PAPP Gábor 1 (16 Ábra) Abstract. Börzsönyvidék 3. PP Szob (2005)

Börzsönyvidék 3. pp. 147–178.
Szob (2005)
Kitaibel és Klaproth vitája a tellúr felfedezésérõl

a korabeli dokumentumok tükrében
(a Függelékben a témához kapcsolódó eredeti levelezés betûhív átiratával)
The priority dispute between Kitaibel and Klaproth over the

discovery of tellurium, on the basis of contemporary documents
(with the transliterated original correspondence in the Appendix)
PAPP Gábor1
(16 ábra)
Abstract
Peculiar ore specimens resembling molybdenite (Figures 3, 16) were collected at Deutschpilsen
(now Nagybörzsöny) in Hungary in the mid-1780s. They were briefly described by FERBER (1788, p.
267) and BORN (1790, 2, p. 419; Figure 4) as “molybdic silver”. KLAPROTH (1795, Figure 6) analysed a
specimen of the ore and determined it as an “incompletely mineralised bismuth” (Bi 95%, S 5%).
Meanwhile, Paul Kitaibel (Figure 2), assistant at the Department of Chemistry and Botany, University
of Pest, also began to investigate the samples he had received as “molybdic silver” around 1785. By
the early 1790s he concluded that the ore consisted of about 20% Ag and an unknown metal (for
Kitaibel’s detailed results see PIETSCH 1940). The metal was named pilsum by Kitaibel in his
manuscripts (Figure 5), but he published neither his discovery nor the name (PAPP 2001a). Kitaibel
obviously did not know in those days that his new metal corresponded to the metal discovered a few
years before by Franz Joseph Müller in an ore (now called native tellurium) from Facebánya in
Transylvania (now Faþa Bãii in Romania). Müller, although did publish his findings between
1783–1785, also failed to name the new element, which was known therefore only as “metallum
problematicum” (see PAPP 2001a).
Around 1794 Kitaibel sent his manuscript on “molybdic silver” to Franz Joseph Estner, a
mineralogist in Vienna. Estner and Karl Haidinger, another Viennese mineralogist, suggested Kitaibel
to check whether the same element was found in the “problematic” Transylvanian gold ores. Kitaibel
analysed the minerals what is now called nagyágite and native tellurium and recognised the same
element in them (PAPP 2001b). In the summer of 1796 Martin Heinrich Klaproth (Figure 1) paid a visit
to Vienna. Estner gave Kitaibel’s manuscripts on “molybdic silver” (Figures 10–11) and on “prussic
acid” (Figures 14–15) to Klaproth for a review. Klaproth sent his remarks in a brief letter (Figure 16) to
Kitaibel. Estner also informed Klaproth about the interesting news that the new element discovered
in the “molybdic silver” could also be found in the “problematic” Transylvanian gold ores according
to Kitaibel. In the autumn of 1796 Müller sent samples to Klaproth from the enigmatic Transylvanian
gold ores. Klaproth then proved the existence of the unnamed metal of Müller and named it
tellurium. Klaproth announced the discovery of tellurium on the 25th of January 1798 at the session
of the Prussian Royal Academy in Berlin. Kitaibel was informed about Klaproth’s announcement on
the new element in the August of 1798 in Vienna and realised that it was the same metal that he had
found in the ore from Nagybörzsöny. Kitaibel obviously thought that his results had lead Klaproth to
the discovery. He regarded it as unfair that Klaproth (who, however, acknowledged the priority of
Müller) had made no mention of his discoveries related to the same element notwithstanding that
Klaproth had read his manuscript on “molybdic silver” and was told about his further findings on the
Transylvanian gold ores.
In the beginning, Kitaibel made this incident known only in conversations or in his
correspondence. Estner died in 1801 without mentioning Kitaibel in the relevant entries of his
Mineralogy; neither did Klaproth refer to Kitaibel’s results in his papers on the discovery of tellurium,
published in 1801 and 1802. Then, in 1802/1803, Kitaibel’s story about the “molybdic silver” was
exposed in some journals in Hungary and Germany with the conclusion that the real discoverer of
1Magyar Természettudományi Múzeum, Ásvány- és Kõzettár, H-1431 Budapest, Pf. 137.

148 Börzsönyvidék 3.
tellurium was Kitaibel, and Klaproth’s investigations were inspired by Kitaibel’s manuscript received
by Klaproth from Estner to review. The result was an unpleasant exchange of letters between Kitaibel
and Klaproth.
In his first letter Klaproth denied that Kitaibel’s results had any effect on his studies leading to the
description of tellurium, and asked Kitaibel to send a disclaimer about his alleged plagiarism to the
newspapers. Kitaibel in his reply emphasised that the situation was a consequence of mutual faults,
i.e. he would have better not to made the story public and Klaproth would have better to disclose his
knowledge of Kitaibel’s results. Kitaibel added that he had no idea what kind of disclaimer would suit
Klaproth and would square with the facts at the same time. In his second letter Klaproth repeated that
Kitaibel’s manuscript had not had the slightest influence to his studies on tellurium. Klaproth pointed
out that the real discoverer of the new element was Müller, and again demanded amends from
Kitaibel, otherwise he would take the necessary steps publicly in the defence of his reputation. The
next letter of Kitaibel, containing his “Erklärung” (Declaration) intended for the public, ended the
dispute. In the declaration published by Klaproth, KITAIBEL (1803c, Figure 9) summarised the events
leading to the affair, cleared Klaproth of any insinuation of plagiarism and recognised the priority of
Müller von Reichenstein.
Based on a careful analysis of the contemporary printed and manuscript sources and the
succession of events, a likely reconstruction of the background of the debate and of the motivations
of the participants is given. Although Klaproth claimed that he completely forgot about Kitaibel’s
manuscript, it was most improbable. Rather, he did not bother about making a reference in his paper
on the Transylvanian tellurium minerals to a manuscript written about a different material from a
different locality by an obscure author; by this way he also spared himself the awkwardness of
referring to the fact that earlier he had not recognised the new element in the “molybdic silver”
specimen. Nevertheless, it was impossible to admit this misconduct later. On the other hand,
whatever Kitaibel wrote in his letters and in his declaration (KITAIBEL 1803c), he was obviously
convinced that his manuscript on “molybdic silver” and his notice on the Transylvanian gold ores
helped Klaproth in the discovery of tellurium. It is to be noted that Kitaibel, perhaps due to some
“scientific vanity” and for highlighting his merits, kept on proclaiming that he was the person who
discovered tellurium in Hungary (which was otherwise true, considering that Müller had made the
original discovery in Transylvania, in those days a Grand Duchy, separately governed from Hungary).
Kitaibel carefully avoided mentioning Müller’s earlier discovery until his last letter containing his
declaration (“Erklärung”). The debate was concluded by Kitaibel’s declaration in a way reasonable for
both sides: on the one hand, Kitaibel cleared Klaproth of the accusation of expropriation of his
discovery, on the other, by the publication of the declaration containing Kitaibel’s account on the
events Klaproth tacitly acknowledged: he was informed of Kitaibel’s results on “argent molybdique”
and on the Transylvanian “Graugolderz” in 1796, prior to his fundamental studies on tellurium.
Összefoglalás
A tellúr felfedezése, mely — számos más eleméhez hasonlóan — több dátumhoz és személyhez
kötõdik, a hazai tudománytörténetben fõként a Kitaibel és Klaproth közötti prioritási vita kapcsán
nevezetes. Az MTM Tudománytörténeti Gyûjteményében õrzött dokumentumok közt talált, eddig a
kutatók számára ismeretlen Kitaibel-kéziratok és egyéb írott, illetve nyomtatott források értékelése
révén lehetõség kínálkozott arra, hogy a korábbi tanulmányok néhány téves adatát kiigazítsuk, illetve
a vita hátterérõl a korábbiaknál pontosabb képet rajzoljunk.
A tellúrt Franz Joseph Müller fedezte fel egy facebányai (Erdély) ércben (terméstellúr), és bár
felfedezését 1783–1785 között publikálta, az általa valószínûsített új félfémnek nem adott nevet.
Kitaibel Pál viszont az 1785 körül Mathias Pillertõl kapott nagybörzsönyi ezüsttartalmú bizmut-
telluridos ércdarabokban („molibdénes ezüst”, ma pilsenit) találta meg az ismeretlen félfémet, melyet
pilsumnak nevezett el, de sem e nevet, sem eredményeit nem közölte. Kísérleteinek kéziratát (egy
most elõször publikált levél kíséretében) valószínûleg 1794-ben elküldte Franz Joseph Estner bécsi
mineralógusnak. Estner és Karl Haidinger úgy vélte, hogy a két ismeretlen fém ugyanaz lehet.
Javaslatukra Kitaibel megvizsgálta a kérdéses erdélyi aranyérceket, és igazolta a sejtést. Estner 1796-
ban e hírt megemlítette a Bécsben tartózkodó Martin Heinrich Klaprothnak, és a nagybörzsönyi érc
elemzését tartalmazó Kitaibel-kéziratot is (egy másikkal együtt) véleményezésre átadta neki.
Klaproth, aki korábban ezen ércet valamiféle bizmut-szulfidnak találta, a visszaadott tanulmány mellé
PAPP G.: Kitaibel és Klaproth vitája a tellúr felfedezésérõl 149
Kitaibelnek írt rövid feljegyzésében az eltérést a minták különbözõségével magyarázta. Klaproth nem
sokkal késõbb Müller kérésére alapos vizsgálatsorozatot hajtott végre az erdélyi aranyérceken, és 1798
elején bejelentette a tellúr felfedezését azokban. Klaproth elsõ közleményében azonban Müller
érdemeinek és prioritásának elismerése mellett nem említette meg azt, hogy Kitaibel szóbeli közlése,
illetve a neki átadott publikálatlan munkája szerint ugyanez az elem egy másik — ráadásul általa
korábban bizmut-szulfidnak meghatározott — ásványban is megtalálható.
Ez a — késõbb a Kitaibelnek írt levelekben kevéssé hihetõen feledékenységgel magyarázott —
„nagyvonalúság” némileg megbosszulta magát. Kitaibel, miután hiába várt rá, hogy (az 1801-ben
elhunyt) Estner ásványtanában vagy fõként Klaproth a tellúrásványok vizsgálatáról szóló késõbbi
cikkeiben megemlítse eredményeit, 1802/3-ban, másokon keresztül, különbözõ folyóiratokban
megszellõztette az esetet. A megjelent cikkek közölték, hogy a fémet egy magyarországi ásványban
elõször Kitaibel mutatta ki, és — Kitaibel bensõ meggyõzõdésével nyilván egyezõen — azt írták, hogy
Klaprothot a tellúr felfedezéséhez az Estner által neki átadott, Kitaibeltõl származó szóbeli, ill. írásos
információk segítették. E beszámolók viszont azon a tényen siklottak át nagyvonalúan, hogy Müller
az új félfémet egy erdélyi ásványban már Kitaibel elõtt kimutatta, és ezt publikálta is. Az alig
burkoltan plágiummal vádolt Klaproth 1803 õszén kétszeri levélváltás után elérte, hogy Kitaibel
nyilatkozatban tisztázta õt mindennemû plágiumgyanú alól (mellékesen elismerve Müller prio-
ritását), viszont Klaproth a közleménynek az általa szerkesztett folyóiratban való közzétételével
hallgatólagosan elismerte, hogy 1796-ban valóban értesült a Kitaibel által a nagybörzsönyi
„molibdénes ezüstben” talált ismeretlen fémrõl és annak az erdélyi aranyércekben talált hasonló
anyaggal kimutatott azonosságáról.
A tanulmányt az eredeti kéziratos dokumentumok szövegének betûhív átirata egészíti ki.
Bevezetés
Martin Heinrich Klaproth (1. ábra) a berlini porosz

királyi akadémia 1798. január 25-i ülésén ismertette
az erdélyi tellúrérceken végzett vizsgálatait, és az
általa tellúrnak nevezett új elem sajátságait. Négy
évre rá egy pesti folyóiratban egy írás jelent meg,
amely azt állította, hogy a tellúr felfedezésének
dicsõsége a pesti egyetem adjunktusát, Kitaibel Pált
(2. ábra) illeti. Kitaibel egy börzsönyi ércben találta
meg az új fémet Klaprothot megelõzõen. A cikk arról
is beszámolt, hogy Klaproth korábban megkapta 1. ábra. Martin Heinrich
véleményezésre Kitaibelnek azon kéziratát, Klaproth (1743–1817)
amelyben az új elem létezését valószínûsítette. A Figure 1. Martin Heinrich
Klaproth (1743–1817)
Klaprothot a plágium gyanújába keverõ hírt 1803-
ban két németországi folyóirat is átvette. Ezután a
német kémikus levélben Kitaibelhez fordult
nyilvános cáfolatért. Kétszeri levélváltás után Kitaibel
elküldte a kért nyilatkozatot, melyet Klaproth
közzétett, és ezzel az úgynevezett Kitaibel–Klaproth-
vita lezárult. Gombocz Endre 1913-ban megjelent
elsõ rövid cikke óta sokan foglalkoztak e polémiával,
de ugyanazon tényekbõl olykor meglehetõsen eltérõ
következtetésekre jutottak, sõt némelyik írás tárgyi
tévedéseket is tartalmaz. Célszerûnek tartjuk, hogy
az eddig feltárt tényeket újból összefoglaljuk, és 2. ábra. Kitaibel Pál (1757–1817)
mérlegre tegyük. Ezt az is indokolja, hogy nemrég Figure 2. Paul Kitaibel (1757–1817)
Kitaibel kéziratai közt egy levélfogalmazványt és néhány további, a tellúr-

kérdéssel kapcsolatos, a korábbi tanulmányokban nem említett dokumentumot
találtunk. Cikkünk függelékében közzétesszük a vitához kapcsolódó levelezés
teljes szövegét, ez korábban nyomtatásban nem, illetve csak részben vagy
pontatlanul jelent meg.
A vitának és elõzményeinek kronologikus áttekintése
Távolabbi elõzmények
Az 1760-as évek második felétõl az ásványtani és kémiai szakirodalom egyre

többet foglalkozott bizonyos erdélyi aranyércekkel, melyek világosabb vagy
sötétebb szürke színûek voltak, és az aranyat legfinomabb porukban sem lehetett
látni. A szóban forgó — ekkor még a maitól eltérõ neveken ismert — három
ásvány a nagyági (ma Sãcãrâmb) nagyágit, az offenbányai (késõbb Aranyos-
bánya, ma Baia de Arieº) szilvanit és a Zalatna (Zlatna) mellett Facebányáról
(Faþa Bãii) elõkerült terméstellúr volt (PAPP 2002). Az aranyat kísérõ fémet
kezdetben hol antimonnak, hol bizmutnak tartották. A facebányai érc mi-
benlétérõl Anton Ruprecht, a selmecbányai Bányászati Akadémia tanára és Franz
Joseph Müller (1788-tól von Reichenstein elõnévvel) nagyszebeni kincstári taná-
csos között lefolyt vita kezdetén az ércet az elõbbi bizmut-szulfidnak, az utóbbi
termésantimonnak hitte (SZABADVÁRY & SZÕKEFALVI NAGY 1972). Itt jegyzem meg,
hogy alaptalan PROSZT (1958) feltételezése, mely szerint a vitát az váltotta volna
ki, hogy Müller szilvanittal, Ruprecht pedig nagyágittal kísérletezett. A hazai
kémiatörténeti irodalomban egyébként azzal a téves közléssel is találkozhatunk,
hogy Müller szilvanitot és nagyágitot vizsgált volna (BALÁZS 1968, 1996). Müller —
a bécsi Physikalische Arbeiten der einträchtigen Freunde címû folyóirat 1783–85-
ös füzeteiben Born által közzétett — gondos vizsgálatai végén arra a meg-
gyõzõdésre jutott, hogy a kérdéses anyag egy termésállapotú új félfém. E
„metallum problematicum” igazolását Torbern Bergman svéd vegyésztõl várta, õ
azonban 1784-ben, a kezdeti kísérletek elvégzése után meghalt. Müller a
késõbbiekben nem folytatta kutatásait. A cikkek nyomán 1785–1786 körül Martin
Heinrich Klaproth német kémikus is végzett néhány kísérletet, és Müller
véleményét megalapozottnak találta, de egyelõre a kérdéssel nem foglalkozott
tovább (KLAPROTH 1803b).
Kitaibel vizsgálatai a nagybörzsönyi „molibdénezüstön”
Az 1760–1770-es években az egykor szebb napokat megélt Nagybörzsöny

(akkori nevén Deutschpilsen) bányaterületén újból bányákat nyitottak (NAGY
1984). Ezek egyikébõl, a jelenleg nem azonosítható „Mariä Empfängniss”
(Szeplõtlen fogantatás) nevû bányából (PAPP 1990) az 1780-as évek közepén egy
küllemében a molibdenitre (MoS2) emlékeztetõ érc került elõ (3. ábra), amelyben
Selmecbányán jelentõs ezüsttartalmat mutattak ki (ANONIM 1802). Az ércbõl a
pesti egyetem orvoskarának kémia-botanika tanszékén Winterl adjunktusaként
dolgozó Kitaibel Pál is kapott vizsgálatra Mathias Pillertõl, a természetrajz
3. ábra. A nagybörzsönyi tellúrtartalmú ércnek

az ELTE ásványgyûjteményében õrzött pél-
dánya (fotó: Gatter István — Az ELTE
Ásványtani Tanszékének szívességébõl)
Figure 3. Specimen of the tellurium-containing ore
from Nagybörzsöny (Deutschpilsen) in the mineral
collection of the Eötvös Loránd University (photo:
István Gatter; courtesy of the Dept. of Mineralogy,
Eötvös Loránd University)
professzorától (ennek idõpontjáról l.

