A biológiai sokféleség pusztulásának kockázatai
Az élet bennünket körülvevõ sokféle-
sége (biodiverzitása) több mint 3 mil-
liárd éves fejlõdés eredménye. A kiha-
lás az evolúció természetes velejárója,
és a kipusztulás természetes vagy „hát-
tér”-aránya 1-10 faj évenként. A tudó-
sok becslése szerint azonban a 20. szá-
zadban a kihalás felgyorsult, és mérté-
ke legalább évi 1000 fajra nõtt. A Föl-
dön az emberi tevékenység olyan mér-
tékûvé vált – már több mint hatmilli-
árdnyian vagyunk és a bolygó évi bio-
lógiai hozamának körülbelül 40 száza-
lékát elfogyasztjuk –, hogy éppen a bi-
ológiai sokféleség ökológiai alapjait
pusztítjuk, és egyedülálló génállomá-
nyokat, fajokat, sõt teljes fajtársuláso-
kat veszítünk el mindörökre – a világ
egyre inkább az uniformizálódás és egy-
színûség felé tart.
A biológiai sokféleség (biodiverzi-
tás) a gének, fajok és ökológiai rend-
szerek teljes száma egy-egy területen,
valamint ezek változatossága. A biodi-
verzitás teszi lehetõvé magát az életet.
A növények és állatok nemcsak az em-
beri élelmiszerek és gyógyszerek tény-
leges és lehetséges forrásai, a biodiver-
zitás sok olyan elõnnyel is jár, amely
messze túlmutat a közvetlen gazdasági
hasznon. A gazdag és változatos öko-
lógiai rendszerek javítják a víz minõsé-
gét, csökkentik az áradásokat, felszív-
ÖKOTÁR
ják és tisztítják a hulladékot. Ezenkí-
vül ellenállóbbak a környezeti megráz-
kódtatásokkal szemben és gyorsabban
regenerálódnak, mint a csökkent gene-
tikai és faji sokféleségû területek. Tu-
dósok egy csoportja nem kevesebbre,
mint 61 billió dollár értékûre becsülte a
világ ökoszisztémái által az emberiség-
nek nyújtott szolgáltatásokat – például a
rovarok beporzó tevékenységét, az
egészséges talaj víztisztító képességét
–, és ez az érték a világgazdaság volu-
menének kétszerese.
A növények és állatok, valamint az
otthonukul szolgáló ökológiai rend-
szerek azonban világszerte romlanak
vagy eltûnõben vannak, ami fõként az
emberi tevékenység következménye.
Egyre nagyobb méreteket ölt a fajok
kihalása is. Az emlõsök közel 24 szá-
zalékát (1137 faj), a madarak 12 száza-
lékát (1192 faj), a hüllõk 20 százalékát,
a kétéltûek 25 százalékát, a halak 34
százalékát, a növények 12,5 százalékát
fenyegeti világszerte a kihalás veszélye,
és számos faj – pontos számuk nem is-
mert – már ki is halt. A biodiverzitás
pusztulása arra késztette a Természet-
védelmi Világuniót, az IUCN-t, hogy
Forrás: A világ helyzete 1998, 1999, 2002, 2003
évi kötete. Kiadja a Föld Napja Alapítvány:
www.fna.hu
1
közreadja a Vörös könyvet azoknak az
állat- és növényfajoknak a listájával,
amelyeket kihalás fenyeget az egész vi-
lágon. (L. 1. táblázat.)
Erdõk és lakóik
Az elmúlt száz évben a Föld erdõtaka-
rójának 20-50 százaléka veszett el. Az
ENSZ Élelmezési és Mezõgazdasági
Szervezetének (FAO) becslése szerint
az 1990-es évek során évente közel 146
000 négyzetkilométer természetes er-
dõ tûnt el. E pusztulás a trópusi erdõk-
ben volt a legnagyobb – az évi veszte-
ség 142 000 négyzetkilométer (ez
közel Nepál területével egyenlõ).
A közép-amerikai száraz trópusi
erdõk gyakorlatilag eltûntek. Sok or-
szágban pedig a tengerparti mangrove-
erdõk felét vagy még nagyobb részét
kivágták. Az ilyen veszteség különö-
sen azért káros, mert a Föld teljes bio-
diverzitásának mintegy fele az erdõkben
található, és az erdõk mutatják vala-
mennyi ökoszisztéma közül a legna-
gyobb faji változatosságot.
Az egészséges erdõk életfontosságú
környezeti szolgáltatásokat nyújtanak,
például fékezik az eróziót, szabályoz-
zák a víz áramlását a talaj és a légkör
között; ágaik, kérgük, leveleik és tala-
juk bolygónk összes ökológiai rend-
szerei közül a legnagyobb biodiverzitá-
sú életnek adnak otthont.
Marhalegelõnek, ültetvényeknek,
utaknak helyet adva, a fa és papírter-
mékek iránti igény kielégítésére – az
épületfától a csomagolóanyagokon át
az újságpapírig – teljes erdõket irtanak
2 ÖKOTÁR
ki, és ennek súlyos környezeti követ-
kezményei vannak. A Világ Erõforrásai
Intézetének (WRI) becslése szerint a
fatermékek elõállításához a fakiterme-
lés a világ nagy, érintetlen õserdõinek
több mint 70 százalékát veszélyezteti.
A világ jó néhány területén azonos tí-
pusú – rönkfának alkalmas – új faülte-
tésekkel pótolták a régi erdõket, és ez-
zel megszüntették a fajgazdaságot, to-
xikus rovarölõket használtak, és a helyi
lakosságnak el kellett költöznie.
