Valódi szépség

Szép szemek, melyek örömtől fénylenek, Keresd hát a dicső szépséget még ma,
Ha a mások jólétére nézhetnek, Amidőn hív Megváltód szelíd hangja.
És a részvét könnyeitől nedvesek, Ha megnyerted, el ne veszítsd e kincset,
Hogy ha mások fájdalomban könnyeznek. Hogy majd így elérhesd a szép mennyet!

Szép ábrázatok, amelyek pirulnak

Mindannál, mi nem jó, nem szép, nem igaz,
Annál, mi az ártatlanságot öli,
És a lelket veszéllyel fenyegeti.

Szép ajak, amely soha nem átkozódik,

Sem rossz szavakkal békét nem háborít.
Nem bírálgatja a másik gyengeségeit,
Ellenségeiért is imádkozik.

Szép vonás, melyeket baj s küzdelmek,

Szenvedély és önzés el nem ferdítenek,
Benső béke üdvös kifejezését
Hordják, és a szeretet dicső fényét.

Szép az a hang, mely nem önakaratot,

Nem felindulást és haragot mutat.
Vigasztalólag enyhít fájdalmakat,
Mindenkit a Megváltóhoz hívogat.

Szépek a kezek, ha szívesen adnak,

Ha a jótéteményekben gyakorlottak.
Hordozzák mások terhét s gyámolítnak,
Szeretet-szolgálatra készen állnak.

Szépek a lábak, amelyek sietnek

Oda, hol a gyengéknek segíthetnek.
A csüggedteknek örömhírt visznek,
Eltévelyedetteknek utána mennek.

Melyik ifjú szív, mely ne kívánná

Szépséget, arra ne óhajtozna?
Hiszen azt mi mindnyájan elnyerhetjük,
Az út, ahhoz el van készítve nékünk.

Ifjú szív akarsz így kedves lenni?

Úgy egyedül Megváltódhoz kell térni!
És őhozzá, ki mindenek közt a legszebb
Szépségben, és te is hasonlóvá lehetsz.

Oly szépség ez, amely soha nem avul,

Az élet bajai közt nem halványul
És oda fent, majd tökéletessé lesz,
Ha dicső teljesedés helyén lesz.