a Függelék I. jegyzetét). Nincs arra 4. ábra. A nagybörzsönyi „molibdénes ezüst” leírása
BORN (1790) mûvében
vonatkozó adat, hogy Kitaibel 1789-
Figure 4. Description of “molybdic silver” from Nagy-
ben maga kutatott volna a börzsönyi börzsöny (Deutschpilsen) by BORN (1790)
ércbányában, amint JÁVORKA (1957, p.
17.) tudni véli. A Schuster által írt
életrajz fordításában (SCHUSTER 2000) található kitétel (már 1789-ben, utóbb pedig
még többször is felkereste a börzsönyi bányát) a minera (ásvány) szó
félreértésébõl (bánya) adódó félrefordítás következménye. Kitaibel a neki
Wasserbleisilber (molibdénezüst) néven átadott ásványban az elõzetes elemzések
során a jelentõs (18%) ezüsttartalom mellett molibdén helyett egy ismeretlen
fémet talált (ANONIM 1802; KITAIBEL é. n./1–2, 1800, 1803a).
Amikor Piller 1788-ban meghalt, tekintélyes természetrajzi gyûjteményt ha-
gyott hátra, melyet örökösei az egyetemnek szándékoztak eladni (PAPP &
WEISZBURG 1994). 1789-ben (vagy 1790-ben) a kollekció értékét felbecsülni Pestre
jött Franz Joseph Anton Estner abbé, bécsi mineralógus. Kitaibel, megtudván,
hogy Estner egy ásványtankönyvön dolgozik, elmondta neki azt, amit a
„molibdénezüstrõl” tudott. Estner megkérte, hogy kísérleteit ismételje meg, amit
Kitaibel, amíg a vizsgálati anyagból futotta, meg is tett (ANONIM 1802; KITAIBEL
1800, 1803a). 1790-ben Ignaz von Born az ásvány leírását „argent molybdique”
néven közölte (4. ábra), mivel õ is (11,5%) ezüstöt tartalmazó molibdenitnek
tartotta (BORN 1790). Bornnak az ásványt Piller utóda, Joseph Schönbauer
professzor küldte el, aki viszont adjunktusától, Joseph Mulsertõl, Piller egyik
örökösétõl kapta (PAPP 1990). Kitaibelnek viszont nem sikerült további anyagot
szereznie (l. lentebb), így végül egy

kéziratban (a továbbiakban: bécsi
kézirat, KITAIBEL é. n./2), össze-
foglalta az addigi kísérleti ered-
ményeit. Ezekbõl az alábbi követ-
keztetésekre jutott (rövidítve): a)
Az „argent molybdique” nem
molibdén [= nem molibdenit]; b)
5. ábra. „Experimenta cum Pilso instituta” (A pilsum- az ásványban lévõ fém termés-
mal végrehajtott kísérletek). Kitaibelnek a nagybör- állapotú; c) az ezüsttartalom közel
zsönyi tellúrtartalmú ércen végrehajtott kísérleteirõl
20%, de a különbözõ példányok-
írt egyik feljegyzésének részlete (a cím Schuster János
kézírásával) ban eltérõ lehet; d) „ezen különös
Figure 5. „Experimenta cum Pilso instituta” (Experiments anyag többi [ti. az ezüstön kívüli]
performed on pilsum). Detail from a note of Kitaibel on his része, miután antimonnak vagy
experiments with tellurium ore from Nagybörzsöny bizmutnak nem tarthatjuk, min-
(Deutschpilsen) (The title is János Schuster’s handwriting) den valószínûséggel egy eddig
még ismeretlen fém.” (KITAIBEL
é. n./2). Az ismeretlen fémnek Kitaibel a tanulmányban nem adott külön nevet,
de saját feljegyzéseiben (5. ábra) a „pilsum” névvel illette (PAPP 2001a).
Itt érdemes kitérni azon tényre — amelyrõl a kérdéssel foglalkozó szak-
irodalom többnyire nem vagy tévesen ír (pl. INCZE 1926) —, hogy míg Klaproth a
tellúrt, addig Kitaibel a bizmutot nem vette észre a vizsgált ezüsttartalmú bizmut-
tellurid(-szulfid)os ércben. Ezt tanulmányának szövege mellett az is bizonyítja,
hogy a nagybörzsönyi ércet késõbb következetesen ezüsttartalmú tellúrként
említette: „Tellurium argento dives” (WALDSTEIN & KITAIBEL 1802), „silberhältige
Tellur” (KITAIBEL é. n./3), „Tellurium argentiferum” (KITAIBEL 1807).
Kitaibel vizsgálatai az erdélyi aranyérceken
Kitaibel tanulmányát valószínûleg 1794-ben elküldte Estner abbénak „tetszés

szerinti felhasználásra” (Függelék I, KITAIBEL é. n./2). Estner az értekezést odaadta
Karl Haidinger bécsi montanisztikai szakembernek is. Mindketten úgy vélték,
hogy „az egyes erdélyi aranyérceket jellemzõ, és a mineralógusok és vegyészek
számára addig oly problematikus fém” (ANONIM 1802) valószínûleg a Kitaibel által
a börzsönyi ásványban találttal azonos, és javasolták neki, hogy ellenõrizze e
feltevést (ANONIM 1802; KITAIBEL 1800, 1803a). Kitaibel megvizsgálta a nagyági és a
facebányai ércet (ANONIM 1802), és úgy találta, hogy a bennük lévõ fém valóban
megegyezik azzal, amelyik a nagybörzsönyiben van (ANONIM 1802; KITAIBEL 1800,
1803a). Errõl értesítette Estnert és Haidingert (ANONIM 1802; KITAIBEL 1800, 1803a),
és tudósítását rájuk bízta „tetszés szerinti felhasználásra” (ANONIM 1802). A vizs-
gálat dokumentumai közül a facebányai ércre vonatkozó kézirat másolata
fennmaradt (PAPP 2001b).
Klaproth és a „molibdénezüst”
Martin Heinrich Klaproth, a kémiai analitika egyik legkiválóbb úttörõje,

ásványelemzéseit hat kötetben tette közzé Beiträge zur chemischen Kenntniss
6. ábra. A nagybörzsönyi „molibdénes ezüst” vizsgálatáról

szóló tanulmány elsõ oldala KLAPROTH (1795) mûvében
(részlet; a Miskolci Egyetem Selmeci Mûemlékkönyv-
tárának szívességébõl)
Figure 6. Detail from the first page of the paper on „molybdic
silver” from Nagybörzsöny (Deutschpilsen) by KLAPROTH
(1795) (Courtesy of the Selmec Museum Library of Miskolc
University)
der Mineralkörper címmel. Az 1795-ben meg-

jelent elsõ kötetben közölte az „állítólagos
nagybörzsönyi molibdénezüst” vizsgálati
eredményeit (6. ábra, KLAPROTH 1795). A Born
által leírt példányból letört darabban 95% bizmut és 5% kén mellett nemcsak
molibdént, hanem ezüstöt sem talált kimutatható mennyiségben. Klaproth a
rákövetkezõ évben Bécsbe jött, ahol Estnertõl megkapta elolvasásra Kitaibel két
kéziratát, a „molibdénezüstrõl” (KITAIBEL é. n./2) és a „berlinikéksavról” (KITAIBEL
1795). A tanulmányokról Klaproth 1796. augusztus 1-jén kelt rövid elismerõ le-
vélben nyilatkozott (Függelék II.). Kitaibel tudomása szerint Estner azt is
közölte Klaprothtal, hogy Kitaibel a „molibdénezüstben” valószínûsített fémet
megtalálta az erdélyi aranyércekben is (KITAIBEL 1803a, 1803b, 1803c).
Klaproth a tellúrt vizsgálja
Klaproth ez idõben többektõl kapott erdélyi aranyérceket vizsgálatra. A

legnagyobb mennyiségû anyag kétségkívül Müllertõl származott, neki 1796.
szeptember 30-án és 1797. március 14-én leveleket is írt (EDER 1802), ezek tar-
talmát nem ismerjük. Müller a facebányai ásványból 1796 vége felé küldött Ber-
linbe egy nagyobb adagot, amelyet Klaproth 1797-ben meg is vizsgált (WALDAUF
VON WALDENSTEIN 1818), a levélérccel (nagyágit), írásérccel (szilvanit) és sár-
ga[tellúr]érccel (keverék) együtt. Az erdélyi aranyércekrõl szóló értekezését 1798.
január 25-én olvasta fel a berlini porosz királyi akadémia ülésén. Errõl 1798.
február 9-én értesítette Müllert, akinek többek közt a következõket írta: „teljes
mértékben igazoltam a Physicalische Arbeitenben a metallum problematicumról
közzétett kitûnõ kísérleteit, és azokon alapuló feltevését egy sajátos fém
létezésérõl, anélkül, hogy megfeledkeztem volna Önnek hálásan megköszönni a
tudomány iránti buzgalmát az ehhez [ti. a vizsgálatokhoz] szükséges készlet
szíves átengedésében. Ezen új fémnek a tellúrfém (Tellurium) nevet adtam” (EDER
1802; WALDAUF VON WALDENSTEIN 1818). Az elõadás rövid ismertetése 1798 elsõ
felében jelent meg (KLAPROTH 1798).
Kitaibel értesül Klaproth felfedezésérõl
Kitaibel 1798 nyarán, barátja és munkatársa, Franz Adam Waldstein gróf

társaságában, Berlinbe indult a híres botanikushoz, Karl Ludwig Willdenowhoz
(JÁVORKA 1957). Augusztusban Bécsben értesült arról, hogy Klaproth tellúr
néven egy új elemet írt le az erdélyi aranyércekbõl. KITAIBEL (1803a) szerint
Estner azt mondta neki, csodálkozik, hogy Klaproth a tellúr bejelentése során
õróla nem tett említést. A JÁVORKA (1957) szerint Waldsteinnel együtt szep-
tember 16-án Berlinbe érkezett Kitaibel személyesen találkozott Klaprothtal is (l.
errõl KITAIBEL 1800), de nyilván nem tartotta az alkalmat megfelelõnek arra,
hogy elõhozakodjék a tellúrkérdéssel. A méltánytalannak tartott eljárás azon-
ban nem hagyta nyugodni. Szó sincs arról, hogy „a bécsi és pesti mineralógusok
körében nagy konsternációt keltett ez a felfedezés” (INCZE 1926), mindazonáltal
lassacskán egyre többen szerezhettek tudomást a különös elõzményekrõl. A
következõkben bemutatjuk, hogyan kapott Kitaibel ügye egyre nagyobb
nyilvánosságot.
Érlelõdik a konfliktus
Kitaibel még 1798-ban Bécsben Estneren kívül mások jelenlétében is szót ejtett
a tellúrkérdésrõl (KITAIBEL 1803a). Magyarországra visszatérve bizalmasabb bará-
taival folytatott beszélgetéseiben és magánlevelezésében is nyilván beszámolt az
eseményekrõl. Sõt, már 1798. augusztus 14-én Bécsben keltezett, a császárnak írt
folyamodványában is felhozta, hogy a tellúrt már négy évvel azelõtt felfedezte
(KITAIBEL 1798). Amint az 1800. március 10-én Johann Georg Lenz jénai profesz-
szornak küldött levél fogalmazványából kitûnik (Függelék III.), a hír akkorra már
Németországba is eljutott. „Megtudtam [nyilván a jénai Ásványtani Társaság
tagsági oklevelét (7. ábra) elõzõ nap neki átadó Bodó Sámueltõl], hogy Jénába azt a
hírt vitték, miszerint én a tellúrt Klaproth elõtt felfedeztem, és e híres vegyész a
felfedezésemet eltulajdonította” — írta Kitaibel, aki akkor még nem akarta az ügyet
a nyilvánosság elõtt megszellõztetni, mert bízott benne, hogy maga Klaproth, vagy
a dologról tudó Estner igazságot
szolgáltat neki. „Klaproth, akivel
másfél éve Berlinben volt szeren-
csém megismerkedni, barátom, és
remélhetõleg közölni fogja a nyil-
vánossággal, hogy az ismertetett
fémet az argent molybdique-ben
már elõtte felfedeztem, mihelyt ezen
ásványra vonatkozó helyesbített
elemzését ismerteti. Ha ezt nem
teszi meg, megteszi majd Estner
abbé, amikor Ásványtanának kiadá-
sában e szakaszhoz ér. (…) Addig is
arra kell, hogy kérjem, a tõlem és a
barátaimtól kapott tudósításokból se
7. ábra. A jénai Mineralogische Gesellschaft által 1800. hozzon nyilvánosságra e dologról
II. 20-án Kitaibel számára kiállított és III. 9-én átadott semmit: ezt kívánja helyzetem
levelezõ tagi oklevél (az ELTE Egyetemi Könyvtár és gondolkodásmódom” — írta
szívességébõl) KITAIBEL (1800) Lenznek [akit GOM-
Figure 7. Certificate of corresponding membership awarded BOCZ (1913, 1936) hibásan „Láng”,
by the Mineralogische Gesellschaft in Jena, Germany to
JÁVORKA (1957) „Láng Adolf”, PROSZT
Kitaibel on February 20, 1800 (Courtesy of the Library of
Eötvös Loránd University) (1958) pedig „Lentz” néven említ].
A „tellúr-ügy” nyilvánosságra kerül
Nyomtatásban elsõként 1802 tavaszán, Waldstein és Kitaibel nagy botanikai

mûve, a Descriptiones et icones plantarum rariorum Hungariae I. kötetének Ma-
gyarország természeti képét ismertetõ elõszavában jelent meg egy félmondatos
utalás arra, hogy Kitaibel ezüstben gazdag tellúrt fedezett föl Nagybörzsönyben
(„Tellurium, argento dives, in minera ad Börsöny in Comitato Nagy-Hontensi
eruta, ipsi invenimus primi”). E kurta közlés után pár hónappal Schedius
Zeitschrift von und für Ungern c. folyóiratában „írásos bizonyítékokkal doku-
mentálható autentikus beszámoló” látott napvilágot arról, „kit illet meg valójában
a berlini Klaproth professzor által tellúr névvel ellátott új elem felfedezésének
dicsõsége” (ANONIM 1802). A szakirodalom egyetért abban, hogy e mögött
valamilyen formában Kitaibel állt, hiszen a cikk lényegében az õ leveleiben
ismertetett történetet mesélte el, további, nyilván csak általa ismert részletekkel
együtt. Mi indíthatta Kitaibelt arra, hogy négy év után a nyilvánosság elé lépjen?
A Lenznek szóló — és még titoktartást kérõ — levél megírása óta megjelent
(1801-ben, franciául) Klaproth 1798-as elõadásának nyomtatott változata a berlini
tudományos akadémia értekezései közt. Nem tudni, hogy ez vagy a Klaproth
ásványanalitikai munkáinak harmadik kötetében megjelent német verzió
(KLAPROTH 1802) volt-e Kitaibel kezében, illetve értesült-e a tartalmukról az
anonim cikk megjelentetése elõtt. Ha igen, tudhatta, hogy reményeivel
ellentétben Klaproth nem tett említést az õ kéziratáról, és a nagybörzsönyi
ásványt sem elemezte újra (mint ahogy a késõbbiekben sem). Kitaibel ekkor már
ismerte Estner abbé ásványtanának idõközben megjelent 3.1. részét (hiszen
hivatkozott rá a Descriptiones et icones... bevezetõjében, WALDSTEIN & KITAIBEL
1802, p. XXI.). ESTNER (1799) ásványtanában a nagybörzsönyi „molibdénezüstöt”
meglepõen röviden elintézve csak Klaproth elemzését idézte, és Kitaibel
vizsgálatairól egy szót sem írt, és ugyancsak nem említette Kitaibelt a tellúr
felfedezésérõl írva. Egy levélbõl (WALDSTEIN 1801) Kitaibel arról is értesült, hogy a
régóta betegeskedõ Estner 1801. januárjában meghalt, tehát tõle a késõbbiekben
sem számíthat az õ igazát bizonyító közleményre. A cikk idõzítésében talán az is
közrejátszhatott, hogy ez idõben kérvényezte Kitaibel ismét egyetemi tanári
kinevezését és fizetésének felemelését (KITAIBEL 1802).
Egy hozzászólás — Erdélybõl
A Schedius lapjában megjelent cikkre hamarosan reagáltak, de nem a

