Önkéntes gálával, emléktábla-állítással szülinapozott az IKE

101 éve, 1921-ben alakult meg az Erdélyi IKE Kolozsváron. Mivel tavaly nem lehetett
nagyszabású ünnepségeket rendezni, az ifjúsági szervezet tagjai a 100. emlékév végén
gyűltek össze hálát adni az évszázados munkáért, egymásért.
A február 26-i ünneplés a Farkas utcai templomban, istentisztelettel indult, ahol Kató Béla
püspök az Ezékiel 33,10–11 alapján hirdette az igét. A babiloni fogságban sínylődő népet az
foglalkoztatta, hogyan maradhatnak életben. Ugyanúgy az első világháborút követő csapások
után magyarságunkat és egyházunkat is ez a kérdés foglalkoztatta. Az a nemzedék az egyházi
vezetőkkel karöltve megpróbálta felrázni Erdély népét, hiszen Isten gondviselő szeretete
mindenkor megvan. „Ezt a biztatást hallották meg az ifjak is, akik talpra álltak, és olyan
munkát végeztek, amelynek nem volt párja. Isten igéje ilyen erővel tudott hatni egy
letargiában lévő népre” – hangzott el az igehirdetésben. Kató Béla továbbá arra biztatta az
istentiszteleten megjelent fiatalokat, hogy az előttük járók tapasztalatait, bölcsességét, hitét
építsék bele életükbe, vegyék át, használják az elmúlt 100 év örökségét, hiszen így lehet
jövője egy közösségnek.
Az igehirdetést követően Ruszka Sándor, az IKE elnöke elmondta: különös élmény megélni
egy ifjúsági szervezet 100. születésnapját. A lelkipásztor egy sor kérdést intézett a
fiatalokhoz: érvényes-e ma az a 100 éve megfogalmazott cél, hogy Isten evangéliumát
terjeszteni kell a fiatalok között; hogy Jézus a fundamentum, rá építünk; hogy tanítvánnyá
kell tenni minden népeket; hogy szüntelen imádkozzunk, és mindenkor örüljünk? Érvényes-e
a 100. születésnapra jelmondatként kiválasztott 100. zsoltár? Ruszka Sándor hálát adott az
IKE múltjáért, mindazokért, akiken át munkálkodott az Úr. Ugyanúgy hálát adott azokért,
akik a jelenben alakítják az IKE-t, és a jövőben azért, hogy semmi sem szakíthat el Isten
szeretetétől, mert az érvényes volt mindig, és érvényes lesz a 200. évfordulón is.
A délutáni program a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet udvarán folytatódott, ahol
emléktáblát lepleztek le, megörökítve a századfordulós ünnepséget, és tisztelegve az alapítók
előtt. A táblán a Zsolt 100,5 vers szerepel: „Mert jó az Úr, örökkévaló az ő kegyelme, és
nemzedékről nemzedékre való az ő hűsége.”
Kolumbán Vilmos József, a teológiai intézet rektora az erdélyi református egyház száz évvel
ezelőtti megújulását idézte fel, amikor az akkori teológiai tanárok arra kényszerültek, hogy
újragondolják az egyház és az erdélyi magyarság jövőjét. A belmisszióként ismert megújulási
mozgalmat rendkívüli siker koronázta, több tízezer embert szólítottak meg és hoztak közel az
egyházhoz a legnagyobb megpróbáltatások között is. Ennek a magvetésnek eredményeként, a
negyvenévnyi elnyomást is túlélve, a rendszerváltás után újraéledhetett a belmisszió és az
egyház.
[framed]Az Ifjúsági Keresztyén Egyesületet 1921. február 28-án alapította meg 30 teológus
az intézet dísztermében. Elnöke Kecskeméthy István teológiai tanár volt. A második
világháborúig erős pillér volt a keresztyén fiatalok megtartásában, az Ifjú Erdély, az IKE- és
FIKE-konferenciák pedig az erdélyi magyar tudományos élet fontos része voltak. 1948-ban
feloszlatták a szervezetet, de 1989-ben, amint lehetett, az IKE újjászerveződött.[/framed]
Az ünnepségen jelen volt Rácz Zsófia, az Emberi Erőforrások Minisztériuma Család- és
Ifjúságpolitikáért Felelős Államtitkárságának fiatalokért felelős helyettes államtitkára, aki az
önkéntesség és keresztyénség közötti összefüggésekről beszélt. „Az önkéntesek azáltal
lesznek többek, hogy másoknak adnak” – mutatott rá, majd hozzátette, az egyház
szeretetszolgálata valójában látható evangelizáció, hiszen minden önzetlen cselekedet abból a
szeretetből fakad, amelyet Jézus adott nekünk. Veres Márton, a Magyar Ifjúsági Konferencia
Egyesület elnöke megköszönte, hogy az IKE mindig partnere volt a magyarországi és a
határon túli magyar fiatalok egyeztető fórumának.
Tussay Szilárd, az Erdélyi IKE ügyvezető igazgatója arról számolt be, hogy az elmúlt két
évben egyféle böjtre kényszerült a szervezet, hiszen rengeteg rendezvényük elmaradt. A
világjárvány előtt folyamatosan növekedett az alkalmakon részt vevő fiatalok száma, a
megszorítások miatt azonban teljesen új helyzetekhez kellett alkalmazkodni. „A 100. év
zárásakor és a 101. évben új iroda és ifjúsági központ készül el Kolozsváron, a Herepei-ház.
Megújult az algyógyi központ a szórványban, valamint a Válts irányt! IKE Fesztivál otthonra
lelt Zeteváralján. Elkészült egy új IKE énekeskönyv, folytatódtak a képzések, bibliaismereti
vetélkedők, programok és események, továbbá bővültek a kiadványaink. Egy éve pedig
legalább 1921 km leszaladását ígértük, azóta ezt a távot többszörösen teljesítettük” – foglalta
össze Tussay Szilárd. Hozzátette: aktív nemzedék kezében van az IKE jövője, akiknek a
mulandóság ellen kell alkotniuk.
Az emléktábla leleplezése után az egykori és jelenlegi IKE-tagok, meghívottak az évente
megrendezett önkéntes gálán koccinthattak.