Carlo Goldoni: KÉT ÚR SZOLGÁJA

SZEREPLŐK

Pantalone de' Bisognosi

Clarice, a lánya
Doktor Lombardi
Silvio, a fia
Beatrice, torinói lány, férfiruhában, Federigo Rasponi álnéven
Florindo Aretusi, torinói fiatalember, a szerelme
Brighella, fogadós
Smeraldina, Clarice szobalánya
Truffaldino, Beatrice, majd Florindo szolgája
Pincér a fogadóban, szöveges szerep
Pantalone szolgája, szöveges szerep
Két hordár, néma szereplők
Pincérek, néma szereplők

Játszódik Velencében.

ELSŐ FELVONÁS

ELSŐ JELENET

Szoba Pantalone házában.

Pantalone, a Doktor, Clarice, Silvio, Brighella, Smeraldina és Pantalone szolgája.

SILVIO (Claricénak nyújtja a kezét) Tessék, itt a kezem, és magának adom a

teljes szívemet is.

PANTALONE (Claricénak) Ugyan már, ne szégyelld magad, te is add oda neki a

kezedet. Jegyesek lesztek, aztán hamarosan házasok.

CLARICE Igen, kedves Silvio, itt a kezem, Ígérem, hogy a felesége leszek.

SILVIO (megfogják egymás kezét) Én pedig a férje.

DOKTOR Bravó, ez is megvan. Most már nincs visszaút.

1
SMERALDINA (félre) De szép! Én is halálosan vágyom erre…

PANTALONE (Brighellának és a szolgának) Maguk a tanúi ennek az eljegyzésnek,

amely a lányom, Clarice, és Dottor Lombardi remek fia, Silvio között
köttetett.

BRIGHELLA (Pantalonénak) Igen, uram, kedves barátom, köszönöm a

megtiszteltetést, hogy rám gondolt.

PANTALONE Látja? Én ott voltam a maga esküvőjén, maga meg tanú lett a lányom
eljegyzésén. Nem akartam elhívni a barátaimat és a rokonaimat, mert a
Doktor úr is olyan természetű, mint én; nem szereti a lármás
ünnepségeket és a nagyzolást. Eszünk valamit együtt, magunk között
ünnepelünk, és senki sem zavar bennünket. (Claricénak és Silviónak)
Mit szóltok, gyerekek? Jó a terv?

SILVIO Én semmi másra nem vágyom, csak hogy a drága menyasszonyom

közelében lehessek.

SMERALDINA (félre) Vele pont jól lehet lakni.

DOKTOR A fiam sem szereti a hívságokat. Jószívű fiú. Szereti a lányát, és semmi
más nem érdekli.

PANTALONE (Silviónak) Tényleg azt mondhatjuk, hogy ezt az esküvőt az ég akarta,

mert ha Torinóban nem hal meg az üzlettársam, Federigo Rasponi, –
tudja, előzőleg neki ígértem Claricét –, akkor, kedves vőm, sosem lett
volna a magáé a lányom.

SILVIO Valóban szerencsésnek mondhatom magam. Nem tudom, hogy Clarice

kisasszony is szerencsésnek érzi-e magát.

CLARICE Drága Silvio, ne kínozzon. Hiszen tudja, hogy szeretem; apám iránti
engedelmességből hozzámentem volna ahhoz a torinóihoz, de mindig a
magáé volt a szívem.

DOKTOR Mégiscsak igaz, hogy ha az égben elhatároztak valamit, akkor az –

lehet, hogy kiszámíthatatlan módon, de – mindig teljesül.
(Pantalonénak) Hogyan halt meg Federigo Rasponi?.

PANTALONE Szegény! A húga miatt ölték meg az egyik éjjel... Én semmit sem tudok.
Annyira megsérült, hogy ott, helyben meg is halt.

BRIGHELLA (Pantalonénak) Torinóban történt?.

PANTALONE Igen.

BRIGHELLA Jaj, szegény! Nagyon sajnálom.

PANTALONE (Brighellának) Ismerte Federigo Rasponit?.

2
BRIGHELLA Persze, hogy ismertem. Három évig laktam Torinóban; ismertem a
húgát is. Szellemes és bátor lány, férfiasan öltözködött, lovagolt, a
bátyja imádta. Jaj, ki gondolta volna!

PANTALONE Hát... a tragédiák mindig kiszámíthatatlanok. Jól van, ne beszéljünk

ilyen szomorú dolgokról. Tudja, mit akartam mondani, kedves
Brighellám? Tudom, hogy szeret főzni, és jól is főz. Szeretném, ha
elkészítené nekünk valamelyik specialitását.

BRIGHELLA Nagyon szívesen. Nem azért mondom, de mindenki boldogan jön a

fogadómba. Azt mondják, sehol máshol nem lehet olyan finomakat
enni, mint nálam. Na, halljuk, mit szeretne.

PANTALONE Remek. Valami olyat, amin szósz van, hogy lehessen tunkolni.
(Kopognak). Ó! Kopognak. Nézd meg, ki az, Smeraldina.

SMERALDINA Máris. (kimegy, majd visszajön)

CLARICE Apám, engedelmével...

PANTALONE Várj, megyünk mindnyájan. Csak várjuk meg, ki jött.

SMERALDINA (visszajön) Uram, egy idegen úr szolgája akar átadni magának egy
üzenetet. Nekem semmit sem akart mondani. Azt mondja, hogy a ház
urával szeretne beszélni.

PANTALONE Mondja neki, hogy jöjjön be. Halljuk, mit akar.

SMERALDINA Behívom. (El)

CLARICE Én inkább mennék, apám.

PANTALONE Hová?

CLARICE Mit tudom én... A szobámba.

PANTALONE Nem, kisasszony, nem, kisasszony, itt marad. (halkan a Doktornak)

Jobb, ha nem hagyjuk magukra a jegyeseket.

DOKTOR (halkan Pantalonénak) Csak bölcsen, óvatosan.

MÁSODIK JELENET

Truffaldino, Smeraldina és az előbbiek

TRUFFALDINO Alázatos szolgájuk, uraim. De szép társaság! De szép beszélgetés!

PANTALONE (Truffaldinónak) Te ki vagy, barátom? És mit akarsz?

3
TRUFFALDINO (Pantalonénak, miközben Claricéra mutat) Ki ez a szép hölgy?

PANTALONE A lányom.

TRUFFALDINO Nagyon örvendek.

SMERALDINA (Truffaldinónak) Ha még azt is tudná, hogy menyasszony.

TRUFFALDINO Örvendek. (Smeraldinának) És maga kicsoda?.

SMERALDINA A kisasszony szobalánya vagyok, uram.

TRUFFALDINO Gratulálok.

PANTALONE Jól van, elég az udvariaskodásból. Mit akarsz tőlem? Ki vagy? Ki

köldött?

TRUFFALDINO Csak lassan, szép sorjában. Egyszerre három kérdés sok egy ilyen
szegény embernek.

PANTALONE (halkan a Doktornak) Azt hiszem, ez nagyon hülye.

DOKTOR (halkan Pantalonénak) Szerintem inkább vicces.

TRUFFALDINO (Smeraldinának) Ön a menyasszony?

SMERALDINA (sóhajt) Jaj... Nem, uram.

PANTALONE Megmondod, hogy ki vagy, vagy inkább mész a dolgodra?

TRUFFALDINO (Pantalonénak) Ha ennyire érdekli magát, hogy ki vagyok,

megmondom. A gazdám szolgája. (Smeraldinához fordul) Most pedig,
visszatérve a mi dolgunkra...

PANTALONE És ki a gazdád?

TRUFFALDINO (Pantalonénak) Egy idegen úr, aki szeretné meglátogatni magát.

(Smeraldinának, mint fent) A jegyesekről még beszélünk.

PANTALONE És ki ez az idegen? Hogy hívják?

TRUFFALDINO (Pantalonénak. Közben mindenki csodálkozó gesztusokat tesz.) Jaj, de

kíváncsi. A gazdám Federigo Rasponi, Torinóból, üdvözletét küldi, épp
ezért jött, engem küldött, hogy kérdezzem meg, bejöhet-e, kint várja a
választ. Ennyi elég? Vagy van még más is, amit tudni szeretne?
(Smeraldinának, mint fent) De térjünk vissza a mi ügyünkre...

PANTALONE Ide gyere, velem beszélgess. Mi az ördögöt mondasz?

4
TRUFFALDINO Ha azt is tudni akaja, hogy én ki vagyok: Truffaldino Batocchio
vagyok, a bergamói völgyekből.

PANTALONE Nem érdekel, hogy ki vagy. Mondd el inkább még egyszer, hogy ki a
gazdád. Félek, rosszul értettem.

TRUFFALDINO Szegény öreg! Biztos rossz a füle. A gazdám Federigo Rasponi úr,
Torinóból.

PANTALONE Menj már, te megbolondultál. Federigo Rasponi úr, Torinóból, meghalt.

TRUFFALDINO Meghalt?

PANTALONE Meg hát. Sajnos.

TRUFFALDINO (félre) Mi az ördög... Hogy meghalt a gazdám? Amikor kint hagytam,

még nagyon is élt. (Pantalonénak) Komolyan mondja, hogy meghalt?

PANTALONE A legkomolyabban: meghalt.

DOKTOR Igen, így van: meghalt; semmi oka kételkedni benne.

TRUFFALDINO (félre) Jaj, szegény gazdám! Biztos baleset érte. (Pantalonénak)

Engedemével (Indulna)

PANTALONE Nem akart tőlem valamit?

TRUFFALDINO Ha meghalt, nem. (félre) Meg akarom nézni, hogy igaz-e. (el, majd
vissza)

PANTALONE Mit gondol, ki ez? Csaló vagy bolond?

DOKTOR Nem tudom. Szerintem egy kicsit ez is, az is.

BRIGHELLA Szerintem csak bugyuta. Bergamói – nem hinném, hogy csaló.

SMERALDINA És helyes is. (félre) (Tetszik nekem ez a kis szerecsen.)

PANTALONE De mit hordott itt össze Federigo úrról?

CLARICE Ha igaz, hogy itt van, az borzasztó.

PANTALONE Ugyan már! (Claricénak) Te is olvastad, nem?

SILVIO De tegyük fel, hogy él és itt van, akkor is elkésett.

TRUFFALDINO (visszajön) Csodálkozom magukon, uraim. Nem kéne így bánniuk a

szegényekkel. Nem kéne így becsapniuk az idegeneket. Úriemberek
nem viselkednek így. Majd én megtanítom maguknak...

5
PANTALONE (félre) Mindjárt kiderül, hogy bolond-e. (Truffaldinónak) Mi az? Mivel
bántottunk meg?

TRUFFALDINO Nem azt mondták, hogy Federigo Rasponi úr meghalt?

PANTALONE És így is van, nem?

TRUFFALDINO Annyira így van, hogy itt áll, lent, él és virul, ragyogóan szellemes, és
ha nem bánja, szeretné tiszteletét tenni magánál.

PANTALONE Federigo?

TRUFFALDINO Federigo.

PANTALONE Rasponi?

TRUFFALDINO Rasponi.

PANTALONE Torinóból?

TRUFFALDINO Torinóból?

PANTALONE Fiam, menj orvoshoz, te megbolondultál.

TRUFFALDINO A kurva életbe! Már úgy káromkodom maga miatt, mint egy
szerencsejátékos. De ha egyszer itt van, a házában, az előszobában, az
ördög vigye magát!

PANTALONE Na várj csak, mindjárt beverem a pofádat.

DOKTOR Ne, Pantalone úr, inkább hívassa ide azt a valakit, akit ez Federigo
Rasponinak hisz.

PANTALONE Jól van, idehívom a feltámadt halottat.

TRUFFALDINO Lehet, hogy meghalt és feltámadt – én nem mondom, hogy nem. De

hogy most él, azt mindjárt meglátja a saját szemével. Szólok neki, hogy
jöjjön ide. (Pantalonénak, dühösen) Maga pedig egyszer és
mindenkoorra tanulja meg, hogyan kell bánni az idegenekkel, az olyan
emberekkel, mint én, a becsületes bergamóiakkal. (Smeraldinának)
Kisasszony, mi még beszélünk. (El).

CLARICE (halkan Silviónak) Silvióm, én reszketek...

SILVIO (halkan Claricénak) Ne aggódjon: bármi történjék is, a feleségem lesz.

DOKTOR Mindjárt megtudjuk, mi az igazság.

PANTALONE Lehet, hogy valami hazudozó csalót hoz ide.

6
BRIGHELLA Mondtam, uram, hogy ismertem signor Federigót; látni fogjuk, hogy ő-e
az.

SMERALDINA (félre) Pedig egyáltalán nem néz ki hazugnak a kis szerecsen.

Meglátjuk, hogy végre sikerül-e... (A többieknek) Uraim,
engedelmükkel. (El).

HARMADIK JELENET

Beatrice férfiruhában, Federigo néven, és az előbbiek.

BEATRICE Pantalone úr, maga olyan kedvesen írt mindig a leveleiben, most meg,
amikor találkozunk, így bánik velem? Én udvariasan előreküldöm a
szolgámat, maga meg kint várakoztat az utcán, és félóra is eltelik, amire
bejöhetek?

PANTALONE Bocsásson meg... De ki maga, uram?

BEATRICE Federigo Rasponi, Torinóból, szolgálatára. (Mindnyájan csodálkozó

gesztusokat tesznek)

BRIGHELLA (félre) Mit látok? Mi ez az egész? Ez nem Federigo, hanem Beatrice, a

húga. Kíváncsi vagyok, mire megy ki a játék.

PANTALONE Nem térek magamhoz... Örülök, hogy életben és egészségben láthatom

– a rossz hírek ellenére. (Halkan a Doktornak) Még mindig nem
hiszem el, ugye tudja?

BEATRICE Tudom, azt mondták, hogy meghaltam egy verekedésben. Hála

Istennek, csak megsebesültem, és amint felépültem, útnak indultam
Velencébe – ahogy abban rég megállapodtunk.

PANTALONE Nem tudom, mit mondjak. Maga nyilván becsületes ember, de biztos
forrásból tudom, hogy Federigo úr meghalt, úgyhogy... ugye érti... ha
nem bizonyítja az ellenkezőjét...

BEATRICE Jogosan kételkedik; tudom, hogy be kell bizonyítanom, hogy én én

vagyok. Itt van négy hitellevél az üzlettársaitól, az egyiket a bankunk
igazgatója írta. Bizonyára felismeri az aláírásaikat, és most már hisz
nekem. (Odaadja Pantalonénak a négy levelet, amelyeket Pantalone szó
nélkül olvasni kezd)

CLARICE (halkan Silviónak) Jaj, Silvio, elvesztünk!

SILVIO (halkan Claricénak) Előbb hagyom veszni az életemet, mint magát!

BEATRICE (észreveszi Brighellát, félre) Jaj nekem! Brighella itt? Hogy kerül ez
ide? Biztos felismer; nem akarom, hogy leleplezzen. (Hangosan
Brighellának) Barátom, azt hiszem, mi ismerjük egymást.

7
BRIGHELLA Igen, uram – nem emlékszik Brighella Cavicchióra, még Torinóból?

BEATRICE (közelebb lép Brighellához) Ja, igen, most már emlékszem! Mit csinál
Velencében, drága uram? (Halkan Brighellának) Az ég szerelmére, el
ne áruljon.

BRIGHELLA (halkan Beatricének) Attól ne féljen. (Hangosan Beatricének) Fogadós

vagyok, szolgálatára.

BEATRICE Ó, ez nagyszerű; ha már így hozta a szerencse, hogy ismerjük egymást,

a maga fogadójában szállok meg.

BRIGHELLA Nagyon örvendek. (Félre) Ez valami csempész-ügy lesz, szerintem.

PANTALONE Minden világos. Ha ezek a levelek Federigo Rasponi hitellevelei, és

maga adja át őket, akkor nincs mese, el kell hinnem, hogy maga az...
akinek a levelek mondják.

BEATRICE Ha mégis maradt volna önben egy parányi kétely, itt van Brigella
mester, aki jól ismer, ő is igazolhat.

BRIGHELLA Így van, barátom, én is igazolom.

PANTALONE Ha így áll a helyzet, hogy nemcsak a levelek, hanem Brighella barátom
is ezt állítja, akkor nagyon örülök magának, kedves Federigo úr, és ne
haragudjon, hogy kételkedtem...

CLARICE Ez tényleg Federigo Rasponi, apám?

PANTALONE Hát igen, ő az.

CLARICE (halkan Silviónak) Én boldogtalan – most mi lesz velünk?

SILVIO (halkan Claricénak) Mondom, ne kételkedjen, maga az enyém, és én

megvédelmezem.

PANTALONE (halkan a Doktornak) Mit szól, doktor, hogy még éppen időben
érkezett?

DOKTOR Accidit in puncto, quod non contingit in anno.

BEATRICE (Claricéra mutat) Signor Pantalone, ki ez a hölgy?.

PANTALONE Clarice, a lányom.

BEATRICE A jövendőbelim?

PANTALONE Igen, uram, pontosan. (félre) Jó nagy bajban vagyok.

8
BEATRICE (Claricénak) Kisasszony, hadd bátorkodjam üdvözölni önt.

CLARICE (kimérten) Alázatos szolgája..

BEATRICE (Pantalonénak) Nagyon hűvösen fogad.

PANTALONE Mégis mit akar? Szégyenlős, ilyen a természete.

BEATRICE (Pantalonénak, miközben Silvióra mutat) És ez az úr valami rokonuk?

PANTALONE Igen, uram; az unokaöcsém.

SILVIO (Beatricénak) Nem, uram, egyáltalán nem az unokaöccse vagyok,

hanem Clarice kisasszony vőlegénye.

DOKTOR (halkan Silviónak) Bravó, ne hagyd magad! Mondd meg nekik, de ne

veszítsd el a fejed.

BEATRICE Hogyan?! Clarice kisasszony vőlegénye? Hát Clarice nem az én

jövendőbelim?

PANTALONE Jól van, jól van. Mindent megmagyarázok. Kedves Federigo úr, elhittük a
szörnyű hírt, és azt gondoltuk, tényleg meghalt, úgyhogy odaígértem a
lányomat signor Silviónak – nem hiszem, hogy ez olyan nagy bűn.
Szerencsére épp időben érkezett. Clarice a magáé, ha akarja, én állom a
szavamat. Signor Silvio, nem tudom, mit mondjak; maga is látja, mi a
helyzet. Tudja, mit ígértem magának, nincs oka haragudni rám.

SILVIO De Federigo úr csak nem hajlandó olyan lányt feleségül venni, aki
közben másnak nyújtotta a kezét.

BEATRICE Én nem vagyok ilyen kényes. Így is elveszem. (félre) Szórakozni is

akarok egy kicsit.

DOKTOR (félre) Ez aztán a vőlegény! Szép kis divat, tetszik nekem.

BEATRICE Remélem, Clarice kisasszony nem utasítja vissza a kezemet.

SILVIO Elég, uram, későn érkezett. Clarice kisasszony az enyém lesz, ne is

reménykedjen abban, hogy lemondok róla. Ha signor Pantalone mégis
ezt akarja, tudni fogom, hogyan álljak bosszút, annak pedig, aki Claricét
akarja, ezzel a karddal kell megküzdenie. (El)

DOKTOR Bacchus teste, bravó!

BEATRICE (félre) Nem, nem, meghalni azért nem akarok.

DOKTOR Uram, egy kicsit elkésett. Clarice kisasszony az én fiam felesége lesz. A
törvény pontosan fogalmaz: Prior in tempore, potior in iure (El).

9
BEATRICE (Claricénak) És maga, menyasszonyom, nem mond semmit?

CLARICE Csak ezt: maga azért jött, hogy megkínozzon. (El).

NEGYEDIK JELENET

Pantalone, Beatrice és Brighella, majd a Szolga és Pantalone.

PANTALONE (a lánya után akar szaladni) Hogy mondod, te szemtelen? Miket

beszélsz?

BEATRICE Álljon meg, Pantalone úr, én megértem őt. Nem érdemes keménykedni
vele. Remélem, idővel kedvesebb lesz majd hozzám. Addig is nézzük át
a számláinkat, maga is tudja, hogy részben ezért jöttem Velencébe.

PANTALONE A legnagyobb rendben van az elszámolásunk. Mindjárt megmutatom a

számláját, jó sok pénze van, és elszámolhatunk, amikor akarja.

BEATRICE Majd meglátogatom nyugodtabb körülmények között, most viszont, ha

megengedi, elmennék egy kicsit intézkedni, és Brighellát is magammal
vinném: jól ismeri a várost, sok mindenben a segítségemre lehet.

PANTALONE Csak vigye, ahová akarja; szóljon csak bátran, ha bármire szüksége van.

BEATRICE Ha adna egy kis pénzt, nagy szívességet tenne vele; egyáltalán nem
hoztam magammal, hogy egy fillért se veszítsek a váltáskor.

PANTALONE Szívesen, szolgálatára. Most nincs bent a pénztáros. De ahogy

megérkezik, maga után küldetem a pénzt. Ugye Brighella barátomnál
akart megszállni?

