TALAJMECHANIKA

LABORGYAKORLAT

Eichhardt Géza
ny. főiskolai docens

2016. év
 TALAJMECHANIKIA LABORGYAKORLAT

Tartalomjegyzék

TALAJMECHANIKIA LABORGYAKORLAT ........................................................................ 0

Bevezetés ................................................................................................................................. 2
Talajmechanikai alapfogalmak .............................................................................................. 3
(Talajmechanikai, talajfizikai jelölések, mértékegységek. Talajfizikai jellemzők
számítási képletei. Talajmintákra vonatkozó általános előírások.).................................. 3
Talajmechanikai alapfogalmak ............................................................................................ 11
(Talajt alkotó fázisok jellemzői (térfogat és tömegarányok) Víztartalom
meghatározása, tömeg és térfogatmérés, eredmények feldolgozása.)........................ 11
Szemcsés talajok vizsgálata ................................................................................................ 17
( Alapfogalmak. Szemcsés talajok osztályozása szitálással, rostálással. A
vizsgálathoz szükséges eszközök és anyagok. A vizsgálat végrehajtása, eredmények
feldolgozása.) ......................................................................................................................... 17
Szemcsés talajok vizsgálata ................................................................................................ 26
(Szemcsés talajok osztályozása hidrometrálással. A vizsgálathoz szükséges
eszközök és anyagok. A vizsgálat végrehajtása, eredmények feldolgozása.) ............ 26
Kötött talajok osztályozása................................................................................................... 31
(Atterberg-határok meghatározása) ................................................................................... 31
(Alapfogalmak. A vizsgálathoz szükséges eszközök és anyagok. A vizsgálatok
végrehajtása. Eredmények feldolgozása.) ........................................................................ 31
Talajok tömörítési vizsgálata ............................................................................................... 41
(A vizsgálat során használt fogalmak. A vizsgálathoz szükséges eszközök és
anyagok. A vizsgálat végrehajtása. Eredmények feldolgozása. Gyakorló feladatok.)41
Talajok alakváltozásának vizsgálata ödométerrel ............................................................ 47
(A vizsgálat során használt fogalmak. A vizsgálathoz szükséges eszközök és
anyagok. A vizsgálat végrehajtása. Eredmények feldolgozása. Gyakorló feladat.) ... 47
Talajok vízáteresztő képességének meghatározása ....................................................... 54
(Az áteresztőképesség vizsgálata változó víznyomás mellett. Eredmények
feldolgozása.) ......................................................................................................................... 54
Talajok nyírószilárdsága ....................................................................................................... 58
(A vizsgálat során használt fogalmak. Közvetlen nyírókísérlet végrehajtása.
Eredmények feldolgozása. . Gyakorló feladat.) ................................................................ 58
Talajok nyírószilárdsága ....................................................................................................... 65
(Egyirányú nyomóvizsgálat. A minták előkészítése, a vizsgálat végrehajtása.
Eredmények feldolgozása. Gyakorló feladat.) .................................................................. 65

1
 Bevezetés
Tisztelt Hallgatók!

A talajmechanika laboratóriumi gyakorlatok jegyzet célja, hogy képet adjon a tárgyhoz kapcsolódó
laboratóriumi vizsgálatok előkészítéséről, a vizsgálatok végrehajtásáról, ezek feldolgozásáról.
Mintapéldákon, és gyakorló feladatokon keresztül szeretnénk megismertetni a Hallgatósággal ezt a
nem könnyen elsajátítható, gyakran „száraznak” tűnő tananyagot.
A bemutatott vizsgálatok az Euorocode vonatkozó előírásai, és az alkalmazható magyar szabványok
alapján készültek. Törekedtünk arra az egyes témaköröknél, hogy a gyakorlati életből vett
mintafeladatokon keresztül mutassuk be, a vizsgálati eredményeknek alkalmazását a mérnöki
munkákban.
Az egyes témaköröknél röviden bemutatjuk az elmélet összefoglalókat, természetesen ez nem
helyettesítheti az előadások sokkal részletesebb anyagát.
Laboratóriumi gyakorlatokról lévén szó, számítunk a Hallgatóság kreatív hozzáállására, önálló
munkavégzésére, remélve, hogy az itt eltöltött viszonylag szűkös idő alatt is maradandó ismeretekkel
gazdagodnak.

2
 Talajmechanikai alapfogalmak
(Talajmechanikai, talajfizikai jelölések, mértékegységek. Talajfizikai jellemzők számítási
képletei. Talajmintákra vonatkozó általános előírások.)

1. Talajmechanikai, talajfizikai jelölések, mértékegységek

A talajmechanikai vizsgálatok során alkalmazott jelöléseket, mértékegységeket az alábbi 1. sz.
táblázatban adjuk meg.

Talajmechanikai, talajfizikai jelölések, mértékegységek:

Megnevezés Betűjel Mértékegység

Anyagsűrűség
3
szilárd részeké ρS g/cm
3
vízé ρw g/cm
Áteresztőképességi együttható k cm/s, m/s
2
Drénezetlen nyírószilárság cu kN/m (kPa)
2
Duzzadási nyomás σ’s kN/m (kPa)
Egyenlőtlenségi mutató CU
2
Egyirányú nyomószilárdság qu kN/m (kPa)
Érzékenység St
Fajlagos roskadási tényező εm
Fajlagos térfogatváltozás ε %
Fázisos összetétel
szilárd részek s térfogat %
víz v térfogat %
levegő l térfogat %
Feszültség
2
normálfeszültség kN/m (kPa)
2
hatékony normálfeszültség kN/m (kPa)
2
semleges feszültség u kN/m (kPa)
2
nyírófeszültség τ kN/m (kPa)
Függőleges fajlagos alakváltozás εv %
Folyási határ WL tömeg %
Folyóssági index IL
Görbületi mutató CC
Hézagtényező e
Kezdeti hézagtényező eo
Hézagtényező egy terhelési lépcső
ef
végén
Legtömörebb hézagtényező emax
Leglazább hézagtényező emin
Hézagtérfogat n
2
Kohézió c kN/m (kPa)
2
Hatékony kohézió c’ kN/m (kPa)
2
Konszolidációs együttható cv cm /s
Konzisztencia index Ic
Lineáris zsugorodás ßs
Maximális molekuláris vízkapacitás WM tömeg %
Optimális víztartalom W opt tömeg %
Összenyomódási modulus
Eoed kPa, Mpa
(ödométeres)
Térfogati összenyomódási -1
mv MPa
modulus
Plasztikus index Ip %

3
 2
Pórusvíznyomás u kN/m
Sodrási (plasztikus) határ Wp %
Súrlódási szög (nyírási ellenállás
φ fok
szöge)
Hatékony súrlódási szög (nyírási
ellenállás hatékony feszültséghez φ’ fok
tartozó szöge)
Szemcseátmérő d mm
Szervesanyag-tartalom Iom, Iiz tömeg %
2
Teljes függőleges feszültség σv kN/m (kPa)
Telítettségi fok S,(Sr)
3
Térfogat V cm
3
levegővel kitöltött térfogat Vl cm
3
szilárd részek térfogata Vs cm
3
talajban lévő víz térfogata Vv cm
3
hézagok térfogata Vp cm
Térfogatsúly
3
háromfázisú talajé γ kN/m
3
kétfázisú, telített talajé γt kN/m
3
kétfázisú, száraz talajé γd kN/m
3
Térfogatsúly-hatékony γ’ kN/m
Térfogatsűrűség
3
háromfázisú talajé ρ g/cm
3
kétfázisú, telített talajé ρt g/cm
3
kétfázisú, száraz talajé ρd g/cm
Tömeg
nedves talajé m, mn g
száraz talajé md g
talajban lévő vízé mw g
Tömörségi fok Trp %
Tömörségi index ID %
Viszkozítás
dinamikai ɳ Pa · s
2
kinematikai ν m /s
Víztartalom w tömeg %
Zsugorodási határ ws tömeg %
Feszültség
2
normálfeszültség kN/m (kPa)
hatékony normálfeszültség 2
σ kN/m (kPa)
2
semleges feszültség u kN/m (kPa)
2
nyírófeszültség τ kN/m (kPa)
1. sz. táblázat

2. Talajfizikai jellemzők számítási képletei

A talajfizikai jellemzők számításához szükséges képleteket, mértékegységeket lásd a 2. sz.
táblázatban. Láthatjuk, hogy egyes jellemzők számítására – a meglévő adatoktól függően – többfajta
lehetőség adódik.

4
 Telített Száraz Nedves Levegő Víz Szilárd rész
Telítettség Hézagtérfogat Hézagtényező Víztartalom
térfogat- térfoga térfogat- térfogat- térfogat-
sűrűség t-súly sűrűség súly sűrűség
Fázisos összetétel
Megnevezés
Jel

g/cm3

kN/m3
-
eredményekből
Közvetlen mérési

5
Talajfizikai jellemzők számítására szolgáló összefüggések:

-
-
Térfogatsúlyból

-
-
Egyéb összefüggésekből
 térfogat-
súly
térfogat-
sűrűség -
Víz alatti

térfogat-súly

2. sz. táblázat

A különböző mennyiségek számításához szükség van a sűrűség ismeretére is. Néhány jellegzetes
magyarországi talaj sűrűségét adjuk meg a 3. sz. táblázatban, a talajok átlagos sűrűség értékei a 4.
sz. táblázatban láthatók.

Néhány jellegzetes magyarországi talaj sűrűsége:

Talajnem
ρS
3
(g/cm )
Dunai homokos kavics 2,65
Győri folyami homok 2,67
Alföldi futóhomok 2,66
Dunaújvárosi iszapos finom homok (lösz) 2,68
Kiscelli agyag 2,72
Tiszai öntésagyag 2,77
Tiszai kövér agyag 2,79
3. sz. táblázat

Talajok átlagos sűrűsége, fajsúlya:

Anyagsűrűség Fajsúly
Talajnem
ρS (g/cm3) γS (kN/m3)
Homokos, kavics 2,65 26,5
Iszapos homok, iszap 2,67 – 2,70 26,7 – 27,0
IP < 30 % 2,70 – 2,75 27,0 – 27,5
Agyag
IP > 30 % 2,75 – 2,80 27,5 – 28,0
4. sz. táblázat

A geotechnikai számításokban a következő mértékegységek vagy többszöröseik alkalmazása ajánlott:

- erő (kN)
- nyomaték (kNm)
3
- térfogatsűrűség (kg/m )
3
- térfogatsúly (kN/m )
2
- feszültség, nyomás, szilárdság, merevség (kPa, kN/m )
3 3
A számításokban általában a sűrűség (ρs, g/cm ), térfogatsűrűség (ρn, ρd, g/cm ) helyett a fajsúly (γs,
3 3
kN/m ), és térfogatsúly (γn, γd, kN/m ) fogalmait, és dimenzióit alkalmazzuk. Átváltása: pld. ρn = 1,8
3 3 2
g/cm , γn= ρn • g = 18,0 kN/m . (g = 10,0 m/sec )

3. Talajmintákra vonatkozó általános előírások

A geotechnikai gyakorlatban az alább felsorolt mintákkal találkozhatunk:
a) Zavartalan minta (magminta) melynek tartalmaznia kell azon rétegek minden ásványi összetevőét,

6
amelyekből vették őket. Nem szennyeződhetnek más réteg anyagával, vagy a mintavételi eljáráshoz
használt bármilyen anyaggal.
b) Víztartalmi (részben zavart) az a minta, mely a vizsgálat időpontjáig megőrzi a talaj eredeti
víztartalmát, de egyéb tulajdonságai részben megváltozhatnak.
c) Zavart az a minta, mely vizsgálat időpontjáig sem őrzi meg sem a talaj szerkezetét, sem a
víztartalmát.
Az 1. sz. képeken zavartalan magminta, víztartalmi (részben zavart) minta és zavart talajminta
látható.

