Az ifjúságszociológia aktuális kérdései az

ifjúsági korszakváltás folyamatában

Készítette: Varga András

PhD hallgató

2011. Budapest
Abstract:

Since a few years before the regime change, Hungarian society has been subject to continuous
transformation. The key drive of this process, besides necessity, has always been young
people’s desire to change. Hungarian youth has experienced the same changes specific to
young people in any other developed country of the globalized world.
My essay focuses on the cross-roads Hungarian youth is at, and particularly on those factors
that might influence, either positively or negatively, their employment in the defense sphere.
In my work I also concentrate on the characteristics of epoch-change specific to Hungary, as
well as on the effects of youth centrism on the young age-group.
In discussing the challenges of the modern world I pay particular attention to the
expansion of education and the formation of digital inequalities

A magyar társadalom a rendszerváltást megelőző néhány év óta folyamatos

átalakuláson megy keresztül. Ennek a változó folyamatnak a szükségszerűség mellett az
ifjúság lendülete, változtatni akarása adja a megújuló energiát. Hazánkban is lejátszódtak
(nak) azok a fiatalokat is érintő változások, amelyek a globalizálódó világban minden fejlett
országra jellemzőek. Az általam megfogalmazott gondolatok központi kérdése arra keresi a
választ, hogy az átalakuló magyar ifjúság előtt milyen válaszutak állnak, és ezekre reagálva,
melyek azok a tényezők, körülmények, amelyek elősegíthetik, vagy épp negatív irányban
befolyásolhatják az esetleges későbbi munkavállalási hajlandóságukat a Magyar Honvédség
irányába. A modernkor fiataljai esetében már nem használhatók a felnőtté válásra és a
karrierutakra használt lineáris modellek, mert a mai generációk élettapasztalatai, és a jövőre
vonatkozó kilátásai összetettebbek, kevésbé kiszámíthatóak.1
Az ifjúságszociológiával foglalkozó szakemberek egyik fontos kérdése, hogy a gyerek,
az ifjúság, milyen jellemzőkkel bír(t) egy adott korszakban. Napjaink társadalmi- gazdasági
változásai mentén vizsgálva a kérdést, új gondolatokhoz, az ifjúsággal kapcsolatos
paradigmák átalakulásának folyamatához juthatunk. Az ifjúság a modern társadalomban
sajátos pszichológiai, szociológiai, tudati jellemzőkkel rendelkező életkori társadalmi csoport,
ennek ellenére nem tekinthető önálló társadalmi rétegnek.2
Az ifjúság körében megfigyelhető szociológiai folyamatokat a társadalom
alapszerkezetének sajátosságai határozzák meg, ugyanakkor hiba lenne azt állítani, hogy a
fiatalabb korosztályok belső struktúrája, viszonyrendszere a felnőtt társadalom egyszerűsített,
kicsinyített váza lenne. Jó példák erre a szubkultúrák megjelenései és virágzásai, amelyek a
legtöbb esetben megszűnnek létezni, vagy alapjaiban alakulnak át a felnőttkor időszakára.3
Ezek, - a valamilyen sajátságos elemmel rendelkező szubkultúrák- képesek arra, hogy az adott
korosztály tagjainak egy részét befolyásolják, attitűdjeiket meghatározzák. Mivel a hasonló
korosztályba tartozó fiataloknak nagy vonalakban azonosak az attitűdjeik, a világról alkotott

1
Johanna Wyn- Peter Dwyer: új irányok az ifjúsági életszakaszok átmeneteinek kutatásában In.
Ifjúságszociológia : 249-269
2
Gazsó Ferenc- Laki László: Fiatalok az újkapitalizmusban 7. o. Napvilág Kiadó, Budapest. 2004.
3
A szubkultúrák kialakulásának hátteréről kimerítően ír: Albert Cohen: A szubkultúrák általános elmélete. In:
Huszár- Sükösd: Ifjúságszociológia Közgazdasági és Jogi Tankönyvkiadó, 1969
tapasztalataik, ezért a szubkultúrák azokat az egyéneket célozzák meg, amelyek valamilyen
formában eltérnek a nagy átlagtól. Ez a folyamat akár figyelemfelkeltő is lehet a védelmi
szféra rekrutációjának a szempontjából, hiszen a hatékonyabb toborzás előkészítésében, a
mechanizmusok kidolgozásában fontos szerepet játszhat a megcélzott korosztályok
jellemzőinek mélyebb, alaposabb ismerete.
A magyar közoktatásban az a tanuló sikeres, aki az előre meghatározott időben, a
megfelelő vizsgakövetelményeknek megfelel. Ez a rendszer nem veszi figyelembe az egyéni
képességeket, a kimagasló kompetenciákkal rendelkezőket, vagy a tanulási nehézségekkel
küzdőket, annak okait, nincs mérlegelésre lehetőség, vagy halasztás. A tanulók között
meglévő egyenlőtlenségek nem tűnnek el, inkább fokozódnak. Az underclass újratermelődik.
Mát az induláskor hátrányban vannak az iskolázatlanok, elmaradott területeken élők, az
ország keleti feléből, a kistelepülésekről származók, és a roma fiatalok, de hangsúlyozandó,
hogy nemcsak ők! A ténylegesen leszakadó réteghez tartozik minden tizedik fiatal. Tehát az
elmúlt években úgy szélesedtek a fiatalok lehetőségei, hogy a különbségek megmaradtak, sőt
bizonyos területeken nőttek a fiatalok közötti távolságok. Noha az iskolába és a felsőoktatási
intézményekbe járók aránya jelentősen emelkedett, a származási, etnikai és a regionális
különbségek nem csökkentek.
Akik nem teljesítik a generális követelményeket, azok leszakadhatnak, és a tanulási
folyamat vesztesei lesznek. Ők azok, akik nagyobb valószínűséggel hátat fordítanak az
iskolának, és olyan tevékenységformákat kezdenek el favorizálni, amelyben sikereket
ér(het)nek el. Ezek, az új viselkedési minták egyben kijelelő természetűek is, amennyiben az
értékeket hordozó és átadó karakterekhez köthetőek. Az ilyen speciális igényű tanulók
felismerése, és figyelmének felkeltése nem egyszeri és nem könnyű feladat. Mivel ezek a
fiatalok a tanulási folyamatban rendszerint kevés sikerélményt szereznek, ezért
valószínűsíthető, hogy a figyelmük, kitartásuk kellő motiváció nélkül gyorsan csökkenni fog,
és más, könnyebben elérhető, kisebb erőfeszítést kívánó feladatok felé terelődnek. A kezdeti
lelkesedésen és érzelmi kötődésen alapuló viszonyt fel kell váltania a tudatos tervezésre, a
pályaképre építő stratégiának.

