G

Csepcsényi Lajos Lászlóné Balogh Melinda

Térbeli elemek modellezése -

YA
domborzat modellezés és
elemzés
AN
KA
N
U
M

A követelménymodul megnevezése:
CAD-ismeretek
A követelménymodul száma: 0557-06 A tartalomelem azonosító száma és célcsoportja: SzT-016-50
 TÉRBELI ELEMEK MODELLEZÉSE

DOMBORZATMODELLEZÉS AUTOCAD PROGRAMMAL

ESETFELVETÉS – MUNKAHELYZET

A mérnöki létesítmények tervezését és kivitelezését jelentősen befolyásolja, a tervezési

G
terület terepi adottsága, magassági jellemzője. A tervezésnél mindig törekedni kell arra,
hogy a tervezett létesítmény a legjobban illeszkedjen a környezethez. Számos szerkezeti
elem kialakítását befolyásolja a domborzat és az abból származó egyéb tényezők, mint

YA
például a vízgyűjtő terület, valamint a terep kitettsége, lejtése. A tervezést jelentősen
megkönnyítik a tervező szoftverek, melyek körében egyre inkább elterjedt a 3 dimenziós
tervezés támogatása is, melynek első lépése a munkaterület domborzati viszonyainak
feltárása. Az alábbiakban egy ilyen problémával ismerkedhet meg:
AN
Ön egy tervezéssel foglalkozó mérnöki iroda munkatársa. Feladata, hogy készítse elő út
tervezését. A feladat megoldásához rendelkezésére állnak a földmérő által készített
pontvázlatok, koordináta-jegyzékek és digitális felvételek. Az előkészítés során modellezze
a domborzatot, elemezze azt és készítse el a szükséges rajzi munkarészeket: a
domborzatmodellt, szintvonalas térképet, vízgyűjtő területek megjelenítését, lejtőkategória
KA

térképeket.

A tananyag további részeiben áttekintjük, hogy az AutoCad programmal illetve annak

opcionális moduljaival milyen módon lehet a tervezést támogatni, felületeket szemléltetni,
domborzatmodellt létrehozni és elemezni. A tananyag az AutoCad Map 3D programot
N

ismerteti Civil kiegészítéssel, melyben leírt lépések és elvek más programok használata
esetén is alkalmazhatók.
U

SZAKMAI INFORMÁCIÓTARTALOM
M

A DOMBORZATMODELLEZÉS ALAPJAI
A digitális domborzatmodell a terepfelszín célszerűen egyszerűsített mása, amely
számítógéppel olvasható adathordozón tárolt terepi adatok rendezett halmazaként jelenik
meg. A domborzatmodell információkat szolgáltat a terep egészéről vagy annak
sajátosságairól.

1
TÉRBELI ELEMEK MODELLEZÉSE

A domborzatmodellek készítésekor mindig valamilyen 3 dimenziós adatból kell kiindulnunk.

Ebben az esetben az adat egy 3 (Y, X és Z) koordinátájával ismert, mérésből származtatott és
annak rögzítésével keletkezett mennyiség vagy más néven térbeli pont. Ahhoz
csatlakozhatnak különböző attribútum adatok: a pont jelölése, típusa, pontszáma stb.

Domborzatmodelleket mérési eredményekből kiindulva készíthetünk. Ekkor meg kell

vizsgálnunk, hogy a mérésből származó támpontoknak milyen a struktúrája.

A támpontok a terep célszerűen kiválasztott pontjai, amelyek lehetnek adott vagy mért
pontok, amelyeknek mindhárom koordinátájuk a rendelkezésünkre áll. A további pontok
magasságát ezekre a pontokra támaszkodva lehet levezetni különböző módszerekkel
(interpoláció, dinamikus felületek modellje stb).

G
A támpontok eloszlása szerint különböző szerkezeteket különböztetünk meg:

YA
- Szabályos modell: a támpontok egy szabályos rácsháló metszéspontjaiban
helyezkednek el. A támpontok származhatnak területszintezésből kis mértékű
magasságkülönbségű területek esetén, vagy meglévő térképről történt mérésből,
magasságleolvasásból (másodlagos adatgyűjtésből származó adat - pontossági
AN
vizsgálat szükséges) GRID MODELL
KA
N
U
M

1. ábra. Szabályos támpont eloszlás

2
 TÉRBELI ELEMEK MODELLEZÉSE

G
YA
2. ábra. GRID modell térbeli képe
AN
- Strukturális eloszlás: a mérést a terepviszonyok figyelembe vételével végzik el. Ekkor
megjelennek a domborzati idomok, a hátak és völgyek valamint egyéb jellemző
pontjai a domborzatnak. Ezek az adatok származhatnak tahimetriai mérési módszer
alkalmazásából, poláris részletmérésből, vagy GPS technológiával történt
KA

részletmérésből.
N
U
M

3. ábra. Strukturált támponteloszlás

3
TÉRBELI ELEMEK MODELLEZÉSE

G
YA
AN
4. ábra. Szintvonalak térbeli elhelyezkedése

Szintvonalaknak nevezzük a terep azonos magasságú pontjait összekötő görbe vonalakat.

