EDWARD DE BONO

HAT KERET
TARTALOM
ELŐSZÓ
BEVEZETÉS
HÁROMSZÖG
KÖR
NÉGYZET
SZÍV
ROMBUSZ
TÉGLALAP
HAT KERET
A FIGYELEM TUDATOS IRÁNYÍTÁSÁHOZ
HVG KÖNYVEK
A fordítás alapja: Edward de Bono: Six Frames: For Thinking
about Information. First published by Vermilion, an imprint
of Ebury Publishing. A Random House Group Company
© McQuaig Group Inc., 2008
Fordítás © Falcsik Mari, 2010
Borítóterv: Tabák Miklós
HVG Könyvek
Kiadóvezető: Budaházy Árpád
Felelős szerkesztő: Falcsik Mari
ISBN: 978-963-304-014-0
Minden jog fenntartva. Jelen könyvet vagy annak részleteit
tilos reprodukálni, adatrendszerben tárolni, bármely formában
vagy eszközzel - elektronikus, fényképészeti úton vagy más
módon -a kiadó engedélye nélkül közölni.
Kiadja a HVG Kiadó Zrt., Budapest, 2010
Felelős kiadó: Szauer Péter
www.hvgkonyvek.hu
Nyomdai előkészítés: Kedves László
Nyomás: Generál Nyomda Kft.
Felelős vezető: Hunya Ágnes
TARTALOM
ELŐSZÓ
BEVEZETÉS
HÁROMSZÖG: A CÉL KERETE
KÖR: A PONTOSSÁG KERETE
NÉGYZET: A NÉZŐPONTOK KERETE
SZÍV: AZ ÉRDEKESSÉG KERETE
ROMBUSZ: AZ ÉRTÉK KERETE
TÉGLALAP: AZ EREDMÉNY KERETE
AZ ELKENÉS
ÖSSZEFOGLALÓ
ELŐSZÓ
A figyelem a gondolkodás egyik legfőbb területe. Mégis,
meglepően kevés figyelmet fordítunk rá - akként fogjuk fel,
mint ami csak úgy önmagától végbemegy.
A figyelmet minden szokatlan dolog felkelti és akár hosszabb
időre is magára vonja. Ha például azt látjuk, hogy valaki az út
közepén fekszik, nyomban odafordulunk a jelenethez. Ha egy
kirakatban egy neonrózsaszín kutyafigura tűnik fel, a játék
állat bizonyára azonnal kivívja a figyelmünket - de talán még a
rokonszenvünket is.
Ez a jelenség - hogy a szemünk nyomban odatapad a
szokatlanra - a figyelmünk gyengeségének
legfőbb bizonyítéka. A figyelem tehát - miközben a
gondolkodás legfőbb területének nevezzük - olyan szellemi
folyamat, ami bármilyen váratlan vagy oda nem illő
dolognak ki van szolgáltatva.
Vajon mennyi időt és intenzív szellemi energiát szentelünk
figyelmünkből a véletlenül meglátott szokatlan dolgokra? Erős
a gyanúm, hogy sokkal többet annál, mint amennyit kellene -
miközben figyelmünknek megvan a maga nem kevés tudatos
feldolgoznivalója is.
Az észlelés a gondolkodás másik legfontosabb szellemi
folyamata. David Perkins, a Harvard Egyetem munkatársa
kutatásaival kimutatta, hogy a gondolkodási hibák 90%-a a
téves észlelésből ered. A legkiválóbb logika sem elegendő
ahhoz, hogy az észlelési hibákat ellensúlyozza.
A figyelem az észlelés kulcsfontosságú eleme. A tudatosan
irányított figyelem képessége nélkül az észlelést kizárólag a
rutin működtetné. Úgy csakis azt a mintázatot látnánk meg,
amit már ismerünk - miközben a figyelmünket bármikor
kizökkenthetné egy-egy váratlan jelenség. Ez a helyzet
alkalmatlan lenne bármiféle új megfigyelésére és megértésére
- azaz a tanulásra.
A FIGYELEM IRÁNYÍTÁSA

Mit tehetünk azért, hogy képesek legyünk figyelmünket

közvetlenül egyetlen konkrét dologra irányítani? Az eszköz a
kezünkben van: ez a tudatosítás. A megfigyelt dologé és a
figyelem szellemi folyamatáé egyaránt.
Megvannak az eszközei annak is, hogy a tudatos figyelem
végül valóban arra irányuljon, amire céloztuk. Ahelyett, hogy
azt várnánk, mikor ötlik a szemünkbe valami szokatlan dolog,
felállíthatjuk a tudatos figyelemirányítás kereteit.
Ahogy képesek vagyunk tudatosan elhatározni, hogy észak
vagy északkelet felé fordulunk, azt is éppen így tudjuk
irányítani, hogy figyelmünk mire terelődjön. Ehhez csak a
„keretet” kell meghatároznunk: azt a területet vagy aspektust,
amit irányított figyelmünkkel szeretnénk befogni.
A tudatos figyelemirányítás hat keretének ez az igazi jelentése:
minden forma egy-egy irány amerre a figyelmünket
fordíthatjuk, Az egyes kereteket használva az általuk befogott
aspektus vagy terület felé fordulunk, jól megnézzük, amit ott
látunk, mélyre bevéssük, megjegyezzük, amit észleltünk, s
végül számot adunk róla.
A hat keret hat figyelemtípus, a megfigyelés hat területe avagy
módja - mind egy-egy erősen jellegzetes aspektus.
Figyelhetünk az információ értékére, érdekességére, adatszerű
pontosságára stb. Azonban mind a hat esetben arra használjuk
a választott szempontot - azaz a keretet hogy tudatosan
irányítsuk figyelmünket arra az egy területre.

INFORMÁCIÓÁRADAT

Információözönben élünk - soha nem volt még köny-nyebb

hozzájutni az ismeretekhez, hírekhez, adatokhoz az interneten,
telefonon vagy a média eszközein keresztül. De önmagában az
információáradat egyetlen darabja sem elég. A tudás abból
ered, ahogy az információt gondolatilag feldolgozzuk.
Hogyan nyerhető a legtöbb tudás, a legnagyobb érték az
információkból? Ez az a kérdés, amire valóban érdemes
komoly figyelmet fordítanunk.
A hat keret olyan módszert ad a kezünkbe, amellyel a lehető
legtöbb értékes anyagot kinyerhetjük az információkból. Ezért
a hat keret - a figyelem hat aspektusa - ugyanolyan fontos
összetevője a gondolkodási folyamatnak, mint maga az
információ.
A hat keret módszere nagyon egyszerű, alkalmazásában nincs
semmi ördöngösség. De ha igazán hatékonyan szeretnénk
használni, ezt két szellemi eszköz biztosítja leginkább: az
akaratlagosság és a fegyelem. Nem árt, ha hiszünk abban,
hogy a szándékos és formális módon befolyásolt figyelem
valóban sokkal több, mintha figyelmünk csak tudatos irányítás
nélkül terelődne arra, ami épp képes magával ragadni.
BEVEZETÉS
A helyes gondolkodás legnagyobb ellensége a káosz. Minél
aktívabb az elménk, sajnos annál nagyobb a zűrzavar
kialakulásának veszélye. Pedig a helyes gondolkodás
elsődleges célja épp a tisztánlátás. Azonban az a rendrakás
semmit nem ér, aminek az átfogó kép esik áldozatul.
Ha a helyzetnek csak egyetlen apró részletével vagyunk
tisztában, akármennyire aprólékosan ismerjük is, ez a
pontosság semmire se jó - sőt ellenkezőleg, még veszélyes is.
Arra van szükség, hogy ne vesszünk bele a részletekbe. A
tisztán látásnak egyszerre kell érvényesülnie a teljes körű
átlátással. A tiszta kép és átfogó kép együtt adják ki a szellemi
rendet.
A zűrzavar legfőbb oka az, hogy mindent egyszerre akarunk
megoldani. Ha az elme azt az utasítást kapja, hogy egyazon
időben végezzen el különböző típusú és jellegű feladatokat,
akkor kiválaszt egyetlen szempontot, s azt következetesen
végig is viszi. De míg ezt az egy aspektust teljességgel
érvényesíti, a többit alig vagy egyáltalán nem veszi
figyelembe.
Ebből ered a hat kalap módszer ereje is (amit egy korábbi
könyvemben fejtek ki). A megbeszélésre összeült felek
„kalapot választanak” - vagyis mindig kijelölik azt az egy
szempontot, ami a megbeszélést épp uralja. Így nem fordulhat
elő, hogy vitájuk során az összes nézőpont egyidejűleg
próbáljon érvényesülni.
Ha nem választanak aspektust az ügy megtárgyalásához, az
hamar oda vezet, hogy a kritikus-elítélő szemlélet uralkodik el
kizárólagosként a hozzáállásukban, Hiszen mi sem
egyszerűbb, mint ezt elővenni - ahogy a leggyakrabban ezt is
tesszük a tárgyalásokon. Mivel a „kalapválasztással” ez
szerencsésen elkerülhető, a hat kalap módszere ma már
igencsak népszerű eszköze a megbeszéléseknek, Ez a több
szempontú áttekintést biztosító konstruktív és eredményes
tárgyalástechnika napjainkban már nemcsak a közemberek
személyes ügyeiben, hanem a gazdasági csúcstalálkozókon is
igen népszerű.
Az információáradat korában élünk, ezt a közhelyet el kell
fogadnunk. Percről percre ki vagyunk téve a friss hírek és
ismeretek szőnyegbombázásának. Soha nem volt még
könnyebb a hozzáférés a szükséges információmennyiséghez -
sőt az igazat megvallva, sokkal nagyobb mennyiséghez, mint
amennyire valójában szükségünk volna. Vajon hogyan
reagálunk erre az információözönre?
Ha valaki egy különleges kérdésre keresi a választ, akkor a
megfelelő helyen meg is fogja találni. Ha például valakinek az
este hat óra tájt Londonból Párizsba induló repülőjáratok
számára van szüksége, akkor megnézi a repülőgép-
menetrendet vagy felhív egy utazási irodát, és megkérdezi
tőlük. Emellett persze akad még némi átgondolnivalója -
például jó, ha tudja, mekkora a forgalom a városban, vagy
hogy terveznek-e aznap sztrájkot a pilóták stb. De ezek már
csak utóhangolások - voltaképp az első információval, a
járatok indulási idejével egyenesben van.
Ha csak azokra az információkra figyelnénk, amelyekre a napi
gyakorlatban épp szükségünk van, azzal jócskán
leegyszerűsíthetnénk az életünket, de egyszersmind erősen
korlátoznánk is - és nagyon unalmassá tennénk. Az élet nem
ilyen sivár: azokra a hírekre is reagálunk, amelyeket eredetileg
egyáltalán nem is kerestünk, s amelyek a tévén, rádión, sajtón
vagy más emberekkel való beszélgetéseinken át jutnak el
hozzánk. Ezekre másképp reagálunk, mint a célzatosan
keresett információkra.
Az információnak több fontos aspektusa létezik: a pontossága,
az elfogulatlansága, az érdekessége, a relevanciája, az értéke
és így tovább. Ezek mind nagyon lényeges szempontok,
amelyeket akár egyazon időben is megpróbálhatnánk
érvényesíteni - ha az nem vezetne káoszhoz. Mennyire pontos
az információ? Menynyire lényegi? Érdekes-e? - ennyi kérdést
nem lehet egyszerre feltenni, mert, mint feljebb már
említettük, valamelyik ki fogja ütni az összes többit. A hat
keret a szempontoknak e sokaságában tesz rendet.
Bárki képes egyedül is elsajátítani a hat keret módszerét, ami
aztán jó szokásává is válhat: megtanulhatja, hogyan irányítsa
tudatosan a figyelmét az egyik vagy másik aspektus által
keretezett területre.
A hat keret módszere a párbeszédben is nagy haszonnal
alkalmazható: megkérhetjük partnerünket, hogy tudatosan
vesse alá a figyelmét valamelyik keret irányításának - például
használja a négyzet alakú keretet, és úgy tekintse át, mit vesz
észre az információ-anyagban.
A hat keret a több résztvevős megbeszéléseken, a
csoportmunkában is nagyon üdvös, ahol egyazon időben
mindenki ugyanannak a keretnek a segítségével irányítja a
figyelmét az adott szempontra, Ha nem egyedül, hanem
másod- vagy többedmagunkkal használjuk a hat
figyelemirányító keretet, akkor alkalmat ad a megfigyeltek
összevetésére és a nézetek vagy eredmények közti különbség
értelmezésére is,
Nézzünk most egy gyakorlati példát a tudatos
figyelemirányítás hatékonyságára! Egy embert megkérünk,
hogy menjen ki a kertbe és nézze meg, milyen színeket lát
odakint. Ebben a helyzetben mindenki hajlamos a domináns
színeket megjegyezni - a rózsák vörösét, a liliomok sárgáját
stb. de nemigen vesszük észre a kevésbé látványos vagy a
csupán kisebb számban előforduló színeket.
Ha ugyanezt az embert megkérjük, hogy menjen ki újra és
most keresse meg először a kék, azután a piros, majd a sárga
virágokat, az illető más eredményre jut. A figyelme sokkal
átfogóbb lesz: minden színt észrevesz, még a leghalványabbat
vagy a legkevesebb virágon láthatót is, fel tudja mérni a
kertben pompázó színek arányát egymáshoz képest stb.
Ha figyelmünknek keretet szabunk az információk
kiválasztásában, azzal elménket érzékenyre hangoljuk egy
speciális aspektusra. Így az egyes keretek alkalmazásakor más
és más dolgokat veszünk észre. Hangsúlyosan figyelhetünk az
információ pontosságára vagy az érdekességére, de a benne
kifejeződő nézőpontra, azaz elfogultsága mértékére is stb.
A hat keret mindegyike arra készíti fel az elménket, hogy az
általa meghatározott speciális alapon vegye szemügyre az
információkat. Hiszen az ember azt látja meg leginkább, amire
felkészítették, hogy látni fogja.
A tudatos figyelemirányítás hat kerete, amelyeket e könyv
bemutat, az információk kiválasztásának és feldolgozásának
igen egyszerű eszközei.
Hadd térjek vissza itt egy bekezdés erejéig a hat kalap
módszeréhez! A kalapok elterjedt használatának lehet egy nem
várt hozama: oldhatják a bizalmatlanságot a keretekkel
szemben. Úgy tűnhet ugyanis, hogy a keretek alkalmazása
csak bonyolultabbá - és ezzel még hosszadalmasabbá - teheti
az információk kiválasztását és értékelését. Nos, azt már
tudjuk, hogy a kalapmódszer használata a negyedére, de akár
a tizedére is rövidítheti a tárgyalási időt. Ebből könnyen
következtethetünk arra, hogy a keretek is nagyon le fogják
egyszerűsíteni a munkánkhoz szükséges információk
áttekintését.
Egyszerre csak egy dolgot tenni mindig sokkal egyszerűbb,
mint egyazon időben több dolgot véghezvinni, például több
szempontot érvényesíteni, amiből csak az lesz, hogy végig
aggódunk, nem felejtettünk-e el valami fontosat - esetleg épp a
legfontosabbat.
Nagyon hasznos, ha a kedves Olvasó a könyv olvasása közben
mindig tisztán maga előtt látja azt a keretet, amiről épp szó
van. S hogy ne csak lelki szemeivel lássa, a könyv oldalain is
elhelyeztük az aktuális fejezetben tárgyalt keret rajzát. Ez a
rajz a célzóka: azt az aspektust szimbolizálja, amelyből
tudatosan irányított figyelmünkkel az információkra tekintünk.
Az életben időnként nagy szükségünk van arra, hogy csak
egyetlen szempontból közelítsünk az információkhoz - ehhez
remek előgyakorlat ez a vizuális fokuszálás, amit az ábrák az
olvasás alatt is biztosítanak. Ezáltal megtanuljuk kiválasztani a
figyelmünknek azt az egy szemszögét, ami pillanatnyilag
fontosabb az összes többinél - s így majd a gyakorlati életben
is helyesen választjuk meg a tudatos figyelemirányítás éppen
szükséges keretét.
Az ábrák egyértelműi jelképekhez kapcsolják az irányított
figyelem hat aspektusát. Azzal, hogy a hat szempontot
tartalmilag is, formailag is elkülönítjük, az elménk
viselkedését szabályozzuk: az információáradatot pásztázó
figyelem így nem a maga zavaros útjait járja, hanem arra
fókuszál, amit a keret jelképez.
Tudvalevő, hogy az észlelés a gondolkodás legfontosabb
területe. Eszerint mindennél fontosabb az a mód, ahogyan az
információt észleljük. Ennek segédeszközei ezek a keretek.
HÁROMSZÖG

A CÉL KERETE
A háromszögletű kerettel azt a célt határozzuk meg, amellyel
az információkra irányítjuk figyelmünket.
A háromszögnek csúcsai vannak. Ha egy háromszöget látunk,
felfoghatjuk úgy is, mint a nyilat, amely adott irányba, előre
mutat. Ebben az irányban van a cél.
Noha folyvást záporoznak ránk az információk, többnyire
semmiféle célunk nincs azzal, hogy hagyjuk, hogy elérjenek
minket, De a munkánk során vagy a nagy tudatosságot kívánó
személyes tevékenységeinkben szükségünk van rá, hogy
meghatározzuk a tájékozódás célját, ilyenkor nagyon hasznos,
ha tiszta fogalmat alkotunk erről a célról.

