MASODIK RESZ APHORISMUSOK APHORISMI SUPRA CORNELII TACIT! [LIBROS ANNALIUM] [LIBER] PRIMUS 1. Fama Hz kiril oly hir van, hogy aluszékon, nehezen veti el magardl, ha ugyan koran kél is; kinek penig vigyaz6 hire van, bizvast alhatik tiz érdig is. Igy vagyon az vitézségnek dolga, és més dolgoknak is; a kit egyszer hirdetni kezd e2 vilég, hogy vitéz avagy vitéztelen, ugyan sokiig rajta marad az a név, bar érdemetleniil Azért is mondjak talim: Fama geruntur bella, Azon légy, ‘vitéz nevet szerezz magadnak, kénnyebben munkilkodhatol és féradhatsz azutén. Nem mondom azért elegedendének lenni, hogy egyszer és el6szr vitéziil viselheted magadat, azutén veszteg iilhetsz, avagy szaladhatsz ellenséged elétt, mert noha az aluvé ember példaja azt mondja, mindazondltal vagyon kilémbség minden hasonlatos- sigban, Az jé hir ollyan mint a vas lancz, a mely nem egy karikébél lészen meg, sem hérombél, sem tizbil, hanem sokbuil: igy egy cselekedettel nem mingyart nyerhetsz j6 hirt és nevet, sem egynehinybal, hanem sokbul, és ha nyersz is, s vesateg heversz, elvész a hired, mint a vas lanczot a rozsda megeszis eljon egy mas uj ember, az ki els6 cselekedetivel elforditja rélad a vildg szemeit 6magira. Késs azért karikit karikahoz, és ugy lészen linc; ne bizd arra magadat: én immér ‘megmutattam magamat ki vagyok, elég az: mert szintén azzal veszteq el magadat. Fama geruntur bella, Hitemre, ugy vagyon, ha az ellenség te feldled és hadad fell sokat tart, nagy gridicscsal feljebb az te dolgod, viszont ha semminek alit, az a confidentia sui a ki Sbenne vagyon, vitézséget és bétorségot nevel Sbenne. Meg- bizonyitom Com. Tacitusbiil fenirt propositiomat, mely azt irja, hogy a romaiak, mivel hogy kissebbiiltek az 6 hirekben abbul a hadakozisbél, kit a németek ellen végeztenek, nem akarinak nyugodni, mig talpra nem allitottak hireket. Ezek az 6 szava: Bellum ea tempestate nullum, nisi adversus Germanos supercrat, abo- landae magis infamiae ob amissum cum Quintilio Varo exercitum quam cupidine proferendi imperii, aut dignum ob praemium. Lib. 1. Annal. fol. 5. (cap. 3.) Sziikséges azért egy hadviseld embernek elsdben is j6 hirt nyerni, azutén minden erdvel megtartani, végre ha megcsorbil szerencsétleniil, azon lenni, hogy helyére hozza. Hirrel viseltetnck a hadakozdsok. 5 0 615 20 25 % 128 VITEZ HADNAGY - APHORISMUSOK 2, Discordia propria ‘Torténik néha, hogy a te hadadban zurzavarok, timadasok és egyenctlens gek esneksmentiil hamarébb lehet, csillapitsd meg és mindjart menj az ellenségre vele; mert ‘egyik az, hogy a te vitézid, ellenséget ltvan, nem gondolkodnak zurzavarokr6l, més az, hogy az ellenséget is késziilletien taldlod, az mely a te hadadnak tamadésira elfelejtkezett s nem gondolja, hogy rea mehessen az ollyan egyenetlen had. Igy sz61 Tacitus: Laeti neque procul Germani agitabant, dum justitia ob amissum Augustum, post discordiis attinemur. Anal. 1. fol. 29. cap. 50. 3. Negligentia Ha az ellenségnek vagy innepe, vagy valami mas 6rdme vagyon, az melyben részegeskedik és gondatlan: akkor vagyon ideje, hogy ré menj: Etenim attulerant exploratores festam eam Germanis noctem ac solennibus Iudicram epulis. Ibid. (cap. 50.) 4. Vigilantia Messze légyen az ellenség, bar gondatlan, bar rosz, mind azokon azért te el ne alugyél, hanem ugy vigyazz, ugy gondolkodjal, mint ha legjobb, vitézebb és leggondosabb ellenséged volna. Az vigyazas, az szorgalmatosség a vitézségnck elementumja, mint a hal viz nélkGil, ugy a vitezség azok nélkiil meg nem marad- hat, bar ne légyen sziikséges, mindazondltal tisztességes. Becset, Graecet, mis német és olasz varosokat szintén ugy Oriznek, mintha a kapuja elétt volna az clienség, maga nincs ellensége. Mas az, hogy nem kell gonglatlannak lenni csak az egy szokisért is. Ha békesség és félelem nélkil valo idékben az te hadad nem istrézsal, nem vigyéz, nem firad, vajki nehéznek fog tetszeni neki, mikor a haboriisigos és félelmes idé eljén; minden dolog ujnak és szokatlannak tetszik néki, Hat mennél inkébb vigyéznod kell akkor, mikor vagyon ellenséged, akar messze, akir kézel légyen, arra keveset Kell hajtani, mert nem egy, hanem ezer példat mutathatnék, miképen az gondatlan hadak elvesztenek. Tacitus: Ventum- que ad vicos Marsorum et circumdatae stationes stratis etiam tum per cubilia propterque mensas, nullo metu, non antepositis vigiliis. Adeo cuncta incuria disiecta erant. (Ibidem. cap. 50.) Egy példat mutatok a mostaniak kézziil. A mi mostani csaszérunk, mikor Ratisbonaban volt, gyiillést szolgaltatott. A svékusok azt a gyiillést a magok haszndért el akartak bontani, azért a Panner egynehdny ezer emberrel kézel jut Ratisbonahoz, Kamb tajén megszAllitorta a hadat; nem félta csészaredl, mert azt gondolta, hogy a csészar fel Stile, és a csiszar is akartva mutatta magat, hogy fél; az Duna vize is adott batorségot Pannemak, mert nem volt hid rajta, a kin altal jdhetett volna a csészér hada, Csdszar hajékat hozataés egyenetlensé- aenj az ellenségre m gondolkodnak lod, az mely a te chessen az ollyan ui agitabant, dum 1. fol. 29. cap. 50. ‘gyon, az melyben Etenim attulerant sram epulis. Ibid. azokon azért te el ziobb, vitézebb és ssig a vitézségnek meg nem marad- set, Graecet, mis uja elétt volna az tannak lenni csak a.azte hadad nem eni neki, mikor a okatlannak tetszik n ellenséged, akar 1 egy, hanem ezer ‘Tacitus: Ventum- m tum per cubilia feo cuncta incuria aniak kézzil. A mi Itatott. A svékusok Panner egynehiny totta a hadat; nem a csiszir is akartva anernak, mert nem zie hajokat hozata VITEZ HADNAGY - APHORISMUSOK 129 Ratisbonaba ollyan szin alatt, hogy Bécsben fog ala menni rajtok, de nem arra hozatta, hanem Picolominit és az dccsét Herczeget dltalbocsété hajékon egyne- hiny ezer emberrel, és mingyért Slangot, az ki azelétt mindenkor j6 gondos vitéz vala, Svandorfban mind népestil megnyomak, azutan Kamb felé menének Pan- nerra; de.a valami késGn eszében vévén magat, és elvakarodék. Es ha a mely gondatlendl talaltak a quartélyban, oly gondolatlanéil ment volna a csészér hada elétt, mind maginak, s mind hadanak el kellett volna veszni, de oly vitézill és harczolva szaladott, hogy Picolomini semmit sem tehetett néki. ‘Vigyézz azért, ha hadnagy, ha kapitan vagy, és ne mondjad karvallésod utan, nem gondoltam volna; azzal @ szégyent magadrél el nem torléd, és meg nem mented magadat a kirvallastol. Mit hasznalt Argusnak széz szeme, ha Mercurius sipjara mind elalutta Sket, ebiil vette hasznat. Végy példit az darvakrél és a vadludakrél, nem tészik szarnyok ald fejeket, és nem alusznak, mig istrézsat ki nem dllitnak; gondold meg, hogy az ellenséged nem aluszik, hanem vigya2, hanem gondolkodik a te karodra, essOvel, héval Srmest megvereti magat, csak tenéked arthasson, és te is azt cselekednéd, ha tudndd, hogy 6 gondatlan és aluszékon, Plus vigila semper, nec somno deditus esto. Az feljtil megirt Panner példajat irjak a historiék, a tbbi kéz6tt olasziil: Conte Galeazzo Gualdo parte terza lib: 1. fol. 26. irja Josephus Brixianus de bellis Germanicis, és Petro Angelo Pomo Saggi della historia 5, Explorator ‘Az felyil megirt két példakbsl, ugymint régi romaiak, és mostani csaszir cselekedetibiil, mas tanuségot is vehetiink, azt, hogy jo kemeket tartsunk, és azon igyekezziink, hogy az ellenség dolgait megtudhassuk. Csészir kémek altal tudé meg Slang é Panner gondatlanségét, és a romaiak is az szerint. Nincsen kotség, ninesen adomény hasznossabb, mint a keémekre val6; ez rudja a vitézség szekeré- nek, ez nélkiil botlik, akad és nem jér egyirant; bar te kincset kélts réjok, de ‘usuraval megfizetik neked, és ha csak egyszer megverheted az ellenséget: megf- zettek immar teneked. Ennekem nincsen annyi mesterségem, hogy én elegeden- dékeppen dicsérhessem a kémektél valé hasznot, de mivelhogy tbbszir is kell szolnunk felélék, hallgetok most. Az ki hadvezérl6 vagy, kélts béven erre, ne menjen ki az te aranyad az erszényedbél sohajtva, hanem ugrélva: jusson eszed- ben: valamennyi vitéz cselekedet volt ez vilégon, mind jobbara kémek altal ment végben; mi is Kanizsét azok drultatésa miatt veszténk. 10 2 2 810 eo \VITEZ HADNAGY - APHORISMUSOK 6. Discordia inimici ‘Nam spes incesserat dissidere hostem in Arminium ac Segestem. Fol. 31 (cap. 55.) ‘Ez az Tacitus mondasa mutatja, mikor nem kell elmulatnunk az alkalmatos- sagot ellenségre menniink, tudniillik, mikor egymés kozitt egyenetlenség va~ gyon, akkor menj red, mert a sok baba kézétt el kell veszni a gyermeknek, nines akkor az embernck masuva esze, mikor a maga felével vagyon egyenetlensége. 7. Securitas L, Apronio ad munitiones viarum et fluminum relicto. Fol. 32. (cap. 56.) Ha az ellenség orszigaban haddal bemensz, mindenr6l gondolkodjél, és arrul is, miképpen visszajéhess; ne légy mint az hal, amely nem gondolja, visszajohet-c ‘a varsibul csak menten mégyen belé. Vaj ki sok vész el ugy, sem eleit sem utdljat meg nem gondolja a dolognak. A vizeken és egyéb keldkin elég provisiot hagyj, hogy az ellenség hatul el ne foglalhassa, meddig te oda jarsz. 8, Diversio Et ne bellum una mole ingrueret, Caecinam cum XL cohortibus Romanis, distrahendo hosti per Bructeros ad flumen Amisiam mittit. fol. 34. (cap. 60.) Thon mit Kell cselekedni egy j6 hadnagynak, mikor nagy erével jon reé az cllenség, azaz diversiot; ez oly hasznos dolog, hogy ha mashun is nem kellene feléle irnom, megtélteném ezt a kényvet csak evvel a materiaval is. Régi mondis az: Divide et vicisti, az te ellenségedet oszd el tobbfelé, valaszd el egymastul, s nyertes leszesz. Cyrusrul, amaz nagy hadviselé fejedelemr6l azt irjik, hogy mikor egy nagy folyévizen altalment volna, bele hala egyik lova: megharaguvék a folyovizre, és megparancsolé, hogy széz felé osszik el, és elvalasztak a folyovizet sziz felé, ugy, hogy egyéb apré matha is altalmehetett rajta gazolva. Tanulj abbél, kapitén, ha az te ellenséged nagy, és félsz: mind egyszersmind reéd jn: kidd el masfelé az 6 orszigara a te hadadat, és igy attul félven, 6 is el fogia oszlatni a maga hadit, és nem lesz oly erds. Ha az te valamelyik varadat ostromolja az ellenség, és masképpen meg nem szabadithatod: killdd el te isa te hadadat az 6 varéra, annak segitségeért elhagyja a tiedet bizonyossan (Post istum 8. Discursum locus est relinquendus 30 vel 40 linearum).m, Fol. 31. alkalmatos- stlenség va- knek, nines snetlensége. 