Thomas Mannhoz:

Tk.: 57-59
120-as segédkönyv:
Franz Kafkához
Örkény Istvánhoz
Golding A legyek ura:
https://erettsegi.com/tetelek/irodalom/golding-a-legyek-ura-1954/
https://modszereskritikak.wordpress.com/2018/10/02/a-legyek-ura-avagy-az-
orulet-eluralkodasa-egy-zart-kozegben/
+
UTÓPIA/DISZTÓPIA FOGALMA!!!!!!!!!

Etimológia[szerkesztés]
A szó eredete szerint görög. Az „utópia” kifejezés két
görög szó, a „nem” (ou – ου) és „föld / hely” (toposz – τόπος)
egyesítéséből származik, a jelentése „seholsem” vagy „sehol-hely”. A szót úgy alkották meg,
hogy az eutopia (annyit tesz: jó hely) szóra is hasonlítson. Az eredeti kontextusban a szó mindkét
jelentéstartalommal bírt.
Az utópia szót Morus Tamás használta először 1516-ban megjelent De Optimo Reipublicae Statu
deque Nova Insula Utopia (közismert rövidebb nevén „Utópia”) című könyve címében.

Irodalmi utópiák[szerkesztés]
Formája szerint a klasszikus utópia úti beszámoló. Többnyire egy eltévedt vagy balesetet
szenvedett utazó számol be valamilyen egzotikus vidéken, többnyire egy szigeten átélt
élményeiről. Fontos, hogy az utópia színhelyére nem lehet szándékosan elutazni, oda csak
rendkívüli körülmények miatt – baleset, hajótörés – kerül a főhős. Ezáltal szakadás van az
aktuális világ és az utópia világa között, az olvasó kikerül a mindennapokból. Az
utazó szemüvegén keresztül a másik világ övétől különböző társadalmi viszonyait láthatja.
Furcsaságok és kalandok sorozata következik, majd az utazó megérkezéséhez hasonló
csodálatos körülmények között visszatér indulási országába.
(A nagy földrajzi felfedezések korában rendszeresen jelentek meg színes beszámolók az Új
Világról. Az irodalmi művek ezeknek a stílusában íródtak. A sziget motívuma másrészt a nyugat-
európai politikai közbeszédben utalásul szolgált Angliára.)
Az utópia tükörként szolgál: a másik világ furcsaságai a saját világ jellemzőit új színben tüntetik
föl, eltávolítják az olvasótól, relativizálják azokat.
Ha a két világ – az utópia világa és az olvasó aktuális világa – közötti különbséget tekintjük,
kétféle utópiatípust különböztethetünk meg:

 a pozitív utópiákban a fiktív világ jobb, mint a létező;

 a negatív utópiában (másként antiutópia vagy disztópia) rosszabb. A negatív utópia
gyakran ironikus.
A furcsaságok eredete szerint szintén kétféle utópiát különböztethetünk meg:

 Ha valamilyen valódi, aktuálisan létező társadalmi tendencia valósul meg, teljesedik ki az

elképzelt másik világban, akkor mintegy a saját jövőjét láthatja előre az olvasó. Itt időben
összekapcsolódik az aktuális és az eljövendő, ezért ez az utópia politikailag orientál,
cselekvési alternatívákat mutat. A tudományos előrejelzések szélsőséges esetben efféle
utópiává válhatnak.
 Valamilyen absztrakt elv, érték vagy szokás uralma valósul meg. Itt szakadék áll fönn az
aktuális és a fiktív világ között. Mivel nem látható előre az esetleges átmenet útja, gyakorlati
szempontból ennek kisebb a jelentősége.

Filozófiai utópiák[szerkesztés]
A korai állam-utópiák szépirodalmi formájú bölcseletek. A bibliai Paradicsom sokáig a nép
utópikus gondolkodásának forrásaként szolgált. A felvilágosodás során az utópikus gondolkodás
összekapcsolódott a társadalmi haladás fogalmával. Történetfilozófiai problémává válik az utópia
és az aktuálisan fennálló társadalmi viszonyok közötti kapcsolat, az átmenet lehetősége, illetve
lehetetlensége. A különféle kommunisztikus mozgalmak gyakran kísérelték meg egy-egy utópia
megvalósítását.
A tudományos előrejelzések szélsőséges esetben utópiává válnak.