Más szakmás esetében izovonalakról beszélünk, amelyek azonos tulajdonságú pontokat
KA

kötnek össze.

- Véletlenszerű modellek: a mérés nem igazodik a terepfelszín jellemző pontjaihoz.

N
U
M

5. ábra. Szabálytalan támponteloszlás

4
 TÉRBELI ELEMEK MODELLEZÉSE

Szabálytalan ponteloszlás esetén az elsődleges feladatunk az, hogy erre a ponthalmazra

valamilyen szabályos rácsot illesszünk, mert az írható le matematikai egyenletekkel, és
könnyíti meg a számítást. A rácsot létrehozhatjuk háromszögeléssel majd interpolációval,
vagy közvetlenül a pontok alapján történő interpolációval (kriegelés).

A digitális domborzatmodellek esetében korábban az egyszerűbb kezelhetőség miatt a 2.

ábrán látható négyzet hálózatban tárolták a magassági adatokat. Problémát az okozott, ha a
támpontok strukturáltan helyezkedtek el, mert ekkor a mérési eredmények nem estek egybe
a rácspontokkal. A rácspontok magasságát számítási eljárással határozták meg.

A domborzatmodellezés célja az, hogy a terepet minél jobban közelítse meg az általunk
készített rácsháló. Ehhez a legjobb geometriai alapalakzat a háromszög. A 80-as évektől

G
kezdték el alkalmazni a Delaunay-háromszögelést, amely a Thiessen poligonképzés duál
feladata. A háromszögelés eredményeként egy olyan szabálytalan háromszögekből álló
felület jön létre, amely a legjobban megközelíti a valóságot a mérési eredmények alapján,

YA
mert síkháromszög lapokból álló poliéderekkel történik a terepidomok modellezése. Ezáltal
lehetővé válik a domborzat szélesebb körű elemzése is. Hátránya a modellnek, hogy nem
veszi figyelembe a terepfelszín változását, amelyet törésvonalak megadásával tudunk
korrigálni, tehát a terep felmérésénél a törésvonalakat is meg kell mérni.
AN
A Thiessen - poligonok megszerkesztésével egy ponthalmazhoz szerkeszthetünk
érvényességi területeket. Ez geometriailag azt jelenti, hogy egy adott ponthalmaz minden
egyes támpontjához megkeressük azokat a pontokat, amelyek ahhoz és csakis ahhoz
vannak a legközelebb. Ezt a következőképpen tesszük. A vizsgált támpontot összekötjük a
vele szomszédos támpontokkal, majd megkeressük az így megrajzolt szakaszok felező
KA

merőlegesét. A felezőmerőlegesek metszik egymást, egy poligon rajzolódik ki a támpont

körül, amely maga az érvényességi terület. Példaként tekintsük meg a következő ábrán
látható szabálytalan ponthalmazra illesztett Thiessen - poilogonokat.
N
U
M

5
TÉRBELI ELEMEK MODELLEZÉSE

G
YA
AN
6. ábra. Thiessen - poligonok szerkesztése

A háromszögelés készítésekor sokféle feltételt adhatunk meg, amelyek vonatkozhatnak a

háromszöges területeire, szögeire, oldalak számára stb. A Delaunay - háromszögelés a
következő tulajdonságokkal rendelkezik:
KA

- Egyértelmű
- A háromszögelés a pontokat konvex alakzattal veszi körül
- A Thiessen poligonok és a Delaunay háromszögek kapcsolatban állnak: a terepet
legjobban megközelítő háromszöghálózat elemei a szomszédos Thiessen
N

poligonokhoz tartozó támpontokra épülnek fel.

- A háromszögek súlypontjai a háromszögbe eső poligonok csúcsai, melyek egyben a
háromszögek köré rajzolható körök középpontjai is.
U
M

6
 TÉRBELI ELEMEK MODELLEZÉSE

G
YA
AN
7. ábra. Delaunay háromszögelés

A Delaunay háromszögelés a TIN modell készítésének legelterjedtebb változata, jól

automatizálható, a magasságszámítás pedig erre a hálózatra alapozva történik.
KA

DOMBORZATMODELL KÉSZÍTÉSE CAD PROGRAMMAL

1. A domborzat megjelenítése hagyományos rajzelemekkel

A mai gyakorlatban legtöbbször geometriai elven történő domborzatábrázolási

N

módszerekkel találkozhatunk. Ennek legismertebb formái a színfokozatos ábrázolás (pl.

földrajzi atlaszokban) és a szintvonalas ábrázolás (topográfiai térképek) kiegészítve kótált
U

pontokkal.

Színfokozatos ábrázolási módszer esetében az azonos magassági övezetekbe tartozó

M

területeket azonos színekkel jelöljük.

Szintvonalas ábrázolást csak a természetes terep modellezésére alkalmazunk, ahol minden

ponthoz csak egy magassági érték tartozik.

A szintvonal egy választott alapszinttől azonos magasságban lévő pontokat összekötő görbe
vonal, amelyek önmagukba visszatérő görbék, egymást soha nem metszik és minél
lankásabb a terep, annál távolabb helyezkednek el egymástól.

