Fülszöveg

Axel

Egész életében szerette.

Ő a legjobb barátom, a mindenem.
Ő az a lány, akibe szerelmes vagyok, amióta csak tudom, ez mit jelent.
Boxolok – véres harc – az életért, és minden harc, amin ott van, amin értem
szurkol, az enyémmé teszi, ha tud róla, ha nem.
Miatta soha nem voltam nővel. Roxie az egyetlen, aki valaha akartam.
Elég időt pazaroltunk el. Ideje elárulni Roxie-nak az érzéseimet, mert többé nem
tudom kordában tartani őket.

Roxie
Szeretném azt hinni, hogy a pillantások, a birtoklás, amik tőle erednek, azt
jelentik ő is úgy vágyik rám, mint én őrá. Már idejét sem tudom mióta része az
életemnek, és soha nem akartam ezen változtatni.
Vele leszek a végéig. Az iránta érzett szerelmem nagyon mélyen gyökerezik,
olyan erős, hogy néha levegőt sem kapok.
Figyelem, ahogy eltaszítja a lányokat, a pillantása hozzám kötődik, mintha azt
próbálni elmondani, senki más nincs számára.
De félek barátságból szerelemmé változtatni a kapcsolatunkat. Attól tartok
átlépek egy vonalat, ami tönkre tehet minket.

Fordította: Lexy
Lektorálta: Tündérke, Gemma
 1. fejezet

Axel

Roxie jelenlététől erősebbnek érzem magam, a vérem száguldozik az ereimben,

a szívem keményebben, gyorsabban dobog. Arra a lányra pillantottam, akibe –
titokban – szerelmes vagyok és láttam az aggodalmát. Csak gyakoroltunk, az
egyik sráccal bokszoltam a teremből, az egyik barátommal, de ő mégis aggódott
értem.
– Haver, figyelj már ide – mondta Lenny, szavai eltompultak a fogvédőn át. Ő
is Roxie-ra nézett, láttam az arcát elöntő önelégült vigyort. Előrelendülve, erővel
ütöttem ‒ visszatérítve a figyelmét.

Egy nap golyókat növesztek és magamhoz rántva Roxie-t öntudatlanságig

csókolom majd. Egy kibaszott nap elmondom neki, hogy szeretem, francba azzal,
hogy tönkremegy-e a barátságunk vagy sem. Kibaszott fájdalmas a közelében
lenni úgy, hogy nem csókolom meg, nem ölelem át, nem adom mindenki tudtára,
hogy hozzám tartozik. Mindent konckára tennék egy esélyért, hogy
megszerezzem.

Csak először meg kell növesztenem azokat a golyókat.

Roxie

Mindig utáltam figyelni Axelt harc közben, még ha tudtam is, hogy nyerni fog.
Az a tény is kiijeszti a szart belőlem, hogy valakivel erőszakossá válik.

Axel elhajolt, kitért az ütés elől, előretört és vért fakasztott. A ringben gonosz
volt, a kék bokszkesztyűje ismét szembekerült az ellenfele piros kesztyűjével.
Újra és újra megtette: blokkolt, ütött, a másik pasira koncentrált, mozdulatai
precízek voltak. Az órára néztem, úgy tűnt felgyorsult, majd lelassulva megállt.
Nemsokára mennem kell dolgozni, de nem azelőtt, hogy látnám a győzelmét.

Csak gyakoroltak, de muszáj tudnom, hogy jól van-e.

Láttam, ahogy a másik bokszoló mond valamit Axelnek, bár túl halk volt, hogy
halljam. Aztán a srác rám nézett, a fogvédőjén keresztül vigyorgott, úgy éreztem
azért, hogy Axelt dühítse. A srác azért csinálta, hogy feltüzelje Axelt. Tudtam,
így próbál bejutni Axel bőre alá.
 De ő jobban tudhatná, a gúnyolódása Axellel mindössze ahhoz vezet, hogy a
seggén fog landolni.

És tényleg, Axel olyan ütést küldött feléje, amitől a srác a hátán végezte, elájult.

Visszaléptem párat, amikor az edző közelebb ment és Axel felé intett.

Beszélgetni kezdtek. Hátat fordítottam a ringnek, megragadtam a dolgaimat és
megéreztem magam mögött valakit. Mosolyogva hátranéztem a vállam felett.

Axel állt ott, a maga százkilencven centis magasságával, teste fénylett az

izzadságtól, kidolgozott mellkasa emelkedett és süllyedt. Észrevettem az apró
vágást a szemöldöke felett ‒ az egyik alkalom a többi közül, amikor megsérült
boksz közben.

Lemosolygott rám, a táskám felé intett, és mert tudtam, addig nem hagy békén,
amíg oda nem adom ‒ átnyújtottam.
– Van annyi időd, hogy lezuhanyozzak és kitisztítsam ezt?

Az órára néztem. – Csak ha tíz perc alatt végezel. De őszintén megmondva,

inkább elkések, ha ez azt jelenti, több időt tölthetünk együtt.
– Kész. – Megfordult, de én utána szóltam.
–Üzenj, ha végeztél a zuhannyal, mert bemegyek megtisztítani a sebesülésed.
– Mosolyától vágtázni kezdett a szívem.
– Um, a táskám. – Kuncogtam miközben átnyújtotta. – Még teljesen férfias
lehetsz és cipelheted, miután elkészülsz.

Rám kacsintott, és a szívem hevesebben dobogott. Figyeltem ahogy elsétált,

nem tudva, valaha lesz-e bátorságom elmondani a srácnak, akit szeretek – a
férfinak, akivé felnőtt – hogy törődők vele. Évek óta, mióta tudom mit jelentenek
ezek a szavak és érzések, tudom, hogy amit Axel iránt érzek, az több a barátságnál.

Az övé akarok lenni, muszáj felfednem előtte, mit jelentünk egymásnak.

Tettethetném, hogy „látom” ő hogyan néz rám, hogy talán hasonlóak az érzéseink.
De huszonkét évesen, az évek múlásával, semmit nem mondtunk ki, így
félretoltam minden elképzelést, mit jelenthetek neki.

Csak a saját fantáziáimat színezem ki.

A többi bokszoló edzését figyelem. Néhányan a ringben vannak, mások kint

gyakorolnak vagy erőszakosan püfölik a vörös bokszzsákot.
 Öt perc múlva üzenetet kapok Axeltől. Magammal viszem a táskám az
öltözőbe; látom őt a padon ülni ing nélkül, víz csepeg a hajából, én pedig
próbálom megzabolázni az érzéseimet.

Régebben is összefoltoztam már, így megtalálni az elsősegélycsomagot,

megcsinálni ezt a kevésbé vonzó feladatot ‒ nem okoz nehézséget.

Felkapok népi peroxidot, kenőcsöt és ragtapaszt. A következő percekben

csendben maradtunk, miközben elláttam a sérülését, kitisztítottam,
beledörzsöltem némi kenőcsöt, majd végül feltettem a kis tapaszt.

Amikor lenéztem észrevettem, hogy engem vizslatott, a tekintete intenzív,

pupillái kitágultak. Hagytam az oldalam mellé hullani a kezem, de ő elkapta és a
szívére tette.
– Köszönöm, hogy mindig itt vagy nekem!

Mosolyogtam, próbáltam nyugodtnak tűnni, mintha az enyémen nyugvó keze

totál nem lenne rám befolyással.
– Mindig. – Megköszörültem a torkom, majd tettem hátra egy lépést. –
Találkozunk a padnál. – Elmentem, mielőtt hülyét csinálnék magamból. Amikor
elértem az említett padhoz lassan ki-be fújtam a levegőt. Eltelt néhány perc mire
nyugodtnak éreztem magam.
– Szia!

Liamre nézek, az egyik bokszolóra, akivel Axel edz. Fiatalabb volt, talán
tizennyolc éves.
–Szia! – mondtam. Kissé alacsonyabb Axelnél, karcsú, mint egy úszó. Nem
tudni, hogy most jött vagy távozik, mert táskája a vállán lógott és dzsekije rajta
volt.
– Lesz egy kis parti az egyik srác házában ma este. Mindenkinek ott kellene
lennie az edzőteremből, sok kaja és pia lesz. Ha nincs semmi terved, benézhetnénk
kiereszteni picit a gőzt?

Árnyék vetült Liamre, tudtam, hogy Axel áll közvetlenül mögöttem.

– Ha el akarna menni, azt velem tenné. – Axel hangja kemény, könyörtelen,
majd mellém áll. Ő a legjobb barátom, emiatt mindig nagyon védelmező, néha
szinte basáskodó. De az igazat megvallva imádtam ezt, nem akarom, hogy más
legyen.
 – Hé, ember – mondta Liam. A pillanatnyi csend elmúlt. – Ti srácok, olyanok
vagytok, mint… – Kettőnk közt pislogott. – Randiztok vagy valami ilyesmi? Ezért
mehetne veled? – Hallottam Liam hangjában, hogy őszintén kíváncsi volt.
– Hogyan hagyhatnám elmenni egy bulira egy csapat kanos bokszolóval, akik
egész este piálni fognak? – Axel felemelte a szemöldökét és lebámult Liamre.

Liam feltartotta a kezét. – Jó. Hát, akkor látlak majd benneteket srácok? – Nem
várta meg egyikünk válaszát sem. A bejárati ajtó felé indult.

Axelre bámultam.
– Mi van?

Most én voltam az, aki felemelte a szemöldökét. – Kanos? – Kuncogtam rajta,

majd megcsóváltam a fejem. – Azokból a srácokból egy sem merne hozzám érni
egy ujjal sem.

A vállam köré fonta a karját és magához húzott. Imádtam a kemény, meleg

testét az enyém közelségében érezni, még ha csak baráti módon is történt.
– Ja, de néha szeretnek nyomulni, megnézni, hogy benedvesíthetik-e a
farkukat.

Felhúztam az orrom. – Ez mocskos.

– Sajnos ez az igazság és ahogy azok a seggfejek hiszik.

Elindulunk a SUV-ja felé.

– El akarsz menni a buliba? – Megfordultam és felnéztem rá. Úgy nézett ki,
mint aki nemet akar mondani, de tudom, hogy azért, amiről az előbb beszéltünk.
– Jó szórakozás lesz, és őszintén szólva, ki akarok szabadulni a házból. A
szobatársam folyamatosan felhozza a barátját, és a hálószoba falán keresztül
hallom, ahogy szexelnek. – Éreztem az arcom forróságát.

Bármiről és mindenről beszélhetek Axellel. Semmi nem marad rejtve köztünk.

De a szexről beszélni vele – amikor semmit nem tudok róla, és az érzéseim miatt
iránta – mindig a tűrésküszöbre sodor.

Feltételezhetném, hogy Axel sem tud semmit a szexről, ugyanolyan szűz, mint
én, mivel soha nem láttam egyetlen nővel sem ‒ de nem akarok feltételezni
semmit. Hatalmas és erős, vonzó és erőteljes, tudom, hogy a másik nem akarja őt.
Láttam, hogy néznek rá miközben bokszol vagy edz.
 – Ha tényleg ott akarsz lógni, akkor benne vagyok. – A mód, ahogy engem
bámult ‒ kék szeme felvillant, rám koncentrált ‒ borzongást futtatott végig a
gerincemen. – És utálom, hogy annak a nőnek a házában maradsz. Tudod, hogy
van egy szobám számodra, ha akarod. A tiéd, mindig is az lesz.