BEATRICE Persze, nála. Majd elküldöm a szolgámat, nagyon rendes, bármit rá

lehet bízni.

PANTALONE Nagyszerű, úgy lesz, ahogy parancsolja, és ha van kedve nálam

ebédelni, maradjon itt nyugodtan.

BEATRICE Köszönöm, ma nem. De máskor nagyon szívesen.

PANTALONE Várom bármikor...

SZOLGA (Pantalonénak) Uram, keresik..

PANTALONE Kicsoda?

SZOLGA Ott valaki... nem tudnám megmondani... (halkan Pantalonénak, majd

el) Itt valami nincs rendben.

1
PANTALONE Máris jövök. Engedelmével... Ne haragudjon, hogy nem kísérem ki.
Brighella, maga úgyis itthon van, kísérje ki Federigo urat.

BEATRICE Ne aggódjon miattam.

PANTALONE Mennem kell. Viszontlátásra. (félre) Csak nehogy baj legyen... (El)

ÖTÖDIK JELENET

Beatrice és Brighella.

BRIGHELLA Megtudhatnám, Beatrice kisasszony, hogy...?

BEATRICE Csillapodjon, az ég szerelmére, nehogy leleplezzen. Szegény bátyám

tényleg meghalt, Florindo Aretusi ölte meg, vagy valaki más, Florindo
miatt. Tudja, hogy Florindo szeret engem, de a bátyám nem engedte,
hogy viszonozzam a szerelmét. Valahogy összeverekedtek; Federigo
meghalt, Florindo pedig – a törvénytől való félelmében – elmenekült, el
sem tudtunk búcsúzni. Az ég a megmondhatója, mennyire sajnálom,
hogy meghalt a bátyám, és mennyit sírtam miatta, de nincs mit tenni –
most az fáj, hogy Florindót is elveszítettem. Tudom, hogy Velence felé
indult, úgy döntöttem, hogy utána jövök. A bátyám ruhájában és
hitelleveleivel meg is érkeztem, és remélem, hogy megtalálom a
szerelmemet. Pantalone úr, hála a leveleknek és hála a maga
segítségének, máris Federigónak hisz. Elszámolunk, lesz pénzem, és
akkor Florindónak is segíthetek, ha kell. Nézze, mire képes a szerelem!
Segítsen nekem, kedves Brighella, ne hagyjon magamra; bőségesen
megjutalmazom érte.

BRIGHELLA Rendben van, de nem akarom, hogy signor Pantalone jóhiszeműen

kifizesse a pénzt, miközben az egész csak átverés. Nem akarom, hogy
én legyek az oka...

BEATRICE Hogyhogy átverés? Meghalt a bátyám – nem én vagyok az örökös?

BRIGHELLA Ez igaz. De miért nem fedi fel a kilétét?

BEATRICE Ha megmondom, ki vagyok, nem tehetek semmit. Pantalone rögtön

elkezdene atyáskodni felettem, és mindenki azzal szekálna, hogy ez
nem való, meg nem érdemes, mit tudom én... Szabad akarok lenni.
Úgysem tart sokáig ez a szabadság, de mindegy. Majdcsak lesz
valahogy.

BRIGHELLA Az az igazság, kisasszony, hogy magának mindig nagyon érdekesen járt

az esze. Bízza csak rám magát, bízzon bennem. Hadd legyek a
szolgálatára.

BEATRICE Most menjünk a fogadójába.

1
BRIGHELLA Hol van a szolgája?

BEATRICE Azt mondta, megvár az utcán.

BRIGHELLA Hol szerezte ezt a hülyét? Még beszélni sem tud.

BEATRICE Útközben. Néha tényleg hülyének tűnik, de nem az, a hűségében pedig
nincs okom kételkedni.

BRIGHELLA Ó, igen, a hűség szép dolog. Menjünk, hadd segítsek; lássuk, mire képes
a szerelem.

BEATRICE Ez még semmi. Ennél sokkal szörnyűbb dolgokra is képes... (El)

BRIGHELLA Jaj, jól kezdődik... Ha így folytatja, ki tudja, mi lesz még itt. (El)

HATODIK JELENET

Brighella fogadójának utcája.

Truffaldino egyedül.

TRUFFALDINO Elegem van a várakozásból, nem bírom tovább. Ennél a gazdámnál

annyira keveset eszem, és még azért a kevésért is könyörögnöm kell
neki. A városban félórája, de a hasamban már két órája delet
harangoztak. Legalább azt tudnám, hol fog megszállni. Mások úgy
csinálják, hogy ha megérkeznek egy városba, először is megebédelnek.
De ő nem: a teherbárkán hagyja a csomagját, elmegy látogatóba, a
szegény szolgája meg eszébe sem jut. Pedig azt mondják, szeretettel
kell szolgálni a gazdánkat! Meg kéne mondani az uraknak, hogy
legyenek egy kicsit emberségesebbek a szolgáikkal. Itt egy fogadó;
legszívesebben benéznék, hogy lehet-e itt valamit enni – de mi van, ha
közben keres a gazdám? Az ő baja; legyen egy kicsit megértőbb.
Bemennék, de ha jól belegondolok, van még egy kis probléma, ami
eddig eszembe sem jutott: hogy nincs egy vasam se. Jaj, szegény
Truffaldino! Nem akarok szolga lenni, az ördögbe, leszek inkább... mi
is? Az isten szerelmére, hát nem értek semmihez.

HETEDIK JELENET

Florindo útiruhában, egy Hordárral, aki a vállán viszi Florindo csomagját, és Truffaldino.

HORDÁR Mondom, hogy nem bírom tovább; olyan nehéz, hogy megszakadok...

FLORINDO Itt egy vendéglő vagy egy fogadó cégére. Ezt a néhány lépést sem tudod
megtenni?

1
HORDÁR Segítség, leesik a csomag...

FLORINDO Megmondtam, hogy ez nem neked való, túlságosan gyenge vagy,

semmi erőd. (visszatolja a csomagot a Hordár vállára)

TRUFFALDINO (nézi a Hordárt) Bárcsak kereshetnék egy kis pénzt... (Florindónak)

Uram, ne segítsek? Parancsoljon velem.

FLORINDO Kedves uram, segítsen bevinni ezt a csomagot abba a szállodába.

TRUFFALDINO Máris, csak bízza rám. Nézze, hogy kell ezt. Na, gyere... (A vállát a
csomag alá teszi, áthúzza a hátára a csomagot, a Hordárt pedig a
földre löki.)

FLORINDO Bravó.

TRUFFALDINO Ennek nincs is súlya! (Belép a csomaggal a fogadóba)

FLORINDO (a Hordárnak) Látod, hogy kell ezt?.

HORDÁR Én ennyire voltam képes. Nyomorúságosan élek, ezért vagyok hordár,

pedig rendes ember volt az apám.

FLORINDO Mivel foglalkozott?

HORDÁR Az apám? Városi birkaszámláló volt.

FLORINDO (félre) Ez megőrült. (Be akar menni a fogadóba).

HORDÁR Uram, legyen szíves...

FLORINDO Mit akarsz?

HORDÁR A pénzemet, a szállításért.

FLORINDO Mennyit adjak ezért a tíz lépésért? Itt a kocsi, amiből kiszálltam. (A
takarás felé mutat)

HORDÁR Én nem számolom a lépéseket, fizessen. (Tartja a markát)

FLORINDO (aprópénzt nyom a kezébe) Itt van öt soldo.

HORDÁR (még mindig tartja a markát) Fizessen.

FLORINDO Ez nem igaz! (Mint fent) Itt van még öt.

HORDÁR (Mint fent) Fizessen.

FLORINDO (fenéken rúgja) Belefáradtam.

1
HORDÁR Jól kifizetett. (El)

NYOLCADIK JELENET

Florindo, majd Truffaldino.

FLORINDO Milyen furcsa az emberek lelke! Ennek pont az kellett, hogy rosszul
bánjak vele. Na jó, nézzük meg, hogy milyen ez a szálloda...

TRUFFALDINO Uram, megcsináltam, amit kért.

FLORINDO Milyen ez a szállás?

TRUFFALDINO Jó kis fogadó, uram. Kényelmes ágyak, szép tükrök, csodálatos konyha,
már az illatoknak is örül az ember... Beszéltem a pincérrel. Fejedelmi
kiszolgálásban lenne része.

FLORINDO Magának mi a foglalkozása?

TRUFFALDINO Szolga vagyok.

FLORINDO Velencei?

TRUFFALDINO Nem vagyok velencei, de itt lakom. Bergamói vagyok, szolgálatára.

FLORINDO Szolgál valakinél?

TRUFFALDINO Most... tulajdonképpen nem.

FLORINDO Nincs gazdája?

TRUFFALDINO Látja: nincs. (félre) Tényleg nincs itt a gazdám, úgyhogy nem hazudok.

FLORINDO Beállna hozzám?

TRUFFALDINO Szolgálni? Miért ne? (félre) Ha jól szerződöm, veszek egy új inget.

FLORINDO Legalábbis addig, amíg Velencében vagyok.

TRUFFALDINO Nagyszerű. Mennyit akar fizetni?

FLORINDO Mennyit kér?

TRUFFALDINO Megmondom: az egyik gazdám, akinél szolgáltam, de akinél már nem

szolgálok, havonta egy filippót fizetett, meg a költségeimet.

FLORINDO Jól van, ennyit én is megadok.

1
TRUFFALDINO Egy kicsivel többet kéne adnia.

FLORINDO Mennyivel többet?

TRUFFALDINO Naponta még egy soldót, dohányra.

FLORINDO Jól van, szívesen, legyen így.

TRUFFALDINO Ha így áll a dolog, magánál maradok.

FLORINDO De előbb szeretnék megtudni magáról ezt-azt.

TRUFFALDINO Akkor menjen Bergamóba, ott mindenki meg tudja mondani, hogy ki
vagyok.

FLORINDO Velencében senki sem ismeri?

TRUFFALDINO Ma reggel érkeztem, uram.

FLORINDO Na jó, rendes embernek látszik. Kipróbálom.

TRUFFALDINO Próbáljon csak ki, és meglátja.

FLORINDO Először is azt kell megtudnom, hogy érkezett-e levelem a postával. Itt
van fél scudo; menjen ki a torinói postakocsihoz, és kérdezze meg, van-
e levele Florindo Aretusinak, és ha van, hozza ide gyorsan, itt várom.

TRUFFALDINO Közben teríttessen meg az ebédhez.

FLORINDO Rendben, igaz, intézkedem. (félre) Egész jópofa, tetszik. Egy kicsit
kipróbálom. (Bemegy a fogadóba)

KILENCEDIK JELENET

Truffaldino, majd Beatrice férfiruhában és Brighella.

TRUFFALDINO Naponta egy soldóval több, az egy hónapban harminc soldo; persze
nem igaz, hogy a másik egy filippót ad, hiszen csak tíz paolót ad. Lehet,
hogy tíz paolo az pont egy filippo, de nem vagyok benne biztos. Az is
lehet, hogy örökre eltűnt az a torinói úr. Teljesen bolond. Se szakálla, se
esze annak a fiatalembernek. Hadd menjen. Én meg megyek a
postakocsihoz a másik úr leveléért... (indulna, de Beatricébe ütközik)

BEATRICE Bravó. Hát így vársz?

TRUFFALDINO Itt vagyok, uram. Még mindig várom.

BEATRICE Miért itt vársz, és nem az utcán, ahol mutattam? Kész csoda, hogy
megtaláltalak.

1
TRUFFALDINO Sétáltam egy kicsit, hogy elmúljon az éhségem.

BEATRICE Jó, menj máris a teherbárkához, kérd el a csomagomat, és vidd

Brighella mester fogadójába.

BRIGHELLA Ez a fogadóm, nem tudja eltéveszteni.

BEATRICE Jól van, siess, várlak.

TRUFFALDINO (félre) Az ördögbe! Pont ebbe a fogadóba!

BEATRICE Fogd ezt; egyúttal menj el a torinói postakocsihoz is, és kérdezd meg,
hogy van-e levelem. Sőt, inkább azt kérdezd, hogy Federigo
Rasponinak és Beatrice Rasponinak van-e levele. A húgomnak is velem
kellett volna utaznia, de valami közbejött, és otthon maradt, de
bármelyik barátnője írhat neki... Szóval hozd el az ő leveleit és az én
leveleimet is.

TRUFFALDINO (félre) Nem tudom, mit csináljak. Jól behúztak a csőbe, nincs nálam
szerencsétlenebb ember a földön.

BRIGHELLA (halkan Beatricének) Hogyan várhat leveleket az igazi és az álnevére is,

amikor titokban utazott el?

BEATRICE (halkan Brighellának) Megkértem az egyik hű szolgámat, aki az

ügyeimet intézi, hogy írjon, de nem tudom, melyikünk nevére küldi a
levelet. Most menjünk, hogy nyugodtan elmesélhessek mindent.
(Truffaldinónak) Siess a postáért és a csomagért. Kérd el a leveleket, és
hozd el a csomagot a fogadóba, itt várlak. (Bemegy a fogadóba)

TRUFFALDINO (Brighellának) Maga a fogadós?

BRIGHELLA Igen, én. Cipekedjen csak szépen, és ne féljen, jól megvendégelem majd
magukat. (Bemegy a fogadóba)

TIZEDIK JELENET

Truffaldino, majd Silvio.

TRUFFALDINO Ez szép! Mennyien keresnek gazdát, én meg rögtön kettőt találtam! De

most mi az ördög legyen? Mind a kettőnél nem szolgálhatok. Nem? És
miért nem? Nem lenne jó dolog mindkettőnél szolgálni, két fizetésből
élni, és kétszer annyit enni? Az lenne a jó, ha nem jönnének rá. Ha meg
rájönnek, mit veszíthetek? Semmit. Ha kirúg az egyik, a másikkal
maradok. Becsületszavamra, megpróbálom. Ha csak egy napig tart,
akkor is megpróbálom. Végül is csak jó lehet... Bátorság; gyerünk
mindkettejük leveleiért. (Indulna)

1
SILVIO (félre) Ez Federigo Rasponi szolgája. (Truffaldinónak) Uram.

TRUFFALDINO Uram.

SILVIO Hol van a gazdánk?

TRUFFALDINO A gazdám? Itt, a fogadóban.

SILVIO Menjen azonnal a gazdájához, és mondja meg neki, hogy beszélni

akarok vele; jöjjön ki, ha becsületes ember; itt várom.

TRUFFALDINO De kedves uram...

SILVIO (hangosan) Menjen.

TRUFFALDINO Tudja meg, hogy a gazdám...

SILVIO Kevesebbet pofázzon, az istenre kérem.

TRUFFALDINO De melyik jöjjön ki?

SILVIO Indulj, vagy megbotozlak.

TRUFFALDINO (félre) Fogalmam sincs... kiküldöm azt, amelyikkel előbb találkozom.

(Bemegy a fogadóba)

TIZENEGYEDIK JELENET

Silvio, majd Florindo és Truffaldino.

SILVIO Nem, nem igaz, hogy nem merek a vetélytársam szeme elé kerülni.
Lehet, hogy Federigo egyszer megúszta, de nem lesz mindig ilyen
szerencséje. Lemond Claricéről, vagy velem gyűlik meg a baja... Jön
valaki a fogadóból... Nem akarom, hogy megzavarjon a
gondolkodásban. (Átmegy a túloldalra)

TRUFFALDINO Ott az a nagyon méreges úr. (Mutatja Florindónak Silviót)

FLORINDO (Truffaldinónak) Nem ismerem. Mit akar tőlem?

TRUFFALDINO Nem tudom. Megyek a levelekért, engedelmével. (Félre) Nem akarok

belekeveredni... (el)

SILVIO (félre) Nem jön ez a Federigo...

FLORINDO (félre) Ki akarom deríteni az igazságot. (Silviónak) Uram, maga

hívatott?

1
SILVIO Én? Hiszen nem is ismerem.

FLORINDO Pedig az a szolga, aki az előbb ment el, azt mondta, hogy maga
ordibálva és fenyegetőzve engem követel.

SILVIO A szolga félreértett, én azt mondtam, hogy a gazdájával akarok

beszélni.

FLORINDO Igen, én vagyok a gazdája.

SILVIO Maga? A gazdája?

FLORINDO Persze. Nálam szolgál.

SILVIO Akkor bocsásson meg; ezek szerint a szolgája vagy nagyon hasonlít egy
másikra, akivel ma reggel találkoztam, vagy valaki másnál is szolgál.

FLORINDO Nálam szolgál, ez nem is kérdés.

SILVIO Ha így áll a dolog, akkor még egyszer elnézést.

FLORINDO Semmi gond. Mindig történnek félreértések.

SILVIO Maga nem idevalósi, ugye?

FLORINDO Torinói vagyok, szolgálatára.

SILVIO Az is torinói, akivel veszekedni akartam.

FLORINDO Ha a földim, lehet, hogy ismerem, és szívesen segítek magának

elégtételt szerezni...

SILVIO Ismer egy bizonyos Federigo Rasponit?

FLORINDO Jaj! Ismertem, sajnos.

SILVIO El akarja venni tőlem a menyasszonyomat, akit ma reggel jegyeztem el,

csak azért, mert a lány apja neki ígérte.

FLORINDO Ne aggódjon, barátom, Federigo Rasponi nem tudja elrabolni a

menyasszonyát. Federigo Rasponi meghalt.

SILVIO Igen, mindenki azt hitte, hogy meghalt, de ma reggel itt termett
Velencében, kutya baja sincs; nekem viszont végem, kétségbe vagyok
esve.

FLORINDO Uram, eláll a szavam.

SILVIO Ugye?! Én is így jártam.

1
FLORINDO Biztosíthatom, uram, hogy Federigo Rasponi meghalt.

SILVIO Biztosíthatom, hogy Federigo Rasponi él.

FLORINDO Biztos, hogy téved.

SILVIO Pantalone de'Bisognosi úr, a lány apja, mindent elkövetett, hogy

megbizonyosodjon a kiléte felől, és megkérdőjelezhetetlen
bizonyítékok támasztják alá, hogy ő az.

FLORINDO (félre) Ezek szerint nem halt meg a verekedésben, ahogy azt mindenki
gondolta!

SILVIO Valamelyikünknek meg kell válnia Claricétől – vagy az életétől.

FLORINDO (félre) Federigo itt? Menekülök az igazságszolgáltatás elől, és

szembetalálom magam az ellenségemmel!

SILVIO Ezek szerint még nem találkozott vele. Pedig ebben a fogadóban szállt
meg.

FLORINDO Nem találkoztam vele, de azt mondták, hogy én vagyok itt az egyetlen
idegen.

SILVIO Biztosan meggondolta magát. Bocsássa meg, uram, ha zavartam. Ha

látja, mondja meg neki, hogy jobb, ha azt is elfelejti, hogy nősülni
akart. A nevem Silvio Lombardi; remélem, még találkozunk.

FLORINDO Örülni fogok a barátságának. (Félre) Teljesen össze vagyok zavarodva.

SILVIO És az ön nevét szabad megtudnom?

FLORINDO (félre) Nem akarom, hogy bárki is megtudja. (Silviónak) Orazio

Ardenti, szolgálatára.

SILVIO Signor Orazio, alázatos szolgája. (El).

TIZENKETTEDIK JELENET

Florindo egyedül.

FLORINDO Hogy lehet, hogy a szúrás, ami a csípőjétől a veséjéig hatolt, nem ölte
meg? Láttam, ahogy ott fekszik a földön, vérbe fagyva. Azt hittem,
azonnal meghalt. Persze az is lehet, hogy nem halt meg. A kard
valószínűleg nem sebesítette meg a létfontosságú szerveit. A
zűrzavarban könnyen tévedhet az ember. Én a történtek után azonnal
elmenekültem Torinóból, mert mindenki tudta, hogy ellenségek
voltunk, és nem volt időm megbizonyosodni az igazságról. Így viszont,
hogy nem halt meg, legjobb lesz, ha visszamegyek Torinóba, és

1
 megvigasztalom az én imádott Beatricémet, aki biztosan szenved és sír,
mert távol vagyok tőle.

TIZENHARMADIK JELENET

Florindo és Truffaldino egy másik Hordárral, aki Beatrice csomagját cipeli.

Truffaldino tesz néhány lépést a Hordárral együtt, de miután észreveszi Florindót, és nem
tudja, hogy az észrevette-e őt, visszaküldi a Hordárt.

TRUFFALDINO Gyere velem... Ó, az ördögbe! Itt a másik gazdám. Menj vissza, és várj
meg ott, a sarkon. (A Hordár el)

FLORINDO (magának) Igen, így kell tennem. Visszamegyek Torinóba.

TRUFFALDINO Itt vagyok, uram...

FLORINDO Truffaldino, eljössz velem Torinóba?

TRUFFALDINO Mikor?

FLORINDO Most, azonnal.

TRUFFALDINO Evés előtt?

FLORINDO Nem, először ebédelünk, aztán indulunk.

