ELIAS CANETTI: MARR�KES HANGJAI

(�tijegyzetek)

Magyar Elektronikus K�nyvt�r

Jav�totta, t�rdelte: Dr. Kiss Istv�n; 2003.

TARTALOM

Tal�lkoz�saim tev�kkel
A sz�kok
A vakok ki�lt�sa
A marubu ny�la
H�zak cs�ndje s a n�ptelen tet�k
N� a r�csn�l
L�togat�s Melleh-ban
A Dahan csal�d
Mesemond�k �s �r�stud�k
Keny�rv�s�r
A r�galom
A szam�r v�gya
Seherez�de
A l�thatatlan

TAL�LKOZ�SAIM TEV�KKEL
H�romszor volt dolgom tev�kkel, �s mindannyiszor tragikusan v�gz�d�tt.

- Meg kell mutatnom neked a tevev�s�rt - mondta a bar�tom, alighogy Marr�kesbe

�rtem. - Minden cs�t�rt�k d�lel�tt tartj�k, a Bab-el-Khemisz fal�n�l. El�g
messze van, k�v�l a v�roson, legjobb lesz, ha aut�val megy�nk.

Elj�tt a cs�t�rt�k, �s kikocsiztunk. K�s� volt m�r; mire oda�rt�nk, d�l lett, s
a v�rosfal el�tt a nagy szabad t�rs�g szinte teljesen ki�r�lt. A t�r t�ls�
fel�n, j� k�tsz�z m�terre t�l�nk, n�h�ny ember �lldog�lt; tev�t azonban nem
l�ttunk sehol. Kisebb �llatokkal, szamarakkal bajl�dtak, ezekb�l meg am�gy is
l�tni eleget a v�rosban; terhet cipel mind, �s oly komiszul b�nnak vel�k, hogy
n�zni is rossz.

- Elk�st�nk - mondta a bar�tom. - V�ge a tevev�s�rnak. - Behajtott a t�r

k�zep�re, hogy meggy�z�djem r�la: csakugyan nincs m�r semmi l�tnival�.

De m�g miel�tt meg�llt volna, sz�trebben� emberek csoportj�t l�ttuk. A t�meg

k�zep�n egy teve �llt, h�rom l�bon, a negyediket h�trak�t�tt�k. Pof�j�n
sz�jkos�r, orrcimp�j�n k�telet hurkoltak �t, s egy ember igyekezett, tisztes
t�vols�gb�l, a k�t�ln�l fogva elvonszolni. Az �llat nekiiramodott, majd meg�llt,
�s hirtelen, h�rom l�b�t maga al� kapva, felugrott. Mozdulatai �ppoly v�ratlanok
voltak, mint amennyire f�lelmetesek. Aki vezette, ilyenkor mindig eresztett a
k�t�len; f�lt k�zel ker�lni az �llathoz, mert nem tudhatta, mit m�vel a
k�vetkez� pillanatban. De minden v�ratlan eset ut�n r�ntott egyet a k�t�len, �s
�gy, ha nagyon lassan is, siker�lt neki az �llatot a kijel�lt ir�nyba
vonszolnia.

Meg�lltunk, �s leengedt�k a g�pkocsi ablak�t; koldul� gyerekek vettek k�r�l

minket, de az alamizsn��rt eseng� hangokon �t is hallottuk a teve b�g�s�t. Hanem
egyszer akkora er�vel ugrott f�lre, hogy a f�rfi kez�b�l kics�szott a k�t�l. Az
am�gy is �vatosan n�mi t�vols�got tart� emberek m�g messzebb iramodtak. A teve
k�r�l f�lelemmel tel�t�d�tt a leveg�; legjobban � maga f�lt. Vezet�je egy
darabig vele futott, majd vill�mgyorsan felkapta a f�ldr�l a k�t�l v�g�t. A teve
furcsa hull�mz� mozg�ssal oldalt ugrott, de t�bb� nem tudta kiszak�tani mag�t;
tov�bb vonszolt�k.

Egy ember, akit eddig nem vett�nk �szre, odal�pett a kocsit k�r�l�ll� gyerekek
m�g�, f�lretolta �ket, �s t�rt francias�ggal magyar�zta nek�nk:

- Megveszett a teve. Vesz�lyes dolog. Viszik a v�g�h�dra. Nagyon kell vigy�zni.

Komoly volt az arca. Szavai k�zben is hallottuk az �llat b�g�s�t.

Megk�sz�nt�k a felvil�gos�t�st, �s szomor�an elhajtottunk. A k�vetkez� napokban

sokat besz�lt�nk err�l a veszett tev�r�l, verg�d�se nagy hat�ssal volt r�nk.
Azzal a v�rakoz�ssal ment�nk a v�s�rra, hogy t�bb sz�zat l�tunk ezekb�l a
szel�d, csupa kacskaring� �llatokb�l. �s az eg�sz hatalmas t�ren csak
egyetlenegyet tal�ltunk, h�rom l�bon, megb�kly�zva, utols� �r�j�ban, �s mik�zben
az �let��rt k�zd�tt, tov�bb�lltunk.

N�h�ny nappal k�s�bb a v�rosfal egy m�s r�sz�n�l j�rtunk. Esteledett m�r,
kihuny�ban volt a v�r�s visszf�ny a falon. Am�g tudtam, le nem vettem a szememet
a falr�l, gy�ny�rk�dtem sz�ne lass� v�ltoz�s�ban. �s akkor a k�fal �rny�k�ban
hatalmas tevekarav�nt pillantottam meg. Legt�bb �llat t�rdre ereszkedett,
n�melyik m�g �llt; turb�nos fej� f�rfiak szorgosan �s m�gis nagy nyugalommal
j�rtak-keltek k�z�tt�k, b�k�s alkonyati k�p. A tev�k k�rvonala egybeolvadt a fal
sz�n�vel. Kisz�lltunk, �s magunk is az �llatok k�z� vegy�lt�nk. T�z-tizenk�t
teve magasra p�pozott takarm�nykupac k�r�l t�rdelt. El�reny�jtogatt�k a
nyakukat, sz�jukba kapt�k a sz�las takarm�nyt, fej�ket h�travetett�k �s nagy
nyugalommal r�gtak. Alaposan szem�gyre vett�k �ket, �s l�m, arcok n�ztek szembe
vel�nk. Mind hasonl� �s m�gis mennyire m�s. Id�s, angol h�lgyekre eml�keztettek,
akik el�kel�en �s szemmel l�that� unalommal egy�tt te�znak, �m nemigen tudj�k
pal�stolni gonoszs�gukat, mellyel a vil�got szeml�lik. - Csakugyan, ez a
nagyn�n�m - �llap�totta meg angol bar�tom, akinek erre a honfit�rsaival val�
hasonl�s�gra tapintatosan felh�vtam a figyelm�t, �s csakhamar egy�b ismer�s�ket
is felfedezt�nk. B�szk�k voltunk, hogy r�bukkantunk erre a karav�nra, pedig nem
sz�lt r�la senki, �s sz�zh�t tev�t sz�ml�ltunk �ssze.

Egy fi� l�pett hozz�nk, p�nzt k�rt. S�t�tk�k volt az arca, ak�rcsak az �lt�zete;
tevehajcs�r volt, �s k�lsej�r�l �t�lve a "k�k f�rfiak" k�z�l val�, kik az Atlasz
hegys�g d�li r�sz�t lakj�k. �gy hallottuk, hogy ruh�juk sz�n�t �tveszi a b�r�k,
�gy azt�n f�rfi �s n� mind k�k, ez az egyetlen k�k emberfajta. Fiatal
hajcs�runkt�l, aki a kapott p�nz�rt h�l�s volt, megpr�b�ltunk egyet-m�st
megtudni a karav�nr�l. De csak n�h�ny francia sz�t tudott: Guliminb�l j�ttek,
mondta, �s huszon�t napja vannak �ton. Ennyit �rtett�nk csak. Gulimin messze
d�len van, a sivatagban, �s mi azon t�n�dt�nk, vajon a karav�n az Atlaszon
kelt-e �t. Azt is szerett�k volna tudni, hov� mennek most, hiszen itt a v�ros
falai alatt v�ndor�tjuk aligha �rhetett v�get, �s az �llatok is mintha az
el�tt�k �ll� f�radalmas �tra gy�jten�nek er�t.

A s�t�tk�k leg�ny, nem tudv�n t�bbet mondani, minden�ron szolg�latunkra akart

lenni, �s egy magas, sov�ny, feh�r turb�nos �regemberhez vezetett minket, akit
l�that�lag nagy tisztelettel vettek k�r�l. J�l tudott franci�ul, foly�konyan
v�laszolt a k�rd�seinkre. A karav�n Guliminb�l j�tt, �s val�ban huszon�t napja
van �ton.

- �s innen hov� megy?

- Sehov� - felelte -, itt adj�k el �ket lev�gni.

- Lev�gni?

Mindketten megd�bbent�nk, m�g a bar�tom is, aki pedig otthon szenved�lyes

vad�sz. Az �llatok hossz� v�ndor�tj�ra gondoltunk, az est�li k�p sz�ps�g�re,
gyan�tlans�gukra, b�k�s t�pl�lkoz�sukra, meg tal�n az emberekre is, akikre
eml�keztettek.

- Lev�gni, h�t - ism�telte meg az �regember, �s a hangja szinte megcsikordult,

mint csorba k�s.

- Sok teveh�st esznek errefel�? - k�rdeztem. Igyekeztem megd�bben�semet

t�rgyilagos k�rd�ssel leplezni.

- Nagyon sokat!

- Milyen az �ze? Nem ettem m�g soha.

- Nem evett m�g teveh�st? - G�nyosan, kiss� halkan felnevetett, �s �jra

megk�rdezte: - Nem evett m�g soha teveh�st?

Nyilv�n meg volt r�la gy�z�dve, hogy egy�bbel sem trakt�ltak minket, mint
teveh�ssal, �s f�l�nyes arccal mondta, mintha bel�nk akarn� dikt�lni:

- Nagyon j�.

- Mi az �ra egy tev�nek?

- Att�l f�gg. Harmincezert�l hetvenezer frankig. Megmutathatom. �rteni kell

hozz�.

Egy nagyon sz�p, vil�gos sz�r� �llathoz vezetett, �s meg�rintette a p�lc�j�val,

amelyet csak most vettem �szre.

- Ez j� �llat. Meg�ri a 70 000 frankot. A gazd�ja maga j�rt vele. Haszn�lhatn�

m�g �vekig. De ink�bb eladta. Az �r�n vehet k�t fiatal �llatot, �rti, ugye?

�rtett�k. - Maga is a gulimini karav�nnal j�tt? - k�rdeztem t�le.

F�ltev�semet n�mi bossz�s�ggal utas�totta vissza: - �n marr�kesi vagyok - mondta

b�szk�n. - Felv�s�rolom az �llatokat, �s eladom �ket a m�sz�rosnak. - Csak
megvet�sre m�ltatta azokat, akik megtett�k a hossz� utat; a fiatal k�k
hajcs�runkr�l �gy nyilatkozott: - Nem tud az semmit.

� azonban tudni akarta, honnan j�tt�nk mi, az egyszer�s�g kedv��rt azt felelt�k,
hogy mindketten Londonb�l. Mosolygott, de kiss� bossz�snak l�tszott. - A h�bor�
alatt Franciaorsz�gban voltam - mondta. A kora k�ts�gtelenn� tette, hogy az els�
vil�gh�bor�r�l besz�l. - Angolok mell� osztottak... Nemigen f�rt�nk meg
egym�ssal - tette hozz� gyorsan �s valamivel halkabban. - De ma m�r nem h�bor� a
h�bor�. Nem az ember sz�m�t, minden a g�p. - Mondott m�g egyet-m�st a h�bor�r�l,
mindez nagyon rezign�ltan hangzott. - Nem igazi h�bor� ez m�r. - Ebben
megegyezt�nk, s �gy l�tszik, ezzel elviselhet�bb� tett�k neki, hogy Angli�b�l
j�tt�nk.

- Ezeket az �llatokat m�r mind eladt�k? - k�rdeztem m�g.

- Nem. Mindet nem lehet eladni. Ami megmaradt, azzal mennek tov�bb Szettatba.
Tudj�k, merre van Szettat? Casablanca fel�, 160 kilom�terre innen. Ott van az
utols� tevepiac. A t�bbit majd ott adj�k el.
Megk�sz�nt�k a felvil�gos�t�st. Minden �nnep�lyess�g n�lk�l bocs�tott utunkra
minket. Most m�r nem n�zegett�k tov�bb a tev�ket, elment t�le a kedv�nk. Majdnem
eg�szen bes�t�tedett, mikor elhagytuk a karav�nt.

Az �llatok k�pe nem hagyott nyugodni. Borzongva gondoltam r�juk, s m�gis �gy,
mintha r�g�ta ismertem volna �ket. Utols� vacsor�juk eml�ke �sszekapcsol�dott a
h�bor�r�l folytatott besz�lget�ssel. M�gsem mondtunk le arr�l a sz�nd�kunkr�l,
hogy j�v� cs�t�rt�k�n is megn�zz�k a tevev�s�rt. Elhat�roztuk, hogy kora reggel
indulunk, �s tal�n azt rem�lt�k, ez�ttal majd kev�sb� komor �lm�nyekben lesz
r�sz�nk.

Ott voltunk h�t ism�t az el-Khemisz kapu el�tt. Nem tal�ltunk sok �llatot,
szinte elvesztek az am�gy is nehezen ben�pes�thet� t�gas t�rs�gben. Egyik v�g�n
most is szamarak voltak. Nem ment�nk oda, maradtunk a tev�kn�l. Legfeljebb
h�rmas-n�gyes csoportokba ver�dtek; n�hol csak egy-egy csik� �lldog�lt az anyja
mellett. El�sz�r valamennyi nyugodtnak l�tszott. A csendet csak a
kiscsoportokban hevesen alkudoz� emberek t�rt�k meg. �gy r�mlett azonban, mintha
a f�rfiak tartottak volna egyik-m�sik �llatt�l; nemigen mer�szkedtek a
k�zel�kbe, vagy csak akkor, ha val�ban elker�lhetetlen volt.

Kisv�rtatva figyelmesek lett�nk az egyik tev�re: mintha v�dekezett volna valami

ellen, morgott �s ny�g�tt s hevesen ide-oda dob�lta a fej�t. Valaki megpr�b�lta
t�rdre k�nyszer�teni, �m, minthogy az �llat nem engedelmeskedett, a botj�val
�szt�k�lte. M�g k�t-h�rom ember foglalatoskodott az �llat k�r�l, k�z�l�k
k�l�n�sen egy izmos t�mzsi f�rfi t�nt fel, s�t�t, kegyetlen arc�val. Olyan
szil�rdan megvetette a l�b�t, mintha gy�keret vert volna. Energikus
mozdulatokkal �tf�rta az �llat orrs�v�ny�t, �s k�telet h�zott �t rajta. A teve
orra �s a k�t�l v�r�s lett a kioml� v�rt�l. Az �llat megr�zk�dott, �s elb�d�lt,
csakhamar hangosan �v�lt�tt; v�g�l alighogy t�rdre k�nyszer�tett�k, f�lugrott �s
megpr�b�lta kiszak�tani mag�t, de a f�rfi mindig szorosabbra vonta a k�telet. Az
emberek minden erej�kkel azon voltak, hogy megf�kezz�k, �s m�g tartott a
k�zdelem, mikor valaki odal�pett hozz�nk, �s t�rt francias�ggal megsz�lalt:

- Meg�rezte a szagot. A m�sz�ros szag�t. �rzi, hogy lev�gj�k. Most viszik a

v�g�h�dra.

- Hogy �rezheti meg a szag�t? - k�rdezte a bar�tom hitetlenkedve.

- Az ott a m�sz�ros, aki el�tte �ll - �s a t�mzsi, s�t�t arc� f�rfira mutatott,
aki m�r nek�nk is felt�nt. - A m�sz�ros a v�g�h�dr�l j�n, �s �rzik rajta a
tevev�r. Azt a teve nem szereti. Nagyon veszedelmes �llat a teve. Ha megv�sz,
�jszaka odaj�n az emberhez, �s meg�li.

- Hogy tud meg�lni egy embert? - k�rdeztem.

- Mikor alszik, a teve odamegy, r�t�rdel, �s �lm�ban megfojtja. Nagyon kell

vigy�zni. Miel�tt fel�bredne, m�r megfulladt. Bizony, a tev�nek nagyon j�
szimata van. Ha �jszaka a gazd�ja mellett fekszik, meg�rzi a tolvajt, �s
fel�breszti a gazd�t. A h�sa j�. Teveh�st kell enni. �a donne du courage.[1] A
teve nem szeret egyed�l lenni. Egyed�l nem megy sehova. Ha valaki a v�rosba
akarja hajtani a tev�j�t, kell keresni egy m�sikat, amelyik vele megy. K�lcs�n
kell venni egyet, k�l�nben nem viszi a v�rosba. A teve nem szeret egyed�l. �n
voltam a h�bor�ban. Megsebes�ltem, n�zze, itt - �s a mell�re mutatott.

A teve valamennyire megnyugodott, �s �n most el�sz�r a besz�l� fel� fordultam. A

mell�n horpad�s, bal karja merev. Ismer�snek r�mlett. Alacsony volt, sov�ny �s
komor. Azon t�prengtem, vajon hol tal�lkoztunk mi m�r.

- Hogy �lik meg a tev�t?

- Elv�gj�k a nyak f��t�er�t. El kell v�reznie. K�l�nben nem szabad megenni a
h�s�t. A muzulm�nok csak akkor ehetik meg, ha elfolyt a v�re. Nem b�rok dolgozni
a sebes�l�sem miatt. Ez�rt szoktam itt n�ha idegeneket vezetni. M�lt cs�t�rt�k�n
m�r besz�lt�nk egym�ssal, eml�kszik arra a veszett tev�re? Szafiban voltam,
mikor az amerikaiak partra sz�lltak. Kicsit harcoltunk ellen�k, de nem sok�ig,
azt�n bevettek az amerikai hadseregbe. Sok marokk�i szolg�lt n�luk. Korzik�ban
meg It�li�ban j�rtam az amerikaiakkal. Minden�tt ott voltam. A n�metek j�
katon�k. Legrosszabb a Cassino volt. Az igaz�n rossz volt. Ott sebes�ltem meg.
Hallott m�r a Cassin�r�l?

Lassank�nt �rtettem csak meg, hogy Monte Cassin�ra gondol. Besz�lt az ottani
elkeseredett harcokr�l, �s ez a k�l�nben csendes, higgadt f�rfi �gy t�zbe j�tt,
mintha a veszett tev�k gyilkos szenved�ly�t k�ne megf�keznie. Tisztess�ges ember
volt, hitte is, amit mond. N�h�ny amerikait pillantott meg az �llatok k�r�l,
egykett�re ott termett. �ppoly hirtelen t�nt el, mint ahogy megjelent, �s �n nem
b�ntam; szem el�l t�vesztettem ugyanis a tev�t, mert m�r nem b�g�tt, �s
szerettem volna m�g egyszer l�tni.

Hamar megtal�ltam. A m�sz�ros mag�ra hagyta. Most megint t�rdelt. N�ha m�g
meg-megr�ndult a feje. Az orr�b�l a v�r tov�bb sziv�rgott. Valami h�laf�l�t
�reztem az�rt a n�h�ny csal�ka pillanat�rt, am�g mag�ra hagyt�k. De nem tudtam
sok�ig n�zni, mivel ismertem a sors�t, �s eloldalogtam.

A bar�tom az arab idegenvezet� magyar�zatai k�zben elt�nt mell�lem, valami

angolok nyom�ba eredt. Kerestem, m�g a t�r t�ls� v�g�ben r� nem akadtam: ott
t�nfergett a szamarak k�r�l. Itt tal�n nem �rezte mag�t olyan cudarul.

Am�g a v�r�s v�rosban tart�zkodtunk, soha t�bb� nem besz�lt�nk tev�kr�l.

A SZ�KOK
A sz�kok f�szerillat�ak, tark�k �s h�sek.

A mindig kellemes illat fokozatosan v�ltozik, az �ruk term�szete szerint.

Nincsenek c�gt�bl�k, nevek, nincs kirakat�veg. Amit �rulnak, minden ki van
ter�tve. Nem tudni semmir�l, mibe ker�l, nincs rajta �rc�dula, �s szabott �rak
sincsenek.

Szorosan egym�s mellett sorakoznak a b�d�k �s �zletek, amelyekben mind ugyanazt

�rulj�k; h�sz-harminc vagy m�g ann�l is t�bb. Van itt f�szerbaz�r meg
b�r�rubaz�r. A k�t�lver�knek is megvan a maguk helye, meg a kos�rfon�knak.
Egyik-m�sik sz�nyeg�rusnak nagy, t�gas bolthelyis�ge van, mintha k�l�n v�ros
mellett haladna el az ember, ahov� jelent�s�gteljes mozdulatokkal invit�lj�k. Az
�kszer�szek egy k�l�n udvar k�r�l t�m�r�lnek, sokukat munka k�zben l�tni a sz�k
helyis�gekben. Itt minden megtal�lhat�, �s minden t�bbsz�r�sen.

A b�rt�ska, amit keresek, h�sz �zletben is ki van rakva, �s mind a h�sz egym�s
hegy�n-h�t�n. Egy �rus a port�k�i k�z�tt gubbaszt. Minden ott van a keze
�gy�ben, kev�s a hely. A karj�t is alig kell kiny�jtania, b�rmelyik t�sk�t
k�nnyen el�ri; �s ha fel�ll, csak udvariass�gb�l teszi, ha �ppen nem nagyon
�reg. De a szomsz�dos f�lk�ben ugyanolyan �ruk k�z�tt eg�szen m�sforma ember
�ld�g�l. �s mintegy sz�z m�teren �t ugyanezt l�tni a fedett sik�tor mindk�t
oldal�n. Egyszerre k�n�lnak itt �gysz�lv�n mindent, amit a v�rosnak, s�t eg�sz
D�l-Marokk�nak ez a legnagyobb �s legh�resebb baz�rja b�r�ruban ny�jtani tud.
Nem kev�s b�szkes�g rejlik ebben a kitereget�sben. Megmutatj�k, mit tudnak
el��ll�tani, de azt is megmutatj�k, milyen sok van bel�le. �gy hat az eg�sz,
mintha a b�rt�sk�k is tudn�k magukr�l, hogy sz�pek, s teljes d�sz�kben pomp�zva
kelletn�k magukat a j�r�kel�k el�tt. Nem lenne csoda, ha hirtelen ritmikus
mozg�sba kezden�nek mind a t�sk�k, hogy f�ktelen kac�r t�ncban megmutass�k
cs�berej�ket.

Van valami c�hszer� ezekben a minden m�sfajta �rut�l elk�l�n�tett port�k�kban,

�s ez az �rz�s, pillanatnyi hangulat�t�l f�gg�en, �jra �s �jra elfogja a
j�r�kel�t, valah�nyszor bej�rja a sz�kokat. - Ma a f�szerek k�z� v�gyom -
mondja, �s m�ris csiklandozza az orr�t az illatok csod�latos kever�ke, �s maga
el�tt l�tja a nagy t�r�kborssal teli kosarakat. - Ma sz�nes gyapj�ra volna
kedvem - s mindenfel�l gyapj�fon�l cs�ng al� k�r�l�tte, hosszan, b�boran,
s�t�tk�ken, naps�rg�n �s feket�n. - Ma a kosarak k�z� k�v�nkozom, megn�zem,
hogyan k�sz�lnek.

B�mulatos, mennyi m�lt�s�gra tesznek szert ily m�don ezek az emberk�z alkotta
t�rgyak. Nem is mindig sz�pek, egyre t�bb k�tes eredet� sil�nys�g vegy�l
k�z�j�k, az �szaki orsz�gokb�l behozott g�pi term�k. De a m�d, ahogy odak�n�lj�k
magukat az embernek, m�g a r�gi. Az olyan �zleten k�v�l, ahol csak eladnak, sok
akad m�g, ahol v�gig is n�zhetj�k, hogyan k�sz�l a port�ka. �gy kezdett�l fogva
jelen vagyunk, �s ez j�kedvre der�ti a szeml�l�t. Mert a mi modern �let�nk
siv�rs�g�hoz hozz�tartozik az is, hogy minden�nket fogyaszt�sra k�szen s h�zhoz
sz�ll�tva kapjuk, mintha �ktelen var�zsk�sz�l�kek ontan�k. Itt azonban l�tni a
k�t�lver� szorgos munk�j�t, s mellette a felaggatott, k�sz k�teleket. Par�nyi
kamr�kban kisfi�k f�t eszterg�lnak, hatan-heten egy csoportban, mindenf�le
alkatr�szeket, amelyekb�l fiatalemberek alacsony asztalk�kat eszk�b�lnak �ssze.
Az �l�nk sz�nei�rt megcsod�lt gyapj�t az elad� maga festi, k�r�l�tte fi�k �lnek,
akik csinos tarka mint�s sapk�kat h�meznek.

Nyilv�nos tev�kenys�g ez, �s ami v�gbemegy, �pp�gy l�tnival�, mint maga a k�sz
�ru. Abban a t�rsadalomban, amelyben oly sok mindent rejtegetnek, mely h�zak
belsej�t, asszonyainak alakj�t �s arc�t, s�t m�g imah�zait is f�lt�kenyen �vja
az idegenek tekintet�t�l, k�tszeresen megragad� az �ruk el��ll�t�s�nak �s
�rt�kes�t�s�nek ez a nagyfok� nyilv�noss�ga.

Tulajdonk�ppen az ad�s-vev�st akartam megismerni, de valah�nyszor a sz�kokban

j�rtam, mindig szem el�l t�vesztettem az elad� holmik miatt. Az avatatlan
szeml�l� nemigen �rtheti, mi�rt �ppen enn�l a szatty�nb�r-kereked�n�l v�s�rolok,
mikor pedig h�sz m�sik is akad mellette, akinek �ruja alig k�l�nb�zi az �v�t�l.
Mehet az ember egyikt�l a m�sikhoz, azt�n vissza legels�h�z. Eleve sohasem
biztos, melyikn�l fog v�s�rolni. M�g ha enn�l vagy amann�l lett volna is
sz�nd�ka, mindig van r� alkalom, hogy m�sn�l k�ss�n ki.

A k�v�l s�t�l� j�r�kel�t sem ajt�, sem kirakat�veg nem v�lasztja el az �rut�l. A
keresked�, aki k�z�tt�k �l, nem par�d�zik a nev�vel, �s mint m�r eml�tettem,
minden darabot k�nnyen el�r. �r�mest ny�jtja oda a j�r�kel�nek. Az hosszan a
kez�ben tarthatja, sok�ig besz�lhet r�la, k�rdez�sk�dhet, k�ts�geit
nyilv�n�thatja, �s ha kedve tartja, elmondhatja az �let�t, a t�rzse t�rt�net�t,
az eg�sz vil�g t�rt�net�t, an�lk�l hogy b�rmit is v�s�rolna. A port�k�i k�zt �l�
ember mindenekel�tt: nyugodt. Mindig itt �l. Mindig k�zelinek l�tszik. Kiad�s
mozg�sra sem elegend� helye, sem alkalma. Az �ru az �v�, � meg az �ru�. Az �ru
el�l van, s a gazda keze vagy a szeme rajta. Szinte cs�b�t� ez a bizalmass�g a
gazda meg az �rui k�z�tt. Mintha csal�df�j�k volna, �gy �rzi �s gondozza �ket.

