1

Novák Ákos

A VÁLTOZÁS
NAPJA

2
 Szerző: Novák Ákos

Szerkesztette: Czédula Ágnes és Novák Ákos

Lektorálta: Czédula Ágnes

Borító: Novák Ákos

Felelős kiadó: Happy Productions Kft.

A könyv - a kiadó írásos jóváhagyása nélkül - sem egészében, sem

részleteiben nem sokszorosítható vagy közölhető, sem
elektronikus vagy mechanikus módon, beleértve a nyilvános
előadást vagy tanfolyamot, a hangoskönyvet, bármilyen
internetes közlést, a fénymásolást, a rögzítést vagy az
információrögzítés bármilyen formáját.A könyv oktatási, üzleti és
promóciós célokra is megvásárolható. További információkért
vegye fel a kapcsolatot a kiadóval.

Jogtulajdonos© Novák Ákos & Happy Productions Kft., 2017

Web:www.boldogsagprojekt365.hu
Email: shop@boldogsagprojekt365.hu

Nyomdai munka: Nyomdavonal.hu

ISBN 978-963-12-8866-7

3
Cselekedj és minden megváltozik…

4
5
 Tartalomjegyzék

Légy hű magadhoz ……………………….. 8

Élj úgy, hogy ne legyen mit

megbánnod ………………………………… 29

Mindig ma van ……………………………. 51

A világot csak kölcsönbe kaptuk ….. 59

6
7
 ***

Több mint 10 év útkeresés után, pontosan

tudom mit jelent a változás. Ma már tudom,
hogy mindenki értékes, mert mindenkinek
megvan a saját története,
és a saját útja.

Ma a te történeteddel foglalkozunk.
De arra kérlek, ne ítélkezz! Hiszen, ha
te elítélsz másokat, úgy téged is elítélhetnek,
akik nem értenek meg. Éppen ezért, kérlek
mindig légy nyitott!

***

8
 LÉGY HŰ
MAGADHOZ

9
„Végső soron nem mi választjuk meg.
mi lelkesít - a lelkesedés tárgya
választ minket!”

Carmine Gallo

10
 A
legkeményebb, hogy ketten
vannak itt bent a fejemben. És
mindegyik lenézi a másikat. Az
egyik a pénzt hajtaná, a másik a küldetést. Eddig az
életem ment rá az összhangra. Gyakorlatilag ebből
állt az egész életem.

De a könnyen jött pénztől csak egyetlen dolgot

tanultam meg: hogy bármit is birtokolj, a léleknek
az kevés. A boldogságot keressük. Formákat adunk
neki: pénz, párkapcsolat, utazás… és ha nem érjük
el, csalódunk. Harcban állunk a világgal…
legalábbis ezt hisszük. Pedig önmagunkon kívül,
senki más nincs ellenünk. Így, önmagunk
legnagyobb ellenségeként kergetjük a boldogságot.

11
Mi a titka a boldog életnek?

Állj meg egy pillanatra és jusson eszedbe

az idő. Mit jelent számodra? Az életed
szempontjából az idő egy megkerülhetetlen
tényező. Két fontos tulajdonsága van.
Az első, hogy korlátozott számban áll
rendelkezésedre - ráadásul előre nem tudható
mennyiségben. A másik tulajdonsága viszont, hogy
kedved szerint használhatod, és ez jó hír. Lenne…
ha valóban képesek lennénk e szerint az ok-okozati
tényező szerint élni. Egész életed nem más, mint
azoknak a döntéseknek a halmaza, amikkel az időd
töltöd itt a Földön. Ha így írom, egész másnak tűnik
sok minden, ugye? Nem nagyon merül fel benned
félelem vagy korlát.

Bár véges az időd, ugyanakkor Te rendelkezel vele.

Az idő végessége egyfajta teher lehet, ha csupán
erre koncentrálsz. Viszont a döntéseid, amik
meghatározzák, hogyan telik el, ez a véges idő,

12
mégis felszabadító érzés tud lenni. Amikor e
világra jössz, az időd azonnal elkezd fogyatkozni,
használati utasítást azonban, mégsem kapsz az
élethez. Ez a modern ember legnagyobb tragédiája.

Mégis mi köze a boldogságnak és a változásnak

ehhez? Nagyon is sok! Hiszen pont az idő végessége
teszi rendkívül fontossá ezt a kérdést. Korán, már 9
évesen testközelből találkoztam a halállal. Egy
velem született betegségem miatt szembe kellett
néznem vele. Bár sokáig nem tudtam mit kezdeni
ezzel az egész helyzettel, ma már tudom, hogy
fontos szerepe van az életemben. Talán soha nem
hallanád ezeket a mondatokat, ha ez nem történik
meg velem. Talán nem kezdem el kutatni a boldog
és a hasznos élet titkát, és talán megelégszek én is
azzal, amit a sors elém dob. De ezzel a
„csomaggal” rátaláltam életem feladatára, és
mindig képes vagyok optimistán felülkerekedni a
körülményeken. „A szerencsétlenségben

13
találkozunk valódi önmagunkkal.” Ezt nem rég
olvastam valahol, és milyen igaz.

Az első lépés, hogy megértsd, mik az igazán fontos

dolgok az életedben. Amíg ezekre nem tudod a
pontos választ, addig az élet értelmét sem fogod
felfedezni. Megmutatom ma neked, hogy a
boldogság hajszolása nem lehet az elsődleges cél,
mert úgy vagyunk összerakva, hogy mindig egy
magasztosabb cél érdekében vagyunk csak képesek
kihozni magunkból a maximumot.

Megszállottan keressük a boldogságot, ugyanakkor

figyelemre méltó, hogy mennyire nem vagyunk
képesek teljesíteni ezt a célt. Az a szomorú igazság,
hogy a fejlődés, a fokozatos jólét, ami az elmúlt
évszázadokhoz képest mára kialakult, nem sokat
tudott hozzátenni a boldogságunkhoz. Attól hogy
több pénzt keresünk, hogy több a szabadidőnk,
még nem vagyunk boldogabbak, mint dédapáink,

14
vagy ükanyáink…Legalábbis a kutatások ezt
mutatják, nem én találtam ki.