Bármennyire is vonzó annak a kilátása, hogy Axellel maradhatok, ugyanazon

tető alatt élhetünk ‒ ó, annyira csábító, mert „csak barátok” vagyunk ‒, de nem
akarom magam ilyen helyzetbe hozni. Ez alatt azt értem, hogy besétálhatok
hirtelen hozzá, amikor egy nővel van az ágyban, vagy meghallhatom, ahogy a
barátaival a nőkről beszél, vagy bármi, ami a másik nemmel kapcsolatos.
– Tudom és értékelem, de szeretek…. a magam módján élni. – Rám
mosolygott, és amikor a kocsijában ültünk a munkahelyem felé tartva, próbáltam
a fejem leghátsó zugába tolni az aggodalmaimat ‒ magam és Axel miatt, hogy mit
tettünk vagy nem tettünk.
 2. fejezet
Axel
Már azelőtt hallottam a basszus dübörgését, mielőtt leparkoltam. A ház,
amiben a bulit tartották, két emeletes volt, körülötte kis birtokkal, ám mivel a
kampusz környékén volt, gyakorlatilag nem érkezett panasz a zajra.
– Biztos vagy benne? – kérdeztem Roxie-ra nézve, figyeltem, ahogy ő is
felméri a házat. Voltunk együtt néhány buliban, de a tény, hogy ezek a részeg
barmok vesznek majd körül, valószínűleg megpróbálják felcsípni, picsába, csak
egy pillantást vessenek rá, máris ki akarom nyomni a szemüket.
– A szobatársam áthívta a pasiját, emlékszel? – Rám nézett, arca grimaszba
váltott. – Táskát hozott magával. Szerintem koton meg sikosító volt benne, szóval
igen, tuti, hogy inkább itt lennék.
Igen, nem akarom, hogy itt legyen. Fenébe, ha megtehetném, a vállamra
dobnám és a lakásomra vinném, ott tartanám, mert tudnám, hogy biztonságban
lenne.
Őt figyeltem, azt akartam mondani, bassza meg a buli és minden más, ami
elválaszt tőle, és végül elárulnám hogyan érzek iránta. Annyira szeretem, hogy
hasogat a szívem, amiért nem árulom el neki.
Évekig eltitkoltam, mindenek felett akartam a barátságát. Az egyszerű tény
az, pokolian megrémített, hogy eláruljam neki az érzéseimet és elijesszem,
úgyhogy befogtam a szám és csak élveztem azt, amim megadatott vele.
– Hát akkor maradj velem, mert bár naponta találkozok ezekkel a srácokkal,
ki tudja, ki a francot hívtak meg vagy a részeg seggük zavarni fog-e téged?
Rám mosolygott, fehér fogsora egyenesen csillogott, az arcán megjelent a
gödröcskéje. Éreztem a felgyorsuló szívverésemet, a vérem végig száguldott a
vénáimban.
Ha tudná, mi mindent tesz velem, mennyire gyönyörűnek találom…
Kiszálltunk a kocsiból és elindultunk befelé. A zene fülrepesztő, pia, cigi és
izzadság szaga töltötte meg a levegőt. A buli tartott már egy ideje, néhányan
behúzódtak a sarokba, néhányan a kanapén estek egymásnak, elmosódott
beszélgetések folytak körülöttünk.
Megfogtam Roxie kezét, majd éreztem, ahogy engem figyelt.
– Nem akarlak elveszíteni.
Elveszíteni? Mi a fasz van, ember? Csak egy kétemeletes házról van szó.
Ám az igazság az, hogy nem akarom elengedni az oldalam mellől. Ja,
túlvédelmező és birtokló vagyok vele, de hát ezt nem lehet elkerülni. Nem
próbáltam visszafogni magam.
 Néhány srácot az edzőteremből a konyhában találtam, a legtöbbjük piásnak
tűnt. Köszöntünk nekik és elkezdődött a marháskodás. Nagyon nem akartam itt
lenni, inkább elvittem volna innen Roxie-t, esetleg vacsorázni vagy egy filmre, de
tényleg nagyon úgy nézett ki, mint aki el akart jönni, úgyhogy ahová ő megy, vele
tartok én is.
– Robert, – mondta Roxie, ahhoz a sráchoz szólt, akivel beszélgettem. – Merre
van a fürdőszoba?
– Felmész a lépcsőn, jobb oldalt az utolsó ajtó.
Rám nézett, és már saját magam akartam elkísérni, de mosolyogva megrázta
a fejét. – Maradj! Beszélgess! Csak kimegyek a fürdőszobába. Öt perc múlva
vissza is jövök.
Az ösztönöm azt súgta menjek vele, ne engedjem ki a látószögemből, de a
picsába, tényleg nem akartam erőszakos lenni.
– Tényleg, Axel! Rendben leszek! – Mielőtt megszólalhattam volna, már el is
indult az emelet felé.
– Minden rendben lesz vele, ember! –mondta Robert, de rajta tartottam a
szemem, figyeltem amint átsétál a szobán és eltűnik az emeleten.
Robert megint elkezdett csevegni, de csak félig figyeltem oda. Amikor lejön
az emeletről felvetem, hogy elkaphatnánk egy késői filmet, vagy elmehetnénk
bekapni egy burgert. Bárhová, csak ne itt legyünk. Bárhová, ahol egyedül
tölthetem vele az időt.
Mert erre vágytam. Ezt akartam mindig is.