7
 1. sz. kép

A minták laboratóriumi feldolgozása

Azt, hogy a laboratóriumba beékezett mintákkal milyen vizsgálatokat kell végezni a kijelölő lap 1. sz.
jegyzőkönyvben jelöljük ki. Ezen történik a minták víztartalmának (W) meghatározása is, melyet a
beérkezést követően azonnal el kell végezni.

8
Kijelölő lap jegyzőkönyv:

1. sz. jegyzőkönyv

9
A 2. sz. képen bemutatunk egy rétegszelvényt, melynek az 1-es furatát ábrázoltuk az 1. sz.
jegyzőkönyvben.

Rétegszelvény:

2. sz. kép

10
 Talajmechanikai alapfogalmak
(Talajt alkotó fázisok jellemzői (térfogat és tömegarányok) Víztartalom meghatározása, tömeg
és térfogatmérés, eredmények feldolgozása.)

1. Térfogati jellemzők
a) Hézagtényező (e): a talajban lévő, vízzel és/vagy levegővel kitöltött hézagok (pórusok)
térfogatának (Vl + Vv = Vp) és a szilárd anyag (Vs) térfogatának a viszonyszáma. e=Vp/Vs.
b) Hézagtérfogat (n, %): a talajban lévő, vízzel és/vagy levegővel kitöltött hézagok (pórusok)
térfogatának (Vl + Vv = Vp) és a teljes térfogatnak (V) a viszonyszáma. n=(Vp/V)·100 [%]
b) Telítettségi fok (S, Sr): a vízzel kitöltött hézagok (Vv) térfogatának és az összes hézagok
térfogatának (Vl + Vv= Vp) a viszonyszáma. S=Vv/Vp. (Telített talajmintánál (Vl=0) S=1,0, kiszárított
talajmintánál (Vv=0), S=0,0) A térfogati jellemzőket lásd a 3. sz. képen.

3. sz. kép
2. Tömeg jellemzői
a) Víztartalom (W, %): a talajban lévő víz tömegének (mv=m-md) a száraz talaj tömegéhez (md)
viszonyított százalékos értéke.
W=((m-md/md)) )·100 [%]

3 3
b) Térfogatsűrűség (ρ, g/cm , t/m ): a talaj tömegének (m), és az általa elfoglalt térfogatnak (V) a
hányadosa.
A talajban lévő fázisok számától és jellegétől függően meg kell különböztetni:
nedves térfogatsűrűséget (ρ) a háromfázisú talajra, ahol: 0<S<1,0
száraz térfogatsűrűséget (ρ) a száraz talajra, ahol: W=0, S=0,0
telített térfogatsűrűséget (ρ) a vízzel telített talajra, ahol: S=1,0

3. A fázisos összetétel mérőszámai

A fázisos összetétel közvetlen mérőszámai a talajt alkotó három, különböző halmazállapotú közeg
külön-külön vett térfogata, a teljes térfogatához viszonyítva. Jelük: s= Vs/V, szilárd rész térfogata [%],

11
 v=Vv/V, víz térfogata [%], l=Vl/V, levegő térfogata [%]. A témakörhöz tartozó mintafeladatokat lásd a
06_2_5 fejezetben.
A fázisos összetételt gyakran ábrázoljuk háromszög diagramban. Rajzoljunk egy egyenlő oldalú
háromszöget, jobbról-balra 0-100 %-ig osszuk be. Rakjuk fel s,v,l százalékos értékeit a megfelelő
oldalakra, és a talajmintát 1ponttal ábrázoltuk. Lásd a 4. sz. képen.

4. sz. kép

4. Víztartalom meghatározása, tömegmérés

A vizsgálathoz használt mintát úgy kell tárolni és kezelni, illetve a vizsgálatot elvégezni, hogy
tömegének, térfogatának és víztartalmának meghatározásáig ne adhasson le, és ne vehessen fel
vizet.
A vizsgálati minta mennyiségét az MSZ CEN ISO/TS 17892-1:2006 alapján az 5. sz. táblázatban
adjuk meg.

A minta minimális tömege:

Szemcseátmérő A nedves minta minimális tömege

D90 (mm) (g)
1,0 25
2,0 100
4,0 300
16,0 500
31,5 1500
63,0 5000
5. sz. táblázat

12
a) Víztartalom meghatározása

A víztartalom meghatározását zavart és zavartalan mintákból is végre lehet hajtani. A vizsgálandó

talaj tárolására és kiválasztására, a vizsgálat végrehajtására az MSZ CEN ISO/TS 17892-1:2006 5.
pontja ad útmutatást.
Kohézió nélküli (durva szemcsés) zavart mintáknál - amennyiben lehetséges- a mintát alaposan át kell
keverni átgyúrás után kell kivenni.
Kohéziós (finom szemcséjű) talajoknál a mintát ketté kell vágni, ellenőrizni, hogy a minta rétegzett-e.
Amennyiben rétegzett akkor vagy a talaj egészére jellemző egyetlen mintát veszünk, vagy mindegyik
talajfajtából külön-külön.

A víztartalom – tömegmérés-meghatározásához szükséges eszközök

105 ± 5°C h őmérsékletre felfűthető s ezt a hőmérsékletet állandóan tartó szárítószekrény,

lehetőleg légkeveréses, melynek belső hőmérséklete folyamatosan ellenőrizhető.

légmentesen zárható, könnyen tisztán tartható, tömegét állandóan tartó mintatárolók,

finom szemcséjű talajokhoz üveg edény, csiszolt üvegfedéllel

közepes szemcséjű talajokhoz 500 g befogadó képességű, korróziónak ellenálló
tároló

durva szemcséjű talajokhoz kb. 4 kg befogadó képességű, korróziónak ellenálló tároló

megfelelő (szabványos) pontosságú mérleg,

±0,03 g pontosságú, 200 g-nál kisebb tömegű mintáknál

±0,3 g pontosságú, 200-1000 g tömegű mintáknál

±3 g pontosságú, 1000 g-nál nagyobb tömegű mintáknál

kés, spatula, exszikkátor, ha szükséges

A mérés végrehajtása

A felhasznált anyagmennyiség minimális tömege: 25 g.

Először meg kell mérni a tároló (tál) fedő nélküli tömegét (mtál, g),minta nedves tömegét (m, g).

A nedves tömeg lemérése után a mintát 105 ± 5° °C hőmérsékleten tömegállandóságig kell
szárítani. A tömegállandóságot ellenőrizni kell (adott esetben többszöri méréssel). Legtöbb
esetben 16-24 óra elegendő, légkeveréses szárítószekrényeknél, homok talajoknál 4 óra
elegendő lehet. Kiszáradás után a

Meg kell mérni a minta száraz tömegét (md).

Víztartalom W = ((mn+tál- md+tál)/md)·100 [%]

b) Térfogatmérés kiszúró hengerrel

A kiszúróhenger méretei a következők legyenek:

kötött talajhoz: D ≥ 40 mm, H/D = 1 – 1,5

finom és közepes talajhoz: D ≥ 70 mm, H/D = 0,7 – 1,0

durva homokhoz: D ≥ 100 mm, H/D = 0,5 – 0,8, ahol D a henger átmérője, H a
magassága.

Az ismert térfogatú (V) kiszúró hengert óvatosan, egyenes irányban annyira a talajba kell nyomni,
hogy teljes egészében megteljen talajjal. A hengeren túlnyúló talajrészeket lehúzókéssel eltávolítjuk,
és a felszínt elsimítjuk, hogy a minta és a henger térfogata egyezzék.
A mintát légmentesen lezárjuk. (A térfogatsűrűségek vizsgálati eljárásait az MSZ CEN ISO/TS 17892-
2:2006 előírásai tartalmazzák.)

A mintavevő csőből közvetlenül kinyomott vizsgálati minta feldolgozása:

A zavartalan mintáról a véglezáró sapkákat, paraffint és egyéb védőanyagokat eltávolítjuk. A minta

mindkét végét le kell faragni, hogy a cső felületére merőleges sima felületet kapjunk. A mintát
mechanikus kinyomó segítségével ki kell tolni.
A minta víztartalmának meghatározása megegyezik az 1-es pontban leírtakéval.

13
c) Eredmények feldolgozása

A minta térfogatának (V), víztartalmának (W), nedves tömegének (m), száraz tömegének (md), és a
talaj sűrűségének ismeretében meghatározzuk a talajfizikai jellemzőket:
3
- nedves térfogatsűrűség ρ=m/V [g/cm ]
3
- száraz térfogatsűrűség ρd=md/V [g/cm ]
- hézagtényező e=((V•ρs)/ md)-1
- hézagtérfogat n=e/(1+e)•100 [%]
- telítettség S=(W•ρs)/(e•ρw)
- szilárd részek térfogata s=(1/(1+e))•100 [%]
- víz térfogata v= W•ρd•100 [%]
- levegő térfogata l=100-(s+v) [%]
A vizsgálati eredményeket a 2. sz. jegyzőkönyvben –Térfogat és tömegarányok- vezetjük. (A
jegyzőkönyvben a 06_02_K_002 rétegszelvény 1-es furatának zavartalan mintáit dolgoztuk fel.)

14
Térfogat és tömegarányok jegyzőkönyv:

2. sz. jegyzőkönyv

15
4. Gyakorló feladat

A 3. sz. jegyzőkönyvben gyakorló feladatot adtunk meg. Számítsák ki a talajfizikai jellemzőket, a

fázisos összetételt ábrázolják háromszög diagramban.

Térfogat és tömegarányok gyakorló jegyzőkönyv:

3. sz. jegyzőkönyv

16
 Szemcsés talajok vizsgálata
( Alapfogalmak. Szemcsés talajok osztályozása szitálással, rostálással. A vizsgálathoz
szükséges eszközök és anyagok. A vizsgálat végrehajtása, eredmények feldolgozása.)
Vonatkozó szabványok: MSZ EN ISO 14688-1, MSZE CEN ISO/TS 17892-4:2010, MSZ 14043/3-79

1. Alapfogalmak

Szitálással (rostálással) határozzuk meg a szemeloszlást, ha a talaj olyan durva szemcséjű,

hogy a szemcsék kiszáradva nem tapadnak össze, ha a részecskék legalább 90 %-a nagyobb
mint 0,063 mm. A vizsgálatot száraz eljárásra mutatjuk be, a nedves eljárás a MSZE CEN
ISO/TS 17892-4:2006 részletesen taglalja.

A szitálással nem elemezhető finomszemcséjű talajt hidrometrálással kell vizsgálni. Vegyes
eljárást kell alkalmazni, ha a talajminta szitálással nem elemezhető szemcséket egyaránt
tartalmaz, és ez utóbbiak eloszlásának ismerete is szükséges.
Ha a szerves szennyeződés kisebb (3 % < Iom ≤ 10%), a szerves alkotórészeket a vizsgálat
előtt oxidálással el kell távolítani.

