„Gyalogoltam éjjel és nappal, hol a kedvesem­

től távozva, hol útban a barátaim hoz. G yalo­

goltam erdőkben és hegyekben, jéggel borított
síkságokon és városi forgatagban. Előfordult,
hogy untam m agam a túra közben, volt, hogy
eufóriát éreztem , és m egesett, hogy a nyugta­
lanságomtól akartam megszabadulni. Mentem,
h a fájdalom ért, és m entem , h a öröm ben volt
részem. Sokszor, ki tudja, m iért, csak m entem
és mentem. A szó szoros értelmében elmentem
a világ végére.”

ERLING KAGGE (1963) norvég felfedező, hegy­

mászó, esszéista, könyvkiadó. Elsőként vágott
neki egyedül a Déli-sarknak. Ő az egyetlen kor­
társ felfedező, aki megjárta a Föld m indhárom
pólusát: járt az Északi-sarkon, a D éli sarkon és
a M ount Everesten.

A szerzőtől a Park Könyvkiadónál megjelent:

Csend a zaj korában (2017)

p arkkiad o.h u 2490 Ft

9789633554395

fa ce b o o k.co m /p a rk k o n yvk ia d o
 ERLING KAGGE

A G Y A L O G L Á S M Ű V É S Z E T E

E g y i k l é p é s a m á s i k u t á n

Fordította K ertész Judit

 A fo rd ítá s alapjául szolgáló k iad ás:
Åå
E d in g K agge: g - e tt s k r itt a v g a n g en
K agge Forlag, 201 8 , O slo

A fo rd ítá s a N O R L A tá m o g a tá sá v al k észü lt.

C o p y rig h t © 2018 K agge F o rla g A S

P u b lish e d ín a g re e m e n t w ith S tilto n L ite ra ry A g e n cy
H u n g a ria n tra n s la tio n © 2018 K e rté sz J u d it
M a g y a r k ia d á s © 2018 P a rk K ö n yvkiadó, B u d a p est
B o rító te rv © O lá h G á b o r
B o rító fo tó © d a n m / G e tty Im ag e s
S z e rző fo tó © S im o n S k re d d e rn e s

IS B N 9 7 8 -9 6 3 -3 5 5 -4 3 9 -5

F elelős szerkesztő T ö n k ő V era

S z e rk e sz te tte B o g d á n Á g n e s
A szö v eg et g o n d o z ta M a r k w a rth Á g n e s és L ovass Ild ik ó
M ű s z a k i szerkesztő S z é p la k i G y ö n g y i
Köszönet édesanyámnak és édesapámnak,
akik sokat sétáltak velem,
valamint Ingridnek, Solveignek és Nornak
You're walking A nd you don 't always realize it
But you're alwaysfalling
With each step, youfall forward slightly
A nd then catch yourselffrom falling

L a u rie A n d e rso n : Walking and falling

E gy napon a nagym am ám nem tu d o tt többé járni.
A zo n a napon halt meg. Fizikailag ugyan m ég élt egy darabig,
de az új térde, m elyet a régi, elkopott ízület helyére operáltak
be, m ár nem b írta tovább cipelni a súlyát. A sok ágyban fek­
véstől pedig elsorvadtak az izmai. A z em észtőrendszere is fel­
m ondta a szolgálatot. A szíve gyorsabban dobogott, a pulzusa
egyenetlenül kalim pált. G yengült a tüdeje. Élete vége felé kap­
kodva szedte a levegőt.
A kkoriban m ég csak két kislányunk volt. A fiatalabb, a ti­
zen h áro m hónapos Solveig úgy érezte, eljött az ideje, hogy
m egtanuljon járni, épp m iközben a dédanyja lassacskán m ag­
zati pózba zsugorodott. Solveig kezét a feje fölé emelte, és az
ujjamba kapaszkodva sikerült végigtám olyognia a nappali pad­
lóján. M indahányszor elengedte a kezem és m egpróbált egye­
dül m egtenni néhány lépést, felfedezte, m i a fent és a lent, és
lassan különbséget tu d o tt tenni a hosszú és a rövid táv között.
A m ik o r m e g b o tlo tt, és a d o h á n y z ó asz ta l sarkába beverte
a hom lokát, m egtapasztalta, hogy léteznek kem ény dolgok is a
világon. T alán nincs is annál veszélyesebb, m int m egtenni első
lépéseinket.
Solveig karját széttárva egyensúlyozott, és ham arosan m ár
egyedül is végig tu d o tt m enni a nappalin. D e m ég nagyon bi­
zonytalanul, rövid léptekkel, staccato ritm usban totyogott. A z
első néhány alkalom m al, am ikor láttam , m ennyire széttárja a
lábujjait, csodálkoztam . M in th a az ujjaival próbált volna szilár­
dan m egkapaszkodni a nappali padlóján. „A gyerm ek lába m ég
nem tudja, hogy láb, inkább lenne pillangó, vagy alm a”, ahogy
a chilei költő, Pablo N eruda kezdi Gyermeki lábak című versét.

Egyszer csak Solveig fogta m agát, és a n yitott teraszajtón át,

valam ivel m agabiztosabb léptekkel, kisétált a kertbe. A lábá­
nak ezután m ár nem csak a padlóval volt kapcsolata, hanem a
föld felszínével is. A fűvel, a kővel, a talajjal, majd m egism erte
az aszfaltot is.
Járás közben jobban m eg m u ta tk o z o tt a szem élyisége - a
tem peram entum a, a kíváncsisága és az akarata. T alán tévedek,
de m in d ah án y szo r járni tan u ló gyereket látok, m ég inkább
m egbizonyosodom afelől, hogy a felfedezés és tanulás öröm e a
legerősebb erő a világon. Term észetünkből fakadóan helyezzük
egyik lábunkat a m ásik elé, vizsgálódunk és legyőzzük az aka­
dályokat. A világ megismerése nem kizárólag a f e l f e d e z ő
utaknakköszönhető.
A m ikor nagyanyám kilencven három évvel Solveig születése
előtt Lilleham m erben világra jö tt, a családom tagjai m ég főleg
a lábukat használták, ha el a kartak ju tn i egyik helyről a másik­
ra. Távolabbi utazáshoz nagym am ának vonatra kellett ülnie, de
nem sok oka volt arra, hogy elhagyja L illeham m ert. E helyett a
világ jö tt el hozzá. Fiatalsága éveiben tanúja volt annak, hogy
sorozatgyártott autók, m otorok és repülők érkeztek O pplandra.
Elm esélte, hogy egyszer ükapám elvitte a M j øsa tóhoz, hogy
m egnézzenek egy repülőgépet. O lyan átéléssel beszélt, hogy az
em ber azt hihette volna, az előző napon tö rtén t az eset. A ttól
fogva többé m ár nem kizárólag a m adarak és az angyalok otthonának
látta az eget.

*
* *
A Homo sapiens rengeteget gyalogolt. A m ióta őseink Kelet-Afrikából
m integy hetvenezer évvel ezelőtt elvándoroltak, másról
sem szól a történelm ünk, m int a gyaloglásról. M in d en t a két
lábon járásnak köszönhetünk. Á tk eltü n k A rábián, aztán a H i­
m aláját gyalogosan megmászva, Á zsián keresztül szétszóród­
tu n k keleten, átkeltünk a befagyott Bering-szoroson és A me­
rikán, vagy délnek indulva, A usztrália felé v e ttü k az irányt.
M ások nyugat felé, E urópáig vándoroltak, m íg végül északon
eljutottak egészen Norvégiáig. E zek a korai em berek m ár ké­
pesek voltak hosszan gyalogolni, új m ódokon és nagyobb te ­
rületeken tudtak vadászni, tehát egyre több tapasztalattal ren­
delkeztek, és a tapasztalataikból sokat tanultak. E z az életm ód
hozzájárult ahhoz, hogy az agyuk gyorsabban fejlődjék, m in t
bárm ely más teremtményé. Először járni tanultunk, aztán tü zet
rakni, hogy m egsüssük az ételünket, végül pedig m egalkottuk
a nyelvet.
 A z em ber által létrehozott nyelvek jól tük rö zik azt a tényt,
hogy az élet egy hosszú gyalogút. Szanszkrit nyelven, m ely In ­
diában keletkezett és egyike a világ legrégebbi létező nyelvei­
nek, a m últ időt a gata, „am it m ár b e já rtu n k ”, a jövő időt az
an ägata, „amit még nem já rtu n k be” szavak jelölik. A gata nyel­
vileg rokon a norvég g ät t szóval, am i a z t jelenti: „elm ent”.
Szanszkrit nyelven a jelen időt teljes egyszerűséggel úgy fejezik
ki, m in t am i „közvetlenül elő ttü n k van”, pratyutpanna.
N em szám oltam össze, hány g yalogtúrát tettem m eg m osta­
náig.
Volt k ö z ö ttü k rövid és hosszú egyaránt. Városokból indul­
tam és városokba érkeztem . G yalogoltam éjjel és nappal, hol a
kedvesem től távozva, hol útban a barátaim hoz. G yalogoltam
erdőkben és hegyekben, jéggel b o ríto tt síkságokon és váro si
forgatagban. E lőfordult, hogy u n tam m agam a tú ra közben,
volt, hogy eufóriát éreztem , és m egesett, hogy a n y u g tala n ­
ságom tól ak artam m egszabadulni. M en tem , ha fájdalom ért,
és m entem , h a öröm ben volt részem . Sokszor, k i tudja, m iért,
csak m entem és m entem . A szó szoros értelm ében elm entem
a világ végére.
M in d e n tú ra m ás, de ha visszatekintek rájuk, felfedezem ,
hogy a gyalogtúráim nak van egy közös vonásuk: a belső csend.
A gyaloglás és a csend összefüggenek. A csend absztrakt, a gya­
loglás konkrét.
M ielőtt családom, otthonom és m unkahelyem lett, soha nem
töprengtem azon, m iért olyan fontos a gyaloglás. D e a gyerekek
várták a választ a kérdéseikre: M ié rt m együnk gyalog, am ikor
autóval sokkal gyorsabb lenne? N éha előfordul, hogy felnőttek
is hasonlókat kérdeznek: M i a pláne abban, hogy lassabban érsz
egyik helyről a másikra?

M ostanáig egy m agától értetődő, gyors m ag y a ráz a tta l p ró ­

bálkoztam , am i ellentétes a gyaloglás lényegével, azaz a lassú­
sággal: elm agyaráztam , hogy aki gyalogol, az tovább él. Javul
a m emóriája. A lacsonyabb lesz a vérnyom ása. R itkábban be­
tegszik meg. D e m inden alkalom m al, am ikor így válaszoltam,
t udtam , hogy csak féligazságokat m ondok. A gyaloglás nem
pusztán valam i v ita m in , m elynek jó ték o n y hatásairól széles
körűen tájékoztatnak a reklám ok. M i te h á t akkor az igazság
m ásik fele?

M iért m együnk? H o n n a n indulunk és hová tartunk?

A z t hiszem , erre a kérdésre m in d e n k in e k van saját válasza.
M enjünk bár egymás m ellett, járás közben bizonyosan más és
m ás élményben lesz részünk.
M iután felvettem a cipőm et és a gondolataim at is vándorútra
engedtem , ráébredtem , hogy egy dolog biztos: egyik legfonto­
sabb cselekedetünk az életben, hogy egyik láb u n k at a m ásik
elé tesszük.

Induljunk hát!
A gyaloglás a szabadság érzetét adja. Pontosan az ellenkező­
je a „gyorsabban, m agasabbra, erősebben” jelszónak. A m ikor
gyalogolok, körülöttem m inden lelassul, a világ elcsendesedik,
és egy rövid ideig nem a napi teendőim , a háztartás, a m egbe­
szélések vagy a kéziratolvasás kötik le a gondolataim at. Szabad
zónában mozgok. H arm inc percen, esetleg néhány órán át nem
a család, a kollégák vagy az ism erősök véleménye, elvárása és
h angulata a legfontosabb szám om ra. Ú gy érzem , én vagyok
életem középpontja, kicsivel ezután pedig tökéletesen m egfe­
ledkezem m agam ról is.
Á ltalánosan elterjedt nézet, hogy h a az em ber három vagy
esetleg nyolc óra helyett két óra alatt ér el egyik helyről a m á­
sikra, akkor sok időt spórol. Igen, ez a m egállapítás m atem a­
tikailag helyesnek tű n ik , de az én tapasztalatom ellentm ond
ennek. H a növelem a tem pót, az idő sokkal gyorsabban elszáll.
A z idő együtt nő a sebességemmel. M in th a egy óra rövidebb
lenne annál, m in t am it az óra m utat. A m ikor sietek, jóform án
sem m it sem veszek észre.

A m ikor az em ber autóval m egy egy begy irányába, és a kis ta­

vak, dom bok, a mohás kövek és a fák csak úgy elsuhannak mel­
lette, szegényebb lesz az élete. N em érzi a szelet, az illatokat,
az időjárást és a fény változásait. A lába nem hólyagosodik fel.
M inden összem osódik.
A tem pó növelésével nem csak az időt, a teret is m ásként
érzékeljük. A z em ber egykettőre o tt van a hegy lábánál. A tá­
volság élménye eltűnik. A z t hihetnénk, sok m indent átéltünk
a hosszú úton. É n ezt kétlem.
H a ugyanezt a távolságot gyalog tesszük meg, fél óra helyett
egy nap alatt, nyugodtabb lesz a légzésünk, k itisztul a hallá­
sunk, és érezzük a talajt a lábunk alatt. M ásként alakul a na­
punk. A hegy fokozatosan nő meg, és olyan érzésünk tám ad,
m in th a kitágulna a világ.
A h h o z , hogy m in d e n t m egism erjünk m ag u n k körül, sok
időre van szükségünk. O lyan ez, akár egy barátság kialakulá­
sa. A távoli hegy, m iközben közeledünk felé, lassan változik, és
m ire elérjük, jó barátként tekintünk rá. A szemünk, a fülünk, az
orrunk, a vállunk, a hasunk és a lábunk is megszólítja, és a hegy
válaszol. A z idő egyre tágul, tek in tet nélkül a m ásodpercekre
és órákra.
Pontosan ebben rejlik a nagy titok, am elynek m inden gya­
logló em ber a részese. A k i gyalogol, az tovább él. A gyaloglás
m eghosszabbítja a pillanatokat.

*
* *
K ét vagy több lehetőség közül általában a legegyszerűbbet vá­
lasztom . A zt, am elyik a legkevesebb időt igényli. A m elyik a
legkényelmesebb. Legmelegebb. M ég akkor is, ha tudom , hogy
a m ásik lehetőség választása bölcsebb lenne. Egyes napokon a
legkisebb ellenállás útját választom , attól kezdve, hogy reggel
felkelek, egészen estig, am ikor lefekszem. Igen, egymás u tán
több napon át is képes vagyok így m űködni. E z a gyengeségem
nagyon gyötör.

E g y ideje szándékosan kényelm etlenebbé tettem az életem et,

am i nagyon sokat adott nekem. A m ilyen régre csak vissza tu ­
d o k em lékezni, m in d ig o tt bujkált bennem egy kisördög, és
folyam atosan a rra ösztökélt, hogy h a választás elő tt állok, a
legkényelmesebb lehetőséget válasszam: a tervezettnél rövidebb
ideig gyalogoljak, kihagyjak egy beteglátogatást, helyette in ­
kább beüljek egy kávézóba, és ne keljek fel időben. É letem nek
azokban a szakaszaiban, am ikor m egszoktam a kocsikázást,
nehezem re esett, hogy ne autóval m enjek m indenhová. Egész
egyszerűen tú l kényelmes volt.
H a m a is folyamatosan a kisördög hangját követném, az olyan
lenne, m in th a el akarnék m enekülni a világ elől és az élet nyúj­
totta lehetőségektől. M a rtin Heidegger, a filozófus rám utatott
arra, hogy ezzel a belső hanggal egykönnyen rabszolgaviszonyba
kerülhetünk. Elérhetjük, hogy alám erülünk, és beleragadunk
egy mély mocsárba. Heidegger különbséget tesz az ilyen élet és a
saját m agunk által vezérelt élet között. A lét nemcsak arról szól,
hogy létezzünk ezen a világon, m int a kövek, hanem arról is,
hogy valam iképpen viszonyuljunk a világhoz. N ekünk, em be­
reknek, ahogy Heidegger is hangsúlyozza, a terheit is vállalnunk
kell annak, ha szabadok akarunk lenni. H a az em ber rendsze­
resen a legkisebb ellenállás útját választja, m indig elsőbbséget
fog élvezni nála az a lehetőség, am elyik a legkevesebb gonddal
jár. A választásai ily m ódon előre eldöntöttek lesznek, és az élete
nem csak hogy nem lesz szabad, de unalom ba is fullad.

O ly sok m inden diktál gyors tem pót az életünkben. A gyalog­

lás ellenben lassú. E zért a gyaloglás választása radikális döntés.
T úlzás lenne azt javasolni valakinek, hogy szándékosan rossz
irányba induljon, vagy tévedjen el, pedig azt hiszem , alkalm a­
sint jó tanács lehetne. M agam is em lékszem ilyen túrákra.
1987 őszén a Jotunheim nyugati felén keltem át a barátnőm ­
mel, és útközben m egm ásztuk a Store Skagastolstindt, Norvégia
harm adik legmagasabb hegyét. A barátnőm jól képzett hegym á­
szó volt, ő vezetett felfelé. A csúcson azonban ónos eső és köd
fogadott m inket. M in d en oldalról meredek sziklák vettek körül.
A k ár egyetlen lépés is veszélyes lehetett a ködben, így kénytele­
nek voltunk sátor és hálózsák nélkül a hegyen éjszakázni. Egész
éjjel ugráltunk, árnyékbokszoltunk és csapkodtuk m agunkat a
karunkkal, ennek ellenére derm edtre fagytunk. H a visszagon­
dolok erre az éjszakára, úgy érzem , ez volt a legm aradandóbb
közös élm ényünk a barátnőm m el. E z a drám ai viszonyok közt
töltött éjszaka kiem elkedett a többi, kényelmes éjszaka sorából.
M ire felkelt a nap, és egym ást segítve biztonságba ju to ttu n k , a
sötétben töltött órák közelebb h o ztak m inket egymáshoz.

O lyan sokszor tévedtem el életem során, hogy m ár-m ár arra

gyanakszom , a lelkem m élyén vágyom a bizonytalanság ér­
zetére, és élvezem a sejtelmes m isztérium át annak, hogy nem
tudom , hol vagyok. A hogy a bátyám , G u n n a r m ondta egyszer
- talán nyolc- és tizenegy évesek lehettünk akkoriban - , am ikor
eltévedtünk Ø stm arka erdeiben: „Itt m ár m áskor is eltévedtem,
úgyhogy tudom , hol vagyunk.”

*
* *
A kapunktól m integy hetvenöt lépésnyire áll egy tölgyfa, am i
előtt rendszeresen elm egyek. M in d e n változásra em lékszem ,
am i egy év alatt történik ezzel a fával. Télen, a napfelkelte előtti
félhomályban valóságos szörnyetegre emlékeztet. Később, a nap
folyam án m ár sokkal barátságosabb alakot ölt. A koronáján,
kérgében és a belsejében az idők során apró élőlények sokasága
telepedett meg: különböző rovarok, gom bák, zuzm ók és m ohák
élik itt százával életüket.

Tavasszal aztán m egjelennek rajta a levelek és a színek. Ilyen­

kor a tölgyfa - amely a legenda szerint ötszáz évig él, és újabb
ötszáz évig tart, am íg kipusztul - kicsit kihúzza magát, és m in­
den széllökésre szétszórja m aga körül a pollenjét. N em látom,
d e tudom , hogy őrülten keringenek a nedvei.
A m ikor csúcsforgalomban vezetek, általában nem sok m in ­
dent látok a városból. A Pilestredet utcán lassú a forgalom, van,
hogy az egyik autós nem veszi észre, hogy zöld a lám pa, oly­
kor egy-egy gyalogos egyenesen előttem sétál át az úton, m i­
közben S M S -t ír. E zek a dolgok felbosszantanak. A dugóban
néha előfordul, hogy átnézek a többi, m ellettem araszoló kocsi
vezetőjére, és sajnálkozom , hogy szegény itt fecsérli az idejét
a kocsisorban - akárcsak én, u g rik be. D u g ó b a n eddig m ég
egyetlen boldog em bert sem láttam soha.
A z alagutakban és az autópályákon eltű n n ek a távolságok,
és nem tű n ik fel a táj változékonysága. A m ik o r m egérkezem ,
olyan, m intha egyáltalán nem történt volna velem semmi. A ko­
csi sebessége veszélyezteti az emlékezőképességemet is. A rádió­
ban ugyanazok a zeneszám ok m ennek és többé-kevésbé ugyan­
azokat a híreket m ondják, m int az előző napon. Vezetés közben
hallgatom a híreket. Sokszor olyasmiről szólnak, am iről addig
nem tudtam , és szinte azonnal el is felejtem őket. M agabiztos
hangok állítanak valam it reggel, más magabiztos hangok pedig
valami egészen m ást délben.

Robert W alser svájci író A séta című művében természetellenes­

nek nevezi azt az igényt, hogy az ember egyik helyről a másikra
jusson úgy, hogy közben sem m it nem él át: „Egyszerűen nem
értem és soha nem is fogom m egérteni, m i élvezet lehet abban,
hogy valaki folyton csak elszáguld a föld összes szépsége, ösz­
szes látnivalója és látásra kínálkozó képződm énye m ellett, m int
akit az őrület kerget, és nem m er m egállni, nehogy iszonyato­
san kétségbeessen.”
N yáron a tölgy leveleinek felső oldala a sötétzöld szám talan
árnyalatában pom pázik, az alja világosabb, szinte kékeszöld.
A virágai olyan kicsik, hogy jószerével alig látn i őket. C sak
akkor tű n n ek elő, am ikor m ár egészen közel járok a fához.
S zám om ra ez jelzés, m in th a a tölgy a rra figyelm eztetne,
hogy el ne felejtsek látni.

*
* *
Egyik legkorábbi gyerm ekkori em lékem az, ahogy apám m al
röplapokat sz ó ru n k N o rd stra n d o n , a k k o ri lakóhelyünkön.
Apám aktívan részt vett a helyi politikában. A zzal tö ltö ttü k az
estét, hogy több száz postaládába bed o b tu k a röplapokat. Ko­
rábban m indig villam ossal tettem m eg azt a távolságot, am it
aznap gyalogosan, és feltűnt, m ennyivel hosszabb az ú t láb­
busszal. Em lékszem , a gyaloglás után hogy fájtak a térdszalag­
jaim. A világ sokkal tágabbnak tű n t, am ikor lépésről lépésre
haladtam benne, m int a villam os ablakából szemlélve. Teljesen
átéreztem , hogy a testem az engem körülvevő környezet része,
és beindult a képzeletem . M á r régóta foglalkoztatott a gon­
dolat, hogy nekivágok egy hosszabb ú tnak, ám azon az estén
kapisgálni kezdtem , hogy m i is az a távolság, és hogy a gyalog­
lás m ilyen fáradalm akkal jár.
A zó ta sokat járok gyalogosan O slo különböző városrészei kö­
zött. Vestliből és M ortensrudból elmegyek H olm liáig, R oáig és
H olm enkollasenig. Kíváncsi vagyok, hogyan élnek az em berek
a szülővárosom ban. H étvégenként és esténként sikerült bejár­
nom és m egism ernem Oslót. A m ikor valaki Furusetről beszél,
m ár nem csak egy m etróállom ást látok m agam előtt, hanem
egy ismerős negyed villáit, panelházait, mecsetét, tem plom át és
egy kevéssé feltűnő em lékm űvet Trygve Lie­ről, az E N S Z első
főtitkáráról. A következő projektem az lesz, hogy rajzolok egy
egy vagy öt kilom éteres sugarú k ört oda, ahol éppen vagyok, és
végiggyalogolok a kör m entén.