A következő ábra egy topográfiai térképrészletet mutat be, a szintvonalakat barna színnel
rajzolták meg.

7
TÉRBELI ELEMEK MODELLEZÉSE

8. ábra. Szintvonalas térkép. Forrás: http://fold1.ftt.uni-

miskolc.hu/~foldshe/abra10/12_6.jpg (2010. 06. 04.)

G
A 8. ábrán látható kép egy analóg térkép számítógéppel kezelhető változata. Ezen ugyan

YA
megjelennek a térbeli adatok, de azok térben nem kezelhetők. Digitális domborzatmodellé
történő átalakításához a szintvonalakat kell digitalizálni. A digitalizálás ebben az esetben a
szintvonalak képernyőn történő digitalizálását jelenti, vagyis vonalláncokkal átrajzoljuk a
szintvonalakat és azokat a megfelelő szintre emeljük. A következő ábrasor ezt a műveletet
mutatja be.
AN
A raszterképet illesszük be egy üres állomány 0 nevű alapértelmezett fóliájára. Ez a
beillesztés menü raszterkép parancsával történik. A párbeszédpanelon keressük meg a kép
elérési útvonalát, majd a blokkoknál megismert párbeszédpanelon adjuk meg a nagyítás és
elforgatás mértékét. Ha szükséges, és ismertek a sarokpontok országos-rendszerbeli
KA

koordinátái, akkor eltolással, elforgatással és méretarány változtatásával igazítsuk a képet a

helyére. A kép helyre való illesztése megoldható a Map menü Eszközök parancsának
Helmert-transzformáció alparancsával is.
N
U
M

8
 TÉRBELI ELEMEK MODELLEZÉSE

G
YA
AN
9. ábra. Raszterkép beillesztése

Ezután a szintvonalakat a vonallánc paranccsal át kell rajzolni egy erre kijelölt fólián.
Ügyeljünk arra, hogy a 0 nevű fólián csak a raszterkép legyen, hiszen arra a további munka
során nem lesz szükség, így ki kell majd kapcsolnunk. A fólia kikapcsolásával nem törlődik a
KA

raszterkép, így ha még szükség lenne rá, nem kell újra beilleszteni és a helyére
transzformálni, hanem az azt tartalmazó réteget bekapcsolni. A szintre emelést a Módosítás
menü Tulajdonságok parancsával tudjuk megadni. Ekkor megjelenik a képernyő bal oldalán
a tulajdonságok párbeszédpanel, és itt adhatjuk meg a vonallánc szintjét. A szintvonalak
rajzolásánál a vonallánc parancs elindítása után adjuk meg a vonallánc első pontját, vagyis
N

kattintsunk a szintvonal rajzára. Ezután az í karakter lenyomásával megadjuk a programnak,

hogy íveket fogunk szerkeszteni, majd az m karakter megadásával pedig azt, hogy a
következő általunk megadott pont az ív középpontja lesz. Az ív végpontját is adjuk meg,
U

majd utána anélkül, hogy kilépnénk a parancsból ismét m karakterrel és az ív

középpontjának megadásával folytassuk a munkát a szintvonal elkészültéig. Ezután emeljük
M

a vonalláncunkat a kívánt, térképről leolvasott szintre.

9
TÉRBELI ELEMEK MODELLEZÉSE

G
YA
AN
10. ábra. Szintvonalak digitalizálása

Az AutoCad program alapbeállításban mindig felülnézetben mutatja meg a rajzunkat. Térbeli

szerkesztések esetében célszerű a rajzot térben szemlélni. A nézőpont változtatását a Nézet
menü parancsaival változtathatjuk meg. Használhatunk 3D nézeteket, ahol a program által
KA

felkínált nézőpontok közül választhatunk, vagy adhatunk meg magunk is nézetet a 3D

keringés paranccsal. Ha egyszerre szeretnénk felülnézetben és térben is szemlélni a
rajzunkat, akkor osszunk fel a rajzteret több nézetablakra, melyet szintén a Nézet menü
nézetablakok parancsával tehetünk meg. Adjuk meg, hány ablak legyen, milyen
elrendezésben, és rendeljünk az ablakokhoz a teret is. A 11. ábrán bal oldalt a bedigitalizált
N

szintvonalak láthatók felülnézetben, a jobb oldalon pedig a szintvonalak térbeli

elhelyezkedése térben. Az aktuális koordináta-rendszer állását a nézetablak bal alsó
sarkában látható koordináta-rendszer ikon mutatja.
U
M