TRUFFALDINO Nagyszerű; evés közben majd átgondolom.

FLORINDO Voltál a postakocsiállomáson?

TRUFFALDINO Igen, uram.

FLORINDO Megkaptad a leveleimet?

TRUFFALDINO Megkaptam.

FLORINDO Hol vannak?

TRUFFALDINO Mindjárt meglesznek. (Előhúz a zsebéből három levelet) (Félre) Az

ördögbe! Az egyik gazdám leveleit összekevertem a másik gazdám
leveleivel. Honnan tudjam, hogy melyik az övé? Nem tudok olvasni.

FLORINDO Add már ide azokat a leveleket.

TRUFFALDINO Máris, uram. (Félre) Zavarban vagyok... (Florindónak) Őszinte leszek,

uram. A három levél nem mind a magáé. Találkoztam egy
ismerősömmel, együtt szolgáltunk Bergamóban, mondtam neki, hogy a
postáért megyek, és megkért, hogy kérdezzem meg, nem jött-e valami

2
 az ő gazdájának is. Azt hiszem, az egyik levél az övé, de fogalmam
sincs, hogy melyik.

FLORINDO Hadd nézzem; kiveszem az enyémeket, és visszaadom neked a

maradékot.

TRUFFALDINO Vegye csak. Segíteni szerettem volna a barátomnak...

FLORINDO (félre) Mit látok? Egy Beatrice Rasponinak címzett levél? Beatrice
Rasponinak, Velencében?!

TRUFFALDINO Megtalálta a barátom levelét?

FLORINDO Ki az a barátod, aki megbízott ezzel?

TRUFFALDINO Egy szolga... úgy hívják, hogy Pasquale.

FLORINDO És kinél szolgál?

TRUFFALDINO Nem tudom, uram.

FLORINDO De ha egyszer azt mondta, hogy vedd át a gazdája levelét, csak

megmondta a nevét.

TRUFFALDINO Hát persze. (Félre) (Ez egyre bonyolultabb.)

FLORINDO Szóval, milyen nevet mondott?

TRUFFALDINO Nem emlékszem.

FLORINDO Hogyan?!

TRUFFALDINO Egy darab papírra írta fel.

FLORINDO És hol van az a papír?

TRUFFALDINO Otthagytam a postán.

FLORINDO (félre) Egyre zavarosabb az egész.

TRUFFALDINO (félre) Össze kell szednem magam...

FLORINDO Hol lakik ez a Pasquale?

TRUFFALDINO Igazából nem tudom...

FLORINDO Akkor hogy akarod odaadni neki a levelet?

TRUFFALDINO Azt mondta, a téren találkozunk.

2
FLORINDO (félre) Nem tudom, mit gondoljak.

TRUFFALDINO (félre) Ha ezt megúszom, az maga lesz a csoda. (Florindónak) Legyen

szíves, adja ide azt a levelet, hadd keressem meg a barátomat.

FLORINDO Nem, én kinyitom ezt a levelet.

TRUFFALDINO Na ne, ne csinálja ezt. Maga is tudja, hogy más levelét kinyitni bűn.

FLORINDO Hát akkor bűn; túlságosan érdekel, hogy mi van benne. Olyasvalakinek
címezték, aki bizonyos szempontból a hozzátartozóm.
Lelkiismeretfurdalás nélkül felbonthatom. (Felbontja)

TRUFFALDINO (félre) A francba. Felbontotta.

FLORINDO (olvas)

Kedves Kisasszony!
Az egész város azt találgatja, hogy miért utazott el, és mindenki úgy gondolja, azért döntött
így, hogy megkeresse Florindo urat. A bíróság kiderítette, hogy férfiruhában szökött meg, és
mindent elkövetnek, hogy megtalálják és letartóztassák. Ezt a levelet nem a Torino-velencei
postajárattal küldöm el önnek, hogy ne jöhessenek rá, hova utazott, amit bizalmasan közölt
velem, hanem elküldöm egy genovai barátomnak, aki majd onnan továbbküldi Velencébe. Ha
bármi újdonságot megtudok, ugyanígy fogom tudatni önnel.
Legalázatosabb és leghűségesebb szolgája,
Tognin della Doira.

TRUFFALDINO (félre) Szép dolog! Elolvasni mások titkait.

FLORINDO (félre) Micsoda? Mit olvastam? Hogy Beatrice elhagyta az otthonát?

férfiruhában? És utánam jött? Ennyire szeret... Adná az ég, hogy
megtaláljam Velencében! (Truffaldinónak) Menj, kedves Truffaldino,
keresd meg gyorsan Pasqualét, és próbáld megtudni tőle, hogy férfi
vagy nő-e a gazdája. Tudd meg, hol szállt meg, és ha lehet, vezesd ide
hozzám; nagy borravalót kaptok mindketten.

TRUFFALDINO Adja ide a levelet, megpróbálom megkeresni.

FLORINDO Itt van, rád bízom magam. Ez nagyon fontos nekem.

TRUFFALDINO De így adjam át neki, felbontva?

FLORINDO Mondd azt, hogy félreértés történt. Hogy véletlen volt. Ne nehezítsd
meg a dolgomat.

TRUFFALDINO És mikor megyünk Torinóba?

FLORINDO Nem, oda most egyelőre nem megyünk. Ne húzd az időt. Keresd meg
Pasqualét. (Félre) Beatrice Velencében, Federigo is Velencében. Ha

2
 megtalálja a bátyja, neki vége. Mindent elkövetek, hogy előkerítsem.
(El)

TIZENNEGYEDIK JELENET

Truffaldino egyedül, majd egy Hordár egy utazóládával

TRUFFALDINO Én mondom, örülök, hogy maradunk. Ki akarom próbálni magam. Nem

akarom felbontva átadni ezt a levelet a másik gazdámnak.
Megpróbálom összehajtogatni (ügyetlenül hajtogatja). Most le kéne
ragasztani. Bárcsak tudnám, hogyan! Láttam, hogy a nagymamám néha
megrágott kenyérbéllel ragasztotta le a leveleit. Kipróbálom (kenyeret
vesz elő a zsebéből). Sajnálom, hogy kárba vész ez a kis kenyér, de
mindegy (rágcsálja a kenyeret, hogy alkalmas legyen a levél
leragasztására, de véletlenül lenyeli). Az ördögbe! Lement. Megrágok
egy másik falatot (ugyanaz történik, mint az előbb; lenyeli). Nincs mit
tenni, a természet másképp akarja. Megpróbálom még egyszer (rágja a
kenyeret, mint az előbb. Majdnem lenyeli, de ellenáll a kísértésnek, és
nagy nehezen kiveszi a szájából a kenyeret). Na, itt van. Leragasztom a
levelet (leragasztja a kenyérbéllel). Egész jól leragadt. Szeretem a szép
munkát! Jaj, majdnem megfeledkeztem a hordárról. Barátom, gyere
csak, vidd be azt a csomagot. (A takarás felé mutat)

FACCHINO (vállán a csomaggal) Itt vagyok, hová vigyem?

TRUFFALDINO Abba a fogadóba, mindjárt jövök én is.

FACCHINO És fizetni ki fog?

TIZENÖTÖDIK JELENET

Beatrice jön a fogadóból, és az előbbiek.

BEATRICE (Truffaldinónak) Ez az én utazóládám?.

TRUFFALDINO Igen, uram.

BEATRICE (a hordárnak) Vigye a szobámba.

HORDÁR Melyik a szobája?

BEATRICE Kérdezze meg a pincértől.

HORDÁR Harminc soldóban egyeztünk meg...

BEATRICE Menjen csak, megkapja.

HORDÁR De most.

2
BEATRICE Ne idegesítsen.

HORDÁR Mindjárt kidobom a csomagját az utca közepére. (Bemegy a fogadóba)

TRUFFALDINO Milyen kedves emberek ezek a hordárok!

BEATRICE Voltál a postán?

TRUFFALDINO Igen, uram.

BEATRICE És jött levelem?

TRUFFALDINO A húgának jött egy.

BEATRICE Jó, és hol van?

TRUFFALDINO Itt. (Odaadja neki a levelet)

BEATRICE Ezt a levelet felbontották.

TRUFFALDINO Felbontották? Az lehetetlen.

BEATRICE Felbontották, és kenyérbéllel visszaragasztották.

TRUFFALDINO Fogalmam sincs, hogy lehet ez...

BEATRICE Nem tudod, mi? Te aljas gazember, ki nyitotta ki ezt a levelet? Tudni
akarom.

TRUFFALDINO Megmondom, uram, bevallom az igazságot. Mindnyájan hibázhatunk.

Én is kaptam egy levelet a postán; sajnos nem nagyon tudok olvasni, és
véletlenül a magáét bontottam fel a sajátom helyett. Bocsánatot kérek.

BEATRICE Ha tényleg így volt, akkor semmi baj.

TRUFFALDINO Esküszöm, hogy így volt.

BEATRICE El is olvastad a levelet? Tudod, mi van benne?

TRUFFALDINO Dehogyis. Egy betűt sem tudok elolvasni belőle.

BEATRICE Látta valaki ezt a levelet?

TRUFFALDINO (csodálkozik a kérdésen) Á!

BEATRICE Jól gondold meg, hé!

TRUFFALDINO (mint fent) Á!

2
BEATRICE (félre) Nem akarom, hogy becsapjon. (Némán olvas)

TRUFFALDINO (félre) Ezt is megúsztam.

BEATRICE (félre) Milyen hűséges szolgám ez a Tognino. Lekötelezett.

(Truffaldinónak) Na, én most elintézek valamit, te meg menj be a
fogadóba, nyisd ki a ládámat, itt a kulcsa, szellőztesd ki egy kicsit a
ruháimat. Ha visszajöttem, ebédelünk. (félre) Signor Pantalone, úgy
látom, nem jön, pedig nagyon kellene az a pénz. (el)

TIZENHATODIK JELENET

Truffaldino, majd Pantalone.

TRUFFALDINO Na, ez jól ment, jobban nem is mehetett volna. Ügyes vagyok én; száz
scudóval többet érek, mint eddig.

PANTALONE Mondd csak, barátom, itthon van a gazdád?

TRUFFALDINO Nincs, uram.

PANTALONE Tudod, hol van?

TRUFFALDINO Nem.

PANTALONE Hazajön ebédre?

TRUFFALDINO Azt hiszem, igen.

PANTALONE Fogd, és ha hazajön, add oda neki ezt a száz dukátot. Nem tudom
megvárni, mert dolgom van. Viszontlátásra. (el)

TIZENHETEDIK JELENET

Truffaldino, majd Florindo.

TRUFFALDINO Naná! Jó utat. Nem mondta meg, melyik gazdámnak kell adnom.

FLORINDO Na, megtaláltad Pasqualét?

TRUFFALDINO Nem, uram, őt nem, de találkoztam valakivel, aki ideadott száz dukátot
egy erszényben.

FLORINDO Száz dukátot? Minek?

TRUFFALDINO Mondja meg őszintén, uram, senkitől sem vár pénzt?

2
FLORINDO Dehogynem, az előbb mutattam be az egyik hitellevelet egy
kereskedőnek.

TRUFFALDINO Akkor ez a pénz a magáé.

FLORINDO Mit mondott az, akitől kaptad?

TRUFFALDINO Hogy adjam át a gazdámak.

FLORINDO Akkor biztos az enyém. Én vagyok a gazdád, nem? Mit kell ezen
gondolkodni?

TRUFFALDINO (félre) Semmit sem tud a másik gazdámról.

FLORINDO Nem tudod, kitől kaptad?

TRUFFALDINO Nem; azt hiszem, korábban is találkoztam már vele, de nem emlékszem
rá.

FLORINDO Biztos az a kereskedő, akihez elvittem a hitellevelet.

TRUFFALDINO Biztos ő az.

FLORINDO Ne feledkezz meg Pasqualéról.

TRUFFALDINO Ebéd után megkeresem.

FLORINDO Menjünk, sürgessük meg kicsit az ebédet. (bemegy a fogadóba)

TRUFFALDINO Menjünk csak. Most majdnem lebuktam. De végül annak adtam az

erszényt, akinek kellett. (bemegy a fogadóba)

TIZENNYOLCADIK JELENET

Szoba Pantalone házában. Pantalone és Clarice, majd Smeraldina.

PANTALONE Ez van: signor Federigo lesz a férjed. A szavamat adtam neki, és nem
akarok gyerekesen viselkedni.

CLARICE Azt csinálhat velem, amit akar, apám, de ez, már megbocsásson,
zsarnokság.

PANTALONE Szóltam neked, amikor sior Federigo megkérte a kezedet, és egy szóval
sem mondtad, hogy nem akarod. Akkor kellett volna tiltakoznod, nem
pedig most, amikor már késő.

CLARICE Az alárendelt helyzetem és a maga iránti tisztelet elnémított.

PANTALONE Akkor ugyanez a két dolog némítson el most is.

2
CLARICE Nem megy, apám.

PANTALONE Nem? És miért nem?

CLARICE Biztos, hogy nem megyek hozzá Federigóhoz.

PANTALONE Ennyire nem kedveled?

CLARICE Gyűlölöm.

PANTALONE Akkor is, ha megtanítalak rá, hogyan tudnád megszeretni?

CLARICE Hogyan, uram?

PANTALONE Felejtsd el signor Silviót, és meglátod, mindjárt megtetszik a másik.

CLARICE Silvio túlságosan mélyen szeretem, és attól, hogy maga beleegyezett a

házasságunkba, még kevésbé tudom kitépni őt a szívemből.

PANTALONE (félre) Egyfelől sajnálom... (Claricének) Erényt kell kovácsolni a

szükségből.

CLARICE A lelkem nem képes ekkora áldozatra.

PANTALONE Szedd össze magad, ennek meg kell lennie.

SMERALDINA Uram, itt van signor Federigo, szeretné tiszteletét tenni.

PANTALONE Jöjjön csak, ha akar.

CLARICE Jaj nekem! Micsoda kín! (Sír)

SMERALDINA Mi baja, kisasszony? Sír? Őszintén szólva rosszul teszi. Nem látta,
milyen szép fiú ez a signor Federigo? Ha engem érne ilyen szerencse,
én bizony nem sírnék, dehogyis; teli torokból nevetnék. (El)

PANTALONE Na, kislányom, ne lássa, hogy sírtál.

CLARICE De ha egyszer megszakad a szívem...

TIZENKILENCEDIK JELENET

Beatrice férfiruhában és az előbbiek

BEATRICE Jónapot, Pantalone úr.

PANTALONE Jónapot. Megkapta az erszényt a száz arannyal?

2
BEATRICE Én? Nem.

PANTALONE Most adtam oda a szolgájának. Azt mondta, megbízható...

BEATRICE Persze hogy az. Csak még nem találkoztam vele; majd ideadja, ha
hazaérek. (Halkan Pantalonénak) Clarice kisasszony miért sír?

PANTALONE (halkan Beatricének) Drága Federigo úr, nincs semmi baj. A maga
halálhírén borult ki ennyire. Mindjárt megnyugszik.

BEATRICE (mint fent) Tegyen meg nekem valamit, Pantalone úr, hagyjon egy kicsit
kettesben vele, hadd lássam, sikerül-e kicsalnom belőle egy jót szót.

PANTALONE Jól van, uram, már itt sem vagyok. (félre) Mindent meg kell próbálni.
(Claricénak) Várj meg itt, kislányom, mindjárt visszajövök.
Szórakoztasd egy kicsit a fiatalembert. (Halkan Claricénak) Ugyan
már, legyen eszed. (El)

HUSZADIK JELENET

Beatrice és Clarice.

BEATRICE Hát, Clarice kisasszony...

CLARICE Menjen arrébb, ne merjen hozzám érni.

BEATRICE Ilyen szigorú azzal, aki mindjárt a férje lesz?

CLARICE Ha erőszakkal belekényszerítenek ebbe a házasságba, magáé lesz a

kezem, de a szívem soha!

BEATRICE Maga utál engem, én mégis azt remélem, hogy le tudom csillapítani.

CLARICE Mindig gyűlölni fogom.

BEATRICE Ha ismerne, nem beszélne így.

CLARICE Épp eléggé ismerem: maga zavarta meg a lelkem nyugalmát.

BEATRICE De megvigasztalni is nekem áll módomban.

CLARICE Téved; engem csak Silvio tudna megvigasztalni.

BEATRICE Persze, azt a vigaszt, amit Silvio, én nem tudom nyújtani, de azért
tehetek valamit a boldogságáért.

CLARICE Úgy érzem, uram, hogy még jobban meg akar kínozni, mert csúnyán
beszéltem magával.

2
BEATRICE (félre) Sajnálom ezt a szegény lányt, nincs szívem tovább nézni, ahogy
szenved.

CLARICE (félre) Bátorrá, vakmerővé, pimasszá teszi az embert a szerelem.

BEATRICE Clarice kisasszony, szeretnék elmondani egy titkot.

CLARICE Nem ígérhetek titoktartást. Inkább el se mondja.

BEATRICE Ha ilyen kemény velem, nem tudom boldoggá tenni.

CLARICE Maga engem csak szerencsétlenné tud tenni.

BEATRICE Téved, és hogy meggyőzzem, nyíltan fogok beszélni. Én ugyanúgy nem

akarom magát, ahogy maga sem akar engem. És ahogy maga másnak
szánja a kezét, ugyanúgy én is másnak adtam a szívemet.

CLARICE Kezd tetszeni egy kicsit.

BEATRICE Ugye mondtam, hogy meg tudom vigasztalni?

CLARICE Jaj, félek, hogy becsap.

BEATRICE Nem, kisasszony, én nem színlelek. Szívből beszélek, és ha titoktartást

ígér, amit az előbb megtagadott, olyan titkot mondok magának, amitől
egész biztosan visszanyeri a lelki békéjét.

CLARICE Esküszöm, hogy hallgatok, mint a sír.

BEATRICE Nem Federigo Rasponi vagyok, hanem Beatrice, a húga.

CLARICE Ó! Mit mond?! Maga nő?

BEATRICE Igen, nő vagyok. Gondolhatja, mennyire vágytam feleségül venni

magát.

CLARICE És mi lett a bátyjával?

BEATRICE Ő sajnos meghalt, leszúrták. Mindenki azt hitte, hogy a szerelmem ölte
meg, őt keresem ebben a ruhában. A barátság és a szerelem szent
törvénye nevében kérem, hogy ne leplezzen le. Tudom,
meggondolatlanságnak tűnhet, hogy elárultam magának ezt a titkot, de
több okom is volt rá; először is sajnáltam, hogy szenved, másrészt olyan
lánynak ismerem magát, aki tud titkot tartani, harmadrészt pedig Silvio
megfenyegetett, és nem akarom, hogy maga is arra biztassa, hogy
hívjon ki párbajra.

CLARICE Megengedi, hogy elmondjam Silviónak?

BEATRICE Nem, sőt, a leghatározottabban megtiltom.

2
CLARICE Rendben, hallgatok.

BEATRICE Vigyázzon, bízom magában.

CLARICE Esküszöm még egyszer: hallgatok.

BEATRICE És mostantól kezdve nem utál, ugye?

CLARICE Sőt, a barátnője leszek; ha bármiben segíthetek, a rendelkezésére állok.

BEATRICE Én is örök barátságot fogadok magának. Adja ide a kezét.

CLARICE Jaj, nem szeretném, hogy...

BEATRICE Attól fél, hogy nem vagyok nő? Tudom bizonyítani az igazságot...

CLARICE Higgye el, még most is olyan az egész, mint egy álom.

BEATRICE Hát, tényleg nem hétköznapi történet.

CLARICE Nagyon furcsa történet.

BEATRICE Jól van, mennem kell. Fogjunk kezet a jó barátság és a hűség jeléül.

CLARICE Itt a kezem; egyáltalán nem gondolom, hogy be akar csapni.

HUSZONEGYEDIK JELENET

Pantalone és az előbbiek.

PANTALONE Bravó! Végtelenül örülök. (Claricénak) Hamar megjött az eszed,

kislányom.

BEATRICE Ugye mondtam, Pantalone úr, hogy meg tudom őt nyugtatni?

PANTALONE Bravó! Többet ért el négy perc alatt, mint én négy év alatt.

CLARICE (félre) Még bonyolultabb lett a helyzet. (Szó szerint: Most még nagyobb
labirintusba kerültem.)

PANTALONE (Claricénak) Akkor gyorsan meg is tartjuk az esküvőt.

CLARICE Ne siessen annyira, apám.

PANTALONE Hogyan! Titokban fogdossátok egymás kezét, én meg ne siessek? Nem,

nem, nem, nem akarom, hogy szörnyűségek történjenek. Holnap
elrendezünk mindent.

3
BEATRICE De előbb az üzleti ügyeinket kell rendeznünk, Pantalone úr; csináljuk
meg az elszámolást.

PANTALONE Mindent elrendezünk. Ezek mind olyan dolgok, amiket két óra alatt el
lehet intézni. Holnap megtartjuk az esküvőt.

CLARICE De apám...

PANTALONE Kislányom, most megyek, és beszélek signor Silvióval.