Az egyre kisebb és kisebb darabok-
ra szabdalt élõhelyek gyakran szenved-
nek azoktól a negatív hatásoktól, ame-
lyeket a peremterület gyakorol az élõ-
hely belsejére. Amikor például a favá-
gók egy nagy sávban kivágják a fákat, a
fénytûrõ növények a tisztásra és a kör-
nyezõ erdõszélre költöznek. A nap-
fény mélyebbre hatol az erdõbe, mint
korábban, emeli a hõmérsékletet, ki-
szárítja az erdõaljzatot, és megnöveli a
tüzek, a szél és az aszály okozta károk
valószínûségét. A peremhatás károsítja
vagy elpusztítja az árnyékkedvelõ nö-
vényeket, az erdõlakó vadaknak pedig
meg kell küzdeniük a nyitottabb terü-
letek élõlényeivel.
Az erdei utak és elektromos vezeté-
kek is utat adnak az erdõszéli ragado-
zóknak, versenytársaknak és nem ho-
nos növényeknek. Az utakon az em-
ber és háziállatai könnyebben elérik az
erdõtöredékeket, összeszedik és ma-
gukkal viszik azt az aljnövényzetet, az
elpusztult sõt még az álló fákat is,
amelyek fontosak az élõk számára. Az
egyenlítõi Afrikában, Amazóniában,
1. táblázat. Ökológiai egészség az E9 országokban (1)
Az erdõs Az éves A veszélyeztetett A veszélyeztetett A védett
területek átlagos emlõsök virágos területek
Ország aránya erdõirtás aránya, növények aránya,
1995-ben(3) változása, 1996 aránya, 1996
1990–1995 1997
(százalék)
Oroszország 22 0 11,5 – 3,1
Brazília 16 0,5 18,0 2,4 4,2
Egyesült Államok 6 –0,3 8,2 4,0 13,4
Kína 4 0,1 19,0 1,0 6,4
Németország(3) 3 0 10,5 0,5 27,0
Indonézia 3 1 29,4 0,9 10,6
India 2 0 23,7 7,7 4,8
Japán 0,7 0,1 22,0 12,7 6,8
Dél-Afrika 0,2 0,2 13,4 9,5 5,4
(1) A nagy ipari és fejlõdõ országok kiválasztott kilenc tagú csoportja központi szerepet játszhatna
a világ fejlõdésében, az Észak-Dél szakadék áthidalásában. (2) Az adatok korábbi évekre is
vonatkozhatnak. (3) Nincsenek összehasonlítható adatok az Európai Unióról; Németország
az EU legnépesebb tagállama.

Ázsia trópusi részén és más területe-
ken, ahol erdészeti utak hasítanak bele
a még megmaradt trópusi erdõkbe, az
intenzív vadászat – ami az utaknak kö-
szönhetõen egyszerûbbé vált – szintén
igen elterjedt.
Madarak
Az erdõirtás évenkénti mértékénél ta-
lán könnyebb nyomon követni a fák
között élõ teremtmények sorvadó po-
pulációit: élõhelyvesztés fenyeget példá-
ul a világ legveszélyeztetettebb madárfa-
jai közül 1008-at (85 százalékot), ebbõl
a jelenlegi trópusi erdõirtás 74 százalé-
kot érint.
A madarak létszámcsökkenésének
fõ oka is az emberi tevékenység: az
élõhely megváltoztatása, túlvadászás,
idegen fajok inváziója és a környezet
vegyi szennyezése. Az élõhely elvesz-
tése áll messze az élen – a madárfajok-
nak legalább a háromnegyede azért ke-
rült bajba, mert az erdõket, az árterü-
leteket, a réteket és más egyedülálló
élõhelyeket átalakította, szétszabdalta
az ember. Az élettér megváltozása le-
het igen erõs és nagymértékû, mint
például amikor egy nemzetközi fej-
lesztési terv keretében hatalmas erdõ-
területeket fognak mezõgazdasági mû-
velésbe, vagy egy óriási gáttal elárasz-
tanak egy különleges folyóvölgyet.
Más esetekben az élõhely fokozatosan
pusztul el az idõ során, például a ter-
mészetes füves puszták egyre kisebb
darabokká szabdalódnak, ahogy a me-
zõgazdaságok terjeszkednek a növek-
võ népesség nyomására.
Pedig a Föld felületének több mint
egyharmadát borító füves puszták olyan
madárpopulációkat tartanak fenn,

ÖKOTÁR 3
amelyek sehol másutt a világon nem
találhatók, ugyanakkor az emberi né-
pesség csaknem egyhatodának is ott-
hont adnak. Kevés nagy, háborítatlan
füves puszta maradt már. Észak-Ame-
rikában az a hatalmas fûtenger, amely
egykor a Mississippitõl a Sziklás-hegy-
ség aljáig terjedt, nagyrészt eltûnt, ve-
le együtt a hosszúfüvû préri, amelynek
kevesebb mint 4 százaléka maradt csak
meg, és az ott élt madarak populációja
folyamatosan zsugorodik, a 28 jellem-
zõ füves pusztai madárfaj közül 15 fo-
lyamatosan hanyatlott.