Szemeloszlás: egy talaj különböző méretű szemcséinek tömegaránya.

Szemcseátmérő (d, mm): annak a szitának a nyílásmérete, amelyen a szemcse még átesik.

Durva szemcséjű, kohézió nélküli talajok: Kavics és/vagy homokméretű szemcsékből álló
talajok, amelyekben 10%-nál kevesebb a finom szemcse, és amelyeknek gyakorlatilag nincs
kohéziójuk.

Finom szemcséjű talajok: amelyekben 10%-nál több finom rész van, olykor előfordul bennük
homok, de kavics nem, vagy csak igen csekély mennyiségben. Ez a kategória magában
foglalja a kohéziós és a kohézió nélküli talajokat is.

Finom szemcsék: a 0,063 mm-es szitán áthulló részecskék

Iszapolás (hidrometrálás) A Stokes-törvény a folyadékban ülepedő gömb átmérője és
sebessége közt teremt összefüggést, mely szerint az ülepedés sebessége arányos a gömb
alakú szemcseátmérő négyzetével.

A szitálásról és hidrometrálásról készített elvi ábrákat az 5. sz. és 6. sz. képeken mutatjuk be.

5. sz. kép

17
 6. sz. kép

2. A vizsgálathoz szükséges eszközök

Szitasorozat (rázógéppel), amely a következő nyílásméretű szitákból, illetve rostákból áll: pld.
0,063;0,1;0,2; 0,5; 1; 2; 4; 8; 16; 32; 63; 125 mm. A sziták drótfonatból, a rosták lyukasztott
fémlemezből készülnek.

Szárítószekrény (105 ± 5°C).

Mérleg: pontossága legyen leolvasható a száraz minta teljes tömegének 0,1 %-a. (Legalább
0,1 g pontosságú legyen.)

Csészék, tálak, fedő üvegek, ecset.

3. A vizsgálat végrehajtása

Felhasználandó anyagmennyiség:

kavics, kőtörmelék: 4000 g

durva és kavicsos homok: 400 g

közepes és finom homok: 100 g

A vizsgálandó anyagot 105± 5°C h őmérsékleten kiszárítjuk és a tömegét megmérjük, majd

lefelé fokozatosan csökkenő nyílásméret szerint összeállított rosta – szitasor legfelső tagjába
helyezzük és addig rázatjuk, míg átesés tapasztalható. A szitálást gép esetén min. 10 percig
kell végezni. (Papírlap felett ellenőrizzük, hogy a szitán-rostán van-e még áthullás. Ha van
további szitását kell végezni.)

Az egyes szitákon fennmaradt szemcséket ecsettel tálba seperjük és lemérjük. A
szitamaradékok folyamatos összeöntésével összegező mérést is végezünk.

18
4. A mérési eredmények feldolgozása
A vizsgálatok eredményét jegyzőkönyvben rögzítjük. Lásd pld. 4. sz. jegyzőkönyv 1-es görbe.

4. sz. jegyzőkönyv

19
A 2,0 mm-es szitán már nem maradt fenn szemcse, átesett 100 % ez lesz a szemeloszlási görbe
kiinduló pontja. Kiszámítjuk a fennmaradt talajok összes mennyiséghez képest %-os értékeit, majd
számítjuk az összesen fennmaradt, és átesett tömegszázalékokat. Pld. ami az 1,0 mm-es és 0,63
mm-es szitán fennmaradt, az fennmarad pld. a 0,4 mm-es szitán is, 0,9 + 2,0 + 10,0 % = 13,7 %,
összesen átesett 100 – 13,7= 86,3%.
Ezután felrakjuk a d mm és átesett tömegszázalékok értékpárjait, a pontokat összekötve
megszerkesztjük a szemeloszlási görbét. Meghatározzuk a görbe alapján a kavics, homok, iszap,
agyag %-os értékeit, számítjuk a görbe jellemzőit.
A szemeloszlási görbe főbb jellemzői
- Egyenlőtlenségi együttható, mutató CU = d60/d10 ( régi jelölésnél U), mutatja meg, hogy a talaj
azonos szemcsékből áll –rosszul graduált-, ekkor Cu = 1-2, vagy változó szemcse-összetételű,
sok talajfrakciót tartalmaz –jól graduált-, ekkor CU >10, de pld. a 4. sz. görbénél közel 50 is
lehet.
30 2
- Görbületi mutató CC = (d ) / (d10•d60) megmutatja a szemeloszlási görbe alakjának
mérőszámát a d10, d30, d60 szakaszon.
- Mértékadó szemcseátmérő dm: az a szemnagyság, amelynél a szemeloszlási görbe
differenciál görbéjének maximuma van.
A talaj megnevezése
A talaj megnevezését a szemeloszlási görbe alapján adjuk meg. A 6. sz. táblázatban feltüntetettük a
szemcsefrakciók kötelező jelölését.
A szemcsefrakciók megnevezése:

Szemcseméret
Szemcsecsoport Szemcsefrakció Jelölés
(mm)
Kőtömb LBo >630

Nagyon durva Görgeteg BO 200 – 630

Macskakő Co 63 – 200

Kavicsok Gr 2 – 63

Durva kavics CGr 20 – 63

Közepes kavics MGr 6,3 – 20

Apró kavics FGr 2,0 – 6,3

Durva
Homokok Sa 0,063 – 2,0

Durva homok CSa 0,63 – 2,0

Közepes homok MSa 0,2 – 0,63

Finom homok FSa 0,063 – 0,2

Iszapok Si 0,02 – 0,063

Durva iszap CSi 0,02 – 0,063

Finom Közepes iszap MSi 0,0063 – 0,2

Finom iszap FSi 0,002 – 0,0063

Agyag Cl ≤ 0,002

6. sz. táblázat

20
A szemcsefrakció nevének jelelölése nagybetűvel kezdődik, pld 4. sz. jegyzőkönyv, 1. görbe:
közepes homok: MSa.
A talajok többsége nem egy frakciót tartalmaz – fő frakció -, hanem vegyes összetételű, fő, és
mellékfrakcióból áll. A főfrakció az a szemcsefrakció, mely a szemeloszlási görbén a legnagyobb
tömegszázalékkal rendelkezik. Amennyiben a szemeloszlási görbén egy frakció meghaladja a 10 %-
ot, jelzős szerkezettel a főfrakció elé illesztjük.
A mellékfrakciók megnevezését kis betűkkel kell jelölni. Például a 4. sz. jegyzőkönyv a 2. sz. görbe
megnevezése: csiFSa –durva iszapos finom homok-.
Ha egy durva szemcséjű talajban közelítőleg azonos arányban fordul elő 2 frakció, akkor egy
törtvonalat kell a két meghatározó kifejezés közé iktatni. Lásd az 5. sz. jegyzőkönyv 3. sz. görbe,
megnevezése: CSa/MSA – közepes/finom homok.

21
 5. sz. jegyzőkönyv

22
A kizárólag szemeloszláson alapuló talajosztályozásnál a 7. sz. képen látható diagramot kell
használni.

7. sz. kép

23
A 8. sz. kép a 4. sz. szemeloszlási görbének az osztályozását, megnevezését adja meg.

8. sz. kép

A szemeloszlási görbéről meghatározzuk a következő jellemzőket: kavicstartalom (2-63 mm) = 16 %,

homoktartalom (0,062-2 mm) = 84 – 54 % = 30 %, iszap és agyagtartalom ( <0,063 mm) = 54 %,
agyagtartalom (<0,002 mm) = 13 %.
A 4. sz. szemeloszlási görbe megnevezése: Főfrakció: iszap –Si-, mellékfrakciók: agyag –cl-, kavics –
gr-, homok –sa. A talajmegnevezése tehát: grsaclSi, kavicsos, homokos, agyagos iszap.

24
Gyakorló feladatok

A 6. sz. jegyzőkönyvben gyakorló feladatokat adtunk meg.

6. sz. jegyzőkönyv

25
 Szemcsés talajok vizsgálata
(Szemcsés talajok osztályozása hidrometrálással. A vizsgálathoz szükséges eszközök és
anyagok. A vizsgálat végrehajtása, eredmények feldolgozása.)
Vonatkozó szabványok: MSZ EN ISO 14688-1, MSZE CEN ISO/TS 17892-4:2006, MSZ 14043/3-79

Az eljárás alkalmazhatóságát, főbb alapfogalmakat a korábbi fejezetben megadtuk.

A vizsgálatot Papfalvy-féle hidrométerrel végezzük.

1. A vizsgálathoz szükséges eszközök és anyagok

Az átmosó szita, célszerűen 0,063, de legfeljebb 0,08 mm nyílásmérettel,

3

Üveg mérőhenger, 1000 cm –es, 60 mm belső átmérővel, 2 db,

Kalibrált sűrűségmérő (areométer), Papfalvy típusú,

Hőmérő, 0 – 50 °C mérési tartománnyal, 0,5 °C pontosságga l,

Elektromos keverőgép, vagy keverő bot,

Stopperóra,

Szárítószekrény (105 ± 5°C)

Mérleg: pontossága legyen leolvasható a száraz minta teljes tömegének 0,1 %-a. (Legalább
0,01 g pontosságú legyen.),

Csészék, tálak, fedő üvegek, pipetta, törlőruha,

Üvegtölcsér

Desztillált víz
o

Diszpergáló vegyszer, 30 B fokos vízüveg

3. A vizsgálat végrehajtása

A vizsgálathoz -száraz állapotra vonatkoztatva- erősen kötött talajból 10 – 30 g, homok nélküli vagy
kevés homokot tartalmazó kohéziós talajból 30-50 g, homokot is tartalmazó anyagból ≤ 75 g
mennyiséget eredeti nedves állapotában lemérünk. Ezzel párhuzamosan meghatározzuk a talaj
víztartalmát (w), és ennek ismeretében kiszámítjuk a hidrometráláshoz felhasznált anyag száraz
tömegét (md).

Legalább fél napos áztatás után a mintából desztillált víz hozzáadásával talajszuszpenziót készítünk.
0,063 mm-es átmosó szitán a szuszpenziót bemossuk az ülepítő hengerbe. A szitán fennmaradt
anyagot szárítás után, – ha az meghaladja a hidrometrált tömeg 10 %-át- szitálással választjuk szét.
3
A koagulálás megakadályozására a szuszpenzióhoz diszpergáló anyagot adunk, például 1 cm
vízüveget, vagy egyéb diszpergáló anyagot pld. nátriumkarbonát-oldat, stb. A szuszpenziót 12 óráig
pihentetjük.
Vizsgálat előtt a szuszpenziót elektromos keverővel, vagy keverő bottal 5 percig keverjük, desztillált
3
vízzel pontosan 1000 cm -re feltöltjük. Ügyeljünk arra, hogy a vizsgált anyagból semmi el en vesszen
(edényekre, keverőre tapadva, stb.).

Hidrometrálás előtt a szuszpenziót alaposan felrázzuk, majd a sűrűségmérőt a stopperóra

megindításával egy időben óvatosan a hengerbe merítjük és 30 s, 1, 2, 5, 15, 45 min. 2, 6, 24 h
szerinti időközökben leolvassuk. A sűrűségmérőt a leolvasások közötti időre a szuszpenzióból
kiemeljük és egy desztillált vizes edénybe helyezzük.
Leolvasásokat legalább addig kell végezni, amíg a még lebegő szemcséknek az összes szemcsékhez
(ms) viszonyított tömegszázaléka 10 % -nál kisebb nem lesz.