Nem érzed jól magad ebben a kis lakásban? Semmi

gond, dolgozol, mint a barom és majd
beköltözhetsz ebbe a szép nagyba… látod, milyen
nagy terei vannak? Imádnivaló a kicsihez képest,
ugye? Persze… pedig csak sokkal nagyobb teret
biztosítanak a rosszkedvűségnek. Rosszul
gondolod, ha azt hiszed, hogy ettől leszel
boldogabb!

Ki mondta, hogy a boldogság egy elérendő cél?

Miért mondom ezt? Mert ha célként gondolunk rá,
saját magunk ejtjük csapdába. „Gondolkodj el
azon, hogy boldog vagy, és máris nem vagy az.”-
mondta John Stuart Mill. Valójában mindig azt
hisszük, hogy a múltban, régen sokkal boldogabbak
voltunk. És sokkal kevesebbszer vagyunk tudatában
boldogságunknak a jelen pillanatban. Továbbá egy
olyan világban élünk, ahol sokszor gyengeségnek

15
tűnhet kimondani a valódi érzéseinket. Ezáltal
nehéz megfogalmazni is, hogy mit jelent a
boldogság igazából. De még ha sikerül is
elmondani, akkor is mindenki mást mondana.
Ezért a hogyan legyünk boldogok talán nem a
legjobb kérdés.

Sokszor éppen attól érezzünk rosszul magunkat,

hogy mindenáron a boldogságra akarunk
törekedni. Minden áron jók akarunk lenni. Azt
akarjuk, hogy az életünk minden területe tip-top
legyen. Ez azt jelenti, hogy erőből, mindig el
akarjuk kerülni a rosszat, a negatív érzéseket, a
kudarcot, a bizonytalanságot és a boldogtalanságot
- jelentsen ez bármit is. Ki akarjuk zárni ezeket.
Egész életünket annak áldozzuk, hogy elkerüljük
ezeket a rossz, negatív utakat. De az élet ezekkel
együtt teljes. Kudarcok és megpróbáltatások árán
leszünk okosabbak és tapasztaltabbak. Ez így
természetes. Az élet úgy válik teljessé, ha

16
megtanuljuk kezelni a félelmeinket. Ezt már
sokszor hallottuk, de mit jelent ez igazából?

Minden alkalommal, amikor a félelmeinkkel

szembe nézünk, kockázatot vállalunk. Hiszen van
valami, amit jobb lenne elkerülni. De nem is az
adott helyzettől félünk, hanem az ismeretlen
következmény az igazi ok, ami miatt nem vállaljuk
a kockázatot. A sztori apropója bármi lehet, de a
kockázatvállalás hiánya örökérvényű bármire is
húzzuk rá. Nem véletlen, hogy ott van bennünk az
ösztön rá, hogy akarjuk kockáztatni. Belül vágyunk
olyan dolgokra, amik túlmutatnak jelenlegi
kockázat-tűrésünkön.

Ugye így van ez veled is? Hadd segítsek megérteni,

ez miből fakad. Ősi erő, évmilliós ösztön ez
bennünk. Az ősember nem gondolkodott azon,
hogy mekkora kockázatot vállal azzal, hogy
néhány bottal nekimegy a mamutnak. Miért? Mert
a körülmények nem tették lehetővé. Képzeljük el a

17
szituációt. Az ember vagy nekiment a mamutnak,
vagy éhenhalt. A körülmények mutatják meg,
milyenek is vagyunk valójában. A kockázatvállalás
ősi ösztön, ami belénk van programozva. Annyi
történt mindössze, hogy a társadalom fejlődésével,
a kényelem elkezdett teret hódítani. Nem kell
nekimenni a mamutnak, hanem elég lehúzni a
bankkártyát a boltban a marhahúsért. Túl
kényelmesek lettünk, ez a legnagyobb bajunk.

Félünk egy hátizsákkal nekimenni a világnak úti

cél nélkül, mert előtte csak a kényelmes életet
ismertünk. Pedig milyen baj érhet? A föld az ember
anyja, itt is és 10.000 kilométerrel arrébb is.
Ugyanannyira vagyok otthon a lakásomban, mint
kint a Margit-szigeten. Emberből vagyok és a
körülöttem élő természettel élek összhangban.„Egy
házam van, és annak az égbolt a teteje” ahogy Said
mondja az AKPH-ból.

18
Míg Thaiföldön éltem, volt néhány dolog, amit
szerencsém volt megtapasztalni és megtanulni. Az
egyik ilyen dolog, a buddhizmus egyik alaptétele,
ami szerint a biztonság elfogadása, a
bizonytalanság korlátlan elfogadásából ered, ami
annak a felismerése, hogy soha nem álltunk és
soha nem is állhatunk biztos talajon.

Alan Watts írta le egy könyvében a hatás-

ellenhatás törvényét:
„Ha az ember a víz színén igyekszik maradni,
elmerül, ha azonban el akar merülni, fönn lebeg… e
bizonytalanság oka nem más, mint éppen a
biztonságra törekvés.”

Furcsa és talán nehéz meglátások ezek. Az élet

azonban tele van ilyen paradoxonokkal, amik a
valódi titkot rejtik. Félünk kockázatot vállalni, egy
hátizsákkal nekivágni a világnak… mert közben
nem lesz hol aludnunk, nem lesz pénzünk, emiatt
pedig nem élvezhetjük a legalapvetőbb kényelmet

19
sem… de valóban rossz ez az út, ha a boldogság felé
vezet? Ha a kiteljesedés része? Ha a tapasztalat
miatt, egy életre megtanít élni? Biztosak vagyunk
benne, hogy a hazugságokra épülő mantrák jobbak
a világ megtapasztalásánál? Vajon jó dolog a tükör
elé állni és azt mondani magamnak, hogy
istenkirály vagyok, miközben belül úgy érzem
magam, mint egy darab szar? Vajon, ha még
messzebb helyezem magam attól, ami éppen
vagyok, az segít, vagy frusztrációt okoz inkább?

Szerintem nincs semmi rossz abban, ha belenézek

a tükörbe és felfogom, hogy mit látok benne. Az
élet, a jelen igazságának elfogadásánál kezdődik.
Elfogadom, hogy nem vagyok, és soha nem is
leszek tökéletes. Elfogadom, hogy három otromba
nagy műtéti vágás van a testemen. Elfogadom,
hogy hibáztam. Elfogadom, hogy megbántottam
másokat. Vajon nem a romok eltakarításával
kezdődik egy természeti katasztrófa által sújtott

20
terület újjáépítése? Hiába állunk a romok felett,
mantrázva, hogy minden rendben… ugye érted?