közvetlenül érintett Klaproth, hanem Joseph Karl Eder nagyszebeni termé-
szetbúvár. Bár SZATHMÁRY (1931) tudni véli, hogy a folyóirat eljutott Klaprothhoz,
aki rögtön írt volna Schediusnak, amit Szathmáry a más forrás által nem említett
állítólagos levél tartalmaként közöl, az valójában az Eder által írt levél tartalma.
Nos, Eder 1802. július 15-i levelében felhívta a figyelmet arra, hogy az új félfém
létezését már Müller valószínûsítette a Physikalische Arbeiten der einträchtigen
Freunde in Wien folyóiratban 1785-tel bezárólag megjelent cikkeiben. Müller
1796-ban Klaprothnak küldött a facebányai ércbõl, hogy tisztázza a „metallum
problematicum” státusát. Eder közzétette annak az 1798. február 9-i levélnek egy
részletét, amelyben Klaproth Müllert értesítette a tellúr akadémiai bejelentésérõl
(l. föntebb). Idézett a Beiträge zur chemischen Kenntniss der Mineralkörper 1802-
ben megjelent 3. kötetébõl is, ahol Klaproth szintén méltatta Müller érdemeit a
tellúr felfedezése terén.
Eder hozzászólásának dacára egy év múlva, 1803 nyarán, újabb, Kitaibelnek
Klaprothtal szembeni prioritására utaló rövid közlemények jelentek meg két
németországi lapban. A Zach által Jénában kiadott Monatliche Correspondenz
zur Beförderung der Erd- und Himmels-Kunde az Icones elõszavából a földrajzi
és földtani részek német fordítását közölte részletekben. Az anonim fordító —
talán Rumi professzor, aki az Annalen der Herzogliche Societät für die
gesammten Mineralogie zu Jena 3. kötetében (1806) az ásványtani részrõl közölt
mutatványt és recenziót a 147–168. oldalon — a nagybörzsönyi „ezüstben dús
tellúrról” szóló mondathoz a következõ lábjegyzetet fûzte: „Prof. Schedius
újságjában, I. k. II. f. 275–277 o., bebizonyítják, hogy ezen új fém korábbi
felfedezésének dicsõsége Dr. Kitaibelt illeti, és a berlini Klaproth professzort
Kitaibel egy tanulmánya, melyet egy bécsi utazása során olvasásra megkapott,
indította e fém további vizsgálatára, mely fémet — csakúgy, mint korábban
Kitaibel — a nagyági és a facebáji erdélyi aranyércekben is megtalálta és tellúrnak
nevezte el” (ANONIM 1803a). Ugyanekkor a Wieland által szerkesztett Neue
Teutsche Merkur c. lap „Fortgesetzte Nachrichten über Ungarns neueste Literatur
und Kultur” címû rovatában is megjelent egy rövid hír (ANONIM 1803b), mely
szerint „az új fém, a tellúr felfedezését, amelyet a Zeitschrift von und für Ungern
elsõ kötetének harmadik füzetében Schedius professzor ügybuzgó
honfitársunknak, Kitaibelnek (a pesti egyetem adjunktusának) vindikált,
nemsokára a jénai Gesellschaft für die gesammten Mineralogie Annalesének
második kötetében is Kitaibelnek fogják tulajdonítani. Klaproth berlini
professzort, akit eddig Németországban felfedezõnek tartottak, csak Kitaibelnek
egy bécsi útján olvasott dolgozata indította a nevezett fém további kutatására.
Suum cuique!”. E hír, az 1800-ban Lenz jénai professzornak írt levél, és az a tény,
hogy Zach folyóirata is Jénában jelent meg, azt sugallja, hogy Kitaibel
érdemeinek németországi propagálói a jénai ásványtani társulat (l. CSÍKY 1981)
népes magyar tagságából kerülhettek ki.
A Klaproth–Kitaibel-levélváltás
Wieland lapja Klaproth kezébe került, õ természetesen nyomban tollat ragadott,

és szeptember 2-án levelet küldött Kitaibelnek (Függelék IV.). Ennek bevezetõjében
a berlini Gesellschaft Naturforschender Freunde részérõl örömmel értesíti õt, hogy
a társaság február 22-én külsõ tagjául választotta (8. ábra), majd rátér a lényegre.
Olvasta a Neue Teutsche Merkur cikkét, mely õt lopással vádolta. Semmiképpen
sem tûrheti szó nélkül becsületének megsértését és jellemének bemocskolását.
Kitaibelt — igazságszeretetére és kollegiális, baráti gondolkodására hivatkozva —
megkéri, hogy a cikk nyilvános megcáfolásáról minél hamarabb intézkedjen.
Magával az esettel kapcsolatban azt írta, ugyan emlékszik rá, hogy Bécsben átadtak
neki egy vegyészeti tanulmányt véleményezésre, de már elfelejtette, hogy mirõl
szólt. „Becsületére és mindarra, ami egy tisztességes ember számára szent”
biztosítja Kitaibelt, hogy a tanulmánynak a legkisebb hatása sem volt a tellúrral
végzett vegytani kísérleteire. Hozzátette, hogy már jóval bécsi utazása elõtt
8. ábra. A berlini Gesellschaft Natur-

forschender Freunde által 1803. II. 23-
án Kitaibel számára kiállított és
Klaproth által is (a 2. sor utolsó osz-
lopában) aláírt tagsági oklevél (az
ELTE Egyetemi Könyvtár szívessé-
gébõl)
Figure 8. Certificate of corresponding

membership awarded by the Gesellschaft
Naturforschender Freunde in Berlin,
Germany to Kitaibel on February 23, 1803
(with Klaproth’s autograph in the last
column, 2nd row of signatures) (Courtesy
of the Library of Eötvös Loránd
University)
foglalkozott a témával a [Johann Ehrenreich von] Fichtel által [Friedriech Wilhelm]

Siegfriednek küldött mintákat felhasználva [Siegfridet SZATHMÁRY (1931) „Rendant”
néven említette, ez azonban a foglalkozása volt (ti. számvevõ)].
Kitaibel szeptember 19-én válaszolt (Függelék V.). „Amennyire örültem annak
elõször, hogy az Ön becses nevét látom aláírva, annyira kellemetlenül érintett
levelének tulajdonképpeni indítéka, részben, mert tényleg azt hiszem, Önt
méltánytalanul sértették meg, részben, mert követelése kínos helyzetbe hoz,
amelybõl nem tudok kikerülni.” — írja. Mivel úgy véli, hogy Klaproth „valószí-
nûleg még nem kellõen ismeri az ügy egész lefolyását”, Kitaibel röviden ismerteti
az eseményeket, lényegében a Schedius újságjában megjelenteknek (ANONIM 1802)
megfelelõen, de ezen kívül azt is hozzáteszi, hogy Estner Klaproth véleményén
kívül elküldte neki „azt a hírt is, hogy közölte Önnel beszámolómat az erdélyi
aranyércekben rejlõ új fémrõl, és megkérte Önt, hogy a dolgot pontosabban meg-
vizsgálja.” Kitaibel szerint mindketten hibásak (ti. a kellemetlen helyzet kiala-
kulásában), Klaproth azért, mert nem hozta nyilvánosságra azt, amit Estner révén
az õ felfedezésérõl megtudott, õ pedig azért, mert elmondta az esetet másnak. „Ön
is elismerheti, hogy most már nehéz a dolgot helyrehozni” — írja Kitaibel, és
hozzáteszi: nem jelentheti ki, hogy Klaproth nem tudott a felfedezésérõl. Levelét a
következõképpen zárja: „ha azt mondanám, hogy a dolgok másként történtek,
mint ahogy fentebb leírtam, és ahogy már közismertté váltak, ellentmondanék
önmagamnak és hazudnék. A dolgok ilyen alakulása mellett nem tudom, mit ért a
tõlem kívánt nyilvános cáfolaton? Ha ezzel beéri, adhatok Önnek egy tanúsítványt,
hogy az Estner abbé által Bécsben bírálatra átadott két dolgozatom nem az erdélyi
aranyércek tellúrjával, hanem Born argent molybdique-jével, illetve a szabad
berlinikéksavval foglalkozott, hozzáfûzhetem, hogy úgy vélem, a tellúrt anélkül
fedezte föl, hogy munkámról a legcsekélyebb tudomása lett volna. Ha jogosan
többet kívánhat tõlem, kérem, tudassa velem, és mindig késznek fog találni
mindenre, amit az Ön becsülete megkíván és az enyém megenged, mert örömest
elhiszem Önnek, hogy híradásaim tartalmáról már megfeledkezett, amikor a tellúrt

felfedezte anélkül, hogy errõl [ti. a tanulmány tartalmáról] valamit is tudott volna,
és Önt, annak ellenére, hogy az elõzmények igazak, és kedvezõtlen következ-
tetésekre adnak alkalmat, ártatlanul sértették meg.”
Klaproth október 4-én ismét írt (Függelék VI.). Azzal kezdi, hogy Kitaibel levele
nem teljesítette annyira a várakozásait, mint remélte. Úgy véli, hogy Kitaibel a lelke
mélyén még mindig kételkedik abban a kijelentésében, hogy kézirata a
legcsekélyebb mértékben sem járult hozzá a tellúron végzett vizsgálataihoz.
Megismétli, hogy már 1785/86 körül foglalkozott az „aurum problematicummal”, és
már akkor megalapozottnak találta Müller véleményét, hogy az egy különös fémet
tartalmaz. „Mit is tettem egyáltalában? Semmi mást, mint hogy a Müller által
nyilvánosan közölt kísérleteket, melyeket hamarosan további kisebb kísérletek
révén magam is bizonyítottnak találtam, a késõbb kapott nagyobb mennyiségû
érccel kiegészítettem” — írta Klaproth. Azt gyanítja, hogy Kitaibel nem látta a teljes
értekezését, mert akkor nem gondolná, hogy õ magának követeli a tellúr
felfedezését: „Ezt egy szóval sem mondtam, inkább kifejezetten és név szerint
kijelentettem, hogy a felfedezés érdeme Müller von Reichensteiné. (...) Mivel sehol
sem tulajdonítottam a magaménak a felfedezést, a napnál is világosabb, hogy
senkit sem foszthattam meg annak dicsõségétõl.” Végezetül rábízza Kitaibelre,
„milyen intézkedésekhez folyamodik, hogy nyilvánosan megsértett becsületemet,
amelyet mind a mai napig makulátlanul megõriztem, a lehetõ leggyorsabban teljes
elégtételben részesítse, anélkül, hogy a magam védelmemre nyilvánosan fellépni
kényszerüljek, mivel a tudományos viszálykodást utálom, mint a bûnt.”
A vita lezárul
Kitaibel október 18-án írt viszontválaszában (Függelék VII.) lényegében

megismétli az elõzõ levelében írottakat, de a levélhez mellékel egy nyilatkozatot
(Függelék VIII.), amely a következõképp kezdõdik: „Bizonyos, részben rajtam
keresztül kitudódott körülményekbõl egyesek Klaproth egészségügyi fõtanácsos
úr becsületére nézve igen kedvezõtlen következtetést vontak le. Annál is inkább
kötelességemnek tartom ennek alaptalanságát a következõ nyilatkozatban kije-
lenteni, mert azon körülmények elmondásával e következtetésre némileg okot
adtam. A megboldogult Estner abbé ugyanis Klaproth fõtanácsos úrnak, mikor az
Bécsben volt, bírálatra átadta egy dolgozatomat, amelyben a Born-féle argent
molybdique-ben lévõ — ahogy hittem —, addig ismeretlen fémet ismertettem,
ugyanakkor közölte vele azt a hírt, hogy e fémet megtaláltam az erdélyi szürke-
aranyércekben. Mindkettõ igazolható Estner abbé nekem írt levelével, ennél-
fogva amikor megkérdeztek [e körülményekrõl], igaznak állítottam õket.
Amire ebbõl joggal következtetni lehet, valójában az, hogy én a tellúrt egy addig
félreismert, kétséges ércben felfedeztem, még mielõtt e fém tulajdonságait és
erdélyi aranyércekben való elõfordulását Klaproth úr nagyszerû munkái nyil-
vánosan igazolták volna. Ennél többet magamnak nem is igényeltem, amint ez a
Zeitschrift von und für Ungern I. kötetének 275. s a köv. oldalain látható is, miután
a tellúr felfedezésének dicsõsége Müller von Reichenstein udvari tanácsos urat
illeti, ahogy maga Klaproth úr közölte a Beiträge 3. kötetének 16. oldalán.
Egyesek viszont messzebb menõ következtetéseket vontak le az idézett
9. ábra. KITAIBEL (1803c) nyilatkozatának

(„Erklärung”) részlete (a Miskolci Egyetem
Selmeci Mûemlékkönyvtárának szívességé-
bõl)
Figure 9. Detail from the Declaration

(“Erklärung”) of KITAIBEL (1803c) (Courtesy of
the Selmec Museum Library of Miskolc
University)
körülményekbõl, mégpedig hogy

Klaproth úr tõlem kölcsönözte a
tellúr felfedezését, amit ezennel
fölöttébb méltánytalannak és
valótlannak nyilvánítok a követ-
kezõk miatt:” A Kitaibel által
felsorolt szempontok: elõször is
Klaproth feddhetetlen jelleme; másodszor az, hogy a kísérleteket nem lehetett
olyan rövid idõ alatt elvégezni, mint amennyi Klaproth bécsi utazása (1796
augusztusa) és a tellúr bejelentése (1798 januárja) között eltelt; harmadszor pedig
hogy Klaproth vizsgálatai összehasonlíthatatlanul tökéletesebbek az övéinél, és
részben azoktól különbözõ eredményekre is vezettek.
Végezetül Kitaibel megismétli, hogy „Klaproth fõtanácsos úr egészen biztosan
nem kölcsönözhetett tõlem egy olyan felfedezést, mely sem az övé, sem az enyém
[hanem Mülleré], amint ezt már Eder abbé a Zeitschrift von und für Ungern II.
kötetének 90. s a köv. o. helyesen megjegyezte.”
A kínos helyzet megoldásáért Klaproth november 6-án kelt baráti hangú
levelében mondott köszönetet (Függelék IX.), és a kapott nyilatkozatot
megjelentette az általa szerkesztett kémiai folyóiratban (9. ábra, KITAIBEL 1803c). A
Nyilatkozat Johann Ersch Biester kommentárjával a Berlinische Monatschrift
467–472. oldalán is megjelent 1803 decemberében.
A vita egyes momentumairól
A vita idõrendi áttekintése után részletesebben megvizsgáljuk az annak kirob-

banását és lefolyását befolyásoló tényezõket a két résztvevõ oldaláról. Így kitérünk
arra, miért nem publikálta Kitaibel vizsgálatainak eredményét, valóban magának
követelte-e a tellúr felfedezésének prioritását, és mi befolyásolhatta Klaprothtal
szembeni magatartását. Klaproth szerepét elemezve véleményt mondunk arról,
ismerte-e Klaproth Kitaibel eredményeit és befolyásolták-e ezek a tellúr
vizsgálatában, végül az elõbbiek fényében megkíséreljük értelmezni Klaproth
magatartását is. Mielõtt azonban ezeket a kérdéseket részletesebben taglalnánk,
érdemes röviden áttekintenünk az eddigi szakirodalmi állásfoglalásokat.
A szakirodalom állásfoglalása a vitáról
GOMBOCZ (1913, 1936) tényszerûen, de némi keserûséggel ismerteti a történetet.

INCZE (1926) kifejezetten plágiummal vádolja Klaprothot, míg SZATHMÁRY (1931)

kétli, hogy Kitaibelnek érdemei lennének a tellúr felfedezésében. Szerinte Kitaibel
a vitában kétségtelenül jóhiszemûen, de a hiúságtól sem mentesen járt el. WEEKS
(1935) az esetet „súlyos félreértésnek” tartja, amely azonban „sem Klaproth sem
Kitaibel jóhírére nem vet árnyékot”. PUTNOKY (1941) szerint viszont Klaproth
eljárása „feltétlen inkorrektségnek minõsíthetõ”. JÁVORKA (1957) a vitát és
elõzményeit — lényegében Gombocz munkái alapján — ismertetve úgy fogalmaz,
hogy „Klaproth rosszhiszemûsége Kitaibellel szemben aligha vitatható”. PROSZT
(1958) szintén elítélõ felhangokkal ír Klaproth szerepérõl az ügyben. SZABADVÁRY
(1961, 1998, 1999) és SZABADVÁRY & SZÕKEFALVI NAGY (1972) ezzel szemben úgy véli,
hogy a vita oka egy szerencsétlen félreértés lehetett, amely abból származott, hogy
Klaproth lényegében olvasatlanul dicsérte meg és adta vissza Kitaibel cikkét.
Miért nem publikálta az új

elemet Kitaibel?
Már KLAPROTH (1803b) is

megállapította 1803. október
4-i levelében, hogy jobb lett
volna, ha Kitaibel közzéteszi
eredményeit. Az Estnernek
10. ábra. Részlet a „molibdénes ezüst” vizsgálatáról szóló érte-
kezés piszkozatának („Etwas zur näheren Bestimmung des szóló, nemrég megtalált
sogenannten Argent molybdique von Deutsch-Pilsen”, levélfogalmazványból (Füg-
KITAIBEL é. n./1) elsõ lapjából gelék I.) megismerhetjük
Figure 10. Detail from the first page of the draft manuscript on Kitaibel érzéseit, amelyek
“molybdic silver” (“Etwas zur näheren Bestimmung des soge- érthetõbbé teszik, hogy mi-
nannten Argent molybdique von Deutsch-Pilsen”, KITAIBEL é. n./1)
ért nem publikálta tanulmá-
nyát. A kétségek gyötörte
tudós úgy érezte, vizsgálatai
még nem elégségesek a köz-
lésre. A negyvenedik életéve
felé közeledõ Kitaibelnek
addig még egyetlen egy cik-
ke sem jelent meg, és mint
megfogalmazta, nem akart
rögtön elsõnek egy befeje-
zetlen munkával a nyilvá-
nosság elé lépni. Kitaibel
lényegében Estnerre bízta
annak eldöntését, hogy mi
11. ábra. Részlet a „molibdénes ezüst” vizsgálatáról szóló érte- legyen a kéziratával, mely
kezés („Beytrag zur näheren Kenntnis des so genannten
formailag egyébként min-
wasserbleyigen Silbers (Argent molybdique) von Deutsch-
Pilsen”, KITAIBEL é. n./2) tisztázatának elsõ lapjából den további nélkül kö-
Figure 11. Detail from the first page of the manuscript on “molybdic zölhetõ lett volna. Ha a pisz-
silver” (“Beytrag zur näheren Kenntnis des so genannten kozattal (10. ábra, KITAIBEL é.
wasserbleyigen Silbers (Argent molybdique) von Deutsch-Pilsen”, n./1) összevetjük, láthatjuk,
KITAIBEL é. n./2) hogy szerzõje szerencsésebb
címet adott neki (11. ábra), és az egyetlen —

