Professional Documents
Culture Documents
KAPCSOLATOK
AZ ELLENSÉG
KORÁBBI ÉLETEM
SZÉPSÉG
EXOTIKUS ILLAT
EGY DÖG
DE PROFUNDIS CLAMAVI
A BALKON
VISSZAHÁRAMLÁS
ESTI HARMÓNIA
MINDENESTÜL
A Démon bús, magas szobámba
ma reggel látogatni jött
és megkisérteni kivánva
szólt: "Valld be mindenek fölött,
BESZÉLGETÉS
ŐSZI ÉNEK
ÁHÍTAT
HÉAUTONTIMOROUMÉNOS
J. G. F.-nek
Szaharámat, kipréselem
szemedből vizeit a kínnak:
reményvitorlás vágyaim vad
hajója sós könnyeiden
A MACSKÁK
SZÖKŐKÚT
A VAKOK
KÖD ÉS ESŐ
PÁRIZSI ÁLOM
AZ UTAZÁS
Maxime du Camp-nak
Mi mindent láttatok?
4 "Láttunk csillagvilágot,
hullámokat, sivó homok síkságait,
s bár váratlan veszély sokszor vad szirtre vágott,
úntuk gyakran magunk, úntuk, akárcsak itt.
A megvetés, a bujaság
keserű ajkadon kihívó;
igéri az Édent magát,
vonzó s egyben visszataszító.
Mily megvetés! mily bujaság!
Ó, be hiányzik az a látvány,
a híres feketemisék,
hol kéneset durrant a Sátán,
s te csókolod az ülepét!
Ó, be hiányzik ez a látvány!
HAJNALI EGYKOR
Végre! egyedűl! Már csak néhány kései és fáradt fiáker robogása hallatszik. Ha a
nyugalom nem is, néhány órára miénk lesz a csönd. Végre! megszűnt az emberi arc
zsarnoksága, és most már csak saját magamtól fogok szenvedni.
Végre! szabad tehát elernyednem a homály fürdejében! Mindenekelőtt két fordítás
a záron. Úgy érzem, e kettős kulcsfordulat növeli a magányomat, és erősíti a
torlaszokat, melyek ténylegesen elzárnak a világtól.
Hadd szívjam be, hosszan, a hajad illatát, hadd mártsam bele teljesen az arcomat,
mint forrás vizébe a szomjazó, és hadd lengessem meg a fürtjeidet, mint illatos
zsebkendőt; emlékeket szórok velük a levegőbe.
Csak tudhatnád mindazt, amit látok! mindazt, amit érzek! mindazt, amit hallok a
hajadban! Az én lelkem az illaton utazik, ahogy másoké a muzsikán.
Egész álomvilágot zár magában a hajad: tele van árbocokkal és vitorlákkal; nagy
tengereket zár magába, kalandos szelei kedves égtájak felé sodornak, ahol kékebb
és mélyebb a menny, ahol gyümölcs, lomb és emberi bőr illatosítja a levegőt.
Kikötőt látok a hajad tengerében: mélabús dalokkal és minden nemzet erős fiaival
nyüzsög, és mindenféle alakú hajókkal - finom és bonyolult építményük
fölrajzolódik a végtelen égre, ahonnan örök forróság dől.
A HOLD JÓTÉTEMÉNYEI
A Hold, aki maga a szeszély, benézett az ablakon, míg bölcsődben aludtál, és így
szólt magában: "Ez a gyermek tetszik nekem."
VERLAINE, Paul
ŐSZI CHANSON
S én csüggeteg,
halvány beteg,
mig éjfél
kong, csak sirok,
s elém a sok
tűnt kéj kél.
AZ ÉN MEGHITT ÁLMOM
E furcsa álom gyakran s mélyen talál sziven
egy ismeretlen nőről, kit szeretek, s szeret,
s kit ízig ugyanegynek sohasem ismerek,
és soha csupa másnak, s szeret s megért hiven.