Gyaloglás közben belső felfedezőutat teszünk. A z épületek a

táblák, az arcok, az időjárás és az utca hangulata is formál minket.
Lehetséges, hogy arra születtünk, hogy gyalogosan közlekedjünk
m ég a városokban is? A gyaloglás szám om ra a mozgás, az alázat,
az egyensúly, a kíváncsiság, az illat, a hangok és a fény egyvelege,
és amikor messzebbre m egyek - az elvágyódásé is. A vágyódásé
valami olyasmi után, amivel még soha nem találkoztam . A por­
tugáloknak van egy szavuk erre a vágyódásra, amelyet szinte le­
hetetlen lefordítani: saudade. E z a szó egyszerre fejezi ki a szere­
lem, a fájdalom és a boldogság érzését. Egyszerre jelenthet valami
nyugtalanítóan jót vagy örömteli kellemetlenséget.
Reggelente, am ikor az o tth o n védett világából be kell m ennem
a városba, még ném i káosz uralkodik a fejemben. A gondolatai­
m at és célkitűzéseim et át kell irányítanom az ágy, a konyha, az
uzsonnakészítés világából a kiadó világába, ahol sok kollégám
azon fáradozik, hogy könyveket adjon ki. K ét m erőben külön­
böző világ ez, és am ikor gyalog indulok útnak, nyerek egy kis
időt az áthangolódásra. H a úgy tartja a kedvem, m eg-m egállok
útközben. K örülnézek. A ztán folytatom az utam . Kisebbfajta
anarchizm us ez. Járás közben m egváltoznak és letisz tu ln a k
az agyam on átáram ló gondolatok és a testem ben érzett aggo­
dalm ak. A m ikor elindulok, m ég a káosz u ralk o d ik bennem ,
de m ire m egérkezem , valam ennyire elrendeződnek a dolgok.
H a kocsival vagy m etróval megyek, az otthontól a városig ve­
zető u tat olyan gyorsan m egteszem , hogy nem érek rá lezárni
az. o tthoni életet, és úgy érzem , m in th a m agam m al vinném az
otthonom at az irodába. Később, a nap végén, hazafelé, vissza
kell hangolódnom az o tth o n világára.

Nem várok különösebb izgalm akat m unkába m enet reggel, de

egyre s m ásra azért szám ítok. Szinte m indig elmegyek valam i
olyasmi m ellett, am in érdemes elgondolkozni, vagy am it m eg
kell nézni. H árom kilom éter az ú t az otthonom tól az irodáig,
valójában egy kicsit rövid, de mégiscsak jobb, m int ha, tegyük
fel, ötszáz m éterre lenne. E gy régi filozófiai paradoxon szerint
soha nem találhatsz az utcán sem m i értékeset, m ert ha lett is
volna o tt valam i efféle, akkor azt nyilván m ár felvette volna va­
laki. Pedig ha körülnézek, én m indenfelé értékeket látok.
Izgalmas figyelni az embereket. A városba m enet apró benyo­
m ások érnek. Kényelmetlenül érzem m agam , am ikor a Valkyrie
tértől délkeletre elhaladok a rom án koldus m ellett, és látom fo­
gyatékos fia fényképét a m indig üres Starbucks pohárhoz döntve.
Számomra ismeretlen arcok sietnek el mellettem, az egyik a piros
lám pánál elandalogva áll a M ajorstuennél, fehér fejhallgatóján
zenét hallgat. M ások annyira félénken és nyugtalanul tekinget­
nek körbe, m intha a tetőn rejtőző orvlövészektől tartanának.
M ég h a ugyanabban az időben, ugyanazokon a járd ák o n
és gyalogátkelőkön m egyek is, m in t az előző nap, egy kicsit
más m inden. Egyeseket évek óta látok, és tanulm ányozhatom ,
hogyan öregednek, hogy lesz a járásuk kevésbé ruganyos. E gy
nap alatt alig észrevehetően m egváltozott a tölgyfa, fak u lt a
festék a házfalakon, és a m ár jól ism ert arcok is huszonnégy
órával idősebbek lettek. A különbségek jelentéktelenek ahhoz,
hogy napról napra észleljem őket, m ert m indez nagyon lassan
történik, de gyaloglás közben mégis sejtem, m i zajlik.
A m ik o r az É sz a k i-sark nyáron a N ap felé dől, szinte éj­
jel-nappal világos van. Ilyenkor a szivárvány csaknem m inden
színét könnyedén m eg lehet különböztetni egym ástól. O lyan
érzés, m intha a napsugarak beborítanának. Késő ősszel, am ikor
az északi félgömb árnyékba kerül, kezdetét veszi a sötétség. D e
valójában a kék, lila, vörös, fekete és sárga árnyalatai akkor is
jelen vannak, am ikor a N ap alacsonyan jár, csak egy kis erőfe­
szítés kell hozzá, hogy meglássuk őket. N yáron azonban m intha
ezüsttálcán hordanák elénk a színeket. Télen gyakran összpon­
tosítanunk kell, hogy észrevegyük őket. H a sikerül, néhány perc
elteltével a legkülönfélébb színeket észlelhetjük. E zek ráadásul
teljesebbnek tűnnek, m in t nyáron.

A zokon a napokon, am ikor van időm és energiám , megpróbá­

lom elképzelni, m ire gondolhatnak azok a járókelők, akikkel ta­
lálkozom , és miféle feladatok várhatnak rájuk. N em sok idő áll
rendelkezésemre, hogy elkapjak egy fáradt pillantást a sildes sap­
ka alatt, vagy alaposan szemügyre vegyek egy nőt, aki csendesen
mosolyog magában. D élutánonként leginkább feszült embereket
látok, akikről azt feltételezem, hogy még zárás előtt oda akarnak
érni a gyerekeikért az óvodába. Ismerem ezt az érzést. D e az is
lehet, hogy csak sim án stresszelnek, pedig nem is sietnek sehová.
A ruházat sok m indent elárul. A belőtt frizurás, drága öltö­
nyös férfiak talán ügyvédek, akik az irodába igyekeznek. A jó ­
gatanároknak szintén m egvan a m aguk dress code-ja. A kutyagal­
lért viselő papok sajátságosan járnak, am it nem olyan egyszerű
leírni. A ru h a m indig fontos jelzés, de az a benyomásom , hogy
a papok a gallérjuk nélkül is m egőriznek valam it fennkölt já­
rásukból. A m ik o r katonatiszt szom szédom civil ruhában jön
felém, ugyanolyan katonásan és feszesen m ozog, m int am ikor
egyenruhát visel.
E gy fiatal pár, akiket újdonsült szerelmes koruk óta figyelek,
egy nap a B ang & O lufsen üzlet előtt állt a Hegdehaugsveien,
és egy televízió m eg egy sztereó készülék vásárlásáról érteke­
zett. A hogy elhaladtam m ellettük, a kirakat előtt épp m egcsó­
kolták egymást. N em sokára összeházasodnak, gondoltam . E gy
évvel később kiderült, hogy csakugyan összeházasodtak. D e
leggyakrabban az ilyen találgatás m eg m arad a kvízjátékok
szintjén, és a helyes válasz örökre rejtély m arad.

H ányszor járta m zsúfolt utcáikat

Sodródva a tömeggel, és magamban
Így szóltam: m inden arc, mely tovatűnik
I t t mellettem, m ind maga a Titok.

W illia m W o r d sw o r th : A z e lő sz ó
V ettem m ag am n ak városi h asználatra egy p ár új edzőcipőt.
Fehér bőrből van, és a talpa is fehér. K étezer generációval az­
után, hogy őseink elhagyták a poros szavannákat, és elindultak
észak felé a sárban és a latyakban, az irodám ban porszívózzák
a szőnyegpadlót, odahaza felmossák a házat, az utcán söprik a
járdákat, és m indennap takarítják a m etrót. O slóban egész nap
hordhat az em ber fehér cipőt anélkül, hogy bekoszolná.

*
* *
„Titkos kapcsolat van a lassúság és az em lékezet, illetve a se­
besség és a felejtés k ö zö tt” - írja M ilan K undera Lassúság című
m űvében. A m ikor ezt a m ondatot olvastam, m agam ra ismer­
tem .
„Idézzünk föl egy lehető leghétköznapibb helyzetet: m egy
egy em ber az utcán —írja Kundera. —H irtelen vissza akar gon
dőlni valam ire, de cserben hagyja az em lékezete. E kkor ösztö­
nösen lelassítja lépteit. H a viszont valaki el akar felejteni valam i
nem rég történt, kínos esetet, akkor akaratlanul is meggyorsítja
lépteit, m in th a csak gyorsan el akarna távolodni attól, am i az
időben túlságosan közel van hozzá.”
Kundera az egzisztencialista m atem atikára hivatkozik, mely
szerint ez a jelenség két elem i képlettel írható le: „A lassúság
foka egyenesen arányos az emlékezés intenzitásával; a gyorsaság
foka egyenesen arányos a felejtés intenzitásával.”
 A z t hiszem , Kundera rájött valam ire, am i több, m int az em ­
lékezés és a felejtés. A z általunk v álasztott tem pó döntő lehet
arra nézve, hogyan gondolkodunk gyaloglás közben. M egpró­
báltam az emlékezetet intelligenciára cserélni Kundera egyenle­
tében. A z intelligencia sokféle lehet, de ha úgy gondoljuk, hogy
az intelligencia az absztrakt gondolkodásra való képesség, és a
m últbeli tapasztalatokat képes új helyzetekben felhasználni, azt
hiszem , Kundera képlete rem ekül m űködik.
A z érzelem kevésbé érthető, m int az értelem , de szám om ra
éppolyan észszerűen behelyettesíthető K undera egyenletébe.
A m ikor sietek, úgy érzem, m intha az érzelm eim eltávolodnának
tőlem , am ikor pedig lassítok, m intha visszatérnének.
Gyaloglás közben a kevésbé fontos gondolatok és élmények ke­
verednek olyanokkal, amelyek kifejezetten fontosak. Egyform a
jelentőséget nyerhet m inden, legyen b ár vicces vagy komoly.
A séta „vigasztal, m egörvendeztet és felvidít - állítja a névtelen
író a hivatalnokkal vitázva R obert W alser A séta cím ű m űvé­
ben. - H a folyton o tth o n kuksolnék, a n n a k az lenne a vége
hogy siralm asan lezüllenék és kiszikkadnék.” A z adóbehajtó
viszont úgy véli, hogy a szerzőnek kevesebbet kellene sétálnia
és több adót fizetnie. A névtelen író próbálja eltéríteni ettől a
gondolatától, és azt m agyarázza neki, hogy a séták döntő je ­
lentőségűek abban, hogy m it ír, és kiadóként m agam is jól tu ­
dom , m ilyen igazat m ond, am ikor ezt állítja: „A ki sétál, annak
m inden apró élő dolgot fölötte nagy figyelem mel és szeretettel
kell szemügyre vennie és tanulm ányoznia; legyen az egy gye­
rek, egy kutya, egy szúnyog, egy lepke, egy veréb, egy hernyó,
egy virág, egy em ber, egy ház, egy fa, egy sövény, egy csiga,
egy egér, egy felhő, egy hegy, egy falevél vagy egy szerencsétlen
eldobott papírfoszlány, egy irkalap letépett darabja, am ire, ki
tudja, tán épp az első ákom bákom ait rajzolta egy kedves jó kis­
iskolás.” A hivatalnok figyel, és m egköszöni az indoklást. N em
tudjuk, hagyta-e m agát m eggyőzni, de úgy tű n ik , m in th a az
utókor az adóbehajtó vélekedését fogadta volna el: üljünk m inél
többet, dolgozzunk keményebben és fizessünk m inél több adót.
W alser hőse „életre kelt költem ények”-et lát m aga körül, am i­
kor körülnéz. É n sajnos nem vagyok ilyen bölcs. Séta közben
időnként telefonálok vagy üzeneteket küldök, m ert úgy érzem,
szám om ra fontos az idő. Ilyenkor messze túlértékelem a saját
fontosságomat, hiszen a legtöbb esetben nyugodtan várhatnék
fél órát. A iszóposz, a meseíró rabszolga m ár kétezer-ötszáz év­
vel ezelőtt nevetségessé tette az em bernek azt az igényét, hogy
több dolgot csináljon egyszerre. A m ik o r látta, hogy gazdája
séta közben vizel, az esszéíró M ichel de M ontaigne szerint így
szólt: „N ohát, ezentúl szarnunk is m enet közben kell majd?”
Lehet, hogy A iszóposz m ár megkérdőjelezte a multitasking ha­
tását? N em tudom . A z t viszont igen, hogy jóm agam is próbálok
olykor két vagy több feladatot végezni egyszerre, noha kételke­
dem a hatásosságában.
 Igaza volt M o n taigne-nek, am ikor a folytatásban ezt írta:
„T akarékoskodjunk az idővel; m ég így is m arad bőven, am it
tétlenül tö ltü n k és rosszra fordítunk. M ég így is sok m arad a
sem m ittevésre.”

*
* *
M a m ár csak akkor érzem m agam o tth o n egy új helyen, ha
m egdolgoztattam a lábam at. E zért m indenütt gyalogolok. Já­
rom az utcákat a városban. Feltérképezem a környéket a lábam­
mal. M in t gyerekkorom ban, am ikor a szórólapokat dugdostam
a postaládákba, pedig m ég alig értem fel őket. Egész testemmel
próbálom érzékelni a környezetem et, nem várom m eg, am íg
a szem em esetleg észreveszi m indazt, am it a talpam m ár ta­
pasztalt. Újabb és újabb koordinátákat fedezek fel, és m indig
m ásképp látom ugyanazokat a helyeket. Tulajdonképpen ez a
topográfiai felmérés személyes formája.
Szám os várost m in th a csak az autóforgalom szám ára ter­
veztek volna, pedig ha a szélvédőn keresztül szem lélünk egy
várost, az nem sokkal több, m int ha fényképen nézegetnénk. H a
Los A ngelesben gyalogol az ember, könnyedén m egállíthatja
a rendőr, és kérdőre vonhatja. Saját tapasztalatból m ondom .
A z ilyen helyeken á tk o zo ttu l nehéz eligazodni, és ez nagyon
bosszant. E lhatároztam tehát, hogy két barátom m al gyalogosan
bejárom az egész várost, hogy közelebb kerüljek az em berekhez
és az aszfalthoz. A talpam m al ismerjem meg a különböző város­
negyedeket, lentről felfelé haladva. A z t terveztük, hogy a Cesar
Chavez Avenue és a N orth Townsend Avenue kereszteződésénél
kezdjük u tu n k at, aztán a belvároson át nyugat felé indulunk,
érintjük a U nion Stationt, m ajd végigm együnk a Sunset Bou­
levard-on az E cho P ark, a Silver L a k e, H ollyw ood, Beverly
H ills és Pacific Palisades m ellett, m íg el nem érjük a C sendes­
óceánnál fekvő M alibut. E gy hosszú nap alatt be lehetne járn i
az egészet, de m i négy napra terveztük a túrát.
K orábban m ár több alkalom m al is elhajtottam kocsival a
Sunsettől keletre fekvő szcientológia egyház tem plom a m ellett
A hétem eletes, kék, V alakú épület egyértelm űen jelzi a szci­
entológusok gazdagságát és hatalm át. A z épület fontos látvá­
nyossággá vált m ind a turisták, m ind a városban élők szám ára.
M in d en alkalom m al, am ikor elm entem m ellette, m eghökken­
tem , és azon tű n ő d tem , vajon hány tagja lehet az egyháznak,
hogy egy ekkora épületre van szükségük. A m ikor sétánk során
elértü n k odáig, m eg álltu n k előtte, m ajd beléptünk, és ú tm u­
tatást kértünk, hogyan javíthatnánk az életünkön. A hatalm as
épület, m int egy kísértet kastély, kongott az ürességtől, m ind­
össze a szcientológia egyház négy képviselője tartózkodott ben-
ne, akik örülni látszottak látogatásunknak. Vagyis a tem plom
hom lokzata korántsem felelt m eg annak, am i odabent fogadott
bennünket.
M ásfél órás bevezetőt kaptunk a szcientológia történetébe,
majd egy személyiségtesztet és egy magánbeszélgetést követően
az egyház egyik képviselőjével, közölték velünk következteté­
seiket. M in d nálam , m ind két barátom nál m eglehetősen átfogó
személyes problém ákat állapítottak meg, de egyúttal m egnyug­
tattak, hogy az egyházuk m ég segíthet rajtunk.
N yugat felé, a C sendes-óceán irányába haladva feltűnt ne­
kem , hogy m ilyen kevés a fa és m ilyen hihetetlenül sok a m a­
nikűrszalon és a drogos LA -ben. A város nagy részében csupa
em berkéz alkotta létesítm ényt láttu n k ; m indenfelé ingatlan­
projektekbe botlottunk, és egy idő után az volt a benyomásunk,
hogy a város egyik fele a m ásik felének a körm ét ápolja. A városi
séta öröm e általában abból fakad, hogy em berek között lehe­
tünk. Gyalogosan járva csökken a különbség a látott és a megélt
dolgok között. A séta során megfigyelőből résztvevővé válunk.

A fizikai távolság a szcientológia egyház tem plom a és W e st

H ollywood között - ez a Sunset Boulevard-nak az a szakasza,
am elyet régi m o zik , jó g astú d ió k , hajléktalanok, karcsúsító­
szalonok, ham burgerezők, drogdílerek és p ro stituáltak ural-
n ak —kilom éterre nem szám ottevő, ám a különbségeik annál
nagyobbak. W est H ollyw ood luxusszállodáival, étterm eivel és
neonfényeivel m intha az ütköző szerepét játszaná a szegények
és Beverly H ills között.
Beverly H illsen nap m int nap negyvennégyezer járm ű hajt
át, és m in d en h á z elő tt tábla figyelm ezteti az esetleges ille­
téktelen behatolókat, hogy fegyveres fogadtatásra szám íthat­
nak. A D ead M a n's C urve-nek nevezett ú t m ellett nincs járda,
így végig egyensúlyoznunk kellett a figyelm eztető táblák és a
gyors M ercedesek m eg Porschék k ö zött. N em hiszem , hogy
akár egyetlen sofőr is figyelembe vette volna a sebességhatárt.
N éhány kilométerre nyugat felé haladva m egálltunk Julia Siegler
em lékm űve előtt. A tizen h áro m éves kislány iskolába m enet
m egpróbált átkelni a Sunset B oulevard-on, és két autó közé
került. A helyi újság gyászjelentése szerint Ju lia „szeretett tán ­
colni, és a lila volt a kedvenc színe”.
H á ro m nappal később életem ben először elm entem p e ­
dikűröshöz a Pacific Palisades negyedben. A hogy o tt ü ltü n k
és büdös láb u n k a t k e z e lte ttü k , b e fu to tt k é t környékbeli nő
csillogó-villogó, nagy, sportos terepjáróval, gyönyörű jógafel­
szerelésben a Rosie Nails m anikűr-pedikűr szalonba az aznapi
kezelésére. K itágult pupillával néztek a világba, és affektálva
beszéltek. Ú gy tű n t, m in th a jó néhány oxikodontablettát be-
kaptak volna reggelire, és azt hiszem , észre sem vették, hogy
valaki éppen a körm üket ápolja. Számtalan bedrogozott em bert
láttunk m ár addig is, de ez a két nő különösen szomorú látványt
nyújtott. A h o g y a barátom m ondta: azo k n ak a drogosoknak
valószínűleg nem kell a gyerekeikre vigyázni, akik nem sokára
hazajönnek az iskolából.

A z t h a llo tta m , hogy a kiváltságos Angelenók azért vezetnek

H u m m ert és terepjárót, hogy m agasan üljenek a föld felett, és
ne kelljen látniuk a hajléktalanokat az utcán, de ez nem egye­
zik a saját tapasztalataim m al. N ekem ugyanis, beszélgetésbe
elegyedve drogosokkal, rendőrökkel, színészekkel és csaposok­
kal, az a benyomásom tám adt, hogy Los A ngelesben m indenki
azzal van elfoglalva, hogy olyanokkal találkozzon, akik sike­
resebbek náluk, ezért egész egyszerűen nem m arad energiájuk
az elesettekre.
A m ikor rövid idő alatt sok különböző em berrel találkozom
egy olyan sokszínű városban, m int L A , m indig arra gondolok,
hogy m indennek ellenére tulajdonképpen m ilyen egyform ák is
vagyunk. M indnyájunkban m egvannak a szépség, az ostobaság,
az intelligencia, a kedvesség, a gyengeség, az erő, az optim izm us
és az irigység elem ei, a győzelem vagy a vereség pedig olyan
helyzetek, melyek m inden em ber életében előfordulnak.
Ig y ek e z tü n k term észetes tem póban já rn i és m in d en t m egfi­
gyelni, de nem já rtu n k sikerrel. L ehetetlen ugyanabban a tem ­
póban bejárni egy várost, hiszen az iram változik a területek
lakottsága és forgalm a szerint, függ attól, van-e járda, befolyá­
solják az útközben láto tt em berek, és az is, m i m indent szeret­
nénk m egörökíteni. A z agykéreg kiszűri, m i fontos és m i nem,
és az agynak szüksége van némi időre, hogy feldolgozza és ér­
telm ezze a benyomásokat. A zt hiszem, egy kicsit olyan ez, m int
am ikor könyvet olvasunk. A z, hogy m it fogunk fel a szövegből,
a figyelm ünktől függ, am i bizony véges. H a gyorsan olvasunk,
kevesebb részletre tu d u n k koncentrálni. A hogy Kaja N orden­
gen agykutató m ondta, ilyenkor csak „nézünk anélkül, hogy
látnánk, és hallgatunk anélkül, hogy h allanánk”.
H a leszám ítom az összes alkalm at, am ikor m egálltunk ú t­
közben LA -ben, körülbelül két kilométer/óra sebességgel halad­
tu n k . Legközelebb talán m eg kellene próbálnunk m ég jobban
lassítani a tem pót.