A szuszpenzió hőmérsékletét 15 – 20 min. elteltével, majd minden mérés után 0,5 °C pontossággal
meg kell állapítani.

26
4. Eredmények feldolgozása

Az eredményeket a Papfalvy-féle kalibrált hidrométerre készített 7. sz. táblázat segítségével

határozzuk meg.

Kalibrálási táblázat:

7. sz. táblázat
3 3
A Papfalvy-hidrométer az 1000 cm vízben lebegő, a ρs= 2,68 g/cm sűrűségű (durva iszapos finom
o
homok, iszapos homok), 20 C hőmérsékletű talajszemcsék g-ban kifejezett mennyiségét adja meg kb
3
-5 - + 45 g/1000 cm határok között.
3
- A talaj azonosításával megbecsüljük a talaj sűrűségét. Amennyiben eltér 2,68 g/cm -től a
táblázat alapján korrigáljuk, kapjuk fc értékét.
o
- Ha a hőmérséklet eltér 20 C-tól, a szemcsék nagyságától függő hőmérsékleti korrekciót – m
– a táblázatból leolvassuk.
- Számítjuk R•fc±m értékeit
- A minta víztartalma W, és a hidrometrált tömeg mn – ből számítjuk a hengerbe bemosott minta
száraz tömegét md = mn/(1+W) g, képezzük 100/md viszonyszámot.
- Tömegszázalék= (R•fc±m)•(100/md)
- A hidrométer leolvasás- R – és az eltelt idő alapján leolvassuk a dleolv. mm értékeit. A
hőmérséklet függvényében táblázatból meghatározzuk d javítás értékeit, kiszámítjuk a
végleges d értékeit.
- Ábrázoljuk a szemeloszlási görbét, megállapítjuk a talajminta megnevezését, meghatározzuk
a jellemzőit. Lásd a 7. sz. hidrometrálási jegyzőkönyvet.

27
Hidrometrálási jegyzőkönyv:

7. sz. jegyzőkönyv

28
Amennyiben a meghatározás nem egyértelmű, használjuk a 9. sz. képen látható osztályozó
diagramot.

9. sz. kép

29
Gyakorló feladatok

A 8. sz. jegyzőkönyvben gyakorló feladatot adtunk meg.

8. sz. jegyzőkönyv

30
 Kötött talajok osztályozása
(Atterberg-határok meghatározása)

(Alapfogalmak. A vizsgálathoz szükséges eszközök és anyagok. A vizsgálatok végrehajtása.

Eredmények feldolgozása.)
Vonatkozó szabványok: MSZE CEN ISO/TS 17892-12:2010, MSZ 14043/4-80

1. Alapfogalmak

A konzisztencia határok a kötött talajok víztartalmának azon értékei, amelyek mellett a talaj állapota
előírt tulajdonságokat mutat. A konzisztencia határok jellemzők a vizsgált talajra, összefüggésben
vannak ásványi és kémiai összetételével, szemcséi nagyságával és alakjával. Lehetőséget adnak a
talajok osztályozására és a természetes víztartalommal (w) együtt állapotuk megítélésére.

Konzisztencia -(Atterberg)- határok:

folyási határ: W L, %

sodrási (plasztikus) határ: W P, %

zsugorodási határ: W S, %

Folyási határ (W L): tapasztalati úton megállapított víztartalom, amelynél a talaj folyós állapotból a
képlékenybe megy át.
Sodrási határ (W P, ): tapasztalati úton megállapított víztartalom, amelynél a talaj túlzottan szárazzá
válik ahhoz, hogy képlékeny legyen. (Az a víztartalom, amelynél a talajból kisodort 3 mm vastag
szálak éppen töredezni kezdenek.)
Plaszticitási (plasztikus) index, Ip= W L - W p
Konzisztencia index, IC= (W L – W p)/Ip
Zsugorodási határ (wS): a térfogatállandóságig szárított talajminta hézagaival azonos térfogatú víz
tömegének és a szemcsék tömegének a hányadosa.
Maximális molekuláris vízkapacitás (wM): a szilárd talajszemcsékhez molekuláris erővel kötött
pórusvíz tömegének és a szilárd rész tömegének százalékában kifejezett aránya.

2. A vizsgálathoz szükséges eszközök

Ejtőkúpos készülék, vagy Casagrande-féle folyási határ vizsgáló készülék,

nedvszívó papír,
üveglap,
fecskendő desztillált vízzel
keverőtál,
egyenes élű kenőkés, spatula
3 mm átmérőjű mintapálca vagy tolómérő
pipetta,
desztillált víz,
mm lyukbőségű szita,
a víztartalom és a hézagtérfogat meghatározásához szükséges eszközök

Szárítószekrény (105 ± 5°C).

Mérleg: pontossága legyen leolvasható a száraz minta teljes tömegének 0,1 %-a. (Legalább
0,01 g pontosságú legyen.)

Csészék, tálak, fedő üvegek, ecset.

31
3. A vizsgálat végrehajtása

a) Folyási határ vizsgálata ejtőkúpos berendezéssel

A minta előkészítését az MSZE CEN ISO/TS 17892-12:2010 részletesen ismerteti. A berendezés
elvi kialakítását lásd a 10. sz. képen.
Ejtőkúpos készülék elvi ábrája:

10. sz. kép

A berendezés működése: a vizsgáló berendezés kúpját a csészébe bekevert talaj felszínére állítjuk
– 0,1 mm-es pontossággal – majd a kúpot 5 ± 1 sec időtartamra szabadon a minta felületére ejtjük.
5 sec után a készülék rögzíti a kúpot. 0,1 mm-es pontossággal mérjük a talajba történő behatolást.

A kúpbehatolás követelményei, az alábbi 8. sz. táblázatban láthatók.

o o
Kúpbehatolási követelmények 80g/30 60g/60

Kezdeti behatolás kb.15 mm kb. 7 mm

A behatolások tartománya 15-25 mm 7-15 mm

Legnagyobb eltérés a 2 egymást követő

0,5 mm 0,4 mm
kúpbehatolás között

A W L-hez tartozó behatolás 20 mm 10 mm

8. sz. táblázat

32
A vizsgálat végrehajtásának lépései a következők:
- meghatározzuk az eredeti talajminta víztartalmát W %
- a vizsgálandó minta bekeverése (ennek során ügyelni kell arra, hogy a nagyobb méretű
szemcséket eltávolítsuk, az anyagot homogén állapotba hozzuk, az anyagban ne legyenek
légbuborékok és annak víztartalma a folyási határ közelében legyen);
- a megkevert talaj egy részét a tiszta csészébe kell tenni, ügyelve, hogy ne maradjon benne
levegő;
- a talaj felesleges részét egyenes élű késsel le kell húzni, hogy sima, sík felület keletkezzék;
- a tartókart rögzítve a kúpot le kell engedni úgy, hogy az a talajminta felszínét éppen érintse
(ha a kúp jó helyen van, annak kis elmozdítása éppen nyomot hagy a minta felszínén);
- a kúpot ebben a helyzetben rögzíteni kell;
- a kúpot 5 másodperc időtartamra el kell engedni (ez alatt önsúlya hatására a pépbe
nyomódik);
- a kúpot 5 mp után ismételten rögzítve le kell olvasni a kúpbehatolást;
- a vizsgálatot a bekevert minta másik részével, más víztartalom mellet legalább
háromszor meg kell ismételni (szükség esetén a minta víztartalma desztillált vízzel
növelhető);
- minden egyes vizsgálat esetén meg kell határozni a minta víztartalmát a kúp behatolási
szakaszán

A mérési eredmények feldolgozása

Azt a víztartalmat tekintjük folyási határnak, melynél a kúpbehatolás 5 mp alatt pontosan 20 mm (80
g tömegű és 30° csúcsszög ű kúp esetén) vagy 10 mm (60 g tömegű és 60°csúcsszög ű kúp
esetén).
A vizsgálatok eredményét behatolás - víztartalom értékpárjait koordináta-rendszerben ábrázoljuk. A
függőleges tengelyen ábrázoljuk a víztartalom értékeket, az ehhez tartozó behatolás értékeket
pedig a vízszintes tengelyen lásd 9. sz. jegyzőkönyvet. Leolvassuk a 20 mm behatoláshoz tartozó
víztartalmat, ez a folyási határ W L (%).

33
Konzisztencia vizsgálatok, ejtőkúpos folyási határ:

9. sz. jegyzőkönyv

34
b) Folyási határ vizsgálata Casagrande-féle berendezéssel
A minta előkészítését az MSZ 14043/4-80 részletesen ismerteti. A berendezést lásd a 11. sz.
képen.

11. sz. kép

A vizsgálat végrehajtásának lépései
- meghatározzuk az eredeti talajminta víztartalmát W %
- A vizsgálat előtt 12 órával a mintát felaprózzuk, desztillált vizet adunk hozzá, átkeverjük és
állni hagyjuk. Az előkészített mintát 12 óra után átgyúrjuk, majd 5 -10 percig egyenletes
péppé keverjük.
- A pépet légbuborékmentesen úgy kenjük a kenőkéssel a tisztára mosott, száraz csészébe,
hogy lapos homorú felületet képezzen, és a vastagsága a csésze közepén 10 - 12 mm
legyen. A csészébe kerülő anyag tömege mintegy 50 g. (Csésze + talaj tömege 150-200 g)

- Ezután az árkolókéssel (azt a csésze gömbfelületére merőlegesen tartva) a csésze

közepén a forgástengelyre merőlegesen, a csésze belső felületéig érő sima falú árkot
húzunk úgy, hogy eközben az árkolókésnek a lekerekített oldala haladjon elöl. Az árok
fenékszélessége 2 mm legyen. A minta készítése akkor volt megfelelő, ha az árkolókés
vállai a csészébe kent talajban kissé nyomot hagynak.
- Az árok kivágása után a vizsgálatot azonnal el kell végezni. Elindítjuk a berendezést. A
készülék másodpercenként 2 két ejtést végez. A folyási határ az a víztartalom, melynél a
Casagrande-féle készülék csészéjébe bekent talajba behúzott árok, 25 ütés hatására 1 cm
0
hosszban összefolyik. Az összefolyás helyéről mintát veszünk, 105 C-on kiszárítjuk, és a
kapott víztartalom a folyási határ (W L). Mivel ez nehezen állítható be – hogy pont 25 ütésre
follyon össze a minta- különböző víztartalmak mellett végezzük el a vizsgálatot, legalább 3
vizsgálati ponttal. Jegyzőkönyvbe vezetjük az ütésszám és a vett minta adatait.

A mérési eredmények feldolgozása

A vizsgálatokat a 10. sz. jegyzőkönyvben vezetjük.

- Meghatározzuk a minta eredeti víztartalmát W (Wn) %.
- Az egyes részvizsgálatokkal meghatározott víztartalmak és az ütésszámok közötti
összefüggést szemilogaritmikus koordinátarendszerben ábrázoljuk. A pontokat egyenessel
kötjük össze, kiegyenlítve a vizsgálati adatok szóródását.
- A 25 ütésnél leolvasott víztartalom a Casagrande szerinti folyási határ (W L).