NAPLEMENTE
Hűs esthajnali
fényt a róna kap,
immár hajlani
kezd s borong a nap,
búm halk ajkai
hűs dalt zsonganak,
MISZTIKUS ALKONYAT
Az Emlék s az Alkony a láthatáron
piroslik, messze, hol tűzbe csap át
a fölgyúlt Remény és tündéri szárnyon
hátrál s kitárúl, mint ingó csodák
függönye, melyen sok gonosz virág
- tulipán, liliom, dália, mák -
kavarja a hímzést s az illatáron
beteg párázatoknak langyos álom-
ízét ontja, mérgek nehéz szagát
- tulipán, liliom, dália, mák
parfűmjét - hogy érzékeimbe szálljon
s ájúlt agyamba lángoljon tovább
az Emlék s az Alkony a láthatáron.
ÉRZELMES SÉTA
HOLDFÉNY
A NAIV FIÚK
ÉRZELMES PÁRBESZÉD
MIVELHOGY NŐ A FÉNY
Ó, hogy szeretlek.
A tó sötéten
őrzi hideg
tükrén az ében-
árnyu füzet;
szél jaja rezzen...
Álmodj, szerelmem.
Isteni óra!
GREEN
AZ ÁLNOK-SZÉP NAPOK
RAGYOG A JÓ REMÉNY
NAGY FEKETE ÉJ
Nagy fekete éj
száll szívemre lágyan
aludj, minden kéj,
aludj minden vágyam!
KÖLTÉSZETTAN
Charles Morice-nak
ALLEGÓRIA
Jules Valadonnak
A LEGYŐZÖTTEK
FÁRADTSÁG
Georges Courteline-nak
THERE
Émile Le Brunnek
PÉLDÁZATOK
E KICSI ZUG
BARÁTNŐK A BALKONON
AUBURN
"És szöghajúakat is" (Malbrouk-ének)
Tekinteted és szöghajad,
ferde szemöldökvonalad,
halovány szirma ajakadnak,
szived, mely nagy - tétova bár -,
inkább félénk nőnek mutatnak
téged, kinek hálám kijár.
Hálám tiéd, az már igaz!
Esténként mily öröm s vigasz,
ó nekemvaló szöghajú nő,
ha ágyamhoz vezet utad,
kemény keblű és büszke úrnő,
tudván szerény szándékomat,
ARTHUR RIMBAUD-NAK
tömjénspirálisok és lanthúrhangzatok
jelzik emlékezet-templomba te belépted,
hol is fényes neved dicsdalt nyerend azért, mert
szerettél engem, úgy, miként kivántatott.
MONDD CSAK
RIMBAUD, Arthur
AZ ELSŐ ESTE
Félmeztelen helyezkedett el
s összekulcsolta a kezét.
Kis lába fázós élvezettel
nyúlt a földre, s szép volt, de szép.
OFÉLIA
TÉRZENE
A MEGHÖKKENTEK
ÁLOM, TÉLIRE
Télen egy rózsaszín és kékpárnás vagonban
utazni jössz velem.
Jó lesz. Őrült öröm. S minden puha sarokban
csókok fészke pihen.
A VÖLGY ALVÓJA
A ZÖLD HORDÓBAN
Nyolc nap nyűttem cipőm az országút kövében,
Charleroi-ba így érkeztem végre meg.
A Zöld Hordóban egy vajaskenyeret kértem
és félig hidegen egy sonkaszeletet.
A KIS HAMIS
KÓBORLÁSAIM
Mentem, két öklöm két ronggyá rohadt zsebemben.
A köpeny vállamon már eszmévé szakadt.
Szolgáltalak, Múzsám, menvén az ég alatt,
s nem álmodott még hejh! szerelmet senki szebben!