*
* *
A 70-es évek elején a nordstrandi általános iskolában tanultam ,
hogy Isten kiűzte Á dám ot az É denkertből. A m ai napig őrzöm
em lékezetem ben azt a tankönyvben látott képet, am in a m ez­
telen Á dám lehajtott fejjel kullog kifelé a Paradicsom ból, azon
kevés dolgok egyikeként, am i m egm aradt bennem az iskola első
h at évéből. A zó ta persze m ár nem hiszek ilyesmiben. N em Is­
ten űzte ki a Paradicsomból Á dám ot. Á dám és Éva unatkoztak.
Éva alig várta, hogy történjen m ár valam i, ezért becsapta a fér­
jét. Igaza volt a paradicsom i kígyónak, hogy veszélyes a Tudás
Fájáról enni; m ert aki abból eszik, m eg tudja különböztetni a
jó t a rossztól. Éva persze kíváncsi volt, és tu d n i akarta, vajon
m i történne, ha a férje enne a fa gyümölcséből.
N em sokára „m eghallották az Ú risten lépteit, aki a nappali
szellőben a kertben járkált. A z em ber és az asszony elrejtőztek
az Ú risten elől a kert fái között.” E z a járás legkorábbi irodalm i
megörökítése a világirodalomban. A m ikor először hallottam ezt
a m ondatot, talán hétéves lehettem , és láttam m agam előtt az
Ú ristent, ahogy le s fel járkál az É denkertben, és keresi a bűnös
p á rt. E gy öreg, fáradt bácsit láttam m agam előtt, aki ko p o tt
köpenyben, nagy szakállal és hosszú, kócos hajjal szép nyu­
godtan járkál. T etszik ez a gondolat. H ogy az Ú risten sétál az
É denkertben. H o g y m ég az Ú risten is szeret esténként sétálni.
A történet kissé em lékeztet a saját életemre. A kellemes, koc­
kázatm entes életm ód jól m utat a fogpaszta- és autóreklám ok­
ban, de a valóságban kibírhatatlan. A hétköznapi élet feladatai:
a gyereknevelés, a főzés és egyéb h áztartási teendők gyakran
nélkülöznek egy fontos érzést: a feszültséget. A z olyan érzelmek,
m int a remény, a szeretet és az öröm, könnyen ellaposodnak.
N éha nehéz megkülönböztetni az egyik napot a másiktól. Ügy
tippelem , hogy Á dám és Éva is ezt a frusztrációt élte át. A Bib­
lia nem nagyon mesél arról, hogy m i történt Á dám m al, m iután
a világ első felfedezője lett. Bizonyára nem „boldogan élt, m íg
meg nem halt”. A z Édenkertben egy problémája volt: alig történt
vele valami. A z É denkerten kívül sok újdonsággal találkozott.
A z t hiszem , Á d ám nagyon örült, hogy m iután m ár m ent egy
jó darabot, felfedezte, hogy m ég ennél is messzebbre juthat, ha
akar. G yötrő nyugtalansága fokozatosan elm últ. H elyét újfajta
feszültség vette át.
* *
Bejártam azokat az utcákat, amelyeken Jam es Joyce Ulysses és
K nut H am sun Éhség cím ű regényének a szereplői jártak, abban
a rem ényben, hogy jobban m egism erem őket testileg, lelkileg.
E g y olyan történetet, m in t az Éhség, m ás szem szögből lát az
ember, ha ugyanazokon a helyeken jár, m in t a névtelen, éhes
elbeszélő, m ég akkor is, ha előtte jóllakott. „A z egész utca egy
forró p árák at gőzölgő m ocsár” - írja H a m su n a K arl Johan
sugárútról, és ez a leírás m a is jól illik rá. Ö t perccel később
a következő tö rtén ik a főhőssel: „A Storgatán m egálltam egy
pincekifőzde előtt, és higgadtan, észszerűen végiggondoltam ,
hogy érdem es-e azonnal m egkockáztatnom egy könnyű va­
csorát.” A főutca m a is olyan, m int amilyen 1890-ben, a könyv
m egjelenésekor volt, m a is kóvályognak rajta a szem látom ást
éhes, m egtört tekintetű hajléktalanok. Szám om ra a regénybeli
megfigyelések olyanok, m in t az apró csalik, segíthetnek hoz­
záférni a mélyebb valósághoz - és a fikcióhoz.
V ladim ir Nabokov 1948 és 1959 között a C ornell Egyetem en
tan íto tta Joyce Ulysses cím ű regényét. A m ű egy m ondatban a
főszereplők: Stephen D edalus és Leopold Bloom egy „átlagos”
napjáról szól. 1904. június 16-án a két hős D u b lin utcáit járja,
különböző házakba térnek be és különböző házakból jönnek ki,
lépcsőkön m ennek fel és lépcsőkön m ennek le, és teszik m ind­
ezt h étszázharm inchat oldalon keresztül. Ú gy tű n ik , hogy a
sétánál jelentősebb események, m int Bloom fiának, R udynak
csecsemőkori halála, mely után a felesége többé m ár nem volt
hajlandó a házaséletre, és Bloom apjának öngyilkossága csak
am olyan aláfestések a regényben.
H ogy elősegítse a könyv megértését és Joyce m unkásságának
értékelését, Nabokov felhívta a diákok figyelmét arra, nem elég
tudniuk, hogy a szereplők D ublin utcáit járják, nem elég elemez­
niük a gondolataikat és cselekedeteiket, de időben és térben is a
nyom ukba kell eredniük, ha fel akarják fogni, m iről szól a mű.
„Ahelyett, hogy a homéroszi, kromatikus és zsigeri fejezetcímek­
kel ellátott, m agasröptű fecsegést m agyaráznák a hallgatóság­
nak, a tanároknak világosan és érthetően fel kellene rajzolniuk
D ublin térképét Bloom és Stephen egymásba fonódó sétáiról.”
T etszik nekem ez a megközelítés. Bloom olyan részletesen
leír m inden utcát, m intha csak arra ösztönözné az olvasót, hogy
álljon fel a regény mellől, és járjon egyet a városban. Nabokov
szavait te tt követte: a regény alapján rajzolt egy pontos térké­
pet, utcákkal, nyilakkal, szám okkal és nevekkel. A laposan ta­
nulm ányoztam ezt a térképet, és bejártam azokat az utcákat,
amelyeken a regény cselekménye játszódik. Igaza van Nabokov­
nak. Egészen más élm ényt nyújt a regény, ha az em ber végig­
sétál ugyanazokon az utcákon, amelyeken Bloom sétált, betér
a regényben em lített D avy Byrnes kocsmába, és elfogyaszt egy
pohár b urgundit, Bloom kedvenc italát.

A lexander Selkirk, D aniel Defoe Robinson Crusoe-jának skót ih­

letője, a C hile közelében fekvő Juan Fernández-szigetek egyikén
élt 1704 szeptemberétől (a pontos dátum nem ismert) 1709. feb­
ruár 2-ig. Crusoe története m ár gyerekkorom ban lenyűgözött,
amikor a szüleim felolvasták nekem, m ert még nem tudtam olvas­
ni, és apám elmondta, hogy az elbeszélés igaz történeten alapul.
A szigetet, amelyen Selkirk lakott, és amelyen a Crusoe-ról
szóló regény is já ts z ó d ik , term észetesen azó ta átnevezték.
A turizm usra te k in te tte l a sziget új neve: Isla Robinson Cru­
soe. 1986-ban a Panam a-csatornán keresztül odavitorláztam a
Berm udákról.
M eglepve tapasztaltam , hogy a helyszínen m ennyi m inden
m egegyezett a könyvben ábrázoltakkal. N ekiin d u ltam felfe­
dezni a helyeket, am elyekről D efoe ír. M egnéztem C rusoe ki-
látóhelyét, és m egtaláltam a barlangot is a tengernél. E g y ik
nap m egkíséreltem m egm ászni a sziget legm agasabb pontját.
N em sikerült felérnem a csúcsra, de ahhoz elég m agasra jutot­
tam , hogy m adárperspektívából vehessem szemügyre a szigetet.
A kkor kezdett derengeni, hogy a történet, amelyről olyan sokat
álm odoztam , valójában két történetként él bennem . Korábban
nem értettem ezt. A z egyik történet a regény, am it o tthon hall­
gattam végig, vagyis m inden információt a fülem en át engedtem
be. A m ásik verzióval akkor ismerkedtem meg, am ikor bejártam
Selkirk szigetét, és a lábam segítségével tapasztaltam , hogyan
változik a tengerparti, köves, sziklás, füves, vöröses vulkáni talaj
följebb sűrű, tüskés, fás bozóttá, és hogyan éri el m integy ezer
m éter m agasságban a fahatárt.
A ten g erp artró l felsétáltam a kilátóhoz, ah o n n an Selkirk
és C rusoe is kémlelte a vizet, nem jön-e végre egy hajó. Innen
p illan to tta m m eg a C sendes-óceánt. A felfelé vezető ú t ter­
m észetes m ódon követi a talaj adottságait, tehát valószínűleg
Selkirk útvonalát követtem, aki m indig abban a reményben tette
m eg a hatszáz m étert felfelé, hogy éppen aznap tö rténik m ajd
valam i. N égy év és négy hónap telt el, m ire a várva v árt hajó
m egérkezett. L ehet, hogy az évek múlásával m ár csak a csaló­
dást jelentette szám ára a fárasztó ú t a csúcsra? N em vagyok biz­
tos benne, de azt hiszem , hogy m aga a mászás, a menekülésbe
vetett hit, a sok csalódás és a látvány tarto tta életben. A m íg újra
és újra felm ent a hegyre, élt benne a remény.
O dafönt nem volt nehéz m egérteni, hogy m iért választotta
S elkirk azt a helyet. A rról a pontról m inden irányba több k i­
lom éternyi távolságot be lehet látni a tengeren, de valószínűleg
egy m ásik szem pont is nagy súllyal eshetett a latba nála. Ahogy
elnéztem a szigetet és a végtelen óceánt, úgy éreztem , hogy
a látvány is a d h a to tt valam iféle belső erőt a m agányosan o tt
várakozó Selkirknek.
A kilátóhelyről próbáltam nyomára bukkanni a partszakasz­
nak, ahol a regénybeli Crusoe felfedezi a fordulópontot jelentő
lábnyom okat a hom okban, de nem sikerült m egtalálnom . A z
utolsó napon átvágtam a szigeten, de sehol nem látta m h o ­
m okos partszakaszt a Robinson Crusoe-szigeten. Selkirk sem
talált hom okos partot, a sziklás talajon kellett m ezítláb járnia.
E m iatt alaposan megvastagodott a talpán a bőr, és am ikor végre
rátaláltak, a m atrózok döbbenten nézték, am int a sziklás parton
üldözőbe vesz egy kecskét, utoléri és m egfogja, majd gyorsan
le is vágja.

*
* *
A lábunk a legjobb barátunk. Elm ondja, k ik vagyunk.
A láb párbeszédet folytat a szem m el, a füllel, az orral, a karral,
a törzzsel és az érzelm ekkel is. E z a párbeszéd gyakran gyor­
sabb annál, sem hogy az ember fejjel követni tudná. Szó szerint
a láb viszi az em bert. Ism eri a talajt, és am i alatta van. Feldol­
gozza a benyom ásokat, és eldönti, hogy m erre lépjen.
A láb erős és kom plex m echanikai szerkezet. H u sz o n h a t
csont, harm inchárom ízület és több m int száz ín, izom és szalag
segítségével tartja függőlegesen és egyensúlyban a testet. Kiala­
kulása m ár az előtt elkezdődött, hogy történelem előtti őseink
felegyenesedtek. A túlélés érdekében bekövetkezett változások
a környezethez való alkalm azkodást szolgálták, de idővel - több
m int kétm illió év m últán - m indaz, am it őseink egykor csak a
túlélés érdekében tettek, fokozatosan olyasmivé alakult, am i­
ben öröm ünket leljük. Különösen olyankor élvezetesek az efféle
tevékenységek, am ikor m ár nem jelentenek kényszert. Á tsé ­
tálni a szántóföldön, felm ászni egy sziklára, vagy kim enni az
erdőbe és keresni egy helyet, ahol tábortüzet gyújthatunk, m a
m ár kikapcsolódásnak szám ít. A láb, amely valaha a túlélésben
segítette az em bert, és a világ nagy részén jelenleg is fontos a
túléléshez, kiváló eszköz arra, hogy keressünk m agunknak egy
tökéletes helyet a tengerparton, hazafelé egy kis kitérőt tegyünk,
halkan besettenkedjünk a hálószobába, vagy elsétáljunk a prob­
lém áink elől.

Á m a fej el is tudja veszíteni a kapcsolatát a lábbal. E gy nőis­

m erősöm , aki ügyvédként hosszú és fárasztó napokat töltött az
irodában, egyre több feladatot vállalt, m íg végül teljesen kim e­
rült, pánikroham ok gyötörték és állandó halálfélelem ben élt.
H osszú ideig betegszabadságon volt, aztán visszatért a m unka­
helyére, és újra teljes m unkaidőben dolgozott. C sakham ar újra
jelentkeztek a pánikroham ai, és gyakran erős fejfájás gyötörte.
E kkor az orvosa pszichom otorikus rehabilitációt írt elő neki.
A z első foglalkozáson csak azt kérték tőle, hogy álljon egyene­
sen. A terapeuta m egkérdezte tőle, m it érez. N em érzett sem­
m it. A kkor azt kérdezte tőle a terapeuta, m it érez a talpában, a
vádlijában és a combjában. D e az ügyvédnő csak akkor érezte,
hogy más testrésze is van a hasogató fején kívül, am ikor m eg­
feszítette a com bizm ait. E kkor a terapeuta arra kérte, hogy a
széken ülve két fahengert görgessen a földön oda-vissza a tal­
pával, majd újra m egkérdezte, hogy m it érez.
—M it érzek? - A z ügyvédnőt irritálta, hogy olyan sokszor
hallja ugyanazt a kérdést, annak ellenére, hogy a válasza m indig
ugyanaz volt.
E g y h ét múlva nagy fájdalm at érzett a talpában. A kkor azt
a feladatot kapta, hogy álljon m eg egyenesen a fahengeren, és
görgesse végig rajta a talpát. E kkor olyan erős fájdalom tö rt rá,
hogy összeesett. Később ráébredt, hogy a terapeuta azért adta
neki ezeket a gyakorlatokat, hogy a feje ism ét kapcsolatba lépjen
a testével, és érzékelje a valóságot.

*
* *
A lépéseink azt is elárulják, hogyan érezzük m agunkat. A szo­
kásos járásunktól eltérő apró változások is képesek közvetíteni
a külvilág felé, vajon jó vagy rossz napunk van-e.
R ory W ilson, a Sw ansea E gyetem professzora em bereken
és csótányokon is vizsgálta, hogy a betegségek, a horm onok,
a táplálkozás és az érzelm ek m ilyen m értékben befolyásolják a
m ozgásukat. A kísérlet idejére m érőm űszereket erősítettek az
em berekre és a csótányokra, amelyek három dim enzióban m ér­
ték a m ozgásm intáikat. A cél az volt, hogy a közérzetváltozás­
ból fakadó különbségeket kim utassák m indkét faj mozgásában.
A valósághűség érdekében a kísérlet alanyait nem laboratórium ­
ban, hanem a szokásos környezetükben vizsgálták.
A kutatás szerint az em berek járása, m iután kijönnek a m o­
ziból, m ás és m ás, attól függően, hogy a film szom orú volt-e
vagy vidám. M iután személyesen is megfigyeltem a közönséget,
m agam at is beleértve, hiszek ennek a kutatásnak. A szóban for-
gó megfigyelés azonban m ás helyzetekre is érvényes. H a olyan
em bereket látok, akik épp erdei kirándulásra, hegyi túrára vagy
a parkba in dulnak, és m ódom ban áll hazafelé is m egfigyelni
őket, észreveszem rajtuk a változást. E z az átalakulás szám om ra
még nyilvánvalóbb, m int a m ozinézők m egváltozott járása. Ész­
revettem , hogy ha az előbbiek m unka után, fáradtan indultak
útnak, m ás m ódon voltak fáradtak, am ikor visszatértek. A sze­
m ük ragyogott, a testü k rugalm asabbnak tű n t, és a m osolyuk
is oldottabb volt.

M á r korábban is volt szerencsém közelről szemügyre venni csó­

tányokat, és nehezem re esett elhinni, hogy jól fejlett testbeszéd­
del rendelkeznének, de tévedtem. A tudósok egészséges és beteg
csótányokat m anipuláltak oly m ódon, hogy naponta két m étert
fussanak. A z egészséges csótány más m ódon teszi a lábát egy­
m ás után, m int a beteg, és a testtartása is sokkal rugalmasabb.
A hím jegesmedve képes a nőstény jegesmedve járásából m eg­
ítélni, hogy párosodni érdemes-e vele vagy elfogyasztani ebédre.

A m ikor kipihentek és boldogok vagyunk, a testü n k is felfris­

sül, a lépteink rugalm assá válnak. Ilyenkor úgy érezzük, m int­
ha egy nagy zsákot te ttü n k volna le. N éha m inden ok nélkül
boldogság árad szét bennem , és ez váratlan ajándék. Tom as
E spedal norvég író egy négynapos ivászat után másnaposan és
depressziósan a következőt tapasztalja: „A napfény egy közle­
kedési táblára esik, és váratlanul elönt a boldogság. Lassacskán
rádöbbenek, hogy pusztán attól a ténytől, hogy járok, boldog
vagyok.”
H a fáradtság telepszik rám vagy levert vagyok, m eggörbül a
hátam , és elnehezülnek a lépteim . Austerlitz cím ű regényében
W . G . Sebald leírja, hogyan változtak m eg Prága lakói, hogyan
b o ru lt m ély hallgatás az utcák ra azon a hófúvásos reggelen,
am ikor a ném et csapatok m egszállták a várost: „A z em berek
elfordultak, lassabban, m ondhatni alvajárókként m entek ettől
fogva, m intha m ár nem tu dnák, hová.” Sebald m inden bizony­
nyal tú loz. H a a csehek nem is alvajárókként közlekedtek a
megszállás első napján, a szerző alkotott egy olyan képet, amely
segít elképzelni, hogyan szenvedett aznap Prága kollektív halált.
Nagyanyám egy kicsit m indig görnyedten járt. A vállát fel­
húzva, m ereven lépdelt; m in th a izm ai nem lettek volna haj­
lan d ó a k ellazulni. Sok baj érte szegényt élete során, de nem
em lékszem , hogy valaha is panaszkodott volna. É ppen ellen­
kezőleg, valahányszor a közelében voltak az unokái, szerető és
gondoskodó nagym am a volt. D e a testtartása másról árulkodott.

*
* *
A járása többet árul el az em berről, m int az arca.
A m ikor elm egyek valaki m ellett, az arcát csak futólag látom ,
de azt, hogy m ik én t teszi egyik lábát a m ásik elé, valam ivel
tovább tanulm ányozhatom . H a például ugyanabba az irányba
m együnk, néhány percig követhetem az illetőt. A járás term é­
szetesen részben genetikai —Solveig járásában ham ar felismer­
tem a nagyszülei m ozgását - , de kifejezi az em ber értékrendjét
és társadalm i norm áit is. Solveigről is sokat fognak elárulni a
lépései, melyeket élete során m egtesz.
E g y rendőr teljesen m ás m ódon jár, m in t egy hipszter, aki
m egint csak másképpen jár, m int egy koldus. M indhárm an hoz­
zájárulnak az oslói utcák képéhez, bár különböző ügyekben járják
a várost. A z első felügyel a rendre, és a saját hatáskörébe vetett hite
tükröződik a testtartásában is, a m ásodik lazán, kissé hányavetin
közlekedik, míg a harmadikról lerí, hogy beletörődött a mindenna­
pos megaláztatásba. Társadalmi hovatartozásuk a testükbe ivódott.
„M inden irányított b e n n ü n k ” - ahogy a francia szociológus,
M arcel M auss érvelt. „Fel tudom ism erni egy fiatal lányon, ha
zárdában nevelkedett. Á ltalában ökölbe szo ríto tt kézzel jár.
M auss élesen fogalm az, m in t a francia értelm iségiek oly gyak­
ran, de igaza van, am ikor azt állítja, hogy a m ozgásunk kapocs
lehet a pszichológia és a társadalm i rendszer között. A társa­
dalm i feltételrendszer, ahogy utóda, Pierre Bourdieu fogalmaz,
„a testünkbe van írva”.

M auss és B ourdieu egyetértettek abban, hogy a járásunk adott­

ság, am i idővel mégis m egváltozhat. A változás bekövetkezhet
hirtelen is, egy sorsfordító esemény hatására - ha az em ber in­
farktuson esik át, m unkanélküli lesz vagy gyászol - , de nagy
általánosságban a pap, a rendőr, a koldus, m i m indannyian úgy
járu n k , ahogy m indig is jártu n k .

A rendőrség több országban próbálja kikísérletezni a m ódszert,

am ellyel járásu k alapján lehetne azonosítani az elkövetőket.
Rem ényeik szerint a m ozgás elemzésével a jövőben m ajdnem
olyan pontosan m eghatározhatják m ajd az illető szem élyazo­
nosságát, m in t a D N S -vizsgálattal. E m ellett azt is próbálják
m egérteni, hogy a tám adók hogyan m érik fel lehetséges áldo­
zataikat az utcán. V annak, ak ik járásuk alapján bizonytalan-
nak, befelé fordulónak és sebezhetőnek látszanak. A z am erikai
sorozatgyilkos, T ed B undy m ondta, hogy ő m ár felism eri az
áldozatot abból, ahogy végigm egy az utcán. A járás tehát nem
hazudik, de blöffölni lehet vele, és talán m eg lehet tanulni egy
kicsit m ásképp járni. H a a lehetséges áldozat hosszabbakat lép,
fokozza az iram o t és tö b b et m ozgatja a karját, esetleg csök­
ken iránta a b űnözők érdeklődése. H a séta közben úgy érzem ,
hogy veszélyes helyre tévedtem, m egpróbálok magabiztosabban
járn i, és erőteljesebben m ozgatom a törzsem et. N em hiszem ,
hogy ezzel bárkit sikerülne elijesztenem, de legalább nagyobb
biztonságban érzem m agam . M áskor, am ikor valaki m ögött
m egyek egy sötét utcán, és észreveszem, hogy az illető ideges
- például am ikor a nők este egyedül igyekeznek hazafelé, ösz­
tönösen hátra-hátranéznek a válluk fölött - , lelassítom a tem ­
pót, és átm egyek az utca túloldalára.
A 70-es évek végén láttam a Grease cím ű film et, és a rá kö­
vetkező napokon próbáltam ugyanúgy járni, m in t D anny, azaz
Jo h n Travolta, am ikor ráhajt Sandyre, a legszebb lányra a film ­
ben, akit Olivia N ew ton-John játszik. Széles, szökellő léptekkel
és hozzá illő karm ozdulatokkal kísérleteztem , de nekem nem
jö tt össze. H am arosan visszatértem a saját járásom hoz.

