Miért vallom székelynek magam?

A székelység felvállalása nem abból áll, hogy a székely zászlót lengetjük néha, vagy
esetenként elénekeljük a székely himnuszt. Ha székelynek valljuk magunkat azt éreznünk is
kell. A székely ember lelkébe bele van vésve az elfogadott sors. Ezek az emberek a szívük
mélyén tudják, hogy mit ért az egyén az alatt, amikor ezt mondja. Itt feltehetjük a kérdést,
hogy miért született annyi gyönyörű kesergő vagy hajnali a népdalok hullámhosszain? Ez az
értékes műfaj egy pár ecsetvonással lefesti a szegény székely lelkivilágát. Ezért vallom
székelynek magam.

A legelső dolog, ami a székely identitásom kialakulásának útján vezet, az a családom.

Ennek függvényében szeretnék egy közírót idézni, aki bár nem székely, de olyan
meghatározást ad a családról, mint fogalomról, amely minden hazaszerető ember szívét
megdobogtatja: „Az ember létezésének alapeleme a család. Ahhoz, hogy egy ember teljes
értékű legyen nem elég, hogy biológiailag létrejöjjön. Neki létre kell jönni társadalmilag, azaz
olyan közösségbe kell kerülnie, ahol ő közös történelmi hagyományokat, közös kultúrát és
közös nyelvet hordoz. Vagyis egy olyan közösséget alkot, amely lehetővé teszi, hogy egy
teljes értékű, minden képességével kibontakozni képes ember legyen. Ehhez egy nagyobb
családra van szükség-és ez a nemzet. ” Tehát a szűk körű, szerető család segítségével
érthettem meg azt, hogy mit is jelent a nagy családhoz, egy nemzethez tartozni. A sors első
lépésként a népdalok és a népzene tágas világába sodort. Egész családom foglalkozott velem,
népdalokat tanultam. Elkezdtem versenyekre járni, ahol sokat emlegették a köszöntőbeszédek
során a kultúra megőrzésének fogalmát. Kis idő múlva apró lépésenként tanultam a néptánc
tanulmányát, így ezekkel együtt belekóstoltam a sikerélmények ízébe. Kis korban nem
tudtam, hogy ez fontos és jó dolog, de mára megértettem. Miért vallom székelynek magam?
Elsősorban ezért, merrt szeretem felfedezni őseink hagyományait. Ezek az alapkövek
számomra, amelyből kiindultam az identitás fele.

Egy másik példa és egyben magyarázat a sok kirándulás, amelyet Erdélyben tettem,
mely szintén a családom segítségével valósult meg. Útjaim során nem csak a büszkén álló,
rejtett múltat hirdető várakat láttam. Eldugottabb falvakba, felfedetlen titkokat rejtő
helységekbe is ellátogattunk nem csak a természet szépségéért, hanem történelmi múltjáért is.
Egyik lélekemelő hely a csíksomlyói kegyhely, amely a búcsú alkalmával akkora tömegeket
mozgat meg, amekkorára nem is gondolnánk. Jólesett maga a gondolat, hogy ezen a helyen
mennyi székely és magyar összegyűl. Ahol nem számít a felekezet, az hogy milyen magasan
van az ember a ranglétrán, csak mindenki csendben imádkozott az egy és örök Istenhez.

Miután lelkileg feltöltődtünk, kelet fele vettük az irányt az Úz völgyébe majd a

Gyimes-szoros dimbes-dombos tájára, a csángók földjére az Ezeréves Határ árnyékába. A
gyimeseken egy új érzés fogott el: vajon mi történt az üresen hagyott kaszárnyákkal? Voltak
csaták? Mikor és kik harcoltak? A történelem időkereke adja meg a választ, mely csak forog
körbe-körbe és senki nem tud változtatni a megtörténteken: legyen az jó vagy rossz. Elkezdett
érdekelni a székelység történelme, hogy mi-hogyan történt. A nagy kérdés pedig az, hogy
miért? Aki székelynek vallja magát az ismeri múltunk elhalványult darabkáit. Ez az érzés járt
át a gyimesek magas dombjai alatt. Kutattam, majd rájöttem, hogy a kaszárnyák a magyar
határőröké voltak. Az Ezeréves Határ a magyar és a román föld határa volt.

