A jóga rock’n’roll

Én imádom a jógában, és különösen az astangában, hogy olyan

rendszerbefoglalhatatlan. (Miközben maga a gyakorlatsor persze egy tökéletes
rendszer, de most nem erre gondolok.) A jóga nem edzés, de mégis: csupa-csupa
jótékony hatása van a testedre. Nem balett, de mégis van egy esztétikája, ami
semmihez sem hasonlítható. Nem terápia, de mégis helyretesz mentálisan és
lelkileg. Aki jógázik, mindent megtesz azért hogy jól legyen, és ez menő.

Ha rossz, akkor is jó
Sokszor beszéltünk már arról, hogy ez az egész jóga nem egy lineáris vonal, nincs
egyenes út az erőhöz, lazasághoz, bölcsességhez, szépséghez, sőt, valójában nem
érkezel meg soha. De az utadon minden kiderül. Sőt, sokszor éppen az a lényeg,
hogy szembesülj a rosszal, a félelmekkel, a prekoncepcióiddal, a tévedéseiddel, és
– ahogy a lábad elé kerülő kővel tennéd az úton – átlépj rajtuk.

Enyém, tiéd, miénk

Érdekes dolog a jógában, hogy miközben egy magányos tevékenység (csak te és a
jógaszőnyeg…), valójában nagyon erősen hatunk egymásra általa. Amikor
melletted jógázik valaki, máris más a helyzet, mint amikor tök egyedül ászanázol.
Amikor tele van a terem, és tényleg csak a sokféle, (mégis, valahogy egyformának
tűnő) légzésáramlást hallgatod, egyszerre vagy jelen magadban, belül, és egy
közös térben, kívül. A termeből kilépve a jóga köré úgy épül közösség, hogy
valójában nem erőltettünk semmit, adódik magától.

Békén hagyva lenni

A jóga nem hajt. Nincs még 10 km a 42-ig, amit valahogy ki kell bírni. Nincs
olyan, hogy el kell jutni a navászanáig, mert különben nem jó, amit csinálsz. Ha
akarsz, megállsz és kész. Arra figyelsz, ami te vagy az adott pillanatban, az adott
fizikai állapotodban, az adott helyen. A jógának ez az egyirányúsága,
egyértelműsége pedig magától hozza az érzést, hogy valójában minden jó úgy,
ahogy van. Elkezded értékelni ezt az állapotot, és egy idő után egyre többször meg
is tudod teremteni magadban.

A jógások humora más

Mielőtt bárki azt állítaná, hogy élete minden egyes pillanatában tündérbogár,
elfogadó és megértő az embertársaival a jógának köszönhetően, bökje oldalba
magát. Dehogy vagyunk cukifejek. Sőt, szerintem az a helyzet, hogy egy idő után
sokkal érzékenyebbek vagyunk. Hamarabb szemet szúr a hülyeség, legfeljebb a
reakciónk lesz rá más, idővel. Én azt bírom a jógásokban, hogy a legtöbb helyzetre
képesek (vagyunk) derűvel és elfogadással reagálni.

Szóval… ma már jógáztál?