publikációban idegenül ható — személyes
jellegû megjegyzést is kihúzta belõle („Die
äussere Charakteristik werden Sie besser
entwerfen, als ich es zu thun im Stande bin”
azaz „a külsõ ismertetõjegyeket [ti. az
ásványét] Ön [Estner] jobban fel tudja
vázolni, mint amennyire én képes vagyok”).
A kéziratot elolvasó Haidinger meg is keres-
te Kitaibelt, hogy engedélyezze a tanulmány
kinyomtatását (ANONIM 1802), de erre végül
sajnos nem került sor. Kitaibel nyilván nem
érezte magát eléggé felkészültnek arra, hogy
felfedezését nyilvánosságra hozza. Ezt
takarhatja Klaprothnak írt elsõ levelének
azon kitétele, mely szerint „e felfedezés
közzététele bizonyos körülmények miatt,
melyeket itt fölösleges lenne elmondani,
elhúzódott” (KITAIBEL 1803a). Kitaibel
valószínûleg végül is megelégedett volna
azzal, hogy Estner vagy valaki más —
megfelelõ hivatkozással — beilleszti adatait a
saját munkájába. Ez csendül ki az Estnernek
írt levélbõl (Függelék I.), illetve a
Klaprothnak írtakból is: „annál is inkább 12. ábra. Piller ásványgyûjteményi kata-
örültem ennek [ti. Estner közléseinek], mivel lógusának (ANONIM 1792) címlapja, beil-
mindezek után okkal remélhettem, hogy Ön lesztve (keretben) a „molibdénes ezüst”
bejegyzését tartamazó lap részlete
vizsgálatainak közzétételekor munkámat
Figure 12. Title page of the catalogue of Piller’s
megemlíti.” Egyébként Kitaibel további, a natural history collection (ANONYMOUS 1792)
maga korában úttörõnek számító kémiai and detail from the page containing „molybdic
kísérletei is kéziratban maradtak, így például silver” (in the inset)
a klórmészre, a fémszappanokra vagy a hid-
rogén-[hexaciano-ferrát(II)]-ra vonatkozóak (SZATHMÁRY 1931).
Kitaibel — levele és kézirata szerint is — azért volt kénytelen abbahagyni a
„molibdénezüstön” folytatott kísérleteit, mert nem sikerült újabb vizsgálati anyagot
beszereznie. Ebbõl a szempontból érdekes, hogy Piller ásványgyûjteményének
1792-es nyomtatott katalógusa (12. ábra, ANONIM 1792) három, 1798-ban készült
kéziratos katalógusa négy „molibdénezüst” példányt is felsorolt (PAPP 1990). Az
egyetem számára megvételre felkínált kollekció azonban jól elzárva (ESMARK 1797)
Piller örököseinek tulajdonában volt egészen 1801-ig, csak ekkor tudták tõlük
megvásárolni. Kitaibel, úgy látszik, annak ellenére sem tudott hozzájutni további
mintákhoz, hogy az örökösök közé tartozott kollégája, Mulser József is (PAPP &
WEISZBURG 1994). A „molibdénezüst” ugyanis már akkoriban is igen ritkának és
értékesnek számított. (Valószínûleg ez okozta, hogy a XIX. század közepére
valamennyi példány el is tûnt az egyetemrõl.) A jelenleg meglévõ, az 1870-es
években egy bécsi gyûjteménybõl visszavásárolt, és egykor a Piller-gyûjteményben
lévõ darabot régi cédulájának tanúsága szerint egykori tulajdonosa a kollekcióban
végzett háromheti munkája fejében kapta egyedüli fizetségül (SZABÓ 1888).
Kitaibel és a prioritás kérdése
A szakirodalom véleménye szerint a vita ilyetén lefolyása részben annak

köszönhetõ, hogy Kitaibelnek nem volt tudomása Müllernek az erdélyi
aranyérceken végzett kísérleteirõl, és így magáénak érezte a felfedezés priori-
tását. Ez nem lenne különösképpen meglepõ, mert például BENKÕ 1786-os és ZAY
1791-es magyar ásványtanai nem tudtak Müller felfedezésérõl, sõt FICHTEL (1794)
szerint az „újabb külföldi ásványtani könyvek” sem, annak ellenére, hogy BORN
(1790) azt röviden ismertette. Késõbb viszont az ír KIRWAN (1796) és a német LENZ
(1796) ásványtana is említette Müller eredményeit.
A „bécsi kézirat” elkészültekor (1794) még nyilvánvalóan Kitaibel sem ismerte
Müller szerepét (l. KITAIBEL 1803c), annak ellenére, hogy írásában hivatkozik is
Born idézett mûvére. Vagy nem figyelt fel a 48 oldallal arrébb található ismer-
tetésre, vagy nem olvasta a könyvet, és csak a „molibdénezüstre” vonatkozó meg-
állapításokról értesült mások révén. Legkésõbb 1802 elején viszont már
nyilvánvalóan tisztában volt vele, hiszen olvasta Estner mineralógiájának 3.1.
kötetét, amely Müller prioritását is megemlítette. Mégis, Kitaibel álláspontja
látszólag jottányit sem módosult, sõt éppen ekkor tette közzé a saját történetét
Schedius lapjában. Ugyancsak nem változtatott magatartásán, amikor erre
válaszul megjelent Eder cikke, amelybõl megtudhatta, hogy Müller prioritását
Klaproth is elismeri. Ebbõl joggal következtethetünk arra, hogy már 1802 elõtt is
tudott e vizsgálatokról, alighanem bécsi levelezõpartnerei, Estner és Haidinger
révén, õk ugyanis biztosan ismerték Müller munkáját (Haidinger publikált is a
Physikalische Arbeitenben). Amikor Kitaibel kéziratát elolvasván felhívták
figyelmét az erdélyi aranyércekben, illetve a nagybörzsönyi ásványban lévõ fém
lehetséges azonosságára, nyilván Müllerrõl is szót ejtettek. PROSZT (1958) ugyan
szemére hányja Estnernek és Haidingernek, miszerint õk hallgattak volna
Müllerrõl Kitaibel elõtt, de ennek semmi bizonyítéka sincsen, és fölöttébb különös
is lett volna. Megjegyzendõ, hogy Müllert KITAIBEL (1798) név szerint említi is
azok között, akik a hazai ásványokat „a tudós közönség” elõtt ismertté tették
(„Die meisten Gegenstände des Mineralreichs sind zwar schon durch die
Bemühungen eines Borns, Fichtel, Ferber, Müller, u a. dem gelehrten Publikum
bekannt...”). Mivel Müllernek a Physikalische Arbeitenben közölt cikkein kívül
csak egy ilyen munkája van (MÜLLER 1789), ez is arra utal, hogy Kitaibel e cikkeket
ismerhette. De miért hallgatott Kitaibel Müllerrõl még az 1803-ban Klaprothnak
írt leveleiben is?
Kitaibel végül is a maga szempontjából következetes magatartást tanúsított. A
vitában végig ahhoz ragaszkodott, hogy õ a tellúrt Klaprothnál korábban fedezte
fel, és hogy Klaproth 1796-ban olvasta az errõl szóló tanulmányát. Ebben a
tekintetben Müller személye és munkája érdektelen volt. Azonban Kitaibel
viselkedése, annak ellenére, hogy sohasem írta azt, hogy maga fedezte volna fel
a tellúrt legelõször, a prioritás szempontjából valóban kétértelmûnek, de
legalábbis félreérthetõnek minõsíthetõ, mert Müller megemlítése nélkül
hangsúlyozta a saját Klaprothtal szembeni elsõbbségét, illetve azt, hogy
Magyarországon õ fedezte fel az elemet elsõnek (ami egyébként igaz is, mert
Müller — az akkoriban Magyarországtól elkülönülten igazgatott — Erdélybõl

származó ásványt vizsgált). „Az ezüstben gazdag tellúrt a Nagy-Hont vármegyei
Börzsöny mellett ásott ércekben magunk fedeztük fel elõször” — írta az
Descriptiones et iconesnek a Magyarországon található fémekrõl szóló részében
(WALDSTEIN & KITAIBEL 1802, ford.). Vö. a Schedius lapjában írottakkal (ANONIM
1802): „Ez a felfedezés [ti. a tellúré] vitathatatlanul Kitaibelé, serény és tehetséges
vegyészünké, bár õ maga, tiszta szerénységbõl, azt mondja, mindössze arra talált
rá, hogy e fém Magyarországon is fellelhetõ”, illetve vö. a Klaprothnak küldött
nyilatkozattal (KITAIBEL 1803c). Kitaibel csak a vita legvégén, e nyilatkozatban
mondta ki, hogy a prioritás Mülleré.
Kitaibel magatartása Klaprothtal szemben
Mint említettük, Kitaibel a nyilvánosság elõtt végig azt igyekezett tudatosítani,

hogy õ a tellúrt Klaprothnál korábban fedezte fel, és hogy Klaproth 1796-ban
olvasta az errõl szóló tanulmányát. Magánleveleibõl kicsendül, hogy valószínûleg
meg volt arról gyõzõdve, akármit is mond Klaproth, a további kutatásra az õ
kéziratának elolvasása indította. „Hieraus lässt sich um freylich mit einigem Grund
schliessen, dass dieser berühmte Chemiker durch meiner Arbeiten zu dieser
Entdeckung geführt worden (ebbõl [ti. abból, hogy Klaproth Bécsben olvasta a
kéziratot] természetesen némi alappal arra lehet következtetni, hogy e neves
kémikust az én munkám vezette erre a felfedezésre)” — írta 1800-ban Lenznek.
Gyanakvását még inkább növelhette EDER (1802) hozzászólása, amelybõl kiderült,
hogy Klaproth nem sokkal bécsi útja után (1796. szeptember 30-án) levelet küldött
Müllernek. Ha azon XX. századi tudománytörténészek egy része is plágiummal
vagy rosszhiszemûséggel vádolja Klaprothot, akik a tellúr felfedezése körüli
bonyodalmak részleteit több oldalról és százados távlatból szemlélhették, igazán
nem csodálkozhatunk azon, hogy a személyében érintett Kitaibelben is felmerült ez
a gyanú. Az, hogy a prioritás Mülleré, és az erdélyi kutató érdemeit Klaproth is
elismerte, vajmi kevéssé vigasztalhatta Kitaibelt, akinek az fájt, hogy az õ
felfedezését mind Estner, mind Klaproth elmulasztotta megemlíteni (l. fentebb).
Ezzel magyarázható, hogy az Eder-cikk megjelenése után is — vélhetõleg Kitaibel
hallgatólagos beleegyezésével — újból felvetették a tellúrkérdést, méghozzá a
németországi sajtóban, ami végül a Klaproth–Kitaibel levélváltáshoz vezetett.
Klaproth elsõ levele, amelyben a német kémikus arra hivatkozott, hogy nem
emlékszik Kitaibel tanulmányára, csak olaj lehetett a tûzre. Errõl tanúskodik
Kitaibel válaszának hangvétele. Klaproth második levelének burkolt fenye-
getõzése dacára Kitaibel viszontválaszának tartalma és hangneme csaknem vál-
tozatlan, de a levélhez mellékelt, nyilvános közlésre felajánlott nyilatkozat
Klaproth számára is megfelelõ formában tartalmazta a plágiumvád kért cáfolatát.
Kitaibel nyilatkozatában amellett, hogy eleget tett Klaproth óhajának,
nyilvánosan megismételhette két fõ állítását (éspedig hogy már Klaproth elõtt
felismerte a tellúr létezését, és errõl Klaproth is tudott). Ezzel a vita Kitaibel
számára is elfogadhatóan zárulhatott le, mivel a közlemény egy Klaproth által
jegyzett folyóiratban jelent meg, így „igaza” nyilvánosan elismerést nyert.
(Fölmerül persze a történelmietlen kérdés: nem takaríthatta volna-e meg Kitaibel
ezt a polémiát, ha már 1798-as találkozásuk alkalmával szóba meri hozni a kérdést
Klaprothnak?)
Ismerte-e Klaproth Kitaibel eredményeit?
Erre a talán meglepõnek tûnõ kérdésre a válasz látszólag egyértelmû igen,

hiszen Klaproth írásos véleményt adott Kitaibel tanulmányairól (Függelék II.).
Felmerült azonban az a — Klaproth késõbbi látszólagos ignoranciáját meg-
magyarázó — lehetõség, hogy valóban nem emlékezett rá, mert elfoglalt ember
lévén, lényegében olvasatlanul, vagy csak felületesen átlapozva adta vissza a két
dolgozatot, egy általánosan megfogalmazott dicséret kíséretében (ezt sugallja
SZABADVÁRY 1961, 1998, 1999 és SZABADVÁRY & SZÕKEFALVI NAGY 1972). E
magyarázattal szemben a következõ ellenvetéseket tehetjük. A „berlinikéksavval”
foglalkozó kéziratba Klaproth biztosan beleolvasott, mert konkrét megjegy-
zéseket is tett rá.. Ezek (l. Függelék II.) alighanem a kézirat (KITAIBEL 1795) 16 §. e.,
5 §. a–b. és 3 §. a. pontjára vonatkoznak. Kevéssé valószínû, hogy Klaproth ne lett
volna kíváncsi a másik, a „molibdénezüstrõl” szóló írásra, amely egy általa
nemrég vizsgált anyaggal foglalkozott. Errõl a következõket írta: „… a
molibdénezüstrõl [szóló tanulmány], ugyan nincs teljesen összhangban az
eredményeimmel, egyedül ez [azonban] elõbb említett megállapításaimat nem
cáfolja, mivel az ennek [az ásványnak] az összetételérõl szóló közlésem csak az
általam elemzett példányra vonatkozik”. E kommentár valóban nem tartalmaz
konkrét észrevételeket, de talán ilyenek nem is várhatók pusztán egy tanulmány
elolvasása után, mindennemû ellenõrzõ kísérlet nélkül. A „berlinikéksav”
esetében Klaproth azért tehetett érdemi megjegyzéseket (l. Függelék II.), mert
egy már 1782 óta ismert anyagról volt szó — legalábbis Klaproth azt hitte, mert
Kitaibel valójában nem a hidrogén-cianidot, hanem a hidrogén-[hexaciano-
ferrát(II)]-ot tárgyalta „berlinikéksav”-ként (SZATHMÁRY 1931).
A Klaproth tájékozatlanságát feltételezõ magyarázatot még kevésbé lehet
összeegyeztetni Kitaibel állításaival. Õ Klaprothnak írt mindkét levelében
(KITAIBEL 1803a, 1803b), sõt a Klaproth által leközölt nyilatkozatában (KITAIBEL
1803c) is megismételte, hogy Estner annak idején levélben tudatta vele, nemcsak
a dolgozatát mutatta meg Klaprothnak, hanem elmondta annak azt is, hogy
Kitaibel az erdélyi aranyércekben is megtalálta ugyanezt a fémet. Teljesen való-
színûtlen, hogy Klaproth ezt a közlést is elfelejtette volna az alatt a rövid idõ alatt,
amíg a szóban forgó ásványokkal elkezdett foglalkozni.
Befolyásolták-e Kitaibel eredményei Klaproth vizsgálatait?
A Klaprothot plágiummal vagy rosszhiszemûséggel vádoló szerzõk