2, (cap. 56.) jal, és arrul isszajohet-e sem utoljat visit hagy), us Romanis, 4, (cap. 60.) el jon rea az nem kellene Régi mondis egymastul, s kor egy nagy ‘olyovizre, é 2iz felé, ugy, |, kapitén, ha el masfelé az maga hadat, + ellenség, & varéra, anak sum locus est \VITEZ HADNAGY - APHORISMUSOK 131 9. Celeritas Sed Cattis adeo improvisus advenit. Fol. 32. (cap. 56.) Gyorsasigot mutat ez a hirom 26; a gyorsasdg oly sziikséges a hadi allapat- ‘ban, hogy taldm semmi nem szikségessebb anal, azért hogy véletlen taléld az teellenségedet, azért, hogy a2 tid6 vagy més galiba meg ne gitolja a te szindéko- dat. A szerencse oly allhatatlan, a vildgi dolog oly valtoz6, hogy nem igérhetink magunknak sokiig valé megmaradast egy dllapatban. Diu delibera, cito fac! A kit ‘Gszintél magadban, ne mulass véle; kit ma végezhetsz, ne hadd holnapra, mert egy arviz, egy r0sz tid6, egy kicsin akadély kéziben diilhet a te tandicsodnak, s tnind elbontédik, Jusson eszedben, hogy a sblyom,— s az rarészirnyat nem azért Viselik a vitézek, hogy az volna legszebbik madartoll, mert szép a pivaé, szép a publikané: hanem gyorsasignak jelére viselik; és valamint a sélyom, a mely Piihant meglitja a prédat, nem késik, hanem mint a stiv6té szél szall rea, usy qaaikség a vitéznek, mihant megfaradott az okosségban a szindék, mint a sélyom= nak, meni az ellenségre; ne adj idét néki, hogy hiredet hallhassa, hogy az te Yanaceod ellen tanacsot dllithasson, hanem nyomd meg mikor aluszik, mikor Iehet, Hallottad-e: a ki madarat akar l6ni, nem pengeti a kézijet, és nem dobbal fogjak a rokit. Julius csiszdr nagy példa lehet; nem volt ez vilégon, valamint mas vvitezi allapatokbol, tigy az gyorsasigbél missa; bizvast mondhatjuk, hogy vité~ zeknek rardja volt, és embereknek fénye, mert maga volt egyedill. Hamar csele~ ‘edjél hat, ba mire a szerencse apolgat avagy vezet, mert vajki hamar elkedvetle- nedik, ha meglitja, hogy nehezen huzatod magadat utanna, és nem repiilhetsz az 6 szdrnyaival egyirint. Halljad ezt a verset: Passibus ambiguis fortuna volubilis errat Et manet in nlullo certa tenaxque loco. , Sed modo laeta manet, vultus modo sumit acerbos, Et tantum constans in levitate sua est. 10. Praevisio Caesar incenso Mattio (id genti caput) aperta populatus. Ibifd]. ‘Azvarakat és erdsségeket, mellycket ellenség orszagiban nyersz, j6l megfon- told, ha hasznos-é megtartani avagy nem, sziikséges-é neked avagy akadélyos; mot, art-é avagy hasznél ha kezedben van. Az erdsséget a ki meg akarja tartani, eszében vegye, hogy egyik részét a haddnak kell megtartani, benne kell hadni, aval a hada megkissebbedik, profuntolni kell gyakorta, a penig akadélyéra lehet, és végtére, ha az ellenség megszallja, meg Kell segiteni talém szintén akkor, Fo %5 132 VITEZ HADNAGY ~ APHORISMUSOK amikor néked mas j6 alkalmatosségod volna masutt valahun valamit jot cseleked- ni, Mikor azért észbe veheted, hogy nem hasznos néked az erdsséget tartani, rontsd el, és végy példat Germanicusrél, kirdl irja Tacitus: Caesar incenso Mattio. 11, Transfuga ‘Tractusque in partes Inguiomerus, Arminii patruus, veteri apud Romanos authoritate. Unde maior Caesari metus. Fol. 34. (cap. 60.) Az a textus pribékekriil sz6l. Azon igyekezzél, ha lehet, hogy az ellenség hadnagyi kézziil valami hires ember hozzad j6j6n, mert az ollyan az te ellenséged- nek tandcsét, illapatjét megmutatja, és az ellenség jobban fog félni tiled, mikor lija, hogy tudod a dolgit. Mindazaltal te, ha j6 nem viselsz gondot, bizony meg is csalatkozhatol. Fide, sed cui, vide. Sok gonosz tortént a pribékektil, és félni kell attul igen, mert ha az 6 nemzetét, hitit el meri arulni, miképpen gondolhatod te, hogy néked hé lészen. Es nem elég azt mondani: hogy nem félek tiile, mert szépen szél, eskiiszik, és az ellenségnél nagy vétket tett, avagy embert dlt, avagy mist valamit cselekedett; ez mind mesterség lehet az te fejedre, és a ticid veszé- lyére, De ha ugyan nem volna is, nem mehet-e 6 vissza az ellenségedhez, ha az te kéraddal és talam szintén a te véreddel lemossa az elébbeni vétkét? Azt mondja az olasz; fidarsi é bene, non fidarsi é meglio: jé hinni, de nem hinni még job. Kotve hidd komadat, azt mondja a magyar. Azért igen j6, hogy te az ellenségtiil elhitesd valamellyik hires hadnagyat, de mikor nAlad lesz, ne bizd ugy magadat red, hogy a térdén alugyal, mikor beretva van kezében; vigydzz az 6 dolgara, magadban félj tile, de elétte confidentidt és batorsigot mutass, hogy ne vegye eszében mesterségedet. [A 12-13. aforizma elmarad.) 14. Constantia. Fortitudo Quadragesimum id stipendium Caecina parendi aut imperitandi habebat, secundarum ambiguarumque rerum sciens eoque interritus. T. Ann. 1. fol. 37. (cap. 64.) Kevés széval szépen describilja a mi historicusunk, micsodésnak kell lenni a vitéz embernek. Nem eggy napi tanusdg a vitésség, 40 esztendeig tanulta Caeci- na, és el6bb, hogy parancsolt volna sok parancsolatokat vitt végben és parancsol- tatott magénak; sokat létott, hallott, prObalt, mind j6 s mind gonosz szerencsék- ben forgott: mind ezekbil osztin oly batorségot és praxist vett, hogy akarmely szerencse is véletlen nem talilta. Az bizony dolog, hogy a ki ugy resolvalja magit egyszer, és osztin mindenkor készen tartja azt a resulotiot, hogy véletlen ne talaljaVITEZ HADNAGY - APHORISMUSOK 133 nit jot eseleked- ‘sséget tartani, Caesar incenso apud Romanos ogy az ellenség wteellenséged- {ni tiled, mikor fot, bizony meg skektil, és félni en gondolhatod félek tile, mert bert dit, avagy tsa tieid veszé- ségedhez, ha az set? Azt mondja inni még jobb. te az ellenségtiil od ugy magadat z az 8 dolgara, hogy ne vegye itandi habebat, Ann. 1. fol. 37. snak kell Jenni g tanulta Caeci- en és parancsol- vosz szerencsék- hogy akarmely cesolvalja magit Aletlen ne talilja a szerencse, nagy dicséretre mélt6, és mélt6 a vitéz nevet hordozni. Mert valami vagyon a szerencsében isssonyti, valami a halélban rettenetes, dltal kell Idtni a vitéz emberneh, @s egyszer elaltalvin magiban, hogy nem tdrik el a tereh alatt, nem succumbal. Lehet oly ember, akinem érti a veszedelmet, és azért mégyen bizvast red, és azért mondjik, hogy nem kell igen eszesnek lenni a ki vitéz ember; de én bizony mas itéletben vagyok, és annyival kilmbnek tartom a vakmeré vitézt az okostul, mint az eget a foldet. A ki bolond, a ki részeg, biin is annak a vitéz nevet adnis mi nem csak a vitéz, a ki verekedik, hanem az, a ki megveri az ellenséget és elrontjas erre penig tandcs kell. Hon veszi hat a bolond a tanicsot? De sz6ljunk a véletlen veszedelemrél. A ki j6l latja a veszedelmet, és batran jut eleiben, és mikor benne vagyon, nagy szivvel szenyvedi és n6 a bétorsiga, az az igaz vitézs az kinek az elméje a veszedelemben meg nem tébolyodik és esze meg nem vész, az ki az ollyan rettenetes illapatban, mint az harcz, meg nem valtozilk, nem retten a kialtéstul, nem ijjed a fegyvertil, bizvast parancsol, a hol sziikséges, bétor orczit mutat maga vitézének, az a dicséretre mélt6, Nézd mit ir Tacitus Caeciné- 16: Igitur futura volvens, non aliud reperit, quam ut hostem silvis coérceret. Az 6 esze oly igen helyén volt, hogy még a jévenddkr6l is gondolkodhatott bekessé- gessen, maga oly veszedelemben volt, hogy csaknem nyilvan Latta az utols6 6r De miért kell minekiink rémaiaknal példat keresniink, elég példink vagyon a mi magyari és horvatorszigi historiénkban; Bonfinius és Istvanfi teli viteézek nevével é.az 6 allandosagokkal; a tobbi kozott Hunyadi Jénos vitézeknek tiikdre lehet ez Allandésigban. Mennyiszer taléta 6tet a véletlen szerencse, mennyi veszedelem forgott az 6 feje felett, de soha késziilletten nem talalta; mikor valami szerencsé Ienség jott, nem tébolyodott meg az 6 szive: azt tudtad volna, hogy mindenkor tanulta és régen tudta, miképpen kelljen ellentallani neki. Mikor Laszié kiraly elveszett Varndnal, mikor az orszagnak szine azon a harczon mind elveszett, § sett: az 6 szive meg nem rettent, és az 6 elméje meg nem hilt; tiz eger emberrel mit nem csinalt, mit nem probalt, és addig farasztotta a tordk csaszart, hogy az gyézedelemrél fuésra kénszeritette. Ez volna a vitéz. Sokat masokat a régi j6 magyarokat nevezhetnék, az kik tudtak az mondast: jé nevet nem nyerhet vessede- lem nélkiil, veszedelem nem gyéz dllandésdg nélkil; necessitatem evitare non potes(t). 15. Praedae aviditas Juvit hostium aviditas, omissa caede praedam sectantium. F. 38. (cap. 65.) Thon van jutalma a vandorlé katonaknak és a praedin kapdozoknak, Hiszem nyomorusig az, hogy a kit vitézséggel, vére ontisdval nyér az ember gyézedelmet, az tidétlen praeds-kapdozéssal Kelljen elveszteni. Thon a németek mint jérdinak, elveszték a nyereséget a fOsvénységért. Fogd meg elébb a madarat, azutin mely- lyead, vidd végben a harczot, azutin a pracdat helyén talélod. De tudjétok-e 5 30 615 2s 134 \VITEZ HADNAGY - APHORISMUSOK mitill trténik ez a praedara esés, ti kapitinyok, és micsoda az orvossiga? Attél esik, hogy az nyereséget egyirint nem osztjétok, hanem a ki mit kaphat, 6v. maga ez nem igazség. Az sz. irdsban is volt a kotya-vetye, egyirant jutott része mind annak, aki harczolt, mind a ki a lerakott portékat 6rzbtte. Ahon az orvossig: ha latjak a te vitézid, hogy hejéban kapdoznak, eld kell adni és egyirant oszlik: uténna megy az ellenségnek és nem a praedinak. Megadtak a laipszigi harczban az arat a kapdozésnak a csészér hada, mert megveré az ellenség dket, de megadtak kivaltképpen azok a kapitinyok, a kik voltak oka, mert a hohar vette fejeket érette. Igy jardnak a mi magyarink Eger alatt Maximilién herczeg és Batori Zsigmond alatt, maga a tordk csiszar szaladott, ha praedanak nem estek volna a magyarck. [A 16-17. aforizma elmarad.] 18. Vis et consilium Unam esse in armis salutem, sed ea consilio temperanda. [38.] ‘Taurus fortis est et occiditur, Elefas grandis est et occiditur, Leo ferus est et occiditur. Az ember mivel erésb a bikénal, mivel nagyobb az elefiintnal, mivel fenébb az oroszlénnil? és ha az esze nem volna, a tobbi egyiknek sem allhatna ellene, de észszel uralkodik ez vilagon és az embereken is az, a kinek tb van. Mikor vis et consilium egy emberbe szerkezik: boldog az és becsiilletes, hatalmas és rettenetes. 19, Nimia securitas , Hosti facile excidium et paucos ac semermos cogitanti sonus tubarum, fulgor armorum, quanto inopina, tanto maiora offunduntur 39. (cap. 68.) Bona mater malum parit filium, nimia securitas periculum. Hidd el magadat, ha szégyent akarsz vallani; be bolond az, ki az ellenséget semminek gondolja ha nyomorult is. Azt mondja a trdk: ha te ellenséged ollyan is mint az elefint, annyinak tartsad mint a legyet, ne félj tile; ha ollyan is mint a légy, ugy se vesd meg, hanem oltalmazd tile magadat mint az elefinttél. Poganytul szép tanusig. Az ember a ki kevésnck tartja és semminek gondolja ellenségét, mindenkor kart vall; oka az, hogy nem szedi dszve magaban minden erejét, eszét és tehetségét, azt gondolja, hogy kész vert had az 6 ellensége, és semmi faradségot nem Kell néki ra vesztegetni; ha oztan [az] ellenség egy kevessé serényebben viseli magét, mindjért véletlenil talélja, mert nem gondolta aztVITEZ HADNAGY - APHORISMUSOK 135 rvossaga? Att6l t kaphat, Svéje; “Ant jutott része ton az orvossig: egyirint oszlik: pszigi harczban et, de megadtak te fejeket érette. tori Zsigmond Ina a magyarok. 