Caesar

A Spartacus-féle rabszolgaháborúban a köztársasági rendeknek megmutatkozott

gyengeségük. Ezt külső sikerekkel akarták ellensúlyozni. Kr.e. 74-71-ig tartó Spartacus-féle
rabszolgafelkelést Crassus győzte le, Pompeius pedig szétverte az Itália élelmiszerellátását
fenyegető kalózokat, végleg leverte Mithridátész seregét, nagyra növelve ezzel Róma kis-
ázsiai birtokait. A szenátus azonban megtagadta Pompeius intézkedéseinek jóváhagyását,
és azt a követelését, hogy a veterán harcosok földet kapjanak, ezért átpártolt a néppárthoz:
Crassus és Pompeius Sulla hívei. Kr. e 70-ben konzulok lettek. Caesar bár arisztokrata
családból származik, mégis a néppárt soraiból emelkedik ki. Államférfi, hadvezér, író. Casius
Julius Caesar szövetségre lépett Crassussal és Pompeiussal, így létrehozva az első
triumvirátust Kr.e. 60-ban. (A szó jelentése: 3 ember titkos szövetsége. A szövetség első
eredménye, hogy Caesart konzullá választják Kr.e. 59-ben. Hivatalba helyezése utáni főbb
intézkedései: földet oszt Pompeius veteránjainak, jóváhagyja Pompeius keleti
intézkedéseit.
Crassus Síria, Pompeius Hispánia, Caesar Gallia helytartója, prokonzulja lett. Caesar
hódításokat folytat Galliába, Britanniába, hatalmas földterületeket, sok rabszolgát szerzett,
fegyelmezett ütőképes hadsereget hozott létre.
Crassus megsemmisítő vereséget szenved az eufráteszi fronton az iráni parthusoktól és
meghal a csatamezőn, Kr.e. 53-ban. Halála után a triumvirátus felbomlik, Pompeius pedig
átáll a senatushoz, és szembefordul Caesarral.
Caesart hivatala lejárta után felszólították, hogy térjen vissza Rómába, azonban ő
válaszlépésként Kr.e. 49-ben a csatából hazatérve nem tette le a fegyvert, hadseregével
átlépte a Rubicó folyót, és „a kocka el van vetve" jelszóval bevonult Rómába. Megverte a
Pompeius vezér nélküli seregét, majd Kr.e. 48-ban Pharsalosnál legyőzi Pompeiust, aki a
vereség után Egyiptomba menekült, ahol bérgyilkosok végeztek vele.
Caesar diadalmenetben vonult végig Egyiptomtól a Közel-Keletig „Jöttem, láttam;
győztem!" Ez a győzelem a szenátus párt uralmának végét jelentette. Sok évre konzullá
választatja magát, életfogytiglani diktátorrá, (6 hónaponként választották) az összes
csapatok feletti fő parancsnokság (imperátor) is őt illette. Néptribunus, (kinek személye
szent, és sérthetetlen) cenzor,(a senátus névjegyzékét ő állítja össze) legfőbb főpap,
(pontifex maximus). A köztársaság csak látszat volt minden területen királyként uralkodott!
Azonban a koronát nem fogadta el, bár Marcus Aurélius felajánlotta neki.
Belpolitikáját jellemezte, hogy hatalmas építkezésekbe kezdett, munkalehetőséget
biztosítva ezzel a népnek. A nincsteleneknek; a kiszolgált katonáknak földet adományozott,
ezzel a nincstelenek számát 320 ezerről 150 ezerre csökkentette le. A római polgárjogot
kiterjesztette a proviniciákra is. Értékálló pénzt, arany dénárt vezettetett be.
Újjászervezte a szenátust. Létszámukat 600-ról 900-ra növelte saját híveiből. Hódításokat
folytatott. A népnek biztosította a „kenyeret és cirkuszt", amely azt jelentette, hogy
szórakozásukról és élelmük biztosításáról gondoskodott.
Bevezette a róla elnevezett Julián naptárt, születésnapját nemzeti ünneppé nyilvánította. A
szenátussal szemben is keményen éreztette hatalmát, emiatt republikánus köztáraság párti
e11enzék alakult, amely szervezkedni kezdett Caesar hatalmi törekvései ellen. Kr.e. 44.
márc. 15-én (Idusán) Brutus és Cassius megölte őt.
A gyilkosoknak nem volt semmilyen politikai elképzelésük hogyan vezessék tovább az
államot. Caesar halála után az országot belsőharcok, polgárháborúk jellemezték
 Augustus