10
 TÉRBELI ELEMEK MODELLEZÉSE

G
YA
AN
11. ábra. Az elkészült szintvonalak

A szintvonalas ábrázolás azonban nem minden mérnöki feladathoz elegendő, szükséges a

felületmodell létrehozása. Az AutoCad alap programjával felületeket éllel határolt
felületekként tudunk modellezni. Először állítsunk elő térbeli görbéket, amelyek a
KA

modellezendő munkaterület határoló vonalai. Térbeli görbéket 3D vonallánc paranccsal lehet

létrehozni, de felhasználhatjuk a már megrajzolt szintvonalakat is. Ezután a rajz menü -
felületek - élekkel határolt felületek parancsának indításával készítsük el a felületmodellt.
Első lépésként meg kell adnunk 4 db határoló vonalat, melyek az előbb ismertetett
szintvonalakkal ábrázolt felületnél a legalacsonyabb és a legmagasabb szintvonal, valamint a
N

szintvonalak végpontjait összekötő 3D vonalláncok. A modell határoló éleit a 12. ábra

mutatja be, a kész felületmodellt pedig a 13. ábra.
U
M

11
TÉRBELI ELEMEK MODELLEZÉSE

G
YA
AN
12. ábra. Élekkel határolt felületek készítése

A 13. ábra jobb oldalán látható zöld színnel jelölt rácsháló a felület GRID modellje, amely
mint látható elég darabos és nem minden esetben illeszkedik tökéletesen a felülethez. A
minőségen javíthatunk a háló csúcspontjai számának növelésével, az oszlopok és sorok
KA

számának növelésével, vagy pedig alkalmazhatunk simítást is. A rácsháló leírható

matematikai egyenlettel. Minél magasabb ennek az egyenletnek a fokszáma, annál jobban
közelíti meg az eredeti felületet is. Az előbb ismertetett módosításokat a módosítás
párbeszédpanelen tehetjük meg. A módosítás menü tulajdonságok parancsára kattintva
kapunk egy párbeszédpanelt, majd a rajzfelületen jelöljük ki a rácshálót. Ekkor megjelennek
N

a párbeszédpanelen az alakzatra jellemző tulajdonságok, ezek közül módosíthatjuk a

kívántat. A 14. ábra egy simított felület modellt mutat be a 14. ábra Bezier féle simítást
alkalmazva. Látható, hogy a simítás elvégzése után a modell sokkal jobban megközelíti azt
U

az eredeti felületet, amelyet a topográfiai térkép alapján szintvonalakkal leírtunk.

M

12
 TÉRBELI ELEMEK MODELLEZÉSE

G
YA
AN
13. ábra. Felületmodell élek megadásával
KA
N
U
M

14. ábra. Simítás alkalmazásának hatása a felületmodellen

13
TÉRBELI ELEMEK MODELLEZÉSE

A felületet jobban megközelíthetjük egyszerűbb parancsok alkalmazásával, ha a szabályos

felületek parancsot használjuk. Ekkor a szintvonalakból, vagy valamilyen térbeli vonalakból
kell kiindulni, a végeredmény pedig egy szabálytalan négyzetekből álló rácsháló. A parancs
indítása után mindig két térbeli görbét kell megadni, amely a felületmodell darabot határolja.
A 15. ábrán a zöld színnel jelölt modelldarab határoló görbéinek megadása látható.

G
YA
AN
KA

15. ábra. Szabályos felületmodell készítése

A szabályos felület előállításának eredményét a 16. ábra mutatja be. Megállapítható, hogy az
N

élekkel határolt felületek előállításánál jobban közelíti a szintvonalakkal leírt felületet.

U
M

14
 TÉRBELI ELEMEK MODELLEZÉSE

G
YA
AN
16. ábra. Szabályos felület

2. Domborzatmodellezés AutoCad Map 3D Civil programmal

A mérnöki munkálatok során a leggyakrabban az az eset fordul elő, amikor geodéziai

KA

mérésből származó 3 koordinátával rendelkező ponthalmaz áll rendelkezésünkre a terepről,

és ezek alapján kell elkészíteni a domborzatmodellt, illetve szintvonalas térképet, mint a
tervezés bemenő adatait. A domborzatmodell elkészítéséhez egy olyan számítógéppel
kezelhető koordináta-jegyzékre van szükség, amelynek formátuma alapján a feldolgozó
szoftver meg tudja különböztetni a koordinátákat egymástól, és azokat térben is meg tudja
N

jeleníteni. Ehhez az egyik ilyen lehetőség az Autocad Civil kiegészítésének használata,

melynek kezelőfelületét a 17. ábra mutatja be. A rajzfelület és az ikonok elrendezése
megegyezik az AutoCad eddig megismert elrendezésével, de a baloldalon kiegészül egy Civil
U

eszköztárral. Az eszköztár segítségével adjuk meg a pontokat, a felületeket és a felületeket

jellemző egyéb fontos vonalakat, poligonokat. Az eszköztár hasonlóan működik, mint a
M

számítógépen lévő könyvtárak kezelésére szolgáló fa-struktúra. Az elemcsoportok alá újabb

elemeket létrehozni minden esetben a jobb egérgomb megnyomásával előugró helyi
menüvel lehet.

15
TÉRBELI ELEMEK MODELLEZÉSE

G
YA
AN
17. ábra. A Civil eszköztár

A felületmodell létrehozásának első lépéseként a rendelkezésünkre álló koordináta-

jegyzéket kell a program által kezelhető formába hozni. A szoftver több változatot is
felkínál, de a legcélszerűbb a pontszám, X koordináta (keleti), Y koordináta (északi),
KA

magasság sorrendet választani, ez a földmérési gyakorlatban legelterjedtebb sorrend. Ezek

az adatok a koordináta jegyzékben szóközzel vagy vesszővel legyenek elválasztva.