Azért érezzük sokszor, hogy kudarcot vallunk, hogy

nem vagyunk elég jók, mert túlságosan is a sikerre
és a boldogságra koncentrálunk, ahelyett, hogy
élveznénk a reggeli kávé ízét.

Az igazi boldogság szerintem nem más, mint

megélni magát az életet. Nem más, mint minden
nap felkelni és kihozni magunkból a legtöbbet. Ez
egy kézzelfogható megállapítás. Nem bullshit.
Mérhető. Tettem-e ma valamit azért, amiért úgy
érzem, érdemes élni ezen a világon (erre a kérdésre
még később visszatérünk). A nevedben nem
nyilatkozhatok, de a saját történetem
elmondhatom. Én úgy hiszem, szembe kell nézzek
a szégyennel és a mások rólam alkotott
véleményével… át kell éljem, hogy megértsem, nem
valódi egyik sem. Vagy ha igen, akkor is csak
pillanatnyi és nem állandó. Elmúlik.

21
Amit nem ismerünk, attól félünk, egészen addig a
pontig, amíg meg nem tapasztaljuk. Ez pedig abból
fakad, hogy egy pillanatképről azt hisszük, hogy
egy sokáig tartó állandó dolog. Kétszer mentem
csődbe életemben. Ez azt jelenti, hogy arra se volt
pénzem, hogy a legalapvetőbb dolgokat
finanszírozni tudjam. Tudod mit jelent
tönkremenni? Azt, hogy egyik pillanatról a másikra
elfogy a rendelkezésre álló pénzed. Ennyit jelent.
Egyetlen pillanatot. Azt az egy pillanatot, amikor
felfogtad: tönkrementél. A következő pillanatban
viszont már a következő kérdés merül fel: mi lesz
most? Ez a kérdés elhúzódhat persze a
lerészegedési állapottól függően. De amint elkezd
dolgozni az agyunk, hogyan oldjuk meg a
helyzetet…és hidd el, hogy elkezd - ahogy a
mamuttal szemben se sokat gondolkodott régen az
ősember, hogy ledárdázza-e vagy sem, hanem
csinálta ösztönből -úgy te is ösztönből fogsz

22
cselekedni olyankor. Ezt hívják túlélési ösztönnek.
Volt hozzá szerencsém az életben jó néhányszor…

Te tapasztaltál már meg hasonló túlélési ösztönt a

saját bőrödön?

Éld meg, amitől félsz, mert ezek a cselekedeteid

azok, amelyek valóban képesek tartós változást
hozni az életedben.És ha azt hiszed,hogy ma egy
kivételesen bizonytalan korszakban élünk, akkor
tévedsz. Hosszú évtizedeken át tartó kutatások
mutatták ki, hogy az ember mindig hajlamos a
saját korát, a saját bánatát és baját a világ
legnehezebbjeként megélni.

„Utad értelme nem a cél, hanem a vándorlás!”- a

kedvencem Máraitól.

Nem a cél az első. A cél előtt van egy nulladik lépés.

A legfontosabb. Önmagunk elfogadása. Minden itt
kezdődik. Elfogadom a belső vágyaim. Elfogadom
az ösztöneim. Elfogadom, hogy nem felelek meg

23
mások elvárásainak. Elfogadom magam. Ha ez
nincs, felesleges minden más… mert nem lesz igazi.
Nem Te leszel.

A szív nem a túlélésre, hanem a megélésre

játszik.Hallgass a szívedre, tanuld meghallani a
belső hangod, légy hű önmagadhoz. Ismerd meg
magad, tudd meg, hogy ki vagy, és miért vagy itt.
Ismerd fel, hogy mi igazán fontos számodra.

Ha változtatni akarunk az életünkön. Ha olyan

élményeket akarunk megtapasztalni, amikre
régebben csak vágytunk, akkor meg kell tanulnunk
követni a szívünket és hűnek lenni önmagunkhoz.
Ez a hasznos élet titka.

Szókratész szerint, az élet, aminek nem része a

rendszeres önvizsgálat, nem méltó arra, hogy leéld.
Tehát ha nem figyelsz oda a belső hangodra, a
szívedre, az ösztöneidre. Nem méred fel, hogy
mikor csalod meg esetleg önmagad, vagy

24
fogalmazhatnám úgy is, hogy nem figyeled, hogy a
célra tartasz-e, akkor nagy valószínűséggel valaki
más elvárásai szerint éled az életed és nem a saját
utad járod.

Tudod, hogy mi a te saját utad? Tudod, hogy mi az,

ami igazán fontos számodra az életben?

Ezeket persze nem árt folyamatosan upgradelni.

Thaiföldről való hazatérésem óta, van néhány
kérdés, amit folyamatosan felteszek magamnak:

1. A szívemet követem, és valóban hű vagyok

önmagamhoz?

2. Azokkal a dolgokkal foglalkozok, amik valóban

fontosak számomra?

3. Olyan ember vagyok, amilyen valóban, igazán

lenni akarok?

25
Mindannyian arra születtünk, hogy bejárjunk egy
bizonyos utat. A teljes létbizonytalanság ellenére is.
A félelmeink és a kudarcaink árán is. Ahhoz
viszont, hogy képessé váljunk bejárni az utunkat,
hűnek kell lennünk önmagunkhoz.

Életem értelmét nagyrészt egyfajta

sorsszerűségben találtam meg. A sors számomra
nem azt a helyet jelenti, ahova el kell érnem,
hanem az utat, amin haladok. Mindannyian úgy
születtünk, hogy megvan az út, amit végig kell
járnunk. Nem a végállomás számít, hanem az
élmények. Önmagunkhoz hűnek lenni gyakran azt
is jelenti, hogy mi meghalljuk a hívást akkor is, ha
mások nem hallják. Ez bátorságot követel tőlünk.
Szívünk követése bátorságot igényel.Az egyik
legfontosabb dolog, ami hitelessé tesz minket, az a
rendszeresség, amivel a szívünkre hallgatunk. A
rendszeresség itt azt jelenti, hogy időt fordítunk a
fontos kérdések feltevésére.Az élet rákényszerített,

26
hogy rátekintsek önmagamra és képes legyek
befelé figyelni. Miután megálmodtam a Boldogság
Projektet, bátorságra volt szükségem, hogy
cselekedni is tudjak.