Nem zavarja �s nem is g�tolja, hogy pontosan ismeri �rt�k�ket. Mert titokban
tartja, s nem is tudja meg soha senki. Ez az, ami az alkunak valami lelkes�lten
misztikus jelleget ad. Egyed�l � tudhatja mennyire k�zel�tett�k meg a titk�t,
�rti a m�dj�t a t�mad�sok lend�letes elh�r�t�s�nak, �gyhogy az �rt�ket v�d�
t�vols�got nem vesz�lyezteti semmi. A vev� sz�m�ra becs�letbeli dolog, hogy ne
hagyja mag�t r�szedni, de k�nny� v�llalkoz�snak semmik�pp sem mondhat�, minthogy
mindig s�t�tben tapogat. Az �zleti mor�l orsz�gaiban, ott, ahol a szabott �rak
uralkodnak, nem nagy dolog a v�s�rl�s. Minden t�kfilk� tudja, hov� menjen az�rt,
amit keres, �s minden t�kfilk�, ha csak ismeri a sz�mokat, tud vigy�zni, hogy be
ne csapj�k.

A sz�kokban viszont az els�re megnevezett �r egyszer�en kibogozhatatlan

rejtv�ny. Senki sem tudja el�re, m�g a keresked� sem, mert mindennek t�bbf�le
�ra van. Mindegyik m�s-m�s szitu�ci�ra, m�s vev�re, m�s napszakra, a h�t m�s �s
m�s napj�ra �rv�nyes. M�s �ra van a darabnak egymag�ban, m�s kett�nek vagy
h�romnak egy�tt. M�s �r duk�l az idegennek, aki csak egy napja tart�zkodik a
v�rosban, �s m�s annak, aki m�r h�rom hete van itt. M�s szeg�nynek �s m�s
gazdagnak, �mb�r szeg�nynek mindenk�ppen magasabb. Szinte �gy �rzi az ember,
nincs a vil�gon annyif�le vev�, ah�nyf�le �r.

�m mindez csup�n kezdete egy bonyolult �gyletnek, amelynek v�gs� kimenetel�r�l

mit sem lehet tudni. Azt mondj�k, hogy k�r�lbel�l harmad�ra illik lealkudni az
eredeti �rat, ez csak aff�le durva �ltal�nos�t�s, s�letlen besz�d, amit el lehet
hitetni azokkal, akik nem akarj�k vagy nem tudj�k elsaj�t�tani ennek az �sr�gi
elj�r�snak finoms�gait. K�v�natos, hogy az alkudoz�s kisebbfajta kiad�s
�r�kk�val�s�gig tartson. A keresked� �r�l, ha min�l hosszabb id�t szentelnek a
v�s�rl�sra. �rveink, amelyekkel engedm�nyeket akarunk kicsikarni, legyenek
sokr�t�ek, bonyolultak, nyomat�kosak �s izgalmasak. Lehet az ember
m�lt�s�gteljes �s �kessz�l�, legjobb, ha mind a kett� egyszerre. M�lt�s�gukkal
tan�s�tj�k a felek, hogy nem is annyira a v�s�rl�s �s az elad�s a fontos. Az
�kessz�l�s viszont fellaz�tja a partner hat�rozotts�g�t. Vannak �rvek, amelyek
csup�n g�nykacajt keltenek, m�sok viszont sz�ven tal�lnak. Mindent ki kell
pr�b�lni, miel�tt az ember engedne. De mikor elj�n a visszavonul�s pillanata,
annak is v�ratlanul �s hirtelen kell bek�vetkeznie, hogy az ellenf�l
megzavarodj�k, s a lelk�be lehessen l�tni. Van akinek g�g, van akinek b�j a
fegyvere. Minden szemf�nyveszt�s megengedett, csup�n a figyelem lankad�sa
elk�pzelhetetlen.

Az olyan t�gas �zletekben, ahov� bel�phet, �s ahol ide-oda j�rhat az ember, az

elad� sz�vesen tan�cskozik egy m�sikkal, miel�tt enged az �rb�l. Ez a k�z�mb�sen
h�tt�rben �ll� m�sik, az �rak valamif�le f�papjak�nt, jelen van ugyan, de maga
nem alkuszik. Hozz� fordulnak v�gs� d�nt�s�rt. Hajmereszt� engedm�nyeket tehet,
�gysz�lv�n az elad� akarata ellen�re. De minthogy � teszi ezt, aki nem vett
r�szt az alkuban, senki b�szkes�g�n nem esik csorba.

A VAKOK KI�LT�SA
Szeretn�k besz�molni valamir�l, s mihelyt elhallgatok, l�tom, hogy nem is
mondtam semmit. A l�nyeg, mint valami csod�s ragyog�s�, lomh�n foly� anyag,
visszamarad bennem, �s fittyet h�ny a szavaknak. A nyelv volna az, amelyet akkor
nem �rtettem, �s most kell apr�nk�nt �rtelmet nyernie bennem? Esem�nyek, k�pek,
hangok �rnek, amelyek jelent�se ut�lag sz�letik meg benn�nk; melyeket sz� be nem
fogadott �s meg nem csonk�tott; t�l a szavakon m�lyebbek �s t�bb�rtelm�ek.

Olyan emberr�l �lmodom, aki elfelejti a f�ld nyelveit, m�g v�g�l egyetlen
orsz�gban sem �rti, mit mondanak.

Mi rejlik a nyelvben? Mit takar el? Mit vesz el t�l�nk? A Marokk�ban t�lt�tt
hetek alatt sem az arabot, sem egyetlen berber nyelvet nem pr�b�ltam megtanulni.
Nem akartam semmit elveszteni az idegenszer� ki�lt�sok erej�b�l. Azt akartam,
hogy bens� val�jukkal �rintsenek meg a hangok, hat�sukat ne gy�ng�tse hi�nyos �s
mesterk�lt tud�s. Semmit sem olvastam err�l az orsz�gr�l. Nem ismertem
szok�sait, lak�it. Az a kev�s ismeret, ami egy �let sor�n minden orsz�gr�l �s
minden n�pr�l r�nk ragad, az els� �r�kban lefoszlott r�lam.

De megmaradt az "Allah" sz�, mint egyetlen mell�zhetetlen. Tapasztalataimnak az

a leggyakoribb, legm�lyebbre hat� �s legsz�v�sabb �lm�nyr�tege kapcsol�dik
hozz�, amelyet a vakok k�zt gy�jt�ttem. Utaz�skor eln�z� az ember, a
felh�borod�st otthon szoktuk hagyni. N�z�nk, f�lel�nk, m�g a sz�rny�s�g�rt is
lelkesed�nk, mert �j. A j� utaz�k sz�vtelenek.

Tavaly, tizen�t �vi t�voll�t ut�n B�cshez k�zeledve, a Blindenmarkt-on[2]

utaztam �t, amelynek mindaddig m�g a l�tez�s�r�l sem tudtam. Neve
ostorcsap�sk�nt �rt, �s az�ta sem tudok t�le szabadulni. Id�n, mikor Marr�kesbe
�rkeztem, hirtelen a vakok k�zt tal�ltam magam. T�bb sz�zan voltak,
megsz�ml�lhatatlanul sokan, legt�bbje koldus, nyolcas-t�zes csoportokba ver�dve
�lltak a piacon, szorosan egym�s mellett. Rekedtes, �r�k�sen ism�telt gajdol�suk
messzire hangzott. Meg�lltam el�tt�k, mozdulatlanul, mint �k, mindv�gig nem
tudtam biztosan, �rzik-e jelenl�temet. Mindegyik alamizsn�s fat�lk�t tartott
maga el�, �s ha valamelyikbe p�nzt dobtak, az adom�ny k�zr�l k�zre j�rt,
mindegyik megtapogatta, mindegyik ellen�rizte a p�nzt, m�g v�g�l egyik�k, akinek
ez volt a tiszte, a zseb�be cs�sztatta. A p�nzek megtapogat�sa �pp�gy k�z�s
szertart�s, ak�r a mormol�s �s a gajdol�s.

Minden vak Isten nev�t k�n�lgatja nek�nk, �s az alamizsn�val jogot szerezhet�nk

r�. Istennel kezdik, Istennel v�gzik, napj�ban t�zezerszer ism�tlik a nev�t.
Mindegyik�k m�s mondatot form�l k�r�, de a mondat, amire egyszer elhat�rozza
mag�t, �r�kk� ugyanaz. Akusztikai arabeszkeket fonnak Isten k�r�, s mennyivel
hat�sosabbakat az optikaiakn�l! N�melyik eg�szen Isten nev�re hagyatkozik, csak
azt ki�ltja. Ijeszt� dac van ebben, mintha fal volna az Isten, amelyet mindig
ugyanazon a helyen rohannak meg. Azt hiszem, a koldusok ink�bb formul�ikkal
tartj�k magukat �letben, mint alamizsn�val.
A folyton ism�tl�d� ki�lt�s hat�rozza meg a ki�lt�t. Agyunkba v�s�dik, ismerj�k,
�r�kre jelenval�; ebben az �lesen k�r�lhat�rolt tulajdons�g�ban, a ki�lt�sban
imm�r �nmaga. T�bbet nem tudunk meg r�la, v�d�s�nc is egyben a ki�lt�s, l�ny�nek
hat�ra. Ezen az egy helyen � pontosan azonos azzal, amit ki�lt, sem t�bb, sem
kevesebb; egy koldus �s vak. Ki�lt�sa megsokszoroz�d�s is egyben, a gyors �s
szab�lyszer� ism�tl�s csoportt� v�ltoztatja. A k�vetel�s saj�tos energi�ja van
benne, sokak sz�m�ra k�vetel, �s mindny�juk nev�ben s�pri be az adom�nyt. "Ne
feledkezz meg a koldusokr�l, ne feledkezz meg a koldusokr�l! Isten meg�ld minden
koldus�rt, minden adom�nyod�rt!"

Azt mondj�k, a szeg�nyek �tsz�z �vvel el�bb jutnak a paradicsomba, mint a

gazdagok. Alamizsn�val megv�lthat� a szeg�nyekt�l valami a paradicsomb�l. Ha
meghal valaki "gyalog k�vetik a s�rhoz, �nekl� sirat�asszonyokkal vagy an�lk�l,
�s sietve f�ldbe teszik, hogy a halott miel�bb �dv�z�lj�n. Vakok �neklik a
Hitvall�st."

Mikor hazat�rtem Marokk�b�l, szob�m sark�ba kuporodtam, csukott szemmel,

t�r�k�l�sben, �s megpr�b�ltam f�l�r�n �t ism�telni kell� �temben �s megfelel�
hanger�vel: Allah! Allah! Allah! Megpr�b�ltam elk�pzelni, hogy eg�sz �ll� nap �s
az �jszaka j� r�sz�ben ezt hajtogatom; hogy kurta alv�s ut�n �jra kezdem; hogy
napokon �s heteken, h�napokon �s �veken �t folytatom; hogy �reg �s egyre �regebb
leszek, �s �gy �lek, s sz�v�san ragaszkodom ehhez az �lethez; hogy elhagy a
b�ket�r�s, ha ebben az �letben valami megzavar; hogy nem is akarok m�st, hogy
teljesen felold�dom benne.

Meg�rtettem, milyen cs�b�t� lehet az az �letforma, amely a legegyszer�bb m�don

mindent az ism�tl�sre reduk�l. Milyen sok vagy milyen kev�s v�ltozatoss�g rejlik
a k�zm�vesek munk�j�ban, akiket kis kamr�jukban l�ttam dolgozni? H�t az �rusok
alkudoz�saiban? A t�ncosok l�pteiben? A megsz�ml�lhatatlan cs�sze mentate�ban,
amit a vend�gek itt megisznak? Mennyi a v�ltozatoss�g a p�nzben? Mennyi az
�hez�sben?

Meg�rtettem, kik ezek a vak koldusok val�j�ban: az ism�tl�s szentjei. Az �

�let�kb�l nagyr�szt kiveszett mindaz, ami a mi�nkben az ism�tl�snek ellen�ll.
Megvan a hely�k, ahol guggolnak vagy �csorognak. Megvan az �r�kk� v�ltozatlan
ki�lt�suk. Megvan az �rm�knek korl�tozott mennyis�ge, amiben rem�nykedhetnek,
h�rom-n�gyf�le p�nzegys�g. Itt vannak ugyan m�g az adakoz�k is, ah�ny,
annyif�le, de a vakok nem l�tj�k �ket, �s �ld�sukkal gondoskodnak r�la, hogy az
adakoz�k is egyform�k legyenek.

A MARABU NY�LA
H�tat ford�tottam a nyolc vaknak, �s m�g f�lemben a lit�ni�jukkal alig tettem
p�r l�p�st, mikor egy �sz haj� aggasty�nra lettem figyelmes. Egyed�l �llt, kiss�
sz�tvetett l�bakkal; fej�t k�nnyed�n f�lrehajtva r�gott valamit. � is vak volt,
�s az �lt�zet�t alkot� rongyokb�l �t�lve koldus. De telt arc� �s pirospozsg�s,
ajka pedig eg�szs�ges �s nedves. Lassan, csukott sz�jjal r�gott, arca der�s
volt. Olyan alaposan r�gott, mintha el��r�sra tenn�. L�that�an nagy �lvezetet
lelt benne, �s ahogy figyeltem, a ny�l�ra kellett gondolnom, meg hogy b�ven
lehet neki bel�le. Egy b�d�sor el�tt �llt, ahol val�s�gos narancshegyek v�rtak
vev�ikre; arra gondoltam, hogy valamelyik keresked� adhatott neki egy narancsot,
azt r�gja most. Jobb karj�t kiss� eltartotta mag�t�l, mereven sz�tterpesztett
ujjakkal, melyek mintha b�n�k lettek volna, s nem tudn� beh�zni �ket.

Meglehet�sen nagy �vben senki sem �llt az �regember k�zel�ben, amit ezen a
forgalmas helyen meglep�nek tal�ltam. Olyannak l�tszott, aki egyed�l van, �s nem
is cser�lne senkivel. Elsz�ntan n�ztem, amint r�g, meg akartam v�rni, mi
t�rt�nik, mikor elk�sz�l vele. Nagyon sok� tartott, nem l�ttam m�g soha senkit
ennyire sz�vb�l �s kiad�san r�gni. �reztem, hogy az �n sz�m is lassan mozogni
kezd, noha nem volt benne semmi r�gnival�. Valami tiszteletf�l�t �reztem ezzel
az �lvezettel szemben, amelyn�l felt�n�bbet, �gy tetszett, nem tapasztaltam m�g
soha. Vaks�ga nem keltett bennem r�szv�tet. Nyugodtnak �s el�gedettnek l�tszott.
Egyszer sem hagyta abba a r�g�st, hogy k�regessen, mint a t�bbiek tett�k. Tal�n
mindene megvolt. Tal�n nem is kellett neki semmi m�s.

Mikor befejezte, n�h�nyszor megnyalta a sz�j�t, sz�tterpesztett ujj� jobb kez�t

kiss� el�reny�jtotta, �s rekedt hangon elmondta a mond�k�j�t. N�mi f�lelemmel
hozz� l�ptem, �s egy h�szfrankost nyomtam a mark�ba. Az ujjai ny�jtva maradtak,
val�ban nem tudta �ket �sszez�rni. Kez�t lassan a sz�j�hoz emelte. Duzzadt
ajk�hoz nyomta a p�nzdarabot, �s elt�ntette a sz�j�ban. Alighogy bevette, �jb�l
r�gni kezdett. Sz�j�ban ide-oda tologatta a p�nzt, nekem �gy r�mlett, mintha
k�vetni tudn�m a mozg�s�t, hol jobboldalt l�ttam, hol baloldalt, �s megint oly
kiad�san r�gott, mint az im�nt.

�multam �s k�tkedtem. Azt k�rdeztem magamt�l, nem t�vedek-e. Tal�n valahov�

elt�ntette a p�nzt, csak �n nem vettem �szre. Megint csak v�rtam. Ugyanolyan
odaad�an r�gott, mint az el�bb, �s amikor befejezte, ajkai k�z�l el�t�nt a p�nz.
Kik�pte a f�lemelt bal kez�be. B�ven folyt hozz� a ny�la. Ezut�n a p�nzt egy
tariszny�ba cs�sztatta, amelyet a bal oldal�n hordott.

Megpr�b�ltam undoromat a l�tv�ny idegenszer�s�g�ben feloldani. Van-e mocskosabb

dolog a p�nzn�l? De ez az aggasty�n nem �n vagyok, sz�m�ra gy�ny�r�s�g, ami
nekem undor�t�, �s nem tal�lkoztam-e m�r emberekkel, akik megcs�kolj�k a p�nzt?
A sok ny�lnak itt bizony�ra megvan a maga rendeltet�se, �s k�ts�gtelen, hogy ezt
az �reget �ppen a b�s�ges ny�lk�pz�se k�l�nb�zteti meg a t�bbi koldust�l. Sok�ig
gyakorolja, miel�tt alamizsn�t k�r; de b�rmit evett is el�tte - senkin�l sem
tartott volna ilyen sok�. A sz�ja mozg�s�nak valami jelent�s�ge volt.

Vagy csak az �n p�nzemet vette a sz�j�ba? Meg�rezte a tenyer�n, hogy t�bbet �r,
mint amennyit kapni szokott, �s k�l�n meg akarta k�sz�nni? V�rtam, mi t�rt�nik
ezut�n, �s nem esett nehezemre a v�rakoz�s. Zavarba ejtett �s lebilincselt az
�reg, m�sra �gysem tudtam volna most figyelni. N�h�nyszor megism�telte a
mond�k�j�t. Egy arra men� arab �tfrankost tett a kez�be. � pedig t�st�nt az
ajk�hoz emelte, a p�nzt a sz�j�ba vette, �s ugyan�gy r�gni kezdte, mint az
el�bb. Ez�ttal tal�n nem r�gta oly sok�ig. Megint sok ny�llal egy�tt k�pte ki a
p�nzt, majd a tariszny�ba tette. M�s p�nzeket kapott, k�zt�k apr�t is, ugyanaz
ism�tl�d�tt meg n�h�nyszor. Egyre tan�cstalanabb� v�ltam; menn�l tov�bb n�ztem,
ann�l kev�sb� �rtettem, mi�rt tesz �gy. Afel�l azonban nem volt k�ts�g, hogy
mindig �gy tesz, szok�sa ez, az � egy�ni koldul�si m�dja, �s akik adnak neki,
elv�rj�k t�le, hogy a sz�j�ba vegye, amelyet minden alkalommal v�r�sebbnek
l�ttam, valah�nyszor kinyitotta.

Nem vettem �szre, hogy engem is n�znek, �s azt hiszem, igen nevets�ges l�tv�nyt
ny�jtottam. Ki tudja, tal�n t�tott sz�jjal b�multam. Hirtelen ugyanis el�j�tt
valaki egy narancshegy m�g�l, odal�pett hozz�m, �s engesztel� hangon �gy sz�lt:
- Ez egy marabu. - Tudtam, hogy a marabu szent ember, �s k�l�nleges er�t
tulajdon�tanak neki. A sz� f�lelmet keltett bennem, �s �reztem, m�ris cs�kken az
undorom.

- De mi�rt veszi a sz�j�ba a p�nzt? - k�rdeztem b�tortalanul.

- Mindig ezt teszi - v�laszolta a f�rfi, mintha ez a vil�g legk�z�ns�gesebb

dolga volna. H�tat ford�tott, �s visszament a narancsai k�z�. Most vettem csak
�szre, hogy minden b�d� m�g�l k�t vagy h�rom szemp�r szegez�dik r�m. Nekik �n
voltam a csodabog�r, mivel oly sok�ig �rtetlen�l �lltam.

�gy �reztem hogy ezzel a felvil�gos�t�ssal utamra bocs�tottak, �s nem maradtam

sok�. A marabu szent ember, mondtam magamban, �s a szent embernek mindene szent,
m�g a ny�la is. Az adom�nyoz�kat azzal, hogy a kapott p�nzt a ny�l�val veszi
k�r�l, k�l�nleges �ld�sban r�szes�ti, n�veli az alamizsn�val szerzett mennyb�li
�rdem�ket. � tudja, hogy a paradicsomba ker�l, �s valamit adhat az embereknek,
amire azoknak sokkal nagyobb sz�ks�g�k van, mint neki a p�nz�kre. Most �rtettem
meg vak arc�nak der�j�t, amely minden �ltalam addig l�tott koldust�l
megk�l�nb�ztette.

T�voz�som ut�n is oly m�lyen eml�kezetembe v�s�d�tt, hogy minden bar�tomnak

besz�ltem r�la. Egyik�k sem l�tta m�g soha, �s �reztem, hogy k�telkednek a
szavaimban. M�snap is f�lkerestem az a helyet, de az �regember nem volt ott.
T�v� tettem �rte a k�rny�ket, sehol sem tal�ltam. Kerestem minden nap, de �
t�bb� nem ker�lt el�. Tal�n valahol a hegyekben �l egyed�l odaf�nn, �s csak
ritk�n l�togat el a v�rosba? Megk�rdezhettem volna a narancs�rusokat is, de
sz�gyelltem magam el�tt�k. Nekik nem ugyanazt jelentette, mint nekem, �s m�g
bar�taimnak, akik sosem l�tt�k, tart�zkod�s n�lk�l tudtam besz�lni r�la,
igyekeztem elhallgatni azok el�tt, akik j�l ismert�k, akiknek k�zeli �s
term�szetes volt. � nem tudott r�lam, �s azok tal�n besz�ltek volna r�lam.

Egyszer m�g viszontl�ttam, pontosan n�gy h�t m�lva, szint�n szombat este.
Ugyanazon b�d� el�tt �llt, de nem volt semmi a sz�j�ban, nem r�gott semmit.
Mondta a mond�k�j�t. Adtam neki egy p�nzdarabot, �s v�rtam, mi t�rt�nik vele.
Csakhamar szorgalmasan r�gta, de mik�zben ezzel volt elfoglalva, odaj�tt hozz�m
egy ember, �s ostobas�g�val trakt�lt: - Ez egy marabu. Vak. Sz�j�ba veszi a
p�nzt, hogy ellen�rizze, mennyit adott neki. - Azt�n arabul a marabuhoz sz�lt,
�s r�m mutatott. Az �regember befejezte m�r a r�g�st, �s kik�pte a p�nzt. Fel�m
fordult, �s sug�rzott az arca. �ld�st mondott r�m, hatszor elism�telte. Szavai
k�zben annyi melegs�g �s ny�jass�g �radt fel�m, amennyit ember fi�t�l nem kaptam
m�g soha.

H�ZAK CS�NDJE S A N�PTELEN TET�K

Idegen v�rossal ismerkedve j�, ha van az embernek egy k�l�n helyis�ge, ahova
elvonulhat, mikor az �j �s �rthetetlen hangok z�rzavara terhess� v�lik. Cs�ndes
szoba legyen, �s ne l�ssa senki, mikor oda menek�l�k, sem mikor t�vozom. Micsoda
gy�ny�r�s�g elt�nni egy zs�kutc�ban, meg�llni egy kapu el�tt, amelynek kulcsa a
zsebemben van, �s kinyitni �gy, hogy teremtett l�lek ne hallja.

Bel�pek a h�z h�v�ss�g�be, �s becsukom magam m�g�tt a kaput. S�t�t van, egy
pillanatig semmit sem l�tok. Mintha vak voln�k �n is, mint azok ott kinn a
tereken, utc�kon. De hamar visszanyeri az ember a szeme vil�g�t. L�tom az
emeletre vezet� k�l�pcs�t, �s odafent a macsk�t. Maga a megtestes�lt cs�nd. Erre
v�gytam, h�l�s vagyok neki, hogy �l. L�m, halkan is lehet �lni. Enni kap,
an�lk�l, hogy napj�ban ezerszer Allah nev�t ki�ltan�. Nem nyomor�k, �s arra
sincs sz�ks�ge, hogy megadja mag�t egy sz�rny� sorsnak. Lehet, hogy kegyetlen,
de hallgat r�la.

F�l �s al� j�rok �s bel�legzem a cs�ndet. Hov� t�nt az �ktelen hajsza? A rik�t�
f�ny, a rikolt� hangok? A sz�z �s ezer arc? Ezeknek a h�zaknak ritk�n van utcai
ablakuk, n�ha egy sem; mind az udvarra ny�lik, az udvar pedig az �gre. Csak az
udvaron kereszt�l van j�t�kony �s laza kapcsolatunk a k�lvil�ggal.

F�l lehet azonban kapaszkodni a tet�re, ahonnan egyszerre l�that� a v�ros

valamennyi lapos h�ztet�je. S�kokb�l �ssze�ll� k�p, mintha elnagyolt
l�pcs�fokokb�l �p�lt volna. Azt hinn� az ember, ak�r v�gigs�t�lhat a v�ros
tetej�n. M�g az utc�k sem jelentenek akad�lyt, nem is l�tni �ket, szinte
elfelejti az ember, hogy vannak. Az Atlasz hegyei k�zelien ragyognak, �s az
Alpok l�ncolat�nak v�lhetn� valaki, ha nem volna annyival vak�t�bb a napf�ny, �s
nem p�lm�k bor�tan�k a v�ros fel�li lejt�ket.

Az itt-ott kimagasl� minaretek nem templomtoronyra eml�keztetnek. Karcs�ak

ugyan, de nem cs�csban v�gz�dnek, hanem az alappal egybev�g� tet�erk�lyben,
amely a minaretek f� r�sze, onnan sz�l�tj�k a hiv�ket im�ra. Ink�bb emberhang
lakta vil�g�t�tornyoknak t�nnek.

A h�ztet�k f�l�tt fecsk�k hada tany�zik. V�ros a v�rosban; csakhogy amilyen

lass� minden az emberek utc�in, olyan gyors itt. Sosem pihennek ezek a fecsk�k,
nem is tudni, alszanak-e egy�ltal�n, nincs benn�k se tunyas�g, se m�lt�s�g, se
fens�g. R�pt�kben rabolnak, s a n�ptelen tet�kre valahogy �gy n�zhetnek, mint
gy�ztesek a megh�d�tott f�ldre.