elsõsorban arra alapozzák e véleményüket, hogy a német kémikus azután kezdett
az erdélyi tellúrásványokkal foglalkozni, hogy Kitaibel tanulmánya a kezébe
került. EDER (1802) cikkére hivatkozva tényként említik (pl. INCZE 1926), hogy
Klaproth a bécsi utazását követõen levélben kért Müllertõl anyagot. A kérdéses
leveleknek azonban Eder csak a dátumát közli, tartalmát nem, nem bizonyított
tehát, hogy Klaproth fordult Müllerhez. A jelenleg ismert források ennek éppen
az ellenkezõjét állítják! Andreas Stütz bécsi mineralógus még a plágiumvád
nyilvánosságra kerülése elõtt azt írta, hogy Müller „önszántából” (aus eigenem
Antriebe) küldte a mintákat Berlinbe (STÜTZ 1799). Ugyanezt állítja egy bécsi
udvari fogalmazónak késõbb, „az eredeti iratok birtokában” közölt cikke
(WALDAUF VON WALDENSTEIN 1818). Eszerint a „hivatali elfoglaltságai miatt a to-
vábbi kutatásokban hátráltatott” Müller fordult Klaprothhoz, hogy az a „még
mindig nem eléggé meghatározott és ezért Müller által metallum problema-
ticumnak hívott facebányai érc elemzését elvállalja”. Klaproth nagyon készsé-
gesnek mutatkozott, ezután Müller 1796 végén tetemes mennyiségû mintát
küldött neki.
Nemcsak Müller kezdeményezte azonban az erdélyi „problematikus ércek”
vizsgálatát. 1795-ben az említett Stütz két hónapot töltött Nagyágon. Amint
idézett tudományos beszámolójában írta, „drága barátom és kollégám, Klaproth
professzor, akinek az elemzésekben való alapossága és pontossága közismert,
kérésemre ezt [ti. a nagyágitot] és még több erdélyi ércet megelemzett” (STÜTZ
1799, 1803). Stütz idézett tudósításai szerint egyébként a facebányai ércbõl õ
maga, valamint Müller, a két Jacquin (bécsi tudósok), Siegfried számvevõ (berlini
ásványgyûjtõ) és von Wildburg nagyági bányatulajdonos juttatott Klaprothnak.
Klaproth ezek szerint nem azért fogott a vizsgálatokhoz, mert értesült Kitaibel
eredményeirõl. Maguknál a kísérleteknél sem kellett azokra támaszkodnia,
hiszen a nagybörzsönyi ércet ekkor nem vizsgálta, és a terméstellúrra vonat-
kozóan rendelkezésére álltak a Müller által publikált igen részletes adatok. Így
nincs okunk kétségbe vonni Klaproth azon kijelentését, melyben biztosítja
Kitaibelt, hogy utóbbinak a molibdénezüstrõl szóló tanulmánya a legkisebb
hatást sem gyakorolta a tellúrral végzett vegytani kísérleteire (KLAPROTH 1803a).
Hogyan értelmezhetjük végül is Klaproth magatartását?
A fentiek alapján tehát úgy tûnik, hogy Klaproth ismerte ugyan Kitaibel ered-
ményeit, de azok érdemben nem befolyásolták a tellúrral kapcsolatos kutatásait.
Ezért az a leginkább valószínû, hogy nem a plágium elleplezésének szándékából
vagy merõ rosszindulatból mulasztotta el Kitaibel nevét megemlíteni. Klaproth
egyrészt alighanem egyszerûen fölöslegesnek tartotta, hogy kitérjen egy, a
tudományos életben ismeretlen kutatónak egy másféle ásvány vizsgálatára
vonatkozó publikálatlan kéziratára, illetve a tõle áttételesen kapott szóbeli közlésre.
Másrészt Kitaibelt megemlítetlenül hagyva arról sem kellett beszámolnia, hogy a
nagybörzsönyi ásvány vizsgálata során nem vette észre az új elemet. E
kényelmesnek tûnõ megoldás persze annál kényelmetlenebbé vált késõbb, hiszen
Klaproth e szempontokkal nem indokolhatta meg Kitaibel említés nélkül
maradását. Így kénytelen volt ahhoz a kevéssé hihetõ magyarázathoz folyamodnia,
miszerint egyszerûen nem emlékezett Kitaibel munkájára.
Természetesen Klaproth „nagyvonalúsága” mindenképpen kifogásolható.
Mindazonáltal — amint már SZABADVÁRY (1961, 1998, 1999) leszögezte — nem
lehet azt mondani, hogy Klaproth azért nem említette Kitaibelt, mert mások
babérjaival akart volna ékeskedni, hiszen már 1798-ban, a tellúr bejelentésekor
hangsúlyozta Müller érdemeit. Ebbõl adódóan téves PROSZT (1958) azon állítása,
mely szerint „igen nagy mértékben” a vita következménye lett volna, hogy
Klaproth „kénytelen volt elismerni legalábbis Müller Ferenc prioritását”.
KLAPROTH (1798) sorait olvasva (fordítását l. SZABADVÁRY & SZÕKEFALVI NAGY 1972)
azzal sem érthetünk egyet, hogy õ Müllert „csak mint valami ügyes mûkedvelõt”
emlegette volna, amint PROSZT (1958) írja.
Klaproth azonban azzal, hogy Kitaibel tanulmányát említés nélkül hagyta, ha
nem is szándékosan, de gondatlanul kellemetlen helyzetbe hozta magát. Egy
nyilvános vitában vélhetõleg sokan neki adtak volna igazat, de — amint
burkoltan Kitaibel is figyelmeztette elsõ levelében — egyesek elõtt nem tisztázta
volna magát kielégítõen. Kitaibel nyilatkozatát megkapva végül Klaproth is
elégedetten hagyhatta el a porondot. Ahogy elsõ levelében kérte, megkapta a
plágiumvád nyilvános cáfolatát, és elhárult annak a veszélye, hogy az ügyet
tovább bolygassák, nem jelent meg például a jénai ásványtani társaság
évkönyvében a Neue Teutsche Merkur által beharangozott írás sem — bár
SCHUSTER (1829) és az õ nyomán JÁVORKA (1957) felsorolja Kitaibel munkái közt, és
ugyancsak tévesen hivatkozza Klaproth elsõ levelérõl írva SZATHMÁRY (1931) is.
Epilógus: a pilsenit, avagy mi mindig mindenrõl elkésünk?
A nagybörzsönyi érc kétségkívül nemcsak ásványtanilag, de a tudomány-

történet szempontjából is a
legérdekesebb anyagok közé
tartozik. Klaproth és Kitaibel
1817-ben meghalt anélkül,
hogy újravizsgálta volna. A
svéd Berzelius 1821-ben,
majd a német Rose 1822-ben
a berlini egyetemen (illetve
közelebbrõl a Klaproth-
gyûjteményben) õrzött
példányokban (kevés szelén
mellett) bizmutot, tellúrt és
ezüstöt talált. Az elsõ
13. ábra. Az ELTE „wehrlitpéldányának” felülete (SZTRÓKAY mennyiségi elemzést Aloys
1946). Sztrókay értelmezése szerint belülrõl kifelé haladva 1. Wehrle, a selmecbányai
tellurobizmutit (Bi2Te3) petzitzárványokkal, 2. tetradimit akadémia tanára készítette
(Bi2Te2S), 3. [csiklovait] (Bi2TeS2), 4. bizmutin (Bi2S3), 5. hessit az ottani példányról 1831-
(Ag2Te), 6. propilites andezit mellékkõzet [a legújabb vizs-
ben. Róla keresztelte el az ás-
gálatok alapján az 1 jelû rész a bal oldali ábrán uralkodóan
Bi3Te2, a jobb oldalin pilsenit (Bi4Te3) összetételû, a 2. joséit-B ványt a francia Huot 1841-
(Bi4Te2S), a 3. joséit-A (Bi4TeS2), Weiszburg T. szóbeli közlése] ben wehrlitnek, majd a né-
met Kenngott 1853-ban a le-
Figure 13. Cut surface of the “wehrlite” specimen of the Eötvös L.
University (ELTE) (SZTRÓKAY 1946). The zones were interpreted by lõhely után a pilsenit nevet
Sztrókay as (1) tellurobismuthite (Bi2Te3) with enclosed petzite adta neki. Sipõcz Lajos 1885-
grains, (2) tetradymite (Bi2Te2S), (3) [csiklovaite] (Bi2TeS2), (4) ben közölte a bécsi múzeum-
bismuthinite (Bi2S3), (5) hessite (Ag2Te), (6) propylitic andesite ban és a budapesti egyete-
gangue. [According to the last results zone (1) is predominantly
men õrzött egy-egy példány
Bi3Te2 (yet unnamed) in the area shown in the left but pilsenite
(Bi4Te3) in that in the right, (2) is joséite-B (Bi4Te2S), and (3) is elemzését, elõbbi az Bi8Te5S,
joséite-A (Bi4TeS2), pers. commun. of Tamás Weiszburg] utóbbi az AgBi7Te7 képlet-
nek felelt meg. Sztrókay Kálmán 1946-ban közölt ércmikroszkópos vizsgálatai (13.
ábra) kimutatták, hogy a budapesti wehrlitpéldányok magját egy bizmut-tellurid
ásvány képezi, melyet kifelé kénben egyre gazdagabb fázisok öveznek.
A bizonytalan fajként nyilvántartott wehrlit körül ezután sokáig csend honolt,
mígnem 1978-ban szovjet és japán kutatók is megvizsgálták a rucklidgeit (Bi3Te4),
illetve a tsumoit (BiTe) leírása kapcsán. Egyébként ezen (újonnan gyûjtött szovjet-
unióbeli, ill. japáni mintákból leírt) fajok közül nagy valószínûséggel legalább az
egyik megtalálható a két évszázada ismert wehrlit ércelegyében is. Nagy Béla
1983-ban közölt cikke szerint a budapesti példány magja ugyanis BiTe összetételû,
ami egyrészt tsumoitként, másrészt Dódony István 1986-os vizsgálata szerint
Bi3Te4 (rucklidgeit) és Bi4Te3 1:1 arányú elegyeként értelmezhetõ. Az utóbbi
összetétel egyébként az idõközben (1982) a japán kutatópáros, Ozawa és
Shimazaki által újradefiniált nagybörzsönyi pilsenit elfogadott képlete.
A „wehrlit” fajt ugyan pilsenit (Bi4Te3) és hessit (Ag2Te) keverékeként törölték
az érvényes ásványok körébõl, de mint már Sztrókay tisztázta, a „wehrlit”
példányok nemcsak ezüst- és bizmut-telluridokból állnak. A budapesti példány
további összetevõi közül Nagy Béla 1983-ban egy sztrókayit (Bi3TeS2) és egy
kitaibelit (Ag10PbBi30S51) nevû új ásványt is leírt. Az új fajokat azonban az
illetékes nemzetközi testület elé nem nyújtotta be, így jelenleg nem elfogadottak.
Weiszburg Tamás és angol munkatársai 1992-ben közölt elõadás-kivonatukban e
két új ásványt joséit-A-nak, illetve a pavonit rézmentes homológjának
minõsítették, viszont ugyanebben az ércpéldányban Bi3Te2 összetétellel szintén
egy új ásványfajt találtak. Az új ásványfajt még szintén nem terjesztették be az
illetékes testület elé... [Ezen összefoglalás PAPP (2002) könyvének „pilsenit”
szócikke alapján készült, a hivatkozásokat l. ott!]
Köszönetnyilvánítás
A Kitaibel-kéziratokhoz Horváth Csaba, illetve Schellinger Zsuzsa (Magyar

Természettudományi Múzeum, Tudománytörténeti Gyûjtemény), néhány régi
könyvhöz és folyóiratokhoz Zsámboki László és Göndös Gáborné (Miskolci
Egyetem) közremûködése révén jutottam hozzá. Egyes szövegrészek lefor-
dításában Lelkesné Felvári Gyöngyi segített, ugyanõ és Embey-Isztin Antal meg-
jegyzéseit felhasználva véglegesítettem az angol kivonatot. A függelékben közölt
kéziratok átírását Viczián István volt szíves ellenõrizni. Egyes képeket Katus
Magdolna dolgozott föl. A kutatások egy részét az F 18007 sz. OTKA-pályázat
keretében végeztem el.
Függelék
A leveleket betûhíven közöljük, kivétel az ß („scharfes s”), melyet ss-ként

írtunk át. A szövegben alkalmazott jelölések: {betoldott szöveg}; (...) olvashatat-
lan szöveg; |törölt szöveg|; |...| olvashatatlan törölt szöveg; [kiegészítés];
feloldott ligatúra.
I. Kitaibel (keltezetlen) levélfogalmazványa Estnernek

MTM Tudománytörténeti Gyûjteménye (a továbbiakban: MTM Tudtört. Gyûjt.),
Quart. Lat. 818/3, 51. lev.
Sie werden vermuthlich ungehalten seyn, dass ich mein Versprechen so lange Zeit nicht erfüllet
habe: und Sie haben Recht. Aber ich hoffe auch, dass Sie sich mit mir wird aussöhnen werden, wenn
ich Ihnen die Ursachen entdecket haben werde: ich wollte nicht gleich anfangs mit einer
unvollständigen Arbeit vor Ihnen und dem Publikum auftretten, und bestrebte mich daher auf alle
mögliche Art noch eine Portion des Argent molybdique zu bekommen; aber vergebens! Vor einigen
Monaten fieng man wieder an das Pilsner Bergwerk zu bearbeiten: ich fasste neue Hoffnung, aber
bisher hatte ich {dorther} nur Bleyglanz erhalten. |Aus| Hier haben Sie also meine Entschuldigung
und zugleich, was ich bisher mit unserm Mineral vorgenommen habe. So viel hätte ich Ihnen freylich
schon vor einem Jahre schicken können, und diess ist es eben, was ich am meisten ärgert! Aus
Verzweiflung und um Sie wenigstens von meinem guten Willen zu überzeugen schreib ich es
zusammen {und überschicke es Ihnen} um einen beliebigen Gebrauch oder gar keinen davon zu
machen. Ich gebe Ihnen zugleich die Vollmacht abzuändern, zu berichtigen u[nd] weg zu lassen, was
und wie es Ihnen beliebt. Wollen Sie für Ihr Werk nur das Nöthige herausnehmen, und mit der
Bekanntmachung des Übrigen bis zu einer vollständigeren Bearbeitung dieses Gegenstandes warten:
so ist es mir um so lieber. Übrigens erbitte ich mir Ihre Offenherzige Meinung über diese meine Arbeit,
und Ihren Rath, was ich, wenn ich einigen Vorrath {von dem Pilsner Mineral} bekommen sollte,
vorzüglich zu suchen habe.
Wenn Sie erlauben, so schicke ich Ihnen nächstens 2 Abhandlungen: eine über das Verhalten der
mit Alkohol verbundenen preussischen Säure (Berlinerblausäure)*, die andere über die Auflösungen
der Erden und Metallen in Oehlen**: Beyde enthalten viel Neues.
Mulser*** lässt sich Ihnen empfehlen; er ist wohl auf, aber seine Frau ist schwer krank.
Ich empfehle mich in Ihre theure Freundschaft.
Jegyzetek
* Elsõ fogalmazványa (piszkozata) „Über das Verhalten der mit Alkohol verbundenen
Berlinerblausäure gegen andere Körper” címen a Magyar Természettudományi Múzeum
Tudománytörténeti Gyûjteményében (MTM Tudtört. Gyûjt.) Quart. Lat. 597 (újabban IV-4/2/61), 7–22.
lev., az 1795. január 25-én Bécsbe küldött tisztázat az „Über die Verbindung der Berlinerblausäure mit
Alkohol, und ihre Eigenschaften” címet viseli (uo. a 6. és 35–51. lev.).
** „Von der Auflösung der Erden und Metallen in Oelen”. (Ugyanott az 57–84., 85–124. és 164. lev.)
Valószínûleg nem küldte el Estnernek, legalábbis Klaproth 1796-os bécsi látogatásáig, mert Schuster
(1829) szerint csak 1797-ben készült el vele.
*** Joseph Mulser, a „különös természetrajz” (Historia naturalis specialis) tanszékének adjunktusa
(?–1806).
Szövege alapján ez a keltezetlen irat a „molibdénes ezüstrõl” szóló tanulmány kísérõlevelének

fogalmazványa lehet. Noha Inczének a Gmelins Handbuch der anorganischen Chemie „Tellur”
kötetében (PIETSCH 1940) megjelent közlése szerint e tanulmányt Kitaibel 1795. január 25-én küldte el
Estnernek, valójában sem a piszkozaton (KITAIBEL é. n./1), sem a tisztázaton (KITAIBEL é. n./2) nincs
keltezés. Az említett dátum (SZATHMÁRY 1931 tévesen júniust ír) ténylegesen a „berlinikéksavról” szóló
értekezés piszkozatának elsõ lapján (14. ábra), Estner kézhezvételi bejegyzése (1795. február 11.) pedig a
„berlinikéksavról” szóló értekezés elküldött tisztázatának borítólapján olvasható (15. ábra), l. föntebb a
*-gal jelölt jegyzetet is. Mivel e le-