ÉSZREVENNI VALAMIT

Vegyünk egy egyszerű példát: egy ember a bevásárló-

központban a kedvenc pékboltja felé igyekszik, hogy reggelire
való péksüteményt vásároljon. Ebben a szituációban ez a
praktikus célja. Vajon mi vonja magára a figyelmét az útja
során?
Egy pad mellett észreveszi például, hogy a plakátot fejjel
lefelé helyezték be a nagy táblaüvegek közé. Ezt a plakátot
nem lehet nem észrevenni, egyszerűen odavonzza a szemet.
Emberünk elgondolkodik, vajon csak hanyagságból tették oda
fordítva a képet, vagy direkt, a figyelemfelhívás céljával -
hiszen az ő figyelmét is, lám, hogy felkeltette.
Aztán feltűnik neki egy butik kirakata, amit csupa fényes lila
holmival, lila ruhákkal és kiegészítőikkel rendeztek be. Abban
végképp nincs semmi meglepő, hogy ez a kirakat megragadja
emberünk figyelmét - hiszen éppen ezért tervezték ilyen
feltűnőre.
Vannak tehát dolgok, amelyek felhívják magukra a
figyelmünket, amikhez odafordulunk, rájuk
nézünk: észrevesszük őket.
Hogy mit veszünk észre, az vagy véletlen, vagy akaratlagos.
Meg is várhatjuk, míg valami magával ragadja a tekintetünket
- mint a pékségébe siető emberét a fejre állított plakát és a
fényes lila kirakat. De tudatosan is kiválaszthatjuk, amit észre
akarunk venni, azaz célzottan is ráirányíthatjuk figyelmünket
bizonyos dolgokra. A kettő nem is zárja ki egymást: a tudatos
figyelemirányítás mellett is nyitottak és érzékenyek
maradhatunk a feltűnő vagy különleges dolgokra, amelyek
felé ösztönösen fordul a figyelmünk.
A tudatos figyelemirányítás akarati cselekvés. A figyelem úgy
irányítható az információáradatban, mint a sötétben az
elemlámpa fénye, aminek segítségével próbálunk megtalálni
valamit: a kerti út lépőköveit, a zárat a kapun, a leejtett
kulcsot.
Emberünk a bevásárlóközpontban például akaratlagosan
megfigyelheti, hogy az egymást követő kis üzleteknek milyen
a homlokzatuk: van-e valami Következetesség abban, ahogy
megtervezték őket. Mindegyik butik, minden bizsubolt, vagy
az összes dohánybolt homlokzatát ugyanazzal a színnel látták
el? Van-e a profilhoz kapcsolható színkód, vagy csak az
üzlettulajdonos ízlése volt a döntés alapja? És melyik szín kelti
fel a legjobban a figyelmet? Lehet, hogy egyes színeket csak
azért használtak, mert tovább maradnak tiszták és élénkek,
vagy mert könnyebben újrafesthetők?
De emberünk például a szembejövők cipőjére is irányíthatja
figyelme elemlámpáját: vajon a legtöbben praktikus
sétacipőben vannak, amit akár egész napi járkálásra is
viselhetnek? Vagy ebben a plázában a látogatók lábbelije
inkább a státusszimbólum tartozéka? Arra is kitérhet a
figyelme, hogy tiszták-e a cipők vagy sem, iIlenek-e az
összbenyomáshoz, amit a viselőjük kelt, vagy épp eltérnek
attól, s ha igen, akkor vajon jobb vagy rosszabb minőséget
képviselnek-e.
Ha a figyelmünket egy választott irányba tereljük,
észrevételeinket szükségképpen kérdések és spekulációk
követik. Törekedhetünk általánosításokra is,
azután megállapíthatjuk az általánosítás alóli kivételeket.
Hogy mi az, amire a figyelmét irányítja az ember, és mi az,
amit azon belül észre óhajt venni, az személyes döntés
kérdése. De ha valaki elkezdi ezt a játékot játszani, jobb, ha
konkrétan meghatározza figyelme kitüntetett tárgyát. Ha
kiválasztjuk, mi is az, amit észre akarunk venni, azzal olyan
információkat emelünk ki a környező világból, amelyeket nem
erre készítettek oda a szemünk elé - amelyeket egyáltalán nem
óhajtottak direkt észrevétetni velünk.

IDŐKITÖLTÉS ÉS KIKAPCSOLÓDÁS

A napi gyakorlati hír- és adatszükségleteinken túl legtöbbször

azzal a céllal informálódunk, hogy elüssük az időt, hogy
kikapcsolódjunk. Reggel a kávé mellé elolvassuk a napilapot,
de talán csak azért, mert egyedül reggelizünk, vagy mert nem
óhajtunk senkivel beszélgetni. Végignézzük a magazint a
fogorvosi váróteremben, hogy a félelmünket csillapítsuk, vagy
csak mert ott végképp nem lehet mást csinálni. Tévét is
sokszor nézünk a passzív pihenés üres óráiban, pusztán azért,
hogy lekössük magunkat valamivel addig is, míg nincs
kedvünk semmi tartalmasabb tevékenységhez.

TUDATOSSÁG
Ha csak az idő elütése vagy a kikapcsolódás céljával
fogyasztjuk az információkat, attól ez a tevékenység még
ugyanúgy a környező világ megfigyelésére és észrevételeink
tudatosítására szolgáló gyakorlat. Ha a reggeli mellé olvassuk
a híreket, vagy ha csak unalomból nézzük a híradót a tévében,
akkor is azért tesszük, hogy megtudjuk, mi zajlik a
nagyvilágban. Az ilyen tájékozódás is hozzátesz ahhoz, hogy
bekapcsolódhassunk a világ eseményeiről szóló
beszélgetésekbe, részt vegyünk a történtek megvitatásában
vagy magunk kezdeményezzünk ilyen társalgásokat.
Életbeli példával ábrázolva, ha valaki utazni készül, ez a terve
tudatosítani fogja benne a célországban zajló politikai
zavargásokról foszlányokban elcsípett rádiós beszámolót, amit
ebéd közben hallott félfüllel az étteremben. Ugyanígy élénken
megmaradhatnak a fejében a reptéri sztrájk elfutó képei is,
amiket a szeme sarkából látott a híradóban, míg a gyerekeket
terelte lefeküdni.
A figyelem aktuális kiélesedése azt mutatja, hogy a tudatos
figyelem mindig jelen van: életünk szerves része a világ
történéseinek állandó észlelése. Nagy szükségünk is van az így
megtudható hírekre. Sajnos azonban többnyire jó sok időt kell
eltöltenünk azzal, hogy az információk hatalmas tömegét
átpásztázzuk, míg megtaláljuk köztük azokat, amelyek a
számunkra érdekesek és értékesek. A tévéprogramok és az
újságok ráadásul mind azt állítják, hogy épp az általuk kínált
hírek a nélkülözhetetlenek, amelyeket e héten érdemes
megtudni… Tehát hetente hosszú órákat tölthetünk azzal, hogy
óriási információhalmokat böngészünk át, hátha van bennük
valami értékes, amiről mindenképpen tudnunk kell.

ÉRDEKLŐDÉS

Kell valami érdekesnek lennie számunkra abban, amit

elolvasunk. Különben nem olvasnánk végig a cikkeket, a
történeteket. Mondjuk, valakit érdekel a kövér
ember története, aki annyira meghízott, hogy végül már ki
kellett bontani a háza falát, hogy be tudjon menni a
hálószobájába. Másvalakit meg annak az asszonynak a
sztorija fog meg, aki azért vált el, mert kiderült, hogy a
lánykérés előtt a férje becsapta az életkorát illetően: azt
hazudta neki, hogy 99 éves, pedig még csak 69 volt…
Ahogy a történet elkezdődik, vagy megfogja az
érdeklődésünket, vagy sem, Ha érdekesnek találjuk, ahogy
indul, akkor kíváncsiak leszünk arra is, hogy hogyan végződik.
Annyira szeretnénk ezt megtudni, hogy le sem tesszük addig a
lapot, míg végig nem olvastuk a cikket - ez a cselekmény
iránti érdeklődés, pontosabb elnevezéssel: a belső érdeklődés.

ÁLTALÁNOS ÉRDEKLŐDÉS

Általános érdeklődésünk tárgya nem feltétlenül a saját ügyünk:

sok minden felkeltheti az ember érdeklődését, ami nem
vonatkozik közvetlenül a saját életére. A legnagyobb házi
boldogságban élő nőket is érdekelheti egy olyan riport, amely
azt taglalja, hogy a világon minden negyedik nő családon
belüli erőszak, bántalmazás áldozata. Ahogy a világ iránt
nyitottabbak érdeklődését bizonyára már az első sorával
megfogja az a cikk, amely kifejti, hogy Oroszországban 2003-
ban az erőszakos halált haltak közül mintegy 9000 nő esett
áldozatául a férjének vagy a partnerének, s hogy a
gyilkosságot a férfiak legtöbbnyire a szakítás után követték
el. Lehet, hogy az érdeklődők ez utóbbi adat olvastán
még kételkedni is kezdenek, s további olvasmányokkal szerzik
meg a pontos információt (ami ez esetben sajnos a cikk
igazáról fogja őket tájékoztatni).
A különleges tények mindig felhívják magukra az olvasók
figyelmét - ezek közül is különösen vonzónak bizonyulnak a
természeti furcsaságok. Például bizonyára többek
kíváncsiságát felébreszti, ha az ausztráliai gyomorköltő
békákról szóló cikkbe botlanak. Ezeket a békaféléket
(mindössze két fajt) a felfedezésük után nem sokkal, a ‘80-as
évek közepén kihaltnak nyilvánították. A kihalt békacsalád az
utódok születésének módjával válthat ki az átlagnál nagyobb
érdeklődést. A faj anyaállatai ugyanis lenyelték saját
megtermékenyített tojásaikat, és kicsinyeik a gyomrukban
fejlődtek ki. A kisbékák aztán úgy jöttek a világra, hogy
amikor elérkezett az idő, egyszerűen kiugrottak az anyaállat
száján…
Ahhoz, hogy a fenti két témában írt cikket érdekesnek találjuk,
egyáltalán nem kell szociológusnak vagy biológusnak lennünk
- ezek az információk ugyanis az emberi és természeti világ
iránti általános érdeklődésünket elégítik ki.

SPECIÁLIS ÉRDEKLŐDÉS

Ha valaki a pénzügyi szférában dolgozik, valószínűleg

érdeklik a tőzsdei hírek vagy a gazdaság jelenéről és jövőjéről
szóló jelentések - feltételezem, hogy mind a hivatalos
álláspontok, mind a gazdasági guruk karakteres véleménye.
Ha valakit az általános érdeklődésnél jobban érint az egészség
témája, valószínűleg az egészen apró információkig
érdekesnek találja, amit erről olvashat, Például az olyan
adalékokat is, hogy a finnek kapcsolatba hozhatónak tartják az
ízületi gyulladásokat a kávé nagyobb mennyiségű
fogyasztásával, vagy hogy a teaivással csökkenthető az
Alzheimer-kór kockázata,
A kíváncsiságot felkeltő információk a speciális érdeklődés
területén is csak az alapot adják meg a további széles körű,
alaposabb tájékozódáshoz. Ha túlzónak hangzik egy-egy hír,
ezek épp a kételyek feltámasztásával sarkallnak további
információszerzésre.
Ha valaki autóőrült, biztosan érdeklik a technikai újítások,
köztük a természetkímélő új típusok, például a hibridek,
amelyek hidrogént használnak üzemanyagként. És ha igazi
autóőrült, akkor ki nem hagyja a többmilliós új csodákról
szóló cikkeket. Ez a példa is mulatja, hogy - az általános
érdeklődéshez hasonlóan - speciális érdeklődésünk is
késztethet olyan információk beszerzésére, amelyek nem
biztos, hogy napi szinten érintik a saját életünket.

TALLÓZÁS ÉS PÁSZTÁZÁS

Az információhasználat e feljebb leírt módjai javarészt a

„tallózás és pásztázás” címszó alá esnek. Személyes igény és
preferenciák kérdése, hogy az információ áradatban mennyi
tallózásra és pásztázásra van kedvünk, illetve mennyire van
szükségünk. A lényeg az, hogy ha egyes esetekben valóban
semmi másért nem informálódunk, csak szórakozásképpen,
vagy hogy elüssük vele az időt, még az ilyenfajta
tájékozódásra is jellemzők az információ kiválasztásának és
felhasználásának módozatai, a pásztázás és a tallózás.

IGÉNY ÉS KERESÉS

Az információk kiválasztásának és felhasználásának messze a

legfontosabb szempontja az igény, a szükség valamely
speciális hírre, adatra vagy ismeretre, amit ezért kiemelünk az
információhalomból. A kiindulópont itt mindig egy speciális
kérdés, amire megkeressük a választ. Ha hasznos és értékes
információkra van szükségünk, ez a felhasználási mód a
leggyakoribb.
Azzal mérhetjük le a meglelt információk értékét és a hasznát,
hogy képesek-e és mennyire pontosan képesek megválaszolni
a kiinduló kérdést.
Ha valaki megállít másokat az utcán, hogy megkérdezze,
melyik a legrövidebb út az állomásra, annak speciális
információra van szüksége. Annak is, aki szeretné megtudni,
hány szóban írjuk azt a kifejezést, hogy „vasutassztrájk-ellenes
sajtómegszólalások”. Az is speciális információkat keres, aki a
könyvtárat bújja, mert mindent el akar olvasni a bangladesi
buddhizmusról, ami csak nyomtatásban hozzáférhető. És az
az ember is, aki az ingatlanhirdetéseket böngészi,
hogy megtudja, pillanatnyilag mennyit ér a lakása a piacon.
Az internetes keresőmotorok közül napjainkban már-már
szinte kizárólagosan vezet a Google, s mögötte jóval
hátramaradva másodikként megemlíthető még a Yahoo - az
összes többi belőlük táplálkozik. A keresőmotorok csodálatos
eszközök: lehetővé teszik, hogy bárkinek bárhol és barmikor
közvetlen és speciális hozzáférése legyen azokhoz az
információkhoz, amelyekre éppen szüksége van.
Régebben nyilatkoztam arról, hogy ma, a digitális korban már
elavultak az olyan oktatási intézmények, amelyek a lexikai
tudásra alapozódnak, azaz csak a múlt felgyülemlett
tudásanyagát őrzik s adják tovább a diákságnak. Napjainkban
az egyetemeknek nem tudástárként kell funkcionálniuk, hiszen
azt elvégzi helyettük (és mennyivel praktikusabb
helykihasználással!) a kibertér, ahová lassan felkerül az összes
fontos dokumentum digitalizált változata A felsőoktatási
intézményeknek ma inkább készségeket:
információkezelést, gondolkodást, kapcsolatteremtési és
kapcsolattartási vagy döntési, vezetői készségeket kell
tanítaniuk a diákjaiknak, mintsem rögzített tényanyagot.

MIT?

Mit szeretnénk megtudni, milyen információkra van

igényünk? És hol nézhetünk utána, honnan szedhetjük elő? Az
alapkérdés tehát: mit keresünk, hol keressük?
Minél pontosabb keretet kap a kérdés, annál valószínűbb, hogy
megtaláljuk rá a választ - és minél pontosabban tesszük fel a
kérdésünket, annál hamarabb, annál kevesebb bíbelődéssel
találjuk meg azt a választ. Lehetnek egészen pontosan
megfogalmazható igényeink, például:
Azt szeretném megtudni, igaz-e, hogy a nőstény pókok
körbeszövik a hímet a hálójukban, és jókat falatoznak belőle,
ha megéheznek.
De ennél általánosabb információra is szükségünk lehet,
például:
Vettem egy házat, s a kertjében rózsákat szeretnék nevelni, hol
találhatok általános tájékoztatást a rózsakertészkedésről?
Tényleg olyan nehéz a rózsát gondozni, mint ahogy mondják?
Mi az igazság ebben az ügyben?
Tapasztalt kertésznek kellene lennem hozzá?
És vajon mennyire drága hobbi?
Van, hogy olyan e-mailt kapok, amiben túlságosan is általános
kérdést tesznek föl nekem, például hogy mondjak el „mindent,
amit csak a Kreativitásról tudni érdemes”. Nos, erre akkora
válaszmailt kellene küldenem, amibe az e tárgyban írott összes
könyvem beleférne… Hogy szűkítsük igényeink túl tágas
körét, három egymás utáni lépésben szűkülő célt kell
meghatároznunk:
Azokat az információkat keresem, amelyekből megtudhatom,
hogy hol lehet tájékozódni a következő kérdésben.
Ezen a területen szeretnék általános információkat
összegyűjteni.
Erre a speciális kérdésre keresem a speciális választ.

MEGERŐSÍTÉS

Ha speciális nézeteinkhez van szükségünk támogatásra, akkor

megerősítést keresünk az információkban. Ezeket a nézeteket
nem ellenőrizni kell, sem bizonyítani vagy adatokkal
alátámasztani, hiszen nem ténykérdések, hanem
visszaigazolást kell találnunk hozzájuk. Ez pedig nem
egyszerű, mert az információk java egyszerre több különböző
nézet megerősítésére is alkalmas. Az adatok és ismeretek
zöme egymástól elütő több felfogás mellé is odaállítható - ez
az információ alaptermészete.
Először tehát általános információkeresésre van szükség az
adott téma területén, és az így begyűjtött információkból kell
kiszűrni a nézetünket támogató tudásanyagot. Ezt a következő
általános szűrőkérdésekkel segíthetjük elő:
Ezt és ezt hallottam - vajon igaz?
Valaki ezt mondta nekem - tényleg ez a helyzet?
Homályosan emlékszem, hogy ezt olvastam - valóban így van?
Én ezt hiszem erről - helyesen gondolom?
Konkrét példával illusztrálva:
Azt mondják, a vöröshajúaknak sokkal magasabb a fájdalom-
küszöbük, mint akiknek más színű a hajuk - ez tényleg így van?
Hol találok erről a témáról információt, ahol ellenőrizhetem,
hogy igaz-e ez az állítás?
És mint már láttuk, minél speciálisabb a kérdés, annál
speciálisabb lesz a rá adható felelet is, tehát annál nagyobb az
esély, hogy megtaláljuk rá a helyes választ. Például ha az
alábbi kérdésekre keressük a választ az áradatban, a rostán
több információ maradhat fenn, és még elég sok munkát
igényel, hogy a szűrésünkkel nyert információkból válaszolni
tudjunk rájuk:
Mi a jelenlegi politikai helyzet Türkmenisztánban?
Melyek az idősödést legbiztosabban jelző jelenségek az
érzékszervi képességek hanyatlása terén?
Ha speciális érdeklődésünket nem célzott, hanem általános
kérdések keretébe helyezzük, sokkal több dolgunk lesz a
pontos válasz megtalálásával, és hosszabb ideig is fog tartani.
Ha például a kérdezőt az öregedés jelei közül csak egy
bizonyos érzékszervi képességromlás érdekli, annak van a
legtöbb értelme, ha konkrétan csak arra az egy jelenségre
kérdez rá. Ne reméljük, hogy az idősebb korral járó összes
effajta probléma áttekintése kidobja a megfelelő választ! A
képességromlások összességének pásztázásától nem lehet
elvárni ugyanolyan gyors eredményt, mint a legspeciálisabb,
azaz a célzott kereséstől.