A tet�k�n ugyanis nem mutatkozik senki. Azt gondoltam innen majd mesebeli
asszonyokat l�thatok, ben�zhetek a szomsz�dos h�zak udvar�ba, megleshetem az
�let�ket. Mikor els� �zben mentem f�l a bar�tom h�z�hoz tartoz� tet�re, tele
voltam v�rakoz�ssal, �s am�g tekintetem a t�volban j�rt, a hegyeken, meg volt
el�gedve, �reztem, b�szke r�, hogy ilyen sz�pet mutathat nekem. De nyugtalann�
v�lt, mihelyt r�unv�n a messzes�gre, k�v�ncsis�gom k�zelebbi t�rgyat keresett.
Rajtakapott, amint egy pillant�st vetettem a szomsz�d h�z udvar�ba, ahonn�t
�r�m�mre n�i hang �s spanyol sz� �t�tte meg a f�lem.

- Ez itt nem szok�s - mondta. - Nem szabad. T�bbsz�r is figyelmeztettek r�.

Tisztess�ges ember nem t�r�dik azzal, ami a szomsz�d h�zban t�rt�nik.
Illetlens�g. M�r a tet�n mutatkozni sem illik, k�l�n�sen f�rfiaknak nem. Mert
n�ha az asszonyok kimennek a tet�re, s nem akarj�k, hogy megzavarj�k �ket.

- De hisz sehol egy asszony.

- Lehet, hogy valaki megl�tott minket - v�lekedett a bar�tom. - Rossz h�redet

kelthetik. Utc�n sem szabad lef�tyolozott n�t megsz�l�tani.

- �s ha nem tudom az utat?

- Megv�rod, m�g arra j�n egy f�rfi.

- A saj�t tet�dre azonban csak ki szabad �ln�d? Nem a te hib�d, ha valakit

megl�tsz a szomsz�d h�ztet�n.

- De el kell ford�tanom a tekintetemet. Hadd l�ss�k, hogy nem �rdekel. Most is

�ppen felt�nt m�g�tt�nk egy n�. Egy �reg szolg�l�. Sejtelme sincs r�la, hogy
�szrevettem. De m�r el is t�nt.

Arra sem maradt id�m, hogy megforduljak. - A tet�n teh�t kev�sb� vagy szabad,
mint az utc�n?

- �gy van - v�laszolta. - Senki se akar a szomsz�dai el�tt rossz h�rbe

keveredni.

N�ztem a fecsk�ket, �s irigyeltem �ket, amint gondtalan elh�znak h�rom, �t, t�z,
h�ztet� f�l�tt is egyszerre.

N� A R�CSN�L
Kis k�zk�t mellett vitt el az utam. Kisgyerek ivott bel�le; balra kanyarodtam,
�s a magasb�l halk, b�rsonyosan gyeng�d hangot hallottam. Amint a tekintetem a
szemk�zti h�zra emeltem, egy els� emeleti ablakr�cs m�g�tt fiatal n�i arcot
pillantottam meg. Nem viselt f�tyolt, a b�re s�t�t, arc�t eg�sz k�zel tartotta a
r�cshoz. Ajk�b�l mint valami kiapadhatatlan forr�sb�l folytak a mondatok, �s
minden szava bec�z�s volt. �rthetetlen volt sz�momra, hogy nincs rajta f�tyol.
Fej�t kiss� lehajtotta, �s �reztem, hogy �nhozz�m besz�l. Hangj�t egyszer sem
emelte f�l, egyenletes halkan �s annyi gyeng�ds�ggel duruzsolt, mintha a karjai
k�zt tartan� a fejemet. Pedig nem l�ttam a kez�t, csup�n az arc�t mutatta, a
keze tal�n oda volt k�tve valamihez. A szob�ban, amelyben a n� �llt, s�t�t volt,
�s az utc�n, ahol �n �lltam, vak�t�an t�z�tt a nap. A forr�sv�zk�nt csobog�
szavak egym�sba folytak; b�r nem hallottam m�g ilyeneket ezen a nyelven,
�reztem, hogy ezek bec�z� szavak.

Oda akartam menni k�zelebb a h�z kapuj�hoz, ahonnan sz�lt, de f�ltem

megmozdulni, h�tha elrebbentem vele a hangot, mint egy madarat. Mit teszek, ha
eln�mul? Igyekeztem magam is olyan szel�dd� �s halkk� v�lni, ak�r ez a n�i hang,
�s olyan nesztelen�l l�pkedtem, mint m�g soha. Siker�lt: nem ijesztettem meg.
M�g akkor is hallottam, mikor m�r olyan k�zel �lltam a h�zhoz, hogy nem
l�thattam a r�cs m�g�tti arcot. A keskeny �p�let omladoz� toronyra
eml�keztetett. R�s t�tongott a fal�n, ahol a t�gl�k kihulltak. Az �cska
deszk�kb�l �sszer�tt d�sztelen kaput dr�ttal r�gz�tett�k, l�tszott rajta, hogy
ritk�n ny�lik meg. Bar�ts�gtalan egy h�z volt, a kapuja z�rva, bent s�t�t �s
bizony�ra teljesen elhanyagolt. A h�z m�g�tt zs�kutca ny�lt, de kihalt volt �s
cs�ndes, teremtett lelket nem l�ttam, akit�l k�rdezhettem volna valamit. De m�g
ebben az utc�csk�ban sem halt el a bec�z� hang forr�sa, a sarkon t�l �gy
hallatszott, mint t�voli csobog�s. Visszamentem, ism�t meg�lltam kiss� t�volabb
a h�zt�l, f�ln�ztem, �s ott l�ttam megint az ov�lis arcot eg�szen k�zel a
r�cshoz simulva, a gy�ng�d szavakra ny�l� ajkakat.

�gy r�mlett, most valami �j �rnyalat vegy�l a n� hangj�ba, t�tova k�r�s, mintha
azt mondan�: ne menj el. Tal�n azt hitte, hogy nem l�t t�bb�, amikor elt�ntem,
hogy k�zelebbr�l megn�zzem a h�zat �s a kaput. De visszaj�ttem, s j� volna, ha
maradn�k. Hogy is tudn�m le�rni, milyen hat�ssal van az emberre ebben a
v�rosban, ezeken az utc�kon egy ilyen, ablakmagass�gb�l letekint� f�tyoltalan
n�i arc? Kev�s ablak ny�lik az utc�kra, �s sosem n�z ki rajtuk senki. Olyanok
ezek a h�zak, mint a csupasz falak, j� darabon olyan �rz�s, mintha b�styafal
t�v�ben j�rna az ember, holott tudja, hogy h�zak k�zt j�r: hiszen ajt�kat l�t s
imitt-amott egy haszn�latlan ablakot. �gy van valahogy a n�kkel is, ak�r a
form�tlan zs�kok, �gy mozognak az utc�n, tudjuk r�luk, hogy n�k, de nem
sejtetnek semmit, �s az ember hamar beleun, �s nem veszi mag�nak a f�rads�got,
hogy b�rmit is elk�pzeljen r�luk. Lemond a n�kr�l. De nem sz�vesen, �s mikor
azt�n megjelenik az ablakban egy n�, s�t hozz�nk besz�l, f�lig lehajtott fejjel,
�s h�s�gesen ott �ll, mintha mindig csak r�d v�rt volna, �s akkor is csak tov�bb
besz�l, mikor sarkon fordulsz, �s cs�ndben od�bb�llsz; aki besz�l hozz�d �s
besz�lni fog, ak�r ott vagy, ak�r nem; aki mindig egyvalakihez, mindig
mindenkihez besz�l - akkor az a n� jelen�s, csoda, s az ember hajlik r�, hogy
fontosabbnak tartsa b�rmin�l, amivel ebben a v�rosban tal�lkozik.

Sokkal tov�bb is maradtam volna, csakhogy a k�rny�k kor�ntsem volt n�ptelen.

Lef�tyolozott asszonyok j�ttek velem szemben, �s �gyet sem vetettek r�cs
melletti t�rsn�j�kre. �gy mentek el a toronyszer� h�z mellett, mintha nem is
besz�lne ott senki. Nem �lltak meg, nem n�ztek f�l. Egyenletes l�ptekkel
k�zeledtek a h�zhoz, �s pontosan a n� ablaka alatt fordultak be az utc�ba, ahol
�n �lltam. �szrevettem azonban, hogy nem j� szemmel n�znek. Mit csin�lok �n
erre? Mi�rt �csorgok itt? Mit b�mulok ott fenn?

Iskol�s fi�k csapata haladt el mellettem �tk�zben j�tszottak, tr�f�lkoztak, �s

egy�ltal�n �gy viselkedtek, mintha nem hallan�k azt a hangot odafentr�l.
Megb�multak: szokatlanabb l�tv�ny voltam nekik, mint a f�tyoltalan n�.
Sz�gyelltem, hogy ott �llok �s b�mulok, de �reztem, hogy t�voz�sommal csal�d�st
okozn�k az ablakr�cs m�g�tti arcnak, a n� ajk�r�l meg csak folyt a sz�, mint
valami mad�rhangokat csobogtat� patak. Ezt a csobog�st most megzavarta a csak
igen lassan t�volod� gyerekek rikoltoz�sa. T�sk�val a h�tukon iskol�b�l j�ttek;
�s hogy tov�bb tartson az �t hazafel�, olyan j�t�kot eszeltek ki, melynek
szab�lya szerint az utc�n hol el�re, hol h�tra kellett szaladniok. �gy azt�n
csigatemp�ban haladtak; �s sz�momra k�nszenved�ss� tett�k a hallgat�z�st.

Egy asszony �llt meg mellettem apr� kisgyermekkel. Nyilv�n h�tulr�l k�zeledett
hozz�m, mert �szre sem vettem. D�h�s pillant�st vetett r�m, �s m�r ment is
tov�bb; f�tyla alatt egy �regasszony von�sait ismertem f�l. Karon ragadta a
gyereket, mintha vesz�lyeztetn� a jelenl�tem, �s sz� n�lk�l elcsoszogott.
K�nosan �reztem magam, �s �rhelyemet elhagyva, lassan k�vettem Az �regasszony
lefel� ment az utc�n, majd n�h�ny h�zzal od�bb befordult. Mikor a sarokhoz
�rtem, ahol elt�nt, a zs�kutca v�g�n megl�ttam egy kis kubba kupol�j�t. Kubb�nak
nevezik ebben az orsz�gban a szentek s�rj�t, ahova az emberek k�r�seikkel
zar�ndokolnak. Az �regasszony a kubba z�rt ajtaja el�tt �llt, �s a piriny�
gyereket a magasba emelte. Odanyomta a gyerek sz�j�t valamihez, amir�l a
t�volb�l nem tudtam meg�llap�tani, mi lehet. N�h�nyszor megism�telte ezt a
mozdulatot, azt�n letette a gyereket a f�ldre, k�zen fogta, �s elindult vele
visszafel�. Mikor a zs�kutca sark�hoz �rt, ism�t el kellett haladnia mellettem,
most azonban m�g egy zord pillant�sra sem m�ltatott, csak ment egyenesen arra,
amerr�l mindketten j�tt�nk.

Amint k�zelebb �rtem a kubb�hoz, a fakapu fele magass�g�ban megl�ttam egy �cska
rongyokkal k�r�ltekert karik�t. Ezt cs�kolta meg a kisgyerek. Mindez a
legnagyobb cs�ndben t�rt�nt, �s elfog�dotts�gomban �szre sem vette, hogy az
iskol�s fi�k m�g�ttem �llnak, �s n�znek. Egyszer csak nagyot nevettek,
h�rman-n�gyen a kubba kapuj�hoz ugrottak, megragadt�k a karik�t, �s az �cska
rongyokat cs�kolgatni kezdt�k. K�zben hangosan kacagtak, majd megism�telt�k a
proced�r�t mindk�t oldalon. Jobbr�l-balr�l egy-egy gyerek cs�ng�tt a karik�n, �s
cs�kjaik cuppan�sa olyan volt, mintha nyelv�kkel csettinten�nek. De a m�g�tt�k
�ll�k hamarosan f�lrel�kt�k �ket. Mindegyik meg akarta mutatni, hogyan kell:
tal�n elv�rt�k volna, hogy ut�nuk csin�ljam. Tiszta, j�l �polt gyerekek voltak,
biztosan napj�ban t�bbsz�r mosdatt�k �ket. A rongyok azonban olyan szennyesnek
l�tszottak, mintha vel�k most�k volna fel az utc�t. Azt tartj�k r�luk, hogy a
szent ruh�zat�nak maradv�nyai, �s az � szents�g�b�l �riznek valamit a h�v�k
sz�m�ra.

Mikor a fi�k kedv�kre kics�kolt�k magukat, odaj�ttek hozz�m, �s

k�r�lsereglettek. Egyik�k felt�nt �rtelmes arc�val, l�ttam, hogy sz�vesen
besz�lne velem. Megk�rdeztem franci�ul, tud-e olvasni. Oui, Monsieur[3],
v�laszolta nagyon illedelmesen. Volt n�lam egy k�nyv �s el�be tartottam; lassan,
de hib�tlanul olvasta a francia mondatokat. A k�nyv a marokk�iak hit�let�t
ismertet� m� volt, �s az a r�sz, ahol kinyitottam, a szentek �s a kubb�k
tisztelet�r�l sz�lt. Hogy v�letlen�l-e vagy sem, a fi� most ugyanarr�l olvasott
fel, amit az im�nt a pajt�saival bemutatott. Meglepet�snek azonban semmi jel�t
sem mutatta; nagy igyekezet�ben tal�n f�l sem fogta a szavak �rtelm�t.
Megdics�rtem, s � egy feln�tt m�lt�s�g�val fogadta. Annyira megtetszett nekem a
gyerek, hogy �nk�ntelen�l a r�cs m�g�tti n�vel hoztam kapcsolatba.

- L�tod azt az asszonyt ott fenn a r�csn�l, ismered �t? - k�rdeztem, �s az

omladoz� h�z fel� mutattam.

- Oui, Monsieur - felelte, �s nagyon komoly lett az arca.

- Elle est malade? - faggattam tov�bb.

- Elle est très malade, Monsieur.[4]

A k�rd�semet meger�s�t� "nagyon" a sors�val megb�k�lt ember panaszak�nt

hangzott. Tal�n kilenc�ves lehetett, de ezekben a pillanatokban olyan volt, mint
aki h�sz �ve �l egy�tt egy s�lyos beteggel, �s tiszt�ban van vele, hogyan kell
ilyenkor viselkedni.

- Elle est malade dans sa tête, n'est-ce pas?

- Oui, Monsieur, dans sa tête.[5] - B�lintott, mikor azt mondta: "a fej�ben",
a
mag�� helyett azonban egy felt�n�en sz�p kisfi� fej�re mutatott; hossz�k�s, fak�
arca �s t�gra ny�lt fekete szeme nagyon szomor� volt. Egy gyerek sem nevetett.
Sz�tlanul �lltak, a hangulat abban a szempillant�sban megv�ltozott, mihelyt a
r�cs m�g�tti n�r�l kezdtem besz�lni.

L�TOGAT�S A MELLAH-BAN
Harmadnap reggel, mihelyt magamra maradtam, a Mellah fel� vettem utamat.
Eljutottam egy keresztez�d�sig, ahol csapatnyi zsid� �llt. Ott viharzott �s
kanyarodott be mellett�k a sarokn�l a k�zleked�s �radata. L�ttam n�h�ny embert
elt�nni egy falba v�gott bolt�v alatt, nyomukba szeg�dtem. A kapun t�l a
Mellah-ba jutottam, a n�gy oldalr�l k�r�lker�tett zsid�negyedbe.

Kisebbfajta nyitott baz�rban tal�ltam magam. Alacsony bolthelyis�gekben az

�rusok jobb�ra a port�k�juk k�z�tt a f�ld�n kuporogtak, n�h�nyan viszont, az
eur�pai m�dra �lt�z�ttek, �ltek vagy �lltak. Legt�bbj�k fekete sapk�t viselt,
ami az itteni zsid�kat jellemzi, �s igen soknak volt szak�lla. Az utamba ker�l�
�zletekben sz�veteket �rultak. Egyik selymet m�rt r�ffel. A m�sik t�prengve �s
f�rge ceruz�val sz�molt. M�g a gazdagabb v�laszt�k� �zletek is nagyon kicsinek
l�tszottak. Sokuknak volt l�togat�ja; az egyik boltban p�ld�ul roppant k�v�r
f�rfi telepedett le egy szik�r harmadik mell�, aki a tulajdonos volt, �s �l�nk,
de m�lt�s�gteljes besz�lget�sbe mer�ltek.

Olyan lassan mentem, amennyire csak tudtam, �s figyeltem az arcokat.

Sokf�les�g�k meglepett. Voltak k�zt�k olyanok, akiket m�s �lt�z�kben arabnak
tarthattam volna. Voltak sug�rz� rembrandti �reg zsid�k. Voltak katolikus papok,
ravaszul hallgat�k �s al�zatosak. Voltak �r�k Zsid�k; eg�sz alakjukra r� volt
�rva a nyugtalans�g. Voltak franci�k. Voltak spanyolok. R�t haj� oroszok. Volt,
akiben �brah�m p�tri�rk�t v�ltem f�lismerni, leereszked�en csevegett
Nap�leonnal, �s egy Goebbelsre eml�keztet� izg�ga minden l�ben kan�l figura
kontr�zott neki. A l�lekv�ndorl�sra gondoltam. Tal�n, mondtam magamban, minden
ember lelk�nek zsid�v� kell v�ltoznia egyszer, �s most itt vannak mind: egyik
sem eml�kszik r�, mi volt azel�tt, �s b�r von�saik f�lre�rthetetlen�l el�rulj�k,
hogy m�g �n, az idegen is felismerem �ket, szent�l azt hiszik mind, hogy egyenes
�g� lesz�rmazottai a bibliai n�pnek.
Volt azonban valami k�z�s mindannyiukban, �s amint hozz�szoktam az arcok �s
kifejez�s�k sokr�t�s�g�hez, azon voltam, hogy megfejtsem, miben is �ll
tulajdonk�ppen ez a k�z�s von�s: a saj�tos m�d, ahogy az el�tt�k elmen�t gyorsan
f�lm�rik. Egyszer sem tudtam �szrev�tlen elmenni mellett�k. Aki meg�ll, abban
vev�t szimatolnak, �s �rthet�, hogy megtaks�lj�k. De rendszerint m�r j�val
azel�tt, hogy meg�lltam, elkaptam azt a gyors, intelligens pillant�st, s�t, az
utca t�ls� oldal�n j�rva is magamon �reztem. Kevesen akadtak, akik lust�n
hever�sztek, mint az arabok, de a szem�k ezeknek is f�rg�n j�rt: j�tt, ak�r
felder�thetetlen felder�t�, �s m�r t�vozott is. S ez a tekintet lehetett
ellens�ges vagy hideg, k�z�ny�s, elutas�t� vagy v�gtelen�l b�lcs. Csak buta nem.
A mindig r�sen lev�k pillant�sa, akik gy�l�ls�gt�l tartanak, de el�id�zni
semmik�pp nem akarj�k; nincs benn�k semmi kih�v�s, csak b�lcsen titkolt f�lelem.

Azt mondhatn�nk, m�lt�s�gukat a megfontolts�guk teszi. Az �zlet csak egyik

oldal�r�l nyitott, �s ami a h�tuk m�g�tt t�rt�nik, azzal nem kell t�r�dni�k.
Ugyanezek az emberek az utc�n bizonytalanabbul �rzik magukat. Hamarosan
�szrevettem, hogy a hontalannak l�tsz� riadt tekintet� "�r�k Zsid�k" egyt�l
egyig mozg��rusok; olyanok, akiknek minden port�k�jukat cipelve kell utat
t�rni�k a t�megben; akik sohasem tudhatj�k, nem ront-e r�juk tolvaj kis
nyomor�s�gos moty�juk�rt, h�tulr�l, balr�l vagy jobbr�l, vagy egyszerre
mindenfel�l. Akinek �zlete volt, �s ott is tart�zkodott, azon szinte megnyugv�s
l�tszott.

Voltak azt�n olyanok is, akik az utca por�ban kuporogva �rt�ktelen semmis�geket
k�n�ltak megv�telre, gyakran csak egy kis kupac z�lds�get vagy gy�m�lcs�t. �gy
hatottak, mintha nem is volna semmi eladnival�juk, de nem �lhetnek mesters�g�k
gesztusai n�lk�l. Sokan voltak, csupa elhanyagolt k�lsej� ember, azt hittem,
sohasem szokom meg ezt a l�tv�nyt. De hamarosan megedz�dtem, �s m�r azon a
f�ldre kuporodott g�th�s v�nemberen se lep�dtem meg valami nagyon, aki egyetlen
aszott citromot ny�jtogatott a j�r�kel�k fel�.

Abban az utc�ban j�rtam, amely a baz�r bej�rat�t�l a Mellah belsej�be vitt. Nagy
volt a j�v�s-men�s. A t�m�rdek f�rfi k�zt olykor n�k is j�ttek velem szemben,
f�tyol n�lk�l. Egy v�ns�ges v�n, viharvert �regasszony k�zeledett fel�m,
csoszogva, �gy festett, mintha � volna a leg�regebb ember ezen a f�ld�n. K�t
szeme a t�volba meredt, �gy tetszett, ott l�tja �s pontosan l�tja azt a helyet,
ahov� megy. Nem t�rt ki senki el�l; m�g m�sok egym�st ker�lgetve jutottak el�re,
k�r�l�tte mindig volt hely. Azt hiszem, f�ltek t�le: nagyon lassan haladt, �s
b�ven jutott volna r� ideje, hogy minden �tj�ba ker�l� lelket egyenk�nt
el�tkozzon. Bizony�ra az �ltala keltett f�lelem adott neki er�t a hossz� �tra.
Mikor v�gre elhaladt mellettem, megfordultam �s ut�nan�ztem. Meg�rezte a
pillant�somat; �ppoly lassan, mint ahogy l�pkedett, visszafordult fel�m, �s
alaposan szem�gyre vett. Sietve tov�bb�lltam; olyan �szt�n�sen reag�ltam a
tekintet�re, hogy csak k�s�bb kaptam �szbe, mennyivel gyorsabban megyek.

Fodr�sz�zletek el�tt haladtam el. Fiatalemberek, borb�lyok �csorogtak r��r�sen

az ajt�kban. A t�ls� oldalon egy f�rfi a f�ldre tett kosar�b�l s�lt s�sk�t
�rult. A h�res egyiptomi csap�sra gondoltam, �s elcsod�lkoztam, hogy zsid�k is
esznek s�sk�t. Egy szokatlanul magasan ny�l� bolthelyis�gben s�t�t b�r� f�rfi
�lt, arcsz�ne �s minden von�sa n�gerre vallott. A zsid�k fekete sapk�j�t
viselte, �s szenet �rult. �gy festett a k�r�tte tornyosul� rak�s k�zep�n, mint
akit itt sz�nbe falaznak majd, mihelyt az erre felfogadott iparosok meg�rkeznek.
Olyan csendben �lt, hogy �szre sem vettem el�sz�r, csak mikor fel�m villant
�l�nk csillog�s� szeme a rengeteg sz�n k�z�l. Mellette egy f�lszem� �rus
z�lds�get k�n�lt. A beteg szeme borzaszt�an meg volt dagadva, val�s�ggal
fenyeget�en hatott. � maga zavartan a z�lds�gei k�r�l tett-vett. �vatosan od�bb
tologatta, azt�n meg vissza. Egy m�sik ember el�tt, aki a f�ld�n kuporgott,
k�vek hevertek, �t vagy hat darab. Egyenk�nt k�zbe vette �ket, latolgatta,
n�zegette, �s egy darabig m�g feltartotta. Azt�n visszatette a t�bbihez, �s
mikor ezzel megvolt, el�lr�l kezdte a j�t�kot. �nr�lam se vett tudom�st, pedig
ott �lltam k�zvetlen�l el�tte. � volt az egyetlen ember a negyedben, aki
egyetlen pillant�sra sem m�ltatott. Az elad�sra sz�nt k�vek nem hagytak nyugtot
neki, bizony�ra jobban �rdekelt�k, mint az, hogy akad-e r�juk vev�.

�reztem, min�l m�lyebben hatolok a Mellah-ba, ann�l szeg�nyesebb lesz k�r�l�ttem

minden. A sok sz�p sz�vetet �s selymet m�r magam m�g�tt hagytam. Senki sem
l�tszott gazdagnak �s fejedelminek, mint �brah�m. A kapu melletti baz�r aff�le
luxusnegyed volt, a tulajdonk�ppeni �let, az egyszer� n�p �lete itt zajlott. Kis
n�gysz�gletes t�rre �rtem, amely, �gy tetszett, a Mellah sz�ve. Hossz�k�s k�tn�l
f�rfiak �s n�k �lltak vegyesen. Az asszonyokn�l kors�, vizet t�lt�ttek bele. A
f�rfiak b�rt�ml�ikbe eresztett�k a vizet, mellett�k szamaraik itat�sra v�rtak. A
t�r k�zep�n n�h�ny lacikonyh�s szak�cs kucorgott. N�melyik h�st s�t�tt, m�sok
apr� f�nkot; mindegyik k�r�l ott volt a csal�dja, az asszony, a gyerekek. Mintha
eg�sz h�ztart�sukkal egy�tt kik�lt�ztek volna, s most itt lakn�nak �s f�zn�nek a
t�ren.

Od�bb parasztok �csorogtak, berber viseletben, kez�kben �l� ty�kokkal:

�sszek�t�z�tt l�bukn�l fogva tartott�k �ket, fejjel lefel�. Ha valamelyik�k
el�tt meg�llt egy asszony, odany�jtott�k neki, hogy tapogassa meg. Az asszonyok
k�zbe vett�k az �llatot, an�lk�l hogy a berber elengedte volna, vagy egy
tapodtat is mozdult volna a hely�r�l. Az asszony megfogdosta, megcsipkedte az
�llatot, ellen�rizte, mennyi h�s van rajta. Az eg�sz vizsg�lat hang n�lk�l ment
v�gbe, mintha mind megn�multak volna, a berber, az asszony, de m�g a ty�k is.
V�g�l az asszony otthagyta a ty�kot a paraszt kez�ben, �s odal�pett a
k�vetkez�h�z. Senki sem vett ty�kot, miel�tt nagy k�r�lm�nyesen t�bbet is meg
nem vizsg�lt volna.

K�rben az eg�sz teret �zletek szeg�lyezt�k; n�melyikben k�zm�vesek dolgoztak;

kalap�csaik cseng�se, kopog�sa messzire hangzott t�l a besz�l�k zsivaj�n. A t�r
v�g�n f�rfiak �lltak nagy t�megben, �s heves vitatkoztak. �rteni nem �rtettem
�ket, de az arcukr�l �t�lve az �let nagy k�rd�seir�l besz�ltek. N�zeteik nem
egyeztek, �s �rveikkel csat�ztak; az volt az �rz�sem, mintha k�l�n�s �r�m�k
telne egym�s �rveinek boncol�s�ban.