Roxie
Felmentem a lépcsőn, elég könnyen rábukkantam a fürdőre, miután
becsuktam az ajtót, kihasználtam a lehetőséget. Miután megmostam a kezem, csak
bámultam magam a tükörben, tudva, hogy bár nem érdekelt túlzottan a buli,
egyszerűen Axellel akartam lenni.
Vele akartam eltölteni az időmet, de ez az ő helye, a legtöbb idejét ezekkel a
pasikkal tölti. Axelnek igazi esélye van bekerülni a nagy ligába a boksszal, én
pedig mindennél jobban szeretném, hogy sikerüljön. Szóval, habár azt mondja,
nem akar elmenni ezekre a bulikra, egy részem abban hisz, szeretne a srácok
társaságában lenni, akikre családként tekint.
De azt is szeretném, ha hozzám tartozna.
Sötét hajam a vállamra omlott, a tincsek fényesnek tűntek a mesterséges fény
alatt. Borostyánszínű szemem sötét gyűrű vette körül, amit jobban kiemelt a
világítás.
 A falakon áthallatszott két ember kefélése, így kinyitottam a fürdőajtót,
lekapcsoltam a világítást és egyenesen egy kemény mellkasnak csapódtam. Hátra
tántorodok, de kemény kezek tartanak meg, úgyhogy nem esek seggre.
– Bocsánat, – mondja Axel, tudhattam volna, hogy várni fog engem.
Nem tudtam visszafogni magam, szóval fejcsóválva kacagtam. – Mondtam,
hogy rendben leszek.
Kezét a zsebébe süllyesztve vállat vont. – Reméltem, hogy szeretnél lassan
menni. Nem viszlek haza vagy ilyesmi. Az jutott eszembe, elmehetnénk bekapni
valamit vagy beülhetnénk egy késői filmre?
Ekkor a telefonom üzenetet jelezve rezgett. Kihúztam a zsebemből és
lenéztem a képernyőre.
BF marad éjszakára. Nem biztos, hogy akkor is itt lesz, amikor hazajössz,
de ez tisztességes figyelmeztetés.
Tudom, ez mit jelent: bulizni fognak. Isznak, egész este szexelnek, francba,
bármit is csinálnak a szobájukban, az olyan, mintha vagy húsz ember lenne a fal
túl oldalán, nem pedig csak kettő.
Felemeltem a telefont, így Axel is látta az üzenetet. Felhúzta a szemöldökét.
Mosolyognom kellett rajta. – Mi lenne, ha vinnénk kaját és nálad megnéznénk
egy filmet?
Rám nézett, kék szemét az enyémbe fúrta. Úgy éreztem rögtön a padlóra
olvadok. Amikor Axellel voltam úgy éreztem én vagyok az egyetlen ember a
földön, aki fontos számára.
Mert átkozottul biztos, hogy nekem ő a legfontosabb.
 3. fejezet
Axel
Kinéztem az ablakon, a kocsimat nézem, amiben Roxie ült. Valamit a
telefonját nézett, miközben én bent vártam a megrendelt pizzára, mielőtt
visszamegyünk a lakásomra.
Őszintén szólva, kibaszott boldog vagyok, amiért a lakásomra jön, még ha
csak pizzáról volt szó, meg egy filmről a Netflixen.
– Axel?
Megfordulok, amikor elhangzik a nevem, a női hang kissé túl cukormázos,
egy kicsit túl hamis. Egy nagymellű szőke állt ott túl mini blúzban és sortban, apró
pénztárcája tele volt csillogó kövekkel, amikre ha fény vetült, majd megvakít.
Nem tudtam ki a franc ő, még ha láthatólag ismert engem.
– Brandi vagyok a harcról.
Semmi, nem cseng a kibaszott harang.
Odajön hozzám, a parfümjétől összeszorul a torkom. Teszek hátra egy lépést,
mert tudtam, hogy fog folytatódni a dolog. A hozzá hasonló lányokból, akik a
meccsek körül lógnak, a nyertesek közül akarnak maguknak néhány faszt, egy
tucatnyi van belőlük.
Előre nyúlt, de mielőtt el tudnék húzódni, végig futtatja kezét a karomon.
– A barátnőimmel vagyok itt. Egy meccset néztünk a barátnőm
leánybúcsúján. – Vigyorgott. – Látnod kellett volna engem. Villantottam neked.
– Kuncogott.
– Axel, kész a rendelés!
Eltolom a kezét, egyenesen a szemébe nézve mondtam.
– Te vagy a legutolsó, ami engem érdekel. – Felemeltem a fejem és kinéztem
az ablakon Roxie-ra. Pont engem figyelt, furcsa kifejezés ült az arcán.
Visszanéztem a túlsminkelt tyúkra. – Semmi nem fog közted és köztem történni.
Soha. Csak egy embert látok, és te még csak a közelébe sem érsz.
Esetleg lehettem volna kedvesebb, udvariasabb a témával, de bassza meg. DE
ez a tyúk megérintett, azt hitte ismer, hogy benne lennék.
Pokolba is, nem!
Megfordulva elvettem a pizzát és kimentem az egyetlen lányhoz, aki bármit
is jelentett nekem. Roxie az egyetlen nő, aki valaha érdekelt és akit az életemben
akarok tudni.
Ő az a lány, akibe őrülten szerelmes vagyok, ma este pedig elárulom neki az
érzéseimet.
 Roxie
Habár már fél órája megérkeztünk Axel lakására, még mindig kíváncsi
vagyok mi történt közte meg a lány közt. Figyelem őt, de ő a vacak horror filmre
koncentrál, amit én választottam, főleg azért, mert nem akartam túlzottan
figyelmet szentelni neki.
A gondolataim a gyönyörű lányon jártak, aki megérintette a karját.
Nem kellene túl keményen gondolnom rá, mert biztos, hogy rengeteg nő hajt
rá. Fenébe. Axel testfelépítése egy tankéhoz hasonló, kinézete akár egy bukott
angyalé. A klasszikus értelemben nem jóképű, de az a tipikus rosszfiús
megjelenés lengi körül.
De én a sajátomként tekintettem rá, annak a gondolatától is zöldet látok, hogy
valami random csaj beszélget vele.
De ha akarod őt, akkor valószínűleg mondanod kellene valamit.
Megköszörültem a torkom, próbálok a filmre összpontosítani. El akarom
árulni neki az érzéseimet, lejátszom a fejemben mit mondanék, de igazság szerint
eléggé megrémültem.
Nem tudtam, megrémiszteném-e vele, tönkre tenném vajon a barátságunkat
vagy egy óriási falat helyeznék közénk. Nem tudom, hogy kezelném ezt a
helyzetet.
Így ahelyett, hogy elmondanám, amit szeretnék, amit már hosszú idővel
ezelőtt ki kellett volna böknöm, inkább valami semlegessel folytatom.
– Könyörgöm, miért tűnik a legtöbb ijesztő film hősnője ennyire hülyének?
Axel rám néz, majd elkezd nevetni.
– Most komolyan. Biztos nem én vagyok az egyetlen, aki ezt ki is mondja. –
Végig húzom a kezem a combomon, izzad a tenyerem, a szívem pedig vágtat.
Megcsóválta a fejét.
– Nem, nem te vagy az egyetlen, de ha folyton seggeket rúgnának szét, akkor
túl hamar véget érne a film.
A kanapénak döntve pihentetem a fejem, a popcornos tálért nyúlok, mert
muszáj valamivel lefoglalni a kezem, amitől nem tűnök szembeötlően idegesnek.
– Nem, szerintem is meghosszabbítja. – Igyekszem a filmre összpontosítani,
de szinte lehetetlenné teszi a koncentrációt magam mellett érezni Axel testét, a
belőle áradó hőt, a pokolian jó illatát.
A kanapéra helyezte a karját, pont mögém, ettől tudatosult bennem, milyen
közel volt hozzám valójában. A film további részében csendben ülünk, főleg mert
próbálom felkészíteni magam, hogyan beszéljek neki az érzelmeimről, hogy végül
áttörjek a félelmeimen.
Szerelmes vagyok, annyira fáj, de vállalhatom a barátságunk tönkretételének
kockázatát abban a reményben, hogy ő is hasonlóképpen érez?
És ekkor a film erotikusra változott. A testemet hő árasztotta el, nem azért,
mert a szexjelenet különösen érzékletes vagy izgató lenne, hanem mert Axelre
gondoltam. Milyen lenne, ha megérintene, levenné a ruhám… ha kemény, izmos
testével az ágyhoz szegezne?
Egyre jobban tudatosult bennem a mellettem ülő Axel jelenléte. A szemem
sarkából figyeltem, kicsit gyorsabban emelkedett és süllyedt a mellkasa, kissé
keményebben a normálisnál. Az ő részéről is ugyanazt a hatást váltotta ki, mint
nálam?
De továbbra is a TV-re koncentráltam. A pár csókolózni kezdett, a nő nyögése
eltúlzott és erotikus. Nemsokára már meztelenek, de persze mi csak a nő melleit
látjuk. A pár nagyon szexuális módon kezdett mozogni, arcomat pír lepte el. Szűz
vagyok, de pornót már láttam, mindenről tudok, ami ebben a kategóriában
megtörténhet. De most Axellel néztem, egyre jobban tudatosult bennem a
környezetem, a testem reakciói.
Azon kapom magam, hogy Axelt bámulom. A teste keménynek tűnt, de nem
a normális, erőteljes módon, hanem úgy, ami a feszültségéről árulkodott. És aztán
megfordította a fejét és egyenesen rám nézett. Pillantásunk összekapcsolódott, a
szoba hőmérséklete egyértelműen megugrott, éreztem a bőrömet pettyező
izzadságcseppeket.
A testem úgy reagált, amit csak Axel képes kiváltani. Az ajkam túl száraz, a
nyelvem duzzadt. A szexelő pár hangjai felerősödtek a szobában, s bár pocsék
film volt, beindultam a késő esti adás szexjelenetén.
Benedvesedtem, a bugyim elázott, a testem készen állt Axelre.
Éreztem emelkedő-süllyedő mellkasom, a kémia egyértelműen izzott
közöttünk, ettől arra gondoltam, lehet ő is érez irántam valamit. A „csak barátok”
nem reagálnak így mindössze egy szexjelenettől a TV-ben.
Amikor láttam, hogy Axel lenéz az ajkamra, azon kaptam magam, hogy
tekintetem az ölére süllyedt. Ott, a nadrágjának préselődve, egy masszív erekció
látható. A torkom összeszűkült, minden porcikám befeszült, szétnyílt az ajkam,
ki akartam mondani, amit már oly régóta kellett volna.
De a szavak a torkomon akadtak.
Ez most tényleg megtörténik? Ez a pillanat kettőnk között?
Olyan sokáig meredtünk egymásra, hogy a vér száguldott az ereimben, a
testemben szinte elviselhetetlenné vált a nyomás.
 De mielőtt megszólalnék, Axel feláll és elhagyja a szobát. Ülök ott, az
elhalkuló jelenetet figyelem, hallom, ahogy a konyhában italt keres.
Felállok, de gyorsan visszatér. Átnyújt egy sört, az üveg hűvös.
– Minden oké?
Feszültnek tűnik, mintha mondani akarna valamit. De talán mindez csak a
fejemben létezik, a kémia, amit éreztem, a pillanat, amin osztoztunk.
– Jól vagyok, – mondta összeszorított állkapoccsal. Megint leült a kanapéra,
nagyot kortyolt a sörből és nézte tovább a filmet.
Nem várok tovább, nem hagyom elhatalmasodni a félelmeimet. El kell
kezdenem a mának élni, a jövőért. Csak visszatart a folyamatos aggodalom, hogy
mi történhet vagy nem történhet meg.
 4. fejezet

Axel

Keményebb vagyok, mint a kicseszett fémrúd. A farkam a cipzáramhoz

nyomódott, szabadságot követelt magának, el akart merülni Roxie szűk, dögös kis
testében. Végighúztam egyik kezem az arcomon, próbálok nyugodt maradni,
kontrollálni magam.

De ahogy rám nézett. Ahogy reagált rám!

Ő is beindult. Láttam, rohadtul éreztem is. A levegő felforrósodott, az egész

testem feszültté vált, a farkam pedig annyira kemény, mint soha ezelőtt. Mindezt
azért, mert úgy nézett rám, mintha kívánna.

Fel kellene állnom és elmenni, egy kis levegőt szívni, teret szerezni. El akartam
mondani neki és el is fogom. El fogom neki árulni mennyire szeretem, hogy már
az enyém, még ha nem is tudott róla. Nem vagyok képes őt elképzelni egy másik
férfival.

Istenem, megőriztem magam neki, mert más nő nem tette ezt velem. Egyetlen
másik nő miatt sem éreztem így. Roxie az enyém, elérkezett a most vagy soha.
Elég ideig vártam már, hogy elmondjam neki, mi egymáshoz tartozunk.

Kortyolok még egyet a sörömből, leteszem a kávézóasztalra, majd szembe

fordulok a lánnyal. Engem vizslat, az arca olyan kibaszott tökéletesnek tűnik, a
tekintete az enyémbe mélyed. Megmondhatom, ő is ideges. Abból látom, ahogy
pulzusa vadul lüktet a nyakhajlatában, ahogy durván emelkedik és süllyed a
mellkasa.

És épp amikor készen álltam kitárni a szívem a lány előtt, akit őrülten, mélyen
szerettem, megköszörülte a torkán és beszélni kezdett.

– Nem akarom, hogy a dolgok furcsák legyenek, de mondanom kell valamit.

Megfeszült a testem. A legrosszabbra számítottam, tudja, mit érzek iránta. Arra

számítottam, azt fogja mondani, semmi nem történhet köztünk, még annak
ellenére sem, hogy láttam ő is felhúzta magát, beindult.

Egy pillanatra elcsendesült, egyértelműen a gondolataiba mélyedt. S amikor

végre felnézett rám, a szeme olyan nagy, kerek és kifejező, felkészítettem magam.

–Axel, szeretlek! Istenem, annyira szeretlek, hogy az már fáj. – Kifújta a

levegőt, mintha eddig visszatartotta volna.
 A levegő kiszorult a tüdőmből, mint egy balek, akit lelőttek. Még mozdulni se
tudtam, nemhogy összefüggő szavakat formálni.

Szeretett! A csajom szerelmes belém.

Képek, szavak cikáztak át a fejemben, dolgok, amiket el akartam mondani neki,

dolgok, amiket meg akartam csinálni vele. Vissza akartam mondani a szavakat,
megadni a megerősítést, hogy én is szeretem. Ám a szavak a torkomon akadtak.

Ehelyett a kezeim közé zártam az arcát, a bőre annyira puha, az arca olyan
csodálatos a nagy, sebhelyes kezemben.

– Mondd még egyszer – suttogtam, szükségem volt rá, hogy ismét halljam.

Mosolygott, a szívem őrülten verdesett.

– Szeretlek, Axel! Mindig szerettelek, mindaddig szeretni foglak, amíg nem

marad belőlem semmi.

Magamra húztam, a lábai a derekam köré fonódtak, az arcán lévő mosoly

megfizethetetlen. Ez volt az élet, amiért igazán boldog vagyok. Mindig boldog
vagyok Roxie-val, mert az életem része, ha csak barátként szerepel benne, több
mint elég nekem. Maga lenne a rémálom, ha akaratlanul, de elbasznám és végül
elveszteném.

– Istenem, kicsim – suttogtam, bizonytalan vagyok vajon ez most a valóság

vagy csak egy csodalatos álom. – Én is szeretlek, annyira kibaszottul nagyon. –
Hüvelykujjammal az arcát simogattam. – Attól a pillanattól szeretlek, mielőtt
tudtam volna, mit is jelent a szerelem, sőt, már az előtt is!

Rám mosolygott, a lágy, édes és ártatlan mosolyával, amitől megrándult a

farkam.

– Mindig is csak te voltál nekem, Roxie. Nekem teremtettek.

A hajába fúrtam a kezem, ajkam az ajkán. Úgy csókoltam meg, mintha az

életem függne ettől a csóktól, mintha elvesztettem volna a csatát és csak akkor
élném túl, ha sikerülne elnyerni a csókját.

Kezét a vállamra tette, körmeit kissé a textillel borított bőrömbe vájta. A

bőrömön akartam azokat a körmöket, azt akartam karmolják a bőröm, jelöljön
meg a sajátjaként.

Mert az övé vagyok, ugyanúgy ahogy ő is az enyém.

