180 éve született Grieg, akinek köszönhetően világszerte ismert a norvég zene

Edvard Gireg Alexander Grieg, brit konzul, kereskedő illetve Gesine Judith Hagerup házasságából
született 1843. június 15-én. Gesine, vidéki kormányzó édesapjának köszönhetően kiváló zongorista
volt. Bergenben éltek, Edvard öt gyermekük közül a negyedik volt – hat éves korától kezdve édesanyja
zongorázni tanította.
1858-ban Ole Bull tanácsára, akit a norvégok paganinijének tartanak, Edvardot Lipcsébe küldték zenét
tanulni. Grieg nagyon szeretett a zongora hangszíneivel kísérletezni, ekkorra már néhány korai
kompozíciója is megvolt. A hangszert szabadon kezelő 15 éves serdülőnek nem igazán voltak ínyére
Czerny gyakorlatai, Kuhlau és Clementi iskolaszonátái: átkérette magát első tanárától, Louis Plaidytől
E. F. Wenzelhez akinek sikerült megszerettetnie vele Schumann zenéjét – ő lehetett a kedvence lipcsei
tanárai közül, a záróvizsgára szerzett Négy zenedarabot neki dedikálta. Lipcsében a leghasznosabb
számára az volt, hogy remek koncerteket hallgathatott: egyszer előben hallotta Clara Schumannt ahogy
férje zongoraversenyét játssza, s ugyancsak itt hallotta először Wagner zenéjét, a Tannhäusert, amely
valósággal lenyűgözte őt.
Négy év tanulást követően hazatért – de rövid ideig tartózkodott otthon, Koppenhágába költözött,
amely akkoriban egyaránt volt a dán és a norvég kulturális élet központja. Koppenhágában a skandináv
romantikus iskola vezéregyénisége, Niels Gade vette szárnyai alá, ösztönzésére egy szimfóniát
komponált, amelynek az előadását később megtiltotta az utókornak: éretlen műnek tartotta. A korai
szimfónia középső tételeiből lett az Op. 14-es Két szimfonikus zenedarab két zongorára.
Koppenhágában találkozott, a kulturális élet nagyjai mellett élete egyik legmeghatározóbb
személyiségével, Nina Hageruppal, akivel később összeházasodtak.
Bár származása szerint norvég volt, Grieg ekkor még nagyon keveset tudott a norvég kultúráról: német
és töbnyire dán kultúrkörben nevelkedett illetve tanult. 1864. nyarán sikerült több időt töltenie Ole
Bullal, aki egykor szüleit meggyőzte, hogy zenésznek taníttassák: együtt járták a norvég vidékeket,
megismerkedve a norvég parasztzenével. Visszatérve Koppenhágába Rikard Nordraakkal ismerkedett
meg – neki köszönhetően talált rá zeneszerzőként az igazi hangjára. Nordraak korai halála miatt
barátságuk rövid volt, de Grieg számára meghatározó. Nordraakkal, Hornemannal és Matthison-
Hansennel közösen megalapították az Euterpe társaságot, amely a skadináv zene népszerűsítését tűzte
ki céljául.
Griegnek christaniai színházigazgatóként majd a Filharmóniai társaság vezetőjeként, illetve tanárként, a
Norvég Zeneakadémia alapítójaként ebben az időszakban sikerült anyagilag önállósodni – Ninával
1867. június 11-én házasodtak össze, hamarosan megszületett egyetlen gyermekk, kislányuk
Alexandra.
Grieg munkájára turnéinak kösznhetően külföldön is sokan felfigyeltek – maga Liszt Ferenc is azok
közé tartozott, akik figyelemmel kísérték, barátként támogatták a munkáját. Hangszeres zenéje mellett
rengeteg dalt írt, amelyekből lépten nyomon a szülőföldje iránti szeretet köszön vissza. Ekkortájt sok
dalát költő barátja, Bjørnstjerne Bjørnson verseit megzenésítve szerezte – egy időben közös operát is
szerettek volna írni, de nem tudtak megegyezni benne, hogy a szöveg vagy a zene készüljön előbb.
Számos fellépése mellett, amely rengeteg időt és energiát felvett ebben az időszakban szerezte többek
között a Peer Gynt kísérőzenéjét, amelynek a kottáját 1975. júliusában fejezte be. Miközben a hírneve
hazájában és külföldön egyaránt folyamatosan nőtt, egészségi állapota gyengülni kezdett – 1877. nyara
után egy évig semmit sem komponált, de ezt követően öt évig egy újabb ihletett időszak következett.
1883. meghatározó év volt Grieg számára. A negyvenéves születésnapja körüli időben sok minden
megkérdőjeleződött benne. Elsősorban önmagával, mint zeneszerzővel volt elégedetlen. Ugyanennek
az évnek a nyarán rövid időre elhagyta feleségét, Ninát is. Nina barátaikhoz, Frants és Marie Beyerhez
költözött, akik akkoriban a szomszédaik voltak. Félévvel később, 1884. januárjában Beyeréknek
köszönhetően Edvard és Nina újra egymásra talált – a zeneszerző őszi turnéját követően Lipcsében
találkoztak. Egy évre rá építkezni kezdtek, a Bergen mellett található troldhaugeni házuk 1885-ben lett
kész, ez év áprilisában ide költöztek: Edvard haláláig ez a ház lett a közös otthonuk.
Kevéssel azután, hogy betöltötte a negyvenet, Edvard Grieg évei nagyjából ugyanúgy teltek. Tavasszal
és nyár első heteiben komponált, illetve átjavította, csiszolgatta már meglévő szerzeményeit. Nyáron
gyalogtúrára ment, a hegyekbe – túráin gyakran vele tartott lelki jó barátja, Frants Beyer; néha pedig
magával vitte külföldi vendégeit, zeneszerző-barátait. Egyszer vele tartott Julius Röntgen németalföldi
komponista, illetve Percy Grainger is, aki ausztrál származása ellenére lenyűgöző hitelességgel adta elő
Grieg zongorára írt műveit. Ősszel és télen turnézott, karmesterként és zongoristaként is nagyon sikeres
volt. Koncertjein kizárólag saját műveit szólaltatta meg – amelyekből 1903-ban kilenc
gramofonfelvételt is készített Párizsban. Dalait felesége, Nina énekelte. Ninának nem volt
kiemelkedően jó hangja, de kétségtelenül ő volt az, aki a legjobban át tudta érezni férje szerzeményeit.
Grieg nagyon szerette a hegyeket, de lakhelyének a klímája nem tett jót tüdőbetegségének.
Szülővárosa, Bergen kórházában húnyt el sok a betegeskedése miatt szívelégtelenségben 1907.
szeptember 4-én. Testét a kevéssel azelőtt alapított bergeni krematóriumban égették el. Temetési
szertartására – Edvard és Nina unitáriusok voltak - közel negyvenezren gyűltek össze Bergen utcáin.
Utolsó kívánságának engedve temetésén Rikard Nordraak emlékére szerzett gyászindulóját adták elő
barátja, a Johan Halvorsen által írt zenekari változatban. Hamvait, később pedig 28 év özvegységet
követően Nina hamvait is egy, a troldhaugeni házuk környékén található jelöletlen sziklaüregben
helyezték el.