A t�r k�zep�n egy �reg koldus �llt, az els�, akivel itt tal�lkoztam; nem volt
zsid�. A p�nzzel, amit kapott, t�st�nt a serpeny�ben rotyog� kis f�nkokhoz
sietett. A f�nks�t� k�r�l m�r t�bben v�rakoztak, csak ut�nuk ker�lhetett sorra.
De nem t�relmetlenkedett, m�g akkor sem, mikor ily k�zel volt m�r s�rget�
v�gy�nak teljes�l�s�hez. V�gre megkapta a f�nkot, visszament vele a t�r
k�zep�re, �s cs�mcsogva befalta. �tv�gya a gy�ny�r�s�g felh�jek�nt lebegett a
t�r f�l�tt. Senki sem vetett �gyet az �regre, �r�m�nek illat�t m�gis mindenki
mag�ba sz�vta, �s �gy �reztem, a t�r �let�nek, k�z�rzet�nek sarkalatos eleme �,
lakm�roz� eml�km�ve.

De azt hiszem, nemcsak neki k�sz�nhettem, hogy elvar�zsolt s boldogg� tett ez a

t�r. �gy �reztem, mintha egy m�s vil�gban j�rn�k, s ez a m�s vil�g lett volna
utaz�som c�lja. �gy �reztem, sehov� sem k�v�nkozom innen, ismerem ezt a helyet
�vsz�zadok �ta, csak elfelejtettem, �s most, hogy visszat�rtem, minden eszembe
jutott megint. Az �letnek ugyanolyan s�r�s�ge �s melege t�rul itt l�that�
form�ban el�m, mint amit magamban �rzek. �n voltam ez a t�r, amint ott �lltam.
Azt hiszem, mindig is az a t�r vagyok �n.

Oly nehezen tudtam megv�lni t�le, hogy �t-t�z percenk�nt vissza-visszat�rtem. �s

b�rhol is j�rtam k�s�bb, s b�rmerre jutottam is m�g a Mellah-ban, �jra meg �jra
ott k�t�ttem ki, azon a kis t�ren, hogy �jra meg �jra kereszt�lv�gjak rajta
egyszer az egyik, m�sszor a m�sik ir�nyban; tudni, l�tni akartam, megvan-e m�g.
El�sz�r az egyik cs�ndesebb utc�ba t�rtem be, ahol �zletek nem voltak, csak
lak�h�zak. Falakon, ajt�k mellett, minden�tt, nem nagy magass�gban, rendszerint
k�k fest�kkel ping�lt j�kora kezek voltak l�that�k, pontosan kirajzolt ujjakkal:
v�dekez�s�l a szemmel ver�s ellen. Ez volt a leggyakoribb jel azok k�z�l, amiket
itt l�ttam, �s az emberek k�l�n�sen lak�hely�k�n alkalmazt�k. Nyitott kapukon �t
udvarokra l�thattam; tiszt�bbak voltak, mint az utc�k. B�k�t �rasztottak. Mit
nem adtam volna, ha bemehetek, de nem mertem, mert nem l�ttam sehol egy embert.
Nemigen tudtam, mit is mondhatn�k, ha egy ilyen h�zban hirtelen egy asszonyba
botlom. Megijedtem arra a gondolatra, hogy valakit megijeszthetn�k. A h�zak
csendje �tragad az emberre, �s k�l�n�s tapintatot sugall. Hanem az�rt hamarosan
megt�rte valami ezt a cs�ndet. Egy magas, v�kony hang, el�sz�r t�cs�kciripel�sre
eml�keztetett, egyre er�s�d�tt, m�gnem valami mad�rh�z lak�ira kellett
gondolnom: H�t ez meg mi? Mad�rh�z aligha akad errefel�, t�bb sz�z mad�rral! De
tal�n gyerekek! Iskola! - K�ts�geim csakhamar eloszlottak; a f�lsiket�t� l�rma
forr�sa egy iskola volt.

Nyitott kapun �t t�gas udvarra l�ttam: apr� gyerk�c�k �ltek szorosan egym�s
mellett, lehettek vagy k�tsz�zan; m�sok futk�roztak vagy a f�ld�n j�tszottak. A
padokban �l�k legt�bbj�nek �b�c�sk�nyv volt a kez�ben. H�rmas-n�gyes kis
csoportokban temp�san el�re-h�tra hajladozva csipog� hangon szavalt�k: alef,
b�t, gimel... A kis fekete fejecsk�k �temesen b�logattak; mindig akadt k�z�tt�k
egy, a legbuzg�bb, akibe a legt�bb szenved�ly szorult; mintha T�zparancsolatot
form�lna bel�le, �gy hangzott sz�j�b�l a h�ber �b�c�.

Bel�ptem, �s megpr�b�ltam �ttekinteni ezt az �ltal�nos ny�zsg�st. A legkisebbek

a f�ld�n j�tszottak. K�z�p�tt a tan�t�, igen szeg�nyes �lt�z�kben; jobb kez�ben
b�rsz�j, ha �tnie k�ne. Csupa al�zat volt, amint odal�pett hozz�m. Hossz�k�s
arca siv�r volt �s kifejez�stelen, �s ennyi eleven gyerekarc k�z�tt m�g ink�bb
l�rvaszer�en hatott. Olyan benyom�st tett r�m, mintha sosem tudna �rr� lenni a
gyerekeken, mert ehhez t�l rosszul fizetik. Fiatalember volt, de a gyerekek
fiatals�ga �reg�tette �t. Nem tudott egy sz�t sem franci�ul, �s nem is v�rtam
semmit ett�l a tal�lkoz�st�l. �r�ltem, hogy ott �llhatok a f�lsiket�t� l�rm�ban,
s kicsit k�r�ln�zhetek. Hanem m�giscsak al�becs�ltem a tan�t�t. Arc�nak
hullamerevs�ge valami becsv�gyf�l�t takart: meg akarta mutatni nekem, hogy mit
tudnak a gyerekek.

Mag�hoz intett egy kisfi�t, el�be tartotta az �b�c�sk�nyvet, �gy, hogy �n is

belen�zhettem, �s gyorsan egym�s ut�n k�l�nb�z� h�ber sz�tagokra mutatott. Egyik
sorr�l a m�sikra ugrott, �sszevissza, nehogy azt higgyem, hogy a fi� k�nyv
n�lk�l tudja, �s eml�kezetb�l mondja fel, amit olvas. A gyerek csillog� szemmel
hangosan bet�zte: La - lo - ma - nu - se - ti - ba - bu... Egyszer sem fogott
mell�, �s nem is akadozott. A tan�t� b�szkes�ge volt �, �s egyre szapor�bban
olvasott. Mikor befejezte, �s a tan�t� elvette t�le a k�nyvet, megsimogattam a
fej�t �s megdics�rtem, franci�ul, ezt azonban meg�rtette. Visszament a hely�re,
�s �gy tett, mintha engem nem is l�tna m�r, mialatt a k�vetkez� fi� ker�l sorra.
Ez sokkal f�l�nkebb volt, �s hib�kat ejtett. A tan�t� kicsit meglegyintette a
fej�t, �s helyre k�ldte, azut�n m�g egy-k�t gyereket vett sorra. Az eg�sz
proced�ra alatt a tombol� l�rma mit sem halkult, a h�ber sz�tagok mint
es�cseppek hullottak az iskola vadul h�borg� tenger�re.

K�zben m�s gyerekek is a k�zelembe mer�szkedtek, k�v�ncsian mustr�ltak, ki

pimaszul, ki f�l�nken, ki kac�ran. A tan�t�, kif�rk�szhetetlen okb�l, a
f�l�nkeket ridegen elkergette, m�g a szemteleneket hagyta. Mindennek megvolt a
maga jelent�s�ge. � volt ennek az iskolar�szlegnek az �gr�lszakadt, szomor� ura;
a nagy bemutat� v�gezt�vel elt�ntek arc�r�l a kiel�g�tett b�szkes�g gy�r nyomai.
K�sz�netet mondtam, nagyon udvariasan, de hogy emeljem a tan�t� jelent�s�g�t,
kiss� leereszked�leg, mintha fontos szem�ly voln�k. El�gedetts�gem szemmel
l�that� volt; t�lbuzg� tapintatomb�l ind�ttatva, amely a Mellah-ban sohasem
hagyott el, elhat�roztam, hogy m�snap visszaj�v�k, �s majd akkor adok neki
valami p�nzt. M�g egy pillant�st vetettem a k�nt�l� fi�kra; �temes himb�l�z�suk
val�s�ggal elb�v�lt, mindabb�l, amit itt l�ttam, ez tetszett nekem a legjobban.
Azt�n elindultam, de a zsivajukat j� darabon magammal vittem. Elk�s�rt az utca
v�g�ig.

Az utca errefel� n�pesebb volt, mintha valamilyen nevezetes helyhez k�zeledtem

volna. Nem messze egy k�ker�t�st l�ttam, nagy kapuval. Nem tudtam, mi van
m�g�tte; de min�l k�zelebb ker�ltem hozz�, ann�l s�r�bben tal�lkoztam
koldusokkal, akik jobbr�l vagy balr�l az �tf�len tany�ztak. Csod�lkoztam, mert
addig m�g nem l�ttam koldul� zsid�t. A kapuhoz �rve egyszerre vagy
tizet-tizen�t�t vettem �szre; egy sorban kuporogtak, f�rfiak �s n�k, jobb�ra
korosabbak. Zavartan �lltam az �t k�zep�n, �s �gy tettem, mintha a kaput
vizsg�ln�m, pedig val�j�ban a koldusok arc�t tanulm�nyoztam.

Egy fiatalember l�pett mell�m, a k�ker�t�sre mutatott, azt mondta: la

cimetière
isra�lite[6], �s felaj�nlotta, hogy bek�s�r. Ez volt minden, amit franci�ul
tudott. Gyorsan k�vettem a kapun �t. F�rg�n ment, de nem volt semmi, amir�l
besz�lni kellett volna. Elk�peszt� siv�rs�g fogadott, sehol egy f�sz�l. �s
szanasz�t a s�t�tbe vesz�, fektetett s�rk�vek, majd felbukik benn�k az ember,
mintha t�rmel�kben j�rna. Az eg�sz temet� ak�r egy v�gtelen rommez�, az is volt
tal�n valamikor, �s csak k�s�bb jutott neki komolyabb rendeltet�s. Semmi nem
volt itt, mi kiemelkedett volna. Minden v�zszintesen fekszik, a s�rk�vek, amiket
l�tsz, meg a csontok, amiket alattuk sejtesz. Nem volt kellemes itt
kiegyenesedve j�rni, ett�l senki sem tarthatta mag�t nagyra, csup�n nevets�gesen
hatott.
Minden m�s r�sz�n a f�ldnek �gy rendezik be a temet�ket, hogy az �l�knek kedve
telj�k benne. Sokf�le �let n�pes�ti be �ket, n�v�nyek �s madarak, a l�togat�t,
az egyetlen �l� embert, oly sok halott k�z�tt, mindez megnyugtatja, �s �j er�re
kap t�le. Irigyl�sre m�lt�nak �rzi �nmaga �llapot�t. Olvassa a s�rk�veken a
neveket: mindegyiket t�l�lte. Kiss� �gy �rzi, b�r �nmag�nak sem vallja meg,
mintha mindegyiket p�rviadalban gy�zte volna le. B�natos is persze emiatt, hogy
olyan sokan vannak, akik m�r nincsenek, de az �let diadala k�rp�tolja �t. Mert
ugyan hol l�thatn� m�g mag�t ilyen legy�zhetetlennek? Hol van m�g olyan
csatatere a f�ldnek, melyen � az egyetlen t�l�l�? Egyenesen �ll azok k�zt, akik
mind fekszenek. De �llnak a f�k �s a s�rk�vek is. Ide pl�nt�lt�k �s �ll�tott�k
�ket, �s a l�togat� �gy j�r-kel k�z�tt�k, mint valami �r�kl�tt birtokon, mely
az�rt van, hogy � kedv�t lelje benne.

De itt, ebben a siv�r zsid� temet�ben semmi sincs. Maga az igazs�g; a hal�l
holds�t�tte t�ja. A szeml�l�nek �des mindegy, ki hol nyugszik. Nem hajol le, �s
nem igyekszik megfejteni. Mindannyian t�rmel�kk�nt vannak jelen, �s az ember
szeretne eliszkolni f�l�tt�k, mint a sak�l. A halottak sivatagja ez, nem terem
rajta semmi, a sivatagok sivatagja.

M�r j� darabon bent j�rtam, mikor ki�lt�sokra lettem figyelmes. Visszan�ztem, �s

meg�lltam. A fal innens� fel�n is koldusok �csorogtak, a kapu k�zel�ben. �reg,
szak�llas f�rfiak. Voltak k�z�tt�k vakok, mank�n j�r� nyomor�kok. Megd�bbentem,
mert addig nem vettem �ket �szre; a vezet�m annyira sietett, hogy j� sz�z l�p�s
v�lasztott el t�l�k. Vonakodtam m�g egyszer visszafel� megj�rni ezt a darab
sivatagot, miel�tt tov�bbmenn�k. De �k nem haboztak. H�rman kiv�ltak a fal
melletti csoportb�l, �s nagy siets�ggel bicegtek fel�nk. Legel�l egy sz�les
v�ll�, behem�t alak, iszony� nagy szak�llal. F�l l�ba hi�nyzott, nagy
lend�lettel dobta mag�t el�re a mank�in. Hamarosan messze megel�zte a t�bbieket.
Az alacsony s�rk�vek nem jelentettek sz�m�ra akad�lyt, mank�i mindig j� helyen
�rintett�k a talajt, nem cs�sztak el a k�veken. Mint valami fenyeget� v�n �llat,
�gy rontott fel�m. Gyorsan k�zeled� arc�ban nem volt semmi r�szv�tkelt�. Az
eg�sz ember egyetlen er�szakos k�vetel�s volt: �lek. Adj nekem!

Az a megmagyar�zhatatlan �rz�sem t�madt, hogy a tests�ly�val meg akar �lni:

k�s�rteties volt. Vezet�m, ez a gy�kszer�en mozg� cing�r alak gyorsan
elvonszolt, miel�tt az �reg el�rhetett volna. Nem akarta, hogy adjak ezeknek a
koldusoknak, �s arabul odaki�ltott nekik valamit. A neh�z test� nyomor�k ut�nunk
vetette mag�t, de mikor bel�tta, hogy gyorsabbak vagyunk n�la, feladta a
k�zdelmet, meg�llt. Haragos �tkoz�d�sa j� darabon k�s�rt m�g, a m�g�tte
elmaradtak hangja d�h�dt k�russ� olvadt �ssze az �v�vel.

F�ll�legeztem, hogy megmenek�ltem t�l�k, m�gis sz�gyelltem magam, ami�rt hi�

rem�nyeket �bresztettem benn�k. A f�ll�b� �reg t�mad�sa nem a k�veken bukott el,
amelyek k�zt � is, a mank�ja is otthonosan mozgott; hanem a vezet�m f�rges�g�n.
�s nek�nk akkora el�ny�nk volt ebben a versenyfut�sban, hogy gy�zelm�nkkel,
istenemre, nemigen b�szk�lkedhett�nk. Szerettem volna �gr�lszakadt
ellenfel�nkr�l egyet-m�st megtudni, �s k�rd�sekkel halmoztam el vezet�met. Egy
sz�t sem �rtett, �s v�lasz helyett csak id�tlen mosoly jelent meg az arc�n.
Folyv�st azt hajtogatta: Oui, mindig csak Oui. Nem tudtam, hov� vezet. De a
sivatag az �reggel val� �lm�ny ut�n nem is l�tszott m�r olyan siv�rnak. Jog
szerinti lak�ja volt � ennek a sivatagnak, a csupasz k�vek, az omlad�k �s a
l�thatatlan csontok cs�sze.

T�lbecs�ltem az �reg jelent�s�g�t. Kisv�rtatva ugyanis eg�sz kis seregre leltem,

amely itt telepedett meg. Kisebb emelked� m�g�tt egy v�lgytekn�be kanyarodtunk,
�s egyszer csak ott �lltunk egy par�nyi imah�z el�tt. K�r�l�tte f�lkar�jban �lve
koldusok tany�ztak vagy �tvenen, a f�ldkereks�g minden l�tez� nyavaly�j�val
s�jtott f�rfiak �s n�k, val�s�gos t�rzsk�z�ns�g, csakhogy itt az id�sebbek
voltak t�ls�lyban. Sz�nes csoportokba ver�dve �ltek a f�ld�n, �s most lassan,
fokozatosan mozgol�dni kezdtek. �ld�sokat mormoltak �s a kez�ket ny�jtogatt�k.
De nem j�ttek t�l k�zel hozz�m, m�g �t nem l�ptem az imah�z k�sz�b�t.

Eg�szen kicsiny, hossz�k�s helyis�gbe pillantottam, sz�z meg sz�z gyertya �gett
benne. Alacsony �veghengerekben �lltak, �s olajban �sztak. Legnagyobb r�sz�k
�tlagos magass�g� t�lakon volt sz�trakva, �gy n�zett le r�juk az ember, mint
valami l�ngokkal tele�rt nyitott k�nyvbe. N�h�ny gyertya a mennyezetr�l f�gg�tt
al�, nagyobb ed�nyekben. A helyis�g mindegyik fal�n�l egy-egy f�rfi �llt,
nyilv�n azzal a rendeltet�ssel, hogy im�kat mondjanak. K�zel�kben az asztalokon
n�h�ny p�nzdarab hevert. Bizonytalanul �lldog�ltam a k�sz�b�n, minthogy fedetlen
f�vel voltam. Vezet�m levette fej�r�l a fekete sapk�t, �s �tadta nekem. Kiss�
zavarban voltam, mikor a fejembe h�ztam, mert nagyon piszkos volt. Az
el�im�dkoz�k int�s�re a gyerty�k al� l�ptem. Nem vettek zsid�sz�mba, �s nem is
im�dkoztam. Vezet�m az �rcp�nzekre mutatott, ebb�l meg�rtettem, mi a teend�m.
Csak nagyon r�vid ideig maradtam. F�lelem fogott el ebben a par�nyi helyis�gben,
a k�sivatag k�zep�n, melyet gyerty�kkal zs�foltak tele, mely m�sb�l sem �llt,
mint gyerty�kb�l. Valami cs�ndes der� �radt bel�l�k, ezek a t�r�keny l�ngok
�rizt�k mindazt, ami a halottakb�l megmaradt. Kint azonban a b�r�n �rezte az
ember a koldusok szenved�lyes l�t�t.

Kil�ptem k�z�j�k. Micsoda mozgol�d�s t�madt erre! Odasereglettek k�r�m

mindenfel�l, mintha mindegyik att�l f�lne, hogy �pp az � testi fogyat�koss�g�t
nem veszem �szre, �s ez�rt vad, �m m�v�szi t�nccal akarn� felh�vni r�
figyelmemet. �tkulcsolt�k a t�rdem, �s a kab�tom szeg�ly�t cs�kolt�k.
Meg�ldott�k, �gy �reztem, testem minden porcik�j�t. Olyan volt az eg�sz, mintha
egy sereg ember sz�j�val, szem�vel, orr�val, kez�vel �s l�b�val, rongyaival �s
mank�ival, minden�vel, amije csak van, ami egyszersmind � maga, hozz�m
im�dkozna. Megijedtem, �m nem tagadom, hogy nagyon meg is rend�ltem, �s
csakhamar minden ijedts�gem felold�dott ebben a megrend�l�sben. Emberek m�g
sohasem voltak ilyen testi k�zels�gben hozz�m. Nem gondoltam �n piszokra,
tetvekre, mindegy volt. Meg�reztem, milyen cs�b�t� lehet elevenen
feldaraboltatni m�sok�rt. A tiszteletnek ez a f�lelmetes m�rt�ke, �gy l�tszik,
meg�ri az �ldozatot, �s hogy is ne tehetne csod�t.

De vezet�mnek gondja volt r�, hogy kiker�ljek a koldusok karmai k�z�l. Az �

ig�nyei el�bbre val�ak voltak, �s m�g semmit sem kapott. Annyi apr�p�nzem meg
nem volt, hogy mindenkinek jusson. Hangosan rik�csolva el�zte hoppon maradt
ismer�seit, �s a karomn�l fogva elvonszolt. Az imah�zt�l t�volod�ban id�tlen�l
mosolyogva h�romszor egym�s ut�n azt mondta: oui, j�llehet nem k�rdeztem t�le
semmit. Ugyanarra ment�nk vissza, amerr�l j�tt�nk, de m�r nem ugyanazt a
k�rengeteget l�ttam. Tudtam, m�r, hol gy�lik �ssze mindaz, ami benne f�ny �s
�let. Az �reg a kapun�l, aki mank�in annyi h�vvel versenyt futott velem, zord
tekintettel m�regetett, de nem sz�lt, megtartotta mag�nak �tk�t. Kil�ptem a
temet� kapuj�n, �s a vezet�m elt�nt, hirtelen, mint ahogy el�m toppant,
ugyanott, ahol el�sz�r megl�ttam. Lehet, hogy a temet�fal valamelyik hasad�k�ban
lakott, �s csak ritk�n b�jt el�. De miel�tt elt�nt, az�rt �tvette, ami j�rt
neki, s m�g azt mondta b�cs�z�ul: oui.

A DAHAN CSAL�D
M�snap reggel ism�t a Mellah-ba mentem; ahogy tudtam, siettem a kis t�rre,
amelyet a Mellah "sz�v�nek" neveztem, majd tov�bb az iskol�ba, mert ad�sa voltam
m�g a l�rvaszer� tan�t�nak. �gy fogadott, mintha sosem j�rtam volna ott,
pontosan ugyan�gy, �s tal�n �jra v�gigcsin�ltatta volna a gyerekekkel az eg�sz
olvas�si proced�r�t; de �n el�be v�gtam, �s odaadtam neki, amivel, �gy �reztem,
ad�sa vagyok. Gyorsan, minden haboz�s n�lk�l elvette a p�nzt, �s mosolygott,
amit�l m�g merevebb �s b�rgy�bb lett az arca. J�rk�ltam kicsit a gyerekek
k�z�tt, eln�ztem �ket, amint olvasnak, �temes hajladoz�sukat, ami el�tte val�
nap annyira elb�v�lt. Azt�n otthagytam az iskol�t, �s a Mellah utc�in
barangoltam. N�tt�n-n�tt bennem a v�gy, hogy ben�zzek valamelyik h�zba. Elt�k�lt
sz�nd�kom volt, hogy ez alkalommal nem hagyom el a Mellah-t, miel�tt nem l�tok
bel�lr�l is egy h�zat. De hogy jutok be? �r�gyet kerestem, �s a szerencse �gy
hozta, hogy csakhamar ad�dott is egy.

Meg�lltam egy nagyobbfajta h�z el�tt, amelynek port�lja tekint�lyess�g�vel

kir�tt az utca t�bbi h�za k�z�l. Ben�ztem az udvarba; h�tul a faln�l fekete
haj�, felt�n�en sug�rz� fiatal n� �lt. � lehetett az, aki tekintetemet el�sz�r
mag�ra vonta. Gyermekek j�tszottak az udvaron, �s minthogy iskol�val volt m�r
n�mi tapasztalatom, �gy gondoltam, legjobb lesz, ha �gy teszek, mintha iskol�nak
n�zn�m a h�zat, �s a gyerekek kedv��rt j�ttem volna be.

�lltam a kapuban, �s befel� b�multam a gyerekek feje f�l�tt a fiatal n�re, mikor
csakhamar egy j� n�v�s� fiatal f�rfi v�lt ki a h�tt�rb�l, akit eddig �szre sem
vettem, �s fel�m tartott. Karcs� volt �s fej�t magasan tartotta, b� red�j�
k�nt�s�ben el�kel�nek l�tszott. Meg�llt el�ttem, komolyan �s k�mlel�n n�zett
r�m, majd arabul megk�rdezte, mit �hajtok. - Ez itt iskola? - k�rdeztem
v�laszk�pp franci�ul. Nem �rtette, n�mi t�tov�z�s ut�n �gy sz�lt: Attendez![7]
�s azzal otthagyott, s hogy nem ez volt az egyetlen francia sz�, amit ismert,
arr�l kisv�rtatva meggy�z�dhettem, mikor visszat�rt egy franci�san kics�pett
leg�nnyel, aki legfinomabb eur�pai �lt�ny�ben �gy fesz�tett, mintha �nnepnap
lett volna, �s �gy mutatta be: mon frère �s parle fran�ais.[8]

Ennek a sz�gletes kifejez�stelen parasztarc� �csnek nagyon barna b�re volt. M�s
ruh�ban berbernek n�ztem volna, de m�g annak sem volt j�k�p�. Csakugyan besz�lt
franci�ul, �s megk�rdezte, mit �hajtok. - Ez itt iskola? - �rdekl�dtem, m�r n�mi
b�ntudattal, mert nem tudtam meg�llni, hogy ne vessek ism�t egy pillant�st az
udvar m�ly�n �l� fiatalasszonyra, ami nem ker�lte el a figyelm�ket.

- Nem - v�laszolta a fiatalabbik. - Itt tegnap lakodalom volt.

- Lakodalom? Tegnap? - Nagyon meglep�dtem, Isten tudja, mi�rt, � pedig �l�nk

reag�l�som l�tt�n hely�nval�nak v�lte m�g hozz�tenni: - A b�ty�m megh�zasodott.

K�nnyed�n a b�tyja fel� b�lintott, akit oly el�kel�nek tal�ltam. Most az lett
volna a dolgom, hogy megk�sz�njem a felvil�gos�t�st, �s menjek utamra. De
haboztam, mire az �jdons�lt f�rj tess�kel� k�zmozdulatot tett fel�m:

- Entrez! L�pjen be! - Az �ccse folytatta: - Meg akarja n�zni a h�zat? -

Megk�sz�ntem, �s bel�ptem az udvarba.
A gyerekek - voltak vagy t�zen- tizenketten - sz�trebbentek, utat engedtek
nekem. V�gigmentem az udvaron a k�t f�rfi k�s�ret�ben. A sug�rz� fiatal n�
fel�llt - m�g fiatalabb volt, mint gondoltam, tal�n tizenhat �ves - �s a
fiatalabb fiv�r a s�gorn�jek�nt mutatta be. � volt az, aki el�tte val� nap
f�rjhez ment. Kinyitottak el�ttem egy ajt�t, mely az udvar h�ts� fel�re ny�lt,
�s betess�keltek egy szob�ba. Ez a meglehet�sen kicsiny, k�nosan tiszta �s
rendes szoba eur�pai m�don volt berendezve: az ajt�t�l balra sz�les k�tszem�lyes
�gy, jobbra pedig nagy n�gysz�gletes asztal, s�t�tz�ld b�rsonyter�t�vel
letakarva. M�g�tte a faln�l b�rszekr�ny, benne palackok �s lik�r�spoh�rk�k. A
k�pet az asztal k�r�li sz�kek tett�k teljess�; mindez �gy festett, mint valami
nagyon szer�ny francia kispolg�ri csal�d lak�sa. Egyetlen t�rgy sem tan�skodott
arr�l az orsz�gr�l, ahol voltunk. Ez volt biztosan a legszebb szob�juk, �s
b�rmelyik m�sik a h�zban jobban �rdekelt volna. De �k �gy v�lt�k, hogy
megtisztelnek, ha itt �ltetnek le.

