VÍZGAZDÁLKODÁSI t u d o m á n y o s k u t a t ó i n t é z e t

VÍZÉPÍTÉS
„VÁLOGATOTT FEJEZETEK a VÍZÉPÍTÉS TÉMAKÖRÉBŐL”

M Á S O D IK K Ö T E T

Szerkesztette:
DB. STAROSOLSZKY ÖDÖN
a műszaki tudományok kandidátusa

B U D A PEST, 1973

Szerzők: Balassa Miklós, Bognár Győző, dr. Dávid László, dr. Hamvas Ferenc, Hernády Alajos,
Hisz Dénes, dr. Horváth István, Horváth Sándor, Ihrig Dénes, dr. Ivicsics Ferenc, Jolánkay
Gyula, dr. Kádár László, Kálmán Miklós, Kollár Ferenc, Kránicz László, dr. Kovács Géza,
Markó Elek, Mátrai István, dr. Merényi Miklós, Papfalvy Ferenc, dr. Perényi Károly, dr. Salamin
Pál, dr. Starosolszky Ödön, Stimm Miklós, Szentandrási Gyula, Szinay Miklós, Szőnvi István,Tőrv
Kálmán, Ungvári György, Valló Sándor, dr. Ziegler Károly
S za k m a ila g ellen ő rizte: Dr. Horváth Sándor
Egyes fejezeteket lektorálták:
B élteky Lajos, Bognár Győző, Botár Imre, Dobó István, Garami Ferenc, Gerencsér Árpád,
dr. Hamvas Ferenc, dr. Hegedűs Lajos, Herczog Henrik, dr. Horváth István, Ihrig Dénes,
Kövesi Gyula, dr. Máthé Béla, dr. Molnár Lajos, N agy Lajos, Szalay Gyula, Szentandrási Gyula,
Szilágyi László, Szivák Attila, Takács István, Valló Sándor, dr. W isnovszky Iván, Ziegler
Károly
K ö zrem ű k ö d ö tt: dr. Karsai Béláné, Slehovszki Istvánná
S zerk esztette: dr. Starosolszky Ödön, a műszaki tudományok kandidátusa
© V IT U K I, 1973
A Vízgazdálkodási Tudományos K utató Intézet kiadványa
Felelős kiadó: dr. Stelczer Károly, a VITUK I igazgatója
Megjelent a Műszaki Könyvkiadó gondozásában
Felelős szerkesztő: Bakonyi Antalné old. mérnök
73.520 Egyetemi :a Gyula igazgató
TARTALOM JEGYZÉ K
Első kötet*
A szerkesztő e lő szav a................................................................................... 7
I. A vízépítés feladatai és m ű tá rg y a i.............. , . . . . .................. 9
II. A vízügyi létesítmények építésének általános szem pontjai................ 239
III. A vízi építkezések szervezése ............................................................. 265
IV. A vízi építkezések végrehajtásának hidrológiai és hidraulikai alapjai 317
V. Vízi építkezések gépesítése................... 393
Második kötet*
VI. Vízépítési földm unkák...................................................................... 7
VII. Vízépítési kő- és rőzsem unkák..................................................... . 105
VIII. Víztelenítés............................................................................................. 155
IX. Vízépítési betonm unkák..................... 199
X. Szigetelések és burkolatok . ...................................................... ... . 469
XI. Kutak létesítése.................................................................................... 521
XII. Vízépítési szerkezetek beépítése és szerelése ....................................... 573
XIII. Vízi létesítmények fenntartásának építési fe la d a ta i............................ 661
XIV. Vízi létesítmények rendszeres ellenőrzése.............................................. 707
Tárgym utató.....................................................................................................755
R észletes ta rta lo m je g y z é k e t lá s d a k ö te t végén
VI. V Í Z É P Í T É S I F Ö L D M U N K Á K

1. A FÖLDMŰVEKKEL KAPCSOLATOS ANYAGVIZSGÁLATOK

Papfalvy Ferenc

1.1. A M U N K A H E L Y I LA B O R A T Ó R IU M FE L SZ E R E L É SE

A földmunkatervek rendszerint pontosan megjelölik a földmunkához tekintetbe

jövő anyagnyerőhelyeket, közlik az o tt rendelkezésre álló talajok talajfizikai jel­
lemzőinek tájékoztató értékeit, és előírják a beépített talajokkal szemben támasz­
to tt követelményeket, valamint esetleg a beépítés módszereit is.
Ezek az adatok azonban ritkán adnak eléggé részletes képet az anyagnyerőhelyen
található rétegződésről és még a legkedvezőbb esetben is csak a feltárás időpontjá­
ban fennállott talajállapotot ism ertethetik. Ezért elengedhetetlen az anyagnyerő­
helyen található talajok minőségének folyamatos ellenőrzése, hogy csakis olyan
anyagok kerülhessenek a földmunkába, amelyek oda valók. Még egyenletes talaj­
minőség esetén is figyelemmel kell kísérni a talajok állapotában (víztartalmában)
bekövetkező változásokat, m ert ezekhez kell igazítani a beépítési módszereket és
végül folyamatosan kell ellenőrizni a beépítés eredményességét, azaz a tömörség
megfelelő m értékét és egyenletességét.
A korszerű módszerekkel kivitelezett földmunkáktól elvárt minőségi és gazdasá­
gossági követelmények m iatt ezek az ellenőrzések ma már nem végezhetők el
pusztán megszemlélés és tapasztalat alapján. Az eredményes ellenőrzéshez megfe­
lelő eszközök és egyértelmű anyagvizsgáló eljárások szükségesek.
A beépítésre kerülő talajok és a kész földmunkarészek minősítése érdekében a
munkahelyi laboratórium ot legalább a következő talajmechanikai vizsgálatok elvég­
zésére kell felszerelni:
víztartalom meghatározása szabványos módszererrel,
víztartalom meghatározása gyors módszerekkel,
szemcseeloszlási vizsgálat,
plasztikus index meghatározása,
szervesanyag-tartalom meghatározása,
tömöríthetőségi vizsgálat,
tömörség ellenőrzése.
A vizsgálati módszerek alapelveire, valamint a vizsgálatokhoz szükséges eszközök
lényeges méreteire, kivitelére és pontosságára nézve általában az MSZ 14045-ös
sorozatban, ill. az MSZ 14043-ban (Talajmechanikai vizsgálatok) foglalt előírások
mértékadók, de a munkahelyi laboratóriumokkal szemben tám asztott különleges
követelmények m iatt a szabványos eljárásoktól való kisebb — a vizsgálatok pon­
tosságát lényegesen nem befolyásoló — eltérések esetenként megengedhetők. En­
nek figyelembevételével a felsorolt vizsgálati eljárásokhoz a következő eszközök,
felszerelések és fogyóanyagok szükségesek:

7
Műszerek és mérőeszközök 1.2. A B E É PÍT É SR E KERÜLŐ TALAJO K VIZSGÁLATA

1 db 1000 p-os táramérleg, súlysorozattal 1.21. F ogalm ak , jelölések és általános előírások

1 db 200 p-os kézi vegyszermérleg
1 db 10 kp-os asztali (konyhai) mérleg A földművek kivitelezésével kapcsolatos anyagvizsgálatokhoz legalább a következő
1 db Casagrande-készülék fogalmak, jelölések és általános előírások ismerete szükséges.
1 db villamos fűtésű szárítószekrény, 100—200 °C között tetszőleges értékekre
beállítható önműködő hőmérséklet-szabályozóval
1 db szitasorozat 0,05; 0,1; 0,25; 0,5; 1,0; 2,0 és 5,0 mm lyukbőségű, drótfonatú 1.211. Természetes talajok
szitákkal
1 db rostasorozat 10; 20; 40 és 70 mm lyukbőségű (körlyukasztású) rostákkal A MSZ 14045/4. lap előírásai alapján három csoportba sorolhatók.
1 db Proctor-edény, fenéklemezzel és felső toldalékgyűrűvel. Az edény belső á t­ A szemcsés talajok száraz szemcséi ömleszthető halm azt alkotnak és szemcséik
mérője 102 ± 0 ,3 mm, magassága 116 ± 0 ,3 mm, falvastagsága legalább 5 mm egymástól függetlenül elmozdulhatnak. Ezek a talajok felismerhetők arról, hogy
1 db CBR-edény, fenéklemezzel és felső toldalékgyűrűvel. Az edény belső átm é­ nedvesen nem sodorhatok, száraz állapotban porladnak és a kézről lepergnek.
rője 152 ± 0 ,3 mm, magassága 114 ± 0,3 mm, falvastagsága legalább 5 mm A szemcsék átmérőjétől függően a következő szemcsecsoportokat különböztetjük
1 db kézidöngölő, amelynek átmérője 51 ±0,1 mm, súlya 4,50 kp, ejtési magas­ meg:
sága 46,0 cm S z e m c s e á tm é r ő , m m M egnevezés
1 db radioizotópos talajtömörségmérő berendezés felszínközeli tömörségmérések­ 200 felett görgeteg
hez 20 felett 200-ig durva kavics
2 felett 20-ig apró kavics
Kisebb felszerelések és segédeszközök 0,5 felett 2-ig durva homok
0,25 felett 0,5-ig közepes homok
50—100 db alumínium mérőedény, beütött sorszámokkal 0,10 felett 0,25-ig finom homok
25 —50 db 16—20 cm átmérőjű alumínium vagy zománcozott fém tál
2 —3 db keverőkés 0,02 felett 0,10-ig homokliszt
5—10 db 15x15 cm-es üveglap A szemcsés talajokat szemeloszlásuk alapján osztályozzuk és annak a szemcsecso­
20—25 db legalább 75 cm3 térfogatú mintavevő henger és ezekhez 1 —2 db ki­ portnak a nevével nevezzük meg, amely a legnagyobb tömegben szerepel benne.
szúrótoldat, valam int 1 —2 db kinyomódugattyú H a a szemcsék közötti d< 0,02 mm átmérőjű szemcsék 6 s.%-nál nagyobb mennyi­
10—20 db legalább 300—500 cm3 térfogatú mintavevő henger, és ezekhez 1 db ségben fordulnak elő, de a talaj nem sorolható a kötött talajok közé, akkor ezt a
kiszúrótoldat, valam int 1 db kinyomódugattyú talaj megnevezésében jelzőként (iszapos) tüntetjük fel.
50—100 db légmentesen lezárható 0,2—0,5 1-es műanyag doboz
A kötött talajok szemcséi nedvesen összetapadnak, a kellően nedves talaj gyúrható
1— 2 db porecset
és vékony szálakká sodorható. A kiszáradt rögök csak több-kevesebb erőkifejtéssel
2— 5 db 500 ml-es üveg mérőhenger
morzsolhatok szét, miközben poruk a száraz bőrfelülethez tapad. A kötött talajok­
5—10 db 250—300 ml-es Erlenmeyer-lombik
nak ezeket a tulajdonságait a 0,02 mm-nél kisebb szemcsék jelenléte idézi elő,
10—20 db 20 ml-es kémcső
1— 2 db kémcsőállvány gyakran még akkor is, ha a nagyobb szemcsékhez viszonyított arányuk csupán
6 —10%. A k ö tött talajokat a vízzel való kölcsönhatásuk (plasztikus indexük) alap­
2— 3 db 5 ml-es pipetta
ján osztályozzuk, a következők szerint:
1—2 db védőszemüveg
P l a s z t i k u s in d e x , % M egnevezés .
Fogyóanyagok 5-ig homokliszt
5 felett 10-ig iszapos homokliszt
Denaturált szesz
10 felett 15-ig iszap
Kálium-bikromát-oldat, 5%-os
15 felett 20-ig sovány agyag
Kénsavoldat, 96%-os
20 felett 30-ig közepes agyag
Glükózoldat, 2,5%-os
30 felett kövér agyag
Vizsgálati űrlapok
Szervesnek nevezzük azokat a szemcsés talajokat, amelyeknek szervesanyag-tar-
talma 3%-nál, és azokat a kötött talajokat, amelyeknek szervesanyag-tartalma
5%-nál nagyobb.

8 9
1.212. Talajalkotó fázisok jellemzése nevezzük. A konzisztenciahatárok összefüggésben vannak a talajszemcsék nagy­
ságával, alakjával, valam int ásványi és kémiai összetételével is, így jellemzők a
A talajok a szilárd (ásványi) anyagokon kívül vizet és rendszerint levegőt is tartal­ vizsgált talajra, lehetőséget adnak a talajok osztályozására, és a természetes víz­
maznak. E talajalkotó fázisok térfogatának és fajsúlyának megjelölésére a V 1.1-1. tartalom m al együtt állapotuk (konzisztenciájuk) megítélésére. A konzisztencia­
ábra szerinti betűjeleket használjuk. határok és a belőlük levezethető talajfizikai jellemzők a következők:
A talajalkotó fázisok térfogati és súlyarányainak számszerű jellemzésére a követ­ Folyási határ, wL: Az a víztartalom, amelynél a szabványos előírásoknak megfe­
kező fogalmakat használjuk: lelő Casagrande-készülék csészéjébe kent m intában kihúzott barázda 25 ütés hatá­
Víztartalom, w: A talajban levő víz súlyának (Gv) és a száraz m inta súlyának (Gs) sára 10 mm hosszban folyik össze.
viszonyszáma. A talaj víztartalm án a mintából 100—105 °C közötti hőmérsékleten Sodrási (plasztikus) határ, wp: Az a víztartalom, amelynél a talajból kisodort 3 mm
a súlyállandóság eléréséig eltávozó vizet, száraz m intán a szárítás után visszama­ vastag szálak éppen töredezni kezdenek.
radt anyagot kell érteni. Plasztikus index, I p: A folyási és sodrási határ különbsége. I p=wL —wp.
Térfogatsúly, y: A talaj súlyának (Gn) és az általa elfoglalt térfogatnak (V) a há­ Konzisztenciaindex, I Q: A kötött talaj állapotára, átázottságára utaló viszony­
nyadosa (p/cm3 vagy Mp/m3). A ta ­
szám.
Rajzig Betűjelek lajban levő közegek (fázisok) szá­ w, —w„
Megnevezés
jelölés Térfogat Fajsúhj mától és jellegétől függően megkü­ h = w. -ro„
lönböztetünk ahol wn a vizsgált talaj víztartalma.
Levegő *í h
nedves térfogatsúlyt (y„) a há­ Zsugorodási határ, ws: A térfogat-állandóságig szárított talajm inta hézagaival azo­
Víz K tv romfázisú talajra, nos térfogatú víz súlyának és a szilárd anyag súlyának hányadosa.
V száraz térfogatsúlyt (yd) a szá­ Szervesanyag-tartalom, I om: A talajban levő szerves alkotók súlyának és a talaj
Szilárd raz talajra, szárazsúlyának viszonyszáma.
Vs h
anyag telített térfogatsúlyt (yt) a víz­ Földmunkák kivitelezésénél fontos szerepe van a talajok tömöríthetőségével kap­
zel telített talajra, és csolatos következő jellemzőknek is:
V 1.1-1. ábra. A talaj alkotó fázisok térfogatá­ víz alatti térfogatsúlyt (y() a Legnagyobb száraz térfogatsúly, yd, max: Az MSZ 14045/11. lap szerinti „módosított”
nak és fajsúlyának megjelölésére használt gravitációs vízszint alatti ta ­
betűjelek Proctor-készülékkel és módszerrel a legkedvezőbb tömörítési víztartalommal (wopl)
lajra. előállítható legtömörebb állapot.
Fajsúly, ys: A talajszemcsék egységnyi, hézagmentes, 20 °C hőmérsékleten mért Tömörségi fok, TJy: A földmunkából kivett m inták száraz térfogatsúlyának (y.) és
térfogatában foglalt anyag súlya. a legnagyobb száraz térfogatsúlynak a hányadosa.
A gyakorlatban előforduló esetek többségében a talajok fajsúlya — közvetlen meg­ A talajfizikai vizsgálatoknál alkalmazott legfontosabb fogalmakat, jelöléseket és
határozás nélkül — a következő értékekben vehető fel: mértékegységeket a V I.1-1. táblázat tartalmazza.
kavics, homokliszt, iszap 2,65—2,70 p/cm3, A talajfizikai jellemzőket a term ett talajból vagy a földműből kivett, különböző
sovány agyag 2,70—2,75 p/cm3, jellegű mintákon vizsgáljuk. Zavartalan az a minta, amely a vizsgálat időpontjáig
megőrzi eredeti szerkezetét, víztartalm át és egyéb tulajdonságait. Részben zavart
kövér agyag 2,75—2,80 p/cm3. vagy víztartalmi m intának nevezzük azt a m intát, amely a vizsgálat időpontjáig
Hézagtényező, e: A talajban levő, vízzel és levegővel (vagy csak ezek egyikével) ki­ megőrizte eredeti víztartalm át, de egyéb tulajdonságai részben megváltoztak.
tö ltö tt hézagok térfogatának (Vj-f- Vv= Vp) és a szilárd részek térfogatának (Vs) a Zavart az a m inta, amely a vizsgálat időpontjáig sem eredeti szerkezetét, sem víz­
viszonyszáma. tartalm át nem őrizte meg. Zavartnak kell tekinteni azt a m intát is, amely a m inta­
Hézagtérfogat, n: A talajban levő, vízzel és levegővel (vagy csak ezek egyikével) vétel után megfagyott.
kitöltött hézagok térfogatának (V'1-|- Vv= Vp) és a teljes térfogatnak (V) a viszony­ Az előzőekben meghatározott talajfizikai jellemzők közül többnyire zavartalan
száma. mintákon határozzuk meg a térfogatsúlyt, hézagtényezőt, hézagtérfogatot és a
Telítettség, S: A vízzel kitöltött hézagok térfogatának (Vv) é az összes hézag tér­ telítettséget. Ugyanezek a jellemzők azonban meghatározhatók részben zavart
fogatának (V1 + Vv=Vp) viszonyszáma. mintákon is, ha azok eredeti térfogatát ismerjük, ill. valamilyen közvetett módszer
segítségével külön meghatározzuk. Részben zavart minták;szükségesek a víztarta­
lom, a konzisztenciahatárok és a legnagyobb száraz térfogatsúly meghatározásá­
1.213. Talajfizikai jellemzők hoz. Ennek megfelelően a m intákat úgy kell tárolni és kezelni, ill. a vizsgálatot el­
végezni, hogy tömegüknek, térfogatuknak és víztartalm uknak meghatározásáig
A kötött talajok fizikai tulajdonságai a víztartalom változásával (növekedésével ne adhassanak le és ne vehessenek fel vizet. Zavart mintákon is vizsgálható azon­
vagy csökkenésével) jellegzetesen megváltoznak. Azokat a víztartalm akat, ame­ ban a szervesanyag-tartalom és a szemcsés talajok szemeloszlása, valam int legna­
lyek m ellett a talaj állapota előírt tulajdonságokat m utat, konzisztenciahatároknak gyobb száraz térfogatsúlya.

10 11
V I .1-1. táblázat 1.22. V íztartalom m eghatározása
A ta la j f iz ik a i v iz s g á la t o k n á l a lk a l m a z o t t le g f o n to s a b b f o g a lm a k ,
je lö lé s e k é s m é r t é k e g y s é g e k 1.221. Szabványos eljárás

A meghatározáshoz szükséges anyagmennyiség kötött vagy finom szemcséjű tala­

M é rté k -
M egnevezés B e tű je l eg y ség joknál legalább 25 p, kavicsos talajoknál legalább 200 p legyen.
A vizsgálathoz felhasznált anyagmennyiséget ismert súlyú mérőedénybe (T ) he­
lyezzük és meghatározzuk súlyát. Ezután a m intát 103—105 °C hőmérsékletű
Levegővel kitöltött térfogat Vi cm 3
szárítószekrényben súlyállandóságig kell szárítani. A súlyállandóság elérését ismé-
OD Szilárd részek térfogata Vs cm3
24
xn Pórusvíz térfogata cm3
^0) S-I
mD v v V 1.1-2. táblázat
H cm3
Hézagok térfogata
Víztartalom számítása
o
G
Nedves súly Gn P Sn+ T
(Gn+ X ) - ( G S+ X ) = GV
Súly

Szilárd részek súlya Gs P Gy

Mérőedény száma Gs+ T — .100 = w %
Talajban levő víz súlya G\ P Gs
(Gs+ X )— T — G s
T
Szemcseátmérő d mm
Egyenlőtlenségi m utató U

Szerves anyag-tartalom lom telt mérésekkel kell ellenőrizni, kivéve, ha a szárítás időtartam a kétségtelenné teszi
Talajszemcsék fajsúlya rs p/cm3 a súlyában dóság elérését (pl. 12—16 óra volt). (A szárítás megkezdése után újabb
p/cm3
nedves talajm intát a szárítószekrénybe tenni nem szabad.)
Víz fajsúlya yv
Nedves talaj térfogatsúlya Vn p/cm3 A mérési eredményekből a víztartalm at általában a V I.1-2. táblázat szerinti számí­
p/cm3
tási minta alapján határozzuk meg.
Száraz talaj térfogatsúlya Vá> ) ’o

Telített talaj térfogatsúlya n p/cm3

Szilárd részek térfogatszázaléka S 1.222. Gyors eljárások
50
N
g Víz térfogatszázaléka ü
i
A terepen végzett munka során, a kivitelezés folyamatossága érdekében gyakran
o Levegő térfogatszázaléka
szükséges a víztartalom nak valamilyen gyors módszerrel való meghatározása. Ez
Víztartalom w
24
esetben a következőkben felsorolt eljárások valamelyikét használhatjuk. Megje­
‘n Optimális víztartalom w opt gyezzük azonban, hogy a felsorolt módszerekkel végzett meghatározások csupán
'iü ' Folyási határ előzetes tájékoztatásként használhatók. A földmunka, illetőleg a talajok végleges
H Plasztikus határ wp minősítését mindig a szabványos vizsgálatok eredményei alapján kell elvégezni.
ws
E zért a közelítő eljárásokkal egyidejűleg a szabványos vizsgálatokat is el kell vé­
Zsugorodási határ
gezni.
Telítettség (relatív nedvesség) s
Plasztikus Index Vízbe merítés módszere
Konzisztenciaindex h
Hézagtényező e Kizárólag homok vagy apróbb szemcséjű kavicstalajok vizsgálatára alkalmas.
n
A vizsgálathoz táramérleg és 500 ml-es mérőhenger (vagy hasonló űrtartalm ú, nya­
Hézagtérfogat
kán jellel ellátott lombik) szükséges.
Tömörségi fok Try
kp/cm2
A vizsgálat menete a következő: lemérjük a jelig vízzel feltöltött lombik súlyát
Összenyomódási modulus M
(G|V). A vizsgálandó nedves talajból lemérünk kb. 50—500 p-ot (Gn). Minél durvább
szemcséjű a talaj, annál többet vegyünk. Ezután a lombikból a víz egy részét ki­
ürítj ük, a nedves talajt a lombikba töltjük és annak rázogatásával gondoskodunk
úrról, hogy a talajszemcsék közötti levegő eltávozhasson. U tána a lombikot ismét

12 13
feltöltjük a jelig vízzel, m ajd lemérjük a súlyát (Glvn). Ezekből az adatokból a víz­ törékeny üvegfelszerelés kell, ezért munkahelyi laboratóriumokban nem javasol­
tartalom a következő képlet alapján számítható: ható.
A vizsgálathoz legalább a következő mennyiségű anyag szükséges:
G. 1 - - kavics, kőtörmelék 4000 p,
w= 100 ys 0/o.
/
durva és kavicsos homok 400 p,
közepes és finom homok 100 p.
A képletben szereplő mennyiségek közül a víz fajsúlya yv= l,0 0 p/cm3, a talaj faj-
súlya (mivel homokot, ill. kavicsot vizsgálunk) ys= 2.65 p/cm3 értékben vehető fel. A vizsgálandó anyagot 105 °C hőmérsékleten súlyállandóságig kiszárítjuk és lemér­
így a számításokat a következő, egyszerűsített képlettel is elvégezhetjük: jük. Ha a nagyobb szemcséket az 0,1 mm-nél kisebb szemcsék összetapasztják, ak­
kor az anyagot bőséges vízzel ismét összekeverjük, a szuszpenziót 0,1 mm lyukbő-
~Gn-0,623 0/
ségű szitán átmossuk, a fennm aradt részt ismét kiszárítjuk és újból lemérve meg­
w = 100 /o. állapítjuk a 0,1 mm-nél kisebb szemcsék mennyiségét. A kiszárított anyagot foko­
é^lvn ' Glv
zatosan csökkenő lyukbőség szerint összeállított szitasor (rostasor) legfelső kere-
A vizsgálati eredmények helyessége érdekében arra kell törekednünk, hogy az anyag
szemcséi között ne maradjon légbuborék és a víz felszíne minden méréskor igen V I . 1 -3 . tá b lá z a t
pontosan a jelnél legyen. S ze m e see lo szlá si v iz sg á la t s z á m ítá sa

Égetéses módszer Fennmaradt

Lyukátmérő, mm
Homok és homokliszt talajok vizsgálatakor használható eljárás. A vizsgálathoz: részsúly összsúly %
táramérleg, fém tál és alkohol (denaturált szesz) szükséges. 2,0 _ — 0
A vizsgálandó nedves talajból ismert súlyú fémtálba helyezünk 30—50 p mennyi­ 1,0 2,73 2,73 2,1
séget, lemérjük, kb. 20 ml alkohollal jól elkeverjük, majd meggyújtjuk és állandó 0,5 23,29 26,02 20,0
keverés közben hagyjuk kiégni. Ha a kiégett talaj kissé lehűlt, újabb 10 ml al­ 0,25 45,68 71,80 55,3
kohollal ismételjük meg az eljárást. Lehűlés után lemérjük a visszamaradt anyag 0,12 44,26 116,06 89,8
súlyát és a mérési eredményekből, a szabványos eljárásnál ism ertetett módon ki­ 0,08 12,04 128,10 98,7
számítjuk a víztartalm at.
Maradék 1,63 1,63 -
Gyors szárítás 200 °C hőmérsékleten Összesen 129,73 129,73 -
Bármilyen talajnemnél (szerves talajok kivételével) elvégezhető a szárítás kb.
200 °C hőmérsékletre beállított szárítószekrényben is. A vizsgálati felszerelés és tébe helyezzük, és a szitasort addig rázzuk, amíg átesés tapasztalható. Az egyes
eljárás lényegileg megegyezik a szabványos módszerével, de a nedves m inták súlya szitákon fennm aradt szemeket ecsettel tálba söpörjük és lemérjük.
ne legyen több 10—15 p-nál és a szárítószekrénybe legfeljebb annyi m intát szabad
egyszerre berakni, amennyi annak alsó polcán elfér. A szárítási idő kavics-, homok- A mérési eredmények alapján kiszámítjuk az egyes szitákon átesett szemcsék
és homokliszt talajoknál 30 perc, kötött talajoknál 60 perc. mennyiségének a teljes anyagmennyiséghez viszonyított arányát (%-át) ( V I .1-3.
táblázat).
A módszer pontossága szemcsés talajoknál megközelíti a szabványos módszerrel
elérhető pontosságot. K ötött talajoknál, a földmunkáknál előforduló u>max= 30% A vizsgálat eredményét rendszerint szemcseeloszlási görbével adjuk meg. A szemcse­
víztartalom alatti tartom ányban a szabványos meghatározástól való átlagos elté­ eloszlási görbét olyan koordináta-rendszerben ábrázoljuk, amelyben a szemcseát­
rés nem haladja meg az 1,5%-ot. mérő skálája logaritmusos, a súlyszázalékoké lineáris ( V 1.1-2. ábra). A szemcse­
eloszlási görbén megadjuk az egyenlőtlenségi mutatót ( U), ami a 60%-nál és a 10%-
nál leolvasható szemcseátmérők hányadosa.
1.23. Szem cseeloszlás vizsgálata

A talajok szemcsenagyság szerinti összetételét szitálással (rostálással) határozzuk
meg, ha a talaj túlnyomó részben d = 0,l mm-nél nagyobb szemcsékből áll. A 0,1
mm-nél kisebb szemcsék mennyiségét a szitálás megkezdése előtt 0,1 mm-es lyuk-
bőségű szitán átmosva állapítjuk meg. Ha ezek eloszlásának ismerete is szükséges,
akkor azt hidrometrálással határozhatjuk meg. Ez utóbbi módszerhez azonban
1.24. P lasztikus in d ex m eghatározása
K ötött talajok leggyakrabban használt jellemzője a plasztikus index. Meghatáro­
zásához külön-külön el kell végezni a folyási határ és a sodrási (plasztikus) határ
vizsgálatokat.

14 15
 A folyási határ (wL) meghatározásához csakis a MSZ 14045/8. lap szabványban
előírt méretű Casagrande-készüléket szabad használni. A vizsgálathoz 200—300 p
természetes vagy ahhoz közelálló nedvességű m inta szükséges. A m intát legalább
12 órával a vizsgálat előtt felaprózzuk, desztillált vizet adunk hozzá, átkeverjük
és állni hagyjuk. Az előkészített m intát 12 óra múlva átgyúrjuk, a mintából a
0,4 mm-nél nagyobb szemcséket és a szálas, rostos szennyezéseket eltávolítjuk,
m ajd legalább 10 percig egyenletes péppé keverjük. A pépből kb. 50 p-nyi mennyi­
séget úgy kenünk a kenőkéssel a tisztára mosott, száraz csésze alsó 2/3-ad részébe,
hogy lapos, homorú felületet képezzen. Bekenés után a csésze súlya a m intával
együtt 250 + 1 0 p legyen. Ezután a tisztára mosott, száraz árkolókéssel a csésze
közepén, a forgástengelyre merőleges, a csésze belső felületéig érő, sima falú, 2 mm
fenékszélességű árkot húzunk. E zt követően a csészét a tengelyre helyezzük, majd
a hajtókar forgatásával addig ejteget-
jük az alátétre, míg a barázda alja 70r
10 mm-es összefüggő hosszban zárul. 65-
60-
Másodpercenként két ejtést kell vé­ . 55 -
gezni. Az összecsúszás megtörténte :50-
után feljegyezzük az ütésszámot, majd 45-
meghatározzuk az árok környezetéből 40-
kivett, legalább 10 p súlyú talajpép 35-
víztartalm át. Az eljárást még legalább 30-
két ízben megismételjük oly módon,
hogy az ütésszámok 12 és 40 között 25-
legyenek.
20--------
Az egyes részvizsgálatokkal meghatá­ 15 20 25 30 35 40 45
rozott víztartalm ak és az ütésszámok Ütésszám
közötti összefüggést kettős logaritmu- V I.1-3. ábra. Folyási határ
sos rendszerben ábrázoljuk (VI.1-3. vizsgálatának értékelése
ábra). Ebben a rendszerben a vizsgá­
lati adatoknak olyan egyenes mentén kell elhelyezkedniük, amelynek tangense
0,11 ±0,01. A kiegyenlítő egyenestől legfeljebb egy pont lehet 0,03iuL-nél távolabb.
A folyási határ (wL) a 25 ütésnél leolvasott víztartalom.
A sodrási határ (iup) meghatározásához 30—40 p súlyú m inta szükséges. A vizsgá­
lat kezdete előtt legalább 12 órával a tala jt a kiindulási víztartalom tól függően
desztillált víz hozzáadásával, vagy levegőn való szárítással jól gyúrhatóvá tesszük
VI.1-2. ábra. Szemcseeloszlási görbe

és abból a 0,4 mm-nél nagyobb szemcséket eltávolítjuk. A vizsgálatnál kb. 15 p

súlyú talajt nedvszívó papíron, enyhe nyomással addig sodrunk, amíg a szálak
3 mm vastagságúak nem lesznek. Ezután a szálakat összegyúrjuk és ismét szálakká
sodorjuk mindaddig, amíg a 3 mm-es szálak darabokra kezdenek töredezni. A töre­
dezés közelében a sodrás üveglapon is folytatható. A széttöredezett darabokból
legalább 10 p-ot véve meghatározzuk a víztartalm at. Legalább két párhuzamos
meghatározást kell végezni. Ezek átlaga a sodrási határ számértéke (wp). A párhu­
zamos meghatározások eredményei közötti különbség nem lehet nagyobb Aw = 1%-
nál, ellenkező esetben a teljes vizsgálatot meg kell ismételni.
A plasztikus index az előbbiek szerint m eghatározott folyási h atár és sodrási határ
különbsége.
Ip= w L- w p.
yaiDzozsfi/ns1uasaw H a a vizsgált talajm intában 0,4 mm-nél nagyobb szemcse is volt, am it azonban a
vizsgálat előtt eltávolítottunk, akkor az előbbiek szerint m eghatározott wL és tüp

16 ■3. Vízépítés II. k ö te t 17

: IÖ 3T IIÍ3 i;|

*
értékek csak a finom frakcióra vonatkoznak. Ezekből az eredeti (osztályozatlan)
minta folyási és sodrási határa (wl és wp) a következők szerint számítható:
wL = wL Gd. ill.
Gri ,p Ga
ahol Gáf a finom frakció szárazsúlya; Gá a teljes (osztályozatlan) talajm inta száraz­
súlya.
1.25. Szervesanyag-tartalom m eghatározása
A talajok szervesanyag-tartalmát a MSZ 14043 alapján a talajok szerves anyagá­
nak széntartalmából, oxidimetrikus titrálással, vagy tájékoztató (kolorimetrikus)
módszerrel határozzuk meg. Az átszámítás m indkét esetben azon alapszik, hogy a
tapasztalat szerint a talajok szervesanyag-tartalmának mintegy 58%-a szén. A mun­
kahelyi laboratóriumokban az egyszerűbb, kolorimetrikus módszer javasolható. Az
ehhez szükséges vegyszerek:
kálium-bikromát-oldat, 5%-os,
kénsavoldat, 96%-os,
szén mérőoldat (2,5%-os glükózoldat, 1 ml mérőoldat = 0,01 p szén = 0,01724 p
szerves anyag).
A vizsgálathoz a talajm intából kb. 100 p-nyi mennyiséget szárítószekrényben
103—105 °C hőmérsékleten súlyállandóságig szárítunk, m ajd exszikkátorban való
lehűlés után addig porítjuk, amíg a 0,25 mm lyukbőségű szitán m aradék nélkül á t­
hullik. Az így előkészített talajból 1,0 p-ot 0,01 p pontossággal lemérünk és azt
250—300 ml-es Erlenmeyer-lombikba tesszük. A talajhoz 10 ml, 5%-os kálium-
bikromát oldatot öntünk, a lombik tartalm át köröző mozgással jól elkeverjük,
majd óvatosan 20 ml 96%-os kénsavat öntünk hozzá.
Vizes oldathoz tö m é n y k én sa v a t az erős felmelegedés m ia tt kisebb részletek b en keli
adagolni. K ülönösen fontos ez szikes ta la jo k esetén, a szén-dioxid-pezsgés m ia tt.
M unka közben védőszem üveget kell viselni.
lemzésére. A tömörítési vizsgálatot az MSZ 14045/11. lap szerinti berendezéssel kell
elvégezni, amelynek részei:
Proctor- vagy
CBR-edény,
kézi vagy gépi döngölőberendezés,
legalább 80 kp súlyú üllő (alátét).
A szabványban előírt „m ódosított” tömörítési (Proctor-) vizsgálatnál a döngölő
tömege 4,50 kg, ejtési magassága 46,0 cm, a ta la jt öt — közel egyenlő — rétegben
kell a tömörítőedénybe helyezni és minden rétegre 25 (CBR-edénynél 55) ütést
mérve, a fajlagos tömörítési munka névleges értéke 270 m kp/liter. A kisebbik
(Proctor-) edényt használjuk, ha a talaj nem tartalm az 5 mm-nél nagyobb szem­
cséket. Ellenkező esetben a CBR-edényt kell használni.
A vizsgálathoz legalább 15 (CBR-edénynél 25) kp talaj szükséges, amelynek rögeit
úgy kell aprózni, hogy a szemcsés talaj elkülönült szemcsékből álljon, a kötött talaj
rögeinek nagysága pedig ne haladja meg a 8—10 mm-t. A talaj eredeti szemcse­
eloszlása azonban ezáltal ne változzon meg. Az elaprózott talajt kb. 2,5 (5,0) kp-os
részekre kell szétosztani. Az egyes részek nedvességét víz hozzáadásával vagy leg­
feljebb 50 °C hőmérsékleten való szárítással úgy szabályozzuk, hogy víztartalm uk
legalább két résznél a várható legkedvezőbb érték fölött, legalább két résznél pe­
dig az alatt legyen. Az egyes részek nedvességtartalma közötti különbség 1,5—-
3,0% legyen. Egy részt hagyjunk a természetes nedvességnek megfelelő állapotban.
A nedvesítés, illetőleg a szárítás után a gyengén kötött talajokat legalább 4 óra
hosszat, a közepesen és erősen kötötteket legalább 16 óra hosszat kell légmentesen
lefedett edényekben tárolni, hogy víztartalm uk tovább m ár ne változzon, és csak
ezután kerülhet sor a vizsgálat elvégzésére.
Az előkészített talajt öt, közel egyenlő rétegben kell az edénybe betömöríteni.
Miután az edényt a talpra rögzítettük és a toldalékgyűrűt elhelyeztük, annyi ta-

A kénsav hatására erős hőfejlődés indul meg. A lombik tartalm ához ezután óvato­
san 100 ml desztillált vizet adunk, m ajd az oldatot szobahőmérsékletre hűtjük és
szűrőpapíron átszűrjük. A szűrletből 10 ml-t 20 ml-es kémcsőbe töltünk. Ezzel pár­
huzamosan a szén mérőoldatból szín-összehasonlító oldatokat készítünk, legalább
1,0%-os szerves anyag lépcsőkkel, és ezeket is kémcsövekbe töltjük. A barnászöld
színű m intát kolorimetrikusan mérjük össze a szín-összehasonlító oldatokkal.
A szervesanyag-tartalom ezzel a módszerrel 0,5%-os pontossággal meghatároz­
ható.

1.26. T öm öríthetoség

A talajok víztartalm a és tömörítéssel elérhető száraz térfogatsúlya között jelleg­

zetes összefüggés van. E zt használjuk fel a különféle talajok tömöríthetőségi tulaj­
donságainak, valam int a belőlük épített földművek tömörségi fokának (Try) jel—

18 2*
19
 a jt töltünk bele, hogy a bedöngölés után térfogatának kb. y 5 részét töltse meg.
A lazán betöltött talaj felületét nyomás nélkül elegyengetjük, m ajd Proctor-edény
alkalmazása esetén 25 ütést, CBR-edény esetében 55 ütést m érünk a talajra a dön­
gölővei, biztosítva, hogy az ütések az egész felületen egyenletesen oszoljanak el.
A következő 4 réteg betöltése és bedöngölése az első rétegével azonos módon vég­
zendő. Az utolsó bedöngölés után az edény legyen tele, de a talaj felszíne legfeljebb
1,0 cm-rel lehet a henger felső éle fölött.
A tömörítés befejezése után vegyük le a toldalékgyűrűt, távolítsuk el a talajm intá­
nak az edény peremén túlnyúló részét, m ajd mérjük le a m inta nedves súlyát. Ve­
gyünk a talajm inta tetejéről, közepéről és aljáról egy-egy, legalább 100 p-os min­
tá t, határozzuk meg azok víztartalm át és a három mérés eredményeinek számtani
átlaga (w) alapján számítsuk ki a bedöngölt talaj száraz térfogatsúlyát (yd). Mind­
ezeket a műveleteket ugyanúgy végezzük el a többi előkészített m intán is.
Az előbbiek szerint m eghatározott w és yd értékek összefüggését koordináta-rend­
szerben ábrázoljuk. A pontok közé rajzolható görbe csúcspontjánál leolvasható víz­
tartalm i érték a legkedvezőbb tömörítési víztartalom (wopt), az ehhez tartozó száraz
térfogatsúly a legnagyobb száraz térfogatsúly (ydmax) ( V I .1-4. ábra).
1.3. A TÖMÖRSÉG ELLENŐRZÉSE
A tömörség ellenőrzése a következő lépésekben történik:
meghatározzuk a földmű építéséhez használt talaj (talajok) legnagyobb száraz
térfogatsúlyát (ydmax);
a földműből kivett m inták alapján, vagy egyéb módon (pl. radioizotópos mé­
réssel) meghatározzuk a földmű több pontján a beépítés során elért térfogat-
súlyt (yd);
kiszámítjuk a kivett m inták (vagy egyéb módszerrel m eghatározott száraz
térfogatsúlyú talaj) tömörségi fokát
J- ry __
r r "’ Ú 0/ .
i
ydmax
értékeljük a mérési eredményeket.
A felsorolt lépések közül a ydmax meghatározása elsődlegesen a tervező feladata, a
helyszínen teh á t m ár csak a tervben feltételezett anyag időszakos azonosítására
van szükség. Ha azonban a tervben feltételezett talajminőségtől szemrevételezés
alapján eltérést gyanítunk, haladéktalanul el kell végezni az osztályozó vizsgálato­
k at és a Proctor-vizsgálatot is. Ezek alapján határozhatunk — a tervező, ill. a be­
ruházó bevonásával —• az anyag további beépíthetőségéről, illetőleg a beépítési
módszerek módosításáról.

1 .3 1 . A töm örségellenörzés alapelvei Í.32. M echanikus töm örségm érö eszközök és alkalm azásuk

A földműveket úgy kell megtervezni és kivitelezni, hogy azok kellő biztonsággal A földmunkába beépített talajok térfogatsúlya legegyszerűbben kiszúróhengerek
megfeleljenek rendeltetésüknek. Ennek érdekében a tervezés során figyelembe kell segítségével határozható meg. Ezek egyik végükön élezett, vékony falú, ism ert
venni az építéshez — a gazdaságosság szem előtt tartásával — tekintetbe jövő térfogatú csodarabok, amelyeket egy fogantyúval ellátott toldalék segítségével
talajok különböző fizikai tulajdonságait is. A földmű rendeltetésszerű működése nyomunk a talajba úgy, hogy a henger a vizsgált talajjal teljesen megteljen
szempontjából fontos fizikai tulajdonságok egy része (vízáteresztő képesség, nyíró­ ( V I .1-5. ábra). A talajba nyom ott kiszúróhengert ásóval kiemeljük, a henger vég­
szilárdság, összenyomhatóság) azonban a talaj minőségén kívül függvénye a be­ lapjain túlnyúló tala jt óvatosan lefarag­
építés módjának és az előállított tömörségnek is. Ennek megfelelően a tervező juk, majd a hengerben levő talajt a du­
olyan tömörséget ír elő, amelynek elérése esetén a földműbe beépített talajok gattyúval kinyomjuk. Az így kapott
rendelkezni fognak a szükséges fizikai tulajdonságokkal. A kivitelező feladata vi­ talajm inta súlyából és a henger térfoga­
szont, hogy a földműbe a tervező által előirányzott minőségű ta la jt építse be és a tából azonnal számítható a nedves tér­
beépített talaj tömörsége is megfeleljen az előírt követelményeknek. fogatsúly, a m inta kiszárítása és újbóli
lemérése után pedig a száraz térfogat-
Az előírt tömörségi fok elérését helyszíni mérésekkel kell igazolni. Ezeket a méréseket súly és a víztartalom is.
már a földmunka megindulásakor el kell kezdeni, sőt, gyakorlati szempontból éppen
a földmunka kezdeti szakaszában célszerű részletes próbatömörítést és tömörség­ A kiszúróhenger méretei a következők
ellenőrzést végezni, m ert így alakítható ki m indjárt a munka elején a talaj beépíté­ legyenek:
sének és tömörítésének leggazdaságosabb módszere. Igen jelentős ebből a szem­ kötött talajhoz
pontból az anyagnyerőhelyen található talajok víztartalm a, m ert ez döntő m érték­ £>£40 mm, H/D = 1 -1 ,5
ben befolyásolja a beépítés technológiáját és az elérhető tömörséget. Ezért az
anyagnyerőhely rétegeinek víztartalm át kezdettől fogva, és az egész munka ta r­ finom és közepes homokhoz
tam a alatt kísérjük figyelemmel, és az időjárási tényezőket is figyelembe véve úgy -D s70 mm, II/D = 0 ,7 -1
irányítsuk a talaj kitermelését és szállítását, hogy lehetőség szerint mindig a tömö­
rítés szempontjából kedvező víztartalm ú anyag legyen beépítve. Megjegyzendő, durva homokhoz
hogy a kivitelezés szempontjából az a legkedvezőbb tömörítési víztartalom, amelynél D S 1 0 0 mm, H /ű = 0 ,5 -0 ,8
a rendelkezésünkre álló tömörítőgépekkel a legkevesebb munkával tudjuk elérni az előírt
tömörséget. Ez rendszerint nem azonos a laboratóriumi vizsgálat által kim utatott ahol D a henger átmérője, H a magas­
sága. V 1 .1 -5 . á b ra . M intavétel
K>0pt-tal, hanem annál általában néhány százalékkal magasabb. kiszúróhengerrel

20 21

V I .1-6. ábra. Kiszúróhenger egyenletes benyomására
való szerkezet
A hengerek falvastagsága ne legyen több az átmérő ]/25 részénél.
Minél nagyobb azonban a hengerek átmérője, annál nehezebb azokat a talajba
nyomni. Ilyenkor olyan emelőszerkezetet használjunk, amelynek segítségével a hen­
gereket egyenletesen ju ttath atju k a talajba ( V I .1-6. ábra).
A mérés pontosságát befolyásolja a henger térfogata és a talaj állapota. Nagyobb
henger pontosabb eredményt ad. Laza talajok a mintavétel közben tömörödnek,
az igen tömör talajok viszont kisebb-nagyobb mértékben fellazulhatnak. A tömö-
rödés, ill. a fellazulás ténye a benyomás után többnyire felismerhető a hengeren
belüli és az azon kívüli talajfelszín magasságából.
A kiszúróhengerek durva szemcséket (kavics, kő) is tartalmazó talajokban nem
használhatók. Ilyen talajokban a térfogatsúlyt két lépésben lehet meghatározni.
Először a földmunka felszínén legalább 1 1 térfogatú, sima falú, hengeres gödröt
készítünk, és súlyméréssel meghatározzuk a gödörből kiemelt és maradéktalanul
összegyűjtött talaj nedves-, ill. szárazsúlyát. Ezután külön méréssel megállapítjuk
a m intavétel közben keletkezett üreg térfogatát. A térfogatmérés alapelve az, hogy
az üreget valamilyen — állandó térfogatsúlyú — helyettesítő anyaggal kitöltjük és
a kitöltéshez felhasznált anyag mennyiségéből számítjuk az üreg térfogatát. He­
lyettesítő anyagként használható száraz, egyenletes szemnagyságú homok, bentonit-
szuszpenzió, sűrű olaj vagy víz. Utóbbi esetben a gödör falát vékony gumi- vagy
műanyag fóliával kell burkolni.
Az eljárás pontossága elsősorban a térfogatmérés pontosságától függ. Ezért a
mintavétel előtt a talaj felszínét vízszintesbe hozva el kell simítani és gondoskodni
kell arról, hogy a helyettesítő anyag felszíne pontosan megegyezzék az eredeti (el­
sim ított) felszínnel. Az üreg kitöltéséhez szükséges helyettesítő anyag térfogatát
mérőhengerrel vagy — ha fajsúlyát pontosan ismerjük — súlyméréssel határozzuk
22
meg. Homok használata esetén külön kalibrálással határozzuk meg a lazán betöl­
tö tt homok térfogatsúlyát.
A közvetett módszerű térfogatméréshez különféle műszerek (homokszórós vagy
gumimembrános térfogatmérők) is készülnek, amelyekkel a mérések viszonylag
gyorsan, egyszerűen és kielégítő pontossággal elvégezhetők, a hozzájuk csatolt
használati utasítás szerint.
A leírt módszerek mindegyike elsősorban a terep, ill. a földmunka felszínének kö­
zelében alkalmazható. Ha mélyebb részek térfogatsúlyának ismerete is szükséges,
akkor a m intavétel helyét — legfeljebb 1—2 m mélységig — aknával kell megkö­
zelíteni. Bármilyen módszerrel végezzük is a térfogatsúly-mérést, mindig arra kell
törekednünk, hogy a kivett m inták jól jellemezzék a földmű, ill. az anyagnyerőhely
vizsgált részét.
1.33. R adioizotópos töm örségm érö eszközök és alkalm azásuk
A talajok térfogatsúlya a radioaktív izotópok által kibocsátott gamma-sugarak
szóródásán alapuló mérési eljárások segítségével is meghatározható. Erre a célra
különféle típusú és elrendezésű műszereket használnak. A felszínközeli szondák
segítségével a talaj, illetőleg a földmű felső, 25—40 cm vastag rétegének térfogat-
súlya mérhető. Mélységi szondák segítségével a mérések 5—10 m vagy ennél nagyobb
mélységig is kiterjeszthetők. A kétféle módszer közül a felszíni szondák adnak
megbízhatóbb, pontosabb eredményeket. Ezek igen nagy előnye, hogy egy-egy
mérési helyen 60—80 1 térfogatú talaj átlagos térfogatsúlyát mérik, és a mérési
hiba általában nem haladja meg a +2%-ot. A mélységi szondákkal való méréshez
fúrásokat kell készíteni, külön erre a célra szolgáló béléscsövekkel. Ezek beépítése
igen gondos m unkát kíván. A mélységi szondáktól ±4%-os pontosságot várha­
tunk.
A radioizotópos tömörségmérő műszerek a talajok nedves térfogatsúlyát mérik,
ezért a térfogatsúly-mérésekkel egyidejűleg el kell végezni a talaj víztartalm ának
meghatározását is, és az így kapott adatokból kell kiszámítani a száraz térfogat-
súlyt. A víztartalom meghatározása is végezhető radioizotópos (neutronszóródá-
sos) nedvességmérő műszerekkel. Ezek a térfogategységben levő víztartalm at (wt)
adják meg p/cm3-ben, így a száraz térfogatsúly azonnal kiszámítható oly módon,
hogy a nedves térfogatsúlyból kivonjuk az észlelt víztartalm at.
pl. yn= l,86 p/cm3
wt = 0,18 p/cm3
ys= l,68 p/cm3
A méréseket kizárólag az Országos Atomenergia Bizottság által elismert vizsgát
te tt személy vezetheti, aki felelős a sugárveszélyes anyagok szállítására, kezelésére
és a velük végzett munkára előírt biztonsági rendszabályok betartásáért. A méré­
sekhez segédszemélyzetként is csak olyan, 18. évét betöltött dolgozó osztható be,
aki a sugárveszélyes munkakör figyelembevételével végzett munkaköri alkalmas-
sági vizsgálaton megfelelt.
A méréseket a műszer kezelési utasításában előírt módon kell végrehajtani, a le­
olvasások értékelését pedig szakintézet által készített, fél évnél nem régebbi hitele­
sítési görbe alapján kell elvégezni. A műszer kezelési utasítását és hitelesítési gör­
béjét a helyszínen kell tartani.
23
1.34. A tömörség ellenőrzése
A talajtömörséget a következő szempontok alapján kell ellenőrizni:
Az ellenőrző mérések a megrendelő és a vállalkozó megállapodása szerint
elvégezhetők (ÉKSZ V. k. 1. mn.):
töm örített rétegenként külön-külön;
több töm örített rétegből kialakított rétegcsoportonként;
a földmunka építésének befejezése után.
Száraz földmunka esetén — külön előírás hiányában — legalább 1500 tömörí­
te tt m senként kell ellenőrző mérést végezni. Ez az alsó határ, de m ár átlagos
jelentőségű földmunkánál is arra kell törekedni, hogy lehetőleg 500 m senként
legyen egy-egy mérési hely. Fontosabb helyeken (pl. vízzáró agyagmag, mű­
tárgyak csatlakozószakaszai) 100—200 m3-enkénti tömörségellenőrzés ajánl­
ható.
A földmunka egyenletes tömörsége érdekében az ellenőrzés lehetőleg minden
rétegre terjedjen ki. Elegendő lehet azonban minden második, esetleg harm a­
dik réteg ellenőrzése is, ha a talaj minősége és víztartalm a egyenletes, és a be­
építést próbatömörítés alapján kidolgozott és folyamatosan ellenőrzött mód­
szerrel végzik.
Rétegenként (rétegcsoportonként) legalább 6 helyen célszerű mérni, még ak­
kor is, ha a töm örített és vizsgált felület csak néhány száz m 2 kiterjedésű. Ez
utóbbi esetben elegendő három mérési hely is, ha azok mindegyikénél az előírt
tömörséget meghaladó értéket mértünk.
A mérési helyeket az éppen vizsgált szakasz teljes területén, közelítőleg
egyenletesen osszuk el, de ezen belül azokat véletlenszerűen jelöljük ki. A mé­
rési helyeknek mind vízszintes, mind magassági helyzetét határozzuk meg.
Minden mérési helyen több meghatározást kell végezni úgy, hogy azok a vizs­
gált réteget teljes vastagságban jellemezzék és átlagértékek szám ítását is le­
hetővé tegyék. Ennek érdekében pl. 100 cm3-nél kisebb kiszúróhengerek hasz­
nálata esetén 30 cm vastag töm örített rétegnek általában a felső, középső és
alsó szintjéből kell legalább 2 —2 m intát kivenni. Nagyobb m inták kivétele
esetén a m intavételek száma csökkenthető. Ha pl. legalább 0,5 1 űrtartalm ú
kiszúróhengereket használunk, vagy a térfogatmérést helyettesítő anyaggal
végezzük, egy-egy mérési helyen elegendő 2 —3 mérést végeznünk.
A radioizotópos módszer — felszínközeli szondák használata esetén — egyet­
len mérése is átlagértéket ad, de a leolvasást legalább két — egymással ellen­
tétes — irányban kell elvégezni.
A mérések helyét és idejét a kivitelezés munkafolyamataival úgy kell össze­
egyeztetni, hogy egymás m unkáját ne hátráltassák.
Minden mérésről és számításról jegyzőkönyvet kell vezetni. Ezeket a munka
befejeztével az építési iratokhoz kell csatolni. A mérési eredményekről készít­
sünk összesítő kim utatást (kelt, mérés helye, yn, w, yá, yry), amelyen a mű­
vezetést végző személy záradékként rögzítse, hogy a mérési adatok alapján a
vizsgált szakasz megfelelő-e vagy sem.
24
1.35. A tömörségellenorzés eredményeinek értékelése
A műszaki tervek a földművek tömörségi követelményeit a tömörségi fok, vagy a
száraz térfogatsúly legkisebb értékével írják elő.
Pl. Trys 90% vagy yds 1,62 t/m 3.
Egyéb előírás hiányában arra kell törekedni, hogy a tömörség a földmű minden
pontján érje el az előírt legkisebb értéket, és ha egyes mérési helyeken ennél kisebb
tömörséget észlelünk, akkor további tömörítést és újbóli ellenőrzést kell alkalmazni
mindaddig, amíg kellő tömörséget nem észlelünk. Ez esetben az értékelés csupán
annak megállapítására szorítkozik, megfelel-e a vizsgált szakasz vagy sem.
Ez a módszer azonban gazdaságtalan. A földmunka különböző pontjain mérhető
tömörség ugyanis minden esetben kisebb-nagyobb szórást m utat. A tapasztalat
szerint a szórás többnyire az ún. normál eloszlással jellemezhető. Ebből következik,
hogy az előbbi követelménynek még a megközelítése is csak igen nagy túltömörítés
árán lehetséges. Helyesebb módszer tehát, ha a tömörségi követelményeket úgy
írják elő és úgy értelmezik, hogy az a földmunka átlagos tömörségére vonatkozzék.
Ez esetben a mérési eredmények átlagának kell elérnie az előírt tömörséget.
x\ földmunka minősége azonban nem csupán az átlagos tömörségtől, hanem a tö­
mörség egyenetlenségének mértékétől is függ. Különösen a vízépítési földművek­
nél, amelyektől a legtöbb esetben vízzáróságot is várunk, nagyon fontos, hogy ne
legyenek bennük az áramlás irányában összefüggő, az átlagosnál lazább szakaszok,,
m ert ezek igen nagy mértékben ronthatják a földmű vízzáróságát és kedvezőtlen
esetben annak tönkremenetelét is okozhatják.
Mindebből következik, hogy nem elegendő az átlagos tömörség előírása és annak tel­
jesítése, hanem előre megszabott határok közé kell szorítani a földmű minősége szem­
pontjából káros, de teljesen el nem kerülhető tömörítési egyenetlenségeket is. Ilyen elő­
írás például a következőképpen fogalmazható m eg:
„Szükséges tömörség Try& 85%, illetőleg yds 1,62 t/m 3. Az ellenőrző mérések­
nek legalább 50%-a érje el az előírt értéket, és legfeljebb V6-a lehet Try<80%-
nál, illetőleg yd< 1,50 t/m 3-nél.”
A tömörségi előírásoknak ilyen megfogalmazása és az ellenőrző méréseknek
ennek megfelelő értékelése igen előnyös és gazdaságos kivitelezést tesz lehetővé.
Nem engedhető azonban meg, hogy a kedvezőtlenebb értékek a földmű egyes ré­
szeiben sűrűsödjenek. Ezért a tömörségi követelményeknek az előírások szerinti
teljesítését a földmunka minden egyes rétegében, illetőleg rövidebb mérési szaka­
szokon belül is külön-külön meg kell követelni.
2. T Ö L T É S E K É S FÖ L D G Á TA K É P ÍT É S E
Ihrig Dénes
2.1. A V ÍZ É P ÍT É S I FÖLD GÁTAK
A vízépítési földtöltések és földgátak építése — igénybevételük természete, stabilitá­
suk biztosítása és építőanyaguk tulajdonságai m iatt — az egyéb földművektől (pl.
úttöltésektől) eltérő, különleges építési módokat kíván meg. Ugyanis ezeknél a tér­
színből kiemelt, vizet tartó földműveknél a víznyomás-különbség hatására a föld­
töltés és a földtöltés alatti talajtöm b földanyagának hézagain keresztül a víz felőli
25
oldalról megindul a víz áramlása. Ekkor a föld felszíne fölé épített töltésnek és az
alatta levő talaftömbnek a víznyomás felvételében, valam int a rajta keresztülhaladó
vízáramlás csökkentésében vagy megakadályozásában egy testként kell működni.
Ezért a földgáton a térszínre helyezett és térszínből kiemelkedő töltés, valam int az
alatta levő talajtömb együttesét értjük.
A gát két része közül
a földtöltés m eghatározott alakú, méretű és anyagú földépítmény, míg
a töltés alatti talajtömb határozatlan méretű gátrész, amelynek a földtöltéssel
együtt dolgozó szélességét és mélységét a töltés alatti talaj geológiai felépített-
sége, rétegzettsége és szerkezeti állapota, m ajd ebből folyó talajmechanikai és
hidrodinamikai adottságai szabják meg ( V 1.2-1. ábra).
A vízépítési földgátak töltésrésze egyszerű, vagy összetett trapézszelvény alakú
földmű, amelynek gazdaságos építését ma m ár nagyteljesítményű, korszerű föld-
munkagépek, úszókotrók és kiegé­
szítő gépek végzik. A munka
gazdaságos és célszerű végrehajtá­
sának biztosítéka azonban nemcsak
a korszerű géppark, hanem az
olyan földmunka, amelynek minő­
sége a gazdaságosság mellett a hid­
raulikus terheléseknek alávetett föld­
mű stabilitását a legnagyobb mér­
tékben biztosítja. Ehhez pedig nem
elég ismerni csupán az építés fo­
lyamán és a beépítés helyén a ter­
V I . 2 -1 . á b ra . A vízépítési földgát mészetes állapot talajviszonyait,
és m űködésének v á z la ta
A k19 k 2 az a n y a g ra jellem ző különböző
valam int a beépítésre kerülő föld­
sz iv árg ási tén y ező k anyagokat, hanem az anyagoknak
a víz és a különböző természeti té­
nyezők hatására az igénybevétel alatt, illetőleg az idők folyamán bekövetkező válto­
zásait is. Szükséges ez azért, hogy kedvezőtlen hatásukat már eleve a beépítés helyének
és az építési technológiának megválasztásával, valamint az építés végrehajtásával a leg­
kisebbre szorítsuk. Vannak tehát olyan követelmények, amelyek az építmény külön­
leges rendeltetéséből és az anyag természetéből adódóan lépnek fel az építési tech­
nológiával szemben, és csak az építési technológia helyes megválasztásával, illető­
leg annak m aradéktalan végrehajtásával lehet a földmű teljesítőképességét a leg­
kedvezőbb irányban befolyásolni. Azért a következőkben elsősorban az építési
technológia, valamint a földmű szerkezete és funkciója közötti kapcsolatra mutatunk rá.
2.11. A vízépítési földgátak hidraulikai igénybevétele
A töltéstestben és az áteresztő altalajban kialakuló vízmozgás kétféleképpen hat­
hat ki a földtöltés stabilitására:
mint szivárgás, az áramlási erők útján, és m int vízerek, a koncentrált kimosás
révén (l. a V I.2-4. ábrát).
Az első esetben a talajszemcsék közötti áramláskor a talajszemcsékre a víz áram­
lási erői hatnak, amelyek esetleg a földtöltés rézsűinek részleges vagy teljes lecsú­
szását is okozhatják.
A második eset pedig akkor következik be, amikor a gáton keresztüli vízáramlás­
ban olyan helyek is vannak, ahol a vízáramlás csekélyebb ellenállásba ütközik, és
itt helyi vízerek keletkezhetnek, amelyekben a sebesség sokkal nagyobb, m int a
szomszédos helyeken. A gátszakadásokat sokszor az ilyen vízerekből kifejlődött
koncentrált kimosás idézi elő. Ilyen szempontból — a mechanikai hatásokra kiala­
kult járatokon kívül — gyenge helyeknek tartjuk a töltésben a gyengébben tömörí­
tett vagy áteresztőbb átmenő rétegeket, a töltéstest és az alaptömb érintkezési felületét,
ha a töltés megfelelő alapozás nélkül épült, és a gát cdatti talaj olyan rétegeit, ame­
lyek a szivárgó vízmozgással szemben kisebb ellenállást fejtenek ki, m int más
rétegek.
Meg kell jegyeznünk, hogy míg a szivárgás elméleti vagy kísérleti technikai eszkö­
zökkel meghatározható, addig a koncentrált kimosás veszélyének becsléséhez nincs
számítási módszerünk, m ert ez a jelenség teljesen a keletkezési hely viszonyaitól
függ. A koncentrált kimosás veszélye legtöbbször „születési hiba”, ezt m ár építés
közben lehet és meg is kell előzni, gondos alapozással és gondos tömörítéssel.
2.12. A vízépítési földgátakkal szem ben tám asztott m in őségi k övetelm ények
A vízépítési földgátak akkor lesznek jó minőségűek, ha mind a töltés alatti talaj,
mind pedig a töltés testébe épített földanyagok a rájuk háruló igénybevételeknek
hiány nélkül, egymással összhangban meg tudnak felelni. A földgátak minősége
teh á t a gát két részének földanyagszerkezetétől és minőségétől függ. Ezért ismerni
kell azokat a földanyagokat, amelyekből a gát összetevődik, vagyis a töltés alatti
talajok anyagát és a töltés építőanyagául szolgáló földanyagokat, amelyeket hár­
mas szempont szerint kell vizsgálni: természetes fekvésben, azután beépítési és
üzemi állapotban.
A kész földgát két része: az altalaj és a földtöltés — ha a tervezést és az építést
helyesen hajtották végre — szerves egészet alkot. Ezen az egységen belül a hid­
raulikai teher viselésében szoros kölcsönhatásban állnak egymással. E zt m int irányadó
tervezési és építési szempontot különösen figyelembe kell venni.
A vízépítési földgátak jó minőségének feltétele:
a teljes és tökéletes stabilitás és
a rendeltetés szerinti mértékű vízzáró képesség.
A stabilitási követelmény részben szilárdsági, részben hidraulikai. Az előbbi az elcsú­
szás elleni biztonságot és a rézsű állékonyságát, utóbbi a hidraulikai talajtörés elleni
biztonságot jelenti. Ezért a vízépítési földgátak szilárdsági stabilitásáról és hidrauli­
kai stabilitásáról beszélünk, amelyet — a helyes tervezés mellett — a gát építése
során is biztosítani kell. I tt azonban figyelembe kell venni azt is, hogy míg a szi­
lárdsági stabilitás szempontjából — kivéve az egyedi értékkel számításba veendő
szikes-amorf anyagokat — a helyesen értelmezett átlagértékek, addig a hidraulikai
stabilitás szempontjából a legkedvezőtlenebb körülmények a mérvadók, még ha ezek
csak szingulárisán jelentkeznek is.
A stabilitás mindkét fajtája a gát építése és üzeme alatt változásokat szenvedhet,
b változások előrejelzése, majd az előrejelzés alapján figyelembe v ett építési felté­
telek kielégítése révén lehet a földművek jó minőségét biztosítani.
A vízzárósági követelményt a gátak rendeltetése szabja meg, vagyis az, hogy a gát a
Vlz elJeni védelmet vagy a víz tározását, ill. a víz elvezetését szolgálja-e, de meg­
szabják azt a gazdasági tényezők is.

26 27
Az em lített minőségi követelmények a legbiztosabban és a leggazdaságosabban
akkor elégíthetők ki, ha m ár a tervezés során ismerjük azokat a talaj-, ill. építési
ML
földanyag-jellemzőket, amelyek mind a földgátak alakját és szerkezetét, mind
pedig az építés m ódját befolyásolják (1. az 1. pontot).

2.13. A vízépítési íüld(jálak fajtái és szerkezete

A földgátak között különbséget kell tenni a rendeltetésüknek megfelelő elhelyezésük

és terjedelmük, de főképpen az igénybevételük természete miatt. Ezek a különbözősé­
gek a földgátak különböző fajait, csoportját határozzák meg.
Építésvégrehajtási szempontból fontos különbség van a földgátak között, elsősorban
az építmény elhelyezését és terjedelmét illetőleg. E szempontból a következőképpen
csoportosítják a földgátakat:
Árvédelmi földgátak, amelyek a vízfolyás mentén vonalas elrendezéssel készített,
vagy készítendő földművek; magasságuk — hazai viszonyok között — a térszín
felett ne haladja meg a 7—8 m-t.
Duzzasztó földgátak, amelyek a völgyek, síkvidéki holtmedrek vagy mélyedések
áttöltésével a természetesen levonuló vizek visszatartását, duzzasztását, illetőleg
a víz tározását szolgálják; magasságuk a tározási lehetőség adottságaitól — helyé­
től, a duzzasztandó vízmennyiségtől, a gazdaságosan rendelkezésre álló építőanya­
goktól — függően változó. Ezeket a gátakat magasságuk szerint m int alacsony
(5 m-nél alacsonyabb), középmagas (5—10 m közötti) és magas (10 m feletti) duz­
zasztó földgátakat csoportosítjuk.
Magas vezetésű csatornagátak, amelyek — jellemzőiket illetőleg — az előbbi kettő
között foglalnak helyet.
A z igénybevételek természete szerint a három csoport még élesebben különül el egy­
mástól. V I . 2 -2 . á b ra . A földtöltésekben keletkező vízmozgás
A z árvédelmi földgátak viszonylag rövid ideig, egy-egy árvíz tartama alatt csak néhány a ) és b) fo k o zato s átn ed v esed és, a tö lté s átn em eresz tő és áteresz tő ta la jo n á ll;
c) állan d ó sz iv árg ás, h a a tö ltés átn em eresz tő ta la jo n áll
napra, hétre, esetleg egy-két hónapra vannak egyoldali víznyomásnak és ebből folyóan
szivárgási igénybevételnek alávetve. E zt az árvizes időszakot hónapokra vagy évekre
terjedő kiszáradási és száraz periódusok követik. Az árhullám szerint változó ma­ A következőkben — építési szempontból — ennek a felosztásnak megfelelően tá r­
gasságú víz olyan rövid időre veszi igénybe a gátat, hogy a jól épített, tehát kellően gyaljuk a vízépítési földgátakat, éspedig külön vizsgáljuk:
alapozott és tömörített töltés testében állandó szivárgás a legtöbbször nem tud kiala­
az árvédelmi földgátakat, m int a legnagyobb földmunkát jelentő vonalas föld­
kulni. Ezekre a gátakra nem az állandó szivárgás, hanem a fokozatos átnedvesedés a műveket ;
jellemző, amely a gát anyagának szerkezetétől függően sokszor igen rendellenesen
alakul ki. Az árvédelmi földgátak így az időleges szivárgási feltételnek alávetett föld­ a duzzasztó földgátakat két csoportban, előbb külön a völgyzáró gátakat mint az
gátak csoportjába tartoznak ( V 1.2-2. ábra). egy helyben legnagyobb földtömeget jelentő gátakat, m ajd külön az egyéb,
A duzzasztó földgátak között a völgyzáró földgátak, valam int a halastó-gátak és általában kisebb méretű és egyszerűbben előállítható duzzasztó földgátakat,
síkvidéki tározógátak — ellentétben az árvédelmi földgátakkal — állandó egyoldali mint a halastavak és síkvidéki tározók gátjait, és végül
víznyomásnak és így állandó szivárgási igénybevételnek vannak alávetve. A kis magas­ a magas vezetésű csatornák, főképpen öntözőcsatornák gátjait.
ságkülönbségekkel állandó szintű, duzzasztott víz a gát testében — a fokozatos á t­
nedvesedés után — állandó szivárgást hoz létre, amelynek felső határvonala a szi­ Mindhárom, illetőleg négyfajta vízépítési földgát jó minőségének feltétele — amit
várgási vonal. A duzzasztó földgátak így az állandó szivárgási feltételeknek alávetett m ár az építés végrehajtásával, annak legalkalmasabb módszerével és kivitelével is
földgátak csoportjába tartoznak (V 1.2-2. c) ábra). biztosítani kell —, hogy stabilitásuk biztosított és a víztartó képességük a rendelte­
A magas vezetésű csatornák —■főképpen öntözőcsatornák — töltéseinél hosszabb idejű tésüknek megfelelő legyen.
állandó szivárgási igénybevételek és viszonylag rövid idejű száradási periódusok vál­ A stabilitás biztosítása feltétlen követelmény. A vízzáróságot illetőleg pedig: míg az
togatják egymást. így ezek megszakításokkal állandó szivárgási feltételeknek aláve­ árvédelm i gátaknál teljes vízzáróságot nem követelünk meg, addig a másik két
tett földgátak. csoportnál igen fontos követelmény a minél tökéletesebb vízzáróság.

28 29
2.2. ÁRV ÉD ELM I FÖ LDG ÁTA K
Magyarország elsőrendű árvédelmi vonalain kereken 3900 km — egyszerű, vagy ösz-
szetett trapézszelvényű töltésekkel épített — árvédelmi gát van (VI.2-3. ábra).
Ezeknek a meglevő töltéseknek magassága, alakja, szivárgási ellenállása, stabilitása
__ tehát védőképessége — nem teljes, sőt az ún. katasztrofális vízállások esetén
csak nagy tömegű munkaerő és anyag mozgatásával lehet védőképességüket fenn-
V I . 2 -3 . á b r a . A m agyarországi árvédelm i g á tak szelvényei
a) a d u n a i s z a b v á n y s z e lv é n y és fe jlő d é s e ; b) a tis z a i sza b v á n y s ze lv é n y
tartani. Az árvédelem fejlesztése — m iután a védelmi vonalak kis kivételtől elte­
kintve kiépültek — csak kismértékben kívánja meg új árvédelmi gátak építését
(mint pl. kisebb, még védetlen árterek ármentesítése, vagy meglevő töltések biz­
tonsági okokból való áthelyezése), hanem igen nagy mértékben a meglevő gátak
megerősítését.
2 .2 i . A z árvédelm i földgátak jellem zői
A magyarországi folyók mentén az árvédelmi gátak — az árvízszintek emelkedésé­
nek megfelelően — az utolsó másfélszáz év ala tt kézi és fogatos m unkával fokozato­
san épültek és azokat több ízben erősítették. A védőképességükre vonatkozó jel­
lemzőket, egy adott időpontban, két körülmény szabja meg:
30
a töltés alatti talaj rétegzettsége, a töltés építési módja, földanyaga és fenntartása,.
valamint
az ismétlődő átnedvesedési és kiszáradási periódusok alatt a mechanikai, bio­
lógiai és kémiai hatásokra a gát földanyag-szerkezetének idők folyamán bekövet­
kezett megváltozása.
E két körülmény figyelembevételével folyóink árvédelmi gátjait a következőkkel
jellemezhetjük:
A meglevő árvédelmi töltések különböző fizikai és kémiai tulajdonságú földrétegek
sorából állanak, amelyek hossz- és keresztirányban rendszertelenül váltogatják
egymást. A gátak anyaga megközelítőleg sem homogén és izotrop, és a gátakban
bekövetkező vízmozgás az ismert szivárgási elméleti módszerekkel nem írható le,
legfeljebb megközelíthető.
Az árvédelmi töltéseket legtöbbször változatos rétegzettségű, ismeretlen és rend-
szertelenül változó alapozási talajra építették. A töltés alatti talaj tömbökben az
árvíz szintjének megfelelően változó szivárgás alakul ki.
Az árvédelmi töltés testét egy-egy árhullám levonulása alatt a növekvő víznyomás
hatására a talajban megemelkedő talajvíz alulról is átáztatja. így a töltésen keresztüli
átnedvesedéstől függetlenül az emelkedő talajvíz a gát testét és így a m entett oldali
rézsűt is idő előtt átáztatja (V 1.2-2. b) ábra).
A védekezési tapasztalatok és az árvizek alatti, valam int az árvizek levonulása
után végzett vizsgálatok azt m utatták, hogy a töltések nagy részének áteresztő-
képessége lényegesen nagyobb annál, m int ami a töltésanyag talajmechanikai jel­
lemzői alapján várható lenne, és a töltések tömörsége lényegesen kisebb annál, m int
amit a töltés még a leglazább építési mód mellett elérhetett volna. E zt az állapot-
változást a gátakra ható mechanikai, hidraulikai és biológiai, valam int kémiai ha­
tások következtében a gátak szerkezetében végbemenő változások idézik elő.
A mechanikai igénybevételek következményei, részben a növények gyökerei által
okozott kisebb-nagyobb földcsatornák szövevénye, az állati kártevők járatai, rész­
ben pedig a töltés testének repedései, vízjáratok, amelyek a gát testében idővel
fokozatosan kialakulnak, és a gát testét változó módon és mélységben járatossá,
szivacsossá alakítják át.
A fizikai változásokat az ismétlődő és változó irányú szivárgási igénybevételek, a
kisebb ellenállású helyeken összesűrűsödő áramvonalak, a gáttestben beálló tö­
mörség- és szerkezetváltozások okozzák.
Még fokozódik ez a szerkezetváltozás azokra a kémiai hatásokra, amelyek ugyan­
csak az ismételt átnedvesedéssel és kiszáradással függnek össze. A talajok kötött
alkotórészei morzsás szerkezeti állapotba mennek át, aminek következtében a föld­
anyag vízáteresztő képessége nő.
Az árvizek alatti vizsgálatok azt m utatták, hogy a töltések az árvíz a latt és közvet­
lenül utána igen laza állapotúak, ami az átnedvesedés hatására bekövetkező fel­
lazulás eredménye. A beépítési tömörség az idők folyamán változik, átázáskor a
duzzadás folytán csökken, száradáskor zsugorodás folytán növekszik. Ezek nem
egyforma módon, mértékben és időben következnek be. Már az első átnedvesedés
és kiszáradás hatására is — bármii yen homogén volt a töltés tömörség szempontjá­
ból — sűrűsödések és lazulások, esetleg repedések hálózata keletkezik. A követ­
kező átnedvesedéskor ez tovább folytatódik és a töltés :niyagszerkezete fokozatosan
31
 2.221. A töltéseken keresztüli
szivárgás káros hatásainak
csökkentése

A töltésen keresztüli szivár­

gás káros hatásainak, tehát
Vízvezető alapréteg
a töltésrézsű átázásának, csú­
szásának elhárítását
a beszivárgás csökkenté­
sével,
a töltésanyag talajme­
chanikai jellemzőinek l'izvezetö alapréteg
V 1.2 -4 . á b ra . A gáton (töltésen és altalajon) keresztüli vízmozgás megfelelően kialakított A töltésen keresztüli szivárgás csök­
V I . 2 -5 . á b ra .
h a tá s a a g á tra : szivárgás, átázás, csúszás, csurgás és buzgár keletkezése kentése vag y m eggátlása (a ) hom lokszigeteléssel
mentett oldali rézsűkkel vagy ( b ) vízzáró m aggal
vagy
átalakul. A k ét folyam attal — a tömörség és szerkezet változásával —, mint azt a
a szivárgást lehetővé tevő terhelések révén lehet elérni.
kutatások igazolták, együtt jár a töltésben és a töltés alatti talajban az anyagminő­
ség, az áteresztőképesség és a szilárdság kedvezőtlen megváltozása. Ezért a töltés megerősítését
Gyakorlatilag a töltésfelületek a la tt 0,5—0,8 m mély rétegben, de a lazulások, re­ a víz felőli oldalon a szivárgás gátlása céljából kialakított vízzáró maggal vagy
pedések és járatok következtében mélyen a töltés testében és az alatta levő tala j - burkolóréteggel ( V 1.2-5. ábra);
tömbben is, sőt — ha ezek a járatok átszakadnak és összekötődnek, akkor az egész a mentett oldalon pedig a rézsű szivárgóvonal alatti részének a rézsűanyag súr­
töltéstestben -— a töltés alapsíkjában, valam int a töltés alatti talajtömbön át a víz be­ lódási szöge felénél kisebb ellaposításával, áteresztőanyagból készült padkával
hatolásával szemben az ellenállás csökken, sőt meg is szűnik. A gát m entett oldalán, vagy a rézsű szűrőréteggel való elterítésével, illetőleg a rézsűlábba, vagy a láb
különböző magasságokban a rézsűn, a töltés és a talaj érintkezési felületén, a töltés alá helyezett szivárgóval lehet elérni ( V I .2-6. és V 1.2-7. ábra).
lábában, de a töltés mögötti talajon is koncentrált szivárgás, átázások, csűrgások
vagy homokforrások (buzgárok) keletkeznek ( V 1.2-4. ábra). A m entett oldali rézsű ellaposítása vagy a m entett oldal szivárgóréteggel való le-
A gátak anyagszerkezetének leírt megváltozása, de az esetleg megváltozott hidrológiai terítése (megtámasztása) közül az a helyes, amelyik a töltésrézsű állékonyságának
viszonyok is — m int aminő a megváltozott árvízmagasság, illetőleg árvíztartósság —
m ár megszabják a gátmegerősítések módját. A gátak hiányos magassága mellett a
töltés és a töltés alatti talajtöm b esetleges megbomlása az, amely a legszorosabb
összefüggésben van a m ár meglevő, anyagában „elöregedett” gátak jellemzőivel,
és a gátak biztonságának helyreállítása, esetleg a körülmények megkívánta növe­
lése az, amelyhez — a gátak alakjának, anyagának és méreteinek a megváltoztatá­
sával — kell a megerősítés m ódját megállapítani úgy, hogy a stabilitás biztosított
legyen.

'2.22. A z árvédelm i földgátak védőképességének növelése

A gátak védőképesség-növelésének, tehát megerősítésének célja a gátak stabilitásá­

nak növelése, amit a mérethiányok pótlása mellett főképpen a gáton — tehát a
töltésen és az altalajon — keresztüli vízáramlások — szivárgások, vízerek — káros
hatásainak kiküszöbölésével biztosítunk.
A feladatok megoldása oda vezet vissza, hogy ismerni kell a gáton — töltésen és
altalajon — keresztüli vízmozgás káros hatásait, majd megfelelő építési módsze­
rekkel csökkenteni, illetőleg elhárítani kell azokat.
V I . 2 -6 . á b r a . A g á t erősítése a m e n te tt oldalon
a ) ré z sű e lla p o sitá ssa l; b) s z iv á r g ó p a d k á v a l v a g y c) s z iv á rg ó te rh e lé s se l; d) ta lp s z iv á r g ó v a l

3
V íz é p íté s I I . k ö t e t
32 33
 biztosítása mellett, az átázásra és tö­ Természetesen az építés így össze­
Durva kavics Durva kavics résre hajlamos altalajok esetén a töl­ tettebbé válik, a beépítést csak kor­
kő Átne/n^ agykő szerű gépekkel és felszereléssel lehet
Áteresztő gáltes, tésalap nagyobb szélességét, tehát a
eresztő
szűrő
yáttest töltés alatti nagyobb szivárgási hosszat gazdaságosan végrehajtani. Ekkor
is biztosítja ( V I .2-8. ábra). Ugyanis a munkamódszerek, a munkahely
Szúró
Áteresztő talaj az egész gát stabilitása csak akkor szervezése, alkalmasabb géptípusok
biztosított, ha a töltés alatti talaj­ kiválasztása a gátak építésének jó
tömb stabilitása is biztosított, amit minőségét és gazdaságosságát nagy­
a szivárgási hossz növekedésével le­ mértékben fokozza. A hidromecha­
Kavics vagy kő
Áteresztő het segíteni. nizációs módszerrel való építést,
gáttest illetőleg erősítést igen szemlélete­
Meg kell azonban jegyezni, hogy a
rézsű ellaposítására a mentett oldalra sen m utatjuk be a V 1.2-10. ábrán.
Áteresztő alapozási Többrétegű beépítendő töltésanyag mindenkor az
talaj szúró előtte levő, természetes állapotában levő
töltésanyagnál áteresztöbb, vagy leg­ 2.222. A töltés alatti szivárgások
V l . 2 - 7 . á b ra . G átszivárgó a töltés
m e n te tt oldali láb áb an alábbis vele egyenlő áteresztő képességű káros hatásának elhárítása
lehet. A gátak megerősítésének eme
különleges követelménye különleges anyagkitermelési és anyagbeépítési követel­ A töltés alatti káros szivárgások V 1 .2 -9 . á b ra . A vegyes anyagú g átak
hatásának elhárítására a gát meg­ szerkezetének v ázlata
ményeket állít fel, ami igen célszerűen hidromechanizációs anyagtermelési és be­ 1 v ízzáró ; 2 áteresz tő h o m o k ; 3 hom okos k av ics,
erősítését kétféleképpen hajtjuk m u rv a
építési technológiával oldható meg jól és gazdaságosan. E zért a munkák végre­
hajtása során — ahol megfelelő anyagbeszerzési lehetőség van rá —- előnyben ré­ végre:
szesítjük a hidromechanizációs beépítési módokat. De ennek még további okai is a fedőréteg alsó síkjára ható áramlási nyomásokat ellensúlyozzuk vagy
vannak. az áramlási nyomásokat csökkentjük ( V I .2-11. ábra).
A hidromechanizációs úton homokkal megerősített töltéseknél a meglevő vagy ko­
rábban beépített kötött talajok duzzadnak, m ajd a rájuk került homok súlya alatt Az áramlási nyomások ellensúlyozását célzó gátmegerősítések, a mentett oldali pad­
némileg tömörödnek. A homokréteg megakadályozza a kötöttebb talajok túlzott kák és szorítógátak. A m entett oldali padkák fokozzák a gát alapszélességét, és meg­
kiszáradását és így a kötött talaj árvíz alkalmával kevesebb vizet vesz fel, kisebb erősítik a gát m entett oldali rézsűjét is. Padka készítésére csak jó vízáteresztő anyag
mértékben duzzad, vízzárósága megmarad. Ezzel magyarázható a hidromecha­ alkalmas. Ezek a gát hidraulikai viszonyait nem rontják, és a feltörő víz a padkán
nizációs úton beépített töltésrészek árvizek alkalmával tapasztalt jó állapota, keresztül csökkent sebességgel homokkimosás nélkül lép a felszínre. A szorító gátak­
így az árvédelmi gátak esetében is — hasonlóan a völgyzáró gátakhoz — a vegyes nak pedig az a célja, hogy magas vízállások esetén a gát mögött vizet tároljanak és
anyagú építés adhatja meg leginkább a szükséges stabilitást, amikor azonban az a víz ellennyomásával a fedőrétegen előálló hidraulikus nyomásokat csökkentsék
(V 1.2-12. ábra).
építmény nagy kiterjedésű vonalas természete m iatt a különböző áteresztő képes­
ségű anyagokból álló részek számát általában kettőre csökkentjük ( V I .2-9. ábra). Amikor az áramlási nyomások csökkentése a cél, a gátmegerősítések lehetnek
vízfelőli vízzáró szőnyegek, agyagékek és szádfalak, valamint a mentett oldali szivárgók,
szivárgó árkok, esetleg szivárgó kútsorok. Ezek közül a víz felőli vízzáró szőnyeg a
víz beszivárgási és kilépési helyének egymástól való távolságát, vagyis a szivárgási
hosszat növeli. Az agyagékek és szádfalak a víz útjának elzárására ott használha­
tók, ahol a töltés alatti vékony áteresztőrétegek alatt vízzáró fekü található,
amelybe a vízzáró fal beköt; szivárgókat pedig o tt használunk, ahol a korlátolt
vastagságú vízvezető alapréteg a felszínhez közel van.

1 1 .2 -1 0 . á b ra . H idrom echanizációs m ódszerrel é p íte tt vagy m egerősített vegyes

anyagú gát
V I . 2 -8 . á b r a . R ézsűellaposítás és a szivárgóterítés összehasonlítása
3*
34 35

C)
V 1 .2 -1 1 . á b r a . A tö ltés a la tti szivárgások káros h a tá sa in a k csök­
kentésére vonatkozó m ódszerek, a tö ltés m ögötti ta la jr a h a tó h id ­
rau lik u s nyom ások ellensúlyozása
a) sz ű rő p a d k á v a l ; b) sz o rító g áto n b elü li v íz ta rtá s s a l v a g y a n y o m áso k c sö k k e n té se ;
c ) v íz felőli v ízzáró szőnyeggel; d ) agyagékkel és szád fa llal; e) sziv arg ó áro k k al
A szivárgópadkás és szorítógátas vízellennyom ás
V 1 .2 -1 2 . á b ra .
összehasonlítása
2.23. Az árvédelm i földgátak építésének szem pontjai
Az árvédelmi gátak építési helyét meghatározza a gátak vonalas természete "és a
legtöbbször m ár meglevő, megerősítendő régi töltés, az építési anyagának adott­
ságait pedig a helyben található anyagok határozták meg. Ezért a régi — kézi és
fogatos földm unkával épített — töltések anyaga, a beépítés és tömörítés módja
gyakran nem volt megfelelő. Jó minőségű árvédelmi gátakat csak teljes gépesítés­
sel lehet építeni, bár a nagy távolságról való anyagszállítás ez esetben is sokszor
gazdaságtalan költségtöbbletet okoz.
Ezért mind a meglevő töltések erősítésének, mind az új töltésszakaszok építésének
technológiáját a jövőben is nagyobbrészt a helyben vagy a közelben nyerhető
anyagok határozzák meg.
2.231. Az árvédelmi gátak anyaga
Az árvédelmi töltések védőképességének első és legfontosabb feltétele a megjelelő
építési földanyag. Ugyanígy fontos az is, hogy a töltés alatti talaj az árvízkor rá­
háruló igénybevételeknek megfeleljen. Ezért a helyszínen vagy a helyszín közelé­
ben kitermelt töltésépítési földanyagot csakúgy, mint a töltés alatti talajt folya­
matosan vizsgálni kell.
Az építési földanyagot a magyar szabvány kavics, homok, homokliszt, iszap és agyag
szerint osztályozza. Ezekből
a víz f e l ő l i t e h á t a vízzárást biztosító — gátrészben az agyag, iszap és homok­
liszt keveréke;
a vízzáró réteg mögötti — stabilizálást, biztosító — gátrészben a homok és kavics
keveréke a beépítésre alkalmas anyag.
A gátba építendő kötött anyagok kiválasztásakor különös gondot kell fordítani az
anyag vizsgálatára, m ert ezeknek a kötött anyagoknak belső szerkezete, Szepesi K.
vizsgálatai szerint, a környezet (a víz minősége, az oxidációs lehetőségek) megvál­
tozásának hatására átalakulhat. Az átalakulással megváltoznak a talajok műszaki
37

tulajdonságai. Ez alapján Galli, L. a kötött talajokat — az eM mértékadó hézag­
tényező szerint — négy csoportba sorolta:
A vízálló talajok (eM= 2—3,5) eredeti tulajdonságaikat nem változtatják, töl­
tések építésére alkalmasak.
A duzzadó talajok (eM= 3,5—5) duzzadó- és zsugorodóképessége agyagásvá­
nyaik báziscseréjének hatására növekszik, tömörségük és áteresztő képességük
csökken, csúszásra veszélyesekké válnak, töltések építésére csak vizsgálatok alap­
ján és csak óvatosan használhatók.
A szétfolyó talajok (eM= 5) agyagásványának átalakulása vagy szétesése m iatt
szilárdságukat teljesen elvesztik, szétfolynak (ide tartoznak a szikes és sós
talajok).
A zsugorodó talajok (eM= 2) duzzadó- és zsugorodóképessége báziscsere és
oxidációs folyamatok hatására csökken, stabil tömörségük és áteresztő
képességük, súrlódási szögük nő, kohéziójuk csökken, morzsalékossá, homokos
talajokhoz hasonlóvá válnak, szerkezetessé alakulnak át.
2.232. A gátak tervezését és építését előkészítő vizsgálatok
A gátak tervezését és építését előkészítő vizsgálatok célja az építési hely és az épí­
tési anyag jellemzőinek minél tökéletesebb megismerése.
Legfontosabb teendő az altalaj szivárgási viszonyait tisztázni. I t t különös figyelem­
mel kell lenni olyan vastagabb, durva szemcséjű vízvezető rétegekre, amelyekbe a
víz a mederből közvetlenül beléphet. Ilyen rétegződés esetén a hidraulikus talaj­
törés és következményeinek (homokforrás vagy buzgár, a vízvezető réteget lefedő
réteg felszakadása, sőt szikes talajoknál a fedőréteg folyóssá válása és szétfolyása)
elhárítása a legjelentősebb megoldandó feladat. Ezért az előmunkálatok során fel
kell tárni a vízvezető réteg vastagságát, változékonyságát, szivárgási tényezői
szélső értékeit. Vizsgálni kell a fedőrétegek szilárdsági tulajdonságait és az építésre
felhasználandó talajok minőségét is.
Árvédelmi gátak esetén a statikai és a hidraulikai stabilitás fontosabb, mint a víz-
záróság, ezért előnyös a gátakat olyan szemcsés anyagból építeni, amelynek állé­
konyságát az átázás minél kisebb mértékben befolyásolja. Ilyen anyag a kavicsos
homok vagy durva homok. A belőlük épített gátak viszonylag nagyobb vízmennyi­
séget fognak átbocsátani. A vízáteresztés csökkentésére vagy meggátlására víz­
záró töltésrészről is gondoskodni kell. Ebben az esetben két anyagú gátról van szó,
amelynek egyik része a stabilitást biztosító durvaszemcsés, a másik része a vízzárást
biztosító finomszemcsés anyag.
Erősen kötött, zsugorodásra hajlamos talajokból épített gátak az elárasztás időszakos­
sága m iatt nagy mélységig kiszáradnak, ami zsugorodási repedések keletkezésével
jár, és hirtelen árhullám esetén a gátak stabilitását veszélyezteti.
A szikes anyagok akár az altalajban, akár a töltésbe építve nagy stabilitási veszélye­
ket rejtenek magukban, m ert átázva folyóssá válnak és ennek hirtelen teljes rézsű-
csúszások és elfolyások lehetnek a következményei. Ezért a tervben
meg kell állapítani a töltésbe építendő talajok megengedhető maximális zsu­
gorodásának m értékét;
ismerni kell a vízzáró fedőréteggel borított vízvezető rétegekben az árvíz ha­
tására keletkező nyomásviszonyok alakulását;
meg kell adni a gátépítés során elérendő optimális tömörség mértékét.
38
2.24. Új gátak építése
Az árvédelmi gátak gépesített építése során a következő munkafázisokat különböz­
tetjük meg:
előkészítés és alapozás,
anyagfejtés és rakodás,
anyagszállítás,
beépítés,
tömörítés,
befejező munkák.
A hat munkafázis közül a földgátak építésénél a földmunka minőségének, és ezzel
együtt a gát védő- vagy üzemképességének alapfeltételét főképpen k e ttő : az ala­
pozás és a tömörítés határozza meg.
2.241. Alapozás
Az alapozás lényege és feladata a töltés alapszélességében a teherbírás — tehát a
szilárdsági és főképpen a hidraulikai teherbírás — szempontjából alkalmatlan föld­
anyag eltávolítása, és az alaptömb, valam int a földtöltés közötti kapcsolat minél
tökéletesebbé tétele.
Az árvédelmi gát építésének az alapozás egyik legfontosabb és a hidraulikai stabi­
litást döntően befolyásoló része. Régen, vagy kezdetleges módon épített töltések
nincsenek alapozva, vagy az alapozásuk a rendeltetetésének nem felel meg. Ezért
különösen a Duna melletti töltéseknél a nagy árvizek alkalmával talpszivárgások
egész sora alakult ki.
Az építendő töltés vagy a töltéserősítés helyéről a humuszt és a régi — szerkezeté­
ben m ár tönkrem ent — gyökérzónát, valam int földmunkamaradványokat tológép­
pel el kell távolítani. Ezután a töltés alá talajszaggató ekével a töltés tengelyével
párhuzamos barázdákat kell húzni. Erre kell hordani az első, vékony — max.
15 cm vastag — töltésréteget, és azt előírt tömörségre úgy tömöríteni, hogy vele
együtt a közvetlen altalaj is tömörödjék. Amennyiben a talajtöm örítést rezgő­
bütykös henger végzi, a barázdázás elmaradhat.
Az alapozáshoz szükséges gépek: tológép (talajszaggatóval), rezgőbütykös henger
vagy önjáró, illetőleg vontatott gumiabroncsos tömörítőhenger.
2.242. Tömörítés
A tömörítés célja megkívánt vízzáróságú, szilárdságú, térfogatállandóságú földmű
kialakítása. Az előírt tömörség eléréséhez ma m ár korszerű tömörítőeszközök
vannak. A tológéppel elterített föld tömörítésére a rezgőbütykös henger és a gumi­
abroncsos tömörítőhenger a legalkalmasabb.
A rezgőbütykös hengerek hatása 120 cm mélységben is észlelhető, ezért alkalmas le­
h et a régi gáttestekben húzódó csurgási vagy állati járatok és üregek rombolására
is. A gátak vízzáróságát a tömörítés nagymértékben fokozza. Kétségtelen előnye az
is, hogy keverő, gyúró, tömörítő hatásával a ta la jt bizonyos mértékben homoge­
nizálja.
39
A gumiabroncsos henger vontatott vagy önjáró kivitelben készül, és a gumiabron­
csok légnyomásának változtatásával igen jól alkalmazható a tömörítés egyes fá­
zisaihoz, vagy az anyag nedvesebb, illetőleg szárazabb voltához. Az első járatok
alatt a puhább, jobban szétterülő abroncsfelület tömörít. Hasonló puha abroncs­
csal tömörítik a kelleténél nedvesebb talajt is. Ha a talaj m ár jól tömörödött vagy
szárazabb, akkor az abroncsokban a légnyomást a maximálisan megengedettig
fokozzák.
Vegyes anyagú gátak építésekor a kétféle anyagot lehetőleg egyszerre kell tömörí­
teni. Ha a vízzáró réteg keskenyebb, m int a tömörítőgép szerszáma, akkor keskeny
rezgőhengerek vagy rezgő tömörítőlapok alkalmazhatók a tömörítésre.
járó 10 m3-es és azon felülieknél 600—1000 m. A gépeket a nyerő- és ürítőhely kö­
zött kör járatban kell üzemben tartani.
A kotró vezérgépű gépláncot 500 m-en felüli szállítási távolság esetén célszerű alkal­
mazni. A hegybontó vagy vonóvedres kotró alkalmazása az anyaggödör helyzeté­
től függ, attól, hogy a talaj a gépjármű forgalmát elbírja-e, és a fejtendő réteg vas­
tagsága a 2 m -t meghaladja-e vagy sem. A munka megszervezésekor a hegybontó
fejtésre kell törekedni, m ert azzal 20—25%-kal nagyobb teljesítmény érhető el,
m int vonóvedres szerelékkel.
A hidromechanizációs építésnek különösen a gátak megerősítésénél nagy a szerepe,
ezért ezt a m unkát a 2.252. fejezetben tárgyaljuk.

2.243. Az építés végrehajtása 2.25. M eglevő gátak átépítése (m egerősítése)

Az új árvédelmi gátak építésének módszereit a V 1.2-1. táblázatban foglaljuk össze, A régi töltések megerősítése céljából átépítéskor, amikor a régi töltéstest meghagyá­
amely táblázat a földnyeső vezérgépű, a kotró vezérgépű és a hidromechanizációs sával nagyobb földmunka-kiegészítéseket végzünk, ugyanolyan gondosan kell el­
munka egyes fázisaihoz a gépek összeállítását tartalmazza a szállítási távolságok­ végezni az alapozást, m int új töltés építésekor. Az erősítendő gátfelületről, valam int
tól függően. az altalajról a humuszt a leggondosabban el kell távolítani, m ajd a csatlakozó töl­
A földnyeső vezérgépű gépláncot akkor alkalmazzuk, ha az anyaggödrök az épí­ tés alatti terület hengerlését kell elvégezni a gumiabroncsos vagy rezgőbütykös
tendő gáttal párhuzamosak és a szállítási táv nem nagy. Ez a távolság lánctalpas, hengerrel. A régi töltésoldalba 40—50 cm-enként lépcsőt kell vágni, amelynek
traktorvontatású, 2,75 —6 m3 ládaűrtartalm ú földnyesőknél 200—300 m, az ön- anyagát vékony rétegben az új töltésbe kell bedolgozni. A jó és tömör csatlakozás
érdekében tömörítés közben a hengernek teljesen a földlépcső faláig kell menni.
A megerősítések földmunkáját — a gépi építés gazdaságos alkalmazására tekintet­
V l . 2 - 1 . tá b lá z a t
tel — három részre, három különböző típusú munkára bonthatjuk:
Árvédelmi gát építésének gépláncai
a régi gáttest víz felőli oldalának megerősítése és a töltés magasítása;
S o r­ V ezérg ép a régi gáttest mentett oldalának megerősítése és a töltés magasítása;
szám G é p lá n c
f ö ld n y e s ő fö ld k o tró h id r o m e c h a n i z á c i ó s a régi gát előtti vagy a gát mögötti talaf feltöltése ( V I .2-13. ábra).
tológép + tológép + tológép +
i. Előkészítés, alapozás
talajszaggató talajszaggató talajszaggató

2,75— 10 m3~es 0,5—1,5 m3-es úszó szívó-nyomó

2. Fejtés, rakodás
földnyeső kotró kotró

Szállítás 2,75— 6 m3-es dömper

200 m-ig földnyeső
3. 400 m-ig 6 m3-es földnyeső dömper csővezetéken
1000 m-ig 10 m3-es földnyeső önürítős
tehergépkocsi

4. Beépítés földnyeső tológép tológép iszapolás, tológép

gumihenger vagy gumihengeres vagy

. 5. Tömörítés rezgőbütykös rezgőbütykös —
henger henger

6. tológép + tológép + tológép +

Befejező munkák
földgyalu földgyalu földgyalu
V I . 2 -1 3 . á b ra . Régi g át m egerősítési m u n k áján ak sém ája

40 41
 I 2.252. Hidromechanizációs földmunka
V I . 2 -1 4 . á b ra . R égi g á t m egerősítése
f e lü l: száraz gép i fö ld m u n k á v a l; a l u l : hidrom echanizációval k o m b in á lt fö ld m u n k á v al
Egy régi gát megerősítésének végrehajtását a V I.2-14. a) és b) ábra kapcsán
m int száraz gépi és m int hidromechanizációval kombinált száraz gépi földmunkát
m utatjuk be azzal a feltételezéssel, hogy a rendelkezésre álló anyagokkal mind a
víz felőli, mind a m entett oldalon feltöltést terveztek.
2.251. Száraz földmunka
A régi gáttest víz felőli oldalának megerősítésére és a töltés magasítására egynemű
anyagot használnak. Leggyakrabban kotró vezérgépű vagy földnyeső vezérgépü gép­
láncot alkalmazunk, m iután az anyaggödrök és a beépítési hely a gát egyazon olda­
lán van. Földnyeső alkalmazásának az a feltétele, hogy a töltéserősítés legalább
olyan széles legyen, hogy azon a kis földnyesők közlekedni tudjanak. Ha keske­
nyebb, a terítést a tológép csak úgy tudja elvégezni, ha a töltés oldalából mindig
annyit lenyes, hogy elférjen. A kotró vezérgépű gépláncot pedig akkor kell alkal­
mazni, ha az anyaggödör a földnyeső gazdaságos szállítási távolságán túl van,
vagy az anyaggödör adottságai m iatt földnyesőt nem gazdaságos alkalmazni.
A régi gáttest mentett oldalának megerősítése és a töltés magasítása készülhet egynemű
anyagból, de készülhet a rézsű megerősítése vízáteresztő anyagból is, a töltés-
magasításhoz azonban feltétlenül vízzáró anyag szükséges. M entett oldalon víz­
záró anyag nem építhető be, legfeljebb szivárgóval. Miután az anyaggödrök leg­
többször hullámtéren vannak, a beépítési hely pedig a m entett oldalon, ezért a
földszállító eszközöknek a töltésen á t kell járni. Ennél a munkánál gazdaságos gép­
lánc a kotró vezérgépű. szállító járműves géplánc.
A gát előtti talajfeltöltés leggazdaságosabb géplánca a földnyeső vezérgépű géplánc a
megfelelő segédgépekkel (tológéppel, tömörítőgéppel, földgyaluval), ha azonban
az anyaggödör a gazdaságos szállítási távolságon túl van, akkor kotró vezérgépű
szállító]'árműves gépláncot alkalmazunk.
42
A mentett oldali talajfeltöltésre, valamint a gát mentett oldali megerősítésére a durva-
szemcsés hidromechanizációs beépítési módszert (1. a VI. fejezet 4. pontját) lehet és
célszerű alkalmazni. Amennyiben alkalmas anyag az építési hely közelében és a
szívó-nyomó kotró hatókörzetében termelhető, hidromechanizációval végezhető a
szilárdsági és hidraulikai feltételeket legjobban kielégítő módon az anyag beépítése.
Az alapozás előkészítését, a hum usztalanítást és a laza szerkezetűvé vált anyag
eltávolítását az új gátak építésével kapcsolatban elmondottak szerint kell elvé­
gezni. Majd a tológép a meglevő gáttal párhuzamosan a m entett oldalon a feltöltés
külső szélénél szorítógátat tol össze. Ezután gondoskodni kell a zagyvíz elvezetésé­
ről, az anyag elhelyezésére pedig egyszerre két ürítőhelyet kell elkészíténi úgy, hogy
míg az egyik szikkad, a m ásikat tölteni lehessen.
Ha új gátat építünk, a hidromechanizációs építést ugyanúgy kell végezni, m int a
meglevő gát megerősítését. Ebben az esetben azonban az építés összetetté válik,
m ert előbb vízzáró testet kell a vízzáró oldalon építeni, majd e mögé hidromechani­
zációval az állékonyságot biztosító testet (l.a V 1.2-10. ábrát). A szívó-nyomó kotró
árvédelmi gátak megerősítésére és új gátak építésére nagy földmunakamennyiségek
esetén igen gazdaságos.
2.26. Az árvédelm i földgátak építésének ellenőrzése
Miután az árvédelmi földgátak építéséhez nagy tömegű földmunkát kell végezni, az
építmény rendeltetésszerű minőségének biztosítása hathatós ellenőrzést, és ehhez
helyszíni laboratórium létesítését kívánja meg, amelyet legcélszerűbb kocsiba tele­
píteni. A tervezett földmunka szakszerű kivitele érdekében ebben a laboratórium­
ban a következő vizsgálatokat kell elvégezni: víztartalom mérése, konzisztencia­
határok megállapítása, tömörségi vizsgálatok, szervesanyag-tartalom megállapítása,
szemcseeloszlási vizsgálat.
Az építés megindításakor az első feladat annak megállapítása, helyes-e a humusz
eltávolításának vastagsága. A következő lépésben minden anyaggödörnél a munka
megkezdése előtt meg kell állapítani a talaj optimális víztartalmát, ill. a beépítési
víztartalom alsó-felső határát és az azzal elérendő tömörséget, ennek ismeretében
pedig, az alkalmazandó tömörítőeszközzel próbatömörítést végezve, meg kell ha­
tározni a megbízhatóan tömöríthető legnagyobb rétegvastagságot. A vizsgálat ered­
ménye szabja meg a szükséges tömörítő-, illetőleg terítőgépek számát. Ezeket a
vizsgálatokat a földanyag minden változásánál el kell végezni.
A munka során állandóan mérni kell a tömörséget, amire az izotópos tömörség-
vizsgálatok a legalkalmasabbak, és naponta ellenőrizni kell a kiemelt föld víztartal­
mát, hogy ez a beépítésre megengedett határok között mozog-e. Amennyiben keve­
sebb, akkor tömörítés előtt az anyagot nedvesíteni kell, ha több, akkor az elterített
réteget addig nem szabad tömöríteni, amíg az kellően nem szikkadt.
2.3. VÖLGYZÁRÓ FÖLDGÁTAK
A földből készült duzzasztógátak legtöbbször völgyeket áttöltő, víztározás céljából
készült egynemű vagy legtöbbször vegyes anyagú keresztgátak. Alakjuk egyszerű
vagy összetett trapézszelvény, amelynek m éreteit és szerkezetét (pl. szűrők és szi­
várgók, vízzáró magok, szádfalak beépítését) a helyi adottságok és a rendelkezésre
43
 A hazai topográfiai és geológiai adottságok mellett a völgyzáró gátakat három cso­
V isz o n y la g , . ,, S zű rő , ,
Vízzáró
á te r e s z tő tö m b V e d o r e te g /[ V jzz a r o m a g
portba osztjuk. Megkülönböztetünk alacsony gátakat 5 m alatti, középmagas gáta­
Á te r e s ztő -
kat 5—10 m közötti és magas gátakat 10 m feletti vízoszloppal; azonban általában
tö m b kis földtömegek (200 000 m3) beépítéséről van szó.
A gátak építésére szóba jövő dombvidéki tározóhelyeken igen változatos alapozási
és víztartó képességű adottságok lehetségesek. Ezért a tervezést és az építést megelőző
vizsgálatok során — tekintettel a nagyobb vízmagasságokra és így a veszélyekre —
a vízzáróságra és a statikai, valamint hidraulikai stabilitás biztosítására vonatkozó
adatokat részletesen kell feltárni. Az állandóan ható víznyomással szemben a sta­
tikai és hidraulikai stabilitás biztosítása, valam int a szivárgási veszteségek mini­
mális szinten tartása elengedhetetlen követelmény.
A völgyzáró gátak igénybevétele egyszerű. Az állandó szivárgási igénybevétel a per­
manens szivárgás számítási módszereivel jól nyomon követhető. A gát anyagának,
alakjának és méreteinek, illetőleg szerkezetének olyannak kell lenni, hogy a szi­
várgási vonal a gát testében maradjon (VI.2-17. ábra). Ha ez nem így lenne, akkor
egynemű anyagú gát esetében a szivárgási vonalnak a gát testén belül tartására
szivárgópadkát vagy szivárgószőnyeget kell kialakítani.
Amennyiben megfelelő különnemű anyag rendelkezésünkre áll, különnemű anya­
gokból kell építeni, amelyek közül az egyik a stabilitást, a másik a vízzárást bizto­
sítja. A vízzáró rész lehet homlokszigetelés, héj alatti szigetelés és magszigetelés,
Áteresztő
amelyek közül a homlok és héj alatti szigetelés esetleg víz felőli szigetelőszőnyeggel,
7/57/ZW/. r\ Áteresztő o l ..' rétég > °
Vizzárö réteg O .0 ‘ - -O**. ©'pH »**>•O• ••o *.°*- O»*P•
d)
Vízzáró réteg
e)
V I.2-15. ábra. A völgyzáró földgátak szerkezetének vázlata
a ) és b) v ízzáró m ag g al; c,) szivárgószőnyeggel és sz ivárgóval vízzáró rétegen
d ) és e) sziv árg ó v al és vízzáró függönnyel v é k o n y ab b és v a sta g a b b áteresz tő réteg en

álló építési anyagok határozzák meg úgy, hogy a szivárgási igénybevételeknek

megfelelő hidraulikai stabilitási feltételek, a szilárdsági feltételek m ellett és azokkal
együtt kielégítettek legyenek ( V I .2-15. ábra). Ezek a duzzasztógátak valamilyen
adott egyszerű, pl. mezőgazdasági vagy kommunális vízellátás, árvíztározás, víz­
pótlás, vagy összetett gazdasági céllal készülnek, és legfőbb jellemzőiket abban
kell összefoglalni, hogy — ellentétben az árvédelmi gátakkal — állandó szivárgási
feltételeknek alávetett gátak ( V 1.2-16. ábra).

2.31. A völgyzáró földgátak jellem zői

A völgyzáró földgátakat, ha a szivárgási igénybevétel állandó is, általában bizo­

nyos határok között változó szinttel tartju k üzemben. Azért — a maximális víz­
szint ismerete m ellett — ismerni kell azt az időszakot, amelyen belül a duzzasztott
vízszint a gátra megállapított legkisebb és a kiegyenlített vízszint között ingado­
zik. A tározó üzeme változhat a napi kiegyenlítéstől az éves vagy több éves kiegyen­
lítődésig. (A mezőgazdasági tározók, pl. évszakos, az ipari és ivóvíztározók esetleg
éves kiegyenlítődésűek.) Egy-egy tározóban az összegyűjtött nagy tömegű víz
— esetleges gátszakadás esetén — igen nagy veszélyt rejt magában. Ezért a gátak
tervezésének, méginkább az építésének a legkörültekintőbbnek, legtöbbször egye­ V 1.2-16. ábra. Völgyzáró földgát
dinek és az építés végrehajtásának a legszakszerűbbnek kell lenni.
45
44

V 1 .2 -1 7 . á b ra . Víz felőli vízzáróréteggel és talpszivárgóval ellá to tt, áteresztő talajo n
álló g át elvi v á z la ta a szivárgási viszonyok feltüntetésével (K . E rb u tán)
Homogén anyagú gát
illetőleg a magszigetelés esetleg a száraz oldal felől szivárgókkal is kombinálva
lehet.
Homlok-, héj- és magszigetelés esetében a tám asztótest rendszerint áteresztőanyag­
ból épül. Ilyenkor a két különböző szemcseszerkezetű és áteresztő képességű anyag
közé szűrőréteget kell beépíteni. Amennyiben a tám asztótest nem megfelelő á t­
eresztő képességű, a szűrőréteg vízelvezetéséről is gondoskodni kell, esetleg talp­
szivárgókkal összekapcsolva ( V I .2-18. ábra).
A tömören és vízzáróan megépített, valam int az üzem folyamán gondosan fenntar­
to tt duzzasztógátak esetében a szivárgási vonal kilépését a gáttestből nem enged­
jük meg.
A tervezés során a töltés állékonyságára vonatkozó vizsgálatok m ellett a környe­
zetre vonatkozóan főképpen két kérdést kell vizsgálni:
az alvízi oldalon felszínre lépő víz nem okoz-e talajtörést, és
az átszivárgó víz mennyisége nem teszi-e a tározást gazdaságtalanná, nem
mocsarasítja-e el a környezetet és a gátszárnyak melletti lejtők biztosítot­
tak-e.
Mindezeknek biztosítása nemcsak a mű minden körülményre kiterjedő szakszerű
tervezésén, hanem legnagyobb mértékben a beépítendő anyag természetéhez a
legpontosabban alkalmazkodó építésen is múlik.

2.32. Völgyzáró földgátak építése

A völgyzáró földgátak építése során is ugyanazokat a m unkákat kell elvégezni,

mint árvédelmi gátak építésekor. Az egyes építési m unkák végrehajtására a
következő gépek használatosak:
az előkészítés és alapozás gépei: tológép, kotró, földnyeső;
a fejtés és rakodás gépei: földnyeső, szárazföldi kotró;
az anyagszállítás gépei: földnyesők szekrényei, dömper, iirítős tehergépkocsi;
a beépítés gépei: földnyeső és tológép;
a tömörítés gépei: önjáró gumiabroncsos henger, rezgőbütykös henger, ütve
tömörítő gép;
a befejező munkák gépei: tológép, földgyalu, vonókőteles kotró.
Ezek a gépek háromféle gépláncba állíthatók össze azzal a megjegyzéssel, hogy a
földnyeső vezérgépű géplánc — az építés követelményei szerint — két változatban
szerepelhet.
Felvlzi támasztótest Magszigete/és Ezek a gépláncok
földnyeső vezérgépű,
kotró vezérgépű és
földnyeső vezérgépű géplánc, második összeállításban ( V I .2-2. táblázat).
•ló minőségű földmunka csak megfelelő időjárási viszonyok között végezhető;
kötött talajokból csak fagymentes és csapadékszegény évszakban, szemcsés tala­
V 1 .2 -1 8 . á b ra . V ölgyzáró földgátak szivárgásának irá n y ítá sa
jokból csak fagymentes időben szabad építeni.
vagy szigetelése -V völgyzáró földgátak stabilitásának és működésének szintén feltétele az alapozás
a ) hom ogén an y ag ú g á t esetéb en ; b) hom lo k -; c) héj a la tti és d ) m agszigete léssel es a tömörítés helyes és gondos elvégzése.

46 47
 1
I
V I . 2 -2 . tá b lá z a t 2.322. Tömörítés
D u z z a s z tó f ö ld g á t a k é p ít é s é n e k g é p lá n c a i
A tömörítésnek völgyzáró földgátaknál még nagyobb a jelentősége, mint az árvédel­
S o r-
V e z é rg ép mi gátaknál. A magas duzzasztógátaknál az építés folyamán minden felhordott
G é p lá n c
szám
f ö ld n y e s ő | k o tró f ö ld n y e s ő réteg tömörségét vizsgálni kell. E célra legalkalmasabbak az izotópos tömörség­
mérők. Az építés megkezdésekor meg kell állapítani — adott tömörítőgép és víz­
tológép + tológép + földnyeső + tartalom -határok mellett — a tömöríthető legnagyobb rétegvastagságot. A fejtett
Előkészítés, kotró +
i. tológép vagy
alapozás talajszaggató talajszaggató földnyeső
kotró tológép
föld víztartalm át folyamatosan kell vizsgálni, a nem megfelelő víztartalm ú anyag
beépítését tilalmazni, illetőleg annak javítását előírni kell.
Fejtés, 2,75— 10 m3-es 2,75— 10 m3-es
2. 0,5— 1,0 m3-es
rakodás földnyeső földnyeső
2.323. Az építés végrehajtása
Szállítás 2,75— 6 m3-es 2,25— 2,75 m3-es
200 m-ig földnyeső földnyeső
A gát építésére használható gépláncokat a VI.2-2. táblázatban foglaljuk össze.
A duzzasztó földgát építése azonban függ a völgy és a gát méretétől, a gát szerkezetétől,
6 m3-es a völgy alakjától és a szállítási távolságtól.
400 m-ig dömper 6 m3-es földnyeső
földnyeső A z alacsony vagy középmagas, egynemű anyagú, vagy csak felületi vízzáró réteggel
3. ellátott gát ( V 1.2-19. ábra) gazdaságosan földnyeső gépekkel építhető. A gépek
500-tól 10 m3-es nagyságának kiválasztásakor a gát m éretét kell tekintbe venni. A gépeket kör­
1000 m-ig földnyeső forgalomban kell járatni. Maga a gépesített építés nemigen különbözik az árvédelmi
10 m3-es
földnyeső gátakétól, különbség csak a gátak hegyoldalba bekötésénél van, ahol a bekötéshez
1000 m felett — önürítős tehergépkocsi legalább 40—50 cm-es lépcsőzéseket kell kinyesni a tológéppel. A lépcső alsó szint­
jét tömöríteni kell.
földnyeső
A vegyes szerkezetű völgyzáró gátakba rendszerint három részt építenek: a támasztó
4. Beépítés tológép tológép és védő földgátat, vízzáró anyagot és a kettő közé szivárgót.
tológép
Egyszerűbb esetekben csak a támasztógátat és a felvízi rézsűre a vízzáró agyagréteget
gumihenger rezgőbütykös rezgőbütykös építik meg. Az építéshez földnyeső gépet, terítő tológépet, tömörítőgépet és egyengető
vagy döngölő henger + henger vagy gumihenger + földgyalut használnak. Külön tömörítőgépre azért van szükség, m ert a földnyeső gép
5. Tömörítés tömörítő ütve tömörítő gumihenger + ütve tömörítő
ütve tömörítő

tológép + tológép + vonóköteles

Befejező vonóköteles kotró
6. földgyalu földgyalu kotró +
munkák + tológép
tológép

2.321. Alapozás

Az alapozás során a humuszréteget és a meg nem felelő tömörségű nagy teherbírású

talajréteget tológéppel el kell távolítani. A humuszréteg eltávolítása után bütykös
hengerrel, rezgőbütykös hengerrel vagy nehéz gumiabroncsos hengerrel tömörítik az
altalajt. Ha a tömörítést bütykös hengerekkel végezték, az anyag beszállítása
azonnal elkezdhető, ha azonban más módon, akkor a talaj felületét a tározó töltés
tengelye irányában előbb talaj szaggatóval barázdálni kell.
A munkához szükséges gépek: mederáttöltéshez kotrógép, a továbbiakban tológép,
talajtömörítő gépek és talajszaggató. Ha az eltávolítandó talajréteg több méter
vastagságú, vagy magas talajvíz alatt van, az alkalmazandó gép: mély ásó vagy
vonóvedres szerelékkel ellátott forgó kotró. A kiemelt földet dömperekkel vagy
gumihevederes szállítószalagokkal lehet elszállítani. S ziv á rg ó n á l
V 1 .2 -1 9 . á b ra . E gynem ű anyagból é p íte tt 10 m m agas völgyzáró földgát

4 V íz é p íté s I I . k ö t e t
48 49

V I . 2 -2 0 . á b ra . V ölgyzáró földgát építés közben
a gáttest elkeskenyedésével nem változtathatja a nyomát és tömörítetlen sávok
maradnak vissza. Ezeket a sávokat bütykös henger, rezgőhenger, vagy gumiabron­
csos henger, ill. nehéz rezgőlap használatával lehet tömöríteni. A távolabb eső föld­
anyag fejtéséhez hegybontó szerelékes vagy vonóveder szerelékes forgó kotrógépeket
alkalmaznak, a kiterm elt anyagot dömperekkel vagy billenőszekrényes teherko­
csikkal szállítják a szelvénybe.
A magas völgyzáró gátak építése csak a szállításban különbözik az előbbiektől,
amikor a földnyeső gépeknek, illetőleg a szállítódömpereknek nagyobb szintkülönb­
ségeket kell legyőzni ( V I.2-20, ábra).
A hidromechanizáció völgyzáró földgát építésére — hazai anyagnyerési viszonyaink
között — nem jöhet szóba, mivel hidromechanizációs építéssel csak konszolidálódó
képességű, jó vízvezető talajból szabad gátakat építeni, kötött anyagok beépítése
veszélyes.
2.324. Az építés ellenőrzése
A völgyzáró földgátak alapozásának ellenőrzése során ellenőrizni kell, eltávolították-e
az altalajt az előírt mértékig. Ellenőrizni kell a teherviselő réteg elérését, és az
alapozási felület megfelelő voltát, mind talaj mechanikailag, mind geodéziailag.
A magas völgyzáró gátak minden töm örített rétegének tömörségét ellenőrizni kell.
izotópos tömörségmérők alkalmazása a m unkát igen meggyorsítja. Az építés
megkezdésekor meg kell adni az elérendő tömörséget (százalékban) és meg kell
állapítani az alkalm azott tömörítőgép által a víztartalmi határok között tömöríthető
50
rétegvastagságot (l. a V I. fejezet 1. pontját). A fejtett föld víztartalm át az építés
során folyamatosan vizsgálni és a megfelelő víztartalm ú anyag beépítését szigorú
ellenőrzéssel biztosítani kell.
A vízzáró agyagmag készítéséhez szolgáló anyaggödörből kitermelt föld vízáteresztő
képességét ugyancsak vizsgálni kell. Beépíteni csak a tervben előírtaknak megfelelő
anyagot szabad!
2A . H A L A ST A V A K É S S ÍK V ID É K I TÁROZÓK GÁTJAI
Az árvédelmi és a völgyzáró földgátakon kívül még több olyan vízépítési földgát
van, amelyek részben állandó, részben megszakításokkal állandó szivárgási igény­
bevételeknek vannak alávetve:
dombvidéki halastógátak,
síkvidéki halastógátak és
síkvidéki tározógátak (l. az I. fejezet 5. pontját).
Ezek a gátak az alacsony gátak közé tartoznak; ezért tervezésüket és az építé­
süket is egyszerűsített feltételek m ellett, egyszerű szabványok szerint a helyszínen
nyert földanyagokból lehet és kell megépíteni. Csak kivételesen van közöttük
nagyobb méretű gát, amelyet a völgyzáró földgátakra leírtak szerint kell kezelni.
2.41. A gátak jellem zői és építésük előm unkálatai
2.411. A gátak jellemzői
A dombvidéki halastógátak, amelyek maximálisan 5 m-es vízoszlopot tartanak, és
legfeljebb 1 millió m3 vizet tároznak, a jellemzőiket tekintve megegyeznek a völgy­
zárógátakkal, csak a méreteikben és a tározott víz mélységében különböznek tőlük.
A gátak zöme kereszttöltésű, de találunk hossztöltésű halastavakat is. A szerkeze­
tük egyszerű, és országosan kialakult szokványok szerint építhetők. Bizonyos
veszélyt azonban ezek a szerkezetek éppen egyszerűségük m iatt jelentenek, ezért
a gátak felügyeletét és fenntartását szigorú előírásokkal kell biztosítani. Üzemi
szempontból tározógátaknál egész évben állandó vízszinttel lehet számolni, míg
a halastavakat télre legtöbb esetben leürítik.
A síkvidéki halastó- és tározógátak fő jellemzője az, hogy a létesítmény nagy terje­
delmű vonalas építmény, amelyet aránylag csekély víznyomás vesz igénybe.
Többnyire alacsony gátak, csak ritkán fordul elő, hogy egy-egy mélyebb terep-
szakasz áthidalásakor 4—5 m a víznyomás.
A gátak anyagát az építés helyén általában keresztszállítással biztosítják, bár ez
a fedőréteg elvékonyítása vagy átszakítása esetén kedvezőtlen hidraulikai viszo­
nyokat terem thet.
Ezeknél a gátaknál az állandónak vagy közel állandónak tekinthető vízszint m iatt
az átszivárgást a völgyzáró gátakhoz hasonlóan kell figyelembe venni. Téli üzem­
szünettel nem mindig lehet számolni, m ert lehetséges, hogy öntözővizet tárolnak
a következő nyárra.
4*
51
2.412. Az építés előmunkálatai
A dombvidéki halastógátak talajvizsgálata a völgyzáró gátakétól csupán a vizsgá­
latok mélységében, részletességében és végrehajtási módjában különbözik. Meg
kell vizsgálni a vízvezető rétegek szerepét és a hidraulikai stabilitás problémáját.
A kis tározók építésének igénye előreláthatólag a jövőben mind gyakoribb lesz az
öntözéses gazdálkodás m iatt. E zért olyan irányelvek és segédletek szükségesek,
amelyek lehetővé teszik a talajvizsgálatok minimális szinten való elvégzését.
A síkvidéki halastó- és tározógátak építése — a gát vonalas jellegéből folyólag —
gazdaságosan csak keresztszállítással, vagy minimális hossz-szállítással oldható meg.
így a nyomvonal mentén a talajrétegeket nemcsak m int gátat viselő altalajt,
hanem mint gátépítő anyagot is meg kell vizsgálni. A szivárgás csökkentése ezeknél
a gátaknál különösen jelentős, m ert a halastavak vizét rendszerint átemeléssel
pótolják, és a környezet elvizenyősödése ellen is védekezni kell. A vízvezető képes­
séget helyszíni vizsgálatokkal kell meghatározni.
Szilárdsági szempontból a szervetlen és nem szikes talajok sem a teherviselő
rétegekben, sem a gátanyagban nem okoznak különös nehézséget. Miután azonban
az ilyen földműveket gyakran kívánják vizenyős, lápos, tőzeges, esetleg szikes
területeken is elhelyezni, különös súllyal kerülnek előtérbe az építőanyag és •—
tőzeges területen —• az altalaj szilárdsági problémái.
A dombvidéki halastavak gátjait általában az alacsony völgyzáró gátak egyszerűsí­
te tt eseteire megállapítottak szerint lehet tervezni a bevezetett szabványalakok
szerint. A szelvényeknél 2:1 felvízi rézsű, az alvízi rézsű alján esetleg szűrőpadka
előírása gyakorlatilag minden követelményt kielégít.
A síkvidéki halastavak és tározók gátjai alacsony gátak, mégis vonalas kiterjedésük,
a tározott víz nagyobb tömege és a legtöbbször inhomogén geológiai felépítettség
m iatt szabvány vagy típustervek nem javasolhatók, hanem egyedi megoldásokra
van szükség. Ilyen gátak tervezése során gondoskodni kell a hullámverés elleni
védelemről is.
2 .4 2. A gátak építése és az építés ellenőrzése
2.421. Az építés végrehajtása
A dombvidéki halastavak gátjainak építéséhez, azok kis mérete m iatt, a 2,75 m3
űrtartalm ú földnyeső' használata a célszerű, amely még keskenyebb gátszélességen
is tud járni. Különösen fontos a gondos tömörítés, mivel a töltés igen keskeny.
Éppen ezért, csak a tüskés henger, a nehéz rezgőlap, vagy a könnyű (kézi) irányítású
iker rezgőhengerek alkalmazása a célszerű. A szelvényt állítható késű földgyaluval
lehet kialakítani.
A síkvidéki halastó- és tározógátak földmennyisége jóval nagyobb, m int a dombvidé­
ki hasonló gátaké. A humuszréteget toló géppel kell eltolni, majd az altalajt tömörí­
teni. A gátak helyszíni anyagból, keresztszállítással készülnek, ezért a legjobb
munkagép a földnyeső. Az építést egyébként az árvédelmi gátakhoz hasonlóan
kell elvégezni, és m iután tározók esetében a vízveszteség csökkentése elsőrendű
érdek, gondos tömörítés szükséges.
52
2.422. Az építés ellenőrzése
A dombvidéki halastógátak építésének ellenőrzése megegyezik a völgyzáró gátak
építéséhez szükséges ellenőrzéssel. K ét fontos szempont: a humuszos, növényzettel
átszőtt réteg kellő vastagságú eltávolítása, és a tömörség állandó ellenőrzése.
A síkvidéki halastó- és tározógátak építésének ellenőrzését az árvédelmi gátakhoz
hasonlóan kell végrehajtani. A humusz eltávolítása és a tömörség ellenőrzése mellett
itt is különös gondot kell fordítani a szakszerű töltésalapozás ellenőrzésére.
2.5. M AGAS VEZETÉSŰ ÖNTÖZŐCSATORNÁK TÖLTÉSEI
A 2.2—2.4. pontokban tárgyalt gáttípusokon kívül külön kell tárgyalni a
magas vezetésű öntöző főcsatornák (l. 3. pontot is) töltéseinek, mint megszakításokkal
állandó szivárgási igénybevételnek kitett földgátaknak építését (l. I. fejezet 5. pontját
is). Ezek a gátak méreteiket tekintve hasonlítanak a síkvidéki tározógátakhoz.
2.51. A gátak jellem zői és építésük előm unkálatai
2.511. A gátak jellemzői
A magas vezetésű csatornák gátjai hosszirányban nagy kiterjedésű vonalas, váltako­
zó, de tartós, több hónapi időtartam ú víztartásra igénybe vett létesítmények.
A földanyag kiválasztásakor óvatosan kell eljárni az esetleg kiszáradásból szár­
mazó szerkezetváltozások m iatt. Ebbe a csoportba főképpen azok az öntözőcsa­
torna-töltések tartoznak, amelyek nagyobb öntözőfürtöket látnak el vízzel. Épí­
tésük során komoly földmozgatással kell számolni és a keresztszállítás mellett
sokszor jelentős lehet a hossz-szállítással, bevágásokból biztosítandó földmennyiség.
2.512. Az építés előmunkálatai
Az öntöző főcsatornák töltéseinek építése folyamán a fejtendő és beépítendő föld­
tömegek kiegyenlítésére törekednek. A víznyomás általában nem nagy, egy-két
méter terepszint felett, ezért a statikai stabilitás rendszerint nem kritikus. Fonto­
sabbak a szivárgási kérdések, m ert a szivárgási veszteséget a legkisebbre kell
csökkenteni. A feltárásokat elegendő az árvédelmi töltéseknél szükséges mértékig
elvégezni, és elsősorban ott szükséges azokat sűríteni, ahol a vízvezető réteg
vastagsága a talajban változó. A szivárgási kérdések legjobban helyszíni mérések­
kel oldhatók meg.
A főcsatornákat gyakran kell vízáteresztő talajú területen keresztülvezetni, ilyen
szakaszokon a helyi anyagokat vízzáró burkolat nélkül nem lehet beépíteni. Ezért
ezeknél a töltéseknél igen nagy gazdaságossági szerepet játszik a burkolat és a
szigetelés.
53
 V 1.2-3. táblázat
2.52. A gátak építése és az építés ellenőrzése
Öntöző főcsatornák építésének gépláncai
2.521. Az építés végrehajtása
Sor- V e z é rg ép
G é p lá n c
A töltések földanyagát a kiemelendő mederből, esetleg anyagárkokból keresztszál­ f ö ld n y e s ő k o tró v e d e riá n c o s k o tró h i d r o m e c h a n i z á c i ós
lítással vagy hossz-szállítással viszik a beépítés helyére. Az építés menete általában
Előkészítés, tológép + tológép + tológép +
nagyon hasonlít az árvédelmi gátak építéséhez, csak i tt az egyes gépláncokat kom­ i.
alapozás talajszaggató
tológép +
talajszaggató talajszaggató talajszaggató
binálva is alkalmazzák, egy keresztszelvényen belül sokszor többfajta gépláncot is.
Az egyes m unkák végrehajtására a következő gépek használatosak: 2. Fejtés, rakodás földnyeső 0,5— 1,0 m3-es vederláncos úszó szívó-
kotró kotró nyomó kotró
az előkészítés és alapozás gépei: tológép, talajszaggató eke;
a fejtés és rakodás gépei: földnyeső, szárazkotró, vederláncos kotró, úszó-szívó­ Szállítás 2,75— 6 m3-es
nyomó kotró; 200 m-ig földnyeső
az anyagszállítás gépei: földnyeső, dömper, önürítős tehergépkocsi, csővezeték;
a beépítés gépei: földnyeső, csatornanyitó eke, tológép; 400 m-ig 6 m3-es dömper dömper
földnyeső
a tömörítés gépei: önjáró gumiabroncsos henger, döngölőlapok, rezgőbütykös 3. csővezetéken
henger; 500-tól 10 m3-es
a befejező munkák gépei: tológép és földgyalu. 1000 m-ig földnyeső

Az alkalmazásra kerülő gépláncok vezérgépei:

1000 m felett önürítős tehergépkocsi
földnyeső;
lánctalpas, forgó felsővázas kotró vonóvedres felszereléssel; földnyeső vagy tológép vagy
nagy keresztszelvény-méretek esetén a többivel kombinálva keresztkotrású, 4. Beépítés csatornanyitó csatornanyitó — —
eke eke
vederláncos kotrógépek (lánctalpas vagy vágányon járó kivitelben);
önjáró rezgőbütykös
úszókotró vederlánc-soros, vagy szívókotrós megoldással. 5. Tömörítés gumihenger + henger + — —
döngölőlapok döngölőlapok
Az egyes gépláncokat, amelyek az építésnél, m int em lítettük, gyakran kombinálva
kerülnek alkalmazásra, a V I.2-3. táblázat foglalja össze. 6. Befejező tológép -f tológép + tológép + tológép 4-
munkák földgyalu földgyalu földgyalu földgyalu
A humusz eltávolítását tológéppel, a töltés alatti talaj tömörítését rezgőbütykös henger­
rel vagy gumiabroncsos hengerrel kell végezni. A további munkafázisok az alkal­
m azott géplánctól függően m ár változnak. A keresztkotrású vederláncsoros kotró alkalmazása akkor célszerű, ha a kieme­
A csatornameder anyagának kiemelését a talajvíz szintje felett 0,75—1,00 m lendő keresztszelvény legalább 4—6 m mélységű, és a fél keresztszelvényből
magasságig földnyesővel kell elvégezni. A földnyeső gép részére 150—200 m-en- kiemelendő föld mennyisége legalább 100 m3/fm, a kiemelt és deponált föld­
ként a töltésre fel- és lejárókat kell építeni. A földnyeső m unkáját a talajvíz tömeget nem kell tömöríteni és egy gép egy munkahelyen évente legalább 500
felett kb. 0,8 m magasságban abba kell hagyni, hogy utána a kotró földmunka ezer m3 földm unkát végez. A kotrókkal kikotort anyagot keresztben szállító-
szállító járművei még teherbíró talajrétegen közlekedjenek. szalagon hordják ki, m ajd a kiemelt depóniát tológéppel rendezik.
A lánctalpas kotró vonóvedres felszerelése emeli ki a szelvényben m aradt részt Ha a kotró teljes mélységig szárazon kotor, töm örített töltés építhető ezzel
és kialakítja a teljes csatornaszelvényt. A kotrók dömperbe vagy billenőszek­ is. Az alkalm azott tömörítőgépnek legalább 50—60 cm vastag réteget jól
rényes tehergépkocsikba ürítik az anyagot. A szállító járm űvek a földnyeső kell tömörítenie, hogy a kotró gazdaságosan dolgozhasson.
feljáróit használva közlekednek a töltésen. A földet tológép teríti a megfelelő Úszó szívó-nyomó kotró (1. 4. pontot) alkalmazása akkor célszerű, ha a ki­
rétegvastagságba. U tána igen gondos tömörítőmunka szükséges. A tömörítésnél emelendő meder oly széles, hogy a vonóvedres kotró két oldalról sem éri
feltétlenül figyelemmel kell lenni a földanyag víztartalmára, esetleg meg kell á t a teljes szelvényt és a kiemelt csatorna olyan mély, hogy az úszókotró
várni a réteg bizonyos fokú kiszikkadását. Tömörítésre legjobbak az önjáró hajózni tu d benne, és a kiemelt anyag a parton két oldalt elkészített gát
nehéz gumiabroncsos hengerek vagy a rezgőbütykös henger. A szelvényt földtoló m entett oldala mögé zagycsövön nyomható. Ebben az esetben előbb megépül
géppel és földgyaluval kell kialakítani. a csatorna szárazban kiemelhető része és a csatorna mentén szorítógát módjára
Ha a földnyesőkkel a mederből annyi föld emelhető ki szárazon, hogy azzal a a gáttest két széle. Ezután az úszókotró zagy vezetéken vagy a teljes magas­
töltés a tervezett vízszintig megépíthető, akkor a kotró a kiemelt földanyagot ságú töm örített gátmag mögé a m entett oldalra nyomja a zagyot. A deponált
szállítóeszköz nélkül közvetlenül építi a töltésbe. föld leszikkadása után tológéppel hozható az előírt szelvényalakra.

55
 Kisebb szelvényű magas vezetésű öntözőcsatornák építéséhez csatornanyitó ekék is
használhatók. Ekkor előbb a csatornát tartalm azó teljes földtest épül meg
zárt szelvényben, tömörítve, földnyeső, vagy kotrás géplánc alkalmazásával,
majd a megépült töltésben csatornanyitó ekével kinyitják a csatorna űrszel­
vényét. Az ekék által kétoldalt deponált földet kis tológépekkel, földgyaluval
szelvénybe alakítják és tömörítik.
2.522. Az építés ellenőrzése
A magas vezetésű öntöző főcsatorna töltése hosszú vonalas jellege és nagy tömege
m iatt hasonló az árvédelmi gátak építésénél leírtakhoz. Ezért az építés-ellenőrzés
fő tennivalója — az ott em lítettek elvégzése mellett — az elérhető tömörség ellen­
őrzése.
2.6. A V ÍZ É P ÍT É S I FÖ L D G Á T A K FE N N T A R T Á SA
A vízépítési földművek rendeltetésszerű működésének feltétele az, hogy mindenkor
olyan állapotban legyenek, amely megfelel a tervezéskor és építéskor biztosított
stabilitási és üzemi követelményeknek. Ezért különös jelentősége van a folyamatos
és mindenre kiterjedő fenntartásnak (1. a X III. fejezetet is!).
A fenntartás célja az, hogy megakadályozza a földgát tervezése, valamint az építés során
biztosított stabilitásának csökkenését vagy megbomlását. Miután a stabilitás e csök­
kenése vagy megbomlása a fizikai és mechanikai igénybevételek, valam int kémiai
átalakulások hatására a szivárgási és száraz periódusok alatt az idők folyamán
alakul ki, a gátakat állandó felügyelet alatt kell tartani, m ert a viszonylag kis hi­
bák is rövid idő alatt katasztrofális méretűvé válhatnak. A fenntartási m unkáknak
három fázisát különböztetjük meg:
a földmű működésének megfigyelése;
a földmű felületének gondozása és sérüléseinek kijavítása;
a földmű működési hibáinak m int pl. a szivárgási ellenállás csökkenésének, a
stabilitás gyöngülésének azonnali szakszerű kijavítása.
2.61. A földgátak m űködésének m egfigyelése
A földgátak üzeme alatt folyamatosan vizsgálni kell azt, hogy a földmű belsejében
kialakult szivárgási folyamat megfelel-e a tervezési feltételeknek, és idők folyamán
nem következik-e be káros elváltozás.
2.611. Árvédelmi gátak és magas vezetésű öntözőcsatornák gátjai
Időleges és megszakításokkal állandó szivárgási feltételeknek alávetett árvédelmi
gátaknál, valam int magas vezetésű öntöző főcsatornák gátjainál azt kell vizsgálni,
hogy a megelőző vízborítás hatására a töltés és a töltéshez csatlakozó mögöttes
térszín mennyire ázott át, illetőleg milyen mértékű szivárgások, csurgások, rézsű-
csúszások vagy talajtörési jelenségek léptek fel. Az árvédelmi gátaknál árvíz alkal­
mával minden műszaki megfigyelést és adatot pontosan rögzíteni kell és az árvíz
lefolyása után azonnal helyreállítási tervet kell készíteni, amelynek célja a hibák
azonnali radikális kiküszöbölése.
56
2.6i 2. Völgyzáró földgátak, halastó- és tározógátak
Az állandó szivárgási feltételeknek alávetett völgyzáró földgátaknál, dombvidék!
halastógátaknál és síkvidéki halastó-, valam int tározógátaknál azt kell vizsgálni,
hogy ha a gátban szivárgó van, az jól működik-e, tisztán tartják-e a kivezetéseit,
és mi a szűrőn átju to tt víz mennyiségének és minőségének időbeli változása. Ellen­
őrizni kell azt is, hogy a szivárgó víz nem keres-e magának a szivárgón kívül vagy
a szivárgón kívüli gátban káros utat.
2.62. A földgátnk felületi sérüléseinek javítása
A gátfelületek gondos megfigyelése és vizsgálata után a felületi sérülések kijavítása
a fenntartás folyamatos feladata.
A z időleges szivárgási feltételeknek alávetett árvédelmi gátak koronájának állandó
jó karban tartása az árvíz alatti gátvédelem egyik fontos előfeltétele még akkor is,
ha a gát m ellett vízi közlekedés van. A gátkoronán stabilizált földút vagy burkolt
út a gát működőképességének, fenntartásának és védelmének fontos segítője.
A gátfenntartás további folyamatos feladata a gát rézsűburkolatának, és ha ilyen
nincs, a gát rézsűfelületének gondozása. A gát felületén növő gyomnövények kor­
hadó gyökerei egy-két méterre is lehatolnak, és elhalásuk után mély járatokat
hagynak a töltésben. Az állati kártevők: a legkülönfélébb rovarok, giliszták a
gátfelületek alatt, a vakondok, egérfélék és pocokfélék járatai 30—60 em-től
100—200 cm-ig is járatossá tehetik a töltést, az ürge és a hörcsög még ennél is
mélyebbre hatol a töltésbe. Ezért a gyomnövények irtása és az állati kártevők
elleni védekezés a fenntartásnak elsőrendű feladata.
A töltéskoronát megközelítő vízállások esetén a gátfelület szivacsossága m iatt a
felső 50—60 cm-es áteresztőrétegen keresztül a víz könnyen u ta t talál a gát m entett
oldalára. Ezért olyan töltésszakaszokon, ahol a vízszín a töltés koronáját 5—15
éves időszakonként megközelíti, ugyanilyen időközönként szükséges a korona víz­
felőli szivacsos részéről a földanyagot kitermelni, felújítani és tömörítve beépíteni.
A fenntartás másik fontos feladata megakadályozni az esővíz bejutását a gát­
testbe. Ezért a földmű felületi sérüléseit célszerű mindenkor folyamatosan helyre­
állítani, m ert az elhanyagolt hibák az idő folyamán rohamosan súlyosbodnak, és
árvíz esetén a romlás az egész gát biztonságát veszélyezteti.
A fenntartás igen fontos feladata a gyepfelületek gondozása, tápanyaggal ellátása,
és az egész felület rendszeres kaszálása. Ennek a munkának teljes gépesítése szük­
séges. A régi gátszelvényeken, a padkákkal is megosztott rézsűfelületeken ez nehe­
zen volt megoldható, az újabb gátszelvények és gátmegerősítések azonban a gépi
építés m ellett a gépi fenntartási munkák gépesítését is lehetővé teszik. Mindehhez
azonban könnyen kezelhető rézsűkaszáló és betakarító gépek szükségesek.
A z állandó szivárgási feltételeknek alávetett gátak felületi sérüléseinek kijavítása egy­
szerűbben végezhető. A felvízi rézsűn elsősorban a szilárd burkolatok hibái jelent­
kezhetnek. Szilárd burkolattal el nem láto tt rézsű gyepszőnyegének fenntartása a
fentebbiekben m ondottak szerint végezhető. Az alvízi rézsű eróziós kárai ellen
általában gyepesítéssel védekezünk, amelyet ugyancsak a legnagyobb lelkiismere­
tességgel kell folyamatosan fenntartani.
57
2.63. A földgátak m űködési hibáinak k ijav ítása
A gátak működése során tapasztalt olyan hibák, amelyek a gátak stabilitását gyen­
gíthetik, különösen élesen jelentkeznek az á r v é d e l m i g á t a k n á l , de az ilyen irányú
megfigyeléseknek ki kell terjedni a v ö l g y z á r ó g á t a k r a é s a z e g y é b v i z e t t a r t ó f ö l d g á ­
t a k r a is. A hibák kijavítása halaszthatatlan és megszüntetésükre nem adható álta­
lános előírás, nem lehet esetleg nagyobb tömegű kézi földmunka elől sem kitérni,
ha a feltárások és kiegészítések azt megkövetelik. Szivárgó és veszélyesen csurgó,
megcsúszott és buzgáros gátrészek — teh át töltések és altalajrészek — feltárásá­
nál és újjáépítésénél, szigetelőszőnyegek és magok vagy szűrőpadkák beépítésénél
gépi m unkát kell igénybe venni, illetőleg a nagyobb munkákhoz gépláncokat kell
összeállítani. I t t természetesen elsősorban kisebb méretű rakodó-, szállító- és be­
építőgépek munkába állításáról van szó.
3. N Y ÍL T C S A T O R N Á K É P Í T É S E
H e r n á d y A la jo s
Nyílt csatornákat belvíz elvezetésére (1. I. fejezet 3. pontját), öntözővíz szállítá­
sára (1.1. fejezet 5. pontját) és a csapadékvíz elvezetésére (1. I. fejezet 3. és 8. pont­
ját) építenek. Ritkán, de még találhatók szennyvízelvezető nyílt csatornák is, bár
ezek megszüntetésén m ár évek óta dolgoznak.
A meglevő csatornák átfolyási szelvénye a hazai gyakorlatban 0,5 —150 m2, nagy
részük 5—30 m 2 szelvényű.
A csatornák mérete, a talaj minősége és a talajvízszint helyzete alapvetően megha­
tározza az építés m ódját és az alkalmazható technológiát. Ezenkívül figyelembe
kell venni a csatorna rendeltetését, az üzemelés feltételeit, az időjárási adottságo­
kat, a tervező előírásait és az építtető kívánságait.
3.1. E L Ő K É S Z ÍT Ő M UNKÁK
Ide soroljuk mindazokat a feladatokat, amelyeket a tulajdonképpeni csatorna­
készítés előtt kell elvégezni.
3.11. A m u n k a előfeltételeinek biztosítása
A kivitelezés kiindulási alapdokumentumai, a hatósági engedélyek és a kiviteli
tervdokumentáció.
A kiviteli terv legfontosabb részei:
Á l t a l á n o s h e l y s z í n r a j z ( M = 1:10 000 vagy 1:25 000)
Tartalmazza a csatorna szelvényezett tengelyvonalát és a csatorna környezetében
levő helységeket és fontosabb létesítményeket (utak, vasutak, nagyobb ipari léte­
sítmények, légvezetékek, esetleg földkábelek és csővezetékek).
R é s z l e t e s h e l y s z í n r a j z ( M = 1:2880; 1:1000)
Tartalmazza a csatorna tengelyvonalát, a partélvonalakat, az esetleges védőtölté­
seket, valamennyi m űtárgy pontos helyét és a meglevő létesítményekkel való ke-
58
resztezési helyeket, általában minden olyan adatot, ami a létesítmény elhelyezését
és megépítését alapvetően befolyásolja.
K i t ű z é s i v á z l a t . Az alapvonalat és minden olyan vízszintes és magassági adatot ta r­
talmaz, ami a csatorna megépítéséhez szükséges.
H o s s z - s z e l v é n y (M h= 1:1000; M m —1:100). Tartalm azza a csatorna szelvényezési
adatait, a csatornafenék és a partélek magassági méretét, a jellemző talajvíz- és
csatornavízszint-adatokát, a m űtárgyak helyét és küszöbszintjét, az esetleges töl­
tések és szivárgócsatornák koronaszintjét, ill. fenékvonalát.
K e r e s z t s z e l v é n y e k (M = 1:100; T. 50). Legalább 50 m-enként a szelvényezésnek meg­
felelően tartalm azza az eredeti terep és az elkészítendő műszelvény rajzát és jel­
lemző méreteit. Minden olyan szelvénynek, ahol m űtárgy vagy valamilyen keresz­
tezés van, ugyancsak meg kell rajzolni a keresztszelvényét. Ez a csatornaépítés
egyik legfontosabb tervrészlete.
T e c h n o l ó g i a i k e r e s z t s z e l v é n y . A csatorna elkészítésére vonatkozó technológiai elő­
írás rajzi melléklete.
M i n t a - k e r e s z t s z e l v é n y e k . A csatorna típusszelvényeit tartalm azzák, általában
M = 1:100 méretarányban.
T a l a j m e c h a n i k a i s z a k v é l e m é n y . Az általános adatokon túl feltétlenül utasítást ta r­
talm az a víz alatti kotrás esetleges veszélyforrásainak és a talajvízváltozás káros
hatásainak elhárítására.
O r g a n i z á c i ó s h e l y s z í n r a j z . Csak akkor szükséges, ha a csatornából kikerülő földet
szállítani kell.
M ű s z a k i l e í r á s . Ebben kell előírni a talajvíz ellenőrzésére vonatkozó utasításokat
(észlelőgödrök vagy piezométer-csövek elhelyezése és az észlelés sűrűsége). Ezen­
kívül természetesen — kötelező érvénnyel — tartalm azza a műszaki leíráshoz ta r­
tozó egyéb adatokat, úgy m int:
a talajnak a talajmechanikai vizsgálatok alapján várható fejtési osztályát
(MSZ 15105);
az anyag fejtési tulajdonságaiban az időjárás változása esetén (eső, szél, fagy)
bekövetkező változásokat és az ezek megítélésére szolgáló helyi vizsgálati
módszereket;
az anyag beépítésével és tömörítésével kapcsolatos talajfizikai tulajdonságo­
k at (MSZ 14045);
hidraulikus szállítás esetén az anyag szemcseméret-eloszlását, az elmosásra
és a koptató hatásra vonatkozó adatokat;
elöntési veszélynek k ite tt m unkaterületek védelmére vonatkozó intézkedése­
ket;
azokat a talajfizikai adatokat, amelyek alapján megítélhető a kotróedény
vagy -láda telítődése és ürítése, továbbá azokat, amelyek alapján a szállító-
eszköz megtöltése, az anyag továbbítása és ürítése vizsgálható;
a partéltől a csatorna mélységének megfelelő távolságban levő építményeket
és azok alapozását, továbbá az ebben az övezetben levő összes föld alatti épít­
mény helyét és kiterjedését.
A kivitelező a m unkaterületet a m unkahelyátadási eljáráson jegyzőkönyvvel veszi
á t az építtetőtől. Ezen az eljáráson kell rögzíteni a kivitelező által igénybe vehető
terület kiterjedését, az igénybevétel esetleges időbeli korlátozásait, a csatorna köz­
59
vetlen közelében levő építmények olyan állapotjellemzőit, amelyek az építés alatt
vagy után vitássá válhatnak. Á munkahelyátadási jegyzőkönyvben kell rögzíteni,,
hogy a kitűzési alapadatok (alapvonal, vízszintes és magassági alappontok) a hely­
színen fellelhetők vagy sem. Helyes, ha a kivitelező a munkahely átvétele előtt el­
lenőrzi a terepfelvételi adatokat, m ert az esetleges viták a munkahelyátvételi el­
járás keretében tisztázhatók.
3.12. K itűzés
A keresztszelvények részletpontjait minimum 50 méterenként a kivitelező köteles
kitűzni. Ha a kitűzés során a tervtől eltérő adatokat tapasztal, akkor még a munka
megkezdése előtt kell az építtetőnél felülvizsgálatot kezdeményeznie.
Csatornák építésekor a csatorna tengelyét és a keresztszelvény töréspontjait kell
kitűzni. A tengelyvonal kitűzését 40 —50 cm-es karókkal kell végezni úgy, hogy a
karókra a szelvényszámot és a leásási mélységet is fel kell írni. A keresztszelvény
töréspontjait kézi munka esetén 20—30 cm hosszú karókkal, gépi munka esetén
pedig a karók m ellett 1,5—2,0 m hosszú, a felső részükön kérgezett suhángokkal
kell kitűzni. A leásási mélységeket kézi munka esetén a brigádvezetőkkel, gépi
munkánál pedig a kotrómesterrel írásban is közölni kell.
3.13. A m unkaterület előkészítése
A m unkaterület berendezése a kivitelező feladata, aki köteles ügyelni arra, hogy a
munkahelyi átadási jegyzőkönyvben rögzítettnél nagyobb területet ne vegyen
igénybe. Ellenkező esetben az ebből eredő anyagi és egyéb következmények a ki­
vitelezőt terhelik. A zöldkár alacsony szinten tartása m iatt messzemenően bizto­
sítani kell az optimális betakarítási feltételeket.
Függő meder esetén, ha az építendő töltések térfogata meghaladja a 100 000 m3-t,
a kivitelező köteles munkahelyi talajmechanikai laboratóriumot felállítani, amely­
nek a következő vizsgálatok elvégzésére (1. VI. fejezet 1. pontját) kell alkalmas­
nak lennie:
szemcsék méreteloszlásának meghatározása (MSZ 14045/6);
a talajt alkotó fázisok térfogat- és súlyarányának meghatározása (MSZ
14045/7);
konzisztenciahatárok megállapítása (MSZ 14045/8);
a szervesanyag-tartalom vizsgálata (MSZ 14043);
a talaj tömörségének vizsgálata (MSZ 14045/11);
a csapadékvíz mérése (Országos Meteorológiai Intézet kisebb kiadványai 26.
sz., Ú tm utatás a csapadékmérő állomások részére);
a teherbíró képesség meghatározása (MSZ 2509).
3.2. FÖLD F E JT É S
A föld fejtése végezhető kézzel vagy géppel. Mivel kisebb szelvényű csatornák el­
készítéséhez is vannak m ár megfelelő gépi eszközök, inkább a kitermelendő föld-
mennyiség dönti el, hogy kézi vagy gépi kitermelésre kerül-e sor. 1000 m3kitermelen­
dő földmennyiség fölött m ár gondosan mérlegelni kell a gépi munka lehetőségét, de.
60
3000 m3 fölött — ha egyéb feltételek nem gátolják — mindenképpen gépi m unka­
végzést kell biztosítani. A fejtési mód és az eszköz kiválasztásához a V I.3-1. táblá­
zat adatai nyújtanak tám pontot.
Kézi és gépi fejtésnél egyaránt érvényes szabály, hogy a fejtést mindig a csatorna
legalsó szelvényében kell kezdeni és onnan kell haladni a tervezett folyásiránnyal
szemben.
3 .2 1 . K ézi fejtés eszközei és m ódszerei
Kézi fejtésre 5 m 2 szelvényterületig és 3000 m3 fejtési mennyiségig kerülhet sor.
Ennél nagyobb méreteknél a kézi fejtés általában gazdaságtalan.
A fejtést a hagyományos kézi szerszámokkal végzik (ásó, lapát, csákány). A víz
alóli fejtést 10—20 cm-nél nagyobb vízmélység esetén kerülni kell.
A brigádokat — elsősorban elszámolási okokból — 10—50 m hosszú önálló szaka­
szokba kell beállítani.
A szelvény kialakítását illetően követelmény, hogy az esetleges túlfejtést rátöltés­
sel javítani nem szabad.
A teljesítm ényt elő- és utófelvétel alapján számolják el.
H a a kikerülő anyag elszállítása szükséges, akkor a 3.3. pontban leírtak szerint kell
eljárni.
3.22. Gépi földfejtés
A csatornák földmunkája mintegy 80—90%-ban géppel végezhető. A szóba jöhető
gépek részletes ismertetése az V. fejezetben található. A gép kiválasztására felhasz­
nálhatók a V I.3-1. táblázat adatai.
A. fejtés megkezdésekor, és a talajminőség változása esetén, a megrendelőnek és a
kivitelezőnek közösen meg kell állapítania a fejtési talajosztályt, ill. annak megosz­
lását. A megoszlás m egállapítható:
közbenső terepfelvétellel;
a fejtési osztály szempontjából eltérő rétegek vastagságának megadásával;
ezek szelvény szerinti százalékával.
A kitermelés során talált, építésre alkalmas anyagok (pl. szűrő- vagy javítóréteg­
nek alkalmas homok, betonadaléknak alkalmas homokos kavics, kőanyag vagy
vízzáró rétegként alkalmazható anyag) felhasználása tekintetében a megrendelő
utasítása szerint kell eljárni.
A kotrást mindig a vízfolyással szemben kell végezni. Az előírt pontosság kialakí­
tásáig a munkába v ett szelvényközből egy további szelvényközbe a kitermelést
végző géppel átállni nem szabad.
A kotrási anyagot a megrendelő, ill. a vízfolyás felügyeletével megbízott hatóság
(általában az illetékes vízügyi igazgatóság) előírásai szerint kell elkülöníteni, el­
helyezni és tárolni.
A kotrás közben talált kotrási akadályokról (pl. m űtárgy vagy harci cselekmények
maradványai, a tervben nem szereplő vezetékek vagy kábelek) a megrendelőt 24
órán belül az építési naplóban és postai úton (levél, távirat) értesíteni kell. Az aka­
dályok eltávolításához a megrendelő engedélye szükséges.
61
V I.3-1. táblázat
Adatok a gép kiválasztásához
A z e g y á ll á s b ó l A z e lő á llíth a tó m ű sz e lv é n y
M e g e n g e d h e tő le g n a g y o b b A z á t r a k á s n é lk ü l
T a l a j o k m in ő s ít é s e a f ö l d m u n k a g é p s z e m p o n t j á b ó l e lé r h e tő p o n ta tla n s á g i
le g m a g a sa b b te r e p h a j lá s, % e l ő á l l í t h a t ó d e p ó n ia
m é r e te , + cm le h e ts é g e s le g n a g y o b b
A l k a lm a s s á g
-g é p m e g n e v e z é s e k o trá s i k o trá s i • d a ra b o ssá g a v í z a ló li
S o rszám

k e re s z t- hossz­ m agassága, tá v o ls á g a
m ég a lk a lm a s a lk a lm a tla n m é ly ­ m agas­ fe n é k s ík o n k o trá s ra
le g a lk a lm a s a b b irá n y b a n irá n y b a n réz sű n a g é p tő l,
ség, m ság, m m
m

1. K é z i eszk ö z I I I — IV . 2 ,0 0 1 ,7 0
I— II . o s z tá ly ú o s z tá ly ú V . o sz t. ta la j — . eg é sz e n k is n em
T a lic s k á v a l — — — — 5 ,0 0
2. ta la j 7 ,5 0 rö g ö k
ta la j 7 ,5 0 20 a lk a lm a s
3. S z á llító sz a la g g a l

hom ok,
v á ly o g , hom okos — n em
T o ló g ép k ö tö tt agyag (1) 50 4 0 — 55 8— 10 — k is rö g ö k
4. agyagos agyag — —
a lk a lm a s
hom ok

hom okos erő sen k ö t ö t t

5. hom ok (1) — ; 18 10 2— 5 10 k is r ö g ö k n em
F ö ld n y e s ő agyag, agyag — —
v á ly o g a lk a lm a s

sz á r a z , a g y a g o s erő sen k ö t ö t t
hom ok, k o n g lo m e r á tu m 5 — 10 10— 15 cm -n é l
k ö tö tt agyag 1 5 20 5— 10 (3) 4— 5 n em
6. H e g y b o n tó k o tr ó v á ly o g , sz ik la v a g y k iseb b rö g ö k 7— 8
a lk a lm a s
h o m o k , k a v ic s ra g a d ó s a g y a g

agyagos hom ok, hom okos erő sen k ö t ö t t

v á ly o g , agyag, é s h íg fo ly ö s 6— 8 — 5 20 10— 15 n a g y d a ra b o k ­
7. V o n ó v e d r e s k o tr ó 5 — 10 5— 6 12— 20 a lk a lm a s
n edves hom ok, n edves agyag ban
anyag
k a v ics sű rű isza p

agyagos sz á ra z sz ik
2 ,5 —
hom ok, agyag h íg fo ly ó s — 5 15 10— 15 10— 15 10— 15 5— 6
8. M ély á só k o tr ó —5 3 a lk a lm a s
v á ly o g , h o m o k anyag

agyagos m in d en (4)
h o m o k , k a v ic s, hom ok, 2— 4 5 20 20— 25
9. M ark olók otró kőanyag 6— 8 (3 ) 5 — 10 5— 6 1 2 — 20 a lk a lm a s
k a v ic s , isz a p h íg isz a p

agyagos erő sen k ö t ö t t

h o m o k , v á ly o g , hom okos ra g a d ó s és 4— 5 (10)
10. V ed erso ro s ú sz ó k o tr ó 6— 9 — — 10— 25 (7) n a g y d a ra b o k 0 )
a lk a lm a s
hom ok, agyag h íg fo ly ó s 5— 6 10— 25
k a v ic s sű rű anyag

sű rű isz a p , m in d en
11. h íg isz a p , 6— 8 — — t e lje s e n
S z ív ó -n y o m ó k otró k a v ic s, — 20— 40 (7) — — a lk a lm a s
hom ok k ö tö tt a n yag e la p r ítv a
v á ly o g

Megjegyzés:
(1) L azítással b á rm ily e n an y ag .
(2) A n y erési ré te g v a sta g sá g n a k m egfelelően.
(3) R é zsű t m egközelítőleg sem t u d a la k íta n i.
(4) S zekrény- és k ú tsü lly esztésé n él különlegesen hosszú (10- -16 m ) kötélzettel.
(7) R é z sű t k ép ezn i e g y á lta lá n n em tu d .
(9) V ízszin t fe le tt.
(10) A k o tró h o sszten g elyétől.

62 63
A fejtést úgy kell végezni, hogy az alakító földmunkát fel nem lazított, term ett kotróval kiegészítve készítik a csa­
talajban lehessen elvégezni. Az esetleges túlfejtéseket a kivitelező a megrendelő
tornákat. Ilyenkor a kotrók a nyeső­
utasítására megszüntetni köteles. gépek után a víz alatti földmunkát
végzik el.
3.221. Földfejtés tológéppel

Abban az esetben, ha a csatorna mérete — akár részlegesen is — lehetővé teszi a 3.223. Földfejtés vonóvedres
tológép keresztirányú m unkáját, igen gazdaságos a tológéppel végzett fejtés. A gép kotróval
járatási sémája a V I.3-1. ábrán látható.
A vonóvedres kotró az egyik leg­
kedveltebb csatornakészítő gép.
Pontos műszelvényt készít. Víz fe­
letti és víz a latti munkára egyaránt
alkalmas. Kisebb tuskók, kövek és
egyéb akadályok eltávolítását is
közvetlenül elvégzi. Igen helytelen
azonban az a gyakorlat, hogy olyan
víz feletti m unkát is előszeretettel
végeztetnek kotrógéppel, amelyet
tológéppel vagy földnyesővel ter­
melékenyebben és gazdaságosabban
V 1.3-2. ábra. Földnyesők járatása (a) kör,
lehetne elvégezni. (b) nyolcas rendszerű fejtés esetén
A kotrógépek részére minden eset­
ben járóutat kell készíteni a nyomvonal mentén. Ugyancsak nagy gondot kell for­
dítani a kotró felvonulási útjának biztosítására és az esetleges vizenyős terepen
való biztonságos mozgására (matracfák).
A munka megszervezhető egyoldali, kétoldali vagy több sávban végzett kotrással
(V I.3-3. ábra).
A kotrógépek nehézkes és költséges mozgatása m iatt a gépek után folyamatosan
kell ellenőrizni az előállított szelvény méretét. így elkerülhető a gépek vissza­
VI. 31. ábra. Fejtési séma földtoló- és földnyeső gép használata esetén rendelése.
Kétoldali kotrás esetén, ha két gép dolgozik egyszerre, közöttük legalább 50 m
A gép völgymenetben nyesi a földet és hegymenetben tolja ki a szelvényből. Csak távolságnak kell lenni.
talajvízszint fölött alkalmazható. (A talajvízszint megközelíthetősége 20—40 cm.) Azokon a helyeken, ahol valamilyen akadály (pl. légvezeték) a kotró m unkáját
Ezzel a módszerrel legkedvezőbben csésze szelvényű csatornák építhetők. Kotró­ veszélyeztetni, a kotrást abba kell hagyni és csak az akadály elhagyása után lehet
géppel kombinálva különösen jól használható és gazdaságos eljárás.

3.222. Földfejtés földnyesővel

A tológépnél szélesebb körben használható. Földnyesővel tengelyirányú fejtés is

lehetséges. E zt csak a talajvíz közelsége és annak a szelvényrésznek a szélessége
korlátozza, amelyik már néhány deciméterrel megközelíti a nyesőláda legnagyobb
szélességi méretét. Igen termelékeny és ezért igen gazdaságos eljárás.
Keresztirányú munkavégzés esetén az V.3-1. ábra szerint, tengelyirányú fejtés
esetén a V 1.3-2. ábra alapján lehet a gépeket járatni.
A nyesőgépek után általában szükséges külön felületképzést végezni, bár jól kép­
zett gépkezelők 1 :2-esnél laposabb rézsűket készre is el tudnak készíteni. Mivel a
csatornák fenékszintje többnyire a talajvízszint alatt van, a nyesőgépek is gyakran
V I . 3-3. ábra. Nagy szelvényű csatorna kotrása vonóvedres kotróval

64 5 V íz é p íté s I I . k ö t e t
65
a kotrást folytatni. Az így elhagyott szakaszokat kézi munkával kell utólag kifej­ alakíthatók ki tológépekből, nyesőládákból és vonóvedres kotrókból. Ez különösen
teni. Ugyanez vonatkozik a keresztező föld alatti vezetékek környezetére is. vonatkozik a nagy szelvényű csatornákra. A V 1.3-4. ábrán egy olyan séma látható,
Az alkalmazott kotrók kanálűrtartalm át a szelvényméret, az egy munkahelyen ahol nyesőláda és kotró dolgozik egymás nyomában.
foglalkoztatott kotrók darabszámát pedig az elvégzendő munka mennyisége A géplánc helyes összetételét elsősorban a víz feletti és a víz alatti kitermelés
határozza meg. Félköbméteres kotrókat 15—20 m2 szelvénykeresztmetszetig mennyiségének aránya határozza meg.
lehet gazdaságosan használni. Ennél nagyobb szelvények kotrására a 0,75 m3
vagy ennél nagyobb kanálűrtartalm ú gépek jöhetnek számításba. A gépek darab­
számának meghatározásakor egy-egy gépre legalább ezerórányi munka elvégzését
3.23. Mérettűrések és minőségi osztályba sorolás
célszerű előirányozni. Az elkészült csatornák mérettűréseit és a hozzájuk tartozó minőségi osztályokat a
V 1.3-2. táblázat tartalmazza. Az egyes minőségi osztályokhoz tartozó anyagi köve­
3 .2 2 4 . F ö ld fe jté s töb b g ép típ u s e g y ü tte s a lk a lm a z á s a e s e té n telményeket az építési szerződésben kell kikötni.
Általában igaz, hogy a talajvíz fölötti m unkát tológéppel vagy nyesőládával V 1.3-2. tá b lá za t
gazdaságosabb végezni, míg a víz alatti munkához kotrógép szükséges. Ennek a
körülménynek a helyes mérlegelésével igen termelékeny és gazdaságos gépláncok A minőségi osztályba sorolás mérettűrései
Megengedett eltérés a tervtől
Függő m eder ; B e á g ya zo tt m e d e r II. III.
Megnevezés
minőségi osztályban
cm

V íz é p íté si fö ld m ű v e k
m ed erk o tr á sa i ±10 ±20 ±30
p a rtélei ±10 ±15 ±20
réz sű fe lü le te i + 0 + o + 5
m ed erfen ék je -2 0 -2 5 -3 0
V íz é p íté si fö ld m ű v e k tö lté s e in e k
k o r o n a sz in tje ± 3 ± 3 ± 3
k o ro n a szé lesség e + 10 + 15 + 20
rézsű fe lü lete ±10 + 15 + 20
lá b szé le sség e ±30 + 40 ±50
-1 0 -1 0 -1 0

3.24. Földfejtés robbantással

A hazai gyakorlatban ez a módszer nem terjedt el. Több külföldi országban, de
főleg a Szovjetunióban igen gyakran alkalmazzák csatornák építésénél az ún.
profilrobbantás módszerét ( V I .3-5. ábra). Az eljárás lényege, hogy késleltetett

V 1.3-4. ábra. Fejtési séma, függő és leásott meder esetén, földnyeső, ábra. Csatorna szelvény készítése profilrobbantás’”esetén,
111. földnyeső és kotró alkalmazása esetén késleltetett gyújtással
5*
66 67
 gyújtással biztosítható olyan pontos szelvények kirobbantása, amelyek m ár csak
jelentéktelen rézsűigazítást igényelnek. A robbantáshoz brizáns robbanóanyagot
használnak, földköbméterenként 0,15—0,30 kp mennyiségben.
Az 1980-as évek elején a Vízgazdálkodási Tudományos K utatóintézet végzett
kísérleti csatornarobbantásokat. A kísérletek alapján az eljárást az akkori hazai
körülmények között drágának és túlzottan körülményesnek találták.

3.3. A FÖLD ELSZÁLLÍTÁSA

A csatornák földmunkája során kitermelt föld elszállítására beágyazott meder

esetén ritkán kerül sor. A kiterm elt anyagot általában kellő száradás után mező-
gazdasági művelésre alkalmas formában rendezik a csatorna mellett.
Függő meder esetében földszállításra mindig szükség van. A megfelelő szállítóeszköz
kiválasztásához felhasználhatók a V I.3-3. táblázat adatai, míg a szállítójárművek
részletes adatai az V. fejezetben találhatók.
A szállítási utak karbantartása, kivilágítása és víztelenítése a kivitelező feladata.
Az útvonalakat maradandóan és szembetűnően meg kell jelölni. A közlekedésre,
ül. szállításra alkalmatlanná vált utakat vagy területeket — ha rajtuk az áthaladás
veszélyes — el kell keríteni.
A kész földmővön a szállítás csak akkor engedhető meg, ha a szállítójárművek a
kész földművet nem rongálják meg.
Az esetleges depóniákat úgy kell rendezni, hogy önmagukban állékonyak legyenek.

3.4. TECHNOLÓGIAI KÖVETELMÉNYEK

3.41. A keresztszelvények kialakítása

A technológiai előírások és kötöttségek elsősorban a kialakítandó csatorna méretei­
től, a talajadottságoktól és a csatlakozó létesítményektől függenek.
A V 1.3-6. ábrán egy 80 m3/s vízszállító képességű öntöző főcsatorna és a hozzá
A datok a szá llító eszk ö zö k k iv á la sz tá sá h o z

tartozó létesítmények (övcsatorna, párhuzamos út, útárok) keresztszelvénye lát­

ható. A szelvény kialakításánál minden olyan kívánalm at kielégítettek, ami egy
ilyen létesítménytől elvárható.
A csatornaszelvény megközelítőleg csésze alakú, ami hidraulikai és állékonysági
szempontból egyaránt kedvező. A meder bevágott része után egy 4,0 m széles
tereppadka következik, aminek kettős rendeltetése van. Egyrészt járóutat biztosít
a kotrógépek részére, másrészt ilyen kialakításnál kedvezőbb a csatornatöltés
állékonysága. A tereppadkát 1:4 hajlású nádpadka követi, amelyre a rézsű védel­
mét szolgáló nádat telepítik. A töltés koronája a vonatkozó előírásoktól függően
1,0—1,5 m-rel magasabb az üzemi vízszintnél. A korona szélessége 3,50—4,50 m,
hogy járművek közlekedésére alkalmas legyen. A m entett oldali rézsű 1:4 hajlású.
Ha a csatornaszelvényből több föld kerül ki, m int amennyi a töltés megépítéséhez
szükséges, akkor a m entett oldali rézsűhöz simulóan a fölös földmennyiség depó-
niába helyezendő. A depónia magassága 1,0—2,0 m lehet, 3,0—6,0 m széles
koronával és 1:6 hajlású rézsűvel.

68 69
 95r
90 -
93 -
92 -
91 -
90-
89-
88 -
87-
86 -
85 -
80-
83 -
82 -
81 -
80-

_L_
30 80 W 60 50 00 30 20
10 20 30 00 60 70 80 . 90

V 1.3-6. ábra. Nagy szelvényű csatorna keresztmetszetének kialakítása

V I . 3-7. ábra. Csatorna keresztszelvény a technológiai előírásokkal

70 71
A csatornából elszivárgó víznek, a megszakított belvízcsatornák vizének és a
csapadékvizek összegyűjtése céljából a csatorna mindkét oldalán övcsatorna halad.
Az övcsatorna vizét általában a főcsatornára merőleges belvízcsatornákba lehet
elvezetni. Az övcsatornák méreteit a rendeltetésük alapján számítható vízmeny-
nyiség határozza meg. Fenékszélességük általában 0,5—1,5 m, mélységük 1,0—
2,0 m, rézsűhajlásuk 1:1,5.
A csatorna menti közlekedés és az elvágott földutak összekötésének biztosítására
a csatorna mindkét oldalán, az övcsatornán kívül párhuzamos utat kell építeni.
A párhuzamos utak többnyire 6,0—10,0 m koronaszélességű földutak, 0,40—0,60
m-es kiemeléssel. A megépítésükhöz szükséges földet az övcsatornából nyerik.
Az úthoz folyó felszíni vizek, valamint az útról lefolyó csapadékvíz elvezetésére
az út egyik oldalán (az övcsatornával ellentétes oldalon) útárkot kell építeni. Az
útárokban összegyűlő víz az út alatt átvezetve az övcsatornába kerül. Az útárok
kiképzésével kapcsolatos követelmények hasonlóak az útépítés szabványárkainak
kiképzéséhez. A csatornához és tartozékaihoz csatlakozó m űtárgyakat és egyéb
létesítményeket (bújtatok, átereszek, feljárók, sorompók, telefonvezetékek, szel­
vénykövek, stb.) a szükségletnek megfelelően építik meg a vonatkozó előírások
szerint. A földmunka végzésekor arra kell ügyelni, hogy a sorrendiségi kötöttsége­
ket a terveknek megfelelően betartsák.
3.42. Építéstechnológia
A technológiai előírásokat minden igényesebb csatornaépítésnél külön technológiai
keresztszelvényen is előírja a tervező. Erre látunk példát a V 1.3-7. ábrán. Ezen a
tervező kedvezőnek ítélt géplánc figyelembevételével, az építtetői és hatósági
kívánságokhoz igazodva írja elő a technológiai sorrendet.
A technológiai sorrendet részben objektív szükségszerűség, részben pedig célszerű­
ség (műszaki és gazdasági) határozza meg. Ettől a kivitelező eltérhet, de csak akkor,
ha a rendeltetés szerinti használhatóságot és a minőséget nem csorbítja. Feltétlen
indokolt azonban a következő technológiai követelmények betartása.
Az övcsatornát mindig előbb kell megépíteni mint a főcsatornát, m ert így távol-
tarthatók a főcsatornától a belvizek és levezethető róla a csapadékvíz. (Az övcsa­
torna kismértékben a talajvízszintet is csökkenti.)
Törekedni kell a földnyeső teljes kihasználására. Minden, ilyen géppel végezhető
m unkát földnyesővel kell elvégezni. Ez mind gazdasági, mind műszaki okokból
kedvezőbb. (A szkréperrel épített töltés olcsó és általában jól és egyenletesen
töm örített.)
A kotrógépek egy-egy lehatárolt szakaszon kezdik a m unkát a vezérárok nyitásá­
val. A végleges szelvény a vezérárok szélesítésével készül több lépcsőben. Ha a
talajállapot ezt lehetővé teszi, a kotrók m unkaterét vízteleníteni kell. Az elszívott
víz az övcsatornába emelhető. Az egyszerre felfogott szakaszon a teljes szelvény
kialakítását végre kell hajtani és csak ezt követően lehet újabb szakaszra átállni.
A kotró által kitermelt anyag csak kellő szikkadás után építhető be a töltésbe.
Kellő szikkadás alatt általában nem az optimális víztartalom elérése értendő,
hanem az a maximális víztartalom, amelynél a munkahelyi tömörítőeszközökkel
a talaj a töltésre előírt tömörségre betöm iríthető. A talajvíz állásától és az idő­
járástól függően a szikkadási idő és az esetleges átrakások száma elég tág határok
között mozog.
72
A csatorna töltésének víz felőli oldalát feltétlenül úgy kívánatos készíteni, hogy
az 40—60 cm-rel erősebb legyen a tervezettnél. E zt a többletet a rézsűképzéskor
kell lenyesni. Ezt, bár némi többletköltséggel jár, azért érdemes megcsinálni, m ert
a töltések szélein (rézsűknél) soha nem érhető el olyan tömörség, m int a töltés
belsejében. H a ezt a lazább részt utólag lenyessiik, akkor jó tömörségű rézsűt
lehet előállítani és így erősen javítható a rézsűfelület vízzárósága.
A teljes építési idő alatt folyamatosan ellenőrizni kell a talajminőséget, a víztar­
talm at, a kikotort meder állékonyságát, az elkészült földművek méreteit és a töltés­
be bedolgozott anyag tömörségét. Csak folyamatos ellenőrzéssel biztosítható a
megfelelő minőségű munka, a korrekt elszámolás, csak így előzhetők meg az indo­
kolatlan többletm unkák és csak így valósítható meg az elkészült munkarészek biz­
tonságos állagmegóvása.
3.5. B E F E JE Z Ő M U N K Á K
Az elkészült csatornák rézsűi vagy burkolattal, vagy pedig növénytelepítéssel
védhetők meg az időjárás és a vízjárás káros hatásaitól. (A szilárd burkolatokat a
X. fejezetben tárgyaljuk.)
Növénytelepítésre szóba kerülhet a füvesítés és a nádtelepítés.
NövénjTelepítés előtt a rézsűt 10—20 cm vastag termőfölddel kell borítani.
Előzetesen a rézsűt barázdálni, illetve lépcsőzni (l:5-nél meredekebb rézsűk­
nél) kell. Az így elhelyezett termőföldben kell a magágyat elkészíteni és ebbe
lehet elvetni a fűmagot, elhelyezni a gyep- és nádtéglát, vagy a náddugvá­
nyokat.
A felhasznált vetőmagnak egyéb előírás hiányában a kereskedelmi I. o. minőségnek
kell megfelelnie. A vegetatív szaporítóanyagot a terv előírása szerint kell fel­
használni.
Csatornarézsűk füvesítésére bevált módszer —■a hagyományos füvesítésen kívül
— a mesterségesen előállított gyepszőnyegcsíkok rácsos elrendezésű felterítése a
nyers rézsűfelületre. A tapasztalatok szerint egy-két éven belül a rácsközökben
is elszaporodik a fű. Az eljárás hátránya, hogy technológiája az egyszerű fű­
magvetésnél bonyolultabb.
A növényvédelemre vonatkozó részletes előírásokat az ÉKSz I. k. 4. mn és az
V. k. 8 mn előírásai tartalm azzák.
3.6. FEN N TA R TÁ SI M U N K Á K
A fenntartási munkák jelentőségét és szükségességét a X III. fejezetben tárgyaljuk
részletesen. Kivitelezői oldalról a feladat indokoltságát és lényegét a puszta
szemrevételezés is egyértelművé teszi. A V I.3-8. ábrán egy vegyes használatú
csatornaszakasz látható, egy hosszabb üzemelési ciklus után. Első ránézésre is
nyilvánvaló, hogy az ilyen állapotú csatorna nem felelhet meg a rendeltetésének,
mivel vízszállító képessége a feliszapolódás és az elburjánzott növényzet hatására
erősen csökkent. A fenntartási munkák elvégzése után ( V I .3-9. ábra) a szelvény
ismét alkalmas az előírt vízmennyiség szállítására.
73-
 3.61. F e n n tartás kézzel
Ma kézzel szinte kizárólag akkor végeznek fenntartási m unkát, ha az kisebb volu­
menű (100—1000 m3), annál is inkább, mivel kisebb és nagyobb szelvényű csator­
nák fenntartására is vannak megfelelő gépek és eszközök.
A munka végrehajtását a V 1.3-10. és V 1.3-11. ábrán jól szemléltetjük. A csatorna-
szakaszt 20—30 méterenként keresztirányú töltésekkel áttöltik és szakaszos víz­
telenítéssel egy kazettát nyíltvíztartással víztelenítenek. Az így előkészített kazet­
tából a lerakodott iszapot kézi eszközökkel kitermelik és elszállítják.
Kézi munkával általában csak az eredeti szelvény helyreállítását végzik, bővítést
nem.

3.62. Fenntartás ((éppel

Kis csatornák esetén a különféle hidraulikus szerszámok és gépek, nagy csator­
náknál pedig a vonóvedres kotrók a fenntartás gépei.
A fenntartás keretében vagy az eredeti szelvényt állítják helyre, vagy bővített
szelvényt készítenek.
A munka egyes fázisainak végrehajtásánál a következőkre kell ügyelni:
Felvétel. Mivel a fenntartásra váró csatornák fenekén és rézsűin általában puha
iszap van, gondosan ügyelni kell arra, hogy a szondarúd vagy a szintezőléc ne
nyomódjon bele az iszapba, hanem annak tetején álljon meg.
Vegyes használatú csatornaszakasz a fenntartási munkák
V I . 3-8. ábra. Kitűzés. A kotrógép részére elegendő (jól látható módon) a partéi vonalának
elvégzése előtt kitűzése, valam int leásási mélységek és a rézsűhajlás írásbeli közlése. Mivel a

V I . 3-9. ábra. Vegyes használatú csatornaszakasz, a fenntartási munkák

elvégzése után V I . 3-10. ábra. Munkahely berendezése kézi munkával végzett fenntartás esetén

74 75

___

V I . 3 -1 1 . ábra. Kézi iszapoláshoz előkészített csatornaszakasz
V I . 3-12. ábra. Iker áteresz és öntözőcsatorna csatlakozása,
max. víziszintig épített egyszerű kőburkolattal
76
gépkezelők a csatorna vízszintjéhez viszonyítanak, feltétlen szükséges ideiglenes
vízmércék elhelyezése, a vízállás változásainak ellenőrzésére.
Kotrás. Az előírások megegyeznek a VI.3-2. fejezetben leírtakkal. A fenntartási
kotrásra is érvényesek a mérettűrésekre és a minőségi osztályba sorolásra vonatko­
zó előírások.
3.7. ; MŰTÁRGYAKHOZ VALÓ CSATLAKOZÁS
A csatornákat a műtárgyak előtt és után legalább 2—5 m hosszban, elő- és utó­
burkolattal kell védeni a kimosástól. A burkolatot legalább az üzemvízszintig a
rézsűn is el kell készíteni (V I.3-12. ábra). A burkolat anyaga leggyakrabban kő.
A burkolat fajtája változó. Legelterjedtebb az egyszerű és az ékelt kőburkolat.
3.8. BIZTONSÁGI ELŐÍRÁSOK
A gépek fel- és el vonulási útját, mozgási területét, valam int átállási útvonalát
előzetesen meg kell vizsgálni teherbírási, stabilitási és űrszelvénybiztonsági szem­
pontból. Ha ezek bármelyike nem felel meg a biztonsági követelményeknek, akkor
a gép tevékenységét az érintett szakaszon meg kell tiltani.
Éjjeli műszak esetén gépi munka csak kivilágított területen végezhető. A 10%-nál
nagyobb lejtésű szállítási útvonalakat is ki kell világítani. Veszélyes helyeken
éjjeli műszak nem szervezhető.
Nagynyomású vezetékek és földkábelek 30 m-en belüli körzetében csak az üzemel­
tető engedélyével lehet gépi m unkát végezni. Az üzemeltető engedélyét a megren­
delő köteles beszerezni. A veszélyes megközelítés megakadályozására szükség
szerint határjeleket, figyelmeztető táblákat és megvilágítást kell alkalmazni.
Zagyszivattyú és zagyvezeték működtetése esetén (l. a 4. pontot) annak
üzembe helyezése előtt nyomáspróbát kell végezni. A nyomáspróba során alkal­
m azott nyomás legalább 30 percig 50%-kal múlja felüEaz üzemi nyomást. Az
üzemi nyomáspróba eredményéről felvett jegyzőkönyvet, az építési naplóhoz
kell csatolni.
4. HIDROMECHANIZÁCIÓ ÉS VÍZ ALÓLI KOTRÁS
Balassa Miklós
4.1. HIDROMECHANIZÁCIÓ
4.11. A hidromeehanizáció fogalma és technológiája
Hidromechanizáción vagy vízöblítéses földmunkán az olyan földmozgatást értjük,
amelynél annak mindhárom munkarészét: a földanyag kitermelését, szállítását és
elhelyezését (ill. beépítését) víz segítségével végezzük. Előfordul, hogy a föld kiter­
melését nem vízzel (szívással), vagy nemcsak vízzel, hanem úgy végzik, hogy más
gép is besegít. Ebben az esetben is hidromechanizációról beszélünk, ha a földanyag
szállítása és elhelyezése víz közreműködésével megy végbe.
77
A hidromechanizáció jellegzetessége tehát az, hogy a földanyagot a víz energiá­
jával mozgatjuk. Ez lehet a víznek természetes, helyzeti energiája, amikor a víz
gravitációsan áramlik, vagy olyan energia, amelyet gépi erővel adtunk át. Az első
megoldás csak kivételes esetekben alkalmazható (nagy magasságkülönbség, arány­
lag kis távolság), míg a második esetben elméletileg tetszőleges távolságra és a
gravitáció ellenében is szállíthatunk.
A gazdaságos hidromechanizáció előfeltételei:
elegendő víz,
1—2 km-nél kisebb szállítási távolság,
könnyen fejthető földanyag, ill.
beépítésre alkalmas földanyag.
Nagyon fontos elegendő víz jelenléte, hiszen hidromechanizáció esetében a szállító­
közeg a víz. Ha nincs elég víz, ez éppen olyan baj, mintha száraz földmunkához
nincs elegendő szállítóeszköz. A víz rövidrezárása, a víz cirkuláltatása sokszor
komoly akadályokba ütközik.
Egyik legmértékadóbb tényezője a hidromechanizációnak a szállítási távolság,
sok esetben az emelési magasság is. Különösen fennáll ez gravitációs szállításnál,
amely nagy tömegek szállítására egyébként is kevéssé alkalmas. Csővezetéken,
nyomás alatti szállításnál vannak példák 5—6 km-es vagy még nagyobb szállítási
távolságokra is. Az esetek túlnyomó többségében — hazai feladataink tekinteté­
ben — általában 1,5—2 km tekinthető olyan felső határnak, ameddig a hidro­
mechanizáció még gazdaságos lehet. E zt azonban mindig gazdaságossági számítás­
sal kell eldönteni.
Fejtés szempontjából legjobban megfelelnek a szemcsés anyagok (homokos kavics,
homok, homokliszt), a kötött anyagok közül az iszap, m ert kohéziójuk nincs,
vagy nagyon kicsiny, tehát az anyagot könnyen meg lehet bontani és a termelőgép
jó teljesítménnyel dolgozhat. Kevésbé megfelelőek az agyag, a márga és a szilárd
kőzetek.
Beépítésre ugyancsak a szemcsés anyagok a legmegfelelőbbek, m ert gyorsan üle­
pednek, vizüket ham ar leadják, tehát a földépítmény gyorsan és könnyen hozható
végleges alakjára. A termelés szempontjából kedvező iszap egyike a legnehezebben
beépíthető anyagoknak, m ert vizét nagyon nehezen és soká adja le és a legtöbb
földmű építésére alkalmatlan. V 1.4-1. ábra. A zagytöménység ötféle kifejezési módja
Tsi a szilárd an y a g s.%-a a zag y ra v o n a tk o z ta tv a ; Tsa a szilárd an y ag s%-a a tis z ta vízre
v o n a tk o z ta tv a ; T ti a szilárd an y a g tér% -a a zag y ra v o n a tk o z ta tv a ; Tt-? a sz ilá rd an y ag
tér% -a v ízre v o n a tk o z ta tv a ; keverési a rá n y (szilárd an y a g a rá n y a a vízhez)
4.12. Az anyagtermelés és a zagy előállítása
A szilárd anyag keverése vízzel, azaz a zagy előállítása a földanyag kitermelésével
Víz segítségével a földanyagot úgy szállítjuk, hogy a vízből és földből keveréket egyidejűleg, vagy pedig külön művelettel végezhető. Az előbbi az általánosan
(zagyot) állítunk elő és ezt a keveréket kényszerítjük áramlásra a termelés és használt eljárás, az utóbbit csak olyankor alkalmazzák, amikor az előbbi vala­
beépítés helye között. milyen okból nem keresztülvihető.
A berendezés teljesítménye annál nagyobb, minél több szilárd anyag vau a
zagyban, azaz minél töményebb a zagy. 4 .1 2 1 . A n y a g te r m e lé s a z a g y e g y id e jű e lő á llítá s á v a l
A zagy töménységét (V I. 4-1. ábra) jellemezhetjük a keverési aránnyal, amely a
szilárd anyag és a víz mennyiségének arányát adja meg, vagy töménységi száza­ Ennél az eljárásnál vagy az áramló víz energiáját használjuk fel a termelendő
lékkal, amely ezt az arányt %-ban fejezi ki. Hidromechanizációnál általában a föld anyagi összefüggésének megbontására, vagy azt külön elem, a bontófej végzi,
sűlyszázalékot használjuk. az áramló víz pedig a szabadon lebegő szilárdanyag-részecskéket magával ragadja.

78 79
Az ilyen módon való anyagtermelésre alkalmas gépek a szívó-nyomó kotró és a
vízágyú.
A szívó-nyomó kotró úszóedényre szerelt zagyszivattyú, amelynek szívó oldala a
vízfenékre lenyúló szívócsővel, nyomó oldala pedig a zagy továbbítására szolgáló
nyomócsővel van összekötve.
A lk a lm a z t a k m á r v á g á n y o n m o z g ó já r m ű r e s z e r e lt z a g y s z iv a t t y ú t is , a m e ly a v íz
p a r tjá n já r v a te r m e lte a z a n y a g o t, és a z a g y o t n y o m ó c s ö v ö n t o v á b b ít o t t a .
Az anyagot azáltal termelik, hogy a szívófej környezetében kifejtett szívó hatás a
vizet a szívófej felé való áramlásra kényszeríti. Ha az áramlás sebessége eléri a
kimosási sebesség értékét — amely az anyag talajmechanikai jellemzőitől függ —,
akkor az áramló víz az anyag felületéről talajszemcséket vagy rögöket ragad
magával és azokkal zagyot képez. A szívófejre majdnem mindig mechanikus vagy
hidraulikus bontófejet szerelnek, amely a talaj anyagi összefüggését megszünteti.
A szívóáram így a m ár laza talajszemcséket könnyebben tudja saját sebességére
felgyorsítani.
Ennél a munkamódnál a zagy előállítása és elszállítása az anyagtermeléssel egy-
időben, egy munkafolyamatban megy végbe.
Az így előállított zagy töménysége attól függ, mennyi anyagot lazít fel a bontófej
az időegység alatt, azaz mekkora a bontófej fogásvastagsága. E zt a kotrógép keze­
lője, a kotrómester úgy változtatja, hogy amikor azt észleli, hogy a zagy túl híg,
leereszti, ha túl tömény, felemeli a szívócsövet, azaz növeli, ill. csökkenti a fogás­
vastagságot, esetleg rövid időre a lavírozással is leáll. Ahhoz, hogy a kotrómester
a zagy töménységét észlelhesse, a kotrót megfelelő műszerekkel kell felszerelni.
A vízágyú az anyagot úgy termeli, hogy vízsugarát az anyagtermelésre kijelölt
földfalra irányítva, az az anyagot bontja, leomlasztja és a lefolyó víz a leomló
anyagot magával ragadja és azzal zagyot képez. A zagy vagy nyílt folyókán,
vagy vályún folyik tovább, vagy szivattyúzsompba folyik bele, és onnan zagy­
szivattyú továbbítja a beépítési helyre.
4.122. Anyag termelés a zagynak külön munkafolyamatban való előállításával
Mint említettük, ezt az eljárást csak olyankor alkalmazzák, amikor a szokásos
módon való kivitel nem gazdaságos, pl. azért, m ert az anyag szívócsővel még
marófej használata m ellett sem fejthető jó teljesítménnyel. Aszerint, hogy az anya­
got teljesen víz alól, vagy szárazban (esetleg részben víz alól) kell termelni, kétféle
technológia alkalmazható.
4.1221. Anyagtermelés úszókotróval
Víz alól anyagot ilyen esetben célszerűen vedersoros úszókotróval termelünk, m ert
ennek vágóereje nagyobb, m int a marófejes szívócsőé. A zagy előállítására szolgáló
berendezést — a keverőedényt — vagy magán az úszókotrón, vagy, ha o tt nincs
hely, a kotró mellé állított és hozzá rögzített úszóedényen lehet felszerelni.
A keverőedény megfelelő űrtartalm ú fém tartály. Az úszókotró vedrei ebbe ürítik
a kikotort anyagot és külön szivattyú megfelelő állásszögben elhelyezett lövőkéken
keresztül ebbe adagolja a zagy előállításához szükséges vizet. A nagynyomású
vízsugarak a keverőedényben levő zagyot állandóan kevergő, turbulens mozgásban
tartjá k és annak egyenletes keveredését biztosítják.
80
A keverőedényből a zagy a zagyszivattyún keresztül a szokásos módon, nyomó-
csővezetéken (úszó- és particső) ju t a beépítési helyre. Célszerű a keverőedényt
úgy elhelyezni, hogy belőle a zagy gravitációsan kerüljön a zagyszivattyúba,
teh át legyen magasabban a zagyszivattyúnál. Ebben az esetben gondoskodni
kell arról, hogy a zagyszivattyúba nagyobb rögök vagy kövek ne kerülhessenek.
Evégből a zagyszivattyú előtt rendszerint kőszekrényt helyeznek el, amelynek
rácsát úgy méretezik, hogy azon a nagyobb darabok fennakadjanak.
4.1222. Anyagtermelés szárazkotróval
Ha az anyagot nem teljesen víz alól, vagy teljesen szárazból kell termelni, akkor
a keverőedényt a kotró mellé állított — vágányon vagy terepen járó — hordszer-
kezetre szerelik rá úgy, hogy a kotró a keverőedénybe üríthesse a term elt anyagot.
Az anyagot termelő szárazkotró lehet akár lánctalpas vonóköteles, akár vágányon
járó vederláncos szárazkotró, m ert mindkét típus alkalmas víz alóli kotrásra. Ha
az anyagot teljesen szárazból (pl. földfalból) kell termelni, akkor nagyon alkalmas
gép a marótárcsás kotró.
Fontos követelmény a termelőgéppel szemben, hogy az anyagot lehetőleg egyen­
letes folyamban juttassa a keverőedénybe, m ert akkor keveredik az egyenletesen
a vízzel. E zt a követelményt mind a vederláncos, mind a marótárcsás típus jól
kielégíti (30—50 ürítés percenként), de a vonóköteles nem (2—3 ürítés/min).
Ez utóbbi alkalmazása esetén teh át a kotró és a keverőedény közé olyan berende­
zést kell iktatni, amely a hosszabb időközökben egyszerre nagyobb tömegben
ü rített anyaghalmokat egyenletesebb anyagfolyammá alakítja át. Ilyen beren­
dezés pl. a lemeztagos adagoló.
Bármilyen szárazkotrót alkalmazunk is, az kotróhelyét munka közben változtatja,
teh át szükség van olyan nyomócsőszakaszra, amely a helyét változtató kotró és
a nyomócső helyben maradó végpontja közötti változó távolságnak megfelelően
képes a hosszát változtatni (mint úszókotrónál az úszócső). Ez teleszkópos megol­
dással, vagy gumikarmantyús kapcsolású csővél érhető el. Mindkét esetben gon­
doskodni kell a cső gördülő alátámasztásáról. '
A vonóköteles vagy marótárcsás kotró hosszabb ideig egy helyben állva dolgozik,
teh át ezalatt a keverőedény továbbállítására csak akkor kerül sor, amikor a gép
átmegy a következő kotrási állásba. Ilyenkor nem kotor, teh át a keverőedénybe
csak tiszta vizet adagolnak akkor, amikor a cső hosszváltozást szenved. Veder-
létrás kotró viszont kotrás közben állandóan ide-oda jár egy szakaszon, tehát a
keverőedénynek is állandóan kísérnie kell. A csőszakasz hossza em iatt folyton
változik, hol rövidül, hol hosszabbodik.
Mivel a földanyag a keverőedénybe bizonyos magasságból hullik bele, a keverő­
edényt olyan leemelhető fedéllel kell ellátni, amely megakadályozza, hogy a szerte­
freccsenő víz a terepet eláztassa.
4.13. A zagyszivattyúzás
Szívó-nyomó kotróval végzett hidromechanizációs munka folyamán lényeges
kérdés a föld—víz keverék felszívása. Erre szolgál a szívócső, amely a zagyszivaty-
tyú szívócsőcsonkjától a kotró elejéig vezet, ahol rugalmas tömlővel csatlakozik
ahhoz a szívócsőághoz, amely a merítéklétrán halad végig. A merítéklétra csukló
körül forog és a kotró elején levő állványról csigasorral emelhető és süllyeszthető.
6 V íz é p íté s II. k ö t e t 81
Kotrás közben a m erítéklétrát úgy eresztik le, hogy a szívócső vége, a szívófej
a vízfenékre, a kotrandó felületre érjen.
A zagyszivattyú által előállított vákuum hatására a szívócső végén a víz a szívó­
nyílás felé áramlik és a kotrandó anyag felületéről, ill. a bontófej által fellazított
anyagból anyagszemcséket ragad magával, amelyek a nagy sebességgel áramló
vízben lebegve maradnak és azzal zagyot képeznek.
A szívónyílás felé áramló vízszálak a szívó­
nyílásnál megtörnek, a szívócsőbe bejutva
kontrahálódnak. Ez energiaveszteséget okoz,
amelyet a szívófej megfelelő kialakításával
igyekeznek ellensúlyozni. így alakult ki a körte
alakú, a KÖRSTE-féle és főleg az USA-ban
használt ún. szemétlapát alakú szívófej.
Nagyon ritka az olyan kotrási anyag, amelyet
a szívónyílás felé áramló víz önmaga úgy tu d
V I . 4 - 2 . á b r a . M e c h a n ik u s megbontani, hogy az előállított zagy a gazda­
b o n tó fej
ságos üzemet biztosító töménységű legyen.
Ezért korszerű kotrókon a kotrandó talaj
anyagi összefüggésének megbontására külön
elemet, a szívófejre szerelt bontófejet alkal­
mazzák. Ez lehet mechanikus vagy hidraulikus
működésű.
A mechanikus bontófej (V I.4-2. ábra) kosár
alakú acélszerkezet, amelynek kerületén vágó­
élek (erősen kötött anyag esetén vájófogak)
vannak. Ezek az anyagból a merítéklétra le­
eresztésének mértékétől függő vastagságú réte­
get nyesnek le. A fellazított anyag a kosár
belsejébe, közvetlenül a szívási vízsugárba hull,
amely ezt a laza anyagot m ár könnyen magá­
val ragadja. A marófejet a merítéklétrán vé-
gigmenő, azon csapágyazott tengely forgatja.
Hidraulikus bontófe/ (V I. 4-3. ábra) szívófe­
jén megfelelő elrendezésben vízsugárlövettyűk
vannak. Az anyag bontását sebességnyomásuk­
kal és ütőerejükkel ezek végzik. Mivel víz alatt
a vízsugár energiája igen rövid út megtétele
után elnyelődik, a lövettyűk elrendezése nehéz
feladat. K ét ellentétes követelményt kell ki­
elégíteni; egyrészt elég közel ( 4 - 5 cm-re) kell legyenek a kotrandó felülethez, más­
részt elég messze ahhoz, hogy a szívófej alsó síkja és az anyag felülete között
elegendő keresztmetszet álljon rendelkezésre a víz beáramlásához.
Mechanikus bontófej minden talajban használható; különleges kezelési szakértel­
m et nem igénylő, egyszerű szerkezet. Vágóélei cserélhetők és ha eközben gondosan
járnak el, megbízhatóan működik. Hidraulikus bontófej csak laza vagy iszapos
homokban használható. A vízsugárlövettyűs szemétlapát alakú szívófejet a M is­
sissippi laza településű homokjainak kotrására alkalmazták a hajózóút fenntar­
tására, a KÖRSTE-félét pedig Németországban, ugyancsak homokos anyag
kotrásánál.
82
A Szovjetunióban a szívást sok esetben elősegítik azzal, hogy a szívócsőbe a szí­
vással ellentétes irányban nagy nyomás alatt vizet nyomnak be (injektorhatás).
Annak ellenére, hogy ezáltal a szívócsőben a zagyot mesterségesen hígítják, kb.
15%-os teljesítménynövekedést értek el ily módon.
Vannak olyan szívókotrók — főleg Angliában, építési anyag termelésére —, ame­
lyeken zagyszivattyú egyáltalán nincs, a szívást injektor végzi (jet-lift), amelyet
tiszta víz-szivattyú táplál. Ezzel a berendezéssel a homokos kavics—víz keverék
'csak korlátozott távolságra, legfeljebb 100—150 m-re nyomható ki.
A V 1.4-1. táblázat néhány úszókotró műszaki ad atait tartalm azza.
4.14. A zagyszállítás
A zagyszállítás a hidromechanizációs kivitel legnehezebb és a gazdaságosságot leg­
inkább befolyásoló munkarésze.
A zagy szállítható gravitációsan, vagy nyomás alatt, csővezetéken. Az utóbbi
elterjedtebb, de helyenként az előbbi is gazdaságosan alkalm azható eljárás.
■4.141. Gravitációs zagyszállítás
Csak egyes esetekben, olyan kedvező körülmények között végezhető (a termelőhely
szintje jóval magasabb, m int a beépítésé, a közöttük levő távolság aránylag
kicsiny stb.), amelyek lehetővé teszik a zagy kellő sebességgel való továbbítását,
A zagyvezeték lehet egyszerű, földbe ásott folyóka, fa- vagy fémvályú, esetleg
megfelelő átm érőjű fém- vagy műanyag cső. Ezeket egyszerűen a terepre fektetik,
tehát esésük nem egyenletes, hanem a terep esése szerint változó. Ilyen esetekben
szükség lehet arra, hogy olyan helyeken, ahol a zagy összetorlódhat, kis vízágyúval
kényszerítsék továbbfolyásra.
4.142. Zagyszállítás nyomócsövön
*
Nyomócsöves zagyszállításhoz a teljes energiaszükségletet a szivattyú hajtó­
motorja szolgáltatja.
A nyomócső (zagyvezeték) a zagyszivattyú nyomóoldalához csatlakozik és onnan
vezet az ürítőhelyig. Ha az ürítőhely a parton van — és ez a szokásos eset —, akkor
a parton lefektetett nyomócső és az úszókotró közé olyan csőszakaszt kell beépí­
teni, amely a parton levő cső helyben maradó végpontja és az üzem közben állan­
dóan mozgó kotró között folyton változó távolság ellenére is teljesíteni tudja
feladatát. Ez a csőszakasz az úszótestekre szerelt úszócső, egymással rugalmas
tömlőkkel kapcsolt csodarabok egymásutánja.
A nyomócső tehát két részből áll: az úszócsőből és a parti csőből. Ez utóbbinál is
két, egymástól eltérő csőszakasz különböztethető meg: a szállítócső és az ürítőcső.
A szállítócső az úszócsővel való csatlakozástól az ürítőhelyig vezet és az a jellege,
hogy hosszabb ideig ugyanazon a helyen marad, ti. mindaddig, amíg az ürítőcsővel
az ebből a helyzetből elérhető egész területet fel nem töltötték.
Az ürítőcső ezzel szemben olyan csőszakasz, amelynek hossza — sok esetben iránya
is — gyakran változik aszerint, hogy pillanatnyilag a beépítési hely melyik részén
kell az ürítést végezni. Az ürítőcsőnek rendszerint két vagy több ága van és hol
az egyiken, hol a másikon folyik az ürítés.
6* 83
 V1.4-1. táblázat
N éh á n y h a z a i és k ü lfö ld i ű sz ó k o tió m ű sz a k i ad a ta i

Mérték- A FOKA gépállományába tartozó kotrók Külföldi kotrók

Jellemzők egység
107 110 113 122 123 131 132 G ia n t 4400 G ia n t 2200 Gub Spüler V

G y á rtó c ég ism e r e tle n K önyves FOKA K ö z ú ti H íd ­ Közúti Híd- IHG IHC IHG IHC IHG Lübecker
T ó th és Z ách. fe n n ta r tó V . fenntartó V. Be aver Beaver Beaver Beaver Beaver Maschinen-
Bau A. g.
G y á rtá si é v ism e re tle n 1909 1958 1951 1952 1967 1968 - - - —
T íp u s ved erso ro s v ed erso ro s v e d e rso ro s v á g ó fe je s vágófejes vágófejes vágófejes vágófejes vágófejes vágófejes
nyom ó n y o m ó c sa ­ nyom ó sz ív ó -n y o m ó szívó-nyomó szívó-nyomó szívó-nyomó szívó-nyomó szívó-nyomó szívó-nyomó szívó-nyomó
to r n a k o tr ó
H a jtó m ű típ u s D ie se l­ G őz- v a g y D ie se l D ie se l­ Diesel- Diesel Diesel Diesel Diesel Diesel Diesel
e le k tr o m o s D ie se l e le k tr o m o s elektromos
B e é p ít e t t h a jtó m ű te lj e s ít -
m enye LE 108 60 25 160 240 350 980 — 1656 233 1260
H a jó te s t h o ssz a m 2 0 ,3 2 6 ,7 15 ,3 2 4 ,4 23,8 15,0 22,0 32,0 28,0 12,0 51,0
sz é le sség e m 8,07 6,5 9 ,4 7,4 8,6 5,55 6,1 12,0 9,30 4,85 11,0
m a g a ssá g a m - — — — — 1,60 1,60 2,85 2,75 1,30 4,0
m erü lése m 1,3 1,26 0 ,5 1,10 0,8 1,05 1,05 1,70 1,70 0,90 2,5
L e g m a g a sa b b f i x p o n t m 7,06 10,85 4 ,1 2 8 ,2 9 6,10 2,59 - 5,33 - - - —
V íz k isz o rítá s t 159 173 23 160 144 69 154 — - - —

M ax. k o tr á si m é ly s é g m 6,5 7 3 ,2 6 6 8 -1 0 12 20 16 6 -8 16
E lm é le ti t e lje s ítm é n y isz a p b a n m */h 160 100 40 120 105 200 300 - - - -
S z ív ó c ső á tm ér ő je mm — — — 300 300 350 450 750 600 240 750
N y o m ó c ső á tm ér ő je mm — — — — - 314 400 700 500 200 650
Z a g y s z iv a tty ú fo r d u la tsz á m a l /m i n — — — — - 6 6 1 -5 5 5 — — - - -
4
n y o m ó m a g a ssá g a m — — — — - 50 80 - - 90
h a jtó m ű típ u s a — 6 KN 6 UM R 6 UM R 6L 220 HSZ 20 V 71 V 71 - - - -
36 L á n g 35 L á n g 35 L áng Skoda
te lje s ítm é n y e LE 216 200 210 240 160 454 - — - - -
V ed rek szá m a — 21 29 27 — - - - - - - -
V e d erű rta rta lo m m3 0,17 0 ,1 0 0 ,0 3 — - ■ - - - - - -
S z e m é ly z e t fő 14 17 12 14 14 - - - - - —

Ebből adódik az a követelmény, hogy a szállító csőszakaszt sokkal gondosabban
kell fektetni, hogy az üzem közben előforduló meghibásodások lehetősége kikü­
szöbölhető legyen. Terv szerinti nyomvonalát tehát ki kell tűzni, ha szükséges, a
terepet (tológéppel) elegyengetni, hogy a csőnek sem a vízszintes, sem a függőleges
síkban ne legyenek erős törései. Vigyázni kell arra, hogy az egyes csodarabok egész
hosszukon jól alá legyenek tám asztva, azaz a csövek ne feszülhessenek, különben
a legkényesebb részen, a kötésnél olyan erőt adhatnak át, amelyre a kötés nincs
méretezve, meghibásodik vagy tönkremegy.
Az ürítőcső fektetésénél nem fontos ilyen gondosan eljárni, nagyobb bajt az sem
okoz, ha a csőkötéseknél csekély tömítetlenség van, m ert az ürítőcsőben a nyomás
is kisebb, m int a szállítócsőben. Minden új parti csőállásban célszerű végigszintezni
a cső egész hosszát és nyilvántartani a geodéziai emelőmagasságot, hogy a tervezési
számítás helyessége ellenőrizhető legyen.
Az egész nyomócsövet (az úszócsövet is) minden műszakban legalább egyszer
végig kell járni és ellenőrizni, főleg a csőkötéseket, nincs-e valahol tömítetlenség,
íveknél nem mozdult-e el a cső, nem roskadt-e meg valahol alatta a föld stb. Az
észlelt hibát azonnal helyre kell hozni.

84 85
4.143. Zagyszállítás számítása
Nyomócsőben a zagyszállítás csak akkor lehetséges, ha a zagynak olyan sebességet
kölcsönziink, hogy áramlása turbulens legyen, különben a zagyban levő szilárd
anyag szemcséi m ár a csőben kezdenek leülepedni. További követelmény az, hogy
a zagyszivattyú nyomómagassága elegendő legyen az áramlással szemben fellépő
ellenállás legyőzésére.
A zagyszállítás két legfontosabb paramétere ennek megfelelően a kritikus sebesség
és a fajlagos nyomásveszteség.

4.1431. A kritikus sebesség

A zagyáram a benne mozgó szilárd anyag szemcséinek különböző nagyságú és irá­
nyú impulzusokat kölcsönöz. Ezeknek hatására a szemcsék lebegve, ugrálva,
gördülve és csúszva mozognak. Ha a zagy sebessége bizonyos meghatározott
határérték — a kritikus sebesség — alá csökken, megkezdődik az ülepedés, a
csúsztatott, a gördülő és végül az ugráló szemcsék is a fenéken maradnak, az utá­
nuk jövő szemcsék továbbmozgását is megakadályozzák. Igen gyorsan fejlődik a
kiülepedés, amely a keresztmetszetet szűkíti, sőt, ha a folyamat tartós, egészen
elzárja. A cső eldugul, a zagyszállítás leáll.
Hogy ez ne következzen be, vigyáznunk kell arra, hogy a zagy sebessége ne csök­
kenjen a kritikus sebesség alá.
Különböző kutatók (Roer, Jufin, Haszkelberg, Zsivotovszkij, Kariin, Gorjunov,
Ivanov, Korzsafev, Durand, States és mások) empirikus képleteket állítottak fel
mind a kritikus sebességre, mind a fajlagos nyomásveszteségre. E képletek hiá­
nyossága, hogy szorosan csak az illető kutató által vizsgált anyagra vonatkoznak.
E bizonytalanság felszámolására adták ki a Szovjetunióban a szemcsés talajokra V 1.4-4. ábra. Kritikus sebességi (ekr) görbék a zagytöménység függvényében 314 mm
vonatkozó A nyomás alatti hidraulikus talajszállítás méretezésének műszaki átmérőjű cső esetén
előírásai c.;szabványt (GOSZT 0000), amely több kutató eredményeinek felhasz­
nálásával négy tudományos szerv által levezetett m atematikai összefüggéseket A C0 a következő képletből szám ítható:
a d meg a két legfontosabb param éterre: a kritikus sebességre és a fajlagos nyo­
másveszteségre.
— 9
A kritikus sebesség (ekr) a következő képlettel számítható : Y t-Y v
3 6 ahol yz a zagy; y v a víz; yt a talaj fajsúlya.
ukr = 8YDYC^, A ip tényező pedig a V 1.4-2. táblázatból határozható meg.
ahol vkT a kritikus sebesség, m/s; D a nyomócső átmérője, m ; C0 koncentrációs Az előbbi képletből kiszám ítottuk a kritikus sebesség értékeit £>= 314 mm á t­
tényező (dimenzió nélküli szám); i/>szállítóképességi tényező (nevezetlen szám). mérőjű nyomóesőre (a Master kotró nyomócsöve), a V1.4-2. táblázat szerinti
V 1.4-2. táblázat négyféle talaj osztályra és T —5, 10, 15, 20 és 25% zagy töménységre. A kapott
értékeket a V1.4-4. ábrában raktuk fel.
Szállítóképességi tényező
4.1432. A fajlagos nyomásveszteség
dk, mm V dk, mm V
Nyomócsőben áramlás közben a zagynak belső és a nyomócső falával való súrló­
dása ellenállást ébreszt, amelyet a szivattyú nyomómagasságának kell legyőznie.
©

0 ,0 5 - 0 ,1 0 0 ,0 2 1,2 A csőben uralkodó nyomás teh át a cső hosszán állandóan csökken. A nyomóma­
1

0 ,1 0 - 0 ,2 5 0 ,2 0 2 ,0 - 3 ,0 1 ,5 gasságnak azt a hányadát, amely a cső egységnyi hosszán (1 m vagy 100 m)

0 ,2 5 —0 ,5 0 0 ,4 0 3 ,0 - 5 ,0 1,8 ébredő ellenállások legyőzésére szolgál, fajlagos nyomásveszteségnek (iz) nevezzük
0 ,5 0 - 1 ,0 0 0 ,8 0 5 ,0 - 1 0 ,0 1,9 és vízoszlopméter/egységnyi csőhossz (m/fm, m/100 m) egységben fejezzük ki
( L a I V . 2. fejezetet).
dk - a zagyképző ta la j közepes szem cseátm érője.

87
86
 iz=m/100m 2 5 2 0 15 10
ahol iL fajlagos nyomásveszteség, m/fm; A súrlódási tényező (nevezetlen szám );
g nehézségi gyorsulás, m/s-2 ; D a csőátmérő, m ; C0 a kritikus sebességnél meg­
adott tényező; yi a kritikus sebességnél megadott tényező; Re a Reynolds-szám
(nevezetlen), amelyben v és D azonos dimenzióban helyettesítendő; v a zagysebes­
ség (itt cm/s); v a víz kinematikai viszkozitása, cm2s_1.
Ennek a képletnek a segítségével szám ítottuk ki a fajlagos nyomásveszteség érté­
keit kétféle közepes szemcseátmérővel (dk = 0 ,1 —0,25 és 0,25—0,5 mm) jellemzett
talajra és ötféle ( T = 5, 10, 15, 20 és 25% zagy töménységre. A kapott értékeket
a V I.4-5., ill. a V1.4-6. ábra görbeseregével ábrázoljuk.