A fiatal nemzedékekkel foglalkozó kutatásoknak, elméletalkotásoknak figyelembe kell

venniük számos tényezőt, amelyek befolyásoló erővel bírnak az érintett generációkra. Ezek
közül néhány:
• Gyors értékrend változások a divat iránti érzékenységből fakadóan
• Az ifjúság összetételének egymás utáni radikális változásai, a fiatalok kicserélődése
• Érzelmi változásokra szenzitívebbebben reagálnak (nagyobb sérülékenység)
• Globalizáció (az egyént érintő kulturális „sokkhatás”)
• Individualizáció (nem a globalizáció ellentéte, inkább annak kiegészítője)
• Hedonizmus

A hazai szociológia fejlődésében, különböző ágazatainak kialakulásában a politika nem

látott fantáziát a 60-as évekig. A belpolitikai helyzet enyhülése tette lehetővé, hogy nálunk is
komoly –nemzetközi összehasonlításokban is megfeleltethető- szociológiai természetű
kutatások kezdődjenek. A szocializmus építésének egyik sarkkövét jelentette az ifjúsági
korosztály, ezért az ifjúságszociológia a kezdetektől fontos szerephez jutott a szociológiai
kutatások közt.
A magyarországi ifjúságkutatás története a 70-es évekig nyúlik vissza. A 80-as évek
sok mindenre kiterjedő empirikus kutatásainak eredményeit felhasználva született meg az a
felismerés, mely szerint hazánkban éles ellentmondások húzódnak a társadalom generációi
közt. Ezt a feszültséget ekkor még sikerült a viszonylagos jólét, és a fiatalok előtt álló jövőkép
elfogadtatásával kezelni. A rendszerváltást közvetlen megelőző években, a gazdasági mutatók
romlásával, a politikai helyzet instabilitásával a fiatalok jövőbe vetett hite is megrendült, az
idősebb generációkkal szembeni bizalmatlanság tovább növekedett. Mindehhez hozzájárult,
mintegy külső tényezőként a „nyugati” kultúra egyes vívmányainak elterjedése, amely szintén
bomlasztóan hatott, és egy belső erjedési folyamatot indított el a fiatalságban. Megkezdődött
az ifjúsági korszakváltás, amelynek folyamata ma is megfigyelhető, és amely számos, sajátos
jellemzővel bír. Látni kell, hogy az ifjúsági korosztály társadalmon belüli helyzetének
meghatározottsága a társadalmi- gazdasági mozgástér változásaival is összefügg. Ennyiben
mindenképp makrostrukrúrális hatásoknak van kitéve, ugyanakkor az is észrevehető, hogy
önálló szervezőerővel rendelkezik, amely sok esetben a társadalmi hagyományokat,
szokásokat figyelmen kívül hagyja.

A magyarországi ifjúsági korszakváltásra a speciális jelzőt is szokták használni, és

valóban számos ponton eltér attól a folyamattól, ami nyugat- Európában lezajlott. Egyrészt a
nyugat- európai ifjúság között ez a folyamat a 70-80-as években lezajlott, több évtizedet vett
igénybe, és a gazdasági társadalmi környezet is eltérő volt, mint hazánkban.
A nyugat-európai ifjúsági korszakváltás a munkaerőpiac átalakulása közben történt. Az
egyetemista lét egyre nagyobb rétegek számára lett elérhető, s közben munkát is vállaltak.
Hollandiában például a fiatalok pénzének egyharmada származik a szülőktől, jelentős
hányada pedig a munkavállalásból és állami támogatásból.

Magyarországon még ma is nagy szerepe van az államnak az oktatás finanszírozásában.

Bár az utóbbi évek felvételi statisztikái alapján egyértelműen kirajzolódik a kormányzat
törekvése, mely szerint az állam egyre csökkenő mértékben vesz részt főleg a felsőoktatás
finanszírozásában, a tanulók valamivel több, mint fele még most is rendelkezik valamilyen
állami támogatással.(1. ábra)

1. ábra.
Jelentkezők és felvettek megoszlása – jelentkezési helyük szerint.
Finanszírozási formaként idősorosan
Államilag támogatott

Év Jelentkezők Felvettek összesen

Összesen Első helyen
2001 106295 103296 50825
2002 115072 110876 55161
2003 103186 101286 55162
2004 115798 113714 59641
2005 114007 111896 60027
2006 103423 101760 57798
2007 88795 85229 48724
 2. ábra
Jelentkezők és felvettek megoszlása – jelentkezési helyük szerint.
Finanszírozási formaként idősorosan
Költségtérítéses

Év Jelentkezők Felvettek összesen

Összesen Első helyen
2001 71504 45583 47215
2002 83777 53337 53751
2003 81222 58578 50872
2004 76662 53368 49931
2005 61415 37931 42946
2006 54121 30767 36100
2007 53747 23625 32838

Az állam garanciát vállal, így a diák hitelt kap, de ezt a piac adja. (diákhitel rendszer)
Az egyetemisták ténylegesen piacfüggővé váltak, a tanulás mellett munkát vállalnak a piac
igényeinek kell megfelelniük. Vagy részmunkát végeznek, vagy a családi vállalkozásban
dolgoznak, vagy saját vállalkozást alapítanak. Sajátos kettős helyzet alakult ki: az állam soha
nem támogatta ennyire a tanulókat, de a piactól sem függtek még ilyen mértékben.
Az ifjúsági korszakváltás egyik következménye és kiváltója is egyben az oktatás
expanziója, vagyis a 15-29 évesek korosztályában a fiatalok egynegyede egyetemre,
főiskolára jár. Az a tény, hogy a fiatalok tanulnak, kihat az ifjúság rétegösszetételére, az
életvezetésükre, az élettervezésükre. Kitolódott az ifjúsági életszakasz: a fiatalok egyre
hosszabb ideig tanulnak, egyre később kezdik el az önálló életet, a munkavállalást, a
családalapítást.
Jürgen Zinnecker szerint két ifjúsági korszakról beszélhetünk: az egyik az indusztriális
társadalomra jellemző átmeneti ifjúsági, a másik a posztindusztriális társadalomra vonatkozó
iskolai ifjúsági korszak.
Az átmeneti korszakban egy korlátozott ifjúkorról, ifjúsági életszakaszról van szó. Az
ifjúkor a szakma megszerzésére korlátozódik, korán munkába kell állni, amelyet gyorsan
követ a házasság és az első gyerek. Az átmeneti korszak a nyugati társadalomban a hatvanas
évek elejétől kezd felbomlani, míg ezzel szemben a volt szovjet tömb országainak
társadalmaiban a hatvanas évek elején kezd kibontakozni.
A posztindusztriális társadalomban az ifjúkor egyre inkább kitolódik. Ez összefügg az
iskolai idő megnövekedésével. Az iskolai ifjúsági korszak a hetvenes évektől kezd
kibontakozni Nyugat-Európában és a nyolcvanas évek elején kezd egyre meghatározóbbá
válni. Magyarországon ez a folyamat a rendszerváltás után vált elérhetővé, és azóta eltérő
intenzitással tart.
Az ifjúságcentrizmus szerint, - amely Bourdieau tőke- elméletére épül- a kulturális
tőke megszerzése közben egyre erőteljesebben jelentkezik az ifjúsági kultúra elhatárolódása,a
felnőtt társadalom többségi kultúrájától, amely az egyént, az individuumot állítja a központba.
Zinneckernél az ifjúság rétegképződései nem a társadalmi státusz, a nem, az iskolázottság
mentén történnek, hanem az individuum mentén, amely alakítja a társadalmat. Ez együtt jár a
felnőtt társadalomtól való távolodással, ami az ifjúságközpontúságban fejeződik ki. Ebben az
esetben egyes felnőtt szerepek akár vonzók is lehetnek, amennyiben megfelelő motivációt,
pozitív mintát mutatnak, de lehet negatív is, ha az uralmi- hatalmi kontrollt erőltetik. A
fiatalabb korosztályoknál fontos szerepet játszhat a példakép-választás, a választott értékkel
való azonosulás. A szülők mellett az iskolák, és az erre szakosodott ifjúsági szervezetek
feladata és felelőssége az, hogy kellő tájékoztatással, folyamatos marketing- és reklám
tevékenységgel olyan példákat mutassanak a fiatalok számára, amelyet követhetőek,
követendőek, és az Ő alakuló, formálódó értékrendjükbe is beleillik, szervesen illeszkedik.
Zinnecker szerint az indusztriális és posztindusztriális korszakok az alábbi dimenziók
szerint vizsgálhatóak:
1. Az idő dimenzió: a fiatalok a mindennapi idő és az életidő mekkora hányadát invesztálják
az ifjúsági életszakaszba? A szabadidős tevékenységek struktúrájának teljes változását lehet
megfigyelni.
2. A szociális tér dimenzió: a felnőtt társadalom mely intézményei és csoportjai fejtenek ki
hatást az ifjúsági életszakaszra?
3. A kulturális autonómia kérdése: az ifjúság milyen önállóságot vív ki a mindennapi kultúra
és a mindennapi életmód területén, illetve az alapvető társadalmi-politikai orientációk síkján.4
A fiatalok ifjúságcentrizmusának kialakulásához fontos megérteni, és megismerni a
saját korosztályuk, nemzedékük problémáit, legfontosabb kérdéseiket. A fiatalok problémáit
helytelen azokkal a jelzőkkel jellemezni, mint a felnőtt társadalmat. Az Ő értékrendjük,
vágyaik, attitűdjeik is mások, és a lehetőségeik az őket érő behatásokra adott válaszaik is
mások lesznek. Ezeket a problémákat természetesen egyéb tényezők is befolyásolhatják,
módosíthatják. A regionális különbözőségek, munkaerőpiaci- helyzet, a helyi szokások,
család- iskola kontextus, mikro- makroszociológiai tényezők, stb… A társadalmi szinten is
jelentkező generációs viták már a serdülőkorban elkezdődnek. Mannheim megállapítása
szerint a nemzedéki szerveződésnek három, egymástól jól elhatárolható szintjét lehet
megkülönböztetni.
• Első szint: a fiatalok ugyanazon korcsoport tagjaként közös élményre,
tapasztalatra tesznek szert. Ehhez természetesen szükséges az adott kultúra
mindenki által való ismerete, elfogadása, és a szabályok betartása.
• Második szint: A nemzedéki elhelyezkedés, amely egyben azt is jelenti,hogy a
hasonlóan elhelyezkedő korosztályok potenciálisan egymásra orientálódnak, és
próbálnak kialakítani olyan életcélokat, életstílusokat, melyek közösek, és
azonos életutat tesznek lehetővé.
• Harmadik szint: az aktualizáció, mely kapcsán kialakul a nemzedéki egység.
„Azon egyének csoportja, akik- a társadalmi kulturális fejlődést figyelembe
véve- közös helyzetértelmezést, közös attitűdöket és cselekvési formákat
alakítanak ki.”5