A fiatalasszony, aki �rtett franci�ul, de szinte ki sem nyitotta a sz�j�t,

�veget �s poh�rk�kat vett el� a b�rszekr�nyb�l, �s t�lt�tt nekem a helybeli
zsid� szeszf�zd�k er�s p�link�j�b�l. Mahya a neve, �s nagyon issz�k.
Mohamed�nokkal besz�lgetve gyakran volt az a benyom�som, hogy �k, akiknek
tulajdonk�ppen nem szabad alkoholt inniuk, irigylik a zsid�kat ez�rt a
p�link��rt. A fiatalabb fiv�r felsz�l�tott, hogy igyak. Mindh�rman le�lt�nk, �,
a s�gorn�je meg �n; a b�tyja pedig, az �jdons�lt f�rj, csak n�h�ny pillanatra
�llt meg az ajt�ban, udvariass�gb�l, s m�r ment is a dolg�ra. Mert gondolom,
volt dolga el�g, meg azt�n am�gy sem tudott volna velem besz�lgetni, h�t
�tengedett a feles�g�nek �s az �ccs�nek.

Az asszonyka nyugodt barna szem�t r�m f�ggesztette, tekintet�t egy pillanatra

sem ford�totta volna m�sfel�, de arc�nak legcsek�lyebb rezd�l�s�vel sem �rulta
el, hogy mit gondol r�lam. Egyszer� vir�gmint�s ruha volt rajta, valamelyik
francia �ruh�zb�l sz�rmazhatott, �s j�l illett a szoba berendez�s�hez. Ifj�
s�gora a maga nevets�gesen j�l vasalt, s�t�tk�k �lt�ny�ben �gy festett, mintha
most l�pett volna ki egy p�rizsi ruha�zlet kirakat�b�l. Az eg�sz helyis�gben
csup�n kettej�k b�r�nek s�t�ts�ge hatott idegenszer�en.

Mik�zben a fiatalember udvariasan k�rd�seket tett fel nekem, amelyekre

igyekeztem �ppoly udvariasan, b�r kev�sb� mereven v�laszolni, eg�sz id� alatt az
j�rt az eszemben, hogy ez a velem szemben �l� sz�p sz�tlan n� csak az im�nt kelt
fel a n�sz�gyr�l. D�l fel� j�rt m�r, de ma biztosan k�s�n kelt. �n voltan az
els� idegen, aki a szeme el� ker�lt, mi�ta �let�nek ez a l�nyeges v�ltoz�sa
bek�vetkezett. Legal�bb annyira k�v�ncsiv� tett engem, mint �n �t. A szeme volt
az, ami engem ebbe a h�zba vonzott, �s most mer�n �s sz�tlanul n�zett r�m,
mik�zben szakadatlanul besz�ltem, de nem hozz�. Eml�kszem, eg�sz id� alatt
valami k�ptelen rem�ny t�lt�tt el. Azt rem�ltem, hogy gondolatban �sszehasonl�t
a p�rj�val, aki nekem annyira megtetszett, azt k�v�ntam magamnak, hogy ebb�l az
�sszehasonl�t�sb�l ellenfelem ker�lj�n ki gy�ztesen; hogy az asszony jobban
m�lt�nyolja f�rje term�szetes komolys�g�t �s k�nnyed m�lt�s�g�t az �n g�g�s
idegens�gemn�l, amely m�g�tt tal�n hatalmat vagy gazdags�got sejt. Az k�v�ntam a
f�rjnek, hogy �n vesz�tsek, �s hogy h�zass�g�t �ld�s k�s�rje.

A fiatalember megk�rdezte, honnan j�ttem.

- Angli�b�l - feleltem -, Londonb�l. - �ltal�ban itt ezt a leegyszer�s�tett

v�laszt szoktam adni, hogy ne hozzam zavarba az embereket. �reztem, hogy n�mi
csal�d�st keltek, azt azonban m�g nem tudtam, mit hallott volna t�lem
sz�vesebben.
- L�togat�ban van itt?

- Igen, m�g soha nem j�rtam Marokk�ban.

- Volt m�r a Bahiban?

�s a v�ros valamennyi hivatalos l�tnival�ja fel�l k�rdez�sk�d�tt: voltam m�r itt

meg amott, v�g�l oda lyukadt ki, hogy vezet��l aj�nlkozott. Tiszt�ban voltam
vele, hogy semmit sem l�tok t�bb�, mihelyt helybeli vezet�re b�zom magam, s hogy
ezt a rem�ny�t a lehet� leghamarabb eloszlassam �s a besz�lget�st m�sfel�
tereljem, elmondtam, hogy angol filmesekkel vagyok itt, �s vezet�r�l maga a pasa
gondoskodott. A filmhez tulajdonk�ppen semmi k�z�m nem volt, legfeljebb annyi,
hogy az az angol bar�tom rendezte, aki megh�vott Marokk�ba, a m�sik bar�tom
pedig, egy amerikai sz�n�sz, j�tszott benne.

Felvil�gos�t�som nem t�vesztette el a hat�s�t. A fiatalember most m�r nem

ragaszkodott hozz�, hogy megmutassa nekem a v�rost, viszont mer�ben �j
lehet�s�gek t�rultak el�be. Nem tudn�nk-e valami �ll�st szerezni neki? Mindent
v�llal. M�r r�g�ta munka n�lk�l van. Arc�t, amelyben volt valami komor
tompults�g, mostan�ig megmagyar�zhatatlannak �reztem; alig reag�lt, vagy oly
lassan, hogy k�nytelen-kelletlen arra gondoltam: ebben az emberben nem mozdul
semmi. Most azonban meg�rtettem, hogy helytelen volt �lt�zk�d�s�b�l a
k�r�lm�nyeire k�vetkeztetnem. Tal�n az�rt olyan komor, mert m�r r�g�ta nincs
munk�ja, �s tal�n �rezteti is ezt vele a csal�dja. Tudtam, hogy a bar�tom
st�bj�ban minden kisebb �ll�st m�r r�g bet�lt�ttek, �s ezt azonnal k�z�ltem is
vele, nem akartam f�lrevezetni. Erre hirtelen k�zelebb hajolt hozz�m az asztal
f�l�tt �s azt k�rdezte:

- Êtes-vous Isra�lite?[9]

Lelkesen mondtam, hogy igen. Oly j�l esett v�gre valamire igenl� v�laszt adni,
meg azt�n k�v�ncsi is voltam, milyen hat�sa lesz vallom�somnak. A fiatalember
arca boldog mosolyra der�lt, r�m villantotta nagy, s�rg�s fogait. A s�gorn�je
fel� fordult, aki t�volabb t�le velem szemben �lt, �s heves b�lint�ssal adta
tov�bb neki a k�zl�sem f�l�tt �rzett �r�m�t. Az asszony arca meg se rezd�lt.
Ink�bb kiss� csal�dottnak l�tszott; tal�n jobb szerette volna, ha az idegen
eg�szen idegen. A s�gora egy darabig m�g ragyogott, �s most, hogy �n is
k�rdezgetni kezdtem �t, szapor�bban v�laszolt, mintsem v�rtam volna.
Megtudtam, hogy a s�gorasszony Mazaganb�l val�. A h�z nem mindig ilyen n�pes. A
csal�d tagjai Casablanc�b�l �s Mazaganb�l j�ttek el ide a lakodalomra, �s
magukkal hozt�k a gyerekeket is. Most mind itt laknak n�luk, ez�rt volt oly
szokatlan ny�zsg�s az udvaron. Megtudtam, hogy a fi�t �lie Dahannak h�vj�k, s
b�szke r�, hogy nekem is ugyanaz a nevem. A b�tyja �r�s, de egy m�sik �r�s
�zlet�ben dolgozik, mivel saj�tja nincs. V�ltig biztattak, hogy igyam, majd
bef�ttel k�n�ltak, olyannal, mint amit any�m tett el�m mindig. Ittam, a bef�ttet
azonban udvariasan visszautas�tottam - tal�n mert t�ls�gosan eml�keztetett a
gyerekkoromra -, �s ekkor v�gre f�lre�rthetetlen �rzelem t�kr�z�d�tt a s�gorn�
arc�n, a sajn�lkoz�s�. Elmes�ltem, hogy �seim Spanyolorsz�gb�l j�ttek, �s
megk�rdezem, vannak-e a Mellah-ban olyanok, akik m�g a r�gi spanyol nyelvet
besz�lik. Senkit sem ismert, de a spanyolorsz�gi zsid�k sors�r�l hallott m�r, �s
ez a sejtelem volt az els�, mely k�v�l esett a francia divat s a legsz�kebb
csal�di k�rnyezet hat�sugar�n. Most megint � k�rdezett. Mennyi zsid� �l
Angli�ban? J� megy-e a soruk, �s hogyan b�nnak vel�k? Vannak-e k�zt�k nagy
emberek? Hirtelen valami forr� h�la �bredt bennem az orsz�g ir�nt, ahol
nyugalomban �lek, ahol bar�tokra tal�ltam, �s hogy ezt meg�rtessem vele,
besz�lni kezdtem egy angol zsid�r�l, aki nagy politikai tekint�lyre tett szert
Angli�ban, Lord Samuelr�l.
- Samuel? - k�rdezte, �s most ism�t felder�lt az arca, �gyhogy m�r-m�r azt
hittem, ismeri Lord Samuel nev�t �s p�lyafut�s�t. De t�vedtem, � ugyanis a
fiatalasszony fel� fordulva �gy sz�lt: - Ez a s�gorn�m neve. Az apj�t Samuelnek
h�vj�k. - K�rd�en n�ztem az asszonyk�ra; �l�nken b�lintott.

Ett�l a pillanatt�l fogva mer�szebbek lettek a fiatalember k�rd�sei. T�zbe j�tt

a gondolatt�l, hogy t�voli rokons�gban lehet Lord Samuellel, akir�l azt is
megtudta t�lem, hogy t�bb �zben tagja volt a brit korm�nynak. Vannak-e m�g m�s
izraelit�k is a st�bunkban? Egy, v�laszoltam. Nem hozn�m-e �t is l�togat�ba?
Meg�g�rtem. H�t amerikaiak vannak-e k�zt�nk? El�sz�r ejtette ki az amerikai
sz�t; �reztem, hogy ez a var�zsig�je, �s meg�rtettem az im�nti csal�d�s�t, mikor
megtudta, hogy Angli�b�l j�ttem. Amerikai bar�tomr�l mes�ltem neki, elmondtam,
hogy ugyanabban a sz�llod�ban lakik, mint mi; mindazon�ltal k�nytelen voltam
bevallani, hogy nem Isra�lite...

Visszaj�tt az id�sebbik fiv�r; tal�n �gy gondolta, hogy a kellet�n�l hosszabb

ideje �l�k n�luk. Egy pillant�st vetett a feles�g�re; az asszonyka m�g mindig
r�m b�mult. �gy �reztem, mintha miatta maradtam volna ott, �s mindv�gig nem
adtam fel a rem�nyt, hogy besz�lgetni fog velem. Megmondtam a s�gor�nak, hogy ha
kedve tartja, keressen fel a sz�llod�ban. Azzal f�l�lltam, �s elb�cs�ztam a
fiatalasszonyt�l. A k�t fiv�r kik�s�rt. Az �jdons�lt f�rj a kapuba �llt, mintha
el akarn� �llni az utamat, �s nekem az jutott eszembe, hogy a h�z
megtekint�s��rt tal�n fizets�g j�r. De megs�rteni sem akartam, mert
v�ltozatlanul rokonszenves volt nekem, �gy h�t egy pillanatig k�nos zavarban
�lltam ott. A zsebem fel� ny�l� kezem f�l�ton meg�llt, �s azon kaptam magam,
amint �gy teszek, mintha vakar�dzn�k. De seg�ts�gemre j�tt az �cs �s arabul
mondott valamit a b�tyj�nak. Az eg�szb�l csak a jehudi sz�t �rtettem, ami zsid�t
jelent, �s r�m vonatkozott, azt�n bar�ti, de kiss� csal�dott k�zfog�ssal utamra
bocs�tottak.

�lie Dahan m�r m�snap jelentkezett a sz�ll�ban. Nem tal�lt otthon, �s �jra
elj�tt. Keveset tart�zkodtam a sz�ll�ban, nem volt szerencs�je; az is lehet, azt
hitte, hogy letagadom magam el�tte. Harmadik vagy negyedik alkalommal siker�lt
tal�lkoznia velem. Megh�vtam egy k�v�ra, egy�tt elment�nk a Dzsema el Fn�ra, �s
helyet foglaltunk az egyik k�v�h�z terasz�n. �ppen �gy volt �lt�zve, mint el�tte
val� napon. Eleinte alig-alig sz�lt valamit, de m�g a kifejez�stelen arc�r�l is
le lehetett olvasni, hogy valami nyomja a lelk�t. �regember j�tt az
asztalunkhoz, v�sett r�zt�lakat �rult; fekete sapk�j�r�l, ruh�j�r�l �s
szak�ll�r�l r�gt�n f�l lehetett ismerni, hogy zsid�. �lie titkol�zva hozz�m
hajolt, �s mintha valami rendk�v�li �js�got k�z�lne velem, azt mondta: C'est un
Isra�lite.[10] Vid�man b�lintottam. K�r�l�tt�nk csupa arab �lt, �s egy-k�t
eur�pai. Ezzel helyre�llt k�z�tt�nk a tegnapi egyet�rt�s, most m�r szabadabbnak
�rezte mag�t, �s kirukkolt a k�r�s�vel.

Nem adhatn�k-e neki egy levelet a Ben Gu�rir-i t�bor parancsnok�hoz? Szeretne az
amerikaiakn�l dolgozni.

- Mif�le levelet? - k�rdeztem.

- Hogy a parancsnok adjon nekem �ll�st.

- De hisz nem is ismerem a parancsnokot.

- �rjon neki egy levelet - makacskodott, mintha nem hallotta volna, amit
mondtam.

- Nem ismerem a parancsnokot - mondtam ism�t.

- �rja meg neki, hogy adjon nekem egy �ll�st.

- M�g a nev�t sem tudom. Hogy �rhatn�k neki?

- Majd megmondom a nev�t.

- Milyen munk�t szeretne kapni?

- Comme plongeur - v�laszolta, �s bennem kezdett valami derengeni, hogy ez

mosogat�t jelent.

- J�rt m�r valamikor az amerikaiakn�l?

- Ott dolgoztam n�luk, mint "plongeur" - felelte nagy b�szk�n.

- Ben Gu�rirben?

- Ott.

- �s mi�rt j�tt el onnan?

- Elbocs�tottak - jelentette ki �ppoly b�szk�n.

- R�gen?

- Egy �ve.

- Akkor mi�rt nem jelentkezik �jra?

- Marokk�iak nem mehetnek be a t�borba. Csak ha ott dolgoznak.

- De mi�rt bocs�tott�k el?... Vagy maga akarta otthagyni �ket? - f�ztem hozz�
tapintatosan.

- Nem volt el�g munka. Sokat elbocs�tottak.

- Akkor aligha kaphat �ll�st, ha kev�s a munka.

- �rjon a parancsnoknak, hogy adjon nekem �ll�st.

- Ha �n �rok neki, annak semmi foganatja nem lesz, minthogy nem ismerem.

- Ha van n�lam lev�l, beengednek hozz�.

- Ha legal�bb amerikai voln�k. De hisz mondtam mag�nak, hogy angol vagyok Nem
eml�kszik?

�sszer�ncolta a homlok�t. Ez volt az els� eset, hogy �gyet vetett az

ellenvet�semre. N�mi gondolkod�s ut�n azt mondta: - A bar�tja amerikai.

Most �rtettem meg. �n, egy val�s�gos amerikai val�s�gos bar�tja �rjak levelet a
Ben Gu�rir-i t�bor parancsnok�nak, amelyben k�rem, hogy alkalmazza �lie Dahant
mint "plongeur"-t.
Azt mondtam neki, hogy majd besz�lek az amerikai bar�tommal. � biztosan tudja,
mi a teend� ilyenkor. Lehet, hogy � maga is meg�rhatja a levelet; de el�bb
term�szetesen meg kell k�rdeznem. Annyit tudok, mondtam, hogy a parancsnokot
szem�lyesen nem ismeri.

- �s �rja meg neki, hogy a fiv�remet is helyezze el.

- A fiv�r�t? Az �r�st?

- Van egy �cs�m is. Simonnak h�vj�k.

- Mi a foglalkoz�sa?

- Szab�. � is dolgozott az amerikaiakn�l.

- Mint szab�?

- Feh�rnem�t sz�molt.

- �s �t is egy �ve k�ldt�k el?

- Nem. K�t hete.

- Vagyis �t sem tudj�k m�r foglalkoztatni.

- Sz�val mind a kett�nk �rdek�ben �rjon. A parancsnok nev�t majd megadom.

Legjobb lesz, ha a sz�llod�b�l �r.

- Besz�lek majd a bar�tommal.

- J�jjek a sz�llod�ba a lev�l�rt?

- K�t-h�rom nap m�lva jelentkezzen, addigra besz�lek a bar�tommal, �s meg tudom

mag�nak mondani, v�llalja-e a levelet.

- A parancsnok nev�t nem tudja?

- Nem. Hiszen azt mondta, maga majd megadja, nem eml�kszik?

- Behozzam a sz�llod�ba?

- Nem b�nom.

- M�g ma hozom a parancsnok nev�t. Maga meg �r neki egy levelet, hogy nekem �s
az �cs�mnek adjon �ll�st.

- Holnap j�jj�n be a parancsnok nev�vel. - Kezdtem elveszteni a t�relmemet. -

Semmit sem �g�rhetek, miel�tt a bar�tommal nem besz�ltem.

�tkoztam a pillanatot, mikor betettem a l�bam a h�zukba. Most majd mindennap a

nyakamra j�n, lehet, hogy naponta t�bbsz�r is, �s mindig ugyanazt fogja
hajtogatni. Nem lett volna szabad elfogadnom ezeknek az embereknek
vend�gszeretet�t.

- Nem akar elj�nni hozz�nk? - sz�lalt meg ebben a pillanatban.

- Most? Nem, most nem �rek r�. M�skor nagyon sz�vesen.

Fel�lltam, �s t�voztam a teraszr�l. � is fel�llt, �s bizonytalanul k�vetett.

�szrevettem, hogy habozik, n�h�ny l�p�s ut�n meg is k�rdezte: - Fizetett?

- Nem fizettem. - Megfeledkeztem r�la. Miel�bb meg akartam szabadulni t�le, �s

k�zben elfelejtettem kifizetni a k�v�t, amire megh�vtam. Elsz�gyelltem magam, �s
inger�lts�gem egy csap�sra elillant. Visszamentem, fizettem, �s elballagtunk a
Mellah ir�ny�ban.
�lie egyszeriben �talakult idegenvezet�v�, �s olyasmit mutatott, amit m�r mind
ismertem. Mindig k�t mondatb�l �lltak a magyar�zatai: - Az ott a Bahia. Volt m�r
a Bahi�ban? Ott vannak az �tv�s�k. L�tta m�r az �tv�s�ket? - �n meg hasonl�k�pp
sztereotip v�laszokat adtam: Igen, voltam m�r - vagy: Igen l�ttam m�r. -
Egyetlen szer�ny v�gyam volt csup�n: mik�pp vegyem r�, hogy ne vezessen sehova?
� azonban elhat�rozta, hogy hasznoss� teszi mag�t, �s az ostoba emberek
elhat�roz�s�t semmi sem ingathatja meg. Mikor l�ttam, hogy nem t�g�t, csellel
pr�b�lkoztam. A Berrima, a szult�n palot�ja fel�l k�rdez�sk�dtem. M�g nem j�rtam
ott, mondtam, tudva, hogy �gysem engednek be.

- La Berrima? - ism�telte vid�man. - Ott lakik a nagyn�n�m. Vezessem oda?

Most m�r nem mondhattam nemet. Azt ugyan nem �rtettem, mit kereshet a nagyn�nje
a szult�n palot�j�ban. Kapus tal�n? Vagy mos�n�? Vagy szak�csn�? Izgatott, hogy
ily m�don bejuthatn�k a kast�lyba. Tal�n bar�ts�got k�thetek a nagyn�nivel, �s
megtudhatok egyet-m�st az ottani �letr�l.

�tban a Berrima fel� a Glauir�l kezdt�nk besz�lni, a marr�kesi pas�r�l. N�h�ny

nappal el�bb a v�rosr�sz mecset�ben mer�nyletet k�s�reltek meg az �j marokk�i
szult�n ellen. A mer�nyl� sz�m�ra az istentisztelet volt az egyetlen alkalom,
amikor az uralkod� k�zvetlen k�zel�be ker�lhetett. Ez az �j szult�n m�r �reg
ember; nagyb�tyja az el�z�nek, akit a franci�k tr�nj�t�l megfosztottak, �s
sz�m�ztek Marokk�b�l. A szabads�gp�rt minden eszk�zzel harcol a
nagyb�csi-szult�n ellen, mivel a franci�k b�bja volt. A bennsz�l�tt lakoss�g
k�r�ben orsz�gszerte egyetlen er�s t�masza volt: el Glaui, a marr�kesi pasa, aki
m�r k�t nemzed�k �ta a franci�k legmegb�zhat�bb sz�vets�ges�nek sz�m�tott. A
Glaui elk�s�rte az �j szult�nt a mecsetbe, �s a mer�nyl�t a helysz�nen
agyonl�tte. Maga a szult�n csak k�nnyebben s�r�lt meg.

K�zvetlen az esem�ny el�tt ebben a v�rosr�szben s�t�ltam a bar�tommal.

V�letlen�l elvet�dt�nk a mecset bej�rat�hoz, �s n�zt�k a szult�n �rkez�s�re
�sszegy�lt t�meget. A rend�rs�g �ri�si izgalomban volt, minthogy m�r sz�mos
alkalommal k�s�reltek meg mer�nyletet, s az �vint�zked�seket �gyetlen�l �s nagy
h�h�val hajtott�k v�gre. Minket is bar�ts�gtalanul eltan�csoltak, a helybelieket
pedig �ppens�ggel szitkok �z�n�vel �rasztott�k el, j�llehet pontosan ott �lltak,
ahol szabad volt nekik. Ilyen k�r�lm�nyek k�z�tt nemigen volt kedv�nk kiv�rni a
szult�n j�tt�t, �gyhogy tov�bb�lltunk. F�l �r�val k�s�bb t�rt�nt a mer�nylet, s
a h�re fut�t�zk�nt terjedt el a v�rosban. - Most �j k�s�r�mmel ugyanazokban az
utc�kban j�rtam, mint akkor, �s ez terelte a besz�lget�st a Glauira.

- A pasa gy�l�li az arabokat. - mondta �lie. - Szereti a zsid�kat. Zsid�bar�t.

Nem engedi, hogy bajuk legyen.

T�bbet �s szapor�bban besz�lt, mint egy�bkor, k�l�n�s volt hallgatni: mintha egy
r�gi t�rt�nelemk�nyvb�l id�zne. M�g a Mellah-t sem �reztem annyira k�z�pkorinak,
mint �lie szavait a Glauir�l. Lopva az arc�t lestem, mik�zben ugyanazt
hajtogatta: - Az arabok az ellens�gei. Zsid�kkal veteti k�r�l mag�t. Zsid�kkal
besz�l. A zsid�k bar�tja. - A m�lt�s�got jelent� pasa sz�val emlegette, nem a
Glaui csal�dn�ven. Valah�nyszor Glauit mondtam, � mindig pas�val v�laszolt.
Ugyan�gy hangzott a sz�j�b�l, ak�r a parancsnok sz�, amivel az im�nt �gy
kihozott a sodromb�l. Legf�bb �s legrem�nytelibb szava azonban a Glaui ellen�re
is az amerikai volt �s maradt.

Ezalatt egy kis kapun �t a v�rosfalon k�v�li negyedbe �rt�nk. Az egyszintes

h�zak nagyon nyomor�s�gosan festettek. A kis hepehup�s utc�kon alig lehetett
embert l�tni, csak imitt-amott egy-k�t j�tszadoz� gyereket. Azon t�rtem a fejem,
hogyan jutunk el innen a palot�ba, mikor k�s�r�m meg�llt az egyik legkopottabb
h�z el�tt, �s �gy sz�lt:
- Itt lakik a nagyn�nim.

- H�t nem a Berrim�ban?

- Ez a Berrima - felelte -, az eg�sz negyedet �gy h�vj�k.

- Zsid�k is lakhatnak itt?

- Igen - v�laszolta -, a pasa megengedte.

- Sokan vannak?

- Nem A legt�bb arab. De akadnak zsid�k is. Nem akar megismerkedni a

nagyn�n�mmel? A nagyany�m is itt lakik.

�r�ltem, hogy megint l�thatok bel�lr�l egy h�zat, �s k�l�n�sen hogy ilyen
egyszer�t, jelent�ktelent. El�gedett voltam a cser�vel, �s ha kor�bban nem �rtem
f�lre �lie-t, magam is ink�bb ide j�ttem volna, mint a szult�n palot�j�ba.

Bekopogott, �s v�rtunk egy ideig. Kis id� m�lva megjelent az ajt�ban egy j�l
megtermett, ny�lt tekintet� �s bar�ts�gos, fiatal asszony. Beljebb vezetett
minket, de kiss� zavarban volt, minthogy �ppen festett�k a szob�kat, �s sehol
sem tudott minket illend�en fogadni. �lltunk a par�nyi udvarban, amelyb�l h�rom
apr�cska szoba ny�lt. Ott volt �lie nagyanyja is. Cs�ppet sem l�tszott �regnek.
Mosolyogva fogadott minket, de az volt az �rz�sem, nem valami b�szke az
unok�j�ra.

H�rom kisgyerek hanc�rozott az udvaron, torkuk szakadt�b�l ord�tottak. Eg�szen

kicsik voltak, mindh�rman azt akart�k, hogy �lbe vegy�k �ket; a k�t kisebb
f�lsiket�t�en l�rm�zott. �lie hevesen magyar�zott valamit ifj� nagyn�nj�nek. A
besz�dben volt valami t�le szokatlan szenved�lyess�g, b�r az is lehet, hogy ez
az arab nyelvnek tulajdon�that�.