A fajlagos nyomásveszteség ugyanazoknak a tényezőknek a függvénye, m int a

kritikus sebesség. Értéke az em lített szovjet szabvány szerint a következő képlet­
ből szám ítható:
i, = X 1+2
2 gD
6

V0 — 3,5]/^D C qIP9 V 1.4-6. ábra. A fajlagos nyomásveszteség (fz) függése a

nyomócső-átmérőtől dk = 0,25 —0,5 mm közepes szem­
0,31 cseátmérő és T —15% zagytöménység esetében
1=
(lg R e- 1 ) 2 ’
vD
Re =
v ’

88
4.1433. A terhelési görbék
Zagyszállítási munkák tervezésére a terhelési görbék szolgálnak.
Valamely hidromechanizációs m unkát rendszerint a termelendő anyag minőségével,
a szállítási távolsággal és a geodéziai emelőmagassággal adják meg. Hazai viszo­
nyaink között adottnak tekinthetjük a rendelkezésre álló kotrófelszerelést is
(vagy azt a 2 —3 típust, amelyek közül választhatunk), azaz ismerjük a kotró
jelleggörbéit ( Q - H - görbéit, esetleg kagylódiagramját is).
Szállítási távolságon az anyagnyerőhely és a beépítési hely súlypontjai (ill. vonalas
létesítmény esetén súlyvonalai) közötti egyenes távolságot értjük. Ebből a nyomó­
cső hosszát a munka helyszínrajzából, a geodéziai emelőmagasságot pedig hossz­
szelvényéből m érhetjük le. így pl. a V I.4-7. ábrán vázolt töltéserősítési munkánál
a helyszínrajzból lemérhető T —750 m szállítási távolság esetén a tényleges cső­
hossz :
L —lu+ lsz+ lü= 200 + 670 + 200= 1070 m,
ahol lu az úszócső hossza, m ; lsz szállítócső hossza, m; lü ürítőcső hossza, m.
A számítással meghatározott nyomásveszteségi értékek vízszintes és egyenes
csőre vonatkoznak. Az L hosszból szám ított nyomásveszteséghez még hozzá kell
adni a csőszerelvények (ív- és könyökcsövek, tolózárak, csuklók stb.) ellenállását.
Mivel ezeket előre nem ismerjük, jó közelítéssel úgy járunk el, hogy nem a tényleges
L csőhosszat vesszük alapul, hanem az annál 10%-kal nagyobb, ún. virtuális
V I.4-7. ábra. A szállítási távolság és a nyomócsőhossz összefüggése
töltéserősítésnél
90
csőhosszat ( //). A V1.4-4. ábra szerinti példában a virtuális csőhossz L '= 1,1 L =
= 1070+107=1177 m.
Ugyanígy mérhető le a hossz-szelvényből a geodéziai emelőmagasság, és ezt szo­
rozva a zagy fajsúlyával kapjuk a statikus emelőmagasságot.
Összefoglalva: azok a műszaki adatok, amelyekre a tervezéshez és kivitelezéshez
szükség van, a következők:
1. A gyártó cég adja meg:
a zagyszivattyú jelleggörbéit Q - H és a hatásfok- (rj) görbéket (a kettő
együtt a szivattyú kagylódiagramja);
a zagyszivattyú nyomómagasságát;
a kotrási mélységet;
a hajótest méreteit és merülését.
2. A tervező, ill. kivitelező állapítja meg:
a szállítási távolságot, ill. az ebből meghatározható tényleges (L), ill. virtuális
csőhosszat (L ');
a geodéziai (úge), ill. statikus emelőmagasságot (úst);
az anyag közép szemcsenagyságát (c/k) ;
a kritikus sebességet (ukr);
a fajlagos nyomásveszteségi (i- ) görbéket.
Ezeknek az adatoknak az alapján számíthatók a tervezéshez szükséges terhelési
görbék koordinátái. A számítást a következők szerint kell végezni (1. a számpél­
dát):
Az adott f/k-ra különböző töménységre (példánkban 10, 15 és 20 s.%-ra) felrakott
z2-görbékből kivesszük a különböző zagysebességekhez (példánkban 15% tömény­
ségre a 3, 4 és 5 m/s sebességekhez) tartozó í7-értékeket és azokkal a megállapított
virtuális csőhosszat (L ') megszorozzuk. Ezzel a különböző sebességekhez tartozó
olyan / z-értékeket kapunk, amelyek azzal a teljes ellenállással egyenlők, amely
az adott L tényleges hosszúságú csőben állnak elő. Ha ehhez a statikus emelő-
magasságot (hst) hozzáadjuk, azt a vízoszlopméterben kifejezett teljes ellenállást
kapjuk, amelyet a zagyszivattyú nyomómagasságának le kell győzni.
Ha a v és ( / z+ úst) így kapott összetartozó értékeit a zagyszivattyú Q —H ábrájába
felrakjuk, az ún. terhelési görbéket kapjuk. Ezeknek a görbéknek tehát minden
ordinátája azzal a (7z+ úst) teljes ellenállással egyenlő, amelyet a í/k-val jellemzett
anyag annál a töménységnél (T %) és azzal a (v) sebességgel mozogva ébreszt az
L tényleges hosszúságú nyomócsőben, amire a számítást elvégeztük. Éppen
azért nevezzük ezeket terhelési görbéknek, m ert minden pontjuk ordinátája a
zagy szivattyú vízoszlopméterben kifejezett terhelését adja meg.
Amikor a v és az ( /z+ úst) összetartozó értékeit számítjuk, legkisebb u-értéknek
mindig a kritikus sebességet (ukr) választjuk, m ert ennél kisebb sebességgel — a ko­
rábban m ondottak szerint — a nyomócsövet üzemeltetni nem szabad. Ha most
a terhelési görbét valamelyik (1 —//-görbével metsszük, olyan pontot kapunk,
amelynél a terhelési görbéről leolvasható teljes nyomásveszteség éppen egyenlő
azzal a nyomómagassággal, amellyel a zagyszivattyú a számítás alapját képező
91
feltételek mellett rendelkezik. Ez tehát az a pont, ahol a nyomócsőben a zagy­
szállítás m iatti nyomásveszteség éppen akkora, mint a rendelkezésre álló nyomó­
magasság, ahol tehát a szivattyú teljesítőképessége teljesen ki van használva, az
üzem a leggazdaságosabb.
E zt a pontot a zagyszivattyú munkapontjának nevezzük, m ert erre a zagyszivattyú
automatikusan beáll és attól mindaddig nem tér el, ameddig fordulatszámát nem
változtatjuk, vagy nem változik a zagytöménység.
Mivel a zagyszivattyú 0 —H-görbéje minden fordulatszámnál más és más, a ter­
helési görbe ( V I .4-8. ábra) több Q —H-görbét is metszhet. H a tehát az adott
anyagra többféle zagytöménységre felrakott terhelési görbéket több Q - H - gör­
bével metszésbe hozunk, az így kapott m unkapontokra vizsgálhatjuk, melyik
fordulatszám mellett leggazdaságosabb a munka és a szivattyút az annak megfelelő
fordulatszámmal járathatjuk, igyekezvén állandóan azt a zagytöménységet fenn­
tartani, amelyre a szám ítást végeztük.
A terhelési görbékből a munka kivitelét meghatározó minden olyan adat egyszerű
módon megállapítható, amelynek alapján a hidromechanizációs munka megter­
vezhető. A terhelési görbék természetesen bármilyen anyagminőségre és szállítási
távolságra, valam int tetszőleges zagy töménységre is megszerkeszthetők.
4.15. A zagy beépítése
A zagy beépítése a m unkának az a része, amikor a szállított zagytömeget a terv
szerinti helyen ürítjük, belőle a szilárd anyagot kiülepítjük és a letisztult vizet
elvezetjük.
92
4.151. Az ürítés
Az ürítés előreveréssel vagy hátrahúzással az ürítőcső végén, vagy annak vége
közelében oldalt kiágazó csőcsonkokon át történik.
Előreverés esetében úgy szervezzük a m unkát, hogy amikor valamelyik ürítőállás­
ban az ott kirakandó teljes anyagmennyiséget ürítettük, ezen az ürítőcsőágon az
ürítést megszüntetjük, a cső végére újabb csodarabot szerelünk és ennek a végén,
új állásban folytatjuk a m unkát. Előreverésnél tehát a zagy mozgási irányát
tekintve állandóan előrehaladunk, a nyomócső folyton hosszabbodik.
Visszahúzás esetében minden új állás elfoglalása az utolsó csodarab leszerelésével
já r és így a munkával „visszafelé” haladunk, az ürítőcső állandóan rövidül.
Értelemszerűen ugyanez a helyzet akkor, ha nem a cső végén ürítünk, hanem
oldalt kiágazó rövid csodarabokon.
Célszerű egyidejűleg két (vagy több) ürítőcsőággal dolgozni, m ert akkor mód van
arra, hogy tolózárral másik ágra kapcsolunk á t akkor, amikor az előzőleg üzemel­
te te tt ágon a csőszerelést végezzük. A V 1.4-7. ábrán vázolt töltéserősítési munkánál
pl. két ürítőcsőág van. Ilyen esetben az ürítés az egyik ágon előreveréssel (csőhosz-
szabbítással), a másikon visszahúzással (csőrövidítéssel) folyik. Ha csak egy ürítő­
csőág van, akkor a csőszereléshez a kotrási üzemet le kell állítani, a nyomócsövet
tiszta vízzel végig kell mosatni és csak azután lehet a csőszerelést megkezdeni.
Ez jelentős üzemkieséssel jár.
Az ürítőnyílásnál a csőben uralkodó nyomás átalakul sebességgé, tehát a zagy
ettől a nyomástól függő, aránylag nagy sebességgel ömlik ki. Ez az ürítőhelyen
kimosást vagy szorítógát-szakadást okozhat. Ez ellen a csővég megfelelő elfordítá-
sával, csőpipa vagy energiatörő billenőlap rászerelésével vagy más módon kell
védekezni.
Egy-egy ürítőállásban mindig addig lehet dolgoÁii, amíg az ott kirakandó anyagot
le nem ürítettük. Ez viszont attól is függ, hogyan terül az anyag. K ötött vagy
finomszemcsés anyagból előállított zagy messzire elfolyik, durvaszemcsés anyag
(kavics) legnagyobb része közvetlenül az ürítés környezetében halmozódik fel.
Ha valamilyen előírt szintet kell előállítani (területfeltöltés) vagy vonalas létesít­
ménynél m eghatározott mennyiségű anyagot kirakni (töltésépítés vagy töltés-
erősítés), nagy gyakorlat kell annak eldöntéséhez, hogy egy-egy ürítőállásban
mikor kell a m unkát abbahagyni. Akár többet, akár kevesebbet raktunk ki a
szükségesnél, a hiba rendbehozása mindig többletm unkát (és többletköltséget)
jelent. Ez ellen részben a kotrási adatok állandó gondos nyilvántartásával, rész­
ben pedig úgy védekezhetünk, hogy a tológépes egyengetési munka durva részét
m ár ürítés közben elvégezzük (ha az anyagra m ár akkor rá lehet menni!) m ert így
jobban megítélhető, kiraktuk-e m ár az azon a helyen szükséges anyagmennyiséget
vagy nem. Ha ismerjük a kotrógép átlagos teljesítményét, akkor az üzemidőből is
jó közelítéssel megállapíthatjuk a kirakott anyag mennyiségét.
Célszerű, ha az ürítőhely irányítója telefon- (vagy URH-) összeköttetésben van a
kotrómesterrel, hogy szükség esetén az ürítés követelményeinek megfelelően irá­
nyíthassa a kotrási munkát.
93
4.152. A kiülepítés
A kiülepítés az a folyamat, amikor a nyugvó, vagy kis sebességgel folyó zagyból a
szilárd anyag kiválik és a fenékre süllyed.
Ha ismerjük a zagyképző szilárd anyag szemcséinek ülepedési sebességét, a szük­
séges ülepedőtér hosszát az
képletből szám íthatjuk, ahol Lmin az ülepítőtér minimális hossza, m; vz a zagy
folyási sebessége az ülepítőtéren, m/s; vü a zagyképző anyag szemcséinek ülepedési
sebessége, m/s; m a zagyfolyam mélysége, m.
Szuszpenzióban levő szilárd anyag a nehézségi erő hatására m eghatározott sebes­
séggel lefelé mozog. Amikor a zagy ürítés után az ülepítőtéren kis sebességgel
áramlik, a szemcséknek ez a lefelé mozgása, az ülepedés megkezdődik. Ha a szilárd
anyag szemcséi ülepedés közben előbb érnek le a fenékre, m int a zagy az ülepítőtér
lefolyónyilásához, akkor a zagy letisztul. Gyakorlatban a kotrási anyag azonban
nem homogén, az egyes frakciók ülepedési sebessége eltérő, az ülepítőtér területé­
nek korlátozottsága általában nem engedi meg, hogy méreteit a legkisebb ülepedési
sebességű frakció alapján állapítsuk meg. Tehát mindig számolni kell azzal, hogy
a „letisztult” víz tartalm az a kotrási anyag talajmechanikai jellemzőitől függő
mennyiségű lebegtetett hordalékot.
Hacsak a zagyot nem szabályozóművek mögé ürítjük, vagy természetes mélyedé­
sek (mocsaras terület, holtmeder stb.) feltöltésére használjuk fel, az ülepítőteret
úgy szokás kialakítani, hogy azt szorítógátak veszik körül. Töltéserősítésnél ezeket
a gátakat a töltésről lenyesett humuszból vagy a töltés vonala m ellett a talajból
kiemelt anyagból készítik, az ürítendő zagy mennyiségétől függő szelvénnyel.
A szorítógátak rendszerint kazettarendszert alkotnak. A kazettákat elválasztó
földgátba olyan egyszerű berendezést építenek be, amelynek segítségével a zagy­
szintet a kívánt magasságban tarthatjuk. Ez lehet olyan bukó, amelynek bukóéle
deszka behelyezésével vagy kiemelésével változtatható magasságú, vagy a föld­
gátba beépített, fadugóval elzárható 2—3 db vízszintes fekvésű eternitcső (vagy
fémcső). A fadugó eltávolításával a zagyszint az annak megfelelő magasságra
áll be.
Ha olyan anyagot ürítünk, amelyre kirakás után tológéppel azonnal rá lehet menni
(pl. kavics vagy homokos kavics), akkor a zagy folyását ezzel is irányítani lehet
abból a célból, hogy az anyag szemcsenagyság szerinti elhelyezkedését irányítsuk.
Erre szükség lehet pl. azért, m ert a nagyobb szemcsék m indjárt az ürítés helyén
kiülepednek, tehát minden ürítési kúpnál kavicszsákok keletkezhetnek. K ötött
anyag ülepedését ily módon irányítani lehetetlen, m ert az ü rített anyagra rámenni
hosszú ideig nem lehet. Ilyenkor az anyag elhelyezkedésébe csak a kazetták meg­
felelő kialakításával lehet beleavatkozni (szélesebb ürítőtér, több kazetta egymás­
utáni kapcsolása, vagy esetleg terelőgátrendszer).
4.153. A letisztult víz elvezetése
Gondoskodni kell az ülepítőtérről elfolyó letisztult víz elvezetéséről. Ha a kotró
az anyagot nagyobb vízfelület (folyó vagy tó) fenekéről termeli, legcélszerűbb a
vizet oda visszavezetni. Ha ez nehezen oldható meg, de van alkalmas belvízcsa-
94
torna rendszer, ebbe is bevezethető az elfolyó víz, de ilyenkor fontos a szilárd
anyagnak a zagyból való minél tökéletesebb kiülepítése, különben a belvízcsa­
torna feliszapolódik.
A vizet lehetőleg gravitációsan kell elvezetni. Ha erre nincs mód, akkor a kifolyás
után szivattyúzsompot kell építeni, onnan a vizet szivattyúval kiemelni és cső­
vezetéken nyomni odáig, ahonnan m ár árokban gravitációsan vezethető tovább.
A szivattyúzsompot 1—2 betongyűrűből lehet elkészíteni, m ert ezt a munka tovább­
haladása során egyszerűen lehet továbbvinni. Ajánlatos az elfolyó vízből gyakran
(naponta) m intát venni és megállapítani hordaléktartalm át. H a a víz sok hordalé­
kot tartalm az, tökéletesebb kiülepítésről kell gondoskodni, de a hordaléktartalom
ismeretére szükség lehet a kiterm elt és a beépített anyag mennyisége közötti
különbség megállapítására is, pl. hogy megfontolható legyen, meddig gazdaságos az
anyag kiülepítése. Amennyiben ugyanis az iilepítés túl nagy költséget okozna,
esetleg bele kell nyugodni nagyobb hordaléktartalm ú víz elvezetésébe, annak
ellenére, hogy így a kitermelt anyag jelentékeny hányada kárba vész.
A letisztult víz elvezetéséhez gyakran van szükség kisebb mellékmunkákra (leve­
zetőárkok ásása és fenntartása, szivattyúzsomp készítése stb.), amelyeket feltét­
lenül gépesíteni kell. Ilyen munkákhoz nagyon célszerű a mélyásóval és tolóle­
mezzel felszerelt gép, amelyből hazánkban sok van használatban, tehát könnyű
hozzájutni. E zt a gépet, ha itt nincs rá szükség, a hidromechanizáció más m unkái­
nál (humuszleszedés, csőnyomvonal-egyengetés stb.) is nagyon jól lehet alkalmazni,
tehát teljesen ki lehet használni.
4.16. A hidromechanizáció mellékmunkái
Mint minden földmunka, a hidromechanizáció is többféle mellékmunka elvégzését
teszi szükségessé. Ezek az elő- és utómunkák, az átállások és horgonyzások, vala­
mint a csővezeték áthelyezése. A hidromechanizációs munka tervszerű végzésének
és gazdaságosságának biztosítása végett rendkívül fontos ezeknek a m unkáknak
tökéletes gépesítése.
4.161. Élőmunkák
Kitűzés. A kivitel megkezdése előtt ki kell tűzni az elvégzendő m unkát. Kitűzést
általában az anyagtermelés és a beépítés helyén kell végezni.
Ha a m unkát szívó-nyomó kotró végzi, a kotrás helyét, szélességét kell kitűzni
és mélységét kell megadni. A kotrási helyet és szélességet csóvákkal szokás kitűzni.
Ezek a vízmélységtől függő hosszúságú farudak, amelyeket a fenékbe szúrnak le,
felül pedig ellátják feltűnő színű (vörös) jelzéssel (kereszt, tárcsa, csóva). A kotrási
mélységet vízmércével ellenőrzik, amelyet úgy kell leverni és beszintezni, hogy azt
a vízmélységet mutassa, amelyet az előírt szint felett kell előállítani. Azt, hogy
az anyag az előírt szintig ki van kotorva, abból látni, hogy a m ért vízmélység
azonos a vízmérce-leolvasással. A vízmércét áthelyezésekor mindig be kell szin­
tezni.
A beépítés helyén csak területfeltöltésnél tűzik ki az előállítandó feltöltési szintet
levert cövekekkel. Töltéserősítésnél a kitűzés felesleges, m ert a jeleket a kiömlő
zagy úgyis megsemmisítené.
95
Minden csőátállás előtt ki kell tűzni a parti cső új nyomvonalát és esetleg a csőát-
hordásra szolgáló szállítóutat is.
Terepelőkészítés csak a beépítés helyén és csak töltésépítés vagy töltéserősítés
esetében szükséges. Ez a munka ugyanaz, m int földmunka esetében, azaz a nö­
vényzetet és a humuszt kell eltávolítani. Hidrcmechanizációnál ebből az anyagból
készülnek a szorítógátak. Ha a humusz mennyisége ehhez nem elég, a töltés és a
szorítógát közötti terepből vett földanyaggal pótolható. A m unkát tológéppel
célszerű végezni úgy, hogy a töltéskoronáról kiinduló, a rézsűn a töltés tengelyére
merőlegesen haladó nyesésekkel tolják össze a szorítcgátat a kitűzött vonalon.
Ugyanez a gép a töltés és a szorítógát közötti terepből a töltés tengelyével párhu­
zamos nyesésekkel készíti el a töltést és a szorítógátat összekötő keresztgátakat.
Ha többletanyagra van szükség, azt a töltés m entett oldali lába mellett kell le­
nyesni, hogy a zagyfolyást időnként oda lehessen irányítani a szorítógát esetleges
elmosásának megelőzése céljából.
Bizonyos terepelőkészítést kell végezni a parti cső nyomvonalán, és ha szükséges,
azon a vonalon is, amelyen a csöveket az új állásba szállítják.
4.162. Kotróállás és horgonyzás
Uj parti csőállás elfoglalásánál a kotrót is á t kell állítani. Ehhez a horgonyokat
felszedik, a kotróval együtt az új állásba átszállítják és ott lehorgonyoznak. Ehhez
a munkához motoros horgonyzó dereglyét kell használni.
4.163. A csővezeték áthelyezése
A hidromechanizációs munka egyik jellegzetessége, hogy a munka előrehaladása
során a parti csővezetéket többször á t kell helyezni és a m unkát ebből az új cső-
Allásból folytatni, annak érdekében, hogy a nyomócsővezeték ne legyen túlságosan
hosszú. Hazánkban hidromechanizációs kivitelre elsősorban a töltéserősítési mun­
kák és vízfelületek partjainak feltöltése alkalmasak. Ezeknél általában a parti
csővezeték szállító szakaszát önmagával párhuzamosan kell eltolni. Ilyenkor a
csőáthelyezés abból áll, hogy a csőkötéseket bontják, az egyes csodarabokat
szállítóeszközre rakják, az új helyre átszállítva, ott a terv szerinti új nyomvonalon
lerakják, kiigazítják és összekapcsolják. Az elvégzendő m unkák eszerint: szerelés,
fel- és lerakás és szállítás. A szerelés kivételével az összes többi m unkát lehet és
kell gépesíteni. A szükséges gépek: emelődaru, szállítójármű és vontató. Ha a
vontatóra darukart szerelünk (Sz—100 traktor oldalgémmel), akkor a géplánc
csupán két gépből áll.
Mivel a csőáthelyezés m unkáját meghatározó jellemzők (csővezeték hossza, a cso­
darabok hossza és súlya, szállítási távolság, az új nyomvonal helye) előre ismertek,
a csőáthelyezés m unkáját a kivitel során végzendő minden egyes átállásra pontos
időelemzéssel előre meg lehet és meg is kell tervezni, és az ehhez szükséges létszámot
és gépállományt megállapítani. A tervezéskor abból kell kiindulni, hogy a csőát­
helyezés alatt a főmunka megszakítás nélkül folytatható legyen, azaz az elméletileg
szükséges csőhossznak durván a kétszeresére van szükség. Az áthelyezést az alatt
az idő alatt kell elvégezni, ameddig a munka az előbbi csőállásban folyik. A cső­
áthelyezés gyors és helyes elvégzése érdekében a m unkát mindig ugyanannak a
jól begyakorolt személyzetnek kell végezni. Kívánatos, hogy az áthelyezési munka
96
időtartam a — kellő biztonsággal — ne legyen sokkal rövidebb, m int az előző
állás főmunkájának elvégzéséhez szükséges idő, különben az áthelyezés gépei és
a munkaerő állni kényszerülnek.
Fontos követelmény, hogy a csövek az új nyomvonalon úgy legyenek lerakva,
hogy azokat az összekapcsoláshoz csak minimális mértékben kelljen mozgatni.
Ha csak egyetlen cső nincs a helyén, az a további csővezeték minden egyes darab­
jának a megmozgatását teszi szükségessé. Ez a csövek súlya m iatt olyan többlet-
m unkát és többlet-időszükségletet jelenthet, amellyel előre számolni lehetetlen.
Az új csővezetékre való rákapcsolás után tiszta vízzel nyomáspróbát kell végezni,
hogy az esetleges tömítetlenségek helyrehozhatók legyenek.
4.164. Utómunkák
Hidromechanizációnál az utóm unkák: területfeltöltés esetén a felület elegyenge-
tése, töltéserősítésnél a tervezett szelvény kialakítása, a humusz elterítése, a kiá­
sott vízlevezető árkok, szivattyúzsompok stb. betöltése. Mindezek a munkák
gépesíthetők és legtöbbjük a hidromechanizáció univerzális segédgépével, a toló­
géppel elvégezhető.
Az utómunkák időtartam a a zagyképző anyag talajmechanikai jellemzőitől függ.
Szemcsés anyag (kavics, homok) szállításakor az utómunkák úgyszólván rögtön
a kirakás után megkezdhetők, de kötött anyagban a m unkát lehetővé tevő kiszá­
radás hónapokig is eltarthat.
4.2. KOTRÁSI MUNKÁK VÍZ ALÓL
Víz alóli kotrás célja lehet vízi utakon a hajóforgalom által megkívánt hajózási
szélesség és vízmélység előállítása, a terv szerinti öntözővíz-mennyiség emésztésére
alkalmas szelvény biztosítása, árvédelmi töltések hidromechanizációs erősítése,
folyók és tavak partjainak feltöltése, folyami és tavi kikötőmedencék létesítése,
valam int ilyen létesítmények fenntartási munkái.
Víz alóli kotrás sokféle kotrótípussal végezhető. Hogy melyik a legalkalmasabb
munkaeszköz és technológia, az mindig a tényleges feladatot meghatározó jellem­
zőktől függ.
Ha például közepes vagy kis vízfolyás karbantartása, vagy olyan mesterséges
vízfolyás előállítása a feladat, amelynél a parton járó szárazkotró a kotrandó
szelvény minden részét el tudja érni (esetleg úgy, hogy mindkét parton végigmegy)
és az anyagot szelvényben a partra depóniába kell kirakni, a célszerű megoldás
vonóköteles kotró alkalmazása. Ezzel a módszerrel végezték hazánkban több
ilyen vízfolyás (Sió, Kapós, Zagyva, Hortobágy, Kék Kálló stb.) jó karba helyezését
és pl. a Keleti és Nyugati Főcsatorna építésének nagy részét.
Ha a vízterület kiterjedése akkora, hogy a kotrandó szelvényt parton járó száraz­
kotró nem tudja elérni, vagy ha az anyagot a kotró hatósugarán túl kell kirakni,
akkor szárazkotró nem jöhet szóba, m ert víz alól kikotort földanyag szállítására
szárazföldön járó szállítórendszer nem alkalmas. Ilyenkor teh át a vízfelület bár­
melyik részére odajuttatható úszókotrót és vízi, vagy kombinált vízi és parti
szállítórendszert kell alkalmazni.
7 V íz é p íté s I I . k ö t e t
97
 P
Tisztán vízi szállítás az úszó-kotró —uszályvontató—elevátor géplánc. Ennél a
kotró által m egrakott úszóedényt vontató viszi az elevátor alá és az rakja ki az
anyagot a m egadott helyre. Ezzel a módszerrel végezték a m últ század végén és
századunk elején a Duna-szabályozási munkák nagy részét.
Kombinált vízi és parti szállítás az a hidromechanizációs eljárás, amelynél a
kotró zagyszivattyúja úszó- és parti csövön á t zagy alakjában nyomja ki az anyagot
a beépítési helyre.
Hajózható folyókon vagy tavakon az úszó munkagépeket és azok horgonyait
éjjel és nappal a Hajózási Szabályzatban (9/1969. X II. 16. KPM —BM számú
együttes rendelet) előírt módon meg kell jelölni. Ugyancsak a rendeletben szabályo­
zott módon kell megjelölni a hajóút szabadon maradó, ilí. elzárt részét. A kotrási
m unkálatokat azok megkezdése előtt be kell jelenteni a hajózási hatóságoknak.

4.21. Hajóút előállítása kotrással

H ajóút készítése azt jelenti, hogy előírt szélességben olyan künettet kell előállítani,
amelyben kisvíz esetén is megvan a szükséges hajózási vízmélység.
Kivitelére általában csak úszókotró alkalmas, m ert egy hajózható folyó szélességé
m iatt parton járó szárazkotró hatósugara erre nem elégséges.
A kikotort anyagot rendszerint a szabályozási vonalat alkotó partvédő művek
mögé (1. I. és VII. fejezetet) kell kirakni ( V I .4-9. ábra). Az anyag szállítására
tehát vagy kotró—uszály—vontató—elevátor gépláncot kell alkalmazni, vagy
hidromechanizációval kell dolgozni aszerint, hogy az adott körülmények között
melyik a célszerűbb.
Az első megoldási mód hátránya, hogy a szabályozási vonalon túlra sem az ele­
vátort beállítani, sem oda az uszályokkal bejárni általában nem lehet, és így csak
a szabályozási vonal mentén fekvő, aránylag keskeny sávra lehet anyagot kirakni.
Ha a kiinettből kikotort anyag ezen a sávon nem fér el, azt külön munkával (toló­
géppel, vízágyúval) kell elteríteni.
Hidromechanizációval a rendelkezésre álló egész területet egyenletesen fel lehet
tölteni úgy, hogy utólagos elegyengetésre legtöbbször egyáltalán nincs szükség.
H átránya lehet azonban ennek a módszernek — ha a kotrási sáv úgy van kijelölve,
hogy az úszócsővel keresztezni kell a hajóutat — hogy az úszócsövet hajó áthala­
dásakor szét kell kapcsolni és félrehúzni, em iatt a hajó áthaladásának elég hosszú
ideje alatt a kotrási munka szünetel. A cső szétkapcsolása előtti végigmosatása
tiszta vízzel, szétkapcsolása, félrehúzása, majd a hajó áthaladása után újra behú­
zása, összekapcsolása és végigmosatása olyan hosszú üzemszünetet okoz, ami még
nem túl sűrű hajóforgalom esetén is gazdaságtalanná, erős hajófox-galom m ellett 4.22. Öntöző- és hajózócsatornák építése
pedig teljesen lehetetlenné teszi a m unkát. A hidromechanizációs munka előnyeinek Az ilyen csatornák rendszerint több célúak, az öntözés kívánalmain kívül a hajózást
kihasználására a kotrási terület közepe táján víz alatti nyomócsövet fektetnek is szolgálják, és sokszor vízi erőművek ellátását is biztosítják.
keresztül a medren, amely az egész munka kivitele a la tt a helyén m aradhat. A kiviteli mód attól függ, hogyan helyezkedik el a csatorna műszelvénye a terep­
Egyik végén a kotró úszócsöve, másikon pedig a parti cső ürítőszakasza csatlakozik szinthez képest. Több eset lehetséges:
hozzá. Ez a módszer azonban csak álló vagy csendes folyású vízen alkalmazható.
A csatorna végig vagy döntő részben ásott medrü, azaz a csatorna vízszintje a terep­
Ha a fenék anyaga annyira kötött, hogy szívókotróval való kitermelése nem szint alatt van. Ilyen esetben legcélszerűbb a szelvényt a két parton végigmenő,
gazdaságos, akkor vederlétrás úszókotrót (vagy úszóedényre állított egy kotró- kellő hatósugarú vonóköteles kotróval kiemelni és a kotort anyagot a két parton
edényes, forgó felsővázas szárazkotrót) lehet alkalmazni. Ilyen esetben gazdaságos- dépóniába rakni.
sági számítással kell megállapítani, hogy a kotró —uszályvontató—elevátor géplánc,
vagy a keverőedényes hidromechanizáció alkalmazása célszerűbb-e. A csatorna részben ásott, részben függő mederben folyik, tehát vízszintje legalább fele
hosszán a terepszint felett van és a függő meder töltéseit a leásott meder anyagábó
98
99
hossz-szállítással kell megépíteni, akkor két alternatíva valamelyike vagy kombiná­
ciója alkalmazható.
Az egyik módszer az, hogy az ásott medrű szakasz szelvényét talajvízszintig
földnyesők állítják elő és a kiterm elt anyagot a függő medrű szakasz töltéseibe
hordják. A bennhagyott anyagot és a függő medrű szakasz szelvényét vonó­
köteles kotrók emelik ki és rakják depóniába, ill. a földnyesők által épített
töltésre és mögéje.
A másik módszer az, hogy a teljes csatornaszelvényt szívó-nyomó kotrók
emelik ki és nyomócsövön szállítják töltésbe. A szükséges szorítógátakat toló­
gépek, földnyesők vagy vonóköteles kotrók állíthatják elő (közülük az a típus,
amelyet esetleg a csatorna más szakaszán is alkalmaznak) a szelvény felső
részéből kiemelt anyagból. H a ehhez több úszókotrót kell beállítani a csatorna
különböző pontjain, mindegyik részére vonóköteles kotróval kell olyan kiin­
dulógödröt előállítani, amelyben az úszókotró összeszerelhető és megkezdheti
a m unkát. Ebben az esetben természetesen csak szétszerelve, közúton szállít­
ható kotrókról lehet szó.
A csatorna egész hosszán vagy nagyobb részben függő medrű. Ilyen esetben előbbi
pont szerinti második alternatívát lehet alkalmazni.
Abban, hogy melyik módszer a legcélszerűbb, még sok más körülmény is döntő
szerepet játszhat. Ilyenek lehetnek pl. többek között:
milyenek a parton a terepviszonyok (mocsár, nádas), járható-e lánctalpas
szárazkotróval, milyen nagy a szállítási távolság (lánctalpas vontatókkal dol­
gozó földnyesőkkel nem célszerű 500—600 m-nél nagyobb távolságra szállí­
tani);
alkalmas-e az anyag arra, hogy szívó-nyomó kotróval kitermeljék,
áll-e elegendő víz rendelkezésre hidromechanizációhoz, és vannak-e a csatorna
partjai mentén elég nagy terméketlen területek, amelyek kiiilepítésre fel­
használhatok (ezzel ezek egyúttal mezőgazdasági felhasználásra alkalmassá
tehetők) és lehet-e a vízforgalmat rövidre zárni.
Ami a csatornaszelvénynek szívó-nyomó kotróval való előállítását illeti, fel kell
még hívni a figyelmet a következőkre.
Üszókotróval, akár szívócsöves, akár vedersoros, trapéz- vagy csészeszelvényt
előállítani nem lehet. A kotró csak mindkét oldalán közel függőleges falakkal
határolt künettet (V 1.4-10. ábra) tud előállítani, amelynek felső része idővel
beomlik a függőleges fal lábához, amikor a csészeszelvényt durván megközelítő
100
idom áll elő. Ez végeredményben nem lényegbe vágó dolog, m ert a tapasztalat
szerint géppel előállított bármilyen tökéletes rézsű is előbb-utóbb mindig beomlik
a vízállás változásai szerint a talajba hol beszivárgó, hol onnan kifelé áramló víz
hatására.
Öntöző és hajózó főcsatornák karbantartási munkáinak elvégzésére álta­
lában a hidromechanizáció a legjobb megoldás. A kotrandó anyag ugyanis
legtöbbször lazán települt finom szemcséjű anyag, amely szívó-nyomó
kotróval könnyen bontható. A kikotort anyagot vagy a depóniák mögött léte­
sített kazettákba lehet üríteni, vagy ha a csatorna mentén terméketlen terü­
letek (szikes vagy savanyú legelők, mocsarak vagy terepmélyedések) vannak,
azok feltöltésére felhasználható.
4.23. Közepes és kis vízfolyások jó karba helyezése
Ezekre a munkákra (1. az I. fejezet 4. pontját és a X II. fejezetet is) általában az
jellemző, hogy az elfajult meder jó karba helyezése céljából 3—10 m fenékszélességű,
1:1,5 rézsűhajlású trapéz- vagy csészeszelvényt kell előállítani. Erős mederel-
fajulásos szakaszon előfordulhatnak mederkorrekciók vagy átvágások. A folyó­
méterenkénti kiemelhető anyagmennyiség 5—20 m3 között változik. A kikotort
anyagot legtöbbször a két parton depóniába kell rakni. A kotrási anyag általában
iszapos, agyagos homok és sárgaföld, gyakran vastag humuszréteggel és buja
növényzettel.
Jellemző még ezekre a m unkákra, hogy a műszelvény jelentős hányadát —
40—60%-át — víz alól kell kotorni, teh át csak erre alkalmas kotrógéptípusok
(vonóköteles vagy mélyásó) jöhetnek szóba.
Legjobban a vonóköteles kotrók (ha a szelyény kicsiny, esetleg mélyásók) felelnek
meg, m ert amellett, hogy alkalmasak víz alóli kotrásra, a műszelvényt is a gya­
korlatban megkívánt pontossággal, előírt rézsűvel állítják elő.
Elvégezhető ez a munka úszó csatom akotróval is. Ez kicsiny típus, vederláncos
m entékkel és két oldalra kinyúló gumihevederes kirakókarral. Ezzel a géppel
rézsűkialakításról természetesen szó sem lehet, csupán közel függőleges falakkal
határolt szelvény kiemeléséről. Ilyen gép alkalmazása teh át csak akkor indokolt,
ha a fenékszélesség aránylag nagy (10—15 m) és a rézsűkotrás minimális, a munka
főleg fenékmélyítés.
Hidromechanizációval, szívó-nyomó kotróval való kivitel nem célszerű, egyrészt
a rendszerint sűrű növényzet m iatt, amire a zagyszivattyú nagyon érzékeny,
másrészt azért, m ert a folyóméterenként kiemelendő kis anyagmennyiség m iatt
gyakran kellene a parti csövet áthelyezni.
4.24. Kikötíímedeneék építése
4.241. Folyami kikötők
A munka a következő lépésekben végezhető:
Vonóköteles kotrók kiemelik a kikötőbejárat szelvényét és a talajvízszint
feletti anyagot szállítóeszközbe rakják, amely azt a kikötőmedence körüli
terepfeltöltésbe hordja. A víz alól kotort anyagot a bejárat két oldalán depó­
niába rakják.
101
 A bejárati kotrással egyidejűleg — vagy azt követőleg — vonóköteles kotrók
a medence határvonalán a partfalak részére szükséges szelvényt emelik ki
úgy, hogy a partfal alapszintjét pontosan előállítják, oldalrézsűit pedig olyan
hajlással, amivel az anyag a partfalépítés ideje alatt megáll. A talajvízszint
feletti anyagot szállítóeszközök a mednce körüli terepfeltöltésbe hordják,
a víz alól kotort anyagot pedig a kotrók depóniába rakják.
A kész bejáraton és a partfal részére kiemelt szelvényen á t beúsztatják a
partfal vasbeton szekrényeit és megépítik a partfalat a kikötőmedence mind­
egyik oldalán. A partfal háttöltését vonóköteles kotrók készítik el a depóniába
rakott földanyagból.
Amikor a partfal építése a medence két oldalán elkészült, megkezdődhet a
medence anyagtömbjének a kiemelése. E zt legcélszerűbb hidromechanizációval
végezni úgy, hogy a szívókotró által kikotort anyagot nyomócsövön szállítják
a kikötőmedence körüli terepfeltöltésbe. Ha az anyag k ö tött és szívócsővel
való kotrásra nem alkalmas, a munka elvégezhető vonóköteles kotró és
keverőedény kombinációjával. A letisztult vizet a kikötőbejárat alatt kell a
folyóba visszavezetni.
A kikötőmedence fenntartási m unkáját is szívó-nyomó kotróval, hidromechanizá­
cióval lehet végezni. Ha a kikötő forgalmát a fenntartási munka a la tt is biztosítani
kell, legcélszerűbben a medence közepén végigfektetett, helyén maradó víz alatti
csővel végezhető a munka. A cső egyik végéhez a kotró úszócsöve, a másikhoz a
területfeltöltéshez vezető parti cső csatlakozik. Bárhol folyik a kotrás, az a hajó-
forgalmat a medencének csak aránylag kis részén, a kotró és úszócső által súrolt
területen zavarja.
4 .2 4 2 . Tavi kikötők
Tavi kikötő abban különbözik a folyami kikötőtől, hogy általában nem a tó partjába
benyúló medence, hanem a tó vízfelületéből elfoglalt, két oldalán egy-egy mólóval
határolt terület. A kikötő létesítése tehát ennek a két mólónak a megépítéséből
és a közöttük levő medencében a hajózási mélység előállításából áll. A kotrás
ugyanolyan módszerrel végezhető, m int amit a tó partjainak szabályozásakor és
feltöltésekor alkalmaznak, azt teh át a következő 4.25. pontban tárgyaljuk.
4.25. "Teriilelieltöltés élővízfolyások és tavak partjainak szabályozásakor
Az ilyen munkák célja rendszerint kettős. Az egyik cél a vízterületen a szükséges
(hajózási, vízisport-űzési és fürdési) vízmélység előállítása, a másik pedig értékes
parti területek nyerése, amelyen lakótelepek, üdülési berendezések vagy ipari
létesítmények építhetők.
Élővízfolyások esetében a kivitel módja megegyezik azzal, am it a 4.21. pontban
tárgyaltunk. Legfeljebb akkor lehet szó másféle kiviteli módról, ha az elsődleges
cél nem a hajózóút előállítása, hanem parti terület nyerése és az anyagot nem a
folyó medréből kotorják, hanem a part anyagából termelik le. Erre pl. akkor van
lehetőség, ha a part mentén olyan magaslat húzódik (pl. a Duna melletti meredek
löszfal), amely ehhez elegendő anyagot tud szolgáltatni. Ilyen esetben lehetőség
van vízágyús bontásra és gravitációs szállításra, m ert annak két előfeltétele: a nagy
magasságkülönbség és a kis szállítási távolság ki van elégítve. Amennyiben a
102
magaslat anyaga erősen kötött, azt tológéppel lehet bontani és a lazított anyagot a
vízágyú hatáskörzetébe tolni.
A munka úgy is elvégezhető, hogy az anyagot szárazkotró termeli le, keverőedény­
be üríti és az így előállított zagyot szállítják nyílt csatornában vagy csőben, de
mindenképpen gravitációsan a feltöltésbe.
Tavak p art m enti területét a tó fenekéről kikotort anyagból a szokásos hidro-
mechanizációs módszerekkel töltik fel. A munka lefolyása a következő lehet:
A feltöltendő területnek a tó felőli határvonalán szorítógátat építenek és az így
elzárt területet keresztgátakkal kazettákra osztják. A szorítógátat többféleképpen
építhetik.
Ha a vízmélység kicsiny (legfeljebb 50—80 cm), hullámveréssel nem kell számolni,
a tófenék anyaga pedig teherbíró, akkor a szorítógát lánctalpas vonóköteles kotró­
val építhető meg úgy, hogy a gép vízben járva, maga mögött építi meg a gátat, a
fenékből kikotort anyagból.
Nagyobb vízmélység esetén is vonóköteles kotró a legcélszerűbb munkaeszköz, de
azt úszóedényre kell ráállítani, mégpedig az úszóedény fenekén a bordákra épített
alaplemezre (hogy súlypontja minél mélyebben legyen) és lánctalpát erős, merev
elemekkel (pl. a lánctalpak között átmenő és az alaplemezhez feszesen hozzácsa­
varozott U-vasakkal) kell az alaplemezhez kötni.
Készülhetnek a szorítógátak megfelelő méretű műanyag tömlőkből, amelyeket
bizonyos távközben levert erős karók tám asztanak, vagy műanyag fóliával borított
sodronykerítésből és még sok más módon.
Ha a szabályozási vonalban a partvédő m űvet még a hidromechanizáció megkez­
dése előtt elkészítik, akkor az ürítési kazetták készítése csak a keresztgátak meg­
építéséből áll. Legfeljebb arra van szükség, hogy a párhuzammű vonalán végig-
menő kotró a kazetta belsejében — de legalább 6—8 m távolságból — anyagot
húzzon oda a párhuzammű mögé, hogy a zagy a párhuzamművön á t vissza ne
folyjék a tóba.
Mivel területfeltöltésnél a beépített anyag rétegvastagsága a terület nagyságához
képest csekély, a munka előrehaladása általában gyors, gyakran van szükség
csőátállásra. Éz azL jelenti, hogy a m unkát feltétlenül gépesíteni kell. Ennek tech­
nológiája természetszerűleg egészen más, m int a szokásos parti cső esetében, m ert
az egyes csodarabokat részben szárazföldön, részben vízen kell mozgatni és
átszállítani, teh át az emelőszerkezeten kívül szárazföldi és vízi szállítóeszközökre is
szükség van.
IRODALOM
Az 1. ponthoz
[ 1]MSZ 14043. T alajm echanikai vizsgálatok. Szervesanyag-tartalom m eghatározása.
[2] MSZ 14045/1. T alajm echnikai vizsgálatok. Á ltalános előírások és jelölések.
3] MSZ 14045/2. T alajvíz szulfátionértékének m eghatározása.
[4] MSZ 14045/3. T alajvíz p H -értékének m eghatározása.
[5] MSZ 14045/4. K őzetek csoportbesorolása és m egnevezése talajm ech an ik ai szem­
pontból.
[6] MSZ 14045/5. F ú rás és rétegszelvények.
[7] MSZ 14045/6. Szemeloszlás m eghatározása.
[8] MSZ 14045/7. A ta la jt alkotó fázisok (szilárd anyag, víz és levegő) térfo g at- és
súlyarányai.
103
 i

[9] MSZ 14045/8. Konzisztenciahatárok. V II. V Í Z É P Í T É S I K Ő - É S R Ő Z S E M U N K Á K

[10] MSZ 14045/9. A talaj sűrűsége (fajtömege).
[11] MSZ 14045/10. A talajok alakváltozásának vizsgálata ödométerrel. Szó'nyi István
[12] MSZ 14045/11. Talajok tömörségének vizsgálata.
[13] Vízépítési földm unkák tömörítése. Művezetés és ellenőrzés. (V ITU K I, 1968.)

A 2. ponthoz
1. V Í Z É P Í T É S I K Ő M U N K Á K
[1] Ihrig— Ubell: Az árvédelmi töltések alatti szivárgás. Beszámoló a V IT U K I
1957. évi m unkájáról. 1959. 122. p.
[2] Ihrig D .: Gátvédelem és korszerűsítésének kérdései. Vízügyi Közlemények, 1.1. A K Ő M U N K Á K ANYAGA
1963/3. füzet, 243. p.
[3] Vízépítési földművek építésének minőségi fejlesztése. Budapest, 1965. Országos 1.11. Az alkalmazható kőanyag fajtái és minőségi jellemzői
Műszaki Fejlesztési Bizottság koncepció.
[4] Dunai árvíz 1965 (14 tanulm ány) Vízügyi Közlemények 1966. évi különkötete
(Szerk.: Ihrig Dénes), 334. p. A vízépítési munkákhoz bármely fagyálló kőzet vagy azzal azonos tulajdonságú
[5] Tiszavölgyi árvíz 1970 (23 tanulm ány) Vízügyi Közlemények 1971/3. füzete előregyártott betonkő (műkő), ill. betonlap használható. (Ez utóbbiakat részletesen
(szerk.: Ihrig Dénes), 300. p. a IX. fejezetben tárgyaljuk.)
[6] Irányelvek az árvédelmi létesítm ények védőképességének fokozására (terve­
zet). Vízgazdálkodási Tudományos K utatóintézet, B udapest, 1971. 118. p. + A vízépítési gyakorlatban leggyakrabban használt term éskőfajták az andezit és a
10 függelék. bazalt, a Felső-Dunán a süttői és a dunaalmási mészkő, valam int a dévényi gránit
is használatos. A vízépítési terméskő osztályozását az MSZ 1998 szerint a V II. 1-1.
A 3. ponthoz táblázat tartalm azza.
[1] ÉKSZ. II. és V. kötet. Az em lített osztályozás szerinti vízépítési terméskő felhasználási területe az
[2] Kézdi Á . : Földművek. Tankönyvkiadó, 1970. építendő mű rendeltetésétől függően változó. Kőhányáshoz, lábazati kőhányáshoz,
[3] Kardos— Valkó: Építőipari kézikönyv. Műszaki Könyvkiadó, 1962. kőrakathoz általában TA, TB jelű 25 —100 kp súlyú köveket használnak. Sebes
vízen 150 kp/db (TC) felső súlyhatárt is előírhatnak. Kis esésű folyókon általában
A 4. ponthoz 5—25 kp/db súlyú kövekből készülnek a szabályozási művek. Burkolatokhoz,
[1] Agroszkin —Dim itrijev—Pikalov: H id rau lik a. T ankönyvkiadó, 1952. kemény, de azért faragható terméskövet választanak.
[2] Filep, L . : F eltöltés iszapolással és iszap foly atása n y ílt csato rn ák b an . Vízügyi
K özlem ények, 1930.
[3] Kirin, V, V.: H idrom echanizáció a kom m unizm us nagy építkezéseinél. M ehani- V II. 1-1. táblázat
zacija S trojtelsztvo, 1952.
[4] Kozák M .: Inhom ogén ta la jt szállító zagyvezeték hidraulikai ellenállásának V ízép ítési ter m é sk ő o sz tá ly o z á sa
közelítő szám ítása. H id r. K özi. 1961. (MSZ 1998 szerint)
[5] Körste, F . : Szívókotrók h idraulikus szállításának fejlődése. W asserw irtschaft-
W assertechnik, 1961.
[6] Maurer, Gy. : V ízöblítéses földm unkák. K özlekedési K iadó, 1953. Jel Elnevezés Jellemzők
[7] M árton— V. N agy: V ízöblítéses földm unkák. V IZ D O K , 1966.
[8] V. N agy I . : F ö ld g á ta k építése vízöblítéses eljárással. Mélyép. tu d . Szemle, 1958.
[9] V. N agy I.: V ízöblítéses eljárás alkalm azása a S zovjetunióban földgátak építé­ TF Legnagyobb méret egy irányban m ax. 20 cm, két irányban
Terméskőforgács
sénél. M élyép. tu d . Szemle, 1959. max. 15 cm. Legkisebb méret 3 cm
[10] Pásztor—Szivük: A hidraulikus szállítás szám ítási m ódszerei. V ízügyi Közlem é­
nyek. 4. füzet, 1961. Az anyag megoszlása közel egyenletes legyen; szállítmányon­
[11] Roer, G. N . : T alajo k vízöblítéssel való olcsóbb szállításának lehetőségei. G idro- TA Terméskő 25 kp-on
aluli darabsúlyban ként (egy-egy részszállítás során) 25 kp-nál nagyobb kő leg­
tehnicseszkoje S ztro jtelsztv o , 1952. feljebb 15 súlyszázalék
[12] Roer, G. N .: Agyagos ta la jo k nyom ás a la tti vízöblítéses szállításának közelítő,
szám ítása. G idrotehnika i M elioracija, 1952.
[13] Sípos, R .: H id rau lik u s anyagszállítás a vízépítésben. V ízgazdálkodás, 1961. Az anyag megoszlása közel egyenletes legyen; szállítmányon­
TB Terméskő 25 —100 kp
darabsúlyban ként 25 kp-nál kisebb lehet 10 s.% 100 kp-nál nagyobb, de
legfeljebb 120 kp 15 s.%

TG Terméskő 100 —150 Az anyag megoszlása közel egyenletes legyen, szállítmányon­

kp darabsúlyban ként 100 kp-nál kisebb lehet 10 s.%

A legkisebb és legnagyobb méreteit a megrendelő adja meg.

TR Terméskő rézsűburko­
lásra Tűrés ettől ± 10%. A kő felső lapjának legalább 0,06 m2
kiterjedésűnek kell lennie

104 105
A vízépítési fagyálló tömör terméskő térfogatsúlya 2,3—2,8 Mp/m3 között változik,
anyagától függően. A kőhányás térfogatsúlya 1,3—1,7 Mp/m3.
A vízépítési célokra felhasznált terméskőnek meg kell felelnie az MSZ 1998 és az
MSZ 1991 számú szabványok előírásainak.
Üj kőbánya nyitásakor a kőből kőzettani, vízfelvételi, fagyállósági és nyomószilárd­
sági vizsgálatok céljára m intát kell venni. A vizsgálatokat az MSZ 1991 Természetes
építőkövek vizsgálati módszerei c. szabvány szerint kell elvégezni.
1.12. K őbeszerzési lehetőségek
A vízépítési munkákhoz szükséges terméskő az ország különböző területein üze­
melő saját, ÉVM, TSz-i, valamint községi tanácsi kőbányákból biztosítható. A víz­
ügyi szolgálat saját kezelésében jelenleg négy működő kőbánya van: a Duna
mentén a dunabogdányi, a Tisza mentén a Bodrog torkolatánál a tokaji Patkó
kőbánya s ettől nem messze a csurgókúti kőbánya, a Dráva mentén pedig a mária-
gyiidi bánya.
Az első három kőbánya nagy előnye, hogy a terméskő a munkahelyre vízi utón
szállítható.
1.2. A KŐ SZÁLLÍTÁSA ÉS RAKODÁSA
1.21. Külső szállítások
A terméskövet a bányából a munkahelyre szállíthatják vízi úton, vasúton, ill.
közúton.
A vízi szállítást általában 150 —600 Mp teherbírású vontatott vagy önjáró köves­
uszályokban bonyolítják le. A vízi szállításra kis merülésű uszályok és vontatók
a célszerűek, amelyek a nyári és őszi alacsony vízállások idején is használhatók.
Igen jól beváltak a MAHART 14—16 dm merülésű 350—450 Mp teherbírású
önjáró uszályai.
Vízi szállítás esetén a rakodások gépesítésével a hajófordulók meggyorsítására kell
törekedni. Az állandóan, valamint az időszakosan hajózható folyóinkról, folyó­
szakaszokról és azok hosszáról az I. fejezetben közlünk adatokat.
Vízi úton a kőanyagot a vízügyi igazgatóságok részben saját hajóparkjukkal,
részben pedig a MAHART vízi járműveivel szállítják. A hajózáshoz szükséges
hatósági előírásokkal az V. fejezet 5. pontjában foglalkozunk.
Vasúti szállítás esetében rendszerint rövidebb-hosszabb közúti szállítás is szükséges,
hogy a kőanyagot bányából a vasútállomásra juttassák.
Avasúti szállítások megszervezését, továbbá az érkező kőszállítmányok gyors
kirakása és továbbszállítása érdekében szükséges intézkedéseket részletesen a
III. fejezet 1.8. pontjában tárgyaljuk. Ugyanebben a fejezetben ism ertetjük a
következő pontban foglaltakkal összefüggő teendőket is.
A közúti szállítások. Az építési anyagokat lehetőleg szilárd burkolatú úton kell
szállítani. Földúton a szállítást olyan időszakra kell ütemezni, amikor az utak
várhatóan járhatók.
A külső szállításokat úgy kell megszervezni, hogy a munkák kezdetekor az építési
kőanyag a helyszínen rendelkezésre álljon, vízi szállítás és uszályból való kőbeépítés
106
esetén pedig a szállítás folyamatos legyen, nehogy kőhiány m iatt a m unkát á t­
menetileg szüneteltetni kelljen és váratlan árhullámok a kőművek előkészített
m unkaterét megrongálják vagy elmossák.
Hajózható folyókon létesítendő vízépítési kőművek anyagszükségletét a lehetőség
szerint vízi úton kell a helyszínre szállítani, m ert ez a szállítási mód a leggazdasá­
gosabb.
1.22. Munkahelyi belső szállítások
Belső szállításokon az egyes vízépítési munkahelyekre leszállított és ott deponált
kőanyagnak a beépítés helyére való eljuttatását értjük. A belső szállítás végezhető
kézi erővel, talicskával, saroglyával, ladikkal, munkadereg 1yéve 1.
A lejárókat, járóutakat, az úszó járm űvet a parttal összekötő járóhidat előre úgy
kell elkészíteni — szükség esetén vonalkifejtéssel —, hogy a lejtő, ill. emelkedő
lehetőleg ne legyen meredekebb, mint 7%.
A terméskő szállítás közbeni anyagvesztesége 5%-nál nem lehet több.
1.23. Rakodás
A vízépítési kőmunkákhoz szükséges anyagok rakodását lehetőleg gépesíteni kell.
A gépi rakodás a kőbányákban és azok uszályrakodóin biztosított, ez idő szerint
nem megoldott azonban az uszályból való kirakás, valam int a kőbányáktól távol
eső folyók menti kőrakodókon nagy mennyiségben tárolt kőanyagok uszályba
rakása. A legtöbb munkahelyen még a hagyományos módon, az ilyen természetű
rakodást kézi erővel, talicskán vagy targoncán végzik. E m iatt a hajófordulók
ideje megnő. (Ezzel a kérdéssel az V. fejezet 7.2. pontjában, ill. a III. fejezet
2.2. pontjában foglalkozunk részletesen.)
%
1.3. KŐ MŰVEK ÉPÍTÉSE
1.31. Kőművek típusai és alkalmazásuk
Hosszirányú kőművek: kőhányás, lábazati kőhányás, lábazati padka, kőrakat,
kőszórás vagy mederszórás, szegélyszórás, kőterítés, rézsűburkolat, mederbur­
kolat, lépcsőépítés, kődepónia, vezetőmű, terméskő falazatok, támfalak.
Keresztirányú kőmüvek: sarkantyú, keresztgát, mederelzáró gát, terméskő falazatok:
bukók, vízmosáskötő gátak, hordalékfogó gátak.
A felsorolt kőműveket folyószabályozási kisvízfolyás- és belvízrendezési munkák
keretében létesítik.
1.32. Kőmunkák munkahelyi előkészítése
A kőművek építését megelőzi a létesítmények alatti térszínnek a terv szerinti
méretekkel, az előírt irány és hajlásszög betartása melletti előkészítése mind a víz
felett (padka, rézsűkialakítás, alapgödör földmunkája), mind pedig a víz alatt
(mederoldal kialakítása kotrással, fák, tuskók és egyéb akadályok eltávolítása a
mederből).
107
A kőművek kitűzését a parton létesített alapvonalra és magassági alappontokra
vonatkoztatva kell elvégezni. A kőmunkák megkezdése előtt az építtető és a
kivitelező hosszméréssel és szintezéssel, víz alatti m unkáknál szondázással (munka
előtti felvétel) együttesen ellenőrzik, hogy a kitűzés, valam int a terep, ill. meder­
oldal előkészítése egyezik-e a terv előírásaival. Azt is ellenőrizni kell, hogy az altalaj
rétegződése a tervben szereplő rétegszelvényekkel egyezik-e.
Amennyiben ellenőrző vizsgálatok során megállapítják, hogy a térszín kialakítása
nem felel meg a terv előírásainak, vagy az altalaj rétegződése eltér a feltételezettől,
a további teendőket illetően közösen határoznak. Rézsűburkolási m unkáknál azok
megkezdése előtt a burkolathoz kiemelt tükör 3—5 cm vastag rétegét kissé fel
kell lazítani, nedves kezelésű burkolatnál pedig, ha a tükörfelület száraz, a felületet
meg kell nedvesíteni.

1.33. Komunkák
A kőmunkák építésszervezésének általános irányelveivel, valam int az építések
műszaki és gazdasági megszervezésével a III. fejezetben foglalkozunk részletesen.
Betartandó fontos irányelvként azonban itt is szükségesnek ta rtju k megemlíteni,
hogy a művek megépítését az arra legalkalmasabb vízállások időszakára célszerű
ütemezni, m ert csak így biztosítható azok megbízható, jó minőségben való meg­
építése. A következőkben az egyes kőműtípusok építésének technológiáját ismer­ V I I .1-2. ábra. Lábazati kőhányás, kőrakatos padka kiképzéssel
tetjük.
A lábazati kőhányás tetejét az előírt magasságú és méretű (1—2 m széles) padkával
1.331. Kőliányás, lábazati kőhányás, lábazati padka zárják le és megülepedése után a felső 50—60 cm vastag rétegét kőrakatszerűen,
a kövek megmunkálása nélkül képezik ki. Ha a padka feletti mederoldal védelmére
A kőhányások az alámosás veszélyének k itett vízi építmények (hídpillérek stb.) kőburkolatot építenek, akkor a padka rézsűhöz csatlakozó részén nagyobb méretű
és a szakadó partok védelmére, valam int partborítások, rézsűburkolatok megtá­ köveket helyeznek el, amelyek vállfelületét a rézsűre merőlegesen meg kell mun­
masztására szolgáló nagyobb tömegű kőművek ( V I I .1-1. ábra). Víz alatti rézsűket kálni.
uszályokból építik, gondosan ügyelve a terv szerinti szelvény kialakítására. A követ
A kőhányáshoz, lábazati kőhányáshoz* ( V 11.1-2. ábra) más előírás hiányában
úgy kell beépíteni, hogy a kőhányás minél tömörebb legyen, és hogy a nagyobb
általában 5— 100 kp/db súlyú terméskövet (betonkövet) kell használni 1/4 részben
kövek a külső felületre jussanak.
5—25 kp/db és 3/4 részben 25—100 kp/db összetételben.
Mélyebb mederszakaszokon építendő lábazatokra, nagy mélységek kitöltésére drót­
hálós kőhengereket is használnak. Ezeket a parton vagy m unkatutajon felállított
hengerkötő állványon készítik, és arról süllyesztik a mederbe. Átmérőjük 0,80—1,00
m, hosszuk 4—6 m.

1.332. Kőrakat
A köveket rétegenként lehetőleg kötésben kell elhelyezni, hogy a kőrakat tömör
és hézagtartalm a a lehető legkisebb legyen. A látható felületeket 50—60 cm
vastagon burkolatszerűen alakítják ki, a nagyobb és feklapos kövek hézagait
kisebb, szorosan illeszkedő kövekkel ékelik ki.
Szivárgók, vízi építmények elő- és utófeneke, lábazati kőhányások, vezetőművek,
kereszigátak, sarkantyúk koronáinak és padkáinak kialakítására egyaránt hasz­
nálják a kőrakatokat.
Szivárgókat a szűrőszabályok betartásával kell kiképezni.
Betonba ágyazott köveket beépítés előtt pormentesíteni és áztatni kell.
K őrakatot — más előírás hiányában — szabálytalan, vegyes nagyságú (50— 100
kp súlyú) terméskőből, betonkövekből pedig 20—100 kp súlyú darabokból építik.
108 109
1.333. Kőszórás vagy mederszórás, szegélyszórás
A szabályozási kisvízszint alatti, kötöttebb anyagú mederoldalt, a meder mély­
pontjáig leérően 30—50 cm vastag kőszórással (mederszórással) védjük, amelyet
folyókon közvetlenül uszályból, annak megfelelő beállításával és mozgatásával,
általában kézi erővel építünk.
Az esetleges alámosások megelőzésére a kőszórás szélén célszerű 2—3 m széles és
60—100 cm vastag ún. szegélyszórást létesíteni. A kőanyagot — a kő súlyától,
ill. uszálybeli helyétől függően — uszályból közvetlenül vagy az uszály peremére
emelve, esetleg talicskára rakva dobjuk a vízbe. A kő vízbe szórásakor a víz elra-
S zeg ö p a d ka
.P a r tle v á g á s
3 0 cm v a s ta g k ő b u r k o la t
L á b a z a ti p a d k a
V S z a b á ly o z á s i
V I 1.1-3. ábra. Kőszórásos partbiztosítás kőburkolattal
gadóerejét is számításba kell venni. Az épülő mű alakját és méreteit gyakori
szondázással ellenőrzik.
A mederszórás part felőli szélét lábazati kőhányásszerűen képezik ki és kőrakatként
kialakított padkával zárják le. A padka szélessége a tervtől függően 0,60—2,00 m
és rendszerint a padka feletti mederoldal védelmére épülő rézsűburkolat támasz­
kodik rá.
A partbiztosításnak ezt a m ódját kőszórásos partbiztosításnak nevezzük ( V I I .1-3.
ábra). A kőszórást sebes vízjárású folyókban, vagy nagyobb vízfolyásokban 4—100
kp/db, kisebb és 50 cm/s-nál nem sebesebb vízfolyásokban 5—25 kp súlyú kövekből
építik.
1.334. Kőterítés
A lábazati padka felett legalább 1:1,5, de inkább ennél enyhébb rézsűvel levágott
partoldal védelmére szolgáló kőmű. Vastagsága 50 cm/s-ot meghaladó vízsebesség
esetén 40—50 cm, ennél kisebbnél pedig 20—30 cm. Idomítás és ékelés nélkül,
tömören egymás mellé rendezetten elterített terméskő vagy betonkő darabokból
készítik. Alája célszerű forgácskövet vagy kavicsot tenni. A rézsű felső élét 0,50—1,0
m széles, vízszintes ún. szegőpadkával kell lezárni.
110
Alkalmazható a kőterítés rézsűt biztosító rőzserács 1,5x1,5 m . . . 2,0x2,0 m
méretű nyílásainak beterítésére is. A kőterítéshez sebes vagy nagyobb vízfolyá­
sokon 5—100 kp, kisebb esésű vízfolyásokon vagy ahol számottevő hullámzás
nincs, 5—25 kp súlyú köveket használnak.
i .335. Rézsűburkolatok
A víz és jég.támadó erejének kitett, legalább 1:1,5 hajlású rézsűben levágott par­
tok, valam int földtöltések védésére különféle anyagokból készülő burkolatok (ter­
méskő, beton, aszfaltbeton, biológiai burkolatok) szolgálnak. A burkolatok leg­
régebben használt építőanyaga a terméskő. A terméskő burkolatok készülhetnek
szárazon rakva ( száraz burkolat) vagy kötőanyagokkal építve ( merev burkolat).
A vízépítési gyakorlatban a 25—-30 cm vastag, szárazon rakott kőburkolat az.
elterjedtebb, mivel ezek vízáteresztőek és az esetleges alakváltozásokat jobban
bírják.
A vízépítési burkolatokat, azok jellegétől függetlenül, mindig megfelelő szemcse­
összetételű ágyazatra kell helyezni. Az ágyazat víztelenítéséről -— elsősorban a
merev burkolatoknál:— gondoskodni kell. Az ágyazatot vagy közel azonos szem­
csenagyságú törmelék kőből, zúzott kőből, kavicsból, végső esetben durva szemcsés
viz s z in t homokból (közönséges ágyazat), vagy pedig a „szűrőszabály” lehetőség szerinti
betartásával különböző szemcsanagyságú anyagokból ( szűrőágyazat) építik.
A burkolattal érintkező ágyazat szemcsenagysága nagyobb legyen, mint a bur­
kolat hézagainak szélessége, nehogy a víz az ágyazati anyagot a burkolat hézagain
keresztül kimossa. Az ágyazat vastagsága és anyagának minősége az altalaj
tulajdonságaitól függ, azonban 10 cm-nél ne legyen vékonyabb. E zt a legkisebb
méretet növelni kell, ha a kőanyag vastagsága változó, ha nagyobb mennyiségű
talajvíz leszivárgására kell számítani, továbbá, ha a burkolt talaj nagymértékben
hajlamos térfogatváltozásra, vagy fagy veszélyes.
A burkolatépítés előmunkálatai a tükör és az ágyazat készítése. A burkolandó
felületet a burkolás megkezdése előtt megfelelően tömöríteni kell. Feltöltött talajra
burkolatot csak a feltöltés kellő tömörítése és megülepedése után szabad építeni.
Homokos—kavicsos feltöltés esetén a burkolat alá zúzott-vagy forgácskő ágyazat
elhelyezése szükséges.
Az építendő rézsűburkolatot a megadott kitűzés szerint kizsinórozzák, esetleg
profilléceket is elhelyeznek.
Szárazon rakott kőburkolatot l:l,5-nél meredekebb hajlású rézsűn nem ajánlatos,
építeni. Hézagait földdel, kaviccsal, homokkal, ék alakú kisebb kövekkel töltik
ki. A burkolatot sulykolni kell. Csak kézi erővel építhető.
A merev kőburkolatokat habarcskiöntéssel vagy betonba rakva és hézagolva készítik.
A habarcsminőség általában H50, ill. H80 jelű cementhabarcs, a beton B 140—20/1
minőségű, földnedves konzisztenciájú legyen. A betonágy vastagsága legalább
6 cm. Kiöntés előtt a hézagokat gondosan kitisztítják, a burkolat köveit pedig
nedvesítik.
A mélyebb és nagyobb hézagokat kaviccsal és homokkal kell kitölteni, csupán
mintegy 5 cm mély hézagot kell üresen hagyni, amit cementhabarccsal kell teljesen
kitölteni. A betonba rakott burkolat hézagait cementhabarccsal'töltik ki. A bur­
kolat köveit a habarcstól meg kell tisztítani, külön előírás esetén ezzel egyidejűleg
a kiöntött hézagokat fugázni is kell. Az így elkészített burkolatot 3 napon keresz­
tül, szükség esetén még tovább is locsolni, a nap és esetleges fag 3r ellen védeni kell.
111
A burkolási módtól függően a felhasznált kőanyag megmunkálásának és az elké­
szítés módjának megfelelően következő, szárazon rakott rézsűburkolási fajtákat
különböztetünk meg.
1.3351. Egyszerű vagy közönséges kőburkolat
Megmunkálatlan, de válogatott kövekből építik (V II. 1-4. ábra). A köveket lehe­
tőleg szorosan egymáshoz illesztik, szükség esetén azon kisebb igazításokat is
végezve. A hézagokat földdel vagy kaviccsal tömören kitöltik.
Nézet
M e ts z e t
V II.1-4. ábra. Egyszerű nagy közönséges kőburkolat
1.3352. Ékelt kőburkolat
Készítésekor a feklapos kövek oldallapjait kissé m ár idomítják, kb. 1/3 mélységig
úgy, hogy az éleik illeszkedjenek. A kövek közötti üregeket ék alakú kövekkel töl­
tik ki oly módon, hogy az ékeket a burkolatból ne lehessen kihúzni ( V 11.1-5. ábra).
Az ékek és kövek közötti hézagok 2 cm-nél ne legyenek nagyobbak.
Nézet
M e ts z e t
V I 1.1-5. ábra. Ékelt kőburkolat
112
1.3353. Réteges kivitelű idomított kőburkolat
A rézsű síkjára merőleges hézagokkal készítik. A hézagok a burkolat felszínén
vízszintesek, ill. esésvonal irányúak ( V I I .1-6. ábra). A felfekvő oldallapokat
legalább 10 cm, az érintkező függőleges vagy ferde oldallapokat pedig legalább
5—6 cm mélyen megmunkálják úgy, hogy a közöttük maradó hézag 2 cm-nél ne
legyen szélesebb.
Nézet
M e ts z e t
V II.1-6. ábra. Réteges kivitelű idomított kőburkolat
1.3354. Idomított kőburkolat ciklopszerű kivitelben
Szabálytalan, sokszög alakú, leggyakrabban öt- vagy hatszögletű, minden oldalon
alakított kövekből készítik ( V I I .1-7. ábra). Felülete durva, de egyenletes. A köve­
ket úgy kell megmunkálni és elhelyezni* hogy a csatlakozó felületek (oldallapok)
legalább 10 cm szélesek (mélyek) legyenek. A közöttük maradó hézagok 2 cm-nél
tágabbak nem lehetnek és egy pontban háromnál több nem futhat össze.
N é z e t
M e ts z e t
V II.1-7. ábra. Idomított kőburkolat ciklopszerű kivitelben
V íz é p íté s I I . k ö t e t 113
1.3355. Vagdalt kőburkolat

Az idom ított kőburkolat előírásai szerint építik azzal a különbséggel, hogy a csat­ Füvesítés
lakozó oldallapokat és a burkolat felszínét vagdalva, durván meg kell faragni.
Az oldallapok megmunkált része a burkolat síkjára merőlegesen mérve olyan
széles legyen, hogy a burkolat vastagságának legalább a felét tegye ki. A kövek
közötti hézagok szélessége legfeljebb 1 cm lehet. A hézagok által alkotott síktól
a burkolat felszíne legfeljebb + 2 cm-rel térhet el. 15 c m h o m o k o s k a v ic s
á g y a z a t c m b e to n b a r a k o tt
k ő b u r k o la t

1.336. Mederburkolatok
V I 1.1-9. ábra. Betonba rak o tt terméskő burkolatú mederbiztosítás
Egyes esetekben a kisvízfolyások, belvízlevezető és öntözőcsatornák medrét ren­
deltetésüktől függően részlegesen vagy teljesen burkolják szárazon rakva, vagy A z alakváltozásokra rendkívül érzékeny és kisebb-nagyobb mértékben vízzáró,
kötőanyag felhasználásával, figyelembe véve a meder talajának minőségét, vala­ merev burkolatok létesítésekor, szükség esetén (várható nagyobb talajvízmozgás)
mint a víz sebességét. az egyszerű ágyazat helyett szűrőágyazatot és szivárgó hézagot is kell építeni
A kőburkolatokat az egyenletes felfekvés és ezzel az állékonyság biztosítása érdeké­ ( V I I .1-9. és V I I .1-10. ábra).
ben jellegüktől függetlenül mindig ágyazatra kell helyezni.
A belvízcsatornák, valam int a nagyobb esésű, de 1—2 m/s-nél nem sebesebb
patakok medrének védelmére jól beváltak a szárazon rakott egyszerű kőburkolatok,
amelyek a mederfenék két szélén elhelyezett nagyobb méretű kövekre, mint
lábazatokra támaszkodva a középvíz magasságáig védik az 1 :1 ,5 ... 1:2 hajlású
mederoldalt. A középvízszín feletti rézsűt a partéiig felérően 10 cm humuszolás és
füvesítés, vagy gyeptégla védi. Erősen hordalékos, 6—7 m/s sebességű patakok

V II.1-10. ábra. Cementhabarccsal hézagolt egyszerű terméskő burkolat

Torrens jellegű patakokon a fenékburkolat mellett 50—100 m-enként még erő­

V I I .1-8. ábra. Idom ított kőburkolatú rézsűbiztosítás kőborda erősítéssel
védelmére a feneket is burkolják, vagy helyette a mederfenékben kb. 10 m-enként
4 0 x 5 0 cm keresztmetszetű kőbordát építenek. A rézsűt végig kőburkolattal
biztosítják ( V I I .1-8. ábra).
A száraz terméskő burkolatok építésekor a talajvíz ingadozásaiból adódó többlet-
terhelés csökkentésére a burkolat hézagméreteinek, valam int az ágyazat alkalmas
megválasztásával kell törekedni arra, hogy a burkolat mögötti talajvízszint a nyílt
víz szintjét lehetőleg csak kismértékben haladja meg, illetőleg annak ingadozását
gyorsan kövesse.
114
sítő bordákat is építenek.
A burkolat és a földmeder csatlakozásánál megfelelő átmenetről kell gondoskodni
részben a mederszelvény szükségszerű kialakításával (átmeneti mederszakasz),
részben pedig a burkolt meder ún. lezárófoggal való befejezésével.
A mederburkolatokat általában 5—25 kp súlyú fagyálló vízépítési terméskőből
építik. Az 5 kp körüli kő 10 s.%-nál több nem lehet ( V I I .1-11. ábra).
1.337. Lépcső építése
A burkolt rézsűk lépcsőjét, valam int annak szegélyköveit a helyszínen idom ított
kövekből, szűrőágyazatra helyezve építik. Az ágyazatot biztonsági okokból a
burkolat ágyazatánál általában 5—8 cm-rel vastagabbra készítik. A lépcsőfoko­
kat és szegélyköveket cementhabarcsba rakják és a hézagokat kitöltik.
8*
115
 1.338. Kődepónia

A vízfolyások homorú oldalán, ahol a kanyarulat még nem fejlődött ki teljesen

az elérni kívánt szabályozási vonal mentén, a meder méretétől, ill. a part magas­
ságától függően 4—8 m szélességben, 1 m magasan terméskövet deponálnak
( V I 1.1-12. ábra). Kötöttebb anyagú partoknál a terméskövet függőleges oldalfalú
árokba szórják és földdel leterítik. A műbe folyóméterenként annyi követ kell

V ll.l.ll/b . ábra
V ll.l-ll./a . ábra. Mederburkolat cementhabarcsba
beépíteni, hogy az a teljes partoldal 30—40 cm vastag kőréteggel való egyenletes
beterítéséhez elegendő legyen. A kődepóniát — leszakadása után — rendezni és
kiegészíteni kell ( V I I . 1-13. ábra). *
A leszakadt depónia víz feletti részét lábazati kőhányásszerűen, a szabályozási
vízszín magasságában megfelelő széles (1,0—1,5 m) padka kialakításával képezik
ki. Erre támaszkodik a később megépítendő rézsűburkolat.

1.339. Vezetőmű

Építőanyaga különféle lehet. Építik tisztán terméskőből vagy műkőből, rakatos

rőzséből, vagy vegyesen, belsejét kavicsból, a külső felületét pedig terméskőből
vagy műkőből ( V I I .1-14. ábra).
A kőből épülő vezetőmű koronaszélessége a vízfolyások nagyságától és a víz sebes­
rakva

ségétől függően 1—2 m, az oldalrézsűk kialakítása többféle lehet. Ha a vezetőmű

egyben mellékágelzárás szerepét is betölti — ami a Felső-Dunán igen gyakori —,
akkor az oldalrézsű a meder felől 1:1,5 vagy 1:2, az alvíz felé pedig 1:3 hajlású.
Amennyiben a vezetőművet csupán a helyi beöblösödések kiiktatására építik,
akkor elég, ha a part felé eső rézsű 1:1 hajlású ( V I 1.1-15. ábra).
A vezetőművet előzetesen elkészített 30—50 cm vastag kőszórásra (fenékszórás)
építik. A kőszórás túlnyúlása a vezetőmű testén a mű magasságának 2—3-szorosa,

117
 1:1 hajlású part felőli rézsű esetében legalább 1-szerese. A m űvet általában uszály­
ból építik, a kőanyagnak kézi erővel vagy pedig gépi úton, markolókotró segítsé­
gével való vízbe juttatásával. Építésekor az uszály gyakori és megfelelő beállítása
szükséges.

A terméskövet vagy betonkövet 50—60 cm vastag rétegenként egymásra halmozva

V I I . 1-13. ábra. Ivődepóniás mű leszakadás közben kell beépíteni, gondosan betartva a kitűzött irányt és a terv szerinti szelvényalakot,
amelyet szondázással állandóan ellenőrizni kell. A mű építési vízszint fölé eső
részén a rézsűket s a koronát kézi erővel kőrakatszerűen elrendezik, szükség esetén
a hézagokat betonnal kicsömöszölik.

1.34. Sarkantyúk, keresztgátak, mederelzáró gátak

VII.1-14. ábra. V e z e tő m ű b e k ö tő k e re s z tg á ta k k a l és iszapoló rő z se n ö v én y e k k el
A sarkantyúk és a keresztgátak koronaszélessége a vízfolyás nagyságától, a víz
sebességétől és a jégjárás hevességétől függően 1—2 m, az oldalrézsűk hajlása a
folyóiránnyal szemben 1 :1 ... 1:1,5, a folyóirányban pedig 1 :2 ... 1:3. Lassúbb
vízjárású folyókon, ill. folyószakaszokon, m int pl. a Tisza középső és alsó szakaszán
mindkét oldalon elegendő az 1:1 hajlású rézsű. A sodorvonal felé m utató orrész
rézsűhajlása 1 :3 .. .1:5.
A sarkantyú-, valam int keresztgátépítés első üteme a mederoldalban a mű ten­
gelyétől felfelé 10—20 m, lefelé 20—40 m hosszú, és a part éléig felérően partvédő
mű létesítése. U tána a kimosás ellen védő fenékbiztosító kőszórást kell megépíteni,
és csak ennek befejezése után kezdhető el a sarkantyú, ill. a keresztgát testének
építése.
A fenékszórás vastagsága 30—50 cm, a mű testén túlnyúló szélessége az előfenéknél
a gáttest magasságának 1-szerese, az utófenéknél és az orr-rész előtt pedig, az alvízi
rézsű hajlásútól függően a magasság 2 —3-szorosa.
A kőanyagot rendszerint közvetlenül a kőszállító uszályokból építik be a fenék-
szórásba, ill. a gát testébe. Sebes vízen (pl. Felső-Duna) a kővel megrakott uszályo­
k at a létesítendő mű felett 200—300 m-re lehorgonyzott ún. horgonyzó dereglyéhez
kötve az építendő mű helyére eresztik, majd oldalirányban kihorgonyozzák és az
oldaltartó kötelek megfelelő feszítésével, ill. lazításával az uszályt az előzetes kitű­
zéseknek megfelelően beállítják. U tána megkezdik a kő mederbe hányását vagy

118 119
 K itű z ó k e r e s z t
kézi erővel, az 1.333. pontban már ism ertetett módon, vagy pedig géppel — az
uszály mellé állított 1 m3-es markolófejjel ellátott úszódaruval, esetleg konténeres
(3 m3-es) gőzdaruval, vagy pedig úszómarkolóval. Ez utóbbi úszótestre ráépített P a r té i
forgó felsővázas, két, egyenként 0,5 m3 fogsoros markolófejjel ellátott szárazkotró.
A munkagépek merülése 9 —10 dm. A kőszórások és gáttestek építését ez idő É p íté s i v /z s z in s z é le
szerint még csak a Dunán gépesítették. A gépesítés azonban még itt sem 100%-os,
mivel az uszályokban a követ kézi erővel kell halomba hordani és a konténereket í \\\, \ \ / / /. v á l t o z a t
is kézi erővel kell megrakni.
.O l d a l t á r t ó k ö té l

K ö v e s u s z á ly ®p
\\\ \\ II. v á l t o z a t
T IS Z A
ű Jl
■O
: , Á T m " M e g é p íte n d ő s a r k a n ty ú te s t
F e n e k b iz to s ifo ' \
k ő szó rá s \

VII. 1-17. ábra. Tiszai sarkantyúépítést szemléltető vázrajz

mindkét oldalának védésével kezdik, utána következik a fenékbiztosító kőszórás,,

majd ennek befejezésével kezdődhet a gáttest kőmunkája ( V I I .1-18. ábra).
A gátkoronát mindkét oldalról kiindulóan a meder felé kissé lejtősen kell kiala­
kítani.
Nagy mélységek kitöltésére igen jól alkalmazhatók a helyszínen készíthető, nagy
térfogatú kőhengerek. Ezekről az 1.331. pontban már tettünk említést.

V I I .1-16. ábra. Dunai sarkantyúépítést szemléltető vázrajz

A köves uszályok helyzetét az oldaltartó kötelek megfelelő beállításával szükség

szerint változtatják. Sebes vízen teh át a kövesuszály a mű tengelyéhez viszonyítva
keresztben áll.
A gáttestet a vízállástól, valam int a vízmélységektől és a mű magasságától függően
teljes szelvénnyel, vagy rétegesen építik. Mély vízben az utóbbi építési mód a
célszerűbb és ilyenkor a Dunán fenékürítős uszályokat (Zenker) is igénybe vesznek.
Lassú vízfolyásoknál a horgonyzó dereglyére nincs szükség, a gáttestet vagy a
vízfolyás irányával egyező, vagy pedig a megépítendő mű irányával közel azonos
uszályállás m ellett építik. Az uszály munka közbeni átállítását azonban ez esetek­
ben is a lehorgonyzóit oldaltartó kötelek, valam int a száraztekerők segítségével,
ill. a kormánylapát (timony) megfelelő mozgatásával hajtják végre ( V I I . 1-16. és
V I 1.1-17. ábra).
A szelvény terv szerinti kialakítását gyakori szondázással ellenőrizni kell. A művek
vízszín fölé eső részét az 1.339. pontban m ár tárgyaltakhoz hasonlóan, kézi erővel,
a kövek megmunkálása nélkül, a tervezett keresztszelvény kialakításával, kőrakat-
szerűen rendezik, hézagait esetleg betonnal kicsömöszölik.
A mederelzárások koronaszélessége 2 —4 m, az oldalrézsűk hajlása 1 :2 .. .1:3. A mű
anyaga és szerkezete, valam int az építési technológiája is csaknem azonos az elő­
zőekben m ár ism ertetett művekével (sarkantyú, keresztgát). Építését a meder V I I . 1-18. áb ra . Mederelzáró gát műkőből

120 121
1.341. Terméskő falazatok
A vízépítés gyakorlatában terméskő falazatok általában támfalak, bukók, vízmosás­
kötő gátak és hordalékfogó gátak építésénél fordulnak elő. A felhasználható terméskő-
anvag lehet bazalt, andezit, gránit és egyéb fagyálló kőzet ( V I I .1-19. ábra).
A munka megkezdése előtt a felmenő falazat látható falfelületének közel egy sík­
ban való kialakítására alkalmas, nagyobb méretű és legalább egy oldalon sík
felületű köveket külön választják az egyéb, még beépítésre felhasználható kövek-

V I I . 1-20. ábra. Fenéklépcső és oldalági hordalékfogó gát

Az egyes sorok falazását úgy kell végezni, hogy az elhelyezett kövek az előző sor
köveivel kötésben legyenek.
A falazatok szárnyfalait úgy kell a partoldalakba bekötni, hogy a víz a m űtárgyat
oldalról ki ne mossa. Az elő- és utófeneket olyan hosszúra kell építeni és szükség
szerint szádfallal lezárni, hogy kimosás, visszarágódás ne következhessen be
( V I 1.1-20. ábra).

1.342. Műkő- és előregyártóit elemek

Rendeltetés szerinti felhasználásuknak megfelelően a vízátresztő burkolatba beépít­
hető elemeket és a vízzáró burkolatokhoz használható elemeket külön-külön tár­
gyaljuk.
N ézet Metszet
A szárazon rak o tt (vízáteresztő) bur­
V I I . 1-19. ábra. Vízmosáskötő gát kolatokat általában műkőelemekből épí­
tik. A gyakorlatban leginkább hasz­
tői és azokat durván megmunkálják. Az alapfalakhoz megmunkálatlan köveket nált előregyártott műkőelerhfajták a
használnak fel. A falazatok készítése az alapfalak építésével kezdődik. A m ár előre következők.
megkevert B 140-es földnedves betont zsaluk vagy földzsaluk közé lapátolják,
elteregetik és erre helyezik rá — a betonba csömöszölve —; a beépítendő köveket Sejtidomkő takarék üreggel, hatszög
úgy, hogy közöttük 3—4 cm-es hézag maradjon. A hézagokba egy-egy sor lerakása alakú kiképzéssel, de alkalmazzák tö­
után kézileg töm örített betont csömöszölnek. mör kivitelben is ( V I I .1-21. ábra).
Az alapfalakra kerülő felmenő falazat építése ettől annyiban tér el, hogy a falazat Hullámverés ellen megbízható védel­
látható részére kiválasztott és előzetesen minden szennyezéstől m egtisztított met nyújt.
köveket külön sorba kell lerakni. A bélésfal építése azonban az alapfalazat építési Kocka- és hasáb elemekből egyes hasáb
módjával azonos. formájú elemek kiemelkedésével, vala- V I I . 1-21. ábra. Sejtidomkő takaréküreggel

122 123
 A -A m e ts z e t
m int domború felületű műkőelemekből
ugyancsak megbízható, jó vízáteresztő
burkolat építhető. A különböző for­
májú kiemelt idomok a vízfolyás se­
bességét csökkentik és ugyanakkor a
burkolat felületének tagolásával eszté­
tikusak is.
A kocka alakú műkőelem mérete
20X 20X 20 cm, a közbeiktatott ha­
sábelem mérete pedig 2 0 x 2 0 x 2 5 cm.
A domború felületű műkő mérete
2 5 x 5 0 x 2 1 cm, alakja a V I I.1-22.
ábrán látható.
A Felső-Dunán jól bevált a 30 cm
vastag, 4 0 x 5 0 cm alapterületű, a
helyszínen — magán a rézsűfelüle­ V I I . 1-24. ábra. Lépcső előregyártott műkőelemekből
ten — gyártott műkőelemekből ké­
szült rézsűburkolat. Az elemek gyár­ Színva-lapok
tásához sablon lécet csak a szabad ol­
dalon használnak. A csatlakozásoknál A lap egyik páros oldala sík felületű, a másik oldala lapolt illesztést biztosító
az egyes elemeket papír cementzsák- kialakítású. Előnyük, hogy az illesztéseknél a cementhabarcs nemcsak függőleges,
V I I . 1-22. ábra. Domború felületű műkő darabokkal választják el egymástól. hanem vízszintes felületen is kötést biztosít. H átrányuk, hogy a burkolat építése
méretei Előregyártott műkőből lépcsőket is az elemek aránylag kis mérete m iatt lassú ( V I I .1-25. ábra).
építenek. A gyakorlatban többféle lép­
csőtípus használatos. Ezek közül a
V I I.1-23. ábrán és a V II.1-24. ábrán RA-5
k ettőt m utatunk be. A műkőburkola­
tok idomelemei különböző erőhatá­
sokra kismértékben elmozdulhatnak,
de a jól illeszkedő, szabatos felületek
mégis megakadályozzák a burkolat
alámosását.
Az építés technológiája — beleértve az A -A m e ts z e t
előmunkálatokat is — általában azo­
nos a szárazon rakott terméskő bur­
kolatok építésével, azzal a könnyebb­
séggel, hogy kőidomításra és illesztési
m unkára nincs szükség, csak fektetési
munka van, vagy helyszínen gyártás,
amit azonban szintén csak kézi erővel
lehet végezni. A burkolatot itt is min­
dig legalább 10 cm vastag ágyazatra
kell helyezni. A m űkőburkolatokat is
lábazati kőrakatra — műkőlapra — kell tám asztani. A műkőidomok könnyen
gyárthatók és szállíthatók. Alkalmazási területük elsősorban a kisvízfolyások és
csatornák.
A főleg vízzáró burkolatokhoz használt előregyártott burkolati elemek illesztési
hézagait cementhabarccsal kell kiönteni. Ebbe a csoportba a következő elemfajták
sorolhatók. V I I . 1-25. ábra. Szinva-lapok V I I . 1-26. ábra. Rosacometta-lapok

124 125
Rosacometta-lapok
Olaszországi cég szabadalm a, többféle form ában, acélsablonokban g y árth ató .
A vibrációval és préseléssel előregyártott elemek betonja megfelelően töm ör és
vízzáró.
Az elemekből vízzáró és vízáteresztő burkolat is készíthető. A vízzáró burkolat
2 5 x 5 0 x 5 cm (RA —5) és 2 5 x 5 0 X 5 cm (RB —5) m éretű elem ekből készül, ahol
az elemek k ö zö tt felül n y ito tt illesztések helyén 4 —5 mm átm érőjű vasbetéteket
helyeznek el. A v asalt felületeket nagy cem enttartalm ú cem enthabarccsal töltik
ki ( V I I .1-26. ábra). E z t a burkolási m ódot kisebb vízszállító képességű öntöző­
csatornák, belsőségi árkok burkolására alkalm azzák.
Vízáteresztő burkolatként a 2 5 x 5 0 x 1 0 cm (RE —10) és 2 5 x 5 0 x 1 5 cm (R E —15)
m éretű elem eket használják fel, am elyekből 3 —4 m m átm érőjű horganyzott
acélhuzalra felfűzve hajlékony, paplanszerű burkolatot képeznek.
V I I .1-27. ábra. Vízáteresztő burkolat Rosacometta-lapokból
K észítések o r a b u rk o la t lá b á n á l helyszínen csöm öszölt beto n szeg ély t kell építeni
és a b b a 25 cm -en k én t az egyes a c é lh u z alo k a t beerősíteni. A b u rk o lath o z h a sz n á lt
la p o k a t k ö té sb e n elhelyezve, a k e sk en y eb b (25 cm -es) o ld alu k k al párh u zam o san ,
a v ég lap tó l 12,5 cm -re k ia la k íto tt ly u k n y íláso k o n á t a betonszegélybe e rő s íte tt
acélh u zalo k ra felfűzik. A h u z a lo k a t a b u rk o la t felső végén k e tte sé v e l v ag y h á r­
m asá v a l összefogva, az u g y an csak helyszínen k é sz íte tt felső b e to n g eren d áb a k ö tik
be. A szeg ély g eren d ák at 8 — 10 m -e n k é n t d ilatációs hézaggal kell ellá tn i ( V I I .1-27.
ábra).
126
E z a burkolási mód különböző szelvényű olyan csatornák burkolására alkalm as,,
am elyeknél a vízzárás nem követelm ény.
A lapok felfűzéséhez megfelelő méretű és korrózióálló acélhuzalt kell alkalmazni,.
különben a huzalok elszakadnak és a burkolat tönkrem egy.
Tardona-elem
4 0 x 6 0 x 1 0 cm m éretű, hornyokkal elláto tt betonlap ( V I 1.1-28. ábra). Ezek elhe­
lyezhetők kötésben vagy hálószemen. A hálószerű elhelyezés a célszerűbb, m ert a
burkolat m indkét irányban elm ozdulhat anélkül, hogy eltörne. Nem így a kötésben
elhelyezett, ahol a csak keresztirányú hézagok m ia tt a burkolat m agasság irányá­
ban m erevvé válik.
A hálósán elhelyezett lapokból készült burkolat, az elemek hornyos kialakításával
bizto síto tt k b. 5°-os szögelfordulás folytán bizonyos m értékig idom ulóképes és-
A-A metszet ^
<=3
ezért csésze alakú m ederszelvény burkolására is alkalm as. Csak kézi erővel fe k te t­
hető.
K isebb m éretű öntözőcsatornák és vízzárást igénylő élővízfolyások burkolására;
alkalm azzák.
KDT-elemek
Az 5 0 x 5 0 x 1 0 cm m éretű lap o k at a felső részébe helyezett 4 szál 6 m m átm érőjű
lág y íto tt acélhuzallal eg y ü tt g y ártjá k ( V I 1.1-29. ábra). A burk o lato t úgy építik,,
hogy a lefe k tetett elem eket előzetesen jól átnedvesítik, a k özöttük kialak u lt 6 x 2 0
cm keresztm etszetű ún. rácsüreget hossz- és keresztirányban 2 —2 szál 8 mm
átm érőjű v asb etéttel m egvasalják és minimális három rétegben beadagolt beton­
habarcs vakolással kitöltik. A rácsbetont B 280—10/10, m ax. 350 kp/m 3 C 500
cem entadagolással kell készíteni.
A K D T -burkolat nagy előnye a rugalm asság és ennek folytán m in t vízzáró burkolat
károsodás nélkül képes elviselni a különféle igénybevételek okozta süllyedéseket,,
többletterheléseket.
127
 A-A metszet
B-B metszet
m A helyreállítási m unkákat kisvizek idején célszerű elvégezni.
5mm
acélhuzal
V I I . 1-29. ábra. KDT-elemek
Főleg vízmosáskötéseknél, valam int m űtárgyak, bukók környéki elő- és utófenék
burkolására alkalmazzák.
-Az előregyártott elemekből készülő zárt hézagú, vízzáró burkolatok építésekor az
elemek cementhabarcs hézagolása előtt a felületet mindig nedvesíteni, befejezés
után pedig 3—4 napig utókezelni kell. E zt a burkolatot is ágyazatra kell építeni.
Az elemek pontos elhelyezése kézi erővel történik.
A felsorolt előregyártott elemeken kívül készülnek még egyéb, különböző vasbeton
szerkezetű előregyártott elemek is (pl. H-elemek, hártyabetonlap, Gavallér-elem stb.).
Ezek ismertetésével azonban a helyszínen készült betonburkolatokkal együtt a
II. fejezet 1.24. pontjában foglalkozunk.
L35. M inőségi követelm ények, a kő m ü v ek .fen n tartása
1.351. Kőhányás, lábazati kőhányás, lábazati padka
A keresztszelvény kialakításánál, szárazban épült mű esetében a vízszintes méretek
tűrése ± 1 0 cm, a magassági méretek tűrési határa pedig + 5 cm. Meglevő létesít­
ményekhez való csatlakozásnál azonban cm-rendű pontosságot kell betartani.
Víz alatti kőművek vízszintes méreteire ± 3 0 cm, magassági méreteire ± 1 0 cm
a megengedett tűrés, de 2 m, vagy annál nagyobb vízborítás esetén a magassági
tűrési határ ± 2 0 cm, ha azonban a víz alatti kőmű teteje az építési vízszín fölé
esik, akkor a megengedett magassági tűrés m ár csak ± 5 cm.
A víz, jég és egyéb behatások következtében megrongált művek mielőbbi helyre-
állítása, kijavítása, a művek állékonyságának megóvása érdekében rendkívül
fontos. Ezért az árvizek levonulása után, de különösen kisvizek idején m egtartott
bejáráson a művek állapotát ellenőrizni kell.
128
Ahol rogyások, szakadások, hiányok észlelhetők, o tt mederfelvételek útján a vÍ2
alatti részen szondázással kell megállapítani a káros elváltozásokat, azok okait,
és el kell végezni a szükséges helyreállítási munkákat.
A kőhányás, lábazati kőhányás, lábazati padka javítási m unkáit kőanyag után-
szórással végzik el, a víz feletti kőművekről azonban az esetleg lerakodott nagyobb
mennyiségű iszapot előzetesen el kell távolítani.
1.352. Kőrakat
Építéskor fontos követelmény a tömörség biztosítása, mind a talaj tekintetében,
amelyre felfekszik, mind pedig magára a kőműre nézve. A talaj tömörsége minimum
T r> 80%. legyen. A kősorok közötti hézag 3 cm-nél nagyobb nem lehet, állóhézag
három egymás fölött levő kősorban nem eshet össze, és a kőrakat felületén mozgó
vagy kieső kő még elvétve sem lehet. A kőrakatban minden kőnek a szomszédos
kövekre kell támaszkodni, m ert csak így biztosítható a kőrakat stabilitása. A víz­
szintes méretek tűrése ± 6 cm, a magassági méret tűrési határa ± 3 cm.
A kőrakathoz idomtalan vegyes nagyságú terméskövet vagy betonkövet kell hasz­
nálni. Lapos köveket a rakat látható felületére lapjával fektetni nem szabad.
A kőrakat fenntartása során a kilazult vagy elmozdult köveket úgy kell vissza­
helyezni, a hiányzó köveket pedig úgy pótolni, hogy elhelyezésük után azokat
kiemelni, kihúzni ne lehessen. A kövek hézagait földdel vagy ehhez hasonló anyag­
gal kitölteni nem szabad. A beiszapolt kőrakatot javítás előtt az iszaptól és minden
egyéb szennyezéstől meg kell tisztítani, hogy a pótlásra behelyezendő kövek fel­
tétlenül kőre támaszkodjanak, kőre feküdjenek fel.
A sovány betonnal kitöltött kőrakatok javításakor a meglazult köveket csak meg­
tisztítás után szabad újra elhelyezni és a hiányzó kövek pótlásával újra betonozni.
1.353. Kőszórás, mederszórás, szegélyszórás
A mederoldal védelmére szolgáló kőszórás készítésekor a kőanyagot egyenletes
vastagságban kell szórni. Az elkerülhetetlen hézagok kitöltésére forgácskövet
célszerű használni.
Mederszórást csak 1:1 arányú haj lásnál enyhébb rézsűvel kialakított, vagy kiala­
kult, kötöttebb talajú mederoldalon szabad készíteni. Laza anyagú mederben
rőzsepokrócos partbiztosítás alkalmazandó.
A mederbe nyúló földorrokat, helyi kiszögelléseket, 2,0 m-nél szélesebb padkákat
kőszórással beteríteni tilos. Ha földmunkával nem távolíthatók el, akkor kődepóniá-
val kell a szabályozási vonalat biztosítani, vagy ki kell ezeket az orrokat hagyni s
csak megfelelő lekopás után szabad a mederoldal többi, m ár korábban bevédett
szakaszaihoz simulóan az előírt módon kővel beteríteni.
A kőszórások vastagságának tűrési határa ±10%. A mederszórást a meder leg­
mélyebb, ill. közel legmélyebb pontjáig érően kell megépíteni. A vízszint feletti
részét 1—2 m széles padkával kőrakatszerűen le kell zárni.
A mederoldal esetleges kiüregeléseit forgácskővel vagy kaviccsal kell kitölteni.
Földdel való feltöltés tilos. Kőszórások, mederszórások hiányait kőanyag után-
szórásával kell pótolni. A vízszint feletti mederrészen a köveket el kell rendezni.
9 V íz é p íté s II. k ö t e t 129
1 .3 5 4 . K ő te r íté s
É pítésekor a kövek töm ör, rendezett elhelyezése m ellett arra is ügyelni kell, hogy
felülete közelítőleg síkot alkosson. H elyreállításukkor az esetleges kiüregeléseket
csak kaviccsal vagy forgácskővel szabad feltölteni, és csak megfelelő töm örítés
u tán lehet a m egrongált k ő terítést helyreállítani, ill. pótolni.
1 .3 5 5 . R é z sű b u r k o la to k , m e d e r b u r k o la to k
A burkolat a la tti ágyazat vastagsága 10 cm-nél kisebb nem lehet. Az előírt vastag­
ságtól való m egengedett eltérés kavicságyazat esetén ± 1 cm, forgácskő ágyazat
esetén pedig + 3 cm. Az ágyazati anyag iszaptartalm a 5%-nál több nem lehet.
Szerves anyagot vagy a burkolat anyagára, betonra, habarcsra káros szennyező­
dést nem tartalm azh at. A burkolat, ill. ágyazat a la tti rézsűn k ia la k íto tt földtükör
felületéről m indennem ű növény és gyökérzet eltávolítandó. A kőburkolatok vas­
tagsági m éretében a m egengedett tűrés +10% . A rézsűburkolatok felületének ki­
alakításánál az előírt adatoktól való eltérés ± 3 cm lehet, a m agassági ad a to k a t
+ 1 cm, a burk o lt m ederfenéknél pedig a m agassági a d a to k a t 1 cm pontosságon
belül kell b etartan i. Az oldalsíkoknak torz felülettől m enteseknek kell lenniük.
Fontos követelm ény, hogy csak egy síklapos köveket használjanak fel és hogy a
felszínen láth ató valam ennyi kő a burkolat vastagságán érjen á t (egyrétegű bur­
kolat). A törési pontokon a burkolatot legöm bölyítve kell kiképezni. Id o m íto tt
term éskő burkolatnál arra kell törekedni, hogy a csatlakozó élek lehetőleg egy
síkba kerüljenek, a megengedhető eltérés f i cm lehet.
A rézsűburkolatok fen n tartása elsősorban a hézagoknak a növényzettől való
rendszeres tisztításából, irtásából áll, nehogy a növényzet gyökérzete — a köveket
helyéről kim ozdítva — a burkolatot m egbontsa és rongálódását elősegítse. O tt,
ahol a burk o lat m egsérült, m egrogyott vagy tönkrem ent, a rézsűburkolatot fel
kell bontani, az ágyazatot az eredeti állapotnak megfelelően m egvastagítva és
töm örítve helyre kell állítani és csak azután lehet a burkolatot újra építeni a te rv ­
előírások és minőségi követelm ények betartása m ellett.
A helyreállított burkolat felületének hullám osodás nélkül kell csatlakoznia és
sim ulnia a régi sértetlen burkolat rézsűfelületéhez.
1 .3 5 6 . L é p c ső ép íté se
A kövek csatlakozó éleinek síkot kell alkotni, az eltérés legfeljebb ± 1 cm lehet.
1 .3 5 7 . K ő d ep ó n ia
H a a terepszín felett épül, oldalfalait száraz kőrakatszerűen, a sarkoknál kötésben
kell kialakítani, belsejében pedig m inél kisebb hézagokat hagyva kell a követ el­
rendezni. H a árokban építik, célszerű 20— 30 cm-rel m élyebb árk o t ásni és a kő­
anyagot földdel leteríteni.
130
1 .3 5 8 . V e z e tő m ű , sa r k a n ty ú k , k e r e s z tg á ta k , m ed er elz á ró g á ta k
A m űvek koronáit és láth ató rézsűfelületeit 50—60 cm vastag rétegben, nagyobb
kövekből kőrakatszerűen kell kiképezni és a k ő rak ati részt a kőhányásba be kell
kötni.
A koronaéleket a rézsűbe és a koronába egyaránt átérő 50 kg-nál nagyobb kövekből,
legöm bölyítve kell kialakítani és a köveket kötésben oly m ódon elhelyezni, hogy a
m ű koronájának élvonalában az egymás mellé kerülő kövek nagyobbik fele v á lta ­
kozva érjen á t a rézsűbe, ill. a koronába. Az építéskor az 1.351. és 1.352. pontban
m ár ism ertetett minőségi követelm ényeket kell b etartan i.
A m űvek fen n tartása során az árvíz, a jég vagy egyéb behatások következtében
m egrongált részeket megfelelő m éretű kőanyag pótlásával kell helyreállítani,
ügyelve arra, hogy az épségben m arad t m űbe való bekötés, a pótlás tömörsége és a
te rv szerinti keresztszelvény kialakítása biztosítva legyen.
1 .3 5 9 . T e r m é s k ő fa la z a to k
Terméskőből épülő falazatokba csak tiszta, m inden szennyezéstől m entes kő épít­
hető be. A profilsík kialakításakor a tervezettől való m egengedett eltérés m ax.
+ 1 cm lehet. A kövek bedolgozásakor gondot kell fordítani a hézagok töm ör ki­
töltésére és csömöszölésére. Am ennyiben a te rv a term éskő szabályos elhelyezését
írja elő, úgy a falazat építésekor azt meg kell követelni. Az építés ala tti rövidebb
— napszakon belüli — m egszakítások u tán a m u n k át a falrész felső síkjának portól
és szennyeződéstől való előzetes m egtisztítása és híg cementlével tö rtén ő leöntése
után szabad csak folytatni. A napi m űszakok befejezése u tá n a faltest tovább-
falazására kerülő felületét fogazottan kell abbahagyni.
ij ' ■
1.36. B aleset-elhárítási szabályok
1 .3 6 1 . M ed e rfelv étel, k itű zé s
A folyóm edernek acélsodronykötéllel (szondirkötél) való átfeszítésével egyidőben
a vízi közlekedés biztonsága érdekében figyelőszolgálatot kell szervezni, hogy szük­
ség esetén a kötél gyorsan leereszthető legyen.
A sodronykötél kifeszítését végző dolgozók tenyér- és vállvédőt kötelesek hasz­
nálni.
A kifeszített sodronykötelet a m érőladikról közvetlenül megfogni csak ülőhelyzet­
ben és csak tenyérvédővel szabad. Állóhelyzetben horgas csáklya használata kö­
telező.
A kifeszített sodronykötelet m egközelíteni csak a vízfolyással szemben, alulról
szabad.
1 .3 6 2 . S z á llítá s, ra k o d á s
A kőszállító uszály kikötése és beállítása idejében a fedélzeten csak az oda beosz­
to tt dolgozók tartó zk o d h atn ak . A m unkavezető és hajóvezető u tasításait m in­
denki köteles betartan i.
9*
131
Vízi járm űvekre a biztonságos be- és kiszállás, továbbá a rakodás érdekében üzem­
biztos feljárót vagy kikötőtagot kell beállítani.
D rótköteleket csak bőrkesztyűben szabad kezelni, a kötélkarikába beállni vagy a
kötél elé állni tilos.
M indenfajta kőrakodásnál bőrtalpú bakancs és bőr tenyérvédő használata kö­
telező.
E gy dolgozó egyedül legfeljebb 30 kg súlyú követ em elhet meg. 1,5 m-nél m aga­
sabbra követ emelni nem szabad. 1,5-nél nagyobb mélységből többkaros m unkával
kell az emelést elvégezni.
Uszályból vagy depóniából a kőanyagot kirakni csak egyenletesen, üreget nem
hagyva, alábányászás nélkül szabad, b e ta rtv a az uszálykorm ányos utasításait.
Elm ozdulással fenyegető kőtöm egre vagy kőre lépve rakodást végezni tilos.
Víz feletti talicskás, targoncás szállítás során vállhevedert vagy nyakszíjat hasz­
nálni tilos.
Targoncával való kőbeépítéskor a kőtolóknak legalább 5 m követési távolságot
(térközt) be kell ta rta n i.
Az uszályt a p a rtta l összekötő járó h id at túlterhelni tilos.
A járó pallók megfelelő alátám asztását m unkavégzés közben a m unkavezetőnek
ellenőriznie kell.
Az uszály fedélzetét és a járópallókat állandóan tisztán kell ta rta m . A jeges, sá­
ros, csúszós pallókat m egtisztításuk u tán sóval, hom okkal fel kell hinteni.
A nyagszállítás közben a járó u ta k a t tisztán kell ta rta n i, az elhullott köveket az ú t­
ból azonnal el kell távolítani.
A kövek kézzel tö rténő m ozgatásánál — közvetlen vízbe rakodás kivételével — a
követ ejteni tilos.
1.3 6 3 . K ő tá r o lá s
K őanyagot halm azban csak akkor szabad tárolni, ha annak átrak ására, to v áb b ­
szállítására rövid időn belül sor kerül.
Hosszabb idejű tárolásra a kőanyagot szabályos idom ba kell rakni. A kőidom
1,50 m-nél m agasabb nem lehet.
Amíg a kőanyagot talicskáról vagy járm űről a depóniába behordják, a kövekren-
dezése tilos. E z az előírás a kődepóniás m ű építésekor is betartandó.
K őtárolás céljából depóniát rakni a szakadópart m entén csak olyan helyen és
olyan távolságban szabad, ahol nem várható, hogy a p a rt a kő súlyától leszakad.
K őtárolás céljából ra k o tt kődepóniát m egbontani csak a tetejétő l kezdve lefelé
haladóan szabad.
1 .3 6 4 . K ő m ű v e k ép íté se
M unkát csak megfelelően k a rb a n ta rto tt, hibátlan szerszám okkal és m unkaeszkö­
zökkel szabad végezni.
Vízen (folyón) létesülő kőm űvek építésén csak úszni tudó dolgozókat szabad fog­
lalkoztatni.
132
Minden vízen (folyón) épülő folyószabályozási m ű építési helyén, az előírt m entő­
felszereléssel elláto tt m entőladikot kell készenlétben ta rta n i úgy, hogy az szükség
esetén a kikötőkötelek egyszerű kiakasztásával igénybe vehető legyen.
Minden m unkahelyen a vonatkozó szabvány előírásainak megfelelő — m indenkor
hozzáférhető, v éd ett helyen elhelyezett — m entődobozt kell rendszeresíteni.
A m entődoboz és az elsősegélynyújtás m unkahely szerinti előírásait a Vízügyi
B alesetelhárító és Egészségvédő Övórendszabályok (VMSZ) részletesen szabályoz­
zák.
K őm egm unkáláskor (törésnél) védőszemüveg használata kötelező.
K őburkolat készítésekor bőrtalpú bakancs és térdvédő haszn álatát meg kell köve­
telni.
K őm ű építéséhez csak biztonságos átlapolási járópallókat szabad használni.
Partoldalon, partrézsűn k ő m unkát csak úgy szabad végezni, hogy a felhasználandó
kőanyag a partoldalon, illetőleg a rézsűn ne a beépítést végző dolgozó fölé, hanem
mellé kerüljön.
Rézsű- vagy partom lássaí veszélyeztetett helyeken csak megfelelő biztosítás u tán
szabad m u n k át végezni.
1 .3 6 5 . T e r m é s k ő fa la z a to k é p íté se
A m un k atér alapgödrét és a közlekedési áthidalásokat védőkorláttal kell ellátni.
Állványon végzendő m unkáknál a m unka megkezdése előtt meg kell győződni a r­
ról, hogy azok az előírt biztonságtechnikai követelm ényeket kielégítik-e ?
Az állványokat — a m agasságtól függetlenül — k o rláttal, lábdeszkával kell el­
látni. Az állv ányzatra való feljutást feljáróval vagy létrával kell biztosítani.
Nagyobb mélységben s főként vizenyős területen a dúcolásokat nap o n ta többször
is meg kell vizsgálni.
A kő válogatásához, rakásához tenyérvédőt k eli használni.
Az alapgödörbe a követ bedobálni tilos, azt elmozdulás ellen b izto síto tt z á rt csúz-
dán kell lebocsátani.
Á kőcsúzda kitorkolásánál k ő ládát kell alkalm azni.
1 m-nél keskenyebb falat a fal tetején állva építeni tilos. A szélesebb falon is csak
megfelelő védőkorlát m ellett szabad dolgozni.
2. V Í Z É P Í T É S I R Ö Z SE M U N K Á K
2 .1 . A RÖZ SE M U N K Á K AN YA G A
2.11. A felhasználható rőzsefajták és m in őségi jellem zőik
Vízépítési rőzsem unkákhoz csak fiatal lombfák, főleg fűz- és nyárfa nyers, egyenes
vesszőit, gallyait, valam int rekettyefüzesek (suhás) vagy bokros füzesek egyenes
vesszőit szabad felhasználni.
Különösen a fűzrőzse alkalm azása terje d t el hazánkban és v á lt be a vízrendezési
rőzseművek építésénél, m ert rugalm as, hajlékony és ha állandóan víz a la tt van,
133
igen sokáig ép m arad, p arti iszapoló és egyéb m űvekbe nyers állapotban beépítve
k ih a jt és 2— 3 évenként leterrnelhető füzessé fejlődik. A lkalm azása azért is célszerű,
m ert a term éskőnél olcsóbb, a vízfolyások m entén csaknem m indenütt előfordul,
így a beépítés helyéhez aránylag közel term elhető ki.
A rőzsevessző anyagának minőségi követelm ényei: tö rö tt, penészes, fülledt, kor­
h ad t, tövön száradt vesszőt átvenni nem szabad. Az úszóképes rőzsem űnek szívós­
nak kell lenni.
A m éreteket illetően a rőzsevesszők előírt tővastagsága 2— 5 cm. A vessző, ill. a
vesszőkből k ö tö tt rőzsekévék m egkívánt hossza 2— 5 m, átm érője pedig az alsó
átk ö tés helyén (a vastagabb rőzsevégtől kb. 30 cm-re) m érve 30— 35 cm.
2.12. A rozsekiterm elés m ódjai
A rozsét általáb an a folyók m entén keletkezett, ill. külön telep ített ún. rekettye-
füzesből (suhás) vagy bokros füzesből term elik ki, de term elik fakoronáról is cson­
kolással. V ágását az őszi lom bhullás és a tavaszi rügyfakadás közötti időszakban
kell végezni, am ikor a rőzsevesszőkben a nedvkeringés szünetel. Az ilyenkor ki­
term elt vessző ősszel vagy télen iszapoló m űvekbe, rőzseterítésbe építve tavasszal
ki is hajt.
A rozsét b altával, m etszőollóval vagy Szárvágóval term elik. Először a kévekötés­
hez szükséges korcanyaghoz (gúzshoz) való, kellő erősségű vékony rőzsevesszőket
vágnak. A zokat tűz felett fonnyasztják, m egsodorják és h u rk o t készítenek rá.
A fakoronáról a rozsét a fához tám asz to tt egyágú létrán vagy a fán állva term elik.
V I 1 .2 -1 . á b ra . R ő z se v e ssz ő k k é v é k b e k ö té s e k o reo k k a l
134
A leterm elt és összehordott rőzsevesszőket — a vastagabb végeket egy síkba
hozva — a vastagabb rőzsevégtől m integy 30 cm-re koreokkal szorosan áthurkolva
kévékbe k ötik. Hosszabb rőzsevesszőkből készült kévéket az első kötéstől kb.
80 cm-re, az elsőhöz hasonlóan még egyszer átkötik.
A kévekötéshez köre h ely ett lág y íto tt acélhuzal is használható ( V 11.2-1. ábra).
A terepen szétszórtan fekvő kévéket alkalm as helyre összegyűjtik és ötös csopor­
tokba (halhéjak) sorolva halom ba, vagy pedig ölbe (magasság 1,20 m , szélesség
4 m) rak ják . A rőzseművek építéséhez a rőzseanyagon kívül karóanyag is szüksé­
ges. A k aró k at a rőzsevágással egyidejűleg, a rőzsevesszők, rőzsegallyak vastagabb
részéből válogatják és legallyazzák.
A rőzsekiterm elésre alkalm as fűzfák, nyárfák stb. — am elyek rendszerint védő­
füzesként az árvédelm i töltések anyaggödreiben települtek — a vízügyi szolgálat
kezelésében vannak, és a füzesek nagy részét szintén a vízügyi igazgatóságok b irto­
kolják, így ezeken a területeken a rozsekiterm elés házilagosan végezhető. T artoz­
nak azonban az erdőgazdaságokhoz, to v áb b á a tsz-ekhez és községi tanácsokhoz
is olyan területek, am elyeken vízépítési rőzsem unkákhoz alkalm as rőzseanyag ta ­
lálható. Szükség esetén ezekről a területekről is kiterm elhető rozsé, és az vagy tő ­
áron (a megrendelő által letermelve), vagy pedig kazlakban, m3-ben átvéve meg­
vásárolható.
2.2. A R Ő Z S E S Z Á L L ÍT Á SA
2.21. K iilsö szállítás
A k iterm elt rőzseanyagot a felhasználás, ill. beépítés helyére uszályokba rakva
vízi úton vagy közúton (tehergépkocsin, szekéren) szállítják. K ivételes esetekben
szállíth atju k a rozsét vasúton is olyan m unkahelyekre, ahol rőzsekiterm elésre al­
kalm as fák, füzesek nincsenek és nagyobb távolságról kell a rozsét a helyszínre
ju tta tn i, vízi szállításra pedig nincs lehetőség.
2.211. A vízi szállítás
A rozsét is a kőszállításhoz hasonlóan 150— 600 tonnás uszályokon, önjáró uszá­
lyokon vagy — kisebb távolságokra — 50— 100 t-s dereglyéken szállítják. E z a
szállítási m ód a leggyakoribb, m ivel a rőzsekiterm elő helyek rendszerint a folyók
m ellett, a hullám téren terülnek el, így a rőzse elju tta tása a folyópartra aránylag
könnyen m egoldható. Közel fekvő füzesekből a kévéket vállon ho rd ják a folyóparti
rakodókhoz.
2.212. Közúti szállítás
Vízi úton nem m egközelíthető m unkahelyekre rendszerint közúti járm űveken (te-
hegépkocsi, szekér) szállítják a rőzseanyagot, ahol vagy kazalba rak v a tárolják,
vagy pedig beépítésre előkészítve az építendő m ű közelében helyezik el a parton.
K özúti szállításra kerül sor akkor is, ha a fűzkiterm elő hely a folyóparti rakodótól
több száz m éterre van, ilyenkor a vállon való szállítás h ely ett a növényzettel be­
n ő tt hullám téren könnyen közlekedő lovasszekérrel, vagy v o n tató ra kapcsolt pót­
kocsira rakodva szedik össze a rőzsekévéket és szállítják azokat a rakodóhoz.
135
2.22. M unkahelyi belső szállítás
A belső szállítás az építendő rőzsemű helyén bonyolódik le. A parton kazalban
tá ro lt vagy egyéb m ódon deponált rőzsekévéket a beépítés helyére (m ederoldalra,
m unka tu ta jra ) viszik, a m unkahelyre hajóval érkezett rőzseszállítm ányt a p artra
k irakják vagy a m űbe közvetlenül beépítik.
A kévéket csaknem m indig vállon hordva, előre k iép ített járóutakon, járódeszká­
kon közlekedve szállítják. A szállítók egymás közötti távolsága 5 m-nél rövidebb
nem lehet. Belső szállításnak m inősíthető még az árvízvédelm i töltések m entén,
főként anyaggödrökbe telep ített fűzfák (védőfüzesek) csonkolása ú tján n y ert ár-
vízvédelmi rőzseanyagának (kévék) összehordása a g át m ellett elhelyezett kaz­
lakba, ill. árvízvédelm i rőzsehengerek, rőzsekolbászok (tutajok) megkötési he­
lyére.
A vízfolyások szabályozására a homorú oldalon, vagyis a szakadópartok biztosítá­
sára, rőzsepokrócos m űvet, rőzseterítéses vagy rőzserácsos rézsűvédelm et alkal­
m aznak. N agy mélységek kitöltésére láb azatként rőzsehengereket süllyesztenek le,
beöblöződések k iik tatására pedig rakatos rőzséből készült vezetőm űvet építenek.
A domború oldalon a m eder összeszűkítését és a víz terelését szolgáló iszapoló rő­
zsem űveket — rakatos rőzséből készülő sark an ty ú k at, rőzsesövényeket, rőzsefoná-
sokat, v alam in t rőzsesátrakat — építenek. (A rőzse felhasználását az árvíz elleni
védekezésben — nevezetesen a hullám verés elleni védekezésre — , az I. fejezet.
1.3. po n tjáb an tárgyaljuk.)
2.32. A rozsem űvek építési elem ei
Rőzsekéve

2.23. R akodás
A kiterm elt, kévékbe k ö tö tt és halm okba összehordott rőzseanyag elszállítása
során a kévéket vállra véve a járm űre (szekérre, tehergépkocsira) feladják, ahol
szekéroldalm agasító karók előzetes elhelyezése u tá n azokat lerakják és rendezik,
m ajd a rendeltetési helyen ugyancsak kézi erővel lerakva a tárolás helyére (kazal
stb.) vállon viszik tovább.
A hajóba vagy hajóból történő rakodásnál a vállra v e tt kévéket biztonságosra ki­
ép ített járóhídon á t szállítják.
A vízépítési rozsem űvek egyik legfontosabb eleme. Az előzőkben m ár részletesen
ism ertettük.
Rőzsekolbász
A rőzsepokróc, rőzseterítés, rőzserács, rakatos rőzsemű építéséhez nélkülözhetetlen
szerkezeti elem. Árvízvédekezéskor a hullám verés elleni védelem re is alkalm azzák.
A rőzsekolbász 10— 30 cm közötti átm érőjű, lág y íto tt acélhuzallal átk ö tö tt, henger
alakú töm ör rőzseköteg; egym ástól m éterenként ollósán földbevert karósorból
készült m unkapadon (kötőbak) kötik ( V I 1.2-2. ábra). Készítéséhez a karósoron

2.24. K azalozás

A rőzsekévéket hosszabb időre kazalokban tárolják. A kévéket úgy kell rétegesen

kazalba rakni, hogy a kazal töm ör és m agassága m ind belsejében, m ind szélében
ugyanaz legyen. A kévék vékonyabb részükkel szem befordítva helyezendők el.
A kazal te te jé t a beázás ellen nyeregtetőszerűen kell kiképezni. Köbözése csak
megfelelő ülepedés után , a rakástól szám ított legalább k ét hét elteltével h a jth ató
végre.
A kazalon a közlekedés csak járódeszkán m egengedett.

2.3. A R Ő Z S E M Ű V E K É P ÍT É S E

2.31. A rozsem űvek típusai és alk alm azási területe

Hosszirányú rozseművek
Rőzsepokróc, rőzseterítés, rőzserács, rőzsehenger, rakatos rőzséből vezetőm ű.
Keresztirányú rozseművek
R akatos rőzséből sarkantyú, rőzsesövény, rőzsefonás, rőzsesátor.
A rőzsem űveket m ind a vizek kártételei elleni védelemben (árvízvédelem , folyó­
szabályozás, patakszabályozás, belvízrendezés, vízmosáskötés), m ind pedig a víz-
hasznosításnál (rézsűbiztosítás) alkalm azzák. V I I . 2-2. á b ra . R ő z se k o lb á sz k ö té s e k ö tő b a k o n

136 137
hosszirányban legalább 60 cm-es átfedéssel lazán, egyenletesen elteregetett és a varrják a rőzsepokrócot, a rőzsekolbászokat pedig a rőzsepokróchoz erősítik. Egy-
•szükséges vastagságban eligazított rőzseszálakat 50—60 cm -enként rőzsekötő- egy bigefára felcsévézett acélhuzal hossza 6— 8 m.
lánccal átfogják és m egszorítják, m ajd egy-egy kötéshez szükséges hosszúságú
A kötőhuzal felcsévézésére bigefa hely ett vasból készített 50 cm hosszú, 3 cm szé­
1,8—2,0 mm átm érőjű lág y íto tt acélhuzallal az összeszorított rőzseszálakat erősen
les és 5—8 m m vastag, ívesen k iképzett ún. pokróckötő tüt is használnak ( V I 1.2-3.
átk ötik . ábra ).
A kolbászkötő szorítólánc 2 db kb. 1,50 m hosszú, 5— 6 cm vastag farúdból és
1,20— 1,50 m hosszú láncból áll, am elyet a rudakhoz erősítenek, azok alsó végétől A rőzsem űvek további építőeleme még az egyes rőzsem űvek lefedésére, terhelésére
vagy víz alá süllyesztésére használt vízépítési terméskő.
m integy 30—50 cm távol. A rőzsekolbász kötőbak nélkül közvetlenül a földön is
köthető, nagyobb m ennyiség esetén azonban ez a m ódszer nem gazdaságos.
2.33. A rőzsem unkák m u n kah elyi előkészítése
K arók
A kiviteli m unkák megkezdése előtt a rőzsem űvek építéséhez is általában azokat a
A rőzseművek további nélkülözhetetlen eleme, am ely csaknem m inden fa jta rőzse-
feltételeket kell biztosítani, am elyeket az 1.33. pontban m ár részletesen ism ertet­
m ű építéséhez szükséges. A felhasználás céljától függően a rőzsem unkákhoz több tünk.
fajta k aró t használnak.
Az építendő m ű helyét a tervben előírt m éretek alapján a rőzsem ű jellegének meg­
Rőzsefonások, rőzsesövények építéséhez fogamzóképes, hán to latlan fűzfakaró, ún.
felelően ki kell tűzni. A m u n k ateret a növényzettől (fáktól, bokroktól stb.) meg
botfa alkalm as. E zeket a rőzsekiterm eléskor levágott vastagabb gallyakból, rőzse-
kell tisztítan i és a terepre, m ederoldalra felfekvő rőzsem űvek terv szerinti föld­
vesszőkből válogatják, a szükséges m éretre leszabják és a vastagabb végét meghe­
m u n k áját (rézsű kialakítása, padka és m ederoldal kiképzése a rőzsepokróc alá) el
gyezik. A karóknak legalább 1 m hosszúaknak, 5—8 cm átm érőjűeknek kell len­
kell készíteni. M unka előtti mederfelméréssel ellenőrizni kell az esetleges változá­
niük. sokat (feliszapolódás, mélyülés stb.), a tu skókat, fák at a m ederből el kell távolí­
A rakatos rőzsem űvek, rőzseterítések, rőzserácsok és rőzsepokrócok rőzsekolbá- tani. B iztosítani kell a rőzsem űvek építéséhez szükséges anyagok szállításának
•szainak leerősítéséhez puhafa füleskarót használnak. E zeket úgy készítik, hogy a folyam atosságát, továbbá, hogy a szerszámok, m unkaeszközök (m unkatutaj,
karó alsó, vastagabb végén 8— 10 cm ágdarab (kam pó) ágazzon ki. A kam pó vas­ dereglye stb .) a szükséges mennyiségben, jó állapotban az építés helyén rendelke­
tagsága kb. 2 cm. De készülhet úgy zésre álljanak s a belső anyagszállításhoz a lejárók, pallóutak készek legyenek.
is, hogy előre leszabott fűzfa rönk­
darabokat hosszirányban karónak fel­
hasogatnak úgy, hogy a vastagabb 2.34. A rőzsem unkák kivitelezése
végük 5—8 cm legyen. A karók véko­
nyabb végét meghegyezik, a v asta­ 2.341. Rőzsepokróc
gabb végtől szám ítva 12— 15 cm tá ­
volságban átfú rják és a furatokba A rőzsepokróc lág y íto tt acélhuzallal szorosan egymáshoz k ö tö zö tt fűzvesszőnyalá-
m ár előre elkészített 15—20 cm hosz- bokból álló lepedőszerű, rugalm as, összefüggő rőzseréteg.
szú, szim m etrikusan elhelyezett, 1,5— Alkalm azási területe többféle. R akatos rőzsem űvekben ún. alappokrócként, föld­
2 cm vastag füleket vernek be. A fü­ ből épült m űvekben azok lefedésére, laza talajú , nem nagyon m eredek szakadó-
leskarók hossza 1,0— 1,2 m . Kemé­
nyebb talajoknál kem ény fa k aró t
(akác, tölgy) használnak.
A rőzseelemek — a rőzsekévék és
rőzsekolbászok — összekötözésére
rőzsem űvek létesítéséhez 1,6—2,0 és
3,8—4,2 m m átm érőjű, kétszeresen
lágyított acélhuzal (a továbbiakban:
huzal) szolgál.
A rőzsekolbász, rőzsepokróc kötésére
használt 1,6—2,0 m m átm érőjű hu­
zalt (kötözőhuzalt) előzetesen fel­
csévézik 2— 3 cm átm érőjű, 20—25
cm hosszú b o tra (bigefára). E z t ne­
V I 1 . 2 - 3 . á b r a . K ö tő h u z a l fe lc sé v é z é se vezik bigének, am ellyel ezután a rő-
a p o k ró ck ö tő tű re zseszárcsom ókat egymáshoz kötve,

138 139
partoknál pedig kővel leterhelve, a fenék és m ederoldal védelm ére, m int p artbizto­
sítást alkalm azzák. Vastagsága rendeltetésétől függően 10—30 cm közötti, szoká­
sos szélessége partbiztosításoknál 15 —30 m között változik. A kőterhelés v astag­
sága általában 20 cm ( V I 1.2-4. ábra).
A rőzsepokrócos partvédőm ű építése egy 30 cm vastag ún. vezérkolbász beállítá­
sával és a parthoz rögzítésével kezdődik. A vezérkolbászt — am elynek hossza azo­
nos a pokróc terv e zett szélességével — a folyásra merőlegesen k ik ö tö tt m u nkatu­
tajra helyezik. A parton m arad t részét a padkán lekarózzák, m ajd a m ásik végét a
túlsó parton fához vagy a m ederbe dobott vasm acskához erősítve acélhuzallal ki­
kötik.
A beállított és rö g zített vezérkolbászhoz 80 cm -enként 3,8—4,2 m m átm érőjű huza­
lokat (índrótokat) kötnek, ezek mellé vékonyabb, 1,6—2,0 m m vastag bigefára
felcsévézett huzalokat (bigét) is erősítenek a vezérkolbászhoz.
Az „ín d ró to k a t” ideiglenesen a m u n k atu taj vízfolyás szerinti alsó szélén elhelye­
ze tt gömbvas kam pókhoz erősítik, m ajd a vállon idehordott és felbontott rőzse-
V I I . 2-5. ábra. R ő z s e p o k r ó c k ö t é s e m u n k a t u t a j o n
140
kévék vesszőit az „ín d ró to k ra” keresztbe fektetik és egyenletesen, csom ónként fel-
nyalábolva megfelelő erősségű á t hurkolással a bigefára csévézett kötőhuzallal
(bigével, pokróckötő tűvel) szorosan m eghúzva az „índróthoz” k ö tik. Az ily módon
végzett pokróckötés során a „v arráso k ” egym ástól közel 1 m távolságra, a pokróc
teljes szélességében végighaladva készülnek ( V I I . 2-5. ábra).
A rőzsepokróc m erevítésére — m integy 4 m -enként — egy-egy keresztkolbászt
kötnek a pokrócba. A k ét keresztkolbász közti sáv megkötése u tán a pokrócot a
kitám asztó pallókkal megemelve, a tu ta jt a pokróc alól k iú sztatják és a m ost m ár
úszó helyzetben vízre k erü lt rőzsepokróc szerves fo ly tatásaként megkezdik újabb
sáv kötését ( V I I . 2-6. ábra).
A vízen úszó rőzsepokrócra hossz- és keresztirányban 20 cm átm érőjű, 4 —6 m
hosszú, előre leszabott rőzsekolbászokat erősítenek. A rőzsekolbászokat m éteren­
k én t külön erre a célra ívesen k ialak íto tt, 50—60 cm ívtávolságú és 30—35 cm ív­
mélységű ún. kolbászvarró tűbe befűzött, 3,8—4,2 mm átm érőjű huzallal erősítik
a pokróchoz.
V I I . 2 - 6 . á b r a . A m u n k a tu ta j k iú s z ta tá s a
a rő zsep ok róc alól
141
A pokrócra erő sített kolbászok egyrészt süllyesztés alkalm ával védik a pokrócra
helyezett kő d arab okat a legurulás ellen, m ásrészt m erevítik a pokrócot. A rőzse-
pokrócot lesüllyesztéséig a túlsó parthoz is ki kell kötni, nehogy a víz elsodorja.
A rőzsepokróc lesüllyesztését felülről, a p a r t felőli oldalon kell kezdeni uszályról
vagy m u n k atutajról, rászórt kőanyaggal. A fenékre süllyesztéshez egyelőre ele­
gendő átlag 6 —8 cm vastag kőszórás, m ajd az utánszórás során kell a kőterhelést
20 cm átlagos vastagságúra kiegészíteni.
H osszabb pokrócok süllyesztésére olyan időszakot kell választani, am elyben a víz­
állás változása csak viszonylag szűk h atárok között valószínű. A süllyesztés folya­
m án a vízállás-előrejelzéseket gondosan kell figyelni, és m indent el kell követni,
hogy árhullám megérkezése előtt a pokróc m ár a fenéken legyen. A félig lesüllyesz­
t e t t pokrócot az árhullám elszakítja.
A rőzsepokróc keresztkolbászait a vezérkolbászhoz hasonlóan a padkán felfektetve
a p a rt rézsűjében k iáso tt bevágásba kb. 1,50 m hosszban bekötik és a víz széléig
leérően 50—60 cm -enként jól lekarózzák. A rőzsepokrócnak a lábazati padkára fel-
V I I . 2 - 7 . á b r a . V e z é rk o lb á sz b e á llítá sa
és p a r tb a v a ló b e k ö té se
142
fekvő részét egym ástól 1,0—1,2 m-re hosszanti irányban elhelyezett és m éteren­
k én t lekarózott rőzsekolbászpárral kell a parthoz rögzíteni, s a kolbászok közét
nagyobb m éretű term éskővel rendezetten, rakatszerűen kitölteni.
A rőzsepokróc az előzőkben ism e rte te tt építési m ódtól eltérően úgy is készíthető,
hogy a vezérkolbászt a p a rt oldalán hosszirányban helyezik el és 50—70 cm -enként
lekarózzák. Ilyenkor az „ín d ró to k ” m erőlegesek a partvonalra, a m u n k atu taj azzal
párhuzam os elhelyezésű, a rőzsepokróc kötésiránya, te h á t a folyásiránnyal párhuza­
mos. E z t az építési m ódot a Felső-Tiszán alkalm azzák. (V I I.2 - 7 . ábra)
2 .3 1 2 . lló 'zseterítcs
Egy 1 :1 ,5 ...1 :2 hajlású rézsűben lev ág o tt m ederoldal védelm ére szolgáló m ű,
am elyet fogamzóképes fűzrőzséből késő ősszel vagy kora tavasszal építenek, hogy
a rőzse kihajthasson.
Ügy építik, hogy a partrézsű t esés irányában tővéggel lefelé 6 —8 cm vastagságban
megfelelően eligazított fűzrőzsevesszőkkel beborítják s a te ríté s t a vízfolyással
párhuzm os irán y b an 1,5—2,0 m távolságban füleskarókkal m éteren k én t leerősí­
t e t t 10—15 cm vastag rőzsekolbászokkal lefogják és 8 —10 cm vastagságon leföl­
delik. A tú l v astag földelést kerülni kell, m ert a rőzse befullad és nem tu d m eg­
eredni ( V I I . 2-8. és V I I .2-9. ábra).
A levonuló árhullám ok vagy a hullám verés á lta l esetleg elm osott földterítést még a
fűzrőzse megeredése elő tt pótolni kell.
A kész terítésn ek a partéi m en ti hosszkolbászon túlnyúló szárait a p a rt m agasságá­
ban le kell vágni. H a a védendő rézsűfelület teljes befedésére a padkától kiinduló
rőzsevesszők nem elég hosszúak, megfelelő átfedéssel k ét sorban készítik a terítést.
Rőzseterítés csak olyan talajo n létesíthető, am elyen a fűz jól megél.
143

á b r a . Rőzseterítéses rézsűbiztosítás bekötő keresztgátakkal
V I I . 2-9.
megépített vezetőmű m ögötti mederoldalon
2.343. Rozserács
A rézsűben levágott partoldalra ferde rácsozással 10—20 cm vastag rőzsekolbászö-
k a t helyeznek el és azokat füleskarókkal leerősítik. A rácsozás alsó és felső szélét
hosszirányban elhelyezett és m éterenként lekarózott rőzsekolbásszal zárják le.
A 2 X 2 m körüli k a z e ttá k a t vagy kővel terítik be 20 cm vastagon, vagy fűzvessző­
vel dugványozzák (V II.2 -1 0 . é s V I 1.2-11. ábra).
A rőzsekolbászokat késő ősszel vagy télen vágott fűzrőzséből kötik, hogy a vesszők
tavasszal kihajthassanak.
2.344. Rőzsehenger
Az elkészített hengert középről kiindulva a végek felé szorítólánccal folyam atosan
összeszorítják, m ajd 50—50 cm -enként 3,8—4,2 m m átm érőjű huzallal átkötik.
A hengervégeken keletkező „sep rő t” 2 mm-es huzallal összekötözik.
A henger m egkötése u tán az állvány dobási oldalán levő kiem elhető tartóoszlopo­
k a t el kell távolítani, de nem egyszerre, hanem a k ét szélső és a középső tám aszt
kell utoljára hagyni. A még b en th ag y o tt tartóoszlopoknak az állvány m ásik olda­
láról emelőrúd és lánc segítségével egyszerre történő kiemelésével a henger a m e­
derbe süllyed.
;
l
|

A rőzsehenger 4 —6 m hosszú, 0,70—1,00 m átm érőjű henger alakú test, amely

15—20 cm vastag külső rőzseköpenyből áll, belső felülete a töltőanyag szemcse­
I
szerkezetétől függően vékony szalm aborítást kap és belseje kővel, kaviccsal vagy
földdel van kitöltve.
A parto n vagy m unka tu tajo n felállított hengerkötő állványon készítik és arról
süllyesztik a vízbe ( V I I . 2-12. ábra).
A hengerkötő állvány 2 db 2 0 x 2 0 cm keresztm etszetű, egym ástól 1,0—1,2 m tá ­
volságban elhelyezett hosszgerendából, 2 0 x 2 5 cm m éretű 1,50—2,0 m hosszú
keresztgerendákból és ezek k é t végére erő sített tartóoszlopokból áll, amelyek kö­
zül az egyik oldal (dobási oldal) tartóoszlopai kiem elhetők.
10
V íz é p íté s II. k ö t e t
í 145
144 *

i
 A c é l h u z a l , 3 ,k - k , 2 m m <t>
S z a lm a b o n tá s B e ls ő m a g (k ő tö r m e lé k , k a v ic s ,
va g y fö ld )
K ie m e lh e tő
T a r tó o s z lo p
1 2 /1 6 c m 1 2 /1 6 c m
R ö z s e k ö p e n y 15 -.
K e r e s z tg e r e n d a ,
2 0 /2 5 c m
- H o s s z g e r e n d a ,2 0 /2 0 c m {
V I I .2-12. ábra. Rőzsehenger és kötőállványa
A m ederfenékre süllyedő rőzsehenger helyzeteiét szondázással azonnal ellenőrizni
kell, hogy a további hengerek süllyesztését ehhez igazodva végezhessék. A rőzse-
hengereket m élyebb m ederrészeken létesítendő lábazatok, m ederelzárások és ve­
zetőm űvek építésére, valam int nagy mélységek kitöltésére alkalm azzák.
2.345. Rakatos rőzsemű vagy rakott rőzsemű
A rakatos rőzsem ű rőzsepokróc alapra rozséból és földből vagy kavicsból rétegesen
é p íte tt trapézszelvényű vegyes anyagú mű, am elyből sarkantyútesteket, vezetőmű­
veket, keresztgátakat építenek.
Sarkantyútest. A rakatos rőzsem űből épülő sark an ty ú test koronaszélessége általá­
ban 1,0 m, az oldalrézsűi 1:1, a szabályozási vonaltól a m eder felé lenyúló orr­
része 1 : 3 .. . 1:4 hajlású. A sarkantyú koronáját a szabályozási vonaltól a p a rt
felé haladóan enyhe, 1:20 körüli em elkedéssel alakítják ki.
Az egym ásra helyezett 20—20 cm vastag rétegeket füleskarókkal és huzalátköté­
sekkel úgy építik össze, hogy az egymás feletti rétegek szélső rőzsekolbászai kiala­
k ítsák a te rv szerinti rézsűt.
Először a vízen úszó alaprőzsepokrócot kell m egkötni olyan m érettel, hogy a sar­
k a n ty ú te st feletti és alatti, valam int az orr-rész előtti m ederfenék a rézsűk lábánál
túlnyúló pokrócrésszel a kimosás ellen megfelelően biztosítva legyen.
A rőzsepokróc m egkötése és a partokhoz való kikötése után, a sarkantyú te rv sze­
rin ti irányvonalának állandósítására, a sarkantyú k itű zö tt hossztengelyében egy­
m ástól 2 —3 m távolságra 12—15 cm vastag, megfelelő hosszúságú cölöpöket ver­
nek le. E zek te te jé t a terv e zett korona m agasságában levágják. A ra k a t építése a
rőzsekévéknek az alaprőzsepokrócon első rétegként való elterítésével és a mű
rézsűlábainál megfelelően elhelyezett rőzsekolbászokkal való lefogásával kezdődik.
A rőzsekolbászokat a rőzsepokróchoz erősítik, m ajd a kolbászok közeit kaviccsal
vagy földdel kitöltik.
146
A ra k a t egysége, tömörsége érdekében az első so rt lefogó rőzsekolbászhoz 2 m-en-
k ént 2 mm-es huzalpárt kötnek, am elyet a mellé helyezett rőzseszálon (népiesen:
paszulykarón) vezetnek fel a további sorokat lefogó egymás feletti rőzsekolbászok
megkötésére. A további rétegeket azonban m ár m éterenként lev ert olyan hosszú
füleskarókkal fogják le úgy, hogy azok legalább 3 —4 rétegen átérjenek. Az első
ta r tó o s z lo p ,
réteget rőzsével az előírt vastagságban leterítik, hossz- és keresztirányban elhelye­
z e tt rőzsekolbászokkal — az előzőkben m ár ism e rte te tt m ódon — leszorítják, m ajd
a kolbászok közeit kaviccsal vagy földdel k itö ltik oly m értékben, hogy a ra k a t a
víz színéig süllyedjen.
Az ily m ódon végül is a fenékre süllyesztett rőzserakat k o ro n áját és a m ederbe
nyúló orr-részt a k ét szélen végigvezetett hosszkolbásszal és an n ak közeit kitöltő
/ > "•v V k ő rak attal a te rv szerinti m éretűre alak ítják ki ( V I I . 2-13. ábra).
\ \
f
^ l {
Jégjárásos vízfolyásokon épülő rőzsesarkantyúk oldalait kővel célszerű borítani.
A rő zserak attal eg y ü tt fenékre süllyedt, a rézsű lábánál túlnyúló rőzsepokróc kő­
terítését kőutánszórással 20 cm vastagságra ki kell egészíteni. A p artb a való bekö­
tésnél a p arto íd alt a kimosások ellen megfelelően biztosítani kell.
Vezetőmüveket és keresztgátakat rakatos rozséból a rőzsesarkantyúhoz hasonló mó­
don építik. A vezetőm űvek víz felőli rézsűjének hajlása általáb an 1:1,5, a p a rt
felőli pedig 1:1 arányú. Vezetőm ű koronájának kőterítésén kívül a víz felőli rézsű is
kap kőborítást.
2.346. Rőzsesöveny
Mederrendezési m unkáknál, főként kisvízi szabályozásnál a hordaléklerakódás elő­
segítésére iszapolóm űként, to v áb b á kisvízfolyások m enti kopáros területek vízm o­
sásainak m egkötésére is igen jól alkalm azhatók a rőzsesövények és rőzsefonások.
Száraz folyómederrészen építve a rőzsesövény helyén 25 cm széles és 4 0 —60 cm
mély árkot kell kiásni. Ebbe 2 —3 m -enként fűzfa b o tk aró k at vernek és ezek felső
végei k özött 3,8—4,2 m m átm érőjű huzalt feszítenek ki, m ajd v álo g ato tt hosszú­
ságú fogamzóképes fűzvesszőket állítanak a k iáso tt árokba, függőlegesen és nem
sűrűn, 6 —8 cm vastagságban elhelyezve.
Í0»
147
 3,8- 5,2m m ~es acélhuzal vagy fű zfa ve ssző karc
A - A m e ts ze t Ez is jól bevált iszapoló rőzsemű, de csak 1,0 m m agasságig célszerű építeni. Meder-
F ű zfa b o t karó 8-fOcm <t> rendezési m unkáknál a folyó dom ború oldalán a vízfolyásra keresztirányban építik.
A -~ \ ,
%Enuhe emelkedem Eredm ényesen alkalm azható vízmosások oldalainak m egkötésére is. Egyszeres
Botkaro rőzsefonás karóinak átm érője 8 —10 cm, hosszuk 1,0—1,5 m, távolságuk 60—80
cm. A fonásm agasság 4 0 —50 cm. A rőzsefonás m ögött a facsem eték elültetésére
Füzvesszö
humuszos feltöltést kell készíteni.
0,25

F o g a m z á k é p e s fű z fa v e s s z ő k V , A r o k fe n á k m öl 2.343. Rőzsesátor
6 -8 c m v a s ta g s á g b a n V m M jW ?
11 K iá s o tt á r o k '
2 -3 m 2- ; A -* \ A folyók nagyobb mélységű szakaszainak m ederszabályozási célból történő fel-
0,20 iszapoltatására szolgál a rőzsesátor. M agassága 1,50—3,0 m, hossza 4 m, talpszéles­
V I I . 2-14. ábra. Rőzsesövény sége a m agasság kétharm ada. A sáto rt alkotó sövénylapokat (oldal-, fenék-, bo­
rító- és véglapokat) a parton levő m unkapadon (földbe v e rt karókra hosszirányban
A rőzseszálakat kötözőhuzallal hozzáerősítik a kifeszített huzalhoz, az árkot a ki­ huzallal rá erő sített gallyfarudakból és ezekre keresztirányban rászegelt botfákból
áso tt föld visszahányásával betöm ik s az elhelyezett rőzseszálakat k ét oldalról álló szerkezet) kötik. Ezen egym ástól 50—70 cm távolságra ún. vezérhuzalokat
földdel jól bedöngölik. feszítenek ki, és azokhoz huzallal hozzávarrják a keresztbe fe k te te tt fűzvesszőket,
A rőzseszálak összeerősítésére huzal helyett fűzvesszőkből k ész íte tt köre is hasz­ így készítik el a szükséges m éretű egyes lapokat.
nálható. A parton m eg kötött sátorelem eket a m u n k atu tajra viszik, és an nak közepén kiala­
A keresztirányú sövénysorok te te jé t a terv szerinti m agasságban és a p a rt felé k íto tt nyílás fölé, és o tt a beépítés helyén összeállítják. A k ét oldallapot fen t össze­
enyhe emelkedéssel, a hosszanti sövénysorokat pedig vízszintesen egyenesre vág­ kötik, alul pedig a szükséges m éretre — 3 m m agas sáto r esetén 2 m-re — széthúz­
ják. ( V I 1.2-14. ábra). zák. Az oldallapok alsó vezérhuzaljaira keresztirányban egym ástól 60—70 cm tá ­
Tavasszal a sövények m egerednek és 2 —3 év a la tt m ár leterm elhető füzessé fejlőd­ vol 8 —10 cm vastag b o tfák at fek tetn ek fel, és azokra helyezik a fenéklapot. E nnek
nek. tetejére az oldallapok belső felületére felnyúlóan néhány cm v astag szalm aréteget
Nem célszerű 1,20 m-nél m agasabb rőzsesövényeket építeni, m ert nem állékonyak. terítenek, m ajd a sátor belsejébe földet lapátolnak. A b eh án y t és elegyengetett,
m integy 1,5—2,0 m3 földterhelést szalm aterítéssel befedik, arra rőzséből k észített
borítólap kerül (V II.2 -1 6 . ábra).
2.347. Rőzsefonás Az így összeállított és földdel terh e lt rőzsesátor k é t végére ráhelyezik és huzallal
A rőzsefonás egym ástól 30—50 cm távolságra levert 1,0—1,5 m hosszú, 5 —8 cm felerősítik az egyenlő szárú háromszög alakú véglapokat és u tá n a a rőzsesátor m ár
vastag hán to latlan fűzfakarók (botfa) közötti kerítésszerű fűzvesszőfonat. A fo- lesüllyeszthető ( V I 1.2-17. ábra).
gamzóképes vesszők vastagabb végét a földbe szúrják és úgy fonják rá a karókra
— a fonat felső végét visszafűzéssel lekötik —, hogy a fűzvessző megeredjen M e ts z e t

( V I I . 2-15. ábra).

0,30-0,50,030 0,30-0,50

V 11.2-15. ábra. Rőzsefonás

148 149

V I I .2-17. ábra. Rőzsesátor oldalán a véglap elhelyezése
A m ederbe való lesüllyesztés során a billenőpallókat egyszerre m ozdítják ki, gon­
dosan vigyázva arra, hogy a tu ta j beállítása és megfelelő lehorgonyzása biztosítsa
a sátornak a te rv szerinti helyre és irányban való lesüllyesztését. A rőzsesátor
hossz- és keresztirányú szabályozási m űként egyaránt alkalm azható.
2.35. M inőségi k övetelm ények a rözsem űvek fenntartására
2,351. Rőzsepokróc
A hossz- és keresztkolbászoknak a pokróchoz kötésekor a kolbászvarró tűvel erő­
sen meg kell csavarni a kötéseket és a kötőhuzal k é t végét le kell hajlítani.
A pokrócot úgy kell m egkötni, hogy azon a süllyesztéskor a kő á t ne essen.
A víz a la tt levő és földm unkával el nem távolítható kiszögelléseket, földorrokat
lepokrócozni nem szabad. Ezeken a helyeken a pokrócon „a b la k o t” kell hagyni, és
csak megfelelő lekopás u tán lehet ezeket a m ederrészeket 30 cm vastag kőszórással
pótlólag bevédeni. A pokróc felfekvéséhez a m ederoldalt és p ad k á t gondos föld­
m unkával kell a te rv szerinti m éretűre kialakítani. Az esetleges kiüregelések föld­
del feltöltését a lehetőség szerint kerülni kell, azokat inkább rő zserak attal vagy
— nagyobb mélyedés esetén — rőzsehengerekkel célszerű kitölteni.
A víz a la tt m egrongálódott, elszakadt rőzsepokróc hiányosságait kőszórással kell
pótolni. A hozzáférhető helyen tönkrem ent pokrócot a visszam aradt rőzseanyag és
150
kő eltávolítása, a m ederoldal m egtisztítása és a hiánynak törm elékkővel való p ó t­
lása (feltöltés) u tán ú jjal kell kiegészíteni, és azt az épségben m ara d t műhöz csatla­
kozóan karózással a parthoz jól hozzá kell erősíteni.
2.352. Rőzseterítés
R őzseterítés csak m egeredni képes rőzseanyagból készíthető, m ert alapvető köve­
telm ény, hogy a b eép ített rőzse kihajtson. A rőzseterítés fen n tartása során a kihaj­
to tt rozsét 2 évenként célszerű rendszeresen letermelni.
2.353. Rőzserács
A kolbászvégek egymás mellé helyezését és huzallal összekötését úgy kell megol­
dani, hogy a jég azt meg ne bonthassa. A rácsnyílások közötti k ő terítést töm ören,
egymás mellé rakva rendezetten kell elkészíteni. H a a nyílásokat dugványozzák,
az esetleg k ip u sztu lt fűzdugványokat késő ősszel vagy kora tavasszal életképes
dugvánnyal pótolni kell.
2.354. Rőzsehenger
A rőzse- és szalm aterítést a terv b en előírt vastagságúra kell készíteni, nehogy a
töltőanyag azon á t kihulljon. A hengert a szorítólánccal kellő keménységűre kell
összeszorítani és huzallal szorosan megkötözni, hogy a kötés süllyesztés közben
meg ne lazulhasson. Az elkészült henger teljes te rv szerinti hosszában közel kör
keresztm etszetű legyen. Á tm érője a terv ezettő l legfeljebb ±10% -ban térh e t el.
2.355. Rakatos rőzsemű
A rézsűben levő kévevégeknek egyenlő hosszúaknak kell lenniük. A kolbászok le­
kötésénél pokrócvarró tűvel a kötéseket erősen meg kell csavarni és a kötőhuzal
két végét le kell hajlítani. A ra k o tt rőzsemű koronájának egyenletesnek, sima felü­
letűnek kell lennie. Mederelzáró rőzsekeresztgát koronája legalább 2,0 m széles
legyen, magassága pedig a középvíz fölé érjen. Az utófeneket az átbukó vizek kár­
tételei ellen megfelelően biztosítani kell. A keresztg átat fokozatosan kell építeni.
A koronaszintet először csak a kisvíz m agasságáig kell felemelni és csak később, a
főág kiszélesedése u tán lehet a középvíz magasságáig folytatni a m unkát. A meg­
rongált rakatos rőzsem űveket megfelelő nagyságú vízépítési term éskővel kell k i­
egészíteni, helyreállítani.
2.35fí. Rőzsesövény, rőzsefonás
Csak élő rőzseanyagból készíthető, m ert alapvető követelm ény, hogy a b eép ített
rőzse kihajtson. Á rőzsesövénynél.a rozsét egyenletesen és nem sűrűn kell az árok­
ban elhelyezni, hogy a m ű a v izet szűrni tu d ja. A k aró k at olyan mélyen kell le­
verni, hogy az áram ló víz ereje a sövényeket, fonásokat el ne döntse.
Vízmosás oldalainak m egkötésére k észített rőzsefonások k aró it úgy kell leverni,
hogy a b evert karók iránya felezze a lejtőre merőleges és a függőleges irány által
lezárt szöget.
151
Az elkészült fonás m ögött a lejtőt enyhén fel kell tölteni.
A tönkrem ent rőzsesövényeket és rőzsefonásokat késő ősszel vagy kora tavasszal
fogamzóképes fűzvesszők beépítésével újra kell építeni.
A k ih a jto tt sövényeket, fonásokat, 2— 3 évenként le kell term elni.
2.357. Rőzsesátor
A sá tra t úgy kell m egépíteni, hogy az a vizet átszűrje, rugalm as legyen, a hajózást
ne veszélyeztesse, de ugyanakkor a feliszapolódást elősegítse.
A sá tra k a t úgy kell egym ás mellé süllyeszteni, hogy azok folytonos vonalat alkos­
sanak.
A sátorsorok fen n tartása során az elpusztult sátrak h ely ett ú jak at kell építeni,
előzetesen m egejtett m ederfelvétel alapján.
2.36. B aleset-elhárítási szabályok
2.361. llőzsetermelós
A rőzsevágók és kévehordók csak teljesen ép bőr lábbeliben végezhetik m unkáju­
kat.
A rőzsekitermeléshez csak jó állapotban levő, éles vágószerszám okat szabad hasz­
nálni.
Éles vágószerszám ot a földön szabadon hagyni tilos.
Éles vágószerszám mal dolgozók egym ástól 3,0 m távolságnál közelebb nem dol­
gozhatnak.
F án végzett rőzsevágásnál csak egyenes, hosszú szálú fából k észített létrá t szabad
használni. A létra m axim um 40 cm távolságra elhelyezett fokai ékekkel legyenek
beerősítve.
A létra alsó végét hegyes vasalással kell ellátni, felső végét pedig kötéllel a fához
kell erősíteni.
A fán végzett m unkák ideje a la tt a fa a la tt senki sem tartó zk o d h at.
A létrán való közlekedés közben szerszám ot a kézben ta rta n i nem szabad.
A b alta ledobása a fáról tilos.
Kévekötésre használt acélhuzal végeit vissza kell hajlítani.
2.362. Rakodás, szállítás, deponálás
A közlekedési útv o nalakat bokroktól, ágaktól meg kell tisztítani.
Rozsét vállon szállító dolgozók vállvédőt kötelesek használni.
Rőzsekévéket vállon szállító kévehordók egym ástól legalább 6 m térk ö zt b etartan i
kötelesek.
A továbbszállításra összehordott rőzsekévéket az ú t m entén, a kévék vastagabb
végével az ú t felé úgy kell lerakni, hogy a közlekedést ne akadályozzák.
P artró l úszó járm ű re vagy vízi járm űről p artra történő kéveszállításkor a járó ­
pallókat m eredek lejtő esetén keresztlécekkel kell ellátni, enyhe lejtőnél pedig,
szükség szerint csúszást gátló anyaggal kell felszórni.
152
2.363. Építés
M unkatutajon, dereglyén végzett m unkáknál az előírt felszereléssel elláto tt m otor­
csónak a helyszínen kikötve m indig készenlétben legyen, to v áb b á m inden m unka­
helyen a m entődoboz rendelkezésre álljon (1. 1.364. pontot).
Rőzsepokróc, rőzsehenger, v alam int rőzsesátor készítésekor és süllyesztésekor a
m u n k atu tajo n csak az oda beosztott dolgozók tartó zk o d h atn ak .
Vízen úszó rőzsepokrócon, rőzserakaton közlekedni csak a pokrócra, ili. ra k atra
helyezett pallókon szabad. A rőzsepokrócon m indig el kell helyezni (felszerelni) a
korlátot helyettesítő acélhuzalt.
Rőzsepokróc kötését, süllyesztését, rakatos rőzsemű építését vízen, v alam int rőzse­
henger és rőzsesátor építését m u n k atu tajo n és lesüllyesztését csak úszni tudó dol­
gozók végezhetik.
A rőzsepokróc süllyesztésének megkezdésekor a tartó h u zalo k at vezényszóra, egy­
szerre kell elvágni, illetőleg eloldani, hogy a tartóhuzalok senkit m agukkal ne rá n t­
hassanak.
Rőzsepokróc készítésekor és lesüllyesztésekor a biztonságos vízi közlekedés érdeké­
ben figyelőszolgálatot kell szervezni.
Karóveréshez csak jól v asalt vagy behúzott nyelű b unkót szabad használni. Verés
közben a k aró t kézzel ta rta n i nem szabad, csak fogóval.
A rőzsehenger süllyesztésekor a hengerkötő bak ta lp á t a süllyesztés iránya felé
emelkedőén kell beállítani.
A rőzsehenger süllyesztését, illetőleg a hengerkötő bak kiem elhető (dobási oldal)
tartóoszlopainak eltávolítását csak akkor szabad megkezdeni, h a a bak és a süly-
lyesztési hely k ö zö tt senki nem tartózkodik.
IRODALOM
fi] Országos Építésügyi Szabályzat (OÉSZ), Vízgazdálkodási építmények, 1969.
[2] Országos Vízgazdálkodási Szabályzat (ÓVSZ), 1973.
[3] Építő- és szerelőipari kivitelezési szabályzat (ÉKSZ). V. k. ÉVM Épílésgazdasági
és Szervezési Intézet, 1969.
[4] Vízügyi építőipari munkanormák. I. k. (14. Vízrendezési kőműépítési munka,
15. Vízrendezési rőzseműépítési munka.) Országos Vízügyi Főigazgatóság, 1963.
[5] Vízépítési rézsű- és mederburkolatok. I —II. k. VÍZITERV, 1968.
[6] Építőipari Kivitelezési Szabályzat. VI. Híd- és vízépítés. ÉVM, 1966.
153
V III. V Í Z T E L E N Í T É S

1. M U N K A G Ö D R Ö K V ÍZ T E L E N ÍT É S E

Dr. Kovács Géza

1.1. A V ÍZ T E L E N ÍT É S C É L JA É S F E L A D A T A I

M űtárgyak, közm űvek építésekor és egyéb m élyépítési m unkák során a létesítm é­

nyek alsó síkja sok esetben kisebb-nagyobb mélységig a talajv íz szintje alá kerül.
A m unkagödrök, m unkaárkok víztelenítése azt a célt szolgálja, hogy a talajvíz
szintjének ideiglenes leszállításával az építési m u n k ák at ezekben az esetekben is
száraz m u n k atérben lehessen elvégezni. Ez számos előnnyel já r:
a m unkagödröt száraz földm unka-technológiával lehet kiem elni;
m ű tárgyak esetében sík alapozás alkalm azható;
zav artalan állapotban lehet megfigyelni a fe ltá rt talajrétegeket, és megvizs­
gálni a m űtárgy alapjaival érintkező talaj tu lajdonságait;
az építési, szigetelési, csőkötési stb. m u n k ák at kedvező helyzetben, te h á t m ű­
szakilag megfelelőbben és jobb m inőségben lehet elvégezni;
agresszív talajvíz esetében elérhető, hogy a beton megszilárdulási idejéig fenn­
ta rtv a a víztelenítést, a friss betonra veszélyes káros h atás elkerülhető.

J.2. A V ÍZ T E L E N ÍT É S M Ó D JÁ N A K M E G V Á L A S Z T Á S Á H O Z
S Z Ü K S É G E S A LA PA D A T O K
H azánkban elterjedten alkalm azott víztelenítési m ódok: a nyíltvíztartás, a szűrő­
kutas talajvízszint-süllyesztés és a vákuumkutas talajvízszint-süllyesztés. Külföldön,
ritk áb b esetekben, végeztek elektroozmózisos talajvízszint-süllyesztést is, és egyre
gyakrabban választanak olyan megoldást,, am elynél különböző technológiával ké­
szült vízzáró fallal és vízzáró fenékkel gátolják meg a taljav íz beszivárgását a
m unkagödörbe.
A k ív án t eredm ényt biztosító, a m űszaki adottságoknak megfelelő, s em elett gaz­
daságos eljárás m egválasztása számos tényezőtől függ. A fontosabbak:
a terü let hidrológiai felépítése;
a m unkagödör területén és annak környezetében levő talajrétegek áteresztő-
képessége ;
a m unkagödör m érete és alakja;
a földm unka és m űtárgyépítés technológiája és organizációja;
a víztelenítésnél az építési és szerelési m unkák által m egkívánt biztonsági
fok;
a rendelkezésre álló berendezések és felszerelések.

155
 Y 111.1-1. táblázat
1.21. Hidrológiai feltárás
Munkatér-víztelenítési módszerek alkalmazási lehetőségei
Részben helyszíni szemlén, részben feltárásokkal és adatbeszerzésekkel meg keli
H o m o k o s k a v ic s H om ok
állapítani a terü let hidrológiai viszonyait. Isz a p o s h o m o k , Isz a p , A gyag
T a la jn e m
A közelben levő folyó vagy tó vízállása, vízállás-változása befolyásolja a talajvíz­ közepes f in o m
d u rv a
f in o m
h o m o k li s z t isz a p o s a g y a g

szint m agasságát, a m eder állapota, kolm atációjának m értéke, kihatással van a

talajrétegek vízutánpótlására. Mértékadó
Meg kell határozni a talaj rétegződést a m unkagödör alsó síkjától m érve legalább a szemcse- 2— 0,5 0, 1— 0,02 0, 02— 0,002
nagyság
7—2 0 , 5 — 0 ,1 > 0 ,0 0 2
vízszint-süllyesztés 2—2 1/2-szeres értékének megfelelő mélységig, ezen belül az
(,D m) mm
egyes rétegek talajan y ag át, talajfizikai jellem zőit, vízáteresztő képességi eg y ü tt­
h ató ját. Meg kell állapítani a talajvízszint évszakok szerinti változásait, áram lásá­
Elektro-
nak irán y át, u tánpótlási lehetőségeit. Igen fontos megvizsgálni, hogy a felülről le­ Más N yíltvíz­
Vákuum­ ozmózisos Víz­
zá rt vízvezető rétegekben levő talajvíz nincs-e nyom ás alatt. Javasolt alapozási tartás Szakaszos
kutas talajvízszint- telenítés
víztelenítési mód Szűrőkutas nyíltvíztar­
Ezek a tényezők hatással lehetnek az alkalm azandó víztelenítési rendszer m egvá­ talajvízszint- süllyesztés, tás
nem
mód N yiltvíztar- talajvízszint- süllyesztés vagy nyílt­ szükséges
lasztására. H a nagym értékű vízutánpótlásra kell szám ítanunk, sok esetben az tás süllyesztés víztartás
egyébként megfelelő ny íltv íztartás helyett biztonságosabb és gazdaságosabb a
szűrőkutas víztelenítés. A m unkagödör közeli folyó felé eső részét külön rendszerrel Áteresztő-
kell biztosítani, am ely esetleg csak árvíz idején lép üzembe. Erősen változó ta la j­
rétegződésnél rendszerint a kom binált megoldások vezetnek eredm ényre. A nyom ás ■együtt- - 1 0 + 1. . .10°. . .lO ^1. . .1 0 - 2. . ,10~3. . .10~4. . .1 0 -°. . .1 0 -°. . .1 0 -* . . .10~8. . .10~-9
alatti talajvizet ta rtó rétegeket külön meg kell csapolni, ha talajtöréstől, vagy ható
<fc), m/s
nagym értékű feltörő szivárgástól kell ta rta n i.

1.22. A vízáteresztő képességi együttható Meghatározása a szemcseeloszlási görbéből

Számos képlet alapján szám ítható, ezek közül néhány:
A talajb an végbemenő szivárgást leíró Darcy-törvény k eg y ü tth ató ja víztelenítés
szem pontjából a talajnem ek legfontosabb talajfizikai jellemzője. Az alkalm azandó J á k y szerint: k=100D^n cm/s,
víztelenítési eljárást elsődlegesen ez határozza meg. É rtéke tág h atáro k között vál­
tozhat, és a 45°-os vízszintesés m ellett az ad o tt talajb an kialakuló szivárgási sebes­ ahol D m a m értékadó szemcseátmérő, cm.
séget fejezi ki. Tulajdonképpen egy ellenállási tényező, am ely a vízszintesésen kívül Terzaghi szerint: A= 200Dfe2 cm/s,
a szivárgási sebességet befolyásoló összes h atá st egyesíti. Szokásos m értékegysé­
gei: cm/s, m/s vagy m /nap. Az eltávolítandó vízm ennyiség k értékével lineáris ahol D e a hatékony szemnagyság, am ely a szemcseeloszlási görbén az S=10% -hoz
összefüggésben van, ezért m eghatározásakor gondosan kell eljárni és a m eghatáro­ tarto zó szemcseátm érő, e a talaj hézagtényezője.
zás m ódját illetően mérlegelni kell, hogy a víztelenítés m értékétől, id ő tartam átó l
és jelentőségétől függően milyen pontosságra kell törekedni. Federenkó képlete, am ely szemcsés talajb an használható:
A k szivárgási tényező ugyanis többféle m ódon is m eghatározható. A tényleges k = cd%{C cm/s,
érték et m ind jobban megközelítő pontosság sorrendjében ezek a következők: ahol
Becslés dw + d{6 0
=5,75
* e ff ~
(1 -n )2
H a a környéken előzőleg m ár végeztek víztelenítést, annak az a d a ta it fel lehet hasz­
nálni. Megfelelő g y ak o rlattal a talaj megszemlélésével és m egtapintásával is egész to v áb b á: c állandó értéke: finom hom ok esetében = 600, d u rv a homok eseté­
durván m egbecsülhető k értéke. A talaj minősége és áteresztőképessége közötti ben = 8 0 0 ; n a hézagtérfogat. Univerzális használatra Kovács György (1. a IV. feje­
összefüggésre és a javasolt víztelenítési m ódra tá jé k o z ta tá st ad a V I I I . 1-]. táb­ zet 2. p o n tját) képlete javasolható.
lázat.
A táb lázatb an szereplő m értékadó szemcsenagyság annak a szemcsének az átm é­ Laboratóriumi vizsgálat k meghatározására
rője, amelyből a talajb an a legtöbb van. É rtéke a szemcseeloszlási görbéből képzett
A talajból k iv e tt m intákon végzett laboratórium i vizsgálattal m egállapított k
differenciálgörbe m axim ális értékéhez tartozó szemcsenagyság. A szemcseeloszlási
érték ugyanúgy, m int a szemcseeloszlási görbéből szám ított, csupán az ad o tt ta la j­
görbéből szám ítással is m egkapható (1. KéZdi A .: Talajm echanika. 2. kiadás, I. k.
Tankönyvkiadó, 1959. 49. p.). m intára érvényes, ill. az egy rétegből v e tt m in ták k értékeinek átlaga arra az egy

157
156
 rétegre jellemző. Több egym ás a la tti réteg átlagos k
érték ét a következőképpen k ap h a tju k meg a réteg­
gel párhuzam os vízáram lás esetén:
k a= ~ ( k iH i + k2H 2+ . . .k nH n);
a rétegekre merőleges vízáram lás e se té n :
1 H
3 ^ 1,^ 2, ,Hn'
«k1 '+' k2 ' ' ' ' r tki n
a
A képletekben //)■ és k t az egyes rétegek vastagsága­
in. áteresztő képességi eg y ü tth ató ja, H = ^ H h a réte­
gek összvastagsága.
V I I I .1-1. ábra. Lefúrt
Pontosabb értékeket adnak a helyszínen végzett kí­
béléscső vízfeltöltéssel
sérletek.
Vízáteresztő képesség megállapítása lefúrt béléscső vízfeltöltéssel ( V I I I . 1-1. ábra).
A szakaszosan le h a jto tt z á rt falú cső egyes helyzeteiben a csövet feltöltjük vízzel a
talajvízszint fölé h magasságig, m ajd m egm érjük azt a At időt, am ely a la tt a cső­
ben a vízszint Ah értékkel lesüllyedt. Ezekből az adatokból szá m ítv a :
r Ah
= 4h'~At '
így a különböző mélységekben végzett kísérletekkel a talaj réteg áteresztő képessége
külön-külön m egállapítható.
Porchet-féle feltöltődési módszer a uízáteresztés megállapítására
Szabályosan kik ép zett szűrőzött k u ta t telepítünk le 1— 2 m mélységig a leendő
m unkagödör fenéksíkja alá, m ajd lehetőleg egyenletes vízhozam m al m egszívjuk
m indaddig, míg a k ú tb an a vízszint nagyjából eléri a később m egkívánt depressziós
szintet. Leszívás közben és a szivattyúzás abbahagyása u tán is rövid időközökben
V i l i . 1-2. ábra. K út vízállásának időbeni változása
158
— a feltöltődés első stádium ában sűrűbben — m érjük a k ú tb an a vízállást és meg­
m érjük a szállíto tt vízhozam ot is. A kútvízállás időbeni válto zását grafikonon áb­
rázoljuk ( V I I I . 1-2. ábra).
A görbe alsó tö réspontjában érin tő t húzunk a görbe m indkét szárához. Egy tetsző­
leges m agasságban h ú zo tt vízszintes vonalon a k é t érintő és a fe lv e tített töréspont
k ét m etszőket határoz meg és Z2). Ezek arán y a és a leszíváshoz m ért vízhozam
( Q) m egadja a k ú tn ak a leszívás m egszakításakor elért leszívási mélységhez ta r ­
tozó állandó v ízh o zam át:
E nnek felhasználásával az áteresztő képességi tényező értéke a következő képlet­
ből szám ítható:
N yílt felszíni talajv ízn él:
h$q
1(2//,- / I ) ’
ahol A a k ú tb a n létesített leszívás végső értéke / / , =11+ o ; H a k ú tta lp mélysége
az eredeti talajvízszinttől; q korrekciós tényező értéke a k ú t sugarának felére ve­
hető, ha a k ú t nem ér el a vízzáró rétegig, ha a k ú t alja a vízzáró rétegig ér, H 1= I1.
Nyomás a la tt levő talajvíz esetében, am ikor a k ú t szűrőzött végét a közbezárt víz­
vezető rétegbe telep ítjü k :
j__g(m + \,5r)
2nmrA
ahol m a közbezárt vízvezető réteg vastagsága; r a k ú t sugara.
Az eljárás előnye, hogy gyorsan elvégezhető, de a bizonytalanságok csökkentése
érdekében pontos és gondosan v ég reh ajto tt m éréseket követel.
Próbaszivattyúzás
A legm egbízhatóbb ad a to k a t szolgáltatja és nagyobb m éretű m unkagödrök hosz-
szabb ideig ta rtó víztelenítésére m inden esetben ezt az eljárást kell alkalm azni.
A próbaszivattyúzást a leendő m unkagödör helyén h a jtju k végre egy vagy több
szabályosan k ik ép zett szűrőkúttal és néhány szűrőzéssel te le p íte tt figyelőkúttal.
A szűrőkutak telepítési mélysége és szűrőzése k ialakítható úgy, hogy egy-egy ta la j­
réteget szívunk meg, vagy pedig a k ú t vízhozam át a rétegösszlet táplálja, aszerint,
hogy az egyes rétegek k tényezőjét, vagy egy átlagos k érték et kív án u n k m eghatá­
rozni. A kém lelőkutakat, a szívott k ú ttó l távolodva, növekvő távolságközökben
célszerű telepíteni. Az alsó végük 1—-2 m -rel a v árh ató an kialakuló legalacsonyabb
süllyesztett vízszint alá érjen.
A sziv atty ú zást több napig folyam atosan, m egszakítás nélkül kell végezni m ind­
addig, míg a depressziós felület nem állandósul, vagyis a k ú tb an ta r to tt állandó víz­
állás m ellett az 50— 10 s távolságra levő figyelőkutakban is a vízszintsiillyedés
egy nap a la tt a cm -rendű érték et nem h aladja meg (ahol s a leszívás). Közben m ér­
jük a vízhozam ot, a vízállásokat a szívott k ú tb an és a kém lelőkutakban, a sziv atty ú ­
zás kezdetén sűrűbben (10 perccel, ]/2 órával, 1 órával), m ajd ritk áb b a n — (3 és 6
órával a kezdet után). Az ad a to k a t grafikonban rögzítjük. Az állandósult állapot­
hoz tartozó adatokból a szivárgási tényező a Dupuit-'ósszefiiggés alapján szám ít­
ható. A képlet több form ában írható fel, aszerint, hogy milyen mérési adatok áll­
nak rendelkezésre.
159
A szívott k ú t q vízhozam a és ehhez tartozóan x2 távolságban levő megfigyelő-
k ú tb an a zx, z2 vízállás:
q l n x 2—In
~ n ’ z\ —z\
Legcélszerűbb k ét olyan észlelőkútnak a vízállásadatát felhasználni, amelyek
a szívott k ú ttó l 1V2—2 s, ill. 5—7 s távolságra vannak. A k érték m eghatáro­
zására ez az eljárás a legm egbízhatóbb, m ert legkevésbé befolyásolják a m éret­
bizonytalanságok, a kútközeli turbulens vízmozgás és a vízszinelszakadás je­
lensége.
M értük a q vízhozam ot és az ehhez tartozó vízállást egyidejűleg az r átm érőjű
k ú tb an (h) és a kém lelőkútban (z). A kémlelőkéit célszerű távolsága a szívott
kú ttó l 3— 5 s :
, q I n x —l n r
k = n ' z°--h 2 '
A közölt képletekben levő jelöléseket a V I I I . 1-3. ábrán tü n te tjü k fel.
Az elszívott vízm ennyiséget m érhetjük egy ism ert térfogatú edénnyel köbözéssel
vagy bukóval. A leggyakrabban használt Táomson-bukó a V I I I . 1-4. ábrán lát­
ható.
A talaj áteresztő képességi eg y ü tth ató ján ak az ism eretében a V III.1 -1 . táblázat­
ban adunk ú tm u ta tá st a m űszakilag legalkalm asabb víztelenítési m ód megválasz-
160
C s illa p ító letnez
Meroskata
?
/ f
cs
-0,60 -0,80
V I I I . 1-4. ábra. Thom son-bukó
tására. Az egyes rendszereknek a k értéktől függő elválasztó h a tá ra term észetesen
nem éles, ezért főleg az ilyen átm eneti terü letre eső esetekben kell az egyéb h ató
tényezőket is mérlegelni.
1.23. A m unkagödör m érete és alakja
A talajb an kiem elt m unkaterületeket alakjuk szerint a gyakorlatban k ét csoportba
sorolják: munkagödrök, am elyek hossza a szélességüknek legfeljebb 4—5-szöröse
és munkaárkok, am elyek csupán néhány m szélesek és hosszuk a szélességi m ére­
tüknek legalább 8— 10-szerese. A m unkaárkoknál egyszerűbb a fenék alá is l e s ü l ­
lyesztett, jól záró dúcolást beépíteni, ezért ily m ódon a nyílt v íztartás (1. az 1.31.
pontot) még a kisebb áteresztő képességű talajo k esetén is előnyösen m egvalósít­
ható. Folyósodásra hajlam os talajoknál azonban m ár néhány dm-nél mélyebb
talajvíz esetében is vákuumos talajvízszint-süllyesztési (1. az 1.322. pontot) kell be­
tervezni. K özm űvek építésekor, ahol a m unka előrehaladása gyors, nagyobb á t­
eresztő képességű talaj bán is megfelelőbb a po n tk u tas vagy v ák u um kutas talaj víz-
szint-süllyesztés, m int a szűrőkutas, m ert a telepítés gyorsabb és a galériahatás
folytán a leszívás ideje is rövidebb. Mély m unkagödrök és m unkaárkok víztelení­
tésére kisebb k értékű talajoknál is kedvezőbb lehet a szürőkutas (1. az 1.321. pon­
tot) megoldás, m ert ez nagyobb hosszánál fogva több talajréteg et is vízteleníthet,
és ha a kútcsövek felső részét lecsavarhatóan készítik el, váltakozó átkapcsolás­
s á — ugyanazon k u tak felhasználásával — a szivattyúzási szintet egy lépcsövei
lejjebb lehet telepíteni.
1.24. Építési technológia és organizáció
Az esetek nagy részében a talaj adottságok többféle víztelenítési m ódot is megenged­
nek. Ilyenkor a leggazdaságosabb megoldás kiválasztására kell törekedni, amely
legjobban megfelel az építés kiviteli technológiájának és organizációjának.
Nehány p é ld a : Rövid ideig tartó víztelenítéshez azok a rendszerek előnyösek, amelyek
felvonulási és telepítési költségei alacsonyak, így a n y íltv íztartás és pontkutas
la ljijvízszin t-süllyesztés. Szűk területen, ahol a m unkagödör rézsűinek kifejtésére
mncs elegendő hely, a többlépcsős rendszer h ely ett előnyösebb a m élykutas talaj-
vizszint-süllyesztés. Gépi földmunka esetében, az építkezés nagyfokú gépesítése
m ellett olyan m ódszert és elrendezést kell választani, am ely a gépek m u n k áját nem
zavarja, pl. m élykutas talajvízszint-süllyesztési vagy vízkizárásos m ódszert. Meg
11 V íz é p íté s II. k ö t e t
161
kell vizsgálni, hogy m egm aradhatnak-e a m űtárgy a la tt a m egszüntetett nyíltvíz-
ta rtá s szivárgóágai vagy az alaplemezben a m egszüntetett zsompok, illetőleg ku­
tak . Mélyen alapozott, nagy műtárgyak építésekor, amikor az építés hosszú ideig el­
húzódik, nagy áteresztő képességű talajokban gazdaságos a vízkizárásos módszer,
am elynek létesítési költségei nagyok ugyan, de a további fen n tartás költsége m ár
jelentéktelen. Sokszor kom binált m egoldást kell választani: pl. kezdeti nyíltvíz-
ta rtá s m ellett m élyebb szintről lehet a talajvízszint-süllyesztő rendszert telepí­
teni.
bieket csak nagyobb vízsebesség tu d ja mozgásba hozni, az utóbbiban pedig a víz
csak a talajrepedésekben és a beékelődött vékony vízvezető rétegekben szivárog.
A finom hom ok, iszapos talajo k laza szerkezetűek, a szemcsék könnyen elm ozdul­
nak, ezért a vízmozgás bizonyos sebességen tú l talajkim osást eredm ényez, és ha a
talaj rétegzett, vagy iszaplencsék fordulnak elő benne, k o n cen trált vízfeltörések,
buzgárok keletkezhetnek, am elyek az altalaj term észetes állap o tát olyan m értékig
ro n th atják , hogy alapozásra alkalm atlanná válik.

1.311. Nyíltvíztartás durvaszemcsés és erősen kötött talajokban

1.25. A víztelen ítés m egkíván t biztonsága
A durvaszemcsés (A- = 10+1—10~3 m /s) talajo k nagyobb vízm ennyiséget szállíta­
Meg kell vizsgálni, hogy az építési és szerelési m u n k át milyen m értékig zavarja nak, víztelenítésükre folytonos szivattyúzási üzem et kell ta rta n i. A k ö tö tt, agyagos
vagy milyen károsodást okozhat, ha a talajvíz valam i oknál fogva időszakonként talajo k (/c = 1 0 -8—10“ ° m /s) vízhozam a kicsi, i t t a szakaszos szivattyúzás is ele­
a m unkagödörben rövidebb-hosszahb időre felem elkednék. Pl. csupán földm unká­ gendő. M indkét ta lajfa jta esetében fokozatos leszívással, az eredeti talajvízszint
ban esetleg nem okoz nagyobb k árt, szigetelés végrehajtása közben viszont a m ű­ tö b b m éterrel is leszállítható. A m unkagödörbe a fenéken és az oldalfalak alsó ré ­
tárgy minőségét teh eti tönkre. Ilyen szem pontból a kutas talajvízszint-süllyeszté- szén beszivárgó víz összegyűjtésére általában elegendő a m unkagödör fenekén a
sek, vízkizárásos módszerek biztonságosabbak a nyíltvíztartásnál, m ert a vízszin­ szívózsompok felé 1 —2%-os esésben k iép ített árokhálózat. Kavicsos, homokos ta -
te t kellő biztonsággal a m unkagödör fenékszintje a la tt ta rtjá k és rövidebb üzem ­
szünet sem okoz zavart, m ert bizonyos idő szükséges ahhoz, hogy a talajvíz a m ű­ S z ii/ó z s o m p
tárgy aljáig felem elkedjék. A telepítési kiképzés és az üzem eltetési mód folytán is a
talajvízszint-süllyesztés biztonságosabb a nyíltvíztartásnál. T eh á t szembe kell ál­
lítani a biztonságosabb eljárás okozta többletköltséget a még elviselhető esetleges
károsodás kockázatával.
f
1.3. V ÍZ T E L E N ÍT É S I M Ó D O K
tv.
A j
M unkaárkokban és m unkagödrök területén a talajvízszintnek olyan m érvű leszál­
lítására, hogy az építési és szerelési m u n k át a talajvíz ne akadályozza, többféle
módszer jöhet szóba. Ezek közül az ad o tt esetben a m űszaki és gazdasági szempon­
to k a t egyaránt kielégítő eljárás m eghatározása függ a talaj áteresztő képességétől
és rétegződésétől, a m unkagödör alakjától és talajvíz a la tti mélységétől, a kiviteli
m unkák technológiájától, a víztelenítés időtartam ától, a víztelenítés m egkívánt
biztonsági fokától és a tényleges körülm ényektől függően még számos tényezőtől,
am elyeket szintén tek in tetb e kell venni. a )

1.31. Nyíltvíztartás

Lényege, hogy a m unkagödrökben, m unkaárkokban a m indenkori fenékszinten,

vagy kis mélységgel a fenékszint a la tt ta rtju k a talajvíz szintjét azzal, hogy a fené­
ken felszivárgó és az oldalfalak alsó részén beáram ló vizet árkok vagy szivárgók
segítségével egy vagy több szívózsompba vezetjük, és innen közvetlenül szivattyú­
zással kiem eljük. E z a módszer a víztelenítés legegyszerűbb és többnyire legolcsóbb fa j­
tája. V égrehajtása azonban megfelelő gyakorlatot és hozzáértést, állandó ellenőr­
zést és igen gondos, lelkiism eretes m unkát kíván.
M inthogy a talajvíz szabadon lép ki a felszínre — ezért is nevezik nyíltvíztartás-
n ak — e m ódszer alkalm azása elsősorban olyan talajo k esetében javasolható,
amelyekből a vízáram lás nem ragadja m agával a finom szemcséket és nem okoz
talajeróziót. Ilyenek a homokos kavics, durva homok és az agyagtalajok. Az előb- 1 II I.E S . ábra. Szivárgórendszer gyűjtő- és levezetőárkai
n*
162
163
 lajban az árk o k at 0,5—1,00 m gig, amíg a gépek dolgozni és közle­
mélyen ássuk ki, hogy leszí­ kedni tudnak, kb. 0,30—0,50 m, szára­
vás! h atásu k folytán az árkok zon kiterm eljük a földet, m ajd k o tró ­
közötti te rü le t felszíne szára­ val, egym ástól megfelelő távolságra,
zon m aradjon. A szívózsom- vezérárkokat ásunk a végleges föld­
pot és az első vízösszegyűjtő m unkaszint alá érő fenékkel, 1 —2%-os
árokrendszert akkor építjük eséssel a m unkagödör végében létesí­
ki, am ikor a földkiemeléssel te tt szívóaknák felé. Ezek az árkok a
a talajv izet elértük. E zután közbeeső földprizm ákat kiszárítják, a
V I I I .1-6. ábra. N yíltvíztartás összhangba kell hozni a to ­ felületükön a földm unkagépek közle­
víztelenítőárkokkal vábbi földm unkát a víztelení­ kedni tud n ak , így ezeket a földtöm e­
téssel. A földet a m unkagödör­ geket is g ép esített földm unkával ki­
ből vagy m unkaárokból közelítően vízszintes rétegekben term eljük ki. Az első réte­ term elhetjük ( V I I I . 1-6. ábra).
g et a k ié p íte tt vízgyűjtő árokhálózat védelm e m ellett em eljük ki, nagyjából az Közművek m unkaárkainak építésekor
árokfenék mélységéig. A zután a g y ű jtőárkokat lem élyítjük vagy ú ja k a t ásunk és célszerű a földet kb. 0,5 m vastag ré­
fo ly tatju k a következő földréteg kiterm elését. E z t addig ism ételjük, amíg a m unka­ tegekben kiemelni. Az árok falát z á rt­
gödör végleges fenékszintjét elérjük. H a a végleges fenékszinten k iép ített árkok sorú dúcolással tám asztják meg, úgy,
egy része az építendő m űtárgy alá kerül, az alapbeton lehelyezése előtt ezeket az hogy a függőleges pallókat vagy vas
árokszakaszokat durva kaviccsal vagy zúzott kővel kitö ltjü k és kátránypapírral szádlem ezeket a földkiemelés ütem é­
leterítjü k , m ajd 5 —6 m -ként 2"-os átm érőjű csodarabokat állítunk be, hogy víz­ nek megfelelően lépcsősen u tá n a h a jt­
telenítés u tá n az árk o k at cem enthabarccsal injektálhassuk és ezzel a m űtárgy ala tti ják. Végük a m indenkori földm unka­
koncentráltabb szivárgásnak elejét vegyük. szint alá érjen 2 0 —30 cm-rel. Az árok V I I I .1-8. ábra. Szívózsomp kiképzése
A nyíltv íztartás néhány elrendezését a V I I I . 1-5— 7. ábrákon m u ta tju k be. egyik oldalán k ü n e te t vágnak ki a be-
N agy kiterjedésű m unkagödrök esetében, ha a földkiemelést földm unkagépekkel szivárgó talajv íz összegyűjtésére és elvezetésére. K ö tö tt talaj esetén az árokban
végezzük, egyszerű és gyors megoldás, hogy a talajvízszint fölött olyan m agassá- telepíthetjük a szívózsompokat, m inden földréteg kiemelése u tán, lépcsősen lejjebb
süllyesztve, szemcsés talajb an célszerűbb a m unkaárkon kívül kiképezni a szívó­
aknákat, m in d járt a végleges mélységig. A zsom pok és szívóaknák között a szo­
kásos távolság általában 30—50 m ( V I I I . 1-13. ábra).
A szívózsom pokat a földkiemeléssel összhangban, az egyes rétegek kiterm elése
után, lépcsőzetesen lejjebb süllyesztjük. Célszerű k ét egymás m elletti zsom pot léte­
síteni és felváltva az egyikből szivattyúzni, míg a m ásikat m élyebbre süllyesztjük.

n.en-n.nn

S zita szö v e t

k iííp /é s e ^ S zívózsom P V i l i . 1-10. ábra. Szívózsomp kiképzése

164 165
 A szívózsom pot kiépíthetjük m ár a kez­
detben a végleges mélységig is, ekkor a
főgyűjtő árk o k at vezetjük be egymás
u tán m élyebb szinteken.
A szívózsomp lehet léckeretre hézagosán
szögeit léchenger, ill. perforált vagy ré­
seit acélcső. M indkét fa jtá t szitaszövettel
borítjuk. Ilyenek rendszerint a több lépés­
ben lesüllyesztett zsompok, am elyeket
úgy telepítik, hogy előbb egy nagyobb
átm érőjű köpenycsövet süllyesztenek le,
m iközben belőle a ta la jt indiai kapával
vagy egyéb szerszám m al kiszedik. A cső­
V lII.1 -1 1 . ábra. Szívózsomp kiképzése ben egy szűrőréteget teríten ek el, m ajd el­
helyezik a zsom phengert és a közbenső
hézagot is a szűrőszabály által m eghatá­
rozott szemcseszerkezetű szűrőkaviccsal,
agyagos talajb an szűrőhom okkal töltik
ki. A zután a köpeny csövet visszahúzzák.
H a a szívózsomp a m űtárgy alá esnék, a
szivattyú szívócsöve köré karim ás védő­
csövet építenek és betonozás előtt a zsom-
pot felülről vaslemezzel vagy k átrán y p a­
pírral lezárják.
A víztelenítés beszüntetésé u tán a szívó­
csövet kiem elik, a zsom pot kaviccsal fel­
töltik, a csőkarim ára csatlakozó csodarab­
bal elláto tt fedőlem ezt erősítenek, m ajd
a zsom pot cem enthabarccsal beinjektál­
V i l i . 1-12. ábra. Szívózsomp
ják.
kiképzése
A teljes mélységig egy lépésben kiépített
szívóaknát rendszerint kútgyűrűkből ala­
k ítjá k ki, az építendő m űtárgy alapterü­
letén kívül helyezik el és a szintenkénti
vízlevezetést úgy biztosítják, hogy a kút-
gyűrűt a k ív án t szinten átlyukasztják, a
nyílás elé szitaszövetet helyeznek és ezt
kívülről szűrőkavicsréteggel tám asztják
meg. N éhány zsompkiképzés a V I I 1.1-8
. . . V I I I . 1-13. ábrákon látható.
1.312. Nyíltvíziül tás finomszemcsés,
iszapos talajokban
Finom hom okban, iszapos hom oktalajok­
ban (A = 1 0 -4—10~7 m /s) is m egoldható
a n yíltvíztartás, de fokozott figyelemmel
és gondossággal kell eljárni. Ezek a ta la ­
jok rendszerint laza felépítésűek, a szem-
kiképzése
166
csék könnyűek, ezért m ár kis sebességgel szivárgó víz is mozgásba hozza a talaj-
szem cséket. A talaj felszínéről kim osott szemcsék összekeverednek az áram ló víz­
zel és ha nem kellő gondossággal járu n k el, a talajvízzel az altalaj an yagát is kiszi­
vatty ú zzu k . Még veszélyesebb jelenség — buzgárosodás, talajtö rés — következhet
be, ha a sziv atty ú zást erőltetve, tú l gyorsan süllyesztjük a m unkagödörben a ta la j­
víz szintjét, vagy ha a talaj különböző áteresztő képességű rétegekből tevődik
össze, és az alsóbb áteresztőbb rétegben kialakuló túlnyom ás feltöri vagy fellazítja
a felette levő, a földkiemeléssel elvékonyított talajréteget.
Buzgárosodás esetében a m unkagödör fenekén buzgárok jelennek meg: a koncent­
ráltan feltörő víz által kisodort talajszem csékből keletkező kisebb-nagyobb k rá te ­
rek közepén levő mélyedésen vagy lyukon á t a talajvíz nagyobb sebességgel áram ­
lik felfelé és m egbontja a környező talaj szerkezeti vázát, m agával ragadja a fino­
m abb talajszem cséket és a k rá te r szélén lerakja. Az altalaj fellazul, és terhelés a la tt
vagy m ár önm agában beroskad, alapozásra alkalm atlanná válik.
Talajtörés akkor következik be, am ikor a fenéken felszivárgó víz áram lási nyom ása,
am ely egyenlő a hidraulikus esés értékével, eléri a talaj víz a la tti térfogatsúlyát.
T ehát ehhez az állapothoz tartozó kritikus vízszintesés:
J kr = ( s - l ) ( l - n ) ,
ahol s a talaj fajsúlya; n a talaj hézagtérfogata, am elynek érték e: n = 1 —— ; yS2
a talaj száraz térfogatsúlya. s
A képletbe behelyettesítve a term észetben gyakrabban előforduló értékeket, a
kritikus hidraulikus esés 0,9 —1,1.
Talajtörés m inden talajb an előállhat, ha a Darcy-törvény szerint ennek megfelelő
vízm ennyiséget táv o lítu n k el. Durvaszem csés talajo k b an azonban általában nem
kell talajtö réstő l tarta n u n k , m ert a vízszint leszállításához szükséges szivattyúzás­
sal lényegesen kevesebb vizet em elünk ki, m in t am ennyi a k ritik u s esés eléréséhez
tartozik.
Finomszemcsés talajo k b an viszont ügyelnünk kell arra, hogy a talajvíz szintjét
olyan ütem ben szállítsuk le, ill. m indenkor olyan vízm ennyiséget szivattyúzzunk
el, hogy a m unkagödör fenekén felszivárgó víz kilépő gradiense — biztonságot
figyelembe véve — a k ritik u s esés felét, legfeljebb k éth arm ad át érje el. E zért a
szivattyúzást m egszakítás nélkül úgy kell folytatni, hogy a m unkagödör területén
a talajvíz szintje lassan, folyam atosan süllyedjen. H a leszívás közben a buzgároso­
dás kezdetét észlelnénk, a leszívás ütem ét azonnal csökkenteni kell.
Egy m ásik veszélyes jelenség a talaj megfolyósodása. Ez közelítően egyforma nagy­
ságú göm bölyű, finom szemcsékből álló, igen laza településű"talajoknál, az ún.
folyós homok talajn ál szokott bekövetkezni m ár akkor is, ha a szivárgás hidraulikus
esése nem éri el a kritikus értéket. I t t a szemcsék kis felületen érintkeznek egymás­
sal, a talaj belső súrlódása igen kicsi. Száraz állapotban a talaj vibrálással töm örít­
hető, alapozásra alkalm as. H a viszont víz alá kerül, bárm ilyen hirtelen külső hatás
következtében a talajszem csék helyzete labilissá válik, a szemcsék szinte lebegnek
a talajvízben és m ár kisebb vízmozgás h atására a vízzel összekeveredve a talaj az
áram lás irányában folyásnak indul. Terhelés alatt] pedig oldalirányban kitér.
E zért víz a la tti folyós hom okra csak úgy leh et alapozni, ha a talaj oldal irányú
kitérését szádfalazással m egakadályozzuk. A folyós homok talajo k ra jellemző:
településük igen laza, hézagtérfogatuk: n = 50% körül v an ;
kohéziójuk nincs, belső súrlódásuk, nyírószilárdságuk igen csekély;
167
 közel azonos nagyságú, gömb alakú, igen finom talajszem csékből tevődnek téglát az oldalára állítva elhelye­ <t>2“- o s i n j e k t á l ó cső
össze, a szemcseeloszlási görbéjük igen m eredek. A m értékadó szem cseátm érő: zünk és téglával vagy cseréppel le­
0,1 m m > D m> 0 ,0 0 5 m m között van és az egyenlőtlenségi eg y ü tth ató értéke: fedve, szűrőhom okkal tö ltjü k ki az
árkot. F elázott, folyós talajb an az
[7 ^ 5 í [7= ^®SL, te h á t a szemcseeloszlási görbe 60%-hoz és 10%-hoz tartozó árko t k ét pallóból vagy vaslem ez­
l Dió ből készült kaloda lesüllyesztésével
szemcseátm érő hányadosa); képezhetjük ki. A k ét oldalfal vé­
vízzel teljes m értékben te líte tte k ; delme m ellett kiszedhetjük a köz­
bárm ilyen hirtelen bekövetkező külső h atásra (ütés, rezgés, vízáram lás stb.) tü k levő á tá z o tt ta la jt is és betele­
belső szerkezetük átrendeződik, az egyébként is labilis belső egyensúlyuk píthetjü k a drénezett szivárgót.
megbomlik. Szivárgóárkok kik ép zéséta V I I I . l - Drenkavics
-1 4 .. . V I I 1.1-16. ábrákon szemlél­ S zü rö -
vagy dréncső
Egyes nem hom oktalajok ásványtani tulajdonságaik következtében (Szepesi K á ­ tetjü k . homok
roly vizsgálatai szerint) szintén hajlam osak folyósodásra.
A szűrőhomok szemcseszerkezeté­ V I I I . 1 -1 5 . á b ra . S z iv á r g ó á r o k
Folyásra hajlam os talajok víztelenítésekor fokozott gondossággal kell eljárnunk. nek m egválasztásakor m indig gon­ k ik é p z é s e
E zekben a talajo k ban nyíltvíztartással az eredeti talajv ízszin tet csupán néhány dosan ta rts u k be a szűrőszabályt.
dm-rel tu d ju k leszállítani a talajállap o t lerontásának veszélye nélkül. A m agyar A V I I I . 1-17. ábra Terzaghi javas­
szabvány is előírja, hogy folyós hom okban a vízszintkülönbség m axim ális értéke a la tá t adja meg. Az A jelű ta rto ­
0,5 m -t ne haladja meg. Nagyobb kiterjedésű m unkagödröknél ezért m ár a ki­ m ány a te rm e tt talaj, a B a szűrő­
sebb, 0,3—0,4 m mélységű vízszint-leszállításhoz is legmegfelelőbb a vákuum kutas réteg szemcseeloszlási görbéinek a
talaj vízszint-süllye sztés. tarto m án y a. A te rm e tt talaj szem­
Finomszemcsés talajok víztelenítésekor meg kell akadályoznunk, hogy a szivárgó cseszerkezeti görbéjén m egállapítva
víz ak adálytalanul törjön fel a talajfelszínre, ezért a m indenkori földm unkaszint az 5 = 15% és 5 = 85%-hoz tartozó
alá bemélyülő szivárgóhálózattal gyűjtsük össze és vezessük el a m unkagödör vagy szemcsenagyságot, olyan szűrő­
m unkaárok fenekén a talajvizet. Az oldalfal alját, ha az szabad rézsűvel van ki­ réteganyagot kell előállítani, am ely- V I I I . 1 - 1 6 . á b r a . Szivárgóárok kiképzése
képezve, szűrőhom okkal tám asszuk meg. nek a szemcseeloszlási görbéjén a
A szivárgórendszer gyűjtő- és levezetőágakból áll. Elrendezését 1. a V i l i . 1-5. és a 15%-hoz tarto zó szemcseátm érő legalább négyszerese a talaj D15 és legfeljebb négy­
V I I I . 1-6. ábrán. A levezetőágakat célszerű a m unkagödör hosszanti oldalfala mel­ szerese a talaj Z)85 szem cseátm érőjének.
le tt kb. 0,5 m távolságra, a m űtárgy alapterületén kívül vezetni, hogy a rézsűláb­ A szivárgóárok-rendszer nem csak vízteleníti a m unkagödör fenekét és m egakadá­
nál beáram ló v izet is felfogja. Szélesebb m unkagödrök közepén is vihetünk leve­ lyozza a talaj fellazulását, hanem azzal, hogy m egszünteti a szivárgó víz szabad
zető-szivárgót. Ezek a gödör végében, a m űtárgy területén kívül te le p íte tt szívó- kilépését a felszínre és azt szűrőrétegen keresztül gyűjti össze, lehetővé teszi a le-
zsom pokba kö tn ek be. A gyűjtőszivárgók rendszerint merőlegesek a levezető­ szívási idő csökkentését egy harm adával, esetleg felével.
szivárgókra. A földm unka réteges kiemelése esetén, a következő réteg kiterm elése elő tt a szi-
A szivárgóárkokat szűrőhom okkal béleljük és durva kaviccsal, zúzott kővel töltjük
ki vagy pedig dréncsövet fek tetü n k bele szűrőhomok közé ágyazva. D réncsatornát
kiképezhetünk téglából is úgy, hogy a szűrőhom okkal burkolt árokfenékre két

D réncső

V I I I . 1 -1 4 . á b ra . S z iv á r g ó á r o k k ik é p z é s e V I I I . 1 -1 7 . á b ra . S z ű r ő h o m o k s z e m c s e e lo s z lá s i g ö r b é i

168 169»
várgórendszert egy lépcsővel m élyítjük és a szívózsompot is lesüllyesztjük. A szívó-
zsompok és aknák kiképzése a V I I I . 1-8. . . V i l i . 1-13. ábrákon láth ató . A m űtárgy
a la tti szivárgóárkokat és szívózsom pokat a m űtárgy építésének előrehaladtával
a talajvíz felengedése u tán beinjektáljuk. A talajvíz felengedését is fokozatosan,
egyenletesen kell elvégezni, nehogy az utolsó lépésben károsodást okozzunk a
környező talajban.
Előfordulnak olyan esetek is, am ikor vízvezető réteg fölött kisebb áteresztőképes­
ségű finom homok-, iszapos, agyagos réteg vagy lencse helyezkedik el, és a vízve­
zető rétegben a talajvíz m ár eleve nyom ás a la tt van, vagy nyom ás alá kerül azál­
tal, hogy a felső rétegekben a talajvíz szintjét leszállítjuk. E kkor a víznyom ás a
felső záróréteget feltörheti a m unkagödör kiemelése közben, ha a réteg nem elég
vastag, ill. a föld kiterm elése során levékonyodik. A talaj törés és buzgárosodás el­
kerülésének feltétele, hogy biztonsággal számolva, a lezáróréteg vastagsága 1,0—
1,5-szer nagyobb legyen, m int a vízvezető rétegben uralkodó túlnyom ás.
H a a záróréteget vékonyítani kell vagy az vízzel te líte tt, folyósodásra hajlam os t a ­
laj, a vízvezető réteget meg kell csapolni. K ö tö tt záróréteg esetében a szűrőszabály
szerint m egállapított szemcseszerkezetű függőleges k avicskutakat telepítünk úgy,
hogy a közbezárt vízvezető rétegbe 0,5 —1,00 m mélyen benyúljanak és a ra jtu k
feláramló vizet elvezetjük egy gyűjtő árokrendszerrel. A megcsapoló kavicskutak
k özötti / távolság az y záróréteg-vastagság és a h túlnyom ás arányának a 4 —6-szo-
rosa szokott le n n i:
/ = ( 4 —6 )^ és a k u tak átm érője: 0,40 —0,60 m.
1.313. Szádfallal körülzárt munkagödör nyílt víztartása
H a a m unkagödör vagy m unkaárok függőleges oldalfalát szádfal zárja le ( V I I I . 1-18.
ábra) ez nem csak az oldalfal m egtám asztását szolgálja, hanem elzárja, ill. igen kis
m értékűvé csökkenti a talajvíz beáram lását az oldalfalon. A talajvíz a fenéken szi­
várog fel, összegyűjtése és eltávolítása az előbbiekben leírt m ódon árok-, ill. szi­
várgóárok rendszerrel és szívózsomppal oldható meg.
V I I I . 1-18. ábra. Nyíltvíztartás szádfalas körülzárással
170
E b b e n az esetben is vigyázni kell arra, hogy leszívás közben a m unkagödör fenekén
talajtö rés ne jöjjön létre. A szádfalat olyan mélyre kell leverni, hogy a szivárgási ú t
m eghosszabbításával a kilépő gradiens a m unkagödör legmélyebb helyzetében is a
k ritik u s esés a la tt m aradjon a m egkívánt biztonsággal.
Egynem ű talajban a szádfal mélysége a m unkagödör fenékszintje a la tt:
ahol n biztonsági té n y e z ő ü l,5; yí a talaj víz a la tti térfogatsúlya = 0,9 —1,1 t/m 3.
Rétegzett talajban, ha a m unkagödör alja a kevésbé áteresztő réteget eléri vagy
belem etsz, a nagyobb áteresztőképességű rétegben m eg tett Z3 szivárgási ú t elha­
nyagolható és ez esetben
A legrövidebb szivárgási ú t nyilvánvalóan a szádfal m ellett adódik, m ert a szádfai
sima felületén kisebb az ellenállás a víz áram lásával szemben, m int a talajb an .
E zé rt a talajtö rési veszély csökkentésére célszerű a m unkagödör-fenéknek a szád­
falhoz csatlakozó részét a V I I I . 1-18. ábra szerint-szűrőkaviccsal, ill. szűrőhom ok­
kal leterhelni.
Előnyös helyzet áll elő, ha a m unkagödör végleges fenékszintje a la tt elérhető mély­
ségben kellő vastagságú vízzáró réteg van. A szádfal alját ennek a rétegnek a fel­
színébe beverve, kizárjuk a víz alulról beszivárgását és ezzel a talajtörés veszélyét
is, és az így k ö rü lzárt m unkagödörből csak azt a kevés vizet kell eltávolítani, ami
a szádfal hézagain keresztül bekerül.
1.32. T alajvízszint süllyesztése
A m unkagödröt k u tak k al vesszük körül és ezekben szivattyúzással olyan mélyen
ta rtju k a vízszintet, hogy a kialakuló leszívási felület kellő biztonsággal — 30—50
■cm — a m unkagödör fenékszintje a la tt m aradjon.
A k u tak kiképzése és üzemeltetési m ódjuk szerint talajvízszint süllyesztésére
többféle rendszert ism erünk. Ezek a következők:
1.321. Szín okulás talajvízszint-süllyesztés
Előnyös alkalm azási területe: a A ^ IO " 1— 10-4 m /s áteresztő képességű talajo k
<V I I I . 1-19., V i l i . 1-20. ábrák).
A sorba telep ített szűrőkutak szívócsövei egy gyűjtő szívóvezetékre (kollektor
csővezeték) kapcsolódnak, am elyet a szivattyúgépházban elhelyezett sziv atty ú te­
lep szív. A víz a k ú tb a a környező talajb ó l kizárólag a gravitációs erő h atására
áram lik be és o tt szabad felszínnel jelenik meg. Az általánosan alkalm azott k ú t­
típ u s a V I I I . 1-21. ábrán láth ató .
A szűrőkút kútcsöve három részből á ll:
az alsó, fadugóval és vezető léckereszttel elláto tt vakcsőrész az iszapzsák szere­
pét tö lti be;
171
 V I I I . 1-20. ábra. Szűrőkutas talajvízszint-süllyesztés

172
 a középső perforált vagy réseit horganyzott csőszakasz, am elyre 2—3 mm á t­ építsünk be. A szívóvezeték egy vagy több gépházra van rákötve. K ét szomszédos
m érőjű horganyzott huzal van tekerve és erre szitaszövet erősítve, a tu la j­ gépházhoz tarto zó szakasz találkozásánál tolózárat kell betenni és üzem közben a
donképpeni vízbefogadó szűrőcsőrész; tolózárat le kell zárni. Egy-egy szakasz hossza a gépháztól jobbra és balra, a szívó­
a felső vakcsőtoldat. magasság súrlódási veszteségek okozta csökkenése folytán ne legyen 100— 120 ln ­
nél hosszabb.
A szőrözött csőrész perforált csövét célszerű gyárilag k isajto lt csőanyagból készí­
4 szivattyúgépházban a ( V I I 1.1-22. ábra) szívóvezeték bekötőága egy légüsthöz
teni, amelyen 20— 30 m m hosszú és 3—4 m m széles rések vannak olyan elosztással,
hogy a nyílások összfelülete a teljes felület 25— 30%-át teszi ki. csatlakozik, am elyen vízállásm érő, tetején vákuum m érő óra és egy, a légbeszívást
szabályozó csap van. A légüst alsó részén kétoldali csőcsatlakozás van, tolózárral, a
Szitaszövetként ajánlatos a sárgarézből készült ún. kútszövetet vagy vakszövetet k ét centrifugálszivattyú részére. A sziv atty ú k általáb an 4— 6"-osak. A szivattyúk
felhasználni (nem lehet ra jta átlátni). A kereskedelem ben kap h ató kútszövetek nyomócsövein ism ét van egy-egy tolózár és visszacsapószelep. E zu tá n a k ét nyom ó­
jellemző m éreteit a V I I I . 1-2. táblázat adja. Szűrőkutakhoz a 8- és 10-es jelű kú t- cső egyesül és egy vízmérő óra b eik tatásáv al a gépház nyomócsöve beköt a m u n k a­
szöveteket alkalm azzák. gödör környom óvezetékébe, vagy elvezet a recipiensig. A légüst felső részére van
bekötve egy vákuum szivattyú. Ez csak időszakonként van üzem ben: a sziv atty ú ­
V 111.1-2. táblázat zás m egindításakor és a légüstben k iv ált levegő eltávolítására. Körforgó vákuum -
Szitaszövetek szivattyúhoz tarto zik még egy v íztartály is. A v ákuum szivattyú többnyire 6—8
m3/m in teljesítm ényű. A gépházban helyezkedik el még az elektrom os kapcsoló-
A . k ú ts z ö v e t je ls z á m a
A k e re s z ts z á la k A fő sz á la k A k e re s z ts z á la k
(2 6 m m -re eső fő sz á la k A f o n a t ly u k b ő sé g e ,
s z á m a ), s z á m a (2 6 m -re ), h u z a lá tm é r ő je , h u z a lá tm é r ő je , mm2
db mm mm
db

6 52 0,60 0,50 0,90

8 80 0,50 0,37 0,75
10 80 0,40 0,34 0,50
12 112 0,34 0,28 0,50
14 124 0,34 0,24 • 0,40

Szűrőkútként, főleg a régebbi időkben, porózus betoncsöveket is használtak. Ezek

hom okm entes kavicsból készült 50—60 cm átm érőjű kútgyűrűk. Kis mélységű
(legfeljebb 1 m mély) kis terjedelm ű víztelenítés esetében vagy a m unkagödör
fenekén helyi p ó tk u tak k én t, szűrőkutas rendszer szívóvezetékére kapcsolva, rit­
kábban bár, de m a is alkalm azzák.
A kútcsőbe szívócső nyúlik be, am ely egy tolózáron keresztül kapcsolódik a gyűjtő-
vezetékre.
A kútcsövet kívülről szűrőkavics-réteg veszi körül, de durvaszemcsés kavicsos
hom okban ez el is m aradhat. K ét- vagy több rétegű szűrőpalástot m a m ár ritk án
alkalm aznak, m ert a finomszemcsés talajokban a talajvízszint vákuum kutas s ü l ­
lyesztésére térnek át. A k u ta k a t száraz fúrással leh ajto tt vagy vízöblítéssel levitt
köpeny csőbe telepítik úgy, hogy a köpeny cső aljára előbb egy réteg szűrőkavicsot
terítenek, a kútcsövet az alján levő léckereszt segítségével központosán elhelyezik,
a k ú t- és köpenycső közötti hézagot szűrőkaviccsal kitöltik, m ajd a kútcsövet fe­
lülről k itám asztva, hogy fel ne csússzon, a köpenycsövet kihúzzák.
A gyűjtővezetéket karim ás csövekből, gum itárcsás töm ítéssel csatlakoztatva szere­
lik össze, a k u ta k rákapcsolási helyein egy-egy csatlakozó T-idom ot beik tatv a.
A k u tak általáb an 6— 10 m távolságra vannak egym ástól. Célszerű helyenként ta r ­
talék csatlakozásokat is építeni esetleg később telepítendő k u ta k vagy szívózsom-
pok részére. A kollektorvezetéket a gépház felé 1—2%-os em elkedőben fektessük.és
rövid gerendákkal vagy cölöpjárm okkal tám asszuk alá, hogy elm ozdulását m egaka­
dályozzuk. A szakaszos lezárás lehetővé tétele céljából 50— 60 m -ként tolózárakat V I I I . 1-22. ábra. Szivattyúgépház belső tere

174 175
'tábla, az indítókapcsolókkal, volt- és am perm érőkkel, biztosítékokkal, m otorvédő
kapcsolókkal stb.
A gépházat célszerű előregyártott, a m unkahelyen egyszerűen és gyorsan összesze­
relhető hőszigetelt szerkezetből készíteni. A lapterülete általában 4 x 4 m.
A nyomócső vezeti el a kisziv atty ú zo tt vizet. Nagyobb m unkagödrök esetében, ahol
több gépház üzemel, célszerű a m unkagödröt körülvevő körvezetéket kiépíteni és
tolózárak beépítésével szakaszolhatóvá tenni. A vezetéket a gödör rézsűszélétől
legalább 2— 3 m távolságra, megfelelően alátám asztva, a légzsákok elkerülése cél­
jából lehetőleg folyam atos lejtésben helyezzük el. H a függőleges irányváltozásokat
kell beiktatni, a töréscsúcsokon légtelenítőcsapokat építsünk be. Az elvezető cső­
szakaszt a közeli befogadóig, de legalább 50— 100 m távolságig vezessük el és csak
onnantól kezdve engedjük be a vizet a n y ílt árokba. A kisziv atty ú zo tt víz m ennyi­
ségének a mérésére a csővéget egy m érőbukóba torkoltassuk.
A szűrőkutas rendszerrel az eredeti talajvízszintet a kollektorvezetéktől, ill. a
sziv atty ú k tengelyszintjétől m integy 3—4 m mélységre lehet leszállítani a k u tak
vonalától a m unkagödör közepe felé 6— 10 m távolságra eső pontokon. Ugyanis
a leszívási görbe kezdeti szakasza még eléggé meredek. E zé rt ha ezt az érték et ki
ak arju k használni, a k u ta k a t a talajvízszint körüli, 20— 30 cm-rel felette levő síkról
telepítsük és ezen a síkon helyezzük el a szívóvezetéket és a gépházat. Sok esetben
előnyös a talajv izet előbb nyíltvíztartással bizonyos m értékig leszállítani, ezzel a
rendszer telepítési sík ját lejjebb vihetjük és a víztelenítést egy kútsorral, egy lép­
csőben m egoldhatjuk.
Többlépcsős talajvízszint-süllyesztés
H a a talajvízszintet nagyobb mélységre kell leszállítani, egymás ala tti szinteken
tö b b k ú tso rt ép ítünk ki a hozzájuk tartozó szívóvezetékkel és gépházakkal
( V i l i . 1-23. ábra).
Az első lépcső védelm e m ellett kiem elik a szárazzá te tt földréteget és közben letele­
pítik a m ásodik lépcső k ú tso rát és bekötik a kollektorvezetéket és gépházait. A föl-
176
det célszerű úgy kiemelni, hogy előbb a m ásodik lépcső kútsorának a helyén képez­
nek ki 4—5 m széles bevágást és ebben elvégzik a k u tak letelepítését az a la tt az idő
a latt, míg a középső földtöm eg kiterm elésre kerül.
Az egyes lépcsők szintkülönbsége általában 3,0— 3,5 m, kedvező esetben 4,0 m is
lehet. A lépcsőm agasságokat növelhetjük, ha a k u tak felső, 1 m-es csőrészét le-
bonthatóan képezzük ki, a k u ta k a t ideiglenesen 1 m -rel m agasabb szintről telepít­
jü k és ideiglenes szívóvezetékbe k ö tjü k be, és ezt a felsőbb lépcső kollektorveze­
tékére kapcsoljuk. M ajd a végleges szinten k iép ítjü k a gépházat és a hozzá tartozó
kollektorvezetéket és a k u ta k a t, egyenként k iváltva, leszerelve a felső csőtagot,
véglegesen rá k ö tjü k . A k u ta k a t a rézsűéitől befelé kb. 0,5 m távolságra, a szívó­
vezetéket 1,0— 1,5 m-es padkán és a gépházat cölöpállványon vagy a rézsűben
kiképzett bevágásban helyezik el.
N éhány hét elteltével a depressziós felület a m unkagödrön kívül annyira kiterjed
és ellaposodik, hogy a felső lépcsők üzem ét be lehet szüntetni és a teljes víztelení­
té st az alsó lépcső végzi (l. a V I I 1.1-23. ábrán). E zé rt az alsó lépcsőt erre a terhe­
lésre m éretezzük. A felső lépcsők a víztelenítés m egszüntetésekor lépnek ism ét
üzembe, ezek védelme m ellett szerelik ki az a la ttu k levő lépcső berendezéseit. H a a
m unkagödör közelében folyó van, árvíz idején, am ikor a k isziv atty ú zo tt vízm ennyi­
ség bizonyos m értékig nő, a felső lépcső üzem ét is be kell indítani.
A m unkagödör m érete, a telepítési idő, a lek ö tö tt berendezések mennyisége a lép­
csők szám ával nő, ezért 3— 4 lépcsőnél tö b b et nem szoktak telepíteni, esetleg a
rendszeren belül egyes m élyebb területek rövidebb ideig ta rtó víztelenítésére,
egyéb esetben inkább a talajvízszint süllyesztésére a m élykutas m ódszert választ­
ják.
1.322. Vákuumkutas talajvízszint-süllyesztés
Alkalmazási terü lete: a k = 10~4— Hű-7 m /s áteresztő képességű talajo k , főleg a fo­
lyásra hajlam os finomszemcséjű talajfélék. Elrendezése megegyezik a szűrőkutas
rendszer telepítési elrendezésével. A k u tak közös szívóvezetékre kapcsolódnak és
ezen keresztül a leszívást egy szivattyútelep végzi.
A vák uum kutas rendszer ( V I I I . 1-24. ábra) sajátossága, hogy:
a k u tak sűrűn vannak telepítve, ezért a leszívási felület m egközelíti a folytonos
befogadó felülettel rendelkező galéria depressziós felületét;
a k u ta k szerkezeti kialakítása folytán nagym értékben csökken a k ú t talajjal
érintkező palástfelületén a vízáram lás belépési ellenállása;
a k u tak a kis áteresztő képességű talajo k b an m egszívást (v ák u um hatást) tu d ­
nak to v ábbadni a környező talajtérb e és ez növeli a gravitációs erő h atását,
am ely a k u ta k felé irányuló szivárgást létrehozza;
mindezen jelenségek h atására a leszívási felület gyorsabban alakul ki és lapo­
sabb lesz, az elszívott vízm ennyiség pedig valam ivel több, m in t az azonos ta ­
lajban, ugyanolyan feltételekkel létrehozott szűrőkutas víszint-süllyesztésnél
( V I I I . 1-25. ábra);
a k u ta k szűrőzött hossza viszont lényegesen rövidebb, ezért a D upuit-össze-
függés értelm ében ugyanazon leszíváshoz kevesebb vízm ennyiség tartozik.
K ötöttebb, réteges talaj szűrőkutas rendszerrel gyakorlatilag nem vízteleníthető,
m ert a talaj szivárgási ellenállásának legyőzéséhez, vagyis depresszió létrehozásá-
12 V íz é p íté s I I . k ö t e t 177
 hoz a gravitációs erő m ár nem elegendő, szükség van a vák u u m h atás érvényesíté­
sére is. Nagyobb áteresztő képességű talajokon viszont, ha a talajv íz túlnyom ás
a la tt van, a vák u u m k u tak , kisebb befogadófelületük folytán, nem eléggé hatáso­
sak. Ilyen esetben a szűrőkutas rendszer alkalm azása az előnyösebb.
A vákuum kutas rendszer berendezése is négy főrészből á ll: kutakból, szívóvezeték­
ből, szivattyúgépházból és a nyom óvezetékből ( V I I 1.1-26. ábra).
A kutak jellegzetessége, hogy a 1 V2"-os szívócső m ajdnem a k ú t aljáig ér. Alsó
részét 1—2 m hosszú, 2"-os horganyzott perforált cső veszi körül, am elynek külső
részén 2—3 mm-es horganyzott huzaltekercselés és 10— 12-es szám ú kútszövet van
felerősítve, A szívócső csonkjára k ét könyökkel, közbenső csodarabbal, spriáltöm -
lővel és tolózár b eik tatásáv al csatlakozik.
A k u tak alsó végének kiképzése alapján k ét k ú ttíp u st különböztetnek meg
( V I I 1.1-27. á b ra ): n y ito tt, szelepes végű k u ta k a t és zárt végű k u ta k a t.

V I I I .1-25. ábra. Vókuum kutas és szűrőkutas rendszer összehasonlítása VI I I . 1-26. ábra. V ákuum kutas rendszer berendezése
12*
178 179
 H u z a lte k e rc s

P e r f o r á lt s zű rő cső Á tm enet a két telepítési m ód k ö zött az a megoldás, am ikor a talajb an a lyukfura-

S z/vo c so
to t vízöblítő sugárcsővel képezik ki és ebbe zá rt végő k u ta t helyeznek el.
A szívóvezeték (kollektorcső) gum itöm ítéssel csatlak o ztato tt karim ás csövekből áll,
am elyeken 60 cm -ként menetes végű csonkok vannak a k u tak rákapcsolására.
Kútszövet A gépháztól távolodva 1%-os lejtésben fek tetjü k . A k u ta k a t 1,20— 1,80 m táv o l­
ságra telepítik, ritk áb b an előfordulnak 60 cm-es és 2,40 m-es kűttávolságok is.
A szivattyúgépházban ( V I I I . 1-30. ábra) légüst, 2 centrifugálszivattyú, 2 vákuum ­
szivattyú, ezek hűtő v íztartály a és a villamos kapcsolószekrény v an. Szivattyúzás
közben egy centrifugálszivattyú és egy vákuum szivattyú van állandóan üzemben,
a másik tartalék .
A nyomócső a k isziv atty ú zo tt vizet a m unkaterületen kívülre vezeti. A vízm ennyi­
------ V 7 Z Z 7 7 y .
ség mérésére a cső végében egy bu k ó t építenek be. Több gépház esetében a géphá­
zak nyom ócsöveit gyűjtővezetékre kapcsolják, am elyet a m unkagödör köré körve­
N o v o te x
zetékként képeznek ki.
g y ú r ű s s z e le p
A durvább szemcséjű talajokban a vák u u m k u tak is gravitációs k u tak k én t m ű­
VZZ&
ködnek, m ert ha a talajvízszint a szűrőfej körül a szívócső vége alá süllyed, olyan
mennyiségű levegőt szívnak be a k u tak , hogy ezt a v ákuum szivattyú eltávolítani
nem tu d ja és a centrifugálszivattyú vízszállítása megszűnik. Finomszemcsés, kö-
Labdaszelep tö tte b b talajokban viszont a levegőszivárgás kism értékű, a m agas kapilláris sáv
is gátolja a légbeszívást, ezért a k u ta k időnként a szívócső alá szívnak — szürcsöl-
a) b)
V I I I . 1-27. ábra. V ákuum kút alsó végének kialakítása

A szelepes végű kutakat úgy telepítik, hogy az öblítőszivattyú nyom ócsövét közvet­
lenül a k ú t felső végére kapcsolják, és a k ú t alsó végén kiáram ló vízsugár a kútcső
fokozatos utánengedése közben a talajb an egy 10—20 cm átm érőjű üreget mos ki.
A végleges mélység elérése u tán a kútcső ala tti részt és a csövet körülvevő hézagot
szűrőhom okkal tö ltik ki a térszín ala tti 1—2 m-ig. Az üreg felső részét agyagtöm í­
téssel zárják le, m ajd a kútcsövet a szívóvezetékre kapcsolják. Öblítés közben a
gyűrűs- és labdaszelep a V I I 1.1-27. ábra a) helyzetét veszi fel, a víznyom ás a gyű­
rűsszelepet fel-, a labdaszelepet leszorítja. Üzem közben a szívóhatásra a k ét szelep
helyzete m egváltozik, a kútvég nyílása lezárul és a szűrőcső szakaszon beáram ló
talajvíz alulról a szívócsőbe ju t ( V I I I . 1-27. b) ábra).
Szívócső E z a telepítési eljárás gyors, olcsó, de h átrá n y a, hogy a szűrő­
hom okréteg beépítése ellenőrizhetetlen, és ezért a k ú t üzeme
és élettartam a bizonytalan. Elégtelen szűrőzés folytán kiszívja
.K á ts z ö v e t a talaj finom szemcséit, a k ú t eltöm ődik és az altalaj állapota
megromlik. E zé rt ez az eljárás csak rövid ideig ta rtó , nem igé­
H u z a lte k e r c s nyes m unkák víztelenítésénél alkalm azható.
& yii Perforált A zárt végű kutak szűrőfej-végződése egyszerű, a szűrőcső­
szűrőcső részt egy lecsavarható kupak zárja le ( V I I 1.1-28. ábra).
k
-I A zárókupak levétele u tán a szűrőfej belülről tisztítható.
H |l A k u ta t vízöblítéssel leh ajto tt 200 mm átm érőjű köpenycső
te H Lezáró segítségével telepítik le ( V I I I . 1-29. ábra).
v / J ' kupak Ez a telepítési m ód lassúbb és költségesebb, de előnye, hogy a
V I I ! 1-28 á b ra k ú t homokszűrőzése előírás szerint kialakítható és ez az üze-
Zárt végű "kút ' m ét biztonságossá teszi. Á ltalában ez az eljárás javasol-
alsó vége ható. VIII. 1-29. ábra. V á k u u m k ú t é p íté s e

180 181
 E módszer h átrán y a, hogy a többi víztelenítési módhoz viszonyítva, azonos cél
eléréséhez, ennél kell a legnagyobb vízm ennyiséget kiemelni, a k u tak telepítése
költséges és a z t nagy gonddal kell elvégezni. Előnye viszont, hogy a rendszer tele­
pítése egy ütem ben, az építési m unkák megkezdése elő tt végrehajtható, a k u tak
a m űtárgy alap területén kívül telepíthetők, de ha szükség szerint a m űtárgy te rü ­
letén belül is kell k u ta k a t elhelyezni, ezek az építési m u n k át kevésbé akadályozzák.
A leszívást a terv e zett legnagyobb mélységig tetszés szerint leh et szabályozni, így
a m unkagödörben m inden időben a m egkívánt depresszió állítható elő.
A mélykuíak, am elyek a m unkagödröt ren dszerint egy sorban veszik körül
( V I I I . 1-31. ábra), tulajdonképpen hosszabb szűrőkutak. A v izet a k ú tb a beszerelt
búvársziv atty ú emeli ki. A kútcső olyan átm érőjű, hogy a te rv e z e tt teljesítm ényű
búv árszivattyú az előírások szerint beszerelhető legyen. A m inim ális csőátm érőket,
am elyek a különböző típusokhoz tarto zn ak , a b ú v ársziv atty ú k katalógusai köz­
ük.
A kútcső szűrőzését a vízadó rétegeknek megfelelő hosszban és a talaj szemcse­
szerkezetének megfelelő k ú tszövettel ellátva kell kiképezni. D urvább szemcséjű
talajokban a 8 —10-es jelű, finom szemcséjű talajo k b an a 12—14-es jelű kútszöve-
te t használják.

V I I I . 1-30. ábra. Szivattyúgépház

nek — és így m egszívást (vákuum hatást) adnak á t a környező talajnak. A nálunk

alk alm azo tt berendezéseknél ez a jelenség a 10~6 m/s szivárgási tényezőjű és ennél
kisebb áteresztő képességű talajoknál jön létre.
V ákuum kutas rendszerrel is egy lépcsőben m unkagödrökben és m unkaárkokban
legfeljebb 3,0—4,0 m mély vízszint-süllyesztést lehet elérni.
N agyobb mélységű víztelenítéshez ezért többlépcsős telepítés szükséges, de 3 —4
lépcsőnél tö b b e t általában m ár nem gazdaságos létesíteni, ennél nagyobb m éretű
depresszió elérésére m élykutas rendszert telepítenek.
K isebb kiterjedésű m unkaterek kis mélységű (1,0—2,0 m) víztelenítésére a
10~4—10“ 5 m /s áteresztő képességű talajokban eredményes és igen gazdaságos a
talajvízszint süllyesztésének az a változata, am ikor rövid (3,0—3,5 m) tű k u ta k a t
(vákuum kutak) telepítenek és a közös szívóvezetékre önfelszívó sziv atty ú t k ap ­
csolnak. Jelenleg 300 és 600 1/s teljesítm ényű önfelszívó-szivattyúk kaphatók,
4 ,0 —5,0 m szívómagassággal. (Bővebben 1. a 2. pontban!) Egym ás mellé, csőel­
ágazással és tolózárral, k ét sziv atty ú t építsünk be, hogy a tarta lé k azonnal rendel­
kezésre álljon.

1.323. Mélykutas talajvízszint-süllyesztés

Olyan m unkagödrökben, ahol a szűk terület, gépesített gyors földkiemelés, vagy

egyéb organizációs okok m iatt a talajvízszint többlépcsős süllyesztése nehézsé­
gek b e ütközne, ill. a vízszintet nagyobb mélységre, 8 —10 m-nél mélyebbre kell
leszállítani, célszerű talajvíz süllyesztésére a m élykutas m ódszert választani.

182 183
A k ú t hosszának m egállapításakor szám ításba kell venni az 1—2 m m agas iszap­ után vonja a talajvízszint süllyedését az anódrudakon kívül, a m unkagödör terü ­
zsákot, a b ú v árszivattyú a la tti m inim ális 2 —3 m szabad szűrőzött hosszat, a bú­ letén is.
v ársziv atty ú kb. 1,5 m-es m agasságát és a szivattyú felett legalább 1—2 m-es víz­ Az eljárás költséges és eredm énye eléggé bizonytalan. Külföldön alkalm azták né­
m agasságot. A k ú tb an a vizet eddig a szintig lehet leszívni. Ehhez hozzájön még a hány különleges esetben, hazánkban a bányászatban végeztek elektroozm otikus
néhány dm rendű vízszinelszakadás, és az így k a p o tt szinthez csatlakozik a dep­ víztelenítést folyós iszapban, táró áth ajtásn ál, kísérleti jelleggel.
ressziós felület. Mivel a búvárszivattyú szívónyílása az alsó végén van, ha mód van
rá, a k ú t m élységét úgy határozzuk meg hogy az ak tív szűrőcsőrész a búvárszi­
v a tty ú alá kerüljön. 1.33. T alajvíz kizárása vízzáró fallal
A k u ta k a t a szokásos kútfúró berendezéssel száraz vagy vízöblítéses eljárással le­
h a jto tt köpenycsőbe telepítik, úgy, hogy a kútcső és köpenycső közötti részt a Kedvező esetben előfordul, hogy a m unkagödör fenékszintje a la tt nem nagy m ély­
talaj szemcseszerkezetének megfelelő szűrőkaviccsal, ill. szűrőhom okkal tö ltik ki. ségben vastagabb vízzáró réteg fekszik. E kkor a m u n k ateret szádfallal veszik körül
A 10-5 m /s-nál kisebb vízáteresztő képességű talajokban célszerű kétrétegű szűrő­ és ennek az a ljá t néhány dm-re b eh ajtják a vízzáró rétegbe. A szádfal-körülzárás
p alásto t kiképezni, durvább szemcséjű homokos kavicsban pedig a szűrőréteg el is m egakadályozza, hogy a felső vízvezető rétegből a talajvíz bejusson a m unkagö­
m aradhat. dörbe. Az így lezárt térből csupán azt a kevés v izet kell eltávolítani, am i a talajb an
eredetileg is benne volt és am i a szádpallók csatlakozásánál és esetleg az alsó záró-
A b ú v ársziv atty ú t a szívócsőre erő sített és a kútcső végén tám aszkodó bilincs rétegen keresztül a m unkatérbe beszivárog.
ta rtja . Ehhez rögzítik a szivattyú elektrom os kábelét és a k ú tb a lenyúló 1 y 2—2 "-
Az esetek többségében azonban a vízvezető réteg a la tt csak nagyobb mélységben
os csövet, am ely a kútvízállás mérésére szolgál. A szívócső, tolózár és vízmérőóra
lehet vízzáró réteget fellelni. E kkor mesterséges úton állítanak elő a m unkagödör
b eiktatásával csatlakozik a gyűjtő nyom óvezetékhez.
fenékszintje a la tt vízzáró réteg et és ebbe k ö tik be a m u n k aterü letet körülvevő
A kutakból való vízkiemelésre használnak még m am u tsziv atty ú k at vagy ejektoros záró fal alját. E z t az eljárást külföldön nagy vízi m űtárgyak építésénél, nagy víz-
berendezéseket is. Előnyük, hogy üzem ük nem kényes és rövidebb k u tak telep ít­ áteresztő képességű kavicsos talajokban, egyre gyakrabban alkalm azzák. Az
hetők. H atásfokuk viszont lényegesen rosszabb, m int a búvárszivattyúké. alsó vízzáró fenékréteget rendszerint úgy állítják elő, hogy 4 —6 m vastagságban
R étegzett, a v izet nehezen leadó, finomszemcsés talajo k víztelenítésére a m élyku- a kavicsos talaj hézagait kiinjektálják. A csatlakozó vízzáró oldalfalakat is kezdet­
ta k úgy is kiképezhetők, hogy a környező talajra v ák u u m h atást gyakoroljanak: ben injektálással állíto tták elő. A zá rt teknőfenék és oldalfalak vízáteresztő képes­
a kútcső felső részét lezárják és rákapcsolják a vákuum szivattyú szívóvezetékére, ségét 10~a m /s körüli értékre sikerült leszállítani és ezzel elérték, hogy a m unkagö­
így a k ú tb an a víz és levegő elszívása különválasztódik, a vizet a k u tak b a szerelt dör alapterületén csupán néhány ezred liter/s/m 2 talajvíz szivárgott fel, am elyet
b ú v árszivattyú emeli ki, a légelszívást pedig egy közös vákuum szivattyú-telep szűrőkutakkal táv o líto ttak el. Az injektálás technológiáját a francia Soletanche
végzi, am elynek gyűjtővezetékére az egyes k u ta k a t rákötik. cég tökéletesítette, bevezetve a k arm antyús m űanyag injektálócsövek alkalm azá­
sát.
A m élykutak üzem eltetése nem kényes feladat, a leszívást szintek beszabályozását
A R ajna-csatorna fessenheimi vízlépcsőjének építésekor a vízzáró teknő létrehozá­
kell gondosan elvégezni, ügyelve arra, hogy a búvárszivattyúk felett m inden körül­
sához homokos kavics talajb an ft lhasznált injektálófolyadék összetétele a követ­
m ények k ö zö tt legalább 1 m m agas vízoszlop legyen. A nnál körültekintőbben kell
kező volt:
végrehajtani az előkészítő m unkálatokat. Pontos talajfeltárás szükséges, hogy a
k u ta k a k ív án t rétegeket csapolják meg és a kútkiképzés a talajadottságoknak Fenéken Oldalfalban
megfeleljen. E zen kívül igen gondosan kell letelepíteni a k u ta k a t, m ert kism értékű
Kavicsos talajb an : agyag 85% 70%
talajbeszívás is tönkreteszi a b ú v ársziv atty ú k at és ha a k ú t eltöm ődik, vagy talaj-
bentonit 10% 10%
szemcséket szív be, új k ú t fúrása igen költséges. Gondosan és körültekintően kell
cem ent 5% 20%
m egtervezni, m ert a rendszer bővítése később m ár nehéz és költséges.
agyag 70% 55%
bentonit 10% 10%
1.324. A talajvízszint elektroozmózisos süllyesztése 2g%
cem ent 5%
Az iszapos, agyagos talajokban, am elyek szivárgási tényezője k — 10-7 —10-8 m /s, vízüveg 10% 10%
a vák u u m k u tak szívó h atása sem elégséges ahhoz, hogy a talajv izet intenzívebb alum inát 5% 5%
áram lásba hozza és szám ottevő vízszintsüllyedés jöjjön létre. Ezekben a talajok­
ban elektroozmózissal fokozható a talajvízszint lesüllyedése. Az eljárást úgy h a jt­ Egy m3 talajb a 200 kg anyagot in jek táltak be.
ják végre, hogy a 0,80—1,2 m távolságra te le p íte tt és közös szívóvezetékre kapcsolt Később az oldalfalakat réseléssel képezték ki alacsony szilárdságú, de vízzáró ta la j­
tű k u ta k a t k átéd k é n t használva, az egyenáram ú vezeték negatív oldalára kötik, betonból.
a k u tak k al szemben a m unkagödör felé, kb. 1,0 m távolságra lev ert acélrúd anódo- Ü jabban a J . K eller cég a vízzáró feneket m élyvibrációs talajtöm örítő eljárással
k a t pedig a vezeték pozitív vonalára kapcsolják. Az elektrom os potenciálkülönb­ alak ítja ki. A csővibrátor nem csak a talajréteg et töm öríti, hanem a m axim ális tö ­
ség h atására létrejön a talajvíz áram lása az anódrudaktól a k u ta k felé és ez m aga mörség eléréséhez szükséges finom abb szemcséjű talajan y ag o t is bedolgozza a ta la j-

184 185

hézagokba. A talaj szemcseeloszlási görbéje alapján összeállított kiegészítő homokos
ad alék an y ag o t vibrálás közben a vibrátorcső körül képződő üregen keresztül ju t­
ta tjá k el a töm örítendő rétegbe nyúló vibrátorfejhez.
A vízzáró teknő néhány kialakítását a V I I I . 1-32. ábrán m u ta tju k be.
A fenék vastagságát és mélységét, valam int az oldalfal vastagságát és helyét a víz­
nyom ás és a m egkívánt vízzárás figyelembevételével állapítják meg. A vízzáró
teknő előállítása költséges, de a későbbi üzemi költségek m ár igen alacsonyak.
E zért nagy áteresztő képességű talajokban, nagy és a talajvízszint a la tt mélyen
alapozott m űtárgyaknál, hosszabb építési idő esetén gazdaságos és előnyös az al­
kalm azása.
kisebb jav ító - és karbantartóm űhely, tolózárak, töm lők, villam os vezetékek, k á ­
belek, vízszintészlelő berendezések, szerszámok, töm ítőanyagok stb.
A m egbízható, hibam entes üzem eltetésnek előfeltétele, hogy a gépek és berendezé­
sek üzemképes, jó állapotban legyenek, ezért m ielőtt a berendezést a telepről k i­
szállítanák, m inden részét gondosan á t kell vizsgálni és kipróbálni.
Az utóbbi időben külföldön egyre elterjedtebbé válnak a különböző gyártm ányú
összeépített m ozgatható vákuum os talajvízszint-süllyesztő gépegységek és a hoz­
záju k tartozó könnyen szerelhető berendezések.
Egy ilyen berendezést és szívattyúaggregátot m u tatu n k be a V I I I . 1-33. ábrán.
A vízszivattyúk, vákuum szivattyúk, légüst, kapcsolótábla, szerelvények egy köny-
nyen v o n tath ató kocsivázra vannak ráépítve. A k u tak, töm lők és a szívóvezeték
gyorscsatlakozókkal kapcsolhatók össze. A k u tak lesüllyesztését a szivattyúaggre-
g á tta l és az erre a célra szolgáló segédberendezésekkel lehet elvégezni.
Néhány ilyen berendezést m ár hazánkban is beszereztek. Alkalm azásuk főleg a vo­
nalas létesítm ények építésénél gazdaságos, m ert gyorsan áttelep íth ető k , szerelésük
egyszerű és kevés helyet foglalnak el. Célszerű lenne nálunk is ilyen berendezéseket
minél nagyobb szám ban alkalm azni.