35
Konzisztencia vizsgálatok, Casagrande folyási határ:

10. sz. jegyzőkönyv

36
4. A zsugorodási határ meghatározása

Egyszerűsített eljárás

A vizsgálat során henger vagy kocka alakú, mesterségesen kialakított és telített talajrögöt levegőn
lassan szárítunk. Bekészítéskor konzisztencia indexe 0,7 - 0,8 körül legyen. A vizsgálat
megkezdésekor meg kell határozni a minta térfogatát és víztartalmát.
Ai mintát levegőn, majd szárítószekrényben 105 °C-on tömegállandósá gig szárítjuk. Lemérjük
száraz tömegét (md) és térfogatát (V).

A zsugorodási határ:

ahol:

a talaj anyagsűrűsége, a víz sűrűsége.

Legalább 2 párhuzamos vizsgálatot kell végezni, és ezek eredményei között ∆W ≤ 1% eltérés lehet.
A zsugorodási határ a két vizsgálat átlaga. Amennyiben a zsugorodási határ vizsgálatára nincs
lehetőség, vagy a korábbi vizsgálatok nem határozták meg W s értékét, közelítő értéke az alábbi
képletből becsülhető:
W s = W L – 1,25 W p

5. Sodrási határ víztartalmának meghatározása Wp (%)

a) Sodrási határ az MSZ 04043/4-80 alapján
- A sodrási határ megállapítása előtt 12 órával a talajt jól gyúrhatóvá tesszük (a ki-indulási
víztartalom szerint desztillált víz hozzáadásával vagy levegőn szárítással) és a d > 0,4 mm
szemcséket eltávolítjuk.

- A kísérlet során kb. 15 g tömegű talajt nedvszívó papíron enyhe nyomással a hengerkékre
merőleges ujjakkal addig sodrunk, amíg a szálak 2 mm vastagságúak lesznek. Ezután a
szálakat összegyúrjuk és ismét szálakká sodorjuk mindaddig, amíg a 3 mm-es szálak
darabokra kezdenek töredezni. A széttöredezett darabokból a víztartalom
meghatározásához legalább 10 g-ot veszünk. A minták víztartalma a sodrás után nem
változhat (csiszolt üvegedény jól zárható fedővel) Lásd a 12. sz. képen.
-

12. sz. kép

- Legalább két párhuzamos vizsgálatot kell végezni, az eltérés a két vizsgálat között ∆ W≤
1% legyen. A sodrási (plasztikus) határ számértéke (wP) a párhuzamos vizsgálatok
eredményeinek átlaga.
A vizsgálatot jegyzőkönyvben vezetjük, lásd a 10. sz. jegyzőkönyvet.

37
b) Sodrási határ az MSZE CEN ISO/TS 17892-12:2006 5.3. pontja alapján
- Az előkészített talajpépből kb. 20 g mintát kell venni, és keverőlapra kell helyezni. Hagyni
kell a mintát egy lapon szikkadni, amíg az annyira képlékennyé nem válik, hogy golyóvá
formálható.
- A talajgolyót az ujjaink között kell gyúrni és a két tenyerünk között kell sodorgatni, amíg a
kéz melegétől a talaj annyira ki nem szárad, hogy kis repedések jelennek meg a felszínén.
A mintát két, kb. 10 g-os részre kell osztani, és mindkét résszel külön kell a vizsgálatot
elvégezni.
- Mindkét részmintát négy egyforma részre kell bontani, és az alábbiakat mindegyikkel el kell
végezni:
- A talajt ujjaink között át kell gyúrni, hogy nedvességtartalma egyenletesen oszoljék el
benne, majd kb. 6 mm átmérőjű szálakká kell gyúrni a két kezünk hüvelyk- és mutatóujja
között.
- A talajt keverőlapon vagy sodrólapon ki kell sodorni egyik kezünk ujjának, az ujjhegy és a
második ízület közötti részével. Annyi nyomást kell kifejteni, hogy a szál átmérője kb. 3 mm-
re csökkenjen kezünk 5 – 10 teljes előre-hátra mozgatása nyomán, kb. másodpercenkénti
egy teljes mozgatással. Egyes nagy plaszticitású agyagok 10 – 15 mozdulatot is
igényelnek, amikor már a sodrási határ közelébe jutnak, mert ebben az állapotban
megkeményednek. Fontos az egyenletes sodrási nyomás fenntartása, a nyomásnak nem
szabad csökkennie a 3 mm-es átmérő felé közeledve sem.
- A fenti 2 lépést ismételgetni kell mindaddig, amíg hossz- és keresztirányban is eltöredezik a
szál, ha kb. 3 mm-re sodortuk ki, amit a mintapálcával ellenőrzünk. A szétmorzsolódott
talajdarabkákat nem szabad összegyűjteni, hogy ismét szállá alakítsuk és sodorgassuk
őket, a szétmorzsolódás kezdete jelenti a sodrási határt.
- A sodrási határ állapotában lévőnek ítélt töredezett talajszál darabjait össze kell gyűjteni,
megfelelő tárolóedénybe kell tenni, és arra a fedelét azonnal rá kell tenni.
- A fenti szakaszok lépéseit meg kell ismételni a talaj további három részével is, majd azokat
is ugyanabba a tárolóedénybe kell tenni. A tárolóedényben lévő talaj víztartalmát meg kell
határozni.
- A vizsgálatot a másik 10 g-os részmintával is el kell végezni, annak felaprózódott darabjait
pedig egy másik tárolóedénybe kell tenni.
-
A vizsgálatok végrehajtását lásd a 13. sz. képeken.

13. sz. kép

38
6. A talajok állapotának minősítésére szolgáló index jellegű talajfizikai jellemzők

A vizsgálatok alapján meghatározzuk a talaj plasztikus indexét, ez alapján meghatározzuk a kötött

talaj besorolását – iszap, sovány-közepes-kövér agyag -, meghatározzuk a talaj konzisztencia
indexét, majd a 9. sz. táblázat alapján megállapítjuk a minta konzisztencia állapotát:

Konzisztencia állapot Ic

nagyon puha <0,25

puha 0,25-0,5

gyúrható 0,5-0,75

merev 0,75-1,0

kemény ˃1,0

9. sz. táblázat

a) Relatív folyási index:

b) Plasztikus index:

c) Relatív konzisztencia index:

39
6. Gyakorló feladatok
A 11. sz. jegyzőkönyvben gyakorló feladatokat adtunk meg. Elvégzendő a folyási határ, sodrási
határ víztartalmának meghatározása, a talaj megnevezése, és állapotjellemzőinek megadása.

11. sz. jegyzőkönyv

40
 Talajok tömörítési vizsgálata
(A vizsgálat során használt fogalmak. A vizsgálathoz szükséges eszközök és anyagok. A
vizsgálat végrehajtása. Eredmények feldolgozása. Gyakorló feladatok.)
Vonatkozó szabványok: MSZ 14043/7-81

1. Alapfogalmak

Tömörségi fok Trρ =( ρd/ ρd,max)• 100 (%)

3

Száraz térfogatsűrűség: (ρd, g/cm ), az elkészült földmunkából valamely eljárással
vett/meghatározott minta száraz térfogatsűrűsége
3

Legnagyobb száraz térfogatsűrűség (ρd,max, g/cm ): az a maximális érték, amely
laboratóriumi tömörítési eljárással elérhető, (100 %-os tömörség)

Legkedvezőbb tömörítési víztartalom (wopt;%): a legnagyobb száraz térfogat-sűrűséghez
tartozó víztartalom értéke. A wopt;% nem szükségszerűen azonos azzal a víztartalommal,
amely a munkahelyi tömörítési feltételek mellett az előírt tömörségi fok előállításához a
legelőnyösebb.

2. A vizsgálathoz szükséges eszközök

a) Gépi tömörítő berendezés részei:

henger alakú, 51 ± 0,1 mm alsó átmérőjű, 4,50 ± 0,05 kg tömegű fém döngölő,

szerkezet, amely biztosítja, hogy a döngölő 46 ± 0,5 cm ejtési magasságból, billenés nélkül, a
lehetséges legkisebb súrlódási veszteséggel, vízszintes erő átadása nélkül essen, a fajlagos
tömörítési munka névleges értéke 2,65 ± 0,03 kJ/dm3 legyen,

gépi berendezésnél szerkezet a döngölő emelésére,

edények a tömörítendő talajminta befogadására, legalább 5 mm falvas-tagságú, simafalú,
nem rozsdásodó fémből:

0,3 mm belső átmérőjű, 116 ± 0,3 mm magasságú "Proctor-edény",

0,3 mm belső átmérőjű, 114 ± 0,3 mm magasságú "CBR-edény",
Az edényekhez az üllőhöz szilárdan rögzíthető, de eltávolítható fenéklemez, valamint felső
toldalékgyűrű tartozik. Az üllő tömege általában - döngölő, edény és talaj nélkül - legalább 80 kg
legyen. Az ennél kisebb berendezést úgy kell leerősíteni, hogy az együttrezgő tömeggel
teljesíthető legyen az előző feltétel.

b) Berendezés (eszközök) a talajrögök aprítására.

c) Hitelesített, 5 g pontosságú mérleg.
d) Rosták, 5, 20 és 40 mm lyukbőséggel.
e) Lehúzó fémvonalzó, egyenes pengéjű lehúzókés, lapátok, kanalak, exszikkátor.

3. A tömörítési vizsgálat végrehajtása

A laboratóriumi tömörítési vizsgálatot a módosított PROCTOR vizsgálattal végezzük.

a) A talaj előkészítése

Ha a legnagyobb szemnagyság dmax ≤ 5,0 mm, a talajból legalább 15 kg-ot, ha nagyobb, legalább
25 kg-ot kell előkészíteni.
A vizsgálat előtt a talajrögöket úgy kell aprózni, hogy a szemcsés talaj elkülönült szemekből
álljon, a kötött talaj rögök nagysága pedig ne haladja meg a 8 - 10 mm-t. A talaj eredeti
szemeloszlása ezáltal azonban nem változhat meg.
Ha a talaj 20 - 40 mm-es szemcséket is tartalmaz, akkor a durvább szemcséket 20 mm-es
lyukbőségű rostával el kell távolítani, és helyettük a mintával azonos tömegű 5 - 20 mm közötti
szemcséket a vizsgálandó anyaghoz keverni.

A vizsgálatot általában a természetes nedvességnek megfelelő állapotból –vagy annál

szárazabb, légszáraz állapotból- kell kezdeni. Ha dmax ≤ 5,0 mm, az előkészített talajtömeget

41
 kb. db 2,5 kg-os, ellenkező esetben kb. 5 db 5,0 kg-os minta részekre kell osztani. E minta
részek nedvességét úgy szabályozzuk, hogy víztartalmuk legalább két esetben a várható
legkedvezőbb érték (wopt) fölött, és legalább két esetben az alatt legyen. A talajt száradás
közben + 50 °C-nál nagyobb h őhatás nem érheti.