Ugyanakkor tagadhatatlan a szülők generációjának meghatározó szerepe is. A fiatalok

státusza labilis, nagymértékben köthető a szülők társadalmi helyzetéhez. Az életforma, az
életstílus legfontosabb alakítói a szülők a középiskolai évek kezdetéig. Ezt követően a diák
tevékenységszerkezete, szabadidős tevékenysége, motivációs köre erősen eltérhet a
szülőkétől. Az iskola, vagy a kortárscsoportok kulturális integrációja háttérbe szoríthatja a
szülők szociális integrációját. A család szociális kulturális háttere közvetlen hatást gyakorol
az iskolázottságra, és a fiatalok pályaválasztására, ugyanakkor ezeket a tényezőket a
középiskola is erőteljesen megváltoztathatja.

4
Pató Erika: Az ifjúságszociológia aktuális kérdései
http://www.szochalo.hu/archivumbol/aktualis/hircentrum/article/102432/1559/category/114/page/3/starttime
5
Gábor Kálmán: a középiskolát végzettek középosztályosodása 99.o.
In: Civilizációs korszakváltás és ifjúság szerk: Gábor Kálmán szeged 1992
 Az ifjúsági korszakváltással kapcsolatban mindenképp meg kell jegyezni a
csoportstruktúra, és az értékek megváltozásának folyamatát. A fiatalok nagy részét már nem
vonzzák a kollektív szolidaritástudatot igénylő kezdeményezések, a hagyományos értékek
mentén létrejött közösségek lassan megszűnnek, de legalábbis nem játszanak olyan fontos
szerepet az egyének életében, mint akár néhány évtizeddel ezelőtt.
A modern korban az emberek életútja egyre inkább olyan projektekből áll, amelyek
autonómok, és nem feltétlenül képeznek egy koherens egészet az életút folyamán. A
projekteket folyamatosan igazítani kell a változó körülményekhez, amelyben az ifjúságnak
kedvezőbb pozíciói vannak. A modern ifjúkorban új szakaszok jelennek meg: kora
serdülőkor, késő-serdülőkor, posztadoleszencia, fiatal felnőttkor, túlkoros fiatal felnőttek.
A fiatalok értékrendjének formálásában több szereplő érintett. Az első –értékrendet
alakító társadalmi intézmény- a család, amelynek értékorientációs törekvései nem minden
esetben egyeznek meg, az iskola által közvetített értékekkel, ebben szerepe lehet a tudás egy
bizonyos fokú devalvációjának (vállalkozó család), a közszféra pénztelenségéből fakadó
megítélésnek is. A magyarországi civil szféra elégtelensége, a szülő-iskola- diák párbeszéd
elégtelensége is magyarázatot szolgáltat arra a kérdésre, hogy miért ilyen nagymérvű a meg
nem értettség a diák nevelésében, erkölcsi fejlődésében résztvevő két, legfontosabb
szereplőnek, a családnak és az iskolának. Az oktatási struktúra szinte követhetetlen változásai,
az egyre bonyolultabb bürokratikus gátak, a rossz, vagy elégtelen kommunikáció az iskolák
részéről mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a szülő ne akarjon, vagy egyre kevésbé tudjon
azonosulni az iskola által felvállalt értékekkel. Mindemellett megjegyzendő, hogy a
megélhetési nehézségek sok esetben azt is jelentik, hogy a szülő az iskola bevonásával
mintegy felmentve érzi magát a gyereke nevelése alól, és mire észreveszi, hogy hibázott, a
legtöbb esetben már végzetes mulasztást követett el.
A család, amely a fiatalok korának előrehaladtával egyre inkább veszít, a
hagyományos értéket adó, mintaállító funkciójából, fokozatosan át kell engednie a terepet, az
iskolának, a kortárscsoportoknak, ugyanakkor a középiskola kiválasztásának felelőssége
rendszerint a szülőket terheli. A családok gyerekeiket érintő továbbtanulási stratégiáját
nagymértékben meghatározza a szülők társadalmi státusza. A társadalmi hierarchia alján
elhelyezkedők elsődleges célja, hogy a gyermeknek lehetőséget biztosítsanak, akár a
lehetséges erejükön felül is. A hátrányos szociális helyzetű gyerekek tanulására fordítható
szociális kiadások – az iskolafenntartók oldaláról- egyre csökkennek, amely indokolttá tesz
egy ösztöndíjrendszer kialakítását, amire van is példa.6 A hátrányos szociális helyzet nem
jelenti azt, hogy a tanuló iskolai eredményei is gyengébbek lennének, sőt sok példa mutatja,
hogy a tanulmányi eredményekre alapozó kiugrási lehetőséget figyelembe véve jobb tanulói
morált lehet felfedezni ezeknél a diákoknál.
A másik fontos, a fiatalok értékrendjét alakítani tudó társadalmi intézmény maga az
iskola. A rendszerváltás utáni változások az oktatás minden területén éreztették hatásukat. A
szakemberek hiányától kezdve az elemi oktatási lehetőségek fenntartásáig, a sorozatos
átszervezésekig számtalan problémával kell(ett) megküzdenie a fenntartóknak. Ebben a
versenyhelyzetben, ahol az évenkénti beiskolázási adatok produkálása egy-egy intézmény
fennmaradását jelentik, a diák egyre kevesebb figyelmet kap, és tény, hogy bár az iskolák
alapító okirataiban számos hangzatos kijelentés szerepel az általuk közvetített értékekről,
ezekből nagyon ritkán valósítható meg a töredéke is. Pedig az oktatásszociológiával
foglalkozók számára már régóta ismert, hogy a szülők mintaadó szerepét egy bizonyos életkor
után az iskolának kell, kellene átvennie.
A harmadik a kortárs csoportok, akik szintén fontosak, és sokszor csak azért, indirekt
módon kerülnek előtérbe, mert a másik kettőt alapból elutasítja a diák. Ezzel összefüggően de