1A . V ÍZ T E L E N ÍT Ő ber en d ezések

A víztelenítés alap-gépcsoportja a szivattyúk és tartozékaik. A talajvízszint-

süllyesztéssel foglalkozó vállalatoknak célszerű a gyakori esetekre felkészülni és
berendezésegységeket összeállítani. Ilyen típusegység lehet:

Szűrőkutas talajvízszint-sültijesztéshez Vákuumos talajvízszint-süllyesztéshez

1 gépházberendezés 5"-, ill. 6"-os szi­ 1 gépházberendezés 4"-os szivattyúk­

v atty ú k k al + 2 centrifugál- és 1 v á­
k u u m szivattyú-tartalék
200 fm 0 150 mm-es, ill. 0 200m m -es
szívóvezeték
100 fm 0 150 mm-es, ill. 0 200 mm-es
nyom óvezeték, 35 db 8 x/ 2 m-, ill. 10
m-es szűrőkút, 1 db 40 kW-os áram -
fejlesztő, 2 garn itúra kútfúró berende­
zés
kal + 2 centrifugál- és 2 vákuum ­
szivattyú-tartalék
200 fm 0 125 mm-es, ill. 0 150 mm-
es szívóvezeték
100 fm 0 150 mm-es nyom óvezeték
200 db 6 m-es vákuum kút
1 db 30 kW-os áram fejlesztő, 2 garni­
tú ra kútsüllyesztő berendezés,
V I I I . 1-33. ábra. Mozgatható vákuum kutas talajvízszint-süllyesztő gépegység

186 187
1.5. V ÍZ T E L E N ÍT É S E K T E R V E Z É S E b ) az árok feneke a vízvezető rétegben m a ra d :
É S A B E R E N D E Z É S E K T E L E P ÍT É S E
m I m
Q = ks -0,5 arctg — I arctg L,
í l + b I1 lt
B ár a szabvány a víztelenítési terv ek et kerettervnek tekinti, a kiviteli terv ek et
ajánlatos mégis úgy kidolgozni, hogy lényeges v áltoztatásra a végrehajtás folya­ ahol b az árok szélessége; m az árok fenékszintje a záróréteg fölött;
m án ne kerüljön sor és a te rv egyértelm űen m eghatározza a rendszer telepítési és
üzem eltetési rendjét. E zért a tervdokum entáció adja meg a következőket: c) az árok alja nyomás a la tti vizet tartalm azó rétegbe nyúlik b e :
a víztelenítés m ó d ját; 2ktsb
L,
a kiemelendő vízm ennyiséget és ennek megfelelően a szivattyúk jellemző ad a­ R + Jt
ta it;
telepítési terv et, a berendezések és létesítm ények adataival, összefüggésben a A tényező a -j aránytól függ, ahol t± az árok benyúlási mélysége a vízvezető
a m unkagödör földkiemelési és földvisszatöltési tervével; rétegbe és t a vízvezető réteg vastagsága.
üzemelési ren d et és ütem tervet, az építési m unka organizációs tervével össz­
hangban.
y 1,0 0,8 0,6 0,4 0,2 0,0
A nagyobb és bonyolultabb víztelenítési m unkák terv e it a szükséges előtanulm á­
nyok, kísérletek és részletes szám ítások alapján szaktervezők készítik el. I t t az X 0,00 0,03 0,10 0,28 0,67 1,9
egyszerűbb, gyakrabban előforduló feladatok megoldásához felhasználható közelítő
szám ításokat ism ertetjük, am elyek alapján a kiválasztott víztelenítő rendszer tele­ Az árok környezetében az árokfaltól x távolságra a depressziós vonal magassága
pítése m egtervezhető és a végrehajtás folyam án kialakuló állapotok és értékek (;ij) az árokban létesített leszívás (s) fe le tt:
ellenőrizhetők. A képletekben szereplő mennyiségek m értékegységei: m, m 2, m3, s
m3/s. s2
az a ) és b ) esetben: í/2= —x,
Nyíltvíztartás ( V I I I . 1-34. ábra)
1. M unkaárkokban (az elszívandó vízm ennyiség: Q m3/s): a c ) esetben: y = — ~ ( x + a í );
l\Á t

a ) az árok feneke a vízzáró rétegig é r :

d) szádfalazott m u n k aáro k :
L, 0 - kbh L
U h + 2t L ’
ahol k szivárgási tényező, m /s; s leszívási mélység, m ; 7? ~ 2000 s]/A, m ; L az ahol h a fenékmélység az eredeti talajvízszint a la tt; t a szádfal túlnyúlása az
árok hossza, m ; árokfenék alá.
2. M unkagödörben:
t * b /2 a ) a gödör feneke a vízzáró rétegig é r :
! t nks-
Q=-
R+A
ln
• -A

ab F_
AZ- ahol R = 3000s Y k és A = szabálytalan felületű m unkagödörnél: A -
71 71
b ) a gödör feneke a vízvezető rétegben m a ra d :

s . ... I . ^ / . Ili m
Q = rcks + 2 A 1 - 0 ,5 arctg arctg -
R+A R+A R+A
b ) In A In A In
A A
VIII. 1-34. ábra. N y íltv íz ta rtá s te rv e zé séh e z jelölések

188 189
 c ) a m unkagödör nyom ás ala tti vizet tartalm azó rétegbe ér:
2nkts
Q=-
In

A m unkagödrön kívül x távolságban a leszívási felület (ij) m agassága a gödörben

létrehozott leszívási szint fe le tt:
x+A
a) és b) ese tb e n : In
R+A ~ A ~
A

s
c) esetb en : In
(R + A
l ^
(A jelölések ugyanazok, m int m unkaárkok esetében.)

d) Szádfallal körülzárt m unkagödör esetében: az elszívandó vízm ennyiséget

előbb úgy szám ítjuk, m intha szádfal nem lenne, m ajd a k a p o tt érték et a követ­
kező táb lázat szerint m ódosítjuk: Q = pQ0.

t
0,1 0,2 0,3 0,4 0,5 0,6 0,7 0,8 0,9 1,0
T
(’> 0,95 0,90 0,85 0,80 0,74 0,68 0,61 0,51' 0,36 0,0

t a szádfal alja az eredeti talajvízszint a la tt;

T az eredeti talajvízszint magassága a vízzáró réteg felett.

Talaj vízszint süllyesztése ( V I I I . 1-35. ábra)

1. M unkaárkokban (vonalas rendszer):

a ) a k u tak a vízzáró rétegig é rn e k :
„ k (IP -lA ) T
R U

ahol H az eredeti talajvízm agasság a vízzáró réteg fe le tt; h a leszívott talajvíz­

szint m agassága a kútsorban a vízzáró réteg fe le tt;

b) a k u ta k alja a vízvezető rétegben m arad (lebegő k u tak ):

k(H o9-- h o 2) m m
Ö = Ö i +<?2= + 2 k s 1 —0,5 a rc ig — | arcig L,
R H
ahol Ho az eredeti talajvízm agasság a k u tak alsó szintje fe le tt; ho a k u tak szőrö­
z ö tt hossza a lesüllyesztett talajvízszint a la tt; m a k u tak aljának m agassága a
vízzáró réteg felett.

190 191
 c) a k u tak nyom ás ala tti talajvizet tartalm azó rétegbe érnek: ku tas talajvízszint-süllyesztésnél ( V I I I . 1-36. ábra) j/b = 0,5—0,6yk és vákuum os
talajvízszint-süllyesztésnél: gb = 0,3—0,4ijk .
2kt(Ho —ho)
K ötö tteb b talajokban (/f= 1 0 -5— 10~7 m /m in), ahol m ár v ákuum hatás is jelentke­
R + Xi ’ zik, a m egadott képletekkel szám íto tt vízm ennyiség megnövekszik:
ahol X éi'téke az előzőkben a d o tt táblázatból vehető; tx a k u tak benyúlása a víz­
vezető rétegbe; t a vízvezető réteg vastagsága. s ,= e ( i+ 0 ,

2. M unkagödrökben: ahol p a vákuum értéke (m-ben), am ely a kapilláris zónam agasság figyelembevéte-
15
a ) a k u tak alja a vízzáró rétegig ér: lével: iQQjJfr-ra vehető fel. A p 0 értéke a kútvégen létrejövő szívómagasság,
vagyis a gépházban felállított centrifugálszivattyú tengelyszintjének m agassága a
„ n k(H 2—h2) k utak vízszintje felett.
W + A ’ A telepítendő k u tak szám át m egkapjuk, ha az elszívandó összes vízmennyiséget
I n — -—
elosztjuk egy k ú t vízhozam ával:

b) a k u tak nem érnek le a zárórétegig (lebegő k utak): n=— és q —2rnho

d
nk(H o2— ho2) m m ahol r a szűrőzött k ú tte st sugara és lm a k ú t vízbe merülő szűrőzött hossza a terv e­
-+ 2 nksA 1 - 0 ,5 arctg a rc tg -
R+A R+A R+A’ ze tt leszívás esetében.
ln A In A In
A csővezetékeket úgy m éretezzük, hogy a szívóvezetékben 1 m /s-nál, a nyomócső-
vezetékben 3 m /s-nál nagyobb vízsebesség lehetőleg ne álljon elő.
c) a k u tak nyom ás alatti talajvizet ta rtó rétegbe nyúlnak: Végezetül meg kell em líteni, hogy a vízm ennyiség és a leszívási felület m eghatáro­
zására a gyakorlatban használt összefüggések a Darcy-törvényből indulnak ki,
2jik t(H o -h o ) am ely kim ondja, hogy a talajb an a víz szivárgási sebessége arányos a hidraulikus
<?=- eséssel:
H? + A
In + Xt
[ A v = k l, 01. v= k^ .
dl
A leszívási felületek m egszerkeszthetők a n y íltvíztartásnál a d o tt képletek felhasz­ E rre az alapkifejezésre ép ített differenciálegyenletekből n y ert képletekkel fejlesz­
nálásával. E z esetben a ku tak b an létesített leszívás érték ét és az x távolságot a k ú t­ te tté k ki később a szám ítási eljárásokat. A részletesebb ism ertetések és levezetések
sor vonalától m érjük. Figyelem be véve a k u ta k saját süppedési tölcséreit, a képle­ a szakkönyvekben m egtalálhatók [3, 8, 10]. A víztelenítés közben végbemenő szi­
tek a k u tak vonalától kb. 1,5—2-szeres kúttávolságon tú li területre adnak elfogad­ várgási jelenségekre vonatkozóan több helyen v ita tjá k a Darcy-törvény érvényes­
hatóan pontos értéket, a k u tak közelében a leszívási felület m agassága az ségét. De egyszerűsége folytán, m ivel a jelenségek túlnyom ó többségét követi, és a
gyakorlatban m egkívánt pontosságot szolgáltatja, általában m a is elfogadják.

1.6. V ÍZ T E L E N ÍT É S Ü Z E M É N E K IR Á N Y E L V E I

V I I I . 1-36. ábra. Szűrőkutas talaj-
vízszint-süllyesztéshez j elölések
összefüggésből szám ítható, ahol a q az egy
kútból elszívandó vízm ennyiség és r a k ú t
sugara.
Meg kell jegyezni, hogy az így kiszám ított
leszívási vonal a kútsoron kívül alakul ki,
1,5—2 hetes szivattyúzás után . A kútsoron
belüli, te h á t a m unkagödör ala tti leszívási
felület ennél laposabb lesz. A gyakorlati
megfigyelések azt m u ta ttá k , hogy szűrő-
A m unkagödrök, m unkaárkok víztelenítésének végrehajtását, a víztelenítőrend­
szerek üzemeltetésénél követendő eljárásokat az É pítő- és Szerelőipari Kivitelezési
Szabályzatok és m űszaki előírások részletesen ism ertetik és m eghatározzák. I t t
mindössze néhány lényegesebb teendőre kív án ju k a figyelm et felhívni:
a m unkagödröt a külső felszíni vizektől meg kell védeni a gödör körül létesített
övárokkal. A gödör fenekén összegyűlő csapadékvizet pedig külön telep ített
g y ű jtőaknákkal és sziv attyúkkal távolítsuk el;
figyelni kell a k isziv atty ú zo tt víz m inőségét. H a az zavaros, iszapos vagy ho­
m okot szállít, ez azt jelenti, hogy a szivárgók, ill. víztelenítők u tak m egrom lot-

192 13 V íz é p ít é s II. k ö t e t
193
 tak , rendellenesen m űködnek, ezért azonnal intézkedni kell, hogy ezeket rendbe­
hozzák;
a folyam atos üzem biztosítására m inden szivattyúállásnál legyen egy tarta lé k M egcsapoló
szivattyú is, azonnal beindítható állapotban és megfelelő ra k tá ri tarta lé k . szö rö k u ta k
A berendezés azon részeit, am elyeket gyakrabban kell cserélni, szintén ta rta lé ­
kolni k ell; * V n kn u m n s ín ln i- Z1
S zö rö k u ta k
------------ T---*------------
a villam osáram -ellátás zavartalanságát a helyszínen készenlétben ta r to tt áram - T vizszint-sültyes
fejlesztővel is biztosítani kell; j tés vagynyílt-.
j viztartas /
a különböző nem ű m u n k ák at megfelelően képzett szakem berekkel végeztes­ :----- I S Z Ü D O S ■
! L
sük.
\ / r í -
-
___________

N yíltvíztartás:

a m unkagödörben a földkiemelést és a víztelenítőrendszer kiépítését és üzem­

ben ta rtá s á t szoros összhangban kell végrehajtani; K avicso s h o m o k
a talajvíz leszívását fokozatosan és olyan ütem ben kell végezni, hogy az a lta ­ n y o m ó s a la ffi ta la jvízz e l
la jt károsodás ne érje; a)
durvaszemcsés talajokban a nagyobb vízmennyiség m iatt, finomszemcsés ta ­
lajokban a talaj fellazulásának elkerülése végett, folytonos szivattyúzásról
kell gondoskodni. A szivattyúzsom pokban és aknákban közel állandó vízszin­ Vakuumkőt vastag <10,50-0,80-as S z ű rő k ú t v a g y
k a v ic s k u ta k 3 -k m - vákuum kút
te t tartsu n k , a szivattyúk vízszállítását a nyom óoldalra szerelt tolózárral sza­ jhomok szőrözéssel kén t \ ,
bályozzuk. A vízszint ellenőrzésére úszós vagy elektrom os jelzőberendezést
~~E
célszerű felszerelni. Agyagos talajb an időszakos szivattyúzás is végrehajtható, Szúrókavics térítéses
kM^kfézsűvéc/elfim T—
s ekkor a szívóakna vízszintjelző berendezése kiképezhető úgy, hogy a meg­
ad o tt vízszinteknél a sziv atty ú t autom atikusan ki-, ill. bekapcsolja; N y U t v iz - ÜF '[(Réteges,
a szivárgóárkok kiépítését a szívózsompoknál kell elkezdeni és innen távo­ { g k Nyíltvíztartás s tartás >E talaj
lodva, előbb a gyűjtő-, m ajd a becsatlakozó ágakat elkészíteni.
= Ú
25Z
T alajvízszint-süllyesztés:
• * »' . •. 3.
induláskor a leszívást fokozatosan és közel folyam atosan kell végrehajtani,
0 M 0 -0,60
úgy ütem ezve, hogy az első napokban kb. 1,2— 1,3 m /nap, az utolsó napok­
d)
ban 0,7— 0,8 m /nap legyen a vízszintsüllyedés a k u ta k b a n ; S z ű rő k é t
a víztelenítés üzem ét nem szabad m egszakítani és a k u tak b an a vízszintet V ízg y ű jtő fo ly ó k a
csak indokolt esetben v álto ztassu k ; >jc sziv o zso m p p a l
a kútvízállásokat — szűrőkutaknál a kutakban, vákuum kutaknál a kútsor­
ban telep ített néhány figyelőkút segítségével —• naponta legalább kétszer el­
lenőrizzük és a k u ta k a t ennek alapján szabályozzuk;
a k u ta k a t m indig csak olyan mélyen szívjuk le, hogy a m unkagödörben a kí­
v á n t depressziót biztosítsák;
az elszívott vízm ennyiséget és a leszívási felület ellenőrzésére k iép ített figyelő-
k u ta k vízállását naponta kétszer m érjük meg és a tervezettel hasonlítsuk
össze;
m inden k ú t üzem ét naponta vizsgáljuk meg és, ha a vízszállításuk nem kielé­
gítő, a lerom lott k u ta k a t ki kell tisztítani, vagy helyettük ú jak at telepíteni;
N III .1-37. ábra. K om binált víztelenítési rendszerek
a gépházban levő sziv atty ú k at m űszakonként v áltv a célszerű üzem eltetni;
a k u ta k a t, csővezetékeket védjük meg m inden erőszakos külső behatástól.

194
13*
195
1.7. KÜLÖNLEGES ESETEK IRODALOM
A m unkagödrök talaja rendszerint többé-kevésbé inhomogén és ez bizonyos m érté­
[1] ÉKSZ. III. k. 4. mn. Víztelenítés.
kig befolyásolja a víztelenítőrendszer m űködését. Előfordul, hogy a talajrétegek [2] MSZ 15003. Munkagödrök m egtám asztása és víztelenítése.
úgy helyezkednek el, és vízvezető képességük olyan m értékig eltérő, hogy a teljes [3] Kezdi Á .: Talajm echanika. I —II. k. Tankönyvkiadó, 1959.
víztelenítést azonos m ódon nem lehet megoldani. Minden talajréteg et külön kell f41 K ezdi —M a rk ó : Földművek védelme és víztelenítése. Műszaki Könyvkiadó,
kezelni és víztelenítését a sajátosságának megfelelő m ódon végrehajtani. N éhány 1965.
ilyen kom binált víztelenítési rendszert a V I I I . 1-37. ábrán m u tatu n k be. [5] Lam pl I I . : Munkagödrök víztelenítése talajvízszint süllyesztéssel. Műszaki
Könyvkiadó, 1954.
[6] M arkó I . : M unkaárkok, munkagödrök, m unkaterek víztelenítése. Mérnöki
Továbbképző Intézet, 1965.
1.8. G A Z D A SÁ G O SSÁ G I ELVEK ÉS SZEM PONTOK [7] Palotás L . : Mérnöki Kézikönyv. I —IV. k. Műszaki Könyvkiadó, 1961.
[8] Széchy K . : Alapozás. II. k. Tankönyvkiadó, 1952.
[9] Vastagh G.: A talajvízszintsüllyesztés újabb módszereivel kapcsolatos tapasz­
A m unkagödrök, m unkaárkok víztelenítésének m egtervezésekor és végrehajtása­ talatok. Mérnöki Továbbképző Intézet, 1954.
kor gondolnunk kell arra, hogy a víztelenítés nem független, öncélú feladat, hanem 110] Kovács G.: A szivárgás hidraulikája. Akadémiai Kiadó, 1973.
olyan m unkarész, am ely elősegíti, ill. lehetővé teszi a végleges létesítm ény megépí­
tését, de an n ak üzemi érték ét nem befolyásolja. E zé rt a m űszaki követelm ények
kielégítése m ellett elsősorban a m inél gazdaságosabb eredm ények elérésére kell
törekedni. E z t az elvet kell követni m ind a tervezés m ind a víztelenítés végrehaj­
tása során.
A tervezésnél a gazdaságossági szem pontok érvényesíthetők a víztelenítési mód
m egválasztásánál és az együttes költségek optim ális értékének vizsgálata alapján
a földm unkák, a víztelenítés és az építési m unkák organizációjának az összehango­
lásában.

A víztelenítőrendszerek üzemeltetésénél k ét célt kell követni:

a szükségesnél m élyebb leszívást ne végezzenek, m indenkor csak a kívánt
szint eléréséhez szükséges minimális vízm ennyiséget em ljék ki;
az összesített üzemelési idő csökkentésére kell törekedni.

Ez utóbbi feladat teljesítése végett a következő irányelveket kell b etartan i:

a víztelenítőrendszer telepítése elő tt a m unkaterületet megfelelően elő kell ké­
szíteni, a berendezést h iánytalanul a helyszínre szállítani és a telepítést a többi
m unkák organizációjával összhangban kell végezni;
a berendezések üzem ét akkor indítsuk meg, am ikor az építési m unka a leszí-
vási idő figyelembevételével ezt szükségessé teszi;
az építési m unkáknál célszerű több m űszakot szervezni és koncentrált gépesí­
téssel az építési időt is csökkenteni;
a talajvízszint többlépcsős süllyesztése esetén az alsó lépcső gépházait úgy kell
üzem eltetni, hogy a felső lépcső gépházai minél ham arább leállíthatók legye­
nek;
m élykutas rendszernél meg kell állapítani a 'k u ta k leszívása és az üzemben
ta rta n d ó k u tak száma közötti optim ális összefüggéseket és a rendszert e szerint
kell üzemben tarta n i.

Az építési víztelenítés összetett, m ás építési m unkákkal is összefüggő, bizonyos

keretek k ö zö tt rugalm as szemléletet igénylő feladat. A m űszakilag és gazdaságilag
helyes végrehajtása szakszerű felkészülést, állandó, beavatkozásra kész felügyeletet
és gondos kivitelezést kíván meg.

196
IX. V ÍZ É P Í T É S I B E T O N M U N K Á K

1. ANYAGVIZSGÁLATOK
Iiránicz László

1. 1. KÖVETELM ÉNYEK A V ÍZ É P ÍT É S I BETO N O K K A L SZ E M B E N

A beton akkor jó minőségű, ha megfelel m indazoknak a követelm ényeknek, am i­

k e t vele szemben a szerkezettervező tám aszt. B etont készíteni tulajdonképpen
könnyű feladat, annál nehezebb azonban egy előre ad o tt minőségű b eto n t gazda­
ságosan előállítani. A betonkészítés akkor gazdaságos, ha az gépesíthető, kicsi az
anyagfelhasználás, kicsi a m unkaerő-ráfordítás, egyenletes a beton szilárdsága, és
ha az elkészült szerkezet hosszú ideig használható k a rb an tartás nélkül is.
Amíg egy betonlétesítm ény a tervezéstől eljut a befejezésig, több részfeladatot kell
megoldani. A betontechnológusnak, aki a beton összetételét és készítését m egha­
tározza, a szerkezettervező és a statikus által m egszabott követelm ényeket gazda­
ságos m ódszerekkel kell biztosítania. Ism ernie kell a beton alapanyagait, az össze­
tétel tervezési m ódját, a betonkészítés lehetőségeit.
Az elkészített beton minősége m ind a kivitelezőt, m ind a beruházót érdekli. A mi­
nőség fogalm ába szám talan beton tulajdonság tarto zik . E tulajdonságok közül
azonban esetenként csak néh án y at kell kielégíteni. E bben a fejezetben csak a beton
szilárdságának vizsgálatára térü n k ki.
A beton elsősorban teherhordó építőanyag, ezért legfontosabb tulajdonsága a szi­
lárdsága és a szilárdságot elsősorban m eghatározó tömörsége.
A mélyépítési létesítm ényekbe b eép ített betonnal szemben a leggyakrabban tá ­
m asztott minőségi követelm ények a következők:
nyom ásszilárdság,
korrózióállóság,
fagyállóság,
vízzáróság,
kopásállóság,
repedésmentesség és
hajlító-húzószilárdság.
A magasépítési és speciális ipari célokat szolgáló betonokkal szemben sf felsorolta­
kon kívül még számos egyéb minőségi igény is felm erülhet.
A felsorolt legfontosabb minőségi követelm ények közül külön ki kell emelni a nyo-
rnószilárdságot, egyrészt m ert ennek érték ét m inden szerkezeti betonnál elő kell
írni, m ásrészt, m ert a nyom ószilárdság ism eretében csaknem az összes többi fel­
sorolt minőségi követelm ény kielégítésére lehet következtetni.
A létesítm ény betonjával szemben tám asz to tt minőségi követelm ények a mélyépí­
tés különböző ágazataiban általáb an hasonlóak. Az eltérések szinte kizárólag abból
adódnak, hogy az egyik minőségi követelm ény súlya, vagy előírásának gyakorisága
nagyobb a m ásikénál.

199
Ilyen jellegű eltérések különböztetik meg a vízépítési szerkezetek betonját is a
közlekedésépítés vagy egyéb mélyépítési ágazatok területén készített betonok­
tól.
A. vízépítésben is elsőrendű követelmény, hogy a rendelkezésre álló alkotóelemekéi
(adalékanyag, cement, víz) minőségileg megismerjük. Ugyancsak helyes és szüksé­
ges a minimális többletm unkát és költséget igénylő próbakockák elkészítése és
vizsgálata, annak ellenére, hogy az esetleges hiányos és szakszerűtlen műszaki irá­
nyítás és ellenőrzés mellett ennek megbízhatósága csekély. Az elkészült szerkezetek
körültekintő és alapos vizsgálata a vízépítési gyakorlatban talán még fontosabb,
m int egyéb ágazatok területén. A minőségi követelmények közül a vízzáróság az,
amely nagyobb gyakorisággal és súllyal jelentkezik a vízépítési betonoknál, mint az
egyéb ágazatok területén.
A beton vízzáróságának megállapítására vonatkozó előírásokat az MSZ 4715 ta r­
talmazza. Meg kell azonban jegyezni, hogy a szabványban előírt vizsgálatok elvég­
zésének csak különleges vízzárási feltételek előírása esetén van jelentősége. Ugyanis
minden B 200 vagy annál nagyobb szilárdságú beton — ha folytonos szemcseelosz­
lási görbéjű adalékanyagból készítik — vízzáró.
A szerkezet vízzáróságának ugyanis csak szükséges, de nem elégséges' feltétele a
kész beton igazolt kockaszilárdsága. A szivárgás vagy folyás mindig munkahézagok
mentén vagy fészkeken keresztül, esetleg zsugorodási repedéseken keresztül áll
elő. Ennek kiküszöbölésére hibátlan és feltétlen folyamatos bedolgozás, valamint
utókezelés szükséges. Ezek közül is csak a folyamatos bedolgozás igénye jelent
különleges vízépítési követelményt. Egyéb szerkezeteknél ugyanis — bármilyen
erők felvételére hivatottak legyenek is —• előre tervezett és előkészített munkahé­
zag minőségi romlás nélkül hagyható.
Vízépítési betonok esetén, ha a víz sebessége nagyobb, m int 4 m/s, akkor a koptató­
hatást is figyelembe kell venni, ezért ilyen esetekben sima betonfelületek kiképzése
és a fugák gondos kialakítása szükséges.
Mindazok a tényezők, amelyek a különleges betonkészítést lehetővé teszik, általá­
ban a beton szilárdságát javítják.
1.2. A BETON VIZSGÁ LA TOK M Ó D S Z E R E I
1.21. A hagyományos mintavételes betonvizsgálat jelenlegi helyzete
a vízépítésben
A beton minősítésére vonatkozó előírásokat az MSZ 4720 tartalm azza. A szabvány
a minősítésnek három fokozatát különbözteti m eg:
I. fokozat: az alkotóanyagok és a friss beton,
II. fokozat: a megszilárdult beton,
III. fokozat: a beépített beton
minősítése.
A szabvány előírja továbbá, hogy a próbavételről és a minősítő vizsgálatokról jegy­
zőkönyvet, műbizonylatot vagy bizonyítványt kell kiállítani, és meghatározza a
műbizonylat kiadására jogosult szervek körét, valam int a műbizonylatok nyilván­
tartásának m ódját.
200
Mind az I., mind a II. minősítési fokozat szerint elvégzett vizsgálatok kielégítő
eredménye csak szükséges, de nem elégséges feltétele a megépült szerkezet kielégítő
minősítésének.
Az elkészült szerkezet betonjának minősége ugyanis az I. és II. fokozatban előírt
vizsgálatok megfelelő eredménye ellenére is gyengébb lehet az előírtnál a bedolgo­
zási hibák, utókezelési hiányosságok, szakszerűtlen zsaluzás, kötés közben érkező
dinamikus hatások, a betonozás vagy a kötés közbeni kedvezőtlen időjárási viszo­
nyok m iatt.
A minősítés I I I . fokozatára tehát nemcsak akkor van szükség, ha I. és II. fokozat­
ban előírt vizsgálatokat nem végeztek vagy ezek eredménye nem kielégítő, hanem
minden olyan esetben is, amikor szemrevételezés útján, vagy bármilyen kedvezőtlen
körülmény ismeretében az építés közben bekövetkezett minőségromlásnak alapos gya­
núja merül fel.
1.22. A betonszilárdság fogalma, egyenletessége, szórása
A próbatestek készítési módja, mérete és alakja, továbbá a vizsgálat körülményei
a szilárdság vizsgálata során kapott értékeket erősen befolyásolják. A szilárdság
tehát egy fiktív érték, nem beszélhetünk a beton tényleges szilárdságáról, hanem
csak a m eghatározott vizsgálati körülmények között "megállapított és a szilárdsá­
got valamilyen módon jellemző értékről. A méretezési szabályzatok az érvényben
levő vizsgálati eljárások alapján meghatározott szilárdságértékre épülnek, ezért a
beton minőségének ellenőrzésekor a vizsgálati előírásokat szigorúan be kell ta r­
tani.
Hazánkban a beton nyomószilárdságát 20 cm élhosszúságú próbakockákon kell
megállapítani, ezért találkozunk gyakran a kockaszilárdság kifejezéssel. Más álla­
mokban ettől eltérő méretű kockákat, hasábokat vagy hengereket használnak.
A betonalapanyagok minőségi ingadozása, az adagolás pontatlansága, a beton­
keverés adagonkénti egyenetlenségei stb. m iatt még a leggondosabb munka és a
legszigorúbb ellenőrzés mellett sem lehet elérni, hogy a több keveréssel előállított
beton teljesen egyenletes minőségű legyen.
A beton minőségét átlagszilárdsága szabja meg. A beton átlagszilárdsága több be­
tonkeverékből vett minta szilárdságának számtani középértékével egyenlő.
2 Ki
K = ‘- (IX .1-1)
K t az egyes próbakockák nyomószilárdsága, kp/cm2; n a próbakockák száma.
Azt azonban, hogy a beton mekkora terheléssel vehető igénybe, elsősorban a szi­
lárdság egyenletessége befolyásolja. Ennek mérőszáma a szórás. Az egyes m intá­
kon megállapított K t szilárdságok az átlagértéktől kisebb-nagyobb mértékben el­
térnek. Legalább 10 m inta vizsgálata alapján számítandó a szórás értéke a követ­
kező képlettel:
Z C K - K jf
S= i=i (IX. 1-2)
n —í
201
A szórás értéke a szilárdság százalékában kifejezve az ún. variációs tényező:
D = -|.100. (IX .1-3)
A szórásra számos tényező hat. Jelentősen javítható a beton minősége, ha gondo­
san ellenőrizzük készítését. Hazai viszonyok között a szórás szempontjából a beto­
nozó munkahelyek a következő szerint csoportosíthatók:
Az anyagvizsgálatoknál legfontosabb tényezőt, az ultrahang terjedési sebességét szá­
mos kutató vizsgálta. A sebesség, különösen az ultrahangforrás közelében, függ az
intenzitástól.
A longitudinális hullámok sebessége a következő összefüggéssel adható meg:
(IX .1-4)
(í + y ) ( l - 2 y ) ’

kitűnő betonozó munkahely v = 10%, ahol cL a sebesség; E az anyag rugalmassági modulusa; y a Poisson-féle szám;
jó betonozó munkahely v = 1 0 - 15%, g az anyag sűrűsége.
megfelelő betonozó munkahely v = 1 5 - 20%,
gyenge munkahely v = 2 0 - 30%, A képlet vizsgálatából kitűnik, hogy a sebesség a közeg sűrűségétől és rugalmas-
rossz munkahely 30%. sági állandóitól függ.
A longitudinális hullámok áltagsebessége a különféle anyagokban a következők:
1.3. A RO NCS OLÁS MENTES BETON VIZSGÁL AT ALAPELVEI levegőben 333 m/s,
vízben 1400 m/s,
betonban 2500—4500 m/s,
A hagyományos betonvizsgálati módszerek lehetőséget adnak a betonból vett
vasban 5500—6000 m/s.
próbakockák vizsgálata alapján arra, hogy a beton minőségi jellemzőit meghatároz­
zák. A laboratóriumi vizsgálatokhoz v ett m inták azonban nem mindig jellemzők a A frekvencia, sebesség és hullámhossz közötti összefüggés az ultrahanghullámok
beépített beton minőségére. A próbavételkor, az előállításkor, az utókezeléskor és esetén is érvényes. Az összefüggés a következőképpen írható fel:
tároláskor a próbatestek olyan változásokon mehetnek át, hogy a laboratóriumban
megvizsgált anyag minősítése a m űtárgyra nem jellemző.
Szükség van teh át olyan készülékekre is, amelyek gyorsan és roncsolásmentesen a A=j , (IX . 1-5)
helyszínen adnak képet a beton minőségéről. A roncsolásmentes betonvizsgálat lehe­
tőségét az ultrahang alkalmazása terem tette meg. Az ultrahangos eljárások segít­ ahol Aa hullámhossz; c a sebesség; / a frekvencia.
ségével a m űtárgyakba bedolgozott betonról a helyszínen igen nagy számú mérési Feltételezve 4000 m/s átlagsebességet és 40 kHz vizsgáló frekvenciát, a (IX.1-5)
adatot kaphatunk, ami a munka minőségének m egjavítását elősegítheti. képlet alapján a betonban kialakuló hullámhossz 0,1 m. A vizsgálatok szempont­
Az ultrahangos betonvizsgálat további előnye más eljárásokkal (pl. Schmidt-kala- jából a rövid hullámhossz, teh át a nagy frekvencia előnyös, m ert az jobban nyalá-
páccsal) szemben, hogy az ultrahanghullámok behatolnak a betonba és ezáltal a bosítható.
vizsgált betonrésznek nemcsak a felületéről, hanem a teljes keresztmetszetéről ad
felvilágosítást. Az ultrahangok frekvenciája azonban nem növelhető tetszőleges mértékben, mert
a frekvencia növelésével együtt jár az abszorpció igen jelentős növelése. Ezért a
nagyobb betontestek vizsgálatára 20—40 kHz, a 10—20 cm vastag betonok vizs­
1.31. Ultrahangos vizsgálatok módszerei és műszerei gálatára 500 kHz frekvenciát használnak. A kis frekvenciával a beton korától füg­
gően a következő távolságok sugározhatók á t :
Az ultrahangok mechanikus rezgések. Általában az emberi fül normális érzékeny­
ségét meghaladó rezgéseket nevezzük ultraszonikusnak. A magyar szabvány az A beton kora Átsugározható betonvastagság, m
ultrahangok alsó frekvenciahatárát 16 kHz-ben állapította meg. Anyagvizsgálatok
céljára, távolság- és mélységmérésre a 20 kHz és 500 kHz közötti frekvenciákat 1 nap 0,8
használják. 3 nap 1,5
A rugalmas tulajdonságú anyagok az ultraszonikus hullámokat vezetik. Az anya­ 7 nap 3—5
gokban való tovaterjedés a közeg egymást követő részecskéinek elmozdulásából 28 nap felett 5—8
áll. Az anyag rugalmassága m iatt keletkezik az eredeti helyzetet helyreállítani
igyekvő erő, amely minden egyes részecskét vissza igyekszik hozni eredeti helyze­ Az ultrahangos vizsgálatok szempontjából még egy fontos jelenséget kell megis­
tébe. Mivel minden ilyen közegnek ugyanakkor tehetetlensége is van, a részecske a mernünk, ez a visszaverődés.
kindulási hely körül folyamatosan csökkenő amplitúdójú rezgő mozgást végez. Amikor valamilyen anyagban tovaterjedő hullám a szóban forgó anyag és egy má­
Valamely anyagban tovaterjedő ultrahanghullám a közeg részeinek többféle meg­ sik közeg közötti határfelületbe ütközik, az energia egy része egyetlen hullámként
határozott mozgását idézheti elő. Ezek közül az anyagvizsgálatok számára a leg­ tovaterjed a második közegben, míg másik része az első közegbe visszaverődik és
jelentősebbek a longitudinális és transzverzális hullámok. fázisa megváltozik.

202 203
Azt a jellemzőt, amely a visszaverődés m értékét meghatározza, a fajlagos akuszti­
kus impedanciának nevezzük és ez a sűrűség és sebesség szorzata, qc . A visszavert
hullám amplitúdója és a beeső hullám között a következő összefüggés v a n :
(IX .1-6)
r x+ r 2’
ahol A r a visszavert és beeső hullámok amplitúdójának hányadosa; R±= ryc,;
R 2=q 2c2 ; q az egyes anyagok sűrűsége; c a sebesség.
Ha a visszaverő felület nagyon durva vagy erősen taglalt, visszaverődés nem kö­
vetkezik be, m ert az energiát ezek a felületek szétszórják.
Az ultrahangok mechanikusan vagy elektromosan állíthatók elő. A betonvizsgáló
készülékekben általában elektromos elven működő ultrahang-generátorokat hasz­
nálnak.
1 .3 1 1 . A z á tv ilá y ítá s o s e ljá r á s
A beton minőségvizsgálatára főként az átvilágításos módszert alkalmazzák. A m é ­
rési módszer blokksémáját a I X .1-1. ábrán m utatjuk be. A mérőberendezés egy
ultrahang adó- és vevőkészülékből, továbbá egy mikroszekundum nagyságrendű
idők mérésére alkalmas időmérő oszcilloszkópból áll. A három egységet rendszerint
közös házba építik. Az ultrahang-impulzusokat az adófejen keresztül vezetjük be
a vizsgálandó betontestbe és a próbatesten áthaladt impulzusokat a vevővel ellen­
kező oldalon elhelyezett vevőfej érzékeli. Ezzel a módszerrel tehát csak mindkét ol­
dalról hozzáférhető betontestek vizsgálhatók meg. Az időmérő oszcilloszkóp ernyőjén
két jelet látunk, az egyik az adó impulzusképe.
Az ultrahangos betonvizsgáló készülékek, a gyártmánytól függően, másodpercen­
ként 50-től 200 impulzust bocsátnak ki. A vizsgáló frekvenciát a fejek cseréjével és
a készülékek átkapcsolásával, a vizsgálandó betontest méreteinek megfelelően kell
megválasztani.
204
Ha a vizsgált próbatest s méretét ismerjük, az időmérő oszcilloszkópról leolvasott
tterjedési időből a c sebességet a következő összefüggésből kiszám íthatjuk:
c = j . ( I X . 1-7)
A sebesség ismeretében, longitudinális hullámok esetében a vizsgált beton rugal­
massági modulusa a (IX .1-4) összefüggésből, az alakzattól függően:
testek E = c2q ■
( l- ,u )
lemezek E = c2 q ( 1 (IX .1-9)
oszlopok E = c2q . (IX.1-10)
y
A képletekbe a beton sűrűségét kifejező p = — összefüggésbe a beton y fa jsú ly át k e ll
helyettesíteni. (A térfogatsúly esetleg csak 2 kp/dm3, míg a y fajsúly 2,6—2,65
kp/dm3.)
1 .3 1 2 . A v iss z a v e r ő d é se s eljá r á s
A visszaverődéses eljárás az átvilágítással szemben a reflexió elvét alkalmazza és a
berendezése hasonló a mederfelvételnél alkalmazott echolothoz és echográfhoz,
azzal a különbséggel, hogy a szilárd anyagokban a visszaverődési idő rövidebb.
A visszaverődéses eljárásnál az ultrahangadóból kisugárzott impulzus a vizsgált
tárgyon hangsebességgel keresztüljut, annak hátoldalán visszaverődik és visszajut
a vevőhöz. A visszaverődéses eljárás blokksémáját a I X .1-2. ábrán szemléltetjük.
A legtöbb visszaverődéses készüléknél egy fej működik adó- és vevőként.
Ha az ultrahangimpulzus útjában hibás részre bukkan (repedés vagy üreg), akkor
a hibás rész méreteitől függően a visszaverődés törvényei szerint a hibás részen az
energia egy része visszaverődik. A visszavert impulzus előbb ér a vevőhöz, m int
I X . 1 -2 . á b ra . V is s z a v e r ő d é s e n a la p u ló r e p e d é s v iz s g á la t e lv e
205
az a visszhang, amelyet a hátsó fal visszaver. A hibavisszhang átfutási idejéből a
hiba elhelyezkedésére a vizsgált anyagban, a hibavisszhang erősségéből a hiba
nagyságára lehet következtetni.
A visszaverődéses eljárás igen nagy előnye, hogy a vizsgált tárgyat csupán egy oldalról
kell megközelíteni. Ez az előny különösen vízépítési szerkezetek vizsgálatánál hasz­
nos, mivel a vízépítési betonok nagy része vízzel körül van véve, vagy esetleg az
egész betonszerkezet víz a la tt van.
A visszaverődéses eljárást egyébként a vízépítésben főként mederfelvételeknél, víz
alatti altalaj-vizsgálatoknál, továbbá beton m űtárgyak esetében csakis üregek,
repedések kimutatására használják. A visszaverődéses eljárás pontos betonminőség­
vizsgálatra nem alkalmas, m ert az egy oldalról hozzáférhető betontestek vastag­
ságát, a kellő pontossággal meghatározni igen nehéz feladat vagy nem is lehetséges.

1.32. A z ultrahangos betonvizsgálat végreh ajtása

A 1.311. és 1.312. pontokban ism ertetett ultrahangos vizsgálati módszerekkel a

következő feladatokat lehet megoldani:
a beton rugalmassági modulusának (ill. nyomószilárdságának) megállapítása;
hibás betonrészek kim utatása, minőségi hibák felderítése;
a beton kötési folyamatának vizsgálata;
fagykárok kim utatása; I X . 1-3. ábra. Lengyel gyártm ányú B I —8 R típusú
kémiai roncsolódások vizsgálata; ultrahangos betonvizsgáló
a betonban keletkezett nagyobb repedések vagy üregek felderítése.
képernyőn. Amennyiben valamelyik időjelcsoport vonalaiból 4. vagy 6. jel látható,
a műszer bal oldalán található igazító potenciométerekkel az ötös csoportot helyre
1.321. A B I—8R típusú betonoszkóp kezelési utasítása kell állítani.
A betonvizsgálatok céljára legkönnyebben a lengyel Rádiótechnika gyár B I —8R Az időjelek beszabályozása után a 11. jelű kapcsoló bekapcsolásával az adójel is
típusú betonoszkópja szerezhető be ( I X .1-3. ábra és I X .1-1. táblázat). A műszer megjelenik az ernyőn. Az adójel helyzete a 6. gombbal szabályozható. Mérés előtt
longitudinális és felületi hullámok segítségével egyaránt alkalmas laboratóriumban az adójelet mindig egy kerek időosztásra kell állítani (t0) azért, hogy a terjedési idő
próbakockák és a helyszínen m űtárgyak betonjának vizsgálatára. könnyen leolvasható legyen.
A műszer kezelését és használatát a I X .1-4. ábra alapján ismerhetjük meg. A vizs­ Pontos mérésnél, de főként rövid (20 cm alatt) betonelemek vizsgálatakor figye­
gálat megkezdése előtt a betonoszkópot földelni kell. A földelő csatlakozást a mű­ lembe kell venni a hullámoknak a vizsgálófejek falán való áthaladását is. E zt a
szer hátlapján találjuk, A hálózat ki- és bekapcsolására a homloklapon levő 13. következő módon lehet megállapítani: a két fejet össze kell érinteni és leolvasni a
jelű kapcsoló szolgál. A műszert csak 110 vagy 220 V-os váltakozó áramú hálózatba t' átfutási időt. Az így kapott t' értékkel minden további mérési eredményt csök­
kenteni kell.
szabad bekapcsolni. Ha a hálózat áramingadozása meghaladja a ± 5%-ot, stabilizá-
to rt kell alkalmazni. Erre a célra a T R —640-es típust ajánljuk. Az ultraszonikus hullámok a vizsgált elemen való áthaladáskor az elem anyagának
Minden manipulációt a vezetékkel és a fejekkel (bekapcsolás-kikapcsolás, fejcsere) csillapító hatása alá kerülnek. Minél nagyobb a vizsgáló rezgésszám és minél rosz-
csak a készülék kikapcsolt állapotában szabad végezni. szabb minőségű az anyag, annál nagyobb lesz a csillapítás is. Ezért nagyméretű
A betonoszkópnak a hálózatba való bekapcsolása után a mérés kezdetéig legalább
5 percet kell várni, míg az elektroncsövek bemelegszenek. I X .1-1. táblázat
A kép élességét és fényerejét az 1—2. jelű gombokkal állítjuk be. Teljes fényerővel A B I — 8 R típ u s ú b e to n o s z k ó p m é r ő f e je i
ne használjuk a készüléket, m ert ez a katódsugárcsőre igen káros. A kép függőleges
és vízszintes helyzetét a 3. és 4. jelű gombokkal lehet beállítani. Sorszám A fej jele Kibocsátott rezgésszám Az adó 8. jelű gombjának állása
A készülék bemelegedése után minden esetben ellenőrizendő, hogy az időjelek ötös
csoportosításban jelennek-e meg az oszcilloszkóp ernyőjén. A vízszintes időtengely i. G —500 500 KH z 4
függőleges vonalakkal 10—50—250 és 1250 o.s megfelelő részekre van osztva. A leg­ 2. G - 40 40 KH z 2
kisebb mérhető idő 2 p.s, amelynek jelei világos pontok alakjában jelennek meg a

2 0 6 2 0 7
 Egyenletes vastagságú betonlemezek vizsgálatára alkalmazhatjuk az ún. felületi
hullámokkal való mérést. Ebben az esetben a vizsgálófejeket a lemezen egymás
mellett helyezzük el. Az így kapott terjedési sebességek megegyeznek ugyanazon
beton átvilágításos módszerrel m ért sebesség értékeivel. Ez a módszer különösen
alkalmas a felületi fészkek kimutatására.
Az ultrahanghullámok terjedési idejét az időmérő oszcilloszkóp ernyőjén az adójel
és a vevőbe érkezett jel között kell leolvasni. Nem szabad megfeledkezni a csatoló­
anyagok (különösen plasztilin esetén) és a fejek falán fellépő időkorrekció figyelem-
bevételéről !
Egy mérési helyen három leolvasást kell végezni. Minden ismétlődő leolvasás előtt
az adó- és vevőfejet kismértékben (1—2 cm) oldalirányba el kell mozdítani. Ha a
három leolvasott érték között a különbség legfeljebb egy százalék, akkor a három
eredmény számtani átlagából számítható a mérési helyre jellemző (c,) hang terje­
dési sebesség. Megismétlendő a három mérés, ha az eltérés egy százaléknál nagyobb.
Ha az oszcilloszkóp ernyőjén kapott jel alakja a szokásostól eltér, a mérési hely
környezetében újabb mérési helyeket kell kiválasztani, a mérést megismételni, és
a jelenség okát lehetőleg tisztázni kell.
A mérés eredményeit vizsgálati naplóban kell rögzíteni a következők feltünte­
tésével :
I X . 1—5. ábra. Betonkocka ultrahangos vizsgálata
1 fó k u s z ; 2 fé n y e r ő ; 3 fü g g őleg es e lto lá s ; 4 v íz s zin te s e lto lá s ; 5 fü g g ő le g e s e rő s íté s ; 6 a d ó je le lto lá s ; 7 id ő - a megrendelő neve és a megbízás m unkaszáma;
je le lt o lá s ; 8 fr e k v e n c ia k a p c s o ló ; 9 ism é tlő d é s i fr e k v e n c ia ; 10 je lz ő lá m p a ; 11 a d ó je lk a p c s o ló ; 12 v e v ő f e j­
c s a tla k o z ó ; 13 h á ló z a ti k a p c s o ló ; 14 e le k t r o n n a g y ít ó ; 15 m érés h a t . v á l t ó ; 16. a d ó fe j-c s a tla k o z á s ; 17 á r­ a vizsgálat helye (az építkezés megnevezése);
n y é k o lt k á b e l; 18 v e v ő f e j; 19 b e to n k o c k a ; 20 a d ó fe j; 21 v a z e lin
a vizsgálat időpontja;
elemek vizsgálatához a 40 KHz és kisméretű (50 cm alatt) elemekhez az 500 KHz-es a vizsgálatot végző személyek neve;
fejeket használjuk. a beton terv szerinti minősége;
A kibocsátott ultrahanghullámok rezgésszámát meg kell különböztetni az impul­ a beton k o ra;
zusok ismétlődésének rezgésszámától, azaz a másodpercenként kibocsátott „im­ az alkalmazott cement minősége;
pulzuscsomagok” rezgésszámától. A B I —8R betonoszkóp ismétlődési frekvenciája az alkalmazott adalékanyag minősége és max. szemcsenagysága;
80 vagy 160 lehet, am it a 9. jelű gomb segítségével állíthatunk be. Kis csillapítású
a vizsgált elem megnevezése (terven feltüntetett jele) a mérés helye az ele­
anyagok vizsgálatakor előfordulhat, hogy a hullámok az anyagban csak hosszú idő
men;
után tűnnek el. Ez az idő olyan hosszú lehet, hogy az oszcilloszkópon zavaró jelek
formájában jelentkeznek az előző impulzus jelei. E zt teljesen megszüntethető, ha a fejek közötti (a m ért elem vastagsága);
az ismétlődés frekvenciáját 160-ról 80 Hz-re kapcsoljuk. az egyes m ért leolvasások (s-ban), ebből szám ított c- értékek;
A műszer előlapján található 14. jelű gomb az ún. Elektron Lupe. Ezzel a leolvasás a szemrevételezés vagy a vizsgálat során tapasztalt különleges körülmények;
megkönnyíthető. Segítségével egyenként számolhatjuk meg az adó és a vevő jele a képernyőn kapott és a szokásostól eltérő, rendellenes jel alakja.
között levő időjeleket.
Az elméleti összefüggésekből számítható kockaszilárdság a beton rugalmassági mo­
dulusa és nyomószilárdsága közti laza kapcsolat, a mérési pontatlanságok és a be­
1.322. A kockaszilárdság meghatározása ton adalékanyagának és cem enttartalm ának változása m iatt, eltér a valóságos ér­
téktől. Ezért számos kutató törőkísérletek alapján állított össze tapasstalati össze­
Az ultrahangos betonvizsgálatok megkezdése előtt, mind helyszíni, mind labora­ függéseket a terjedési sebesség és a kockaszilárdság között. Brunarski a Lengyel
tóriumi vizsgálat esetén a vizsgálandó betonelemeket először gondosan le kell tisz­ Építéstudományi Intézetben végzett kísérletei alapján nyolc különböző faktor
títani. A felületből kiálló nagyobb betonszemcséket csiszolással el kell távolítani. figyelembevételével szerkesztett nomogramját a 1X.1-5. ábrán m utatjuk be. Az
A túl érdes felületeket habarccsal ki kell tölteni. ábrából látható, hogy a kutató 8 különféle tényezőt vett figyelembe a betonszilárd­
Átvilágításos vizsgálat során, a kijelölt mérési pontok távolságát tolómérővel vagy ság ultrahangos meghatározására. Ha a gyakorlatban a szükséges tényezők közül
azzal egyenrangú pontos mérőeszközzel le kell mérni. egy ismeretlen, akkor a Brunarski által ajánlott nomogram alapján a betonszi­
A mérés idejére az adó- és vevőfejet csatolóközeg alkalmazásával (vazelin, plaszti- lárdság ultrahangos meghatározása bizonytalanná válik.
lin) a felületekre merőlegesen, egyenletes szorítással, egymással szemben kell elhe­ Hazánkban az Építési Minőségvizsgáló Intézetben végeztek részletes hitelesítő
lyezni úgy, hogy a vizsgált betonrészt közrefogják. vizsgálatokat az ultrahang terjedési sebessége és a betonszilárdság összefüggésének

208
14 V íz é p íté s í r . k ö t e t 209
 0) d) e) h)

5300 '

5200
"I 5100
<n x
ö>
Oj 5000
2 8 1ia p OS b e to n

jT ''''
k360napos vaqu idősebb betör’rn

C* 3600
§
I X . 1-5. ábra. A nyomószilárdság és a hangterjedési sebesség közötti összefüggést ^ 3500
befolyásoló faktorok (BRUNARSKI szerint)
a ) a c e m e n t— v íz té n y e z ő ; b ) a z a d a lé k a n y a g %-os m e n n y is é g e 1 m 3 b e t o n b a n ; c ) a z a d a lé k a n y a g m in ő ­ 3500
ség e ; d) a z a d a lé k a n y a g ö s sz e té te le s z e m c se s z e rk e z e ti d ia g r a m a l a p j á n ; e ) a v a s - s z á z a lé k , a m e ly e n a z
im p u lz u s á t h a l a d ; f ) a b e to n k o r a ; g ) a b e to n v í z t a r t a l m a ; h) a p r ó b a te s t a l a k j a
3300
megállapítására. Kísérleti eredményeiket a I X .1-6. ábrán szemléltetjük. A kísérleti 3200
eredmények átlagos minőségű, kavics adalékanyagú (Dmax~ 40 mm), gyengén
plasztikus konzisztenciájú C 500 cementből előállított B 100.. .280 jelű betonra 3100
vonatkoznak. Az I. jelzésű görbe a 360 napos betonok esetén, a II. jelű görbe a
3000
28 napos betonokra érvényes. 50 60 70 80 90 100 150 200 250 300 500 550
Ha a megvizsgálandó beton összetételét nem ismerjük, a beton gyors minősíté­ Nyomószilárdság, kp/cm 2
sét — az ultrahang terjedési sebessége alapján — a IX.1-2. táblázat alapján végez­ I X .1-6. ábra. Értékelőgörbe a B I —8R jelű betonvizsgálóhoz ÉM I szerint
hetjük el.
Vasbeton szerkezetek is vizsgálhatók ultrahanggal. Ha a vasalás párhuzamos a A táblázat fejlécében az egyes mérési pontok jelét, az adó- és vevőfejek közötti tá ­
hang haladási irányával, nagyobb terjedési sebességet mérünk, m ert a hangsebes­ volságot, a fejek közt m ért ultrahangterjedési időt, a szám ított terjedési sebességet
ség az acél közelében nagyobb. A vasalás hatása elhanyagolható, ha a párhuzamos és nyomószilárdságot, valam int az esetleges észrevételeket célszerű megadni. K ét
vasalás nem sűrű és a fejek úgy helyezhetők el, hogy a hang a vasalástól távolabb sorozat próbakocka ultrahangos vizsgálatáról és törő vizsgálatáról készült jegyző­
halad, m int a betonacél átmérőjének hétszerese, vagy ha a vasalás merőleges a könyvet m utatunk be a I X .1-3. táblázatban.
hang haladási irányára.
I X .1-2. táblázat
1.323. A mérési eredmények közlése Beton gyors minősítéséhez szükséges adatok
Az ultrahangos betonvizsgálat eredményeit táblázatokban célszerű megadni. H a n g te rje d é s i se b e ssé g ,
B e to n m in ő s é g
N y om ó szi lá rd s á g ,
m /s k p /c m 2
A táblázatokhoz — ha nem próbakockák vizsgálati eredményét tartalm azzák —
feltétlenül helyszínrajzi vázlatokat is kell készíteni. A táblázatok elején a következő
adatokat kell közölni: 3 0 0 0 -n é l k iseb b n a g y o n ro ssz 70
3 0 0 0 -3 4 0 0 ro ssz 1 00
a mérés helye, „ .
3 4 0 0 -3 9 0 0 k ö zep es 180
a mérés időpontja,
3 9 0 0 -4 3 0 0 jó 300
a mérést végző személyek neve és 4 3 0 0 f e le tt ig e n jó 3 0 0 f e le tt
a vizsgált szerkezeti rész megnevezése.
14*
210 211
1X.J-3. táblázat
IX . 1-4. táblázat
V iz s g á la ti n a p ló
M é r é si je g y z ő k ö n y v
M é r é si j e g y z ő k ö n y v
A mérés helye: Kunszentmiklósi szivattyútelep. Pillérfalak vizsgálata
A m érés helye: B aja A mérés id őpontja : 1970. június 3.
A mérés id ő p o n tja : 1967. X I. 15.
A mérést végző szem élyek neve: B au er János, Csípés Kornélia. K . Veress Gyula
A m érést végző szem élyek neve: K . Veress Gyula, Ökrös László, Szalay Gyuláné

E M I s z e r k e z e t v i z s g á l ó á ll o m á s o n T á v o lsá g , H ang H a n g te r je d é s i S z á m íto tt

A p ró b a te st M é ré s i p o n t o k
H ang H ang S z á m íto tt m é r t s z ilá rd s á g v iz s g á la t cm te rje d é s i id ő , sebessége, n y o m ó s z ilá rd s á g ,
je le M e g je g y z é s
te rje d é s i te rje d é s i nyom ó­ jXS m /s k p /c m 2
id ő , sebesség s z ilá rd s á g ,
k é s z íté s hossza, m /s k p /c m 2 m ért nyom ó­
tis v iz s g á la t n a p ja
je le id ő p o n tja cm s z ilá rd s á g , k p /c m 2
B I

1 30 73 4110 254 egyenetlen rücskös

A, X . 19. 20 46 4347 370,0 X I. 16. 350
2 30 73 4110 254 felület
a2 X . 19. 20 46 4347 370,0 X I. 16. 350
a3 X . 19. 20 46 4347 370,0 X I. 16. 362 3 30 82 3680 148
Sz, X I. 9. 20 50 4000 215,0 X I. 17. 235 4 30 74 4050 270
Sz.. X I. 9. 20 50 4000 215,0 X I. 17. 212
5 30 75 4000 208
Sz3 X I. 9. 20 50 4000 215,0 X I. 17. 220
6 30 75 4000 208
7 30 . 73 4110 254
8 30 73 4110 254
Építmények vizsgálata esetében helyszínrajzon adjuk meg a vizsgálat helyét és egy
részletrajzon tüntessük fel a megvizsgált pontokat. A mérési eredmények megad­ 9 30 74 4050 270
hatók közvetlenül a mérési vázlatokon, a mérési pontok mellé írt feszültségértékek­ 10 30 71 4220 298
kel, vagy külön táblázatban is. Egy szivattyútelep helyszíni vizsgálatának vázlatát 11 30 75 4000 208
a IX . 1-7. ábrán, a mérés jegyzőkönyvét a I X .1-4. táblázatban közöljük. 12 71
30 4220 298
13 30 71 4220 298
14 30 71 4220 298
15 30 72 4160 325
B II

16 30 74 4050 270 egyenetlen felület

17 30 75 4000 208
18 30 75 4000 . 208
19 30 75 4000 208
20 30 75 4000 208
21 30 76 3950 225
22 30 78 3850 192
23 30 73 4110 254
24 30 75 4000 208
25 30 75 4000 208
26 30 73 4110 254
27 30 80 3750 163
28 30 73 4110 254
29 30 73 4110 254
30 30 71 4220 298

2 12
213
1.4. A MÁR M EG ÉPÜ LT BETON M ŰTÁRGYAK VIZSGÁLATA
A megépült m űtárgyakon a betonszilárdság megállapítása vagy hibakeresés céljá­
ból az 1.3. pontban leírtak szerint végezhetünk ultrahangos betonvizsgálatot.
A szerkezetek és m űtárgyak egyes részeinek hibavizsgálata a szilárdság meghatá­
rozásától független. A hibás helyek kiválasztásához elég az akusztikai jellemzők mi­
nőségi értékelése, mivel a hibás zónában ezek lényegesen különböznek az átlagos
értékektől. Az olyan hibákat, amelyek méretei meghaladják az adó által kibocsátott
hullámok kétszeres hosszát, a vevő nem tudja kim utatni.
I X .1-8. ábra. Betontömbök közvetlen átlós átvilágítása az üregesség
kim utatására
1 b e to n te s t; 2 h ib ás h e ly ; 3 vevőfejek; 4 adófejeli
A hibák méreteinek megállapítása céljából a mérőfejeket 10 vagy 20 cm-ként he­
lyezik a vizsgált felületre és közvetlen vagy átlós sugárzással határozzák meg a hi­
bás részek nagyságát. A szerkezetileg egy darabból álló betonban az üregek helye
átvilágításos eljárással, a IX.1-8. ábra szerinti elrendezéssel m utatható ki.
A betonszerkezetben olyan hibák, m int az egyenlőtlen elosztású kis üregek, kis
fészkek nem mindig okoznak az ultrahang áthaladásában idő- és sebességváltozást.
Ez azzal magyarázható, hogy az ultrahang (és a hang is) a pontszerű érintkezés
— hanghíd — mentén egyenes úton haladhat, és a terjedési ideje megegyezik a tö-
b)
I X . 1-9. ábra. U ltrahang impulzusképe (a ) töm ör és (á) fészkes betonban
214
mör betonban mérhető áthala­
dási idővel, vagy attól csak kis­
mértékben különbözik. Az ilyen
hibahelyeket az időmérő osz­
cilloszkóp ernyőjén megjelenő
rendellenes jelekről lehet felis­
merni. A tömör, egyenletes szer­
kezetű betonban a vevőhöz ju­
to tt ultrahanghullámoknak a
hullámkép elején pontos maxi­ I X .1-10. ábra. A betonban levő repedés
mális amplitúdói vannak ( I X .1- mélységének meghatározása
-9. a) ábra), a rosszul töm örített 1 b e to n sz e rk e z e t; 2 rep ed és; 3 adó-vevőfej
beton átvilágításánál gyenge, az
elején kis amplitúdóval kezdődő oszcillogram figyelhető meg. Ebben az esetben
az ultrahanghullámok maximális amplitúdója késik, az amplitúdócsúcsokat bur­
koló görbe alakja megváltozik ( 1X.1-9. b) ábra).
A betontesteken keletkezett felületi repedések mélysége is meghatározható ultra­
hangos vizsgálattal. A mérőfejeket a I X .1-10. ábra szerinti elrendezésben helyezik
el a beton felületén. Ha a repedésképződés síkja merőleges az átsugárzás vonalára,
a repedés behatolási mélységét a következő összefüggésből határozzák meg:
h= V
-] /% p tl (IX.1-11)
ahol h a repedés mélysége; v a longitudinális hullámok terjedési sebessége a beton­
ban repedés nélküli szakaszon, m/s; tA az ultrahang áthaladási ideje a repedés he-
lény, m/s; tá ugyanaz, repedés nélküli szakaszon, m/s.
Vizsgálatok szerint ultrahangos módszerrel 0,01—0,05 mm közötti repedések ki­
m utathatók. Ilyen repedést ultrahangsugárral metszve, a jel a készülék ernyőjén
még tisztán látható, csak az amplitúdója csökken 3—4-szeresen, összehasonlítva
a tömör betonban mérhető impulzus nagyságával.
1.5. GAZDASÁGOSSÁGI K É R D É SE K
.Mint minden új eljárással kapcsolatban, az ultrahangos betonvizsgálat esetében is
felmerül, a gazdaságosság kérdése. Kétségtelen, hogy az ultrahangos betonvizsgáló
készülékek nem olcsó berendezések. Üzemeltetésük, karbantartásuk azonban csak
csekély összeget emészt fel és helyes kezelés esetén évi értékcsökkenésük szinte ki
sem fejezhető. Az ultrahangos vizsgálatok végrehajtásához képzettebb munka­
erőkre van szükség, de igen nagy előnye, hogy nem igényel különös munkavédelmi
berendezést, m int az izotópos módszer.
Mindazokon a helyeken tehát, ahol nagyobb tömegű betonmunka készül, az ultra­
hangos betonvizsgálat alkalmazása gazdaságos és célszerű.
2. E L Ö R E G Y Á R T Á S I L E H E T Ő S É G E K A V ÍZ É P ÍT É S B E N
Pr. Perényi Károly
2.Í. A V ÍZ É P ÍT É S I ELŐRE GYÁRTÁS FELA D A TA I, HELYZETE
ÉS FE JL ESZ TÉ SE
Előregyártáson általában a vasbeton vagy betonelemek beépítés előtti előre elké­
szítését értjük. A vízépítésben ezen kívül előregyárthatunk felvonulási épületele­
meket, vasszerelést, vas- és faszerkezeteket stb. Az utóbbiakkal nem foglalkozunk,
mivel a munkafolyamatok hasonlóak az építőipar egyéb területén kialakultakhoz.
A vasbeton elemek előregyártása, jelentősége világviszonylatban is rendkívüli,
így a vízi építkezések valamennyi területén is. A jobb, de drágább építőanyagok fel-
használása, valam int a szakmunkáshiány megkövetelik a takarékoskodást. Az elő-
regyártás tehát a műszaki fejlesztés egyik legfontosabb lehetősége.
A vízépítési előregyártás elsősorban az egyéb építési területeken alkalmazott, olyan
közismert elemek előállításával indult, mint a betoncsövek, kerékvetők és fixpont­
kövek. Ez terem tette meg az alapot arra, hogy szakmunkásgárdát lehessen kine­
velni, kisebb előregyártó üzemeket lehessen felszerelni és a vasbeton elemek folya­
matos előregyártását is be lehessen indítani. A következő lépés volt az egyes víz­
ügyi igazgatóságok saját szükségletre való gyártásának beindítása és csak ezt kö­
vette olyan előregyártó üzemek létesítése, amelyek m ár nagyobb területet látnak
el és bizonyos m űtárgy elemekből országos szükségletet elégítenek ki. Az egyes víz­
ügyi igazgatóságok élenjáró kezdeményezése rendszerint kiváló szakemberek ne­
véhez fűződnek (Gavallér Endre, Balló Iván, Máthis Gyula). Szervezetten vitték
előre az előregyártást a Vízügyi Tervezőiroda típustervei, amelyek első megoldásai
az öntözőtelepi kism űtárgyakat foglalták rendszerbe és egységesítették.
Jelentős határkövet jelentett a V ÍZITERV 40—60—80 cm-es átmérőjű m űtárgyak­
hoz készített idomsorozata. Ezek MOT II. 10—41/5, MOT III. 10—42/59 és MOT I.
10—30/59 szám alatt országos típustervként jelentek meg. Tapasztalat, hogy egy-
egy új elem vagy műtárgytípus (pl. a héj csatornaelem) megjelenése az előregyár­
tást jelentősen fellendítheti.
Hazai előregyártásunk a vízügyi szolgálaton belül főként a vasbeton szerkezetek
előregyártása vonatkozásában tulajdonképpen még három évtizedes m últra sem
tekint vissza. A felszabadulás után induló újjáépítés, majd a népgazdasági tervek
megvalósítása tette szükségessé annak erőteljes fejlesztését. A vízépítési előregyár­
tás az ötvenes évek elején, elsősorban a nagy „öntözési felfutás” idején indult
erőteljes fejlődésnek.
Az öntözési kisműtárgyak tipizálási lehetősége, az egyes elemek előállítási és szállí­
tási könnyedsége, a kisebb helyszíni és mozgó előregyártó üzemek szaporodása
magával hozta azt, hogy az öntözési kisműtárgyakon kívül a vízépítés más terü­
letére is meginduljon a gyártás és kiderült, hogy a vízépítés anyagi, szerkezeti,
formai gazdagsága az előregyártás egyik legszélesebb területe.
Általában nem váltak be az egy adott feladatra készített típustervek. A helyi
adottságokhoz áttervezés külön m unkát jelent. A több változat előre tervezése a
tervek sorát szinte áttekinthetetlenné teszi és így felhasználásukat is.
2 16
A legjobban terjednek olyan elemek, amelyek egyszerűek és az építőkocka elvén
a helyi felhasználók elgondolása szerint sok célra felhasználhatók. Ilyenek elsősor­
ban a burkoló-, akna- és vízvezető elemek. További lépés az ismételt felhasználásra
készült m űtárgytípus, amelyet néhány helyi adat figyelembevételével ki lehet egé­
szíteni és közvetlenül alkalmazni. Ezért előnyben lehetnek azok a m űtárgyak,
amelyek minél több helyzetben és feladathoz építhetők. Előnyös, ha a műtárgy
egyes részletei országos, más építési területen is használt elemeket tartalm aznak
(pl. betoncsövek). Az előregyártott elemek gyakran megdrágítják az építést és
ezért visszahúzó erőként hato tt az a törekvés, hogy a kiviteli költségek csökkenté­
sére helyszíni betonozást alkalmazzanak. Ma m ár azonban gyakorlatilag fel sem
merül az előregyártott elemekből készült m űtárgyak, elsősorban kisműtárgyak
gazdasági összehasonlítási igénye a helyszíni betonozású monolit szerkezetekkel a
közismert munkaerőhiány m iatt. Csupán az egyes előregyártási eljárások vagy
szerkezeti elemek alkalmazásának gazdaságosságáról lehetnek viták.
Az előregyártás lényege a vízépítésben is az, hogy a kisműtárgyakat, burkolatokat,
esetleg nagyobb műtárgyakat is olyan kisebb elemekre bontjuk, amelyek egyszerűen
előregyárthatók jól szállíthatók és kevés helyszíni kézi vagy gépi munkával könnyen
összeépíthetők vagy beépíthetők. Az előregyártás és az építés így függetleníthető az
évszakoktól, az időjárástól és részben az idény jellegű munkaerőcsúcsoktól. Az
előregyártás további előnyeként még az anyag- és szállítási m egtakarításokat is
említhetjük, hiszen ■ — bár általában jobb minőségű anyagból — lényegesen anyag-
takarékosabb és kisebb súlyú szerkezeti elemekkel dolgozhatunk. A kisebb súly a
szállítási költségek csökkenésében jelentkezik. Az előregyártás valamennyi építési
területre érvényes előnyeit (faanyag-megtakarítás, az ipari jellegű, nagyüzemi
kivitelezés lehetősége, a gépesítés széles körű alkalmazása, munkaidő-megtakarítás
stb.) itt nem szükséges részletezni, ezek általánosan ismertek.
A vízépítési előregyártás, elsősorban a felhasznált anyag megváltozása m iatt a ko­
rábbi megoldásokhoz képest új lehetőségeket adott, amellyel tervezőink és építőink
éltek is. A vízépítési előregyártott elemek zöme vasbetonból vagy betonból készül.
Más építőipari területtel ellentétben a betonszerkezet — a vasbetonnal szemben —
jelentős szerepet kaphat.
A vízépítési kisműtárgyak többségét előregyártott elemekből építjük. Különbséget kell
tennünk az előregyártott elem és az előregyártott elemekből épülő m űtárgy fo­
galma között. A m űtárgy minden esetben több, rendszerint különböző előregyár­
to tt elemből épül, határozott feladatot lát el a víz mozgásával kapcsolatosan.
A mozgás a la tt mind a természetes (kimosás, hullámverés, örvénylés), mind a cél­
tudatos, tervezett (vízvezetés, vízkormányzás, szabályozás stb.) víz-helyváltozta­
tás értendő. Ebben a fogalmazásban m űtárgy a burkolat is, hiszen több egyforma
elemből épül, összeerősítése, lezárása megfelelő fogakkal, bekötése ^tb. építési
m unkát kíván, határozott feladatot lát el, akár szivárgásgátlásról, akár a víz rom­
boló m unkájának megakadályozásáról vagy csökkentéséről van szó.
Az előregyártás ismertetésénél csupán az alapvető, jellemző elemek bem utatására
szorítkozunk, amelyek nagy tömegben, a vízépítés szinte minden területén előfor­
dulnak, míg a belőlük épülő m űtárgyakat a 3. pontban ismertetjük.
2 1 7
2.2. A Z E L Ő R E G Y Á R T Á S F E L T É T E L E I

2.21. E lő reg y árto tt elem ek típusai

Elsősorban a tervező feladata, hogy eldöntse a létesítendő m űtárgyat mekkora és

milyen elemekre bontsa. Nagyobb összefüggő elemek felhasználásával lényeges
megtakarítás érhető el a helyszíni összeszerelési munkában, pontosabb méretek
biztosíthatók. Ugyanakkor a szállítási igénybevételek m iatt sajátos szállítóeszkö­
zökre és a helyszínen nagyobb teljesítményű emelőberendezésekre van szükség.
Az előregyártás folyamata a bonyolultabb elemek kialakítása esetében nagyobb
feladatot ró az előregyártó üzemre. Minél kisebb és egyszerűbb elemek gyártá­
sáról van szó, annál nagyobb méretben foglalkoztathatók betanított és segédmun­
kások. IX .2-1. ábra. Egyszerű beton burkolólap

Az előregyártott vízépítési elemeket elsősorban alakjuk, formájuk és így előregyártási

módjuk szerint osztályozhatjuk. E szerint lehetnek:

Egyszerű, három-, négy- vagy több szögű síkelemek. Ilyenekből áll a burkola­
tok legtöbbje. Az illesztési hornyok kiképzése nem okoz különösebb nehézsé­
get, ha a sablon kiképzése megfelelő vagy betéteket használnak.
N yitott keretek, amelyek egyik oldalukra állítva gyárthatók egyben vagy
szakaszosan. Ehhez a típushoz tartoznak pl. a héjcsatornák.
Teljes keretek, amelyek rendszerint élre állítva készülnek. Ilyenek a kisebb
aknaelemek és az előregyártott beton- és vasbeton csövek.
Különböző áttö rt, üreges, rácsos szerkezetű idomok. Ebbe a csoportba tartoz­
nak a tartógerendák, hídelemek stb.

Csoportosíthatjuk az elemeket nagyság szerint is. A nagy elemeket általában a be­

építés helyén gyártják am iatt, hogy minimális vízszintes (helyszíni) szállításra le­
gyen szükség. Vízépítésben ide tartoznak általában az 1—2 Mp-on felüli súlyú ele­
mek. A kis elemek az előregyártó telepeken vagy üzemekben készülnek és azokat
közvetlenül beépítés előtt szállítják az építés helyére.
A vízépítésben is törekszünk minél nagyobb (2—3 Mp-on felüli súlyú) elemek előre-
gyártására, a helyszíni szerelési és építési munka elkerülésére, a kapcsolatok csök­
kentésére. Ez az emelő- és szállítógépek fejlesztésével lehetővé is válik, azonban az
elemek méreteinek növekedése rendszerint megköveteli a képzettebb munkaerők
foglalkoztatását.
Helyszíni előregyártással készülnek azok a nagy tömegű és súlyú elemek, amelyek­
nek helyszínre szállítása nehéz vagy elképzelhetetlen (pl. szekrényes partfalépítés
stb.). Az előregyártás helyének jó megválasztásával ilyenkor az elemek egyszerűen
— kevés emeléssel és csúsztatással — beszerelhetők végleges helyükre.
A vízépítésben egyelőre túlnyomó többségben kisebb és közepes m éretű m űtárgya­
k a t létesítenek, ezért zömében a kisebb méretű, kisebb súlyú elemek előregyártásá-
val számolhatunk.
L eg n ag y o b b tö m eg b en a burkolatelemeket g y á rtjá k . I X .2-2. ábra. H árom szögszelvényű csatorna burkolása

:218
 A burkolatok célja általában a természeti és üzemi rongálódások megakadályozása,
szivárgásgátlás vagy szigetelés. Az alkalmazott elemek méretei rendkívül változa­
fa tosak lehetnek a megkívánt cél változatossága szerint. Nyilvánvalóan a folyósza­
£ -+
t a bályozásnál előnybe kerülhetnek a nagyméretű elemek, míg a kisebb öntözőcsator­
nák burkolatelemeinek méretét a keresztszelvény mérete korlátozza.
m
A burkolatok méretei és kialakítása különböző lehet a m egadott célok szerint.
A legegyszerűbb burkolatelemek lapmérete is legalább 2 5 x 2 5 vagy 4 0 x 6 0 cm

IX.2-3. ábra. Hegedűs-féle burkolóelem

Előrefeszített burkolólap elhelyezése

( I X . 2-1. ábra). Általában trapéz keresztszelvényű csatornák burkolására alkal­

mazzák, de előfordult háromszög alakú keresztszelvény burkolása is (IX .2-2.
ábra ).
A lapméretek növelése különösen a szivárgásgátlás céljából épített burkolatok ese­
tében jelentős ( I X .2-3. és 4. ábra). Előfordulnak 1,0X 2,0; 1,0 x 3 ,0 m méretű la­
pok is. Ezek vastagsága általában nem haladja meg a 3—5 cm-t, merevítésűket
bordákkal oldják meg. A hézagok csökkentése rendkívül fontos, mivel a sok hézag
I X .2-4. ábra. Nagyméretű vasbeton burkolóelem
221
220
 :
az egész burkolat előnyét tönkre teheti. Az előrefeszítés lehetővé teszi azt is, hogy
25—30 m hosszú, 1—2 m széles és minimális, 2,5—4,0 cm falvastagságú burkoló­
elemeket készítsünk. Ezek elhelyezése is igen előnyös, m ert önsúlyuk folytán bele
tudnak simulni a csészeszelvényű vagy félkör szelvényű nagy csatornába. Előre-
gyártásukat több rétegben, egymástól rendszerint egyszerűen papírsávval elvá­
lasztva oldják meg, sajátos feszítőszerkezet használatával. A burkolat egyik típu­
sának alkalmazását a IX.2-5. ábrán m utatjuk be. A burkolatok felső szegélyét,
széleit a helyszíni beton helyett szintén előregyártott elemekkel lehet összefogni
( I X .2-6. ábra). Nagyobb tározóknál még nagyobb méretű burkolólapok is elő­
fordulnak, a fejlődés iránya ezeken a területeken a kisebb falvastagságú, nagy
lapméretű rugalmas burkolóidom.

I X .2-6. ábra. A burkolatok megfogása

és támasztása

Kisebb csatornáknál előtérbe került az utóbbi időben a teljes (trapéz-, félkör stb.)
szelvényt átfogó hártyabeton (armocement, ferrocement) elem ( IX.2-7. ábra), IX.2-7. ábra. Hártyabeton burkolóelem
amely előnyös a hézagok csökkentése szempontjából is, mivel csupán a csatorna
tengelyére merőleges hézagok képződnek. Rongáló erőhatásoknak ellenálló burko­
latokhoz vastagabb elemeket választunk, itt rendszerint a beépítésre szolgáló eme­
lőszerkezet teljesítménye szab határt a méreteknek. H átrányuk a rugalmas burko­ Felülnézet Axonometrikus
latokkal szemben az, hogy a keletkező aláüregelődést nem lehet időben észlelni. kép
Különleges burkolatnak számítanak az előregyártott elemekből épített partvédő
vízfolyásainknál és tavainknál — a kisebb igénybevétel m iatt — elsősorban kisebb
előregyártott betontesteket, burkolóelemeket alkalmazunk. Előnyös a hatszög­
letű, méhsejt forma, amelynek egyik típusát, a Középtiszavidéki Vízügyi Igazgató­
ság burkolóelemeit a IX.2-8. ábrán láthatjuk. Előfordulnak háromszögletű, négy­
szögletű, csillag és egyéb formák is. A sejtidomkőből készült burkolat előnye, hogy
a rézsűk állékonyságát változó vízszin mellett biztosítja és a talajvízáram lást nem
akadályozza. „A” és „B ” típusban készül. M indkettőnek oldalai 26 cm-esek, ke­
resztmetszetének szélessége 52 cm, magassága 15 cm. Az „A” típusú elem teljes
vastagságán átmenő csonka kúp alakú üreges kiképzésű. A „B ” típusnál az üreget
5 cm vastag betonfenékkel zárják. Az elem súlya (36, ill. 44 kp) biztosítja könnyű
kezelését és beépítését. A sejtidomkő burkolatok hézagainak kiöntése cementha-
müvek is. Jellemzőjük, hogy elsősorban, sőt természetes vízfolyásoknál kizárólag,
erőhatásokat vesznek fel.
Ezért a burkolóelemeket olyan kötésben kell elhelyezni, amely kimozdulásukat
nagyobb hullámverés nagy igénybevétel esetében is lehetetlenné teszi. Nem ritka­
ság a több tonnás elem, külföldön 40—50 Mp-os típusok is előfordulnak. Hazai I X .2-8. ábra. Sejtidomkő

222 223
 barccsal tulajdonképpen felesleges, kizárólag esztétikai célokat szolgál. Leggyakrab­
ban a víz rombolóerejének felfogására alkalmazzák. A IX.2-9. ábrán a mederfené­
ken kőszórással erősített sejtidomkő burkolatot (a) eset), teljes mederszelvényben
készült sejtidomkő burkolatot (b) és c) eset) láthatunk. Nagyobb csatornák burko­
lásakor a vékony burkolólemez nem képes átfogni a teljes szelvényt, ezért azt meg­
felelő méretű elemekből kell összerakni. Elhelyezésnél a teljes csatornakeresztszel­
Gyeptégla vényt átfogó futódaru alkalmazható, a lapokat szívókoronggal lehet emelni és el­
helyezni ( L a I X .2-5. ábrát). Ugyancsak szívókorongos megoldással helyezhető el
a hártyabetonból készített és teljes trapézszelvényt burkoló elem is (l. a IX.2-7.
ábrát).
A vízvezető elemek lehetnek zártak és nyílt vezetékek. A zárt vezetékek többsége
csővezeték, ritkán zárt keretszerkezetű. Utóbbiak elsősorban csatornahidaknál
o) (IX.2-10. ábra) fordulnak elő. A zárt vezetékeket elsősorban nyomás alatti folya-
Kavicságyazat

<t>8cm 1,5m facövek

VIIslll V I R l l r v j m l l n

Kőszórás

c)
Gyeptégla

I X .2-9. ábra. A sejtidomkő hullámverés elleni burkolatként

I X . 2-10. ábra. Z árt k e r etszerk ezetű csa to rn a h íd

35 V íz é p ít é s II. k ö t e t
225
2 2 4
 ábra). Anyag- és súlymegtakarítás érdekében üreges megoldással is gyártják. A fe­
szítés (elő- vagy utófeszítés) acélhuzallal, acélkötéllel, kábellel, acéldrótokkal vagy
acélrúddal végezhető. A cölöpök végén erősebb kengyelezést alkalmaznak. Különös
jelentősége van az utófeszített cölöpöknek. Nagy hajlítási merevségük, kisebb
karcsúságuk és nagyobb súrlódó felületük m iatt nagy teherbírásúak. Elemeik
összefeszítése, az utófeszítés jól megoldható, így nagyobb hosszban is alkalmazha­
tók.
A vasbeton cölöpök és szádpallók leverésén kizárólag gépi cölöpverő berendezések
alkalmazhatók.
K út gyűrűkkel, megoldhatók a kútalapozások, magas talajvíz esetében is. A kút-
gyűrűket — természetesen előregyártással — nagy tömegben készítjük 80—100 cm
átmérővel, és süllyesztés után betonozzuk ki. A betonozást szakaszosan, vasbeton­
köpenyes kutaknál egyszerre végzik.
A vasbeton szádfalak alkalmazása acél- és faanyag-takarék osságból mindjobban
terjed. Többségük előrefeszítéssel készül. Kétféle típust ismerünk, a verhető szádfal-

I X .2-11. ábra. Nagy átm érőjű feszített vasbeton nyomócsövek

dékok szállítására alkalmazzák. A nyílt vízvezető elemek előregyártott változatai

a héj csatornák.
A csővezetékek elemeit igen változatos eljárásokkal és kivitelben gyártják. Leg­
gyakrabban elő- és utófeszítéssel állítják elő. Ma m ár normál acélbetétes vasbeton
csővezetéket ritkán alkalmaznak olyan helyen, ahol nagyobb nyomás fordul elő.
A csőgyártásban alkalmazzák a vákuumbetont (0,75 a t vákuum létesítésével), a
betonlövelőt, a vibrovákuumot és egyéb eljárásokat. A nagy átmérőjű feszített
vasbeton csővezeték egyik típusa a IX.2-11. ábrán látható (VIANINI-típus, olasz).
A betoncső tokjának egyik kialakítási változatát láthatjuk a IX.2-12. ábrán.
A IX.2-13. ábrán a SENTAB-típusú vasbeton nyomócső feszítésének vázlatát lát­
hatjuk. Hazánkban is megindult gyártása 500—1200 mm átmérők között (a buda­
pesti Beton- és Vasbetonipari Művekben). A csővezetékelemek gyártása vibro-
hidropréseléses, kétirányban feszített együtemű technológián alapul. A gyártósor
a huzalelőkészítőből, a feszítőből (IX.2-11. ábra), a betonozóból (IX.2-15. ábra),
a préselőbői, 2 mm m érettűrést biztosító tokcsiszolóból (IX.2-16. ábra), csővizs­
gálóból és a kiegészítő berendezésekből áll. A sablonokat a Szovjetunió szállítja.
K ét nyomásfokozatú csőminőség (15 és 10 kp/cm2 névleges belső nyomásra) készül,
elsősorban 500, 700, 900, 1000 és 1200 mm átmérőkkel. A csövek névleges hossza
5000 mm. Egyik végük tokos kialakítású, a csőkapcsolás vázlatát a IX.2-17. ábrán
láthatjuk. A tömítőanyag gumigyűrű. A feszített nyomócső betonminősége
B 500.
Víz alatti építményeknél szekrényes szerkezetek, cölöpök, szádfalak, kútelemek és
más előregyártott szerkezetek fordulnak elő.
Vert vasbeton cölöpöket ma m ár csak előregyártással készítenek. Négyszögletes,
négyzetes, kör, szabályos sokszög és I szelvényű típusok a leggyakoribbak ( IX.2-18. iX .2-12. ábra. Betoncső tokjának kialakítása
15*
226 227
 E /ó re fe s zifé s e lő tt

I X .2-14. ábra. Az acél­

huzal feszített tekercselése

I X .2-13. ábra. A SENTAB vasbetoncső szigetelésének vázlata

elemeket és az öblíthető típusokat. A feszített palló hossza általában 6,0—8,0 m,

gyártása rendkívüli gondosságot követel, leveréséhez robbanófejes verőkos szük­
séges. Ezért felső végén megfelelő fejet, alsó végén erősítő sarut kell kiképezni. Az
öblíthető típusúak üregesek és nagyobb mélységre is süllyeszthetők, elsősorban
szemcsés talajokban. Az előregyártott vasbeton szádpallók hátránya, hogy vízzá­
rásuk nem éri el sem az acél, sem a fa szádfalak vízzárását, ezért a vízzárást cemen­
tes zaggyal vagy agyagos keverékkel pótlólagosan kell megoldani, injektálásos,
elektroozmotikus vagy egyéb eljárással.
A szádfal rendeltetése általában hárm as:
a talaj teherbíró képességének növelése, am it a talajkitérés megakadályozósá­
sával érünk el;
a munkagödör körülzárása, elsősorban a talajvíz vagy más szivárgó víz kizá­
rására, ill.
a szivárgás csökkentése műtárgyaknál, áteresztő talajok esetében.
Támfalak és partfalak szerepe a vízépítésben nagy (1. a 6. pontot). 5—6 m magas­
ságig a súly tám falakat és a vasbeton szögtámfalakat, ezen felül a bordás vasbeton 1X.2-15. ábra. A csőelem
betonozása (SENTAB)
228
229
 r

2600 1600
______________ 3000 2000________
900 >_____________
I X .2-16. ábra. A tok csiszolása

tám falakat alkalmazzák. Valamennyi típus előregyártása nagy tömegben előfor­

dul. Elsősorban a földszekrényes megoldások kedveznek ezeknek az elemeknek.
A helyszíni betonozással épülő összekötő vasbeton borda és az előre gyártott szek­
rényes idomok jól kiegészítik egymást és biztosítható, hogy a szerkezet típusának
megfelelően a szükséges üregek kiképzésére kerülhessenek. Máglyaíalak építhetők
kizárólag előregyártott elemekből, amelyeknek csupán kitöltéséről kell gondos­
kodni.
A legnagyobb méretű ilyen elemek a rendszerint helyszíni eló'rcgyártású úsztatott
szekrények, amelyeket partfalak és kikötők építéséhez alkalmaznak. A partfalépítés
megoldható kihoronj^zott szádfalakkal is, amelyeknek több elemét lehet vasbeton­
ból kialakítani. A partfalak alapozását, kedvezőtlen körülmények között, előre­
gyártóit cölöpökkel is kialkíthatjuk.
A z aknaelemeket m ár korábban is iparkodtak egy darabból kialakítani ( IX.2-19. V
ábra). Egyik leggyakrabban és legszélesebb körben alkalmazott elem, amely
ugyancsak készíthető előregyártással, ugyanúgy m int számos más elem is. Ezek
leírását a belőlük kialakítható műtárgyakkal együtt találhatjuk.
Az egyéb elemek közé azokat soroljuk, amelyek más építési területen, nem vízépí­
tési feladatoknál is előfordulnak. Ilyenek: telefonoszlop (különböző méretekben),

300

I I X .2-18. ábra. Vasbeton cölöp típusok

I X .2-17. ábra. A SENTAB feszített vasbetoncső
kapcsolásának vázlata

2 3 0
231

i
 sorompóoszlop, soroinpóoszloppár, keresz­
teskő (geodéziai feladatoknál), magassági
jegy (fixpontkő), szelvénykaró, korlátoszlop,
korlátgerenda, kargerenda (korlátgerenda),
közúti kilométeroszlop, közúti hektométer-
kő, kerékvető, szegélykő, betonkád, kerítés-
oszlop, járdalap, vasbeton töltéslépcső, vas­
beton lépcső.
2.22. Tipizálás
A vízépítési m űtárgyak formagazdagsága,
változatossága szinte korlátlan lehetőségeket
kínál a vasbeton elemek előregyártására.
A nagy tömegű, egyszerűbb elemeket elsősorban a védő- és szigetelőburkolatokhoz,
folyamszabályozásoknál, szádfalazáshoz, csővezetékekhez használják fel, míg az
összetettebb elemeket kisműtárgyak, tartószerkezetek építésére és sajátos felada­
tokat megoldó egyedi építmények létesítésére.
Az elemek tipizálása természetes. Mégis elősorban a kisműtárgyak tipizálása került
előtérbe. Mint a 3. pontban ism ertetett tipizált kisműtárgyak m utatják, helyes
törekvésként az elemek több célú alkalmazása felé halad az egységesítés, a tipizálás
és a szabványosítás.
2.23. Méret- és súlyhatárok, m érettűrés
Az elemek m érethatárait, összefüggésben a szállítási súlyhatárokkal az emelőbe­
rendezések teljesítőképessége szabja meg.
A m érethatárok tekintetében megkülönböztethetünk több alapesetet. így az egy­
síkú elemek esetében — figyelembe véve a feszítési lehetőséget — a méret szinte
korlátlannak tekinthető, legalább is egyik irányban. A keresztszerkezetek között
2,00x2,00 m-es foglaló formában illeszthető szerkezeteknél nagyobbak ritkán
fordulhatnak elő. Vízvezető elemek hosszánál 6,00 m, feszített szerkezeteknél
8,00 m a határ.
A vízépítési előregyártásban hazánkban jelenleg — kivéve egyes rendkívüli nagy­
ságú létesítményeket — Súlyhatárként az 5 Mp-t jelölhetjük meg. Valamennyi
jelenleg nagy tömegben gyártott vasbeton és betonelemünk e határ a la tt van. Kül­
földön ennél lényegesen nehezebb elemeket is alkalmaznak. A súlyhatárt elsősor­
ban nem a gyártási, hanem az emelési lehetőségek és a szállíthatóság korlátozza.
Ha megfelelő nagyobb teherbírású szállítóeszköz rendelkezésre állna, a szállítási
viszonyok általában mégis megakadályoznák a nagyobb súlyú elemek mozgatását.
Az esetek többségében ugyanis a terepen is szükséges szállítani.
Mérettűrésekre az MSZ 16030 előírásait alkalmazhatjuk. Megkülönböztethetünk
gyártási és beállítási mérettűréseket.
A mérettűrés elsősorban attól függ, hogy az elemet milyen célra alkalmazzuk, ezért
azt legtöbbször elemtípusonként kell előírni.
2 3 2
2.24. A z előregyártás ütem ezése
Az előregyártás számos általános előnye m ellett a vízépítésben különös jelentősége
van annak, hogy az előregyártás az egész év folyamán lehetséges, míg a beépítést
rövid idő alatt, koncentráltan is elvégezhetjük. Gondoljunk i tt pl. a partfalépítésre
(a rövid ideig tartó kis víz idején), az öntözőcsatorna-burkolatokra (az üzemi időn
kívül), az öntözési kisműtárgyakra (a betakarítás és a vetés közötti időszak) és
még sorolhatnánk számos példát. Az előregyártott elemek beépítése folyamatos^
nem kell megvárni egyes anyagok kötését, nem kell sorrendet betartani. Gyakran
használhatjuk ki az előregyártott elemekből összeállított m űtárgy azon előnyét is,
hogy azt szét lehet szedni és más helyen újból felépíteni.
Az elemek gyártási folyamatát az üzemben és beépítésüket a helyszínen előre meg
kell tervezni. A kis elemek esetében fokozottan figyelembe kell venni a szállításo­
kat, míg a nagy elemeknél a beemelési körülményeket.
2.3. AZ ELŐRE GYÁRTOTT ELE M E K ANYAGA
Az előregyártott elemek anyaga rendszerint nem különbözik a helyettesített mono­
lit betonszerkezet anyagától. Bár az előírások előregyártásnál rendszerint a B 280-
as betonminőséget alsó határként jelzik, elkerülhetetlen a vízépítés egyes területein
a minőségi követelmény csökkentése, B 200 és B 140 minőség előírása. Jobb beton­
minőségek, m int a B 450 és B 600 az előrefeszített szerkezeteknél fordulnak elő.
Az előregyártott elemhez felhasznált beton minőségének legalább egy fokkal jobb­
nak kell lennie, m int a hasonló szerkezetű monolit megoldásnál. A betonszilárdság
általában B 200 és B 400-as minőség közé esik, egyszerűbb, erőhatásnak kevésbé
k itett elemeknél (pl. burkolatok) B 140 minőséget is alkalmazhatunk. Az előre­
gyártott elem általában tetszetős, sima felületű és vékonyabb falvastagságú, mint
a hasonló feladatot megoldó monolit szerkezeté.
Az előregyártott elemekhez C 500-as vagy C 600-as homogén portlandcementet
használunk, kivéve, ha különleges körülmények (agresszív talajvíz stb.) különleges
cementminőséget kívánnak.
Leggyakrabban C 500-as, vagy C 600-as homogén portlandcem entet használunk.
Megfelelő összetételű adalékanyaggal és 350 kg 500-as homogén portlandcementtel,
0,40—0,50-es vízcementtényezővel, gondos vibrálás m ellett a B 280, B 200 beton­
minőség nehézség nélkül elérhető.
Az előregyártáshoz I. osztályú adalékanyagot kell felhasználni, a legnagyobb szem­
csenagyság m éretét rendszerint az elem vastagsága határozza meg, és legfeljebb
annak egyharmada lehet. A felhasznált adalékanyag legnagyobb szemcseátmérője
a legtöbb elemnél a 15 mm-t nem haladja meg. A betonacél minősége rendszerint
B 50.35 vagy B 36.24.
A vízépítésben a különleges feszített (elő- és utófeszített) szerkezetek ma még nem
terjednek. Ennek oka elsősorban az, hogy a megfelelő betonszilárdságot nem tud­
juk biztosítani, továbbá az előregyártó üzemek felkészültségének hiányosságai és az
elemek változatos kialakítása, a nagy tömegben és jó minőségben gyártható elemek
iránti kis kereslet.
A magasépítésben előszeretettel alkalmazott héjelemeket, héjszerkezeteket szinte
kizárólag csak az öntözőtelepi héj csatornákhoz alkalmazzuk, továbbá a magas-
építési feladatokhoz tartozó épületek, csarnokok kivitelezésénél.
2 3 3
2.4. AZ ELŐREGYÁRTÓ ÜZEM EL R E N D E Z É SE ÉS B ER EN D EZÉSE

A vízépítésben háromféle: üzemi, félig telepített (mozgó, mobil üzem) és helyszíni

előregyártással találkozunk.
Az üzemi előregyártás rendszerint valamilyen építőiparral foglakozó szerv székhe­
lyén, állandó üzemben folyik, fedett helyiségben, gyárszerűen begyakorolt munká­
sokkal. A rendszerint jól felszerelt, gépesített üzem rendelkezik mindazokkal a gépi
«s automatizálási, valam int ellenőrzési lehetőségekkel, amelyekkel a meghatározott
igényeknek megfelelő minőségű előre gyártott elemeket elő lehet állítani. Fő fel­
adata elsősorban a nagy tömegű és rendszerint kisebb térfogatú és súlyú elemek
előállítása. Különleges, körülményesebben előállítható és nehezebben szállítható
gyártm ányokat általában nem állítanak elő.
Az elemek egységárában jelentős hányadot jelent a szállítási költség, ezért annak
csökkentésére kell törekedni.
A félig telepített előregyártó üzem a vízépítésben jól megkülönböztethető a helyszíni
előregyártó üzemtől. Felszereltsége sok esetben vetekszik az üzemi előregyártó
üzemével: korszerű, könnyen felállítható, általában a könnyű rácsos tartószerke­
zete m iatt napok alatt felépíthető és lebontható. Rendszerint nagy elemigényű
építkezések súlypontjában helyezik el, és mindaddig működik, míg a szükséges
elemmennyiséget le nem gyártotta. Különösen megfelel ez a gyártásmód nagyobb
öntözőrendszerek ellátására előregyártott elemekkel. Az elemek szállítási költségei
így erőteljesen csökkenthetők.
Gyakori eset, hogy az elemeket elsősorban a szállítási körülmények m iatt szüksé­
ges jobb minőségű betonból gyártani. Ezért félig telepített előregyártó üzemekben
esetleg némi engedmény tehető az üzemi előre gyártásra vonatkozó minőségi elő­
írásokkal szemben.
rint szerves része a keverőtelepnek az adalékanyag-osztályozó és az -adagoló be­
A helyszíni előregyártás általában m eghatározott építési helyeken folyik, a szabad­ rendezés.
ban vagy ideiglenesen berendezett, vagy épített kisebb épületben. A gépesítés egé­
A gyártóhelyet rendszerint 8 —10 cm vastag betonnal burkolják, ami megkönnyíti
szen mérsékelt és csak a legszükségesebb berendezésekre korlátozódik. Általában
a gyártás és a mozgatás folyamatát. Kisebb telepeken elegendő arról gondoskodni,
nem téliesíthető, a gyártás tavasz végén kezdődik és ősszel befejeződik. A minő­
hogy tereprendezéssel sík területet képezzenek ki, amelyet — szükség szerint — sa­
ségi követelmények azonban nem lehetnek mérsékeltek, annak ellenére, hogy az
lakkal töltenek fel, de a gyártó felületet itt is burkolni kell. A közlekedés és a szál­
ellenőrzési lehetőség korlátozottabb. Rendszerint az épített m űtárgyak szerkezeti lítás útvonalait szabadon kell hagyni.
elemeinek csupán egy részét gyártják elő, a beépítésnél a helyszíni betonozást is
alkalmazzák. A szállítási távolság ebben az esetben minimális, ezért az elemek A tárolóhely nagysága a tárolandó elemek mennyiségétől és raktározási módjától,
súlyát és térfogatát elsősorban a rendelkezésre álló emelőgépek szabják meg. valam int a szállítási utak méretétől függ.
Emelésre pl. felhasználhatók az éppen ott dolgozó kotrógépek és a szállításra Az üzemen belüli anyag-és termékmozgatás egyik leghasználatosabb szállítóeszköze
rendelkezésre álló pótkocsis vontatók, teherautók, kocsik stb. a vágányokon mozgó portáldaru. A leggyakrabban használt típusa 2,80 m fesztá­
volságú. A vágányai között helyezendők el a betonsablonok és a tárolt elemek is.
Nagyobb előregyártó üzemben a gyártást és a raktározást toronydaruval is meg
2 .4 1. K özponti, ü zem i előregyártás lehet oldani.
A gyártás a la tt az elemek között hosszirányban 1,20 m, keresztirányban 0,50 m
Az előregyártó üzemek vagy telepek általában négy részből állnak: távolságot kell hagyni. A gyártósávok között a szállítási lehetőségek biztosítására
‘ betonüzemből, legalább 2 —3 m legyen.
gyártóhelyből, Mesterséges érlelés nélkül az elemek a sablonból meleg időben 20—24 óra múlva,
tárolóhelyből, az enyhébb őszi és tavaszi időszakban 2 —3 nap múlva, hideg időben 3—4 nap
eg3^éb segédüzemből. múlva vehetők ki. Természetes körülmények között tehát 1 —1 sablonra 80—100
elem gyártását szám íthatjuk évenként. Mesterséges érlelés m ellett általában sab­
A betonüzem (IX.2-20. ábra) teljesítm ényét és így m éretét a gyártandó elemek lononként napi 1 elemet tervezhetünk. Az elem szerkezeti kialakításának megfelelő
mennyisége, ill. a felhasználandó adalékanyag mennyisége szabja meg. Rendsze­ beton előállításához különböző autom ata vagy félautomata berendezéseket lehet

234 235
 biztosí tani az adalékanyag, a cement és a víz súly szerinti adagolására. A víz-cement
tényező értékét elsősorban az adalékanyag szemcsemegoszlása határozza meg, álta­
lában 0,40—0,50 érték közé kell esnie.
A telephez tartozó laboratóriumban elsősorban a cementvizsgálatot, az adalék­
anyag vizsgálatát és a nyersbeton keverési arányának megállapítására szolgáló
vizsgálatokat végezzük a vonatkozó előírások és szabványok szerint.
A nagyüzemi előregyártásban gyorsított érlelésre és gőzölés alkalmazására kell
berendezkedni.
A gőzölés három legfontosabb módja a ponyva alatti, a mozgósátoros, és az alulról
gőzölő eljárás.
A IX.2-21. ábra 50 000—75 000 m3-es évi teljesítményű előregyártó üzem felülné-
zetét és m etszetét tünteti fel. Az épületen belüli emelést és szállítást futódaru, az
épületen kívüli emelést, szállítást és raktározást toronydaru biztosítja.

2.42. Mozgó üzem ek

A mozgó, félig telepített előregyártó üzem fontosabb részei: bekötőutak, gépesített
adalékanyag- és cementtárolás, acélbetét-szerelő műhely raktárral, betonkészítő,
készelemraktár, javítóműhelyek, raktárak, kéziszerszámraktár, iroda és labora­
tórium.
A 1X.2-22. ábrán egyszerű acéltartókból gyorsan felállítható előregyártó üzem épí­
tését láthatjuk. Egyszerűbb, félig telepített, de folyamatos üzemre is alkalmas és
szükség esetén téliesíthető előregyártó üzem alaprajzi elrendezését m utatjuk be a
IX.2-23. ábrán.

I X . 2-21. ábra. Előregyártó üzem (a ) alaprajzi elrendezése és (b) m etszete

1 k a v ic sd e p ó n ia ; 2 adalékanyag-m érlegelő; 3 500 1-es b eto n k ev erő ; 4 b e to n ta r tá ly ; 5 400 q-ás cem ent-
siló ; 6 b eto n szállító k ocsi; 7 a 'b e to n ad ag o lására való ta r tá n y ; 8 berendezés a csatornaelem ek előállítására ?
9 berendezés a n y erg ek készítésére; 10 gő zk azán ; 11 gőzvezető h á ló z a t; 12 vibrálóberendezés elektrom os
vezérlése; 13 p o rtá ld a ru (4— 5 t-ás), 14 kisegítő p o r tá ld a ru ; 15 a kész elem ek sz állítása a táro ló h ely re?
16 to ro n y d a ru , 20 m -es k in y ú lással, 2,0— 2,5 t-ás te h e rb írá s sa l; 17 em elő h im b a; 18 em előhim ba a b e to n ­ I X . 2-22. ábra. Elemekből épülő előregyártó üzemi épület
ad ag o lásra és a kész elem em elésére; 19 e le m ra k tá r, 300-—350 m 2. S zab ad felü let összesen: 4000— 5000 m 21

2 37
2 3 6
 Az aggregátrendszerű mozgósablonos üzemnél a sablonokat daru emeli és viszi a
munkahelyek között. Utóbbi kisebb beruházással megoldható.
Az acél- vagy betonsablonban készült elemek felületei simák, különösen, ha meg­
felelő kenőanyaggal kezeljük a sablonokat. A sima felület biztosítása általában cél
is, ezért a fasablonokat is acéllemezzel kell bélelni.
Valamennyi előregyártási formánál a zsaluzat általában acéllemezből, ritkán be­
tonból vagy fából készül. A fazsaluzat élettartam ának növelésére azt vaslemezzel
burkolják. A betonsablon készítése különösen gondos m unkát igényel. Jól elkészült
csiszolt betonsablonban, gondos munka esetén többszáz elem is készíthető. A víz­
építési gyakorlatban a betonsablon számos előnyét még nem eléggé használjuk ki.
A vasbetéteket szerelőpadon szerelik, amely rendszerint fából készül. Az elemek
bordáinak vasalását előre el kell készíteni és a szerelőpadon kiegészíteni, össze­
kötve a lemez vasaival. Ma m ár széles körben elterjedt — elsősorban a sík felületű
egyenletes kiosztású acélbetéteknél — a korszerű hegesztett szerelés (IX.2-24.
ábra). Jelentős munkaerő-megtakarítás érhető el a nehézkes kötözés elhagyásával.
Különösen előnyös a ponthegesztő gépekkel elkészített szerelés vibrált bedolgozás­
nál, ahol a kötözött szerelés gyakran elmozdul. A hegesztett vasszerelés — nagy­
tömegű gyártásnál — nagyüzemi gyártásra is alkalmas.
Bordázott vasbeton elemeknél először mindig a bordákat betonozzuk és dolgozzuk
be gondos vibrálással és csak utána, rendszerint már lapvibrátorral a vasbeton
lemezt.
Keret jellegű nagyobb elemek gyártására a rázóasztal alkalmazása a legcélszerűbb.
A belső magra helyezett, előre elkészített acélbetét-hálózat (IX.2-25. ábra), m ajd
a külső sablon ráhelyezése ( IX.2-26. ábra) után kezdődik a rázás.

Szabadtéri gyártás
I X .2-23. ábra. Féltelepített előregyártó üzem alaprajzi elrendezése

2.13. H elyszín i előregyártó üzem

A helyszíni előregyártás technikai színvonala, felszerelése, teljesítőképessége az
adott feladattól függ. A legegyszerűbb, néhány csősablonnal, burkolatgyártásra
szolgáló sablonkeretekkel dolgozó részlegtől egészen a korszerű gyártási felszerelt-
ségű üzemig valamennyi változat kialakítható.

2.5. AZ ELŐRE GYÁRTÁS M UNKAFOLYAMATAI

2.51. Állósablonos és m ozgósahlonos m ódszer

Az előregyártás technológiája lehet állósablonos és mozgósablonos rendszerű. Álló­
sablonos gyártás esetében a sablonok helyhez kötöttek és a munkafolyamatok
mozognak. A mozgósablonos előregyártás során pedig a munkafolyamat helyhez
kötött és a sablonok mozognak. Utóbbi rendszer elsősorban üzemi előregyártásra
alkalmas, mivel erőteljesebb gépesítést kíván.
Egyik legfőbb gépi eszköz a rázóasztal. A conveyer-rendszerű mozgósablonos el­
járásnál a sablonokat szállítószalagon vagy közbeiktatott tolópadokon szállítják. I X .2-24. ábra. Az acélbetétek hegesztése

239-
2 3 8

IX.2-25. ábra. A belső mag az acélbetét-hálózattal
I X . 2-26. ábra. Héjcsatornaelem a rázóasztalon
240
A vibrálás m ódját az elem szerkezeti felépítése, minőségi és esztétikai követelmé­
nyei határozzák meg. A vibrált lapok vagy lapos szerkezetek a felső 2 —3 cm vas­
tag rétegét célszerű földnedves betonnal feltölteni és utána a vibrátorral bedol­
gozni.
A betonsablont kedvező időben 1 nap múlva, hűvösebb időben 2 —3 nap múlva
lehet eltávolítani, az acélsablonokat általában hamarabb. A nem teherviselő oldal
és esetleg a fedő zsalutáblák a betonozás után 1—2 órával m ár eltávolíthatók.
A sablon leemelése általában gondos m unkát kíván, az elemek hamar tönkre me­
hetnek az eközben keletkező — elsősorban a sablon és a betonelem közötti nagy
tapadóerő okozta — rendkívüli igénybevétel következtében. A megfogási ponto­
kat előre meg kell tervezni és az oldalirányú feszülések elkerülésére ingákat, csuk­
lós kapcsolatokat és az esetleges, várható összeroppanás megakadályozására kitá­
masztásokat kell alkalmazni. Összetettebb elem esetében az emelést erőtanilag is
pontosan meg kell tervezni.
A betonelem-gyártásban rendkívüli jelentősége van a szilárdulást gyorsító eljárások­
nak. Üzemi előregyártásnál szinte nélkülözhetetlen, helyszíni előregyártásnál ná­
lunk általában még nem alkalmazzák. A szilárdulás gyorsítását 1,5 cement-súly-
százalék CaCl2-vel a kisnyomású gőzöléssel (általában 80 °C hőmérsékleten) érik el.
A gőzölés előtt általában 4 —5 órás pihentetés, majd 6—8 órás gőzölés és fokozatos
lehűlés következik. Óránként a felfűtés maximálisan 20 °C, a lehűlés 30 °C lehet.
A gőzölés után a beton erőteljes nedvesítést kíván. Gondoskodni kell arról, hogy a
gőz a betonelemet egyenletesen érje. Helyszíni előregyártás esetén a gőzölés csak
akkor fontos, ha a téli munkára is szükség van. A gőzt a sablon melegítésére is fel­
használhatják, ilyenkor 60—70 °C-os gőzzel a sablont 38—46 °C-ra lehet felmelegí-
I X .2-27. ábra. Utófeszített csővezeték gyártása.
A belső mag pörgetett gyártása
36 V íz é p íté s I I . k ö t e t 241
 A kis daruk közé tartoznak a magasépítésben is alkalmazott 500 kp-os álló, 500 és
750 kp-os mozgó födémdaru, az 1 Mp-os lengődaru és az 1,5 Mp-os építési forgó­
daru (Braun-daru). Az utóbbi használható mind az üzemi, mind a helyszíni előre-
gyártásban. Sínen mozog, gémje körbe forgatható. 750 kp-ig egy kötélággal, 750
kp-tól 1500 kp-ig két kötélággal emel.

j X 2-29. ábra. A csővezeték be vonása habarcsi ét eggel

I X .2-28. ábra. U tófeszített csővezeték gyártása.

A belső m agra tekercselt huzal

teni. Gőzölés esetén külön meg kell vizsgálni, alkalmas-e a cement ilyen felhaszná­
lásra.
Nagyobb elemgyárakban már bevezették a nagynyomású gőzölést (más néven
autoklávos szilárdítást) is. I tt magas hőmérsékletű (164 °C) és nagynyomású (7 a tt)
gőzzel 6 —7 óra hosszat kell gőzölni. Ugyancsak nagyobb üzemekben használják a
meleg levegővel és meleg vízzel való kezelést. A vízépítési előregyártás során egye­
lőre vákuumozást, elektromos hőkezelést, vibrációs vákuumozást és a cementha­
barcs előőrlését még nem alkalmazzák.
A nyomócsövek többsége feszített megoldású. Gyakran alkalmazott előállítási mód
a pörgetés ( I X .2-27. ábra), tekercselés ( I X .2-28. ábra), majd védő habarcsréteggel
való burkolás ( IX.2-29. ábra). Utána a csővezetékeket érlelik, majd próbanyomás­
nak vetik alá ( IX.2-30. ábra).

2.52. Üzem i szállítás és rakodás

Az elemeket, sablonokat, emelő- és szállítógépekkel mozgatják. Elsősorban mozgó IX.2-30. ábra. Vasbeton nyomócső próbanyomása az tizemben
emelőgépeket alkalmazunk. (V IA N IN I gyár, Anzio)
16*
243
242
A toronydaru alkalmas az előregyártó üzem teljes kiszolgálására (IX.2-31. ábra):
mind emelésre, mind vízszintes szállításra. A 6 Mp-os emelési súlyhatár lehetővé
teszi vele a vízépítésben alkalmazott szinte valamennyi elem mozgatását. Sínpályás
alépítményű. Kizárólag üzemi előregyártásnál jöhet szóba. A T K —30-as (Kaiser)
toronydaru gémkinyúlása 6—20 m, teherbírása 1,5—5 Mp, így elsősorban ez a tí­
pus alkalmazható a vízépítés előregyártásában.
A hernyótalpas (lánctalpas) daruk előnye elsősorban az, hogy az emelés mellett,
szabadon mozogva szállítják is az elemeket. H átrányuk, hogy a m unkatér talaját
vagy burkolatát tönkre teszik. Teheremelő képességük általában nem haladja meg
a 10 Mp-ot, gémkinyúlásúk a 10 m-t. Legismertebb az E —505 típusú hernyótalpas
daru. Az autóvázas daruk legismertebbje az ADK 1/5 Panther-típusú autódaru,
amely 5 Mp-os képes emelni 2,2 m-es gémkinyúlással, a gémkar meghosszabbítható
és 8 m-es gémkinyúlásnál 1,3 Mp emelésére alkalmas lehet.
Az előregyártó telepek belső emelési és szállítási m unkáit sínpályán mozgó por­
táldaru végezheti. A vágánytávolság 2,8 m, a legnagyobb teherbírás a kisebb típus­
nál 5 Mp. A keresztgerenda erősítésével a sintávolság 11 m-ig növelhető.
Gyakran alkalmazzák, elsősorban helyszíni előregyártásnál az egyszerű, sokszor
fagerendával is kialakítható árbócdarukat és az emelő kétlábakat. Az emelőgépek
szerves tartozéka a himba, a kaloda és a kötélzet, valamint a gyártott elemek sajá­
tosságainak megfelelő gépberendezések. E segédfelszereléseknek olyanoknak kell
lenni, hogy az elem jól rögzíthető és balesetbiztos mozgású legyen.
Az elemeket az előregyártó telepen belül, sőt a közeli depóniához is rendszerint a
telep emelőberendezésével kell szállítani. Nagyobb távolságra — az elemtípustól
függően — használhatók az egyszerű szállítóeszközök vagy az elemtípusnak meg- IX.S-32. ábra. Autóra szerelt daru

I X .2-31. ábra. Toronydaru héjcsatornaelemet emel IX .2-33. ábra. Héj csatornaelemek raktározása

244 2 4 5
felélő sajátos járművek (IX.2-32. ábra). Gyakori a szállító járm űvek átalakítása
vagy ellátása sajátos kiegészítésekkel, amelyek azt alkalmassá teszik az elemek
szállítására.
Az előre gyártott elemeket a gyártó üzem vagy telep meghosszabbításában tárolják,
általában egymásra rakva. Az egymásra rakható sorok számát az elemek szerke­
zeti és formai körülményei határozzák meg. A raktározás m ódját elő kell írni, első­
sorban statikai szempontok figyelembevételével.
Az alsó elemsor alá pallósort kell fektetni, elsősorban az egyenletes süllyedés bizto­
sítására. Az alsó pallósort néha vasbeton gerendákkal is behelyettesítik. A máso­
dik és további soroknál pallósorok is felhasználhatók, kivéve azt az esetet, amikor
az elemek formai és szerkezeti kialakítása lehetővé teszi az egyszerű egymásra
helyezést ( I X .2-33. ábra).
Hosszabb (pl. tartó-) elemek alá a pallóalátéteket úgy helyezik el, hogy az elem
kéttámaszú tartóként feküdjön fel, így határozott erőjátékot idézünk elő. Egy-egy
elemmáglyába lehetőleg egyforma elemeket rakjunk.
2.53. K észletezés
Az előregyártó üzem termelvényeinek folyamatos elszállítása általában nem biz­
tosítható. Minden esetben gondoskodni kell megfelelő befogadóképességű tároló­
helyről. Az elszállítás gondos megszervezésével biztosítható, hogy a termelés
folyamatos legyen és azt a raktározási lehetőség korlátozottsága ne akadályozza.
Az üzemi és a helyszíni előregyártásnál a készletezés nem okoz nagy gondot. Az
első esetben kidolgozott, tervszerű készletnormák, utóbbi esetben a közvetlen
beépítés lehetősége biztosítja a folyamatos előregyártást. Nehézség elsősorban a
mozgó előregyártó üzemnél adódik, ahol az üzem rendelkezésére álló terület rend­
szerint korlátozott, az elszállítás pedig gyakran akadozhat.
Valamennyi esetben tehát gondosan meg kell tervezni a gyártás, raktározás,
készletezés, szállítás összhangját, a helyi lehetőségek és követelmények figyelembe­
vételével.
2.G. AZ ELŐRE GYÁRTÁS GAZDASÁGOSSÁGA
A vízépítési előregyártás előnyei közismertek, m ivel:
a vízi építkezések legtöbbször nem főútvonalak mellett fekszenek, ezért a
m űtárgy helyszíni építkezéséhez a folyamatos anyagszállítást nehéz bizto­
sítani ;
a kisműtárgyak szétszórtan fekszenek, akár vonalas építményben, akár terü­
leten, a helyszíni betonozás így jelentős felvonulási és építési kapacitást
kíván;
a beton helyszíni készítésénél és beépítésénél lakott helytől távol, az időjárás
viszontagságainak kitéve és a hiányos ellenőrzés m iatt nagyobb a hibalehe­
tőség;
az előregyártott vasbeton elemekhez — bár jobb minőségű —, de kevesebb
anyagot kell felhasználni. Ez elsősorban faanyaggal, cementtel, adalékanyag­
gal és szállítási kapacitással való takarékosságban m utatkozik;
246
i
a vízi építkezések időpontja és időtartam a rendszerint k ö tött és rövid, az
előregyártó telepen vagy üzemben az elemek évszaktól és időjárástól függet­
lenül, korlátlan számban gyárthatók, m ajd rövid idő alatt a lehetséges időben
beépíthetők;
a több célú, hasonló elemek alkalmazása alkalmat ad a tipizálásra és szabvá­
nyosításra, amely a tömegesen előállításra kerülő, rendszerint egyszerű szer­
kezetű kisműtárgyaknál rendkívül fontos;
a helyszíni építés jelentős szakmunkásgárdát köt le, az előregyártó üzemben
vagy telepen munkájuk hasznosítása lényegesen gazdaságosabb, míg a hely­
színi beépítést — egy-két szakmunkás irányításával — betanított vagy segéd­
munkások is elvégezhetik;
a helyszíni építéshez szükséges víz biztosítása a terepen nehézségbe ütközik,
beszerzése rendszerint költséges szállítást kíván, előregyártott elemek alkal­
mazása esetében a szükséglet lényegesen csökken;
egyes m űtárgyak megszüntetésekor — a helyszíni betonozású műtárgyakkal
ellentétben — egyes bontott elemeket újra fel lehet használni.
A felsoroltakon kívül a vízépítésben természetesen érvényesek a vasbeton előre­
gyártás általános előnyei is. Hazai viszonylatban elsősorban a szakmunkaerő­
hiány, a drága faanyag követelte meg az előregyártás fejlesztését.
A monolit szerkezethez képest előregyártással a következő m egtakarításokat lehet
elérni (%):
állványanyagban 90,
zsaluanyagban 60,
betonban 30—50,
betonacélban 5—20,
munkabérben 10—30,
munkaidőben 10—50.
Ezek az adatok természetesen csak tájékoztató jellegűek, mind lefelé, mind fel­
felé eltérések lehetségesek. Többlet elsősorban gépköltségben és felvonulási költ­
ségekben várható.
Megtakarítások nélkül is számos esetben az előregyártás jelentheti az egyedüli
megoldást. Gondoljunk itt az egyes víz alatti szerkezetek kialakítására vagy
olyan építményre amelynek állványzatának kivitelezése megoldhatatlan, vagy
rendkívüli befektetést igénylő feladat.
2.7. B A L E S E T E L H Á R ÍT Á S
Az előregyártott elemek gyártásával és beépítésével kapcsolatosan az Építőipari
Balesetelhárító és Egészségvédő Övórendszabályt kell betartani (5/1970. ÉVM
sz. rendelet).
247
3. K IS M Ü T Á R G Y A K É P Í T É S E
Dr. Perényi Károly
Vízépítési m űtárgy minden olyan beton-, vasbeton, fa- vagy fémszerkezet, amely
valami vízvezetési, vízkormányzási, vízkártétel megakadályozási stb. cél érdeké­
ben erőhatásokat vesz fel és megfelelő hidraulikai kiképzéssel rendelkezik. A kis-
m űtárgyak nagyságrendben különböztethetők meg csupán az egyéb vízépítési
műtárgyaktól, továbbá abban, hogy kialakításukhoz fokozottabban felhasznál­
hatók előregyártott elemek. Könnyen tipizálhatók.
Ilyen kisműtárgyak építésekor a munkahelyet vízteleníteni nem szükséges, egy­
szerű síkalapozással épülhetnek. Egy-egy műtárgy kivitelezési költsége mérsékelt,
azonban nagy számban létesülnek. Többségük —- egyenként —- tízezer F t nagy­
ságrendű beruházási összegből megépíthető.
3.1. A K ISM Ü T Á R G Y A K É P ÍT É SÉ N E K SAJÁTOS SZE M PO N TJA I
A m űtárgyak készülhetnek a helyszínen, elsősorban monolit betonból vagy vas­
betonból; helyszínre szállított adalékanyagból vagy előregyártva. Utóbbi esetben
helyszíni előregyártással vagy a helyszínre szállított előregyártott elemekből ösz-
szeállítva.
A m űtárgyakat statikailag és hidraulikailag az MSZ 15225 szerint kell méretezni,
a tervezéshez szükséges talajmechanikai feltárás m értékét a MSZ 2506, a MSZ
4488, és a MSZ 15001 írja elő. Kisebb m űtárgyak esetében a MSZ 15213 szerint
lehet eljárni. A talajvíz agresszivitását a MSZ 4488, illetőleg a MSZ 448 szerint
kell elemeznünk. Az Országos Vízgazdálkodási Szabályzat írja elő a m űtárgyak
élettartam át, szerkezeti osztályba sorolását, méreteit, a rendes és rendkívüli
terheléseket, valamint a biztonsági tényezőket. A m űtárgyak méretezésénél vala­
mennyi várható erőhatást figyelembe kell venni.
A kisműtárgyak legtöbbször vonalas létesítmények elágazási pontjaiban épülnek,
elszórtan, ezért létesítésüknél különös jelentősége van a szállítási munkának.
Jellemzőjük a változatos céloknak megfelelő formagazdaság és azért tipizálásuk
során olyan elemeket iparkodnak kialakítani, amelyek minél több kisműtárgy
összeállítását teszik lehetővé. A kisműtárgyak fogalmába nem tartoznak szorosan
a m ár em lített csövek, kútgyűrűk, burkolólapok, kisebb idomok, fixpontkövek,
határkarók, telefonoszlopok. Kisműtárgyak fogalmába azokat a létesítményeket
soroljuk, amelyek meghatározott, önálló feladatot oldanak meg. Ilyenek pl. a válto­
zatos kialakítású zsilipek, osztóművek, bukók stb. Az előregyártott elemekből
összeállított m űtárgy hátránya lehet a monolit szerkezethez képest a csökkent
vízzárási lehetőség. Ezért az illesztésekre különös gondot kell fordítani.
A mérőműtárgyak jellemző méreteinek hibatűrése kisebb, mint az egyéb kis-
műtárgyaké. A jellemző méreteket legalább 2%o pontossággal kell betartani.
Az éleket, síkokat gondosan kell beállítani és a magassági méreteknél is — a fe­
nékszinthez képest — ± 1 cm pontosságot kell betartani. A mérömagasság leol­
vasására való vízmérce 0 pontját milliméter pontossággal kell a koronamagasságra
állítani. A m űtárgyak repedésmentességét itt nemcsak erőtani, hanem mérési
pontossági okokból is biztosítani kell. Csurgó, áteresztő elzárószerkezeteket nem
lehet beépíteni, ill. felhasználni.
248
Különleges mérő, vízszínszabályozó és adagoló műtárgyaknál a tervező általában
részletes utasítást ad a felhasználható anyagokra, a gyártási és építési pontosságra
és a beépítés technológiájára.
A helyi körülményeknek és követelményeknek megfelelően a vízzárás különböző
fokozatait lehet előírni, esetleg olyan segédberendezések alkalmazását is, amelyek
a vízzárást fokozzák.
A kisműtárgyak hidraulikai kialakításának, építésének, üzemi és fenntartási költ­
ségének együttesen kell a gazdaságossági követelményeket kielégítenie. Nagy
részük a vízgazdálkodási feladatokon felül más feladatokat is ellát, mint pl. közúti
vagy gazdaságon belüli forgalom biztosítását.
Árvízvédelmi töltésekben létesülő műtárgyaknál az árvízvédelmi biztonsági elő­
írásokat figyelembe kell venni. A közlekedésre szolgáló m űtárgyaknál vagy ame­
lyeken forgalom feltételezhető, biztonsági berendezésekről (aknák lefedése, kerék­
vetők, korlátok stb.) gondoskodni kell. U gyanitt különösen vigyázni kell az illesz­
tések vízzáró kialakítására.
A kisműtárgyak tervezett élettartam a általában 25—50 év. A tapasztalat szerint
inkább az alsó határ érvényes.
3.2. A M ŰTÁRGYTÍPUSO K ELEM ZÉSE, FE L A D A T U K
ÉS B E É P ÍT É SÜ K SZERINT
3.21. Öntö/.otelepek kism űtárcjyai
A vízépítési előregyártott vasbeton idomok egyik legszélesebb felhasználási területe
az öntözó'telepek kisműtárgyak Szétszórtságuk, építésük anyag- és munkaerő­
igényessége, tipizálásuk lehetősége m iatt egy-egy elemtípus sok irányú felhaszná­
lási lehetősége rendkívül kedvező. A Vízügyi Tervezőiroda (VIZITERV) az évek
folyamán két műtárgycsaládot fejlesztett ki, figyelembe véve valamennyi hazai
kezdeményezést. Az ún. „régi” és az „ú j” kisműtárgy-családot.
3.211. A régi típusú kisműtárgy-család
A 40 és a 60 cm átmérőjű elemeket és a belőlük készíthető m űtárgyakat MOT III.
10—41/59 és MOT III. 10—42/59. sz. alatt a Magyar Országos Típusterv kataló­
gusba is felvették. Ezekből az elemekből egyszerű csőáteresz, tiltós csőáteresz,
bukós csőáteresz, bújtatós csőáteresz és esetleg más, különleges műtárgy is össze­
állítható. Valamennyi kisműtárgy a Beton és Vasbetonipari Művek (BVM) 40,
60 és 80 cm belső átmérőjű, kör keresztmetszetű, talpas betoncsövek alkalmazását
tételezi fel. A többi elem B 280 minőségű vasbetonból előregyártással készül.
Elzárásukra fa tiltótáblák használhatók. Alapozásuk aljzat betonjára vonatkozóan
a típusterv intézkedik. Az elemek kötőcsavarokkal csatlakoznak egymáshoz.
A régi típusú kisműtárgy-család elemei a következők ( IX .3-1. ábra);
Aknaelem. Három síklemezzel határolt térelem, kör alakú nyílással a betoncsövek
csatlakozására. Az elem két oldallemezében a tiltótáblák hornyai foglalnak helyet.
Kötőcsavarokkal összekapcsolódó két elem képezi az aknát. Az összeállított akna­
elem ezután a vízszintes tengely körüli forgatással és toldóelem csatlakoztatásával
különböző méretű vízlépcsők kialakítására alkalmas.
249
 Toldóelem. Az aknaelem től csupán abban különbözik, hogy nincs ra jta kör alakú
nyílás. Lehetővé teszi viszont hornyai segítségével, hogy a zárótábla az akna teljes
magasságáig csúsztatható legyen.
Aknamagasító elem. Az aknaelemekből kialakítható akna méreteinek megfelelő
elem, négy síklemezzel határolt, hornyokkal ellátott. Az aknaelemekből és a
toldóelemekből épített aknaszakasz további, 60 cm-kénti magasítására alkalmas,
biztosítva hornyaival a zárási lehetőséget is.
Aknafedőlap. Az előzőekben felsorolt elemekből összeállított akna lefedésére szolgál.
Csőfej. Hornyos és peremes kivitelben készül és csatlakoztatható a BVM-típusú
talpas betoncsövekhez. 45° alatt hajló homlokzata 1:1 rézsűbe illeszkedik. Erősebb
földrézsű a homloklap fölött kiképzett bordára támaszkodik. Felette régi burkolat
helyreállítható.
Tiltó csőfej. Azonos méretekkel jobb és bal elem készül, amelyek egymásnak tükör­
képei. 40 és 60 cm-es átmérőjű betoncsőnek megfelelő méretben gyártják. Egy jobb
és egy bal elem összeépítésével alakítják ki a tiltózható csőfejet, az oldallapok
hornyokkal ellátottak a tiltózásra, szárnyfalszerű nyúlványai pedig a töltést
tám asztják meg. A jobb és bal elemet acélkapcsokkal lehet egymáshoz rögzíteni.
3.22. A z új típusú kism űtárgy-család

Szintén a VÍZITERV alakította ki, a régi típusú család bizonyos fokú javításával.
A tervezett elemekkel egyszerű csőáteresz, tiltós csőáteresz, bukós csőáteresz,
bújtatós csőáteresz és egyéb műtárgy alakítható.
A műtárgyelemek szintén csatlakoztathatók a BVM-típusú talpas betoncsövekhez,
40—60—80 cm belső átmérőjű kivitelben készülnek. A beton minősége szintén
B 280. Kötőelemeket nem kell használni, helyette az egyes elemeket kötőanyaggal
kapcsolják össze. A kötőanyag lehet cementhabarcs, műanyag habarcs, Evakrin-5
szalag, gumigyűrű stb.
Az alkalmazott műtárgyelemek (IX .3-2. és 3. ábra):
Fenékelem. Négyzet alakú sík lemez, horonnyal a felső élén.
Aknaelem. 40, 60 és 80 cm-es típusban készül, három síklemezzel határolt térelem,
a típusnak megfelelő nyíláshoz kapcsolódnak a betoncsövek. Az oldallemezekben
hornyok vannak a betételem befogadására. Alsó és felső peremén illeszkedő hor­
nyok és U-acél csonkok találhatók a tiltó, ill. a felhúzószerkezet működtetéséhez.
Betételem. Sík vasbeton lap, kör keresztmetszetű nyílással csőcsatlakozáshoz. A 60
cm-es elem talpas és hornyos csövekhez is csatlakoztatható, a 40 és 80 cm-es
betételemek csak csőváltó elemmel. Az elemek függőleges peremén a rögzítő- és
tömítőhabarcs befogadására ék alakú horony kerül kialakításra. Az elem rendel­
tetése tehát az U alakú aknaelem negyedik oldalának lezárása.
Hosszmetszet Toldóelem. Négyoldalt határolt térelem, amely a m űtárgy aknájának magasítására
A-A metszet B-Bmetszet való, 50 cm-es rétegben.
Zárótábla eltávotitva
föld eltávolifvq
A-+. q ^ 1 Zárófáb/o^ rr
Z .U Í U l U L
C em e n thab ara kitöltés
Aknaférttan J Cementhabarcs kitöltés 6 5
■>|i|i|i|i11 X'

■Helyszi'nen c s ö m ö -: k®
szolt f e n é k b e t o n o z á s '■ .Helyszínen cső-
3 1k0 betonból műszolt fenék- fjf . . . .
őfáz, betonozás B1A0 vz/Xf)
betonból

IX .3-2. ábra. Áteresz szélső aknával

b) J fenékelem ; 2 a k n a e le m ; 3 b e té te le m ; 4 to ld ó elem ; 5 „ A ” jelű fe d lá p ; 6 ,,B ” jelű fed lap ;
I X .3-1. ábra. Y ÍZ ITÉR V -típusú bújtató előregyártott elemekből ■7 állan d ó k eresz tm etszetű csőfejelem ; 8 horn y o s v ég ű cső v áltó ; 9 to k o s beto n cső

2 5 0 251
 1 fen ék elem ; 2 a k n a e le m ; 3a b e té te le m ; 4 to ld ó elem ; 5 „ A ” jelű fed lap elem ; 6 „ B ” jelű fedlapelem ;
7 állan d ó k eresz tm etszetű csőfejelem ; 8 hornyos végű c ső v á ltó ; 9 to r n y o s tokos c s ő v áltó ; 10 ta lp a s
b etoncső
IX .3-4. ábra. Vízkieresztő duda
„ A ” jelű fecllaplemez, négyszögletű síkelem, alsó lapjának három oldalán félkör
szelvényű peremmel. Feladata az akna egy részének lefedése és a felhúzószerkezet
alátámasztása.
„B” jelű fedlapelem egyik hosszanti oldala visszaugratott, hogy alá lehessen nyúlni,
alaprajza négyszög. Az akna egy részének lefedésére való.
Állandó keresztmetszetű csőfejelem kialakítása hasonló a régi m űtárgy család cső­
fejéhez.
Hornyos végű csőváltó elem kör keresztmetszetű rövid csodarab, két végén perem­
mel. A hornyos és a tokos csővég csatlakozási nehézségeit oldja meg.
Tokos végű csőváltó elem. A tokos csővégek csatlakozási nehézségeit oldja meg.
Csőcsatlakozó elem. 80 cm átm érőjű tokos csöves kisműtárgyakhoz alkalm azott
rövid csődarab, amely a tokos cső és az aknaelem vagy a csőfejelem kapcsolási
nehézségét oldja meg.

3.23. V ízáteresztő kism ű tárg y ak

A legtöbb vízáteresztő m űtárgy az egyéb területeken is széles körben alkalmazott

40—60—80—100 cm átmérőjű egyszerű vagy talpas betoncsövekre épül. A cső­
fejek kialakításával is alkalmazkodni lehet a nagy tömegben gyártott típusokhoz.
Eltérés elsősorban az aknaelemek kialakításában tapasztalható, valam int a magas­
sági lépcsők kiegyenlítésére alkalmas elemeknél.

3.231. Csőátereszek

A legegyszerűbb kism űtárgy. Számos változata ismeretes.

A vízkieresztő duda egyik legegyszerűbb alkalmazási módja ( IX.3-4. ábra) Első­
sorban a rizstelepen építik be. A betonduda 0,20, 0,30, 0,40 m átmérőjű csövekből
készül. Ennél nagyobb átm érőt nem alkalmaznak. Ha nagyobb vízhozamra van
szükség, egymás mellett két dudát építenek be.
A vízépítés területén nagy tömegben főleg országosan a BVM-típusú csöveket
alkalmazzák, azonban a helyi vízügyi és építő szervek, a rendelkezésükre álló
sablonokkal ezektől eltérő m éretű csöveket is gyártanak. Az országos és a helyi
típusok közötti különbség nem jelentős. Eltérés elsősorban a teherviselés szempont­
jából beépített betonacél mennyiségében m utatkozik. Hornyos és peremes kivi-

2 5 2 2 5 3
telben alakítják ki végeit, B 280-as beton minőséggel. A csövek többségükben
talpas vasbeton csövek. Nagy terhelésű, de alárendelt vízzárási igényű átereszek­
hez nagy teherbírású, 80 cm átmérőjű kör keresztmetszetű nyílású, alul talppal,
felül gerinccel ellátott sima végződésű betoncsövet gyárt az Északmagyarországi
Vízügyi Igazgatóság. Hasonló típusok más szerveknél is kialakultak.
A csőátereszt m indkét oldalon egyszerű, vagy tiltózható csőfejjel vagy fejezettel
zárjuk.
Hornyos csöfej Csőfejelem. A IX.3-5. ábrán a
60 cm átmérőjű, állandó kereszt­
metszetű csőfejelem jellemző
metszeteit és nézetét láthatjuk.
Általában út vagy csatorna
alatti átvezetésénél tiltós csőát­
ereszeket építenek belőle. K ét
fő változata a csőtiltó (IX .3-6.
ábra) és a szárnyfalas csőáteresz
(IX .3-7. ábra). Utóbbi iker ki­
vitelben is előfordul.
A homlokfalat néha előregyár­
to tt elemekből épülő beton­
blokkokból is ki lehet alakítani
(csehszlovák típusok). I X .3-8. ábra. Monolit ikeráteresz
I X .3-6. ábra. Csőtiltó
Az összeillesztett idomok fölé a terhelésnek megfelelően méretezett vasbeton lemez
3.232. Kútgyűrük kerül. Tehát a m űtárgy előregyártott elemekből készül, de monolit beton beépítés
sére is szükség van. Elég sok illesztés szükséges, ezért a m űtárgy kialakítása gondo-
K utak, műszeraknák és alapozá­ m unkát igényel. A keretek belső mérete 25 crn-es méretlépcsőkkel 0,75—2,00x2,00
sok építésénél nagy mennyiség­ m keresztmetszetekkel kerül kialakításra. A keretelemek hossza növelhető lehetne,
ben kerül alkalmazásra, beton megfelelő szállító- és emelőberendezések alkalmazásával.
és vasbeton kivitelben. Gyár­ Nagyobb monolit vasbeton keretszerkezetű ikerátereszt láthatunk a IX.3-8. ábrán.
tása és alkalmazása hasonló,
m int a korábban alkalmazott 3.234. Zsilipek és tiltok
kútgyűrűké.
,4 csózsilipek többnyire a közbenső aknával együtt készülnek. A csatlakozó cső­
3.233. Bukók, bújtatok szakaszok mérete 60 és 80 cm. Ennél nagyobb méret esetében kialakítása keret­
szerkezet 80x110, 100x120, ill. 120x140 cm mérettel ( IX.3-9. ábra). A közbenső
A belvízvédelemben, öntözésben akna hossza, az előző csatlakozó vízvezető szakaszok méretének megfelelően 150
és halászatban alkalmazott mű­ vagy 190 cm, ill. az igényeknek megfelelő kialakítású. Ezek tiltás fejezetekből és
tárgyak. Ezek csőszakaszrésze keret formájú toldalékokból állnak.Ácskapcsokkal és habarccsal állítják őket össze.
általában 0,80 m átmérőig talpas Az egyes helyi vízügyi szervek megoldásai hasonlóak — hiszen az országos típust
cső, e felett, téglalap keresztmetszetű. A téglalap keresztmetszet méretei 80x110, valamennyi megoldással szerzett tapasztalatok alapján alakították ki — csupán
100x120, 120x140 cm. A nagyobb vízszáilítási szükségletre ikerátereszeket, iker- méretekben és néhány formai megoldásban (nyitott keretek helyett zárt keretek
bújtatókat alkalmaznak. Keresztmetszeti méreteik 2 x 8 0 x 1 0 0 . 2 x 1 0 0 x 1 2 0 , ill. alkalmazása stb.) különböznek. Az előregyártott bukóstiltó általában 0,30, 0,60,
2 x 1 2 0 x 1 4 0 cm. Ezekre a méretekre a MOT-tervek rendelkezésre állnak. A tí­ 0,90 m (illetőleg 0,30 m egész számú többszöröse) bukómagasságra készül.
pust az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóságnál alakították ki. A csőelemekhez Fontos a zsiliptáblák jó vízzárása, ezért a hornyok kiképzésére nagy gondot kell
hasonlóan két homloklapján horony, ill. perem segíti elő az egymáshoz illesztést. fordítani. Gyakori, hogy a tábla alsó érintkező felülete egyszerűen a küszöbre
Átereszeket, zárt csatornákat és kisebb hidakat lehet az elemekből kialakítani. fekszik fel, mivel az esetleges hornyot az iszap úgyis eltömné. Üj lehetőséget jelent
A kialakított m űtárgy közúti ,,A” jelű terhelésre méretezett. Nyomás alatti az előregyártott bordás panellapból vagy lapokból készített zsilip-zárószerkezet,
vízszállításra nem alkalmas. elsősorban acél- és famegtakarításra.

254 255
Szárnyastiltó legfeljebb 1 m nyílásig építhető előregyártott kivitelben, a nagyobbak
egyedi terv alapján, monolit szerkezetként épülnek.
A keresztezési m űtárgyakat természetes és mesterséges vízfolyásoknál alkalmazzák.
8§Np|BJlt *: $
3.24. O sztóm űvek és szabályozóm űvek
Csatornakiágazásoknál ( IX.3-10. ábra), kisebb számú m űtárgyak alkalmazásakor
osztóművek esetében az előregyártás ( I X .3-11. ábra) eléggé nehézkes, ezért
gyakran építik monolit betonból ( IX.3-12. ábra).
Az osztómű gyakran csillapítómedence szerepét is betölti, ha közvetlenül a víz­
kivétel helyén alkalmazzuk. Az egyenlő táblanyílásokat a gyakorlati szempontok
mellett az esztétikai szempontok is megkívánják.
A vízszíntartó, szabályozó, záró, vízosztó és adagoló kismütárgyak valamilyen záró­
szerkezettel ellátott, rendszerint vízvezető csatornára épített zsilipek vagy tiltok.
A vízhozammérő és vízmennyiségmérő berendezések legtöbbje, amelyeket csator­
nákba építenek, szintén kisműtárgyba épülnek, ígv elsősorban a mérőbukók,

4 —s"|

I X . 3-10. ábra. Csatornakiágazás monolit betonból

4 —1«-j

/f QD
J f
777x1 ix A W W W '

A-A metszet ca
C\|

yO CD1
777777: ,’r
20 Í v o k P H 20 S

/ A
I X . 3-9. áb ra . C ső z silip -cső á teresz (M O T 1 0 - 9 2 - ií) I X . 3-11. ábra. O sztó m ű e lő r e g y á r tó it elem ek b ő l

17 V íz é p íté s H . k ö t e t 257
2 5 6
 A I X .3-15. ábrán a hártyabeton (armocement, ferrocement) héjcsatorna vázlatát
és néhány részletét m utatjuk be. A hártyabeton, armocementes csatorna gyártása
vízszintes lap készítésével kezdődik ( IX.3-13. ábra), amelyet kétoldalon felhaj­
tanak ( I X .3-17. ábra), majd a hajlítási vonalon kissé javítanak. A IX.3-18.
ábrán az olasz típusterv sorozat 600 1/s vízszállítású, 7 m hosszú előrefeszített
héjcsatorna típusát, a IX.3-19. ábrán pedig ugyanilyen teljesítményű, 5 m hosszú
normál vasbeton héjcsatorna változat keresztm etszetét láthatjuk.
Nagyobb héj csatornaelemeket a végeken, az alátám asztásnál erősíteni kell: a
támaszok alá talpelemet kell helyezni. Kétféle talpelem készülhet, betonból és
vasbetonból.

I X . 3-12. áb ra . Monolit beton osztómű

Venturi-szűkületek, a mérőtölcsérek, az osztott rendszerű vízhozammérők. Ugyan­

csak építési m unkát kívánnak a vízszintszabályozó és vízadagoló berendezések.
Legtöbb esetben monolit szerkezetről van szó, kivéve a héjcsatornákat és a tipizált
vízmérő, vízkormányzó, vízadagoló berendezéseket.
Az eséscsökkentő műtárgyak, m int a bukók, surrantok, fenéklépcsők rendszerint
más műtárggyal együtt épülnek.
Túlfolyók, a vízvezető csatornák üzemi m űtárgyaiként kezelhetők. Rendszerint
bukók és valamilyen vízszintszabályozó vagy záró műtárggyal épülnek egybe.

3.25. Ilé jc sa to rn á k

A hazai héjcsatornacsaládot — a hazai kezdeményezések figyelembevételével és-

értékelésével — a Vízgazdálkodási Tudományos K utatóintézet és a V IZ IT E R V
alakította ki. Három fő típusa ismeretes a 31-es, 43-as és a 61-es. A számozás
egyúttal, tízzel szorozva a héjcsatorna keresztmetszeti területét (a nedves szel­
vényt) is jelenti, egész dm3-re kerekítve.
Az egyes típusokhoz, amelyek 6 m-es hosszban készülnek megfelelő talp-, tám -
és nyeregelemet is terveztek. A 31-es és 61-es típus kosárgörbe szelvénnyel, a 43-as
típus elliptikus szelvénnyel készül ( IX.3-13. ábra).
A z e le m e k k a p cso la ta
A IX.3-14. ábrán lemezekből épített héj csatornaszakasz látható (Tiszántúli VÍZIG
megoldása). I X . 3 -1 3 . ábra. Vízgazdálkodási Tudományos K utató­
intézet 43-as típusú héjcsatornája
258 17*
259
 I X . 3-14. ábra. A Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság vasbetonlemezes
héj csatorna-szakasza

I X . 3-16. ábra. Hártyabeton héjcsatorna gyártása I.

I X . 3-15. ábra. Hártyabeton-

héjcsatorna (Szentendrei Be-
tonelemgyári típus) néhány
részlete I X . 3-17. á b m . Hártyabeton héjcsatorna gyártása II.

260 261
 6,1
>Oj
jól
tx-*I

210AL
I
A héj csatorna támelemének elhelyezésénél gondoskodni kell, hogy a talpelem

L___ l
\
nyílásában — a pontos elhelyezés érdekében — kisebb mozgásra lehetőség legyen
( I X .3-20. ábra).
I X . 3-18. áb ra . Előrefeszített héjcsatorna A vasbeton héj csatornák próbaterhelését kereszt- és hosszirányban ( I X .3-21.
(olasz, Q = 600 I/s, H = 7 m )
ábra) végezhetjük.
A héj csatorna különösen alkalmas a víz- T
szintszabályozó (IX.3-22. ábra), a vízada­
goló ( IX.3-23. ábra), a tiltó és a tömlős ki­
ín 1

ii
1
’

lil !
vezetés elhelyezésére. A csatornákba helyez­ í
hető Venturi-szűkületeknél általában mo­
/
* 1
nolit megoldást lehet alkalmazni.
□ ___ __ o

[
3.2 6 . Csatornahidak

A kisebb vízhozamú csatornák fölött épülő

W6,1 hidak is még a kisműtárgyak fogalmába tar­
toznak. Mind a tartószerkezetek, m int a
kitöltő pallók előregyártással készülhetnek.
A z előregyártott hossztartók elhelyezésük
270A...........L________

után pótolják az állványzatot. A tartók

gyártásánál mind az előrefeszítést, mind az
utófeszítést alkalmazzák és széles körben
alkalmazhatók az előregyártott gerendák.
Csatornahidaknál a nagyobb héj csatorna I X . 3 -2 1 . ábra. Héjcsatorna
helyett gyakran alkalmazzák a keretszer­ próbaterhelése
kezetes megoldásokat.
A. csatornára épülő hídnál gyakran elzárószerkezetet is alkalmaznak. A felhúzó­
szerkezet ekkor a járdával egybeépített konzolon nyugszik, csörlős vagy orsórudas
I X . 3 -1 9 . áb ra . Normál-vasbeton héjcsatorna megoldású és az elzárótáblát idomvasakból kiképzett horonyban mozgatja. Más
(olasz, Q = 600 1/s, H = 5 m ) megoldásnál a felhúzószerkezet a híd belső falára erősített ferde gerendára támasz­
kodó és vízszintes tengely körül forgó billenőtáblát emeli meg.

262 263
 3.27. Szivattyúállások

Az előregyártott elemeknek kedvező alkalmazási lehetősége adódik az ideiglenes

és félállandó szivattyúállások létesítésénél.
A szivattyús gépcsoportok nagy száma, a rendelkezésre álló rövid felállítási vagy
építési idő kedvező körülmények között gazdaságossá teszik az elemekből össze­
állítható állások építését. Mind a tervezésük, mind előregyártásuk nagy gondosságot
kíván a gépegység üzemeléséből eredő rendkívüli igénybevételének biztosítása

I X .3-22. ábra. Vízszintszabályozó héjcsatorna-szakaszban

I X .3-24. ábra. Szivattyúállás előregyártott elemekből

m iatt. Ilyen elemeket egyelőre kisebb sorozatban az Alsótiszavidéki Vízügyi Igaz­

gatóság gyártott. Más megoldás szerint kisebb vízkivételeknél, ahol a szívóakna
mélysége nem haladja meg a 4 m-t, előregyártott elemekből készült aknából és
szívócsőből előállított kism űtárgyat lehet alkalmazni (IX .3-24. ábra), amelynek
csupán az akna fenékeleme készül helyszínen csömöszölt B 140-es betonból. Az
aknagyűrűk belső átmérője 100 cm, a szívócső átmérője 60 cm. Ha a szívóakna
nem mélyebb, m int 2 m, nyílt vízkivételi szívóaknát lehet építeni MOT-tervek
alapján, monolit betonból, tiltózható aknakialakítással. A PT-szivattyúkhoz több­
féle aknatípust tartalm aznak a MOT-tervek, légakna- és közbenső aknaszerű
kiképzéssel.
I X .3-23. ábra. Palástos vízadagoló héjcsatorna-szakaszban

264 265
3 .2 8 . Sokcélú lapelem ek és felh aszn álásuk A következő kism űtárgyak építésére hasz- 2
nálják:
A vízépítésben alkalmazott m űtárgyak és burkolatok egyes szerkezeteinek azo­ kisvízfolyások zsilipjei,
nossága lehetővé teszi, hogy nagy tömegben gyártható egységes elemtípusokat is
alkalmazni lehessen. surrantok,
kisméretű vízmosáskötő gátak,
vízmosások fenéklépcsői,
3.281. KDT-elem íves kialakítású kis magasságú tám ­
falak,
Egyszerűbb vízépítési m űtárgyak sík vagy kismértékben hajló felületei képezhetők
ki belőle. Tulajdonképpen négyzet alakú egymáson eltolt síklap (IX.3-25. ábra), monolit vasbeton pillérekkel,
peremén négyzetes keresztmetszetű horonnyal. Négy oldal irányában az össze­ nyolcszögletű csőszelvény,
építés biztonságára két-két tüske áll ki. nagyobb beton- és vasbeton m űtár­
gyak bentmaradó zsaluzata.
A -A m e tsze t Az anyaga B 280-as kocka szilárdságú
Fővasbetétek vasalt beton. Gyártása, szállítása, beépí­
tése rendkívül egyszerű, bár szállításnál I X . 3-26. ábra. KDT-elemekből össze­
nagy gondosságot kíván a törési veszteség állított 110-es csőszelvény
csökkentésére. A beépítés után az egymás 1 t ö m b ; 2 t a l p ; 3 a c é ltü s k é k ; i fő v a s b e té te k
mellé helyezett elemek között kialakuló
'////7/AV/ZVa lt_JL fe l rácsszerű hornyokba helyezik a teherviselő vasbetéteket, m ajd ezeket az elemből
kiálló tüskékkel rögzítik. A hornyokat ezután cementhabarccsal kitöltik. Egy
F ő v a sb e té te k jellegzetes alkalmazási módja látható a IX.3-26. ábrán.

3.282. G-elemek

A Felsőtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság három méretben gyártja az elemekből

épült fenékbiztosító burkolatot és elsősorban folyásra hajlamos talajrétegben
kialakított földmedrű csatornák burkolatánál alkalmazzák. Korábban erősítő­
bordával, újabban nélküle alakítják ki ( IX.3-27. ábra). Építése — figyelembe véve
a kedvezőtlen talajkörülményeket — nagy gondosságot igényel. A munkaárok
fenekén kialakított tükörbe fektetik az alátétlapokat, majd a két szemközti
támaszelemet egyszerre helyezik rá, a háttöltés elkészültéig m indkettőt kitám aszt­
va. A támaszelemek mögött kavicsszivárgót helyeznek el, majd a földet döngöléssel
visszatöltik. A méretei 35/50, 40/70, 60/80, 80/80, 90/90, 100/100 cm. A telt beton-
szelvény vízszállítása 0,1%0 esetén — a méretektől függően 0,07; 0,13; 0,27; 0,41;
0,57; 0,76 m3/s.
Az IX.3-28. és IX.3-29. ábrákon a támaszelemek és a szélesítő fenékelemek alkal­
mazásának két változatát m utatjuk be, keskenyebb és szélesebb meder esetében.

3.283. P 74/90 fenékbiztosító burkolat

I X .3-25. ábra. KDT-elemekből épült műtárgy részlete
Szintén folyásra hajlamos talajrétegbe épített csatornánál alkalmazzák. Támasz­
elemből és szélesítő fenékelemből áll. Azonos belmélységgel háromféle szelvény­
szélességű burkolat alakítható ki. Gyártása, alkalmazási körülményei és beépítése
hasonló a G-elemekéhez. Csatornaszelvény burkolására való. A szélesítő fenékelem
a P 74/90 támaszelemekből készített burkolat szelvényének szélesítésére szolgál. Az
elemek elnevezésénél általában az első szám szélességi, a második szám mélységi
m éretet jelez.

266 267
 >-
A F első tiszav id ék i V ízügyi Ig azg ató ság a b u rk o la tc sa lá d szám os v á lto z a tá t fe j­
le s z te tte k i. A te rü le té n g y ak o ri k e d v ező tlen ta la jv isz o n y o k m ia tt a ta la j m eg­
tá m a sz tá sá ra szám os tá v ta r tó - és tá m a sz tó e le m et a la k íto tt ki.

3.284. Sejtidomkí) burkolatok

A sejtid o m k ő b u rk o la to k szám os típ u s á t te rv e z té k . Á lta lá b a n n y ito tt b u rk o la to t

képez, am ely a ta la jv íz á ra m lá st n em ak ad ály o zza, v isz o n t a fe lü le te t jól m egvédi.
M élyvezetésű csa to rn á k , kisvízfolyások réz sű b iz to sítá sá ra, v a la m in t m ű tá rg y a k
elő- és u tó fen ek én ek b izto sítá sá ra alk alm azzák . A leg ism erteb b az „ A ” típ u sú

I X . 3 -2 7 . ábra. G-elemek
a) régi típusú gavallérelem ; b) körszelvényű elem ; c) új típusú elem ; d ) b eép ített új típusú
elem szélesítőtaggal

25

I X . 3 -2 8 . á b r a . G-elem felhasználásával k ia la k íto tt keskeny m eder

I X . 3 -3 0 . á b ra . R E -burkolólap alkalm azása

I X . 3 -2 9 . á b ra . G-elem felhasználásával k ia la k íto tt szélesebb m eder a) csészeszelvényű és b) trapézszelvényű csatorna építéséhez

268 269

i
sejtidomkő, amely hatszög alaprajzú betonelem ( IX.2-8. ábra). Enyhén kónikus 3.29. Esőztetoberendezések kism űtárgyai
kör keresztmetszetű üreg megy á t teljes keresztmetszetén. „B ” változatán az üreg
nem hatol á t teljesen, azt 5 cm vastag fenéklemez zárja le. Alapanyag B 200 kocka Az esőztető öntözőberendezések teljesen vagy részben földbe épített csőhálózatos
szilárdságú beton. Az ország területén több helyen gyártanak hasonló elemeket. megoldásainál a tolózárat, a víztelenítő- és a légtelenítőaknákat előregyártott ele­
A RA —5, RB —5, RC—5, RE burkolólapok beépítése hasonlóan történik, mint a mekből, esetenként monolit betonból is lehet építeni. A vízkivételi csapoknál
KDT-elemeké. (hidránsoknál) egyszerű föld alatti betontömbös m egtámasztást és felszín feletti
A IX.3-30. ábrán a R E burkolólap használatát m utatjuk be, csészeszelvényű bur­ védelmet is lehet alkalmazni. A tolózárat
kolathoz (a) és trapéz szelvényű burkolathoz (b). víztelenítő- ( I X .3-32. ábra) és légtelenítő­ -4 metszet
aknáknál általában 80 és 100 cm átmérőjű
és 75 cm magasságú betongyűrűket alkal­
3.285. Aknák maznak. A fenékelem is előregyártott be­
Mind monolit, mind előregyártott kivitelben az egyik legszélesebb körben alkal­ tonból készül. A különböző célra épített
mazott kism űtárgyaz akna. Készülhet tolózárak, vízmérőórák és egyéb szerelvények vasbeton medencék esetében az előregyár-
elhelyezésére, védelmére, kezelésére. Valamennyi felszín alatti csőhálózat talál­ tást elsősorban oldalfalelemek kialakítása­
kozási és elágazási pontján aknát kell építeni. Elsőrendű törekvés, hogy a kisebb kor alkalmazzák. A henger alak alkalmas
átmérőjű, ill. méretű aknákat előregyártott elemekből kell előállítani. Ez a méret elsősorban arra, hogy az előregyártott gyűrű­
a 100 cm átmérővel határolható, de elképzelhető — elsősorban helyszíni előre- elemek behelyezése után feszítést, többnyire
gyártásnál — ezt jóval meghaladó méretek alkalmazása is. utófeszítést alkalmazzanak. Nagyobb mé­
retű körhengernél a tartály oldalfalát rend­
Különleges gondos m unkát igényel az aknákba torkolló csővezetékek merev és szerint páros számú belső domború oldalu­ <P6 . .
rugalmas átvezetése, ill. bevezetése. Az aknafal és a csatlakozó csővezetékek anya­ k at a víznyomás felé fordító körhenger
gának különböző változataiban a MOT-tervek részletes megoldásokat adnak. Az héjakra bontják. A feszítést a tartály vízzel
akna és a cső csatlakozásánál általában az akna falába külön csodarabot kell be­ való megtöltésével végzik, megfeszítve így B metszet
építeni, megfelelő rugalmas töm ítést alkalmazva a csővezeték csatlakozásának a héjra feszítés nélkül feltekercselt huzalo­
biztosítására megfelelő karimával ellátva. Cső-, ill. kisebb héj csatorna csatlakoz­ kat. A tartályok betonjánál legalább B280-as
tatására alkalmas aknaelemek láthatók a IX.3-31. ábrán. betonminőséget és 150.50 KB ólomfürdő­
ben edzett patentírozott acélhuzalt alkal­
maznak.

3.210. T ógazdasági kism űtárgyak

A tógazdaság területén alkalmazott kismű­ I X . 3 -3 2 . á b ra . T o lózárat víztelen ítő ­

tárgyak — kis módosítással — hasonlók az a k n a (MOT III. 6 1 -2 /1 9 6 2 )
öntözésben és a belvízvédelemben alkalma­
zottakhoz. Az orros barátzsilip tulajdonképpen a csöves átereszhez hasonló, s a
halászat különleges igényeit kielégítő kisműtárgy. Előregyártott része a betoncső­
szakasz, a fejrész általában monolit vasbetonból készül.

3.211. V ízellátási kism űtárgyak

A törpe vízműves vízellátás céljaira MOT típustervek készültek a különböző telje­

sítményű mélyfúrású kutakhoz, rendszerint süllyesztett szivattyúaknás megoldás­
sal, víztárolóval 200, 250 és 300 cm-es átmérőjű aknagyűrű alkalmazásával, kút-
alapozásos kivitelben. A kör keresztmetszetű süllyesztett aknát közbülső födém
osztja ketté, az alsó a víztároló medence, a felső a szivattyúakna. Az alapozás
mélysége a legnagyobb kútgyűrűméretnél 11,00 m is lehet. A m űtárgy monolit
betonból készül.
Szintén vízellátási célokat szolgál a búvárszivattyús vízkivételhez építhető kútakna,
I X . 3 -3 1 . á b ra . A knaelem ek és h éjcsato rn a csatlakozása a 11<-gyszög alaprajzú, 350x300x200 cm belméretű és a 350x210 cm belső méretű

270 271.
szivattyúakna, a pozitív és negatív kútfej kiképzések és a kéziszivattyús kútfej B m e ts z e t
C metszet
kiképzés. A nagy víztároló medencék m ellett fontos feladatuk van a kisebb tér­
fogatú vasbetonból készült víztartályoknak is. Térfogatuk a MOT-tervek szerint
5, 10, 15, 20, 50, 2 x 5 0 , 2 x 7 5 , 100 m3, ennél nagyobb m éreteket m ár nagy m űtár­
gyaknak tekinthetünk.
A mérő bukós vízmérőakna 0,80—1,50 m befolyási csatlakozással épül, mérőtűs
berendezéssel. Ennél nagyobb befolyási mélység esetén úszós vízszintészlelő beren­
dezést alkalmaznak. A fedett tűzoltó-víztároló medence héjszerkezetű vasbetonból
épül, MOT tervek alapján 50 és 100 m3-es térfogattal.
A víztornyok és magastárolók építésénél az előregyártásnak szintén nagy lehető­
ségei vannak, elsősorban héj szerkezetek kialakításában.

3.212. C satornázási kism űtárgyak

A csatornázáshoz alkalmazott kism űtárgyak közül a gyakrabban előfordultak tipi­

záltak, ezek:
tisztítóaknák,
öblítőaknák,
víznyelőaknák,
vakaknás csatlakozások,
tetővízleí'olyó csatlakozások,
bukóaknák.

Ezek közül a I X .3-33. ábrán 3 0 x 3 0 cm belméretű, előregyártott elemekből készült

víznyelő akna látható. Ez a műtárgy, m int a többi is, monolit betonból is készülhet.
A bem utatott m űtárgy háromféle négyzetes alakú előregyártott betonelemből
készül és három részből áll: az alsó-fenékrészből, felső-fenékrészből és a felmenő­
részből. 5 0 x 5 0 cm belmérettel is alkalmazzák.
Csatornázási kism űtárgyakat általában B 200-as minőségű betonból (monolit­
szerkezetnél) vagy B 280-as betonból (előregyártott kivitelnél) készítik.
A víz- és szennyvíztisztítási építmények közé tartoznak a zsírfogó aknák, amelyek
négyszög alaprajzzal készülnek, előregyártott leemelhető vasbeton lefedéssel, a
különböző terhelésre készített MOT-tervek alapján. Ugyancsak MOT-tervek állnak
rendelkezésre a túlfolyó kitorkollófejének kialakítására 20, 30, 40 és 50 cm-es
csövek végének lezárására. Kisműtárgyak is használatosak e terü leten : a szennyvíz­
elosztó aknák, a hidroforberendezések szivattyúaknái és szivattyúházai, az utó­
ülepítő, fertőtlenítőmedencék, a szikkasztó alagcsőhálózat adagolóaknái, a kisebb
teljesítm ényű szennyvízátemelők, a vasbeton falazatú, és téglafalazatú egyszerű
oldómedencék, az előregyártott elemekből előállított kétszintes ülepítők, oldó­
aknák, fertőtlenítőmedencék. A kétszintes ülepítőket henger alakú, monolit
betonból épített fedett vasbeton medenceként alakítják ki, amelyet terelőlapokkal
osztanak két részre. Különböző ülepítő- és iszaptérrel alakítható ki. A kör kereszt­
metszetű akna átmérője 3,00, 3,50, 4,00, 4,50, 5,00, 6,00 m lehet. A függőleges
átfolyású monolit vasbeton utóülepítő kör alaprajzú henger, kúposán kialakítva.
Belső átmérője 3,00, 3,50 és 4,00 m-es. Kútsüllyesztéssel épül. A biológiai csepeg­
tetőtest 1,00, 1,20, 1,30 m átmérőjű henger alakú torony, vasbeton falazattal, hab­
salak töltőtesttel, tégla burkolófallal.
272
I X .3-33. ábra. Víznyelő akna előregyártott elemekből
3.21 3 . T ározók kism űtárgyai
A síkvidéki tározók valamennyi, a dombvidéki tározók és völgyzárógátak kisebb
m űtárgyai 3—4 m-es vízoszloptartásig tartozhatnak a kism űtárgy fogalmába.
3.3. AZ ELŐRE GYÁRTOTT ELEM EK SZÁ LLÍTÁSA
Az előregyártó telepen, üzemben alkalm azott emelő- és szállítóberendezésekről a
2.52. pontban szó volt. A további szállítás, az előregyártó üzemből az építés helyére
a szokásos járművekkel, azok esetleges kisebb átalakításával, megfelelő szerelvény
alkalmazásával lehetséges.
A helyszíni emelésre és beépítésre szolgáló emelőgépek szerkezete általában olyan,
hogy az emelés m ellett járni, mozogni is képesek, sőt általában e két tevékenységet
egyszerre is végezhetik.
K isebb m ű tá rg y a k , v o n alas v a g y p o n tsz e rű ép ítk ezések n él elő n y b en k ell részesí­
te n ü n k a k ö n n y eb b m ozgású, g u m ikerekes e m elő d aru k at, a u tó d a ru k a t.
A vasbeton elemek között különösen a héj szerkezetűek kényesek az emelésre,
ezért elsősorban keresztirányú megfogásuknál kell nagy gondossággal eljárni, de
hosszirányban is megfelelő szerelvényt kell alkalmazni. Különös gondot követel
a csővezetékek szállítása. Erre különleges szállítószereléket is alkalmaznak.
18 V íz é p ít é s II. k ö t e t
273
3 .4 . A K IS M Ű T Á R G Y A K B E É P ÍT É S E
3. 41. A z építés időpontja és ütem ezése
Az építés időpontját és tartam át előre meg kell tervezni. Az építmény jellege ezt.
általában pontosan meghatározza és körülhatárolja. Élővízfolyásnál a vízjárás,
a vízszín és vízhozam alakulása (1. a IV. fejezet 1. pontját), mesterséges csatorná­
nál elsősorban a mezőgazdasági m unkák és a csatorna feladata szabja meg az építés
kezdő és befejező időpontját.
Az előregyártott elemekből épülő létesítmény rendkívüli előnye a monolit műtárgy­
hoz képest, hogy építése kedvezőtlen időjárási körülmények között is lehetséges.
3.42. Csatlakozás von alas létesítm én yek n él
Vonalas létesítmények elsősorban a vízvezető elemek; csövek, keretszerkezetek,
valamint a folyamatos burkolatok. Elemeik egymáshoz illesztése, kapcsolatuk
minősége fontos.
Acélbetét Cementhabarcs
és magassági értékét a terv tartalmazza. A magasság átvitele után gondosko­
dunk arról, hogy a közeli segédalappont védett és az építés folyamán változatlan
maradjon. A közvetlen magassági ellenőrzés a zsinórpadról végezhető.
3.4 4 . A m űtárgy zsaluzása
A vízépítési kisműtárgyak zsaluzása hasonló az egyéb beton és vasbeton m űtárgy
zsaluzatának kialakításához. Talán két fontos körülmény kiemelése szükséges.
Monolit szerkezet betontömbjét vagy -falát kisebb munkagödör esetében csak
a föld felett zsaluzzuk, kétoldalon a terepszint alatt csupán belső zsaluzást alkal­
mazunk, a külső zsaluzat a szabályosan kialakított munkagödör fala, amelyet
betonozás előtt megnedvesítünk és híg cementes habarccsal megkötünk. Az első
betonadagokat magasabb vízcement-tényezővel készítjük annak érdekében, hogy
a szárazföld nedvelszívó hatását némileg ellensúlyozzuk.
Az átereszek belső zsaluzása és kizsaluzása rendszerint komoly feladatot jelent.
Ezért különleges megoldások terjedtek el, m int a csuklós (többször is felhasznál­
ható) zsaluzat, a felfújható gumihengeres zsaluzás, betonhéjszerkezet stb.

3.45. A m űtárgy betonozása

Betonozás, betonadagolás, a munkahézagok kialakítása, a tömörítés, csömöszölés,

vibrálás végrehajtásához a betonozásra adott tervezői utasításokat, ill. valamennyi
műszaki előírást figyelembe kell venni.
Bitumenes , 1 3 - 5 mm A kisebb szívóaknákat és csillapítóaknákat előregyártott elemekből, a nagyobbakat
habarcs tömítőanyag 1 monolit betonozással készítik. Az alkalmazott előregyártott elemek általában
Norm ál hézag D ilatációs hézag gyűrű alakúak vagy négyszögletesek és horonnyal csatlakoznak egymáshoz. Az
I X .3-34. ábra. Az elemek kapcsolata aknák feneke a kisebb típusoknál előregyártott, a nagyobbaknál helyszíni beto-
nozású. Az előregyártott csövek alá 5—10 cm vastag aljzatbeton szükséges. Jó
Az elemek kötését általában cementhabarccsal oldják meg, abban az esetben, ha teherbíró talajon, száraz körülmények között a betonaljzat elhagyható. Nagyobb
mozgásra lehet számítani és a repedések keletkezését el akarják kerülni, bitumenes terhelésnél 15—20 cm vastag vasbeton lemez aljzat elhelyezése indokolt lehet.
tömítőanyagot kell a hézagba helyezni (IX.3-34. ábra), vagy rugalmas kapcsolatot Az acélbetét-hálózat összeszerelését — sok esetben még a nagyobb m űtárgyaknál
kell beépíteni ( IX.3-35. ábra). is ~ célszerű a munkahelyen vagy a telepudvaron előre elvégezni. így lehetővé
válik, hogy a szerelést kedvezőbb körülmények között egy helyen, központosán
3.43. A m űtárgy kitűzése szervezetten oldják meg.
Mind a vonalas építményeket, mind önálló kism űtárgyat zsinórpaddal, zsinóráll­ A helyszíni betonozáshoz jó eredménnyel alkalmazhatók a mozgékony, rendszerint
vánnyal tűzik ki. autóra szerelt betonkeverők és -adagolók. Egyszerű betonkeverőkkel szemben is
Vonalas létesítmény esetében annak tengelye, önálló m űtárgy esetében a kapott követelmény a könnyen mozgathatóság, kereken gördíthetőség.
adatok alapján m eghatározott tengely az alapadat a zsinórpad kitűzésének meg­
indításához. A pontos szelvényszám és a műtárgy
tervezett tengelyének azonosítása után tűzhetők 3.46. Csatlakozások
ki a többi méretek. A munkagödör kialakításakor
figyelembe kell venni olyan körülményeket is, A kisműtárgyak ritkán homogén beton- vagy vasbeton anyagúak. Szinte minden
hogy pl. a külső zsaluzás megoldható-e a munka­ esetben más anyagú, acél-, fa-, alumínium stb. szerkezettel épülnek egybe (1. a X I.
gödör falával. Kedvező körülmények között ez j^É ze^et)- A terv tartalm azza a szerkezet és az építmény kapcsolatának kiala-
megtakarítással járhat.
I X .3-35. ábra. Rugalmas kap­
csolat (keménygumi elem) A magassági kitűzéshez szükséges alappont helyét A szerkezeti részeket ritkán helyezik el az építmény kialakításával egyidejűleg.
18*
274 275
Sérülések, hibásodások, szennyeződések fordulhatnának elő. E zért rendszerint
csupán a kapcsolat, csatlakoztatás elhelyezésére szorítkoznak.
Az utólagos vésések elkerülésére a bekötőkarmokat és egyéb kapcsoló vasszerke­
zeti részeket a betonozás előtt pontosan el kell helyezni, majd betonozni.
3.5. B A LESE TELH Á R ÍTÁ S
A balesetelhárítási előírásokat be kell tartani, elsősorban az Általános Balesetelhá­
rító Óvórendszabályt, de az erőgépekre, közlőművekre, munkagépekre alkalmazni
kell a vas- és fémiparra, a közlekedésépítésre, a mélyépítésre és az anyagmozga­
tásra vonatkozó óvó rendszabályokat is.
3.6. K IS MŰTÁRGYAK FENNTARTÁSA
A kism űtárgyak vasbeton, beton-, kő-, tégla-, vas-, fa- vagy összetett szerkezetek.
A beton-, tégla- és kőszerkezetek az egyenlőtlen süllyedések, kimosások, az idő­
járás, valam int egyéb hatások következtében megrepedeznek, éleik csorbulnak,
a zárószerkezetek vezetésére szolgáló hornyok kitöredeznek. A vasszerkezetek
törnek, rozsdásodnak. A faszerkezetek korhadnak, megsérülnek, elhasználódnak.
Elsősorban teh á t anyaguk szerint változik a fenntartási módjuk (1. a X III. feje­
zetet).
3 .6 1 . líeto n -, vasbeton, tégla- cs k oszerkezetek
A beton-, vasbeton, tégla- és kőszerkezetekben keletkező gyakori repedés helyre-
állítása nehéz és fáradságos feladat. Elsősorban egyenlőtlen süllyedésből keletkezik.
Ezért a felületi kezelés nem sokat ér, hanem az előidéző okot kell megszüntetni.
Pl. ha a szárnyastiltó küszöbe megreped, ez rendszerint arra m utat, hogy a szárny­
falak megsüllyedtek. Természetesen, ha csak a keletkezett repedést dörzsöljük be
cementhabarccsal, eredményt nem érünk el, hiszen a további süllyedés eredménye­
képpen a repedés további szétnyílása várható. A hatékony segítség alapos m unkát
kíván: a földet ki kell bontani és a szárnyfalak alá beton- vagy téglafalat kell
építeni.
Cementhabarccsal esetleg a lecsorbult éleket lehet kijavítani és az elzárószerkezetet
vezető hornyok hiányosságait pótolni.
Előregyártott m űtárgyak esetében egy-egy összetört elem cseréje különös nehézsé­
get nem okoz, kivéve, ha az fedett, elzárt helyen helyezkedik el.
Gyakran előfordul, hogy az átereszek, csöves tiltok, keretszerkezetek feletti fedő
földréteg a forgalom hatására elvékonyodik, aminek következménye a cső vagy
szerkezet törése is lehet. Megelőzésére célszerű a földréteg időnkénti pótlása, mert
a m ár eltört betoncsövek, szerkezeti elemek cseréje jóval nagyobb munka.
A téli fagy is veszélyes a kisműtárgyakra, elsősorban a téglából készültekre. Hibák
keletkezhetnek az illesztéseknél, az elemek kötési helyein. A javítás során a kifa­
gyott téglákat pótolni kell és a keletkezett hézagokat cementhabarccsal kell
kitölteni.
276
A kőszerkezetek esetében hasonló javításokra szám íthatunk. Elsősorban a héza­
goknál keletkeznek repedések, a kövek kilazulnak. A kilazult köveket ki kell emelni
és a homokos kavicságy anyagát pótolva, a követ vissza kell helyezni, majd a
hézagot cementhabarccsal kiönteni. Hasonló javítást igényel a víz energiája által
megbontott burkolat vagy kőszórás is. A m űtárgyakban pangó vizet a téli fagy
előtt el kell távolítani.
3.62. V asszerkezetek
A vasszerkezeti részeket a kism űtárgy feladatának megfelelő, nagyobb igénybe­
vételt jelentő időszak után figyelmesen á t kell vizsgálni. A repedéseket, töréseket
meg kell hegeszteni, esetleg hevederrel meg kell erősíteni. A rozsda eltávolítása és a
festés felújítása a rendszeres fenntartási munkákhoz tartozik. Valamennyi alkat­
részt, így a felhúzószerkezet részeit is meg kell vizsgálni és a sérült vagy meghibá­
sodott részeket ki kell javítani. Az egymáson csúszó, érintkező elemeket bezsíroz­
zuk, a szabad vasfelületeket rendszerint festéssel tartósítjuk. A könnyen leszerel­
hető és kényes alkatrészeket kellő kezelés, bezsírozás után raktárban kell tárolni.
A csavarokat meg kell erősíteni, a meglazult szegecseket ki kell cserélni és az elgör­
bült elemeket ki kell egyenesíteni.
3.63. Faszerkezetek
A faszerkezetek egy része állandóan víz a la tt áll. Ez kevésbé veszélyes, mintha
vízzel és levegővel váltakozva érintkezne. A kism űtárgyak többségénél utóbbi
fordul elő.
A várható korhadás megakadályozására ezeket a faszerkezeteket kátránnyal vagy
kátrányolajjal (karbolineum) telítjük, üzemelés után raktárban tároljuk, a táblák
vagy gerendák közötti szellőzés biztosításával. Közvetlenül a talajra vagy padlóra
ezeket a szerkezeti elemeket nem szabad helyezni, alátám asztásukra ászokfát
alkalmazunk az alulról ható nedvesség távoltartására. A meglazult összeerősítése-
ket szögezést, csavarozást — meg kell erősíteni. Az eltört elemeket ki kell
cserélni, pótolni és a vetemedés eredményeképpen keletkező eltorzulásokat helyre
kell hozni a pontos méretek kialakítására.
A víz és a jég romboló m unkájának k ite tt cölöpállásokról és faszerkezetekről a
kényes részeket el kell távolítani, m ajd üzem előtt, rendszerint tavasszal ezeket
a részeket újra kell építeni és az eredeti állapotba visszaállítani. A kisebb, szét­
szedhető, előregyártott elemekből készült kezelő épületek egy részét a tél beállta
előtt szétszedik és fedett helyen tárolják. Ezek legkényesebb része a fedélszerkezet
és a fedéllemez. Kezelése, anyagától függően különböző.
3.64. A fenntartás időpontja
A fenntartási m unkákat (1. a X III. fejezet) a kisműtárgyak feladatától függően
abban az időszakban végzik, amikor az üzemelésükben szünetet tartanak. Ebben
az időszakban számítani lehet arra is, hogy a kezelőszemélyzet felszabadul és a
fenntartási munkán foglalkoztatható. Ezzel az egész év folyamán egyenletes
m unkaterhelést lehet elérni.
277
4 . S Z IV A T T Y Ú T E L E P E K

Markó Elek

4.1. A SZIV A TTY Ú TELEP FOGALM A

A szivattyútelep több műtárgyból álló létesítmény. A szivattyúk, egyéb gépi és

villamos berendezéssel együtt a szivattyúházban helyezkednek el, a többi műtárgy
a szivattyútelep rendeltetésszerű használatához szükséges. A szivattyúházban
levő szivattyúk továbbítják a folyadékot — általában a vizet — a szükséges
emelési magasságra. A IX.4-1. ábrán egy 4,0 m3/s teljesítményű belvíz-szivattyú­
telep elrendezését m utatjuk be. A szivattyútelep magában foglalja általában a
szívócsatornát, szivattyúházat, nyomócsövet, nyomóaknát, transzformátorállo­
m ást és a gépész lakását (szállását).

4.2. A SZIV A TTY Ú TELEPEK OSZTÁLYOZÁSA

4 .2 1 . Ü zem m ód szerinti osztályozás

A ma működő szivattyúk legtöbbje villamos meghajtású, am it a távvezeték-háló­

zat rohamos fejlődése, a gépi berendezés könnyű kezelhetősége, autom atizálható-
sága és az alacsony fenntartási költség is indokol.
A szivattyúkat egyes esetekben Diesel-motorral hajtják. A Diesel-motorokat eset­
leg tartalék áram forrásként használják, pl. városi vízművek esetében.
A századforduló idején épült gőzüzemű szivattyútelepek száma rohamosan csök­
ken.

4 .2 2 . R end eltetés szerinti osztályozás

A szivattyútelepek sok fajtáján kívül csak a legfontosabbakat célszerű ismer­

tetni egy-egy jellemző és korszerű típus bemutatásával.

4.221. Ivóvíz-szivattyútelepek

Jellemzőjük az aránylag kis továbbítandó vízhozam és a nagyobb emelő- I s z ív ó c s a to r n a ; 2 s z ív ó o ld a l; 3 s z iv a t t y ú h á z ; 4 n y o m ó c s ő ; 5 n y o m ó a k n a ;

magasság. Sok esetben bonyolult víztisztító, ill. vízlágyító berendezés tartozik
hozzá. Nagy számban találhatók országszerte, nem csak tanácsi, hanem egyéb
tárcák kezelésében is, pl. a közlekedésnél. Építésük általában nem jelent különös
vízépítési feladatot. A IX.4-2. ábrán egy városi vízmű új szivattyúháza látható.
A szivattyúház m ellett 2500 m3 térfogatú tárolómedence épült, így a víz ráfolyással
érkezik a szivattyúkhoz, szívóoldali légtelenítésre nincs szükség. Az épület két­
szintes, a pince szintjén van a 4 db, egyenként 170 1/s teljeítményű centrifugál-
szivattyú és itt lehetett megoldani a villamoserő-átviteli kábelek szétosztását is.
A felső padlószinten helyezték el a villamos kapcsolóberendezést, a gépész pihenő-
és a szociális helyiségeket.
6 b e fo g a d ó ; 7 g é p é s z la k á s ; 8 is t á lló ; 9 m e llé k é p ü le t; 10 tra n s z fo rm á to rá llo m á s ;
II á rv é d e lm i tö lté s
4.222. Iparivíz-szivaltyútelepek
Általában folyók, csatornák mellé telepítve erőművek, gyárak hűtő- és ipariviz-
igényét biztosítják. Számuk aránylag nem nagy. Jellemző rájuk a bonyolult mély­
építés, a gereb- és szűrőberendezések különleges megoldása. A IX.4-3. ábrán egy
erőmű vízkivételi művét m utatjuk be tanulm ányterv formájában. A 4 db függőle­
ges tengelyű félaxiális lapátozású szivattyúk vízszállítása egyenként 7,5 m3/s.

278 279
 V 183,30

IX. 4-2, ábra. Ivóvíz-ellátási szivattyútelep 1X.4-S. ábra. Ei'őmű vízkivételi szivattyútelepe

I X .4-4. ábra. Öntöző szivattyútelep felülnézete

Jellemző az iparivíz-szivattyútelepekre a szállítandó nagy vízhozam és a
nagy emelési magasság, ennek következtében a jelentős beépített motorteljesít­
mény, jelen esetben szivattyúnként 2500 kW. A szivattyúház mélyépítése összetett
feladat, de a belvíz-szivattyútelephez hasonló, ezért o tt ism ertetjük.
4.223. Öntözővíz-szivattyútelepek
A fejlett belterjes mezőgazdasági üzem el sem képzelhető öntözés nélkül. A termés­
hozamok növelése világszerte központi kérdés. Egyre több ország mezőgazdasága
rendezkedik be esőszerű öntözésre. A IX.4-4. és IX.4-5. ábrákon egy öntözővíz­
szivattyútelep metszetei láthatók. A telep teljesítménye 1000 1/s, a szivattyúk a
közelmúltban kifejlesztett Ganz-MÁVAG gyártm ányú UFN-típusúak, tengelyük
függőleges elrendezésű, teljesítményük egyenként 2001/s, 75 m emelési magassággal.
A szivattyúház felépítménye vasbeton keretű, darugerendás, tégla kitöltőfalas
megoldású. Magában foglalja a villamos kapcsolóberendezést, szerelőteret és a
szociális helyiségeket. A telep autom atikus vezérlésű, az igényelt vízhozamnak
megfelelően egymás után indulnak a szivattyúk az épületen kívül elhelyezett
nyomólégüstök és a vezetékbe beépített Venturi-cső műszerei segítségével. A kor­
szerű öntöző szivattyútelepek száma hazánkban jelenleg csak mintegy 30-ra
tehető, de a kiskörei öntözőfürtök kiépítése kapcsán számuk a közeljövőben ugrás­
szerűen emelkedni fog. Alépítményük kivitelezése csak folyó m ellett jelenthet
nehézséget. Kis mélységű szívóaknájuk m iatt még folyásra hajlamos talajok
esetén is gyorsan elkészíthetők vákuumkutas talaj vízszint-süllyesztéssel. Az
I X .4-5. ábrán bem utatott metszeten jól látszik, hogy a nyomócsővezeték és az
erőátviteli kábelek szigorúan el vannak egymástól választva. Az alépítmény nagy­
méretű vasbeton akna, amelyet jelen esetben az erősen agresszív talajvíz ellen
fekete teknőszigetelés véd.
4.224. Szennyvíz-szivattyútelepek
Ipari- és házi szennyvíz átemelésére szolgálnak. A szennyvizet a befogadóba, vagy
a szennyvíztisztító telepre továbbítják. Számuk nem olyan nagy, m int az ivóvíz­
műveké, mégis nagy a jelentőségük egy ország fejlődésében. A 1X.4-6. ábrán egy
szennyvízátemelő telepet m utatunk be. Mivel a szennyvízhálózat egyesített rend­
szerű, 2 db, egyenként 1,0 m3/s teljesítményű, állítható lapátozású, függőleges
282
V 1U 30
10,56 8,00
I X .4 - 6 . á b ra . Szennyvízátemelő telep
tengelyű csapadékvíz-átemelő szivattyút is beépítettek. Ezek biztosítják a csatorna-
rendszerbe ömlő esővíz átemelését olyan esetekben, amikor a befogadó vízszintje a
gravitációs csatorna szintje felett van. A tömény szennyvizet 5 db egyenként 30
1/s teljesítményű különleges kivitelű függőleges tengelyű szivattyú emeli át. Ezek
a szívóaknába jutó darabos anyagokat és a szilárd uszadékot felaprítják. A szociális
helyiségek alatti pincetérben elhelyezett levegőbefúvásos rendszerű homokfogó
berendezés lehetővé teszi, hogy a hordalékszemcsék leülepedjenek a centrifugális
vízmozgás hatására. A szivattyúház alapozása bonyolult, m ert a süllyesztőszekrény
mellett dilatációs hézaggal elválasztva sík alapozású transzformátorház is készült,
költségcsökkentési okokból a roskadási kúpon kívül, és lényegesen magasabb
szinten.
4.225. Belvíz-szivattyútelep
Hazánk különleges topográfiai adottságai m iatt a mélyfekvésű alföldi területeken
a csapadékvizeket belvíz-csatornahálózat gyűjti össze és belvíz-szivattyútelepek
emelik a befogadó vízfolyásokba, amikor a víz gravitációsan neu? vezethető el.
A vízügyi szervezet közel 300 ilyen szivattyútelepet üzemeltet. A IX.4-7. és IX.4-8.
ábrák egy 6,0 m3/s teljesítményű szivattyútelep fő terveit m utatják be. Az alaprajz­
ból látható, hogy az építmény egyben gravitációs vízátvezetést is biztosít. A KCK
800-as típusú Ganz-MÁVAG gyártm ányú kihúzható forgórészű, állítható lapáto­
zású szivattyúk egyenként 2,0 m3/s víz átemelésére képesek.
A belvíz-szivattyútelepekre a nagyobb átemelendő vízhozam (1 —15 m3/s) és
a kisebb emelési magasság (2—10 m) jellemzők. A belvíz-szivattyútelep mindig
a vízgyűjtő terület legmélyebb pontján épül és ezért alapozása sokszor nehéz víz­
építési feladat. A mélyépítést bonyolítja a nefogadó vízfolyás közelsége és a víz­
nyomáskülönbség következtében létrejöhető hidraulikus talajtörés veszélye,
amely különösen árvíz idején jelentős. Ezért a tervező egyik legfontosabb feladata
a gondos talaj feltáráson alapuló szivárgási hossz megállapítása. Ennek függvényé­
ben kell elhelyezni a szivattyúházat a töltés lábától megfelelő távolságban. Az
283
 átem elt víz általában vasbeton vagy acélcsövön keresztül ömlik a befogadóba,
rendszerint a töltés alatt. Ilyenkor a töltést átvágják és az építés idejére körtöltést
építenek a hullámtérben. Az elmondottakból látható, hogy ezeknek a szivattyú-
telepeknek építési organizációját gondosan kell elkészíteni és a mélyépítési mun­
kákat gyorsan kell végrehajtani olyan időszakban, amikor mind a talajvíz, mind
a befogadó vízállása kedvező.

4 .2 3 . K ialakítás szerinti osztályozás

4.231. Úszómüves szivattyútelep

Az ilyen technológiai megoldás csak öntöző szivattyútelepeknél fordul elő, ezek
üzeme ugyanis egy évben legfeljebb 6 hónapig tart. Előnye a gyors létesítés lehe­
tősége és viszonylagos olcsósága. Sokszor Diesel-meghajtással üzemeltethető.
H átránya, hogy a vízfolyás vízszintingadozásának megfelelően a nyomócsövek

I X .4-9. ábra. Üsző szivattyútelep

285
284
 parti csatlakozását többször á t kell szerelni, továbbá, hogy az úszóműveket az
öntözési idényen kívüli időszakokban téli kikötőben kell tárolni.
Villamos meghajtás esetén bonyolult az erőátviteli kábelek csatlakoztatása.
A I X .4-9. ábrán egy öntözőfürt úszóművét m utatjuk be.

4.232. Felépítmény nélküli szivattyútelep

Egyes országokban, a költségek csökkentése és az építőipari kapacitás hiánya
m iatt, néhány szivattyútelepet felépítmény nélkül terveztek meg. E zt a megoldást
vagy a csapadékmentes időjárás, vagy a fenntartási szervezet magas műszaki
felkészültsége teszi lehetővé. A szivattyú karbantartási munkáihoz bakdarut
vagy autódarut használnak. Utóbbi esetben a szivattyútelephez kiépített út
szükséges. Ilyen esetekben mérlegelni kell az autódaru magas bérleti díját. A villa­
mos berendezést vagy zárt épületben kell elhelyezni, vagy különös gondot kell
fordítani azok vízzáró kivitelére. A technológiai berendezések korrózióvédelme
mindenkor külön feladatot jelent. A IX.4-3. ábrán felépítmény nélküli szivattyú-
telepet m utatunk be.

4.233. Egyszerűsített felépítményű szivattyútelep

A költségekkel való takarékosság m iatt egyes szivattyútelep-típusokat tégla ki­

töltőfalú felépítmény helyett egyszerűbb kivitelben építik, főleg ott, ahol téli
üzemre nincs szükség. Az ilyen megoldások rendszerint csökkentik az építési
munkaerő-ráfordítást és az inkább szerelőmunka jellegűvé válik. A könnyű fel­
építmény m iatt az építmény alapozását szét lehet választani, ami a szívóakna
m éreteit csökkenti. Ilyen egyszerűsített felépítményt m utatunk be a IX.4-10.
ábrán: íves, üvegszál erősítésű poliészter elemekből készült szerkezetet. Az egy-

286 28T
szerűsített felépítmény jól alkalmazható iparivíz-kivételi szivattyúházaknál is,
ahol például az erőmű üzemfenntartó részlege a javítások elvégzésére állandóan
rendelkezésre áll.
4.234. Zárt felépítményű szivattyútelep
A IX.4-5., IX.4-6. és IX.4-7. ábrán bem utatott kialakítás szerinti megoldást alkal­
mazzák ott, ahol a szivattyúk egész évben működnek és a fenntartási munkák
nagy részét télen, a fű tö tt gépházon belül kell elvégezni. A felhasznált anyagok
és szerkezetek jó minőségűek legyenek, hogy a távoleső helyeken fenntartási
munkára minél ritkábban kerüljön sor. Ennél a megoldásnál nem okoz gondot a
szerelést és javítást kiszolgáló daru elhelyezése, a szerelőtér kialakítása, a villamos
kapcsolóberendezések elhelyezése és a folyamatos üzemelést biztosító egyéb helyi-
ségek létesítése.
4.24. Szivattyú tengely elrendezése szerinti osztályozás
4.241. Vízszintes tengelyű szivattyúk
A IX.4-2. ábrán ilyen elrendezést m utatunk be. Ha a ráfolyásos üzem biztosítva
van, például tározók esetében, igen gazdaságos ez a kialakítási mód, de használható
akkor is, ha a szívóoldali vízszint alacsonyabb, m int a szivattyúk tengelye. Ilyen­
kor autom atikusan működő szívóoldali berendezést: vákuum szivattyút és légüstöt
kell alkalmazni. Ezzel a megoldással készült 700 1/s kapacitású és 120 m emelési
magasságú öntöző szivattyútelepet a I X .4-11. ábrán m utatunk be.
4.242. Ferde tengelyű szivattyúk
Egyik jellemző felhasználási helyük a belvíz-szivattyútelepek, ahol a nyomóma­
gasság viszonylag kicsi és nem változik. Ilyen esetekben az állítható lapátozású,
ferde tengelyű szivattyú jó hatásfokkal dolgozik. A szivattyúház ilyenkor három-
födémes szerkezet helyett (1. a IX.4-8. ábrát) sokkal egyszerűbb kivitelű lehet,
m int az a IX.4-12. ábrán feltüntetett 12,0 m3/s teljesítményű szivattyútelep eseté­
ben látható. A hajtóm űveket és motorokat tartó ferde vasbeton födémet úgy kell
alátámasztani oszlopokkal vagy falpillérekkel, hogy annak gyakorlatilag ne legyen
I X . 4-12. ábra. Ferde tengelyű szivattyútelep
288
lehajlása, m ert a tengelykapcsolók erre érzékenyek. Egy másik típus a térfogati
elven működő csigaszivattyú, amely szintén viszonylag kis emelőmagasságra dol­
gozik. Jellemzője, hogy a szívóoldali vízszint ingadozhat anélkül, hogy a szivattyú­
nál kavitációs veszély jelentkezne. N yitott elrendezése lehetővé teszi állandó figye­
lemmel kísérését. Szennyvíz- és esésnövelő szivattyútelepeken használják.
4.243. Függőleges tengelyű szivattyúk
A belvíz-szivattyútelepeken használt szivattyúk szerkezete olyan, hogy a járó­
kerekeket állandóan víz fedi, ezért szívóoldali segédberendezésekre nincs szükség.
Használják még iparivíz-ellátásra és szennyvíztelepeken is. Sok típus járókereke
állítható lapátozású, ezzel alkalmazkodni lehet az átemelendő vízmennyiség vál­
tozásához. Beépítésüket, a motorok, nyomócsövek, elzáróberendezések elhelye­
zését a IX.4-8. és IX . 4-10. ábrákon m utatjuk be.
Az öntöző szivattyútelepeknél használatos függőleges tengelyű szivattyúk két
fokozatúak; az alsó járókerék vízfedését biztosítani kell (1. a IX.4-4. ábrát).
4.3. SZIV A TTY Ú TELEPEK FÓ R É S Z E I
A következőkben a 4.2. pontban és az ábrákon bem utatott belvíz- és öntözővíz­
szivattyútelepeket ism ertetjük részletesen, mivel a belvíz-szivattyútelep nagy
vízszállításával és az öntöző-szivattyútelep nagy emelőmagasságával a szivattyú
telepek két, nagymértékben különböző típusát képviseli.
4.31. Telepítés
Mind a belvíz-, mind az öntözővíz-szivattyútelep telepítésénél a tájolást, belső
utak építését, esetleges kapcsolódást üzemi vagy lakóépületekhez figyelembe kell
venni. Villamos üzemű telep helyének kiválasztását a távvezeték helyzete és a
transzformátorállomás gépkocsival megközelítésének szükségessége is befolyásol­
hatja. Diesel-hajtású telep esetében az üzemanyag-tároló és annak jó megközelít­
hetősége döntő szempont lehet. A telepítési tervet gyakorlott építész tervezőnek
kell elkészítenie.
9
4.32. Szívóoldal
A szivattyúház szívóoldali részének feladata a szivattyúk szempontjából „végtelen”
víztér és a szivattyúk szívóoldala között az áramlási szempontból helyes kapcsolat
biztosítása. Ugyanakkor a szívóoldalon kell megoldani a vízhozam mérését, az
elzárhatóságot és a tisztítást. Az uszadékot összegyűjtő gerebek kialakítására, a
gerebjárda szélességi és magassági elrendezésére nagy gondot kell fordítani.
A gerebtisztítás csak gépi gerebtisztító berendezésekkel oldható meg korszerűen.
Belvíz-szivattyútelepek szívóoldala szervesen kapcsolódik a szivattyúház alépít­
ményéhez, azzal rendszerint közös alapozással készül. Nagy vízszállítású szivattyúk
megkövetelik a szétválasztott és áramlástani szempontból helyesen kialakított
szívócsatornát minden egyes géphez.
V íz é p ít é s II. k ö t e t
289
Az öntöző szivattyútelep szívóoídala a kisebb vízszállítás m iatt lényegesen egy­
szerűbb kialakítású. A szívócső a vizet közös szívóaknába vagy közvetlenül a
szivattyúkhoz, vezeti. A szívóoldali gereb és az elzárás távolabb kerülhet a szívó­
aknától és attól eltérő alapozással is készülhet.
4.33. A lépítm ény
A szivattyútelepek alépítményei általában a technológiai rendeltetésük mellett
egyben az építmény alapjául is szolgálnak. A technológiai megoldástól függően
az alépítményt vizes szívóaknaként, csőpinceként vagy géptérként lehet kialakí­
tani. Utóbbira példa a ráfolyásos indulású vízszintes vagy ferde tengelyű szivaty-
tyúk esete (1. IX.á-2. és IX.4-12. ábrát). A tömör, vízzáró vasbeton alépítményt
vagy víztelenített munkagödörben monolit szerkezetként, vagy süllyesztett szek­
rényként építik meg. Utóbbi esetben a süllyesztésre, a víz alatti betonréteg elhe­
lyezésére és az e fölötti vasbeton lemez elkészítésére nagy gondot kell fordítani.
Ha a gépi berendezést az alépítmény talajvíz alatti részén kell elhelyezni, akkor a
páraképződés elkerülésére a vasbeton szerkezetet teknőszerűen kell szigetelni és
az alsó tér jó szellőzését biztosítani.
Alépítménytől függetlenül alapozásra csak akkor van szükség, ha a felépítmény
mérete lényegesen eltér az alépítménytől, azaz a szokásos szerelőtér, villamos tér
és a szociális helyiségek mellett még egyéb célt szolgáló helyiségek kialakítására is
szükség van (1. a IX.4-11. ábrát).
4.34. Felépítm ény
A szivattyútelep felépítménye általában a daruzáshoz szükséges belmagasságú
géptéren kívül a szerelőteret, a villamos berendezések elhelyezésére szolgáló teret
és a kiszolgáló-, ill. szociális helyiségeket foglalja magában. Felmerülhet nagyobb
raktár, műhely, irodák, laboratóriumok létesítésének szükségessége is, de ezeket
célszerű általában a költséges alapozással megoldott alépítményű szivattyúháztől
különválasztva megépíteni. A szerelőtér a daruzás m iatt, a gépész szobája pedig
a közvetlen rátekintés szükségessége m iatt nem választható el a géptértől. Ennek
ellenére az alapozási költségek csökkentése céljából a teljesen automatikus tele­
peken arra törekednek, hogy a kiszolgáló- és szociális helyiségeket a villamos be­
rendezésekkel együtt külön épületben helyezzék el (1. IX.4-10. ábrát).
A nagyobb súlyú kiemelendő szivattyúk, főleg a függőleges tengelyűek, szükségessé
teszik daruzott gépcsarnok kialakítását. A daruzás m iatti nagyobb belmagasság
viszont lehetővé teszi, hogy a villamos kapcsolóteret a szociális helyiségek feletti
második szinten lehessen elhelyezni. A daruzás szükségessége m iatt alakult ki a
felépítmény vasbetonvázas kitöltő téglafalazású szerkezete.
A felépítmény tervezésekor különös gondot kell fordítani a homlokzat esztétikájára.
Tekintettel kell lenni a szivattyúház ipari jellegére és a környezetbe való illeszke­
désre.
4.35. Nyom óoldal
A szivattyúk által felemelt víz a szivattyúházból a nyomóoldalon keresztül távozik
a befogadóba. A nyomóoldal kialakítása a létrehozott vízszintkülönbségtől és a
nyomócső magassági helyzetétől függően különbözőképpen oldható meg.
290
A belvíz-szivattyútelep vagy közvetlenül a befogadóba, vagy nyomócsőre dolgozik.
A nagy átmérőjű nyomócső acélból vagy vasbetonból, vagy a kettő kombinációjá­
ból alakítható ki. A nyomócsövek csuklós dilatációját biztosítani kell az egyenlőt­
len süllyedések m iatt. A csuklók vízzárását beépített gumi- vagy műanyag szalag­
gal lehet jól megoldani. A nagynyomású szivattyútelepek rendszerint közvetlenül
a csőhálózatra dolgoznak.
Ha a szivattyúk nem zárt csőrendszerre dolgoznak, akkor a nyomócső végén
energiatörő medence kialakítása szükséges. A nyomóoldalon is meg kell oldani
az elzárást.
4.36. E lzárások
Belvíz-szivattyútelepek szívóoldali elzárását acélszerkezetű, gumilemez szigetelésű
táblákkal oldják meg, amelyeket újabban gépi úton működtetnek.
A nyomócsőben szerelési közdarabot, tolózárat és csappantyút helyeznek el a
szivattyúházon belül. A nyomócső végén kialakított nyomóaknában zsilipkapu-
tolózárat szerelnek az árvízvédelmi biztonsági szabályoknak megfelelően. A szívó­
oldali táblás elzárás és a zsiliptolózár mellett hornyokat alakítanak ki ideiglenes
elzárás céljára.
Öntöző szivattyútelepek szívóoldalát ugyancsak acéllemezből készült táblával
zárják el. A nyomócsövekben — a szivattyúházon belül — torlócsappantyú és
tolózár van. A csővezetékek szétosztását külön tolózáraknában oldják meg.
4.4. É P ÍT É S I ANYAGOK
A szivattyútelepek építése eltér a többi vízépítési létesítménytől a technológiai
kapcsolódások sokrétűsége és a felhasznált építési anyagok sokfélesége m iatt.
Szinte valamennyi, a mély- és magasépítésben felhasznált anyag beépítésre kerülhet
egy szivattyútelepen. A következőkben az építési anyagokkal szemben tám asztott
követelményekre csak annyiban térünk ki, amennyiben azok sajátosan a szivattyú-
telepet érintik.
4.41. Szivattyútelep m élyépítéséhez felh aszn ált anyagok
*
A szivattyútelep mélyépítésénél a legnagyobb szerepe a vasbetonnak van. A beton
vizsgálatát az 1. pontban ismertetjük. I tt csak a beton, ill. a vasbeton készítésének
a szivattyútelepekre vonatkozó részét foglaljuk össze.
A mélyépítési vasbeton szerkezetek szokásos anyagából, B 200-as minőségű,
tömör, vízzáró betonból készül a szivattyúház vasbeton alépítménye, ill. a
talajba kerülő vasbeton szerkezet. Alárendelt esetben B 140-es beton is fel­
használható, bár ennek tömege rendszerint kicsi és ezért nem érdemes eltérni
a jobb minőségtől.
Az alap-, kitöltő- és aljzatbetonok céljára B 100-as és B 70-es beton használ­
ható fel.
A szivattyúház mélyépítési szerkezetén legalább 2 cm-es betonfedéssel védjük
az acélbetéteket.
19*
291

Agresszív talajvíz esetén az agresszivitás fokától függően S 54-es cement
felhasználásával, nagyobb betonfedéssel és a repedéskorlátozás különböző
fokozatainak alkalmazásával lehet elérni a megnyugtató megoldást. Ha a
talajvíz S04- (szulfátion-) tartalm a meghaladja a 4000 mg/1 határértéket,
akkor a betonszerkezeteket kívülről szigetelni kell CL I X .4-2., IX.á-4. és
IX.4-5. ábrát).
Az alépítményhez felhasznált betonacélok minősége B 45.30. Ennél nagyobb
szilárdságú acél szilárdsági értékeit a repedéskorlátozás m iatt nem lehetne
kihasználni. Az acélkiosztás sűrűségét a repedéskorlátozás méretezésének az
az elve szabályozza, amely szerint a repedések csökkentésére kedvezőbb
a kisebb átmérőjű, de sűrűbb osztású vasalás. Ugyancsak kedvezőbb
periodikus betonacél beépítése is.
Különösen fontos a vízzáró beton szakszerű elkészítése a belvíz-szivattyútele­
pek vasbeton nyomócsöveihez. I tt a répedéskorlátozásos méretezés mellett
a belső oldalra felhordott epoxigyanta szigeteléssel tökéletesen megoldható a
vízzárás.
4.42. A felépítm ény anyagainak különleges követelm ényei
A szivattyútelep felépítménye megfelel jellegében egy ipari csarnok felépítményé­
nek, de sokszor az alépítményhez felhasznált anyagok határozzák meg az alkal­
mazandó anyagokat. Röviden csak a különleges követelményeket, ill. szokásosan
alkalmazott minőségeket van mód megemlíteni.
A felépítmény vasbeton kereteit és teherviselő szerkezeteit az alépítményben
kizárólagosan felhasznált B 200-as betonból célszerű elkészíteni, mivel a jobb
minőség erőtanilag kihasználható. A nem teherviselő vasbeton szerkezetek
B 140-es betonból készülhetnek.
Aljzatbetonok, rábetonozások betonminősége B 100, B 70.
A felépítmény vasbeton szerkezeteibe is az alépítményhez felhasznált beton­
acél minőséget (B 45.30) célszerű felhasználni. Jobb minőségű betonacél fel­
használása a többihez viszonyított kis mennyiség m iatt nem gazdaságos.
A belső padlóburkolatok anyaga általában kőanyaglap, a szerelőtérben sem
célszerű betonburkolat, m ert nehezen tisztítható és az olajtól felpuhul.
Falburkolatra a legtöbb esetben nincs szükség, m ert a fehér, meszelt fal
könnyen javítható. Ivóvíz- és szennyvíz-szivattyútelepek falait csempebur­
kolattal kell ellátni. A külső falburkolatot ajánlatos nemesebb anyagokból
készíteni, hogy minél ritkábban legyen szükség javításra. E zért nemes vakolat,
nyerstégla, mezőtúri vagy klinker tégla, egyes helyeken fagyálló, égetett,
színes kerámiai zománccal bevont lapok használata is indokolt. Az épület
lábazatát legegyszerűbb a vasbeton alépítmény terepből kiálló részéből
kialakítani és a felületét szemcsézni. Ez a fajta lábazat tetszetős és tökéletesen
fagyálló. Kitűnően beválnak az ablakok alatt a belső oldalon a műkő pára­
gyűjtő tálcák.
292
4 .5 . É P ÍT É S I M U N K A R ÉSZ EK
A szivattyútelepek építési munkái jellegükben azonosak más vízépítési létesítmé­
nyek egyes munkáival. Eltérés a sajátos feladatból adódik, valam int a viszonylag
kis egységben komplexen előforduló m unkák széles skálájából és a technológiai
kapcsolódások összetettségéből. A következőkben a munkarészeknek csak azokat
az eltérő sajátosságai bemutatására szorítkozunk, amelyek a szivattyútelepekre
jellemzőek.
4 .5 1 . A l a p o z á s i m ó d o k
Ha a szivattyúház, alépítményét egyben mint szívóaknát, csőpincét vagy mint
gépteret alakították ki, akkor az egyben a szivattyúház alapja is. (1. a IX.4-2.,
-3 ., -5., -0., -8., -12. ábrái). Sávalapos alapozást csak az épület alapterületéhez
képest kis szívóakna esetén (1. a I X .4-11. ábrát), vagy vízszintes tengelyű szívaty-
tyúknál az épületen kívül elhelyezett szívóakna esetén alkalmazhatunk. Egyébként
célszerű a szivattyúház alapterületének nagy része alatt elhelyezkedő vasbeton
szerkezetre helyezni a felépítményt, konzolos túlnyújtásokkal. Magas talajvíz
esetén az alépítmény elkészítésének három, jellegzetesen eltérő megoldása van.
Vízzáró agyagtalajok esetében készíthető nyílt munkagödör. Ahol a rézsűál­
lékonyság megfelelő, nincs hidraulikus talajtörési veszély sem. Ilyenkor csak
a csapadékvizek átemeléséről kell gondoskodni. Hazánkban zömmel a Dunán­
túlon és a Tiszántúlon van ilyen geológiai adottság.
Laza, szemcsés, iszapos, homoklisztes talajon általában vákuum kutas vagy cső­
kutas talajvízszint-süllyesztést kell alkalmazni. Tekintettel arra, hogy ez az
alapozási mód hazánkban drága, a víztelenítési időt gondos organizációval
a lehető legrövidebbre kell korlátozni. Ilyen talajok vannak a Duna—Tisza-
közén, a Nyírségben stb.
Kavicsos talajon, ahol a k vízáteresztő képességi együttható értéke nagyobb,
mint 10~2 m/s, célszerű süllyesztőszekrényes alapozást alkalmazni. Termé­
szetesen elképzelhető réseit, falas, injektált teknős alapozás is, vagy Larssen-
falas köriilzárás. Az építési technológiák fejlődése remélhetőleg maga után
vonja majd az utóbbi módszerek alkalmazását, mégis célszerű részletesebben
kitérni a süllyesztőszekrényes alapozásnál figyelembe veendő kérdésekre.
4 .5 2 . Süllyesztőszekrényes a la p o z á s *
Ez az alapozási mód jól alkalmazható ott, ahol a talajvízszint-süllyesztés vagy a
szadfalas körülzárás a talaj nagy áteresztőképességi együtthatója és a mélyen fek­
vő, vagy hiányzó vízzáró fenékréteg m iatt nem lehetséges. Szívesen alkalmazzák
határesetekben is, mivel költsége előre megállapítható, a munka váratlan megle­
petést nem okozhat és minden körülmények között végrehajtható. A vasbeton­
munkák kivitelezése nehezebb, m int az alépítmény megépítése száraz munka­
gödörben, de költségek szempontjából mégis versenyképes ez a megoldás. A munka
elvégzésének feltétele a víz alatti földkiemeléshez szükséges korszerű markoló­
berendezés. A szekrény süllyesztése általában — ha annak nincs különleges aka­
dálya — a talajvízszint feletti 0,5—1,0 m magasságig kiemelt munkagödörből kezd­
hető. A vágóéi külső mérete minden irányban 5—10 cm-rel nagyobb, m int a szek­
293
rény tényleges mérete. Ez mélyebb szekrény esetén csökkenti a fennakadás veszé­
lyét. A vágóéi kialakítása olyan legyen, hogy az a fal melletti talajt, amelyet
víz alatti kotrásnál a kotrógéppel nem lehet kiemelni, a szekrény közepe felé tolja.
A földkiemelésnél fontos szabály, hogy a talajvíz és a szekrényben levő víz szintje
azonos magasságú legyen. A vágóélhez csatlakoznak a szekrény függőleges falai
olyan magasságig, hogy a kotró á t tudjon felettük nyúlni. Mielőtt a süllyesztett
szekrény elérné a kívánt mélységet, a süllyesztést abba kell hagyni és a víz alatti
betonozáshoz sükséges berendezéseket fel kell szerelni. A szekrény vágóéleinek a
talajba nyomódásával a süllyedés a kívánt szint közelében lelassul. Ekkor azonnal
meg kell kezdeni a víz alatti betonozást tölcsérek segítségével. A beton víz alatti
megkötése után az aknában levő víz leszívható. A víz alatti betonra kavics szűrő­
réteget kell teríteni, ebbe nyúlnak bele azok a csövek, amelyeken keresztül addig
kell végezni az átszivárgó víz leszívását, amíg a kavicsréteg feletti vasbeton lemez
meg nem köt. A csöveken keresztül szokásos a kavicsréteget kiinjektálni, majd a
csövek végét vízzáróan le kell zárni.
Ha a szekrény súlya nem elegendő a süllyesztéshez és az üres akna felúszásának
megakadályozásához, célszerű később elbontásra kerülő leterhelő falak készítése,
amelyek egyúttal merevítők is.
A süllyesztőszekrény víz alatti betonját nem elegendő annak alsó síkjában ható
víznyomásra méretezni. Méretezéskor figyelembe kell venni, hogy a víznyomás
mellett az épület súlyából keletkező talajreakció is hat a víz alatti betonra, mivel
a beton megszilárdulásával a vágóéleken felfekvő épületsúly is átadódik rá. Tehát
a víz alatti betont a nagyobb terhelésre — a teljes épületsúlyból származó talaj­
reakcióra — kell méretezni. A szekrény süllyesztésekor keletkező köpenysúrlódás
csökkenthető a vágóéi megfelelő alakjával és súrlódáscsökkentő anyagok (gyöngy­
kavics, trixotrop agyag) alkalmazásával. A víz alatti beton méretezése során azt
hajlításra is igénybe lehet venni a húzófeszültség határáig azzal a feltétellel, hogy
az alsó és felső 30—30 cm vastag sávja nem vehető figyelembe a keresztmetszet
számításakor.
4.53. Szigetelés
Az alépítmény felhasználásától függően, különböző vízzárás lehet a követelmény.
Ha gépteremnek képezik ki a talajvízben épített vasbeton aknát, akkor teknő-
szerű fekete szigetelést kell alkalmazni. Belső oldalára felhordott cementhabarcs
vagy műanyag alapú szigetelőréteget csak utólagos javításként célszerű alkalmazni,
m ert ezzel légszáraz teret a hideg és meleg levegő páratartalm ának különbsége,
valamint a szivattyúk csepegéséből származó állandó páraképződés m iatt nehéz
létrehozni.
Süllyesztőszekrényes alapozás esetén külső fekete szigeteléssel nem biztosítható
légszáraz akna.
Víztornyok, vízmedencék, acél- és vasbeton nyomócsövek, szivattyúházak középső
nyom ott födéméinek alsó síkján, valam int acélszerkezetek korrózióvédelmére kitű­
nően bevált az epoxigyanta bevonat. Ez a szigetelési mód jelenleg a legkorszerűbb.
Az Epikote 815 (A-komponens) és DTA dietilén-triamin (B-komponens) 5:1 arányú
keverékéből, fenyőolaj hozzáadásával szilárd, vízzáró bevonat készíthető. A telje­
sen tiszta, zsírtalanított, por- és rozsdamentes felületre ecsettel kell a bevonatot
felhordani, amely néhány óra alatt megköt és elválaszthatatlanná válik a szerke­
zeti anyagtól.
294
4 .5 4 . Z saluzat, dúeolat
Tekintettel a technológiai kapcsolatokra, a zsaluzatokat, dúcolatokat és ezekkel
kapcsolatban a nyíláskihagyásokat a szokásosnál nagyobb gonddal és teljesen
mereven kell elkészíteni, figyelembe véve a vibrálással kapcsolatos erőhatást is.
A méretek betartására 2 cm-es pontosság elegendő. A zsaluzatokat jó minőségű
deszkából célszerű készíteni, m ert a szép betonfelülettel m egtakarítható a vakolási
munka. Vasbeton keretek, darugerendák, egyéb erőtani szerkezetek nyers beton­
felülete manapság hozzá tartozik az építmény esztétikájához, ezért a látható
betonfelületeket mindig gyalult deszkával kell zsaluzni.
4.55. K eton- és vasbetonm unkák
Minden mélyépítési létesítmény, így a szivattyútelepek építési munkáinak leg­
nagyobb részét a beton- és vasbetonmunkák teszik ki. Ennek megfelelően az átlag­
nál fontosabb ezeknek a munkáknak a gondos kivitelezése. A teherviselő vagy a
vizet kizáró szerkezetekhez csak géppel kevert és géppel bedolgozott betont szabad
felhasználni. A falak betonozása során max. 40 cm vastag rétegekben kell a tömö­
rítést elvégezni. Távolról szállított betonkeveréket a helyszínen, bedolgozás előtt
— víz hozzáadása nélkül — á t kel! keverni. Vasbeton szerkezetekben, C 500-as
cement esetén, a minimális cementadagolás 250 kg/m3. Nem használható fel C 300-as
és C 400-as cement, valam int semmiféle kohósalak-, vagy pernyecement. A beto­
nozási munkahézagokat a terv szerinti helyeken kell kialakítani. A csatlakozó
felületet betonozás előtt gondosan meg kell tisztítani és kellősíteni. A szétosztá-
iyozódás elkerülése végett a betonkeveréket nem szabad több m éter magasból
az oszlop vagy fal zsaluzatába önteni, vagyis az ME —19—63 Műszaki Előírások
leggondosabb betartását kell megkövetelni.
4.56. K őm űvesm unkák
Célszerű a felépítményt zárt és hőszigetelt kialakításban megoldani, különösen
akkor, ha a villamos kapcsolóberendezések is a szivattyúkkal közös légtérben
vannak. Ez megköveteli a minimálisan 25 cm vastag téglafalat, jelentősebb építmé­
nyek esetén a 38 cm-es falvastagságot. Különös gond fordítandó a külső homlokzat
kialakítására. A szivattyútelep az időjárás viszontagságának k ite tt és esetleg vízi­
j ü k , országos közlekedési utak m ellett fekvő, sűrűn látogatott ipari létesítmény,
amiből következik, hogy ipari jellegű, m utatós és tartós homlokzatburkolatot kell
kialakítani.
4.57. Befejező m u n k ák
A befejező munkákhoz tartozik a szivattyútelep-körüli tereprendezés, parkosítás,
kerítés, járdák, utak készítése és a víz elvezetése. Vagyonvédelmi szempontból is
szükséges a telep bekerítése. Ezzel megakadályozható, hogy illetéktelenek tartóz­
kodjanak a területen. A parkosító munkák elvégzése rendkívül fontos: a befekte­
te tt csekély költség és munka az idők folyamán a fenntartásnál megtérül.
295
4 .5 8 . T echnológiái n yíláskihagyások, kapcsolódások
A technológiai szerelés és később az üzemelés alapfeltétele, az építési munkák és a
technológiai kivitel összhangja, amelyet először is a sorrendben előbb elkészülő
építési m unkák helyes nyíláskihagyásai biztosítanak (1. a X II. fejezetet). Első
követelmény a nyílások terv szerinti kialakítása azokon a tűrési határokon belül,
amelyeket a technológiai szerelés megkíván. A nyílásokban elhelyezendő szerel­
vényeket elmozdulásmentesen kell rögzíteni. A nyílásokat sokszor fecskefark
alakban képezik ki, hogy az utólagos betonozás el ne mozduljon. Vízzáró, vagy
részlegesen vízzáró fal esetén külön acélidomot (befalazó karim át) helyeznek el
betonozáskor, amihez karimával és hegesztéssel lehet csatlakoztatni a csöveket és
az egyéb szerelvényeket.
Bizonyos beépítendő szerkezeteket azonban m ár a betonozás előtt kell elhelyezni,
pl. élvédő szögacél, elzárótábla tokszerkezete stb. Ezeket betonozás előtt ki kell
merevíteni és síkba kell állítani.
4 .6 . É P Í T É j S I M U N K Á K M I N Ő S Í T É S E , Á T V É T E L E
A szivattyútelep összetett, sokrétű munkái közül minden egyes munkafolyamatot
az arra érvényes előírások szerint kell minősíteni és a részm unkákat e szerint
átvenni. Mivel a részmunkák összessége egy egységet, azaz a szivattyútelepet
képezik, ezért lenne szükséges az egyenként már m inősített részmunkáknak az
összességét, m int egységet is minősíteni. Olyan szivattyútelep esetében, amelyben
a villamos motorok a talajvíz szintje a la tt vannak, nem elegendő például, ha az
aknafal nem vízzáró, a teljes beruházást csupán a nem vízzáró fal értékcsökkené­
sével leértékelni, hiszen az egész magas- és mélyépítmény nem felel meg rendelte­
tésének. Kisebb az értékcsökkenés, amikor a szerkezet — bár nem javítható
tökéletesen —, de üzemképes. Nagyobb az értékcsökkenés, ha a szerkezet javítás
után is csak többlet üzemelési és fenntartási költséggel működhet. Nem minősít­
hető és nem vehető á t a munka, ha a technológiai berendezést nem lehet üzembe
helyezni a javítások után, még üzemelési és fenntartási többletköltségek mel­
lett sem.
Döntően hat a szivattyútelepnek, m int egésznek a minőségére a balesetveszé­
lyességi szempont. Balesetveszélyes telepet átvenni és üzembe helyezni tilos.
4 .7 . S Z I V A T T Y Ú T E L E P E K Ü ZEM ELTETÉSE ÉS FEN N TA R TÁ S A
A szivattyútelepek szakszerű üzemeltetéséhez és fenntartásához ideiglenes üzeme­
lési utasítást kell készíteni. Ez magában foglalja az építmények (pl. vízkivételi
mű, szívócső, elzárások, kőburkolatok, nyomóakna stb.), gépészeti és villamos
berendezések rövid leírását, a tervdokumentációk jegyzékét, az általános terveket,
a technológiai berendezések működési vázlatát. Ezután összefoglalja az üzemel­
tetés és fenntartás legfontosabb adatait. Szükség esetén grafikonokkal és táblá­
zatokkal kell kiegészíteni a szöveges részeket.
Néhány évi üzemelés után az üzemeltető ezek alapján készíti el a végleges üzemelési
utasítást.
296
5. BET O N G Á T A K
Bognár Győző
5 .1 . G Á T T Í P U S O K
A nagy emberi alkotások között m ár nagyon régen szerepelnek a gátak. Egy 1962.
évi felmérés szerint a világon 7455 db 15 m-nél magasabb gát működik. Ez a
számlálás azonban nem tartalmazza néhány ország, pl. Kína adatait. A felmért
gátakból 6361 m ár 1900 után épült. A felmérés idején 811 gát volt építés alatt.
A legrégibb még üzemelő gát Japánban van, i. sz. 162-ben építették. A gátak
közül 3255 készült kőből vagy betonból. íves gátat először Iránban építettek a
X III. században. Európában Spanyolországban és Franciaországban építették az
első ilyen gátakat és a X V I—X V II. század óta számuk egyre növekszik. Betonból
alig 120—130 éve készülnek gátak. Azelőtt falazott gátak épültek.
A betongátak kivitelezési technológiájuk szerint alapvetően három csoportra oszt­
hatók. Ezek:
vízmosáskötő gátak,
folyó- vagy tómederben épült gátak,
völgyzárógátak.
A három típuson belül többféle szerkezet, méret és feladat képzelhető el. Építési
szempontból, elsősorban az organizációt tekintve azonban mindegyik egy-egy jel­
legzetes sémává dolgozható fel.
A I X .5-1. táblázatban a különböző betongát típusokból m utatjuk be a legna­
gyobbakat.
5.11. A vízm osásk ötő gátak és építésük
A vízosáskötő gátak jellemzője, hogy viszonylag kevés (néhány vagy néhány
tíz m3) beton beépítéséről van szó. Általában nem mozgó vízzel való érintkezésben
folyik a munka, hiszen a vízfolyás időszakos. Ide sorolhatók a néhány m2-t meg
nem haladó szelvényű patak vagy csatorna medrében folyó munkák is, mert
ezeknek a vize könnyen eltéríthető.
Rendszerint több kisebb m űtárgyat kell építeni, de egymástól igen eltérő távolság­
ban. A munkahelyek megközelítése nehézkes, m ert a leendő műtárgyakhoz nem
vezet út és a munka kis terjedelme m iatt nem is gazdaságos út építése.
Az építési anyagokat a munkahelyre általában raktárról, tehergépkocsival szállít­
juk. Néha előnyösebb közelben levő vasúti fogadóállomásról szállítani az anyagot.
A munkahely berendezése egyszerű. Nincs szükség nagy előkészítő munkára.
Több, egymás közelében levő m űtárgy esetén célszerű egyetlen helyre összponto­
sítani a vashajlítás, betonkeverés, zsalukészítés műveleteit.
Az egyes műtárgyakhoz a kész elemeket vagy megkevert betont kell szállítani.
Ezzel nemcsak az anyagok kálóveszteségei, hanem a munkaerő-szükséglet is
csökkenthető.
A műtárgy helyének az előkészítése a biztosítással kezdődik. Az építés ideje alatt
előforduló esetleges záporok hatására lezúduló víztől kell a m unkahelyet védeni.
297
I X . 5-1. táblázat
Patak- vagy csatornamederben a terelőcsatorna ezt a feladatot megoldja. Kis­
Beton gáttípusok méretű, gyorsan, egy-két nap alatt megépíthető gátak esetén ez a szempont alá­
K o ro n a ­
rendelt lehet. Időszakos vízfolyások vagy vízmosások esetén az építés idejét kell
E lk é sz ü lé s M agasság, Térfogat, megfelelően kiválasztani. Költséges védelmet nem célszerű építeni, m ert a költségek
N év O rsz á g éve m h ossz, 108 ms
m
meghaladhatják a kockáztatott kárt. A munkagödört könnyen mozgó kisméretű
S ú ly tá m fa l g á ta k
gumikerekes kotróval emelik ki. Kis munkagödrök esetén a rézsűs kiemeléssel
elkerülhetjük a költséges és időigényes dúcolást.
G ránit D ix e n c e S v á jc 1961 284 700 6,3 A víztelenítést, ha szükséges, rendszerint nyíltvíztartással hajtják végre Folyós
USA 226 600
homok esetén, ha szádfallal nem érhető el gazdaságosan a vízzáró réteg falnivíz-
B rid g e C an yon 4,3
szint-süllyesztést kell alkalmazni. '’ ■
B h a k ra In d ia 225 520 4,0
USA 1945 184 1057
A m unkát minden esetben és minden körülmények között a lehető leggyorsabban
S h a sta 4,2
kell végrehajtani.
G a ry C a n y o n 175 640

í v e s s ú ly tá m fa l g á ta k

B o u ld er USA 1936 222 380 3,5

G leen C a n y o n 214 305 3,8
K o m a rn ica J u g o s z lá v ia 200 0 ,4
B rid g e C a n y o n USA 195 594 4,3
C ancam o O laszország 172

Í v e s g á ta k

U n g u ri S z o v je tu n ió épül 301 683 3,0

V a io n t O la szo rszá g 1961 262 190 0 ,3 5
M auvoisin S v á jc 1958 237 520 2,0
Csirkaj S z o v je tu n ió ép ü l 230 284 0,7
L u zo n e S v á jc 1963 208 530 1,3

F illéres g á ta k

M a n ico u g a n 5 K anada 1967 214

A ld er USA 1944 100 488 0,32
M eish an K ín a 1958 88 44 3 0,2 7
G ra n d v a l F ra n cia o rszá g 1960 88 330 0,17
B a r tle tt USA 1939 87 244 0 ,1 4

Ü r eg e s (lem e z) g á ta k

F isch b a c li A u sz tria 136 540 0 ,7 8

B r a tsz k S z o v je tu n ió 127 5140 4,8
H a ta n a g i 1. Japán 125 275 0,6
K ra szn o ja rszk S z o v je tu n ió 119 1045 3,8
A lb ig n a S v á jc 1960 115 770 0,97
I X . 5-1. ábra. Vízmosáskötő betongát

298 299
A m űtárgy alatti szivárgásgátló szádfüggönyöket úgy kell elhelyezni, hogy azok
szervesen kapcsolódjanak a műtárgyhoz.
A betonozást célszerű szállított betonból végrehajtani. Ez biztosítja a megfelelő V7 Felviz szintje
minőséget. Gondot kell fordítani az utókezelésre. T
Ha a műtárgy vízelosztás céljára készül, a beépítendő vasszerkezetek elhelyezése
a m űtárgy végleges használhatósága szempontjából döntő. Ezért ezt a m unkát
az építésvezető személyes irányításával és jelenlétében kell végezni.
Az elő- és utófenék csatlakozzon hézagmentesen kiüregelődések elkerülésére.
Ugyanilyen figyelmet igényel a lezárásuk is, m ert az alámosások a teljes utófeneket
tönkretehetik ( I X .5-1. ábra).

5.12. Folyóm ederben épített gátak

A mederben épített gát célja lehet: Szádfal

hajózás,
energiatermelés, I X .5-3. ábra. Fix gát túlfolyóval
öntözés,
települések vízellátása, és/vagy A duzzasztást szint szabályozásának a módfa szerint:
árvízvédelem. fix gátak ( IX.5-3. ábra),
A gát lehet egy- vagy több célú aszerint, hogy az előbbiek közül egy vagy több mozgó gátak,
a feladata. A különböző célok és helyi sajátosságok szerint a gátak lehetnek: kombinált vagy vegyes gátak ( IX.5-4. ábra).