Az Úz - mentét sokan nem ismerik, pedig érdemes ellátogatni erre a vad tájra. A
katonai síremlékek felkeltették a figyelmemet. Az út során látszódtak a második
világháborúból származó lövészárkok, a fűvel benőtt utak, a fák rejtekeiben eldugott
bunkerek. A kaszárnyák idegen nyelvű lakói elvették a kedvemet, a temető méginkább.
Szorult torokkal sétáltam végig a fejfák között, végigolvasva az ott nyugvó lelkek szomorú,
rövid történetét: a halál okát és idejét. Ők estek a határon áttörő idegenek áldozatául, főként a
második világháborúban. Nők és gyerekek, akik semmiért sem voltak hibásak, mégis
szembeszálltak az ellenséggel és harcoltak családjukért, hazájukért. Miért vallom székelynek
magam? Mert ezek láttán tisztelem őseink bátorságát, áldozatkészségét. Itt fogtam fel a sors
hatalmának nagyságát. Ők is emberből voltak, így hibáztak - főleg akkor, amikor
alábecsülték az ellenség erejét, tettrekészségét és csalafintaságát. A történelem számos
helyzetet teremtett ahhoz, hogy megértsük mi is az összefogás. A székely nép tudta, mi az
együttélés. Békeidőben, amikor a hatalmasok elásták a csatabárdot, barátságok alakultak ki a
nemzetiségek között. De a háború mindent megváltoztat. Mindenki rájön, hogy melyik
nemzethez tartozik, így egykori barátok egymás ellen fordulnak, a nehezen megszerzett
bizalom eltűnik és verseny indul a hatalomért. Trianon figyelmeztet: Magyarok, fogjatok
össze! Ezt a figyelmeztetést minden magyarnak jól eszébe kell vésnie, hiszen úgy a Kárpát-
medencét, mint annak lakóját, az Isten is egybeteremtette, tehát amit Isten egybekötött, azt
ember ne válassza szét. Továbbá a természet által egy olyan egységnek teremtett földrajzi
képződmény lakóival együtt, aminek nincs párja. Vagyis a folyók befele folynak, mindegyik e
medencében ered amely a természet egyik leglenyűgözőbb munkái közé tartozik. Történészek
hivatkoznak arra, hogy nincs még egy ilyen állandó határ az európai kontinensen, mint a
Kárpátok vonulata. Minden ország határa, ami az elmúlt ezer évben kialakult sokkal rövidebb
időszakra volt érvényes. A székelység e nagy múltú nemzet szerves része, amely a Kárpát-
medence védőbástyájaként, acélos pajzsként állt ellen az idegen megszállásnak, a végvárakon
hősiesen harcolt, küzdött a hazáért. Istennek célja van e maroknyi székellyel, hiszen nem
hiába teremtette a természeti katasztrófáktól óvott helyre népünket, nem hiába alakult így a
történelem, hogy szenvedjünk. És nem hiába mondja a székely, hogy nem az a legény, aki üt,
hanem aki bírja. Miért vallom székelynek magam? Mert szívós székely hősök utódaként
génjeimben van a székely konokság, a kitartás, a megmaradásért való küzdelem. Titkos
hatalmak évszázados próbálkozásának ostora csattan nemzetünkön, e hatalom bűnös szolgái
napjainkban próbálják az utolsó csapást mérni ránk, melynek célja a magyar egység
megbomlasztása, meggyengítése majd elpusztítása. Éppen ezért kutyakötelességünk
utódainknak elmagyarázni a múltban történt igazságtalanságokat tényként, az eltitkolt
igazságot meghökkentő valóságként tálalni, hogy utódaink nemzedéke együttes erővel egy
élhetőbb világot teremtsenek

Ez a székelységnek és egyben a magyarságnak is fontos üzenet, hiszen egy vérből vagyunk:

minden székely magyar de nem minden magyar székely. Székelységemmel tükrözöm, hogy
tisztában vagyok mindezekkel így próbálok felebarátaim segítségére sietni a bajban. Ha
mindenki ezt tenné, akkor ez a nemzet megtanulna összetartani.

Miért vagyok büszke arra, hogy székely vagyok? Szülővárosomban, Nyárádszeredában

választották a székelyek Bocskai Istvánt Erdély fejedelmévé 1605.február 21.-én. Iskolám
róla kapta nevét, amely Maros megyében az egyetlen színmagyar iskola, ahol csakis magyar
anyanyelvű diákok tanulnak. Nyárádszerda, a hajdani Marosszék legrégibb és egyetlen
mezõvárosa, a Nyárádmente legjelentõsebb közigazgatási, gazdasági, kereskedelmi, kulturális
központja volt és maradt.  Nevezték Marosszeredának, Szegény-Szeredának is. Székely
öntudatomat erősíti szülíővárosom történelmi múltjának ismerete, iskolám hírnevének
öregbítése és a székely kultúra őrzése a néptánc által.