CLARICE Az ég szerelmére, fel ne bosszantsa.

PANTALONE Micsoda? Rögtön kettőt akarsz?

CLARICE Nem erről van szó. De...

PANTALONE De, de... Itt a vége. Viszontlátásra, uraim. (Indulna)

BEATRICE (Pantalonénak) Figyeljen...

PANTALONE Férj-feleség. (Indulna)

CLARICE (Pantalonának) Hát, inkább....

PANTALONE Este megbeszéljük. (El).

HUSZONKETTEDIK JELENET

Beatrice és Clarice.

CLARICE Jaj, Beatrice kisasszony, egyik szenvedés a másik után...

BEATRICE Türelem. Minden megtörténhet, csak az nem, hogy én elvegyem magát.

CLARICE És ha Silvio hűtlennek gondol?

BEATRICE Nem tart sokáig a játék.

CLARICE Ha elmondhatnám neki az igazat...

BEATRICE Nem mentem fel az esküje alól.

CLARICE Jó, akkor mit csináljak?

BEATRICE Szenvedjen még egy kicsit.

CLARICE Nagyon fájdalmas lesz ez a szenvedés, azt hiszem.

3
BEATRICE Higgye el, a sok bánat és nehézség után jobban örül majd a boldog
szerelemnek. (El).

CLARICE Nem tudom azzal áltatni magam, hogy boldog vagyok, amíg csupa
fájdalom vesz körül. Jaj, sajnos igaz a mondás: az életben többnyire
szenved vagy remél az ember, és csak nagyon ritkán boldog. (El).

3
 MÁSODIK FELVONÁS

ELSŐ JELENET
Pantalone házának udvara.

Silvio és a Doktor.

SILVIO Hagyjon békén, apám.

DOKTOR Áll meg, és felelj, ha kérdezlek.

SILVIO Magamon kívül vagyok.

DOKTOR Miért jöttél ide, signor Pantalone házának udvarába?

SILVIO Azért, mert azt akarom, hogy állja a szavát, vagy adjon elégtételt a
szörnyű sértésért.

DOKTOR De semmi szükség rá, hogy jeleneteket rendezz Pantalone házában.

Bolond vagy, ha így kifordulsz magadból dühödben.

SILVIO Az, aki bánt bennünket, nem érdemel tiszteletet.

DOKTOR Igaz, de az ember akkor se rohanjon a vesztébe. Bízd rám, Silvio,

hagyd, hogy beszéljek vele, hátha sikerül elmagyaráznom neki, hogy mi
a kötelessége. Menj el egy kicsit máshova és várj meg, menj ki ebből az
udvarból, kerüljük el a botrányt. Majd én megvárom signor Pantalonét.

SILVIO De én, apám...

DOKTOR De én, fiam, azt akarom, hogy engedelmeskedj nekem.

SILVIO Igen, engedelmeskedem. Elmegyek. Beszéljen vele. A fűszeresnél

(patikusnál?) várom. De ha signor Pantalone makacskodik, velem gyűlik
meg a baja. (El)

MÁSODIK JELENET

A Doktor, majd Pantalone.

DOKTOR Szegény kisfiam, annyira sajnálom. Signor Pantalonénak nem lett volna
szabad hitegetnie őt, amíg nem volt biztos benne, hogy meghalt a
torinói. Szeretném újra nyugodtnak látni, és nem akarom, hogy dühében
a vesztébe rohanjon.

PANTALONE (félre) Mit keres a Doktor a házamban?

DOKTOR Á, jónapot, signor Pantalone.

3
PANTALONE Jónapot, Doktor. Épp magát vagy a fiát akartam megkeresni.

DOKTOR Igen? Nagyszerű; gondolom, biztosítani akar bennünket arról, hogy

Clarice kisasszony Silvio felesége lesz.

PANTALONE Hát... azt akartam mondani, hogy... (nehézkesen beszél)

DOKTOR Nem, semmi szükség a magyarázkodásra. Értem, hogy milyen

helyzetbe került. De a jó barátság mindent kibír.

PANTALONE Persze, de tekintettel a signor Federigónak tett ígéretemre... (ugyanúgy

tétovázik, mint az előbb)

DOKTOR Váratlanul érte a jövetele, úgyhogy nem volt ideje átgondolni a dolgot,
és nem fogta fel, milyen súlyosan megsérti ezzel a családunkat.

PANTALONE Hogyan lenne sértés, amikor egy másik megállapodás...

DOKTOR Tudom, mit akar mondani. Először úgy tűnt, hogy a torinóinak tett
ígérete visszavonhatatlan, mert szerződést kötöttek róla. De azt a
szerződést csak maga és ő kötötte, a miénket pedig a kislány is
jóváhagyta.

PANTALONE Ez igaz, de...

DOKTOR És tudja, hogy ami a házasságot illeti: Consensus et non concubitus

facit virum.

PANTALONE Én nem tudok latinul, de annyit mondhatok, hogy...

DOKTOR A lányát pedig nem érdemes feláldozni.

PANTALONE Akar még mást is mondani?

DOKTOR Mindent elmondtam.

PANTALONE Befejezte?

DOKTOR Befejeztem.

PANTALONE Beszélhetek?

DOKTOR Beszéljen.

PANTALONE Kedves Doktor, a maga hatalmas tudománya...

DOKTOR A hozományról majd megegyezünk. Kicsit több vagy kicsit kevesebb,

mindegy.

3
PANTALONE Megint elölről kezdjük... Hagyna engem is beszélni?

DOKTOR Beszéljen.

PANTALONE Azt akarom mondani, hogy a maga tudománya nagyszerű, csodálatos,

de ebben az esetben nem ér semmit.

DOKTOR Hagyná, hogy megköttessen az a házasság?

PANTALONE Elköteleztem magam, és ezt nem tudom visszacsinálni. A lányom

boldog – szóval hol itt a baj? Azért akartam megkeresni magát és signor
Silviót, hogy tájékoztassam magukat. Nagyon sajnálom az egészet, de
nem találok megoldást.

DOKTOR A lányán nem csodálkozom, de magán csodálkozom: hogy tehette ezt

velem? Ha nem volt biztos abban, hogy signor Federigo meghalt, nem
kellett volna a kisfiamnak ígérnie a lányát, ha pedig neki ígérte, akkor
állnia kellett volna a szavát, akármi áron. Federigo halálhíre nyilván
magának Federigónak is elég indok arra, hogy elfogadja, hogy maga
aztán másképp döntött, nem is neheztelhet magára emiatt, elégtételt
pedig pláne nem követelhet. Clarice kisasszony és a kisfiam ma reggel
kötött jegyességét – coram testibus – nem teheti semmissé egy másnak
tett ígéret. A fiam érdekeinek képviseletében kedvem lenne semmisnek
nyilvánítani minden újabb megállapodást, és kötelezni a lányát, hogy a
kisfiamhoz menjen, de szégyellném, ha olyan lányt fogadnék a
házamba, aki nem méltó a megbecsülésünkre, és akinek olyan apja van,
mint maga, aki nem állja a szavát. Signor Pantalone, jegyezze meg,
hogy azért, amit velem és a Lombardi-családdal tett, egyszer talán meg
kell fizetnie; igen, eljön annak is az ideje: omnia tempus habent. (el)

HARMADIK JELENET

Pantalone, majd Silvio.

PANTALONE Menjen csak, isten hírével. Egy cseppet sem érdekel, és nem félek
magától. Százszor többre becsülöm a Rasponi-családot, mint a
Lombardi-családot. Egyetlen fiúörökös, nagyon gazdag – nem olyan
egyszerű ilyet találni. Ennek így kell lennie.

SILVIO (félre) Jól mondja az apám. Aki képes türtőztetni magát, türtőztesse
magát.

PANTALONE (meglátja Silviót, félre) Na, itt jön a másik..

SILVIO (barátságtalanul) Jónapot, uram.

PANTALONE Magának is. (félre) Nagyon dühös.

3
SILVIO Most hallottam az apámtól, hogy... nem is tudom... el kell hinnem, hogy
ez az igazság?

PANTALONE Ha az apja mondta, biztosan igaz.

SILVIO Tehát Clarice kisasszony és Federigo úr megegyeztek az esküvőben?

PANTALONE Igen, uram, mindenben megegyeztek.

SILVIO Csodálkozom magán, hogy ilyen pofátlanul mondja... Maga szószegő,

maga becstelen...

PANTALONE Hogy beszél velem, uram? Így bánni egy magamfajta öregemberrel?!

SILVIO Nem tudom, mi tart vissza, hogy ki ne tépjem a végtagjait...

PANTALONE Nem vagyok én béka, uram! Idejön a házamba, és így viselkedik?

SILVIO Menjünk ki a házból.

PANTALONE Csodálkozom magán, uram.

SILVIO Kifelé, ha úriember!

PANTALONE Az olyanok, mint én, tiszteletet érdemelnek.

SILVIO Maga gyáva, maga hitvány, maga kispolgár!

PANTALONE Ez már több a soknál.

SILVIO Esküszöm az égre, hogy... (a kardjához nyúl)

PANTALONE Segítség! (a tőréhez kap)

NEGYEDIK JELENET

Beatrice karddal a kezében, és az előbbiek.

BEATRICE (Pantalonénak, miközben Silvióra fogja a kardját) Itt vagyok; majd én

megvédem magát!

PANTALONE (Beatricénak) Magára bízom magam, kedves vőm.

SILVIO (Beatricének) Éppen veled akartam megmérkőzni.

BEATRICE (félre) Na, most jól benne vagyok...

SILVIO (Beatricének) Tessék, szegezd rám a kardodat!

3
PANTALONE (rémülten) Jaj, kedves vőm....

BEATRICE Nem ez az első veszélyes helyzet az életemben. Itt vagyok, nem félek
magától. (Silviónak szegezi a kardját)

PANTALONE Segítség. Nincs itt senki? (Kirohan az utca felé. Beatrice és Silvio
vívnak. Silvio elesik és elejti a kardját, Beatrice a sajátját Silvio
mellének szegezi)

ÖTÖDIK JELENET

Clarice és az előbbiek.

CLARICE (Beatricének) Jaj nekem! Álljon meg!

BEATRICE Szép Clarice, a maga kedvéért megkímélem Silvio életét; maga pedig –
cserében a könyörületességemért – ne feledje az esküjét. (El).

HATODIK JELENET

Silvio és Clarice.

CLARICE Jól van, kedvesem?

SILVIO Á, a hűtlen áruló! Kedvesemnek szólítja Silviót? Kedvesemnek szólítja

a szerelmesét, akiből gúnyt űzött… a vőlegényét, akit megcsalt?

CLARICE Nem, Silvio, nem érdemlem meg a szemrehányásait. Szeretem,

imádom, hű vagyok magához.

SILVIO Á, a hazug! Hű vagy hozzám, mi? Azt hívod hűségnek, hogy

eljegyezted magad a másik szeretőddel?

CLARICE Nem tettem ilyet, és soha nem is fogok. Haljak meg inkább, mint hogy
elhagyjam magát.

SILVIO Most hallottam, hogy esküt tett neki...

CLARICE De az az eskü nem arra kötelez, hogy hozzámenjek.

SILVIO Akkor mire esküdött meg?

CLARICE Drága Silvio, értse meg, hogy nem mondhatom el.

SILVIO Miért?

CLARICE Mert megesküdtem, hogy hallgatok.

3
SILVIO Ez is azt bizonyítja, hogy bűnös.

CLARICE Nem, ártatlan vagyok.

SILVIO Az ártatlanok nem hallgatnak.

CLARICE Most mégis az lenne a bűn, ha beszélnék.

SILVIO Kinek esküdött hallgatást?

CLARICE Federigónak.

SILVIO És ennyire igyekszik megtartani?

CLARICE Megtartom, hogy ne legyek esküszegő.

SILVIO És még azt mondja, hogy nem szereti? Ostoba, aki elhiszi. De én már
nem hiszek magának, maga barbár, maga csaló! Tűnjön el a szemem
elől.

CLARICE Ha nem szeretném, nem rohantam volna ide lélekszakadva, hogy

megmentsem az életét.

SILVIO Az életemet is gyűlölöm, ha egy hálátlannak köszönhetem.

CLARICE Teljes szívemből szeretem.

SILVIO Az egész lelkemmel undorodom magától.

CLARICE Meghalok, ha nem enyhül meg.

SILVIO Szívesebben látnám halottnak, mint hűtlennek.

CLARICE Akkor mindjárt örülhet. (felveszi a földről a kardot)

SILVIO Igen, ez a kard megbosszulhatná a szenvedéseimet.

CLARICE Igyen kegyetlen a maga Claricéjával?

SILVIO Magától tanultam a kegyetlenséget.

CLARICE Tehát a halálomat akarja?

SILVIO Nem tudom én már, hogy mit akarok.

CLARICE Akkor most a kedvére teszek. (a mellének szegezi a kardot)

3
 HETEDIK JELENET
Smeraldina és az előbbiek.

SMERALDINA Álljanak meg; mi a fenét csinálnak? (Elveszi a kardot Claricétól)

(Silviónak) Maga meg, kivert kutya, hagyta volna meghalni? Milyen
szíve van magának? Mint a tigrisnek, mint az orszlánnak, mint az
ördögnek? Nézzék ezt a gyönyörű alakot, akiért a nők hasba szúrják
magukat! Maga túlságosan jó, kisasszony. Az a baj, hogy már nem
akarja magát? Aki nem akarja magát, az nem is érdemli meg. Menjen a
pokolba ez a gyilkos, maga pedig jöjjön velem, hiszen férfi van elég,
még az este előtt találok magának egy tucatot. (Földre dobja a kardot,
Silvio felveszi)

CLARICE (sír) Kegyetlen! Lehetséges, hogy meg sem könnyezné a halálomat?

Igen, megöl a fájdalom; meghalok, örüljön neki nyugodtan. Egy nap
majd megtudja, hogy ártatlan voltam, de akkor már késő lesz
megbánnia, hogy nem hitt nekem, és hiába sír majd az én szerencsétlen
sorsom és a saját barbár kegyetlensége miatt. (el)

NYOLCADIK JELENET

Silvio és Smeraldina.

SMERALDINA Én ezt nem értem. Lát egy lányt, aki épp öngyilkos akar lenni, és csak
nézi, mintha egy komédiából látna egy jelenetet.

SILVIO Hogy te milyen hülye vagy! Azt hiszed, tényleg meg akarta ölni magát?

SMERALDINA Nem tudom, csak azt tudom, hogy nem érek ide idejében, most már
halott lenne szegényke.

SILVIO Messze voltunk attól, hogy a mellébe szúrja a kardot.

SMERALDINA Micsoda hazug! Hajszál híján...!

SILVIO Maguk, nők, mindig ilyeneket találnak ki.

SMERALDINA Igen, ha olyanok lennénk, mint maguk. Ahogy a közmondás is tartja:

nekünk nagy a hangunk, maguknak meg nagyok a dióik. A nőket
hűtlennek mondják, csakhogy a férfiak el is követik a hűtlenséget, de
még hogy! A nőkről mindig beszélnek, de a férfiakról soha senki sem
mond semmit. Bennünket kritizálnak, saját maguknak viszont mindent
megengednek. Tudja, miért? Mert férfiak írták a törvényeket. Ha a nők
írták volna, ennek most mind az ellenkezője lenne igaz. Ha én
irányítanék, elrendelném, hogy a hűtlen férfiak faágat hordjanak a
kezükben, és tudom, hogy minden város erdővé változna. (El)

3
 KILENCEDIK JELENET
Silvio egyedül.

SILVIO Persze, hogy Clarice hűtlen, és most valami esküre hivatkozva próbálja
leplezni az igazságot. Gonosz lány ez, és azt is csak azért találta ki,
hogy meg akarja magát ölni, hogy becsapjon és végül megszánjam.
Lehet, a sors úgy akarta, hogy veszítsek a riválisommal szemben, de
sosem mondok le a bosszúról. Meghal az a nyomorult, és a hűtlen
Clarice látni fogja, hogy a szerelme vére a hűtlensége jutalma. (El)

TIZEDIK JELENET

Terem a fogadóban, két hátsó és két oldalsó ajtóval.

Truffaldino, majd Florindo.

TRUFFALDINO Nagy az én szerencsétlenségem! A két gazdám közül egyik sem akart

még ebédelni. Már két órája delet harangoztak, és egyik se jön. Aztán
majd mind a kettő egyszerre jön, velem meg jól kiszúrnak: mindkettőt
egyszerre nem tudom kiszolgálni, és akkor minden kiderül. Csend,
csend, itt jön az egyik. Végre.

FLORINDO Nos, megtaláltad azt a Pasqualét?

TRUFFALDINO Nem azt mondtam, uram, hogy majd evés után megkeresem?

FLORINDO De én türelmetlen vagyok.

TRUFFALDINO Kicsit hamarabb is jöhetett volna ebédelni.

FLORINDO (félre) Nem tudom kideríteni, hogy itt van-e Beatrice.

TRUFFALDINO Azt mondta, gyerünk, rendeljük meg az ebédet, aztán elment. Biztos
tönkrement minden.

FLORINDO Most nincs kedvem enni. (félre) Vissza akarok menni a postára,
méghozzá egyedül; hátha megtudok valamit.

TRUFFALDINO Tudja meg, uram, hogy errefelé enni kell; aki nem eszik, megbetegszik.

FLORINDO Most el kell mennem egy sürgős ügyben. Ha visszérek ebédre, jó; ha
nem, majd vacsorázom. Te, ha akarsz, egyél nyugodtan.

TRUFFALDINO Ó, nagyszerű. Ha így áll a dolog, bármit csinálhat, hiszen maga a gazda.

FLORINDO Nagyon nehéz ez a pénz; fogd, és tedd bele az utazóládámba. Itt a

kulcsa. (odaadja Truffaldinónak az erszényt, benne a száz arannyal, és
a kulcsot.)

TRUFFALDINO Máris, és visszahozom a kulcsot.

4
FLORINDO Nem, nem, majd valamikor odaadod. Nem akarom tovább vesztegetni
az időt. Ha nem jövök haza ebédre, gyere ki a térre, mert türelmetlenül
várom, hogy megtudjam: megtaláltad-e Pasqualét. (El).

TIZENEGYEDIK JELENET

Truffaldino, majd Beatrice egy papírlappal a kezében.

TRUFFALDINO Még jó, hogy azt mondta, ebédeljek meg – így jóban leszünk. Ha ő nem
akar enni, hát ne egyen. De nekem nem való a böjtölés. Elteszem ezt az
erszényt, és aztán...

BEATRICE Hé, Truffaldino!

TRUFFALDINO (félre) Az ördögbe!

BEATRICE Pantalone de'Bisognosi úr adott neked egy erszényt, és benne száz

dukátot?

TRUFFALDINO Igen, uram.

BEATRICE És miért nem adod át nekem?

TRUFFALDINO Miért, a magáé?

BEATRICE Hogy az enyém-e? Mit mondott, amikor odaadta az erszényt?

TRUFFALDINO Azt mondta, hogy adjam oda a gazdámnak.

BEATRICE Jól van, és ki a gazdád?

TRUFFALDINO Maga.

BEATRICE Akkor miért kérdezed, hogy az enyém-e az erszény?

TRUFFALDINO Tehát a magáé.

BEATRICE Hol van?

TRUFFALDINO Itt. (odaadja neki az erszényt)

BEATRICE Annyi?

TRUFFALDINO Nem nyúltam hozzá, uram.

BEATRICE (félre) Úgyis megszámolom.

4
TRUFFALDINO (félre) Tévedtem az erszénnyel, de már helyre is hoztam. De mit szól
majd a másik? Ha nem az övé a pénz, nem szólhat semmit.

BEATRICE Itt van a fogadós?

TRUFFALDINO Igen, uram, itt van.

BEATRICE Mondd meg neki, hogy egy barátom is velem ebédel, úgyhogy gyorsan
intézkedjen, hogy több étel kerüljön az asztalra.

TRUFFALDINO Milyen kiszolgálást akar? Hány fogást parancsol?

BEATRICE Pantalone de'Bisognosi úrnak nincsenek nagy elvárásai. Mondd meg a

fogadósnak, hogy valami finomat csináljon, öt vagy hat fogással.

TRUFFALDINO Rám bízza?

BEATRICE Igen, rendeld meg te, ahogy jónak látod. Elmegyek a barátomért, itt
lakik nem messze; amire visszajövök, legyen minden előkészítve.
(Indulna)

TRUFFALDINO Meglátja, milyen jó lesz a kiszolgálás.

BEATRICE Fogd ezt a papírt, és tedd bele a ládámba. Nagyon vigyázz rá, mert ez
egy négyezer scudós váltó.

TRUFFALDINO Ne aggódjon, máris elteszem.

BEATRICE Intézd el, hogy minden elő legyen készítve. (félre) Szegény signor
Pantalone nagyon megijedt, jót fog tenni neki egy kis szórakozás. (el)

TIZENKETTEDIK JELENET

Truffaldino, majd Brighella.