 – Tényleg megtörténik mindez? – suttogta az ajkaim közé, és annyit
mondhatok, az egyetlen hang, amit képes volt kinyögni, az egy halk hörgés volt.

– Akármit szeretnél az a tiéd. – Megint megcsókoltam, ajkai közé siklott a

nyelvem, hagytam, hadd ízleljen meg, az ízt, ami csak az övé, amit tőle akartam.
Olyan kicsi volt felettem, teste szinte törékeny az én testem brutalitásával
összehasonlítva. Úgy éreztem, képes vagyok összetörni, ha nem vagyok elég
óvatos. – Örökké várnék rád, bébi. – Homlokom az övén pihentettem, ugyanazt a
levegőt szívtuk be, légzésünk kapkodó volt.

Csókolni kezdett, ajka sima és puha az enyémen. Engedtem, hogy átvegye a

vezetést, meghatározza a tempót. Hátradőltem a kanapén, átadtam magam a
lánynak. A férfiasságom annyira kemény volt, teljes hosszával préselődött a
cipzáramhoz, az átkozott követelte a szabadságot.

– Ez miattad van. Minden érted van, Roxie! – Nem fogom siettetni, lökdösni.
Nála van az irányítás, még ha minden egyes porcikám be akarja vinni a szobámba,
letépni a ruháját és elérni, hogy rohadt jól érezze magát.

Nem jutott szóhoz, de a világon minden időm az övé.

– Nem voltam még senkivel sem, Axel!

A levegő fájdalmasan hagyta el a tüdőmet, habár elég biztos voltam a

szüzességében. A birtoklási vágyamtól olyan voltam, mint egy kicseszett sólyom,
amikor más srácok lógtak körülötte, meg ahogy kimondja a szavakat, az olyan
erőteljes.

– Bassza meg, kicsim. – Felnyögve keményen megcsókoltam. – Még én sem

voltam együtt senkivel! Csak téged akartalak.

Erősebben és gyorsabban kezdett el levegő után kapkodni.

– Akarom ezt, akarlak téged. – Megint a vállamba süllyesztette a körmeit. – A

tied akarok először lenni; és azt akarom, hogy te is az enyém legyél.

Lehunytam a szemem és felhördültem. Lehet szűz vagyok, de a picsába, néhány

igencsak mocskos dolgot akarok tenni vele. Igazság szerint, büszke vagyok rá,
amiért nem feküdtem még le senkivel sem. Itt volt nekem ő, mindig, és mindig is
itt lesz.

Ha akarta ezt, a tudomására fogom adni, hogy használja a testem, amennyire

csak szeretné.

– Ez tényleg a valóság, ugye? ‒ kérdezte, a hangja szinte kábult volt.

 – Ó, igen, kicsim. Tényleg megtörténik! – megint megcsókoltam.

Nem kell szakértőnek lenni az ágyban, hogy tudjam mivel elégíthetem ki a

csajomat. Megmutatom neki, hogy tudom elérni, hogy jól érezze magát, sikítani
fog a gyönyörtől, amikor belé temetem magam, kisajátítom a szüzességét,
csakúgy, mint ő az enyémet.

Magamhoz rántom, hatalmas karjaimat a sokkal kisebb teste köré fonom. Olyan
jó magamon érezni, az illata elképesztő, én pedig gránitkemény vagyok.

Kitárom az ujjaimat a hajában, addig csókolom, míg mindketten kifogyunk a

levegőből. Bele akarok fulladni, az sem érdekel, ha ebben a pillanatban meghalok.
Valóra válnak az álmaim, a csajom a karjaim között van, akar engem, s most
minden a legjobb a világon.

Mit érezne, ha elmondanám, hogy évek óta miatta verem ki magamnak,

elképzelem meztelenül, ahogy a gyönyörtől remeg, az én nevem kiáltja, miközben
a kezem a farkam köré fonódik?

De ez a pillanat nem az egyik fantáziám. Itt volt. Ez a valóság.

Elhúzódik tőlem, zihál, ajka vörös és duzzadt.

– Csókolj meg újra – nyögte.

Én pedig megtettem.

Egyik kezemet a hajában tartottam, miközben megdugtam a száját úgy, ahogy

a lábai között szeretném. S amikor felém tolta magát, melleit a mellkasomhoz
nyomta, készen álltam elmenni.

Roxie készen állt rám: kétség nélkül tudtam. Az édes, farmerrel borított
puncijával az ölemben körözött, pont a farkam fölött, felemeltem az erekciómat,
így pont neki préselődött.

Többre van szükségem, sokkal többre.

Anélkül, hogy benne lennék, tudom képes volnék elélvezni, egyetlen csókjától
el tudnék szállni.

Roxie az ajkaimba zihál, s bár örökké csókolnám ‒ soha nem állnék meg, míg
az ajkaim ki nem sebesednek ‒ most mégis elhúzódok.

Bármennyire szeretném itt helyben megkapni, igazából az ágyamban

szeretném, meztelenül, alattam, felkészülve. Megrészegülnék az illatától, az
érzéstől, hogy itt van, ahogy rajtam fekszik, ahogy olyan vágyakozva és
szenvedélyesen néz a szemembe.

– Vigyél a hálószobába, Axel! Vigyél az ágyadba!

A szívem úgy dörömbölt a mellkasomban, mint egy kibaszott kalapács, háborús

dobverésként csapkodta a bordáimat.

Köré fontam a karjaimat, magamhoz szorítva álltam fel a kanapéról. Besétáltam

a hálómba. A farkam a combjai közé süllyedt, olyan erős az iránta érzett vágyam,
olyan hatalmas, hogy még világosan gondolkodni sem tudok.

Amikor a szobában vagyunk, az ajtó csukva, Roxie az ágy közepén fekszik,

teszek hátra egy lépést. Még teljesen felöltözve is elképesztően gyönyörű. Ő a
leggyönyörűbb nő az egész világon.

– Muszáj veled lennem – mondtam, nem tudom, megértett-e. A hangom mély,

karcos, a vágyam olyan mint a gázolaj a nyílt tűzre.

És a legkisebb mértékben sem hezitált. Figyeltem, amint felállt, levetkőzött

miattam, a figyelme az arcomra irányult. Azt akartam, a pillanat lassított
felvételként teljen el, minden másodpercét magamba akartam szívni, a fejembe
akartam égetni, mint egy jelet.

Aztán már meztelen volt, bőrének minden egyes krémszínű porcikája feltárult
előttem. Vállát szeplők permetezték tele, amiket korábban is láttam már, de most
más jelentéssel bírtak ‒ egy intim pillanatot jelentett a látványuk.

Egy részem lassan akart haladni, de a másik oldalam durván, birtoklóan akarta
a magáévá tenni. Addig akartam paskolni a tökéletes seggét, míg a tenyerem vörös
lenyomata ott nem marad rajta birtoklásom jeleként.

Szűz vagy sem, tudom mit akarok, hogyan akarom mindezt megadni neki,
próbálok gyengéd és édes lenni – ahogy megérdemli – de kibaszott nehéz menet.

– Te jössz – suttogta, én pedig gondolkodás nélkül vetkőzni kezdek.

Hagytam, hadd figyeljen: hogy minden egyes részemet megfigyelje. Pokolba,

én is ezt csináltam vele, sőt, megint szeretném.

És amikor tekintete lesiklott a farkamra, szemei enyhén kikerekedtek,

kegyetlenül átkozottnak éreztem magam, miközben megmarkoltam a
férfiasságom és simogatni kezdtem. Imádtam, ahogy figyelt, a megváltozó
lélegzete árulta el felizgultságát.
 – Gyere ide, Axel. – mondta. Még csak eszembe se jutott, hogy ne tegyem meg,
amit akart. Még egyet rántottam a farkamon, amitől durva hang távozott belőlem.

Amikor pont előtte álltam, felnézett rám, az ártatlan kifejezést az arcára írták.

– Mit szeretnél? – kérdezte. Őszinte kíváncsiságában vágy érződött.

Megpróbálhatnék gyengéd lenni, kívánságaimat verses szarságba önteni,

amitől elpirul. Ám ehelyett azokkal a piszkos dolgokkal akarom pírba borítani az
arcát, amiket én mondok neki.

– Mélyen benned akarok lenni, olyan mélyen, hogy ne legyen hely, amit nem
érintek. Azt akarom, engem érezz mindenhol, a puncid a farkam körül feszüljön,
a szád pedig a gyönyör sikolyaira nyíljon.

És az arca piros lett, a pupillái kitágultak, láttam a vágy csillogását a lábai

között. Próbáltam nem ősember lenni, de a francba, csak arra vártam, hogy
felfaljam.

Egész idő alatt rám koncentrált, a pulzusa elképesztően lüktetett a füle alatt.

Én szinte átdöftem a tekintetemmel, ahogy krémes bőrére meredtem.

Szorongás növekedett bennem.

Tudtam, nincs mód, hogy sokáig elnyújtsam, főleg amennyire kívánom. De

sokkal többet érdemelt, mint amiről tudtam, hogy nyújtani tudok. Hagytam, hogy
tekintetem a lábain vándoroljon, egy pillanatra megállva a punciját figyeltem.
Istenem, olyan átkozottul csodálatos. Egy kis vonalban szőr fedte, de láttam a
kibukkanó ajkait, a csiklója apró gyöngyét, a feneke hajlatát.

Aztán a melleire emeltem a pillantásom, a tökéletes, pont tenyérbe

való halmokra. Mellbimbói rózsásan emelkednek ki, a kemény gyöngyök
olyanok, mintha mohó ajkaimra várnának.

Nem tudtam visszafogni magam. Feltérdeltem előtte, majd ajkaimmal lehajolva

megcsókoltam. Nyelvemet végigfuttattam a felső ajkán, majd az alsón is, az íze
édes, mint egy kanál cukor.

A hangja édes, erotikus és teljesen az enyém.

– Szükségem van rád – mondta az ajkaimba. Az önuralmam elillant, pedig nem

akartam vele totálisan elveszíteni; az a férfi akartam lenni, akit megérdemelt, de
nagyon nehéz volt. Olyan vadul kívántam, amit a csontjaimban, a velőmben is
éreztem.
Lassan felemelkedett, kívánatosan. Elmondhatom, nem így akarta, de attól az volt.
Ez volt ő, mindig.

Krisztusom, olyan jó!

– Annyira éhezem utánad, olyan átkozott éhes vagyok, hogy soha nem
kaphatok eleget.

– Axel – mondta ki a nevemet, hangját vágy színezte.

– Nem akarlak bántani.

– Bokszolóba szerettem bele, egy olyan férfiba, aki bárkit leterít, aki az útját
állja. – Kinyúlva megérintette a mellkasom. – Nem fogok megállni.

Összeszorult a torkom, a farkam ágaskodott, azért imádkoztam, hogy ne

lövelljem ki a magom, mint egy francos tinédzser. De Roxie itt van, teste egy
istennőé, a vágya irántam erős, ami szürreálissá tette a dolgokat.