*
* *
R o b ert W ilso n színházi rendező rendkívül lelkesen sétál, és
különösen szeret lassan sétálni. M egkérdeztem tőle, m iért.
M in t rendező, W ilson arra törekszik, hogy az előadásaiban
m indenki term észetes m ódon járjon a színpadon. M ire a szí­
nészek m ozgása term észetessé válik, gyakran m ár több száz
sikertelen kísérleten vannak túl, és a rendező szerint ilyenkor
ráéreznek a kreativitás új formájára. W ilson szerint ugyanis a
kreativitás nem a színész fejében van, hanem a testében. Végül,
am ikor a színész m ozgása m ár természetes, rátérhet a szövegre.
Vagy hallgathat. A z, ha egy színész felemeli a sarkát, gyakran
erőteljesebbnek tű n h et, m in t egy kiáltás.
- A z időnek nincs konkrét jelentése - felelte W ilson a kér­
désem re. - G yakran m ondják, hogy a rendezéseim ben az em ­
berek lassan m ozognak. H a az em ber a szokásosnál lassabban
m ozog, és arra gondol, hogy lassan m ozog, az egy dolog. D e
ha az em ber nem gondol rá, akkor teljesen más m ódon éli át az
időt. A teste egyidejűleg tele van sok különböző energiával, és a
m ásodperc m inden törtrésze különbözni fog az összes többitől.
H a átéljük ezt, egészen m ásként gondolunk m ajd az időre.
W ilso n általában részletes térképeket rajzol fel a színpad­
ra, am elyek m utatják a szereplők m ozgását, tem póját és idő­
beosztását. Sokszor centim éterről centim éterre m egtervezi a
m ozdulatokat. A m ikor m ár m inden színész m egtanulta a m aga
m ozdulatait, és nincs szüksége a térképre, letörölteti a színpad­
ról a rajzot.
W ilso n felism erte, hogy a járás m ennyire bonyolult dolog,
és hogy m ennyi m in d en t képes kifejezni. A m ik o r a kishúga
m egszületett, észrevették, hogy a lábfeje nem előrenéz, hanem
a bokájától kezdve befelé fordul. M in d ez Texasban, a negyve­
nes évek végén. A kislány lábát az orvosnak el kellett törnie,
m ajd a m egfelelő szögbe állítania, hogy m egfelelően forrjon
össze. A gyerek egy évig gipszet és m erevítőket hordott, m ielőtt
m eg tan u lt járni. „A hogy elnéztem , ahogy já rn i tanul, elgon­
dolkodtam a saját járásom on. És általában az em berek járásán.
A húgom különösen az egyensúlyra k oncentrált, arra, hogy
m iközben leteszi az egyik lábát, a m ásikat felemelje, m indezt
úgy, hogy közben el ne essen. H a az em ber figyeli, hogyan
m ozog járás közben, észleli, hogy az előrefelé te tt lépés m indig
gyors, ami, azt hiszem , a gyerekkori félelm ünknek köszönhető,
hogy ha nem tesszük elég gyorsan előre a lábunkat, nem tudjuk
tartan i az egyensúlyt, és fenékre ülünk. H a m egpróbálunk fél
lábon állva egyensúlyozni, és lassan előretenni az egyik lábun­
kat, egészen más élm ényben lesz részünk.”

Ú gy tudom , kétszáztizenkét lépcsőfok vezet fel a kiadóba, ahol

dolgozom . M á r többször próbáltam m egszám olni a fokokat,
de soha nem vagyok benne egészen biztos, m ert m indig kizök­
kenek a számlálásból.
H o g y a napi gondoktól eltérő irányba kényszerítsem a gon­
dolataim at —m elyek egyébként folyam atosan cikáznak egyik
dologtól a m ásikig, néha m ár úgy tű n ik , m in th a egy m ajom
agyával rendelkeznék - , elhatároztam , hogy m inden egyes lép­
csőfokra összpontosítok. N yugodtan felem elem a lábam at, és
szépen lassan teszem m agam elé. E gy kicsit úgy, m int W ilson
kishúga. Nem gondolok a következő lépésre, egyszerre csak egy
lépésre gondolok, és sem m i másra. N ehéz.
H o z ta m egy szabályt, hogy ha a gondolataim nekiiram od­
nak, és azon kapom m agam , hogy az íróasztalom on rám váró
feladatokra gondolok, vissza kell m ennem addig a lépcsőfokig,
ahol utoljára csak a lépcsőre és a lábam ra összpontosítottam .
Vagy m egfordulok, és h á tta l folytatom az utam at felfelé. Ilyen­
kor nagyon gyám oltalanná válok. D e ezen a m ódon kényszer!-
tem m agam , hogy kikapcsoljak. T artsak egy kis szünetet. Elfe­
lejtsem a m últat és a jövőt, akkor is, ha az agyam tényleg m ást
sem szeretne, m int nekilátni m indannak, am i az irodában várja.
A z tá n odafent, a hetedik em eleten nem m indig tudom egé­
szen, hogy m i is történt. Ú gy tűnik, m intha választ kaptam vol­
na néhány olyan kérdésre, amelyeknek a létezéséről sem tudtam .
Lehetséges ez?

Szókratész is szem besült ezzel a problémával. „H ogyan kez­

ded el keresni azt, am inek egyáltalán nem ism ered a term észe­
tét?” A filozófusok sokat gondolkoztak ezen a dilem m án - a
Menón-paradoxonon, amelyet a szofista M enónról neveztek el.
Ő volt az, aki kétezer-négyszáz évvel ezelőtt feltette Szókra­
tésznek a fenti kérdést. M aurice M erleau-P onty francia filo­
zófus 1942-ben szerintem jó választ ad o tt a kérdésre. O lyan
választ, amely m indenki szám ára ismerős, aki sokat gyalogol:
E gész lényünkkel gondolkozunk. A fejünkkel és a testünkkel
egyaránt. M aurice M erleau-Ponty abból a feltételezésből indult
ki, hogy a test nem csak atom ok gyűjteménye, mely húsból és
csontokból áll. Képesek vagyunk a lábujjainkkal, a lábunkkal,
a k a ru n k k a l, a h a su n k k al, a m ellk asu n k k al és a v állunkkal
is felism eréseket tenni, és em lékeinkre reflektálni. N em csak
a fejünkkel és a lelkünkkel, ahogy Szókratész állította. M er-
leau-Ponty m egértett valam it, amivel az agykutatók és a pszi­
chológusok azóta is foglalkoznak: m indnyájan m indennel fo­
lyamatos párbeszédet folytatunk teljes valónkban. „Nincs olyan,
hogy »belső ember«, h anem az em ber a világon van, a világ
az, ahol m egism eri önm agát.” A m ikor nézünk, szagolunk és
figyelünk, akkor - an n ak érdekében, hogy m egértsük, am it ta­
pasztalunk - a testünkben tárolt inform ációkat használjuk fel.
A m ik o r egy m adarat hallo k énekelni egy fa koronáján, a
h a n g alapján nem tu d o m m egkülönböztetni ő t a korábbi ta ­
pasztalataim alapján általam elképzelt m adártól. E z é rt az a
m adárdal, am it te hallasz, nem ugyanaz a m adárdal, m int am it
én hallok, hiába halljuk m in d k etten ugyanannak a m adárnak
az énekét. M indenkinek m egvan a saját tapasztalata, és a tárolt
adatok talán nagyobb szerepet játszan ak az észlelésben, m in t
m aga a m adárdal.

M iközben R obert W ilson kishúga járn i tanult, ő m aga a b e­

széddel küszködött. A nnyira dadogott, hogy szinte lehetetlen
volt m egérteni, am it m ond. W acóban, ahol a család élt, nem
volt logopédus, és a szülei N ew Orleansba, C hicagóba és D al­
lasba v itték a kisfiút különféle szakem berekhez. Sem m i sem
segített rajta. M ígnem tinédzserként találkozott egy balett-tán­
cosnővel, aki elm agyarázta neki, hogyan tanulhat meg folyama-
tosan beszélni. A balett-táncosnő tanácsa arra a m ódszerre em ­
lékeztette W ilsont, ahogy a húga járn i tanult. A m ikor elkezd
kim ondani egy szót, tanácsolta neki a balerina, stressz nélkül,
nyugodtan próbálkozzon addig, am íg nem sikerül, ne hagyja
abba. W ilson így lassan belátta, hogy sem m i baj nem történik,
h a jó néhány percbe beletelik, am íg kim ondja, hogy „ w w w w w -
heneeeeemrcmer". A balett-táncosnő ism erte az em beri test m ű­
ködését. „Csak azt m ondta, hogy több időt kell szánnom a sza­
vak kim ondására, ezért elkezdtem lassan beszélni, és viszonylag
rövid idő, olyan öt-hat h ét m úlva m egszűnt a dadogásom . E z
m ajdnem olyan volt, m intha helyben járva sprinteltem volna!”
W ilso n Walking (Séta közben) cím ű, p erfo rm an ce-szerű
darabjában m in th a azt a gyerm ekkori tapasztalatát használta
volna fel, hogy a dolgoknak szabad sokáig tartaniuk. A m ikor
H ollandiában b em utatták a darabot, öt órába telt, am íg a kö­
zönséggel együtt átkelt a Terschelling-szigeten, am i egyébként
negyvenöt percet vesz igénybe. „Jobban figyeltem a környezetre,
és m egváltozott az érzéki észlelésem. Teljesen más volt minden,
m in t ha rendes gyalogos tem póban m entem volna.”
A tengeri levegő, a m ad arak , a szél, a hom ok, a kő és a
horizont is.

*
* *
L eg in k áb b zo k n ib an vagy m ezítláb szeretek járn i. O tth o n ,
vendégségben vagy az irodában általában leveszem a cipőm et.
N em csak az udvariasság m iatt, hanem azért is, hogy m ozgatni
tudjam a lábujjaimat, és ne legyen egy vastag gum iréteg a tes­
tem és a talaj között. A kávézóban is inkább zokniban ülök, a
cipőm et elrejtem az asztal alatt, hogy elkerüljem a m egjegyzé­
seket és a pincérnő esetleges rosszallását.
N em könnyű m egvalósítani a m unkahelyem en, de ha lehet,
legszívesebben a zoknim at is leveszem. N em csak a lábam , ha­
nem az egész testem m iatt. Szeretem érezni a talpam a la tt a
padlót, a betont, a szőnyeget, a füvet, a hom okot, a m adárpisz­
kot és az aszfaltot. Vagy a m ohát, a tűleveleket és a köveket.
Szeretem érezni, hogy m inden egyes lábujjam ban, a talppár­
nám ban, a sarkam ban és a bokám ban is javulnak a reflexeim.
A lábfej bőre alatt futó idegek és reflexpontok - amelyek a test
m inden részével kapcsolatban állnak - közelebbi érintkezésbe
kerülnek a talajjal. Ugyanúgy, ahogy a testnek szükséges a nap­
fény, a bőr szereti érezni a szelet és a fül örül a m adárdalnak,
a láb n ak is fontos, hogy kiszabaduljon a fogságból. M ezítláb
azonban jóval sebezhetőbb a talp. Kénytelen vagyok tehát arra
koncentrálni, nehogy rálépjek valam i éles dologra, és ne rúgjak
bele sem m ilyen kem ény tárgyba.
A h o g y m ár korábban em lítettem , Pablo N eru d a verset írt
egy lábról, amely pillangó vagy alm a szeretett volna lenni, ám
ahogy h aladunk előre a versben, elszáll ez a rom antikus gon­
dolat, és a költő leírja, hogyan veszíti el egy gyerm ek lába a
szabadságát, és m űanyagba, gum iba vagy bőrbe csomagolva
hogyan békél m eg a sötétséggel.

alig akadt ideje rá,

hogy szerelem vagy alvás közben
mezítláb lehessen

*
* *
A z t m ondják, nincs sem m i új a nap alatt, de legalább ennyire
helytálló azt állítani, hogy nincs semmi régi a nap alatt. A nor­
vég filozófus, A rne Nsess ez utóbbi eszme helyi változatát gya­
korolta, mely szerint folyamatosan m inden új körülöttünk.
Nsess élete nagy részét a H allingskarvet nevű hegycsúcs alatt
töltötte egy magányos kunyhóban, am inek Tvergastein a neve.
R agaszkodott hozzá, hogy m inden alkalom m al, am ikor meglá­
togattam , más úton menjek, akkor is, ha az új ösvény alig néhány
centire volt csak az előzőtől. E z m inden látogatójára vonatko­
zott. A zokban az években A rne szerint m ég nem volt egyetlen
olyan út sem, amely egészen a kunyhóig felvezetett volna.
Úgy döntött, hogy a kunyhó fala körül egy kétméteres sávban
term észetvédelm i területet h o z létre. Í gy akarta m egvédeni a
m ohahangát, a boglárkát és a havasi m agcsákót, ezért a védett
területen m inden vendége és ő maga is kizárólag csak a kövekre
lépve közelíthette m eg a házat. A rne az ablakon kinézve tudta
követni, hogyan sikerül a háborítatlan növényzetnek átvészelnie
a különböző évszakokat.
Tvergastein volt talán az egyetlen olyan hegyi kunyhó N or­
végiában, amelyhez nem vezetett ember által kiépített út. M in d ­
össze néhány vadcsapás volt valamivel lejjebb. M a, nyolc évvel
az u tán , hogy A rn e elin d u lt utolsó útjára, m ár vezet ösvény
a házához, m ivel halála u tán a tu ristá k óhatatlanul m indig a
legegyszerűbb utat választották fölfelé.

O lav H . H auge norvég költő születésétől a haláláig a H ardan­

ger fennsíkon fekvő U lvikban lakott. A tanya a fjord belsejé­
ben fekszik, körös-körül gyönyörű hegyekkel szegélyezve. A z
U lvik körüli dom bos vidékre szinte m inden tú ra egy hosszú
em elkedő m egm ászásával kezdődik. H auge könyvespolcain
o tt volt az egész világirodalom , és magányos túrái alatt a költő
gondolatban az olvasott könyvekről beszélgetett a szerzőikkel,
m iközben figyelte m aga körül a világ változását. E rről írta D in
v eg (Utad) cím ű versét:

E z a te utad.
Csak te
járhatod he. É s a z úton
visszafordulni nem lehet.
É p p e n ez az! E gy út van. A saját utad, am elyet járás közben
hoztál létre, akkor is, ha ugyanazokon az ösvényeken haladsz.
D e azt, hogy „visszafordulni nem lehet”, nem hiszem. Bárm i­
kor, a nap bárm ely pillanatában visszafordulhatsz, csakhogy
visszafelé m ár egy m ásik ú t vezet.
A ntonio M achado, a nagy spanyol költő valam i nagyon ha­
sonlót érzett, m int H auge, am ikor K asztíliában sétálni indult
a dom bos, szélfútta síkságon a tölgyfák között, ahol, m int írja,
„m intha álm odnának a kövek”. A l andar se hace camino (Ú t szü­
letik lábad nyomán) cím ű versében szinte ugyanazokat a sorokat
írja le, m int Hauge:

Üt születik lábad nyomán

és amikor visszanézel
egy ösvényt látsz, melyet
lábad soha nem érint már.

M iu tá n H auge elolvasta M achado versét, m ásnap ezt jegyezte

fel a naplójába: „V É G R E V A L A K I, A K I E G Y E T É R T V E ­
L E M !”

*
* *
M ag d i H abib Yacoub, az E gyiptom ból A ngliába bevándorolt
szívsebész m indennap já r egyet. E gy este m ajdnem egymásba
ü tk ö z tü n k egy hotel ajtajában a G enfi-tó m ellett. M ég m a is
em lékszem a kilátásra, amely az esti fényben fogadott bennün­
ket a hegyekkel szegélyezett, gyönyörű tó fölött. M occanni sem
tu d tu n k , csak csodáltuk a látványt. A sebész elm ondta, hogy
általában három -négy kilom étert gyalogol lefekvés előtt. A z én
tervem is hasonló volt, úgyhogy csatlakoztam hozzá.
Szerencsém volt.
M egkérdeztem Yacoubot, mivel foglalkozik, m ire elmondta,
hogy szívsebész, és körülbelül húszezer nyitott szívműtétet végzett
m ár el. Kollégái felnyitják a beteg mellkasát, rövid időre leállítják a
szívműködést és a légzést, hogy Yacoub elvégezhesse az operációt,
m ajd elhagyja a m űtőt, átm egy a következő pácienshez, aki m ár
nyitott mellkassal vár rá. Általában öt ilyen m űtétet végez naponta.
 T alálkozásunk előtt kilenc évvel egy kétéves kislánynak ül­
te te tt be új szívet. A m űtét során leállította a gyerek szívét, de
b e n n h a g y ta a testében. Nyolc évvel később, ahogy v árták , a
beültetett szív m űködésében zavar keletkezett. Újra veszélyben
volt a kislány élete, és h ív ták Yacoub doktort. E k k o r ő leállí­
to tta az átü ltetett szívet, és újraindította a kislány saját szívét,
amely időközben m egnőtt, és egészségesen vert a testében. E z
volt az első ilyen típusú sikeres operáció. A kislány nem sokkal
e z u tá n m eggyógyult, m a m ár férjnél van, több gyerm eke is
született.
M egkérdeztem Yacoub doktort, hogy m ilyen tanulságot vont
le a több ezer lüktető em beri szív tanulm ányozása során. E g y
gyors pillantást vetett rám séta közben, és rávágta: „M indennap
sétálni kell.” M ajd biztosított afelől, hogy ez a tanács soha nem
évül el.
T a lán Yacoub d oktor sem m o n d o tt m ást, m in t am it m ár
a nagym am ám is érezh etett, és am it az em ber több ezer éve
tud. A m odern orvostudom ány atyja, H ippo kratész m ár két­
ezer-négyszáz évvel ezelőtt tisztában volt ezzel. H ippokratész
felhívta az orvosok figyelm ét a téves gyógyszerezés veszélyeire,
és hangsúlyozta, hogy nincs az a gyógyszer, m ely hatásosabb
lenne annál, hogy az egyik lábunkat a m ásik elé tesszük. „A séta
a legjobb orvosság.” A z t hiszem , hogy a séta jótékonyabb ha­
tású, m int az a sok gyógyszer, m elyet az idők során beszedett
az emberiség.

*
* *
A m ik o r D io g e n é sz g ö rö g filo z ó fu st sz em b e sítették azzal
az elképzeléssel, hogy m árp e d ig a m ozgás nem lehetséges,
a gondolkodó felállt és elm ent, solvitur ambulando, „sétálva
m eg o ld ó d ik ”. S zó k ratész A th é n u tcá it já rv a b eszé lg ete tt a
tanítványaival.
Charles D arw in naponta kétszer sétált, és volt egy saját „gon­
dolkodóösvénye”. Soren Kierkegaard, akárcsak Szókratész, utcai
filozófus volt. K oppenhágában kóborolt. „A legjobb gondola­
taim séta közben tá m a d ta k ”, írja, k aron fo g o tt em bereket az
utcán, elkísérte őket valameddig, kérdéseket te tt fel nekik, aztán
ha m egkapta a választ, útjukra engedte őket, és egyedül folytatta
az útját. H azatérve - otthonába csak ritkán engedett be bárkit
- papírra vetette az utcán szerzett benyomásait.
A lbert Einstein, ha olykor m egrekedt valamely gondolatm e­
netében, sokszor eltű n t Princeton erdeiben, Steve Jobs pedig a
kollégáival együtt indult sétára, ha egy-egy ötletét akarta to ­
vábbfejleszteni. Sok követője a Szilícium-völgyben azóta is séta
közben folytat tárgyalásokat, abban a rem ényben, hogy ugyan­
azt a h atást éri el. M ű k ö d ik a m ódszer. A m unkahelyem en is
gyakoroljuk, habár ritkán. G ondolom , m indenki tisztában van
azzal, hogy egy m unka közben te tt séta jobb eredm ényekhez
vezet. H e n ry D avid Thoreau írta: „M ihelyt a lábam m ozgás­
ba lendül, áradni kezdenek a gondolataim .” M égis, az em ber
könnyen megadja m agát annak a gondolatnak, hogy fontosabb
dolga van.

T udom , hogy vannak, ak ik futás közben tu d n a k a legjobban

gondolkodni, de én inkább a lassú tem pót részesítem előnyben.
Séta közben felszabadulnak a gondolataim . Jó a vérkeringésem,
és ha felgyorsítom a tem pót, a testem több oxigénhez jut. Kitisz­
tu l a fejem. A m ikor csörög a telefonom, általában talpra ugrom,
és sétálok beszélgetés közben. N éhány lépés után javul a m e­
m óriám , a koncentrációm és a hangulatom . „H a rossz a kedved,
sétálj egyet”, javasolta H ippokratész, és ha még séta után is rossz
a kedved: „tégy még egy sétát". A nyelv is kifejezi a mozgás és az
érzelm ek közti összefüggést: „indul” és „m egindul”.
M anapság világszerte kutatják, hogy a sétának m ilyen hatása
van a kreativitásra. Vagy m ásképpen fogalmazva: H ogyan hat
a lábad az agyadra.
A Stanford Egyetem en 2014-ben végzett kutatás szerint hat­
van százalékkal n ő tt a kreativitása azoknak, ak ik h a t-tiz e n ö t
perces sétát tettek, azokhoz képest, akik ugyanezen idő alatt
ültek. A kutatás két vezetőjének, M arily O ppezzónak és D aniel
Schw artznak is séta közben tám adt az a gondolata, h ogy ezt a
k utatást elvégezzék. „A m entorom m indig sétálni m ent a ta­
nítványaival, hogy ötleteljenek - mesélte O ppezzo Schwartzról.
—A z tá n egy nap kapisgálni kezdtük, m it is csinálunk.”
M u n k a közben n éh a úgy érzem , m in th a sztrájkolna az
agyam. H iába próbálom összeszedni a gondolataim at, hogy ha­
ladjak, nem vagyok rá képes. Ilyenkor úgy érzem , m intha fejjel
m ennék a falnak. Jobb, ha felállok, kim egyek az utcára, és járok
egy negyedórát. E lőfordul, hogy nem sokat segít, de sokszor
felszabadulnak a gondolataim , és úgy érzem , m in th a felpezs­
dülne az agyam, új válaszok születnek a kérdésekre, amelyek­
kel küzdöttem . L ehet, hogy ez az a bizonyos hatvanszázalékos
növekedés? N em tudom , a tudom ány hogyan m éri az ilyesmit,
én m indenesetre úgy érzem , m intha sok száz százalék lenne.
A z új ötletek burjánzása nem ta rt sokáig. A lábam addig se­
gít, amíg megyek, esetleg még egy ideig utána, de aztán újra rám
férne egy séta. Senkiből sem lesz egy új Steve Jobs attól, hogy
sétál, de a lényeg az, am it a tudósok így fejeznek ki a m aguk
józan hangján: „A kiknek új perspektívára vagy új ötletekre van
szükségük, azoknak a séta hasznukra válhat”, és: „Lehetséges,
hogy járás közben az agy képes áttörni néhány hiperracionális
szűrőn.”

*
* *
A m odern világ úgy szerveződött, hogy többnyire üln ü n k kell.
A hatalom nak az a kívánsága, hogy a sok üléssel hozzájáruljunk
a b ru ttó hazai term ék előállításához, részt vegyünk a gazdasági
igények kielégítésében, m inél többet fogyasszunk, és am ikor
nem ezt tesszük, akkor pihenjünk. A m ozgás legyen rövid és
hatékony. A kőkorszakban egy felnőtt naponta négyezer kalória
energia felhasználásával fedezte a szükségleteit. A fogyasztásba
nem csak az ennivaló szám ított bele, hanem az energia is, am it
az eszközei és ruházata előállítására, valam int a járásra hasz­
nált. K orunk nyugati embere kétszázhuszonnyolcezer kalóriá­
val terheli a környezetét naponta javai, az élelmiszer, a ruházat,
a kom m unikáció és a közlekedés előállítására. A z energiafo­
gyasztás csaknem teljes elfoglaltság lett, és arra is alig ju t időnk,
hogy időnként néhány lépést m egtegyünk.
A m íg ülünk, a korm ányok és a gazdasági társaságok könnyeb­
ben tu d n ak ellenőrizni bennünket.
A járás olykor egy ország politikáját is megváltoztathatja.
A francia történelemben például m intha m inden lázadás azzal
kezdődött volna, hogy a tiltakozó tüntetők végigvonultak a vá­
roson, és felszedték az utcaköveket. G andhi és követői is bebi­
zonyították, hogy a lábukkal sokkal többet el tudnak érni, m int
a kődobálással és a szuperhatalmak fegyvereivel. Összefogtak,
töm egeket mozgósítottak, és elindultak. A z angol gyarmato­
sítók elképedésére 1930-ban a tüntető tömeg majdnem ötven
kilométert te tt meg, hogy kikényszerítse a sómonopólium, majd
az India fölötti hatalom feladását. E z a jelenség „sómenet” néven
vonult be a világtörténelembe. A 2011. július 22-i terrortámadás
után kétszázezer ember gyűlt össze a „rózsás felvonulásra” Oslo
utcáin. A munkások, kisebbségek és nők jogaiért folytatott harc
történetén vörös fonálként húzódik végig a tüntető menet.