6
A Magyar Honvédelmi Miniszter által kihirdetett Béri Balogh Ádám ösztöndíja középiskolás tanulók részére.
talán ennél is előkelőbb hely illeti meg a telekommunikációs eszközök szerepét, amely a
fiatalok egyre nagyobb arányának életében játszanak szerepet napi szinten. Ugyanakkor az
egyenlőtlenség ebben a szegmensben is jelentkezik, mert a többség nem rendelkezik elegendő
felkészültséggel, kompetenciával ezek alkalmas használatára, hiszen sem az iskola, sem a
hátrányos helyzetben lévő család nem készíti, nem készítheti fel a megfelelő adaptációs
képesség elsajátítására.
Ezzel együtt átalakulnak az értékek és attitűdök is. Egyes értékek a kor előrehaladtával
fontosabbak, míg mások kevésbé fontosakká válnak a fiatalok számára. Az Ifjúság 2000 és az
Ifjúság 2004 országos kutatások többek közt arra a kérdésre is keresték a választ, hogy a
felsorolt értékek mennyire játszanak fontos szerepet az egyének életében, és ez milyen
mértékben alakul át a kor előrehaladtával?

3. ábra
Mennyire fontosak az alábbi értékek az Ön számára?7
(az érdemi válaszok átlaga – egyáltalán nem fontos: 1, rendkívül fontos: 5)

Ifjúság 2000 Ifjúság 2004

1. családi biztonság 4, 84 1. családi biztonság 4, 81
2. békés világ 4, 80 2. szerelem, boldogság 4, 77
3. szerelem, boldogság 4, 76 3. igaz barátság 4, 69
4. belső harmónia 4, 66 4. békés világ 4, 66
5. igaz barátság 4, 64 5. belső harmónia 4, 62
6. szabadság 4, 56 6. szabadság 4, 51
7. gazdagság 4, 22 7. kreativitás 4, 04
8. társadalmi rend 4, 13 8. a tradíciók tisztelete 3, 90
9. érdekes élet 4, 02 9. érdekes élet 3, 89
10. változatos élet 3, 98 10. változatos élet 3, 89
11. kreativitás 3, 94 11. szépség 3, 83
12. nemzet szerepe 3, 87 12. társadalmi rend 3, 75
13. a tradíciók tisztelete 3, 80 13 gazdagság. 3, 66
14. szépség 3, 60 14. nemzet szerepe 3, 60
15. vallásos hit 2, 61 15. vallásos hit 2, 98
16. hatalom 2,55 16. hatalom 2, 62

A fenti táblázat segítségével megállapítható, hogy egyes értékek helyet cseréltek

egymással, illetve relatív, egymáshoz viszonyított értékcsökkenést, vagy növekedést
figyelhetünk meg. Egy kivételtől eltekintve a materiális értékek csökkenése a
legszembetűnőbb jelenség. Materiális értékeknek tekinthetőek különböző anyagi javak, a
jövedelem változása, a karrier. Posztmateriális értékek közé soroljuk az emberi kapcsolatok
mikéntjével, tartalmával, a kulturális értékekkel kapcsolatos meghatározásokat. Érdekes irányt
jelöl ki az értékek közül a „nemzet szerepének” megítélése. Négy év alatt a felsorolt 16 érték
közül a 12. helyről a 14-re csúszott vissza, annak ellenére, hogy a háborús fenyegetettség a
terrorizmus miatt egyre növekszik. A magyarázat valószínűleg összetett. Egyrészt
Magyarország nem szerepel a világ terrorista csoportjai célpontjának elején, ami a
fenyegetettség mértékét még jobban mérsékli. Másrészt, a NATO-hoz való csatlakozás, a
közép- kelet- európai helyzet nem jelent nagy veszélyforrást az állampolgárok számára.
Ugyanakkor az Európai integrációs folyamat kimondatlanul is, de együtt jár a nemzeti

7
A táblázatban szereplő adatok az Ifjúság 2000, és az Ifjúság 2004 kutatási gyorsjelentéséből származnak.
identitásunk egy részének feladásával. A határok lebontása, a schengeni övezethez tartozás
mindezt erősíti azokban a korosztályokban még inkább, akik a globalizált világ szülöttei. Az
adatok további ismertetéséből megtudhatjuk, hogy egyrészt a nemzet fontosabb a fiúknak,
mint a lányoknak, és azt is, hogy a kor előrehaladtával mindkét nem tagjai között egyre
fontosabb lesz a szerep, bár meghatározó nem lesz.
Az „igaz barátság” érték javított a helyzetén. A mai fiatalok egymás közötti
kapcsolataiban, azok kialakulásában két folyamat játszik fontos szerepet. Az egyik a követés,
ahol a tanulók megpróbálnak azonosulni az adott közösség központi alakjával, a másik az
individualizáció, amikor megpróbálnak elhatárolódni az őket körülvevő környezet
sajátosságaitól. Az új kortárscsoportok legtöbbje nem közösségi elven, hanem vezérelven jön
létre. A szociometriából kölcsönvett fogalommal élve, csillag alakzattal lehet az ilyen
csoportokat legpontosabban leírni.8 Az ilyen közösségek legjellemzőbb tulajdonsága, hogy a
csoport központi alakjaként egy karizmatikus egyén helyezkedik el, az ő céljai, értékei, vágyai
a meghatározóak. A csoporthoz tartozást ez, illetve a kirekesztettségtől való félelem, a
marginalizálódás valós veszélye határozza meg. Más megközelítésben, megfigyelt jelensége
a fiatalabb korosztályokhoz tartozóknak az individualizáció. Az egyéniség identifikálásának,
kibontásának, és ezt mindenki számára láthatóvá tételének szükségszerűsége alapvetően
meghatározza a fiatalok mozgástereit, lehetőségeit, és irányultságait. Ezt a folyamatot
elmélyítik az iskolai mechanizmusok, amelyek az esélyegyenlőség megteremtését
hangsúlyozzák, valójában az iskolai előmenetel burkoltan a diákok közötti versenyt és ezzel
összefüggésben az egyenlőtlenséget mélyíti el, ezzel is lehetetlenné téve egy kooperációs
gondolkodás, egy kollektív, elvont eszme iránti vonzódást. Az individuum látszatának
kíméletlen hajszolása, a valamilyen egyedi sajátosság alapján történő kitűnni vágyás, ezzel
együtt a „közös” fogalmi degradálódása azt mutatja, hogy alapvető értékrendváltozások
történtek (zajlanak) a fiatalok körében a rendszerváltást követően napjainkig. A fiatalok
nagyon korán önállósodnak, rendkívül változatos életutakat járnak be, piacfüggővé válnak, nő
a kockázatuk, a veszélyeztetettségük, hiszen már rendelkeznek azokkal az igényekkel,
amelyek a felnőtt társadalom mintaként közvetít feléjük, ugyanakkor még nincsenek
birtokában azoknak a kompetenciáknak, amelyekkel ezek megnyugtatóan kielégíthetők
lennének.
Csökkenek a nemek közötti különbségek, így a lányok veszélyeztetettebbé válnak.
Egyre magasabb a felsőoktatási intézményekben a nők aránya, ugyanolyan, vagy hasonló
karriert akarnak, mint a fiúk. Ugyanúgy sokáig tanulnak, egyre később állnak munkába, ez
kihat a magánéletre is, s egyre később vállalnak gyermeket. Ennek a folyamatnak nagyon
veszélyes következményei lesznek a népesedésre. Vagyis a korszakváltás a nők
emancipálódását is jelenti.
Szabó Katalin, a magyar fiatalságot érintő kutatásai eredményeit összegezve
megállapítja, hogy a fiatalokra jellemző értékrend plurális, egyre inkább jellemző a
hedonizmus, nihilizmus, materialista javak hajszolása a hagyományos értékek helyett. A
legfontosabb értékek jellemzőit az alábbiak szerint csoportosította.