Tetszett nekem ez a nagyn�ni. Telt fiatal n� volt, �lm�lkodva �s cs�ppet sem

al�zatosan n�zett r�m. Delacroix keleti asszonyait juttatta eszembe. Ugyanaz a
hossz�k�s �s m�gis telt arcforma, ugyanolyan metsz�s� szemek, ugyanaz az egyenes
�s kiss� hossz� orr. Eg�szen k�zel �lltam hozz� a kis udvarban, tekintet�nk a
k�lcs�n�s tetsz�sben egym�sra villant. Zavarba j�ttem, les�t�ttem a szememet,
ekkor meg izmos bok�j�t l�ttam, s ez �ppoly vonz� volt, mint az arca. Sz�vesen
le�ltem volna vele. Hallgatott, mik�zben �lie m�g mindig magyar�zott neki, a
gyerekek pedig egyre hangosabban kiab�ltak. Az anyja sem �llt t�lem t�volabb,
mint �. Biztosan meg�rzett valamit, gondoltam, �s ez k�nosan �rintett. Kev�ske
b�toruk az udvarban �llt egym�s hegy�n-h�t�n; sehova sem lehetett volna le�lni.
A falak frissen meszelve, mintha most k�lt�ztek volna be. A fiatalasszonynak is
olyan tisztas�gszaga volt, mint a falainak. Magam el� k�pzeltem a f�rj�t, �s
irigyeltem. Meghajtottam magam, kezet fogtam vele meg az anyj�val, majd
elindultam.

�lie k�vetett. - Sajn�lja, hogy �ppen takar�tanak - mondta kint az utc�n.

Nem tudtam magamban fojtani, �s azt mondtam: - Sz�p asszony a nagyn�nje.

Meg kellett valakinek mondanom, �s az az esztelen rem�nyem t�madt, hogy �lie

tal�n az v�laszolja: Sz�vesen tal�lkozna �nnel. De �lie hallgatott.

Olyannyira nem vett tudom�st k�l�n�s vonzalmamr�l, hogy azt javasolta, menj�nk
el most mindj�rt nagyb�tyj�hoz. Belet�r�dtem, kiss� megsz�gyen�lten, minthogy az
im�nt el�rultam magam; tal�n m�g v�tettem is az illem ellen. A sz�p nagyn�nit
tal�n ellens�lyozza majd egy cs�nya vagy unalmas nagyb�csi.
�tk�zben bonyolult csal�di viszonyair�l besz�lt. Tulajdonk�ppen ink�bb
szerte�gaz�k voltak, mint bonyolultak. Marokk� legk�l�nb�z�bb v�rosaiban �ltek
hozz�tartoz�i. S�gorn�j�re tereltem a besz�lget�st, akit el�tte val� nap l�ttam,
�s a Mazaganban �l� apja fel�l �rdekl�dtem. - C' est un pauvre - mondta, "egy
szeg�ny". Mint m�r eml�tettem, � az, akit Samuelnek h�vnak. Nem volt j�vedelme.
A feles�ge dolgozott helyette, � tartotta el a csal�dot. Sok szeg�ny zsid� van-e
Marr�kesben? - K�tsz�z�tven - v�laszolta -, a hitk�zs�g tartja el �ket. -
Szeg�nyen azokat �rtette, akik koldusszeg�nyek, �nmag�t f�lre�rthetetlen�l
k�l�nv�lasztotta ett�l a kateg�ri�t�l.

Nagyb�csija, akihez elvitt, selymet �rult egy b�d�ban a Mellah falain k�v�l.
Sov�ny kis emberke volt, s�padt, szomor� �s kev�s besz�d�. A b�d�ja mag�nyosan
�llt, senki sem kereste fel, am�g ott �lltam el�tte. �gy l�tszott, a j�r�kel�k
nagy �vben elker�lik. A b�csi kifog�stalan, b�r kiss� sz�fukar francias�ggal
v�laszolt a k�rd�seimre. Az �zlet nagyon rosszul megy. Senkinek sincs p�nze. A
mer�nyletek miatt elmaradoznak az idegenek. Cs�ndes ember, s a mer�nylet neki
t�l l�rm�s dolog. Panasza �ppoly kev�ss� volt �les, mint heves: az az ember
volt, aki mindig gondol r�, hogy olykor a falnak is f�le van. Annyira
letomp�totta a hangj�t, hogy alig �rtettem.

�gy ment�nk el, mintha ott sem lett�nk volna. Kedvem lett volna megk�rdezni
�lie-t�l, hogyan viselkedett ez a nagyb�csi a lakodalomban. V�g�l is k�t napja
volt csak a nagy csal�di �nneps�g. De magamba fojtottam ezt a kiss� gonosz
megjegyz�st, �gysem �rtette volna meg, �s azt mondtam, most m�r haza kell
mennem. Elk�s�rt a sz�ll�ig. �tk�zben megmutatta m�g az �r�s�zletet, ahol b�tyja
dolgozott. Kintr�l egy pillant�st vetettem a helyis�gbe, �s ott l�ttam �lie
b�tyj�t az asztal f�l� g�rnyedve, nagy�t�val vizsg�lta egy �ra r�szecsk�it. Nem
akartam zavarni, �szrev�tlen�l tov�bbmentem.

A sz�ll� el�tt meg�lltam, hogy elb�cs�zzam �lie-t�l. Minthogy ilyen nagylelk�en

megaj�nd�kozott a rokonaival, visszanyerte b�tors�g�t, �s megint sz�ba hozta a
levelet.

- Holnap majd hozom a parancsnok nev�t - mondta.

- J�, j� - feleltem, gyorsan bementem a sz�ll�ba, �s �r�ltem a holnapnak.

Ett�l fogva naponta elj�tt. Ha nem voltam otthon, megker�lte h�zt�mb�t, �s

visszaj�tt. Ha m�g mindig nem tal�lt ott, lec�vekelt a bej�rattal szemk�zti
sarkon, �s t�relmesen v�rt. Mer�szebb napjaiban be�lt a sz�ll� hallj�ba. Ott
azonban sosem maradt n�h�ny percn�l tov�bb. Tartott az arab szem�lyzett�l, mivel
f�lv�llr�l kezelt�k; tal�n �szrevett�k, hogy zsid�.

�lie elhozta a parancsnok nev�t. De nemcsak azt, hanem egy halom okm�nyt is, az
�sszeset, amire �let�ben szert tett. Nem egyszerre hozta. Mindennap el�ker�lt
egy-k�t �jabb darab, ami k�zben esz�be jutott. F�ltehet�en �gy gondolta, hogy
Ben Gu�rir parancsnok�nak nyugodtan meg�rhatn�m magam is a k�v�nt aj�nl�levelet,
ha akarn�m; afel�l pedig semmi k�ts�ge nem volt, hogy a levelem ne j�rna
sikerrel. �lie elk�pzel�seiben egy idegen al��r�s b�rmif�le �r�snak
ellen�llhatatlan er�t k�lcs�nz�tt. Minden valaha volt �ll�s�r�l bizony�tv�nyt
hozott; r�vid ideig val�ban "plongeur" volt az amerikaiakn�l. V�g�l m�g Simon
nev� �ccse bizony�tv�nyait is elhozta. Soha nem j�tt �gy, hogy ne lett volna a
zseb�ben valami papiros, amit el�h�zhat �s az orrom al� dughat. Ha megn�ztem,
v�rt m�g egy kicsit, hogy milyen hat�ssal van r�m az irat, azt�n v�ltoztat�sokat
javasolt a parancsnoknak �rand� lev�l sz�veg�hez.

K�zben amerikai bar�tommal megbesz�ltem az eg�sz �gyet a legapr�bb r�szletekig.

K�szs�ggel v�llalta, hogy honfit�rsainak beaj�nlja �lie Dahant, b�r ett�l a
fiatalember sz�m�ra nem rem�lt semmit. Nem ismerte sem a parancsnokot, sem m�st,
akinek �ll�s�gyekben szava lehetett. De nem akartuk megfosztani �lie-t a
rem�nyt�l, s a lev�l elk�sz�lt.

Micsoda megk�nnyebb�l�s volt, hogy ezzel a h�rrel fogadhatom! A v�ltozatoss�g

kedv��rt most �n h�ztam el� egy pap�rt a zsebemb�l.

- Olvassa fel! - mondta bizalmatlanul �s csaknem goromb�n.

Felolvastam elej�t�l v�gig az angol sz�veget, �s b�r tudtam, hogy egy sz�t sem
�rt angolul, igyekeztem min�l lassabban olvasni.

- Ford�tsa! - mondta szemrebben�s n�lk�l.

H�t ford�tottam, �s francia mondataimnak �nnep�lyes hangs�lyt adtam.

�tny�jtottam neki a levelet. Elkezdte b�ng�szni, majd ellen�rizte az al��r�st. A
fej�t cs�v�lta: a tinta nem volt el�g s�t�t.

- Ezt nem tudja elolvasni a parancsnok - k�z�lte, visszaadta a levelet, majd a

legnagyobb lelki nyugalommal ezt mondta - H�rmat �rjon! Ha a parancsnok a neki
sz�l�t nem adn� vissza, a m�sodikat elk�ld�m egy m�sik t�borba.

- �s a harmadik minek? - k�rdeztem, hogy leplezzem az arc�tlans�g�n �rzett

elk�ped�semet.

- Saj�t magamnak! - v�gta ki b�szk�n.

Meg�rtettem, fel akarta venni dokumentumgy�jtem�ny�be, �s afel�l nem volt

k�ts�gem, hogy ez a harmadik lev�l a legfontosabb neki.

- �s a maga c�m�t �rja - tette hozz�. A sz�llod�nk neve sehol sem szerepelt a
lev�lben, azt kereste.

- Ennek semmi �rtelme - mondtam. - Mi hamarosan elutazunk. Ha v�laszolni akarnak

a lev�lre, a maga c�m�re van sz�ks�g�k!

- A maga c�me legyen rajta! - felelte rend�letlen�l, ellenvet�semet t�k�letesen

figyelmen k�v�l hagyva.

- Hiszen rajta lehet - mondtam. - De a maga c�me is kell, k�l�nben semmi �rtelme
az eg�sznek.

- Nem! - v�laszolta -, a sz�llod�t �rja!

- De mi lesz akkor, ha t�nyleg alkalmazni akarj�k? Hogy tal�lj�k meg? Mi a j�v�

h�ten elutazunk, �s olyan hamar biztosan nem j�n v�lasz.

- A sz�llod�t �rja!

- Majd sz�lok a bar�tomnak. Rem�lj�k, hogy nem lesz d�h�s, ami�rt �jra kell
�rnia a levelet. - Ennyivel legal�bb el�gt�telt akartam venni rajta a
makacss�g��rt.

- H�rom levelet - ez volt a v�lasza. - A sz�llod�t �rja mind a h�romra.

Bossz�san v�ltam el t�le, �s arra gondoltam, milyen j� volna t�bb� nem

viszontl�tni.

M�snap roppant �nnep�lyes k�ppel �ll�tott be, �s megk�rdezte:

- Nem akar megismerkedni az ap�mmal?

- Mi�rt, hol az �desapja? - k�rdeztem.

- Az �zletben. Van egy boltjuk a nagyb�ty�mmal k�z�sen. K�t percre innen.

Beleegyeztem, �s odament�nk. Az �zlet a sz�ll�t�l a Bab Agenaou-hoz vezet�

modern utc�ban volt. Nagyon gyakran j�rtam arra, napj�ban t�bbsz�r is, �s
be-bepillantottam a jobbra-balra ny�l� �zlethelyis�gekbe. A boltosok k�zt sz�mos
zsid� akadt, m�r j�l ismertem �ket. K�v�ncsi voltam, k�z�l�k val�-e �lie apja,
�s gondolatban elvonultattam �ket magam el�tt. Melyik�k lehet az?

Al�becs�ltem az itteni �zletek sokas�g�t �s sokf�les�g�t, ugyanis alighogy

bel�ptem az utc�r�l, nem gy�ztem csod�lkozni, hogy ezt a k�l�n�s boltot eddig
m�g nem vettem �szre. Roskad�sig �llt ott a cukor, minden l�tez� v�ltozatban a
s�vegcukort�l a zs�koltig. Minden magass�gban, valamennyi polcon k�r�s-k�r�l
semmi m�s, csak cukor. Nem l�ttam m�g soha olyan �zletet, ahol csak cukrot
�rultak volna, �s ezt, isten tudja mi�rt, nagyon mulats�gosnak tal�ltam. �lie
apja nem volt ott, a nagyb�csi azonban igen, �s megismertettek vele. Kellemetlen
v�zna kis ember volt, sunyi k�p�, egy lyukas garast se adtam volna a
becs�let��rt. Eur�pai m�don �lt�zk�d�tt, ruh�ja azonban piszkos, �s ez a piszok
az �t por�nak �s a cukornak k�l�n�s elegye volt.

�lie �desapja a k�zelben tart�zkodott, elmentek �rte. K�zben itteni szok�s

szerint mentate�val k�n�ltak. �m tel�t�dv�n a bolthelyis�g t�m�ny
�dess�gtartalm�val, enyhe rosszull�t k�rny�kezett arra a gondolatra, hogy meg is
kell innom. �lie elmondta arabul, hogy �n Londonb�l j�ttem. Egy �r, eur�pai
kalappal a fej�n - vev�nek n�ztem - k�zelebb l�pett, �s angolul k�z�lte velem: -
�n is brit vagyok.

Gibralt�ri zsid� volt, nem is besz�lt rosszul angolul. Megk�rdezte, miben

utazok, �s minthogy nem volt mit mondanom, elism�teltem a szok�sos mes�met a
filmr�l.

Besz�lgett�nk, �s �n a te�t sz�rcs�lgettem, mikor meg�rkezett �lie �desapja.

Sz�p sz�l der�k ember volt, nagy feh�r szak�llal. A marokk�i zsid�k jellegzetes
sapk�j�t �s k�nt�s�t viselte. Nagy kerek feje volt �s sz�les homloka, de a
legjobban nevet� szeme t�nt fel nekem. �lie oda�llt mell�je, �s k�rlel�
k�zmozdulattal mondta:

- Je vous pr�sente mon père.[11]

Sosem mondott m�g semmit ilyen komolyan �s meggy�z�d�ssel. A "père" nagyobb

rangot sejtetett az "amerikai"-n�l, �gy h�t, �r�m�mre, nem sok maradt a
parancsnokb�l.

Kezet r�ztam �lie apj�val, �s nevet� szem�be n�ztem. Megk�rdezte a fi�t�l

arabul, honnan val� vagyok, �s mi a nevem. Minthogy egy sz�t sem tudott
franci�ul, a fia kett�nk k�z� �llt, �s szok�s�t�l elt�r�en majdhogynem buzg�n
tolm�csolt. Elmagyar�zta, hogy honnan j�ttem, hogy zsid� vagyok, �s megmondta a
nevemet. Az � z�ng�tlen, alig artikul�l� hangj�n semmitmond�an hangzott a nevem.
- E-li-as Ca-net-ti? - ism�telte el az apja k�rd�n, a hangokat �zlelgetve.
Elmondta m�g n�h�nyszor, csak �nmag�nak, a sz�tagokat tiszt�n elk�l�n�tve
egym�st�l. Az � sz�j�ban megsz�p�lt a nevem, jelent�ss� v�lt. K�zben nem n�zett
r�m, maga el� r�vedt, mintha a nevem val�s�gosabb volna n�lam, s m�lt� r�, hogy
jobban megismerje. Ebben az �nekl� hanghordoz�sban �gy hangzott nekem a nevem,
mint valami sosem hallott, k�l�n�s idegen sz�. El�mulva figyeltem. Nagylelk�en
m�rlegelte n�gyszer-�tsz�r is, �s olyan gonddal, hogy m�r-m�r m�rlegs�lyok
cs�rren�s�t v�ltem hallani. Aggodalmat m�gsem �reztem: �lie apja nem b�r� volt.
Tudtam, megtal�lja a nevem �rtelm�t �s s�ly�t; �s amikor megtal�lta, feln�zett,
�s megint r�m mosolygott.

�gy �llt ott, mintha azt akarn� mondani: j� ez a n�v; csak nem volt nyelv,
amelyen ki tudta volna fejezni. Az arc�r�l olvastam le, �s m�lys�ges szeretetet
�reztem ir�nta. �lmomban sem mertem volna ilyennek k�pzelni �t. B�rgy� fi�t�l
is, sunyi fiv�r�t�l is egy vil�g v�lasztotta el, csak m�sik fia, az �r�s �r�k�lt
valamit a tart�s�b�l, de az nem volt jelen, a sok cukor k�z�tt nem is lett volna
sz�m�ra hely. �lie v�rta, hogy mondok valamit, de egy �rva sz�t sem tudtam
kiny�gni, amit leford�thatott volna. Teljess�ggel megn�multam, a tisztelett�l,
de tal�n az�rt is, nehogy megt�rjem a nevem dallam�b�l t�madt t�nd�ri var�zst.
�gy �lltunk egym�ssal szemben hossz� pillanatokig. B�rcsak meg�rten�, mi�rt nem
tudok sz�lni, b�rcsak az �n szemem is nevetni tudna, mint az �v�! Most
megal�z�nak �reztem, hogy �lie tolm�csoljon nekem, meg azt�n nem is sz�letett
m�g a f�ld�n olyan tolm�cs, aki ehhez az emberhez m�lt� volna.

�lie apja t�relmesen v�rt, mik�zben �n kitart�an hallgattam. V�g�l valami enyhe
bossz�s�gf�le felh�zte be a homlok�t, majd arabul egy mondatot mondott a fi�nak,
amit az csak n�mi haboz�s ut�n tolm�csolt.

- Ap�m eln�z�s�t k�ri, hogy most el kell mennie.

B�lintottam, � pedig a kez�t ny�jtotta. �gy mosolygott, mint akit h�v a

k�nyszer� k�teless�g; bizony�ra valami �zlet. Majd elford�totta r�lam a
tekintet�t, �s kiment az �zletb�l.

V�rtam m�g n�h�ny pillanatig, azt�n �lie-vel egy�tt �n is az utc�ra mentem.

Megmondtam neki, mennyire tetszett nekem az apja.

- Nagy tud�s - felelte roppant tisztelettel, �s a bal keze sz�tt�rt ujjait

hosszan �s kifejez�en a magasba emelte. - Eg�sz �jszaka olvas.

Ett�l a napt�l fogva �lie-nek nyert �gye volt n�lam. Nem volt olyan apr�-csepr�
terhes k�v�ns�ga, amelyet buzg�n ne teljes�tettem volna, mert ennek a nagyszer�
embernek volt a fia. Kicsit m�g sajn�ltam is, hogy nem k�v�n t�bbet, most
ugyanis b�rmire r� tudott volna m�r venni. H�rom angol nyelv� levelet kapott,
amelyek egekig magasztalt�k �lie szorgalm�t, megb�zhat�s�g�t �s becs�letess�g�t,
s�t, a munk�ban val� n�lk�l�zhetetlens�g�t is. Simon, az �ccse, akit nem is
ismertem, m�s t�ren t�nt ki nem kev�sb� derekas tulajdons�gokkal. A fiv�rek
Mellah-beli c�m�t pedig nem eml�tett�k.

A leveleken sz�llod�nk neve d�szlett. Mindh�rmat fekete �s f�ltehet�en �r�k

tint�val amerikai bar�tom �rta al�. Mindezek betet�z�sek�nt m�g az egyes�l
�llamokbeli c�m�t �s �tlevel�nek a sz�m�t is odabiggyesztette. �lie szinte
gyanakodni kezdett a nagy boldogs�gt�l, mikor a leveleknek ez a r�sz�t is
megmagyar�ztam neki.

K�z�lte velem, hogy apja megh�vott purimra: t�ltsem vel�k csal�di k�rben az
�nnepet. Sz�vb�l megk�sz�ntem, de nem fogadtam el a megh�v�st. Elk�pzeltem,
milyen csal�d�st okozn�k az apj�nak azzal, hogy nem ismerem az �si szok�sokat.
Sok mindent rosszul csin�ln�k, �s az im�kat is �gy mondan�m, mint aki sosem
im�dkozik. Sz�gyelltem magam az �regember el�tt, akit �gy szerettem, �s meg
akartam �vni att�l, hogy miattam b�nk�dj�k. Er�t vettem magamon, �s
elfoglalts�gomra hivatkozva kit�rtem a megh�v�s el�l, hab�r tudtam, hogy t�bb�
nem tal�lkozom vele. Tal�lkoztunk egyszer, s ez nekem el�g.

MESEMOND�K �S �R�STUD�K
Legnagyobb k�z�ns�g�k a mesemond�knak van. K�r�l�tt�k k�pz�dik a legs�r�bb �s
leg�llhatatosabb embergy�r�. Az el�ad�sok terjedelmesek, az el�ad� k�r�l a
hallgat�k a f�ldre kuporodnak �s nem kelnek fel egyhamar. M�sok �llva egy k�ls�
k�rt alkotnak; ezek is alig mozdulnak, �h�tatos figyelemmel cs�ggnek a mesemond�
ajk�n s minden mozdulat�n. Megesik, hogy k�t mesemond� �ll a k�z�pen, egyszer az
egyik, m�sszor a m�sik mes�l. Szavuk messzir�l hangzik, �s tov�bb leng a
leveg�ben, mint a k�z�ns�ges emberek�. Engem is, aki pedig mit sem �rtettem az
eg�szb�l, mindig meg�ll�sra k�sztettek ezek a szavak, mihelyt hall�t�volukba
�rtem. Szavak, amelyeknek sz�momra nem volt jelent�se, lend�letes �s t�zes
szavak, de aki mondta �ket, az tiszt�ban volt az �rtelm�kkel, b�szke volt r�juk.
Ezeknek a szavaknak hat�rozott rendje, saj�tos ritmusa volt, s ez valahogy olyan
jelent�ss� tette �ket. Valah�nyszor a besz�l� megakadt, a folytat�s ann�l
er�teljesebben �s fennk�ltebben hatott. Egyes szavakban �nnep�lyess�get �reztem,
m�sokban az alattomos sz�nd�kot. Hi�s�gomat legyezgett�k ezek a szavak, mintha
k�l�n engem illetn�nek; m�skor vesz�lyt szimatoltam. Mindenhat� volt a
mesemond�: a legs�lyosabb sz� pontosan addig sz�llt, ameddig � akarta. A
hallgat�s�g k�r�l mozg�sban volt a leveg�; �s aki oly keveset �rtett, mint �n, a
hallgat�k feje f�l�tt �rezte az �let l�ktet�s�t.

A mesemond�k felt�n� �lt�zet�kkel adtak s�lyt szavaiknak. Viselet�k mindig

el�t�tt a hallgat�k�t�l. Kedvelt�k a d�szesebb anyagokat; egyik-m�sik k�k vagy
barna b�rsonyban jelent meg. El�kel�, de meseszer� l�nyeknek hatottak. A
k�r�l�tt�k lev�ket ritk�n m�ltatt�k pillant�sra; h�seikre, figur�ikra n�ztek. Ha
olykor m�gis r�t�vedt a tekintet�k valakire, aki csak egyszer�en ott volt, az
hom�lyosan k�telkedni kezdhetett �nmaga l�t�ben. Az idegent egy�ltal�n nem
tekintett�k jelenval�nak, k�v�l esett szavaik hat�k�r�n. Kezdetben nem is
akartam elhinni, hogy oly kev�ss� �rdeklem �ket, t�l szokatlan volt ahhoz, hogy
igaz lehessen. �gy h�t felt�n�en sok� maradtam, mikor pedig m�s hangok fel�
vonzott volna ez a hangokban olyannyira gazdag t�r, �m figyelemre akkor sem
m�ltattak, mid�n a sz�les embergy�r�ben m�r-m�r otthonosan �reztem magam. A
mesemond� term�szetesen l�tott, de b�vk�r�n bel�l is idegen maradtam neki, hisz
nem �rtettem.

Gyakran sok�rt nem adtam volna, ha �rtem �ket, s b�zom benne, hogy elj�n m�g a
nap, mikor �rdem�k szerint m�ltathatom ezeket a v�ndor mesemond�kat. De egyben
�r�ltem is, hogy nem �rtem �ket. Megmaradtak sz�momra az �si �s �rintetlen �let
rezerv�tum�nak. Nyelv�k �ppoly fontos volt nekik, mint nekem a magam�. A sz�
volt a t�pl�l�kuk, �s senki sem vehette volna r� �ket, hogy jobb t�pl�l�kra
cser�lj�k. B�szke voltam r�, hogy szavuknak ilyen hatalma van a vel�k egy
nyelvet besz�l�kre. Id�sebb �s n�lam kiv�l�bb fiv�reimet l�ttam benn�k. Boldog
pillanataimban �gy sz�ltam magamban: �n is magam k�r� gy�jthetek embereket,
akiknek mes�lek; engem is meghallgatnak. Ahelyett azonban, hogy helyr�l helyre
v�ndoroln�k, sohasem tudva, kikre lelek �s kinek a f�le ny�lik meg sz�momra, s
az elbesz�l�sem ir�nti vak bizalomra hagyatkozn�k, eljegyeztem magam a pap�rral.
�gy h�t asztalok �s ajt�k oltalm�ban �lek mint kishit� �lmodoz�, �k pedig a piac
forgatag�ban, sz�z �s sz�z, naponk�nt v�ltoz� idegen arc k�z�tt, hideg �s
f�l�sleges tud�s terhe n�lk�l, k�nyvekt�l, becsv�gyt�l �s hi� tekint�lyt�l
menten. A mi �g�v�nkben ritk�n �reztem j�l magam olyanok k�zt, akik az
irodalomnak �lnek. Megvetettem �ket, mert �nmagamban vetek meg valamit, �s azt
hiszem, ez a valami a pap�r. Itt egyszerre k�lt�k k�zt tal�ltam magam, akikre
fel tudtam n�zni, mert soha egyetlen szavuk sem olvashat�.

�m a k�zvetlen k�zel�kben, ugyanazon a v�s�rt�ren kellett r�d�bbennem, hogy

mennyire v�tkeztem a pap�r ellen. A mesemond�kt�l alig n�h�ny l�p�snyire volt az
�r�stud�k helye. Nagy cs�ndess�g vette �ket k�r�l, ez volt a Dzsema el Fna
legcsendesebb r�sze. Az �r�stud�k nem vert�k dobra a tud�sukat. Nyugodtan �ltek,
kis v�zna emberek, el�tt�k az �r�kell�kek, �s sosem keltett�k az a l�tszatot,
hogy �gyfelekre v�rnak. Ha f�l is pillantottak, minden k�l�n�sebb k�v�ncsis�g
n�lk�l n�ztek r�m, �s azon nyomban el is ford�tott�k a tekintet�ket. Padjaik
n�mi t�vols�gban �lltak egym�st�l, hogy egyikt�l ne lehessen �thallani a
m�sikhoz. A szer�nyebbek vagy tal�n a r�gim�dibbak, a f�ld�n kuporogtak. Itt,
ebben a meghitt vil�gban elm�lkedtek vagy �rtak, a t�r tombol� zsivaj�ban, s
m�gis elszigetelve t�le. �gy tetszett, az emberek bizalmas panaszaikkal
fordulnak hozz�juk, �s minthogy mindez a nyilv�noss�g el�tt t�rt�nt, az eg�sz
valami t�n�keny jelleget �lt�tt. Szinte alig voltak jelen, csak egy valami
sz�m�tott: a pap�r halk m�lt�s�ga.

