Hellenbarth Virág (DQRRRH)

Intézménylátogatási Gyakorlat

Záródolgozat

ELTE PPK

2021/22/1
I. Bevezető

Dolgozatom két nagy részből áll, amit megpróbálok már az elején reményeim szerint
elfogadhatóan megindokolni. Sajnos a félév során csak egy intézménybe volt
lehetőségem ellátogatni és a nevelési gyakorlatot megfigyelni. Ez a Trafó volt, ami kívül
esik a köznevelési intézmények körén. Nagyon élveztem a programot amit végigcsinál-
hattunk, és izgalmas volt a Trafóról is kicsit többet megtudni. Attól féle, hogy ha csak
erre az egy kétségtelenül izgalmas programra írom a reflexiómat ami ráadásul a civil
szférában elhelyezkedő intézmény, akkor nem mozdulok ki a komfortzónámból. Szeret-
tem volna a félév során azokra a jelenségekre reflektálni, amik megkülönböztetik a köz-
nevelési és az egyéb módokon szerveződő intézmények pedagógáját és ok-
tatásszervezését, ennek sajnos útjába állt a Covid. A csoportmunkánk során online részt
tudtam venni egy közintézmény (a Ferencvárosi Kerekerdő Óvoda) bemutatásában, de
a terepre sajnos már nem tudtam kimenni. A záródolgozat azon kritériumát, miszerint
az elemzést egy színtér és egy látogatási tapasztalat bemutatásával kell végrahajtani
csak úgy tudom teljesíteni, ha a szintér elemzését és a látogatási tapasztalatot két
különböző helyhez kapcsolom, mégpedig a Kerekerdő óvodához és a Trafóhoz, ami így
talán tudja pótolni azt a kontextusbeli hiányt amit a betegség és a lemaradásaim okoz-
tak, minden esetre én reménykedem benne hogy így lesz. Mig a másik záródolgozatom
fókuszában a „Hogyan nevel?“ kérdést jártam körbe, a következőben bemutatott két
intézménynél a „Ki nevel?“ kérdést helyezem fókuszba.

II. Kerekerdő óvoda

Az óvodába vegyesen járnak ép és kiemelt figyelmet igénylő gyerekek, akik lehetnek

hátrányos vagy halmozottan hátrányos helyzetűek, sajátos nevelési igényűek vagy
beilleszkedési tanulási magatartás problémákkal rendelkezők. Az óvodában dolgozó pe-
dagógusokat fogom most ebben a dolgozatban bemutatni.

a. Óvodapedagógusok

Az óvodapedagógusnak számos feladata van, de alapvetően a rájuk bízott gyerek neve-

léséről és oktatásáról kell gondoskodniuk, segíteni a fejlődésüket és a tehetségük ki-
bontakoztatását. Sokat beszéltünk a félév során be- és kimeneteli követelményekről, és
bár elsősorban középiskolák és egyetemek kapcsán, de ugyan-úgy jelen van ez az
óvodákban is, hiszen az oktatási lánc következő szeme az általános iskola lesz ahova
már bizonyos képességek, szocializációs normák és elvárások köszöntik a gyerekeket.
Ezekhez való alkalmazkodást és újabb készségek megtanulására való felkészítés nagyon
fontos feladata mindenkinek, aki óvodás korú gyerekekkel foglalkozik úgy, hogy közben
az egyéni adottságokat és hátteret is figyelemben tartsa. Ez a felkészítés, szocializáció
és tudásátadás többféle módon is történik, de egy nagyon fontos aspektusa a visel-
kedési minták tovább adása, amik a az együtt töltött mindennapok során elkerülhetet-
lenek pedagógus és gyerek között. Mindez természetesen nem steril körülmények
között, hanem többnyire gyerekcsoportokban, játék, evés, alvás, alkotás és egyéb hét-
köznapi tevékenységek közben történik, amit szintén az óvodapedagógusnak feladata
biztosítani és megszervezni, minden résztvevő testi és lelki épségére odafigyelni. Amel-
lett, hogy konkrét célok és feladatok is meg vannak határozva előttük a neveléssel
kapcsolatban, úgy gondolom, hogy rengeteg láthatatlan dolgot kell az óvodape-
dagógusoknak láthatóvá tenniük nem csak szavakkal, hanem cselekedetekkel is egy
olyan környezetben, ahol különböző állapotú, képességű és szociális hátterű gyerekek-
kel dolgoznak. Ami szerintem ebben egy nehéz feladat az az, hogy a különbségek el-
mosása helyett azokat világosan kommunikálva tanulják meg a gyerekek és a pe-
dagógusok egymás tiszteletét és a megfelelő bánásmódot. 1Azt tapasztaltam már soks-
zor, hogy olyan mennyiségű elvárás nehezedik a legtöbb, főleg az ágenciájukkal még
nem bíró kisgyerekekkel foglalkozó pedagógusokra, hogy nem merik, mert nem tehetik
meg hogy kimondják azt, hogy nem lehetnek állandóan tökéletesek, követhetnek és kö-
vetnek is el hibákat amikre reflektálhatnak és a saját tanulási folyamataikat a gyerekek-
kel együtt is feldolgozhatják. Ennek nagyon fontos alapfeltétele lenne az az oktatási és
intézményi keret, amiben ezt a szemléletet el lehet sajátítani, illetve a szülőknek és pe-
dagógusoknak is egy olyan közössége, ami ezt lehetővé teszi. Természetesen tisztában
vagyok azzal, hogy ez egy erősen idealizált kép az óvodapedagógusokkal és munkájuk-
kal kapcsolatban, és hogy rengetegen a pályán megélhetési problémával és infrastruk-
turális hiányokkal küzdenek, de véleményem szerint ezek nagy része olyan szemlélet-
beli kérdés, amihez nem kellenek hatalmas anyagi erőforrások, csak idő és gyakorlás.