A LEGSPECIÁLISABB KÉRDÉSEK

Az információkeresésben a legprecízebb szűkítést a

legspeciálisabb, azaz a célzott kérdésekkel lehet megközelíteni.
De ha úgy látszik hasznosabbnak, ezt a szűrést fokozatokban
is el lehet végezni. Például, ha valakinek Dubaiba kell
repülnie, és azt szeretné megtudni, milyen járatok indulnak
Londonból, amelyek reggel érkeznek meg Dubaiba, erre
elsőként egy általánosabb kérdést is feltehet, hogy olyan
információhalomhoz jusson, amiből azután tovább szűrhet, a
kérdés keretét egyre szűkítve a maga speciális igényeihez:
Milyen járatok indulnak Londonból Dubaiba ezen a napon?
Melyek azok, amelyekkel reggelre lehet odaérni?
Melyikkel a legrövidebb a várakozási idő?
A nagyon speciális kérdésfeltevésnek, a keret szűkítésének
egyik jellegzetes terepe az orvosi rendelő. Az orvos
kiegészítendő általános kérdéssel indítja el a beszélgetést,
majd a lehető legspeciálisabb kérdések következnek. Ezekre
kell a pácienstől választ kapnia ahhoz, hogy pontos diagnózist
állíthasson fel és gyógymódot találjon a problémára:
Általában mikor jelentkezik a fájdalom?
És az étkezés után mennyi idővel kezdi érezni a fájdalmat?
Erre a beteg már természetesen szintén csak a lehető
legspeciálisabb választ adhatja:
Úgy fél órával az evés után szokott kezdődni.
Van, hogy a speciális választ eldöntendő kérdéssel indukálja az
orvos:
Szokott 38 fokosnál magasabb láza lenni?
Nos, erre a kérdésre is garantáltan precíz felelet érkezik, akár
igen, akár nem a válasz.

CÉLZÓ KÉRDÉS - PÁSZTÁZÓ KÉRDÉS

A célzó kérdés mindig más, mint a pásztázó kérdés: körülbelül

olyan nagy a különbség köztük, mint a célbalövés és a pecázás
között. Ha célba akarunk találni, tudjuk, merre irányítsuk a
fegyverünket - ez egészen más, mint ha csak úgy bedobjuk a
vízbe a horgot és várjuk, hogy fennakad-e rajta valami, de
fogalmunk sincs róla, miféle hal lesz az.
Az előbbi orvosi rendelőben pásztázó kérdésként elhangozhat
például a következő:
Milyen ételektől szokott rosszul lenni?
A célzó kérdés ugyanebben a tárgyban így hangzik:
Rosszul szokott lenni a fűszeres ételektől?
A célzó kérdésben tehát eleve benne van az a speciális
információ, amivel kapcsolatban a választ várjuk, míg a
pásztázó kérdésben csak általános fogalmat adunk meg, és
nem tudjuk, vajon milyen speciális választ fogunk kapni rá.

HOL?
A célra irányuló keretbe fogott kérdéseinkhez többféle terepen
lelhetjük fel a válaszok forrásait. Kérdezhetjük például az
embertársainkat. Ez a terep is szűkíthető: megkérdezhetünk
embereket csak úgy általában, az utcán vagy a
környezetünkben, és érdeklődhetünk a speciális terület
szakembereitől, mint amilyen az orvos, az autókereskedő, az
utazási iroda munkatársa stb,
Az embereknek is kétféle kérdést tehetünk fel: konkrétan
rákérdezhetünk a szükséges információra, illetve
érdeklődhetünk tőlük olyan források után, ahol a legnagyobb
eséllyel rá lehet találni.
Ma azonban mi sem természetesebb, mint hogy minden
kérdésünkre először az interneten keressük a választ. Itt is
megvan az általános és a speciális két fokozata: vagy a
keresőmotor (ma leginkább a Google) segítségét vesszük
igénybe, vagy egyenesen az adott területre (szaklapokra, a
témába vágó webhelyekre, linkgyűjtő portálokra) megyünk,
ahol releváns információkat remélhetünk a sajátos témában.
Természetesen a hagyományos információforrások is a
rendelkezésünkre állnak: bemehetünk a nagy könyvtárak
olvasótermeibe, ahol nemcsak nyomtatott dokumentumokat
találunk a minket érintő témában, hanem az olvasószolgálati
könyvtárostól is módunkban áll tanácsot kérni, hol kezdjük a
kutatást, A könyvesboltok látogatása, a folyóirat-előfizetés, a
témába vágó előadások meghallgatása - és még sorolhatnánk
a hagyományos információforrásokat - mind bőséges anyaggal
láthatnak el bennünket abban a tárgyban, amiben
tájékozódásra van szükségünk.
Ha nem angol nyelvterületen élünk, vagy pedig nem vagyunk
olyan szinten birtokában az angol nyelvnek, ne feledjük, hogy
a digitalizált - s a világhálón ingyen el is érhető - teljes
dokumentumok leginkább angolul olvashatók Saját nemzeti
nyelvünkből azonban hatalmas forrásanyagot találhatunk a
hagyományos információgyűjtő és szolgáltató nyomtatott vagy
intézményes műfajokban.

A HÁROMSZÖG ALAKÚ KERET

A háromszög alakú keret arra való, hogy magunknak és
másoknak egészen világosan meghatározzuk a célt, amivel az
információhasználatba belefogtunk. Ha a tudatos
figyelemirányításban a háromszögű keretet használjuk, ezzel
azt kérdezzük, mi a célunk az információ kiválasztásában és
felhasználásában.
Ha a háromszög mindegyik csúcsát szeretnénk valamely
jelentéssel felruházni (ami, tegyük hozzá, nem alapfeltétele a
háromszögű keret megfelelő használatának), akkor a
következő értelmezést rendelhetjük a három csúcshoz:
1. csúcs: Ml? Mi a célja az információkeresésünknek?
2. csúcs: MIÉRT? Miért van szükségünk ezekre az
információkra?
Miért értékesek számunkra?
Miért hatnak ránk?
3. csúcs: HOL? Hol keressük ezeket az információkat?
Jó helyen kezdtük el keresni őket?
Nézzünk két konkrét példát, miféle kiindulópont adódhat arra,
hogy valaki elhatározza, hogy figyelme tudatos irányítására a
cél keretét, a háromszöget fogja használni:
A háromszögű keretet szeretnénk alkalmazni. Speciális
információra van szükségünk: a csonka családok számát
keressük, amelyekben egy szülő neveli a gyermek(ek)et.
A háromszögre van szükségem, szeretném megtudni a munka-
nélküliek arányát ennek a városnak a lakosságában.

INFORMÁCIÓKÍNÁLAT

Az is lehet a célunk, hogy valakinek információkkal

szeretnénk szolgálni, adatokat és ismereteket ajánlani ahhoz,
ami az illetőt érdekli. Ebben az esetben az egyik fél birtokában
van bizonyos információknak, amelyeket a másik elé akar
tárni. Ilyenkor az információkkal rendelkező fél azért
használja a háromszög alakú keretet, hogy erre a szándékára
irányítsa a másik fél figyelmét.
A háromszögű keretet szeretném használni, hogy bemutassam
Önöknek a nemrégiben elvégzett felmérés eredményeit a
16 évesnél fiatalabb korosztály dohányzási szokásairól.
Nem tudom, mennyire hitelesek ezek az információk, de a
háromszög felhasználásával szeretném Önökkel ismertetni a
különböző színű autók okozta balesetek valószínűsíthető
számát.

ÖSSZEGZÉS

A háromszög alakú keret célja az, hogy hangsúlyozza,

mennyire fontos az információ iránti igényünk
alapjainak világos és pontos megfogalmazása. A legtöbb
embernek, amikor az információáradatot pásztázni kezdi,
csak homályosan kialakult általános elképzelései vannak arról,
mit is keres, mire és miért van szüksége.
Az információhasználat csak akkor lesz hatékony, ha az
elképzeléseinket magunk és mások előtt is pontosítani tudjuk
és egészen tisztán meg tudjuk fogalmazni, hogy mi az, amit az
információk tömkelegében keresünk - és hogy miért keressük.
Ennek legjobb eszköze a tudatos figyelemirányítás háromszög
alakú keretének alkalmazása, ami segít meghatározni az
információkeresés és felhasználás céljait.
KÖR

A PONTOSSÁG KERETE
A kör alakú keret az információk pontosságára irányítja a
figyelmet. A kör a céltábla közepét jeleníti meg: ez a
„feketéje”, a tízes. Az információ pontossága attól függ, hogy
eltaláltuk-e, vagy mennyire közelítettük meg a tízes kört.
Az információ jellemzői közül a pontosság életbevágóan
fontos tulajdonság, ha az információkra valamely
cselekvéshez, illetve meggyőződés vagy vélemény
kialakításához van szükségünk.
Kijózanító tény, hogy a brit fiatalok 56%-a nem bízik meg
abban, amit a napilapokban olvas. Azt várnánk- és az sokkal
inkább elfogadható is volna -, hogy a sajtótermékek iránti
bizalmatlanság nem az ifjúság körében elterjedtebb, hanem az
idősebb emberek között, akik már bőven megtapasztalhatták
az újságok pontatlanságait és megbízhatatlanságát. Az
azonban, hogy a bizalmatlanság a fiatalokat ilyen nagy
százalékban jellemzi, kifejezetten meglepő.

HITELESSÉG

Túl gyakran számít a szemünkben a hitelesség, a pontosság

egyetlen biztosítékának a tekintély - a szakmai, hatósági vagy
egyszerűen a hatalmi visszaigazolás. Ha az információnak
valamely hivatalos forrása van, azt azon nyomban
megbízhatónak és hitelt érdemlőnek tartjuk, és elhisszük, amit
effajta forrásból kapunk.
Ez történik az egyetemen a diákokkal a professzoraikat
hallgatva. Ugyanez zajlik le bárkiben, aki szakmailag vagy
hivatalosan megbízhatónak nevezett internetes forrásból szerez
értesüléseket. A tekintélytisztelet az információ
kiválasztásának folyamatában azt jelenti, hogy feltétel nélkül
hiszünk az ilyen források alapvető becsületességében és
szavahihetőségében.
A rádiók hírblokkjai és a tévécsatornák híradói pontos
információkat szolgáltatnak - s ha meggondoljuk, észszerű is,
hogy megőrizzék a híreik hitelességet: nem engedhetik meg
maguknak, hogy elveszítsék a hitelességük hírét. Bizonyára
előfordul olykor a híreikben némi személyes felhang és
elfogódottság, de ez inkább kivétel. A médiában a hírműsorok
alapvetően megbízhatóan tájékoztatnak.
Ugyanez áll az újságok híranyagára is. Ami a napi híreket
illeti, azokat az újságok a nagy hírügynökségektől kapják,
amelyeknek végképp nem áll érdekükben a tartalmi
pontatlanság.
De sajnos amennyire a hírrovatoknak kijár a tisztelet a
pontosság és hitelesség terén, ez korántsem illeti meg a lapok
más rovatait, amelyekben a tárgyilagosságtól való komoly
eltéréseket érhetünk tetten. Egyes kolumnákban elfogulatlan
tájékoztatás helyett olykor egészen a félrevezetésig, a
becstelenségig menő kilengések észlelhetők. Akinek még
nincs e téren személyes tapasztalata, talán erősnek érzi ezt a
vádat. Pedig még a jó nevű sajtótermékek is hajlandók kétes
tartalmú (néha egyenesen jogsértő) cikkeket közölni.
Például úgy, hogy egy szakmunkából csak bizonyos
szövegrészeket közölnek. Vagy hogy egy következtetést
úgy torzítanak el negatív irányba, hogy egy kutatási mérésből
nem közlik a jó eredményeket, csak azokat, amelyek az ő
beállításukat igazolják. Az igazságot úgy is meghamisíthatja
egy újság, hogy bőven méri a személyes és személyeskedő
jelzőket, olyan tárgyakban, amelyekben nem sok
keresnivalójuk van. (E fenti három példa sajnos mind a
személyes élményeimből származik.)
Az efféle tapasztalatok hajlamossá teszik az embert arra, hogy
az újságokat ne a legjobb, leghitelesebb tartalmuk, hanem a
leggyöngébb, legkevésbé megbízható részük alapján ítélje
meg. Szilárdan hiszem, hogy erről - mint ahogy a
hiteltelenség/torzítás tényéről is - a szerkesztőségek felelős
tagjainak tudniuk kellene, a főszerkesztőknek fel kellene
ismerniük ennek a veszélyét. (Csak érdekességképpen említem
meg, hogy annak az újságírónak, aki e fent említett módon írt
munkámról és személyemről, a szakma abban az évben
odaítélte „a legjobb fiatal újságíró” címet - kíváncsi lennék,
vajon a döntéshozók figyelembe vették-e a zsurnaliszta
torzítás iskolapéldáit tartalmazó cikkét is.)
A legtöbb esetben persze vakon meg kell bíznunk hivatalos
forrásainkban, mert szükségünk van a bennük foglalt
információkra, és nem áll módunkban személyesen
ellenőrizni, hogy tényleg hitelt érdemlőek-e. Lehetnek
kétségeink, de nemigen tudunk utánajárni, vajon jogosak-e
vagy sem.

BELSŐ ELLENŐRZÉS

Ha az információforrás egyes pontjain - például egy újság

egyik rovatában - olykor belső ellentmondást fedezhetünk fel,
ez kétségeket ébreszthet fel bennünk az egész rovat tényeinek
pontossága iránt. Ennél gyakoribb az az eset, hogy a tájékozott
olvasó a cikk bizonyos tényeiről véletlenül pontosan tudja,
hogy hibásak. Ez szintén alámoshatja az újság
megbízhatóságának hírnevét.
Nevezhetjük ezt persze túlreagálásnak is, egy apró hibára adott
túlzottan erős negatív válasznak. De ha már az információk
kínálói mindig oly gondosan ügyelnek a hiteles forrás
imázsára, akkor soha nem engedhetnék meg maguknak, hogy
hiteltelen adatszolgáltatáson vagy tényközlésen érjék őket. Sőt
annyit sem, hogy akár a legkisebb pontatlansággal aláássák
ezt a tekintélyüket.
Van, hogy a felhasználó nem veszi észre azonnal, hogy egy
adat téves vagy egy közlés hamis (netán direkt meg van
hamisítva). De ha gyanút fog, bármilyen nehéz is utánajárni,
mégiscsak lesz néhány módja annak, hogy a kételyeit
ellenőrizze. S ha a gyanús információ végül tévesnek
bizonyul, a felhasználó természetesen elfordul a tévedésben
hibás (vagy a hamisításban vétkes) forrástól. Sőt. Az a helyzet,
hogy többnyire már önmagában a kétség is elég a
bizalmunk megingatására. Ha egyszer utána kellett járnunk,
hogy a forrás helyes információt közölt-e, a
továbbiakban gyanakodva fogunk tekinteni rá.

ÖSSZEHASONLÍTÁS

Két forrást összevetve is megpróbálhatjuk megállapítani,

pontos információkat közölnek-e vagy sem. Ha különbséget
észlelünk két cikk, jelentés, tanulmány stb. között, akkor
világos, hogy nem lehet mindkettőnek egyszerre igaza:
valamelyik pontatlan. Lehet, hogy a továbbiakban más,
harmadik és negyedik stb. dokumentumot vagy hírforrást is be
kell vonnunk ahhoz, hogy meg tudjuk állapítani, az eredetileg
eltérőnek talált két információanyag közül melyikben van a
pontatlanság. A további összevetésekben végül akár mindkettő
megbízhatatlannak bizonyulhat.
Az információforrások összevetése a pontosságuk mérésének
megszokott eszköze. Sajnos azonban a legtöbb forrás esetében
nem áll rendelkezésünkre kontrollanyagként azonos témában
közzétett másik dokumentum, hogy az összehasonlítás
egyszerű módszerével mérhetnénk fel a pontosságukat.

MÉRVADÓ PONTOSSÁG

Ha valamely cselekvést tervezünk vagy döntéshozatal előtt

állunk, és ehhez információkra van szükségünk, akkor
természetesen a lehető legpontosabb információanyag
birtokába szeretnénk jutni. Olyan információkat szeretnénk,
amelyek nem rontják a tervezés minőségét vagy a helyes
döntés esélyeit. Anélkül, hogy teljes megelégedésünkre
szolgáló pontos információink lennének. nem is igen válik
elvégezhetővé a cselekvés, nem hozható meg a döntés.
Ezért gyakran fel kell becsülnünk s valamely eszközökkel ki
kell értékelnünk, hogy mérvadók-e a forrás által szolgáltatott
információk - latin szóval: adekvát vagy inadekvát
információkhoz jutunk-e a forrásból. E célból általában inkább
azt szoktuk megbecsülni, hogy a forrás mint Olyan, egészében
pontosnak nevezhető-e. Ha igen, akkor elfogadjuk,
megengedve, hogy az egyes információk pontosságában
minimális hibaszázalék fordulhat elő.

KÉTSÉGEK

A források iránti kétségek különböző fajtájúak lehetnek.

Érinthetik magát az információt, és ez egyáltalán nem valami
alaptalan akadékoskodás: a felhasználók jogosan védhetnék
magukat a forrás tévedéseitől és hibáitól. Óvakodnunk kellene
az információ fenntartás nélküli elfogadásától és
alkalmazásától. Elsősorban a felhasználóknak kellene
szorgalmazniuk, hogy a szolgáltatótól kapott információk
átessenek valamely ellenőrzésen - legalább azon, amit ők
maguk képesek elvégezni.
Az információhasználónak joga van kételkedni s a kétségeit
kifejezni saját magának és másoknak (például egy találkozón,
amelyen a munkatársakkal elemzik a kapott anyagot). A
kétség, noha rossz fényt vet a forrásra, az egyes információk
hitelességét önmagában még nem rombolja le, inkább az
információhasználatban szükséges óvatosság fejeződik ki
benne.
Ha egy találkozón a többiek elé tárjuk a gyanúnkat, annak
minden bizonnyal az lesz a következménye,
hogy megkíséreljük együtt ellenőrizni a kapott információkat.
Valószínűleg nem közvetlenül próbáljuk kideríteni, mennyire
pontos az információanyag, hanem - ha csak módunkban áll -
inkább összehasonlítás révén, amennyiben ehhez a
rendelkezésünkre áll valamely kontroll forrásanyag.
De akár önmagunkban gyanakszunk, akár megosztjuk az
érintett társasággal, az információk pontossága iránti
kétségekkel elsősorban az a dolgunk, hogy tudjunk róluk.
Bármely módszerrel akarjunk is utánajárni a kételyeinknek, az
a lényeg, hogy a létezésük tudatosuljon: világosan
fogalmazzuk meg őket, és kapjanak kellő hangsúlyt!