F�k�nt mag�nyos f�rfiak kerest�k fel �ket, n�ha p�rok. Egy �zben k�t
elf�tyolozott n�t l�ttam az �r�stud�k el�tti padon �lni, alig �szrevehet�en
mozgott az ajkuk, mik�zben az �r�stud� b�logatott �s szinte ugyanolyan
�szrev�tlen �rt. M�skor egy felt�n�en b�szke �s tekint�lyes csal�dra lettem
figyelmes. N�gyen voltak, k�t kis padon foglaltak helyet az �r�stud� k�r�l. Az
apa id�s, er�teljes, gy�ny�r� termet� berber volt, arc�n a tapasztalts�g �s
b�lcsess�g minden jegye. Megpr�b�ltam elk�pzelni az �letnek olyan helyzet�ben,
ahol ne �lln� meg a hely�t, de hasztalanul. Elj�tt h�t, egyed�li
tan�cstalans�g�ban, mellette az asszonya, testtart�s�ban ugyanaz a m�lt�s�g,
f�tyolozott arc�b�l csak hatalmas, szurokfekete szeme l�tszott, �s a padon
egym�s mellett k�t fiatal l�nyuk, ugyancsak f�tyolban. Mind sz�legyenesen �s
nagyon �nnep�lyesen �ltek.

Az �r�stud�, valamennyi�kn�l alacsonyabb, elfogadta tiszteletad�sukat.

Arcvon�sai tapintatos figyelemr�l �rulkodtak, �s ez �ppoly szemmel l�that� volt,
ak�r a csal�d �letreval�s�ga. Meglehet�s k�zelr�l figyeltem �ket, an�lk�l hogy
egyetlen hangot hallottam, egyetlen gesztust �szleltem volna. Az �r�stud�
voltak�ppen m�g hozz� sem fogott a munk�j�hoz. Nyilv�n meghallhatta, mir�l is
van sz�, �s �ppen azon t�prengett, hogyan �ntse form�ba. A csoport oly
�sszeforrottnak l�tszott, mintha a r�sztvev�k mindig ismert�k volna egym�st, �s
�r�kt�l fogva �ln�nek egy�tt.

F�l sem mer�lt bennem a k�rd�s, hogy vajon mi�rt j�hettek ide, annyira egy�v�
tartoztak, �s csak sokkal k�s�bb kezdtem gondolkodni r�la, mikor m�r nem is
voltam a t�ren. Val�ban, mi lehetett az, ami egy eg�sz csal�d jelenl�t�t tette
sz�ks�gess� az �r�stud� el�tt?

KENY�RV�S�R
Est�nk�nt, mikor bes�t�tedett, kij�rtam a Dzsema el Fna azon r�sz�re, ahol az
asszonyok kenyeret �rulnak. Hossz� sorban �ltek a f�ld�n, annyira elf�tyolozva,
hogy csak a szem�k l�tszott. Mindegyik�k el�tt kend�vel letakart kos�r, a kend�n
n�h�ny lapos, kerek keny�r, v�s�rra kirakva. Nagyon lassan haladtam el el�tt�k,
szem�gyre vettem az asszonyokat meg a kenyereiket. T�bbnyire �rett asszonys�gok
voltak, form�jukban eml�keztetett valami a kenyer�kre. Illatuk az orromba
sz�llt, �s ugyanakkor elfogtam a fekete szemek pillant�s�t. Egyik sem siklott �t
rajtam, mindegyik asszony idegent l�tott bennem, aki az�rt j�tt, hogy kenyeret
vegyen, nekem azonban eszemben sem volt, mert �r�gyet kerestem, hogy
v�gigmehessek a sor el�tt.

N�ha egy-egy fiatalasszony is �lt k�z�tt�k; a kenyere t�l kereken hatott, mintha
nem is � csin�lta volna, �s tekintete is m�s volt. De ak�r �reg, ak�r fiatal,
egyik sem volt sok�ig t�tlen. Id�nk�nt egy-egy cip�t vettek a jobb kez�kbe,
k�nnyed�n a leveg�be dobt�k, elkapt�k, emelgett�k kicsit, mintha m�rlegeln�k,
n�h�nyszor r�paskoltak, majd a cir�gat�sok ut�n visszatett�k a t�bbi k�z�. A
cip� frissess�g�vel, s�ly�val, illat�val magamag�t k�n�lta. Volt valami puc�r �s
cs�b�t� ezekben a kenyerekben, ami a ser�ny asszonykezekt�l �radt �t r�juk, mert
az asszonyoknak a szem�k�n k�v�l csak a kez�k volt fedetlen. "Ezt tudom magamb�l
adni neked, vedd a kezedbe, az eny�mben volt."

Mer�sz tekintet� f�rfiak mentek el el�tt�k, �s ha egyiknek megakadt a szeme

valamelyik cip�n, kez�be vette. Jobb k�zzel k�nnyed�n feldobta, majd �jra
elkapta, l�b�lta egy kicsit, mintegy m�rlegserpeny�t form�lva tenyer�b�l, azt�n
hallhat�an megpaskolgatta, �s ha t�l k�nny�nek tal�lta, vagy egy�b okb�l nem
nyerte meg a tetsz�s�t, visszatette a t�bbi k�z�. De el�fordult, hogy
megtartotta, ilyenkor szinte �rezni lehetett, amint a cip� b�szkes�g�ben m�g
k�l�nlegesebb illatot �raszt mag�b�l. A f�rfi bal kez�vel eg�szen kicsi
p�nzdarabot vett el� a k�penye al�l, val�s�ggal elt�nt a keny�r tereb�lyess�ge
mellett, �s odadobta az asszonynak. Majd a cip�t elt�ntette a k�penye alatt -
l�tni sem lehetett m�r, hol volt -, �s a f�rfi elt�vozott.

A R�GALOM
A koldul� gyerekek legsz�vesebben a "Kutubiya" �tterem k�zel�ben �csorogtak. Ide
j�rtunk mindannyian eb�delni �s vacsor�zni, �s tudt�k, hogy nem ker�lhetj�k el
�ket. A j� h�rnev�re k�nyes �tterem sz�m�ra a gyerekek nem jelentettek valami
k�v�natos �kess�get. A tulajdonos elkergette �ket, ha az ajt� k�zel�be
mer�szkedtek. �gy h�t jobbnak l�tt�k a szemben lev� sarkot v�lasztani, s amint
megl�tt�k, hogy kisebb csoportokban, h�rmas�val-n�gyes�vel eb�delni j�v�nk,
gyorsan k�r�lvettek minket.

Az ismer�sebbek, akik h�napok �ta a v�rosban �ltek, unt�k m�r az adakoz�st, �s

igyekeztek ler�zni a gyerekeket. M�sok habozva b�r, de adtak; ismer�seik el�tt
sz�gyellt�k ez a "gyenges�g�ket". Elv�gre meg kellett tanulni, hogyan kell itt
�lni, �s ebben a letelep�lt franci�k mutattak j� vagy rossz p�ld�t - ahogy
vessz�k: koldusok kedv��rt elvb�l sosem ny�ltak a zseb�kbe, �s ez a lelki
p�nc�lozotts�g m�g anyagi el�nnyel is j�rt. �n m�g kezd� voltam a v�rosban, ha
�gy tetszik: fiatal. Nem �rdekelt, mit gondolnak r�lam. Tartsanak
t�kkel�t�ttnek, �n szerettem ezeket a gyerekeket.

Boldogtalan voltam, ha t�rt�netesen elszalasztottak, �s magam kerestem �ket,

an�lk�l hogy ezt az orrukra k�t�ttem volna. Szerettem eleven gesztusaikat; amint
apr� ujjacsk�ikkal a sz�jukra mutogatnak �s k�zben siralmas k�ppel ny�sz�rgik:
manger, manger[12]; szerettem, ahogy le�rhatatlanul szomor� arcokat v�gtak,
mintha az �hs�gt�l �s gyenges�gt�l azon nyomban �ssze akarn�nak esni. Szerettem
az adom�ny nyom�n kit�r� f�ktelen j�kedv�ket, ahogy kez�kben a nyomor�s�gos kis
zs�km�nnyal sz�lsebesen, kacagva elsz�guldottak: arcuk hihetetlen �talakul�s�t,
amint haldokl�b�l egy csap�sra �dv�z�ltt� v�ltak. Szerettem apr�bb
csalafintas�gaikat, ahogy csecsem�ket ny�jtogattak fel�m, �s azok kicsinyke,
szinte m�g �rz�ketlen kezecsk�it az orrom al� dugt�k. "Neki is, neki is, manger!
manger!", rim�nkodtak, hogy megkett�zz�k az adom�nyt. Sokan voltak, �s �n
igyekeztem igazs�gos lenni, term�szetesen m�gis akadtak k�zt�k kedvenceim,
olyanok, akiknek sz�p �s eleven arc�ban nem gy�ztem eleget gy�ny�rk�dni.
K�vettek eg�szen az �tterem k�sz�b�ig, az �n oltalmam alatt biztons�gban �rezt�k
magukat. Tudt�k, hogy j�akar�juk vagyok, �s rendk�v�l vonzotta �ket a sz�mukra
tilos mesebeli hely k�zels�ge, ahol olyan sokat esznek.
A kerek fej�, kopasz, l�gypap�rszem� francia tulajdonosnak, aki t�rzsvend�geire
j�indulat� meleg pillant�sokat is tudott vetni, cs�ppet sem volt �ny�re a
koldul� gyerekeknek ez a k�zeled�se. Nem valami finoman festettek rongyaikkal.
J�l �lt�z�tt vend�gei hadd rendelj�k meg zavartalanul a dr�ga �teleket, minek
�ket folyv�st �hs�gre �s tetvekre eml�keztetni. Mikor kinyitottam az ajt�t, �s �
t�rt�netesen a k�zelben l�v�n egy pillant�st vetett a kinti gyerekhadra,
kelletlen�l cs�v�lta a fej�t. Minthogy azonban a tizen�t tag� angol csoporthoz
tartoztam, akik napj�ban k�tszer n�la �tkezt�nk, nem mert sz�lni, hanem kedvez�
alkalomra v�rt, amikor jovi�lis ir�ni�val int�zheti el az �gyet.

Egyik d�lben, amikor nagyon fullaszt� volt a meleg, nyitva hagyt�k az �tterem
ajtaj�t, hogy n�mi friss leveg� j�jj�n be. K�t bar�tommal �ppen akkor
abszolv�ltuk a gyerekek roham�t, le�lt�nk egy szabad asztalhoz a nyitott ajt�
k�zel�ben. A gyerekek ott maradtak az ajt� k�zel�ben, ahonnan szemmel tudtak
tartani minket. Folytatni akart�k vel�nk a bar�tkoz�st, �s tal�n azt is
szerett�k volna l�tni, mi mindent esz�nk. Mindv�gig n�maj�t�kokkal
sz�rakoztattak minket, amelyb�l l�tni val� volt, hogy bajuszaink roppant
megnyert�k a tetsz�s�ket. Egy tal�n t�z�ves kisl�ny, valamennyi�k k�zt a
legb�josabb, aki m�r r�g �szrevette, hogy kedvelem, �lland�an az ajka �s orra
k�zti kis fel�letre mutogatott, �s k�t ujj�val k�pzeletbeli bajusz�t
huzig�lta-p�d�rgette. Mindezt hangos nevet�s k�s�ret�ben, a t�bbiek pedig vele
kacagtak.

A tulajdonos odaj�tt az asztalunkhoz, hogy felvegye a rendel�st, �s megl�tta a

nevet� gyerekeket.

- Milyen j�l adja m�r a kis kokottot! - jegyezte meg sug�rz� k�ppel. S�rtett ez
a r�galmaz�s, tal�n nem is akartam elhinni, hiszen sz�vb�l kedveltem a kis
koldusaimat, ez�rt �rtatlanul megk�rdeztem:

- Ugyan, ebben a korban?

- Tudja - v�laszolta -, hogy �tven frank�rt b�rmelyiket megkaphatja? Ak�rmelyik

azonnal felj�n a szob�j�ba.

Nagyon fel voltam h�borodva, �s �lesen tiltakoztam: - Nem l�tezik, ez

lehetetlen.

- �n nem tudja, mi folyik itt - mondta a tulajdonos. - N�zze csak meg egy kicsit
k�zelebbr�l Marr�kes �jszakai �let�t. �n m�r r�g �lek itt. Mikor el�sz�r j�rtam
erre a h�bor� alatt, m�g leg�nyember voltam - fut�, de �nnep�lyes pillant�st
vetett �regecske feles�g�re, aki szok�sa szerint a p�nzt�rban �lt -, n�h�ny
bar�tommal v�gigcsin�ltunk mindent. Egyszer elvezettek minket egy h�zba, de
alighogy le�lt�nk, m�ris eg�sz t�meg meztelen kisl�ny vett k�r�l minket. A
l�bunk el� kuporogtak, mindenfel�l hozz�nk t�rleszkedtek, nem voltak nagyobbak,
mint azok ott kint, n�melyik m�g kisebb.

Hitetlenkedve cs�v�ltam a fejem.

- Nem volt semmi, amit ne lehetett volna megkapni. �lt�k a vil�gunkat, nem
mondom, sokszor j�kat is mulattunk. Egyszer egy �ri�si eset�nk volt, ezt
hallgass�k meg. H�rman voltunk, h�rom j� bar�t. Egyik�nk szob�ra ment egy
Fatm�val - Fatm�nak nevezik megvet�en a franci�k a bennsz�l�tt n�ket - , de az
nem egy ilyen gyerekl�ny volt, mi meg ketten kintr�l egy lyukon kereszt�l
bekukucsk�ltunk a szob�ba. El�bb hosszan alkudozott vele, majd mikor megegyeztek
az �rban, odaadta neki p�nzt. A n� egy �jjeliszekr�nybe tette, az �gya mellett.
Azt�n eloltotta a l�mp�t, �s egy�tt lefek�dtek. Mi kintr�l mindent l�ttunk.
Amint s�t�t lett, egyik�nk beosont a kamr�ba, �s nagyon halkan az
�jjeliszekr�nyhez k�szott. �vatosan beny�lt a fi�kba, �s m�g azok ketten
egym�ssal voltak elfoglalva, visszavette a p�nzt. Azt�n gyorsan visszalop�dzott,
�s mind a ketten elillantunk. Nemsok�ra megj�tt a bar�tunk is. K�pzelhetik,
mekkor�t nevett�nk! Ingyen volt a Fatm�n�l. De nem ez volt az egyetlen
cs�nytev�s�nk.

El tudtuk k�pzelni, mivel teli torokkal hahot�zott, csak �gy r�zta a nevet�s, �s
k�zben sz�lesre t�totta a sz�j�t. Eddig f�l sem t�nt, hogy ilyen nagy sz�ja van,
�gy m�g nem l�ttuk soha. M�skor n�mi m�lt�s�ggal j�rt-kelt a vend�gl�j�ben,
illemtud�an �s tart�zkod�an vette fel a t�rzsvend�gek rendel�s�t, mintha neki
teljesen mindegy volna, mit k�rnek. Mikor valamilyen �telt aj�nlott, sohasem
volt tolakod�, �gy tett, mintha csakis a vend�g jav�t tartan� szem el�tt. Ma
minden tart�zkod�s�t elvetette, harsogva nevetett a saj�t t�rt�net�n. �let�nek
nyilv�n pomp�s id�szaka lehetett; egyvalamit tett csup�n, ami szokott
viselked�s�re eml�keztetett. Mik�zben mes�lt, egy pinc�r j�tt az asztalunkhoz.
Goromb�n elk�ldte valami megb�z�ssal, hogy ne hallja, miket mond nek�nk.

Mi azonban angolsz�szokk� dermedt�nk. K�t bar�tomon, akik k�z�l az egyik

�j-angliai volt, a m�sik angol, �s rajtam, aki tizen�t �ve k�zt�k �lek, ugyanaz
az undor �s megvet�s vett er�t. Mi is �ppen h�rman voltunk, t�l j�l ment a
sorunk, �s tal�n valamik�pp felel�snek �rezt�k magunkat a m�sik h�rom�rt, akik
egy�ttes er�vel ellopt�k egy szerencs�tlen bennsz�l�tt n� kereset�t. � azonban
sug�rz� arccal �s b�szk�n k�rkedett vele, csak a j� tr�f�t l�tta az eg�szben, �s
akkor sem apadt a lelkesed�se, mikor mi savany� mosollyal zavartan b�logattunk.

Az ajt� m�g mindig t�rva volt, kint a gyerekek v�rakoz�ssal telve t�relmesen
�lldog�ltak. �rezt�k, hogy a tulajdonos elbesz�l�se alatt nem fogja elkergetni
�ket. Arra gondoltam, hogy mennyire nem tudnak r�la semmit. �, aki olyan m�ly
megvet�ssel kezeli ezeket a gyerekeket, a szem�nk l�tt�ra v�lt megvetend�v�.
Ak�r r�galom volt, amit r�luk mondott, ak�r igaz, b�rmit tettek a kis koldusok,
m�lyen alattuk �llt, �s magamban csak azt k�v�ntam, b�rcsak l�tezn�k olyan
�t�l�sz�k, ahol az � k�zbenj�r�sukra lenne utalva.

A SZAM�R V�GYA
�jszakai s�t�imr�l, amiket a v�rosban tettem, a Dzsema el Fn�n kereszt�l szoktam
hazat�rni. K�l�n�s �rz�s volt �tmenni a csaknem n�ptelenn� v�lt t�ren. Sehol
akrobat�k �s t�ncosok, sem k�gy�b�v�l�k �s t�znyel�k. Egy emberke kuporgott
egymag�ban a f�ld�n, el�tte eg�szen apr� toj�sokkal teli kos�r. K�zel s t�volban
semmi. Itt-ott acetil�nl�mp�k �gtek, az eg�sz t�ren �rzett a szaguk. A
lacikonyh�sok b�d�iban �ld�g�lt m�g egy-k�t f�rfi a leves�t kanalazva. Oly
mag�nyosnak l�tszottak, mintha nem volna hov� menni�k. K�zben a t�r sz�l�n
emberek �jszak�ztak. Sokan fek�dtek m�r, kab�tjuk csukly�j�t a fej�kre h�zva, a
legt�bbje �sszekuporodva. Moccan�s n�lk�l aludtak, szinte el sem hitte az ember,
hogy valami l�legzik a s�t�t csukly�s k�penyek alatt.

Egy �jszaka hatalmas, s�r� embergy�r�t l�ttam a t�r kell�s k�zep�n, az

acetil�nl�mp�k k�l�n�s vil�g�ban. Az arcukra �s alakjukra vetett �les
l�mpaf�nyben s�t�t �rny�kok valami kegyetlen �s k�s�rteties jelleget �lt�ttek.
K�t n�pi hangszer j�t�k�t hallottam, meg egy f�rfi hangj�t, aki valakihez nagy
h�vvel besz�l. Mikor k�zelebb l�ptem, �s r�st tal�ltam, amelyen �t bel�ttam a
k�rbe, k�z�pen egy �ll� f�rfit vettem �szre, kez�ben bottal, amint noszogat�
k�rd�sekkel gy�tri a szamar�t.

A szam�r a v�ros valamennyi nyomorult szamara k�zt a legnyomorultabb volt.

Csontjai kimeredtek, teljesen ki volt �hezve, sz�re megkopott, biztos, hogy a
legcsek�lyebb terhet sem b�rta volna el. Nem �rtettem hogyan tud egy�ltal�n
meg�llni a l�b�n. A f�rfi furcsa p�rbesz�det folytatott vele. R� akarta venni
valamire. Mikor a szam�r cs�k�ny�s maradt, k�rd�seket tett fel neki, �s minthogy
az nem volt hajland� v�laszolni, a megvil�g�tott emberek hangosan nevettek.
Tal�n valami t�rt�netet adtak el�, amelyben a szam�rnak is megvolt a maga
szerepe. T�m�rdek sz�szapor�t�s ut�n ugyanis a b�s �llat elkezdett nagyon lassan
a zene �tem�re forogni. A bot k�zben v�ltozatlanul suhogott f�l�tte. A f�rfi
egyre szapor�bban �s hangosabban besz�lt, val�s�ggal tombolt, hogy mozg�sban
tartsa a szamarat, �m a szavai r�m �gy hatottak, mintha maga is valami komikus
figur�t alak�tana. A muzsika csak sz�lt, folyton-folyv�st, a f�rfiak egyszer�en
nem tudt�k abbahagyni a nevet�st, �s �gy festettek, mint egy rak�s ember- vagy
szam�rev� kannib�l.

Csak r�vid ideig maradtam, �gy nem tudom elmondani, mi t�rt�nt ezut�n. Iszonyom
er�sebb volt a k�v�ncsis�gn�l. R�g sz�vembe z�rtam m�r a v�ros szamarait.
L�pten-nyomon alkalmam volt felh�borodni azon, hogy b�nnak vel�k, �s teljesen
tehetetlen voltam. De ilyen sz�nalmas teremtm�ny nem ker�lt m�g soha a szemem
el�, �s �tban hazafel� azzal pr�b�ltam magam megnyugtatni, hogy az �jszak�t
biztosan nem �li t�l.

M�snap szombat volt, �s m�r kora reggel kimentem a Dzsem�ra. Egyik

legforgalmasabb napja volt. A n�z�kkel, mutatv�nyosokkal, mindenf�le kosarakkal,
b�d�kkal telezs�folt t�ren nem egyk�nnyen t�rtem utat. El�rkeztem a helyre, ahol
el�tte val� �jjel a szamarat l�ttam. Odan�ztem, �s nem hittem a szememnek:
megint ott �llt. Egymag�ban. Alaposan szem�gyre vettem, nem lehetett t�ved�s, �
volt az. Gazd�ja a k�zelben b�k�sen terefer�lt. K�r�l�tt�k m�g nem volt
embergy�r�. Nem voltak itt a muzsikusok, az el�ad�s m�g nem kezd�d�tt el. A
szam�r ugyan�gy �llt, mint el�tte val� �jjel. Sz�re a f�nyes naps�t�sben m�g
kopottabbnak tetszett. Nyomorultabbnak, ki�hezettebbnek �s v�nebbnek l�ttam.

Hirtelen a h�tam m�g�tt �reztem valakit, �s szenved�lyes szavak �t�tt�k meg a

f�lemet, amelyeket azonban nem �rtettem. Megfordultam, �s egy pillanatra szem
el�l t�vesztettem a szamarat. A f�rfi, aki kiab�lt, a t�megben k�zvetlen�l m�g�m
furakodott, kider�lt azonban, hogy valaki m�st fenyeget, nem engem. Megint a
szam�r fel� fordultam.

Nem mozdult el a hely�r�l, de m�r nem ugyanaz a szam�r volt. K�t h�ts� l�ba k�zt
ugyanis v�ratlanul, ferd�n el�re, f�lelmetesen nagy h�mtag cs�gg�tt. Er�sebb
volt a botn�l, mellyel az �jszaka fenyegett�k. A par�nyi id� alatt, m�g
megfordultam, hihetetlen v�ltoz�s t�rt�nt vele. Nem tudom, mit l�thatott, mit
hallhatott, vagy minek vehette szag�t. Nem tudom, mi juthatott az esz�be. De
ebben a szinte �sszerogy�, nyomorult, gyenge, kiv�nhedt teremtm�nyben, amely m�r
csak cs�k�ny�s dial�gusokra volt j�, amellyel komiszabbul b�ntak, mint egy
marr�kesi szam�rral, ebben a semmin�l is semmibb, h�s n�lk�li, er�tlen, sz�r�t
vesztett �l�l�nyben m�g annyi v�gy volt, hogy puszta l�tv�nya elfeledtette velem
a nyomor�s�g�t. Sokszor gondolok r�. �s arra, mi minden volt m�g benne, mikor �n
m�r nem l�ttam. K�v�nom minden szenved�nek az � v�gy�t a nyomor�s�gban.

SEHEREZ�DE
Madame Mignon volt a Seherez�de nev� kis francia b�r tulajdonosa. Ez a b�r az
egyetlen eg�sz �jjel nyitva tart� lok�l Medin�ban. N�ha teljesen n�ptelen,
m�skor k�t-h�rom vend�g �ld�g�l benne. De mikor tele volt, f�leg �jjel k�t-h�rom
�ra k�r�l, minden sz�t lehetett hallani, amit a t�bbiek mondtak, �gy azt�n
mindenkivel besz�dbe elegyedett az ember. A helyis�g ugyanis nagyon kicsi volt,
s mihelyt h�szan ott �ltek vagy �lltak benne, �gy tetszett, mintha mindj�rt sz�t
akarna d�lni.

K�zvetlen�l a sarkon t�l volt a t�r, a Dzsema el Fna, alig t�z l�p�sre a b�rt�l.
Nagyobb ellent�tet elk�pzelni sem lehet. K�rben a t�ren rongyokba bugyol�lt
nyomorg�k hevertek a f�ld�n �s aludtak. Sokszor annyira beolvadtak a t�rbe, hogy
vigy�zni kellett, nehogy r�juk l�pj�nk. Aki ebben az id�ben errefel� �csorgott
vagy j�rk�lt, gyan�s volt, okosabbnak l�tszott kiker�lni. A Dzsema
tulajdonk�ppeni �lete m�r r�ges-r�g v�get �rt, mikor a kis b�r� elkezd�d�tt. Aki
ide j�rt, eur�painak l�tszott. Franci�k, amerikaiak, angolok. Arabok is
ben�ztek; de vagy eur�pai m�don voltak �lt�zve, vagy maguk is ittak, �s ez
egyed�l, legal�bbis az � szem�kben, modernn� vagy eur�paiv� tette �ket. Az
italokat nagyon dr�g�n m�rt�k, csak j�m�d� arabok mer�szkedtek be. Akik
rongyaikban a t�ren fek�dtek, azoknak semmij�k, vagy j�, ha k�t frankjuk volt. A
Seherez�de vend�gei sz�zh�sz frankot fizettek egy kupica konyak�rt, �s gyorsan
egym�s ut�n t�bbet felhajtottak. A t�ren, miel�tt �ji �lm�ba mer�lt, arab
muzsik�hoz szokott az ember f�le, a r�di� hangosan b�mb�lt minden lok�lb�l,
amely tet�t mondhatott a mag��nak. A b�rban csak eur�pai t�nczene sz�lt, de
halkan, �s aki ide bel�pett, el�kel�nek �rezte mag�t. Madame Mignon gondoskodott
a legfrissebb sl�gerekr�l. B�szke volt lemezeire, �s �ltal�ban minden h�ten
egyszer �jabb halom, azon meleg�ben v�s�rolt lemezzel jelent meg a lok�lban.
Lej�tszotta t�rzsvend�geinek, �l�nken �rdekelte �t a fogyaszt�k egy�ni �zl�se.