1. család: szerepének fontossága nem változott, biztos háttér, alapvető értékként

kezelik, azonban a hagyományos családmodell átalakulóban van, szingli élet szintén teret
hódít. A fiatalok célja a családalapítás előtti biztos társadalmi szerep, anyagi biztonság
megteremtése.
2. vallás: nem jellemző a magyar fiatalok többségére. A 90-es évek óta
folyamatosan csökken az értékítéletek közt a vallás szerepe. Érdekesség, hogy a
vallásgyakorlók köre egyre szűkül, a vallási iskolák iránti kereslet egyre nagyobb.
8
A csoportstruktúrák kialakulásáról jellemzőiről bővebben ír Mérei Ferenc a „Közösségek rejtett hálózata”
című munkájában
 3. munka: a fizikai munka leértékelődött, diplomások sokan vannak. Kevés a
hivatásszerű pályaválasztó, a munka a megélhetés eszközévé degradálódott.
4. művelődés: klasszikus műveltség elértéktelenedett, alapműveltség azért
szükséges a fiataloknak is. Internet használat ebben is nagy változásokat idézett elő
5. társasági élet: szórakozással kapcsolódik össze, a közösség számára elérhető
haszon háttérben marad, a közösségek lazábban kapcsolódnak egymáshoz, gyakrabban is
váltogatják egymást.
A globalizációval, az Európai Unióval, és a lehetőségek sokrétűségének köszönhetően
a fiatalok lehetőségei is kiszélesedtek.
A társadalmi mobilitás fogalma rég ismert a szociológiában, hatásai szintén. Egy jól
működő társadalomban a struktúrán belüli helyváltoztatás egy bizonyos mértékig
szükségszerű (cirkuláris mobilitás), hiszen az egyént körülvevő gazdasági- társadalmi tér is
folyamatos változásokon megy keresztül. Ugyanakkor azt, hogy ezen felül milyen mértékű a
mobilizáció több, egymással bonyolult viszonyrendszert alkotó tényező is befolyásolja. Látni
kell, hogy a társadalmi struktúrában történő fel vagy lefelé történő helyváltoztatás általában a
fiatal életkori szakaszban a legdinamikusabb. Napjaink munkaerő-piacán, hosszú távú
stratégiák kialakításának csak úgy van értelme, ha egy betöltendő pozíciót a verseny mindkét
szereplőjének oldaláról, a munkáltató és a munkavállaló oldaláról is megközelítjük. A
munkáltató célja és feladata egy olyan jövőkép kialakítása és „piacosítása”, amely vonzó lehet
a munkaerő-piac sok szereplőjének. A munkavállaló mindig a rendelkezésére álló
információkból választja ki a számára legelőnyösebb lehetőséget. Ebbe a kéttényezős
modellbe azonban be kell kalkulálni a társadalmi- gazdasági környezet folyamatos
átalakulását is. A világgazdaság jellemző fogalma lett a globalizáció, és ez a magyar
munkaerőpiacon is érezteti a hatását9. Amennyiben egy adott munkakörnek nincs megfelelő
megtartó ereje a váltás jóval könnyebb, mint volt évekkel ezelőtt, különösen igaz ez a fiatal
korosztályokra. Ezek együttes vizsgálatánál azt látjuk, hogy a pályaválasztás előtt álló
fiatalok korcsoportjaiban megnyíló lehetőségek nem feltétlenül kedveznek a védelmi
szférának, s folyamatos versenyhelyzetbe kényszerítik. Szintén nem kedveznek azok az
objektív, vagy szubjektív körülmények, amelyek a Magyar Honvédség közvetlen vagy
társadalmi környezetét jellemzik.
Az általam a rekrutáció szempontjából elsődleges célcsoportnak tartott 14-18 éves
korosztály tagjai közti kiinduló helyzetet nem lehet rossznak minősíteni, hiszen egyes
reprezentatív, országos kutatások eredményei alapján a fiatalok közül minden harmadik fiú
gondolt már arra, hogy hivatásos katona legyen. Ugyanez az elképzelés minden tizedik lányra
igaz. Ugyanakkor a kérdőívet kitöltők közül minden harmadik elutasítja a katonaságot.10
Számos olyan körülmény hatása ismert, amelyek ez ellen szólnak. Szubjektív okoknak
minősítem azokat a tényezőket, amelyek valamilyen formában gyengébben- szorosabban a
védelmi szférához köthetőek: ezek közül néhány: laktanyák bezárása, azok lassú agóniája, a
védelmi szférában munkát vállalók társadalmi presztízsének csökkenése, kedvezőtlen
jövedelmi lehetőségek, az állomány folyamatos létszámcsökkenése, a védelmi szférára
fordított csökkenő GDP- arányos összeg, kedvezőtlen média megjelenések.