TRUFFALDINO Most aztán össze kell szednem magam. Ez az első alkalom, hogy a
gazdám tőlem rendeli meg az ebédet, meg akarom mutatni neki, hogy jó
az ízlésem. Elteszem ezt a papírt, aztán... Majd később teszem el, most
ezzel sem húzom az időt. (A takarás felé) Hé, van ott valaki? Hívd ide
Brighella mestert, és mondd meg neki, hogy beszélni akarok vele.
(Magának) Egy jó vacsora nem a sok fogástól lesz jó, hanem az ízléses
terítéstől; többet ér a szép tálalás, mint egy nagy rakás étel.

BRIGHELLA Mi az, Truffaldino úr? Mit óhajt tőlem?

TRUFFALDINO A gazdám az egyik barátját is meghívta edére; azt akarja, hogy

duplázzuk meg az asztalt, de gyorsan, azonnal. Segítsek a konyhában?

4
BRIGHELLA Nálam mindig minden van. Félóra alatt el tudom készíteni bármelyik
rendelést.

TRUFFALDINO Akkor jó. Mondja, hogy mit ad nekik.

BRIGHELLA Ha ketten vannak, mindkettejüknek négy fogást adunk, jó lesz?

TRUFFALDINO (félre) Azt mondta, hogy öt vagy hat fogás legyen, hat vagy nyolc,
mindegy. (Brighellának) Jó lesz. Mi lesz a tányérakban?

BRIGHELLA Első fogásként leves, rántott tengeri herkentyűk, főtt hús és frikkandó.

TRUFFALDINO Az első hármat ismerem, a negyediket nem.

BRIGHELLA Francia étel, szaftos hús, nagyon finom.

TRUFFALDINO Jó, az első fogás rendben van, térjünk át a másodikra.

BRIGHELLA A második fogás sült hús, saláta, egy kis húspástétom és puding.

TRUFFALDINO Megint nem ismertem az egyiket; mi az, hogy pudi?

BRIGHELLA Azt mondtam, hogy puding: angol étel, nagyon finom.

TRUFFALDINO Jól van, örülök, de hogyan rendezzük el az asztalon a fogásokat?

BRIGHELLA Ez nagyon egyszerű. Majd a pincér megcsinálja.

TRUFFALDINO Nem, barátom, engem izgat a szervírozás (rossz szót mond, vagy rosszul
használja), minden az ízléses tálaláson múlik.

BRIGHELLA Ha, mondjuk, ide tennénk a herkentyűket, ide a főtt húst és ide a
frikkandót? (javasol egy elrendezési módot)

TRUFFALDINO Nem, nem tetszik; középre nem teszünk semmit?

BRIGHELLA Ahhoz ötféle étel kellene.

TRUFFALDINO Jó, akkor legyen ötféle.

BRIGHELLA Középre tesszük a mártást a főtt húshoz.

TRUFFALDINO Nem, maga semmit sem tud, barátom; a mártás nem középre való,
középre a leves való.

BRIGHELLA És az egyik oldalra tesszük a főt húst, a másikra meg a mártást.

TRUFFALDINO Jaj, dehogyis! Maguk, fogadósok, jól főznek, de teríteni nem tudnak.
Majd én megtanítom magát. Mondjuk, hogy ez az aszal... (féltérdre
ereszkedik, és a padlóra mutat) Nézze, hogy én hová tenném az öt ételt

4
 – például ide, középre a levest (letép egy darabot a váltóból, és
eljátssza vele, hogy középre teszi a levest). Ide jön a főtt hús (letép egy
újabb darabot a váltóból, leteszi az asztalra). Ide meg a herkentyűk
(ugyanúgy letép egy darabot a váltóból, a “leves” másik oldalára
teszi.) Ide a mártás, és ide az az étel, amit nem ismerek. (Még két
papírdarabbal teljessé teszi a képet) Mit szól hozzá? Jó lesz?
(Brighellának).

BRIGHELLA Jó, de szerintem a mártás túl messze van a hústól.

TRUFFALDINO Nézzük meg, hogyan lehetne közelebb tenni őket egymáshoz.

TIZENHARMADIK JELENET

Beatrice, Pantalone és az előbbiek.

BEATRICE (Truffaldinónak) Minek térdelsz te itt?.

TRUFFALDINO (feláll) A szervírozást tervezgettük....

BEATRICE Milyen papír ez?

TRUFFALDINO (félre) Az ördögbe! A levél, amit tőle kaptam!

BEATRICE Ez a váltóm.

TRUFFALDINO Bocsásson meg... Összerakjuk...

BEATRICE Gazember! Így vigyázol a dolgaimra? Az ennyire fontos dolgaimra?

Megérdemelnéd, hogy megbotozzalak. Mit szól, Pantalone úr? Látott
már ennél nagyobb ostobaságot?

PANTALONE Tényleg nevetséges. Akkor lenne baj, ha nem lehetne jóvátenni, de

majd írok egy újat, és minden megoldódik.

BEATRICE De nem oldódna meg, ha nem Velencében kaptam volna! Ostoba!

TRUFFALDINO Azért van az egész, mert Brighella nem tud teríteni.

BRIGHELLA Neked meg semmi se jó.

TRUFFALDINO Én olyan ember vagyok, aki tudja, hogy...

BEATRICE (Truffaldinónak) Menj innen.

TRUFFALDINO Többet ér a szép terítés...

BEATRICE Menj innen, azt mondtam.

4
TRUFFALDINO A terítéshez én értek a legjobban a világon. (el).

BRIGHELLA Nem értem ezt az embert: néha rafinált, máskor meg hülye.

BEATRICE Csak játssza a hülyét a gazember. (Brighellának) Jól van, maga

gondoskodik az ebédünkről?.

BRIGHELLA Ha fogásonként ötféle ételt kér, ahhoz kell egy kis idő.

PANTALONE Mi az, hogy fogás? Mi az, hogy ötféle étel? Lassan a testtel... Négy
szem rizs, minden második tányérra egy, és kész. Én nem vagyok
nagyigényű.

BEATRICE (Brighellának) Hallotta? Akkor magára bízom..

BRIGHELLA Rendben; de örülnék, ha megmondaná, hogy mégis mit szeret.

PANTALONE Legjobban a húsgombócot, minden mástól megfájdul a fogam. De azt

szívesen megenném.

BEATRICE (Brighellának) Hallotta? Húsgombóc.

BRIGHELLA Ahogy parancsolja. Foglaljanak helyet abban a szobában, mindjárt

megteríttetek.

BEATRICE Mondja meg Truffaldinónak, hogy jöjjön felszolgálni.

BRIGHELLA Megmondom neki, uram. (el)

TIZENNEGYEDIK JELENET

Beatrice, Pantalone, majd Pincérek, majd Truffaldino.

BEATRICE Pantalone úr megelégszik azzal a kevéssel, amit kapunk...

PANTALONE Csodálkozom, kedves uram, hogy ennyi kellemetlenséget vállal magára

miattam: azt teszi velem, amit nekem kellene magával, de tudja, a
lányom otthon van, és amíg nem rendeztünk el mindent, nem helyes,
hogy maguk együtt legyenek. Azért fogadtam el a kedvességét, hogy
egy kicsit jól érezzem magam; még mindig reszketek a félelemtől. Ha
maga nem lett volna ott, megölt volna az a vadállat.

BEATRICE Örülök, hogy időben érkeztem. (A pincérek beviszik a terítés kellékeit –

poharakat, bort, kenyeret, stb. – a Brighella által javasolt szobába)

PANTALONE Ebben a fogadóban mindenki nagyon gyors.

BEATRICE Brighella nagyon rendes előzékeny; tudja, mit hogy kell. Torinóban egy
előkelő lovag szolgája volt, és még mindig az akkori libériáját hordja.

4
PANTALONE Van egy vendéglő a Canal Grande partján – épp a Rialto üzleteire néz –,
ahol nagyon jókat lehet enni, többször is voltam ott bizonyos néhány
kedves barátommal, és olyan jól éreztem magam, hogy elég, ha csak
eszembe jut, és máris jókedvem lesz. Emlékszem többek között a
burgundi borukra – a csillagokig repítette az embert.

BEATRICE Nincs is a földön nagyobb gyönyörűség, mint a jó társaság.

PANTALONE Ha tudná, micsoda társaság volt az! Mennyi nagyszívű ember! Micsoda
őszinteség! Micsoda becsületesség! Micsoda társalgás – néha a
Giudecca-szigeten is! Áldott legyen az a hét-nyolcúriember, akik a
legjobb barátaim az egész világon.

(A pinérek kimennek a szobából, vissza a konyhába.)

BEATRICE Szokszor töltötte velük az idejét?

PANTALONE Remélem, hogy egy ideig még velük tölthetem...

TRUFFALDINO (leveses tállal a kezében. Beatricének) Menjen be a szobába, mindjárt

tálalok..

BEATRICE Menj előre te, tedd le azt a levest.

TRUFFALDINO (udvriaskodik) Jaj, parancsoljon.

PANTALONE Kíváncsi vagyok erre a szolgára... Menjünk be. (Bemegy)

BEATRICE (Truffaldinónak) Kevesebb szellemességet és több odafigyelést

szeretnék. (Bemegy)

TRUFFALDINO Micsoda kiszolgálás! Egyféle étel fogásonkét! Elkölti a quattrinóit, és

nem kap érte semmi finomat? Ki tudja, jó-e ez a leves... Megkóstolom.
(elővesz egy kanalat a zsebéből és megkóstolja) A zsebemben hordom a
fegyvereimet. Á! Nem rossz – lehetne rosszabb is. (bemegy a szobába)

TIZENÖTÖDIK JELENET

Pincér tányérral, majd Truffaldino, majd Florindo, majd Beatrice és más pincérek

PINCÉR Hol van már? Miért nem jön, hogy átvegye a fogásokat?

TRUFFALDINO (a szobából) Itt vagyok, barátom, mit adsz nekem?

CAMERIERE Itt a főtt hús. Mindjárt hozom a következőt. (el)

4
TRUFFALDINO Vajon ez ürühús vagy borjúhús? Talán inkább ürühús. Nézzük csak.
(Megkóstolja) Sem ürühús, sem borjúhús, hanem bárány, nagyon
finom. (elindul Beatrice szobája felé)

FLORINDO (elkapja) Hova mész?

TRUFFALDINO Jaj nekem!

FLORINDO Hová viszed azt az ételt?

TRUFFALDINO Felszolgálom, uram.

FLORINDO Kinek?

TRUFFALDINO Magának.

FLORINDO De miért tálalod fel, mielőtt hazaérnék?

TRUFFALDINO Láttam az ablakból, hogy jön... (félre) Valamit ki kell találni.

FLORINDO A húst hozod először, és nem a levest?

TRUFFALDINO Megmondom, uram: Velencében a végén eszik a húst.

FLORINDO Én máshogy szoktam. A levest akarom. Ezt vidd vissza a konyhába.

TRUFFALDINO Igen, uram, ahogy parancsolja.

FLORINDO Siess, mert aztán pihenni szeretnék.

TRUFFALDINO Máris. (Úgy tesz, mintha visszamenne a konyhába)

FLORINDO (félre) Sosem találom meg Beatricét? (Bemegy a szemközti szobába)

(Miután Floindo bemegy a szobába, Truffaldino Beatricéhez szalad az

étellel.)

PINCÉR (visszatér egy másik étellel) Mindig várni kell rá. (Kiált neki)
Truffaldino!

TRUFFALDINO (kijön Beatrice szobájából) Itt vagyok. Gyorsan teríts meg abban a
szobában is, megjött a másik idegen úr, azonnal hozd a levest.

CAMERIERE Máris. (el)

TRUFFALDINO Ez meg milyen fogás? Biztos ez a fracastor (?).(megkóstolja) Becsület

szavamra, finom! (Beatrice szobájába viszi. Pincérek mennek át a
színen, hogy megterítsenek Florindo szobájában) Bravó. Így is kell. (a
pincéreknek) Legyetek gyorsak, mint a macskák. Jaj, ha sikerülne
egyszerre felszolgálnom a két gazdámnak – de szép lenne! (A pincérek

4
 kijönnek Florindo szobájából, és a konyha felé indulnak.) Gyorsan,
gyerekek, a levest.

PINCÉR Csak foglalkozzon a saját asztalával, ezt majd mi elintézzük. (el)

TRUFFALDINO Mindkettővel akarok foglalkozni, ha sikerül. (Egy pincér hozza a levest

Florindónak) Add ide, majd én beviszem. Hozd a következő fogást a
másik szobába. (Kiveszi a levest a pincér kezéből, és beviszi Florindo
szobájába.)

PINCÉR De furcsa fiú ez! Itt is, ott is ő akar felszolgálni. Hadd csinálja – de
azért nekem is jár a borravaló. (Truffaldino kijön Pantalone szobájából)

BEATRICE (kiált a szobából) Truffaldino!

PINCÉR (Truffaldinónak) Szolgálja már ki a gazdáját!

TRUFFALDINO Itt vagyok (bemegy Beatrice szobájába, a pincérek közben a sült húst
vinnék Florindónak)

PINCÉR (elveszi a pincértől) Add ide. (A pincérek el)

(Truffaldino a piszkos tányérokat hozza Beatrice szobájából)

FLORINDO (hangosan a szobából) Truffaldino!

TRUFFALDINO Add ide. (Ki akarja venni a főtt húst a pincér kezéből)

PINCÉR Ezt én szolgálom fel.

TRUFFALDINO Nem hallottad, hogy engem hív? (kiveszi a pincér kezéből a húst, és
beviszi Florindónak)

PINCÉR Fantasztikus. Mindent ő akar csinálni. (A pincérek egy tányér

húsgombócot hoznak, odaadják egy másik pincérnek, majd el)

PINCÉR Szívesen bevinném, de nem akarom, hogy veszekedjen velem.

(Truffaldino a koszos tányérokat hozza Florindo szobájából) Fogja,
tevékeny úr, vigye a gazdájának ezt a húsgombócot.

TRUFFALDINO (átveszi) Húsgombóc?

PINCÉR Igen, a húsgombóc, amit rendelt. (el)

TRUFFALDINO Ez szép! Melyiküknek vigyem? Vajon melyikük rendelte? Ha

megkérdezem a konyhában, rögtön gyanús leszek; ha hibázom, és nem
annak viszem, aki rendelte, akkor a másik követelni fogja, és rögtön
lebukom. Majd így... De ügyes vagyok! Tehát így: kettéosztom, és fél
adagot viszek mindkettőnek, így az, aki rendelte, biztos kap belőle. (fog
egy másik tényért, kettéosztja a húsgombócokat) Négy meg négy. De itt

4
 eggyel több van. Ezt melyiküknek adjam? Nem akarom, hogy
bármelyik is megsértődjön, úgyhogy megeszem én. (Megeszi) Máris
jobb. Beviszem most ennek a húsgombócot. (Az egyik tányért a földre
teszi, a msáikat beviszi Beatricének)

PINCÉR (pudinggal) Truffaldino!

TRUFFALDINO Itt vagyok! (Kijön Beatrice szobájából.)

PINCÉR Vigye be ezt a pudingot…

TRUFFALDINO Várj, máris jövök! (fogja a másik húsgombócos tányért, beviszi

Florindónak)

PINCÉR Téved: a húsgombóc oda megy.

TRUFFALDINO Tudom, oda már bevittem, de a gazdám ennek az idegen úrnak

ajándékoz belőle négyet. (el)

PINCÉR Ezek szerint ismerik egymást. Barátok. Akkor akár együtt is

ebédelhetnének.

TRUFFALDINO (kijön Florindo szobájából; a pincérnek) Ez meg micsoda?

PINCÉR Angol puding.

TRUFFALDINO Kinek vigyem?

PINCÉR A gazdájának. (el)

TRUFFALDINO Mi az ördög ez a puding? Finom az illata, és olyan, mint a polenta. De

ha a polenta nem finom. (villát vesz elő a zsebéből) Megkóstolom.
(Eszik belőle) Nem polenta, de olyasmi. (Eszik) Jobb, mint a polenta!

BEATRICE Truffaldino!

TRUFFALDINO (teli szájjal) Jövök!

FLORINDO Truffaldino!

TRUFFALDINO Itt vagyok! (teli szájjal, mint fent) Hogy ez milyen finom! (Eszik) Még
egy falat, és jövök.

BEATRICE (kijön a szobájából, és meglátja Truffaldinót, belerúg és ezt mondja)

Gyere felszolgálni. (Visszamegy a szobájába. Truffaldino a földre teszi
a pudingot, és bemegy Beatrice szobájába)

FLORINDO (kijön a szobájából) Truffaldino! Hol az ördögben lehet?

TRUFFALDINO (kijön Beatrice szobájából, meglátja Florindót). Itt vagyok!

4
FLORINDO Hol vagy? Hová vesztél el?

TRUFFALDINO Csak a tányérokért mentem, uram.

FLORINDO Miért, mást is lehet még enni?

TRUFFALDINO Megnézem.

FLORINDO Siess, ha mondom, mert pihennem kell. (Visszamegy a szobájába)

TRUFFALDINO Máris. (a pincéreknek) Pincérek, van még más is? (Magának) Ezt a
pudingot megtartom magamnak. (Eldugja)

PINCÉR (hoz egy újabb tányért) Itt a marhasült.

TRUFFALDINO (elveszi tőle) Gyorsan, a gyümölcsöket.

PINCÉR Ezt a tempót! Máris. (el)

TRUFFALDINO A marhasültet ennek viszem. (Bemegy Florindóhoz).

PINCÉR (egy tál gyümölccsel) Itt van a gyümölcs; hova tűnt?

TRUFFALDINO (Florindo szobájából) Itt vagyok.

PINCÉR (odaadja neki a gyümölcsöt) Fogja. Akar még mást is?

TRUFFALDINO Várj. (Beviszi a gyümölcsöt Beatricénak).

PINCÉR Hol ide ugrik, hol oda – ördögi!

TRUFFALDINO Más nem kell. Egyik sem kér semmit.

PINCÉR Örülök.

TRUFFALDINO Most teríts meg nekem.

PINCÉR Máris (el).

TRUFFALDINO A pudingot elviszem; éljen, túléltem, mindenki boldog, jóllakott, mást

nem kér. Mindkét gazdámat kiszolgáltam, és egyikük sem jött rá, hogy
van egy másik is. Kettőt szolgáltam ki; most négy helyett akarok enni.
(el)

5
 TIZENHATODIK JELENET

Utca, háttérben a fogadóval

Smeraldina, majd a fogadó pincére

SMERALDINA Ó, nagyon elővigyázatos a kisasszonyom! Engem küld egy levéllel egy

fogadóba... egy ilyen fiatal lányt, mint én? Nagyon rossz egy szerelmes
nőnek szolgálni. Szeszélyeskedik, ezer hóbortja van, és egyáltalán nem
értem, hogy ha annyira szerelmes Silvióba, hogy majdnem megölte
magát miatta, akkor miért küld leveleket egy másiknak. Hacsak nem az
a helyzet, hogy az egyik nyárra kell neki, a másik meg télre. Elég...
Biztos, hogy nem megyek be ebbe a fogadóba. Bekiabálok, hátha kijön
valaki. Hé, van itt valaki? Van valaki a fogadóban?

PINCÉR Mit akar, kislány?

SMERALDINA (félre) Nagyon szégyellem magam. Tényleg. Tényleg. (A pincérnek)

Mondja, itt lakik a fogadóban egy bizonyos Federigo Rasponi úr?

PINCÉR Igen, persze. Most fejezte be az ebédet.

SMERALDINA Át kellene adnom neki valamit.

PINCÉR Valami üzenetet? Menjen be nyugodtan.

SMERALDINA Hé, mit gondol, ki vagyok én? A menyasszonya szobalánya.

PINCÉR Jól van, menjen be.

SMERALDINA Ó, én be nem megyek oda.

PINCÉR Akarja, hogy kihívjam? Nem tűnik túl jó ötletnek, ráadásul vele van
Pantalone de'Bisognosi úr is.

SMERALDINA A gazdám? Így még rosszabb! Á, nem megyek be.

PINCÉR Kiküldöm a szolgáját, ha akarja.

SMERALDINA Azt a kis szerecsent?

PINCÉR Pontosan azt.

SMERALDINA Jó, küldje ki.

PINCÉR (félre) Értem én. Tetszik neki a szerecsen. Szégyell bejönni, de az nem
szégyelli, ha meglátják az utcán. (Bemegy)

5
 TIZENHETEDIK JELENET

Smeraldina, majd Truffaldino.

SMERALDINA Ha meglát a gazdám, mit mondjak neki? Majd azt mondom, hogy őt
keresem; hát persze, ez sima ügy. Ó, remekül tudok magyarázkodni.

TRUFFALDINO (borosüveggel, pohárral és szalvétával a kezében) Ki keres?

SMERALDINA Én, uram. Ne haragudjon a zavarásért.

TRUFFALDINO Ugyan; tessék, parancsoljon.

SMERALDINA Gondolom, éppen evett, legalábbis úgy tűnik.

TRUFFALDINO Ettem, de az asztalhoz bármikor visszamehetek.