A késői reneszánsz nagy utópiáinak nevelése[szerkesztés]

Morus és Campanella utópiái[szerkesztés]
Az ember alaptermészete: a boldogságkeresés. A társadalom az általános boldogság felé
törekszik, de amit elér, az mindig a maga ellentétébe csap át. Emberi reagálás: elvágyakozás a
szolgai létből egy idealizált világba, az utópia megteremtés. Ami a jelenben hiány, az az utópiába
belekonstruálódik. Morus és Campanella társadalmát diszharmonikus működés jellemezte. A
fennálló rend helyett egy másikat teremtettek. Egy nem létező helyen: egy eldugott, lakatlan
szigeten megalapítják a maguk társadalmát. A fiktív valóság, akár ’tökéletes’ is lehet, ahol a
boldogság megvalósítható. Az utópiák társadalmát áthatja egyfajta tökéletesség-keresés. Ehhez
elkerülhetetlen a tanulási folyamat: hogy az állampolgárok hajlamai megfelelően fejlődjenek ki,
hogy erényesen éljenek, hogy csak a jót válasszák. A boldogságra nevelés szigorúan
szabályozott. Campanellánál szigorú szabályok vannak a családtervezést illetően: már
fogantatáskor szabályozva van, hogy jó fajta jöjjön létre. S vegyítik a különböző tulajdonságokat:
a nagy képzeletű és szeszélyes férfiakat kövér, nyugodt, szelíd természetű nőkkel hozzák össze.
Morusnál a papok – akik a sok gondolkodás eredményeképpen gyengébb életösztönnel
rendelkeznek – kapják a legkiválóbb asszonyokat, mert máskülönben satnyább utódokat
nemzenének. A gyermekek nehéz helyzete: idő előtt elválasztják őket az anyáktól, megfosztva
őket attól, hogy az egyéni bánásmód következményeképpen kialakuljon a személyiségük.
Éheztetik és lehullott morzsákkal táplálják őket. A fiatalok szolgálják az idősebbeket, és azt
esznek, amit az idősebbek nyújtanak nekik. Az öregeknek, felügyelőknek az a feladatuk, hogy a
fiatalokat rendszabályozzák; büntetés adható már a legkisebb engedékenységért. Kisebb bűnök
esetén csak megfenyítés történik, de súlyosabb bűnök elkövetésekor a közerkölcs védelmében
nyilvános büntetésekre van szükség. A véletlennek kártékony hatását se a Napváros, se a Sehol
szigetiek sem engedik meg: mindenben szigorú szabályok kötik a gyerekek fejlődését, életüknek
szigorú törvényekkel körbebástyázott jellege van. Legyen szó étkezésről, öltözködésről,
játszásról, munkáról. (Nincsen egyéni ízlés kialakítására mód; azonos ruházkodás, azonos
városszerkezet, azonos ízű ételek…)
A gyerekeket mondhatni idomítják arra, hogy engedelmes tagjaivá váljanak a társadalomnak:
fiatalon munkába fogják őket, B. F. Skinner módszeréhez hasonlóan, az embereket idomítják,
mintha patkányok lennének: büntetik (megvonják tőlük az élelmet) és jutalmazzák (ötéves kortól
fizetést kapnak, az elvégzett munkájukért). Már idejében megtanulják, hogy az egyéni igények, a
saját választás, a más eszmék iránti rajongás rossz. Kiskortól kezdve belenevelik az
engedelmességet, a tiszteletet, a kötelességet, hogy majd felnőve a társadalom teljes értékű,
boldog tagjává váljanak. A papok feladata, hogy az üdvös és áldásos elveket a fogékony
gyermeki lelkekbe már kicsi kortól elhintsék. Ha egyszer aztán belevésődtek a gyermekekbe,
elkísérik őket egész életükben, és az állam fönntartásában nagy szerepet játszanak. A gyerek a
köztársaság tulajdona. Arra a szakmaválasztásra kötelezték őket, amelyre a társadalomnak
szüksége volt. Már kisgyermekkortól kezdve munkára (kötelességeinek teljesítésére) nevelték
őket (tétlenkedés, henyélés kizárva a mindennapjaikból, nehogy alkalmuk legyen az önálló
gondolkodásra). Egy olyan gyerekkor az övék, ahol még a játék is kötelező, így nem alakulhat ki
az éntudat. Már ott belevésték felnövekvő fiatalság gondolkodásába, hogy a társadalom
boldogsága a legfontosabb. A felnőtteket sem kezelik másképpen: akik szabályt sértenek,
szigorú büntetésekkel sújtják, nehogy elfelejtsék, hogy hol a helyük a társadalomban. S így nem
jönnek rá, hogy ugyanolyan szolgai világban élnek, amelyből elvágyakoztak.[2]
Híres utópiák és disztópiák[szerkesztés]
Kommunizmus