A KÖR ALAKÚ KERET

Gyakorlati okokból sokkal egyszerűbb, ha a pontosság
eszközét kör alakú keretnek nevezzük, mintsem
kerek keretnek. A „kerek” szó más
szövegösszefüggésekben más és más jelentést hordozhat. A
hétköznapi szó-használatban persze mindkettő elfogadható, és
nem szül különösebb félreértést. De ha már a
pontosság eszközéről van szó, épp e keret megnevezésében
igazán elvárható az akkurátus szóhasználat.
A kör alakú keret célja, hogy közvetlenül és minél precízebben
fókuszáljon az információ pontosságára. Ha a kapott
információkra akarunk alapozni s ezek figyelembevételével
óhajtunk cselekedni, akkor a pontosságuk a leglényegesebb
tulajdonságuk. A pontatlan információnál nincs félrevezetőbb
eszköz: bármit is tervezünk, a cselekvéshez vagy döntéshez az
inadekvát adat vagy ismeret a legveszélyesebb alap.
Nézzünk néhány gyakorlati példát a kör alakú keret
használatára!
A kört szeretném keretként használni, hogy e statisztikák
pontosságát megállapíthassam, vajon mennyire hitelesek a
testmozgás és az egészségmegőrzés viszonyát jellemző adataik,
Itt nagyon precíz adatokra van szükség, legyen szíves a kör
alakú keretet alkalmazni a pontosság ellenőrzésére!
Meg kell néznünk a kör alakú keretben ezt a gyanús részt itt,
mert ezen áll vagy bukik az egész promóciós projekt
megvalósítása!
Stratégiánkat a férfiak és a nők ízlésében mutatkozó
különbségre szeretnénk alapozni. Tehát komoly szükségünk van
a kör alakú keret kontrolljára, hogy ellenőrizzük, mennyire
pontosak a nemek szerinti ízléskülönbségekről szóló
felmérések eredményei. Megtenné, kérem, hogy a szolgáltatott
információ-anyag megbízhatóságát megbecsüli a kör alakú
kerettel?
A kör alkalmazható arra, hogy a rendelkezésünkre álló
anyagban hajszálpontosan rámutasson a kulcsfontosságú
információkra, illetve arra, hogy kiszúrja azokat, amelyeket
ellenőrizni kell.
Arra is használhatjuk a kör alakú keretet, hogy kijelöljük vele
az információanyagban azt a részt, aminek a pontosságát
kétségesnek tartjuk, és ezáltal a gyanúnkat megoszthassuk
másokkal is.
A kör az eszköze annak is, hogy a kétséges területen
vizsgálatot kezdeményezzünk, és a hibásnak vagy hamisnak
talált anyagrészt pontos információkra cseréljük le.
És végül, visszatérve az elsőként kifejtett gondolathoz: a
figyelem tudatos irányításának kör alakú kerete az eszköze
annak, hogy egy forrás hitelességét egészében megbecsüljük.

ÖSSZEGZÉS

A kör alakú keret a felhasználásra kiválasztott információk és

forrásaik pontosságát, hitelességét, megbízhatóságát hivatott
felmérni.
Az információanyag számunkra kifejezhető értékét
Közvetlenül az határozza meg, hogy a benne foglalt
információkat, illetve az anyag forrását egészében menynyire
tartjuk és találjuk pontosnak.
Felhasználóként túlságosan is könnyen hiszünk a
hitelességben: hajiunk rá, hogy a kapott anyagot és
a szolgáltatóját minden gyanú fölött álló, hitelt
érdemlő forrásnak tekintsük. Ez azért van, mert eleve
megbízunk az olyan hivatalos információforrásokban, amilyen
a napisajtó, a média, az irodák, a szakmai intézmények, a
könyvtárak vagy más hivatalosnak tekinthető, illetve tekintélyt
kiváltó információszolgáltatók.
Természetes aggály az is, hogy a folyamatos gyanakvás
aláásná a munkánkat, ráadásul feltehetően nehéz lenne - ha
nem lehetetlen - nekünk magunknak ellenőriznünk az
információanyag hitelességét és pontosságát. Mivel a
cselekvési terveink és a döntési helyzeteink gyakorlati céljai is
ezt követelik, túlságosan is készek vagyunk eleve hitelesként
és pontosként elfogadni a forrásával együtt azt az
információanyagot, amire szükségünk van.
A kör alakú keret használata tehát leginkább arra buzdít, hogy
közvetlenül vegyük szemügyre, becsüljük fel és ellenőrizzük a
kapott információk alapvető pontosságát.
NÉGYZET

A NÉZŐPONTOK KERETE
A négyzet minden oldala egyenlő. Ez a négyzet definíciója.
Bizonyára kevés olyan szituáció van, amikor egy
témának/problémának éppen négy oldala van. S ha van is
ilyen, feltehetően nem egyenlő súllyal esik latba mind a négy
nézőpont. A négyzet alak egyszersmind azt is sugallja, hogy a
témát vagy problémát bármely oldalról egyaránt lehetséges
megközelíteni.
Az információ pontosságára vonatkozó (kör alakú) és a
különböző nézőpontok egyenlő figyelembevételére
alkalmazott (négyzet alakú) keret között nagy az átfedés. Ha
úgy látszik, hogy az információanyag elfogult a helyzet
megítélésében, akkor természetesen nem beszélhetünk
pontosságról és teljes megbízhatóságról. S ha az információk
kizárólag az egyik oldalát jelenítik meg egy szituációnak,
amelyet csak több oldalról lehet precízen megközelíteni, az
nem ad hitelt érdemlő képet.
Ugyanakkor természetesen létezhet az az eset is, amikor elég,
ha az információanyag egészen pontosan ismerteti a helyzet
egyik oldalát: azt, ami a döntéshez vagy cselekvési tervhez a
leginkább szükséges. (Ezt az esetet mutatjuk be alább a
meggyőző információtípus három példájában.)
Több oka lehet annak, hogy olyan keretre is szükségünk van,
amely az egyenlő súllyal latba eső nézőpontokra fókuszál. Az
információhasználatban nagy haszonnal alkalmazható a
négyzet alakú keret, amely az egyformán fontos
megközelítésekre irányítja a figyelmet. Az elfogultságra
irányított figyelem jelképe, a négyzet attól függetlenül hasznos
eszköz, hogy végül mennyire sikerül a semlegességet
megvalósítanunk és minden nézőpontot érvényesnek
tekintenünk.

MEGGYŐZÉS

Rengeteg olyan információ van, ami önmagában erős

véleményt vagy ítéletet tükröz - ezekről eleve nem lehet azt
állítani, hogy semlegesek. Az ilyeneket nevezzük egyoldalú,
elfogult vagy meggyőzni akaró információknak. Nézzünk
ezekre három pregnáns gyakorlati példát!
Egy autóreklám sosem sorolja fel pontosan és hitelt érdemlően
a rivális márkákat vagy a versenytárs új termékének műszaki
tulajdonságait, mert nem az a dolga. Nem az a célja, hogy két
márkát bemutatva elfogulatlan összehasonlítási alapot
nyújtson a választáshoz, hanem hogy eladja a megbízó cég
legújabb modelljét. Ehhez pedig elsősorban a reklámozott
termék jó tulajdonságait kell számba vennie - a lehető
legjobbakat, némi túlzással akár. Minden reklám, minden
üzleti hirdetés a meggyőzés céljával készül, így tervezik őket,
ennek vetik alá a tartalmukat is. A reklámszakemberek a
legkevésbé sem óhajtanak semlegesek lenni, nem ezért fizetik
őket a megbízóik. Ha a márkasemlegesség és a precíz
összevető adatközlés vagy az elfogulatlan ábrázolás
jellemezné őket, egyszerűen használhatatlanok volnának mint
reklámok.
A bíróságon a vádat képviselő ügyvéd sosem beszél
semlegesen a bíró előtt - ahogy az alperes ügyvédje sem, aki a
védelmet képviseli. Mindketten tudatosan elfogult álláspontot
képviselnek, hiszen mindketten konkrét céllal szólalnak meg:
a vádló szeretné elérni, hogy a vádlott bűnösnek bizonyuljon, s
a megfelelő ítéletet hozzák meg ellene, míg a védő
természetesen védence ártatlanságát szeretné bebizonyítani és
felmentetni őt a bírósággal. Ez a vádrendszer
természete, amely két ellentétes állásfoglalást ütköztet egy
ítélő személy előtt. Szemben a nyomozó rendszerrel, amely a
felderítés eljárásaival él, előre meg sem határozva, mi az, amit
ezzel a módszerrel kíván bizonyítani vagy felderíteni,
A választások során elhangzó politikai beszéd sem lehet
elfogulatlan, hiszen kampánybeszéd. De még a választások
utáni politikai szónoklat is a meggyőzés céljával születik. Az
ellenfelünk ellen intézett támadás semmiképp nem a
kiegyensúlyozott vélemények terepe. Badarság is lenne ilyet
várni ettől a műfajtól, bár ennek ellenére gyakorta hangzik el
az elfogultság vádja - teljesen értelmetlenül - a politikusok
beszédei ellen, A politikai beszédek írói pontosan tudják, hogy
a tömeg minden botrányt és hibát könnyen megjegyez és
felnagyít, szemben az eredményekkel - ezért, ha az
ellenfelekről szólnak, épp ezekre helyezik a hangsúlyt.
Mivel a meggyőzést célzó információanyag soha nem lehet
semleges, ezt nem is kell elvárnunk az effajta forrásoktól, és
soha nem is szabad ekként tekinteni rájuk.
Az ilyen típusú információtól végső soron csak az várható el,
hogy a saját speciális céljához igazodva legyen pontos. Elég,
ha a vele szembeni elvárásoknak megfelelően hiteles, attól
teljesen függetlenül, mennyire egyoldalú, mennyire egysíkú a
benne foglalt tájékoztatás. A reklám, a védőbeszéd vagy a
kampányplakát éppen akkor hiteles, ha elfogultan érvel a maga
portékája mellett.

EGYENSÚLYPROBLÉMÁK

Nem is olyan magától értetődő a kiegyensúlyozottság nyelvi

eszköztára - nem egyszerű megoldani, hogy egy értékelés vagy
jelentés semleges legyen.
Azért ilyen nehéz az összes nézőpontot elfogulatlanul
bemutató beszámoló összeállítása, mert iskolai tanulmányaink
folyamán végig az volt az elvárás, hogy érveljünk. Hogy a
fogalmazásainkban és a szóbeli vitákban az igazunk mellett
hozzunk fel érveket. Az információhasználatban tehát ennek a
szellemi útnak a bejárásában szereztük a legnagyobb rutint:
hogy kezdjük az állásfoglalással, majd mutassuk meg, mit
látunk választott nézőpontunkból, s innen jussunk el a
következtetésig, a „magunk igazáig”, amit már az előbbiekkel
alaposan alátámasztottunk.
Fz a folyamat azt igényli, hogy kiválogassuk és egymáshoz
rendeljük azokat a tényeket, amelyek megfelelnek a
nézőpontunknak. Azaz úgy rendeljük egymáshoz őket, hogy
visszaigazolják azt a történetet, amit elvárunk tőlük.
A történetmondás a media összes műfajának legfontosabb
eljárása. Mondhatni, a sztori a média építő-eleme: a sajtó, a
tévé, a rádió történetmondásból él. A médiát a legősibb formái
óta az a hit élteti - és bizonyára ebben igaza is van -, hogy a
sztorik érdekesek, a megbízható tények pedig nem.
A sztori individuális korunkra jellemző változata, a saját
történet elmondása mindössze egyetlen nézőpontot igényel: a
mesélőét. Így a befogadó is ebből az egy szemszögből
szemléli az eseményeket, s nem több egymásnak ellentmondó
oldalról.
A nyilvánosságot uraló kommunikációs hatalmak
történetgyártása alapvetően prekoncepciózus folyamat: a
média elemeire bontva megvizsgálja a helyzetet, amelyből
információt óhajt meríteni, majd a részeit újra összerakva
kialakítja belőle a történetet, amire azután úgy tekint, mintha
magából a szituációból rajzolódott volna ki.
Az még gyakoribb - és a sajtó él is ezzel rendesen hogy a
sztorigyártók fejében a történet már az előtt kész van, még
mielőtt a helyzettel tisztába jöttek volna. Tehát a szituációt
már eleve a megírandó sztori igényeinek megfelelően veszik
szemügyre, így magától értetődik, hogy csak azokat a
részleteit emelik ki, amelyek az előre meghatározott történetet
szolgálják. (Sajnos annak a hátterében is személyes
tapasztalatok állnak, hogy ilyen pontosan le tudom írni ezt a
módszert.)
Ha a tények kemény világából egyes darabok nem illenének a
történetbe, akkor a zavaró valóságelemeket egyszerűen nem
veszik figyelembe - a könnyebb kezű zsurnaliszták ezeket egy
laza mozdulattal kidobják a képből. Az olvasónak pedig vajmi
kevéssé áll módjában tudomást szerezni arról, mit is hagyott ki
a cikk a története mögött rejtőző valóságos helyzetből.
A cikkek és tanulmányok akkor váltják be a céljukat ha az
olvasó a szerző egyetlen szempontját követve képes levonni a
végén azt az egy következtetést, amire a történet rávezeti. Az
elfogulatlan látásmód egyszerűen nem természetes. Nincs
benne gyakorlatunk, hogy egyazon időben több oldalról
szemléljük ugyanazt a dolgot, és egy elemzésben egyszerre
több szempontot tartsunk érvényben.
Az állatvilágban vagy zsákmányállat vagy, vagy ragadozó:
vagy te nézed élelemnek a másikat, vagy ő lát benned élelmet,
nincs középút.

JELZŐHASZNÁLAT

Ha figyelmünket tudatosan az elfogultság kérdésére

szeretnénk irányítani, akkor érdemes külön
szemügyre vennünk az információanyag - különösen a
sajtóanyagok - jelzőhasználatát. A jelzők a legjobb tükrözői
az információszolgáltató - például a cikkíró - nézőpontjának: a
témáról alkotott személyes véleményének és a tárgyhoz való
hozzáállásának.
Vannak a sajtóban felelőtlenül használt személyeskedő jelzők
(például „nagyképű”, „álszerény”, „önző”, „megalázkodó”,
„gőgös”, „szószátyár” stb.), s vannak végletesen erős, már-már
becsületsértő negatív jelzők is (például „jellemtelcn”,
„rosszindulatú”, „sunyi”, „aljas”, „ravasz”, „hazug”, „kapzsi”
stb.). Ezek alaposan megfűszerezett magánvéleményt
takarnak, aminek lehet, hogy van némi szilárd alapja, de lehet,
hogy nincs. A tények önmagukban is megállnak, a jelzők
viszont önmagukban nem jelentenek semmi tényszerűt. Csak
az író személyétől és személyiségétől, szubjektív véleményétől
függ, milyen jelzőt használ úgy mintha az is igazolható tény
lenne. Miközben lehet, hogy nem volt több oka a használatára,
mint a tegnap esti nehéz vacsora, netán valami irigység vagy
más efféle személyes indíték.
Tehát amikor az ember egy információanyag - s főképp egy
sajtóanyag - determinálatlanságára fókuszál, vonja be a jelzők
vizsgálatát is az elfogultság megbecsülésébe! Ha számolunk
azzal a plusszal, amit a jelzők adnak hozzá az anyag
„elfogultsági mutatójához”, mindjárt tisztábban láthatjuk,
mennyire tárgyilagos a forrás szemlélete, tekinthetjük-e
elfogulatlannak az általa nyújtott tájékoztatást.

NÉZŐPONTOK

A rendőrség és a szociális munkások bizonyára óriási

problémának tekintik, hogy a fiatalkorúak között egyre több a
nagyivó. Igen komoly károk származnak abból, hogy divat lett
az ivóbuli, az a típusú együttlét, ahol az ifjúság a teljes
kontrollvesztésig (s végül az eszméletlenségig) lerészegedik.
Ez vezet a gyakran halálos kimenetelű motor- és
autóbalesetek, véres verekedések és más erőszakos
cselekedetek, utcai rablótámadások számának növekedéséhez.
Feltehető, hogy az italt áruló szórakozóhelyek tulajdonosai és
a szeszesitalgyártók a nagyivásban inkább látják egy
alapvetően jó dolog elfajult változatát. Nekik persze annál
nagyobb a hasznuk, minél többet isznak az emberek.
Eszerint nyugodtan ellenezhetjük a túlkapásokat anélkül, hogy
magát az alapjelenséget elleneznénk. Eszünkbe se jutna, hogy
tiltsák be az autózást azért, mert vannak halálos közúti
balesetek.
Az információanyag tehát képviselhet egyetlen szempontot
azért is, mert pusztán egyetlen szempontot kell képviselnie (a
fent idézett esetben például a rendőrségi jelentésnek az elítélőt,
vagy a szeszesitalbiznisznek a pártolót). Ennek alapján
elmondhatjuk, hogy az egy szempontú, egyoldalú
információanyag nem feltétlenül születik a meggyőzés vagy a
reklámozás céljával. A hatása azonban akkor is ugyanaz.
Persze, ez esetben az egyetlen uralkodó szempont lehet
végtelenül negatív is, ami a reklámanyagokról sosem
mondható el - de a hatását tekintve az ilyen információanyagot
felfoghatjuk úgy is, mint negatív reklámot.
A négyzet alakú kerettel elvégezhető figyelemirányító
műveletek közé tartozik annak a megállapítása, hogy
az információanyagot csak egyetlen szempont alapján
állították össze. Ugyanígy a négyzet adja a keretet annak
a beazonosításához is, hogy mi ez az egyetlen szempont.
Az egyetlen sajátos szempontból tálalt információ-anyag
esetében tudomásul kell vennünk a tájékoztatás egyoldalú,
nem teljes voltát. E tulajdonsága révén az ilyen anyag
természetesen nem biztosíthat pontosságot és hitelességet más
vagy az összes többi szemponthoz viszonyítva, csakis ehhez az
egyhez. De emiatt nem tekinthetjük eleve pontatlannak,
megbízhatatlannak vagy használhatatlannak. Attól kezdve - de
csakis úgy -, hogy meghatároztuk egyoldalú jellegét, az egy
szempontból összeállított információanyagnak is
megnevezhetők a maga terepei, amelyeken nagy haszonnal
alkalmazható.

