Nényei Klára Éva

Véleményével segédkező: Nényei Balázs Elek

Az eltulajdonított barack

A tolvaj belép, sunyul, ellop egy barackot. Az eladó észreveszi, üldözés kezdődik.

ELADÓ Tolvaj! Bűnöző!!!

TOLVAJ Na álljunk csak meg egy pillanatra. Mindjárt folytathatja az üldözést, csak egy kis

szellemi kitérőt tennék.

Megállnak.

TOLVAJ Azt mondta; bűnöző. Igaz? Namármost, az Egyház elfogadta Szent Ágoston

eredendő bűnre vonatkozó elméletét, miszerint eredendő bűn ugye van. Ebből

kiindulva én már születésemkor bűnöző voltam. S mivel – mint tudjuk – csak Isten

lehet bűntelen, még próbálkoznom is hiábavaló. Ez nem elég motiváció ahhoz, hogy

legyűrjem az emberi gonoszságot. Egyszerűen nem várhatja el tőlem. Ennyi.

RENDŐR (meglepetten belép) Szebb jövőt! Mi folyik itt?

ELADÓ Jó is, hogy jön, rendőrkapitány! Ez az ember nemcsak tolvaj, de kiforgatja még Szent

Ágoston szavait is.

TOLVAJ Csak elvettem egy szem barackot, mire ő kikiáltott engem bűnözőnek. Majd az

eredendő bűn teológiai problémájába ütköztünk.

ELADÓ Kérem, legyen hát bíránk; bűnöző-e ez az ember, avagy bűncselekményt követett-e el

azzal, hogy engem meglopott?

RENDŐR Örömmel elfogadom a tisztséget, s igyekszem minél elfogulatlanabbul ítélni.

(kinyitja a hóna alatt lapuló hatalmas morálteológiai lexikont) Nos, akkor vágjunk is
 bele. Elsőként az eladót kérdezném: mi alapján gondolja, hogy önt ez az ember

megkárosította?

ELADÓ Nos, ez igencsak egyszerű. Amikor kinyitottam a boltomat, még nem volt

gyümölcsöm, csak pénzem. Idáig követhető vagyok? Azonban ezt a pénzt, amim

volt, oda kellett adnom bizonyos embereknek. Azt kérdezik, miért? Mert ezek az

emberek finom gyümölcsöket termesztettek a földjükön, amikkel én boldoggá

akartam tenni a világot.

TOLVAJ Sikerült. Én például nagyon boldog vagyok ezzel a barackkal.

ELADÓ Csakhogy én nem csak a világot akartam boldoggá tenni, hanem magamat is.

TOLVAJ És az nem elég boldogság magának, hogy én boldog vagyok?

ELADÓ Eleinte én is ezt hittem. Hogy majd megelégszem azzal, hogy az emberek örülnek a

gyümölcsöknek, amiket kapnak tőlem. Azonban rájöttem; ha nem kérek pénzt a

gyümölcsökért, akkor bizony elszegényedem és soha többé nem tudok gyümölcsöt

adni az embereknek. Ezáltal ők is boldogtalanná válnak, s én is. Érthető? Így esett

hát, hogy fizetniük kell az embereknek minden egyes gyümölcsömért.

RENDŐR Hmmm… igazán logikusan hangzik. (tolvaj felé fordul) Ön mit mond erre?

Meggyőzte az érvelés?

TOLVAJ (közben megette a barackot) Nem tudom, mert az történt, hogy… megettem.

(megmutatja a magot)

RENDŐR Hohohó! Ezzel alapjaiban változott meg a helyzet! Akkor most önt kérem, tisztelt

tolvaj, hogy mondja el; miért pusztította el a terméket?

TOLVAJ Az úgy esett, hogy mikor a hölgy magyarázta a gazdálkodás alapjait, én kissé

eluntam magam, és igencsak megkívántam a gyümölcsöt. Rögtön eszembe jutott

persze a bűnbeesés; ha akkor Ádám és Éva ellen tudtak volna állni ennek az

érzésnek, én – az eredendő bűn hiányából kifolyólag – most nem ez a szánalmas

tolvaj lennék, aki vagyok. Így hát elvetettem a gondolatot. Ám hamar fordult a
 kocka. Rájöttem, hogy végtére is az öntudatra ébredésünk a legcsodálatosabb dolog,

ami valaha történt az emberiséggel. Még az is lehet, hogy a barack megevésével

valami hasonlót érek el. Úgyhogy megettem.

ELADÓ Ez mind szép és jó, csak most fizesse ki nekem, hogy majd abból a pénzből tudjak

egy másik barackot venni, és mást boldoggá tenni.

TOLVAJ Mennyibe kerül?

ELADÓ Egy darab? Hmmm… Hát, mivel különlegesen jó fajta barack volt… Olyan ezer

körül.

TOLVAJ Ennyit bőven nem ért meg. Savanyú/Túlérett volt és satnya/tocsogós.

RENDŐR Másrészről azonban mivel metamorfózison esett át, már nem az a barack, melyet ön

eladott. Vagyis nem adott el. Ennek fényében a barack, amit ön nem adott el, nem

létezik. Tehát már nem vitatkozhatunk a barackon, a következő szempontnak kell

előnyben részesülnie. Vagyis; nincs barack, valakit mégis megkárosítottak. Nézzük

akkor az ellenkező oldalt; akit megkárosítottak, az nyilvánvalóan rosszul érzi magát.

Ebben egyetérthetünk. És mit látnak szemeim, ki érzi magát rosszabbul ebben a

helyzetben? A tolvaj. Méghozzá azért, mert valahol mégis bűnösnek érzi magát

ebben a helyzetben. Igaz, hogy már nincs barack, de mégiscsak miatta nincs barack.

Azonkívül az eladó szavai meggyőzték őt, hogy a eladónak valóban szüksége lett

volna a pénzre. Ettől ő most egy szenny embernek érzi magát. És végre fény derül az

igazi károsítóra; az eladóra! Mert amíg szegény tolvaj egyre bűnösebbnek érzi

magát, ő azzal a lendülettel emelkedik fel, és érzi magát jó embernek. Megszületett

hát az ítéletem: az eladó fizessen a tolvajnak lelkiismerete szerint annyit, amennyivel

jobb embernek érezte magát, mióta meglopták.

ELADÓ Hát… ezen nincs mit vitatkozni! (fizet a tolvajnak)

TOLVAJ Ennyivel jobb embernek érezte magát miattam? Szinte megtisztelő…

ELADÓ És akkor… Esetleg folytathatom az üldözést?

TOLVAJ Csak természetes. Hol is tartottunk?

Kifutnak.

RENDŐR (elmélázva megeszik egy málnát, majd riadtan lapozgatni kezdi a könyvet, hogy

megtalálja a megoldást erre a nehéz morálteológiai kérdésre) Rendőr… szolgálatban

eltulajdonított málna…