– Megérdemled az édest és lassút, Roxie! Olyan valakit érdemelsz, aki

szeretkezik veled. – Én minden módon alfa vagyok, Roxie-val különös képen.
Kiérdemelte a gyertyát és csokoládét, a háttérben lejátszott zenét, hogy lágyan
gondoskodnak róla kedves szavakkal kísérve, miközben szeretkezik.

Féltem, nem tudom ezt megadni neki.

– Téged akarlak, Axel!

Bassza meg!

– Ne legyél gyengéd! Ne aggódj miattam – suttogta. – Tudom ki vagy, mire

vagy képes. Abba a férfiba szerettem bele, és ő az, akit a combjaim között akarok.

Édes Jézus Anyja! Ebben a pillanatban vesztem el. De boldog vagyok, amiért
ezt mondta, mert könnyedén gyengéd lenni, kibaszott kemény lenne, amikor a
peremen táncolok.
 5. fejezet

Roxie

Axel egy olyan férfi birtokló pillantását vetette rám, mint aki pontosan tudja,
mit akar és hogyan szerezze meg.

Talán ennek a felfogásnak, ennek a valóságnak meg kellene rémisztenie, de

igazság szerint elfogadtam. Elkábított és mindet magamnak akartam.

–Talán rohadékság tőlem ezt megtenni. – Axel egyenesen rám nézett. – De

áruld el, hogy nekem őrizted meg a szüzességed! Áruld el, hogy azt akartad, én
legyek az egyetlen, aki elveszi.

Valóban Axel miatt őriztem meg, mert egyedül csak őt láttam.

–Csak téged akartalak, – válaszoltam őszintén, felemeltem a kezem és végig

húztam a karján. – Senki nem létezett számomra, csak te.

Mosolyogva lehunyta a szemét és kiengedett egy mély sóhajt. Rám nézett, én

pedig figyeltem a pupillái kitágulását. A pillanat eltelt, a lélegzetünk akadozott, a
teste keménynek tűnt, mintha felkészítené magát rám, kettőnkre.

Tovatűnt a kettőnk közti csöndes kommunikáció. Axel rajtam feküdt, keze a

mellemen, ajka az enyémen. Hosszú percekig csókolóztunk. Ki és be tolta nyelvét
a számba, igényt tartott rám, és én is teljesen megízleltem, a férfiasságát, ami
egész testéből hullámokban áradt.

Éveknek érződött, mire megtörte a csókot. Kifogytam a levegőből és kívántam,

még többet akartam.

Ajkával végig haladt a nyakamon, az állkapcsom mentén, majd pont a fülem

alatt kezdte el nyalogatni a pulzusom. A bőrömön lévő nyelvétől tömérdek érzés
csapott át a testemen.

Éreztem az engem bökdöső kemény farkát, azt a vasrudat, ami csak az enyém.

Elhúzódott, én pedig csak figyeltem a kemény, sima mellkasát, a felső részét

beborító tetoválásokat, a színeket és mintákat.

–A körmömet képes lennék a fába mélyeszteni, amilyen kemény vagyok tőled.

– Istenem, a hangja durva, mély. Mindez miattam. – Mutasd meg, hol szeretnéd,
hogy örömet szerezzek neked, melyik részed érintsem meg?

Megrészegültem az érzéseimtől, amik elárasztottak.

 –Gyerünk, kicsim! Mutasd meg nekem! – sokkal vadabbul, keményebben
mondta.

A szívem dübörgött a mellkasomban, remegett a kezem, ahogy felemeltem.

Végig simítottam a hasamon, s végül megérintettem magam a lábaim között.

–Pont ott, Roxie? – kérdezte Axel. Hangja olyan volt, akár egy fogazott
fegyver.

–Igen, – suttogtam.

–Szeretnéd a kezem, az ujjam, a farkam abban az édes kis szűz puncidban?

Bólintottam.

Mindketten nehezen lélegeztünk, éreztem a melleim közti izzadságot.

Szívem a fülemben lüktetett, szinte a torkomban éreztem.

És mielőtt reagálhattam volna, Axel kinyúlt és végig húzta ujját a

középpontomon. A csiklómmal incselkedett, gyengéden puhatolózott a
bejáratomnál, olyan érzéseket keltett bennem, amikről eddig csak álmodtam.

–Itt akarsz engem? – kérdezte és gyengéden belém nyomta egy ujját, nem túl
mélyre… nem elég mélyre.

–Istenem, igen! – Annyira helyes, annyira jó érzés.

Kivette belőlem az ujját, az ajkához emelte és lenyalta a tetején összegyűlt

nedvességet. Megragadta hatalmas férfiasságát, a szörnyeteget a lábai között.
Simogatta, míg megrándult miattam.

–Szeretsz engem figyelni, miközben megérintem magam?

Megnyaltam az ajkam és bólintottam.

Fel és le dörzsölte a tenyerével a hatalmas rudat, miközben egyedül rám

koncentrált. Könyörögni akartam, hogy ugorjuk át ezt az erotikus tortúrát és
legyen velem végre.

–Axel, itt halok meg, – éreztem a szívem fájdalmát.

Elárasztott egyfajta erő. Előre nyújtottam a kezem és a farka köré tettem.

Hatalmas, kemény és hosszú, a feje kissé széles, a hasítékot előváladék borította.
 –Biztos vagy benne? – kérdezte, a figyelme teljesen az enyém.

–Több mint biztos. – Elkezdtem simogatni, fel-le, lassan és biztosan, próbáltam

neki örömet okozni. Megint felnyögött, annyira feszült volt, hogy a nyakán
kidudorodtak az izmok.

A vágytól felhördült.

–Olyan kibaszott csodálatos vagy ebben a pozícióban. – A hangja kemény volt.

Szemei elnehezültek, szinte primitív kifejezés ült az arcán.

Annyira bátornak éreztem magam.

–Tovább, Roxie! Csináld, kicsim!

Elkezdtem a tenyeremmel fel-le dörzsölni, a markomba szorítottam, mindegyik

simogatástól egyre jobban nyögött.

–Igen, Roxie! Kicseszettül ez az! – Hatalmas teste meghajolt felettem. Feszült

volt, izmai összerándultak. Tekintettemmel végig követtem tetkóinak éles
vonalát.

De aztán gyengéden eltolt. – Bármennyire szeretném, hogy tovább folytasd, de

ha nem állítalak meg, a kezedbe élvezek, én pedig mélyen a testedben akarok
lenni, amikor ezt megteszem.

A szívem megdermedt a szavaktól.

 6. fejezet

Axel

Lassan akartam haladni, a csúcsra juttatni. Olyan kibaszottul jó érzés, ahogy a

nevem sikoltja. De ha elengedem magam, ha szabadon eresztem a kötelet, amibe
oly szorosan kapaszkodok, akkor öt percig sem bírom ki.

Hosszú ideig egyszerűen csak nézek rá. Annyira gyönyörű, kemény volt
felfogni, hogy a valóságban is itt van mellettem. A bőre hibátlan, testén egyetlen
sebhely sincs, se tinta, se semmilyen jel. Épp az ellentétem, gyengéd és édes, ahol
én kemény és durva vagyok.

– Készen állok rád, – suttogta. – Egész életemben készen álltam rád.

Farkam megrándult a szavaitól, és előváladék szivárgott a tetején. Golyóim

szorosan felhúzódtak a testemhez, tudtam, amikor benne leszek, abban a
másodpercben kirobbanok.

Előre nyúlva végig futtattam ujjamat az ajkán, az alsót kissé lehúztam, majd
ismét eleresztettem telt ajkait.

– Gyere ide, – mondta halkan, majd közelebb húzott, ajkainkat pár centiméter
választotta el egymástól.

Homlokomat az övén pihentettem, ugyanazt a levegőt lélegeztem be, mint ő.

Annyira feszült és kemény vagyok. A testem készen állt elvenni az övét.

– Tudod te, mit teszel velem, Roxie?

Felmosolygott rám. – Te tudod, mit művelsz velem?

Kéjesen beszívtam a levegőt. Térdre ereszkednék és imádnám, neki adnám az

egész világot, ha ez lenne a kívánsága. Bármit megtennék, amitől boldog lesz
mellettem, amitől mellettem marad.

A farkam átkozottul kemény.

Csak néztem Roxie-ra, az arca kipirult, pupillái kitágultak. Ajka vörös és duzzadt
a csókjaimtól, mindig ilyennek akarom látni.

– Soha nem fogok eleget kapni belőled!

Felnyögött, miközben megszólaltam.

 Ha Roxieról volt szó, akkor birtokló seggfej lettem. Már azelőtt birtokló voltam,
teljesen ősemberbe mentem át miatta, a magaménak akartam, még mielőtt az
enyém lett volna.

Lenyúltam és a puncijára tettem a kezem, ujjaim a csiklóját és ajkait érintették,

zihálása megtöltötte a fülem. Most rohadék vagyok, azt akarom, mondja ki,
hozzám tartozik, a teste az enyém, hogy megérintsem, megcsókoljam és
szeressem.

– Ez az enyém, nem igaz? – Beborítottam a punciját, nedvességétől és a

forróságától megremegett a férfiasságom.

– Igen, egyedül a tied. – Nehezebben kezdett lélegezni.

– Mondd újra, – követeltem.

– Te birtoklod! Te birtokolsz engem! – Egyenesen a szemembe nézett, tisztán

érthető. – De te is az enyém vagy, mint én a tied.

Felhördültem.

– Igen, az vagyok, kicsim. – Olyan mélyen hördültem fel, mint valami

kibaszott állat. Megízleltem a csiklóját, hagytam, had érezzen engem. Előre-hátra
dörzsöltem a kis gombocskát, figyeltem az arcán hullámzó gyönyört. – Senki nem
fogja tudni, milyen érzés.

Miközben a csiklóját simogattam, hüvelykujjamat a puncilyukához vezettem, a

bejáratával incselkedek, gyengéden belé nyomom, hogy ott is érezzen.

– Jó érzés, kicsikém?

– Nagyon jó. – Hangja elfuló.

A mellkasom összeszorult szavait hallva.

Megint előre dőltem, kemény, mély csókba vontam az ajkát. Szélesre nyitotta
nekem ajkait, én pedig betoltam a nyelvem. Most rögtön a puncijában akarom
érezni a farkam. El kell vennem a szüzességét, neki pedig meg kell szereznie az
enyémet.

– Tárd szét szélesre, – nyögtem az ajkai közé. Muszáj, hogy neki is jó legyen,
lassan haladunk.

Kettőnk közé nyúlva megragadtam a farkam, csúcsát fel-le dörgöltem a

punciján.
 – Annyira nagy vagy, annyira szexi.

Szorosabban hozzá simultam a csípőmmel.

– Mindez teljesen miattad, kicsim! – Elvesztettem a kicseszett eszem, de

Istenem, el akartam veszni benne.

– Miattad vagyok nedves, – nyöszörögte.

Szorosan lehunytam a szemem. – Csak a szavaidtól képes vagyok elveszni. –

Teljesen belé hatoltam, majd visszavonultam, ki és be, előre és hátra. Annyira
szexi, nekem teremtették.

Körmeit a bőrömbe vájta. Tetszett a fájdalom, vágytam rá. Akaratlanul fájdalmat

okoztam, a fájdalmát magamhoz akartam venni. Ha képes lennék az elejétől
elvenni a fájdalmát, akkor megtenném.