Európában a szárazföldnek majdnem
a fele mezõgazdasági terület. Ez több-
nyire kizárja a füves pusztai madarak
létét, mert a modern, intenzív mûvelés
gyakran tetemes vegyianyag-felhasz-
nálással jár, például ártalmas pesztici-
dekével, miközben a gyomos területek
és a sövények – amelyek a hagyomá-
nyos kis gazdaságoknak vendégszeretõ
területei voltak a vadvilág számára – el-
tûntek, hogy helyet adjanak a nagy gé-
peknek és a megnövelt termõterüle-
teknek. Sok füves pusztai faj utolsó
erõdei, például Portugália, valamint
egyes közép- és kelet-európai orszá-
gok nagy területei már most is súlyos
nyomás alatt állnak, vagy hamarosan
oda kerülnek az Európai Unió közös
gazdaságpolitikája által támogatott ön-
tözésfejlesztési és modernizációs
programok következtében. Ázsiában,
Afrikában és Ausztráliában a füves
puszták az eredeti területnek körülbe-
lül 60 százalékán maradtak meg, de en-
nek jó része is leromlott állapotú.
4 ÖKOTÁR
A növény- és vadvilág számos fajá-
nak élõhelye a szárazföld és a víz talál-
kozása – az erdõs mocsarak, ingová-
nyok, mangroveerdõk, parti iszapos la-
pályok és más nedves területek. Az em-
beriség egészen mostanáig betegségek
sújtotta vadonnak, még meghódítandó
területeknek tekintette ezeket. A le-
csapolás, feltöltés, termõterületté vagy
várossá alakítás becslések szerint a vi-
lág mocsaras területeinek felét tette
tönkre a 20. században, ám Spanyolor-
szág például mocsaras területeinek 60-
70 százalékát vesztette el 1940-tõl
mostanáig.
Még az olyan vad vidékek sem ke-
rülték el az ember mohóságát, mint az
amerikai Everglades Nemzeti Park és a
spanyolországi Donana Nemzeti Park.
A két nevezetes védett területen és
azok környékén – mindkettõ bioszféra-
rezervátum, a világörökség része és a
ramsari megállapodásban szereplõ vé-
dett mocsaras terület – a vízháztartást
felborították, nem õshonos növények
és állatok terjedtek el, valamint nö-
vényvédõ szerek és más szennyezõk
mosódnak be a közeli gazdaságokból
és iparvidékekrõl.
Spanyolország egyik legnagyobb
környezeti katasztrófája a Donanát ér-
te 1998-ban, amikor egy bánya víztá-
rozója átszakadt, és 6 millió liter ne-
hézfémmel szennyezett víz özönlött le
a Guadiamar folyón a parkba, madarak
és halak ezreit pusztítva el.
A vizes területek amellett, hogy lét-
fontosságú fészkelõhelyként szolgál-
nak a madaraknak, kulcsfontosságú pi-
henõhelyei is a költözõ madarak milli-
óinak, ahol a madarak megállnak pi-
henni és erõt gyûjteni az óceán átsze-
lése elõtt vagy után.
A költözõ madarak hosszú távú po-
puláció-csökkenése temérdek hatás
együttes következménye. Területvesz-
tés szorongatja a fajokat mind a költõ-,
mind a telelõhelyeken és vándorútjuk
fõ pihenõ állomásain. A túlzott vadá-
szat szintén igen sok vándormadár-fajt
veszélyeztet. Számos mediterrán or-
szágban máig élõ hagyomány minden
madár válogatás nélküli üldözése, te-
kintet nélkül a méretére – a költözõ
madaraknak a puskák és csapdák soro-
zatával kell szembeszállniuk, míg Dél-
Afrikába jutnak. Egyedül Olaszország-
ban 50 millió énekesmadarat pusztíta-
nak el évente, falatnyi csemegének. A
mai költözõ madaraknak az ökológiai-
lag szétszaggatott és elpusztított táj
ezer kilométerein kell átvergõdniük.
Reményre jogosít viszont, hogy a ma-
darak mégis megteszik ezt az utat,
minden fenyegetés és akadály ellenére.
Világszerte igen sok súlyosan ve-
szélyeztetett madár él az óceáni szige-
teken is. Az elszigetelt élõhelyeken
honos madárfajok – amelyek a világon
sehol másutt nem találhatók meg – al-
kotják az összes veszélyeztetett faj
majdnem egyharmadát, és az eddig is-
mert kihalt fajok 84 százalékát. A szi-
getek ökoszisztémáit már az európai
gyarmatosítások idején súlyosan meg-
zavarták, és ezt tovább fokozta a mo-
dern kor a sugárhajtású jármûvekkel és
a globális kereskedelemmel, így a szi-
ÖKOTÁR
getlakó madarak tovább fogynak. A
több mint 200 õshonos madárfajnak ott-
hont adó országok közül a legnagyobb a
fenyegetettség aránya – 15 százalék – két
szigetvilágon, Új-Zélandon és a Fülöp-
szigeteken.
Emlõsök
Az emlõsfajoknak körülbelül a 25 szá-
zaléka olyan úton jár, amelyen ha vál-
tozatlanul halad tovább, valószínûleg
mindörökre eltûnik a Földrõl. A közel
4400 emlõsfajnak már körülbelül 11
százaléka „veszélyeztetett”, vagy „sú-
lyosan veszélyeztetett”. Egy másik 14
százalék a kipusztulás határán jár. A
fõbb emlõscsoportok közül a fõemlõ-
sök vannak a legszerencsétlenebb
helyzetben, ugyanis fajaiknak majd-
nem a felét fenyegeti a kihalás. Szintén
igen rossz a patások helyzete, mivel 37
százalékuk van veszélyben, a rovar-
evõknek pedig 36 százaléka, az erszé-
nyesek és a cetfélék 33-33 százaléka.