A víztartalom beállítása után és a tömörítés előtt a gyengén kötött talajokat leg-alább 4 óra
hosszat, a közepesen és erősen kötötteket legalább 16 óra hosszat úgy kell tárolni, hogy
víztartalmuk ne változzon.

b) A módosított „Proctor” vizsgálat végrehajtása

Ha dmax ≤ 5,0 mm, a talajt a "Proctor" - edényben, egyébként "CBR" - edényben kell tömöríteni.
Az egyes vizsgálatoknál az előkészített talajt, tehát egy - egy 2,5, ill. 5 kg tömegű mintarészt öt,
közel egyenlő tömegű rétegben kell betömöríteni.
Az üllőre rögzített edénybe a toldalékgyűrű elhelyezése után annyi talajt töltünk, hogy a
bedöngölés után térfogatának kb. 1/5 részét töltse meg. A lazán betöltött talaj felületét nyomás
nélkül elegyengetjük, majd a "Proctor"-edény alkalmazása esetén 25 ütést, a "CBR"-edény
esetében 55 ütést mérünk a talajra a döngölővel, biztosítva, hogy az ütések az egész felületen
egyenletesen oszoljanak el.
A következő négy réteg betöltése és bedöngölése az első rétegével azonos módon végzendő. Az
utolsó bedöngölés után az edény legyen tele, de a talaj felszíne legfeljebb 1,0 cm-rel lehet a
henger felső éle fölött.
A toldalékgyűrű levétele és a fenéklemez eltávolítása után a talaj felszínét az edény alsó és felső
peremével egy magasságban kell kialakítani.

Ezután megmérjük a henger mh + mn a minta együttes nedves tömegét. Az edényből való

eltávolítás után a talajminta tetejéről, közepéről és aljáról egy - egy, legalább 100 g-os mintát kell
venni és meg kell határozni a víztartalmukat.

Ezeket a műveleteket ugyanúgy kell elvégezni a többi előkészített mintarészen is. Kb. 4 vagy 5
vizsgálatot végzünk.

c) A mérés feldolgozása

- A vizsgálatokat jegyzőkönyvben vezetjük. A vizsgálatok előtt megmérjük a henger tömegét

mh,g.
- Kiszámítjuk a hengerbe tömörített nedves talaj tömegét mn = (mn + mh) - mh, g
- Kiszámítjuk a minta átlagos víztartalmát Wátlag %
- Meghatározzuk a hengerbe tömörített talaj száraz tömegét md=mn/(1+Wátl.), g
3
- Számítjuk a száraz térfogatsűrűség értékét ρd=md/Vhenger, g/cm
- A ρd- Wátlag értékpárokat koordináta rendszerben ábrázoljuk és az így meghatározott pontokat
folytonos vonallal összekötjük. Az így kapott Proctor-görbe csúcspontjánál leolvasható
víztartalmi érték a wopt –a tömörítés optimális víztartalma-, az ehhez tartozó ρd a
legnagyobb térfogatsűrűség, ρd,max.

A számításokat vizsgálati jegyzőkönyvben vezetjük, lásd a 12. sz. jegyzőkönyvet.

42
 12. sz. jegyzőkönyv

43
d) A tömörségi fok meghatározása

A földműből vett mintákból meghatározzuk ρd átlagértékét. Meghatároztuk a vizsgált talaj ρd,max

értékét.
Kiszámítjuk a tömörségi fokot, amely a minta száraz térfogatsűrűségének a legnagyobb száraz
térfogatsűrűséghez viszonyított értéke százalékban kifejezve:
Trρ =( ρd/ ρd,max)• 100 (%)

(Tömörségi fok meghatározható egyéb módon is, például izotópos mérési technológiával is. A
berendezést lásd a 14. sz. képen)

Izotópos tömörségvizsgáló berendezés:

14. sz. kép

44
4. Gyakorló feladatok
A 13. sz. jegyzőkönyvben gyakorló feladatot adtunk meg. Elvégzendő a jegyzőkönyv kiszámítása, a
Proctor görbe megszerkesztése, Wopt, ρd,max meghatározása.

13. sz. jegyzőkönyv

45
Határozzuk meg egy töltés tömörségét (Trρ), a vett zavartalan minták átlagértékének adatait a 14. sz.
jegyzőkönyvben adtuk meg.

14. sz. jegyzőkönyv

Ábrázoljuk a fázisos összetétel adatait (s,v,l) egy db háromszög diagramban.

46
 Talajok alakváltozásának vizsgálata ödométerrel
(A vizsgálat során használt fogalmak. A vizsgálathoz szükséges eszközök és anyagok. A
vizsgálat végrehajtása. Eredmények feldolgozása. Gyakorló feladat.)
Vonatkozó szabványok: MSZE CEN ISO/TS 17892-5:2010, MSZ 04043/8-81

1. Alapfogalmak

Kompressziós állapot: olyan feszültség állapot, amelyben alakváltozás csak a legnagyobb

főfeszültség irányában jöhet létre.

Konszolidáció: az állandó terhelés hatására keletkező alakváltozás illetve a semleges
feszültségek csökkenésének folyamata.

Roskadás: egyes talajok (elsősorban löszök, laza szemcsés talajok és feltöltések)
térfogatának gyors csökkenése vízfelvétel hatására.

Függőleges fajlagos alakváltozás (εv, %): a vizsgált minta magasságváltozásának (∆H=Ho-
Hf) és az eredeti magasságának (Hf) hányadosa:

εv=(Ho-Hf)/Ho
ahol:
(Ho-Hf) a mintának az i-edik terhelés hatására létrejött konszolidáció végéig
bekövetkezett összenyomódása.

Összenyomódási modulus (Eoed): a feszültség növekményének (∆σ) és a fajlagos
összenyomódás növekményének (∆εv) hányadosa:

Eoed=δσ’v/ δεv

Fajlagos roskadási tényező:

ahol e1 a roskasztás előtti, e2 a roskasztás utáni hézagtényező.

2. A vizsgálathoz szükséges eszközök

Ödométer, amelyhez legalább 0,01 mm pontosságú összenyomódást mérő óra és ennek

rögzítő szerkezete tartozik. Az ödométernek alkalmasnak kell lennie a minták vizsgálat
közbeni víztelenítésére és elárasztására.
Az ödométer tartozékai: talajminta, szűrőkövek, terhelő lap, gyűrű, talplemez, befogó talpas
henger, cső a víz ki- ill. hozzávezetésére.

Gyűrű, amely sima felületű, nem rozsdásodó anyagból készül, és alkalmas a minta
befogadására. Falvastagsága v = 1 - 1,5 mm, magassága 15 mm ≤ H ≤ 20 mm, belső
átmérőjének és magasságának aránya D/H ≥ 5 legyen.

Befogó fémhenger.

Merev, talpas fémhenger a gyűrű befogására.

Szűrőkövek, amelyeknek vízáteresztőképessége (k) ne legyen kisebb a vizsgált talajénál,
illetve 10-3 cm/s-nál.

Szűrőpapír a szűrőkő és a talajminta közé szükséges, hogy a szemcsék ne nyomódjanak a
szűrőkő hézagaiba.

Teherközvetítő elem, amely merev, lyuggatott elem a felső szűrőkő fölé.

Terhelő berendezés, amely lehetővé teszi a lépcsős terhelésváltoztatást és biztosítja a minta
központos terhelését.

mérleg, leolvasó képessége 0,01 g

stopperóra

A berendezést a 15-18. sz. képeken mutatjuk be.

47
- Ödométer tartozékai

15. sz. kép

- Zavartalan talajminta

16. sz. kép

48
 - Talajminta behelyezése

17. sz. kép

- Összeállított ödométer-terhelés

18. sz. kép

3. A vizsgálat végrehajtása

A vizsgálatot zavartalan mintavételekből végezzük el.

a) A vizsgálat előkészítése

A gyűrűt a talajba sajtoljuk, majd a talajfölösleget a gyűrű széleivel egy síkban levágjuk. A minta
és a gyűrű között hézag nem maradhat. Ezeket a műveleteket úgy kell végezni, hogy a minta
szerkezetének megzavarása a lehető legcsekélyebb legyen.

49
 Meg kell határozni a minta nedves tömegét. mn + gyűrű, g
A gyűrűbe helyezett minta felületeire olyan mértékben nedvesített szűrőköveket kell helyeznünk,
hogy a talaj a vizsgálat előtt eredeti víztartalmát ne változtassa meg.
A mintát a készülékbe helyezés előtt és után száradástól, rázkódástól és ± 3 °C-nál n agyobb
hőmérsékletű ingadozástól védeni kell.
b) A vizsgálat elvégzése, terhelése és tehermentesítése

A mintára a készülékbe helyezés után legalább fél órán át 10 kPa előterhelést kell alkalmazni. Az
ennek hatására létrejött összenyomódást figyelmen kívül kell hagyni (az összenyomódás mérő
órát nullára kell állítani).

A terhelést lépcsőkben növeljük. A terhelési lépcsőket úgy kell megválasztani, hogy a következő
terhelés az előzőnek legfeljebb kétszerese legyen. Az első terhelési lépcső 50 kPa-nál ne
legyen nagyobb. A legnagyobb terhelést úgy kell megállapítani, hogy az a mintavétel
mélységének megfelelő, talaj tömegéből származó feszültség (geosztatikai nyomás) és az
alépítmény által keltett mérték-adó feszültség összegénél legalább 100 kPa-lal nagyobb legyen.

Folyamatosan mérni kell a minta összenyomódását.

Mindegyik terhelési lépcsőt fenn kell tartani az alakváltozás konszolidációjáig. A minta akkor
tekinthető konszolidáltnak, ha az alakváltozási sebesség a leg-utolsó félórában v ≤ 0,01 mm/h.

Ha a vizsgálat célja megkívánja, a legnagyobb terhelési lépcső konszolidációja után a

mintát lépcsőkben tehermentesíteni és újra terhelni is kell. A tehermentesítési és az
újraterhelési lépcsők nagysága, valamint az alakváltozás konszolidációjának feltételei ugyanazok,
mint a terhelés felhordásánál.

A tehermentesítés folyamán lehetővé kell tenni, hogy a minta a szűrőköveken keresztül vizet
vehessen fel.

A vizsgálat befejezése után ismét meg kell mérni a minta nedves tömegét. Ez-után ki kell
szárítani a mintát és meg kell mérni a száraz tömegét.

a) Lösz roskadási vizsgálata

Ha a roskasztást az általunk meghatározott σz feszültség mellett végezzük, a vizsgálatot ennek

eléréséig 3.b) alapján hajtjuk végre. A σz hatására befejeződött konszolidáció után a mintát
teljesen elárasztjuk vízzel, és bevárjuk az ennek hatására keletkező roskadás konszolidációját.
A σz feszültség a meghatározni kívánt jellemzőtől függően a következő lehet:

a legnagyobb fajlagos roskadást kiváltó feszültség,

a talaj tömegéből eredő feszültség,

ennek, az építmény terhéből adódó feszültséggel megnövelt értéke.

A vizsgálat tájékoztató jelleggel a vizsgálat céljának megfelelő alábbi két kísérlettel is

elvégezhető úgy, hogy :

az egyik mintát elárasztás nélkül vizsgáljuk a 3. b) pontban leírt módon, legalább 500 kPa
terhelésig,

a másik mintát már a vizsgálat kezdetén elárasztjuk és ezután folytatjuk a vizsgálatot az első
mintával azonos feszültségig.

4. A mérési eredmények feldolgozása

A vizsgálati eredményeket kompressziós görbén adjuk meg. Ez a terhelő feszültségek és a hozzájuk

tartozó fajlagos összenyomódások ábrája, lásd a 15. sz. jegyzőkönyvet.

50
Kompressziós vizsgálat jegyzőkönyv, mintapélda:

15. sz. jegyzőkönyv

51
A fajlagos összenyomódás:εv=(Ho-Hf)/Ho
ahol:
Ho-Hf a mintának az i-edik terhelés hatására létrejött konszolidáció végéig bekövetkezett
összenyomódása.