A vízszinthez való viszonyuk szerint: A gátakat építhetjük külön vagy a vízgazdálkodási cél m űtárgyával együtt. így
lehet:
fenékgátak ( IX.ő-2. ábra),
duzzasztó és gát,
túlfolyós vagy árapasztós gátak.
duzzasztó és hajózsilip,
duzzasztó és vízkivétel,
duzzasztó és erőmű,
esetleg több m űtárgy is épülhet együtt, pl. gát, erőmű és hajózsilip.

M o zg ó g á t

F ix g á t

A ! v íz

I X . 5-4. ábra. Vegyes gát

300
301
 5.13. V ölgyzárógátak
[[Erőtelep
A völgyzárógátak hegységek vizének az összegyűjtésére épülnek. Magasságuk
; f Duzzasztó gyakran meghaladja a 100 m-t. Anyaguk lehet föld, terméskő vagy beton.
A gátépítés legmagasabb rendű mérnöki szerkezetei a betonból készült völgyzáró­
gátak. Legnagyobb magasságuk a 200 m -t is meghaladja. Az alakjuk gyakran
rendkívül karcsú: A korona szintjén a szélességük nem haladja meg a 6—10 m -t és
az alapjánál a magasság 12—20%-át.

I X .ő -5 . ábra. E rő telep , duzzasztó

és hajózsilip elrendezése

További kombinációra ad lehetőséget a gát és a hasznosítási m űtárgyak egymáshoz

képesti elhelyezése (IX .5-5. ábra). Ennek megfelelően építhető:
egységes erőtelep,
megosztott erőtelep,
I X . 5-7. ábra. V ölgyzárógát és erőm ű elrendezési v ázlata
hajózsilip az erőteleppel ellentétes oldalon,
hajózsilip két oldalon, A betongát megépítésével egyidőben el kell készíteni a vízkivételi művet, az erő­
üzemvízcsatornás elrendezés (IX .5-6. ábra). művet és a vízkivételi m űvet az erőművel összekötő nyomóalagutakat, valam int
a víz visszavezetését (IX .5-7. és 8. ábra).
A különböző elrendezések más-más építési módszert igényelnek.
A tározótérből minden települést, utat, vezetéket stb.-t á t kell helyezni. A betonból
A fix gátak betonból vagy más építőanyagból, pl. kőből épülhetnek. A vegyes készült völgyzárógátak lehetnek: «
gátak fix részei ma m ár általában betonból épülnek.
támfalszerű gátak,
íves gátak,
pillérekkel tám asztott ívek,
sűrűpilléres gátak.

5.2. BETON GÁTAK ÉPÍTÉSE

Attól függően, hogy az 5.1. pontban felsorolt három gáttípus közül m elyiket
építjük, más-más építési módot kell választanunk.
A vízmosáskötő gátak építésének szempontjait az előzőkben érintettük. A folyami
I X . 5-6. ábra. Ü zem vízcsatornás erőmű_elrendezése és völgyzárógátak építését munkafázisonként célszerű tárgyalni.

302 303
 5.21. E lők észítő és feltáró m unkák
429,00 Max. szint y , v 427,00
‘ TI Már a tervezés időszakában kezdődnek. A munkahelyi sajátosságok sokszor meg­
határozzák az adott helyre alkalmas gát fajtáját. A gát helyét, m éreteit és egyéb
vízgazdálkodással, üzemeléssel kapcsolatos feltáró m unkákat itt nem tárgyaljuk.
Szektor gat Célunk csak az építés lefolyásával kapcsolatos helyi adottságok áttekintése.
8,50*8,5010
395,00 Min.szint xz Egy völgyzárógát anyagát és szerkezetét a helyi lehetőségek döntik el.
T
A következőkben két francia példát említünk: Serre Poncon esetében az altalaj
olyan gyenge volt, hogy betongát nem jöhetett szóba. Alkalmas terméskőanyag
a közelben nem volt, viszont a környezet talaja földgát építésére alkalmasnak
látszott, ha megfelelő vízzáró magot képeznek ki benne. A feltárások eredménye­
ként kellett megtervezni a gát teste alatti vízzáró függönyt, amelyet injektálással
állítottak elő.
A Les Fades nevű gátnál ezzel szemben a helyszínhez 2,5 km-re található jó
minőségű terméskő lett az építési anyag, mivel a talaj nem volt alkalmas gátépí­
332,00X7 333,00^7 tésre. A gát tengelyében levő völgytorok anyagának a szilárdsága akár a betongát
vállnyomását is elbírta volna, de a beton adalékanyagot csak igen messziről lehetett
volna odaszállítani.
Betongátat akkor célszerű építeni, ha a völgy torok sziklaanyaga egészséges, megfelelő
szilárdságú és a beton adalékanyaga a közelben előteremthető. A gát környezetében
az építés és a gát víz alá helyezésének egész idején folytatni kell a megfigyelést,
hogy a leendő tározóból milyen szökési lehetősége van a víznek. A hegyek kőzetei­
/ r-L ___ _ ben levő repedések, vízáteresztő rétegek vízzárását rendszerint injektálással kell
Injektált vízzáró L / Injektált zóna megoldani.
f ü gg ön y , , ( Folyami gátak építése előtt a medret, annak környezetét és a vízhozamokat, jég­
Orénfurás
járást kell megismerni. A meder anyaga az alapozást és a vízzáró függönyöket
a) határozza meg. A meder szélessége és vízhozamviszonya az elzárási szakaszok
nagyságát befolyásolja.
A feltárások jelentős részét a kiviteli m unkák érdekében végzik. Fel kell deríteni:
a helyszínen kitermelhető anyagokat;
a gát alapsíkjának pontos teherbírását (Előfordult ugyanis, hogy a tervezett­
nél több 10 m-rel mélyebben kellett a sziklaanyagot kiemelni, m ert a felszínen
az eredeti feltárási eredményektől eltérően nem volt megfelelő a nyomószilárd­
sága.);
folyami erőművek építésekor a meder jellemzőit;
vízjárási adatokat;
a munkahely vízellátásának lehetőségeit;
az adalékanyag előkészítésének technológiai folyam atát és a szükséges beren­
dezések, valam int a frakciók depóniáinak elhelyezési lehetőségeit;
hol lehet elhelyezni a betongyárat?
az adalékanyag és a kész beton mozgatására, a szállítóeszközök közlekedésére
alkalmas helyet és útvonalakat;
a dúcolási, zsaluzási, vas- és egyéb építőanyagok raktárainak elhelyezési lehe­
I X .5-8. ábra. Völgyzárógát tőségeit, az anyagvizsgáló laboratórium helyét;
a ) k eresz tm etszete és b ) n ézete az aivíz felől
0 V íz é p íté s I I . k ö t e t
305
304
 a géppark tároló- és javítóhelyét; A mű létrehozásának első terve a generál program, amely minden létesítményrészre
a dolgozók elhelyezésére szolgáló lakó- és szolgáltató épületek elhelyezési és minden lényeges munkafázisra kiterjed. E zt a legcélszerűbb hálótervként elké­
lehetőségeit; szíteni (1. a II. és III. fejezetet). A háló, természetesen többszöri közelítés után,
a szükséges megközelítő és belső útvonalakat. tartalmazza a végleges üzembe helyezés időpontjától visszavezetve minden munka­
fázis kezdési és befejezési idejét, a fázisok végerehajtásáért felelősöket a tervezéstől
az üzembe helyezésig. Ez határozza meg a kooperáló vállalatok belépését, a főbb
5.22. A m u n k ah ely organizációja anyagok és szerkezetek szállításának és a tervszolgáltatásoknak a határidőit.
A betongátak organizációs jellegzetességei a m űtárgyak vízgazdálkodási céljából A generál hálóterv alapján elkészül a kivitel általános hálóterve. Ez a diagram
és mederbeli vagy mederközeli elhelyezéséből következnek. Általában nagyméretű
és hosszú ideig tartó építésre kell felkészülni.
A betongátat nem építik önmagában. Rendszerint egy nagyméretű központi és
több kisebb-nagyobb építményt kell létrehozni. Az egyes építmények kivitelezési
idői összefüggenek egymással, ezért egy központi organizációs elképzelést kell
kialakítani. A központi szervezési elveket a mű teljes üzembe helyezése határozza
meg. Sokszor egymástól több 10 km-re levő munkahelyeket kell egyidőben üzemben
tartani. Igen sok m unkafajtát kell koordinálni, m ert a feladat komplex, sokszak-
májú.
Állandóan készen kell lenni váratlan természeti jelenségekre, amelyek az építés
egész idején felbukkanhatnak. K ét oldalról szám íthatunk ilyen körülményekre:
az altalaj váratlanságai,
a vízzel való közvetlen kapcsolatból származó váratlan hatások.

5.221. Az altalajból származó hatások

Ilyenek lényegében minden mélyépítménynél várhatók. A folyammederben épülő
gátaknak és más m űtárgyaknak a szokottnál nagyobb része van közvetlen kap­
csolatban a talajjal és viszonylag kisebb tömegű, bár bonyolultabb részek épülnek
a talaj, ill. a víz szintje felett. E zért az egész munka idején szüntelenül figyelni
kell a talaj jellemzőit és a tervezettel összehasonlítani. Az építésvezetésnek mindig
készen kell lennie arra, hogy a tervben feltételezettől eltérő talajviszonyokat a
munka idejének elhúzódása nélkül gyorsan figyelembe tudja venni.

5.222. A vízzel való közvetlen érintkezésből származó behatások

Ilyen hatások tervezhetők, csak az idejük nem számítható ki. A munkahely víztől
való védelmét ezért nagyon gondosan és biztonságosan kell végrehajtani.
Folyómederben épülő gátak a hajózás biztosításának és a víz elvezetésének szük­
ségessége m iatt csak szakaszosan építhetők. Üzemvízcsatornás elrendezés esetében
a m űtárgy egyetlen munkagödörben, egy ütemben építhető. Természetesen létre Nyomócső ----- *--------
kell hozni az üzemvízcsatornát, azzel szemben a m unkát a folyó csak rendkívüli Siemens kútsor ------------- -
árvíz esetében zavarja meg. Völgyzárógátak építése előtt a víz elvezetéséről kell Résfalak = = = = =
gondoskodni, sokszor igen költséges módon. A vízelvezetés olyan drága munka, Mély kutak _ a
hogy kisebb gyakoriságú árvizek ellen nem is érdemes védeni a m u n k a h e te t, m ert Víztelenítő gépházak cn
a biztosítás költsége meghaladja a kockáztatott kárt. Vákuum-kútsor --------------
A munkák megszervezése tehát az általános mélyépítési m unkáktól eltér, sőt rneá,. ' ezzaszU) és hajózsilip általános organizációs elrendezési terve (folyó­
medren kivuh építés)
méreteiknél és összetettségüknél fogva a betongátak és erőművek a vízi létesít­ 5 + -TÍ-I' e rő m ű m u n k a g ö d r e ; 3 d u z z a s z tó m ű m u n k a g ö d r e ; 4 h a jó z s ilip m u n k a g ö d re ;
mények között is egyedinek számítanak. ro ip a r v á g á n y cernen sl ^ ': ’ ^ o s z t á ly o z o tt a d a lé k a n y a g -tá r o ló k ; 8 h e to n a c é l-h a jlító t e le p ; 9 á cs te le p ;

306 20*
307
ábrázolja az egész létesítményrendszer elemeinek határidőit és az egyes szakfel­
szerelések és -vállalatok vándorlását a különböző munkahelyeken.
Az általános építési munkák diagramjának kifejtésével kapjuk az egyes létesítmé­
nyek kivitelének hálóterveit. Ezek m ár kellő részletességgel készülnek. Az ütem
nagyságát, a feladatot műszaki és munkanormák határozzák meg. A teljes folya­
m atra elkészült hálótervet egyszer igazítani kell a határidőhöz, m ajd a további
megszorításokhoz; a társ- és alvállalkozók belépése, a munkáslétszám ingadozásá­
nak elkerülése, az egyes anyagfajták utánpótlása, az éghajlati és várható vízjárási
tényezők stb.
A hálótervek ismeretében elkészíthetők a munkaerő-, anyag- és gépellátási ütem­
tervek. Elhelyezhetők a munkásszállások, szociális és szolgáltatóberendezések.
Ezek helye az építési helytől nem túl messze, de olyan távol legyen, ahol a munka
zaja nem zavarja a pihenők nyugalmát.
Az építésvezetőségek a külső munkavonalat jelentő raktárak, vas- és fabódék
körén kívül legyenek. A vashajlítók, ácsok munkahelye a centrumot jelentő
m űtárgy és a depóniák között legyen.
Hasonló elv szerint kell a betongyártást megszervezni. Az adalékanyag frakciók
szerinti depóniái, a betongyár és a beépítés helye következzék egymás után.
Az előbbi elveket egy általános organizációs elrendezési terven kell érvényesíteni,
amelyre példa a I X .5-9. ábra. Az általános elrendezési terveket összefoglalja az
organizációs térképvázlat, amely a munkahelyen kívül a szállítási csatlakozásokat,
a leadóállomásokat, kikötőket is tartalm azza.
Az általános organizációs elrendezési terv az áttekinthetősége érdekében nem
tartalm az részletkérdéseket. Ezért külön rajzokon kell kidolgozni a közlekedési
hálózatot, az adalék-előkészítést és betongyártást, a beton mozgatását, a daruk
útvonalát és hatásterületeit (függőleges értelemben is).
10—20 m -t is elérhet. Ilyen körülmények között a nyíltvíztartás feltétlenül talaj­
töréshez vezet.
Szinte minden esetben kizárják a vizet a munkatérből. Ennek régi módja a szád­
falazás. Üjabban az injektálást, résfalat és a kettő kombinációját használják.
Ha a munkagödör alsó síkjától nincs túlságosan messze a vízzáró réteg, akkor
addig kell tervezni a résfalat. Ha a vízzáró réteg olyan mélyen van, hogy a' réselés
műszaki feltételei nincsenek meg, akkor a munkagödör alsó síkját injektálással
teszik vízzáróvá. Ebben az esetben a munkagödör tulajdonképpen egy talajvízben
úszó edény, tehát fenéklemezének szilárdságát is megfelelően kell választani. Ezt
az injektált zóna vastagságával lehet elérni (IX.5-10. ábra).
Ha az oldalfalakat réseléssel állítjuk elő, a fal anyaga lehet tervezett szilárdságú
betonból. Azok a falrészek, amelyek a mű végleges kialakításában is szerepet
kapnak, vasalhatok is. Ha csak vízzárás a résfal szerepe, nem szükséges, hogy
szilárdsága is legyen. A fal anyaga a résiszap, a helyi üledékes anyag, 50__100
kg/m3 cement és plasztifikátor megfelelő arányú keverékéből állítható elő. Védel­
mét a munkagödör rézsűs kiképzése biztosíthatja. A résiszap, a résfal anyaga és
készítésének módja általában szakvállalatok szellemi és tapasztalati tulajdona.
Ezért ezt a m unkát legtöbbször alvállalatba szokták adni.
Injektálást szintén csak felkészült és tapasztalatokkal rendelkező vállalat végezhet.
Függőleges falak injektálással előállítása rendszerint előnytelenebb, m int a réselés.
Inkább sziklás talajok repedéseinek eltömésére, kisebb lokális szivárgási helyek
és a munkagödör fenekének vízzáróvá tételére érdemes az injektálást alkalmazni.
A munkahely víztelenítésének egy másik módszere a talajvízszint süllyesztése

5.23. A m u n kah ely védelm e és a víz lefolyásán ak b iztosítása

5.231. Folyami gátak építési terének védelme

K ét eset lehetséges:
Üzemvízcsatornás elrendezés, amikor a mű a folyó medrén kívül készül el
Végső fázisban, amikor a gátat víz alá helyezzük, valamilyen más módon,
pl. kőszórással zárjuk el a folyó eredeti medrét, m iután az új medret előzetesen
kinyitottuk.
A folyó medrében épülő gát. Ebben az esetben úgy biztosítjuk a folyó vizének
elvezetését, a hajózást és a jég levonulását, hogy a medernek csak egy részét
zárjuk le egyszerre. A gát munkába fogott részének az elkészülte után lehet
a következő fogást kezdeni az elkészült rész egyidejű víz alá helyezésével.

5.2311. Folyómedren kívüli munkahely esete

Nem kell gondoskodni a folyó vizének a továbbvezetéséről. K ét hatás ellen kell
védeni a m unkahelyet: a talajvíz és a folyó árvizének a hatásától.
A talajvíz elleni védekezés nyíltvíztartásos formája folyami erőművek építésekor
csak kivételes eset lehet. Az építési idő évekig eltarthat. A földkiemelés mélysége

308
309
 ben igen gondosan és tervszerűen el kell árasztani a munkahelyet. Jól szervezett és
gondos munkával elérhető, hogy az építési ütemben tö rtént lemaradáson kívüli
kár jelentéktelen lesz.

5.2312. Folyómederben épülő gát esete

Az építési idő a la tt is á t kell engedni a keresztmetszeten a folyó mindenkori víz­
hozamát. Ezzel adott a szabadon hagyandó meder nagysága. A fennmaradó rész
az egy ütemben elzárható szakasz. A szakaszhatárt úgy célszerű megválasztani,
hogy az egy dilatációs kapcsolatnál metssze a gát szerkezetét ( I X . 5-12. ábra).

I X . 5-11. ábra. Talajvízszint-süllyesztés elvi elrendezése folyami erőműnél

(1. a V II. fejezetet). Ennek egyik módja a gravitációs, a másik gyakori módja a
vákuumkutas talajvízszint-süllyesztés (IX.5-11. ábra). A gravitációs módszer
ic = 10—1— 10~5 közötti értékekkel jellemezhető szemcsés talajok esetében alkal­
mazható. Vákuumkutas talajvízszint-süllyesztés A:= 10~7 értékű szivárgási tényező
esetén még lehetséges. A IX.5-11. ábrán levő mély kútsor az árvízi túlterhelések
idején lép üzembe.
A talajvízszint-süllyesztés előnye, hogy gyorsan kiépíthető, talajban maradó
anyag nem szükséges hozzá a kutak helyének kitöltésén kívül. H átránya, hogy
állandó üzemköltsége van, amely a hosszú építési idő m iatt tetemes összeggel
növelheti a számlát. Gondoskodni kell tartalékról, m ert üzemszünet esetén a
feltörő talajvíz nemcsak a készülő alapokban tehet kárt, hanem az áramlási viszo­
nyok gyors változásai a talaj szerkezetét is tönkretehetik.
Mivel folyómedren kívül van a munkahely, nem szükséges a folyó vizének tovább­
vezetéséről gondoskodni. Védeni kell viszont a m unkateret az árvíz káros hatásától.
Ennek egyszerű módja a legnagyobb árvízi biztonságot jelentő körtöltés kiépítése.
Talajvízszint-süllyesztés esetén, vagy ha az árvízszint meghaladja a résfal magas­
ságát, egy kútsorral kell védeni a munkagödröt a szivárgó vizek ellen. E zt a kútsort
az építés terének árvízvédelmi tervei szerint kell telepíteni és szükség esetén üzembe
helyezni.
Előfordulhat olyan rendkívüli árvíz, amelyet a leggondosabb tervezés sem látott
előre, vagy az ellene védekezés költségei meghaladják a várható kárt. Ilyen esetek-

I X .5-12. ábra. Egy szakasz elzárása. Sejt falas zárógátak

310
311
A munkagödröt zárógáttal zárják körül. A zárógát magasságát a legnagyobb vagy
a gazdaságosan levezethető árvíz szintje határozza meg. Rendkívüli árvíz esetén
az előbbiekben vázolt módon a m unkahelyet el kell árasztani.
A zárógát szerkezete annak magasságától függően többféle lehet. Legegyszerűbb
formája egy közönséges szádfal, amelyet a víznyomással szemben féltrapéz töltés­
szelvény tám aszt meg (IX.5-13. ábra). A vízzáróságot gondos munkával lehet
elérni. A szádfalat lehetőség szerint bele kell vezetni a vízzáró rétegbe. H a ez a
vízáteresztő réteg vastagsága m iatt nem lehetséges, a meder fenekét injektálással
kell vízzáróvá tenni. A talajvízszint süllyesztése a rendkívüli hozamok m iatt
rendszerint nem eredményes. H a nagyobb vízmennyiség ellen kell védekezni,
sejtfalas zárógátat ajánlatos építeni. A sejtfal úgy készül, hogy a megadott vezér­
görbe m entén zárt szádfalat készítenek. A vezérgörbe lehet 15—20 m átmérőjű
kör. Az átmérő nagyságát a víznyomás függvényében lehet meghatározni. A kiala­
k íto tt szádhenger a sejt, amelyet földdel kell megtölteni. Célszerű a feltöltést
hidromechanizációval végezni.
A sejtek lehetnek egymásba metsző körök, egymástól 2r-re levő körök, amelyeket
körívek kötnek össze. A csatlakozási alkotókat a vízzáró kapcsolat biztosítása érde­
kében mindig különleges pallókból kell kialakítani (IX.5-12. ábra).
Készülhetnek a sejtek betonból is. Ilyenkor a fél, vagy az egész szelvény beúsz­
tatható és a megfelelő mélységre kotort helyre billenthető. O tt le kell süllyeszteni,
m ajd a talajjal való kapcsolatát kialakítani. E zt a m unkát sokszor búvárok végzik.
A mű elkészülte után ezeknek a hengereknek az eltávolítása nehézkesebb, m int a
szádpallóké.
A sejtfalas zárógát vonalazása mindig ív, amely a víznyomás ellen boltozódik.
A zárógáton átszivárgó víz visszaemelésére a munkagödör alkalmas helyén egy
zsompot és szivattyúállást kell kialakítani.
Amikor az első építési szakasz befejeződik, a zárógát elbontásával víz alá kell
helyezni az elkészült gátszakaszt. Ezután m ár ez a szakasz részt vesz a víz át­
vezetésében. Ezzel egyidőben lehet kiépíteni a következő záíógátat.
5.232. Völgyzárógátak építési terének védelme
VölgyzárógáLak építésekor is gondoskodni kell a folyó vizének és árvízhozamának
a továbbvezetéséről. I tt egyéb vízgazdálkodási funkció (mint pl. a hajózás), nem
jelentkezik. A víz továbbvezetése az alsóbb vízkivételek vagy erőtelepek üzemét
m ár biztosítja.
A m unkahelyet zárógátakkal; felvízi és alvízi zárógáttal védik. Az alvízi zárógátat
úgy kell kiképezni, hogy később vízládaként legyen alkalmazható. A felső zárógát
megépítése még nem oldja meg a feladatot. Biztosítani kell a víz továbbvezetését
is. E zt az esetek többségében a völgyet alkotó hegyoldal sziklájába vájt alagúttal
oldják meg, m int a IX .5 —7. és 1X.5—8. ábrán látható. Egyszerűbb esetekben a
fenékürítő zsilippel is megoldható a vízelvezetés. Ekkor azonban azzal kell kezdeni
a m unkát, és ideiglenes vezetékkel kell kiépíteni mind a felső, mind az alsó záró­
gáton kívüli területre. Ilyen megoldás mellett a fenékürítő teljesítőképességét
meghaladó hozamok esetén a m unkateret váratlan elöntéseknek teszik ki. Alagút­
bán elvezetés esetén is ki kell keresni a mértékadó hozamot, amelyet gazdasági
megfontolások alapján lehet meghatározni.
312
A zárógátak általában rövidebb ideig vannak a víz hatása alatt, mint épülő folyami
erőművek zárógátjai. E zért a szerkezetük lehet egyszerűbb, ha végleges szerepük
nincs. A felső zárógátnak is lehet végleges szerepe, pl. a fenékürítő hordalék elleni
védelme. A zárógátak anyaga lehet föld, betonlapokkal vízzáróvá te tt töm örített
kőszórás vagy beton. Vasbetonból készülő zárógátak munkahézagait úgy készítik
el, hogy a gátat szeletekben betonozzák be. Az egyes szeletek között a vízzáró
kapcsolatot fém, gumi vagy műanyag kapcsolóelemekkel oldják meg. A beton
völgyzárógátakat mindig sziklára kell alapozni. Ezért a munkagödör talajvíz elleni
védelme általában nem okoz gondot. Figyelni kell azonban a szikla esetleges
repedéseit. Ezeket injektálással kell bevédeni, m ert a munkagödör elvizesedésén
kívül a megépült gát erőjátékát is zavarhatja a felhajtóerő. Ez ellen külön szivárgó­
vezetékeket is kell készíteni a gát alá. Az injektált vízzáró függöny a gát végleges
vízzárását is biztosítja.
5.24. É pítési sajátságok
A betongátak építése a víztelenítéssel és a földmunkával kezdődik.
Folyami gátak medren kívüli munkagödrét a nagy mennyiségek m iatt földnyesők­
kel emelik ki. A kiemelt anyagból megépíthető az árvédelmi töltés. Az ezen felül
maradó részből kialakíthatók az üzemelést szolgáló platók.
A munkahelyen talajmechanikai laboratóriumot kell telepíteni. Az átvágott réte­
geket állandóan ellenőrizni kell, hogy jellemzőik a tervbelivel megegyeznek-e.
A munkagödör alsó síkja vagy a folyóvölgy üledékes rétegében, vagy a sziklás
alapkőzetben van. Az első esetben az alapsík kialakításának semmi nehézsége
nincs. Ha az üledékes réteg függőleges irányú szivárgás elleni védelmét injektálás­
sal oldották meg, sziklakitermelésre alkalmas szerszámokat kell használni, amelyek
lehetnek pneumatikusak vagy hidraulikusak. Sziklás altalaj esetén durva kiter­
melésre alkalmazható a robbantás. Az utolsó 1,0—1,5 m vastag réteget azonban
csak pneumatikus vagy hidraulikus eszközökkel szabad kitermelni. Ezzel lehet
elkerülni a szikla repedezését, amely szilárdságtanilag, de főleg szivárgás szempont­
jából lehet káros a gát testére vagy a tározóra.
A törmelék rakodását hidraulikus kotrókkal vagy rakodókkal végzik, a szállítást
pedig nagy teherbírású, billenőszekrényes tehergépkocsikkal vagy dömperekkel.
Ha a szikla anyaga egészséges, megfelelő szilárdságú és fagyálló, az zúzása és
megfelelő frakcionálása után építési anyagként felhasználható akár a környező
utak, vagy a gát betonjába, akár a közeli folyamszabályozási vág}7 burkolási
munkákra. >0, *
Völgyzárógátakat mindig sziklára kell alapozni. A szikla fejtésének módszerei a
bányászatban szokásosak. Általában a fejtést néhány m vastag rétegekben végzik.
Az alakítandó felületek 1,0 m-es környezetében azonban a robbantásos módszert
nem szabad alkalmazni.
Epikusán bányászati módszerekkel készülnek a nyomóalagutak, az ideiglenes
vízelvezetés alagútja és más, vízvezetést és emberi közlekedést szolgáló alagutak,
galériák.
Biztonsági okokból a mennyezeti rész kifejtése után a sziklába horgonyoznak égy
hálót vágy könnyített lemezt, amely felfogja az esetleges törmelékhullást. Ezután
elkészíthető a vágat vasbetonburkolata, majd mélységben továbbfejleszthető.
Az aknákból és vágatokból a törmeléket — a méretektől függően -— kisvasúti
csillével vagy teherautóval, dömperrel szállítják el.
313
A vágatok burkolására, különösen az első biztosítások betonozására gyakran
használnak szivattyúzott betont vagy torkrétbetont.
Ha eltekintünk az apró vízmosáskötő gátaktól, a betongátak építésének egyik
jellemzője a nagy tömegű, rendkívüli minőségi követelményeket kielégítő beton
tervszerű ütemben való beépítése.
A beton minőségét a cement és adalékanyag, a víz, a keverés, munkahelyen belüli
mozgatása, beépítése és utókezelése befolyásolja. A korszerű technikai színvonalon,
amikor a betonnal szemben nemcsak szilárdsági követelményekkel lépnek fel,
hanem a vízzáróság, agresszív vízzel szembeni ellenállás, kötési hő értéke, kötés
kezdési ideje és sebessége, kötés alatti alakváltozása, húzó- és nyomószilárdság
viszonya, a beton levegőtartalma vagy porozitása ugyancsak megszabott és ter­
vezett m értékű, az alkotóelemek, a gyártási technológia, a bedolgozás és utókezelés
egyaránt figyelmet érdemel.
A beton gyártásához szükséges szemcseszerkezet a természetben általában nem
fordul elő. Ezért az adalékanyagot elő kell készíteni. Egyszerűbb esetben az frak­
ciókra bontással és adott arányban való újrakeveréssel elintézhető. Sokszor azon­
ban az adalékanyagot iszaptalanítani, osztályozni, esetleg zúzni és frakciók szerint
deponálni kell. A I X .5-14. ábra egy adalékanyag előkészítésének elvi vázlatát

IX .3-14. ábra. Az adalékanyag előkészítésének és tárolásának elvi vázlata

m utatja be. A cementeket a víz agresszivitása, szilárdsági követelmények, a kötési
sebesség és bedolgozhatóság alapján választják ki. A szabványcementek minőségét
vegyszerekkel teszik a célnak megfelelővé. Vannak országok, ahol egy-egy betongát
építésére a speciális helyi követelményeket kielégítő cementet gyártatnak. A keve­
réshez és utókezeléshez szükséges vizet meg kell vizsgálni.
Mind cementből, mind az adalékanyagból az utánszállítási ütemnek megfelelő
munkahelyi tartaléknak kell a helyszínen lenni.
A cementet silókban kell tárolni. A silók számát úgy kell megválasztani, hogy az
alkalmazott cementfajták és az egyes szállítmányok egyaránt elkülöníthetők
legyenek.
Elengedhetetlenül fontos a betonnak és valamennyi alkotójának laboratóriumi
ellenőrzése. El kell végezni:
az elővizsgálatokat (keverék tervezése céljából),
az ellenőrző vizsgálatokat (előírt gyakorisággal a beépített beton minőségének
vizsgálata),
az utóvizsgálatokat (a kész beton minőségének megállapítására).
A vizsgálat tem atikáját és feljegyzési rendjét az építménnyel szemben tám asztott
speciális követelményeket is figyelembe véve kell meghatározni.
A beton keverését egyenletes minőségét biztosító betongyárban kell végezni.
A mennyiségek általában akkorák (1000 m3/nap, 100— 150 m3/h), hogy célszerű
autom atikus vezérlésű betonkeverőt alkalmazni. Legjobb a többféle vezérlési
lehetőség, m ert akkor a tömegbetont a gép autom atikus vezérlésével gyárthatjuk,
ily módon biztosítva az egyenletes minőséget. A kisebb mennyiségben szükséges
szerkezeti betonok keverését a gyár kézi vezérlésével célszerű készíteni.
A betont alkotó anyagok közül az adalékanyagok frakciók szerint, szállítószalagon
érkeznek a gyár adagolóbunkereibe. A cementet leggyakrabban pneumatikus úton
ju ttatják az adagolósilóba. A plasztifikátor és más vegyszerek adagolását szabá­
lyozó rendszereket a szükségletnek megfelelően kell megtervezni. Nyáron a kész
beton hőmérsékletét jég hozzáadásával lehet szabályozni. A szabványban előírt

314 315
hőmérséklet a la tt a beton gyártását és bedolgozását téliesíteni kell. Á téliesítés
az adalékanyag és a víz melegítésére, a szállított és bedolgozott beton hőszigete­
lésére terjed ki. Télen is biztosítani kell a folyamatos m unkát és egyenletes minő­
séget.
Folyami gátak építése közben a betont legcélszerűbben kábeldaruval mozgatják.
A kábeldarut a folyó két partjára kell alapozni. Célszerű, ha nem egy, hanem leg­
alább két kábeldaru működik párhuzamosan. Ha ezek közül az egyiknek a túlpart!
támasza nem fix, hanem egy íven mozog, lefedhető a m unkatér legnagyobb része.
A le nem fedett részre sínen futó toronydarukat kell telepíteni.
Ha a zárógátak koronáján járható útpálya alakítható ki, kábeldaru helyett pont­
szerűen elhelyezett sínen futó toronydaruk juttath atják a betont a bedolgozás
helyére. A toronydarukhoz teherautók hordhatják a betont. A betongyárban a
kész keveréket konténerbe kell adagolni, a konténert teherautón kell tartani.
A daru a kocsiról veszi le a konténert és üresen teszi vissza.
Ha a gát üzemvízcsatornában, teh át a folyó medrén kívül épül, ez utóbbi módszert
célszerű alkalmazni. Völgyzárógát építésekor a betongyár és a kiszolgáló depóniák
általában az épülő gát felső szintje felett helyezkednek el. A legcélszerűbb mozgatási
rendszer fő gépe ebben az esetben is a kábeldaru, amely a völgy két oldalára
támaszkodik. így az egész munkahely felett van és ha a völgy egyik oldalán a
pilonja sínen fut, az egész területet be tudja pásztázni. A munkahely általában
olyan nagy, hogy az egyébként kiemelkedő helyre telepített darukezelő nem tudja
áttekinteni. Ezért minden kiszolgált hellyel rádiókapcsolatban kell lennie.
I X .5-15. ábra. Völgyzárógát építése kúszózsalukkal
A daruval nehezen elérhető helyekre a beton egy része szivattyúzással csőveztéken
is eljuttatható. hajlítás és összeállítás során az anyag folyamatosan közeledjen az emelőgép, ill.
A beton bedolgozásának előfeltétele, hogy a zsaluzást és betonvasszerelést előzete­ a beépítés helye felé. A beszerelt vasat betonozás előtt minden esetben á t kell
sen gondos ellenőrzés után átvegyék. A zsaluzatokat egy megfelelően kiképzett venni a szerelőktől. A felhasznált fémmennyiség nagy. Ezért igen fontos, hogy
területen készítik elő. A munkahelyre jellemző, hogy többször ismétlődő idomok megfelelő elvek szerinti mintavétel alapján ellenőrzött legyen az érkezett vas
sorozatát kell zsaluzni, szerelni és betonozni. Ezért igen hasznosan alkalmazhatók a minősége. Az ellenőrzés eredményét a műbizonylattal és a tervekkel kell össze­
sablonok és a gépesítés. Különösen a nagy tömegű és nagy felületű betontestekhez hasonlítani.
célszerű alkalmazni a fémzsalut, csúszó- és kúszózsalut (IX.5-15. ábra). A beton bedolgozására használt vibrátorok súlyát, rezgésszámát az anyag meny-
Folyami gátak dilatációs kapcsolatai általában a szerkezetből adódnak. Pl. egyes nyisége és minősége alapján kell kiválasztani. Az alkalmazni tervezett vibrátorok­
pillérek, pillérek közötti zsilipfenekek, vízcsendesítők, elő- és utófenekek stb. kal helyes próbát végezni, mielőtt tömeges alkalmazásukról döntenének.
határvonalain húzódnak. A lehatárolt testek a bedolgozás technológiájának meg­ Az építés során a betont egyszerre több helyre is be kell dolgozni. Ezért nagyon
felelően vízszintes és függőleges irányban tovább tagolhatok. így tervszerűbben gondos betonellátási és - bedolgozási tervet kell készíteni. A terv vegye figyelembe:
helyezkednek el a munkahézagok és kialakításuk is szakszerűbb lehet.
az egyidőben használt azonos zsaluszerkezeteket,
Völgyzárógátak betontestét 10—15 m szélességű lamellákra osztják. A lamellák
közti kapcsolatot fémlemezek biztosítják a gát teljes magasságában. A vízoldalon a betonok minőségi különbségeit,
a lemez anyaga vörösréz, az alvíz felőli lemez lehet egyszerű vasból is. A két lamella a keverésnél az arányváltozások gyakoriságát,
közötti munkahézag esetleges folytonossági hiányait injektálással töltik ki. Az a keverőgépek számát, kapacitását,
injektálócsöveket előre helyezik el a zsaluzatban. Az injektálás hatékonyságára a betonmozgatógépek számát, kapacitását,
jellemző, hogy az utóbbi idők nagy gátkatasztrófái során a törés soha nem a munka­
a bedolgozás gépeinek számát, kapacitását,
hézagokban keletkezett (pl. Vaiont, Malpasset vagy Fréjus).
a beton kötésének kezdési idejét,
A vasszerelés végrehajtására két módszer van: helyi előkészítés és szerelés, vagy
speciális alvállalkozóval h ajlíttato tt és összeállított állapotban helyszínre szállított a kötés sebességét,
arm atúra elhelyezése a zsaluban, amelyet betonozás előtt a zsaluban veszik át. a bedolgozással foglalkoztatott brigádok és eszközök számát,
Ez utóbbi megoldás igen pontos, szakszerű és a kivitelező szempontjából gond­ egyes munkarészek átadási idejét,
mentes m unkát tesz lehetővé. Helyi előkészítés és szerelés esetén is célszerű az egyes munkaszakaszok technológiailag indokolt sorrendjét és
arm atúrát blokkokban szerelni és darukkal emelni a beépítés helyére, ahol pont- az utókezelés szempontjait.
hegesztéssel lehet egymáshoz illeszteni azokat. A vasraktárból az egyengetés, szabás,
317
316
Egyes nagyobb gátak építésénél a beton bedolgozásának sorrendiségét matematikai
intézettel dolgoztatják ki.
A nagy tömegek m iatt az utókezelést igen gondosan kell megszervezni. Fontos,
hogy a víz a betonszerkezet bármely pontjára bármikor eljusson. Célszerű az
építés idejére állandó vagy gyorsan áthelyezhető csővezeték alkalmazása. Nagy
munkánál indokolt az állandóan működő vagy autom atikusan vezérelt vízellátás.
Télen a beton hőmérsékletének fenntartására szükséges fűtés helyes méretezésére
gondot kell fordítani. A beton melegíthető gőzöléssel, esetleg a vasszerelés igen
óvatos villamos fűtésével. Ez esetben az arm atúra környezetének túlmelegítése
ellen kell védekezni. A betongátak tömege olyan méretű, hogy komoly mennyiségű
kötési hő keletkezik. E zt mind a nyári, mind a téli betonozáskor figyelembe kell
venni.
A betonm unkáknak pontos összhangban kell lenniök a vasszerkezetek szerelésének
ütemezésével. Ezek összehangolását a hálóterv tartalm azza. Fontos, hogy a határ­
időre megfelelő teherbírású betonszérkezet álljon a szerelők rendelkezésére. Gondot
kell fordítani arra is, hogy a szerkezetek szerelését zavarhatja a túl közeli betonozás,
az ezzel kapcsolatos daruzás és vibrálás. Ezért a szerelés idejére más helyen kell
az építési m unkát szervezni.
A gátépítés sajátossága, hogy a szokatlanul nagy munkahely általában centruma
egy nagy kiterjedésű komplex, területi munkának, amely egyidőben több ponton
is folyik. Össze kell hangolni a földmunkákat és m űtárgyakat úgy, hogy a teljes
leterhelés a lehető legegyenletesebb legyen. Ezenkívül addig a duzzasztás sem
kezdhető, amíg a tározó m unkái nem készülnek el. Tehát nem elég pontosan tartani
a határidőket a fő építményen. Összehangolt ütemezés szerint kell készíteni az
árvédelmi gátakat, a szivárgásgátló résfalakat, a szivárgó víz visszavezetésének
csatorna- és szivattyúteleprendszerét, végül a csatlakozó öntözőrendszerek víz­
kivételi műveit és amire még szükség van az üzembe helyezéshez.
A gát megépítése után igen sokféleképpen változó hatásnak áll ellen. A víznyo­
máson kívül a hőmérséklet, talajmozgás, vízszivárgás, a jelentősebbek ezek közül.
Ezért a gát viselkedését (1. XIV. fejezetet) állandóan figyelni kell. Ez az utólagos
ellenőrzés a további nagy vízlépcsők építéséhez szükséges tapasztalatok forrása is.
Azért, hogy a g át egyes részeinek a mozgását később is figyelni lehessen, az építés
során m eghatározott helyeken ellenőrzési pontokat kell elhelyezni.
Ezeket a pontokat elhelyezésük után azonnal rendkívül pontosan be kell mérni,
hogy a gát alatti talaj összenyomódását és az esetleges vízszintes mozgásokat
már az építés ideje alatt is észlelni lehessen.
Az építési m unkák minőségi ellenőrzése nagy apparátust és tapasztalatot igénylő
feladat. Állandóan ellenőrizni kell, hogy a természeti feltételek hogy viszonyulnak
a tervezettekhez, vizsgálni kell a beton és alkatrészeinek minőségét, beépítését,
a zsaluzatot. A munkagödör víztelenítésénél elkövetett hiba végzetes lehet. Ezért
a víztelenítés rendszerét és hatásfokát állandóan ellenőrizni kell. A vizsgálat először
a szádfal-, vagy résanyag minőségére, majd a szivattyúzott víz hozamaira és szi-
lárdanyag-tartalm ára terjedjen ki. Külön figyelmet és szakértelmet kell fordítani
a zsaluzatok forma és szilárdság szerinti átvételére, valam int a dilatációs kapcso­
latok kialakításának vizsgálatára. Fontosabb helyeken a műszaki ellenőrzést
állandóan célszerű gyakorolni, teh á t több műszakos ellenőrző szervezetet kell
felállítani.
Az építési munkán dolgozó munkások és műszakiak, kisegítők rendszerint évekig
a munkahelyhez vannak kötve. Ezért életkörülményeiket megfelelően kell kiala-
318
ki tani. Gondoskodni kell kielégítő szociális, kulturális és egészségügyi ellátásukról
A nagy építési he yeken a felvonulás és szociális ellátás is legyeit úttörőén módéra
es szolgáljon az atlag reszere példaként. ^ modern
5.25. A gátak v íz alá h elyezése
A gát a víz alá helyezés műveleteivel kezdi meg funkcióját, ekkor kezd „dolgozni” .
Ez alkalommal kapja meg a tervezett terhelését és ekkor következnek be a leg­
nagyobb deformációk. Ha az építés során bármilyen, a gát állékonyságát befolyá­
soló hiba történt, a káros hatás a víz alá helyezés során jelentkezik.
A műveletet ezért nagyon óvatosan, m egadott ütem terv szerint, fokozatosan kell
végrehajtani. A víz alá helyezést lehet a gát egy-egy szakaszán is elvégezni. Ez az
eset a gát szakaszonkénti építésekor áll elő. Egy szakasz megépítése után a zárógát
felszedésével a vizet a műre ráeresztik. Ezzel duzzasztás még lényegében nem
történik, hisz csak a víz elvezetését kell egyelőre biztosítani.
Az egész mű elkészülte után a gát előtt és m ögött minden lefolyási akadályt el
kell távolítani. Ezután megkezdődhet a víz szintjének lassú emelése. Völgyzáró­
gátnál a nagy magasságok m iatt még fokozni kell a szint emelésénél az óvatosságot.
Mind a két gáttípusnál vigyázni kell, hogy a folyón hirtelen kialakult árvíz ne
okozhasson váratlan helyzetet a gát terhelésében.
A víz alá helyezés szakaszosságának a célja, hogy a feltöltés minden fázisában el
lehessen végezni az előírt méréseket, amelyek kiterjednek a létesítmény helyzeté­
nek változásaira, mozgásaira, a létesítmény alakváltozásaira, az altalaj alakválto­
zásaira és a víz lefolyásának a vizsgálatára. A méréseket a létesítmények és annak
alapozási síkjában elhelyezett mérési pontok, függőlegesség vizsgálatára alkalmas
kutak teszik lehetővé, Ezek helyzetét vetik össze a parton megfelelő távolságra
elhelyezett fix pontok adataival. Helyes, ha a fix pontok helyzetének állandóságát
távolabb elhelyezett fix pontokról ellenőrizni lehet.
A víz alá helyezés során részletesen kell vizsgálni a tározó egyéb létesítményeinek
viselkedését is. Figyelni kell az árvédelmi gátak, szivárgók, m űtárgyak esetleges
változásait. Végül a hasznosítási műtárgyak hatásfokának az ellenőrzése is ekkor
kezdődik. Figyelik teh á t az erőmű, a hajózsilip, a vízkivételi művek stb. visel­
kedését is.
A víz alá helyezéskor a kivitelező csak közreműködik: biztosítja a különböző ellen­
őrző szervek és vállalatok részére az üzem beindításához a provizórikus berendezé­
sek eltávolítását, a még szükségessé váló pontjelek elhelyezését és átadja a rendel­
kezésre álló adatokat.
•5.26. E lvonulás
A kivitelező részére gazdaságtalan lenne, ha egyszerre, hirtelen kellene elvonulnia
a munkahelyről. Ezenkívül a gát üzembe helyezése után felmerülő váratlan új
igények vagy garanciális munkák elvégzésére sem maradna a helyszínen kapacitás.
Ezért az elvonulást ugyanolyan gondosan, tervszerűen és ütemesen kell végrehaj­
tani, m int a felvonulást.
319
6. P A R T F A L A K
Jolánkai Gyula
6.1. A P A R T K IK É P Z É SE K FŐ T ÍP U S A I
Kikötők, rakodók, vízi m űtárgyak elő- és utócsatornái, továbbá folyók, csatornák
és tavak partjainak kialakítására partfalat építenek vagy egyszerű rézsűs partot
létesítenek. E két fő forma között vegyes megoldások is vannak (IX .6-1. ábra).
Ezekben a partfal a partkiképzés egyik alkotóeleme.
I X .6-1. ábra. A partfalkiképzések fő típusai
0.2. AZ A L A P O Z Á SI VISZONYOK ÉS A PARTFAL
RENDELTETÉSSZERŰ H A SZ N Á L A T Á N A K H A T Á SA
A P A R T FA L T ÍPU S K IV Á L A SZ T Á SÁ R A
A partfal megoldásának olyannak kell lenni, hogy az adott alapozási viszonyok
mellett megfeleljen a rendeltetésszerű használatnak, időálló legyen, létesítésének
és fenntartásának költségei minimálisak legyenek. Ez az utóbbi feltétel a helyileg
legkedvezőbb építőanyagok és a rendelkezésre álló legalkalmasabb építőgépek
felhasználásának szükségességét is magában foglalja.
Előnyös, ha a vízi közlekedési célokat szolgáló partfalak kiképzésére olyan meg­
oldást választanak, amely — a növekvő hajómerülésekre tekintettel — egy későbbi
fenékmélyítéshez kedvező kiinduló helyzetet biztosít. Ilyen lehet a mélyen levert,
ill. lefúrt cölöpökre, ill. pillérekre alapozott partfal, amelynél a későbbi fenék­
mélyítés esetén a meglevő szerkezet teljes egészében megmaradhat, csupán to­
vábbi cölöpökről, pillérekről vagy kihorgonyzásról kell gondoskodni a fenékmélyí-
320
tés okozta állékonyságcsökkenés ellensúlyozására. Az alapozási viszonyok két fő
fajtája különböztethető meg:
a partfal építéséhez víztelenített munkagödör áll rendelkezésre, vagy ilyen
kis költséggel létesíthető;
a partfal vízben épül.
Az első eset akkor állhat fenn, ha a partfal valamely nagy vízi m űtárgy (pl. folyami
vízlépcső vagy völgyzárógát) része és a munkagödröt a fő m űtárgy építése érdeké­
ben víztelenítették. Ilyen esetben természetesen meg kell ragadni az alkalmat
szárazon létesíthető partfalszerkezet kiválasztására. Ez leginkább masszív falazat
(IX.6-2. és 3. ábra) vagy vasbeton szögtámfal (l. a IX.6-7. ábrát) lehet. A partfal
építését ilyen esetben bele kell illeszteni a fő m űtárgy építési organizációjába és
meg kell kísérelni kihasználni a fő m űtárgy építéséhez felvonult építőgéppark és
építőberendezések nyújtotta lehetőségeket és a fő műtárgyhoz felhasznált építő­
anyag-fajtákat.
A második esetben, amikor a partfalat vízben kell megépíteni, különbséget jelent,
álló vagy folyó vízben kell-e építeni. Folyó vízben építésre nem alkalmasak a
betonblokk falak és az úsztatott szekrényre épített falak, m ert sem a falak alatti zú­
zottkő ágyazat készítése, sem pedig a falelemeknek az ágyazatra való ültetése
nem oldható meg jól az áramló és hordalékot is mozgató vízben. E két — egyébként
sok előnnyel rendelkező — partfaltípust ezért csak tavakban (tengeren), ill. meden­
cés kikötőben indokolt választani.
A többi, itt ábrázolt partfaltípus mind álló, mind folyó vízben építhető. A légnyo­
másos alapozással, vagy nyílt kútalapozással készülő partfalak részére indító
IX.6-2. ábra. Szádfalazott m unkagödörben épített,
stabilizáló konzolos beton masszívfalazat
21 V íz é p íté s II. k ö t e t 321
 Metszet Nézet IX .6-1. táblázat
Függőleges partfalak
Feloldott
Súlytámfalak szerkezetű Kihorgonyzott
partfalak partfalak

B e t o n - v a g y k ő fa l (2 . és 3.
M asszív á b ra ) Á r k á d o s, s ü lly e s z te tt
fa la z a t sz e k r én y re a la p o z o tt A c é l sz á d p a lló fa l (1 6 .
p a r tfa l (9 . é s 10. á b ra) é s 17. á b ra )
B e to n b lo k k fa l (4 . á b ra )

Ü s z t a t o t t szek rén y re
(5. á b ra )
B elü l a la p o ­ M agas c ö lö p - v a g y
ü reges V a s b e to n k ú tra z o tt p illérrá csra é p ít e t t V a s b e to n fa l (18. á b ra)
fa l p a r tfa l p a r tfa l (11-—13. á b ra)
B e to n b lo k k k ú tra
(6. á b ra )

V a sb e to n s z ö g tá m fa l m é ly e n
(7. áb ra)
C ellás fa l (8. á b ra )
a la p o z v a
F ö d é m sz er k e ze tű
p a r tfa l (14. é s
á b ra )
L e v e r t cö lö p ö k k ö z é
15. h e ly e z e t t e lő r e g y á r to tt
v a s b e to n e le m ek b ő l
k é s z ít e t t fa l (19. á b ra)

M egjegyzés: I X .6 - 2 .. .IX .6 -1 9 . á b rá k o n a z e tá b lá z a tb a n felso ro lt p a rtfa la k a t m u ta tju k be.

I X .6-3. ábra. Légnyomásos szekrényre épített beton masszív falazat

— később a víz felől elkotort — földplatót szokás kiképezni. Ezek szempontjából

teh át általában közömbös az, vájjon a víz folyik-e vagy áll.
Előfordul, hogy gyengé nyírószilárdságú altalajon kell partfalat építeni. Tovább
súlyosbíthatja a helyzetet, ha a gyenge nyírószilárdság m ellett még nyomás alatti
víz is van az altalaj egy vagy több rétegében. Ilyen helyzetben feloldott szerkezetű
partfalat indokolt választani mély cölöpökkel, pillérekkel vagy ezek kombinációjá­
val. Ojabban — nagy mélységre leverve — acélcölöpöket és pörgetett betoncölö­
pöket alkalmaznak. Előbbiek alsó végét acélszárnyakkal meg is lehet erősíteni na­
gyobb teherbírás, ill. nagyobb húzóerő elérése céljából. Jó eredményeket érnek el
ferdén mélyen befúrt, betonbesajtolással előállított húzott vasbeton cölöpökkel is.
Igen nagy mértékben h at a partfaltípus megválasztására, hogyan kívánják azt
használni. Amennyiben a partfal nem szolgálja kikötő vagy rakodó célját, hanem
csak partrész (pl. duzzasztómű, hajózsilip elő-, ill. utócsatornáján), akkor a partfal
mögötti területet nem szükséges megterhelni, nem szükséges o tt építményeket
létesíteni. így könnyebb, alacsonyabb, kevésbé mélyre alapozott partfalszerkezet
is megfelel. Ha ellenben kikötő- vagy rakodópart faláról van szó, akkor méretezé­
séhez az előforduló legnagyobb platóterhelést és hajókötél-húzóerőket kell a leg­
kedvezőtlenebb vízállásnál figyelembe venni. De bele kell venni a partfal állékony­
sági vizsgálatába nemcsak a partfal mögötti terheket — darupályáról, vasúti
vágányokról és közúti pályáról származó terheléseket —, hanem az ezek mögött
épített raktáraktól, ill. szabadtéri tárolóktól származó terheket is. Ezek hatását
mélyen felvett veszélyes csúszófelületek egyensúlyi állapotának vizsgálatakor
számításba kell venni, részletes feltárás és talajmechanikai laboratóriumi vizsgála­
tok eredményeire támaszkodva. Az építés folyamán pedig ügyelni kell arra, hogy

322 21*
323
az állékonysági vizsgálatokban szereplő, a csúszásnak ellenálló erők alapját képező 3,05
talajfizikai jellemzőknél kedvezőtlenebbek az építési műveletek folytán ne állja­
nak elő.
A partfaltípus kiválasztására természetesen a rendelkezésre építőanyagoknak
és építő gépeknek is számottevő hatása van. A kikötőmedencéből kikotorható jó
minőségű betonkavics nyilván a beton- és vasbeton szerkezetek alkalmazását
hozhatja előtérbe. Pl, Benoto-típusú fúrógéppel (90 cm átmérőig és 30 m mélységig)
minden talajban készíthető beton- vagy vasbeton cölöp vagy Mének—Ham-
brock-típusú cölöpverővel (1:1 hajlásig tud ferdén cölöpözni) gyorsan és könnyen
lehet nagy anyagtakarékosság m ellett feloldott szerkezetű partfalat építeni.

6.3. A PA RTFALAK FŐ T ÍP U S A I

A IX.6-1. táblázatban felsoroljuk a szokásos partfaltípusokat (IX .6 -2 ... .I X .6-19.

ábra).

6.4. PARTFALAK É PÍT É SE

A következőkben csupán azokkal a különleges építési szempontokkal foglalkozunk,

amelyek a partfalépítés sajátosságainak tekinthetők.

I X .6-6. ábra. Betonblokk k ú tra ép ített üreges fal

(10-1 b e to n értelm ezése 10 rész ad alék h o z, 1 rész cem ent).

«
6.41. Általános szempontok

6.411. A munkahely árvizek elleni biztosítása

A folyók és tavak vízállásainak változékonysága és a munkahely legmagasabb

vízállások esetére való kiépítésének, ill. a legnagyobb vízállások elleni védelme ne
költségessége azt eredményezik, hogy a tervezéskor meg kell alkudni ezekke a
körülményekkel és el kell fogadni egy olyan „építési vízszintet” , amely m ellett
előfordulhat — bizonyos százalékos valószínűséggel — a m unkatér vagy egyes
részeinek elárasztása. Ennek kényszer-munkaszünet és rendkívüli munkák a kö­
vetkezményei, amelyre a munka elvégzésére k ö tö tt szerződésben és ezen á t az
IX .6-5. ábra. O sztato tt vasbeton szekrényre ütemtervben és az elszámolásban tekintettel kell lenni. Az építés megszervezese
ép ített üreges fal során gondoskodni kell arról, hogy az elárasztást nem tűrő építőberendezéseket.

324 325
 IX.6-7. ábra. Vasbeton
szögtámfal
(az á b rá n 42,00 ás 34,75 re la tív
kótáU ).

gépeket és építőanyagokat időben lehessen a munkahelyről védett helyre szállí­

tani. A várható vízállások hivatalos előrejelzését ezeknél a műveleteknél indokolt
figyelembe venni. Ugyancsak figyelembe kell venni az előrejelzés útján lehetséges
időelőnyt a munkahelyi berendezések kialakítása során. Olyan berendezést, amely
nem bírja az elárasztást, és amelynek leszerelése és kiszállítása az előrejelzés adta
időelőnynél hosszabb ideig ta rt, nem szabad alkalmazni.

6.412. A partfalak állékonysága

A tapasztalat — számos partfal meghibásodása — azt m utatja, hogy a partfalak,
különösen pedig a magas kikötő-partfalak megcsúszás, ill. altalaj törés szempont­
jából erősen veszélyeztetett építmények. A Duna és méginkább a Tisza tekintélyes
01 } 5 ÍOm vízjátéka mellett folyóink mentén igen magas kikötő-partfalak szükségesek. Építési
hiányosságok és gondatlanság is könnyen hozzájárulhat ahhoz, hogy katasztrófa
bekövetkezzék. Az építés során hatékonyan ellenőrizni kell azt, hogy a partfal
csúszásnak, ill. altalajtörésnek ellenálló azon erők, amelyek építési tevékenység
eredményei, vagy amelyeket az építés befolyásolhat, ne legyenek kisebbek annál,
mint amilyeneket a partfal tervezésekor az állékonysági vizsgálatban feltételeztek,
így a partfal építésével kapcsolatosan a partfal előtti kotrás tervezett fenékmély­
ségét gondosan be kell tartani. A túlkotrás a csúszásnak ellenálló erőt csökken­
tené. Ha m unkaárok készül kotrással a partfal helyén, akkor kínosan kell ügyelni
arra, hogy ebben az árokban iszap ne rakódjék le, m ert az iszap belső súrlódási
szöge igen kicsiny. A munkaárokból az iszapot a partfal létesítése előtt el kell
távolítani. A kotrásokat úgy kell ütemezni, hogy a káros iszapolódás lehetőleg
kicsiny legyen. H a kavics vagy zúzottkő ágyazat készül a partfal alatt, úgy ennek
eliszapolódása ugyancsak csökkentené a partfal elcsúszás elleni ellenállását. A zú­
zottkő vagy kavics is tiszta, iszaptól és szennyeződéstől mentes legyen.
A partfal előtti és mögötti feltöltésekbe beépített anyag belső súrlódási szögének
feltételeniil el kell érni a tervezett értéket. A feltöltés csakis szemcsés anyagból
készíthető, és ajánlható a hidromechanizációs beépítési mód. A partfal mögé
szárazon elevált vagy más módon betöltött földanyag a változó vízállások és a
I X . 6-8. ábra. Cellás fal
327
326
 8,70
dinamikus terhelések hatására később erősen roskadhat. Ez egyrészt az előrelátott \ 7 + 5,20
nál nagyobb földnyomások kialakulásával járhat, másrészt a partfal mögötti
feltöltésre helyezett építmények (darupálya, tároló, raktár) meghibásodását okoz­
hatja. Nem engedhető ineg semmi esetre sem a partfal mögé magas homok- vagy
kavicskúpok kirakása azért sem, m ert ez a partfal túlterhelését okozhatja.
A magas kúpok rézsűi lecsúszhatnak — különösen hullámzás elhaboló hatására -
és a lezúduló földtömeg dinamikus hatása a partfal megcsúszását okozhatja.
A partfal mögötti feltöltés együtt dolgozik a partfallal, és hatása olyan távolságig
érvényesül, ameddig a partfal állékonysági vizsgálata alkalmával kiadódó mély
csúszó felületek elérnek. A partfal mögötti együttműködő feltöltésre építés közben
sem szabad a tervezettnél nagyobb terhelést helyezni.

A-A metszet B-Bmetszet

•' ■ I g e n j ó h o m o k

A c é ls z á r n y a k

I X .6-11. ábra. Magas cölöprácsra és acél szádfalra épített

vasbeton szögtámfal

A partfal létesítésével kapcsolatos kotrásokból (kikötőmedence, elő- és utócsatorna

stb. kotrásából) szerzett anyag csak akkor építhető be a partfal mögött tervezett
feltöltésbe, ha az a feltöltés tervezett talajmechanikai jellemzőinek megfelel.
Amennyiben a partfal mögötti feltöltésre építmények kerülnek, különösen igye­
kezni kell a feltöltés mind nagyobb és gyorsabb tömörödésére. Ennek elősegíté­
sére ajánlható az elkészített feltöltés mesterséges előárasztása. Ennek megenged-
hetőségét természetesen állékonysági vizsgálattal megelőzőleg igazolni kell a tény­
legesen meglevő talajmechanikai jellemzők alapulvételével. «
A feltöltés készítése előtt ajánlatos a partfal koronáján fixpontokat elhelyezni, és
ezek elmozdulását a feltöltés készítése során — és még utána is — mind vízszintes,
mind magassági irányban milliméternyi pontossággal megfigyelni. A mérések el­
végzésére tervezetet kell készíteni és ajánlható szakintézetet megbízni a mérés
végrehajtásával, m ert a szükséges mm-es pontosság elérése különleges szakisme­
reteket igényel.
A tervezett teherbírás tényleges elérését a partfal építésével kapcsolatos cölöpözések
vagy mély pillérek készítésekor beverés esetében a beverési munka m ért adatainak
kiértékelésével, fúrási eljárás esetén próbaterhelésekkel igazolni kell. A tervezett
teherbírás elérésén kívül pontos feljegyzéseket szükséges készíteni a behatolási
melységről is, m ert a mély csúszólap mentén történő elmozdulás elleni biztonság
IX.6-10. ábra. Vasbeton k u tak ra alapozott stabilizáló erősen függ a cölöpök és pillérek behatolási mélységétől. Ugyancsak szükséges a
konzolos árkádos fal falazatok alapozási mélységét felmérni és feljegyezni.

328 329
 -"W -~JK1 fd
25,50
Betonfal
(+10,00)
X7+8J5

U Kör keresztmettí, 5 10m

| .szetszetű vasbeton I „i . U J
pillérek
IX-6-13. ábra. Magas pillérrácsra helyezett előregyártóit
partfalszerkezet

330

331
 Az előbb em lített adatokat rendben össze­
gyűjtve az építési napló mellékleteként
ajánlatos megőrizni. Ezek az adatok a
partfal későbbi esetleges javítási, megerő­
sítési vagy átépítési munkáinál igen fon­
tos és pótolhatatlan segítséget jelen­
tenek.

6.413. A partfalak mögötti feltöltés

állékonysága

Emelkedő vízállások esetén a víz a part­

fal mögötti feltöltésbe behatol, majd süly-
lyedő vízállások idején ismét kifolyik
onnan. Ha megfelelő szűrők kiképzésével
nem akadályozzák meg a kiáramló víz
általi anyagkihordást, akkor a partfal
mögötti feltöltés roskadni fog, ami a part­
fal mögötti létesítmények állagát és hasz­
nálhatóságát veszélyezteti.
Ilyen roskadó háttöltések üzem közbeni
kijavítása nehéz és kellemetlen feladat,
amely számos esetben megoldhatatlan IX . 6-18. ábra. Légnyomásos
üzem közbeni javításokkal, hanem a part­ szekrényre alapozott ki­
falat használaton kívül kell helyezni, ami horgonyzott vasbeton fal
pl. egy kikötői partfal esetében nagy kárt
okozhat. Ezért az építés során kínos pon­
tossággal kell a tervezett szűrőket meg­
építeni. A szűrők kitorkolása előtt szon­
dázással meg kell figyelni, megvan-e a
tervezett mélység, ill. a szűrőn á t nem
kerül-e mégis a partfal elé földanyag.
Amennyiben ilyen földanyag-kihordást
észlelnének, akkor a hibát ki kell javítani,
még a partfal használatba vétele előtt.

fi. 114. A partfal tervezett vonatozásának

biztosítása

A partfalakat általában 10—30 m-es sza­

I X .6-17. ábra. Horgonycölöppel kihorgonyzott acél szádpalló partfal
kaszokból készítik, és a szakaszok között
—- különlegesen lezárt — hézagok van­
nak. Elkerülhetetlen, hogy az egyes sza­ partfal
kaszok helyzete el ne térjen kissé a ter­
vezett vonalozástól. Annak érdekében, hogy ezek az eltérések ne legyenek
szembetűnőek a partfal vízoldali koronaélén, a rendszerint terméskő szegély­
követ, vagy -— acél szádfalból készített partfal esetén — az acél korona­
szegélyt csak akkor kell elhelyezni, amikor a partfal mögötti feltöltés is tel­
jesen elkészült, a földnyomás hatására a partfal mozgásai is m ár gyakorlatilag

333
332
lezajlottak és elvégezték a partfal próbaterhelését is. Az így elhelyezett korona­
szegély a szemnek tetsző, törés nélküli módon fogja m utatni a tervezett egyenes
vagy íves vonalozást. Kikötő partfalán a dörzsgerendákat is csak a korona­
szegély készítésével egyidejűleg, a tervezett partfalvonalozást a szem számára
biztosítva szabad elhelyezni.
6.42. Egyes partfaltípusokkal kapcsolatos különleges építési szempontok
Betonblokk súíytámfalak és úsztatott szekrényekből készített súlytámfalak esetén
(l. a IX.6-4. és JX.6-5. ábrát) kotrott m unkaárokban zúzottkő- réteget helyeznek
el, erre ültetik rá az alsó blokksort, ill. az úsztatott szekrényt.
Lényeges, hogy a kotrott munkaárok feneke terv szerinti mélységű és iszapmentes
legyen, továbbá, hogy a zúzottkő vízszintesen legyen benne elterítve, és felső
felülete se iszapolódjék el. E követelmények betartása a partfal kellő állékonysága
m iatt rendkívül fontos. Az iszapmentességet leginkább a gyors munkavégzés
biztosíthatja: a kész, iszapmentes munkaárokba a zúzott követ haladéktalanul el
kell helyezni és arra a legalsó blokksort, vagy az úsztatott szekrényt ugyancsak
haladéktalanul rá kell ültetni. Ennek érdekében a munkaárok kiemelését nem
szabad megkezdeni addig, amíg a zúzottkő, a blokkok, ill. az úsztatott szekrények,
továbbá mindazok a munkagépek, amelyek a szóban forgó m unkák végzéséhez
szükségesek, nem állnak rendelkezésre a munkahelyen. A zúzottkő ágyazat pontos,
tervszerű elhelyezése érdekében a kikotrott m unkaárkot részletesen fel kell mérni
és meg kell állapítani, hogy a munkaárok hossztengelyére merőlegesen, méteres
sávokban minden egyes négyzetméter felületre mennyi zúzott követ kell a vízbe
szórni. A beszórást a partfal hossztengelyére merőleges állású m unkatutajról,
pontos, folyamatos kitűzés mellett, a tu ta jt méterenként átállítva célszerű végre­
hajtani. Az előzőleg kiszám ított négyzetméterenkénti mennyiséget a tu ta jra kell
pontosan kiadagolni. így eljárva, a zúzottkő ágyazatban csak kisebb egyenetlen­
ségek lehetnek, amelyeket búvárm unkával ajánlható kisimítani.
Az úsztatott szekrényeket és a betonblokk súlytámfalak minden egyes blokkját
pontos kitűzéssel kell elhelyezni. A betonblokkok magassági értelmű beépítését
búvárok tehetik pontosabbá, jutazsákba lazán betöltött betonból álló alátétek
szükség szerinti elhelyezésével.
A vasbeton úsztatott szekrények elkészítéséhez legcélszerűbb hajózsilipet vagy száraz­
dokkot felhasználni. Amennyiben erre lehetőség nincsen, úgy azok sólyapályához
csatlakozó m unkatéren is elkészíthetők. A vízreeresztés érdekében a munkatérről
a sólyapályára vezető vasúti vágányokat ajánlatos létesíteni, szabványos fővasúti
anyag felhasználásával. Szekrénysoronként legalább 2 vágány szükséges. A szek­
rényeket a vágányok felett kell megépíteni úgy, hogy elkészültük és megszilár­
dulásuk után hidraulikus emelőkkel megemelhetők és fővasúti gördülőanyag fel-
használásával készített különleges kocsira ráereszthetők legyenek, amelyeken a
szekrények a vízbe juttathatók. Ajánlatos a vízbe leeresztést csörlőkkel és drót­
kötelekkel szabályozni. Kényes feladat a sólyapálya víz alatti részének az elkészí­
tése. E zt vízbe szórt zúzottkőből ajánlatos készíteni, a fent, a zúzottkő ágyazatra
vonatkozólag m ár leírt munkamódszerrel, de több rétegben dolgozva és minden­
egyes réteg elkészítése után pontos felmérést végezve.
Beton- vagy úsztatott kő súlytámfalak építésekor az állványzat és zsaluzat meg­
takarítható, ha a tám fal külső felülete mentén egy-egy sor előregyártott beton-
334
blokk vagy kiválogatott laposabb terméskövet építenek be és ezek közó mm,
el egy-egy réteg csömöszölt vagy úsztatott betont. helyeznek
Feloldott szerkezetű és kihorgonyzott partfalaknál - ott, ahol a horgonyelemek szere
pelnek — es különösen az újszerű, fúrt vagy vert horgonyok esetében f T
horgonyzó részé nem munkaárokban, hanem injektálással vám, i m •. yek
föld alatt, nem látható módon készül — a j á n l a t a horgonyt e l M e S S d b ^ S ® - 1
a partfalba Ez mind a partfalelmozdulások csökkentése érdekében rn m l 'Í ! !
am iatt fontos, hogy meggyőződhessünk tervezett horgonyerő jelenlétéről d P d g
6.5. PRÓ BATER H ELÉS
Azokat a függőleges partfalakat, amelyek mögötti feltöltésre a létesítmény ren­
deltetése szerint terhek (daruk, vasúti szerelvények, közúti járművek, tárházak
anyagdepóniák stb.) kerülnek, üzembe vétel előtt próbaterhelésnek kell alávetni’
A próbaterhelést a rendeltetésszerű használatból maximálisan származó tehernéi
10—20%-kal nagyobb, egyenletesen megoszló terheléssel kell végrehajtani E zt a
terhelést a partfal mögött legalább a partfal magasságának kétszeresével egyenlő
savszélességben kell elkészíteni, es mindaddig a helyén kell hagyni, amíg a próba-
terhelés hatására bekövetkező partfalmozgás és a feltöltés tömörödése zömében
le nem zajlott. E zt a próbaterhelés előtt elhelyezett fixpontok mm-es pontosságú
megfigyelésével kell igazolni. *
7. VÍZTORNYOK ÉS VÍZTÁROLÓ MEDENCÉK
Szinay Miklós
A víztornyok és -medencék — víztárolók — a víztermelés és a vízelosztás bizton­
sága és gazdaságossága m iatt épülnek. Az ipari- és ivóvíz-hálózatban a szivattyúk
állandó vízmennyiséget szállítanak, míg az erősen váltakozó fogyasztás hatását
a víztárolók egyenlítik ki mind mennyiségi, mind nyomásingadozás vonatkozásában.
A víztároló medence fenékszintjét a legkedvezőtlenebb helyen szükséges nyomó­
magasság és a tároló helyétől a kérdéses pontig fellépő hálózati súrlódási veszteség
határozza meg.
7.1. VÍZTORNYOK ÉS VÍZTÁROLÓ M EDENCÉK OSZTÁLYOZÁSA
7.11. A víztároló és a hálózat egymáshoz viszonyított helyzete szerinti
osztályozás
Átfolyó víztárolók a vízbeszerzés és a fogyasztó hálózat közötti elhelyezéssel;
súlyponti víztárolók a vízfogyasztás súlypontja körüli elhelyezéssel (ez az elrendezés
a leggyakoribb);
ellennyomó víztárolók a vízhálózat gerincvezetékén a vízbeszerző hellyel ellentétes
elhelyezés esetén (üzembiztonság szempontjából ez a legelőnyösebb).
335
K ét összekapcsolt vízellátási rendszer esetén ugvanaz a víztározó az egyik rend­
szerre vonatkozóan lehet ellennyomó medence, míg a másik rendszerre vonatkozóan
átfolyó medence (például egyenletes esésű völgyben két helység közötti magas­
laton levő medence vagy víztorony).
Nagy vízellátási rendszerekben egy településen belül több víztároló alkalmazása a
gazdaságos és szükséges.

7.12. A tároló alaprajzi elrendezése szerinti osztályozás

Négyszög medence (nagy medencéknél terelőfalakkal);

négyszög ikermedence közös zárkamrával ;
körmedence;
különböző átmérőjű kétkam rás körmedence;
kör ikermedencék („pápaszem”);
spirál alakú medence;
körszimmetrikus forgástest (majdnem minden víztorony);
különleges alakú (pl. csillag, stb.) medencék. I X .7-1. ábra. Dunaújvárosi 2000 m3-es víztorony alapozása
a zsaluzógyűrűt megtámasztó állvánnyal
7.13. A tárolók térbeli elhelyezése és rendeltetése szerinti osztályozás

Magaslati tározó: a fogyasztóhely fölött elhelyezkedő, a terepadottságoknak meg­

felelően föld alatt épült medence vagy víztorony;
terepszinti tározó: a fogyasztóterület vagy a vízműterület szintjén tározza a szük­
séges vízmennyiséget. Rendeltetése szerint lehet szívó- vagy nyomóoldali medence,
ill. a kettő kombinációja;
nyomáscsökkentő medence a túl nagy mesterséges vagy természetes üzemi nyomást
a kívánt mértékre csökkenti.

7.14. A tározók anyaga szerinti osztályozás

Megfelelő szigeteléssel ellátott vasbeton vagy acélmedencék. Az élőmunka ráfor­

dítást csökkentő korszeű építéstechnológiák és egyéb szempontok egyéb anyag
felhasználását a tározók építésére kizárja, ill. a minimumra csökkenti.

7.2. V ÍZ T O R N Y O K A L A P O Z Á S A

Az alapozási módot a talajmechanikai szakvéleményben m egadott alap adatok

határozzák meg. Az alaptestet önsúlyra és vízteherre, valamint a szélteher hatására
keletkező élnyomásra kell méretezni. Ügyelni kell az üzemi vezetékek elhelyezésére,
hogy azok esetleges meghibásodása ne károsíthassa az alapozást.

7.21. V íztornyok síkalapozása

Az alaptest körlemezből, valam int a terheket az alaplemezre átadó külső és belső
kúphéjból összetett, forgásszimmetrikus vasbeton szerkezet. Az alaptestet felülről
vasbeton födém zárja el. Kehelyemeléses víztornyoknál a zsaluállványok alátá-

336 22 V íz é p íté s I I . k ö t e t
337
 masztására, ill. bekötésére a torony törzsön túlnyúló, 1,5 m széles konzol is készül
(IX .7-1. ábra).
Ennél a megoldásnál a kúphéj bennmaradó belső zsaluzattal készül. A betonozási
munkákhoz igen előnyös a betonszivattyú alkalmazása.
Egyszerűbb megoldású körlemez alaptesteket is készítenek (JX.7-2. ábra).

7.22. V íztornyok réseléses alapozása

Előnye a réseléses alapozásnak, hogy igen rövid (kb. egy hét) az építési idő; talaj­
vízszint-süllyesztési igénylő vagy a síkalapozásnál bonyolultabb alapozás esetében
gazdaságosabb.
Hátránya a réseléses alapozásnak, hogy csak bizonyos talajoknál alkalmazható.
A toronytörzs körgyűrű alakjának megfelelő 120°-os szektorokból álló körgyűrű
alakú résalap készül. Az élnyomás felvételére — szintén 120 fokonként — sugár
irányú réseit bordák kapcsolódnak a körgyűrűhöz. Annak megakadályozására,
hogy körgyűrű által bezárt földmag a zaggyal kitöltött résbe becsússzon, egyszerre
egy szektor — körgyűrű és sugár irányú borda — készül el teljes betonacél ar­
m atúra szereléssel és betonozással. A résmarkoló méretének, típusának megfelelően
a szektorok között földmag marad. A résalap szektorainak együttdolgozását a
résfal felső síkjában elhelyezett körlemez (tárcsa) biztosítja ( 1X.7-3. ábra).

7.23. A célszerkezetű víztornyok alapozása

A kihorgonyzott rendszerű acélszerkezetű víztornyok koncentrált függőleges ter­

helésének a cölöp-, szekrény- vagy kútalapozás az előnyös. Megfelelő teherelosztó
szerkezettel a kihorgonyzás nélküli víztornyok mind a mély-, mind a síkalapozással
épülhetnek.
Kis víztornyok — pl. Hidroglobus — esetében bevált az előregyártott, síkalapozás
jellegű alap.
Kidolgozták és alkalm azták a Poclain-kutas alapozást, amely különösen alkalmas
kis acélszerkezetű víztornyok alapozására.
A Poclain-gép rudazatos polip markolójával a talaj állékonyságától függően száraz­
vagy zagytechnológiával 80—100 cm átmérőjű kútalapot (résalapot) készít.
Az acélszerkezetű víztornyok alapozásának kivitelezése során kooperációs feladat
is adódhat, ha a gyártó cégnek nincs vertikális (alapozást végző) részlege. Ezért az
alapozás a kivitelezési időt néha indokolatlanul meghosszabbíthatja.

7.3. VÍZTORONY É P ÍT É S E CSÚSZÓZSALUZATTAL

Avasbeton víztornyok függőleges teherhordó szerkezete, a torony törzs, hazánkban

mintegy másfél évtizede mindig csúszózsaluzással készül, a kehelyemeléses víz­
tornyok toronytörzse is.

22 *
339
338
7.31. Csúszózsaluzatos építéstechnológia
A csúszózsaluzatos építéstechnológia a víztoronytörzs vagy más körszimmetrikus
vasbeton építmény folyamatos betonozással, betonacél-szereléssel, kihagyások
zsaluzásával, átvezetések elhelyezésével végrehajtott munkahézagmentes építési
módja.
A csúszózsaluzatos emelőegység szerkezeti elemei:
emslőberendezés (Robot emelőberendezés, pneumatikus,"elektrohidraulikus
emelősajtó);
28 mm átm érőjű betonacél tám rúd szintbeállító gyűrűvel;
emelőkeret, merevítőbordázattal ellátott zsaluzattal, kívül m unkaszinttartó
konzollal, kívül-belül függőállástaggal, visszanyerhető tám rudak esetében
réshúzó hüvellyel, rögzítőékkel, munkavédelmi korláttal.
A csúszózsaluzatos berendezés tám rudakra függesztett emelőkeretekből és ezekkel
összeépített külső és belső zsaluzatból, valam int munkaszintekből álló szerkezet.
A felső munkaszintre függőleges anyagszállító állványt erősítenek. Az állvány
függőleges vetületűben önzáró ajtó biztosítja a munkaszinten keresztül a biztonsá­
gos anyagszállítást. Ezen a felső munkaszinten végzik a beton bedolgozását, a
vasszerelést, a befalazóidomok, nyílászsaluzatok elhelyezését.
A m erevítőbordázattal ellátott zsaluzat horonyeresztékes fenyődeszka, amely a
súrlódási erő csökkentése és a megfelelő betonfelület biztosítása céljából gyalult
kivitelben, olaj telítéssel készül.
A beton, amely a bedolgozást követő 4—8 óra múlva m ár elválik a zsaluzattól,
az önsúlyát hordja és a tám rudak kihajlását megakadályozza. Réshúzó hüvellyel
a tám rudak visszanyérhetők.
A csúszózsaluzatos emelőberendezés három típusa működik hazánkban:
villamos motorral m eghajtott mechanikus erőátvitelíí Robot emelőberendezés;
légkompresszorral üzem eltetett kétkam rás pneumatikus emelősajtók;
elektrohidraulikus emelősajtók, amelyeknek működését villamos motorral meg­
hajto tt nagynyomású olajszivattyú biztosítja.
A toronytörzs átmérőjétől függően több emelőegységre van szükség. Egy 7 m
átm érőjű torony törzs mozgó munkaszintjének emeléséhez 11 db emelőegység és
az emelőberendezés üzemeltetéséhez tartalékgép szükséges. A függőleges anyag-
szállítást mágnesfékes villamos csörlő végzi.
7.311. A csúszózsaluzatos berendezés felszerelése
a ) A mintaívek végleges helyzetüknek megfelelő beállítása, összeépítése mereví-
tésekkel, ideiglenes alátámasztással. A mintaívek leszabásakor a későbbi leszerelés
körülményeire is figyelemmel kell lenni. A zsaluzat kónuszosságát a mintaíveknél
mindkét oldalon 4—4 mm-re kell felvenni.
b) A vasszerkezetű emelőkeretek helyének kitűzése, kiosztása, összeszerelése és
ideiglenes megtámasztása, a tám rudak pontos helyzetüknek megfelelő beállítása,
a réshúzó hüvelyek felerősítése.
c) A függőleges zsaludeszkák felerősítése a mintaívekre, a kónusz pontos ellen­
őrzése.
340
cl) Külső-belső m unkaszint képezése, az anyagszállító állványok felszerelése (a
toronytörzsben oldják meg a betonszállítást, a toronytörzsön kívül pedig a beton­
acél szállítását).
r.) Az emelőgépek és a működtetésükhöz szükséges berendezések felszerelése. Az
emelőgépek centrikus elhelyezésére különösen ügyelni kell.
I) A kiépített csúszózsalus rendszer próbaüzeme vagy nyomáspróbája és ellen­
őrzése.
q) A tám rudak befűzése (a tám rudak betonozás előtt nem terhelhetők).
7.312. A csúszózsaluzat üzemeltetése
a) Az üzem megindításának feltétele az, hogy a csúszózsaluzatos berendezés és a
kiszolgálógépek (csörlő, betonkeverő stb.) üzemképessége, valam int a haladási
sebességnek — 2 —5 m/nap — megfelelő folyamatos anyagellátás biztosított
legyen. A folyamatos munkavégzéshez szükséges létszámot is biztosítani kell.
b) A betonozást mintegy 70 cm magasságig el kell végezni ahhoz, hogy a zsaluzat
a beton kötésének megkezdése előtt, a tám rudak kihajlásának veszélye nélkül
megmozdítható legyen.
c) A zsaluzatot a betonozás ütemének megfelelően állandóan emelni kell. Emelés
közben a munkaszint pontos függőleges emelését, állandó vízszintben tartását
folyamatosan ellenőrizni és biztosítani kell. A betonozást max. 25 cm-es rétegek­
ben a csúszózsaluzat felső, 30 cm-es részében kell végezni. A zsaluzatot a frissen
bedolgozott beton kötésének megkezdéséig a rétegvastagságnak megfelelő magas­
sággal kell emelni.
d) Megfelelő emelkedés után fel kell szerelni a függőállványokat, amelyekről a
betont az időjárástól függően — de legalább 7 napon á t — utókezelni kell,
7.313. A csúszózsaluzat emelése közben végzendő m unkák
A csúszózsaluzás során a betonacél szerelésén és a betonozáson kívül el kell végezni
a zsaluzatba az áttörések, ajtók, ablaknyílások, födémcsatlakozások zsaludobozai­
nak, valamint a bebetonozandó szerelvények elhelyezését.
A csúszózsaluzatból kikerülő, legfeljebb 12 órás betonfelületet fasimítóval, különö­
sen a nyílások, falsarkok éleinél ki kell igazítani, az esetleges hibákat ki kell
javítani.
Az ideiglenes, munka közbeni személyközlekedést a csúszózsaluzás folyamán
elhelyezett acéltartókra épített fa pihenőszinteket összekötő, ideiglenes létrafel­
járó biztosítja. Megfelelő szerkezeti kialakítással, ha a toronytörzs belső átmérője
ezt lehetővé teszi, a végleges feljáró is egyből megépíthető (pl. a toronytörzs bel­
sejében acél konzolokra támaszkodó acéllépcsővel).
A tetőfödém — a toronytörzset lezáró födém — építéséhez a csúszózsaluzatos
munkaszint felhasználható. Ez esetben csak a födém elkészítése után kerül sor
a csúszózsaluzatos berendezés teljes lebontására, így nincs szükség külön alátá­
masztó állványra.
341
7.32. Csószózsaluzatos víztoronytípusok
A csúszózsaluzatos építéstechnológiájú víztornyok egyes típusai a medencék épí­
téstechnológiájában térnek el egymástól. A csúszózsaluzattal kialakított torony­
törzs építéstechnológiája a sugár- és húrirányú vezérlés megoldásával további
típusok kialakítását te tte lehetővé.

7.321. A Halasi tervcsaládhoz tartozó víztoronytípusok

A hengeres orsófalon kidugóállványról, egyedi zsaluzással készül a medence. A víz­

tároló tér külső zsaluzata a végleges klinkertégla-burkolat. A vegyes építéstechno­
lógia m iatt ez a szerkezeti megoldás túlhaladott.

7.322. Az Aszódi tervcsalád vagy emelt fejű vasbeton víztoronytípus

100—200 m3 víztérfogattal és 20—32 m üzemi fenékszinttel készül. A csúszózsalu­

zatos építéstechnológiával elkészített törzs és tetőlemez után készül a víztároló
rész csonkakúp alakú medencéje, amely 2,5—4,5 Mp súlyú előregyártott oldal-
és tetőlemezekből állítható össze. A 24 db előregyártott elemet autódaruval állítják
össze a terepszinten a toronytörzs körül. Az elemek közötti hézagok kibetonozása
után a tartály kellő merevségű ahhoz, hogy felemelhető legyen a törzs meghatáro­
zott magasságú részére.
A toronytörzs körül a terepszinten elhelyezett három darab 5 Mp teherbírású kézi-
csörlővel emelnek. A csörlőkre felcsavarodó emelőkötelek az alsó és felső terelő­
kereteken átvezetve az 55—85 Mp súlyú medencéhez rögzített 30 Mp-os csiga­
sorokhoz kapcsolódnak. A felemelt víztorony fejrészét ideiglenesen a törzsből ki­
hagyott h at nyíláson á t kidugott idomacél tartókra helyezik. A hengerfal és a
tartály együttdolgozását a toronytörzsből kihajlított tüskék biztosítják a monolit
rögzítőgyűrűvel.

7.323. Henger alakú vasbeton víztorony

Sorozattervek, a helyi körülmények alapján könnyen adaptálhatók, tehát rövid

átfutási idővel, kis tervezési költséggel rendelkezésre állnak. A csúszózsaluzattal
készülő hengeres köpenyfal 100—500 m3 térfogatú, 20—40 m üzemi fenékszintű,
utólag monolitikusán készülő vasbeton medencét fog közre ( IX.7-4. ábra).
A köpenyfal elkészítése után készül a tározótért alátámasztó födém, majd a szi­
getelés és a köpenyfalon belül a vízmedence. Újabban a szigetelést — az előző meg­
oldás javíthatatlansága m iatt — a medence belső felületén készítik. A csúszózsa­
luzat adta lehetőségeknek megfelelően a köpenyfal külső felülete sima, hor­
nyolt, bordázott, esetleg kazettás felületű. A sima felületen még gondos munka
esetén is jobban látszanak az utólagos javítások és elszíneződések, m int a tört
felületen.
Csúszózsaluzatos építéstechnológiával vízzáró beton nem készíthető. A kellő víz­
zárás csak monolit medence építésével és megfelelő szigeteléssel biztosítható.
Ennek a víztorony típusnak is a medenceépítés a leghosszabb kivitelezési fázisa.

342
343
7.324. Emelt zsaluzatú vasbeton víztorony
Az emelt fejű (1. a 7.322. pontot) vasbeton víztornyok építéséhez alkalm azott kézi
csörlők felhasználásának kiterjesztésével készül az ún. emelt zsaluzatú vasbeton
víztorony. A toronytörzshöz képest konzolos, 300—1000 m3 térfogatú medencét
a terepszinten összeállított és kézi csigasorral a terv szerinti helyre felemelt acélcső
állványzatra szerelt zsaluzaton építik.
A csőszerkezetű állvány gyűrű, ill. alkotó irányban oldható és fix csomópontokba
futó egyenes csövekből álló, 24 oldalú csonkagúla felületet alkot. Térbeli merev­
ségét az állvány alsó és felső pereme mentén a palásthoz kapcsolt függőleges síkban
álló Vierendel-tartók adnak.
A felemelt és ideiglenesen rögzített csőállványra szerelt deszka zsaluzatra rajz­
szöggel polietilén fóliát erősítenek, ez tetszetős betonfelületet eredményez. A kehely
bebetonozása után a kézi emelőberendezéssel a csővázat leengedik.
7.325. Csillag alaprajzú víztorony
ségbőTkészül. Egy emelőkeret-egységgel kb. 2,2 m maximális és kb. 0,6 m minimális
kerület irányú falhosszusag Készíthető. Minden második eeysé a énítés S S -
kiszerelesevel a kerületértékek fejezhetők. Az emelőkeret-egységek egymásC
kapcsolását es a szerkezet gyuruirányú, vízszintes síkú merevségét k e t t f térbeli
„ollosracs biztosítja A tetszőleges méretű keresztmetszet-váltoftatást a keretek
egymáshoz viszonyított távolságának csökkentésével vasy növelésével ,
A, elemekből összeállított acéllemez zsaluzat nem korlátozS e ^ m S ^ o n Íelül
az atmeroarany változását. r§yon nelul
A pontos alaktartás biztosítására nagyobb átmérők esetén az euyes emelőkeret, i t
kétsíkú, sugárirányú acélkötél-küllőrendszer köti össze e S T n S S í
gyűrű közbeiktatásával .A köllőreadszcr az „cllősrács" v e S r £ X b e s e „ “ lak
romzált es mindenkor automatikusan végzi a kívánt sugárváltozást. Az ohósrács '
Mecman 25,1 H /Nt. 23 t l p L S S X K

A toronytörzs és a kehely építéstechnológiai váltását kiküszöbölték azzal, hogy a

csúszózsaluzatos szerkezeti formán belül alakították ki a medence terét. Az új
szerkezeti formát a csúszózsaluzatos berendezés változó keresztmetszetű vezérlése
határozza meg.
A kontúrjában kónikus, csillag alaprajzú, víztorony külső köpenyfala hosszú
csillag. Átmérője 9,5 m-ről 16,60 m-re növekszik, 51 m-es toronymagasság esetén.
A húr és sugár irányú csavarorsók lehetővé teszik a csúszózsaluzat kúppalást
alkotói mentén való vezetését. A külső köpenyfal belső átmérője állandó, így a
csillag alakú bordák vasbetonigénye meghaladja a statikailag szükséges mini­
mumot, ezenkívül az üzemeltetéshez szükséges személyközlekedésre egy belső
toronytörzs is készül. Ezen körülmények gazdaságossági szempontból kedvezőt­
lenek.

7.32(i. Kónikus esonkakúp alakú víztornyok

A csúszózsaluzatos berendezés emelőkeretei egy belső térbeli gyűrűhöz kapcsolód­
nak. A körgyűrűtérrács három orsón keresztül biztosítja a változó keresztmetszetű
műtárgy geometriai méreteit, vízszintes, függőleges és csavarási merevségét. A be­
rendezésnek egy végtelenített lánc autom atikája van, amely emelőkeretként a
vezérlőorsókon levő lánckerekek segítségével az orsók hosszát mindig a kívánt
méretre változtatja.
A kónikus víztorony külső köpenyfala csúszózsaluzással, az egyes födémek és a
710 + 300 = 1010 m3 hasznos térfogatú medencerész pedig egyedi zsaluzással készül.
E víztoronytípus prototípusa a gyulai 1000 m3-es víztorony.
A berendezés alkalmazási határa max. 10 m átmérő és a zsaluzat kerületváltozási
lehetősége max. 2:1,2 arány.

7.33. A SV ETIIO -rendszerű csúszózsaluzat

A magassággal folyamatosan változó keresztmetszetű és tetszőlegesen változó fal-
vastagságú víztornyok és egyéb vasbeton m űtárgyak építésére alkalmas zsaluzat­
rendszer, amely tetszőleges számú, párosával összeépített állandó emelőkeret-egy-

344
345
berendezés emelésére ezzel szinkronban m űködtethető svéd „BYGGING 60 h-s”
típusú elektrohidraulikus, 6 t teherbírású munkahengerek szolgálnak.
SVETHO csúszózsaluzatos technológiával épült Szegeden a tarjántelepi 2300 m3-es
víztorony, amelynek felső tárolótere 1500 m3, az alsó 800 m3 térfogatú (1X.7-5.
ábra ).
7.4. K EHELYEM ELÉSES VASBETON VÍZTORNYOK
A hazai és a külföldi víztoronyépítési gyakorlatban a vasbeton víztornyok tároló­
terét vagy a csúszózsaluzat által körülhatárolt formán belül, vagy a csúszózsalu­
zattal m egépített toronytörzshöz képest konzolosan kinyúló, forgásszimmetrikus
szerkezet formájában építették meg.
A forgásszimmetrikus konzolos tárolótér alátámasztó szerkezetét — a toronytör­
zset — tisztán szilárdsági, funkcionális és esztétikai meggondolások alapján ala­
kították ki. Ez a szerkezeti kialakítás különleges emelőberendezések és építés-
technológiák kidolgozását tette szükségessé.
7.41. Az em előberendezések és építéstechnológiák
Vasbeton víztornyok építésére többfajta technológiát és emelőberendezést való­
sítottak meg:
Svédországban az Örebrói 9000 m3-es víztorony építésénél a vasbeton tároló­
teret a terepszinten készítették el. Hidraulikus emelőberendezéssel és a to­
ronytörzs egyidejű csúszózsaluzatos építésével készítették el a víztornyot.
A csepeli 2500 m3-es víztorony helyét teljes terv szerinti magasságig beállvá­
nyozták.
A teherhordó toronytörzset előre elkészítve, az orsóteret lezáró toronytörzs-
födémen helyezik el az emelőberendezést, amellyel a kehely egy részét, vagy
a teljes kelyhet emelik a tervezett helyére.
A svájci Sisselerfeldben a víztorony kehelyemelését rudazatosan toldható
emelőberendezéssel hajtották végre.
Acélkötéllel, m int emelőelemmel működik egy angol berendezés (1968-ban
hajtották végre vele a második emelést) és a magyar szabadalom szerinti
EMELKA-emelőberendezés (legyártva 1967. évben).
7 .4 11. Az EMELKA-Emelőberendezés működési elve
Az emelőkötél egyik vége mechanikus kiegyenlítőművel kapcsolódik a víztároló
emelőgyűrűjéhez, másik vége a tetőlemezen elhelyezett emelőberendezésen van
átvezetve a toronytörzsbe. A tetőlemezen levő emelőegységek felső emelő fogó­
szerkezetei, a hidraulikus munkahengerek — önzáró bányatámok — működtetésük
esetén a kötélre tapadnak és az emelőkötelet a meghatározott lökethossznak meg­
felelően megemelik. A munkahengerek visszaeresztésekor az emelőberendezés alsó
rögzítő fogószerkezetei tapadnak az emelőkötélre és megakadályozzák annak lefelé
irányuló mozgását. Eközben a felső emelő fogószerkezetek saját súlyuk hatására
oldódnak és a munkahengerekkel együtt visszafelé mozdulnak. A munkahengere­
346
két alapállásba hozva a kettős megfogású kábelfelhúzás araszoló mozgása megismé­
telhető. A fogószerkezetek és az önzáró munkahengerek minden esetben megfelelő
biztonságot nyújtanak. A berendezés kialakítása ellentétes - leeresztő — mozgás
elvégzésére is alkalmas.
7.412. Az EMELKA-Emelőberendezcs ismertetése
A berendezés fő részei:
acél sodronykötél,
araszolószerkezet és hidraulikarendszer,
kiegyenlítőmű,
lengéscsillapító,
irányítóasztal és szintjelző berendezés,
tartozékok, segédberendezések.
Az acél sodronykötél zárt szerkezetű, egy profilhuzalú és egy ékhuzalú koszorúból
áll. Külső átmérője 48 mm, szám ított szakítószilárdsága 120 kp/m m 2, huzalszi­
lárdsággal 185 Mp. A kötél belső szerkezetében kenderkötelet nem tartalm az,
fonáskor a korrózióvédelem érdekében míniummal itatták át. A kötél külső felü­
letéről a míniumot az emelés alkalmával vegyi úton lemossák.
Az araszolószerkezet, amelyet az orsóteret lezáró födémen helyeznek el, magában
foglalja az emelővázat, a rögzítő és emelő fogószerkezetet és a hidraulikus munka­
hengereket. Az emelőváz egy acél tartószerkezet, amely a rögzítő fogószerkezet
alapkeretét, az emelő fogószerkezet vezetésére szolgáló függőleges oszlopokat, a
kötél visszaterhelésére szolgáló fordítóívet, valamint a hidraulikus munkahengerek
- bányatámok — tartókonzolait tartalmazza (IX .7-6. ábra).
Egy araszolóegységre megengedett 50 Mp-os emelőerőt két munkahenger fejti
ki. A munkahengerek 116 mm átmérőjű dugattyúméretű, 600 mm-es lökethosszú
hidraulikus bányatámok. A központi hidraulikaszivattyú kapcsolása a munka­
hengerek egyedi vagy csoportos m űködtetését teszi lehetővé.
k. hidraulikarendszer szivattyútápegysége négygépes; minden szivattyút külön
villamos motor hajt, közülük három egy-egy emelőszektorhoz csatlakozik, a negye­
dik tartalékul szolgál.
Az emeló fogószerkezet három szorítópifapárból é; az ezeket összekötő — csavar­
orsóval állítható — kengyelekből áll. A kengyelekkel összekötött pofákon páron­
ként egyenlő súrlódóerő ébred, és az egymás mögött elhelyezett pofapárokon az
erők összegeződnek.
Az erőmegosztással elérhető, hogy a terhelések maximuma tetszőlegesen csökken­
jen. Az első kengyelre ható szorítóerő hajlásszöge nagyobb, mint a súrlódási határ­
szög. Ezért a rögzített egyensúlyi helyzethez szükséges, hogy az egymáshoz kötött
harmadik szorítópofapáron a súrlódási határszögön belül ható erő hatására egy
kiegészítő súrlódás keletkezzen.
A rögzítő fogószerkezet iker elrendezésű szorítópofapár, amely állítható ferdeségű
billenőnyelvek közvetítésével a pofákat közrefogó menetes orsókkal van meg­
szorítva. Az ikerelrendezéssel egy adott beállítási szórás két különböző értékére
lehet egy-egy pofapárt állítani és a fogási biztonság a két szerkezet erőhatásainak
szuperponálásával fokozható.
347
 A kiegyenlítőmű az emelendő kehely három ponton való megfogásával teljes statikai
határozottságot biztosít az emelésnél ( I X .7-7. ábra). A kehely egy emelőgyűrű
és a teher felvételére alkalmas kúpos kialakítású emelőkötél közé van beépítve.
A kilenc emelőkötelet vagy háromnak további többszöröséből álló emelőkötél­
rendszert a kiegyenlítőmű osztja három szektorra, teszi statikailag határozottá
a megfogást. Az egyes emelőkötél-csoportokon belül a kötélkorongokon átvezetett,
az emelőkötéllel azonos acél sodronykötél, azaz a kiegyenlítő kötél biztosítja az
erő és a mozgás mechanikus kiegyenlítését. Az egyes kötélcsoportokon belül erő-
különbség csak az emelendő tárgy súlypontjának elmozdulása esetén keletkezhet.
Az egyes kötélcsoportok egymástól függetlenül és egyidejűleg is működhetnek.
A l e n g é s c s i l l a p í t ó k emelés közben a rugalmas emelőkötél-rendszer dinamikus kité­
réseit szüntetik meg. Feladatuk ezenkívül a szélnyomásból adódó vízszintes erők,
valam int a kehelyre a szélnyomásból vagy az emelési aszimmetriából eredő billenő
nyomaték felvétele.
Emelés közben a toronytörzs és az emelőgyűrű között egyszerű keményfa súrlódó
ütközőket helyeznek el.
Az emelt tárgy merevtest-szerű mozgását az emelés közben acél rögzítőgyűrű
biztosítja. Ez a lengéscsillapító gyűrű a kehely felső peremkörének vízszintes és az

IX.7.6/b. ábra
emelőgyűrű függőleges síkjának metsződésénél helyezkedik el. Az acélgyűrű hat
részre szétszerelhető rácsos szerkezet. Az emelő- és lengéscsillapító gyűrű táv tar­
tását alátámasztó állvány biztosítja, továbbá a lengéscsillapító gyűrűt 22 db 16
mm átmérőjű acélsodrony kötéllel körszimmetrikusan a kehelyhez rögzítik.
Az irányítóasztal ugyancsak a toronytörzs tetőlemezén van. Róla irányítják az
emelést. Az araszolási művelet irányításánál a kehely peremének vízszintes hely­
zetét annak három pontján, 120°-onként elhelyezett szintjelző berendezés elektromos
úton jelzi a vezénylőasztalon. A szintjelző berendezés jelzése alapján az egyes
kötélcsoportok működése kiigazítható, és ily módon biztosítható, hogy az emelt
tárgy térbeli helyzete az előírt legyen.
A tartozékok, segédberendezések nem az emelés, hanem az ezzel kapcsolatos előké­
születi és egyéb mellékműveletek végzéséhez szükségesek.

lX.7-fí/a. ábra, EMEI.KA araszolóegység

7.413. Az EMELKA-Emelűberendezés műszaki színvonala, felhasználása
Az előzőekből kitűnik, hogy a berendezés csoportosan összekapcsolt, hidraulikusan
m űködtetett araszoló emelőegységekből, az emelendő m űtárgy helyzetét jelző
berendezésből és rögzítő berendezésből áll.
Főbb műszaki jellemzői:
A teljes emelőberendezés 1000 kp-os önsúlyú emelőegységei egymással nin­
csenek szoros szerkezeti kapcsolatban és egymástól függetlenül is működ­
tethetők. Ez a tény az emelőberendezés elhelyezésében nagy szabadságot tesz
lehetővé.
A berendezés autom atikusan biztosítja az emelőerő egyenletes megoszlását,
a kötélmozgást kiegyenlíti.
Az emelési művelet bármikor megszakítható, az emelt tárgy a berendezéssel
függve tartható.
Az emelőegység könnyű, szétbontva is szállítható, kis alapterületen felállít­
ható és viszonylag nagy teherbírású (50 Mp); könnyen le- és felszerelhető;
sokszor felhasználható és elemei egymástól függetlenül pótolhatók.

349
348
 A forgószerkezetek emelés közben is cserélhetők és utánállíthatók, ezért az
emelőberendezés működése nagymértékben biztonságos.
A sodronykötél nagy szilárdsága és kis önsúlya nagyobb emelési magasságokat
Kehelyemelö gyűrű is lehetővé tesz.
A flexibilis emelőkötél révén a műveleti idő viszonylag rövid; egyéb emelő­
berendezésekkel összehasonlítva a rudazat-toldás, -rövidítés időtöbblete a
perforált vagy csavaros rudazatokhoz képest elmarad.
Az egész emelőberendezés néhány egyszerűen legyártható vagy kereskedelem­
ben beszerezhető elemből áll. Ezért az egész berendezés viszonylag olcsó.
A fogószerkezetek és a kötél kapcsolata olyan, hogy a kötél a gyári előírások­
nak megfelelően a KOEPE-tárcsák kenéséhez szükséges kenőccsel kezelhető,
zsírozható. A fogószerkezetek a kötelet nem rongálják és a hidraulikus munka­
henger lökethosszának megfelelő megválasztásával elérhető, hogy a fogó­
szerkezetek egy teljes emelés során a kötelet azonos helyen csak egyszer
fogják meg. A fogószerkezetek a kötél esetleges egyenetlenségeinek megfe­
lelően „beállnak” .
A kehelyemeléses víztorony építésre kifejlesztett berendezés adatai:
Emelőegységek száma, db 6 9 12 15
Névleges emelőerő, Mp 300 450 600 750
Hasznos emelési magasság, max. m 60 60 60 60
Csoportosan kiegyenlített kötelek száma, db 2 3 4 5
A berendezés iker fogószerkezetekkel való felszerelése esetén az emelőerő megkét­
szerezhető.

7.42. Z saluzóhéjas kehely

A kehelyemeléses víztoronyépítési technológiát hazánkban a szolnoki 2000 m3-es

víztorony építésénél alkalmazták először. A víztorony építésekor a vasbeton
zsaluzóhéj felemelése után készítették el a víztározó medencét a tervezett helyen.
Ugyanilyen technológiával készült a csongrádi 1000 ms-es víztorony is. Ez ma
m ár túlhaladott szerkezeti kialakítás, de szükséges volt egy fejlettebb típus meg­
valósításához.

7.421. A vasbeton zsaluzóhéj építésteclmolófjiája

A szolnoki 2000 m3-es prototípus építésén a toronytörzs és a törzsfödém elkészítése

után 34 m átmérőjű, 6 cm vastag és 22 db 15x50 cm-es alkotó irányú bordával
megerősített vasbeton zsaluzóhéj készült egy fa állványzaton. A kúpalkotó irányú
zsaluzás és a vasbeton zsaluzóhéj betonacél szerelése után helyezték el az emelő­
berendezés kiegyenlítőművét az emelőgyűrűben. A zsaluzóhéj C 600-as cement
felhasználásával B 280—15/1 minőségben készült. A munkahézag a bordák tenge­
lyébe esett.
A vasbeton zsaluzóhéj 28 napos kötésideje alatt az EMELKA-berendezés teljes
felszerelése és a kehely 25—40 cm között változó vastagságú szerkezeti betonjának
betonacél szerelése is elkészült.

351
350
".'522. Az emelés végrehajtása

Fiiggesztési próba
A tényleges emelés előtt 48 órás íüggesztési próbát a zsaluzóhéj vagy sűrűbordás
kehely mintegy 30 cm-rel megemelt helyzetében végzik. A próbaemelés során az
emelőberendezésen szükséges igazítások elvégezhetők.

Emelés
A szolnoki 2000 m3-es víztorony 380 Mp súlyú zsaluzóhéjának emelése 34,50 m
emelési úthosszon 1967 októberében hat nap alatt zajlott le. Napi egyműszakos
munkaidővel 13,50 m volt a legnagyobb előrehaladás (IX .7-8. és 1X.7-9. ábra).

A helyére emelt zsaluzóhéj rögzítése

A terv szerinti helyére emelt zsaluzóhéj és a törzs közötti végleges kapcsolatot
egy vasbeton rögzítőgyűrű biztosítja.

I X .7-9. ábra. Szolnoki 2000 m3-es víztorony felemelt

zsaluzóhéja és zsaluzóhéj alátámasztó állvány

A zsaluzóhéj emelőgyűrűjéből kiálló nyíróvasakat hegesztéssel a torony törzs nyílá­

saiban levő nyíróvasakhoz csatlakoztatják.
Ezen előkészítő munkák után a rögzítőgyűrűt egy pontban kezdve, két irányban
haladva munkahézag nélkül bebetonozzák.
A z emelőberendezés tehermentesítése és leszerelése
Amint a rögzítőgyűrű betonja az előírt szilárdságot eléri, az emelőberendezés és az
ideiglenes rögzítések fokozatosan tehermentesíthetők és leszerelhetők.

. i23. V kehely szerkezeti betonjának készítői*se

A rögzített vasbeton zsaluzóhéjon a kehely szerkezetének betonozása körszim-

metrikus terhelés biztosításával készül. A betonozási szakaszoknak megfelelő
szélességben rögzítőhuzalokat alkalmaztak az alakváltozások csökkentésére. A rög­
I X .7-8. ábra. Szolnoki 2000 m3-es víztorony zítőhuzalok a lengéscsillapító 15 mm átmérőjű acélkötelekkel azonosak. Egyik
zsaluzóhéjának emelése
23
V ízép ítés II. k ö te t
352 353
 építés alatti víztornyok: Karcagi 600 m3-es
Hajdúszoboszlói 1000 m3-es
Mátészalkai 1000 m3-es
A víztoronycsalád 600 m3-es, 1000 m3-es és 2000 m3-es tagjai készültek el 1970 év
végéig, de más medencetérfogatú víztornyok is készíthetők a kialakított éoítés
technológiával es szerkezettel. F

7.431. Sűrübordás kehely szerkezeti kialakítása és eltérése a zsaluzóhéjtól

A gyakorlati tapasztalatok és a kísérletek mind korrózióállóság, mind vízzáróság

szempontjából megengedik — a vízzárást különleges műanyag szigetelés bizto­
sítja ! — a húzott övben keletkező repedéseket, ha a repedéstávolság határértékét
megfelelően korlátozzuk. A sűrűbordás héjszerkezetű vasbeton kehely repedés-
korlátozott — a repedéstágasság határértéke 0,2 mm, rugalmassági modulus
2 100 000 kp/cm2 — méretezése alapján a zsaluzóhéj elmarad. A kehely a terepszin­
ten teljesen elkészül és azt az EMELKA-emelőberendezéssel (annak fejlesztése
nélkül) a tervezett helyére emelik.
A kehelyépítést részben szerelési építéstechnológiává változtatja a sűrűbordás
megoldás azzal, hogy a kúpalkotó irányú fordított T alakú bordák és a kehely
külső peremén körbefutó párkányelemek előregyártva készülnek.
A sűrűbordás héjszerkezetű medence jellemző meietei:
Medence térfogata, m3 600 1000 2000
Vasbeton gerendák
hossza, m 9,03 11,06 13,61
magassága, cm 2 4 -4 1 ,5 2 5 -5 2 ,5 2 5 -5 9
talpszélesége, cm 30 30 30
I.einez vastagsága, cm 10 12 15
IX.7-10. ábra. Szolnoki 2000 m 3-es víztorony Betonminőség B 280 B 280 B 280
végük a toronytörzs tetőlemezéhez, másik végük ellenmenetes anyával a zsaluzóhéj A zsaluzógyűrű méretének változtatásával a toronytörzs átmérője különböző lehet.
csatlakozó elemeihez kapcsolódik. A gerendák változó keresztmetszetű kialakításához legyártott acélsablon mind­
A IX.7-10. ábra légi felvételek a megépült zsaluzóhéjas víztornyot m utatják. Ez egyik víztoronynál felhasználható. Az előregyártott vasbeton gerendák semleges
a megoldás műszakilag túlhaladott. vonalában rögzített párnafákon van elhelyezve a pallóból készített sík zsaluzat,
így a zsaluzáshoz alátámasztó állványra nincs szükség. Míg a zsaluzóhéj alkotó
irányú zsaluzással készült kúpfelület, addig a sűrűbordás medence síkzsaluzásával
7.43. Sűrűbordás héj szerk ezetű k eh ely
36, 40, ill. 50 oldalú csonkagúlaként került kialakításra a 600, 1000, ill. 2000 m3-es
A kehelyemeléses zsaluzóhéjas víztorony élőmunka- és anyagigényes, valamint víztornyoknál.
jelentős függőleges anyagszállítási időtöbbletet követelt. E probléma megoldását Az alátámasztó állvány is leegyszerűsödött, (l. X.7-1. ábrát), és mint építészeti
segíti a sűrűbordás héj szerkezetű vasbeton kehely. Kivitelezői építéstechnológiai elem véglegesen megmaradt.
és elvi szerkezeti javaslat alapján tervezték meg a kehelyemeléses sűrübordás vas­
A sűrűbordás héjszerkezetű vasbeton medence metszete a IX.7-11. ábrán látható.
beton víztornyokat. Ezek közül A vasbeton gerendák és az elhanyagolható közelítéssel forgásszimmetrikus kúphéj
üzemelő víztornyok: Békési 600 m3-es (prototípus) statikai együttdolgozását a lemezvastagságnak megfelelően kiemelt kengyelek és
Bajai 1000 m3-es a gerendák felső síkjának 2 cm-es, hosszirányban 1 m-enkénti beugrásai biztosítják.
Békéscsabai 2000 m3-es Az emelőgyűrűvel a kapcsolatot az előregyártott vasbeton gerendák túlnyújtott
Dunaújvárosi 2000 m3-es fővasbetétjei biztosítják.
23 »
355
354
 7.432. A süröbordás vasbeton medence építéstechnológiája

Zsaluzógyűrű és alátámasztó állvány építése

A csúszózsaluzási munka befejezése és a toronytörzs födémének megépítése után
megépítik a zsaluzógyűrűt alátámasztó állványt. Az alátámasztó állványon keresz­
tül az emelőberendezés fel- és leszerelése és a közlekedés biztosított. Az alátámasztó
állvány szerkezetileg az alaphoz kapcs lódik, így feltöltés vagy a term ett talaj
összenyomódásából nehézségek nem ad dhatnak. Az állvány elkészítése után az
előregyártott vasbeton gerendákat a toronytörzsnél a zsaluzógyűrűben elhelyezett
saruk tám asztják meg.

IX .7-11. ábra. A dunaújvárosi 2000 m3-es víztorony sűrűbordás vasbeton medencéjének metszete
Előregyártott vasbeton gerendák és párkányelemek gyártása és elhelyezése
A munkahelyi vagy központi előregyártással készülő elemek betonminősége:
B 280—30/2. A próbakockák eredményeinek az átlaghoz viszonyított szórása a
+ 10%-ot nem haladhatja meg. Betonacél minősége: B 50.36. Geometriai méret-
pontosság: az acélsablonok használatával az elemek méretdifferenciája az 1 mm-t
nem haladja meg.
Az előregyártott elemeket daruval helyezik el. A zsaluzógyűrűben elhelyezett idom­
acél sarukhoz a gerendavégek lezárásába helyezett idomacélok csatlakoznak.
A sarun feltámaszkodó és a terv szerinti kúpalkotó irányába felemelt gerendát a
toronytörzshöz kiékelt acélgyűrűkhöz a bekötőrudakkal horgonyozzák ki. A kihor-
gonyzórudak két kereszttartóval megszakított 40 mm átmérőjű betonacélok.
A kihorgonyzórudak hossza a kereszttartóknál és a toronytörzsnél ellenmenetes
anyával szabályozható. A kereszttartók közötti betonacélok cserélésével mind­
egyik kehelynél felhasználhatók ugyanazok a kihorgonyzórudak.
K ét gerenda közötti sarokmerev kapcsolatot a gerendák közepén elhelyezett két
párhuzamos és egy ferde összekötő palló biztosítja.
A párkányelemeket elhelyezik (1X.7-12. ábra), majd a párnafákra támaszkodó
pallózsaluzat készítésével párhuzamosan az András-kereszt kötéseket bontják
( IX.7-13. ábra). ,

Kehely építése
A vasbeton gerendák párnafáira elhelyezett pallózsaluzásban készül az emelőgyűrű,
a kehely és a felső gyűrű vasszerelése. Az emelőgyűrű betonacél szerelésével egy­
idejűleg elhelyezik az EMELKA-kiegyenlítőmű bebetonozandó szerelvényeit is.
A kiegyenlítőmű helyzetét a kehelyben a toronyfödémen az emelőkötelek átveze­
tésére kihagyott nyílások helye határozza meg.
Az emelőgyflrű és a kúphéj munkahézagmentes betonozása után a felső gyűrűben
elhelyezik és bebetonozzák a függőtető tartókábeleit.
A kehely betonjának 21 napos kötésideje után az ideiglenes kihorgonyzást és
zsaluzást lebontják.

Sűrübordás kehely emelése és rögzítése

Az emelés és a rögzítés technológiája elvileg azonos a zsaluzóhéj emelésénél ismer­
tetettel.

35G 357
 A békési 600 m3-es (prototípus) sűrűbordás kehely emelése 1968. december 20__22
között —5 . . . + 5 °C külső hőmérsékletnél zúzmarás lerakódás mellett három nan
a la tt fejeződött be. A kehely súly 400 Mp, az emelési magasság 34 m Az emelőP
köteleken a kehely 1968. december 22-től 1969. február 15-ig függött. Ebben az
időszakban készítették el a rögzítőgyűrűt (IX .7-14. és IX.7-15. ábra).
A békéscsabai 2000 m3-es víztorony 750 Mp-os sűrűbordás kelyhét ugyancsak 3
nap alatt emelték fel. Az emelési magasság 40 m volt.

Belső medence építése

A belső medence rekeszfala a toronytörzzsel párhuzamos hengerfelület.
A rekeszfalat a toronytörzs víztérbe vezető ajtaján keresztül betonozzák, az EMEL-
KA-emelőberendezés leszerelése után.
Ha egy vízellátási rendszeren belül több víztorony vagy magas tározó van a belső
megépítése nem feltétlenül szükséges.

jX . 7-12. ábra. Békéscsabai 2000 m3-es víztorony párkányelemek szerelése

IX.7-14. ábra. Békési 600 m3-es víztorony

/X . 7-13. ábra. Békéscsabai 2000 m3-es víztorony
sűrűbordás kehely zsaluzása
359

358
 A forgási paraboloid fuggoteto alaktartását a változó felületi terhelés többszörösét
kitevő szerkezeti önsúly biztosítja. A felső peremgyűrűre ható nyomás kedvezően
befolyásolja a kehely szerkezetet. A toronytörzs bekötésénél keletkező húzóerői
az orsoterben levő tárcsák veszik fel. u^oeior
Statikailag a függőtető szerkezeti kialakítása kedvező, de létesítésének munkainé
nyessege es időszukseglete (elemek számítása) kedvezőbb megoldást kíván 8
Bár az építési tapasztalatok alapján m ár végrehajtottak szerkezeti és technolóeiai
módosításokat, amelyekkel csökkentették az építési időt, de további módosítások
szuKScgeseK.

7.5. ACÉLSZERKEZETŰ VÍZTORNYOK

A vasbeton víztornyokhoz képest az acélszerkezetű víztornyoknak — különösen

kis tárolótér esetében — számos előnye, de több hátrányos tulajdonságuk is van
Előnyök:
azonos tárolótér mellett rendszerint kisebb az előállítási költség; 500 m3
tárolótérig gazdaságosabbak; a gyártási és szerelési idő rövidebb, különösen
sorozatgyártm ánynál;
a kisebb önsúly kisebb alapozást és karcsúbb toronytörzset eredményez;
anyagában az acélszerkezet teljesen vízzáró.
Hátrányok:
I X .7-15. ábra. Békési 600 m3-es sűrűbordás kehely
a korrózióvédelem szükségessége m iatt jelentős a karbantartási munkaigény
és költség;
7 .4 4 . F ü ggőtetö építése élettartam uk rövidebb m int a vasbeton víztornyoké;
esztétikus külső megjelenés ellenére a sorozatgyártás követelménye és külső
A kehelyemeléses vasbeton víztornyok medenceterét függőtető zárja le. A függő­ formájuk m iatt nem m indenütt építhetők.
tető egy szektorát négy-négy darab kötélrendezővel összeállított 165.70 H minő­
ségű, sugár irányú patentírozott acélhuzal (7 mm egyenkénti átmérővel) tartja Az anyagminőség, az építés- és gyártástechnológiák fejlődésével az acél víztornyok
(tartóelem). A sűrűbordás kehely tetőelemeinek száma: szerkezeti kialakítása jelentősen változott. A csúszózsaluzással készült toronytörzs­
höz is építettek — megfelelő emelőberendezés hiánya m iatt — acélszerkezetű
Kehely térfogata 600 m3 1000 m3 2000 m3 tartályokat. Külföldön már megkezdődött az alumínium szerkezetű tartályok
Függőtető-tartóelemek száma 80 db 80 db 100 db gyártása és kom binatív alkalmazása is.
Előregyártott vasbeton elemek száma 1360 db 1600 db 2500 db
A kezdetleges síkfalú tartályokat kivéve, mindegyik acél víztartály alakja forgás­
Egy szektorban levő vasbeton elemek felület vagy forgásfelületek kombinációjából képzett forgástest. Ennek magyará­
száma 17 db 20 db 25 db
zata, hogy a forgásfelületű héj szerkezetekben ébredő membránfeszültségek felvétele
A tartóelem egyik vége a kehely felső peremgyűrűjébe, másik vége a torony tö r­ a legkisebb önsúlyú acélszerkezettel valósítható meg.
zsön átvezetve, az orsótéri födémbe, tárcsába van bekötve. Pontos helyzetüket a Az építéstechnológia jellegzetessége az acélszerkezet elemeinek üzemi előregyártása
vasbeton szerkezetben acélbetétek biztosítják. és a víztorony helyén való összeszerelése. Az üzemi előregyártással a maximális
A 200 m3-es kehely beszabályozott szabad kötélhossza 12,825 m. Az elhelyezett minőségi igények is kielégíthetők. Az előregyártás mértéke a víztorony szerkeze­
függesztőkábelekre egy sugár irányú szektorban 7 cm vastagságú, a gyűrű irányú tének és a szállítási lehetőségeknek a függvénye. Az építéshelyi munka a helyszínre
osztásnak megfelelően változó szélességű-és 51 cm hosszúságú előregyártott vas­ szállítás után minimális élőmunka-ráfordítással a szerelésből, emelésből és rögzí­
beton lemezeket helyeznek el. Az előregyártott vasbeton elemek gyűrű irányú tésből áll. A felállításhoz emelőbikát használnak.
betonacéljainak szerelése után az összes hézagot kibetonozzák. A több elemből összeszerelhető acél víztorony létesítésének az emelés, szerelés és
Az így előállított felületen 1,5—3 cm kiegyenlítő beton, 5 cm BP 600-as perlitbeton, rögzítés az építési sorrendje. Az emelési munkához szerelőárbocokat vagy gémes
1,5 cm-es cementsimítás és csapadékvíz elleni szigetelés készül. A függőtető a árbocrudakat használnak. Az elemeket egymáshoz véglegesen minden esetben
medencetér felől páraszigetelést kap. hegesztéssel rögzítik.

360 361
Az acél víztornyok elterjedését a hegesztés automatizálása és a roncsolásmentes
varratvizsgálaton kívül a korrózióálló festékek alkalmazása is elősegítette. Fran­
ciaországban acél törzsű és alumínium tárolóterű víztornyok korróziógátlására új
eljárásként m ár alkalmazták a katódvédelmet is.

7 .5 1 . K ihorgonyzott rendszerű acél víztornyok

A vasbeton alaphoz gömbcsuklóval kapcsolódó csőoszlopon, toronytörzsön helyez­

kedik el a tárolótér. A tornyokat eldőlés ellen h at horgonyalaphoz csatlakozó sod­
ronykötél biztosítja. A tárolótér üveggyapot vagy műanyag (pl. Porán) szigetelése
alumínium lemez borítással esztétikus kialakítást, valam int hő- és csapadékvíz
elleni szigetelést eredményez. Az üzemi csővezeték is hőszigetelt. A tárolótér belső
szigetelésére felhasználható klórkaucsuk vagy egyéb műanyag. A kihorgony-
zott rendszerű víztornyok típusait a IX.7-1. tállázat tartalm azza. A táblázat­
ban ism ertetett hidroglóbuszokon és hidrohengereken kívül még egy kihorgony­
zás nélküli víztoronytípus épül hazánkban, a mikroglóbusz.

IX.7-1. táblázat
Kihorgonyzott típusú víztornyok

T á r o ló ­ N é v le g e s T á r o l ó b e ls ő Ü z e m i h e ly -
T íp u s T í p u s je l té rfo g a t, m agasság, á tm é rő je , s z ü k s é g l e te ,
m8 m m ma I X .7-16. ábra. Hidrohenger

Hg 5 0 --1 8 50 18 4 ,8 1030
Hg 5 0 --2 3 50 23 4 ,8 2100
H g 1 0 0 -- 1 8 100 18 6,0 1030
H id r o g ló b u sz o k v a g y g öm b
tá r o ló te rű v íz to r n y o k H g 1 0 0 -- 2 3 100 23 6,0 2100
H g 1 0 0 -- 3 0 ,5 100 30,5 6,0 3600
H g 2 0 0 -- 2 3 20 0 23 7,4 2100
H g 2 0 0 - - 3 0 ,5 200 30 ,5 7,4 3600

H id ro h en g er e k v a g y c so n k a - H h 2 5 - 15 25 15 3,6 1030
k ú p —h en g er —c so n k a k ú p
H h 3 0 - 23 30 23 3,6 2100
fe lü le tű v íz to r n y o k
( I X . 7 - 1 6 . ábra) H h 5 0 - 23 50 23 3,9 2100

Mikroglóbusz ( IX. 7-16 ábra) 12 és 23 m3 térfogatú kúp—henger—kúp tárolótér ki­

alakítású kihorgonyzott víztornyok, szintén teljes üzemi előregyártással készül­
nek. A vasbeton alaptestek is előregyártva készülnek.
A sorozatgyártáson kívül egyedi típus is készült.

7 .5 2 . K ihorgonyzás n élküli aeél víztornyok

A kihorgonyzott víztornyok felállítása és üzemi helyszükséglete nincs m indenütt

biztosítva, ezért kifejlesztették a hidroglóbusz kihorgonyzás nélküli változatait is,
az aquaglóbuszt és az agroglóbuszt. IX .7 -1 7. ábra. Aquaglóbusz felállítása

362 363
IX.7-2. táblázat
Aquaglóbuszok
T á r o ló Ü zem i
T á r o ló té rf o g a t, N é v le g e s m a g a s s á g , b e ls ő á t m é r ő j e , h e ly s z ü k s é g le t e ,
T í p u s je l
m3 m m m2

Ak 5 0 -1 8 50 18 4 ,8 50
Ak 5 0 -2 4 50 24 4,8 50
Ak 1 0 0 -1 8 100 18 0,0 00
Ak 1 0 0 -2 4 100 24 0,0 60
Ak 1 0 0 -3 0 100 30 6,0 60
Ak 2 0 0 -2 4 200 24 7,4 80
Ak 2 0 0 -3 0 200 30 7,4 80

A kihorgonyzott és kihorgonyzás nélküli acélglóbuszok közötti különbség:

Az egyetlen sík alaptest lényegesen kisebb térfogatú, m int a hidroglóbusz
középső és a hat kihorgonyzó beton alaptest össztérfogata.
Az alaptesthez kúpos átm enettel csatlakozik az azonos átmérőjű, de felfelé
vékonyodó lemezvastagságú, befogott konzolként méretezett toronytörzs.
A kúpos átm eneti idom pereme lekötőcsavarokkal az alaphoz van horgo­
nyozva.
Az üzemelést biztosító szerelvények, elektromos és vizállás-távjelző berende­
zések helye a kúpos átm eneti teherátadó szerkezetben van, ami kedvezőbb ki­
alakítást tesz lehetővé.
Az aquaglóbusz kihorgonyzás nélküli hidroglóbusz, de a két víztorony tároló­
tere azonos göm btartály.
Az agroglóbusz kihorgonyzás nélküli hidroglóbusz, de tárolótere nagyobb:
a gömbtartályon kívül a hengeres oszloptörzsben 30—66% víz tartalékolható. I X .7-18. ábra. 1000 m3-es glóbusz víztorony
A vízzel te lt hengeres oszlop a gömb tárolótérrel azonos hőszigeteléssel és bur­
kolattal van ellátva. A I X .7-17. ábrám egy aquaglóbusz felállítása látható. A kihorgonyzás nélküli acél
víztoronytípusok jellemzőit a IX.7-2,. ill. IX.7-3. táblázat tartalmazza.
IX.7-3. táblázat A felsorolt típusokon kívül m ár elkészült az acél szerkezetű glóbusz víztoronycsa­
lád 500 m3 és 1000 m3 tárolóterű tagja is (IX.7-18. ábra).
Agroglőbuszok
Kidolgozás a la tt van a gömbformától eltérő tárolóterű acélvíztorony aquatórusz
T a r ta lé k T á r o ló T á r o ló néven.
v íz (h e n g e r)- té r f o g a ta N é v le g e s b e ls ő
G ö m b té rfo g a t,
m agasság,
T í p u s je l m3 té r f o g a t,
m
összesen,
m3 m
á tm é rő je
m
A Superstat vagy gomba/ejes acél víztornyok 20—24—27,5—36 m maximális üzemi
vízszinttel és 50—77 —150—356 m3 csonkakúpokból és toronytörzsekből kialakí­
to tt tárolótérrel készülnek.
Ag 6 0 + 1 5 /1 8 60 15 75 18 4,8
Ag 6 0 + 2 3 /2 4 60 23 83 24 4,8 A víztorony síkalapozására épülő zárkamra zárófödémében vannak a lehorgonyzó­
A g 117 + 1 8 /1 8 117 18 135 18 6,0 csavarok. Ezekhez a kúpos kiképzésű átm eneti idom csatlakozik, majd a kb. 1300
A g 1 1 7 + 2 3 /2 4 117 23 140 24 6,0 mm átmérőjű hengeres toronytörzs tartja a gombafejet. A felhasznált acéllemez
A g 1 1 7 + 2 6 /3 0 117 26 143 30 6,0 vastagsága 5—8 mm. A teljes acél víztorony 5 cm vastag műanyaghab szigetelés­
A g 2 1 6 + 3 4 /2 4 216 34 250 24 7,4 sel és alumínium vagy horganyzott acéllemez védőburkolattal készül.
A g 216 + 4 0 /3 0 216 40 256 30 7,4

365
364
7.6. VASBETON VÍZTÁROLÓ MEDENCÉK
A víztároló medencékkel szemben tám asztott követelmények a víztorony-tárolók­
kal azonosak:
teljes vízzáróság;
hőszigetelés;
az üzemelési és hidraulikai követelmények biztosítása;
a túlfolyás lehetőségének, a teljes megtöltés és a teljes kiürítés biztosítása;
egészségre ártalm as anyagok ivóvízbe jutásának megakadályozása.
A folyamatos üzemelés biztosításához — tisztításhoz, javításhoz — a medencéket
két különálló tárolótérrel és a kapcsolódó zárkamrával készítik. A zárkamrában
— (víztornyokban az orsótér megfelelően kiképzett födémén és a pincetérben) he­
lyezik el a kezeléshez szükséges töltő- vagy szolgálati, a túlfolyó- és ürítővezetékek
tolózárait, visszacsapószelepeit, a vízállásjelző berendezést. A vízállásjelző beren­
dezéshez csatlakoztatott kapcsolóberendezéssel a medence vízszintje autom atiku­
san is szabályozható.
A vasbeton víztároló medencék monolitikusán, részben előregyártott, előregyár­
to tt —utófeszített, előregyártott—feszített, monolit—feszített szerkezettel készít­
hetők. Megfelelően kialakított és beépített csőátvezetésekkel, valam int műanyag
belső és külső szigeteléssel a repedéskorlátozott vasbeton szerkezetek fokozatosan
felváltják az eddig épített repedésmentes szerkezeteket.
7.61. M onolit szerk ezetű m edencék
A monolit vasbeton medencék egy részére típusterveket dolgoztak ki. Egyterű
kivitelben 5 0 , 100, 150 és 2 0 0 m3-es, ikermedence elrendezésben 2 X 2 5 , 2 x 5 0 ,
2 x 7 5 , 2 x 1 0 0 , 2 x 2 5 0 , 2 x 5 0 0 m3-es és koncentrikus elrendezésben 1000 m3-es
medence típustervét készítették el.
Egyedi tervek különösen a nagyobb víztároló medencékre és ipari víztárolókra,
különböző négyszög és forgásszimmetrikus alaprajzi elrendezéssel készültek. A na­
gyobb négyszög alaprajzú ivóvízmedencékben a víz áram lását terelőfalakkal biz­
tosítják. E zt a célt szolgálja a csavarvonal formában készített medencetér.
A típustervek iker elrendezésének továbbfejlesztése a zárkamraméretek csökken­
tését eredményezte (pl. 2 x 7 0 0 m3-es medencéknél).
A medencéket is egyre gyakrabban építik héj szerkezetek alkalmazásával. A nagy-
kanizsai sörgyár 600 m3-es víztárolója csepp alakú vasbeton medence. A talaj ter­
mészetes rézsűszögéhez alkalmazkodó gömbsüveg alakú forgástestből a kúphéj le­
zárásból készült a medence. A két felület terepszintű találkozásánál vonógyűrű
veszi fel a keletkező húzóerőt.
Egyedi terv alapján készült a 2 x 1500 m3-es lencse alakú medence is. A tároló köz­
lemez és csonka kúp alsó részét kosárgörbe forgástest zárja le.
A két felület összemetsződésénél a héj felület gyűrűerőit talpgyűrű veszi fel.
A monolit medencéket rendeltetésüknek megfelelő elhelyezésüknél fogva rendsze­
rint talajvízmentes munkagödörben építik.
Komplex betontechnológiái géplánccal a medencék betonozása gyorsan és jó minő­
ségben elvégezhető. A központi betongyárakban előállított minőségi betont keverő­
kocsikkal szállítják az építési helyre, ahol fogadótartállyal ellátott betonszivattyú
366
ju ttatja tervezett helyére a betont, ahol nagy frekvenciájú — 12 000—14 000
rezgés/min — vibrátorokkal gondosan bedolgozzák. A munkahézagok műanyag
lemezekkel (pl. Sika lemez) a felületre merőlegesen lezárhatók. A lemezek beterve­
zésével ez a szivárgási hibaforrás is kiküszöbölhető.
A medencék hőszigetelését az esetek többségében földfeltöltés biztosítja.
7.62. E lő- és utófeszített szerk ezetű m edencék
A vasbeton medencék falában a terhelés hatására fellépő húzások, zsugorodás,
süllyedések, egyenlőtlen hőhatások folytán repedések keletkeznek. A káros húzó­
feszültségek keletkezésének megakadályozására elő- és utófeszített szerkezetű me­
dencéket építettek.
A feszítés és előregyártás együttes alkalmazásával 1200 m3 kifogástalan vasbeton
víztartály épült. Földbetonon elhelyezett 19,2 m átmérőjű monolit vasbeton fenék­
lemez peremén kiékeléssel m egvastagított 40 X 30 cm méretű körbefutó horony ké­
szült. A 2,3 Mp súlyú, 5,12 m hosszú, átlagosan 1,4 m széles kúpfelületű oldalfal­
elemeket ebben a körbefutó horonyban elhelyezve építették be a 6 cm vastag pe­
rembordával ellátott gömbszelet kupolaelemeket. Az oldalfalat és a kupolaperemet
utófeszítették. Az alaplemez és oldalfal kapcsolatát az utófeszítés után betonozták
ki. A feszítőhuzalok korrózióvédelmét és a belső vízzárást torkrét beton biztosítot­
ta. A feszítőhuzalok hatására a tartály falában csak nyomóerő lép fel, ami a tartály
megtöltésének hatására mintegy 0—5 kg/cm2 értékre csökken.
A műanyag szigetelések bevezetésével a szerkezet túlhaladottá vált.
7.7. VÍZTORNYOK ÉS VÍZTÁROLÓ M EDENCÉK SZ IG E T E L É SE
A víz a legjobban elkészített betonon is átszivárog, teljesen vízzáró beton nincs.
A beton vízzáró képességét kifejező meghatározás a talajmechanikából ismert
Darcy-féle törvényen alapszik. A k tényező számszerű érték, teh á t a vízzáróság;
fogalmát pontos számszerű értékek közé lehet szorítani:
fokozottan vízzáró 0,1 1/24 óra m2,
vízzáró 0,2 1/24 óra m 2,
gyengén vízzáró 0,4 1/24 óra m 2.
A beton vízzáró képessége minőségi osztályba sorolható és az egyes m űtárgyak víz­
zárósági követelménye éppen úgy tervezhető, m int a statikai vagy egyéb szem­
pontok. A beton vízzáró képességét kiegészítő anyagokkal — trasz, kohósalak,
Trikosal N, Sikurit stb. — fokozzák, de teljes vízzárást csak a szigetelés adhat.
7.71. H agyom ányos szigetelőanyagok
Az önmagában nem vízzáró beton vízzáróvá tételére több rétegű cementhabarcs
vagy torkrétbeton szigetelést alkalmaznak.
Acélszerkezetek szigetelésére kaucsukot is használnak.
A repedéskorlátozott méretezés, a sarokmerev kapcsolatok utólagos szivárgása, a
kivitelezési hibák és a hagyományos vízzáró vakolatok munkaigényessége a mű­
anyag szigetelések felé irányította a keresletet.
367
7.72. M űanyag szigetelések 8. C S Ő V E Z E T É K E K ÉS Z Á R T C S A T O R N Á K
A. szigeteléssel érintkező ivóvizet az emberek hosszú éveken át, esetleg egy életen dr. Horváth István
keresztül fogyasztják. Ezért az Országos Közegészségügyi Intézet 1964 óta vizs­
gálja a műanyag szigeteléseket. A vizsgálat elsősorban az ivóvízzel érintkező szige­
telésből kioldódó anyagokra terjed ki. 8.1. K Ö ZM Ű V EZETÉK EK ÉPÍTÉ SÉ V E L KAPCSOLATOS FOGALMAK
A műanyag szigetelések alkalmazását a 3^1971. (VII. 17.) Eü. M. rendelet szabá­
lyozza. A felhasználás technológiáját az Állami Közegészségügyi és Járványügyi Közműveken azokat a központi berendezéshez kapcsolódó elosztó-, 111. gyűjtőveze­
Főfelügyelőség engedélyezi és az Országos Közegészségügyi Intézet törzskönyvezi. ték-rendszereket és azokkal kapcsolatos létesítményeket értjük, amelyek a fogyasz­
Engedélyzett műanyag szigetelőanyagok: tók vízellátásával, vízelvezetésével, villamos-, hő- és gázenergia-ellátásával, vala­
Epamin I I I néven forgalomba hozott epoxi-poliamid alapanyagú műgyanta be­ m int a távközléssel járó időszakos vagy folyamatos igényeit kielégítik.
vonattal készült a szolnoki 2000 m3-es kehelyemeléses eljárással épített víztorony A vízépítés feladatai közé ezekből csupán a vízellátás és a vízelvezetés tartozik,
is. ebben a fejezetben pedig csak a vezetékrendszerek építésével kapcsolatos kérdése­
A szigetelés viszonylag drága, nedves betonfelületről rövid idő alatt leválik és a ket tárgyaljuk.
műgyanta térhálósodása idején — a hígítóanyagtól függően 24—48 óra a felhor­
A vízszállító csőhálózat, ill. a közcsatornák építése során figyelemmel kell lenni arra
dás után — gázok szabadulnak fel. a tényre, hogy az előbbi nyomás a la tt üzemel, míg az.utóbbi többségében gravitá­
Krautoxin bevonóanyag, egy nyugatnémet műanyag honosítása. Meleg vízben nem ciós (szabad felszínű) rendszer. Egyebekben mindkét közmű építésénél érvényesek
használható, további felhasználási lehetőségeit jelenleg kísérletezik ki. a következő megállapítások:
Araldit—Gy—2'50 epoxigyanta és a hozzá szükséges H Y —830 és H Y —850, tér-
hálósítók a Ciba-Geigy, Bázel (Svájc) cég készítménye, kifejezetten ivóvíztárolók A csővezetékeket csövekből, idomokból, szerelvényekből úgy kell összeszerelni,
hogy a tervező előírásait a vízszintes és magassági vonalvezetés szempontjából be­
belső felületének bevonására. tartsák.
Rezopol epoxi m űgyanta felhasználása szintén engedélyezett.
Ennek biztosítása érdekében a munka megkezdése előtt jóváhagyott kiviteli terv-
Fólia szigetelésként a mechanikai és közegészségügyi vizsgálatok alapján a Tiszai
Vegyikombinát által élelmiszeripari célokra, 0,2—0,3 mm vastagságban gyártott
polietilén fólia bizonyult a legmegfelelőbbnek.
A kétrétegű, a vasbeton szerkezettől független fóliaszigetelés közül a belső réteg
szolgálja a tulajdonképpeni vízzárást, míg a betonfelülettel érintkező réteg bizton­
sági szerepet tö lt be a belső réteg meghibásodása esetére. A két fóliaréteg közé az
átszivárgó víz mérésére és kivezetésére ellenőrző csövet építenek be. Az átszivár-
gott vizeket az orsótérben levő födémen elhelyezett m érőtartályba vezetik. Az
esetleges sérülések hegesztéssel vagy Rubafix 4157 jelű francia tapadó fóliával ja­
víthatók.
A kétrétegű fóliaszigetelés a hőszigeteléssel ellátott medence teljes — függő- vagy
egyéb tetővel lezárt — elkészülte után helyezhető el. A fóliát a medencében a víz­
szint fölött elhelyezett horganyzott acélcsövekhez függesztik. A leszabási terv és a
tényleges medenceméretek alapján előkészített fóliabélés széleit visszahajtják és a
hajtásban elhelyezett polipropilén kötél alatt átfűzött polipropilén zsinórokkal
függesztik fel a szigetelést. A 4 m hosszú fóliacsíkokat részben műhelyben, részben
a helyszínen, villamos autom ata géppel hegesztik össze. Mindkét fóliaréteg elhelye­
zése után elvégzik a medence próbafeltöltését.

7 .7 3 . Szerelvények csatlak ozása

A szerelvények beépítésénél is fő szempont a vízzárás biztosítása. A medencefala­
kon az átvezetések szivárgást gátló peremmel és fix karimával készülnek. A fix
karimák csavarfuratai nem vezetnek keresztül a karimán, így a szigetelést leszo­
rító laza karima csavarjainál szivárgás nem keletkezhet.
A csődilatációk kiképzése tömszelencés kompenzátorral készül. I X .8 1. ábra. Csomópont ábrázolása
24 V íz é p íté s í r . k ö t e t
368 369
dokumentációnak rendelkezésre kell állnia és annak következő tervrészeket kell a
csőfektetési munkákhoz tartalm aznia:
részletes helyszínrajzot ( 1 : 5 0 0 .. .1 :2 0 0 0 méretarányban), amelyen fel kell tün­
tetni a csővezeték nyomvonalát, az érintett területen mindennemű föld alatti
létesítmény vonalvezetését, a tervezett csatlakozások, szerelvények, aknák
stb. helyét;
részletes hossz-szelvényt (hosszúsági m éretaránya általában azonos a helyszín­
rajzéval), amelyen fel kell tüntetni a jellemző pontokban a létesítendő csőve­
zeték folyási fenékmagasságát, a betorkollások stb. jellemző magasságait, a
csővezetékek szelvénybelméretét, építési anyagát, a vezeték lejtési viszonyait,
az észlelt talajvízszintet;
csomó-, ül. csatlakozási pontok részletes elrendezési tervét ( 1 : 1 0 . . . 1 :5 0 méret­
8.21. Előregyártóit csövek
8.211. Vízellátásban alkalmazott előregyártott csőfajták
Öntöttvas cső (jele: öv), korábban a csőhálózat építéséhez kizárólagosan használt
csőanyag. Hazánkban 10 a tt üzemnyomásig vehető igénybe. Föld alatti beénítés
hez tokos kiképzésű, kívül-belül kátránybevonattal ellátott csöveket használnak
(IX.8-2. ábra). Irányeltérés csak idomdarabok beiktatásával lehetséges Ólom
tömítéses csőkötése igen gondos m unkát igényel. Korszerűbb változata a gömb-
, ,, , > , i r r r .

arányban), amelyen a csőkiosztást, felhasználandó idomdarabokat stb. fel kell

tüntetni (IX .8-1. ábra);
műszaki leírást, amelynek ki kell térnie a csőfektetések szempontjából az építés
folyamán várható nehézségekre (forgalomterelés, útelzárás, épületalátámasz­
tások stb.), a különös figyelmet igénylő munkaszakaszok ismertetésére, a meg­ t
kívánt építési technológiára stb.;
részletes anyagkimutatást, amelyen mennyiségileg és minőségileg cikkenként I X .8-2. ábra. Öntöttvas cső
ki kell m utatni a kivitelezéshez szükséges anyagokat;
részletes költségvetési kiírást és árvetést, amely természetesen magában foglalja
a VI. fejezet 4. pontjában tárgyalt munkaárok földkiemelési, dúcolási és víz­ egyelőre
telenítési munkáinak költségeit is. nem várható.
A csővezetékek és csatornák fektetésével kapcsolatban megjegyzendő, hogy a Acélcső (jele: a), varrat nélküli sima véggel, húzottan készül. A csöveket hegesztés­
m unkát csak terv szerinti fenékszintig kiemelt, biztonságosan kidúcolt vagy előírt sel kötik egymáshoz. A tokos véggel kiképzett csöveket a vízellátásban nem alkal­
rézsűhajlással kiképzett munkaárokban szabad megkezdeni. A csőfektetés csak mazzák. NA 125 mm átmérőig horganyozva is készítik a korrózióvédelem biztosí­
megfelelően víztelenített, azaz a fektetési szintig kiemelt, földnedves állapotú szabad tására. NÁ 300 mm átmérő felett lemezből hajlítják és hossz-varratokkal hegesztvev
vízfelületet nem m utató árokfenékre engedhető meg. készítik.
Az anyagtakarékosabb spirálhegesztésű acélcső nagy teherbírása mellett kisebb
8.2. CSŐ V EZETÉK EK ANYAGA ÉS M IN Ő SÉG I K Ö V ETELM ÉN Y EI súlyú, m int a hossz-varratos hegesztett cső. Jelenleg NÁ 300—700 mm átmérővel
gyártják Dunaújvárosban.
A jó csővezeték anyagával szemben tám asztott követelmények: ellenállás a belső Az acélcsövek hátránya, hogy a külső—belső felületük korrózióvédelme csak nagy
költséggel biztosítható.
nyomással és a külső terheléssel szemben, bizonyos fokú rugalmasság a dinamikus
igénybevételkor, sima belső felület, ellenállóképesség a külső és belső korrózióval Azbesztcement cső (jele: ac), hazánkban egységesen 10 a tt üzemi nyomásra készítik.
szemben, kis súly, jó szállíthatóság, megbízható szerelhetőség, hosszú élettartam Előnyük, kis súly, rozsdamentesség, könnyű szerelhetőség (IX .8-3. ábra). NÁ
(legalább 5 0 év) és az, hogy a létesítés költségei feleljenek meg a gazdaságosság
követelményeinek. A csatorna anyaga mindezeken felül ne változtassa fizikai és
mechanikai tulajdonságait, legyen vízzáró és kopásálló, kémiai és biológiai hatá­
sokkal szemben ellenálló és + 4 5 °C-ig hőálló legyen.
A csővezetékekkel kapcsolatosan használt legfontosabb jelölések:
NÁ=névleges átmérő, a csövek, szerelvények megjelölésére használt belső á t­
mérő, amely a tényleges belső átmérőtől eltérhet (mm);
NN y=névleges nyomás, a méretezés alapjául szolgáló túlnyomás (att);
ÜNy = üzemi nyomás, normális üzem viszonyok között megengedett legnagyobb
nyomás (att);
PNy = próbanyomás, a nyomáspróbán alkalmazott nyomás előírt értéke: 1,5 ÜNy
+ 1 a tt.
24*
370
371
 PE (polietilén). Hazai gyártásból egyelőre NA 80—150 mm átmérővel szerezhető
be. Ennek megfelelően a műanyag cső kisebb települések csőhálózatának, ill. az
elosztóvezetékek építésénél már igen előnyös. A tokos csövek gumigyűrűs kötése
gyors és megbízható megoldás (IX .8-5. ábra). A csövek jelenleg 10 a tt üzemi nyo­
másra készülnek.
Előnye: a kis súly, sima csőfal, könnyű megmunkálhatóság, ellenálló a korró­
zióval szemben.
Hátránya: a nyomás alatti időállóság még nem kellően tisztázott.

Nagyobb üzemi nyomásokhoz üvegszállal erősített poliészter csövek előállításán is

kísérleteznek.
Egyéb anyagokból készült csövek felhasználását csőhálózat építéséhez jelenleg nem
engedélyezik.
A különböző anyagú és Magyarországon gyártott, ill. rendszeresen im portált nyo­
mócsövek összehasonlító adatait a IX.8-1. táblázat tartalmazza.
Az egyes nyomócsőfajták, csőidomok és -kötések méreteit, jelölési m ódját szabvá­
nyok írják elő.
80—600 mm átmérővel és 2 —4 m hosszakban készül hazánkban. Szulfátos környe­
zetben S 54 minőségű cementtel készült csöveket szabad csak felhasználni (felső Az acél nyomócső idomainak jelölése közül néhány a IX.8-6. ábrán látható.
h a tá r: 2000 mg/1).
Vasbeton nyomócső (jele: vb, ill. Fb), hazai gyártásúnak (BVM, illetve a Fővárosi
IX. 8-1. táblázat
Vízművek és a Mélyépítő Vállalat rendezkedett be a NÁ 500—1500 mm és 5,0 m
hosszú tokos, feszített betonnyomócsövek gyártására, amelyeket gumigyűrűvel Hazai gyártású és rendszeresen importált nyomócsövek összehasonlító táblázata
kötnek egymáshoz (IX .8-4. ábra). (próbanyomás: 16 att)
Gyártmányjelük: NNy = 10 a tt esetén Fb —10; 15 a tt nyomásfokozatban: Fb —15. C ső an y ag T o k o s ö .v . Acél A zb e sz tc e m e n t V a sb e to n M űanyag
Betonminőség: B 500.
NA, f a lv a s - s ú ly , fa lv a s - fa lv a s - fa l v a s ­ fa lv a s -
s ú ly , s ú ly , s ú ly , s ú ly ,
ta g s á g ,
Előnye: nem agresszív talajban korrózióval szemben ellenálló, majdnem kor­ mm
mm
k p /fm ta g sá g ,
mm
k p /fm ta g s á g ,
mm
k p /fm ta g s á g ,
mm
k p /fm ta g s á g ,
mm
k p /fm
látlan élettartam ú, súrlódási vesztesége kisebb, m int az öntöttvas csőé.
Hátránya: a viszonylag nagyobb súly, az idomok és szerelvények bonyolul­ -10 8 10 2,50 2,6 3,1 0,56
tabb beépíthetősége. Különösen a távvezetékek építésénél várható gyors el­ 50 8 12 2,75 3,7 9 4,0 __ — 3,9 0,85
60 (65) - - 3,00 5,4
terjedése. 9 4,5 _ ___ 4,9 1,33
80 9 20 3,25 6,9 9 6,0 _ — 2,09
Műanyag nyomócső (jele: rnűa) felhasználása csővezeték építésére most van kiala­ to o 9 24 3,75 9,6 11 9,0 _ — — 2,60
kulóban. Anyaga a kemény PVC fpoli(vinil-klorid)] és a lágy, valam int kemény 125 10 33 4,00 12,7 11 11,2 — — 6,0 4,08
150 10 39 4,50 17,2 12,5 16,0 — __ — 5,48
200 11 56 6,50 33,6 16 26,0 __ __ — 10,80
250 12 76 7,00 44,9 19,5 37,2 __ __ — _

300 13 99 8,00 61,2 22,0 50,0 _ __ _ —

350 14 124 8,00 72,0 ' _ __ _ __ —

400 14 141 8,00 82,0 30,0 85,0 __ __ _ _

500 16 201 8,00 102,0 38,0 128,0 55 264 _ —

600 17 256 9,00 138,0 45,0 185,0 — __ —

700 19 335 10,00 184,0 59,0 326,0 60 400 — —

800 21 434 11,00 230,0 67,0 422,0 — — __ —

1000 23 523 14,00 371,0 74,0 661,0 75 710 _ _'

1200 28 856 - - - - 85 990 - -

372 373
 1

M egnevezés V á z la t J e lk é p B e t ű je l

B e ls ő c se p p - p e n e m K ü ls ő c se p p - p e re m

A c é ls z ű k ítő ERE
o

Ö n tö ttv a s s z ű k ít ő -- EER
[ > =

A c é l ív c s ő E IE

K ö r s z e lv é n y ű t a l p a s b e t o n c s ő (T A - típ u s )

Ö n t ö t t v a s ív c s ő o i° El

M L
M /2‘
-f
10 \
Ö n t ö t t v a s e g y k a r im á s
Pl
EF
cső F - d a r a b
“ •

Ö n tö ttv a s e g y e n e s Ctsl
c s a t la k o z ó V -d a ra b EV
í F o ly á s i irá n y
I
ő m m m m m m m r n
Ö n tö ttv a s t o k o s n— f i — r 77
c s a t la k o z ó M -d a ra b t i — —L-U — v_ Eh

K ö r s z e lv é n y ű t o k o s b e t o n c s ő (T O - t í p u s )

I X .8-6. ábra. Csőidomok jelölése X- Y r é s z le t

8.212. Csatornázásban alkalmazott előregyártott esőfajták

Betoncsövek, amelyeket körszelvényű tokos (jele: TO), körszelvényű talpas (jele:

TA) és tojásszelvényű talpas (jele: TT) kivitelben gyártanak. Gyártási hosszuk
1 és 2 m. A TO jelű csövek NÁ 10—50 cm belső átmérővel, a TA jelű cső NÁ 60 cm
belső átmérővel és a TT jelűek 30/15—60/90 cm méretben B 200 minőségű beton­
ból készülnek. A cementhabarcs illesztésű talpas csöveket csak alárendelt jelentő­
ségű csatornába szabad beépíteni, ahol talajvízre és talajmozgásra számítani nem
kell (IX .8-7. ábra).
Fokozottabb vízzárósági követelmény kielégítésére hosszabbított tokos és gördülő
gumigyűrűs kötésű beton, esetleg vasalt betoncsöveket használnak (jele: TOG). I X .8-7. ábra. Régi típusú betoncsövek
Ezeket NÁ 30—150 cm átmérőkkel korszerű gépeken, B 280 minőségű betonból
gyártják. A gyártási hossz 2 m. A csöveket szulfátos beépítési környezet esetén
S 54 minőségi cementből kell készíteni.

374 375
 -a' I X .8-2. táblázat

ri—
iT 200-500 ^ .m
Csatornacsövek összehasonlító adatai

TO-jelü TA-jelű TT-jelü Azbeszt-

áj - - díj Csőanyag TOG-jelű Kőagyag cement
j
I_1
J— ^ ^ //////////////^ ^
4 NA,
. fm
falvas- falvas-
mm kp/fm mm kp/fm mm
falvas-
tagság súly, tagság súly, tagság súly,
kp/fm
falvas-
tagság,
mm
súly,
kp/fm
falvas- falvas-
tagság, súly, tagság súly,
mm kp/fm mm kp/fm
—T
100 22 23 — — — — — 15 _ 8 6,1
I X . 8-8. ábra. Űj típusú betoncső (HCS, SCS)
150 24 36 — — - - 18 — 8 9,0
200, (20°) 300 26 50 — - 30 (81) - 20 — 9 13,5
A TO jelű csövek közül a V minőségű, valam int a TOG jelű csövek vízzáróak 250 30 74 - - - - - - — — ' 9 17,0
( I X .8-8. ábra). (30) (143;*
300 (300) 36 98 - - 45 (179) 94 153 25 10 21,5-
Kőagyag csöveket mészmentes agyagból és finomra őrölt kvarcból vagy samottból, —

450/ (94) (190)*

kívül-belül üvegszerű sós mázzal együtt tömörre égetve készítik.
400 (400) 42 149 - — 60 (313) 99 204 30 - — —
A körszelvényű cső tokját a tömítés befogadására, belül legalább öt körbefutó 600/
horonnyal kell ellátni ( IX.8-9. ábra). (110) (262)*
Elsősorban vegyileg erősen szennyezett ipari vizek elvezetésére alkalmazzák. 500 (500) 50 223 - - 7.5 (184) 104 273 35 — ■— —

750/ (120) (365)*

Azbesztcement lefolyócsöveket ott alkalmazzák, ahol a csatorna vízzáróságát rossz 6 0 0 (600) - - 70 318 98 (706) 134 414 50 — — —■
altalajviszonyok között kell biztosítani. Az azbesztcement lefolyócsövet tokos 900/ (160) (595)*
kikészítéssel és vékonyabb falvastagságúra gyártják ( I X .8-10. ábra). Egyebekben 800 — — — _ 154 646 — — -

* H enke-, ill. S iom e-csövekrc, a jelzés n é lk ü li sú ly o k p ed ig h o ssz íto tt tokos R im as — V. m inőségű csövekre
v onatk o zn ak .

azonos az azbesztcement nyomócsőnél tárgyaltakkal. Azbesztcement nyomócsövet

csatornaépítéshez a jövőben egyre kevésbé szabad felhasználni.
Öntöttvas, ill. acélcsöveket csatornázáshoz csak kivételes esetben, nyomócsőmére­
tekkel használnak.
Műanyag csövekre a nyomócsöveknél elmondottak érvényesek azzal, hogy a csa­
tornahálózatba beépített műanyag csövek igénybevétele lényegesen kedvezőtlenebb,
a csőfal kémiai, bakteorológiai és egyéb hatásokkal szembeni, terhelés alatti idő­
állóságának felderítése tehát még fontosabb.
A kapható csatornacsövekre vonatkozó összehasonlító adatokat a IX.8-2. táblázat
tartalmazza.

3.213. Csőidomok
A csőhálózat készítése során a szabványokban rögzített méretű és alakú különböző
idomdarabokat kell az egyenes csövekkel egybeépíteni. A kivitelezéskor ragasz­
kodni kell a tervelőírások betartásához, hogy meghibásodás esetén a cserélhetőség
biztosított legyen. A csőidomok kötése lehetőleg a csőkötéssel azonos megoldású
legyen, a rozsdásodó csavarkötéseket kerülni kell. A csőidomdarabokat típuson­
ként nyom tatott betűkkel jelölik (pl. A, B, C, E, F stb. idom). A szabványos jelölés
sajnálatos módon más az öntöttvas és acélcsövek esetén, amire a figyelmet külön
felhívjuk. A nyomóvezetékek építésére a szabvány öntöttvas csőidomdarabok fel-

376 377
használását írja elő. Acéllemezből szabott és összehegesztett idomok beépítése
— ami ma gyakori — a korrózióveszély m iatt csak szükségmegoldásnak tekinthető,
amihez az építtető engedélyét előzetesen ki kell kérni.

8.214. Szerelvények Boltozat-

Vakolat falazó­
A szerelvények közül a föld alatti és föld feletti tűzcsapokat, tolózárakat a levegő­ habarccsal
L
kibocsátó és -bebocsátó, valam int locsolószelepeket, az iszapmosókat, ejektoros
Belső bélésfal
közkutakat, álló-, kifolyó- stb. csapokat, jelzőtáblákat stb. csak megemlítjük.
Az automatizálás bevezetésével egyre inkább előtérbe kerül az automatikusan Gyöngykavics o rá
működő tolózár-hajtómű (zárási idő NÁ 300 mm tolózárnál 39"). Ugyancsak egyre
gyakrabban alkalmazzák a hidraulikus vezérlésű tolózárakat is. Alap és hátfala
<^S2EíÍ=3
A teljesség kedvéért megemlítendők a csatornahálózatok tartozékaiként az előre­ Kőagyaglap
gyártott vasbeton elemekből készíthető különféle aknák és fedlapok, víznyelők, c rrz z D F S í;1-
a ____ □ r .. í r - I >
zsilipek stb. L 1Ő3
í _______ 105 _ ^ •r-
8.22. H elyszín en készített csövek
I X . 8-12. ábra. Falazott téglacsatorna
Nagyobb átmérőjű csatornák akkor építhetők közvetlenül a helyszínen, ha az el­
vezetendő vizek szennyezettsége, valamint a talajvíz és a talaj kémiai összetétele
megengedi, hogy betont vagy vasbetont alkalmazzanak (1X.8-11. ábra). A beton- és 8.23. M űszakilag és gazdaságilag m egfelelő anyag k iválasztása

A vízellátás csőhálózatába beépíthető csövek anyagával szemben tám asztott köve­

telmények kielégítése akkor lesz helyes, ha a tervező a csövek mellett egyidejűleg
vizsgálja a csői dóm darabok, leágazások, szerelvények jósági paramétereit is.
A gyakorlat szerint az azbesztcement és műanyag csövek a kis és közepes méretű
(max. NÁ 600 mm) nyomóvezetékekben, a vasbeton csövek pedig a nagy átmérők
esetén (NÁ 600 mm felett) gazdaságosak. Az öntöttvas csöveket egyre inkább csak
a meglevő, belsőségi vezetékek hiánypótlására használják.
Csatornaépítésre az előregyártott betoncsövek akkor felelnek meg, ha az ÉKSZ
V III. k. 3 mn. G pontjában előírt vízzáróságot biztosítják.
Agresszív hatásoknak ki nem te tt csatornák leggazdaságosabb építési anyaga a
beton. A legmegfelelőbb megoldás a tokos, gumigyűrűs kötésű előregyártott csövek
alkalmazása.
Agresszív vizeknek k itett csatornák anyagának meghatározásakor ismerni kell a
talajvíz kémiai összetételét. Ennek ismeretében állapítható meg, hogy beton-,
azbesztcement vagy műanyag csövet kell-e választani.
Kőagyag cső a víz vagy talaj bármilyen fokú agresszivitása mellett alkalmas csa­
tornaépítésre.
Roskadó, csúszásra, süllyedésre hajlamos vagy tőzeges altalajon külön talajm e­
I X . 8 -1 1 . ábra. Helyszínen készített vasbetoncső chanikai és teherbírási vizsgálatok szükségesek a csőanyag és a kötési módok meg­
választásához.
vasbeton csatornák kivitelére vonatkozó ÉKSZ II. k. 6 mn. és V. k. 2 mn. előírá­ A csőanyagot az építőanyagiparunk teljesítőképességének figyelembevételével, a
sait mindenben be kell tartani. reális mérlegelések alapján kell meghatározni. Azt is szem előtt kell azonban tar­
Klinker csatornatéglából a csatorna célszerűen akkor építhető, ha a belső vagy külső tani, hogy a csatornaépítési költségnek csupán 13—20%-át teszi ki a csőanyag ér­
agresszivitás m iatt beton felhasználása nem lehetséges. Az elrendezésre példát a teke, a gazdaságosságra tehát elsősorban a munkaárok kiemelési, dúcolási és víz­
I X .8-12. ábrán m utatunk be. telenítési munkákon kell törekedni.

-378 379
8.3. ELŐKÉSZÍTŐ MUNKÁK

A csővezetékek és csatornák építését megelőzik az ún. előkészítő munkák. Ezek

gondos, megfontolt végrehajtása döntően hozzájárulhat a kivitelezés gazdaságos
és minőségileg is megfelelő végrehajtásához.

8.31. F elvonulás

A megrendelő műszaki megbízottja munkahelyet a felvonulás megkezdése előtt kö­

teles a kivitelező rendelkezésére átadni (az építés, ideiglenes felvonulás, építési
anyagtárolás területeit).
Az ÉKSZ V III. k. Ált. rész B fejezet szerint á t kell adni a kitűzési és magassági
alappontokat, melyek alapján a kiviteli terv készült.
Az átadáskor meg kell határozni az esetleges forgalomterelés m ódját, és vala­ I X .8-14. ábra. Csövek gépi rakodása
mennyi — az építés lebonyolításához szükséges — engedélyt á t kell adni. Vasúti szál­
lítás esetén meg kell állapodni a rakterűiét létesítésére, vagy a közbenső depóniahely előtt jegyzőkönyvezni kell. Közúti vagy vasúti kocsiban csőelemeket — az anyag
elhelyezésére is. fajtájára való tekintet nélkül — a kocsi tengelyével párhuzamosan alátétekre
A felvonulás elrendezésére előírás nincs. A munka során szükségessé váló ideiglenes úgy kell berakni, hogy a csőtok ne érjen a fenékdeszkához. Az egymás feletti sorok
építményeket (barak, hordozható és összeállítható szerszám- stb. raktárak) a létesít­ közé ugyancsak alátétdeszkákat kell helyezni.
mény fekvéséhez képest a legkedvezőbben kell elhelyezni, ügyelve azok megközelít­ A járműről való kézi lerakás során a nagyobb súlyú elemeket kellően alátám asztott
hetőségére, a kedvező áram- és vízellátási lehetőségekre stb. Előre kell gondoskodni pallókon, kötéllel visszatartva kell lecsúsztatni vagy legörgetni (IX.8-13. ábra).
a felvonulási terület víztelenítéséről is. Újabban kialakult — főként belsőségekben A talajra éréskor azonban az ütődést el kell kerülni.
végzett közműépítések esetén — az a helyes gyakorlat, hogy a felvonulási költsé­ Gépi rakodás végezhető: háromlábra helyezett csigasorral, kézicsörlővel, vágányon
gek egy részéből állandó jellegű épületeket építenek (pl. munkásszálló, központi vagy gumikerekeken mozgó darukkal.
telep stb.). Csövek, aknaelemek gépi rakodásakor a csőhorgok használata kötelező a csővégek
A költségvetésben felvonulásra fordítható összeget általában az építési költségre sérülésének megelőzése céljából. A kirakandó csövek súlyától függően egyidejűleg
vonatkoztatott százalékban adják meg. több cső is emelhető ( I X .8-14. ábra).
A csőfektetés mindig vonalas építés, ezért az a legelőnyösebb, ha az érkezett cső­
8.32. A nyagszállítás, táro lás anyagot m indjárt a végleges beépítési hellyel szemben, egyenes vonalban elosztva,
a közlekedést nem akadályozva, a nyomvonal mentén biztonságosan tárolják.
Az építkezéshez szállított építőanyagokat általában nem lehet azonnal felhasználni, Raktárba csak a kötőelemeket, idomokat stb. szállítják (ÉKSZ V III. k. 3 mn.).
hanem szakszerű tárolásra van szükség. Az építési anyagok vasúti, közúti, ritkáb­ Ha ez valamilyen oknál fogva nem lehetséges, akkor a csőanyagokat is simára
ban vízi szállítással, ill. elszállítási módok kombinálásával jutnak a munkahelyre. elegyengetett, járművekkel megközelíthető telephelyen kell tárolni.
A csővezetékek, csatornák építéséhez A csöveket általában — méreteiktől függően — egy vagy több sorban fektetve tá ­
felhasznált termékek az átlagosnál rolják. Az azbesztcement csövek legfeljebb 1,50 m, a műanyag csövek legfeljebb
érzékenyebbek a törésre, csorbulásra, 0,70 m magas máglyákban tárolhatók. A csövek sorai közé alátétfákat, ill. a szét­
repedésre, elgörbülésre stb. Ezért a csúszást megakadályozó ékeket kell helyezni ( IX.8-15. ábra).
járművek be- és kirakását, ill. a ra­
komány szállítás közbeni rögzítését, a
csomagolást, nagy körültekintéssel
kell végezni. A gondatlan munkából
származó kár a rakodás gépesítésének
előrehaladásával nő. E zért a szállítás­
sal és tárolással foglalkozó dolgozók
szakmabeli ismeretének fokozásával
kell ezt a káros következményt és a
baleseteket megelőzni. Az esetleges
I X .8-13. ábra. C sövek kézi le ra k á s a csősérüléseket a kirakás megkezdése I X .8-15. ábra. C sövek m á g ly á z á sa

380 381

IX .8-16. ábra. Állva tárolt tokos betoncsövek
A beton- és kőagyag csöveket ugyancsak fektetve, a csőtokokat soronkint válta­
kozva tárolják.
A NÁ 25 cm-nél nagyobb átmérőjű 1,0 m hosszú tokos betoncsövek azonban tokra
állítva is raktározhatok, ha az altalaj jól töm örített és a közúti forgalom dinamikus
hatásától nem kell tartan i ( IX.8-16. ábra).
A szabadon tárolt csöveket naptól, hidegtől, esőtől óvni kell. Beépítésük előtt a
csöveket minden szennyeződéstől meg kell tisztítani. Tartós fagyban a csövek szál­
lítását mellőzni kell. A NÁ 800 mm-nél nagyobb átmérőjű betoncsövek tárolása
során tapasztalt és a napsütés egyoldalú felmelegítő hatásainak tulajdonított re­
pedések keletkezése ellen, a csövek külső felületének mielőbbi bemeszelésével
célszerű védekezni.
A beton adalékanyag, cement, burkolótéglák stb. tárolására az ÉKSZ II. k. 6 mn.
és az V. k. 2 mn. előírásai érvényesek.
A tárolóhelyen a tűzveszélyes anyagokat figyelmezető táblával megjelölt külön
helyen kell a tűzvédelmi előírásoknak megfelelően elhelyezni. A tűzoltásra alkal­
mas, szabványos oltókészüléket kell felszerelni, 111. készenlétben tartam .
A sarokpontok által rögzített egyenesekhez képest be kell jelölni a burkolatbontás­
szélességét.
A meghatározott tengelyhez viszonyítva meg kell határozni az árokból kiterme­
lendő talaj elhelyezésének a helyét oly módon, hogy a depónia se a forgalmat, se a
m unkát ne akadályozza.
A felmérési adatokat az építési naplóban (ÉN) rögzíteni kell.
Csatornaépítés esetén a kitűzés állandósítására és láthatóvá tételére szolgálnak a
zsinórállások. Vízvezeték fektetésekor zsinórállás nem szükséges.
A zsinórállásokat minden akna helyén, továbbá minden magassági és helyszínrajzi
törésponton, de legalább 30 m-ként kell elhelyezni.
A zsinórállás a tengelytől két oldalon munkaárkon kívül, legalább 50 cm távolsá­
gon a szilárd talajba beásott legalább 14x14 cm keresztmetszetű fagerendából
áll, amelyre a terep felett vízszintesen deszkát (pallót) erősítenek (IX .8-17.
ábra).
Valamennyi zsinórállás keresztpallójának magasságát úgy kell megválasztani,
hogy az kerek számú dm-rel legyen a tervezett folyásfenék felett. A deszka magas­
sági helyét a gerendákba nem teljesen bevert és beszintezett szögekhez képest cél­
szerűen mérővesszővel mérik fel. A telepített zsinórállások pallóira műszerrel kell
a tengelyvonalat rá vetíteni, m ajd kiálló szöggel megjelölni. Rá kell festeni a palló
felső élének magasságát és a szelvény (akna) számát.
A csővezeték tengelyét a két szomszédos zsinórálláson bevert szögekhez erősített
drótról lehet bármely pontban levetíteni. Minthogy az így elhelyezeti keresztpal-
lók felső élei által képzett elméleti sík hűen követi a csatorna esését, a csatorna
helyes magassági helyzete egyetlen, megfelelően kialakított benézőkereszt segítsé­
gével ellenőrizhető (l. a IX.8-7. ábrán).

8.33. Csővezetékek kitűzése

A vízellátási csőhálózat és a csatornák vízszintes és magassági kitűzését azonos

elvek alapján végzik. Mivel azonban a csatornák döntő többségükben gravitációs
közművek, a fenékesés betartására nagyobb gondot kell fordítani.
Az építési munkák megkezdése előtt ki kell tűzni a tengelyvonal sarokpontjait a
tervező által m egadott vonatkozási pontokhoz képest. Amennyiben a nyomvonal
beépített területen halad, az épületekhez képest a tengely egyenes szakaszai is ki-
tűzhetők.

382 383
 8.34. Közbiztonsági és forgalomterelési intézkedések

A forgalomterelő és árokvédő sorompók, átjárók és forgalomterelő táblák közbiz­

tonságnak megfelelő elhelyezéséért, kivitelezéséért, fenntartásáért és kivilágítá­
sáért az építésvezető felelős.
A végleges forgalomterelést az illetékes hatósággal előzetesen engedélyeztetni
kell. ‘
A m egnyitott m unkaárkot belsőségben, ill. közforgalom mellett bárhol — beleértve
az árok végeit is —, ahol azt legalább 1 m magas anyagdepónia nem védi, szabvá­
nyos, piros-fehérre festett korláttal kell körülvenni ( IX.8-19. ábra).
A városi forgalmi utakon a korláttal lezárt munkaárok mentén legalább 25 m-en-
ként és a munkaárok végeinél piros üvegű jelzőlámpát ( IX.8-20. ábra) kell elhe­
lyezni, a lámpák kivilágításáról szürkülettől napkeltéig a kivitelező gondoskodik.

I X .8-18. ábra. Csőminőség ellenőrzése műszerrel

A csatorna folyásfeneke akkor fekszik a terv szerinti magasságban, lia a két szom­
szédos zsinórállás pallóéle és a benézőkereszt felső éle egy síkban fekszik (fedi egy­
mást).
A benézőkereszttel minden egyes csodarab fektetése ellenőrizendő.
A zsinórállásokat olyan ütemben kell a vonal mentén felállítani, hogy az árok ki­
emelését legfeljebb két héttel előzze meg. Korán kihelyezett zsinórállások idő előtt
tönkremennek. A zsinórállás magassági helyzetét a csőfektetés megkezdése előtt el­
lenőrizni kell. A zsinórállást csak az árok betemetése közben szabad elbontani.
A fektetési magasság ellenőrzésének korszerűbb módja a szintező műszeres mérés.
E zt elsősorban nagy átmérőjű távvezetékek fektetésekor alkalmazzák.
Ugyancsak a fektetés műszeres ellenőrzésére való az É T I által kidolgozott LT—3
típusú lézersugaras kitűző műszer (IX.8-18. ábra). A lézersugár a fektetés alatt
álló cső végére helyezett m att üvegtárcsán (céltáblán) megfigyelhetően határozza
meg a csodarab helyes helyzetét. A lézersugár ugyanis mindig látható, és ezért al­
kalmazása a föld alatt végzett építéseken egyre terjed.
A nyomócsöveket belsőségekben általában sekély mélységre (min. 1,20 m, tehát a
fagyhatár alá) fektetik. Mivel a vízvezetékek a tervezett hossz-szelvényhez képest
a fektetett csőátmérőtől függő fekvésbeli eltérés mellett is zavartalanul üzemeltet­
hetők, az árokfenék fekvésének ellenőrzése a terephez képest egyszerű visszamé-
réssel is elvégezhető.
25 V íz é p ít é s I I . k ö t e t
384
385

I X .8-21. ábra. Felfüggesztett sínprovizórium
A korlátot, lám pát stb. feldőlés ellen gondosan biztosítani kell, ill. a feldőlteket
azonnal újból fel kell állítani.
A gyalogosforgalmat a munkaárok felett a terven megadott átjárókon, a közúti
járművek, villamosvasút stb. részére gondosan méretezett provizórikus áthidaló­
kon (provizórium) kell lebonyolítani. Leggyakoribb megoldás a közönséges és a
felfüggesztett sínprovizórium ( I X .8-21. ábra).
8.4. NYOMÓCSŐVEZETÉKEK É P ÍT É S E
A csővezetékek részére kiemelt, kellően kidúcolt és víztelenített árok fenékkikép­
zése kétféle lehet:
sík alapú, ilyet főként kézi munkával utánegyengetett földkiemeléssel készíte­
nek;
bölcső alakú, a csőátmérőnek megfelelő, íves kiképzéssel, amelynek az a célja,
hogy a fektetett cső beágyazása a term ett talajban egyidejűleg biztosított le­
gyen. Ez a módszer csak nivellálóberendezéssel ellátott árokásóval biztosít-
386
IX .8-22. ábra. Beágyazás (2a) hatása
a cső teherbírására
ható. A cső beágyazásának mértékével (2a) a csőfal teherbírása a IX.8-22.
ábra szerint nő, ezért szükséges ennek az építési módszernek mielőbbi hazai
bevezetése.
8.41. A csövek fektetése (ÉKSZ V III. k. 9 mn.)
A földbe fektetett csővezeték nyugodt fekvése és teherbíró képességének fokozása
érdekében elengedhetetlen, hogy a cső teljes hosszában természetes állapotú talajon
feküdjék.
Az esetleges túlásásokat talajjal visszatölteni, kiigazítani nem szabad. Köves vagy
egyenetlen árokfeneket homokkal, soványbetonnal (talajbetonnal) kell kiigazítani.
A cső teljes felfekvését ellenőrizni kell.
Minden ponton, ahová előreláthatóan csőkötés kerül, a fenéken ún. fejgödröt kell
készíteni ( I X .8-23. ábra).
Makroporózus talajon (pl. lösz) a csövek vízzáróságára fokozott gondot kell fordí­
tani. Ilyen talajokban a vezetéket az építményektől az előírt távolságon belül fek­
tetni nem szabad. Ha az épület megközelítése elkerülhetetlen, akkor a vezetéket
vízzáró védőcsőbe vagy védőcsatornába kell helyezni.
387
 Vízszintes és függőleges iránytörésekrtél, leágazásoknál, a csővezetéket ki kell tá­
masztani, le kell horgonyozni ( IX.8-24. ábra), hogy az egyoldalú víznyomás a veze­
téket a nyomás irányába el ne mozdíthassa.
A kitámasztást, lehorgonyzást a csőkötések hozzáférhetőségére és javíthatóságára
figyelemmel kell készíteni.
A nyomáspróba elvégzése előtt a vezeték toldáshelyeit nyitva kell hagyni, de a ve­
zetéket visszadöngölt földbordákkal kell előterhelni ( I X .8-25. ábra). Bármilyen
anyagú csőből készül a vezeték, elengedhetetlen az ún. csőzónában a cső felett min.
0,30 m teljes árokszélességben a visszatöltött talaj hatékony tömörítése. A kézi vagy
gépi tömörítést a cső mindkét oldalán egyenletesen előrehaladva kell elvégezni
( IX.8-26. ábra), ügyelve a cső falának sértetlenségére.
Mederfenék alá fektetett vezetéken legalább 0.50 m takarásnak kell lenni. A vágá­
nyok és az útburkolat alatti átfúrásokon az MSZ 7552 és az MSZ 7487/2. lap elő­
írásai az irányadók.

I X . 8-24. ábra. Csővezeték rögzítése (támasztása) I X . 8-25. ábra. Csővezeték előterhelése

388 380
 Föld feletti szerelésnél (hidakon) a csővezeték a tartó- és függesztőszerkezeten vé­
rtig feküdjék fel. Az űrszelvényt építés közben is szabadon kell hagyni. A vezeték­
részeket (csövek, idomok, szerelvények) a munkaárokba helyezés előtt gondosan
meg kell tisztítani és megvizsgálni, nem hibásak-e.
A leeresztéshez megfelelő eszközöket (szerszámokat, gépeket) kell használni.
A könnyebb csövek kézi adogatással vagy egyszerű kötélmegtartással juttathatók
az árokba. Az 50 kp-nál súlyosabb csöveket, idomokat, szerelvényeket háromlábra
függesztett, kézi hajtású csigasorral vagy emelődaruval eresztik a munkaárokba
( I X .8-27. ábra).
Sűrűn dúcolt árokban és nagyméretű csövek elhelyezéséhez ajánlatos m ár a dúco­
láskor — alkalmas helyen — egy hosszabb, ritkán dúcolt szakaszt kialakítani, ahol
a csöveket a kitámasztások áthelyezése nélkül lehet leengedni ( IX.8-28. ábra).

A gyorsabban végezhető csőfektetés érdekében külföldön terjedőben van a közbenső

tám asztást nem igénylő ún. Siemens- és a Berlini- dúcolási rendszer.
Emelőgép esetében a csöveket kötéllel, ill. széles hevederrel úgy kell megfogni,
hogy a csövek külső szigetelése meg ne sérüljön.
Tokos csöveket úgy kell az árokba ereszteni, hogy a tok a csőfektetés iránya felé
mutasson. Lejtős nyomvonalon a csőtokok a hegy felé nézzenek.
Hosszirányban hegesztett csövek fektetésekor a varratok mindig a cső felső harma­
dában, de ne a felső élen legyenek. Csődaraboláskor a csővégeket sima felületűre
kell csiszolni.
Hegesztett kötésű acélcsövek hosszabb (esetleg 1—2 km hosszú) szakaszokban is
fektethetők (kígyózó fektetés). Különös gond fordítandó azonban arra, hogy az
összeszerelt csőszakaszt egyidejűleg, statikai vizsgálatok szerint megfelelő számú
mozgódaru segítségével engedjék az árokba. Egyéb anyagból készült csövekhez
ezt a fektetési módszert alkalmazni nem szabad.

H.í2. Csökötések készítése

A csőgyártási és -fektetési technológiák egyik fő törekvése, hogy a csőkötések veze­

téképítés közben minél egyszerűbben legyenek elvégezhetők. A jelenleg alkalma­
I X . 8-27. ábra. Cső leeresztése a munkaárokba zott csőkötések a következők szerint hajthatók végre.

390 391
8.421. Öntöttvas csővezetékek kötései
A csövek végeit és a tokokat összeillesztésük, ill. szerelésük előtt drótkefével gon­
dosan meg kell tisztítani. A tömítési hézagot a szennyeződés kizárása m iatt, átm e­
netileg tömítőkötéllel el kell zárni, kötél azonban ne jusson a csőbe.
A tokok tömítésére több megoldás használatos. A z ólomkötéses módszer a legelter­
jedtebb, amelynél az egyenletes tokhézaggal beállított csőtokba a megfelelő hosz-
szúságra (1,25 csőkerület) vágott kátrányozott kenderkötelet pászmákra bontva
verik be. Ez biztosítja a tok nyomásbiztos zárását. A tokhézag külső lezárására ol­
vasztott lágy hutaólmot öntenek a tokba, amelyet vagy agyagtapasztással
telést közvetlenül a hegesztési művelet előtt el kell távolítani. A hegesztendő fe­
lületek fémtiszták, simák és szárazak legyenek.
Hegesztés előtt és közben a csővégeket megfelelő szerkezettel központosítani kell.
Az árok mellett a csöveket forgatás közben kell összehegeszteni. Az előre össze-
hegesztett csőszakaszokat az árokban fej lyukak kiképzésével hegesztéssel kell
összekapcsolni. A hegesztési varrat — szabad szerelés esetén — a csőtámasztól
legalább 100 mm távolságra legyen. Acéllemezből — hosszvarrattal vagy spirál­
varrattal — hegesztett csövet úgy kell összeszerelni, hogy a csőcsatlakozásoknál a
varratok egymáshoz képest 100 mm-rel eltolódjanak.
H ajlított csövön horpadás, gyűrűdés, törés vagy repedés nem lehet. Redős hajlí-

Szon'tógyűrű
Ólom

A gyag

K ö t e le z é s

Ö n tö ttv a s to k ó lo m k iö n té s e
I X . 8 -2 9 . á b ra . Ó lom kötés készítése

( IX.8-29. ábra) vagy nyitható öntőgallérral tám asztanak meg. Az ólom tömítését
célszerűen kialakított kéziszerszámokkal a tokba öntött ólom kihűlése után sza­
bad megkezdeni és addig folytatni, amíg az ólom m ár nem verhető beljebb. Az
ólomkötés elkészítése előtt legfeljebb '/20-os iránytörés engedhető meg.
tásnál a redők egyenlő nagyságúak és egymástól egyenlő távolságra legyenek. Le­
A csavarkötéses módszer, ennél korszerűbb megoldás. A csavartokosan kiképzett mezből hegesztett — hosszvarratos — csöveket meghajlítani nem szabad, az ido­
öntöttvas csöveket ólommal páncélozott gumigyűrűvel tömítik, amelyet a szorító­ mokat hegesztéssel kell készíteni. Szeletes ívekben a közbenső szeleteknek egyenlő
gyűrűvel kell a tokba behajtani (IX.8-30. ábra). nagyságúaknak kell lenniök. A két szélső szelet szögeltérése egyenként fele a köz­
Illesztéskor a szorító- és a gumigyűrűt az illesztendő cső sima végére kell felhúzni. bensőknek. A szeletek összeállításakor az ív elcsavaródása, elhúzódása nem enged­
Idom nélküli iránytörés csak a csőkötés elvégzése után végezhető, mértéke max. hető meg.
3—4°-os lehet. Karimás kötést földbe szerelt vezetékekhez csak idomok és szerelvények csatlako­
A hasított fémgyürűs kötés újabb módszer tokos öntöttvas csövek összeszerelé­ zásánál alkalmaznak.
sére, amelynél a gumigyűrű ék alakú A kötés elkészítése előtt a karim ák tömítőfelületeit meg kell tisztítani. A tömítő-
( I X .8-31. ábra). felületeknek párhuzamosaknak kell lenniök, az összekötött csövek tengelyének egy
A szorítócsavarokat és -anyákat rozsda- egyenesbe kell esnie. A csavarok meglazítása után a karim ák nem ugorhatnak
szét.
mentes anyagból készítik.
A kötésből sem a lyukasztott gumitömítés, sem csavar nem hiányozhat. Összehú­
zás után a csavarok végének legalább 3 mm-rel és legfeljebb H/2 mm-rel túl kell
8.422. Acél csővezetékek kötései érnie a csavaranyán. A csőtengelyen átmenő fősíkokban csavar nem lehet.
A földbe kerülő karimás kötés csavarjait kátrányos, bitumenes bevonattal kell
Az acél csővezetékek köthetők hegesz­ ellátni.
téssel és csőkarimával. Szabadban (alagútban, csőhídon stb.) szerelt karimás csővégek csavarlyukak nél­
Hegesztett kötés készítése előtt a cső­ küli összekapcsolására szolgál a IX.8-32. ábrán látható bilincses kötés, amelynek
végekről a mázolást vagy bitumenszige- gyorskapcsolású megoldása is ismeretes.

392 393
 I X .8-32. ábra. Karimás csövek gyorskötése

8.423. Azbesztcement csővezetékek kötései

Az azbesztcement nyomócsövek kötésére igen sok módszer ismert. Magyarországon

a különböző gumigyűrűs és a Gibault-kötést alkalmazzák. lassú mozgatásával a karm antyút először az első, majd a második gumigyűrűre
húzzák;
8 .4 2 3 1 . G u m ig y ű r ű s k ö té s i m ó d o k a karm antyút a másik csövön elhelyezett jelzésig tovább húzva, mindkét
Lényegük hogy a csővégeket azbesztcement karm antyúba beszorított gumigyűrűk gyűrű a helyére gördül;
(2—3 db) segítségével kapcsolják össze és biztosítják a csőkötés vízzáróságát. Az az alátámaszokat el kell távolítani;
egyes megoldások a gumigyűrű alakja és elhelyezési módja szerint változnak. végül a karm antyú erősebben kiesztergályozott oldalát a nyomáspróba előtt
S im p le x - k ö té s a legrégebben ismert azbesztcement csőkötési mód. Max. NÁ 300 mm cementhabarccsal ki kell kenni.
átmérőjű csövekhez gyártanak Simplex-karmantyút. Szerelés közben ügyelni kell arra, hogy a felhúzott gumigyűrűk elcsavarodás nélkül,
A kötést csak száraz, tiszta csővégen szabad elvégezni. A hüvely felhúzását felhúzó- a csőre merőleges síkban feküdjenek (NÁ 300 mm átmérőjű cső esetében ez már
készülékkel ( I X . 8 -3 3 . á b r a ) kell végezni. komoly fizikai m unkát igényel). A csövek kötésekor az egyes csővégek között
A Simplex-kötés végrehajtásának menete a következő ( I X . 8 -3 4 . á b ra ) : 5—8 mm hézagot kell hagyni.
a m ár lefektetett csőre, annak végétől megfelelő távolságra rögzítik a felhúzó­ Nagy ívű irányváltozások kötésenként legfeljebb 2°-os törésszöggel készíthetők,
szerkezetet ; de csak a kötések elkészítése után (kikenés előtt).
az illesztendő csővégeket alátétfákra tám asztják; R e k a -k ö té s készül 1 db adott profil szerint kiesztergályozott azbesztcement kar­
a másik cső végére helyezik a Simplex-karmantyút úgy, hogy a jobban kiesz- m antyú, 2 db tarajos gumigj’űrű és 1
tergályozott rész a felhúzókészülékkel szemben álljon, és a széle a csővégtől d!\ sima ütközőgyűrű felhasználásával,
a karm antyú szélességének megfelelő távolságra legyen; NÁ 600 mm csőátmérőig.
arra a csőre, amelyre a húzószerkezetet felszerelték, a végétől félkarmantyú- A kötőelemek összeszerelésének menete a
hossznak megfelelő távolságra jelölést tesznek (itt lesz a felhúzott karm antyú következő:
széle); a karm antyú hornyaiba a gumigyű­
a karm antyú elé egy gumigyűrűt kell felhúzni, a m ásikat pedig a cső végére; rűk helyezendők úgy, hogy a tara­ I X .8-34. ábra. Simplex-kötés
a felhúzószerkezet karm át a karm antyú homlokrészére akasztva a szerkezet jak a kötőidom középpontja felé végrehajtása

394 395
 nézzenek. A behelyezést megkönnyíti a kötőidom és a gyűrű benedvesítése Feszitörőd
( IX.8-3-5. ábra);
az alátétfára helyezett, m egtisztított csővéget mintegy 5 cm hosszban, közvet­
lenül a szerelés előtt semleges kenőanyaggal (kenőszappan) kell bekenni.
A gumigyűrűkkel felszerelt karm antyút a cső végére illesztve addig toljuk a
v v—^ /
csőre, amíg a vége a középen elhelyezkedő ütközőgyűrűt el nem éri (koppa-
nás);
a következő csővéget — hasonló előkészítés után — a másik csővégre már fel­
erősített kötőidomba (karm antyúba) toljuk, amíg a csővég nem koppan az
ütközőgyűrűn.
A rátolás NÁ 200 mm átmérőig kézzel, ennél nagyobb átmérőjű csövek esetében a
IX.8-36. ábrán látható módon, a csővégén alátétre támaszkodó feszítővassal vé­
gezhető.

Vitlák-kötés készítésekor is a karm antyú hornyaiba három gumigyűrűt kell előze­

tesen gondosan elhelyezni. A kenőszappannal azonban nemcsak a csövek esztergá-
lyozott végeit, hanem a 2 db töm ítőgyűrűt is (az ütközőgyűrűt nem !) be kell kenni.
A helyes összeszerelést a IX.8-37. ábrán m utatjuk be.
A csővégeket óvatosan a karm antyúba tolva, a csőkötés elkészül. Legfeljebb
NÁ 100 mm átmérőjű csöveket lehet kézzel a karm antyúba tolni. NÁ 350 mm
átmérőig alátét és feszítővas segítségével, ennél nagyobb méretű csöveket felhúzó­
készülékkel kell összekötni.
Az egyes kötéstípusok elemei
egymás között nem cserél­
hetők!

8.4232. Gibault-kötés
(MSZ 4745)
Építéseinken e kötésmódot
egyenes öntöttvas idomok­
nak azbesztcement csősza­
kaszhoz kapcsolására, ill. NÁ
300 mm-nél nagyobb átmé­
rőjű azbesztcement csövek
kötésére használják.
Á kötéshez 2 db öntöttvas
laza perem, 2 db gumigyűrű,
1 db öntöttvas tám gyűrű és
3 db anyáscsavar tartozik.
Az összeszerelés m ódját a
IX.8-38. ábrán szemléltetjük.
A csővégekre előbb a laza pe­
remeket, m ajd csavarodás
nélkül a gumigyűrűket kell b)
I X .8-35. ábra. Reka-kötés felhúzni. Az egyik cső végére I X .8-37. ábra. Vitlák-kötés
396 397
 I X .8-39. ábra. Betoncsövek gumigyűrűs
kapcsolata

húzni. Az összekötendő csövek tengelyeit egyenesbe hozva, a tokot az ütközésig

óvatosan rá kell tolni a másik cső végére, miközben a tömítőgyűrű a helyére gör­
dül. A gyűrű helyzetét ellenőrizni kell.
Amennyiben a tömítőgyűrű nem egyenletesen gördült be a tokba, az összehúzást
meg kell ismételni.

I X .8-38. ábra. Gibault-kötés

jól látható módon a tám gyűrű fél szélességének megfelelő távolságot kell fel­
jelölni. A tám gyűrűt az egyik cső végére helyezve, a csöveket összetolják úgy,
hogy a tám gyűrű széle a jelre jusson. A gumigyűrűket elcsavarodás nélkül a tám ­
gyűrű mellé kell görgetni, majd a laza peremekbe elhelyezett csavarok segítségével
a kapcsolatot rögzítik. A kötés befejezése után a csővégek között 5—6 mm hézag Az összetolás kézzel vagy a vízzárósági vákuumpróbát egyidejűleg végző É T I—
maradjon. DÉBO csőmanipulátorral végezhető (IX.8-40. ábra).
Földbehelyezés előtt a csavarokat korrózió ellen védeni kell. Nagy ívben csőköté­ A csőkapcsolat az egyenes iránytól l°-os eltérést enged meg.
senként l°~os irányeltérés engedhető meg.
8.425. Műanyag csővezetékek kötései
8.424. Vasbeton csővezetékek kötései A műanyag nyomócsövek kötése (MSZ 7090/1. lap.) ragasztással vagy gumigyűrű*
megoldással végezhető.
A tokos vasbeton nyomócsöveket (ME 93—69/2) a munkaárokban gördülő gumi­
gyűrűvel kötik össze és ez egyúttal a vízzárást is biztosítja (IX.8-39. ábra). A gon­ Ragasztott kötés ( 1X.8-41. ábra): úgy kell elhelyezni, hogy a víz áramlása a tokba
irányuljon. A kötések legkorábban 12 órával a ragasztás után vehetők igénybe.
dos profillal kiképzett, tiszta csővégre csavarodásmentesen a gumigyűrűt kell fel—
399
398
 Ragasztás

I X .8-41. ábra. R agasztott m űanyag csőkötés

A gumigyűrűs kötés hasonló a vasbeton csövek kötéséhez. A műanyag csövek vé­

gére speciális tokot képeznek ki. Ebbe kell megtisztítás után a gumigyűrűt be­
lhelyezni.
A tömítőgyűrű NÁ 100—200 mm méretű csövekhez tömör, NÁ 250—400 mm
méretűekhez pedig légpárnás kialakítású (IX.8-42. ábra). A lesarkított csővéget
letisztítás és kenőszappanos bekenés után a tokba ütközésig be kell tolni (koppanás
jelzi).
Csak azonos minőségű műanyag csövek köthetők össze. A kötéseket csak a csövek
elhelyezése után, a munkaárokban szabad készíteni (ÉKSZ V III. k. 3 mn. E).
A csővezeték vég- és töréspontjait meg kell támasztani.
A csővezetékben csőidomok nélkül végrehajtható iránytörés mértéke függ a cső
átmérőjétől és a cső hosszától.
Helyi adottságok m iatt sok esetben kell a csővezeték rövidebb-hosszabb szakaszát
felszíni víz (folyó, tó) alatt vagy a föld felszín fölött vezetni.
Víz alá helyezendő csővezeték részére a fenékbe olyan mélységű árok kotrandó, hogy I X .8-43. ábra. Csővezeték beúsztatása
a fektetés után legalább 50 cm vastag takarás kerüljön a cső fölé.
A csővezetéket a parton előzetesen össze kell szerelni, m ajd a két végét lezárni.
Nyomáspróba után a csövet a helyére be
kell úsztatni ( I X .8-43. ábra) és a helyze­
tét levert oszlopsorral biztosítani. Az el­
helyezett csapokon keresztül a vizet be-,
ill. a levegőt lassan kiengedve, a cső a
helyére süllyed.
Ez az építési mód az öntöttvas csövek ki­
vételével bármelyik ism ertetett anyagból
készült csővel elvégezhető.
Föld felett vezetett csővezeték alátám asztá­
sát rendszerint rácsozott acél- vagy vas­
beton oszlopokon elhelyezett zsámolyo­
kon, laposacél bilincsekkel oldják meg
( IX.8-44. ábra). A csővezeték vízszintes
irányú dilatálását a rögzítésnek lehetővé
kell tennie. Zárt csatornákban, közmű-
alagútban idomacél—vasbeton konzolok­
IX.8-42. ábra. Gumigyűrűs m űanyag ra a vezetéket hasonló módon kell rögzí­
csőkötések teni, ill. felfüggeszteni (IX.8-45. ábra). I X . 8-44. ábra. Csővezeték föld feletti elhelyezése
26 V íz é p íté s n . k ö t e t
400 401

Merev csörögzitések-
I X .8-45. ábra. Csővezeték felfüggesztése zárt térben
8.43. N yom áspróba
A. nyomócsővezetékek és -kötések megfelelő voltát nyomáspróbával kell ellen­
őrizni. A nyomáspróbát 500 m-nél rövidebb és 20 m-nél kisebb szintkülönbségű
csőszakaszokon hajtják végre. A próba (feltöltés) előtt a vizsgált csőszakaszt vak­
karimával, dugóval, sapkával stb. le kell zárni. A leterhelt csőszakaszon a kötések­
nek láthatóknak kell maradniok. Az elágazási, iránytörési helyeket ki kell támasz­
tani. A csővégek megtámasztását csak a sikeres nyomáspróba után szabad elbon­
tani. A vezetékszakaszt kifogástalan minőségű vízzel lehetőleg a legmélyebb pont­
ról úgy kell feltölteni, hogy a lassú töltés közben a legmagasabb ponton nyitva
ta rto tt tűzcsapon (légtelenítőszelepen) a levegő teljesen elhagyhassa a vezetéket.
Azbesztcement csövek esetén a vezeték anyagát a próba előtt 24 órán át vízzel kell
telíteni.
A próbához legalább 0,1 kp/cm- leolvasási pontosságú, ellenőrzött nyomásmérőt
kell felhasználni a nyomáspróba-szivattyún, amelyet a kivitelező biztosít.
A nyomáspróbát 1,5 ÜNy + 1 a tt nyomáson kell 30 percig tartani. Eközben az
összes csőkötéseket figyelni kell. A próba alatt a szivattyút működtetni, a vizet
utántölteni nem szabad. Esős időben próbát tartani nem szabad.
A csővezetékek próbája alatt nyomásesés csak az azbesztcement és műanyag csö­
vekből készült vezetéken engedhető meg. H a műanyag csővezetékekben a nyomás
esik, akkor azt minden félórában vissza kell állítani. Az ehhez szükséges vízmeny -
nyiséget a csővezeték belső felületére szám ított mértékben félóránként az ÉKSZ
V III. k. 3 mn. adja meg.
402
Ha a nyomáspróba alatt tömítetlenségeket (csepegés vagy folyás) észlelnek, ezek
helyét meg kell jelölni. A víz részbeni leengedése után a hibákat ki kell javítani,
majd a nyomáspróbát meg kell ismételni.
Ha a részenként kipróbált vezeték teljesen elkészült, az egész összefüggő vezetéket
az üzemi nyomással még egyszer ki kell próbálni. Ehhez a próbához az egyes
szakaszokat egymáshoz kapcsoló csőkötések felett a m unkaárkot nyitva kell
tartani.
A nyomáspróbákról jegyzőkönyvet kell felvenni és azokat az építési naplóhoz csa­
tolni. Rögzíteni kell a próba m egtörténtét, eredményét, a vizsgált csőszakasz
hosszát, anyagát, átmérőjét, a vezeték töltési idejét, az előzetes próbanyomást,
nyomáseséseket, nyomásismétléseket stb.
8 .4 E Öblítés és fertőtlenítés
A kész vízvezetéki csőhálózatot fertőtlenítés előtt jól á t kell öblíteni. Öblítés előtt
a vízmérővel ellátott csatlakozásokat a mérőberendezések kímélése céljából le kell
zárni.
Az öblítést az egész csőhálózatra kiterjedően addig kell folytatni, amíg a tűzcsapo­
kon át tiszta víz nem folyik. Az öblítés kiáramló vizének elvezetéséről gondoskodni
kell. Minden új csőszakaszt üzembevétel előtt fertőtleníteni kell. Csőtörés vagy
egyéb vezetékhiba kijavítása után a fertőtlenítést minden esetben meg kell ismé­
telni.
A fertőtlenítőszert a nyomással áramló vízbe kell adagolni az erre való készülékkel
oly módon, hogy a vezeték egyik végén b ejuttatott klórt addig adagoljuk, míg a
másik végen levő csapolóberendezésen (tűzcsapon) a klóros víz meg nem jelenik.
A hatékony fertőtlenítéshez 30 g/m3 szabad klórtartalom biztosítása szükséges le­
galább 3 órás — de inkább 12 órás — időtartamm al. A klórtartalm at klórgáz
— vagy ezzel egyenértékű nátrium-hipoklorit vagy klórmész — adagolásával biz­
tosítják.
A határidő letelte után a vezetéket tiszta vízzel ismételten ki kell öblíteni mind­
addig, amíg a klór szaga el nem tűnik.
8.45 M űszaki áta d á s
.V csőhálózat építésének befejezése után a műszaki átadás—átvételt a kivitelező­
nek írásban kell kérnie. Az építési naplót, felmérési naplót le kell zárni. A mellékle­
tek között csatolni kell a beépített anyagok minőségére vonatkozó összes vizsgálati
jegyzőkönyvet, műbizonylatot, a próbanyomások jegyzőkönyveit stb.
Mellékelni kell a kiviteli állapotterveket. Ennek elkészítéséhez az elkészült csőveze­
téket mind vízszintes, mind magassági értelemben fel kell mérni. Olyan helyeken,
ahol nincsenek állandósított pontok, amelyekhez a csővezeték helyzete viszonyít­
ható, jelzéseket (tábla, oszlop, kő) kell elhelyezni.
El kell készíteni az építmény-számlát. A beruházónak nyilatkoznia kell a kivitele­
zés minősítéséről.
20* .
403
8.5. C SA T O R N Á K É P ÍT É S E M U N K A Á R O K B A N
A csatornaépítés előkészítő munkái mindenben azonosak a nyomócsövek beépíté­
sénél tárgyaltakkal.
A m unkaárok víztelenítésével szemben tám asztott követelmények szigorúbbak, mint
a nyomóvezeték építésénél. A dúcolást, szádfalazást az előírásoknak megfelelően
(ÉKSZ III. k. 2 mn.) kell végrehajtani.
A fejlettebb csatornaépítési technológiák az ún. védőkosaras módszerrel biztosítják
a m unkaárokban a veszélytelen munkalehetőséget. Hazánkban ez a módszer most
van kialakulóban és csökkenteni fogja a dúcolási munkát.
Fagyott talajban csatornát építeni nem szabad.
A csövek alá olyan ágyazatot kell előkészíteni, amelyen a csatorna egyenletes fek­
vése biztosított.
A csatornát csak szabvány minőségű vagy előírás szerinti építőelemekből szabad
építeni.
A terv szerinti vízszintes és magassági vonalvezetést zsinórállások készítésével kell
biztosítani. A csövek egyenes irányát függőónnal, a magasságot benézőkereszttel,
szintezéssel, lécezéssel kell csőillesztésenként ellenőrizni. Irányeltérés az egyenes­
től max. 1 cm lehet. A lefektetett csatornaszakaszt tisztán kell tartani.
A beépítésre kerülő m űtárgyak, szerelvények, idomok a csőfektetéssel egyidejűleg
épüljenek meg.
Amennyiben közös munkaárokban különböző vezetékeket kell fektetni, úgy azok
terven előírt elhelyezési rendjét, ill. sorrendjét szigorúan be kell tartani.
A munkavédelmi, forgalombiztonsági stb. előírások betartását állandóan ellenő­
rizni kell.
8.511. Fémcső
Fémcsőből (öntöttvas, acél) még nyomás alatti szakaszokon is csak igen ritkán ké­
szül szennyvízcsatorna. Fémcső beépítését csupán az erősen mozgó altalaj (régi
bányaterület stb.) indokolhatja.
Az építés végrehajtása nem különbözik a nyomóvezetékek építésétől.
8.512. Azbesztcement csővezeték fektetése
Hazai gyártású azbesztcement csövekből hazánkban nincs ÜNy-fokozat szerinti
választék, ezért gravitációs csatornaként is gumigyűrűs kötésű nyomócsöveket
építenek be. Ez a költséges megoldás legfeljebb igen kedvezőtlen altalajviszonyok
esetén látszik a jövőben fenntarthatónak. A csőfektetés a nyomócsőhálózat építé­
sénél megismert módon végzendő.
Várhatóan azonban — a külföldi gyártási gyakorlatnak megfelelően —- sor kerül
az ÜNy = 2,5 a tt, ill. 5 a tt igényeket kielégítő, olcsóbb azbesztcement csövek gyár­
tására is, akkor e csőfajta árban versenyképessé válik.
A csőtőmítésekre közcsatorna építésekor a gumigyűrűs kötési módot kell az alacso­
nyabb nyomású csövekhez is alkalmazni. A csőkötés szakszerű elvégzéséhez fej­
gödrök készítése szükséges.
A tokkal forgalomba hozott azbesztcement csövek illesztésére a beton-, ill. kőagyag
csövekre adott utasítások az érvényesek.
A Gibault-kötés alkalmazása során a csavarok legyenek egyenletesen, de ne teljesen
meghúzva, hogy szivárgás esetén után-
húzhatók legyenek. Hézagkitöltés bádoggyörö lezárással
8.513. Kőagyag csővezeték építése

8.51. E lőregyártott csövek fektetése A tokos kőagyag csöveket túlnyomó-

részt rugalmas bitumenes csőkötéssel
Az összeillesztésre kerülő elemeket és csöveket a munkaárok mellett, a beépítés illesztik. Az illesztendő csővéget —
sorrendjében kell elhelyezni. Az összeválogatást úgy kell elvégezni, hogy az össze­ megtisztítása után — célszerű hideg
illesztések a mérettűrések betartásával legyenek elvégezhetők. bitumenes emulzióval bekenni, majd
a tömítőkötélből két menetet kell a
Ha a fektetendő csövet szigetelni kell, akkor ezt a m unkát a munkaárkon kívül, a csővég hornyaira tekerni.
csövek leeresztése előtt kell elvégezni.
A csővéget a tokba teljesen be kell
A csövek illesztésénél hézag, dudor, „lépcső” vagy egyéb folytonossági hiány nem tolni úgy, hogy a csövek tengelyei egy
lehet. egyenesbe essenek. A tömítőköteiet
Az elemek, csövek leeresztését csak akkor szabad megkezdeni, ha a csövek terv tömítőszerszámmal, a cső legaljáról
szerinti alapozása (homok, kavicsos homok, talajbeton, beton, vasbeton) a csőfek­ indulva, szapora ütésekkel kell bever­
tetéshez készen van. Tokos csövek fektetése esetén a fejgödröknek is készen kell ni. A tömítés vastagsága legalább 2 cm
lenniök. legyen. Ezután a nyitható bádogból
készült gyűrűt a tok elé kell helyezni,
A házi bekötőcsatornák részére a terv szerinti helyeken vízzáróan elzárt elágazó­ a kiöntőanyag elfolyásának megaka­
csöveket a csatornaépítéssel egyidejűleg kell beépíteni. Ezek helyét be kell mérni és
dályozására (IX.8-46. ábra). A fel­
a terven meg kell jelölni. olvasztott forró (180 °C) bitumenes
Gravitációs csatornák építéséhez a következő előregyártott csöveket használják. kiöntőanyagot az öntőfészek egyik ol­ I X . 8 -4 6 . áb ra . T o k h é z a g k iö n té s e
dalán óvatosan kell folyamatosan be- s a b lo n le z á r á s s a l

404 405
önteni, hogy a bitumen a levegőt az illesztési hézagból maga előtt ki tudja haj­
tani.
A bádoggyűrű bitumennel érintkező felületét előzetesen agyagtejjel kell bevonni,
hogy az összeragadás megakadályozható legyen. Az öntőformát csak a kiöntőanyag
megmerevedése után (3—4 perc) szabad eltávolítani.
A bitum ent csak tiszta, száraz üstben szabad melegíteni. Az olvadó anyagot foly­
tonosan keverni kell, hogy oda ne égjen. A melegítés és kiöntés nagy figyelmet és
óvatosságot követel, erre a dolgozókat ki kell oktatni.
A jól elkészült tömítések vízzáróak, rugalmasak. 2—3°-os szögelfordulást káros
elváltozás nélkül megengednek. A csövek egyenletesen legalább a palástfelület
i/4 részén (2a = 90°) jól beágyazva feküdjenek.
8.514. Beton csővezeték fektetése
A tokos betoncsövek összeköthetők cementhabarcskenéssel, gördülő-gumigyürüs
illesztéssel vagy bitumenes szalagcsíkkal (Tokband).
Cementhabarcs kenéses csőkötés. Cementhabarcs kenéssel közcsatorna csak talajvíz­
mentes szakaszon To- vagy TT-típusú csövekből épül.
Mielőtt az árokba leeresztenék, a m egtisztított betoncső illeszkedő felületeit alapo­
san meg kell nedvesíteni és a tömítés elkészítéséig nedvesen kell tartani, hogy a
tömítőhabarcs kenés jobban tapadjon. Habarccsal bekenni a m ár lefektetett cső
tokjának alsó felét és az illesztendő csővég felső felét kell. Az illesztendő csővéget
tengely irányban kifejtett egyenletes nyomással — emelőrúd, emelőkantár segít­
ségével (IX .8-47. ábra) — annyira kell a tokba betolni, hogy a habarcs kinyomód­
jék a cső belsejébe.
A fölös habarcsot mászható méretű csőből kőműveskanállal, kisebb csövekből
rúdra erősített nedves ronggyal kell eltávolítani.
A tokos betoncső beágyazása (2a. = 90°) biztosítja a vezeték nyugodt fekvését.
406
H abarcs
i C s o fe k te te s he U a d á s i i r á n y a \
------- ► i
----- --- L 1
1 1 1 , , í
1 — ------ -1 F o ly á s i ir á n y
tea
Beton alap
I X . 8-48. ábra. C e m en th a b a rc s-k en éses b e to n c ső k ö té s
Hornyos csövek rendszerint talpasak, ezért ezeket sima fenékkiképzésű árokba fek­
tetjük.
A csőillesztés előtt a talp helyén szélesebb, 1 2 x 5 cm keresztmetszetű fejárkot kell
készíteni és azt földnedves habarccsal kitölteni. Az illesztést leírt módon kell elvé­
gezni és az illesztési hézagot habarcsgallérral körül kell venni ( JX.8-48. ábra).
A kikenéshez használt habarcs súly szerinti összetétele cement:homok = 1:2,5.
Gumigyűrűs csőkötés. Tokos betoncsövek (TOG- és HSCS-típusok) gördülő gumi­
gyűrűvel illesztendők, a beton nyomócsövek illesztésével azonos módon.
Bitumenszalagos kötés. Tokos betoncsövek illesztésére alkalmazható. A gyárilag
előállított profilszalagot az illesztési hézagba a kőagyag csövek illesztésénél tárgyalt
módon kell betömíteni.
8.52 . E lőregyártott csövekből k észü lt csatorna aknáinak építése
A tisztítóaknákat a csővezetékkel egyidőben kell megépíteni, mégpedig úgy, hogy az
akna és a cső csatlakozásánál káros hatás nélkül 1—2°-os szögforgás lehetséges le­
gyen.
A z aknák készíthetők:
Gyárilag előregyártott vasbeton elemekből (IX.8-49. ábra) (külföldön azbeszt-
cementből is gyártják). Az elemek tetszés szerinti magassági mérettel kombi­
nálhatok.
Helyszínen betonozott monolit szerkezettel. Ez a megoldás a legmunkaigénye­
sebb, ezért egyre ritkábban alkalmazzák, bár a vízzáró csőcsatlakozás ennél
a kiviteli módnál jól biztosítható.
Kombinált építési módszerrel. Az akna fenekét a helyszínen betonozzák, a fel­
menőelemek és a szűkítők előregyártottak.
Az aknák helyszíni betonozása készülhet a csővezeték fektetése előtt vagy után. Utóbbi
esetben csak az akna alaplemezét készítik el a csőfektetés előtt. A vezetéket folya­
matosan átvezetik az akna helyén is. Az akna alsó részét utólag a csőre ráültetve
407
 ■c
F e d la p
IX .8-49. ábra. E lő r e g y á r to tt e le m e k b ő l k é s z íte tt a k n a
ö s s z e á llítá s i r a jz a
betonozzák be és az aknába jutó csőszakaszon a cső felső felét levésik, az akna fene­
két pedig a csőfalhoz soványbetonnal kiegészítik.
Az aknafedlapokat az útburkolattal egy szintbe kell elhelyezni. Ha az akna nem
közlekedési területre kerül, a fedlap 5—10 cm-rel álljon ki a környező terepből.
8.53. Csatornaszakasz nyom áspróbája
A csatorna vízzáróságáról nyomáspróbával kell meggyőződni, mégpedig a m unka­
árok visszatöltése előtt. A próbázandó vezetékszakaszokat (cső és aknák együtt)
azonban 50 cm vastag földréteggel elő kell terhelni.
A nyomáspróba vízfeltöltéssel vagy levegős vizsgálattal végezhető.
Belső vízngomással végzett vizsgálat. A vizsgált csatornaszakaszt szivárgásmentesen
le kell zárni, majd vízzel fel kell tölteni. A vízoszlop magassága átlagosan 2 m le­
gyen. K ét óra elteltével figyelni kell az aknában a ténylegesen elszivárgóit víz
mennyiségét. A megengedett szivárgás értéke függ a csatorna anyagától, építési
408
módjától, a csatorna belső átmérőjétől, a vizsgált csatornahossztól, a vizsgált sza-:
kaszon levő aknák számától (ÉKSZ V III. k. 6 mn. E és F fejezet).
Elfogadható a nyomáspróba, ha a tényleges szivárgás kisebb a megengedettnél.
Levegővel végzett vizsgálat csak akkor végezhető ha talajvíz nincs jelen. A vizsgálat
elvégezhető túlnyomással vagy légritkítással (vákuumozással), É T I—DÉBO-tí-
pusú univerzális csőmanipulátorral [gyártják NÁ 50—1000 mm cső átmérőkre
(l. a IX.8-40. ábrán)].
A levegőpróba során a csatornában víz nem lehet. A vizsgált csatornaszakaszt
szivárgásmentesen le kell zárni, majd a csatornaszakaszban 0,25 a tt túlnyom ást
vagy 0,25 torr-os vákuumot kell létrehozni.
Ezután mérni kell azt az időtartam ot, amely alatt a túlnyomás 0,20 att-ra, ill. a
vákuum 0,20 torr-ra csökken.
A megengedhető nyomásváltozási időtartam számítható a csatorna anyagától,
építési módjától és a csatorna belső átmérőjétől függően. Elfogadható a próba, ha
a nyomásesés ténylegesen m ért időtartam a hosszabb, mint a számítás szerint meg­
engedett időtartam .
8.54. H elyszín en k észített csatornák építése
A helyszínen készített csatornák épülhetnek betonból, vasbetonból vagy téglából
olyan helyeken, ahol kész elemek nem használhatók.
A munkaárokban a csatornát mintadeszkázat segítségével építik, amelynek feladata
a zsaluzás alátámasztása.
A csatorna alsó részét a fenék kiképzésének megfelelő ívelésű mintaívek leállításá­
val, ill. azok vezetése mellett kell kialakítani. Á mintaíveket a fenékről a beton
elkészülte után azonnal ki kell szedni és tovább kell szállítani.
A boltozati mintadeszkázat csak a csatorna fenekéhez tám asztható ki. A mintadesz­
kázatot csak akkor szabad eltávolítani, ha a beton szilárdulása elérte a 100 kp/cm2
nyomószilárdságot.
8.541. Helyszínen készített betoncsatorna
Általában 1,0—1,20 m belmáretig készíthető az ÉKSZ II. k. és V.k. 2 mn. előírásai
szerint. A csatorna betonjának tömörnek, vízzárónak és legalább B 200 minőségű­
nek kell lennie. Vízszintes munkahézag és a boltvállnál lehet. A beton felületén a
kavicsfészkeket, egyenetlenségeket a beton megszilárdulása előtt (kizsaluzáskor)
ki kell javítani.
A szigetelendő felületek éleinek legömbölyítése legalább 50 cm sugarú legyen.
A boltozatot mindkét válltól indulva, egyidejűleg kell betonozni. A boltozat külső
felületét le kell simítani, ill., ha talajvízbe kerül, 20 mm vastagon cementhabarcs­
csal le kell vakolni.
A megfelelően kiképzett, száraz munkaárokban földnedves betonból a csatorna a
következő munkafolyamatokban készül:
Az alsó szelvény betonozása —- amely magában foglalja a fenékbetont és a boltozat
vállmagasságáig az oldalfalakat — a zsinórállásról beállított m intadeszkázat be-
409
 olyan minőségben készíteni, hogy ne legyen szükség vízzáró vakolatra. A csatorna
felső szelvénye alatt az oldalfalak vállai feletti boltozatot kell érteni.
A nyitható, lábakra, ékekre állított, rendszerint bádoggal borított mintadeszkáza­
to t úgy kell elhelyezni, hogy az alsó szélek éppen csak hozzáérjenek a kész beton-
vállhoz ( I X . 8-52. ábra).
Betonozás után a boltozatot kizsaluzni Mintaiv
kedvező hőmérséklet esetén is csak 48 óra
eltelte után szabad.
A betont 14 napig nedvesen kell tartani
(10—15 cm földtakarás és locsolás).
A leírt munkafolyamatokat ciklusosán is­
mételve készíthető el a tervezett csatorna-
szakasz.
I X . 8 -5 0 . á b ra . C s a to r n a fe n é k h e ly s z ín i b e to n o z á s a

8.542. Helyszínen készített vasbeton

állításával kezdődik. A 2 m-ként rögzített deszkák közé terített beton tömöríteni csatorna
kell, a felületét lehúzóléccel kell kialakítani ( I X . 8-50. ábra).
A célszerűen nyithatóan kialakított mintadeszkázatot a zsinórállásról ellenőrizve az Főként nagyobb (>1,50 m átmérőjű)
elkészült fenékrészre kell állítani. A külső-belső mintadeszkázat hossza azonos le­ szelvényű szakaszokon épül ( IX .8 -5 3 .
s z e lv é n y e in e k z s a lu z á s a
gyen az egy közben készült fenék hosszával ( IX .8 -5 1 . ábra). ábra ) .
Az oldalfal betonozása mindkét oldalon egyidőben, 30 crn-es rétegekben vibrátoros A megfelelően dúcolt és víztelenített
tömörítéssel készüljön. Ha a csatornafeneket burkolni kell, legcélszerűbb ezt a munkaárokba 5—10 cm vastag rétegben
m unkát a csatorna felső szelvényének elkészítése előtt (az oldalfal kizsaluzása után), szerelőbetont kell elhelyezni. A vasszere­
de legkésőbb a szelvény betonozása után 8—10 napon belül elkészíteni. lést a szerelőbetonréteg elkészítése után
2—3 nap múlva lehet megkezdeni.
A vízzáró vakolat ugyanebben az ütemben készítendő. Gélszerű a betont azonban A vasszerclés a száraz munkaárokban vagy
m unkaárkon kívül készíthető el. Ez utóbbi
Hézagtartó horog esetben nagyobb szakaszokban összesze­
relve kell a vasat a terv szerinti helyre Tojás szelvény
beemelni. A vasszerelés elhelyezésekor
gondoskodni kell arról, hogy a beton az
acélbetéteket m indenütt az előírt vastag­
ságban takarja. Az acélbetéteket toldá­
sokkal tervezik, hogy a csatorna egyes
szelvényrészei könnyebben legyenek zsa­
luzhatok, ill. a beton egyszerűbben legyen
bedolgozható. Félpárizsi szelvény P á rizsi s z e lv é n y

A betoncsatornához hasonlóan a vas­

betoncsatornák is három ütemben beto-
nozandók (a fenék, az oldalfalak a bolt-
vállig és a felső szelvény).
Egyebekben a kivitelezés mindenben a
helyszínen készített betoncsatornák épí­
tésével azonosan végzendő. Előírás esetén
a nagy szelvényű vasbeton csatornák fe­
neke is burkolandó az ÉRSZ V III. k. Összetett szelvény
6- mn. E fejezetben foglaltaknak meg­ I X .8 - 5 3 . ábra. H e ly s z ín e n b e to n o z o tt
felelően. c s a to r n a s z e lv é n y e k

410 411
8.543. Téglafalazatú csatornák 8.551. Aknák

Építését ma m ár nem tervezik. A meglevők javítása azonban szükségessé teszi az A tisztítóakna lebúvónyílásának átmérője legalább 50 cm legyen.
építési módszer megismerését (IX .8-54. ábra). Az aknák alsó részét, legalább 1,0 m magasságig sima vakolással kell készíteni.
A téglafalazatú csatorna szelvényeinek alakja, mérete, a téglák kiosztása, a téglák Az aknák fenekét legalább a betorkolószelvény vállmagasságáig folyókaszerűen
közötti habarcs minősége és vastagsága, a téglakötések, a rétegek száma stb. legyen kell kiképezni. A csatornát az aknán úgy kell átvezetni, hogy az aknában a folyási
teljesen azonos a javításra, pótlásra szoruló csatornaszakaszhoz csatlakozó falazott sebesség ne csökkenjen. Az aknákat a csatornák tengelyvonalában kell elhelyezni.
csatornáéval. H a új csatorna készül, akkor a felsoroltakat előre meg kell tervezni. A tisztítóaknák előírt belméreteit csök­
A téglaboltozatot mintadeszkázat segítségével kell rakni, a mintadeszkázaton a kenteni nem szabad, esőcsatornák csatlako­
hosszirányú hézagok helyét jól láthatóan fel kell tüntetni. Többsoros boltozat zásához tisztítóaknát kell építeni. A bukó­
aknák feneke kopásálló anyagból készül­
jön. Az aknákat le kell fedni. A fedlap
anyaga burkolatban öntöttvas, a terepen
vasbeton. Az aknák készíthetők monolit­
betonból, előregyártóit elemekből vagy a két
módszer kombinációjából. Az előregyártott
elemek csatlakozásait vízzáróan kell ki­
alakítani. Üjabban erre a célra is a gör­
dülő gumigyűrűs tömítést alkalmazzák.

8.552. Víznyelők
Burkolt közterületen elhelyezett víznye­
lőkkel csak csapadékvizet szabad levezetni,
a talaj- és szennyvizet nem.
A víznyelők készülhetnek helyszínen ké­
szített módon vagy előregyártott beton­
elemekből ( IX.8-55. ábra).
A víznyelő befolyási nyílása lehet ráccsal
fedett, vízszintes elhelyezésű, amelynek a
vízemésztése nagyobb, m int a szabad
nyílású oldalbefolyású megoldásúé. Utób­
bi előnye, hogy a víznyelés közelében nem I X .8-55. ábra. Oldalbeömlésű víznyelő
kell a burkolat felületét különlegesen ki­ előregyártott elemekből
I X .8-34. ábra. Téglacsatorna falazása képezni.
felső sorának készítése csak az alsó sor teljes elkészülte után kezdhető, m iután az A víznyelőakna bekötőcsatornáját egyenletes lejtéssel, egyenes vonalban tokos be­
alsó sor felületét minden szennyeződéstől m egtisztították. toncsövekből kell készíteni, vízhatlan illesztésekkel.
A boltozatot mindkét boltváll felől egyszerre, egyenletesen kell falazni.
8.553. Csatornabekötések
A csatorna szelvényébe csak ép, repedésmentes, csorba nélküli, tiszta és mérethű
téglákat szabad beépíteni. A hézagvastagság függőleges irányban a 10 mm-t, víz­ A házi bekötőcsatorna a közcsatornába csatlakozhat:
szintes irányban a 12 mm-t nem haladhatja meg. A hosszirányú hézagokat az alko­ előre beépített elágazó, ill. idomcsőhöz, amelynek tokban kell végződnie és szi­
tóval párhuzamos, a keresztirányúakat pedig arra merőleges irányban kell készí­ lárdan alátám asztottnak kell lennie;
teni. a közcsatorna utólagos megvésésével. Csak mászható csatornákhoz lehet így csat­
lakozni. A nyílást úgy kell elhelyezni, hogy a befogadó csatorna belső magas­
8.55. T artozékos m űtárgyak építése ságának alsó harmadvonalába essék a bekötő idomdarab folyási feneke.
A gyűjtőcsatorna helyreállítása vízzáró módon végzendő.
A tartozékos m űtárgyak (leszállóaknák, szerkezeti aknák, különleges aknák, víz­
nyelők stb.) a csatorna tisztítását, javítását, szellőztetését biztosítják, ill. a felszíni Szennyvízcsatornák tisztítóaknáiba a házi bekötőcsatornák részére elágazó idom­
csapadékvizek összegyűjtését és elvezetését szolgálják. cső csak külön engedéllyel építhető.

412 413
8.6.C SA T O H X A É PÍTÉ S M L X K A Á 1Í0K K IEM ELÉSE NÉLKÜL

Nagyforgalmú utak és vasutak alatt m ár korábban is alkalmazott csatornaépítési

módszer volt a csőátsajtolás és a csőátfúrás. A nagyvárosokban végzendő közmű­
rekonstrukciók azonban szükségessé teszik, hogy hosszabb-rövidebb csatorna-
szakaszokat feltárás nélküli — rendszerint alagút — módszerrel építsenek.

8.61. Sajtolás

A csősajtolás lényege az, hogy hidraulikus présekkel vékony falú acélcsövet vagy
megfelelő hosszúságú darabokból kialakított vasbeton csövet m egadott irányban
nyomnak előre a talajban. A csőbe benyomuló földanyagot folyamatosan eltávo­
lítják.
Az átnyom ást a munkaárokhoz csatlakozó, olyan méretű indítóaknából végzik,
amelyben a berendezés és az egyes átnyomandó csodarabok elférnek (IX.8-56.
ábra). Az indítóakna hátfalát úgy kell kiképezni, hogy az a neki támaszkodó hid-

IX .8-57. ábra. F ú ró fe j (0 1 5 0 0 m m )

raulikus prések nyomására ne mozduljon el. A prések max. igénybevétele 200—400

Mp, amit a várható csősúrlódások (0,5—2,5 Mp/m2) tesznek szükségessé. Legalább
2 db prést kell egyidejűleg működtetni.
Az átsajtolandó cső átmérőjét legalább 1,0 m-re kell felvenni, hogy benne dolgozni
lehessen. Az átsajtolt csövet általában csak béléscsőnek használják, s így a csőtol­
dások vízzáróságával szemben kisebbek a követelmények. A csőirányítás gondos
m unkát kíván.

8.62. F ú rás

Az 1,0 m-nél kisebb átmérőjű csövek átvezetését alárendeltebb helyeken, ahol a

vezeték munka közbeni folyamatos ellenőrzése nem szükséges, átfúrással végzik.
Az átfúrás rövidebb átfúrási hosszon, max. 250 mm csőátmérőig indító munka­
gödörből, kézi fúróberendezéssel is végrehajtható.
Korszerűbb megoldás a gépi átfúrás, amellyel 450—650—850 mm átmérőjű csövek
átfúrása is lehetséges. A I X .8-57. ábrán 1500 mm átmérőjű cső áttolását lehetővé
tevő vágófejet m utatunk be.
Az adott irányban előrefúrt lyukba az acél- vagy vasbeton csövet fokozatosan
utána nyomják.
Az egy-egy szakaszban előretolható cső hossza a talajtól függ. E zt helyszíni próbá­
val kell meghatározni.
Az átfúrás és a cső behatolása után a csőpalást körül esetleg kialakult rést injektá­
IX .8-56. ábra. I n d ító a k n a c s ő s a jto ló k k a l
lással kell megszüntetni.