Sokan mondják, hogy egy napon majd szívük

szerint fognak élni, olyan emberek lesznek, akik
valójában lenni szeretnének. Ha van valami, amit
meg kell tenned, láss neki! Ha a szívedre hallgatsz
és kapcsolatban maradsz önmagaddal, minden
megoldódik. Ha egy kórházi ágyon feküdnél most,
mire gondolnál? Mit szeretnél megtenni?

Ne számíts arra, hogy majd a végén bepótolsz

mindent - ha valami fontos neked, tedd meg most!

27
28
ÉLJ ÚGY, HOGY
NE LEGYEN
MIT
MEGBÁNNOD

29
„Ha nem mész mikor kell, az idő megy
el melletted!”

A leggyorsabb indián című filmből

30
A
buddhizmus szerint minden
szenvedés gyökere a kötődés. Ezt
pedig, mi emberek, elég magas
szinten űzzük. Ha valami jó élményben van
részünk, örökké akarjuk, míg ha valami fájdalmas
történik velünk, azt minél hamarabb igyekszünk
eltaszítani és a jövőben elkerülni. Ez mind kötődés.
Az öröm és a fájdalom is az élet része, ugyanolyan,
mint az éhség vagy a jóllakottság érzése.
Felnagyítva. A kötődéssel azonban az a legnagyobb
baj, hogy igyekszik elkerülni egy dolgot, ami az élet
alapja, miszerint minden csak átmeneti.

A képzeletünk szüli a kötődést. A környezetünk és a

társadalom hamis nyomására kötődünk valamihez.
A valóság a folyamatos átmenet.Képzeljünk csak el
egy világot, amiben nem kötődünk semmihez. Ezt
az érzést először és utoljára is Thaiföldön
tapasztaltam meg. Nem baj, ha ezt nem tudjuk
gyakorolni folyamatosan. A lényeg, hogy

31
megértsük a gondolatmenetet, mert pusztán az
képes nagy változásokat előidézni.

Szóval Thaiföldön éreztem a teljes

kötődésmentességet. Egyetlen kapcsolatom volt
csak állandó, ez pedig a természettel volt. Együtt
éltem a természettel, a legalapvetőbb és legősibb
megfoghatatlan anyaggal. Egyszer mindenkinek
érezni kellene ezt, úgy gondolom. Amikor nincs
semmi, csak az, amiben az ember éppen van. Ha
ülök, akkor ülök, ha állok, akkor állok. Nem
gondolok másra, nem akarok máshol lenni… És
minden úgy jó, ahogy van. Ha fúj a szél, akkor
takarít, ha esik az eső, akkor tisztára mos… ha süt a
nap, akkor megpihen… ha fáradt, alszik, ha
szomjas, iszik…

Teljesen szembe megy ez a fajta gondolkodás a

célorientált, sikerorientált, boldogság titkait kutató
világunkkal, mégis azt hiszem, a gyökere

32
mindennek pontosan ebben a
kötődésmentességben található.

Ha semmid nincs, mindened megvan…

Ugyanakkor, ha úgy érzed, sok mindened van,
akkor sok vesztenivalód is van.Nézzük meg ezt egy
példán keresztül: a motiváció folyamatos keresése
egy gyakran felmerülő dolog napjainkban. Hogyan
tudunk hosszú távon kiegyensúlyozottak, és
motiváltak lenni életünk minden területén? Nem
könnyű… Nem könnyű egyszerre teljesíteni 3-4
életszerepben… saját bőrömön tapasztalom. Azt
tapasztaljuk az életben, hogy akkor tudunk jól
teljesíteni, ha kellően motiváltak vagyunk, pedig ez
távol áll az igazságtól. Mert ezt csak elképzeljük.
Igazából, ha rájövünk arra, hogy nem kell
motiváció ahhoz, hogy nekiálljak megcsinálni
valamit, akkor sokkal könnyebb a dolgunk lesz.
Csinálni valamit ugyanannyi erőfeszítésbe kerül,
mint ráhangolni magunkat arra, hogy csináljuk…

33
Sokan kérdezik tőlem, hogy bírom, hogy egyszerre
több dolgot is teljes gőzzel csinálok… Bár erről
talán barátnőmet kellene megkérdezni, hogy ő
hogy bírja. :)

Szokások… minden a szokásokban rejlik. Ha olyan

megszokásban élünk, ami azt mondja, hogy csak
akkor tudok nekiállni valaminek, ha megfelelő lelki
állapotban vagyok hozzá, az el fog veszni az élet
sűrűjében. Ha csak akkor foglalkoztam volna a
Boldogság Projekttel, amikor kedvem volt hozzá,
most szar se lenne belőle.

Ha a Holdat felhők takarják el, attól még ott van.

Ne aggódjunk a tiszta elme miatt. Ha nem érezzük,
akkor is ott van. De mi az a tiszta elme? Ami tudja,
mit akarok. Nem kérdez, csak érez. A félelmeink a
felhők, amik miatt nem érezzük a belső hangunkat.
De ott van. Érted? Nem szabad kötődnünk a
fejünkben lévő hangokhoz, amik le akarnak
beszélni a merész cselekvéstől, a változásról. A

34
boldogság üldözése során rájöttem egy dologra.
Hogy nem mindig tesz boldoggá az, amitől
valójában a boldogságot vártam. Amikor fiatalon
még nem volt pénzem, azt hittem, majd a pénz
hozza el ezt az érzést. Kergettem megállás nélkül
az újabb és újabb dolgokat… közben csak egy dolog
volt állandó, a kocsmapult. Nem tesz boldoggá
senkit, a még több, a még jobb, a még nagyobb.

A nagy terű lakásra emlékszel még igaz?De akkor

mégis hogyan érhető el a boldogság állapota?

„A tökéletes biztonság éppen annyira elérhetetlen

képzelgés, mint a hullám, ami képes elhagyni az
óceánt.” Már nem emlékszem sajnos ezt hol
olvastam, de nagyon találó!