38) Al, mivel fenébb hatna ellene, de van, Mikor vis, 3s, hatalmas és tubarum, fulgor 58). ki az ellenséget Menséged ollyan a ollyan is mint it az elefanttél minek gondolja tagéban minden 6 ellensége, és iség egy Kevessé m gondolta azt feléle, és késziiletlen ahoz. Es ihon, miként veszti magat az maga-hitt ember. Kész veszett a ki mast semminek tart. Azért kicsin ellenség ellen is, futo ellen is, minden tehetségeddel harczolj, ne kelljen osztén mondanod: hiszem ki gondolta volna, meg sem gondoltam volna 20, Victoria Vim, sanitatem, copias, cuncta in victoria habuere. Ibid. ‘Az hadnagy minden allaparjat helyére hozza, minden nyomorusigat, sze- génységét egy jO gyézedelemmel; az ad neki észt, batorsigot, tisztességet és saivet. Henricus 111. franciai kirély, mikor excommunicalva volt a pépatul egy cardinal halla miatt, kérdezte Navarrae Regem (az ki azutén franciai magnus Henricus volt), hogy mi méddal kelljen a pépatul absoluti6t nyerni? Azt felelé néki: Uram, egy jo gySzedelem mindent helyére hoz, és tégedet is absolval a papa Thon gyézedelemnek az haszna. [A 21. aforizma elmarad.] ‘CORNELM TACIT! [ANNALIUM] LIBER SECUNDUS. 22. Constantia, fortitudo in adversis (Wide Aphor. 1. Afnnal]. fol. 24.) Primoque congressu fusus reparat vires regnoque potitur. Fol. 48. (cap. 3.). ‘Az bizony dolog, hogy aki a szerencsét asszonynak nevezte (ugymint Fortu- na), és hogy ell tistdkés, hitul kopasz, és hogy szdrnyas, és hogy ¢gy golyébison Ail az eggyik labaval, igen bolcsen csinélta azokat a taldlmanyokat./Asszony, mert szereti a serény férfiakat, audaces fortuna iuvat, el6] tstokés hatul kopasz, fronte capillata, post haec occasio calva: annyit teszen, hogy a ki a szerencsét distokén nem ragadja mikor jn, mikor megyen hejéban kapdozni utinna; hogy golyébison all, azt értsd rajta, hogy nem Allhat egy nyomban sokéig, elfordul (ha akarna is, veszteg fllani) a golyébis a liba alatt. Et tantum constans in levitate sua est. Igy levén a dolog, a ki vitéz és litja, hogy 6felé jn a szerencse, ne mulassa el megkapni az istékét, mert ha hamar nem banik vele, elveszti, vagy a szérnya magasban, vagy a laba alatt elgdrdil a golyébis masfelé, hogysem te gondolnid, akkor oztan csak az ohajtis marad a szijadban haszontalanul. De bar ugy légyen is hogy hatot mutasson az embernek a szerencse, vitéz, nem kell azon megfélem- lenis akkor valik meg az 6 embersége, akkor vitézsége, akkor nevekedik j6 hire neve. Az arany a tiizben, kormanyos szélvészben, vitéz veszedelemben esmérszik 20 35 136 VITEZ HADNAGY - APHORI: MUSOK meg; akkor mutassa meg magit, hogy 6 jédzik a szerencsével, és nem az a vandorlé asszony dvéle; akkor jussanak eszében az 6 eleinek érdemei, az 6 hireinek dregbiilése; vesse meg a halélt, az mely nem ollyan szokatlan és rettene- tes, mint az az mi hitvin fOldi testiink gondolja, mert ez egy adé, az mellyet minden ember ez vilégon ennek ez vilagnak adézik. Bs mikor illyen resolutiot, vészen a vitéz magihoz, akkor az Isten nyakon fogia a szerencsét, és oda kildi neki, akkor a Fortuna, ugy mint asszony, az embert megszinja s kiveszi veszede- lembél. Mindenkor reménség légyen a j6 vitézben, é mindenkor proponilja magénak azt a symbolumot: durabo. Veri a hab a késziklét, de el6bb mind tenger s mind szél elunja verni, hogysem a megligyulna vagy megtérnék. Flavescent segetes cum sol volet, et mala iusto In melius rediget tempore cuncta dies. ‘Ad jobbat az Isten, megsirgul a kalész; sokszor egy tiirés az te veszedelmedet j6ra fordit és helyére hozza romilott éllapatodat. A veszedelmet, a szerencsétlensé- get csak ugy kell tartani, miként az ess6t, gonosz id6t és szélvészt. Lattam egy képet egy olasz urndl, a hol nagy fergetegben és essben egy kis evetke a farkéval béfedte magat, és j6 reménségben volt, oly inscriptisval: durabo. Hat a vitéz ember, a kinek a veszedelem az 6 elementumja, az 6 koronija és dicséssége, mért nem mondja aztat: Ad jobbat az Isten, drémest szenyvedek. NB. In eodem igne aurum rutilat et paleae fumant: et sub eadem tribula paleae comminuuntur, frumenta purgantur. 23. Et quae sibi tertium iam annum belligeranti saeva vel proppera evenissent. Annal. 2. fol. 49. (cap. 5.) Az hadviselé embernek j61 meg kell mindeneket gondolni, micsoda torténik az 6 idejében, vagy az delétte valé idikben, és micsoda okos vagy vitéz az 6 ellensége, mert az elmultakbél tehet jévendékriil itéletet. Jé a historidkat olvasni, mert valami tértént ez vilagon, mind meg van irva; soha immar oly dolog nem torténhetik, hogy maskor oly dolog nem tértént volna. Nihil novum sub sole, nec valet quisquam dicere: ecce hoc recens est; iam enim praecessit in seculis quae fuerunt ante nos, ezt mondja Salamon. Mindenkor és mindenkor igy lészen? de az. a boldog és bélcs, a ki mas ember karan tanul és nem magaén.és nem az a rdemei, az 6 an és rettene- 6, az mellyet, ven resoluti6t és oda kildi eszi veszede- or proponalja ) mind tenger eszedelmedet rencsétlensé- - Lattam egy tke a farkéval Hat a vitéz séssége, mért adem tribula ‘a evenissent. soda torténik gy vitéz az 6 iakat olvasni, ly dolog nem sub sole, nec seculis quae gy lészen? de VITEZ HADNAGY ~ APHORISMUSOK 137 24, Impedimenta Longum impedimentorum agmen opportunum ad insi iniquum. (Ibid.) ‘Az sok szekér és sok bagagia, a mint a hadban hijjak, nem egyéb, hanem csak akadaly; igen jol hijja Tacitus: Impedimenta quae impediunt militem. Hiszem rut dolog az, hogy egy szegény legény, a ki egy darab kenyérrel egyébirint contentus lehetne, egy szekeret, egy kurvat, dkrét, barmot huz maga utén: nem vitéz embernek valé az, hanem amaz kandorlé cziginyoknak. Hiszem nem azért megyek az hadban, hogy minden részét testemnek j6l tartsam, hanem hogy j6 hirt nevet, ahoz nyereséget is, hozhassak haza; s miképpen akarod azt megnyerni, nem. ‘tudom, ha annyi galyad és szekered van. Mert ha valahova hirtelen el kell menned az ellenségre, Srdkké csak vissza a portékidra dsitsz, és nem hagyhatod el jd szivvel. Mas az: sokszor oly orszigokban jutsz, ahol sziik a kenyér, sziik a széna, abrak; miképpen mehetsz oda, mikor annyi szijat hordozsz magaddal, a kik mind enni akarnak. Ehez, ha valahol be kell sanczolni magat a hadnak, mely nagy helt kell bésanczolni, nem a vitézek kedveért, hanem a cscléd kedveért. De osztan miképpen oltalmazod meg magadat, ha fele a hadnak cselédbél all? Végtére jusson eszedben, mit mondott az Aiax az Ulyssesnek, az ki az Achilles fegyvercért ‘competilt vele: , defensantibus Cur spolieris erit, non cur metuaris, ab hoste [A 25-27. aforizma elmarad.] 28. Eloquentia , Orationem ducis secutus militum ardor. 54. (cap. 14.). ‘Semmi mesterség, semmi hatalom ugyan az emberek kedvet és akaratjat nem forgathatja, mint a kapiténnak okos biztat6 szava; az uralkodik az emberck elméjén, az csinal utat maganak masok elrejtekezett szivében. Es egyébirant is az eloquentia oly béves dicsésséggel, hogy nem ugy alavettetett a contemptusnak avagy a megvetésnek, mint a mas tudoményok; 6 szeretteti magat félelemmel, 6 feleti magat szerctéssel, annyi villamasa, a mennyi koronaja vagyon; uralkodik mindeniitt, becsiilteti magat mindenkor. Ez dltal a gyézedelmek, a melyek igen kétségesek voltak, vitettek véghez, ez adott sziivet vitézeknek, az melyek nyulak voltak, ez a szerencse boszusigéra megbitoritotta a félenkeknek szivét. Es hogy ne széljak Xenophonrél, Julius csaszérrul, a kik sokat eloquentidval viteek vég- hez: tekéntstink az mi idénkre, meglatjuk Szkender béget, Hunyadi Janost, és a fidt Matyas kirdlt, mis sok magyar vitézekkel, az kiknek szamlélasira egy egész 2 » 8Sones RRR ENN NAAN NET 10 3 3% 138 VrTéz HADNAGY - APHORISMUSOK onyv kellene, a mellyek biztat6 szavokkal sébbet vittek véghez hogysem a magok rarjokkal; beszéddel csinaltak utat a bitorsagnak, és vitezséggel vitték végben. Es bizonyéra, ha meggondoljuk j61, meglatjuk hogy Istennek nagy ajindékia 22, hogy mi az mi kevansiguakat é akaratunkat nem csak kéz6Ihetjik masokkel, hanem arra is eréttethetjik mésokat és Kénszerithetjik. De ez az eloquentia olyan, hogy nem szintén csak a székbul all; elébb hogysem Kijon az ember saajabol, Kevin hozza valo dispositist, és alig mondhatjuk az meztelen sz6kat Sloquentiénak, ha nines més hozzival6 eggyez6 dllapat. Szikséges azért, hogy apitan ne reszketve és halovn orczaval, hanem serényen, batran mondja kia szot, hogy az mit @ nyelve mond, az orczajanak szine meg ne hazudtolja. Vaj ki ayy biztatés a seregnek a kapitiny serény magaviselése; 27 6 homlokén létio sey alé kinyomtatva mind a bitorsigot s mind a féleimet. Cato mikor describal- ja micsodésnak kell lenni a vitéznek, azt mondja: Kézzel, labbal, nyelvével, vrkival féradozzék, és bitorsigot mutasson. Tlyen volt Szigetben vitéz. Zrini Miklés. fis kénszerittetem mondani, hogy minden dologban ros2 @ képmutatas és az fictio; de az illyen occasidkban nem csak nem rosz, s6t inkabb szikségess mer ha félsz is, nem Kell mutatni magadat hogy félsz, hanem viszont batorsigot é: ‘Adueist, Az mely kapitiny ugy dispositus, sokat igérhet maganak hada fel6l, mest srndence, a mire akarja, ra veheti és minden éraban vitézzé csindlhatja a hadat Observilni kell azt is, hogy noha ez a virtus, eloquentia, ollyan hatalmasul az emberek szivében uraikodik, mindazondltal nem tartés. Mikor azért a Kapitény zap szavival a hadat persvadealja, és lata hogy kévinjak a harczot, ne mulasson sokig, hanem mig meleg a vas, addig verje, mig el nem mulik az kedveks addig serénykedjek; mert vegtére a mely szdk megmelegitik az ember vérét avagy Os7ve- syditik, az idd eloszlatja és meghiti, Mert nézd, mit mond tovabb C. Tacirus: Sic ‘accenses, et proelium poscentes, in campum ducit. , 29. Intentus paratusque miles, ut ordo agminis in aciem adsisteret (cap. 16.) Ketség, jobb-é a harczon dllva varni az ellenséget, vagy syorsashega) re menni; sok exemplumot léttunk mind pro s mind contra. Olvassuk hogy Pom- peius Magnus, mikor Julius csészérral megharczolt volna, megparancsolé ahadé- eek, hogy llva varndk az ellenséget, masok penig csaknem futist mentek Por peius hadéra, 6 ez volt eggyik oka a Pompelus veszedelménck. Masfel6! ajuk, ogy a térdk, tatar gyakorta azért romlik, hogy futist mégyen az ellenségre a mely vessteg allva varja, Nem tudom miképpen definiélni, azt mondom, hogy BY Tandségbul is nem csindlhatunk generalis regulit a vitezi dologban, és ebben sem Ichet, Egy Kapitan ne ragaszkodjek egy