414 415

8.63. Pajzsos építési m ódszer
Gyakorlatilag a bányatárók építéséből kialakult módszer, amellyel nagyobb á t­
mérőjű csatornák építhetők nagyobb hosszban. Lényeges építési fázisai:
megfelelően kialakított indítóakna építése;
a pajzs előretolása először az indítóakna hátfalára, m ajd a m ár kifalazott
alagútszakasz homlokfalára támaszkodva;
az előretolásnak megfelelő hézagban újabb falazatgyűrű beépítése.
A falazatgyűrűt rendszerint nagy szilárdságú betonból készített bányaidomkőből
építik. A vízzáróság fokozása és a hézagok tömítése érdekében az idomkövek elő­
zetes bitumenes bevonattal készülhetnek.
Talajvizes szakaszon ezt az építési módszert csak túlnyomásos munkatérben lehet
alkalmazni.
9.64. A lagútm ódszer
Az alagútmódszer lényegében a pajzsos csatornaépítési módszerhez hasonló, csu­
pán a vágatot készítő gépi berendezésben és a csatorna falazatának építési módjá­
ban van eltérés. A csatornaépítés szempontjából az alagútmódszer a biztonságo­
sabb és gyorsabb, ezért városok belterületén, a közúti forgalom zavarása nélkül
végrehajtandó átépítéseknél az elterjedése várható.
8.7. CSATO RNÁK VIZSG Á LA TA ÉS M Ű SZ A K I Á T A D Á SA
Az elkészült csatornaszakasz műszaki átadás—átvételi eljárásának megkezdése
előtt felül kell vizsgálni:
a csatorna vízszintes és magassági fekvését, megfelel-e az a terveknek;
a kész csatorna minőségét és mérethűségét;
•a csatornavonal mentén az útburkolat helyreállítását, amelyért a kivitelező
az átadás után is felelős m arad;
a m űtárgyakat, különös tekintettel azok fenékburkolására, biztonságos hasz­
nálatára;
a munkahelyről a fölös földet, törmeléket elszállítva, megszűnt-e a forgalmi
akadály.
A műszaki átadási—átvételi eljáráson a kivitelezőnek á t kell adnia:
a lezárt építési- és felmérési naplókat;
az előírt minőségi bizonylatokat, jegyzőkönyveket;
a próbanyomások jegyzőkönyveit;
a végelszámolást;
a tényleges kiviteli állapotot rögzítő helyszínrajzot, hossz-szelvényt. A hely­
színrajzon fel kell tüntetni az esetleges nyomvonalváltozáson kívül a házi be­
kötő idomcsövek helyét, az iránytörések helyét. A hossz-szelvényen meg kell
jelölni a csatorna folyásfenékszintjét, az aknafedlapok helyét és magassági
41 6
r
szintjét, valam int jelét, a földkiemelés szintjét, a talált talajvíz nyugalmi
szintjét, egyéb m űtárgyak helyét, jelét és szintjeit, a csatlakozások helyét;
a részletes utánmérési eredményeket;
a részletes csaíornabúvár-jelentést.
Amennyiben a műszaki átadás—átvételi eljáráson vagy az azt megelőző felvételek­
kor az építtető kételkedik a kivitelező adataiban, a kivitelező az építtető kívánsá­
gára bármely helyen köteles a csatornát feltárni.
Egyebekben az ÉKSZ előírásai szerint kell eljárni.
8.8. BETONCSATORNÁK FEN NTA RTÁ SA ÉS JAVÍTÁSA
A megépített betoncsatornákat tervszerűen fenn kell tartani, hogy a váratlan meg­
hibásodások mértéke a minimumra legyen csökkenthető.
A tervszerű m e g e lő zé s fe l a d a ta i:
intézményes munkával megelőzni a csatornák eliszapolódását, amelynek érde­
kében;
általában évente, kényesebb szakaszokon félévenként a hálózatot át kell vizs­
gálni.
A mászható csatornákat közvetlen szemrevételezéssel, a nem m ászhatókat pedig
minden tisztítóaknából elvégzett átvilágítással kell megfigyelni. A csatornaszaka­
szokról nyilvántartást kell vezetni, amelyen minden eseményt (vizsgálat, tisztítás,
javítás stb.) fel kell jegyezni.
Gyakran szükségessé váló tisztítás javítandó hibára m utat.
A csatornák vizsgálatát csak erre a feladatra kiképzett, az előírásos védőfelszere­
léssel ellátott dolgozók végezhetik. A csatornavizsgálat szaktudást igénylő, veszé­
lyes munka, amelynél a dolgozó öntevékenységére is szükség van.
A betoncsatorna falát a sebes víz idővel elkoptatja, az ipari szennyvíz korrodál­
hatja, a közúti forgalom dinamikus hatásai a kötéseket meglazíthatják, a talajvíz
IE a betont m egtámadhatja. Mindezeket a hatásokat a rendszeres fenntartási ellen­
őrzéssel olyan időpontban kell észrevenni, amikor a hibák még kisebb munkával
elháríthatok.
8.81. M ászható csatornák javítása
A feltárt hiba jellege szerint a javítás végezhető:
ami az új csatornák építésével azonos módon végezhető;
á té p íté sse l,
amikor a hibás csatornaszakaszt ki kell bontani és a
fe ltá r á so s ja v ítá s s a l,
szennyvizet ideiglenesen el kell vezetetni. A javítást pedig kisebb-nagyobb
bontás elvégzése után esetenként kidolgozott technológiával kell végrehajtani
(pl. csőtörés esetén);
belső ja v ítá s s a l igen nehéz körülmények között, a csatornaszakasz előzetes ki­
tisztítása és a szennyvíz részleges kizárása után.
A kopott, korrodált betonfelületet az egészséges betonig ki kell vésni, majd az
eredeti betonösszetételnek megfelelő és kötésgyorsítóval készült friss betonnal
ki kell foltozni. Üjabban a használatba vehetőség meggyorsítása céljából kü-
27 V ízép ítés II. k ö te t
417
i
 lönböző műanyag habarcsokat is alkalmaznak. A vízzáró vakolat helyreállí­
tása hasonló módon végzendő tiszta, kellő szilárdságú nedves betonfelületre.
Amennyiben a csőfal teljes vastagságában korrodált, a belső véséssel megkezdett
javítást is feltárásos javítással kell folytatni.
A kilazult csőkötéseket a gumigyűrűk utánverésével és a hézagok vízzáró anyaggal
végzett újabb kikenésével kell megjavítani. Repedt csöveket ki kell cserélni vagy
injektálással ki kell javítani. Kikopott fenekű betoncsatornák burkolólapokkal is
javíthatók.
8.82. Nem m ászható csatornák javítása
A javítás csak átépítéssel, ill. feltárásos javítással végezhető, előzetesen elkészített,
alaposan átgondolt építésszervezéssel, hogy a javítás okozta zavar a minimális
időtartam ú legyen.
8.9. MŰANYAG CSÖVEK B EÉ PÍT É SE
Külföldön a műanyag csöveket nemcsak nyomócsőhálózatok építésére, hanem
egyre elterjedtebben alkalmazzák csatornaépítésre is. A szakirodalom azonban
hangsúlyozza, hogy az eddig szerzett tapasztalatok még nem elégségesek az egyön­
tetű vélemény kialakításhoz.
A műanyag csövek kétségtelen előnyei: a könnyű csősúly, az összeszerelés gyorsa­
sága (akár hegesztéssel, ragasztással, akár gumigyűrűs illesztéssel), a vághatóság,
hajlíthatóság, a sima csőfal m iatti kis súrlódási veszteségek, korrózióval szembeni
ellenállás.
Tisztázatlanok azonban a csőanyag Teológiai sajátságai, amelyek a változó külső-
belső igénybevételek m iatt a csatornázásnál fokozottabb jelentőségűek, m int a
nyomócsöveknél. Nem egyértelmű a műanyag anyagának ellenállása a mechanikai
koptatóigénybevétellel szemben.
A PVC csöveket egyelőre csak kisebb átmérőjű tartom ányban gyártanak és főként
az épületeken belüli ejtő- és ágvezetékek készítésére használják. Minthogy mű­
anyag csövek a csatornahálózatban is csak az ÉKSZ V III. k. 3 mn. (nyomóvezeték)
előírásai szerint építhetők be, ezért árban sem versenyképesek az egyéb csatornacső­
anyagokkal.
8.10. BA L ESE T EL H Á R ÍT Á S
A csatornaépítés folyamán a munkaárok kidúcolását figyelemmel kell kísérni, a
forgalom stb. hatására szükséges erősítéseket el kell végezni.
Az anyagmozgatásnál a Balesetelhárítási és Egészségvédő Óvórendszabály előírásait
nyomatékosan be kell tartani, ill. azokat a dolgozókkal meg kell ismertetni.
Közúti forgalom mellett épülő csatornaszakaszon a követendő m agatartásra a dol­
gozókat külön ki kell oktatni.
Elkészült csatornaszakasz csövében egyedül (magányosan) dolgozni tilos. Csator­
nába lemenni csak munkavezetői engedéllyel szabad!
Dolgozni csak kifogástalan állapotú szerszámmal, üzemképes géppel szabad. A szer­
szám vagy gép hibátlanságáról a dolgozó munkakezdés előtt köteles meggyőződni.
418
Minden dolgozó csak olyan gépekkel, berendezésekkel dolgozhat, amelyre képesí­
tése van, és amelyeknek kezelésére utasítást kapott.
A munkahelyi rend betartása csatornaépítéseknél különösen fontos. Anyagok, szer­
számok, gépek helye kijelölendő, a közlekedő utak legyenek tiszták, síkos időben
is biztonságosak.
A balesetmentes közúti közlekedés feltételeit elzárásokkal, lámpákkal, táblákkal
stb. minden időben folyamatosan biztosítani kell.
A provizóriumok (ideiglenes átjárók) biztonságos állapotáról folytonosan kell gon­
doskodni.
A munkaárok állandó víztelenítését a biztonságtechnikai szempontok is megköve­
telik.
A m unkaárkot keresztező közműveket mindig körül kell burkolni és külön dúcra
kell felfüggeszteni.
Az árok mellől a korlátot csak szakaszosan és a munka jellegének megfelelő ideig,
ideiglenesen szabad csak elbontani.
Mielőtt bármilyen m unkát elkezdene a dolgozó, köteles meggyőződni arról, hogy a
m unkaárokban senki nem tartózkodik.
Forró bitumen főzésekor, szállításakor, öntése során a saját és mások testi épségére
fokozottan kell ügyelni.
Üzemben levő csatornában csak képesített és megfelelő védőberendezésekkel el­
látott dolgozó, és csak a csatornaszakasz kiszellőztetése után dolgozhat.
Nedves csatornában csak törpefeszültségű (max. 42 V) áram használható.
Belső javítási munka folyamán a kijáratot az akna felé bontási és egyéb anyaggal
eltorlaszolni nem szabad.
Az elkészült csatornába dohányt, élelmet levinni, ill. ott dohányozni, étkezni
tilos.
Csatornajavítási munka után a testi és ruházati tisztálkodást azonnal el kell vé­
gezni.
A bármilyen célból felnyitott aknákat őrizni kell vagy ráccsal körülkeríteni.
Bármilyen sérülést, balesetet a munkahely vezetőjének azonnal jelenteni kell.
9. A V ÍZ T IS Z T ÍT Á S É S S Z E N N Y V ÍZ T IS Z T ÍT Á S M Ű T Á R G Y A I
V a lló S á n d o r
9.1. A V ÍZ T ISZ T ÍT Á S M ŰTÁRGYAI
9.11. A víztisztítás célja, tech nológiai eljárásai
A víztisztító berendezések létesítésének célja, hogy a rendelkezésre álló kezeletlen
(nyers) vagy m ár részben kezelt (előkezelt) vizet a fogyasztói igénynek megfelelő
minőségűvé alakítsák át. A minőségi igény szempontjából két főcsoportot külön­
böztetünk meg: ivóvíz minőségűvé és ipari víz minőségűvé tisztított vizeket.
Az ivóvíz minőségű vizek csoportjába tartoznak a közvetlen emberi fogyasztásra
szolgáló vizek (ivóvíz, háztartási víz, fürdővíz), valamint az élelmiszeripari és
27*
419
gyógyszeripari vizek nagyobb része. Az ivóvíz minőségi előírásait az MSZ 448 és
MSZ 22901 tartalm azzák. Jelen ismertetés során eltekintünk a kizárólag gépészeti és villamos berendezések
elhelyezésére szolgáló, ill. gépház jellegű épületektől és csak azokkal a jellegzetes
Az ipari vizek minőségére vonatkozó feltételek enyhébbek, kevesebb a kötöttség műtárgytípusokkal foglalkozunk, amelyek funkciójuk révén igényelnek szokványos
és egyértelműen nem is határozhatók meg az előírások, azokat esetenkint a felhasz­ épületektől eltérő szerkezeti kialakítást és m int vízépítési betonmunkák az építés
náló iparág (üzem) igényei szabják meg. Általában az ivóvíz szigorú minőségi elő­ során is különleges figyelmet érdemelnek. E m űtárgyaknak azonban úgyszólván
írásainak nem teljes mértékben megfelelő vizek elnevezése gyűjtőnéven ipari víz. valamennyi víztisztítási feladat megoldása során van technológiai szerepük.
A víztisztítás technológiája fizikai, kémiai és biológiai eljárásokból áll.
Az I. fejezet 7. pontjában a vízben levő szennyeződések jellegéből kiindulva (nem
í). 12. A víztisztítás jellegzetes, főbb m űtárgyai
oldott, oldott anyagok, biológiai és bakterológiai szennyeződések) ism ertettük az
egyes víztisztítási eljárásokat és mielőtt részletesen ismertetnénk a víztisztítás jel­
A víztisztítás műtárgyait a következőképpen csoportosítjuk:
lemző, főbb m űtárgyait, áttekintjük a víztisztítás révén megoldandó feladatokat
és az alkalmazandó eljárásokat. A víz kezelése, révén megoldható feladatok a kö­ Ülepítőberendezések
vetkező csoportokba oszthatók:
Homokfogók
A vízben levő uszadék jellegű durva szennyeződések eltávolítása rácsokkal, V ízs zin te s átfolyású homokfogók:
szalagszűrőkkel, dobszűrőkkel. gúla alakú fenékkiképzéssel, kotró nélkül;
A lebegő, általában könnyen ülepíthető anyagok eltávolítása homokfogókkal, sík fenékkiképzéssel, kotróval;
hidrociklonokkal, ülepítőmedencékkel. F ü g g ő leg es átfolyású homokfogók
A nehezen ülepíthető, kolloidális és oldott anyagok eltávolítása vegyszerek Z á rt, n y o m á s alatti homokfogók
hozzáadásával, pelyhesítéssel és ülepítéssel, derítőkben. Ülepítőmedencék
A. finom kolloidális és oldott állapotban levő, és derítés után visszamaradt V ízszin tes átfolyású ülepítőmedencék
anyagok eltávolítása szűréssel (gyorsszűrők). Téglalap alaprajzú, hosszanti átfolyású medencék (kotróval vagy kotró nélkül):
A víz savtalanítása (levegőztetéssel működő mechanikai savtalanítók és szű­ egyszintes ülepítőmedencék (sík vagy gúla alakú fenékkiképzésű típusok);
réssel, vagy meszes víz adagolásával működő kémiai savtalanítók). emeletes ülepítőmedencék (soros és párhuzamos kapcsolású típusok);
A víz vastalanítása, mangántalanítása, ill. együttes vas- és mangántalanítása Uniflow-típusú medencék.
levegőztetéssel (oxidálás), szűréssel, szükség szerinti pH-beállítással (rnészvíz- Kör alaprajzú, sugárirányú átfolyású (Dorr-rendszerű) medencék.
adagolás) és derítéssel. F ü ggőleges átfolyású ülepítőmedencék
A víz csírátlanítása klórozással, ózonizálással, esetleg egyéb eljárások révén Hidrociklonok
(ultraibolya sugaras, ultrahangos, ezüstionos, kezelés, termikus eljárások,
radioaktív sugarakkal és nagyfrekvenciájú árammal végzett kezelés). Derítők
A víznek kellemetlen ízt és szagot okozó vegyületek eltávolítása mesterséges Vízszintes átfolyású derítők
szellőztetéssel, oxidálóelemek vagy oxigént leadó vegyületek alkalmazása ré­ Egyszintes derítőmedencék:
vén (ózonizálás, klór-dioxidos kezelés, kálium-permanganát-adagolás), ad- sík és gúla alakú fenékkiképzésű típusok kotróval vagy kotró nélkül
szorpciós eljárásokkal (aktívszénkezelés), biológiai szűréssel (lassú szűrők be­ E m eletes derítőmedencék:
építése) valam int az előző eljárások megfelelő kombinációja révén. stockholmi rendszerű soros kapcsolású típusok;
A víz lágyítása és sótalanítása (termikus és kémiai eljárások, szűréssel kombi­ párhuzamos kapcsolású típusok.
nálva). . Á tm e n e ti típusok a függőleges átfolyású derítőhöz:
Egyéb vízkezelési feladatok és eljárások (radioaktív szennyeződések eltávolí­ Uniflow-típusú derítő;
tása, fluor- és jódkezelés, mikro dobszűrés stb .). kazettás derítő.
K ö r a la p r a jz ú , sugárirányú átfolyású derítők:
A felsorolt feladatok megoldásához igen átgondolt szerkezeti megoldások, technoló­ Dorr-rendszerű derítők, Accelátorok, Recirkulátorok.
giai, gépészeti és villamos berendezések szükségesek. A víz kémiája, a vízkezelés Fiiggőleges átfolyású derítők
technológiája külön tudományág, amellyel e helyen nem célunk foglalkozni. A víz-
tisztítás egyes műveleteit, a víztisztító művek beilleszkedését a vízellátás rendsze­ G épi kotró n é lk ü l működő derítők:
rébe, az I. fejezet 7. pontjában ismertetjük. Candy-típusú derítők;
Korridor-rendszerű, iszapfölözős derítők;
A víztisztítási eljárások során beépítendő gépészeti és villamos berendezések rész­ Pulsator-rendszerű derítők.
ben önállóan kerülnek elhelyezésre épületekben, részben vasbeton m űtárgyak szer­ G épi ko tró va l működő derítők:
ves részét képezik. Graver-rendszerű derítők.
420
421
S zurok
Gyorsszűrők
Z á r t (nyomás alatti) szűrők:
szűrőházban elhelyezett szűrőtartályok;
félszabadtéri és szabadtéri elhelyezésű szűrőtartályok.
N y í l t (szabad felszínű) szűrők:
egyrétegű szűrők;
kétrétegű szűrők.
Lassú szűrők
M esterség es lassú szűrés.
T a la jv íz d ú s ítá s (természetes lassú szűrés).
Vegyes rendeltetésű víztisztító műtárgyak és egyéb építmények
9.121. Ülepítőberendezések
A 0,02 mm-nél nagyobb szemcseátmérőjű, vízben lebegő anyagok rendszerint vegy­
szeres előkezelés nélkül, egyszerű ülepítéssel eltávolíthatók. Az ülepítőberendezé­
sek tulajdonképpen medencék, amelyeken a víz meghatározott idő alatt átfolyik,
miközben keresztmetszet-bővülés, ill. sebességcsökkenés követkesztében bizonyos
szemcseátmérő fölötti szennyeződések a medence fenekére leülepednek, ahonnan
kotró- vagy elszívóberendezéssel eltávolíthatók.
Az ülepítésre szolgáló m űtárgyak építése során igen lényeges követelmény azok
pontos szerkezeti kialakítására, alakjára és vízzáróságára vonatkozó tervezési elő­
írások szigorú betartása.
Kedvező hidraulikai viszonyok kialakulását számos zavaró jelenség akadályozhatja.
Ezek közül a legjellemzőbbek:
a medence falai melletti súrlódás okozta sebességcsökkenés;
a leülepedett anyag koncentrációjának a fenék feletti növekedése;
a keletkező gázbuborékok felfelé irányuló mozgása;
holtterekben képződő vagy a folyás irányával ellentétes áramlások;
a kívülről érkező hőközlés okozta faj súlykülönbségből eredő hőmozgások.
A zavaró jelenségek csökkenését célozzák azok a szerkezeti, alaki, technológiai gé­
pészeti és építéstechnológiai irányelvek, amelyek mind a tervező, mind a kivitelező
számára iránym utatóak:
A medence falai melletti súrlódás okozta sebességcsökkenés ellen egyrészt szerke­
zeti kialakítással (kör alakú sugárirányú átfolyású Dorr-rendszerű ülepítők), más­
részt minél jobb minőségű beton és simább betonfelület biztosításával lehet véde­
kezni. Az iszapkoncentráció kedvezőtlen hatását az iszap folyamatos eltávolítása
révén csökkentik. A felfelé áramló gázbuborékok számát a víz ülepítés előtti át-
buktatása révén csökkentik. Legnehezebb a holtterek kiküszöbölése. Mivel a víz
áramlási viszonyait a nyersvíz durvaanyag-tartalm a igen erősen befolyásolja, cél­
szerű a tervezés előtt — legalábbis nagyobb felszíni vízművek esetén — modell­
kísérleteket végezni. A hőhatások okozta hőmozgások ellen a medencék lefedésével
lehet védekezni.
422
Az ülepítésre szolgáló műtárgyak rendszerint monolit vasbeton medencék. Legfőbb
építési alapkövetelmény a vízkezelési technológia által előírt szerkezeti méretek
pontos betartása mellett a külső és belső vízzárás biztosítása.
A víztisztítási gyakorlatban ülepítő m űtárgyakat felszíni vízkivételek esetében
alkalmaznak, általában a nyersvíz lebegtetett hordalék tartósságának és nagyságá­
nak mérlegelésével. Ez a hordaléktartalom — főleg nagy vízfolyások esetében —
minőségileg és mennyiségileg erősen változhat. Összetétele szerint, amelyet a lebegő
anyagok alakja is jelentősen befolyásol, a legkülönbözőbb ülepedési idők alakulnak
ki. Pl. az az átlagos Duna-vízben az összes lebegtetett hordalékból 4 óra alatt
60—65%, 24 óra alatt is csupán 80% ülepíthető ki. (Ezért nem lett volna gazdaságos
vegyszeres kezelés nélküli ülepítésre alapozni a budapesti nagy felszíni vízmű
építése során a lebegtetett anyagok eltávollítását.)
Ha a nyersvízben a gyorsan ülepedő szemcsék mennyisége viszonylag nagy, akkor
érdemes homokfogókat alkalmazni.
A vízkezelési gyakorlatban alkalmazott ülepítő m űtárgyak csoportján belül ezért
külön tárgyaljuk a csak 0,1 mm-nél nagyobb szemcseátmérőjű anyagok kiülepíté-
sére szolgáló homokfogókat és a viszonylag lassabban kiülepíthető anyagok (0,02—
0,10 mm szemcseátmérő) eltávolítását célzó tulajdonképpeni ülepítőmedencéket.
9.1211. Homokfogók
Vízszintes átfolyású homokfogók
A víztisztítási gyakorlatban alkalmazott homokfogók többsége vízszintes átfo­
lyású téglalap alaprajzú medence ( I X .9-1. ábra). E homokfogókat iker elrendezés­
ben vagy többet egymás mellé párhuzamosan elhelyezve telepítik, hogy szükség
esetén egy-egy medence tisztítása vagy javítása az üzem folyamatos munkájában
ne okozzon zavart.
A gúla alakú fenékkiképzésű homokfogóban
a víz hosszanti irányban folyik keresztül a
n | Homokfogó
medencéken, a kiülepített anyag a fordított 7 | medence g g
gúla alakú iszapgyűjtő tölcsérekben gyűlik
össze.
A homokfogó méreteinek meghatározásához YY7
azt kell alapul venni, hogy a nyersvíz
0,30 m/s körüli állandó átfolyási sebes­
Kv k y
sége biztosítva legyen. A szokásos méretek: Iszap viz-í elvezetés /
egy-egy tölcséres fenékkiképzésű kazetta N yersv íz-bevezetés
oldalhossza 3—5 m, a belső tér mélysége
(vízszinttől fenékig) 4—6 m. így pl. az ábrán
bem utatott 3-kazettás homokfogó műtárgy
teljes hossza befolyási és kifolyási térrel
együtt 12—18 m, tehát tekintélyes hely­
igényű, ezért alkalmazását gazdasági—mű­
szaki szempontból mérlegelni kell.
A homokfogó hosszúságának és szélességé­
nek aránya 3:1 körüli. Az ábrán bem utatott
I X .9 - 1 . ábra. Vízszintes átfolyású,
műtárgy esetében a nyersvíz az egyik rövi- téglalap alaprajzú homokfogó,
debb oldalon lép be, ütközőtárcsás elosztó- kotrószerkezet nélkül
423
 T

Hosszmetszet A metszet felsőrésszel és csonkagúla fenékrésszel is készülhet. Az ilyen típusú homokfogókban

a felfelé haladó víz sebessége 0,4—0,8 mm/s (1,5—3,0 m/h), az iszapgyűjtőtér oldal­
falának hajlása a vízszinteshez 60°. Amikor a víz a centrikusán elhelyezett csőből
L j kilép, sebessége hirtelen csökken, a sugárirányú lelassult áramlás a lebegő részek
leülepedését váltja ki. A szokásos m űtárgyméretek: átmérő vagy négyzetoldal
5—10 m, a belső tér mélysége (vízszinttől fenékig) 6—8 m.
Az ism ertetett homokfogók monolit vasbeton m űtárgyak, amelyek rendszerint
n yitott kivitelben készülnek.
Legfontosabb építési szem pontok:
a külső-belső vízzáróság biztosítása;
a falak sima kiképzése;
a gúla alakú, ill. ferde oldalfalú fenékrészek méreteinek és előírt hajlásszögének
pontos betartása;
a gúla alakú tölcsérek belső éleinek lekerekítése (az oldallapokénál amúgyis
kisebb hajlásszögű gúlaalkotók éleiben bennmaradó iszap szerves része rotha­
dásnak indulhat és komoly zavart okozhat a tisztítási technológiában!);
I X . 9 - 2 . á b r a . Vízszintes átfolyású, téglalap alaprajzú homokfogó
serleges kotrószerkezettel az alapozás gondos végrehajtása, a m űtárgy környékén fellazított talaj meg­
felelő visszatömörítése (az egyenlőtlen süllyedések okozta repedések főleg a
függőleges átfolyású homokfogók esetében veszélyesek lehetnek!).
fejeken (ún. Stengel-fej) keresztül, a vízszint alatti bevezetéssel. A homoktól meg­
tisztított víz a túlsó rövid oldalon bukóvályúkon á t távozik. Zárt, nyomás alatti homokfogók
Az egyes gúla alakú iszapgyűjtő tölcsérekben leülepedett homokos zagyvíz rend­
szerint még gravitációsan elvezethető, hiszen a. homokfogók a víztisztító művek A felszíni víztisztító művek gyakran csak több km távolságban helyezhetők el a
technológiai sorrend szerinti első m űtárgyai közé tartoznak. vízkivételi műtől. A csővezeték védelme érdekében ilyenkor gazdaságos a homok­
Ha a gravitációs elvezetés nem lehetséges, m am m utszivattyúkkal vagy más meg­ fogót a vízkivétel közelében elhelyezni. Ilyen esetben építettek hazánkban több
megfelelő zagyszivattyúkkal végzik az iszap (homokos zagy) eltávolítását. helyen (pl. Észak-nógrádi Regionális Vízmű, Dunaújváros) zárt, nyomás alatti ho­
mokfogót. Ez nem vasbeton m űtárgy, a teljesség kedvéért azonban ismertetése ide
Sík fenékkiképzésü vízszintes átfolyású homokfogók is kialakíthatók (IX.9-2. kívánkozik.
ábra). E zt az elrendezést főleg ipari víztisztító műveknél alkalmazzák, gyakran
m int a tisztítás egyetlen m űtárgyát. Az ilyen homokfogó tulajdonképpen egy olyan A homokfogó egy ferdén, a vízszinthez képest 20—30° szögben elhelyezett, legalább
nyílt csatornaszakasz, amelyben a tisztítandó víz 0,30 m/s-nél nem nagyobb se­ három helyen alátám asztott hengeres acéltartály. A tartályban a nyomás elvesztése
bességgel áramlik. A nyersvízből leülepedő homok a legalább 60° hajlású oldalfala­
kon az alsó iszapgyűjtő vályúkba csúszik, ahonnan folyamatosa n mozgó végtelen
láncos serleges kotrószerkezet emeli ki. I tt is alapelv a többmedencés elrendezés, hogy
a kotró karbantartási ideje alatt
az üzem zavartalansága biztosít­
ható legyen.
Függőleges átfolyású homokfogó
Felül hengeres, alul fordított cson­
kakúp alakú homokfogókat rit­
kábban alkalmaznak, elsősorban
helyszűke esetében (IX .9-3. áb­
ra). A nyersvizet középen vezetik
be és a víz a külső hengergyűrű
alakú térben felfelé áramolva tá ­
vozik a bukóvályúkon keresztül.
IX .9-3. ábra. Függőleges átfolyású Ugyanilyen elrendezés természe­
homokfogó tesen négyzet alaprajzzal, hasáb

424 < 425-

nélkül a sebesség annyira csökken, hogy a homok kiülepszik. A tartály viszonylag
kis dőlése csak a lemosott üledék eltávolítását könnyíti meg, ezért a tartály alsó
részén összegyűlt anyagot a tartály leürítése után külön lazító vízsugarakkal mos­
sák le és távolítják el az alsó iszapleeresztőn ( IX.9-4. ábra).
A zárt, nyomás alatti homokfogóba az egyenletes áramlás biztosítása érdekében per­
forált elosztólemezen á t ju t be a nyersvíz és a tartály felső részén, tölcséres cső­
vezetéken á t távozik. A nyomás alatti tartály legfelső belső pontjára légtelenítő
helyezendő el. A tartály időszakos tisztítása feltétlenül több párhuzamosan mű­
ködő egység telepítését igényli. E homokfogók szabadban helyezhetők el és csak a
szerelvények kerülnek zárt épületbe, amely egyben a kezelőszemélyzet részére is
tartózkodó helyiség. I X . 9-5. ábra. Kotró nélküli, hosszanti átfolyású ülepítőmedence
1 nyersvízcsatorna; 2 zsiliptolózár; 3 bevezetővályú; 4 Stengel-fej; 5 ülepítőtér; fi víz-
elvezetés zónája; 7 bukóvályú; fi ülep ített víz csatorna; 9 iszapgyűjtő; 10 iszapvezeték
9.1212. Ülepítőmedencék
Ha a medence 20 m-nél hosszabb, dilatációs hézagokat kell hagyni, a zsugorodás
Viszonylag kevés gyorsan ülepedő anyagot tartalmazó nyersvíz esetében ülepítő- és egyenlőtlen süllyedés okozta repedések megelőzésére pedig utólagosan kibetono­
medencéket alkalmaznak. A medencék kialakítása elvileg ugyanolyan, mint a ho­ zásra kerülő munkahézagokat is.
mokfogóké, a szemcsék lényegesen kisebb ülepedési sebessége m iatt azonban a me­
dencék méretei — elsősorban a vízszintes átfolyásúaknái a hosszúság — lényegesen A járófelületeken koptatóréteget, a medence körül pedig korlátot kell építeni a
nagyobbak. balesetek megelőzésére. Az iszap eltávolításának módja szerint vannak kotró nél­
küli és kotróval működő ülepítőmedencék.
Vízszintes átfolyású ülepítőmedencék Kotró nélküli, hosszanti átfolyású ülepítőmedence hosszmetszete látható a IX.9-5.
Az ülepítőmedencék többnyire vízszintes átfolyásúak. Függőleges átfolyású ülepí­ ábrán. A medencefenék az iszapgyűjtő felé 2—6%-os lejtéssel haladjon, hogy az
tőket főleg vegyszeres kezeléssel kombinálva alkalmaznak, ezért azokat a derítők­ időközönkénti ürítés alkalmával a medence vízsugárral könnyen kimosható legyen.
nél tárgyaljuk. Az építés során ezért a medencefenék egyenletes, sima és terv szerinti lejtésű ki­
Téglalap alaprajzú, hosszanti átfolyású medencék. Szokásos hosszúsága 30—60 m alakítását különös gonddal kell biztosítani a kotrószerkezet zavartalan üzemelte­
(kivételesen 100 m is), szélességük 4— 12 m. A hosszúság és szélesség optimális tése érdekében. Az iszapgyűjtőkben összegyűlt iszapot csöveken á t vezetik el.
aránya 4 :1 .. .6:1 között választandó. A vízmélység 1,5—5,0 m közötti. Általában Kotróval működő, hosszanti átfolyású ülepítő­
2,0—2,5 m körül választják a medencék hasznos mélységét. medencékből a korszerű ülepítőberendezé­
Az egyszintes ülepítőmedencék jellegüket tekintve a téglalap alakú hosszanti átfo­ sekben többet telepítenek párhuzamosan
lyású ülepítők viszonylag lapos, felül nyitott vasbeton medencék. A hidraulikai egymás mellé. Az ilyen elrendezés kettős
hatásfok javítása érdekében lényeges a medencéhez érkező nyersvíz jó elosztása. előnyt jelent:
Az egyenletes sebességű átfolyás érdekében a víz bevezetését az ülepítőtérbe úgy
kell megoldani, hogy az egyenletes szétosztás biztosítható legyen. Az ülepített vi­ A tisztítás vagy karbantartás meden­
zet a medence végén elhelyezett, vízszintesen kiképzett bukóvályúkon vezetik el. cénként végezhető el, ezáltal nincs
A bukóéi folyóméterenkénti terhelése ne legyen nagyobb, m int 0,8— 1,5 1/s (3—5 üzemkiesés.
m3/h). Egy kotróval több medence kiszolgál­
Építés szempontjából az ülepítők legkényesebb része az iszapgyűjtőtér helyes ki­ ható, ami beruházási m egtakarításként
alakítása és az iszap eltávolíthatóságának biztosítása. Az iszap akadálytalan le­ jelentkezik.
csúszása érdekében az iszapgyűjtő vályú vagy tölcsér oldalfalát a vízszinteshez
A 1X.9-6. ábrán 6 medencéből álló ülepítő­
legalább 60°-os szögben kell kiképezni.
berendezés alaprajzi elrendezése látható, á t­
A lapos nagy felületű medencék felúszásra igen érzékenyek. Állandó magas talaj­ helyezhető kotróval. A kiemelhető kotrót
víz esetében a medencéket lehetőleg a talajvízszint fölé, kiemelten kell tervezni. karókkal erősítik a kotrókocsihoz, amely
Ha a talajvízszint változó és nincs mód arra, hogy a medencéket a legmagasabb a medencék hosszanti falán végigfutó síne­
talajvízszint fölé emeljék, az építés idejére fenéknyílásokat kell kihagyni, hogy a ken mozog. Az ülepítő m űtárgy beömlési
külső talajvíz a m űtárgyat akadálytalanul eláraszthassa. Ezek a fenéknyílások az oldalán, a nyersvízbevezető csatorna fölött
építés befejeztével természetesen betonnal elzárandók. gördülőpad van, az erre rá te tt kotrókocsi a ülepítőberendezés áthelyezhető
Gyakran előforduló építési hiba, hogy magas talajvízállás idején szivattyúzással medencék hosszanti irányára merőleges gör­ kotróval
ürítik a medencét. E zt a felúszás és rongálódás megelőzésére szigorú intézkedések­ gős pályán mozog és bármelyik medencéhez 1 nyersvízelosztó csatorna; 2 bevezetőtartály;
kel feltétlenül meg kell akadályozni. 3 ülepítőm edencék; 4 el vezető vályú; 5 ülepí­
odatolható. te t t víz elvezetése; 6 kotrókocsi; 7 gördülőpad

426 427
Az NDK-ban rendszeresen alkalmazott ilyen berendezés üzemeltetése egyszerű, az
építés a n y itott vasbeton medencék vízzáróságára, pontos m érettartására vonat­
kozó és m ár korábbiakban em lített előírások betartásán felül különös nehézséget
nem jelent. A tipizálhatóság lehetősége adott, ezzel együtt a gazdaságos és kor­
szerű építéstechnológia (táblás zsaluzatok, gördülőzsaluzatok, előregyártott vasbe­
ton táblaelemek felhasználása) alkalmazására több mód nyílik.
Emeletes ülepítőmedencék az előbbiekben ism ertetett ún. lipcsei medencetípusnak
továbbfejlesztett megoldásai, amelyeknek lényege az, hogy egyrészt helymegtaka­
rítás, másrészt az ülepítés hatásfokának növelése céljából egymás fölé épített üle­
pítőtereket alakítanak ki. Három bevált ülepítőtipusuk ismeretes:
a stockholmi emeletes ülepítőtípus, amelynek további módosított formáit
óriási vízművekben (Tokió 2 400 000 m3/nap, Chicago 6 400 000 m3/nap
kapacitás) sikerrel alkalm azták;
a wittenbergi vízmű kétszintes vízszintes átfolyású medencéje (120 000 m3/nap
kapacitás);
a Párizs külvárosainak vízellátását biztosító 3 új felszíni vízmű medencéi
(Compagnie Générale des Eaux, 200 000, 600 000, 700 000 m3/nap kapacitás).
A második és harm adik helyen felsorolt rendszerek tulajdonképpen az áramlási
irányt tekintve párhuzamosan kötött, egymás fölé telepített ülepítőmedencék.
Az első helyen em lített ülepítőtípusnál a szintek sorbakötöttek (IX .9-7. ábra). Az
ülepítendő víz a nyersvízcsatornából az alsó ülepítőtérbe folyik és az enyhe emelke­
désű térelválasztó fal felső oldala fölött ellenkező irányban felfelé haladva kerül
m int ülepített víz a gyűjtővályúba. A nagyobb szemcsék az alsó térben, a kisebb
szemcsék a felső térben ülepednek le. A tisztítást végezhetik láncos kotróval vagy
— mint a IX.9-5. ábrán látható — iszaplemosó szivattyúkkal, két lépcsőben. Ter­
mészetesen itt is alkalmazandó az az elv, hogy legalább kétemeletes ülepítőt kell
egymás mellé építeni az üzemelés folyamatosságának biztosítása végett.
■Építés szempontjából az emeletes ülepítők lényegesen magasabb, nagyobb szerke­
zeti vastagságú m űtárgyak, m int az egyszintes ülepítőmedencék, ennélfogva a tér­
elválasztó falak pontos kiképzése fontos követelmény. Sok esetben le is fedik az
emeletes ülepítőket, ami a nagy fesztávokat tekintve komoly szerkezeti és építés­
technológiai feladatot jelent.
I X . 9-7. ábra. Emeletes, soros kapcsolású ülepítőmedence
1 nyersvízbevezető csatorna; 2 iszapgyűjtő zsompok; 3 alsó ülepítőtér; 4 felső
ülepítőtér; 5 ü lepített vizet gyűjtő vályú bukóval; 6 felső iszaplemosó; 7 alsó
iszaplemosó; 8 ü lepített vizet leszívó és átemelő szivattyúhoz csőcsatlakozás;
9 zagyvízelvezető gyűjtőcső
428
Az Uniflow-típusú ülepítőket itt a teljesség kedvéért említjük. Ezeket a derítők
csoportjában ism ertetjük részletesebben, mivel rendszerint vegyszeres kezeléssel
kombinálva, m int derítők kerülnek alkalmazásra.
Kör alaprajzú, sugárirányú átfolyású (Dorr-rendszerű) ülepítők. Ezeket az ülepítő­
ket 20—40 m átmérővel készítik és leginkább az ipari víztisztításban alkalmazzák,
n y ito tt kivitelben. Működési elvüket és kialakításukat az I. fejezet 8. pontjában
ism ertettük.
. Építésük igen gondos m unkát igényel több szempontból is. A középső, iszapgyűjtő
zsomp gyakran kerül talajvízbe. Ez esetben a zsompot száraz munkagödörben
(nyíltvíztartással vagy talajvízszint-süllyesztéssel) vagy kútsüllyesztéssel építik
meg. Utóbbi esetben a kis átmérő m iatt rendszerint markoló nem alkalmazható,
ezért kézi földkiemelés és búvárm unka szükséges.
A zsomp építése minden esetben megelőzi a tányér alakú, lapos medencefenék épí­
tését. Különös gondot kell fordítani a zsomp és a medencefenék csatlakozásának
kiképzésére. A talajviszonyokra, ill. változó talajvízszintre tekintettel biztosítani
kell a medence és a zsomp különböző mértékű süllyedése m iatti elmozdulások lehe­
tőségét és ugyanakkor a vízzárást is. Ezért az iszapzsomp fala és a medencefenék
közötti csatlakozásnál dilatációs hézag alakítandó ki. A kismértékű mozgást és
vízzárást régebben két egymás fölött elhelyezett, bitumenbe áztato tt 5 cm átmé­
rőjű azbesztkötéllel szokták biztosítani a csatlakozás helyén. A lapos medencefe­
nék alatt összegyűlő, beszivárgott csapadékvizeket szivárgórendszerrel vezetik be
magába a zsompba, ahonnan a vizet az összegyűlt iszappal együtt vezetik el.
A lapos, tányér alakú medencefenék építése során a körülötte fellazított talaj meg­
szilárdításáról megfelelő tömörítéssel, földbetonnal, esetleg injektálással kell gon­
doskodni. A kör alakú medence munkahézagait sugárirányban célszerű kialakítani.
Függőleges átfolyású ülepítőmedencék
Jelentőségük m int szorosan vett — vegyszeres kezelés nélküli — ülepítőké aláren­
delt, mivel hatásfokuk lényegesen kisebb a vízszintes átfolyású ülepítőmedencék
esetében elérhető hatásfoknál.
Kialakításukra vonatkozóan a függőleges átfolyású homokfogóknál ism ertetett
elvek az irányadók, a kisebb kiülepítendő szemcsenagyságoknak megfelelő nagyobb
méretek figyelembevételével.
A vegyszeres előkezeléssel, pelyhesítéssel kombinált függőleges átfolyású ülepítők­
nek az iszapszűrős derítőknél van jelentőségük, ezért a m űtárgyakat a derítők
műtárgytípusaihoz kapcsolódva ismertetjük.
9.1213. Hidrociklonok
Mint ülepítőket elsősorban az ipari víz tisztítására, ill. mellékfolyamatokként ivó­
víztisztításra használják. Ritkán alkalmazott és inkább technológiai gépészeti jel­
legű berendezések, egyenlőre nem tartoznak a víztisztítás jellemző műtárgytípusai
közé. Működési elvüket az I. fejezet 7. pontjában ism ertettük.
0.122. Derítők
Derítésnek nevezzük az ülepítésnek azt a módját, amikor a vízben levő igen finom
(0,02 mm-nél kisebb átmérőjű) lebegő anyagokat, kolloidokat, oldott anyagokat
vegyszeres kezeléssel távolítják el.
429
A vízbe fémsókat, újabban a koagulálást elősegítő másodlagos derítőanyagokat is
adagolnak. E vegyszerek elektrokémiai és fizikai hatására (koaguláció) a vízben
pelyhek képződnek (flokkuláció, pelyhesedés), amelyek m ár könnyebben leülepít—
hetők.
A derítőkben három alapműveletet kell elvégezni:
a derítőanyag el'keverését, egyenletes elosztását a derítendő vízben;
a flokkulálást, vagyis a pelyhek kialakítását;
a pelyhek leülepítését és eltávolítását.
A felsorolt műveletek elvégezhetők egymás mellé telepített különálló m űtárgyak­
ban, berendezésekben, vagy pedig egyetlen műtárgyon belül. H a a bekeverés és
flokkulálás teljesen különválasztott m űtárgyakban megy végbe, akkor az ülepítés
funkcióját tulajdonképpen egy közönséges ülepítőmedence teljesíti.
A derítőket azonban mégsem az előbbi szempontok szerint célszerű csoportosítani,
hanem inkább a derítőben áramló víz átfolyási iránya szerint (vízszintes, ill. függő­
leges átfolyású derítők). Ez a felosztás nemcsak a vízkezelési technológiai folyama­ I X . 9-8. ábra. Terelőfalas örvényesatorna oldalsó
to t jellemzi, hanem szerkezeti, formai és építéstechnológiai szempontból is döntő vízbevezetéssel
különbségeket jelez.
Megjegyzendő, hogy a „vízszintes” és „függőleges” jelzőket nem a szorosan v ett lépjen fel túl nagy nyomásveszteség. A váltakozó sebesség, a gyakori irányváltozás-
geometriai értelemben kell érteni. A „vízszintesének nevezett áramlások sem tisz­ és az örvénylés hamar elvégzi a vegyszeroldat elkeveredését.
tán vízszintesek (pl. az emeletes medencéknél, az Uniflow-típusnál), a „függőle­ A 1X.9-9. ábrán látható terelőfalas labirintmedence működési elve hasonló, csak a
gesének nevezett áramlásokban pedig többszörös irányváltozás lép fel, a víz az vízbevezetés centrikus.
átbukásoknál vízszintesen, ill. ferdén áramlik. A lényeg az, hogy a vízszintes átfo­ Ezek a m űtárgyak rendszerint vasbetonból készülnek és ivóvíz esetén fedett épü­
lyáson derítőknél a tényleges ülepedés művelete a m ár pelyhesedett víz közel víz­ letben helyezik el őket. Az örvénylő mozgást ki lehet alakítani kör alakú medencé­
szintes irányú mozgása során következik be, a függőleges átfolyásúaknái pedig a vel is, amelybe a víz fent, oldalról lép be és spirális mozgást végezve alul középen
derítőtérben a pelyheket tartalmazó víz felfelé irányuló mozgása közben megy folyik ki. Ez a szerkezeti kialakítás azonban építéstechnológiai szempontból túl
végbe a pelyhek leülepedése úgy, hogy beleütközve a kialakult iszapfelhőbe (lebegő bonyolult és az esetleges anyagmegtakarítás nincs arányban a zsaluzási, vasalási
iszapszűrő), megnagyobbodva, felfelé irányuló mozgási energiájukat elveszítve, le­ és felületkiképzési többletmunkával.
hullanak.
A pelyhesítőmedence vagy medencerész rendszerint terelőfalas vagy propelleres ke-
9.1221. Vízszintes átfolyású derítők
Az ilyen típusú derítőkben általában a bekeverést, pelyhesítést és útépítést külön
medencékben vagy medencerészekben végzik el. A vízszintes átfolyású derítők
hátránya viszonylag nagy helyigényük. Viszont olyan vízművek esetében, ahol az
év túlnyomó részében a nyersvíz minősége lehetővé teszi a vegyszeres kezelés nél­
küli ülepítést, a berendezések általában gazdaságosabban üzemeltethetők.
A bekeverés lényege: a derítőanyagot (alumínium-szulfát, vas-szulfát, vas-klorid,
nátrium-alumínát, aktivált kovasav, polielektrolitok stb.) gyorsan és egyenletesen
el kell osztani a vízben. E zt mesterséges turbulenciát előidéző speciálisan kialakí­
to tt m űtárgyakkal (örvénycsatornák, labirint medencék) vagy motorikusán meg­
hajto tt keverőkkel érik el. A keverési idő legalább 5 perc, a flokkulációs térben
szükséges tartózkodási idő további 5—30 perc.
A I X .9-8. ábrán látható örvénycsatorna tulajdonképpen egy terelőfalas vasbeton
medence. A derítőanyagot oldatban tartalm azó víz a szűkületeken áthaladva
függőleges forgástengelyű örvénylő mozgásba jut. A víz áthaladási sebességét úgy
határozzák meg, hogy az erős örvénylés és gyors elkeveredés biztosítása mellett ne I X . 9-9. ábra. Terelőfalas labirint medence centrikus vízbevezetéssel

430 431
verőkkel ellátott műtárgy. A keverés csak olyan mértékű, hogy a m ár keletkezett
pelyheket ne rombolja szét. A keverőpropellerek fordulatszáma ne haladja meg a
percenkénti 5 fordulatot. A víz maximális átfolyási sebessége 0,5 m/s lehet.
.Egyszintes derítőmedencék
A bekeverésre és flokkulációra vonatkozóan az előzőekben ism ertetett elvek és
megoldási módok figyelembevételével a tulajdonképpeni derítőmedencék azonosak
az ülepítőmedencékkel, így a vízszintes átfolyású ülepítőmedencékre a 9.122. pontban
elmondottak teljes mértékben érvényes a derítőkre is.
Emeletes derítők
Négy olyan megoldást ism ertetünk, amelyeket rendszerint nem önálló ülepítőként,
hanem derítőként használják.
Stockholmi rendszerű, soros kapcsolású emeletes (kétszintes) derítő látható a IX.9-10.
■ábrán. A keverő- és flokkulációs kamrákkal egybeépített hosszanti átfolyású derítő-
I X . 9 -1 0 . ábra. Stockholmi rendszerű, soros kapcsolású emeletes, kétszintes derítő
medencét egy ferdén elhelyezett vasbeton lemez magassági értelemben két emeletre
különíti. A pelyheket tartalm azó víz a flokkulációs térből energiatörő rácson át
folyik az alsó ülepítőtérbe és először vízszintes irányban áramlik a medence vége
felé. I tt a víz kénytelen irányt változtatni és a közbeiktatott födém feletti térben
ferdén visszafelé áramlani. A derített víz a flokkulációs kam rát a medencetértől
I X .9 - 1 1 . á bra . Párhuzamos kapcsolású emeletes, 3-szintes derítő
(Párizs mellett, ChoiSy-le-Röi)
432
Ü le p ítő m ed en ce F lo k k u /á ló m e d e n c e
elválasztó falra erősített bukóvályún á t távozik. A felső térből lekotort iszap az
alsó tér iszapgyűjtő tölcséreibe kerül, ahonnan gravitációsan vagy iszapszivattyúk­
kal eltávolítható.
Párhuzamos kapcsolású, emeletes (háromszintes) derítő a I X .9-11. ábrán bemuta­
to tt, amely a Párizs-környéki Choisy-le-Roi községben, a Szajna vizére telepített
felszíni víztisztítómű része. A vízmű 700 000 m3/nap ivóvizet biztosít Párizs déli
peremvárosai részére. 4 db háromemeletes derítőblokk végzi a vízkivételi mű gere-
bén és szalagszűrőjén durván előtisztított nyersvíz derítését. Egy-egy feszített be­
tonból épült blokk hosszúsága 97 m, szélessége 25 m, hasznos víztérfogata 19 000 m3.
A nyílt gyorsszűrők után ózonizálással kezelt víz minősége kiváló.
Átmeneti típusok a függőleges átfolyású derítőkhöz
A z Uniflow-lípusú derítőmedence feneke a IX.9-12. ábrán látható hosszmetszet
szerint erősen emelkedő, a ferdén felfelé áramló vizet több lépcsőben, keresztirány­
ban elhelyezett bukóvályúkon vezetik el. Ezáltal egyenletes áramlási sebesség ala­
kul ki (a keresztmetszet csökkenésével egyidejűleg a vízhozam is csökken). Ezen
kívül a felfelé áramlással egy lebegő iszapszűrő is kialakulhat. A medence végén
— ahol a legkisebb szemcsék kiülepedése aktuális — ennél a típusnál sokkal kisebb
a bukóéi terhelése, mint a klasszikus téglalap alakú medencéknél, ami hidraulikai-
lag kedvezőbb és a szemcsék újra lebegtetésének valószínűsége kisebb.
A keresztirányú bukóvályúk m iatt az ilyen megoldású derítő felsőpályás kotró­
szerkezettel nem tisztítható, ezért végtelenláncos, kotrólapátos berendezést kell
alkalmazni, amely a lejtős fenéken leülepedett iszapot a gyűjtőzsompba kotorja.
Kazettás derítő a IX.9-13. ábrán bem utatott, a Pécsi Hőerőmű számára Mohácson
épült derítő. Az Uniflow-derítőhöz hasonlóan ebben is felfelé irányuló áramlás
alakul ki az egyes rekeszek felső részén a négyszög alakú gyűjtővályúk felé, ami
lebegő iszapszűrő kialakulását teszi lehetővé. Az áramlástani és víztechnológiai
a—
I X .9-13. ábra. Kazettás derítő
28 V íz é p íté s II. k ö t e t
433

vizsgálatok eredménye azonban nem volt kedvező, elsősorban a függőleges merülő­
falak mögött keletkező holtterek, ill. a nem egyenletes sebességek m iatt.
Kör alaprajzú, sugárirányú átfolyású derítők
Az ilyen típusú derítők közül a Dorr-rendszerű derítőt ipari víz tisztítására használ­
ják inkább. K ét további — eddig csak külföldön alkalmazott típus az accelátor
(IX.9-14. ábra) és a recirkulátor (IX.9-15. ábra). Mindkettő kör alaprajzú, felül
hengeres, alul csonkakúp alakú vasbeton medence, amelynek henger—csonkakúp
felületet alkotó terelőfallal elválasztott belső részében megy végbe a vegyszerbeke­
verés és a flokkuláció, a külső tér pedig az ülepítésre szolgál. A leülepedett iszapot
a medence közepén elhelyezett zsompból vezetik el. A középső, flokkulációs térben
végbemenő örvénylő mozgások elősegítik a pelyhesedést, a külső ülepítőtérben a
víz mozgása m ár viszonylag nyugodt, közelítően vízszintes, az ülepedés folyama­
tá t felfelé irányuló áramlás nem akadályozza. Ezek a derítők — mint körszimmetri­
kus, karcsú szerkezetek — a korszerű építéstechnológiai eljárások alkalmazását te­
szik lehetővé (feszített beton, előregyártott elemek, torkrét beton stb.). A belső
térelválasztó falak vasbetonból vagy korrózióálló fémből készíthetők.
4 34
9.1222. Függőleges átfolyású derítők
E derítőtípusokra funkcionális és szerkezeti szempontból jellemző, hogy a derítés
három alapművelete: a vegyszer bekeverése, a flokkuláció és a tulajdonképpeni
ülepítés rendszerint egyetlen műtárgyban folyik le.
A függőleges átfolyású derítőkben lejátszódó technológiai folyamat lényege a kö­
vetkező :
A derítőtérben egy lebegő iszapszűrő (iszapfelhő, iszapfüggöny) réteg alakul ki. Az
előzetes erőteljes flokkuláció hatására pelyheket tartalm azó derítetlen víz a derítő­
térben felfelé haladva beleütközik a lebegő iszapszűrőbe.
A derítetlen víz pelyheiből — elektrokémiai és fizikai hatás folytán — az iszapfelhő
egyes pelyheivel egyesülve, nagyobb pelyhek képződnek és az így megnőtt pelyhek
lehullanak a medence aljára. A lebegő iszapfelhő — amelynek stabilitását biztosí­
tani kell — tehát mintegy szűrőként működik, innen származik az „iszapszűrő”
elnevezés.
A függőleges átfolyású derítők rendkívüli mértékben elterjedtek mind az ivó- mind
az iparvíztisztítási gyakorlatban. Külföldi és hazai gyártó vállalatok, tervezőirodák
számtalan változatukat dolgozták ki az alkalmazott víztechnológia, üzemeltetési
mód, szerkezeti és építéstechnológiai kialakítás függvényében. A következőkben a
legjellegzetesebb és a hazai gyakorlatban is alkalmazott derítőtípusokat ism ertet­
jük.
A derítők szerkezeti kialakítására lényeges hatással van az iszapeltávolítás módjá­
nak. Az iszap eltávolítása megoldható gépi kotrás nélkül (a gravitációs erő és a víz­
nyomás felhasználásával) és gépi kotrással. Ennek megfelelően a függőleges átfo­
lyású derítőket két fő csoportba sorolhatjuk.
A gépi kotró nélkül működő derítők
Az ilyen típusú derítők előnye, hogy külön kezelést, szabályozást, karbantartást
igénylő mozgó alkatrészük nincs, kezelésük kevésbé kényes. A m űtárgyak ezzel
szemben nagyobb helyigényűek — vízszintes és magassági irányban egyaránt —,
a beruházási költségek általában nagyobbak, a gépi kotró elmaradása ellenére.
A Candy-cég által bevezetett típus ( IX.9-16. ábra) a legegyszerűbb derítők közé
tartozik. A vegyszerrel összekevert és m ár a pelyhesedés állapotában levő nyers­
vizet a tölcsér alakú derítőmedence közepén vezetik be. A csőből kilépő víz csök­
kenő sebességgel felfelé áramlik a bevezetőcső és a derítő oldalfala közötti térben.
Ebben a térben alakul ki a lebegő iszapszűrő. A derített víz felül, bukóvályúkon át
távozik. Az iszap elvezetését az iszapzsompba benyúló iszapelvezető csövön át
oldják meg, de az iszapszűrő lefölözésére is van mód egy oldalt elhelyezett vályú
révén. Mindkét iszap elvezetés víznyomás hatására működik, a vezetékek a derítőn
kívül elhelyezett elzárószerkezetekkel nyithatók—zárhatók. A derítő kialakítható
négyzetes alaprajzzal, csonkagúla alakúan vagy kör alaprajzzal, csonkakúp alakúan.
Magyarországon a Mátravidéki Regionális Vízmű felszíni víztisztító műveiben
működnek ilyen rendszerű derítők. Egy-egy egység tisztítókapacitását a nagy
méretek elkerülése érdekében 5000 m3/nap alatt célszerű megválasztani.
Építés közben ügyelni kell arra, hogy az oldalfalak legalább 60°-os szöget alkossa­
nak a vízszintessel. A medencék vasbetonból készülnek. Ha talajvíz nincsen, vagy
leszívása nem okoz gondot, a vasbeton oldalfal gúla vagy kúp alakúra képezhető
28*
435
 iszapfölöző tér alsó, W alakú vályúiban, valam int a derítőkamrák alján össze­
gyűlt iszapot víznyomással külön csöveken távolítják el.
A derített vizet a derítőtérben bukóvályűkon, az iszapfölöző térben perforált csö­
vön lehet elvezetni. A Korridor-típusú derítők előnye, hogy kezelésük egyszerű,
erősen változó hordaíéktartalmú felszíni vizek esetében eredményesen működnek!
Hazánkban a Balatoni Regionális Vízellátási rendszer új, 12 000 m3/nap kapaci­
tású, siófoki felszíni víztisztító műve épült ezzel a megoldással. A tapasztalatok
szerint 10 000—30 000 m3/nap teljesítményű víztisztító művek esetében alkalmaz­
hatók a leggazdaságosabban. Fajlagos beruházási költségük — l m 3 derítőtérre
vetítve — más iszapszűrős derítőtípusokéhoz képest kisebb. A Szovjetunióban erő­
sen elterjedt derítési elvet szerkezeti és formai módosításokkal, Csehszlovákiában
kör alakú, sokszörg alakú kialakítással (CSAV-derítő) és az NDK-ban is alkalmaz­
zák főleg felszíni vizek vagy erősen szennyezett talajvizek tisztítása során.
A Pnlsator-derítőket a francia DEGRÉMONT cég fejlesztette ki (IX.9-18. ábra).
Az elnevezés a derítő működését jellemzi, a megszakításos, pulzáló üzemelési mó­
dot. Az ábra felső részén az iszap leülepedésének periódusát látjuk (a légbeszívó sze­
lep zárva, a harang alakú középső térben a víz emelkedik). Az ábra alsó részén a

L é g b e s z ív ó s z e le p
zá rv a

ki. Ha azonban süllyesztés és víz alatti kotrás szükséges, a felúszás ellen beton ki­
töltőtestekkel kell védekezni. Ez esetben célszerű a lesüllyesztendő hengeres kút-
köpenyt minél kisebbre méretezni — a talajvízállástól függően — és a felső részt
m ár szárazon megépíteni.
Korridor-rendszerű derítőket a szovjet VODOKANALPROJEKT tervezett és ti­ D e r íte tt v íz

pizált ( IX.9-17. ábra). Az ilyen derítő téglalap alaprajzú m űtárgy, egy-egy derítő­
egység három részből áll: két derítőkamrából és a közöttük elhefyezett iszapfölöző
kamrából. A derítőtér felül függőleges falú, alul kb. 75°-ban tölcsérszerűen össze­
szűkülő oldalfalakkal.
A flokkuláció külön kamrában megy végbe, 1 kamra több derítőegységet is ellát.
A pelyheket lebegtető víz a
Vizelvétel
derítőkamrák feneke felett
kb. 1 m-re elhelyezett el-
osztócsövön keresztül ju t a
derítőtérbe. A 0,5—0,8 mm/s
sebességgel felfelé áramló víz­
ben kialakul a lebegő iszap­
szűrőréteg, 2—3 m vastagság­
ban, a fölött 1,5—2,0 m a
derített víz zónája. A derítő-
kam ráknak az iszapfölöző
kamrával közös falain a fe­
néktől kb. 5 m-re több nyílás
van. Ezeken a nyílásokon át
a derítőtér lebegő iszapréte­
gének egy része átfolyhat az
iszapfölöző térbe, ezáltal sza­
I X . 9 - 1 7 . á b r a . K o r r i d o r - t í p u s ú k o t r ó n é l k ü l i d e r ít ő bályozható az iszapfelhő. Az

436 437
tulajdonképpeni derítés periódusát m utatjuk be (a harang alakú térben a víz elért
egy felső szintet, a légbeszívó működésbe lépett, a légnyomás hatására a derítendő
víz a medence alsó részén elhelyezett perforált elosztócsöveken keresztül behatol a
derítőtérbe, a benne levő iszappelyhek kialakítják az iszapfelhőt, a fölös iszap á t­
bukik az iszapgyűjtő vályúba, a derített víz elfolyik a perforált elvezetőcsöveken
át).
A 2. ütem addig tart, amíg a harang alakú térben a víz egy m eghatározott alsó
szintet el nem ér, akkor becsukódik a légbeszívó szelep, a víz útja megfordul és az
egész folyamat kezdődik elölről.
Az igen szellemes, laboratóriumi és félüzemi kísérletek alapján kialakított és sza­
badalm aztatott berendezést a DEGRÉMONT cég úgyszólván az egész világon el­
terjesztette. 10—40 m átmérőjű kör alakú medencék, 20—40 m oldalhosszúságú
téglalap alakú medenceegységek formájában, rendszerint nyitott kivitelben ké­
szülnek. Építésük viszonylag egyszerű, gépészeti berendezésük, autom atikus sza­
bályozórendszerük azonban kényes. A felületi terhelés (derítési sebesség) 0,8—
1,5'mm/s között változik a nyersvíz lebegőanyag-tartalmától függően. 1000—1500
rng/l lebegőanyag-tartalom körül érhető el a legjobb hatásfok, de lebegőanyag nél­
Jellemző műszaki adatok (az eddig megépült reaktivátorok alapján):
küli. huminsavas, színes vizek derítésére is jól alkalmazható. Magyarországon
a sajóecsegi ipari vízmű Dorr-rendszerű derítőjét alakították át Pulsator-rendsze-
rűvé.
Gépi kotróval működő derítők
Magyarországon a Graver-rendszerű derítőknek egy magyar tervezők áltál tovább­
fejlesztett és hazai viszonyokra alkalmazott változata (reaktor, reaktivátor) ter­
jedt el (Fővárosi Vízművek. Lábatlan, Balatonfűzfő. Dunaújváros, Borsodi Regio­
nális Vízmű, Észak-nógrádi Regionális \íz m ű stb.).
A hazai műszaki gyakorlatban reaktor néven elterjedt m űtárgy ( I X .9-19. ábra)
egy viszonylag széles, monolit vasbeton fenéklemezzel kiképzett felfelé csonkakúp-
szerűen szélesedő, felül körhenger falú, fedett vasbeton medence.
A derítőanyaggal összekevert nyersvíz a derítő tengelyében elhelyezett függőleges
hengerbe kerül. O tt felfelé áramolva átbukik a lefelé szélesedő harang alakú flok-
kulációs térbe. A bekeverést és pelyhesedést kis fordulatszámú propeller szivattyú
segíti elő. A harang alsó széle alatt a pelyheket tartalmazó víz átbukik és felfelé
áramlik egyre csökkenő sebességgel. Ebben a térben alakul ki a lebegő iszapszűrő.
A felfelé áramló víz pelyhei beleütköznek az iszapszűrő pelyheibe és megnagyob­
bodva lehullanak a medence aljára. Az iszapot körbejáró kotrószerkezet a közpon­
tosán elhelyezett iszapzsompba kotorja. A flokkulációs teret felülről lezáró harang
alsó szélére szerelt lapok szögállásának változtatásával a derítő külső fala és a
harang közti nyílás változtatható. Ezáltal a lebegő iszapréteg alsó beáramlási se­
bessége szabályozható. Továbbá lehetőség van a középső hengeren á t a derítő alján
levő aktivált iszap felszívására és reaktiváltatására. Ez utóbbi művelet is szabá­
lyozható. A derített vizet sugárirányú és körbefutó bukóvályúk vezetik el.
Legnagjmbb belső átmérő, m 10,8; 15,0; 18,0; 27,0
Teljesítmény, m3/h 180, 300, 500, 1300
Oldalfalak hajlása a vízszinteshez 60°
Bekeverési idő 2—3 perc
Flokkuláció időtartam a 20—30 perc
Flokkulációs szivattyúk fordulatszáma 6—20 ford./min
Derítő felületi terhelése 0,6—0,7 mm/s
Támsebesség (átáramlási sebesség a harang alján 5— 10 mm/s)
Kotró fordulatszáma 1—2 ford./h
Lebegő iszapréteg vastagsága 4—5 m
D erített víz zónája 1,5—-2 m

A Fővárosi Vízművek 200 000 m3/nap teljesítményű felszíni víztisztító művében

7 db 27 m átmérőjű derítőegység üzemel. A monolit vasbeton medencék legnagyobb
vízmélysége 9 m. A belső keverőhenger acélból készült, belső átmérője 2,5 m.
A harang vasbetonból készült. A derítők felső, henger alakú fala előregyártott,
ablaknyílásos elemekből készült. A lefedő kupola szintén előregyártott elemekből
készült, középen 3 m átmérőjű felülvilágító biztosítja a derítők belső terének jobb
megvilágítását. A kupolát utófeszített vasbeton gyűrű fogja össze.
A reaktorok megfelelő szabályozással jó hatásfokkal működnek. Előnyük a viszoriy-
Í°bb térkihasználás, hátrányuk — m int általában a gépi kotróval működő de­
rítőké — a mozgó berendezések m iatti nagyobb karbantartási és javítási igény,
kisebb üzembiztonság.
A Magyarországon épült reaktorok közül a Borsodi Regionális Vízmű új lázbérci
víztisztító művében került bevezetésre a magyar szabadalmú CgcZo/Zoc-eljárás. En­
nek során a beömlő nyersvízhez adagolt mikrohomok az iszapkoncentrációt olyan
mértekben növeli, hogy 2,0—2,4 mm/s felületi terhelés is elérhető. Az eljárás fel-
használása révén, a reaktor megfelelő átalakításával a derítők teljesítménye há­
romszorosra növelhető.

438 439
9.123. Szűrők
A víztisztítási eljárások legrégibb, legismertebb módja a szűrés. A víztechnológiá­
ban szűrésen a víznek szemcsés anyagon való átáram oltatását értjük. A szűrés célja
a rendszerint m ár előkezelt (ülepített derített) vízben még meglevő anyagok vissza­
tartása.
A szűrőkkel kapcsolatos technológiai alapfogalmak összefoglalása az I. fejezet 7.
pontjában található meg. Azok ismeretében itt a m űtárgyak szerkezeti kialakítá­
sát, építését tekintve tárgyaljuk a szűrőket.
9.1231. Gyorsszürők
A gyorsszűrők két főcsoportja: a zárt (nyomás alatt működő) és a nyílt (szabad
felszínű) szűrők.
Zárt ( nyomás alatti) szűrők
A zárt szűrők álló vagy fekvő helyzetű hengeres tartályok. A tartályok anyaga
rendszerint acéllemez, ritkábban vasbeton (hazánkban csak acéllemez zárt szűrők
készültek eddig). Az acéllemez szűrőtartályok szilárdsági méretezésére a gőzkazá­
nok méretezésére és gyártására vonatkozó előírások a mérvadók. A tartályok tipi­
Látható tehát, hogy a szűrőrétegben bonyolult fizikai és kémiai jelenségek lépnek
fel, ezért a szűrőanyag megválasztását a vízminőség és a víztechnológiai eljárás igen
gondos megvizsgálása, sőt kikísérletezése előzi meg.
A zárt szűrőket általában csarnokszerű épületben, ún. szűrőházban helyezik el, amely
rendszerint pillérvázas épület, kettős copilit üvegezésű nagy ablakokkal, a megfe­
lelő megvilágítás biztosítása végett. A szerelvények kezeléséhez, a biztonságos köz­
lekedésre, a szűrőanyag elhelyezéséhez be- és kitöltéskor elegendő helyet kell biz­
tosítani.
Tájékoztató távolságértékek: faltól legalább 80 cm, egymástól legalább 1,0 m sza­
bad távolság a szerelvény vagy tartály szélső pontjait figyelembe véve. Nagyobb
szűrőházakban a szűrőtartályokat két sorban célszerű elhelyezni, a két szűrősor
szerelvényei között legalább 1,5 m távolság szükséges. A szűrőterem belmagassá­
gát úgy kell megválasztani, hogy a tartályok beemeléséhez szükséges emelőszerke­
zet elférjen, a szűrőtartályok megközelítése akadálytalan és balesetmentes lehessen.
Ezek figyelembevételével a födém és a szűrőtartály teteje között legalább 2,60 m
szabad teret célszerű biztosítani.
A csővezetékek, szerelvények padló A la p r a jz i e lr e n d e z é s
felett, recés lemezzel lefedett eső­
csatornában vagy pedig külön cső­
pincében helyezendők el. Nagyobb H ő s z ig e te lé s

záltak, koordinált méretsoruk a következő: vízművek esetében a csőpincés el­ Vb. o s z l o p

helyezés a helyesebb.
Szűrő jele 0 ,6 - 2 1 ,0 - 5 1 ,6 - 1 2 1 ,8 - 1 5 2 ,0 - 2 0 2 ,2 - 2 5 2 ,5 - 3 0 2 ,8 - 4 0 3 ,0 - 5 0 0 ^ 0
S z ű r ő ta r tá ly Gyakran a tiszta víz medencét a zárt
á tm ér ő je, szűrők alatt helyezik el. Ennek is Iro d a h lü h e ly -
mm 630 1000 1600 1800 2 000 2200 2500 2800 3150 vannak gazdaságos térkihasználási - g é p h á z Ö s s z e k ö tő é p ü le tr é s z
r a k ta r
N é v le g e s -te l­ (k e z e lő ié r t
és üzemelési előnyei, de ezt termé­
je sítm é n y ,
m 3/ h 2 5 12 15 20 25 30 40 50 szetesen döntő mértékben befolyá­
solják a talaj- és talajvízviszonyok.
A zárt szűrők Magyarországon rendszerint vegyes öblítési lehetőséggel készülnek. Űjabban egyre inkább elterjed a
Az acéllemez szűrőfenékbe műanyag szűrőgyertyákat helyeznek el, csavaranyával szűrők szabadtéri elhelyezése. 6 °C
rögzítve. hőmérséklet alatti vizek esetében IH Q _|,___3 , k 0 ___ | 2 A 0
A szűrőanyag a tisztítás technológiai feladatától függ. — tehát télen a felszíni víztisztító
Felszíni vizek tisztítása esetén 1—2 mm szemcsenagyságú kvarchomokot használ­ művekben — még hőszigetelés mel­
nak. lett is erősen megfontolandó a ta r­ J u ta c s ik
tályok szabadban történő elhelye­ 5 m m g ip s z v a k o la t rt e k e r c s e l é s
Ha a főcél a vaslalanítás, alkalikus szűrőanyagot (zsugorodásig égetett dolomit­ zése. -D r ó th á ló
vagy magnezitzúzalék) használnak. Hazai alkalikus szűrőanyag a Fermagó. K ül­
földön Decarbolith, Akdolit, Magnó stb. néven ismeretesek az alkalikus szűrő- A talaj mélyebb rétegeiből nyert ,........ c---- Ji J O c m v a s ta g
anyagok. vizek azonban rendszerint jóval 6 °C

n
ü v e g p a p la n b ő ­
feletti hőmérsékletűek még télen is. s z ig e te lé s
Mangánfalanításhoz alkalikus szűrőanyaggal kevert, mangán-peroxiddal bevont Ezért a szabadtéri elhelyezést első­
(bedolgozott) kvarchomokot használnak. sorban vas- és mangántalanító tele­
Együttes sav-, vas- és mangántalanítás esetén rendszerint kétlépcsős szűrés van. Az í

LJ:
peken alkalmazzák.
első szűrő 1,50—2,0 m vastag fermágóval kevert kvarchomokréteget tartalm az, ez A tiszavasvári vízmű vas- és man-
a réteg az előzetes oxidálás (levegőztetés) után kipelyhesedett vasat szűri ki és az gántalanítója ún. félszabadtéri el­
agresszív szénsavat megköti. A második szűrőt kb. 1,30 m vastag bedolgozott helyezéssel épült (IX.9-20. ábra). r NA 150 Pvc cső
kvarchomokréteg alkotja, ez választja ki a m angánt és szűri ki a m aradék vasat. A szűrőtartályok itt térelhatároló 17
A vízlágyítási és sótalanítási technológiában is használják a zárt szűrőket, valamint elemekként is szerepelnek. A két
granulált aktív szénnel töltve 25—50 m/h szűrési sebességgel a víz kellemetlen ízé­ sorban elhelyezett tartályok között I X . 9 - 2 0 . á b r a . F é l s z a b a d t é r i z á r t
nek és szagának eltávolítására. zárt kezelőtér van, amelynek fö- g y o r s s z ű r ő s v a s - é s m a n g á n t a l a n í t ó

440 44 Z
démszerkezete a tartályokra támaszkodik. Minden szerelvény, csőbevezetés, mű­
szer a tartályok középvonalában haladó oldalfalon belül van.
A töltőnyílások ezzel szemben a tartályok külső oldalára kerültek, így a szűrőanyag
a belső tér zavarása nélkül cserélhető. A tartályok külső oldala hőszigetelt.
A szűrőtartályok teljes szabadtéri elhelyezésére két megoldás is kínálkozik. A ta r­
tályokat lehet a kezelőépület födémjén keresztül kinyújtva kialakítani és a kezelő-
épület mellé megépíteni. Mindkét esetben azonban a szerelvényeket és műszereket
zárt, fűthető kezelőépületbe kell helyezni, amely természetesen lehet a vízműtelep
gépterme is. A tartályok hőszigetelése (üvegszálas szigetelés fémlemez védőburko­
lattal) mindenképpen szükséges.
N yílt (szabad felszína) szűrők
A nyílt szűrők általában felül nyitott, téglalap alakú medencék. Főleg nagyobb
víztisztító művek esetében alkalmazzák, elsősorban felszíni vizek tisztításához.
Egy-egy medence szűrőfelülete a 100 m2-t is elérheti. A gyakorlatban a jobb kezel­
hetőség és rugalmasabb üzemelés érdekében azonban inkább kisebb, 50 m2 körüli
szűrőegységeket építenek. Mivel a szűrőfelület nagysága és az öblítéshez szükséges
S z ű r é s id e jé n
N y e r s v íz b e v e z e té s e S z ó r ó a n y a g
szivattyúk, ill. légkompresszorok teljesítménye között hidraulikai összefüggés van,
a medenceegységek méreteit az alkalmazott öblítőszivattyúk és kompresszorok
teljesítmény lépcsőzésével ajánlatos összhangba hozni és ennek megfelelő egységes
méretű medencetípusokat kialakítani. (Á nagy külföldi cégek ezt a megoldást kö­
vetik!)
A szűrők kialakítását befolyásolja a szűrőfenék kiképzése, az öblítés módja (csak
vízöblítés, vízlevegőöblítés), a szűrési sebesség, a szűrők szabályozásának megol­
dása.
Közép-európai időjárási körülmények k ö z ö tt....így Magyarországon is — a nyílt
gyorsszűrőket fedett épületben helyezik el. A szűrőmedencék külön alapozással
készülnek, az épület rendszerint pillérvázas, kitöltőfalas csarnok, amely a szűrők
külső behatások elleni védelem, a szűrők gépészeti berendezése, a kezelőszemélyzet
elhelyezésének céljául szolgál.
A szűrőterem fűthetőségét biztosítani kell. Az algásodás ellen zöld színű ablak­
üvegekkel védekeznek vagy ablak nélküli, kizárólag mesterséges világítási! és szel­
lőzésű csarnokot építenek.
Egyrétegű szűrők számos variációban készülnek, közülük kettőt m utatunk be.
A I X .9-21. ábrán WABAG-típusú (NDK) szűrő vázlatos elrendezése látható. Szű­
réskor a nyersvíz a középső vályúból folyik be, áthalad a szűrőrétegen és a szűrő­
fenéken, m ajd a középső szűrtvízcsatornán távozik a tisztavízmedence felé. Öb­
lítéskor az öblítővíz és a levegő fordított u ta t tesz meg: az alsó középső csatornán
lép be, felfelé halad a szűrőfenéken és a szűrőrétegen át, az utóbbit átmossa és vé­
gül a középső tisztavízbevezető vályún és a két szélső iszapvízelvezető vályún át
távozik. Ennél a megoldásnál a szűrőfenék feszített betonlapokba betonozott ke­
mény porcelán szűrőgyertyákból áll. Az öblítés vegyes rendszerű (levegő + víz).
A Fővárosi Vízművek 200 000 m3/nap kapacitású felszíni víztisztító művének gyors­
szűrői az I. ütemben 27 m2-es egységekben a II. ütemben m ár 56 m2-es egységekben
épültek. Az I. ütemben 0,60 ni vízborítású, 1,10 ni rétegvastagságú 0,8 mm átlagos
szemcsenagyságú kvarchomok töltésű szűrők készültek, vasbeton gerendákra he­
lyezett azbesztcement nyomócsőből készült szűrőfenékkel (IX.9-22. ábra). Az

S z ó r ó a n y a g
Is z a p v iz e lv e z e té s e

y: x ...'..ff\ 'X . |

Ö b lítő le v e g ő b e v e z e té s e Ö b lítő v íz b e v e z e té s e

Ö b líté s id e jé n
IX . 9-22. ábra. Vasbeton gerendára helyezett azbesztcement
I X .9-21. ábra. WABAG-típusú nyílt gyorsszűrő nyomócsöves szűrőfenék kiképzés

442 443
 +3,2 azbesztcement csöveken terül el a felfelé műhöz épült ilyen kétrétegű szűrő, m iután Balatonföldváron végzett több éves
csökkenő szemcsenagyságú kavicsból kiala­ üzemi kísérleti tapasztalatok igazolták, hogy az eljárás a Balaton vízminősége mel­
k íto tt támréteg. A csövek alul perforáltak lett is hatékonyan alkalmazható.
a levegőjáratok biztosítása végett. Az öblítő­
víz a csövek közti 1 mm-es réseken ju t a
levegővel elegyedve a kavics tám rétegbe, 9.1232. Lassú szűrők
ahonnan egyenletesen szétosztódva öblíti a
A lassú szűrés tulajdonképpen a természetes talajszűrés utánzása. A szűrés folya­
tám réteg feletti szűrőhomokot.
mán a szűrő felületén a szűrőanyag hézagainál nagyobb darabok fennmaradnak,
A l i . ütemben tám réteg nélküli monolit vas­ kialakul egy biológiai hártya. Ez a mechanikai szűrő hatást is m egjavítja úgy, hogy
beton szűrőfenék készült, nagyméretű, gyű­ a kolloidális anyagokat is visszatartja. A szűrő felületén letelepedett baktériumok
rűs, műanyag szűrőgyertyákkal, amelyeket életműködésük közben a szűrő felületén abszorbeált anyagokat és a vízben oldott
IX.9-23. ábra. A m erikai rendszerű a sík vasbeton lemezbe előre elhelyezett mű­ szerves anyagokat lebontják. Tehát a lassú szűrőknél elsősorban a felületi szűrő
nyílt gyorsszűrő anyag karm antyúkba csavaroznak be. hatása és a biológiai szűrő hatás érvényesül.
1 iszapelvezető vályúk; 2 szűrőhomok;
3 tám réteg; 4 vízelvezetés és öblítés Az amerikai rendszerű nyílt gyorsszűrők Mesterséges lassú szűrés
lényegesen kisebb szemcsenagyságú (0,4—
0,8 mm) és kisebb vastagságú (0,50- -0,80 m) szűrőrétegből állnak (IX.9-23.ábra). A lassú szűrő medencék nagy alapterületű, lapos vasbeton medence jellegű m űtár­
A vízborítás ezzel szemben nagyobb (1,50—2,50 m) az Európában alkalmazottnál. gyak. (Viszonylag kicsiny, 0,05—0,5 m/h szűrési sebesség magyarázza ezt. Pl.
A vízöblítést csak vízzel végzik. 2000 m2 szűrőfelület mintegy napi 5000 in3 víztisztítási kapacitást jelent.) Az épí­
tésre, szerkezeti kialakításra vonatkozó főbb irányelvek: a víz bevezetése egyenle-
Kétrétegű szűrők — m int a műszaki gyakorlat (elsősorban a Szovjetunióban szer­
zett tapasztalatok) bebizonyította — főleg erősen változó minőségi jelszíni vizek
esetében igen gazdaságosan alkalmazhatók ( IX.9-24. ábra). A szűrő teljesítménye
(szűrési sebesség) lényegesen növelhető, a szükséges öblítések közötti időszak (szű­ jV ű r/d /g
rési időszak) is jelentősen meghosszabbodik, tehát az üzemelés egyszerűbb és ol­
csóbb. Ennek oka, hogy a szűrés során legjobban igénybe vett felső 1f3 réteg nagyobb V
szemcséjű és kisebb fajsúlyú antracitból készül, ez fogja fel a nagyobb szennyező­ § r--------f
Víz
--------
déseket és a szűrő alsó 2/3 része sokkal intenzívebben vesz részt a szűrésben, amellett
tehermentesül a durvább szennyeződésektől. Nálunk a siófoki új felszíni víztisztító a - ^ " "-/EJ £J” .... §
y-Ifim szurohomok<P0Jmrn <t>10m m -es lyukak
1 a cső mindkét oldalán
CD
<r
:'jy cm durva kavics ~X v-=- 10cm-ként (NÁ100 acél)

Nyersvíz
N A 150 a c é l K itó ltó b e to n ( e s é s m e g h a tá r o z ó ')
Iszapviz -4------------►
-------
1,5- 3,0mmn §
antracitszűrő
Szűrt víz

0,6-1,2 mm
homokszűrő 1
Öblítővíz

2 -hmm
b-iímm
600

Kavir.s ö- 1bmm_______________
16-32mm
---------► 32-65 mm

IX.9-24. ábra. K é tr é t e g ű n y í l t g y o rs s z ű rő e lre n d e z é s i v á z l a t a 1X.9-25.' ábra. H e g y v id é k i k is fe ls z ín i v íz m ű la s s ú s z ű rő s m e d e n c é je

444 445
tes legyen (bukóvályúk, elosztófejek stb.). A szűrőréteg m osott kvarchomok,
0,8 mm körüli szemcsenagysággal (egyenlőtlenségi tényező 2—3). Kb. 30—40 cm
vastag kavics tám rétegre kerül a kb. 1,0 m vastag szűrőhomokréteg. A medence
feneke rendszerint vasbeton lemez, amelyet lejtbetonszerűen kell kiképezni. A ka­
vics tám réteg és a lejtbeton csatlakozásánál alapcsőből vagy perforált azbesztce­
m ent csőből készült gyűjtőcsőrendszer szolgál a szűrt víz elvezetésére.
A lassú szűrőket nem öblítik. A tisztítást, regenerálást a felső 2—3 cm-es réteg le-
darabolásával és tiszta szűrőhomok visszatöltésével végzik. A szűrőt ezután alulról
feltöltik vízzel, hogy a szűrőfelület vízszintességét ellenőrizzék. Ma a lassú szűrőket
elsősorban biológiai hatásuk felhasználása révén felszíni vízműveknél, az íz- és
szaganyagok eltávolítására, derítés és gyorsszűrés után alkalmazzák. De adott
esetben alkalmasak viszonylag kevés lebegő anyagot tartalmazó felszíni vizek köz­
vetlen tisztítására. Ilyen kis lassú szűrős víztisztító mű a I X .9-25. ábrán látható.
M átraháza vízellátására épült lassú szűrő, amely a viszonylag tiszta vizű, védett
hegyi patak víztisztító művének az utócsírátlanító berendezésen felüli egyetlen
víztechnológiai folyam atát alkotja.
A lassú szűrők lefedésének kérdése vitato tt téma. Fedett épületben rendkívül gaz­
daságtalan és fölösleges lenne elhelyezni. A vízmű védett területén elvileg csak az
időjárás okozhat kellemetlenségeket (a napfény hatására algaképződés indulhat
meg, télen a felső réteg befagyhat). A legtöbb lassú szűrőt nem fedik le, a hazai ta ­
pasztalatok sem nyáron, sem téli fagyban nem jeleztek üzemzavart.
Talajvízdúsítás
A természetes lassú szűrés egyik elterjedt alkalmazási módja. A cél egyrészt a talaj­
vízkészlet pótlása felszíni vizekből, másrészt a kitermelt víz minőségének javítása.
A talajvízdúsító (beszivárogtató) medencék a fedőréteg eltávolításával a vízvezető
rétegbe benyúló 3—6 m mély, 500—2000 m2 felületű, az oldalrézsűn esetleg burko­
lattal (előregyártott betonlapok) ellátott földmedencék. A beszivárogatatásra nye-
lőkutakat is alkalmaznak. A szükséges kiegészítő m űtárgyak: a vízkivételi szivaty-
tyúház, esetleges előülepítő (pl. hidrociklon) és a feldúsított, átszűrt talajvíz kivé­
telére szolgáló kutak, medencék, gépházak.
9.124. Vegyes rendeltetésű műtárgyak és egyéb építmények
Az előzőkben felsorolt három főbb, jellegzetes műtárgycsoport a víztisztítási tech­
nológia úgyszólván teljes területét átfogja.
Adott esetben a célszerűség úgy kívánja, hogy a víztisztítási technológia több vagy
valamennyi műveleti eleme egy épületbe kerüljön. Az ilyen vegyes rendeltetésű
m űtárgyak rendszerint vasbeton keretvázas, többszintes, csarnokszerű épületek.
A derítők, szűrők szerkezeti és formai kialakítását ez nem befolyásolja, ezek a leg­
alsó szinten helyezkednek el és külön m űtárgyakként, külön alapozva és a befogadó
épülettől elválasztva jelentkeznek. A vegyszerelőkészítő, vegyszeradagoló, leve­
gőztető, levegőt és folyadékot szállító (öblítővíz, iszapvíz), klórozó, laboratóriumi,
anyagtároló, egyéb kezelő berendezések, helyiségek, gazdaságos térkihasználással
elhelyezhetők egy épületben. Ilyen megoldású az új siófoki 12 000 m3/nap kapacitású
felszíni víztisztító mű épülete, ahol úgyszólván a teljes víztechnológiai folyamatot
(levegőztetés permetezéssel, vegyszeradagolás, örvény csatorna, flokkulálómedence,
Korridor-típusú derítő, kétrétegű nyílt gyorsszűrő, zárt aktívszénszűrő, klórada­
goló) tartalm azó minden berendezést egyetlen, tetszetős kialakítású, vasbeton ke-
446
retszerkezetes, nagy copilit-üveg ablakfelületekkel ellátott épületben helyeznek
el. Az épület alaprajza 2 0 x 4 0 m-es téglalap, magassága mintegy 10 m.
Adott esetben a víztisztítási folyamat utolsó fázisa után következő m űtárgyat, a
tisztavízmedencét is kombinálják valamelyik technológiai létesítménnyel (pl. a vas-
és mangántalanítóépület alá helyezik vagy a lassú szűrőkhöz csatlakozó m űtárgy­
ként építik meg).
A víztisztítás egyes részfeladatait megoldó egyéb építmények:
a gerebek, rácsok, szalagszűrők medenceszerű vasbeton aknái;
a dobszűrőket védő fedett aknák vagy épületek;
a vegyszerek tárolására, előkészítésére (aprítás, oldás stb.) szolgáló épületek;
a klórozóberendezések épületei vagy épületrészei;
az ózonizálók (nagyobb külföldi vízművek ózonfejlesztői külön gyáregységet
alkotnak);
különböző rendeltetésű levegőztetők (permetezés, csörgedeztetés, átbuktatás,
nyomás alatti levegőbevitel) épületei vagy épületrészei;
laboratóriumok, kezelő-, raktár- és egyéb üzemi épületek, ill. épületrészek;
a mérőműszerek, híradástechnikai és vezérlő berendezések elheKezésére szol­
gáló épületek.
9.2. A SZE N N Y V ÍZ TISZ TÍT Á S M ŰTÁRGYAI
9.21. A szenn yvíztisztítás célja, technológiai eljárásai
A szennyvíztisztítás célja az emberi élet és tevékenység következtében keletkezett
szennyvizek oly mértékű tisztítása, hogy azok a befogadókra káros hatással ne le­
gyenek. A tisztítás során visszatartott anyagok mennyisége és minősége szüksé­
gessé teszi azok további kezelését (eltávolítás, megsemmisítés vagy további felhasz­
nálásra alkalmassá tétel), ami ugyancsak a szennyvíztisztítás egyik lényeges fel­
adata.
Keletkezési helyük és főbb tulajdonságaik alapján vannak házi, ipari és mezőgaz­
dasági szennyvizek. A szennyvíztisztítási eljárások lehetnek természetesek és mes­
terségesek.
A szennyvíztisztítás rendszerébe tartozik a
mechanikai tisztítás,
biológiai tisztítás és a
kémiai tisztítás.
A szennyvizek minőségi jellemzőit, a tisztítás technológiai eljárásait és berendezé­
seit az I. fejezet 8. pontjában átfogóan és szabatosan ism ertetjük. Ezért a továb­
biakban —- hivatkozva az em lített fejezetben leírtakra és részben az o tt bem utatott
ábrákra — a jellemző, főbb műtárgytípusok ismertetésére szorítkozunk, kiemelve
a korszerű és hazánkban is alkalmazott vagy alkalmazásra javasolt megoldáso­
kat.
A m űtárgyak csoportosítása során figyelembe kellett vennünk azt a világszerte
kialakult szakmai felfogást, hogy a víztisztítás és a szennyvíztisztítás ma m ár
447
 U n iflo w -m e d e n c é k ; , ;: i
gyakorlatilag majdnem azonos feladatot jelent, technológiai eljárásai, gépészeti és
v íz s z in t e s , s u g á r ir á n y ú á t fo ly á s ú (D o r r -r e n d sz e r ű ) m e d e n c é k ;
villamos berendezéseinek, műtárgyainak túlnyomó része azonos rendeltetésű és
fü g g ő le g e s á tfo ly á s ú (d o r tm u n d i) ü le p ítő k .
kialakítású.
Kétszintes ülepítők:
E nnek két fő oka v a n :
E m sc h e r -k u ta k ;
A vízellátás során egyre nagyobb mértékben felhasználásra kerülő felszíni Im h o ff-m ed en cé k ;
vizek és felszín közeli talajvizek szennyezettsége oly mértékű az ipar és mező- D o r r — C la r ig e s te r -típ u s ú ü le p ít ő k .
gazdaság szennyező hatása következtében, hogy a víztisztítási technológiai
eljárások „alapanyaga” , a nyersvíz úgyszólván m ár szennyvíznek is tekint­ Csepegtetötestek (a biológiai tisztítási rendszer részei)
hető.
Közönséges csepegtetötestek
A szennyvíztisztítástól a befogadók fokozott védelme érdekében oly mértékű
tisztítást követel meg az élet, hogy a befogadóba engedett tisztított szennyvíz Torony-csepegtetőtestek
minősége ne legyen rosszabb az eredeti — a vízellátáshoz felhasznált — nyers­
Levegőztetőmedencék (eleveniszapos biológiai tisztítási rendszer részei)
víz minőségénél (3. tisztítási fokozat).
B ár ez utóbbi követelmény megvalósítása a hatalmas anyagi ráfordítások igénye Légbefúvásos rendszerű berendezések
m iatt még világszerte kezdeti stádiumban van, a tendencia e felé ta rt és ezért is­ Felületi levegőztetésü medencék
m ertetésünk során ezt a szempontot is figyelembe vesszük. Vízszintes tengelyű levegőztetőberendezések
Az előbbiekben kifejtettek m iatt a szennyvíztisztítás m űtárgyainak jelentős része Függőleges tengelyű levegőztetőberendezések
— kisebb gépészeti, esetleg formai kialakításbeli változásokkal — a víztisztítás­ Kombinált műtárgyak
ban is szerepel. Ezért a m űtárgyak csoportosítását is e szempontok alapján végez­
tü k —■a közismert szennyvíztisztítási alapfogalmak egyidejű m egtartása végett —, Az iszapkezelés főbb műtárgyai
de a 9.12. pontban szövegben, ill. ábrákkal ism ertetett m űtárgyfajtákra az ismétlé­
sek elkerülésére e helyen csak hivatkozunk. Iszapsűrítők
Iszapszikkasztó ágyak
Iszaprothasztók
9.22. A szenn yvíztisztítás jellegzetes főbb m űtárgyai Zárt, fűtött és hideg rothasztok
Nyitott rothasztók
A 9.21. pontban vázolt elvek alapján a következő főbb m űtárgytípusokat külön­ Gépi iszapvíztelenítők (ezekkel nem foglalkozunk.)
böztetjük meg:
Vegyes rendeltetésű és egyéb műtárgyak
Ülepítő- és fehisztatólcrerdezcsek (a mechanikai tisztítási rendszer részei)
Homokfogók 9.221. Ülepítő- és felúsztatóberendezések
Vízszintes átfolyású homokfogók:
hosszanti átfolyású homokfogók; 9.2211. Homokfogók
légbefúvásos homokfogók.
Függőleges átfolyású homokfogók: Vízszintes, hosszanti átfolyású homokfogók
Blunk-féle homokfogók; E homokfogók a víztisztításban alkalmazottaktól (l. a 1X.9-1. és I X .9-2. ábrát)
tölcséres homokfogók. csak annyiban különböznek, hogy a homokfogó előtt zsilipszerkezettel szabályoz­
ható osztótér van, a m űtárgy végére pedig Venturi- vagy Parshall-típusú mérőtorok
Felúsztatóberendezések
kerül.
Zsírfogók
E homokfogókat általában sík alapozással építik. Talajvíz esetén felúszás ellen fal-
Hab fogók
vastagítással vagy földterhelésű konzolokkal lehet védekezni. A monolit vasbeton­
Benzinfogók
ból épülő m űtárgyakat gyakran egybeépítik a rácsaknával és a homokkal együtt
Olajfogók
leülepedett, kisebb fajsúlyú szerves anyagok kiválasztására szolgáló ún. homokmosó
Ülepitőmedencék berendezésekkel.
Egyszintes ülepítők: A vízszintes átfolyású, légbefúvásos homokfogók (l. az 1.8-22. ábrát) lényegesen
rövidebb m űtárgyak, a homokfogók rekesz elrendezése folytán viszont mélyebbek.
vízszintes hosszanti átfolyású ülepítők; Talajvíz esetében zömökebb alakjuk folytán célszerűen süllyesztéssel épülnek.
lipcsei medencék;
29 Vízépítés II. k ö tet 449
•448
F ü g g ő le g e s á tfo ly á s ú h o m o k fo g ó k A metszet C m e ts z e t
E homokfogók közül a B lu n k - f é lé k kör alaprajzúak. É p í t é s ü k szempontjából ké­
nyes részük a kör alakú terelőfalak igen gondos m unkát igénylő kialakítása.
A tölcséres h o m o k fo g ó k építésére vonatkozóan a 9.1211. pontban a függőleges á t­
folyású homokfogókra vonatkozóan leírt elvek az irányadók azzal a kiegészítéssel,
hogy a szennyvíztisztító telepek elhelyezése folytán a homokfogó sokkal gyakrab­
ban épül talajvízben és ez különleges figyelmet érdemel.

9 .2 2 1 2 . F e lú szta tó b e re n d e zé se k

A felúsztatóberendezések célja a szennyvízben levő és a víznél kisebb fajsúlyú

anyagok visszatartása. Kialakításukat tekintve, ezek olyan medencejellegű mű­
tárgyak, amelyekben az érkező víz sebessége 5—10 mm/s értékre csökken. így a
műtárgyon átfolyva, a könnyebb fajsúlyú anyagokra van elegendő idejük a víz
felszínére felúszni.

Z s ír fo g ó k

A zsírfogókat konyhák, vágóhidak, húsüzemek mellett építik, a szennyvíz köz­

csatornába vezetése előtt, vagy a szennyvíztisztító telepeken. A m űtárgy rend­
szerint téglalap alakú 1:1,5—2 szélesség—hosszúság aránnyal. A víz egyenletesebb
szétosztására a műtárgy elején, valam int a felúszott zsiradék visszatartására a mű­
tárgy végén terelőfalak szolgálnak.
A zsíranyagok bomlásként keletkező zsírsav korróziós hatása m iatt a medence
teljes belső felületeiét célszerű m é szsz e g é n y c e m e n tte l készült vízzáró vakolattal el­
látni. A visszatartott zsírréteg magasságában sa v á lló la p b u r k o la t (csempe) vagy
véd ő b evo n a t elhelyezése szükséges, a vízszint felett és alatt 20—30 cm távolságig. O la jfo g ó k
A m űtárgy lefed ését vagy előregyártott, kiemelhető lapokkal, vagy pedig kiemel­
hető fedlapos (a lebúvónyílás fölött elhelyezve) monolit vasbeton födémmel oldják Az olajfogók kialakítása hasonló a zsírfogókéhoz. Az összegyülemlő üledék tárolá­
meg. sára és könnyebb kiemelésére 60%-os lejtéssel ellátott gyűjtőteret szoktak kialkí-
(- tani a m űtárgy végén. Az olajréteg magasságában olajálló, elszivárgást gátló védő-
Nagyobb üzemi zsírfogók légbefúvással is készülhetnek. A m űtárgy fenekén perfo­ burkolat (pl. klinkerlap) vagy -bevonat készítendő. Ugyanez vonatkozik az olaj­
rált csövön befúvott levegő buborékai felfelé terelik a zsiradékot. A víz bevezetése gyűjtő térre. A m űtárgyat vízzáró vakolattal kell ellátni, a felhasználandó cement
a vízszint fölött, az elvezetés pedig az üledék eltávolítása végett a fenékről törté­ minősége lehetőleg C 500 p legyen, kivéve az olajjal érintkező felületeket, ahol
nik. Ilyen lég b e fú v á so s z s ír fo g ó t m utatunk be a I X . 9 - 2 6 . á b rá n . burkolat esetén C 500 s cementet vagy mészszegény portlandcementet ajánlatos
alkalmazni.
H a b fo g ó k

Habfogók fürdők, mosodák szennyvizeinek tisztítására szükségesek. Elvi kialakí­ 9 .2 2 1 3 . Ü le p ítő m e d e n c é k

tásuk nagyjából azonos a zsírfogókéval.
Az ülepítőmedencék két nagy csoportja funkconális és kialakítási szempontból: az
e g y sz in te s és a k é ts z in te s ülepítők.
B e n z in fo g ó k

A benzinfogók célja egyrészt a benzinféleségek kinyerése újrafelhasználás végett, Egyszintes ülepítők

másrészt a robbanásveszély megelőzése a közcsatornában. Rendszerint betonból, Az e g y sz in te s m e d e n c é k közül a v íz s z in te s és h o s s z a n ti á tfo ly á s ú , téglalap alakú, ún.
vasbetonból vagy öntött vasból, feltétlenül fedett kivitelben épülő medencék. Szel­ lip c s e i medencék (l. a z 1 .8 -2 7 . á b r á t) inkább előülepítőként, az U n iflo w - típ u s ú
lőzésükről is feltétlenül gondoskodni kell. A felúszó benzin összegyűjtését acéllemez medencék ( l . a I X .9 - 1 2 . á b r á t) pedig főleg utóülepítőként (annak is ritkábban)
gyűjtőedénnyel oldják meg. A fokozott tűz- és robbanásveszélyesség m iatt a mű­ kerülnek alkalmazásra.
tárgyak mellett a nyílt láng használatát és a dohányzást tiltó táblákat kell elhe­ A s u g á r ir á n y ú á tfo ly á s ú (D o r r - rendszerű) medencéket ( l . a z 1 .8 -2 8 . á b rá t ) elő- és
lyezni. utóülepítőként is alkalmazzák.
450 29 »
451
Az építésre vonatkozóan hivatkozunk 9.1222. és 9.1241. pontban ism ertetettekre
azzal a kiegészítéssel, hogy e viszonylag nagy felületű, lapos vasbeton medencék
felúszásra igen érzékenyek, ezért lehetőleg — akár feltöltés árán is — e m űtárgya­
k at a talajvízszint fölötti elhelyezéssel kell tervezni.
A függőleges átfolyású, ún. dortmundi medencék funkcionális és technológiai fel­
adata, alakja és szerkezeti kialakítása gyakorlatilag a víztisztításban alkalmazott
függőleges átfolyásúj lebegő iázapszűrős, Candy-típusú derítőknek felel meg.
A dortniundi medencéket; —- ha hincs talajvíz •— lefelé szűkülő csonkakúp alakú
A m e ts z e t : , I a kénsav agresszív hatásától.
IX.9-27. ábra. Függőleges átfolyású (dortmundi)
ülepítőmedence
vasbeton oldalfallal képezik ki. Talajvíz esetén rendszerint a max. építési talajvíz­
szintig henger alakú k u tat kell lesüllyeszteni és a belső — csonkakúp alakú — üle­
pítőteret utólag betonnal kiképezni. Ilyen megoldás látható a IX.9-27. ábrán.
Megjegyzendő, hogy a dortmundi medencéket nemcsak vegyszeres kezeléssel kom­
binálva előülepítőként, hanem közönséges ülepítőként, biológiai tisztítás után
(utóülepítés) is használják. Ez utóbbi alkalmazásuk rendszerint akkor gazdaságos,
ha a talajvíz mélyen van és a területtel takarékoskodni kell (pl. mezőgazdaságilag
értékes terület igénybevétele esetén).
Kétszintes ülepítők
A kétszintes ülepítőket m int a szennyvíztisztítás legrégibb, szinte klasszikusnak
mondható m űtárgyait -— számos kialakítási móddal -— még ma is alkalmazzák,
bár a korszerű biológiai tisztítási és iszapkezelési eljárások fokozott elterjedése
452
m iatt e m űtárgytípus nagyobb méretekkel ma m ár korszerűtlen és gazdaságta­
lan.
Az Emscher-kutat, Imhoff-medencét az I. fejezet 8. pontjában (l. az 1.8-30. ábrát)
részletesen ism ertettük. Az építést főleg a m űtárgy n^tgy mélységi méretei nehezí­
tik meg, főleg talajvíz esetén, amikor rendszerint szekrénysüllyesztés az alkalma­
zott építési mód. Az oldalfalakat és a feneket 2 cm vastag belső vízzáró vakolattal,
a vízzel nem borított belső felületeket bitumenes védőbejvonattal kell ellátni, az
üzemi vízszint alatti 30 cm mélységig. A gázos (kén-hidrogén) térben ugyanis kén­
savat termelő kénbaktériumok tenyésznek, a betonfelületét pedig meg kell védeni
A Dorr—Clarigester-típusú kétszintes ülepítőket a teljesség kedvéért említjük meg.
Ezek felső, ülepítőtere kör alakú, az átfolyás sugárirányú (1. a Dorr-rendszerű me­
dencéket a 9.1221. pontban). Hazai alkalmazásuk szempontjából — különösen
ma —• már nincs jelentőségük.
9.222. Csepegtetőtestek
A biológiai szennyvíztisztítás -hagyományos, ma is .alkalmazott egyik műtárgy-
típusa a csepegtetőtest.
9.2221. Közönséges csepegtetőteistek
A közönséges csepegtetőtestek technológiai funkcióját, szerkezeti kialakítását az
I. fejezet 8. pontjában részletesen ism ertetjük (l. az 1.8-31. és 1.8-32. ábrát). '
Építésük során igen nagy figyelmet kell szentelni a fenék pontos, terv szerinti kiala­
kítására, a csépegtetőtest körüli terület víztelenítésére (szivárgó rendszer, övárok),
az oldalfalak gondos alapozására. A töltőanyagot átvétel előtt fagyállóság szempont­
jából meg kell vizsgálni. A töltőanyag szemcsenagysága és a rétegek elhelyezésének
meghatározása a berendezés jó üzemelésének előfeltétele.
9.2222. Torony-csepegtetőtestek
A torony-csepegtetőtestek ( I X .9-28. ábra) kéményszerű építmények, amelynek
magassága 6—8-szorosa belső átmérőjének. A magas töltőtesten hosszú ideig tartó
átcsörgedeztetés biztosítható, ugyanakkor a szennyvíz a kéményhatás m iatt kelet­
kező függőleges léghuzat következtében jobban érintkezik a levegővel. A szokásos
méretek: belső átmérő 1—4 m, magasság 8—24 m. A szerkezeti részletmegoldások­
ról a bem utatott ábra tájékoztat.
9.223. Levegőztetőmedencék
Az eleveniszapos biológiai tisztítási rendszerek technológiai alapjait az I. fejezet 8.
pontjában ismertetjük. A műszaki gyakorlatban ezek jelentik a legkorszerűbb
technológiát, éppen ezért a megoldási módok száma rendkívül nagy, ezért csak az
alapelvek és néhány —• főleg hazánkban alkalmazott — főbb m űtárgytípus ismer­
tetésére szorítkozhatunk.
A medencék rendeltetése: a mechanikailag előkezelt szennyvizet a műtárgyban az
utóülepítőkből visszanyert eleveniszappal összekeverik, a szennyvíz—iszap elegybe
levegőt táplálnak be. Az éltető levegő oxigénjének segítségével az aerob mikroorga­
nizmusok táplálkozásuk közben a szerves anyagokat lebontják.
453
 Derékszögű négyszög alaprajzú, viszonylag egyszerű, inkább lapos medencék.
A megfelelő áramlási viszonyokat biztosító formai kialakítást (lekerekítések stb.)
rendszerint kitöltőbetonnal oldják meg.

9 .2 2 3 2 . F e lü le ti levegőztetésü m e d e n c é k

'V ízszin te s te n g e ly ű (forgókefés) levegőztetőberendezések ( l . a z 1 .8 -3 4 . á b r á t).

Az ilyen rendszerű medencék vasbetonból készülnek beton kitöltőtestekkel. Na­
gyobb szélesség esetén keresztirányú merevítőfalakat építenek be a fenék felett
50—60 cm-től a vízszint alatt 20—30 cm-ig. A lapos, nagy felületű medencék talaj­

víz esetén felúszásra érzékenyek, ezért célszerű a medencéket úgy telepíteni, hogy
talajvíz fölé kerüljenek. A belső, vízzel érintkező felületeket vízzáró vakolattal kell
ellátni.
A fü g g ő le g e s te n g e ly ű levegőztetőberendezések ( l . a z 1 .8 -3 5 . és 1 .8 -4 0 . á b rá t) .
A létesülő siófoki új szennyvíztisztító telep 4 kazettából álló, 10 m széles, turbo-
motoros levegőztetőmedencéjének tervét ism ertetjük a I X .9 - 2 9 . á b rá n .
A m űtárgyak kialakításának legfontosabb feltételei:
a levegőbevitel és eloszlatás legjobb hatásfokú megoldása;
az eleveniszap folyamatos bevitelének és eloszlatásának helyes megoldása;
olyan áramlási viszonyok megteremtése, hogy iszaplerakódások és holtterek
ne keletkezzenek és jó legyen a keveredés.
A berendezések célszerű kialakítását egy-egy m űtárgytípusnál alapos modell-, ill.
üzemi kísérletek előzik meg, éppen a felsorolt feltételek optimális biztosítása érde­
kében.

9 .2 2 3 1 . L é g b e fú v á s o s re n d s ze rű b eren d ezések

A számos változat közül (nagybuborékos, kisbuborékos levegőbevitel, mélybefú-

vás, felszínközeli befúvás stb.) az Inka-rendszerű berendezést ism ertetjük az I.
fejezet 8. pontjában az 1 .8 -3 3 . á b rá n . Mint m űtárgyak, e medencék különösebb
építési nehézséget nem jelentenek.

454 455
9.224. Kombinált műtárgyak
A korszerű szennyvíz-technológiát a gazdaságos építéstechnológiával összekap­
csolva alakultak ki az utóülepítővel egybeépített, kombinált, blokkjellegű m űtár­
gyak. Ilyen megoldásra m utatunk be példát a I X . 9 - 3 0 . á b rá n .
A kombinált m űtárgyak megoldására számos Változat ismeretes (kör és négyszög
alaprajzzal, centrikusán elhelyezett utóülepítővel, a levegőztetőegységek körül el­
helyezett és kapcsolási variációkat lehetővé tevő utóülepítőkkel stb.).
A blókkszerű építés helyigény, beton- és csőmennyiség szempontjából kedvező es
góíidos építéstechnológiával igen gazdaságosan megoldható.
9.225. Az iszapkezelés főbb műtárgyai
A szennyvíziszap kezelése és az iszap elhelyezése rendkívül sokrétű és az egész
szennyvíztitsztítási technológia egyik legbonyolultabb és legköltségesebb eleme.
Az iszap sűrítése, kirothasztása, víztelenítése, szikkasztása és végül megsemmisí­
tése vagy mezőgazdasági célra felhasználása számos,technológiai, gépészeti beren­
dezést igényel, amely ék ismertetését külön szakirodalom tárgyalja. I tt az I. fejezet
8. pontjában ism ertetett technológiai alapelvekre hivatkozva, mindössze három
jellemző m űtárgytípust említünk.
9 .2 2 5 1 . I s z a p s ű r í tő k
Az iszapsűrítők feladata, hogy mintegy 6—-30 órás tartózkodás alatt az iszap
térfogatát kb. 25—50%-kal csökkentsék a még mindig sok vizet tartalm azó iszap­
szemcsék és a felül elhelyezkedő iszapvíz különválasztása révén.
A műtárgy vasbeton lábakon vagy a terepszint fölé kiemelt sík alapon álló hengeres
Vasbeton akna, amelynek alsó részét kúposán (60°-os szögben) kell kiképezni.
I X . 9-31. ábra. Iszapsűrítő iszaplevezető aknával
4 5 6
A födémen könnyen nyitható fedlapot helyeznek el az ellenőrzés és tisztítás céljá­
ból. A m űtárgyat ( I X . 9 - 3 1 . á b r a ) belső vízzáró vakolattal látják el és mellé az
iszapvizet elvezető aknát telepítenek, az iszapvíz elvezetéséről gondoskodnak.
9 .2 2 5 2 . I s z a p s z ik k a s z tó á g y a k
Az is z a p á g y a k létesítésének célja folyékony állapotban levő, m ár kirothadt iszap
olyan mértékű kiszikkasztása, hogy az m ár lapátolható legyen. A kiszikkadt iszap
térfogata az iszapágyon az eredetinek 30—50%-ára csökken.
Az iszapszikkasztó ágyak, földbe süllyesztett vagy kiemelt (és 10 cm-rel a legma­
gasabb iszapszint fölé érő) lapos földmedencék, amelyek fenekét és oldalfalait víz­
záró, döngölt agyaggal, bitumennel kiöntött hézagú betonlapokkal vagy vasalt
betonlemezekkel alakítják ki, A gázokkal telített iszap a saját iszapvizén felúszik,
az iszapvíz a szűrőrétegen á t alul távozik.
A szűrőréteg alulról felfelé csökkenő szemcsenagyságú kavics—homok réteg 50—60
cm összvastagsággal. Az iszapágyat előregyártott vasbeton oszlopokból és pallók­
ból összeállított válaszfalakkal rekeszekre kell osztani. Egy-egy rekesz szélessége
4—10 m, hossza 10—25 m. Az átszivárgóit vizeket a rekesz közepe felé lejtő fenék
alagcsővezetékbe viszi. Az alagcsőhálózaton összegyűlt iszapvizeket gyűjtőcsator­
nával elvezetik.
9 .2 2 5 3 . I s z a p ro th a szto k
Az iszaprothasztók működését az I. fejezet 8. pontjában ism ertetjük és az 1 .8 -3 8 .
á b rá n egy fű tö tt ro th a sztó működési vázlatát m utatjuk be.
Hideg rothasztásos rendszerű, korszerű kialakítású rothasztótípust ism ertetünk a
I X .9 - 3 2 . á b rá n . Ebből a típusból az utóbbi években számos egység épült már ha­
zánkban. A m űtárgy az ideális k ö rte a la k o t megközelítő m o n o lit vasbeton szerkezet,
amely egy felső csonkakúpból és egy alsó fordított csonkakúpból tevődik össze.
A két csonkakúpot gyűrűgerenda fogja össze, amely egyben merevítőül is szolgák
A gyűrűgerendát hordó pillérsor gombafejjel csatlakozik az alaplemezhez. így a
vasbeton fenéklemezt egyrészt közvetlenül az alsó medencerész, másrészt a gyűrű­
gerendát tartó pillérsor terheli. A rothasztótartályokat vasbeton gyaloghidak kötik
össze a központi lépcsőházzal. A csonkakúp alakú felső, térszint feletti külső fal
p o liu re tá n h a b h ő szig e te lé st kap, amely 2 x 2 cm vastag 115x70 cm-es elemekből áll
és alumínium lemez borítású.
Az építés sorrendje:
a fenéklemez megépítése;
az alsó fordított alakú csonkakúp megépítése a pillérekkel, gyűrűvel, a gyűrű
felső síkján munkahézag hagyásával;
a felső csonkakúp alakú rész megépítése belső állványzattal.
A m űtárgy vízzel, ill. földdel érintkező felületeire torkrét eljárással három rétegű
vízzáró vakolatot hordanak fel. A csőfolyosók és a rothasztok, valam int a lépcső­
ház csatlakozásainál 2 cm-es dilatációs hézagot alakítanak ki, a hézagba „Sika
Fugenband” gumilemez kerül, m ajd a hézagot kívülről bitumennel kiöntik.
A rothasztó belsejébe kerülő gépészeti berendezést a felső csonkakúphéj betono-
457
 Etórothasztó Lépcsőház U tórothasztó
kémiai tisztítás műtárgyai és berendezései ( l . a 9 .1 2 4 . p o n to t ) ,
fertőtlenítő berendezések (medencék, oldattartályok, klóradagolók),
rácsszemétrothasztók,
iszaptavak,
komposzt telepek,
aerob iszaprothasztók,
gáztartályok,
a termikus iszapkezelés berendezései és műtárgyai,
speciális ipari szennyvíztisztító berendezések,
mérő m űtárgyak,
kezelőépületek,
az energiaellátás, hírközlés és vezérlés berendezései és épületei.
A szennyvíztisztítás műtárgyainak építése során felmerülő általános probléma a
beton védelme a g re s szív hatások ellen.
A b eto n ko rró zió veszélye két oldalról jelentkezhet:
a ta la j fe lő l: e m űtárgyak rendszerint mély, talajvizes területekre kerülnek, ill.
nagyobb felületen és mélységben érintkezhetnek agresszív talajjal (talajvíz­
zel);
a s z e n n y v íz fe lő l: a közcsatornán levezetett szennyvíz tartalm azhat erősen
agresszív szennyezőanyagokat, gázokat, savas, lúgos kémhatású vizeket.
Minden esetben részletes talajmechanikai és talajkémiai vizsgálat és a szennyvíz
minőségének ismerete szükséges.
A beton korrózió elleni védelmére néhány speciális esetben kitértünk az ismertetés
során, az adott esetben szükséges intézkedéseket a vonatkozó szabványok, ÉKSZ,
zása előtt célszerű elhelyezni, hogy a beemelési költségek csökkenthetők legyenek. műszaki, valam int technológiai előírások és irányelvek tartalm azzák.
A m űtárgy kivitelezése nagyon munkaigényes és igen komoly állványozó munka Ezek összefoglaló jegyzékét, a „V ÍZÉPÍTŐ IPA R I KIADVÁNYOK: B e to n - és
szükséges. v a sbeton sze rk e ze te k re vo n a tk o zó s z a b v á n y o k és e lő írá so k , valam int S z e n n y v íz tis z tító -
és á tem elő telep ek ép ítésére v o n a tk o zó s z a b v á n y o k és e lő írá so k ” c. összeállításokban
9.226. Vegyes rendeltetésű és egyéb műtárgyak találhatja meg az olvasó.
A számos vegyes rendeltetésű és egyéb m űtárgy épület vagy zömmel földmunkát,
■iü. gépészeti berendezést jelentő építmény a technológiai sorrend figyelembevételé­ 9.3. AZ ELÖREGYÁRTÁS LEH ETŐ SÉG EI
vel a következők:
A vízépítési előregyártás feladatait, a megvalósítás feltételeit, az elemek anyagára,
levezetőcsatornák,
az előregyártó üzem elrendezésére és berendezésére vonatkozó elveket, az előre­
rácsaknák ( l. a z 1 .8 -2 0 . á b rá t) , gyártás folyam atait a 2. pontban tárgyaljuk. I tt kizárólag a víztisztítás és szenny­
homokmosó berendezések, víztisztítás m űtárgyai építéséhez hazánkban kipróbált és fejlesztésre javasolt al­
oldómedencék ( I . a z 1 .8 -2 9 . á b rá t), kalmazási eljárásokat tárgyaljuk, néhány példával illusztrálva.
elárasztott kavicsszűrők,
szennyvíztavak (oxidációs vagy stabilizációs tavak), 9.31. Magyarországon eddig alkalm azott elem ek és eljárások
szennyvíz-halastavak,
A víztisztítás és szennyvíztisztítás jellegzetes m űtárgyai derékszögű négyszögű
szennyvíz-öntözőtelepek, vasbeton építmények.
szikkasztóberendezések (alagcsövezés, aknák, árkok), Az ü zem b en elő reg yá rtó it e lem ek közül a födémgerendák (ÉTI-gerendák), vasbeton
talajszűrők, kerítésoszlopok, pallók, kútgyűrűk, fedlapok, aknaelemek a leggyakrabban hasz­
oxidációs árkok ( l . a z 1 .8 -3 6 . á b r á t), náltak.

458 459
H elyszínen e lő re g y á rto tt ele m e k k é n t főleg b e to n b u rk o ló lap o k at, v asb eto n födém ­
elem ek et, tá lc a sz erű v a sb e to n elem ek et h a sz n á lta k fel eddig.
M ű tá rg y a k sz e rin t e lő re g y á rto tt elem ek felh aszn álásáv al é p ü ln e k :
függőleges átfolyású derítők (reaktor) felső hengeres oldalfalai és a lefedő
kupola előregyártott elemekből;
nyílt gyorsszűrők szűrőfenékkiképzéséhez előregyártott tálcás elem ek;
oldómedencék (oldóaknák) aknaelemekből;
idomtestes csepegtetőtestek tálcás elem ei//, az 1.8-32. ábrát);
előregyártott kis szennyvíztisztító telep (l, az 1.8-37. ábrát) ;
iszapszikkasztó ágyak oszlopai, pallóoldalfalai;
oxidációs árkok burkolólapjai;
kis, fedett m űtárgyak kiemelhető fedlapjai, (zsírfogók, fertőtlenítő medencék
stb.).

9.32. A fejlesztés iránya M agyarországod

Az építőipari kapacitás jelentős növelésének igénye a közművesítési program
teljesíthetőségé érdekében fokozottan előtérbe helyezi a gazdaságosan és elsősorban
üzemileg élőregyártható elemek alkalmazását a víztisztítás és szennyvíztisztítás
területén.
A jelenleg kidolgozás és kísérleti gyártásépítés stádiumában levő program alapelvei
a következők:
Derékszögű négyszög alakú, könnyen szállítható és beemelhető (max. 5 t súlyú),
sík vasbeton elemekből derékszögű négyszög vagy a kör alakot megközelítő
sokszög alaprajzú medenceszerű m űtárgyak készüljenek.
A fenék monolit beton vagy vasbeton lemez, az oldalfalak és a lefedés sík vasbeton ® (2) E le m típ u s je le ®
elemekből készüljön. 2 , á t 1 p 2 ,1 M p E le m s ú ly a t 2 ,9 M p
12db íc /b 1m ű tá r g y e le m s z ü k s é g le te 12 d b
Az elemek önmagukban is a lehetőséghez képest vízzáróak legyenek. 3 2 ,9 1 Ö ssze s e le m s ú ly a 2 8 ,8 M p
Az elemek maximálisan sima felületét biztosítani kell, hogy az ülepítők, derítők, 9 ,k m 3 M o n o lit b e to n 7 ,6 5 m 3

levegőztetőmedencék iszapja akadálytalanul csúszhasson le. I X . 9 -33. á b ra . E lő r e g y á r to tt, m o d u l m ű tá r g y a k v á z la tte r v e

Az elemek kapcsolata a vízzáróság követelményeit maximálisan elégítse ki.
Rács Eleveniszapos levegöztefőmedence iitóülepitőmedence Fertőtlenítő
A dinamikus hatások (iszapkotrók, levegőztetőrotorok) m iatt az elemek rugalmas-
kötését biztosítani kell.
Minél kevesebb fajta elemből összeállítható m űtárgyak tervezésére kell törekedni.
Célszerű lehetőleg azonos főméretű (modul) m űtárgyak kialakítása.
A derékszög alaprajzú m űtárgyak előnye a lefedésben van (nincs szükség különleges
alakú lefedő elemekre).
A sokszög alaprajzú műtárgyak esetében viszont kedvezőbb az erőjáték, a kötési
mód az oldalfalakon azonos (nincsenek sarokcsatlakozások), ami a vízzáróság
szempontjából is előnyös. A kisebb hajlítóigénybevétel m iatt kevesebb az acélbetét­
szükséglet.
A kapcsolatok lehetnek nedves (cement alapanyagú habarcs) és műanyag kötések.
A nedves kötések előnye, hogy a gyártási pontatlanságok a beépítésnél könnyen
kiküszöbölhetők, a csőcsatlakozások, szerelvények beépítése, terelő- és merevítő-
falak csatlakoztatása egyszerűbb. A műanyag kötések jelenleg nálunk még drágák
I X . 9 -3 4 . á b r a . M o d u l m ű tá r g y a s s z e n n y v íz t is z t ít ó t e le p 1 5 0 0 la k o s -e g y e n é r té k r e
az alapanyag m iatt.
461
460

I X . 9-35. ábra. Kombinált biológiai tisztító műtárgy modul elemekből
A tendencia pillanatnyilag a nedves kötések alkalmazása felé m utat, a végső követ­
keztetést a részletes kísérletek és vizsgálatok eredményéből lehet csak levonni.
A m űtárgyak kitűzése szempontjából ideálisnak a 4-gyel osztható elemszám
mondható. A modulméretekre a KGST-irányelveknek megfelelő 30 cm-rel osztható
modulméret a célszerű (pl. 1,20x3,60x0,15 m).
Az ism ertetett elvekre és meggondolásokra hivatkozással néhány példát m utatunk
be modul m űtárgyakban létesített szennyvíztisztító telepekre.
A IX.9-33. és 34. ábrán egy 1500 lakosegyenértékű, eleveniszapos biológiai tisztí­
tású szennyvíztisztító telep megoldását ism ertetjük különálló, de azonos méretű
műtárgyakból és azonos elemekből összeállítva. A I X . 9 -3 5 . á b ra 2500 lakosegyen­
értékű kombinált biológiai szennyvíztisztító m űtárgyat ábrázol, azonos elemekből
összeállítva.
Az ism ertetett megoldások még tanulmányszintű tervek csupán, megvalósításuk
azonban a vízügyi szervek műszaki fejlesztési programjának fontos és súlyponti
része.
IRODALOM
Az 1. ponthoz
[1] T a rn ó c z i T .: Ultrahangok. Műszaki Könyvkiadó, 1963.
[2] M a g y a r t B . : Oszcilloszkópia. Műszaki Könyvkiadó, 1964.
[3] H e r fo r th —W in te r : Ultraschall. Leipzig, B. G. Teubner Verlagsgesellschaft. 1958..
[4] M a ta u s c h e k , J . : Einführung in die Ultraschalltechnik. Berlin, YEB Verlag-
technik. 1961.
[5] B e n s ő n C a r lin : Ultrasonics. New York, Mc.Graw-Hill Book Company. Inc..
1960.
[6] V a d á sz J . : A beépített beton jellemzőinek meghatározása. Magyar Építőipar,
1967.
[7] F ilo n id o v — T r e tja k o v : Kontroll betona ultrazvukom v gidrotechnicseszkom
sztroitelsztve. Moszkva, „Energia” , 1969.
[8] K r á n ic z L . : Ultrahangos betonvizsgálatok a vízépítésben. Vízügyi Közlemé­
nyek. 1968/3.
A 2. ponthoz
[1] Babos Z . : A mederburkolatokról. Vízügyi Közlemények. 3—4. sz. (1955).
[2] Ballá I . : Előregyártott elemek a vízépítésben. Vízügyi Szakmai Világszintbe­
számolók. VÍZDOK, 5. sz. (1965).
[3] Ballá I.: Vasbeton előregyártás a hazai vízügyi gyakorlatban. Vízügyi Közle­
mények, 4. sz. (1957).
[4] MSZ 15450. Betoncsövek.
[5] MSZ 15033. Beton- és vasbeton-terminológia.
[6] MSZ 15213. Vízépítési műtárgyak és elemeik. (MSZ 15213) Mezőgazdasági víz­
építési műtárgyak. Műszaki követelmények.
[7] MSZ 15225 —15230. Vízépítési műtárgyak statikai méretezése.
[8] Mokk L . : Helyszíni előregyártás. 2. kiad. Műszaki Könyvkiadó, 1961.
[9] P e r é n y i K . : Előregyártott vasbeton csővezetékek és csatornaelemek alkalma­
zása az olaszországi öntözőrendszerekben. Vízügyi Közlemények. 3. sz. (1961).
[10] P e r é n y i K . : Öntözőtelepek építése és fenntartása. Műszaki Könyvkiadó, 1955.
[11] P e r é n y i K . : Öntözőtelepek építése, különös tekintettel a gépesítésre és az előre-
gyártásra. Kandidátusi értekezés, 1968.
[12] V e rő — R é v : Űj cölöpfajták és verőberendezések. Az Országos Mélyépítőipari
Konferencia előadásai. Közlekedési Dokumentációs Vállalat, 1961.
[13] Betonelőregyártás kérdései. KDT elemek vizsgálata. VÍZITERV. Terv. szám.,
14484. (1965).
A 3. ponthoz
[1] A csővezetékes öntözés műtárgyai (Objekty na trubni siti závlahové) Hydro-
project, 1963. Prága.
[2] MSZ 4481. Árvízvédelem, mederrendezés és belvízvezetés. Csőátereszek előreké­
szített vasbeton csövekből.
[3] MSZ 15205. Árvédelmi töltések biztonsága műtárgyak beépítésénél.
463.
 [4] B a llá I . : E lő re g y á rto tt elem ek a vízépítésben. V ízügyi Szakm ai V ilágszintbe­ [8] M u s z k a la y — S ta r o s o ls z k y : Vízépítési műtárgyak vizsgálata. VÍZDOK. 1968.
szám olók, 5. sz. (1965). [9] S z é c h y — V a r g a : Alapozás. Műszaki Könyvkiadó, 1971.
[5] B a lló I . : V asbetonelőregyártás a hazai vízügyi g y ak o rlatb an . Vízügyi K özle­ [10] R ó zsa L . : Az alapozás kézikönyve. Műszaki Könyvkiadó, 1971.
m ények, 4. sz. (1957).
[6] MSZ 15213. Belvízrendezés és vízhasznosítás m ű tárg y ain ak tervezési irányelvei.
[7] E iő re g y á rto tt v asb eto n elem ek beemelése. M űszaki k ö n y v k ia d ó , 1955.
[8] G ábri M .: Franciaországi öntözőrendszerek. Vízügyi K özlem ények. 3. sz. (1960). Az 5. ponthoz
[9] G n a d ig — M á r k u s — T h o m a : A v íz ta rtá ly o k építésének fejlődése hazánkban.
V ízügyi K özlem ények, 2. sz. (1958). [1] A u b e rt, J . : Barrages et canalisations „Dunod” Paris, 1949.
[10] MSZ 15213. V ízépítési m ű tá rg y a k és elemeik. (MSZ 15213.) M ezőgazdasági víz­ [2] D ég en I . : Vízgazdálkodás. Jegyzetkiadó, Budapest, 1969.
építési m ű tá rg y a k . M űszaki követelm ények. [3] D e v a u x P ie r r e : Les grands travaux. Presse Universitaires de Francé, Paris,
[11] J u h á s z N . : V ízépítési típustervezés. V ÍZ IT E R V tan u lm án y o k , 1964. 1962.
[12] K á lm á n M . : K ism ű tárg y ak és k u ta k . É K M E szakm érnöki jegyzet. M. 155. [4] K e r ta i E . : Vízerőhasznosítás. Mérnöktovábbképző Intézet, 1965.
T an k ö n y v k iad ó , 1966. [5] L a r r a s J e a n : L’Aménagement des cours d’eau. Presse Universitaires de Francé,
[13] K á l m á n — P e r é n y i : E sőztető öntözőrendszerek. V ízügyi K özlem ények. 3. sz. Paris, 1965.
(1962).
[14] M a n tu a n ó J . : K isebb vízm osáskötési m u nkák. V ízügyi K özlem ények, 3 —4. sz.
(1962). A 6. ponthoz
[15] N é m e th F . : U tó fe sz íte tt h éjcsato rn a. V ízügyi K özlem ények, 4. sz. (1961).
[16] Országos V ízgazdálkodási S zabályzat (ÓVSZ), 1973. [1] F r a n z iu s , O .: Dér Verkehrswasserbau. Berlin, 1927.
[17] Ö ntözőrendszerek és öntözőtelepek tervezési irányelvei. M űtárgyak. OVH Szak­ [2] V erlohr, H . : Bericht, XV., Internationaler Schiffalirtskongress Vénedig, 1931.
m ai S zabvány. K ézirat. 1968. [3] T eu b ert, O .: Die Binnenschiffahrt, Berlin, 1932.
[18] P e r é n y i K . : E lő re g y á rto tt v asb eto n csővezetékek és csatornaelem ek alkalm a­ [4] D u -P la t- T a y lo r , F . M . : The Design, Construction and Maintenance of Docks.
zása az olaszországi öntözőrendszerekben. V ízügyi K özlem ények, 3. sz. (1961). London, Wharves and Piers, 1949.
[19] P e r é n y i K . : Ö ntözőtelepek építése és fe n n ta rtá sa . M űszaki K önyvkiadó, 1955. [5] de J o l y — L a r o c h e — W a tie r — de R o u v ille : Travaux Maritimes, Törne III., Paris,
[20] P e r é n y i K . : Ö ntözőtelepek építése, különös te k in te tte l a gépesítésre és az előre- 1951.
g y á rtá sra . K an d id á tu si értekezés, 1968. [6] J o lá n k a y G y .: Korszerű folyami kikötők és rakodók tervezése. Mérnöki Tovább­
[21] MSZ 15221. P ontyos tó gazdaságok vízépítési létesítm ényei. képző Intézet M. 19, 1952.
[22] S ta r o so ls zk y Ö .: Ö nm űködő berendezések az öntözővíz szo lg áltatásra és szét­ [7] L a c k n e r, E . : Aktuelle Probleme auf dem Gebiete dér Ufereinfassungen, die
o sz tá sra . V ízügyi K özlem ények, 3. sz. (1960). Bauteehnik, Tanvar, 1953.
[23] S ta r o s o ls z k y — M u s z k a l a y : M ű tárgyhidraulikai Zsebkönyv. M űszaki K önyvkiadó, [8] P re ss, F i.: Binnenwasserstrassen u. Binnenhafen, W. Ernst u. Sohn, Berlin,
1961. 1956.
[24] T ö rö k L . : Az e lő reg y árto tt vízépítési k ism ű tárg y ak , a Szovjetunió öntözőrend­ [9] J o lá n k a i G y .: Partfalak. Mérnöki Kézikönyv, Műszaki Könyvkiadó, 1961.
szereiben. V ízügyi K özlem ények, 3. sz. (1955). [10] P re ss , H . :■Seewasserstrassen u. Seehafen. Berlin, W. Ernst un. Sohn, 1962.
[25] T ö rö k L . : H áló b etétes b eto n lap b u rk o lato k és h éjcsato rn ák építési ta p a sz ta la tai.
V ízügyi K özlem ények, 3. sz. (1965).
[26] V e r ő — R é v : Üj cölöpfajták és verőberendezések. Az Országos M élyépítőipari A 7. ponthoz
K onferencia előadásai. (Szerk.: Szűcs M.) K özlekedési D okum entációs V állalat,
1961.
[27] MSZ 15219. V ízépítési m ű tá rg y a k osztó- és m unkahézagai. M űszaki követelm é­ [1] A víztorony építés helyzete a vízépítőiparban c. előadássorozat. (Hidrológiai
nyek. Társaság, 1969. május 12.)
[28] MSZ 15220. V ízépítési m ű tá rg y a k szigetelése. Tervezési irányelvek. [2] B é la — K ö r n y e i—N a g y —N e u m a n n : Acélszerkezetű víztornyok. Vízügyi Műszaki —
[29] MSZ 15225. V ízépítési m ű tá rg y a k sta tik a i m éretezése. Á ltalános előírások. Gazdasági Tájékoztató, 1969.
[30] MSZ 15227. V ízépítési m ű tá rg y a k s ta tik a i m éretezése. V asbetonszerkezetek. [3] B o lb e ritz K . : Műanyagok szerepe a vízellátásban. Hidrológiai Közlöny, 3. sz.
[31] V ÍZ IT E R V : B etonelőregyártás kérdései, K D T elemek vizsgálata. T erv. szám .: (1970).
14484. (1965). [4] D o m b i J . : Vízzáró beton. ÉTK. Tudományos Közlemény, 29. sz. (1969).
[32] V ízügyi T a la jja v ítá s típ u sm ű tá rg y a in a k terv g y ű jtem én y e (Zbiór projektow [5] K o p e r n ic z k y J . : Kis víztornyok építése. Műszaki tervezés, 3. sz. (1969).
ty p o w y ch budow li w odno-m elioracijnych). A lengyel N. K . Földm .-ügyi m inisz­ [6] L ic h te n b e rg e r— S za b ó Á . : A szolnoki víztorony építése. Mélyépítéstudományi
té riu m á n a k k iad v án y a. V arsó, 1961. Szemle. 3. sz. (1969).
[7] M o h o lá n y i E . : Üjabb csúszózsaluzatos emelőberendezések. ÉTK. 1967.
[8] M o ln á r J . - n é — Sza b ó A . : Ivóvíz tárolására alkalmas vasbeton tartályok belső
műanyag szigetelése. MÜKI 1966.
A 4. ponthoz [9] P a lo tá s L . : Betonacélok megválasztása a repedéskorlátozás céljából. Építéstu­
dományi Szemle, 1969. márc.
[1] U d v a rh e ly i — B í r ó : Belvíz és öntöző szivattyútelepek kezelése. Közlekedési [10] S z i n a y M . : Kehelyemeléses víztoronyépítés „EMELKA” berendezéssel. (Gyárt-
Kiadó, 1954. mányismertető, 1969.)
[2] H id v é g h y L . : Vízellátás. Építésügyi Kiadó, 1954. [11] S z i n a y M . : Kehelyemeléses víztoronyépítés sűrűbordás kehely építéstechnoló­
[3] B o tá r I . : Vízszigetelés a mélyépítésben. Műszaki Könyvkiadó, 1955. giája. (Technológiai utasítás. Kézirat.)
[4] N a g y L . D é n e s : Szennyvíztisztító berendezések és csatornahálózatok.
Műszaki [12] T h o m a — S ö p k é z : A SVETNO-rendszerű csúszózsaluzat hazai kísérleti programj a.
Könyvkiadó, 1959. Műszaki Tervezés, 9. sz. (1970).
[5] G y e n g ő —M e n y h á r t: Vasbeton szerkezetek. Műszaki Könyvkiadó, 1960.
[6] OVF. Vízgazdálkodásunk számokban. Műszaki Könyvkiadó, 1961.
[7] B o tá r I . : Tanulmányok. VÍZITERV. 1964.

464 30 V íz é p íté s IL k ö t e t 465

A 8. ponthoz A 9. ponthoz
[1] MSZ 2950. Csővezetékek. Ip ari csővezetékek és szerelvényeinek tervjelképei.
[2] MSZ 80 —86. Ö n tö ttv a s nyom ócsövek és nyom ócsőidom ok. [1] Abos B .: V ízellátás és vízkezelés. T ankönyvkiadó, 1964.
MSZ 87/1 —31. lap. Ö n tö ttv a s nyom ócsőidom ok. [2] Abos B . : Ivóvíztisztítás. T ankönyvkiadó, 1970.
MSZ 2998. Ó lom kötéses ö n tö ttv a s nyom ócsőtok. [3] K ittn er— Starke— W issei: W asserversorgung. V E B Verlag fü r B auw esen, 1967.
Névleges nyom ás 10 a tt. 141 Vollrath, S. és munkatársai: Technisches H andbuch. W asseraufbereitungsan-
MSZ 2999. C savarkötéses ö n tö ttv a s nyom ócsőtok. lagen. 2. kiad. Berlin, V E B Verlag T echnik, 1968.
Névleges nyom ás 10, 16, 25, 40 a tt. [5] H unyady 1). és m unkatársai: K özm űvesítés, vízellátás, vízelvezetés. 2. kiad.
[3] MSZ 29/1 —3. lap. V arratn élk ü li acélcsövek M űszaki K önyvkiadó, 1970.
M űszaki K övetelm ények. [6] Bulkai L .: Á v íztisztításb an alk alm azo tt derítők technológiai vizsgálatával
MSZ 99T. V arratn élk ü li acélcsövek. M éretek és súlyok. J n y ert ta p a sz ta la to k . Vízügyi K özlem ények, 2. sz. (1971).
MSZ 6030 —40. Csőidomok acélból. [7] Öllös G . : V ízellátás és csatornázás. II. k. (Szakm érnöki jegyzet.) T ankönyvkiadó,
[4] MSZ 4741 —4746. A zbesztcem entcsövek és csőidomok. 1969.
[5] MSZ 1540/1 —8. Betoncsövek. [8] Benedek P . : H ázi szennyvizek tisztítása. (Szakm érnöki jegyezet.) T ankönyv-
[6] MSZ 7090/1. M űanyag nyomócső. kiadó, 1964.
[7] MSZ 556 —558T. K őagyagcsövek. [9] H unyady D .: Csatornázás és szennyvíztisztítás. (Szakm érnöki jegyzet.) Tan-
[8] MSZ 6216/2. Alagcső é g e te tt agyagból. könyvkiadó, 1964.
[9a] MSZ 7390-től 7394-ig. Á tm eneti elzárószelep acélöntvényből. 110] Randolf, R . : K an alisatio n un d A bw asserbehandlung. B erlin, V E B V erlag für
[9b] MSZ 7397-től 7399-ig. Á tm en eti elzárószelep kovácsolt acélból. Bauwesen, 1965.
[9c] MSZ 8470-től 8475-ig. Á tm en eti elzárószelep szürke vasöntvényből. [11] Öllős G . : A szennyvíziszap kezelése. Vízügyi K özlem ények, 4. sz. (1970).
[9d] MSZ 7410-től 7414-ig. Á tm en eti visszacsapószelep acélöntvényből. [12] Varga — M u csy — Valló: V ízellátás és szennyvízkezelés m ű tárg y ai. (Szakm érnöki
[9e] MSZ 7417-től 7419-ig. Á tm eneti visszacsapószelep kovácsolt acélból. jegyzet.) T ankönyvkiadó, 1965.
[9f] MSZ 8479-től 8484-ig. Á tm en eti visszacsapószelep szürke vasöntvényből.
[10a] MSZ 2878. Szürke v asö n tv én y ű és acélöntvényű ék- és lapzárású tolózárak.
Névleges átm érők. É p ítési hosszak.
[10b] MSZ 2881. L aposházú éktolózár szürke vasöntvényből.
[10c] MSZ 2883. O válisházú éktolózár szürke vasöntvényből. N N y 10 és 6.
[10d] MSZ 8464. Tolózárszekrény.
[10e] MSZ 8465. É lvédő to ló zár orsóhoz.
[10f] MSZ 8466. K ulcsszár to ló zár orsóhoz.
[11] É p ítő - és Szerelőipari K ivitelezési S zabályzatok (ÉK SZ). II. k ö tet. Á ltalános
m unkanem ek. V III. k ö te t. Csővezetékek, hálózatok, szerelvények, ta rtá ly o k .
[12] K özlekedésépítési K iviteli Szabványok. K K /5 —54. A lapozási m u n k ák I I I .
M unkagödrök víztelenítése szivattyúzással. K K /11 —56. Szigetelés. K K /13 —
56. K ö zcsato rn ák építése.
[13] M unkaszervezési füzetek. ÉVM D okum entációs Iroda. 9. sz. M unkagödrök,
m u n k aárk o k víztelenítése. T alajvíz-süllyesztés.
14. sz. Vízzáró v akolatok.
17. sz. Víz a la tti betonozás.
18. sz. Téli betonozás.
20. sz. K ú t- és szekrénysüllyesztés.
21. sz. A célcsövek korrózióvédelm e.
22. sz. C sőátsajtolás.
37. sz. C satornaépítés I.
55. sz. V ízellátás és külső vízvezetékek építése.
[14] M űszaki előírások:
ME 19 — 63. B etonok és habarcsok készítése.
M E 35 — 63. B etonszerkezetek, té g la és kőfalazatok korrózió elleni védelm e.
M E 93—69. H ab arcso k készítése.
M E 93 — 69. G ravitációs üzem ű csővezetékek. B etoncsövek gördülő gum igyű­
rűs kapcsolata^
M E 102 —68. Űj csato rn ák építése m akroporózus ta la jb a n D u n aújváros térsé­
gében.
[15] M űszaki Irányelvek:
M I 2 —53. É p ítő an y ag o k m unkahelyi átvételére és táro lására.
M I 7 —54. A beton gőzölése.
M I 20 —61. A b eto n vákuum kezelése.
[16] Technológiai E lőírások:
T E —G /l —1955. Technológiai előírások víz, gázszerelés, m elegvíz-ellátási és
csatornázási m u n k ák ra.
Te —É / l —1955. Technológiai előírások a m unkahelyi rakodáshoz és anyag-
m ozgatáshoz.

466 30* 467

X. SZIGETELÉSEK ÉS BURKOLATOK
dr. Ivicsics Ferenc

1. V Í Z É P ÍT É S I F Ö L D M Ű V E K S Z IG E T E L É S E É S B U R K O L Á S A

A vízépítésben, főleg a v ízépítési fö ld m űvekben a szigetelések és a b u rk o la to k sok

esetben nem v á la sz th a tó k el egym ástól, m ivel a b u rk o lato k g y a k ra n szigetelési
fe la d a to t is e llá tn a k és fo rd ítv a , a szigetelések egyben b u rk o la to k is.

..
1 1 VÉDELEM N ÉLK Ü LI BURKOLATOK ÉS S Z IG E T E L É S E K

A védelem nélk ü li b u rk o la to k n a k és szigeteléseknek v ízzáró n ak (vagy legalább is

a védendő ta la jn á l v ízzáró b b n ak ) kell lenniük, to v á b b á ellenállónak
k o n c e n trá lt e rő h atáso k n ak ,
vízn y o m ásn ak ,
a víz és a ho rd alék k o p ta tó h a tá sá v a l,
növények és férgek ron g álásáv al,
tö bbszöri k isz á ra d á s—átnedvesedéssel,
ism ételt fa g y á s—fölengedéssel és
esetleges vegyi h a tá so k k a l szem ben,
azonkívül térfo g a tá llan d ó n a k is k ell lenniük.

A k o n c e n trá lt e rő h atáso k k ö z ö tt figyelem be k ell v en n i a k a rb a n ta rtá s i m ó d o t

(k a rb a n ta rtá s em beri erővel, gépi erővel), az üzem közben k eletk ező h a tá so k a t
(pl. a víz felszínén úszó tá rg y a k , jég, csónak, a b u rk o la tra m enő á lla to k p a tá ja stb .).
A víznyom ás figyelem bevétele nem csak az üzem víz, h an em a ta la jv íz ok o zta n y o ­
m ás figyelem bevételét is je le n ti. Veszélyes az alacsony üzem i v ízállás és a m agas
talajv ízállás.
A víz k o p ta tó h a tá sa főleg a k k o r veszélyes, h a az bizonyos oldóképességgel is
párosul.
A kiszáradás—átnedvesedés kedvezőtlen hatása főleg nagy vízszintingadozások
esetében tapasztalható. E z a hatás többé-kevésbé minden burkolatra káros.
Hazánk éghajlati viszonyai m iatt a burkolatokra és a szigetelésekre a legnagyobb,
rendszeresen ismétlődő igénybevételt a fagy és a fölengedés váltakozása okozza.
A vegyi h a tá so k főleg ip artelep ek vízépítési létesítm ényeinél v a g y sz e n n y e z e tt víz
esetéb en le h e tn e k szám o ttev ő k .
A réteg ek té rv á lto z á sa — am ely elsősorban a h ő m érsék let és a n e d v esség tartalo m
függvénye — ugyan csak a b u rk o la t m eg ro n g áló d ását o k o zh atja [1]. A b u rk o la to k
szem p o n tjáb ó l n é h á n y fo n to sab b an y ag lin eáris h ő tág u lási e g y ü tth a tó já t (egy-

469
X .l - 1 . táblázat
N é h á n y a n y a g lin e á r is h ő t á g u lá s i e g y ü tt h a tó ja

Az anyag megnevezése A lineáris hőtágulási együttható értéke

B e to n 1 -1 0 -5
A s z fa lt 3 -1 0 -5 -6 -1 0 -5
M észkő (ly u k a cso s) 6 -1 0 -e
K v a rc 1 ,4 - 1 0 - 5
G rán it 8 -1 0 -6
T é g la 5 -1 0 -°
V íz (20 °C-on) 1 ,8 - 1 0 - 4
V íz (0 °G-on) 1 0 -1
Ü veg 1 -1 0 " 5 —5 - 1 0 - 6
T a la j 2 -1 0 -6

ségnyi hosszúságú anyag 1 °C hőmérséklet-emelkedés okozta megnyúlását) a

X .l-1 . táblázatban tü n tettü k fel. Az em lített hátrányok m iatt hosszabb szakaszok burkolására követ m ár több
Rézsűburkolatok alá helyezendő vegyes szemcsenagyságú egyrétegű szűrőágyazat évtizede nem alkalmaznak. Csupán műtárgyak környezetében, főleg esztétikai
ajánlott vastagsága a burkolatot tartó talaj minőségének függvényében a X .l-2 . okokból építenek kőburkolatot. Leggyakoribb felhasználási területe a rézsűk
táblázatban található [2]. védelme.

X .l - 2 . táblázat Ismertebb kőburkolatfajták

A b u r k o la to k á g y a z a tá n a k leg k iseb b v a sta g sá g a Egyszerű kőburkolat, amely megmunkálatlan, de válogatott kövekből készül. A hé­
zagokat földdel vagy kaviccsal töltik ki, a köveket betonba vagy cementhabarcsba
A burkolatot tartó talaj rakják.
Az ágyazat ajánlott
mértékadó legkisebb vastagsága, Az ékelt kőburkolat fektetésekor a köveket m ár némileg megmunkálják (idomítják),
szemcsenagysága megnevezése cm
0 , mm a kövek közötti üregeket ék alakú kövekkel töltik ki, amelyeket az alakjuk m iatt
a már kész burkolatból nem lehet kiszedni (X .l-1 . ábra).
1 ,0 - 2 ,0 e g y e n le te s sz em c séjű d u rv a és k ö z é p fln o m , isz a p ­
m e n te s h o m o k 15
<=0,002 k övér agyag 20
0 ,0 0 2 - 0 ,0 2 0 s o v á n y a g y a g (iszap ) 25
0 ,1 0 - 0 ,2 0 e g y e n le te s sz e m c se n a g y sá g ú isz a p o s h o m o k 25
0 ,0 5 — 0 ,1 0 v e g y e s sz e m c se n a g y sá g ú h o m o k lis z te s ta la j 30
2 ,0 f e le t t a z e lő z ő k b e n fe l n em so r o lt ta la jo k szű rő n e m k el!

1.11. Merev burkolatok

1.111. Kőburkolat

A kőburkolatokat szigetelésre ritkán használják fel, m ert a többi burkolatokhoz

képest sűrű hézagai mentén keletkező repedéseken — bármilyen gondosan is
öntik ki azokat — számottevő a szivárgás. Ez a szivárgás csak gondos és folya­
matos fenntartással volna megszüntethető, ami igen költséges. H átránya továbbá
a kőburkolatnak az érdes felülete, amely hidraulikai szempontból nem kedvező. X .l-2 . ábra. B eto n b a r a k o tt id o m íto tt term éskő bu rk o lat

470 471
X .1-3. táblázat A z idomítottkő burkolat készítéséhez a k ö v e k e t m in d en oldalukon ném ileg a la k ítjá k
A k ö b ö l k é s z ü lt rézsű b u r k o la to k o n le v ő h é z a g o k m e g e n g e d e tt leg n a g y o b b (X .l-2 . ábra), a
m ér etei vagdaltkő burkolathoz pedig m á r d u rv á n m eg farag ják .
A megengedett legnagyobb hézagméretek, A rézsű b u rk o lato k hézagai legfeljebb a X .l-3 . táblázat sz erin tiek le h e tn e k [2J.
mm
A rézsű b u rk o lato k külső felü letétő l m eg en g ed ett felü leti eltérések a X .l-4 . táb­
A burkolat megnevezése
I. II. III. lázatban ta lá lh a tó k .
minőségi osztályú burkolatok esetén A burkolatok lábánál kőhányást készítenek, amelyet közvetlenül a talajra, a meder
fenekére helyeznek.
E g y s z e r ű ré z sű b u r k o la t A folyam i p a rtb izto sításo k h o z k é s z íte tt k ő h ányásokhoz 5 —150 kp-os k ö v e k e t
k é t k ő k ö z ö tt 20 30 50 h aszn áln ak [3]. Az ap ró b b k ö v e k e t a k ő h án y ás a ljá b a és belsejébe é p ítik be.
h á ro m k ő ta lá lk o z á s á n á l 60 100 150
V ö lg yzárógátaknál m in. 10 cm v a sta g szűrőrétegre fe k te te tt, 30—50 cm v a s ta g
É k e lt és id o m ít o t t te r m é sk ő b u rk o la t
k é t k ő k ö z ö tt 20 30 40
X .l- 6 . táblázat
h á ro m k ő ta lá lk o z á s á n á l 40 60 80
H a z a i ter m é sze te s k ő z e te k n éh á n y je lle m z ő tu la jd o n sá g a
V a g d a lt te r m é sk ő b u r k o la t 20 25 30
A kőzet

X .l- 4 . táblázat té r f o g a ts ú ly a , n y o m ó s z i lá r d s á g a , M e g je g y z é s
m eg n ev ezése M p /m 3 k p /c m 2
A k ő b ő l k é s z ü lt rézsű b u r k o la to k k ü ls ő fe lü le té tő l m e g e n g e d e tt
legn a gyob b fe lü le ti eltérések
1. E r u p tív k ő z e te k
A megengedett legnagyobb eltérések,
mm 1.1. M ély ség i k ő z e te k
A burkolat megnevezése G rán it, g ra n o d io rit 2 ,6 - 2 ,7 1 2 0 0 -1 8 0 0 fa g y á lló
I. II. n i.
S zien it 2 ,6 - 3 ,0 1500 fa g y á lló
minőségi osztályú burkolatok esetén D io r it 2 ,6 - 2 ,8 2 0 0 0 -2 6 0 0
G abbró 2 ,8 - 3 ,0 1 5 0 0 -2 0 0 0 fa g y á lló
E g y sz e r ű id o m ít o t t és é k e lt te r m é sk ő b u r k o la t ±30 ±40 ±50 1.2. K iö m lé si k ő z e te k
V a g d a lt te r m é sk ő b u r k o la t ±20 ±30 ±40 R io lit 1 ,9 - 2 ,5 1200 fa g y á lló s á g a
R é z s ű lejá ró lép cső k te r m é sk ő b ő l ±20 ±30 ±50 v á lto z ó
F o n o lit 2 ,5 - 2 ,6 1 5 0 0 -3 4 0 0 fa g y á lló
D á c it 2 ,2 - 2 ,8 8 0 0 -2 3 0 0 fa g y á lló
X .l- 5 . táblázat
A n d e z it 2 ,2 - 2 ,8 6 0 0 -2 3 0 0 fa g y á lló
A v íz ép ítési ter m é sk ő je le , eln e v e z é se és je lle m z ő m é r e te i B a z a lt 2 ,8 - 3 ,0 1 0 0 0 -3 5 0 0 fa g y á lló
D ia b á z 2 ,7 - 3 ,0 1 5 0 0 -2 5 0 0 fa g y á lló
Jel Elnevezés Jellemzők T r a ch id o lerit 1 2 0 0 -1 8 0 0 fa g y á lló
2. V u lk á n i tu fá k
L egnagyob b , m é r e t eg y ir á n y b a n m a x „ ;2 0 c m , k é tir á n y b a n R io lit, d á cit, a n d e z it, b a z a lt, tra ch i-
TF T e rm ésk ő fo r g á cs
m a x . 15 cm . L e g k iseb b m é r e t 3 cm d o lerit tu fá i 1,4 - 2 , 0 1 0 0 -1 2 0 0 c s a k részb en
fa g y á lló k
T e rm ésk ő 25 k p -o n A z a n y a g sz e m c se e lo sz lá sa k ö z e l e g y e n le te s le g y e n ; s z á llítm á ­ 3. Ü le d é k e s k ő z e te k
TA
alu li d a ra b sú ly b a n n y o n k é n t 25 k p -n á l n a g y o b b k ő le g fe lje b b 15 s.%
3 .1 . T ö r m elék es k ő z e te k
A z a n y a g sz e m c seelo szlá sa k ö z e l e g y e n le te s le g y e n ; s z á llít­ ~ H om okkő 2 ,0 - 2 ,5 1 5 0 -2 0 0 0
T e rm ésk ő 25 — 1 0 0 k p
TB m á n y o n k é n t 25 k p -n á l k iseb b k ő le h e t 10 s.%, 100 k p -n á l A g y a g p a la 2 ,5 - 2 ,7
d a ra b sú ly b a n
n a g y o b b , d e leg feljeb b 120 k p -o s 15 s.%
3 .2 . O ld a tb ó l le r a k o d o tt k ő z e te k
T e rm ésk ő 100 — 150 A z a n y a g sz em c seelo szlá sa k ö z e l e g y e n le te s le g y e n , sz á llítm á ­ M észkő ( tö m ö tt, k e m é n y ) 2 ,6 - 2 ,8 7 0 0 -1 7 0 0
TG
k p d a r a b sú ly b a n n y o n k é n t 100 k p -n á l k iseb b le h e t 10 s.% É d e s v íz i m é sz k ő 2 ,2 - 2 ,6 4 0 0 -2 0 0 0
D o lo m it 2 ,3 - 2 ,5 1 5 0 -1 2 0 0
A te r m é sk ő leg k iseb b és le g n a g y o b b m é r e te it a m eg ren d elő
T e rm ésk ő rézsű b u r­ M árga 2 ,4 - 2 ,7 5 0 -5 0 0 á lta lá b a n n em
TR ad ja m eg . T ű rés e t tő l: ± 1 0 % . A k ő fe lső la p já n a k leg a lá b b
k o lásra fa g y á lló
0 ,0 6 m 2 k ite r je d é sű n e k k e ll len n ie

473
 X .l-7. táblázat
Az építési célra felhasználható hazai természetes kőzetek néhány jellemző tulaj­
Terméskőből készült rézsűburkolat anyagszükséglete, m 3/m 2 donságát a X .l-6 . táblázat tartalm azza [5].
A b u r k o la t f a j tá j a és v asta g sá g a,, cm Mészkőburkolatot csak abban az esetben szabad készíteni, ha a burkolatot érő
víz -értéke 7 vagy ennél nagyobb.
15 20 25
A b u r k o la t a n y a g a Vulkáni tufák, durva mészkövek és palás szerkezetű kövek fagy veszélyes helyen
egy­
é k e lt
id o m í­ egy­
é k e lt
id o m í­ egy­
é k e lt
id o m í­ nem alkalmazhatók [6],
s z e rű to tt szerű to tt s z e rű to tt
Természetes építőkövek minőségének vizsgálatát az MSZ 1991 előírásainak
megfelelően kell elvégezni.
10 cm vastag homokos
kavicságyazat 0,17 0,16 0,15 0,19 0,18 0,17 0,24 0,23 0,22
Terméskőből készült rézsűburkolat anyagszükségletét a X .l-7 . táblázat tartal­
mazza.
Terméskő 0,18 0,20 0,25 0,25 0,27 0,33 0,31 0,33 0,41
A betonba rakott terméskő burkolat tájékoztató anyagszükséglete a X .l-8 . táblá­
zatban található.
5 cm vastag habarcs a
hézagokban 0,02 0,019 0,015 0,02 0,019 0,016 0,02 0,019 0,015
1.112. Kőmatracok és kőbálák
A felh aszn álan d ó h ab arcs összetétele:
1 m 3 élesszem ű h o m o k ; Partok védelmére, tározók és csatornák rézsűinek burkolására, illetőleg folyók árvé­
0,1 m 3 m észpép;
350 k p 500-as cem en t.
delmi töltéseinek megerősítésére egyre elterjedtebben alkalmazzák a hajlékony
dróthálóból és kőből készített kőm atracokat és kőbálákat.
idom ított vagy ékelt kőburkolatot alkalmaznak. A kétrétegű szűrőréteg alul A drótháló általában 2,5—3,0 mm átmérőjű galvanizált lágyacél huzalból készül.
10—15 cm rostált kavicsból, felül 15—20 cm kőzúzalékból áll. A huzal átlagos húzószilárdsága 40 kp/mm2. A drótháló lyukbősége 8 —10 cm.
Kőburkolat méretezési szabályait szabvány [8] írja elő. A hálóból készült kosarakat szilárd, tartós, szétmállásra nem hajlamos kövekkel
Puha üledékes kőzetből készült falazott burkolatra legfeljebb 6,0 m/s, tömör kell kitölteni. Az egyes kődarabok méretét a háló lyukbőségétől függően kell
üledékes kőzetből készült burkolatra pedig 6,0—8,0 m/s vízsebesség engedhető megállapítani.
meg. A matracok vastagsága 15—25 cm. A 15 cm vastag m atrac készítéséhez 6—7 cm
A vízépítési terméskő jelét, elnevezését és jellemző m éreteit a X .l-5 . táblázat átmérőjű, a 25 cm vastag matracokhoz pedig 9—10 cm átmérőjű kődarabokat
tartalm azza [4]. használnak.
A vízépítésben alkalmazandó kő szilárdságának legalább 1000 kp/cm2-nek, víz­ A kőbálák mérete változó. A leggyakrabban használatos kőbálák hossza 2, 3, 4
felvételének legfeljebb 3%-nak kell lennie. m ; szélessége 1 m ; magassága 0,5—1,0 m.
A burkolatokat főleg kőmatracból készítik, legeredményesebben 2:1 hajlású ré­
X.l-8. táblázat zsűn. Meredekebb rézsűn a m atracokat cövekkel kell a lecsúszástól megvédeni.
A betonba rakott terméskőburkolat tájékoztató anyagszükséglete, m s/m- A m atracra helyezett aszfalt- vagy betonréteggel vízzáró burkolat is készíthető.
Az ilyen burkolat 2 —2,5 m/s vízsebességig használható. Sebesebb vízfolyás rézsű­
A b u r k o la t f a j tá j a és v a s ta g s á g a , cm jének burkolásához olyan kőbála burkolatot kell készíteni, amelyben a legkisebb
kövek átmérője legalább 10 cm. Szennyezett, kémiai korróziót okozó víz esetén
A b u r k o la t a n y a g a 20 25 30
plasztikkal bevont huzalból készítik a m atracokat.
eg y sz e rű id o m íto t t eg y sz e rű id o m íto tt e g y s z e rű id o m íto t t

10 cm vastag homokos 1.113. Téglaburkolat

kavicságyazat 0,13 0,13 0,13 0,13 0,13 0,13
A kőhöz hasonlóan m ár az ókorban is használták a téglát csatornák burkolására.
Terméskő 0,258 0,341 0,322 0,426 0,391 0,511 Melegégövi országokban még ma is elterjedten alkalmazott burkolatfajta.
Mivel a téglaburkolatot az ism ételt kiszáradás—nedvesedés és a fagyás—fölme­
Beton B 100/180 C 400 0,08 0,06 0,10 0,08 0,12 0,10 legedés gyorsan megrongálja, ilyen hatásoknak k ite tt helyen alkalmazása nem
5 cm vastag habarcs a javasolható.
hézagokba 0,02 0,015 0,02 0,015 0,02 0,015 Falazótéglából cementhabarccsal készült, évente ellenőrzött csatornaburkolatra
megengedett határsebesség 3,5 m/s. A téglák minőségére vonatkozóan a szabvá­
A h ab arcs összetételét lá s d a 7. tá b lá z a t a la tt. nyok tartalm aznak előírásokat.
-474 475
1^114. Betonburkolat
A betonburkolat a gyakorlati igényeknek megfelelő mértékig vízzáró, a koncentrált
erőhatásokkal, víznyomással (mindkét oldali víznyomással), a víz és a hordalék
koptató hatásával, növények és férgek rongálásával, többszöri kiszáradás—átned­
vesedéssel, fagyás—fölmelegedéssel, sőt még többfajta vegyi hatással szemben
is ellenálló. Ennyi jó tulajdonsága igen kevés burkolatnak van. Ez a magyarázata
cement adagoláséi, 20 cm vastag betonból készített, 4 m fenékszélességű, 1,5 m
magas és 120 m hosszú trapézszelvényű csatorna 15 évig hibamentes volt) ma
osztóhézagokkal szakítják meg az összefüggő betonfelületet (X .l-3 . ábra). Az osztó­
hézagok távolsága 4 —6 m, amely készíthető bitumenes papírral, karbolíneummal
á tita to tt 5 mm vastag faléccel vagy agyagtapasztással. Ennél is kedvezőbb a kis
betonlapokból készült burkolat (X .l-4 . ábra). Az osztóhézagok, illetőleg a lapok
alkalmazása a burkolat vastagságának számottevő csökkentését teszi lehetővé.
Hullámverés ellen védő betonburkolat nem sík, hanem a X .l-5 . ábrán látható
keresztmetszetű.
A kislap burkolatoknak kétféle változata ism eretes: az előregyártott és a helyszínen
készített. Az utóbbit már csupán kivételes esetekben használják.
Előfordul, hogy a nagy- és a kisméretű betonlapokból együttesen készítenek

annak, hogy még a nagy építési költségei ellenére is kiterjedten alkalmazzák szi­
várgásgátló burkolatként.
Kezdetben nagy, összefüggő részeket készítettek betonból. Nagy költségük és a
kedvezőtlen tapasztalatok m iatt (sok esetben összerepedeztek, bár ismeretes olyan
példa is, hogy az 50 cm vastag kavicságyazatra helyezett, 300 kp/m3 portland-

G y e p té g /a

A g y a g tö m ité s

B 2 0 0 -a s h e ly s z ín i
b e fo n
B 2 0 0 -a s éOxGOMcm
előregyártóit betonlap, H elyszínen k é szíte tt B 2 0 0 -a s
beton 1,2m-enként m unka -
10c m h o m o k o s k a v ic s jL héza g g a l

M a g a s ta la jv íz e s e té n 5 m -e n K e n t
k a v ic c s a l k itö ltö tt fe n é k á ttö r é s a z
á ttö r é s a la tt k a v ic s fé s z e k

X . 1 -4 . á b r a . E lő r e g y á r to tt b e to n la p o k b ó l k é s z íte tt b u rk o la t X . 7-5. á b r a . A h u llá m v e r é s e llen v é d ő b e to n b u r k o la t k e r e sz tm e tsz e te

476 477
burkolatot, például úgy, hogy a fenéklemezt nagy lapként a helyszínen, a rézsűk A mükőburkolatok hatásukat és felhasználási körülményeiket tekintve a kőburko­
burkolatát pedig előregyártott kisméretű betonlapokból készítik. latokkal, illetőleg a betonburkolatokkal azonosak.
A kis betonlapok mérete eléggé változó. Szokásos területük 0,12 —0,3 m2, vas­ A betonok és a cementek anyagi tulajdonságaira, valam int az építmények mére­
tagságuk 0,05—0,10 m. Készülnek horonnyal és horony nélkül is. tezésére a magyar szabványok tartalm aznak előírásokat.
Előregyártott betonelemekből készített burkolatban a megengedett legnagyobb
hézagméret 10 mm, 15 mm, illetőleg 20 mm attól függően, hogy a burkolat az I., 1.115. Vasbeton burkolat
a II. vagy pedig a III. minőségi osztályba tartozik-e. A rézsűburkolatok külső
felületétől megengedett felületi eltéréseket a X .l-9 . táblázat tartalmazza. A betonburkolatokhoz hasonlóan a vasbeton burkolatok is készülhetnek:
összefüggő darabban,
X .l-9. táblázat nagylapokból,
A rézsűburkolatok külső felületétől megengedett felületi eltérések kislapokból és
betonburkolat esetén előregyártott elemekből.
A vasbetonnak a betonhoz képest előnye, hogy a legkülönbözőbb alakú előre­
A megengedett legnagyobb eltérések,
mm gyártott elemek készíthetők belőle. E zt a lehetőséget kihasználva igen sokféle
A burkolat megnevezése — szigetelésre is használható — burkolóelemet készítettek.
I. II. III.
Az utóbbi néhány év alatt külföldön széles körben elterjedt az ún. armocement,
minőségi osztályú burkolatok esetén amely tulajdonképpen olyan vasbeton, amelyben az adalékanyag a szokásos beton
adalékanyagnál finomabb szemcséjű, a vasbetéteket pedig drótháló helyettesíti.
B e to n és e lő r e g y á r to tt b e to n s z e r k e z e te k e s e té n ±10 + 15 ±20 Ezzel a megoldással a közönséges vasbetonnál lényegesen vékonyabb — és ezáltal
B e to n é s e lő r e g y á r to tt b e to n s z e r k e z e te k b e n a b e to n e le m e k gazdaságosabb — szerkezetek készíthetők.
m a g a ss á g i k ü lö n b sé g e a h é z a g o k n á l h e ly s z ín i b e to n o ­
zá sn á l + 10 + 12 + 15
A vasbetonra méginkább érvényes az a betonburkolatokkal kapcsolatos megálla­
pítás, hogy kizárólag szigetelési célra igen ritkán használják. Felhasználását rend­
e lő r e g y á r to tt b e to n e le m e k n é l + 5 + 8 ±10
szerint több szempont egyidejű kielégítése teszi indokolttá.
Vasbeton burkolatok készítéséhez a beton cem enttartalm a 600-as cement esetében
A vízzárás szempontjából a burkolat leggyengébb részei a hézagok. Ezért azok 225 kp/m3-nél, 500-as cement esetében 250 kp/m3-nél, 400-as cement esetében
kiöntésére igen nagy gond fordítandó. A hézagok kiöntésére csak vízzáró és rugalmas pedig 275 kp/m3-nél kevesebb nem lehet [10],
anyag használható. A leggyakrabban használatos: A vasbeton hőkiterjedési együtthatója °C-onként 0,00001.
a cementhabarcs, Ha a cementadagolás nem nagyobb, mint 350 kp/m3, a zsugorodást 0,0003 értékkel
a mész—trasz-habarcs, kell figyelembe venni.
a gumi bitumenkiöntéssel, Sztatikailag határozatlan vasbeton szerkezetek alakváltozásának, valam int a
az agyag (beiszapolás), hőmérséklet-változásból és zsugorodásból származó igénybevételek számítása
során a rugalmassági tényező a X .l-10. táblázatból vehető.
a kátránylemez,
A vasbeton lemez legkisebb vastagsága 7 cm. Helyszínen készített lemezek fő vas­
a karbolíneummal á tita to tt falemez, és újabban betétje legalább 7 mm, az osztóvasak 5,5 mm átmérőjűek legyenek. A fő vasbe­
a gumicsík. tétek egymásközti távolsága a lemezvastagság másfélszeresénél, 111. 35 cm-nél
nagyobb nem lehet. Legfeljebb
Minden olyan esetben, amikor számottevő felhajtóerőre lehet számítani, a beton-
burkolatot habarcsos kavicságyazatra kell fektetni és ezt a szűrőréteget megfelelő minden harm adik vasszálat le- x.l-10. táblázat
hét ugyanabban a keresztmet­
vízelvezető építménnyel kell összekapcsolni. szetben toldani. A hegesztés A beton rugalmassági tényezője
Betonburkolat építését rendszerint több szempont (rézsűvédelem, kisebb szelvény, helye is toldásnak tekinthető. a minőségtől függően
nagyobb megengedhető sebesség stb.) egyidejű kielégítése indokolja. Völgyzáró­
Hordalékos vagy jeges víz kop­
gátak betonlapburkolatainak vastagsága legalább 15 cm. A rugalmassági tényező,
tató hatása elleni védelmül A beton minősége kp/cm2
Betonburkolat készítéséhez 300-as és 400-as cement használható. Téli betonozáskor 500-as cementből készült, leg­
a beton 500-as cementből készül. Az adalékanyag legnagyobb szemcsenagysága alább B 200-as jelű, 5 cm vastag
a burkolat vastagságának 1/:-,-ánál nagyobb nem lehet [7]. B 400 275 000
koptatóréteget kell alkalmazni. 240 000
B 280
Az alkalmazandó cementtartalom 500-as cement esetében 90 kp/m3-nél, 400-as A koptatóréteg kavics adalék­
B 200 210 000
cement esetében 125 kp/m3-nél, 300-as cement esetében pedig 175 kp-nál kevesebb anyagát bazaltzúzalékkal kell
nem lehet. B 140 170 000
nemesíteni.

478

L
3.116. Aszfaltburkolat
Az olajkútjaink kellő minőségű és mennyiségű bitum ent termelnek ahhoz, hogy
ez a szigetelésfajta szélesebb körben elterjedjen.
Az aszfaltburkolat előnye, hogy az összetételével és bedolgozásmódjával a vízáte­
resztő képessége változtatható. Például ismeretes olyan víztározó-burkolás, amely­
nél a burkolat alsó, 10 cm vastag része szivárgórétegként működik és a burkolat
alatt összegyűlt vizet elvezeti, a felső burkolatrész pedig vízzáró. További előnye
az aszfaltburkolatnak, hogy alapanyaga — a bitumen — a vizet sohasem szeny-
nyezi.
Ugyancsak előnye az aszfaltburkolatnak, hogy rövid ideig tartó terhelésre rugal­
masan, tartós terhelésre pedig plasztikusan változtatja alakját. Ez a vízépítésben
igen előnyös tulajdonság csupán az aszfaltburkolat sajátja.
Az aszfaltburkolat kétféle változatban, öntött és hengerelt kivitelben készül.
A hengerelt aszfaltburkolathoz rendszerint finom kavicsot és homokot is adnak
töltőanyagként, ezért ezt az anyagot aszfaltbetonnak is nevezik. A vízépítési gyakor­
latban külföldön inkább ez utóbbit alkalmazzák.
Több rétegű szigetelés egyes rétegeinek vastagsága 4— 10 cm, az egyrétegű burko­
latok legkisebb vastagsága 6 cm. Az aszfaltburkolat élettartam a fokozható az
altalaj megfelelő előkészítésével.
A körülményektől függően indokolt lehet az aszfalt szivárgó rétegre való fektetése
(pl. felhajtóerő veszélye esetén).
A szivárgásgátló aszfaltburkolatnak legalább 5-10-7 cm/s áteresztőképességűnek
kell lennie.
Jó mechanikai tulajdonság biztosításához szükséges, hogy az adalékanyag belső
súrlódási szöge kb. 35° legyen.
Az aszfaltbeton víztaszító képessége fokozott tömörítéssel és kalciumos adalék­
anyaggal biztosítható.
A fagyállóság érdekében szükséges, hogy az adalékanyag ne legyen fagyérzékeny
és a burkolat hézagtérfogata ne legyen túlzottan nagy.
Ha az aszfaltburkolat tömör és vízzáró, akkor a növényátnövésnek is ellenáll.
Az állati kártevők ellen a burkolat vastagításával lehet védekezni.
A burkolat időállósága kielégítő, mivel ismeretesek 30 éves kiváló minőségű aszfalt-
burkolatok is.
Az aszfaltréteg összetételét laboratóriumi kísérletekkel kell megállapítani.
Az aszfaltburkolat 1:1,5-ös rézsűre is megépíthető, de célszerű, hogy a rézsű haj­
tása legalább 1:1,7 legyen. Változó lejtésű rézsűk aszfaltburkolása nem gazdaságos.
A burkolat felső végének lezárásáról — ha másként nem, akkor a burkolat meg­
vastagításával — gondoskodni kell. Ugyancsak meg kell a burkolatot támasztani
kőrakattal, szádfallal vagy a fenékburkolattal.
Aszfaltréteggel eddig — külföldön — főleg tározókat és víz felőli gátrézsűket
lá tta k el.
Az aszfaltburkolat készítésének főbb munkaszakaszai [12]
finom tükör vágása,
finom tükör megöntözése (folyékony bitumennel vagy savas bitumenemulzió­
val),
480
a finom tükör tömörítése,
gyomirtó szer szórása,
a burkolat anyagának beszállítása és elterítése,
a burkolat anyagának tömörítése,
a burkolat felső rétegének az elkészítése.
A felhasználható bitumenféleségek minőségére és vizsgálatára vonatkozóan az
országos szabványok tartalm aznak előírásokat [13, 14, 15, 16, 17].
1,12. H ajlék on y burkolatok
1.121. Bitumenes lemezburkolat
A bitumenes lemez a később tárgyalandó bitumenmembrán két kedvezőtlen
tulajdonságát: a mechanikai gyengeségét és a körülményes készítési módot nagy­
mértékben kiküszöböli.
Néhány országban 3—4 m2 nagyságú, 8— 12 cm vastag, dróthuzallal erősített,
őrölt üvegszállal kevert, bitumen alapanyagú lemezeket gyártanak szigetelési
célra, amelyeknek mindkét oldalát üvegszál hálóval megerősített bitumenes szö­
vettel vonják be. Ismeretes olyan lemez is, amelynél a dróthálós erősítés elmarad
és csupán üvegszál nélküli külső bevonást alkalmaznak. Ezek a rétegek kb. 1 cm
vastagok, súlyuk 10 kp/m 2.
A jól töm örített talajra fektetett lapokat ütköztetik és az illesztések fölé 20—25
cm széles bitumencsíkot öntenek.
Mechanikai hatásoknak a lemezek ellenállnak, legalább 20 éves időállóságot garan­
tálnak a gyártó vállalatok.
Viszonylagos drágaságán kívül e burkolat hátránya, hogy némely gyomnövény
áthatol rajta.
1.122. Műanyag lemez burkolat
A műanyag lemezt általában izobutilénből, kevés izoprénnel, igen alacsony hőmér­
sékleten készítik. (Mind az izobutilén, mind az izoprén olajlepárlási termék.) A le­
mez vastagsága 0,5—4,25 mm, súlya ~1 kp/m 2, fajsúlya 1,2 p/cm3. A műanyag
lemez napfénynek, kémiai és hőhatásoknak jól ellenáll, csupán petróleumszárma­
zékok tám adják meg. Vízzáró, hajlékony és szívós anyag, amely rendkívül ellen­
álló csavarással, dörzsöléssel és kopással, valamint biológiai hatásokkal (növények,
állatok) szemben. Még —50 °C-on is hajlékony. Színe fekete.
Az em lített jó tulajdonságai teszik alkalmassá arra, hogy védőréteg nélkül is hasz­
nálhassák.
A várható élettartam át 50 évnél is többre becsülik, laboratóriumi vizsgálatok sze­
rint a 100 évet is meghaladja.
Sok jó tulajdonsága ellenére igen lassan terjed el a vízépítési gyakorlatban. Ez
egyrészt drágaságával (a szivárgásgátlásra használt műanyag fóliák közül ez a
31 V íz é p íté s I I . k ö t e t 4 81
legdrágább), másrészt pedig a műanyagipar fejlettségének jelenlegi állapotával
magyarázható.
A műanyag lemezzel bélelt legnagyobb tározó térfogata 40 000 m3. A lemezeket
tekercsekben tárolják, hegesztéssel, vagy vegyi ragasztóanyaggal illesztik. A vulka-
nizálás csak üzemben végezhető, a munkahelyen az oldóanyagokkal való illesztést
kell használni.
1.13. T alajkeverékböl k észített szigetelések és burkolatok
Elöljáróban megjegyezzük, hogy e könyvben a magyar műszaki irodalomban saj­
nálatos módon meghonosodott „stabilizáció” szó helyett a „talajkeverék” kifeje­
zést használjuk. E zt azért tesszük, m ert a stabilizál szó magyarul megszilárdítást,
egy bizonyos színvonalon tartást, állandósítást, rögzítést stb.-t jelent, de semmi
esetre sem vízzárást, szigetelést, szivárgásgátlást.
1.131. Talaj—cement keverék
1.132. Talaj—mész keverék
Vízépítési alkalmazása csupán kísérleti állapotban van.
Talaj—mész keverék készítésére a 15%-nál nagyobb plasztikus indexű talajok
alkalmasak. Ezek közül is csupán azok, amelyeknek szerkezete mész adagolásával
kedvezően befolyásolható. A mész finom szemcsékre őrölve, porrá vagy péppé
oltva keverhető a talajba. Az alkalmazandó mésztípust és annak mennyiségét
laboratóriumi kísérletsorozattal kell meghatározni. Általában agyag, iszap és
egyes homoktalajok őrölt vagy porrá oltott mésszel keverhetők a legjobban.
A védőréteg nélküli talaj- -mész keverék készítésekor átlagban 5 s.% meszet ke­
vernek a talajhoz.
A szigetelésnek ez a módja csupán kivételes esetben alkalmazható, m ert az említett
plasztikus indexű (15%) talajok m ár keverés nélkül is eléggé vízzáróak.
1.133. Talaj—bitumen keverék

A műszaki gyakorlatban a talaj—cement keverékek ötféle változatát különböztetik Szigetelőrétegek készítésére használt bitumenek közül a hígított bitumen [13] a
meg [45]: legalkalmasabb. A Magyarországon kapható hígított bitumenek fontosabb jellem­
zőit a X .l-11. táblázat tartalmazza.
cementtalaj, A hígított bitum ent olyan legmagasabb viszkozitási állapotban kell a talajhoz
cementtel javított szemcsés talaj keverék, keverni, amely viszkozitás esetén az a talajjal még jól összekeverhető. Ezért 15 °C
cementtel javított iszap—agyag talajkeverék, léghőmérséklet felett a HB—2-es , hűvösebb időben pedig a HB— 1-es jelű hígított
plasztikus cementtalaj, bitum ent kell használni. Nedves iszapos talajok keveréséhez a HD—0 a legmeg­
cementtel kevert talajpép és habarcs. felelőbb.
Mivel a semleges vagy gyengén savas jellegű vegyiiletekből álló bitumen savanyú
Az egyes csoportok térfogat szerinti körülbelüli összetételét a A’. 1-6. ábrán m utat­ kőzetekhez rosszul tapad, vízépítési célra azt csak tapadásjavító adalékkal lehet
juk be. felhasználni.
A vízépítésben a cem enttalajt rézsűk hullámverés elleni védelmére, árkok burko­ A mészhidrát és a cement a leggyakrabban alkalmazott hidraulikus kötőanyag.
lására, földgátak m agjaként alkalmazzák. Plasztikus cementtalajból készítik az Hígított bitumennel készített talaj keverékben a hidraulikus kötőanyagként hasz­
öntözőcsatornák burkolatát. nálatos cement bázikus pernyével helyettesíthető.
S z e m c s é s ta la j A keverék készítéséhez elvileg bár­ A keverék összetételét (talaj + hígított bitumen + hidraulikus kötőanyag-)-víz) és az
mely talaj fölhasználható. A szük­ egyes alkotók minőségét laboratóriumi kísérletekkel kell megállapítani.
séges cementmennyiség általában Egy bizonyos hazai iszapos homoktalajra vonatkozó kísérlet szerint 7% HB—0-
5—20%, a legkedvezőbb kötési, val és 4% C 400-as cementtel 5*10 ‘7—10~6 cm/s áteresztőképességű szivárgásgátló
illetőleg tömörítési víztartalom pe­ réteget készítettek.
dig 10—40%. A megfelelő keverési
arányt és víztartalm at minden eset­
X . l - 1 1 . táblázat
ben külön-külön kell meghatározni.
Jól összeállított cement—talaj ke­ A magyarországi hígított bitumenek fontosabb jellemzői
verékek vízzáróak, hő- és kopás-
V isz k o z itá s 3 0 °C -on, s
állóak. Fagyra — főleg a kötés idő­ Az a n y a g je le a z
L obbanáspont
M a rcu sso n
360 °C -ig e ltá v o z ó
szakában — érzékenyek. A burko­ S o rsz ám
M SZ 3 2 6 8 s z e r in t s z e rin t,
h íg ító szer,
s.%
10 m m -es n y ílá so n 4 m m -e s n y ílá so n °C
lat általában 10—20 cm vastag.
A cement—talaj keveréket víz­
i. H B -0 2 0 -4 0 40 2 4 -2 8
építési célra kiterjedten alkalmaz­
2. HB — 1 2 0 -4 0 — 80 1 4 -1 9
zák, bár Magyarországon üzem­
szerű felhasználására még nem ke­ 3. H B —2 5 —150 — 120 1 1 -1 3
4. H B —3 3 0 0 -5 0 0 140 6 -8
rült sor. -

482 31 *
483
1.134. Talaj—vegyszer keverék
E címszó alatt foglaljuk össze
a szódás (Na2C03),
a konyhasó (NaCl) és a
meszes Ca(OH)2; CaO
szigeteléseknek azt a változatát, amikor az em lített anyagokat (elektrolitokat)
vízben oldva a talajra permetezik, és azok a talajba hatolva vegyi reakciókat
váltanak ki, amelyek következtében a talaj áteresztőképessége csökken. A fel­
sorolt anyagokat a talajjal nem mechanikusan keverik össze, hanem a keverék a
szivárgás következtében keletkezik.
A vízzárást a felhasznált vegyszer és a talaj agyagásványainak kölcsönhatása
okozza.
A szivárgás meggátlására elektrolitokkal legalmasabbak a montmorillonitot tar­
talmazó talajok. Közepesen alkalmasak az illitet és kevésbé alkalmasak kaolinitot
tartalm azó talajok.
Jobb hatás elérésére a felsorolt vegyianyagokat keverve is használják.
A megfelelő szivárgásgátlás eléréséhez szükséges só mennyiséget az
„ GaS
A = ------
1724
összefüggésből [32] számíthatjuk. A a só mennyisége, kp/m 2; G a talaj, térfogatsúlya,
kp/m3; a a keverendő talajréteg vastagsága, m; S a talaj báziscsere képessége.
Gyakorlati tapasztalatok szerint 1 m2 10 cm vastag talaj kezeléséhez a talaj minő­
ségétől függően 3—5 kp konyhasó (NaCl) szükséges.
A gyom talanított talaj felületét fellazítják, 15—20%-os töménységű sóoldattal
többször meglocsolják, majd a fellazított talajt ledöngölik.
A sóoldat hatása fokozható, ha az oldathoz 0,1—0,2% szódát (Na2C03) adnak.
A sóval készített szivárgásgátló rétegek élettartam a — a tapasztalatok szerint —
3—8 év.
Az em lített módon készített réteg hátránya térfogatváltozása, amely ellen homok,
salak vagy téglatörmelék adagolásával próbálkoznak védekezni.
Az előzőkhöz hasonló módon mészvízzel is készíthető szivárgásgátló réteg. 1—2%-os
töménységű mészvízzel locsolás agyagásványokat tartalmazó talajban eredmé­
nyes.
Az em lített eljárások alkalmazási lehetőségét nagymértékben korlátozza az a
körülmény, hogy csupán számottevő agyagásványt tartalm azó talaj esetén hatá­
sosak. Ezek a talajok pedig általában már természetes állapotukban is eléggé víz­
zárók.
1.133. Talaj—bentonit keverék
Ez az eljárás csupán olyan szemcsés talajok esetén használható, amelyek bentonit-
tal jól és viszonylag könnyen elkeverhetők. Általában 5—15 s.% nátrium-
bentonittal készített talaj keveréket 10—20 cm vastagon terítik el a védendő felü-
484
Ietre. Ismeretes olyan talaj—bentonit keverék készítési technológia is, amelynél
mezőgazdasági gépekkel a réteg helyén keverik össze a bentonitot a talajjal és
azután a felületét lehengerlik. Az, ilyen burkolatok hatására a szivárgás jelentéke­
nyen csökken, de igen ritkán szűnik meg teljesen.
1.14. T alajból k észített szigetelőrétegek és -burkolatok
1.141. Agyagréteg
Az agyagréteg készítése valószínűleg a legrégibb szigetelési módszer. Hogy a
mainál szélesebb körben nem terjed el, annak minden bizonnyal az az oka, hogy
ismételt kiszáradás—átnedvesedés, valamint a fagyás—fölmelegedés hatását a
legtöbb esetben nem képes szerkezetváltozás nélkül elviselni. A szerkezetváltozás
pedig éppen a vízzáróságot csökkenti.
Ezért védőréteg nélkül az agyagburkolatot vagy csak állandó vízborítás alatt
használják, vagy ha csupán időszakosan vízborította területen építik be, akkor
vastagságát úgy határozzák meg, hogy kiszáradás -átnedvesedés, illetőleg a
fagyás—felengedés következtében a vízzárás szempontjából tönkrem ent réteg
alatt még maradjon szerkezetváltozás nélküli, tehát jó vízzáró rész. A felső réteg
ebben az esetben néhány év múlva csak mint védőréteg szerepel.
Általában 30—50 cm vastag, gondosan töm örített agyagréteg szükséges a megfelelő
vízzáráshoz. H a tehát számítani kell arra, hogy az agyagterítés felső részének
tulajdonságai a légköri hatások következtében megváltoznak és ezáltal vízzárósá-
guk csökken, akkor a szükséges agyagréteg 60—80 cm vastag.
Az agyagréteg készítéséhez használandó anyagot meg kell vizsgálni, hogy vízzel
érintkezve nem oldódnak-e ki bizonyos részei, ami a vízzáróság csökkenését okoz­
hatja. Az áramló víz mechanikus hatása okozta esetleges eróziós veszély elkerülése
érdekében csak olyan helyen készíthető agyagburkolat, ahol a víz áramlásának
sebessége kisebb, mint 50 cm/s.
Növényi és állati kártevőknek az agyagszigetelés alig ellenálló.
Rézsűn készített agyagterítés állékonyságát minden esetben külön meg kell
vizsgálni.
Hullámzás érte felületen agyagburkolat védőréteg nélkül nem készíthető.
Szigetelőréteg készítéséhez olyan agyag használható, amelynek tömör állapotban
az áteresztőképessége kisebb, m int 10~6 cm/s.
1142. Tömörített talajréteg
Tömörített talajrétegnek nevezzük az építkezés helyén levő talajból, tömörítéssel
készített szivárgásgátló réteget vagy rétegeket. Megkülönböztethető vastag és
vékony töm örített talajréteg.
Nagy szelvényű csatornák burkolásához alkalmazott vastag töm örített rétegként
a fenéken 30—60 cm, az oldalakon pedig 1,0—2,5 m vastag vízszintes rétegekből
álló burkolat készül a csatorna méreteitől és az anyag minőségétől függően. A helyi
adottságok figyelembevételével a csatorna teljes szelvényét, csak az oldalakat vagy
pedig a fenekét látják el töm örített burkolattal.
A töm örített talaj szigetelés csak nagyméretű, állandó vízborítású csatornán vagy
tározótöltésen alkalmazható gazdaságosan.
485
X .l-1 2 . tá b lá z a t megoldásához megfelelő talaj biztosítása és annak a vízben való megfelelő diszper-
T ö m ö r íte tt ta la jb ó l k é s z íte tt csa to rn á b a n m eg e n g e d h e tő v íz seb esség gálása nehéz feladat.
m eg h a tá r o zá sa Talaj— mész keverékkel való kolmatáció során a mésznek a talajhoz adagolásával
A v0 é r t é k e ( m / s ) , h a a t a l a j A m ó d o s ító té n y e z ő é rté k e , h a
tulajdonképpen mesterséges szikesítést okoznak. A mész szokásos mennyisége
0,1—0,5 kp/m 3 (ez a mennyiség 11—11,5 P H-jú' zagyot eredményez). A lehet­
A ta la j m eg n ev ezése
k ev éssé közepesen
tö m ö r
nagyon
a v í z m é ly s é g k
séges legnagyobb mésztöménység 1 m3 vízhez 1,2 kp égetett mész (CaO) ada­
tö m ö r tö m ö r tö m ö r
golása. (Ez a telített mészvíznek a töménysége.) Ebben az esetben a zagy pH-ja
12,5. A legnagyobb töménység esetén a szikesedéshez 6—8 hét szükséges. Keve­
Homokos agyag 0,45 0,90 1,30 1,80 0,3 m-ig 0,8 sebb meszel tartalm azó zagy kedvező hatását — a mésztöménységnek megfe­
Kövér agyag 0,40 0,85 1,25 1,70 0,5 m-ig 0,9 lelően — hosszabb idő elteltével fejti ki.
Agyag 0,35 0,80 1,20 1,65 0,75 m-ig 0,95
Meszes vízzel való kolmatáció alkalmával a talajt meszes vízzel öntözik.
Sovány agyag 0,32 0,70 1,05 1,35 1,0 m-ig 1,00
1 ,5 - 2 ,0 m 1,1
Üzemben levő csatorna, tározó stb. esetében, ahol nincs mód arra, hogy a szivárgás­
2,5 —3,0 m 1,2 csökkentés céljára az áteresztő felületet meszes vízzel öntözzék, a vízbe meszet
adagolnak és ezzel igyekeznek elérni a szükséges hatást. Az oldat töménységére és
kémhatására vonatkozó adatok az előző fejezetben megtalálhatók. Az utóbbi két
Töm örített talajból készült csatornában megengedett határsebességet.és a határ­ eljárást csak kísérleti jelleggel próbálták ki, szélesebb körben nem terjedt el.
sebesség meghatározásához szükséges — a vízmélységtől függő — módosító- Bitumenemulzióval való kolmatáció során a bitumenemulziót a kolmatálandó talaj
tényezőket a X .l-12. táblázatból határozhatjuk meg: fölött álló vagy áramló vízbe adagolják. A bitumenszemcsék megdermedve leüle­
pednek és a talaj szemcséihez tapadnak. Ezáltal a talaj felületén a hézagokat el­
v = kv0
tömő plasztikus réteg keletkezik.
ahol v a víz megengedett határsebessége, m/s; k a vízmélységtől függő módosító­ Az egyszerű módszerekkel végzett kolmatáció hatása az idők folyamán csökken,
tényező; v0 a X .l-12. táblázatban szereplő érték. ezért az eljárást többször meg kell ismételni. Az eljárás elsősorban finom szem­
cséjű talajok esetén használható, kavicsban, durva homokban nem hatásos.
1.143. Ivolmatált réteg A legmegfelelőbb emulzióminőséget célszerű előzetes kísérletekkel megállapítani.
A szükséges emulziómennyiség változó, általában egyszeri adagolás mennyisége
A kolmatációnak vagy hézagtömítésnek kétféle változata ismeretes: 1—2 kp/m2. Megfelelő hatás eléréséhez 3—5-szöri adagolás szükséges.
természetes kolmatáció, amelyet a vízben levő hordalék okoz külső beavatkozás Biológiai kolmatációt algatenyészetekkel okozzák. Az áteresztő talajban gyorsan sza­
nélkül; porodó algafajt telepítenek meg, amelyek elszaporodva elzárják a szivárgás útját.
mesterséges kolmatáció esetén a vízhez olyan anyagot adagolnak, amelyet az A biológiai kolmatációnak jelentősége az egyéb anyaggal való közös alkalmazása
lebegtetett hordalékként tovaszállít és a vízzel együtt beszivárog a talajba. esetén van. Ugyanis például agyaggal, bentonittal, esetleg pernyével való közös
alkalmazása a kolmatáció folyam atát meggyorsíthatja, és olyan hatékony kol­
A kolm atált réteget tekintve megkülönböztetnek felületi és belső kolmatációt. m atált rétegek keletkezését eredményezheti, amelyek az algák elpusztulása után
A hazai kísérletek eredményei alapján a lerakódó hordalék szivárgáscsökkentő (a téli időszakban) is kellően vízzáró.
hatása a
k t = k0( l - r 2f
1.144. Gyep- és gyeptégla burkolatok
kifejezéssel számolható, ahol k0 a kezdeti szivárgási tényező; r2 az eltömődés aránya
Földrézsűk burkolatának egyik legegyszerűbb módja a gyep-, illetőleg a gyeptégla
az összes hézagtérhez viszonyítva, l.f.%.
burkolat.
Egy bizonyos kt szivárgási tényező eléréséhez szükséges kolmatáció időtartam a: A gyepesítendő rézsűt lépcsőzik vagy barázdálják, és legalább 10 cm vastag hu­
muszréteggel fedik le. A füvesítést célszerű a következő vízépítési fűmagkeveré­
kekkel végezni:
magyarrozs 30%,
réti perje 20%,
t a kolmatáció időtartam a; C0 a töménység t idő alatt, /? kísérletekkel meghatáro­ magyar perje 20%,
zandó állandó; kt a kolmatáció utáni szivárgási tényező, k0 a kolmatáció előtti vörös csenkesz 15%,
szivárgási tényező. fehér here 10%,
Talaj]al való kolmatáció a legegyszerűbb kolmatálási mód, bár adott feladat szarvaskerep 5%.

486 4 8 7
 Általában csak a száraz vagy az időszakosan vízzel elárasztott rézsűket gyepesítik.
A gyeptéglával burkolás gyorsabb és erősebb védelmet biztosít a rézsűfelület szá­
mára. A gyeptéglák elhelyezési m ódját a X .l-7 . ábrán szemléltetjük. A gyep­
téglákat humuszrétegre rakják és szükség esetén cövekkel erősítik a földhöz.
A gyeptéglák közötti hézagokat humusszal töltik ki. A burkolás után — a gyep
megerősödéséig — célszerű a gyeptéglákat öntözni. A gyeptéglázást füvesítéssel
együttesen is alkalmazzák.

6,25
1,65 . 15

%
s
V
?
I.-IIZ Z Z L r
J t-o

SS
Feltöltés / \ SS
j
1 ^

J ^

^/77/77r/97^/77X/77 ~W7z777%W-'W/s/A
Laposacél- betétek Acéltemezek
X .l-8. ábra. Armoföldből készített partfal

1.145. Armoföld
A talajból készített szigetelőrétegek és burkolatok közé sorolható az ún. armoföld.'
is, amelyet eddig elsősorban m űtárgyak készítésére használtak (X .l-8 . ábra), de
csatornák rézsűinek és egyéb más földfelületek burkolására is alkalmasnak látszó
megoldás.

1.2. VÉDETT SZ IG E T E L É S E K

A szigetelés feletti réteg, a mechanikai sérülések, az ibolyántúli sugárzás, a hő­

hatások, valam int a nedvesedés és kiszáradás váltakozásának káros hatásától védi
a szigetelőréteget. A védőréteget legalább 20—30 cm vastag töm örített talajból
kell készíteni. Folyós homok és lösz védőrétegként nem alkalmazható. A védőréteg
elhelyezésére példát a X .l-9 . ábrán m utatunk be.

488 489’
 X . l - 1 3 . táblázat
C s a to r n a s z ig e te lé s r e h a s z n á lh a t ó m ű a n y a g f ó liá k m e g n e v e z é s e
é s j e lle m z ő tu la jd o n s á g a ik

A nyag

p o l i ( v ín i l- k l o r i d ) ( P V C ) p o lie tilé n (P E )
T u la jd o n s á g o k

s z u p e r v i n il p la s z to v in il k e rté s z e ti * TVK,
TVK*
é le l m i s z e r i p a r i

Szélesség, mm 0 ,8 -1 ,2 o / —1,2 1,2 0,5 — 5,0 1 ,0 -4 ,2

Vastagság, mm 0 ,1 - 0 , 2 5

01
0 ,1 2 - 0 ,1 5

1
0 ,0 5 - 0 ,1 5 0 ,2 -0 ,3

o
V
Faj súly, p/cm3 1,3 1,3 1,3 0,93 0,93
Fagyállóság, °G -2 0 -2 0 -2 0 -3 0 -3 0
Hosszirányú szakító-
szilárdság, kp/mm2 1,2 1,2 1,2 1,0 1,3
Keresztirányú szakító-
szilárdság, kp/mm2 1,0 1,0 1,0 0,9 1,3
Szakadási nyúlás, % 200 200 200 200 200
Beszakadási szilárdság,
kp/mm2 0,4 0,4 0,4 ~ —
Szigeteléshez használ-
X.l-9. ábra. A védőréteg kialakítása ható vastagság, mm 0 ,2 - 0 , 2 5 0 ,2 -0 ,3 0,15 0,15 0 ,2 - 0 ,3
aj kisebb; b) nagyobb m éretű csatorna esetén Szigeteléshez használt
anyag súlya, p/m2 2G0; 325 260; 390 195 140 186; 279
Külalak transzpa­ fedetten átlátszó, natúr. natúr
1.21. Fóliából, m em bránból k észített szigetelőrétegek rens, színezett színezetlen színezett,
átlátszóan pigmentált
1.211. Műanyag fólia rétegek színezett
Felület raszterezett kreppesített, sima sima sima
A védőréteg alá helyezett műanyag fólia az utóbbi időben a leggyorsabban terjedő kreppesített sima
szigetelési eljárás. Sokféle fólia közül a poli(vinil-klorid) (PVC) és a polietilén (PE) barkázott
bizonyult vízépítési célra legalkalmasabbnak.
A poli(vinil-klorid) (PVC) fólia a légköri hatásoknak nem tud ellenállni, ezért * Csak kisebb m éretű csatornák szigetelésére használható.
szükséges védőréteg alá helyezni. Állandóan víz alatt levő építményrészeken a
védőréteg elhagyható. Növények gyökerei átfúrják, állatok megrongálják. Figyelembe kell venni, hogy a fóliatükör rézsűjének a vízszintessel bezárt szöge
Leggyakrabban 0,2—0,4 mm vastagságú fóliákat használnak szigetelési célra. H a­ kisebb kell legyen, mint a természetbeni talaj belső súrlódási szöge [22],
zai kísérletek szerint az egyes fóliarétegek csatlakoztatását nem ragasztással,
A fedőréteg rézsűhajlásának (q^) a meghatározásához ismerni kell:
hanem egyszerű átfedéssel kell megoldani.
A polietilén (PE) fólia a légköri hatásoknak jobban ellenáll, m int a PVC fólia. a fólia és a talaj közötti súrlódást jellemző szögértéket (<p), amelynek közelítő
Növényi, állati kártevőkkel szemben ugyancsak nem ellenálló, egyéb tulajdonságai értéke a X .l-14. táblázatból vehető;
és adatai megegyeznek a poli(vinil-klorid) fóliákéval. Nehezen ragasztható. a meghatározandó rézsűhajlás esetén figyelembe veendő biztonsági tényezőt
Szigetelésre használható műanyag fóliák megnevezését és jellemző tulajdonságát (n);
a X .l-13. táblázat tartalmazza. Amerikában legjobban a sztirol-butadién fólia a fólia rézsűhajlását (ga);
vált be. a tervezett fóliaréteg mélységét (h).
A védőréteg alá helyezett fólia és a fedőréteg rézsűhajlásának meghatározása.
A fólia hajlásszöge ( q j a X .l-10. ábra alapján határozható meg. Meghatározásához A fedőréteg rézsűhajlása a X .l-11. ábra alapján határozható meg.
ismerni k ell: Lépcsős szelvényű védőréteg esetén (X .l-9 . ábra) az egyes lépcsők magasságára
a tervezett fóliaréteg mélységét (A), m (X .l-9 . ábra); vonatkozóan kell az előző szerkesztést elvégezni a fólia és a fedőréteg rézsűhajlásá­
a természetbeni talaj belső súrlódási szögét (<2>t) fok; nak a meghatározására.
a természetbeni talaj térfogatsúlyát (yt) Mp/m3; Ha a talajvíz a csatorna fenékszintje fölé emelkedhet, akkor a fenéken levő védő­
a természetbeni talaj kohézióját (Ct), Mp/m2. réteg vastagságát úgy kell meghatározni, hogy a talajvíz a védőréteget fel ne emelje.

490 491

A
 X .l-1 1 . ábra. N om ogram a fedőréteg rézsűhajlásának a m eg h atáro zására

X .l-1 0 . ábra. N om ogram a fedőréteg rézsű h ajlásának m eg h atáro zására

1.212. Előregyártóit bitumen membrán
Az előregyártott bitumen m em bránt m int földtakarás nélküli réteget m ár az
Közepesen kötött, közel semleges kémhatású talajban a védőréteg füvesítésére a 1.212. pontban ism ertettük. Az o tt em lített lemezeket némely esetben védőréteg
a következő összetételű fűmagkeverék alkalm as: alá helyezik és ekkor hullámverést, de még könnyű járműforgalmat is kibírnak.

kurta perje 40%,

1.22. A m u n kah elyen k észített rétegek
mocsári kerep 25%,
1.221. Bentonit membrán
lódi here 20%,
Nátrium bentonitból készített tömény szuszpenzióból 1—3 cm vastag réteget
réti csenkesz 15%. helyeznek el a simára megmunkált szigetelendő felületre, m ajd 25—30 cm vastag
A. fűmag szükséges mennyisége 4—6 p/m 2. homok- vagy finomkavicsréteggel fedik le. Ismeretes olyan megoldás is, amikor
a bentonitot por alakjában szórják az előzőleg vízzel meglocsolt felületre. A szük­
séges bentonit mennyiség általában 6 —12 kp/m 2.
X .l-1 4 . táblázat A szigetelőrétegnek legalább 20 cm-rel kell megasabbnak lennie a csatornában
A talaj és a iólia közötti súrlódási szög előforduló legnagyobb vízszínnél.
Bentonitnak a magyar szabvány szerint azokat a kőzeteket nevezik, amelyek­
A talaj A súrlódási szög, ha a fólia
nek montmorillonit-tartalma legalább 50%. A kicserélhető kation alapján megkü­
plasztikus indexe, kreppesített
lönböztetnek kalciumbentonitot és nátrium bentonitot.
megnevezése I v, %
sima
Szigetelési célra nátriumbentonitot kell használni. A hazánkban található bentonitok
kalciumbentonitok, amelyeket aktiválással lehet nátrium bentonittá alakítani. A
Sovány agyag 24 24 30
leggyakrabban használt aktiválószer a szóda.
Sovány agyag 20 23 25
25
A bányabentonitók (amelyeket szigetelésre való felhasználásuk előtt még aktiválni
Iszap 14 20
kell) közül az ism ertebbek:
Iszap 10 21 25
Finom homok — 22 26 az istenmezejei,
Homok — 25 28 a mádi és
—------------- ----------- - a tétényi bentonit,

492 493
 1

az üzemben előkészített bentonitok közül pedig >. Cd LO co co co T—1 » Cd CO O

N -ro LO CO LO co LO 00 00 CO LO LO
T—
1 T—t tP Ö5 05 05
a kolloid és ^ ra tH
co CO co CO 05 05 05 CO CO CO CO
,e > fi T— 1 1—1 fi tP p tP tP
í
az F jelű bentonit az ismertebb. m
C D

70
O o o Cd © q
CQ co | T— 1 O fi o fi © LO T—t o Cd o o
tP
A bentonitok minőségét 6%-os töménységű diszperzióban vizsgálják 20 °C-os 1 . í o
LO CO + co
ca
hőmérsékleten. A vizsgálat során meghatározzák a diszperzió viszkozitását, tixot- D
rop tulajdonságát, vízleadását, iszaplepény vastagságát, stabilitását és pH-értékét. ifi
ifi

90
09
o o Cd, © o
ca | | tP LO rH o rP © LO t—i o CO LO
1 LO o
Cd LO
+ Cd + Cd
C2
1.222. T alaj—bentonit keverék D

80
30
m o © Cd, o q
A ta la j—bentonit keverékből készült szivárgásgátló réteget már az 1.135. pontban | tP co T—
i o tP © Cd rP o LO o o
ism ertettük, m int a földtakarás nélküli szivárgásgátló réteg egyik fajtáját. ca LO Cd + + Cd
D fi
CD
Ebben a fejezetben csupán megemlítjük, m ert némely esetben a ta la j—bentonit CD
01)

72
40
lO © © Cd fi © o
keveréket védőréteggel is készítik. j fi o o © 0<D Cd o Cd o o
ca o 1)
CD +
D T—
1 co a
1.223. Bitumen membrán a fi
Hfi

62
80
oCD o © Cd, fi © o
| | T-i Cd T—
í o tP © Cd tP o O o o
ca T—‘ o fi
Bitumen LO fi<
- SÍ
o
Származás szerint kétféle bitumen különböztethető m eg: oin o
tH Cd o © Cd LO o -P
fi o T
—1 o rP © cT rP o co o oLO
o 0D o
a természetes és az D
ca 1 1
CO o | LO
OO TT a
ásványolaj-lepárlásból származó.

Ásványolaj bitumenek megnevezése és jellemző tulajdonságai

A táblázatban közölt értékek a vizsgálati hibahatárt is magukban foglalják.

m
O
O N

46
m Cd © o Cd LO o
Mindkét bitumenféleség víz, savak, lúgok és sók oldataival szemben igen ellenálló. T—
1
T—1 o tP © cf PO o o o oLO
ca T—
1 i— 1 o oLO
Zsírok, olajok oldják, magasabb hőmérsékleten hígfolyós lesz. Cd ■fi1 otP
D P?
A hazai eredetű, főleg szigetelésre, lemeztelítésre és tetőfedésre szolgáló ásványolaj­ in
bitumenek megnevezését és jellemző tulajdonságait a X .l-15. táblázat tartalmazza. <
'O
u 'fi cT ifi
A bitumen a gyors hőmérséklet-változást és a napfény hatását viseli el +>-> -p
<D 'fi
legkevésbé. <d CD sfi p
> a
<X
>
A szivárgásgátlási célra készített bitumen membrán 0,6 —1,0 cm vastag, mele­ a p
gen a talajra öntött vagy szórt bitumen réteg, amelyet földdel takarnak be. in CPD oa
Sima talajra kerülő membrán esetén elégséges 6—9 mm, durva felületre pedig p <D co
0N) CD a fii "öa
afi .(D
8 —10 mm v ista g bitumenréteg készítése. 1 m 2 bitumen membrán készítéséhez c m 05
oa A
a fifi pj' fia
m
'fi
általában 20 kp, más szerzők szerint 6—9 kp bitum ent használnak fel. A bitum ent 'O 'fi fii 0 PH 'fi
-Q
i a "fi fia •2J "fi
m
ifi
"fi £
ÖD "fi
o
pj
180—200 °C-on, 2 —3 rétegben permetezik vagy öntik a talajra. A permetezéshez Ö pfi^ p SD
B
g m 0)D "ö>
fifi
CD
-P fi a
ej 'fi
>
'O fii t£ fiD p
és az öntözéshez más-más minőségű bitum ent kell használni. A bitumen membrán­ u sT 05> > < u

t, kisebb, mint '

25 °C-on, legalá]
aű

en, %, legfeljebb

ó-csökkenés a sú
'0p5 m s

ló, 25 °C-on, 0,1

nak nagy előnye, hogy hideg, nedves időben is készíthető. O B

zás 163 °C-on 5

t, kisebb, mint,
W m '0m> fi

, %, legfeljebb
w 'CD a B
fi cfi -s 0
A legalább 25 cm vastag védőréteg célszerű, ha osztályozatlan kavicsból készül. ifi
P fi t>í Ód fia ■— j oa ej fi'

i, legfeljebb
cd fii
ifi o m
'<pD 0 O
Ez különösképpen ellenáll a mechanikai hatásoknak. X.l-15. táblázat po $ 73 o
ClD ö aD
oa"
S oo 'O 0 C
Á membránt alátámasztó talajt gondosan kell előkészíteni, az egyenetlenségeket, fi LO És s +fi-> — fi> fi -P LO
Cd
fi
O
Cd -fi fi5 p 5 fi
éles köveket stb. el kell távolítani. Célszerű a talajt könnyű hengerrel tömöríteni. am c 0' rÖ rÖ
O
tíD o fia 'fi
-fi 'fi fi o fi 'fi ■ 'fi s
A bitumen membrán növényzettel szemben nem ellenálló, ezért a talajt minden Pfi 'fi
■ej '<wD fii fi fi fi P H
CD <D PfiH "• r
-H 'fi ^ "fi p 'fi
-9
esetben a membrán elhelyezése előtt gyomirtó szerrel kell kezelni. Főleg öntöző­ Pn m
md fi l l '<PD fii pj
<D i
fi 'fi
öd P ■o Bfi fi § a fi* N -Q SÍ %yz >7 s OS)
:Q fi . ej
fi ^
csatornák és tározók szivárgásgátlására használják igen jó eredménnyel. Oh P Ifi P K Q ro > PH ’ í-p p i

494 495

i
1.224. Bitumenemulzió membrán
A bitumenemulziót membrán készítéséhez nem kell fölmelegíteni. Az emulzió és az
azt védő talajréteg készítése az előző pont alattiakkal értelemszerűen megegyezik.
A bitumenemulzió összetétele: 50% 75—85 °C lágyuláspontú bitumen, 4 —5%
bentonit, 45—46% víz.
1:1,5 vagy ennél laposabb rézsűn használható a bitumenemulzió membrán.
A védőréteget az emulzió megszáradása után 1—2 nap múlva célszerű felhordani.
A bitumenemulzió bármilyen talajban használható. Alkalmazása főleg olyan körül­
mények között célszerű, amikor növények, állatok kártételének veszélye m iatt
műanyag fólia szigetelést építeni nem ajánlatos. Ugyanis a bitumenemulzió ezek­
nek a hatásoknak sokkal jobban ellenáll.
Membránkészítéshez a hazánkban kapható kazeinmentes bitumenemulziót cél­
szerű használni. Ebből az anyagból 1 m vízmélységig 10 kp/m 2, ennél mélyebben
pedig 12 kp/m 2 (ami kb. 5 —6 kp bitum ent tartalm az) bitumenemulziót kell be­
építeni.
A burkolatkészítés előtt a talajt meg kell nedvesíteni és vizes vas simítóval alakítják
ki a megfelelő vastagságú réteget.
1.225. Erősített bitumen membrán
Ez a megoldás csupán a bitumen membránok egyik hátrányát — a mechanikai
hatásokkal szembeni gyengeségét — küszöböli ki. Az üvegszállal [24] megerősített
bitumen membrán —mivel az üvegszál olcsó —alig drágább a közönséges bitumen
és a bitumenemulziós membránnál, de azoknál lényegesen erősebb.
Az üvegszálréteget az első bitumenréteg után kell elhelyezni, és arra még legalább
két bitumenréteg kerül. A felső két rétegnek az üvegszálakat természetesen teljesen
■el kell takarniok.
1.226. Égetett mész réteg
Közvetlenül a felhasználás előtt porrá oltott égetett meszet (CaO) a simára meg­
m unkált talajra szórják olyan vastag rétegben, hogy m2-ként kb. 10 kp mész
jusson. A mészrétegre a fedőréteget enyhe döngöléssel rakják rá. Az így elkészített
mészréteget kb. 8 hétig állandóan víz alatt kell tartani.
1.227. Oltott mész réteg
1 —2 cm vastag mészpépből [Ca(OH)2] készített réteg 20—30 cm vastag földtakarás
alatt ugyancsak jó vízzárást biztosít. Mivel az 1—2 cm vastag mészpépréteg meg­
építése körülményes feladat, az eljárás kevéssé terjedt el.
1.228. Cement—talaj keverék
Az 1.131. pontban, m int védőréteg nélkül használatos szivárgásgátló burkolatot
ism ertettük a cem ent—talaj keveréket. Ennek az egyébként igen gazdaságos
burkolatfajtának hátránya, hogy minősége az ismételt átázás—kiszáradás, ill. a
-496
fagyás—felmelegedés hatására az idő folyamán romlik. Ezért — ha olyan helyen
építik, ahol az em lített hatások gyakran érhetik —, célszerű védőburkolat alá
helyezni, ami az élettai'tam át nagymértékben megnöveli.
Védőrétegként 20—40 cm vastag talaj- vagy 10—20 cm vastag kőzúzalék-terítést
lehet használni. A megfelelő védőréteg a légköri hatásokon kívül még az áramló
és hullámzó víz hatásától is megvédi a cement—talaj keveréket.
1.229. Hidratonréteg
A Keil [33] által hidratonnak nevezett anyag kavics, homok, homokliszt vagy
sovány iszap, agyag, vízüveg és szóda keveréke. A betonkeverő gépen végzett
keverés közben annyi vizet adnak a felsorolt anyagokhoz, hogy a keverék folyós
halmazállapotú legyen. A hidraton előnyei:
a legkedvezőbb nedvességtartalom tartom ánya tág, ezért betartása nem okoz
nehézséget, a munkahelyen található anyag rendszerint felhasználható;
a hidratonrétegben nem alakul ki pórusvíznyomás, megmerevedés után az
anyag nem tixotrop, hőmérséklet-hatásokra nem érzékeny, az eróziónak
ellenáll.
A hidratonnal több csatornát, de főleg tározót szigeteltek. Az átlagosan 20 cm
vastag hidratonréteget 20—30 cm vastag földtakaróval kell védeni. A hidraton
fagyra érzékeny.
J .22.10. Agyagréteg
Az 1.141. pontban leirt agyagréteget földtakarás nélküli szivárgásgátló rétegként
ism ertettük. Az agyagterítést védőréteggel letakarva is készítik. Ezzel megvédik
az ismételt száradás—átnedvesedés és a fagyás—felmelegedés szerkezetromboló
hatásától, lassítják a kioldási folyamatot, lehetővé teszik vékonyabb agyagréteg
építését és végeredményként meghosszabbítják az agyag szivárgásgátló réteg
élettartam át.
1.22.11. Tömörített talajréteg
A töm örített talajréteget az 1.142. pontban ism ertettük. Kiszáradás—átnedve­
sedés és a fagyás—felmelegedés ellen védve sokkal hosszabb élettartam ú, mint
földtakarás nélkül, illetőleg védelem esetén vékonyabb töm örített réteg is megfelelő.
1.3. SZIG E TELÉS AZ ÉPÍTM ÉN YBE HELYEZETT BELSŐ RÉTEGGEL
1.31. A gyagm ag
Az agyagmagok jó minőségű vízzáró agyagból készülnek. Alkalmazzák kis mély­
ségű áteresztő altalaj elzárására, de főleg különböző méretű tározó és árvédelmi
töltéseken való szivárgás megakadályozására, illetőleg lassítására. Gondosan meg­
épített agyagmagok gyakorlatilag vízzárónak tekinthetők.
32 V íz é p íté s II. k ö t e t
497
1.32. A szfaltm ag Az injektálást legtöbbször
cementtel,
Az aszfaltmag szigetelés együtt készül a gáttesttel. Az aszfaltmag egymásra ra k o tt
vékony aszfaltlemezekből álló fal. A magszigetelés 6—8-szor vastagabb, m int a agyaggal,
rézsűburkolat használatos vastagsága. vegyszerrel,
A magszigetelés előnyei: illetőleg ezek keverékével végzik.
mechanikai sérülések nem érik; A cement alapanyagú keverékek lehetnek:
a gát alatti altalajon keresztül szivárgást csökkentő építménnyel (vízzáró cement—víz,
függöny és vízzáró fal), illetőleg a vízzáró altalajjal jobb a kapcsolata, m int a cement—finom homok—víz,
felületi aszfaltrétegnek;
cement—agyag (bentonit)—víz.
kétoldali víznyomás felvételére alkalm as;
együtt épül a gáttal, és ezért már az építés idején lehet részletesen duzzasztani; Az agyag—víz keveréken kívül injektálnak még
lényegesen kisebb hőingadozást kell elviselnie, m int a felületi rétegeknek. agyag—bentonit—víz
agyag—finom homok—víz,
1.33. Szádfal agyag—vízüveg—víz,
bentonit—víz
A szivárgásgátlás igen régi eszköze. Ideiglenes, és végleges vízelzárásra egyaránt
felhasználják. keveréket is.
A fa szádfalak a legrégibbek és egyúttal legelterjedtebben használatosak. Horony­ A vegyszeres injektálásokhoz elsősorban vízüvegoldatot használnak, rendszerint
nyal csatlakoznak egymáshoz. Vastagságuk 5 —12 cm. Általában 5 m hosszúságig valamilyen elektrolit (só, lúg, sav) kíséretében.
használják. Cementinjektálási kísérletek eredményei szerint még a legkisebb töménységű ce­
A vas szádfalaknak — keresztszelvényüket tekintve — három fő változata ismere­ menttej sem tud behatolni 0,8 —1,0 mm-nél apróbb szemcséjű homokba.
tes:
az egyenes, 1.36. Vízzáró fal
a félhullám és
a teljes hullám keresztszelvényű szádfalak. Vízzáró falnak a talajba m élyítet furatok vagy rések vízzáró, ill. vízzáró és teher­
viselő tulajdonságú anyaggal való kitöltésével létesített falat nevezzük.
A félhullám alakúak terjedtek el a legnagyobb mértékben. A horonykapcsolatok A vízzáró falakat két nagy csoportba:
elhelyezkedése és alakja szerint ugyancsak több változat ismeretes.
Vasbeton szádfalak nagy súlyuk, rossz vízzáróságuk és nehéz verhetőségük a cölöpfalak és
m iatt nem terjedtek el a gyakorlatban. A veréssel kapcsolatos nehézségeken segít a résfalak
az öblítéses süllyesztés [25], bár az eljárás alkalmazhatósága meglehetősen korlá­ csoportjába sorolhatjuk.
tozott, ugyanis csak vízsugárral könnyen bontható talajban gazdaságos az öblí­
téses süllyesztés. A cölöpfal egymáshoz alkotójuk mentén csatlakozó vagy egymásba metsződő
cölöpökből áll. A cölöpfalnak mindkét oldala tehát hullámos (nem sík) felület.
Résfalak a talajba m élyített résnek valamilyen anyaggal (betonnal, vasbetonnal,
1.34. B etonm ag talaj betonnal, agyaggal stb .-vei) való kitöltésével létesített falak. A résfal m indkét
oldala elvileg sík felületű, és nem hullámos, m int a cölöpfal oldala.
A betonmagot szivárgásgátlásra, főleg talaj betonból készítve használják olyan
helyen, ahol a szivárgásgátló elemnek némi szilárdsága is kívánatos. Csupán
1.361. Cölöpfal készítése
kivételes esetben alkalmazott megoldás.
A cölöpfalak készülhetnek
1.35. Vízzáró fü ggön y fúrással,
fúrással és markolással, vagy
A vízzáró függöny, vízzáró anyag talajba injektálásával készül. A vízzáró függöny vízöblítéses eljárással.
geometriai alakja előre nem határozható meg pontosan, hanem az altalaj minő­
ségétől, hézagainak nagyságától, az alkalmazott nyomásoktól stb. függ. Ezeket az eljárásokat ma már ritkán alkalmazzák vízzáró falak készítésére.
32*
498 499
1.362. Résfal készítése

A résfal, vízzáró csatlakozással egymás mellé épített résfaltáblákból áll. Az egyes

R é s e /á b e r e n d e z é s
táblák építési sorrendjét a X . l - 1 2 . ábrán m utatjuk be. e s v á g ó é i

A résfaltáblát két lépcsőben készítik: előbb kivájják a rést, amelynek oldalait a B e to n o z ó ,

fal anyagával való kitöltésig — a készítés alatt folyamatosan — résiszappal lá ­ b e r e n d e z é s \

zi -A metszet
1-10m 1-10m

~V~ üá
Beton résfaltábld/ 'l'Beton résfaltáblaX

...... , , , F a ls z a k a s z
K o te s b iz to s ito cső , r é s z le te b e -
is z a p p a l te lítv e tó n o z á s k ö z ­
b e n

B e to n o z á s F ö ld k ie m e lé s e

X .l - 1 3 . ábra. Fúrással és marással dolgozó réselőgép

masztják meg, majd a rést kitöltik a résfal anyagával. A rés készíthető fúró-,
markoló vagy kotróberendezéssel, azaz
fúrással,
függőleges vagy vízszintes marással,
kotrással és
egyéb módon.
A rés kitöltése végezhető
tölcséres—csöves megoldással,
betonszivattyúval,
X . l - 1 2 . ábra. A résfaltáblák készítésének sorrendje
ci) folyam atos; b) szakaszos réselés a fal anyagának a résbe való beszórásával.

500 501

I
X . l - 1 6 . táblázat X . l - 1 7 . tá b lá za t

Fúróberendezéssel való réskészítés tájékoztató teljesítménye Markolóberenüezéssel való réskészítés tájékoztató teljesítménye

A z e lé r h e tő A z e lé r h e tő
A ré se le n d ő ta la j m eg n e v e z é se te lje s ítm é n y ,
A ré se le n d ő ta la j m eg n e v e z é se te lje s ítm é n y ,
m 2/ h m 2/h

10 Közepesen kemény agyag 40

Finom homok
Homok, homokos kavics 100 mm szemcseátmérőig 8 Kemény vagy homokos agyag 16
Homok, kavics- és agyagréteggel 7 Homokos és kavicsos rétegeket tartalmazó agyag 12
Homokos nedves agyag 2 -6 Agyagos, homokos kavicsos rétegek 10
Kemény, száraz agyag 1 -2 Homok, kavics 7 -8
Közepes szemcsenagyságú homok 4 -6
Finom szemcsékből álló homok 2 -5
A résfaltáblák vízzáró csatlakozását, szakaszolócsővel vagy lemezzel oldják meg. Tömör iszap 1 -2
A fúróberendezéseknek sok változata ismeretes. Van gép, amely csak fúrófejjel dol­
gozik vízszintes és függőleges ütő mozgást végezve. Más berendezések fúrószára
Kotrógép elvén működő berendezés látható a X .l-16. ábrán.
csak bizonyos magasságig vagy teljes hosszában marókésekkel van ellátva (X .l-13.
ábra). A fúrószár forgó, vízszintes és függőleges irányú mozgást végez.Fúróberen­ A z egyéb módon való réskészítési eljárások közül említésre méltó a kábelkotróval,
dezéssel elérhető tájékoztató teljesítm ényadatokat a X .l-16. táblázat tartalmazza. a különböző talajfűrészelő eljárásokkal, a vederláncos kotróval való réskészítés.
A résfalkészítésre alkalmas markolóberendezést a X .l-14. ábrán m utatunk be. A mar­ Jó vízzáró résfal készíthető a levert és visszahúzott szádfalak helyének megfelelő
koló mozgatása lehet mechanikus vagy hidraulikus. Markolóberendezéssel való minőségű bentonittal való kitöltésével. Ezek az ún. membránfalak.
réskészítés teljesítménye 1—40 m2/h között változhat (X .l-1 7 . táblázat).
A résiszap a résfalak készítése folyamán a rés oldalfalainak beómlását megakadá­
Fúrás és markolás is végezhető a X .l-15. ábrán látható géppel. lyozó diszperzió [26].
A résiszap feladata a rés oldalfalainak a megtámasztása, illetőleg a réselés során
fellazított talaj felszínrehozatalának a megkönnyítése.
A résiszap vízben diszpergált agyagból (általában bentonitból) készül.
Általában az a víz, amely betonkészítéshez megfelel, használható résiszap készíté­
séhez is.
(A bentonit ismertetését 1. a 1.221. pontban.)
Kalciumbentonit alkalmazása esetén a szükséges aktiválószer mennyiségét labora­
tóriumi vizsgálat alapján kell meghatározni.
A felhasználási körülményektől függően a résiszap
üzemben előkészített bentonitból (kolloid, F-jelű),
közvetlenül a bányából származó bentonitból (istenmezei, mádi, tétényi stb.)
és
agyagból
készíthető.
A résiszap minősége a víz és a szárazanyag minőségétől, ezek keverési arányától,
a keverés intenzitásától és a keverés időtartam ától függ. A keverés befejezése után
még hosszabb-rövidebb ideig változik a résiszap minősége.
A résiszap minősége: a szárazanyag minőségével, a töménységgel, a stabilitással,
a viszkozitással, a tixotróp tulajdonsággal, a vízleadással, az iszaplepény vastag­
sággal és a p H-értékkel jellemezhető.

502 503
 / ?///jr///jX7y777Z//,
X . l - 1 6 . ábra. Kotrógépek elvén működő berendezés

A réseléshez szükséges résiszapmennyiség

a résfal térfogata és
a veszteségek
alapján határozható meg.
Az iszapveszteség előzetes közelítő becslésére használható tájékoztató értékek a
X.l-18. táblázatból vehetők.
A résiszapveszteség nemcsak a talaj minőségétől, hanem a talajvízszínt és a
résiszap szintje közötti különbségtől, a résiszap minőségétől is függ.
A munka folyamán előforduló legmagasabb talajvízszint és a résben levő résiszap-
szint közötti különbség 1,0 m-nél kisebb nem lehet.
A talajjal elszennyeződött résiszap ülepítéssel, rázórostával és ciklonnal tisztítható.
A résfal használható
X . l - 1 8 . tá b lá za t
munkagödrök körülzárásá-
ra; Résiszapveszteség a talajminőség
függvényében
gyak alatti szivárgás meg­ A r é s i s z a p v e s z te s é g
akadályozására ; A ré s e le n d ő t a la j m e g n e v e z é se v a ló s z í n ű é r t é k e ,
m 3/r é s f a l m 2
töltésekben és gátakban víz­
záró magok készítésére; Homok 0,2-0,6
X .l - 1 5 . ábra. Fúró- és markolóberendezés föld alatti tározóterek ki- Kavicsos homok 0,4 -1,0
alakítására; Homokos kavics 0,5 —2,5
építmények alap- és oldal- Kavics 1,0-3,0
falaként.