AZ EGYENSÚLY EREJE

A különböző szempontokat kiegyensúlyozó információanyag

igen ritka - és nagyon nagy az ereje. Éspedig azért, mert az
ilyen anyag az információhasználót az egyetemi előadóterem
padjából a megfigyelő pozíciójába helyezi: gondolkodó
helyzetbe hozza a szokásos kioktatás vagy rávezetés helyett.
Az észlelést általában úgy kell működtetni, hogy a lehető
leggyorsabban valamely következtetéshez vezessen, aztán
majd később e következtetés szerint töltődjön ki a részletek
helye. E konklúzió szerint szemléljük aztán a lehetőségeinket,
azaz a gyorsan levont következtetés szerint cselekszünk.
Ha a következtetés gyors levonása egyszer nem ide vezetne,
akkor az állatvilágban ugyancsak ellehetetlenednének a
természetes folyamatok, s mondhatni, igen nehéz idők
jönnének egyes fajokra. Hiszen ha egy zsákmányállat
közeledni látja a ragadozóját, ebből az észlelésből bizony a
lehető legrövidebb ugrással el kell jutnia a következtetésig:
hogy menekülnie kell. Nincs ideje arra, hogy hosszasan
értékelje az adatokat azt vizsgálva, vajon a ragadozó éhes-e. A
ragadozó nem várná meg, míg a vegére jut.
Emberi elménk szintén hajlamos az észlelés nyomán ilyen
rövid ugrásokkal, a lehető leggyorsabban levonni a
következtetést - például, hogy akivel épp szemben állunk, az a
rosszfiúk vagy a jófiúk közül való. Miután ezt eldöntöttük,
csak azután keresi meg hozzá\ az elme az adatokat, hogy a
kezdeti észlelésnek megfelelően kitöltse velük a részletek
üresen hagyott helyét.
Csak hogy egyetlen példát hozzunk a sajtó gyakorlatából: sok
újságcikk valóban effajta prekoncepciónak fejel meg a
legjobban. De ez hiába derül ki róla, mégsem jelzi például egy
ilyen felütéssel: „Ezt a cikket Gemma Soackes írta, akinek már
eleve nem tetszett, ahogyan a zimbabwei Tsatsa-földön bánnak
a nőkkel Pedig a példának hozott cikkben éppen ez történt.
Egyes kultúrákban, mint amilyen a dél-afrikai zulu törzsé is, a
férfiak a vallási ünnepeken lándzsát rázva, leopárdbőrbe bújva
jelennek meg a törzsi szertartásokon. De hiába sejtet
szenvedélyes vadságot ünnepi külsejük, a törzs napi életének
ügyeit a háttérben az asszonyok irányítják, voltaképp ők
hoznak meg minden fontosabb döntést.
Tehát nem minden az, aminek (a felületes riporterek
szemében) elsőre látszik - ezt a banális igazságot nem lehet
elégszer a sajtómunkások figyelmébe ajánlani, akik imádják az
észlelésből gyorsan levonható következtetéseket.

ALTERNATÍV NÉZETEK AZONOS NÉZŐPONTBÓL

Ez a terület fontos funkciót ad a négyzet alakú keretnek. Az

információk elfogultsága vagy semlegessége problémakörében
mind ez idáig különböző alapokról eredően eltérő
nézőpontokat tekintettünk át. De van
az információfeldolgozásnak egy olyan esete is,
amelyben egyetlen kiinduló alapja van a különböző
nézőpontoknak, s ez az alap alternatívát nyújt a
nézőpontokba. A felhasználó alternatív módokon vizsgálhatja
meg, a kapott információanyagot, hogy megkísérelje
ugyanabból a kiindulásból különbözőképpen látni a tartalmát.
Egyre több nagyvállalat jár el úgy, hogy szimplán begyűjti az
információkat és felrakja őket a számítógépeire, majd a
komputerek elemzik őket, készen kidobják a döntéseket, s
ezzel meghatározzák a vállalat stratégiáját. Vállalati körökben
ma mindinkább elterjed ez a fajta eljárás - pedig rendkívül
veszélyes. Szükség van rá, hogy az információkhoz más és
más módon közelítsünk, hogy többféleképp vegyük szemügyre
őket -s ezt a komputerek nem tudják elvégezni
helyettünk. Amelyik multinál rájuk bízzák, az a cég
konzerválódik, mert ezzel a maga régi eljárásaiba zárja be
magát.
Csak az ember képes különböző módokon nézni ugyanarra a
dologra.
Gyakorlati példaként vegyük azt a kutatást, amely szerint a
nagyobb mennyiségben kannabiszt fogyasztók, azaz a
marihuánás cigaretta elszánt hívei körében nagyobb mértékű a
skizofrénia veszélye. Ily módon a kannabisz oksági tényezővé
válik a betegségben: úgy tekinthetünk a drogra, mint a
skizofrénia egyik lehetséges előidézőjére. De a statisztikai
adatot értelmezhetjük másképp is, például úgy, hogy a
skizofréniára hajlamosabbak előszeretettel szívnak marihuánás
cigarettát. Ebből pedig azt a következtetést vonhatjuk le, hogy
a kannabisz-fogyasztás fokozott mértéke a skizofréniára való
hajlam egyik első megnyilvánulása, s így a később
kibontakozó betegség előjelét láthatjuk benne.
Van egy ugyanilyen tanulságos másik példám is: abból, hogy a
Harvardon annyi nagyszerű elme, kiváló tudós, világhírű
gondolkodó végzett, valaki azt a következtetést vonhatja le,
hogy a lenyűgöző tudományos pályák és világsikerek oka
bizonyára az egyetem ugyanilyen nagyszerű oktatási
rendszerében és kiváló tanítási módszereiben keresendő. Én
viszont próbálnék kétséget ébreszteni e következtetés iránt. Ha
az árkádok alá csupa kiváló elme sétál be, feltehető,
hogy ugyanannyi kiváló elme is fog kisétálni az árkádok alól -
miközben maga az árkádsor nem sokat tett ezért
az eredményért.
Harmadik mindennapi példámat a sivatagi kaktuszok adják.
Széles körben elfogadott nézet, hogy a természet azért látta el
tüskékkel a kaktuszokat, hogy meg tudják védeni magukat a
sivatagi állatoktól, amelyek a gyér növényzetű területeken
biztosan lelegelnék őket. Pedig egyáltalán nem biztos, hogy ez
az egyetlen (vagy a legnyomósabb) oka annak, hogy a
kaktusz szúrós növény. A tüskék például azt a célt is
szolgálják, hogy megtartsák a növény felülete körüli
levegőréteget, ami - mint valami védőfólia - akadályozza
a kipárolgást, így a kaktusz kevesebbet veszít a
levele nedvességtartalmából, mintha védetlen
levélfelülettel állna a tűző napon.
Korunkban, mint feljebb említettük, egyre nagyobb tért hódít
az információfeldolgozás végletekig szimplifikált módja: az
adathalom egyszerű betáplálása a számító gépekbe és az ezt
követő mechanikus döntéshozatal. Emiatt egyre fontosabb
lesz, hogy képesek legyünk különböző és egymással laterális,
azaz mellérendelő viszonyban álló egyenrangú nézőpontokból
tekinteni az adatokra, majd az ebből levonható
következtetések alapján elemezzük és értékeljük őket.

A NÉGYZET ALAKÚ KERET

A négyzet a tudatos figyelemirányításnak az az eszköze,

amelynek alkalmazásával megmérhetjük, hogy a kapott
információanyag elfogult-e vagy semleges. Tehát a négyzet
alakú keret segít kideríteni, hogy objektív vagy szubjektív
információanyagot tartunk-e a kezünkben.
Ha megállapíthatjuk, hogy az információanyag erős
elfogultságok mentén készült, még ha semmit nem is tudunk
tenni a megváltoztatására, már maga a megállapítás is
befolyásolja a felhasználás módjait és területeit. Végül még
úgy is dönthetünk, hogy nem használjuk fel az elfogultnak
bizonyuló anyagot. Sőt úgy is határozhatunk, hogy e témában
többé nem fordulunk információért az adott forráshoz.
A négyzet alakú keret használata lehetővé teszi, hogy az
információk értékelésében mi magunk válasszuk „a négyzet
másik oldalát”, azaz a miénkkel egyforma súllyal latba eső
másik szemszöget, illetve több nézőpont kiegyensúlyozott
érvényesítését. De ilyen igény esetén javasolhatjuk más
érintetteknek is a négyzet alkalmazását, például az alábbi
fordulatokkal:
Itt vannak az adatok és itt a következtetés. De kérem, vegye
figyelembe, hogy ha a négyzet alakú keretet használja,
ugyanezeket az adatokat egészen más nézőpontból is
értékelheti! Abban az esetben bizonyára más következtetés is
levonható, ami egyáltalán nem mindegy a döntés előtti
mérlegelésben.
Önök szerint ez az egyetlen módja annak, ahogy ezeket az
adatokat értékelhetjük? Nincs más nézőpont, amelyből más
értéket mutatnának? Ellenőrizzük ezt a négyzet
alkalmazásával!
Ez a jelentés ugyancsak pártatlannak látszik, mintha egyforma
súllyal venné figyelembe a különböző nézőpontokat.
Használja, kérem, a négyzet alakú keretet, hogy kiderítsük,
tényleg nincsenek-e benne elfogultságok!
A négyzet alakú keret alkalmazása megmutatta, hogy ez a
beszámoló kifejezetten egyoldalú. A kérdés most már az, hogy
így mire használhatjuk fel, vagy hogy egyáltalán hasznát
vesszük-e a projektben.
Mielőtt e tényekből máris levonnánk a gyors következtetést,
kérem, szondázzuk meg ezt az anyagot a négyzet alakú
kerettel!
Rendben, a négyzet alakú keret alkalmazása valóban azt
mutatja, hogy ez a riport csak egy oldalról tárja fel és értékeli
az eseményeket. De igazán kíváncsi lennék rá, hogy ebben
az esetben vajon mi lenne a másik oldal - kétlem, hogy
lehetne-e egyáltalán.
A négyzet alakú keret használata értelmében állíthatom, hogy
ez a kifejezetten elfogult jelentés maradéktalanul megismertet
minket azzal az egyetlen, de számunkra
kulcsfontosságú nézőponttal, amire a legnagyobb szükségünk
van a döntéshozatalhoz.

ÖSSZEGZÉS

Ma a szimpla számítógépes adatfeldolgozás és a gép

analízisére hagyatkozó döntéshozatal divatját éljük. Emiatt
fontossá vált, hogy az információkat képesek legyünk több
nézőpontból egyszerre és kiegyensúlyozottan szemügyre venni
és értékelni.
Az információ semlegességének felbecsülése időveszteségnek
tűnhet - hiszen olyan kevés anyag bizonyul végül valóban
elfogulatlannak. Azonban nemcsak lényeges, de többféle
módon is hasznosítható, ha bemérjük az információanyag
„elfogultsági mutatóját”. Fontos és hasznos, hogy kimutassuk
és tudatosítsuk, hogyha az anyag elfogult, egyoldalú, vagy
meggyőzésre szánták. Lehet, hogy ekként végül nem is
tudjuk felhasználni a munkánkhoz vagy a döntési
folyamatban. Az is kiderülhet azonban, hogy az anyagnak a
mi témánkban éppen ez a fő erőssége:
egyoldalúságában esetleg olyan alaposan tekinti át a témát az
egyetlen képviselt szempontból, ami az aktuális helyzetben a
javunkat szolgálja.
Ha a négyzet alakú keret alkalmazása rendszeres szokássá
válna az információfelhasználók körében - és itt elsősorban a
sajtó tudatos olvasóira utalunk akkor talán több erőfeszítést
tennének a kiegyensúlyozottabb tájékoztatásra az
információszolgáltatók is - és ez esetben főleg a
lapszerkesztőkre és újságírókra gondolunk.
Tegyük hozzá, tisztában vagyunk azzal is, hogy a semlegesség
kialakítása és megtartása az újságírásban valóban nehéz
feladat. Ám amelyik lap nem ezt a tendenciát követi, az,
legyen bár ma meg a legnépszerűbb, hamarosan arra ébredhet,
hogy az olvasói átpártoltak tőle a kiegyensúlyozottabb
véleményt közvetítő sajtótermékekhez.
SZÍV

AZ ÉRDEKESSÉG KERETE
A szív alakú keret az információfelhasználók érdeklődésének,
az információ érdekességének jelképe. Az embert személyesen
mindig is a „szívügyek” érdekelték a legjobban - és minden
szívügy azt az embert érdekli a legjobban, akinek a szívéről
épp szó van. De azért mások is érdekesnek találják - általában
elég erősen érdeklődünk egymás dolgai iránt.
Az érdekesség bizonyos értelemben haszontalan tulajdonság -
viszont ez a leginkább magával ragadó aspektus, amelyből az
információanyagunkat megközelíthetjük. Nem mondhatjuk ki,
hogy az érdekesség és az igény két ellentétes fogalom lenne,
hogy az érdekes információ a szükséges információ
ellenkezője - de annyi biztos, hogy ez a kettő igencsak távol
eshet egymástól.
Az érdekesség vonzó, mutatós tulajdonság. Amit
érdeklődésből kezdünk megismerni, az rögtön magával
ragadja a figyelmünket, azonnal megnyitja az
emlékezőtehetségünket a befogadásra. Mindemellett az
is kiderülhet róla a későbbiek során, hogy nagy hasznunkra
van - lehet, hogy egy csöppet sem kevésbé, mint az
unalmasabb információanyagok. De az érdekes információt
még az ilyen esetekben sem a használhatósága, hanem a
tetszésünk a személyes érdeklődésünk miatt választottuk ki az
áradatból.

ÁLTALÁNOS ÉRDEKLŐDÉS

Kezdjük mindjárt egy példával: az ember érdeklődését, ahogy

újságolvasás vagy netezés közben rábukkan, felkeltheti az a
tény, hogy Nigériában 140 millió ember él. Lehet, hogy
korábban csak úgy 40 milliósra becsülte Nigéria lakosságát, s
emiatt nagyon elcsodálkozik, amikor egy cikkben beleszalad
ebbe az adatba. Ha pedig valami annyira meglepi az embert,
hogy csodálkozást vált ki belőle, az máris az érdeklődés
megnyilvánulási formája. Az adat vagy ismeret, ami az
érdeklődést felkelti bennünk, nem feltétlenül származik
szaktudományból: akár az általános műveltség része is lehet.
A meglepődés mindig jó forrása az érdeklődésnek. Ha az
ember valami olyasmit talál, ami rácáfol eddigi ismereteire, új
részekkel egészíti ki vagy korrigálja, akár csak finomításokkal
gazdagítja meglevő tudását, az kellemes élmény. Így olyan
információanyaghoz jutunk hozzá, ami egyszerre érdekes is és
hasznos is. Van, akiben a tudása fejlesztésének lehetősége
ébreszti fel leginkább az érdeklődést. Sokan mások pedig azt
tartják a legérdekesebbnek, ha egészen új dolgot ismerhetnek
meg: ha olyan tudás- vagy híranyag tarul fel előttük, amiről
eddig a leghalványabb sejtésüK sem volt.
Érdekes arról olvasni például, hogy Írország miniszterelnök
asszonyának kedvenc szabadidős tevékenysége a kötögetés.
Távolabbi körök felé vihet az az újabb adalék, hogy az előző ír
miniszterelnök szintén nő volt. Aki erről olvas, abban
felébredhet az érdeklődés a téma még tágabb összefüggései
iránt, s végül például arra juthat, micsoda nagyszerű vívmány,
hogy ma már nőket is meg lehet választani államfőnek.
Az érvényesülésről szóló történetek mindig nagy
rácsodálkozást váltanak ki és óriási érdeklődésre tarthatnak
számot. Kimondhatjuk, hogy az emberek minden esetben
érdekesnek találják a hatalmat vagy sikert sugárzó társadalmi
tüneményeket - a nehezen kiküzdött sztárkarriertől a hirtelen
meggazdagodáson át a politikai elitbe való bekerülésig,
bármely műfaját.

ISMERETADALÉK

Az érdeklődést kiváltó információk másik rétege, mint följebb

már említettük, a meglevő tudásunkat gazdagító, kiegészítő
ismeretanyag. Ha jól ismerünk egy területet, a sajtótermékeket
olvasva vagy a netet böngészve még ahhoz is mindig
találhatunk valami adalék adatot vagy hírt, ami tovább
szofisztikálja a tudásunkat.
Például valakinek, aki már sokat tud a cápákról, a kezébe kerül
egy cikk a cápák párosodási szokásairól, s ez olyan témakör,
amelyben az illetőnek még nem voltak részletes ismeretei.
Bizonyára ennyi elég is ahhoz, hogy érdekelni kezdje a cikk,
még akkor is, ha ez az új ismeret sem az adott pillanatban, sem
az előrelátható jövőben nem kecsegtet a számára Közvetlen
gyakorlati haszonnal.
Nem térhetünk ki egy olyan mai jelenség elől, amit tömeges
jelenléte ellenére sem neveznetünk tudásgyarapító
érdeklődésnek. Annak a speciális „tudásnak” az állandó
finomításáról van szó, amihez a pletykarovatok és
celeboldalak tonnaszám ontják az új és még újabb adalékokat
a klasszikus audiovizuális médiában, nyomtatásban és neten
egyaránt.
A mai híresség - a sztár, a „celeb” - már-már a hajdani görög
istenek riválisa abban, hogy korunkban ő lett a szellemi példa,
az etikai idol, a viselkedésminta, a szépségszimbólum. És van
egy speciálisan mai funkciója is: a tömegek számára saját siker
helyett sikersztori, saját élet helyett élet. Ezért, ha egy sztárt
egyszer a hátara kap a hírhullám, onnantól minden
lépése, zsebkendővásárlása vagy lerészegedése, élete
legkisebb mozzanata is „hírértékű” lesz, amiről
adalékismeretek tömkelege áramlik az információfolyamba. S
valószínű, hogy a celebrecept kiagyalói művileg is gerjesztett -
kitalált vagy megrendezett - események sorával is igyekeznek
ébren tartani a tömeg elkapott érdeklődését.
Az érdeklődést kiválthatják a meglevő ismereteinkkel ütköző
kiegészítő információk is, éspedig ugyan azon a módon, mint
amit feljebb már leírtunk: figyelmünk első jele a
rácsodálkozás, a meglepődés, aminek a kisebb adatok és
tények esetében is az eddigi ismereteinkkel való összeütközés
a kiváltó oka.
Megfigyelhető - és eléggé nyilvánvaló -, hogy érdeklődésünk
homlokterében az emberi élet áll, s nem valamely más élőlény,
mondjuk, a rágcsálók élete. Az érdeklődés további szűkülése
és annak irányai bizonyára speciális következtetésekre adnak
módot a terület szakembereinek. Hogy a tömegkommunikáció
világából hozott példákkal éljek: sokan érdekesnek találhatják
azt a tényt, hogy a fiatalok jóval többet neteznek, mint
tévéznek. De az már sokkal kevesebbek érdeklődését ébreszti
fel, hogy a nyomtatott sajtó jelentősen visszaszorult, mióta a
híradásban a televíziózás, a hirdetések terén a net kiváltotta a
lapokat. Az első példánk, a netező fiataloké az általános
érdeklődés területéről való, a második viszont csak azoknak
érdekes, akik a sajtószakma iránt közelebbről érdeklődnek.

