A GYANU 1 Holgycim, uraim! Engedjék meg, hogy édesanyim helyett, akinek ebben a pillanatban ninesenek szavai, csak OromkOnnyci, én ksz6n- jem meg szives jékivanataikat. A mai emlékezetes napon, most, hogy az én kis hiigom elsuttogta a ,holtomiglan”-t — mert a pap szerint csakugyan clsuttogta; én, megvallom, nem hallottam -, a Szerenese hosszi id6 ta eldszbr mosolyog be ezck kizé a falak kézé, melyek annyi gyiszt és szomorisigot littak; é mi mindnyajan megilletéd6r- ten, szinte meglepetten tekintiink erre a rég litott vendégre. Nagy a mi meghatottsigunk, s nagy a mi boldogsigunk, mert hisz a mi becé: zett gyermekiink ahhox megy férjhez, akit vilasztott, ahhoz a derék emberhez, akit mi is régen szeretiink. Azért ne csodiljak, hogy meg: indulésomban alig tudom ezt a par s76t eldadogni; hogy képtelen va- yok egyebet mondani, mint hogy kOszOnjiik, nagyon készinjik az Ondk batitségit. Ez a nap elfelejtet mindent: rossz éveket, tengernyi megprobiltatast, esak azt nem felejtetiel, hogy az 6nbk baritsiga volt az egyetlen j6, mely sohasem hagyott el benniinket. Hazunk legrégibb baritjéta emelem poharamat, s kivinom, hogy az én kedves Moric ba- tyimat, atyai baritomat az Uristen sokdig éltesse! ‘A felkoszdnt6 j6 hatist tett. Nagyon kedvesnek taliltik, hogy a hi tes véddiigyvéd otthon tigy beszél, mint egy félénk didk. Moric béesi végképpen el volt érzékenyedve, s iatal baratja kezét semmi dron nem akarta clereszteni, Karoly megelégedetten ale vissza a helyére, s amint a beszélgetés ismét megeredt kérilétte, egy pillanatig a semmibe bi mult, Ugy tetszett neki, mintha az apjét ott Litna Méric bicsi mellett, hogy régen, a j6 napokban litta, s mintha az az elfelejthetetlen szelid kék seempar ezt mondand neki ig j6 fid vagy. Megtetted a hiigodért é az édesanyidért, amit t6led virtam; hosszi élets léssz e Fldén, legalabb a jobb cselekedete- idben hosszi élett. Egyszerre megérintették a vill, s valaki odahajolt a filéhez ~ Teh es tr, hésem, tessck kijénai egy kiesitAz beg Gyuri tudta, hogy ki fog kapni;, megliszote a2 arcin. Kiroly bosszankodva kel fl, s a tarelmetlenség egy mozdulatival hivea félre a vn eseléder. "Mi az mar megint? Nem megmondtam, hogy ma senkinek se va yok itthon? ‘Gyuti lenyelte a szemrehinyést, s ritért a dologra Tekintetes Gr, az az asszony van it. ~ Mifele asszony? ‘A feketeruhs, aki mir vagy négy napja itt volt mindennap. ~ Es ti nem tudtitok megmondani neki, hogy ma miesoda napom van? Mikor a szijatokba rigtam, hogy ma a szenttel sem érteke Megmondtuk mi, kéremalisan, de az asszony nem tigit. Azt monela, hogy var 6 reggelig is, Vare is legalabb egy dit. No, é? Tovibb mar nem akar vieni? ~ Hat, kérem, a Levetinczy sr elszolta magit, hogy estére el rtszik utazni, Mikor ect megtudta, elkezdett konyOrdgni,el6bb neki, aztin snckem, ~ Es te elég szamér voltil mindjért berontani hozzim. — Ugy mondta, hogy ha ma nem beszélhet a tekintctes trral, a linyit clitelik, talan ki is végzik, Megesik raja az ember save, tekintetes ir. Uay sit szegény, mint a zélogos tchén Jol van hit, megyek. Egy pir