1
Itt például arra is gondolok, amikor elnéző mosolygás helyett egy valamilyen gyűlöletkeltő, rasszista vagy
szexista megnyilvánulás után a helyzet komolyságát figyelembe véve beszélgetést kezdeményeznek.
b. Pedagógiai asszisztens

A pedagógiai asszisztensekre voltam egyértelműen a legkíváncsibb, akinek legjellem-

zőbb feladata az óvodapedagógussal együttműködve, az irányítása alatt segíteni a pe-
dagógiai munkát. Alapvetően az óvodapedagógus feladatainak kisebb részei kerülnek
rájuk kiszervezésre, mint az eszközelőkészítés, a csoportmunka és az egyéni munka
segítése. Ezen felül önnállóan is tart csoportfoglalkozásokat, felügyeli a játékot és a
szabadidős tevékenységeket, én mindig is úgy képzeltem el, hogy a több szem többet
lát elv szerint segítik az óvodapedagógusok és a pedagógiai asszisztensek egymást és a
gyerekeket. Gyerekkoromban az egyik kedvenc könyvem a Már óvodás vagyok volt.2 A
pedagógiai asszisztenseknél mindig eszembe jutnak a kedves ovónénik a történetből,
akik segítenek a gyerekeknek kabátot venni és átmenni az úttesten. Nem gondolom,
hogy a felelősségük vagy feladataik könnyebbek vagy kevesebbek lennének mint a pe-
dagógusoknak, vagy hogy nagyon más kompetenciákkal kell bírniuk, csupán többet kell
az apróbb részletekre figyelniük és előre is kell gondolkodniuk nagyon sok hétköznapi
rutinfeladat kapcsán.

c. Dajkák

A dajkák feladatköre nagyon specifikus, és elengedhetetlen egy kisgyermekeket ellátó

és nevelő intézményben, ők biztosítja a pedagógiai munkához szükséges higiénés felté-
teleket. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a gyerekek teljes napját végigkövetik, miköz-
ben a környezetük rendjéről és tisztaságáról gondoskodnak. Ha kisebb baleset történik,
ami óránként előfordul óvodákban, akkor az elsősegélynyújtás (fertőtlenítés, sebtapasz
felragasztása, jegelés, stb..) is a feladataik közé tartozik. kisebb baleseteknél elsősegélyt
nyújt. Azt hiszem, a dajkák munkája a legláthatatlanabb egy óvodában, hiszen a repro-
duktív munkák közül azokat végzi el, amik a legkevésbé feltűnőek, hiszen akkor végzi
jól a munkáját (pl. kézmosásban segítés, szellőztetés, étkezésben segédkezés), ha semmi
emlékezetes vagy feltűnő nem történik, ha minden a megszokott hétköznapok szerint

2
Ez a könyv mi a mai napig a könyvespolcomon figyel és szeretem néha elővenni, főleg amióta a szakon vagyok
és keresni bennük a tanultakat.
történik. Azt hiszem, ezek olyan dolgok amikről érdemes lehet az óvodákban gyerekek-
kel nyíltan kommunikálni, láthatóbbá tenni előttük ezt a fajta munkát, ami már önmagá-
ban egy tudatosabb felnőtthöz vezető úton való elindulás.

Ezek voltak azok a feladatkörök, amiket az óvoda munkáltatásában látnak el a pedagó-

gusok a Kerekerdő óvodában, de persze ahogy korábban is említettem az óvodában
feladatokat látnak el a területileg illetékespedagógiai szakszolgálat munkatársai is, akik
pszichológusok, logopédusok és gyógypedagógusok lehetnek, illetve a gyermekjóléti
központból a szociális segítők.