A Civil eszköztárban a pontok feliratra kattintva jobb egérgombbal megjelenik a helyi menü,
ahol válasszuk ki a létrehozás parancsot. Ekkor kapunk egy pontok ikonpalettát, ahol
N

számtalan pontlétrehozás típus közül választhatunk. Olyan pontokra van szükségünk,

amelyek térbeli koordinátákkal rendelkeznek ún. koordináta-geometriai (COGO) pontok. A
rajzon ezek ügy különülnek el a hagyományos geometriai - rajzi pontoktól, hogy a pont jele,
U

a száma és a magassága, mint attribútumok blokkot alkotnak, míg a geometriai pontok

rajzelemekből állnak. A COGO pontokat csoportokba is foglalhatjuk valamilyen szempont
M

szerint, ha a pontcsoport feliratra kattintva a helyi menü Új parancsának megadásával. Ezen

a párbeszédpanelen több feltétellel válogathatunk ki pontokat és alkothatunk csoportokat.
SQL lekérdezés készítését is lehetővé teszi a program, ha a szabvány beállítások nem
felelnek meg az igényeinknek.

16
 TÉRBELI ELEMEK MODELLEZÉSE

G
YA
AN
18. ábra. Pontcsoportok létrehozása

Ha a pontokat egy külön fájlban tároltuk, akkor az ikonpaletta harmadik ikonját - pontok
importálása - kell választani. A megjelenő párbeszédpanelen ki kell választani a koordináta-
jegyzék formátumát, valamint meg kell adni az állomány elérési útvonalát (forrásfájl). A
KA

forrásfájl leggyakrabban txt, prn stb. kiterjesztésű, de lehetőleg szöveges állomány legyen.
Ekkor van lehetőségünk az új pontokat egy már meglévő pontcsoporthoz hozzárendelni.
N
U
M

17
TÉRBELI ELEMEK MODELLEZÉSE

G
YA
AN
19. ábra. Pontok importálása

Az importálás végeredményeként a pontok megjelennek a rajztérben, illetve szöveges

formában a civil eszközök között is. Az eszközöknél megjelent koordináta-jegyzékben van
lehetőségünk a koordinátákat javítani, módosítani, attribútum adatokat hozzárendelni.
KA
N
U
M

18
 TÉRBELI ELEMEK MODELLEZÉSE

G
YA
AN
20. ábra. Importált pontok

A 20. ábrán egy szabálytalan struktúrájú ponthalmaz látható. Erre a ponthalmazra kell
létrehozni a domborzatmodellt. A domborzatmodellezés alapjai fejezetben leírtak
értelmében TIN modellt fog a szoftver generálni, amely a fejezetben ismertetett
KA

tulajdonságokkal rendelkezik. Ehhez először hozzunk létre egy új felületet: felület sorra jobb
egérgombbal kattintva az új parancsot választva megjelenik a felületek párbeszédpanel,
amelyen végezzük el szükséges beállításokat. A felület típusának válasszunk a TIN típust,
adjunk neki nevet, hiszen egy rajzon belül több felületet is létrehozhatunk, a többi
tulajdonságot hagyjuk szabvány szerintinek. A változtatásokat fogadjuk el az OK gombbal.
N
U
M

19
TÉRBELI ELEMEK MODELLEZÉSE

G
YA
AN
21. ábra. TIN felület létrehozása

Ekkor a Civil eszközök között a fa struktúrában újabb elemek jelennek meg. Ezzel azonban
még nincsen felületünk, csupán a tulajdonságait határoztuk meg. A felület definiálni kell a
pontok megadásával a 22. ábrán látható paranccsal. Jobb egérgombbal a helyi menüben az
KA

új parancsot kell kiválasztani és a pontok forrásállományát kell megmutatni. Az ábra jobb

oldalán - a rajzfelületen - a forrásfájl megadása után állapot látható. A sárga vonal a pontok
körül a munkaterület peremvonalát jelzi.
N
U
M

20
 TÉRBELI ELEMEK MODELLEZÉSE

G
YA
AN
22. ábra. Pontok definiálása felülethez

A program a pontok megadása után automatikusan kialakította a felületmodellt, amely

felülnézetben azonban nem látszik. Válasszunk valamilyen térbeli nézetet, ekkor az
elkészített TIN hálózatot tudjuk szemlélni. A 23. ábra a 22. ábrán látható térbeli
KA

ponthalmazra illesztett hálózatot mutatja be.