SPECIÁLIS ÉRDEKLŐDÉS

Ha az ember a Maldív-szigetekre akar utazni, erősen elkezdi

érdekelni ez a téma, a repülőjáratoktól a hotelárakon át a helyi
wellnesslehetőségekig. Talán még a Maldív-szigetek földrajza,
történelme és kultúrája is.
A galambtenyésztőket éppígy érdekli minden, ami csak a
házigalamb-tenyésztésről szól. A különösen erős érdeklődés ez
esetben már nem is csak egy aktuális időszakra szól, hanem
mindaddig tart, míg maga a tevékenység zajlik - vagy talán
annál is tovább. Hiszen a szenvedélyes érdeklődés sok
elfoglaltság, szakma vagy hobbi esetében túléli az aktív éveket
- például egy repülőgép-pilóta nyugdíjas korában sem lesz
más, mint volt repülőgép-pilóta, aki a szakmájára még mindig
elfogódottan tekint.
A futballrajongók a focival vannak így - és nemcsak a
bőrrúgás kilencven percével, hanem minden olyasmivel, amit
e téren tálalnak nekik az információforrások, legyen az
sztárpletyka a csatár házasságáról vagy személyi változások a
vezetőségben - persze elsősorban annak a klubnak az életében,
amelyiknek drukkolnak.
Aki az építőiparban dolgozik vagy abban van anyagi
érdekeltsége, annak a legközvetlenebb érdeklődése is erre a
területre irányul. Mindent szeretne megtudni, az új építőanyag-
gyártási eljárásoktól a legfrissebb szabályozásokig, ami az
ágazatban zajlik. Ez azonban nemcsak a speciális érdeklődés
újabb példája, hanem ez már az érdek és érdeklődés
egybeesésének példája. És e ponton találkozik az információ
két fontos tulajdonsága: az építőiparban utazó üzletember
számára a releváns információ egyszerre elégíti ki az igényét
és az érdeklődését. Itt tehát egybeesik a szükséges és
az érdekes információanyag.
Ha valakit az infotechnológia és a számítógépek érdekelnek,
ennek nem kell feltétlenül szakmai érdeklődésnek lennie - ez
még bőven belefér az általános tudásvágyba is. Ez esetben
nem biztos, hogy a legújabb programnyelv elméleti
matematikai alapjai hozzák lázba az illetőt, hanem inkább az
új hardverfejlesztések, felhasználói szinten az új szoftverek
stb.
Térjünk vissza még egy példa erejéig az adott időszakra
felerősödő érdeklődéshez! Ez történik velünk a
vagyontárgyvásárláskor, például új ingatlan vagy új autó
vásárlásakor. Ezek magánéleti szinten nagyberuházásnak
számítanak. Az ember ekkora kiadás esetében már alaposan
körülnéz, előtanulmányokat folytat a különböző lakónegyedek
vagy autómárkák terén, felméri a családtagok igényeit stb. Ez
a nagy érdeklődés a vásáriás után természetesen elmúlik, s
visszacsitul arra a szintre, amelyen korábban volt. Sőt talán
még lejjebb is hanyatlik, hogy a elöntésünk után
mutatkozó csábítóbb ajánlatokat kikerüljük. Ez utóbbi a
legjobb példa arra, amikor a figyelem tudatos
irányításának célja az elterelés: az, hogy valamire ne
fókuszáljon a figyelmünk.
Az iskolai házi feladatok is jó példát szolgáltatnak az
időszakosan erős speciális érdeklődésre. Ha egy diáknak a
következő hétre a közlekedési jelzőfényekről kell házi
dolgozatot írnia, bizonyára minden lámpát észrevesz az utcán:
a zebránál, a járműveken, mindenütt, s megfigyel rajtuk az
elhelyezésüktől a hatékonyságukig mindent - mindaddig, míg
csak meg nem születik a dolgozata.
Az általános és a speciális érdeklődés között az a legfőbb
különbség, hogy míg az általános érdeklődés nem igényli az
információanyagtól a relevanciát, a speciális érdeklődés
esetében másról nincs is szó: ott kizárólag a releváns
információk érdeklik a felhasználót.

JEGYZETELÉS

A jegyzetelés az információfeldolgozás népszerűtlen feladata,

amivel csak kevesen szeretnek élni. Pedig amilyen fárasztó
vagy unalmas, olyan hasznos tevékenység. Ha nem állunk meg
felírni egy fontos adatot, hanem hagyjuk elsikkadni, azt
mindig sokszorosan megbánjuk. Végül rendszerint még vissza
is kell menni érte, újra kikeresni és utólagosan beleilleszteni a
feldolgozásba.
Nagyon egyszerű a dolog: legyen a kezünk ügyében egy toll és
egy jegyzetfüzet vagy akár egy tömb post-it - s amikor az
anyag átböngészése folyamán érdekes adatra, hírre,
megjegyzésre érdemes összefüggésre bukkanunk, azonnal
jegyzeteljük ki! Egy-két szó is elég: nem kell többet felírni,
mint amiből majd vissza tudunk emlékezni, miért találtuk
érdekesnek azt a részt,
A különösen érdekes részletek feljegyzése önmagán túlmutató
tevékenység. Sokkal több ez, mint ha megállunk és
gondolatban megpróbáljuk jól bevésni a dolgot, vagy egy-két
klikkeléssel a copy & paste-re bízzuk a szavakat. A
jegyzetelés a tudatosítás legjobb módja. A figyelemirányítás
ez esetben nemcsak mentális folyamat. Ilyenkor konkrétan
rávezetjük a szemünket a megjegyzendő részletre, és ahogy a
kezünk leírja a papírra, azzal szinte fizikailag véssük be az
elménkbe a szót.
De ha most nem is beszélünk a vizualitás erejéről a
memorizálásban - a lejegyzett szavak „befényképeződéséről”
már maga az elhatározás is számít. Ha úgy ülünk le átnézni az
anyagot, hogy elhatároztuk: közben jegyzetelni fogunk, már
ettől a tudattól sokkal figyelmesebben olvassuk a
dokumentumot. Ha rákészülünk a jegyzetelésre, ezzel máris
akaratlagosan figyelünk a fontosabb részletek keresésére, így
alaposabban pásztázzuk végig az információanyagot.
BÁNYÁSZAT
A gyémántbányában gyémánt után kutatnak, az
aranybányában aranyat keresnek - az információanyagban
pedig olyan részletek fellelése a cél, amelyek az érdekességük
miatt értékesek a felhasználónak.
A bányászat nagyban hasonlít ahhoz, amit a cél keretéről, a
háromszögről szóló fejezetben már említettünk: megvárhatjuk
ugyan, míg az utcán séta közben valami magához vonja a
figyelmünket, de magunk is eldönthetjük, mire akarjuk
ráirányítani. Nos, ugyanilyen módon kutathatjuk át az
információanyagot az érdekesség aspektusából: vagy
megvárjuk, míg valami annyira érdekesnek tűnik, hogy
észrevéteti magát, vagy pedig tudatosan figyelünk arra, hogy
észrevegyük a számunkra hangsúlyozottan érdekes részleteket.
Például előre meghatározott szándékkal kibányászhatjuk az
anyagból a gazdasági, a kulturális stb.
vonatkozású összefüggéseket.
Gyakorlatképpen javaslom a kedves Olvasónak, hogy előre
meghatározott szempontok szerint bányásszon végig és
jegyzeteljen ki egy nagyon unalmas tanulmányt, ami az
érdeklődésének megfelelő témakörben íródott!

A SZÍV ALAKÚ KERET

A szív alakú keret az érdeklődés fókusza. Nagy

népszerűségnek örvend, nem lesz nehéz a következő
példaszituációkat a saját aktivitási területeinken alkalmazni.
Ezért az alábbi sémák között ezúttal olyant is találunk, amivel
a társainkat nem meggyőzni, hanem lebeszélni próbálhatjuk a
„szívkeret” használatáról:
A szív alakú keret alkalmazásával találtam rá arra a rendkívül
érdekes tényre, hogy a fiatalok ma ismét sokkal jobban
érdeklődnek a vallás iránt.
Tudom, hogy ez a jelentés nagyon unalmasnak látszik, de
kérem, alkalmazzák a szív alakú keretet, bányásszák ki
belőle, amit érdekesnek találnak benne, és a legközelebbi
alkalommal számoljanak be róla!
A szív alakú kerettel semmi baj, nagyszerű dolog, és a
legtöbbször kell is, de nekünk most még továbbra is gyakorlati
információkra volna szükségünk a projektívek befejezéséhez.
A szív alakú keret használatával menjünk végig még egyszer az
anyagon! Kérem, minden olyan részletet szűrjenek ki
belőle, ami számot tarthat az érdeklődésükre! Törekedjünk
arra, hogy semmi érdekeset ne veszítsünk szem elől!
X. Y.-nak nem nagyon megy a szív alakú keret alkalmazása:
akkor sem lát semmi érdekeset az anyagban, ha már kiböki a
szemét.
Tudom, Ön akkor is csak a szívkeretet szeretné használni, ha
az információk statisztikai pontossága a kérdés. De most ne
az adatok érdekessége, hanem csakis a megbízhatósága
legyen a szempontja, kérem a szív alakú keretet ezúttal
mellőzni!
Legyenek szívesek mindannyian kizárólag a szív alakú keret
aspektusára figyelni! Mi is lenne ez?
Az embereket nemigen kell bátorítani, hogy a nekik fontos és
érdekes dolgokat észrevegyék. Ezért a szív alakú keret
alkalmazására azzal a plusz hangsúlyozott céllal szólítsuk fel a
munkatársainkat, hogy maradéktalanul bányásszanak ki az
anyagból minden számukra érdekes információt, s még akkor
is vegyék észre az érdeklődésükre számot tartható részletet, ha
nem annyira nyilvánvaló.
Az érdeklődés érzelmi folyamat is. Amire azt mondjuk, hogy
érdekes, az vonz, az tetszik. Amikor az érdekességeket a szív
alakú keret segítségével bányásszuk ki a dokumentumból,
amely nem dobja ki ezeket első látásra, ezt úgy is
megfogalmazhatnánk, hogy a szívkeret megtanít „a sorok
között olvasni”. Ez a kifejezés egy az egyben azt jelenti, amire
a szív alakú keretet használjuk. De mennyivel fáradságosabb
volna ezt a kifejezést megértetni az emberekkel, mint arra
felszólítani őket, hogy használják a szívkeretet!
A szív alakú kerettel mindazt felfedezhetjük az
információanyagban, ami a szívünknek kedves - vagyis a
számunkra érdekeset.

ÖSSZEGZÉS

Ha egy információanyagra szükségünk van, ezzel az igénnyel

jól lemérhető a benne rejlő információk hasznossága. De
mindig minden tájékoztató anyagban több van, mint ami az
aktuális szükségletek kielégítését szolgálja.
A szív alakú keret - ha nem is a szükségletekkel szemben, de
azok mellett - az érdekességre koncentrál. A szívkeret
alkalmazásával az érdekességek után kutatva az anyag egészét,
a szükségleteket kielégítő részein túli maradékát is
végigbányásszuk.
A szív alakú keret használatakor az anyagban általános, illetve
speciális érdeklődésünknek megfelelő információkat keresünk
a tevékenységünkhöz. Az érdekesség a hasznossághoz, a
szükséghez képest mindenestül szellemi-érzelmi, azaz nem
anyagi természetű területnek tűnhet - ennek ellenére
kifejezetten fontos aspektus, Általános vagy speciális
érdeklődésünk adalékait összegyűjtve idővel hatalmas tárházat
építhetünk föl a háttérinformációkból, ami később számos
gyakorlati helyzetben is hasznosnak bizonyulhat.
ROMBUSZ

AZ ÉRTÉK KERETE
Azt az alakzatot, amelyik az információ értékére irányítja a
tudatos figyelmet, az egyszerűség kedvéért rombusznak
nevezzük - noha homorúan ívelt oldalaival a francia kártya
káró jelének eredetét adó dárdahegyre vagy a csiszolt gyémánt
fazettáira emlékeztet.
A legértékesebb drágakő, a gyémánt képe nem véletlen merül
fel ebben a témában, hiszen ennek a jelképnek az
információhasználatban ugyanaz a szerepe, mint a gyémántnak
a luxus világában: ez az érték szimbóluma.
Az információ három jellemző tulajdonsága a szükségessége,
az érteke és az érdekessége nyilvánvaló átfedésben van. De
mindenképp beszélnünk kell róluk egymástól függetlenül is.
Azt az anyagot, amely a munkánkhoz vagy más
tevékenységünkhöz elengedhetetlen információkat biztosítja,
egyszerre tekintjük szükségesnek és értékesnek. És ugyanígy,
ami érdekes, az egyszersmind értékes is a szemünkben,
különösen, ha a speciális érdeklődésünket kiszolgáló
információkról van szó.
Az érték keretét leginkább a feldolgozó folyamat végén
érdemes alkalmazni, miután már sor került a többi keret
használatára. Ezzel állapíthatjuk meg, hogy minden egyéb
szempont tekintetbevétele után mi az információanyag
azokból összeadódó igazi értéke.

ELÉGEDETTSÉG

Az első kérdés, amit a rombusz alakú keret használatakor

felteszünk: vajon mennyire vagyunk elégedettek a kapott
információkkal, illetve a forrással, amelyből származnak?
Ha pontos részinformációra van szükségünk, akkor az ezért
felelős autentikus források valamelyikéhez fordulunk. Például
ha az Ausztráliába aznap utolsóként induló repülőjárat
felszállásának pontos idejét szeretnénk megtudni, ebben a
reptéri menetrend, az utazási irodák telefonos szolgálata vagy
honlapjai lesznek a segítségünkre. Ezekből különösebb
nehézség nélkül megszerezhetjük a szükséges adatot. És amint
a kezünkben tartjuk az igényelt információt, joggal
érezzük elégedettnek magunkat.
Ha valaki az ízületi gyulladásos megbetegedés, az arthritis
legfrissebb gyógymódjai iránt érdeklődik, először minden
bizonnyal a háziorvosához fordul tájékoztatásért. Miután az
orvosa ellátja minden információval, amit a szaktudása alapján
megadhat, az illetőben felmerülhet a kétely, vajon az általános
orvosnak valóban naprakész ismeretei vannak-e a
témában. Ezért azt teszi, amit a legtöbben teszünk, amikor
második információforrást keresünk: ráveti magát a netre,
és vadászni kezdi az arthritis gyógyításáról szóló híreket.
Rákereshet a Google segítségével a tárgyszóra is. de a
szakorvosi tartalmat közlő oldalakat is
böngészheti. Kitágíthatja a kört az egészségügyi témák iránt
érdeklődők között nagyon népszerű laikus fórumokra is.
(Ezek feltétlen erénye, hogy rendszerint az érintettek, a
betegséget és a gyógyulást megtapasztalok írják a bejegyzések
zömét - a hátrányukról pedig nem is kell külön szólni, hiszen
az magában a laikusságban van.) Ha az illető ezekből a
forrásokból sem jut több ismerethez, mint amibe a háziorvosa
beavatta, akkor még inkább elégedett lesz az orvosától kapott
információval.
Azok az emberek, akik az internetes társkereső szolgáltatások
valamelyikén keresztül ismerkedtek meg a partnerükkel - és
állítólag valóban vannak ilyenek -, bizonyára nagyon
elégedettek a forrással, amihez fordultak.
Mindig feltesszük tehát a kérdést: kielégítette az
információanyag az igényeinket? A szükséges információkat
kaptuk-e? Elégedettek vagyunk-e velük?
E fenti példákban erre a kérdésre a válaszunk: igen
Van azonban olyan igény is, amelynek nem természete, hogy
meghatározott adat- és ismeretanyaggal lezárható legyen - ez
az úgynevezett nyitott végű információszükséglet. Ezek azok
az esetek, amelyekben folyamatos vagy időszakosan
megismételt tájékoztatásra van szükségünk. Például ilyen eset,
ha valakinek Bolívia gazdaságát alakulásában kell figyelnie: a
trendeket, a tendenciák érvényesülését, az elmúló és kialakuló
jelenségeket, egy válságos vagy virágzó periódus változásait
stb. Ehhez a feladathoz a különböző források más és más
rétegét biztosíthatják a tájékoztatásnak: a The Economist
például remek elemzéseket közöl, míg egy statisztikai szaklap
kitűnő az adatok szolgáltatásában, egy internetes forrás pedig
nagyon jónak bizonyulhat a gyors rákövetésben.
De természetesen mindig - végül még e fönti esetben is -
kereteznünk kell, melyik szempontból, milyen értékek mentén
szeretnénk információkat gyűjteni a folytonosan változó
valóságról.

A MEGVÁLASZOLT KÉRDÉS

Akármilyen precízen írnánk körül az információigényünket, a

konkrét kérdés mindig pontosabban irányul az igényelt
információra. Ha valóban gondosan fogalmazzuk meg a
kérdést, az erre adható egyetlen helyes válasz lesz az az
információ, amit keresünk. Másik oldalról; ha a megtalált
információ valóban az, amire szükségünk van, akkor meg
fogja válaszolni a pontosan megfogalmazott kérdésünket.
Az információra való pontos rákérdezés akár két kérdésből is
állhat. Ha például a cápák párosodási időszakai iránt
érdeklődünk az első kérdés így hangzik: „Hol találom meg azt
az információt, ami a kérdésemre választ ad?’’ A második
pedig a konkrét kérdés: „Az év mely szakában/szakaiban
párosodnak a cápák?” - ez a kérdés a forráson belül már
pontosan a szükséges információra kérdez rá.
Így is maradhatnak azonban kétségeink. Ha úgy érezzük, hogy
a második, a konkrét kérdésre mégsem kaptunk teljesen
kielégítő választ, az annyit tesz, hogy kételkedünk a
forrásunkból nyert információ hitelességében - azaz az
értékében. És itt van az a pont, ahol az érték keretét bevonjuk
a folyamatba, ahol figyelmünket tudatosan az információ
értékére fókuszáljuk.

AZ ÉRDEKESSÉG MINT ÉRTÉK

Ami érdekes, az mindig értékes is valamennyire, még akkor is,

ha az aktuális információszükségletet nem elégíti ki. Az
érdekes dolgok többnyire élvezetesek is, és ez mór önmagában
is érték. Az érdekességek általános tudásunk tárházát
gazdagíthatják, aminek előbb-utóbb szintén meglehet a maga
értéke, akár gyakorlati értelemben is.
Az érdekesség értéke sokkal jobban megmutatkozik a speciális
érdeklődés területein, mint az általánosén. Természetes, hogy
értékesnek tartjuk a relevánsnak ítélt érdekes információt, ami
felhasználhatónak tűnik speciális tevékenységünkhöz, akár
most, akár a jövőben. Például már a tájékozódás idején is
értékesnek tekintünk minden olyan érdekes - és nem adatszerű
-információt, ami egy olyan országról szól, ahová csak jóval
később akarunk majd elutazni.