M i történne, ha a világ vezetőit arra kényszerítenék, hogy nap

m int nap tegyenek egy sétát a nép között? Szerintem egészsé­
ges lenne mindenki számára. A demokrácia feltétele, hogy kö­
zelről lássuk egymást. Hogy ne válasszon el m inket egymástól a
mi és az ők. A túl sok hatalommal bíró embereknek ez nehezen
menne. M indig várja őket a szép fekete autó, mely kellemesebb,
könnyen m egszokható és biztonságosabb is szám ukra, m in t a
nyílt utcán járkálni. A z a problém a, hogy a hatalom m al bíró
em berek fizikailag is eltávolodnak a hétköznapi élettől, vagy
ahogy Kierkegaard m ondta: „A rablók és a kiváltságosok egy
dologban hasonlítanak: rejtőzködve élnek.”
Van valam i dem okráciaellenes abban, ha valaki eltávolodik
a term észettől, az utcától és az általa vezetett em berektől. Sze­
rencsére Norvégiában a m iniszterelnök ugyanazokon az utcákon
jár, ugyanazokban a boltokban vásárol és ugyanazokban a bá­
rokban issza a kávéját, m int a többi norvég. A politikusok látnak
m inket, és m i is látjuk őket. N yilván sokat lehet tanulni abból
is, am it az em ber olvas vagy hall az értekezleten, esetleg egy fel­
hőkarcoló vagy autó ablakából lát, mégis m ennyire más m inden,
am ikor végigsétál az utcán, ahol a lakosok épp bevásárolnak,
m egnyitnak egy új boltot, telefonálnak, csókolóznak, olvasnak,
beszélgetnek és gondolkoznak. M essziről hom ogénnek tű n h e t
a világ, de közelről sohasem ugyanaz a térkép és a táj.
M in él nagyobb a távolság az uralkodók és az alattvalók kö­
zött, annál kevésbé érvényesek a döntéseik azok számára, akikre
vonatkoznak.

*
* *
Tévhit, hogy a járás fájdalommentes. N em arra gondolok, ami­
kor babakocsit tologatunk a parkban vagy egy kis esti sétára
indulunk. A természet olykor fájdalommal sújt minket, de a
fájdalom lehet jótékony hatású és örömteli is, m ert általa felis­
merjük a jóllét érzését, és amikor elmúlik a fájdalom, örülhe­
tü n k a hiányának. A kisgyermekes apák tapasztalhatják, hogy
a nagy öröm a mindennapok apró vesződségeinek eredménye.
Semmi ellentmondás nincs abban, hogy ugyanaz a gyerek, aki
őrületbe kerget azzal, hogy fél éjszakákat kell vele sétálni föl-
alá a szobában, m ert nem hajlandó aludni —én ezt mindhárom
gyerekemmel végigcsináltam —az élet egyik legnagyobb bol­
dogságának forrása is. Szenvedés és öröm úgy összefonódik
néha, hogy alig lehet megkülönböztetni őket egymástól. A rt­
hur Schopenhauer így fejezte ki ezt az érzést: „Erezzük a fáj­
dalmat, de nem a fájdalmatlanságot; érezzük a gondot, de nem
a gondatlanságot; a félelmet, de nem a biztonságot.”
A rne Naess szám ára a jóllétet az izzá s (mely alatt lelkesedést és
szenvedélyt értett) és a fájdalom jelentette. A fájdalm at testi és
lelki fájdalom ra osztotta. Filozófusként, aki a m atem atikához
is ért, m egalkotta saját jóllét-képlett t. A m ikor először találkoz­
tam vele, többször el kellett olvasnom, m ert a képlet éppolyan
zseniális, m int am ilyen egyszerű - és igaz:

Íme a képlet:

J = Jóllét, I = Izzás, F = fájdalom , t = testi fájdalom , 1 = lelki

fájdalom. Naess hangsúlyozta, hogy az I-t m int kitevőt tetsző­
legesen növelhetjük. E záltal a képlet m eglehetősen optim ista
jelleget ölt.
A képlet feltételezi, hogy az izzás fokozása sok fájdalm at képes
ellensúlyozni. A zonban ha nem örülünk semm inek, akármilyen
kis kellem etlenséget is tapasztalunk, csökken a jóllétünk. Naess
azt m ondta, hogy a fájdalom jelentőségét akarta hangsúlyozni,
ugyanakkor finom an érzékeltetni azt a m eggyőződését, hogy
fontosabb növelni az öröm öt, m in t csökkenteni a fájdalmat.
Naess barátja, P eter W essel Zapffe a klasszikus hangzású
A tragikusról cím et viselő doktori disszertációjában annak fon­
tosságát hangsúlyozza, hogy ne rövidítsük le a cél felé vezető
u tunkat, hanem szánjuk rá a szükséges időt és gyötrődést. H a
tú l sok technikai segítséghez folyam odunk, az nem más, m int
„az em beri tapasztalatok tartalék ain ak hitvány fosztogatása”.
N agy szavak. H a autóval vagy helikopterrel ju tu n k fel egy hegy­
csúcsra, ahelyett hogy saját lábunkkal m ásznánk fel, annak nincs
értéke, hiszen hiába á llu n k a szikla csúcsán, felületes lesz az
élm ényünk, m ert az odavezető ú t fájdalom m entes volt. Zapffe,
aki szintén filozófus, a könnyebb megoldásra való hajlam unkat
úgy értelm ezte, m in th a kicenzúráznánk életünkből a nagy él­
m ények lehetőségét. A zzal a véleményével, hogy valam inek az
elérése nem feltétlenül azonos az elért dolog értékével, szerintem
m indenki egyetért, aki hosszú túrákat tesz.
Szép időben sétálni —ám otthon ülni, ha fú j a szél, esik az eső
vagy havazik —azt jelenti, hogy m egfosztjuk m agunkat az él­
mény felétől. T alán éppen a jobbik felétől.
A z új-zélandi szerző, E leanor C a tto n édesapja két életta­
pasztalatát osztotta m eg lányával, m elyek Naess képletét idézik
fel: „A term észet esőben m ég szebb” és: „A szép k ilátást ki
kell érdem elni.” Valószínűleg több túrára vitte el a lányát, m int
am ennyire az vágyott, ezért Eleanor viszonya apja bölcs m on­
dásaihoz ambivalens volt. A z apáról és lányáról a b rit M elissa
H arrison beszédes cím ű könyvében olvastam: R ain: Four Walks
in English Weather (Eső. N égy séta az angol esőben). H arrison
apja, aki szintén magával vitte a lányát sétáira, egészen másfé­
le, de ugyanolyan érvényes tanácsot adott neki: „Kerekedj felül
m indenen!” Vagyis a lánya győzze le a fáradtságot, a rossz időt
és a m eredek lejtőt. E tanácsokat nem pusztán macsó kinyilat­
koztatásokként érdemes kezelnünk, hanem két apa szeretetteljes
tanácsaként abban a rem ényben, hogy lányaik legalább annyi
csodát élnek m ajd át a term észetben, m int ők m aguk. A kénye­
lem szeretet nem csak azt jelenti, hogy sok kényelm etlenségtől
m egóvjuk m agunkat, hanem azt is, hogy rengeteg élm ényről
lem aradunk.

*
* *
H at éven át csak hosszú túrákat tettem. Elmentem az Északi-
és a Déli-sarkra, és megmásztam a M ount Everestet. A hegy­
mászók is sokat gyalogolnak. Először hogy eljussanak a hegy
lábáig, aztán a meredek sziklák között. Huszonöt évesen kezd­
tem a hosszú utakat, és harmincegy évesen visszatértem a rövidesekhez
. Abban a hat évben megtanultam értékelni az apró
örömöket is.
A gyaloglás egyszerű örömöket jelent. M inél hosszabb az út,
annál fontosabb, hogy könnyű poggyásszal vágjunk neki. D e ha
egy vasárnapi túrára megyek, akkor is csak a legszükségesebb
dolgokat viszem magammal. Esetleg egy termoszt, szendvicse­
ket és egy pluszpulóvert teszek oda. Hosszú évek teltek el, mire
megtanultam, hogy egy kis darab csokoládé olykor mennyivel
jobban esik, m int egy egész tábla.
M in d ig jó érzés, a szabadság érzése fog el, am ikor m indazt,
am ire szükségem van az életben, a hátam on viszem a néhány
órás, napos vagy hónapos utazásaim során. Ilyenkor ráadásul
o tt eszem és alszom , ahol és am ik o r akarok. M ásnap nincs
reggel nyolckor értekezlet, és nem kell bevásárolnom vacsorára
sem. Egyedül az em beri érintés hiányzik az idő múlásával, meg
az ölelés, és hogy valaki feküdjön m ellettem az ágyban.
A m ikor hosszabb utakra indulunk, ajánlatos o tth o n hagyni
a m egszokott tárgyakat. Sokszor öröm végiggondolni, m ire lesz
valóban szükség. M eg kell tu d n u n k különböztetni azt, am ire
szükségünk van, attól, am it csak a kényelm ünk m iatt szeretnénk
elvinni. A z a benyomásom , hogy a legtöbben alábecsülik, hogy
m eddig tu d n án ak ellenni egy hálózsákkal, egy meleg kabáttal,
egy kis kannával, főzőalkalm atossággal, gyufával és elegen dő
élelmiszerrel. H a m ost azt m ondják, hogy ilyen kevés dologgal
lehetetlen m eglenni, valószínűleg igazuk van, de biztos vagyok
benne, hogy nekem is igazam van, am ikor az ellenkezőjét ál­
lítom.

Életem ötvennégy éve alatt akkor volt a legnagyobb öröm ben

részem, am ikor sok fagyoskodás után 0 s tm a rk a erdeiben vagy
egy hosszú túrán végre átm elegedhettem . „A pokol és a m enny­
ország kö zö tti távolság idefent igen rövid” - állapította m eg
Borge O usland 1990 télen egy közös északi-sarki sítúránkon.
A lehető legjobb érzés, am ikor felenged tagjaidban a hideg szo­
rítása. A z az igazság, hogy ültem m ár finom pezsgőt iszogatva
egy kényelm es nappaliban a kandalló előtt, de szerintem az
ilyesmit általában kissé túlértékelik; nekem eddig semmi sem
ízlett m ég jobban, m in t am ikor alaposan átfagyva m egittam
egy forró puncsot odakinn a jégen.
Az, hogy az ember nem tudja, mi vár rá az úton, okoz némi
bizonytalanságot. A zt hiszem, hogy ez természetes. A gondo­
lataink fegyelmezettebbé válnak. Senki sem tudja, hol vagyunk,
nem tudnak elérni. N em mások által élünk. Egy kis időre elfe­
lejtjük a világot. N em számít se múlt, se jövő, amíg nincs más
gondunk, m int egyik lábunkat a másik elé tenni.

Am ikor Borge Ouslanddal elindultunk az Északi-sarkra, nem

v ittünk m agunkkal pótfelszerelést, mindössze 1253 gram m ­
nyi szerszámot. M indent m egjavítottunk, ami az ötvennyolc
napig tartó sítúrán tönkrem ent. A síbakancsom talpa ketté­
tört. A z egyik zápfogamból letört egy darab. A z egyetlen pár
gyapjúkesztyűm elrongyolódott, de elalvás előtt minden este
lelkiismeretesen stoppolgattam. Bár az ujjaim berepedeztek a
hidegtől és a száraz levegőtől, jó érzés volt, hogy képes vagyok
a gyapjúfonalat oda-vissza húzogatni, és a lyukakat idővel el-
tüntetni. N em csak an n ak örültem , hogy m ásnap is lesz kesz­
tyűm , hanem an n ak is, hogy lám , képes vagyok m egjavítani
valam it, am i az enyém.
M in d en n ap ugyanazt az ételt ettü k . A m ik o r az em bernek
m agával kell cipelnie az ennivalót, am it a következő két h ó ­
napban eszik, az a fő szem pont, hogy az étel a lehető legtöbb
kalóriát tartalm azza: zabpehely, zsiradék, csokoládé, m azso­
la, szárított hús és csecsemőtápszer. E z utóbbi különösen sok
energiát tartalm az. K ezdetben nem nagyon ízlett, de ahogy
m últak a napok és egyre fáradtabbak lettü n k , m ind jobban és
jobban esett. M ég oda se é rtü n k a célunkhoz, m ár m ennyeinek
tűnt. A végén m ár olyan éhesek voltunk, hogy egyre több vízzel
h íg íto ttu k fel a port, hogy m inél tovább tartso n az élvezet, és
úgy érezzük, hogy jóllaktunk.
Elkerülendő, hogy valam elyikünknek nagyobb adag jusson,
általában egyikünk kettéosztotta az ételt, a m ásikunk pedig ki­
választotta, m elyik adagot szeretné elfogyasztani. „A m ikor m ár
gyötri az em bert az éhség, valóságos m űvészet elosztani és ki­
választani az adagokat” - jegyeztem fel a naplóm ba akkoriban.

M á r az Északi-sark közelében jártunk, am ikor egy pihenő köz­

ben leejtettem a hóba egy szem m azsolát. K ezem en az óriási
kesztyűvel nehéz m utatvány volt kivenni a zacskóból és a szám-
ba tenni a mazsolát, így aztán ki is csúszott a kezemből. M ég
ennél is nehezebb volt azonban felvenni a hóból. Annyira éhes
voltam és úgy kívántam a mazsolát, hogy négykézlábra ereszked­
tem, lehajtottam a fejem, és kinyújtott nyelvemmel halásztam ki
a hóból. A boldogság, amit akkor éreztem, amikor bevettem a
számba a mazsolát, egy ideig forgattam, aztán lassan megrág­
tam , emlékeztetett arra, am it m ár előzőleg is tudtam: fontos,
hogy az ember a kis falatoknak is tudjon örülni. Egy kis darab
étel nagyon ízletes lehet, egy még kisebb pedig még ízletesebb.
Hazaérkezve a civilizációba, az életem meglepően gyorsan
visszazökken a szokásos menetébe. A z örömök bonyolultabbak,
de gyakran kevésbé intenzívek és egyértelműek. A lig néhány
nap alatt természetessé válnak azok a dolgok, am ik útközben
hiányoztak: jóllaktam , nem fáztam, aludtam, emberekkel ta­
lálkoztam . A hogy egy norvég közmondás tartja: A sok még
többet akar. Változó sikerrel továbbra is próbálok örülni a kis
dolgoknak. A nnak, hogy otthon lehetek a szobámban, hogy
újra velem van a családom, és igyekszem értékelni m indazt,
am it hiányoltam az úton. D e egy szem mazsolának nem lehet
örülni, ha egy egész zacskóval van a konyhaszekrény fiókjában,
és a hűtőszekrény dugig van válogatott finomságokkal.

*
* *
E gy séta a parkban vagy az erdőben, egy csendes hely, ahol séta
után fáradtan elnyújtózhatok a fűben, ezek a szám om ra lehe­
tő legjobb dolgok a világon. E lnézem a fölém tornyosuló fák
koronáját, és pihenek. Japánban 1982-ben nevet is adtak ennek
a pihenésnek: sinrin-joku, azaz erdőfürdő. A m olyan erdei terá­
pia ez, am i m egnyugtatja az em bert. A m adárdal, az illatos, jó
levegő, a zöld levelek látványa, a fák, a növények, a m oha és a
fű közelsége, a bogyók és gom bák íze m ind az öt érzékünket
m egnyitják.
A z elm últ években Japánban a C sibai E gyetem kutatói az
erdőterápia testi-lelki hatásait vizsgálták. A z eredmények term é­
szetesen kim utatták, hogy az erdei „fürdőzés” enyhíti a stressz
hatását, és csökkenti a vérnyom ást. „Úgy vag y u n k terem tve,
hogy illeszkedjünk term észetes környezetünkhöz” - vonta le a
következtetést kutatásából M ijazaki Josifum i kutató.
 A kutatásnak az az eredménye, hogy a fák közelében eltöltött
idő erősíti az im munrendszert, javítja az emésztést, csökken­
ti a kolcszterinszintet és alkalmas a betegségek megelőzésére,
engem is meglepett. Egyes fák és növények a baktériumok és
rovarok elleni védelemre fitoncidokat termelnek. M ialatt a köze­
lükben tartózkodunk, mi is magunkba szívjuk ezeket a növény­
nedveket, melyek ránk is jótékony hatást gyakorolnak. Erre és
más hasonló kutatásokra alapozva Japánban úgynevezett terá­
piás ösvényeket hoztak létre, és továbbiak kiépítését is tervezik.
H enry David Thoreau Walking (Séta közben) című művében
a sinrin-joku keletkezése előtt százötven évvel leírta a jelenséget:
„A zt hiszem, képtelen lennék megőrizni egészségem és szel­
lemem frissességét, ha naponta legalább négy órát - általában
többet - nem kószálnék az erdőben, a hegyekben és a földeken,
távol minden világi kötelezettségtől.” Egy helyen azt írja, hogy
beleszeretett egy tölgybe. Jó választás, ha m ár fát keres magá­
nak az ember. „Végre megtaláltam a hozzám illő társat. Bele­
szerettem egy tölgycserjébe.” Annyira elragadták a gondolatai,
hogy végül azoknak, akik nem sétálnak annyit naponta, m int ő,
elismerését fejezte ki amiatt, „hogy m ár réges-régen nem ölték
meg magukat”.
M agam is nagyon szeretek fák közelében, erdőben tartóz­
kodni. D e ugyanazt a nyugalmat érzem akkor is, am ikor ki-
fekszem egy tengerparti sziklára, lel leverek a fűre egy parkban,
vagy a puha m ohára a magas fennsíkon. Egy-egy ilyen helyen,
ahová ráadásul gyalog ju tok el, újra és újra m eggyőződöm arról,
hogy az élet legjobb dolgaiért nem kell fizetni.

*
* *
H a csak tehetem, elsétálok a problémáim elől. H a nem is m in­
dig, de néha sikerül. N em így vagyunk ezzel mindannyian?
Egyes problémák m ár séta közben megszűnnek. M ások egy
órán belül vagy néhány nap múlva. Talán nem is voltak azok a
problémák olyan nagyok és fontosak, m int gondoltam? Bizony,
ez gyakran megesik. Sokszor előfordul, hogy nagy problémá­
nak látok valamit, majd később, ha távolabbról szemlélem, ki­
derül, hogy se nagy, se fontos nem volt.
Egyes problémák viszont, amelyek útközben megszűnnek,
amikor hazaérek, ismét előjönnek. Néha úgy tűnik, változatlan
formában térnek vissza, de általában az a tapasztalatom, hogy
séta után szinte minden problémát más színben látok. Osztom
Kathleen Rooney Lillian Boxfish Takes a Walk (Lillian Boxfish
sétálni indul) című könyve főszereplőjének a tapasztalatait:
„Séta közben az utcán bármilyen problémámra sikerül új meg­
oldást találnom: sokat segítenek ebben a szavak, melyeket az
utcatáblákon látok vagy m ások beszélgetéseiből kapok el, és a
lépéseim ritm usa is.” A legtöbb ismerősöm soha nem sétál, akár­
milyen nagy problémával küzd is. Lehet, hogy nem a megfelelő
em berek vesznek körül, ki tudja. Term észetesen léteznek olyan
nagy kihívások, amelyek elől nem lehet csak úgy elsétálni, de
azt hiszem , a legtöbb em bernek a javára válik, ha rendszeresen
kinyújtóztatja a lábát, érzi, hogy em elkedik az endorfinszintje,
elengedi a stresszt, és a gondjait távolabbról szemléli.

A m ikor 1990-ben az északi-sarki utu n k at készítettük elő, né­

hány hetet Iqaluitban, a kanadai sarkvidéken lévő kisvárosban
tö ltö ttü n k , hogy teszteljük a felszerelésünket. O tt h allottam
egy igen megszívlelendő inuit hagyományról. H a valaki olyan
dühös, hogy nem tu d u ralk o d n i az érzésein, el kell m enn ie
otthonról, és egy egyenes vonalat kell követnie odakint a havas
tájon, am íg az elméje le nem nyugszik. A m ikor alábbhagyott a
dühe, egy bottal megjelöli azt a pontot a hóban, ahol az érzései
m egnyugodtak. Ily m ódon m eg tudja m érni a haragja hosszát
és erejét. A legészszerűbb, am it dühünkben teh etünk - a düh
olyan állapot, am ikor a hüllőagy irányítja az em ber cselekede­
teit - , ha egy időre eltávolodunk attól, am i a dühünket okozta.
Húsz évvel iqaluiti látogatásom után elhatároztam, hogy Steve
D uncan felfedező barátommal, részben a föld alatt átvágunk
New Yorkon. Ennek során átkeltünk a város szennyvíz-, vasúti,
vízi és metróalagútjain. A z észak-manhattani Bronxból kiin­
dulva Brooklynig és Queensig, majd egészen az Atlanti-óceá­
nig jutottunk. Engem a kalandvágy űzött erre az útra, ugyan­
akkor vonzott a mocsokban és a szennyvízben átélhető katarzis,
a megtisztulás lehetősége is. Elindulásom előtt otthon nagyon
pocsékul éreztem magam. Fokozatosan szembesülnöm kellett
azzal, hogy az élettársammal, gyermekeim anyjával, válás előtt
állunk. Belebetegedtem.
Éreztem, hogy el kell mennem egy zarándokúira. Ki akar­
tam fárasztani magam, néhány napig úgy m enni egy cél felé,
hogy kizárom a megszokott világot. Nem olyan veszélyekkel teli
zarándokútra készültem, m int amilyeneket a középkori zarán­
dokok tettek, kiszolgáltatva a rablótámadás, éhezés és elfogatás
veszélyének, de spirituális szempontból ugyanolyan élményben
volt részem. Nem olyan helyre indultam, ahová álmaimban vá­
gyom, Santiago de Compostela és a Kailásza hegy környéke, és
ahová remélem, egy nap majd eljutok. A barátaim rossz ötletnek
tartották, hogy New Yorkba megyek, de én úgy gondoltam, jót
tesz majd nekem, ha szó szerint nyakig leszek a szarban. Talán
ott majd elvesztik jelentőségüket a saját problémáim.
 Steve-vel a 242. utca és a Broadway találkozásánál kezd­
tü k utunkat. N égy napig ki-be m ászkáltunk a város mitikus
alagútrendszerében, majd elérkeztünk a SoHóig, és a Greene
Street közepén hajnali fél három kor ujjun k at az egyik akna­
takaró fedélen lévő lyukakba dugva félretoltuk a fedelet. A z
ilyen aknatetők - hacsak a rajtuk elhaladó kocsik kerekei nem
préselték bele őket az útba —meglepően könnyen elm ozdít­
hatóak. Lem ásztunk, aztán visszahúztam a tetőt, mely tompa
huppanással záródott be fölöttünk.

