Fánk: Milyen részekből áll a személyisége?

Útmutató
Az életben sokféle szerepet játszunk, és szinte minden szerepünkhöz tartozik egy
„személyiségrész” (ez most jelentse személyiségünk egy többé-kevésbé önállóan
viselkedő részét): a Szülő, a Gyerek, a Főnök, az Alkalmazott, a Professzor, a Diák,
a Gyógyító, a Beteg, a Fogyasztó, a Vállalkozó és így tovább. (Legtöbbünkben
például a Gyalogos és az Autóvezető különbözőképpen viszonyul a közlekedési
problémákhoz. Az Ön esetében is így van ez, vagy Ön képes ezt a két
személyiségrészt egységbe foglalni?)

A személyiségrészek mindenkiben nagyon egyéni módon és gazdagon keverednek,

mással össze nem téveszthető mintázatot mutatnak.

Ez a gyakorlat segíthet az Ön sajátos személyiségrészeinek feltérképezésében:

megismerheti, milyen erők munkálkodnak Önben, sőt talán ahhoz is hozzásegíti,
hogy jobban kézben tudja tartani ezeket az erőket.

A fánk

1. Írja össze igényeit! Gyorsan csinálja ezt, és mindent írjon le, ami eszébe jut:
anyagi és nem anyagi igényeit egyaránt! Semmit ne felejtsen ki azok közül
sem, amiket jelenleg élvez, és továbbra is szeretne megtartani! Mivel
valószínűleg egyedül dolgozik, s így nem tudhatja mit írtak a többiek,
felsorolunk néhány nagyon gyakori igényt:
o egészség,
o jó szülő szeretnék lenni,
o sok pénz,
o megszerezni a diplomát,
o üzleti/szakmai sikerek,
o szeressek valakit,
o szeressenek
o széles látókör.
2. Figyelje meg, mit érez, amikor ezt a listát olvassa! Van olyan
személyiségrésze, amelyik azt mondja, hogy ezeket ő is szeretné megkapni?
Vagy olyan, amelyik bírálja azokat az embereket, akiknek ilyenek az igényei?
A saját igényeit írja össze!
3. Amikor eljutott húsz kívánság felsorolásáig (vagy amikor úgy érzi, mindent
leírt), nézze át a listát, és válassza ki a legfontosabb öt vagy hat
igényt! Néhány tételt újraírhat! Például „síelés”, „úszás”, „masszázs”, „tenisz”
helyett írhat „sportolást”! Megint csak a saját legfontosabbnak tartott igényeit
vegye figyelembe, és ne törődjön azzal a gondolattal, hogy „mit fognak
gondolni rólam mások”!

4. Egy nagy papírlapra rajzoljon egy 50-70 cm átmérőjű fánkot!

A fánk közepe jelképezze az Énjét! Körülötte az az öt-hat
személyiségrész kap helyet, amelyeket Ön azonosít.
Én

Énrészek
 5. Most pedig rajzoljon olyan jeleket (színes ceruzával) a fánk
közepére, amelyek kifejezik az igényeit! Ne törődjön a művészi kifejezéssel,
vagy ezek állítólagos hiányával! Bármilyen jelkép eszébe jut, gyorsan rajzolja
le és színezze ki!
6. Amikor befejezte a rajzolást, keressen nevet a személyiségrészeknek!
Lehetnek szokványos nevek: a Kalandor, a Gondviselő, a Kötelességtudó, az
Egészséges, a Gyógyító, Földanya a Szerető, az Önelégült, a Mindentudó. Más
személyiségrészek nagyon sajátos leíró nevet kaphatnak, mint a Primitív
Lovász, a Vándorfilozófus (aki utazni akar, új dolgokat felfedezni), Tanyasi
Lány, Atlasz, Istennő stb.. Fontos, hogy olyan neveket találjon, amelyeknek
jelentése van az Ön számára!
7. Színezze ki az Énjét!

Fánk tere-fere (fakultatív, csak kis csoportban ideális)

A fánkban azonosított személyiségrészek beszélgessenek a többi személyiségrésszel

és az Énnel! Mondják el, mit becsülnek a másikban, mi miatt neheztelnek, mit
akarnak egymástól! Le is írhatja ezeket a dialógusokat a naplójába vagy egy füzetbe,
ha a gyakorlatokat egyedül csinálja! Egy alkalommal csak néhány párbeszédet írjon
le, és fordítson időt arra, hogy mindegyik beszélgetés kibontakozzon! (Öt
személyiségalatti és az Én, az tizenöt párbeszéd.) A résztvevők mondjanak olyan
mondatokat, amelyek így kezdődnek:
„Szeretem, hogy…”
„Haragszom, mert…”
„Azt akarom, hogy te…”
„Szerintem te…”
A következő gyakorlat csoportban végezhető, és hallhatóvá teszi a
személyiségrészek összeütközését.

A személyiségalattik megszólaltatása (fakultatív, csak kis csoportban

ideális)

Keressen olyan társakat, akik az összes személyiségrészeit eljátsszák!

(Pár mondatban mutassa be nekik ezeket a részeit, hogy valóban az Ön
személyiségét jelenítsék meg, ne a sajátjukat!)
Üljön le a szoba közepén, és „színész barátai” szorosan vegyék körül!
A megadott jelre valamennyien egyszerre kezdjenek el beszélni Önhöz – hízelegve,
követelőzve, fenyegetően!
Ne veszítse el a kapcsolatát az Énjével, figyelje meg, mit érez milyen hatással van
Önre az, amit mondanak!
Irányítson! Mint egy karmester, a kezével jelezze, ha úgy érzi, hogy egy túlságosan
harsogó személyiségalattit le kell csendesítenie, vagy egy félénket bátorítani,
erősíteni kell!
Amikor úgy érzi elég volt, „fújja le” a játékot! Mondja el mindegyik
személyiségalattinak, mit érzett azzal kapcsolatban, amit mondott és tett, és hogy a
továbbiakban mekkora fontosságot akar tulajdonítani neki!
Végezetül köszönje meg a közreműködést, és „oldozza fel” barátait a szerep alól!