N
U
M

21
TÉRBELI ELEMEK MODELLEZÉSE

G
YA
AN
23. ábra. TIN modell

A terep azonban a mért pontok között nem mindig egyenletes lejtésű, ahogy az idáig
feltételeztük. Lehetnek a mért pontok között ugrásszerű magasságváltozások is. A vonalakat
törésvonalakként tudjuk a programnak megadni. Rajzoljuk be a törésvonalakat vonallánc
KA

rajzelemként, majd adjuk meg a szintjüket, vagy 3D vonalláncként. A törésvonalakat a Civil

eszköztér törésvonal sorára kattintva a helyi menüben válasszuk ki a hozzáad parancsot és
adjuk a törésvonalnak nevet hiszen egy felületen belül több ilyen jellemző vonal is lehet. A
rajzi elemek fa szerkezetében a szerkesztés feliratra kattintva jobb egérgombbal
lehetőségünk van további rajzelemeket is hozzáadni az eddigi munkánkhoz. A rajzfelületen
N

jelöljük ki a névhez tartozó térbeli vonalat. Ha már kész a felület, akkor azt újabb adatok
bevitelekor nem kell kitörölni, hanem vigyük be a kiegészítő adatokat, majd a felületünk
nevére jobb egérgombbal kattintva válasszuk ki az újjáépítés parancsot. A változások
U

követése automatikusan is történhet, ha ugyanitt az újjáépítés - automatikus parancs

bekapcsoljuk. A 24. ábra egy újabb törésvonalat mutat be és a változást az eredeti TIN
M

hálózathoz képest.

22
 TÉRBELI ELEMEK MODELLEZÉSE

G
YA
AN
24. ábra. A törésvonal hatása a felületmodellre

Még pontosabb lesz a felületmodell, ha felhasználjuk korábbi mérésből származó vagy

topográfiai térképről digitalizált szintvonalakat is. A program a szintvonalakat kontúroknak
nevezi, és hasonlóképpen kell a rajzhoz adni, mint a törésvonalat. A kontúrokra vonatkozó
KA

helyi menü hozzáad parancsát választva a párbeszédpanelen adjuk meg a szintvonalcsoport

nevét, majd mutassuk meg a rajzon a felhasználni kívánt szintfelületeket. Ezt a módszert
olyan esetben célszerű alkalmazni, ha a felületmodell alkotásához kevés a támpont. A 25.
ábrán látható, hogy ahol szintvonalakat adtunk a felületmodellhez, ott a háromszöghálózat
sűrűbb lett és a felületmodell jobban megközelíti a valós terepet.
N
U
M

23
TÉRBELI ELEMEK MODELLEZÉSE

G
YA
AN
25. ábra. Szintvonalak hozzáadása a felülethez

A fent leírtakhoz hasonlóan létrehozhatunk rácsfelületeket, ahol azonban minden esetben

meg kell adni a munkaterületet határoló 3D vonalláncot, amit peremvonalnak hívunk. A
rácshálózat esetében sokkal kevesebb lehetőségünk van a felületmodell kialakítására,
KA

módosítására.

Ha elkészítettük egy terület felületmodelljét, akkor a program automatikusan generálja

hozzá a szintvonalakat. A szintvonalakat egy főszintvonal és egy mellékszintvonal nevű
fólián jeleníti meg, amely alapesetben ki van kapcsolva, vagyis a képernyőn nem látható. A
N

láthatóvá tételhez a Civil eszköztár beállítások fülére kell kattintani és ott a helyi menüben a
felület - felületstílusok- szabvány - módosítás parancssort kell indítani. A felületmodellre
jellemző adatokat tartalmazó párbeszédpanel jelenik meg, ahol a szükség szerint
U

beállításokat el tudjuk végezni. A párbeszédpanelon válasszuk ki a megjelenítés fület és

kapcsoljuk be az előbb említett fóliákat. Ekkor a rajz felülnézetén megjelennek a további
M

szintvonalak, amelyek még elég kezdetlegesek, hiszen a program az íveket szakaszok

sorozatából építi fel. A megfelelő szintvonalak kialakítását a kontúrok fülre kattintva tudjuk
elvégezni. Adjuk meg az alapszintközt a kontúrintervallumok csoportban, és a simítást
tegyük igazzá, és ha töréspontok számának növelésével végezzük a simítást, akkor állítsuk
minél nagyobb mértékűre. A simítást elkészíthetjük Spline alkalmazásával is.

24
 TÉRBELI ELEMEK MODELLEZÉSE

G
YA
AN
26. ábra. Szintvonalak megjelenítése
KA
N
U
M

27. ábra. A szintvonalak kezdeti alakja (barna színnel)

25
TÉRBELI ELEMEK MODELLEZÉSE

G
YA
AN
28. ábra. A kész szintvonalas térkép

A 28. ábrán látható a végleges szintvonalas térkép. Piros színnel jelöltek azok a
szintvonalak, amelyek digitalizálásból származnak. Néhol látható, hogy a program ott is
elkészítette a szintvonalakat, de azokat természetesen egybe kell, hogy essenek az általunk
KA

digitalizáltakkal, hiszen azok alapján készült a felületmodell és a felületmodell alapján

készített a szoftver a szintvonalakat. A fekete színnel jelölt vonal a törésvonal. Mivel az egy
kerek egész magasságon helyezkedik el, ott is meg kell jelennie egy szintvonalnak, amely
tökéletesen fedésben van a törésvonallal. A terepen a törésvonal nem mindig egy szintvonal
van, a gyakorlatban egy térbeli görbe, amely mentén magasságváltozás történik - "megtörik
N

a terep". Ez a valóságban lehet egy kiemelt szegély utak esetében, egy szakadék, támfal stb.