TETŰKERESŐK
A RÉSZEG HAJÓ
A MAGÁNHANGZÓK SZONETTJE
A HOLLÓK
IFJÚ HÁZASOK
AZ ÉHSÉG ÜNNEPEI
ANTIK
Pán kecses fia! Kicsiny virágok s bogyók koszorúzzák homlokodat, s alatta két
szemed mozog, két drágakő golyó. Arcod beesett, cefre-barna foltjaival.
Szemfogad villog. Melled citerához hasonló, harangszó kering szőke karodban. Ott
ver a szíved zsigereidben, ahol eggyéforrva alszik a két nem. Indulj meg az éjben,
mozdítsd meg lágyan a combod, mozdítsd meg utána a másikat is, a bal combod
meg a lábad.
INDULÁS
Eleget láttam. A látomás mindenütt előbukkant.
Eleget szereztem. Városok zsongása este és nappal és örökké.
Eleget tapasztaltam. Az élet ítéletei. - Zsongások és Látomások!
Indulás az új érzés és az új zaj felé.
MUNKÁSOK
Asszonyomat ez nem fárasztotta annyira, mint engem. Egy eléggé magas ösvényen,
egy tócsában, melyet a múlt havi áradás hagyott hátra, nagyon kicsi halakra
figyelmeztetett.
MISZTIKUM
És míg a kép szegélye fenn tengeri kagylók s emberi éjek kavargó és gomolygó
lüktetése, a csillagoknak és az égnek és mind a többinek virágos bája leereszkedik a
lejtővel szemközt, mint egy kosár - átellenben velünk, s alant a szakadék kék lesz
tőle és kivirágzik.
Rónay György fordítása
HAJNAL
A paloták ormán még semmi sem moccant. Halott volt a víz. Az árnyak tábora még
nem kerekedett föl a liget útjairól. Mentem, fölriasztgatva a fürge és langyos
leheleteket; és a drágakövek pillantást lövelltek, és a szárnyak zajtalanul
felemelkedtek.
A kaptatón, egy babérliget mellett átöleltem rengeteg fátylával; éreztem egy kicsit
hatalmas testét. Aztán a hajnal is, a gyermek is elterült a fák alatt.
VIRÁGOK
Mint egy isten, akinek óriás kék szeme és hóból gyúrt tagjai vannak, a tenger és a
menny duzzadó, fiatal rózsák csapatát csalja a márványteraszokra.
A szó alkímiája
Készítik mohasivatagban
békén a szép mennyezetet,
melyre majdan
fest a város ál eget.
Végül már szentnek éreztem lelkem zűrzavarát. Tétlenül álltam, súlyos láz
martaléka voltam: irigyeltem az állatok boldogságát - a hernyókat, melyek az
árnyvilág ártatlanságát jelképezik, a vakondokat, a szüzesség álmát!
"Tábornok, ha akad egy ócska ágyú romba dőlt bástyáidon, bombázz minket
kiszikkadt rögökkel. Célozz a fényes áruházak kirakatába! a szalonokba! Porával
zabáltasd meg a várost. Oxidáld meg az esőcsatornák száját. Zudits csordultig izzó
rubinport a budoárokba..."
A saláták, a gyümölcs
már csak a szüretre várnak;
de a sövény pókja fönt
nem zabál, csak ibolyákat.
Halhatatlan lelkem,
álld a szavadat,
bár az éj kietlen,
s tűzben ég a nap.
Jó az embereknek
mértékét levetned,
törtessen a had!
Szállsz te már, magad...
Úgy gondoltam, minden egyes élőlényhez több élet tartozik. Ez az úr nem tudja,
mit tesz: voltaképpen angyal. Ez a család itt egy fészekaljnyi kutya. Egyesek előtt
egészen fesztelenül társalogtam valamelyik másik életük egy-egy pillanatával. - Így
egy sertés volt a szeretőm.
Évadok, paloták!
Tiszta szív van-e hát?
Évadok, paloták!
Évadok, paloták!