dologhoz, gondolvén, okvetlentil «7 usy>gysem a magok I vittek végben, gy ajindékja az, etjik masokkal, 2 az eloquentia kijon az ember meztelen szokat es azért, hogy a can mondja kia zudtolja, Vaj ki omlokan litja az nikor describal- bal, nyelvével, tben vitéz Zrini sépmutatis és a2 saiikséges; mert nt bitorsigot és hada fel61, mert aathatja a hadat. nn hatalmasul az azért a kapita zot, ne mulasson wz kedvek, addig bret avagy dszve- > C. Tacitus: Sic steret (cap. 16.). gyorsasaggal rea issuk hogy Pom- arancsold ahada- st mentek Pom- ‘Masfell latjuk, ellenségre a mely ndom, hogy egy van, és eben sem skvetleniil az ugy \VITEZ HADNAGY ~ APHORISMUSOK 139 lesz, mert megcsalja magat, hanem kiilimbéztesse és viltoztassa a maga elméjét az mint a hely és az id6 Kévanja. Ha az ellenség ollyan, hogy az 6 hatalma els6 furiéban avagy impetusban all, a bizony dolog, hogy jobb allva varnod, quia nullum violentum durabile, allj veszteg és tarts meg az els6 iitkézetet, meglankad az ereje és serénysége, azutin kénnyen binhatsz vele. Ha penig az ellenség rendessebb naladnél, s tanultabb, vitézebb néladnél, j6 ollyankor adni motust a seregnek; ugyan futast menj ra, csak ne messzérdl, hogy erddet el ne fogyasd mig 4 gyiisz, mert a futas a vért az emberben meguitja és megmelegiti, és erdt is ad, erdsbben is titkézhetik az ellenséggel, advan az motust, impetust és erdt. Az gordgok Sandor képét ugy irjak, hogy térden ail és varja az ellenséget, Homerus penig Achillest gyorsnak irja, és mikor megélte is Hectort, azt irja, hogy futott red maga. 30. Victoria ‘Magna ea victoria, neque cruenta nobis fuit. 55. Minden gyézedelem j6 és nagy, de az mely az mi akaratunk [szerint] és vérontis nélkiil meglehet, legjobb és szebb és dicsdsségessebb. (cap. 18.) [A 31—32. aforizma elmarad.] 33, Nihil ex iis Caesari incognitum: consilia, locos, prompta, occulta noverat, astusque hostium in perniciem ipsis vertebat. Ibidem. (cap. 20). Mind tudni kell a kapiténnak az ellenség dolgat, még a gondolatjit is, ha Ichet, dltal kell latni, hogy tudhassa az ellenségre forditani az 6 mesterségét; ez penig kémek altal és rabok altal lesz meg. Egy széval, éjjel nappal gondolkodjal, mit cselekedhetnél az ellenségnek, és az ellenség tenéked, és gondold meg hogy az ellenség is oly gondolatban van, és azt is, hogy drizzed magadat attul, ahol latod, hogy ellenséged arthat. 34. Locus ducis Quod arduum, sibi. Ibid. Az harczon tartozik a kapitény, mikor de summa rerum agitur, a maga személlyét a legveszedelmessebb helyre tenni, de elébb mindazaltal mindenekr6l Providealni, Jollehet a kapitany személlyének nem kell minden veszedelemnek leiben vettetni, de mikor immér litja, hogy mindent cselekedett, az mi egy generilistillet, akkor maga személlyével a hadénak batorsagot adjon. 15 2s 35Fy 5 140 \VITEZ HADNAGY ~ APHORISMUSOK 35, Hostem a tergo palus, Romanos flumen aut montes claudebant: utrisque necessitas in loco, spes in virtute, salus ex victoria. 56. (cap. 20.). ‘Nagy merészség és talam vakmerdség oly dllapatra hozni dgyedet, hogy avagy meg kell halni avagy gy6zni az ellenséget. Julius csészar mikor Anglira ment, megégették a hajokat a kiket oda vittek, hogy lassik a vitézi, hogy nines ‘méd a szaladasban. Thon most mind a rémaiak mind a németek oly helyre fllitotték magok hadét, a honnan nem lehetett szaladni. Ollyan tanult és vitéz hadnak, és a kiktil bizonyossan el nem szakadhat a gyézedelem, talam j6 ollyan Kentelenséget csindlni, de a tudatlanoknak ne; a kétségbenesés ad az embereknek saiivet néha és némellyeknek, secundum poetam: Una salus victis nullam sperare salutem; de néha a saiivevel eggyiitt eszét és erejét is elvészi. Lattam oly ijjedt embercket a kik szaladtak, hogy mikor vagta az ellenség, nem érzette. Lattam 6tsziz térdkot belchalni a Mura vizében, csak azért, hogy elveszett volt ijedtekben az eszek, és egy hajitasnival alabb levén az kel6 avagy gizolé hely, nem taldlték megs sok ezerriil penig olvastam a historiékban. 36. Sed genere pugnae et armorum superabantur (cap. 21.). Thon, magyar katona, ihon hajdu, a te fogyatkoziisod. Ha én a katondnak azt mondaném: viselj fegyverderekat, karabint, tarts meg a rendet; ha a hajdunak viselj musquétét és pikat, ne hégj ki az te rendedbél, mitymondana nekem? legeldszér megnevetne, azutin meggyiilélne. Hej, hej! hun van a magyarnak régi jd hire! kivel németeket, olaszokat, tordkéket felyiilhaladta; vallyon ollyan kény- fen nyerték-é a magyerok Pannoniit, a mint most hadakoznak? Egy Korbics a2 8 bizodalma, egy fut6 Io az 6 reménsége. Abstulit Deus ab Izrael omnem, omnem ellatorem; nevetségil szélnak a nemzetek mifeldliink. Honnan vagyon z? hon- nan vagyon ez? Militia gravis est, nos facimus illam levem; militia dura est, nos facimus illam mollem: ergo non militia, sed mollitia. Genere pugnac et armorum. Examinaljuk a mi rendtartasunkat. Megbocsassatok, magyarok, igazat kell mon- danom! Nem killomben mint a ménes avagy barom jarasa; egy csoportban nines t6bb tisztviseld egy hadnagynal, senki nem néz rendtartast, senki nem kévanja s6t gyDléli. Nemesak ebben vagyunk rendetlenek, de rendetlenek mindenben. Mas nemzetek kényveket irnak seregek rendelésérél, mi penig azokat neverjiks mennyi mesterség és tudomény kévantatik ahoz. Minékiink elég, ha sok élebant: utrisque . i gyedet, hogy mikor Angliéra tézi, hogy nines vetek oly helyre v tanult és vitéz , talém jé ollyan jaz embereknek m dtsziz tordkot cben az eszek, és alaltak: meg; sok ya katondnak azt j haa hajdunak: rondana nekem? amagyamnak régi yon ollyan kény- ? Egy korbacs az ‘omnem, omnem. vagyon e2? hon- itia dura est, nos mac et armorum, igazat kell mon- csoportban nines ki nem kévinja snek mindenben. azokat nevetjiik; elég, ha sok é& VITEZ HADNAGY - APHORISMUSOK 141 szamos a hadunk. De hun van annak is a fegyvere? Egy kis puska. 0 nyomorult! sazt tudod-e: azzal virakat veszesz, sanczokat megszaggatsz, vered az ellenséget? ha egyszer kilvéd, veszert vagy, meddig masszor megtStid, addig a muskatéros négyszer I6; sok kell a te puskidnak, amannak penig kanét, por és golydbis; egy satu, egy puskak6 bomljék el puskidon, mind hejéba a tobbi, amannak pedig semmi sem bomolhatik el. Tovabba, tudod-é, az tordk gyumlia fegyverderekat visel, a jancsér musquétét? Tudod-e, hogy a lengyel solner fegyverderekat, puskit, Kopjit, a gyalogja musquétit, német, olasz, minden nemzetség viseli aztat: elég a magyarnak egy pinczérvall, aval mensz-é az eleven tiizre? Hizelked- jél magadnak @ mint rudod, én igazin megmondom. {A 37. aforizma elmarad.} 38. Sed nihil aeque cavebatur, quam ne bellum metu eluderent. Spe victoriae inducti sunt, ut vincerentur. (cap. 52.) ‘Az rosz ellenséget ha masképpen harczra nem vehetni, el kell hitetni vele, hogy meggyéz tégedet. Azért a romaiak kevés népet vittek Tacfarinasra, hogy anal hamarabb harczra jojj6n. Mindenben mesterség kell; sipolni ha madarat fogsz, dobolni ha farkast kergetsz. [A 39. aforizma elmarad.) 40. Nec Piso, quamquam coepta secus cadebant, omisit tutissima e praesenti- bus. 84. Ha a kapitinnak els6 szandékja semmiben mégyen is, ne hagyja abbas gondolja meg, hogy egy éra illyen, masik amollyan, eggyik szerencsétlen, a masik szerencsés. 1525 38 142 \VITEz HADNAGY ~ APHORISMUSOK ANNALIUM CORNELI TACITI LIBER TERTIUS {A 41. aforizma elmarad.] [42] Sed Tacfarinas perculsis Numidis et obsidia aspernantibus spargit bellum; ubi instaretur, cedens ac rursum in terga remeans. Et dum ea ratio barbaro fuit, irritum fessumque Romanum ludificabatur. (Cap. 21.) ‘Az ki nem elégedend6, hogy az ellenséggel harcoljon, ugy cselekedjék mint ‘Tacfarinas, ne lljon szemben véle, hanem apré csatikkal ne hagyjon nyugodnis csipdesse a szélét, ha megyen a hatuljat, ne hagyjon élést néki vinni. Itt is sziikseg a versatile ingenium; nem egy mesterségbdl ll a vitézség. [A 43—49. aforizma elmarad.] ANNALIUM CORNELII TACITI LIBER QUARTUS 50. Obedientia Nec proconsul eius anni P, Dolabella retinere ausus erat jussa principis magis, quam incerta [belli] metuens. 141. (cap. 23.) Obedientiit, engedelmességet sziikség a vitéznek megtartanis jobb hogy veszess parancsolattal, hogy sem nyerj azon kivil. Hallod-e, mint haragszik az Isten is az engedetlenségért? melior est obedientia, quam victimae multae, Ha tudném, hogy a sereg, a melynek én parancsolok, engedetlenJvolna, inkabb egy botot vennék kezemben és disanét mennék Srizni; mert engedetlen néppel az ember nem csak életét, de még tisztességét is elveszti. Ah magyar vitézek, tanuljatok masoktul, idegenekttil, micsoda az engedelem, ha magatoknal nincs; tanuljatok a némettil, tanuljatok a téroktil, és meglétjétok, hogy ez az egeyik fogyatkozas a ti dolgotokban, hogy tisztviselének nem engedtek, és nem fogadja- tok szavat. Legroszabb lovisz szemben ugrik a hadnagyaval, ott pérlédik és szitkoz6dik vele: hiszem egyem én is vagyok ollyan mint te, avagy jobb is. Denem elég az, édes barétom, hogy vagy, mikor annak ideje van, mutasd meg, hogy vitezebb vagy @ hadnagyodnil, és az te kapitanyod avagy urad cl6viszi dolgodat; de itt mit érdemlesz egyebet meg a porlekedéssel, hanem akasztofat. Es a mely apitany az engedetlent fel nem akasztja, virhat magara gyalézatot révid nap mulvin; parancsol istrézsara néki, ha nem fogad szét, ott rontod magadat, és igy mindenekrél gondolkodjélpargit bellum; © barbaro fuit, lekedjék mint rjon nyugodnis i Tttis szikseg jussa principis nis job hogy at haragszik az vae multae. Ha na, inkabb egy stlen néppel az aagyar vitézek, gatoknil nines; sy ex. az eggyik :snem fogadja- att porlédik és obbis. Denem asd meg, hogy Sviszi dolgodat; 6fat. Es a mely satot rovid nap magadat, és igy \VITEZ HADNAGY - APHORISMUSOK 143 51. (61.) Pedidatus Et quia Numidae peditum aciem ferre nequeunt. Ibidem. (cap. 24.) Hanem szégyenleném, nem imam Numidae, hanem Hungari. Ne velje senki azt, hogy gyiildlségbél, hanem szeretetb6l; megmondom az. igazat s nem hizelke- dem a profétaként: popule mi, qui te beatum praedicant, ipsi te decipiunt. En itt tanulast irok nem panegyricumot, tanulhat[sz] penig attul a ki megmondja mibiil vétkezel, és nem attul a ki dicsér. Mely nagy vétek penig az, hogy a magyarnak nincs gyalogséga, és nem gyénydrkédik benne, meg nem mondhatom. Légyen énéki szimos lovasa: nem elég az. Mert nem mindenkor kell praedalni avagy csatazni, neha szemben is kell az ellenséggel menni, a hol a te lovadnak futasa nem hasznél. $ mivel vészesz. vrat, mivel érzid meg aztat, mivel vered ki sincabul az ellenséget? ezeket a te lovad nem viszi végben, hanem a gyalog, akinek nem a Id futésa a reménség, hanem a maga embersége. Olvasd meg az egész romai hadakozasokat; meglatod hogy gyalogbul dllott, és husz ezer