SMERALDINA Tényleg sajnálom.

TRUFFALDINO Én viszont örülök. Őszintén szólva már tele a hasam, és a maga két szép
szeme pont jól segíti az emésztést.

SMERALDINA (félre) De aranyos!

TRUFFALDINO Leteszem az üveget, és a magáé vagyok, kedvesem.

SMERALDINA (félre) Azt mondta, hogy kedvesem. (Truffaldinónak) A kisasszonyom

ezt a levelet küldi Federigo Rasponi úrnak; én nem akarok bemenni a
fogadóba, úgyhogy gondoltam, megkérem magát, a szolgáját, hogy adja
oda neki.

TRUFFALDINO Szívesen, odaadom neki, de tudja meg, hogy előtte nekem is át kell
adnom egy üzenetet.

SMERALDINA Kitől?

TRUFFALDINO Egy úriembertől. Mondja, ismer egy bizonyos Truffaldino Battocchiót?

SMERALDINA Azt hiszem, hallottam már a nevét, de nem emlékszem rá. (félre) Biztos
ő az.

TRUFFALDINO Szép férfi: alacsony, izmos, szellemes, jól beszél. Végtelenül udvarias...

SMERALDINA Egyáltalán nem ismerem.

TRUFFALDINO Pedig ő ismeri magát, sőt, szerelmes is magába.

SMERALDINA Ó! Viccel.

TRUFFALDINO És ha reménykedhetne egy kicsi viszonzásban, rögtön bemutatkozna.

5
SMERALDINA Azt mondom, uram, hogy ha látnám és tetszene, elképzelhető, hogy
viszonoznám a szerelmét...

TRUFFALDINO Akarja, hogy bemutassam?

SMERALDINA Szívesen találkozom vele.

TRUFFALDINO Máris... (Bemegy a fogadóba)

SMERALDINA Akkor nem ő az. (Truffaldino kijön a fogadóból, üdvözli Smeraldinát,

odamegy mellé, majd sóhajt, és visszamegy a fogadóba.) Egyáltalán
nem értem...

TRUFFALDINO (kijön) Látta?

SMERALDINA Kit?

TRUFFALDINO A férfit, aki szerelmes magába.

SMERALDINA Én csak magát láttam.

TRUFFALDINO Jaj... (sóhajt)

SMERALDINA Talán maga az, aki kedvel engem?

TRUFFALDINO Én vagyok. (sóhajt)

SMERALDINA Miért nem mondta hamarabb?

TRUFFALDINO Mert egy kicsit szégyellős vagyok.

SMERALDINA (Ebbe még egy kő is beleszeretne.)

TRUFFALDINO Szóval, mit felel?

SMERALDINA Azt, hogy...

TRUFFALDINO Bátran, mondja.

SMERALDINA Jaj, egy kicsit én is szégyellős vagyok.

TRUFFALDINO Ha egymáséi lennénk, két szégyellős házasodna össze.

SMERALDINA Az az igazság, hogy nagyon tetszik.

TRUFFALDINO Maga még lány?

SMERALDINA Ó, ezt kérdezni sem érdemes.

5
TRUFFALDINO Ami, ugye, azt jelenti, hogy nem.

SMERALDINA Dehogynem! Azt jelenti, hogy igen.

TRUFFALDINO Én is kisfiú vagyok.

SMERALDINA Ötvenszer is férjhez mehettem volna, de senki sem tetszett.

TRUFFALDINO Remélhetem, hogy velem viszont szimpatizál?

SMERALDINA Az, az igazság... meg kell mondjam, hogy maga egy... Elég, nem
mondok többet.

TRUFFALDINO Mit kell csinálnia annak, aki feleségül szeretné kérni magát?

SMERALDINA Se apám, se anyám. A gazdámnak vagy a kisasszonymnak kellene

szólnia...

TRUFFALDINO Jó, szólok, de mit mondjak nekik?

SMERALDINA Azt, hogy ha nekem megfelel...

TRUFFALDINO És maga mit mond nekik?

SMERALDINA Azt, hogy... ha nekik megfelel...

TRUFFALDINO Ennyi elég is. Mindenkinek megfelel. Adja ide a levelet, és majd
beszélünk még, amikor jövök a válasszal.

SMERALDINA Itt a levél.

TRUFFALDINO Tudja, mi van a levélben?

SMERALDINA Nem tudom, de ha tudná, milyen kíváncsi vagyok rá!

TRUFFALDINO Nem akarom, hogy valami sértegető levél legyen, ami elronthatja a
gazdám kedvét.

SMERALDINA Ki tudja? Nem valószínű, hogy szerelmeslevél.

TRUFFALDINO Nem akarok bajba kerülni. Ha nem tudom, mi van benne, nem adom
oda neki.

SMERALDINA Ki lehetne nyitni... de aztán vissza kell ragasztani.

TRUFFALDINO Á, bízza csak rám, olyan jól elragasztom, hogy senki se veszi észre...

SMERALDINA Akkor nyissuk ki.

TRUFFALDINO Maga tud olvasni?

5
SMERALDINA Egy kicsit. De maga biztosan jól tud.

TRUFFALDINO Én is csak egy kicsit.

SMERALDINA Akkor nézzük.

TRUFFALDINO Csak óvatosan. (feltépi)

SMERALDINA Jaj! Mit csinál?

TRUFFALDINO Semmit. Tudom, hogyan kell visszaragasztani. Tessék, fel van bontva.

SMERALDINA Gyerünk, olvassa.

TRUFFALDINO Olvassa maga. A kisasszonya kézírását maga tudja elolvasni.

SMERALDINA (nézegeti a levelet) Az igazat megvallva, semmit sem értek belőle.

TRUFFALDINO (ő is nézegeti a levelet) Én sem. Egy szót sem.

SMERALDINA Akkor minek nyitottuk ki?

TRUFFALDINO (átveszi a levelet) Várjon, próbálkozzunk, valamit azért hátha...

SMERALDINA Néhány betűt én is ismerek.

TRUFFALDINO Egy kicsit én, egy kicsit maga. Ez nem egy M?

SMERALDINA Jaj, nem; ez egy R.

TRUFFALDINO Az R és az M között alig van különbség.

SMERALDINA RI, RI, A, RIA. Nem, nem, várjon cssk, szerintem M lesz: MI, MI, A,
MIA.

TRUFFALDINO De nem azt kéne mondania, hogy MIA, hanem azt, hogy MIO.

SMERALDINA Nem stimmel a végződés.

TRUFFALDINO Ez kéne, hogy legyen: mio.

TIZENNYOLCADIK JELENET

Beatrice és Pantalone jön a fogadóból, és az előbbiek

PANTALONE (Smeraldinának) Mit csinálsz te itt?

SMERALDINA (ijedten) Semmit, uram, magát kerestem.

5
PANTALONE (Smeraldinának) Mit akarsz tőlem?

SMERALDINA (mint fent) A kisasszonyom keresi.

BEATRICE (Truffaldinónak) Mi ez a papír?

TRUFFALDINO (ijedten) Semmi, csak egy darab papír...

BEATRICE (Truffaldinónak) Hadd nézzem..

TRUFFALDINO (odaadja neki a levelet, reszket) Igen, uram.

BEATRICE Micsoda?! Ez a levél nekem szól. Hát mindig felbontják a leveleimet?

TRUFFALDINO Én semmit sem tudok, uram...

BEATRICE Nézze, Pantalone úr, Clarice kisasszony levele, Silvio őrült

féltékenységére figyelmeztet, ez a gazember meg felbontja itt nekem.

PANTALONE (Smeraldinának) Te meg segítettél neki?

SMERALDINA Én semmit sem tudok, uram.

BEATRICE Ki bontotta fel ezt a levelet?

TRUFFALDINO Én nem.

SMERALDINA Én sem.

PANTALONE De ki hozta?

SMERALDINA Truffaldino hozta a gazdájának.

TRUFFALDINO Smeraldina pedig Truffaldinónak.

SMERALDINA (Te árulkodó, már nem is szeretlek).

PANTALONE Te átkozott pletykafészek, te csináltad ezt? Alig tudom türtőztetni

magam, mindjárt felpofozlak.

SMERALDINA Engem még soha senki nem pofozott fel; csodálkozom magán.

PANTALONE (közelebb megy hozzá) Feleselsz?

SMERALDINA Jaj, dehogy tud elkapni. Akadályozza néhány dolog a futásban.

(elszalad)

PANTALONE Te átkozott, megmutatom én, hogy tudok futni, és el is kaplak.

(Smeraldina után szalad)

5
 TIZENKILENCEDIK JELENET

Beatrice, Truffaldino, majd Florindo a fogadó ablakában.

TRUFFALDINO (félre) Hogy lehet ebből kimászni? Bárcsak tudnám.

BEATRICE (nézegeti a levelet) Szegény Clarice, kétségbe van esve Silvio

féltékenysége miatt; fel kell fednem a kilétemet, meg kell vigasztalnom.

TRUFFALDINO (halkan, menekülni próbál) Azt hiszem, most nem lát. Megpróbálok
eltűnni...

BEATRICE Hová mész?

TRUFFALDINO (megáll) Itt vagyok.

BEATRICE Miért nyitottad ki ezt a levelet?

TRUFFALDINO Smeraldina volt. Uram, én semmit sem tudok.

BEATRICE Hogyhogy Smeraldina? Te voltál az, gazember! Egy meg egy, az kettő.
Egy nap két levelemet bontottad fel. Gyere ide.

TRUFFALDINO (közelebb megy, fél) Kérem, uram...

BEATRICE Ide gyere, azt mondtam.

TRUFFALDINO (közelebb megy, reszket) Kegyelem... (Beatrice leveszi Truffaldino

oldaláról a botot, és – háttal a fogadónak – jól megveri)

FLORINDO (a fogadó ablakából) Micsoda?! Verik a szolgámat? (ellép az ablaktól)

TRUFFALDINO Elég már, az isten szerelmére.

BEATRICE Nesze, gazember. Majd megtanulod, hogyan bontsd fel mások levelét.
(a földre dobja a botot, majd el)

HUSZADIK JELENET

Truffaldino, majd Florindo a fogadóból.

TRUFFALDINO (miután Beatrice már kiment) A francba! Így bánni egy olyan emberrel,
mint én? Megbotozni? A szolgákat, ha már nem kellenek, elküldik, nem
pedig megbotozzák.

FLORINDO (kijön a fogadóból, Truffaldino még nem vette észre) Mit mondasz? .

5
TRUFFALDINO (észreveszi Florindót, félre) Jaj! (Arrafelé, amerre Beatrice kiment)
Nem szép dolog így megbotozni más szolgáját. A gazdám tudni fogja,
hogyan álljon bosszút!

FLORINDO Igen, engem sértett meg. Ki volt az, aki megbotozott?

TRUFFALDINO Nem tudom, uram; nem ismerem.

FLORINDO Miért vert meg?

TRUFFALDINO Mert... azért, mert leköptem a cipőjét.

FLORINDO És hagyod, hogy így megbotozzon? Meg sem mozdulsz, még csak nem
is védekezel? És hagyod, hogy a gazdádat is megsértsék? Hogy így
meggyalázzák? Ostoba szamár vagy. (Felveszi a botot a földről) Ha
ennyire szereted a botozást, a kedvedre teszek: én is megbotozlak.
(megbotozza, majd bemegy a fogadóba)

TRUFFALDINO Most aztán elmondhatom, hogy két úr szolgája vagyok. Kettő helyett
kaptam fizetést. (Bemegy a fogadóba)

HARMADIK FELVONÁS

ELSŐ JELENET

Szoba a fogadóban, több ajtóval

Truffaldino egyedül, majd két Pincér.

TRUFFALDINO Egy pillanat alatt elfelejtettem a botozás összes fájdalmát; jól ettem,
finomat ebédeltem, és az este még jobbat fogok vacsorázni; amíg két
gazdának szolgálok, így is, úgy is jár a két fizetés. Most mit csináljak?
Az első gazdám nincs itthon, a második pedig alszik; lehet, hogy ez a jó
alkalom, hogy kiszellőztessem egy kicsit a ruháikat, kivegyem őket a
ládákból, és megnézzem, hogy rendben vannak-e. Itt a két kulcs. Ez a
szoba pont jó lesz erre. Kihozom a ládákat, és kész. De kell hozzá
segítség... Pincérek! (kiált nekik)

PINCÉR (egy fiúval jön) Mit akar?

TRUFFALDINO Legyen szíves, segítsen kihúzni az utazóládákat abból a két szobából, ki

akarom szellőztetni a ruhákat.

PINCÉR (a fiúnak) Menj, segíts neki.

TRUFFALDINO Gyerünk, jó borravalót adok abból, amit a gazdáimtól kaptam. (Bemegy

a szobába a fiúval)

5
PINCÉR Jó szolgának tűnik. Gyors, készséges, figyelmes, de azért biztos van
valami hibája is. Én is voltam szolga, tudom, hogy milyen az.
Szerelemből semmit sem csinál az ember. Ez vagy meg akarja lopni a
gazdáját, vagy be akarja hízelegni magát...

TRUFFALDINO (hozzák a ládát a fiúval) Lassan; ide tegyük. (Leteszik a szoba közepére)
Most menjünk a másikért. De halkan hozzuk, mert alszik a gazdám.
(Bemegy a fiúval Florindo szobájába)

PINCÉR Vagy nagyszerű ember, vagy gazember; sosem láttam még senkit, aki
ilyen ügyesen szolgált volna két gazdának. Egy kicsit jobban figyelek
majd: nem akarom, hogy miközben kettőnek szolgál, mindkettőt
kifossza.

TRUFFALDINO (hozzák a ládát a fiúval) Ezt pedig ide tegyük. (Leteszik a másik mellé.
A fiúnak) Ha menni akarsz, menj, ezzel végeztünk.

PINCÉR (A fiúnak) Gyerünk, menj a konyhába. (Truffaldinónak) Másra nincs

szüksége?

TRUFFALDINO Semmire. A többivel magam is boldogulok.

PINCÉR Te aztán férfi vagy; ha végigcsinálod, minden tiszteletem a tiéd. (el)

TRUFFALDINO Na, most nekiállok, szép nyugodtan megcsinálom, itt nem zavar senki
(előveszi a zsebéből az egyik kulcsot). Ez melyiknek a kulcsa? A kettő
közül melyik ládáé? Kipróbálom. (Kinyitja az egyik ládát) Elsőre
kitaláltam. Én vagyok a legügyesebb a világon. Ez meg biztos a másikat
nyitja (előveszi a zsebéből a másik kulcsot, és kinyitja a másik ládát).
Tessék, mind a kettő nyitva. Kiveszek belőlük mindent. (Kiveszi a
ruhákat a ládákból, és az asztalra teszi őket; észreveszi, hogy
mindkettőben van fekete ruha, könyvek, iratok és egyebek, tetszés
szerint) Hadd nézzem, van-e valami a zsebekben. Néha van bennük
cukorka, ilyesmi… (Beatrice zsebeiben kutat, talál egy arcképet) De
szép! De szép kép! De szép férfi! Ki lehet? Ismerős, mintha már
találkoztam volna vele, de nem emlékszem rá. Egy kicsit hasonlít a
másik gazdámra, de nem, neki nincs se ilyen ruhája, se ilyen parókája.

MÁSODIK JELENET

Florindo a szobájában és Truffaldino.

FLORINDO (kiált neki a másik szobából) Truffaldino!

TRUFFALDINO Az átkozott! Felébredt. Mi az ördögöt csináljak? Ha kijön, meglátja a

másik ládát, és tudni akarja, hogy... Gyorsan, gyorsan, visszazárom, és
azt mondom majd, hogy nem tudom, kié. (visszarámol a ládába)

5
FLORINDO (mint fent) Truffaldino!

TRUFFALDINO (hangosan) Szolgálatára. Csak elpakolok. Jaj. Nem emlékszem, hogy

melyik ruha melyik ládába való. Nem tudom, melyikbe kell tennem
ezeket az iratokat.

FLORINDO (mint fent) Gyere már, vagy azt akarod, hogy én menjek érted, bottal?

TRUFFALDINO (hangosan, mint fent) Máris jövök. Gyorsan, mielőtt ideérne. Majd ha
elmegy itthonról, megcsinálom rendesen. (Véletlenszerűen beleteszi a
ruhákat a ládákba, lecsukja a fedelüket)

FLORINDO (hálóköntösben jön. Truffaldinónak) Mi az ördögöt csinálsz?

TRUFFALDINO Kedves uram, hát nem maga mondta, hogy hozzam rendbe a ruháit?
Csak az utasítását teljesítettem.

FLORINDO És kié ez a másik láda?

TRUFFALDINO Nem tudom, biztos egy másik idegené.

FLORINDO Add ide a fekete ruhámat.

TRUFFALDINO Máris. (Kinyitja Florindo ládáját, és odaadja belőle a fekete ruhát.

Florindo leveszi a köntöst és felveszi a ruhát; belenyúl a zsebébe, és
megtalálja a képet)

FLORINDO (a kép láttán elcsodálkozik) Ez meg mi?

TRUFFALDINO (félre) Az ördögbe! Elrontottam. Ahelyett, hogy ezt a ruhát a másik

ládába tettem volna, ebbe tettem. Megtévesztett a színe.

FLORINDO (félre) Te jó ég! Nem tévedek: ez az én arcképem, én magam adtam a

drága Beatricémnek. (Truffaldinónak) Mondd csak, hogy került ez a
kép a ruhám zsebébe? Eddig nem volt benne.

TRUFFALDINO (félre) Nem tudom, hogy fogok ebből kijönni. De mindjárt kitalálom.

FLORINDO Mondom, beszélj, felelj. Hogy került ez a kép a zsebembe?

TRUFFALDINO Kedves gazdám, bocsássa meg a vakmerőségemet. Ez a kép az enyém,

és hogy ne veszítsem el, eldugtam oda. Az ég szerelmére kérem,
bocsásson meg.

FLORINDO Honnan szerezted ezt a képet?

TRUFFALDINO A gazdámtól örököltem.

FLORINDO Örökölted?

6
TRUFFALDINO Igen, uram. Szolgáltam egy úrnál, aki meghalt, és rám hagyott néhány
dolgot, amiket eladtam, csak ezt a képet tartottam meg.

FLORINDO Jaj nekem! Mikor halt meg ez a gazdád?

TRUFFALDINO Körülbelül egy hete. (félre) Azt mondom, ami először eszembe jut.

FLORINDO És hogy hívták ezt a gazdádat?

TRUFFALDINO Nem tudom, uram, senkinek sem mondta meg a nevét // inkognitóban
élt.

FLORINDO Nem mondta meg...? // Inkognitóban? És meddig szolgáltál nála?

TRUFFALDINO Rövid ideig: tíz-tizenkét napig.

FLORINDO (félre) Ó, egek! Egyre jobban félek, hogy Beatrice volt az! Férfiruhában
menekült... titokban tartotta a nevét... Ó, én boldogtalan, ha ez igaz.

TRUFFALDINO (félre) Ez mindent elhisz, akármit mesélek neki.

FLORINDO (levegő után kapkod) Mondd, fiatal volt a gazdád?

TRUFFALDINO Igen, uram, fiatal.

FLORINDO És nem volt szakálla?

TRUFFALDINO Nem volt.

FLORINDO (félre, sóhajt) Biztos, hogy ő az.

TRUFFALDINO (félre) Csak nem fog megbotozni.

FLORINDO Tudod, legalább, hogy hova valósi volt a gazdád?

TRUFFALDINO Tudtam, hogy hová, de elfelejtettem.

FLORINDO Talán Torinóba?

TRUFFALDINO Igen, uram, Torinóba.

FLORINDO (félre) Minden szava tőrt döf a szívembe. Mondd, tényleg meghalt ez a
torinói fiatalember?

TRUFFALDINO Egész biztos.

FLORINDO És miben halt meg?

TRUFFALDINO Baleset érte, és azonnal meghalt. (félre) Csak így tudom megúszni.

6
FLORINDO Hol temették el?

TRUFFALDINO (félre) Újabb fogas kérdés. (Florindónak) Nem temették el, mert egy
másik szolgája, aki a ugyanúgy torinói, mint ő, engedélyt kapott, hogy
hazaküldje koporsóban a szülővárosába.

FLORINDO Ez nem az a szolga, akinek ma reggel el kellett hoznod a postáról a

levelet?

TRUFFALDINO Igen, uram, pontosan ő az, Pasquale.

FLORINDO (félre) Nincs remény. Beatrice meghalt. Szegény Beatrice! Biztosan az

utazás fáradalmai, a szívének gyötrelmei ölték meg. Jaj nekem!
Elviselhetetlenül fáj, nem bírom. (Bemegy a szobájába)

HARMADIK JELENET

Truffaldino, majd Beatrice és Pantalone.