kinyit

Alapfogalmak

kinyit

Irányzatok

kinyit

Internacionálék

kinyit

Nevezetes kommunisták

kinyit

Kapcsolódó témák

kinyit

Mai szocialista államok

 m

 v

 sz

Az irodalomban[szerkesztés]
 Platón: Állam (kb. i. e. 395)
 Morus Tamás: Utópia (1516)
 Tommaso Campanella: A Nap városa (másként Napváros) (1602)
 Francis Bacon: Az új Atlantisz (1627)
 Cyrano de Bergerac: Holdbéli utazás
 Jonathan Swift: Gulliver utazásai (1726)
 Voltaire: Candide (1759)

 Étienne Cabet: Utazás Ikáriába (1839)

 Samuel Butler: Meslohes (angolul Erewhon) (1872)

 Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Egy nevetséges ember álma (1876)
 Madách Imre: Az ember tragédiája – a falanszterjelenet
 Jules Verne: Sándor Mátyás - Antekirtta (1885)
 Jókai Mór: Fekete gyémántok – delejország
 Jókai Mór: Az arany ember – Senki szigete
 Jókai Mór: A jövő század regénye
 Samuel Butler: Erewhon revisited (1900)
 Karinthy Frigyes: Utazás Faremidóba (1916)
 Jevgenyij Zamjatyin: Mi (1921)
 Aldous Huxley: Szép új világ (1932)
 Karel Čapek: Harc a szalamandrákkal (1936)
 Szathmáry Sándor: Kazohinia (1941)
 George Orwell: 1984 (1948)
 Kurt Vonnegut: Utópia 14 (1952)
 Ray Bradbury: 451° Fahrenheit (1954)
 Anthony Burgess: Gépnarancs (1962)
 Déry Tibor: G.A. úr X.-ben (1964)
 Stanisław Lem: Kiberiáda (1967)
 Arthur C. Clarke: 2001: Űrodüsszeia (1968)
 Robert Merle: Malevil (1972)
 Ernest Callenbach: Ecotopia (1975)
 Margaret Atwood: A szolgálólány meséje (1985)
 Vlagyimir Vojnovics: Moszkva 2042 (1986)
 Lois Lowry: Az emlékek őre (1993)
 Lois Lowry: Valahol messze (1993)
 Lois Lowry: A hírvivő (2004)
 Ben Elton: Vakvilág (2007)
 Stephenie Meyer: A burok (2008)
 és lásd még: sci-fi műfaj
A filmekben[szerkesztés]
 Metropolis (r.: Fritz Lang) (1927)
 Alphaville (r.: Jean-Luc Godard) (1965)
 451° Fahrenheit (r.: François Truffaut) (1966)
 2001: Űrodüsszeia (r.: Stanley Kubrick) (1968)
 THX-1138 (r.: George Lucas) (1971)
 Mechanikus narancs (r.: Stanley Kubrick) (1972)
 Malevil (r.: Christian de Chalonge) (1981)
 1984 (r.: Michael Radford) (1984)
 Brazil (r.: Terry Gilliam) (1985)
 12 majom (r.: Terry Gilliam) (1995)
 Gattaca (r.: Andrew Nicol) (1997)
 Mátrix (1999); Mátrix – Újratöltve (2003); Mátrix – Forradalmak (2003) (r.: Andy
Wachowski és Larry Wachowski)
 A.I. Mesterséges értelem (r.: Steven Spielberg) (2001)
 Equlibrium (r.: Kurt Wimmer) (2002)
 Az ember gyermeke (r.: Alfonso Cuarón) (2006)
 A burok (r.: Andrew Niccol) (2013)
 Ready Player One (r.: Steven Spielberg) (2018)
 A disztópia (negatív utópia, antiutópia, ellenutópia)
valamilyen, a jelenleginél rosszabb világ/társadalom víziója. Az utópia negatív változata.
Disztópikus társadalom számos művészi alkotásban megjelenik, ezek többsége a jövőben
játszódik. A különböző irodalmi művekben vagy filmalkotásokban az ilyen társadalmakat
általában elembertelenedés, atomháború, elnyomó, totalitárius rendszerek uralma, természeti
vagy társadalmi katasztrófa jellemzi, amely a társadalom drámai hanyatlásához vezet. Gyakran
ínség, szegénység, elnyomás, erőszak, járványok, szennyeződések lépnek fel. Az ábrázolásmód
gyakran ironikus vagy szatirikus. Gyakori motívum, hogy a látszólag rendezett, boldog
társadalomban élő főszereplő fokozatosan ismeri fel a rendszer elnyomó, az egyéniséget,
önállóságot nem tűrő jellegét (pl. a Szép új világ vagy az 1984 hőse). A disztópiát bemutató
alkotások gyakran valós világproblémákra hívják fel a figyelmet, legyen az társadalmi, környezeti,
politikai, gazdasági, vallási, pszichológiai, etikai, tudományos vagy technológiai jellegű. Néhány
szerző a fogalmat olyan, a valóságban létező társadalmi formákra is alkalmazza, jellemzően
totalitárius államokra, ahol úgy érzik, a társadalom szétesőben van és az összeomlás felé
közeledik.