Ellenben akkor mit tehetünk? Hogyan érezhetjük

magunkat boldognak? Mi hozhatja el a
változást?Először is, ha képesek vagyunk örülni a
hibáinknak! Másodszor fogadjuk el a kudarc és a

35
sikertelenség jelenlétét az életünkben. Egy
változásról szóló, alapvetően a motivációt és a
boldogságot hirdető könyvben miért mondok ilyet?
Mert ha nem nézünk szembe a kudarccal, akkor
torzul a sikerről alkotott képünk is. Valamint a
kudarcélmény ugródeszkaként szolgálhat,
megérteni a boldogságot és a megélt sikereket.
Rengeteg önéletrajzi könyvet olvasok. Sikeresnek
mondható vállalkozókról, politikusokról,
színészekről, és mindegyik könyvben többször is
szó esik a kudarcról. Sokszor éppen a kudarc az,
aminek a sikerüket tulajdonítják a sikeres
emberek.Az hogy én sikeres vagyok-e vagy sem,
még nem eldöntött… magamban legalábbis. :) Az
azonban biztos, hogy kudarcélmények sorozata
vezetett el eddig a könyvig is.

Te mit gondolsz, ha most visszatekintesz az

életedre, mi lenne az, amire azt mondod, hogy
bárcsak másképp csináltam volna?Jó néhány könyv

36
szól arról, melyek kutatásokkal felmérték, hogy az
élet végén mi az, amit úgy nagy átlagban
megbánnak az emberek.Erős a gyanúm, hogy
magától a megbánástól félünk a legjobban. Hogy
„bárcsak másképp csináltam volna”. Leginkább
attól félünk, hogy nem élünk az élet lehetőségeivel.
Félünk, hogy életünk utolsó szava az lesz, hogy
„bárcsak…”.

Ha meg akarjuk találni a boldogságot, életünk

értelmét, akkor nyitottá kell válnunk. Felül kell
kerekedni a félelmeinken, amik a megbánást
okozzák később. El kell távolodnunk attól, amitől
félünk, és közelednünk kell minden eszközzel afelé,
amit szeretünk. Meg kell tanulnunk kezelni a
csalódásokat, a kudarcokat, amik elkerülhetetlenül
életünk részei. És nem utolsó sorban egy nagy adag
bátorságra lesz szükségünk, hogy merjünk
cselekedni.Emlékezz most vissza… mikor vállaltál
utoljára nagyobb kockázatot az életedben. Olyanra

37
gondolok, amikor megálltál előtte egy pillanatra
nagy levegőt venni, elgondolkodni.

Mit tapasztaltál utána? Kitalálhatom? Nagy

valószínűséggel nem a kockázatvállalás előtti
nyűglődésed maradt meg az egészből, ugye? Sőt
tovább megyek… nem úgy sült el a dolog, ahogy
tervezted? És akkor mit éreztél? Megbántad, hogy
megtetted? Talán egy pillanatra, hirtelen
felindulásból igen. De mit érzel az idő múlásával?
Még mindig bánod? Nem hiszem. Azóta már talán
meg is értetted, miért úgy történt, ahogy történt.A
cselekvés képes megszüntetni a jövőbeli
megbánást. Függetlenül attól, hogy pozitív vagy
negatív a végkifejlet. Ha valaki igaz ügyért, belső
hangja vezetésével megy csatába, nem bánja még
azt sem, ha odaveszik. Szun Ce, a háború
művészetében mondta: a csatát az nyeri, aki úgy áll
ki a harctérre, hogy elfogadta a halálát. Érdekes
gondolat. Már évekkel ezelőtt nagyon megragadt

38
bennem. Talán a halál közelsége miatt talált rám
ez a sor. Nem így van ez az életünkben is? Az első
perctől kezdve elfogadhatnánk, hogy nem kerülünk
ki élve az életből. A csatát pedig mindig az nyeri,
aki ezt elfogadja.

Aki ezt elfogadja, annak a kockázatvállalás nem

teher, hanem a túlélés egyetlen eszköze. Ha tudom,
hogy odaveszek, miért ne tehetnék meg bármit,
amíg itt vagyok? Nem tart örökké, ki kell
használnom a pillanatot. Élni a lehetőségekkel,
nem opció, hanem kötelesség!De nézzük meg, mi
történik, amikor szerelmesek leszünk. Olyankor
megszűnik a ráció. Mindig ott az esély az
elutasításnak, mégsem törődünk vele olyan
mértékben, mint máskor. Vállaljuk a kudarc
kockázatát. Vállaljuk, hogy hülyét csinálhatunk
magunkból. Azt hisszük, rossz dolog sebezhetővé
válni, pedig az egyik legtermészetesebb dolog.
Kockáztass többet, hogy végül ne bánj semmit!

39
Minden alkalommal, amikor biztosra megyünk,
eltávolodunk valódi önmagunktól. Amikor úgy
határozunk, hogy inkább nem közeledünk a
vágyainkhoz, a jövőbeli megbánás magvait hintjük
el. Az elutasítástól és a kudarctól való félelem
miatt, vagy egyszerűen csak azért, mert nem
lehetünk biztosak a sikerben, úgy halunk meg,
hogy a könyvünk, az álmaink, a történetünk
bennünk ragad.

Hogyan vállaljunk több kockázatot azért, hogy

közelebb kerüljünk vágyainkhoz? Hogyan élhetünk
úgy, hogy utólag ne bánjuk a lépéseinket? Amikor
szembesülünk valamilyen kockázattal, elképzeljük
a lehető legrosszabb dolgot, ami történhet, és csak
ezt a képet tartjuk szem előtt.Élj úgy, mintha kevés
időd lenne hátra! Képzeld el, hogy pontosan hat
hónap múlva véget ér az életed. Mi az az öt
legfontosabb dolog, amit még addig meg akarsz
tenni? Ez a kérdés néhány éve naponta eszembe

40
jutott. De még ma is gyakran gondolok rá, mert
segít az úton tartani. Segít úgy élni, hogy kihozzam
magamból a legjobbat.