vélfogalmazvány szerint a „berli-
nikéksavról” szóló értekezést Kitai-
bel csak késõbb („nächstens”)
szándékozott Estnerhez eljuttatni,
a „molibdénes ezüstrõl” szóló ta-
nulmányt az említett dátumnál ko- 14. ábra. Részlet a „berlinikéksavról” szóló értekezés piszko-
rábban, vélhetõleg már 1794-ben zatának (“Über das Verhalten der mit Alkohol verbundenen
küldhette el Bécsbe. Talán ezért írja Berlinerblausäure gegen andere Körper”) címlapjából, Kitaibel
KITAIBEL (1798) a Ferenc császárhoz megjegyzésével: „den 25 Jañer 795 an Abbe Estner nach Wien
írt folyamodványában, hogy „a abgeschickt”
Klaproth által tellúrnak nevezett Figure 14. Detail from the first page of the draft manuscript on
fémet már négy évvel ezelõtt [azaz “prussic acid” (“Über das Verhalten der mit Alkohol verbundenen
1794-ben] felfedeztem”. Berlinerblausäure gegen andere Körper”) with the note of Kitaibel:
Egyébként arra vonatkozóan is “den 25 Jañer 795 an Abbe Estner nach Wien abgeschickt”
ellentmondóak az adatok, hogy
Kitaibel mikor kapta Pillertõl a
nagybörzsönyi „molibdénes ezüs-
töt”. A Schedius lapjában megje-
lent cikkben 1789 olvasható (ANO-
NIM 1802), ez azonban nyilván
téves, mert Piller még 1788-ban
elhunyt. Az 1800 tavaszán Lenz- 15. ábra. Részlet a „berlinikéksavról” szóló értekezés tisztáza-
nek küldött levél (KITAIBEL 1800) tának („Über die Verbindung der Berlinerblausäure mit Alkohol,
szerint Piller körülbelül 12 évvel und ihre Eigenschaften”) borítólapjából, Estner feljegyzésével
azelõtt, vagyis 1788-ban adta át (jobbra): „den 11 Febr. 1795 von der Mauth erhalten”
neki az ásványt. Klaprothnak azt Figure 15. Detail from the cover of the manuscript on “prussic acid”
írta KITAIBEL (1803a), hogy a fel- (“Über die Verbindung der Berlinerblausäure mit Alkohol, und ihre
fedezést 1789-ben tette. Az esemé- Eigenschaften”) with the note of Estner (to the right): ”den 11 Febr.
nyekhez idõben legközelebbi „bé- 1795 von der Mauth erhalten”
csi kéziratban” (KITAIBEL é. n./2) az
áll, hogy körülbelül kilenc évvel az értekezés megírása elõtt kapta meg vizsgálatra a mintákat. Ha a
kéziratot a fenti érvek alapján 1794-re datáljuk, a „molibdénes ezüstöt” Piller 1785 körül adta át
Kitaibelnek. Ezt támasztja alá az is, hogy az ásványt elõször leíró Johann Jakob Ferber már 1786-os
bécsi látogatása során látta a nagybörzsönyi ásványt (alighanem a Born- vagy a Raab-gyûjteményben;
FERBER 1788).
***
II. Klaproth írásos véleménye, melyet Estner által Kitaibelnek küldött
(1796. augusztus 1.)
MTM Tudtört. Gyûjt., Kitaibel levelezése, Klaproth-dosszié (16. ábra)
Die gegenwärtigen beiden, von Herrn Abbé Estner gütigst mir communicirten chemischen
Aufsätze habe ich mit soviel grösseren Vergnügen gelesen, da solche ihren Herrn Verfasser als einen
gründlichen practischen Chemiker rühmlichst ankündigen. Der erste derselben: über das
Wasserbleisilber, stimmt zwar mit meinen Resultaten nicht ganz überein; allein dieses benimmt
meiner vorstehenden Erklärung nichts, da meine Angabe von dessen Bestandtheilen nur allein auf
das von mir analysirte Individuum Bezug hat. Was den zweiten, übrigens sehr fleissig ausgearbe-
iteten, Aufsatz betrift, so mögte dabei doch die Frage noch Statt finden können, ob auch die, vom
Herrn Verfasser sogenannte Berlinerblausäure als ganz rein anzunehmen sey, und nicht noch
wirkliches Berlinerblau in sich enthalte. Zu diesem Zweifel an ihrer gehörigen Reinheit scheint ihr
Verhalten zu berechtigen, welches von den der reinen Blausäure in mehrere Stücke abweicht; da sie
z. B. unter anderen das Eisen zu Berlinerblau fället(a), im abgedunsteten Zustande selbst nur blaue
Färbe hat(b), und schon aus sich selbst Berlinerblau absetzt(c).
Klaproth
Wien d. 1. Aug. 96.
16. ábra. Klaproth levélkéje a „ber-

linikéksavról” és a „molibdénes
ezüstrõl” szóló Kitaibel-kéziratokról
Figure 16. Klaproth’s short letter

concerning Kitaibel’s manuscripts on
“prussic acid” and “molybdic silver”
Jegyzetek
Az irat elsõ részét már közölte
SPETER (1936), a második (a „berli-
nikéksavra” vonatkozó) rész magyar
fordítását pedig SZATHMÁRY (1931). A
véleménnyel cikkünkben már foglal-
koztunk. Klaprothnak a „berlinikék-
savra” vonatkozó megállapításai
SZATHMÁRY (1931) nyomán a követ-
kezõképpen értelmezhetõk. Klapro-
thot alighanem megtévesztette, hogy
Kitaibel nem a hidrogén-cianidot
(HCN), hanem a hidrogén-[hexa-
ciano-ferrát(II)]-ot (H4[Fe(CN)6],
„hidrogén-ferrocianid”) tárgyalta
„berlinikéksav”-ként. A Klaproth
által a sav szennyezettségének tulaj-
donított jelenségek magyarázata
valószínûleg az, hogy (a) a hidrogén-
[hexaciano-ferrát(II)]-ból a vas(II)
semleges és savas oldatokban gyorsan megkékülõ fehér csapadékot, míg a vas(III) berlinikéket csap le
(vö. MEYER 1932); (b) a vizes oldat forralva az (1) egyenlet alapján bomlik, maradéka levegõn
oxidálódva megkékül (SZATHMÁRY 1931); (c) a vegyület nedvesen a (2) egyenlet alapján bomlik,
miközben berlinikék válik ki (SZATHMÁRY 1931).
(1) 2H4[Fe(CN)6] + hõ = 6HCN + H2Fe[Fe(CN)6]
(2) 7H4[Fe(CN)6] + O2 = 2H2O + 24 HCN + Fe4[Fe(CN)6]3.
***
III. Kitaibel keltezetlen levélfogalmazványa 1800 márciusából, Johann Georg Lenz
jénai professzornak
MTM Tudtört. Gyûjt., Kitaibel levelezése, Klaproth-dosszié
(Elsõ oldalán fent „Kitaibels Brief an Lenz 1800 im März” Schuster János kézírásával)
Das {mir zugedachte} Diplom der mineralogischen Sozietaet zu Jena, so Sie mir zu überschicken
die Güte hatten, habe ich gestern erhalten. Ich eile Ihnen hiemit meinen wärmsten Dank abzustatten
und Sie zu bitten, der erlauchten Sozietaet in meinem Namen für diese Ehre zu danken und dieselbe
zu versichern, dass ich mich nach Kräften bestreben werde Ihren gemeinnützigen Zwecken zu
entsprechen. Gegenwärtig bin ich zwar mit Amtsgeschäften, Reisen und botanischen Arbeiten so sehr
beschäftigt, dass ich kaum Zeit habe an andere Arbeiten zu denken, und mein Fach ist nicht so wohl
Mineralogie als Kräuterkunde und Chemie; indessen, da ich auf meinen nun auf öffentliche Kosten
zu unternehmenden Reisen hoffentlich manches finden werde, was der Aufmerksamkeit würdig ist,
und da |...| chemische Zergliederungen der noch nicht hinlänglich bekannten Produkte des
Mineralreiches der Sozietaet nicht minder willkommen seyn werden; als die äussere Characteristik
derselben; so hoffe ich bey besserer Musse einst dennoch einiges leisten zu können, was zu Ihrem
Zwecke taugt.
Bey dieser Gelegenheit erfuhr ich, dass man die Nachricht nach Jena gebracht {habe}, ich hätte
das Tellurium vor Klaproth entdeckt, und dieser berühmte Chemiker habe meine Entdeckung sich
zugeeignet. Die ganze Sache verhält sich so: Vor ohngefähr 12 Jahren gab mir der verstorbene Prof.
der Naturg. Piller ein Stückchen Erz von Deutsch-Pilsen in der Honter Gespannschaft mit der
Äusserung, es sey silberhaltige[s] Molybden; |und mit der bitte|, ich möchte den Silbergehalt
ausmitteln. Bey einigen Versuchen, die ich damit anstellte, fand ich zwar, dass es Silber enthalte, aber
es zeigte sich auch, dass das Übrige nichts weniger als Wasserbley, sondern ein neues Metall sey. |Als
Herr Abbé Estner hieher kam, die Pillersche Naturalien Sammlung zu schätzen| Nach einiger Zeit
fand ich dasselbe Mineral in Borns Catalogue raisonnée als Argent molybdique aufgeführt. Als Herr
Abbé Estner hieher kam {die hinterlassene Pillersche} Naturaliensammlung zu schätzen, |erzählte
ich| und ich erfuhr, dass dieser sehr erfahrene Mineralog an einer Mineralogie arbeite: erzählte ich
ihm, was ich an dem sogenannte Argent molybdique durch meine Versuche fand und was ich davon
halte. Auf sein Verlangen wiederholte ich mit den wenigen Splittern dieses Minerals, die ich noch
hatte, die gemachten Versuche, schrieb sie zusammen und schickte sie ihm nach Wien. Der
scharfsinnige Mineralog und der seelige Bergrath Haidinger, der meinen Aufsatz zu lesen bekam,
schrieben mir noch einiger Zeit, sie vermutheten, dass |das von mir in Arg| die Siebenbürger
Golderze (aurum graphicum, aurum problematicum) |wahrscheinlich| dasselbe Metall enthalten,
welches ich in Borns Argent molybdique gefunden habe; ich möchte die Sache {genauer}
untersuchen |Sobald ich um| |Kurz darauf erhielt ich ein Stückchen aurum graphicum| und fand
wirklich, dass das in |dieser| {jenem Erz} mit Gold verbundene Metall alle Eigenschaften des im
Pilsner Erze gefundenen |habe| besitze, was ich sogleich Herrn Abbé Estner berichtete. Nach einiger
Zeit erschien Klaproths Analysis des Argent molybdique; zu meiner nicht geringen Verwunderung
fand ich da die Angabe, dass dasselbe Wismuth enhalte. Herr Klaproth kam sodann nach Wien und
Abbé Estner gab ihm meinen Aufsatz zu lesen, der mir |sodann| hernach mit einer sehr günstigen
{schriftlichen} Äusserung {von} |Herr| {Kl} über meiner chemischen Arbeiten |von Herr|
zurückgestellt wurde. Nach dieser Zeit machte Herr Klaproth seine Entdeckung des Telluriums
bekannt. Hieraus lässt sich um freylich mit {einigem} Grund {schliessen} muthmassen, dass dieser
{berühmte} Chemiker durch meine Arbeiten zu dieser Entdeckung geführt worden; aber zu
erweisen ist es dennoch nicht; und wenn {auch} die Belege, die ich in Händen habe, hiezu
hinlänglich wären, so würde ich es doch nicht thun. Herr Klaproth, mit dem ich vor 1½ Jahren in
Berlin persönlich bekannt zu werden die Ehre hatte, ist mein Freund, der {es} hoffentlich dem
Publikum selbst sagen wird, dass ich das bekannte neue Metall im Argent molybdique noch vor ihm
entdeckt habe, sobald er seine verbesserte Analysis von diesem Mineral bekannt machen wird. Thut
er es nicht, so wird es Abbé Estner thun, wenn er |diesen| in der Ausgabe seiner Mineralogie zu
diesem Artikel kommt. Dann mag man von Klaproths Benehmen urteilen wie man will: mich
wird es nicht kümmern, {wenn nur ich die Prämissen nicht dazu hergab}. Aber bis dahin muss ich
bitten, weder von meinen noch von Freunden Nachrichten über diesen Gegenstand ei-
nen öffentlichen Gebrauch zu machen: meine Verhältnisse und meine Denkungsart fordern die-
ses.
Ich schmeichle mir mit der Hoffnung, dass ich einst Ihre mir sehr wünschenswerthe Freundschaft
verdienen werde, und beharre mit schuldigster Hochactung
Eures Wohlgeborenen ganz ergebenster Diener [Kitaibel]
***
IV. A Klaproth által Kitaibelnek írt elsõ levél (1803. szeptember 2.)
(Elsõ oldalán balra fent „Klaproth in Berlin” Schuster János kézírásával.)

Hochzuverehrender Herr Kollege!
Es gereicht mir zu einem besonderen Vergnügen, Ew. Wohlgeboren mit diesem Namen benennen
zu können, da die hiesige Gesellschaft Naturforschender Freunde Sie bereits am 22. Febr[uar] d[ieses]
J[ahres] als auswärtiges Mitglied erwählt hat. Die Übersendung des Diploms hat sich bisher nur
deshalb verzögert, weil Herr Prof. Willdenow, der diese Besorgung übernommen hat, zugleich einige
Bücher beifügen will. Indessen sind Sie bereits, so wie Herr Graf v[on] Waldstein, in der Vorrede des
4-ten Bandes unserer Neuen Schriften aufgeführt worden.
So angenehm und erwünscht mir diese, so wie eine jede andere Gelegenheit ist, die sich mir zu
einem freundschaftlichen Briefwechsel mit auswärtigen Freunden und Mitgliedern unserer
Gesellschaft darbietet, so leid thut es mir dagegen, dass dieses mein erstes Schreiben an sie zugleich
einen unangenehmen Gegenstadt betrifft.
Erst dieser Tagen ist mir von Wielands Neuen Teutschen Merkur das 4. Stück 1803 zu Gesicht
gekommen, und finde darin, zu meinem höchsten Erstaunen, unter der Rubrik: Fortgesetzte
Nachricht über Ungarns neueste Literatur und Cultur, mich einer an Ihnen begangen haben
sollenden Diebstals beschuldigt, nämlich, ich soll Ihnen die Entdeckung des Telluriums geraubt
haben!! Sie, theuerster Herr College, werden mit mir einverstanden sein, dass ich zu dieser
Beleidigung meiner Ehre und Befleckung meines Charakters durchaus nicht schweigen darf.
Es ist mir allerdings erinnerlich, dass man mir in Wien einen chemischen Aufsatz zustellte, mit
dem Ersuchen, darüber mein Gutachten zu geben, welches auch günstig ausfiel. Wovon aber solcher
gehandelt habe, dieses ist mir durchaus nicht im Gedächtniss geblieben, und die Person, die mir
darüber Auskunft geben könnte, ist der bereits verstorbene Estner. Allein, auf meiner Ehre, und bei
allem, was dem rechtschaffenen Manne heilig ist, versichere ich, dass jener Aufsatz nicht den
allermindesten Einfluss auf meine chemischen Versuche mit dem Tellur gehabt hat.
Schon lange vor meiner Reise nach Wien hatte ich mich mit dessen Untersuchung beschäftigt,
wozu mir ein vom Seel[igen] Herrn v[on] Fichtel an Herrn Siegfried hieselbst gesanntes Exemplar
gedient hatte, und dem Herrn Müller v[on] Reichenstein, damals in Zalathna, habe ich es zu danken,
dass er mich durch freiwillige Übersendung seines Vorrats von Tellur-Erzen in Stand gesetzt hat,
meine frühern Untersuchungen weiter zu verfolgen.
Ich sehe einer baldigen gefälligen Antwort mit Verlangen entgegen, um zu vernehmen, ob Sie
selbst die Güte haben wollen, zu veranstalten dass eine öffentliche Widerrufung dieser mir
gemachten Beschuldigung eines Plagiats baldmöglichst geschehe; welches ich als einen schätzbaren
Beweis, nicht sowohl von Ihrer eigenen Wahrheitsliebe, als welche ich durchaus nicht bezweifele,
sondern von Ihrer collegialisch-freundschaftlichen Gesinnung gegen mich |an|sehen werde.
Nach abgestatteten besten Compliment von sämmtlichen ordentlichen Mitgliedern unserer
Gesellschaft, habe die Ehre, mich zu unterzeichnen als
Ew[res] Wohlgeb[orenen] ergebenster Freund und College
Klaproth
Kön. Ober-medizinal- und Sanitats-Rath.
Berlin, d. 2. Septembr. 1803.
***
V. A Kitaibel által Klaprothhoz intézett elsõ válaszlevél fogalmazványa
(1803. szeptember 19.)
Hochzuehrender Herr College!