A VISSZAIGAZOLÁS ÉRTÉKE

Magától értetődő, hogy nagyon értékesnek tartjuk azokat az

információkat, amelyek támogatnak, megerősítenek bennünket
a nézeteinkben, a vélekedéseinkben.
Még akkor is sokra értékeljük ezeket, ha csak „kontráznak”
nekünk, és tartalmilag semmi újat nem tesznek hozzá az
ismereteinkhez, sem az általunk vallott nézetet nem
gazdagítják új érvekkel, Az érték ilyenkor a bizalom
megnövekedése - azé a bizalomé, amivel a saját nézetünkre
tekintünk. Ez a magunk nézetébe vetett hit, ez a meggyőződés
segít, hogy igaznak és terjesztésre méltónak tartsuk, amit
gondolunk. Ha ez az érzés növekszik, nyilvánvaló a
nyereségünk: magabiztosabban állunk ki a nézetünk mellett a
viták során is. Ehhez a magabiztossághoz adódik hozzá a
visszaigazoló információ bizalomerősítő értéke.

AZ EGYET NEM ÉRTÉS ÉRTÉKE

Ha az információ nemhogy nem erősíti meg a nézeteinket, de

egyenesen ellentmond nekik, annak is megvan a maga
speciális értéke. Vajon miben rejlik ilyenkor az érték?
Többek között éppen abban, hogy a nekünk ellentmondó
információ megmutatja, hogy van más nézőpont is. De értéket
képvisel az is, hogy a felfogásunkkal ellenkező információkon
keresztül megvizsgálhatjuk a miénkkel nem egyező nézetek
gyönge és erős pontjait. Ez felkészíthet minket a magunk
gyönge oldalainak megvédésére, erősségeink harcba vetésére s
a másik nézet gyöngeségeinek megtámadására.
Még az is előfordulhat, hogy a nekünk ellentmondó
információanyag annyira meggyőző, hogy végül feladjuk saját
álláspontunkat és átállunk a másik nézetre. És ebben van az
egyet nem értés igazi értéke! Nem akkor nyerünk a legtöbbet,
ha képesek vagyunk megvédeni az álláspontunkat és
megmaradni addigi nézeteinknél. Mennyivel nagyobb
nyereség elveszíteni a vitát, de nyerni egy új látásmódot,
aminek a helyességéről épp abban a folyamatban
győződhettünk meg, amelyben elbuktunk! A tisztánlátás így
annak az összeütközésnek a jutalma, amiben addigi nézeteink
vereséget szenvedtek.
ÚJ LEHETŐSÉGEK ÉRTÉKE
Az információanyag értékét az is meghatározza, hogy nyit-e
valamely új lehetőséghez vezető utat. Ha az információ új
üzleti vagy személyes tevékenység lehetőségét rajzolja fel,
akkor két eset van. Az egyik, hogy az új tevékenység
lehetőségét csak további anyagokra hivatkozva villantja föl az
információs forrásanyagunk. Ez esetben csak kiindulópontként
szolgál, ahonnan tovább kell lépnünk a benne megadott más
forrásokra. A másik esetben viszont már magában a primér
forrásanyagban megtalálhatjuk az új cselekvési lehetőség
megvalósításához szükséges információkat. Ez esetben csak
föl kell ismernünk s ki kell aknáznunk ezt az értéket.
A további utakat nyitó információk mindig azt sugallják, hogy
a forrásanyagunk sokkal értékesebb, mint amit feltételeztünk
róla, vagy mint amennyi értéke eddig feltárult előttünk.
Az információanyagban rejlő további értékre az
árváltozásokban találjuk a legjobb példát. Lehet, hogy a forrás
egyszerűen olyan remek árajánlatot tartalmaz egy szezonvégi
karib-tengeri hajós körútra, annyival olcsóbbat a
főszezonbelinél, hogy érdemes megváltoztatnunk hozzá az
utazási terveinket. De közvetettebb eset is van.
Megfigyelhetjük, hogy egy válság vagy bármely nagyobb
gazdasági változás akár egy-két év alatt is hirtelen és jelentős
elmozdulást okozhat az árakban. A forrásnak komoly
többletértéket ad, ha az előrejelzései utalnak a varható
árváltozásra. Például az információk azt sugallhatják, hogy
néhány évvel később már csak töredékéért adhatnánk el
vagyontárgyunkat, s emiatt eladási terveket hozhatunk előbbre.
Vagy fordítva: az információk figyelmeztethetnek bennünket
arra. hogy várjunk az eladással, hogy ne most, hanem később
értékesítsük a dolgot, ha sokkal magasabb árat
szeretnénk kapni érte.
Természetesen rábukkanhatunk az ilyen többletértéket rejtő
információkra véletlenül Is, olvasás, böngészgetés, tévézés-
rádiózás közben. De kereshetjük ezeket tudatosan is, direkt
rájuk irányított figyelmünkkel bányászva végig a
forrásanyagot.

A TÁJÉKOZOTTSÁG ÉRTÉKE

A tájékozottság jelenthet előzetes tájékozódást is. Van, hogy

tudomásunkra jut egy folyamat, ami várhatóan változásokat
okoz majd az érdekeltségi területeinken.
Az előtájékozottság minden esetben valódi érték: rendszerint
közvetlen hasznot hajt az olyan forrás, ami segít tudatosítani a
körülöttünk forgó világban várható eseményeket. Tudni arról,
hogy a szállítmányozás területén nem várhatók sztrájkok;
tisztában lenni azzal, hogy nem lesz változás a
valutaárfolyamokban - ez mind egészen konkrét érték.
Különösen nagy értéke van az előtájékozottságnak arról, hogy
„nem várható változás”, ha a változások nagymértékben
érintenék üzleti vagy személyes terveinket.
Természetesen magas értéket képvisel az általában vett
tájékozottság is, az a szimpla tény, hogy „képben vagyunk”.
Amikor a tévét nézve tisztába jövünk a világban zajló
eseményekkel, ez akkor is érték, ha az esti híradókból
többnyire a glóbusz másik felén forrongó politikai helyzetről,
idegen országok problémáiról szerzünk tudomást.
A világ történéseire irányított figyelem révén tudomásunk
lehet az érdekeinket érintő várható változásokról - nevezzük
ezt védelmező tájékozottságnak. A globális vagy helyi
folyamatokra áldozott tudatos figyelem másik értékes
eredménye az általános, azaz a kommunikálható tájékozottság.
Azt nevezik a köznyelvben „jól tájékozott” embernek, aki
ennek a birtokában van. A jól-tájékozottság fő értéke, hogy
emeli társadalmi életünk minőségét: ha tudatában vagyunk a
körülöltünk zajló eseményeknek, képesek vagyunk részt venni
a világ fontos történéseiről szóló társalgásban, illetve
kezdeményezni is tudunk ilyen beszélgetéseket.
A tájékozottság minden eleme valódi érték. A probléma e
téren csak abból adódhat, vajon tudjuk-e, hol kell meghúzni a
határvonalat. Mivel a tájékozottság minden újabb apró részlete
értéket képvisel, nehezen látható be, hol is ennek a vége.
Tucatnyi újságot végigböngészhetünk naponta, nézhetjük
órákszám a hírtévécsatornákat, és még mindig lehetnek lyukak
az ismereteinkben világunk aktuális dolgairól. Voltaképp soha
nem lehet azt mondani, hogy naprakész a tájékozottságunk.
Ezért magunknak kell meghatároznunk, mennyi a sok
és mennyi az elég.
Nemcsak a világhíreket, hanem azt is tudatosítanunk kell
magunkban, hogy a valóban fontos eseményeket minden újság
és állomás, minden hírforrás naponta többször jelenti. S mivel
így igen gyakran ismétlődnek a hírcsatornákon, lehet, hogy
egészen rövid időt is elég rááldozni a tudatosításukra.
Mondjuk, annyit, amennyi idő alatt esténként megnézzük a
tévéhíradót.

A TUDÁSNÖVELÉS ÉRTÉKE

Mindenki tud valamit - és mindenki egy csomó dologról tud

valamit. Az új információ gazdagítja meglevő ismereteinket,
akár tudatosul ez bennünk, akár nem.
A tudás növelése érték. Igaz, nem ez képezi az információ
legvonzóbb értékét. Az ismeretek gazdagításának lehetősége
annyira nem erős ok, hogy önmagában ezért új és új
információanyagokat böngésszünk át. Mint már mondottuk, az
információ legértékesebb tulajdonsága mindig az, hogy
mennyire bizonyul felhasználhatónak a tevékenységben,
amiben igény mutatkozott rá. A legértékesebb információknak
elsősorban gyakorlati hasznuk van, ennek felel meg a
többi tulajdonságuk is - azok közül is elsősorban a
pontosságuk, s csak utána az érdekességük vagy más erényeik,
például a tudásnövelő szerepük.

JEGYZETELÉS

Mint már korábban is kifejtettük, nagyon hasznos dolog, ha a

forrásanyagunk áttekintése közben feljegyzéseket készítünk.
Ez az érték aspektusára is igaz. A jegyzetek itt is segítenek
megválaszolni - ezúttal az anyag értékességére vonatkozóan -
a kérdéseinket, amelyeket az információk elemzése végeztével
magunknak vagy munkatársainknak felteszünk.
Azonban itt van egy alapvető szabály: soha ne kérdezzünk rá
együtt az információ érdekességére és az értékeire! És
ugyanígy, a két területet szerencsésebb külön kezelni már a
jegyzetelésben is. Ha ezt a szabályt betartjuk, ezzel
megelőzhetjük a káoszt.
Az információ értékét illetően a jegyzeteknek a következő
alapkérdésekre kell válaszolniuk:
Mely információkat találtuk értékesnek ebben az anyagban?
Miért? Milyen érték vagy értékek jellemzik ezeket?
Kielégítette-e ez az információanyag a vele szemben
támasztott igényünket? Megválaszolta-e a kérdéseinket?
Milyen többletértékkel szolgáltak ezek az információk?
Miben váltunk tájékozottabbá ennek az anyagnak az
ismeretében?

A HAT ÉRTÉKÉREM

E fenti címmel írott könyvemben hat értékkategóriát

különböztetek meg, amelyeket különböző anyagokból készült
medáloknak, érmeknek neveztem el, hogy könnyebb legyen
megkülönböztetni az ezekkel jelképezett értékeket. Az
értékérmekről szóló könyvem ismerteti az értékpásztázás
módszereit is, amelyeket az információanyag áttekintésében
különösen nagy haszonnal lehet alkalmazni.
A hat érem a következő:
• Aranymedál: emberi, személyes értékek
Azok az értékelő attitűdök sűrűsödnek az aranymedálban,
amelyek közvetlenül nevezik meg az emberek
viselkedésének értékét, akár a pozitív, akár a negatív
tartományban.
Pozitívak: dicséret, teljesítmény, büszkeség, jelentőség.
Negatívak: megalázás, szidás, lekicsinylés, szándékos
semmibevétel.
• Ezüstmedál: szervezeti értékek
Ide tartoznak a vállalati vagy családi, a társasági vagy
társadalmi egységek. Az ezüstmedállal szimbolizált
értékkategóriába tartozik a szervezet célja és küldetése is: az,
hogy a szervezet értéke mennyiben segíti vagy gátolja ezt a
célt.
Üzletiek: profit, piaci részesedés, márkaimázs.
Politikaiak: közvélemény, szavazatok.
Magánéletiek-családiak: összetartás, békesség, becsületesség.
• Acélmedál: minőségi értékek
Tárgy, folyamat, cselekvés minőségének meghatározására, ami
abban áll, hogy a dolog mennyire képes megfelelni a
belső értékét meghatározó célnak, amire szánták. A kérdés itt
az, hogy mit kell tenni, s hogy milyen jól végzik el azt a
feladatot. Teljességgel érthető, hogy a kvalitás jelképeként épp
az acélmedál szerepel itt: az acéllal szemben az ipar mindig
komoly minőségi követelményeket állít.
• Kristálymedál: innovatív és kreatív értékek
Ötlet, javaslat, projektterv, dizájn újdonságértékének
megbecsülése; a kreatív erőfeszítés felmérése. Ez az ötletszintű
gyakorlati kreativitást jelképező érem. Az üveg egyszerű
anyag, de kreativitással sokat lehet kihozni belőle. A
kristálymedál tehát az innováció és kreatív megközelítés
szimbóluma.
Itt mindig az a kérdés: Miféle újítás lehetséges? Van-e valami
egészen új, amit a dolgokban megláthatunk, új
szemszög, ahonnan a régi dolgokat szemlélhetjük?
• Famedál: ökológiai, környezeti értékek
Ez magától értetődően a környezeti értékek szimbóluma. A
fából készült medál nemcsak a természeti, hanem a tágabb
értelemben vett környezeti értékeket jelképezi.
Beletartozik minden cselekvésünk, illetve azok következményei
a minket körülvevő világra.
• Sárgaréz medál: észlelési értékek
Döntések hatásának, cselekedetek, folyamatok fogadtatásának
közvetlen vizsgálata; jó dolog rossz vagy semleges
fogadtatásának, illetve rossz dolog jó visszhangjának
elemzése; a jó dolog jó fogadtatásának előkészítése, tudatos
megtervezése. Ez a perceptuális, azaz az észlelési értékek
jelképe.
A sárgaréz medál hasonló az aranyhoz, de mégsem az.
Itt nem a személyünk értékelése a kérdés, hanem az, hogy
miképpen észleljük, hogyan érzékeljük a dolgokat. Lehet,
hogy valami érdemeset teszünk, ami nem kelt jó hatást, vagy
valami kevésbé értékeset, ami pedig kedvezőbb fogadtatásban
részesül. Elképzelhető, hogy nem ezt tartjuk a
legfontosabbnak, de az nagy hiba lenne: az észlelési értékekre
kiemelt figyelmet kellene fordítanunk.

A ROMBUSZ ALAKÚ KERET

A tudatos figyelem ráirányítása az információ értékére

rendszerint az összes többi szempont után következik, hiszen
azok adják meg az értékelés alapját. Miután minden
aspektusból megvizsgáltuk az információanyagot, amelyet a
tevékenységünkben fel akarunk használni, sor kerülhet az
értékszűrőre: a rombusz alakú keret alkalmazására, az alábbiak
szerint:
Most vegyük elő a rombusz alakú keretet! Mi a közvetlen
értéke számunkra ezeknek az információknak?
Szeretném a rombusz alakú keret alkalmazásával
összefoglalni, melyek az értékei ennek a forrásanyagnak.
Nem, én nem találom annyira értékesnek ezt az információt -
talán pontosabban is be lehetne állítani az értékszűrőt, amivel
Ön dolgozik.
Beszéljünk most az információk értékéről! Sokféle módon
értékelhetjük őket. Kérem, alkalmazzuk itt a rombusz
alakú keretet!
Már eddig is nyilvánvalónak tűnt, hogy értékes
információanyag van a kezünkben, de én úgy érzem, még
sokkal több érték rejlik benne, mint amit eddig megláttunk. Ez
az anyag szerintem megérne még egy pásztázást a rombusz
alkalmazásával!
Az ugyan szubjektív lehet, mennyire tartjuk fontosnak az
információ különböző értékeit, az azonban egészen objektív,
hogy mindegyiknek van valamilyen éltéke. Ha megfelelően
alkalmazzuk, a rombusz alakú keret - mint a jól csiszolt
gyémánt - az információanyag létező összes értékét
felcsillantja, még azokat is, amelyeknek nem tulajdonítunk
akkora fontosságot.
ÖSSZEGZÉS

A rombusz alakú keret az információkiválasztó folyamat

végén áll: az információanyag áttekintésének és
összefoglalásának eszköze.
Az információknak különböző típusba sorolható és eltérő
szintű értékeik lehetnek. A rombusz alakú
keret alkalmazásával a közvetlen figyelem ezeknek az
értéktípusoknak és szinteknek a tisztázására irányul.
Az információk bizonyos értékei már korábban
megmutatkoznak, annak során, amikor még a többi
aspektusból szemléljük az anyagunkat. Ezeket az értékeket a
többi szempont érvényesítése után, a rombusz alakú keret
használatakor mintegy kinagyítva, figyelmünk központjába
helyezve vizsgálhatjuk meg újra.
TÉGLALAP

AZ EREDMÉNY KERETE
A téglalap alakú keretben az információanyag vizsgálatának
végső eredménye mutatkozik meg. Az, hogy melyek azok a
következtetések, amelyeket végül levonhatunk az információk
összes aspektusára nézve.
Az üres téglalap olyan felület, amelyre az információk
átvizsgálásából nyert összes megmutatnivalót elhelyezhetjük.
Amikor csapatban dolgozunk, a munka végén feltesszük a
kérdést:
Egyetértünk a levonható konklúziókban?
Önök milyen személyes következtetésekre jutottak?
A válasz lehet az is, hogy az anyag nagyszerűnek bizonyult: a
benne foglalt információk teljes mértékben kielégítik
igényeinket. De kiderülhet az is, hogy egész idáig egy
értéktelen vagy csak nagyon kevéssé használható
információanyagra vesztegettük az időnket. Vagy az, hogy az
anyag rengeteg remekül hasznosítható többletértéket
tartalmaz.
A téglalap alakú keretben az információk felhasználhatóságára
és ehhez kapcsolódó tulajdonságaira vonatkozó
következtetéseink jelennek meg: ezek-e azok az információk,
amelyeket kerestünk? S ha igen, menynyiben elégítik ki a
szükségletet, amiért kerestük őket? Pontosak-e eléggé? Ha
hiányosságokat állapítunk meg, mi az közelebbről, amiben ez
az anyag nem felel meg a céljainknak? Szükségünk van-e még
több információra vagy további forrásokra? Felmerültek-e
további kérdések, amiket még meg kell válaszolnunk?
Az értékeket tekintve is lesznek következtetéseink: melyek
azok az értékei anyagunknak, amelyek növelik az információk
használhatóságát, így közvetlenül támogatják a céljainkat? És
melyek a többletértékek? Hogyan lehetne összegezni az anyag
fő értékét? Hogyan befolyásolhatja ez az érték a terveinket,
miképp hat a terv végrehajtásakor a stratégiánkra vagy a
cselekedeteinkre, a problémamegoldó akcióinkra stb?
Az információk érdekességére nézve is megfogalmazzuk az
eredményeket: mely érdeklődési területekre tekint ki az
anyag? Nyit-e új utakat további érdeklődési területek felé?
Van-e valami további teendőnk ez irányban?
A fenti kérdésekre a lehető legtisztább, legpontosabb
válaszokat kell adnunk. A hat keretnek végül is ez
az elsődleges funkciója: a lehető legnagyobb tisztánlátás az
információ területén, a rend kialakítása a hírek, adatok és
ismeretek begyűjtése után, a különböző szempontok szerinti
áttekintésükkel.
A hat keret tudatosan irányítja a figyelmünket egyik szempont
után a másikra, és - ahelyett, hogy mindent együtt, egy nagy
összekeveredett gombolyagban próbálnánk szemügyre venni -
egyszerre mindig csak egyre.