pere milva csakugyan kovette Gyurit,s tment az irodajé- tba, Amint a kis szobin végighaladt, gyilkos pillantist vetetta szorgal: masan kormol6 Levetinezy dra, de Levetinezy dr okos ember volt, s cltemetkezett az irisaiba 'A fekete rubs asszony ott Ut az elfogadéteremben, s nézte, hogyan jatszik a napsugér a sz6nyeg apré koboldjaiva. Kiroly kedvetlenil alle meg clétte. Az asszony megrezzent. Fides nagysid, én nagyon értem az n fajdalmit,s higaye el, mély séges résevéttel vagyokea szerencsétlensége irint. De, amint mondam iar, igazin foldsleges, hogy hozzim firadjon, Ena egnagyobb gond: dal tanulminyoztam &t az yet, s legyen meggy6a6dve, hogy lelkis meretesen fogom teljesiteni a Kotelességemet. Nem: fogok elfelejteni semmi csekélységet, ami melettéink sz6l, s mindent el fogok kovetni a kisasszony érdckeben, 6 Azasszony konnyben ssz szemmel nézett ti, s egyszerre esak oda borult a laba elé. Kérolynak tigy Kellett folemelnie. = O,digyvéd tr, bocsisson meg nekem, hogy haborgatom! De nem tudok hova lenni a ayugtalansigt6l, simiéta megtudtam, hogy én ma teste elutazik,halilra vagyok rémiilve. Nekem mar esak onben van re: ményem, és szereneséelenségiinkre, 6n maga se hiszi, hoy a inyom frtatlan, Pedig csak még egyszer kellene beszélnic vele, s meygy6z6d nékerdla, hogy az. Ha esak egyszer, egyetlen egyszer a szemébe néznc, litna... Egy ilven kedves, édes kis gyermek, 5 a7 s6tét, inéztat6 fo noszség., amivel vidoljék!....O, hogy is tudja elképzelni?!:... Nem, igyvéd vr, 6n nem fogja megtagadni epy kétségbeesett anya utolss konydrgését! Beszélien vele még ma, legkés6bb holnapt Hisz a véy térgyalist6l mir esak Ieom nap vélaszt el! Ha Gn elutazik, ha csak térgyalisra jm haza, ha addig nem beszél vele még egyszer, akkor vé giink van, végiink van! De kérem, nagysid, higaye el, ex ax tijabb talilkozis édeskeveset lenditene a dolgankon. Ismétlem, médomban volt beszélni- a kis asszonnyal egy tees Grhig. Féjdalom, olyan felviligositist; mely'a vi- dat akir csak részleteiben is megenyhithetné, nem esikarhattam ki ti le. A kisasszonytl se szerezhertem tobb felvilégosftést, mint nagysid- (L Nagysid ennyjite szoritkozik: ,Emnem tudtam semmir6l semmic. A végrendelet benninket lepert meg a legjobban. Sejtelmem se volt r6la, hogy az reg Ge nem természetes halillal mille ki. Most se tudok semmir6l semmit, csak azt tudom, hogy 8 kinyomat végrendelet-hami. sitissal és gyilkossdggal widoliée, pedig'«z én Kinyom olyan értatlan czekben az iszonyatossigokban, mint 4 ma sziletett biriny.” A’kis- asszony se tijékoztat jobban ennek = mondjuk ~ homélyos Ugynek a résrleteirdl. A vallét von, s kér, hogy hagyjak neki beket. ,Tudom = s26lt hozzim =, hogy’ hitsaatellenem sz61. Azt is tudom, hogy el fognak itéini, s azért nem is védekezem. Csak annyit mondhatok On nek, hogy artatlan vagyok.” is 6n et nem hisei En foleeszem a legjobbat, de sijnos, ha még tigy meg volnék is ay6zédve a kisasszony értatlansigérdl, 2 nem sokat valtoztatna a dol on, Elképzelheti nagysid, hogy tudni fogom a kotelességemet, s 4 torvényszék elétt nem a kételyeimmel