Caesar meggyilkolása után a polgárháború kiújult, megint zűrzavaros és rendkívül véres

korszak következett. Kezdettől fogva világos volt, hogy Caesar gyilkosainak programja a
köztársaság régi formájának helyreállítása megvalósíthatatlan, mint Sulla korában. A harc
személyes hatalmi érdekekért folyt. Antonius Kr.e. 44-ben Caesar conzul társa volt,
politikai örökösének tekintette magát. Hatalmi igényekkel lépett fel Octavianus Caesar
unokaöccse, akit fiává fogadott, első örökösévé tett. Kr.e. 43-ban Octavianus szövetkezett
Antoniussal és Lepidussal a lovasság parancsnokával. Caesar gyilkosai és a szenátusi párt
ellen. Így jött létre a második triumvirátus. Antonius és Octavianus hadsereggel átkeltek
a Balkánra, és Philippinél Kr.e. 42-ben döntően megverték Brutus és Cassius hadait. A
triumvirek közötti barátság csak látszólagos volt. Lepidust hamarosan lemondatták
rangjáról. Antonius a birodalom keleti részeinek, Octavianus pedig a nyugatiaknak vált
urává. A két politikus közt egyre több ellentét keletkezett, Octavianus fegyverekhez nyúlt.
A döntő tengeri csata a görög partoknál, Actium mellett zajlott le. Kr.e. 31-ben, és
Octavianus győzelmével végződött. Kleopátra volt az első, aki futásnak eredt, Antonius
maga szökött meg seregeitől. Katonái a vezér elvesztése után sokáig állhatatosan és bátran
harcoltak, amikor a győzelemre már nem volt reményük, legalább a halálért. A következő
évben Octavianus Egyiptomba nyomult. Antonius és Kleopátra öngyilkosságot követett
el, így Egyiptom az utolsó hellenisztikus királyság római provinciává lett. Octavianus a
Római Birodalom egyedüli ura lett. Ezzel a köztársaság megbukott. Octavianus
lemondott a triumviri rendkívüli hatalomról, és a hatalmat ,,átadta” a szenátusnak, aki
az Augustus névvel ruházta fel. Legfontosabb a princeps címet tartotta, ez a szenátor
elnöke volt. Esetében azt is jelentette ő az első polgár. Ő rendelkezett az első szavazattal, s
a szenátus összeállításának joga és az ő kezébe került. Augustus tehát nem tagadta meg
nyíltan a köztársaságot, jelszava is a ,,köztársaság helyreállítása” volt. A valóságban új
államformát alakított ki, amely egyeduralom: monarchia volt. Caesar nevéből
császárságnak, első évszázadait, amikor még a szenátust is bevonták bizonyos mértékig a
kormányzásba principátusnak nevezzük. Legelső feladata a rend és a nyugalom
helyreállítása volt. Helyreállította a közbiztonságot. A bíróságokat újjászervezte,
számukat megnövelte, működésük idejét meghosszabbította. A rabszolgatartó társadalmi rend
megszilárdítására törekedett. Ezért hozta erkölcsi és családvédelmi törvényeit. A kiváltságos
rendek, a szenátorok és lovagok gazdasági hatalmát nem korlátozta, de politikai szerepüket
szigorúan ellenőrizte. A népet ingyen gabona osztásával, cirkuszi játékokkal elégítette ki.
Uralkodása idején indult meg a császári közigazgatás kiépítése. Különleges helyzete volt
Egyiptomnak. Ezt a császár magánbirtokaként kezelték, mivel innen származott a legtöbb
pénzjövedelem. Augustus külpolitikájában a függő kérdések végleges rendezésére
törekedett. Keleten Eufrátesz folyó lett a határvonal észak felé a Rajna és a Duna
határvonal kialakítása volt a cél. Meghódította Pannóniát. Megteremtette a „római
békét”, (Pax Romana) mely nemcsak a birodalom belső, hanem külső békéjét is
jelentette.