Valamivel jobb helyzetben vannak a
húsevõk a maguk 26 százalékával. A
rágcsálóké 17 százalékkal a legkevésbé
fenyegetett emlõs csoport, viszont õk
a legsokfélébbek, így az énekes mada-
rakhoz hasonlóan, a rágcsálók is a ma-
guk 300 veszélyeztetett fajával vala-
mennyi csoportot megelõznek.
A 20. század végén az emlõsfajok
sokféleségének elvesztéséért okolható
legfõbb vádlott ugyanaz, mint a mada-
rak esetében: az élõhelyek elvesztése
vagy azok tönkretétele. A fõemlõsök
olyannyira fenyegetett helyzetének az
oka, hogy elsõsorban a trópusi erdõk-
5
höz kötõdnek, amelyek most világ-
szerte ostrom alatt állnak. Ahol az er-
dõk átalakítása és pusztítása olyan in-
tenzív, mint például Dél- és Kelet-
Ázsiában, Madagaszkáron és Kelet-
Brazília atlanti-óceáni partján, ott az
õshonos fõemlõsök átlag 70 százaléká-
nak kell a kihalás veszélyével szembe-
néznie.
Az élõhelyvesztés a tengeri emlõ-
söket is érinti. Fõleg a sûrûn lakott
parti területeken élõknek kell megküz-
deniük a szennyezett vízzel és élelem-
mel járó veszedelmekkel, a veszélyes
és zajos hajóforgalommal, a halászfel-
szerelések okozta fizikai veszélyekkel,
és versenyezniük kell az emberrel a
táplálékul szolgáló halakért. Nyugat-
Európa partjai mentén a cetfélék közül
csak a palackorrú delfinek és a barna
delfinek kerülnek rendszeresen part
közeli vizekbe; az õ számuk egyenlete-
sen csökken. A Balti-tengerben élõ fó-
kák testszövetei igen erõs vegyi szeny-
nyezettségrõl tanúskodnak, és ez csök-
kenti szaporodóképességüket.
A fenyegetett emlõsállatok leg-
alább egyötödét a kizsákmányolás is
veszélyezteti. Vadásszák õket húsu-
kért, agyarukért, gyógyhatású anyagai-
kért, üldözik õket mint ragadozókat, s
mert versenytársai a hal- és háziállat-
állománynak. Az igazi probléma mégis
inkább akkor jelentkezik, amikor a va-
dászat célja már nem a helybeliek lét-
fenntartása, hanem a kereskedelem.
Közép-Afrika õserdeiben jelenleg is
intenzív, válogatás nélküli vadászat fo-
lyik a vadhúsért, és ez a kereskedelem
6 ÖKOTÁR
szorosan kapcsolódik sok területen a
fakitermeléshez, ami a korábban elzárt
vidékekhez vezetõ utak építése miatt
folyik, és egyszersmind utat nyit a va-
dászok számára új, vadban gazdag bi-
rodalmak felé.
Hüllõk és kétéltûek
A hüllõk és kétéltûek csoportjában na-
gyon sok faj – körülbelül 6300 hüllõ és
4000 kétéltû – tartozik. A hüllõfajok-
nak csak mintegy az egyötödét, a kétél-
tûeknek pedig az egynyolcadát mérték
fel eddig a veszélyeztetettség szem-
pontjából. A vizsgált hüllõk 20 százalé-
ka jelenleg veszélyeztetett, s a felmért két-
éltûek 25 százalékára hasonló sors vár. A
fõ ok ez esetben is az élõhelyvesztés. A
szigeteken a betolakodó fajok megjele-
nése is veszélyeztet sok hüllõt. A
Galapagos szigeteken a hoszszú ideje
elszigeteltségben élõ, a Földön sehol
másutt nem található óriás szárazföldi
teknõsök, szárazföldi és tengeri
iguánák fölött elõbb-utóbb gyõzedel-
meskednek a behurcolt kecskék – a
Galapagos 14 szigetébõl hármon már
megsemmisítették az egyedülálló szá-
razföldi teknõs populációt.
A tengeri teknõsöknek mind a hét
faja veszélyeztetett, számos populáció
folyamatosan fogy. Van ugyan némi
fejlõdés a tengeri teknõsök védelmé-
ben néhány jól ismert fészkelõhelyü-
kön, azonban húsukért és tojásaikért
folyó illegális vadászatuk továbbra is
komoly gondot okoz. Ahol a tenger-
partot éjszaka is megvilágítják mester-
séges fénnyel, mint például az üdülõ-
helyeken, a frissen kikelt teknõsök el-
tájolódnak, és a szárazföld felé mász-
nak a tenger helyett. A tengeri teknõ-
sök jelentõs veszteségeket szenvednek
a halakra és rákokra kivetett hálóktól
is. Egy tanulmány szerint a Panama
partjainál a cápák ellen elhelyezett két
kilométer hosszú vonóhálón 150 mé-
terenként találtak egy-egy véletlenül
belegabalyodott teknõst. Tengerjáró
rokonaiknál kevésbé ismertek ugyan,
de a szárazföldi és édesvízi teknõsök
sok populációja is erõsen megfogyat-
kozott. Délkelet-Ázsiában fontos sze-
repet játszanak a lakosság hús- és to-
jásellátásában. E fajok Kínába irányuló
nemzetközi kereskedelme szintén vi-
rágzik, mert ott a hagyományos gyó-
gyászatban használják õket.
A kétéltûek esetében a közvetlen
kizsákmányolás kisebb probléma. A
nagyobb testû békákat kivéve, amelye-
ket ízletes combjukért kedvelnek, ke-
vés kétéltût fenyeget a nyílt vadászat.