A szoftver által generált szintvonalakkal azonban kritikusan kell bánni. Előfordulhat az az

U

eset, amikor a szintvonalak között kicsi a vízszintes távolság (a terep túlságosan meredek)
ezért a különböző szintvonalak egybeesnek, esetleg metszik egymást. Ezért a szintvonalak
M

megrajzolását át kell nézni, esetenként manuálisan javítani.

A felületmodellből számtalan információt nyerhetünk. A legfontosabb a vízgyűjtő területek

meghatározása, amelyet a szoftver automatikusan elkészít egy rétegre, de az a szintvonalak
rétegeihez hasonlóan kikapcsolt állapotban van. Ehhez a fent említett módosítás
párbeszédpanel megjelenítés fülére kattintva kapcsoljuk be a vízgyűjtő területekhez tartozó
fóliát. A 29. ábrán a mintapéldához tartozó vízgyűjtő területek látszódnak vastag zöld
vonallal határolva. A program mindegyik vízgyűjtő területnek ad egy belső azonosítót,
megállapítja a típusát, és kiszámítja a területét. Ezek az adatok a fekete kerettel ellátott
szöveges mezőkben helyezkednek el.

26
 TÉRBELI ELEMEK MODELLEZÉSE

G
YA
AN
29. ábra. Vízgyűjtő területe

A domborzatelemzéseket azonban nemcsak szakemberek számára készítjük, hanem a

döntéshozatalban résztvevő olyan más feleknek is, akik talán kevésbé tudják a műszaki
rajzokat értelmezni. A számukra szemléletessé kell tennünk a domborzati viszonyokat.
KA

Ennek egyik legjobb és legelterjedtebb módja a színfokozatos ábrázolási módszer. A

szoftver ezt szintén automatikusan elkészíti, csupán a réteget kell bekapcsolnunk a már
ismertetett módon. A 30. ábrán egy ilyen térkép látható, minél magasabban van az adott
terület, annál sötétebb színnel jelölte a szoftver. Van lehetőség több szín alkalmazásának és
a kategóriák számának növelésére is.
N

A terep lejtésének értelmezésére a lejtőjelek fólia bekapcsolásával nyilakkal is jelezhetjük a

terep lejtését.
U
M

27
TÉRBELI ELEMEK MODELLEZÉSE

G
YA
AN
30. ábra. Színfokozatos ábrázolás

Összefoglalásként megállapíthatjuk, hogy kisebb mérnöki munkákhoz a domborzatmodell

szemléltetéséhez elegendő néhány egyszerűbb parancs ismerete, de nagyobb kiterjedésű
mérnöki munkákhoz, illetve a domborzatelemezésekhez célszerű egy olyan szoftvert
KA

választani, amely képes térbeli adatok kezelésére, és különböző térképek megjelenítésére. A

tananyagban tárgyalt módszer csak egy szoftver adta lehetőségeket mutat be, ezen kívül
vannak más változatok is, de a felületmodell kialakításának lehetőségei, elve és az elemzési
lehetőségek ugyanazok.
N

TANULÁSIRÁNYÍTÓ
U

1. Tekintse át a domborzatmodell készítéséhez szükséges alapfogalmakat! Rendszerezze

M

azokat különböző szempontok szerint!

2. Ismételje át az AutoCad alapparancsait, ismerkedjen meg a domborzatmodellezéshez
szükséges parancsok végrehajtásával!
3. Önállóan tekintse át az AutoCad program által felkínált térbeli szerkesztési
lehetőségeket!
4. Készítsen tetszőleges térbeli ábrákat a parancsok használatának elsajátításához!
5. Gyakorlásként készítsen egy térbeli ponthalmazra különböző domborzatmodelleket!

28
 TÉRBELI ELEMEK MODELLEZÉSE

ÖNELLENŐRZŐ FELADATOK

1. feladat

Készítse el alábbi térbeli ponthalmaz által meghatározott felület vízgyűjtő területeinek

terület-kimutatását!