TRUFFALDINO Ennek meg mi baja? Azt mondja, fáj; sír, kétségebeesett. Nem
szeretném, ha a mesém felébresztette volna benne a hipochondert. Én
csak azért mondtam, hogy elkerüljem a botozást, és ne derüljön ki, hogy
összevertem a ládákat. Az a kép nagyon felzaklatta. Biztos ismeri. Jól
van, az lesz a legjobb, ha visszaviszem a ládákat a szobákba, és nem
adok újabb okot a szekálásra. Itt a másik gazdám. Most is egyszerre kell
mindkettőt kiszolgálnom, de remélem, most kellemesebb lesz a
fizetség. (a botozásra utal)

BEATRICE Higgye el, Pantalone úr, hogy az utolsó tükör- és viaszszállítmány

kétszer szerepel...

PANTALONE Lehet, hogy tévedtek a fiatalok. Még egyszer átnézzük a számlákat, és

kiderül az igazság.

BEATRICE Én is készítettem egy tételes listát a számadáskönyvemben, hasonlítsuk

össze a kettőt – mindjárt kierül, hogy magának van-e igaza vagy nekem.
Truffaldino?

TRUFFALDINO Uram.

BEATRICE Nálad van a ládám kulcsa?

TRUFFALDINO Igen, uram, tessék.

BEATRICE Miért vitted vissza a ládát a szobámba?

TRUFFALDINO Hogy egy kicsit kiszellőztessem a ruhákat.

6
BEATRICE Kész is?

TRUFFALDINO Kész.

BEATRICE Nyisd ki, és add ide a ... A másik láda kié?

TRUFFALDINO Egy másik idegené, aki most érkezett.

BEATRICE Add ide a számadáskönyvemet, megtalálod a ládában.

TRUFFALDINO Igen, uram. (kinyitja a ládát, keresi a könyvet)

PANTALONE Mondom, lehet, hogy én hibáztam. Ebben az esetben a hibáért nem jár
kártérítés.

BEATRICE Az is lehet, hogy rendben vagyunk – mindjárt meglátjuk.

TRUFFALDINO (könyvecskét mutat Beatricének) Ez az?

BEATRICE Ez lesz az. (Elveszi a könyvet, kinyitja) Nem, nem ez az... Kié ez a
könyv?

TRUFFALDINO (félre) Ezt jól megcsináltam.

BEATRICE Ezt a két levelet én írtam Florindónak. Jaj nekem! Ezek a feljegyzések,
ezek a számlák... mind az övé! Izzadok, reszketek, azt sem tudom, hol
vagyok...

PANTALONE Mi az, Federigo úr? Nincs baj?

BEATRICE Nincs. (halkan Truffaldinónak) Truffaldino, hogy kerül a ládámba ez a

könyv, ami nem az enyém?

TRUFFALDINO Én nem tudom...

BEATRICE Gyorsan, ne zavarodj össze, mondd meg az igazat.

TRUFFALDINO Bocsánatot kérek, amiért voltam olyan vakmerő, és betettem ezt a

könyvet a maga ládájába. A könyv az enyém, és odatettem, hogy ne
veszítsem el. (félre) Ha a másiknál bevált ez, talán ennél is beválik.

BEATRICE Ez a te könyved, de nem ismered, és ideadod az enyém helyett?

TRUFFALDINO (félre) Na, ez még szebb helyzet. (Beatricének) Ahogy mondom:

nemrég került hozzám, és nem ismertem fel rögtön.

BEATRICE És hol szerezted ezt a könyvet?

TRUFFALDINO Volt egy gazdám Velencében, és tőle örököltem, amikor meghalt.

6
BEATRICE Mikor volt ez?

TRUFFALDINO Honnan tudjam? Tíz-tizenkét napja.

BEATRICE De hogy lehet az, hogy én Veronában találkoztam veled?

TRUFFALDINO A gazdám halála után elutaztam Velencéből.

BEATRICE (félre) Én szerencsétlen! (Truffaldinónak) Nem Florindónak hívták a

gazdádat?

TRUFFALDINO De igen, Florindónak.

BEATRICE Családnevén Aretusi?

TRUFFALDINO Igen, Aretusi.

BEATRICE És biztos, hogy meghalt?

TRUFFALDINO Egész biztos.

BEATRICE Miben halt meg? Hol temették el?

TRUFFALDINO Beleesett a csatornába, megfulladt, és sosem találták meg.

BEATRICE Én boldogtalan! Florindo meghalt; meghalt a boldogságom, meghalt az

egyetlen reménységem. Mit ér ez a haszontalan élet, ha meghalt az
egyetlen ember, akiért éltem? Ó, hiú ábrándok! Ó, felesleges
fáradozások! Szerencsétlen szerelmi cselszövések! Elhagyom a
szülővárosomat, megszököm a szüleimtől, férfiruhát öltök,
veszélyeknek teszem ki magam, kockáztatom az életemet, mindezt
Florindóért, és Florindóm most halott. Szerencsétlen Beatrice! Mintha
nem lett volna elég a bátyám halála – hozzájött még a szerelmem halála
is?! Federigo halála után az ég úgy akarta, hogy Florindo is meghaljon.
De ha miattam haltak meg, akkor én vagyok a bűnös – rajtam miért nem
áll bosszút az ég? Felesleges a sírás, hiábavaló a keresés, Florindo
halott. Jaj nekem! Nem bírom ki ezt a fájdalmat. Már nem látom a
fényt. Bálványom, édes szerelmem, kétségbeesésemben utánad megyek.
(őrjöngve bemegy a szobájába)

PANTALONE (csodálkozva figyelte a beszédet és Beatrice kétségbeesését)

Truffaldino!

TRUFFALDINO Pantalone úr!

PANTALONE Ez nő!

TRUFFALDINO Nő!

PANTALONE Micsoda eset!

6
TRUFFALDINO Csoda!

PANTALONE Össze vagyok zavarodva.

TRUFFALDINO El vagyok varázsolva.

PANTALONE Megyek, megmondok a lányomnak. (el)

TRUFFALDINO Már nem két úrnak szolgálok, hanem egy úrnak és egy hölgynek! (el)

NEGYEDIK JELENET

A fogadó utcája
A Doktor, majd Pantalone a fogadóból.

DOKTOR Még mindig bosszankodom a vén hülye, Pantalone miatt. Minél többet
gondolok rá, annál dühösebb vagyok.

PANTALONE (vidáman) Üdvözlöm, kedves Doktor.

DOKTOR Azon is csodálkozom, hogy üdvözölni merészel.

PANTALONE Nagy újság van. Tudja meg, hogy...

DOKTOR Azt akarja talán mondani, hogy már meg is volt az esküvő? Egyáltalán
nem érdekel.

PANTALONE Szó sincs róla. Hagyjon beszélni, vagy magának lesz rossz.

DOKTOR Beszéljen, hogy a rák egye meg.

PANTALONE (félre) Legszívesebben behúznék neki néhányat. (a Doktornak) A

lányom, ha akar, hozzámehet a maga fiához.

DOKTOR Nagyon lekötelez, de már ne törje magát. Az én fiamnak ennél

kényesebb a gyomra. Adja csak a torinói úrhoz.

PANTALONE Ha tudná, ki ez a torinói, másképp beszélne.

DOKTOR Bárki legyen is... A maga lányát látták vele, et hoc sufficit.

PANTALONE De nem igaz, hogy ő...

DOKTOR Nem akarok erről többet beszélni.

PANTALONE Ha nem hallgat meg, annál rosszabb lesz magának.

DOKTOR Majd meglátjuk, kinek lesz rosszabb.

6
PANTALONE Az én lányom tisztességes, és az, hogy...

DOKTOR Vigye el magukat az ördög.

PANTALONE Magát is.

DOKTOR Hazug, aljas öregember. (el)

ÖTÖDIK JELENET

Pantalone, majd Silvio.

PANTALONE Légy átkozott! Ez egy emberbőrbe bújt vadállat! El tudtam mondani

neki, hogy nő? Dehogyis, nem hagyott szóhoz jutni. De itt jön ez a
köpedelem fia, tőle is hasonló sértésekre számíthatok.

SILVIO (félre) Itt van Pantalone. Legszívesebben szíven szúrnám.

PANTALONE Signor Silvio, ha megengedi, közölnék egy jó hírt, ha hagyná, hogy

elmondjam, és nem pofázna folyton, mint az édesapja. (szó szerint: nem
forgatná malomkerék-szerűen a nyelvét, mint az édesapja).

SILVIO Mit akar mondani? Beszéljen.

PANTALONE Tudja meg, hogy a lányom és signor Federigo esküvője meghiúsult.

SILVIO Tényleg? Nem csap be?

PANTALONE Ez az igazság, és ha maga még mindig úgy gondolja, a lányom kész a

kezét nyújtani magának.

SILVIO Ó, egek! Feltámasztott egy halottat!

PANTALONE (félre) Jó, jó, ez nem akkora állat, mint az apja.

SILVIO De, jaj! Ó, egek! Hogyan szoríthatnék a keblemre egy lányt, aki ilyen
hosszan volt valaki más menyasszonya?

PANTALONE Hogy rövidre zárjam: Federigo Rasponi átváltozott a húgává,

Beatricévé.

SILVIO Hogyan! Nem értem.

PANTALONE De kemény a feje... Federigónak hittük, de kiderült, hogy Beatrice.

SILVIO Férfiruhában?

PANTALONE Férfiruhában.

6
SILVIO Most már értem.

PANTALONE Na végre.

SILVIO Hogy derült ki? Mesélje el.

PANTALONE Menjünk be a házba. A lányom még nem tudja. Egy meséléssel

mindkettőjük kíváncsiságát kielégítem.

SILVIO Elkísérem, és alázatosan bocsánatot kérek, ha elragadtattam volna

magam…

PANTALONE Felejtsük el, megbocsátok. Tudom, mi a szerelem. Menjünk, fiam,

jöjjön velem. (el)

SILVIO Ki boldogabb most nálam? Kinek a szíve repes jobban, mint az enyém?
(Pantalonéval el).

HATODIK JELENET

A fogadó egyik terme különböző ajtókkal.

Beatrice és Florindo kijönnek a szobájukból, karddal a kezükben, szemmel láthatóan meg
akarják ölni magukat. A lányt Brighella, a fiút a fogadó egyik pincére igyekszik visszatartani.
A két fiatal nem látja egymást.

BRIGHELLA (elkapja Beatrice kezét) Álljon meg.

BEATRICE Hagyjon békén, legyen szíves. (Megpróbál megszabadulni Brighellától)

PINCÉR Ne essen kétségbe. (Florindónak, miközben próbálja visszatartani)

FLORINDO Menj a pokolba. (Kiszabadul a pincér keze közül)

BEATRICE Nem tudnak megakadályozni ebben (ellép Brighella mellől)

Mindketten előbbre jönnek, eltökélt szándékuk, hogy megölik magukat, és amikor meglátják és
felismerik egymást, nagyon elcsodálkoznak.

FLORINDO Mit látok!

BEATRICE Florindo!

FLORINDO Beatrice!

BEATRICE Életben van?

FLORINDO Maga is él?

6
BEATRICE Ó, sors!

FLORINDO Életem!

Elejtik a kardjaikat, összeölelkeznek.

BRIGHELLA Nézd, mennyi vér – most legalább jó helyre megy. (a pincérhez,

viccelődve, majd el).

PINCÉR Elteszem a tőröket. Nem adom nekik oda soha többé. (felveszi a földről
a tőröket, majd el)

HETEDIK JELENET

Beatrice, Florindo, mjd Brighella.

FLORINDO Mitől van ennyire elkeseredve?

BEATRICE A haláláról szóló rémhír miatt.

FLORINDO Ki mondta magának, hogy meghaltam?

BEATRICE A szolgám.

FLORINDO Az enyém ugyanígy elhitette velem magáról, hogy meghalt, és meg is

akart ölni, mert majdnem belehaltam a fájdalomba.

BEATRICE Emiatt a könyv miatt hittem el.

FLORINDO Ez a könyv az utazóládámban volt. Hogy került magához? Biztos

ugyanúgy, ahogy a zsebemben megtaláltam az arcképemet; itt az
arcképem, amit még Torinóban adtam magának.

BEATRICE Isten tudja, mit műveltek a gonosz szolgáink. Ők voltak minden

fájdalmunk és minden kétségbeesésünk okozói.

FLORINDO Ezer dolgot meséltek nekem magáról.

BEATRICE Én is ugyanennyit hallottam magáról – a szolgáinknak sok rosszat

kellett elviselniük...

FLORINDO És hol vannak most?

BEATRICE Már nem találkoznak.

FLORINDO Keressük meg és szembesítsük őket az igazsággal. (kiált) Van itt

valaki? Senki?

BRIGHELLA Parancsoljon.

6
FLORINDO Hol vannak a szolgáink?

BRIGHELLA Nem tudom, uram. De megkereshetem őket.

FLORINDO Keresse meg és küldje őket ide, hozzánk.

BRIGHELLA Én csak az egyiket ismerem, de majd szólok a pincéreknek is, akik

mind a kettőt ismerik. Örülök, hogy ilyen édes haláluk lett, de hogyha
el is akarják temettetni magukat, menjenek máshova, itt nem lenne jó
helyük. Alázatos szolgájuk, uraim. (el).

NYOLCADIK JELENET

Florindo és Beatrice.

FLORINDO Maga is ebben a fogadóban lakik?

BEATRICE Ma reggel érkeztem.

FLORINDO Én is ma reggel. És csak most találkozunk?

BEATRICE A sors egy kicsit meg akart kínozni bennünket.

FLORINDO Mondja, Federigo, a bátyja, meghalt?

BEATRICE Gondolja, hogy nem? Abban a pillanatban meghalt.

FLORINDO Velem elhitették, hogy él és Velencében van.

BEATRICE Azok gondolták ezt, akik engem eddig Federigónak hittek. Ideutaztam
Torinóból álruhában, álnéven, hogy megkeressem...

FLORINDO Tudom, drágám, hogy utánam jött; abból a levélből tudom, amit a
torinói szolgája írt magának...

BEATRICE És hogy került a maga kezébe?

FLORINDO Egy szolga, valószínűleg a magáé, megkérte az enyémet, hogy hozza el

a postáról. Megmutatta, és amikor láttam, hogy magának szól, nem
bírtam nem kinyitni.

BEATRICE Jogos kíváncsiság egy szerelmes részéről...

FLORINDO Mit szólnak majd Torinóban az elutazásához?

BEATRICE Ha a maga menyasszonyaként térek vissza, semmit.

6
FLORINDO Hogyan térhetnék vissza ilyen hamar, amikor engem gyanúsítnak a
bátyja meggyilkolásával?

BEATRICE A pénzzel, amit Velencéből hazaviszek, majd szépen visszavonatjuk a

körözést.

FLORINDO De még mindig nem jönnek a szolgáink.

BEATRICE Mi vihette rá őket, hogy ilyen nagy fájdalmat okozzanak nekünk?

FLORINDO Nem érdemes szigorúnak lennünk velük, ha mindent meg akarunk

tudni. Jó szóval többre megyünk.

BEATRICE Majd igyekszem úgy tenni, mintha...

FLORINDO (látja, hogy jön Truffaldino) Itt van az egyik.

BEATRICE Látszik rajta, hogy ez a nagyobb gazember.

FLORINDO Azt hiszem, igaza van.

KILENCEDIK JELENET

Truffaldino, akit Brighella és a Pincér vonszol befelé, és az előbbiek.

FLORINDO Gyere csak, gyere, ne félj.

BEATRICE Nem akarunk bántani.

TRUFFALDINO (félre) Jaj! Emlékszem még a botozásokra. (el)

BRIGHELLA Ezt megtaláltuk; ha megtaláljuk a másikat, azt is idehozzuk.

FLORINDO Igen, fontos, hogy együtt legyenek itt mindketten.

BRIGHELLA (halkan a pincérnek) Ismered a másikat?

PINCÉR (Brighellának) Én nem.

BRIGHELLA (a pincérnek, halkan) Kérdezd meg a konyhában.. Valaki csak ismeri.

(el)

PINCÉR (halkan) Ha létezne, ismerném. (el)

FLORINDO Na, mesélj egy kicsit arról, hogyan cserélődtek össze a képek és a
könyvek, és miért szövetkeztetél a másik gazemberrel, hogy kétségbe
ejtsetek bennünket?

7
TRUFFALDINO (mindkettőnek mutatja az ujjával, hogy maradjanak csendben) Pszt...
(Florindónak, majd elhúzza Beatrice mellől) Legyen szíves, hadd
mondjak valamit négyszemközt. (Beatricének, aki szemmel láthatóan
mondani akar valamit Florindónak) Mindjárt elmondok mindent.
(Florindónak) Tudja meg, uram, hogy ez az egész nem az én hibám;
mindennek az oka annak a hölgynek a szolgája, Pasquale. Ő keverte
össze a ruhákat, ő tette az egyik ládába valókat a másikba, én meg nem
vettem észre. Szegény annyira kért, hogy ne áruljam el, különben
kirúgja a gazdája, én meg jószívű vagyok, bármit megtennék a
barátaimért, úgyhogy mindenféle mesét kitaláltam, hogy segítsek rajta.
Álmomban sem gondoltam volna, hogy az arckép a magáé, és hogy
ennyire kiborítja annak a halála, akinek előzőleg odaadta. Tessék, most
már mindent tud, így történt, és úgy igaz, ahogy én becsületes ember és
hűséges szolga vagyok.

BEATRICE (félre) Jó hosszan magyaráz neki. Kíváncsi vagyok erre a nagy titokra.

FLORINDO (halkan Truffaldinónak) Tehát az, aki megkért, hogy hozd el azt a
levelet a postáról, Beatrice kisasszony szolgája volt?

TRUFFALDINO (halkan Florindónak) Igen, uram, Pasquale.

FLORINDO (halkan Truffaldinónak) De miért titkoltad el előlem, amikor annyira ki

akartam szedni belőled?

TRUFFALDINO (halkan Florindónak) Megkért, hogy ne mondjam el.

FLORINDO (mint fent) Ki?

TRUFFALDINO (mint fent) Pasquale.

FLORINDO (mint fent) Miért nem engedelmeskedsz a gazdádnak?

TRUFFALDINO (mint fent) Mert szeretem Pasqualét.

FLORINDO (mint fent) Meg kellene, hogy botozzalak téged is, Pasqualét is.

TRUFFALDINO (félre) Akkor én kapnám mindkét adagot, a sajátomat és Pasqualéét is.

BEATRICE Még mindig nincs vége ennek a hosszú vallatásnak?

FLORINDO Ez azt mondja, hogy...

TRUFFALDINO (halkan Florindónak) Az isten szerelmére, uram, ne leleplezze le

Pasqualét. Mondja inkább azt, hogy én voltam, botozzon meg, ha akar,
de ne tegye tönkre Pasqualét.

FLORINDO (halkan Truffaldinónak) Ennyire szereted Pasqualét?

7
TRUFFALDINO Úgy szeretem, mintha a testvérem volna. Most elmondom annak a
hölgynek, hogy én voltam, hibáztam, kiabáljon velem, tépjen szét –
csak ne bántsa Pasqualét. (mint fent, majd ellép Florindo mellől)

FLORINDO Milyen jólelkű.

TRUFFALDINO (közelebb lép Beatricéhez) Már itt is vagyok.

BEATRICE (halkan Truffaldinónak) Mit beszéltél ennyit signor Florindóval?

TRUFFALDINO (halkan Beatricének) Tudja meg, hogy annak az úrnak van egy szolgája,
Pasquale, a legnagyobb tökfej a világon, ő keverte össze a ruhákat, és
mivel félt szegény, hogy elkergeti a gazdája, kitaláltam ezt a mesét a
könyvről, a halott gazdámról, aki vízbe fulladt, satöbbi. Most mondta
Florindo úr is, hogy én vagyok az oka mindennnek.

BEATRICE (Truffaldinónak, mint fent) Miért vádolod magad olyasmivel, amihez

semmi közöd?

TRUFFALDINO (mint fent) Mert szeretem Pasqualét.

FLORINDO (félre) Kicsit hosszúra nyúlik ez a dolog.

TRUFFALDINO (halkan Beatricének) Kedves asszonyom, kérem, ne tegye őt tönkre.

BEATRICE (mint fent) Kit?

TRUFFALDINO (mint fent) Pasqualét.

BEATRICE (mint fent) Mindketten gazemberek vagytok, Pasquale is, te is.

TRUFFALDINO (félre) Dehogyis: csak én.

FLORINDO Hagyjuk, Beatrice kisasszony, a szolgáinkban nem volt rosszindulat;

megérdemlik a büntetést, de akár meg is bocsáthatjuk nekik ezt a
butaságot, hiszen mi már boldogok vagyunk.

BEATRICE Igen, de a maga szolgája...

TRUFFALDINO (halkan Beatricének) Az ég szerelmére, ki ne mondja Pasquale nevét.

BEATRICE (Florindónak) Na, nekem mennem kell Pantalone de'Bisognosi úrhoz;

van kedve eljönni velem?

FLORINDO Szívesen mennék, de meg kell várnom egy bankárt a szállásomon. Ha

siet, majd maga után megyek.

BEATRICE Igen, nekem azonnal oda kell mennem. Megvárom Pantalone úrnál;
nem mozdulok onnan, amíg oda nem ér.