Az élettérvesztés azonban itt is súlyos
probléma, ami a fenyegetett kétéltûek
mintegy 58 százalékát érinti. Ezért fõ-
leg a mocsarak lecsapolása, termõterü-
letté alakítása, valamint fertõzõdése a
felelõs. Emellett az úthálózatok terje-
dése, a jármûforgalom növekedése a
kétéltûek olyan pusztulásához vezet,
amely bizonyos populációkat megtize-
delhet.
Halak
A vízi élõvilág sokszínûségének leg-
jobb mércéje a világ halkínálata. A ha-
lak a legváltozatosabb gerinces csopor-
ÖKOTÁR
tot alkotják – közel 24 000 halfajt írtak
le eddig a tudósok, nagyjából annyit,
mint amennyi az összes többi gerinces
együttvéve. A halfajok egyharmadát a
kipusztulás fenyegeti, és a kritikusan ve-
szélyeztetett fajok aránya (7 százalék) a
halak esetében kétszerese a többi gerince-
sének. A veszélyeztetettség okai – az
élõhelyek megváltoztatása, nem õsho-
nos fajok megjelenése és a lehalászás –
nem különböznek a többi fajt érintõ
okoktól, de a vízi ökorendszerekben
még általánosabbak, mint egyebütt.
Az édesvizek esetében a legveszélyez-
tetettebb helyek a nagy folyók, vala-
mint a trópusi tõzegmocsarak, a félsi-
vatagi területek vízfolyásai és az elszi-
getelt nagy tavak. A sósvizek esetében
a kritikus pontok a folyótorkolatok, a
súlyosan megzavart korallzátonyok és
más sekély, partközeli élõhelyek.
Az édesvízi élõhelyeket az emberi te-
vékenység még erõsebben sújtja, mint a
szárazföldieket. A világ folyóit több
mint 40 000 nagy és több százezer ki-
sebb gát torlaszolja el – megváltoztat-
va a vizek hõmérsékletét, az üledékle-
rakódást, az évszakonkénti áramlási
viszonyokat és más jellemzõket, ame-
lyekhez az ott honos halak hozzászok-
tak. A töltések elválasztják a folyókat
az árterületüktõl, megszüntetik a holt-
ágakat és a mocsarakat, amelyek a ha-
lak fontos ívóhelyei. A folyószabályo-
zás átalakítja a távoli tavakat és torko-
latvidékeket is, a vízi utak mezõgazda-
sági és ipari szennyezése tovább csök-
kenti a halak és más vízi lények élõhe-
lyeinek számát. A Mississippi vízgyûj-
7
tõ területének mezõgazdasági kizsák-
mányolása olyan mértékû, hogy ami-
kor a folyó belép a Mexikói öbölbe, az
általa szállított, agyontrágyázott, táp-
anyagokban gazdag szennyvíz robba-
násszerû algavirágzást indít meg, ami
elfogyasztja a folyó oxigéntartalékait,
és mintegy 17 600 négyzetkilométeren
– egy New Jersey-méretû területen –
„halott zónát” hoz létre.
A veszélyeztetett édesvízi halfajok
legalább 60 százaléka pusztulóban van
az élõhelyek megváltozása miatt. A vál-
tozás különösen katasztrofálisan érin-
tette a félszáraz és száraz területeken
honos halfajokat, ahol az emberrel kell
versenyezniük a vízforrásokért.
Észak-Amerika délnyugati részén, a
Colorado folyó völgyében, amelyet
erõsen átalakítottak, 50 bennszülött
halfajból 29 eltûnt, vagy veszélyben
forog. A nem honos, gyakran ragado-
zó halak betelepítése számos bennszü-
lött halcsoportot fenyeget, az édesvízi
halak 34 százalékára nagy nyomás ne-
hezedik a betelepített fajok miatt. Szá-
mos halfajt a kereskedelmi célú halá-
szat is fenyeget, fõleg a tengeri halakat
és olyan fajokat – például a lazacot –,
amelyek a sós- és édesvizek között
vándorolnak. A fenyegetett tengeri fa-
jok 68 százalékát sújtja a túlhalászás.
A cápák az óceán fõ ragadozói, s
növekedésük és szaporodásuk lassú.
Bõrükért, húsukért, porcaikért (állító-
lagos rákellenes hatásuk miatt), hal-
májolajukért, és fõként uszonyukért –
a kelet-ázsiai konyha cápauszony-leve-
séért – pusztítják õket. A világszerte
8 ÖKOTÁR
elejtett cápák száma az 1940-es évek
óta állandóan nõ, és a zsákmány 1994-
ben elérte a 730 000 tonnát.
Növények
A biodiverzitás tömeges pusztulása a
növényeknek példátlanul nagy veszte-
ségeket okoz. A Természetvédelmi Vi-
lágunió (IUCN) 1997-es átfogó elem-
zése szerint, amely során 240 000 nö-
vényfajt vizsgáltak meg, minden nyol-
cadik növényt a kihalás veszedelme fe-
nyeget. (L. 2. táblázat.) Ezeknek a ve-
szélyben lévõ fajoknak több mint 90
százaléka csak egy-egy országban ho-
nos – azaz sehol másutt a világon nem
található meg.