Sötétség borult ránk. M egkönnyebbültem , hogy egy rendőr

sem vette észre, am ikor eltűntünk a föld alatt. Előkerestük
elemlámpáinkat, és bekapcsoltam a levegőszűrő készülékemet.
A z ilyen szennyvízcsatornákban mérgező és robbanásveszélyes
gázok halm ozódhatnak fel —különösen kénhidrogén (H 2S)
vagy más néven mocsárgáz, amely a pangó folyadékban fejlő­
dik - , valamint áradás és fertőzésveszély is fenyegeti az embert.
Sose bízz a szennycsatornákban!
A föld alatt futó alagutak építészeti struktúrája élő organiz­
must alkot, amely tükrözi az aszfalt fölötti életet: egyre hosszabb
alagutak épülnek, elágazások nyílnak, új házak alapozása
készül, a régi vezetékekhez újakat illesztenek, vagyis ez a föld
alatti világ az emberek tudta nélkül lassan teljesen megváltozik.
 Steve görnyedten elindult a C anal S treet irányába, térd é t
behajlítva, előrenyújtott karral, h o g y a teste a lehető legszű­
kebb helyen elférjen. A z alagút egy m éter m agas és egy m éter
széles betoncső volt. Követtem Steve-et, hasonló testtartásban.
Vécépapír, apró darabokban fekália, beazonosíthatatlan kisebb
tárgyak és óvszerek áradata sodródott csobogva körü lö ttü n k .
A hogy lefelé fordítottam a fejlám pám fényét, rögtön feltűnt,
h o g y S oH óban m ennyivel több vécépapírt használnak, m int
B ronxban. A h o g y a C anal S treethez közeledtünk, a csatorna
egyre alacsonyabb lett, és kiszélesedett. A rra egyikünk sem szá­
m ított, hogy a csatorna magassága egyszer csak negyven centire
csökken. N égykézlábra ereszkedtem a kemény, durva betonon,
úgy araszoltam előre. A b ű z facsarta az orrom at, de ez sem volt
sokkal rosszabb annál, m in t am ikor an n ak idején a gyerekeim
pelenkáját cseréltem. A z alagút magassága ham arosan tovább
csökkent, és a továbbiakban kénytelen voltam hason csúszni.
A föld felett száraz, hűvös volt a levegő, itt nedvesen és melegen
csapódott az arcunkba.
A falakat csótánykolóniák lepték el. M ivel h a so n líto tta k
azokhoz a csótányokhoz, am elyeket a világon m in d en ü tt lát­
tam , arra tippeltem , hogy a közönséges B latta orientalis fajtával
van dolgunk. M iközben elhaladtam m ellettük, elismerően gon­
doltam túlélési képességükre, dacára annak, hogy képtelenek a
változásra. Kétszázötvenmillió év után is ugyanolyan primitív
rovarként élnek, m int előtte.
Lassan kúsztam tovább, a mellkasommal és a hátammal is
belemerülve a szennybe. A kesztyűmet, a sapkámat és a kabáto­
mat belepte a mocsok. A z általunk m egtett távolság egyáltalán
nem volt nagy, de a csatornában más ritmust követ az idő. Egy­
szerűen nem számít többé. Hasonló érzés csak az expedíciókon
szokott elfogni, vagy amikor olyasvalakivel vagyok, akit nagyon
szeretek. Ilyenkor az idő se lassan, se gyorsan nem múlik.
A ztán megálltam, felemeltem a fejem, és előrekémleltem a
csatornában. Vajon mit rejt még? Hosszú idő óta először tettem
fel magamnak a kérdést: M it keresek én itt?
Persze sokkal ham arabb k ellett volna erre gondolnom
- gyakrabban kellene feltennünk magunknak ezt a kérdést - , de
egy szennyvízcsatorna nem a legtökéletesebb helyszín a filozofá­
láshoz, bár jól tükrözte az utazás előtti érzéseimet. A problémá­
im hazaérkezésem után sem szűntek meg. Éppen ellenkezőleg,
túlságosan nagyok voltak ahhoz, hogy csak úgy el tudtam volna
m enekülni előlük, de mégis, az út legalább egy kis szünetet
biztosított számomra. New York a föld alatt annyi örömteli és
veszélyes meglepetéssel szolgált, hogy szinte semmi energiám
nem maradt másra gondolni.
L ehetséges, hogy ez az ú t nem csak azt jelentette, hogy néhány
napot valahol m áshol töltöttem , h anem azt is, hogy valaki más
voltam? T alán igen. M ik ö zb en piszkos ruhában róttam az ut­
cákat és elnyelt a föld, n em sejtettem , m it h o z szám om ra a
következő pillanat, nem az voltam, aki o tth o n vagyok. Elvág­
tam m agam a szokványos dolgoktól. N em azért m entem N ew
Yorkba, hogy o tt bárkivel is találkozzam , a föld alatt nem volt
térerő, s fogalm am sem volt róla, hol és m ikor alszom legköze­
lebb. Fokozatosan rájöttem , hogy a világ nem olyan, am ilyen­
nek látszik, a világ olyan, m in t te magad.

Soren Kierkegaard szerint „az ember m indig válaszút előtt áll”.

Ijesztő elgondolni, hogy m inden cselekedetünk óriási jelentő­
séggel bírhat. E gy új kezdet lehet. M ég az olyan triviális dol­
gok is m egváltoztathatják a világot, m in t am ikor az iroda felé
vezető úton a járda szélén egyensúlyozok, vagy megpróbálom
kitalálni, m ire gondol a szembe jövő járókelő, vagy pénzt adok
egy koldusnak, vagy rám osolygok valakire, aki szom orúnak
látszik. M inden lépésnél történik valami, írta az utcafilozófus
sógornőjének, H e n rie tte L undnak, akkor is, ha mi m agunk
nem vesszük észre.
„M indenekelőtt őrizd meg a kedved a sétához: én m inden­
nap addig sétálok, amíg el nem kezdem jól érezni magam, és
így minden betegségtől megmenekülök” - írja ugyanabban a
levelében, majd így folytatja: „...nem ismerek olyan terhes gon­
dolatot, amelyet ne tudnék kisétálni a fejemből.” Jó tanács, két­
ségtelen, ám a szerelmi bánatot nehéz kisétálni magunkból.
E zt Kierkegaard is tapasztalhatta. Soha nem tette túl magát a
Regine O lsenhez fűződő szerelmén. Évtizedekkel a szakítás
után - amelyet ő maga kezdeményezett - még mindig, és már-
m ár fanatikusan kereste azokat az utcákat, ahol úgy gondolta,
hogy Regine közlekedik, abban a reményben, hogy találkozhat
vele. Kierkegaard tanácsa H enriette L undnak sajnos nem sok
haszonnal járt. A filozófus nyilvánvalóan megfeledkezett arról,
hogy sógornője olyan súlyos beteg, hogy felkelni sem tud az
ágyból.

H a órákon vagy napokon át gyalogol az ember, a túra termé­

szetesen más tartalommal telítődik, m int egy félórás séta. M eg­
szűnik a külső ingerektől való függésünk, m ár nem akarunk
megfelelni mások elvárásainak, és ezzel együtt a túra benső­
ségesebb jelleget nyer. A Déli-sark felé gyalogolva, tíz egyedül
töltött nap után ezt írtam a naplómba: „Itt erősebb az az érzé­
sem, hogy jelen vagyok az életemben, m int otthon. A magányt
kompenzálandó, a célra gondolok, és arra, hogy egy vagyok
a term észettel.” Steve D uncannel a New York-i csatornahá­
lózatban te tt k irá n d u lásu n k közben b eszé lg ettü n k néha, de
többnyire h a llg a ttu n k és csöndben h a la d tu n k a cél felé. N ew
Yorkban akkora a zaj, hogy jószerével m ár észre sem veszi az
ember. A D éli-sark felé m enet pedig a csönd nyelt el m indent,
szinte érezni és hallani lehetett. A csönd erősebbnek tű n t, m int
az összes föld alatti zaj, de a sarkutazás és a SoH o alatt te tt túra
k ö z ö tt fontosabbak a közös vonások: m indkét esetben nyuga­
lom ra lel az ember, o tth o n hagyja a problém ákat, részévé válik
a környezetnek, és m egelégszik azzal, hogy lépésenként halad
előre.
Vajon a kulturális m eghatározottság a döntő m indebben?
Bizonyos fokig igen. A m ennyiben a H aw aii szigeteken szü­
lettem volna, talán a szörfözést részesítem előnyben, h a m eg
akarok szabadulni a problém áim tól. H a olyan családban nőt­
tem volna fel, am ely a zen bud d h izm u st gyakorolja, a za ze n t
választom , leülök keresztbe te tt lábbal, és m élyen elm erülök
a m editációban; Buenos A iresben tangóznék; az is a járás egy
formája. H a nem norvég lennék, szörfözhetnék, táncolhatnék,
m editálhatnék, de mivel norvég vagyok, szám om ra a gyaloglás
a befelé fordulás legterm észetesebb módja. R áadásul tanulnom
sem kell. Világéletemben ezt tettem .

*
* *
Jan G rue norvég író nagyobb távolságokat csak kerekesszékkel
képes m egtenni. G rue egyúttal a fogyatékosság és a betegség-
tu d a t kutatója és professzora is. A z oslói G rü n erlokka negyed­
ben találkoztunk, a lakásánál, majd onnan felkerekezett velem
a M ajorstuen-dom bra, ahol a fogorvosnál volt időpontja.
Elm ondta, hogy hét-nyolc éves gyerekként milyen nehéz volt
hozzászoknia a kerekesszékhez. „A tanpálya m eredek volt, és
állandóan nekim entem az alm afáknak. D e néhány hónap múlva
m ár jól tudtam közlekedni kerekesszékkel, és néhány év múlva
szinte m ár nem is úgy gondoltam rá, m intha egy tőlem függet­
len dolog lenne. Tulajdonképpen szinte a testem m eghosszab­
bítása.” G ru e szám ára az önállóság a legfontosabb, az, hogy
szabadon m ozoghasson, am ikor csak akar. H á la az elektrom os
kerekesszéknek, m elyhez m ár hozzászokott, ezt meg is teheti.
C supán egy helyen, a Bislett negyedbeli körforgalom nál kellett
szem benéznünk ném i nehézséggel, mivel itt m agasak a járda-
szegélyek, és a buszsofőrök gyorsan hajtanak, hogy tartsák a
menetidőt.
A M ajorstuennél megálltunk, és búcsúzkodás közben Grue
megemlítette, hogy tíz és fél hónapos kisfia, Alexander épp járni
tanul. M esélt az első lépéseiről és arról az intenzív örömről,
amellyel Alexander birtokba veszi a világot, és amely új életmódot
biztosít számára. „M indenki a maga módján élvezi a mozgást,
akár egy gyerekről van szó, aki első bizonytalan lépéseit teszi,
akár egy szabadon mozgó, kerekesszékes felnőttről, akár egy
gyalogosról. A lényeg, a mozgás jellegétől függetlenül, a világ
megtapasztalása.”

*
* *
M ichel de M ontaigne elmondott egy szép történet III. Konrád
királyról, aki 1140-ben legyőzte riválisát, W elf bajor herceget.
Konrád senkinek sem kegyelmezett, elhatározta, hogy m ind
egy szálig megöli W elf herceg embereit és magát a herceget is.
„Csak annyit engedett meg, hogy a herceggel a várban rekedt
nemesasszonyok szabadon elvonuljanak, hátukon akkora teher­
rel, amekkorát elvinni képesek. Erre az erős lelkű asszonyok
vállukra vették férjüket, gyermekeiket s magát a herceget is.
A császár e nemes bátorság láttán könnyekre fakadt, a herceg
iránt érzett halálos gyűlölete elenyészett, s ettől fogva ember­
séges módon bánt vele és övéivel.”
Szeretem az ilyen történeteket. A rra em lékeztetnek, hogy a
világon bárm i m egtörténhet. Látom m agam előtt a bajor asszonyokat
, ahogy a háborútól elcsigázva, előregörnyedve, rövid
léptekkel vonszolják m agukat, hátukon szeretteikkel. A z ilyen
történetek —a m indennapi csodák - mélyen m egérintenek.

*
* *
A b rit A ndrew Bastawrous tinédzserkorában olyan vak embe­
rekről olvasott, akiknek nem volt m ódjuk igénybe venni orvosi
segítséget. A ndrew o tt és akkor határozta el, hogy szemorvos
lesz. M a, tizenöt évvel később K elet-A frikában faluról falura
u taz ik teherautójával, m ely egyben m ozgó klinikája is, hogy
segítséget nyújtson a rászorulóknak.

Egyszer, egy késő délután Kenyában, am ikor A ndrew és a kol­

légái m ár éppen befejeztek volna egy hosszú m unkanapot, meg­
érkezett M aria, egy harm incöt éves nő, ölében hat hónapos cse­
csemőjével. A ndrew mesélte: „Az anya nyilvánvalóan vak volt, ezt
nemcsak a szemén lehetett látni, hanem a járásán is. A vak embe­
rek sajátságos m ódon közlekednek a számukra új környezetben, az
összes érzékszervüket bevetik a biztonságos haladás érdekében.”
M aria h írét vette, hogy az orvos aznap a környéken rendel.
A nő néhány faluval odébb lakott, ezért m ár napfelkeltekor út-
nak indult. Soha nem já rt még egyedül a forgalmas autóúton, és
„borzalm as élm ényként” szám olt be róla. N em csak a m ellette
elsuhanó teherautók, autók és m otorkerékpárok dübörgése za­
varta, kellemetlenül érintették a járm űvek felől érkező légáram ­
latok is. M egállt, és egy ideig várt, hátha odajön hozzá valaki
és segít átkelnie az úton, de nem így történt.
A z tá n elhatározta, hogy egy csendesebb pillanatban átvág
az úton. M á r m ajdnem átért, am ikor jobbról rádudált egy autó,
mire M aria még szorosabban szorította m agához mellén csüggő
kisbabáját, és átrohant a m ásik oldalra. A m ikor füvet érzett a
talpa alatt, m ár tu dta, hogy sikerült átkelnie, és hogy ezúttal
m indketten épségben m egúszták. A következő órák botladozva,
csúszva-m ászva, segítségért könyörögve teltek el, m ire M a ria
végül m egtalálta a klinikát. A gyerek sírt, M aria rettegett.
E gy zseblám pa fényénél m egvizsgálták a szemét. M in d k ét
szem én közönséges szürke hályog volt. M ásnap reggel gyorsan
m egoperálták, és M aria m ár aznap délután m indkét szemével
jól látott.
Belem erült addig m ég soha nem látott gyermeke mosolyába,
és tanulm ányozta m inden vonását, m iközben szorosan átölelte
m aga m ellett az ágyon.
M a ria alig v árta, hogy hazam ehessen, láthassa k ét m ásik
gyerm ekét és a férjét is, de fogalm a sem volt róla, merre vezet
az út hazafelé. Hallomásból tudta, hogy az országút melletti
árokparton, a shamba közelében, ahol a családjával együtt lakik,
egy fehér tábla áll az út szélén, egyébként a talpalatnyi földnek,
ahol laktak, semmiféle címe sem volt.
A ndrew kollégái magukkal vitték M a riát, és keresni kezd­
ték a fehér táblát, de hiába. H a gyalog megy, M aria talán még
m egtalálta volna az utat, mivel akkor a lábával látott volna,
de autóban ülve lehetetlennek tű n t, hogy odataláljon. Végül
találkoztak egy szomszédasszonnyal, aki útba igazította őket.
Továbbhajtottak, de egy idő után az ú t ösvénnyé keskenyedett,
és ki kellett szállniuk az auté>ból, hogy gyalog folytassák az
utat a faluig. M aria rögtön elindult a jó irányba, m ert a lába
felismerte a hazavezető utat.
Valamivel távolabb gyerekek játszottak a patakban. M aria
megállt, nézte őket, és azon tűnődött: „Vajon melyikük lehet
az enyém?”
A gyerekei hirtelen megpillantották. Felugrottak és szalad­
tak felé. Miközben M aria átölelte őket, azt kérdezte:
- H ol van a férjem?
A kkor m indenki körülnézett, majd hirtelen felcsendült egy
férfihang:
—Maria!
 A férje tekintete és a járása is csak úgy sugárzott a boldog­
ságtól. A felesége m ost látta először - és ez a csoda egy nappal
korábban, néhány lépéssel kezdődött.

*
* *
Csakugyan értelmetlennek tűnhet százhúsz kilónyi élelmiszer­
rel, üzemanyaggal és sátorral kutyagolni hónapokon keresztül
valahová, am ikor repülővel néhány óra alatt oda lehet érni.
Vagy mínusz negyven fokra ébredni reggel, amikor otthon is
lehetnél az ágyban a szerelmeddel . N etán felmászni egy hegy­
csúcsra, ahová egyébként felvisz a libegő is.

„Azért, m ert o tt van.” E z volt a legendás hegymászó, George

M allory híres válasza, amikor megkérdezték tőle, hogy miért
akarja olyan csökönyösen megmászni a M o u n t Everestet. Jó
válasz. Sokat elárul M allory személyiségéről, de arról, hogy
voltaképpen m iért akart feljutni a világ legmagasabb hegycsú­
csára, m ár kevesebbet.
Szeretném hinni, hogy M allory a maga módján arra akart
emlékeztetni bennünket, hogy kevés olyan dolog van az életben,
amit valóban meg kell tennünk. Senkinek sem kell megmásznia
az Everestet, vagy bárm i mást megtennie. Sok m indent meg­
tehetnénk, meg is tudnánk tenni, de ritkán fordul elő, hogy
valam it tényleg m eg is kell tennünk. H a elszánod magad egy
hosszú útra, az jó; ha otthon maradsz a fotelben, az is jó. D e
ha túl könnyen jutsz valamihez, ham ar elvész belőle az öröm.
A csúcs meghódításához hozzátartozik a hideg, a szél és a me­
redek lejtők. A z izgalom abban van, ha fáradozás árán éred el
a célt. H a nyújtózkodnod kell, hogy szilárd kapaszkodót ta­
lálj. H a megdermeszt a fagy. H a kimelegszel. H a végigmégy
a hegygerincen a Hillary-lépcsőig, ahonnan az egyik oldalon
háromezer m étert lejt a hegyoldal Tibetig, a másikon kétezer
métert Nepálig. A z izgalom abban van, ha azt sem tudod, hogy
egyáltalán eléred-e a célod.
M allory egy másik, hosszabb választ is adott ugyanerre a
kérdésre, melyben finoman érzékelteti, hogy élete legnagyobb
álma milyen kevés gyakorlati jelentőséggel bír: „Azért ragadtuk
meg az alkalmat, hogy felmenjünk a M ount Everestre, m ert
—röviden szólva - nem tu d tu n k ellenállni neki. Vagy pedig,
hogy egészen más szemszögből világítsam meg a dolgot: azért,
m ert végtére is hegym ászók lennénk. H a lem ondunk erről a
kalandról, azt kockáztatjuk, hogy kiszáradunk, akár a borsó
a hüvelyében. A m it ettől a kalandtól kapunk, az maga a bol­
dogság. És a boldogság az ember végső célja. Nem azért élünk,
hogy együnk és p é n z t keressünk. A z é rt eszünk és keressük a
pénzt, hogy boldogok legyünk. Világos, hogy a hegymászó szá­
m ára óriási a tét, rengeteg a vesztenivalója: élet és halál kérdése
forog kockán. A hhoz, hogy megnyerje a játszm át, először is fel
kell ju tn ia a hegy csúcsára - sőt m i több, biztonságban le kell
jutnia onnan. M in él nehezebb az út, m inél több a veszély, annál
nagyobb a győzelem.”
Tény, hogy a boldogság, am iről M allory beszél, rövid ideig
tart. A lig akad olyan résztvevő, aki közvetlenül egy expedíció
u tá n újra ú tn a k ak arn a ind u ln i. A vágy csak néhány o tth o n
tö ltö tt hónap vagy év után tér vissza, és M allo ry m indig m eg
is adta m agát neki.
A boldogság, amelyet akkor érez az ember, ha elérte a világ
legm agasabb hegycsúcsát, szintén nem ta rt sokáig. A m ikor el­
értem a csúcsot, és végre m egállhattam , ihattam egy kis teát és
körülnézhettem a H im aláján, m eghatódtam , éreztem , hogy nő
a gom bóc a torkom ban. K ihúztam m agam , és az ég felé nyúj­
to ttam a karom at. D e a boldogságom ham ar elillant. N éhány
perc múlva ugyanis eszem be villant: „H ogy a pokolban fogok
innen lem enni?”

G eorge M allory úgy halt meg, ahogy élt, 1924-ben veszett oda
az Everesten. A csúcs felé m enet vagy m ár lefelé jövet, senki
sem tudja bizonyosan. M allory magával vitte felesége, R uth
fényképét, aki egy levelében ezt írta neki: „Egyetlenem, nagyon
remélem, hogy boldog vagy, hogy jó utad van. Én eléggé vidám
vagyok, boldog is lennék, de rettenetesen hiányzol.”
M allory a csúcson akarta hagyni a fényképet. Am ikor meg­
találták a holttestét, nem volt nála a fénykép. Vagy o tt hagyta
a csúcson, vagy elveszítette, vagy mégsem vitte magával. D e ez
utóbbi annyira kevéssé lenne romantikus, hogy nem is szívesen
gondolok rá.

*
* *
E z maga a mennyország! —gondolom , am ikor egy jó könyvvel
ü lö k a szobám ban, vagy am ikor olyan em berek társaságában
ebédelek, akiket nagyra tartok, vagy am ikor sétálok.
A kellemes állapot persze nem ta rt sokáig. M ég akkor sem,
ha a környezetben semmi sem változik. U gyanígy a kellemetlen
állapot sem ta rt örökké. E nnek oka pedig az, hogy alkalm asint
m ég egy tartó s érzés is változást h o z az em ber állapotában.
A jóllét érzése sem végleges, fen n ta rtá sa folytonos táplálást
igényel. M á rp e d ig a tartalék o k szükségszerűen kim erülnek.
Ilyenkor tám ad az az érzésünk, hogy valam it elveszítettünk.

T öbbször hallottam értelm es em berek szájából, hogy egy koc­

kázatos expedíció já té k a h alállal. M e g tu d o m érteni, hogy
m iért gondolják sokan értelm etlennek az ilyen utakat. H iszen
abszurdnak tű n h et, ha valaki önként kiteszi m agát a hidegnek,
éhségnek és bizonytalanságnak - egyébként ez m ár önm aga
b an is azt példázza, hogy a jóléti társadalom ban m ennyire el­
kényelm esedtünk - , de sem m iképpen sem nevezném ezeket az
expedíciókat élet-halál játéknak. Ellenkezőleg. A z élet kitelje­
sedését jelentik.
M ie lő tt elindulok, a kockázatokat, am ennyire csak lehet,
igyekszem m in im a liz á ln i. A z tá n a m ik o r a naplem entében
gyönyörködöm , átlépek egy m ély szakadékot, átm ászom egy
szögesdrót kerítésen, hogy bejussak egy alagútba, vagy am ikor
szem től szemben állok egy éhes jegesmedvével, azt érzem, jelen
vagyok a saját életem ben. Szám om ra ez a földi m ennyország.
S em m i sincs, am i o tt és akkor tö b b et jelen th etn e az életnél.
Sem m i pénzért nem hagynám ki ezt az élményt. A zért keressük
a veszélyt, m ert a feszült helyzetek és az érzés, hogy le tudjuk
győzni a veszélyeket, életrevalóságunkat bizonyítják. A m ásod­
perc töredékeit örökkévalóságként éljük át. A m ikor szomjazol
és rátalálsz egy forrásra, vagy épp egy sziklán függeszkedsz,
netán egy kövön ülve tanulm ányozod a felhők mozgását, csak a
jelen pillanat számít, semmi más. A pillanat és az örökkévalóság
nem feltétlenül ellentétei egym ásnak. A m ikor az idő m egszű­
nik, m indkettőt egyszerre élhetjük át.