504
2. V Í Z É P Í T É S I M Ű T Á R G Y A K S Z IG E T E L É S E É S B U R K O L Á S A
Vízépítési m űtárgyakat víz átszivárgása vagy káros vegyi hatások ellen kell
^szigeteléssel védeni. Víz átszivárgása ellen vízzáró vagy vízhatlan szigeteléssel
védekeznek attól függően, hogy
teljes szárazságot, ill. agresszív hatások elleni teljes védelmet kívánnak-e
biztosítani ( vízhatlan szigetelés), vagy pedig
teljes szárazság biztosítása, illetőleg agresszív hatás elleni védelem nem szük­
séges (vízzáró szigetelés).
A vízzáró cementszigetelés megoldható
az építmény anyagának teljes tömegében vízzáróvá tételével;
a m űtárgy víz felőli felületén vízzáró betonréteg készítésével;
az építmény víz felőli felületén vízzáró vakolat készítésével;
a betonfelület vegyszeres kezelésével.
A vízhatlan szigetelés
hideg bitumenmázból,
hideg bitumentapaszból,
forró bitumenmázból,
ragasztott és bitumennel á tita to tt lemezekből, és
fémlemezből
Hatásos megoldás 270 kp/m3 portlandcement és 1% plasztifikálóanyagból készített
szigetelés is.
Vízzáró betonban a legnagyobb kavicsszemcse átmérője 40 mm lehet.
A betonozást lehetőleg 5—15 °C hőmérsékleten célszerű végezni. Jobb az alacso­
nyabb hőmérsékleten készített beton, mivel az esetleges repedések a magasabb
hőmérsékleten — hőtágulás következtében — összehúzódnak.
Gyengén plasztikus betonból készíthető a legjobban vízzáró építmény, mivel ez
tömöríthető annyira, hogy az jó vízzáró legyen. A plasztikus állapoton felüli víz
ugyancsak csökkenti a vízzáróságot. A beépítést lehetőleg munkahézag nélkül
végezzék.
A vízzáróság növelhető szerves (Trikosal, Sika 1, Granitol, Sikurit, Hidrofix N,
Isolit A, Hicírosal) és szervetlen (diatomaföld, pernye, habkő, finomra őrölt salak,
trasz, kalcinált agyagpalák stb.) tömítőanyagokkal is.
A vízzáróság fokozására alkalmazott víztaszítók (szappanok és bitumenek) csupán
az építmény elkészülte után bizonyos ideig jelentenek számottevő vízzáróság-
növekedést. Az idő folyamán a hatásuk egyre csökken.
Vízzáró betonréteg készítéséhez a víz felőli oldalra osztályozott homokos kavics
adalékanyagot kell használni és vibrátorral kell a legalább 20 cm vastag betonréte­
get tömöríteni. Az alkalmazandó cement: 300 kp/m3, 500 jelű. 1001 mp/1 S03-
tartalom feletti víz esetén S 54 jelű cementet kell használni.
Az adalékanyag legnagyobb szemcseátmérője a rétegvastagság y.-énél nagyobb
nem lehet.
Zsírsavas vagy erjesztett fehérje alap­ A v íz z á r ó v a k o la t v a s ta g s á g a ,c m

anyagú víztaszító szerek használatakor

készíthető. szükséges portlandcement mennyiség 300
Vízépítési m űtárgyakat (különböző medencéket, hajózsilipet, csőzsilipet stb.) álta­ kp/m3.
lában elégséges vízzáróra építeni. Vízhatlan szigetelés alkalmazása csak abban az 270 kp/m3 portlancement elégséges 1%
esetben indokolt, ha teljes szárazság elérése szükséges (pl. géptermek, kapcsoló- plasztifikálóanyag alkalmazása esetén.
helyiségek stb.).
A kívánt eredmény elérhető Sikurit N,
A szigetelések szilárdsági tulajdonsága alapján megkülönböztethető: Trikosal N, vagy Sika 1, illetőleg ezekkel
merev (vízzáró cementszigetelés, tábla-, lap- és klinkertégla burkolat); egyenértékű egyéb anyagok szükség sze­
plasztikus (bitumenes ragasztott papír, szövetbetétes fém és műanyag szi­ rinti adagolásával.
getelés) ; Vízzáró vakolat lehetőleg a víz felőli ol­
félig plasztikus (aszfaltréteg) szigetelés. dalra készítendő.
A vízzáró vakolat vastagságát a víz­
nyomás függvényében, valam int a vako­
2.1. V ÍZZÁ R Ó SZIG ETELÉS latrétegek számát a X.2-1. ábra m utatja.
A vakolatszigetelés anyaga:
2.11. A betonépítm ény falának vízzáróvá tétele
Az alsó (a szigetelendő felülettel
érintkező) rétegekhez 0—5 mm, a
A betonfal teljes tömegében vízzáróvá tételéhez osztályozott homokos kavicsot és
felső két réteghez 0—2 mm szemcse­
300 kp/m3 500-as cementet kell használni.
nagyságú tiszta folyami homokot kell
Ha a víz S03-tartalm a 1001—3000 mp/1, úgy S 54 jelű cement használandó. használni. 1001 mp/1 S03-tartalom
Biztosítani lehet a vízzárást 300 kp/m3 portlandcement és zsírsavas vagy erjesztett feletti víz esetén S 54, ez alatti pedig
fehérje alapanyagú víztaszító szerek alkalmazásával és vibrátorral való tömörítéssel X .2 -1 . ábra. A v íz z á r ó v a k o la t v a s t a g ­
tiszta klinker portlandcementtel kell sá g a , és a v a k o la tr é te g e k szá m a a v íz ­
is. (Heterogén cementhez víztaszító szer nem használható.) a vakolatot készíteni. n y o m á s fü g g v é n y é b e n

-506 507
 A betonnal érintkező habarcsréteg keverési aránya azonos a beton keverési X .2 -2 . tá b lá z a t
arányával, a legfelső habarcsréteg 600 kp/m3 cement adagolással készítendő. Torkrétágyuk főbb jellemző adatai
A közbenső rétegek cementadagolása lineárisan változik. A cement minő­
sége azonos legyen a betonépítményhez használt cement minőségével. A berendezés Az adalékanyag
Lövőke átmérője, L evegő- Levegőnyomás *, A kompresszor teljesítménye legnagyobb
coll fogyasztás, att teljesítménye, száraz keverékben, szemcsenagysága,
m3/min LE ms/h mm
A betonfelület feldurvítását és vízsugárral lemosását igen gondosan kell végezni
abban az esetben, ha a vízzáró cementvakolatot nem a víz felőli oldalon alkal­
mazzák. A vakolat leválása ellen, szükség esetén, a betonhoz hozzáerősített fém­ 3/4 1,7 2 ,5 -3 ,5 12 0,5 3
huzal hálóval kell védekezni. 1 3,5 2 ,5 -3 ,5 25 1,0 5
Vízzáró vakolat nem alkalmazható azokon a felületeken, amelyeket sok csőbilincs, 1 1/4 5,0 2 ,5 - 3 ,5 35 1,5 8
falikar stb. tör át, ahol a szigetelendő fal megrepedésével számolni kell; amelyeken 1 3/8 6,5 2 ,5 -3 ,5 45 2,0 10
sok él, hajlat van, illetőleg a szigetelendő felület túlságosan nagy összefüggő sík. 2 1/4 12 1 ,5 - 2 ,5 60 4,0 20
2 1/2 14 1 ,5 -2 ,5 70 5,0 25
Torkrételjárás (lövellés) betonfelületek vízzáró vakolására, vékony beton- vagy
3 22 1 -2 100 6,5 30
vasbeton szerkezetek betonozására és betonhibák kijavítására használható.
4 33 1 -2 120 10,0 40
Az építés gépesítése során van különösen jelentősége. Az ezzel az eljárással készült
beton, illetőleg vízzáró vakolat a hagyományos módszerrel készítettnél szilárdabb * 1 2 0 m szállítási távolság esetén.
és vízzáróbb.
A torkrételjárásnál a beton és a vakolat keverékét torkrétágyúval ju ttatják a kí­ A torkrétbeton külső felületét friss állapotban — vizezés és cementszórás nélkül —
vánt helyre. csupán saját levével kell elsimítani.
A száraz anyagkeverék a torkrétágyú lövőkéjében keveredik vízzel, ahonnan A kész torkrétbeton felületét 3—4 hétig állandóan nedvesen kell tartani.
60—100 m/s sebességgel áramlik ki. A keverék 5— 10%-a a levegőben szétporlad, további 20—30%-a a felületről lepereg.
A torkrétbeton kötőanyaga 500-as vagy 600-as portlandcement. Kisebb szilárd­ Számottevően nagyobb az anyagveszteség, ha a felületre nem merőlegesen lőnek
ságú és trasz-tartalm ú kötőanyag nem használható. A cement keverési arányára a és ha a lövőke távolsága nem a legkedvezőbb.
X.2-1. táblázat tartalm az tájékoztató adatokat. A torkrételjárás esetén a betont, ill. a habarcsot a berendezés csővezetékein 250
Az adalékanyag legnagyobb szemcsenagysága a lövőke keresztmetszetétől függ a m vízszintes vagy pedig 100 m függőleges távolságra lehet szállítani.
X.2-2. táblázat szerint. Betonfelület kezelése vegyszerrel: fluáttal (ólom-, alumínium-, cink-, magnézium-
1 m3 torkrétbeton készítéséhez kb. 200 1 víz, 1 m3 beton kilövelléséhez pedig kb. fluáttal) vagy vízüveggel bevonva fokozható a vízzárás.
200 m3 levegő szükséges. A vízüveggel kezelendő felületet sósavval vagy kénsavval, m ajd vízzel meg kell
A lövőke távolsága a felülettől 1—2 m. A torkrétréteggel ellátandó felületnek por­ tisztítani a 10%-os hígítású vízüvegoldat alkalmazása előtt.
mentesnek, kissé érdesnek és nedvesnek kell lennie. A munka kezdetén csak a Felületi kezelést a zsugorodás okozta repedések elkerülésére csak 28 naposnál
finom homokszemcsék tapadnak a felületre, később m ár a durvábbak sem hullanak idősebb betonon célszerű végezni.
le róla. A felületről lehullott anyagot ismét felhasználni nem szabad. A m unkát A vegyszert a betonfelületre ecsettel vagy levegőnyomással kell felhordani.
lehetőleg úgy kell ütemezni, hogy munkahézag ne keletkezzen. H a a feladat munka­
hézag nélkül nem oldható meg, akkor a munkahézagokat az egymás feletti réte­ Az 1:3 arányban vízzel hígított fluátból 100— 150 p/m2-t kell alkalmazni, 2—3
gekben, egymáshoz képest eltolva, 10 cm szélesen átlapolt rétegekkel kell készíteni. rétegben. A 2. és a 3. réteg felhordása előtt a felületet mésztejjel kell bevonni.
Csak szabad meszet tartalmazó felületen alkalmazható a vízüveggel és a fluáttal
kezelés eredményesen.
X .2 -1 . tá b lá z a t

Torkrétbeton jellemző adatai 2.2. V ÍZ H A T L A N SZIG ETELÉSEK

A száraz Szétfröccsen és Az összes 1 m3 kész betonhoz
Keverési arány,
keverék Poriás anyag- felhasznált 2.2 1 . B itum en alapanyagú szigetelések
cement, kp súlya, 10%, felhasználás,
adalék, kp kp/m3 kp/m3 kp/m3 cement, adalék,
% kp/m3 kp kp 2.211. Hideg bitumenmáz

680 2050
70—80 QC lágyuláspontú min. 2% paraffintartalm ú, nehezen párolgó olajokkal
1 :3 2000 200 24 530 2730
1 :4 580 2320
lágyított, gyorsan párolgó oldószerrel oldott bitumenoldatból készül, 2 rétegben,
2000 200 32 700 2900
2625
száraz felületen.
1: 5 2000 200 43 950 3150 520
1: 8 2000 200 54 1190 3390 380 3010 A hideg bitumenmáz réteg anyagszükségletét és a kész máz rétegvastagságát a
X.2-3. táblázat tartalm azza [14],

508 509
X .2 -3 . tá b lá z a t 2.214. Hideg bitumentapasz
iV hideg bitumenmázréteg anyagszükséglete és rétegvastagsága
A 2.211. pont alattiak szerint készített hideg bitumenmáz alapra spatulyával
A kés z máz felhordott 3 mm vastag réteg.
A mázzal bevont felület anyaga Anyagszükséglet Hideg bitum entapasz 10—35% finomra őrölt kőlisztet vagy egyéb szálas töltő­
súlya, vastagsága,
p/m2 mm anyagot tartalm azó oldószerrel és olajokkal lágyított bitumen. A felület kiszáradási
ideje legfeljebb 72 óra. Tűz- és robbanásveszélyes anyag.
E g y s z e r e s m á z o lá s

Vas-, fémfelületen 150 75 0,075

Cementsimításo n 200 100 0,1 2.215. Forró bitumenmáz
Durva cementsimításon 250 125 0,125
Nyers betonon 350 175 0,175 A bevonatot 50—60 °C lágyuláspontú forró bitumenből, két rétegben; száraz,
K é t s z e r e s m á z o lá s pormentes felületre készítik. Összetétele: bitumen vagy kátrány és töltőanyag.
Vas-, fémfelületen 200 100 0,1
Használható alap-, fedő- vagy ragasztómázként. A kereskedelemben többféle
Cementsimításon 250 125 0,125
lágyuláspontú bitumenmáz kapható. Kihűlése után azonnal rákenhető a következő
Durva cementsimításon 300 150 0,15
réteg.
Nyers betonon 400 200 0,2 Az előírt melegítési hőfokot szigorúan be kell tartani.
K é ts z e r e s b e fú já s
A legelterjedtebb forró bitumenmázak: a ragasztó-, az alap- és a fedőmáz.
Vas-, fémfelületen 175 87,5 0,0875
A forrón bedolgozható bitnmentapasz 10—40% finomra őrölt kőliszt töltőanyagot
Cementsimításon 225 122,5 0,1225
tartalmaz.
Durva cementsimításon 275 137,5 0,1375 Az ismertebb tömítő és ragasztó bitumenes anyagok a csőkiöntő bitumen, a hézag-
Nyers betonon 400 200 0,2 kitöltő bitumen, bitumenhabarcs és a saválló bitumenhabarcs.
A különféle bitumenmázak élettartam a kisebb, m int a betonszerkezet élettartam a,
ezért csak olyan helyen használhatók, ahol a bevonás megismétlése lehetséges, vagy
A hideg bitumenmáz víznyomás elleni önálló szigetelőrétegként nem alkalmas. ahol a rövid élettartam megfelelő.
Főleg alapmáz készítésére használják, ragasztott fém- vagy műanyag szigetelés
A bevonandó felületet a hideg bitumenmáz készítésénél alkalmazott módon kell
esetén. A hideg máz jobban behatol a beton pórusaiba, mint a forró. előkészíteni. A nyersolaj bitum ent 160—180 °C-ra felmelegítve kell felhordani, az
A vízépítésben töltőanyaggal (kvarchomok, kőliszt stb.) kevert bitumenmázt is előzőleg már hideg alapmázzal bevont felületre. Egy réteghez függőleges falon
használnak. 3,63 kp/m 2, vízszintes felületen pedig 3,35 kp/m 2 anyag szükséges. Legalább 2, de
A réteg felhordása előtt a felületet meg kell tisztítani, az egyenetlenségeket el kell lehetőleg több rétegben kell az anyagot földhordani. A forró bitumenmáz szigetelés
távolítani és az egész felületet 1—1,5 cm vastag érdes felületű cementvakolattal minősége 5% szálas azbeszt adagolással javítható.
kell bevonni.
Tégla felület hézagait hideg bitumenmáz felkenése előtt 2—3 cm mélyen ki kell
tisztítani és az egész felületet nedvesítés után 1—1,5 cm vastag mészmentes 2.216. Ragasztott szigetelés
350—400 kp/m3 portlandcement adagoláséi habarcs simítással kell ellátni.
Bitumenes papírlemezből vagy bitumennel á tita to tt jutaszövetből készül,
a szigetelendő felületre, az előzőleg megépített tartófalra vagy pedig aljzatbetonra
2.212. Hideg bitumenoldat
egy vagy több rétegben felhordva. Az egyes rétegeket 10 cm átfedéssel forró bitu­
Csak száraz felületre lehet felhordani. A bevonat az oldószer elpárolgása után válik menmázzal kell összeilleszteni.
szilárddá. A hideg bitumenoldat ragasztásra nem alkalmas. Száradási ideje általá­ A nyers papírlemezből készült bitumenes papírlemezek elnevezését, a keres­
ban 3—12 óra, de biztosan 3—4 nap alatt következik be a száradás. kedelmi jelölő számát és jellemző tulajdonságait a X.2-4. táblázat tartalmazza.
A ragasztott szigeteléssel ellátandó felületen minden élet legalább 5 cm-es sugárral
2.213. Bitumenemulzió kell lekerekíteni. Függőleges és ferde réteget védőfal mögé kell helyezni. Az egyes
lemezek átfedése legalább 10 cm legyen.
Vízben emulgeált bitumen. Az egyszer megszáradt emulzió vízben ismét nem A bitumenes szigetelőréteg a síkjára merőlegesen ható legfeljebb 5 kp/cm2 egyen­
oldódik. letesen megoszló vagy folytonosan változó erőt tud károsodás nélkül elviselni.
Bitumenoldat zárt munkahelyen nem alkalmazható robbanásveszélyessége m iatt. Koncentrált terhelést nem bír el. A szigetelőréteg megfelelő élettartam ához szük­
Bitumenemulzió zárt helyen is veszélytelen. séges, hogy a rétegre állandóan 0,1 kp/cm2 nyomás hasson.

510
X .2 -4 . tá b lá z a t

N yers p ap írlem ezb ő l k é s z ü lt b itu m e n e s p a p írlem ezek eln e v e z é se , k ere sk ed elm i jele
és jellem ző tu la jd o n sá g a i

A n y e rs­
A k é sz le m e z
p a p ír
N égy- A sza­ s ú ly á r a A k é t­
z e tm é - v o n a tk o z ó irá n y ú A v íz -
k ító e r ő
te rs ú ly á tla g á ­ t e l í t ő , ill. n y ú lá s z á ró s á g A v í z f e lv é ­
a ls ó nak t e l í t ő - és á tla g á ­ a ls ó te l
h a tá r ­ bevonó­ nak h a tá r ­ f e ls ő
k e re s k e ­ a ls ó
d e lm i é rté k e h a tá r ­ anyag- a ls ó é rté k e , h a tá r é rté k e ,
e ln e v e z é s e ( h in té s é rté k e , m e n n y is é g h a tá r­ mm 24 h a la tt
j e lö lő
szám a n é lk ü l ) , a ls ó é rté k e ,
kp
P h a tá ré rté k e , %
%

A la p le m e z
70-es 1323 35
V é d ő b e to n (3 5cm )
80-as 1158 35
90-es 1030 28
S z ig e te lő r é te g
Bitumenes csupaszlemez 100-as 926 20 112 2,5 100 30% Soványbeton k i e g y e n l í t ő
r é te g (8 -1 0 c m )
120-as 772 15
150-es 617 12
a)
200-as 462 10

90-es 1069 28
Bitumenes különleges csupaszle-
mez „L” ún. linóleum-csupasz- 100-as 961 20 120 2,5 130 30%
lemez
120-as 801 15

70-es 1778 40
80-as 1556 50
90-es 1385 32
Bitumenes fedéllemez homok- 2,5 p/dm-
100-as 1245 25 185 2,5 150
hintéssel
120-as 1037 20
150-es 829 18
F e n é k b e to n
200-as 621 15 Védőbeton
S z ig e te lő r é te g
Bitumenes fedéllemez zsírkőpor- 100-as 1311 25
vagy kőzúzalékhintéssel, ún. kö- 200 2,5 150 2,5 p/dm 2
zönséges 120-as 1092 25
A la p le m e z

Bitumenes különleges fedéllemez 100-as 1398 30

zsírkőpor- vagy kőzúzalékhintés- 220 2,5 200 2,5 p/dm-
sei, ún. különleges bőrlemez 120-as 1165 25
S o v á n y b e to n k ie g y e n lítő
r é t e g 1 8 -tO c m )
Bitumenes különleges fedéllemez 100-as 1398 30
„L ” zsírkőpor- vagy kőzúzalék- 220 2,5 250 2,5 p/dm2
hintéssel, ún. linóleum fedőlemez 120-as 1165 35
b)
350
X.2-2. ábra. Vízszintes felület szigetelése
Bitumenes szigetelőlemez homok 90-es 2430 35 a) a tá m a d ó v í z fe lő li o ld a lr ó l; b) a t á m a d ó v íz z e l ellen tétes o ld a lo n
(hintőkavics-) hintéssel, ún. bitu- 2,5 300 2,5 p/dm2
2185 30 400
menes, ill. különleges bitumenes
szigetelőlemez 120-as 1820 25 300

33 V íz é p íté s I I . k ö t e t
512 513
Az átlagos minőségű bitumenből készült réteg 30 °C hőmérsékletig, vastag (30 cin­ Terep
nél vastagabb) elemszerkezet esetén 50 °C-ig használható.
A vízszintes felület szigetelési m ódját a X.2-2. ábrán m utatjuk be. Feltöités
A legnagyobb összefüggő vasalatlan lemezméret 10x20 m, 40—100 cm vastag
lemez esetén. A megengedhető legnagyobb lemezfelhajlás vagy egyéb, a szi­
A -A m etsz et
getelésre is ható elmozdulás 1 mm. Nagyméretű lemezekből készített szigetelés
esetén meg kell várni a betonzsugorodás befejezését és
csak utána készíthető el a szigetelőréteg. Lemezvastag­
Szorifó védőfal
■'Soronként csőm oszolt ság változása esetén a szigetelőréteg nem 90°-ban, ha­
/cementhabarcs (kcm) nem 30—45°-ban hajlítható meg. A vízszintes szige­
.Szigetelőréteg telőréteg a védőbetonnal időben közel párhuzamosan
készítendő úgy, hogy az egy-egy műszak alatt készült
szigetelést teljes egészében lefedjék védőbetonnal. A vé­
dőbeton növeli a bitumen tartósságát is. Ferde felület
szigetelése esetén a védőbetont hálóbetéttel kell ké­
szíteni.
Függőleges felület szigetelését a szerkezeti falra vagy pe­
dig a szorító tartófalra ragasztják. Ez utóbbi megoldás
a célszerűbb, m ert ebben az esetben az egész szigete­
lendő felületet egyszerre lehet befedni a szigetelőréteg­
gel. A szorító-védőfalon minden alaprajzi törésnél, sík
X .2 - 3 . ábra. Függőleges felületen pedig 5—6 m-ként osztóhézagot kell kiképezni,
felület szigetelése amelybe egy réteg csupaszlemezt csúsztatónak építenek
be. Ha a szigetelőréteg kívülről a szerkezeti falra kerül
és később készül el a védőréteg, akkor az 0,1 kp/cm2 állandó nyomás biztosítá­
sára a X.2-3. ábra szerinti megoldást kell választani. Szorító-védőfalat a tartó­
Felülnézet
falhoz is ki lehet horgonyozni, bár ez a megoldás a szigetelőréteg sok helyen való
áttörését jelenti, és ezért csak szükségmegoldás lehet.

Födémszigetelés
Földdel tak art építm ényt — a beszivárgó csapadékvíz elleni védelmül — minden
esetben szigetelni kell. A vízszintes és a függőleges felületek szigetelésénél írtak
értelemszerűen ide is érvényesek. A talajvíz szintje alatti födém esetén a szigetelő-
réteg beszorítása feltétlenül szükséges. Egyéb esetben elégséges a víz gyors elve­
zetése, nem szükséges a 0,1 kp/cm2-es leszorítás. A födém lejtése 2 —5%-os legyen.
Egyirányban lejtő födémen a védőbeton az önsúlya és a fölötte levő földterhelés
hatására lecsúszhat. Ez megakadályozható a X.2-4. ábra szerinti megoldással. X .2 - 4 . ábra. Egyirányban lejtő födém szigetelése
A megtámasztáson keresztül 1 —1,5 m-ként lefolyókat kell készíteni.
Bitumenes lemez Szigetelés csupán 5 kp/cm2, a felületre merőleges, egyenletesen A rétegek száma. Víznyomás ellen általában 4 rétegű szigetelést alkalmaznak.
megoszló erővel terhelhető abban az esetben, ha a ragasztó bitumen oldalirányú A szigetelőrétegeket egymással párhuzamosan fektetik, egymásra merőleges fek­
kitérése meg van akadályozva. Ferde erőhatás esetén a szigetelés feletti részt az tetésük nem célszerű.
elcsúszás ellen biztosítani kell.

2.218. Öntött aszfalt szigetelés

2.217. Ragasztott szigetelés áttörése
Csővezetékkel á ttö rt szigetelés műszaki megoldására a X.2-5. ábrán láthatók
példák. Előnyös az áttörések helyén fémlemez szigetelést alkalmazni. A szigetelés
végződését úgy kell kiképezni, hogy a víz a szigetelés mögé ne juthasson.
Függőleges fal szigeteléséhez 20—22% bitum entartalm ú öntött aszfalt a legmeg­
felelőbb. Hőtágulása az óloméval azonos, ezért hőmérséklet-ingadozásnak k itett
helyen alapmázra — m int csúsztatórétegre — kell helyezni. Tartályok belső felü­
letén, téglafalra védőréteg nélkül készítik. Betonfal külső oldalára helyezett öntött

514 33*
515
 2.22. F ém lem ez szigetelés
aszfalt szigetelést védőfallal kell védeni. A szige­
telőréteg vastagsága 1 —4 cm. Vízszintes fal szi­
geteléséhez 10—12% bitum entartalm ú öntött asz­ Azokon a helyeken, ahol a szigetelést tartósan 40 °C fölötti hőmérséklet éri és a
bitumenes szigetelés hővédelmét gazdaságosan nem lehetne megoldani, valam int
falt használata célszerű.
azokon a helyeken, ahol a szigetelésre ható nyomás nagyobb, m int 5 kp/cm 2,
fémlemez szigetelést kell alkalmazni.
2.219. Hézagtömítö kittek
Vörösréz lemez
Bitumenkittek Vörösréz lemezt főleg hézagelzárásra használják. Ismételt mechanikai igénybe­
vétel esetén ham ar kifárad.
Néhány, a tágulási hézagok kitöltésére alkalmas,
gyakorlatban jól bevált k itt összetétele: Ólomlemez
40 sr. bitum en, 40 —50 sr. bitumen, Ólomlemez csak védőréteggel alkalmazható, m ert a mész- és cementhabarcs
60 sr. azbesztliszt, 60 —50 sr. azbesztliszt, megtámadja. Legkisebb alkalmazható vastagság 0,5 mm. Vízszigeteléshez
0) 0 —10 sr. azbesztszál. csak a 97% ólomtartalmú lemez felel meg. Bitumenes csupaszlemezre helyezik az
35 sr. bitumen, 50 sr. bitumen, összeforrasztott ólomlemezeket. A kész ólomlemez fölé ismét egy másik csupasz-
65 sr. kőliszt, 50 sr. kőliszt, lemez-réteget ragasztanak.
10 sr. azbesztszál, 5 sr. papírrost.
50 sr. bitumen, 50 sr. bitumen, Ólombetétes lemez
50 sr. kőliszt, 50 sr. azbesztliszt,
K ét bitumenes csupaszlemez közé helyezett 0,75 —1,5 mm vastag ólomlemez.
3 sr. gyapothulladék, 10 sr. azbesztszál.
A csupaszlemezek külső oldalán bitumenmáz van. Főleg vízszintes felületek szige­
A bitumenes k itte t felhasználás előtt vízfürdőbe telésére alkalmazzák. Az ólombetétes lemezt bitumenes ragasztással csatlakoz­
helyezett, zárt edényben 50—60 °C-ra kell fel- tatják.
melegíteni. Kőműveskanállal vagy spatulvával
Vaslemez
dolgozható be.
Vaslemez elsősorban védőréteg a la tt 2,5—3,5 mm vastagságban használható,
Kátrányszurok abban az esetben, ha a szigetelendő felület hőmérséklete magas vagy pedig,
ha a szigetelésre nagy teher jut. 5—6 mm vastag lemez víznyomás felvételére is.
Az építőiparban szigetelési célra kiterjedten hasz­ alkalmas.
nálják a szurkot.
Kőszénkokszosítás mellékterméke a nyers kátrány. Horganylemez
A kőszénkátrányból lepárlással nyerik a lágy, a Horganylemez légköri hatásoknak ellenáll, savak megtámadják.
középkemény és a kémény szurkot. A szigetelésre
használt szuroknak a bitumennel azonos tulaj­ Alumínium lemez
donságúnak kell lennie, kivéve a lágyuláspontot,
amely alacsonyabb, m int a bitumené (35—45 °C). Alumínium lemez és alumínium szalag savaknak ellenáll, a lúg oldja.
A kátrányszurok kémiai és légköri hatásokkal Az anyag minőségére vonatkozóan a szabványok tartalm aznak előírásokat.
szemben kevésbé ellenálló, m int a bitumen. Ag­
Rézzel ötvözött alumínium lemez
resszív vízben nem használható. A folyékony és
a szilárd állapota közötti hőmérsékletkülönbség Rézzel ötvözött alumínium lemez és alumínium szalag szigetelésre igen alkalmas.
lényegesen kisebb, m int a bitum en esetében. Legismertebb az Alcuta nevű bütyközött lemez, amelynek vastagsága 0,1 —0,2
Bitumen és szurok összekeverése nem célszerű. mm. A lemezt bitumenes masszába fektetik és bitumennel fedik be. A fémlemezeket
Ha a keverésre mégis szükség van, akkor a még különleges ragasztóbitumennel erősítik egymáshoz. Az „A lcuta” lemez húzószi­
megengedhető kátrány: bitum en arány 20—80%. lárdsága 7—10 kp/m m 2. Talajnedvesség, víznyomás és csapadék elleni szigetelésre-
Bitumennel á tita to tt lemezt kátrányszurokkal, egyaránt alkalmas.
vagy pedig kátránnyal á tita to tt lemezt bitumen­ A fémlemezeket felületszigetelésre és hézagelzárásra használják. A lemezeket
X.2-5. ábra. Szigetelés
áttörése csővezetékkel nel ragasztani nem szabad. hegesztéssel, forrasztással és átfedéssel való ragasztással erősítik össze.
<l) csőre h egesztett szorítóperem; Szurok víznyomás elleni szigetelésre nem alkal­ A fémlemezek korrózióvédelméről minden esetben gondoskodni kell.
b) védőcsőre h egesztett szorítóperem;
■c) a töm szelencével mas.
517
516
2.23. M űanyag lem ez szigetelések
A PVC 60 °C-ig a poli(izo)-butilén-ek (pl. Rhepanol, Oppanol, Lynagen lemezek
stb.) 80—100 °C-ig használhatók.
Műanyag lemezekkel és egyéb m űanyagtartalm ú szigetelőanyagokkal és eljárások­
kal nem foglalkozunk, m ert ezek hazánkban még csupán kísérleti állapotban
vannak.
2.3. BU RK O LA TO K
i [9] Mélyépítési létesítm ények részletterv-gyűjtem énye. Vízelvezetés. Műszaki
A burkolatok feladata az építmény szerkezeti részének, valam int a szigetelőréteg­
nek mechanikai, illetőleg kémiai hatás elleni védelme.
2 .3 1 . K lin k ertégla burkolat
Burkolat céljára 250 kp/cm2-nél szilárdabb klinkertégla alkalmazható, 400 kp/m3
S 54-es cementhabarcsba rakva. Ha a burkolandó felület rugalmas, a
klinkertéglákat bitumenhabarcsba kell rakni. A leggyakrabban alkalm azott bur­
kolatmegoldást a X.2-6. ábrán szemléltetjük.
2.32. T ábla- és lapburkolat
Az ismertebb burkolóanyagok: üveg, porcelán, égetett agyag, keram it samott-
tégla, valam int természetes kövek. Közülük az adott célra megfelelőt a hőtágulá­
si együtthatójuk alapján választják ki. Ezeket a burkolatfajtákat főleg kémiai
hatások elleni védelmül alkalmazzák.
X .2 - 6 . ábra. Klinkertégla burkolatok
518
IRODALOM
[1] B a b o s Z . : A mederburkolatokról. Vízügyi Közlemények. 3 —4. sz. (1955).
[2] Építő- és szerelőipari kivitelezési szabályzat. V. Vízépítési szerkezetek. É pítés­
ügyi Tájékoztató Központ, 1970.
[3] MSZ 15382 —52R. Folyami partbiztosítás m intaterve.
[4] MSZ 1998 —61. Vízépítési terméskő.
[5] MSZ 14602 —58. Természetes építőkövek.
[6] MSZ 14607 —53. Természetes építőkövek mélyépítési célra.
[7] MSZ 15228 —54. Vízépítési m űtárgyak sztatikái méretezése. B eton és Kőszerke­
zetek.
[8] MSZ 15218 —53. Vízépítés. Földgátak tervezési irányelvei.
Könyvkiadó, 1955.
[10] MSZ 15227 —54. Vízépítési m űtárgyak statikai méretezése. Vasbetonszerkeze­
tek.
[11] MSZ 4720—61. A betonok minőségi követelményei és minősítésük.
[12] K r e m p e ls z T . : Szakvélemény a Felsődunai Vízerőmű üzemvízcsatornájánál
aszfaltburkolat és szigetelés alkalmazásáról. (Kézirat.) 1966.
[13] MSZ 3268 —65. H ígított bitumen.
[14] MSZ 3269 —54. Bitumenmáz.
[15] MSZ 3271 —54. Lassantörő bitumenemulzió hézagmentes padló készítésére.
[16] MSZ 3276 —68. Ásványolaj bitumen útépítési célra.
[17] MSZ 19955 —57. Nagy hőfokon lágyuló ásványolaj-bitum en.
[18] MSZ 19958 —55. H ígított bitumenek m intavétele és vizsgálata.
[19] R é z d i : Stabilizált földutak. Akadémiai Kiadó, 1967.
[20] B a b o s Z . : T alajbeton alkalm azása a vízi építkezésekben. Vízügyi Közlemények.
1. sz. (1965).
[21] J u v a , K . : Vízrendezés. Tankönyvkiadó, 1966.
[22] S z i l á g y i L . : Irányelvek műanyagfólia-, bitumenemulzió-, illetve bentonitmem b-
rán szigetelésű földcsatornák tervezéséhez és kivitelezéséhez. V IT U K I Tanul­
mányok és K utatási Eredmények, 1968.
[23] MSZ 3275 —57. Ásványolaj-bitumen szigetelésre, lemeztelítésre és tetőfedési
célra.
[24] MSZ 4675 —61. Műszaki üvegszál és műszaki üvegszálgyártm ányok hőszigete­
lési célra. .
[25] H a lló s y F .: Talajvízben, öblítéses süllyesztéssel épített mélyépítési m űtárgyak.
Vízügyi Közlemények, (1968).
[26] I v ic s ic s F .: Ideiglenes irányelvtervezet a résiszapok alkalm azására. (Kézirat.)
1968.
[27] MSZ 15220 —52. Vízépítési m űtárgyak szigetelése. Tervezési irányelvek.
[28] B o tá r I . : Vízszigetelés a m élyépítésben és osztóhézagok vízzárása. Műszaki
Könyvkiadó, 1955.
[29] B a c h m a n n — N o v á k : Épületszigetelés, víz- és savszigetelés. Műszaki Könyvkiadó,
[30] MSZ 15219—62. Vízépítési m űtárgyak osztó- és munkahézagai. Műszaki követel­
mények.
[31] Réselőberendezés alkalmazási területének vizsgálata. Az Országos Műszaki
Fejlesztési Bizottság 9 —603 —K t jelű koncepciótervezete, 1967.
[32] M a m c n i n a és m u n k a t á r s a i : Sós talajok alkalmazása víztárolók szivárgása elleni
harcban a Központi Feketeföld övezetben. Gidrotechnika i Meliorácia, Moszkva,
1952. 2.
[33] Keil: A hidraton eljárás fiziko-kémiai alapjai. Die B autechnik, 11. sz. (1954).
519
X I. K U T A K L É T E S Í T É S E
Hisz Dénes

1, A KUTAK OSZTÁLYOZÁSA

A kutak több ismérv szerint osztályozhatók.

A kitermelt hasznos rétegtartalom szerint leh et:
olajkút,
gázkút,
vízkút (a 100 °C-nál magasabb hőmérsékletű vizet termelő kutak a gőzkuLak).
A gáz gyakran a cseppfolyós hasznos rétegtartalomm al együtt jelenik meg, ez.
esetben gázos olajkút vagy gázos vízkút a helyes megnevezés.
A kútépítés technológiája szerint lehet:
ásott kút,
aknakút,
vert kút,
fúrt kút.

A kút mélysége szerint leh et:

nagy mélységű kút (mélyebb, m int 500 m),
közepes mélységű kút (a mélysége 200—500 m),
kis mélységű kút (a mélysége 50—200 m)
sekély mélységű kút (a mélysége kisebb, m int 50 m).
A következőkben (a vízellátás célját figyelmen kívül hagyva) csak a vízkutakat.
tárgyaljuk, mégpedig az építési technológia szerinti csoportosításban.

1.1. ÁSOTT KÚT

Az ásott k ú t rendeltetése kisebb települések és egyedi háztartások vízellátása.

Az ásott kútból kiterm elt víz minőségének állandósága és az ivóvízminőség nehezen
biztosíthatók a vízadó réteg feletti vízzáró réteg és a szükséges védőterület esetleges
hiánya m iatt.
Az ásott kutakba a vízadó réteget általában csak a kúttalpon kapcsoljákbe ( X I .1-1
a) ábra). Porózus kútfalazat esetén azonban megoldható a k ú t oldalfalán kialakí­
to tt szűrőszakaszon keresztül biztosított rétegbekapcsolás is ( X I .1-1. b) ábra)*
Ritkább esetekben a kettő kombinációja is előfordul ( X I .1-1. c) ábra).

521
 A-A metszet

a) b) c)
X I .1-1. ábra. Ásott kút
a) kúttalpi rétegbekapcsolással; b) oldalfali rétegbekapcsolással;
c) ta lp i és oldalfali rétegbekapcsolással

Az ásott k ú t kivitelezési jellemzői:

mélyítését kézi erővel, és a kútfalazat vágóéle a la tt ásással vagy kotrással
végzik;
a kútfalazat anyaga falazótégla, terméskő, előregyártott beton vagy beton
kútgyűrű;
a falazatot a felszín feletti ráépítéssel és folyamatos süllyesztéssel építik;
legnagyobb mélysége az alsó talajvízszint alatti néhány méter lehet.
Ásott kutakat döntő többségükben magánkisiparosok készítenek, és legfontosabb
alkalmazási területük — a vidéki háztartási vízellátás — a vízművesítési program
gyorsütemű megvalósulása m iatt mindinkább csökken. X I .1-2. ábra. Aknakút
Vert kút

1.2. A K N A K Ű T
Az aknakút az ásott kút nagyobb átmérőjű változata. Régebben nagyobb vízigé­
nyű települések vízellátásában jelentős szerepet játszott egyrészt a nagyobb víz­
hozam biztosításának lehetősége m iatt, másrészt azért is, mert nagy belső térfogata
a csúcsfogyasztási időszakokban biztosította a víztározás lehetőségét.
Építése a bányászati aknasüllyesztési módok valamelyikével lehetséges. Legálta­
lánosabban a helyszínen a vágóélre ráfalazott vagy előregyártott elemekből ráépí­
te tt süllyesztett aknák építési módja használatos. A rétegbekapcsolás általában
oldal irányú és ezt porózus betonelemek beépítése biztosítja. A kúttalp vágóélét
célszerű vízzáró agyagrétegbe ültetni ( X I .1-2. ábra). Az ásott kúthoz hasonlóan
az aknakút is a felső talajvízrétegre települ, éppen ezért a vízszennyezés veszélye
kellő vízzárás és védőterület hiánya esetén fennállhat.
Aknakutak is mind ritkábban épülnek, m ert általában a nagy átmérőjű kavics­
szűrős fúrt k ú t víztermelési kapacitás szempontjából ezzel egyenértékű, építése
pedig lényegesen olcsóbb. A költségek összehasonlításakor figyelembe kell venni
esetleg több kútból álló fúrt kútrendszer létesítésének lehetőségét is.
1.3. VERT KÚT
Kiviteli technológiája szerint a kis átmérőjű, szűrőcsővel és verőheggyel ellátott
csőoszlopot kézi, vagy gépi erővel a cölöpözéshez hasonló módon addig verik le a
talajba, amíg a szűrőzött rész a vízadó réteg mélységébe kerül ( XI . 1-3. ábra).
Az eljárás csak megfelelő geológiai formáció esetén alkalmazható és minden esetben
fennáll a szűrősérülés veszélye. Az előzőkhöz hasonlóan a felső talajvízrétegre

522 523
települ, így az e fajta kutaknak a vízminőséggel kapcsolatos hátrányaival számolni
kell.
Felvonulási táborok, kisebb nyaralók, egyedi parasztgazdaságok vízellátására is
építik. Fő alkalmazási területe azonban nem a víznyerés, hanem a talajvízszint
süllyesztéséhez szükséges kútsor létesítése.
1.4. FÜRT KŰT
A fúrt kút hazánkban a felszín alatti víznyerés legáltalánosabb formája. Igen
elterjedt, egyrészt a technológiai módszerek rendkívüli fejlettsége, másrészt hazánk
ilyen irányú kedvező geológiai felépítése m iatt.
A kútfúrás m int vízépítési művelet kétrétű tevékenység:
a fúrással és az abban végrehajtott műszeres mérésekkel pontosítani kell a
földtani prognosztikus rétegfelépítésre vonatkozó tanulm ányt;
kedvező vízföldtani szerkezet esetén a fúrásból kell kialakítani a víznyerésre
alkalmas műszaki létesítményt.
A kútfúrásnak m int vízépítési műveletnek legfontosabb jellemzője a kút mélysége,
amelyet a vízföldtani felépítés ismeretében az igényelt vízmennyiség, a kitermelt
víz felhasználásának célja (ivóvíz-, iparivíz-, mezőgazdasági vízkút) és végül a
kiterm elt víz kívánt minősége (termálvíz, gyógyvíz, ásványvíz) határoz meg.
2. FÚRT KUTAK ÉPÍTÉSE
A fúrt kutak létesítése rendkívül összetett műszaki feladat. Elsősorban a vízföld­
tani kutatás során pontosítani kell az előzetes vízföldtani adatokat, másodsorban a
fúrást már eleve úgy kell megtervezni és kivitelezni, hogy víztermelésre alkalmas
rétegek harántolása esetén a fúrásból a fúrt kút kialakítható legyen.
Ennek megfelelően a fúrt k ú t építésének fő m unkafázisai:
tervezés,
fúrás,
rétegvizsgálat,
kútkiképzés.
2.1. TERVEZÉS
A vonatkozó rendeletek szerint minden 10 m-nél mélyebb fúrt k ú t és gépi üzeme­
lésű (1,5 LE-nél nagyobb teljesítményű erőgép) csőkút, valam int vert k ú t építésé­
hez az illetékes vízügyi hatóság engedélye szükséges.
Ezen kívül a gépi erővel végzett 100 m-nél mélyebb fúrt kút létesítéséhez az ille­
tékes bányahatóság engedélyét is ki kell kérni, ha a mélyfúrás során kőolaj-,
gáz- vagy hévíztartalm ú rétegek harántolása várható. Az engedély iránti kérel­
met az I. fokú vízügyi hatósághoz, illetőleg az illetékes Kerületi Bányaműszaki
Felügyelőséghez kell benyújtani.
524
A kérelemhez csatolni kell:
a vízföldtani szakvéleményt;
a műszaki leírást;
a csövezési te rv e t;
1:50 000 m éretarányú általános helyszínrajzot;
1: 720—1:2880 m éretarányú részletes helyszínrajzot;
a létesítéssel érintett ingatlanok kim utatását;
a kútfejkiképzés tervét;
gyógy- vagy melegvíz feltárása esetén az Országos Vízügyi H ivatal és az
Országos Gyógyfürdő Igazgatóság hozzájárulását. Ezek közül a vízföldtani
szakvélemény, a műszaki leírás, a csövezési terv, a helyszínrajzok az érintett
ingatlanok kim utatásával, a kútfejkiképzési terv és ezeken kívül a kiviteli
költségvetés a tervdokumentáció részei.
2.1 1 . V ízföldtani szak vélem én y
A tervezés alapja a vízföldtani szakvélemény, amely általában három részből á ll:
az első rész megjelöli a tervezett létesítmény pontos helyét (földrajzi hely,
közigazgatási hovatartozás) az igényelt víz mennyiségét, a kitermelés tervezett
módját, valam int a víz minőségével szemben tám asztott kívánalmakat (hő­
mérséklet, vastartalom , keménység stb.);
a második rész ism erteti a terület földtani felépítését és vízföldtani viszonyait,
rám utatván a már rendelkezésre álló vízföldtani és földtani kutatások ered­
ményeire. Utal a figyelembe vehető vízadó rétegek mélységbeli elhelyezkedé­
sére, az egyes rétegekből kitermelhető víz nyugalmi szintjére, várható meny-
nyiségére és kémiai jellemzőire;
a harmadik rész a fúrás kivitelezésével kapcsolatos javaslatokat tartalmazza.
Általában kijelöli a vízigények figyelembevételével a termelésre legalkalmasabb
vízadó réteget, földtanilag kevéssé ismert területen javasolja a kutató jellegű
fúrás és rétegpróbák előírását, végül megjelöli a munkák során végrehajtandó
mintavételeket és méréseket (magmintavétel, mélységi vízmintavétel, talp-
hőmérséklet-mérés stb.).
A vízföldtani szakvélemény összeállításakor figyelembe kell venni az illetékes
I. fokú hatóság „műszaki megoldás m eghatározását” és ennek alapján kell elő­
irányozni a létesítendő kút talpmélységét.
A vízföldtani szakvélemény elkészítésének alapja az érintett terület földtani fel­
építésének alapja az érintett terület földtani felépítésének ismerete. Ez tám asz­
kodhat:
a rendelkezésre álló nagyszámú kutatás és kútfúrás eredményeire (kútkatasz-
ter);
szeizmikus, graviméteres vagy mágneses felvételek alapján készült geofizikai
térképekre;
a közvetlen környezetben telepített kutak üzemi ad a ta ira ;
a terület morfológiai elemzésére.
525
2.12. M űszaki leírás
A műszaki leírás a tervdokumentáció legfontosabb része. Alapjában véve a víz­
földtani szakvéleményre támaszkodik és javaslatai alapján a kivitelezés műszaki
vonatkozásait részleteiben rögzíti. F ú rt k út építésekor — kettős feladat lévén —, a
műszaki leírásban meg kell határozni a fúrási művelet kutatási jellegű kivitelének
módját. Ezenkívül elő kell írni, hogy a vízföldtani szerkezet pontos ismeretében
milyen módon kell a fúrást víztermelésre alkalmas kúttá kiképezni.
Ezen belül a műszaki leírás előírja az alkalmazandó fúrási technológiát, az előzetes
csövezési tervet és utal a balesetvédelmi és tűzvédelmi előírások betartására is.
Részletesen a következőket tartalm azza:
vízigény (ellenőrzött);
vízminőségi követelményeket (hőmérséklet, vegyi összetétel);
tervezett fúrási mélységet;
az előzetes csövezési terv szöveges leírását;
a saruzárások technológiai előírásait;
keresőfúrás esetén annak mélységbeli elhelyezkedését, átm érőjét és hosszát;
a rétegpróbákkal kapcsolatos előírásokat;
az öblítőiszap minőségét;
a geofizikai és kúthidraulikai mérésekre vonatkozó előírásokat;
esetleges különleges munkaütemek részletes leírását.

2.13. Csövezési terv

A csövezési terv a tervdokumentáció lényeges eleme ( X I .2-1. a) és b) ábra).

Rajzszerű ábrázolásban megjelöli a fúrási munkálatok során alkalmazandó bélés­
csövek méretét, mind átmérő, mind a sarumélység vonatkozásában. Mivel a
tervezés alapdokumentációja, a vízföldtani szakvélemény prognosztikus jellegű,
ezért a csövezési terv is csak a feltételezett vízföldtani viszonyok szerinti előirány­
zat lehet. A csövezés végleges kiviteli tervét (módosított csövezési terv) a fúrás
folyamán tapasztalt tényleges adatok (mintavételek, geofizikai szelvény stb.) alap­
ján kell meghatározni.
2.14. H elyszínrajzok
A kútfúrás tervezett helyét a tervdokumentáció részét képező általános és részletes
helyszínrajzon kell feltüntetni a következők szerint:
1:10 0 0 0 ... 1: 50 000 m éretarányú általános helyszínrajzon fel kell tüntetni
a létesítendő kút helyét, tengerszint feletti magasságát, az 500 m sugarú
körzetben működő fúrt kutak helyét, a tervezett vízművek helyét, a csurga-
lékvíz elvezetésének nyomvonalát és lakóterületen kívül létesítendő k ú t eseté­
ben a legközelebbi község (város) határvonalát;
1 :7 2 0 ... 1: 2880 méretarányú helyszínrajzon — az 500 m sugarú körzeten
belül levő és működő fúrt kutak kivételével — fel kell tü ntetni az előző bekez­
désben megjelölt és az ezzel határos ingatlanokat is a telekkönyvi betét és
helyrajzi szám megjelölésével. Ezenkívül be kell jelölni a környező m űtár­
gyakat és építményeket.
a) közepes mélységű k ú t; b) nagy mélységű k ú t
2.15. K útfej kiképzés
A tervezés során az előirányzott vízföldtani ismeretek (nyugalmi vízszint, üzemi
vízszint, üzemi vízmennyiség stb.) birtokában meg kell határozni a fúrt kút
üzemelésének m ódját és ezzel kapcsolatosan a kútfejkiképzés tervdokum entációját
is el kell készíteni. Ha a vízföldtani adatok bizonytalansága az előirányzott terv
elkészítését nem teszi lehetővé, úgy a műszaki leírásban kell utalni arra, hogy a
tervdokumentáció e része csak a kivitelezési munka során a vízföldtani adatok
pontos ismeretében készíthető el.
2.16. K öltségvetés
Az előzőkben felsorolt munkarészek alapján el kell készíteni a kivitelezési munka
tételes költségvetését. Mivel az alapdokumentáció több-kevesebb pontosságú fel-
tételezésen alapul, a költségvetés is csak előirányzott munkanemeket és munka-
mennyiségeket tartalm azhat. Az elvégzett munkák végleges elszámolása az építési
naplóban rögzített tényleges munkanemek és munkamennyiségek szerint történik.
A fúrt kutak költségvetésének elkészítésére vonatkozó utasításokat a 11/1968
(ÁT. 9.) O V F -Á H számú rendelet tartalmazza.

526 527
2.2. FÚ R Á S
A kútépítés egyik legfontosabb művelete a fúrás. A fúrási munkával képezzük ki
azt a furatot, amelynek segítségével a harántolt rétegekre vonatkozó adatokat
nyerünk és pontosan megismerjük a vízadó rétegek földtani és vízföldtani tulaj­
donságait. Végül a furatba helyezzük el a fúrt kút szerkezeti elemeit (béléscső,
szűrőcső, vízkiemelő szerkezet stb.).

2.21. A fúrások osztályozása

A fúrásokat négy ismérv szerint osztályozhatjuk:
üzeme szerint megkülönböztetünk kézi és gépi fúrást;
a kőzetbontás módszere szerint lehet ütve vagy forgatva működő fúrás;
a fúrási szelvény alakja szerint lehet magfúrás, vagy teljes szelvényű fúrás;
a furadékkihorclás módja szerint lehet öblítés nélküli vagy öblítéses fúrás.

2.211. A fúrás üzeme

A fúróberendezés egyes szerkezeti elemeinek működtetéséhez energiaforrás szük­
séges. Régebben erre a célra általánosan az emberi, azaz kézi erőt használták fel,
ma azonban csak a fúrások bizonyos fajtáinak egyes ütem eit végezzük emberi
erővel, a nagyobb mélységű fúrásokhoz csak­
nem kizárólag gépi meghajtású fúró beren­
dezéseket használnak.
Az energiaforrás jellege szerint a feltáró fú­
rások két csoportra oszthatók:
a kézi üzemű fúrások jellegét az hatá­
rozza meg, hogy a fúrási üzem mind­
három művelete — a fúrószerszám for­
gatása, a fúrószerszám ejtegetése és
végül a fúrószerszám, valam int a bélés­
cső be-, ill. kiépítése emberi kézi erővel
történik. Kézi erővel működtetik a fúró­
szerszámot és az emelőművet is. Jel­
lemző a kézi üzemű fúrásra, hogy a
furadék kihordása legtöbb esetben
magával a fúrószerszámmal történik
( X I .2-2. ábra).
[A teljesség kedvéért meg kell említeni,
hogy nagyobb mélységek (20—50 m)
esetén a kézi fúrásokhoz is mind elter­
jedtebben használnak gépi üzemű fel­
vonókat.]
Gépi üzemű berendezést használnak a na­
gyobb mélységű fúrások kivitelezésére,
egyrészt az emberi erő kímélése, más­
részt a fúrási sebesség növelése céljából.
X 1.2-2. ábra. Kézi üzemű
fúróberendezés A gépi üzemű fúrásnál gépi erőt hasz-

528 V íz é p íté s í r . k ö t e t
 nálnak fel a fúrószerszám működtetésére (forgatás vagy ejtegetés), a fúró­
szerszám és a béléscső be- és kiépítésére, valam int az öblítőszivattyú működ­
tetésére ( X I .2-3. ábra).
Meg kell jegyezni, hogy a felsorolt főbb munkafázisok m ellett a járulékos munka-
műveletek — m int a fúrócső és béléscső behordása torony alá, ill. kihordása, össze-,
ill. szétcsavarása — a fúrási üzem komplex gépesítése esetében, a korszerű fúró­
berendezéseknél ugyancsak gépi erővel történnek.
2.212. A kőzetbontás módszere
A kőzet szétzúzása, illetőleg felaprítása röviden a kőzetbontás rendszere szerint a
fúrások két módszerét különböztetjük meg:
ütve működő fúrás esetében a fúrószerszám ismételt ütései zúzzák szét a kőze­
tet. A fúrási munka teh át a véső felemelése, majd hirtelen visszaejtése és
minden ejtés után kismértékű, 15—20°-os elforgatása. A véső ejtegetését
fúrókötél vagyfúrórudazat segítségével végzik, a furadékot pedig akár valamely
szerszámmal (iszapoló-, kanalazószerszám), akár folyadékárammal (öblítés)
emelik a felszínre ( X I .2-4. a) ábra).
X I . 2-4. á bra. A fú r ó sz er sz á m m u n k á ja
a) ütve m űködő fúrószerszám; b) forgatva működő fúrószerszám
forgatva működő fúrás — kétségtelen előnyei m iatt — az ütve működő ősi
módszert fokozatosan kiszorította a gyakorlat. A kőzetbontás szempontjából
ez az eljárás lényegesen hatékonyabb. Ütve működő fúrás esetében a lezuhanó
véső csupán egyfajta fúró hatást, zúzást fejt ki, ezzel szemben a furat talpán
megfelelő terhelés alatt forgó fúrószerszám összetett m unkát végez: vágja,
aprítja és marja a kőzetet. A furadékot a fúrás e módjánál folyadékárammal
távolítják el ( X I .2-4. b) ábra).
Gazdaságossági és műszaki előnyei m iatt ma világviszonylatban a lem élyített
összes furathossz 80—90%-a forgatva működő fúrással készül.
530
2.213. A fúrási szelvény alakja
A furat talpán működő fúrószerszám állandóan zúzza, vágja, aprítja, hasítja és
marja a kőzetet, közben mind előbbre hatolva mélyíti a furatot. A fúrási módszerek
csoportosíthatók aszerint is, hogy e munka közben a furat talpa milyen alakot
vesz fel:
teljes szelvényű fúrás esetén a fúrószerszám a furat talp át a teljes felületén
m unkálja, így a furat a teljes keresztmetszet területének megfelelően folya­
matosan mélyül. A furatból kikerülő teljes mennyiségű furadékot az öblítő­
áram szállítja a külszínre ( X I .2-5. ábra);
mivel e fúrási módnál fúrómag nem képződik, Fúrólyukszáj
az átharántolt rétegek anyagára és települési
IP
viszonyaira csak a felszínre kihordott fura-
dékanyagból következtethetünk több-keve­ r
4 t4
sebb pontossággal. Az így nyert ismeretanyag
megközelítően sem oly megbízható, m int a
magfúrással nyert hasonló adatok, bár a pon­
~
UI
tossági követelményeket nagy megközelítés­
sel kielégíti;
magfúrás esetén a furattalp kialakítása kör­
gyűrűszelvény alakú. A koronaszerűen ki­
képzett fúrószerszám megfelelően terhelve,
azaz a furat talpához szorítva és állandóan
forgatva körgyűrű alakú szelvényt m ar ki a
kőzetből. E módszernél a fúrólyuk központi
részén érintetlen kőzetoszlop: fúrómag képző­
dik, és azt maga a fúrószerszám hozza a fel­
színre. A körgyűrűszelvényben képződő fura­ a) b)
dékot folyadéköblítés hordja ki (l. a X l.2 -5 . X I .2 - 5 , á b ra . F ú rá sm ó d o k
ábrát). a) teljes szelvényű fú rás; b) m agfúrás
Kútfúrás esetén a földtani adottságok pontos megismerése céljából a tervdoku­
mentáció m eghatározott hosszban magfúrást írhat elő. Ebben az esetben a mag­
fúrást követően teljes szelvényű fúrással kell a fúrás átm érőjét a béléscsövezés
szerint megkívánt átmérőre bővíteni. Kútfúrás esetében teljes hosszban végzett
magfúrás csak igen ritkán fordul elő, olyankor, amikor a fúrás elsődleges célja a
földtani k utatás és csak másodlagosan kerül sor a fúrásnak k ú ttá történő kikép­
zésére.
2.214. A furadék kihordásának módja
A fúrószerszám által felaprított furadékot vagy magával a fúrószerszámmal, vagy
folyadék áram oltatással hozzák a felszínre. Eszerint kétféle fúrási mód különböz­
tethető meg:
öblítés nélküli, ún. száraz fúrás. Jellemzője, hogy a furadék kihordására vagy
m agát a fúrószerszámot, vagy a fúrási munkaművelettől elkülönülő ütemben,
külön e célra szerkesztett eszközt használnak. Az első esetben a fúrószerszám
kiképzése olyan, hogy a felaprózott anyag magára a fúrószerszámra tapad,
vagy annak belsejében helyezkedik el, így a szerszám kiépítésével kerül a
34*
531
 i

felszínre. A második esetben a fúrószerszámmal csupán a kőzetet aprítjuk fel,

a törmeléket a következő munkaütemben, e célra szerkesztett szerszámmal
hordják ki;
öblítéses fúrás esetén a fúrószerszám által felaprított és a furattalpon össze­
halmozódott kőzettörmeléket öblítőáram szállítja a felszínre.
Az öblítőrendszer helyes kialakítása és megfelelő üzeme rendkívül fontos a
fúrási gyakorlatban. A fúrás sikere nagymértékben az öblítési folyamattól
függ, a fúrás sikertelensége is igen sok esetben az öblítés elégtelenségére vezet­
hető vissza (1. a 2.223. pontot is).
Ezen kívül a jó öblítés döntően h at a fúrás gazdaságosságára. Mivel az öblítés
mértéke szorosan összefügg a fúrószerszám függőleges terhelésével és fordulat­
számával, így meghatározza a fúrási sebességet. Továbbá a jól előállított
öblítőiszap megvédi a furat falát a beomlás ellen, teh át csövezés nélküli hosszú
előfúrást tesz lehetővé. A korszerű fúrás esetében nem ritka a többszáz méteres
előíúrás.

Az öblítőrendszert az öblítőáram irányától függően kétféleképpen lehet kiala­

kítani:
Egyenes vagy jobbüblítés a gyakorlatban általánosan alkalm azott rendszer
( X I .2-6. a) ábra). Ez esetben az 1 szivattyú a lebegő törmeléktől mentes
öblítőfolyadékot a szívógödörből szívja fel és a 2 nyomótömlőn keresztül a
3 fúrószárba nyomja. Innen a fúrószerszám 4 öblítőnyílásain keresztül kilép
a furat talpán a fúrószár és a furat fala közötti gyűrűstérbe, és a furat talpán
keletkezett furadékot magával ragadva, a külszínre kerül. A furatból kilépve
X I .2-6. ábra. Nyomás alatti fúrás
c) szívófúrás; d) légemeléses fúrás
az 5 ülepítőcsatorna-rendszeren és 6 ülepítőgödrön á t a kihordott törmeléktől
m egtisztítva ju t vissza a szívógödörbe és ezzel zárul az öblítő kör.
Fordított vagy balöblítés esetén az öblítőrendszer elemei ugyanazok, csak az
öblítőáram iránya más ( X I.2 -6 . b) ábra). Ugyanis az 1 szivattyú az öblítő­
folyadékot a 2 zárt csőfejen keresztül a fúrószár és a furat fala közötti gyűrűs
térbe nyomja, és a talpra érve a fúrószerszám öblítőnyílásain keresztül ju t a
fúrószárba, abban emelkedik a felszínre a furat talpán levő furadékot magával
ragadva.
A szívófúrás a fordított vagy balöblítés egyik fajtája, amely különösen a nagy
(800 mm-nél nagyobb) átm érőjű fúrásoknál használatos. E fúrási módnál az
öblítőáram iránya egyezik a fordított vagy balöblítés irányával, de a talpon
felhalmozódó furadékot nem a gyűrűstérbe nyom ott folyadék áramlása hozza
a fúrórudazaton keresztül a felszínre, hanem a furadék és az öblítőfolyadék
elegy ét a fúrórudazaton keresztül nagy teljesítményű körforgó szivattyúval
emeljük ki ( X I .2-6. c) ábra). Ez esetben alapvető követelmény, hogy a kör­
gyűrű szelvénye az öblítőfolyadékkal közel terepszintig telve legyen és külön
vákuum szivattyú légtelenítse az öblítőrendszert. A szívófúrás rendszerében
m am m utszivattyú is alkalmazható, az öblítés e válfaját légemeléses fúrási
módnak nevezzük ( X I .2-6. d) ábra).

2.22. R otary fúrás

Az előzőkben részletezett fúrási módokat elemezve kézenfekvő, hogy kútfúrás

céljára — az elektromos geofizikai szelvényezés lehetőségét figyelembe véve — a
legalkalmasabb a gépi üzemű, forgatva működő teljes szelvényű öblítéses (jobb
vagy bal irányú) fúrás.
X 1.2-6. ábra. Nyomás alatti fúrás
a) egyenes vagy jobböblítés; b) fordított vagy balöblítés; Sematikusan: E zt a fúrási módszert nevezzük rotary fúrásnak.

■S32 533
Öt fő munkaműveletre bonthatjuk fel, ezek:
a be- és kiépítés művelete, azaz a fúrórudazatnak, a fúrószerszámnak és a
béléscsőoszlopnak — a furatba, ill. a furatból való — be- vagy kiépítése;
a kőzetaprítás, azaz a fúrás művelete;
az öblítés művelete, azaz a furadék kihordása;
a béléscsövezés művelete, azaz a furat falának biztosítása;
járulékos műveletek: mérések és észlelések.
2.221. A be- és kiépítés művelete és eszközei
A fúrási üzem állandóan ismétlődő munkaművelete a fúrószerszám, a fúrórudazat
és a béléscsőoszlop elhelyezése a furatban, ill. azok kiépítése a fúrólyukból.
A furat fő jellemzői, mélység és átmérő szerint a szükséges szerkezetek típusa,
teherbírása rendkívül változatos. Ha az egyszerűbb csoportosítás céljából ide
soroljuk a fúrótornyot és az emelő erőgépeket is, úgy a be- és kiépítés eszközei
( X I .2-3. ábra):
fúrótorony (9),
emelőmű (1),
szállítószerelvények (6, 7, 8, 12),
erőgépek (2).
2.222. A fúrás művelete és eszközei
A fúrási üzem munkaműveletei közül az alapművelet a fúrás. A fúrószerszám,
állandóan a fúrólyuk talpára szorítva, forgása közben hasítja, aprítja és marja
a kőzetet. Ennek megfelelően a fúrási munka két elemre bontható, éspedig a fúró­
szerszám forgatására, továbbá a talpnyomás és az utánbocsátás műveletére.
A felszínen m űködtetett munkagép forgó mozgását a fúrószár viszi á t a lyuktalpon
dolgozó fúrószerszámra. A fúrószerszám függőleges irányú terhelését — a talp­
nyomást — és a fúrószerszám utánbocsátását ugyancsak a fúrószár közvetíti,
így a fúrás műveletéhez alkalmazott eszközök — alulról felfelé haladva — a követ­
kező csoportokra bonthatók ( X I .2-3. ábra):
fúrószerszám (22),
fúrószár ( é, 20, 21),
forgatómű (3 ).
2.223. Az öblítés művelete és eszközei
A folyadéköblítéses fúrás egyik legfontosabb művelete az öblítőáram biztosítása,
mivel az öblítésnek igen fontos funkciói vannak, éspedig a furadék kihordása, a
fúrószerszám hűtése és kenése, valam int a furat falának biztosítása. Éppen ezért
az öblítőrendszert úgy kell kialakítani, és az öblítőfolyadék minőségét úgy kell
megválasztani, hogy a felsorolt igények m aradéktalanul ki elégi thetőek legyenek.
Az öblítés két lényeges eleme az öblítőrendszer és az öblítőfolyadék.
534
Az öblítőrendszer ( X I .2-6. ábra) legfontosabb eszköze a 19 iszapszivattyú. Az iszap­
szivattyúnak a fellépő áramlási ellenállások megszabta szükséges üzemnyomással
annyi iszapmennyiséget kell keringetnie, amely a fúrószár és a furat fala közötti
gyűrűstérben nagyobb felfelé irányuló áramlási sebességet biztosít, mint a furadék-
nak ebben a télben fellépő ülepedési végsebessége. A szivattyú az öblítőfolyadékot
a szívótömlőn keresztül szívja fel a szívógödöiből, vagy szívótartályból és a 13
nyomótömlőn keresztül ju tta tja az öblítőrendszer további elemeibe (11). Ennek
megfelelően egyik végén a szivattyú nyomócsonkjához, másik végén az öblítőfejhez
csatlakozik.
Az öblítőfolyadékot az 5 öblítőfej vezeti át a nyomótömlőből a fúrószárba, és egyben
a fúrószár felfüggesztésére is szolgál.
Az öblítőfolyadék további ú tjá t a 2.214. pontban már ism ertettük.
Öblítőfolyadékként a fúrások kezdeti időszakában tiszta vizet használtak, amelynek
feladata csak a működő szerszám hűtése és a felfúrt kőzet elszállítása volt. A meg­
növekedett igények m iatt azonban a korszerű fúrási rendszerek zavartalan üzeme
tiszta vízzel ma m ár nem biztosítható, ezért az ilyen fúrásoknál fúrási iszapot
használunk.
A fúrási iszap alapanyaga a víz és az iszapképző őrlemény keveréke. A vízben
szétszóródva, diszpergálva megtalálhatók az oldott anyag molekulái és ionjai
m ellett az anyagok kolloidális szemcséi és más kőzetek különböző alakú és nagy­
ságú részecskéi is. Ilyen formában az iszap heterodiszperz rendszer:
tiszta oldat, mivel az iszap készítéséhez felhasznált víz eredetileg is és az iszap­
javító anyagok hozzáadásával oldott állapotban levő vegyszereket tartalm az
(a részecskék sugara kisebb, m int 0,1 um);
kolloid oldat, mivel az iszap készítéséhez használt hidratált anyag (agyag és
bentonit) kolloidális nagyságrendben lebeg a folyadékban (a részecskék sugara
0,1 és 1 pjn között van);
durva rendszer (szuszpenzió), mivel a finom furadékszemcsék, valam int a nem
hidratálódó iszapjavító anyagok a kolloid méretűnél nagyobb szemcsenagy­
ságban vannak jelen (a részecskék sugara nagyobb, m int 0,1 pm).
Az iszap hasznos tulajdonságait a tiszta oldat és a kolloid oldat jellegű elegye
képviseli, ezenkívül a szuszpenziónak az a része, amely iszapjavító anyagból
(barit stb.) áll. Az iszap szuszpenzió részének egyéb alkotói káros jelenségeket
okoznak.
A fúrási iszappal szemben támasztott követelmények a műszaki és a földtani követel­
mények szerint tág határok között változhatnak. Ennek megfelelően a fúrási
iszapokat anyaguk szerint két csoportba oszthatjuk:
a közönséges fúrási iszap általában a kis mélységű kutak fúrásához használatos.
Ez esetben a fúrást tiszta vízzel kezdik meg, a fúró előrehaladásával az átfúrt
kőzet agyagrészecskéi vizet kötnek le (hidratálódnak) és a vízben lebegve
olyan elegy (víz és benne eloszlott lebegő szilárd részecskék) keletkezik, amely
a fúrás és csövezés zavartalan lefolyását biztosítja. A fúrási iszap ez esetben
spontán keletkezik. 100 m-nél mélyebb fúrások vagy mállékony kőzetek
átharántolása esetén ez az iszapképző eljáiás nem alkalmazható. Ilyenkor
mesterségesen (keverődobbal) kell készíteni az iszapot, kolloidképző és iszap­
javító anyagok (agyag, bentonit, huminsavas adalék) felhasználásával;
535
 különleges járási iszap alkalmazását az átfúrt rétegek szerkezete (porózus,
repedékes kőzetek, pergő márgák, duzzadó anyagok) a rétegtartalomból adódó
nehézségek (nagy rétegnyomás, sós víz, ill. gáztartalom) végül a magas hő­
mérséklet teheti szükségessé. Ilyen esetben a különleges iszap elkészítéséhez
szükséges anyagokat és azok keverési arányát laboratóriumi elemzés alapján
kell megadni.
Az iszapjavító anyagok adagolásakor két szempontot kell figyelembe venni:
minden iszapjavító anyagra vonatkozóan megállapítható bizonyos agyag-
tön tény ség; s ha az iszap agyagtartalm a ennél nagyobb, úgy a javítóanyag
adagolása hatástalan. Ilyen esetben az iszap hígításával az agyagtartalm at
csökkenteni kell;
minden iszapjavító anyaggal kapcsolatosan meghatározható egy felső adagolá­
si százalék (határkoncentráció), ennél nagyobb mennyiség adagolásával a
kívánt javító hatás nem fokozható. Ha valamely adalékanyag adagolásában
ezt a határkoncentrációt elértük és a javító hatást még fokozni kell, valamilyen
más, nagyobb hatású iszapjavító anyag adagolására kell áttérnünk.
A járási iszap tulajdonságait fizikai és kémiai jellemzők számszerű értékével lehet
rögzíteni. Ezek közül a legfontosabbak:
fajsúly,
viszkozitás,
homoktartalom,
pH-érték,
nátrium hum át-tartalom ,
hőmérséklet.
Fúrás közben a fúrási iszap tulajdonságai állandóan változnak, ezért a fúrási
iszapot a munkahelyen folyamatosan és a laboratóriumban időszakosan vizsgálni
kell. Szükség esetén javítóanyagokkal a kívánt paramétereket be kell állítani.
Az általános követelményeknek megfelelő fúrási iszap tájékoztató jellegű jellem­
zőinek határértékei a következők:
a harántolt réteggel kapcsolatos funkciók során a fúrószerszám öblítőnyílásain
kilépő öblítőáram sugárhatása (jet hatás) segíti a kó'zethontás m unkáját, az
iszap a kúttalpat folyamatosan tisztítja, megfelelő sebességgel és viszkozitással
felfelé áram oltatva a gyűrűstérben a felfúrt törmeléket kihordja, majd az üle­
pítőrendszerben kiülepíti, az iszap fajsúlyából adódó hidrosztatikai nyomás
gátolja a víztermelés megindulását, ellensúlyozza a rétegek nyomását, illetőleg
omlásveszélyét. A fúrási iszap további igen fontos feladata a geofizikai szel­
vényezés lehetővé tétele, amelynek elsődleges célja a vízadó rétegek mélységbeli
helyzetének megállapítása.
2.22-4. A béléscsövezés művelete és eszközei
A béléscsövezés feladata töb b rétű :
laza, omladékos kőzetekben biztosítja a furat falát;
a harántolt rétegek folyadéktartalm át elválasztja egymástól;
megakadályozza az öblítőfolyadék elszökését, vagy a nem kívánt rétegtar­
talom beáramlását;
segítségével bizonyos fúrástechnikai nehézségek, pl. duzzadó rétegek átfúrása,
leküzdhetők;
biztosítja a fúrólyuk száját és alkalmas a kitörésgátló szerelvények lehor-
gonyzására.
A fúrási m űveletet egyrészt műszaki, másrészt földtani okok m iatt szakaszokra
kell bontani. Minden furatszakasz lefelé haladva csökkenő átmérőjű kell hogy
legyen, és ennek megfelelően egy-egy béléscsőrakat átmérője is csökken. így
alakul ki az ún. teleszkopikus rendszerű béléscsövezés ( X I .2-7. ábra). Az első,
legnagyobb átmérőjű béléscsőrakat az 1 kezdőcsőrakat, feladata a lyukszáj kiala­
kítása, és a szennyezett talajvíz kizá­
rása. A második a 2 vezető- vagy bizton­ 17"318mm
sági béléscsőrakat, feladata a felső laza Fúró 1 Cső
rétegekben a furat falának biztosítása, á w%í318mm
51_f e
fúrás irányának tartása és szükség esetén
H 1
a kitörésgátlók elhelyezése. Ezután a föld­ %

S x 9 5/8"
fajsúly 1,1 —1,2 kg/dm3 (általában az iszaposzlop hidrosztatikus nyomása tani és műszaki adottságok szerint egy (2 25b m m v.
8—10 att-val legyen nagyobb, mint a rétegnyomás); vagy több 3 közbenső béléscsőrakat követ­ í\
\(J241 m m
viszkozitás 1,2—1,3 (Marsch-féle viszonyszám); kezhet. Az utolsó béléscsőrakatot, ha a 300- f,
fúrás valamely termelési célt szolgál, 4 ^7 500m 121/b'tX \ Palástce-
homoktartalom 2,0—5,0% (Liszenkó-féle műszerrel mérve);
pH-érték 7,8—9,5;
termelési béléscsőrakatnak vagy szűrőcső­
rakatnak szokás nevezni, mivel a folya­ 1 •
<
/ mentezés

nátriumhumát-tartalom 0,2%. dék vagy a gáz termelése ezen keresztül

megy végbe.
J ■
‘
>\ 85/8“
£ 168m m v.
A járási iszap funkcióit a hatóterület szerint két csoportra bonthatjuk: í f 165 m m
A béléscsövek anyaga. A béléscsövek kü­ 1000- i \ j
a fúrószerszámmal kapcsolatos funkciók során hüti a fúrószerszámot, ezért ha lönböző hosszúságú, nagy szilárdságú V I100m 81!2“ í
az iszap áram oltatása nincs megfelelően biztosítva, a fúró a keletkező hő követ­ acélból készült varratnélküli csövek (ki­ 133m m v.
keztében kilágyul. Ugyanakkor az iszap keni a szerszámot, így csökkenti a vételek a nagy átmérő és kis fúrási mély­ J mi 41/2’
v 1200m 5 1/2'
furat fala és a rudazat külső palástja közötti súrlódást, keni a fúró éleit, a ség esetén használt hossz- vagy spirál­
szerszám korrózióvédelmét biztosítja, m ert megfelelő adalékanyagok alkalma­ varrattal készült lemezcsövek). A bélés­ X I . 2 - 7 . á b r a . T e l e s z k o p i k u s
zásával az öblítőfolyadék korróziókeltő hatása kiküszöbölhető; csövek gyártását, szállítását, tárolását és r e n d s z e r ű b é l é s c s ö v e z é s

536
kezelését nagy gonddal kell végezni, mivel igen nagy és összetett igénybevétel­
nek vannak kitéve. A be- és kiépítésnél húzó, nyomó, néha csavaró igénybevéte­
lek együttesen lépnek fel, elgörbült fúrólyukban hajlítóigénybevétel jelentkezik és
ha a béléscsőoszlopon belül és a harántolt rétegekben a nyomáskülönbség jelen­
tős, úgy axiális összenyomó vagy szakítóerők is keletkeznek.
Korrózió ellen védettek (anyaguknál fogva) az azbesztcement, a kemény PVC, és a
facső, amelyekhez különféle kapcsolások ismertek.
A béléscsövek kapcsolódásának rendszere különböző,
de mindig menetes ( X I .2-8. ábra).
Az 1 tokos csatlakozás esetén a cső egyik végén,
duzzasztott szakaszon belső, a másik végén külső
menet van és a csövek közvetlenül kapcsolód­
nak egymáshoz.
A 2 sima csatlakozás esetében a cső duzzasztva
nincs, az egyik végén belső, a másik végén külső
menet van, a kapcsolódás közvetlen.
A 3 közcsavaros csatlakozás esetében sincs duz­
zasztás, a csövek mindkét végén belső menet
van és közdarab segítségével kapcsolódnak egy­
máshoz.
A 4 karmantyús csatlakozás esetében a csövek
7 7 7 7 7 7 /,
végén külső m enet van és a kapcsolatot kar­
m antyúk biztosítják.
A béléscsövekhez sorolva kell megemlíteni a
tartozékokat és kezelőszerszámokat. Ezek: a
béléscsőfejek, csősaruk, menetvédők, eleváto­
rok, béléscsőszorítók, csőforgatók, különböző
csőkulcsok stb.
Y i 1 vizsgálattal együtt kétféle m inta nyerhető: zavart és zavartalan állapotú. A fúrási
2.225. Járulékos műveletek és eszközeik
X I . 2 -8 . á b ra . Béléscső
A fúrási művelet közben különböző mérésekre van
csatlakozások szükség, amelyek vagy a fúrási üzem, vagy a furat
állagának ellenőrzését célozzák.
A fúrási paraméterek szubjektív megbecsülése nem elég, azok konkrét, műszerekkel
m eghatározott értékére van szükség. A meghatározásukra való m űszerek:
talpnyom ást regisztráló terhelésmérő,
a fúrófordulatot mérő fordulatszámláló óra,
a fúró előrehaladását regisztráló műszer,
a forgatómű forgatónyomatékával arányos param éter meghatározására alkal­
mas műszer.
Az öblítés jellemzői, amelyek fúrási üzemmel szoros kapcsolatban vannak: a szi­
vattyú üzemnyomását, valam int a furatba belépő és a furatból kilépő öblítőfolya­
dék mennyiségét ugyancsak erre alkalmas műszerekkel kell megmérni.
A furat állagát ellenőrző műszerek a furat mélységét mérő eszközök, a furat fer-
deségét tájoltan vagy tájolás nélkül meghatározó különböző rendszerű inklino-
538
méterek, végül a csövezetlen furatszakaszok keresztmetszeti változásait rögzítő
kavernaméter.
A rétegfolyadék egyes tulajdonságainak megállapítására szolgáló műszerek is ide
sorolhatók. Ezek különböző rendszerű felszíni vagy mélységbeli nyomásmérők,
vízszintmérők, a kútban áramló folyadék sebességének mérésére szolgáló reomé-
terek és kis mélységű, vagy nagy mélységű vízmintavevők.
2.3. B ET EG V IZSG Á LA T
A rétegvizsgálat célja, hogy fúrás közben — a fúrási művelet során vagy attól
független eljárással — a vízadó rétegekre vonatkozó legpontosabb adatok birto­
kába jussunk.
A helyes kútkiképzés szempontjából szükségünk van
a harántolt rétegekből v e tt talajm intákra, azok vizsgálati eredményeire, va­
lam int a vízadó rétegek vízadóképességének ismeretére.
Ezeket az ismereteket általában ötféle módon szerezhetjük meg:
talajm inták vételével és vizsgálatával,
vízminták vételével és vizsgálatával,
karotázsméréssel,
rétegpróbával (próbaszivattyúzással),
keresőfúrással.
2.31 . T alajm inták
A harántolt rétegek anyagából vagy magával a fúrási művelettel, vagy a karotázs-
művelet során nyerjük a zavart állapotú furadékmintát és a zavartalan állapotú
magmintát.
A karotázsmérés során szokták venni a zavartalan állapotú oldalfalmintát.
2.311. Furadékminta
A fúrószerszám által felaprított és az öblítőáram segítségével a felszínre szállított
kőzetanyag folyamatos vizsgálatával a harántolt rétegek mélységbeli elhelyezke­
dése és anyaga több-kevesebb pontossággal meghatározható.
A réteghatárok meghatározása vonatkozásában a főbb hibaforrások:
a fúrást vezető szakember szubjektivitásának nagy szerepe van annál is in­
kább, mivel a gyakorlat szerint a réteghatárokat nem is a furadékminta elem­
zésével, hanem a fúrhatósági ellenállásban jelentkező változások szerint h atá­
rozza meg;
a fúrás sebessége és az öblítőáram hatékonysága nagyban befolyásolja a réteg­
határok meghatározásának pontosságát. Nyilvánvaló, hogy az öblítőáram
a m egütött réteg anyagát csak a belefúrás után kisebb-nagyobb késéssel
539
 hozza ki a felszínre. A hiba annál nagyobb, minél nagyobb szelvényű a fúrás
és minél kisebb az öblítőfolyadék sebessége. Végső esetben lehetséges, hogy
vékonyabb rétegek és nagyobb fajsúlyú anyag csak akkor észlelhető a fel­
színen, amikor azok keresztülfúrása m ár rég m egtörtént.
A rétegek anyagának vizsgálatával kapcsolatosan a fő hibaforrások:
az öblítőáram az egyes szemcsék ülepedési sebességétől függően a réteg anya­
gát m ár eleve osztályozva szállítja a felszínre;
ha az öblítőáram sebessége kicsi és az öblítőfolyadék kis viszkozitású, lehetsé­
ges, hogy bizonyos nagyságú talajszemcsék egyáltalán nem kerülnek a felszínre,
visszahullanak a furattalpra és azt a fúrószerszám vagy állandóan maga alatt
hajtja vagy tovább aprítja.
E hibalehetőségekről tudomásunk van, mégis a fúrás folyamán előírásszerűén,
folyamatosan kell furadékm intát venni. Egyrészt azért, m ert számos esetben csak
ez nyújt tám pontot a beépítendő szűrőszerkezet megválasztásához, másrészt azért,
m ert a karotázs-szelvénnyel együtt értékelve, hasznosan kiegészíti azt.
A furadékminta vételére vonatkozó előírások:
a m intát úgy kell venni, hogy a lyukszájnál kifolyó öblítőfolyadékból a fura-
dékot kellő sűrűségű szitán kiszűrjük, tiszta vízzel átmossuk és kiszárítjuk;
a m intát zacskóban megőrizzük, feltüntetvén a fúrás helyét, a m inta anya­
gának puszta megszemlélés alapján való megnevezését, a m intavétel mélysé­
gét és a mintavétel idejét.
2.312. Oldalfalmini a
Mint az előzőkben láttuk, a furadékminta a réteg anyagára és a réteghatár mély­
ségére csak igen megközelítő információt ad. A karotázsvizsgálat a réteghatárokat
megbízhatóan megállapítja, nyitva m arad azonban az a kérdés, hogyan lehet a
yízadó rétegek anyagából olyan zavartalan m intát nyerni, amelyből a réteg talaj­
fizikai jellemzői meghatározhatók.
A fúrási technológia nem ismer ilyen m intavételt sem a fúrás közben, sem azt
követően. A geofizikai gyakorlat oldotta meg e kérdést, éspedig az oldalfalminta
vételével. Az oldalfalminta igen alkalmas a vizsgált réteg földtani tulajdonságainak
pontos meghatározására. A furadékmintától eltérően a réteg teljes anyagát ta r­
talmazza, éppen ezért pontosan értékelhető. Fúrás közben a csövezetlen szakaszban
bárhonnan vehető, ezért a termelésbe bekapcsolandó rétegek porozitásának vizs­
gálatára kiválóan alkalmas.
A mintavétel eszköze mechanikus vagy robbantásos módszerrel m űködtetett oldal­
falmintavevő szerkezet.
Mechanikus oldalfalmintavevő szerszámot akár fúrórudazaton, akár drótkötélen a
m intavétel előírt mélységébe engedjük le a furatba. A mintavevő hengeres acél­
test, amelyen átforduló acélhüvelyek vannak, és ezeket rugók feszítik ki a m inta­
vevő testből. A m intavétel a mintavevő lassú felhúzásával történik, amikor a
mintavevő hüvelyek a fúrólyuk falába nyomódnak, m ajd a kőzetm inta kiszakítása
után átfordulnak. A m intavétel után a kőzettel telt hüvelyek a mintavevő testbe
süllyednek, így a m inta elvesztése elkerülhető.
540
A robbantásos oldalfalmintavevő szerszám működési elve az, hogy a hengeresen
kiképzett mintavevő testben kis lőporkamra van és a robbanóanyag elé helyezett,
néhány cm3 űrméretű acélhüvely villamos indítással a furat falába lőhető. A hü­
velyt acélhuzal erősíti a mintavevő testhez, így kiépítéskor a m intával telt hüvely
a furat falából kiszakítható. Ilyen mintavétel esetében a m intavevőt nagy szakító­
szilárdságú villamos kábellel ju ttatják az előírt mélységbe.
2.313. Magminta
A réteghatárok és a réteg anyagának pontos meghatározása magfúrással és az
eredeti állapotnak (in situ) megfelelő mintaanyag felszínre hozásával — magminta­
vétellel — biztosítható.
Kétségtelen, hogy a folyadéköblítéses fúrás rétegsorának és m intaanyagának érté­
kelése legmegbízhatóbban a folyamatos magfúrással érhető el. Mégis a kútfúrások­
nál e fúrási mód igen ritka, csak akkor fordul elő, ha a fúrás elsődleges célja a föld­
tani kutatás és a víznyerés csak másodlagos feladat.
A fúrás egyes szakaszaiban végzett magfúrás és magmintavétel azonban gyakori,
különösen ha egyes rétegek földtani korának megismerése a cél. Ilyen esetben a
magfúrást a vízföldtani szakvélemény alapján a tervdokumentációban kell elő­
írni.
A m agm intavételt a következők szerint kell elvégezni:
az előírt mélységet elérve a teljes szelvényű fúrást abba kell hagyni, a furat
talpát meg kell tisztítani és a teljes szelvényű fúrószerszámot kiépítve, azt a
magfúró szerszámra ki kell cserélni;
a magfúró szerszámot beépítve, ennek szerkezetétől és a földtani formációtól
függő hosszban magfúrást kell végezni (1. a 2.213. pontot). Ha az előírás
szerint ennél hosszabb szakaszban kell magfúrást végezni, úgy a magfúró
szerszám további ismételt beépítésével kell a fúrást folytatni. Ugyancsak
ismételt beépítésre kerül sor eredménytelen magkihozatal esetén is;
a magfúró szerszámot a furatból kiépítve, a m agm intát a szerszámból óvato­
san, roncsolásmentesen, az eredeti szerkezet legnagyobb mérvű megőrzésére
törekedve kell eltávolítani;
a m agm intát a kiszáradás vagy átnedvesedés megakadályozása céljából több
rétegű parafinbevonattal kell védeni, egyben fel kell tüntetni a fúrás helyét,
a magminta anyagának puszta megszemlélésével történő meghatározását, a
mintavétel mélységét és időpontját;
a magfúrási szakaszt az eredeti furatátm érőre kell bővíteni és a teljes szelvé­
nyű fúrás folytatható.
2.32. V ízm inták
Az egyes rétegek hidrogeológiai megismeréséhez nem elegendő csupán szilárd
mintaanyag nyerése és vizsgálata, a rétegben elhelyezkedő vízből is m intát kell
venni és azt is meg kell vizsgálni. A rétegvíz vizsgálata három rétű; következő
tulaj donságait kell megismerni:
fizikai tulajdonságait, amelyek a víz ízére, szagára, színére, átlátszóságára,
valam int a hőmérsékletére vonatkoznak;
541
 kémiai tulajdonságait, amelyek a főbb anionokra és kationokra, az oxigén-
fogyasztásra, a víz agresszív tulajdonságára és keménységére vonatkoznak;
bakteriológiai tulajdonságait, amelyek a vízben esetleg élősködő fertőző bacilu-
sok jelenlétére vonatkoznak.
A felsorolt vizsgálatok elvégzéséhez a rétegben elhelyezkedő vízből m intákat kell
venni, amelyeket az illetékes szervek laboratóriumai vizsgálnak meg. A vízminta
a mintavétel célja szerint kémiai vagy bakteriológiai, a m intavétel helye szerint
felszíni vagy mélységi vízminta.
2.321. Felszíni vízminta
A legáltalánosabban alkalmazott eljárás a felszínen szabadon kifolyó, vagy szi­
vattyúval kiterm elt vízből való vízmintavétel.
A mintavétel szabályai:
csak a réteg termeltetése közben szabad vízm intát venni;
a réteg termeltetése pozitív kutaknál szabad kifolyással, negatív kutaknál
művi üzemeltetéssel (szivattyúzás, kanalazás) történik. Kompresszoros (mam-
m utszivattyús) üzemeltetés esetén a kitermelt víz vas vizsgálatra nem alkal­
mas; vas vizsgálatára a vízm intát a tervezett vízkivételnek megfelelő telje­
sítményű szivattyúval kell venni;
az üzemeltetés időtartam a a vízmintavétel előtt annyi kell legyen, hogy a
furatban levő vízoszlop teljesen kicserélődjön;
a vízminta mennyisége minimálisan 1 1, de lehetőleg 2 1 legyen;
a vízm intát tiszta, kiforrázott, lehetőleg fehér falú üvegbe kell felfogni és lég­
mentesen le kell zárni. A mintavétel adatait fel kell tüntetni;
bakteorológiai célokra az előzőkhöz hasonlóan kell vízm intát venni, de azt
a rendszeresített és csírátlanított üvegbe kell felfogni.
2.322. Mélységi vízminta
A mélységi vízmintavétel célja az, hogy a szűrőzött szakaszban, az ún. fakadási
szinten nyert m inta kémiai tulajdonságai meghatározhatók legyenek. Főképpen a
víz agresszivitásának felderítésére szolgál, ugyanis a mélységi vízminta vastartalm a
és a felszíni vízminta vastartalm a közötti különbség csak a béléscső anyagából
származhat.
A vízm intát az e célra szerkesztett és a vizsgálandó réteg mélységébe leeresztett oly
mintavevő eszközzel veszik, amely a vizsgált mélységben a furatban levő vizet
befogadja, a vízteret zárja és a m intaanyagot kémiai változás nélkül hozza a fel­
színre.
A mélységbeli vízmintavevők számos fajtája használatos, leggyakoribb típusok az
óraszerkezetes és az elektromos zárású mintavevők.
2 .3 3 . K arotázsm erés
A rotary fúrásnál az iszapöblítés alkalmazása a rétegek fő jellemzőinek, a mélység­
beli elhelyezkedésnek és hidrogeológiai jellemzőknek meghatározását bizonyta­
lanná teszi. A helyes rétegészlelés és megismerés céljából tehát a fúrás folyamán
542
nyert ismeretanyagból szerkeszthető földtani szelvényt valamely műszeres eljá­
rással nyerhető adatokkal kell kiegészíteni. Erre a célra kiválóan alkalmas a karo-
tázs-szelvény ezés.
A karotázsmérésnek a következő főbb kérdésekre kell a módszer megszabta pon­
tosság tűrési határán belül megbízható választ adni:
a fúrással harántolt víztermelésre alkalmás rétegek felismerése;
a vízadó rétegek mélységbeli elhelyezkedésének — réteghatárainak — meg­
állapítása;
a vízadó rétegek egyes jellemző hidrogeológiai paramétereinek meghatározása
(porozitás, agyagtartalom).
Az előbbi célok elérésére a kútfúrási gyakorlatban általánosságban a következő
karotázsmérési eljárásokat alkalmazzák:
PS (természetes potenciál) mérés,
fajlagos ellenállásmérés,
radioaktív mérés.
Bármely mérési módszer esetén bizonyos alapvető előírásokat be kell tartani. Ezek
a következők:
a szelvényezés előtt a furatot elő kell készíteni azért, hogy a szonda beépítését
semmi se akadályozza. Ezért az iszapos öblítés állandó fenntartása közben a
fúrószerszámmal a furat falát le kell simítani és az öblítést a mérőegység
megérkezéséig fenn kell tartani;
a szelvényezést külön e célra (az előzőkben ism ertetett észlelésen kívül egyéb
geofizikai vizsgálatokra alkalmas műszerekkel is) felszerelt mérőkocsival vég­
zik. A méréshez a nehezékkel ellátott mérőszondát kábelen a fúrólyukba en­
gedik és eközben a felszíni egység (rajzoló) regisztrálószerkezet diagramban
rögzíti az észlelt kőzetfizikai jellemzőket a mélység függvényében. A szonda
mélységbeli elhelyezkedését a művelet közben folyamatosan mérni kell;
a diagramok kiértékelésekor figyelembe kell venni a munkahelyi szubjektív
észlelés alapján összeállított rétegsort és a furadékminta, oldalfalminta vagy
magminta anyagvizsgálati értékelését is. A háromféle adathalmaz súlyozott
értékelése alapján a vízadó rétegek mélységbeli elhelyezkedése és hidrogeoló­
giai tulajdonságai jó pontossággal meghatározhatók ( X I .2-9. ábra);
a villamos vagy radiológiai szelvények nem mindig alkalmasak a vízadó réteg
megkívánt pontosságú minőségi paramétereinek meghatározására és kiegé­
szítésül a furadékminta sem megfelelő. Ha a minőségi jellemzőket pontosab­
ban akarjuk meghatározni, úgy a szelvényezést az előzőkben leírt oldalfal-
minta-vétellel kell kiegészíteni.
2.331. PS (természetes potenciál) mérése
A természetes potenciál (a továbbiakban PS) mérésekor a mérőberendezés egyik
pólusa a felszínen földelve van, a másik pólushoz szigetelt kábel csatlakozik és az
erre függesztett szigeteletlen ólomelektróda a fúrólyuk mentén mozog.
543

X I .2-9. ábra. Karotázs szelvény
A mérés potenciálokat regisztrál, amelyek a furatban a fúrófolyadék és a réteg­
folyadék közötti koncentrációkülönbségek, valam int filtrációs folyamatok követ­
keztében keletkeznek.
A PS-szelvény a karotázsmérések egyik legfontosabb görbéje. A PS-görbének az
agyag bázisvonaltól való kitérése a vízadó rétegek előfordulását nagy megbízha­
tósággal jelzi. Az inflexiós pontok a vízadó rétegek határát jelölik meg. Tiszta
homokrétegek porozitása a szelvényből nem értékelhető, de agyagos homok esetén
az agyagos szennyeződés mértékére megközelítően következtetni lehet, ha a tiszta
homok PS-szelvénye ismert.
2.332. Fajlagos ellenállásmérés
A fajlagos ellenállás méréséhez (továbbiakban ellenállásmérés) a kőzetekbe bocsá­
to tt áram által létrehozott feszültségesést regisztráljuk. Az eljárás megfelelő kalib­
rációval a kőzetek fajlagos ellenállását tükröző karotázs-szelvényt eredményezi.
544
Mivel az édesvízzel telített homok- (homokkő-) rétegek fajlagos ellenállása általá­
ban lényegesen nagyobb, m int a harántolt agyag vagy márgarétegeké, az ellen­
állásszelvény alapján a vízadó rétegek jelenléte és mélységbeli elhelyezkedése meg­
határozható. Általában a PS-méréssel együtt értékelik.
Az ellenállásgörbe egymagában a réteg hidrogeológiai tulajdonságainak kiérté­
kelésére nem elég, de szondakombinációkkal az ezeket jellemző paraméterekre
következtetni lehet.
2.333. Radiológiai mérések
A leggyakrabban alkalmazott módszer a természetes gamma-sugárzás mérése. Az
eljárás alkalmazásakor a különböző kőzetek és ásványok természetes gamma-
sugárzásában mutatkozó különbséget mérjük. A módszer a vízkutatásban első­
sorban azon alapul, hogy a jó vízadó homok természetes sugárzó anyagokat rend­
szerint nem tartalm az. A természetes gammasugárzás-méréseken kívül a korszerű
karotázsvizsgálatok keretében egyre kiterjedtebben alkalmaznak izotópos vizs­
gálatokat is (gamma—gamma, neutron—gamma szelvényezés).
A radioaktív vizsgálatokkal egyrészt a fúrási munkák során harántolt rétegekről
szerzett ismereteink bővíthetők, másrészt azok a hidrogeológiai ismeretszerzés fő
forrása lehet akkor is, ha a vizsgált furatban m ár elhelyezték a béléscsöveket.
2.34. R étegpróba
A rétegpróba célja fúrás közben az egyes vízadó rétegek vízadó képességének
meghatározása. Földtanilag kevésbé ismert területen ugyanis, különösen ha több
vízadó réteg termelésbe állítása lehetséges, m ár a fúrás folyamán célszerű külön-
külön megismerni az egyes vízadó rétegek vízadó képességét. Az ismereteket akár
végleges, akár ideiglenes jelleggel beépített szűrőcsövek és próbaszivattyúzás se­
gítségével nyerhetjük.
A rétegpróba m unkaütem ei:
a keresőfúrás, ha a vizsgálandó réteget keresőfúrással harántoltuk;
a szűrőcső beépítése;
a próbaszivattyúzás végrehajtása;
a vízm inták vétele (1. a 2.32. pontot);
a szűrőcső kiépítése, ha ez a művelet a továbbfúrás m iatt szükséges;
a fúrás folytatása, ha a k ú t végleges kiképzése ezt szükségessé teszi.
A rétegpróba legfontosabb munkaművelete a próbaszivattyúzás, amelyre vonatko­
zó előírások ugyanazok, m int a kútkiképzés során végzett próbaszivattyúzás sza­
bályai (1. a 2.424. pontot).
A m ár kiképzett kút és a fúrás rétegvizsgálata alkalmával végzett próbaszivaty-
tyúzás közötti lényeges különbség az, hogy a rétegvizsgálat során a vizsgálat a
kijelölt rétegek vízadó képességét külön-külön, vagy elhatárolt csoportokban hatá­
rozzuk meg, ezzel szemben a kútkiképzés után végrehajtott próbaszivattyúzással
a kész kút összes termelésbe bekapcsolt vízadó rétegének komplex paramétereit
állapítjuk meg.
35 V íz é p íté s I I . k ö t e t 545
 Fúró <t> Cső<t> 2.35. K eresöfúrás
A rétegvizsgálat előbbiekben ism ertetett
ütem eit általában a végleges átmérőnek
megfelelő furatban szokás elvégezni. Bizo­
nyos esetekben azonban — különösen a
vízföldtanilag kevésbé ismert hidrogeoló­
giai felépítés esetén — a rétegvizsgálatot
legmegbízhatóbban a kereső előfúrással
( X I .2-10. ábra) és az ebben végzett
karotázsméréssel lehet végrehajtani. A ke­
resőfúrást vagy teljes mélységben, vagy
bizonyos szakaszokban a vízföldtani szak-
vélemény javaslata alapján a műszaki le­
írásban kell előírni.
A keresőfúrás további főbb jellemzői:
az egyes vízadó rétegek vízadó képes­
sége megbízhatóan csak a bővített
keresőfúrásba beépített próbaszűrők­
kel végrehajtott próbaszivattyúzás
eredményeiből határozható meg;
az előző bekezdésben foglaltak isme­
retében lehet csak meghatározni a
végleges kút kialakításának (csöve­
zés, saruzárások, rétegbekapcsolá­
sok) módját.
A keresőfúrás m unkam űveletei:
a keresőfúrás lemélyítése a már bélés­
csövezett szakasz elé, általában 146
mm átmérőjű fúrószerszámmal, igen
gondosan előállított fúróiszap-öblí­
téssel ;
a keresőfúrásban karotázsvizsgálat végrehajtása, kiértékelése és ezek ered­
ményeképpen az egyes vízadó rétegek mélységbeli helyzetének meghatározása;
a keresőfúrás bővítése oly mértékben, hogy a rétegpróbákra kijelölt vízadó
rétegekbe a próbaszűrő beépíthető legyen;
a próbaszivattyúzás végrehajtása, m ajd kiértékelése és mindezek eredménye­
képpen a kút végleges kialakításának m eghatározása;
a próbaszűrő kiépítése és a furat végleges béléscsövezésének megfelelő bőví­
tése.
2.4. K Ú T K IK É P Z É S
A kútkiképzés azoknak a műveleteknek összessége, amelyek eredményeképpen a
fúrásból a víznyerésre alkalmas k ú t kialakítható.
E műveletek két csoportba sorolhatók aszerint, hogy azokat a fúrási művelet
során, avagy ezt követően végzik-e el.
546
A fúrás közben végrehajtandó kútkiképzési m űveletek:
a végleges béléscsövezés;
az esetleges rétegbekapcsolás;
esetleges rétegelzárás.
A fúrást követően végrehajtandó kútkiképzési m űveletek:
rétegbekapcsolás a szűrőcsőrakatban;
rétegelzárás a szűrőcsőrakatban;
a termelőréteg kialakítása;
próbaszivattyúzás;
a kezdő üzemi kúthidraulikai paraméterek m eghatározása;
a k ú t felső részének kiképzése és szerelési munkák.
2.41. K útkiképzési m űveletek fúrás közben
A fúrási munka folyamán egyrészt magával a fúrási művelettel, másrészt a kinyert
mintaanyag vizsgálatával, végül a karotázsvizsgálatokkal a harántolt rétegek
elhelyezkedésére és tulajdonságaira lényegesen pontosabb ismeretekre teszünk
szert, m int amilyenek a terv készítésekor rendelkezésünkre állottak. Ennek az
ismeretanyagnak birtokában m ár fúrás közben esetleg módosítani kell a tervdoku­
mentációt. Mindazokat a kútkiképzési műveleteket, amelyekre lehetőség van, már
a fúrás folyamán a módosított tervnek megfelelően végleges formában kell elvégez­
ni. Ilyenek például a felső víznyerésre eleve nem alkalmas szakaszokban a bélés­
csövek elhelyezése és palást cementezése, a felső szakaszokban a víznyerésre alkal­
mas rétegekben esetleges szűrőcső beépítése stb.
2.411. A csövezési terv módosítása
A tervdokumentáció részét képező csövezési terv csak előirányzat, a vízföldtani
szakvélemény prognosztikus jellege m iatt. Ez a csövezési terv módosul a fúrás, a
karotázs- és a rétegvizsgálatok eredményeképpen nyert pontos hidrogeológiai ada­
tok szerint.
A végleges csövezési terv kialakítása rendkívül fontos feladat, amely a munkák
további m enetét mind gazdaságosság, mind eredményesség tekintetében döntően
befolyásolja. Éppen ezért e műveletet a legnagyobb körültekintéssel és minden
számbavehető lehetőség figyelembevételével kell elvégezni. A csövezési terv módo­
sítása során alapvető szempont az, hogy a furatból az igényeknek megfelelő kút
kialakítható legyen. Tekintettel kell lenni arra is, hogy a kútkiképzés során várható­
lag mely rétegeket fogjuk beszűrőzni, és ha szükséges, ezen rétegek rétegpróbáját
a béléscsövezési munka műveletei közé kell beiktatni.
Természetesen a csövezési terv módosítása nem egy elkülönített, a fúrási m unkától
elvonatkoztatható tevékenység.
A csövezési terv módosítása minden esetben az adott helyzethez alkalmazkodó
műszaki feladat. Általános előírások, követelmények is megfogalmazhatók és
35*
547
meghatározhatók azok a műszaki döntések, amelyeket a csövezési terv módosításá­
ban konkrétan fel kell sorolni. Ezek a következők:
a beépítésre kerülő szűrőcső átmérőjének meghatározása;
a saruzások helyének és módjának előírása;
a vízadó rétegek minősítése abból a szempontból, hogy melyekben szükséges a
rétegpróba elvégzése;
a vízadó, de a termelésbe be nem állítandó rétegek kijelölése és a rétegkizárás
módjának meghatározása;
a béléscsőrakatok átmérőinek megjelölése;
az előírt rétegpróbák csövezési te rv e ;
az utolsó rétegpróba utáni tényleges helyzet vázlatos rajza.

2.412. A végleges béléscsövezés kialakítása

A csövezési terv módosítása dinamikus műszaki tevékenység és így a végleges

béléscsövezést is folyamatosan, a fúrási munka során alakítják ki. Csak a szűrőcső­ 5 6
rakat beépítése és az ebben tervezett rétegbekapcsolások és rétegkizárások sorol­
hatók a fúrást követő kútkiképzési műveletek közé.
A végleges béléscsövezés kialakításának hatékonysága szorosan összefügg a csö­
vezési terv módosításával, amely művelet műszaki és gazdaságossági jelentőségére
már utaltunk (1. a 2.411. pontot).
A fúrási munka során nyert ismeretanyag feldolgozása (elsődleges rétegszelvény,
mintaanyag feldolgozása, karotázs-szelvények stb.), a csövezési terv módosítása
és a végleges béléscsövezés kialakítása teh á t komplex műszaki feladat.
Tekintettel arra, hogy minden kútfúrás egyedi megoldást igényel, e feladatnak
számtalan variációja lehetséges, elsősorban a vízföldtani adottságoktól függően.
De ehhez vízmennyiségi, vízminőségi, a telepítés és az üzemelés gazdaságossági,
valam int ezenkívül még számtalan más szempont is járul. Példaképpen azonban
a következőkben bem utatjuk egy 320 m mélységre tervezett és földtanilag kevéssé
ism ert területen fúrt k út egyes munkaütemeit, amikor a fúrásban végzett karotázs-
mérés csak egyetlen, termelésre alkalmas réteget (287,00 és 310,00 m között) 7 8 9
m utat ki ( X I .2-11. ábra):
318/3020 l318/3O20
első munkaütem: 318/302D
\^77P,
fúrás 50,00 m mélységig, a 318 mm átmérőjű kezdőcsőrakat elhelyezése és ' és?50,0m
saruzárás, a talajvíz és a felszíni vizek kizárása céljából ( X I . 2-11. ábra); \T
f
második munkaütem: § \f
-fk \ t W, 201/2280
szűkített szelvényű előfúrás (keresőfúrás) a földtani szakvéleményben elő­ ig
irányzott 320,00 m mélységig ( X I .2-11. ábra); I \( Z ^ P a t á s t c e - ^ Pa/dst-
. vA mentezés « 'cernentezés
• /y.
harmadik munkaütem: \ 'y' /
A j t - L l | y 285,0m ^287,Orrú
az iszappal feltöltött furatban karotázs-szelvényezés (PS- és ellenállásmérés) ' S7310,0rrrff
elvégzése, amelynek eredményéből megállapítható, hogy a termelésre alkal­ i
mas vízadó réteg 287,00 m és 310,00 m között helyezkedik el. A karotázs-
vizsgálattal egyidejűleg esetlegesen oldalfalmintát is kell venni ( X I .2-11. X I . 2 - 1 1 . á b r a . 320 m mély vízkutató fúrás munkaütemei
egy ismert vízadó réteg esetén
ábra);

548
549
 negyedik munkaütem:
a szűkített szelvényű előfúrás feltöltése a talptól 283,00 m-ig ( X I .2-11.
ábra);
ötödik munkaütem:
a szűkített szelvényű előfúrás felbővítése a felszíntől 283,00 m-ig oly m érték­
ben, hogy a furatban 241 mm átmérőjű béléscső elhelyezhető és a palást-
cementezés elvégzéséhez szükséges cirkuláció biztosítható legyen ( X I .2-11.
ábra );
hatodik munkaütem:
a 241 mm átm érőjű béléscső elhelyezése és palástcementezés a terepszintig
( X I .2-11. ábra);
hetedik munkaütem:
a 283,00 m-től 320,00 m-ig terjedő szűkített szelvényű előfúrásból a feltöltő­
anyag felfúrása és eltávolítása, valam int a furat felbővítése oly mértékben,
hogy 165 mm átmérőjű köpenycső elhelyezhető legyen ( X I .2-11. ábra);
nyolcadik munkaütem:
a 165 mm átmérőjű köpenycső védelme m ellett a 133 mm átm érőjű szűrőcső­
rakat elhelyezése, amelyen a szűrőzött szakasz a karotázs-szelvénynek meg­
felelően 287,00 m és 310,00 m között van. A szűrőcsőrakat beépítése után a
165 mm átm érőjű köpenycső visszahúzása ( X I .2-11. ábra);
kilencedik munkaütem:
a 133 mm átmérőjű szűrőcsőrakat 278,00 m mélységben a 241 mm átmérőjű
és a 133 mm átmérőjű béléscsövek közötti körgyűrű alakú szelvény zárására
alkalmas tömszelence beépítése ( X I .2-11. ábra).
A bem utatott egyszerű példából világosan látszik, hogy a csövezési terv módosítása
és a végleges béléscsövezés kialakítása a fúrással és a rétegvizsgálatokkal csak
együttesen oldható meg.
Természetesen két vagy több vízadó réteg esetén a feladat megoldása lényegesen
összetettebb.
Már a példában utaltunk az előzőkben em lített (1. a 2.224. pontot) ún. teleszkopikus
béléscsövezésre. Az ilyen rendszerben a béléscsövek elhelyezéséhez még két munka-
művelet járul: az átfedő béléscsőszakaszokban a belső, kisebb átmérőjű béléscsőnek
az elvágása, m ajd az elvágott szakasz kiépítése és ezt követően a két csőrakat
között szabadon maradó körgyűrű alakú szelvény vízzáró lezárása. E zek:
a cső kivágását mechanikus vagy hidraulikus üzemű, forgatva működő maró­
szerszámmal végzik úgy, hogy a két csőrakat között legalább 5,00 m átfedés
m aradjon;
a két béléscsőoszlop között szabadon m aradt körgyűrűszelvény lezárását a
2.422. pontban ism ertetjük.
550
2.413. Rétegbekapesolás fúrás közben
Ha fúrás közben valamely harántolt vízadó réteg vizsgálatára van szükség, úgy e
réteget ki kell próbáim. E zt a m űveletet legáltalánosabban csak a vizsgálat ta rta ­
mára beépített és előre elkészített, ún. próbaszűrővel végezzük el. A próbaszűrő
elhelyezését m ár ism ertettük (1. a 2.34. pontot). Szerkezeti kialakításával pedig a
2.421. pontban foglalkozunk.
2.414. Rétegkizárás fúrás közben
Fúrás közben végrehajtott valamely rétegvizsgálat eredményeképpen m ár eleve
eldönthető, hogy a vizsgált réteget célszerű-e a termelésbe bekapcsolni. Ez esetben
m ár fúrás közben — zavartalan továbbfúrás céljából — a réteget el kell zárni.
Történhet ez a bekapcsolás fölötti csőelvágással és a körgyűrűszelvény lezárásával,
vagy a későbbiekben ism ertetett módok valamelyikével (1. a 2.422. pontot).
2.42. K útkik ép zési m űveletek a fúrást k övetően
A fúrás befejeztével végre kell hajtani mindazokat a műveleteket, amelyeknek
eredményeképpen a fúrás átalakítható víztermelő k ú ttá és meg kell határozni
mindazon paramétereket, amelyek a kút későbbi üzemelése szempontjából szüksé­
gesek lehetnek.
Ezek a munkaműveletek a következők:
rétegbekapcsolás,
rétegkizárás,
a termelőréteg kialakítása,
próbaszivattyúzás,
kezdő üzemű paraméterek mérése,
a k ú t felső részének kiképzése és szerelési munkák.
2.421. Rétegbekapesolás
A rétegvizsgálat (1. a 2.3. pontot) és a kútkiképzés (1. a 2.4. pontot) során lehetővé
kell tenni, hogy a vizsgálandó, ill. a termelésre szánt rétegek vize a kút belső terébe
beáramolhasson.
Azokat a munkaműveleteket, amelyekkel a kijelölt rétegek és a fúrt kút belső tere
között közvetlen összeköttetést létesítünk, rétegbekapcsolásnak nevezzük.
A rétegek bekapcsolását legáltalánosabban előre elkészített szűrőcsövek beépítésével,
ritkábban — de különösen a nagy mélységű fúrt kutaknál mind elterjedtebben —
a béléscső beépítés utáni megnyitásával végzik.
2.4211. Előre elkészített szürőcsövek
Az előre elkészített szűrőcsövek ( X I .2-1. táblázat) népes családjában két nagy
csoportot szokás megkülönböztetni; az egy és a két szűrőfelületű szűrőket.
551
X I . 2-1. táblázat Huzalszövet borítású szűrők
Szűrőcsövek rendszere A huzalszövet borítású két szűrőfelületű szűrőcsövek kivitele rendkívül változatos
mind a szűrőváz és a szűrőfelület anyagát, mind az elkészítés m ódját illetően.
Előre elkészített szürőcsövek
A szűrőváz a legtöbb esetben varrat nélküli hengerelt acél- vagy műanyag cső
kétszürő felületű szürőcsövek
A béléscső perforálva vagy hasítva.
kavicsszürők beépítés utáni
egyszerű felületű
megnyitása
A huzalszövet anyaga korróziónak ellenálló réz, bronz vagy műanyag szálakból
szürőcsövek huzalszövet borítású
szűrők felszínen elkészíthető kavicsszórású készült huzalszövet. A sekély és közepes mélységű fúrt kutak jelenleg csaknem
kavicsszürők szűrők kizárólag ilyen típusú szűrőcsövekkel készülnek ( X I .2-12. a) ábra).

Perforált cső Perforált vagy hasí­ Kosaras szűrő Egyrétegű Csőhasítás Kavicsszűrők
tott, varrat nélküli kavicsszórású
hengerelt acélcső, réz, szűrő A kavicsszűrők elkészíthetők a felszínen előregyártva, avagy a szűrőváz beépítése
H asított cső bronz vagy műanyag Köpenyes Golyós után beszórással kerül a szűrőkavics rendeltetési helyére.
huzalszövettel borítva szűrő perforálás A felszínen elkészíthető előregyártott kavicsszűrők legjellegzetesebb formái a követ­
Híd alakú Blokkszűrő Egyrétegű Szúrólángos
nyílásokkal bővített
kezők :
(jet) perforálás
ellátott cső kavicsszórású a kosaras szűrő, amelyben a szűrőkavics a szűrőn alkotó irányban egymás
szűrő felett elhelyezett kúpos kosarakban van. A kosarak anyaga rendkívül válto­
Pálcavázas Perforált vagy hasi- Ragasztott Kétrétegű Eróziós zatos : öntöttvas, bronz, sárgaréz, hegesztett acéllemez, fa, porcelán, műanyag
szűrőcső to tt műanyag cső, kavicsszűrő kavicsszórású perforálás
műanyag huzálszö- szűrő stb. lehet. A kosaras szűrők beépítéséhez nagy átmérőjű fúrások szükségesek,
vettel borítva elkészítésük és elhelyezésük bonyolult művelet és az eredmények nem indo­
kolják a lényegesen nagyobb kivitelezési költségeket, ezért a gyakorlatban
nem terjedtek el ( X I .2-12. b) ábra);
a blokkszűrő külföldön mind szélesebb körben használatos, hazánkban is
Egy szÜTŐ jelületű szű rő c sö v e k
kezdeményezték már elterjesztését. A blokkszűrőben a szűrőkavics anyagát
Az egy szűrőfelületű szűrők esetében a szürőváz egyben a szürőfelület feladatát is különböző ragasztó- vagy cementáló anyaggal megkötik, ebből körhenger­
teljesíti. Ez esetben a szűrőváz kivitele lehet: palást alakú blokkokat készítenek és perforált, ill. hasított acél- vagy műanyag
csőre ráhúzva, az így előre elkészített szűrőcsövet építik be a furatba ( X I .2-12.
kör alakú nyílásokkal ellátott perforált cső; ábra);
rés alakú nyílásokkal ellátott hasított cső; a köpenyes szűrő szűrőváza és az ezt centrikusán körülvevő köpeny közé
kerül a szűrőkavicsréteg. A szűrőváz perforált vagy hasított acél-, fa- vagy
híd alakú nyílásokkal ellátott, sajtolással réseit és alkotó irányban hegesztett műanyag cső, esetleg pálcavázas szűrőcső lehet, a köpeny pedig perforált, ill.
vaslemez cső, ún. h id a s s z ű r ő ; hasított lemezből vagy huzalszövetből készülhet. A körülményes elkészítési
pálcákból összeállított szűrőcső, amelybe a víz az acélpálcák közötti réseken és beépítési munka m iatt a köpenyszűrők sem terjedtek el, bár a kosaras
keresztül ömlik be, ún. pálcavázas szűrő. szűrőknél kevésbé költségigényesek, és az üzemi eredmények is kedvezőbbek.
Leggyakrabban a talajvízszintet észlelő kutak kialakításánál használatosak
A perforált és réseit szűrőcsövek anyaga hengerelt acélcső, ritkábban hengerített ( X I .2-12. d) ábra);
és átló irányban hegesztett acéllemez, avagy öntöttvas, réz, fa, műfa, azbeszt- a ragasztott kavicsszűrő annyiban hasonlít a blokkszűrőhöz, hogy szintén vala­
cement, porcelán stb. lehet. Újabban igen jó eredményeket értek el lágyításmentes mely ragasztóanyaggal kavicsból kialakított szűrőfelületből és szűrővázból
műanyagból készült szűrőcsövekkel. A híd alakú nyílásokkal ellá tott és a pálcavázas áll. Különbség azonban az, hogy a szűrőfelület ez esetben szorosan tapad a
szűrőcső acélból, rozsdamentes fémötvözetből vagy sárgarézből készülhet. szűrővázra és így e tekintetben inkább a huzalszövet borítású szűrőkre emlé­
keztet. A ragasztott kavicsszűrő úgy készül, hogy az alkalmasan osztályozott
Két szürőfelületű szűrőcsövek szűrőkavicsot két különböző frakciójú rétegben egymáshoz és a szűrővázhoz
K ét részből: a szűrővázból és a szürőfelületből állnak. A szűrőváz a szűrőcső szilárd­ ragasztjuk, amely szűrőváz perforált vagy hasított acél- vagy műanyag cső,
sági követelményeit, a szűrőfelület pedig a homokmentes víztermelést hivatott esetleg réseit lemezből hengerített és alkotó irányban összehegesztett cső
biztosítani. ( X I .2-12. e) ábra);
A két szűrőfelületű szűrőcsövek további két osztályba sorolhatók. Az egyikbe A kavicsszórású szűrők esetében a furatban a szűrőváz körül kialakított kavics­
tartoznak azok, amelyeknek a szűrővázát huzalszövet borítja, a másikba azok, réteg a tulajdonképpeni szűrőfelület. A kavicsszórású szűrők kétségtelen előnye,
amelyekben a huzalszövet szerepét különböző rendszerű kavicsszűrők látják el. hogy alkalmazásukkal a kútátm érő kívánt mértékben növelhető, és így kedvező

552 553
 beszórással a nehézségi erő hatására ju ttatják helyére úgy, hogy a kavics­
anyag a szűrőváz és a lyuk fala közötti teret egyenletesen töltse ki ( X I .2-12.
f ) ábra);
az egyrétegű bővített kavicsszórású szűrő kivitelezésekor a furat termelésre
alkalmas szakaszát megfelelő szerszámmal bővítik s így az e térségben lejut-
ta to tt kavicsréteg vastagsága jelentősen növelhető. A kavicsanyag elhelyezése
ennél az eljárásnál egyszerű beszórással természetesen nem lehetséges, ezért e
m űveletet a fordított öblítéshez hasonló hidraulikus eljárással szokták végre­
hajtani. A szűrőkavics az öblítőfolyadékkal ju t a köpenycső és a szűrőcső
közötti térségben a furat aljára, o tt a szűrőkavics lerakódik, az öblítőfolyadék
pedig a szűrőcsőrakaton keresztül kerül vissza a felszínre ( X I . 2-12. g) ábra);
a kétrétegű kavicsszórású szűrők elkészítése hasonló az egyrétegű kavicsszórású
szűrőkéhez azzal a különbséggel, hogy a szűrővázat két különböző frakciójú
kavicsréteg veszi körül. A kétrétegű beszórást osztócsövek alkalmazásával
hajtják végre úgy, hogy a szűrőváz és az osztócső közötti térbe kerül a nagyobb
szemcséjű — a szűrőváz perforálásának, ill. hasításának megfelelő — az osztó­
cső és a lyuk fala közötti térségbe az apróbb szemcséjű — a vízadó réteg szem­
cseösszetételének megfelelő — kavicsanyag. A beszórást ennél az eljárásnál
is rétegenként szakaszosan, az osztó- és a köpenycső folyamatos visszahúzása
közben végzik ( X I .2-12. h) ábra).

2.4212. A béléscső beépítés utáni megnyitása

A nagy mélységű fúrt kutakban — állékony földtani összletek esetében — a ter­
melésbe állítandó rétegeket utólagosan, magában a furatban, a már beépített
béléscsövek (termelőcsőrakat) megnyitásával kapcsolják be. A cső megnyitására
különböző eljárásokat dolgoztak ki. A csőhasítás csak régebben volt használatos.
A béléscsövet különböző szerkezetű mechanikus, majd később hidraulikus működ­
tetésű csőhasító szerszámokkal nyitották meg. E zt az eljárást ma m ár csak elvétve
alkalmazzák.
A golyós perforálás esetében a béléscsőoszlop, az ezt körülvevő palástcementezés
és a vízadó réteg egy részének — a k ú t környezetében — átlyukasztását, perforá­
lását a lőfegyverekhez hasonlóan lövedék végzi.
A lövedék indítására és felgyorsítására általában lőport szoktak használni. A lőpor­
töltet nagyságát a perforátortest mérete és szilárdsága határozza meg. A lőpor
víz- vagy fúróiszap behatolása ellen megfelelően szigetelt lőporkamrában van
e) Ragasztott^ f j Egyrétegű g) Egyrétegű bővített h) Kétrétegű elhelyezve.
kavicsszürd kavicsszürd kavicsszűrő kavicsszűrő
A perforálás műveletét megfelelő keménységű köszörült acéllövedék végzi, amely
X I .2-12. ábra. Kavicsszűrők körhenger alakú és körkúp végződésű.
hidraulikai viszonyok biztosításával a megengedhető belépési sebesség mellett A golyós perforálás alkalmazási terü lete:
nagyobb vízhozam érhető el. Ezen felül a gyakorlati tapasztalatok szerint az így lágy és nagy áteresztőképességű kőzetekben, mivel csak kevés lövés szükséges
kivitelezett kutak üzeme biztonságos, élettartam uk megfelelő. A szűrők hátránya, és ezért az eljárás gazdaságos;
hogy a kavicsszórás minősége nagymértékben függ a fúrómester képességeitől, az kemény kőzetek esetén (karbonátok, kemény mészkövek) mivel a perforálás
elérhető kútmélység korlátozott és a szükséges nagy fúrási átmérő, valam int a e módja e kőzetekre repesztő hatást is kifejt;
kútkiképzés sokrétű munkaművelete m iatt igen költséges módszer. A kavicsszó­ savazás vagy rétegrepesztés előtt, m ert a golyós perforálás a kőzeteket repeszti
rású szűrők legjellegzetesebb formái:
és gyengíti;
az egyrétegű kavicsszórású szűrő szűrővázát egy frakciójú kavicsréteg veszi minden olyan esetben, ahol fontos, hogy a lyukasztás szabályos alakú és sorja
körül és a kavicsanyagot a köpenycső szakaszos visszahúzása közben egyszeri nélküli legyen.

554 555
A jet perforálás a golyós perforálással szemben számtalan előnnyel jár. A golyós
perforálás üzemi körülményeiből eredően több kellemetlenség származhat, ame­
lyek oka a puska megszorulása, a nedvesség elleni tömítés hiányossága, a hidroszta­
tikus nyomás okozta fojtás és a lőporok korlátozott hőállósága lehet.
Ezek az okok a golyós perforálás alkalmazási területét meglehetősen lehatárolták
és helyette széles területen ma m ár világszerte a jet perforálást alkalmazzák
( X I .2-13. ábra).
A jet perforálás művelete két folyamatra bontható:
az első folyamatban töltet indításakor a robbanási hullám először a záró fémkúp
csúcsát éri, és azt a kúp alapja felé nyomja. A kúp deformálódik, a tö ltet
elhelyezkedése változik és a deformálódott kúp anyagfeleslege a tengely men­
tén fémpázmaszerűen helyezkedik el. Ez a fémpázma nagy sebességgel (S = 10
km/s) halad a cél felé és első része a detonációs hullám sebességét is túllépi.
A lyukasztás műveletét az elöl nagy sebességgel haladó sugárrész végzi, míg
mögötte lassabban haladó részek a m ár kész furatba hatolnak b e ;
a második folyamathoz igen jó hidrodinamikai analógia található, ugyanis a
hatalmas felületi nyomás (106 kp/cm2) mellett a lyukasztandó anyag szilárd-
X I . 2-13. ábra. J e t perforálás
556
sága nem jön számításba. A nagy sebességű sugár a lyukasztás műveletét
oly módon végzi el, miként a vízsugár ledöngölt homokba behatol. A jet által
fújt lyuk ezt a hasonlatot m utatja mind a lyuk száján jelentkező peremesedést,
mind a befelé kúposán szűkülő formációt illetően.
A jet perforálás eredménye a sugársebességtől függ, ezért jó jethatást csak nagy
detonációsebességű robbanóanyaggal érhetünk el. Ezen kívül igen fontos a rob­
banóanyag hőstabilitása, amely alapvetően szabja meg az alkalmazhatóság mély­
séghatárát. Általában a következő robbanóanyagokat szoktuk használni
nitropente (Vd = 8000 m /s; Tmax=141 °C),
hegzogén (Vd= 8500m /s; Tmax= 190 °C).
A robbanóanyagot a robbanókamráknak megfelelő térfogatra és formára préselik.
A jet perforálás alkalmazási területe:
vékony rétegek megnyitása, mivel a dinamikus hatások kisebbek és így a
palástcementezést nem repeszti szét;
kemény kőzetek esetén, amikor a réteg roncsolása nem lényeges, de a behatolás
mértéke fontos;
nagy lövésszám esetén gazdaságossága m iatt;
kis átm érőjű csövekben, különösen test nélküli perforátorok alkalmazásával;
120 °C-nál magasabb hőmérsékletű rétegekben, a robbanóanyag nagyobb
hőstabilitása m iatt.
2.422. Rétegkizárás
A’rétegvizsgálat vagy a kútkiképzés közben szükséges lehet m ár bekapcsolt, vagy
bekapcsolni szándékolt vízadó rétegek kizárására vagy elkülönítésére. E műveletek
közös célja, hogy a rétegek rétegtartalm át egymástól, a külszíntől, vagy a béléscső
belső terétől elzárják. Az elzárást különböző okok tehetik szükségessé, így pl.
meg kell akadályozni, hogy egyes rétegek tartalm a a béléscső külső palástja
és a furat fala közötti térben kommunikálhasson. A különböző nyomásviszo­
nyok kiegyenlítődése majd minden esetben káros következménnyekkel jár.
A rétegelzárás módja ez esetben saruzárás vagy palástcementezés lehet;
teleszkópszerű csövezés esetében, ha a felesleges belső átfedő béléscsőszaka­
szokat kivágjuk, az egyes bélécsőoszlopok közötti körgyűrű szelvényt el kell
zárni. Ez a feladat megoldható tömszelencék beépítésével, vagy a béléscső­
oszlopok közötti gyűrűs tér cementtel való feltöltésével;
sokszor szükséges a termelésbe m ár bekapcsolt rétegek elkülönített vizsgálata
vagy kizárása, ezért a béléscsőoszlop egyes szakaszait ideiglenesen vagy vég­
legesen el kell határolni. Cementdugó, vagy tömítőszerszám elhelyezésével
érhető el a kívánt cél;
a termelésbe m ár bekapcsolt rétegek utólagos vizsgálata járhat azzal az ered­
ménnyel, hogy valamely réteg termeltetése nem kívánatos. Ez esetben a
béléscsőoszlop m egnyitott szakaszát utólagosan el kell zárni, ezért betétcsövet
kell beépíteni;
557
 meg kell gátolni, hogy nagy nyomású rétegek tartalm a a kitörésgátló beren­
dezéssel felszerelt béléscsőoszlopot megkerülve, a béléscső külső palástja és a
furat fala között a külszínre törjön, avagy behatoljon más, alacsonyabb nyo­
mású rétegbe. Erre a célra palástcementezést kell alkalmazni.
Az előzők figyelembevételével a rétegelzárást helye szerint osztályozhatjuk, éspe­
dig:
zárás a csősarunál;
zárás a béléscsőoszlopok közötti körgyűrű szelvényben;
zárás a bélécsőoszlop belső terében;
zárás a béléscső belső palástja mentén;
zárás a béléscső külső palástja és a furat fala közötti térben.
2.4221. Zárás a csősarunál
A rétegelzárás saruzárással érhető e l: a csősaru és a környező kőzetek között a lyuk­
talpnál olyan vízrekesztő kapcsolatot kell létesíteni, amely megakadályozza, hogy
felsőbb rétegek tartalm a a béléscsőoszlop külső palástja és a furat fala közötti tér­
ben leszivárogva és a csősarut megkerülve, a furat belsejébe jusson. A saruzárásnak
ezen felül az is célja, hogy megakadályozza a felső, átázott rétegeknek esetleges
lecsúszását a furat alsóbb szakaszaiba.
A saruzárást ellenőrizni kell. E zt általában úgy hajtjuk végre, hogy a furatban levő
folyadékoszlop hidrosztatikus nyomását csökkentjük, és
megfigyeljük, hogy a változott egyensúlyi körülmények
között a leszívott vízoszlop emelkedik-e.
A saruzás kétféle módja használatos:
A béléscsőben maradó cementdugót a kötés után, de még szilárdulása a la tt
keresztül kell fúrni a következő béléscsőrakat átmérőjének megfelelő fúrószer­
számmal.
A sarucementezés hátránya, hogy a saruzárás egyszerű módon nem oldható.
2.4222. Zárás a béléscsőoszlopok közötti körgyűrűszelvényben
A teleszkópos béléscsövezés és az átfedő béléscsőszakaszok elvágása és a kiépítés
m iatt a fúrás belsejében szabadon maradó körgyűrű szelvényt valamilyen módon
le kell zárni. Erre azért van szükség, mivel a saruzárás esetleges elégtelensége kö­
vetkeztében a felsőbb rétegek tartalm a a külső béléscsőoszlop külső palástja és a
furat fala között leszivárogva és a sarut megkerülve a béléscsövek közötti gyűrűs
téren keresztül a furatba juthat, de előfordulhat az is, hogy az alsó, nyomás alatti
rétegek tartalm a a belső béléscsőoszlop külső palástja és a furat fala között felfelé
nyomulva e térségen keresztül a furatba kerül. Igen gyakori eset, hogy a furatból
kitermelt víz opalizálása, vagy homoktartalma éppen a béléscsőoszlopok közötti
körgyűrűszelvény elégtelen elzárása m iatt nem szüntethető meg. A béléscsőoszlopok
közötti körgyűrű alakú szelvény kétféleképpen zárható le:
cementezéssel, palástcementezés (1. a 2.4425. pontot) alkalmazása esetén. Ilyen­
kor a palástcementezést olyan mennyiségű cementtejjel kell elvégezni, hogy a

egyszerű saruzárás akkor alkalmazható, ha a tervezett

X I . 2 -1 4 . ábra.
Sarucementezés
1 ly u k ; 2 b é lé s c s ő o s z lo p ;
3 b é lé scs ő p a lá s tja
és a fu r a tfa l k ö z ö t t i k ü ls ő
t é r ; 4 cem en ts a ru
mélységben 2—3 m vastag vízrekesztő agyagréteg van.
Az egyszerű saruzárást úgy kell végrehajtani, hogy az
agyagrétegbe szűkített szelvényű (0,50—1,00 m) elő-
fúrás után a saruzárásra alkalmas csősaruval fel­
szerelt béléscsőoszlopot a rétegbe beverik. Előnjm en­
nek az eljárásnak, hogy az így létesített vízrekesztő
kapcsolat a béléscsőoszlop meghúzásával egyszerű
eszközökkel megszüntethető, s így a béléscsőoszlop
a furatból kiépíthető;
sarucementezés a saruzárás biztosabb módja és alkal­
mazható akkor is, ha a zárás helyén gyengén vízrekesz­
tő rétegek helyezkednek el. Végrehajtásához a teljes
szelvénnyel előfúrt lyuk aljára 1—2 m magasságig ce­
m enttejet engedünk erre a célra szerkesztett kanál
vagy cementező cső segítségével, m ajd a béléscsőosz­ X I . 2-1 o. ábra. Béléscső­ X 1.2-16. ábra.
lopot a lyuktalpra ültetjük. A cementtej bizonyos oszlopok közötti
Töm szelence
magasságig felhatol a béléscső külső palástja és a furat körgyűrűszelvény zárása 1 k a ra b in e rz á r; 2 b é lé s c s ő ;
3 á tm e n e ti d a r a b ; 4, 5 t ö m -
1 a b é lé scs ő p a lá s tja és a fu r a t
fala közötti térbe és így a csősaru környezetében biz­ fa la k ö z ö t t fe lfe lé n y o m u ló s z e le n c e ; 6 v é d ő c s ő ;
tos vízrekesztő kapcsolat létesül ( X I .2-14. ábra). c e m e n t ; 2 g y ű rű s té r 7 tö m é s sz o rító g y ű r ű ;
8 k e n d e rtö m íté s

558 559
 becementezett béléscsőoszlop külső palástja és a furat fala közötti térben
felfelé nyomuló 1 cement az átfedés szakaszában a külső és belső béléscső­
oszlop közötti gyűrűs 2 teret is kitöltse ( X I .2-15. ábra). Ez az általánosan al­
kalm azott elzárási mód;
tömszelence beépítésével, olyan esetben, ha palástcementezésre nem kerül sor,
teleszkopikusan kivágott béléscsőoszlopok között.
A. tömszelencét a felső karabiner zárhoz csatlakozó fúrócsővel kell felültetni a
belső bélésoszlop elvágott végére, amelyhez a sűrű menettel ellátott, harang alakú
átm eneti darabbal csatlakozik. Nagyon fontos, hogy alapos rácsavarással az elvá­
gott csővég és a tömszelence harangja között hézagmentes kapcsolat legyen bizto­
sítható. A tömszelence felső és alsó részből áll, amelyek menetesen csatlakoznak
egymáshoz. A csatlakozószakasz vezetését védő lemezcső biztosítja. Mind a felső,
mind az alsó részen tömítésszorító karikák vannak és ezek közé kerül a faggyús
kendertömítés. A körgyűrűs szelvényt úgy zárjuk, hogy a beeresztő fúrócső segít­
ségével a tömszelence felső belső menetes csatlakozását ráhajtjuk az alsó rész
külső menetére, így a két tömítésszorító karika állandóan közeledik egymáshoz, a
közöttük elhelyezett tömítőanyagot mind összébb szorítja, amely szorosan neki­
feszül a béléscső-oszlop belső falának, és így vízrekesztő kapcsolat létesül a két
béléscsőoszlop közötti körgyűrű szelvényben. A tömszelence elhelyezése után a
karabinerzárat oldva, a beépítésre használt fúrócső a furatból kiépíthető ( X I .2-16.
ábra).
2.4223. Zárás a béléscsőoszlop belső terében
A béléscsőoszlop belső terében rétegkizárási'a akkor van szükség, ha több bekap­
csolt réteg elkülönített vizsgálata szükséges, avagy valamely m ár bekapcsolt réteg
termeltetése nem kívánatos, s így azt véglegesen el kell
zárni. Zárást többféle módon lehet létesíteni:
Cementdugó elhelyezése egyszerű eszközökkel végezhető,
éppen ezért igen elterjedt rétegelzárási mód.
A cementdugó elhelyezésének első lépése a szükséges
mennyiségű cementtej elkészítése. A mennyiséget úgy
kell meghatározni, hogy az 20—30 m hosszú cement­
dugó kialakítására elegendő legyen. Ezután a cement­
dugó tervezett alsó szintjéig beépített cementezőcsö-
vön keresztül a cementtejet a furatba nyomjuk, majd
öblítőfolyadék utánnyomásával a cementező csőből
kiszorítjuk, de csak oly mértékben, hogy a cementtej
a cementezőcsőben néhány méterrel a cementdugó
felső szintje felett maradjon. így elkerülhető, hogy a
cementtej az öblítőiszappal keveredjen. Az utánnyo­
más befejeztével a cementező csövet legalább 50 m-rel
a cementdugó fölé vissza kell húzni, és balirányú öblí­
téssel az esetleges cementmaradványoktól meg kell
tisztítani. A cementdugó elhelyezése után 24—36 óra
X I .2-17. ábra. kötési szünetet kell tartani, ezután pedig a lyuk 30—
T ömítőszerszám 100 at-val történő megnyomatásával, vagy az öblítő­
(pakker) folyadék 2/3 részének kiemelésével a zárás megbíz­
2 ék; 2 a béléscső részeinek
hatóságát ellenőrizni kell.
vége; 3 gumihenger
560
Tömítőszerszám (pakker) elhelyezése, amely tulajdonképpen oldható béléscső­
dugó és az elkülönítendő bekapcsolt rétegek közé kell elhelyezni, fúrócső
segítségével. A fúrócsőhöz mechanikusan m űködtetett kilincsművel oldható
ékeket rögzítenek. A töm ítést a felső és alsó rész összecsavarásával szétnvo-
módó és a béléscsőfalnak szoruló gumihenger biztosítja
( X I .2-17. ábra).
2.4224. Zárás a béléscső belső palástja mentén
Ha valamely a termelésbe m ár bekapcsolt réteg termeltetése
nem kívánatos és azt véglegesen ki kell zárni, úgy ez betétcső
beépítésével oldható meg. A betétcső tulajdonképpen a ki­
zárandó m egnyitott béléscsőszakasz mélységében elhelyezett
belső cső, amely ékes fogópofás betétcsőakasztó segítségével
a béléscsőoszlopba van függesztve. A betétcsőnek olyan hosz-
szúnak kell lenni, hogy a m egnyitott rész felett és alatt leg­
alább 40—50 m hosszú átfedő szakasz legyen. Az 1 betét­
csövet 2 cementezősaruval és központosítóval kell felszerelni,
és 3 fúrócső segítségével kell beépíteni. Az ültetés után a 4
betétcső-beakasztó kifogástalan működéséről meg kell győ­
ződni, majd a palástcementezéshez hasonlóan a betétcső és
a béléscső közötti 5 teret cementtejjel kell kitölteni úgy,
hogy a betétcsőbeakasztó is be legyen cementezve és a
betétcsőben 40—50 m hosszú 6 cementdugó maradjon ( X I .2-
-18. ábra). A cement kötése után a betétcsőben m aradt ce­
mentdugót és a cementező sarut á t kell fúrni. A betétcsövezés
esetleges tömítetlenségi hibája csak igen körülményesen javít­
ható, ezért az egész művelet során rendkívül gondosan kell
eljárni.
X I .2-18. ábra.
2.4225. Zárás a béléscső külső palástja és a jurát fala közötti Rétegelzárás
térben betétcsővel
1 betétcső; 2 cem ente­
3 fúrócső;
A rétegelzárás leghatásosabb módja a palástcementezés, amely zősaru; 4 betétcső-beakasztó;
5 a betétcső és bélés­
eljárással a béléscső külső palástja és a furatfala közötti kör­ cső közötti té r; 6 ce­
gyűrű alakú teret cementtel töltjük ki. Az eljárás lényege, mentdugó
hogy a béléscsőoszlopon keresztül a csősarut megkerülve ce­
m enttejet nyomunk a gyűrűs térbe, amely megkötve, szilárdan kitölti azt. Az
elhelyezett cementgyűrű a különböző vízadó szinteket egymástól és a külszíntől
elszigeteli, de ezen felül növeli a béléscsőoszlop szilárdságát és korróziós veszélyek
ellen is védi azt. Hogy ezen feladatok kielégítően teljesíthetők legyenek, a cement­
gyűrűnek hézagmentesen, tökéletesen körül kell fognia a béléscsövet és szilárdan
kell kötnie mind a béléscsőhöz, mind a furat falához.
Perforálással végzett rétegnyitás esetén a perforálandó béléscsövet palástcementez­
ni kell. Ezenkívül természetes, hogy palástcementezett béléscsövek visszanyerésére
nincs lehetőség.
A palástcementezés anyaga a cementtej, amelynek készítéséhez 2—3 hétnél nem
idősebb, finom őrlésű, csomómentes, nagy szilárdságú portlandcementet kell hasz­
nálni. A cementből és vízből 45—50% keverési arány mellett kb. 1,80—1,85 kp/dm3
fajsúlyú cementtejet kell készíteni.
36 V íz é p íté s I I . k ö t e t
561
 A palástcementezés rendkívül összetett
munkafolyamat ( X I .2-19. ábra), amelyet
a rövid kötési idő m iatt előre gondosan
meg kell szervezni. Éppen ezért végre­
hajtására vonatkozóan esetenként mű­
szaki utasítást kell kiadni.
A palástcementezés egyes munkaműve­
letei a következők:
a gépeket, felszereléseket át kell vizs­
gálni, az előre kiszám ított mennyi­
ségű anyagot elő kell készíteni;
a belső oszlopot a cementezősaruval
és az ütközőlemezzel felszerelve a fu­
ratba be kell építeni;
a béléscső külső palástja és a furat
fala közötti gyűrűstérben az öblítő­
áram ot meg kell indítani. E célból a
cementezőfejen keresztül fúróiszapot
nyomunk a béléscsőbe, amely a gyű­
rűstéren keresztül áramlik a fel­
színre ;
a cirkuláció biztosítása után 700—
750 1 tiszta víz benyomásával a szi­
vattyúból és a vezetékből az öblítő­
iszapot ki kell szorítani;
a következő lépés a cementtej be­
keverése és a cementezőaggregát se­
gítségével a furatba nyomása. H a a
szükséges cementmennyiség a furat­
ban van, tiszta víz utánnyomásával
X I .2-19. ábra. Biztonsági
béléscsőoszlop cementezése a szivattyút és a vezetékeket ki kell
öblíteni;
a cementezőfej leszerelése után el kell helyezni a cementező fadugót, amelynek
feladata a cementtej és a fúrási iszap elválasztása, ezenkívül az ütközőlemezre
felülve, annak nyílását lezárja és így a szivattyú nyomásjelzőjének hirtelen
felugrása jelzi, hogy a cementtej a helyére került;
a cementező fadugó elhelyezése után újra vissza kell csavarni a cementezőfejet
és megkezdődik a cementtejnek a gyűrűs térbe való nyomása úgy, hogy a
béléscsőbe a cementezőfejen keresztül fúrási iszapot nyomnak, a fúrási iszap
a cementező fadugót maga előtt tolva a cementtejet beszorítja a béléscső­
oszlop mögötti gyűrűs térbe. Amikor a fadugó az ütközőlemezt elérte, a nyo­
más hirtelen felszökik és ez jelzi, hogy a benyomás művelete befejeződött;
ezután a cementezőfejet le kell zárni és legalább 16—24 órán keresztül
(a cement megszilárdulásáig) a furatot nyomás alatt kell ta rta n i;
a cementezés befejezése után az összes szerelvényt az esetleg lerakodott cement­
től meg kell tisztítani és a furat megnyitása után villamos hőmérsékletmérést
kell végezni. A cementkötés melege ugyanis ugrásszerűen megemeli a furatnak
a mélységgel arányosan emelkedő hőmérsékletét és így a termodiagramból a
palástcementezés felső szintjének mélysége pontosan meghatározható.
562
2.423. A termelőréteg kialakítása
E műveletek célja a kút közvetlen környezetében a fúrás által harántolt vízadó
rétegek hidrogeológiai viszonyainak lehető legkedvezőbb kialakítása.
Ebből a szempontból a kút közvetlen környezetéhez tartozónak tekintjük az
iszapöblítés következtében a fúrás falán keletkező iszaplepényt és ezen túlmenően
a fúróiszap által kisebb-nagyobb mértékben elárasztott területet, az ún. kolm atált
zónát is.
Ennek megfelelően a termelőréteg kialakítása többlépcsős művelet. Célja:
az iszaplepény és az impregnációs zóna megbontása;
a m egbontott iszaplepény és a kolm atált zóna iszapszemcséinek eltávolítása;
a kút környezetében az in situ állapotnál kedvezőbb áteresztőképességű zóna
— az ún. rétegváz — kialakítása;
a kút hatásfokának emelése céljából vízhozamnövelő műveletek alkalmazása.
A felsorolt célok szerint a termelőréteg kialakításának munkaelemei:
az iszaplepény és az impregnációs zóna m egbontása;
a tisztító szivattyúzás;
vízhozamnövelő műveletek.
2.4231. A z iszaplepény és az impregnációs zóna megbontása
Az iszapöblítés természetes következménye, hogy a fúrás falán átlagosan 1 cm
vastag összefüggő iszaplepény keletkezik és ezenkívül a fúróiszap a fúrás közvetlen
környezetében 10—50 cm mélységbe — az ún. impregnációs zónába — beszivárog.
Az iszaplepény vízáteresztő képessége rossz, az agyagféleségekkel nagyjából meg­
egyező nagyságrendű és vízzáró hatása vastagságával arányosan nő. Ezekből
eredően a kútkiképzés egyik alapvető feladata az iszaplepény és az impregnációs
zóna iszaprészeinek eltávolítása, ami nem egyszerű művelet, hiszen a részecskék
a beépített szűrőn kívül helyezkednek el.
Előzőkből következően az iszaprészecskék tehát csak a szűrőszerkezeten keresztül
távolíthatók el, ezért elsődlegesen ezeket meg kell bontani, m ajd intenzív szivattyú­
zással a m egbontott részeket a szűrőn keresztül el kell távolítani. E második fel­
adattal a következő fejezetben foglalkozunk.
Az iszaplepény és a kolm atált zóna megbontható liidromechanikus vagy kémiai
módszerrel.
Hidromechanikus iszapbontás
A hidromechanikus eljárás során az iszaplepényt mechanikus hatások roncsolják
szét. Ezek közül a legáltalánosabban használtak:
a kanalazás és a dugattyúzás. Különösen az utóbbi igen hatásos módszer.
Jelentős nagyságú vízoszlop gyors leemelése következtében a kút belső tere
és a környezete között nagy nyomáskülönbség keletkezik és ennek következ­
tében az iszaplepény beszakad;
a kompresszorozás lényege ugyancsak jelentős nyomáskülönbség előállítása.
A hatást fokozza a vízszállítás egyenetlensége, szaggatottsága, illetőleg ennek
36*
563
 következtében előálló nyomásingadozás. A kút belső tere és a vízadó réteg
között mutatkozó állandóan változó nyomáskülönbség bontja, rombolja az
iszaplepényt;
a szűrőmosatás műveletét úgy kell végrehajtani, hogy a szűrőszakaszon fel—le
m ozgatott és körben forgatott, alkalmasan kiképzett mosatófejen keresztül
nagy sebességű vízsugarat irányítunk a szűrőcső belső felületére. Az iszap­
lepényt a vízsugár impulzusereje bontja meg, amelynek hatékonyságát a
szelvényszűkület következtében kialakuló nyomáscsökkenés fokozza;
a szűrőmosatás és kompresszorozás kombinált alkalmazása az iszaplepény meg­
bontásának leghatásosabb módszere, mivel a kút belső teréből kifelé irányuló
vízsugár és a nyomáskülönbségek következtében kívülről befelé irányuló
romboló hatás kombinálva érvényesül. E kombinált módszer alkalmazása
lehet v áltott ütemű, de egyidejű is.
Kémiai iszapbontás
A kémiai iszapbontás lényege az, hogy a fúrást már eleve kémiailag alkalmasan
kezelt iszappal végzik úgy, hogy az iszaplepény későbbi vegyszeres kezelés ered­
ményeképpen szétbomlik, diszpergálódik.
Az iszaplepény és az impregnációs zóna megbontásának e módszere nélkülözhetet­
len a kavicsszűrős kutaknál, mivel a hidromechanikus módszerek e szűrők esetében
jóformán teljesen hatástalanok. A következő kémiai eljárások használatosak, álta­
lában kísérleti jelleggel:
mészbázisú iszap alkalmazása esetén az iszaplepény sósavas kezelése következ­
tében fellépő reakció az iszaplepényt szétrombolja;
kiöblítő iszap segítségével az iszaplepény úgy távolítható el, hogy az iszapbon­
tás művelete alatt a fúróiszap helyett ún. kiöblítőiszapot nyomnak az öblítő­
rendszeren keresztül a kútba. A kiöblítőiszap olyan hatóanyagokat tartalm az,
amelyek az iszaplepénnyel reakcióba lépnek és azt diszpergálják;
szerves iszap por alakú szerves anyaggal készül, amely a vízzel a bentonithoz
hasonlóan keveredik és viszkózus, általában színes öblítőfolyadékot képez.
A bentonit használatát feleslegessé teszi és a víz hőmérsékletétől függően
három—négy napos perióduson belül minden külső hatás nélkül elbomlik.
A bomlási folyamat alatt az öblítőfolyadék eredeti színét folyamatosan vál­
toztatja. Az elbomlási időtartam vegyszeres kezeléssel rövidíthető, illetőleg
meghosszabbítható.
2.4232. Tisztítószivattyúzás
A tisztítószivattyúzásnak hármas célja van. Elsősorban e művelet során kell eltá­
volítani az iszaplepény és az impregnációs zóna m ár m egbontott részeit, másod­
sorban a kút közvetlen környezetéből a nem kívánatos nagyságú szemcséket ki kell
hordani a k ú t optimális hatékonyságát biztosító rétegváz kialakítása céljából,
harmadsorban pedig a tisztítószivattyúzás során kell megállapítani a kútból ter­
melhető maximális vízmennyiséget.
Az előzők szerint a tisztítószivattyúzás első szakaszában megy végbe a felbontott
iszaprészecskék eltávolítása, a következő lépcsőkben indul meg a vízadó réteg
finomabb frakciójának a kútba történő áramlása. A második folyamat rendkívül
gondos m unkát igényel és a fokozatosság elvét a legmesszebbmenően be kell tar-
564
tani. A műveletet kis áramlási sebességgel kell megkezdeni és a vízhozamot csak
akkor szabad fokozni, amikor az előző teljesítmény m ellett a kiterm elt víz gyakor­
latilag m ár homokmentes. A teljesítm ényt lépcsőzetesen addig kell fokozni, amíg
a kút környezetéből — a rétegvázból — az eltávolítani szándékolt legnagyobb
szemcséket m ár a felszínre hoztuk. Ennek a periódusnak pontos meghatározása
céljából a tisztítószivattyúzás során kiterm elt anyagot szitálással gondosan vizs­
gálni kell.
A tisztítószivattyúzás utolsó szakaszával a m űvelet harmadik célja is elérhető,
mivel az utolsó lépcsőhöz tartozó vízhozam a kútból a rétegvíz károsodása nélkül
kitermelhető maximális vízmennyiség. A vízmennyiség és az ehhez tartozó üzemi
vízszint meghatározása a próbaszivattyúzásnál alkalmazott eljárással azonos.
A tisztítószivattyúzás során két követelményre gondosan kell ügyelni. E zek:
meg kell határozni a rétegvázban visszahagyni szándékozott legkisebb szem­
csék méretét. A feladat gondos mérlegelést kíván a vízadó réteg hidrogeológiai
adottságainak, az alkalmazott szűrőszerkezet sajátosságainak és a termelni
szándékozott vízmennyiségnek a figyelembevételével. E szemcsenagyság meg­
állapítását a vízadó réteg szemcseeloszlási görbéje alapján kell meghatározni,
és általában a 40%-hoz tartozó szemcse átmérő körül választható;
a tisztítószivattyúzás során a fokozatosság elvét messzemenően be kell tartani.
Ennek figyelmen kívül hagyása esetén a távolabbról megindult kisebb szem­
csék elzárják a közelebbről eltávolítani szándékolt nagyobb szemcsék ú tját
és így a rétegváz kialakítását megakadályozzák. Ezenkívül a szükségesnél
nagyobb áramlási sebességek következtében a legkisebb ellenállások irányában
a víz csatornákat mos, amelyek növekedésével rétegomlás következik be.
A tisztítószivattyúzáshoz számításba vehető munkaeszközök közül:
a kézi vagy gépi üzemű mélyhenger szivattyú a kitermelhető kis vízmennyiség
m iatt csak korlátolt területen hasznosítható eszköz;
a centrifugálszivattyú kevés esetben használható, mivel az előállítható üzemi
vízszint csekély mélységű;
búvárszivattyú a term elt víz hom oktartalm a m iatt alig használható munka­
eszköz;
kompresszor (mammutszivattyú) a tisztítószivattyúzás legalkalmasabb és
éppen ezért legáltalánosabban használt eszköze.
Előnyei:
szerkezete igen egyszerű, a kútban kényes mozgó gépi elemek nincsenek;
elferdült fúrólyukba veszély nélkül beépíthető;
víz és homok elegyének termelése nem okoz károsodást;
a vízmennyiség és az üzemi vízszint változtatása tág határok között lehetséges;
a víztermelés lökésszerű, amely adottság különösen a tisztítószivattyúzás első
periódusában igen előnyös.
Hátrányai:
a kompresszoros üzem hatásfoka viszonylag alacsony;
a lökésszerű víztermelés különösen a finom szemcséjű rétegek esetében hátrá­
nyos lehet, hosszúra nyújthatja a rétegtisztítás időtartam át;
565
 a nagy vízmennyiségek és mély nyugalmi szintű kutak esetében nehezen biz­
tosítható a megfelelően méretezett nagy teljesítményű kompresszor, s így
nem határozható meg a kitermelhető maximális vízmennyiség;
a szerkezet bemeriilési szükséglete m iatt e módszer csak nagyobb mélységű
vízoszlop esetében alkalm azható;
a kiterm elt víz az elnyelt nagymennyiségű levegő m iatt vízkémiai vizsgálat
céljára nem alkalmas;
a lökésszerű vízszállítás következtében a vízszintészlelés és a vízmennyiség
meghatározása pontatlan.
Az előnyök és a hátrányok egybevetése magyarázatot ad arra az előző megállapí­
tásra, hogy a kompresszoros víztermelő üzem, a tisztítószivattyúzásra a legalkal­
masabb és a legáltalánosabban használt munkaeszköz és eredményesség szempont­
jából messze felülmúlja az egyéb víztermelő eszközöket.
2.4233. Vízhozamnövelő műveletek
A vízhozamnövelő műveletek célja a víztermelés hatékonyságának a növelése
oly módon, hogy a kút környezetében a hézagtérfogatot növeljék, vagy valamely
kötőanyag kioldásával, vagy mesterséges repedésrendszer létrehozásával,
A vízhozamnövelő műveletek tulajdonképpen az olajbányászatban széles körben
alkalmazott módszerek, de a vízkutak esetében is a helyes analógia kialakításával
ma m ár jelentős eredményekről lehet beszámolni.
A vízhozamnövelő műveletek közül a leggyakoribbak:
savazás,
mélyrobbantás,
hidraulikus rétegrepesztés.
Savazás
Sok üledékes kőzet jelentős mennyiségű savakban oldható karbonátot tartalm az,
főképpen kalcium- és magnézium-karbonátot. Ez a körülmény vezetett arra a
megoldásra, hogy savaknak a vízadó rétegbe sajtolásával és ez anyagok kioldásával
a kút környezetének vízadó képessége fokozható.
A savazás céljára általánosságban használt anyag a sósav, amely oldó hatása
révén a repedéseket, járatokat tágítja, az áteresztőképességet növeli és így kellő
mennyiségű sav és megfelelő technológia alkalmazásával a termelhető vízmennyiség
a savazás előttinek többszöröse is lehet.
A művelet előkészítése során meg kell határozni a sósav és az adalékanyagok meny-
nyiségét. A sósavat 6 —14%-os oldat formájában kell felhasználni. A szükséges
savoldat mennyisége 0,2—1,5 m3/fm a talaj áteresztőképességétől és a kútátm érő-
től függően. Az adalékanyagok a savazás végrehajtásánál nélkülözhetetlenek.
Ezek:
inhibitorok, amelyek a savnak a vasra gyakorolt agresszív hatását küszöbölik
ki (általában formaiin);
bárium-klorid, amely megakadályozza, hogy az ipari sósavban levő szulfid a
vízzel reakcióba lépve kénsavvá alakuljon á t és az ennek következtében fel­
lépő gipszkiválás a járatokat eltömje;
566
stabilizátorok, amelyek célja, hogy az ugyancsak tömítő hatású vas- és alu­
míniumsókat oldatban tartsa (általában klórsav);
intenzifikátorok a rekció befejezése után a furatban m aradt fölös savakat
semlegesítik (általában kreozot vagy jegenyefenyőolaj).
A savazás művelete igen gondos egészségi és balesetelhárító intézkedéseket kíván.
Ezekre vonatkozó teendők elvégzése után kell az oldat teljes mennyiségét a rétegbe
nyomni. 6 —8 órai várakozás után a fúrást ki kell öblíteni és vízhozamméréssel kell
meggyőződni a művelet eredményességéről. Az eljárást mindig fokozódó túlnyo­
mással szükség szerint még egyszer vagy kétszer meg kell ismételni.
Mélyrobbantás
A mélyrobbantás célja az, hogy a vízadó réteg mélységében elhelyezett robbantó­
anyag felrobbantása a fúrólyuk átm érőjét bővítse és a kút közvetlen környezetében
a réteg nagymérvű repedezettségét idézze elő.
Hidraulikus rétegrepesztés
A hidraulikus rétegrepesztés célja — a mélyrobbantáshoz hasonlóan — az, hogy
a kút körüli térségben repedéses zónát alakítson ki.
Az eljárás alapelve az, hogy megfelelő sebességgel valamilyen többé-kevésbé visz­
kózus folyadékot nyomnak a vízadó rétegbe mindaddig, amíg ennek következtében
a vízadó réteg magasságában a nyomás eléri a kőzet repesztési nyomását. Tapasz­
talatok szerint a repesztési nyomás megközelítően egyenes arányban nő a mélység­
gel.
A hidraulikus rétegrepesztéssel minden bizonnyal igen jó eredményeket lehet elérni
víztermelő kutak esetében is, akár új kút vízhozamnövelése a cél, akár régi kutak
feljavítása a feladat. Ennek ellenére csak elvétve alkalmazzák az eljárást, mivel a
művelet végrehajtásához hatalmas gépegységek mozgatására van szükség és ennek
költségeit az egyedileg telepített vízkutak beruházási volumene nem bírja el.
2.43. Befejező m űveletek
Az előző 2.42. pontban részletezett műveletek során a fúrás k ú ttá kiképzése befe­
jeződött. A teljes értékű munkához azonban még bizonyos befejező műveleteket
kell elvégezni azon célból, hogy a kút termelési adatai, valam int a k ú t induló
hidraulikai paraméterei meghatározhatók legyenek és a kút a későbbi üzemszerű
termelésre alkalmas legyen. Ezek a műveletek:
próbaszivattyúzás,
a kúthid aulikai paraméterek mérése,
a kút felső részének kiképzése.
2.431. Próbaszivattyúzás
A véglegesen kialakított kútban próbaszivattyúzást kell végezni. A próbaszivaty-
tyúzás során végzett mérések és vízmintavételek, ill. ezek laboratóriumi vizsgálati
eredményei a kút záró dokumentációjának elkészítéséhez nélkülözhetetlenek. Ezen
felül a próbaszivattyúzás szorosan kapcsolódik a komplex hidrogeológiai kutatás­
567
hoz, ezért az így nyert adatok a felszín alatti vizek tulajdonságaira, felhasználására
stb. nyújtanak nélkülözhetetlen ismeretanyagot.
Részleteiben a helyesen végrehajtott próbaszivattyúzás eredményeinek felhasz­
nálásával
megállapítható a vízhozam a leszívás függvényében s így megszerkeszthető
a vízhozam-diagram;
meghatározható a vízhozam, vagy a leszívás alakulása az idő függvényében;
megállapítható a fajlagos vízhozam;
ismeretek nyerhetők a kutak egymásrahatásáról;
vizsgálhatók a term elt víz hőmérsékleti viszonyai, valam int vízkémiai és bak-
teorológiai tulajdonságai.
A próbaszivattyúzás művelete három munkaelembői áll, ezek:
szivattyúzás,
vízhozammérés,
vízszintmérés.
2.4311. Szivattyúzás
A szivattyúzás legfontosabb követelménye a többlépcsős ütemezés és a folyama­
tosság. Mindkettőre vonatkozóan szigorú rendelkezések az irányadóak.
Az egyes szívattyúzási lépcsőket a termelendő vízhozam alapján kell megadni.
Ezek a tisztítószivattyúzással (1. a 2.4232. pontot) megállapított maximális víz­
hozam 40, 60 és 80%-a, emelkedő ütemben.
Az egyes szivattyúzási lépcsőket addig kell folytatni, míg az üzemi vízszint állan­
dósulása be nem következik. E szigorú követelménytől egyes különleges eseteket
kivéve el lehet tekinteni, de a három szivattyúzási lépcső együttes időtartam a 72
óránál kevesebb nem lehet. Az egyes lépcsőkről a következőre akkor lehet átállni,
ha az üzemi vízszint 24 órán belül gyakorlatilag nem változik.
A szivattyúzás akkor tekinthető folyamatosnak, ha 24 órán belül a kényszerű
üzemszünet időtartam a nem haladja meg a 2 órát.
A próbaszivattyúzás munkaeszközei azonosak a tisztítószivattyúzáshoz használt
berendezésekkel, de a kompresszoros üzem lüktetésszerű termeléséből adódóan a
kellő pontosságú vízhozam- és vízszintmérések e munkaműveletnél alig biztosít­
hatók.
A próbaszivattyúzás folyamán kell venni a 2.321. pont alatt megjelölt vízm intákat
és időszakosan mérni kell a kiterm elt víz hőmérsékletét.
2.4312. Vízhozammérés
A próbaszivattyúzás során a vízhozamot a term elt vízmennyiség 5%-át kitevő
pontossággal kell mérni. A mérés köbözéssel, bukóval vagy vízmérő órával végez­
hető. A vízhozamméréseket az üzemi vízszintnek meghatározásával egyidejűleg
kell végrehajtani.
568
2.4313. Vízszintmérés
A vízszintmérések feladata kettős, éspedig meg kell mérni a kút nyugalmi (statikus)
és üzemi (dinamikus) vízszintjeit. Mind a két értéket a vízszint terepszint alatti
mélysége határozza m eg:
a nyugalmi vízszint a vízkivétel nélkül hosszú idő után a kútban kialakult
víztükör terepszinttől m ért távolsága. Ez a réteg nyugalmi nyomását jellemző
érték. A nyugalmi vízszintet rétegenként legalább háromszor kell mérni éspedig
a tisztítószivattyúzás előtt és után, valam int a próbaszivattyúzás befejezése
után. Ezenkívül mérni kell minden szivattyúzási szünet kezdeti és befejezési
időpontjában is. A nyugalmi vízszintet egymás után négyszer kétóránként
végzett méréssel ellenőrzik, a négy mérésnek azonos eredményt kell szolgál­
tatni;
az üzemi vízszint üzem közben az adott vízhozamhoz tartozó víztükör terep­
szinttől m ért mélysége. A hozzá tartozó vízhozammal együtt a k út teljesít­
ményét jellemző egyik értékpárt adja. Művi üzemelésnél ez negatív, öntermelő
kutaknál pozitív előjelű lehet. Az üzemi vízszintet általában 1—2 óránként
kell mérni, de a próbaszivattyúzás egyes lépcsőire való átállásnál célszerű
ennél rövidebb időközöket megszabni. A méréssel egyidejűleg mérni kell az
üzemi vízszinthez tartozó vízhozamot is. A vízszintmérések eszközei elektro­
mos, mechanikus eszközök vagy nyomásmérő műszerek.
2.432. Kútliidraulikai paraméterek mérése
A kúthidraulikai paraméterek a kútra jellemző adatok. Igen nagy jelentőségűek a
k út üzembe helyezésekor meghatározandó jellemzők, mivel ezek a kút alapdoku­
mentációjának lényeges elemei. A későbbiekben esetlegesen szükséges kútmeghi-
básodások okának felderítés céljából nélkülözhetetlenek az adott időpontban mért
paraméterek és az induló paraméterek összevetéséből levonható következtetések.
A kúthidraulikai paraméterek meghatározása m ár nem építési tevékenység, a kút-
vizsgálat és a geofizika területéhez tartozik. Teljesség kedvéért azonban az általá­
ban m ért jellemzőket célszerű felsorolni. Ezek:
statikus kútfej nyomásmérés: a kút nyugalmi állapotában a terepszint feletti
vízszint meghatározása nyomásméréssel;
dinamikus rétegnyomásmérés: termelés közben a termelő réteg mélységében
m ért folyadéknyomás megállapítása;
statikus rétegnyomásmérés: a termelő réteg szintjében a folyadéknyomás meg­
határozása, ha a kút nyugalmi állapotban v a n ;
nyomásemelkedési görbe meghatározása: a kút termelésének hirtelen megszün­
tetése következtében beálló nyomásviszonyok pontszerű vagy folyamatos
mérése;
áramlásmérés termelés közben: a kútban áramló víz sebességének a megha­
tározása. Végezhető pontszerűen, de folyamatosan is ;
hőmérsékletmérés: a k ú t megjelölt mélységében a hőmérséklet meghatározása
pontszerűen vagy folyamatosan (termodiagram);
talphőmérséklet-mérés: a hőmérséklet mérése a k út legmélyebb pontján.
569
 Aknasze/lőzó 60“60
2.433. A kút felső részének
Agyagc/öngö/és kiképzése
A kút kivitelezésének utolsó be­
fejező művelete a k ú t felső ré­
szének kiképzése. A kútfelső-
részt úgy kell kialakítani, hogy
kielégítse az alábbi követelmé­
Befon oldalfal nyeket :
Vaslétra
Búvárszivattyú a kút üzemszerű zavartalan
csatlakozás termelésének biztosítása;
a k ú t karbantartási mun­
Tömítés káinak lehetővé tétele;
Furat és csőelzárói az esetenként szükséges kút-
perem beli műszeres mérések za­
vartalan elvégzésének biz­
tosítása.
X I . 2 -2 0 . ábra. Búvárszivattyúval üzemelő
kútfelsőrész A k ú t felső részének két lénye­
ges eleme a kútakna és a k ú tfe j:
a kútakna a k ú t üzemeléséhez, karbantartásához szükséges szerelvények
(kútfej, szivattyú) elhelyezésére és vízmentes védelmére szolgáló építmény;
a kútfej a k út termeléséhez szükséges csőcsatlakozások és zárószerkezetek
összessége, amelyek a béléscső felső részére vannak szerelve.
570
A k ú t felső részének szerkezete
rendkívül változatos és döntően
függ a kút nyomásviszonyaitól
és az üzemelés módjától.
A következőkben három jellemző
típust m utatunk b e :
a kút művi (búvárszivattyús)
üzemelésű és az 1,00X l,20m
belső m éretű akna a k u tat
lezárja, ezen kívül alkalmas
a búvárszivattyú felső csat­
lakozásának az elhelyezé­
sére ( X I .2-20. ábra);
szerelő- és szivattyúakna a ki­
folyó vizű kutak legáltalá­
nosabban használt felsőrész­
kialakítása . Az 1,00 X 1,20 m
belső m éretű aknában nyer
elhelyezést a béléscsőre sze­
relt osztófej és a kútfej sze­
relvények. Az aknán kívül
van a felszállócső, melynek X 1 .2 -2 2 . ábra. Karácsonyfa termálkúthoz
célja a lökésmentes üzeme­
lés biztosítása és magassága a nyugalmi vízszint felett 1,00 m ( X I .2-21.
ábra);
„karácsonyfa”, a term álkutak kútfejszerelvényének általános elnevezése. A nagy
nyomás és a hőmérsékleti viszonyok figyelembevételével úgy van kialakítva,
hogy a zavartalan üzemelés, a k ú t elfojtása, valam int az üzem közbeni műsze­
res mérések elvégzése biztosítva legyen. A kivitelezési m unkák során a fúró­
berendezés alapozásával egyidejűleg kialakított aknában a biztonsági béléscső
felső részére szerelik ( X I .2-22. ábra).
IRODALOM
[1] A lliq u a n d e r Ö .: A vízkútfúrás korszerű kérdései. Felsőokt. Jegyzeteli., 1968.
(MTKI előadássor. 4633.)
[2] L a k a to s S . : A vízkutató és vízfeltáró fúrásokhoz kapcsolódó karotázsvizsgála-
tok. Felsőokt. Jegyzeteik, 1968.
[3] C sá th B . : Hévízkút fúrási és termelésbe állítási technológia. YITUKI, 1965.
84. p.
[4] H o rv á th L . : Fúrt kutak tervezése és kivitelezése, lakó-, ipari és mezőgazdasági
települések vízellátásánál alkalmazható különböző kúttípusokhoz. Edok, 1965.
[5] M a jo r — L a czkó Á . : Csőkutak szerkezete és telepítése. YITUKI, 1965.
[6] Fúrt kutak. Műszaki Könyvkiadó, 1962. 28. p. (Építőipari Kiviteli Szabályzat.)
[7] B é ite k y L . : Artézi kutak minőségi és gazdaságos építése, üzemeltetése és kar­
bantartása. 3. kiad. Felsőokt. Jegyezetell., 1961.
[8] B é ite k y L . : Mélyfúrású kutak korszerű kiképzése, üzeme és javítása. Tankönyv-
kiadó, 1963. 83. p.
[9] K a s s a i F .: Méyfúrású kutak. Tankönyvkiadó, 1963.
[10] P a p p S z .: Fúrott kutak korrózió elleni védelme. Műszaki Könyvkiadó, 1958.
96 —106. p. (Klny. Vízügyi Közlemények.)
571
t'
X II . V Í Z É P Í T É S I S Z E R K E Z E T E K B E É P Í T É S E
ÉS SZER ELÉSE

1. V Í Z É P Í T É S I A C É L S Z E R K E Z E T E K B E É P Í T É S E
dr. Merényi Miklós

1.1. V ÍZ É P ÍT É S I A C É L SZ E R K E Z E T E K
OSZTÁLYOZÁSA ÉS ÁLTALÁNOS JE L L E M Z É S E

Vízépítési acélszerkezetek [1, 3, 4, 5, 6,11, 15, 18, 20, 26, 27, 42] általában az igen
sokféle célú vízépítési kis- és nagyműtárgyak mozgatható elzáró- vagy szabályozó­
szerkezetéül szolgálnak. A sokféle célú felhasználás m iatt teljes felsorolást ezekről a
szerkezetekről nem is adható, hiszen egy-egy újabb feladat megoldására évenként
több újfajta szerkezetet hoznak létre.
A következőkben ism ertetjük hazánk sík- és dombvidéki tájain, folyóin, tavain
leggyakrabban használatos vízépítési acélszerkezeteket.

1.11. Zsiliptáblák csozsilipekhez és kisebb duzzasztókhoz

A táblás elzárószerkezetek lehetnek sík vagy íves kialakításúak, csúszó vagy görgős
mozgatásúak, tömítési rendszerük lehet egyszerű vagy kettős zárás, amelynél a
tömítőelemet maga a víznyomás vagy annak ellenében egy mechanikus megoldású
szerkezet szorítja a m űtárgy falához, vagy az abban elhelyezett zárást—csúszást
biztosító ellendarabokhoz.
A zsiliptáblák lehetnek három vagy mind a négy oldalukon záróak.

1.12. M ozgatószerkezetek

Lehet egyszerű vagy golyóscsapágyazással ellátott csavarorsó, fogasléc vagy rúd

közbeiktatásával, vagy kalibrált lánc közbeiktatásával működő csavarhajtás (csiga­
hajtás), olajhidraulikus mozgatóberendezés.
A mozgatóberendezések kézi erővel vagy motorosán, vagy akár a kettő kombináció­
jával hajthatók.
Az új árvédelmi típus-zsilip általános elrendezése a X I I . 1-1. ábrán látható, több­
féle mozgatószerkezet alternatív alkalmazásával.

1.13. A u tom atik u s vízszintszabályozók és vízadagolók

I tt azokat a villamos, hidraulikus vagy pneumatikus elven működő szerkezeteket
[30, 31] foglaljuk össze, amelyek a felvíz vagy az alvíz előírt szintjének önműködő
szabályozására változó vízhozamok m ellett hivatottak.
I tt említhető meg a vízosztó és a vízadagoló szerkezetek.vízmennyiséget szabályozó
családja is.
Hazánkban a hidraulikus szabályozás elvén alapuló autom aták kezdenek elterjedni,
m ert nem igényelnek szakképzett karbantartó személyzetet.

573

»
Árvédelmi táblás zsilipek. Elrendezési rajza
X I I . 1 -1 . ábra.
különféle mozgatóberendezésekkel
a) csavarorsós felhúzóberendezéssel; hajtókerékkel;
b) 4 tonnás egy fogaslétrás felhúzóberendezéssel
X ll.l- 2 aá bra. Felvízszint-szabályozó képe
az alvíz felől. Maximális nyitásnál félmagas­
ságig nyílik
574
X I I . l - 2 b ábra. Felvízszint-szabályozó oldal—felül­
nézeti képe a tengely golyóscsapágyazás és a két
ellensúlyszekrény bemutatásával. A tengelyt a be­
tonkonzolokra vízszintesen kell beállítani és csap­
ágyát le kell horgonyozni
Szabályozott csatornákban a régebben kidolgozott Neyrpic-rendszeru vizszintsza-
bályozók az előnyösen használhatók. A X I 1.1-2. ábrán alvíz felőli nézetben látható
egy ilyen felvízszint-szabályozó berendezés. Az ilyen szegmens alakú különleges
táblák alsó átfolyást biztosítanak és leg­
feljebb fél magasságig nyílnak ki, ezért
az uszadék meggátolhatja működésüket.
Működtetésükhöz, a méret függvényé­
ben, 5—15 cm vízszintkülönbség kell.
Nyílt vízfolyásokra a X I 1.1-3. ábrán lát­
ható Dóra—Merényi-féle úszó ellensúlyos
autom ata billenőtáblák alkalmasabbak,
m ert felső átbuktatásnál az uszadék á t­
haladhat.
Működtetésükhöz 15—20cm-nél nagyobb
vízszintkülönbség kell, mind a fel-, mind
az alvízszint szabályozására, sőt kom­
binált szabályozásra is alkalmasak [41].
Úszó ellensúlyos autom ata alvízszint-
szabályozó szegmenstáblás megoldással is
készülhet.
X I 1 .1 -3 . ábra. A Keszthely-páhoki öv­
csatorna úszó ellensúlyos felvízszintet sza­
bályozó automata billenőtáblája
A billcnótálilát egy oldalról mozgató sodronykötél két
irányterelő korongon á t csatlakozik a kettős áttétel
spirál tárcsájához; az ehhez csavarozott m ásodik
nagyobb tárcsához a zárt tartály ú úszó ellensúlyt
ta rtó sodronykötél csatlakozik. E z az áttételi rend­
szer megfelel a különböző kötélerőknek — a vízszint
± 5 cm határon belül állandó m arad
575
1. 14. B etétgerendák, betéttáblák
% Ugyancsak előnyük, hogy a pillérben nem vagy pedig csak csekély mélységű horony
A különböző fő elzárószerkezetek hibája esetén, valamint a karbantartás, javítás
idejére a víztelenítést betétgerendákkal oldják meg. Néhány méteres fesztávig
csúszó betétgerendaként, nagy fesztávok esetén csúszó vagy görgős betétgerendaként
alakítják ki. Magassági m éretüket a rendelkezésre álló mozgatási lehetőség szabja
meg. Ha pl. erőművek esetében a mozgatás céljára egyéb okból nagy teherbírású
daru áll rendelkezésre — akkor 2—3 betétgerendát egyesítve — betéttáblát képeznek
ki.
A betétgerendás és betéttáblás elzárásokat általában csak kiegyenlített vízben (max.
20 cm lépcső) mozgatják.
Különleges görgős betétgerendák mozgatása áramló vízben is, a daru teherbírása
szabta határok között, megoldott.
1.15. Szegm enstáblák
A szegmens, a kom binált billenőtáblás szegmens és a kettős szegmens, folyami duz­
zasztók vagy tározók kedvelt elzárószerkezetei, amelyek 3—30 m szabad nyílás
kb. 2 m-től 20 m magasságig három oldalon való elzárására használatosak.
Nagy előnyük, hogy szakszerű kialakítás esetén a víznyomásból eredő terhelést két
csuklójukon át a csaptámaszok a pillérekre adják át és a mozgató berendezés a gya-
X 11.1-4. ábra. isillenőtáblás szegmensgát képe alvíz felől
576
korlatnak megfelelő tájékoztató értékközelítéssel csak a szerkezet önsúlyát emeli
szükséges.
A billenőtáblás vagy kettős szegmens változatok a duzzasziási szint finom szabályo­
zására, kisebb árhullámok felső buktatással való lebocsátására alkalmasak.
Mind az alsó átfolyás, mind a felső átbuktatás az áram vonalakat megközelítő felü­
letek m entén megy végbe.
A nyomott szegmensgátakon kívül húzott szegmensgátakat is építenek.
A négy oldalon záró szegmensek, m int 5—150 m víznyomást tartó fenékleürítők
használatosak. Hazai példa ilyen szerkezetre a Nyugati főcsatorna 4 x 4 m nyílását
záró szegmens beeresztő zsilipje Tiszavasvári mellett. A nagy víznyomásoknak meg­
felelően e szerkezetek méretei a három oldalon záró szegmenseknél szerényebbek:
függőlegesen 6—8 m, vízszintesen szabad nyílásban 7—10 m.
A X I 1.1-4. ábra a thurnsdorfi-(Enns) 11X 14 m-es billenőtáblás szegmens duzzasztó
gátat m utatja. Ennél a billenő- és szegmenstáblát olajhidraulikus rendszer mozgatja.
Ilyen billenőtáblás szegmens a Kiskörei vízlépcső öt nyílását záró 11,3X24 m-es
gátszerkezet, amely osztályában a világon is a legnagyobbak közé tartozik ( X I 1.1-5.
ábra ).
1.16. Billenőtáblák
1—5 m vízszintinagasság felső átbuktatással szabályozására, korlátlan szabad
nyílásméret m ellett igen előnyös a csavarás ellen merev, halhas alakú billenőlábla.
Csapágyaival a víznyomásból származó vagy vízszintes erőket az ezek felvételére
alkalmas fenéklemezre adja át. Előnye, hogy egy oldalról mozgatható. H átránya,
hogy nagy a mozgatóerő-szükséglete: hozzávetőlegesen a víznyomásérték fele.
Ezért az 1—2 m lökethosszig nagy erők kifejtésére alkalmas hidraulikus mozgató-
szerkezeteket egyre gyakrabban alkalmazzák billenőtáblák mozgatására. Elterjedt
a gall-láncos mechanikus mozgatás is.
Ha a billenőtáblát tározók esetében fix gátkoronára építik rá, akkor a hidraulikák
az alvizi oldalon elhelyezhetők; a mozgatásukhoz szükséges olajvezetékek a fix
gáthoz rögzíthetők, így korlátlan szabad nyílásszélességű gátszerkezet létesíthető.
De osztópilléres megoldás esetén is gyakoriak ma m ár a 30—50 m-es szabad nyílá­
sok.
Hazánkban ilyen korszerű megoldás a tassi 3,8x13,8 m-es nyílást záró mechanikus
mozgatású billenőtábla, amely az alvíz felőli nézetben a X I 1.1-6,8. ábrán látható.
4 ,1 x 1 8 m méretű, a békési Körös-duzzasztó két billenőtábláját a X I 1.1-7- ábrán
szemléltetjük. A Keleti főcsatorna balmazújvárosi duzzasztójának 3 ,8 x 1 2 m-es
billenőtábláján próbálták ki hazánkban a nagyméretű táblák hidraulikus mozgatását,
amelynek főbb adatai: 400 mm átmérőjű munkahenger, 1500 mm lökethosszal,
150 Mp erőkifejtéssel biztosítja a billenőtábla mozgatását ugyancsak egy oldalról.
Kisebb vízfolyásainkon több, kb. 2 ,5 x 5 m méretű, egy oldalról kézi hajtással
mozgatott billenőtábla található. Szellemes megoldásként a bővizű Koppány
patakon Majsán épített duzzasztóban tükörképes elrendezésben alkalmazott
két egyoldali mechanikus, fogasrudas kézi hajtású 5—5 m széles billenő­
tábla biztosítja a 10 m-es szabad nyílást. így m egtakarítható volt az áram-oda-
37 Vízépítés n . k ö tet
577
vezetés jelentős költsége. A két független billenőtábla középen 15 cm eltérést
megengedő gumicsíkkal van összekötve. Ha kisebb vízveszteségnek nincs jelentősé­
ge, az összekötés sem szükséges.

1.17. Támkapnk
A kamarazsilipek elterjedt zárószerkezetei a tám kapupárok. Közülük hol az egyik,
hol a másik zárt kapupár tartja a vízlépcsőt, míg a m ásikat — a hajók be-, ill.
kizsilipelése céljából — kiegyenlített vagy közel kiegyenlített (max. 20 cm lépcső)
vízben nyitják vagy csukják. Az ősi gugora egyszerűségét hozta vissza az 1/4— 1/5

XII.1-5Ö. ábra. A Kiskörei duzzasztó 11,3x24 m szabad nyílást elzáró

billenőtáblás szegmense
b) M odellfénykép. A b illen ő táb lás szegm ens felvízi o ld alán b etétg eren d ák ,
alvízi o ld alán m o d ern tű s g á t

X I L l- ő a ábra. A Kiskörei duzzasztó 11,3x24 m szabad nyílást elzáró X I I . 1-0. ábra. A tassi 3,8 x 13,8 m-es billenőtábla fényképe alvíz felől,
billenőtáblás szegmense szerelés közben
a ) M etszetek. A szegm enst a k é t k a rh o z c s a tla k o z ta tó 1— 1 h id ra u lik a , a b ille n ő tá b lá t középen e g y
h id ra u lik a m o zg atja. A vízszintes m etsz eten a 900 M p n y o m ó erő t felvevő c sa p tá m a sz lá th a tó . •Jobbra a lu l a lev eg ő ztető n y íláso k , felü l a G all-láncos, m ech an ik u s m ozgatóberendezés

37*
5 7 8 579
 fesztávban kapcsolódó, hidraulikus munkahengerrel való közvetlen mozgatás.
Ez teljesen kiszorítja a jóval nagyobb helyigényű megszokott fogasíves-tolórudas
mozgatást.
■ uTm - A háromcsuklós, általában 22 1/2° alatt hajló támkapurendszer és erőjátéka köz­
pnn - ismert. A szerkezet a mozgatási megoldáson kívül az évszázadok folyamán alig
1717171 . változott. Kisebb szerkezeti fejlődés, hogy az árvizek lebocsátására is használt
FTTTTTTT tám kapuknál — ahol a másik főben vízlépcső mellett is mozgatható szerkezet
n im n
szükséges — a főtartók m indkét oldalát m erevített sík-, vagy nagy méretek esetén
dongalemezekkel burkolják.
íitrn n n Egyes új szerkezetekben a függőleges erőket felvevő talpcsapot nem alul, hanem
iT T T M T nn
T IllT iT T m felül helyezték el, hogy kenés céljára jobban hozzáférhető legyen. Más szerkezetek­
ben a vízkenésű vagy önkenő csapágypersely megoldású függőleges támcsap alul
’h'frfíllTV
marad. A szerelést megkönnyíti, ha a talpcsap közvetlen közelében levő, az alsó
vízszintes tartóhoz kapcsolódó tám sarut elhagj'-ják és ehelyett az alsó főtartó teljes
hosszában fekszik fel a küszöbre. Különféle megoldások biztosíthatják, hogy a zárt
kaput a felhajtóerőnek az önsúlyát esetleg meghaladó része meg ne mozdítsa.

1.18. E gyéb zárószerkezetek

A küszöbhöz csapágyazott rendszerek közt említenünk kell a 4,5 m duzzasztás!
magasságig használatos nyergesgátat, amelynek két táblája a belső víznyomás
hatására egymáson gördül ( X I I . 1-9. ábra), valamint a szektorgátat, amely 6 m
X I I . 1-7. ábra. A békési duzzasztó 4,1 X 18 m-es billenőtáblái alvíz felől
A m o zg ató G all-lán c a fülkében kapcsolódik a tá b lá h o z . A b a l oldali n y ílásb a n a le fe k te te tt
b ille n ő tá b la m ö g ö tt a k itá m a s z to tt tá b lá s p ó télzárás, az utófenéken en erg iatö rő k lá th a tó k

X I I . 1-8. ábra. Vízátbukás vékony sugárban a tassi billenőtábla felett. Az energiatörők X I I . 1-9. ábra. A nicki új nyergesgát szerelése
m egszakítják a sugarat. A vékony sugár hullámos alakja k árt nem okozó rezgést m u­ J ó l lá th a tó az eg y m ásra tám aszk o d ó k é t táb laelem (le fe k te te tt h ely zetb en ), a z alsó csuklósor
ta t, mely a sugár vastagodásával megszűnik b eh o rg o n y zására szolgáló ly u k ak , a szegéiyvasalás a tö m ítés felerősítésére, v a la m in t a b eto n b an
k ia la k íto tt tö ltő - és ü rítő v ály ú . A m u n k a té r v íztelen ítését k itá m a s z to tt p alló fal b iz to sítja

.580
581
duzzasztási magasságig használatos, míg szabad nyílásának mérete nincs korlá­
tozva, hiszen az elforduló szárnyszerkezet sűrűn, kb. 2 m-ként van a fix küszöbhöz
csapágyazva [11 ].
A sík emelő- vagy süllyesztőtáblák nagy méretekben mindig görgőstáblák, leggyak­
rabban mint az erőmű (szivattyútelep) befolyó- és kiömlőnyílásának elzárásai,
hajózsilipekben pedig annak felső fő elzárószerkezeteként szerepelnek.
X I I . 1 -1 0 . á b r a . S ü lly e s z t h e t ő t ö b b e le m e s e lfo r d u ló s ík t á b la
S ió -to rk o lati m ű hajózsilipjének felső fője. A k erék ten g ely ek v o n a la e g y ú tta l
az egyes elem ek egym áshoz v isz o n y íto tt elfo rd u lásán ak tengelye i s . — Súly-
ly esztésk o r az íves sín p á ly a v e z e ti a m á r terh eletlen tá b la e le m e k e t
582 ■
A 8 m körüli duzzasztás tartására alkalmas különleges szerkezet a 37 in szabad
nyílású tiszalöki billenőtáblával kombinált síktábla. Ennél a billenőtábla a 6 m magas,
háromövű síktábla felett 2 m, túlduzzasztásnál 2,7 m vízátbukást biztosít [16, 27].
Mechanikus, gail-láncos szerkezet mozgatja, méghozzá alkalmas láncvezetési meg­
oldással, egyfajta (kétoldalon elhelyezett és mechanikus tengellyel kapcsolt) beren­
dezéssel egymásután, előbb a billenőtáblát, majd a két táblarészt együtt.
Különleges, ívesen süllyeszthető 6X13,5 m méretű többelemes elforduló síktáblát
építenek Gödry Ernő szabadalma alapján a Sió hajózsilip felső főjébe ( X I 1,1-10.
ábra ).
Ezt a megoldást a hátoldalról lehetséges vízlépcső melletti mozgatás igénye és a
nem elegendő mély fenéklépcső kettős adottsága esetében igen gazdaságosnak
tekinthetjük. A süllyesztőtáblát a két szélen elhelyezett, 6 m lökethosszú, villamos
vezérléssel szinkron mozgásra kényszerített hidraulikus munkahenger mozgatja.
A kettős síktáblák népes családjának legnagyobb tagja a kettős kampós táblarendszer,
amely az 1930—1950-es években terjedt el a folyami duzzasztóknál [26, 27].
A felső tábla mozgatásával a duzzasztási szint tág határok között szabályozható,
a mozgatóerő-szükséglete azonban nagy.
Másik hátránya, hogy mély hornyokat igényel, ahol nehezen megoldható a méretek­
kel rohamosan növekvő keréknyomások felvétele és bonyolult térbeli tömítéseknek
kell csorgásmentesen zárniok. Bár ezeket a problémákat több száz duzzasztónál
megoldották, a billenőtáblás szegmens szerkezetek mintegy 15%-kal gazdaságo­
sabbak.
Az ideiglenes elzárások sok fajtájából említenünk kell a tűs gátakat és ezek korszerű
formáját, ahol daruk emelik az 1,5—2 m széles alul-felül megtámaszkodó, tű
elrendezésű függőleges táblaelemeket. Ahol felső vízszintes megtámasztási lehe­
tőség a betonszerkezetben nincs, a tűszerű táblaelemek egy, a teljes szabad nyílást
áthidaló vízszintes tartóra támaszkodhatnak. Erre m utat példát a Kiskörei duz­
zasztó alvízi ideiglenes elzárása ( X I I . 1-11. ábra). A tűket a nagy bakdaruval moz­
gatják.
Gyakran alkalmazzák a betétgerendákat. A Kiskörei duzzasztó felvízi elzárásában
használt 2 ,7 x 2 4 m-es görgős betétgerendák például e rendszer leghatalmasabbjai
közé tartoznak. A 49 Mp súlyú elemek láthatók a X I 1.1-12. ábráin. Ilyen betétge­
rendák természetesen csak ott alkalmazhatók, ahol az erőművön és vízlépcsőn más
okból végigfutó, nagy teherbírású bakdaruk vannak.
Kisműtárgyaknál célszerűen használhatók pótelzárásra a nyílást megosztó, lefek­
tethető keretek, amelyek lehetővé teszik még kézzel is jól kezelhető, kb. 2 m hosszú
fa betétgerendák alkalmazását.
1.19. M ozgatóberendezések
Az elzárószerkezetek egyes fajtáinak leírásánál az azok mozgatására alkalmas
berendezéseket is ism ertettük.
A kisméretű síktáblák mozgatására tipizált szerkezetek jellemzőit a X I I .1-1. táblá-
zatban foglaljuk össze.
Néhány ilyen szerkezet összeállítási rajzát a X I I . 1-1. ábrán m utatjuk be.
A klasszikus mechanikus, Gall-láncos hazai mozgatóberendezések közül a tassi
mozgatóberendezés ( X I I . 1-13. ábra) 70 Mp, a tiszalöki 127 Mp, a békési 130 Mp
mozgatóerejű.
583
 vr+106 Legfelső horogójlás
Üzemi hid

Szegmens
kar

(630m 3/s) <

Függőleges főelem•
/ 2m széles
Metszet a pilléren át
600

Szegmens olajvezetéke

e(

Útm é r ő berendezés ^

0500/220 h-5000
/ mu nk a henger
Billenótábla
'átmérő berendezese

Billenótábla

X I 1.7-11. ábra. A Kiskörei duzzasztó alvízi ideiglenes elzárása,

valamint a szegmensmozgató és billenőtábla mozgató hidrauli­
kák két tápegységének, csővezetékeinek elrendezése
X I I .1-12. ábra. Betétgerendák
o.) Görgős b etétg eren d a 2 ,7 x 2 5 m m é rettel, sz ek ré n y ta rtó s k ia la k ítá ssa l.
(A K iskörei d u zzasztó áram ló v ízb en leereszth ető felv ízi ideiglenes elzárása, a m e ly e t az átm en ő
b a k d a ru m o zg at.)
b ) R ácsos fő ta rtó s b e té tg e re n d a , 1 ,2 x 1 3 ,5 m m é rettel. (S ió -to rk o lati m ű)

584 585-.
X I I . 1-1. táblázat
E lz á r ó s z e r k e z e te k m o z jja tó b e r e iid e z é s e i
M ozgató h ú z ó e rő ,
S zerk ez eti m e g o ld ás
Mp
2 c sa v a ro rsó s
0 ,7 5 e g y fo g a slé c e s c sa v a r h a jtá sú
3 k é t fo g a slé c e s c s a v a r h a jtá sú
fi k é t fo g a slé c e s c sa v a r h a jtá sú
4 k é t fo g a slé c e s c sa v a r h a jtá sú
8 m o z g a tó h ú z ó erejű k é t fo g a slé c e s c sa v a r h a jtá sú
10 m o z g a tó h ú zó erejű k é t fo g a slé c e s c s a v a r h a jtá sú
12 m o z g a tó h ú zó erejű k é t fo g a slé c e s c sa v a r h a jtá sú
Kisebb billenőtáblák mozgatására 5, 7,5, 10, 15 Mp mozgatóerejű, ferde fogaslétrás
vagy Gall-láncos egyoldali mozgatóberendezések készültek.
A mechanikus felhúzóberendezések együttfutását kétoldali felhúzás esetén mecha­
nikus vagy villamos tengellyel kell biztosítani.
A mozgatóberendezésnek — csavarhajtás közbeiktatása révén — gyakorlatilag
önzárónak kell lennie. Hatásfoka így max. 0,4—0,45. Jobb, 0,6—0,7 hatásfok elé­
résére a tisztán fogaskerék áttétel is elfogadható, a működés teljes biztonságát ez
esetben két független fékrendszerrel kell biztosítani.
A mozgatóberendezések méretezését az OVHMI 150—72 szabályozza.
Hidraulikus mozgatóberendezések
A korszerű megmunkálógépekkel és technológiával szinte tetszőlegesen nagy erőket
átadó olajhidraulikus mozgatóberendezések gyárthatók. Ma m ár 1—2 m löket-
hosszig széria-, 5—15 m lökethosszig egyedi gyártásban készítenek ilyen beren­
dezéseket, 150—500 mm belső átmérőjű hengerekkel.
X I I . 1-13. ábra. A tassi billenőtábla 70 Mp teherbírású
mechanikus, Gall-láncos mozgatóberendezése
580
A modern berendezésekben a régebbi 25—40 a tt nyomás helyett 160 a tt névleges
és 100—120 a tt üzemben kihasznált nyomást alkalmaznak, így a berendezések
kisebbek és olcsóbbak lettek. E hatalmas nyomásnak megfelelő csővezetékek,
M ű k ö d te té s hajlékony csatlakozóelemek, a tápegységekben fogaskerék-szivattyúk, szeleprend­
szerek világszerte elterjedtek.
k ézi A hidraulikus mozgatóberendezés fő egységei:
k ézi
a tápegység,
k ézi
k ézi
a munkahengerek és
gép i a vezetékrendszer.
g ép i
A munkahenger közvetlen egyenes vonalú nyomó- vagy — fordított elrendezés­
gép i
ben — húzóerő átadására alkalmas. A m ozgatott táblarész és egy fix pont közötti
g ép i
csuklós csatlakozással beleesik a táblamozgáshoz amúgy is szükséges térbe, tehát
külön helyigénye nincs.
A tápegységekben szabványosított méretű alaplemezekre összeépíthető, cserélhető
szeleprendszerek és szivattyúk igen kis helyet foglalnak el, a pillérek szélessége
3,5—4 m-re csökkenthető.
A drága hidraulikus mozgatóberendezések világméretű elterjedésének oka — az
1/3—1/2 hely- és súlyigényen kívül — főleg az, hogy nagyon alkalmasak távvezér­
lésre és automatizálásra. Működésüket a szelepek nyitása és csukása vezérli, ami
a szelepekhez kapcsolt elektromágnesek ki-, ill. bekapcsolásával, egyszerű villamos
művelettel érhető el. A munkahengerek mozgási sebessége az áram oltatott olaj-
mennyiség szakaszos vagy akár folyamatos változtatásával ugyancsak a szelepek­
kel szabályozható.
A berendezések üzembiztosak, mivel a mozgó elemek száma minimális, azok min­
dig jól kent térben sokkal kevesebbet mozognak, mint a megfelelő mechanikus
berendezések.
Természetesen ennek az új megoldásnak is meg kell ismerni a maga technológiai
sajátságait, gépelemeinek beszerezhetővé kell válniok ahhoz, hogy az egész beren-
. dezések elterjedjenek.
Magyarországon a Keleti főcsatorna balmazújvárosi billenőtáblájának egyoldali moz­
gatására használtunk kísérletként először 150 Mp teherbírású 2 m lökethosszú
húzott olajhidraulikus hengert. Táp- és vezénylőegységét az utólagos kísérleti elhe­
lyezés m iatt szabadtéri szekrényben helyezték el.
Mind a Kiskörei hajózsilipnek, mind a Sió-torkolati mű hajózsilipjének 2—2 tám-
kapupárját vízszintes hidraulikus munkahengerek mozgatják. Ugyanez a helyzet
a 4—4 tiltóval, ill. a halzsilip és angolnafogó 2—2 tiltójával, függőleges elrende­
zésben. Ezek lökethossza 2, 3, ill. 2 m; teherbírásuk 80, ill. 40 Mp. A tiltókat. az
azonos oldali tám kapuszárnnyal ugyanahhoz a tápegységhez kapcsolták.
A tám kapuk, ill. a tiltok zárt helyzetében a túlnyomás kialakulását nyomáshatá­
roló szelep biztosítja; a nyitott tám kapuszárnyak megfogását a kifolyó olajkör
lezárásával biztosítják.
A X I 1.1-5. ábra a Kiskörei duzzasztó 11,3X24 m-es billenőtáblás szegmensének
elrendezését m utatja. I tt a szegmenst, karjához csuklósán csatlakozva, kétoldalról
egy-egy 225 M p teherbírású, 5 m lökethosszú hidraulika mozgatja, amelynek 2 cm-en
belüli együttfutását villamos szabályozó biztosítja.
587

A két helyen esapágyazott billenőtáblát középen egyetlen 190 M p teherbírású, 2,5 m lö­
ketű hidraulika mozgatja. Ennek tápláló olajvezetéke a szegmenstesten és -karon, fut,
— hajlékony vezetékkel bújik á t a szegmenscsukló és csaptámasz belsejében és
vezet fel a pillér gépkamrájában elhelyezett tápegységhez. A tápegységek vázlatos
elhelyezését a 3,5 m széles pillérben és a csővezetékeket a X I I . 1-11. ábrán m utat­
juk be.
A Sió duzzasztószegmensét kétoldali hidraulika mozgatja. Ezek teherbírása 72,5
Mp, lökethossza 2,3 m. A két hidraulika együttfutását a szekrénytartós szegmens
nagy csavarómerevsége biztosítja. A két henger nyomó olajköre össze van kötve.
A Sió hajózsilipjének merülőkapuját 2 függőleges elrendezésű 25 Mp teherbírású,
6,3 m lökethosszú hidraulika mozgatja. E gyüttfutásukat villamos tengely bizto­
sítja ( XI I . I - 1 0 . ábra). Hidraulika mozgatja továbbá a Sió-zsilip 13,5 m fesztávú
billenőhídját. A gyakorlatban legtöbbször használt szerkezetek összefoglaló ismer­
tetése után a következő fejezetek azok beépítési, szerelési problémáival foglalkoz­
nak. Ezek az ismeretek a kooperáló mélyépítési, acél- és gépszerkezeti szerelő szak­
emberek és az üzemelő, zsilipkezelő számára hasznosak.
i.2. Z S IL IP T Á B L Á K C S Ő Z S IL IP E K H E Z
ÉS K ISEB B D U ZZ A SZ T Ó K H O Z [2, 6. 11]
1.21. A z elzárószerkezetek elrendezése és tervezési irányelvei
A kisebb elzárószerkezetek példáján kívánjuk az olvasót végigvezetni mindazokon
a feladatokon, amelyek a létesítés elhatározásától a megvalósulás befejezéséig,
az adatbeszerzéstől, általános elrendezés kialakításától az átadás befejezéséig fel­
merülhetnek [21, 24, 28]. E részletes követelmények, amelyeket 1970—1971
folyamán a kisebb szerkezetek vonatkozásában a VIZITERV az OVH műszaki
irányelvek és feltételek szintjén kidolgozott, könnyen megismerhetők és később a
nagyobb létesítmények igényei szerint is általánosíthatók és feldolgozhatok.
A kisebb elzárószerkezetek méreteikben igazodtak az országosan kialakított MOT
típustervek következő átfolyási szelvényméreteihez:
0,40x0,40 m 0,60x0,60 m
0,80X 1,10 m 1,00X1,20 m 1,20 x 1 ,4 0 m
1,40X 1,60 m (1,60X 1,80) m (1,80x2,00) m
A csőméretek változatlanul tartása végett az elzárószerkezet helyén a szelvény
szélességi mérete 5—10 cm-rel szűkül, így a típusterveken a névleges átfolyási
szelvényméret megnevezés nem kerek valóságos nyílásméreteket takar. Ez a típus­
műtárgyakhoz megfelelően alkalmazkodik, a tervek néhány méretmódosítással
egyedileg bármely közeli méretre átalakíthatok.
A felsorolt méretek máj dnem mindegyikére három különböző típusú elzárószerkezet
van vagy kidolgozás alatt áll:
öntözési elzárószerkezetek (VIZITERV-típus, egyszeres tömítés);
ipari elzárószerkezetek (M ÉLYÉPTERV-típus, egyszeres töm ítés);
árvédelmi elzárószerkezetek (VIZITERV-típus, kétszeres tömítés).
588
Öntözési és ipari vonatkozásban az elegendő, igénytelenebb tömítés m iatti egy­
szerűsítések értelemszerűen elvégezhetők. E típustervek különben is m ár elterjed­
tek, és olyan gyártm ánytervekké váltak, amelyek megnevezés alapján a Vízgépé­
szeti Vállalatnál megrendelhetők.
Az OVHMI— 152—70 „Árvédelmi töltések zsilipelzáró szerkezeteinek tervezési
irányelvei” e tárgyban sokrétűen eligazít. A következőkben kivonatosan közöljük
szövegét.
1.211. A tervezés alapadatai
A tervezés megkezdése előtt rögzíteni kell:
az illetékes vízügyi hatóság elvi engedélyét;
az árvízvédelmi töltésbe épülő műtárgy magassági adatait és keresztmetszeti
m éreteit;
a jellemző és mértékadó vízszinteket, a fejlesztési tervek figyelembevételével;
a mértékadó egyoldali víznyomást, m indkét irányra vonatkozólag;
az üzemelési rend alapján azt a maximális vízszintkülönbséget, amely mellett
az elzárószerkezet mozgatására szükség lehet;
az elzárószerkezet mozgatása kézi vagy gépi erővel történjék-e (főelzárás kézi
mozgatása esetén a kezelésre egy főt szabad számításba venni);
meg kell adni a zárás megkívánt sebességét;
fel kell sorolni a csatlakozó mélyépítési szerkezet idevonatkozó adatait;
továbbá esetleges különleges igényeket, követelményeket (távjelzés, távve­
zérlés, fojtás stb.).
1.212. A m űtárgyak és elzárószerkezetek együttes kialakítása
Általános elrendezési előírások
Az árvízvédelmi töltésbe épített zsilipek gépi vagy kézi mozgatású főelzárószer­
kezettel, ennek mind felvízi, mind alvízi oldalán pótelzárással készüljenek.
A pótelzárásoknak biztosítani keli a m űtárgy és az elzárószerkezet víztelenítési
lehetőségét, az egyik pótelzárásnak a főelzárással statikailag és hidraulikailag
egyenértékű elzárást kell biztosítani.
A pótelzárás részére mind felvízi, mind alvízi oldalon 2—2 horony biztosítandó, a
megtervezett vagy meglevő pótelzárás méreteinek megfelelő nagyságban. A pót-
elzárás elemei kezelésének biztonságos feltételeit a m űtárgy kiképzésénél biztosítani
kell.
Az árvízvédelmi műtárgyba két egyforma főelzárás is beépíthető. Ebben az esetben
az alvízi pótelzárás hornyait nem kell kettőzni.
A betétgerendás pótelzárás behelyezését és kiemelését csak kiegyenlített fel- és
alvíz vagy maximálisan 20 cm-es vízlépcső esetén kell lehetővé tenni. A megrendelő
589
 vagy a hatóság ettől eltérő utasítást is A gyártás során a legfontosabbnak a tok és tábla összepróbálását és sík voltának,
adhat, ezt az alapadatokban rögzíteni valamint a tömítések zárásának ellenőrzését tartjuk. Fontos a zárást biztosító ékek elő­
kell. zetes beállítása is. A X II.1-14. ábrán vízszintes metszetben látható az összeállított
árvédelmi típusú tok és tábla.
Mozgatási követelmények
Ha egyéb körülmény (pl. árvíz alatti 1.23. H elyszín i szerelés, a tok szerk ezet beépítése
öntözési igény) vagy hatósági előírás
nincs, a mozgatóberendezésnek 2 m-es A helyszíni szerelés során célszerű a tok és tábla egyidejű beépítése. Ha ez nem le­
vízlépcső mellett kell a táblát moz­ hetséges, a tokszerkezetet a betonozás idejére megfelelően ki kell merevíteni.
gatni. A tokszerkezet beépítésére vékony (2 0 —50 cm) falú betonszerkezetek esetén a betonozás­
A mozgatóberendezést a ténylegesen sal egyidejű elhelyezés a jó minőséget biztosító megoldás.
előforduló vízlépcsőből szám ított moz­
gatóerő 20%-kal növelt értékére kell
méretezni.
A mozgatóberendezés olyan kialakí­
X II.1 -1 4 . ábra. Árvédelmi táblás tású legyen, hogy az elzárószerkezetet
zsilip vízszintes metszete bármely helyzetében —- akár felhúzás,
a horonyvasalás és a kettős akár leeresztés közben is — biztonsá­
töm ítés m egm utatására
gosan és tartósan m egtartsa külön be­
avatkozás nélkül.

Méretezési víznyomás
10 m2-nél kisebb nyílások elzárása
esetén az erőtani számítás során a
teherbírás igazolását — az előírásszerű
részletes vizsgálatok helyett — ele­
gendő a maximális egyoldali víznyo­
másból származó erőhatás értékére el­
végezni. XI I . 1-1(1. ábra. A dunavölgyi főcsatorna szivattyútelepe
A 10 m2-nél kisebb keresztmetszetű A 4 egym ás m elle tti n y ílás to k szerk ezetei k eresz tirán y b an egym áshoz
rö g zíth ető k . Az így előre b eá llíto tt szerkezetek elég levegősek, hogy a
zsilipeknél a maximális egyoldali víz­ b e to n o z á st ne ak ad ály o zz ák
nyomást, rendkívüli terhelési esetre a
töltés koronaszintjét 1 m-rel megha­ A X I I . 1-15. ábrán m utatjuk be egy kimerevített tokszerkezet behelyezését az éppen
ladó vízszintből kell kiszámítani. o tt dolgozó kotró gémjére felfüggesztve.
Az irányelvek további fejezetei a fő- A X I I .1-16. ábrán szemléltetjük, hogy az egymás melletti nyílások tokszerkezetei
és pótelzárás, a mozgatóberendezés ki­ egymáshoz jól merevíthetők és a betonozást nem akadályozzák.
alakítására, szerkesztési, méretezési
Az így, egyidőben elhelyezett tokszerkezetek mentén, a beton vibrálásos tömöríté­
elvére, biztonsági követelményeire és
sekor ellenőrizni kell, hogy helyi alakváltozások ne keletkezzenek. A jól töm örített
a vonatkozó egyéb szabványokra tér­
kész építményben a tokot megkerülő vízcsorgás rendszerint nem fordul elő.
nek ki.

1.22. Gyártás 1.3. NAGYOBB MÜTÁBGYAK BETETGEHENDA-H0 BNYAI,

X I I . 1-15. ábra. A dunavölgyi fő­
csatorna szivattyútelepe B aján
A tiltó to k szerk ezetén ek végleges b e á llítá sa a b eto n o ­
zással egy időben, az a ljz a tb e to n sík ján lá b a k ra
á llítv a , a fü g g ő b eállítás u tá n k itá m a sz tv a és a v as-
szereléshez rö gzítve
Az elzárószerkezetek gyártására, sze­
relésére vonatkozó általános előíráso­
k at az É K Sz V. k. (1971) 12. mn.r
Vízépítési acélszerkezetek c. fejezete ta r­
talmazza.
T E B IIE L T ÉS VEZETŐ SÍNPÁLYÁI, CSAPTÁM JAI [37, 39, 40]
A X I I .1-15. és X I 1.1-16. ábrákon bem utattuk a betonozással egyidőben elhelyezett
tokszerkezet, vasalás megoldását. Ez a módszer nagyméretű, vastag-falú m űtár­
gyaknál is alkalmas, ha a szerkezetet a zsaluzathoz vagy sajátmagában ki lehet
merevíteni.

590 591

■
 1.31. H oronykiképzés betonkihagyással

Sokféle lehetséges megoldás közül a Kiskörén is alkalmazott módszer terjedt el

legjobban. A X I I . 1-17. ábrán a Kiskörei duzzasztó pilléreit ábrázoljuk, amelyek
csúszózsaluzással készültek. Kihagyással készül a felvízi betétgerenda hornya, a
szegmenstömítés fű tö tt csúszófelülete és a csaptámasz. A betétgerenda horony­
zsaluzatát elegendő 3—5 cm pontossággal kialakítani. A zsaluzathoz erősítve T
acélokat betonoznak a pillér betontömbjébe. 80—120 cm-enként felhegesztik azok­
nak a csavaroknak a végét, amelyeket előzetesen két anya segítségével a végleges
szerkezetre lazán felfűztek. Az így felhegesztett csavarok segítségével a végleges
vasalások mm-re pontosan beállíthatók. Az oldalirányú megfogást, ahol szükséges,
laposacélok felhegesztésével lehet biztosítani. Ilyen módon a pontosan beszabályo­
zott szerkezetek és a szerkezeti beton közötti 20—30 cm-es teret jól ki lehet beto­
nozni. Ez szűkebb kihagyások 5 —10 cm-es hézagainál, 10—15 m magasságban nem
volna lehetséges. Munkamenet szempontjából is előnyös, hogy a beton- és az acél-
szerkezeti m unkákat időben elválasztják egymástól. A sarokacélok és a megosztó
terhelést felvevő elemek alatt a beton elmorzsolódásának veszélye nem áll fenn.

1.32. Terhelt és vezetősín ek bebetonozásának h elyes m egoldása

Koncentrált kerékterhelések esetében megfelelő magasságú acéltartónak kell a

terhelést megosztani úgy, hogy a beton a terhelő megoszló erőhatást fel tudja
venni. A horony szélétől is megfelelő távolságban kell e tartó t elhelyezni, nehogy a
betonszegély lerepedjen. A peremes kerekek vezetésére síneket, egyszerű kerekek
alá laposacélt hegesztenek a terhelést megosztó tartóra. A sín szerepét betöltő
elem 50—60 kp/m m 2 szilárdságú és kopásálló anyagból legyen.
A X I 1.1-18. ábra a XII.1-22. ábrán is látható Sió duzzasztó alvízi betétgerenda
hornyának metszete a 100 Mp nagyságrendű erők felvételére kialakított 2-gerincű
tartó és az ellengörgő vezetését szolgáló kisebb, 1-gerincű tartó elrendezését, vala­
m int az előbbihez hasonló betonozási megoldását m utatja.

1.33. M érettűrések

Az előzőkben felsorolt szerkezeti megoldásokkal áthidalhatók a mélyépítés szokásos

1—5 cm-es és az acélszerkezetek 1 —10 mm-es tűrési értékei közötti különbségek.
Vizsgáljuk meg, melyek azok a geometriai követelmények, amelyek a nagy létesít­
ményeknél a legnagyobb figyelmet érdemlik?
A tömítések és a velük szemben bebetonozott acélfelületek az elzáróberende­
zések ism ételt mozgatása során is azonos síkban helyezkedjenek el.
Mivel a szokásos profilgumi tömítésekkel legfeljebb mintegy 2 cm-es változás
követhető, e síktól a legnagyobb méretek esetén sem engedhető meg ennél
nagyobb eltérés. Ezért a görgős szerkezetek sínpályái, a csúszótáblák csúszó­
felületei előírt síktól való eltérése szintén nem lehet 2 cm-nél nagyobb. Ugyanez
vonatkozik a görgők tengelysíkjára.
X I 1.1-17. ábra. A Kiskörei duzzasztó épülő pillérei felvíz felől A görgők, csúszópályák fesztávjánál olyan tűrések engedhetők meg, hogy ezek
a ) L á th a tó a c sa p tá m a sz hengeres á tm e n ő k ih a g y á sá v a l, a szegm ens tö m íté s b e b e to n o z o tt, fű th e tő felülete a sínen (pályán) még jól felfeküdjék.
e lle n d a ra b ja részére készülő íves, to v á b b á a felvízi bet élgerenda h orony, v a la m in t az alvízi pót el­
zá rá s v ízszin tes m e g tá m a sz tá sá n a k k ih ag y ásaiv al. L átszik m ég n é h á n y csúszózsalu-elem és a k ö z ú ti híd Az oldalgörgők, ellengörgők tűrését a görgők rugózásának határai szabják
ko n zo lja, v a la m in t en n ek állv á n y a , b) U gyanez a szegm ens szerelésének id ő p o n tjá b a n . E lő térb en a b il­ meg.
le n ő tá b la fekszik

38 V ízép ítés II. k ö te t 593

<592
Az előbbi, semmi esetre sem teljes felsorolás talán útm utatást nyújt a tűrések he­
lyes esetenkénti megállapításához, amivel az ipar fejlettségi fokával megegyező
gyakorlati határok közt kell maradni.

1,34. A töm ítések k el szem ben bebetonozott vasalások

A gumitömítésekkel szemben a vízzárás, alakhelyesség és kopásállóság biztosítá­
sára acélfelületeket rögzítenek a betonba. Nagylétesítményeknél feltétlenül szük­
séges az acélfelületek pontos beállítását szabályozócsavarokkal biztosítani. Ilyenek

befalazott elem keringetett folyadékos fűtéssel akadályozza meg a gumi odafagyását

X I I . 1-18. ábra. Nagyméretű betétgerenda ho­
ronyvasalása, betonkihagyásban elhelyezve
Sió d u zzasztó. Az elsődleges b e to n b a 4— 5 cm p o n to ss á g ­
gal T acélo k at helyeznek el. A b eto n k ih ag y ásb an ezekhez
felh eg esz te tt csav aro k k al, k é t a n y a á llítá sá v a l végzik el a
közrefogott szerkezeti elem m m -re pontos b e á llítá sá t. Görgős
b e té tg e re n d a esetén a k o n c e n trá lt e rő t á ta d ó görgő a l a t t
terheléselosztó t a r t ó t k ell alk alm azn i. A sín i t t egyszerű lap o s­
acél, m éretezés sz e rin ti m agasságú a c é lta rtó v a l a lá tá m a s z tv a ,
hogy a b eto n ra m á r a n n a k h a tárfe szü ltsé g ét m eg n em h a la ­
dó, megoszló terhelés jusson. A sín an y ag a kopásálló, 50— 70
k g /m m 2 szilárd ság ú acél
594
részére való íves kihagyást látunk a X I 1.1-17. ábrán a Kiskörei duzzasztó pillér­
jén.
Az oldaltömítés és -vasalás megoldását a Sió-torkolati mű szegmenstáblájánál a
X I I .1-19. ábrán m utatjuk be.
A tömítésekkel szembeni vasalást télen is m ozgatott duzzasztótáblák esetében
0,5—2 kW/fm hőteljesítményű fűtéssel szokták ellátni. A fűtés megoldható:
villamos ellenállással a csúszófelület mögött elhelyezett fűtőelemmel;
villamos ellenállással a faltól elszigetelt csúszóelem 6 —12 V feszültségű fűtő­
körbe való közvetlen bekapcsolásával (ilyen a Kiskörei duzzasztó tömítés­
fűtése).
Keringtetett folyadékfűtés is lehetséges fagyálló folyadékkal, amelynél a kazán
hőkicserélőjében m elegített folyadékot szivattyú keringteti a X I I . 1-19. ábra
szerint a csúszófelület mögött kiképzett kétcsatornás rendszerben: a hőkicse­
rélőtői az oldaltömítésen le, á t a küszöb alatt, majd a másik oldaltömítés mö­
gött fel — és vissza.
1.4. T Á M K A PU K
A tám kapuk [8, 9, 10, 13, 22, 23, 34, 35, 36J szerelési feladatai közül a függőleges
talpcsapok elhelyezése, beszabályozása és kenése jelenti a legnagyobb problémát,
valamint a tömítések megoldása.
38*
595
A metszet 1.41. Talpesap
Kapuszárnu 7860
A tám kapuszárny forgása közben a ferde
irányú erőket felvevő talpcsapra és a
tetszőleges irányú vízszintes erőket fel­
vevő nyakcsapra támaszkodik.
Zárt, terhelt állapotban azonban a víz­
nyomásból származó nagy vízszintes erő­
ket, a tartórendszer által meghatározott
egyetlen irányú nagy erőket sarukon adja
á t a betonra. A forgáspontot az erők ha­
tásvonalán kívül 30—50 mm excentrici-
tással szokás elhelyezni, hogy a saruknál
— amikor a víznyomás okozta erőhatás
megszűnik és a nyitási forgó mozgás meg­
indul — kezdeti befeszülés ne keletkez­
zék.
_jpx______
t Forgáspont Uo Lo TT Elmondottakból leszűrhető, hogy a talp-
CNi <>y> /I és nyakcsap függőlegesbe állítása és ezek­
líáríÉyíríífr hez a tám saruk egyenletes felfekvést
'iő metszet nyújtó beállítása kényes feladat.
l m i 250 ;
500 [ A X I 1.1-20. ábrán egy ilyen talpcsap lát­
ható — alsó részének a betonba való le-
X I I . 1-20. ábra. Tám kapu talpcsap horgonyzásával — a küszöbhöz és a hosz-
és behorgonyzása. Sió-torkolati mű, szanti oldalfal síkjához viszonyított el­
hajózsilip rendez, a küszöb és az oldaltömítés be­
falazott elemeinek feltüntetése nélkül.
Az előre bebetonozott négy darab L acélból álló tartó, a saruk csavarozás-
sál való pontos beállítását hivatott elősegíteni.
A talpcsapágy kenését 12 m-es támkapunyílások esetében vízkenésű textilbakelit­
tel vagy önkenő DÉVA anyagú grafittal telített bronzcsapágy alkalmazásával old­ X I I . 1-21. ábra. Tám kapu’ oldaltömítése.
ják meg. Kiskörei hajózsilip. A vasalások kihagyásban, utólagos kibetonozással kerülnek
A 24 és 35 m-es támkapunyílások esetében központi kenővezetékhez a kezelőjár­ helyükre
dán, hordozható nagynyomású (300—400 a tt) TECALEMIT zsirzóberendezést kap­
csolnak. A nagynyomású zsírzóberendezés mérete kb. 10X150 cm-es átmérőjű Télen is használt hajózsilipekben (pl. osztrák dunai vízlépcsők) a tömítéssel szem­
henger, amely a mellette álló zsíroshordóból hajlékony csövön szívja fel a zsírt. ben a falra rögzített, attól elszigetelt laposacél 6 —12 V-os villamos ellenállásfűtés­
Ilyen berendezéseket használnak a francia és az osztrák nagy hajózsilipekhez. sel jégmentesíthető. A tám kapu mozgatóberendezésekről a X I 1.1-8. fejezetben
szólunk.

1.42. Oldal- és küszöbtöm ítés

A régebben használatos fatömítéseket már nem alkalmazzák. M indenütt a tám-
kapuszárnyon rögzített laposacél vágóéi és profilgumi finomtömítés fekszik fel a
bebetonozott, lekerekített acél szegélyfelületen. Az oldaltömités és fenéktömítés
megoldása elvileg egyforma, a X I 1.1-21. ábra szerinti.
A küszöbtömítés még kiegészülhet kis, erőt felvevő sarucskákkal akkor, ha a leg­
alsó tám sarut (amelynek beszabályozása a talpcsap közelsége m iatt a legnehezebb)
elhagyjuk és az alsó vízszintes tartóra ható erőket a küszöbre adjuk át.
J .5 . S Z E G M E N S G Á T A K
A szegmens, billenőtáblás szegmens, ili. kettős szegmens szerkezetek [2, 6, 13, 14,
16,17, 19, 20, 26, 27, 32, 33, 35, 37, 40] betonhoz csatlakozó részei mindig az egy­
szerű szegmens szerkezetére vezethetők vissza, hiszen a billenőtábla az alsó szeg­
mensen van csapágyazva és annak két oldalpajzsa közt mozog és ahhoz töm ít;
ugyanaz a helyzet a kettős szegmens tömítésével is. így a forgáspont középpontú
íves oldaltömítés vonala az alsó szegmensre ráépített felépítményen folytatódik.