III. Trafó

a. Struktúra

A budapesti Trafó Kortárs Művészetek Háza egy nagy, nemzetközi és magyar pr jek-
teknek is teret és helyet adó befogadóhely és közösségi tér. Rendszeresen előfordulnak
benne előadások, koncertek, kiállítások, közösség- és közönségépítő programok. Ami-
ben még ezen kívül különleges fiatalokat kifejezetten célzó, társadalmi kérdéseket fel-
dolgozó foglalkozások és alkotások is születnek benne, aminek mi is a részesei voltunk
az intézménylátogatás során. Szinte minden tevékenységük kísérleti jellegű, de mint
kulturális intézmény komolyan veszi az oktatási feladatait is, ehhez mérten három mun-
katársuk is foglalkozik színházi neveléssel. Mielőtt kitérek az általunk látogatott foglal-
kozás feldolgozására és elemzésére, néhány példával szemléltetném, hogy milyen okta-
tási projekteknek adott mostanában teret a Trafó.

b. Projektek

A Trafó Tanári egy nyílt nap pedagógusoknak és a művészeti nevelés iránt érdeklődők-
nek. Ide szervezték a trafó munkatársai a saját programjaikat, amik középiskolásoknak
és egyetemistáknak szólnak.3 Ezen a nyílt napon táncos (Táncrahangoló), történet-
mondó (Mesélő) és galériás foglalkozásokat hoztak a résztvevőknek, amik a folyamato-
san futó projektjeik is egyben. Az alapvető cél a diákok bevonása a kortárs művészet
világába kísérleti műfajokon és alkotásokon keresztül.

3
Egy ilyen programon vett részt a mi csoportunk is.
c. A mi projektünk

A mi projektünkről számolnék most be, amit a már említett színházi neveléssel foglal-
kozó munkatársak tartottak nekünk a trafóban. Több lépcsőben csináltunk kreatív fel-
adatokat, amit egy galériázással zártunk. Az elején olyan történelmi eseményeket írtunk
fel egyenként, amik szerintünk meghatározóak lesznek a világtörténelem számára. Itt
nagyon változó kulturális, politikai és gazdasági események kerültek előhívásra, amiket
megosztottunk egymással, és meg is vitattunk. Utána saját emlékeinket és tapasztala-
tainkat mutattuk be egymásnak egy bevonó drámapedagógia gyakorlat segítségével,
ahol a saját perspektívánk egy rendezői feladattá változott és ezen keresztül mutattuk
be némajátékkal a jeleneteinket. Ezt a műfajt mindig is nagyhatásúnak tartottam mert
úgy osztja meg az élményt másokkal, mintha ők is részesei lennének. 4 Végül a jelentős
történelmi események vonalon folytattuk a foglalkozást, ahol újságcikkekből kellett ösz-
szeraknunk egy számunkra reális jövőképet tükröző időkapszulát, amit egy történelem-
könyv bejegyzés formájában kellett megírnunk. Számomra ez volt a legérdekesebb a
foglalkozások közül, mert a nagyon is aktuális klímakatasztrófa súlyát tematizálta
akarva, vagy akaratlanul is ugyanis a végeredmény minden csoportnál ugyanarra futott
ki, hogy az emberiség történelme hamarosan véget érhet azoknak a struktúráknak kö-
szönhetően amiket az elmúlt néhány évszázadban reflektálatlanul hoztunk létre. A fog-
lalkozás végén megosztották velünk a szervezők, akik jelen esetben a pedagógusaink
voltak hogy a legtöbben akik ezt a foglalkozást végigcsinálták hasonló következteté-
sekre jutottak mint mi, ami egyszerre volt megnyugtató, és kétségbeejtő.5

IV. Konklúzió

A dolgozat elejét írva sok szorongást éreztem a saját emlékeim és tapasztalataim miatt,
amik az óvodához vagy az iskolához kötöttek, miközben sikerült úgy reflektálnom a fel-
sorolt hivatásokra, hogy nagyon sok pozitív oldalukkal kellett magamat szembesítenem,
és ezzel azt hiszem sikerült elérnem azt, hogy a két összehasonlított pedagógiai folya-
matot (a köznevelési és a civil szférát) nem egymással ellentétesnek, hanem egymással
kiegészíthetőnek, kiegészítendőnek éreztem. Ha össze kellene raknom a leírtakból a

4
Ez engem rögtön a fórumszínház elgondolására emlékeztetett, és nem csak nagyon élvezetesnek találtam, de
nagyon sok mindent meg is tudtam a résztvevőkről.
5
Az elkövetkező napokban az átlagosnál sokkal súlyosabb klímaszorongást éreztem.
számomra ideális óvodát, akkor mindkét merítésből szerepelnének benne elemek, a la-
zább, kreatív és alkotó folyamatok mellett a szigorúbb struktúráknak is megvan a helyük
és szerepük a fiatalkori szocializáció során, de a legtöbb szituációban ezeknek a kettős-
sége tudná azt megadni, amire szükségünk van.