7
FLORINDO Nem tudom, hol lakik.

TRUFFALDINO Én tudom, uram, majd én elkísérem.

BEATRICE Rendben. Felmegyek a szobámba, befejezem az öltözködést.

TRUFFALDINO (halkan Beatricének) Menjen csak, máris jövök.

BEATRICE Drága Florindo, sokat szenvedtem magáért. (Bemegy a szobájába)

TIZEDIK JELENET

Florindo és Truffaldino.

FLORINDO Én is. (szó szerint: Az én szenevdésem sem volt kisebb.) (Követi Beatricét)

TRUFFALDINO Mondja, uram, most, hogy nincs itt Pasquale, és nincs, aki segítsen
Beatrice kisasszonynak az öltözködésben, nem baj, ha én segítek neki
Pasquale helyett?

FLORINDO Igen, menj csak, köszönöm, de légy vele figyelmes.

TRUFFALDINO (bemegy Beatrice szobájába) Leleményességért, gyorsaságért,

ügyességért ne, kell a szomszédba mennem. // Leleményesebb,
gyorsabb, ügyesebb vagyok, mint bárki. (szó szerint: mint bármelyik városi
ügyvéd).

TIZENEGYEDIK JELENET

Florindo, majd Beatrice és Truffaldino.

FLORINDO Nagy dolgok történtek ma! Sírás, panaszkodás, kétségbeesés, végül

pedig boldogság és öröm. A sírás után nevetni – ez olyan édes változás,
ami elfeledteti a nehézségeket, de amikor az öröm után sírunk, az
sokkal élesebb és fájdalmasabb.

BEATRICE Kész vagyok.

FLORINDO Mikor öltözik át végre?

BEATRICE Nem áll jól?

FLORINDO Alig várom, hogy szoknyában és fűzőben láthassam. Nem szabad

ennyire elrejtenie a szépségét.

BEATRICE Nos, Pantalone úrnál várom, kísértesse oda magát Truffaldinóval.

FLORINDO Várok még egy kicsit, és ha nem jön a bankár, majd visszjön máskor.

7
BEATRICE Azzal bizonyítsa a szerelmét, hogy siet. (Indulna)

TRUFFALDINO (halkan Beatricének, Florindóra vonatkozóan) Parancsolja, hogy

segítsek az úrnak?

BEATRICE (Truffaldinónak) Igen, kísérd el Pantalone úrhoz.

TRUFFALDINO (mint fent) Így legalább nem marad szolga nélkül, ha már nincs itt
Pasquale.

BEATRICE Segíts neki, hálás leszek érte. (félre) Saját magamnál is jobban
szeretem. (el)

TIZENKETTEDIK JELENET

Florindo és Truffaldino.

TRUFFALDINO Tessék, nincs sehol. A gazdája öltözködik, menni készül, ő meg nincs
sehol.

FLORINDO Kiről beszélsz?

TRUFFALDINO Pasqualéról. Szeretem őt, a barátom, de egy lusta lajhár. Én olyan

szolga vagyok, aki kettő helyett is dolgozik.

FLORINDO Gyere, segíts öltözni. Közben megjön a bankár is.

TRUFFALDINO Uram, hallom, hogy Pantalone úr házába készül.

FLORINDO Igen, és?

TRUFFALDINO Szeretném megkérni egy szívességre.

FLORINDO Persze, megérdemled, hiszen annyira jól viselkedtél.

TRUFFALDINO Minden rossznak Pasquale volt az oka.

FLORINDO De hol van ez az átkozott Pasquale? Nem jön?

TRUFFALDINO Majd jön a gazember. Szóval, uram, szeretném megkérni egy

szívességre.

FLORINDO Mit akarsz?

TRUFFALDINO Jaj nekem, én is szerelmes vagyok.

FLORINDO Szerelmes vagy?

7
TRUFFALDINO Igen, uram, Pantalone úr szolgálójába, és szeretném, ha maga...

FLORINDO Mi közöm nekem ehhez?

TRUFFALDINO Jaj, semmi köze, de mivel a maga szolgája vagyok, szeretném, ha

beszélne Pantalone úrral az érdekemben.

FLORINDO Tudni kéne, hogy a lány akar-e téged.

TRUFFALDINO Igen, akar. Elég egy jó szó Pantalone úrnak, nagyon kérem...

FLORINDO Jó, megteszem; de miből tartod majd el a feleségedet?

TRUFFALDINO Dolgozom, ahogy tőlem telik. Majd használom Pasqualét is.

FLORINDO Használd inkább egy kicsit az eszedet. (Bemegy a szobájába)

TRUFFALDINO Ha most nem használom, akkor soha! (bemegy a szobába, Florindo

után)

TIZENHARMADIK JELENET

Szoba Pantalone házában

Pantalone, a Doktor, Clarice, Silvio, Smeraldina.

PANTALONE Jól van, Clarice, ne légy ilyen makacs. Látod, hogy signor Silvio
megbánta és bocsánatot kér tőled; ha bibázott is, szerelemből tette; én is
megbocsátottam a szeszélyes viselkedését, te is bocsáss meg neki.

SILVIO Hasonlítsa össze a kettőnk szenvedését, Clarice kisasszony. Minél

dühösebbé tett a félelem, hogy elveszíthetem, annál biztosabb lehet
benne, hogy szeretem. Az ég azt karja, hogy boldogok legyünk, ne
legyen hálátlan az ég kegyességével szemben. A bosszú képével ne
borítsa gyászba az életünk legszebb napját.

DOKTOR Én is csatlakozom a fiam kéréséhez. Clarice kisasszony, kedves

menyem, bocsásson meg szegénykének; majdnem megőrült.

SMERALDINA Ugyan már, kisassznyom, mit lehet itt tenni? A férfiak mind
kegyetlenek, ki jobban, ki kevésbé. A legteljesebb hűséget követelik, és
a legkisebb gyanú miatt is széttépnek bennünket, rosszul bánnak
velünk, és annak örülnének a legjobban, ha meghalnánk. Az egyikhez
vagy a másikhoz hozzá kell mennie, úgyhogy azt mondom, amit a
betegeknek szoktak: ha úgyis be kell vennie az orvosságot, vegye be.

PANTALONE Na, hallod? Smeraldina azt mondja a házasságra, hogy orvosság. Ne

tegyél úgy, mintha neked méreg lenne. (halkan a Doktornak) Fel kell
vidítani.

7
DOKTOR Sem méreg, sem orvosság. A házasság bonbon, málnaszörp, cukrozott
gyümölcs.

SILVIO De, drága Claricém, lehetséges volna, hogy egyetlen szó sem hagyja el
az ajkát? Tudom, megérdemlem, hogy megbüntessen, de, könyörgök, a
szavaival büntessen, és ne a hallgatásával. A lábai elé borulok, kérem,
bocsásson meg nekem. (Letérdel)

CLARICE (Silviónak; sóhajt) Kegyetlen!

PANTALONE (halkan a Doktornak) Hallotta ezt a sóhajt? Jó jel.

DOKTOR (halkan Silviónak) Most kell ütni a vasat!

SMERALDINA (félre) A sóhaj olyan, mint a villámlás: esőt jelez.

SILVIO Ha azt hinném, hogy a véremet kívánja bosszúképpen az állítólagos

kegyetlenségemért, könnyű szívvel dobom el magamtól az életet. De
istenem! Az ereimben folyó vérem helyett (szó szerint: az ereimben folyó vér
helyett) fogadja el a szememből hulló könnyeimet. (sír).

PANTALONE (félre) Bravó!

CLARICE (mint fent, de gyengédebben) Kegyetlen!

DOKTOR (halkan Pantalonénak) Meg van puhítva.

PANTALONE (felsegíti Silviót) Ugyan már, álljon fel. (Silviónak, miközben kézen
fogja) Jöjjön ide. (kézen fogja Claricét) Maga is jöjjön ide, kisasszony.
(Összeteszi Silvio és Clarice kezét) Gyerünk, fogják meg egymás kezét,
béküljenek ki, ne sírjanak, vigasztalódjanak, elég; az ég áldja meg
magukat.

DOKTOR Jól van, megvan!

SMERALDINA Megvan, megvan!

SILVIO (fogja a kezét) Jaj, Clarice kisasszony, az isten szerelmére...

CLARICE Hálátlan!

SILVIO Drágám.

CLARICE Szívtelen!

SILVIO Szerelmem.

CLARICE Kutya!

SILVIO Szívem.

7
CLARICE (sóhajt) Jaj!

PANTALONE (félre) Meglesz ez.... // Gyerünk.

SILVIO Könyörgöm, bocsásson meg.

CLARICE (sóhajt) Jaj! Megbocsátok.

PANTALONE (félre) Feladta.

DOKTOR Jól van, Silvio, megbocsátott.

SMERALDINA Be kell adni a betegnek az orvosságot; most hajlandó bevenni.

TIZENNEGYEDIK JELENET

Brighella és az előbbiek.

BRIGHELLA Engedelmükkel, bejöhetek? (Belép)

PANTALONE Jöjjön csak, signor Brighella. Maga hitette el velem ezt a mesét, maga
bizonygatta, hogy ez itt signor Federigo, ugye?

BRIGHELLA Kedves uram, ki ne zavarodott volna itt össze? A két testvér úgy
hasonlít egymásra, mint két tojás. Ebben a ruhában pedig... a fejemet
tettem volna rá, hogy ő signor Federigo.

PANTALONE Elég, túlvagyunk rajta. Mi újság?

BRIGHELLA Beatrice kisasszony van itt, szeretné tiszteletét tenni.

PANTALONE Jöjjön csak.

CLARICE Szegény Beatrice kisasszony; örülök hogy jól van.

SILVIO Sajnálja?

CLARICE Igen, nagyon.

SILVIO És engem?

CLARICE Jaj, kegyetlen!

PANTALONE (a Doktornak) Hallja ezeket a szerelmes szavakat?

DOKTOR (Pantalonénak) A kisfiam ért hozzá...

PANTALONE (a Doktornak) Az én szegény kislányom jószívű.

7
SMERALDINA (félre) Mindketten remekül játsszák a szerepüket.

TIZENÖTÖDIK JELENET

Beatrice és az előbbiek.

BEATRICE Uraim, itt vagyok, hogy a bocsánatukat kérjem, ha bármi

kellemetlenséget okoztam...

CLARICE Dehogyis, barátnőm, jöjjön ide. (Megöleli)

SILVIO (látványosan nem tetszik neki az ölelés) Mi?!

BEATRICE (Silviónak) Micsoda? Még egy nő sem...?!.

SILVIO (félre) A férfiruha felett még mindig nem tudok napirendre térni.

PANTALONE Hallja, Beatrice kisasszony, ahhoz képest, hogy nő és hogy milyen

fiatal, maga nagyon bátor.

DOKTOR (Beatricének) Túlságosan is, kisasszony.

BEATRICE A szerelem nagy dolgokra teszi képessé az embert.

PANTALONE Ugye megtalálta a szerelmét? Mesélték...

BEATRICE Igen, megvigasztalt az ég.

DOKTOR (Beatricének) Oda a jóhíre!

BEATRICE (a Doktornak) Uram, magának semmi köze a dolgaimhoz.

SILVIO Drága apám, hagyja, hadd intézze mindenki úgy a dolgait, ahogy akarja,
ne kellemetlenkedjen. Most, hogy boldog vagyok, azt szeretném, hogy
az egész világ örüljön. Akar még valaki házasodni? Csak tessék.

SMERALDINA (Silviónak) Jaj, uram, én például...

SILVIO És kihez mennél?

SMERALDINA Az elsőhöz, aki szemebjön.

SILVIO Találd meg, aztán szólj.

CLARICE (Silviónak) Magának? Minek?

SILVIO Hogy közbenjárhassak a hozományáért.

7
CLARICE Ahhoz magára nincs szükség.

SMERALDINA (félre) Fél, hogy megeszik a vőlegényét. Most már ő is tudja, hogy
finom falat.

TIZENHATODIK JELENET

Truffaldino és az előbbiek.

TRUFFALDINO Alázatos tiszteletem, uraim.

BEATRICE (Truffaldinónak) Hol van signor Florindo?

TRUFFALDINO Itt van, és szeretne bejönni, ha nem bánják.

BEATRICE Nem bánja, Pantalone úr, ha bejön signor Florindo?

PANTALONE (Beatricének) Ilyen jó barátok?

BEATRICE Igen, a vőlegényem.

PANTALONE Akkor parancsoljon.

BEATRICE (Truffaldinónak) Hívd be.

TRUFFALDINO (Smeraldinának, halkan) Tiszteletem, kislány.

SMERALDINA (halkan Truffaldinónak) Ég áldja, kis szerecsen..

TRUFFALDINO (mint fent) Majd beszélünk.

SMERALDINA (mint fent) Miről?

TRUFFALDINO (mint fent; elmutogatja, hogy gyűrűt ad Smeraldinának) Hogy akarja-

e...

SMERALDINA (mint fent) Miért ne?

TRUFFALDINO (mint fent) Majd megbeszéljük. (el)

SMERALDINA (Claricénak) Kisasszonyom, ha megengedik az urak, szeretném

megkérni egy szívességre.

CLARICE (arrébb megy, hogy meg tudja hallgatni) Mit akarsz?

SMERALDINA (halkan Claricénak) Fiatal lány vagyok én is, szeretnék férjhez menni,
és Beatrice kisasszony szolgája elvenne. Ha szólna egy szót az

7
 érdekemben a kisasszonynál, ha megörvendeztetné ezzel azt, aki el akar
venni, remélhetném, hogy megtalálom a boldogságomat.

CLARICE (visszamegy az előző helyére) Igen, drága Smeraldina, szívesen

megteszem. Máris, amint szabadon tudok beszélni Beatricével.

PANTALONE (Claricénak) Mi ez a nagy titkolózás?

CLARICE Semmi, uram. Csak mondott valamit.

SILVIO (halkan Claricénak) Én megtudhatom?

CLARICE (félre) De kíváncsiak! És még minket, nőket mondanak kíváncsinak.

UTOLSÓ JELENET

Florindo, Truffaldino és az előbbiek.

FLORINDO (mindenki üdvözli) Alázatos szolgájuk, uraim. (Pantalonénak) Ön a

házigazda?.

PANTALONE Szolgálatára.

FLORINDO Engedje meg, hogy a tiszteletemet tegyem – Beatrice kisasszony

bátorított erre. Gondolom, tudja, mi minden történt velünk.

PANTALONE Örülök, hogy megismerhetem és a házamban üdvözölhetem, és szívből

örülök a boldogságuknak.

FLORINDO Beatrice kisasszonyt feleségül veszem, és ha vállalja, maga lesz a

násznagy az esküvőnkön.

PANTALONE Aminek meg kell lennie, legyen meg azonal. // (Amit ma megtehetsz,
ne halaszd holnapra.) Adja ide a kezét.

FLORINDO Készen állok, Beatrice kisasszony.

BEATRICE Itt a kezem, signor Florindo.

SMERALDINA (félre) Nem kéretik magukat.

PANTALONE És mindjárt elszámolunk. Először magunk között csinálják meg az

elszámolást, aztán majd jön a miénk.

CLARICE (Beatricének) Barátnőm, nagyyon örülök.

BEATRICE (Claricének) Én is a maga boldogságának, szívből.

SILVIO (Florindónak) Uram, megismer?

8
FLORINDO Igen, maga az, aki párbajozni akart.

SILVIO Sajnos párbajoztam is. (Beatricére vonatkozóan) Itt van az, aki
lefegyverzett, és majdnem megölt..

BEATRICE (Silviónak) Azt is elmondhatja, hogy ki adta vissza az életét.

SILVIO Igen, igaz.

CLARICE (Silviónak) De az én kedvemért.

SILVIO Nagyon igaz.

PANTALONE Minden jól van, mindennek vége van. // (Minden jó, ha jó a vége.)

TRUFFALDINO A legjobb még hátravan, uraim.

PANTALONE Mi az?

TRUFFALDINO (félrevonja Florindót) Engedelmével, egy szóra.

FLORINDO (halkan Truffaldinónak) Mit akarsz?

TRUFFALDINO (halkan Florindónak) Emlékszik, mit ígért?

FLORINDO (halkan Truffaldinónak) Mit? Nem emlékszem.

TRUFFALDINO (mint fent) Hogy megkéri nekem Pantalone úrtól Smeraldina kezét.

FLORINDO (mint fent) Tényleg, már emlékszem. Máris megteszem.

TRUFFALDINO (félre) Én szegény, szeretnék már egyenesbe jönni.

FLORINDO Pantalone úr, bár ez az első alkalom, hogy van szerencsém találkozni
önnel, máris bátorkodnék kérni velamit.

PANTALONE Parancsoljon. Amiben csak tudok, állok rendelkezésére.

FLORINDO A szolgám szeretné feleségül venni a maga szolgálóját, hajlandó volna

nekiadni?

SMERALDINA (félre) Ez szép! Még valaki, aki engem akar. Ki az ördög lehet?
Legalább most megismerem.

PANTALONE (Smeraldinának) Örömmel. És maga mit szól ehhez, lányom?

SMERALDINA Ha azt hihetném, hogy jó életem lesz...

PANTALONE (Florindónak) Ér valamit ez a maga szolgája?

8
FLORINDO Az alatt a kis idő alatt, amíg velem volt, úgy láttam, hogy megbízható
és ügyes.

CLARICE Signor Florindo, megelőzött valamiben, amit nekem kellett volna

megtennem. Azt kellett volna elintéznem, hogy a szobalányom hadd
menjen hozzá Beatrice kisasszony szolgájához. Maga megkérte őt a
saját szolgája számára, úgyhogy én visszavonulok.

FLORINDO Nem, nem, ha ez ennyire fontos, én vonulok vissza, és teljesen szabad

kezet adok magának.

CLARICE Nem fontosabb, mint az, amit magának kell intéznie. Én ráadásul nem
is tettem konkrét ígéretet. Úgyhogy csak folytassa.

FLORINDO Maga túlságosan udvarias. Pantalone úr, kérem, tekintse semmisnek azt,
amit mondtam. Egy szót sem szólok többé a szolgám érdekében, sőt,
egyáltalán nem akarom, hogy feleségül vegye ezt a lányt.

CLARICE Ha a maga szolgája nem veszi el, ne vegye el a másik se. Így igazságos.

TRUFFALDINO (félre) Ez szép! Addig udvariaskodnak, amíg feleség nélkül maradok.

SMERALDINA (félre) Látom már, hogy egyik se lesz az enyém a kettő közül.

PANTALONE Ugyan már, hogyhogy így igazságos... Ez a szegény lány férjhez akar
menni, adjuk hozzá az egyikhez vagy a másikhoz.

FLORINDO Az enyémhez ne. Nem akarom megbántani Clarice kisasszonyt.

CLARICE Én sem bántanám meg soha signor Florindót.

TRUFFALDINO Uraim, majd én elrendezem. Florindo úr, ugye megkérte Smeraldinát a

szolgája számára?

FLORINDO Igen, magad is hallottad, nem?

TRUFFALDINO És maga, Clarice kisasszony, ugye megkérte Smeraldinát Beatrice

kisasszony szolgája számára?

CLARICE Szólnom kellett az érdekében.

TRUFFALDINO Jó, ha így van, akkor add a kezed, Smeraldina.

PANTALONE (Truffaldinónak) Miért akarod, hogy neked adja a kezét?

TRUFFALDINO Mert Florindo úr és Beatrice kisasszony szolgája is én vagyok.

FLORINDO Hogyan?

8
BEATRICE Mit mondasz?

TRUFFALDINO Nyugalom. Florindo úr, ki mondta magának, hogy kérje meg

Smeraldinát Pantalone úrtól?

FLORINDO Te.

TRUFFALDINO És maga, Clarice kisasszony, kinek szánta Smeralidnát?

CLARICE Neked.

TRUFFALDINO Tehát Smeraldina az enyém.

FLORINDO Beatrice kisasszony, hol van a maga szolgája?

BEATRICE Itt van. Vagy ez nem Truffaldino?

FLORINDO Truffaldino? Az az én szolgám.

BEATRICE A magáé nem Pasquale?

FLORINDO Pasquale? Azt hittem, az a magáé.

BEATRICE (Truffaldinónak) Hogy is van ez?

(Truffaldino néma lazzókkal elnézést kér.)

FLORINDO Ó, a gazember!

BEATRICE Ó, az átkozott!

FLORINDO Te két úrnak szolgáltál egyszerre?

TRUFFALDINO Igen, uram, megpróbáltam ezt a bravúrt, és sikerült. Át sem gondoltam,

amikor belefogtam, csak ki akartam próbálni magam. Nem sok ideig
bírtam, ez igaz, de azzal legalább büszkélkedhetem, hogy egyikük sem
jött rá, és csak azért lepleztem le magam, mert szerelmes vagyok ebbe a
lányba. Nagyon nehéz volt, hibáztam is néha, de remélem, hogy
mindnyájan megbocsátanak nekem, hiszen annyira bizarr volt ez az
egész.

Vége