H ATÁRTALAN ára: 790 Ft

előfizetve: 650 Ft

ARCHEOLÓGIAI MAGAZIN I. évfolyam 1. szám - 2016

www.hatartalanregeszet.hu

A Európa sötét árnyai - a hunok

A A nagyszéksósi kincs

A Attila temetése

A A hunok íja

Utazás a 24 Krétai Kincsek

vikingekkel anziksz a trezorból

A INDIANA JONES ÉS BARÁTAI A ARCHEOKALAND A BLOGOLÓ A MINIKÉPREGÉNY A

Címlapsztori

magyarországi
2 A hun üstök Masek Zsóia

A
hun kor talán legemblematikusabb régészeti leletei azok
a nagyméretű rézüstök, amelyek óriási területen kerülnek
elő Ázsiától egészen Közép-Európáig. Számos izgalmas ta-
lány övezi őket, kezdve attól, hogy valóban a hunokhoz köthe-
tőek-e, pontosan milyen célt szolgáltak, avagy mikor és miképp
kerültek a földbe. E tárgyak egyik legnagyobb sűrűsödése a Kár-
pát-medencében tapasztalható, így a hazai üstleletek nagyban
hozzájárulhatnak az említett problémák megoldásához.

Az első magyarországi hun üst Törtel te-
rületén, a Czakó-halmon került elő 1869-ben,
szántás közben, erősen töredékes állapotban.
A  lelőhelyen tíz évvel később hitelesítő ása-
tást folytattak. A  halom környezetében hun
kori leleteket nem, csak középkori emlékeket
találtak. A  lelőhelyen azóta újabb régészeti
feltárás nem folyt, ugyanakkor valószínűsít-
hető, hogy a  helyszín eredetileg egy olyan
őskori halomsír, amely évezredek óta a  táj
fontos elemét képezte, és tájékozódási pont-
ként szolgált a környezetében élők számára.
Már első közlője, Rómer Flóris is azon a vé-
leményen volt, hogy a törésnyomok egy része
szándékos, korabeli rongálásra utal. Az  üst
mai állapota egy 19. századi pesti iparos keze
munkáját dicséri – a leírásokból tudjuk, hogy
a  Magyar Nemzeti Múzeum igen nehezen
talált olyan „kolompárost” a  városban, aki
az összeállításra és a kiegészítésre vállalkozott.
Az üst jelenlegi súlya 41 kg. Nemcsak az első
szakszerűen közölt hun kori üst, hanem máig
a  legnagyobb méretű és legdíszesebb pél-
dány. Díszítése számos motívumot ötvöz, így
Bóna István találóan illette a „barokkos” jelző-
vel. A fülek ún. gomba alakú nyúlványai a hun
kori üstök jellemző díszei. A  törteli üst
hatalmas füleit egy rekeszdíszes középső
taggal erősítették meg, amely más üstök-
ről ismeretlen. Az üst pereme alatt függő-
leges vonalakkal sűrűn tagolt sáv húzódik.
A  hun üstökben közös, hogy peremük
alatt vízszintes bordadíszekkel tagoltak,
és testüket függőleges bordadíszekkel négy
mezőre osztották. A törteli üst függőleges vo-
nalakból és kör alakú díszekből álló „rojtmo-
tívuma” is  gyakori díszítőeleme a  Kárpát-me-
dencei és az al-dunai példányoknak.
A hun üstök testét többnyire két részből
öntötték, majd később rögzítették a  testhez A törteli üst (MNM©2015)
a külön elkészített talprészt. A két fél összeil-
lesztése mindig az  üstök függőleges borda-
díszei mentén, a  motívum közepén látható.
A törteli üst az egyetlen, amelyről biztosan ál-
líthatjuk, hogy testét négy részből készítették:
ezt azok az öntési varratok mutatják, amelyek
a testén vízszintesen húzódnak végig.
Második hun üstünk, a  hőgyészi vagy
Kapos-völgyi hun üst a  törtelihez hasonlóan
szántás közben került elő 1891-ben. Szinte
teljesen ép állapotban találták, néhány repe-
déstől eltekintve, illetve az egyik fülét a meg- Az ócsai üsttöredék