A KÖVETKEZŐ LÉPÉS

Mi következik ezután? Elsősorban, kell-e még törekednünk

további információk beszerzésére, vagy belekezdhetünk a
munkába, a személyes tevékenységbe annak az anyagnak az
alapján, amit most a kezünkben tartunk? Ha meg kellett
változtatnunk a nézeteinket vagy konkrétan magát a tervünket,
vajon most mi a gyakorlati teendőnk? Milyen irányban
formálta át a megítélésünket ez az anyag? Mit kell
változtatnunk a stratégiánkon ezek után?

TEHÁT?

Tegyük fel, hogy esetünkben az információanyag vizsgálata

nagy haszonnal zárult, és nem kell újrafogalmaznunk a
terveinket, a stratégiánkat a belőle származó konklúziók
tükrében. Ekkor se essünk abba a hibába, hogy a visszaigazoló
következtetések miatt időpocsékolásnak tekintjük a
vizsgálódást!
A megerősítő konklúziót semmiképp nem nevezhetjük
fölöslegesnek, hiszen ez a gyakorlati cselekvésekhez vezető
kapu. Ha az információk csak még inkább meggyőztek minket
arról, hogy helyes irányban indultunk el a tervezéskor, akkor
azonnal átléphetünk a cselekvés terepére. Ez a legfontosabb
eredmény, az információanyag ekként bizonyul a
leghasznosabbnak.

JELENTÉS AZ INFORMÁCIÓANYAGRÓL

Magunknak Is, de munkatársaink számára is érdemes jelentést

készítenünk az információanyagról, amit immár a
gyakorlatban készülünk felhasználni. Nagyon szerencsés, ha
csoportmunka eseten több ember is készít ilyen jelentést,
amelyek azután összevethetők, és újabb tanulságok vonhatók
le a különbségeikből és egyezéseikből.
A jelentés szerkezete a hat keretet követi. A megfelelő jelentés
egymás után számol be a hat kerettel fókuszált tudatos
figyelem eredményeiről, és kommentálja, mit jelentenek ezek
a tevékenység gyakorlatában.
A jó lelentés természetesen nem tér ki külön minden egyes
hírre vagy tényre, hanem csakis a kifejezetten releváns
információkat elemzi kiemelten. A kulcsfontosságú
információ mindig elmélyült ismereteket nyújt gyakorlati
céljainkhoz, ezért vesszük komolyan.
Az információk fontosságának mindenki tudatában van, ám
annál kevesebbet tudunk arról, hogyan használhatók fel, illetve
miképp hatnak a gyakorlatra. Ez a következő fázisa az
információkkal való munkának: a megismerése és értékelése
után következik az információanyag felhasználás szempontú
analízise.

SZÁMÍTÓGÉP
Mint már többször is figyelmeztettünk rá a korábbiakban, nagy
veszélyei vannak annak a ma egyre elterjedtebb gyakorlatnak,
hogy az információkat beleömlesztjük a komputerekbe, s a
géppel analizáltatva próbáljuk bevonni őket a felhasználás
gyakorlatába.
Szögezzük le máris, hogy a hat keret adta elemzés nem
végezhető el számítógéppel. De ha valaki mégis meg akarja
próbálni, készüljön fel rá, hogy az analízis nem lesz
egykönnyen végrehajtható a gépek leegyszerűsített
mechanizmusával. A komputer nem képes érzékelni, mérni és
elemezni az adatok pontosságát, az ismeretek érdekességét,
vagy olyan szofisztikált szempontokat, mint az információ
többletértéke vagy semlegessége. Mindez emberi
közreműködést igényel: az ilyen érzékeny aspektusok csakis
az ember szellemi munkájával közelíthetők meg.
Leszögezhetjük tehát, hogy amilyen nagy haszna van a
számítógépnek az információ felkutatásában, annyira nem
alkalmas az elemzésére. Erre csak az emberi elme által nagy
gonddal alkalmazott hat keret az alkalmas, amelyek
szempontról szempontra vezetik végig tudatos figyelmünket
az információanyagon.

A TÉGLALAP ALAKÚ KERET

A téglalapot akkor ajánljuk a munkatársak figyelmébe, amikor

az információanyag bemérése, megismerése már minden
egyéb szempontból megtörtént. Ekkor ajánlhatjuk a téglalap
alkalmazását, például az alábbi módokon.
Milyen eredményeink vannak az információanyag átvizsgálása
végén, amelyeket a téglalap alakú keretben kirakhatunk?
Most, az anyag teljes áttekintése után használjuk a téglalapot!
Melyek az azonnal levonható következtetéseink?
Hasznos volt ez az információanyag? Milyen következtetéseket
vonhatunk le a téglalap alkalmazásával?
Kérem, használják a téglalap alakú keretet, aztán vessük össze
következtetéseinket!
Sok erőfeszítést és pénzt fektettünk ebbe a forrásanyagba.
Lássuk, mit mutat a téglalap, milyen eredménnyel?
A téglalap alkalmazása után az én konklúzióim egészen mások,
mint az Önéi. Beszéljük meg, mire utalnak a különbségek!

ÖSSZEGZÉS

A téglalap alakú keret használatával láthatók meg az

információanyag átvizsgálásának eredményei, s
megfogalmazhatók a következtetések. A konklúziók
tisztán látása tudatos szellemi erőfeszítést igényel mind
magunktól, mind a munkatársainktól.
Semmiképp nem feltételezhetjük, hogy mindazok, akik azonos
információanyagot tekintettek át, azonos következtetéseket is
fognak levonni belőle. Ezért nagy szükség van arra, és meg is
kell teremteni rá a megfelelő lehetőséget, hogy mindenki
világosan kifejthesse, milyen konklúziókra jutott az
információkat illetően.
Ahhoz, hogy ezt minden érintett meg tudja fogalmazni,
gondolkodásra van szükség. Lényegében az
információhasználatban is ez a legfontosabb mozzanat - végső
soron ezt; az információkról való gondolkodást segíti elő a hat
keret alkalmazása.

AZ ELKENÉS

Szeretnék végül a tájékoztatás világából kiemelni egy olyan

jelenséget, ami az összes előző fejezethez kapcsolható.
Azokról az információkról van szó, amelyekről joggal
feltételezzük - szinte biztosan tudjuk -, hogy nem száz
százalékig ellenőrzött igazságok, mégis elfogadjuk őket
igaznak.
Igen érzékeny kategóriáról van szó. Hiszen végső soron itt
nem állítunk kevesebbet, mint hogy bizonyos vélekedéseket
tényként kell kezelnünk - de nem mindegyiküket, s nem
mindegy melyiküket igen és melyiküket nem. Érdemes tehát a
hat keret áttekintése utáni kisebb külön részt szentelni ennek a
kategóriának.
„Truth paste” - mondja az angol a fogpaszta (tooth paste)
analógiájára alkotott szócsavarral az
információk igazságtartalmának szokásos értékelésére, az
állításokból levont komoly következtetéseinkre. De mi is ez a
jelenség? Komolyan vehető részletek és adatok helyett az
igazságnak csak valamiféle elkent pasztáját kapjuk, s mi mégis
elfogadjuk?
A bűnözők bevett munkamódszereit most nem tekintve, a
polgári köznapi létben kevés ember hazudik igazán csúnyán,
kevesen állítanak szántszándékkal olyan dolgokat, amelyekről
pontosan tudják, hogy valótlanok. A legtöbben hiszünk benne,
hogy amit éppen kimondunk, az igaz - szavaink tartalmára
nem tekintünk folyvást úgy, mint akaratlagos ferdítésre.
Legtöbbször azt hisszük a mondandónkról hogy igaz: vagy azt,
hogy teljes mértékben igaz, vagy azt, hogy eléggé megfelel a
valóságnak, de minimum azt, hogy legalább annyira igaz,
amennyire mi erről meggyőződhettünk.
Az a mód azonban, ahogy az információkat kezeljük, míg
végül a magunk és mások szemében is igaznak tűnnek, tényleg
a paszta elkenésére emlékeztet a leginkább.
Nézzük meg a fontieket gyakorlati eseteken, úgy mindjárt
világosabbá válik, miről is van szó. Például ki ne osztaná
annak a nézetnek az igazát, hogy a nők három dologra
ugyanazzal a kémiai reakcióval, a vérükben található fenil-etil-
amin-szint emelkedésével válaszolnak: ha csokoládét esznek,
ha vásárolnak, illetve ha szerelembe esnek. A férfiaknak is
megvan a maguk hasonló hármasa: az ő fenil-etil-amin-
szintjük állítólag attól szökik fel, ha curryvel fűszerezett ételt
fogyasztanak, ha pénz áll a házhoz, illetve ha a Playboyt
lapozgatják. Erről a két hatáscsoportról több újság és magazin
hasábjain olvashatunk, ahol úgy írnak róluk, mint komoly
kutatásokon alapuló tényekről. Márpedig ami komoly
kutatásokon alapszik, az igaz.
Pedig minden ilyesfajta hír csak a paszta összetevője: az
elkenés része. Lehet, hogy minden kétséget kizáró
bizonyítékok támasztják alá, s hogy a vizsgálatokat el is
végezték, de mindaddig, amíg a kutatási jelentéseket nem áll
módunkban alaposan, minden részletükben megismerni, nem
alkothatnánk felelős véleményt - hát még ilyen sommás
ítéletet. Hiszen az ilyen felszínes hírek alapján fogalmunk sem
lehet, hogy a vizsgálatokat hogyan (pontosan kikkel, milyen
anyagokra, milyen fontos körülmények közepette stb.)
végezték el. Ugyanígy az eredmények komparatív
elemzéséről, a különböző kísérleti alanyok reakcióinak
eltéréseiről sem tudunk a világon semmit sem.
Vegyünk még egy példát: a hír ezúttal arról szól, hogy egy
kísérletben fiatal nőket és fiatal férfiakat ültettek egymással
szembe az asztal két oldalára, és azt a feladatot adták neki,
hogy öt percen át nézzék a velük szemben ülő másik neműt
anélkül, hogy egyetlen szót is szólnának - majd három év
múlva megállapították, hogy a kísérleti alanyok időközben
90%-ban házasságot kötöttek egymással. Vajon szabad-e ebből
bármiféle konklúzióra jutni a néma bámulás és az
összetartozás közötti kapcsolatról, vagy akármi más
következtetést levonni az egymásnak teremtett párok
viselkedési mintáiról? Csoda történt, és teljesen ismeretlen
férfiak és nők egymásra találtak abban a néhány néma
percben? Nem tudjuk. Mint ahogy azt sem, hogy a párokat
véletlenszerűen válogatták-e össze, hogy milyen
társadalmi rétegekből választották ki őket, mely korcsoportok
tagjai, ismerték-e egymást régebbről, bemutatták-e egymásnak
őket közvetlenül a teszt előtt stb. stb. - csak hogy az igazság
néhány elkent pontjára rámutassunk.
E példával azt szerettem volna illusztrálni, hogy a túlzás az
igazság elkenhető pasztájának legkedveltebb alapanyaga.
Az elkenés másik szintén nagyon képlékeny összetevőjét a
jelzők adják. A jelzők csaknem mindig a szubjektív vélekedés
kifejezői. Vannak, amelyek valóban a minőség kifejezői -
például ha valamire azt mondjuk, hogy az sárga, ezt az
állításunkat könnyen ellenőrizni lehet a spektrográfia, a
színképelemzés eszközeivel.
De a legtöbb minőségjelzőt nem is így kellene hívni, hanem,
mondjuk, „érzés- vagy benyomásjelzőnek”. Ha például
valamit szépnek titulálunk, illetve valakit csinosnak vagy
alulöltözöttnek, ezek a jelzők nemcsak a látható valóságot,
hanem a véleményünket is tükrözik. Ha valakit úgy írunk le,
mint magába zárkózó, merev, unalmas beszédű embert, azzal
ínkább azt mondjuk el, amilyennek mi magunk látjuk - vagy
amilyennek a publikummal láttatni szeretnénk. Ez utóbbi
esetben a minőségjelzőket már akár „vélekedésjelzőnek” is
átkeresztelhetnénk. Hiszen ami az egyik ember szemében
merevségnek tűnik, azt a másik ember
értékelheti tartózkodásként is, vagy ami egyikünknek unalmas,
az ettől még másoknak lehet izgalmas téma.
Olvassunk el egy személyt bemutató riportot, és számoljuk
meg, mennyi jelzőt használ a zsurnaliszta az újságcikkben s
abból mennyit nevezhetnénk „vélekedésjelzőnek”! A
meglepően magas szám bizonyítja, milyen elterjedt eszköz a
zsurnalizmusban az elkenés, főleg az a típusa, amelyik a
jelzőket használja lágyítóanyagnak.
De ne értsük félre e fenti bekezdés célját: semmi baj a
személyes vélekedéssel, hiszen mint tudjuk. Ízlések és
pofonok különbözők. A személyesség olykor követelmény - a
szépirodalomban megalkotott figurák nem is létezhetnének e
nélkül. A szubjektivitás önmagában nem ártékony - az az
egyetlen gond, ha a szöveg a szubjektív szavakat objektív
tényként használja vagy ilyennek állítja be őket. Ha a betörés
szomszédságában lakó szegény férfit az újságíró nem
„szerény”, hanem „rossz” külsejűként írja le, ezzel már a
bűnösségét sugallja. Ha valakit „zárkózott” helyett
„elzárkózó”-nak neveznek, azzal szintén a kritika többletét
adták az illető leírásához.
Az elfogult jelzők objektív tényként való feltüntetése vagy így
értelmezhető használata az elkenés legkárosabb fajtája - erről
tanúskodnak a sajtó elleni perek is, amelyeket gyakorta a
becsületsértés vádjával Indítanak.
És épp így gyakran indítanak sajtópereket a tények
meghamisításának vádjával is, Tipikusnak mondható eljárás,
hogy a sajtó úgy idéz egy forrásból, pontosabban úgy ollózza
ki a részleteket, hogy a saját prekoncepcióját vagy nézetét
igazolja vele.
Ám nemcsak a cikkekhez önkényesen kiragadott idézetek
alkalmasak a hamisításra, hanem az úgynevezett „híres
emberek mondásai” is. Az internetnek igen népszerű műfaja a
nagy emberektől származó idézeteket, szállóigéket tartalmazó
weblap vagy blog. Egy baj van csak, hogy a nagy ember igen
gyakran semmi olyasmit nem mondott, mint amit a web az ő
szavaiként idéz. Ezek a hamisítványok elképesztő
hiteltelenségekig mennek el - és itt már nemcsak a
gondolkodók renoméja vagy a sztárimázs forog kockán, de a
neten keringő ismeret- és forrásanyag hitele is.
Az elkenés azonban fontos eszköz is lehet egyes speciális
területeken - ilyen például a reklám világa. A hirdetések és
reklámok nem tudnak megérni az elkenés eszköze nélkül:
nekik muszáj elnagyolniuk a tényeket. A fogyasztóknak pedig
éppen így muszáj hinniük ezekben az elnagyolt közlésekben,
különben képtelenek lennének végrehajtani azokat a
cselekedeteiket (ingatlanvásárlástól a szállodai
szobafoglaláson át a használni kívánt mosópor kiválasztásáig),
amelyeket a hirdetésekre alapoznak. És ha nem hinnék el,
akkor is az volna a helyzet, hogy a legkevésbé állna
módjukban ellenőrizni a reklám vagy hirdetés igazát.
Eszerint, bármilyen furcsán is hangozzék, az elkenésnek is
megvan a maga sajátos értéke, e nélkül sem működhetnének
bizonyos dolgaink. Hinnünk kell az „utolsóként megismert
igazságban”. Ez annyit tesz, hogy egy dologról, amíg nem
tudunk cáfolatról, az utolsóként megismert tényeket kell
elfogadnunk igaznak - és ez áll a felszínes információkra,
például a reklámok állításaira is.
Az elkenés esetében is a gondolkodás az egyetlen megoldás:
ha ismerjük a tényt, hogy létezik az elkenés jelensége, s a
koncepciót, amivel létrehozzák, akkor már csak a megfelelő
keretbe kell helyeznünk az ilyen információt, hogy meg tudjuk
ítélni, mikor, milyen célra és mennyire használható a
számunkra.

ÖSSZEFOGLALÓ

Információk nélkül nem tudnánk élni. Vannak köztük olyanok,

amelyek elengedhetetlen feltételei az
aktuális tevékenységeinknek, s vannak olyanok, amelyek
akkor is hatnak ránk, ha pillanatnyilag épp nincs rájuk
szükségünk.
Hagyhatjuk, hogy az információ találjon meg bennünket, de
elébe is mehetünk és konkrétan megkereshetjük, amire
szükségünk van. Ha például közeledik a vakáció, el is
határozhatjuk, hová szeretnénk menni nyaralni, és a
kiválasztott helyhez kereshetünk utakat és más lehetőségeket -
de böngészhetjük az utazási irodák katalógusait is, hátha
felhívja magára a figyelmünket egy ismeretlen üdülőhely,
amire korábban nem is gondoltunk, de egy prospektus láttán
fontolóra vesszük, nem lenne-e kellemes ott tölteni néhány
hetet.
Világunkban az információk sokasága vesz körül bennünket.
Az információ alapvető jellemzői - a hasznosság, a pontosság,
az érték és az érdekesség - egymástól jelentősen eltérő
változatokban jellemezhetik a különböző tájékoztató
anyagokat.
Ez a könyv a tudatos figyelemirányítás hat keretét vizsgálta
meg, amelyek az információ kiválasztásában és
felhasználásában érvényesítendő szempontokat jelképezik. Az
információt úgy értékelhetjük a legjobban, ha alaposan
megvizsgáljuk minden fontos aspektusból, éspedig ezeket
egyenként, egymás után alkalmazva. A hat keret segít abban,
hogy az aktuális szempontot még tudatosabban
érvényesíthessük. Ezzel a formai segítséggel elérhetjük, hogy
elménk felkészüljön a különböző aspektusokra, hogy még
hatékonyabban használja az épp soron következőt. Ezáltal a
lehető legtöbbet tudhatjuk meg az információról, így majd a
gyakorlatban is a lehető legnagyobb
hatásfokkal értékesíthetjük.
A kereteket egyedül is alkalmazhatjuk, ha individuálisan
szeretnénk értékelni egy információanyagot. De használhatjuk
őket két ember közti kommunikációban is mint elfogadott
közös jelrendszert két különböző nézet vagy eredmény
összevetésére. És épp ilyen hasznos a csoportos alkalmazásuk
is, amikor a munkatársak ezek segítségével egyeztethetik
mindazt, amit a tevékenységükhöz szükséges
információanyagról megtudtak az egymástól független
áttekintés során.
Mindent egybevéve, a hat keret a lehető legegyszerűbb
gyakorlati segítséget nyújtja abban, hogy a tevékenységéhez
információkat kereső egyén, két érintett fél vagy csoport
tudatosan ráirányítsa figyelmét az információ feldolgozásának
különböző szempontjaira.