596 597
Meg kell jegyezni, hogy a vízzáró lemez íveinek középpontja, a felhúzóerő csökken­
tése érdekében, nem mindig esik egybe a forgásponttal.
A szegmens oldaltömítésére és fűtésére vonatkozóan a X I 1.1-17. ábra (Kiskörei
duzzasztó szegmens) és a X I 1.1-19. ábra (Sió szegmens oldaltömítése és fűtése)
kapcsán elmondottak ismétlésre nem szorulnak.
A fenéktömítésnél fém vágóéi és gumi finomtömítés fekszik fel, bebetonozott acél
I gerendán.
A X I 1.1-22. ábrán a Sió-duzzasztó 7x13,5 m-es egyszerű, a karok harmadában
hidraulikusan m ozgatott szegmens szerkezetének általános elrendezését m utatjuk
be. Különlegessége, hogy a Sió felől kb. 200 Mp nyomást, árvízkor pedig a Duna
felől kb. 600 Mp húzást kap; második esetben a felső vízszintes él a merülőfalhoz
tömít. Az ábrán is bem utatjuk, hogy a tábla tömítéseken kívül a betonba csatla­
kozó csaptámasz és a hidraulikus henger felfüggesztése jelent problémát. Az á t­
viendő erőkről a X I I .1-2. táblázat tájékoztat. E nagy erőknek a betonba való be­
vitelére többféle megoldást is alkalm aznak:
szokásos gépészeti támcsapágy támaszkodik betonkonzolra;
szokásos gépészeti támcsapágy támaszkodik kétirányban feszített betonkon­
zolra ;
szokásos gépészeti támcsapágy támaszkodik előre lehorgonyzóit acéltartóra;
szokásos gépészeti támcsapágy támaszkodik kétirányban feszített kétrészes
acéltartóra;
//
X I I . 1-22. ábra. A Sió duzzasztó 7 x 13,5 m-es szegmenstáblájának általános
elrendezése, a karokhoz csatlakozó hidraulikus mozgatással
598
X I 1.1-2. táblázat
H a z a i sz e g m en sg á ta k jellem ző i
C sap- H id r a u lik a -
Műtárgy tá m a s z f e lf ü g g e s z té s
te r h e lé s e , t e r h e lé s e ,
Mp Mp
K isk ö rei 1 1 , 3 x 2 4 m -e s b ille n ő tá b lá s sz eg m e n s, Mp 900 225
S ió 7 x 1 3 , 5 m -e s sz eg m e n s, Mp 3 00 100
átmenő hengeres csaptámasz két vége csapként kiképezve, a henger normál
vasalással bebetonozva;
ugyanez, de a henger kétirányú feszített betonba befogva.
A gépészeti támcsapágyas megoldásoknak kétségtelen előnye a későbbi utánállít-
hatóság. A kényszerűen túlvasalt vasbeton konzolban igen nagy nehézséget jelent
a csapágy horgonycsavarainak elhelyezése. (Magyarországon a feszítés még nincs
annyira elterjedve, hogy valamelyik feszített megoldás megvalósítható lett volna.)
A tapasztalatok azt m utatják, hogy viszonylag legegyszerűbb az előrehorganyzott
acél csaptámaszt gépészeti csapággyal vagy pedig az átmenő hengeres csaptámasz.
Az utóbbi megoldást alkalmaztuk mind a Kiskörei, mind a Sió szegmensnél.
A X I 1.1-17. ábrán m utatjuk be a Kiskörei duzzasztó pillérében a 2,20 m átmérőjű
csaptámasz hengeres kihagyását, amelyben a kép előterében látható acélszerkeze­
tek vannak bebetonozva a 9 —13 Mp súlyú darab behúzásának és mm-re pontos,
3 alátámasztó csavarral beállításának elősegítésére.
A X I 1.1-5. ábra vízszintes metszete m utatja a csaptámasz elrendezését. Közép­
része 22 mm-es lemezből hegesztett henger, amelyhez két végén a 600 mm átmérőjű
tengelycsonk egy különleges kúpos öntvény peremén nagy szilárdságú csavarokkal
összekötve csatlakozik.
A tengelyre DÉVA bélésű hengeres csapágy kerül a forgó mozgás biztosítására,
míg hőmérséklet-változások és egyenlőtlen süllyedés, pontatlan szerelés hatásainak
elkerülésére ez a hengerbélés egy gömbpersely csapágyazáson á t csatlakozik a
szegmens karjához.
1.6. BILLENÖ TÁBLÁK
A X I 1.1-23. ábra a tassi 3,8 X 13,8 m-es nyílást záró billenőtábla szerelését m utatja
autódaruval. így a táblát 3 darabban, a két mozgatóberendezést összeszerelve,
1 —1 darabban lehetett behelyezni. A képen az egyik szélső, kisebb darab behelye­
zése látható. Látszik a bebetonozandó rácsos szerelőtartó, amely biztosítja a 6 csa­
págy egy egyenesben való beállításának lehetőségét és megkönnyíti a horgony­
csavarok behelyezését.
A nagy darabokban való szerelési mód, ahol a gyárban készregyártott darabok
méretét nem a szállítási űrszelvény, hanem az útvonalengedéllyel traileren éjszaka
elszállítható darab mérete és a szerelődaruval még beemelhető súly szabja meg,
rendkívül meggyorsítja a helyszíni m unkát, csökkenti a költségeket és hozzájárul
a minőség javulásához. Kifizetődik az a szervezési többletm unka, amivel a művele­
teket és a szállítást lépésről lépésre végig kell gondolni.
599

X I 1.1-23. ábra. A tassi billenőtábla szerelése
Goles autódaruval
A szélső d a ra b behelyezése. L á tsz ik a csap ág y b eállításra szolgáló,
k éső b b b eb eto n o zan d ó rácsos sz ere lő tartó
A billenőtábla [12, 20,21, 27, 28] tetszőleges vízszint tartására alkalmas, ez különö­
sen fontos ott, ahol — m int a békési duzzasztó esetében — az előírt duzzasztási
szint változó lehet ( X I 1.1-7. ábra). A békési duzzasztón a hengeren csúszó küszöb­
tömítés helyett a küszöbhöz és a tábla alsó szegélyéhez fixen csavarozott hajlékony
gumitömítés biztosítja a tökéletes vízzárást. A csapágyakat a laza tömítés belógá­
sát (zárt táblahelyzetben) megengedő geometriával kell kialakítani.
1.7. EGYÉB Z S IL IP S Z E R K E Z E T E K [8, 9, 10, 11, 12, 13, 22, 23, 25, 26, 27,
32, 33, 35, 36, 38, 39, 40]
A billenőtábla nagy előnye a fenékküszöbhöz csuklósán csatlakozó egyéb tábla-
rendszerek közül, hogy a felső átbukáskor, kellő vízláda kiképzése esetén létrejövő
vízhenger m iatt relatíve rövid utófenék szükséges. így, bár felhúzószerkezetével
600
együtt a billenőtábla acél- és gépszerkezetei drágábbak a nyerges és szeklorgátnáL
agyagon vagy homoktalajon az egész m űtárgy olcsóbb lehet.
A nyerges és szektorgát surrantószerűen működik, ezért hosszú utófenékeket igényel.
Kis, tiszta vizű folyók nagy esésű, hegyvidéki szakaszain alkalmazzák, sziklatala­
jon, ahol nem szükséges utófeneket építeni.
E két típus nagyon alkalmas a hidraulikus vagy hidraulikusan vezérelt villamos
automatizálásra. Hordalékos vízben, még megfelelő öblítőrendszerek ellenére is
gondot okoz a nyerges és szektorgátak belső tereinek tisztán tartása.
A kettőskampós táblák szerkezeti kérdéseivel, mivel általában ismertek, itt bővebben
nem foglalkozunk, hanem utalunk az ybbs-persnebeugi és aschachi Duna-duzzasz-
tók részletes irodalmi leírására [8, 9, 10, 22, 23]. E rendszernél újítás, hogy szintén:
bevezetik hidraulikus hengerekkel való mozgatásukat [36].
A csúszó és görgős betétgerendák szerkezeti részleteit, horonykiképzését az 1.4. feje­
zetben bem utattuk.
A süllyesztőtáblák hajózsilipek felső főjében elterjedtek, m ert azokat átzsilipeléshez
csak rövid, 3 —4 m-es úton kell csak mozgatni és egyúttal a hajózsilipet alkalmassá
teszik árvíz lebocsátására is .N agy forgalmú hajózsilipekben azonban csak kiegyenlí­
te tt vagy közel kiegyenlített (50 cm lépcső) m ellett mozgatható siillyesztőkapukat
alkalmaznak, m ert azok kis teljesítményű motorral gyorsan mozgathatók. A ritk a
árvízlebocsátást ez esetben valamelyik pótelzárással biztosítják.
1.8. V ÍZ É P ÍT É S I A C É L SZE R K E ZE T E K M O ZG A T Ó B E R E N D E Z ÉSE I
[8, 9, 10, 11, 12, 13, 26, 27, 32, 33, 35]
1.81. Mechanikus mozgatóberendezések
A mechanikus mozgatóberendezéseket alapkeretükre készreszerelve szállítják a gyár­
ból a helyszínre; külön szállítják a láncot vagy fogaslétrát.
Lényeges m egtakarítás és minőségi előny érhető el, ha kész, pormentes, tiszta
gépterembe lehet a szerkezeteket beemelni, ahol függetlenül a végleges villamos
szereléstől, ideiglenes áramforrás és kapcsoló szükséges. Az alapkeret beállítása és
beszintezése után a lánc befűzése, annak végighajtása így m ár motorosán hajtható
végre, és a különböző beállítási és járatási próbák is elvégezhetők. Mindez kézi haj­
tással nagyon időtrabló művelet.
A Gall-láncot, annak csapjait előre zsírozva célszerű befűzni, nagyon vigyázni kell
ezért tisztaságára. Láncszem és -csap közé csak kivételesen, terhelés alatt hajló
láncok esetében szerelnek DÉVA csapágyperselyt. Ezért a lánc könnyű elfordulása
a csapon befűzés előtt láncszemenként ellenőrzendő. Ha szorulás van láncszem és
csap között, a szoros lyukat fel kell dörzsölni. A rosszul hajló lánc tönkreteszi a
láncvezetőket és a későbbi javítás nagy időveszteségeket okozhat.
A X I I .1-13. ábrán a tassi 70 M p teherbírású mozgatóberendezést láthatjuk.
A kipróbálás során különös figyelemmel kell vizsgálni a lánckeréklánc és az első
nagyméretű fogaskerékpár tengelyeinek párhuzamosságát és a csatlakozó felületek
egymáson való felfekvését, m ert itt rendkívül nagy felületi nyomások vannak és hiba
esetén hamar berágódások keletkeznek. E felületek zsírzásáról kemény, jól tapadó­
6 0 L
zsírokkal kell gondoskodni, különben a nyomás kipréseli azt. E m iatt viszont a
kerékcsatlakozási pontokat téli üzemre hősugárzó lámpatestekkel kell fűteni, m ert a
rideg zsír a megengedettnél nagyobb indulási terheléseket okozhat.
A mozgatóberendezéseket általában mellékáramkörü üzemi végálláskapcsolókkal lát­
ják el, amely a gombnyomással m egindított nyitási vagy zárási folyamatot a vég­
állást elérve megszakítja. Biztonsági okokból, ezek hibája esetére a főáramkört
megszakító második végállomáskapcsoló rendszer is szükséges. Ezek független állí­
tása a szárazpróbák során ellenőrzendő, a helyzetjelző berendezésekével együtt.
Űjabban mágneses végálláskapcsolók is forgalomba kerültek, ezekben nincs közvet­
len ütközés az áramkör megszakításához.
1.82. Jelző- és vezérlőberendezések
Általános szokás, hogy a táblaállást képszerűen m utató makett-jelzőt és numerikus
állásjelzőt (pontossága 1—5 cm) alkalmaznak. A numerikus jelzés lehet a X I 1.1-13.
ábrán látható tárcsás jelzés, de korszerűbb a számértékjelzés. Az állásjelzés szelszin
adó-vevő villamos másolóberendezés segítségével bármely távoli irányító vagy ellen­
őrző pontra átvihető. Több beiendezés együttműködése esetén a hibás helyzeteket
kizáró villamos reteszelés működését is ellenőrizni kell.
Nagy vízlépcsők, hajózsilipek vezérlőpultjainak berendezésein az ellenőrzőlám­
pák sora m utatja a működéskész állapotot és az elfoglalt helyzeteket.
További fejlesztés, hogy pl. egy zsilipelési ciklust a kezelő egyetlen gombnyomásscd
indít, a fény- és hangjelzők állítása, a kamra töltése—ürítése, a kapuk helyes sor­
rendű nyitása ezután autom atikusan lebonyolódik.
A korszerű létesítményekben a működési pontokat összekötő telefonhálózat (eset­
leg rövidhullámú adó-vevő berendezések) és a működési pontokat a kezelőterem­
ben m utató ipari televízió rs van. A félvezetős technika fejlődése révén a legújabb
francia hajózsilipek összes villamos vezénylőberendezései egyetlen szekrényben el­
férnek.
Az erőművek üzemét kiszolgáló duzzasztók és más berendezések távvezérlése, valamint
a távvezérelt intézkedések végrehajtásának visszajelzése is megoldott. E költséges meg­
oldást azonban ritkán alkalmazzák.
1.83. H idraulikus m ozija tó berendezések
A hidraulikák nagynyomású csővezetékeit igen tisztán, reve- és pormentesen sza­
bad csak próbanyomásnak alávetni, m ert az olajkörbe került tisztátlanság a szele­
peket tönkreteszi.
A működtetéshez az ÁFOR Hidrofluid B jelű olajat használjuk, amely —20 °C-ig
üzemben tartható és —40 °C-ig nem fagy meg. A gépterek fűtése elegendő ahhoz,
hogy az egész rendszer nagy hidegben is üzemképes maradjon.
A tiszai és a Sió vízlépcsőknél több ezer liter olaj tárolásáról, kezeléséről kell gon­
doskodni.
A hidraulikus berendezések egyedi volta m iatt nincs azokra vonatkozó országos
szabályozás. További részletekért a berendezések gépkönyveit, a gyártók szállítási
feltételeit és üzemelési utasításait kell alapul venni.
602
1.!). KOIIRÓZIÓVÉDELEM
A korszerű gyártmányok között igen sok fajta olyan festék és ezekből kialakított
olyan bevonatrendszer található, amelyek fémhez, valam int a festékrétegek egy­
máshoz is jól tapadnak és megfelelően ellenállónk a sokféle külső korróziós behatás­
sal szemben.
Feltételezve, hogy a védelmi rendszert az összes helyi tényezők figyelembevételével,
helyesen választották ki, a bevonatrendszer élettartama mégis a korrózióvédelmi
munka gondos végrehajtásától, ezen belül elsősorban két tényezőtől függ: a fém-
felület előkészítésének tisztaságától, valam int az alap- és fedőbevonatok felhordása
során a technológiai előírások szigorú betartásától (pl. páratartalom , száradási idő,
a felhasznált festékadagok azonos tulajdonságai). Tökéletes munkával a védelem
rendszerétől függően 5—10 éves nagyjavítási ciklusok garantáltan elérhetők a vízi
acélszerkezeteknél is, csupán a felületesen elvégzett „mázolások” mennek tönkre
1—2 év alatt.
A korszerű ipari üzemekben már a beérkező lemez- és idomacél anyagot nagy
hatásfokú szemcseszórási eljárással m egtisztítják (MSZ 1891 szerinti KO, TO
tisztaságú felület), előkészítik és a feldolgozás időtartam ára időszakos, 12—20 gm
vastag védőréteggel vonják be.
A levegőn használt szerkezetek korrózióvédelmére, az igénybevételi övezetekre, az
alap- és fedőbevonatok választékára és előírásaira az M SZ 18100 ad útm uta­
tást.
A vízépítési acélszerkezetek vonatkozásában korszerű és részletes előírásokat tartal­
maznak az OVI I MI —138 —70. Acélszerkezetek korrózióvédelme. Vízépítési acél-
szerkezetek c. műszaki irányelvek; a mázolási munkák végrehajtására vonatkozóan
pedig az É K S z I I . k. 10. mn. Mázolás c. fejezete.
Vízépítési acélszerkezetek védelmére — elsősorban a kedvezőtlen körülmények
között — nagyobb rétegvastagságokban szórással is felhordható védőbevonatok fe­
lelnek meg. A gépgyártásban bevált sok megoldás, a 7—8 vékony rétegben felhor­
dott bevonatrendszerek a víztelenítés elhúzódása és az ebből származó járulékos
költségek m iatt a vízépítésben szóba se jöhet.
A legigényesebb szerkezetekhez, KO, TO tisztaságú felületre elsősorban ajánlható
cink vagy alumínium fémszórás és ezen felül 2 réteg fedőfesték. Várható élettartam a
felújításig 10 év. Ez igen költséges megoldás.
Az előbbihez viszonyítva kb. 30%-kal gazdaságosabb és kb. 80% élettartam ot bizto­
sít 2 réteg cinkporos alapozó és 2 réteg cinkporos fedőfesték használata, összesen kb.
180 gm vastagságban.
E két védőbevonat felújítása során csak a fedőrétegek újítandók fel, az alapozásnak
legfeljebb helyi javítása szükséges.
A legolcsóbb, de jól alkalmazva 5 évig garantálható élettartam ú a 4 - 5 rétegű,
250—280 p.m vastagságú kátrány- és műgyanta festék. A kétkomponensű magyar
festékek neve KATEPOX és KATESIL, K O -K 2 tisztaságú felületre alkalmazha­
tók, színük barnásfekete. Alukon paszta belekeverésével ezüst szín biztosítható.
M ínium és reaktív alapozófestékkel változatlanul jó eredményeket lehet elérni, de
külön tanulmányozni kell a fedőfestékek tapadását az alapozókhoz és igen gondosan
be kell tartani a gyár által előírt technológiát.
603
Az É K Sz V. k. 12. mn. Korrózióvédelmi előírásait kivonatosan a felületvédelem
helyes kivitelezésének összefoglalására idézzük:
Felületek előkészítése
Külön előírás hiányában a felületeket homok- vagy egyéb szemcseszórási eljárással
kell előkészíteni.
A védendő felületeket zsírtalanítani kell. Az MSZ 1891 szerinti KO, TO tisztaságot
kell előírni.
Alapmázolások
Az alapozóréteget a felület tisztítása után 3 —6 órán belül kell felhordani.
Alkalmas primerek felhordása a m egtisztított felület alapozás előtti ideiglenes
védelmére és a várakozási időtartam meghosszabbítására kísérleti igazolás mellett
megengedett.
Bármely felülettisztítási mód után az alapozás megkezdése előtt, száraz, kémiailag
nem befolyásolt, természetesen érdes fémfelületet kell biztosítani. Az eljárásra
vonatkozó páratartalm i korlátozásokat be kell tartani.
Külön előírás hiányában kétrétegű alapmázolást kell alkalmazni.
K átrány és m űkátrány alapozófestékek alkalmazásakor az első réteget vékonyan,
kb. 30 jjim vastagságban kell felhordani és ecsettel a fémfelületbe jól be kell dol­
gozni. További egy vagy két alapozóréteg előírt legkisebb összvastagsága 120 —
140 !im.
Míniumalapozás legalább K I tisztaságú fémfelületre alkalmazható. A festékfajta
szerint előírt száradási idő a műveletnél irányadó.
Csak levegőben elhelyezkedő szerkezeti részek minden esetben; B és C fontossági
osztályú szerkezeteknek a vízbe merülő felületei kivételesen (a kisebb üzemek elég­
telen technológiai felkészültsége m iatt), gondos drótkefézéssel is előkészíthetők,
K2 tisztaságú felület eltűrhető.
Ez esetben azonban a felületvédelmet egy minőségi osztállyal alacsonyabbra keli
sorolni.
Fémbevonatok
Cinkszórás. Külön előírás hiányában két réteget kell felhordani.
Kombinált cink- + alumíniumszórás esetén egy réteg cinket, felette pedig egy réteg
alumíniumot kell szórni, utóbbi hengerléssel tömörítendő.
Tűzi horganyzás alkalmazható tartozékok, illetőleg kisebb terjedelmő elemek vé­
delmére.
Cinkporos alapozófestékeket — külön előírás hiányában — két rétegben (az első
réteget ecsettel) kell felhordani.
Védőbevonatok
Mind fém- (pl. cink- vagy alumínium-), mind festékalapozás alkalmazása esetén az
alapozóréteg felett — külön előírás hiányában — 2 fedőmázréteget vagy ezzel
egyenértékű védőréteget kell felhordani.
A fedőmázréteg vastagsága, kopásállóságának növelése kvarcliszt vagy hasonló
kopásálló anyag hozzáadásával biztosítható.
604
A korrózióvédő bevonat javítása
Fémfelületeket korrózió ellen védő bevonatok javításakor — ha az alapozó rétege
fémszórás vagy cinkporos festék — általában csak a fedőmázréteget kell eltávolí­
tani, a megsérült alapozást csak ki kell javítani.
Egyéb korrózió elleni védőbevonatok esetében a javításhoz teljes felülettisztítást
kell végezni, legalább az MSZ 1891/1. lap szerinti K I tisztaságú fémfelület biztosí­
tásával.
Korrózióvédelem vizsgálata
A korróziógátló bevonat készítésére vonatkozó előírások betartását munka közben,
minőségét és rétegvastagságát pedig száradás után kell vizsgálni.
A fémek felületi tisztaságára vonatkozó követelmény kielégítését az MSZ 11553
szerint nagyítóval kell vizsgálni.
Minősítés
A szerkezeteket I —II —III. osztályúnak kell minősíteni.
Ha a megelőző korrózióvédelmi előírások betartását legalább a felület 90%-án nem
biztosították, a szerkezet egy osztállyal alacsonyabb minősítést kap.
Egy osztállyal alacsonyabb minőségi osztályba sorolandó az a vízbemerülő szerke­
zet, amelynek mázolását eleve csak K2 tisztaságú felületre készítették.
1.10. A Z A C É L SZ E R K E Z E T E K VIZSGÁLATA, ÁTADÁSA, K E Z E L É S I
(Ü ZEM EL ÉSI) UTASÍTÁSA ÉS KARBANTARTÁSA [11]
1.10.1 Vizsgálat
Az OVHSZ 134—71. Zsilipszerkezetek. Vizsgálat, átvétel c. szabvány szerint a
zsilipszerkezetek vizsgálata során több, komplex követelmény kielégítéséről kell
meggyőződni, ú m .:
teherbírási követelmények,
geometriai mérethelyesség,
mozgatási követelmények,
korrózióvédelmi követelmények,
biztonsági, tűzvédelmi stb. előírások,
vízzárási előírások.
Ezek a követelmények általában a hivatkozott méretezési, kiviteli, biztonsági stb.
előírásokban vannak rögzítve.
A vízzárási követelmények felállításáról, a létesítmények a feladat szerinti osztá­
lyozásról az OVHSZ 134—71 rendelkezik. E célból I —I II . fontossági osztályba
sorolja a m űtárgyakat, így pl. az I. osztályba tartoznak az árvédelmi zsilipek. Az
elért vízzárás jósága szerint ugyancsak I —I II.: teljes—jó —tűrhető vízzárású
zsilipkategóriákat állít fel; ezen I —I I I . osztályra gyakorlati adatok alapján (a
rendelkezésre álló kevés számú mérési adat elméleti megalapozást nem te tt lehetővé)
eltűrhető értékeket állapít meg.
605
 v*
A z eltűrt csurgás
Előforduló maximális vízszintkülönbség esetén a zárás folyóméterére számítva
min. 30 percig tartó, +10% pontosságú módszerrel mérve az eltűrt csurgásértékeket 1
a X II.1-3. táblázat tartalmazza.

X I 1.1-3. táblázat
A c s u r g á s t ű r é s i h a tá r a

Z á rá s h o ssz a , m
J ó s á g i o sz tá ly
2 4 6 8 10

0 7 ,5 9 10,5 12 1/p
i.
0,1 0 ,1 2 5 0 ,1 5 0 ,1 7 5 0 ,2 1/s

20 25 30 35 40 1/p
ii.
0 ,3 3 3 0,41 0 ,5 0 ,5 8 3 0 ,6 6 6

60 70 80 - -1 /P
iii .
1,0 1,16 1 ,3 3 -1 /s

Kettős táblák egymáshoz csatlakozó élei kétszer veendők számításba, mindkét A Kiskörei duzzasztó szegmenstest, karok és oldalpajzsok gyártása
X I I . 1-24. ábra.
tábla kerületének részeként. a Ganz-MÁVAG hídműhelyében
Nagy folyami vízlépcsők, különleges feladatú berendezések megengedett csurgási
tűréseit a terv írja elő.

1. 10.2 . Á tad ás—átvételi eljárás

Gyári átvétel
A kifektetett, tokkal összeállított táblát terv szerinti gyártás, a főméretek, az ékek
és görgők beállítása szerint kell ellenőrizni. Ellenőrizendő a vízzáró felületek sík,
a vízzáró vonalak egyenes kivitele (pl. acélvonalzóval). Minden egyéb gyártási
kérdésre vonatkozólag az ÉKSz V. k. 12. mn. Vízi acélszerkezetek és azok korrózió-
védelme c, előírásai a mérvadók. A Kiskörei szegmens testének, karjainak és oldal­
pajzsának gyártását a Ganz-MÁVAG hídműhelyében m utatja ( X I 1.1-24. ábra).
A Sió-torkolati mű tám kapujának gyártását Mátranovákon a X I I . 1-25. ábrán
m utatjuk be.

Működési próba
Az üzempróbát a helyszínen, a szerelés befejezése után kell elvégezni. Az ellenőrzés
két részből á ll: száraz- és nedvespróbából.
A helyszíni üzempróba megkezdése előtt ellenőrizni kell, hogy szállítása és szerelése
során nem szenvedett-e a szerkezet maradandó alakváltozást. Ezután ellenőrizni
kell a főméreteket (átlókat is), a tok és tábla függőleges beállítását mindkét irány­
ból, terv szerinti magassági elhelyezését, a betonszerkezetek csatlakozó 1 —1 m-es
szakaszának terv szerinti kivitelét. A felsoroltak egyeztetése és megfelelése esetén X I I . 1-25. ábra. A Sió-torkolati mű támkapujának gyártása Mátranovákon.
megkezdhető a száraz próba. A szerkezeteket térbelileg összeállítják

606 607

L ________ __
.Szárazpróba
Az elzáróberendezést alsó és felső véghelyzete között legalább két ízben végig kell
járatni. Eközben érzékszervi módon a helyes mozgás közbeni állapotot figyelemmel
kell kísérni (lengés, csikorgás, féloldali befeszülés stb.j;
a mozgatások befejezése után meg kell vizsgálni a tábla útjáról a tokszerkezeten
fellelhető nyom okat;
am ikor a tábla lezárt állapotban van, szemrevételezni kell a zárás minőségét, kü­
lönösen az alsó él környékén. Ez ellenőrizhető résmérővel vagy ha a beépítési mód
ezt lehetővé teszi, az átszűrődő fény vizsgálatával is;
a beállítás jóságát, az ékek zárását meg kell vizsgálni;
a helyszíni hegesztésekről vezetett naplót felül kell vizsgálni;
felül kell vizsgálni a szerkezet korrózióvédelmét. Az esetleg észlelt hibákat a ned­
ves próba előtt ki kell javítani;
a szárazpróba során kell a pótelzárást elhelyezni, annak illesztését szemrevételezni,
esetleg próbaterhelni is ;
a szárazpróbáról a felsorolás alapján jegyzőkönyvet kell készíteni, a m ért értékek
feltüntetésével. A jegyzőkönyvhöz csatolni kell a szerelésről készült MEO átvételi
jegyzőkönyvet, valam int a műszaki ellenőr igazolását és a szerelési naplót;
a gépészeti és villamos berendezések külön megvizsgálandók a rájuk vonatkozó
előírások szerint. Ezek közül az elzárótáblákkal szorosan összefüggő biztonsági
szerkezeteket — m int pl. végálláskapcsolók beállítása, mozgatás kézi és gépi be­
rendezései reteszelése, stb. — a szárazpróba során ellenőrizni keli.
Nedvespróba
Csak a szárazpróbán megfelelt szerkezetet lehet nedvespróbára bocsátani. A ned­
vespróbához szükséges vízszint előállítható betétgerendák védelme alatt, vagy
(főként alárendeltebb zsilipek esetében) m indjárt üzemi körülmények között.
A nedvespróbát mindig a tábla felhúzásával, majd leeresztésével kell kezdeni.
Ezután lehet a betétgerenda-tábla közét vízzel feltölteni. A feltöltést az előfor­
dult vagy szám ított maximális vízszintre kell elvégezni. E zt a szintet kell tartani
a teljes próba időtartam a (min. 30 perc) alatt.
Az átcsorgó vízmennyiséget köbözéssel kell mérni.
Átadás— átvételi eljárás
A sikeres gyári átvétel és üzempróba után lehet az előírásoknak mindenben megfe­
lelt kész szerkezetet átvenni. Átvételi jegyzőkönyvet kell készíteni, amelynek ok­
mányszerű tartozékai a gyártás és az üzempróba jegyzőkönyvei, az építési napló,
valam int az ideiglenes kezelési utasítás.
1.10.3. Próbaüzem
Az üzempróba befejezése után kezdődik a létesítmény próbaüzeme és az előre meg­
állapított ideig ta r t (3 naptól 6 hónapig terjedő időtartam ú lehet). A próbaüzemet
az üzemeltető végzi.
A próbaüzemről naplót kell vezetni.
608
1.10.4. B izton sági és tö z r e n d é s^ ti felü lvizsgálat
A tűzrendészeti berendezések előírásszerű voltát az I. fokú tűzrendészeti hatóság
kiküldöttje ellenőrzi. A biztonsági berendezések teljességét a területileg illetékes
szakszervezet által kijelölt munkavédelmi felügyelő vizsgálja felül. A biztonsági és
tűzrendészeti szemlét még a szárazpróba megkezdése előtt kell elvégezni.
1.10.5. K ezelési utasítás
A próbaüzem megkezdésekor az Ideiglenes kezelési utasítás szerint kell eljárni. E zt
a próbaüzem befejezése után egy éven belül az üzemeltető által kiadott végleges
kezelési utasításra kell kicserélni.
1.10.6. K iegészítő m egjegyzések
A szerződéskötést, a technológiai szerelést, a szavatosságot stb. további külön kor­
mányrendeletek szabályozzák. A vonatkozó rendeleteket az EKSZ-kötetek tartal­
mazzák.
Vízépítési m űtárgyak esetében problémát szokott okozni az, hogy a műszaki pró­
bák (nedvespróba) és a próbaüzem alatt a természetben fellépő maximális, vagy azt
megközelítő vízszintek nem fordulnak elő.
A nedvespróbák részére tehát az organizációs tervben meg kell tervezni és költsé­
geim a maximális szintek és terhelések a valóságost megközelítő előállítását, a ki­
viteli szerződés szavatossági időtartam ára pedig lehetőleg úgy kell megállapodni,
hogy abba a maximális vízállások feltehetőleg beleessenek.
A létesülő új m űtárgyak lehetőleg technikusi képzettségű zsilipkezelőit célszerű
m ár a gyári átvételtől kezdve a szerelés stb. egész folyamata a la tt bevonni.
Az átadással, ill. ideiglenes üzembe helyezéssel a berendezésekre vonatkozó felelős­
ség a kivitelezőről, ill. beruházóról az üzemelőre száll át. A zsilipkezelő központi
felügyeletével mérnöki (gépészmérnöki) képesítésű személyt célszerű megbízni.
1.10.7. Fenntartás
Az acélszerkezetek általában a kijegelésen és a korrózióvédelem évenkénti kijaví­
tásán, valam int a festés 3—5 évenkénti (minőség szerint) felújításán kívül különös
karbantartást nem igényelnek. Üsző tárgyak ütéséből, beszorulásából stb. származó
véletlen jellegű hibákat a kezelőnek természetesen meg kell szüntetni. A szerkeze­
tek megszemlélését évenként, alapos átvizsgálását 3 évenként ajánlatos előírni,
mivel ez a víztelenítés m iatt jelentős költségekkel jár.
A mozgatóberendezések, csapágyak, általában a gépszerkezetek rendszeres kenést
és a mozgatás tartam a alatt felügyeletet igényelnek, általános felülvizsgálatuk az
acélszerkezetek felülvizsgálatával együtt végezhető. A gépszerkezetek kenése és
karbantartása a gyártó vállalat előírásai és a kezelési utasítás szerint végzendő.
39 V íz é p íté s I I . k ö t e t 609
2. G É P É S Z E T I B E R E N D E Z É S E K B E É P ÍT É S E É S S Z E R E L É S E
dr. Ziegler Károly
2.1. ÁLTALÁNOS Á T T E K IN T É S
A vízépítési létesítmények beépített gépészeti berendezéseinek főbb csoportjai:
Vízgépek (szivattyúk, turbinák); kompresszorok, légszivattyúk.
Hajtómotorok, generátorok, hajtóművek.
Csővezetékek, csővezetékszerelvények.
Tartályok, légüstök.
Vízi acélszerkezetek mozgatóberendezései.
Vízkezelés mechanizmusai (keverők, levegőztetők, kotrók, szűrők, gereb-
tisztítók, vegyszer- és műtrágyaoldók stb).
Szerelő- és szállítószerkezetek (daruk, szállítókocsik stb.).
Gépészeti segédszerkezetek (lefedések, alapkeretek, korlátok, lépcsők, hágcsók
stb.).
Irányítás- és méréstechnikai szerkezetek (szint-, nyomás- stb. érzékelők, be­
avatkozószerkezetek lapátállításhoz, tolózár-mozgatáshoz).
Villamos gépészeti berendezések (motorindítók, iszapfűtők, gerebfűtés stb.).
Az előbbiek taglalását egyes vízgazdálkodási feladatokban alkalmazásuk kapcsán
a szakfejezetek tartalm azzák. Ez a fejezet a beépített gépészeti berendezések egy­
ségesen tárgyalható vízépítési sajátságait foglalja össze.
Vízépítési szempontból elsősorban azt szükséges tisztázni, hogy az előbbiek köréből
a nem gépész szakképzettségű vízépítési szakember milyen feladatokat vállalhat
magára, és az ezt meghaladó teendőkbe hogyan vonja be az illetékes gépész vagy
villamos szakembert. Ennek meghatározásához döntő a berendezések bonyolult-
sági foka, nagysága.
A gépészeti berendezések beépítése gyakran csak kisebb elemek egyszerű elhelyezé­
sét jelenti. Nagyobb m űtárgyakba azonban esetenként az ipari létesítményekhez
hasonlóan rendkívül összetett, a teljes beruházási érték 30—70%-át kitevő berende­
zéseket kell az építéssel összehangoltan felszerelni.
Egyes, viszonylag kis értékű gépészeti szerkezetek beépítését és üzembe helyezését,
sőt esetleg még ezt megelőzően azok előállítását is a vízépítő saját feladatkörében
megoldhatja. Ilyen elemek: korlátok, kis lefedések, aknakeretek, tiltó horonyvasa­
lások, egyszerű hegesztett lemezcsövek, kisméretű szivattyúk stb. Ezek beépíté­
séért a felelősséget, a létesítmény céljának megfelelő működésük garantálását a
vízépítési kivitelező magára vállalhatja, m ert ezek biztosítása nem haladja meg az
általa egyébként is végzett általános épületgépészeti munkák (pl. fémajtók, házi
vízellátási berendezések stb.) követelményeit. Kialakításuk így az építési tervezés
keretében megoldható, szállításukat, beépítésüket, üzembehelyezésüket az építő­
vállalat a kiviteli szerződés keretében, külön intézkedések és egyeztetések nélkül,
az építménnyel együtt biztosítja.
A bonyolultabb, nagyobb volumenű gépészeti berendezések előállítása és felszere­
lése azonban általában az építési vállalkozó szakismereteit meghaladja. Ezek a
610
í
gépészeti berendezések többnyire az építőiparon, ill. a vízépítőiparon kívüli válla­
latok gyártmányai, amelyek tervezésére, megrendelésére, szállítására és szerelésére
speciális, szakági rendelkezések érvényesek.
Ennek ellenére, mivel ezek tervezése, beépítése és üzeme az adott vízgazdálkodási
technológia vízépítési feladataival szervesen összefügg, az építmény tervezőinek, ki­
vitelezőinek és üzemeltetőinek elegendő áttekintéssel kell rendelkezniök a nagyobb
gépészeti berendezések előállításáról, beépítési sajátságairól, üzembe helyezéséről és
leendő üzemviteléről is.
rtft---
tg
Ehhez a vízépítési szakemberek számára a gépészeti berendezések műszaki jellegű
áttekintésén kívül fontos az ipari termékek szállítására, beépítésére és garanciális
feltételeire vonatkozó mindenkori jogszabályok és gyári feltételek ismerete is. (Magyar
Közlöny, Kohó- és Gépipari Közlemények, gyári tájékoztatók, az ajánlások fed-
lapjára nyom tatott szállítási feltételek stb.)
Az előzőek nemcsak a szorosan v ett gépészeti berendezésekre vonatkoznak, hanem
minden egyéb gyáripari eredetű technológiai berendezésre, így pl. a villamos szer­
kezetekre, nagyobb acélszerkezetekre és az irányítástechnikai-automatikai felszere­
lésre is.
E könyv jellegéből kifolyólag a sokféle szerkezet és berendezés egyedi taglalására
nincs mód, csak a nagyobb gépészeti berendezésekkel kapcsolatos esetenkénti teen­
dők általános menetrendjére adhatunk útm utatást.
2.2. A G É PÉ SZ E T I B E R E N D E Z É SE K K IA L A K ÍT Á SA
A TERVEZÉSTŐL AZ Ü Z EM IG
2.21. Tervezés
A tervezés általában egy előkészítő jellegű és egy kiviteli tervezési szakaszból áll.
A nagyobb vízügyi létesítmények gépészeti berendezései az építmény kialakítására
alapvetően hatnak. Ezért a végleges gépészeti megoldást a tervezés minél korábbi
fokán rögzíteni célszerű. Ehhez a tervezőnek a szállító cégekkel szoros kapcsolatot
kell tartam a. Különleges vagy újszerű szerkezetek alkalmazása esetén az előkészítő
tervszakaszban ajánlatot kell beszerezni. Gondosan tisztázni kell a szállítási határo­
kat, azaz, hogy a szállítás pontosan mire terjed ki. Meg kell állapodni a gépészeti
vállalkozókkal előre, milyen részletességű előkészítő tervdokum entációt kíván a
rendelés elfogadásához, és milyent adjon alapadatként a létesítmény (épület, villa­
mos berendezés) kiviteli tervdokumentációjának elkészítéséhez.
Az előzetes egyeztetéseket a gépszállítókkal jelenleg általában jelentősen nehezíti,
ha a kiviteli tervezés előtt a géprendelés még nem adható fel. A gyárak a szerkezeti
kialakítással csak a géprendelés után foglalkoznak részletesebben, aminek azonban
pénzügyi előfeltétele volt a kiviteli tervdokumentáció elkészülte. A probléma fel­
oldására az új gazdaságirányítás lehetőséget nyújt: ha az előkészítő terv (tanul­
m ányterv, beruházási program) alapján az előzetes, keretjellegű géprendelést azon­
nal feladják, kiköthető a gépgyár közreműködése a kiviteli dokumentáció készíté­
sében. Ilyen tervezési struktúra minden korszerű, gyorsan átfutó és összehangolt
beruházásnak előfeltétele. Ennek hiányában a gépészeti tervezés több-kevesebb
feltételezést és bizonytalanságot tartalm az: annál többet, minél újszerűbbek az al­
kalm azott berendezések. Megvalósításához a beruházó v a g y — ha „kulcsátadásáig
39* 611
vállalta a lebonyolítást — az építő fővállalkozó intenzív, előretekintő szervezési
tevékenysége szükséges, m ert m int megrendelő, a gépszállítóval ő kerül jogvi­
szonyba. Előfordulhat külön gépészeti fővállalkozó bevonása is, e szerepet általá­
ban valamelyik gépszállító tölti be.
2 .2 2 . A gépészeti berendezés m egrendelése
Az előző alpontban ism ertetettek alapján az előzetes géprendelés célszerű időpontja
az előkészítő és a kiviteli tervezés közötti szakasz. Megfelelő ütemezés esetén mód
nyílik esetleg több szóba jöhető szállító ajánlatának mérlegelésére is, közöttük pl.
külföldi cégekére. (Az ajánlati felszólítások természetesen kiküldhetők a kiviteli
dokumentáció alapján is, de ilyen esetben gépberendezések viszonylag kis eltérései
a feltételezettől is szükségessé teszik az építési és villamos tervdokumentáció á t­
dolgozását.)
A kiviteli dokumentáció alapján rögzítik a gépszállítás minden részletét. Ekkor
kell egyértelműen meghatározni a szállítandó gépberendezés ellenőrzési és átvételi
feltételeit, az előre leszállítandó és bebetonozandó elemek jegyzékét, a szereléskor
helyszínen bebetonozandó elemek betonozási munkáinak felelősét, az építmény
szerelésre való átadási feltételeit (időpont, mérettűrések, védettség).
Fontos a jótállási garanciák és a garanciális idő értelmezése. A garanciális idő alatt
nem üzemelési hibából elromló berendezéseket a szállító saját költségére kijavítja,
ha kell, leszereli és felszereli. Komplett gépészeti—villamos fővállalkozás megren­
delése esetén a szállító a teljes berendezésre, tehát az összekötésekre, felerősíté­
sekre is funkcionális felelősséget vállal. Egyes különálló gépberendezések (pl. s z iv a t­
tyú) megrendezése és saját (építővállalati) felszerelése esetén a garancia csak a
külön gépre vonatkozik. A felszerelési, összeépítési, bekötési hibákért ebben az
esetben a gépszállító nem felel, és a garancia kezdete a gyárból való kiszállítás. így
sokszor a helyszíni raktározás alatt, még a beépítés és üzembe helyezés előtt
lejár a gyári garancia. Ilyen esetben a jótállás az építővállalkozót terheli, ha az
építési szerződésben a megrendelő ezt idejében kikötötte.
A gépberendezések megfelelő minőségben való leszállításának ellenőrzésében a
gyáron belül és a helyszínre szállítás alkalmával a megrendelőnek kisebb szerepe
van. Annál jelentősebb az üzembehelyezéskor végzett átvételi ellenőrzés.
Célszerű a szállítási (fővállalkozási) szerződéssel egyidejűleg a szerelési szerződést
is megkötni, m ert ezek számos vonatkozásban egymásra utalnak.
Az új gazdaságirányítási rendszerben az általános külföldi gyakorlatnak megfele­
lően a szállítási szerződésekre vonatkozó állami előírások egyszerűsödnek és egyre
inkább diszpozitivak, azaz a felek megállapodására bízzák a feltételek megfogalma­
zását, még az alapvető irányelvektől való eltéréseket is megengedve. Újabban na­
gyobb létesítmények is a „kulcsátadásig” kivitelezési vállalkozásban épülnek, ami
az építési és gépészeti—villamos m unkákat egyaránt magába foglalja. Ezért az
■esetenkénti szállítási és vállalkozási szerződéseknek az általános rendelkezésekhez ké­
pest betöltött szerepe és súlya egyre nagyobb.
Mind az ajánlati munkába, mind a megrendelés szövegezésébe és a rendelés vissza­
igazolásának ellenőrzésébe célszerű a tervezőt bevonni. Ugyanis a tervező figyelmét
kerüli el legkevésbé számos olyan jelentéktelennek látszó körülmény, amely később
döntővé válhat (pl. próbaüzem, garancia, segédberendezések kihagyása az árból,
szerkezeti változások láncolatos következményei stb.). I tt kell megemlíteni, hogy a
612
megrendelői, tervezési, beruházási, fővállalkozási és szállítási tevékenység mereven
elhatárolt formái feloldódóban vannak. Az egyes tevékenységek elhatárolását az
optimális megvalósítás érdekében esetenként kell megállapítani.
2.23. Szállítás, tárolás
A helyszínre szállítás expediálási része (gyárból való feladás) általában nem kriti­
kus, azt a gyártó szakszerűen elvégzi. Gondosan meg kell szervezni azonban a gép-
berendezések ú tját a fogadó állomástól a helyszíni raktározás helyéig, ill. a beépí­
tésig. Előre tisztázni kell a gyárral, mekkora egységekben szállítja a gépeket, milyen
mozgatási és fuvarozási igényei vannak.
A helyszíni raktározáshoz a gyár által előírt feltételeket biztosítani kell. A szak­
szerűtlen raktározás, főleg hosszabb elfekvés esetén, szükségessé teheti a gépek
visszaszállítását a gyárba („repasszálás” ), azok szétszedése és jókarba helyezése
céljából. Ennek költségét a megrendelő viseli.
Ha a szállítási szerződésben a gyár az előszállítás jogát kiköti, akkor fel kell ké­
szülni az ütem ezett időpont előtt érkező gépek fogadására is.
2.24. Szerelés, kipróbálás
A szerelési munkák, jogi-felelősségi, műszaki, anyagi, szociális stb. körülményeit a
szerelési szerződés szabályozza.
A szerelés megkezdéséhez az építővállalat a munkahelyet átadja a szerelővállalat­
nak. Az átvétel feltételeit a szállítási, ill. szerelési szerződés tartalm azza. Ekkor
veszi á t a szerelő a helyszínen raktározott, előre leszállított gépberendezéseket is,
ellenőrizve azok tárolásának szakszerű végrehajtását.
A szereléshez szükséges segédeszközöket általában a gépszállító biztosítja. A sze­
relés során bebetonozásia kerülő elemek beállítását a gépszállító végzi el, m agát
a betonozási m unkát azonban általában az építési kivitelezőre bízza.
A keszreszerelt technológiai berendezéseket részenként, majd együttesen kipróbál­
ják. Összetettebb létesítmények esetében az egyes részek, m ajd a teljes rendszer
próbáit előre meg kell tervezni, és a költségvetésben is a megfelelő összeget erre elő
kell irányozni. Megfelelő működőképesség elérése után a szerelő vállalat a teljes
létesítményt átadásra késznek jelenti.
2.25. Á tadás, próbaüzem , üzem behelyezés, garanciális m érések
Az átadás—átvételi eljárás során a megrendelő az illetékes hatóságok és a tervező
jelenlétében megvizsgálja, megfelel-e a berendezés a szállítási és szerelési szerző­
désnek, m ajd megkezdődik a tartós próbaüzem. Ehhez az anyagi és külső feltéte­
leket (szivattyúzható kellő szintű és mennyiségű víz, villamos energia stb.) a
megiendelőnek kell biztosítania. A próbaüzem vezetéséről a gépet szállító, ill.
szerelő vállalat gondoskodik, de a leendő üzemeltetőnek célszerű ekkor már jelen
lennie. A sikeres próbaüzem után kerül sor az üzembehelyezési eljárásra, amelynek
során a megrendelő a teljes berendezést átveszi végleges üzemszerű használatra.
A szállítási szerződésben a garanciális időszak kezdeteként ezt az időpontot célszerű
kikötni. Az üzembehelyezési eljárás előtt célszerű elvégeztetni az átadás—átvételi
613
eljárás és a próbaüzem során végzett kisebb javítások, módosítások utáni utolsó
simításokat, a korrózióvédelem folytonossági hiányainak kiküszöbölését, mázolá­
sokat, takarítást stb.
A próbaüzem során vagy az üzembehelyezés utáni garanciális időszakban lehet
elvégezni azokat a méréseket, amelyek az egyszerű üzemképesség megállapításán
felül a garantált jellemzők pontosabb ellenőrzésére szolgálnak (pl. szivattyúk víz-
szállításának több ponton való kimérése, zsilipek tartós vízzárási vizsgálata stb.).
Ezek megszervezéséről, a költségek fedezéséről a megrendelőnek kell gondoskodnia.
A végrehajtás körülményeit és a mérések eredményeinek elfogadási feltételeit a
gépek szállítási szerződésében gondosan előre rögzíteni kell, különben reklamációk
a gépszállítókkal szemben nem érvényesíthetők.
A vízgazdálkodási létesítmények kötött üzemeltetési lehetősége m iatt az előfor­
duló szélső üzemállapotok (max. vízállás, hordalék stb.) előállítása azonban az
ipari üzemektől eltérően gyakran olyan időjárási körülményekhez vagy speciális
évekhez kapcsolódik, amelyek az átadás—átvétel, vagy az üzembehelyezés rögzí­
te tt időpontjával nem esnek egybe. Ezért célszerű a garanciális megállapodásokat
ennek figyelembevételével megkötni, és szükség esetén műterhelések lehetőségéről
gondoskodni (ideiglenes elzárás segítségével emelt vízszint, vízvisszavezetés a
szivattyúk szívó oldalára stb.).
Az új gazdaságirányítási rendszer lehetőséget nyújt az átadás—átvétel, a próba­
üzem, az üzembehelyezési eljárás és a garanciális mérések összevonására, egysze­
rűsítésére. Ezzel vízügyi létesítmények esetében gyakran érdemes élni, m ert az
üzemi feltételek biztosítása gyakran körülményes. Öntöző szivattyútelepen például
az öntözési idényen kívül meg kell oldani a víz károkozás nélküli elvezetését:
belvízi létesítményeknél sem egyszerű száraz időszakban a próbákhoz szükséges
üzemvíz biztosítása. Ezért célszerű az átadás—átvételt az üzembehelyezési eljá­
rással összevonni és a próbaüzemhez kapcsolni.
A részletes garanciális mérések általában csak a tényleges üzemvitel során végez­
hetők el, m ert azok hosszabb, egyenletes üzemet kívánnak és beállításuk is több
időt vesz igénybe.
A tartós próbaüzemet és az átadási eljárást előre meg kell tervezni, egyrészt azért,
nehogy kim aradjanak lényeges műveletek, másrészt hogy ne terheljük fölösleges
részletekkel a rendszerint szűkösen rendelkezésre álló időt és műszaki—anyagi
feltételeket. Ebben is célszerű a tervező közreműködését biztosítani.
2.26. Ü zem vitel, k a rb a n ta rtá s, javítás
Ebben a pontban röviden áttekintjük a gépészeti berendezések üzemével kapcso­
latos azon tudnivalókat, amelyek figyelembevétele az építmények X III. fejezetben
tárgyalt karbantartási munkálatokhoz szükséges.
A létesítmények gépészeti terveinek műszaki leírása tartalm azza a berendezések
ismertetését, működésüket, de nem terjed ki üzemeltetésük minden részletteendő­
jére. A részletes üzemelési, karbantartási—jav ításr utasításokat általában nem is
lehet a tervezés időszakában elkészíteni, m ert a gyárak csak a gépek leszállításakor
szolgáltatják az azokhoz tartozó ún. gépkönyvet, amelyek a teljes mű összefoglaló
üzemelési—karbantartási előírásaihoz szükséges alapvető részletelőírásokat ta r­
talmazzák. Ugyancsak befolyásolják a végleges előírásokat a szerelés, a próbaüzem,
sőt a gyakorlati üzem első időszakában szerzett tapasztalatok és végzett módosí­
tások.
614
A gépészeti üzemelési—karbantartási előírásokat két fokozatban célszerű elkészí­
teni. Először egy ideiglenes kezelési utasítást kell összeállítani, amely lehetőleg a
próbaüzem kezdetéig készüljön el, annyi gyári adatra és dokumentumra alapozva,
amennyi ebben az időszakban beszerezhető. A próbaüzem és néhány hónap üzem­
vitel tapasztalatai alapján összeállíthatók a végleges üzemviteli, karbantartási és
javítási utasítások. (Ezeket ajánlatos a m űtárgy egyéb építési, villamos stb. részeire
készülő előírásokkal összehangolva, egységes dokumentumba foglalni,) Az ideig­
lenes előírások készítésével a tervezőt is meg lehet bízni, aki a próbaüzemig terjedő
időszakban művezetési tevékenysége kapcsán összeköttetésben van a gépszállítók-
kal, szerelőkkel, és a tervekben foglalt elképzelés esetleges módosulását legjobban
tudja áttekinteni. A végleges üzemviteli előírásokat célszerűen maga az üzemeltető
állíthatja össze, a tervek, az ideiglenes előírások és saját tapasztalatai alapján.
Egyszerűbb létesítmények esetében (pl. kisebb, kézi mozgatású zsilipek) a két
ütemű előírás-készítéstől el lehet tekinteni, és a gépészeti teendőket a teljes léte­
sítmény üzemelési utasításába is bele lehet foglalni. Közismert, ismétlődő szerke­
zetek esetében ezen is túlmenően a terv műszaki leírásába foglalt üzemviteli
ismertetés is elegendő lehet a későbbi megfelelő üzemeltetéshez.
A gépészeti berendezések karbantartása, javítása három csoportba sorolható:
üzemeltetést kiegészítő, kisebb műveletek;
évi k arbantartás;
több évenkénti nagyjavítás.
Az üzemeltetést kiegészítő, kisebb műveletek teendői az üzemvitel fenntartásának
zavartalanságát vagy a létesítmény egészét nem érintik és a gépek üzemviteléhez
tartoznak (pl. szűrőkosár tisztítása, zsírzások stb.).
A z évi karbantartás teendőinek egy része ugyancsak nincs összefüggésben a vízgaz­
dálkodási folyam attal és az építménnyel, de az üzemvitelt ezekkel már egyeztetni
kell (pl. villamos motor leemelése, szénkefe cseréje, csappantyú külső javítása,
zsilipfelhúzó berendezés javítása, kiemelhető szivattyúk, levegőztetőrotorok ellen­
őrzése stb.).
Az e csoportba tartozó teendők másik része azonban a vízgazdálkodási folyamattá
összefüggő, nagyobb művelet, amelyhez szükség van szívóakna víztelenítésére,
ülepítő ürítésére, tisztítóm ű leállítására stb. (pl. beépített szivattyú kiszerelése;
gereb, dobszűrő, zsilip tömítésének javítása). Ezek, továbbá a több évenkénti nagy­
javítások mindig az építmény teljes egészének figyelembevételével, annak javítási,
karbantartási tervével összhangban végzendők, olyankor, amikor a vízgazdálkodási
folyamat (belvízátemelés, szennyvízkezelés stb.) részben vagy teljesen szünetel.
A leürített, kikapcsolt állapotot az összes hozzáférhető gépészeti, építési stb. szerke­
zet felülvizsgálatára és javítására egyszerre kell kihasználni.
A vízügyi gépészeti berendezések nagyobb karbantartási—javítási műveleteinek
jelentős hányadát korrózió m iatti elhasználódás teszi szükségessé. Ezért a korrózió
elleni védelemre különös gondot kell fordítani. Ha bármely okból a létesítmény víz
alatti részei hozzáférhetővé válnak, az ott levő gépészeti és acélszerkezeti elemeket
azonnal meg kell vizsgálni és a szükséges cseréket vagy korrózióvédelmi intézkedé­
seket végre kell hajtani.
Különös figyelmet kell fordítani a vízzel is érintkező bebetonozott elemekre (csőátve­
zetések, zárószervek, támaszok stb.). Ezek elkorrodálása esetén nem elegendő a
betonból kiálló részek levágása, hanem szilárdságtanilag és vízzáróság szempont­
jából szükséges mélységig a betonból a korrodált elemet ki kell vésni és újjal pótolni.
615
2.27. B izton ságtechn ikai k övetelm én yek
A gépészeti berendezések mozgatására (szállítás, szerelés) és üzemvitelére számos
biztonságtechnikai előírás vonatkozik. A fontosabbakat az irodalomjegyzék ta r­
talmazza. A továbbiakban kiemelünk néhány gyakran előforduló szempontot.
Mozgó teher a la tt tilos tartózkodni! Ha a gépszállító szerel, az építők is kötelesek
a szerelési irányító figyelmeztetéshez alkalmazkodni. Daruval ferdén emelni
(oldalra feszített kötéllel) tilos! — Mélyebb és magasabb helyek szerelésekor útban
levő védőkorlátok eltávolítása esetén megközelítés csak biztonsági övvel! — Több­
szintes létesítmény szerelési nyíláslefedéseinek eltávolítása esetén (pl. szellőztetés)
ideiglenes korlátot elhelyezni kötelező! — Kézi gerebtisztítás közben — különösen
fagyban — a padozat síkos lesz. A korlátot nem szabad leszerelni! Láblécet nem
szabad elhagyni, ahol nincs, utólag építeni kell.
A gerebszemetet fertőzésveszély mentes módon kell tárolni, szárítani vagy meg­
semmisíteni. — Padozatból nem emelkedhet ki védetlen cső, lefedőnyílás pántja,
fogó, sarokvas stb., amely megbotlást okozhat. Közlekedési útvonalra a közleke­
dést akadályozó tárgyak (pl. pótalkatrész) nem helyezhetők — Vízelöntésre veszé­
lyes helyeken (pl. vízszint alatti aknák) a gyors távozás lehetőségét biztosítani
kell (nyitott visszavonulási út, biztosítókötél, kint biztosító második segítő sze­
mély). — Olajtárolás tűzrendészeti előírásait be kell tartani. — Egyes korrózióvédő
bevonatok oldóanyaga száradás közben robbanásveszélyes. Dohányzás, hegesztés,
villamos szikra életveszélyes lehet. — Zárt helyen működő Diesel-motorok zaja
és kipufogó gázai elleni védekezés eszközeit biztosítani kell. — Mozgó géprészek
érintési lehetőségét, alászorulást megakadályozó korlátokat, hálókat eltávolítani
csak üzemen kívüli állapotban szabad (pl. tengelykapcsoló burkolata, csappantyú-
ellensúly védőkorlátja).
2.3. A G É PÉ SZ E T I B E R E N D E Z É S E K ÉS AZ ÉPÍTM ÉN Y
IL L E SZ T É SI KÖVETELM ÉNYEI
2.31. Gépészeti követelm ények az építővel és az építtetővel szem ben
A gépészeti berendezés kifogástalan elkészítéséhez a gépszállító és -szerelő a követ­
kező követelményeket tám asztja:
a leszállított berendezések szakszerű fogadása és tárolása;
a csatlakozó építmények, villamos- és egyéb létesítmények (pl. vízellátás)
megfelelő kialakítása, ill. biztosítása;
a csatlakozó építési és szerelési műveletek megfelelő időbeli összehangolása;
a szállított és felszerelt berendezés részleges és teljes kipróbálásához szükséges
külső körülmények időben történő biztosítása (víz, energia, építmény üzemkész
állapota stb.);
a szerelőszemélyzet ellátása segéderőkkel és szociális körülményeik rendezett
biztosítása (fűtött m unkatér, lakás, tisztálkodás, közlekedés, esetenként élel­
mezés).
A szállítással és tárolással a 2.23. pontban foglalkozunk. A csatlakozások
megfelelő térbeli és időbeli biztosítását a 2.32. és 2.33. pontban tárgyaljuk.
616
A gépszállító a külső próbafeltételek előkészítését a fővállalkozási vagy a szerelési
szerződésben részletesen kiköti. Ezek gyakran csak további megállapodásokkal
biztosíthatók (pl. villamos energia bekötése és üzembehelyezése az áramszolgáltató
vállalat részéről, szennyvíz és ivóvíz műveknél hozzájárulás a kísérleti bekötés­
hez stb.).
.A személyzet ellátását a szerelési szerződés szabályozza.
2.32. A gépészeti szerelés és az építés összehangolása
A vízügyi létesítmények építése és az azokba beépülő gépészeti berendezések sze­
relése időben és térben egymással összefonódó tevékenység. Gyakori forrása a
határidő- és költségtúllépéseknek, az üzembehelyezési és üzemelési zavaroknak
az az elavult felfogás, hogy az építés és a technológiai szerelés egymástól élesen
elhatárolható művelet, am it az épületnek a szerelővállalat részére való átadása
jellemez. Az építési és szerelési organizáció fontosabb érintkező műveletei:
a gépberendezések helyszíni tárolása és szereléssel kapcsolatos mozgatása;
előre bebetonozandó elemek beállítása;
vízszint alatti szerelési műveletekhez a víztelenítés biztosítása;
szerelés során szükséges betonozások;
szerelés utáni általános „bepucolás”, festés, javítás. Burkolatok, korlátok
elhelyezése, stb.
A szereléssel egyidőben a szerelési területen építési jellegű tevékenység általában
nem végezhető. Kivételes esetben, a szerelő vállalattal előzetesen megállapodva és
fokozott gondossággal (belső védődeszkázat stb.) kisebb építési műveletek elvégzése
megengedhető, különösen nagy munkatéren, amelynek csak egy részében folyik
egyszerre gépszerelés.
Az építés és szerelés részletes összehangolása annál fontosabb, minél nagyobb és
összetettebb a létesítmény. A vonalas ütem terveken túlmenően gyakran hálódiag­
ram készítése is indokolt. Az ilyen komplex kivitelezési organizáció összefogása és
szorgalmazása a beruházó feladata, ha a gépészeti és az építési (fő) vállalkozó egy­
más alá-, ill. fölérendelését nem vállalják, és közvetlenül a beruházóval lépnek
jogviszonyba.
2.33. A z építés és a gépszerelés közös ellenőrzési feladatai
Mind az épület, mind a gépberendezések ellenőrzésére kialakult módszerek vannak,
amelyekkel az építő, ill. a gépészeti kivitelezők saját m unkájukat figyelik és korri­
gálják. Gyakori viták forrású azonban a két szakág érintkezési felületeinek illesz­
tése és ennek ellenőrzése.
A vízépítési és a gépészeti munkák összefüggő műveleteinek ellenőrzése mindkét
szakterületre kiterjedő ismereteket, rugalmasságot és a helyszín gyakori felkeresését
igényli. Ha az építést ellenőrző személynek ezen a téren nehézségei vannak, vegyen
igénybe segítséget. Erre akár a tervezői művezetés megfelelő kiterjesztése, akár
külső kisegítő speciális szakellenőr (pl. villamosgépész) időszakos alkalmazása is
módot nyújthat.
Az építési pontosság nagyságrendje cm-es, néha csak drn-es, a gépészeti tűrések
mm nagyságrendűek vagy ennek is tö rt részei. Ezért az összeépítések helyén olyan
617
elemeket alkalmaznak, amelyek a kétféle tűrést áthidalják (1. a 2.4. pontot). Az
építmény födémszintjeinek, alátámasztó részeinek, áttöréseinek méret- és alak-
ellenőrzését a hozzájuk csatlakozó gépészeti áthidalóelemek tolerálásának ismere­
tében kell végezni.
Igen fontos a vízszint alatti, szárazon tartandó gépterek betonfalának vízzárósága.
A pontatlan lyukkihagyások m iatti utólagos vésések a vízzáró rétegeket megsért­
hetik, aminek helyreállítása sokszor elmarad.
A gépészeti berendezések felszerelése és az építési ellenőrzés során a későbbi
üzemvitel szempontjait is figyelembe kell venni. A gépberendezés gyári konstruk­
tőre gyakran a szerelőkre bízza a kisebb befejező szerkezeti műveleteket (pl. olaj-
és hűtővízcsövek és elvezetésük, magasan elhelyezett műszerekhez leolvasóemel­
vény és létra stb.). Ezek elhanyagolása vagy elmaradása utólag nehezen rekla­
málható, menet közbeni ellenőrzéssel azonban az ilyen hibák megelőzhetők.
X I 1.2-1. ábra. Gépcsoport beépítése szerelés után bebetonozott közös
alapkerettel, kampós alapcsavar leerősítéssel
2.4. A G É PÉ SZ E T I B E R E N D E Z É SE K B E É P ÍT É S I MEGOLDÁSAI
hez, rögzítési mód, kapcsolat a szívó- és nyomóoldali csővezetékkel, ill. a hajtógép
2.41. Á ltalános áttekintés tápvezetékével (villamos áram, olaj, gőz, gáz).
A X I 1.2-1. ábrán a kis szivattyúk, kompresszorok leggyakoribb vízszintes tengely­
Bár a gépészeti berendezések rohamosan fejlődnek, új típusok jelennek meg, a elrendezésű, hajtó villamos motorral egybeépített, közös alapkeretre szerelt kivi­
beépítési alapelvek és részmegoldások kevéssé változnak. telének beépítése látható. Kiegyensúlyozott forgó tömegek esetén az alapkeret a
Az építés gyorsítása érdekében általános tendencia a gépek minél komplettebb, betonalapra egyszerűen ráhelyez­
nagy egységekbe összeszerelt állapotban való helyszínre szállítása és ennek révén hető, és előre bebetonozott alapcsa­
a gépek és az építmény között kevésbé tagolt, egyszerűbb csatlakozások biztosítása. varokkal lefogható. Kiegyensúlyo­
A nagyobb egységekbe egybeépített gépészeti berendezések egyszerűbb alakú épít­ zatlanabb üzemű géphez (dugattyús
ményi csatlakozásokat kívánnak és gyorsabban szerelhetők fel. Ezzel szemben kompresszor, robbanómotorral haj­
nagyobb szállító- és szerelőberendezéseket igényelnek, és a nagyobb gépegységet to tt szivattyú) megfelelő tömegű
felvevő építménycsatlakozást gondosabban, sokszor előre bebetonozott fém ele­ beton alaptestet kell kiképezni.
mekkel megerősítve kell kialakítani. Annak eldöntéséhez, milyen m értékű előzetes A gépalap 10—-20 cm-es megeme­
összeszerelés gazdaságos, a tervező, az építést kivitelező, valam int a gépszállító lése azonban az előbbi esetben is
gondos előzetes egyeztetése szükséges. célszerű, a gép esetleges vízkiömlé­
Vízépítési létesítmények gépészeti berendezéseinek körébe a 2.1. pont szerint víz­ sektől való megóvása és kényel­
gépeken kívül erőgépek, hajtóművek, csővezetékekhez kapcsolódó szerkezetek, mesebb kezelése érdekében. A gép­
vízkezelési gépek stb. is tartoznak. Egyes speciális gépek nem választhatók el az csoport felállításakor annak víz­
adott vízgazdálkodási technológia (pl. szennyvíztisztítás), ill. a gépészettel összefüg­ szintes helyzetére nagy gondot kell
gő, nem gépészeti szakterület (pl. villamos berendezések, vízi acélszerkezetek) fordítani; azt a leerősítési pontok­
ismertetésétől. Ezeket a vonatkozó szakfejezetek tárgyalják. ban megfelelő alátétek alkalmazá­
A következőkben az építményhez illesztés és a létesítmény funkcionális céljának sával biztosítani kell. Nagyobb gép­
biztosítása szempontjából jellemző, általános, önállóan tárgyalható példák szem­ csoport felállításakor célszerű az
léltetik a gépészeti berendezések csatlakoztatását, és az építmény megfelelő kiala­ alapkeret felfekvési helyén az alap­
kítását. test felületébe előre bebetonozni
lemez- vagy szögacél burkolatot,
amely megakadályozza a beton le-
2.42. Á ram lástani gépek és hajtóberendezésük pattogzását, és a gépalapnak egy­
értelmű, biztos felfekvést ad.
A gyári szállítású nagyobb gépek és berendezések beépítésére a szállító vállalat A X I I . 2-2. ábrán közepes teljesítmé­
katalógusai, ajánlatai vagy a szállítási szerződés alapján szolgáltatott részletes nyű, Diesel-motorral h a jto tt függő­ X I I . 2-2.rábra. Gépcsoport beépítése
beépítési rajzai tartalm aznak előírásokat. leges tengelyű, kis szállítómagasságú bebetonozatlan közös alapkerettel,
A gépek fontosabb beépítési jellemzői: tengelyelrendezés, csatlakozás a hajtógép- gépcsoport látható. A szivattyú a átmenőcsavaros leerősítéssel

618 619
Diesel-motorra van felszerelve, ezért a hajtó és h ajto tt gép között helyszíni illesz­
tési probléma nincs. Ha az alátámasztó vasbeton födém 50—60 cm-nél vékonyabb, szükséges süllyesztés később nem meg­
célszerű átmenő csavaros lefogást alkalmazni. A nem átmenő alapcsavarok kívá­ oldható. A vízszintes síkban elmozgatást
natos bebetonozási hossza ugyanis legalább 30—40 d, ami a gyakorlatban előfor­ lehetővé tevő megoldások: az alapkereten
duló legkisebb, 1 cm-es csavarátmérő esetében is 40 cm. vagy leerősítőtalpon hagyott nyílások a
rögzítőcsavar átmérőjénél bővebbek; a
A X II.2-3. ábra nagyobb, ugyancsak vízszintes tengelyű, nagynyomású szivattyús gép leerősítőtalpán és az alapkereten egy­
gépcsoportot ábrázol. Ennél a szivattyúhoz és a motorhoz külön alap tartozik.
másra merőleges irányban hosszabbítot­
A külön-külön alapkeret leerősítés után itt bebetonozható, m ert a hajtó és a
tak, oválisak a csavarlyukak (néhány
h ajtott géprészt mindenképpen a helyszínen kell összeszerelni. A végleges rögzítés­
mm-es lehetőség); speciális leerősítési faj­
hez az egytengelyűséget 0,02—0,05 mm pontossággal kell beállítani, különben még tá k (átmenő alapcsavarok nagy beton­
a gumidugós tengelykapcsolat is gyorsan tönkremegy. kihagyással, ellen-alátámasztással, kala­
Az egyes géprészek ilyen finom beállításának alapfeltétele, hogy először is durván pácsfejű csavarok stb.). Kényesebb be­
a kívánt helyre kerüljenek, másodszor: a finom beállításhoz megfelelő eszközök rendezés pontos beállításának végrehajtá­
álljanak rendelkezésre. Az első feltételt az alapcsavarok géppel együttes behelye­ sához a gép és az alapkeret közé szerelt
zése és utólagos kibetonozása biztosítja. A finom beállítást a beton megkötése csavaros állítóberendezések szolgálnak.
után lehet végrehajtani függőleges irányban alátétek elhelyezésével. Ha az egyik Nagyobb gépeket azonkívül illesztett csa­
géprészt azonban valamilyen oknál fogva nem lehet alátétekkel emelni, pl. bebe­ varokkal vagy csapokkal kell beállítani.
tonozott eleme van, vagy már véglegesen hozzákötötték egy harm adik géprészhez, A hajtó villamos motornál biztosítani kell
csővezetékhez, akkor célszerű a hozzá illesztendő másik géprész alá még az alap­ a hűtőlevegő szabad mozgását, valamint
csavarok bebetonozása előtt néhány alátétet is behelyezni, különben az esetleg a csatlakozó kábel helyes elvezetését (haj­
lítási sugár kötött!). Ezek kihatnak a
betonalap kialakítására. Robbanómoto­
ros hajtás esetén az üzemanyagot, a hűtő­
vizet vezető és a kipufogócsövek elhelye­ X I I .2-4. ábra. Nagy függőleges
zése is kihatással van az alaptestre. Na­ gépcsoport beépítése, motor alatt
gyobb Diesel-motorok alapozását rezgés­ bebetonozott alapkerettel
csillapító parafaréteggel kell elválasztani
az épület alaplemezétől (L a X I 1.2-3. áb­
rát). lEaiiíígil
A X I I .2-4. ábrán nagy teljesítményű, vil­
lamos motorral hajtott, függőleges tenge­
lyű, kis szállítómagasságú szivattyú lát­
ható, ráépített villamos motorral, a motor
cdatt megtámasztott kivitelben. Ennél a
megoldásnál az alátámasztó födém min­
dig az alvízszint fölött van, így vízzárást
nem kell biztosítania. A nagy súly m iatt
fontos az alapkeret gondos kiöntése;
szükség esetén azt a betonvasaláshoz is
hozzá lehet hegeszteni.
A X I I .2-5. ábra az előzőhöz hasonló, de
alsó megtámasztáséi gépcsoportot m utat. Itt
a támasztófödém gyakran víznyomás alá
kerül. A vízzárás az alapkeret utólagos
betonozása esetén is biztosítandó!
A X I I . 2-6. ábrán hasonló rendeltetésű
gépcsoport látható, de külön-külön meg­
X I I .2-3. ábra. Külön alapkeretre szerelt hajtó- és hajtott gép beépítése. támasztott motorral és szivattyúval. Ennél
Hajtó robbanómotor parafaágyazatba helyezett lengéscsillapító beton- X I I .2-5. ábra. Nagy függőleges gép­
tömbön igen fontos a két alapkeret központos és csoport beépítése, szivattyú nyomó­
vízszintes bebetonozása. könyök alatt bebetonozott alapkerettel
620
621
 A X I I .2-7. ábra ferde tengelyelrendezéséi, kis szállítómagasságú, nagy teljesítményű
gépcsoportot ábrázol. A szivattyú talpaival a betonra támaszkodik, a közös alap­
keretre szerelt villamos motor és fogaskerék-hajtómű a ferde födémre átmenő
csavarokkal van felfogva.
A szerelés általában a szivattyúgépcsoport beállításával kezdődik. Ezért a csatla­
kozó vezetékek oldhatóságáról és térbeli elhelyezési tűréséről gondoskodni kell.
E zt a csővezetékekben szerelési közdarabok, könyökök, a villamos tápvezetékben
hajlékony kábelszakasz biztosítja.
A szivattyúk beépítésekor figyelemmel kell lenni arra, hogy a tömszelence mindig
csöpög vagy folyik; ez nem hiba, hanem annak működéséhez tartozik. A „szárazra
húzott” tömszelence nincs kellően kenve és hűtve, ami gyors kopáshoz vezet és
fölösleges energiát emészt. A tömszelencevíz gyűjtőteréről, elvezetéséről azonban
az alapozáskor gondoskodni kell, különben a gép alatt és körül állandóan tócsa
lesz. Nem szabad elfelejtkezni a szivattyú víztelenítő nyílásairól sem. Ezek
hozzáférhetőek legyenek.
A szivattyú gépcsoportok kezelését, karbantartását lehetővé tevő megközelítést
az építmény kialakításakor alaposan meg kell gondolni. Ehhez meg kell ismerni
a gépek kezelési kívánalm ait (kenés, műszer leolvasás, tömszelence-meghúzás
stb.). Függőleges tengelyű gépek esetleg el nem érhető pontjaihoz emelvényt, lét­
rát, bejutó nyílást kell biztosítani.

2.43. Csővezetékek és szerelvények

I tt csak a gépészeti berendezéshez közvetlenül csatlakozó csővezetékekkel és szerel­

vényekkel foglalkozunk. A nagy átm érőjű (általában 400 mm átmérőn felüli)
csőidomok és -szerelvények a forgógépekhez hasonlóan, a vasbeton építményhez
vannak erősítve, vagy tám asztva, e célra gyárilag ráöntött vagy ráhegesztett
talpakkal, körmökkel. A X II.2-8. ábrán ilyen közbenső csappantyút m utatunk be,
amely alsó betonalapra támaszkodik. Bár a nagy átmérőjű csővezeték többi részé­
vel való rendkívül szilárd összekötés az oldal­
irányú elmozdulást nem teszi lehetővé, a leerő-
sítőcsavar mégis célszerű, a beállításoknál való
rögzítés és az esetleges alátétek megszorítása ér­
dekében. A csappantyúhoz szerelve látható egy
szerelési közdarab is, amely a csőtengely irá­
nyában a csappantyú szerelési elmozdítását le­
;3 -a>
c hetővé teszi.
A X I 1.2-9. ábrán egyszerű, kis átmérőjű cső merev
átvezetését ábrázoljuk, nem vízzáró falon. Vannak
o*
. -<u ezenkívül rugalmas (elmozdulást lehetővé tevő)
ÖD átvezetések, továbbá vízzáró fali átvezetések is.
Ezek egy részére MOT típustervek készültek.
h C3 A X I 1.2-10. ábrán nagyobb átmérőjű cső merev
sí
fali átvezetése látható. Az előre bebetonozott kül­
ső keret nyílása lényegesen nagyobb, m int a cső
külső átmérője. Ez az építési, több cm-es pontat­ X I I . 2-8. ábra. Nagy átm érőjű
lanság, valam int a gépszerelés megengedett 1— közbenső csappantyú beépí­
2 mm-nyi tűréséből következő csőhelyzet át- tése, szerelési közdarabbal

6 2 3

622

*.
 í
hidalására szükséges. A keretet a cső­
vel két, szereléskor ráhegesztett lemezív
köti össze, amelyet a cső excentricitásá- i l — __1
nak megfelelő alakúra vágnak le. A keret 1__
L r
és a cső közötti térbe utólag betont in­
jektálnak. A csővezetékek gépházon belül il
vezethetők a falon, a mennyezeten, a
!|
padló fölött vagy ezek valamelyikébe 1
süllyesztve, esetleg külön csőkamrában 1
vagy csőpincében. A X I 1.2-11. ábra ki­ ____ L
! H
sebb átmérőjű, viszonylag hosszú cső­ !__ —J
vezetékek gépházon belüli felerősítési lehe­
tőségeit m utatja.
Padló fölötti vezetés csak közlekedésre
ritkán használt helyen megengedett, és
gondoskodni kell a megbotlás vagy á t­
haladási akadály elhárításáról (lépcsős
áthidaló pódium, világítás).
A padlóba süllyesztett esőcsatorna gya­
kori megoldás, kis átmérőjű csövek vagy
X I I . 2-9. ábra. Kisebb csőnyalábok vezetésére. Gondoskodni kell
csővezetékek fali átvezetése a csatornában összegyűlő (szennyes!) víz
elvezetéséről.
Villamos kábel nem vezethető csővel kö­
zös csatornában!
A esőcsatornában a csőszerelés nehézkes,
ezért lehetőleg kint előre alakra hajlított
és összehegesztett vagy -szerelt, nagy ele­
mek befektetését kell előirányozni. A eső­
csatornákat gondosan le kell fedni.

2.44. T artályok, légüstök

A gépházakban vagy szabad téren el­
helyezendő szabad felszínű, valamint X I I . 2-11. ábra. Csővezetékek gépházon belüli felerősítési megoldásai
nyomás alatti, fémből készült tároló- és a ) fa lh o z e rő s íté s , k o n z o lla l; b ) m en n y ezetre fü g g e s z té s

kiegyenlítőtartályok beépítése a gépek

és a csővezetékek beépítéséhez hasonló. tisztítás, leeresztés, korrózióvédelem tekintetében speciális követelményeket tá ­
Lapos fenekű tartályok a födémre rá- maszt.
X I I . 2-10. ábra. Nagyobb csővezeték helyezhetők, lábas légüstöket stb. a fö­ Tűz- és robbanásveszélyes anyagok tárolását külön előírások szabályozzák. Nyomás
fali átvezetése démhez rögzíteni kell. A tartályokból a alatti tartályokra ugyancsak speciális előírások vonatkoznak.
vizet időnként teljesen le kell ereszteni.
Az erre való nyílás hozzáférhetőségéről, lebocsátóedény aláhelyezési lehetőségéről
vagy levezető csatornájáról, csőről m ár az építmény kiképzésekor gondoskodni 2.45. Szerelő- és szállítószerkezetek
kell. Figyelemmel kell lenni a tartályokra szerelt szerelvények, műszerek, búvó-
nyílás stb. kezelési és megfigyelési kívánalmaira is. A gépészeti berendezések mobil (pl. autódaru) vagy beépített berendezésekkel
emelhetők és továbbíthatók. A beépített emelési szerkezetek legegyszerűbbje a
A X I I . 2-12. ábrán nagyméretű, földbe épített tárolótartály elhelyezése látható. Az fix horog. Elhelyezésével nem kell takarékoskodni: minden nagyobb gépberendezés
ilyen elhelyezés biztonsági, esztétikai és helykihasználási szempontból előnyös, de
i 40 V ízép ítés II. k ö te t
625
624
|
|

L
 X I I . 2-14. ábra. Szerelőnyílás lefedése

A X I 1.2-14. ábrán nagy tolózár fölötti szerelőnyílás lefedése látható, a keret bebe­
tonozásával. A lefedés nagy mérete és tolózárállvány hordása m iatt a borítólemezt
szögacél merevítőkkel erősítették. Beépítésére szereléskor kerül sor.
A X I 1.2-15. ábra esőcsatorna lefedését és ennek bebetonozott szögacél keretét ábrá­
zolja.
A XII.2-16. ábra nagyobb szivattyútelep kiemelhető gerebének alsó és felső megtá­
masztását m utatja.
X I 1.2-12. ábra. Földbe épített tárolótartály elhelyezése A X I 1.2-17. ábrán a szívóakna előtti acélszerkezetű elzárás horony kiképzésének
két megoldása látható. Áramlástanilag a b ) megoldás a kedvezőbb, m ert a horony
nem emelkedik ki a fal síkjából. Ennél azonban a pillér vasalása nehézkesebb,
fölé, ha megfelelő teherbírású a födém, célszerű horgot szerelni. Nagyobb súlyú
m ert a horony vasalását ki kell kerülni. Ezért, ha a vízsebesség a szűkített helyen
(néhány száz kp) elemek esetén a felső födémre szerelt I-tartón mozgó macska
sem nagy (1 m/s-ig), az egyenes pillérvasalást lehetővé tevő kiugró a) megoldás is
ajánlható, amellyel a gépelem megemelése után egyirányú elmozgatására is lehe­
választható.
tőség van.
A X II.2-18. ábrán a korlátok, ill. létrák betonhoz erősítése látható.
Még nagyobb (1000 kp-on felüli) gépekkel felsze­
relt, zárt telepek gépházába futódaru beépítése is
indokolt, amely az emelésen kívül a gépelemek
kétirányú mozgatását teszi lehetővé.
A X II.2-13. ábrán darusín leerősítését m utatjuk
be, előre bebetonozott csöveken átmenő csava­
rokkal.
Az emelőberendezéseken kívül egyes esetekben
szükség lehet síneken mozgatható szállítócsillékre,
targoncákra is (pl. gerebszemét eltávolítására).
A sínek felerősítése egyszerű; ahol azonban ke­ A-A metszet
resztirányú közlekedés van, süllyesztésükről gon­
doskodni kell.

2.46. G épészeti segédszerkezetek

Ide tartoznak a nagyobb gépberendezéseket ki­

X II.2 -1 3 . ábra. Darusín
leerősítése
egészítő, egyszerűbb, az épületgépészeti szerkeze­ X I 1.2-1 5. ábra. Csőcsatorna X I 1.2-16. ábra. Gerebköteg
lefedése m egtám asztása
tekhez is sorolható, acélból készülő elemek, úm.:
vaslétrák, korlátok, emelvények, alapkeretek, le­
mezfedések, horony vasalások stb.

6 26 40 *
627
 2.47. Irá n y ítá s- és m éréstechnikai
szerkezetek

Külön kell megemlíteni az újabban egyre

több helyen előforduló irányítás- és mérés-
technikai, autom atikai berendezések gépé­
szeti elemeinek beépítését. A legnagyob­
bak a beavatkozószervek, azonban ezek be­
építése többnyire nem különbözik a kézi
működtetésű szerelvényektől, m ert a segéd­
energiával működő hajtás a szerelvényre
rá van építve (motoros tolózár, acélszer­
kezeti mozgató mechanizmus, villamos haj­
tású autom atikus gerebtisztító stb.). A kü­
lönálló autom atikus beavatkozó szervek
beépítésük szempontjából önálló gépészeti
berendezések, amelyeket a szakfejezetek
tárgyalnak (pl. olajhidraulikus hengerek).

X II.2-18. ábra. K orlát, létra leerősítése

Különálló, betonba beépítendő vagy be­
erősítendő kisebb elemek egyes érzékelők
(úszó, szintmérő szonda, autom ata légte­
lenítődóm, torlasztóelem stb.). Amennyi­
ben ilyenekre nagyobb számban szükség
van, esetenként célszerű részükre külön­
álló érzékelőakna építése, amely valami­
lyen üzemi víztérrel van összekötve.
A X II.2-19. ábrán a szintérzékelés egyik X II.2 -1 9 . ábra. Billenőkapcsoló
korszerű szerkezetének, az ún. billenőkap­ beépítése zárt térbe
csolónak zárt térbe beépítése látható.
A villamos kábelek részére kifejlesztett tömszelencés átvezetés egyben a kívánt
kapcsolási szint egyszerű beállítását is lehetővé teszi.

3. V IL L A M O S S Z E R E L É S
Horváth Sándor
horonyvasalási megoldásai
X I I . 2-17. ábra. Szívóakna

3.1. ER Ő SÁ RA M Ú VILLAM OS SZERELÉS

ideiglenes elzárásának

A vízépítéshez és annak keretében vízépítési m űtárgyak — különösképpen a

különböző célú szivattyútelepek — építéséhez és üzeméhez villamos energia szük­
séges. A művek üzeméhez villamos elosztóhálózatot kell létrehozni és az üzem fenn­
tartásához szükséges villamos elosztó- és fogyasztóberendezéseket fel kell szerelni.
Különös gondot kell fordítani a villámcsapás, a feszültség alatt álló berendezések
véletlen érintése és a szigetelési hibák következményeinek (érintésvédelem) kikü­
szöbölésére. Az em lített erősáramú feladatok mellett híradástechnikai hálózatokat
és -berendezéseket is létesíteni kell, hogy az üzem irányítását (építés, védekezés, víz­
kormányzás), ellenőrzését biztosítani lehessen.
628
629
3 .1 1 . V ezetékszerelés, hálózatépítés 3.114. Vezeték felerősítése
3.111. Szabadvezeték A vezetősodronyokat szigetelőkre erősítik. A nagyfeszültségű vezeték függőszige­
Villamos szabadvezetékek építésének és szerelésének alapvető követelményeit az telőivel szemben kis- és középfeszültségű vezetékek megfogására állószigetelők
MSZ 151 Erősáramú Szabadvezetékek [1] c. szabvány tartalm azza. használatosak, amelyek anyaga Magyarországon porcelán.
Az állószigetelőket acéltartókra erősítik; a szigetelőtartókat pedig minden eset­
ben idomacél — újabban hidegen hengerelt idomacél — kereszttartókra erősítik.
3.112. Vezetők, vezetékanyagok (Kísérletek folynak alumínium kereszttartókkal is.)
A vezetőket a rögzített tengelyű sodrony-szállítódobról való lecsévéléssel egyidőben
Szabadvezetékek áramvezetői mindig sodrott szerkezetűek és anyaguk hazánkban rakják fel a kereszttartókra. A mechanikai sérülésektől való védelmen túl különös
általában alumínium (Al), nemesített alumíniumötvözet (Ad) vagy alumíniumacél gondot kell fordítani arra, hogy az alumínium alapanyagú vezetéksodronyok ne
(Alac), ritkán vörösréz (Cu). szennyeződjenek, azokat pl. a talajra fektetni vagy olyan szerszámmal megmun­
Nagyfeszültségű vezetékek (120— 400 kV) anyaga csaknem mindig alumíniumacél, kálni, amellyel m ár rezet is kezeltek, szigorúan tilos.
középfeszültségű vezetékeké (1—35 kV) nemesített alumíniumötvözet, kisfeszült­
ségű (0,4 kV-ig) vezetékek rendesen kemény alumínium sodronyból készülnek.
3.115. Áramkötések

3.113. Villamos méretezés A vezetéksodronyok folytonosságát áramvezetés szempontjából az áramkötések

biztosítják.
A vezetők keresztmetszeti méretezését a tényleges üzemáramra a X I I .3-1. táblázat A laza átkötéseknél a tulajdonképpeni áramkötések mechanikai értelemben terhe­
könnyíti meg. A vezetéket ezen kívül letlenek, a felfüggesztett és kifeszített vezetékszakaszokat csak vezetői szempontból
feszültségesésre, kapcsolják össze.
teljesítmény veszteségre (legfeljebb 5% lehet),
a zárlati áram hatására, 3 . 11G. Tartószerkezetek
érintésvédelmi követelmények alapján kell méretezni.
A nagy-, közép- és kisfeszültségű vezetékeket mindig külön oszlopokra kell terelni.
X I I .3-1. táblázat Szabadvezeték épülhet fa-, beton- vagy acéloszlopon.
A kedvezően felhasználható oszloptípusokat a X I 1.3-2. táblázat tartalmazza.
Szabadvezeték-sodronyok megengedett legnagyobb állandó terhelése
50 Hz-es váltakozó áramra, 40 °C környezeti hőmérsékleten (MSZ 151/1. lap) Faoszlopos szabadvezetéket betongyámra szerelt telített fenyőfaoszlopokkal kell
létesíteni. Ma m ár csak akkor épül ilyen, amikor betonoszlopok szállítását az építési
N é v le g e s
N e m e s íte tt A lu m ín iu m ­ terület aránytalanul megnehezítené. Acéloszlopokat elsősorban nagyfeszültség ese­
R éz B ro n z A l u m ín i u m
k e re s z tm e ts z e t,
a lu m ín iu m acél
tén alkalmaznak. Középfeszültségen ritkán használnak acéloszlopot; ha azt a
mm2
v e z e tő k m e g e n g e d e tt le g n a g y o b b á lla n d ó á r a m a , A
vezeték különösen magas elhelyezése teszi szükségessé, vagy a vezeték húzóigény­
bevételének megfelelő betonoszloptípus (vagy szerkezet) nincs.
10 65 70 60 60 A tartóoszlopok a vezeték súlyát, zúzmara stb. pótterhét tartjá k és felveszik a veze­
16 85 90 85 80 — tékre ható szélnyomást. A feszítőoszlopok ezeken kívül a vezetékfeszítés által keltett
25 110 115 110 105 — húzóerőt is egyensúlyozzák. A nyomvonal töréseiben álló oszlopok az iránytörés
35 140 145 145 130 — által okozott oldalirányú húzóigénybevételt is felveszik (saroktörés-oszlop); ha a
50 180 190 180 165 — feszítőoszlop feladatát is ellátják, a nevük sarokfeszítő oszlop.
5 0 /8 * - - — — 175 A faoszlopos vezetékek feszítőoszlopai több oszlopból ácsolt szerkezetek, többnyire
70 220 230 225 195 — bakoszlopok, amelyek síkját mindig a mértékadó igénybevétel irányába kell állí­
7 0 /1 2 * - - — — 215 tani. Nagyobb igénybevétel felvételére három—négy oszlopból kialakított gúla­
95 265 280 275 245 — oszlopok alkalmasak.
9 0 /1 5 * — - — —■ 270 A betonoszlopos vezetékek tartóoszlopai á ttö rt gerincű, előregyártott, előfeszített
1 1 0 /2 0 - - — — 310 vasbeton oszlopok, feszítőoszlopai pedig részben ilyen oszlopokból kialakított
120 315 330 33 0 29 0 —
bakoszlopok, portáloszlopok, részben rácsos acéloszlopok. Ú jabban nagy szilárd­
1 2 0 /2 0 * — — - - 325 ságú vasbeton oszlopok is készülnek, amelyek feszítőoszlopok céljára alkalmasak.
Az oszlopok hagyományos felállítása emelőbikával és ollós tartórudakkal végezhető,
* A z acélk eresztm etszet a nevezőben v a n .
célszerűen csőrlővel való húzással kombinálva.

631
X I I .3-2. táblázat X I I .3-3. táblázat
Oszlopfajták kis- és középfeszültségű szabadvezetékhez Vízfolyások keresztezésénél megengedett magasságok kis-
(tájékoztató adatok) és középfeszültségű vezeték esetén [MSZ 151]
Oszlop Legnagyobb A magasság Megengedett legkisebb
Hosszúság, Felfüggesztés magassága, m megengedett
A vízfolyás jellege kiinduló síkja magasság, m Megjegyzés
m
típus szerkezet csúcshúzás

a le g n a g y o b b
D una 19
100— 100 h a jó z á si v íz s z in t
e g y e s fa o sz lo p két fo k o z o tt b izto n sá g ú ,
F e g y sík b a n :
b e to n lá b o n b e to n lá b o n fe lfü g g e sz té s
7— 11, a z o szlop h o ssz a E g y é b , h a jó z h a tó le g n a g y o b b
150— 200 15
k iv é te le se n v íz fo ly á s h a jó z á si v íz s z in t
k é t sík b a n :
14-ig
FT, FK , k b . 1 ,5 m -rel k iseb b
á c s o lt sz er k e z e te k k a r b a n ta r tá s n em
F I, F B , b e to n lá b o n 45 0 — 3500 N e m h a jó z h a tó 5
FG LNV g é p i k o tr á ssa l
v íz fo ly á s

8 ,5 — 10— 12 7 m +
e lő fe s z íte tt 200 g ép i k o trá s esetén *
B 10— 12— 14 e g y sík b a n : [ 0 ,7 t / ( k V ) + 200] cm
v a s b e to n 40 0 K is p a ta k v a g y
14 a z o szlop h o ssz a 1300 csa to rn a , n y ilv á n ta r ­ p a rt
k é t sík b a n : t o t t L N V n é lk ü l g é p i k o trá s
5 (6)
B T , B I, k o m b in á lt n em le h e tsé g e s
8 ,5 — 14 k b . 1 ,5 m -re l k iseb b 000— 2700
BB, BP b e to n o sz lo p
* H a a m e d e rk a rb a n ta rtá s id ején a v ezeték feszü ltség m en tesítése lehetséges, a keresztezés m ag asság a
5 m le h e t.
e g y sík b a n :
a z o szlop n é v le g e s h o ssza
V rá cso s a célo szlo p 7 ,2 — 22 4 0 0 — 4550
k é t sík b a n : 3.12. K ábelek (földkábelek)
k b . 1,5 m -rel k iseb b
A kábel a szabadvezetéknél üzembiztosabb vezetékszerkezet. Számos előnye mellett
(pl. nagyobb keresztmetszetek kábellel előnyösen biztosíthatók) hátránya, hogy
A korszerű állítást gépkocsidaruval végzik. A daru az oszlopot súlypontja felett szerelése, főleg a kialakított hálózatmegoldás utólagos módosítása körülményesebb,
emeli és beállítja a gödörbe. A pontos függőlegesre állítás a szokott módon végez­ mint a szabadvezetéknél.
hető. A darura függesztés az oszlopállítás biztonságát nagymértékben növeli.
Acéloszlopok felállítása az egyéb célra készülő acélszerkezetek felállításától nem
különbözik. 3.121. Kábelszerkezetek
Fa- vagy betonoszlopokat, m iután azokat a munkagödörbe beállították, az oszlop
A hagyományos ólomburkolatú, papírvázas olajszigetelésű kábelek, mellett és
körüli talaj gondos tömörítésével rögzítik. A munkagödröket egyre inkább gépko­
helyett alumínium és műanyag burkolatú kábelek terjednek el. A kábelek vezető­
csira szerelt motoros fúróval készítik. Szokásos a hengeres lyuk robbantással való
erei nagy tisztaságú sodrott vagy tömör vörösrézből vagy alumíniumból készülnek.
kibővítése is. Betonoszlopok alapozásának szerves része a dőlésgátló betonlemez.
Az egyes vezetőket tekercselt, olajjal á tita to tt papír vagy műanyag, esetleg gumi­
Acéloszlopok részére általában betonalap készül. Az acél- és betonoszlopokat
földelni kell. szigetelés választja el a többi vezetőtől és a kábelköpenytől. Kivétel a korszerű
műanyag szigetelésű kisfeszültségű kábelek negyedik vezetője, amelyet három
részben érszigetelés nélkül építenek a kábelbe.
3.117. Nyomvonal Az érszigeteléssel ellátott összetartozó vezetők papírszigetelés esetén újabb közös
köpenyszigetelést kapnak. Ezzel elkészül a kábel belső szerkezete: a kábellélek,
A nyomvonalak használatát a vezetékjog biztosítja [2]. Megszerzésének előfeltétele amelyre folytonos ólomburkolatot préselnek. A burkolatra átlapolt acélszalag­
a területfelhasználási engedély megadása, ill. az ehhez szükséges helyszíni szemle. tekercselés kerül mechanikai védelemként, m ajd az acélszalag korrózióvédelmére
Híradástechnikai vezetékek megközelítése esetében meg kell vizsgálni, vajon az bitumenes jutaburkolat. Épületek és földdel ki nem tö ltö tt kábelcsatornák belse­
erősáramú vezeték nem okoz-e veszélyt vagy zavarást a híradástechnikai veze­ jében ez a bitumenes burkolat (compaund) szükségtelen, az ilyennel szállított (pl.
téken [3]. a talajból bevezetett) kábelről gondosan eltávolítandó. Egyerű váltakozóáramú
Vízi utak és vízfolyások keresztezésénél betartandó magasságokat a X I 1.3-3. kábeleken acélszalag-tekercselés Sem lehet, az örvényáramok által okozott veszte­
táblázatban soroljuk fel. ségek elkerülésére. Sokféle alumínium burkolatú kábelt gyártanak, azonban ma

632 633
m ár hazánkban csak a papírszigetelésű kábellélekre melegsajtolással felhordott
folytonos alumínium köpeny használatos.
Műanyag szigetelés esetén a vezetőérre kisfeszültségen PVC, középfeszültségen
(6, 10 és 20 kV) polietilén szigetelést, m ajd az alumínium vagy acélszalag burko­
latra — esetleg közvetlenül a kábellélekre — PVC burkolatot préselnek. Ennek
korrózió elleni védő hatása fontosabb, m int szigetelőképessége. A kábelek talaj­
vízben való üzemre tartósan alkalmasak. Álló- vagy folyóvízbe folyamkábelt kell
fektetni, amelynek Z szelvényű acélszálakból kialakított páncélja alkalmas a fek­
tetésnél fellépő jelentős igénybevételek elviselésére.
Nagyfeszültségen (60—120—220 kV) nagynyomású olajkábeleket vagy gáznyomású
olaj kábeleket használnak.
3.122. Kábelfektetés
A kábelek fektethetők földárokba, ill. fedett kábelcsatornába, és vezethetők oldal­
falon vagy mennyezeten, tartószerkezetre erősítve.
Az erősáramú kábelek fektetésére az MSZ 13207 tartalm az előírásokat. Kábelfek­
tetés + 5 °C-nál alacsonyabb hőmérsékleten tilos. A megengedett hajlítási sugár
általában nagyobb az átmérő 15-szörösénél.
A földárokban való elhelyezés a kábelek alkalmazásának legjellemzőbb módja.
A kábelárok mélysége 70 cm. Ha ennél sekélyebb kábelvezetés elkerülhetetlen, a
kábelt különleges mechanikai védelemmel kell ellátni.
A kábelárok mélységét 1 m-re kell növelni olyan területen, ahol mélyszántással
kell számolni. Ü t- és vasútkeresztezésnél a kábelt legalább 1 m-rel a padkaszint,
ill. a talpfák alsó síkja a la tt kell fektetni. Ilyen keresztezéseknél a kábelt az alépít­
ményben keletkező erőhatásokra m éretezett védőcsőbe kell húzni, amelynek két
végét 1 m-rel az útpadkán túl kell nyújtani. A védőcső nyúljon túl az esetleges
útárkon is és az árok feneke alatt a kábelmélység ne legyen kisebb, m int 50 cm.
A betartandó minimális m éreteket a X I I . 3-1. ábrán tüntetjük fék és a X I I . 3-4.
táblázatban ism ertetjük. Utóbbi tartalm azza a csővezetékek megengedett megköze­
lítési távolságait. Ha ezeket feltétlenül csökkenteni kell, akkor a kábelt acél védő­
csőbe kell húzni. Csővezetékkel párhuzamos fektetés esetén az 1 m legkisebb távol­
ságot akkor is csak egészen rövid szakaszon szabad csökkenteni, ha védőcsövet
használnak.
A kábelárok szélessége 40 cm, ha az egymás mellett fektetett kábelek száma nem
nagyobb háromnál. Minden további kábel 10 cm-rel szélesíti az árkot. Nagyfeszült­
ségű kábelek fektetésekor a kábeleket téglasorral kell egymástól elválasztani úgy,
X I I . 3-1. ábra. Kábelvédő cső elhelyezése vasút és közút keresztezésénél
634
X I 1.3-4. táblázat
K á b elfek tetési m ély sé g ek és tá v o lsá g o k
Legkisebb fektetési.
Elhelyezés mélység vagy távolság, Megjegyzés
cm
S z a b a d te r ü le te n 70
S zá n tó fö ld ö n , m é ly sz á n tá s e s e té n 100 a s z á n tá s i t e c h n o ló g iá v a l e g y e z te tn i
Ű t a la t t 100 a p a d k a sz in tje a la t t
V a s ú t a la t t 100 a v á g á n y ta lp a la tt
I d eg en erős á r a m ú k á b el k eresztezése 40 fü g g ő le g esen
T á v k ö z lő k á b e l 100 v íz s z in te s e n
H id e g v íz -c s ő v e z e té k 100 célszerű é r té k , fö ld b en
hogy az oldaltéglák között 1 —1 kábel részére a kábelátmérő háromszorosának
megfelelő szabad hely maradjon. Téglával kell elválasztani egymástól a nagy- és
kisfeszültségű kábeleket is, továbbá az erősáramú kábeleket a gyengeáramú kábe­
lektől.
A kábelárkot régebben kézi ásóval, ma többnyire géppel emelik ki. A megfelelő
eszköz az árokásó gép. A kábelt tiszta kvarchomokba kell fektetni 10 cm-es ho­
mokágyra, 10 cm takarással. A homokágyra általában vízszintesen fektetett védő-
téglázás kerül. A kábeleket nem szabad egymás fölé fektetni. Kábelárokba fekte­
tés után a föld visszatöltése gondos tömörítéssel történjen, fa kézidöngölővei.
H a a talaj agresszív, akkor a homokágyat vastagítani kell. Szükség esetén 1 m
szélességben és a kábel alatt 0,5 m mélységben teljes talajcserét kell végrehajtani.
Feltétlenül szükséges a talajcsere salakban való vezetés esetében.
Folyamkábelt fektethetnek egyszerűen a fenékre, de jelentősebb vízfolyásokban
célszerű árokba fektetni a kábelt. Az árkot víz alatti kotrással vagy vakondekével
lehet elkészíteni. Utóbbi esetben a kábel az ekén keresztül közvetlenül kerül a
talajba, de legfeljebb 1 m körüli mélységbe. A m egnyitott árokba a kábelt drót­
kötéllel lehet húzni vagy úszóműről leengedni. Szokásos a kábel vízi járművekre
való ideiglenes kifektetése és egyidőben a fenékre való leengedése is. A folyamká­
belt célszerű betontömbökhöz rögzíteni és egyes esetekben a vízfolyással szemben
néhány tíz m éter távolságban védő sodronykötéllel óvni nem kívánatos horgony­
zás ellen. A folyam mindkét partján a kábeltől 50 m-re felfelé és lefelé horgonyzási
tiltó táb lát kell elhelyezni.
A lefektetett kábelt meg kell jelölni, hogy feltáráskor könnyen lehessen azonosítani.
Ezért a kábelt köréje erősített jelzőszalagokkal kell ellátni. Ezek régebben ólomból
vagy rézből, ma többnyire műanyagból (vinidur, PVC stb.) készülnek. R ajtuk
el nem mosódó (pl. lyukasztott) szám- és betűjegyekkel fel kell tüntetni legalább a
kábel üzemfeszültségét és helyszínrajzi sorszámát, lehetőleg érszámát és kereszt-
m etszetét is.
Árvédelmi müvek közelében a kábelfektetést különös gonddal kell végezni. Árvédel­
mi töltéssel párhuzamos kábel lehetőleg ne kerüljön a töltéslábtól szám ított 20m-en
belül, 10 m-nél közelebb semmi esetre sem. A vízügyi hatóság véleményét mindig
635
 jűnek megfelelő távolság legyen. E zt csak akkor szabad elhagyni, ha a kábelek
ki kell kérni! Árvédelmi töltés keresztezésére csak akkor kerülhet sor, ha a töltés terhelése a megengedett terhelésnél lényegesen kisebb. A kábeleket egymásra fek­
testét úgy megerősítik, hogy a 70 cm mély kábelárkot nem mélyítik az eredeti
tetni nem szabad. Ha a kábelek száma nagy, a kábelcsatornába is konzolokat vagy
töltéstestbe, hanem az a hozzátöltésbe kerül. Más a helyzet széles depóniák esetén, függőleges tartó k at építenek, amelyeken a kábel a már ism ertetett módon elhe­
de a kábel így sem kerülhet 30 cm-nél mélyebbre, m int a töltés eredeti korona­ lyezhető.
szintje volt. Ha nem kerülhető el a töltés nagyobb mélységben való keresztezése,
az érintett szakaszra acél szádfalat kell mélyíteni, a szádfalba megfelelő nyílást Épületekbe a kábeleket az alapon keresztül általában 0,7 —1 m mélységben a
vágni, a nyílásba acél átvezetőcsövet hegeszteni és a kábel átfűzése után a csövet talajszint a la tt kell bevezetni. A bevezetés védőcsővel, lehetőleg acélcsővel készül­
a kábel körül agyaggal gondosan ki kell tölteni. Minden töltéskeresztező kábelnek jön. A csöveket a zsaluzás során kell — két végüket fadugóval gondosan lezárva —
a töltés két oldalán elhelyezett szakaszát 20 m-en belül homok helyett agyaggal az alaptestbe helyezni.
kell kitölteni és a kábelt ennek megfelelően 20%-kal nagyobb áramterhelésre mére­ A védőcső 5—10 cm-re álljon ki a beton síkjából. Ne alkalmazzunk hajlított védő­
tezni. csövet. A védőcsövek egymáshoz viszonyított távolságát az szabja meg, hogy a
A kábelt fektethetik rögzített tengelyű kábeldobról az árokba húzással, amikor csövek közti rés betonnal jól kitölthető legyen. Minden kábelhez külön védőcső
a kábelt a munkások igazítják az árokba, ill. részben görgőkön vezetik. Hosszú szükséges, m ert a kábel és védőcső közötti rész csak így töm íthető kielégítő módon.
nyomvonal esetén gazdaságos a dobot kábelszállító kocsin a nyitott árok mellett A kábel behúzása után a védőcső mindkét végét gondosan tömíteni kell. A külső
szállítani, miközben a kábel lecsavarodik a dobról és azt az árokban rögzítik. tömítés vízzáró legyen, a belső pedig rovarok (és esetleg rágcsálók) megtelepedését
A kábelfektetés munkaigényes művelet és nem oldható meg betanítást nélkülöző zárja ki. Mindkét célra a bitumenes kenderkóctömítés vált be. A jó tömíthetőség
megkívánja, hogy a védőcső legalább 15 mm-rel, de legfeljebb 40 mm-rel legyen
munkásokkal.
nagyobb a kábel külső átmérőjénél.
30°-nál meredekebb terepen a kábelt acélsodronyhoz erősítve lehet fektetni úgy,
hogy a kábel súlyát a sodrony tartja a homokágyban. Ilyenkor a kábelt 2 —3 in-
énként úgy kell a sodronyhoz bilincselni, hogy két bilincs között igen enyhe ívelés­ 3.123. Kábelszerelés
sel haladjon.
A kábelvégek kialakítása és csatlakoztatása a villamos berendezésekhez, továbbá
Tartószerkezetre a kábelt szabadon vagy bilincsekkel rögzítve fektethetik. a korlátolt hosszúságban gyártható kábelek végeinek összekötése jó felkészültséget
Külön e célra szolgáló folyosókban kábeltartó konzolokra vagy konzolokra erősí­ kívánó szakmunka. Nagyfeszültségű kábelek szerelését csak kábelszerelő szakmun­
te tt lemezekre kerülnek a kábelek, egymástól kábelátmérőnyi távolságban. kás végezheti, kisfeszültségű kábelek esetében is ez a megnyugtató megoldás.
Egymás felett elhelyezett kábelpolcok közötti távolság a polc szélességének fele
lehet. Lemezborítás nélküli kábeltartó konzolok között a vízszintes irányú távolság
30 mm kábelátmérőig 30 cm, 60 mm-ig 40 cm, ennél vastagabb kábelek esetén
50 cm.
Ha egymás felett több síkban fektetnek kábeleket, alul a jelző-, mérő-, m űködtető­
kábeleket kell elhelyezni, felettük a kisfeszültségű és legfelül az esetleges közép-
feszültségű kábeleket. Utóbbiakat lehetőleg külön helyen. Nagyfeszültségű kábe­
leket feltétlenül külön folyosóban kell szerelni.
Bilincsekkel szerelt kábelek megfogási távolsága vízszintes vezetés esetén 30 mm
átmérő alatt legfeljebb 50 cm, nagyobb kábeleknél 80 cm, függőleges vezetés esetén
1,5 m lehet.
Belsőtéri fektetésnél a kábelek bitumenes jutaborítását (ha ilyen van) el kell távo­
lítani. Különleges fontosságú kábelek esetében speciális tűzvédelmi intézkedések
betartása is szükséges. Acélszalag külső boiítású kábeleket fekete vasiakkal kell
bemázolni. Párás térben a kábeleket lakkozás előtt rozsdagátló felületvédelemmel
kell ellátni. Kábeljelzőszalagokat ilyenkor is alkalmazni kell, áttekinthető vezetés
esetében 10 m-enként, egyébként 5 m-enként.
Függőleges aknában a kábel acélsodronykötélre felfüggesztése válhat szükségessé.
A megfogások sűrűsége 1 —1,5 m. A kábel igen enyhe ívelése kívánatos.
A kábelek elhelyezése fedett kábelcsatornákban, épületben (ritkábban szabadban)
akkor előnyös, ha számuk nem túlságosan nagy, a födém alatt nincs erre használ­
ható tér, szabadban pedig, ha a kábelhez gyakran kell hozzáférni. H a a kábelek
száma kicsi, a kábelt a csatornába egyszerűen lefektetik. Célszerű 1—2 m -enként X I I . 3-2. ábra. Polietilén szigetelésű kábel szabadtéri
végkialakítása polietilén tárcsákkal
távolságtartó betétet helyezni közéjük, hogy két kábel között a nagyobb átmérő­
637
636
Kábelvégkiképzés 3.124. Kábelméretezés
A csatlakoztatásra kiképzett kábelvéget valamennyi szerelvényével együtt kábel­ Földkábelek mechanikai igénybevételnek csak fektetéskor vannak kitéve. Villamos
fejnek szokás nevezni. A kábelvég lezárásának eszköze a kábelvégelzáró. méretezésüket lényegében a szabadvezetékekkel azonos szempontok és a következők
A kábelfej lehet belsőtéri és szabadtéri. szerint végzik (1. 3.111. pontot). Üzemáramra való méretezésükkor a X II.3 -5 _
táblázatban foglalt keresztmetszeteknél kisebbet nem szabad választani. A táblá-
Nagyfeszültségű, polietilén szigetelésű kábelek esetében is megfelelő a hagyomá­
nyos kábelfej, de terjed a polietilén-tárcsás végelzárás alkalmazása ( X I 1.3-2.
ábra) is. X I 1.3-5. táblázat
E g y db 0 ,6 /1 k V fe sz ü ltsé g ű , 3 v a g y 4 erű o la j- v a g y m ű a n y a g sz ig e te lé sű
Kábelkötések földk ábel m eg e n g e d e tt leg n a g y o b b ta rtó s ter h e lő á ra m a k á b elá ro k b a n , eg y szerű
fed ű téglázás esetén (K G SZ 4 8 — 1001 és K G SZ 4 8 — 151 1 )
A kábelvégek összekötését kábelkarm antyúval ( X I I .3-3. ábra)végzik. Ezek kerül­
hetnek talajba vagy belső térbe (kábelcsatorna, kábelfolyosó). A kábelkarm antyú Áramerősség, A
Névleges
vezetőkeresztmetszet papír m űanyag
mm2
Cu AI Cu A1

4 45 35 45 36
6 60 45 60 48
10 80 65 80 64
16 110 90 110 88
26 135 110 135 110
35 165 130 165 130
50 200 160 200 160
70 245 195 245 195
95 295 235 295 235
120 340 270 340 270
150 390 310 390 310
185 445 355 445 355
240 515 410 515 410

zat adatai földben, homokágyban, 70 cm mélységben fek tetett egyetlen kábel

esetére érvényesek.
Egymás m ellett fektetett több kábel esetén a számítható igénybevételt a következő
arányban kell csökkenteni:
Kábelek száma 2 3 4 6 8
vasöntvényből készült kétrészes hüvely, amelynek méretei az összekötött kábelek
A megengedett terhelés, % 90 85 80 75 70
átmérőjéhez és szerkezetéhez igazodnak.
A karm antyúk szerelését a végelzárókéhoz hasonlóan végzik. Földáiokban a szerelés Ha a kábeleket levegőben vezetik, terhelhetőségük legfeljebb a táblázat szerinti
közben bekövetkező eső ellen szerelősátrat kell készenlétben tartani, a kötés helyén érték 75%-a, ami zárt csatornában vagy alagútban legalább további 10%-kal, de
az árkot a megengedett görbületi sugárral ki kell szélesíteni és az öntvény alsó 40 °C környezeti hőmérséklet, több kábel és szűk csatorna esetén a névleges érték
felét a kiszélesített részben két téglára helyezni. Mindkét kábelvégen kétszeres 35%-ig csökken. Földkábelt napsütésnek kitéve nem szabad üzemeltetni. A meg­
90°-os hajlítás szükséges, hogy szükség esetén a kötés megújítható legyen. Nagy- engedhető — összesen 5% — teljesítmény veszteségen túlmenőleg a kábelt nagy
feszültségű kábelekhez való öntvényen belül külön ólomhüvely szolgál a köpenyen gonddal kell méretezni zárlati termikus igénybevételre.
belüli olaj tér lezárására, amelynek két végét az ólomköpennyel össze kell forrasz­ Az érintésvédelmi követelményeket kisfeszültségen lehetőleg a kábel erre a célra
tani. Ilyenkor ezt az ólomhüvelyt kell kábelmasszával kitölteni. használható erével kell kielégíteni.
A két kábelvég ólomköpenyét ólomhüvely nélküli szerelés esetében a karm antyún
belül csupasz vörösrézvezetővel össze kell kötni. A karm antyút földelni kell.

638 639
3.13. Légkábelek Vezetékek és szerelvények
A légkábel olyan szigetelt vezeték, amely a levegőben oszlopokra vagy megfelelő Kapcsolóberendezések áramvezető sínéit
egyéb szerkezetekre erősített tartósodronyra függesztve üzemel. vörösrézből vagy alumíniumból készítik.
A tartósodrony a kábelköpenyen belül is elhelyezkedhet. A légkábelt érheti a A korábban általános kör keresztmetszetű
napsütés. A hazai gyártm ányú, Mcf—Ftípusú műanyag szigetelésű, kisfeszültségű vörösréz rudak helyett ma sajtolt lapos
légkábelt elsősorban épületcsatlakozásokra, másrészt kisebb (gátőr, gépész stb.) alumínium rudak használatosak.
lakó- és üzemi telepek belső hálózatának kialakítására használják. Ez a vezeték
aludursodronyra függesztett kivitelben szerelhető. Áram- és feszültségváltók
A mérőberendezések műszereibe nagy
3.14. E losztó- és kapesolóberendezések feszültségek és áramerősségek közvetle­
nül nem vezethetők. A feszültséget és
A villamos energia érkező és továbbító vezetékei közötti kapcsolatot elosztóberen­ áramerősséget műszerrel mérhető nagy­
dezésék biztosítják. Ezekben többnyire mód van a vezetékekben folyó áram meg­ ságra arányosan feszültség- és áramvál­
szakítására is, ilyenkor a kapcsolóberendezés elnevezés a szokásos. Az elosztóberen­ tókkal alakítják át.
dezéseket szokás arra is felhasználni, hogy az egyes vezetékeket vagy éppen fogyasz­
tókat túláram ellen védjük. Kapcsoló- és transzformátorállomások
Kapcsolóberendezések üzemét és elhelyezését szolgáló létesítmények a kapcsoló- Belsőtéri kapcsolóállomást lehetőleg
állomások. Transzformátorállomásról akkor beszélünk, ha különböző feszültségű gyártm ányként tipizált, előregyártott
kapcsolóberendezések között transzformátorok képeznek kapcsolatot. kapcsolóberendezésekkel kell felszerelni.
Ezek szereléséhez az épületi adottságo­
3.141. Nagyfeszültségű kapesolóberendezések (GO—100 k \7)
k a t + 1,0 cm pontossággal kell biztosítani
és az épület belső m éreteit minimális X I I .3-4. ábra. Szakaszoló
és traszformátorállomások
méretnek tekinteni. Célszerű a kapcsoló-
Nagyfeszültségű vezetékek kapcsolóberendezéseit általában szabad téren helyezik és ellenőrző berendezések igényei szerint idomacél szerelő-alapsínt beépíteni,
el, városi vagy egyéb kényszerítő körülmények esetén (főleg 120 kV-on) épületben. amely biztosítja a cellák és táblák vízszintes felfekvését. Egy- és kétgyűjtősínes
Nagy méreteiknél fogva ezek a berendezések nem előre gyárthatók. Az egyes ké­ berendezésekben egyaránt célszerű a mérő-, jelző- és védelmi készülékeket be­
szülékek és transzformátorok monolit betonalapokra, ill. előregyártott vasbeton fogadó műszerszekrényt a kapcsolóberendezéstől elkülönítve elhelyezni, azonos
vagy acél portálszerkezetekre kerülnek. Szállításukhoz belső ú t szükséges, amely vagy külön helyiségben.
vontatható szállító járm ű megfordulását is lehetővé teszi. A szükséges fordulati A földelővezetéket, amely mind az érintésvédelmet, mind a szükséges üzemi földe­
sugár a feszültségtől függően 7—10 m. Az állomást körülvevő kerítés magassága léseket (feszültségváltók és áramváltók földelt kapcsai) biztosítja, 2 0 x 3 mm acél­
3 m, am it felül három sor szögeshuzallal kell kiegészíteni. A kerítés alsó kiképzése szalag földelősín formájában szokás a cellasoron végigvezetni. Elég minden mező
akadályozza meg kutyák és egyéb állatok behatolását. acélszerkezetéhez a fémes kapcsolat biztosítása. A nyitható ajtókat 16 mm2 ke­
resztmetszetű különösen hajlékony csupasz, vörösréz sodronnyal kell földelni.
3.142. Középfeszültségű kapcsolóberendezések és transzformátorállomások X I 1.3-6. táblázat
Kapcsolókésziilékek és biztosítók Oszlop tran szform a t or- á 11omások
Középfeszültségen szakaszolók, terhelésszakaszolók és megszakítók mellett szabad­ L egnagyobb
téren elhelyezett oszlop- (árboc-) kapcsolók képezik a kapcsolóberendezések főele­ T íp u s T a r tó s z e rk e z e t a n y a g a N a g y fe s z ü lts é g , k V tra n sz fo rm á to r-
te lje s ítm é n y , k V A
meit. Az áram útjának kijelölésére és feszültségmentesítésre szolgáló szakaszolók
belsőtéren csaknem mindig idomacél szerkezetre kerülnek, amelyen azokat csava­ F O T R 1 0 — 2 0 — 3 5 /1 2 5 fa 10, 2 0 , 35 125
rokkal rögzítik ( X I 1.3-4. ábra). Míg a szakaszolók áram megszakítására nem alkal­
masak, a terhelés-szakaszolókkal az üzemáram megszakítható. Ezért mechanikai V O T R 2 0 , 3 5 /1 2 5 125
igénybevételük nagyobb, rögzítésük igényesebb. Nagy gondot kell fordítani sík V O T R 2 0 , 3 5 /2 5 0 a cél 20, 35 2 50
felfektetésükre. H ajtásuk erőszükséglete is nagyobb: a kapcsolókések nagy sebes­ V O T R 20, 3 5 /2 x 2 5 0 2 x 2 50
séggel működnek, ezért a kapcsolásra rugóerőtárolásos hajtás szolgál.
Középfeszültségű megszakítóként ez idő szerint nálunk EIB iicenc alapján gyártott B O T R 2 0 /1 6 0 160
A típ. kisolajterű megszakítók kaphatók. Ezeket motorfelhúzású rugóerő-tárolós B O T R 2 0 /2 5 0 v a sb e to n 20 250
hajtással használják. B O T R 2 0 /4 0 0 100

640 •11 V íz é p íté s I I . k ö t e t

641
A transzformátorokat szabadtéren elhelyezhetik tartózsámolyon vagy talajszinten.
Előbbi magassága ne legyen nagyobb az üzemeltető szállítójárművének rakfelszí-
nénél. Ez 1000 kVA-nél nem nagyobb transzformátorok esetén kb. 900 mm.
Talajszinti elhelyezés esetében a szállítójárműről való leengedéshez elegendő hely
álljon rendelkezésre. Ennek a követelménynek feleljenek meg az ajtók is.
A 3 m magas kerítés tetején 3 soros tüskéshuzal-védelem szükséges és a kerítést
alul lábazattal kell ellátni, hogy állatok nyílást ne kaparhassanak.
Vízügyi létesítményekhez gyakran megfelelnek olyan egyszerűsített szabadtéri
állomások, amelyekben a transzformátor túláramvédelmét olvadóbiztosító szolgálja.
Transzformátorállomás telepítésekor figyelemmel kell lenni a rendezett terep­
szintre, a földfelszíntől előírt biztonsági távolságok betartására, továbbá a transz­
formátor szállításához megfelelő ú t biztosítására.
A szabadtéri transzformátorállomások gyakran alkalmazott fajtája az oszlop-
transzformátorállomás, amely 800 kVA teljesítményhatárig használható ( X I I .3-6.
táblázat).
3.143. Kisfeszültségű kapcsolóberendezések
A kisfeszültségű kapcsolókészülékek négy csoportba sorolhatók:
Szakaszolókat az áram megszakítására nem szabad használni, csak az áram
irányát szabják meg és a feszültségmentesítést biztosítják.
Ilyen célra alkalmasak a szabványos olvadóbiztosítók és a késes kapcsolók
legtöbb fajtája.
Terheléskapcsolókkal az előző feladatokon kívül az üzemáram is megszakítható.
Erre különböző ívoltókamrás késes és egyéb kapcsolókat, így pl. közösen
m ozgatott késes biztosítókat alkalmaznak. Ide sorolhatók a régebbi kamrás
és hengeres kapcsolók egyes típusai is.
A motorkapcsolók alkalmasak névleges áramuk 8 —12-szeresének be- vagy
kikapcsolására. Ilyenek a hazai gyártm ányú görgős kapcsolók, valam int a
legtöbb mágneskapcsoló. Ez utóbbiak motorvédelem céljára szolgáló hőkiol-
dókkal szerelhetők fel, ilyenkor nevük motorvédő-kapcsoló. Készülnek nem
mágneses működtetésű motorvédőkapcsolók is. A motorvédőkapcsolók elé
zárlatvédelemként olvadóbiztosítót kell szerelni.
Megszakítók azok a kapcsolók, amelyek zárlati áram lekapcsolására alkalmasak
és erre a célra megfelelő autom atikával felszereltek vagy ilyen autom atikába
illeszthetők. Az energiaellátás nagy gépeinek (transzformátorok, generátorok),
valam int vezetékek védelmére és elosztóberendezések otyan betáplálásaiban,
ül. leágazásaiban szükségesek, amelyek zárlatvédelme egyszerűbb módon nem
biztosítható.
Motorkapcsolók és megszakítók felerősítésekor ügyelni kell arra, hogy a kapcsoló
alkatrészeinek üzemszerű mozgását akadályozó befeszülés ne jöjjön létre.
A kisfeszültségű megszakítók túláramkioldó szerkezetei többnyire hőkioldók és
időkésleltetésű vagy késleltetés nélküli mágneses zárlati kioldok.
Vezetékek és szerelvények
A vezetékek és szerelvények leágazásait sorkapcsokkal csatlakoztatják akkor, ha
a készülékkapcsokra való csatlakozás nem könnyen megoldható. Sodronyszerke­
642
zetű vezetékvégek sorkapocsba csatlakoztatása tömör érré forrasztással vagy
hegesztéssel lehetséges. Ha a fellépő nagy zárlati áramokra alkalmas szigetelő nem
áll rendelkezésre, a szigetelők kettőzhetők vagy sűríthetők. A sűrítés egyes esetek­
ben a fázissínek szigetelt kitámasztásával helyettesíthető.
Áram- és feszültségváltók
Feszültségváltók alkalmazására csak kivételesen kerül sor. Nagy áramerősségű
áram váltók beépítésekor a jó vezetékcsatlakozásra különös gondot kell fordítani.
Egyébként a 3.142. pont vonatkozó előírásai értelemszerűen érvényesek.
Elosztóberendezések
N yitott, védőszerkezettel el nem zárt kisfeszültségű elosztóberendezéseket csak
elzárt villamos kezelőhelyiségben szabad alkalmazni, ott is csak akkor, ha más
kiviteli mód lehetetlen.
Vízépítési létesítményekben ilyenek ritkán indokolhatók. A legismertebbek az
acéllemez borítású, ill. tokozású, valamint az öntöttvas tokozású elosztószerkezetek.
Öntöttvas tokozást durva mechanikai igénybevételek, erős szennyeződés vagy 5
at-nál nagyobb nyomású vízből kiinduló vízsugár tám adása esetében kell használni.
Egyre nagyobb mértékben alkalmazzák a műanyag tokozású berendezéseket;
ezek szilárdsága ma még kisebb az öntöttvasnál, de sokkal tetszetősebbek és á t­
látszó borításuk a berendezés bizonyos mértékű ellenőrzésére nyújt lehetőséget.
Ahol kisebb sebességű vízsugárral vagy erős porral kell számolni, megfelel a tömí-
te tt acéllemez tokozás.
A nem egészen kis méretű elosztókat részletekben, mezőnként, vagy 2—3 mezős
egységekben kell szállítani. Ennek megfelelően biztosítani kell az elosztó végleges
helyére szállításának épületen belüli útvonalát is.
Helyreállítás és rögzítés után a külön szállított gyűjtősíneket helyi felcsiszolás
után kell összekötni és gondoskodni kell azon jelző-, mérő-, működtetővezetékek
összekötéséről is, amelyeket a szállítás érdekében meg kellett bontani. Ezekről az
összekötést biztosító függőcédulákat a próbaüzem befejeztéig nem szabad eltá­
volítani.
3.15. Fogyasztóberendezések
3.151. Világítási berendezések
Belsőtéri világítóberendezések szerelésével részletesebben a 3.161. pontban foglal­
kozunk. A használatos fényforrások legfontosabb műszaki adatait és alkalmazási
határfeltételeit a X II.3-7. táblázatban foglaljuk össze. Az épületszerkezetre a
lám patesteket a hagyományos vésett fészekbe gipszelt tartók vagy faékek helyett
egyre többször rögzítik belőtt szegcsavarokkal, a jövőben pedig valószínűleg ra­
gasztással is. A lámpatestek felerősítésekor kerülni kell a térbe befüggesztett, ún.
csőingás megoldásokat és a sodronyra való felfüggesztést. Betonfelületre csak
tömszelencés csatlakozású lámpatestek szerelhetők közvetlenül; ilyenek látható
kiskábelcsatlakozást vagy csőcsatlakozást kapnak.
Téglafalon tetszés szerinti lám patestek elhelyezhetők és vezetékeik vakolat alá
süllyeszthetők.
41*
643
 i
( A korszerű, előregyártóit elemekből készült födémek általában nem véshetők
5 0 02 5 0 4/2 1 CJ-
N Ű> N —
43 c
N O
03 GO GO
tetszés szerint, mind a lámpatestek, mind a vezetékek elhelyezését az építéstervező
1Ü £ > -3 S S > N
í/3
hozzájárulásával kell eldönteni.
O
Szabadtéri világítást szabadvezeték oszlopokon az oszlopra erősített acélcső lámpa­
©

ÍO
o
04 00 o o
karba vezetett vihar- és saválló szigetelt vezetékkel kötnek be.
| i o

£ O 04 1 1 Kábeles bevezetés esetében is minden lám patestet -— az oszloptörzsben — bizto­

o V" CO
© ' 04
o o
03
sítani kell. A csatlakoztatás elvégezhető T karm antyúval, vagy az érkező és elmenő

m m
00 GO
o CG CO tH
ÍO
o '
04 CO o ' kábel összekötésével közvetlenül az oszlopba épített biztosítótábla kapcsain. Ez
t -H t H
aj
l
kp
I
rH 1 1 1
utóbbi a célszerű megoldás. Az alkalmazott kábel keresztmetszete 35 mm2-nél ne
~CJ
s o 03 O
©
lO
o
lO 04- legyen nagyobb.
T —( CO tH t H 04

2
o
o
3.152. Hőkészülékek
o o co o O
u.
— 2
_
•
o
o
© . o
o O
o
o
CO
-r-t 04 o
o
03
Sugárzó és konvekciós hőkészülékek szerelésekor egyaránt a kifogástalan csatlako­
o
40 zás biztosítása a legfontosabb. Nedves, párás vagy időszakosan nedves térben csak
hatásos érintésvédelembe kapcsolt hőkészülékek használhatók. A szokásos hőké­
: 4í 04
'55 o 03 co' co ro \o
szülékeket túlterhelni nem lehet. Túláramvédelemként a csatlakozóvezeték túl-
©
■> 04 04
áramvédelmét kell használni.
- GO 04 ' CO
> 04 CO »
c
04
3.153. Villamos gépek
O
O
O
O
^
r-<
O
o
o
M o to r o k
o © O

% ? 40 >o 04 O
CO
oo Villamos motorok kiválasztásakor az áramnem és motortípus, építési alak és
£ í T-' ö o csatlakozás, a szükséges teljesítmény és a motor burkolatának, valamint hűtési
7^ o
1
. t o o
700

CO 03
§ §
o
o
o
o
©
o T-i módjának meghatározása szükséges. A forgógépek felszerelése (rögzítése) és a
04
04 co CO hajtó, vagy h a jto tt géppel való kapcsolatának kialakítása nem villamos szerelési
tevékenység. A villamos szerelés keretébe mindössze a motorok bekötése ta r­
o tozik.
i p 0?
£
E g y e n á r a m ú m o t o r o k szerelésekor nagy gondot kell fordítani a helyes kapcsolásra.
110

2 0 -

1 o
á o . oo.
0

f 04
! 04
UO
S o r o s g e r j e s z t é s ű motorok mértékadó terhelőnyomaték hiányában elméletileg
04 | 04 -H

> o
aj
j
o o korlát nélküli fordulatszámra gyorsulnak és tönkremennek.
7 5 -

04
220

•OJ üC 04 CO
Ezért ilyen motorok csak olyan hajtásokhoz használhatók, ahol a terhelő-?
l»

04
nyom aték nem lehet csekély. A hajtónyomaték a kapocsfeszültséggel változ­
04
O o
oc
tatható ; erre, valam int a fokozatos indításra előtétellenállások használatosak.
CJ 03 o o
-G
-JH O
04 04 A p á r h u z a m o s g e r j e s z t é s ű motorok fordulattartók. Fordulatszámuk a forgórész
50
O
o
o 03 O • feszültségének növelésével arányosan nő, és az állórészre (gerjesztésre) ad o tt
W o © o 04
C CO

B -
o
04
o
- 04 -
04 o
feszültséggel fordított arányban változik.
1 1 1
: o 40 o
o o
o o
o Az egyenáramú motorok teljesítménye:
o co ©
CJ 1 04 • 04
> ; 1 1
o
04 o
„ _ f ( v r 7(A )
£ o
00 (k\v)“ 10Q0 •
tá b lá za t

C3
CU V á lta k o z ó á r a m ú m o to r o k á lta lá b a n h á r o m f á z is ú n k
c3 £
'03 ctf
S 02 P<
N
Ph 'S ■ H á r o m f á z i s ú s z i n k r o n m o t o r o k rendesen tengelyvégre szerelt egyenáramú ger­
O S
X I 1 .3 -7 .

s GO
=
sS
50
GO • o cs jesztőgéppel készülnek. Indításkor előbb külső hajtással névleges fordulat­
£ -tí
50
GO
o c- .
cö .0 . ^ p számra kell azokat gyorsítani és a névleges fordulatszámon . .s z i n k r o n o z v a ' '
'OGO C ' £ <3
N w Tj
■O
c
ND
GO <v
” 1 hálózatra kapcsolni.
N
pH £ X

64 í 645
 A szinkronozott aszinkronmotor olyan gép, amely csúszógyűrűs aszinkronmotor­
ként indul. Gerjesztését a névleges fordulatszám közelében kell bekapcsolni,
ekkor szinkronfordulatra vált á t és szinkronmotorként működik.
Az aszinkronmotorok csúszógyűrűs vagy rövidrezárt forgórésszel készülnek.
Kedvező indító- és billenőnyomatékuk, valamint nagy üzembiztonságuk m iatt
a legelterjedtebb villamos hajtógépek.
Csúszógyűrűs motorokat csak az indítóellenállásnak a forgórésszel való sorba-
kapcsolása után szabad indítani.
A háromfázisú váltakozó áramú motorok fordulatszáma a motor pólusszámától
függ. A forgásirányt a motorban fellépő mágiiesmező forgási iránya határozza meg.
E zt bármely két fázisvezető megcserélésével megfordíthatjuk. A háromfázisú
váltakozó áramú motor teljesítménye:
r> . ^ (v ),jr(A> c o s 9
(kw) íöö(j ' rögzítik. A vezetékeket színjelöléssel kell ellátni (MSZ 1600), cső nélkül vakolat alá
Transzformátorok
A transzformátorok szerelése teljes egészében villamos szerelési tevékenység, csu­
pán a szállításhoz szükséges szállítástechnikai szakirányú felkészültség. Szállításra
1 MVA teljesítményig szinte kizárólag a szállítandó súlynak megfelelő tehergép­
kocsit használnak, a nagyobb transzformátorokat — 2,5 MVA felett gyakorlatilag
mindig —■vontatott különleges szállítójárművön (tréler) szállítják.
A helyére emelt vagy vontatott transzform átor kerekeinek vízszintes síkon kell
támaszkodniok. A kerekeket rögzíteni kell.
Kis- és törpetranszform átorokat a szokásos csavaros csatlakozással kötnek be.
Transzformátorok elhelyezésekor nagy gondot kell fordítani a szellőzésre. Szabad­
téri transzformátorokat nem szabad szűk, napsütött, zárt falszorosban elhelyezni.
Egyenirányítók
Szeléncellás vagy germániumdiódás kisegyenirányítók szerelésekor a szilárd elhe­
lyezésen és a száraz, vegyi párát nem tartalm azó környezeti levegőn túlmenő köve­
telmények nincsenek.
Szilícium és egyéb nagy teljesítményű egyenirányítók bekötésekor gondot kell
fordítani a jó minőségű, kis ellenállású kapcsolatra, valamint a bőséges szellőzésre.
3.154. Vegyi fogyasztók
A leggyakrabban előforduló kémiai fogyasztók a töltés alatt álló akkumulátorok.
3.155. Fázisjavító berendezések
A korszerű, szabadtéri kivitelű kisfeszültségű fázisjavító kondenzátorok szilárd,
védett elhelyezést és véletlen érintés elleni védelmet kívánnak. Hűtésük érdekében
szellőzésükről gondoskodni kell. Erősen párás vagy nedves környezetben konden­
646
zátorok nem telepíthetők. Áramfelvételük mindig azonos, így túlterhelésvédelmük
felesleges. Zárlatvédelmük fontos.
Nagyfeszültségű kondenzátortelepek szerelésekor a szabadtéri kapcsolóberende­
zések előírásait kell betartani. Ha a kondenzátortelepnek külön kapcsolója van,
annak lekapcsolási képessége a szokásos követelményeknél nagyobb kell hogy
legyen (bőséges kapcsolóméretezés!).
3.16. Épületszerelés
3.161. Belsőtéri világítás
Zárt helyiségekben a világítóberendezés részére legfeljebb 6—10 izzólámpás vagy
legfeljebb 15 fénycsöves lám patestet tartalm azó áramköröket kell létesíteni. H a a
vakolat alá fektetett vezeték vékony falú műanyag vagy ólmozott vasszalag burko­
latú védőcsőbe kerül, azt horonyba kell fektetni, ahol a csövet vakolásig gipsszel
csak kétszeres műanyag szigetelésű (MM-fal) vezetéket szabad fektetni. Ennek
kötései is vakolatba süllyesztett dobozba kerülnek. A gyakran alkalm azott vezeték-
típusok megengedett terhelését a X I 1.3-8. táblázat tartalm azza. Szabadon szerelt
vezeték alkalmazása nem célszerű. Nagyobb keresztmetszetek, változó fogyasztók,
süllyesztési nehézségek esetén acélpáncél, kemény műanyag vagy gázcső védőcsövet
kell használni és azt falon kívül acélbilincsekkel idomacéltartóra erősíteni.
Mechanikai sérülés veszélye nélkül műanyag vagy gumiborítású kiskábeleket is
alkalmazhatunk. Ezekhez műanyag, amazokhoz öntöttvas dobozok szükségesek.
Fémcsövek kötéseit csavaros karm antyúval, műanyagcsövekét ragasztással kell
készíteni.
A vakolat alá fektetett csövek iránytöréseit meleg (műanyag) vagy hideg (fémcső)
hajlítással készítik; falon kívül többnyire előregyártott idomdarabok használatosak,
amelyek nyithatók lehetnek.
Különböző áram köröket külön csőben kell vezetni. E zt a szabályt kell a dobozoknál
is betartani.
Nedves vagy tűz-, ill. robbanásveszélyes helyiségekben csak a feltétlenül szükséges
villamos berendezés létesíthető. Nedves helyiségben csak töm ített szerelés alkal­
mazható, amelyet gumizárású tömszelencével, ragasztással, ill. karm antyú vagy
szerelvény és ellenanya közé szorított tömítőgyűrűvel kell készíteni.
Robbanásveszélyes helyiségben csak töm ített acélcsövezés vagy páncélos kábel
megfelelő. A töm ítést nyomáspróbával kell igazolni.
Száraz helyiségben mind alumínium, mind vörösréz vezeték alkalmazható, de tűz­
és robbanásveszély esetén kizárólag vörösréz. Nedves térben is csak vörösréz veze­
ték használható.
Nedves térben töm ített, tűzveszélyes helyiségben mechanikai védelemmel is ellá­
to tt töm ített, robbanásveszélyes térben robbanásbiztos lám patestek szükségesek!
Az alkalm azott kapcsolók mind nedves, mind robbanásveszélyes térben leválasztó­
kapcsolók legyenek. Nedves térben fröccsenő víztől védett (IP 34), robbanásveszé­
lyes térben robbanásbiztos [9] kivitelű kapcsolókat kell szerelni. Kapcsolók és
dugaszolóaljzatok elhelyezése a padozat felett legalább 1,5 m-re, jól földelt fém­
tárgytól 1,2 m-re legyen.
647
 3.162. Belsőtéri erőátviteli vezetékek
m c m O O o o m o o o o o o o o
.2 > ö < m CO X o
i— (
Cl
tH
co o in o © o o o o
X X
■° c E Cl Cl m co
Az erőátviteli vezetékekre a világítási vezetékekre vonatkozó követelmények
érvényesek. Az aljzatbetonba csak vastag falú műanyag csövet vagy gázcsövet
szabad fektetni. Minden padozat alá fektett védőcsövet 1%-os lejtéssel kell vezetni;,
1 m in vH Cl r» (M in in in m o in o o
1 1 CO x CO X o X co o X X t> o legmélyebb pontján pedig az esetleg összegyűlő pára, nedvesség eltávozására lehe­
|| t -í Cl CM Cl X X un co co
tőséget biztosítani. Nagy keresztmetszetű vezetékek eternitcsőben is vezethetők,
E4s
falon kívül.
1 o o m o m m o o o in o o O o o o o o
T-í T-s n CO X o Cl co o m o o o o o o
T— 1 Cl Cl co m m co X
3.163. Elosztók

Világítási berendezés részére csak teljesen száraz, mechanikai behatásoktól védett

x o X "'cH X o o o un m o
y
— 1 T— ' t> o co CO
Cl Cl
co
X
T— CO
m
t
CO
H
X
helyiségben használhatók véletlen érintéstől védett elosztók, minden egyéb helyen
Gumi- vagy műanyag szigetelésű vezetékek megengedett legnagyobb állandó terbclőáiama

É*c« zárt, ill. tokozott elosztók szükségesek. Robbanásveszélyes helyiségekben elosztók

nem lehetnek, nedves helyiségben felszerelésüket a lehetőségekhez képest el kell
2• OTm
T
r.
O öűco o o in m o o o o un o o o O o o
kerülni.
•H < | | 1
T—< T—! Cl m co X o
T-i
Cl COo m o o o o o
T—• C l
I Cl m m

3.164. Villámvédelem
1 ! 1> 05 c- X o Cl o o o o o o
co CO oo T—1
T— ( r*H
i>
Cl
'C
Cl
X
Cl
Cl
X
X
X
co
m co
Villámvédelem tekintetében az MSZ 274 előírásait kell figyelembe venni. Olyan
E4s építmények villámvédelme szükséges csak, amelyek vagy tömegek befogadására
alkalmasak, vagy 20 m-nél magasabbak, ill. fokozott vagy közvetett becsapási
CO co o m o in o o o o o o o o o o o o o veszélynek vannak kitéve. 20 m-nél magasabb építési állványzatot is védeni kell
•Kf?
S-og <
TH v-í ói co co X o
1—(
Cl COo m
T-< Cl
o o o o o
rfi Cl X un co X villámcsapás hatása ellen. Különösen igényes védelemben kell részesíteni a tűz­
veszélyes („C” tűzveszélyességi osztály), tűz- és robbanásveszélyes („B” osztály)
vagy fokozottan tűz- és robbanásveszélyes („A” osztály) épületeket. Nem tűz- vagy
o r- I> m X o o un m O m o o robbanásveszélyes anyagot tartalm azó fém tartályokat és csővezetékeket — külö­
G o> T—1 T— X tH 1> Cl CO in o X in 05 Cl
s>s tH T -í Cl Cl X X •o 1 m CO X nösen 20 m magasság felett — elég földelni (tartály t két helyen, csővezetéket 300
S 43 m-enként, épületek közelében 100 m-en belül). így kell földelni fémkerítéseket is.
Nem kell külön felfogóvezetővel védeni fém hajókat, de 5 m-nél magasabb úszó
1 1
r —. T—
m O
Ói
m
X
O
m co
o o
X o
m
Cl
o o o o o o o
CO o m o o o o faszerkezetek legmagasabb pontján felfogóvezetőt kell elhelyezni, és a vízvonal
X X
Cl Cl
alatt elhelyezett 0,2 m2-nél nagyobb fémlemezzel összekötni. Acélhidat, vasbeton
híd fémrácsát és korlátját földelni, fahíd mindkét korlátján felfogóvezetőt fektetni
és mindkét oldalon földelni kell (f? < 20 ü ). 20 m-nél magasabb épületben vala­
cn 05 o o o o o o
mennyi tetőn vagy tetőtérben levő nagyobb fémtárgyat földelni és a villámvéde­
25 °C környezeti hőmérséklet esetén

r—: T—i Cl 04 CO m co X o X o X
5cE
tu 3 i>
Cl Cl
l>
Cl
1-
TT in

É lemmel összekötni szükséges.

Erősáramú tető tartó t csak akkor kell villámvédelemmel ellátni, ha az épületen
co CO o T—
o m
Cl Cl co
o o o o
co X o
m
Cl
o o o o o o o o
co o o o o o mo
van villámvédő berendezés; ilyenkor 3 em-nél kisebb szikraközzel kell a felfogó­
V*' Cl ói CCi X 'O* un ■
berendezéshez csatlakoztatni. Hasonlóan kell megoldani az 5 m-nél magasabb
antennák villámvédelmét is, ha nem földelhetők, egyébként össze kell azokat kötni
a felfogóberendezéssel.
I> o Cl o r- x X o o m m © o o o o
Cl Cl co co X i> --- - un 05 o 1- CO
tH Cl Cl ClX m
Ellenőrzés
Az elkészült villámvédő berendezés alkalmasságát elkészülte után legkésőbb a
m
m műszaki átadás során, ezt követően a veszélyesség fokozatai szerint öt-, három­
£>0«®
L to i> in
m o o o
III
o o y -i y -j n i ;^ o co
Cl
in
co m
o o un
05
o o
Cl »n
in
X
o
T*o o o vagy kétévenként ellenőrizni kell. Az ellenőrzés terjedjen ki a felfogó-, levezető-
m-
28 Cl X
és földelőberendezés elemeinek megfelelő voltára, a földelési ellenállás ellenőrzésére
os-<
és az érvényes szabványnak megfelelő állapotára.

648 649
3.17. Villam os balesetek m egelőzése
Villamos balesetek megelőzésére minden villamos berendezést érintésvédelemmel
kell ellátni, valam int a véletlen érintését meg kell akadályozni. Előbbit az MSZ
172 Érintésvédelmi Szabályzat, utóbbit az MSZ 1600 és MSZ 1610 Biztonsági
szabályzatok előírásai szerint kell biztosítani.
3.171. Véletlen érintés elleni védelem
Meg kell akadályozni, liogy üzemszerűen feszültség alatt álló alkatrészekhez,
vezetékekhez és készülékekhez hozzá lehessen érni. E célra a villamos berendezé­
seket
úgy kell elhelyezni, hogy azokat ne lehessen érinteni vagy
el kell keríteni, vagy
burkolni kell.
Védelem az elhelyezés révén
Elhelyezés útján kell a véletlen érintés elleni védelmet biztosítani a villamos sza­
badvezetékeknek, beleértve az oszloptranszformátor-állomások transzform átorait
és egyéb készülékeit. Ezek elhelyezési szabályait az MSZ 151 Erősáramú Szabad-
vezeték c. szabvány tartalmazza.
Védelem elkerítéssel
A szabadtéri kapcsoló- és transzformátorállomásokra vonatkozó előírásokat az
MSZ 1610 rögzíti. A véletlen érintés elleni alapvédelem az elkerítés. Legfontosabb
követelményként gondoskodni kell arról, hogy a talajszinttől 6 m-nél nem maga­
sabban elhelyezett, üzemszerűen feszültség alatt álló elemek vízszintesen (némi
biztonsággal) m ért távolsága a kerítéstől legalább 1,8 m legyen 20 kV és 2,0 m
legyen 35 kV feszültség esetében. Ilyen berendezés kerítése által bezárt területre
a kezeléssel megbízott, vizsgázott és kioktatott személyen kívül másnak (pl. szállí­
tás vagy szerelés céljából) csak akkor szabad helépni, ha a berendezést az MSZ
1585 Üzemi szabályzat előírásai szerint feszültségmentesítették, ill. e szabványban
előírt intézkedéseket foganatosították.
Ugyanezek a belépési feltételek vonatkoznak minden elzárt villamos kezelőhelyiségre,
ahol a véletlen érintés elleni védelemként elfogadható a feszültség alatt álló készü­
lékek és vezetékek 2,5 m-nél magasabb elhelyezése. Ilyen helyiségekben egyébként
rendszeresen huzalháló (vagy expandált lemezháló) alkalmazható védelemként:
ezt a veszélyt jelentő alkatrészektől belső térben
10 kV esetén legalább 225 mm,
20 kV esetén legalább 320 mm,
35 kV esetén legalább 440 mm
távolságban kell elhelyezni.
Kisfeszültségen 150 mm távolság betartása szükséges.
Védelem burkolással
El nem zárt szabadtéri vagy belsőtéri elhelyezés esetén megbízható védelemnek a
tokozás tekinthető, ennél valamivel enyhébb, belsőtéren sokszor elegendő védelem
az összefüggő lemezborítással való elkerítés (burkolás). A tokozás teljes, minden
650
oldalról való olyan lezárást jelent, amelynél a borításon m ár segédeszközzel való
benyúlásra lehetőséget nyújtó rés sincs.
Csak tokozás jöhet számításba szabadban és minden olyan helyiségben, ahol az
állandóan száraz, por- és páramentes levegő nem biztosítható. Ilyenkor a véletlen
érintés elleni védelmen kívül egyéb követelményeknek is eleget kell tenni.
3.172. Érintésvédelem
Érintésvédelem az üzemszerűen feszültség alatt nem álló, de meghibásodás folytán
feszültség alá kerülő berendezésrészek érintése által okozott balesetek kiküszöbölé­
se. Megoldásának és méretezésének kötelező szabályait az MSZ 172/1. és 2. lap
írja elő. Lakóépületek és hasonló építmények érintésvédelmének kialakításánál a
Nehézipari Minisztérium által elrendelt Érintésvédelmi Szabályzatot is figyelembe
kell venni.
Váltakozó áramú berendezések érintésvédelmének szokásos megoldása — kivételes
esetektől eltekintve, amelyekkel itt nem foglalkozunk —,
nagyfeszültségen védőföldelés,
kisfeszültségen védőföldelés vagy nullázás,
ill. védőkapcsolás.
Ezen megoldások bármelyikét célszerűen kiegészíti a környezet és a villamos be­
rendezés érinthető fémrészeinek azonos potenciálra hozása.
Alapvető követelmény, hogy földelés esetén egyes berendezésrészeket nullázni,
nullázás esetén egyes berendezéseket csak földelni nem szabad.
Törpefeszültség alkalmazásával elkerülhető az érintésveszély.
3.1721. Védőföldelés
Nagy- vagy középfeszültségen minden villamos gép vagy berendezés üzemszerűen
feszültség a la tt nem álló, kézzel érinthető, vezető anyagból készült szerkezeti ele­
m ét földelni kell, beleértve az elkerítésre szolgáló védőhálókat és védőrácsokat.
Földelni kell nagy- vagy középfeszültségű vezetékek acél- vagy betonoszlopon
elhelyezett tartószerkezeteit, valam int a kábelköpenyeket, végelzárókat és kar­
m antyúkat.
Nem szabad az érintés védelem földelőrendszeréhez kapcsolni a kerítést, ajtókilin­
cset, vaslépcsőt és egyéb fémből készült épületszerkezeti elemeket. A kerítések és
a szabadtéri berendezés közelében levő, a berendezéssel nem összefüggő, viszonylag
nagy kiterjedésű fémberendezések külön földelése ajánlatos, ha a külön földelés
a védőföldeléstől biztosan elkülöníthető.
Védőföldeléssel kialakított kisfeszültségű berendezések szabadvezeték-hálózatának
és a közvilágítás oszlopainak földelése nem kötelező. Tetőtartókat földelni nem sza­
bad.
Földelők
Szalagföldelőket lehetőleg 1 m mélységben, 40 cm széles árokba hullámvonalban
célszerű fektetni. Anyaguk legalább 12 mm átmérőjű mázolatlan koracél, vagy
2 0 x 4 mm acélszalag. Sodronyszerkezet tilos.
Tűzi horganyzás előnyös. Rövid szakaszokon bentonitos ágyazás ajánlható.
651
F bentonit szükséges, amelynek hígítása (bentonit/víz arány) k ötött talaj esetén
1:9, vízáteresztő talaj esetében pedig 2:8.
A földelőszalag kötéseit az átmérő 15-szörös hosszában célszerű hegeszteni kétoldali
erőteljes V varrattal. A hegesztett kötést forró bitumennel be kell kenni.
Csőföldeló'k elhelyezése függőleges irányú, fúrt lyukban, vagy földbe verve. Anyaguk
50—80 mm átm érőjű acélcső. Előnyös a tűzihorganyzás.
A furatot fúrógéppel kell elkészíteni. A csőföldelő hosszát a rendelkezésre álló fúró­
gép és a talaj adottságaitól célszerű függővé tenni. 6 m-nél hosszabb csőföldelő
készítése csak kivételesen indokolható. Hegyesre vagy élesre kovácsolt végű cső­
földelő leveréssel is elhelyezhető, ha a
talaj nem köves, és nem erősen kötött,
-P EE E 3 száraz. A leveréshez cölöpverő hasz­
nálható. 4 m-nél hosszabb csőföldelőt
ilyen módon csak laza talajban érde­
mes elhelyezni.
Rúdföldelők 24—28 mm átmérőjű kor­
acélból készülnek, elhelyezésük módja
a csőföldelőkhöz hasonló, de szokásos
légkalapáccsal való leverésük is. Ez­
által — többnyire 1 m-es darabokból
összeállított — 8^-10 m, sőt mélyebb
X I I . 3-3. ábra. Darabokból földelők helyezhetők el, ha a szétter­
összeszerelhető rúdföldelő elemei jedési viszonyok javításának igénye
vagy a talaj viszonyok ezt megkívánj ák.
Légkalapáccsal elhelyezhető rúdföldelő elem látható a X I 1.3-5. ábrán.
A rúdföldelők elhelyezésének különleges módja lehetséges acél szádfalak építésekor.
Az építés idejére levert fal mentén, egymástól 5—10 m távolságban egyes szád­
pallókat véglegesen a helyükön hagyva, igen kedvező szétterjedési ellenállást lehet
biztosítani. A szádpallókat nagy keresztmetszetű koracéllal (pl. 28 mm átmérőjű­
vel) kötjük össze, ezeket a palló egész szélességében kell felhegeszteni és az összekötő
vezeték végét a partra vagy az építményhez elvezetni. H a a szádpallók mederbe
kerülnek, a mederfenékbőí kiálló darabot le kell vágni, ha a medren kívül helyez­
kednek el, a rendezett terepszint alatt 60 cm-rel kell a kiálló szakaszt eltávolítani.
Véglegesen a talajban maradó acél szádfal esetén érdemes minden tizedik pallót
a földelővezetékre hegeszteni.
Lemezföldelók o tt előnyösek, ahol a földelő elhelyezése csak gödörkiemeléssel lehet­
séges; 3—5 m-nél mélyebbre hatolni csak akkor kell, ha az egyéb célra készülő
földmunka következtében — melléktermékként — arra lehetőség adódik.
A lemezföldelő legalább 0,5 m2, de lehetőleg 1 m2 3 mm vastag tűzben horganyzott
vagy 5 —10 mm vastag csupasz acéllemez, amelyet függőlegesen kell a talajban
elhelyezni.
A földelők közötti távolság legalább az elhelyezési mélység, de inkább annak két­
szerese, ha lehet 10—15 m legyen.
Földelővezeték
Földelővezeték a földelőt a védett testtel összekötő vezető.
A földelővezeték földbe kerülő szakaszát a szalagföldelőkkel azonos módon kell
kialakítani annyi különbséggel, hogy szükség esetén a rendezett terepszint alatt
652
60 cm fektetési mélység elegendő és hullámos fektetésük nem feltétlenül szükséges.
A talajon kívül kerülő szakaszt 1,5 m magasságig acélcső, vagy idomacél védelem­
mel kell ellátni. A védett szakasz felett bontható kötést kell készíteni a szétterje­
dési ellenállás mérésére (bontási hely).
Falra szerelt földelővezető-szakasz 2 0 X 3 ...3 0 x 3 mm laposacélból készül, lehe­
tőleg horganyozva. A kötés hegesztéssel vagy csavarozással készülhet. Csavarozás
esetén legalább két csavart kell használni, ezek átmérője a vezető vastagságának
kétszerese. A csatlakozó felületeket fel kell csiszolni, csavarozás előtt vazelinnel
bekenni, a csavarok meghúzása után lakkozni. Nagy keresztmetszetű laposacél
helyett száraz helyen alumínium rúd is alkalmazható — feketére festve. H a az
alumínium rudat 1,5 m-nél alacsonyabban helyezik el, mechanikai védelméről
gondoskodni kell. Kötését az alumíniumsínezési előírások szerint végezzék.
Kábelcsatornában vezetett földelővezetp 8 —10 mm átmérőjű koracélból készülhet.
Ha nem horganyzott, rozsdagátló mázolása és feketére festése minden esetben
szükséges. A földelővezetéknek azt a szakaszát, ami az elosztóberendezéstől a
fogyasztó testéig vezet, a megfelelő leágazó vezeték külön vezetőjeként vagy ere­
ként szokás kiképezni. Ez a megoldás különösen akkor előnyös, ha a leágazó vezeték
fémcsőben vagy páncélkábelként létesül. Ifyenkor a vezeték negyedik vezetője a
földelővezető, ha a háromfázisú fogyasztó nullavezetőt nem igényel (pl. háromfá­
zisú aszinkronmotorok). Ha nullavezető is szükséges és annak terhelése előfordul,
akkor három fázis esetén ötödik, egy fázis esetén harmadik vezető a földelővezető.
Szigetelt vezeték alkalmazása esetén a védővezető szigetelése zöld/sárga legyen,
míg a nullavezető szigetelése kék. Védőcsövet földelővezetőként használni, a
védett testeket egymás után — sorban — a védővezetékbe iktatni nem szabad.
3.1722. Nullázás
Nullázás esetén a védendő villamos berendezések testét a tápláló rendszer nulla­
vezetőjével kell összekötni. Az összekötésnek lakóépületben az épületcsatlakozó
szekrényében, de mindenképpen a fogyasztásmérő előtt kell lennie, innen a nullázó­
vezető külön érként vezet a fogyasztó testéig.
Hosszabb vezeték végén a nullavezetőt földelni kell. A nullázott berendezések
földelése megengedett, sokszor szükséges. Nullázóvezetőket mindig a leágazóveze­
té k harmadik, negyedik, vagy ötödik ereként kell fektetni — akkor is, ha az érin­
tésvédelem szemmel ellenőrizhető volta érdekében párhuzamos (pl. vas) vezeték is
szolgál e célra.
3.1723. Védőkapcsolás
A védőkapcsolás leggyakoribb hazai formája az érintésvédelmi relével (VBKM
Ganz K .K —ÉV 21) megvalósított feszültség-védőkapcsolás és a hibaáramtranszfor-
mátorral (VBKM VILLESZ—ÉHT) biztosított áram-védőkapcsolás. Mindkettő
előnye abban rejlik, hogy a földelő szétterjedési ellenállásértéke kisebb lehet,
m int védőföldelés esetén. Így a földelők, vagy földelővezetékek a 3.1721. pontban
foglaltak szerint létesíthetők.
Feszültség-védőkapcsolás esetén az érintésvédelmi relé számára segédföldelő szük­
séges akkor is, ha mellette védőföldelést vagy nullázást is alkalmaznak. Ilyenkor a
berendezésre kapcsolt földelésektől a segédföldelő legalább 10 m-re kerüljön és
653
földelővezetékét szigetelten kell az érintésvédelmi reléhez vezetni. A gyakorlati
megoldás célszerűen földkábel, am it a talaj felett — épületfalon, kerítésoszlopon
vagy éppen e célra alkalmazott beton-vagy acéltartón — 0,8—1,2 m magasság­
ban elhelyezett öntöttvas szekrénybe vezetnek.
3 .1 7 3 . A z o n o s p o te n c iá lr a h o z á s
Olyan helyeken, ahol fémből készült szerkezetek és villamos berendezések egymás­
hoz közel helyezkednek el (pl. szivattyúgépházban), vagy a villamos berendezések
elhelyezésére szolgáló helyiség padozata vagy fala — esetleg mennyezete — fémből
készült, az egyébként kötelező érintésvédelmi berendezést úgy kell elkészíteni,
hogy a gépek és készülékek teste, valam int a fém határolófalak, illetőleg a külön­
böző fémszerkezetek egymással fémes kapcsolatba kerüljenek. E zt a kapcsolatot
acél földelővezeték-hálózattal kell létrehozni.
Ez a földelősín összeköttetésben van valamennyi földelővel és párhuzamosan rá
kell kapcsolni valamennyi olyan fém tárgyat, amely a villamos berendezéssel
egyszerre érinthető. Gondot kell fordítani arra, hogy külön kerüljenek bekötésre
azok az alkatrészek, csőszakaszok stb., amelyeket egymástól szigetelés vagy egyéb
szigetelőanyagból készült elemek villamosán elszigetelnek.
A nullavezetővel egyesített földelőhálózat (NEFH), vagy a védő-földelőhálózat (VFH)
az egyenlő potenciálra hozás speciális esetének tekinthető. Mindkét esetben azáltal
kell biztosítani a kedvező földelési ellenállást, hogy egyetlen hálózatba kapcsoljuk
mindazokat a testeket, amelyek védelmét biztosítani kell és mindazokat a fémtár­
gyakat, csővezetékhálózatot vagy csőszakaszokat, amelyek földben, vagy a földdel
több-kevesebb kapcsolattal úgy vannak elhelyezve, hogy a rendszer szétterjedési
ellenállását csökkentik. A N EFH és a VFH kialakításának m ódját lakóépületek
esetére az Érintésvédelmi Szabályzat írja elő.
3 . 17 4 . T ö r p e fe sz ü ltsc g
Törpefeszültségűnek nevezzük a 42 V-nál nem nagyobb feszültségű váltakozó
áram ot. Alkalmazása főleg nedves vagy fémből készült falú, ill. sok földeltnek
tekinthető fém tárgyat tartalmazó helyiségben indokolt. Az első és második esetben
hordozható fogyasztók (kézilámpák, kéziszerszámok) számára csak törpefeszültség
alkalmazható úgy, hogy a törpefeszültséget előállító transzform átor a helyiségen
kívül van.
3 .2 . A L E G F O N T O S A B B H Í B A D Á S T E C H N I K A I S Z E B E L É S E K
3.21. Távbeszélő-vezetékek
3 .2 1 1 . L é g v e z e té k e k
A híradástechnikai légvezetékek szerkezete hasonló az erősáramú szabadvezeté­
kekhez, de biztonsági és átviteltechnikai okok m iatt számottevők a különbségek is.
A vezeték anyaga leggyakrabban nem esített alumíniumötvözet sodrony (sodrai)
7 X 0 1 ,0 mm, 7 x 0 1 ,3 5 mm vagy 7 X 0 1 ,7 mm szerkezettel. Gyakran alkalmazzák
még a bronz- ( 0 2 —3 mm), ritkábban réz- és néha 0 2 —3 mm horganyzott acél­
huzalt.
654
A tartószerkezet előregyártott betonoszlopon vagy betongyámos telített fenyőosz­
lopokon elhelyezett idomacél kereszttartó (általában L, vagy U acél), amelyre
tartóvas segítségével erősítjük a kis kettős, közép kettős, vagy nagy kettős elneve­
zésű, méreteiben eltérő porcelán szigetelőket, vagy az egymás felett két vezeték
megfogására, ill. szigetelésére alkalmas keresztezési szigetelőt. Általában közép
kettős, nagyobb üzembiztonsági igények és 0 5 mm acélvezetők esetén nagy kettős
szigetelőt kell használni.
Legegyszerűbb esetben mind fa-, mind betonoszlopon hajlított csavaros tartóvasra
kerül a szigetelő, lenolajjal ita to tt vagy szurkozott kenderkóc felerősítéssel. Ehhez
betonoszlopon előregyártott lyukkihagyás szükséges. (Ilyenkor a vas alakja eltér a
faoszlopba csavarható szokásos kiviteltől.) E helyett inkább kereszttartóra erősí­
te tt kettős távbeszélő tartón helyezik el a szigetelőt. Ennek két vége eltérő magas­
ságban van, ezért az áramkörök közti áthallás csekély, de erősáramú zavarása
jelentékeny. Utóbbit a talajtól azonos távolságú érpárelrendezéssel, az ún. négy-,
hat-, nyolc- és tízpeckes kereszttartókra való szereléssel lehet csökkenteni.
A vezetők összekötésére rendkívüli gondot kell fordítani, m ert a kis áramerősségek
m iatt a vezeték folytonossági hiányosságai az átvitel minőségét nagymértékben
rontják.
A nyomvonal árvédelmi töltés koronájának m entett oldali szélén, a közbenső padka
m entett oldali szélén, vagy a m entett oldali töltéslábtól 10 m-re vezethető. Vasutak
mellett az oszlopsor a külső sínszáltól 1,75 m-re, közút m ellett az útárok külső
peremétől legalább 0,3 m-re állítható. Közutak keresztezésénél legalább 5,5 m,
vasutakénál 6,5 m magasság szükséges, de az útügyi, ill. vasúti hatóságok előzetes
engedélyét ki kell kérni. Vízfolyások keresztezésénél a hajózás és a kotrási lehető­
ségek biztosítása mértékadó. Hajózható folyók felett a legnagyobb hajózási vízszint
felett legalább 16,5 m, és bármely vízfolyásnál a partéi felett 7 m magasságot kell
biztosítani, ha a hajózási, ill. vízügyi igazgatási szervek ettől eltérő követelménye­
ket nem tám asztanak.
A vezetékkel erősáramú berendezéseket megközelíteni, azokat keresztezni, vagy
velük párhuzamosan haladni csak az MSZ 13200 [15] előírásainak betartásával
szabad! A vezetők felrakása és feszítése az erősáramú szabadvezetékeknél em lített
módon végzendő.
3 .2 1 2 . L é g k á b elek
Különleges szerkezetű vezetékeket — légkábeleket — használnak olyankor, amikor
légvezetéképítésre nincs mód, de a vezetéket mégis a levegőben kell vezetni.
Ólomköpenyű, papírszigetelésű légkábeleket horganyzott acélsodronyra kell füg­
geszteni. Több fajta műanyag borítású szerkezet ismeretes. Egyikben a tartósod­
rony a kábellélekkel közös műanyag (polietilén) burkolatba kerül (önhordó).
Másikban műanyag borítású sodrony köré sodrott műanyag szigetelésű eiek alkot­
ják a vezetéket. Egészen kis távolságokon előnyösen használható az erősáramú cé­
lokra készített légkábel is (1. a 3.13. pontot).
655
:{.LÍ I.'!. Távbeszclőkábelek
K ábelszerkezetek
Kis távolságok áthidalására helyi, jelentős távolságok esetén távkábeleket kell
használni.
Helyi kábelek készülnek itatásm entes papírszigeteléssel és tömör vagy habosított
műanyag (PVC vagy polietilén) szigeteléssel. A vezetők 0,4—0,8 mm átmérőjű
vörösréz, vagy 0,6 —1,0 mm átmérőjű alumínium huzalok.
Helyi távbeszélőkábelek összesodrott érpárokból vagy érnégyesekből, helyközi
kábelek mindig érnégyesekből állnak. Nagyfrekvenciás célokra készülnek koaxiális
érkombinációk is, amikor az egyik vezető a másikat csőszerűén körülveszi. Bár­
melyik távbeszélőkábel készül előregyártott betoncsövekbe (tömbcsatornába)
behúzható (behúzókábel) kivitelben vagy földkábelként acélszalag, -huzal, vagy
Z szelvényű páncéllal. Földkábeleket — akár az erősáramú kábeleket — a páncél
a la tt bitumenes párnázat, a páncél felett bitumennel vagy kátránnyal á tita to tt
jutaburkolat veszi körül. Készülnek páncélos kábelek PVC burkolattal is; ilyenkor
a páncél alatt alumíniumból készül a köpeny.
Kábelfektetés
Behúzókábelek fektetésekor a vezetőcsöveket vagy a tömbcsatorna-szakaszokat
elválasztó- és összekötő aknákon, vagy beton kábelszekrényeken keresztül a
védőcsőbe összekapcsolt rudat tolnak. Ennek a végéhez kenderkötelet erősítenek.
A kenderkötélhez kötött „kábelharisnya” segítségével húzzák helyére a kábelt,
vigyázva arra, hogy a dobról lecsévélt kábel meg ne törjön. Az aknák közötti
távolság legfeljebb 70 m, a kábelszekrényeké 50—100 m lehet.
A híi adástechnikai földkábeleket (páncélos kábelek) az erősáramú kábelekkel lé­
nyegében azonos módon fektetik (1. a 31.22. szakaszt). Csak a kábel fölé kell homokot
szórni, am it rostált föld helyettesíthet.
A híradástechnikai kábeleket az erősáramú kábelektől gondos téglázással kell
elválasztani és betartani azt a távolságot, am it a zavarás elkerülése érdekében a
vonatkozó MSZ 13200 szabvány megkíván.
A fektetésnél megengedhető görbületi sugár ólomkábelek esetén 10 d, alumínium
köpenyes kábeleknél 15—20 d, a kábelátmérő függvényében.
Települések területén a kábel elhelyezésekor a vonatkozó előírások szerint kell
eljárni [16], Külterületen a közutak két oldalán 25—100 m széles sávon lakóépü­
letekre többnyire nem adnak építési engedélyt, ezért ez a sáv kábelfektetésre elő­
nyösen igénybe vehető.
Kábelszerelés
Távbeszélőkábelek kötésére a távbeszélőközpontoknál, az egy hosszban gyártott
kábelszakaszokok végén és a távbeszélő-állomásoknál kerül sor.
3.22. T ávbeszélő-készülékek
A távbeszélő-készülékek mikrofonból és fejhallgatóból álló kézibeszélőből, továbbá
a hívást lehetővé tevő berendezésből állnak, amelyet az érkező hívást közvetítő
csengő egészít ki. Aszerint, hogy az energiaforrás központi elhelyezésű (a távbeszélő-
656
központtal kombinált), vagy pedig az egyes készülékeknél helyezkedik el, központi
telepes (common battery = CB), vagy helyi telepes (local battery = LB) rendszerről
és készülékekről beszélünk.
3.221. CB-készülékek cs szerelésük
A központi teleppel táplált készülék hívóberendezése csaknem kivétel nélkül
számtárcsa, amely a tápláló egyenáram megszaggatásával képezett impulzussoro­
zatokat hoz létre, amelyek a központi berendezés kiválasztóelemeit a megfelelő
kapcsolás létrehozására késztetik. Az ehhez szükséges egyenfeszültség biztosítására
harmadik csatlakozóvezeték szükséges, így a számtárcsás CB-készülék három
kapocsra csatlakozik. A pamutbeszövésű vagy műanyag burkolatú csatlakozókábel
háromsarkú dugóval (vagy hármas csavaros kapoccsal) csatlakozik az épületben
levő vezetékre. Ez utóbbit az épületben szerelt erősáramú vezetékekkel gyakorla­
tilag azonos módon kell szerelni. A célszerű védőcsőátmérő 16 mm, az alkalmazott
dobozok 78 mm átmérőjűek, 1,5 mm2 keresztmetszetű alumíniumvezeték meg­
felelő, de előnyösebb a rézvezeték. Ahol sokeres vezetéket (kábelt) kell — több
készülék csatlakoztatására — vezetni, a csőátmérő 36 mm, a doboz mérete 150 X 150
mm. Leágazások céljára ennél is nagyobb szekrény szükséges (postai hálózat esetén
postaszabványú). A távbeszélő-vezetéket az erősáramú vezetéktől mindig külön
védőcsőbe kell húzni. Ahol a védőcső nem fémburkolatú, o tt 5 cm, fémburkolatú
csövek esetén legalább 2 cm távolság maradjon a két fajta vezeték között. Keresz­
tezésnél a minimális távolság 1 cm falban, 10 cm falon kívüli vezetésnél. Használ­
hatók falra szerelhető különleges szigetelt távbeszélő-vezetékek is.
3.222. LB-készülékek és szerelésük
A helyi telepes készülékeknek két fajtája van: vannak soros és párhuzamos készü­
lékek. Soros készülékek alkalmazására központkapcsolású üzemmel szokott sor
kerülni, a párhuzamos rendszer egyszerre hívható több készülék üzemét teszi
lehetővé. A hívóberendezés általában induktor, ami jelzőcsengőt működtet. Az
LB-készülékek vezetékezése a CB-készülékekéhez hasonló.
3.23. R ádiókapesolatok létesítése
3.231. Rádiókészülékek telepítése
Szabványos elosztóhálózatról táplált, állandó elhelyezésű adó-vevő berendezések
üzembe helyezéséhez a térerősség-adottságok számítása, m ajd mérésekkel való
ellenőrzése után a Posta üzemelési és frekvenciaengedélye szükséges. A berendezés
elhelyezésére szánt helyiségben megfelelő teljesítményű erősáramú csatlakozási
lehetőséget kell létesíteni, továbbá antennacsatlakozást. A helyiség hőmérsékletét
és páratartalm át a szokásos szobaértékek között kell tartani. Saját áramforrással
ellátott — hordozható — rádiókészülékek üzembe helyezéséhez általában nem
szükséges különleges intézkedés. Kivételek a nagy teljesítményű berendezések,
amelyek számára m otorhajtású áramfejlesztőt kell üzembe helyezni. Az antenna­
csatlakozást a hullámhossznak (frekvenciának) és az előírt antennának megfelelő
szerkezettel kell fektetni (pl. koaxiális kábel formájában).
Hazai viszonyok között nem műsorszóró (távbeszélő, távjelző, távíró) célokra csak
1600 Hz-nál magasabb frekvenciák használatosak. A vízügyi szolgálat részére
42 V íz é p íté s n . k ö t e t
657
ezidejűleg engedélyezett összeköttetési lehetőségek a 100 MHZ-es, később előre­ [17] Merényi M .: Szabatosan záró görgős zsiliptáblák. Mélyépítéstudományi Szemle,
láthatólag a 400 MHZ-es sávban találhatók. Hordozható kis teljesítményű és kis 1959/2.
hatótávolságú adó-vevő berendezések engedélyezett frekvenciája általában a gyárt­ [18] M assányi K .: M ozgatható vízépítési acélszerkezetek. Tankönyvkiadó, 1966.
mányhoz fűződik. [19] Merényi M .: Korszerű duzzasztók acél- és gépszerkezetei. Mérnökdoktöri érte­
kezés, 1963.
[20] Merényi M .: Nagy folyami duzzasztóművek nyílásait elzáró szerkezetek. Mély­
3.232. Antennák építéstudom ányi Szemle, 1. sz. (1964).
[21] Merényi M .: Az acélszerkezeti és zsilipgépészeti tervezés. Víziterv tanulm ányok
1964. (Évkönyv.)
Az antennák mérete a hullámhossz, elhelyezési magasságuk a terjedési viszonyok [22] Merényi M .: Vízi acélszerkezetek korrózióvédelme. Mélyépítéstudománvi
és követelményektől függ. 100 MHZ vagy ennél nagyobb frekvenciák esetén az Szemle, 1966/11.
antenna néhány m, vagy annál kisebb méretű, és tartórúdon vagy árbocon elhelyez­ [23] Starosolszky Ö .: Önműködő berendezések az öntözővíz szolgáltatására és szét­
hető, amelynek felállítása annyiban egyszerűbb a szabadvezeték-oszlopoknál (1. a osztására. Vízügyi Közlemények, 1960/3.
[24] Liebl, A .: Neuere Entw icklung im Stahlwasserbau. Stahlbau Rundschau, Heft
3.117. pontot), hogy a szerkezet súlya viszonylag kicsi és kihorgonyzás megen­ 2 9 -1 9 6 6 . Wien.
gedett. Ezért szélcsendes időben a biztosítókötelekkel védett emelőtámaszos (bikás) [25] Páncélos—Ziegler: A Kiskörei Vízlépcső fő m űtárgyainak elzárószerkezetei és
felállítás megfelelő. A kihorgonyzó sodronykötelek előírásnak megfelelő feszítésére mczgatóberendezései. Mélyépítéstudományi Szemle, 1970/1.
nagy gondot kell fordítani. Az antenna árbocokat a 3.164. pont szerint földelni [26] Dóra — Merényi — Barátfalvy: A utom atikus vízszinttartás. 152. 132. sz. szaba­
dalom.
kell. A tartón a rúdszerkezetű antennákat bilincsekkel rögzítik. A bilincseket [27] Wickert—Schmausser: Stahlwasserbau. Springer, 1971.
rozsdamentes anyagból kell készíteni, vagy elkészítés után tűzben horganyozni.
Az antennavezeték szerkezetét és megengedett hosszát pontosan be kell tartani, Szabványok, szabályzatok, előírások
az antennához való csatlakozását pedig úgy kell kialakítani, hogy a kifogástalan [1] MSZ 15020 T. Építm ények teherhordó szerk. erőtani tervezése.
érintkezésen túlmenőleg az antennavezeték a légköri nedvesség, csapadék behato­ [2] MSZ 15024. Acél- és vasszerkezet méretezése.
[3] MSZ 6442 T. Hegesztett acélszerkezetek. G yártási és műszaki követelmények.
lása ellen védve legyen. [4] MSZ 4310/1 —6 lap. Hegesztés, roncsolásmentes vizsg.
[5] MSZ 6726 —65. Emelőgépek műszaki átvételének előírásai.
[6] OVHMS 148 —71. Vízépítési acélszerkezetek erőtani tervezése.
[7] OVHMI 149—72. Hidrodinam ikus vízteher m eghatározása elzárószerkezetek­
IRODALOM nél.
[8] OVHMI 150—72. Vízépítési elzárószerkezetek mozgatóberendezéseinek terve­
Az 1. ponthoz zése.
[9] OVHMI 138 —71. Acélszerkezetek korrózió elleni védelme. Vízépítési acélszer-
[1] Roth, II. (Gustavsburg): Zum hundersten Geburstag von Max Carstanjen, dem kezetek.
Erfinder des Walzenwahres und Begründer des Grosswehrbaues. Dér Stahlbau, [10] OVHMI 152 —70. Árvédelmi töltések zsilipelzáró-szerkezeteinek tervezési irány­
1956/10. elvei.
[2] K ulka, I I . : Dér Eisenwasserbau. 1928. Berlin, Verlag W. Ernst und Sohn. [11] OVHSZ 134—71. Vízépítési m űtárgyak elzárószerkezetei. Vizsgálat, átvétel,
[3] Hartung, F. (München): Die Entwicklungstendenzen des Grosswehrbaues. üzembehelyezés.
österreichische Bauzeitschrift, 1956 —5/6. [12] 5/1970. ÉVM (III. 23.) Balesetelhárítási Óvórendszabály.
[4] Grzywiensky, A .: Wasserkraftanlagen dér Gegenwart und Zukunft. Österreich­ [13] É pítő- és Szerelőipari Kivitelezési Szabályzat. II. k. 7. mn. Acélszerkezetek gyár­
ische Bauzeitschrift, 1956/5 —6. tása.
[5] Merényi —Szabó: Fejlődési irányzatok közép-európai nagy folyami vízerőmű­ [14] ÉKSZ V. k. 12. mn. Vízépítési acélszerkezetek.
vek duzzasztótábláinak kialakításában. Víziterv Értesítő, 1957/2. f 15] ÉKSZ V I. k. 14. mn. Acélhidak szerelése.
[6] Dér Bau des Donaukraftwerkes Jochenstein. Österr. Wasserwirtschaft, [16] ÉKSZ II. k. 10. mn. Mázolás.
1956/5-6.
[7] Das Donaukraftwerk Aschah. Die Wasserwirtschaft, 1962/8; 8. sz. (1962); 5. sz. A 2. ponthoz
(1962).
[8] Press: Wehre. Verlag Wilh. Ernst és Sohn, Berlin. 1959. [1] F á y — T ro sk o la n sk i— V a rg a : Szivattyúüzemi Kézikönyv. Műszaki Könyvkiadó,
[9] L i e b l , A . : Segmcntwehre mit Aufsatzklappen. Linz, Österr. Ingenieurzeitschrift, 1966.
1961/4. [2] H u n y a d i D . és m u n k a t á r s a i : Közművesítés, vízellátás, vízelvezetés. 2. kiad.
[10] Wickert, G.: Hydrodinamische Probleme im Stahlwasserbau. VDI Zeitschrift, Műszaki Könyvkiadó, 1970.
1963. jan. 21. [3] G y ö r g y 1. és m u n k a t á r s a i : Vízépítési kézikönyv, Műszaki Könyvkiadó, 1974.
[11] Die Kanalisierung des hollandischen Niederrheins und des Lek. Dér Bauingenieur, [4] M a j o r S . : Gépalapok, építmények dinamikája. MTI, 1966.
1958/3. [5] Z i e g l e r K . és m u n k a t á r s a i : Nagynyomású öntöző szivattyútelepek gépészeti
[12] Kühn, G.: Dér Bau dér Schleuse Haringsfleet. Baumaschine und Technik, berendezéseinek egységesítése (VÍZITEBV 1HS 91). 1971.
1962/3. [6] Z i e g l e r K . és m u n k a t á r s a i : Kisnyomású átemelő telepek gépészeti berendezései­
[13] Wickert, G.: Beispiele architektonischer Gestaltung im Stahlwasserbau. Hugen- nek egységesítése (VÍZITERV \H S 92). 1971.
heim. Dér Bauingenieur, 1962/9. [7] Z i e g l e r K . és m u n k a t á r s a i : Szint-, nyomás- és vízmennyiség távadók (VÍZITERV
[14] Merényi M .: Billenőtáblás gátak és zsilipkapuk. Vízügyi Közlemények, 1957/4. VHS 99). 1971.
[15] Merényi M .: A Duna jochensteini vízlépcsője. Vízügyi Közlemények, 1958/2. [8] Építő- és Szerelőipari Kivitelezési Szabályzat (ÉKSZ). V. kötet: Vízépítés.
[16] Merényi M .: Az ybbs-persenbeugi dunai vízerőmű. Vízügyi Közlemények, V III. kötet: Csővezeték hálózatok, azok szerelvényei, tartályai.
1958/3. [9] Tűzrendészeti és biztonsági szabványok gyűjteménye, 1971.

658 42* 659

[ 10] Magyar É pítőipari K atalógus
1/1. k ö tet: Csövek, csőidomok, csatornázási öntvények, szerelvények.
1/2. kötet: S zivattyúk és tartozékaik.
1/3. k ö tet: Csővezeték szerelvények.
1/5. k ö tet: Mérő- és szabályozóberendezések.
2/3. k ö tet: Szállítógépek.
2/4. k ö tet: Emelő- és rakodógépek.
[11] Szerelvényértékesítő Vállalat katalógusa
I. k ö tet: Csőösszekötő idomok és karimák.
II. k ö tet: Ipari szerelvények.
III. k ö tet: Épületszerelvények.
IV. k ö te t: Szivattyúk.
V. k ö tet: Vegyes szerelvények.
VI. k ö tet: Központi fűtésberendezések tartozékai és szerelvényei.
[12] Rendeletek:
■, 44/1967. (IX . 5.) Kormányrendelet vállalatok vállalkozási szerződéseiről.
5/1968. (IV. 8.) ÉVM sz. rendelet az építési szerződések alapfeltételeiről.
1/1968. (IV. 22.) KGM —NIM —KPM sz. együttes rendelet a technológiai sze­
relés vállalkozási alapfeltételeiről.
14/1970. (VI. 6.) ÉVM sz. rendelet az építési és felmérési naplóról.
5/1971. (IV. 15.) KGM sz. rendelet: A term ékek minőségének védelme és a
minőség ta n ú s ítá s a ^ kohó- és gépipari ágazat területén.
5/1970. ÉVM sz. rendelet: Építőipari balesetelhárító és egészségvédő óvórend­
szabály.
6/1965. (X II. 7.) SZOT sz. szabályzat: Általános balesetelhárító és egészség-
védő óvórendszabály.
110/1960. (IX . 10.) MŰM—KGM együttes utasítás: az emelőgépek egészségvédő
és balesetelhárító óvórendszabály.
1/1963. (V II. 15.) BM sz. rendelet a tűzrendészetről.
22/1962. (V. É. 15.) OVF sz. utasítás és
11/1956. (V. É. 13.) OVH sz. utasítás: Tűzrendészeti Szervezeti és Működési
Szabályzat.
A 3. ponthoz
[1] MSZ 151/1 —7. Erősáram ú Szabadvezeték.
[2] 1962. évi IV. törv.; 40/1962. (X II. 11. Korm. rend.): 3/1969.'6/25./NIM. A vil­
lamosvezetékekre vonatkozó vezetékjogról szóló 1/1967./IV. 28. sz. rend. módo­
sításáról és kiegészítéséről.
[3] 1. MSZ 151/6. Erősáram ú szabadvezeték. Vezetékes távközlési berendezés meg­
közelítése és keresztezése.
[4] MSZ 13207. Erősáram ú kábel fektetése.
[5] MSZ 1600/4. Létesítési biztonsági Szabályzat, 1000 V-nál nem nagyobb feszült­
ségű erősáramú villamos berendezések számára. Nedves helyiségek.
[6] MSZ 1600/8. Létesítési biztonsági Szabályzat 1000 V-nál nem nagyobb feszült­
ségű erősáramú villamos berendezések számára. Robbanásveszélyes helyiségek
és szabadterek.
[7] MSZ 1600/1. Létesítési biztonsági Szabályzat 1000 V-nál nem nagyobb feszült­
ségű erősáramú villamos berendezések számára. Általános előírások.
[8] MSZ 806/1. Védettségi fokozatok villamos gyártm ányok számára.
[9] MSZ 4814. Sújtólég és robbanásbiztos villamos gyártm ányok.
[10] MSZ 274. Villámvédelem.
[11] MSZ 172/1, MSZ 172/2, MSZ 172/3. Előkészületben MSZ 172/4. lap. Érintés­
védelmi Szabályzatok.
[12] MSZ 1600/1. 12 lap. Létesítési biztonsági szabályzat 1000 V-nál nem nagyobb
feszültségű erősáramú villamos berendezések számára.
[13] MSZ 1610. Biztonsági szabályzat 1000 V-nál nagyobb feszültségű erősáramú
villamos berendezések számára.
[14] MSZ 1585. Üzemi Szabályzat erősáram ú villamos berendezések számára.
[15] MSZ 13200. Távközlő- összeköttetés védelme nagyfeszültségű szabadvezeték
és kábel távolba hatása ellen.
[16] MSZ 7487/1. Közművezetékek elrendezése.
>660
X III. A V Í Z I L É T E S Í T M É N Y E K F E N N T A R T Á S Á N A K
É P ÍT É S I F E L A D A T A I
Dr. Dávid László
1. A V Í Z I L É T E S ÍT M É N Y E K F E N N T A R T Á S I F E L A D A T A I
É S S A JÁ T O S S Á G A I
A vízi létesítmények jó karbantartása rendkívül fontos. E zért e kérdéssel önálló
fejezetben foglalkozunk, mégpedig a vízgazdálkodási rendszerek (öntöző, vízleveze­
tő, regionális vízellátó rendszerek, csatornázott folyószakaszok stb.) sajátosságait
és működését szem előtt tartv a, a leggyakoribb feladatokat kiemelve.
A vízi létesítmények, ill. az azokból létrehozott vízgazdálkodási rendszerek alap­
feladatukat tekintve termelő, szolgáltató és védelmi (biztonsági) feladatok ellátá­
sára hivatottak [1].
Termelő feladatokat látnak el, amikor a vizet a természetből kivonják, vagy
anyagi tulajdonságait átalakítják, felhasználásra alkalmassá teszik;
szolgáltató jellegűek, amikor a víz technológiai szállítását és elosztását végzik;
védelmi jellegűek, amikor a víz kártételeitől óvják meg az embert és a társa­
dalom javait,
A vízi létesítmények mindhárom esetben igen szoros kapcsolatban állnak a lakos­
sággal, valam int a társadalom termelési tevékenységeivel: az iparral, a mező-
gazdasággal, a közlekedéssel stb. így a vízi létesítmények megfelelő működése
alapvető fontosságú a társadalom szempontjából.
Egy vízmű meghibásodása például egész település lakosságának, kórházainak,
közintézményeinek, üzemeinek vízellátásában okozhat zavarokat, károkat, ter­
meléskiesést. Valamely öntözőrendszer fővízkivételi szivattyútelepének meghibá­
sodása az öntözővíz-ellátás elégtelenségéhez vezet s tetemes mezőgazdasági termés-
kiesést okozhat. Belvízcsatorna-rendszer nem kielégítő működése viszont elöntése­
ket okozva, késlelteti a mezőgazdasági m unkákat, lakóházakat, m ajorokat pusztít­
hat el.
E problémák a komplex vízgazdálkodási szemlélet térhódításával, a régebben
kialakult éles szakágazati határok elmosódásával, azaz a több feladatú létesítmé­
nyek kialakulásával tovább bonyolódnak. Például az elsődlegesen öntözővizet
szállító Keleti Főcsatorna üzemzavara kedvezőtlenül hat a Nagyhegyesi földgáz­
mező termelésére, valam int Debrecen vízellátására is. Ahhoz, hogy a vízi létesít­
mények zavartalanul és folyamatosan teljesítsék feladatukat az szükséges, hogy kar­
bantartásukról, fenntartásukról rendszeresen gondoskodjanak.
Fenntartás a la tt minden olyan sűrűbben vagy ritkábban előforduló, ismétlődő tevékeny­
séget értünk, amely a meglevő létesítmények működőképességének, értékének fenntar­
tására, karbantartására irányul. A karbantartást és a fenntartást általában azonos
fogalomként tárgyaljuk, mivel a vízi létesítmények anyagának sajátosságai m iatt
ezeknél a tágabb értelmű fenntartás és az ezen belül szűkebb fogalomkört felölelő
661
karbantartás közti különbség elmosódik. Általában a sűrűbben ismétlődő kisebb
fenntartási jellegű m unkákat a karbantartáshoz, a ritkább, nagyobb feladatokat
a fenntartáshoz soroljuk. Például egy kisebb földcsatorna fenntartási feladatai
során a gaztalanítás karbantartási, míg az iszaptalanítás (kotrás) fenntartási jel­
legű lehet. Nagyobb, iszapos vizet szállító csatorna esetén viszont a fordított hely­
zet is előállhat. A két fogalom tehát nem határolható el élesen a vízgazdálkodás
területén.
1.1. A V ÍZ I L É T ESÍTM ÉN Y EK FEN N TA R TÁ SÁ N A K CÉLJA
ÉS FELA D A TA
A vízi létesítmények fenntartásának célja és feladata, a létesítmények termelő—szol­
gáltató vagy védelmi kapacitásának fenntartása, rendeltetésszerű használatuk és
zavartalan üzemeltetésük biztosítása, megfelelő kihasználásuk lehetővé tétele,
állagmegóvásuk és ezen keresztül hasznos élettartam uk növelése. Azaz a műszaki
kopás, elhasználódás vagy elemi kár folytán esetenként bekövetkező hibák m iatt
eredeti rendeltetésének megfelelően m ár nem — vagy nem kielégítő hatékonyság­
gal — használható létesítmény eredeti állapotának helyreállítása anélkül, hogy ezzel
a létesítmény kapacitása, védelmi képessége vagy műszaki színvonala lényegében
megváltozna.
A termelő —szolgáltató vízépítési létesítményekre általában jellemző, hogy a kar­
bantartási munkák elhanyagolása esetén kapacitásuk csökken. Például a csatornák
feliszapolódnak, növények borítják medrüket, a csővezetékekben az iszap, a külön­
böző szennyeződések leülepednek, eltömik a vezetéket. Mindezek hatására a csa-
tornák vízszállítása csökken, illetőleg azonos vízmennyiséget lényegesen nagyobb
-energia-ráfordítással szállítanak.
A karbantartási munkák elhanyagolásának eredményére élesen világít rá a föld­
medrű csatornák érdességi viszonyaival foglalkozó vizsgálat [2], Egy 4,5 m3/s
vízszállítású öntözőcsatorna Striekler—Manning-féle érdességi tényezőjét a benőtt-
ségtől függően szakaszonként határozták meg ( X I I I . 1-1. táblázat). Megállapí­
tották, hogy a benőttségmentes szakaszokon ( X I I I . 1-1. ábra) k értéke átlagosan
58, míg az erősen benőtt szakaszokon A-= 35. Ez azt jelenti, hogy — tekintettel a
szállított vízhozam és a k tényező közötti egyenes arányra — a növényzettel be­
nőtt, rosszul karbantartott csatorna, egyébként azonos körülmények (esés, vízmély­
ség stb.) között 40%-kal kevesebb vizet szállít, mint az azonos méretű, jókarban
ta rto tt, a növényzettől m egtisztított csatorna. A vizsgálatok arra m utatnak, hogy
hazai körülményeink között nagynak számító, mintegy 1 m hidraulikus sugarú
öntözőcsatornáknál is még jelentős a mederben megtelepedő növényzet vízszállítást
csökkentő hatása. Ennek a ténynek a közvetlenül jelentkező üzemeltetési, köz-
gazdasági következményein túl olyan hatása is mutatkozik, hogy a sűrűbb nö­
vényzet, a kisebb áramlási sebességek m iatt a csatorna gyorsabban feliszapolódik,
gyakrabban kell az iszap eltávolításáról, azaz a csatorna kotrásáról gondoskodni,
illetőleg, ha a megfelelő karbantartás nem biztosítható, nagyobb szelvényű csa­
tornák beruházását kell előirányozni.
Hasonló a helyzet a szennyvízcsatornákban is. A csatornák tisztításának elhanya­
golása esetén a szennyvizekből leülepedő iszap lerakódik a csatorna fenekére és

X III.1-1. táblázat
A Striekler—Manning-féle érdességi tényező (k) változása a benőttséggel
a K. IV. í'ürt Főcsatornáján
A c sa to rn a s z a k a s z

k
h a tá r a i (s z e lv é n y ) s z á m íto tt A b e n ő tts é g je lle m z é s e
je le km

1/1 0,091—0,846 50,3 benőttségmentes

1/2 0 ,8 4 6 -1 ,4 5 9 63,1 ben ott ségmentes
1/3 1 ,4 5 9 -1 ,7 5 4 57,3 benőttségmentes
1/4 1 ,7 5 4 -3 ,2 2 4 60,2 benőttségmentes
2/1 3 ,2 2 4 -4 ,7 2 6 50,5 szakaszonként közepesen benőve
2/2 4 ,7 2 6 -7 ,2 8 8 49,5 közepesen benőve
3/1 7 ,2 8 8 -9 ,3 9 3 49,9 szakaszonként gyengén benőve
3/2 9 ,3 9 3 -1 1 ,1 8 4 58,5 benőttségmentes
4 1 1 ,4 7 6 -1 2 ,9 5 3 56,4 benőttségmentes
5/1 1 3 ,0 7 0 -1 4 ,5 7 4 42,7 szakaszonként közepesen benőve
5/2 1 4 ,6 3 2 -1 5 ,8 9 5 31,3 szakaszonként erősen benőve
5/3 15,9 4 9 -1 7 ,6 4 8 34,6 erősen benőve
5/4 1 7 ,6 4 8 -1 8 ,5 6 2 38,1 erősen benőve
5/5 18,5 6 2 -1 9 ,3 2 1 35,7 erősen benőve X I I I . 1-1. ábra. G o n d o sa n k a r b a n ta r to tt, b e n ő tts é g tő l m e n te s fö ld m ed rű
•ö n tözőcsatorn a

662 663
halmozódik. H atására egyfelől jelentős mértékben csökkenhet az áramlási sebesség, 1.3. A T E R M É SZ E T I KÖ RN Y EZET TÉN Y EZŐ IN EK HATÁSA
ami további lerakódáshoz vezet, másfelől pedig csökken az áramlási szelvény A FEN N TA RTÁ SI M U N K Á K JE L L E G É R E ÉS V É G R E H A JT Á SÁ R A
területe. Végeredményben a karbantartás elhanyagolásának m indkét következ­
ménye a csatorna vízvezető képességének csökkenése.
A vízügyi létesítmények, elsősorban a nagy térségi vízgazdálkodási rendszerek
Az elmondottakból következik, hogy a vízépítési létesítmények fenntartása az általában jelentősen m egváltoztatják az érintett terület természeti környezetének
üzemeltetés, a termelő—szolgáltató vagy biztonsági feladatok zavartalansága egyensúlyát. A természet a megbontott egyensúly helyreállítására törekedve lépés­
érdekében kifejtett műszaki tevékenység és ezért a vízgazdálkodási rendszerek ről lépésre vagy katasztrofális hirtelenséggel igyekszik visszahódítani elveszett
üzemeltetése során a fenntartást, az üzemeltetés egyik technológiai folyamatának kell uralm át.
tekinteni [3, 4, 5]. Az üzemeltetési tervek, az üzemeltetési utasítások összeállítá­
sakor részletesen ki kell térni a fenntartási folyamatok, feladatok ismertetésére és az Erre utalnak az ókori civilizációk hatalmas öntözőrendszerei, amelyek helyén m a
üzemeltetés során ezeket meg kell valósítani. sivatagok találhatók, a létesítmények romjai sok esetben még nyomokban sem
lelhetők fel. De erre hívják fel a figyelmet például az árvízi vagy a völgyzárógát-
katasztrófák is. Kisebb mértékben, de azonos jelleggel észlelhető ugyanez a táro­
zók, csatornák feliszapolódásánál, a növényzet elburjánzásánál, e létesítmények
1.2. A V ÍZ É P ÍT É S I L É T ESÍTM ÉN Y EK környezetének elmocsarasodásánál. A vízi létesítmények építésekor sokszor nem is
FEN N TA RTÁ SÁ T HÁTRÁLTATÓ KÖ RÜ LM ÉNY EK lehet előre felmérni, hogyan reagál majd a természet az emberi beavatkozásra.
A természeti környezet és a vízi létesítmények egyensúlyba hozását, az új helyzetnek
Annak ellenére, hogy a vízépítési létesítmények üzemeltetésében megkülönbözte­ megfelelő mikro- és makrokörnyezeti egyensúly megteremtését, a ható tényezők folya­
te tt fontossága van a fenntartási technológiai folyamatoknak, előfordul, hogy matos egyensúlyban tartását, a létesítmények fenntartása során kell megvalósítani.
egyes esetekben a fenntartási feladatok hosszabb-rövidebb időre háttérbe szorulnak Az elmondottakhoz természetszerűen kapcsolódik a vízi létesítmények és környe­
vagy csak részben valósulnak meg [6], Ennek okai többek között az alábbiakban zetük kialakításának esztétikai igénye is. A tározók egyre terjedő üdülési célú hasz­
keresendők:
nosítása erre hívja fel a figyelmet. A vízügyi létesítmény és környezetének gondos
Nagyarányú létesítményfejlesztés esetén a fejlesztés leköti az üzemeltetési
szervezet szellemi és fizikai munkaerejének jelentős hányadát, kevés m arad
a fenntartási munkák elvégzésére és így még a rendelkezésre álló anyagi esz­
közöket sem használják fel egészen.
A beruházások elhúzódása, a túlzottan elnyújtott építési időtartam m iatt sok
esetben provizórikus az üzemeltetés, és várva a teljes kiépítést, elmarad a
meglevő létesítmények karbantartása.
A fokozatos építés vagy a nem megfelelő kihasználtság hatására a termelő—
szolgáltató létesítményekben fellépő szabad kapacitás m iatt a létesítmény­
rendszer elhanyagoltságából származó veszteségek nem szembeötlőek és így
csökkentésük szükségessége nem merül fel.
Sok esetben az elhanyagoltságból származó üzemköltség-növekedés megszün­
tetésében az üzemeltető anyagilag nem érdekelt.
Elsősorban a termelő—szolgáltató létesítmények tartós, egyre növekvő mér­
tékű használata m iatt mind kevesebb idő biztosítható a jelentősebb fenntar­
tási m unkák elvégzésére.
Előfordul, hogy az üzemeltető szervezet dolgozóinak gyakori cserélődése, á t­
szervezése m iatt csak a fenntartásra rendelkezésére álló anyagi eszközök elköl­
tésére törekszik, a fenntartási m unkákat nem mindig ott és akkor végezteti el,
ahol és amikor az szükséges, hanem ahol és amikor azok a legkönnyebben
megvalósíthatók.
A fenntartási feladatok megvalósításakor az elm ondottakat is figyelembe véve kell
a szükséges intézkedéseket, m unkaterveket összeállítani, végrehajtásukat meg­
szervezni. X I I I . 1-2. ábra. A Keleti Főcsatorna fenntartási m unkálatai során létrejött
a létesítm ény és a term észeti környezet egyensúlya

664 665
fenntartása további hasznosítás forrása is lehet. A Keleti Főcsatorna és környeze­ X I I I . 1-2. táblázat
tének esztétikus kialakítása a fenntartás során az egyébként technológiai célt szol­
A fo n tosab b v íz g a zd á lk o d á si lé te sítm é n y e k ter v e z e tt életta r ta m a
gáló fásítással ( X I I I . 1-2. ábra) például azt eredményezte, hogy ma m ár a na­
gyobb települések közelében a hétvégi házak, horgásztanyák százai találhatók a
csatorna menti erdősávokban. Élettartam,
Sorszám Megnevezés év
A fenntartási munkák végrehajtása során a természeti tényezők, elsősorban az
időjárás és a vízjárás hatását messzemenően figyelembe kell venni, beleértve a
vízjárás vízminőségi problémáit is. Folyami duzzasztók, árvízvédelmi töltések,
m űtárgyak fenntartási feladatainak nagy része nem végezhető árvizes időszakban. t. H a jó c sa to r n á k , b e lv íz le c s a p o ló c sa to r n á k 75
Csapadékos időszakban pedig a rosszul megközelíthető, távoleső létesítmények 2. Ö n tö z ő csa to rn á k
nagyarányú fenntartási munkálatai valósíthatók meg nehezen. Számos létesítmény a ) 2 m 3/ s v íz s z á llítá s a la tt 17
fenntartási m unkáit a talajvízjárás nehezíti. Az időjárás, a vízjárás erősen befo­
b ) 2,1 — 1 0,0 m 3/ s v íz s z á llítá sú 50
lyásolja a vegetáció alakulását és így a létesítmények gaztalanítását. Másrészről, a
c ) 1 0 ,0 m 3/ s v íz s z á llítá s f e le t t 75
fenntartási m unkákkal a vízjárási, lefolyási viszonyokat nem szabad rontani.
Például egy belvízrendszer nyári műtárgy- vagy csatornafenntartása során mindig 3. Ö n tö z ő v iz e t sz á llító c s ő v e z e té k e k 25
lehetővé kell tenni a bármikor előforduló zivatarok, esők lefolyó vizeinek elvezeté­ 4. A c é lc s ő v e z e té k k o r ró zió v éd elem m el 17
sét. Hasonló a követelmény például egy egyesített rendszerű városi csatornaháló­
zat karbantartása esetén. Mivel a fenntartási feladatokat az időjárási, vízjárási 5. Ü z e m i ö n tö z ő te le p e k
körülmények erősen befolyásolják, a feladatok végrehajtása szempontjából nagy a ) fe lü le ti ö n tö z ő te le p e k 25
jelentősége van az idő- és vízjárás, másszóval a hidrometeoroiógiai előrejelzésnek. b ) a lta la j-ö n tö z é s e s ö n tö z ő te le p e k fö ld b e f e k t e t e t t c s ő h á ló z a tta l 45
c ) fe lsz ín a la tti n y o m ó c ső v e z e té k e s ö n tö z ő te le p e k 45

1.4. A V ÍZG AZD ÁLK OD ÁSI R E N D S Z E R E K , LÉTESÍTM ÉN Y EK 6. V íz le v e z e tő á rk o k , fo ly ó k á k 1 m 3/ s a la t t 25

FEN N TA RTÁ SÁ N A K KOM PLEX ITÁ SA 7. K is v íz fo ly á s o k 75

8. F o ly ó , p a ta k é s v íz m o s á s sz a b á ly o z á so k
E létesítmények általában nagy térségre terjednek ki vagy nagy térségben érezte­ a ) v e z e tő m ű v e k , b e k ö tő k e r e s z tg á ta k , s a r k a n ty ú k , p a r tfa la k 75
tik hatásukat. Egy több tíz kilométer hosszú belvízcsatorna kotrásakor például b ) 'ka v a g y m ű k ő a n y a g ú m ed erelzá ró m ű v e k 75
rendkívül fontos a m unka megfelelő tér- és időbeli ütemezése. Valamely kisebb
c ) rő zse v a g y e g y é b v e g y e s a n y a g ú m ed erelzá ró m ű v e k 17
létesítményen jól vagy rosszul végzett fenntartás a létesítmény hatókörét meg­
haladó, jóval nagyobb térségben okozhat zavart. Ezért az egész létesítményrend- d ) isz a p o ló rő zsem ű v e k 8
szerben törekedni kell az azonos állapot fenntartására. Nem helyes az a gyakorlat, e) b a la to n i p a r tv é d ő m ű v e k 45
hogy a reflektorfényben levő, sűrűn látogatott létesítmények, nagyobb m űtárgyak 9. D u z z a s z tó m ű v e k , h a jó z silip e k , á r v íz k a p u k , á r v íz v é d e lm i tö lté s e k ,
„ragyognak” , míg a távolabb fekvő, ritkábban használt, kevésbé látogatott, kisebb,
g á ta k , á r v íz v é d e lm i fa la k , b u r k o la to k , m ó ló k 75
de nagyszámú létesítmények elhanyagoltak. Egy vízgazdálkodási rendszeren belül
ezek a hiányosságok előbb-utóbb éreztetik hatásukat. Az azonos jó állapotban 10. V íz i erő m ű v ek , m e ste r s é g e s k ik ö tő m e d e n c é k é s h a jó fo r d ító h e ly e k 75
tartás megvalósítását sokszor nehezíti, hogy az elszórt, egymástól távol fekvő terü­ 11. V íz tá r o z ó k , h a la s ta v a k é s m e d e n c é k
leten végzendő kis, aprólékos munkák számos nehézséget okoznak, mind építési,
a ) V íz tá r o z ó k b e lv íz i é s e g y é b k ö r- é s h o s s z tö lté s e s , v a la m in t k e -
mind üzemgazdasági szempontból. A nehézségek ellenére a térben és időben komplex r e sz tg á ta s tá ro zó k 75
rendszerű fenntartás szükséges.
b ) h a la s ta v a k és m e d e n c é k 33
c ) k e n d e r á z ta tó m e d e n c é k 25

1.5. A FEN N TA RTÁ SI M U N K Á K E L Ő FE L T É T E L E IN E K B IZTO SÍTÁ SA 12. K u ta k , fo rrá sfo g la lá so k

a ) á s o t t é s a k n a k u ta k 55
A vízgazdálkodási létesítmények általában hosszú élettartam úak ( X I I I . 1-2. táb­ b ) fú r t k u ta k , c s á p o s k u ta k , c s ő - é s m e d e r k u ta k 33
lázat). A fenntartási munkák elvégzéséhez szükséges előfeltételeket még azon c ) fo rrá sfo g la lá so k , g a lé r iá k é s v íz k iv é t e li m ű v e k 75
munkák vonatkozásában is, amelyek esetleg csak 5— 10 évvel az építés után válnak
d j ta la jv íz d ú s ító m e d e n c é k 12
szükségessé, m ár az építés idején figyelembe kell venni. Például egy nagycsatorna
kotrásához m ár építésekor legalább a megfelelő gépek közlekedési pályájának e ) s z iv a tt y ú te le p e k m é ly - és m a g a sé p ítm é n y e i 45
kialakítási lehetőségét meg kell teremteni.

666 667
XI I I . 1-2. táblázat folytatása 1.7. A HIBÁK MEGELŐZÉSE

S o rszám M egnevezés
É le tta rta m ,
év A vízi létesítmények fenntartásában fontos szerepe van a meghibásodások meg­
előzésének. Ennek érdekében meg kell valósítani a létesítmények állandó ellen­
őrzését, az észlelt kisebb hiányosságok minél gyorsabb kijavítását. A létesítmények
ellenőrzésének kérdéseivel a XIV. fejezetben foglalkozunk. A hibák megelőzése
13. Víztornyok és tárolómedencék
különösen a biztonsági, kárelhárítási feladatot ellátó vízi létesítmények esetében
a) vasbeton és falazott szerkezetű víztornyok 75 fontos, ahol esetleg m ár kisebb hiányosságok is rövid idő alatt komoly károk forrá­
b) acélszerkezetű víztornyok és hidroglóbus víztornyok 33 sává válhatnak.
c) szolgálati medencék, gyűjtőaknák, tűzvédelmi, fürdő és gyűj­ 75 A fenntartásra sok esetben a létesítmények tartós kihasználása következtében
tőmedencék csak rövid idő áll rendelkezésre, így a megfelelő végrehajtás jelentős építési kapa­
14. Ivó- és ipari víztisztítás műtárgyai, iszapágyak és szikkasztóme­ citás összevonását vagy a munka hatékonyabb szervezését is szükségessé teheti.
dencék (homokfogók, ülepítők, medencék, n yitott vasbeton szűrő­
medencék, savtalanítók) 55

15. Zárt szűrőtartályok 33 1.6. A FEN N TA R TÁ SI M U N K Á K CSOPORTOSÍTÁSA

16. Szennyvíztisztítás műtárgyai 45

17. Altalajszikkasztó művek 12 A fenntartás sajátosságait szem előtt tartv a a vízügyi létesítmények ilyen irányú
feladatait a következő fontosabb szempontok szerint csoportosíthatjuk:
18. Szenny- és csapadékvíz-csatornák 45

19. Vízvezetékek az üzemeltetés folytonossága,

a) varrat nélküli sima végű acélcsőből és PVC nyomócsőből készült a fenntartási feladat jellege,
vízvezetékek 25
a munkavégzés jellege,
bj azbesztcement nyomócsőből készült vízvezetékek 45
a fenntartási feladatok tervezhetősége,
c) öntöttvastokos nyomócsőből és más anyagból (ólom, alumí­
nium, vasbeton stb.) készült telekhatáron belüli vízvezeték 55
a vízügyi létesítmények alaptevékenysége,
a vízügyi létesítmények típusa.

A vízügyi létesítmények általában üzembe helyezésüket követően az első években
fokozottabb fenntartást igényelnek. A leggondosabb tervezési, építési munka mel­
lett is előforduló kisebb-nagyobb hiányosságok, az előre nem látható rejtett hibák
általában az első években jelentkeznek és ezeket még időben ki kell javítani, hogy
a későbbi hosszú élettartam folyamán ne veszélyeztessék a létesítményt. A fenn­
tartási m unkák jellegére, mennyiségére igen hasznos tájékoztatást szolgáltatnak
a létesítmények üzemelésének első éveiben szerzett üzemeltetési tapasztalatai is.
1.6. A L ÉT E SÍT M É N Y E K E LSZÓ R TSÁ G Á N A K H ATÁSA
A FE N N T A R T Á SI M U N K Á K V É G R E H A JT Á SÁ R A
Lakott területektől való távolsága vagy kedvezőtlen (pl. felszín alatti) elhelyez­
kedése, hozzáférhetősége sok esetben igen nehéz munkakörülményeket terem t egy-
egy vízépítési létesítmény fenntartásának elvégzéséhez. Ugyanakkor egyre nő a
vízi létesítmények száma és ezzel arányosan az elvégzendő fenntartási feladatok
mennyisége. Figyelembe véve a súlyosbodó munkaerő ellátottsági gondokat is,
mindezek hatására törekedni kell a vízi létesítmények fenntartásának gépesítésére.
A gépesítés távlati lehetőségét még akkor is fel kell tételezni, ha a létesítés időpont­
jában valamely fenntartási munkafolyamat még nincs gépesítve. A lehetőségekhez
képest ekkor is biztosítani kell a folyamat későbbi gépesítésének megkívánt
követelményeit.
668
Az üzemeltetés folytonossága szempontjából a fenntartási m unkák végezhetők
üzemidő alatt, az üzemi folyamatok zavarása nélkül,
üzemidő alatt, az üzemi folyamatok bizonyos korlátozása mellett,
üzemszünetben, üzemen kívüli időszakban.
A vízi létesítmények folyamatos használata m iatt törekedni kell azok üzemidő alat­
ti, az üzemi folyamatok zavarása nélküli fenntartására. Ahol ez nem oldható
meg, elsősorban több egységből összetett m űtárgyak (duzzasztók, zsilipek, átere­
szek,, medencék stb.) esetén, egy-eg3r egység időszakos üzemszünetéről, azaz az
üzemi folyamatok bizonyos korlátozása melletti fenntartásáról kell gondoskodni.
Ennek lehetőségét a művek létesítésekor kell megteremteni.
A fenntartási feladatok jellege szempontjából megkülönböztethetünk
tisztítási,
javítási,
szerelési és
egyéb
m unkákat. A vízügyi létesítmények vonatkozásában a legnagyobb jelentősége,
elsősorban a termelő-szolgáltató létesítmények szempontjából a tisztítási és a
javítási m unkáknak van.
669
A fenntartási munkák végrehajtásának jellege szempontjából megkülönböztetünk
kézi
gépi és
vegyes
munkavégzést. Ma még elsősorban a tisztítási és javítási m unkák, valam int a
kisebb létesítmények vonatkozásában, nem lebecsülhető a kézi munkák aránya.
A jövőben a gépi munkavégzés terjedését kell elősegíteni.
A fenntartási feladatok tervezhetősége szempontjából megkülönböztetünk
rendszeresen ismétlődő, tervszerűen ütemezhető, és
hirtelen, előre nem látható módon bekövetkező munkákat.
A fenntartási feladatok legnagyobb része, beleértve a természeti környezet egyen­
súlyának kialakítására irányuló tennivalókat is, az első csoportba sorolható. Azon­
ban a hirtelen jelentkező károsodások előfordulási valószínűsége, éppen a vízügyi
létesítményeknek a természeti környezettől való rendkívül szoros kapcsolata
m iatt, sem elvileg, sem gyakorlatilag nem zárható ki, bár a rendszeres karban­
tartással és az állandó ellenőrzéssel nagymértékben csökkenthető és a károsodások
bekövetkezése megelőzhető.
A vízi létesítmények alaptevékenysége szempontjából megkülönböztetünk
vízellátási,
csatornázási,
vízkezelési,
öntözési,
halastavi,
vízrendezési,
árvízvédelmi,
folyószabályozási,
tározási
fenntartási munkafolyam atokat. Technológiai szempontból m ajd minden alap-
tevékenységnél előfordulnak azonos jellegű feladatok, azonban azok tér és időbeli
megoldása, mennyiségi, minőségi kérdései tekintetében alaptevékenységenként elté­
rőek lehetnek a követelmények. Ezen felül az eltérő technológiai kívánalmakból
alaptevékenységenként különböző feladatok is felmerülnek. (A fenntartási fel­
adatoknak e könyv különböző helyein való tárgyalása elsősorban ilyen szempontból
közelíti meg a karbantartás problémakörét.)
A létesítmények típusa szerint megkülönböztethetjük
a vonalas létesítmények és
a vízépítési m űtárgyak
fenntartását. A továbbiakban alapvetően ez utóbbi csoportosításnak megfelelően
tekintjük á t a vízi létesítmények jellemző fenntartási feladatait, az előbbi csopor­
tosítások szükség szerinti figyelembevételével.
670
4
2. A V O N A L A S L É T E S ÍT M É N Y E K F E N N T A R T Á S A
A vízgazdálkodási létesítmények legnagyobb részét mind a termelő—szolgáltató,
mind a védelmi, biztonsági művek vonatkozásában a vonalas létesítmények, azaz
olyan építmények alkotják, amelyek hosszirányú méretéhez képest keresztmetszeti
méreteik gyakorlatilag elhanyagolhatók.
A vízgazdálkodási rendszerek vonalas létesítményei alapjában véve három csoport­
ba sorolhatók, úm.
a nyílt csatornák,
a csővezetékek és
a töltések.
Közülük tárgyalásunk szempontjából az első kettő jelentős. A töltések fenntartási
kérdéseit e fejezetben önállóan nem vizsgáljuk, mivel ezeket egyrészt a földcsa­
tornák kapcsán érintjük, másrészt az I. fejezetben külön aifejezetben ismer­
tetjük.
Úgyszintén nem tárgyaljuk külön a természetes kis vízfolyások medrének fenn­
tartási kérdéseit, hiszen azok sok tekintetben egyeznek a földcsatornák ilyen irányú
feladataival.
2.1. NYÍLT CSATORNÁK FENNTARTÁSA
Elsősorban vízrendezési és öntözési célokat szolgáló nyílt csatornák fenntartása
mind a munkák mennyisége, mind azok összetettsége szempontjából a burkolatlan
földcsatornák esetén a legjelentősebb. Mindemellett a burkolt földcsatornák és az
egyéb anyagú (pl. a vasbetonhéj) csatornák fenntartási feladatai sem lebecsül-
hetők.
2.11 . B urkolatlan földcsatornák
Minden burkolatlan földcsatorna a fenntartási feladatok jellege és végrehajtása
szempontjából többé-kevésbé azonos szerkezeti felületelemekből áll. E felület­
elemek különböző kombinációjából és eltérő méreteiből állíthatók össze a kis,
közepes és nagy csatornák. A fenntartási munkák szempontjából alapvető csatorna-
felületelemek a következők: csatornafenék, csatornarézsű, töltéskorona, töltés­
rézsű és a depónia [7].
A nyílt csatornák fenntartása alapvetően tisztítási, javítási jellegű és e munkák a
felsorolt felületelemekhez kapcsolódnak. Ennek alapján a feladatok a következő
főbb csoportokba sorolhatók:
fenéktisztítás,
rézsűk fenntartása,
padka- és előtérfenntartás,
depóniafenntartás,
növényzettel benőtt csatornák fenntartása.
67]
A fenéktisztítás (kotrás, iszaptalanítás) során a csatornafenéken lerakodott, szel­
vényt szűkítő vagy a vízfolyást akadályozó anyagokat távolítják el. A csator­
nák méreteitől, a szállított víz liordaléktartalmától függően hosszabb—rövidebb
időszakonként (2— 10 évenként) kell a kotrást megismételni. A szükséges időtartam
előzetes becslések és a tényleges gyakorlati tapasztalatok alapján állapítható meg.
Több évtizedes tapasztalat szerint például a belvízcsatornákon az iszaplerakódás
országos átlagban 0,10—0,12 m3/fm évenként.
A fenéktisztítást — a csatorna méretétől függően — szárazkotróval (leggyakrabban
vonóköteles kotróval) a partról vagy úszókotróval a csatorna vízfelszínéről végzik.
A fenéken levő szelvényszűkítő anyagot a fenékszinten húzott puttonnyal a gép
fokozatosan kitermeli és a kijelölt helyen lerakja.
A fenékkotrásnál gondosan ügyelni kell a műveletek végrehajtására, nehogy a
fenékszint alá történjen a kotrás vagy dugók m aradjanak a mederben. Mindkét
hiányosság elkerülhető a pontos kitűzéssel, míg a kivitelezést szintezéssel, vagy
szondázással kell ellenőrizni.
A fenékről kiterm elt anyagot a vonóköteles kotró a működési sugáron belül képes
csak elhelyezni, ezért — ha ez a távolság nem elégséges — újbóli átrakással kell
az anyagot a deponálás helyére átrakni. Serleges kotró alkalmazása esetében az
anyag szállítószalagok beállításával tetszés szerinti helyre továbbítható, ami a
gazdaságosság szempontjából jelentős m egtakarítást eredményezhet.
Űszókotrók alkalmazása esetén a fenéktisztogatás műveleteit a gép munkaszere­
lékétől függően (vedersoros, marófejes, szívó-nyomó stb.) végzi. A követelmény itt
is azonos, m int a szárazkotrókkal végzett munka esetében: bemarások vagy dugók
nem m aradhatnak a fenéken. Vedersoros kotróval ez könnyen és jól biztosítható
a merítéklétra beállításával, marófejes kotró használatakor gyakori a túlkotrás.
Nagyobb nehézséget jelent a szívó-nyomó kotróval kiterm elt anyag elhelyezése,
az ülepítés és az öblítővíz visszavezetése. A kitermelt anyagot a szivattyúhoz csat­
lakozó csővezetéken vagy kilövelik a parti területekre, vagy ülepítőtöltésekkel
(eleválási gátakkal határolt területen) ülepítik. Ebben az esetben az ülepített víz
visszavezetéséről vagy elvezetéséről is gondoskodni kell.
Az iszaptalanítás a csatornafenéken az üzemelés folyamán lerakodott finomabb-
durvább iszap eltávolítása. A jelenség keletkezésénél fogva a lerakódás nagy víz­
tartalm ú és nehezen kezelhető anyagú, ezért kitermelése elvégezhető a fenékkotrás
gépeivel is, de iszapkotrók, m int célgépek beállítása gazdaságosabb. A száraz- vagy
űszókotróval végzett iszaptalanítás technológiai műveletei azonosak a fenékkotrás
műveleteivel, csupán a depónia kialakítása körülményesebb az anyag nagy víz­
tartalm a m iatt. Az iszaptalanítás során is fokozott figyelmet kell fordítani a fenék­
szint tartására, bemarások és dugók keletkezésének megakadályozására. Az isza­
polás anyagának deponálásakor és a depónia helyének kijelölésekor számolni kell
— a kotrási anyag víztartalm a csökkenéséből származó — elvizenyősödésre és
szivárgó vizek elvezetésére. A depónia rendezését csak a szikkadás után lehet
megkezdeni.
A rézsűfenntartás munkáinál külön kell választani a csatornák rézsűit a töltések
rézsűitől, m ert általában a csatornarézsű jelentős része állandó vízmozgásnak
van kitéve, elhasználódása és fenntartási módja eltér a töltésrézsű karbantartá­
sától. Természetesen a rézsűk fenntartásának azonos követelményei is vannak,
m ert a csapadékvíz okozta eróziós rongálódások egyformán előfordulnak mindkét
rézsűn. Helyreállításuk módja, a kivitelezési technológia azonban ez esetben is el­
térő lehet.
672
A csatornák rézsűin, a természetes és rendeltetésszerű használat mellett végzendő
fenntartás a rézsűk elhordásából, kagylósodásból, eróziós bemarásból és hasonló
károkból eredő föld hiányának pótlására, az iszap- és hordaléklerakódásból szár­
mazó és szelvényszűkületet okozó földtöbblet eltávolítására és a szivárgást gátló
talaj cseréjére irányulhat. Gyakori, hogy e feladatokat egyidejűleg kell megoldani.
Ez a körülmény a fenntartás szempontjából kedvező, m ert az egyik helyen kelet­
kezett földfelesleg például elegendő lehet egy másik szelvény eróziós berágódásának
betöltésére.
Gyakori, hogy a rézsű és a töltés rongálódását a vakondok, pockok föld alatti jára­
tai okozzák, amelyek a kimosást elősegítik. A járatokat időben kell megszüntetni,
eltömni, mielőtt komolyabb meghibásodásokat okoznának.
A rézsű megrongálódásának megszüntetése a földhiány pótlásából, a töltés anya­
gának cseréjéből, az eredeti rézsű visszaállításából áll. Nagy rézsűfelületeken ez a
munka jelentős mennyiségű távszállításos földmunkát jelenthet, míg kisebb
felületek helyreállítása a padkáról vagy előtérből kitermelt anyaggal elvégezhető.
Kisebb meghibásodások helyreállítása elvégezhető kézzel, nagyobbaké géppel.
A padkáról vagy az előtérről azonban csak annyi anyag termelhető ki (az is széles
felületen), hogy az annak alaprendeltetését hátrányosan ne érintse.
A rézsűk helyreállítását csak nagy és lapos, enyhe hajlású felületeken lehet egyen­
lőre gépesíteni, mivel a rongálódások megszüntetésének első üteme a lépcsőzés,
amelyet a növényzet eltávolítása után a töltés tengelyével párhuzamos szántással
készítenek. A jól megalapozott rézsűre hordják fel a földet dózerrel, vagy szkré-
perrel, minden esetben 10—25 cm-es rétegekben. A rétegesen felhordott földanya­
got hosszirányú járattal tömörítik és a kellően döngölt felületen gréderrel (föld­
gyaluval) lehet az eredeti hajlású rézsűt kialakítani. A rézsűfenntartás befejező
üteme a füvesítés vagy más biológiai védelem kialakítása.
Rosszul alapozott töltések esetén vagy amikor a töltésbe épített földanyag nem
megfelelő, gyakran előfordul, hogy szivárgás indul a töltés alatt. Az átszivárgó
víz átáztatja a töltést és alapját, ami a töltés elcsúszásához, roskadásához, esetleg
szakadásához vezet. Ilyen esetben gondoskodni kell a szivárgás megszüntetéséről
(1. a X. fejezetet) az eredeti állapot visszaállításáról, vagy az átszivárgó víz rende­
zett —• kártétel nélküli — elvezetéséről.
A csatornarézsűk fenntartásának másik területe az oldalukon lerakodott iszap és
hordalék eltávolítása és az eredeti szelvény helyreállítása. A szelvényszűkítő lera­
kódásokat általában a fenékkotrással egyidőben távolítják el, mivel ugyanazzal
a munkagéppel végezhető el mindkét karbantartási munka, ha a kotrást nem
úszókotróval végzik. Az úszókotró a rézsűfenntartásra nem alkalmas, ezért csak
szárazkotró (vedersoros, vonóköteles, hidraulikus stb.) vehető figyelembe az ilyen
munkához. A kotrás technológiája hasonló a fenékkotráshoz.
Puttonyos szerelékkel a rézsű kotrása nagy gyakorlatot és figyelmet igényel, m ert
egyenletes rézsűhajlás tartása jó kitűzés esetén is nehéz feladat. A padkán álló
gép, puttonyát a rézsű felületén ferdén, az esésirányra 30—45°-os szögben húzva,
szedi fel a lerakódásokat, m ert a vezetőfülkéből a gépkezelő csak így tudja elérni,
hogy a rézsű síkjában maradjon és se bemarások, se púposodások ne keletkezzenek.
A kiterm elt anyagot kijelölt deponálóhelyre ürítik.
A töltések rézsűinek karbantartása kevesebb problémát okoz, mivel közvetlenül
és állandó vízjárásnak nincsenek kitéve, teh át nem rongálódnak úgy, m int a
csatornák rézsűi. Másrészt a fenntartás szárazon, általában szilárd talajon végez-
43 Vízépítés II. k ö tet
673
hető. Természetesen a töltésrézsűn lerakódások sem keletkeznek, így a fenntartás
elsősorban a földhiány pótlására korlátozódik. A rézsűkön keletkező hiányosságok
legnagyobb részét a csapadékvíz okozza, különböző nagyságú eróziós berágódások
formájában. Helyreállításuk a csatornák rézsűihez hasonlóan a fogazással kez­
dődik, m iután a növényzet eltávolítása és a gyepnyesés m egtörtént. Gépi munka
ebben az esetben is .csak lapos, enyhe lejtésű rézsűkön végezhető. A 40—80 cm
sortávolságú fogazást vagy alapozást szántással alakítják ki a töltés tengelyével
párhuzamosan. Az így előkészített felületre 10—25 cm-es rétegekben terítik a
földet a töltés eredeti szelvényének kialakításáig. A rétegeket hossz- és kereszt-
irányú járatással különböző tömörítőgépekkel tömöríteni kell, a töltésekre előírt
tömörségi fokig. A rézsűfelületet földgyaluval alakítják ki és az elrendezett oldala­
kat füvesítik.
A rézsűk füvesítésének egyik legkorszerűbb eljárása a vízsugaras gyepesítés. Lénye­
ge, hogy a növényi tápanyagokat koncentrált ásványi anyagok formájában a
vetőmaggal és azok tapadását elősegítő ragasztóanyaggal együtt vízsugárral jut­
tatjá k a rézsű nyers felületére. E művelettel a telepítés, a kifejlődő növényzet
tápanyag-ellátása, a rézsű és a növényzet átmeneti védelme, amíg a felerősödött
növényzet önmaga és a rézsű védelmének szerepét átveszi, lényegében egyetlen
munkamenettel elvégezhető. H atására a talajfelszínt néhány órán belül megszi­
lárduló vegyi anyag stabilizálja és így a rézsű lényegesen ellenállóbb az erózióval
szemben, m int a hagyományos termőrétegborítás esetén. A víz, szállítási szerepe
mellett, az egyenletes elosztást és a csírázást is elősegíti. A vetőmagkeveréket az
ökológiai viszonyoknak, illetőleg a várható igénybevételnek megfelelő fajtákból
kell összeállítani. A gyepesítést különféle típusú vízsugaras vetőgéppel (hydrosee-
der-rel) végzik.
A töltésrézsűk fenntartási munkájához tartozik a fű ápolása (gyomtalanítás, ge-
reblyézés) és kaszálása is. E munka mezőgazdasági jellegű és gépi eszközei általában
csak annyiban térnek el a mezőgazdaságban használt hasonló eszközöktől, hogy
járószerkezetüket rézsűkön való munkavégzéshez alakították ki.
A töltések legerősebben igénybe vett része a korona, amelynek fenntartását a rézsű­
fenntartással egyidejűleg kell elvégezni. A töltéskorona kiépítése általában olyan,
hogy járművel közlekedni lehet rajta, ezért is használódnak el nagymértékben.
De a járm űvek közlekedésére nem alkalmas keskenyebb koronájú töltéseket is
felhasználják közlekedésre gyalogosok és kerékpárosok, aminek természetes kö­
vetkezménye, hogy ösvények, kerékcsapások alakulnak ki, és azok nyomán csök­
kenhet a töltés eredeti magassága. Fokozott mértékű ez a rongálódás azokon a
töltéseken, amelyek koronája gépjármű közlekedésre is alkalmas. Bár sorompók
felállításával a vízügyi szervek korlátozzák a gépjármű-közlekedést, azt teljesen
megszüntetni nem lehet, m ert esetenként maga a vízügyi szerv veszi igénybe közle­
kedés céljára a töltéskoronát. A korona fenntartása magában foglalja a gréderezést
és az eredeti magasság visszaállítását. A gréderezés az időjárási viszonyoktól, a
forgalom nagyságától függően évente többször is elvégezhető. A magasság helyre-
állítására ritkábban kerül sor. Ez technológiai szempontból hossz-szállításos föld­
m unkának tekinthető. A töltéskoronát bogárháttal, vagj^ egyoldali eséssel alakít­
ják ki.
A padka- és előtérjérint art ás földmunka szempontjából azonos jellegű, dózeres vagy
szkréperes m unka, amelyek csak mennyiségben térnek el egymástól és célja a
padkán keletkezett egyenetlenségek (természetes mélyedések vagy ásott gödrök)
megszüntetése. A hullámvédelmi rendeltetésű nádpadka fenntartása során a nádat
674
évente és az esetenként felmerülő földmunka előtt ki kell termelni és ez utóbbi
esetben a nád pótlását — a felújított szakaszon — is el kell végezni.
Az előtéren az erózió okoz rongálódást. A fenntartás a felület helyreállítását jelenti.
Ennek során kell megoldani a víz elvezetését is.
A jelentős területű padka és előtér rendezett fenntartása mezőgazdasági hasznosí­
tás szempontjából is figyelemre méltó, m ert a fenntartás költségeinek fedezése mel­
lett a haszonnövények (nád, fű, fűz) termelése jelentős bevételt is biztosít.
A depóniafenntartás annyiban különbözik a töltésfenntartás munkáitól, hogy a
depóniáknak víztartó szerepük nincs, ezért a réteges terítés és tömörítés ezeknél
a m unkáknál nem követelmény. Ezzel szemben a depónia m entett oldalán biztosí­
tani kell a mezőgazdasági, erdészeti hasznosítás lehetőségeit és a feladatok megol­
dását (például az erdősávok kezelését, ápolását, kitermelését és pótlását).
A növényzettel benőtt csatornák fenntartása, amely elsősorban a kis és közepes méretű
csatornák esetén okoz komoly nehézséget, módszereit és eszközeit tekintve az
eddig felsorolt munkáktól bizonyos fokig eltérő és így — figyelembe véve e kérdés
hazai fontosságát is — indokolt, hogy ezzel külön foglalkozzunk.
A csatornák benőttségét tekintve meg kell különböztetni a vízi gyomokat, amelyek
a mederben burjánzanak és gátolják a vízvezetést (nád, sás, hínár, súlyom, alga stb.),
valam int a parti részeken tenyésző gyomokat és a bokros, fás növényzetet. A növény­
zettel benőtt csatornák fenntartása, amely lényegében a csatornának a káros nö­
vényzettől való m egtisztítását jelenti, ez idő szerint többféle úton végezhető:
kézi vagy gépi gaztalanítással, vegyszeres gyomirtással, növényevő halak telepí­
tésével és ezen módszerek kombinált alkalmazásával.
A káros növényzet eltávolításának hagyományos, de még ma sem lebecsülhető
módja a kézi gaztalanítás. E m unkára vállalkozó emberek száma azonban egyre
csökken. így a kézi gaztalanítás felszámolása szükségszerű követelmény, azonban
az egyéb módszerek mellett a kiigazítások elvégzésére kis mértékű alkalmazását
célszerű továbbiakban is figyelembe venni.
A növényzettel benőtt csatornák karbantartásának gépesítésére irányuló törekvések
általában két irányúak. A gépesítés egyik irányzata a karbantartási munkák egyes
fázisainak végrehajtására alkalmas gépek kialakítása, míg a másik univerzális,
több részfeladat végrehajtására alkalmas gépek készítése. A csatornakarbantartás
gépesítésének jelenlegi helyzetében különösen a nagy csatornák esetén, jelentős
szerepe van az említetteken kívül az elsősorban csatornák építésére készült gépek
(különféle száraz- és úszókotrók) használatának.
Külföldön a csatornatisztító gépek egész sorát alakították ki. A hazánkban is alkal­
m azott holland VAVEE cég csatornatisztító gépsora például rézsűkaszát, kanalas
kaszát, különböző típusú csatornatisztítókat és depóniarendező munkagépet
tartalmaz.
A hazai gyártású CSATI 5000-es hidraulikus csatornatisztító ( X I I I . 1-3. ábra)
különböző munkaeszközeivel egyaránt alkalmazható vízzel telt, száraz és nedves
kis csatornák, árkok tisztítására, karbantartására, azaz a csatornában levő horda­
léklerakódás, iszapréteg, továbbá gyom, vízinövény és cserje eltávolítására. A gép
az MTZ—50-es traktorra szerelhető. A trak to rt e célra átalakítani nem kell.
A gép munkaeszközei: egy 0,08 m3 térfogatú kotrókanál, 0,1 m3 térfogatú iszapoló-
kanál, hidraulikus, fűkasza és hidraulikus fűrész az ágak, gyökerek átvágására.
A csuklós rendszerű m erítőkar 5 m távolságra nyúlik ki és 3 m mélységig tökéletesen
tisztít. A lyukacsos iszapolókanál'ból a víz kifolyik, így csak a hordalékot, iszapot
43*
675

X I I I . 1-3. ábra. A CSATI 5000-es hidraulikus csatornatisztító
rakja a partra. A gép kezelése egyszerű, a traktorvezető a vezetőülésből hidrauli­
kusan működteti. A traktor megfelelő stabilitásáról a széles nyom táv és az ellen­
súlyok gondoskodnak.
A csatornafenntartó gépsoroknak egyéb, hasonló munkákra szerkesztett gépekhez
viszonyítva több előnyük van :
a mezőgazdaságban használatos középnehéz univerzális traktorokra munka­
gépként felszerelhetők;
fel- és leszerelésük rendkívül egyszerű, az erőgépek egyéb m unkákra gyorsan
átállíthatok;
a csatornatisztítás egyes munkaműveleteit (kaszálás, iszapolás, rézsűképzés
stb.) külön-külön gépek végzik, a különböző műveleti sebességgel végezhető
munkák így egymást nem zavarják, a fölösleges műveletek elhagyhatók;
a gépek célfeladataikat rendkívül változatos munkafeltételek között is töké­
letesen el tudják végezni, különböző szelvényű, benőttségű és különböző
mértékben feliszapolt csatornákon üzem eltethetők;
segítségükkel az üzemelő csatornákon is elvégezhető a tisztítási munka, a
gépsor teh át szinte egész éven á t jól kihasználható;
676
a közepes és kis csatornákat egy oldalról képesek tisztítani, nem kell a csator­
nák mindkét oldalát járhatóvá tenni;
felépítésük egyszerű, kezelésüket a traktoros végzi, külön munkagépkezelőre
nincs szükség.
A gépek teljesítm ényét azonban számos tényező kedvezőtlenül befolyásolhatja,
ezért a gépek legnagyobb kihasználásához a következőket célszerű figyelembe
venni:
e gépek elsősorban megfelelő állapotban levő csatornák rendszeres karban­
tartására készültek, több éven á t elhanyagolt, feliszapolódott, tönkrem ent
csatornák tisztítása során nem várható tőlük kielégítő teljesítmény. Az utóbbi
költségesebb és lassúbb munka, m int a rendszeres karbantartás;
bár egyes gépek alkalmasak többféle munka végzésére, több száz kilométer
hosszú csatornahálózatban mégis csak teljes gépsor birtokában — a m unka­
eszközök egyszerű és gyors cseréjével — lehet minden szükséges munkafolya­
m atot szervezetten és gazdaságosan elvégezni;
a leggazdaságosabb munkavégzés érdekében minden csatornánál élőre meg
kell határozni, hogy milyen technológiai sorrendben, mely munkagépeket
állítják m unkába;
a gépsor munkába állítása előtt a tisztítandó csatornák egyik oldalán a m unkát
zavaró akadályok (fák, bokrok, traktorral járhatatlan depóniák, átvágások
stb.) elhárításával lehetővé kell tenni a gépek folyamatos m unkáját. Ellen­
kező esetben hosszabb-rövidebb szakaszok tisztítatlanul maradnak, és ez
értelmetlenné teheti az egész m unkát;
a szerelvények általában egyszerűek és erős felépítésűek, de zavartalanul csak
akkor üzemeltethetők, ha m aradéktalanul betartják az üzemeltetési és kar­
bantartási utasításokat. Nem megfelelő minőségű olaj alkalmazása, rendszer­
telen vagy elhanyagolt kenés stb. olyan hibákat okoznak, amelyeknek követ­
keztében a gépek hosszabb időre üzemképtelenné válnak és megjavításuk
tetemes költségbe kerül;
a csatornatisztító gépek megfelelő kezelése csak hosszabb idő alatt (3—4 hó­
nap) sajátítható el. Az első hónapok teljesítménye alapján nem bírálható el
sem a gép, sem a kezelő m unkája;
a munka minősége kizárólag a gépkezelő lelkiismeretes m unkáján múlik, ezért
a rendszeres ellenőrzés nem hanyagolható el. A kezelővel szemben tám asztott
teljesítménykövetelményt nem szabad annyira feszíteni, hogy az a minőség
rovására menjen.
Az előbbiekből megállapítható, hogy a gépi csatornatisztítás sikere nagymértékben
függ az előkészítés, munkaszervezés és ellenőrzés hatékonj7ságától. Ugyanakkor a
mélyebb gyökérzetű növények gyökérmaradványai sok esetben a talajban m arad­
nak. így az általában nagy vitalitású gyomnövények rövid idő a la tt újra benövik
a csatornát. Ezért, valam int a gépesítés vázolt nehézségei m iatt alkalmazzák sok
esetben a vegyszeres gyomirtást.
A vegyszeres gyomirtás gyakorlati megvalósítása, figyelembe véve a vízi gyomok
sokféleségét, a rendelkezésre álló herbicideket és hatásuk változatosságát a gyom­
növényekre, a tisztítandó csatornák és a közvetlen környezetük összetettségét, a
vegyszerek kiszórásának időpontját, különböző gépi eszközeit stb., rendkívül bo­
nyolult, nagy szakértelmet igénylő feladat [8, 9].
677
A vegyszeres gyomirtás szempontjából a csatornában tenyésző gyomnövényeket
úszó, részben vagy teljesen víz alá merült, vízből kinövő és a parton tenyésző
gyomok, valam int algák csoportjába sorolhatjuk. Ennek ismeretében határozható
meg az alkalmazandó herbicid fajtája és mennyisége, valam int a vegyi anyag
gyomnövényhez juttatásának időpontja és módszere. A herbicideket és adagolá­
sukat úgy kell kiválasztani, hogy egyidejűleg a vízi élet más formáit (pl. a halállo­
mányt) károsan ne befolyásolják és ne szennyezzék úgy a vizet, hogy az más
vízhasználók (pl. állatitatás) számára veszélyt jelentsen. Továbbá az adottkörül­
ményeknek megfelelő olyan gazdaságos alkalmazási módszereket kell találni,
amelyek egyidejűleg nem okoznak kárt vagy zavart a vízfolyással szomszédos
területek növény- és állatállományában sem.
Az alkalmazott herbicidek általában hormonbázisúak és vagy közvetlenül, vagy
a növény szervezetébe felszívódva, közvetve hatnak. Hazánkban és külföldön
egyaránt sokfajta herbicidet használnak vegyszeres gyomirtásra. Számuk a vegy­
ipar fejlődésével egyre nő. Egyik legelterjedtebben használt herbicid a dalapon
(diclorpropionsav-készítmény). Elsősorban a fűszerű, keskeny levelű, a vízből vagy
a partról növő növények irtására célszerű alkalmazni. A növény levelére juttatják ,
m ielőtt a magfejek kibontakoznak. A levelek abszorbeálják a vegyszert és fokoza­
tosan a gyökérrendszerbe juttatják . A levelek a hegyüktől kezdve elsáigulnak, fel-
kunkorodnak és kiszáradnak. E zt követi a gyökérrendszer elváltozása a növekedés
ütemétől függően több hét alatt. Nem tanácsos a dalapont hideg időben, kora
tavasszal vagy késő ősszel alkalmazni. Adagolása 15—25 kg/ha. Ugyancsak elter­
jedt a 2,4—D amin sós, valamint az MSPA jelű hormon herbicidek használata,
elsősorban a széles levelű gyomnövények irtására. Számos esetben ezek kombináció­
jával dolgoznak. Például Hollandiában nagy területeken használják a 15 kg Dala­
pon+ 2 kg 2,4—D/ha adagolású herbicidkombinációt a vízből vagy a partról növő
gyomnövények ellen.
A herbicidek növényre juttatására többféle eljárás van. A legtöbb esetben a her­
bicidek vizes oldatát a víz felszínére vagy a lombozatra permetezik különböző
(háti, önjáró, vontatott, úszó) permetezőeszközök segítségével a vízfolyás egyik
vagy másik partjáról vagy a mederből kétirányba. Gyorsan ható herbicid vizes
oldata például bevezethető az áramló vízbe, például egy arra alkalmas hídról.
Ekkor az áramló víz szállítja a vegyszert a növényhez. A módszer hátránya, hogy
a herbicid elmosódhat, mielőtt még a növény abszorbeálni tudná és a magas
koncentráció veszélyes lehet az élet egyéb formáira. Egyes esetekben szóba jöhet
a repülőgépről végzett permetezés is.
A kezelés időpontja hazai viszonyaink között május végétől szeptember végéig
választható, de a június—júliusi permetezés a leghatásosabb. A vegyszeres gyom­
irtás időjárási követelményei megegyeznek a növényvédelmi permetezés követel­
ményeivel. Legjobb a száraz, meleg, szélmentes idő. Mivel a herbicidek a különböző
növényekre eltérően hatnak, a kezelés eredményének látható jelei és a növény
pusztulása is eltérő időpontban következik be. Az amino-triazol készítményekre
jellemző például, hogy 10—14 nap után látszik a hatás és 4 hét után pusztul el a
növény.
Az elhalt növényeket mind a mederből, mind a rézsűkről kézzel vagy gépi úton el
kell távolítani.
Rendszeres vegyszeres kezeléssel a csatornákban több évre megszüntethetjük a
gazosodást. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a vegyszeres karbantartás önmagá­
ban nem jelenthet teljes értékű megoldást, azt megfelelő gépi vagy szükség esetén
678
kézi tisztítással együttesen kívánatos alkalmazni. Nagy körültekintéssel és szak­
értelemmel kell megvalósítani, megteremtve a feladatot végző dolgozók lehető
legteljesebb biztonságát.
Legújabban a csatornák vízi növényzetének irtására eredményesen alkalmazzák a
növényevő halakat. A Kínából származó amur alkalmas a békanyál, a hínár, a nád
és a sás elleni védekezésre, mivel e növények a halfaj táplálékául szolgálnak. Az
amur 1 kg-os súlygyarapodásához 20—30 kg nád, sás vagy egyéb fűféle, 30—60
kg lágyszárú vízinövény (hínár, vízirózsa, súlyom stb.), 60—70 kg fonalas alga
(békanyál) szükséges. A kiirtott vízi növényzet mennyisége ennél rendszerint 10—
30%-kal több, mivel az amur — főként, ha bőséges táplálékot talál — a kitépett
növényzetnek csak egy részét fogyasztja el.
Az amurral tervezett növényirtás esetén a következőket kell figyelembe venni.
Csak természetes vagy mesterséges módon teljesen zárt vízterület jöhet számításba,
mivel e halfaj vándorló természetű, a legkisebb lehetőség esetén tömegesen elhagyja
élőhelyét. A nyáron is.20 °C alatt maradó vizekben fogyaszt számottevő mennyiségű
táplálékot. Olyan vizekbe, ahol ragadozó halak is élnek, csak 40—50 dkg-nál
nagyobb példányok kihelyezése gazdaságos, a kisebbek a ragadozók áldozatául
esnek. Gondoskodni kell az amurok kifogási lehetőségéről, hogy szabályozni
lehessen az állományt és értékesíthessük a halakat.
Jelenleg hazánkban közel 1000 ha csatorna- és tározóterületen és ezen felül sok
halastóban irtják amurral a növényzetet. Az eddigi tapasztalatok szerint a növény­
zettel benőtt terület az amurok működésének hatására 20—40%-kal csökkenthető,
de nem egy helyen ennél lényegesen nagyobb fokú csökkenést is elértek.
Ez az újszerű és az eddigi tapasztalatok alapján jól bevált növényirtási módszer a
növényzet maradandó visszaszorításán felül számottevő hasznot is hoz, mivel jelen­
tős halhúshozamot eredményez.
A növényzettel benőtt csatornák fenntartásának ism ertetett módszerei a kisvíz­
folyások, tározók, halastavak és egyéb nyílt felszíni vízi létesítmények esetén is
értelemszerűen alkalmazhatók.
2.12. B u rk o lt földcsatornák
Ha a szivárgás csökkentése, rézsűvédelmi vagy kapacitásbővítési meggondolások
indokolják, burkolt földcsatornákat építenek. Erre viszonylag ritkán kerül sor, de
ilyen csatornának különösen fontos a megfelelő fenntartása. A burkolatok elha­
nyagolása egyrészt komoly meghibásodások forrása lehet, másrészt veszélyeztet­
heti a burkolat feladatának megvalósítását. Vizsgálatok szerint például a burkolat
felülete néhány százalékának tönkremenetele esetén a csatorna szivárgási veszte­
sége megközelítheti a burkolatlan csatorna szivárgási veszteségét.
E csatornatípus fenntartása elsősorban a burkolat fenntartására irányul, amely a
burkolat anyagától és szerkezeti kialakításától függően eltérő.
Kőburkolat esetén, ha az szárazon rakott, ékelt, a kiékelésekre kell gondot fordítani.
A kimosott vagy kilazult ékelőköveket pótolni kell.
A kőburkolaton megtelepülő növényzetet gondosan ki kell irtani, m ert gyökérzete *
a burkoló köveket kilazítja.
A betonba ágyazott kőburkolatokkal szintén a növények megtelepülése ellen véde­
keznek. Továbbá tavasszal megvizsgálandó, hogy a burkolatban nem keletkeztek e
felfagyások. A fenntartás a hézagkiöntés megújításából, a megrepedt kövek cse­
679
réléséből, valam int a felfagyások, süllyedések javításából áll. A hézagkiöntést
tavasszal vagy ősszel célszerű végezni, a megrepedt kövek cseréjével egyidejűleg.
A lesüllyedt részek a burkolat teljes felbontásával, az alap és az ágyazat kijavításá­
val, majd a burkolat újra rakásával állíthatók helyre.
Betonburkolatok (monolit és lapburkolatok) hibái főként hézagok körül keletkeznek.
A hézagok legveszélyesebb hiányosságai: a kiöntőanyag elválása a hézagfalaktól,
ami a víz altalajba szivárgását lehetővé teszi, továbbá a hézag telítődése, ami a
burkolóelem terjedését akadályozza és a hézagszélek letöredezését okozza. Továbbá
a hézagon keresztül az áramló víz kimoshatja az ágyazati anyagot, majd a földet
és aláüregelheti a burkolatot, amely később beszakad. Ezért a hézagok megfelelő
állapotáról folyamatosan gondoskodni kell. A helyreállítás során a régi, hibás
kiöntést minden esetben el kell távolítani és új öntőanyaggal kell pótolni. A héza­
gokban megtelepülő növényeket ki kell irtani, m ert ezek gyökérzete felnyomja a
burkolatot.
A töltés, a rézsű ülepedése szintén előidézheti a burkolat beszakadását. Ilyenkor
fel kell szedni a bui'kolatot és a rézsűt töltésanyaggal vagy ágyazati anyaggal a
tervezett szintre kell feltölteni, majd en e kell a burkolatot újra visszarakni. Beton-
burkolatok esetében a felfagyás (jéglencsék keletkezése) okoz még gondot. A fel­
fagyott részeket fel kell szedni, az ágyazati réteget meg kell vastagítani és a burko­
latot az így m egvastagított ágyazatra kell visszahelyezni.
A kezdődő romlások gyors kijavítása minden burkolatnál kívánatos, de legnagyobb
jelentősége az aszfaltburkolatoknál van. A burkolat felületén jelentkező kisebb
romlásokat a sérült helyek foltozásával javítják ki. A folt lehetőleg olyan minőségű
legyen, m int a foltozandó burkolat. A fagy okozta romlások kijavítása során az
altalajt el kell távolítani és helyébe megfelelő összetételű anyagot kell bedöngölni.
A burkolatokon megjelenő növényzet vegyszeres permetezéssel pusztítható el.
Különös gondot kell fordítani a föld és a burkolt csatornaszakaszok kapcsolódására.
Célszerű fokozatos átm enetet kialakítani. Például a föld- és a betonburkolatú csa­ X III.1-4. ábra. Vasbeton héjcsatorna repedése
torna csatlakozásához rozsét, kőszórást kell helyezni. Óvni és észlelt romlások esetén
azonnal javítani kell a burkolatot lezáró fogakat. (A burkolatok fenntartására 1. szivárgás hatására a csatorna mentén keletkezett pangó vizek elvezetését, az
még a VII. fejezetet.) övcsatornák tisztítását, a pangó vizekben, ill. azok környezetében burjánzó gyom­
A burkolt csatornák, csatornaszakaszok burkolatlan részeinek fenntartása azonos növények kiirtását, a csatornák mentén keletkezett mélyedések (pl. anyaggödrök)
a földcsatornák hasonló elemeinek fenntartásával. feltöltését. A fenntartás során törekedni kell a nyílt csatornák környezetének esz­
tétikus kialakítására, a csatorna és a környezetének összhangjára.