A legtöbb veszélybe került növény-
faj az Egyesült Államokban, Ausztráli-
ában és Dél-Afrikában található, azért
is, mert ezeknek a flóráját jobban is-
merjük, mint más, fajokban gazdag or-
szágokét. Azt például jól sejtjük, hogy
hány növény került veszélybe, amikor
Kalifornia tengerparti zsályabozótjait
és évelõfû-tengereit kertvárosi ottho-
nokká és termõfölddé alakították. Azt
azonban egyszerûen nem tudjuk, hány
faj sorvadt el, amikor Közép-Amerika
esõerdõit felváltották a kávéparcellák
és a marhalegelõk, vagy amikor Indo-
nézia és Malajzia alacsonyan fekvõ
esõerdõi olajpálma- és papíripari erdõ-
ültetvényekké váltak.
Egyre gyakoribb, hogy nemcsak
egyes fajoknak, hanem egész növényi
társulásoknak és ökológiai rendszerek-
nek kell szembenézniük a kihalással. A
kolumbiai Andok babér- és tölgyerdõi,
Nyugat-Ausztrália füves 2. táblázat. Veszélyeztetett növényfajok, 1997
pusztái, Új-Kaledónia
Helyzet Összes Arány
csendes-óceáni szigeté- (szám) (százalék)
nek idõszakosan kiszára- A vizsgált fajok száma 242 013 –
dó erdõi – mind olyan A veszélyeztetett fajok száma 33 418 14
helyszínek, amelyeket az A kihaláshoz közel 7951 3
ember nagyrészt elözön- A kihalás közvetlen veszélye 6893 3
Természettõl fogva ritka 14 505 6
lött. Az egyesült álla-
Meghatározatlan helyzetû 4070 2
mokbeli Florida délkeleti Kihalt fajok összesen 380 <1
csücskében az õshonos
növénytársulások, mint
például a szubtrópusi fákkal borított nyek genetikai bázisa „lenyûgözõen
alacsony dombok és a mészkõhegysé- egyöntetû”. Ha ilyen genetikai egyönte-
gek fenyvesei, kicsiny szigetekké vál- tûséget honosítunk meg, annak óriási
tak a külvárosi házak, cukornádföldek ökológiai kockázata van, kordában tar-
és citruskertek tengerében. tása pedig a mezõgazdasági szakértõk
Sehol nem annyira nyilvánvaló a kiterjedt hálózatát teszi szükségessé –
sokféleség értéke, mint éppen az élelmi- valamint a növényvédõ szerek és egyéb
szer-ellátásban. Az évezredek során a hatékony agro-kemikáliák túl gyakori
növénytermesztõk a haszonnövénye- használatát.
ken belül a különbözõ változatok so- Ámbár ma már a gazdák a legmo-
kaságát fejlesztették ki úgy, hogy a leg- dernebb tervezésû molekulár-genetikai
jobb tulajdonságú egyedek magjait és magokat vásárolhatnak, élelmiszer-el-
dugványait ültették el újra, és a fejlõdõ látásunk még mindig attól a növényi
országokban az önellátók ezt teszik ma sokféleségtõl függ, amelyet a mûvelet-
is. Az ipari országokban ezzel szemben len területek és a hagyományos mezõ-
a magellátás a 20. században egyre in- gazdasági eljárások tartanak fenn. A
kább központosítottá vált azáltal, hogy növények vad rokonait továbbra is fel-
növénynemesítõk vették át a vetõmag- használják a nemesítõk a betegségekkel
nemesítés feladatát. A vetõmag-ter- szembeni ellenállás, az életerõ és más
mesztésben ma a multinacionális cégek olyan tulajdonságok forrásaként, ame-
dominálnak; egyre gyakoribb, hogy a lyek a világ mezõgazdaságának több
mûtrágyát és növényvédõ szereket áru- milliárd dolláros elõnyöket hoznak. A
sító cég olyan vetõmagokat is hirdet, növénynemesítõknek minden eddigi-
amelyeket épp ezeknek a szereknek a nél ellenállóbb változatokat kell kifej-
felhasználására fejlesztettek ki. leszteniük, mielõtt a jelenlegi mono-
Azokon a területeken, ahol a mezõ- kultúrák megadják magukat a terjedõ
gazdaság erõsen gépesített és kereske- kártevõknek és betegségeknek, vagy a
delmi célú termelés folyik, a termé- változó környezeti körülményeknek.

ÖKOTÁR 9
 Az, hogy széles körben felismerik a
növényi források oltalmának szüksé-
gességét, legnagyobb részt 20. századi
jelenség. A növényi fajták és fajok
megõrzésének módja az is lehet, hogy
eltávolítják õket természetes élõhe-
lyükrõl vagy a mezõgazdasági terület-
rõl, és például botanikus kertekben, fa-
iskolában, génbankokban védik õket.
A vad fajok és dísznövények legtöbb
nem élõhelyi gyûjteményét a világ 1600
botanikus kertje õrzi. Ezek együttesen a
növényi fajok tízezreit képviselik –
egy becslés szerint a világ virágos nö-
vényeinek és páfrányainak közel 25
százalékát. Az 1980-as évek vége óta a
botanikus kertek egy nemzetközi
megõrzési hálózaton keresztül össze-
hangolják munkájukat, s ez segíti azt,
hogy a legritkább növények elsõbbsé-
get élvezzenek a szaporításban és vég-
sõ soron az újratelepítésben.