X Y
Pontszám Magasság
koordináta koordináta

G
1 0 0 102.96

YA
2 0 10 105.72

3 0 20 105.43

4 0 30 106.26
AN
5 0 40 106.66

6 0 50 104.54

7 0 60 104.37
KA

8 0 70 103.64

9 0 80 105.64

10 0 90 103.18
N

11 0 100 106.70
U

12 10 0 102.98

13 10 10 106.66
M

14 10 20 104.40

15 10 30 103.63

16 10 40 104.18

17 10 50 106.61

18 10 60 105.68

29
TÉRBELI ELEMEK MODELLEZÉSE

19 10 70 104.19

20 10 80 105.75

21 10 90 105.81

22 10 100 103.30

23 20 0 106.16

24 20 10 106.78

G
25 20 20 104.95

26 20 30 101.22

YA
27 20 40 101.66

28 20 50 103.80

29 20 60 105.52
AN
30 20 70 103.36

31 20 80 102.60

32 20 90 106.35
KA

33 20 100 104.62

34 30 0 102.12
N

35 30 10 105.63

36 30 20 101.17
U

37 30 30 102.28
M

38 30 40 106.23

39 30 50 102.58

40 30 60 103.98

41 30 70 103.47

42 30 80 102.96

43 30 90 103.92

30
 TÉRBELI ELEMEK MODELLEZÉSE

44 30 100 103.77

45 40 0 103.15

46 40 10 106.13

47 40 20 105.22

48 40 30 104.27

49 40 40 101.89

G
50 40 50 101.69

51 40 60 104.49

YA
52 40 70 106.94

53 40 80 106.05

54 40 90 101.59
AN
55 40 100 104.56

56 50 0 104.53

57 50 10 104.17
KA

58 50 20 106.50

59 50 30 104.73
N

60 50 40 104.99

61 50 50 104.29
U

62 50 60 101.67
M

63 50 70 105.28

64 50 80 105.05

65 50 90 101.99

66 50 100 105.99

67 60 0 105.04

68 60 10 106.67

31
TÉRBELI ELEMEK MODELLEZÉSE

69 60 20 104.99

70 60 30 101.52

71 60 40 101.45

72 60 50 104.25

73 60 60 105.54

74 60 70 101.13

G
75 60 80 106.09

76 60 90 102.25

YA
77 60 100 104.22

78 70 0 106.42

79 70 10 102.10
AN
80 70 20 104.48

81 70 30 102.08

82 70 40 105.88
KA

83 70 50 104.15

84 70 60 104.34
N

85 70 70 105.43

86 70 80 102.31
U

87 70 90 105.80
M

88 70 100 105.29

89 80 0 106.62

90 80 10 101.79

91 80 20 103.62

92 80 30 102.48

93 80 40 102.52

32
 TÉRBELI ELEMEK MODELLEZÉSE

94 80 50 103.67

95 80 60 104.28

96 80 70 105.08

97 80 80 103.34

98 80 90 101.42

99 80 100 102.86

G
100 90 0 101.19

101 90 10 103.38

YA
102 90 20 103.09

103 90 30 104.13

104 90 40 101.65
AN
105 90 50 102.69

106 90 60 102.77

107 90 70 102.38
KA

108 90 80 104.67

109 90 90 106.31
N

110 90 100 106.34

111 100 0 105.72

U

112 100 10 101.67

M

113 100 20 101.82

114 100 30 103.41

115 100 40 106.87

116 100 50 106.93

117 100 60 104.90

118 100 70 105.63

33
TÉRBELI ELEMEK MODELLEZÉSE

119 100 80 106.05

120 100 90 101.78

121 100 100 105.76

1. táblázat: koordináta-jegyzék

G
YA
AN
KA
N
U
M

34
 TÉRBELI ELEMEK MODELLEZÉSE

MEGOLDÁSOK

1. feladat

Olvassuk be a koordináta-jegyzéket a programba, és alakítsuk át a pontokat COGO

pontokká.

G
YA
AN
KA
N

31. ábra. Pontok beolvasása a koordináta-jegyzékből és a pontfájl megadása.

U
M

35
TÉRBELI ELEMEK MODELLEZÉSE

G
YA
AN
32. ábra. Felületmodell
KA
N
U
M

33. ábra. Szintvonalas térkép

36
 TÉRBELI ELEMEK MODELLEZÉSE

G
YA
AN
34. ábra. Vízgyűjtő területek
KA
N
U
M

35. ábra. Vízgyűjtőterület részlet

37
TÉRBELI ELEMEK MODELLEZÉSE

IRODALOMJEGYZÉK

FELHASZNÁLT IRODALOM
Márkus Béla: Térinformatika (Információtechnológia II), NYME-GEO Jegyzetsokszorosító
részleg, 2002.

Márkus Béla: Térinformatika (Információtechnológia II) szómagyarázat, NYME-GEO

Jegyzetsokszorosító részleg, 2002.

G
Dr. Márkus Béla - Dr. Végső Ferenc: Térinformatika, SE-FFFK Jegyzetsokszorosító részleg,
1999

YA
http://www.agt.bme.hu/tutor_h/terinfor/t27.htm#felhasznalas (2010. 06. 04.)

http://web.fmt.bme.hu/mg/3%20Domborzattan.pdf (2010. 06. 04)

AutoCad felhasználói kézikönyv, Autodesk Inc., 2006.

AN
KA
N
U
M

38
 A(z) 0557-06 modul 016-os szakmai tankönyvi tartalomeleme
felhasználható az alábbi szakképesítésekhez:

A szakképesítés OKJ azonosító száma: A szakképesítés megnevezése

54 481 01 0100 31 01 Számítógépes műszaki rajzoló
54 481 01 1000 00 00 CAD-CAM informatikus
54 581 01 0010 54 02 Térképésztechnikus

A szakmai tankönyvi tartalomelem feldolgozásához ajánlott óraszám:

30 óra

G
YA
AN
KA
N
U
M
 G
YA
AN
KA
N
U

A kiadvány az Új Magyarország Fejlesztési Terv

M

TÁMOP 2.2.1 08/1-2008-0002 „A képzés minőségének és tartalmának

fejlesztése” keretében készült.
A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap
társfinanszírozásával valósul meg.

Kiadja a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet

1085 Budapest, Baross u. 52.
Telefon: (1) 210-1065, Fax: (1) 210-1063

Felelős kiadó:
Nagy László főigazgató