Tartalomjegyzék

 1Irodalom
 2Filmművészet
 3A szó eredete
 4Jegyzetek
 5Források
 6További információk

Irodalom[szerkesztés]
Néhány a legismertebb disztópikus irodalmi alkotások közül:

Jonathan Swift: Gulliver a törpék országában, illusztráció

 Jonathan Swift: Gulliver utazásai (1726)

 Johanna Braun - Günter Braun: A nagy varázsló tévedése (1972)
 Madách Imre: Az ember tragédiája (1862)
 Veronica Roth: A beavatott-trilógia (2011)
 Jevgenyij Ivanovics Zamjatyin Mi (1924)
 Aldous Huxley Szép új világ (1932)
 Babits Mihály Elza pilóta vagy a tökéletes társadalom (1933) című regénye
 Karel Čapek Harc a szalamandrákkal (1936) című regénye
 Szathmári Sándor Kazohinia (1941) című könyve
 George Orwell 1984 (1949), és Állatfarm (1945) című regénye
 Ray Bradbury Fahrenheit 451 (1953) című könyve
 William Golding A Legyek Ura (1954) című regénye
 Stanisław Lem Éden (1959) című műve
 Czakó Gábor Eufémia (1983) című regénye
 Margaret Atwood A szolgálólány meséje (1985) című regénye
 Lois Lowry Az emlékek őre (1993) című regénye[1]
 Ben Elton Vakvilág (2007) című regénye
 Lauren Oliver Delirium (2011) című könyve
 Suzanne Collins Az éhezők viadala (2011) című könyve
 Marie Lu Legenda (2011) című regénytrilógiája
 Vlagyimir Szorokin Tellúria (2014) című regénye
 Alexandra Bracken: Sötét Elmék (2018) című regénytrilógiája
 Philip K. Dick: Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal? (1968)

Filmművészet[szerkesztés]
 Alphaville
 Az időgép
 Brazil
 451 Fahrenheit
 1984
 Gattaca
 Az ember gyermeke
 Equilibrium
 V mint Vérbosszú
 12 majom
 Metropolis
 Mátrix; Mátrix – Újratöltve; Mátrix – Forradalmak
 Zöld szója
 Szárnyas fejvadász
 Hegylakó 2.
 Waterworld
 A jövő hírnöke
 Mad Max
 Hülyék Paradicsoma
 Cyborg – A robotnő
 Neon City
 Terminátor filmek jövőben játszódó jelenetei
 Lopott idő
 Logan futása
 A sziget
 Az éhezők viadala
 A beavatott
 Dark City
 Modern idők
 Truman Show
 Elysium – Zárt világ
 Valós halál
Vongozero, menekülés a tóhoz

Varró Dánielhez:
https://www.jelenkor.net/archivum/cikk/592/uj-idoknek-uj-dalaival
Rejtőhöz:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Rejt%C5%91_Jen%C5%91

https://vs.hu/magazin/osszes/rejto-kultusz-a-gutenberg-galaxison-innen-es-tul-
1018