gyalog- hhoz elég volt ezer lovas; az sem masra, hanem nyelvet fogni, larmat csinlni és rabolni. Sandor gyaloggal gyézte meg viligot, és noha ollyan hires lova volt, Bucefal nevi, mindazéltal mindenkor gyalog ment a harcnak és varosok ostroma- nak. Végezetre: a lovas elfut, a gyalog kételeniil is megall és megharcol, és a futé lovast soha meg nem allithatod, de a gyalogot meg is rendelheted. Gyalog az erd, a lovas a fut 52. (62.) Secretum ‘Tum expeditae cohortes alaeque, quam in partem ducerentur ignarae. Ibid. (cap. 25.) Nagy dolog a titok, és sziikséges a kapitinnak; ennélkiil soha seshmit véghez nem viszen emberil. De mivelhogy ezen a matéridn vagyunk, hogy tobbszér ne kellessék rea térniink, megmondom miképpen kell megtartani a titkot, és mely sziikséges az. A titok hasonlé a musthoz, a mely meddig must, forr, verddik a hordéban, érdmest kimenne, de osztén ha borré lészen, nem kiiszkédik annyit ‘a hordéval. Az emberi elme oly nagy szeretetet visel magthoz és oly nagy kévansaga vagyon magat megesmértetni masokkal, hogy mihant valamit megfo- gantatott magaban, kit dicséretre mélténak itél lenni, csak alig varja, hogy vilégra kiadhassa, és nem varhatja az igaz szilésinek idejét; és igy el kell veszteni azt a szép gyiimélcsit, a mely, ha megért volna, tisztességet hozott volna néki és becsiilletet. Ezen a fogyatkozéson kivil, a mely természet szerint uralkodik mibenniink, vagyon misik, a mely miatt ember a titkot magiban meg nem tarthatja sok ideig, és nem hordozhat egy j6 gondolatot maganal. Ez az a kevés etd, a mely mibenniink vagyon, melylyel nem Allhatunk ellent az emberek sza- 2 25 356 VIT£Z HADNAGY - APHORISMUSOK voknak és az kézség hirének. Az kézség természeti ollyan mindenkor, hogy itéldje akar lenni a fejedelmek elszant gondolatjoknak és az tisztvisel6k szndéknak; ez a betegség Sbenne gyégyulhatatlan, és azt gondoljak, hogy minckuténna értéke- ket, életeket az 6 kezekben biztik, a szabadsigot azért magoknak megtartottak, az melylyel itélhetik és vizsgalhassik a fejedelmek és tisztviseldk clegendéségét. Csuda dolog, hogy a kéz rend, a melynek esze nem ér annyit, hogy kiki maga allapatjat j6l vinné véghéz, a melynek tudomanya igen kicsin, a kapitényok tandcsérul veszédik és discurral, az melynek az 8 legnagyobb sziksége titok; holott azt ugy Kellene a szemiinkén tartanunk, mint a régenten valé profetiakat kiket nem érthetett senki elébb a kiteljesedésénél. Titkoljuk, valamennyire tud- juk, az mi gondolatunknak értelmét avagy végét, 6 mindazonéltal nem nyughatik magiban, hanem verédik és nem Iehet veszteg, hanem vizsealja, 6 mind hiszi azt, a melyet az 6 értelme néki mutat, avagy a masok passidja hirdet Igy tchat egy kapitany, a kinck az 6 értelme és sztive feljebb jar a kdzségnek itéletinél, mindenkor a maga szandékanak végére igyekezik, és nem mozdul meg, az alatta valbinak bolondsagan; 6 békességben nyugszik, midén a tébbi tengerhab médjara veszédnek és nyugodalmat nem taldlnak; és hasonlé az egekhez, mellyck nem vétik el a magok jarasat az alatta valo szélveszcknek verédése miatt é szeleknek haborusiga miatt. Viszont az ertlen és gyenge szivak nem szenyved- hetik a nyelveknek szabadségat, és az alatta val6 elméknek trédését az 6 csavarg6 gondolatjokkal; megsérédik ezeknek nyugodalmok, siemek, hogy okat mondhas- sék a magok szindékoknak, és igy egy idétlen kimondasért és kihirdetéseért litjak, hogy flistben ment szép szindékjok és eloszlott a j6 szerencséjeknek szelleti. Egy kapitény azért ne induljon meg az alattavaldinak zugolodasara, ne adja okit nékik a mage cselekedetinek avagy szandékanak, tartsa magdban, mert ha kimondja, hitemre, elromol és szégyent vall. En j61 tudom magamrul, mert sokszor ha mit akartam cselekedni, régen az én vitézim faz én szandékomrél discurraltak, és magam is alig tirhettem meg, hogy meg hem mondjam nékik, hogy nem ugy vagyon, hanem masképpen. A titok az embernek szjabul kirepil, a mikor meg sem gondolnd az ember, penig azért tett a természet sanczot @ nyelvnek: eldszér az ajakat, azutén a fogat, hogy jobban megtarthassa a titkot ember. Saepe penituit fuisse locutum, tacuisse nunquam. Azért hogy jobban megértsiik, hinyféle médon csalhatik meg az ember, és hanyféle okbul mondja ki, a ki nem kellene, tovabb kell irnunk feldle. Tudnod kell, hogy a titok kulesa annak a lidanak, ahol a te szerencséd fekszik és zérva vagyon, és egy nyil a ki te panczérodat megjarja. Ne veszesd el a kulcsot; mert ha az ellenséged kezében akad, 6 séfarkodik az te ladadb6l a te szerencséddel, 6 megszaggatja minden panczérodat és vas derekadat. Soha a rémaiak nagyobb veszélyekben nem for- godtak, mint mikor Coriolanus az 6 kapitinjok dket eldrulta, mert tudta minden titkokat romaiaknak és ezzel az kucscsal nyitogatta az 6 szerencse-ladajokat.kor, hogy itéldje szindékanak; ez ‘kutinna értéke- ak megtartotték, « elegendéségét. hogy kiki maga a, a kapitényok saiiksége titok; val6 profetiakat lamennyire tud- Inem nyughatik 8 mind hiszi azt, * > jir a kozségnek em mozdul meg t8bbi tengerhab sgekhez, mellyek srédése miatt és nem szenyved- ssét az 6 csavargé y okt mondhas- 5s kihirdetéseért szerencséjeknek zugolédasira, ne a magaban, mert magamrul, mert m szindékomrél mondjam nékik, szajabul kirepdl, nészet sinczot a tarthassa @ titkot ‘rt hogy jobban ste okbul mondja igy a titok kulesa ss egy nyil aki te enséged kezében zaggatja minden yekben nem for- ert tudta minden rencse-ladajokat. \VITEZ. HADNAGY - APHORISMUSOK 145 Salamon, amaz béles fejedelem, mutatja, micsodasnak kell lenni a fejedelemnek titkainak, mondvan: Coelum sursum, terra deorsum, et cor regis inscrutabile. Prover{b]. 25. De tudni kell és ismémni ennek a kulesnak érzését, és hanyféle médon veszthetni el, Felyiil immér megirtuk, hogy az erdtlenségbél tortenik, de ennek az erdtlenségnek még tobb részei vannak. A részegség kimondatja a titkot. Azért mondja 2 Salamon: noli dare Lanuel noli dare regibus vinum, quia nullum secretum est, ubi regnat ebrietas. A részegség nem hadviselé embernek valé, a mint megirjuk mésutt is, més okokbul is, de legf&képpen, hogy erételen az ember az titkot megtartani: a bornak természeti minden titkot kimutatni. Noe mikor megrészegedett, kimutat szemérmes testét, €s nem gondolta elrejteni azt atagiét, a kit a természet tanit elrejteni. ‘Misodszor, a bosszuség kimondatja az emberrel a titkot. Ha valamely em- bernek mondod, a meliyet osztén megbosszontasz, kész lesz elrontani téged a kimondassal; kevés vagyon igaz bardtsig ez vilégon. Az igaz baratsag, ha mikor meghéborodnék is, (noha az sohasem lesz) ugyan nem jén annyira, hogy baratjat elrontsa egy kis bossziisigert. Harmadszor, nyereségért. Mikor ollyan rosz fosvény terinészettel bir vala- mellik szolgad vagy barétod, az mint Tacitus mondja: nam cum secum servilis animus proemia perfidiae reputavit. Vegtére, félelemért, és arrul sok példank vagyon, hogy a félelem kimondatja az emberekkel a titkot. Julius csészarnak is ez nap mikor megélték, megjelentette egy levélben egy ember az ellene szerzett tandcsot, mert megijedt vala a dolognak nagysigatul, de amaz nem olvashatta meg. Noha azért a mi hatalmunkban littatik Jenni a titoknak tartésa, az mint Tacitus kételkedik: Si tam in nostra potestate esset oblivisci quam tacere, mindazonéltal az ember néha néki édesedik, sot cerétetik az kimondasra, az melyet sokképpen vihetni végben. Ez eldszir meglehet eloquentidval, az mely (a mint megirtuk ezelétt) oly édesdeden bécsusz az ember legbelsobb rejtekébens példank lehet Seianus, ama ravasz, mikor Agrippina ellen mesterkedett. Agrippinae quoque proximi inlicie~ bantur pravis sermonibus tumidos spiritus perstimulare. T. A. 4. Azért nem csuda, hogy Latiaris ismérvén Sabinus hajlandésagat, merészlette vele k6zleni maga gonosz szandékat. Igitur Latiaris jacere fortuitos primum sermones (nézd mely messzériil keriilt), mox laudare constantiam, quod non, ut caeteri, florentis, domus amicus afflictam deseurisset, simul honora de Germanico, Agrippinam miserans, disserebat. Mit nem cselekedhettek a szépen dszveszedett sz6k. Masodszor, kivehetni a titkot az emberbal, mikor véletlentil rafogia akerdés- re, Tiberius, amaz nagy alnok fejedelem, a ki minden médra tudta simulatiét, csak alig titkolhatta el Asinius Gallusra vald bosszuségat, mikor hirtelen kerdé sel megtébolitotta volt. Perculsus improvisa interrogatione, paululum reticuit. 0 2 510 2s 2» 36 146 Z HADNAGY - APHORISMUSOK Ez szerint gyakorta valo kérdés is megnyitja a titkot. Igy Tiberius Piso halélin: Crebrisque interrogationibus exquirit, qualem Piso diem supremum noctemque exegisset; atque illo pleraque sapienter, quaedam inconsultius respondente etc. T. Annal. 3. Harmadszor, csak a magaviselésével is és cselekedetivel elvesatheti az ember a titkot. Es j6l ismervén ezt Tiberius, nem akara emberek eleiben menni, sem magét mutogatni. Tiberius atque Augusta publico abstinuere, inferius maiestate sua rati, si palam lamentarentur, an ne omnium oculis vultum eorum scrutanti- bus falsi intelligerentur. Annal. 3. Es Scevinus conjuratidjat is igy vevék észben. Simul affluentius solito convivium initum, servorum carissimi libertate, et alii pecunia donati, atque ipse maestus et magnae cogitationis manifestus erat, quam- vis laetitiam vagis sermonibus simularet. Negyedszer, tagadissal is kimutatni a titkot. Igy csalatkozék meg Vitellius In unc modum etiam Vitellius apud milites disseruit, praetorianos nuper exauc- toratos insectatus, a quibus falsos rumores dispergi, nec ullum civilis belli metum asseverabat, supresso Vespasiani nomine et vagis per urbem militibus, qui erro- res populi coercerent; id praecipuum alimentum famae erat. Es més helyen is ugyan Vitelliusrél igy mond: Fractis apud Cremonam rebus, nuntios cladis occultans, stulta dissimulatione, remedia potius malorum, quam mala differebat; quippe confitenti consultantique supererant spes viresque, cum e contrario laeta, omnia fingeret, falsis ingravescebat. Mirum apud ipsum de bello silentium: prohibiti per civitatem sermones: eoque plures, ac, si liceret, vera narraturi: quia vetabantur, atrociora vulgaverant. Okossabban viselte magat Galba, mikor: ne dissimulata seditio in majus crederetur, ultro asseverat, quartam et duodevicesi- mam legiones, paucis seditionis auctoribus, non ultra verba ac voces errasse, et brevi in officio fore. Utolszor: az asszonyemberek ellophatjak azt a titoknak kylesét; nincs énélok titok, az 6 szjok bé nem zarddhatik. Sok példank vagyon fél6lok: nem kicsin a Daliléé, a mely az ura titkat elarulta. Nagy példa Livia, Drusus felesége, ez is az urdt nem csak elarulta, hanem ugyan elvesztette. Egy sz6val nincsen gonosz, a mely az asszontul nem jn. Nézd mit mond Tacitus: Atque illa, cui avunculus Augustus, socer Tiberius, ex Druso liberi, seque et majores ac posteros munici~ pali adultero foedabat. Ne kézdld tehat asszonyembertel titkodat, mert egyéb- irant megesalatkozol. A vestimentis tinea, a muliere iniquitas. Thon immér az mesterségek, mellyek a titkot az emberbiil kiveszik: a ki Sket érti, az maga titkét is megtarthatja, Kapitinyok titkosok legyetek, féljetek @ titkotoknak elvesztésétiil, latjétok, hogy magatok szAjiban is alig maradhat a titok, verddik, hogy kimenjen mint a must, tehat hogy bizhatjatok azt sok ember- re? Az ingétdl is félt, volt oly kapitiny, ti penig miért akarjétok sok emberVITEZ HADNAGY ~ APHORISMUSOK 147 ius Piso halilan: mum noctemque respondente etc. ssztheti az ember ‘ben menni, sem aferius maiestate sorum scrutanti- gy vevék észben. libertate, et alii 2stus erat, quam- $k meg Vitellius. os nuper exauc- vilis belli metum, litibus, qui erro 435 més helyen is ' muntios cladis, mala differebat; contrario laeta bello silentium: ‘anarraturi: quia Salba, mikor: ne ret duodevicesi- voces errasse, et sits nincs Gnalok ‘ok: nem kicsin a felesége, ez is az incsen gonos2, a a, cui avunculus posteros munici- dat, mert egyéb- iveszik: a ki Sket yetek, féljetek a alig maradhat a ‘keazt sok ember- itok sok ember szijaban tenni? Nem elég azt mondani: néki megmondom, mert baratom; mert neki is vadnak més baréti, az is a szerint megmondja a tbbinek, és igy in infinitum. Nem titok az, a kit sok ember tud. [Az 53. aforizma elmarad.] 