Felnézett rám szélesre tágult szemekkel, ajkai elváltak egymástól. Különösen

keményen csapódtam belé, elakadt a lélegzete.

Megdermedtem.

– Sajnálom, édesem. Túl sok? Kérlek, mondd, hogy jól vagy? – Lehajoltam,
megcsókoltam és azt kívántam, tökéletes legyen számára. Újra és újra
megkérdezném, soha nem hallhatom eleget, hogy jól van.

– Minden rendben, tökéletes. Nagyon jó érzés. – Rám mosolygott. –

Folytassuk!

Lassan és gyengéden kezdtem el ismét ki-be mozogni, próbáltam olyan könnyed

lenni, amennyire csak tudtam. A gyönyöröm a mindent felemésztő szintig
növekedett, addig a pontig, amikor nem tudtam világosan gondolkodni, sem
lélegezni.

Feje mellé helyeztem a kezeimet. Bicepszem és alkarom megfeszült, alsó testem

megmerevedett, megtartottam magam fölötte. Ki és be döftem, golyóim minden
alkalommal a seggéhez csapódtak, amikor elsüllyedtem benne.

Meg kell töltenem a magommal, be kell fogadnia mindet. Muszáj hátra dőlve
figyelnem, ahogy kifolyik a puncijából, amikor kihúzódok.

Azt akartam, hogy a legprimitívebb, a legalapvetőbb módon jelöljem meg.

– Bassza meg, Roxie! A picsába. – A puncijának szorítása, az arcán átsuhanó

kéj és extázis látványa elképesztően közel sodort a tűrőképességem határához.
 A melleit figyeltem, a hatalmas halmok rázkódtak, miközben dugtam.
Mellbimbója vörös, mellkasa kipirult a gyönyörtől.

–Istenem, igen, Axel! – szinte lehelte a három szót.

Előre hajoltam és megnyaltam a mellbimbókat, addig piszkáltam a

megkeményedett csúcsokat, nyalogattam.

Keményen szedte a levegőt, a belőle távozó halk hang arról árulkodott, szerette,
amit tettünk, még többre vágyott.

Esélytelen, hogy kontrolláljam önmagam.

Hátra dőltem a sarkamon, combja belsejére fektettem a kezem, kitártam a lábait

és a puncijára meredtem.

Enyém!
 7. fejezet

Roxie

A fájdalom valós volt, az izmok megfeszültek, elakadt a lélegzetem. De a

kényelmetlenség nem tarthat vissza. Nem akartam a fájdalomból még többet, de
rá szükségem van.

– Biztos, hogy jól vagy? – annyira figyelmes, aggodalma ráncot vágott az

arcára, olyan keménységet, amit utáltam az arcán látni.

– Igen, jól vagyok. – Mosolyogtam, nem akartam, hogy tudjon a fájdalomról,

de valójában szeretném, ha nem hagyná abba.

Axel hosszú ideig nem mozdult, időt adott nekem, hogy megszokjam a méretét,
megszokni a hatalmas, tágító érzést. Minden porcikámat megszerezte, elrabolta
ártatlanságom lényegét.

– Szeretlek, – suttogta, majd megkezdett előre-hátra mozogni.

A tény, hogy Axellel vagyok, álomszerűvé és szürreálissá teszi a helyzetet.

Szerelmes volt belém és én is szerettem őt. Mindig ott leszünk egymás számára,
s csupán ez számít.

Mozdulatai lassúak és könnyedek, gyengéd, mégis birtokló. Felnyúlva

megmarkolom a vállát, az izmok megfeszülnek a tenyerem alatt, minden döfésnél
és visszavonulásnál megfeszülnek, majd ellazulnak az izmok.

– Fogj erősebben, bébi!

Bőrébe süllyesztettem a körmeimet, s bár sejtettem, hogy fájdalmat okozok neki,

ő csak felnyögött.

Kissé gyorsabban kezdett kihúzódni, kissé keményebben hatolt be.

Izzadságcseppek borították a homlokát, csak rám koncentrált, egyértelműen
kíván.

Minden egyes múló másodperccel elhalványul a fájdalom, helyét az eufória

veszi át, eláraszt, úgy ragyog fel benne, mint felettem a nap, mely felmelegít.

Egyedül a belőlem távozó levegő hangját hallani, s az ő halk, mégis mélyről jövő
nyögéseit. Magam felett érzem Axelt, ereje leszorít a matracra, lábaimat szélesre
tárva fogadtam be magamba: csak ezekre van szükségem.
 Lassú lökései erősebbek, intenzívebbek lettek. Ellen tartottam, nem akartam,
hogy leálljon, nem akartam véget vetni. Annyira voltam képes, hogy átadtam
magam az érzéseknek.

Kezemmel végig simítottam tetoválásokkal borított karján, bőre siklott az

izzadságtól, nagy teste folyékonyan mozgott az enyém fölött.

– Mondd, hogy szereted, élvezed, amit veled teszek!

A gyönyör átcsapott rajtam.

– Igen! – Ezt az egyetlen szót nyöszörögtem, abban sem vagyok biztos,

kimondtam-e hangosan is, hogy megértsen engem.

Felhördült, lehunyta a szemét, majd mélyen behatolt. Hátam felemelkedett,

melleim a mellkasának dörzsölődtek, mellbimbóim akár a kemény szikla.

– Jézusom, ez jobb, mint amit elképzeltem, jobb, mint amiről valaha

álmodtam. – Lehajolva megcsókolt, egyáltalán nem hagyta abba a behatolást, még
a tempón sem változtatott.

Habár még minden mozdulat kissé kényelmetlenséget váltott ki, mégis sokkal
keményebben és gyorsabban akartam. Szeretném elnyújtani, de vágytam
megtapasztalni azt a lélegzetelakasztó, testmegfeszülő robbanást, amit csak Axel
adhat meg nekem.

Megőrjített érezni keménységét az én lágyságomon, férfiasságát a nőiességem

mellett, a vágy felőrölte a kitartásom. Nem értettem semmit, de emellett nem is
akartam visszanyerni a tudatosságomat.

– Csókolj meg megint, Axel! Kérlek! – Nem érdekelt, ha könyörgök, esdeklek

hozzá. Muszáj a sajátomon érezni az ajkait.

Ő pedig nem várakoztatott meg. Minden vágyát felfedve csókolt meg, úgy, mint
ahogy én is éreztem iránta. Birtokló, őrjítő. Minden egyes módon a magáénak
követelt, amire mindketten vágytunk.

Amikor megéreztem, hogy valamit eltalál mélyen bennem, a belső izmaim a

hosszúsága köré szorultak, még többet próbálva megszerezni belőle.

Annyira jó érzés. Axel olyan jó.

Majd elkezdett tényleg mozogni. Nem lassú és könnyed, sem gyöngéd és édes.
Az a bokszoló lett, akivel felnőttem, az a férfi, akibe beleszerettem.
 – Annyira csodás.

Kihúzódott, csak a vastag csúcsa maradta a bejáratomban. Láttam önmagával

harcolni, próbálta visszafogni magát, minél tovább elnyújtani.

– Folytasd! – Zihálva ejtettem ki a szót, éreztem a bennem emelkedő csúcsot.

Annyira közel kerültem, hogy elérjem.

Elszántsággal és kéjjel csapódott belém, keményen.

– Francba, kibaszottul jó. – Újra mélyen elmerült bennem, feljebb tolt a

matracon, a hátam enyhén égett a súrlódástól. Lehúztam magamhoz, hogy meg
tudjam csókolni.

Hátra tolta magát, amitől elfúlva kapkodtam a levegőt.

– Kibaszottul szeretlek! – A szemembe nézett. – Soha nem fogod felfogni,

mennyire törődöm veled, mit meg nem tennék érted.

Ez az életem.

Axel minden, amire csak vágyok.

Ő minden, ami jó és tökéletes az életemben.

Minden alkalommal, amikor elmerül bennem, egyre több részemet szerzi meg,
Axel kisajátít magának.

Melleim rázkódnak lökéseinek erejétől, érzem a bőrömön cikázó levegőt, mely

csókolja, kínozza a bőrömet.

– Érzed már, milyen jó?

Csak bólintottam.

– Olyan, amilyennek lennie kell. – Nyögve ejtette ki a szavakat.

Kéjvágyat és erotikusságot érezve könyökömre emelkedtem, alsó testemet az

ágyba préseltem, figyeltem amint a farka ki és be mozog bennem. Elhúzódott
kissé, így láttam…

A farka hosszú és vastag, amikor szinte teljesen kihúzódott belőlem megláttam

a hosszúságán csillogó vágyamat.
 – Mondd el, mennyire szeretsz nézni, mennyire szereted figyelni a vágyad
eredményeként bevont farkamat.

– Nagyon szeretem, Axel!

Még jobban elhúzódott, már szinte térdelt, amikor megmarkolta a csípőm és

előre rántott, a testemet használva mélyre döfött.

– Érints meg! - könyörögtem neki.

– Istenem, Roxie, rossz kislány, meg fogsz ölni. – Abbahagyta a lökéseket,

majd a kettőnk teste közé nyúlt. Lágyan, gyengéden végig húzta hüvelykujját a
punciajkamon.

– Még… – rimánkodtam.

Széthúzta az ajkakat, a belső rózsaszín húsomat gyötörte tovább.

– Szereted ezt, bébi?

Csak bólintani voltam képes.

Axel lejjebb csúsztatta az ujját, amíg elérte a puncilyukamat, ujjával simogatott,

incselkedett.

– Nem tudom már visszatartani. Kész gyötrelem – Keze ismét a derekamon,

ujjai a csípőmbe vájtak, szinte már zúzódások keletkeztek rajtam, a birtoklásának
kinyílvánítása, amiket magamon akartam viselni.

– Ne tartsd vissza magad, – kiáltottam fel, szükségem van a súrlódásra.

Szavaim mintha lángra lobbantották volna, Axel megragadta a csípőm és

keményen, gyorsan kezdett el be és ki húzódni a testemben.

– Minden kicseszett porcikád hozzám tartozik, egyedül hozzám! Érted?

Szeretem a belőle áradó arroganciát és birtokló viselkedést.

– Jó, – mindössze ennyit bírtam kinyögni.

– Mondd ki a nevem, Roxie!

– Axel, – az engem elárasztó gyönyörrel átitatva sikoltottam a nevét.

 A szobát betöltötte a testemben ki-be járó farkának hangja. Mindez mocskos és
erotikus, olyan kibaszott elképesztő, hogy csak ennyitől is képes lennék elélvezni.

El akartam árulni neki, hogy nagyon közel kerültem a csúcshoz, a szakadék

szélére kerültem, de nem tudtam megformálni a szavakat.

Kábultam figyeltem, ahogy hátra dőlt és hüvelykujját csiklómra tette, aztán

előre-hátra kezdett dörzsölni. Szégyentelenül nedves lettem az akciójától,
elfolytam a mozdulataitól.

De ő engem nézett, koncentrációja az arcomra irányult, miközben megérintett.