A z t szeretem a legjobban, am ikor addig m egyek, am íg csak­

nem összeesek. Ilyenkor a boldogság, a fáradtság és a helyzet
abszurditása elválaszthatatlanul összekeveredik bennem. M in ­
den megváltozik a fejemben. M ár nem érdekel, hány óra, nem
gondolok semmire, eggyé válok a fűvel, a kövekkel, a mohával,
a virágokkal és a láthatárral.
A zért szenvedek a hegymászással, m ert akarom, nem azért,
m ert kell. A fizikai megterhelés változatosságot jelent a hétköz­
napokhoz képest. A koncentráció és a szétszórtság szintén nem
ellentétei egymásnak. Ez a két erő többé-kevésbé mindig jelen
van az életünkben, de ha az ember alaposan kim eríti magát,
már nincs annyi ereje, hogy zavartassa magát.
Sokszor túl sok gondolkodni valóm van egyszerre, ilyenkor
elindulok, és jól kifárasztom magam. Egyfolytában a gyerekek,
a m unka és a megválaszolatlan levelek körül járnak a gondo­
lataim. Ahogy gyaloglás közben fogy az erőm, egyre kevesebb
dologra tudok gondolni, és közelebb jönnek hozzám az illatok,
a hangok és a föld. M intha kinyílnának az érzékeim a környezet
befogadására. A természet is megváltozik. Néhány óra leforgása
alatt megújul az erdő. A mohát m ár nemcsak zöldnek látom,
hanem észreveszem a szín számtalan árnyalatát is. Szókratész
azt állította, hogy A thén falain kívül sétálni számára elfecsé­
relt idő, m ert a fákkal nem tud beszélgetni. M ilyen kár, hogy
sohasem próbált meg szóba elegyedni a természettel; szívesen
olvasnám a párbeszédüket.
M in é l tovább gyalogolok, annál kevésbé teszek különbséget
a testem , a szellemem és a környezet kozott. Egym ásba folyik
a külső és a belső világ. Ilyenkor m ár nem megfigyelő vagyok,
aki a term észetet szem léli, hanem egész testem m el része va­
gyok a term észetnek.
A testünk ugyanazokból az elemekből áll, m int a term észet.
O xigénből, szénből, nitrogénből és hidrogénből. D inam ikus és
interaktív kapcsolatban van a term észettel. E zt nevezi M aurice
M erleau-Ponty „megélt perspektívának”. A term észet és a test
m egtalálja a közös nyelvet, és egy m agánál nagyobb egységet
képez. T öbb m ódja is van, hogy m egtapasztaljuk ezt az érzést.
Vannak, akik böjtölnek, m editálnak, bevesznek egy gyógyszert
vagy im ádkoznak; szám om ra a gyaloglás az egyetlen módszer.
Im m anuel K ant, aki m inden délután fél négykor te tt egy rö ­
vid sétát, szintén hasonló húrokat pengetett —inspirálva M er­
leau-Pontyt Egy szellem látó álm ai cím ű csodálatos könyvében.
H a m eg akarjuk határozni, hol lakik a lélek, ezt kell m onda­
nunk: „ O tt vagyok, ahol érzékelek. É ppolyan közvetlenül je ­
len vagyok az ujjhegyeim ben, m int a fejemben, a lelkem teljes
egészében kitölti egész testem et, és teljes egészében jelen van
an n ak m inden részében.”
Olykor, ha egy hosszú tú rá n fázom és kim erültnek érzem m a­
gam , gyakran álm odom arról, hogy o tth o n vagyok a szobám ­
ban, esetleg virágot locsolok; de akárm ilyen kedves és csábító is
a gondolat, m ég sohasem fordultam vissza m iatta.

*
* *
„M ennyi van m ég hátra?” - kiskorom ban ez volt a leggyako­
ribb kérdésem. Feltehetően az egyik legelső m ondatom is. A ttól
kezdve, hogy m egtanultam járni, a szüleim m agukkal cipeltek
a kirándulásaikra. Á ltalában valamivel m ö g ö ttü k b aktattam ,
és időnként feltettem a kérdést. A m ikor egy m eredek dom bon
m ásztam felfelé, apám fenn állt a dom b tetején, és biztatott:
gyerünk! A m in t felértem , ő m ár indult is tovább. M o st az én
gyerekeim kérdezik ugyanezt. E gy darabig csendesen baktat­
nak, aztán m egállnak, és kérdeznek. M egint m ennek, m egint
kérdeznek.
R itkán szárm azik sok jó abból, ha csak a cél já r a fejünkben.
É n boldogan m entem a szüleimmel kirándulni. Boldog voltam,
am ikor apám biztatott, vagy am ikor anyám naranccsal kínált.
Egészen addig voltam boldog, am íg újra el nem kezdtem kér­
dezgetni.
A kárcsak Zénón nyila - amely kilövése után m inden pillanat­
ban m ozdulatlan, ezért soha nem éri el a célját - , én is úgy ér­
zem , hogy h a túl sokat gondolok a célomra, soha nem érkezem
meg. Soha nem érem el e zt a hegyet.
A m ahájána b u d d h izm u s első ism ert filozófusa, N ág ár­
dzsu n a úgy vélte, hogy az idő, vagyis „a három idő” (trikála)
nem létezik, csak m erő kitalálás. A m i elm últ, az elm últ, am i
nem m últ el, az el sem kezdődött; és ahol éppen m ost járu n k ,
az a m eg tett és m ég m eg nem te tt ú t kö zö tti végtelenül kicsi
egységek sorozata, e z ért a jelen sem létezik. N ágárdzsuna is
az idő m etaforájaként használja a járást: a m últ elm últ, ezért
nem létezik; a jövő m ég nem kezdődött el, tehát nem létezik; a
jelen pedig csupán a kettő közötti h a tá rt jelenti, m elynek nincs
kiterjedése, ezért az sem létezik - az egészet m i m agunk konst­
ruáljuk azért, hogy rendet terem tsünk a gondolataink között.
Gyaloglás közben szeretek ilyesmiken töprengeni, m ert gyöke­
resen m egváltoztatják a világról alkotott véleményemet.

„Szerinted a m últ eljöhet m ég egyszer?” - kérdezi az apa a fiától

Paolo C ognetti Nyolc hegy cím ű regényében, m iközben az olasz
A lpokban kirándulnak, csavarva egyet N ágárdzsuna időelméle­
tén. „N ehezen” —feleli a fiú. „N ézd azt a patakot, látod? —kér­
dezte az apa. - M ondjuk, hogy a víz az idő, am i telik. H a itt,
ahol vagyunk, itt van a jelen, szerinted m erre van a jövő?” A fiú
elgondolkodott, és éppen azt válaszolta, am it én is, am ikor ol­
vastam a regényt, vagyis hogy a jövő lejjebb van annál, m int
ahol ők állnak, o tt lenn, ahová m egy a víz. A z elkövetkező idő
a folyó áradását követi a völgy felé. A z apa röviden csak annyit
m ond, hogy a válasz téves. Később a fiú kezdi m egérteni, m ire
gondolhatott az apja. „ H a az, ahol beereszkedsz a folyóba, a je ­
len, akkor a m últ az a víz, am i átfolyt rajtad, az, am i lefelé tart,
ahol m ár nincs sem m i szám odra, m íg a jövő a felülről érkező
víz, mely veszélyeket és meglepetéseket hoz. A fú úgy gondolja,
„Bárm i legyen is a végzet, a hegyekben lakik, a fejünk fölött.”

Negyven nap magányos gyaloglás u tán az A ntarktisz felé elkö­

vettem ugyanazt a hibát, am it gyerekkorom ban. Szám olgatni
kezdtem , m ennyi van m ég hátra. H a tíz napon át tíz órát m e­
gyek, az összesen száz óra. E lőször m egörültem ennek, de az­
tán m egfordult a dolog. M ásnap ezt írtam a naplómba: „A D é ­
li-sark egy távoli, szép álom ból ham arjában egy m atem atikai
tétellé változott. A z t számolom, hány óra van még hátra.” A m i­
kor a hátralévő órákra gondoltam , elcsüggedtem. M egváltozott
a kedvem, ezért a term észetet is m ásképp láttam : „M onoton
táj, a fehérsége végtelenül egyhangú. N incs energiám átélni.”
A z is csalódást okozott, hogy ilyen nyafogós lettem . D e más-
nap késő estére elfogytak a negatív gondolatok, és újra örültem
annak, hogy úton vagyok.
Sok ehhez hasonló történetet hallok. A hosszú börtönbün­
tetésre ítélt foglyok csak úgy képesek túlélni az em bertelen kö­
rülm ényeket, h a hasonlóan gondolkodnak, m int egy célja felé
igyekvő sarkkutató: m in d ig csak az aznapot nézik. A m ik o r
1996-ban m egalapítottam a kiadóm at, akkor se nagyon gon­
doltam a jövőre. Kollégáimm al együtt azt tű z tü k ki célul, hogy
jó könyveket adunk ki, és m indennap a lehető legtöbbet adunk
el belőlük. E n n él nagyobb víziókra nem volt sem időm , sem
energiám .
A gyalogtúrák során m egtanultam , hogy egyszerre m indig
csak egy lépést tegyek.

*
* *
E g y barátom , F ernando G arcía-D o ry spanyol ju h ász és m ű­
vész, szintén szívesen gyalogol. A pásztorkultúra az egész vi­
lágon hanyatlófélben van. Fernando, hogy fennm aradjon ez a
hagyomány, az utóbbi években fiatal juhászok képzését vállalta
m agára. N em ism er annál jobb elfoglaltságot, m int a juhnyájjal
egész Spanyolországon átvonulni északról délre, vagy fordít­
va, évszaktól függően. A z út összesen két hónapot vesz igénybe
. E gy este az élet öröm eiről beszélgetett az egyik kollégájá­
val, aki ezt m ondta: „Ú tközben öröm nézni, hogy futkároznak
az állatok, hogy azt eszik, am ihez kedvük van, és hogy egyre
egészségesebbek és erősebbek. A kisbárányok növekednek és
gyarapodnak. L ehet, hogy az em ber m ár nagyon fáradt estére,
m ire a táborhelyre ér a sok kilom éteres gyaloglás után, de h a az
állatok boldogok, ő is örül, sőt boldog, és végtelen nyugalom
szállj a meg.”
 Fernando különböző nom ád népeket is kísért útjukon. Van,
akinek a boldogságot a következő oázis jelenti. Ö röm üket le­
lik a m unkájukban. F ernando m indenkinek feltette ugyanazt
a kérdést: „Képzeld el, hogy behunyod a szem ed, és húsz évvel
később nyitod ki - m i tenne boldoggá akkor, m it látnál a leg­
szívesebben?”
A válaszok nagyon hasonlóak voltak - mesélte Fernando
függetlenül attól, hogy Kenyában vagy T anzániában kérdezett
szam b u ru k at, m aszájokat, vagy különböző rádzsasztáni tör­
zseket. M in d n y ájan azt m ondták, h o g y az tenné őket a leg­
boldogabbá, ha a jószágaik egészségesek és kövérek lennének.
Legszívesebben együtt időznének a többi családdal a gazdag és
term ékeny földeken. „Szám ukra az a harm ónia - m agyarázta
Fernando —, h a egyensúlyban élnek a term észettel, m indig a
közösséget tartv a szem előtt, egy tágabb értelem ben v ett kö­
zösséget, am ibe az apától a fiúig a fákon és a juhokon keresz­
tü l m inden beletartozik.” A válaszok az em bernek azt a vágyát
tü k rö zik , hogy valam i m agánál sokkal nagyobbnak legyen a
részese. N em csak az egyébként fontos társadalom nak. Valami
többnek. A term észetnek m egvan a m aga sajátos intelligenciája.
A z iskolában azt tan u ltam , hogy a szellem ellentétben áll az
anyaggal, de am ikor az erdőben járok, nem tű n n ek ellentétes­
nek. Ö sszetartoznak.
Szom batonként és vasárnaponként szívesen sétálok néhány órát
N ordm arka erdeiben. N em azért, hogy eljussak egyik pontból
a másikba, egyszerűen csak járok egyet. O tth o n , B lindernben
gyakran leülök a lépcsőre. A z ajtón van egy észak felé néző
ablak. H a kinyújtózom , az ablakon át rálátok az erdőre. A ci­
pő tartó n egy csomó régi cipő sorakozik. A d d ig hordom a ci­
pőim et, m íg le nem szakadnak a lábam ról. A m árka, a fazon
és a talp nem annyira fontos, h a m ohás talajon, gyökereken,
földön és hangabokrokon jár az ember. K iválasztom az egyik
párt, felveszem, átvágok a G austad-réten, aztán betérek az er­
dőbe. Legtöbbször nem o tt megyek, ahol az ú t húzódik. Járás
közben önm agára figyelhet az ember, és a szeretett földön járva
egy ütem re m ozog a teste és a lelke.

A z erdőben sétálva érzem , hogyan válik egész lényem a kör­

nyezet részévé. O lyan érzés, m intha a testem nem érne véget
az ujjb egyeknél. A h o g y m úlnak az órák, eggyé válok a fűvel,
a hangával, a fákkal és a levegővel. H a egy m adárnak megsérül
a szárnya, vagy éhezik egy állat, átérzem a fájdalm ukat. Ilyen­
kor m in th a részese lennék valam i sokkal átfogóbb dolognak,
m in t egyébként, m unkavállalóként, adófizetőként és családfő­
ként. É s ezt nem a hétköznapi élettől való szabadulni vágyás
m ondatja velem.
 A z A ntarktiszon töltött harm inc nap után ezt írtam a nap­
lómba: „Nagy társaságban és a városban sokszor magányosabb­
nak éreztem m agam , m int itt.” N agyon jól em lékszem erre az
érzésre. N em m in th a nem hiányoltam volna az em bereket,
az érintést és az öleléseket, de am ikor lassan a részem m é vált
a hó, a jég, a láthatár, a hideg, a felhők és a nap, csökkent a
hiányérzetem .
L eh et, hogy az érzéseim kicsiben haso n lítan ak arra, am it
azok tapasztalnak nap m int nap, ak ik sokkal szorosabb kap­
csolatban élnek a term észettel? Talán. Szeretem a társadalm at,
am elyben élek, elfogadom a kötelezettségeket és öröm öket,
amelyeket nyújt, mégis azt hiszem , érdem es figyelembe venni
Fernando tanácsait. T öbb ezer éves tapasztalatokból szárm az­
nak.

A m ikor az ellenkező irányba megyek, a város felé, nehezebben

ju to k hasonló felism erésekre. G yorsabb körülöttem a tem pó,
több az elvárás és a zavaró tényező. H a nagyvárosban születtem
volna, talán sokkal jobban m egérteném ezeket.
E m lékszem , az iskolában a tan á ro k főleg a m érhető dol­
gokra helyezték a hangsúlyt. O lyan feladatokra, am elyeknek
van elejük és végük - vizsgák, szünidő, végzettség, állás - , és
am elyek hasznosak. Egyszóval a m érhető tudásra. A túrázás
azonban másról szól. Egyik nap megérkezhetsz a célodhoz,
másnap mégis újra elindulsz. Egy túra eltarthat akár élethosszig
is. Mehetünk egy irányba úgy is, hogy végül visszaérünk
a kiindulópontunkra.

*
* *
Vajon felébredhetünk-e egy reggel a M o u n t Everest csúcsán,
h o lo tt előző este o tth o n fek ü d tü n k le az ágyunkba? A lapos
megfontolás és egy A rne N æss-szel te tt séta után azt hiszem ,
ha valószínűtlen is, nem lehetetlen.

A z első alkalom az életem ben, am ikor valam i olyasmi történt,

am iről azt hittem , hogy lehetetlen, 1969. július 2 0 -a volt. Neil
A rm stro n g a holdon sétált, és ezzel az U S A elsőként hagyta
o tt lábnyom át a nap utáni legfényesebb égitesten. E z a lábnyom
ráadásul soha nem tű n ik el, m ert a holdon m indig szélcsend
uralkodik. A kkoriban hatéves voltam, egyre csak bám ultam a
holdat, és egészen biztos voltam benne, hogy látom A rm stron­
got. M iu tá n az űrhajós m egtette azt a néhány furcsa, lebegő
lépést, m egfordult, elővette a Hasselblad fényképezőgépét, és
lefényképezte Buzz A ld rin t, aki épp kifelé m ászott az Eagle­
ből. A ld rin egész életében sajnálta, hogy A rm strong lépett el-
sőként a holdra. Ráadásul az a m ondat is az ő szájából hangzott
el, amelyre m indenki em lékszik a világon. A ld rin esete arra fi­
gyelm eztet, hogy m indent, még a holdra ju tást is át lehet élni
vereségként.
K athy Sullivan asztronautától kérdeztem , hogy m it érzett,
m ielőtt elindult űrsétájára, és a világűrből látta a bolygónkat:
„H a azt m ondjuk, »föld«, általában azt a tenyérnyi földdarabot
értjü k rajta, am elyen élünk. A m ik o r az em ber kijut az űrbe,
hirtelen annak látja a Földet, ami: egy égitestnek. E g y golyónak,
amelyen mindnyájan élünk.” Tisztelettel adózott égitestünknek.
M ilyen volt a világűrben sétálni? „Ezer százalékig jelen voltam
a pillanatban, és o tt m otoszkált h átu l a fejem ben, m ilyen jó,
hogy végre a valóságban is véghezvihetem , am iről álm odtam .”

A z ezredforduló környékén A rn e N æss-szel a C sendes-óceán

nyugati részén található M ik ro n ézia szigetvilágára utaztam .
M essze, az óceán közepén fekszik a Velencére em lékeztető,
e lh agyatott város, N a n M adol. A korallzátonyra épült város
faházai kőből készült alapokon nyugszanak. A 60 0 -as évek
körül k ezdték építeni, és valam ikor 1200 körül fejezték be,
körülbelül akkor, am ikor a N otre-D am e épült Párizsban, vagy
az A ngkorvat K am bodzsában. M ég m anapság is kikandikál
az óceánból az em beri kéz által alk o to tt kilencvenkét sziget,
mely hétszázötvenezer tonna fekete bazaltból áll. A z öt-tíz ton­
nás bazalttöm böket valószínűleg a m integy két kilom éternyire
fekvő bányából szállították a helyszínre. Vajon hogyan? E rre a
kérdésre a tudósok a m ai napig keresik a választ. Á tvonszolták
volna őket a dzsungelen keresztül? M iu tá n m agunk is próbál­
tu n k átkelni a szigeten, erősen kételkedtünk abban, hogy erre
bárki képes lehet. Esetleg kenuval szállították? N em tudni.
N an M adol építm énye a világ egyik legnagyobb régészeti
m isztérium a. A legenda szerint élt a szigeten egy sárkány, és az
hurcolta az építkezés helyszínére az összes követ, majd szépen
egymás tetejére helyezte őket. E gy régészprofesszor, aki velünk
utazo tt a helyszínre, röviden így kom m entálta a legendát: „Le­
hetetlen, lehetetlen, lehetetlen.” A rne egy ideig elgondolkozva
nézett a professzorra, aztán így válaszolt: „Teljességgel lehetsé­
ges, de a m i hagyományos szem léletünk szerint rendkívül va­
lószínűtlen. Filozófiai értelem ben szakadék tátong a lehetetlen
és a fantasztikusan valószínűtlen között.”

N agyon hálás voltam ezért a két m ondatért, tu d n iillik A rn e

m egfogalm azott valam it, am it m agam is sejtettem , csak nem
tu d tam szavakba önteni. A z t állítani, hogy m inden lehetséges,
logikusan nézve éppolyan helyes lehet, m int azt állítani, hogy
m inden lehetetlen. Hegym ászás közben m indent állandó ellen-
őrzés alatt tartok, ám abszolút ellenőrzés nem létezik. A kétely
jót tesz a lehetőségeknek. „Az, hogy valami lehetetlen, csak egy
átmeneti munkahipotézis” —állította A rne Naess. Kettő meg
kettő lehet öt is, ha valami megváltozik. G yakran elismételte
ezt az általa posszibilizmusnak nevezett tételt, miközben szája
körül halvány mosoly játszott. Nem hiszem, hogy A rne abban
a tévhitben ringatta volna magát, hogy egy szép reggelen fel­
ébredhet az Everesten, holott este az oslói M idtstuenben tért
nyugovóra, de aligha tartotta abszolút lehetetlennek.

„Ne tedd ezt!”, „Ez nem fog m enni” - sokat hallottam e két
m ondatot gyerekkorom ban. N éha így is volt —nem m indig
tudtam olyan messzire menni, amilyen messzire akartam, és
ilyenkor megtapasztalhattam az emberi érzések egyik legosto­
bábbikát: a kárörömet - , máskor viszont jól sikerült, am it el­
terveztem. H a azt mondod az ötéves kislányodnak, hogy nincs
tehetsége a futáshoz, valószínűleg egész élete során ezt fogja
hinni, úgyhogy legyünk óvatosak azzal, mit mondunk a gye­
rekeknek.
Soha nem voltam jó síelő, iskoláskoromban m indig lema­
radtam a versenyeken. Általában m inden tárgyból a leggyen­
gébb tanulók közé tartoztam , és borzalmas bizonyítványokat
vittem haza a gim názium ból is. M a úgy látom, hogy főként
azért tudtam véghezvinni a hosszú sítúrákat, m ert jól előké­
szítettem őket, és nem ijedtem meg tőlük. A nehezebb utat
választottam. Nem követtem környezetem jóindulatú tanácsait
a tekintetben, hogy mit lehet és mit nem. Némi szerencsém is
volt abban, hogy előttem még senkinek sem sikerült egyedül
eljutnia a Déli-sarkra. Egyébként egyszerűbb volt, m int gondol­
tam. Mégis kisebbfajta csodának éreztem, m int amikor annak
idején eltévedtem a bátyámmal 0 stm a rk a erdeiben, de végül
sikerült kitalálnunk a rengetegből. Arne N æssnek szerencsére
igaza volt, amikor azt mondta: „A teljességgel elképzelhetetlen
unos-untalan m egtörténik velünk.”

*
* *
N em a Homo sapiens találta fel a bipedalizmust. A m ikor a fajunk
kialakult, őseink, az Australopithecus egyedei m ár több m int
kétm illió éve két lábon jártak . M inden, am i m a elválaszt ben­
nünket más fajoktól, abból ered, hogy felegyenesedtünk.
A z , hogy egyik lábunkat a m ásik elé tesszük, vagyis a két
lábon járás képessége terem tett m eg bennünket.
A ttó l kezdve, hogy az Australopithecus két lábra állt, egé­
szen addig, hogy em ber já rt a holdon, és a kislányom, Solveig
m egtanult járni, ugyanannak a tulajdonságunknak köszönhető:
született feltalálók vagyunk.
H a a Homo sapiens nem két lábon já r t volna, m ár rég k i­
haltu n k volna, vagy a többi állat m ódjára élnénk. Négykézláb
közlekednénk, és nem tu d n án k beszélni.