Sokszor azon múlik a boldogságunk, hogy mit

lépünk egy-egy kudarccal szembesülve.Sokszor
halljuk, hogy nem tudunk megbocsátani másoknak,
ha előtte nem bocsátunk meg önmagunknak. Bár a
boldogság egyik titka, hogy ne bánjunk semmit,
többségünk azért mégis bánni fog jó néhány
dolgot. Úgy kell döntenünk tehát, hogy
begyógyítjuk a megbánás sebét, átmossuk
megbocsátással, és tudatosítjuk, hogy a legtöbb
esetben a tőlünk telhető legtöbbet
nyújtottuk.Legtöbben és leggyakrabban a
cselekvésnél akadunk el. Hogy bár tudjuk, mit
kellene tennünk, mégsem tesszük. A tudás csak az
első lépés.A változás megértéséhez a természetes
tanulási folyamatot kell megértenünk. Mit jelent a
természetes tanulás? Például, ahogy az

41
anyanyelvünket elsajátítottuk. Gyerekként pikpak
megtanulunk egy nyelvet, míg ez felnőttként
sokszor jóval nehezebben megy. A válasz a
természetességben keresendő. Tapasztalás útján
tanulunk. Pontosabban tapasztalás útján tanulunk
a leghasznosabban.

Ha elmondod, talán megjegyzem. Ha leírom, akkor

megjegyzem. De ha cselekszem, egy életre
megértem.Ez a természetes tanulás. Én ebben
hiszek. 100 könyv sem elég kitámasztani a billegő
asztallábat, ha nem cselekszünk valamit
máshogy…

A természetes tanulás a kísérletezésen alapul.

Nézegetjük a dolgokat másokon, aztán megértjük,
hogyan ültethetnénk be a saját életünkbe, mígnem
egyszer csak úgy cselekszünk. Miután pedig
eljutottunk a tettek mezejére, már nem akarjuk
feladni. Javítgatjuk az utat, foltozzuk a
hiányosságokat, és ez így van rendjén. Végül pedig

42
megtanulunk valami új dolgot.A természetes
tanulást tehát leírhatjuk két egyszerű lépésben:
tudatosítás és kísérletezés.

A válaszok bennünk vannak, ezért nagyon fontos,

hogy képesek legyünk elcsendesedni, és befelé
figyelni. Az a rövid idő, amennyi ki lett mérve
számunkra ebben az életben, gyorsan elszalad. A
befelé figyeléssel, az önvizsgálattal megelőzhetjük,
hogy az életünk teljesen elsodródjon valódi
céljainktól.Nem tudod meghallani a lelked hangját,
ha mindig a külvilágra figyelsz. Olyan korban
élünk, amikor a befelé figyelés gyakran teljesen
kiszorul a feladatokkal és zavaró háttérzajjal
telezsúfolt életünkből. Az elcsöndesedés és a befelé
figyelés pedig fontos kulcs a jóélethez.

Életünk végén, amikor már nagyon kevés időnk

maradt, a szeretet az egyetlen dolog, ami igazán
számít.Amikor azt mondom, hogy éljük úgy, hogy
ne legyen benne mit megbánni, akkor abból

43
egyenes arányosan következik, hogy felismerjük a
szeretet fontosságát is.Igaz, hogy nem vagyunk
képesek pusztán akaratunk miatt „érezni” a
szeretet, azonban minden pillanatban dönthetünk
úgy, hogy szeretetben akarunk élni. Három
lépésben valósíthatjuk meg ezt a titkot. Először is
úgy kell döntenünk, hogy szeretjük önmagunkat.
Másodszor úgy kell döntenünk, hogy szeretetteljes
módon közeledünk a hozzánk közelállókhoz
(család, barátok, stb). Végül pedig úgy kell
döntenünk, hogy minden kapcsolatunkban
megéljük a szeretetet. De körülbelül ugyan így
érhető el a pozitív gondolkodás, és az optimista
életszemlélet is -amik egyébként nagyban
hozzájárulnak a szeretethez is.

Sok év önmarcangolás után, Thaiföldön úgy

döntöttem, hogy ideje elkezdeni, szeretni
önmagam. Emlékszem ott ültem a parton, teljesen
elveszve. Utáltam magam, utáltam az elpazarolt

44
éveket, a sok fájdalmat és a szeretet hiányát. Nagy
tisztelője vagyok Kurt Cobain-nek. Ott azon az
estén épp rá gondoltam. Néztem a végtelennek
tűnő Indiai-óceánt és az jutott eszembe, hogy
milyen könnyű lenne addig úszni befelé a tengerbe,
amíg bírom. A végsőkig, hogy elfogyjon minden
erőm. Láttam magamat a vízben, ahogy több
kilométerre vagyok már a parttól és feladom.
Nagyon erősen vonzott a sötét mélység. A lelkem
legmélyét érintette meg, a mai napig ezt hiszem.
Azt mondtam magamnak, ha Kurt Cobain meg
tudta húzni a ravaszt, akkor én is tudok úszni
néhány kilométert. És csak néztem a sötét
mélységet. Annyira belemerültem, hogy a sör is
megmelegedett a kezemben. És akkor rájöttem
valamire, ami azóta is tart. Ahhoz, hogy ilyen
színpadias legyek, és Kurt Cobain-hez kezdjem
hasonlítani magam bármiben is, először talán nem
árt, ha magam is legalább akkora legendává válok
még életemben, mint ő. Ez a felismerés elég volt

45
arra, hogy egy életre elfelejtsem azt, hogy van
mindig egy könnyű megoldás, ha úgy érzem semmi
nem jó…

Ez csak egy kis lépés volt. De ez volt az első lépés

afelé, hogy elfogadjam magam, megbocsássak
magamnak, és hogy táptalajt adjak önmagam
szeretetének.Ha nem tartjuk magunkat alapvetően
értékes embernek, sosem találjuk meg a
boldogságot. Önmagunk szeretete elengedhetetlen
ahhoz, hogy spirituális értelemben egészséges
emberré váljunk. A Navajo indiánoknak van egy
gyönyörű története a szeretetről. Az öreg Navajo
azt meséli az unokájának, hogy néha úgy érzi,
háború zajlik a lelkében, két farkas csatája. Az
egyik farkas gonosz: ő a harag, az irigység, a bánat,
a bűntudat, a kapzsiság, a gőg, az önsajnálat, a
neheztelés, a kishitűség, a felsőbbrendűség, a
félelem saját magunk meggyógyításától, a félelem
a sikertől és mások bölcsességének felfedezésétől. Ő

46
a félelem, amely visszatart, hogy mások
mokaszinjába bújjak, mások szemén és szívén
keresztül lássam a világot, és ő a sok üres kifogás,
amiről a szívem tudja, hogy valóban hazugság. A
másik farkas jó. Ő az öröm, a béke, a szeretet, a
remény, a nyugalom, az alázat, a kedvesség, az
együttérzés, a gondoskodás azokról, akik segíteni
próbáltak nekem, még ha nem is legjobb módon. Ő
a hajlandóság, hogy megbocsássak magamnak és
másoknak, ő a felismerés, hogy a sorsom a saját
kezemben van. Az unoka elgondolkodott ezen,
majd megkérdezte: „És nagyapa, melyik farkas fog
győzni?” A nagyapa pedig így felelt: „Az,
amelyiknek enni adok.”