– Gyerünk, Roxie, kicsim! Menj el nekem! Hadd érezzem a farkamon

összeszoruló puncidat.

Olyan, mintha a szavaira lett volna szükségem a szakadék eléréséhez.

És elmentem érte. Keményen.

Nyögések és hörgések távoztak a torkából.

– Bassza meg, én is elélvezek.

– Ne állj meg! – Meghallok, ha most leáll. Meglepődtem, amiért képes voltam

beszélni az extázison keresztül.

Durván nyögött. – Kibaszottul nem lehetséges, hogy befejezzem. – A levegő

kirobban belőle, miközben zihált. – Annyira szeretlek, Roxie, hogy az már
kibaszottul fáj. – Mélyen hatolt belém. – Minket egymásnak teremtettek. – Hátra
hajolva lenézett arra a pontra, ahol összekapcsolódtunk. – Azért születtem, hogy
a tiéd legyek.

Istenem, közel kerültem, hogy csak a szavaitól megint elélvezzek.

Lenézett rám, láttam rajta az eltűnő irányítást.

Kinyitottam a szám, a levegő megdermedt körülöttem. – Megint elélvezek!

– Igen, kicsim! Olyan kurva jó. – Egyértelműen éreztem a hangjában lévő

feszültséget.

Éreztem a szorosan a farkára tapadó belső izmaimat, a gyönyöröm ismét

felpezsdült, ami annyira közel került. Mindketten nyögdécseltünk, a szobát
melegítő hő felforrósodott, a bőrünk csúszósan, egymásnak feszült. Gyorsabban
kezdett dugni. A tapasztalat, az érzés teljesen bekebelezett.
 - Francba, Istenem, igen. – Keményebben csapódott belém. – Szeretnéd, hogy
megtöltselek, hogy megkapd az összes spermámat?

- Igen, – sikítottam fel, az orgazmusom úgy mosott le, mint egy szökőár,
elárasztott, a mélyre rántott, mígnem képtelen voltam lélegzethez jutni.

Aztán ő is megfeszült, s tudtam, velem együtt szállt el.

Hatalmas, tetoválásokkal tarkított teste fölöttem remegett, mély, szinte állatias

nyögés távozott belőle.

– Kibaszott pokol, igen kicsim, igen!

Esküszöm, éreztem a belém lövellő magot, teljesen nekem adta, totál megtöltött.

Hosszú időbe telt, mire lenyugodott a teste. Axel teljes súlyával rajtam pihent, a
matracba süllyedtem, egyszerűen imádtam érezni a teljes súlyát.

– Örökre így akarok maradni, így lenni veled, velem, mindig!

Felsóhajtott, ez az elégedett hang végig hullámzott rajtam is.

– Én is kicsim! – Legördült rólam, levegő árasztotta el a tüdőmet, de az érzés

elvesztése is letarolt.

Közel húzott magához, izzadt testünk egymáshoz tapadt, szívünk egy ritmusra
vert.

Axel egyik izmos karját a derekam köré fonta, a hátamat a mellkasához vonta.
Éreztem a bőrömön a gyors szívverését. Ugyan olyan gyors ütemben vágtázott,
mint az enyém.

Éreztem a belőlem kifolyó magját, a meleg emlékeztetett az egymással

megosztott dolgokra. Kissé elfordultam az ágyon, megfordulva ránéztem. A
gyönyör még csillogott a szemében, a tudás, amiről tudtam, ő is tisztában van
vele, mi folyik épp ki a testemből.

Talán óvatosabbnak kellene lennünk, védelmet használni, elkezdeni

fogamzásgátlót szedni vagy legalább az utolsó pillanatban kihúzódhatna. De
megbíztam Axelben. Mindketten szüzek voltunk, tudtam, ha végül teherbe estem,
ő minden egyes lépésnél velem lesz.

Mielőtt rájöhetnék, mit tervez, kezét a lábam közé tolta. Ziháltam, érzékeny
voltam ott lent, de a vágyam erősebb.
 – Ez mindig az enyém!

Megnyaltam az ajkam, borzongás futott át a testemen. Végig húzta rajtam az

ujjait, a csiklómmal játszott, de aztán kihúzta kezét a lábam közül, mielőtt megint
felfoghattam volna mi történik körülöttem.

Az ágyban a könyökömre támaszkodtam, felemelkedtem és az övére

tapasztottam a szám. Soha nem kaphatok eleget.

Ha csak ránéztem, arról árulkodott, hogy minden rendben lesz, hogy bármin
fogunk keresztül menni, minden rendbe fog jönni végül.

– Nem tudtam, mi a szerelem, míg be nem léptél az életembe, mielőtt rájöttem,

hogy minket egymásnak teremtettek. Talán eddig nem árultam el ebből semmit
neked, de te az enyém vagy. – Megfogtam az arcom. – Mindig te voltál az, Roxie!
Mindig te leszel az! – Axel közelebb húzott, nagy teste akár a meleg takaró és
birtoklás.

– Szeretlek, – suttogtam neki.

Homlokunkat összeérintettük. Még mindig féltem, hogy az én nagy bokszolóm,

a férfi, aki évek óta a legjobb barátom, az a személy, akivel egész életem tölteni
akarom, szerelmes belém.

– Nem fogom engedni, hogy elmenj!

– Jó, mert én sem hagylak elmenni. Soha!

– Költött hozzám, Roxie! Légy az életem része!

Habár mindig távol tartottam magam a romantikus érzésektől Axel mellett, azért
történt, mert nem úgy viselkedett, mint aki úgy vágyik rám, mint én ő rá.
Aggódtam, hogy csak barátságra vágyik, de megelégedtem ennyivel.

Nem akartam önmagamnak fájdalmat okozni.

De ez most más. Szerelmes belém. Én is szeretem, és együtt leszünk.

– Biztos, hogy ezt akarod, nem gyors ez?

Magához rántott, elfogyott a levegőm, teste az enyémhez feszült.

– Egész életemben erre a pillanatra vártam. És nem jött el elég gyorsan.

 Nem fogtam vissza a mosolyomat. A hajába fúrtam az ujjaimat, hátra húztam a
fejét, így a szemébe nézhettem, tudtam, hogy sehol máshol nem lennék
szívesebben. – Igen, ezt akarom, Axel!

Az arcán elterülő mosoly alapján az ő boldogsága is olyan erős, mint az enyém.

– Istenem, szeretlek, Roxie! – Megcsókolt. – Az enyém vagy.

Nem is akartam másképp!

 8. fejezet

Roxie

Hátra lépve figyeltem Axelt és néhány srácot az edzőteremből, ahogy a

számos dobozt cipelték be. A hétvégén összepakoltam a vackaimat, elköltöztem
a szobatársamtól és most már itt vagyok Axellel.

Ha azt mondom mindez forgószélszerű cselekvés, érzelem és kis zavar a

részemről, akkor alábecsülöm a dolgokat.

– Hová szeretnéd, hogy tegyem ezeket? – kérdezte az egyik srác.

– A hálószobába. – Az arcomat pír öntötte el az ötletre, hogy Axellel fogom

megosztani a hálószobát és erről mindenki tud.

Már egy hónap is eltelt mióta megkért, költözzünk össze. Biztosra mentem,
hogy idejében értesítsem a lakótársamat, de ő több mint boldog lett ettől.
Tulajdonképpen biztos vagyok benne, hogy azért, mert így nyugodtan beköltözhet
a pasija.

Úgyhogy szerintem mindkettőnknek bejött a dolog.

– Hé, te – szólalt meg Axel a hátam mögül, éreztem a derekam köré fonódó
karjait, majd a mellkasa keménységéhez húzott.

Hezitálás nélkül hozzá dőltem. Izzadt és mocskos voltam az egész napos

mozgástól, de imádtam, ahogy megérint akkor is, ha előtte egy zuhanyra lenne
szükségem.

– Ez még mindig furcsa kicsit, nem? – kérdeztem Axeltől, az egyik srácra

mosolyogtam, aki hatalmas dobozt cipelt.

– Nem – válaszolta nagyon komolyan, megfordított és a kezei közé fogta

az arcom.

– Ez maga a tökély.

Az arcát bámultam, majd lenéztem a testére, a fehér pólója alól kikandikáló

tetoválást fixíroztam, éreztem a belőle áradó erőt. Annyira erős, olyan hatalmas,
de mellettem a gyengéd oldalát használta, azt amitől olyan érzésem támadt, hogy
én vagyok az egyetlen nő a számára.

– Mert itt vagy. Mindig itt vagy!

 Nem vettem észre, hogy hangosan is kimondtam a gondolataimat, míg meg
nem hallottam a szavait. Mosolyogtam, képtelen voltam bármit is mondani, mert
az érzelmeim túlságosan előtörtek.

Ez közös életünk első napja, a lépcsőfok, ami meghatározza a további

jövőnket. Semmit nem akartam jobban, mint Axellel leélni az életemet.

Még egy óra és a srácok elmennek, egyedül hagynak minket Axellel.

A kanapéhoz megyünk és leülünk, s bár jelen pillanatban csodálatos lenne egy

zuhany, mégis inkább sütkérezni akarok a pillanatban, arra vágyom, hogy Axel
körém fonja a karjait és hagyjuk leülepedni az eseményeket, hogy mindez valóban
megtörténik.

– Remélem, hogy mindenben biztos vagy, kicsim. – A hangja mély és

morgós, de ott van benne a kedvesség, amire számítottam is tőle.

– Semmi másban nem voltam még ennyire biztos.

– Jó, mert az enyém vagy és én nem engedlek elmenni.

***

Axel

Néhány héttel később…

A tömegben a csajom után kutattam, de a ring előtt összenyomódott testek

hatalmas tömege várakozott. Csak tíz perccel korábban láttam, de az már rég volt.
Azonnal látnom kell, magam mellett érezni, a szívemben, az életemben.

Majd megmozdult a tömeg és megláttam a ring mellett; Hunter, az egyik

bokszoló a klubból állt mellette. Hatalmas a rohadék, de hűséges: rábólintott,
amikor megkértem, hogy figyeljen rá, miközben a lány engem néz. Ez
megkönnyebbülést jelentett számomra.

Elkezdtem ugrálni a lábamon, megdolgoztattam az izmaim, bemelegítettem.

Kapucnis felsőben voltam, ami részben eltakarta az arcom.

– Készen állsz? – kérdezte Johansson, az egyik edző. Hátba veregetett, én

pedig bólintottam.

Roxie-val az oldalamon bárkivel és bármivel megküzdők. Ő az én erőm.

 Megfordultam és a hátsó szoba felé indultam, megkerestem az
öltözőszekrényem, előhúztam egy kis dobozkát és a táskámba süllyesztettem. Egy
eljegyzési gyűrű. Egy kézzelfogható ígéret számára, hogy mindig hűséges leszek,
örökké szeretni fogom és soha nem hagyom cserben.

Eldugtam a táskába a gyűrűt, de nem tudom, van-e akkora golyóm, hogy

megtegyem, amit meg kell.

Ő az enyém, meg akarom mutatni neki, hogy egész életemben ő az igazi.