Ihr Schreiben von 2 dieses [Monats] habe ich erst vorgestern erhalten. So sehr ich anfangs erfreut
war, Ihren schätzbaren Namen unterschrieben zu sehen, so betroffen war ich über die eigentliche
Veranlassung dazu: theils weil ich nun wirklich glaube, dass Sie unbillig gekränkt worden sind; theils
weil mich Ihre Forderung in Verlegenheit setzt, aus der ich mich nicht zu ziehen weiss. Um sie in den
Stand zu setzen, hiervon und über das, was zu Ihrer Beruhigung geschehen kann, selbst zu urtheilen,
muss ich Sie mit dem ganzen Hergang der Sache, den Sie vielleicht noch nicht recht kennen, näher
bekannt machen.
Ich entdeckte das Tellur schon im Jahr 1789 in dem von Born sogenannten Argent molybdique.
Das folgende Jahr theilte ich diess dem seeligen Estner mündlich mit, und schickte ihm auf sein
Begehren nach einiger Zeit einen schriftlichen Aufsatz über meine mit diesem Metall gemachten
Erfahrungen zu. Er und der seelige Bergrath Haidinger äusserten hierauf gegen mich die Ver-
muthung, dass das von mir entdeckte Metall wahrscheinlich auch in dem siebenbürg[ischem] Grau-
gold (Or gris), wie Born die das Tellur enthaltende Erzt nannte, stecken möge; wodurch ich veranlasst
wurde, dieses Metall auch in den besagten Erzen zu finden, worüber Estner und Haidinger sogleich
Nachricht erhielten. Die Bekanntmachung dieser Entdeckung wurde durch Umstände verzögert,
deren Erzählung hier überflüssig wäre. Sie kamen nach Wien, erhielten von Estner meinen Aufsatz
über die Untersuchung des sogenannten Wasserbley-Silbers und einen anderen über die abgesondert
dargestellte Blausäure zur Beurtheilung, und Estner schickte mir Ihre schriftliche Äusserung mit der
Nachricht zu, er habe Ihnen auch meine Berichte über das in den siebenbürgischen Golderzen
steckende neue Metall mitgetheilt und Sie ersucht die Sache genauer zu untersuchen. Ich freute mich
hierüber um so mehr, da ich nach dem Allen mit Grund hoffen konnte, dass Sie bei der
Bekanntmachung Ihrer Untersuchung von meinen Arbeiten eine Erwähnung machen würden. Als
ich {im} folgenden Jahr nach Wien kam, las man eben Ihre Entdeckung das Tellurs und Estner
äusserte sich: es wundere ihn sehr, dass Sie von meinen Ihnen mitgetheilten Nachrichten gar keine
Meldung machten. Es ward hievon auch in Gegenwart anderer gesprochen, wobei ich gar keine
Folgen ahndete. Nach einer geraumen Zeit wurde ich über den Hergang der Sache mündlich und
von einem Ausländer auch schriftlich befragt. Ohne zu wissen, wie man zur Kenntniss der Sache
gekommen war, antwortete ich nach meinem Wissen u[nd] Gewissen. Ich sehe nun freylich, dass es
besser gewesen wäre, wenn ich das Gerücht unterdrückt hätte; aber Sie sehen auch, dass wir beyde
fehlten: Sie, dass Sie von dem nichts sagten, was Sie von meinen Entdeckungen durch Herrn Estner
erfahren haben; und ich, dass ich sagte, was ich wusste. Sie werden eingestehen, dem es nun schwer
ist die Sache wieder gut zu machen. Ich kann nicht sagen, dass Sie von meinen Entdeckungen nichts
|wussten| erfahren haben: mein durch Estner datirter Aufsatz; Ihre schriftliche Äusserung und
Estners Brief sind dagegen. Sagten Sie, dass Sie darauf vergessen und die Entdeckung schon früher
gemacht haben; so würde ich und viele andere nicht daran zweifeln; aber diess würde Sie vor allen
Menschen nicht hinlänglich rechtfertigen, ohngeachtet Ihre Entdeckung niemand in Zweifel gezogen
haben würde, wenn Sie vorher gesagt hätten, dass Sie sie vor Ihrer Reise nach Wien gemacht haben.
Sagte ich, dass der Hergang der Sache nicht so war, wie ich ihn oben beschrieben habe |...| und wie
er schon bekannt ist; so würde ich mir selbst widersprechen u[nd] lügen. Bei so gestalten Dingen
weiss ich nun nicht, was Sie unter einer öffentlichen Widerrufung verstehen, die Sie von mir fordern?
Ich kann Ihnen ein Zeugniss geben, dass meine zwei Ihnen von Abbé Estner in Wien zur
Beurtheilung übergebenen Aufsätze nicht das Tellur der siebenb[ürgischen] Golderze sondern Borns
Argent molybd[ique] und die freye Blausäure betrafen; ich kann hinzufügen, dass ich glaube, Sie
haben das Tellur entdeckt ohne von meinen Arbeiten das Geringste zu wissen. Wenn Sie sich hiemit
begnügen; wenn Sie mit Billigkeit mehr fordern können; so bitte ich es mir anzuzeigen, und Sie
werden mich (...) jederzeit bereit finden zu allem, was Ihre Ehre heisst und meine erlaubt: denn ich
glaube Ihnen gerne, dass Sie auf dem Inhalt meiner Nachrichten vergassen; dass Sie das Tellur
entdeckten ohne von diesen etwas zu wissen, und dass Sie ohnerahtet die Prämissen wahr sind u[nd]
zu nachtheiliger Folgerung Anlass geben, unschuldig gekränkt wurden. Ich verharre übrigens mit
aller Hochachtung
E[ures] W[ohlgeborenen] ergeb[enster] Freund und Kollege
[Kitaibel]
den 19 Sept/803
***
VI. A Klaproth által Kitaibelnek írt második levél (1803. szeptember 2.)
(Elsõ oldalán balra fent „Klaproth in Berlin” Schuster János kézírásával.)

Hochzuehrender Herr College!
Ich bin Ihnen für die gefällige prompte Beantwortung meines Vorigen ergebenst verbunden. Ich
muss jedoch gestehen, dass deren Inhalt meine Erwartung nicht ganz so vollständig erfüllt hat, als
ich hoffen durfte. Indessen bitte ich, mir zu verzeihen, im Fall ich mich irren sollte, wenn ich in Ihrer
Seele noch einigen Zweifel an der Wahrheit meiner Erklärung: dass der von Estner mir in Wien
communicirte Aufsatz auch nicht den entfernsten Antheil an meinen Versuchen mit dem Tellur
gehabt hat, rückständig bemerken zu müssen glaube. Erst Ihr gegenwärtiges Schreiben bringt es mir
in Erinnerung, dass der Gegenstand des Argent molybdique betroffen habe; aber von dem, was Sie
darüber gesagt habe, erinnere ich mich auch in diesem Augenblick mit keiner Silbe, und um so mehr
bedauere ich, dass Sie {dieses} Ihre Arbeiten nicht schon längst dem Publicum mitgetheilt haben.
Dreist und kühn darf ich alle meine hiesigen und auswärtigen Freunde, die mich besser kennen,
berufen, ob es irgend mit meinem Charakter vereinbar sei, ein Plagiarius zu sein, und ob sie nicht
vielmehr werden bezeugen können, dass Entdeckungen, die mir angehören, durch Andere ins
Publicum gekommen sind, ohne dass ich selbige habe reclamieren mögen. Ja, wahrlich! noch heute
wollte ich ueber ein Dutzend Entdeckungen weniger gemacht haben, als nur einen Augenblick den
leisesten Argwohn auf mich zu laden, dass ich an fremdes litterarisches Eigenthum mich vergreifen
könnte! Ich glaube, bereits in meinem vorigen Schreiben erzählt zu haben, dass ich schon mehrere
Jahre vor meiner Reise nach Wien, vielleicht 1785 bis 1786, mit dem s. g. Auro problematico, welches
der verstorbene H[err] v[on] Fichtel an meinen verehrten Freund, Hrn. Rendant Siegfried hieselbst,
gesendet hat, nach Anleitung der vom Hrn. Müller von Reichenstein angestellten und in den
Physikal[ischen] Arbeiten beschriebenen Versuche, mich beschäftiget, und dessen Meinung, dass er
ein besonderes Metall enthalte, gegründet gefunden habe; wozu besonders auch das, schon von Hrn.
M[üller] v[on] R[eichenstein] angezeigte schöne Kriterion der rothen Farbe, welche dieses Metall der
conc[entrierten] Schwefelsäure mittheilt, gedient hat. Dieses können und werden mehrere meiner
hiesigen Freunde und damaligen Zuhörer bezeugen.
Was habe ich also überhaupt gethan? Nichts, als dass ich die vom Hrn. M[üller] v[on] R[eichenstein]
öffentlich mitgetheilten Versuche, und die ich davon kleine Versuche bald nachher selbst bestätigt
gefunden, mit der später erhaltenen grössern Vorräthen des Erzes weiter ausgeführt |zu| habe|n|!!
Doch ich muss fast vermuten, das meine vollständige Abhandlung über das Tellur Ihnen nicht zu
Gesicht gekommen sei. Unmöglich könnten Sie sonst in dem Irrthume sein, als maasste ich mir die
Entdeckung an. Mit keiner Silbe habe ich dieses gesagt; vielmehr habe ich ausdrücklich und namentlich
erklärt, dass das Verdienst der Entdeckung dem Hrn. Müller v[on] Reichenstein angehöre. Kann man
redlicher das Suum cuique beobachten? Da ich mir nun nirgends die Entdeckung zugeeignet habe, so
liegt ja klar am Tage, dass ich auch niemanden diese Ehre geraubt haben könne.
Ihnen, hochzuehrender Herr College, will ich es nun überlassen, welche Maasregeln Sie als die
besten ergreifen werden, um meiner öffentlich gekränkten Ehre, die ich bis auf den heutigen Tag
unbescholten erhalten habe, aufs baldigste eine vollständige Genugthuung zu verschaffen; ohne dass
ich selbst zu meiner Vertheidigung öffenlich aufzutreten gezwungen sein sollte, da ich gelehrte
Fehden wie die Sünde hasse. Fällt solche, wie ich zu hoffen Ursach habe, zu meiner Zufriedenheit
aus, so wird dieses die Achtung und Werthschätzung gegen Sie, als einen Freund und Collegen,
dessen Eifer und Verdienste um einen der schönsten Zweige der Naturkunde ich mit Vergnügen
annerkenne und verehre, ohne Vergleich vermehren.
Hochachtungsvoll verharre
Ew[res] Wohlgeb[orenen]
ergebenster Freund u[nd] College
Berlin d. 4. Oct. 1803. Klaproth
***
VII. A Kitaibel által Klaprothhoz intézett második válaszlevél fogalmazványa
(1803. október 18.)
Hochzuehrender H[err] College!

Sie haben sich in Ihrem letzten Schreiben an mich die wirklich überflüssige Mühe mir allen Zweifel
an der Wahrheit Ihrer Erklärung zu benehmen, da ich doch gar keinen {macht} habe weder äusserte.
Ich erzählte Ihnen in meinem ersten Brief den Hergang der Sache um Sie selbst urtheilen zu lassen, was
Sie von mir mit Recht fordern können. Sie werden daraus ersehen, dass ich weiter nichts that, als dass
ich die Wahrheit sagte, d[as] i[st] dass ich aussagte, Estner habe Ihnen meinen Aufsatz über das Tellur in
dem sogenannten Wasserbleysilber, und meine Nachrichten über dasselbe Metall in den Siebenbürger
Graugolderzen mitgetheilt, und so viel kann ich leicht durch Estners Brief, in welchen an mich hierüber
benachrichtet, erweisen und verantworten. Aber diess würde zu Ihrer Rechtfertigung nichts taugen;
denn gerade diess gab Veranlassung zu der ungerechten Beschuldigung, dass Sie mir die Entdeckung
des Tellurs abgeborgt haben. Eben darum wünschte ich von Herzen Sie ganz rechtfertigen zu können,
und es wird mich ungemein freuen, wenn Ihnen beyliegende Erklärung, |Genüge leistet| die ich in die
Zeitschrift von und für Ungern einreichen lassen werde und die ich Ihnen hiemit zum beliebigen
Gebrauch übergebe, Genüge leistet. Wenn Sie glauben fordern zu können, dass ich mehr thun; so haben
Sie die Güte mir es bald zu schreiben; ich bin bereitet Alles zur Rettung Ihrer Ehre zu thun: ich würde
gerne sagen, dass Sie von meinen Arbeiten nichts wissen konnten; ich würde gerne sagen, dass ich das
Tellur weder in dem sogenannten Wasserbleysilber noch in den Siebenbürger Golderzen gefunden
habe, wenn sich die Sache mit der schon bekannten Wahrheit vertrüge; denn ich fühle mich zur
Herstellung Ihrer Ehre aus mehreren Gründen besonders aus der grossen Hochachtung verpflichtet,
mit der ich jederzeit seyn werde.
***
VIII. Az elõzõ levélhez tartozó melléklet fogalmazványa, Kitaibel kézírása
Erklärung
Aus einigen zum Theil durch mich bekannt gewordenen Umständen hat man einen der Ehre des
Herrn Ober-Medicinal- und Sanitäts-Raths Klaproth sehr nachtheiligen Schluss gezogen, dessen
Ungrund ich durch folgende Erklärung darzuthun um so mehr verpflichtet bin; da ich durch die
Aussage jener Umstände dazu eine entfernte Veranlassung gab.
Es hat nämlich der seel. Abbé Estner Herrn O. M. u. S. R. Kl[aproth], als dieser in Wien war, einen
von mir abgefassten Aufsatz, durch welchen ich die Existenz eines bis dahin, wie ich glaubte, noch
unbekannten Metalls in dem von Born so genannten Argent molybdique dargethan hatte, zur
Beurtheiligung zugestellt, und zugleich die Nachricht mitgetheilt, dass ich dasselbe Metall auch in
den Siebenbürger Grau-Golderzen gefunden habe, wie beydes aus einem Schreiben von Abbé Estner
an mich zu erweisen, und daher von mir, wenn ich befragt wurde, für richtig angegeben worden ist.
Was sich hieraus mit Grund folgern lässt, besteht eigentlich darin, dass ich das Tellur in einem bis
dahin verkannten ungewissen Erz zu einer Zeit entdeckte, da die Eigenthümlichkeit dieses Metalls
und seine Existenz in den Siebenbürger Golderzen durch Herrn Kl[aproths] vortrefliche Arbeiten
noch nicht öffentlich bestätiget war, und mehr wollte ich mir auch nicht zueignen, wie dies aus der
Zeitschr[ift] von und für Ungern I. B. S. 275. ff. zu ersehen ist. Denn dass die Ehre der ersten
Entdeckung des Tellurs Herrn Hofr. Müller von Reichenstein gehöre, hat Herr O. M. und S. R.
Klaproth in seinen Beyträgen B. III. S. 16. selbst angezeigt.
Man gieng aber in den Folgerungen weiter, und schloss aus den angeführten Umständen, dass
Herr Klaproth mir die Entdeckung des Tellurs abgeborgt habe, was ich hiemit aus folgenden Gründen
für höchst ungerecht und falsch erkläre: Fürs Erste ist Herrn Klaproths unbescholtener Charakter
Bürge, dass er, der zur Vermehrung seiner grossen Verdienste und seines ausgebreiteten Ruhms
keines so elenden Mittels nöthig hat, keiner solchen Handlung fähig war; 2tens sind seine Arbeiten
über das Tellur und die Tellurerze so gross, dass sie in der so kurzen Zeit, in welcher sie nach seiner
Abreise von Wien erschienen sind, nicht so vollständig hatten ausgeführt werden können; 3tens ist
zwischen meinen u. Herrn Kl[aproths] Arbeiten ein beträchtlicher Unterschied, sowohl im Erfolg
einiger Versuche als in der Vollständigkeit ihrer Ausführung: z. B. ich fand, dass das Tellur aus der
Salpetersäure durch Wasser gefällt wird, und dass die koncentrirte Schwefelsäure von diesem Metall
anfangs braun, dazu roth und endlich bey fort|ges|währender Wärme wieder farbenlos wird;
hingegen lassen Herrn Klaproths Arbeiten die meinigen an Vollständigkeit weit zurück, beyde
können demnach in keine Vergleichung kommen; endlich konnte ja Herr O. M. und S. R. Kl[aproth]
eine Entdeckung, welche weder ihm noch mir gehört, mir doch gewiss nicht abborgen, wie dies schon
Herr Abbé Eder in der Zeitschr[ift] von und für Ungern II. B. S. 90. ff. richtig bemerkt hat.
Pesth, den 18 Oct. 803.

***
IX. Klaprothnak a nyilatkozat kézhez vétele után Kitaibelhez intézett
köszönõlevele (1803. november 6.)
Hochgeehrtester Herr College,

