Tanácsok a dadogó gyermek közvetlen környezetében élő személyeknek, de

elsősorban az édesanyáknak

Amit nem szabad csinálni

1. Ne mondják a gyermeknek, hogy dadog. Még akkor se tegyen ilyen megjegyzést,

amikor a gyermek látszólag nem figyel oda, hanem elmerülten játszik. A gyermek
jelenlétében senki se beszéljen arról, vagy ne kérdezze azt, „hogyan beszélt ma”.

2. Ne ismételtessék meg, ne javítsák az akadozva, ismételgetve kiejtett szót, mondatot.

Ezzel csak ráirányítjuk a gyermek figyelmét a beszédére. Izomfeszültség jön létre, és
erőlködni fog, hogy jobban beszéljen. Ilyenkor a nem tudatos ismételgetésből igazi
dadogás jön létre.

3. Ne produkáltassák, léptessék fel idegenek, vendég, rokon jelenlétében a gyermeket.

Ilyenkor a gyermek félelmében feszültté, szorongóvá válik és rosszabbul beszél, mint
máskor.

4. Ne legyen minden nap szinte kötelező beszámoltatás az óvodában történtekről,

tanultakról. Csak annyit mondjon, amennyit ő kezdeményez.

5. Ne legyen beszédhibás, különösen hadaró gyermek környezetében.

6. Ne szakítsuk félbe a beszélő gyereket. Ne érezze, hogy sietnie kell, különben nem
hallgatják végig. Beszédmozgásai még nem eléggé gyakorlottak, hangerejét fokozza,
ez feszültséghez vezet.

7. Ne legyen türelmetlen, ideges, hangos jeleneteknek fül és szemtanúja a gyerek. Ezek

mind félelmet, feszültséget keltenek benne, nem érti, mi történik körülötte, a
feszültség rá is kiterjed. Minden izgalom kihat a beszédre.

8. Ne legyen a beszéd túl hangos. Erre az óvodába járó gyermekek különösen

hajlamosak. Az anya halk, dallamos beszédpéldája hatékonyabb, mint a „ne beszélj
hangosan”, „Ne kiabálj” figyelmeztetések.

9. Ne fárasszuk ki sem szellemileg, sem fizikailag a gyermeket . Gondoskodjunk

megfelelő időtartamú alvásról, 9-10 óra rendszeres napirendről.

Mi a szülő teendője?

1. Az anya nyújtson nyugodt, halk, dallamos, hangsúlyos beszédpéldát.

2. Amikor a gyermek nyugtalanságát, megakadásait észleli, ismételje meg természetes,

kissé megváltozott formában, könnyítve a mondottakat.

3. Amikor az anya fáradtak látja a gyermeket, beszéltesse kevesebbet.

4. Ha a gyermek nyugtalan, sír, vagy kiabál, az anya nyugtassa meg kedves türelemmel.
Engedje, hogy a gyermekben lefusson az izgalom.

5. Énekeljenek sokat együtt. Ez lazít, derűssé tesz, megnyugtat. Különösen hasznos a

mozgással, lépegetéssel összekötött éneklés. Ez a mozgásfejlesztést is szolgálja, és
egyben eltereli a figyelmet a beszédről.

6. Használjuk fel a magyar irodalom gazdag versanyagát a beszédritmus rendezésére.

Gondolunk itt elsősorban a Weöres Sándor, Tamkó Sirató Károly, Gazdag Erzsi
verseire/Arany ABC. Emeljük ki ezeknek a verseknek a ritmusát mozgással és
hangsúllyal az énekléshez hasonlóan.

7. Képeskönyvek, dia-filmek közös nézegetése, olvasása szintén nagyon hasznos. A

képekhez fűződő magyarázat alkalmazkodjék minden tekintetben a gyermek szellemi
érettségéhez. A lassan, tisztán ejtett szavak, mondatok legyenek rövidek, egyszerűek.

8. Amikor látható, hogy a gyermek valamit el akar mesélni, jó, ha az anya a gyerek
mellé ül és úgy hallgatja. Az így nyert biztonságérzet növeli a beszédkedvét,
nyugodtabban, lassabban, meggondoltabban képes beszélni.

9. Jól alkalmazható módszer az un. „Jó éjszakát mese”. Beszéljünk a napközben történt
kellemes, kellemetlen élményekről egyaránt. Az anya az eseményt úgy mesélje el,
mintha egy más család, a sajátjával azonos korú gyermekével történt volna. Fűzzünk a
kínos emlékeket idéző eseményekhez ilyen megjegyzéseket: „…aztán a kisfiúnak már
nem fájt a keze” vagy „…Anyuka egyáltalán nem haragudott az eltört bögréért, mással
is megesik az ilyesmi”.

10. Az anyák nem egyszer számolnak be arról, hogy gyermekek izgatottan,

lélegzetelakadva jön meg az utcáról, óvodából. Ilyenkor a nagy igyekezettől még
többet csetlik-botlik, ismételget, mint egyébkor. Ezeknek a nagyon eleven
gyermekeknek ajánljuk az egyszerű, nyugtató játékot: A csukott szemmel széken ülő
gyermeknek ezt mondjuk:”Képzeld el, hogy a vasútállomáson vagyunk. Éppen befut a
vonat. Most megáll. A mozdonynak, amely eddig sietett, ki kell fújnia magát. Kifújja a
gőzt, így csinál: ssssssssssssssss, sssssssssss”. A gyermekek ezt általában szívesen
csinálják és 5-10 szer egészen lassan fújják ki a levegőt. A légzés, a pulzus, a
gondolkodás lelassul, a gyermek megnyugszik.

11. Sok gyermek szenved a beszéd nehézsége miatt. ”Látod nem tudom kimondani!”
Siessünk az ilyen gyermekeket megnyugtatni, hogy ezek a nehézségek majd elmúlnak
lassan, az ilyen más gyermekekkel, sőt felnőttekkel is előfordul. Legjobb, ha nem
törődik vele, nem figyel rá, mint ahogy anyukát sem zavarja és nem haragszik rá.

12. Az érzékenyebb kisgyermekek különösen hajlamosak a beszédzavarokra, igyekezzünk

őket különös gonddal a félelmet, feszültséget, bűntudatot keltő hatásoktól távol
tartani./Tv bűnügyi történet, kutyától, veszekedéstől, stb./