Egy egyetemi kutatás megmutatta, hogy egy

átlagos háztartásban a pozitív és negatív üzenetek
aránya 1:14. Minden egyes pozitív üzenetre, amit
valamelyik családtagunkhoz intézünk, 14
kritikus/elítélő megjegyzés jut. Egy másik hasonló

47
kutatásból ugyanakkor a derült ki, hogy a tartós
házastársi boldogság titka a pozitív és negatív
üzenetek 7:1 aránya. Módunkban áll változtatni
ezen az arányon! Bármelyik pillanatban
dönthetünk úgy, hogy szeretjük és megerősítjük a
másikat. Dönthetünk úgy, hogy felülemelkedünk a
lényegtelen dolgokon. Elgondolkodtató, hogy így
élünk, miközben minden jóra és szépre vágyunk?

A változás bennünk kezdődik. Itt és most! Ha

teheted, tégy jót és sose bánts másokat! Amikor úgy
döntünk, hogy szeretetben élünk, hogy szeretettel
fordulunk azok felé, akikkel találkozunk,
megvalósítjuk az emberiség egyik legfőbb célját,
vagyis jobbá tesszük a világot. Ez az én célom is! És
kívánom, hogy te is találd meg ennek a módját az
életedben!

48
MINDIG
MA VAN

49
„Ha mindig a holnapnak élsz, mindig
egy napnyira leszel
az életedtől.”

Leo Buscaglia

50
 rezd a boldogságot ebben a pillanatban,

É mert ez a pillanat az egész életed! Az élet

nem főpróba, ez már maga az előadás.

Célokat kitűzni jó! Évről-évre csinálunk évtervező

kiadványokat, szóval szeretjük tisztázni mit is
akarunk! Viszont minél inkább nem tudjuk, mit
tartogat számunkra a jövő, annál többet
fáradozunk a nekünk tetsző jövőkép
megvalósítását. Ez eddig szép és jó. Azonban így
megszabadulunk a jelenben érzett
bizonytalanságunktól is. Ezzel pedig kívülre
helyezzük a felelősséget, miszerint ha elérjük a célt
minden rendben lesz. Pedig a világ fordítva
működik. Ha elfogadjuk a bizonytalanságunkat, ha
szembenézünk a hibáinkkal és az erősségeinkkel,
számba vesszük az éppen elérhető lehetőségeinket,
akkor képesek leszünk valós lépéseket tenni célunk
érdekében. Tehát az áhított jövőképet, a célt akkor
érjük el, ha most rendbe tesszük magunkat.

51
Nem a cél elérésétől leszünk jobban, hanem attól,
amivé válunk a célhoz vezetőúton! Hidd el nekem,
hogy sosem lehet egyetlen dolgot megváltoztatni.
Pedig amikor egy cél elérésére gondolunk, éppen
ezt akarjuk. Egy kicsit is összetettebb rendszerben
rendkívül nehéz megjósolni, hogy az egyik változó
módosítása hogyan hat a többire.

„Amikor megpróbálunk egyetlen dologra rábökni,

kiderül, hogy mindennel összekapcsolódik a
világegyetemben.” John Muir

Minden olyan gyorsan véget ér. Amíg fiatal vagy,

60 év szinte maga az örökkévalóság. Miután
leélted, rájössz, hogy nem volt több egy pillanatnál.
Úgy hisszük, örökké élünk majd, de hamar
rájövünk, mennyire tévedtünk.A gyorsan rohanó
életben a boldogság egyik fontos titka, hogy minél
jobban éljük meg a rendelkezésünkre álló időt,
találjuk meg a módját, hogy minden pillanatra,
minden napra ajándékként tekintsünk.

52
Igyekezzünk jelen lenni életünk minden egyes
pillanatában. Éljük meg ítélkezés nélkül a maga
teljességében. Ne a múltra vagy a jövőre irányítsuk
a figyelmünket, hanem legyünk hálásak minden
pillanatért, és keressük az üzenetét. Kritizáljunk
kevesebbet, ez nagyon fontos! Ha teljes életet
akarunk élni, az unalmat és a lustaságot jobb, ha
elfelejtjük. Aki imád lustálkodni, annak van egy
rossz hírem… az izgalmak és az élmények nem az
ágyban vagy a kanapén várnak. Menni kell és
felfedezni a világot. És itt a világot nem a földrajzi
értelemben értem, hanem azt, ami számunkra nap,
mint nap elérhető. Egyszerűen csak jelen kell
lennünk minden egyes pillanatban, és elfogadni,
amit a pillanat nyújthat nekünk.

Seneca, a római filozófus mondta, hogy „Minden

napra egy teljes, különálló életként kéne
tekintenünk”.

53
Amit a jelenlétről megtanultam, hogy mindig az
adott pillanatban kell élnünk, mivel csak itt
rendelkezünk bármilyen hatalommal. A hatalom
kézben tartása pedig egy fontos dolog. Fontos
megtanulni, hogy a kezünkben az irányítás. A jelen
tettei persze hatással lehetnek a jövőre, de a
legtöbb, amit a jelenben tehetünk, ha teljesen
megéljük, és tudjuk, hogy a holnapnak ugyanolyan
teljes odaadással adjuk majd át magunkat, mint
ennek a pillanatnak. Semmi sem tehetsz a
múltban, gyere vissza a jelenbe. Amíg a jövőben
vagy, nem változtathatsz a jövőn. Csak a jelenben
van hatalmad, csak itt tudsz cselekedni.