Empfangen Sie meinen besten Dank für Ihr letztes Schreiben, und für den darin mir gegebenen
angenehmen Beweis, dass ich mich in meiner guten Erwartung nicht geirret habe. Die beiliegende
Erklärung genüget mir vollkommen, so wie selbig[e] auch Ihrem biedern und offenen Character Ehre
macht. Ich werde sie, mit Ihrer Zustimmung [?] im Neuen Allgemeinen Journal der Chemie, das jezt
auch meinen Namen auf dem Titel trägt, abdrucken lassen, ohne jedoch mich selbst weiter zu nennen.
Ich habe nun der Hoffnung, dass diese zufällige, jezt aber abgethane, Controvers nicht nur
keinen nachtheiligen Einfluss auf die collegialische Freundschaft hinterlassen, sondern dagegen zu
einer mehreren Pflege derselben beitragen wird. Meinerseits werde ich dazu jede Gelegenheit mit
Vergnügen ergreifen, um stätig die Hochschätzung bezeigen zu können, mit der ich die Ehre habe,
zu sein.
Ew[res] Wohlgeb[orenen]
ergebenster Freund u[nd] College
Klaproth
Berlin, d. 6. Nov.
1803
Irodalom — References
ANONIM 1792: Collectio naturalium quae e triplici regno minerali et vegetabili undequaque completa
post obitum ... Mathiae Piller ... reperta est. — Graecii: Typ. Tedeschiany, 124 p. [p. 12.]
ANONIM 1802: Neue Entdeckungen und Erfindungen. — Zeitschrift von und für Ungern 162, 275–277.
ANONIM 1803a: Topographische Beschreibung von Ungarn aus F. C. Waldstein et P. Kitaibel Descrip-
tiones et Icones plantarum rariorum Hungarie. — Monatliche Correspondenz zur Beförderung
der Erd- und Himmels-Kunde 8, 21–30.
ANONIM 1803b: Fortgesetzte Nachrichten über Ungarns neueste Literatur und Kultur. — Neue
Teutsche Merkur 1803, 4/1, 298–299.
BALÁZS L. 1968: A kémia története. — Budapest: Gondolat, 703 p.
BALÁZS L. 1996: A kémia története I–II. — Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó, 1075 p.
BORN, I. von 1790: Catalogue methodique et raisonné de la Collection des fossiles de Mlle. Éléonore de
Raab. — Vienne: Alberti pour Degen, 500 + 499 p.
CSÍKY G. 1981: A magyar természetvizsgálók szerepe a jénai „Mineralogische Societät” mûködésében
és ennek hatása a hazai földtudomány kialakulására. — Földtani Közlöny 111, 338–349.
EDER, J. K. 1802: Beytrag zur Entdeckungsgeschichte des Telluriums. — Zeitschrift von und für
Ungern 2/1, 90–93.
ESMARK, J. 1797: Kurze Beschreibung einer mineralogischen Reise durch Ungarn, Siebenbürge und
das Banat. — Freyberg: Craz. 191 p.
ESTNER, F. J. A. 1799: Versuch einer Mineralogie für Anfänger und Liebhaber. III. Bd. 1. Abth. — Wien:
Schmidt [p. 457].
FERBER, J. J. 1788: Mineralium quorundam rariorum recensio, adiectis observationibus geologicis. —
Nova acta academiae scientiarum Petropolitanae 2, 260–273.
FICHTEL, J. E. 1794: Mineralogische Aufsätze. — Wien: Schmidt, 374 p.
GOMBOCZ E. 1913: A tellur történetéhez. — Természettudományi Közlöny 45, 440–442.
GOMBOCZ E. 1936: A magyar botanika története: A magyar föld kutatói. — Budapest: MTA, 349 p.
INCZE GY. 1926: Ki a tellur igazi felfedezõje? — Szabad Egyetem 3/1, 19–22.
JÁVORKA S. 1957: Kitaibel Pál. — Budapest: Akadémiai Kiadó, 215 p.
KIRWAN, R. 1796: Mineralogy. 2nd ed., Vol. 2. — London: Elmsly, 529 p.
KITAIBEL, P. 1795: Über die Verbindung der Berlinerblausäure mit Alkohol, und ihre Eigenschaften. —
Kézirat. MTM Tudtört. Gyûjt., Quart. Lat. 597, 6, 35–51. lev.
KITAIBEL, P. 1798: Unterthänigste Bittschrift an Seine Majestät den Römischen Kayser. — Kézirat. M.
Orsz. Levéltár A 39, 8687/1798.
KITAIBEL, P. 1800: [1800. március 10-i levélfogalmazvány Lenz jénai professzornak.] — Kézirat. MTM
Tudtört. Gyûjt., Kitaibel lev., Klaproth-dosszié. (L. Függelék III.) Nem betûhív, néhol hibás átirata:
SPETER (1936), a tellúr-kérdésre vonatkozó részének magyar fordítása: SZABADVÁRY & SZÕKEFALVI-
NAGY 1972.
KITAIBEL, P. 1802: [Egyetemi tanári kinevezésével és fizetésével kapcsolatos iratok.] — Kézirat. M. Orsz.
Levéltár, A 39, 6278/1802 és 8553/1802.
KITAIBEL, P. 1803a: [1803. szeptember 19-i levélfogalmazvány Klaprothnak.] — Kézirat. MTM Tudtört.
Gyûjt., Kitaibel lev., Klaproth-dosszié. (L. Függelék V.) Nem betûhív, néhol hibás átirata: SPETER
(1936), magyar fordítása: SZABADVÁRY & SZÕKEFALVI NAGY 1972.
KITAIBEL, P. 1803b: [1803. október 18-i levélfogalmazvány és nyilatkozat Klaprothnak.] — Kézirat. MTM
Tudtört. Gyûjt., Kitaibel lev., Klaproth-dosszié. (L. Függelék VII–VIII.). A nyilatkozat
nyomtatásban, lényegtelen eltérésekkel: KITAIBEL 1803c.
KITAIBEL, P. 1803c: Erklärung. — Gehlens neues allgemeines Journal der Chemie 1/5, 460–461.
Részleges magyar fordítása: SZABADVÁRY & SZÕKEFALVI NAGY 1972.
KITAIBEL, P. 1807: [Pro memoria cum plano augmentandae Camerae Rerum naturalium in Museo
Hungarico.] — Kézirat. MTM Tudtört. Gyûjt., Fol. Lat. 67.
KITAIBEL, P. é. n./1: Etwas zur näheren Bestimmung des sogenannten Argent molybdique von Deutsch-
Pilsen. — Kézirat. MTM Tudtört. Gyûjt., Quart. Lat. 818/3 (új jelzet IV-4/2/45af), 52–59. lev.
KITAIBEL, P. é. n./2: Beytrag zur näheren Kenntnis des so genannten wasserbleyigen Silbers (Argent
molybdique) von Deutsch-Pilsen. — Kézirat. MTM Tudtört. Gyûjt., Quart. Lat. 818/3 (új jelzet IV-
4/2/45af), 91–99. lev. Nyomtatásban: PIETSCH, E. (szerk.) 1940.
KITAIBEL, P. é. n./3: [Keltezetlen levélfogalmazvány Estner abbénak.] — Kézirat. MTM Tudtört. Gyûjt.,
Quart. Lat. 818/3, 51. lev. (L. Függelék II.)
KITAIBEL, P. é. n./4: Pro memoria in Betreff der zu verfassenden Physiographie Ungarns und dazu
nöthigen National-Beträge des Landes für das Ung. National-Museum. — Kézirat. MTM Tudtört.
Gyûjt., Quart. Germ. 699.
KLAPROTH, M. H. 1795: Prüfung des vermeintlichen Wasserbleisilbers. — In: KLAPROTH, M. H.: Beiträ-
ge zur chemischen Kenntniss der Mineralkörper, Bd. 1. Posen: Decker, Berlin: Rottmann, 253–256.
KLAPROTH, M. H. 1796: [1796. augusztus 1-jén Kitaibel kéziratairól Estnernek adott írásbeli vélemény.]
— Kézirat. MTM Tudtört. Gyûjt., Kitaibel lev., Klaproth-dosszié. (L. Függelék I.). Az irat elsõ része
nyomtatásban: SPETER (1936), a tellúr-kérdésre vonatkozó részének magyar fordítása: SZABADVÁRY
& SZÕKEFALVI NAGY 1972.
KLAPROTH, M. H. 1798: Über die siebenbürgischen Golderze, und das in selbigen enthaltene neue
Metall. — Chemische Annalen (Crell’s) 1, 91–104.
KLAPROTH, M. H. 1802: Chemische Untersuchung der Siebenbürgischen Golderze. — In: KLAPROTH, M.
H.: Beiträge zur chemischen Kenntniss der Mineralkörper, Bd. 3. Posen: Decker, Berlin:
Rottmann, 1–34.
KLAPROTH, M. H. 1803a: [1803. szeptember 2-án Kitaibelhez intézett levél.] — Kézirat. MTM Tudtört.
Gyûjt., Kitaibel lev., Klaproth-dosszié. Nem betûhív, néhol hibás átirata: SPETER (1936), magyar
fordítása: SZABADVÁRY & SZÕKEFALVI NAGY 1972.
KLAPROTH, M. H. 1803b: [1803. október 4-én Kitaibelhez intézett levél.] — Kézirat.MTM Tudtört.
Gyûjt., Kitaibel lev., Klaproth-dosszié. Nem betûhív, néhol hibás átirata: SPETER 1936), magyar
fordítása: SZABADVÁRY & SZÕKEFALVI NAGY 1972.
KLAPROTH, M. H. 1803c: [1803. november 6-án Kitaibelhez intézett levél.] — Kézirat. MTM Tudtört.
Gyûjt., Kitaibel lev., Klaproth-dosszié.
LENZ, J. G. 1796: Mineralogisches Handbuch. 2. Auflage. — Hildburghausen: Hanisch, 460 p.
MEYER, R. J. (szerk.) 1932: Gmelins Handbuch der anorganischen Chemie. Eisen. B. Die Verbindungen
des Eisens. Berlin: Verlag Chemie GmBH, 1166 p. [p. 611–612.]
MÜLLER, F. J. VON REICHENSTEIN 1789: Mineralgeschichte des Goldbergwerke in dem Vöröspataker
Gebirge bei Abrudbánya im Grossfürstenthum Siebenbürgen. — Bergbaukunde 1, 37–91.
NAGY B. 1984: A nagybörzsönyi ércbányászat története. — Földtani Közlöny 114, 390–403.
PAPP G. 1990: Adalékok a nagybörzsönyi wehrlit lelõhelyének kérdéséhez. — Földtani Közlöny 120,
101–102.
PAPP G. 2001a: Pilsum — „új” név a tellúr szinonimalistáján. — Magyar Kémikusok Lapja 56, 179–181.
PAPP G. 2001b: Kitaibel Pál vizsgálatai az erdélyi terméstellúron. — Múzeumi Füzetek (Kolozsvár), Új
sorozat 10, 56–59.
PAPP G. 2002: A Kárpát-övezetben felfedezett ásványok, kõzetek és fosszilis gyanták története. —
Studia naturalia 14, 204 p.
PAPP G. & WEISZBURG T. 1994: A budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem ásvány- és kõzetgyûj-
teményének története. — In: KECSKEMÉTI T. & PAPP G. (szerk.): Földünk hazai kicsesházai. Tanulmá-
nyok a magyarországi földtudományi gyûtemények történetérõl. Studia naturalia 4, 157–172.
PIETSCH, E. (ed.) 1940: Gmelins Handbuch der anorganischen Chemie. Tellur. Berlin: Verlag Chemie
GmBH, 363 p.
PROSZT J. 1958: Kitaibel Pál mint kémikus. — MTA Biológiai Csoportjának Közleményei 2/2, 123–132.
PUTNOKY L. 1941: Kitaibel Pál a tellur felfedezésére vonatkozó érdemeinek elismerése a német
szakirodalomban. — Magyar Chemiai Folyóirat 47, 25–27.
SCHUSTER, J. 1829: Vita Pauli Kitaibeli. — In: KITAIBEL, P.: Hydrographia Hungarica (praemissa auctoris
vita edidit Joannes Schuster). Vol. 1. Pestini: Trattner, XVII–LXVIII.
SCHUSTER, J. 2000: Vita Pauli Kitaibeli. / Kitaibel Pál élete (ford. MAGYAR L. A.). — Pécs: JPTE TTK
Növénytani Tanszék és Botanikus Kert, 85 p.
SPETER, M. 1936: Die Entdeckung des Tellurs. — Siebenbürgisches Vierteljahresschrift 205–211.
STÜTZ, A. 1799: Physikalisch-mineralogische Beschreibung des berühmten Gold- und Silber-
Bergwerkes bei Nagyag in Siebenbürgen, als ein Beitrag zu Born’s mineralogischen Briefen über
Hungarn und Siebenbürgen, mit einigen Anmerkungen von Diet. Ludw. Gust. Karsten. — Neue
Schriften der Gesellschaft Naturforschender Freunde 2, 1–96.
STÜTZ, A. 1803: Physikalisch-mineralogische Beschreibung des Gold- und Silber-Bergwerkes zu Szeke-
rembe bei Nagyag in Siebenbürgen, nebst einer Zugabe einiger problematischen Mineralien
Siebenbürgens. — Wien: Wappler und Beck, 166 p.
SZABADVÁRY F. 1961: Az elemek nyomában. — Budapest: Gondolat Kiadó, 278 p.
SZABADVÁRY F. 1998: A magyar kémia mûvelõdéstörténete. — Budapest: Mundus Magyar Egyetemi
Kiadó, 196 p.
SZABADVÁRY F. 1999: A tellúr felfedezése és annak utójátéka. — Magyar Kémikusok Lapja 54, 334–337.
SZABADVÁRY F. & SZÕKEFALVI NAGY Z. 1972: A kémia története Magyarországon. — Budapest:
Akadémiai Kiadó, 365 p.
SZABÓ J. 1888: A budapesti egyetem ásványtani intézetének százados története és jelen állapota. —
Természettudományi Közlöny 20, Pótfüzetek, 1–13, 49–62.
SZATHMÁRY L. 1931: Kitaibel Pál, a magyar chemikus. — Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság
Értesítõje 7, 343–375. — Újból megjelent In: SZATHMÁRY L. 2003: Régi magyar vegytudorok.
(Magyar Tudománytörténeti Szemle Könyvtára 23, sajtó alá rendezte GAZDA I.) Piliscsaba: Magyar
Tudománytörténeti Intézet, Sopron: Nyugat-Magyarországi Egyetem, 157–192.
SZTRÓKAY, K. I. 1946: Über den Wehrlit (Pilsenit). — Annales historico-naturales Musei nationalis
Hungarici 39, 75–103.
WALDAUF von WALDENSTEIN, [J.?]. 1818: Über den eigentlichen Entdecker des Tellurerzes. — Erneuerte
vaterländische Blätter 79, 315–316.
WALDSTEIN, F. 1801: [Levele Kitaibelnek.] — Kézirat. MTM Tudtört. Gyûjt., Kitaibel lev., Waldstein-
dosszié (jelzet: IV-4/2/274).
WALDSTEIN, F. & KITAIBEL, P. 1802–1812: Descriptiones et icones plantarum rariorum Hungariae. —
Viennae: Schmidt, 278 p.
WEEKS, M. E. 1935: The discovery of tellurium. — Journal of Chemical Education 12, 403–409.

PAPP Gábor 1 (16 Ábra) Abstract. Börzsönyvidék 3. PP Szob (2005)

Uploaded by

Document Information

Original Description:

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

PAPP Gábor 1 (16 Ábra) Abstract. Börzsönyvidék 3. PP Szob (2005)

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Börzsönyvidék 3. pp. 147–178.

Kitaibel és Klaproth vitája a tellúr felfedezésérõl

The priority dispute between Kitaibel and Klaproth over the

1Magyar Természettudományi Múzeum, Ásvány- és Kõzettár, H-1431 Budapest, Pf. 137.

Martin Heinrich Klaproth (1. ábra) a berlini porosz

Kitaibel kéziratai közt egy levélfogalmazványt és néhány további, a tellúr-

A vitának és elõzményeinek kronologikus áttekintése

Az 1760-as évek második felétõl az ásványtani és kémiai szakirodalom egyre

Kitaibel vizsgálatai a nagybörzsönyi „molibdénezüstön”

Az 1760–1770-es években az egykor szebb napokat megélt Nagybörzsöny

3. ábra. A nagybörzsönyi tellúrtartalmú ércnek

professzorától (ennek idõpontjáról l.

szereznie (l. lentebb), így végül egy

Kitaibel vizsgálatai az erdélyi aranyérceken

Kitaibel tanulmányát valószínûleg 1794-ben elküldte Estner abbénak „tetszés

Martin Heinrich Klaproth, a kémiai analitika egyik legkiválóbb úttörõje,

6. ábra. A nagybörzsönyi „molibdénes ezüst” vizsgálatáról

der Mineralkörper címmel. Az 1795-ben meg-

Klaproth a tellúrt vizsgálja

Klaproth ez idõben többektõl kapott erdélyi aranyérceket vizsgálatra. A

Kitaibel értesül Klaproth felfedezésérõl

Kitaibel 1798 nyarán, barátja és munkatársa, Franz Adam Waldstein gróf

A „tellúr-ügy” nyilvánosságra kerül

Nyomtatásban elsõként 1802 tavaszán, Waldstein és Kitaibel nagy botanikai

Egy hozzászólás — Erdélybõl

A Schedius lapjában megjelent cikkre hamarosan reagáltak, de nem a

Wieland lapja Klaproth kezébe került, õ természetesen nyomban tollat ragadott,

8. ábra. A berlini Gesellschaft Natur-

Figure 8. Certificate of corresponding

foglalkozott a témával a [Johann Ehrenreich von] Fichtel által [Friedriech Wilhelm]

elhiszem Önnek, hogy híradásaim tartalmáról már megfeledkezett, amikor a tellúrt

Kitaibel október 18-án írt viszontválaszában (Függelék VII.) lényegében

9. ábra. KITAIBEL (1803c) nyilatkozatának

Figure 9. Detail from the Declaration

körülményekbõl, mégpedig hogy

A vita egyes momentumairól

A vita idõrendi áttekintése után részletesebben megvizsgáljuk az annak kirob-

A szakirodalom állásfoglalása a vitáról

GOMBOCZ (1913, 1936) tényszerûen, de némi keserûséggel ismerteti a történetet.

INCZE (1926) kifejezetten plágiummal vádolja Klaprothot, míg SZATHMÁRY (1931)

Miért nem publikálta az új

Már KLAPROTH (1803b) is

címet adott neki (11. ábra), és az egyetlen —

végzett háromheti munkája fejében kapta egyedüli fizetségül (SZABÓ 1888).

Kitaibel és a prioritás kérdése

A szakirodalom véleménye szerint a vita ilyetén lefolyása részben annak

Müller — az akkoriban Magyarországtól elkülönülten igazgatott — Erdélybõl

Kitaibel magatartása Klaprothtal szemben

Mint említettük, Kitaibel a nyilvánosság elõtt végig azt igyekezett tudatosítani,

Ismerte-e Klaproth Kitaibel eredményeit?

Erre a talán meglepõnek tûnõ kérdésre a válasz látszólag egyértelmû igen,

Befolyásolták-e Kitaibel eredményei Klaproth vizsgálatait?

A Klaprothot plágiummal vagy rosszhiszemûséggel vádoló szerzõk

Hogyan értelmezhetjük végül is Klaproth magatartását?

Epilógus: a pilsenit, avagy mi mindig mindenrõl elkésünk?

A nagybörzsönyi érc kétségkívül nemcsak ásványtanilag, de a tudomány-

A Kitaibel-kéziratokhoz Horváth Csaba, illetve Schellinger Zsuzsa (Magyar

A leveleket betûhíven közöljük, kivétel az ß („scharfes s”), melyet ss-ként

I. Kitaibel (keltezetlen) levélfogalmazványa Estnernek

Szövege alapján ez a keltezetlen irat a „molibdénes ezüstrõl” szóló tanulmány kísérõlevelének

*-gal jelölt jegyzetet is. Mivel e le-

16. ábra. Klaproth levélkéje a „ber-