A génbankok majdnem kizárólag a
haszonnövények és azok közvetlen vad
rokonainak magját õrzik, hogy a szapo-
rítóanyag-készletek könnyen hozzáférhe-
tõk legyenek. A megõrzés szerepe az
1970-es években került elõtérbe, miu-
tán óriásiak voltak a veszteségek a ga-
bona genetikai egyöntetûsége miatt az
Egyesült Államok déli részén 1970-ben
és a szovjet téli búza esetében 1971-72-
ben. A magok vagy „lehetõségek” szá-
ma a génbankokban ma meghaladja a 6
milliót. A génbankokon keresztül hoz-
záférhetõ anyag legalább 90 százalék-
ban élelem- vagy haszonnövény, elsõ-
sorban a világ legintenzívebben ter-
mesztett és gazdasági szempontból
10
legértékesebb növényeibõl. Egyes ese-
tekben a botanikus kertek és a génban-
kok mentettek meg olyan fajokat,
amelyeknek vad populációi már eltûn-
tek, az újratelepítési programok pedig
segíthetnek abban, hogy a növényeket
valódi hazájukba visszajuttassák.
Ám soha nem lehetünk biztosak
abban, hogy az, amit eddig tároltunk,
minden jövõbeli igényt ki fog elégíte-
ni. Amikor az 1970-es években a fû-
sorvadás vírusa kezdte megtámadni
Ázsia bõtermõ rizsfajtáit, a nemesítõk
a betegségnek való ellenállás genetikai
alapját egyetlen vadrizs-populációban
találták meg az indiai Uttar Pradesh ál-
lamban, és ezt a populációt azóta sem
lelték fel másutt. A földmûvelési táj-
kép biodiverzitásának megõrzése és
újraélesztése továbbra is létfontosságú
a világ élelmiszer-ellátásának biztonsá-
ga érdekében.
Az emberek az egész világon a nö-
vényekhez fordulnak akkor is, ha meg
akarják õrizni egészségüket, vagy sze-
retnék életüket meghosszabbítani,
életminõségüket javítani. Észak-Ame-
rikában és Európában a felírható gyógy-
szerek egynegyede növényi hatóanyago-
kat tartalmaz. Növényi alapú gyógy-
szerekkel kezelik a szívbetegségeket, a
gyermekkori leukémiát, a nyirokdaga-
natot, a glaukómát és még sok súlyos
betegséget. Ezeknek a gyógyszereknek
a kiskereskedelmi értéke becslések sze-
rint több mint évi 40 milliárd dollár.
Az Egészségügyi Világszervezet
(WHO) becslése szerint a fejlõdõ or-
szágok 3,5 milliárd lakója támaszkodik
ÖKOTÁR
a növényi alapú gyógyszerekre
mint az egészségmegõrzés el-
sõdleges eszközeire. Nyilván-
való értékük ellenére a gyógy-
növények sok területen fo-
gyatkoznak. Az ember átala-
kítja az erdõket és más élõhe-
lyeket, és ez olyan területeket
is elpusztít, ahol dúsan nõttek
a vad gyógynövények. Az erõs
fogyasztói igény, a begyûjtött
1. ábra. Nemzetközi környezeti egyezmé-
mennyiség és a gyûjtési módsze-
nyek, 1921–1999
rek áttekinthetetlensége is oda
vezet, hogy a vad gyógynövénye-
ket általában túlzottan kihasználják.
Kamerunban például az afrikai cse-
resznye kérgének legjavát, a helyi ha-
gyományos gyógyítókat megrövidítve,
Nyugat-Európába exportálják, ahol a
kéreg a prosztatabántalmak fõ gyógyí-
tó szerei közé tartozik. Mostanában
Kamerun vált a nemzetközi piac fõ
cseresznyekéreg-ellátójává, a fákat
azonban a magashegyi élõhelyekrõl ki-
pusztították, a kormány erdészeti mi-
nisztériuma pedig képtelen volt irányí-
tani a begyûjtést, s ez a cseresznyefa-
állomány széles körû oktalan pusztítá-
sához vezetett.
Az azonnali veszteségeken kívül
minden egyedülálló élõhely megszû-
nése jövõbeli gyógyszerek és gyógyha-
tású anyagok elvesztését is jelenti, kü-
lönösen az olyan fajokban gazdag he-
lyeken, mint amilyenek a trópusi er-
dõk. A kémikusok eddig az összes nö-
vényfajnak közel 1 százalékát vizsgál-
ták meg abból a szempontból, hogy
nem tartalmaznak-e bioaktív vegyüle-
ÖKOTÁR
Egyezmények száma
Forrás: UNEP
teket. Az a közel 50 gyógyhatású szer,
amelyet eddig a trópusi esõerdõk nö-
vényeibõl nyertek, becslések szerint az
esõerdõk felfedezésre váró, gyógyá-
szatilag hasznos vegyületeinek legfel-
jebb 12 százaléka lehet.
Azok között a nem élelmiszernek
használt növények között, amelyek-
nek kereskedelmi méretû, nemzetközi
adás-vétele folyik, legalább 200 fafaj
van, amelyet faanyagként lehet fel-
használni, 42 illóolaj-termelõ növény,
66 faj kaucsukot vagy gumit termel, 13
fajt pedig festékként vagy színezõként
alkalmaznak. Ám gazdasági értékük e
növények helyi vagy területi csökke-
nését sem gátolta meg.
Mit tehetünk?
A biológiai sokféleség jelenlegi és vár-
ható pusztulásának küszöbén a világ
kormányainak nyilvánvaló erkölcsi és
gyakorlati kötelessége a cselekvés. En-
nek egyik útja annak a folyamatnak a
folytatása lehet, amely 1992-ben kezdõ-
11
Néhány nemzetközi egyezmény a biológiai sokféleség védelmében, 2002
Ramsari egyezmény Közel 1200 nedves területet jelöltek ki 133 országban összesen
a mocsaras területekrõl 103 millió hektáron, hogy ennek az egyezménynek az értelmében
(1971) védjék és megfigyeljék azokat a mocsaras területek megõrzése és
fenntartható használata érdekében.