Az összenyomódási modulus Eoed=δσ’v/ δεv, kPa

ahol: δσ’v= σv2 a σv1
δεv = εv2- εv1
σv1: a mintavételnek megfelelő mélységben működő, a talaj tömegétől eredő (geosztatikai) és
esetleges egyéb feszültség,
nek az építmény mértékadó terhéből keletkező függőleges feszültséggel növelt értéke,
εv1: a - σv1 hez tartozó fajlagos összenyomódás,
εv2: a - σv2-hez tartozó fajlagos összenyomódás.

Eoed értékét a feszültségtartomány közlése mellett kell megadni. Amennyiben ez nem adható meg, a
σv = 100-200 kPa értékek között kell megadni Eoed értékét.
2
A példában δσ’v= 200-100 = 100 kN/m
δεv = εv2- εv1 = 1,76-1,03 = 0,73% = 0,0073
2
Eoed= δσ’v/ δεv= 100/0,0073= 13698 kN/m

52
5. Gyakorló feladatok

Gyakorló feladatot adunk meg a 16. sz. jegyzőkönyvben. Számítsák ki a fajlagos összenyomódás
2
értékeit, szerkesszék meg a kompressziós görbét, számítsák Eoed értékét 200-100 kN/m terhelési
lépcsőknél.

16. sz. jegyzőkönyv

53
 Talajok vízáteresztő képességének meghatározása
(Az áteresztőképesség vizsgálata változó víznyomás mellett. Eredmények feldolgozása.)
Vonatkozó szabványok: MSZE CEN ISO/TS 17892-11:2010

1. Alapfogalmak

A munkálatok során különböző módszerekkel vizsgálhatjuk laboratóriumban a vízzel telített talajok

áteresztőképességi együtthatóját. A vizsgálatok során vizet áramoltatunk a talajmintán, mérve a
víznyomási viszonyokat, és a mintán átfolyó víz mennyiségét.

Talajok vízáteresztőképességének meghatározására szolgáló eljárások:

állandó víznyomásos modell,

változó víznyomásos modell,

kapilláris kísérlet,

kompressziós kísérlet.

2. A vizsgálathoz szükséges eszközök

Változó víznyomás elvén működő berendezés

Stopperóra

Mérőszalag

Edények, tálak stb

A berendezést a 19. sz. képen mutatjuk be.

Változó víznyomással működő permeabiméter:

19. sz. kép

54
3. A vizsgálat végrehajtása

Áteresztőképesség meghatározása változó víznyomásos modell segítségével.

Az eljárás közepesen kötött durva iszapos finom homok, homokos iszap, iszap, sovány agyag
áteresztőképesség-ének meghatározására alkalmas. (Kövér agyagok áteresztőképességét célszerűbb
konszolidációs kísérlettel meghatározni.)
A vizsgálat elvégzéséhez zavartalan mintára van szükség.

a) A vizsgálat előkészítése

A minta bekészítése és a készülék összeszerelése kapcsán fokozottan kell ügyelni arra, hogy
légbuborékok a mintában, vagy a készülék különböző részein ne maradjanak.
Célszerű a mintát kapilláris úton telíteni (a talajtörést mindenképpen el kell kerülni).

b) A vizsgálat végrehajtása

A beosztásos nyomócsövet a kezdőbeosztás magasságáig feltöltjük desztillált, légtelenített vízzel

és ennek időpontját feljegyezzük.
A cső végét – a párolgási veszteség minimalizálása miatt – nedves vattával lezárjuk, majd
rögzítjük a kezdő szint és az alsó vízszint különbségét (h1).

Megmérjük az elfolyó vízszint és az üvegcsőben lévő feltöltött vízszint távolságát ho. (Előzetesen
jellel látjuk el az üvegcsövet, majd ezután mérünk, majd feltöltjük a jelig buborékmentes desztillált
vízzel.) A cső végét – a párolgási veszteség minimalizálása miatt – nedves vattával lezárjuk.

Különböző időpontokban leolvassuk a nyomócsőben lévő vízoszlop magasságát a jeltől, kapjuk

∆hi értékeket, az időpontokat és ezeket jegyzőkönyvben rögzítjük.

A 17. sz. jegyzőkönyvben számítjuk hi = ho-∆h, ho/ hi, ln(ho/ hi) értékeket.

55
Vízáteresztő képesség, mintapélda:

17. sz. jegyzőkönyv

56
 c) Az eredmények feldolgozása

Ábrázoljuk a víznyomásváltozást ln(ho/ hi), az idő függvényében t perc.

Az áteresztőképességi együttható a görbe (egyenes) lineáris szakaszából az alábbi képletből

számítható:

k=((a•l)/(A•t))• ln (ho/ hi)

ahol
2
- a, a piezométercső keresztmetszeti területe, cm
- l, a minta magassága, cm
2
- A, a minta keresztmetszeti területe, cm
- t, a mérések közötti időtartam, sec
- ho, a piezometrikus nyomómagasság egy kiválasztott időtartam

A jegyzőkönyvben felrakott egyenesről leolvassuk a100 perchez tartozó ln (ho/ hi) értékét, ez 0,65. A
számított áteresztőképességi együttható:
-5
k = 4,06 • 10 cm/s

57
 Talajok nyírószilárdsága
(A vizsgálat során használt fogalmak. Közvetlen nyírókísérlet végrehajtása. Eredmények
feldolgozása. . Gyakorló feladat.)
Vonatkozó szabvány: MSZE CEN ISO/TS 17892-10:2010, prEN,1997-1-2

1. Alapfogalmak

A talaj, csúszással, elmozdulással, alakváltozással, stb. szemben kifejtett belső ellenállását a talaj
nyírószilárdságával jellemezhetjük.
A talajok nyírószilárdságát a Coulomb féle egyenlettel jellemezhetjük:
Ԏ = σ’•tgφ’+c’
ahol:

: a σ’ hatékony normálfeszültség mellett kialakuló nyírószilárdság (kPa),

φ ’a súrlódás hatékony feszültségek alapján meghatározott szöge (°),

c’ : a hatékony feszültségek alapján meghatározott kohéziós metszék (kPa).

A hazai gyakorlatban leggyakrabban alkalmazott módszerek:

közvetlen nyírókísérlet,

egyirányú nyomókísérlet,

háromtengelyű nyomókísérlet.

A követlen nyíróvizsgálat során a vizsgálandó mintát behelyezik a nyírókészülékbe, majd előre

meghatározott normálfeszültséget adnak rá, lehetővé téve a minta drénezését, (ha szükséges) az
elárasztását, vagy mindkettőt. Konszolidáltatják a mintát a normálfeszültség alatt, majd a minta
elnyírása közben mérik a nyírőerőt, és a vízszintes elmozdulást.

A jegyzetben a vizsgálatot dobozos nyíróvizsgálattal végezzük, melynek során a minta olyan merev
nyíródobozba van téve, mely hasáb alakú, és vízszintesen ketté van osztva. A vizsgálatot erőmérő
módszerrel hajtjuk végre, itt egy meghatározott sebesség mellett mozdítjuk el a felső keretet, és a
vízszintes elmozdulás folytán fellépő nyírási ellenállást mérjük. A minta függőleges irányú terhelése a
vízszintes elmozdulás előtt történik meg.
A dobozos nyíróberendezés elvi vázlatát a 20. sz. képen, a 21-27. sz. képeken a nyíróberendezést
mutatjuk be.
Nyíróberendezés vázlatos:

20. sz. kép

58
Elnyírt talajminta:

- Nyírógép és tartozékai, nyíródoboz, terhelő keret, erőmérő gyűrű, terhelő lemez

21. sz. kép

- Erőmérő gyűrű, mérőóra

22. sz. kép

59
- Nyíródoboz, minta bekészítés előtt

23. sz. kép

- Betömörített talajminta

24. sz. kép

60
- Összeállított nyírógép

25. sz. kép

- Normálterhelés felrakása

26. sz. kép

61
 - Elnyírt talajminta

27. sz. kép

2. A vizsgálathoz szükséges eszközök

nyíróberendezés
a víztartalom és a hézagtérfogat meghatározásához szükséges eszközök

szárítószekrény (105 ± 5°C).

mérleg: pontossága legyen leolvasható a száraz minta teljes tömegének 0,1 %-a. (Legalább
0,1 g pontosságú legyen.)

csészék, tálak, fedő üvegek, lehúzókés

3. A vizsgálat előkészítése

A dobozos nyíróberendezés esetén a minta szélessége legalább –a-60 mm legyen. H magassága ne

legyen kisebb 10 mm-nél. A magasság és a szélesség aránya H/a ne haladja meg az 1/3 értéket.

Szemcsés talajok vizsgálata. Szemcsés talajokat csak zavart állapotban tudunk vizsgálni.
Figyelembe véve, hogy a hézagtényező értéke hatással van a belső súrlódási szög értékére, a
vizsgálatot különböző tömörség mellett végezzük el. A mintát tehát kiszárítjuk, a kívánt tömörség
előállításához szükséges száraz tömeget kimérjük és hozzáadjuk a kívánt víztartalom eléréséhez
szükséges vízmennyiséget. A talajmintát a nyíródobozba több rétegben tömörítjük be, majd ennek
elvégzése után történik a normálterhelés mintára történő ráadása. Legalább 5 vizsgálatot ajánlatos
végezni állandó σ’ normálfeszültséggel és különböző eo kezdeti hézagtényezővel.

Kötött talajok vizsgálata gyors kísérlettel. A gyors kísérlet esetében sem a függőleges
normálterhelés, sem a vízszintes terhelés alkalmazásakor nem várunk, a minta víztartalma elvileg a
vizsgálat időtartama alatt állandó marad. A mintákat zavartalan talajmintákból kell kifaragni a
szabvány előírásainak megfelelően. (A kötött talajok ezen vizsgálatai a korszerűbb háromtengelyű
nyomókísérlettel szabatosan hajthatók végre.)

62
4. A vizsgálat végrehajtása

A σ függőleges (normál) feszültséget zökkenőmentesen és a lehető leggyorsabban kell a

2
mintára adni. (pld 100 kN/m ) Az időmérőt el kell indítani, és a függőleges alakváltozást
időközönként regisztrálni kell. Az elsődleges konszolidáció meghatározását lásd 17892-
10:2010 6. pontjában.
A száraz homok és a jól dréneződő telített homok nagyon gyorsan konszolidálódik, ezért ilyen
talajok esetében nem szükségesek a konszolidációs leolvasások, a gyors vizsgálat is
elfogadható.

Megkezdjük a nyírást. A nyírási sebességet megválasztjuk. Kohéziós talajoknál a szabvány
6.2.8. pontja alapján számítjuk, kohézió nélküli talajoknál maximum 0,5 mm/min. Az
erőmódszer esetében a keret vízszintes elmozdításának megkezdésétől számítva ½
percenként leolvasásokat végzünk és rögzítjük az erőértéket és a függőleges elmozdulást. A
kísérletet mindaddig folytatjuk, amíg az erőórán huzamosabb időn át ugyanazt a leolvasást
nem kapjuk.

A nyírást befejezve ellenőrző víztartalom vizsgálatot kell végezni. A teljes vizsgálatot –
ugyanazon tömörséggel – legalább három normális terhelés mellett végezzük el.