Sanghajban sz�letett, francia ap�t�l �s k�nai any�t�l. A szeme eredetileg ferde

metsz�s� volt, de egyenesre oper�ltatta, �gyhogy k�nais�g�b�l nem sok maradt.
K�nai anyj�b�l azonban sosem csin�lt titkot. M�s francia gyarmatokon �lt,
miel�tt Marokk�ba ker�lt volna, n�h�ny �vet Dual�ban t�lt�tt. Minden n�ppel
szemben voltak kifog�sai, sosem tal�lkoztam m�g oly naiv �s megrend�thetetlen
el��t�letekkel, mint enn�l a n�n�l. De a franci�kra �s k�naiakra nem mondhatott
az ember el�tte semmi rosszat, �s mindig b�szk�n f�zte hozz�: - Az any�m k�nai
volt. Az ap�m francia. - Nos, h�t ennyire �nel�g�lt volt ez a Madame Mignon, s
ennyire el�gedetlen m�s nemzetis�g� vend�geivel.

Egy hossz� besz�lget�s alkalm�val f�rk�ztem a bizalm�ba, mikor egy �zben

kettesben maradtunk a lok�lban. Megesett, hogy angol filmst�bbeli bar�taim
t�voz�sakor elfelejtett�k kifizetni a t�bbiekkel egy�tt fogyasztott rund�kat,
ilyenkor helyett�k �n egyenl�tettem ki a sz�ml�t. Madame Mignon ez�rt azt hitte,
hogy gazdag vagyok; gazdag, csak �ppen titkolom, amit � m�r az angolokt�l
megszokott, hisz �lt�zk�d�s�k�n is ritk�n l�tni a m�djukat. Valaki, tal�n hogy
Madame Mignont bolondd� tartsa, azt mondta neki, hogy elmeorvos vagyok. Minthogy
t�bb �zben nyugodtan, sz� n�lk�l el�ld�g�ltem n�la, majd kettesben hosszan
kik�rdeztem a vend�gei fel�l, elhat�rozta, hogy hitelt ad a h�rnek. Nem mondtam
ellent, megfelelt a sz�nd�kaimnak, �gy t�bbet mes�lt nekem.

A f�rje, Monsieur Mignon, egy magas, er�teljes fick�, azel�tt az idegenl�gi�ban

szolg�lt, �s nem sokat seg�tett neki a b�rban. Amikor nem voltak vend�geik,
sz�vesen szund�tott egyet a kis helyis�g padjain elny�lva. Amint azonban
vend�gek �rkeztek, akiket ismert, elvitte �ket a La Riviera nev� francia
bord�lyba, amely n�h�ny percnyire volt a b�rt�l. Sz�vesen elid�z�tt ott egy-k�t
�r�csk�t, majd visszaj�tt, rendszerint a vend�geivel egy�tt. Elmes�lt�k az
asszonynak, hol j�rtak, besz�molt a bord�ly �j l�nyair�l, ivott egy kicsit,
azt�n k�s�bb, esetleg m�s vend�gekkel megint ell�togatott a Rivier�ba. Ez a sz�t
lehetett leggyakrabban hallani a Seherez�d�ban.

Monsieur Mignonnak �les v�lla f�l�tt kerek, �lmatag gyerekarca volt. Lomh�n
mosolygott, �s egy franci�hoz m�rten meglep�en lassan �s keveset besz�lt.
Hallgatni az asszony is tudott, volt benne tapintat, nem akaszkodott r� m�sokra.
De ha egyszer besz�lni kezdett, nem egyk�nnyen hagyta abba. K�zben a f�rje
n�h�ny poharat �bl�tett le, vagy aludt, vagy elment a Rivier�ba. Madame sohasem
engedte meg az � er�s f�rj�nek, hogy kidobja a szemtelenked� r�szeg vend�geket.
Err�l maga gondoskodott. �v� volt a lok�l �s v�szes esetekre tartogatott egy
gumibotot a pult m�g�tt, ott, ahol a lemezeit rakt�rozta. Bar�tainak sz�vesen
meg is mutatta, s ilyenkor cinkos nevet�ssel k�z�lte: - Csak amerikaiaknak. -
R�szeg amerikaiakkal volt a legt�bb baja, nekik sz�lt ez�rt izz� gy�l�lete. Az �
szem�ben k�tf�le barb�r l�tezett, a bennsz�l�tt �s az amerikai.

A f�rje nemcsak az idegenl�gi�ban szolg�lt. Egy napon a maga f�lig lomha, f�lig
ravasz m�dj�n ezzel a k�rd�ssel fordult hozz�m:

- Ugye �n doktor a bolondok h�z�ban?

- Honnan gondolja? - k�rdeztem, adva az �rtatlant.

- Hallottam. K�t �vig �n is egy P�rizs melletti elmegy�gyint�zetben dolgoztam

mint �pol�.

- Akkor �rt hozz� - �llap�tottam meg, ami h�zelgett neki.

Mes�lni kezdett egykor hivat�s�r�l, hogy mennyire kiismerte mag�t a bolondok

k�z�tt, �s mindig pontosan tudta, melyik vesz�lyes, �s melyik nem. Megvolt a
maga egyszer� h�zi besorol�sa, aszerint, hogy milyen vesz�lyesnek tartotta �ket.
Kik�rdeztem a marr�kesi elmebetegek fel�l, �s megeml�tett n�h�ny v�rosszerte
ismert esetet. Ett�l az esett�l fogva kiss� a k�z�s szakm�b�l val� egykori
f�ljebbval�jak�nt kezelt. �ssze-�sszen�zt�nk, mikor valaki a lok�lban kicsit
bolondosan viselkedett; olykor m�g egy-egy ingyen konyakkal is megvend�gelt.
Madame Mignonnak volt egy bar�tn�je, egyetlenegy, akihez komolyan ragaszkodott.
Ginette-nek h�vt�k, �s mindig a b�rban tart�zkodott. Rendszerint a pult el�tti
magas sz�kek egyik�n �lt �s v�rt. Fiatal volt �s kicicom�zott, s olyan s�padt,
mint azok, akik eg�sz �jjel talpon vannak �s napk�zben alszanak. Kid�lledt
szemeit pillanatonk�nt a b�rajt� fel� ford�totta, hogy nem j�n-e vend�g;
ilyenkor a szeme mintha r�tapadt volna az ajt� �veg�re.

Ginette valami esem�nyre v�rt. Huszonk�t �ves volt, �s sosem hagyta m�g el
Marokk�t. Itt sz�letett, angol ap�t�l, aki azt�n Dakarba t�vozott, �s nem
t�r�d�tt vele, �s olasz any�t�l. Ginette sz�vesen hallgatta az angol besz�det,
mert az apj�ra eml�keztette. Hogy mivel foglalkozott az apja, mit keresett
Marokk�ban, �s mi�rt t�vozott Dakarba, azt nem tudtam meg soha. Madame Mignon
is, Ginette is olykor b�szk�n emlegett�k, �s b�r kereken nem mondt�k ki, arra
engedtek k�vetkeztetni, hogy a l�nya miatt t�nt el. Biztosan mind a ketten �gy
szerett�k volna, mert b�r az apja nem n�zett fel�je, az is jelentett valamit,
hogy hat�rozottan ker�lte a v�rost, ahol Ginette �lt. Az anyj�r�l nem besz�ltek
soha; az volt a benyom�som, hogy m�g Marr�kesben �l, de nem dicsekednek vele.
Lehet, hogy szeg�ny volt, vagy a foglalkoz�sa nem k�l�n�sebben tiszteletre
m�lt�, vagy tal�n az olaszokat nem becs�lt�k sokra. Ginette egy angliai
utaz�sr�l �lmodozott, nagyon k�v�ncsi volt Angli�ra. De b�rhov� elment volna,
m�g Olaszorsz�gba is; csak j�tt volna egy lovag, aki elviszi Marokk�b�l. Azokban
az �r�kban, mikor �res volt a b�r, k�l�n�sen v�rakoz�stelinek l�tszott. Az
�l�helyek �s az ajt� k�zti t�vols�g alig tett ki h�rom m�tert, de valah�nyszor
ny�lt az ajt�, mindig h�trah�k�lt, mintha a szem�be nyitottak volna.

Ginette nem egyed�l volt, mikor el�sz�r felt�nt nekem. Egy l�nyos k�lsej�,
nagyon fiatal f�rfi mellett �lt, aki m�g n�la is jobban ki volt cicom�zva: nagy
fekete szemei �s barna arcsz�ne el�rult�k a marokk�it. Ginette igen bizalmas
viszonyban volt vele, �s gyakran mutatkoztak egy�tt a lok�lban. Szerelmesp�rnak
v�ltem �ket, �gy tekintettem r�juk, miel�tt megtudtam r�luk egyet-m�st. A fi�
�gy tetszett mindig, mintha egyenesen a kaszin�b�l j�nne. Nemcsak �lt�zet�ben
alkalmazkodott teljesen a francia divathoz: mindenki szeme l�tt�ra bec�zgettette
mag�t a l�nnyal, ami arab emberre n�zve a legnagyobb sz�gyen. Sokat ittak. N�ha
h�rmasban voltak egy k�r�lbel�l harminc�ves f�rfival; ez valamelyest
f�rfiasabbnak l�tszott, �s nem is volt annyira kikent-kifent.

Mikor Ginette el�sz�r sz�l�tott meg - el�g f�l�nken, mert angolnak v�lt - a pult
el�tt �lt, �n t�le jobbra, a fi�ja pedig a m�sik oldal�n. Afel�l �rdekl�d�tt,
hogyan halad a film, amelyet a bar�taim Marr�kesben forgattak. Nem jelent�ktelen
esem�ny volt ez az � sz�m�ra, �s mint csakhamar �szrevettem, sok�rt nem adta
volna, ha beker�lne a filmbe. Udvariasan v�laszolgattam a k�rd�seire. Madame
Mignon �r�lt, hogy v�gre �sszeker�lt�nk, a legjobb bar�tn�je meg �n. Egy darabig
m�g besz�lgett�nk, majd bemutatta a bal oldal�n �l� fiatalembert: a f�rje volt.
Csod�lkoztam, b�rki m�sra ink�bb gondoltam volna. Egy �ve �ltek m�r egy�tt. Ha
kettesben voltak, azt lehetett volna hinni r�luk, hogy n�szutasok. De mikor
Ginette n�lk�le �ld�g�lt itt, mindig v�gyakozva az ajt� fel� sand�tott, �s
ilyenkor a legkev�sb� sem a f�rj�re v�rt. Tapintatosan tr�f�lkozva kifaggattam
az �letm�dja fel�l, �s megtudtam, hogy a b�rb�l �jjel h�rom �rakor j�rnak haza
vacsor�zni. Hajnali �t �ra t�jt fekszenek le, �s d�lut�nig alszanak.

- Mit dolgozik a f�rje? - k�rdeztem. Semmit - v�laszolta -, van egy apja. -

Madame Mignon, aki odafigyelt, enn�l a v�laszn�l kaj�nul elmosolyodott. A barna
b�r�, l�nyos arc� fiatalember f�l�nken nevetett, de �gy, hogy k�zben
kivillantotta sz�p fogait. Hi�s�ga t�lragyogott mindent, a legk�nosabb zavart
is. Megh�vtuk egym�st konyakra, �s sz� sz�t k�vetett. �szrevettem, hogy olyan
elk�nyeztetett, mint amilyennek l�tszik. Megk�rdeztem, mennyi ideig �lt
Franciaorsz�gban. Mert annyira franci�san hat. - Semeddig - mondta. - M�g sosem
hagytam el Marokk�t. - Szeretne P�rizsba menni? - Nem, semmi kedve. - H�t
Angli�ba? - Tulajdonk�ppen oda se. - Akar-e egy�ltal�n valahov� utazni? - Nem. -
Mindenre er�tlen�l felelt, mintha nem is volna saj�t akarata. �reztem, hogy kell
itt m�g lenni valaminek, amir�l nem besz�l, ami ehhez a helyhez k�ti. Ginette
nem lehetett az, hiszen � vil�gosan �rt�s�nkre adta, hogy b�rhol m�sutt
sz�vesebben lenne, mint itt.

Ez az egyszer�nek �s h�tk�znapinak l�tsz� p�r rejt�lyes maradt sz�momra. Minden

�jjel tal�lkoztam vel�k a kis b�rban. Az idegeneken k�v�l, akik a lok�lba
j�rtak, egyvalami �rdekelte csak �ket: Madame Mignon lemezei. Dalokat rendeltek;
n�melyik annyira tetszett nekik, hogy hatszor is lej�tszatt�k egym�s ut�n. Azt�n
bizseregni kezdett a talpuk, �s a pult �s ajt� k�zti teny�rnyi helyen t�ncolni
kezdtek. Olyan szorosan egym�shoz simultak, hogy m�r-m�r k�nos volt n�zni.
Ginette szerette a t�ncnak ez a t�ls�gosan intim m�dj�t, a n�z�k miatt azonban a
f�rj�re panaszkodott: - R�mes vele. Nem akar m�sk�pp t�ncolni. Olyan sokszor
mondtam m�r neki. Azt mondja, nem tud m�sk�pp. - J�tt a k�vetkez� t�nc, �s �k
�jra belelend�ltek, Ginette pedig m�r csak arra �gyelt, hogy a lemez egyetlen
fordulat�t se mulassza el. Elk�pzeltem Ginette-et m�s orsz�gban, ott, ahova
v�gyott, �s hogy ott ugyanezt az �letm�dot folytatn�, ugyanezekkel az
emberekkel, ugyanebben az id�ben; �s Londonban l�ttam �t, amint ugyanezekre a
lemezekre t�ncol.

Egy �jjel, mikor egyed�l voltam a b�rban, Madame Mignon megk�rdezte, hogy
tetszik nekem Ginette. Tudtam, mi az illend�s�g, �s �gy feleltem: - Nagyon
kellemes jelens�g.

- Nem lehet r�ismerni! - v�laszolta Madame Mignon. - Ha tudn�, mennyire

megv�ltozott egy �v alatt! Szeg�nyke, nagyon szerencs�tlen! Nem lett volna
szabad hozz� mennie. Ezek a bennsz�l�ttek mind rossz f�rjek. A fi� j� csal�db�l
sz�rmazik, az apja gazdag, igaz, de kitagadta, mert Ginette-et vette feles�g�l.
Ginette apja meg a l�ny�r�l nem akar tudni, mert egy arabhoz ment feles�g�l.
Most egyiknek sincs semmije.

- Mib�l �lnek akkor, ha a f�rfi nem dolgozik, �s az apja sem ad neki semmit?

- Azt nem tudja? Nem tudja, ki a fi� bar�tja?

- Nem, honnan tudn�m?

- Pedig itt l�tta �ket egy�tt. A Glaui egyik fia a bar�tja. Annak a kitartottja.
M�r r�g�ta. A Glaui most megharagudott a fi�ra. Semmi kifog�sa a n�k ellen. Nem
b�nja, ha a fiai n�ket tartanak, amennyit csak akarnak. De ezt a f�rfiakkal val�
dolgot, ezt nem szereti. P�r napja elk�ldte a fi�t.

- �s ebb�l �lt a Ginette f�rje?

- Ebb�l. Meg a l�nyb�l is. K�nyszer�ti, hogy gazdag arabokkal h�ljon. Van itt
egy, a Glaui fi�nak az udvar�b�l, aki k�l�n�sen bukik Ginette-re. Nem fiatal
m�r, de gazdag. A l�ny el�sz�r nem akarta, de a f�rje k�nyszer�tette r�. Most
m�r megszokta. Most gyakran h�lnak h�rmasban. A f�rje megveri, ha nem akarja. De
most ez csak m�sokn�l van, nagyon f�lt�keny r�. Csak olyan f�rfiakkal hagyja
h�lni, akik fizetnek. F�lt�kenys�gi jeleneteket rendez, ha Ginette-nek
megtetszik egy f�rfi. Megveri, ha valaki nem tetszik neki, �s p�nz�rt sem
hajland� vele, �s akkor is megveri, ha valaki �gy megtetszik neki, hogy ingyen
is lefek�dne neki. Szeg�nyke, ez�rt olyan szerencs�tlen. Sohasem teheti azt,
amit akar. Egy f�rfira v�r, aki elviszi innen. Szeretn�m, ha siker�lne neki,
mert f�j �rte a sz�vem. Pedig � itt az egyetlen bar�tn�m. Senkim sem marad, ha
elmegy.

- Azt mondja, a Glaui megharagudott a fi�ra?

- Igen, egy id�re elk�ldte hazulr�l. Abban rem�nykedik, hogy majd elfelejti a
kedvenc�t. De nem fogja elfelejteni, nagyon �sszeszoktak.

- �s a Ginette bar�tj�val mi van?

- Az is elment. K�nytelen volt. Mert a Glaui fi�nak az udvar�hoz tartozik.

- Most mind a ketten t�vol vannak?

- Mind a ketten. S�lyos csap�s ez Ginette-�knek. Ad�ss�gra �lnek. De nem sok�

lesz �gy. A Glaui j� n�h�nyszor megpr�b�lta m�r elv�lasztani �ket egym�st�l.
Mindig visszaj�n a fi�. Nem b�rja ki, sok�ig nem tud meglenni a Ginette f�rje
n�lk�l. N�h�ny h�t m�lva itt lesz megint, �s az apja eln�zi neki.

- Akkor megint minden j�ra fordul.

- H�t igen, majd csak helyrez�kken, nem olyan komoly a dolog. Emiatt kicsit
t�relmetlen vele a f�rje, ennyi az eg�sz. Addig is szeretne neki tal�lni
valakit. Mag�val is az�rt besz�lt. Azt mondj�k, hogy maga nagyon gazdag. El�sz�r
saj�t mag�ra gondolt, de �n megmondtam neki, hogy err�l sz� sem lehet. Maga
nekem t�l j� ahhoz. Tetszik mag�nak a Ginette?

Most kezdtem csak r�d�bbenni, milyen cs�v�ba ker�ltem a v�lt gazdags�gom miatt.
Egy pontban azonban igaztalan voltam Madame Mignonnal szemben.

- El k�ne innen vinne - mondta. - A f�rj�nek nehogy p�nzt adjon a Ginette

r�sz�re. Elolvad, ahogy j�tt, �s a szeg�ny l�nyon nem seg�tett semmit. Am�g
ezzel a f�rfival van, semmit sem tud megtakar�tani mag�nak. Elszed t�le mindent.
Egyszer�en utazzon el vele. Azt mondta nekem, elmegy, ha maga is akarja. A f�rje
nem mehet. V�g�l is a Glaui fi�nak az udvartart�s�hoz tartozik, nem olyan
egyszer� elutaznia. Nem adn�nak neki �tlevelet. �gy sajn�lom azt a l�nyt. Napr�l
napra rosszabb b�rben van. L�tta volna egy �vvel ezel�tt, olyan volt, mint egy
harmatos r�zsabimb�. J� b�n�sm�d k�ne neki, meg �sszer� �letm�d. Ut�v�gre angol.
H�t persze, mint az apja. �s olyan kedves. Nem is hinn� az ember. Gondolta
volna, hogy angol?

- Nem - v�laszoltam. - Vagy tal�n m�gis. Tal�n a j� modor�r�l r�j�ttem volna,

hogy angol.

- Ugye - v�gta r� Madame Mignon. - Van benne valami el�kel�. Mint egy igazi
angol n�. Ami engem illet, �n nem kedvelem az angolokat. Nekem t�ls�gosan
nyugodtak. N�zze csak meg a maga bar�tait! Eg�sz este heten-nyolcan itt �lnek,
�r�k hosszat, �s a hangjukat se hallani. Valami f�lelmetes. Sosem tudhatja az
ember, nem k�jgyilkos b�jik-e meg benn�k. No de az amerikaiakkal
�sszehasonl�tva... azokat azt�n ki nem �llhatom. Barb�rok. L�tta m�r a
gumibotomat? - El�vette a pult m�g�l, �s n�h�nyszor megl�b�lta. - Ezt az
amerikaiaknak tartogatom. Sokszor haszn�t vettem m�r, mondhatom mag�nak!

A L�THATATLAN
Alkonyatkor ell�togattam a v�ros sz�v�ben lev� nagy t�rre, nem tarkas�g�t �s
ny�zsg�s�t kerestem most, j�l ismertem m�r, hanem egy kis barna rongycsom�t a
f�ld�n, amely m�g ny�sz�rg�s sem volt, csak egyetlen elny�jtott, m�ly �s z�mm�g�
"e-e-e-e-e-e-e-e-" hang. Nem gyeng�lt �s nem er�s�d�tt, de nem is n�mult el
soha, �s a t�r ezerf�le zsivaj�n �s harsog�s�n �t is hallatszott. A Dzsema el
Fna legv�ltozatlanabb hangja volt, eg�sz este, �s est�r�l est�re mindig ugyanaz
maradt.

M�r messzir�l felfigyeltem r�. �z�tt a nyugtalans�g, amire nem leltem

magyar�zatot. Mindenk�ppen a t�rre mentem volna, oly sok minden vonzott oda;
abban pedig sohasem k�telkedtem, hogy �jb�l r�tal�lok, mindazzal, ami hozz�
tartozik. Csak ez�rt az egyetlen hangg� reduk�l�dott ny�sz�rg�s�rt �reztem
valami szorong�sf�l�t. Tudtam, hogy a l�t hat�r�n �l, s az �let, amely
l�trehozza, semmi m�sb�l sem �ll, mint ebb�l az egyetlen hangb�l. Moh�n �s f�lve
f�leltem, �s utamon el�rtem egy ponthoz, mindig ugyanazon a helyen, ahol
egyszerre csak meghallottam, mint egy rovar z�mm�g�s�t:

- e-e-e-e-e-e-e-e.

�reztem, valami megmagyar�zhatatlan nyugalom �mlik el a testemen, �s m�g eddig

el�gg� t�tov�n �s bizonytalanul mentem, most hat�rozott l�ptekkel indultam el a
hang ir�ny�ba. Tudtam, honnan ered. Ismertem a barna kis rongycsom�t a f�ld�n,
amelyb�l sosem l�ttam t�bbet, mint egy darab s�t�t �s durva sz�vetet. Nem l�ttam
soha a sz�jat, amelyb�l az "e-e-e-e-e" hangzott; sem a szemet; sem b�rmit az
arcb�l. Nem tudtam volna megmondani, hogy ez az arc vak� volt-e, vagy l�t-e. A
barna, szennyes sz�vet mint valami csuklya, a fej�re volt h�zva �s mindent
eltakart. A l�ny - mert annak kellett lennie - a f�ld�n kuporgott, �s h�ta
megg�rnyedt a sz�vet alatt. Az eg�sz nem volt sok. Egy s�lytalan �s gy�nge l�ny,
ez volt minden, amit sejteni lehetett. Nem tudtam, milyen magas, mert �llva
sosem l�ttam. Ami a f�ld�n l�tszott bel�le, oly alacsony volt, hogy gyan�tlanul
bele lehetett volna botlani, ha nem adott volna hangot. Nem l�ttam soha odaj�nni
vagy elmenni; nem tudom, odavitt�k �s letett�k-e, vagy a maga l�b�n j�rt.

Nem volt v�dett a hely, amelyet kiv�lasztott mag�nak. Ez volt a t�r

legforgalmasabb r�sze, sz�ntelen�l j�ttek-mentek a kis barna rongycsom� k�r�l.
Forgalmasabb est�ken elt�nt a l�bak k�zt, �s b�r pontosan tudtam, merre van, �s
a hangot is sz�ntelen�l hallottam, nehezen tal�ltam r�. Azt�n az emberek
sz�tsz�ledtek, � pedig maradt a hely�n, mikor k�r�l�tte a t�r k�r�s-k�r�l
eln�ptelenedett. �s akkor �gy fek�dt ott a s�t�tben, min egy odavetett �cska,
nagyon piszkos ruhadarab, amelyt�l valaki meg akart szabadulni, �s a
sokadalomban lopva elejtette, nehogy �szrevegy�k. Most azonban m�r elsz�ledtek
az emberek, �s csak a kis moty� fek�dt ott. Nem v�rtam meg soha, m�g f�l�llt
vagy elvitt�k. Elosontam a s�t�tben, a tehetetlens�g �s b�szkes�g fojtogat�
�rz�s�vel.

A tehetetlens�g magamnak sz�lt: �reztem, sosem fogok valamit tenni, hogy a

rongycsom� titk�t f�lder�tsem. F�ltem megl�tni az alakj�t; �s minthogy nem
adhattam neki m�sikat, ott hagytam heverni a f�ld�n. Valah�nyszor a k�zel�be
j�ttem, vigy�znom kellett, hogy bel� ne botoljak, mintha megs�rthetn�m vagy
vesz�lyeztethetn�m. Ott volt minden este, �s minden este el�llt a sz�vver�sem,
mikor el�sz�r r�mlett fel a hang, �s �jb�l el�llt, mikor tiszt�n kivettem. Az �
�tja oda-vissza sz�momra szentebb volt, mint a magam�. Sosem f�rk�sztem ut�na,
�s nem tudom, hov� t�nt az �jszaka h�tralev� r�sz�ben �s a k�vetkez� napon.
Valami rendk�v�li volt, �s tal�n annak is tartotta mag�t. N�ha k�s�rt�st
�reztem, hogy nagyon �vatosan egy ujjal meg�rintsem a barna csukly�t - �szre
kellett volna vennie, �s tal�n lett volna erre egy m�sik hangja. De ez a
k�s�rt�s mindig gyorsan felold�dott a tehetetlens�gemben.

Mondottam, m�g egy �rz�s fojtogatott, mik�zben elosontam. A b�szkes�g. B�szke

voltam a rongycsom�ra, mert �lt. Sohasem tudom meg, mit gondolt, m�g ott lent,
m�lyen az emberi szint alatt l�legzett. Hogy mir�l akart h�rt adni, ezt �pp�gy
�r�k hom�ly fedi, mint eg�sz l�t�t: de �lt, �s mikor elj�tt az ideje, mindennap
ott volt. Nem l�ttam soha, hogy az odavetett p�nzt f�lvette volna; nem sokat
dobtak neki, k�t-h�rom �rm�n�l t�bb sosem hevert el�tte. Tal�n nem is volt keze,
hogy kiny�ljon �rt�k. Tal�n nyelve sem volt amivel az Allah sz�ban az l-t
form�lhatta volna, �s �gy lett Isten nev�b�l egyetlen "e-e-e-e-e". De �lt, �s
p�ld�tlan buzgalommal �s �llhatatoss�ggal ism�telte ezt az egyetlen hangot,
mondta �r�kon �t, m�g ez lett az eg�sz sz�les, nagy t�r egyetlen hangja, a hang,
amely minden m�s hangot t�l�l.
 Jegyzetek:

1. B�tors�got ad.
2. Sz� szerint: Vakok piaca
3. Igen uram.
4. Beteg? - Nagyon beteg, uram.
5. A fej�ben beteg, ugye? - Igen, uram, a fej�ben.
6. Az izraelita temet�.
7. V�rjon!
8. A fiv�rem, besz�l franci�ul.
9. Maga zsid�?
10. Ez izraelita.
11. Bemutatom �nnek az ap�mat.
12. Enni, enni.