Tudom, hogy szerelmes vagyok belé, de a valódi kérdés…. igent mond

nekem?

***

Axel

A kérdés

Azt figyelem, ahogy Roxie megrendeli az ételt. Pokolba, egész nap képes
lennék figyelni őt, éhen halnék, hagynám elsuhanni magam mellett az egész
világot, mert annyira rá koncentrálok, mint semmi másra.

– És lesz egy üveggel a legdrágább borukból!– Nem mintha tudnék bármi

szart is a borokról, egyébként sem valami flancos étteremben vagyunk, de ahol
mi vagyunk, azt szeretném különlegessé tenni.

Olyan gyakran viszem el valahová, amennyiszer csak tudom, mert ahányszor

dicsekszek vele, mindannyiszor rátehetem a kezem, közel tartom magamhoz és
mindenkinek a tudomására hozom, hogy hozzám tartozik, olyan ajándék, amit
kibaszottul nem fogok elveszíteni.

Roxie rám mosolygott, látom a huncut jeleket az arcán.

– Még csak nem is szereted a bort – mondta és a vízért nyúlt.

– Igen, nem igazán, de a bor romantikusabbá teszi a helyzetet, nem?

Ismét mosolygott, ami olyan pokoli édes.

Előre nyúlva a kezembe fogtam az övét. Nem tudtam, hogy a faszba fogom a
legjobb módon megcsinálni, de azt tudom, mit akarok tenni.
 Az életem hátralevő részét ezzel a nővel akarom tölteni, családot akarok vele,
mindent meg szeretnék adni neki, amit megérdemel.

Úgyhogy még több időpocsékolás nélkül felemelkedek, megkerülöm az

asztalt és letérdelek előtte. Egyik kezével eltakarja az arcát és körülnéz,
valószínűleg azt látja, hogy a többi ember minket bámul. Érzem magunkon a
pillantásaikat, de ezzel nincs gond. Azt akarom, hogy mindenki tudja meg:
akarom az elköteleződést ezzel a nővel.

Benyúlok a zsebembe, megfogom a kis fekete dobozt és kiveszem.

A fejemben milliószor lejátszottam már ezt a pillanatot, a tökéletes időzítést,

a beállítást, amit mintha csak ránk írtak volna. De igazából kurvára féltem, nem
tudom készen állok-e.

Azóta készen állok, mióta ráébredtem az iránta érzett szerelemre, el akarom

neki mondani, megmutatni életem hátralévő részében.

***

Roxie

Nem tudom miért lepett meg a helyzet. Tudom, hogy Axel szeret, hogy
feleségül akar venni. Rengeteg alkalommal elmondta mióta hivatalosan is egy pár
vagyunk.

De látni letérdelve, maga előtt a kis fekete dobozzal, egy pillantás a szemeiben
lévő tiszta odaadásra, megrendítette a belsőmet.

– Roxie Isabella Carte, te vagy az egyetlen valódi és igaz dolog a világon, az

egyetlen személy, aki a mindenséget jelenti nekem.

Visszatartottam a lélegzetem, miközben Axelt hallgattam; nagyon furcsa,

hiszen mindenki minket néz az étteremben. Még a pincér is néhány lépéssel
mögöttünk állt, aki kihozta a borunkat, helyet adott Axelnek, hogy letérdelhessen.

– Régebb óta ismerlek, mint amire emlékszem, és te vagy a legfontosabb

ember az életemben. Nélküled minden megszűnik, a légzés, az élet. Nélküled nem
vagyok ember. Semmi sem vagyok.
 Most már sírok, hatalmas kövér könnycseppek gurulnak le az arcomon, a
kezemre hullanak, amiket összeszorítok az ölemben. Kinyitja a dobozt, amiben a
leggyönyörűbb gyűrű feküdt, a gyémántról – a ráeső fényben – ezernyi
apró szikra cikázik a levegőben.

Az eddig visszatartott levegő kirobban a tüdőmből.

– Azt akarom, hogy a feleségem legyél, a gyermekeim anyja. – Kiveszi a

gyűrűt és feltartja. – Szükségem van rá, hogy a lelkem másik fele mindig velem
legyen. Hozzám jössz feleségül, Roxie?

Letörlöm a könnyeket, de tovább hullanak. Olyan átkozott boldog vagyok,

nagyon elképesztő, ahogy életemnek ez a darabja is végre a helyére kerül. Kislány
korom óta erről álmodtam, Axel szemébe nézve tudtam, hogy ő az egyetlen fiú,
akihez feleségül akarok menni.

– Igen – mondtam, mielőtt észbe kaphattam volna. A nekem szánt mosolya

ragyogóbb, mint a gyémánt, amit az ujjamra húzott.

Felemelt és szorosan átölelt, mindenki velünk örült az étteremben.

– A világ legboldogabb nőjévé teszlek – suttogta a fülembe.

Hátradőltem, a kezem közé fogtam az arcát és azt mondtam:

- Már megtetted!
 Epilógus

Axel

Két évvel később…

Mindig átjárt az energia, az adrenalin, amikor tudtam, hogy a csajom - a

feleségem - figyel engem. Kitértem az ütés elől, és egy felütést vittem be, mielőtt
az ellenfelem reagálni tudott volna. Úgy esett össze, mint egy tonna kibaszott
tégla.

A közönség megvadult, teljesen megőrült, és én imádtam. Beszívtam azt a

szart. Éreztem, hogy még jobban felpörgök tőle.

Nagyokat lélegeztem, a mellkasom emelkedett és süllyedt, a testem felhevült,

a szívem hevesen vert. Roxie-ra pillantva láttam, hogy széles a mosolya. A csajom
örült, hogy nyertem.

Két nagy faszkalapot tettem a két oldalára. Ha ragaszkodott hozzá, hogy

eljöjjön a bunyókra, miközben hét hónapos terhes volt a fiunkkal, nem akartam,
hogy bármelyik faszfej szórakozzon vele.

Hagytam, hogy a tömeg, az edzőm, a bunyós társaim, mindannyian

gratuláljanak nekem. De én arra az egy emberre koncentráltam, aki többet jelentett
nekem, mint maga az élet. Roxie-t bámultam, magamhoz szorítottam gyönyörű
tekintetét, és megbizonyosodtam róla, hogy tudja, bármi történjék is, még a káosz
közepette is ő az, akire koncentrálok.

Otthagytam mindenkit, kivonultam a ringből, és átöleltem a nőmet. Az enyém

volt, mindig is az enyém volt, mindig is az volt.

A gömbölyödő hasának érzése, ahogy hozzám nyomódott, megdobogtatta a

szívemet.

Istenem, annyira szerettem őt, hogy az már fájt.

Amikor visszahúzódtam, átfogtam az arcát, lehajoltam hozzá, és

megcsókoltam. Ő volt az oka, hogy éltem, hogy lélegeztem.

Roxie nélkül semmi sem voltam, és ezt életem végéig minden egyes nap
bebizonyítom neki.

Elvezettem a tömegtől, a hátsó szobába, és becsuktam az ajtót.

 Miután az ajtó becsukódott mögöttünk, átöleltem, a kezemet a hajára tettem,
szorosan fogtam, a fejét közvetlenül a szívem fölött tartottam. Istenem, mennyire
szerettem őt, meghalnék érte, ölnék érte.

– Jól érzed magad?

Bólintott, a kezét a derekam köré fonta, meleg lehelete végigsiklott a csupasz

mellkasomon. Izzadt voltam, de egyértelmű, hogy nem érdekelte. Engem sem. Az
illatomat akartam rajta érezni, megjelölni, mintha valami kibaszott állat lennék.

Visszahúzódtam, és térdre ereszkedtem, megsimogattam gömbölyödő hasát,

éreztem, ahogy a fiunk rúg. Vigyorogva néztem fel. Az egész kibaszott világ a
tenyeremben volt.

– Szeretlek – mondtam, és odahajoltam, hogy megcsókoljam. – Annyira

szeretlek, hogy a szívem megfájdul, a vérem az ereimben száguld, és a föld is
megremeg alattam, valahányszor a közeledben vagyok. – Éreztem a kezét a
hajamban, ahogy könnyedén rángatja a szálakat. Hátrahajtottam a fejem, és
megláttam a mosolyt az arcán, ugyanazt, amely mindig megállított.

– Szeretlek.

Felálltam, átöleltem, hagytam, hogy minden belém ivódjon.

Eléggé őrült voltam, a ringben elég brutális, de amikor arról volt szó, akit
szerettem, a legjobb barátomról, a feleségemről, a lelki társamról és a gyermekeim
leendő anyjáról, ő volt a királynőm.

Érte a világot is a földdel tenném egyenlővé, csak hogy neki tiszta legyen az
útja. Ez mindig így lesz.

Axel

Öt évvel később…

AZ ÉN VILÁGOM.

Ebben a szobában minden itt volt, amiért meghalnék.

Madden, a fiúnk, utánam kiáltott, én pedig mosolyogva a karjaimba kaptam,

amikor hozzám szaladt.
 – Gyere, kicsim - mondta Roxie, és elvette tőlem Maddent. – Ideje lefeküdni,
nagyfiú.

– Holnap majd vonatozunk vagy teherautózunk, vagy amit csak akarsz, pajtás
- mondtam, és megsimogattam a szőke haját.

Leena, a kétéves kislányunk sírni kezdett, én pedig felálltam, és bementem a

szobájába. Felült a gyerekágyában, sötétebb haja kócos volt, könnyek gördültek
le az arcán.

– Mi a baj, hercegnőm?

– Ájom- suttogta.

Felkaptam, kis testét magamhoz szorítottam, kivittem a nappaliba. Leültem

vele a kanapéra, és hallgattam, ahogy a kis hangja lejátssza az álmát, annak
ellenére, hogy a felében sem voltam biztos, amit mondott.

Madden kirohant az előszobából, vigyorral az arcán, ahogy a kanapéra ugrott.

– Mesélj nekünk egy történetet, apa.

Roxie-ra pillantottam, aki a falnak támaszkodott, mosollyal az arcán.

Azt akartam, hogy a feleségem velem legyen. Azt akartam, hogy közel legyen
hozzám. Kinyújtottam a kezem, és intettem neki, hogy menjen oda.

– Oké, egy mese, de aztán ideje lefeküdni. – Leena és Madden is bólintott.

Magamhoz húztam Roxie-t, éreztem az édes illatot, ami mindig körülvette, és

otthon éreztem magam. Öt év alatt sok minden megváltozott. Roxie
részmunkaidőben dolgozott egy cégnél, ahol üzleti szerződésekkel foglalkoztak.
Én pedig most más bokszolókat edzettem abban az edzőteremben, ahol korábban
bokszoltam.

De ami nem változott, az az iránta érzett szerelmem.

Rámosolyogtam a feleségemre, és úgy éreztem, én vagyok a legszerencsésebb

fattyú a világon. Semmi sem volt fontosabb számomra, mint a feleségem és a
gyerekeink.

És gondoskodok róla, hogy annyi szeretet legyen ebben a házban, hogy

megfulladjunk tőle.
 Gondoskodok róla, hogy soha ne legyen olyan nap, amikor ezt
megkérdőjeleznék.