EHatártalan Régészet - Archeológiai magazin


találás során letörték, majd – még a  19. szá-
zadban – visszaerősítették. A  törteli üsthöz
hasonlóan, a leletet korabeli lelőhelyhez köt-
ni nem tudjuk; de sajnos pontos megtalálási
helyszíne is bizonytalan.
A Kapos-völgyi üst „mindössze” 16  kg
súlyú. Peremének díszítése a  törtelivel meg-
egyezik. Teste csak egy-egy bordával tagolt,
és az  ún. rojtmotívumok is ritkásabban he-
lyezkednek el az edényen.
A harmadik ép üstünk lelőhelye a  Ka-
pos-völgyinél is bizonytalanabb. Ez a várpalo-
tai üst, amely egy budapesti üzemben került
elő 1958-ban, a beolvasztásra váró színesfém-
hulladék közül. Megmentése után a  Magyar
Nemzeti Múzeum és a MÉH lelkiismeretes al-
kalmazottai hosszas nyomozással tisztázták,
hogy az  üst egy várpalotai szállítmányból
származott, és egyéb hulladéknak vélt tár-
gyakkal együtt egy zsákban hozták be eladás-
ra. Az  üst természettudományos vizsgálata
megerősítette, hogy Várpalota környékéről
származik, de pontos lelőhelye ismeretlen.
A várpalotai üst puritán kivitelű: pere-
me és teste kizárólag bordadíszekkel tagolt,
egyéb motívumok hiányoznak róla. A  bor-
dadíszítések rendszere a  törtelivel pontosan
megegyezik. Emellett egyedülálló abban
az  összes ismert eurázsiai példány között,
hogy a  fül mellett nem egy-egy, hanem két-
két gomba alakú nyúlvány indul a pereméből.
Ez arra utal, hogy egyszerűbb kivitele ellenére
ez az üst is a formai fejlődés egy magasabb fo-
kán állt, amely a motívumokat önálló módon
fejlesztette tovább a Kárpát-medencében.
Az utolsóként előkerült ép hun kori üstünk
autópálya-építéshez kötődő régészeti feltárás
során került napvilágra 2006-ban Balatonlel-
le-Rádpuszta területén. A  hun kori üstök közül
világviszonylatban is ez az  egyetlen ép edény,
amely tervszerű kutatás során került elő – ré-
gészeti feltárásból ezen kívül csak töredékek
EHatártalan Régészet - Archeológiai magazin
A magyarországi hun üstök
származnak. Az üst egy egyszerű gödör alján fe-
küdt. A feltárás területén kiterjedt római kori lelő-
hely húzódik, amelynek késő római rétege is van;
s  amelynek fémkeresős kutatásából néhány to-
vábbi olyan kisleletet is ismerünk, amelyek az üst-
tel egykorúak lehetnek. Az üst viszonya a környe-
ző lelőhellyel azonban még tisztázásra szorul.
A rádpusztai üst újabb motívummal
gazdagította az  európai hun üstök ismert
díszítésrendszerét. Pereme alatt háromszög
alakú díszítés húzódik, amelynek csak korábbi, 3
szkíta–szarmata kori üstökön és ázsiai példányo-
kon találjuk párhuzamát. Hármas bordadíszének
pontos másait legközelebb Havasalföldről és
Morvaországból ismerjük, míg kettős párokba
rendezett rojtmotívumai Rádpusztán kívül csak
a Kapos-völgyi üstön tűnnek fel.
A fenti, viszonylag épnek tartható üstök mellett kerültek elő töre-
dékek is. Az  intercisai (dunaújvárosi) példányt egy római erőd feltalál-
tárása során találták 1909-ben, egy, a tábor belsejében álló épületben,
amely a  késő római korban leégett. Azt, hogy az  épület használatban
volt-e még, amikor az üsttöredék a helyszínre került, vagy már csak rom-
jai állhattak, nem tudjuk. Az intercisai töredék egy üst testének három
függőleges bordával díszített, közepes méretű töredéke. Ez volt az első,
amelyet római erőd belsejében találtak, de ezt számos újabb felfedezés
követte, elsősorban az al-dunai római erődvonal, a limes mentéről.
Szintén római erőd területéről származnak azok a szlovákiai üsttöredékek,
amelyek az egyedüli hasonló tárgyak a Kárpát-medence határainkon kívül eső
részeiről. Lelőhelyük a Duna-parti Izsa (Iža) melletti Leányvár, római nevén Ce-
lemantia, amelyet Brigetio (Szőny) légiótáborával
szemben emeltek barbár területen. Az üsttöre-
dékek tervszerű ásatás és fémkeresős kutatás
során kerültek elő az  erőd pusztulási réte-
gének törmelékéből vagy a legfelső, kevert
humuszrétegből.
Az intercisai és celemantiai tö-
redékek azt a  tényt illusztrálják,
hogy római erődök környezetében
mindig csak üsttöredékek kerülnek
elő, ép  edények – eddig – sosem.
Ezért a  kutatásban gyakran felmerül,
hogy a  töredékeket a  római katonai
objektumok utolsó védői csak nyers-
anyag-hasznosítás céljából gyűjtöt-
ték be, egy olyan időszakban, amikor
a birodalom már nem tudta biztosítani
a  határok védelméhez szükséges felté-
teleket, köztük a  fémanyagot. De az  is
lehetséges, hogy a  római katonai objek-
tumok üsttöredékei már egy későbbi idő-
szak emlékei, és valóban a  hun korhoz köt-
hetők. Ez a kérdés még tisztázásra vár.
A rádpusztai üst