9
A rendszerváltást követően megjelent nyílt munkanélküliség a fiatal nemzedékeket sem kíméli. Az oktatás
strukturális átalakításával a fiatalok munkába állásának kezdete kitolódik, ennek ellenére ez a korosztály is
érintett a munkanélküliségben. A Ksh adatai alapján a 15-24 év közötti korcsoportba tartozók aránya az összes
munkanélkülin belül 2007 III. negyedévében 19,8%, a munkanélküliségi ráta e korcsoportban 18,6%, ami azt
jelenti, hogy az ilyen korú népesség 4,9%-a volt munkanélküli (2006 III. negyedévében 5,7%)
10
Az adatok az „Országos Középiskolai Kutatás a biztosan továbbtanuló középiskolások körében. 2004” című
empirikus kutatásból származnak in: http://www.fisz.hu/files/fisznew/kutatas/tanulmany_vegleg.doc
(2009.10.20)
 Ezek mellett léteznek olyan tényezők is, amelyek a 21. század megváltozott gazdasági-
társadalmi- kulturális kihívásainak köszönhetőek elsősorban. Ezekre nincs, és nem is lehet
hatással a védelmi szféra, ezért ezeket objektív tényezőknek nevezem.
Objektívnek minősítem azokat a tényezőket, amelyek a védelmi szférában
tapasztalható jelenségektől elzártan alakítják, alakíthatják a honvédelemmel szembeni
társadalmi tudatot: oktatás expanziója, ifjúsági korszakváltás, nemzedéki generációs
problémák, információs társadalom- digitális egyenlőtlenség, munkanélküliség, a
makrogazdaság folyamatos alacsony teljesítménye, az államháztartás magas hiánya.
Az érem másik oldalát vizsgálva számos olyan szubjektív és objektív tényezőt tudunk,
lehet felsorakoztatni, amelyeknek abba az irányba kellene terelni a munkaerő- piacra kikerülő
fiatalokat, hogy megélhetésüket a Magyar Honvédség berkein belül képzeljék el.
Szubjektív tényezők lehetnek a versenyképes jövedelem megteremtése, folyamatos
marketing jelenlét a médiákban, pályaorientáció, előmeneteli rendszer, hivatástudat kiépítése,
nyílt napok szervezése, civil- párbeszéd szerepének növelése.
Objektív tényezők lehetnek a munkanélküliség regionális egyenlőtlenségei, a
nemzettudat erősödése, a védelmi szférában szerepet vállalók társadalmi megbecsültségének
hosszú távú emelkedése, a tradicionális értékek iránti vonzalom erősödése, hazaszeretet.
Ennek ellenére a szektornak számtalan olyan, a múltban és a jelenben, a társadalmi
tudat részéről itt ragadt beidegződéssel kell megbirkóznia, amelyek alaposan megnehezítik az
eredményes rekrutációs munkát. A Magyar Honvédség alkalmazottainak társadalmi és anyagi
megbecsültségének stagnáló szintjének ismeretében nehezen képzelhető el, hogy a diákok
szülei ebbe az irányba terelnék a gyerekeiket. A rendszerváltásig a Magyar Honvédég
tagjának lenni társadalmi elismertséget jelentett, mind e mellett a rendszerbe kódolt számos
szociális kedvezmény miatt tisztes megélhetést, kiszámítható jövőképet is nyújtott. A
rendszerváltást követő átalakítások, a technikai- technológiai színvonal erodálódása nem
emelte a katonaság presztízsét. Az ezredforduló utáni nagy szerkezeti átalakítások (sorozott
hadseregről önkéntesre való áttérés), és külpolitikai váltás (NATO- csatlakozás) sem tette
sokkal vonzóbbá a honvéd- pályáról kialakított képet a társadalom többségében. Az okok elég
nyilvánvalóak, és sok esetben látványosak. Az elhagyatott, semmire sem használható
laktanyák látványa, a korszerűtlen, felújítást nélkülöző szolgálati épületek, technikailag
korszerűtlen eszközrendszer alkalmazása arról szolgáltatnak információt, hogy egyre
nehezebbek a körülmények. Az állami szerepvállalás csökkenése, a védelmi kiadásokra
fordított összeg stagnálása azt sugallhatja az állampolgároknak, hogy a legfelsőbb vezetés
szintjén is héttérbe szorult a védelmi ágazat, más, a politika által fontosabbnak vélt területnél.
A professzoinalizmus fogalmának értelmezésében a katonaságban még nincs hagyománya a
társadalom részéről. A versenyszférának is idő kellett az átálláshoz, a szocialista munkamorál
„elfelejtéséhez” a nyugati típusú munkavégzés meghonosításához. Sok esetben ez a mai napig
nem sikerült. Úgy vélem, hogy az ország védelmét ellátó szektorral szemben még nem alakult
ki a professzionalizmus légköre, legalábbis nem helyesen értelmezi a társadalom nagy része.
Még túl közeli, és így túl erős az az örökség, amely a katonai szolgálatot kényszerként, valami
rosszként élte meg, és elvesztegetett időnek tekintette. Ha demográfiai oldalról közelítjük meg
a kérdést, akkor láthatjuk, hogy elérkeztünk egy olyan ponthoz, amikor már olyan gyermekek
lesznek lassan munkavállalási korúak, akik szülei egy része már különböző indoktól
vezéreltetve, de sikeresen tagadták meg a fegyveres sorkatonai szolgálatot. Ehhez
kapcsolódóan egy gondolat is felmerülhet: a fiatalok munkanélküliségének elkerülésében
nagy szerepe lehet annak, hogy a szülő és a gyermek milyen kompetenciákkal,
információkkal „előrelátó képességgel” rendelkezik? A gyermek továbbtanulási irányának
meghatározása a szülő számára is nehéz feladatot jelent, egyrészt mert az érettségi- felvételi
rendszer átalakítása miatt az eredményes továbbtanuláshoz tudatosabb, korábbi kiválasztásra
van szükség, másrészt mindig a pillanatnyilag rendelkezésre álló és elérhető hamis, vagy igaz
információhalmaz alapján kell meghozniuk azt a döntést, amelyet a társadalmi intuíciók,
tapasztalatok, divat is befolyásol. Felvetődik egy fontos kérdés, milyen módszer/ekk/el
lehetne meggyőzni azokat a szülőket (általában a többség), akik nem rendelkeznek konkrét
tervekkel a gyerekeik továbbtanulását illetően, hogy az iskolaválasztás előtt álló diákokat a
védelmi szféra irányába tereljék?
A tanulói oldalról megvilágítva a kérdést számos kutatás tapasztalata azt mondatja,
hogy a hazáért tenni akarás, a kollektív eszmények átvétele, a védelmi szférához
szükségszerűen kapcsolódó konformizmus önmagában nem hat lelkesítően a fogyasztói
társadalom szülötteire. Életkori sajátosságból fakad a tekintély, a rend, a tisztelet, az
engedelmesség fogalmainak megkérdőjelezése, amelyek nélkül egy katonai szolgálat
elfogadhatatlan. A megváltozott világ egyben megváltozott fiatalokat is eredményezett, túl a
80-as évek végétől kezdődő folyamaton, az ifjúsági korszakváltás nem állt meg. Véleményem
szerint más tartalommal, de tovább folytatódott. Nehezíti a fiatalokkal szembeni helyes
stratégia kialakulását, hogy nézeteik, gondolataik, az őket befolyásoló tényezők nagyon
rugalmasak, és nagyon gyorsan változnak. Folyamatos flexibilitás jellemzi egész
fiatalságukat, és egyre ritkább a tudatosság a jól kiszámítható életpálya-tervezés körükben. Ha
nem is mondhatjuk, hogy az iskolaválasztás minden esetben ad-hoc jelleggel történik, a
továbbtanulni vágyók közötti határozatlanság kimutatható abban is, hogy a felvételi
jelentkezések nagy része az utolsó nap kerül postára. Elmondható, hogy azok a diákok
rendelkeznek határozott továbbtanulási attitűdökkel, akik a magasabban kvalifikált képzéseket
választják, ahova nehezebb bekerülni, és így időben hamarabb kezdik a felkészülést is. A
továbbtanulni vágyók többsége nem mindig a lehetőségeinek és irányultságának megfelelően
jelentkezik egy meghirdetett képzésre, ezzel is magyarázható az első éves kihullás magas
foka.
Az ifjúsági korszak meghosszabbodott, és ez elsősorban az oktatási struktúra
átalakulásának tudható be. A fiatalok függetlenül tehetségüktől, egyre több időt töltenek az
oktatási intézményekben. Ennek köszönhetően a munkába állás, a családalapítás, a szülőkről
való leválás ideje mind jobban kitolódik. A meghosszabbodott ifjúsági szakasz
eredményezheti a felnőtt világ normarendszerének, értékeinek átvételében észlelhető késést,
illetve átkonstruálódást. Sajátos szerepformák alakulnak ki, mint például a szingli, vagy pre-
szingli, amelyek egyes csoportok számára újfajta kulturális és fogyasztási lehetőséget
teremtenek.
Az eredményes toborzás lehetősége az oktatás strukturális átalakítása miatt szintén
nem kedvező: a katonai kollégiumok megszűntek, vagy összeolvadtak más, közoktatási
intézménnyel, ezzel együtt az önálló arculat is megszűnt, a nemzetvédelmi egyetem
mozgástere, lehetőségei, pénzügyi- szakmai keretei egyre szűkülnek.11 A felsőoktatás
expanziójával és a szakképzés, felnőttképzés átalakításával és kiterjesztésével olyan új
versenytársak jelentek meg a piacon, melyekkel nem könnyű feladat lépést tartania a katonai
felsőoktatásnak, és a toborzó irodáknak. Szerencsés esetben, mindez pozitívan is
lecsapódhatna, hiszen elképzelhető, hogy a kiszélesedett továbbtanulási lehetőségeknek
köszönhetően, egy belső természetes szelekció indulna meg a továbbtanulni vágyó fiatalok
közt, és eleve már csak azok érdeklődnének a professzionális katonai pálya után, akikben
ténylegesen megvan a belső hajtóerő, az a bizonyos hivatástudat, amely nélkül ennek a
szakmának a hiteles képviselete nélkülözhetetlen. Ugyanakkor azt is be kell látni, hogy csak
ebben, a fiatalok szűk rétegében bízni meglehetős felelőtlenség lenne, hiszen egyrészt nagyon
leszűkítené a rekrutáció szempontjából szóba jöhető potenciális fiatal munkavállalók körét,
másrészt számos olyan szakember jelenléte szükséges a védelmi szerveknél, akik a