A m ennyiben a továbbiakban is egyre kevesebbet járunk, fajunk

jellem ző jegye m ár nem a járás lesz, hanem az ülés vagy az autó-
vezetés. E gy kicsit olyanok leszünk, m int a W A L L -E cím ű Pi­
xar-filmek szereplői, akik a nyolcszáz évvel későbbi jövőben élnek,
és önjáró székükben közlekednek az űrhajójuk fedélzetén, kövé­
rek és boldogok, és fogalm uk sincs arról, m i történik körülöttük.
Lassan kezdem azt hinni, hogy talán helytelen H omo sapiens­
n e k nevezni m agunkat. A sapiens azt jelenti: „aki tud, aki ké­
pes”, vagy m ás szóval „bölcs, okos”. A z ö n m ag u n k n a k ad o tt
pozitív elnevezések kissé m indig túlzóak. A Homo sapiens ere­
deti gondolata azt jelenti, hogy az em ber fejlődött a legtöbbet
a Föld összes többi terem tm énye közül, és hogy továbbra is a
többi faj fö lö tt áll. H o sszú távon nem hiszem , hogy ez ilyen
egyértelm ű lenne.
Sokkal találóbb név lenne ránk a Homo insipiens. A z insipiens
a sapiens tagadása, azt jelenti, „aki nem tu d ”. A Homo sapiens
megnevezés egydim enziósnak, elcsépeltnek tűnik, m íg a Homo
insipiens szám om ra tágabban értelm ezhető, jo b b an tü k rö z i a
lényeget: az em ber m indig keresi a tudást. T udjuk - ha nem is
m indig - , hogy van, am it nem tudunk, hogy többet kell tu d ­
nunk, és szeretnénk is többet tudni.

T erm észetesen ad ó d ik a kérdés, hogy — am ennyiben felha­

g y u n k a járással —vajon fokozatosan átalakulunk-e m ajd va­
lam iféle más lénnyé, m in t am it jelenleg em bernek nevezünk?
 H a ülve töltjük az életünket, egyre kevesebb testi élmé­
nyünk lesz. M ásképp tapasztaljuk meg a világot, helyesebben
nem tapasztaljuk meg —nem érzékeljük a környezetünket
sem - , m ert járás nélkül ez nem lehetséges. A z ízek, a szagok,
minden, am it látunk, tudunk és hallunk, más tartalm at nyer
majd. A létezés elvontabbá válik. Akárcsak a W ALL-E szerep­
lői, a szó szoros értelmében elveszítjük a talajt a lábunk alól.
Egyre természetesebbé válik majd, hogy környezetünk fizikai
tapasztalatai, önm agunk és a környezetünk, a testünk és a vi­
lág közötti határterületek megismerése helyett az agyunkban
kutatunk tapasztalatok után, és ilyenformán még nyitottabbá
válunk olyan kevéssé megfogható dolgok iránt, m int a vallás
és az érzelmek.
Vajon valóra válhat mindez? Tökéletesen tudatában lévén
saját korlátaimnak, Edvard M oser orvosi Nobel-díjas agykuta­
tóhoz fordultam egy levéllel, hogy megkérdezzem tőle, valóban
átalakulhatunk-e elvont lényekké. A ttevődhet-e a felismerés,
hogy részei vagyunk a világmindenségnek, a valóságos érzékelés
síkjáról a gondolatok síkjára? Í me M oser válasza: „Bizony, ez
megeshet”, és pontosította, hogy mi történik majd, ha felha­
gyunk a járással, és csupán annak a függvényei leszünk, ami
a helyünkbe jön: „Ha gyerekkorunkban m egtanultunk járni,
de később leszoktunk róla, tulajdonképpen majdnem m indent
kom penzálhatunk. Á m m inden felfedezés alapja a gyaloglás és
a m ozgás, a felfedezés pedig az intellektus alapja.”

A Szanszkrit nyelvben a járás - gati - nem csak az idő m etaforá­

ja, hanem a tudásé is. E z a m etafora norvégul is létezik. M e rt
ha „átm entünk valam in” (gjennomgått), akkor azt m ár tudjuk.
A k ik a Szanszkrit nyelvet alkották, m indazonáltal sokkal ér­
zékletesebben fejezték ki az üzenetet, m in t m i, norvégok, m ert
ők önálló szabályt h o ztak létre: sarve gatyartha j n a n a rth a ca —
m inden szó, amelynek a jelentése „megy”, egyúttal azt is jelenti,
hogy „tud”.
T alán term észetes, hogy az ősi indiai és a norvég nyelv m eg­
felel egym ásnak a menni és a tudni szavak tekintetében. A ha­
sonlóság a szavak jelentésében világszerte az ősi rokonságból
következik, és azokról a tapasztalatokról tudósít, amelyekre az
emberek vándorlás közben tettek szert. E z egyszerűen gyönyörű.

A járás tette lehetővé szám unkra, hogy azzá váljunk, am ik va­

gyunk, tehát ha nem já ru n k eleget, akkor fokozatosan m egszű­
n ü n k önm agunk lenni. Esetleg valam i mássá válunk.

*
* *
A nyai nagyapám utolsó útja 1945. február 9-én éjszaka a kivég
zőosztag felé vezetett az A kershus-erődben. A ném et m egszál­
ló hatalom ítélte halálra. „H a tudtam volna, hogy ez lesz a vége,
többet tettem volna” - m ondta nagyapám a bíróságon az ítélet
kihirdetése után. Időben eljutott hozzá a hír, hogy le fogják
tartó ztatn i és halálos ítélet vár rá, mégsem szökött meg, m ert
tudta, hogy ha megszökik, megtorlásul egy honfitársát ölik meg
helyette. N agyapám nem b írta volna elviselni an n ak a tudatát,
hogy szabadulása valaki m ás halálát okozta. Inkább m egvárta,
m íg letartóztatják. A z t hiszem , a családban azóta m indenki
feltette m agának a kérdést, hogy vajon ő is úgy döntött volna-e,
m int nagyapám, vagy inkább elmenekül. E zek azok a kérdések,
amelyekre az ember egészen addig nem tudhatja a választ, amíg
ugyanabba a helyzetbe nem kerül. N agyanyám soha nem he­
verte ki nagyapám elvesztését, nem m ent újra férjhez, ötvenöt
éven át gyászolta.
N agyapám nak három lánya volt, m int nekem. M egpróbáltam
elképzelni, hogyan tette m eg utolsó lépteit. Vajon a nyolc lö­
vésre kész norvég katona örült, am ikor látta, hogy a halálra ítélt
férfi görnyedten közeledik az utolsó néhány méteren? G únyo­
lódtak rajta? Vagy nagyapám kih ú zo tt derékkal, biztosan lép­
delt feléjük, m utatván, hogy bárkit kivégeztethetnek, a harcot
akkor is elveszítik? E z m ár sohasem fog kiderülni.

*
* *
Joakim B otten, Gabi G leichm ann, P etter Skavlan, K ristin B.
Johansen, Lars Fr. H . Svendsen, M orten Faldaas, Jan Kjaerstad,
F in n Skárderud, Lars M ytting, K nut O lav Á m ás, M . M ., Kaja
N ordengen, Bjorn F red rik D rangsholt, Á slak N őre, A ndrew
Bastawrous, Ellen Jervell, Á sne Seierstad, R oiy W ilson, Robert
W ilson, O w en Laub, A ase G jerdrum , A n n e G aathaug, E d -
vard M oser, Kathy Sullivan, Jens Braarvig, D án Frank, Sonny
M e h ta , Susanne G re tte r, A n n a b e l M e ru llo , T im o th y H u t-
ton, C am illa Stoltenberg, T horleif Thorleifsson, A nne Sverd-
rup-Thygcson, Kjetil 0 s tl i , J o ru n n Sansm ark, O d d Flarald
H auge, Solveig 0 y e , M arie A ubert, Jan G rue, Eivind Stoud
P latou és H a n s H andverk, H a n s P etter Bakketeig és a J. M .
Stenersens és a Kagge Kiadó m unkatársainak, valam int magyar
fordítóm nak, K ertész Juditnak.
A M enni elsősorban azokon a tényeken alapul, amelyeket gya­
loglás közben láttam , éreztem és hallottam , valam int azokon
a könyveken és cikkeken, am elyeket hazatérésem u tán olvas­
tam . N éhány részlet, például a Store Skagastolstind megmászá­
sa, a Fernando G arcía-D oryval való beszélgetés és a N ew York
utcái alatt te tt séta a Kagge K iadónál korábban m ár m egjelent
könyveim ből: A lt j eg ikke lærte p a skolen (A m it nem tanultam
az iskolában, 2005) és az Under M anhattan (M an h attan alatt,
2012) valók.

A Guardian cikkét a gyerekek m ozgását vizsgáló kutatásról a

következő forrásból v e tte m : h ttp s://w w w .th eg u ard ian .co m /
e n v iro n m e n t/2 0 1 6 /m a r/2 5 /th re e - q u a rte rs-o f-u k -ch ild re n -
spend-less-tim e-outdoors-than-prison-inm ates-survey.
R obert W alser A séta című művéből vett részleteket (M agvető
Kiadó, 1999) H alasi Zoltán fordításában közöljük. M ilan Kun­
dera Lassúság című m űvéből vett részleteket (E urópa Kiadó,
1996) Vargyas Zoltán fordításában közöljük.

A saudade szó más és m ást jelent a Zöld-foki Köztársaságban,

Brazíliában és Portugáliában. M anuel de M elo portugál kato­
na és író így határozta m eg a saudade fogalm át: „Olyan öröm,
am itől szenvedünk, és olyan betegség, am it élvezünk.”

M ichel de M ontaigne A iszóposzról szóló hivatkozása az Esszék

III. kötetében található (A tapasztalatról). III. Konrádról
az Esszék I. kötetében (M ás-m ás módokon ugyanegy célhoz érünk)
szól.
M ontaigne csaknem m inden iránt érdeklődött. A rról, hogy
„milyen szoros rokonságban van a fájdalom a kéjjel”, szintén írt
az Esszék III. kötetében. A z Esszék (I- III.) cím ű m űből (Jelen­
kor Kiadó, Pécs, 2013) vett idézeteket Csordás G ábor fordítá­
sában közöljük.

A z A rth u r Schopenhauer-idézet A z élet semmiségéről és gyötrel­

méről (Lam pel R. W odianer F. és Fiai R. T. Budapest, 1922,
Bánóczi József fordítása) cím ű m űvéből való.
K nut H am su n Éhség (L’H a rm a tta n , Budapest, 2015) cím ű re­
gényéből vett idézetet Pap Véra-Ágnes fordításában közöljük.

A z erdőfürdőről rengeteg cikk jelent meg, én ezt a k ettőt hasz­

náltam fel: https://w w w .ncbi.nlm .nih.gov/pubm ed/24858508
és h ttp s ://q z .c o m /8 0 4 0 2 2 / h e a lth -b e n e ts-japanese-forest-
b ath in g /. A z id éz e tt M ija z ak i Jo sifu m i professzor a C sibai
Egyetem Környezetvédelm i, Egészségügyi és A grártudom ányi
Központjában. Könyve 2018-ban a H V G Kiadónál jelent meg.

G yaloglás tém ájában az egyik legfontosabb forrásom H e n ry

D avid Thorcau. N agy öröm öm re szolgált W alking cím ű esszéje
, és naplója, a The Journal o f H enry D a v id Thoreau, 1837—
1861 (N Y R B Classics, 2009), valam int az Essays o f D a vid Hen­
ry Thoreau (L ibrary o f A m erica, 2001). E zekből a kötetekből
idéztem .

K athleen Rooney regénye, a L illian Boxfish Takes a Walk (Lil-

lian Boxfish sétálni indul) a St. M a rtin ’s Press K iadónál jelent
m eg 2017-ben.
Peter W essel Zapffe norvég filozófus Om det tragiske (A tragi­
kusról), Pax (1996) cím ű könyvében ír arról, hogyan cenzúráz­
z u k saját élm ényeinket.

M elissa H arrison könyve, R a in: Four Walks in English Weather

(Eső: négy séta angol időjárásban) a Faber & Faber Kiadónál
jelent m eg 2016-b an.

W illiam W ordsw orth sokat sétált és sokat írt a sétáiról. A z elő­

szó H e te d ik könyvéből idézett sorait Tandori D ezső fordította.

K ét útitársam Los A ngelesben Peder L u n d és P etter Skavlan

volt. P etter naplót is írt akkoriban, am ikor átszeltük L A -t, ami­
nek nagy hasznát vettem , am ikor ezt az esszét írtam .

Kaja N ordengen agykutatóval 2017 nyarán leveleztem arról,

hogyan h at az agym űködésünkre az, hogy m ilyen tem póban
gyaloglunk.

A bibliai idézet a Terem tés könyve 3. fejezetéből való.

V ladim ír Nabokov egyetemi óráinak tárgyáról, Joyce Ulysses
című művéről a The N e w Yorkerben olvastam Ferris Jabr cik­
két: http://www.newyorker.com/tech/elements/walking-helps-
us think, valam int egy Vogue-cik k e t (1969) A llene Talmey
to lláb ó l: h ttp ://w w w .lib .r u /N A B O K O W /In te r l4 .tx t_
with-big-pictures.html. A z idézetet innen vettem.

1986 tavaszán hajóztam el a Juan Fernández-szigetekre. Ber­

mudáról indultunk a Panama csatornán át, útközben lehorgo­
nyoztunk az A ntarktisznál. A War Baby legénységének tagja
voltam, a kapitány a néhai W arren Brown volt. A Selkirkről
szóló anekdotát, melyben a kecskét üldözi, Lars M ytting nor­
vég írótól hallottam. Néhány könnyen hozzáférhető cikk a vi­
lághálón szintén szem tanúk leírására hivatkozik, am i alátá­
masztja a történetet.

A z emberek, csótányok, elefántok és pingvinek kutatásáról egy

Rory P. W ilson professzorral közösen elköltött villásreggeli
közben hallottam LA -ben 2016 őszén. Természetesen W ilson
nem egyedül végzi a kutatást, és ezt nagy gonddal pontosítot­
ta is. A kísérletekről beszámoló tudományos cikk, a Wild State
secrets: Ultra-sensitive measurement o f micro-movement can reveal
internal processes in animals (A mikromozgás ultraérzékeny mé­
rése az állatokban felfedhet bizonyos belső folyamatokat) szer­
zői a következők: Ed Grundy, Richard Massy, Joseph Soltis,
Brenda Tysse, M ark Holton, Yuzhi Cai, Andy Parrott, Luke A.
Downey, Lam a Qasem és Tariq Butt, valamint maga Wilson.
A cikk először az Ecological Society o f Am erica 2014. december
1-jei számában jelent meg.

A Stanford Egyetemen folytatott kutatás alapos dokumentá­

ciója több forrásban is megtalálható, így az egyetem honlap­
ján: http://news.stanford.edu/2014/04/24/walking-vs-sitting-
042414/, a The N ew York Times egyik cikkében Gretchen Rey­
nolds tollából: https://w ell.blogs.nytim es.com /2014/04/30
/w ant-to-be-m ore-creative-take-a-w alk/?_r=0, a G ive Your
Ideas Some Legs: The Positive Effect o f W alking on Creative Thin­
king című cikkben, M arily O ppezzo és D aniel L. Schwartz
tollából, (www.apa.org/pubs/journals/releases/xlm-a0036577.
pdf), valamint a m ár em lített Ferris Jabr cikkében a The N ew
Yorkerhen. A z idézetek és információk ebből a négy cikkből
származnak.

A drám aian m egnövekedett kalóriafogyasztásról lásd Yuval

N oah H arari Homo Deus (Vintage, 2017) és Ian M orris Why the
West Rulesfo r N ow : The Patterns o f H istory, and W hat They R e­
veal About the Future (M iért a N yugat irányít: T örténelm i m in­
ták, és am it elárulnak a jövőről. Picador, 2011) cím ű könyvét.
E z utóbbiban a szerző részletesen tárgyalja a jelenséget, fontos
táblázatokkal, amelyek sokkal többet elárulnak, m in t am it ez
az esszé képes m agába foglalni.

W . G . Sebald Austerlitz cím ű regényét (E urópa Kiadó, 2007,

B laschtik Éva fordítása) norvégul sokkal régebben olvastam,
m int ahogy felm erült bennem, hogy írjak a gyaloglás témájáról.
A kkor ju to tt újra eszembe, am ikor elolvastam James W ood cik­
két, W. G. Sebald, humorist, a The N ew Yorker-ben: h ttp://w w w
.new yorker.com /m agazine/2017/06/05/w -g-sebald-hum orist.
W ood leírja, m ilyennek ábrázolja Sebald Prága lakóit a m eg­
szállás reggelén: „M ég em berek, de m ár az elem bertelenedés
folyam atában”, és a kivágott fákhoz hasonlítja őket.

A M arcel M au ss-idézet A test technikái cím ű tanulm ányból

való, a Szociológia és antropológia cím ű kötetből (Osiris Kiadó,
2004, Saly N oém i fordítása), a Bourdieu-idézet a L a distincti­
om critique sociale du jugem ent (A különbség: a társadalm i ítélet
kritikája. M inuit, Párizs, 1979) cím ű kötetből szárm azik.
A bűnöző T ed B undy értékelése a lehetséges áldozatokról több
helyen ís m egjelent, az idézet innen való: http://w w w .bbc.com
/fűti ire/story/20160519-what-your-walk-real ly says-about-you.

A R obert W ilsonnal folytatott beszélgetés 2017 tavaszán zaj­

lott O slo B lindern negyedében lévő lakásom ban. A párbeszéd
m ég heteken át folytatódott e-m ailekben W ilson, a kollégája,
O w en L aub és közöttem . A balerina, aki W ilsont m egtanította
beszélni, Byrd H o ffm an volt.

M aurice M erleau-Ponty filozófiájáról A z észlelésfenomenológiá­

ja (L’H a rm a tta n K iadó - M a g y ar Fenom enológiai E gyesü­
let, Budapest, Sajó Sándor fordítása) cím ű m űben, valam int a
http://m ythosandlogos.com /M erleauPonty.htm l oldalon olvas­
tam . E lm életeit ezenkívül m egvitattam a fentebb m ár em lített
Svendsennel és F in n Skárderud pszichiáterrel.

O lav H . H auge és A ntonio M achado versének olvasása ösztö­

kélt arra, hogy további ism ereteket szerezzek a két költőről, így
elolvastam E lisabet Vallevik E ngelstad spanyoltanár cikkét a
D ag og T id ( 2008. március 14.) folyóiratban. A H auge napló­
jából v e tt idézet onnan való. Vallevik Engelstad fordította nor-
végra M achado verseit. A rend kedvéért: M achado korábban
írta a maga versét, m int Hauge.

H ippokratész véleményét a sétáról számtalan cikkben tárgyal­

ják. N em lep meg a következtetése, de csodálom, hogy már
2400 évvel ezelőtt felhívta a figyelmet az orvosok téves gyógy­
szerezési gyakorlatára. „Sétálva m egoldódik” a latin solvitur
ambulando általános fordítása. A mondást úgy is értelmezhet­
jük, hogy hasznos, ha a gyakorlati eszközöket előnyben része­
sítjük az elméletekkel szemben. Diogenész is sokat járt-kelt az
utcákon, olykor fényes nappal is égő olajmécsessel a kezében,
tisztességes em bert keresvén A thénban. Úgy tűnik, nem sok
szerencsével járt.

A Kierkegaard-idézeteket egy 1847-ben H enriette Lundhoz írt

leveléből vettem. A levél forrása más levelekkel együtt itt talál­
ható: http://sks.dk/forside/bd.asp. Kivételt képez a következő
idézet: „A rablók és a kiváltságosok egy dologban hasonlítanak:
rejtőzködve élnek.” E zt Rebecca Solnit Wanderlust: A History
o f Walking (Penguin Books, 2001) című könyvében olvastam.
Ő Kierkegaard naplójából idézi.
Nagy hasznomra vált Joakim G arff SAK, Søren Aabye Kier­
kegaard: E gy életrajz című műve (Jelenkor, 2004, Bogdán Ág-
nes és Soós A nita fordítása) is. A z életrajz végén Kierkegaard
ágyhoz kötött nagybeteg. Költségei fedezésére arra kényszerült,
hogy eladja lakását és könyvtárát. Többen állították, hogy romló
anyagi helyzete m iatt elment a kedve a sétálástól, feledve saját
tanácsát a problémáktól való elsétálásról, megbetegedett, ágynak
esett és meghalt. Ez a történet jól illett volna ebbe az esszébe,
ám amikor 2017 késő nyarán kikértem G arff véleményét, hogy
vajon valószínű-e ez az egybeesés, a válasza csak egy kétséges
összefüggést engedett meg: „Hogy volt-e ok-okozati összefüg­
gés Kierkegaard kritikus anyagi helyzete és a betegsége között,
nem merném biztosan állítani, de afelől semmi kétség, hogy
üres pénztárcája nyomasztotta. És tény, hogy a csökkent élet­
kedv növeli a (komoly) betegség kockázatát.”

M aria történetéhez A ndrew Bastawrous és kollégái szolgál­

tatták a forrást. 2016 őszén LA -ben beszéltem Andrew-val a
munkájáról, aztán e-mailben újra leírta a történetet. A ndrew
szerette volna, ha nem fedjük fel a betege kilétét, így a M aria
kitalált név. Andrew Bastawrous igazi hős. Munkájáról a w ww
.peekvision.org oldalon olvashatnak bővebben.

B ørge Ouslanddal 1990. május 4-én értük el az Északi-sar­

kot. Eredetileg hárm an voltunk, de G eir Randby —aki első-
ként javasolta, hogy tartalékok és kutyák nélkül induljunk az
É szaki-sarkra, tíz nap után gerincsérvet kapott, és nem tu d o tt
továbbjönni velünk.

G eorge M allo ry válaszát a hegym ászás értelm éről, valam int

a részletet felesége leveléből C onrad A nker és D avid Roberts:
M allory nyomában (Park Könyvkiadó, 2004, H olka László for­
dítása) cím ű könyvéből idézzük.

A z Im m anuel K ant-idézet az E gy szellemlátó álm ai megmagya­

rázt atnak a m etafizika álm ai által (Vajda Károly fordítása) cím ű
m űből való.

A Paolo C o g n e tti Nyolc hegy cím ű regényéből (Jelenkor K i­

adó, 2018) vett idézeteket N ádor Zsófia fordításában közöltük.
A buddhista irodalom ban is sok a hasonló történet, de úgy vé­
lem, C o g n etti elbeszélő m ódja különleges.

K athy Sullivan asztronauta igen szerény, de néhány, a világűr­

ben átélt élm ényéről m esélt nekem 2007-ben Szingapúrban.
E könyvvel kapcsolatban váltottam vele néhány e-m ailt 2017-
ben. Sullivan az első am erikai nő, aki a világűrben járt.
Edvard Moser agykutatóval 2017 késő nyarán leveleztem, ezek­
ből idéztem.

Nagyapám utolsó szavait egy kis emlékkönyvből idéztem, ame­

lyet 1948-ban adtak ki a tiszteletére.