A magyarországi hun üstök
4 lószínűleg azt is jelenti, hogy a magyaror-
Legújabb üstleletünk szintén töredék, amely 2014 decem-
berében került elő Ócsa határában. A  leletet hobbi fémke-
resős kutatás során találták, és megtalálója hamarosan be is
szolgáltatta a szentendrei Ferenczy Múzeumnak. A kis méretű
töredék díszítése eddig ismeretlen módon ötvözi az  ismert
motívumokat. Rajta három borda húzódik, alattuk lefelé mu-
tató háromszög alakú motívumsor látható, amelyek csúcsait
egy-egy félkör alakú, domború dísz zárja. A háromszög alakú
díszítés legközelebb a  balatonlelle-rádpusztai példányon lát-
ható az üst peremén, így az ócsai üst legközelebbi párhuzamá-
nak a rádpusztait tarthatjuk.
Az üstökkel kapcsolatban számos részletkérdés még
megválaszolásra vár. Az  értékelést nehezíti, hogy gyakran
önmagukban és véletlenül kerülnek elő. Ezért a  funkciójuk
is bizonytalan. A  kérdésben a  korábbi korok hasonló leletei,
ábrázolások és a  steppei népek mondai hagyományvilágának
kutatása segíthet, valamint esetleg a  hun üstökön elvégezhe-
tő modern természettudományos vizsgálatok. Néhány Minu-
szinszk vidéki sziklarajzon jó párhuzamaik láthatók: az üstök egy
részében a szereplők valamit biztosan kavargatnak. Az edények
a településeken szabad téren állnak, az épületek és az állatállo-
mány mellett ábrázolták őket. Ezeket a rajzokat pontosan kel-
tezni és biztosan az  európai Hun Birodalomhoz kötni nem
tudjuk; sem azt, hogy mindennapi cselekedetet vagy kö-
zösségi rítust láthatunk-e az ábrázolásokon. Az szinte bi-
zonyos, hogy az ép vagy megrongált edények elrejtése
hogy a  tárgyak rongáltak, a  fegyvereket meghajlították, a  díszeket
(deponálása) a hun korszakban tudatos tevékenység-
leszakították, és égésnyomokat is mutatnak, ami arra utal, hogy máglyán
nek tartható. Ma általában halotti áldozatokhoz köt- elégették őket. Ugyanez az  értékelés az  üstök – az  egész edények – ese-
jük őket, de hogy előtte mire és milyen hosszú ideig tében is felmerül, amelyek szintén rongáltan és égett állapotban kerülnek
használták őket, az teljesen bizonytalan.
Az üstök azon ritka tárgyak közé tartoznak, amelye-
ket ma már egyértelműen összefüggésbe hoznak a Hun Bi-
rodalom terjedésével és általában a hun néppel is. Egyértelmű,
hogy ázsiai eredetű fémműves hagyományt őriznek. Az üstök
szkíta–szarmata kori előzményei és hun kori párhuzamai szé-
les körben elterjedtek, s  az ismert keleti
példányok száma folyamatosan gyarapo-
dik. Az anyagvizsgálatok alapján az üstök
anyaga réz. A  kissé eltérő fémösszetétel
alapján a Kárpát-medencei és az al-dunai
példányok valószínűleg különböző
műhelyekben készültek.
Kronológiai szempontból fontos, hogy
az  üstök a  római kor végének régészeti
anyagával, rétegeivel összeérnek – ami va-
szági hun kor a római kortól régészetileg
nem választható el egyértelműen.
E tárgyak hunokhoz kötése nem volt
mindig egyértelmű. Míg egyes korai ha-
zai régészek, Rómer Flóris és Wosinsz-
ky Mór jó érzékkel kötötték az  üstöket
a  népvándorlás kor korai szakaszához,
addig más jeles magyar kutatók ezt nem ismerték el. Hampel
József szkíta kori keltezésük mellett érvelt, Pulszky Ferenc pe-
dig a honfoglaló magyarokkal próbálta összekötni őket. A vita
csak az újabb, római objektumokhoz köthető európai leletek
segítségével, és a keleti hun kori üstök szakszerű kutatásával,
a két világháború között dőlhetett el végérvényesen. Pulszky
Ferencnek egy dologban azonban biztosan igaza volt: „Az alak
egészen sajátságos, barbár, vagyis nincs benne semmi vissza-
emlékezés a klasszikus régiség hagyományaira, de azért még
sem ízléstelen sőt arányaiban tetszetős.”
CCC
A hun korból számos olyan
leletet ismerünk, amelyeket áldozati leletegyüt-
tesnek értékelünk. Összetételük változatos lehet:
állhatnak féldrágakövekkel gazdagon díszített veretek-
ből, lószerszámokból, övdíszekből és egyéb ékszerekből,
díszes vagy egyszerűbb fegyverekből, arany méltóságjelvé-
nyekből – például arany íjcsontborító lemezekből –, és ritkán
római vagy keleti eredetű fémedények is előfordulhatnak bennük.
Emberi maradványokat nem találunk mellettük. E leletek jellemzői,
elő a földből. Keleti analógiák alapján a jelenséget halotti áldozatként
értékelhetjük, azaz egy olyan rítusként, amelyet a  temetési szertar-
tás után, a  halott lelkének mutattak be. Ebben az  esetben
az  eredeti temetkezést az  áldozati lelet közelében
kereshetjük – de mindeddig egy ilyen te-
metkezési helyszínt sem sikerült
azonosítania a  kuta-
tásnak.
EHatártalan Régészet - Archeológiai magazin