hozakodom el6, Eillenkezdleg, minden médon igyeksrem bizonyitani, hogy a védeneem Artatlaa. Deszerencsétlenségiinkre, mert ez a szerencsétlenségiink, édes nagysid, bairmily ékes beszéddel llanék is el6, s birmily lelkes megzydz6dés fog is kisugérozni a védsbeszédemb6i, mindez szbrayen keveset hasz: nil, mest a tényck, fijdalom, elleniink beszélnek. A tenyek? Miesoda tények? Csak nem tartja ,tény””-nek iigyvéd ir azt az undok mesét, melyre ex 2 szOrnyd firia a vidjét alapitja? Keérem, én nem a Baresiné eléadisira céloztam. A vidlevélben csakugyan soka vastag valdszindtlenség, s hiszem, hagy ennek az irat ‘nak a megszerkesztésében a gydldletnek is volt szcrepe. Csakhogy nem ert6l van sz, hanem misrél, Nézze, kérem, eben az irisban, melyet a kezemben tartok, nines egyéb, csak a sziraz tény iigyész nem szenvedélyes ember, é nem gydldlkédik. S 6.a kévetke- zbképpen foglalja dsszea tényeket... Azaz bocsinat, akarja, hogy fel olvassam a fobb pontokat? ‘Az asszony, felelet helyett, ismét sirdogilni kezdett. Karoly, aki a kénnyekkel szemben nem igen tudott érvelni, gy velte, hogy legoko- sabb lesz megeselekedni, amit felajinlott. Vannak felek, akik mintha teljesen ki akarnak élvezni a szerencsétlenségikket, esak a percsomé- jukkal tadnak mulatni; tain ez is azok kozil val6, Ess olvasta, amint kovetkezett: 1882. novemberében Werner Frigyes budapesti lakos, nétlen ma- _génzé (tégebben épit6vallalkoz6), dsszezdrdilvén testvérével, dzvegy Reinhold Ferencnével, hiztartisa vezetését dzvegy Bojti Palnéra biz: za, akivel kishirdetések titjin ismerkedett meg”. 'A fekete nuhis asszony folemelte a fejét, s csodilkozva nézett Ki- rolyra — Nem értem ~ szakitotta félbe -, miért neheztelik olyan nagyon ezcket a szerencsétlen kishirdetéseket? Istenem, hit nem természetes, hogy kaptam az alkalmon, mikor olvastam, hogy egy gazdag ember gazdasszonyt keres?!... Mit tehettem volna egyebet, minthogy el- menjek cselédnek?! Hirtelen Gavegységre jutva, fedél é kenyér nél- kil, exy felnétt, szép lednnyal a nyakamon?!.. ~ A kishiedetésekbé esak azt illapitjak meg, hogy Werner és nagy ‘sid kézt nem volt semmi régibb ismeretség, amely azt a bizonyos vég- rendeletet kelloképpen megmagyarizhatnd. De ha gy tetszik, men- jlink tovibb: nAnevezett Werner Prigyes régibb idé éta silyor ideghetegséghen é szervi seivbajban szenved, s 1884, Sprilis 28-in mir égyban fekvo beteg, KezelGorvosa:Palay Emil doktor a bajj ineteinek semmi je lentdséyet nem tulaidont. A beteg azonban majus 6-46] 7-e virrad6 Gjel meghal, sa kezcl6orvos ~ aki a tandvallomisok szerint »sokat forgolédotta ksassrony Korile--mepallapta, hogy a hall kézvetlen Oe szivselhides, melyer a szivbllentydk makodeszben beilloe 72- Nar iéeteel6. A halilokinak eat amagyatdzatit a halottkem is magi- Ged tan (aki, mint az egyik csc walla a halotera sé se tekintet), ‘Az eldjérdnig devesea hagyatékot, sa elbunytiratai kOzt egy vég- rendcletet tall, mely 1883, december 17-En kek, s mely Reinholdné tokéletes ktagadisival, stalnos GrOkOssé Boj Teén kisasszonyt te tz végrendeeter dtcszik