54. At Sabinus, donec exercitus in unum conduceret, datis mitibus responsis. Annal. 4. fol. 153. (cap. 47.) ‘Azkapitiny tiszti nem az csak, hogy harczoljon és verekedjék az ellenséggel, robbet kell 6néki ennél tudni. Azt mondja az bélcs: omnia tempus habent; az id6khdz, az occasidkhoz kell magat alkalmaztatni, és mikor harczolni kell, mikor nincs ideje, elkeriiljed. Fabius Maximus kész példa eldttiink, a j6 hadviselé emberck immér igen megtanulték dtiile: mikor nincs eréd elégend6, mikor mas- képpen harcz nélkiil meggyézheted az ellenséget, miért kell koczkira vetni a hadat? Térjiink a mi sententiankra. Datis mitibus responsis; ihon a mesterség, j6 sz6t kell adni az ellenségnek addig, mig az te erdd dszvegytilekezik. Igy cselekedett Julius csiszr a suicerekkel, de erriil mashun irunk. Az ésém, Sziget- ben veszett Zrini Miklés, egyszer megcsalaték Ulama basatul ilyen mesterséggel, ‘ert szval tarta Ulama bég mind addig, mig az maga hada a szorosbil kitakaro- dék, azutin osztin véletleniil rea tite, és nagy harcz utén megveré Zrini Miklést; ‘maga alatta lovat megolek, csak alig j@hete elevenen maga is. Ennél tobbszér soha tet meg nem verte a t6rdk. Tovabba tudni kell ezt az mesterséget, és nem csak tudni, hanem cselekedni, de ha az ellenség cselekeszi, Grizkedni és ne hadni megcsalni magat. [Az 55—57, aforizma elmarad.] 58. (32) Sed nihil aeque quam sitis fatigabat (cap. 49.). Nincsen ura a gyomornak, szolgaja penig mindenik; az éhség és szomjusig rontja el a hadakat inkabb hogysem az etd. Azért, vigyézz, kapitiny, és j6l vess oly gondot, hogy evel ne kellessék harczolnod, mert vészed nagy karat; ha penig az ellenségre ezzel hadakozhatol, igen j6, mert minden gyézedelem hasznos, de leghasznosabb az, a ki kar nélkiil esik, az esik penig kar nélkil, a kit fegyver nélkil vihetsz. veghez; az penig az éhség és szomjusig. 2» 23 62 25 148 \VITEZ HADNAGY - APHORISMUSOK [Az 59. aforizma elmarad.] 60. (34.) Dinis provectus senecta et longo usu vim atque clementiam Romanam edoctus (cap. 50.). Kapitinnak sziikséges az kegyesség és kegyelmesség, nem csak j6 hirért nevért, hanem haszonért is. Ha az ellenség meghallja, hogy te az meggy6zettette- ket kegyelmessen tartod, nem igen gondol véle ha az te kezedben jut is, és igy nem is oly igen harczol ellened; viszont ha tudja, hogy semmi kegyelmet nem varhat tiled, utols6 Iélegzetig harczol veled. Azért a harczokon jé azt megkialtani: hogy a kinél fegyver vagyon, a vagattatik le, a kinél nincsen és elveti, ne bintas- sék: mert igy sokan el fogjék vetni a magok fegyverét, a kik egyébirant harczoltak volna és sok kérokat tettek volna. J6 azért az kegyelmesség, et ex utili et ex honesto. Parcere subjectis, et debellare superbos. [A 61—64, aforizma elmarad.] ANNALTUM CORNELU TACITI LIBER SEXTUS, 65. (38.) ‘Fama tamen occisi ducis falso credita exterruit Parthos (cap. 35.) ‘Azt mondhatom, hogy a seregek hasonlbk az ember testéhez, melynek az 6 letke a generalis avagy kapitany, ha az elvesz kézzil0k, a test holt lészen; azért nem kell a kapitinnak minden dologra szerencséltetni magit. Nem olvastam seul, hogy a kapitany halla utan a sereg valamit cselekedett Volna, hanem mikor az svéciai kirdly elveszett, akkor az 6 hada, az 6 kirélyanak haldlét hallvan, magok sem akarnak élni, hanem minteggy diihések, ugy mentek az ellenségnek. De tudni kell, hogy @ had tanult volt és igen vitéz, és nem tudor ugy egy ember hhaldlan megijjedni, mint mas hadak. Es minthogy testhez hasonlitottuk, itt is azt ‘mondhatjuk, mikor a lélek kimegyen beléle, akkor a test leginkabb verddik; jay eza vitez had is nem csuda, ha egy kicsin ideig megduplazta ere} 66. (39.) ‘Ac si statim interiora ceterasque nationes petivisset, oppressa cunctantium dubitatio et omnes in unum cedebant. (cap. 43.) ‘Nagy dolog az, hogy a jé szerencse is art az embernek, az ki nem él veleiam Romanam | esak j6 hirért neggyézettette- en jut is, és igy kegyelmet nem azt megkiltani: veti, ne bantas- irant harczoltak t ex utili et ex p. 35.). 2, melynek az 6 olt Készen; azért ‘Nem olvastam .a,hanem mikor halivan, magok lenségnek. De ugy egy ember itottuk, itt is azt bb verddik; igy sa cunctantium ki nem él vele VITEZ HADNAGY - APHORISMUSOK 149 batran. Nagy vétek a2 a gyézedelmessekben, hogy meglankadnak; avagy az tortenik az ellenségtil, hogy megelégedett az ember, avagy penig az maga-elhi- vestiil; és ez nem csak a rosz kapitanyok vétke, a joké még inkabb. Hannibal midén a romaiakat annyira megverte volna, hogy nem volt immar kitil félni, és ‘Rémit is megvette volna aval a serénységgel, melylyel viselte magat ezelétt, nem ‘tudé continualni a gyézedelmet, hanem bészilla Capuaban, ottan mind magat s mind vitézit henyéléssel elvesztegeté; azért nem hijéban monda neki az a kéz rendbeli katonéja: Vincere scis, Hannibal, victoria uti nescis.Tgy jar szerencsétlen angliai kirdly is, kinek tavaly fejét vevék, mert ha akkor a mikor a parlamentom hadat megverte, aval a serénységge! Londinumot megszallotta volna, ahol immar sok zenebona és timadésok az 6 hasznara valinak, kétség nélkiil utols6 fejét vette volna az érulé hydranak, a ki azutin étet elnyelte, Mivelhogy idét hagya nékik, hogy dszveszedhessék magokat. Szintén mikor irom ezt a kényvemet, hozak hirét Anglidbol, hogy ennek a kirilynak fia is szintén igy jéra, mert 6 is Skotiabél virézséggel béjove Angliaban, és megveré a parlamentom hadat erdssen, és ha ‘menten ment volna Londinum felé, megadtak volna magokat, de 10 napig vara- ozott, nem tudom micsoda okbul, addig parlamentom is hadat gyiijte, és megve- ré az szegény kirily fidt, ugy hogy csak allig mésod magival Franczuzorszigban szaladhata. Igy jéra Torstenson is a svéciai haddal: mikor a herczeg Leopoldot és Piccolominit megverte volna, nem ment utinna a gydzedelemnek, hanem Laipszigot megszillé, és ott sok idét veszte; mert ha menten ment volna a vert had utén, és nem hatta volna neki szveszedni magit, nem tudom Allhatott volna-é talpra a csészir hada valamikor; noha a svécusok most sem valljak vétkeket, mert azt mondjék, hogy Laipszig varosénak nyerésével tobbet nyertek, hogysem azzal nyertek volna, ha kergették volna Leopoldot. Végezetre Gustavus svéciai kindly is igy jara, mert 6 is, midén az tengeren éiltaljétt volna, ha mind aval a gyorsasdggal k6vette volna a szerencsét, nem lett volna talam anngi firadsiga, haldla sem talam; de annyit késék és vendégeskedék, még a feleségét is kihozatta Svécidbil, hogy addig a szerencse eldtte elrepalt. Elrepil a szerencse, vitézek, ha hamar nem kévetitek, és megunja azt az ki dtet megunja; hanem addig mig lehet, kovessétek és serénykedjetek 67. (40.) Sed fugae specie discessum (cap. 45.). Igen szép talalminy az olaszoké és németeké, mert k nem mondjak soha is, hogy szaladtak volna, hanem ritirdlték magokat; de akar miképpen menjen el, ha az ellenségtiil ¢s Smiatta mégyen cl, mind szaladésnak kell mondani, és gyalazat- jira vagyon az embernek. 5 2»150 VITEZ HADNAGY ~ APHORISMUSOK CORNELII TACIT! ANNALIUM LIBER UNDECIMUS [A 68, aforizma elmarad.] 5 69. (42.) Ira magis, quam ex usu praesenti accensus, implicatur obsidione urbis validae... (cap. 8.) ‘Semmi nines oly artalmas az hadviselben mint a harag; a harag megvakitja 10 az embert, béfedi homilylyal az okoskodést, és semmi okot nyitva nem hagy; hanem az bosszusigot, azt nagyra neveli, azt néki dicséri, és azt kivintatja véle De jaj annak a kapitannak, a kit a harag forgat, az kinek ez a rosz passio rendet szab, mert hamar meglithatni az ollyant, hogy haragostul, bossziiségostul mint az széltil felfintorog, elszakadoz, és a mi nagyobb, az ellenség megnevetésével 15 Nem vitéz embernek valé a harag, a vitézség ex perfectione virtutis jn, a harag penig ex flocco vitiorum. Kivanatos dolog volna az, mikor az ember harczra mégyen, hogy valamennyire megharaghatnék, hogy ex commotione bilis et san- guinis nagyobb motust és erdt vehetne maginak; de nem lehet akkor haragudni, sak csupan meztelen emberség és virtus viszi az embert arra, hogy a halilt avagy 20 kevesebbnek tartsa annél hogysem mint van, avagy ugyan semminek. Az ember~ ség viszi az embert arra, hogy ne gondolkodjék életének gyényérisségér6l, kedve- sinek elhagyasarul, hogy a maga testét ne sznja karddal daraboltatni, puskago- lyébisokkal szaggattatni, hogy vérét kiontsa Srémest, és hogy meghaljon kévan- sdggal. Az haragnak is vagyon illyen effectusa, de mivelhogy nem egy az oka, 25 azért nem egy a vége is; bosszusig az oka, gyalazat a vege, és hiznia létod ellenségednek érémét veszélyeden. Tehat nem haraggal, nem bosszusaggal, ha- nem észszel és emberségge! kell hadakozni. Ha azért oly ellerégre talél a ka tany, a ki haragos, hamar kelepczében szorithatja asztot; mert tudnod kell, hogy mihelt egy kis bosszusigot tészesz néki, mingyért kész lesz a bosszudllasra, akkor 90 tehat késszen virjad étet, és mulattasd el vele a bosszusdgot és haragot. Nézd mit mond Tfacitus]: ira magis quam ex usu praesenti; mintha azt akarna mondani: nem volt most @ haragnak helye, mast kellett volna cselekedni. Buquoi Ujvar alatt harag miatt vesze el, mert ugyan természetil vette volt a magyarokra vald haragot. De méshonn is kell errél szblnunk; elég most ezt 35 mondani: hogy szintén mint egy barétnak, oly sziikséges egy hadnagynak is a patientia, Tiirj, nyeld el az bosszusdgot, melyrdl nem tehetsz, virj idéuiil és az alkalmatossigtul, hogy bosszudat allhasd, és tromffal ithesd karodat. Claudium ut insidiis incautum ita irae properum. . . 