Két alapelv szerint igyekszem élni. Az első az, hogy

ha valamit érdemes végigcsinálni, akkor csináljuk
teljes szívvel – legyen szó erről a könyvről, vagy
akár a mosogatásról. Semmit ne csinálj csak azért,
hogy túless rajta! A második elv pedig az, hogy
hatalmunkban áll megváltoztatni a

54
gondolkodásunkat! Mint mondják, minden fejben
dől el. Tudom, hogy miután felébredek, a napom
olyan lesz, amilyenné teszem. És ez nem csak egy
napra igaz. Ha felébred a tudatod, ha megérted a
lelked hangját, az egész életed olyanná válhat,
amilyenné tenni akarod.

A végkifejlet nem mindig rajtunk áll, az viszont

igen, hogy hogyan reagálunk rá. Minden napba
beleadhatunk mindent, dönthetünk úgy, hogy
teljesen megéljük, és ajándékként tekintünk rá.
Minden nap hálásak lehetünk mindazért, ami
aznap történt velünk. Dönthetünk úgy, hogy nem
méricskéljük az életünket minden pillanatban
(sikeres, boldog, boldogtalan, tehetségtelen, jó
vagy rossz vagyok…), hanem egyszerűen csak
megéljük.

55
A VILÁGOT
CSAK
KÖLCSÖNBE
KAPTUK

56
 „A jó utazónak nincsenek
megváltoztathatatlan tervei, és nem
várja a megérkezést.”

Lao-Ce

57
A
természet jobban érti a világot, mint
mi emberek benne. A természetben
van hibázási lehetőség. Nem fekete
vagy fehér. Nem úgy működik, mint a
villanykapcsoló. Az élet, mivel a természet része,
éppen így működik, és ha ezt nem értjük meg,
megnehezítjük a saját dolgunk. Szükség van
alázatra.

Azt gondolom, az élet legnagyobb öröme, ha látod,

hogy sikerül jobbá tenned a világot. Ha érzed, hogy
hasznos, amit csinálsz. Ha érzed, hogy életeddel
mások életére vagy építő hatással.Tovább kell
adnod minden jót az utánad érkező generációnak!

Minden nap megtehetjük, hogy korlátlanul adjunk.

Dönthetünk a kedvesség, a szolgálat, a szeretet, a
nagylelkűség, illetve amellett, hogy jobb világot
akarunk magunk mögött hagyni. Meggyőződésem
szerint minden ember elemi vágya, hogy valamivel
hozzájáruljon a világhoz élete során. A tragédia

58
pedig az, ha nem jut el az ember eddig a
felismerésig.Utam és életem során rájöttem, hogy
sosem tudhatjuk, milyen hatással vagyunk
valakire. Erre gyakran csak jóval később, de az is
lehet, hogy sosem derül fény. Miért mondom ezt?
Mert a Boldogság Projekttel naponta sok emberhez
eljutnak a gondolataim, és sokszor csak jóval
később kapok visszajelzést. Van, hogy évekkel
később, és van, hogy valami olyan miatt, amire
sosem gondoltam volna.

Előbb-utóbb rá fogsz jönni, hogy semmit sem

vihetsz magaddal, ellenben itt hagyhatsz valamit
magad után. Azt hiszem, két fő feladatunk van:
rátalálni önmagunkra, majd ezután elveszíteni
önmagunkat. Akkor találunk rá önmagunkra, ha
felfedezzük a sorsunkat és hűek vagyunk hozzá. Ez
azonban még nem elég, el is kell veszíteni
önmagunkat. Önmagunk elvesztése arról szól, hogy
belátjuk, össze vagyunk kötve valami sokkal

59
nagyobbal, valamivel, ami már előttünk is létezett
és utánunk is létezni fog. A spirituális
hagyományok több különböző névvel hivatkoznak
erre a jelenségre, azonban mindenhol központi
szerepe van a kis én, illetve az egoizmus
elvesztésének. Megfigyeltem, hogy azok, akiknek
sikerült megtalálniuk és ezután elveszíteniük
önmagukat, megtalálták a boldogságot.

Ha többet adunk a világnak, mint amennyit

elveszítünk, jobban tudunk kapcsolódni a nagy,
rajtunk túlmutató történethez, ami értelmet ad az
életünknek. Pont ebben a történetben veszíthetjük
el önmagunkat.Mindannyian részesei vagyunk az
élet láncolatának, még ha ennek nem is vagyunk
tudatában.Kölcsönkapott világban élünk. Minden
nemzedék „kölcsönkapja” a világot a szüleitől, és
megőrzi azt a gyermekeinek. Mindannyian csak
őrzői vagyunk ennek az ajándéknak. Éppen ezért a

60
boldogság kulcsa egyrészt az adni tudás és akarás,
másrészt a jövővel kapcsolatos felelősségvállalás.

Robert Kennedy írta egyszer: „Keveseknek adatik

meg, hogy alapvetően meghatározzák a történelem
folyását, viszont mindannyian tehetünk azért, hogy
megváltoztassunk néhány eseményt, és végül
ezekből az eseményekből adódik össze egy
nemzedék történelme… A bátorságból és hitből
fakadó tettek alakítják a történelmet!
Mindannyiszor, amikor valaki kiáll egy eszme
mellett, vagy azért cselekszik, hogy mások életét
jobbá tegye, vagy síkra száll az igazságtalanság
ellen, útnak indítja a remény egy kis hullámát. A
több millió, bátorságból születő energiahullám
aztán valahol találkozik, és olyan áramlattá adódik
össze, amely lerombolja az elnyomás és ellenállás
legerősebb falait is.”

61
62
 Útravalónak két gondolattal búcsúznék:

Egyetlen dolgot kell csak megértened és

megtanulnod: ne félj, a félelemtől! A világ olyan,
amilyen te vagy! Minden elhangzott mondat egy
ima, mert Isten (vagy nevezd, ahogy akarod)
teremtő ereje itt van bennünk. A teremtőt ne kívül
keresd, hanem magadban.

***

A változás egyik fő ismertetőjele, hogy amikor úgy

tűnik, hogy szétesnek körülötted a dolgok,
valójában éppen akkor állnak össze.

Ha ezt a két dolgot mindig felismered az életedben,

akkor megkönnyíted az utad!

63
64