a btosaighor, amely ext forma szerint Ki is hisdeti; ekkor azonban ell Reinholdné, + binvidi feljelenést tesz Boje ren ellen, akit nem kevesebbel vidol, mint végrendelet-hamisi- ciscal és gyilkossigesl.” win hszem, és nagyséd, hogy mi csak szerencsétlenek vagyunk, de miné lincolata a szeveneséienségnek! A végrendeleten, mint inik, Csinyi igyvéd & Fritze borkeresked6 szerepelnek, az elh Lét bariti: Es ime, mikorarra ker a sor, hogy belytillianak az saikert,epyik sincsen tObbe CCsinyi még 1884 februirdban meghal, Pritze pedig ugyanakkor, mikor Werner kiteritve fekszik eltnik Budapeste,shijtssaa a t8r- weényt, mely Ot hamis bukis mist ld ‘A rorvényarek erendeliavisgalaot, 4 vizsglatsorin az irsszak- nick megdabbenté. véleménycket trjsatenek elé. Az exyik nem tara Ichetetlennck, hogy a veprendelkezd risa 8 az aiirisok val6di- tk, a mdsik meg hatdeozottabban sz, s gy véli, hogy exyes jelekbOl 4 hamisitis tenyet meg leet dllaptani. Sa kisasszony ezekkel a sts ‘élemenyektkel szemiben nem tayadhatj, hogy valdsigos mavésze a talligrafiinas. Deez még nem minden, A visgala kiterjesakedi hallesc kl ményeire; a sirt felnyittatjik. Ks ime, az autopszia megillapitja, hogy Werner dpiummérgezés kovetkertében mult ki nem a salv billentyi mondtak fel a s2olgsatot, hanem megayilkoltak Es ha megmérgeaték, meggyilkolsk, mis nem mérgezhette, nem ayilkolhatea meg, esak az én tizennyole Eves Ieinyom, aki most két esztendee jt kia zirdibsl, aki= ©, kérem, hise ebben a gloriaban van az dsszeserdsségank. De, fajdalom, ez kevés. Littunk gonosztevSket madonnaarceal és cukor babaszert seépeket, akik csak tgy gazoltak a vérben, ~ Elhiszem, s gy litszik, az6ta minden madonsaarc gyanis, De e magiban véve, talin méysem elég a vidra. S akkor hit miért vidoljak éppen dt? Miére nem vidolnak engem, s miér nem: gyaniisitanake vals i mist? = De hit kit? Ki az, akit esak a legtivolabbrsl i gyantsithatnink? Mista a sorvényszéka kisasszony véd6jévé rendelt ki, folyton ezt ker ddezem nagysidtl is, a ksasszonytél is. Nagysid a kezét tordelte, sazt mondta, fogalma sines ra, A kisasszony meg azzal izetett kiy hogy ‘Mit tudom én?! Hagyjon nekem bekét. El fognsk itelni, §azzal vé ie." Pedig hit a dolog csakugyan nem tréfa, A végzetes nap t6rténete

You might also like

• Agendarius Recenzio Reszlet

  

  Document6 pages

  Agendarius Recenzio Reszlet

  Dominika Gréta Horváth

  No ratings yet
• Tóth Krisztina - Vonalkód

  

  Document3 pages

  Tóth Krisztina - Vonalkód

  Dominika Gréta Horváth

  No ratings yet
• OsirisKonyvek 0501 Pages133-182

  

  Document50 pages

  OsirisKonyvek 0501 Pages133-182

  Dominika Gréta Horváth

  No ratings yet
• • Magazines
  • Podcasts
  • Sheet music
• 06 Kappanyos

  

  Document16 pages

  06 Kappanyos

  Dominika Gréta Horváth

  No ratings yet
• 07 Szirak

  

  Document7 pages

  07 Szirak

  Dominika Gréta Horváth

  No ratings yet
• Laura Mulvey Vizuális Élvezet Film Narratíva

  

  Document9 pages

  Laura Mulvey Vizuális Élvezet Film Narratíva

  Dominika Gréta Horváth

  No ratings yet