Indulat

Az indulat mi szívemben tombol, kiáltja: Elég!

Mit akarsz még tőlem?
Hisz szerettelek és követtem mit mondtál!
S kegyvesztettként bánik velem a világ!
Te adtad a szívem, s mit másokért érzek,
Szerelmet, vágyat, boldogságot nyújtó reménységet!
Miért adsz érzelmet, ha nem szerethetek?
Ha azt akarod, hogy vágyak nélkül éljem életemet!
Bolonddá tettél ó Istenem!
Hitemet elveszítve bolyongok.
Dühöt érzek és megalázottságot!
S békességre nem lelek, csak nála,
Kit nekem teremtettél, drága lelki társnak.
De a döntés az enyém, hisz szabad az akarat.
S jövőmet, formálhatom magam. Nélküled.
Ezeknek súlyát, úgyis én hordozom.
Számot adni végül nekem kell, majd tudom.
Hát legyen!
Alázz és tiporj el, újra és újra!
De mindig felállok!
S küzdök, hogy szárnyaljon a lelkem örökké csak azzal, kit belőlem, nekem teremtett Isten.