216. [A 70—T71. aforizma elmarad.)obsidione urbis arag megvakitja vitva nem hagy; Kivantatja véle sz passio rendet zasdgostul mint megnevetésével. tis jn, a harag ember harczra one bilis et san- kkor haragudni, gy ahalélt avagy inek. Az ember- aiségérdl, kedve- Itatni, puskago- eghaljon kévan- xem egy az oka, és hiznia létod osszusiggal, ha- igre talal a kapi- idnod kell, hogy szuallasra, akkor aragot. Nézd mit ikarné mondani: szetiil vette volt ks elég most ezt hadnagynak is a VITEZ, HADNAGY - APHORISMUSOK 151 ANNALIUM CORNELI TACIT! LIBER DUODECIMUS 72. (45.) Ceterorum proditione suspecta, quod unum erat reliquum, rem in casum dare proelioque experiri statuit. (cap. 14.) Mikor az ember ollyan Allapatra jén, hogy a maga hada drultarésétul fél, ne ‘késsék sokat, hanem harczoljon meg az ellenséggel, mert ha iidét hagysz az ollyan Allhatatlan népnek, semmi j6 nem kévetkezik beldle. [A 7316. aforizma elmarad.) 77. (50.) Cuncta virtute expugnabilia. Tbid. (cap. 35.) En nem tudom miképpen azt a szt magyarul nevezni: virtus, maga annélkil semmik vagyunk. Virtus a vitézség, virtus az alhatatosség, virtus az okossig, egy széval minden jét teszen az virtus. Ha azért a vagyon a kapitényban, sohun nem lesz neki ez viligon Iehetetlen. Nulla virtuti via invia. 78. (51.) Laetis hostibus, tamquam ductm haud spernendum et si non proelium, at certe bellum absum|[p]sisset (239.] (cap. 39.). ‘Azhad, avagy orszig, avagy fejedelem, az mely minden reménségét csak egy valamely emberben teszi, nem lehet allandés sokaig; mert ha annak térténik halala, amannak is reménséggel eggyiitt kedve is elveszett az. oltajomhoz5 azon Kivi az 6 éltében nem tészen provisiét jévendére, mikor a megsziintik, Azért rosz had az ollyan, a ki csek egy emberben bizik, hanem a j6, a ki maga kézénséges vitézsegében és erejében hiszen, az mint az oroszlin. ANNALIUM CORNELII TACIT! LIBER DECIMUS TERTIUS 79, (52.) Statuit postremo ostendere aciem, et dato die proclium incipere [274.] (cap. 40.). Az kapitinnak nem kell mindjart a harczrul gondolkodni, hanem minden médot elébb prébilni mast, hogy az ellenséget megverhesse, avagy » %2» 2 % 152 VITEZ HADNAGY ~ APHORISMUSOK ehséggel, avagy mis csalérdsiggal, mert a harcz nagy szerencsével jar; a szerencse bizonytalan. Thon mit mond Tacitus: postremo, azaz mikor immér mindent probalt és heaban, és mar kéntelen vele, akkor harczol az ellenséggel. 80. (53.) Quia nec teneri sine valido praesidio, ob magnitudinem moenium, nec id nobis virium erat, quod firmando praesidio et capessendo bello divideretur [275.] (cap. 41.). Azkinek nincsen elégedendé hada, ne kezdjen oly dolgokat az kire elégedet- len lehet azutin, mert ha virakat vészen meg az ellenségtil, és azokat meg akarja tartani, népet kell benne hadni, és avval megerétleniti a maga hadat; mas az, segitségére kell mindenkor menni valamikor sziikséges, olykor lehet, a mikor més dolgot viheme ember véghez. Tehét jobb olyankor megégetni és elrontani az erdsségeket, hogy az. ellenségnek hasznara ne légyen, neked penig dicséretedre. ANNALIUM CORNELI TACITI LIBER DECIMUS QUINTUS [Tizenstidik kényv] [A 81. aforizma elmarad.] 82. (55.) Ira magis quam metu ceteros accenderant. Ibid. [cap. 4.] Ne illesd ha lehet az ellenséged kicsin bosszusdggal; 9 kicsin bosszusag haragot nyit az emberben és bosszuillast: vagy hogy megronts az ellenségedet, vagy hogy ne piszkald; rosz arczulcsapas az, a kiért kettdt adnak; hagy} békét neki, hanem osztén egyszersmind nyakaban diilj, mert ha gyakran piszkélod, ébren fogod tartani, ha penig ritkén, elbizza magét, és nem visel igen gondot 84. (57.) Sed neque Corbulo aernuli patiens (cap. 6.) Egen két nap, egy orszagon két kirdly, egy hegyben két oroszlin, egy hadban két kapitény nem lehet; mindjért romlik az a had, az hol kett6 vagyon, az irégység nem engedi nekik eggyetérteni, az észnek kiilimbsége nem hagy eggyet paran- csolni Sok példa vagyon a romai hadakozisokban, és mindemiitt vesztettek a hol ket feje volt a hadnak. Masféle test, ugymint kéz, lib, szem, fil, hogy tobb légyen nem art, de ha fej kettd lészen, melyiknek fogadhatjék szavit a tbbi?4s a szerencse umér mindent reel. snium, nec id deretur [275.] kire elégedet- cat meg akarja adat; mas az, t, amikor mas 5 elrontani az dicséretedre. sin bosszusig z ellenségedet yj bekét neki, 2klod, ébren ondot. n, egy hadban on, az irégység eggyet paran- esztettek a hol ay tobb légyen. bbi? VITEZ HADNAGY - APHORISMUSOK 153 mine (323.} (cap. 7.). Az jelek, az almok csaknem eggy dolog a vitézségben. Nem kell megrettenni az alomtal sem més jeltil; a harkdly, a rdka, a holl6, micsodas jelt tud nékem ‘mondani, hogy igy sz6ll avagy amugy; talam értheted te azt mit mond, és mikor jot, mikor gonoszt mond? Olvasd meg annak a vitéz romai kapitannak cselekede- tit, melynek vitézit midén egy harkaly mind elijesztette volna, hogy ritkin és rutul sz6lott, fogta a kézijjat és nyilat, ugy létte hogy mingyart leesett a farul, osztin visszafordulvan ‘a vitézekhez, azt mondta nékik: Latjitok-é vitézek, mi- keppen csalatkoztok; azt tudjatok, hogy madar jovendét tud mondani, s miért hat maga szerencsétlenségét meg nem jévendélte? Az madar azért ugyan ugy sz6l ‘a mint tud, és a vad ugy fut a mint lehet. Ha a madar ember nyelvén sz6llana, avagy a négylébu dllat beszéine, mégis gondolhatnank rajta; azonképpen az alom, melyrdl irtam 16. aphorismo béségessen. Az eszes kapitiny mindazoniltal az illyen emberek vélekedésének sokszor hasznat veheti, mert mikor valamit lat 6 ollyant, 6 azt jora magyarizhatja és elhitetheti a vitézekkel, hogy j6t jelent. Szultan Szulimén mikor Magyarorszagra indult, legutolszor meghagyé a kadiles- kernek, hogy ezer juhot vagasson Isten nevében sasoknak és mas madaraknak; & mikor igy cselekedett volna kadileskér, és sok hollé, varju kezde széllani a juhokra, akkor eljdve egy saskeselyi, és mind eliizé a tb madarat, és maga sem evék benne, hanem eltiinék egy setét felyhoben. Ezen.a rosz jelen minnydjan megijjedének, de az okos csiszir visszafordita a jévendnek magyardzatjat, és azt mondotta; azért nem esznek a juhokban, hogy keresztyén hust akarnak enni és kévinnak. Azért, kapitinyok, kovessétek szultin Szulimant, és jora forgassétok abolond vitézeknek gondolatjokat; avval batorsiga és confidentidja nd a hadénak. , [A 86. aforizma elmarad.] 87. 60.) Verum {ubi] a viris militaribus adversus urgentes casus firmatus erat, rursus, ne alienae sententiae indigens videretur, in diversa ac deteriora transibat (324. (cap. 10.) Thon az Allhatatlan, ihon a kevély emberek cselekedeti, méstul szégyenti kérdezni. © esztelen, 6 oktalan Allat! Tudod-e amaz okosségban felfuvalkodott spanyor kirily, Philippus Secundus, az ki kérkedett, hogy a7.6 lova Stet az egész tandcsaival eggyiitt hordozza, hogy a botlott legnagyobbakat, azért hogy nem akarta misok tandcsit meghallgatni? De mivelhogy a tandcsrul vagyunk discur- susban, tovabb széljunk feldle. 6 2NO ENR TRRATT TE Stes » i f 4 » 154 VITEZ HADNAGY - APHORISMUSOK Ha szabad volna élmodnunk avagy kévannunk nagy dolgokat, legkévanatosb volna #2, hogy mi magunk lehetnénk elegenddk az mi dolgainknak forgataséban és szandékunknak véghezvitelében, és csak magunk igazgathatnénk a kormant; de mivelhogy nem talilkozott soha illyen ember, és annak formaja csak az egy ‘Xenophon fejében maradott, és soha mésrél ollyanrél a histéria nem emlékezik, mert az emberi gyarlésig nem engedi: Kell tehat a vezéreknek és fejedelmeknek azon igyekezni, hogy j6 tandcsi legyenek, és ne sok, mert ahol multitudo, ibi confusio, és nem lehet titok, consilii unitas: a sziikséges. Az Isten, a ki véghetetleniil bélcs, mégis glorificatur in consilio Sanctorum, megnus et terribilis super omnes qui in circuitu eius sunt. De valamely nehéz a j6 tandcsot megszerzeni, ollyan nehéz tanacslani az illyen dologban urakot és fejedelmeket, mert a példak kiket historiabul szediink, kilém- béznek igen eggyik a2 masiktul. Elsé forma azért, az mikor ember nem taniicsko- zik senkivel, hanem mind a maga fejébél cselekeszik. Igy cselekedék Carolus octavus és sokan masok. Es talam ezek azért cselekedtek igy, hogy azt tudtak, hogy tandcsot kérdeni kissebbségére van az embernek, mintha elegendé eszek nem volna, és szégyenlették az maga alatta valéjit az tanacs-kérdéssel eszesebb- nek nevezni, ‘Misodszor, voltak ollyanok, az kik az magok fejétdil semmit nem cseleked- tek, és tanicsot sem akartak masoktil kérdeni. Ezt irja a historia, hogy Maximi- lianus csdszér ollyan vala, és mikor akara valamit cselekedni, maga kihirdette lébb, és j6l vigy&zott rea, mit mondanak az emberek feldle és az-6 szandéka fel6l, ésha latta, hogy senki sem javallja, magatul eldlla az ollyan szindékatal. Bizonyé- ra igen rosz forma, é nem mélt6 ez kévetésre, mert midén 6 futja vala azt, hogy megnevessék a tandcskérdés miatt, ez mésik gyalézatban botlék, és minden ember allhatatlannak nevezé, holott nem allott meg soha is egyik szandékaban. Mas az, az illyen méddal okot ada mindennek, hogy bizvast tandcsollyassék, és nem csak az, hanem még megpirongassa ki az 6 szandékéért, a mely éllhatatlan. Mely nehéz penig egy fejedelemnek avagy kapitannak a kézség szavainak alé vettetni, am lass minden ember. Harmadszor, vannak olyanok, az kik minden embertél tandcsot vésznek, valaki tanacslani ket akarja; de hitemre, ezt is én igen rosz. médnak tartom, mert nem csak a confusio mehet az illyen tandcslott elmében, de még az megvetés is, azaz a contemtus, holott minden ember tandcslani practendalja a fejedelmet, az penig a sok tandcs kézétt eltébolyodik, és igy a tobi alattavaléi megnevetik és despicialjak, és azt fogiak fel6le mondani: Ipse modo huc, modo illuc, ut quem- que svadentium audierat. T. Anal. 12. Tehét sziikséges, hogy a fejedelem vagy az generilis j6 valogatott hi embe- rekbiil tartson tandcsot, in quibus sit veritas, et qui oderint avaritiam, de nem1, legkévanatosb ak forgatasaban ‘ank a kormant; raja csak az egy nem emlékezik, hogy j6 tanacsi tet titok, consilii glorificatur in ccuitu eius sunt, fécstani az illyen zediink, kilém- nem tandcsko- ekedék Carolus rogy azt tudtak, elegendé eszek déssel eszesebb- tnem cseleked- hogy Maximi- maga kihirdette 5 szindéka fell, skatal. Bizony: ja vala azt, hogy ‘sminden ember @kéban. Mas az, sak, és nem csak Jan. Mely nehéz ettetni, dm lissa nacsot vésznek, vak tartom, mert az megyetés is, a fejedelmet, az i megnevetik és villuc, ut quem- gatott hii embe- aritiam, de nem VITEZ HADNAGY - APHORISMUSOK 155 kell azt megengedni a fejedelemnek soha is, hogy Gneki kérdetleniil tandcsot adjanak az 6 tanicsi. Nagy kevélység egy szolgatul az urét tanacslani, mikor nem kérdezi az ura. Ad consilium ne accesseris antequam voceris, Hallod-e mit mond ‘az Amasias a profétanak, az ki bizvast mene hozza és feddette: Nunquid consilia- rius regis [es]? Es la! ebbil tudhatni, hogy a kirdlyok nem hattak magokat tandcslani masokrul, hanem az maga tandcsaitul. De a mennyire kevélység egy szolgatul tanacsot mondani az urdnak kérdetleniil, annyira esztelenség a fejede- Jemtil, nem kérdezni tanéesot az érdemesektil, Plus vident oculi quam oculus. Halljuk mit mond Salamon: Gloria regum est investigare sermones (Prover. 