A kiegyezés 

Az uralkodó és a magyar vezető réteg legfőbb kérdése az volt, hogyan lehet olyan
kompromisszumot találni, amelyben a birodalom annyira egységes, hogy megtarthatja
nagyhatalmi állását, de emellett biztosítva van Magyarország viszonylagos önállósága is.
A megoldás alapját a konzervatívok (Apponyi György) dolgozták ki. Javasolták, hogy a
vitatott ügykörök (külügy, hadügy és pénzügy) legyenek közös ügyek. Ezek alkotmányos
felügyeletét – a magyar fél számára elfogadhatatlan közös törvényhozó gyűlést kiküszöbölve
– a két független törvényhozás által kiküldött ún. delegációkra bízták. A terv elfogadásához
kölcsönös engedményeken keresztül vezetett az út. 
Az események akkor gyorsultak fel, mikor az uralkodó közeledési szándékára válaszul Deák
Ferenc megírta híres húsvéti cikkét (1865). Felvetette, hogy amennyiben az
alkotmányosságot visszaállítják, a birodalom egységének fenntartása érdekében a magyarság
hajlandó törvényes keretek között engedni a ’48-as alapból a közös külpolitika, a védelem
és az ezek fedezését szolgáló pénzügyek tekintetében. 
Az uralkodó menesztette Schmerlinget, s összehívták az országgyűlést.  
Miután Deák nyomására a porosz–osztrák háború idején (1866) az országgyűlés nem
használta ki az uralkodó szorult helyzetét, Ferenc József elhatározta magát a megegyezésre.
Ismét visszaállították a megyei önkormányzatokat, hatályba léptették a 48-as törvényeket. A
kiegyezésről létrejött megállapodás után az uralkodó kinevezte Andrássy Gyula grófot
miniszterelnökké (1867. február). Ezt követően az országgyűlés elfogadta a közös ügyeket
tartalmazó kiegyezési törvényt, majd magyar királlyá koronázták Ferenc Józsefet (1867.
június). 

Bevezetés:
1867-ben Ausztria és Magyarország között a Pragmatica szankciót alapul véve létrejött a
kiegyezés, amely a két ország között egy reális kompromisszum volt, és létrejött a dualista
állam, azaz a kétközpontú állam melynek neve Osztrák- Magyar Monarchia. Ezt két
alkotmányos állam alkotta, az uralkodó Ferenc József és Magyarország miniszterelnöke
Andrássy Gyula.

Változások:
A magyar gazdaságot az 1867-es kiegyezés előtt a birodalmi alárendeltség, a kitörés
képtelensége jellemezte. A korábban eltörölt vámhatár miatt, az európai vérkeringésbe való
bekapcsolódás lehetősége is adott volt, az elszigetelt magyar gazdaság viszont még képtelen
volt erre. A kiegyezés törvényeinek gazdasági pontjai egyformán szolgálták mindkét fél
érdekeit. Magyarországnak viszont még ennél is hasznosabb volt. Hatalmas fellendülés
kezdődött meg. Ez nem csak az újtörvények miatt volt, hanem mert egyszerre zajlott le
mindkét ipari forradalom

A legjelentősebb változás az osztott kvótás állami költségvetés volt. A birodalmat egységes

piaccá formálták megerősítették a közös valutát és külső importot korlátozó vámrendszert
dolgoztak ki, amely a drága és tőkehiányos vállalkozásokat is védte. Az egyre egységesedő
piac és polgárosodás beindította a piaci versenyt és elkezdődött a szabad tőke és munkaerő
áramlás, ami elősegítette a nyugatot- európai tőke beáramlását. Az erősödő magyar
gazdaság sértette az osztrák érdekeket, ezért megegyeztek, hogy 10 évenként újraírják a
gazdasági törvényeket, és módosítják a kvóta arányát.

A tőkés szabad verseny beindulásával egyre elérhetőbbek lettek a hitelek. Az új magyar

gazdaságpolitika az állami szubvenció-> segély egyszerre nyújtott kedvezményeket,
adómentességet és vállalkozásösztönző hiteleket. Megalakultak a kamarák, állami
iparszervezetek. Wekerle Sándor a valuta reformjával modernizálta a pénzrendszer és a
forint helyett bevezette a koronát, amit aranyalapra helyezett. A sok külföldi tőkének
köszönhetően, nagy bankok jöttek létre, és megalakult a tőzsde.

Kiemelt állami feladat volt az infrastruktúrafejlesztés:

A vasútépítést az állam a kamatbiztosítással támogatta: a befektetők nyereségét az első
években is garantálta. Később a vasúttársaságok felvásárlásával létrehozta a Magyar
Államvasutakat, azaz a MÁV-ot. Ez Baross Gábor minisztersége idején történt.
Új hidak, gátak épültek, szabályozták a Tiszát, ez által csökkent az árvízveszély. Kiépítették a
fiumei kikötőt.
Mezőgazdaság:
A modernizálást a gátrendszerek kiépítésével a mezőgazdaságban
kellett kezdeni. A folyószabályozások lezárultával jelentős területek
kerültek művelés alá, másrészt pedig a nagybirtokokon elterjedő
korszerű eljárások, gépek (alagcsövezés, műtrágya, vetőgép, aratógép
stb.) a termelékenység növekedést vonta maga után.

Ipar
 Az 1880-as évek közepétől az ipari forradalom hatására Magyarországon az ipar fejlődése
újabb lendületet vett (lásd későn jövő előnyei).
 A magyar kormányok adókedvezményekkel segítették az ipar fejlődését. A már
hagyományosnak tekinthető iparágak tovább erősödnek (pl. élelmiszeripar), a vas- és
acéltermelés felfutásának köszönhetően világszínvonalú gépgyártás alakult ki.
 Egyes területeken világszínvonalú fejlesztések valósultak meg, pl. a magyar gőzmozdonyok
sorra nyerték el az ipari kiállítások díjait, Mechwart András rovátkolt hengerszéke, a szitálás
gépesítése pedig az európai élvonalba emelte a magyar malomipart.
 A változások hatására a tőkés ágazat vált meghatározóvá, megjelentek pl. a monopóliumok
(pl. Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt.), és a tőkés gazdaságra jellemző ciklikusság
(túltermelés és pangás váltakozása).
 A fejlődés fokozottan érvényesült az újonnan megalakult iparágakban: pl. az
izzólámpagyártás, vegyipar, gépipar és az ezekre épülő gépgyártás (Budapest, Győr): autó-
vagy repülőgép-gyártás, Aradon autógyártás, Rákoson repülőgépgyártás. Ezekben az
iparágakban a termelés súlypontja már Magyarországra tevődött, s nem csak Ausztria ipari
fejlettségét közelítette meg, hanem az európait is.