Ember és bioszféra Ezek az UNESCO ellenõrzése alatt álló kezdeményezések
program (1972) és keretet adtak a világ legfontosabb biodiverzitási és kulturális
a világörökségi egyezmény pontjai megõrzésének és ellenõrzésének. 2002 májusában
(1972) 94 ország összesen 408 bioszféra rezervátumot alapított
az ember és bioszféra program alapján.
Egyezmény a veszélyeztetett Nemzetközi megállapodás 160 ország között arról, hogy a vad
vadon élõ állat- és növényfajok állatok és növények nemzetközi kereskedelmét ellenõrzik, és
nemzetközi kereskedelmérõl gondoskodnak arról, hogy a kereskedelem ne sodorhassa
CITES (1975) veszélybe a vadvilágot.
Egyezmény a vadon élõ állatok Nyolcvan ország írta alá a bonni egyezmény néven is ismert
költözõ fajainak védelmérõl megállapodást, hogy megvédjék a költözõ vad fajokat, köztük
(1983) a madarakat is, egész nemzetközi vándorlási, költési és telelõ
területükön.
Biodiverzitási egyezmény Összesen 185 ország írta alá ezt az egyezményt, amelyet
(1992) az 1992-es riói világkonferencián terjesztettek elõ. Az aláírók
ígéretet tesznek, hogy stratégiákat dolgoznak ki saját
biodiverzitásuk megvédésére, beleértve az élõhelyek védelmét és
helyreállítását. Mindeddig kevesebb mint negyvenen fogalmaztak
meg hivatalos tervet.

dött a riói világtalálkozón a biodiver- tûnt, hogy az afrikai elefánt orvvadá-

zitási egyezmény létrehozásával. A
biodiverzitás megõrzéséért folytatott
harcban a nemzetközi egyezmények a
legnagyobb szerepet valószínûleg ab-
ban játsszák, hogy csökkentik egyes
fajok túlvadászását, fõleg azokét, ame-
lyek nemzetközi kereskedelmi forga-
lomba kerülhetnek. A lista azonban
még itt is vegyes. A vadon élõ növé-
nyek és állatok kereskedelmére vonatko-
zó CITES volt például az a szerzõdés,
amelynek keretében az országok 1989-
ben megegyeztek, hogy megtiltják az
afrikai elefántcsont nemzetközi keres-
kedelmét, és a tilalmat követõen úgy
szata számos területen lényegesen
csökkent.
A legfontosabb lépés, amit az or-
szágok az élõhelyek megõrzése érde-
kében tettek, a nemzeti parkok rend-
szerének, a vadrezervátumok, parker-
dõk, tengeri védett területek és más,
hivatalosan védett térségek létrehozása
volt. Az országok a 20. század folya-
mán állandóan növelték védett terüle-
teik számát és méretét. Jelenleg a Föl-
dön mintegy 1 milliárd hektárnyi terület
van hivatalosan védettnek nyilvánítva,
ez közel azonos Kanada méretével.

12 ÖKOTÁR
 A védett területek nélkül néhány
„védettség-függõ” gerinces majdnem
bizonyosan kipusztulna, például Afri-
kában a zsiráf, a hiéna, a gnú és az
impala. Ezeknek az állatoknak a popu-
lációi jelenleg már nincsenek veszély-
ben, fõleg anyaországaik kiterjedt vé-
dõrendszere következtében. Mind-
ezen figyelemre méltó sikerek ellenére
a védett területek jelenlegi hálózata ko-
rántsem képes a biológiai sokféleség nagy
részének megõrzésére, mert a védett te-
rületek nem mindig a legnagyobb
biodiverzitásúak is. A rendszer másik
hibája a megvalósítás hiánya. Sok park
létezik papíron, de a valóságban egyál-
talán nem védett. Ezek a „papír-
parkok” igen gyakoriak a fejlõdõ or-
szágokban, ahol a legtöbb faj él a vilá-
gon, mégis a legkevesebbet kapják
pénzben vagy szakértelemben a védett
területek gondozására. Ezért számos,
hivatalosan rezervátumnak nyilvání-
tott területen folyik mezõgazdasági te-
vékenység, bányászat, orvvadászat és a
pusztítás egyéb megnyilvánulásai.
ÖKOTÁR
Mégis, a legoptimistább látószög-
bõl nézve is a biodiverzitás nagy része
valószínûleg sohasem kap hivatalos vé-
delmet rezervátumokban. Ehelyett
sorsa azon áll vagy bukik, hogyan tu-
dunk fenntartható módszereket találni
az erdõgazdálkodás, földmûvelés, ál-
lattartás, folyószabályozás számára és
a területek egyéb felhasználására. A
tervek kidolgozásához fontos, hogy alap-
jaiban megértsük, hogyan hatnak egy-
másra a fajok, közösségek és ökológiai
rendszerek és hogy az emberi közösségek
régen és ma miként befolyásolják a bio-
lógiailag sokszínû területek életét. Ez
maga után kell hogy vonja a kormány
politikájának reformját – például hogy
beszüntessék a szarvasmarhatartás tá-
mogatását, amely eltüntette az erdõket
(mint ahogy Brazíliában megfogyat-
koztak az erdõk az 1980-as években),
és megerõsítsék a szárazföldi és tenge-
ri birtokjogot, felismerve azt, hogy a
hagyományos közösségek erõsen kö-
tõdnek a helyi forrásaikhoz.
13