Szerintem az iskola

Szerintem az iskola, pont úgy mint a tanulás, rengeteg minden egyszerre. Már ott keletkezik
egy fontos distinkció, hogy nagyon sok féle-fajta iskola létezik. Léteznek állami iskolák,
magániskolák, specializálódott iskolák, mint a zene-tánc, többnyelvű, művészeti, vagy nyelvi
képzést adó iskolák. Az iskolákban történő oktatás lehet kötelező bejárni, mint a közoktatási
intézményekbe vagy fakultatív, mint az egyetemek. Nagyon fontos, sokak számára a
legmeghatározóbb másodlagos szocializációs színtér a családi közösség mellett. De emellett a
formális tanulás intézményesített helyszíne, és a munkaerőpiacra való felkészítés egyik
eszköze is. Számomra az iskola egy olyan tér, ahol a szocializációnkat és a közösségben
élésünket tudjuk megtapasztalni és kikísérletezni, ahol kényszerítő hierarchiák nélkül
sajátítjuk el a közösségi és demokratikus gondolkodáson keresztül azt a kritikai
világszemléletet, ami az emberiség jövőjét fenntarthatóvá tudja tenni. Vannak olyan oktatási
intézmények, amik nyíltan tűzik ezt a célt maguk elé, de ezeken kívül sincs szerintem olyan
iskola, ahol ne jelenne meg ez az igény valamilyen formában diákok és tanárok részéről.
Innentől pedig az intézmény struktúráin és mechanizmusain múlik az, hogy mennyire ad
teret ezeknek az igényeknek, a véleményeknek és a kritikának. Itt visszautalnék arra, amiről a
tanulásról szóló töprengőmben is írtam a szubszidiaritás problémájával kapcsolatban a
magyar iskolarendszerben, és beleképzeltem magam azoknak a szereplőknek a helyébe, akik
az iskolaközösségeket kiteszik. Diákként is többféle dolgot várunk el az iskolától, a félév
során többször is beszéltünk arról az igényről ami megjelenik diákokban, hogy legyen nekik
pontosan körülhatárolva és leírva, hogy mit kell a fejükbe vésniük, utána pedig ez is legyen
számon kérve rajtuk. Azt hiszem a legnagyobb ráeszmélésem ebben a kérdéskörben az volt,
hogy ez a fajta transzparenciára való igény teljesen érthető és jogos, hiszen kisgyerekként
alsó tagozatban nem igazán látja át a legtöbbünk, hogy miért abban a sorrendben, miért
pont azokat a verseket kell megtanulnunk amiket éppen kiadnak nekünk házi feladatnak a
tanáraink. Utólag természetesen értjük azt, hogy a tantervek egymásra épülnek, és a
következő évek tananyagaihoz van szükségünk arra az alaptudásra, amiket az első években
megtanulunk és mindezt azért tesszük hogy részt tudjunk venni a társadalom szociális
tereiben és interakcióiban, társas kapcsolatokat ki tudjunk alakítani illetve hogy a
munkaerőpiacon tudjunk érvényesülni és a túléléshez elengedhetetlen szükségleteit
biztosítani magunk számára. A pedagógust szintén erre készíti fel a felsőoktatás,
elsődlegesen az a feladata hogy ezt biztosítsa a diákoknak és az eddigi középiskolai és
egyetemi tapasztalataim is jellemzően erre adtak alapozó tudást. Ettől függetlenül mégis
mind az általános iskolában, mind a középiskolában, mind az egyetemen és talán most a
pedagógia szakon találkoztam a legerősebben azzal a fajta csoportos egyetértéssel, hogy a
diákokban és a pedagógusokban is megjelent igény arra, hogy az iskola több lehessen annál,
mint ami jelenleg az elsődleges funkciója. A kérdés, amire még keresem a választ és szívesen
töltök is időt ezzel az, hogy az oktatási intézményeken belül hol van elég mozgástér ahhoz,
hogy az iskola több lehessen annál, mint amit a keretek engednek neki és hosszútávon azt
sem veszíteném szem elől, hogy miként lehet a kereteket megváltoztatni ha azt érezzük,
hogy az iskola nem egyenlősít hanem egyenlőtlenségeket mélyít és újakat is képez, ami
hosszútávon a teljes társadalmat érintő problémává válik.