11
A katonai középiskolák fokozatos megszüntetéséről, vagy más profilú közoktatási intézményekbe való
beolvasztásukról pontos képet ad: Dr. Martinkó József: Katonai középiskolák az ezeréves magyar iskola
történetében című munkája Magyar Honvédség Humán Szolgáltató Központ 1996
versenyszférában is el tudnak helyezkedni „civil” munkakörökben. Tény, hogy ebben az
esetben más irányú megközelítés szükséges a toborzóirodák és szervek részéről.
A fogyasztói- társadalom, vagy posztindusztrialista- társadalom mellett egyre többen
használják napjaink társadalmának jellemzésére az informatika fogalmát.
A sikeres tanulási stratégiák kialakításában és fenntartásában az információs
társadalom gyermekének leginkább az információra van szüksége. Többek közt ez az egyik
forrása a tudástőke megalapozásának, főleg azokban a családokban, ahol ezt nem teszi
lehetővé a szülők generációja. Az Internet alapvetően nem csak tudástőke, hanem a Bourdieau
–modell másik alapvetéseként számon tartott kapcsolati tőke megteremtésében,
felhalmozásában, és megtartásában is szerepet játszik, manapság –egyes csoportoknál, a
fiataloknál fokozottan- egyre kizárólagosabb jelleggel. A hagyományos, kézzel írt levelek
egyre inkább csak ünnepi alkalmakkor kerülnek előtérbe az adott nap egyediségét
hangsúlyozva (születésnap, névnap stb…) a hétköznapi kapcsolattartás a technológiai
fejlődésnek köszönhetően ma már nagyrészt a világhálón történik, elsősorban elektronikus
levelek segítségével. A tudásszerzés napi rutinja is alapvető átalakuláson megy keresztül. A
hagyományos papír alapú tudás egyre háttérbe szorul, hiszen az Internet kínálta tájékozódási
lehetőségek gyorsabbak, olcsóbbak, és nem egy esetben pontosabbak is.
Nemeskéri munkájában kimutatja, hogy az Internet hozzáférésének lehetősége
regionális, település típusok, és a szülők iskolai végzettsége szerint is eltéréseket mutat. E
szerint a diplomás, városi, azon belül fővárosi gyerekeknek nagyobb esélyük van a világhálón
való ismeretszerzésre.12
Nagy Réka arra hívja fel a figyelmet, hogy hazánkban kialakuló helyzetet a digitális
egyenlőtlenség fogalmával lehet azonosítani.13 A digitális szakadék fogalma a 90-es évek
második felében jelent meg a szociológiában, elméleti alapját azok a diffúziós modellek
jelentik, amelyek az innovációk társadalmi elterjedésére születtek. Feltételezi, hogy az új
technológiák, ezen belül az internet főként társadalmi- gazdasági egyenlőtlenségekhez
vezetnek. A társadalmi digitális szakadék fogalma egy olyan dichotóm modellt jelöl,
amelyben az információhoz hozzáférők, és nem hozzáférők szerepelnek. A csoportok
társadalmi-gazdasági meghatározottságai: iskola, jövedelem, iskola, szülők, kor, etnikai-
regionális hovatartozás. Manapság ezt a modellt a dichotóm jellege miatt egyre többen
megkérdőjelezik, helyette a digitális egyenlőtlenségek fogalmát használják, és kutatják.
A digitális egyenlőtlenség főbb dimenziói:
1. eszközök minősége
2. használat autonómiája
3. a használathoz szükséges készségek és tudások megléte
4. társadalmi támogatás
5. a használat céljának dimenziói
6. nyelvtudás

Az eszközök minőségének és arányának változása folyamatosan jobb eredményt mutat,

egyrészt a Sulinet- program idejében százezrek otthonában terjedt el a személyi számítógép-
használat, másrészt a számítástechnikai eszközök, és az Internet- hozzáférés árainak
csökkenése szintén a jobb ellátottság irányába történő elmozdulást jelentik.14 Az Internet