25.); annyit tészen, hogy ne varja a fejedelem, hogy tandcsoljék, hanem 6 maga keresse a tanicslast. De itten igen nagy dubium tamad: ez az, hogy az urak, mikor a maga tandcsi kézt vannak, magok mondjanak-é voxot avagy nem;"és’ha mondanak, melykor kell mondani, elein-é mingyart a tandcsnak, vagy utoljan, avagy kézepin? Az én itéletem az, hogy se elein, se utoljén, se kézepin: mert ha az elein a maga tetszését kimondja, senki nem fog merni az 6 tetszése ellen disputalni, és minden ember azont fog mondanis ha utoljan, azok a kik Gel6tte mas tanécsot mondtak, megs2é gyenlik magokat, mintha eszteleneknek tartan ket, hogy az 6 tandcsokat nem kaveti és 6k is az urok tandcséra hajulnak, az magokét retractalvan. Azért okosan Gneius Piso: Quo loco censebis, Caesar; si post omnes, vereor, ne imprudens dissentiam, si primus, habebo quod sequar. De menjiink exemplumokra. Henri- cus Tertius, a mint irja Davila és Petrus Matei, mikor az Gvisai herczeget meg, akarta volna dletni, eleiben hivatott négy tandcsot, kettei elébb megmonda a voxot, de mingyart a kirdly uténnok, erre val6 képest megint a kettei, a ki uténna ment, rea allott a kirdly sententidjéra, mint a két elébbeni reé fordula a tandesra, a mely tandcs oka lén franczuz kirily veszedelmének és orszéganak. Ir nékiink illyen példat Istvanfi is, az mi historicusunk, lib. 31, fol:715. nro. 50. Mivel a fejedelem elsé voxot ada Jésika Istvan megfogisira, minnyéjan arra hajlénak a tdbb tandcs is. Es lasd Bonfinium Part. 38, fol. 151. Matyas kirély idejében Friderich csészér ellen val6 tanicsban ez is illyen forman vala, ‘Tehat hallgasson a fejedelem, és ha kiilmbiz6k az.6 tandcsinak voxai, mind addig hagyjon disputilni nekik, mig eszében veheti, mellyik jobb, ez avagy amaz, és igy nem lesz tandcsolva elébb hogysem akarja, nem leszen antemnalva az allhatatlanség miatt, végezetre csak a maga elméje lészen csudaul, hogy magatul vlaszthatja az j6t a gonosztul. Bs ezt mind harom széval a szentirés megmutatja, mondvan: audi tacens simul et quaerens. Ecc, 31. Azért kapitinyok és hadna- ‘yok, mondjatok a Salamonnal eggyiitt az Istennek: da mihi cor docile. Honnan a docilitas, ha nem a tandcsbél? és ne szégyenljetck kérdezni az ti tandcsitoktul, ne mondhassak azt feldletck: Si Pacto aut in suis, aut in alienis consiliis constantia fuisset 2s %25 156 VITEZ HADNAGY - APHORISMUSOK 88. (62.) Quae fortissimo quoque amisso, et ceteris exterritis, parum habiles proelio videbantur [331.] (cap. 26.) Mikor egyszer az ember latni kezdi a szerencsének hatat, és hogy elrepil eldtte, nehezen tarthatja meg a batorségot, nehezen mutathat nyereséget. Anni inkabb mikor immar egy sereg szerencsétlentil kezdett veszni, nehezen allithatja azé szivét helyérea kapitany. Illyen dllapatba vala ama vitéz Hunyadi Janos; latta a tordk csészart a gydzedelemnek kevélységével nyargalni a Magyarorszigot, latta a maga népét és hadat elromlani, létta a kirdlt elveszni, mégis helyén allott az 6 szive; tiz ezer emberrel (a kiknek csak 6maga egyediil szivet ada) addig forgolé- dék, addig nyomorgatta a t6rdkok szémtalan hadat, hogy semmi nyereség nélkil ki kelle menni az orszigbél és gyalézattal. De nem minden Hunyadi, nem adatott ‘ez minden embernek. Hogy azért remediumot irjunk, miképpen kelljen az meg- vert néppel élni: a bizonyos dolog, hogy az illyen ijjedt népet nem kell ismég ‘ujabb szerencsének expondlni, hanem elészér eloquentiaval és maga példéjéval azaz frissességevel biztatni, azutén azon igyekezni, hogy valami kart tehet az cllenségnek, ha nem nagyot is, csak mégis Edesedjék néki a te néped és felejtse ela félelmet, A kinek penig jé vitézi és tanult hada vagyon, ugy cselekedhetik, mint Hunyadi. 89. (63.) Integrum militem et crebris ac prosperis laboribus exercitum, in Armeniam ducit. Ibid. (cap. 26.) ‘Adj munkét a vasnak; ha nem adsz, maga magat elvesztegeti és a rozsda megeszi. Adj munkit a vitézidnek, mert ha henyélnek, elvesznek. Régi rémaiak, vagy kellett vagy nem kellett, de munkalkodtak a vitézekkel, hogy ne henyéljencks mert a bizonyos, a mely test a henyélést megszokta, nem hamar szokhatja meg ismég a firadségot. Cum acedia corporis debilitatur etiam spiritus. [A 90. aforizma elmarad.)m habiles proelio » és hogy elrepiil ayereséget. Anal nehezen allithatja wnyadi Janos; latta yarorszigot, latta helyén Allott az 6 la) addig forgols- ai nyereség nélkiil adi, nem adatott n kelljen az meg- t nem kell 5 maga pél ami kart tehet az néped és felejtse gy cselekedhetik, tum, in Armeniam regeti és a rozsda ek. Régi rémaiak, syne henyéljenck; tar szokhatja meg ritus. \VITEZ HADNAGY ~ APHORISMUSOK 157 LIBER SECUNDUS HISTORIARUM CORNELI! TACIT! [Comelius Tacitus Térténelmének masodik kényve] Aphorismus 2-dus Vespasianus acer militae anteire agmen, locum castris capere, noctu diuque consilio ac, si res posceret, manu hostibus obniti, cibo fortuito, veste habituque vvix a gregario milite discrepans [424] (cap. 5.). ‘Mely szép descriptioja ez egy vitéz hadnagynak, minden ember lathatja. Es ‘maganossan kell azt a szét acer militiae eszében venni; annyit tészen a mint egy serény vitéz. A vitéznek, a hadnagynak serényen kell magat viselni és nem mint ha dlmodoznék; a vitézség erdt, becsiilletet vészen a serénységb6l. Mikor a hadnagy lirja a mage kapitinnyét hogy eldttk mind gyalog s mind lovon kész jam, és sem hintoban, sem lectikaban nem bujkal a tbb szekerek kézétt; mikor latja a had, hogy a kapitény avval az eledellel él, a kit torténet szerint kaphat, és a rubival sem igen kilOmbézik, egy széval, mikor a maga serény példajaval serénynyé csinalja ket: mit nem vihetni véghez, mit nem cselekedhetni az illyen hhaddal, ez illyen kapitinynyal. De viszont nagy bosszusigira vagyon a hadnak, mikor latjék a kapitént, hogy csak a maga teste tartisdra igyekezik, keveset gondol a hadéval, kénnyen parancsol nehéz dolgokat, a melyeket 6 maga példajaval nem kéveti, és mikor a hada koplal, firad, akkor 6 maga vendégeskedik és henyél. 3, Nec Vitelliani, quamquam victi, quievere [429.] (cap. 15.) ‘Nem mondok itten sokat, mert azelétt megmondtam, hogy goha nincsen jobb idéd az ellenségre menni, mint mikor éneki valami kevés gySzedelme volt; akkor elbizza magat és nem visel gondot magira, mert hamarébb a j, hogysem a gonosz szerencse gondatlanné teszi az embert. [A 93. (4.) — 96. (7.) aforizma elmarad.] 8 Et cui cauta potius consilia cum ratione, quam prospera ex casu placerent 1434.} (cap. 25.). Az nemzetségek kéz6tt a spanyorok leginkabb illyenek, azért ritkin veszte- nek, de viszont ritkan nyernek is. Viszont az franczuzok kevesebb tandcscsal és circumspectioval készek a harczra; a tordk is hasonléképpen, de mind egyik s 5 8158 VITEZ HADNAGY - APHORISMUSOK mind masik gyakortabb vesztenek, noha nyernek is gyakortabb a spanyoroknél Igazin megvallom az én fogyatkozisomat, hogy én is inkibb ezekkel tartom, mert a természetem inkabb impetusra propendeail, hogy sem hosszi patientiéra; mit tehetiink réla, quisque suos patimur manes. Az bizonyos dolog, hogy ha illyen 5 taléltatnék, amint Xenophon irja, a volna a perfectus, a ki mind eggyikbiil s mind mésikbél participdlna, és pro necessitate temporis élne véle. Julius csészér ha | nem volt is in perfectione, ebben is a bizony dolog, hogy legjobb, eszesebb, gondosabb, vitézebb kapitn vala historiék emlékezetitil fogva. 10 98. (9.) Caecina non simul cohortes, sed singulas acciverat (435.] (cap. 26.) Nagy vétek, bizonyara, és nagy botlis, ha az ellenségre kildesz seregeket | mais seregeknek segitségére, egyenként killdeni é nem eggyatt, mert ha egy 15. csoportot kiildesz, azt hamar megverik, masikat is, harmadikat is. Es igy mind egyiitt Kell kiildeni, ha azt akarod, hogy effectusa lehessen; mert egy szoros passuson is keves ember nagy probikat tehet, azért hogy az ellenség nem johet cegyiitt, hanem szakadozva, a mint az. olaszok mondjak: alla sfilata. Jut eszemben, hogy a murakézi Cs6szi Andras, a jobb atyam szolgija, ezer lovas t6rdkit felvert 20 kétszézad magaval, és a basdnak is fejét vette azért, hogy szakadozva jéttek uutinna, 6 penig eggyitt tarta az 6 kevés népét. Ha eggyitt jottek volna a tordkok, nem jértak volna roszul. [A 99. (10.) — 104. (15.) aforizma elmarad.] LIBER TERTIUS HISTORIARUM CORNELI TAIT 16. Tot millia armatorum, lecta equis virisque, si alius dux foret, inferendo quoque bello satis pollebant [499.] (cap. 55.) ‘Mit hasznél, ha j6 a had, rosz a kapitiny, ha j6 a test és rosz a f5; jobb hogy szarvasok legyenek és nyulak a vitézl6 rend, és a kapitany oroszlén, hogysem az 35 oroszlénok azok és a kapitiny a nyul. Sokat vihet véghez egy {6 eszes kapitiny rosz haddal is, de a rosz, jé haddal is semmit. Kapitiny a primum mobile és letke a seregnek; ha a rosz, mire valé a test: ha a lankadt, mit csinal a test. [A 105, (16.) — 125. (36.) aforizma elmarad.]a spanyoroknél. ‘kel tartom, mert patientiaras mit ty hogy ha illyen :geyikbal smind ulius csisér ha gjobb, eszesebb, (cap. 26.). lildesz seregeket itt, mert ha egy is. Es igy mind mert egy szoros censég nem jéhet a. Jut eszemben, as trokét felvert zakadozva jéttck svolna a térékok, 1 foret, inferendo 12a {63 jobb hogy zl, hogysem az 6 eszes kapitany m mobile és lelke Latest. [ \VITEZ HADNAGY ~ APHORISMUSOK 159 TACITI AGRICOLA 37. Sed manus, et arma, et in his omnia, Fol. 625. [cap. 33.] ‘Tehat non est nervus belli pecunia, hanem vitéz emberek és fegyver; a pénz ‘nem mindenkor tall embert és nem mindeniitt, de a fegyveres ember megtalalja Stet, Ergo: nervus belli sunt milites [A 127. (38.) aforizma elmarad.] 128. (39.) Ceterum militare nomen grave inter otiosos [629] (cap. 40.). ‘Az minthogy az szerencse az én személlyemen bizonyitja ezt a szt, agy concludaltatja is velem evel; azért kévanom az Istentil az j6 szerencsét és semmit mist. Sors bona, nikil aliud. Finis.