Valódi szépség.

Szép szemek, melyek örömtől fénylenek.

Ha mások jólétre nézhetnek.
És a részvét könnyeimtől nedvesek.
Hogy ha másik fájdalomban könnyeznek.

Szép ábrázatok pirulnak

Mind annál, mi nem jó, nem szép, nem igaz.
Annál, mi az ártatlanságot öli.
És a lelket veszéllyel fenyegeti.

Szép ajak, amely soha nem átkozódik,

Sem rossz szavakkal, senkit nem háborít
Nem bírálgatja a másik gyengeségeit
Ellenségeiért is imádkozik

Szép vonás, melyeket aljas küzdelmek,

Szenvedély és önzés el nem ferdítenek,
Benső béke üdvös kifejezését,
Hordják és szeretet dicső fényét.
Szép az a hang, mely nem önakaratot,
Nem felindulást és haragot mutat.
Vigasztalólag enyhit, fájdalmat
Mindenkit a megváltóhoz hívogat

Szépek a kezek, ha szívesen adnak,

Ha a jótéteményben gyakorlottak
Hordozzák mások terhét gyámolitnak,
Szeretet szolgálatra készen állnak.

Szépek a lábak, melyek sietnek,

Oda hol a gyengéknek segíthetnek,
A csüggetegnek örömhírt visznek,
Eltévedteknek utána mennek.

Melyik ifjú szív, mely ne kívánná

A szépséget, arra ne óhajtozna?
Hiszen azt mi mindnyájan elnyerhetjük,
Az út, ahhoz el van készülve nékünk.
Óh ifjú szív az, mely ne kívánná,
A szépséget, arra nem óhajtozna?
Hiszen azt mi mindnyájan elnyerhetjük,
Az út ahhoz el van készülve nekünk.

Óh ifjú szív akarsz így kedves lenni,

Ö egyedül. Megváltódhoz, kell térned,
És Ő hozzá, ki mindenek közt a legszebb,
Szépség és te is hasonlóvá lehetsz.

Ez szépség, amely soha nem avul

Az élet bajai közt nem halványul
És oda fent, majd tökéletessé lesz,
Ha dicső teljesedés helyén lesz.

Keresd hát a dicső szépséget még ma,

Midőn hív Megváltód szelíd hangja,
Ha megnyerted el ne veszítsd,
Hogy, majd ebben elnyerhesd a mennyeit.