12
Nemeskéri István: Informatikai eszközök fogyasztása a magyar fiatalok körében Kutatási jelentés 2002 OSZK
13
Nagy Réka: Új lencsék egy új társadalmi jelenség vizsgálatában: a digitális egyenlőtlenség kutatásának átfogó
szemléletéről. In: http://www.socio.mta.hu/mszt/200712/002.pdf (2009.10.20)
14
Meg kell jegyezni, hogy az ország növekvő Internet- lefedettsége még mindig nem éri el a nyugat- európai
adatokat. Mindemellett a szolgáltatás színvonalában, és árában is nagy regionális eltérések lehetnek. A
legnagyobb különbségek, és ezzel együtt hátrányok a havidíjban, a korlátlan hozzáférés nagyságában, a
maximális sávszélesség alkalmazásában érhető tetten leginkább.
használata azonban nem mindenki számára elérhető, hiszen a technikai igénye mellett számos
kritériumnak, készségnek is a birtokában kell lenni annak, aki eredményesen akar tájékozódni
a világhálón.
Ennek ellenére elmondható, hogy az Interneten történő megjelenés egyre inkább
elengedhetetlenné válik a fiatalok figyelemfelkeltése miatt. Úgy vélem, a hozzáférés
egyenlőtlenségét kognitív- kulturális tényezők is befolyásolják, ilyenek az életstílus, és
tudásstílus fogalmak. A társadalmi támogatás és szükségszerűség ellenére még ma is vannak a
fiatalok közt olyanok, akik megszólítására csak a hagyományos marketing lehetőségek állnak
rendelkezésre. A nyelvtudás illetve inkább annak hiánya nagy hátrány a főleg idegen nyelvű
Internet használatban.
Érdemes néhány gondolat erejéig megvizsgálni a mai demográfiai tendenciák alakulását,
illetve azok kialakulásának okait, valamint hatását a mai fiatalokra. Általános tendenciaként
megállapítható, hogy a közelmúlt népesedési folyamataiban kialakult egy olyan európai
minta, amely a magyar társadalomra is érvényes. A fiatalok egyre később,és egyre csökkenő
arányban kötnek házasságot, ami azért fontos, mert még ma is elmondható, hogy a legtöbben
a gyerekvállalást a házasság intézményéhez kötik. A házasságkötések kitolódott életkora
egyben azt is jelenti, hogy a nőknek kevesebb idejük van a gyermekvállalásra, így
szükségszerűen ez a szaporulat további szűküléséhez vezet. E mellett természetesen csökkenő
gyermekvállalási kedvre racionális magyarázat is létezik. Az egyre nehezebbé váló
megélhetési körülmények nem hatnak ösztönzőleg a fiatalok gyermekvállalási kedvére.
Napjaink hadseregeinek emberigénye jelentősen eltér a korábbi korok rekrutációs
gyakorlatától. Manapság kisebb számú, több kompetenciával rendelkező emberek alkotják a
modern haderőt. A népesség nagyságrendje a hadászati technológia fejlettsége miatt már nem
számít döntő tényezőnek. Ennek ellenére lehetnek olyan aspektusok, melyek mentén érdemes
végiggondolni a mennyiségi változások biztonságpolitikai stratégiai következményeit is.
A demográfiai változásuk önmagukban értéksemleges mozgások, csak akkor kapnak
értelmet, ha más összefüggésben nézzük őket: például, globalizáció, regionális eltérések,
természeti- környezeti sajátosságok. Demográfiai megközelítésben két fajta társadalom
létezik:

• Elöregedő társdalom: a gazdasági veszélyeztetettsége, a társadalombiztosítási

rendszer-finanszírozhatatlansága mellett, a szakemberhiány is felléphet, amely egy idő
után, szélsőséges esetben a nemzetgazdasági folyamatokra is hatással lehet, és az
olyan speciális munkák elvégzését is megnehezíti, mint amilyen a hadseregnél
előfordulhat. Ezért az ilyen jellegű társadalmakban fokozottan fontos a fiatalokban
feléleszteni azokat a belső mozgatóerőket, amelyek a viszonylag mostohább
körülmények ellenére is a pálya felé tereli, vagy a pályán tartja őket.
• Fiatal, gyorsan növekvő dinamikus társadalmak esetén két lehetőség áll fenn. Egyrészt
a gazdaság és társadalom növekedése együtt halad: a környező természetet
gyorsabban felélik, beköszönhet a válság. Másrészt a gazdaság fejlődése elmarad a
társadalomtól, ezek az országok eleve válsággal indulnak, és a fiatalok
esélyegyenlőtlensége tovább növekszik (az Afrikai kontinens legtöbb országa). A
magyar társadalom demográfiailag az elöregedő társadalmak közé tartozik, és a
statisztikák szerint e változás a közeljövőben nem is várható.

Végezetül felhívnám a figyelmet Gábor Kálmán gondolatára, mely szerint ma a magyar

ifjúságkutatásnak három sajátossága van, de úgy is fogalmazhatnánk, hogy három nagy
ellentmondása, hibája van.
 • Az elmúlt érában központosított ifjúságkutatást akartak. Lokális kutatásokra kísérlet
sem történt. Pedig nagyon nagyok a regionális különbségek. Apparátus lett volna
(frissen képzett pszichológusok, szociológusok) hozzá. Ez az első nagy hiba.
• Míg az ifjúság egyre inkább nemzetközivé válik, addig a kutatások nemzeti szinten
maradnak. Pedig a lokális szintű összehasonlító vizsgálatoknak van jelentősége.
• A harmadik hiba, hogy az ifjúságot, mint problémát vizsgálják. A politika
problémakomplexumnak tekinti a fiatalságot, és azokat a problémákat emeli ki, amely
az adott kormány vagy párt népszerűségét emeli.

Írásomban megpróbáltam képet adni a mai magyar ifjúság helyzetének összetettségéről.

Munkám nem vállalkozhatott minden, a korosztályt érintő probléma említésére, és annak
elemzésére, így például kimaradt a deviancia kérdése, a fogyasztási szokások átalakulása. Az
esszém célja, ráirányítani a figyelmet arra, hogy a fiatal korosztályok egyre érettebben, és
egyre fiatalabban veszik fel a felnőtt társadalom által mintaként szolgáltatott értékeket,
ugyanakkor nem minden esetben tudatosan teszik ezt. Az ifjúsági korszakváltás fogalma ma is
releváns kifejezés a hazai ifjúságszociológiában, épp ezért kell folyamatos kapcsolat a
fiatalabb korosztályokkal. A toborzási munkát nagyban segítenék a fiatalokkal –mint
potenciális munkavállalókkal - kapcsolatos longitudinális vizsgálatok lebonyolítása.

Összegzés:

A magyar társadalom a rendszerváltást megelőző néhány év óta folyamatos átalakuláson

megy keresztül. Ennek a változó folyamatnak a szükségszerűség mellett az ifjúság lendülete,
változtatni akarása adja a megújuló energiát. Hazánkban is lejátszódtak (nak) azok a fiatalokat
is érintő változások, amelyek a globalizálódó világban minden fejlett országra jellemzőek. Az
általam megfogalmazott gondolatok központi kérdése arra keresi a választ, hogy az átalakuló
magyar ifjúság előtt milyen válaszutak állnak, és ezekre reagálva, melyek azok a tényezők,
körülmények, amelyek elősegíthetik, vagy épp negatív irányban befolyásolhatják az esetleges
későbbi munkavállalási hajlandóságukat a Magyar Honvédség irányába. Írásomban érintem
az ifjúsági korszakváltás hazai jellemzőit, az ifjúságcentrizmus hatását a fiatal korosztályokra.
A modern korszak kihívásainak számbavételekor kiemelten kezelem az oktatás expanzióját,
és a digitális egyenlőtlenség kialakulását.

Felhasznált irodalom:

1. Adam Rudolf: Demográfia és biztonságpolitika a globalizáció világában (Komáromi

Sándor) Kisebbségkutatás: 16 évf. 2007/2 sz. 382-386 o. szemle
2. Andorka Rudolf: Szociológia. Osiris Kiadó, Bp. 2005
3. Gábor Kálmán- Jancsák Csaba szerkesztette Ifjúságszociológia. Belvedere Kiadó.
Szeged, 2006
4. Gazsó Ferenc- Laki László: Fiatalok az újkapitalizmusban Napvilág Kiadó, Budapest.
2004.
5. Huszár- Sükösd: Ifjúságszociológia Közgazdasági és Jogi Tankönyvkiadó, 1969
6. Mérei Ferenc: Közösségek rejtett hálózata. Osiris Kiadó, 1996
7. Szretykó György szerkesztette: Az ifjúság helyzete, és jövőképe. Adalékok az ifjúság
szociológiai elemzéséhez. Kiadó: Comenius BT. Pécs, 2006.