5. A mérési eredmények feldolgozása

Az alkalmazott normális és nyíróerőket a nyírt keresztmetszet felületével elosztva, kiszámítjuk a

2
feszültségeket (Ԏ,σ) Ԏ=P/A, kN/m , P a vízszintes nyíróerő, A minta kezdeti keresztmetszeti
2
területe. σ=F/A. kN/m , F normálterhelés, A minta kezdeti keresztmetszeti területe.

Megszerkesztjük Ԏ-σ, és Ԏ-függőleges elmozdulás grafikonjait. Megszerkesztjük a maximális
Ԏcsúcsokhoz tartozó φ’’cs egyenesét, leolvassuk (számítjuk) φ’’cs súrlódási szög értékét, valamint
megszerkesztjük a φ’reziduális (az elmozdulási görbe végérintőihez tartozó) súrlódási szög
egyenesét, mérjük (számítjuk) φ’r súrlódási szög értékét.

A mérési eredményeket a 18. sz. jegyzőkönyvben vezetjük.

63
Közvetlen nyíróvizsgálat jegyzőkönyv, mintapélda:

18. sz. jegyzőkönyv

64
 Talajok nyírószilárdsága
(Egyirányú nyomóvizsgálat. A minták előkészítése, a vizsgálat végrehajtása. Eredmények
feldolgozása. Gyakorló feladat.)
Vonatkozó szabvány: MSZE CEN ISO/TS 17892-7:2010, prEN,1997-1-2

1. Alkalmazási terület alapfogalmak

Az MSZE CEN ISO/TS 17892-7:2010 szabvány olyan vízzel telített, homogén, zavartalan vagy átgyúrt
kohéziós talajok egyirányú nyomószilárdságának hasáb vagy henger alakú mintán való közelítő
meghatározását tárgyalja, amelyeknek vízáteresztő képessége elég kicsi ahhoz, hogy drénezetlenek
maradjanak arra az időre, míg a prEN,1997-1-2 szerinti geotechnikai vizsgálatok elvégezhetők.
A szabvány a talaj drénezetlen nyírószilárdságának megállapítására szolgál.

A vizsgálat lényege az, hogy egy henger alakú talajmintát a két véglapjára merőleges irányban addig
terhelünk, amíg az tönkre nem megy. A tönkremenetel a minta rideg vagy plasztikus törése.
A fokozatos terhelés során mérjük a minta függőleges összenyomódását.
A vizsgálat során a vízszintes irányú feszültségek értéke 0, a minta oldalirányban szabadon kitérhet.
A kísérlet előnye, hogy a törés a minta leggyengébb helyén következik be, s nem egy – általunk
meghatározott – sík mentén.

Az egyirányú nyomóberendezés vázlatos rajzát a 28. sz. képen, a 29-31. sz. képeken a berendezés
látható.

Egyirányú nyomóberendezés vázlatos rajza:

28. sz. kép

65
Egyirányú nyomóvizsgálat berendezés:

- Egyirányú nyomóvizsgálat berendezés

29. sz. kép

- Minta törése

30. sz. kép

- Csúszólap hajlásának mérése

31. sz. kép

66

egyirányú nyomószilárdság qu, (kPa): a legnagyobb függőleges feszültség, amelyet az
oldalról meg nem támasztott minta elviselni képes, és a 15 %-os függőleges fajlagos
alakváltozáshoz tartozó függőleges feszültség közül az, amelyik a vizsgálat során előbb
következik be.

drénezetlen nyírószilárdság cu, (kPa): a drénezetlen nyírószilárdság az egyirányú
nyomószilárdság felével egyenlő.

2. A vizsgálathoz szükséges eszközök

terhelő berendezés (terhelő sajtó) erőmérő eszközzel, alakváltozást mérő eszköz,

a víztartalom és a hézagtérfogat meghatározásához szükséges eszközök

szárítószekrény (105 ± 5°C).

mérleg: pontossága legyen leolvasható a száraz minta teljes tömegének 0,1 %-a. (Legalább
0,1 g pontosságú legyen.)

csészék, tálak, fedő üvegek, lehúzókés

3. A vizsgálat előkészítése

A vizsgálat elvégzéséhez zavartalan mintára van szükség. (a szabvány 5.3.pontja ismerteti az átgyúrt
mintákra vonatkozó előírásokat.) A minta esetében különösen kell ügyelni arra, hogy a mintát lezáró
véglapok egymással párhuzamosak legyenek, mert ellenkező esetben a kapott eredmény a
valóságostól jelentősen eltér. A mintavétel során a minta kiszúrása a talaj összenyomódását
okozhatja, s ez a körülmény megnöveli a vizsgálat végeredményeképpen kapott nyíró-szilárdságot.
Nagy gondot kell arra is fordítani, hogy a minta a talplemezen s az egész nyomócella a
terhelőberendezésen központosan helyezkedjen el.
A minta vizsgálat közbeni száradásának és a felületen fellépő kapilláris feszültségeknek a
kiküszöbölésére a mintát üveghengerrel fedik le és a terhelést egy membránon keresztül gyakorolják a
mintára. Amennyiben kemény agyagtalaj, márga vizsgálatára kerül sor és nagyobb méretű zavartalan
talajmintából kell a vizsgálati mintát elválasztani, a minta kiszúrása helyett annak kifaragása célszerű.
A kifaragás során gondosan kell eljárni, hogy a minta szabályos alakja, párhuzamos véglapjai
biztosítsák a vizsgálati eredmény megfelelőségét.

4. A vizsgálat végrehajtása

A nyomólap terhelését úgy kell megválasztani, hogy a minta törése 2-15 percen belül
következzék be.

a terhet és az alakváltozást kellő időközökben kell mérni, hogy a feszültség-alakváltozás
görbét megkaphassuk. Legalább 10 leolvasást kell végezni a törés előtt, azután pedig 1-1
leolvasást minden 1 % alakváltozásnál. A terhelés befejezhető, ha a függőleges fajlagos
alakváltozás eléri a 15 %-ot, vagy a nyomóerő csökkenni kezd.

A mintáról vázlatot vagy fényképfelvételt kell készíteni, amelyen láthatók a törési síkok.

5. A mérési eredmények feldolgozása

Minden leolvasáshoz ki kell számítani a függőleges fajlagos alakváltozást ε, és a σ1

függőleges feszültséget.
ε=∆H/Hi, σ1=(p(1- ε))/Ai ahol

∆H = a minta függőleges összenyomódása (mm)

Hi = a kezdeti mintamagasság (mm)
P = a mintára ható függőleges erő (N)
2
Ai = a minta kezdeti keresztmetszeti területe (mm )

A qu egyirányú nyomószilárdság a
- σ1 maximális ártéke, amely mellett bekövetkezett a törés és
- az ε = 15 %-hoz tartozó σ1 érték
közül az, amelyik előbb következik be.

67

Drénezetlen nyírószilárdság cu= 0,5 qu
o o

Mérjük az eltört talajminta csúszólap hajlásának α ( ) a szögét. Súrlódási szög φ=2• α – 90
Megszerkesztjük a Coulomb egyenest, Ԏ = σ•tgφ + c

A mérési eredményeket a 19. sz. jegyzőkönyvben vezetjük.

Egyirányú nyomás jegyzőkönyv:

68
 19. sz. jegyzőkönyv

69
 Talajmechanikai laborgyakorlat összeállítása során alkalmazott
jogszabályok, dokumentumok és internetes linkek gyűjteménye:

1. Jogszabályok

• MSZ EN 1997-1:2006 Eurocode 7

• MSZ EN 1997-1:2006 Eurocode 7
• MSZE CEN ISO/TS 17892-1:2010
(Geotechnikai vizsgálatok. Talajok laboratóriumi vizsgálata. A víztartalom meghatározása.
• MSZE CEN ISO/TS 17892-2:2010
(Geotechnikai vizsgálatok. Talajok laboratóriumi vizsgálata. A finom szemcséjű talajok
térfogatsűrűségének meghatározása.)
• MSZE CEN ISO/TS 17892-4:2010
(Geotechnikai vizsgálatok. Talajok laboratóriumi vizsgálata. A szemeloszlás meghatározása.)
• MSZE CEN ISO/TS 17892-5:2010
(Geotechnikai vizsgálatok. Kompressziós vizsgálat lépcsőzetes terheléssel.)
• MSZE CEN ISO/TS 17892-6:2010
(Geotechnikai vizsgálatok. Talajok laboratóriumi vizsgálata. Ejtőkúpos vizsgálat.)
• MSZE CEN ISO/TS 17892-7:2010
(Geotechnikai vizsgálatok. Talajok laboratóriumi vizsgálata. Finom szemcséjű talajok
egyirányú nyomásvizsgálata.)
• MSZE CEN ISO/TS 17892-10:2010
(Geotechnikai vizsgálatok. Közvetlen nyíróvizsgálat.)
• MSZE CEN ISO/TS 17892-11:2010
(Áteresztőképességi vizsgálatok.)
• MSZE CEN ISO/TS 17892-12:2010
(Geotechnikai vizsgálatok. Az Atterberg határok vizsgálata.)
• MSZ 14043-2:2006 Talajmechanikai vizsgálatok. Talajok megnevezése talajmechanikai
szempontból
• MSZ 14043-3:1979 Talajmechanikai vizsgálatok. Szemeloszlás meghatározása.
• MSZ 14043-4:1980 Talajmechanikai vizsgálatok. Konzisztenciahatárok.
• MSZ 14043-6:1980 Talajmechanikai vizsgálatok. A talajt alkotó fázisok térfogat és
tömegarányai
• MSZ 14043-7:1981 Talajmechanikai vizsgálatok. A talajok tömöríthetőségének vizsgálata.
• MSZ 14043-8:1981 Talajmechanikai vizsgálatok. A talajok alakváltozásának vizsgálata
ödométerrel.
• MSZ EN 14688-1:2003 Geotechnikai vizsgálatok. Talajok azonosítása és osztályozása. 1.
rész. Azonosítás és leírás.
• MSZ EN 14688-2:2005 Geotechnikai vizsgálatok. Talajok azonosítása és osztályozása. 2.
rész. Osztályozási alapelvek.

2. Dokumentumok

• Dr. Kézdi Árpád: Talajmechanika I.,II. Budapest, 1952, 1959.

• Dr. Kézdi Á. Talajmechanikai praktikum Budapest, 1976.
• Dr. Kabai I. Geotechnika I. Műegyetemi Kiadó 2001.
• Czap-Mahler-Mecsi-Móczár-Nagy-Takács:Eurocode vízépítő mérnököknek
• Szepesházi R. Geotechnika példatár I, II. Tankönyvkiadó Budapest, 1991.
• Szepesházi R. Geotechnikai tervezés Tervezés az Eurocode 7 és a kapcsolódó európai
geotechnikai szabványok alapján. Bussines Media Magyarország Kft. Budapest, 2008
• Dr. Kézdi Árpád: Földművek
• Néhány talajmechanikai műszer műszaki leírása, és használati utasítása. VITUKI.
Összeállította:Papfalvy Ferenc

70
3. Internetes linkek

• http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/0033_SCORM_MFKHT6504SI/adatok.html
• http://www.gtt.bme.hu/gtt/oktatas/feltoltesek/BMEEOGT-L43/talajmecha_1.pdf
• http://www.gtt.bme.hu/gtt/oktatas/feltoltesek/BMEEOGT-K43/teljes.pdf
• http://www.gtt.bme.hu/gtt/oktatas/feltoltesek/BMEEOGTAT13/tm12132_03_talajazonositas_ko
tott.pdf

71