2.13. Egyéb csatornák

Az egyéb anyagú nyílt csatornák közül legjelentősebbek az öntözési vasbeton héj­
csatornák. Fenntartásuk során törekedni kell arra, hogy az elemek egymáshoz
képest ne mozduljanak el, a vályúelemek csatlakozásainál levő szigetelések ne
sérüljenek meg. Ahol ez bekövetkezik, ott a vályúk jó, pontos csatlakozását — meg­
felelő alátétekkel — újból meg kell teremteni, a szigeteléseket helyre kell állítani
(gumival, bitumenes kötéllel vagy bitumenes emulziókkal). A vasbeton vályún
keletkező repedéseket ( X I I I . 1-4. ábra) epokittal, műgyantákkal, vagy bitumenes
emulziókkal kell kitölteni. E feladatokat szükség szerinti időközben, de legalább
évente kell elvégezni.
A nyílt csatornák fenntartásához tartozó fontos feladat a csatorna környezetének
megfelelő kialakítása, rendbentartása. Ennek érdekében meg kell oldani az esetle­
ges szennyezett vizekből a csatorna mentén lerakodott anyagok eltávolítását, a
2.2. CSŐVEZETÉKEK FENNTARTÁSA
A vízépítési gyakorlatban igen kiterjedten alkalmazzák a csővezetékeket elsősor­
ban vízellátásra (ivó-, ipari és öntözővíz), valamint szennyvíz, talajvíz és csapadék­
víz elvezetés céljára. A csővezetékek fenntartása a különböző célok ellenére azonos
alapfeladatokat tartalm az, azonban ezek megoldása a csővezeték jellegétől függően
eltérő lehet.
A csővezetékek fenntartási munkái hangsúlyozottan kétirányúak, egyrészt a tény­
legesen bekövetkezett hibák gyors elhárítására, másrészt a tervszerű és rendszeres
vizsgálatok alapján azok megelőzésére irányulnak. Ez utóbbihoz tartozik a rejtett,
hibák felkutatása is.
A csővezetéken időnként váratlanul jelentkező hibák általában az anyag elhaszná­
lódására, építési vagy üzemeltetési gondatlanságra, a tervszerű megelőző karban­

680 681
tartás elhanyagolására és előre nem látható hatásokra (földelmozdulás, anyaghiba)
vezethetők vissza. Az előforduló hibák két csoportba, a működést akadályozó és a
vízelfolyást, szivárgást okozó hibák csoportjába sorolhatók. A működést akadályozó
hibák a dugulás, lerakódás, levegőkiválás, a vízelfolyást okozó hibák pedig a cső­
törés, a tömítés lazulása és a korrózió. Ezeken túlmenően járulékos hibák is jelent­
kezhetnek, amelyek a csővezeték meghibásodásának következményei. Ilyenek
például az útburkolat roskadása, épületkárok, vízelöntés, alámosások stb.
A csővezetékek karbantartása, a felsorolt hibák javítása eltérő a vízellátási, ill. a
szennyvízelvezető csővezeték esetében.
2.21. V ízellátási csővezetékek
A vízellátás (ivóvíz, iparivíz, öntözővíz) céljára épült csővezetékek fenntartásá­
nak munkafázisai [5, 11] általában a következők: észlelés, felkutatás, előkészítés
(a hiba helyének pontos körülhatárolása, a hibás vagy a tisztítandó csőszakasz
kiiktatása, feltárása, ürítése), javítás, helyreállítás, nyomáspróba.
2.211. Csővezeték hibáinak észlelése és a hiba helyének felkutatása
A csővezeték hibáinak észlelése, felkutatása, a hibákra jellemző tünetek megfigyelése
alapján történik. A víz kiszivárgására, elfolyására jellemző a csővezetéken kívül,
ill. a térszínen megjelenő víz, a kiszivárgáskor keletkezett zörej, a nyomásviszo­
nyok megváltozása, a vízszállítás megnövekedése. A lerakódásokra, dugulásokra
szintén a nyomásviszonyok megváltozásából, ill. a csökkenő vízszállításból követ­
keztethetünk.
A nagyobb vízveszteséget okozó meghibásodásokra (csőtörés, tömítéslazulás stb.)
elsősorban a térszínen megjelenő víz hívja fel a figyelmünket. Nagyobb méretű
csővezeték hibája (törése) következtében a csőből kiáramló víz igen rövid idő alatt
hatalmas kimosásokat okoz, az útburkolat beroskad, sőt a hiba a közeli épületeket
is veszélyeztetheti. A hibának e nyílt megjelenése észlelés szempontjából különös
gondot nem okoz, erről többnyire bejelentés útján értesül a szolgáltató.
Több gondot okoz a tömör burkolatok alatt, törmelékes feltöltésekben, repedezett
sziklák felett vagy kisebb csővezetéken előforduló vízelfolyás, ahol a víz a térszín
alatt elszivárog és a hiba nem idéz elő olyan egyértelmű jelenséget, mint az előbbi
esetben. E re jte tt vízelfolyások következtében a földben kiüregelődések képződnek,
amelyeknek káros hatása (útberoskadás, épületrepedés) csak később, jóval a hiba
bekövetkezte után jelentkezik. A re jte tt vízelfolyás műszerekkel azonban keletke­
zése pillanatától észlelhető.
A műszerek működésének alapelve, hogy a hiba helyén kiszivárgó víz okozta
hangot, zörejt a csőhöz érintett érzékelőn keresztül felerősítve az emberi fül szá­
mára hallhatóvá teszi. E zaj annál erősebb, minél közelebb vagyunk a szivárgás
helyéhez. A legegyszerűbb észlelőberendezés a lehallgatócső; egy 1,0—1,5 m hosszú,
vékony falú sárgaréz cső végére szerelt membránbetétes fülhallgató. Szabad végét
a vizsgált cső vagy szerelvény felületéhez, a hallgatót pedig fülünkhöz szorítva, az
észlelt zörejből vonjuk le a következtetésünket. Ugyanezen az alapon működnek
a különböző villamos lehallgatók és csőkeresők.
A lehallgatóberendezéseket főként az éjjeli órákban célszerű használni, amikor a
legkevesebb az idegen zavaró zörej. Az észlelt zörejek alapján a hibát körülhatá­
rolják. Ezután kerül sor a hiba helyének pontosabb meghatározására.
682
Az em lített hibakereső használatához a csőnyomvonal helyének pontos ismerete
szükséges. Ez azonban — sajnálatosan — nem mindig állapítható meg. Ilyenkor
a cső nyomvonalát is fel kell kutatnunk. Fémes anyagú csövek felkutatásához
több külföldi és hazai műszer használható. E készülékek működési elve, hogy egy
adóberendezés rádióhullámokat bocsát ki, amelyeknek hullámai a cső nyomvonala
körül sűrűsödnek, visszaverődnek. A csőnyomvonal által okozott v illa m os hatáso­
k at egy vevőkészülék érzékeli. A fejhallgatóban észlelt búgó hang erősödése—
gyengülése vagy a hang magassága m utatja meg a cső helyét.
Csőtörésre következtethetünk a nyomásviszonyok hirtelen bekövetkező megváltozásá­
ból is. Különösen, ha a hiba főnyomócsövön következik be. Kisebb vízművekben a
hirtelen nyomásesést a gépházban elhelyezett nyomásmérőn is észlelhetjük. Na­
gyobb vízművek esetében a gépházban csak valamelyik főnyomócső törése észlel­
hető ilyen módon.
A csőhálózat egyes pontjain ellenőrző nyomásméréseket kell végezni, és amikor
valamely ponton indokolatlanul alacsony nyomást mérünk, csőtörésre következ­
tethetünk. A hiba további pontosabb behatárolása az előzőekben em lített módon
hajtható végre.
Nagymértékű vízelfolyásra figyelmeztet a vízszállítás indokolatlan megnövekedése
is. A nyomásviszonyok mellett a szállított vízmennyiséget is pontosan ismernie kell
a vízművek üzemeltetőjének. A vízmennyiséget vízmennyiségmérőkkel regisztrál­
ják. A normális üzemmenet a la tt szállított vízmennyiségtől eltérő értékek esetén
hálózati hibára lehet következtetni.
2.212. Csővezetékek javítása
A csővezetékeken előforduló hibákról az előzőek szerint tudom ást szerezve és a
hiba helyét körülhatárolva megállapítható, milyen felkészültséggel kell a javítást
végzőnek a helyszínre vonulni.
Feltárás. A helyszíni munkálatok első lépéseként a sérült csőszakaszt a szakaszoló
tolózárak lezárásával ki kell vonni a vízszolgáltatásból, lehetőleg úgy, hogy minél
kevesebb fogyasztót érintsen. Ha szükséges, a fogyasztókat a ki nem kapcsolt
csőszakasz valamelyik tűzcsapjára szerelt szükségkútból kell vízzel ellátni a javí­
tás tartam a alatt.
Ezzel egyidejűleg kerül sor a cső vagy egyéb berendezés feltárására. Ha szükséges,
a kijelölt helyen az útburkolatot fel kell bontani. Az útburkolat anyagát külön
idomba rakva tárolják, és a helyreállításnál ismét felhasználják. A munkagödröt
megnyitva, a földet kiemeljük és a munkagödör mellett deponáljuk úgy, hogy a
forgalmat a legkevésbé akadályozza. A munkaárok méretét úgy kell meghatározni,
hogy abban a szerelési munka kényelmesen és biztonságosan elvégezhető legyen.,
A földmunka előrehaladásával a munkaárok falát szükség szerint dúcoljuk. A gö­
dör kiemelése közben figyelni kell a talaj nedvesedését, m ert annak átázásából m ár
egészen pontosan következtethetünk a hiba helyére. A csőárokban összegyűlt vizet
kézi vagy motoros szivattyúval eltávolítjuk. Kisebb mennyiségű víz kötélre kötött
vödörrel emelhető ki. Fontos, hogy m ár a munka megindulásának kezdetén a
forgalombiztonsági felszereléseket elhelyezzük, kitegyük a járm űveket figyelmeztető
táblákat, valam int a m unkaárkot jól látható, feltűnően színezett korláttal kerítsük
körül. A munkahely éjszakai kivilágításáról mindenkor gondoskodni kell.
A szabaddá te tt csőszakaszon a javítási munka elvégezhető. Elsősorban vízteleníteni
kell a lezárt vezetékszakaszt, nagyobb átmérőjű csövek esetén az ürítő tolózár meg-
683
nyitásával, ha ilyen nincs, vagy kisebb átmérőjű csövek esetén a helyi adottságok­
nak megfelelően kell a vizet a csőből eltávolítani.
Csőtörések javítása. A csővezetékek egyik leggyakrabban előforduló nagy vízelfo-
lyást okozó hibája a csőtörés vagy ahogy az esőztető öntöző fürtökben nevezik, a
csőrobbanás.
Ahhoz, hogy a csőtöréseket eleve megakadályozzuk, ismernünk kell azok főbb
okait, ezek:
gyártási, anyag- és szállítási hibák;
tervezési hibák (pl. fagy határ feletti fektetés);
építési hibák (sérült csövek beépítése, túltömítés okozta hajszálrepedések,,
egyenlőtlen felfekvés stb.);
üzemeltetési hibák (hirtelen zárás, kis hibák elhanyagolása, mezőgazdasági
gépek rongálása, elégtelen földtakarás esetén a fagy hatása, egyéb gondatlan­
ság);
más közművek által okozott hibák (csatorna beszakadás, kóbor áram, rázkó­
dások stb.).
A törést a cső anyagától függően kell javítani. A kisebb méretű öntöttvas és az­
besztcement csövek rendszerint keresztben törnek, a nagyobb méretűek csőfala
kagylósán kiszakad. Acélcsövek a hegesztés
mentén hasadnak fel vagy kilyukadnak.
Az öntöttvas csövet — a sérülés mértékétől
függően — kicserélik vagy csak a sérült részt
vágják ki és új csodarabbal pótolják, á t­
tolóidom alkalmazásával. Minden esetben
szükséges a szabvány hosszúságú cső rövidí­
tése, szétvágása. A kis átmérőjű csöveket
éles hidegvágóval vágják szét, míg a nagyobb
méretű csövekben előbb furatokat készíte­
nek a bejelölt keresztmetszet mentén, majd
a furatok között vágják szét hidegvágóval,
ill. csővágó géppel. Csak éles szerszám hasz­
nálható, m ert a tompa szerszám hosszirány­
ban hajszálrepedéseket okoz. 100 mm cső­
X I I I . 1-5. ábra. Három tárcsás
kézi vágókészülék átmérő alatt háromtárcsás kézi vágókészülé­
ket ( X I I 1 .1-5. ábra), míg ennél nagyobb
csőméret esetén csővágó láncot ( X I I I . 1-6.
Vágókések
ábra) használnak. A lánc hossza beakaszt­
ható szemekkel és további görgőkkel szük­
ség szerint növelhető. Különösen árokban
végrehajtandó csővágásra alkalmazható ki­
tűnően. Az elvágott, ill. pótolt csodarabokat
a technológiai előírások szerint kell tömíteni.
Az azbesztcement csövek igen jól megmunkál­
hatok fa- és fémfűrésszel, sőt hidegvágóval
is darabolhatok. Törés esetén lényegében úgy
járunk el, mint az öntöttvas csövek eseté­
ben. A cső végeit fareszelővei vagy egyszerű
X I I I . 1-6. ábra. Csővágólánc marókészülékkel a kötéshez alkalmas mé­
684
retre kell csiszolni. A csodarabo­ Felhúzás előtt
k a t Gibeoult-, esetleg Simplex-
kötéssel építjük össze, amelynek
alkalmazásával az építéssel fog­
lalkozó fejezetben bővebben fog­
lalkoztunk. A Simplex-karman-
ty ú felhúzását a X I I I . 1-7. ábrán
szemléltetjük.
Acélcsövek törése, repedése a kor­
rózió vagy behorpadás következ­
ménye. Kisebb átmérőjű csö­ Felhúzás u tá n
vek hibás darabját keretes fém­ X I I I . 1-7. ábra. A Simplex-karmantyú
fűrésszel kivágják (esetleg cső- felhúzása
vágóval), m ajd új csodarabbal
pótolják, am it behegesztenek vagy karm antyúkkal összekötnek. Nagyobb méretű
csöveket lángvágóval vágnak és hegesztéssel kötnek. Acélcsövek javításához he­
gesztőberendezést is kell a helyszínre szállítani.
P V C csövet újabban kiterjedten alkalmaznak vízvezeték építéséhez. Megmunkálása
könnyű, fűrésszel vágható. Kötését tok készítésével és ragasztásával vagy behe-
gesztéssel végezzük el.
Tömítéslazulás javítása. A vízelfolyást okozó tömítéslazulást minden esetben a
régi kötés megbontásával és új tömítés készítésével javítják, amelyet a csőveze­
tékek fektetésének leírásakor m ár ism ertettünk (1. IX. fejezet 8. pontját).
Korrózió okozta hiba javítása. A vízelfolyást okozó hibák közé sorolhatjuk a kor­
róziót is. A csővezetéken korróziós hatás általában nagyobb hosszban észlelhető.
Ilyen esetben a teljes csőszakaszt ki kell cserélni. Ha a korróziós hiba kisebb terü­
letre korlátozódik, de erőteljes, akkor ugyanúgy járunk el, m int csőtörés esetén.
Fontos, hogy a javítás helyén a csövet minden esetben lássuk el korrózió elleni
védőbevonattal.
A működést akadályozó hibák javítása. Keresztmetszet-szűkülés javítása. Az egyik
leggyakoribb, a csővezeték működését akadályozó hiba a lerakódások okozta
keresztmetszet-szűkülés, kedvezőtlen esetben a dugulás. Még a vízvezetéki víz is
— bármennyire is tisztítják — mindig tartalm az egészen finom oldott, lebegő
anyagokat, amelyek a csővezeték kis vízsebességű szakaszain lerakódnak. Ez a
keresztmetszet szűküléséhez vezet, amely a csővezeték tisztításával (öblítésével)
szüntethető meg. A vezeték öblítésekor a tűzcsapok (öntözővizet szállító vezetéke­
ken a víztelenítő csapok, esetleg a hidránsok) megnyitásával távolíthatjuk el a le­
rakódásokat. Keresztmetszet-szűkülést okozhatnak a vízből kicsapódó anyagok is.
H a a lerakódás kemény réteggé válik, kaparószerszámokat kell a csövön keresztül
lánccal vagy drótkötéllel és csőrlővel áthúzni. Ismeretes továbbá a turbinás kaparó,
amelyet az áramló víz forgat, miközben előre halad, valam int az ún. hidropneuma-
tikus csőtisztító, amely nagynyomású víz és levegő keverékének turbulenciáját
használja a lerakódások felszakítására.
A levegőkiválás okozta zavarok elhárítása. Az ilyen okra visszavezethető vízszol­
gáltatási zavarok a csővezeték légtelenítésével, a légtelenítőszelepek, csapok meg­
nyitásával szüntethetők meg.
Fagy hatására keletkező zavarok. Ezeket is a vízszolgáltatást akadályozó hibák
közé sorolhatjuk. Bár a csővezetékeket általában fagyhatár alá fektetik, néha ez a
mélység nem tartható és a vezeték magasabbra kerül. Ezeken a helyeken a víz
685
lassú áramlása esetén (pl. az éjszakai órákban) befagyással számolhatunk, amely
egyfelől elzárja a víz útját, másfelől feszítő hatása folytán csőtörést idézhet elő.
Az ilyen csőtörésről többnyire akkor szerzünk tudomást, amikor a melegebb idő
hatására a jég felolvad és a normális áramlás megindul. A fagy okozta talajmoz­
gások is okozhatnak csőtörést.
Javítást követő munkaműveletek. Ivóvíz-csővezetékben végzett mindennemű javí­
tás után elengedhetetlen a csőszakasz fertőtlenítése klórgázzal, nátrium-hipoklorit-
tal vagy klórmésszel. A fertőtlenítőanyagokat a csővezetékbe ju tta tv a a fertőt­
lenítőoldatot megfelelő keverés után 15 percen keresztül állni hagyjuk, m ajd ki­
öblítjük és a csövet mindaddig mosatjuk, amíg a kifolyó vízben a klór kellemet­
len szaga m ár nem érezhető.
Nyomáspróba. A javítás befejezése után a javított csőszakaszon nyomáspróbát kell
tartani.
Eredeti állapot helyreállítása. Sikeres nyomáspróba után a felbontott m unkaárkot
az eredeti állapotnak megfelelően helyreállítjuk. A földet visszatöltjük és 15 cm-es
rétegekben gondosan tömörítjük. A föld visszatöltése előtt meg kell győződni a cső
megfelelő felfekvéséről. Különös gondot kell fordítani a cső alatti és oldalfal mel­
letti földrétegek nagyon jó tömörítésére. Ügyeljünk arra is, hogy a csővezetékre
közvetlenül kődarabok ne kerüljenek. A föld visszatöltése után a burkolatot ideig­
lenesen állítjuk helyre. Egy-két hét múlva, amikor a visszatöltött föld m ár kellő
mértékben megülepedett, elkészítjük a végleges burkolatot. Olyan útszakaszokon,
ahol az ideiglenes helyreállítás még erre az időtartam ra sem engedhető meg, még
gondosabb tömörítéssel kell végezni a földanyag bedolgozását úgy, hogy arra a
végleges burkolat is rákerülhessen.
2.213. Esőztető öntözőberendezések felszín alatti csővezetékének karbantartása
Az öntözőberendezések csővezetékének karbantartása lényegében azonos az előbb
elmondottakkal. A javítási munkáknál általában elmarad a burkolat készítése.
A csőrobbanások ilyen vezetéken könnyen észlelhetők, mivel ezeken a helyeken a
víz magasra felszökik és krátert vág ki. A csőkötések szivárgásának észlelése azon­
ban m ár nem olyan egyszerű. Ezért a nyomócsövek nyomvonalát az öntözési
idényben többször be kell járni. Az átnedvesedés könnyen felismerhető, a talaj
foltszerű elszíneződésétől (sötétebb folt). A szivárgás javítására az öntözési idény
befejezése után kerülhet sor. A csővezetékek karbantartásának, az öntözés idény­
jellegéből eredő lényeges sajátossága, hogy a felszín alatti csőhálózatot az öntözési
idény befejezése után maradéktalanul vízteleníteni kell.
A hordozható eszközöket (gépi berendezések, csővezetékek, szerelvények stb.) az
üzemeltetés befejezése után telepre kell beszállítani. O tt kell elvégezni a szükséges
javításukat, ápolásukat és védett helyen való tárolásukról kell gondoskodni.
A hibás (repedt, horpadt, törött stb.) csöveket a beszállítás alkalmával külön kell
válogatni, és csak a kijavításuk után tehetők a többi közé. A hibamentes acélcsö­
veket gondosan megtisztítva, rozsdátlanítva, védőréteggel ellátva, máglyába rakva
tároljuk. A csövek megtisztítására nagy gondot kell fordítani. A csöveket fedő
rozsdaréteget drótkefével teljesen eltávolítjuk. A rozsdásodás további terjedésének
megakadályozására a csövek teljes felületét vékony gázolaj vagy bitumen védő­
réteggel bevonjuk. Erre körülbelül 7 m hosszú vályú a legalkalmasabb (meglevő
betonvályú vagy házilag is könnyen készíthető könnyű favályú). A vályúba be-
686
töltjük a gázolajat vagy a felmelegített bitum ent és a m egtisztított csöveket bele­
merítjük. így a védőanyag a cső külső és belső felületével közvetlenül érintkezik,
A védőbevonat felhordása után a csöveket azonnal tárolási helyükre kell szállítani
és ott — párnafákon — máglyába kell rakni. Ha a csövek tárolásához fedett szín­
nel nem rendelkezünk, azok szabadban is tárolhatók. A tárolásnál a föld és a leg­
alsó cső közé legalább 10 cm vastag alátétet kell helyezni.
A műanyag csöveket a fémcsövekhez hasonlóan gondosan meg kell tisztítani, de
védőanyaggal nem kell kezelni, és a tárolóhelyen össze kell rakni. A műanyag
csövek máglyába rakásakor az alátétek legfeljebb másfél m éter távolságra legyenek
egymástól, egyenként legalább 10 cm széles felfekvő felülettel, máskülönben a csö­
vek meghajlanak, deformálódnak. A máglyába rakott műanyag csöveket, ha a
levegő hőmérséklete + 5 °C alatt van, átrakni, mozgatni nem szabad, m ert törnek
és repednek.
A csövekhez hasonlóan gondosan letisztítva, rozsdátlanítva és védőréteggel ellátva,
méret szerint különválogatva tároljuk a csőidomokat. A szórófejeket minden eset­
ben kijavítva, megtisztítva (a fémrészeket bezsírozva), zárt helyen tároljuk. A mű­
anyag és réz alkatrészekkel szerelt szórófejeket lehetőleg fagymentes helyen kell
tárolni. A gumitömítéseket ne akasszuk fel vékony drótra, m ert deformálódnak.
Zárt, száraz raktárban, sikporral beszórva, 10— 15 cm-es szalmarétegen károsodás
nélkül tárolhatók.
2.22. Szennyvízcsatornák
A vízelvezetésre szolgáló csővezetékek közül mind vízgazdálkodási, mind fenntar­
tási szempontból a szennyvízcsatornák a legfontosabbak.
A csatornacsövek állapotát évenként ellenőrzik. A mászható csatornákat végig-
másszák, a kisebb szelvényű csatornákat a tisztítóaknákon á t reflektoros lámpával,
ún. tükrözéssel vagy víz alatti televíziókészülékkel vizsgálják.
Mivel a csatornában lefolyó szennyvizek ülepedő, lebegő és úszó anyagokat ta rta l­
maznak, a csatornák könnyen feliszapolódhatnak. Ezért karbantartásuk során
megkülönböztetett figyelmet kell fordítani tisztításukra.
t
2.221. Csatornatisztítás
A szakszerű csatornatisztítás alapfeltétele, hogy a csatornahálózat különböző ré­
szein mindig a legalkalmasabb módszert alkalmazzák. Ezek megválasztásakor
figyelemmel kell lenni a hálózat elrendezésére, a vízhozamok időbeli lefolyására,
a vizek elterelésének lehetőségére, a meglevő felszerelésekre, az öblítővíz beszerzé­
sére, valam int a helyi körülményekre.
A csatornatisztítás három fontosabb munkafolyamatra tagolható:
az iszap fellazítására, felvágására,
az iszap tisztítóaknához juttatására és
az iszap kiemelésére, szállítóeszközre rakására.
A különböző eljárásoknál, csatornatípusoknál azonban egyik-másik folyamat el is
m aradhat (például öblítés esetén az iszap kiemelése).
A csatornák tisztítása alapvetően attól függ, hogy mászhatók-e vagy sem. A nem
mászható szelvényű csatornákat legtöbbször öblítéssel vagy mosatással tisztítják,
687
•ele sor kerülhet csörlős és fagolyós tisztításukra is. Ez utóbbi esetekben különböző
iszaptörő és iszaphúzó eszközöket húznak keresztül a két tisztítóakna közti csa­
tornaszakaszon. A mászható szelvényű csatornák kézi erővel, csörlős módszerrel
vagy — padkás szelvényű csatornák esetén — iszapkotró csónakkal tisztíthatok.
A csatornatisztítás csak akkor tekinthető befejezettnek, ha m egállapították az el­
iszaposodás okát és a megismétlődés elkerülésére a szükséges intézkedéseket meg­
tették. Gyakorlati tapasztalatok szerint a gyakran ismétlődő csatornatisztítást ál­
talában hálózati rendellenesség idézi elő.
2.222. Csatornák javítása
A csatornák javításának m ódját szintén a csatornaszelvény belső mérete határozza
meg. A nem mászható szelvényű csatornák csak feltárás után javíthatók és cserél­
hetők. E csatornák hibáinak felismerése, a hibák fajtái és javításuk lényegében
hasonlóak a vízvezetékeknél tárgyaltakkal, azonban itt a feltárás során különös
gondot kell fordítani a munkaárok dúcolására és víztelenítésére, tekintettel a több
méteres mélységre. A mászható szelvényű csatorna a legtöbb esetben belülről javít­
ható, ha azt mérete és szelvénye megengedi, ha a csatorna egyik vagy mindkét ol­
dala be van dőlve ugyan, de a munkához szakképzett dolgozók rendelkezésre áll­
nak, továbbá ha a csatorna anyaga szilárd, a boltozati részeken legfeljebb felületi
sérülések vannak és nagyobb üregek nincsenek a csatorna fala mögött.
Általános belső javítást kell végezni, ha a csatorna nem jelentős hosszban, legfeljebb
néhány méteres közökkel szórványosan hibásodott meg. Részleges javításra kerül
sor, ha a csatornában csak kisebb hibák vannak. A hajszálrepedéseket ki kell kenni
cementtel. A szélesebb és a szelvényen áthatoló repedések kivéséséről, injektálásá­
ról és bebetonozásáról kell gondoskodni. A fenék javításakor törekedni kell a régi
és az új betonfelület tökéletes csatlakozására. A fenékbeton rongálódásának meg­
akadályozására célszerű a csatornafenék sav- és kopásálló anyaggal való burko­
lása.
2.23. A lagcsövek
A talajvíz lecsapolására, elvezetésére, a talajvízszint szabályozására szolgáló alag-
csövek fenntartása alapvetően két feladatra, egyrészt a kifolyónyílások (a nyílt
csatornába torkolló befolyónyílások) karbantartására, tisztítására és szükség sze­
rinti javítására, másrészt az alagcsövek üledéktől való tisztítására terjed ki. Az
üledék eltávolítása az alagcső mosatásával oldható meg. Ez speciális mosógéppel
végezhető. Az alagcsőbe egy különleges fúvókával felszerelt csövet hajtanak be,
amelyen keresztül vizet nyomnak az alagcső falára. A víznyomástól függően kü­
lönböző mosógépek alkalmazhatók. Az ülepedés mértéke és így a tisztítás gyakori­
sága függ a talaj típusától. Például agyagos talajban, száraz éghajlatú vidéken
több évtized a la tt is csak néhány mm a lerakódás, míg nedves, homokos talajban
az alagcső szelvényének több mint fele néhány hónap alatt feltöltődhet. A cső
burkolóanyagának megfelelő megválasztásával és kedvező esés kialakításával az
alagcsövek feliszapolódása megelőzhető. Az alagcsövek nyílt csatornák rézsűjében
levő kifolyónyílásainak tisztítására, kijavítására különös gondot kell fordítani a
befogadó rézsűinek karbantartását követően, mivel e munka során a kifolyónyílá­
sok eltömődhetnek, a betorkolló idomok megrongálódhatnak.
688
A csővezetékek karbantartása, fenntartása során különös figyelemmel kell lenni a
biztonsági előírásokra. A szennyvízcsatornák karbantartása, javítása folyamán a
mérgezés- és robbanásveszély elhárítására, illetőleg megelőzésére is gondolni kell.
A csővezetékek fenntartását végző személyzetet a balesetelhárítási tudnivalókra
alaposan ki kell oktatni.
3. A V Í Z É P Í T É S I M Ű T Á R G Y A K F E N N T A R T Á S A
A vonalas vízvezető létesítményekre telepített vízépítési m űtárgyak általában a
vízmozgás irányító, kormányzó berendezései. Míg a vonalas létesítmények általá­
ban nem mozgathatók, addig a m űtárgyak mozgó részeket is tartalm aznak. Ren-
deltetésük szerint nagyon sokféle típusuk ismeretes. Anyaguk főleg beton vagy
vasbetonba mozgó részek anyaga lehet acél és fa, újabban alumínium és műanyag.
Az alumínium alkalmazása azonban ma még távolról sem jellemző, inkább kísérleti
jellegű. A m űtárgyakban számos esetben vízgépészeti berendezéseket (szivattyú­
kat, turbinákat stb.-t) is elhelyeznek. Ezek, valam int az energiaellátásukat, sza­
bályozásukat lehetővé tevő elektromos berendezések fenntartásával itt csak any-
nyíban foglalkozunk, amennyiben azok a szorosan v e tt vízépítési m űtárgyak fenn­
tartásával kapcsolatosak.
A vízépítési m űtárgyak fenntartásánál is rendkívül fontos szerepe van az állandó
ellenőrzésnek, amely feltárja a m űtárgyak hibáit, hiányosságait. Az ellenőrzést ál­
talában legalább évente egyszer célszerű elvégezni. Ennek alapján határozhatók
meg a szükséges fenntartási munkák.
A m űtárgyak, különösen a kis m űtárgyak fenntartását alapvetően befolyásolja a
műtárgyak anyaga, ezért anyaguk szerinti csoportosításban tárgyaljuk.
3.1. BETON- ÉS K Ő SZ E R K E Z E T E K
A betonszerkezetek alaki hibái lehetnek rejtettek vagy szemmel is láthatók. Az
előbbiekre a próbakockák törési eredményeiből lehet következtetni, az utóbbiak a
kizsaluzás vagy a próbaterhelés után derülnek ki. A zsugorodásból, duzzadásból,
egyenlőtlen ülepedésből származó hajszálrepedéseket, fészkeket, csurgásokat, zsalu-
zási deformációkat csak felülvizsgálat után szabad kijavítani. A leggyakrabban
előforduló hibák és kijavításuk [13]:
A hajszálrepedéseket kivésik (fecskefark alakú keiesztmetszettel), majd ki­
fújják, kimossák és csak azután szabad a betonhoz hasonló cementadagolású
habarccsal betömni, majd az egész betonfelületet vagy a repedés közvetlen
környékét durva fasimítóval, ronggyal, papírral eldörzsölni, eldolgozni.
A nagy repedéseket meg kell vizsgálni: tovább nyílnak-e vagy sem. E vizsgá­
lathoz gipszes habarccsal vékony üveglemezeket ragasztunk a betonra. A meg­
állapodott nagyobb repedéseket vagy az előbbi módon, vagy cementhabarcs
injektálással kell javítani.
A nedves betonkeverék elégtelen mértékű bedolgozása vagy a hézagos zsaluzás
m iatt keletkezett fészkeket vagy újra betonozzák, fecskefark alakúra vissza­
vágott nyílásokban, vagy lemosás és letisztítás után bevakolják attól függően,
hogy milyen terjedelmű és mélységű a fészkesedés.
44 V íz é p íté s I I . k ö t e t 689
 Ha a zsaluzás — gondos kitűzés ellenére — mégis deformálódott és a megszi­
lárdult betonszerkezet méretei a tervezettnél nagyobbak, akkor méretkorrek­
cióként le kell faragni a többletet. Ez csak akkor megengedett, ha a méret­
változtatásnak nincs statikai következménye és az alaki (esztétikai) vagy a
technológiai (szigetelés csatlakoztatás) követelmények ezt feltétlenül megkí­
vánják.
A kijavított betonfelületet — szükség szerint — valamilyen felületi kiképzéssel
látják el. Ilyenek: bedörzsölés azonos cementadagolású habarccsal (foltos, esztéti­
kailag kis igényű felületet ad), az egész betonfelület bevonása híg cementlével
(pacsetírozás; egyenletes színe már fokozottabb esztétikai igényeket is kielégít),
a betonfelületek vakolása (felhordható dróthálóra vagy anélkül, egy vagy több
rétegben, fa- vagy vassimítóval eldolgozva). A vakolt burkolat simaságát recés
hengerezéssel, fésűzéssel, gereblyézéssel durvítani is lehet.
A m egkötött és megszilárdult betonfelület kézzel (koronakalapács, drótkefe) vagy
sűrített levegővel működő géppel érdesíthető. Ez különösen o tt előnyös, ahol a
betonba keményebb adalékanyagokat is kevertek (márvány, bazalt, gránit, kvarc
stb.). Az érdesítés a munkahézagokat erősen kiemeli, ezért nem mindig esztétikus
megoldás.
A vasbeton szerkezeteket különösen gondosan kell átvizsgálni, a hiányosságokat ki­
javítani.
A betonszerkezetek hibáinak kijavítása értelemszerűen a vasbeton szerkezetekre is
vonatkozik. Különbség, hogy amíg betonszerkezetek esetében elsősorban a héza­
gosság, az üregek megszüntetése és a látható betonfelületek tetszetősebbé tétele a

X I I I . 1-9. ábra. Betonm űtárgy kimosás hatására

tönkrem ent szerkezeti eleme

fontos, addig a vasbeton szerkezetek fenntartásakor az acélbetétek rozsdásodásá-

X I I I . 1-8. ábra. B etonm űtárgy kimosás hatására tönkrem ent szerkezeti eleme
nak meggátlása, tehát a szükséges vastakarás biztosítása az egyik főfeladat.
A talaj egyenlőtlen süllyedéséből vagy kimosás, aláüregelődés hatására a m űtár­
gyak kő- és betonszerkezetei megrepedeznek. Nem elégséges azonban a repedéseket
eltüntetni, ez csak látszólagos helyreállítás. A kárt okozó igénybevétel továbbra is
fennáll, és hatására a m űtárgy tönkremehet. ( X I I 1.1-8. és X I I I . 1-9. ábra).
Az ábrán látható középvízi duzzasztó alvízi burkolófala a kimosás hatására m ent
tönkre. A kimosást a nagyvizek okozták. A nagyvizeket követő fenntartás azon­
ban nem volt kielégítő, ezért m ent tönkre végül a műtárgy.
Ilyen esetekben általában legfontosabb teendő a rongálódások okának megszüntetése.
A földet ki kell bontani és a meghibásodott szerkezet alábetonozásával, alátöltésé-
vel kell megteremteni az egyenletes tehereloszlást, vagy a kimosással szembeni
ellenállást. Ezután lehet csak elvégezni a külső, a betonszerkezet felületi helyre-
állítását.

44*
690 691
H asználat közben is megrongálódhatnak a m űtárgyak; a csatornákon átjáróként
is szolgáló m űtárgyak feljáró rámpái például megsüllyednek, a pályaburkolatok
lekopnak, a beton- és vasbeton szerkezetekben kitörések, repedések és süllyedések
keletkeznek, a vasszerkezetek megrozsdásodnak és ütődések hatására elgörbülnek.
Ezek a hiányosságok jóval kevesebb m unkát és költséget okoznak, ha tervszerű
megelőző karbantartással időben megszüntetik, de súlyos üzemzavarok és költsé­
gek forrásai lehetnek a TMK elmulasztása esetén.
Az egyik leggyakrabban előforduló hiányosság: a feljáró rám pák megsüllyedése.
E zt azonnal meg kell szüntetni, különben a m űtárgy mindkét végén a járművek
zökkenéssel haladnak át, ami először a burkolat, majd a vasbeton szerkezet letöre-
dezését okozhatja. Szigorúan meg kell ezért követelni, hogy a rám pák csatlakozása
mindig tökéletes, az áthaladás zökkenőmentes legyen. E hiányosság a pályacsatla­
kozásnál beépített néhány talicska földdel a legtöbb esetben könnyen javítható.
Ugyancsak a vasbeton szerkezet meghibásodását okozhatja, ha a pályaburkolat
elkopik vagy kitöredezik. E zt a hiányosságot is haladéktalanul meg kell szüntetni.
A m űtárgyak csorbult, kitöredezett hornyait és a repedéseket is ki kell javítani.
Kőszerkezeteken elsősorban a burkolatok meghibásodásainak helyreállításáról be­
szélhetünk. Ezt az előző fejezetben em lítettek szerint kell elvégezni.
3.2, A C ÉL SZ E R K E Z E T E K ÉS G É PI B E R E N D E Z É SE K
Az acélszerkezetek leggyakoribb problémája a korrózió elleni védelem, amely a sza­
bad vasfelületek rozsdátlanításából és megfelelő védőrétegek felhordásából áll.
Korábban erre a célra kizárólag olajos festékeket (míniumot és fedőfestéket) alkal­
m aztak, újabban azonban m ár korszerűbb anyagok és eljárások is kezdenek elter­
jedni, úm. a szerves bevonatok, a fémbevonás és e kettő kombinációja.
A m űtárgyak kisebb leereszthető vasszerkezeteit — üzemidőn kívül — lezsírozva,
fedett, száraz helyen kell tárolni. Előfordulnak az üzem során keletkezett erőszakos
rongálódások i s : repedések, deformálódások stb. Ezek kijavításáról is a fenntartási
időszakban kell gondoskodni, hogy a következő évi üzemben ebből fennakadás ne
származhasson.
A vasszerkezetek gyakran ki vannak téve a műtárgyon áthaladó járm űvek által
okozott ütésnek (pl. a szénásszekerek a fogaslétrákat gyakran elgörbítik, a felhúzó­
berendezések szekrényét a traktorok és kocsik kerekei vagy a lánctalp behorpasztja
stb.). Ilyen helyeken a vasszerkezeteket az ütésektől kerékvetőkkel vagy acélgeren­
dából készített keretekkel meg kell védeni.
A m űtárgyak vasszerkezetéhez kapcsolódó faszerkezeteket (betétgerendákat, táblá­
k at stb.) — a korhadás megakadályozása végett — kátránnyal vagy kátrányolajjal
kell telíteni, az üzemeltetés után pedig fedett raktárhelyiségben kell elhelyezni,
ügyelve arra, hogy a szellőzés a gerendák, ill. táblák között biztosítva legyen.
A talajnedvességtől való megóvás érdekében a faszerkezeteket a raktárban mindig
ászokfára helyezve tárolják.
A gépi berendezések (felhúzóberendezések, zárótáblák és -berendezések súilódó felü­
letei és gördülő részei, szivattyúk, motorok stb.) karbantartása a súrlódó felületek
folyamatos zsírozásából vagy olajozásából, a meghibásodó alkatrészek megjavítá­
sából vagy kicseréléséből, a szivattyúk és motorok előírás és szükség szerinti javí­
tásaiból áll.
692
A m űtárgyak felhúzóberendezéseinek mozgó és forgórészeit, valam int az egymáson
csúszó, érintkező fémfelületeket évente legalább kétszer (tavasszal és ősszel) gép­
zsírral, csörlők drótköteleit pedig grafitos zsírral kell bekenni. A fogaslécek fogait
meg kell vizsgálni és a sérült fogasléceket vagy egyéb meghibásodott alkatrészeket
ki kell cserélni, a töréseket, repedéseket meg kell hegeszteni, heveder rászegecselé-
sével vagy rácsavarozásával kell megjavítani. A csavarokat meg kell erősíteni
(húzni), a laza szegecseket ki kell cserélni, az elgörbült elemeket.pedig ki kell egye­
nesíteni.
Az elzárószerkezetek ellenőrzése különösebb nehézséget nem jelent. Általában akná­
ban helyezik el azokat, így könnyen megfigyelhetők. Meghibásodásuk általában az
üzemet zavarja, a m űtárgy tönkremenetelét azonban csak kivételes esetben idézik
elő. Ez vonatkozik a beépített uszadékfogókra, halrácsokra is.
A tapasztalatok szeiint a műtárgyakba beépített rácsok eltömődése jéggel vagy
uszadékkal gyakran lehet oka a m űtárgy tönkremenetelének. Például az árapasztó
eltömődése gátszakadást okozhat. A tisztításhoz szükséges eszközöket ezért állan­
dóan a helyszínen kell tartani. Az elzárószerkezetek, az uszadékfogó és a halrács
karbantartásával kapcsolatban általában a vasszerkezetek karbantartására vonat­
kozó előírások a mértékadók. A szerkezeteknek azokat a részeit, amelyek az erő­
átvitelben részt vesznek vagy súrlódnak, rendszeresen zsírozni, vagy olajozni
kell.
Az elzárószerkezetek fenntartása során a csurgások, vízveszteségek elkerülése ér­
dekében súlyt kell helyezni a tömítőszerkezetek és -berendezések karbantartására.
A megrongálódott, elhasználódott tömítéseket ki kell cserélni, a m űtárgy hor­
nyait — ha szükséges ■— ki kell javítani.
A szivattyútelepek, különösen a bonyolult autom atikával felszerelt villamos szi­
vattyútelepek karbantartásának legfontosabb feladata az, hogy a gépteret minden
időben (télen is !) kellőképpen tisztán és szárazon tartsuk. A villamos autom ata be­
rendezések beázása vagy a nagyobb fokú páralecsapódás például az autom ata­
berendezés kényes alkatrészeit tönkreteheti. Gondoskodni kell természetesen a
szivattyúk, motorok és tolózáiak megfelelő kenéséről, a tömszelencék utánállításá-
ról, a kapcsoló- és vezérlőberendezések alkatrészeinek tisztántartásáról és olajozá­
sáról stb. E m unkákat minden szivattyútelepen részletes TMK utasítás alapján
kell elvégezni. Hasonlóan kell eljárni a hordozható gépi berendezések esetén is.
Azok megfelelő téli tárolásáról is gondoskodni kell.
A csőhálózatok szerelvényei (tolózár, közkút, tűzcsap, locsolócsapok, csapok és
szelepek stb.) is gondos karbantartást igényelnek. Különösen a zárószerkezetek
jó működését kell ellenőrizni. A zárószerkezetek (tolózárak, csapok, szelepek) leg­
fontosabb részei a zárófelület és a tömszelence. A zárófelületek a gyakori nyitás—zá­
rás után elkophatnak és ilyenkor nem zárnak. A hibán a felületek utáncsiszolásá-
val némileg segíthetünk. Tolózárak zárótestének gyűrűi csak műhelyben javítha­
tók. A nagyon berágódott zárófelületű tolózárakat ki kell cserélni. Gyakori a töm ­
szelencék meghibásodása. Ha a tömszelencék áteresztenek, a tolózárat a helyszínen
is m egjavíthatjuk a leszorítócsavarok egyenletes utánhúzásával. Ha az utánhúzás
nem elégséges, új töm ítést helyezünk el.
A szerelvények működését akadályozó, általánosságban előforduló hibák a követke­
zők: a csavarok berozsdásodnak, a cement megszakad, az orsó eltörik, az orsó
tám gyűrűje leszakad, a tömítőgyűrű hiányzik, a tolózárfedél megreped, az ékho­
ronyban lerakódás képződik, a tolózár nem zár tökéletesen.
693
Ezeket a hibákat a szerelvények rendszeres és gondos vizsgálatakor észlelhetjük. 3.4. NAGYMŰTÁRGYAK
Javításuk részben a helyszínen, részben a műhelyben végezhető el. A javítást
egyszerűsíti, ha megfelelő cserealkatrésszel a sérült részt a helyszínen kicseréljük A nagy vízépítési műtárgyak fenntartási munkáinak elvégzésére sok esetben külön
és a kiszerelt hibás alkatrészt a műhelyben megjavítjuk. A felújított alkatrészek berendezéseket kell tervezni és üzemben tartani. A Kiskörei Vízlépcső erőművénél
cserealkatrészként ismét beépíthetők. A tolózárak szétszerelésekor ügyelni kell például a gerebeket végigfutó gerebtisztító géppel kívánják tisztán tartani, amely
arra, hogy az alkatrészek ne cserélődjenek össze, mivel minden tolózár alkatrészét a kiemelt szemetet kis szállítókocsiba dönti ( X I I I . 1-10. ábra). A kiemelt geréb-
külön kell összecsiszolni. Ezért a szétszereléskor minden alkatrészre célszerű ráfes­ szemét kezelése és eltakarítása általában nagy gondot jelent. Kiskörén pl. a vár­
teni a tolózár sorszámát. A télen is működő szerelvények berendezéseinek fokozott ható gerebszemetet évenként általában 300 m3-re becsülik. A kiemelt gerebszemét
fagyvédelméről gondoskodni kell. csillekocsiról járműre rakható és elszállítható szeméttelepre, ahol megőrlik és elége­
tik. A geiebszemét a kezelési szintet erősen szennyezi, ezért tisztán tartásáról, mo­
Az esőztető öntözőberendezések hidránsait a szerelvények karbantartásával kap­ satásáról külön is gondoskodni kell.
csolatosan mondottakon túl feltűnően piros—fehér vagy fekete—fehér sávos fes­
téssel meg kell jelölni, hogy a közelükben dolgozó mezőgazdasági gépek kezelői A Kiskörei Vízlépcső duzzasztóművénél az elzárószerkezetek kisebb tömítési hi­
időben észrevegyék és elkerüljék ezeket. Télire, üzemidőn kívül a hidránsok csatla­ báit a duzzasztás fenntartása m ellett is ki lehet javítani. A nagyobb hibák kijaví­
kozó csővégeit vakperemmel kell ellátni, hogy megakadályozzuk szennyező anya­ tásához viszont ideiglenes elzárást kell elhelyezni. Ez szükséges akkor is, amikor a
gok (rögök, kövek) erőszakos bejuttatását a csővezetékbe. duzzasztómű általános revízióját végzik. Az ideiglenes elzárás lehetőségéről, a
betongerendák elhelyezésére szolgáló gépi berendezésekről a m űtárgy tervezése so­
rán kell gondoskodni. A turbinák cserélési, kiemelési lehetőségéről darupályák be­
3.3. A MŰTÁRGYAK TISZTÍTÁ SA építésével gondoskodnak.
A vízlépcső hajózsilipjéből az üzem és az árvíz alatt összegyűlt iszap eltávolítása
A m űtárgyak fenntartásának fontos feladata a tisztítás. Ez különösen akkor kívá­ kis mennyiségű iszaplerakódás esetén a hajózás korlátozása nélkül mosatással,
natos, ha a m űtárgyat uszadékfogó rács nem védi. A tisztítás módja a m űtárgy nagy mennyiségű lerakódás esetén a hajózás korlátozása mellett iszapszivattyúval
típusától, céljától, alakjától, működésétől stb.-től függően különböző. K iterjedten végezhető el. A kamra mosásához az alsó kaput és a felső tiltókat nyitva, míg a
alkalmazzák az öblítést, sok esetben úgy, hogy a duzzasztott vízoszlop nyomása felső, kaput és az alsó tiltókat zárva kell tartani.
segíti a lerakodott hordalék, uszadék stb. eltávolítását. Kimosható a m űtárgy a
kompresszorral előállított légsugárral vagy a szivattyúval létesített vízsugárral,
vagy karbid és víz összekeverésével előállított gáz nyomásával is. Téli időszakban
a m űtárgy aknája körüli jeget gondosan fel kell törni.
A csőszerű m űtárgyak csuklóit gondosan kell megvizsgálni, m ert amennyiben a
csukló elveszti vízzáróságát, úgy a kiáramló víz tönkreteheti a m űtárgyat. A szi­
várgás megakadályozására — a szivárgás mértékétől függően — szigetelőlemezre
bitum ent vagy más szigetelőanyagot hordanak fel. Ha nagyobb mértékű a szivár­
gás és a m űtárgy körül kiüregelődések keletkeztek, akkor beton injektálásával,
esetleg a hibás szakasz kibontásával és kívülről végzett rábetonozással akadályoz­
ható meg a szivárgás.
Nagy vízoszlopot tartó m űtárgyak fenntartásának egyik fontos feladata a mű­
tárgy alatti és m elletti szivárgás megakadályozása. A szivárgás okai igen külön­
bözőek lehetnek, a szivárgórendszer helytelen kivitelezése, eltcmó'dése, a m űtárgy
építési hibája, a tömítés hibái stb. A megoldás vízzáró függöny építésével, talajcsere
végrehajtásával, a talaj tömörítésével érhető el.
A m űtárgyak aknáit minden vizsgálat alkalmával ellenőrizni kell, annak megálla­
pítására, hogy süllyedés vagy káros feszültségek következtében nem keletkeztek
repedések, ha igen, milyen mértékűek és milyen javítást igényelnek. Ezenkívül
megvizsgálandó, hogy az akna a gátak okozta földnyomás következtében nem
mozdult-e. el a csatlakozó csővégektől.
A m űtárgyakban télire nem m aradhat pangó víz, m ert a jég feszítő hatására a
műtárgy meghibásodhat, esetleg tönkre is mehet.

X I I I . 1-10. ábra. A K isk ö rei V íz lé p c ső m a k e ttje a fe n n ta r tá s g é p i b e r en d ezésév el

694 695
 4 . A V Í Z É P Í T É S I L É T E S ÍT M É N Y E K H E L Y R E Á L L ÍT Á S A
ÉS E L B O N T Á SA

A vízépítési létesítmények működése során sokszor előfordulhat, hogy a létesít­

mény súlyosan megrongálódik és feladatát m ár nem teljesítheti. Ennek oka lehet
a fenntartás elhanyagolása vagy nem várt rendkívüli természeti hatások, vagy meg­
felelő fejlesztés elmaradása m iatt fellépő túlzott igénybevétel.
Az első esetre a X I I I . -12. ábrán láthatunk példát, ahol a m űtárgy felvízi burkolatá­
nak elhanyagolása, majd ezt követően a m űtárgy mellett megindult szivárgás,
végül a m űtárgyat megkerülő oldaláramlás tette tönkre a m űtárgyat. A másik
esetre a X I I I . 1-13. ábrán m utatunk be példát. A rendkívül magas és tartós árvízi
terhelés hatására az árvízvédelmi töltés m entett oldali rézsűje megcsúszott és kri­
tikus helyzetet idézett elő. Erre vezethetők vissza sok esetben a gátszakadások is.
Máskor a létesítmények kezelői kénytelenek kényszerhelyzetben a művek meg­
bontásához folyamodni, például akkor, ha gátszakadás folytán a m entett területről
kívánják a vizet a töltés megnyitásával visszavezetni.
A létesítmények megrongálódását, tönkremenését követően felmerül a kérdés,
helyreállítsák-e vagy pedig elbontsák-e az adott m űtárgyat? A válasz körültekintő
elemzés, a létesítmény feladatának, az adott helyzetek értékelése és gazdasági mér­
legelése alapján adható meg. A védelmi jellegű művek esetében gyakori a helyre-
állítás szükségessége. Egyéb művek esetében viszont sok esetben a létesítmény el­
bontása és új mű építése indokolt.

X 1 11.1-71. ábra. A műtárgy környezetének rendbentartásánál különös gondot

kell fordítani a rézsűk erodálásának elkerülésére. Az erózió hatása a képen látható

A műtárgyak, különösen a mérő és hidraulikus szabályozó m űtárgyak fenntartásá­

nak feladata a mozgó szerkezetek beszabályozása, beállítása, a mérés és a szabályo­
zás pontosságának ellenőrzése, a m űtárgyak hitelesítése.
Külön említést érdemel a műtárgyakhoz kapcsolódó mérőeszközök és -műszerek
(vízmércék, rajzoló vízmércék, vízhozammérő műszerek stb.) karbantartása, amely
ezek működésének ellenőrzésére, beállítására, ápolására, tisztítására, korrózió-
védelmére, mázolására terjed ki.
A m űtárgyak segédlétesítményeire, az őrházakra, a kezelőépületekre, az üzemi
utakra is gondot kell fordítani a karbantartás során. Ügyszintén gondozni kell a
műtárgyak, a vízépítési létesítmények jelzőberendezéseit (táblák, korlátok, szel­
vénykövek stb.), valam int a hírközlő, távjelző, távvezérlő berendezéseket. Töre­
kedni kell e kisebbnek tűnő, de mégis jelentős feladatok gépesítésére. A m űtárgyak
karbantartási munkáinál pl. az acélszerkezetek rozsdátlanítására, festésére, a be­
tonfelületek hibáinak javítására jól használhatók a különböző kézi villanymotoros
szerszámok.
A m űtárgyak sokféleségéből következik, hogy a fenntartás feladatai is sok esetben
különlegesek, például a kutak karbantartása esetén. Ezekről részleteiben itt nem
szóltunk, mivel a megfelelő fejezetek a sajátos feladatokat tárgyalták.
A m űtárgyak fenntartása során végül nagy figyelmet kell fordítani a műtárgy kör­
nyezetének rendbentartására, a m űtárgy és a természeti környezet megfelelő kap­
csolatának kialakítására ( X I I I . 1-11. ábra). Ennek érdekében tereprendezést, gaz-
talanítást, füvesítést stb. kell végezni. X I I I . 1-12. ábra. A fenntartás elhanyagolása m iatt megrongálódott műtárgy

696 697

X I I I . 1-13. ábra. Rendkívüli árvízi terhelés hatására megrongálódott töltés
Különbséget kell tenni a vízépítési létesítmények ideiglenes és a végleges helyre-
állítása között. Számos mű esetén az üzemeltetés során bekövetkezett rongálódá­
sok megkívánják az azonnali beavatkozást úgy, hogy közben az üzemet fenn kell
tartani. Árvédekezés során például, amely az ármentesítési művek rendkívüli üzem­
állapotának tekinthető, ideiglenesen kell helyreállítani a töltésszakadásokat, a töl­
téscsúszásokat. Ilyenkor nagy problémát jelent az elzáráshoz, a megtámasztáshoz
szükséges nagy mennyiségű anyag, gép és munkaerő gyors helyszínre szállítása. Az
ideiglenes helyreállítás során a legtöbb esetben a helyreállítási idő csökkentésére
kell törekedni, megfelelő üzembiztonság mellett.
A végleges helyreállításra általában nyugodtabb körülmények között kerülhet sor
üzemen kívüli időszakban (pl. árvédelmi műveknél, öntözőrendszerekben) vagy
üzemidő alatt, de a helyreállítandó létesítmény kikapcsolásával (vízellátási, csa­
tornázási művek). A végleges helyreállítás alapvető feladata a rongálódást előidéző
közvetlen ok feltárása és megszüntetése. E zt követheti a mű helyreállítása. Ennek
során gondoskodni kell arról, hogy a helyreállított mű vagy létesítményszakasz
minél jobban illeszkedjék a környező szomszédos létesítményekhez. Például föld­
művek helyreállított és eredeti szakasza lépcsősen kapcsolódjék egymáshoz, a két
szakasz tömörsége minél jobban közelítsen egymáshoz. Jelentősebb létesítmények
vagy nagyobb m unkát igénylő művek esetén a helyreállítást a létesítmények épí­
tésére és fenntartására vonatkozó előírásokat figyelembe véve kell megtervezni és
kivitelezni.
Az erősen megrongálódott, gazdaságosan m ár helyre nem állítható, vagy valamely
létesítményrendszer fejlesztése során szükségtelenné váló létesítmény, műtárgy
698
elbontására is sor kerülhet. Az utóbbi ok m iatt bontották el például a Keleti Fő­
csatorna balmazújvárosi bukóját, ahol megépült a később kialakítandó hajózsilip
felső fője, amely egyben vízszinttartó is, és így feleslegessé tette a korábbi, korlá­
tozottabb kapacitású, nehezebben kezelhető bukó működését.
A vízépítési létesítmények, elsősorban a m űtárgyak bontásakor törekedni kell a
még gazdaságosan felhasználható anyagok, a berendezések kinyerésére. A kő-,
beton- és vasbeton szerkezetből visszanyert követ, vasat, betonanyagot, vagy ma­
gát a bontott szerkezetet részlegesen, vagy teljesen újból fel lehet használni. Rész­
leges felhasználás esetén a betontömböket úsztatott kő gyanánt is használhatjuk.
Az elbontott vasbeton szerkezet vasalását általában csak szerelési vasalásra cél­
szerű felhasználni, m ert legtöbb esetben az acélbetét anyaga károsodik újbóli haj-
lítása során.
A kő-, beton- és a vasbeton Szerkezetek bontása között az a lényeges különbség,
hogy az előbbieknek elemekre bontásához majdnem teljes állványozás szükséges,
míg a vasbeton szerkezet acélbetétei m iatt erre nincs mindig szükség. A vasbeton
szerkezetek bontását befolyásolja, hogy a szerkezet teljesen monolitikusán, rész­
legesen vagy teljesen előregyártva készült-e?
Kéziszerszámokkal (véső, kézi kalapács, nagykalapács, bontórúd, hidegvágó, fém­
fűrész, autogénvágó és -hegesztő készülék) rendszerint csak kisebb mennyiségű és
keményebb vasbeton szerkezeteket célszerű bontani.
Gépi berendezésekkel m ár nagyobb vasbeton szerkezetek is gazdaságosan bontha­
tók. A gépi bontáshoz sűrített levegővel vagy villamos árammal működő véső-,
fúró- és bontószerszámokat használnak. Ezek teljesítménye a szerszám szerkezeté­
től, önsúlyától, a bontótüske vagy fúró anyagától, alakjától, végül a beton minő­
ségétől függ. Az acélbetétek vagy a beton teljes eltávolításával, vagy egyes beton­
keresztmetszetek elvágásával és feldarabolásával nyerhetők vissza.
Megengedhető a vasbeton szerkezetek robbantása is. A robbantást mindig a legna­
gyobb deformáció és a legnagyobb vaskeresztmetszet helyén kell végrehajtani. Az
ily módon rombolt vasbeton szerkezet kézi vagy gépi eszközökkel tovább darabol­
ható.
A nagyobb létesítményeket, különösen a beton-, a vasbeton szerkezetű műtárgya­
kat bontási terv szerint kell bontani, amelyet statikai számítás alapján kell elkészí­
teni. A bontásban részt vevő dolgozókat a bontás megkezdése előtt a munkavédelmi
tudnivalókra oktatni kell. Munkavédelmi képzés nélkül vasbeton szerkezetek bon­
tásához dolgozókat beállítani, vagy a dolgozókat munka közben szakmai felügyelet
nélkül hagyni nem szabad. A dolgozókat a por, szilánk, tenyérfelmarás, csukló-
megdagadás (vésés m iatt) ellen védeni kell. Víz feletti vasbeton szerkezetek bon­
tásakor vízi mentőberendezésekről kell gondoskodni. Bontási m unkát lehetőség
szerint csak nappal szabad végezni. Ha az éjjeli bontás elkerülhetetlen, akkor a
lebontandó szerkezet megfelelő kivilágításáról kell gondoskodni.
A vízépítési létesítményeket teljesen le kell bontani. Ez különösen azok víz alatti
részére vonatkozik. Nem szabad a mederben hagyni műtárgy-csonkokat. Ez ké­
sőbb balesetek, újabb építkezés esetén pedig különböző nehézségek forrása lehet.
Egyidejűleg a bontott anyagot is el kell távolítani a mederből. A bontás ellenőrzé­
sére, esetleg a víz alatti bontáshoz is szükség esetén búvárt kell igénybe venni.
Szóba jöhet ipari televízió felhasználása is.
A vízépítési létesítmény bontásának befejeztével a bontott anyagot el kell szállí­
tani és a létesítmény helyén tereprendezést kell végezni.
699
5. A F E N N T A R T Á S I M U N K Á K S Z E R V E Z É S E hatására eltérő időpontban, véletlenszerűen keletkeznek a károsodások, válnak
szükségessé fenntartási munkálatok.
A vízépítési létesítmények fenntartási munkáinak szervezését meghatározóan be­ Tegyük fel, hogy valamely t = 0 időpontban 100 000 m2 csatornaburkolatot helye­
folyásolja e m unkák 1. fejezetben em lített sajátosságai és jellege, amelyeket a fel­ zünk üzembe és azután egyenlő működési idők után (pl. évente) megállapítjuk
adatok megvalósítása során messzemenően figyelembe kell venni. Célszerűnek lát­ hány m2 hibátlan még, azaz nem igényel valamilyen javítást. Az eredményi a
X I I I . 1-3. táblázat m utatja be.
szik a munkák tervezhetőségét választani a szervezés alapjául. Eszerint a fenntar­
tási munkák két csoportba sorolhatók. Egy részük a megelőzés kívánalmából Legyen n(t) = t időpontban még hibátlan burkolat területe; vagyis a kezdeti 1= 0
kiindulva — előre, tervszerűen ütemezhető, másik részük hirtelen következik be, időpontban n(0) = 100 Ó00. A X I I I.1-3. táblázatból kiindulva görbét rajzolhatunk
előre nem látható. fel ( X I I I 1-14. ábra) oly módon, hogy összekötjük a következő értékeknek meg­
felelő pontokat:
Az előre, tervszerűen ütemezhető m unkák alapjában véve a vízügyi létesítmények
tervszerű megelőző karbantartásával (TMK) valósíthatók meg. Ennek feladata olyan = (LS>'(/)-?; I. (X III-1)
fenntartási rendszer kialakítása, amely szerint tervszerűen felmérik, ellenőrzik a
létesítmények állapotát, működési képességét, majd ennek alapján tervet dolgoz­
nak ki a folyamatosan vagy időről időre végrehajtandó m unkákra és azokat e terv Ez a görbe minden évre megadja a még hibátlan és az eredetileg üzembe helyezett
szerint elvégzik. burkolat arányát. Feltételezzük, hogy a burkolat a túlélés valószínűsége szempont­
A TMK-val a váratlan meghibásodások lehetősége nagymértékben csökkenthető. jából teljesen homogén, vagyis, hogy eredetileg minden m 2 burkolatnak a többi
A munkák tervszerű végrehajtása érdekében lehetővé válik a javítások időpontjá­ burkolattal azonos valószínűsége van arra, hogy a t időpontban még hibátlan le­
nak olyan megállapítása, amikor azok még kevesebb munkával, kisebb költséggel, gyen.
rövidebb idő a la tt elvégezhetők. Nem utolsósorban e rendszer szerint a javítási Tekintettel arra, hogy a méréseket nagy sokaságon végeztük el, elfogadhatjuk,
munkák oly időpontra ütemezhetők, hogy azok az üzemvitelt a legkevésbé zavar­ hogy a burkolat túlélési valószínűsége, vagyis az, hogy a burkolat hibátlanságának
ják.
A TMK-munkák időbeni ütemezését a létesítmény üzemviteli sajátosságai befolyá­ X I 11.1-3. táblázat
solják. Általában figyelembe kell venni a csúcsidőszakot, amikorra minden beren­ A hibátlan és a meghibásodott burkolatok területe
dezésnek kifogástalanul működnie kell, másrészt fel kell készülni a téli időjárás
fagy okozta kárainak elhárítására is.
A burkolat Hibátlan (továbbélő) Meghibásodott burkolat n(f-\)-n (f)
Az időszakosan üzemelő létesítmények, például az (öntöző- vagy belvízrendszerek) kora (t), burkolat, n(í— 1)—n(f), m2
év n(t), m2 n( 0) n(í— 1)
karbantartási munkái ütemezhetők a felvonulás, az üzem és a levonulás idősza­
kára, illetőleg az üzemen kívüli időszakra. Az üzemi időszak kitolódása — elsősor­
ban az öntözőrendszereknél — az üzemen kívül végrehajtandó feladatok megvaló­ 0 100 000
sítására rendelkezésre álló időt egyre inkább lerövidíti. Lehetőség szerint törekedni í 100 000
kell az üzemidő alatti munkáknál is arra, hogy e munkák minél kevésbé zavarják 2 99 000 1 000 0,01 0,0100
az üzemi folyamatokat. Az ütemezéskor figyelembe lehet venni a száraz és nedves 3 98 000 1 000 0,01 0,0101
évek periodikus változását. Bizonyos m unkákat a nedvesebb évekre lehet elő­ 4 97 000 1 000 0,01 0,0102
irányozni, amikor egyes létesítmények terhelése várhatóan kisebb, míg másokat a 5 96 000 1 000 0,01 0,0103
szárazabb évekre. További lényeges követelmény a TMK-tervek készítése során az 6 93 000 3 000 0,03 0,0312
időjárás, a vízjárás éven belüli változásának, mint valószínűségi változónak a szá­ 7 87 000 6 000 0,06 0,0045
m ításba vétele. 8 77 000 10 000 0,10 0,1149
A vízépítési létesítmények karbantartási munkáinak tervezésekor jelentős probléma 9 63 000 14 000 0,14 0,1818
a károsodásnak, a berendezések elhasználódásának, valam int a kicserélés, a pótlás 10 48 000 15 000 0,15 0,2381
ütemének meghatározása. Általában kényes feladat megválasztani a berendezések 11 32 000 16 000 0,16 0,3333
karbantartási, pótlási rendjét, amely éppen vízgazdálkodási létesítmények esetén 12 18 000 14 000 0,14 0,4375
számos, elsősorban természeti tényező viselkedésétől függ. A probléma megalapo­ 13 10 000 8 000 0,08 0,4444
zott megközelítéséhez a m atematika és különösképpen a valószínűségszámítás elég 14 6 000 4 000 0,04 0,4000
pontos és könnyen számítható becsléseket tesz lehetővé [14], A fenntartási munkák 15 3 000 3 000 0,03 0,5000
szempontjából a vízgazdálkodási rendszerek létesítményeit, berendezéseit (pl. a 16 2 000 1 000 0,01 0,3333
szivattyúkat, csőelemeket, vízmérő berendezéseket, egységnyi burkolt felületeket, 17 1 000 1 000 0,01 - 0,5000
egységnyi nyílt csatornahosszakat stb.-t) általában a véletlenszerű elhasználódás, 18 0 1 000 0,02 1
meghibásodás vagy tönkremenetel jellemzi. Ez azt jelenti, hogy az egyidejűleg 19 0 0 0 nincs több hibátlan
üzembe helyezett, azonos jellegű berendezéseken a különböző befolyásoló tényezők

700 701
 ideje í-vel egyenlő vagy annál
nagyobb, a t időpontban a kö­
vetkező :
P ( T S 0 = K 0 = ^ • (X III-2)
1—1 között nincs meghibásodás, megszorozva annak valószínűségével, hogy a
1—1 és t közötti intervallumban meghibásodás fordul elő. Tehát:
P (t-l^ T < t)
Pc(t)= P ( T = t _ 1) > (X II1-6)

Például a 3. táblázat alapján: amely az (X III-2) és a (X III-4) egyenletek alapján az alábbi alakban írható:
96 000 7 7 (1 -1 )-^ n(t)
P (T § 5 ) = = 0,96; PcU n ( f - 1) n (t-l) (X III-7)
100 000
10 000 Például a X I I I .1-3. táblázat alapján azt láthatjuk, hogy:
P (T s l3 ) = 0, 10.
100000
n(12)= 1 _ 18000 = 0,43?5_
Pt(l=12) = 1
Valamely berendezés túlélési * (H )' 32 000
függvényének nevezzük a (X III-
-2) jelű r(t) függvényt, amelyet Ez azt jelenti, hogy a l l . évet hibátlanul megélt burkolatok kereken 44%-os való­
a sokaság vagy az egész so­ színűséggel meghibásodnak a 12. évben.
kaságot megfelelően képviselő A X I I I .1-3. táblázat megadja az n(t) értékeknek megfelelő pc(i) értékeket is.
minta alapján állapítunk meg. A meghibásodás valószínűsége igen fontos jellemző érték. Megadja annak a kocká­
Meghatározhatjuk a kiegészítő zatnak a m értékét, amelyet a t működési időt elért berendezés további üzemben
valószínűséget is: tartásával vállalunk.
X I I I . 1-14. ábra. A berendezések továbbélés! P ( T < t)= j(t)= l- v ( t) , Leírtak alapján lehetőségünk nyílik a meghibásodás átlagos idejének és szórásának a
és meghibásodási görbéje (X II1-3) számítására is.
A meghibásodás bekövetkezésének átlagos ideje a T élettartam nak mint valószínű­
ahol a j(t) a berendezés működésének időtartamát vagy élettartamát kifejező T való­ ségi változónak várható értéke, azaz
színűségi változó eloszlásfüggvénye.
A (XIII-3)-nak megfelelő valószínűségeloszlás, vagyis annak valószínűsége, hogy t= 2 tP f (XIII-8)
valamely egységnyi területű burkolat meghibásodik a t — 1 és t közötti intervallum­
ban, a következő: Például a X I I 1.1-3. táblázat alapján a következőt kapjuk:
n (t-í)-n(f)
P t= P (t- 1 r< 0 = (X II1-4) t = 1-0 + 2-0,01 + 3-0,01 +4-0,01 +5-0,01 + 6-0,03 +
n(0)
+ 7.0,06 + 8.0,10 + 9-0,14+10-0,15 +
n ( t - l ) - n (f)
Az /(/) görbét, amely az - pontokon halad keresztül, szintén a X III-14. + 11.0,16 + 12.0,14 + 13-0,08+14-0,04+
n( 0)
ábrán tü n tettü k fel. +15-0,03+16.0,01 +17-0,01 +18-0,01 = 10,30.
Például a X III.-3. táblázat alapján: Tehát a példánkban szereplő burkolat átlagos meghibásodási ideje 10,3 év.
P (3 4) = 0,01, A T változó szórásnégyzetének számítására a következő képletet használjuk:

P ( U S T < 1 2 ) = 0,14. (X II1-9)

Z t 2p, - ( Q 2
A meghibásodás valószínűségének, meghibásodási tényezőjének nevezhetjük azt a fel­
tételes valószínűséget, hogy valamely berendezés a t —1 pont meghibásodás nélküli amely a példánk esetében a X III-3. táblázat alapján
elérése után meghibásodik a t —1 és a t közötti intervallumban. Legyen ez a felté­
teles valószínűség pc(t); felírhatjuk a következőt: 2 t 2Pt = 1-0 + 4-0,01 + 9-0,01 + 16-0,01 + 25-0,01 + 36-0,03 +

P (t - l z s T ^ t ) = P ( T l s t - 1 ) p c( í ) . ( X I I 1 -5 )
+ 49-0,06 + 64-0,10 + 81-0,14+100-0,14+121-0,16 +
+144- 0,14 +169 •0,08 +196 -0,04 + 225-0,03 + 256-0,01 +
A t — 1 és t közötti intervallumban bekövetkező meghibásodás valószínűsége ugyan­
is egyenlő két valószínűség szorzatával, éspedig annak valószínűsége, hogy 0 és + 279-0,01 + 324-0,01 = 113,62

702 703
és
Oj = 113,62 —(10,3)2= 7,53, FÜRTVE1ETÖ CSATORNAÖRÖK VÍZŐRok,zsiuporök,KARBANTARTÓÉ
amelyből a szórás a k a rb o n ta rra sn o z s z ü k s é ­
g es a n y a g és fe lsz e re lé s A vízőrök és z s ilip ő rö k fo - A vizűr- z si!ip o r napiák renú-
oT= Y 7 £ 3 = 2,74. ____ b izto sító sa [ tyam atos k a rb a n ta rtá s i ____ sz eres átvezetése
Ezen elgondolások alapján meghatározható továbbá a kicserélés valószínűsége a
X m unkáin ak irá n y ítá sa , a
t enni va ló k re n d s z e re s b e ­ A vasszerk eze tek szukségszerim
A fú r t szem élyzete á lta l vég­ je g y z é se a v iz ö r-z siiip ó r újra zsirozása,illetve átolaiozásn
beszerzés, a pótlás és a karbantartás üteme [14]. zett k a rb a n ta rtá s sa l kapcso­ n ap lóba IA vízm ércék tisz tá n ta rtá sa '
A karbantartási munkák szükségének matematikai megközelítése komoly segítsé­
latos m unkák ellenőrzése pl töltéseken vezető utak fo lya ­
“ I-- m atos ka rb a n ta rtá sa
get adhat nagy vízgazdálkodási rendszerek fenntartásának több évre előretekintő Mcs a to rn á k re n d sz e re s gaz-
szervezéséhez, a beszerzendő és tartalék gépek, anyagok, berendezések meghatáro­
I ; ta la n itá sa
A vlzűr-észsHipúrszóllósokésaza
zásához, a munkaerő foglalkoztatásának racionális szervezéséhez, a TMK-tervek környékének rendbentartásg a
kisebb m eghibásodások javítása
összeállításához és a karbantartási munkák optimális programozásához. \Á lzü íT se g e s~ !v ín te z k e d é T '\
A csatorna töltéseken és a m ű -
tárgyak környékén jele n tk ező
A fenntartási m unkák szervezésének és végrehajtásának fontos feltétele a létesít­ I___ se k m e g té te le ____] kisebb cso rg ó so k elzárása
mények műszaki és a végzett munkák adminisztratív nyilvántartása, amely — figye­
nagyobb m eg h íb a sö c/a sö kl
lembe véve a vízépítési létesítmények általában hosszú élettartam át — elősegíti a | f Ha a ren delkezésükre \ | azonnalije le n té s e az illetékes,
fenntartás hatékonyságát, különösen akkor, ha a m unkákat irányító személyek i V álló e rő eleg en d ő ) r I ________ csatornaörnek
LJUtU i/IUUIHCK

ű""j LM_ A je len tés noo/özósa~

sűrűn cserélődnek. TA szem élyzeFm ozgósitása
-X --------- \
\rendkívülim unkaelvégzésére\ 9
* | A n a g g ö b F re ríd k T 'W k ö rb a ~ ]
A fenntartási munkák általában igen összetett szervezet működése során valósul­ | A munkairányítása és
j tartási munkák elvégzése [
nák meg. Az egyes részfolyamatok összehangolásának fontos eszközei lehetnek a [ A s z ü k s é g e s o vT n fe z k e d e se k \
|____ ellen ő rzése
I________ m e g t é t e l e _________| ( Ha a rendelkezésükre
fenntartási folyamatábrák [13, 3], amelyek minden, a kérdéses fenntartási folyamat­ V állá erő nem elegendő J I
ban érintett munkavégző feladatát tartalmazzák. A feladatok rendszeresen ismét­ I Á ieléhtesvéteTe éj"—<j)C Á Jü ó a le T é n te s é ~~
lődők, vagy esetenként válhatnak szükségessé. Eközben — nyilvánvalóan — a ( K Ha a re n d e lk e z é sé re \
| y á llá e r ő e le g e n d ő J
munkavégzőknek egymással is kapcsolatot kell tartaniuk. A kapcsolat létesítésé | [Z sz fm é ly z e tn iö T g o sjta sö T T 1
lehet rendszeres, vagylagos vagy esetenkénti. M
| írén d k ivü li m unka elvégzésére I Q -*4~T r h u n k a ira rü jiT a sö es f
I A munka kiadása i--- * i____ ellen őrzése
A X I I I . 1-15. ábrán példaként a gravitációs öntözőfürtök üzemidő alatt végzendő
karbantartási munkáinak folyam atábráját m utatjuk be [15] . I tt a kapcsolat létesít­ r wrínca rendelkezésre ~\
Válló terő nemelegendő
hető telefonon vagy közlekedési eszköz (kerékpár, motorkerékpár) igénybevételével. V*-n ——
/rrtj■
A folyamatábrák elkészítésével egyértelműen meghatározható a munkavégzők fel­ /
adata, azt könnyűszerrel tudatni lehet velük (az ábrák a szolgálati épületekben IA k a rb a n ta rtó b rig á d m un -1 ^ " * 1 •
A karbantartó ac ngz . -úd __
u m unkál/
*/
'(dQztalaníTas, fö fú -é s befon m un­
káiának kiadása ja n a k irányítása éseűenörzése .
kifüggeszthetők) és egyszerűsödik az ellenőrzés, amely a fenntartás fontos követel­ A vegyszerrel gazratanítandó
k a k i k ise b b ja v iiá s o k elvégzése

ménye. csatornák kijelölése Az elvégzett munkák bejegy -1 ^ \Áz elvégzed m unkák bejegyzé-
A szükséges gép, szem élyzet zé se a cso to rn a ö rjá ró s víz- \sea vizór-zsilipör naplóba
A fenntartási munkák szervezésekor alapvetően figyelembe kell venni az üzembe e s anuaa b izto sítá sa [Njszolgáltatási n a p ló já b a N J4 n a p ló k re n d sz e re s le a d á s a
A m unka kiadása
helyezést követő első évek fokozottabb fenntartási igényét. A tervezési és a ki­
vitelezési munkából származó pontatlanságok, hiányosságok és az előre nem lát­
X
in tézked és az eivegzetl vegy-
A vegyszeres gaztalan itasi
munkák irán u itásn
ható, rejtett hibák is általában az első években jelentkeznek. sz e re s g a zta la n ita si munka
k ifizetése irá n t ____ T
- {A z elvégzett m unka le/entései
Az előre nem látható hiányosságok bármely időpontban bekövetkezhetnek, ezért J e lö lé s e k ■
célszerű készenléti szolgálatot szervezni a javítások gyors.és eredményes elvégzé­ 3 Rendszeresen ism étlődő cselekmény
sére, különösen a nagyobb vízgazdálkodási (vízellátó és öntöző) rendszerekben. Z __ 3 Esetenként sz ü k sé g e s csele km é n y ®—»■ R en d szeres ka p cso la t
lé te s íté s e
Továbbá meg kell szervezni ilyen esetekre a szolgálat vagy az üzemeltetés dolgozói­ 0 V iz ö r-z siiip ó r napló —» - 0 O —*-
nak gyors átcsoportosítási és helyszínre szállítási lehetőségét. Meg kell oldani a [n] C sa to rn a ö rjá rá s v i z s z o l g á l t a t ó s i n a p l ó ------------ »- | E se te n k é n ti k a p cso la t
szükséges biztonsági és javító anyagok gyors hozzáférhetőségét. A biztonsági kész­ Kapcsolat létesítése telefon ú tjá n -■‘- 8 . ( lé te s íté s e
leteket célszerű a fenntartási raktárakban külön tárolni.
A jelentősebb károsodások észleléséhez jól használható, az üzemeltetés és a létesít X I I I . 1 -1 5 . á b ra . Üzemidő alatt végzendő karbantartási munkák
folyamatábrája gravitációs öntözőfürtök esetén
mények ellenőrzése szempontjából is kívánatos a légi megfigyelés.
A fenntartási munkák szervezése során minél nagyobb fokú gépesítésre kell töre­ tornatisztítók, vegyszeres gyomirtó berendezések, fakitermelő gépek stb.) célszerű
kedni. A nagyobb munkák általában könnyebben gépesíthetők, m int a kisebbek. több létesítményre közösen előirányozni.
Ez utóbbiakhoz is (például festés, mázolás, kisebb javítások) célszerű különböző
villanymotoros kézi szerszámok előirányzása. A fenntartó személyzet számára kü­ A gépek beszerzésekor és a gépi munka gazdasági hatékonyságának értékelésekor
lönösen indokolt megfelelő járm űpark biztosítása. Nagy gépek m unkáját (pl. csa- figyelembe kell venni e munkák sajátosságait. E munkák ugyanis sok esetben nem
tűnnek gazdaságosaknak az építési, ter melési szemléletű szakember számára, tekin­
704 ts Vízépítés XI. k ö tet
705
tettel arra, hogy nagy területen szétszórva, kis feladatokból tevődnek össze (pl.
csatornakotrás).
A fenntartás eredményes megvalósításához ezért elengedhetetlen a munkák hidro-
ökonómiai megalapozása, a kívánatos gazdasági keretek biztosítása, a célszerű
gazdasági ösztönzők kidolgozása, a feladatok sajátosságainak megfelelő ráfordítás —
eredmény vizsgálat. A fenntartás a vízépítési létesítmények üzemgazdaságának is
része kell hogy legyen. Ezekhez hasznos segítséget nyújthatnak az üzemi statiszti­
kai rendszer keretében gyűjtött fenntartási költségadatok és azok feldolgozása.
A vízépítési létesítmények fenntartási munkái során is kötelezően be kell tartani
az összes vonatkozó biztonsági előírást. A m unkát végrehajtó személyzetet a bal­
esetelhárítási tudnivalókra oktatni kell. A biztonsági előírásokban foglaltak minden
dolgozóra nézve kötelezőek, azokat feltétlenül be kell tartani.
IRODALOM
[1] D é g e n I . : V ízgazdálkodás. I. A vízgazdálkodás közgazdasági alapjai. T an-
k önyvkiadó, 1972.
[2] S z ig y á r tó Z . : V izsgálatok a K . IV. fürt-főcsatornáján a vízveszteségek és a
m ederérdességi viszonyok m eghatáro zására. Vízügyi K özlem ények. 2. sz.
(1965).
[3] B u d a v á r i — D á v i d — D e s e ő : Az öntözőm űvek korszerű üzeme. M érnöki T o v áb b ­
képző In tézet, 1968.
[4] D ó ra — D á v i d — K a l m á r — Füszter : Az öntözőfürtök m űködésének technológiai
ta n u lm á n y a a K iskörei Vízlépcső h a tá ste rü letén , (kézirat) V ÍZ IT E R V , B u d a­
p est, 1970. június. M unkaszám : 15943.
[5] O rszágos V í z ü g y i F ő i g a z g a t ó s á g : V ízm űvek üzeme. K özlekedési D okum entációs
V állalat, 1965.
[6] D á v i d L . : A tiszalöki öntözőrendszer üzeme. Vízügyi K özlem ények, 2. sz.
(1965).
[7] N a g y — S o ó s : Ö ntöző- és lecsapoló csato rn ák g épesített k a rb a n ta rtá s a . Vízügyi
szakm ai világszintbeszám olók 17. V IT U K I, Vízügyi M űszaki T ájék o ztató Iro d a,
1967.
[8] W i s n o v s z k y I . : A korszerű c sa to rn a k a rb a n ta rtá s. Vízügyi K özlem ények, 2. fü­
zet. (1962).
[9] R o b in s o n , G. W . : The Use of H erbicides'in th e M ainteinance of L and D rainage
Channels on R o m n ay M arsh. W a te r E ngineers. Vol. 23. No. 3. London, 1969.
[10] F ó r is — T ö lg I . : Biológiai védőelem ek és korszerű alkalm azásuk a vízügyi szol­
g álatb an . V ízgazdálkodás, 2. sz. (1968).
[11] Országos V í z ü g y i F ő i g a z g a t ó s á g : V ízellátó és csatornam űvek építése és kezelése
I I I . V ízellátó m űvek üzeme, V IT U K I, Vízügyi M űszaki T ájékoztató Iroda, 1966.
[12] Országos V í z ü g y i F ő i g a z g a t ó s á g : C satornam űvek ü zem tana, K Ö ZD O K , 1961.
[13] P a lo tá s L. ( s z e r k . ) : M érnöki K ézikönyv 2. és 3. k ö tet. M űszaki K önyvkiadó,
1961.
[14] K a u f m a n n : Az optim ális program ozás. M űszaki K önyvkiadó, 1964.
[15] S z ig y á r tó Z . : Felülről vezérelt öntözőcsatorna fü rtö k üzem viteli szabályzata.
Vízügyi K özlem ények, 1. sz. (1968).
706
X IV . V Í Z I L É T E S Í T M É N Y E K
R END SZER ES ELLENŐRZÉSE
dr. Hamvas Ferenc
1. A R E N D S Z E R E S E L L E N Ő R Z É S E K C É L JA
A vízépítési m űtárgy, völgyzárógát, vízkivételi mű stb. építése megváltoztatja a
vízfolyás arculatát, és rendszerint új hidraulikai, statikai viszonyokat teremt.
A vízi létesítmények stabilitásának, biztonságos üzemelésének feltétele, hogy a ter­
vezés során az összes ható tényezőt annak valóságos nagyságában vegyük számí­
tásba. A tervezés időszakában azonban az összes ható tényezők külön-külön nem
vehetők figyelembe, ezért a sok tényező közül kiválasztják a mértékadónak ítélte­
ket és ezek alapján az elméleti megfontolásoknak vagy a m ár kialakult gyakorlat­
nak, a modellkísérlet eredményeinek stb. felhasználásával megtervezik a létesít­
ményt. A ható tényezők mennyiségi és minőségi megválasztásakor, a helyi adott­
ságok mérlegelése során azonban a véletlen jellegű és a szubjektív hibák m iatt ter­
vezési bizonytalansággal kell számolnunk. Ennek kiküszöbölése, ill. csökkentése
érdekében a figyelembe v ett tényezők nagyságát a helyszínen meghatározott tény­
leges értékek alapján lehet és kell módosítani.
Sokszor a kivitelezéskor is eltérnek a tervezett építési sorrendtől, esetleg szerkezeti
változtatások is szükségessé válhatnak. A változtatások rendszerint a létesítmény
mélyépítési, alapozási munkálataival kapcsolatosak, s így a mű stabilitását is befo­
lyásolhatják.
Az előzőkben felsoroltakból kitűnik, hogy a vízi létesítmények stabilitási, hidrauli­
kai, hidrogeológiai stb. viszonyainak lehető legpontosabb megismerésére az építés
alatt és után, valam int az üzemelés időszakában is szükség van. Csak a ható ténye­
zők pontos ismeretében nyílik lehetőség a mű biztonságát veszélyeztető helyzetek
időbeni felismerésére, az elhárító munkák tervezésére, azok hatékonyságának ellen-,
őrzésére. A helyszíni vizsgálatok módot adnak az elméleti eljárások, a tervezés so­
rán felhasznált képletek, a modellkísérletek eredményeinek a valóságos események­
kel való összehasonlítására, azok igazolására, módosítására, újabb eljárások beve­
zetésére. Mindezen munkálatok elvégzésére a létesítmény-ellenőrzés idején kerül
sor. A létesítmény-ellenőrzés fogalma magába foglalja mindazon munkák összességéi,
amely arra irányul, hogy a létesítmény tervezése vagy kisminta-vizsgálata során előirt
vagy feltételezett kivitelezési, stabilitási és üzemelési követelmények megvalósulását a
természetbeni létesítményen ellenőrizze.
A vízi létesítmények létesítmény-ellenőrzése során végzett mérések a megfigyelt
jelenségek jellege szerint két nagy csoportba sorolhatók, úgymint
stabilitási és
hidraulikai
mérésekre.
Mindkettő végezhető az építés tartam a alatt és után. A kétféle jellegű mérés egy­
mástól el nem választható, egymást kiegészítik.
45*
707
A vizsgálatok célja a következő:
a tervezési módszerek, kísérleti állandók ellenőrzése;
az építési folyamat ellenőrzése;
a létesítmény üzeméhez, az egyes főműtárgyak, műtárgyrészek üzemeltetésé­
hez adatszolgáltatás;
a m űtárgy stabilitásának, hidraulikai viszonyainak rendszeres és folyamatos
ellenőrzése;
az elméleti, tervezési, kísérleti eredmények összehasonlítása a valóságban ki­
alakult jelenségekkel.
A létesítmény-ellenőrzés valóban hatékony és célját elérő akkor lesz, ha betartják a kö­
vetkezőket :
anyagi és adm inisztratív eszközök biztosítása (Beruházó);
az építés alatti és utáni mérések megtervezése, kivitelezése, a méréshez szük­
séges eszközök, műszerek biztosítása (tervező, kivitelező, V ITU K I);
építés alatti folyamatos mérések;
építés utáni rendszeres és folyamatos mérések;
az észlelések eredményeinek folyamatos feldolgozása és értékelése, a tapasztala­
tok elméleti és gyakorlati hasznosítása (adatszolgáltatás a tervezőnek, kivite­
lezőnek, tanulmányok).
2. A L É T E S ÍT M É N Y E L L E N Ő R Z É S E H E L Y S Z ÍN I S Z E M L É K E N
A rendszeres és folyamatos mérések mellett elengedhetetlenül szükséges a létesít­
mények helyszíni bejáráson való szemléje. Ezeknek a szemléknek a hatékonyságát
nagymértékben fokozzák az ellenőrző mérések során megismert adatok, de azok a
szemlék m egtartását nem pótolják. Ez kézenfekvő, hiszen olyan helyeken is kiala­
kulhatnak káros jelenségek, ahol mérőberendezés éppen nincs, vagy ahol arra elő­
zetesen nem is szám ítottak (repedések, rézsűromlás, kimosás, szádfal-meghibáso-
dás stb.). Lényeges szempont, hogy a helyszíni szemlék időpontját helyesén válasz-
szűk meg, és eredményét áttekintően rögzítsük.
2.1. A H ELY SZÍN I SZEM LÉK ID Ő PO N TJÁ N A K MEGVÁLASZTÁSA
A helyszíni szemlék időpontja megválasztásának alapelve az, hogy a ható tényezők
nagyságának szélső értékeinél, a hatóerők hirtelen változásánál, ill. a normálistól
eltérő tartósságnál léphetnek fel káros jelenségek, így ez alatt az időszak alatt vagy
közvetlen utána szükséges a helyszíni szemle.
Kisvíz idején alakulnak ki a víziépítmények jelentős részeinél a nagy vízszint­
különbségek. A felvíz- és az alvízszint közötti különbség hatására intenzív szivár­
gás indul meg. Ilyenkor a szivárgási alakváltozások, a kimosódás, a műtárgysüllye­
dés, a vízfolyás felé állandósuló oldalirányú szivárgás stb. vonatkozásában m érték­
adó helyzet áll elő. Amennyiben a kisvíz tartós, úgy fokozottabb figyelmet kell
fordítani a szivárgási jelenségekre, a meder alakulására.
7 0 8
Hirtelen vízállásváltozásokra elsősorban szélsőséges vízjárású vízfolyások esetében
szám íthatunk, de az üzemelés hatására is kialakulhat (pl. csúcsrajáratás, zsilipelés
stb.). Ekkor a vízszintkülönbségek gyors csökkenése vagy emelkedése m iatt a ható­
tényezők nagysága és előjele is gyorsan változik. A partfalakra, partvédő mű­
vek re, parti rézsűkre, a hidraulikus gradiens és a pórusvíznyomás gyors változása
m iatt számottevő terhelések hatnak, sokszor egyik percről a másikra. A szemlék
időpontjának megválasztásakor tehát erre is gondolni kell.
Árvíz alatt és után feltétlenül tartsunk szemlét. A hatóerők ilyenkor nagyok, sok
esetben tartósak is. Maximumát éri el a felhajtóerő, állandósul a talajvízöblözet felé
az elszivárgás, a vízfolyás hordaléktöménysége és sebessége megnő. Általában je­
lentősebb mederváltozásra, a dilatációs hézagok és repedések megnyílására lehet
számítani. A gyors apadás esetleg rendkívüli megterhelésnek veti alá a m űtárgya­
kat, parti védőműveket. Egyes helyeken a feliszapolódás is nagy lehet (öblözetek,
gátudvarok stb.).
A télutót követő szemlén lemérhetjük a jégmozgás, ill. a repedésekbe, hézagokba
beszivárgott és megfagyott víz hatását. Hasznosítható megfigyeléseket tehetünk
— különösen völgyzárógátaknál — az olvadást követő kisebb-nagyobb árvizeknek
az árapasztókon való levonulására. Igen lényeges ez, ha az árvíz nem a teljes olva­
dás után következik be, hanem a jégtakaróval fedett tározóra fut rá. Az árapasztók
hatékony működését ekkor feltétlenül ellenőrizzük, hiszen a fennakadó jégtáblák
esetleg veszélyes keresztszelvény-szűkületet okozhatnak.
2.2. A H E L Y SZ ÍN I SZEM LE E R E D M É N Y E IN E K R Ö G ZÍTÉSE
A helyszíni szemle eredményét mindig írásban kell rögzíteni, mivel az emlékezetre
hagyatkozás sok hiba és bizonytalankodás forrása. Minden részletre kiterjedő javas­
latot tenni lehetetlen, de az eddigi gyakorlat szerint legalább a következőket szüksé­
ges feljegyezni; a vízfolyás, tározó, m űtárgy neve, az észlelés napja, vízállások,
a műtárgyrészen észlelt rendellenesség, a károsodás jellege, leírása, helyének ismert
műtárgyrészektől történő bemérése, a kiterjedés pontos mérete.
Amennyiben a rendellenesség elhárítása közvetlen beavatkozást igényel, azonnal
értesíteni kell az illetékeseket. Ez esetben a lehető legrövidebb idő alatt a korábbi
mérési eredmények alapján fel kell tárni a jelenség okát, összefüggéseit. Az elhárító
m unkákra vonatkozó javaslatokat is elő kell terjeszteni.
3. A M É R Ő H Á L Ó Z A T O K L É T E S Í T É S É N E K FŐ RR IR Á N Y E L V E I
Mérőhálózatok létesítésére az idők során kialakult néhány általános alapelv, amely­
nek betartása célszerűnek látszik. Ezeket a következőkben foglalhatjuk össze:
A mérőhálózat kialakítása olyan legyen, hogy segítségével az adott jelenség vagy
jelenségcsoport megismeréséhez elegendő számú és minőségű adathalm azt lehessen
észlelni. Gondolni kell arra is, hogy a mérések más típusú mérésekkel kapcsolatba
hozhatók legyenek (pl. vízállásváltozások, felhajtóerő, mozgásvizsgálatok, hőmér­
séklet). Szükséges, hogy az egyes mérésfajták száma, minősége, gyakorisága egy­
mással összhangban legyen. Ez a követelmény a választott mérőműszerek és azok­
kal szemben tám asztott igények szemszögéből is érdekes. Biztosítani kell az eseten­
kénti és a folyamatos mérések összhangját is (pl. mederfelvétel, áramlásmérés,
709
hordalékmérés). A mérőhálózatok segítségével a mérések bármely időszakban legye­
nek elvégezhetők (pl. esős idő, árvíz stb.). A gazdaságosságot is mérlegelve egy-egy
létesítménynél csak olyan mérőhálózatot szabad kialakítani, amely a létesítmény
biztonságával, értékével összhangban áll.

3.1. A M ÉR ÉSI MÓD ÉS A M ÉRŐESZKÖZ M EGVÁLASZTÁSA

A mérési mód megválasztására vonatkozó lehetőségek mérlegelésekor kiindulha­

tunk a hazai vízi létesítményeknél szóba kerülhető eljárásokból, így a feladatot le­
határolhatjuk, és elsősorban a folyami vízlépcsők, hajózsilipek, torkolati művek,
nagyobb szivattyútelepek, völgyzárógátak létesítményellenőrzésének ismertetésére
szorítkozhatunk.
A következőkben a vizsgált jelenségek jellege szerinti csoportosításban közöljük a
mérések elvégzéséhez szükséges szerkezetek, berendezések rajzait, a méréshez ja ­
vasolt műszertípusokkal együtt.

3.11. Mozgásvizsgálatokhoz szükséges szerkezetek és berendezések

Á vízi létesítmények mozgását általában elegendő függőleges és vízszintes kompo­ A ré s zlet
nenseire bontva vizsgálni. Egyszerűbb szerkezeteknél elegendő lehet egyetlen mér­
tékadónak ta rto tt összetevő vizsgálata.
A függőleges értelmű elmozdulások meghatározására alappontra, állandósított és
ideiglenes kötőpontokra, az objektum mozgását jól követő mérőberendezésre,
falicsapokra, szintezési gombokra, pontvédő szekrényekre és észlelőműszerre van
szükség.
Alappontként jól bevált a X I V .3-1. ábrán látható szerkezet.
M űtárgyak mozgásvizsgálatához 3 m -t meghaladó szerkezeti vastagság esetén a
X I V .3-2. ábrán bem utatott mérőrúdkészletet használjuk. Az egyes csőtagok kiala­
kítása olyan, hogy ütköztetéssel pontosan 1,20
m-ként csatlakoztathatók.
Amennyiben a földkiemelés hatására fellépő ex­
panzióra vagy a mélyebb rétegek mozgására va­
gyunk kíváncsiak, akkor a X I V .3-3. ábrán lát­
ható berendezést a földmunka megkezdése előtt
fúrási technikával helyezzük el. Az alsó csőcsonk­
hoz csatlakozó mérőrúd lehet egy hosszban készült
vagy több tagból álló. Az utóbbi esetben az épí­
tés alatti süllyedés is mérhető.
Betonból, falazatokból épített m űtárgyak mély­
pontjainak kiváltására vagy a m ár korábban
épült m űtárgyak építés utáni mozgásvizsgálatára
szintezési csapokat, szintezési pontokat haszná­
lunk.
Szintezési gombot a védőszekrény védi a rongáló­
dástól, megsemmisüléstől.
A z észlelés műszeréül a W ild'N —3 szintezőműszert
X I V . 3 - 1 . á b r a . Szintezéshez vagy más, vele egyenértékű hazai szintezőműszert
szükséges a lap p o n t javasolunk. X I V . 3-3. ábra. M élypont k ialak ítása

710 711
 Földanyagú völgyzárógátak függőleges elmozdulásait a vizsgált szelvény megfelelő
pontján elhelyezett betonlap segítségével mérjük. A betonlapon ( X I V .3-4. ábra)
helyezik el a X I V .3-5. ábrán látható süllyedésmérő rudat. A felső rúdvég védelmé­
ről a X I V .3-6. ábrán bem utatott védőfülke építésével gondoskodunk.
A vízszintes értelmű elmozdulás méréséhez alappontra, ellenőrző pontokra, tájékozó
irányok pontjeleire, központosítókra van szükség.
Az alappontra példát a X I V .3-7. ábrán m utatunk be. Az alappontot a hőmérséklet­
hatások csökkentésére faburkolattal és fehér színű festéssel kell ellátni. Oldalré­
szébe építsünk szintezési csapot. Az alappont felső részébe kényszerközpontosító le­
mez építendő be. Ezzel biztosítható, hogy az észlelőműszer 0,2 mm pontossággal
mindig ugyanarra a helyre kerüljön. Az alappontot védőkorláttal és járdával ve­
gyük körül.
Ellenőrző pillért ott célszerű alkalmazni, ahol mozdulatlannak tekinthető objektum
nincs a közelben. A pontjelet oldalába kell beépíteni.
A vizsgált objektumba a X I V .3-8. ábrán bem utatott pontjelet célszerű beépíteni.
Völgyzárógátak m űtárgyainál a nagyobb távolságok és a jobb tájékozódás érdeké­
ben a X I V .3-9. ábrán látható pontjel is használható.
Hajózsilipek, torkolati művek vízszintes elmozdulásának mérése a X I V .3-10. ábrán
szem léltetett pontjel használható.
jÉszlelőműszernek a Wild T3 teodolitot javasoljuk. A X I V .3-10. ábrán látható pont­
jel leolvasásához azonban elegendő bármilyen, szálkereszttel ellátott műszer, amely­
nek nagyítása legalább 20-szoros. E zt a műszert természetesen csak kényszerirány­
ban használhatjuk.
Ferdülésmérőket használnak a m űtárgyak üzem közbeni mozgásának vagy elferdü-
lésének (elhajlásának) mérésére. Az észlelésekhez klinométer használatát javasol­
juk.

712 713
-

O ldalnézet E lő ln é ze t

&-H

M űtárgy vízszintes irán y ú m ozgásm éréséhez

X I V . 3-8. ábra.
szükséges pontjel

JRésmérőket használnak az esetleg keletkező repedések mérésére, a dilatációs mozgá­

sok vizsgálatára. Beépítésre javasolható a X I V .3-11. ábrán látható mérőcsúcs.
A két csúcs közötti tágasság változását + 0,01 mm leolvasó képességű mikrométer­
rel észlelik.

3.12. M hidraulikai mérésekhez szükséges berendezések

Műtárgyba épített piezométer-kutak létesítéséhez megfelelően szőrözött cső, a cső
felső végét lezáró berendezés, ill. védőszekrény szükséges.
A cső alsó végét a X I V .3-12. ábrán látható módon kell kialakítani. A szűrőfészek
szemcseszerkezetére vonatkozóan az ábra útm utatást ad.
A z észlelés műszere a sípos mérőszalag vagy a tranzisztoros vízszintészlelő legyen.
A parti kutak kialakítására példát a X I V .3-13. ábrán m utatunk be. Ez a megoldás
alkalmas völgyzárógátak szivárgásának vizsgálatára is. Amennyiben a k u tat be­
építik a gáttestbe, a felső csővég védelme a X I V .3-14. ábrán látható védőfülkével
oldható meg.
Áramlásméréshez, mederfelvételhez szükséges a kiindulási pont rögzítése. A célnak
megfelel a X I V .3-15. ábrán látható betonszerkezet.
Az előbbiekben elmondottakon kívül számos mérési mód, eszköz, műszer terjedt
el fi].

3.2. A M ÉRŐ H ÁLÓ ZATO K K IA L A K ÍT Á SA

A lap p o n t vízszintes irán y ú
X I V . 3-7. ábra.
m ozgások vizsgálatához A mérőhálózatok kialakításának részleteire akkor kerül sor, amikor a beruházó, a
tervező, esetleg a kivitelező igényei, valam int az anyagi eszközök ismertek és a
megfelelő tervek rendelkezésre állnak. Előfordul, hogy a kiviteli tervek készítése­
kor a mérőhálózatot kismértékben módosítani kell. Kívánatos, hogy a mérőberen-

714
dezések használója, valam int a szaktervező elsősorban a tervezés időszakában kap­
csolatban legyen egymással, és az esetleges módosításokat a kölcsönös érdekek szem
előtt tartásával hajtsák végre.
A mérőhálózatok tervezéséhez; az építkezés ütem tervét alaposan meg kell ismerni,
s az ellenőrzési munka időbeni végrehajtásánál fel kell használni.
A mérőberendezések, eszközök, műszerek beépítési, elkészítési, Vízszintes pontjel Vízszintes pontalap
beszerzési ütem tervét az építési ütemtervhez hasonlóan el kell
43 készíteni. Ellenkező esetben előfordul, hogy valamely munka­
rész vagy a teljes mérési sorozat végrehajtása elmarad.
Célszerű táblázatos formában megadni a szükséges berendezések
számát, beépítési .helyét és szintjét, elkészítési határidejét stb.
A
3.21. Függőleges irányú elmozdulások mérőhálózata

A mérések célja:
a földkiemelés és a víztelenítés hatására keletkező talajmoz­
gások mérése;
a m űtárgyakba, völgyzárógátak testébe épített pontok moz­
gásainak m eghatározása;
az építés alatti és utáni mérések összekapcsolása;
420 a mozgások meghatározása különböző terhelési és üzemi
körülmények, valam int az idő függvényében;
adatszolgáltatás az építés alatt és után.
A szintezési hálózat összeállításánál alapvető szempont, hogy
minden önálló mozgásra képes m űtárgy elmozdulása legalább
2—2 ponton, az elsőrendű szintezés követelményei szerint meg­
határozható legyen. Amennyiben szükséges, a mérőhálózatot
több szintezési körre kell bontani. Az egyes körökben mérendő
pontok számát úgy szabjuk meg, hogy a felsőrendű szintezés sza­
bályai szerinti idő alatt mindegyik pont magassága meghatároz­
ható legyen. Ügyeljünk arra is, hogy a vizsgálatba vont mű­
tárgyak, műtárgyrészek mindegyik pontja ugyanabban a szinte­
zési körben legyen mérhető.
A mérőhálózatok tervezésekor vegyük figyelembe, hogy a víz­
folyások melletti vagy feletti szintezés a kedvezőtlen refrakció-
viszonyok m iatt nehézségeket jelent. A gyakorlatban bevált az a
2 módszer, hogy a műszer és a léc közötti távolságot 15—20 m-nél
nem tervezzük nagyobbra. Amennyiben ez nem lehetséges (pl.
duzzasztóművek pilléreinél) a mérés időpontjának gondos meg­
48 választásával, esetleg két szintező műszer, ill. lécpár egyidejű al­
kalmazásával érhetünk el pontosabb eredményt.
X I V . 3-9. ábra.
P o ntjel karcsú Völgyzárógátak meredek rézsűi a refrakcióviszonyok szempont­ X I V . 3-10. ábra. Egyenesre m éréshez h aszn ált pontjel leolvasótárcsával
építm ények jából kedvezőtlen helyzetet teremtenek. A mérőhálózat tervezé­
m ozgásvizsgá­ sekor a szintezési vonal hosszabbításával, a pontok sűrítésével
latához javíthatunk a kedvezőtlen helyzeten.
M eg jeg yzés: A n y a­
ga sárg aréz, a sza­ Völgyzárógátak mozgásait a megfelelő szintekre beépített süllye­
b ad o n m arad ó
felü let króm ozandó désmérők segítségével mérjük. A mérőhálózat olyan legyen, hogy

716 717
 Védőszekrény

Kiegyenlítő
betonréteg

Perforált szakasz
1 2 sorban 2,5cm-en-
ként 0 5 m m - e s furat Kátránypapír, 1 m z

200x 200x/tlemez
Fadugó Kavicsszörő fészek
2-5,5-20,2 0 -k 0m m- es
növekvő szemcsenagy­
ság 3 rétegben
X I V . 3 - 1 2 . ábra. M űtárgyba é p íte tt piezom éterkút alsó végének kialakítása

01,20
A-A metszel

Perforáltszakasz
\ Kavicsszűrő
/ 02-5,5-20,20-kOmm

Keményfa dugó

X I V . 3-11. ábra. Mérőcsúcs

X I V . 3-13. ábra. P a rti észlelőkút
k ialakítása fülke

718 719
 mind a gát alatLi altalaj, mind a gáttest építés alatti és utáni mozgását mérni tud­
juk. A gátszelvény alapozási síkjánál (sziklás altalajt kivéve), középen és a gát­
korona alatt 1— 1,5 m-re tervezzünk süllyedésmérőt. A mérési szelvények legalább
50 m-ként kövessék egymást.
A mérőhálózat alap- és állandósított kötőpontjai — megfelelő gyakoriságú mérést
feltételezve — a betonozási vagy földmunkaszintek igen gyors ellenőrzését, beállí­
tását is lehetővé teszik.
A z alappont helyét úgy kell kijelölni, hogy építés által nem háborított részen, ter­
m ett talajra vagy szálban álló kőzetre lehessen alapozni. A talajvízszín változásai az
alappont mozgását eredményezhetik. Ezért célszerű, ha a vízfolyások mellett léte­
sülő alappontok helyét a parttól legalább 300—400 m-re telepítjük. Duzzasztó­
műveknél a felvíz felőli terepszakasz, völgyzárógátaknál a gátkorona feletti hegy­
oldal alkalmas helykijelölésre.
Azokon a helyeken, ahol jelentősebb földkitermelésre, talajvízszint-süllyesztésre
kerül sor, számítani lehet a mélyebben fekvő, rugalmasan viselkedő rétegek teher­
mentesülésére, ami az adott terület nagy kiterjedésű mozgásában nyilvánul meg.
Ezen a területen belül épülő m űtárgyak alatti talajrétegek összenyomódása első­
sorban az építmény terhelési viszonyaitól függ. Szükséges tehát, hogy az egymástól
eltérő erőhatásokra végbemenő mozgásokat szétválasszuk, hiszen a kétféle mozgás
előjelét tekintve egyező is, különböző is lehet. Márpedig a sokszor szükséges túl-
emelés, ill. a megfelelő szintek beállítása szempontjából lényeges az önsúlyból és az
üzemi terhelésekből származó süllyedés ismerete. Ennek következtében több alap­
pont építése szükséges. Az egyiket úgy telepítsük, hogy az a szóban forgó terület
— előbbiekben leírt — nagy kiterjedésű mozgásait kövesse (résfalak, mélypontok
stb.), a másik pedig á szóbanforgó hatásoktól mentes helyen legyen. A két alappont­
ról egyidőben végzett szintezések segítségével a kétféle mozgás elkülöníthető, meg­
határozható.
Az alappont és a vizsgált pontok közé állandósított és ideiglenes kötőpontok telepí­
tése szükséges. Ezek egymáshoz viszonyított távolságát és szintbeli helyzetét úgy
kell megszabni, hogy az alappont és a m űtárgyba épített pontok a felsőrendű
szintezés szabályai szerint összemérhetők legyenek. Az állandósított kötő pontok
használata a mérések biztonságát és gazdaságosságát növeli, s mind az építés ta r­
tam a alatti, mind az az utáni méréseknél a gyakorlatban jól bevált.

3.22. A vízszintes irányú elm ozdulások m érőhálózata

,4 mérések célja:
a m űtárgyak elmozdulásának meghatározására abszolút értelemben és egy­
máshoz viszonyítva;
a terhelés és az üzemi körülmények változásai, valamint az elmozdulások kö­
zötti összefüggések feltárása;
adatszolgáltatás a gáttáblák és a turbinák biztonságos üzemelése érdekében.
A vízszintes irányú mozgások számszerű értékének meghatározása igen nagy mé­
rési pontosságot követel, s ez különleges követelményeket tám aszt mind az észlelő­
hálózat kialakításával, mind az észlelőpillérekkel és műszerekkel szemben.
A mérőhálózat kialakításakor az legyen a törekvés, hogy a beton- vagy földanyagú
építményben elhelyezett pontok mozgása az adott építmény tényleges elmozdulá­
sát kövesse, és az elmozdulások szélső értékeit is leírja. Duzzasztóműnek pilléreinek

4G Vízépítés II. k ötet 721

7 2 0
alsó és felső részébe szükséges pontot tervezni. Az erőtelepek, hajózsilipek elmozdu­
lásainak méréséhez a két végpont közelébe és közepére is tervezzünk pontjelet.
Völgyzárógátak egyesített vagy több feladatú m űtárgyain azok elmozdulásának
méréséhez elegendő lehet egyetlen pont betervezése is. A vizsgált pontok észlelésére
általában ugyanazok az időpontok alkalmasak, m int a felsőrendű szintezésre. Az
egy körben levő pontok számát tehát ennek a figyelembevételével kell meghatá­
rozni.
A z alappontok helyét a vizsgált pontoktól legfeljebb 300—350 m távolságban, ter­
m ett talajra, vagy szálban álló kőzetre kell alapozni. Az alapozás mélységének
meghatározásakor és a számításba jöhető terület kijelölésekor tekintettel kell lenni
arra, hogy az elsősorban vízszintes mozgásoktól mentes hely legyen. Az alappont
térszín alatti része üledékes kőzetekben legalább 10 m, a térszín feletti része pedig
1,20 m legyen. Az alappont fúrási technikával készült betontest vagy vert cölöp.
Völgyzárógátaknál a szálban álló kőzet elérése a cél. A térszín feletti részt óvni kell
a mechanikus és a hőmérséklethatásoktól, ezért korláttal, védősapkával, fehérre
festett, gyalult faburkolattal kell ellátni. Völgyzárógátak esetében az alappont ol­
dalába épített szintezési csap a függőleges értelmű mozgások alappontjául is szol­
gálhat.
A z ellenőrző pontok segítségével az alappontok mozdulatlanságát ellenőrizzük. Leg­
alább 3 db ellenőrző pont szükséges alappontként. Ezeket az alapponthoz hasonló
pillérekbe vagy vízszintes értelemben mozdulatlannak tekinthető építményeken
helyezzük el. Ügyeljünk arra, hogy az alappontból rajzolt veszélyes körön kívül
essenek.
Tájékozó irányok szempontjából számításba jöhető több kilométer távolságban
fekvő templomtornyok, erre alkalmas építmények felderítése is szükséges. Az alap­
pont helyének kijelölésekor arra is gondolni kell, hogy lehetőleg több tájékozó
pontra is látni lehessen.
Hajózsilipek, torkolati művek stb. hosszirányú vízszintes elmozdulásainak mérésére
a mű tengelyével közelítően párhuzamosan és a m űtárgytól 30—60 m távolságban
2—4 alappontot építünk be. Mivel az alappontok helye rendszerint építési terület
volt, ügyelni kell az ellenőrző pontok megfelelő kijelölésére.
Az alappontok, ellenőrző pontok helyét úgy tűzzük ki, hogy a láthatóság feltétele
minden időszakban biztosítható legyen. A tájékozó irányok szempontjából számí­
tásba jöhető objektumok hiányában ilyenek telepítéséről is gondoskodni kell.
A m űtárgy mozgását követő pontokat párosával (a mű jobb és bal oldalán) helyez­
zük el úgy, hogy a műtárgy mindkét végén legyen egy-egy pontpár. További pon­
tok beépítésekor a dilatációs hézagokhoz, ill. a műtárgy hosszirányú kiterjedéséhez
kell alkalmazkodni.
3.23. Ferdülésm érők hálózata
A mérések célja:
a m űtárgyak különböző terhelések hatására kialakuló elferdülésének mérése;
a m űtárgy egy pontjának ugyanazon m űtárgy másik pontjához viszonyított
elmozdulásának (elhajlásának) észlelése;
a terhelések és az üzemi körülmények változásai, valam int a mozgások közötti
összefüggések feltárása;
adatszolgáltatás a gáttáblák és a turbinák biztonságos üzemeléséhez.
722
Hazai viszonyok között a m űtárgyak csekély magassága m iatt az optikai vetítéses
eljárások terjedtek el. A módszer jól bevált, de hátránya, hogy a leolvasásokat
egyszerűbb képzettségű észlelő nem tudja elvégezni, és csak a m űtárgy egyik pont­
jának egy másikhoz viszonyított mozgását adja meg. Ezért a jövőben a klinomé-
terekkel végzett észleléseket célszerű bevezetni, amellyel betanított munkás-észlelő
bármely üzemi helyzetben és napszakban képes mérni. További előnye, hogy a pillé­
rek ugyanazon függélyében elhelyezett klinométerállások segítségével a mérőhelye­
ken fellépő ferdülések és ezek egymáshoz viszonyított mozgásai is meghatároz­
hatók.
A mérőhálózat kialakításakor ügyeljünk arra, hogy minden olyan műtárgy, mű­
tárgyrész ferdülésének (elhajlásának) folyamatos mérése lehetővé váljon, amely az
üzemelés (gáttáblák mozgatása, turbinák tengelye) és a m űtárgy stabilitása szem­
pontjából lényeges lehet. Vegyük figyelembe azt is, hogy a vízszintes mérések mérő­
hálózata és a ferdülésmérések hálózata egymást jól kiegészítse, hiszen a ferdülés­
mérések a geodéziai méréseket jól kiegészítik, és tulajdonképpen azok sűrítését is
jelentik.
A klinométerállások helyét úgy jelöljük ki, hogy a mozgásjellemzők jól meghatároz­
hatók legyenek. Pillérenként, ill. az erre alkalmas egyesített vagy több feladatú
m űtárgyaknál legalább 2—2 klinométerállás létesüljön. Egy a m űtárgy felső részén,
egy pedig — lehetőleg ugyanazon függélyben — az alján.
3.2 4 . R ésm érők hálózata
A mérések célja:
dilatációs mozgások meghatározása;
repedések tágasság-változásainak mérése;
adatszolgáltatás.
A résmérőket dilatációs mozgások, valamint az építményeken keletkező repedések
tágasságváltozásainak mérésére használják.
A mérőhálózatok kialakításakor ügyeljünk arra, hogy a mérőberendezések árvíz,
nagyvíz esetében is észlelhetők legyenek. Amennyiben lehetséges, a vízszintes ér­
telmű elmozdulásmérésekkel kombinálva alkalmazzuk a résmérést (pl. partfalak).
Hosszan futó repedések alsó és felső végén is célszerű mérőberendezést beépíteni.
Ilyen helyeken jól alkalmazhatók a 0,01 mm leolvasó képességű indikátorórák.
3.25. A m űtárgyak alatti szivárgást ellenőrző kutak m érőhálózata
A mérések célja:
a rés- és szádfalak hatékony működésének ellenőrzése;
a tervezésekor feltételezett nyomások, nyomásesések tényleges értékeinek ki­
m utatása ;
tájékozódás a m űtárgy alatti szivárgás mértékéről;
a talpsíkra ható hidrosztatikus és hidrodinamikus felhajtóerő mérése változó
terhelési és üzemelési viszonyok között;
az elméleti számítások, a kisminta-kísérletek és a valóságos mérések össze­
hasonlítása, elméleti és gyakorlati hasznosítás céljából.
46*
723
A Magyarországon létesített nagyobb folyami vízépítési m űtárgyakat általában
üledékes kőzetre alapozzák. A hazai nagyobb vízfolyások mentén (Tisza, Duna
stb.) szabályos és homogén talajrétegek csak a felszín közelében és egész különleges
helyeken, kis területeken találhatók. A nagyobb területeken, pl. egy vízlépcső több
száz méterre kiterjedő szakaszán mindig számolni lehet a rétegek mérete és minő­
sége közötti szeszélyes változásokra. E zért még részletes talajfeltárás esetében is
előfordulhat, hogy a közbetelepült, kisebb kiterjedésű, de eltérő viselkedésű réte­
gek, lencsék az átlagostól eltérő helyi viszonyokat teremtenek. Az észlelőkutak el­
helyezésével tehát arra kell törekednünk, hogy a talaj szeszélyes változása ellenére
a szivárgási és nyomásviszonyokról hű képet kapjunk.
A vízzáró rétegig lenyúló felvízoldali szád- vagy résfal esetén mindig előfordulhat,
hogy a vízzáró rétegig lehajtva tervezett szivárgásgátló rendszer a változó talaj­
összetétel m iatt csak kis felületen (pl. egy belső oldalon elhelyezkedő agyaglencse
felvíz felőli végén) érintkezik a vízzáró réteggel. Amikor a nyomás nő, előfordulhat,
hogy nem szám ított szivárgás indul meg. Megeshet, hogy a résfal áteresztőképes­
sége várakozáson alul marad vagy üzemközben repedések, romlások alakulnak ki.
A kutak elhelyezésekor ezekre az eshetőségekre gondolni kell.
A beépítés helyéül legalkalmasabbak a meder- és a parti pillérek, a hajózsilipek ol­
dalfalai stb. Egy kútsort feltétlenül a résfalon túlnyújtva, a résfal felvíz felőli ol­
dalán, egyet ennek belső oldalán, további kútsorokat pedig az esetleges töréspon­
tok mentén célszerű elhelyezni. A m űtárgy alvíz felőli végén mindenképpen legyen
észlelőkút.
Abban az esetben, amikor a szád- vagy résfal nem ér le a vízzáró rétegig, a szádfalak
m indkét oldalán elhelyezett észlelőkutakra feltétlenül szükség van, hiszen a nyo­
másesés vizsgálata révén a szádfalak hatékony működése jól ellenőrizhető. A két
szádfalmező között egyenletes kiosztással (vagy a töréspontoknál) további piezo-
m éterkutak helyezhetők el. Elhelyezésükre példát a X I V .3-16. ábrán m utatunk be.
Általános szabály az, hogy a folyásirányra merőleges szádfalmezők között legalább
mégy észlelőkút legyen. Á kutak számának megállapításakor mérlegelni kell azt is,
hogy az építés során esetleg néhány kút helyrehozhatatlanul megsérül, így mérésre
alkalmatlanná válhat. További szempont, hogy a műtárgynak azon pontjainál is
építsünk észlelőkutat, ahol a nyomásokat elméleti vagy empirikus úton számítani
tudjuk.
A helyszínrajzi elrendezésre példát a X I V .3-17. ábrán m utatunk be.

3.26. F olyam i m űtárgyak m elletti szivárgást ellenőrző k utak m érőhálózata

A mérések célja:
a felvíz-, alvíz-, talajvízöblözet által határolt terület szivárgási viszonyainak
vizsgálata;
a szárnyfalak, szivárgók hatékonyságának ellenőrzése;
a partfalakra ható szivárgási nyomás ellenőrzése;
a veszélyes kilépési helyeken fellépő nyomások mérése;
az üzemelés során esetleg kialakuló rendellenességek felderítése;
a szivárgásra vonatkozó számítások, modellkísérletek összehasonlítása a való­
ságos mérések eredményeivel.
Az oldalirányú szivárgás ellenőrzése minden vízvezető réteggel körülvett m űtárgy
esetében fontos. A telepítendő kutak számát és helyét úgy határozzuk meg, hogy a

724 725
legrövidebb áramlási vonal mentén kialakuló szivárgás mindenképpen ellenőrizhető
legyen. Különösen a veszélyes kilépési helyek (alvízi partfal stb.) környezetét kell
nagy gonddal vizsgálni.
Az oldalirányú szivárgást az öblözeti szint is befolyásolja. Hazai viszonyok között
erre elegendő 3—4 tagú kútsort telepíteni a parttól 200—300 m távolságra.
Általában célszerű, ha a kutakat folyásirányban és rá merőlegesen szelvényszerűen
létesítjük, partközeiben sűrűbb osztással.
3 .2 7 . V ölgyzárógátak szivárgását ellenőrző m érőhálózatok k ialak ítása
Völgyzárógátak stabilitásának döntően fontos feltétele, hogy a gátban, a gát alatt
és az oldalirányú bekötés mentén esetleg fellépő szivárgás hatására kialakuló hid­
raulikus gradiens, a depressziós felületek elhelyezkedése, az elszivárgó víz mennyi­
sége stb. egy bizonyos határérték alatt maradjon. Az ellenőrző mérések megterve­
zésekor ezekre a körülményekre különös gondot kell fordítani.
A gáttesten át történő szivárgás ellenőrzésére piezométerkutakat kell beépíteni.
A kutak száma keresztszelvényenként legalább négy legyen, a szelvények pedig
50 m-enként kövessék egymást. A m entett oldalon a kutak számát és elhelyezését
úgy kell megszabni, hogy a gát alatti, ill. az oldalirányú szivárgás áramképe jól
meghatározható legyen. Teljes szivárgásgátlás esetén is szükséges kútsort telepí­
teni.
A kutak elhelyezése során ügyeljünk arra, hogy a kutakba csapadékvíz stb. ne ke­
rülhessen.
A gáttest alatti vízvezető réteg nyomásviszonyait gondosan szűrőzött és más rétegek
vizét kizáró szigetelés alkalmazásával épített kutakkal vizsgáljuk. Legalább 25 m-
enként egy k ú t beépítése szükséges akkor is, ha a vízvezető réteget a tározó felől
lezártuk. Előfordulhat ugyanis, hogy vízzáró réteg valahol átszakad, a lezárás tö­
kéletlen stb. így nem v árt felhajtóerő-növekedés, szivárgási nyomás stb. alakul­
hat ki.
A z oldalirányú bekötések vagy az árapasztó műtárgyhoz való csatlakozás a gátépítés
kényes része. A csatlakozások mentén legalább 4—-6 észlelőkút építése szükséges.
A kutak mélységét úgy válasszuk meg, hogy m ár a feltöltés időszakában is képünk
legyen a szivárgási viszonyokról.
A szivárgó hálózat révén összegyűlő vizet a befogadóba vezetés előtti csőszakaszon
rendszeresen mérni kell. Célszerű, ha a gyűjtőcső végéhez mérőbukó csatlakozik,
amellyel a folyamatos vízhozammérés megvalósítható.
Amennyiben mód van rá, a szivárgóhálózat ellenőrző aknáit felhasználva, a rész­
vízhozamokat is ellenőrizzük.
3.28. M ederfelvételek m érőhálózata
A mérések célja:
a m űtárgy környezetében kialakuló mederváltozások rendszeres mérése;
a m űtárgyak, partfalak, partvédőművek állékonyságát veszélyeztető kimosá­
sok felderítése;
a hajózást veszélyeztető helyi feliszapolódás kim utatása;
a duzzasztott tér féliszapolódásának ellenőrzése.
726
A vízlépcsővel megosztott vízfolyás felvíz felőli részén, völgyzárógátak tározóteré-
en általában feltöltődésre, az alvíz felőli oldalon általában kimosásra lehet számi­
am. Amíg a szóban forgó jelenségek bizonyos határértéket nem haladnak meg, ve­
szélyt nem jelentenek. Ezért csak a rendszeres ellenőrzés adhat választ a beavat­
kozás szükségességéről és mértékéről.
A mérőhálózat kialakításakor a hidraulikai jelenségekből, a kisminta-kísérletek
eredményeiből kell kiindulni. Azokon a helyeken, ahol mederváltozásokra lehet
számítani, keresztszelvényeket kell kitűzni. E szelvények időbeni változása az
ellenőrzés kulcsa.
A m űtárgyak környezetében az ellenőrző szelvények számát egymástól 5—20 m
távolságban, m ajd ritkább kiosztásban vegyük fel. Lényeges, hogy az egymás
utáni mérések eredményei összehasonlíthatók legyenek. A szelvények helyét pon­
tosan kitűzött szelvénykövekkel állandósítani kell. A mérések gyors és pontosabb
végrehajtása érdekében az alvízi oldalon 2 m-es szintkülönbségű lépcsőkben (rend­
szerint a padkán) kell beépíteni a szelvényköveket. A felvíz felőli oldalon elegendő
egy, a duzzasztási szint felett beépített szelvénykősor.
3 .2 9 . Á ram lási irány- és sebességm éréshez szükséges m érőhálózat
A mérések célja:
az áramlási viszonyok vizsgálata változó üzemi körülmények között;
a kimosás és a feltöltődés okainak vizsgálatához szükséges adatszolgáltatás;
a kismintakísérletek eredményeivel való összehasonlítás révén elméleti követ­
keztetések levonása.
A korszerű hidraulikai ellenőrző mérésekhez elengedhetetlenül szükség van az áram­
lási viszonyok ismeretére, hiszen az üzemelés és a fenntartás számos áramlással
összefüggő kérdést vet fel.
Folyami m űtárgyaknál, tározóknál ismernünk kell a holtterek elhelyezkedését, a
vízszállításba bekapcsolódott szelvényeket, az erőtelepre, vízkivételi műre való
rááramlás körülményeit, leválások, örvények keletkezését stb.
A mérőhálózat kialakítása során a kismintakísérletek eredményeit, közelítő áram ­
lástani számításokat kell felhasználni. A m űtárgyak közelében sűrűbb szelvény­
kiosztás indokolt. Sokszor a m űtárgy kontúrvonalát követő szelvény kiválasztása
is szükséges. Az áramlási irány- és sebességméréseket célszerű a mederfelvételek
során kialakított mérőhálózat felhasználásával végezni, hiszen a keresztszelvény
ismerete ehhez is szükséges. A gyakorlati tapasztalatok azt is m utatják, hogy a
mérőhálózatot többször á t kell alakítani az üzemi körülmények változásai m iatt.
A mérési eredmények általánosíthatósága érdekében a kismintakísérletek során
felvett szelvények helyén a főkivitelen is legyen áramlásmérési szelvény. E zt még
abban az esetben is ki kell tűzni, ha a helyszíni szemle eredményeképpen nem volna
indokolt adott helyen a mérés.
3.3. A M É R Ő B E R EN D E ZÉ SEK B EÉ PÍT É SE
A z alappontok építésekor a betonozási munka során ügyelni kell arra, hogy a vas­
beton test fagyálló, repedésmentes kivitelben készüljön. Az alappontba építendő
központosító lemez, szintezési csap stb. elhelyezését a betonozási munkával egyidő-
727
ben végezzük el. A terepszinten túlnyúló részek zsaluzatát gyalult kivitelben kell
készíteni, helyes, ha a zsaludeszkákat vasszalaggal fogatják össze, mivel a kalodát
utólag el kell távolítani. A zsaluzat külső felületét 3 rétegben felhordott fehér színű,
időálló festékkel kell mázolni. A körbefutó járófelületet fagyálló minőségben, hézag-
megszakítással építsük. A központosító lemez védelméről zárható fedlappal kell
gondoskodni.
A völgyoldalba épített alappontoknál ügyeljünk arra, hogy a szálban álló kőzet
feletti törmelékes részek oldalnyomást ne adjanak á t a pilléreknek. Amennyiben
ilyen veszély fennáll, megfelelő talajcserét vagy talaj szilárdítást hajtsunk végre.
Földfelszín alatti szintezési alappontok védőfülkéinek felső élét legalább 5 cm-rel
nyújtsuk túl a terepszint fölé. A védőfülke és a terep közötti részen 3%-os lejtésű
visszatöltést képezzünk ki. A védőfülke és az alappont csatlakozásánál 1 cm-es
hézagot kell kihagyni az esetleges mozgásátadások elkerülésére. A védőfülke alatt
20—30 cm-es kavics visszatöltés szükséges, a fülkébe jutó csapadék elszivárogta-
tása érdekében.
Az alappontba egy, 5 cm-re kinyúló szintezési csap, valam int egy szintezési gomb
beépítése szükséges. Az előírt méreteket a léccel való ráállás érdekében tartsuk be.
A két pont mindegyikét pontosan be kell mérni, mivel egymásnak őrpontjai.
A z ellenőrző pontok építésekor a terepszinten túlnyúló alappontokkal kapcsolatos
szempontok szerint járjunk el.
A mérőrudak ( l.a X IV .3-5. ábrát) beépítése a talpas csőtag elhelyezésével kezdődik.
A 400x400 mm-es talprészt a szerelőbetonba építjük be. A rudat először függőle­
gesre állítjuk, majd bebetonozzuk. A rúd mozdulatlanságát a rúd köré kúposán
csömöszölt betonnal biztosítjuk. Az erősítésre felhasznált beton minősége a szerke­
zeti betonéval egyező legyen. A vasszerelés elkészülte után a m érőrudat a vasak­
hoz is kössük ki. Ezzel elérhető, hogy a m ár beszintezett mérőnk! betonozás köz­
ben nem mozdul el. A csővéget védősapkával kell ellátni.
Fúrási technikával készülő süllyedésmérő berendezés építésekor ( X I V .3-18. ábra)
a nagy átmérőjű védőcsövet az alapozás síkja alá 1— 1,5 m-rel hajtjuk le. A védőcső
védelmében gyorsan kötő betonnal töltjük ki az alsó 50—100 cm-es részt, majd a
védőcsövet ugyanilyen mértékben visszahúzzuk. Ezután a betonba nyomjuk a
mérőrudat, ügyelve, hogy a mérőrúd alsó részén levő jelet vagy az első csőtag felső
végét ne nyomjuk a betonba, ugyanakkor az alapozás síkja fölé se érjen. A m unká­
latok végeztével a védőcsövet visszahúzzuk.
Szintezési gomb elhelyezésekor — amennyiben védőszekrény nem készül - a leg­
jobb megoldás az, hogy a betonozás befejező munkáival egyidőben építik be a szin­
tezési gombot. Sajnos erre a kivitelezési munka jellege m iatt ritkán nyílik lehető­
ség. A leggyakoribb eset az, amikor a szintezési gomb számára a betontömb szélétől
10—60 cm távolságban fészket vésnek és ebben a szintezési gombot úgy helyezik
el, hogy a lencsefej alsó síkja az eredeti betónszinttel megegyezzen. A fészket 1:1
keverési arányú cement—homok habarccsal öntjük ki, ügyelve arra, hogy a ha­
barcs a lencsefej felső részére ne kössön rá.
Védőszekrénnyel védett szintezési gomb beépítésekor az előbbiek értelemszerű al­
kalmazásával járunk el. Magát a védőszekrényt feltétlenül a betonozással egyidő­
ben kell elhelyezni.
X I V . 3 -1 8 . M é ly p o n t é p íté s e
A süllyedésmérő lapot —- amely egy 1 0 0 x 1 0 0 x 2 0 cm méretű, acéllemezzel fedett a) a fúrócső lem élyítése; b) betonozás, döngölés; c) mérőcső elhelyezésé, szintezés;
bétontest -— völgyzárógátak mozgásvizsgálatánál alkalmazzuk. Beépítésére akkor d) mérőcső kicsavarozása, fúrócső kihúzása
kerül sor, amikor a süllyedésmérő lap alapozási síkját a földmunkával 60 cm-rel

728 729'
m eghaladták. Ekkor kézi földkitermeléssel a mérőlap alapozási síkjáig hatolnak,
m ajd a munkagödröt tükörvágással alapozásra alkalmassá teszik. Ezután 5 cm-es
kiegyenlítő betonréteget kell felhordani, és még annak kötése előtt be kell emelni
az előregyártott mérőlapot. A kiegyenlítőbeton a mérőlap jó felfekvését, ill. a talaj­
hoz való jobb kapcsolatát biztosítja. Ezután a mérőlap 4 sarkát és a közepét be­
szintezzük. Ezzel a mérőlap alapmérését elvégeztük.
Az alapmérést a 3 hüvelykes köpeny cső elhelyezése követi. A köpeny cső 2,5—3,0
m-es darabokban, karm antyús kivitelben készül. Elhelyezésekor ügyelni kell arra,
hogy pontosan függőleges legyen, és a földvisszatöltés tartam a a la tt is függőleges
maradjon. Tömörítés közben a csövet ki kell támasztani, a földet pedig kézi erővel,
gondosan kell visszatölteni.
A védőcső alsó belső részén helyezkedik el az 50 cm hosszú, 2 hüvelyk átmérőjű
horganyzott gázcsőből készített teleszkópcső. A teleszkópcső feladata, hogy a föld­
visszatöltés után 5 cm-rel felhúzott köpenycső helyett a teleszkópcsőben mozgó
mérőrúd szabad mozgását és védelmét biztosítsa (X IV .3-19. ábra).
A süllyedésmérő köpenycsövének legalsó tagját a betonlap szintjének felső élét
X I V . 3 -1 9 . á b ra . Süllyedésmérő beépítése
1 földkiemelés; 2 aljzatbeton készítése; 3 m érőlap beemelése; 4 köpenycső
elhelyezése; 5 teleszkópcső elhelyezése; 6 földvisszatöltés; 7 köpenycső
visszahúzása; 8 földvisszatöltés
730
60—100 cm-rel meghaladó földvisszatöltés után — függőleges irányban — 5 cm-
rel meg kell emelni, majd a gátm agasítást tovább kell folytatni. Ezzel elérhetjük,
hogy a köpenycsőre ható erőket nem viszik át a süllyedésmérő lapra.
A köpeny cső további tagjait a földmunka előrehaladása során karm antyús toldás­
sal csatlakoztatjuk. Fontos, hogy a csőköpenybe idegen anyagok ne jussanak,
ezért a csövek ideiglenes zárásáról minden esetben gondoskodni kell.
A köpenycső felső végén B 200-as minőségű betonból védőfülkét kell építeni. A fül­
kébe jutó csapadék elvezetéséről a fülke oldalfalát áttörő, 35— 40 mm átmérőjű,
5%-os lejtésű csőcsonkkal kell gondoskodni.
A köpenycső védelmében szabadon mozoghat a távolságtartó bordákkal ellátott
mérőrúd, melynek alsó és felső végét félgömb fejű végződéssel készítik. Az alsó
rúdvéget a köpenycső alsó végén levő 50 cm hosszú, 60 mm átmérőjű távtartóba
kell csúsztatni.
A vízszintes mozgások méréséhez szükséges pontjelet a vizsgált m űtárgy testébe ágyaz­
va kell beépíteni. Tilos beépítésük a m űtárgyak burkolatába. A műtárgyba vésett
fészket a pontjel elhelyezése után 1:1 keverési arányú cement—homok habarccsal
hézagmentesen töltjük ki. Az utókezelést ne hagyagoljuk el, m ert a keletkező repe­
désekbe jutó csapadék, valam int az itt keletkező jég a pontjelet meglazítja. A kar­
bantartás lehetőségére m ár az elhelyezésnél gondolni kell, hiszen a pontjelek tájé­
kozó mezőit minden évben festeni kell.
A mérőcsúcsok beépítésénél gyakori hibaforrás az, hogy a mérőcsúcsot a m űtárgy
burkolatába, vagy a m ár meglazult felső talajrétegbe helyezik el. Mindig vigyázni
kell arra, hogy a berendezés úgy épüljön, hogy a mérőcsúcsok csak a m űtárgy
mozgását kövessék, más erőhatások ne érjék.
A z észlelőkutak építése során különböző kívánalmakat kell kielégítenünk. Ezeket
elsősorban a szűrőréteg szemcseösszetételének, a cső anyagának, méreteinek, perfo­
rációjának, valam int a cső védelmének helyes megválasztásával elégíthetjük ki.
A szűrőréteg megválasztásakor az altalaj szemcseösszetételéből kell kiindulni. A for­
dított szűrő elvét alkalmazzuk, és az egyes szemcseméretek közötti átm enetet
-— a belső szuffóziós folyamatok elkerülésére — fokozatosan növekvő szemcseát­
mérővel biztosítjuk. A rés- vagy szádfalon túlnyúló észlelőkéit és a sík alaplemez
alatti észlelőkút szűrőfészkét —homokos talajokat feltételezve — a X IV .3-20. ábrán
m utatjuk be. Finomabb szemcséjű talajok esetén további szűrőréteg építése is
szóba kerülhet, amelynek anyaga 15—20 cm rétegvastagságú, 0,5—2 mm szemcse­
méretű mosott homok vagy bányahomok.
Az észlelőkutak építésekor arra kell törekedni, hogy a csőanyag korrózióálló tulaj­
donsága mellett a kút ellenállása és a cső átmérője kicsiny legyen. Az utóbbinak
azonban h a tá rt szab a tisztíthatóság és az észlelhetőség követelménye. E m iatt
40 mm-nél kisebb belső átmérőjű k u tat nem célszerű létesíteni.
A csőköpenyen levő lyukak kiosztása legyen sakktáblaszerű. A lyukátm érő3—5 mm
között változhat.
A m űtárgyakba épített piezométer kutak alsó vége kétféle változatban készülhet.
A rés- vágj- szádfal külső oldalán levő csővég mintegy 50 cm-rel nyúljon túl a külső
oldal síkján. A cső lezárt végétől számítva 6 sorban, egymástól 2,5 cm távolságban
3—5 mm átm érőjű furat készüljön. A csőáttörés környezetét legalább 1 m2 felüle­
ten szigetelni kell. A csőáttörés lyukbőségének sugara egyenlő az észlelőcső külső
sugara plusz a várható süllyedés plusz 5—15 cm biztonság. A cső és az á ttö rt felü­
let közötti részt rugalmas, a mozgások ellenére vízzáró anyagból kell készíteni.
731
A szürőfészek építése kézi földkiemeléssel kezdődik, munkafázisai a következők :
kézi döngöléssel beépítik a külső szűrőréteg alsó, vízszintes részét, ezután Y2
hüvelyk vastagságú fakeretet helyeznek el, majd a kereten belül beépítik a
következő szűrőréteg vízszintes részét, a külső szűrőrétegnek pedig a keret felső
éléig eső részét. E zt követi a következő y 2 hüvelyk vastagságú fakeret el­
helyezése. Ezután beépítik a teljes belső szűrőréteget és a második szűrőrétegnek
a keret felső éléig eső részét, majd a belső keretet kihúzzák, és beépítik a második
szűrőréteg felső, vízszintes részét. A külső keret kihúzása után a külső szűrőréteg
felső, vízszintes részét is beépítik. A szűrőanyagot gondosan kell töm öríteni, a ke­
retek kihúzása utáni fellazulást és anyaghiányt meg kell szüntetni. I t t említjük
meg, hogy az észlelőcső felé eső keretoldalak aljára a csőátmérőnek megfelelő hasí­
k réteg vízszintes rétegeinek elhelyezése után állítjuk be az észlelőcsövet. Az észlelő­
tékot kell vágni.
A rés- vagy szádfalak belső oldalán és a szádfalmezők között épülő kutak alsó vé­
gét kisebb méretű szűrőfészek és túlnyújtási hossz jellemzi. A cső alsó végére
200 x 200 x 4 mm méretű lemez hegesztendő, amely a beépített csőcsonk stabilitá­
sát szolgálja. A csővéget fadugó zárja le. A cső perforálása a csővégtől szám ítva
1 cm-re kezdődik, 3 sorban 2,5 cm-ként, 3—5 mm átmérőjű furatokkal.
A szürőfészek helyén a szerelőbetont 1m2területen nem készítik el. A földkiemelés után
a szűrőfészek építésé következik a fadugó alsó síkjáig. Ennek elérése után az alsó
csőcsonkot beállítj üli, máj d kitámasztással stabilizálj uk. A szűrőanyag beépítése után
1 m 2 felületű, középen a csőátmérőnek megfelelő átmérőjű kivágással ellátott kát­
ránypapírral fedjük le a szűrőfészket. Ezután a szerelőbeton készítése következik.
Előfordulhat, hogy a kutak felszálló ágát csak szintbeli töréssel tudjuk megépíteni.
í lomra tekintettel — 20 mm legyen. A rézsűben levőké 5 mm vastag is lehet. Ügyel­
X I V . 3-20. ábra. M ű tá r g y a la tti p ie z o m é te r k ú t sz ű r ő fé s z k é n e k é p íté s e
1 földkiemelés, 2 —3 szűrő építés, 4 csőcsonk elhelyezés, 5 alsó csőcsonk kikötése, 6 szűrő
építés, 7 kátránypapír szigetelés, 8 szerelőbeton építése
732
A toldásokat a tervezett szintek pontos betartásával, vízzáró hegesztéssel, belső
sorja nélkül kell készíteni. A szabad csővégeket az építés idején fadugóval zárjuk
le, a szennyeződések elkerülésére. Toldáskor a dugót el kell távolítani, és az újabb
végződést le kell fedni. Ügyeljünk arra, hogy a függőleges részek valóban függőlege­
sek, az elhúzások pedig a megadott hajlásszögűek legyenek, mivel az eltérések az
észlelések pontosságát csökkentik.
Az észlelőkút építésének befejezése után a felső csővéget a betonozással egyidőben
elhelyezett védőszekrénnyel kell védeni a külső behatások ellen.
A parii észlelőkutak építése 300 mm belső átmérőjű fúrólyuk képzésével kezdődik
(l. a X IV .3-13. ábrát), amely 40 cm-rel nyúljon túl az észlelőcső alsó síkján. A szűrő­
eső függőleges és centrikus legyen. Az észlelőcsövet szűrőréteg veszi körül, amelyet
további csövek alkalmazásával építenek meg. Lehetőség szerint itt is a fordított
szűrő elvét alkalmazzuk. Vegyes anyagú szűrőréteg beépítése is lehetséges, akkor
azonban szitaszövettel kell körülvenni az észlelőcsövet. Az észlelőcsövet 10 cm-ként
3—5 mm átmérőjű furatokkal látjuk el. Egy sorban legalább 4 lyuk legj^en. Az ész­
lelőcső felső, 90—100 cm-es szakaszát nem kell perforálni. Az em lített szakaszt
agyagmagos tömítéssel, a legfelső 20 cm-es részét pedig 1,20 m átmérőjű, B 200
minőségű betonnal kell lezárni. Ezután a védőcsövet visszahúzzák. A betontestben
helyezzük el a védőszekrényt, A védőszekrény felső élétől kiindulva 3—5%-os lej­
téssel csatlakozunk az eredeti terepszinthez.
Azokon a helyeken, ahol a parti részek feliszapolódásától, vagy vízbefolyástól lehet
tartani, az észlelőcső felső részét 50—100 cm-rel a terepszint fölé magasítjuk. Ez
esetben az előzőek szerint kialakított kutat zárható sapkával kell védeni.
Völgyzárógátak észlelőkútfainak építése a m ár ism ertetett észlelőkutakkal szemben
némi eltérést m utat (l. a X IV .8-14. ábrát). Eltérést jelent a védőfülke kialakítása
ill. a szűrőréteg lezárása. Ennek az az oka, hogy a rézsűbe épített észlelőkutakat
csapadék esetleges bejutása, esztétikai okok stb. m iatt csapadékelvezetéssel, ki­
sebb méretekkel, ill. erőteljesebb támasztással kell megépíteni. A gátkoronán levő
észlelőkutak védelmét is — az egységesség kedvéért — gyakran így oldjuk meg.
A védőfülke zárható fedlapjának vastagsága — a gátkoronán bonyolódó forga­
jünk arra, hogy a rézsűbe épített védőfülke gátkoronához közelebb eső része leg­
alább 5 cm-re nyúljon a rézsű szintje fölé, különben a rézsűn lefolyó csapadékvíz az
aknába kerül.
Gyakran előfordul, hogy az agyagból készült völgyzárógátak m entett oldali ré­
zsűje a humuszolás ellenére zsugorodik, és ilyenkor a védőfülke mellett hézag kelet­
kezik. Ezért igen gondos visszatöltés, ill. fenntartás során jól töm örített vízzáró
agyagtömítés készítése szükséges. A védőfülke alatti 50 cm-es kitöltőbeton szerepe
teh át az, hogy megnehezítse esetleg keletkező hézagokon á t bejutó csapadéknak
kútba szivárgását.
A mederfelv ételek szelvényköve fordított T alakú, B 200-as minőségű vasalt beton- (
szerkezet. Előregyártva célszerű készíteni, különösen nagyobb mérőhálózat építé­
sekor (így gazdaságosabb),
A szelvénykövek mindig párosával kerülnek kivitelezésre. A két szelvénykő tenge­
lyeinek távolsága 1,5 m. Ezek felezőjében a szemben fekvő parton 1 db szelvény­
követ kell beépíteni. Ide akasztják be a szelvénykötél karabinerrel ellátott szabad
végét.
733
4. A Z É S Z L E L É S E K M Ó D JA , G Y A K O R ISÁ G A
A datgyűjtő lap
4.1. KÜLÖNBÖZŐ' M ÉR É SI FELADA TOK V É G R E H A JTÁ SA
A mérés helye - Iijzajgnc_ A műtárgy (szelvény )neve-_ I^ p ijé r
É P ÍT É S KÖZREN
Vázlat • - -T -
A különböző mérések építés közbeni végrehajtása megköveteli, hogy a mérések irá­ nrrri 1I i} TI ]' l| i Il T-
_7'[i't-r-rrr
"!— i— — | r-

-T -T -t-r- Vízállás 730 cm

nyítója ismerje az alapvető technológiai elképzeléseket, az organizációs terveket, -l- 4 - 4 . - +-4-
az építési munka ütemezését. M unkáját össze kell hangolnia a kivitelezővel, Talajvizszint 81,10 mAf.
' 1 ' _T/J I i ! ! T T i i ' Léghó 1h
valam int az építkezés más irányítóival. Az együttműködés alapja a kölcsönös °C
érdek kell hogy legyen, hiszen az ellenőrző mérések eredményei a kivitelező
Vízhó 8 °C
számára is hasznosak (a föld- és betonmunkák szintjének megadása, a talajvíz-
szint-süllyesztés hatékonysága, a túlemelési szintek eldöntése stb.). A követ­ Alapozási színi 81,60 mA.f.
kezőkben néhány gyakrabban előforduló mérési feladatot ism ertetünk. Aműmagasságo86,30 mA.f.

4 .1 1. F ü ggőleges értelmű elm ozdulások m érése építés közben MegjegyzésA Pf - jelű

pontok a műtárgy\ szélétől
60-60 cm távolságra vannak
A mérésekhez szükséges alappont elkészítése (amennyiben nincs az építési hely A pillérjobb oldalán az alap-
közvetlen közelében az országos hálózatba is bekapcsolt megbízható alappont) lemez 5m hosszúságban el­
minden építési m unkát megelőz. Az alappontba épített szintezési csap magassági 3 4 + ~ készült
- - I — 4------
helyzetét egy vagy több országos hálózatban is nyilvántartott ponthoz viszonyítva 1 1
Felvéve 19?0évJK-hó 20nap
kell meghatározni. Nagyobb kiterjedésű munkahelyeken több alappont létesítése is ftT T " (jh.
szükségessé válhat. Nagyobb vízlépcsők építésénél kívánalom az is, hogy 2 —5 _______________ é szle ín '
mélységbeli szintre alapozott alappontunk is legyen. I tt ugyanis a nagy területre X I V . 4 -1 . á b r a . A d a t g y ű j t ő l a p
kiterjedő földmunkák és a talajvízszint-süllyesztés a különböző rétegek mozgását
eltérő mértékben és előjellel befolyásolják. Az alappontokat elegendő általában de az eddigi mérési sorozathoz csatlakozni kívánunk. A mérést úgy végezzük, hogy
havonként egyszer összemérni. az alappontból kiindulva megmérjük a kiváltandó pont magasságát, m ajd szin­
A mérőhálózat összeállítása megszabja a mérés menetét. Az építés gyakran változó tezőműszerrel a vizsgált pont közelében felállunk. A kiváltandó pontra és ennek
körülményei azonban megkívánják, hogy az állandósított kötőpontokat időről közelében levő állandósított pontra szintezőlécet állítunk, m ajd leolvasást végzünk.
időre áthelyezzük, és a műszerállások helyét esetleg előre kiépítsük (pl. földmunkák Ezután az új pontra vagy a régi, változtatott szintű pontra felállított szintező-
rézsűiben).
A mérőhálózat szintezési köreiben fekvő pontok szintváltozásait az alappontról
kiindulva a felsőrendű (nulladrendű) szintezés szabályai szerint határozzuk meg.
Az egyes körök pontjait a lehetőséghez mérten mindig oda-vissza szintezéssel
mérjük össze. Kivételesen körmérés is végezhető. A méréseket mindig az alappont­
ról indítsuk, és lehetőleg a már m ért pontok közül is néhányat vonjunk be a
következő mérésekbe (ellenőrzési lehetőség!). A mérések jóságát ellenőrző számí­
tásokat mindig a helyszínen kell elvégezni, nem kielégítő eredmény esetén a mérést
meg kell ismételni.
Az alappontból kiindulva felsőrendű (nulladrendű) szintezés eredménye jegyző­
könyvbe kerül. A földkiemelést megelőzően elhelyezett mélypontok, illetve a
műtárgyakba épített pontok szintjének meghatározásával egyidőben a terhelési
adatokat is fel kell venni, célszerűen a X I V .4-1. ábrán látható adatgyűjtő lap
segítségével. Erre írjuk fel a mozgást befolyásoló más tényezőket, pl. léghőmér­
séklet, a talajvíz szintje stb. is. A mérési jegyzőkönyv és az adatgyűjtő lap egy­
m ást kiegészítik, s a mérési eredmények értékelésekor hasznosítjuk.
A mérések során szükségessé válhat a pontok kiváltása. Erre akkor kerül sor,
amikor a meglevő pont magassági vagy térbeli elhelyezésén változtatnunk kell,
735
734
 vagy súllyal terhelt és rugós feszítővel függőlegesre állított mérőszalagot haszná­
FÜGGŐLEGES ÉRTELM Ű MOZGÁSOK lunk.
Előfordulhat, hogy kivitelezési hibák m iatt a védőcső tönkremegy vagy eltömődik.
A mérés helye: __________________ __ __________________________________________________________ Ilyenkor ráfórással és a furatba engedett mérőeszköz segítségével mérhetünk. Hogy
Műtárgy v. szelvény neve •__________________________________________________________________
ezt megtehessük, szükséges, hogy az alappontokról szögméréssel bemérjük a mérő­
lap középpontját. E zt a kivitelezési m unkáknál használatos teodolitokkal (pl.
«oV TD —1) egyszerű előmetszéssel, 1—2 cm pontossággal mindenkor végrehajthatjuk.
<0^ a
je/ű /?ont Ö jelű p ont
S o rszá m '

O^
A mérés szintje/ elmozd ulása terheik ; ! § szintje elmozitu/ása terhelés Ni ^ i.1 2 . T alajvízszin t-észlelés építési k örülm ények k özött
időpontja alaptól előzőtől szintje' alaptól előzőtől szintje^
felviz felviz Az ellenőrző kutak egy része m ár az építést megelőző talajvízszint-süllyesztéskór
mA.f. rt)mm [t)mm
'j mA.f. alviz mA.f. (±\mm í*lmm mA.f. alviz elkészül. Észlelésük több okból szükséges. Egyrészt a talajvízszint-süllyesztő rend­
szer hatékonyságát, másrészt a m űtárgyakra ható felhajtóerőt, esetleg a különböző
1 vízvezető rétegek nyomását kívánják ellenőrizni.
—
2 Az észlelőkutak helyét ism ert műtárgyrészekhez viszonyítva helyszínrajzon kell
3 rögzíteni. Mindegyik k u ta t időálló jellel, áttekinthető módon kell megjelölni.
Fontos, hogy ismerjük a kút körüli talaj rétegződését, a k ú t peremszintjét, mély­
4 ségét, perforációját.
5 ----- — Az észleléseket általában naponta egyszer végezzük, árvízkor, kritikus alapozási
helyzetben többször is. A sípos mérőszalaggal, tranzisztoros észlelővel stb. végzett
mérés eredményét keményfedelű, megfelelően beosztott füzetbe vezetik. Ide kerül
a mérés időpontja is. A füzetből a Vízszínészlelő kutak adatai c. ( X I V .4-4. ábra)
25 lapra vezetik fel az adatokat. A különböző peremszintek figyelembevételével közös
alapsíkra számítjuk á t mindegyik kútban észlelt szintet. Ezzel válik lehetővé az
X I V . 4-3. ábra. Függőleges értelmű mozgások észlelési és elemzési lapja összehasonlítás, az eredmények értékelése.
lécen leolvasást teszünk ( X I V .4-2. ábra), az irányvonal változatlanságát pedig az
állandósított pontra állított szintezőlécen történő leolvasással ellenőrizzük. V/ZSZ/NTEs z l e l ö ku ta k ad ata/
A jegyzőkönyvben és az adatgyűjtő lapon szereplő adatok a X I V .4-3. ábrába
kerülnek. A táblázatot folyamatosan kell vezetni, és a kiugró, többitől lényegesen
eltérő vagy ellentmondásos eredményt azonnal ellenőrizni kell. Kétely esetén a A mérés helye ■
mérést is meg kell ismételni.
A méréseket — az eddigi tapasztalatok szerint — 2 —3 hetenként célszerű végezni. A kútjele
Nagyobb terhelésváltozáskor mindenképpen végezzünk mérést. Hosszabb építési peremszini mA.f.
szünet kezdetén és végén is szintezzünk.
év Cooperem­ Csőperem Cooperem­ Csöperem
A völgyzárógátak süllyedésméréséhez szükséges alappontok elhelyezését az építési től mért Vizszint, tőimért Vizszint, től mért Vizszint, tőt mért Vizszint;
munkák megkezdése előtt kell elkészíteni, és az országos szintezési hálózatba való hő mélység, mA.f. mélység, m A . f mélység, mA.f. mélység, mA.f.
bekötéséről gondoskodni. Az alappont helye célszerűen a gát tengelyvonalába m m m m
essen. így jól felhasználható mind a függőleges, mind a vízszintes értelmű méré­ 1
sekhez. A gát alapozási síkjához közeleső területen is létesüljön alacsonyabb szintű 2
alappont, a mérések kényelmesebb végrehajtása érdekében. Ennek magasságát
3
az előbbi ponthoz viszonyítva legalább 6 hetenként ellenőrizni kell.
A vizsgált pontok szintezését oda-vissza méréssel végzik, a felsőrendű szintezésre 4
előírt szabályok betartásával. A mérés jóságát a helyszínen kell ellenőrizni. Az ______ ________ — - — .

adatgyűjtést és a mérés eredményének vezetését a m ár em lítettek szerint kell

végezni.
A süllyedésmérő lapok alapmérésére az elhelyezést követően kerül sor. Az építési 31
munka előrehaladtával a földmunkaszint 2 —4 m-es emelkedésekor mérjük a
süllyedésmérő helyzetét. Szintezésüknél pontosan megmért hosszúságú mérőrudat, X I V . 4-4. ábra. Vízszintészlelő kutak adatrögzítő lapja
47 V íz é p íté s II. k ö te t
3 6 737
Ügyelni kell arra, hogy mindig elgendő számú és kellően gyakori észlelési ered­
mény álljon rendelkezésünkre. Fontos, hogy az építés változó körülményei között
a m ár meglevő kutak magasításáról, időbeni áthelyezéséről gondoskodjunk. A mé­
rések alapján a kutak kielégítő működését is figyelnünk kell. Gyakran megesik,
hogy a kutak eltömődnek, megrongálják őket. Gyors jókarba helyezésükre is fel
kell készülni.
4 .1 3 . A pórusvíznyom ás m érése
Völgyzárógátak építése közben, ill. a tározók feltöltése közben és után a gáttestben,
valam int a gáttest a la tt pórusvíznyomás (esetleg túlnyomás) alakul ki. A gát
építési ütemének ellenőrzése, a töltés—ürítés biztonságos végrehajtása érdekében
szükséges a pórusvíznyomás mindenkori ismerete.
A szelvényszerűen kiosztott mérőberendezések kivezetését úgy kell elhelyezni,
hogy az észlelések zavartalan végrehajtása az építési m unkát ne hátráltassa.
Az építés tartam a alatti méréseket folyamatosan regisztrálva, vagy naponta több­
szöri leolvasással szükséges végrehajtani. A gyors értékelés érdekében az észlelések
eredményét grafikusan ábrázolva, egymással összehasonlítva vizsgáljuk. Lényeges,
hogy az észlelt adatokkal egyidőben az építési állapotot ismerjük. Az utóbbi időbeni
lefolyása ugyanis nagymértékben befolyásolja a pórusvíznyomás alakulását.
4.2. AZ Ü Z E M K E ZD E T E T MEGELŐZŐ ÉS AZ U T Á N I M ÉRÉSEK
A vízi létesítmények üzemelés alatti viselkedésének, a meghibásodások gyors és
időbeni felismerésének alapja az, hogy a szóban forgó létesítm ényt érő hatásokról
m ár az üzemelést megelőző időszak mérései alapján képünk legyen. Fontos, hogy
az üzemkezdetet megelőző időszakban a különböző duzzasztási vagy tározási szin­
teknél és más hatások különböző terhelési fázisainál kialakuló változásokat ismex--
jük, regisztráljuk. Ezért törekedni kell minden mérési feladat üzemkezdetet meg­
előző időszakban való elkezdésére.
4 .2 1 . A fü ggőleges elm ozdulás m érése
Az üzemkezdetet megelőző, ill. az üzemelés alatti mérések az építés alatti mérések­
hez kapcsolódnak. Az ott használatos pontokat úgy kell kiválasztani, hogy a
mérések bármely vízállás esetén végrehajthatók legyenek.
A pontok beépítésének ellenőrzése után a régi és az újonnan m ért pontokat két
műszer és két mérőcsoport egyidejű, összehangolt munkájával mérjük össze. A két
mérőcsoport közös, megbízható alappontról kiindulva kezdi a mérést, és ugyanoda
visszamérve fejezi be. Az egyik csoport a régi, a másik az újabb pontok magasságát
határozza meg. Ez esetben az új pontok úgy tekinthetők, m intha az alapmérések
kezdetétől a helyükön lettek volna. A megbízhatóságot a két csoport munkafolya­
m atának felcserélésével és számtani átlag képzésével fokozhatjuk. A méréssel
egyidőben a mozgást befolyásoló tényezők mindegyikét fel kell jegyezni.
A pontok kiváltását követően ügyelni kell arra, hogy a duzzasztást, vagy a tározást
közvetlenül megelőző egy-két napon mérést végezzünk. Ezután a duzzasztás vagy
a tározás különböző szintjeinél is méréseket végzünk, amelyek közül egy a duzzasz-
7 3 8
tási szint elérésének időpontjára essen. E zt követően az első három évben évente
3, 3—10 évig évente 2, ezután évenként 1 mérést végezzünk. Rendkívüli árvizek,
kisvizek idején is legyen mérés.
4.22 . A vízszin tes elm ozdulás m érése
A vízszintes elmozdulásokvizsgálatához szükséges alapmérésre a duzzasztást vagy
a tározást megelőző időszakban kerül sor. Amennyiben lehetséges, az észlelést a
függőleges elmozdulás mérésével egyidőben vagy közvetlenül abban az időszakban
végezzék. Az alapméréssel egyidőben fel kell jegyezni a mozgásokat befolyásoló
tényezőkre vonatkozó adatokat.
Az alapmérést megfelelő számú fordulóban mérve kell végrehajtani. A szükségesnél
több tájékozó irányt vonjunk a mérésbe, mivel előfordulhat, hogy az idők során
néhány tájékozó pont megsemmisül. A mérések eredményét az észlelés befejezése
után, helyszínrajzi ábrázolásban rakjuk fel. így könnyebben ellenőrizhetjük a
mérés jóságát, és az esetleg szükséges újramérést is megejthetjük.
A vízszintes értelmű elmozdulások meghatározására az egyenesre mérés és az
egyenesre méréssel kombinált trigonometriai mérés vált be hazai viszonyok
között.
A z egyenesre mérés lényege az, hogy a vizsgált pont várható elmozdulásának irá­
nyára közel merőlegesen két alapponttal rögzített egyenest tűzünk ki, és ezekhez
viszonyítva mérjük a pont mozgását. A vizsgált pont lehet egy szabatos pont (1.
a X I V .3-9. ábrát), vagy egy megfelelően rögzített és beosztással ellátott pontjel
(1. a X I V .3-10. ábrát).
Pontjel esetében a szögváltozáson alapuló mérést alkalmazzuk. Ennél a vizsgált
pont helyzetét — az egyeneshez viszonyítva — szögméréssel határozzuk meg.
Az elmozdulást az
képlettel szám íthatjuk, ahol e az elmozdulást, D az észlelőpillér és a vizsgált pont
közötti távolságot, y " az irányváltozás szögét másodpercben, q" pedig a radián
szögmásodpercben kifejezett értékét jelenti ( X I V .1-5. ábra). Mivel méréseinknél
-v B
P vizsgált pont
T tájékozó irány
E ellenőrző irány
A,B alappontok
X I V . 4 -5 . á b ra . Egyenesrem érés v áz la ta
47*
739
a vizsgált pontok mozgása kicsiny, igen fontos követelmény a szögváltozás szabatos
meghatározása. Ezért Wild T3 szabatos teodolitot vagy vele egyenértékű más
műszert, és legalább 0,2 mm-re pontos felállást lehetővé tevő központosító lemezt
használjunk. A szóban forgó módszerrel több — közel egy egyenesbe eső — pontot
is vizsgálhatunk.
Beosztással ellátott pontjel esetében az alapméréshez viszonyított elmozdulás köz­
vetlenül leolvasható. A méréshez szükséges egyenest két alappont rögzíti. Az egyik
alappont központosító lemezére felállított teodolittal megirányozzuk a másik alap­
pont pontjelét, m ajd a műszert vízszintes irányban megkötjük. Ezután a távcső
függőleges síkban való mozgatásával megirányozzuk a vizsgált pont beosztását
és leolvasást teszünk. Az alapmérés és a későbbi mérés különbsége adja az elmoz­
dulás számértékét. E mérési mód előnye, hogy bármely megfelelő nagyítású, szál­
kereszttel ellátott műszer megfelel a mérés céljaira.
A trigonometriai meghatározások közül hazánkban a szögváltozás mérésén alapuló
előmetszéses mozgásvizsgálat terjedt el. A módszer előnye, hogy a nem egyenesbe
eső pontsorok mozgása egyidőben és gazdaságosan meghatározható (X IV .4-6.
ábra). A méréshez két vagy több alappont szükséges. Az alappontok elhelyezését
illetően kívánalom, hogy a vizsgált
p pontokhoz tartozó iránymetszékek
60 +120° között legyenek. A kü­
lönböző alappontokról egy vizsgált
pontra vonatkozóan annyi alap­
irányra merőleges mozgásösszetevőt
kapunk, ahány az alappontok szá­
ma. A mozgásösszetevőket a meg­
felelő alapirányokra merőlegesen
felmérve és a végpontokból az alap­
iránnyal párhuzamosakat húzva,
metszékeket kapunk (1. a X I V .4-6.
ábrát). A metszék két alappontnál
egy pontot, több alappontnál mér­
tani idomot határoz meg. E pont­
ban, ill. az idom súlypontjában van
az elmozdult pont legvalószínűbb
helye. A mozgásösszetevők nagy­
ságát az egyenesre mérésnél be­
m u tato tt képlettel számíthatjuk.
Az egyes alappontokhoz tartozó irá­
nyokat 3 csoportban számítjuk: tá ­
jékozó, ellenőrző és vizsgált irányok
szerint.
A tájékozó irányokból — amelyek­
ből minden alappontra vonatko­
zóan 2 —4-et veszünk fel — szá­
m ítjuk a középtájékozást, ill. a tá ­
jékozási irányok eltérésének közép-
X I V . 4-6. ábra. Vízszintes elmozdulás élteket, a
trigonometriai mérése T. + 7’, + ...-(- Tn
cl) a p o n t elm o zd u lásán ak m é ré se ; T = — A másik módszer o tt alkalmazható, ahol a vizsgált műtárgyban függőleges járóakna,
b) az elm o zd u lt p o n t valószínű helye
740
képlettel, ahol
T i~ T[ T2= T n — 7 j j , Tn = Tk- T 'k
és I \, Tn, Tk az alapmérés, Tj', Tj",, T ’k az alapmérést követő mérés tájékozó irá­
nyai, n pedig a tájékozó irányok száma.
Az ellenőrző' irányok eltérései:
E i= E l —E l, E 2= E n —E u, E n= E k—E'k.
Amennyiben az alappont mozdulatlan m aradt, úgy a tájékozási eltéréseknek a
mérési hibák határain belül kölcsönösen egyenlőnek kell lenniük, vagyis
Ti= T2= Tn= E 1= E 2= E n.
A tájékozási eltérések középértéke (T ) és a vizsgált irányok különbsége adja a
szögváltozás számértékét, vagyis
a = T —t,
a keresett elmozdulás pedig
A számításokat táblázatos formában célszerű vezetni.
A számítások során nyert eredmények középhibáját kiszámítva, a mérés pontos­
ságára jellemző értékeket kapunk. Ebbe a tartom ányba eső elmozdulások nem
tekinthetők valóságos elmozdulásnak, hiszen azok a méréseknél elkövethető hibák­
ból is adódhattak.
A vízszintes értelmű mozgásokat az alapméréstől szám ított 3 évig évente 4, 3 —10
év között évente 3, azután évente 1 esetben mérjük.
4.23. Ferdülésm érések
A ferdülések mérésével kapcsolatos alapmérésekre lehetőleg más mozgásvizsgá­
latokkal egyidőben kerüljön sor. Erre az időre az észleléshez szükséges berendezé­
seket el kell helyezni.
Hazánkban az optikai vetítéses eljárás terjedt el. Ennek két változatát alkalmaz­
zák. Az egyik módszer szerint a vizsgált piílér felső pontján egy szabatos pontjelet,
alul pedig egy beosztással ellátott pontjelet (l. a X I V .3-10. ábrát) építünk be, és
a parton telepített alapponton felállított műszerrel vetítjük le a felső ponton átmenő
függőlegest. Az alsó pontjel beosztásán a v etített függőlegesnek megfelelő értéket
a műszer szálkeresztjének segítségével leolvassuk. Az egymást követő mérések és
az alapmérés közötti eltérések számértékéből — a két pont közötti távolság isme­
retében — a felső pontnak az alsóhoz viszonyított elmozdulása számítható
( X I V .4-7. ábra). Az egyes pillérek mindkét oldalán elhelyezünk egy-egy pontpárt
úgy, hogy a partokon levő alappontról a neki megfelelő oldalon közel 90°-os met-
széket kapjuk.
vagy a mérés céljaira^ kialakított akna áll rendelkezésre. Ez esetben az akna alsó
741

X I V .4-7. ábra. Pillér elferdülés mérés optikai függélyezéssel
X I V .4-8. ábra. Pillér elferdülés mérés optikai vetítéssel
742
részébe egy megfelelően elhelyezett központosító lemezt, felülre pedig egy derék­
szögű koordináta-rendszerrel ellátott m érőtárcsát építünk be. A központosító
lemezen felállított felsőrendű műszer elé derékszögű prizmát szerelve, a műszer
irányvonalát függőlegessé tesszük. A körbeforgatott műszer irányvonalára merő­
leges minden síkmetszet kör, amelynek középpontja a metszősíkra rajzolt derék­
szögű koordinátán te tt leolvasásokból meghatározható (X IV .4-8. ábra). A kör
középpontjának koordinátái:
Ih Z jh
és y0 2 ‘
Az alapmérés és a követő mérések különbsége a műszerálláspont és az észlelő
tárcsa közötti elmozdulás számértékét adja. Az elferdülés szögértéke a műszer
irányvonala és az észlelőtárcsa közötti távolság ismeretében könnyen számítható.
Előfordul, hogy a pillér nem az alaptesttel együtt mozog, hanem azon elhajlik.
A mozgás jellegének eldöntése a függőleges elmozdulásmérések alapján lehetséges.
A ferdülésméréseket klinométerek segítségével is megoldhatjuk. Az egymásra merő­
legesen beépített alapvonalra felállított műszerrel a ferdülés közvetlenül mm/m
értékben leolvasható. Az egy függélyben elhelyezett alapvonalak esetében az
alapmérést követő leolvasások az egyes szintek egyező, vagy különböző ferdülésére
ad képet, vagyis az elhajlás vagy a ferdülés kérdése eldönthető.
A méréseket az első 3 évben 4, 3 —10 év között 3, azután évenként 1 alkalommal
ismételjük.
4 .2 4 . A dilatáeiós m ozgások m érése
Az egyes szerkezetek, szerkezeti elemek a hőmérséklet és a különböző terhelések
hatására elmozdulnak. A mozgások nagyságát, időbeni lefolyását az elmozdulásokat
kiváltó okokkal kapcsolatba hozva értékes felvilágosításokat kapunk.
A méréseket az egyes műtárgyrészek elkészültével elkezdhetjük, mivel az egy­
szerűen kezelhető, olcsó mérőberendezések (1. a X I V .3-11. ábrát) még rongálódás
esetén sem jelentenek tetemes kárt. Előfordul, hogy valamilyen okból m ár az
építés idején repedések alakulnak ki, így ezek mérése is szükséges.
A mérőcsúcsok közötti távolságot mikrométerrel vagy mérőórával ötszörös ismét­
léssel határozzuk meg. A mérésekkel egyidőben a mozgást befolyásoló tényezőket
is feljegyezzük. Az alapméréstől az üzemkezdetet követő 1 évig naponta, azután
pedig hetenként 1 alkalommal mérjünk.
4 .2 5 . A m űtárgyak alatti és az oldalirányú szivárgás ellenőrzése
A m űtárgyak alatti szivárgás ellenőrzésére épített piezométer kutak észlelését a
tározás, ill. az átvágás megkezdése előtt elkezdjük.
Duzzasztóműveknél az üzembe helyezés előtt 2 —3 hónappal el kell kezdeni a
mérést. Ekkor m ár rendszerint nincs tálajvízszint-süllyesztés, így a kutak működő­
képes voltáról meggyőződhetünk. Ebben az időszakban kell kísérletet tenni az
esetleg rosszul funkcionáló vagy eltömődött kutak jókarba helyezésére. A mérést
cm, esetleg mm rendű pontossággal, sípos mérőszalaggal vagy tranzisztoros észlelő­
vel végezzük. A mérés eredményét egy keményfedelű füzetbe jegyezzük. Ebben a
743
dátum mellett a k ú t jele, az észlelt vízfelszín csőperemtől m ért távolsága, és a
vízállásértékek .szerepelnek.
A tarozás vagy a duzzasztás megkezdésével egyidőben egy-egy kiválasztott szel­
vényben folyamatos észlelésre célszerű berendezkedni. Értékes adatokat kapha­
tunk az áradó, majd később az apadó víz és a kútvízszint változásának összefüg­
gésére, az esemény időbeni lefolyására, a késleltetés mértékére stb.
A méréseket az első 3 évben naponként (kezdetben esetleg naponként kétszer),
3—10 év között 3 naponként, később hetenként egy alkalommal végezzük.
4.26. M ederfelvételek
A duzzasztás vagy a tározás megkezdése előtt fel kell mérni a duzzasztómű feletti
és alatti 1—1,5 km-es mederszakaszt, ill. a tározóteret. E zt rendszerint geodéziai
módszerekkel lehet végrehajtani. A méréseket a mérőhálózat szelvényköveinek
felhasználásával végezzük. Duzzasztóműveknél előfordulhat, hogy az új meder
egy része m ár víz alatt van. Ez esetben a szokásos mederfelvételi eljárásokkal
kombináljuk a geodéziai felvételt.
A mederváltozások mérésére több módszer ismeretes, így: a szondarúddal, fel­
függesztett súllyal, szondirtachigráffal, visszhangos mélységmérővel stb. való
mederfelvétel.
A szondarudas felvéted pontossága nagyobb sebességek és mélységek esetén kicsiny.
A rudat nem lehet függőlegesen tartani, emellett a függély meghatározása is bi­
zonytalan.
A felfüggesztett súllyal végzett mérés pontosabb. A súlyok helyes megválasztásával
az adott hely sebességviszonjmihoz jól tudunk alkalmazkodni. A fenékérintkező
beépítése pedig a függélymélység elegendő pontossággal való észlelését segíti elő.
Használatához megfelelően beosztott (rendszerint 2 m-ként) szelvénykötél átfe­
szítése is szükséges, amellyel a függélyek helyének a szelvénykőtől m ért távolsága
jól meghatározható.
A szondirtachigráffal a helymeghatározás pontos, a függélymélységet viszont
— különösen nagyobb sebességek és vízmélységek esetén — csak pontatlanul
lehet megmérni.
A visszhangos mélységmérők jól alkalmazhatók olyan vízfolyások mederfelvételéhez,
amelyekben a sebesség 1—1,2 m/s-nál nem nagyobb, és viszonylag egyenletes
eloszlású. A regisztrátumon vagy a mélységleolvasással m eghatározott értékek
bizonytalanná válnak nagy sebesség, pulzáló, örvénylő víz esetén, sőt a hordalék
töménysége, méginkább az egyenetlen mederfenék is kedvezőtlenül befolyásolja a
mérést. Tározók felvételénél azonban bevált módszernek tekinthető.
Vízfolyásokba épített m űtárgyak körüli mederszakasz méréséhez a súllyal végzett
szondázás ajánlható. A mérés módja az, hogy a szelvénykövek közötti keresztszel­
vény változását bizonyos időnként mérjük. A méréseket osztással ellátott, átfe­
szített szelvénykötél mentén csónakról végezzük.
A mérési m unkát úgy ütemezzük, hogy m ár a mederátvágás vagy a tározás meg­
kezdése előtt az adott tér megrajzolható legyen. Az üzemelés kezdeti szakaszában
3 havonként, ezen felül nagyvíz, illetve tartós kisvíz után célszerű mérést végezni.
Később évenként 2 mérés is elegendő lehet.
7 4 4
4.27. Á ram lási irány- és sebesséym érés
Az áramlási irány és sebességmérő műszerek számos változata ismert. Segítségükkel
a vizsgált pontban meghatározható a sebességvektor. Nálunk is ismert ilyen jel­
legű műszer, az O tt cég által gyártott Muldedag mágneses letapogatós műszer. Ez
a felfüggesztéstől függetlenül az É—D irányhoz képest adja meg a sebességvektort.
Vasszerkezetek közelében a mérés hamis adatokat szolgáltat.
A műtárgyellenőrzésnél az előbbivel szemben jól bevált a hazai gyártm ányú HK
001 típusú műszer. Ez a sebességvektort a felfüggesztő szerkezethez viszonyítva
adja meg. Szerkezete viszonylag kicsi és egyszerű, vasszerkezetek (vasbeton szer­
kezetek) közelsége nem befolyásolja a mérés pontosságát. Rúdra húzva és bifiláris
leeresztővei használják. A mérésekhez mérőhajó, esetleg speciálisan felszerelt csó­
nak szükséges. A mérés módjának részletes leírása: Muszkalay—Starosolszky:
Vízépítési műtárgyak vizsgálata c. könyvben megtalálható.
A mérések gyakoriságát a szükséglet szabja meg. A mederváltozások okának fel­
derítése, az áramlási viszonyok feltárása vagy az üzemelés egyéb problémáinak
(rossz rááramlás stb.) tisztázása indokolhatja a mérést. Célszerű, ha az üzemelés­
megindulása után néhány üzemi állapot mellett a fel- és az alvízi mederszakasznak
a műtárgytól szám ított 300—500 m-es részén, az elválasztó pilléreknél, a hajó­
zsilip üzemelésekor a várakozótereken, ill. a völgj^zárógátak üzemi műtárgyainál:
meghatározzuk a sebességviszonyokat.
4.2 8 . A z ellenőrző m érések értékeléséhez szükséges észlelések
A létesítmény-ellenőrzés elképzelhetetlen a hidrometeorológiai mérések nélkül..
Ezért a vízterekben elhelyezett lapvízmércék és rajzoló vízmércék rendszeres ész­
lelésén, ill. működtetésén kívül hidrometeorológiai műszerkert létesítése is szük­
séges. A lég- és a vízhőmérséklet a műtárgymozgásokhoz, a csapadékíró adatai a
parti kutak észleléséhez stb. nyújtanak nélkülözhetetlen adatokat. Az észleléshez
szükséges műszereket hidrometeorológiai műszerkertben helyezzük el. A mérések
rendjét szabványok rögzítik. Ezektől természetesen a helyi követelményektől
függően el lehet térni, de mindenképpen célszerű, hogy a szabványban megadott
időpontokban is legyen mérés.
A lapvízmércéket naponta, ill. a vízszínészlelő kutak mérésével egyidőben kell
leolvasni. A rajzoló vízmérce 1:5, 1:10 áttételű íróval, legalább 1 hetes körülior-
dulású hengerrel legyen felszerelve. A regisztrátum levételekor, új szalag felraká­
sakor az időpontokat, a vízállásokat és az azonosításhoz szükséges más adatokat
a műszerpapírra gondosan jegyezzük fel.
4.2 9 . E gyéb m érések
Felsorolás-szerűen megemlítünk néhány ritkábban előforduló vagy különleges kép­
zettséget igénjdő mérést.
A roncsolásmentes betonvizsgáló készülékek a beton szilárdságára (kockaszilárd­
ságára) és a beton minőségére (kellő tömörség, üregek, darázsfészkek helye, nem
látható repedések stb.) használhatók. Használatuk különösen nagy tömegű beton-
építmények vizsgálatánál előnyös.
745-
 Ugyancsak roncsolásmentes vizsgálatot tesznek lehetővé a különböző izotópos mAf ■
talajtömörség- és nedvességmérő műszerek. Feltöltések, földanyagú völgyzárógátak,
körtöltések stb. építésénél jól használhatók.
Szivattyútelepek, erőtelepek, duzzasztóművek ellenőrző méréseinél rezgésvizsgála­
tokra is sor kerül. A keletkező rezgéseket a működő gépek vagy a víz mozgásakor
fellépő jelenségek okozhatják. Ezek az üzemelés körülményeinek függvényében
eltérőek, így a vizsgálatokat is eszerint kell megszervezni.
A tározótérben a szél hatására hullámzás alakul ki, amely bizonyos esetekben a
partvédő művek rongálódásához, a -part elhabolásához vezethet. Nagy felületű
tározóknál vízszínlengés is felléphet, amely a hullámzással párosulva kedvezőtlen
helyzetet terem thet. Hullámzásíró berendezés működtetésével olyan adatsorokhoz
jutunk, amely a mértékadó helyzetek megállapítását lehetővé teszi, és ezzel a
védekezés módja is kidolgozható.
A gáttáblákra és a m űtárgy különböző részeire ható nyomások ismerete nemegy­
szer nyújt segítséget a tervezés vagy az üzemelés munkájához. A nyomást érzékelő
berendezéseket rendszerint a tervezéssel egyidőben, esetleg utólag alakítják ki,
építik be. A méréseket különböző hidraulikai viszonyoknál végzik.
0 ---
Szükséges lehet a betontest különböző részein kialakuló hőmérséklet és feszültség \\
ismerete is. A mérőberendezéseket az építés időszakában építik be. Fontos, hogy a -5 \\
kábelkivezetések védelméről az építés minden fázisában gondoskodjanak.
-10 VT
A felsorolt mérési lehetőségekre vonatkozó részletes előírások a m ár idézett Víz­ A
építési m űtárgyak vizsgálata c. munkában megtalálhatók. 5 -15 -
6 V/ / \ \ x \
1 V s ' Vj
-20
-3
7 \
l
I -25 - \
O
5. A M É R É S I E R E D M É N Y E K É R T É K E L É S E \
'jj -30 V
-35 -
A\
Az észlelések eredménye a mérés helyszínén és időpontjában jegyzőkönyvbe kerül, \
-kO b-■R V \
és ebben a mérések megbízhatóságát ellenőrző számításokat is elvégezzük. Fontos
Jelmagyarázat
alapelv, hogy minden mérést — a körülményeket és egymással való kapcsolatukat \
-45 — A terhelés szintje a Dg őt 93)
mérlegelve — a helyszínen kell ellenőrizni. Csak ezután lehet az eredmények érté­ pont környezetében \
kelését megkönnyítő számításokat, rajzi ábrázolást megkezdeni. A továbbiakban -50 ----- A terhelés szintjea D,0 (mi,wu) L
néhány módszert m utatunk be, amely a gyakorlat során kialakult. pont környezetében
H\ i
-55 ----- ADg(qi,93)pont elmozdulásai Ö- fi
—— Aptgluftty) pont elmozdulásai _1__1____I__1__ _1__L_ 1 1

5.1. A FÜ GG ŐLEG ES IRÁ N Y Ú ELM OZDULÁSOK É R T É K E L É SE

A mérési jegyzőkönyvből és az adatgyűjtő lapról az észlelési eredményeket a
X I V .4-3. ábra megfelelő rovatába vezettük át. Ezzel két adatsort kaptunk, amely
egyrészt az alapméréshez, másrészt az előző méréshez viszonyított elmozdulásokat
m utatja, az idő és a terhelés figyelembevételével.
A táblázat alapján megrajzolhatjuk az elmozdulások idősorát. A grafikus ábrázo­
láson feltüntetünk minden olyan adatot, amely a mozgás oka lehet, és emellett
mérhető is. ' építés körülményeit, a felhajtóerő értékét, a dinamikus hatásokat, a hidrogeológiai
Az építés alatti mérések eredményét a terhelésnövekedéssel, csökkenéssel, építési
szünettel összefüggésben idősor formájában ábrázoljuk ( X I V .5-1. ábra).
-60
ív. v. vi vn.vm x. xi. x//.\/.//mív. v. vi v/i.vmix. x. xi xn i. /. //. ív. v. vi vnvmix. x. xi. xn
1969 1970 1971
X IV .5 -1 . ábra. Építés alatti függőleges mozgások ábrázolása
Az üzemelés előtti és utáni időszakban mindig megrajzoljuk a vízállásváltozások,
a lég- és a hőmérséklet-változások idősorait. Ezek alatt ábrázoljuk a pontok, ill.
az összetartozó pontpárok mozgását. A m arkánsabb összefüggések az ábra alapján
rendszerint kitűnnek. A m űtárgyak, műtárgyrészek egymáshoz viszonyított moz­
gását is az ábrán szemléltetjük. Értékeléskor mindezeken felül az alapozás és az
viszonyokat stb. ismernünk kell.

746 747
5.2. A V ÍZ SZ IN T E S IRÁNYÚ ELM OZDULÁSOK É R T É K E L É S E
A mérési eredmények táblázatos feldolgozása az egyes alappontokról mért mozgás­
összetevők nagyságát adják meg. Már ekkor képet kapunk a mozgások irányáról,
nagyságáról.
Jobb áttekintést nyújt a grafikus ábrázolás, amelynek segítségével a vizsgált pont
méréskor elfoglalt helyzetét — az alapméréshez és más időpontokban végzett
mérésekhez viszonyítva — megállapíthatjuk. Az ábrán a mozgásokat felnagyítva,,
rendszerint 1:1, 5:1 méretarányban ábrázoljuk. A felvett tengelyrendszer a folyás­
irányba és a rá merőleges irányba mutasson. Az ábrát méretállandó lapra kell
felhordani. A koordináta-rendszer origóját tekintjük az alapmérésnek megfelelő
pontnak, e köré rajzoljuk meg az ábra méretarányának megfelelő hibakört. A körre,,
vagy a körön belül eső elmozdulásokat nem tekintjük tényleges mozgásnak, mivel
az ide eső pontok mérési hibából is származhatnak. A XIV.5-2. ábrán látható
módon az alappontokra menő irányokat is megrajzoljuk, s ezekre merőlegesen
mérjük fel az egyes alappontokról meghatározott elmozdulásokat. A merőlegesen
felmért távolság végpontjából párhuzamost húzva, egy mértani idomot kapunk,
melynek súlypontjában van az elmozdult pont legvalószínűbb helye.
X I V .5-2. ábra. Vízszintes értelmű elmozdulások ábrázolása
748
Másik ábratípus, amikor a vízállás- és az átlagos hőmérséklet-változások idősora
alatt ábrázoljuk a folyásirányú- és a rá merőleges mozgásösszetevőket. Ily módon
képet kapunk a maradandó vagy a periodikus jellegű változásokról, ill. a mozgást
előidéző hatások és a mozgások kapcsolatáról.
A mérések értékelésekor mindig figyelembe kell vennünk azokat a hatásokat is,
amelyek a műtárgyat az észlelés időpontjában’érik, sőt maga az időpont (órá) is
fontos. Az előbbiek közül a gáttáblák állása (a vízszintes nyomások miatt), a szél­
nyomás, az egyoldalú felmelegedés stb. említhető meg. Az észlelés időpontja azért
fontos, mert hazai tapasztalatok szerint a pillérek, a műtárgyak napi periodikus
mozgásokat is végeznek. Ennek nagysága ± 2 mm-t is elérheti. (Magas, karcsú
építményeknél — közismerten — ettől lényegesen nagyobb — több 10 cm-es _
napi mozgás mérhető.)
5.3. FE R D U LESM ER ESEK E R TEK E LESE
A ferdülésmérések eredményei koordinátáira bontva közvetlenül számíthatók.
Ennek alapján célszerű a vízszintes értelmű mozgás vizsgálatoknál már bemutatott
ábrákat elkészíteni. A kétféle vizsgálat ábráit egyező léptékben rajzoljuk meg, s
egymás alatt, esetleg egymásra rajzolva ábrázoljuk. Egyébként a vízszintes mozgá­
sokkal kapcsolatban elmondottakat vegyük figyelembe.
Említettük, hogy a pillér mozgása során vagy az alaptesttel együtt dőlhet, vagy az
alaptest feletti része elhajolhat. A kétféle mozgást az alaptesten elhelyezett pontok
függőleges mozgásainak ismeretében különíthetjük el. A két pont mozgásának
különbségéből számítható a pillér szögelfordulása, amely, ha megegyezik a pillér­
ferdülés mértékével, akkor az alaptest együtt mozog a pillérrel, ellenkező esetben
a pillér elhajlik. Az alaptest dőléséből eredő elmozdulás (e) a pontjel vagy a tárcsa
síkjában, ha annak magassága a szintezési pontok felett l és a két szintezési pont
távolsága t:
e = áml/t,
ahol ám a szintezett pontok magasságkülönbség-változása.
A mérések eredményeinek összhangban kell állniuk a vízszintes és a függőleges
értelmű elmozdulásmérések eredményeivel. .
5.1. A DILATÁCIÓS M OZG ÁSM ÉRÉSEK É R T É K E L É SE
Az észlelések adatai alapján szerkesztett ábra igen megkönnyíti az ok—okozat
kapcsolat megismerését. A vízállás(-ok) a szóban forgó műtárgyra ható nyomások
nagyságát (felhajtóerő, oldalnyomás), a léghőmérséklet és a vízhőmérséklet a
hőtágulás hatását, a turbinák teljesítménye, ill. a nyitás mértéke, a gáttáblák
állása a víznyomások, ill. az üzemi állapotot tükrözik.
A felsoroltak idősorait közös ábrán, egymás alatt lehet szemléletesen ábrázolni.
Az egyes hatásoknak a tágasságváltozásokkaí való összefüggését így köny-
nyebben felismerhetjük. A mértékadó hatások és a tágasságváltozások között
számszerű összefüggések (pl. korreláció-számítás alapján) írhatók fel.
749
5.5. V ÍZ S Z ÍN É S Z L E L Ö K U TA K
É S Z L E L É S I E R E D M É N Y E IN E K É R T É K E L É SE

A X IV .á-á. ábra a vízszintingadozások idősorainak szám értékét adja meg

A m űtárgyakra ható felhajtóerőről, a nyomásesésről, a parti részeken vagy a gát­
testen á t történő szivárgásról igen szemléletes képet kapunk, ha az adatsorokat
bizonyos csoportosításban, egy lapon ábrázoljuk, a megfelelő vízállásokkal együtt.
A közös ábrára a folyásirányú vagy a rá merőleges szelvényekben levő kutak víz-
színingadozásainak idősorát célszerű megrajzolni. Az ábrákról a vízállásváltozások
hatására fellépő kútvízszint-ingadozásokat, ill. ezek törvényszerűségeit könnyen
leolvashatjuk. Az ábra léptékét úgy válasszuk meg, hogy a függőleges tengelyen
1 m-nek 2,5 cm, a vízszintes tengelyen 1 hónapnak 1,5 cm feleljen meg. A kútészle-
lések jósága, a kutak helyes működése, az esetleges rendellenességek gyorsan kitűn­
nek. A kutak egymástóli távolságának ismeretében a különböző vízállásoknál ki­
alakuló hidraulikus gradiens számítható.
A műtárgyba épített piezométer kutak adatait az előzőek szerint ábrázolva egy­
szerűen leolvashatjuk a szádfalak, résfalak stb. hatására kialakuló nyomásesést, a
m űtárgyra ható hidrodinamikus felhajtóerőt ( X I V .5-3. ábra). A szivárgást csök­
kentő vagy gátló rendszerek hatékony működését is így ellenőrizhetjük.
A vízfelszín térbeli elhelyezkedését jól ábrázolhatjuk, ha az összes észlelőkút adott
időpontban észlelt adataiból megszerkesztjük a hidroizohipsza vonalakat. A szi­
várgó víz iránya, az esetleges rendellenességek stb. azonnal kitűnnek.
A vízállásváltozások és a kútvízszint-ingadozások közötti összefüggéseket számsze­

V/zszint és kútvizszint, rp.A.f.

rűen, esetleg képletekbe foglalva (pl. korreláció számítás) is m eghatározhatjuk.
Az üzemelés kezdetétől pl. minden évre vonatkozóan összefüggéseket állapíthatunk
meg. Ezeket azután összehasonlítva a kolmatáció vagy a szivárgási alakváltozások
okozta változásokra számszerű értékeket kapunk.
A vizsgálatok értékelésének fontos része a kismintakísérletek és a valóságos ese­
mények összehasonlítása. Kellő számú adathalmaz esetén általánosítható követ­
keztetéseket vonhatunk le.
A felsorolt példák az értékelés néhány módjára m utattak rá, de a lehetőségek ezzel
távolról sincsenek kimerítve.

5.6. A M ED ER FELV ÉTELEK É R T É K E L É S E

A mederfelvételek adatait felhasználva, torzított, ill. torzítatlan léptékben kereszt-

szelvényeket rajzolunk. A különböző időpontokban végrehajtott medermérések
eredményét egymásra rajzolva megkapjuk a szelvények időbeni változását. A vál­
tozásokat számszerűen összehasonlíthatjuk, ha az egyes mérések szelvényterületeit
egy választott közös sík alatt kiszámítjuk, majd az első mérést alapmérésnek te­
kintve, ehhez viszonyítva megállapítjuk a szelvényterület eltéréseit. Ennek alapján
megszerkeszthető a szelvényterület-változások idősora ( X I V .5-4. ábra). Minden
vizsgált szelvényre szerkeszthető ilyen ábra. A változások trendje m egm utatja,
hogy feliszapolódás, kimosás vagy egy átlagérték körüli ingadozás-e a jellemző.
A vizsgált szelvényeket helyszínrajzon ábrázolva és az egyes függélymélységek
értékeit feltüntetve, mélységvonalas helyszínrajzot szerkeszthetünk. Ez a vizsgált
objektum környezetének mederállapotáról nyújt jó tájékoztatást. A kimosott,
feltöltődött stb. helyek jól felderíthetők, sőt az üzemelés körülményeit mérlegelve,

750

1969. OA
1970.05.----------
X IV .5-4. ábra. Szelvényterület-változások idősora
a káros hatások okait kim utathatjuk. Lényeges szempont, hogy az egyes mérések
közötti időszak vízjárását, üzemelési körülményeit ismerjük, m ert csak az összes
ható tényező mérlegelésével vonhatók le hasznosítható következtetések.
Választott sík alatti mederszakasz kubatúráját és az egymás utáni méréseknek az
elsőhöz viszonyított eltéréseit kiszámítva, valamint az idő függvényében ábrázolva
a mederszakasz változások trendjére képet kapunk. Ennek az esetleg szükségessé
váló beavatkozás mértékének vagy idejének eldöntésénél van jelentősége.
Amennyiben a mederváltozásokkal kapcsolatban kismintavizsgálatokat végeztek,
a valósággal való összehasonlítás az elmélet és a jövőbeni tervezés számára álta­
lánosítható következtetéseket tesz lehetővé.
5 .7 . Á R A M LÁ SI IR Á N Y - ÉS SERESSÉGM ÉRÉS ÉR TÉ K E L É SE
A mederváltozások okainak, turbinákra, szivattyúkra való rááramlásának, csillapí­
tómedencék működésének stb. megismeréséhez meg kell határoznunk az áramló
víz sebességének nagyságát és irányát. Ennek ismeretében a leggyakrabban hasz­
nált ábrázolási mód: a helyszínrajzi és a keresztszelvény szerinti felrakás együttes
alkalmazásával végezzük az értékelést. A helyszínrajzi ábrázoláshoz a mérési
helyről készített pontos térkép, vagy a mederfelvételkor készített és a célnak meg­
felelően kiegészített helyszínrajz szükséges. Erre rakjuk fel (szögfelrakóval) a szá­
m ított sebesség és áramlási irány értékeket. Részletes mederfelvétel esetén magán
a mélységvonalas helyszínrajzon ábrázoljuk a sebesség nagyságát és irányát, ame­
lyet különböző üzemi állapotoknál vettünk fel. A mértékadó üzemi állapotok
rendszerint ham ar meghatározhatók.
A keresztszelvény menti ábrázolásnál a függély menti sebesség- és irány értékek
alakulását szemléltetjük. Az ábrázolásnak ez a módja az egyenletes vagy az
egyenlőtlen sebességeloszlás, az áramlási iránjmk, ill. ezek eltérései, a forgók, hen­
germozgások felderítését segíti.
Fontos, hogy az áramlástani kismintakísérletek eredményeit és a valóságos áramlási
viszonyokat összehasonlítsuk, és az értékelés szerteágazó m unkáját ezzel is meg­
könnyítsük. Lényeges különbségek esetén az értékelésnél óvatosan kell eljárnunk,
és a kísérletet végző intézménnyel célszerű konzultálnunk.
7 52
IRODALOM
[1] Bolf—C ermak —Mejzlik — Marcúk —T avoda: N ővé m etó d y m erania n a priera-
dach. B ratislav a, Slovenská A kadém ia Vied, 1959.
[2] Hernádi/—Starosolszky: A tiszalöki vízlépcső helyszíni ellenőrző vizsgálatai
V ízügyi K özlem ények, 1964/3.
[3] Hamvas F . : Ellenőrző m érések a rak acai völgyzárógátnál. Vízügyi Közlem é­
nyek, 1964/2.
[4] Huggenberger, A. G.: T alsperen M esstechnik. W ien, Springer V erlag, 1951.
[5] Kezdi A.: T alajm echanikai p rak tik u m . T ankönyvkiadó, 1964.
[6] Muszkalay —Starosolszky: Vízépítési m ű tárg y ak vizsgálata. V ízgazdálkodási
Tudom ányos K u ta tó In tézet k iad v án y a, 1968.
[7] Starosolszky —Muszkalay—Börzsönyi: Vízhozammérés. VITUKI/VÍZDOK
1973.
[8] Hamvas F . : Le B arrage de R ak aca e t les tra v a u x de contrőle et exécutés
Voyage d’etudes au bassin de R akaca. V IT U K I, 1965.
[9] Hamvas F . : R endszeres ellenőrző m érések Tiszalökön, a R ak aca völgyzárógá­
to n , a B ékésszentandrási D uzzasztóm űnél, a K vassay erőtelepnél, a siófoki és a
tassi hajózsilipnél. Beszám oló a V IT U K I 1963. évi m u n k ájáró l, 1966.
[10] Hamvas —Starosolszky: O bservation of e a rth dam behaviour to prev en t failure.
Commision In tern atio n ale des G rands B arrages, Istam b u l, 1967. Q uestion 34
R e p o rt 51.
[11] Hamvas F . : É p ítm én y ek építés a la tti és u tán i süllyedésének m érése (ism ertetési.
V ízügyi Figyelő, 1 9 6 7 /1 1 -1 2 . V '
[12] Hamvas F . : Vízépítési m ű tá rg y a k létesítm ényellenőrzése. Beszám oló a V IT U K I
1965. évi m u n kájáról, 1967.
[13] Hamvas F . : M agyarországi vízépítési m ű tárg y ak ’ ellenőrző m éréseinek ered­
m ényei (Tiszalöki Vízlépcső, B ékésszentandrási duzzasztóm ű, R ak aca tározó,
Tass-hajózsilip). V ízépítési k u ta tá si eredm ények 1958 —65., 1967. (angol nyel­
ven is).
[14] Hamvas F . : Rendszeres ellenőrzőm érések m ű tárg y ak o n . Beszám oló a V IT U K I
1964. évi m u n k ájáró l, 1966.
[15] Hamvas F.: Vízépítési m ű tá rg y a k folyam atos és rendszeres ellenőrzése. Beszá­
moló a V IT U K I 1966. évi m u n k ájáró l, 1968.
[16] Hamvas F .: Geodézia. Hidromechanikai és vízépítési műszaki ügyintézői alap­
ismeretek. ÉT I-V IT U K I, 1969.
[17] Hamvas F . : Vízépítési m ű tárg y ak . H idrom echanikai és vízépítési m űszaki
ügyintézői alapism eretek. É T I —V IT U K I, 1969.
[18] Hamvas F.: Mélyalapozású vízépítési műtárgyak mozgásainak néhány sajátos­
sága. VITUKI, 1972.
48 V íz é p íté s I I . k ö t e t
753
TÁRGYMUTATÓ csapadékviszonyok I. 339 előregyártás munkafolyamatai
csatorna I. 80, 247 II. 238
csatornacsatlakozás I. 184 előregyártott elem II. 123, 218
csatornaépítés II. 404 előregyártott elemek anyaga II. 233
csatornaépítés technológiája II. 72 előregyártó üzem II. 234
csatorna fenntartása II. 73, 416, 671 előrejelzés I. 15, 361
csatornahálózat I. 80, 189 elválasztott csatornázási rendszer
csatornahíd I. 111, 201, II. 263 1 .186
csatorna keresztszelvény I. 193 eróziós küszöb I. 97
csatornakotrás II. 99 erősáramú villamos szerelés II. 629
csatornamű I. 228 esőztető öntözés I. 105
csatornarendszerek I. 183, 189 éghajlat—időjárás I. 255
csatornatisztítás II. 687 EKN I. 311
csatornatisztító gép I. 412 élettartam II. 667
A 11 csatornavizsgálatok II. 416 építésellenőrzés II. 43
csatornák I. 377, II. 369 építés előkészítése I. 260
acélszerkezetek II. 573 balesetelhárítás I. 290, II. 131, 152, 247, csatornázás I. 182, II. 374 építéshelyi okmányok I. 282
acélszerkezetek fenntartása II. 692 418, 616, 650 csatornázási műtárgyak I. 194 építésszervezés I. 265
acélszerkezetek vizsgálata II. 605 belvíz I. 64 csepegtető testek II. 453 érdesség I. 372
acélszerkezetű víztorony II. 36 belvízvédekezés 1. 88 csigaszivattyú I. 205 érintésvédelem II. 651
adalékanyag előkészítése I. 416 bentonit membrán II. 493 csőanyag II. 370
agroglobusz II. 364 betétgerenda II. 576, 591 csőáteresz I. 84, II. 252
anyagmag II. 497 Bernoulli-egyenlet I. 370 csőfúrás II. 415
akna I. 194, II. 270, 413 betonacél előkészítése I. 423 csőidomok II. 377
aknakút I I . 522 betonbedolgozás I. 428 csőjavítás II. 683 felhajtóerő I 386
alagcsövezés I. 93 betonburkolat II. 476 csőkötés II. 391 felszíni víz I 64, 68
alagcső fenntartása II. 688 betongátak II. 297 csősaj tolás II. 414 felszíni víz levezetése I. 70
alapozás I. 300 betongát építése II. 303 csőszállítás II. 380 feltöltés I. 56
altalaj öntözés I. 106 betongyár I. 422 csőtárolás II. 380 felúsztatók II. 449
anyagellátás I. 288 betonkeverő I. 418 csövek I. 376, II. 369, 623 felületi öntözés I. 104
anyagvizsgálat II. 7 betonmunka I. 245, II. 199 csövek és csatornák I. 247, 623 felvonulás I. 261, 283
aquaglobusz II. 364 beton műtárgyak fenntartása II. 689 csővezeték II. 369 felvonulási építmények I. 283
armoföld II. 489 betonoszkóp II. 206 csővezeték fenntartása II. 681 fenékürítő I. 117, 132
áramvonal I. 387 betonozás gépei I. 416 csőzsilip I. 84 fenntartás II. 661
árapasztó I. 131 betonszállítás I. 425 csúszózsaluzat II. 339 fenntartás szervezése II. 700
ármentesítés I. 9, 17 betonszilárdság II. 201 ferdülésmérés II. 722, 741
árokásó I. 404 betonvizsgálat II. 200 fényforrások II. 644
árvédekezés I. 30 béléscsövezés II. 537, 548 I> fóliaburkolatok II. 490
árvédelmi gátak I. 19, 22, 240, billenőtábla II. 577, 599 fóliák II. 490
II. 30 biológiai szennyvíztisztítás I. 218 daru I. 433 folyadékok I. 363
árvédelmi gát anyaga I. 37 biológiai védelem I. 245 deponia I. 54 folyadékok egyensúlya I. 363
árvédelmi gátak igénybevétele bitumenek II. 495 derítő II. 429 folyadékok mozgása I. 370
I. 24 bitumenes membrán II. 494 dombvidéki tározó I. 127 folyami vízerőmű I. 139
árvizek I. 9, 10 bontás II. 697 dombvidéki vízrendezés I. 89 folyami vízlépcső építése II. 308
árvíz előrejelzése I. 15 böge I. 51 dömper I. 452 folyási határ II. 17
árvíz időtartama I. 14 bujtató I. 84, 113, 200, II. 254 döngölő I. 408 folyócsatornázás I. 47
árvíz lefolyása I. 350 bukó II. 254 drénezés I. 92 folyók I. 61
árvízi meder I. 20 bukógát I. 381 Duna I. 10, 57 folyómeder I. 32
árvízszintek I. 10, 11 burkolóelemek II. 219 duzzasztás I. 48 folyószabályozás I. 32
árvízvédelem I. 9 duzzasztómű I. 47, 48, 49 folyószabályozás elemei I. 53
burkolatok I. 248, II. 469 duzzasztott folyószakasz I. 41, 49 folyószabályozás építőanyagai I. 56
ásott kút II. 521 burkolt csatorna fenntartása II. 679
aszfaltburkolat II. 480 buzgár I. 29 folyószabályozási módszerek I. 34
átadás I. 291, II. 606 folyószabályozási művek fenntartása
átázás I. 31 E I. 60
átbukás I. 382 C folytonosság I. 370
átemelő (szivattyútelep) I. 120, 202 elbontás II. 697 földfejtés csatornaépítésnél II. 60
áteresz I. 111 elektroozmózis II. 184 földgát II. 25
cölöpverő I. 446 egyesített csatornarendszer I. 186 földgátak fenntartása II. 56
átnedvesedés I. 28 csapadék I. 65, 317, 339
átvágás I. 56 EKSz I. 315 földgyalu I. 403
csapadék eloszlása I. 340 ellenőrzés II. 707 földmedrű csatorna I. 242
átvétel I. 262, II. 606 csapadék intenzitása I. 65, 66, 318,
átvilágításos eljárás (betonhoz) 341 elosztó berendezések II. 640 földmunka I. 240, 292
II. 204 előregyártás I. 310, II. 216 földmunkagépek I. 393
csapadék mérése I. 318 előregyártás gazdaságossága II. 246 földnyeső I. 397
754 48* 755
 földtoló I. 401
fúrás II. 528
fúrók II. 528
fúrt kút II. 524
függőleges elmozdulás II. 716, 734,
738
G jégnyomás I. 334
gát (általában) II. 297
gát (árvédelmi) I. 19, 22
gát (duzzasztó) I. 60
gáterősítés II. 41
gátmagasság I. 25
gátszelvények I. 23
gátszerkezet I. 50
gázló I. 38
gázlórendezés I. 42
generál organizáció I. 267
geotermikus energia I. 175
gépesítés I. 393
gépészeti berendezések II. 610
gépgazdálkodás I. 289
géplánc II. 40
görgetett hordalék I. 333
gyepburkolat II. 487
gyűjtőcsatorna I. 77
II
hajlékony burkolatok II. 481
hajóút kotrása II. 98
hajózás I. 33, 60
hajózható csatorna I. 52
halastavak I. 124, II. 51
hártyabeton II. 223
hegybontó I. 396
helyszíni bejárás I. 266
helyszíni szemle II. 708
helyi veszteség I. 375
héjcsatornák I. 109, II. 258
hévíz I. 176
hévízellátás I. 174
hévízművek I. 179
hézagtömítők II. 516
híd I. 85, 111
hidraulika I. 362
hidraulikai gradiens I. 29
hidrológia I. 317
hidromechanizáció I. 244, II. 43, 77
híradástechnikai szerelés II. 654
hó I. 318
homokfogó I. 210
hordalék' I. 331, 354
hordalékbevezetés I. 48
hordalékviszonyok I. 354, 356
horonykiképzés II. 593
hőmérséklet I. 321, 343
hullám I. 26, 342
hullámtér I. 20, 45, 46
hullámverés I. 27, 30
7 5 6
I lefolyás I. 66, 345
illesztés II. 610
ipari szennyvíz I. 185, 188
iszap olómű I. 55
J öntözőrendszer I. 103
jégtörő I. 47, 333
jégviszonyok I. 355
K meder I. 34
kapcsolóberendezések II. 640
karotázsmérés II. 542
kábelek II. 633
kábelfektetés II. 634
kábelszerelés II. 637
kehely (víztoronyhoz) II. 351, 354
kehelyemeléses víztorony II. 346
keresztezési műtárgyak I. 123, 200
keresztgát I. 36
keresztirányú művek I. 36, 54
keresztszelvény kialakítása II. 69
kikötőépítés II. 101
kikötőkotrás II. 101
kismintakísérletek I. 61
kisműtárgyak I. 247, 248
kisműtárgy-család II. 251
kisműtárgyak fenntartása II. 276
kisvízszabályozás I. 40
kitt II. 516
Koch-görbe I. 380
kockaszilárdság (betonhoz) II. 208
korrózióvédelem I. 173, II. 603
kotrás I. 44
kotró I. 393
kőanyag II. 105
kőburkolat II. 112, 470
kődepónia II. 117
kőhányás II. 108
költségek I. 311
kőmunkák I. 249, 299, II. 105, 108
kőmű fenntartása II. 128
kőművek II. 107
kőrakat II. 109
kőrakodó I. 450
kőszállítás II. 106
kőszórás II. 110
kőterítés II. 110
közműalagút I. 172
közművezeték II. 369
kritikus mélység I. 380
kút I. 160, II. 521
kútkiképzés II. 546
L oldalcsatorna I. 52
lapelemek (előregyártott) II. 266
lebegtetett hordalék I. 332
lecsapolás I. 92
lefolyási tényező I. 66
lefolyási viszonyok I. 345
levegőztető medencék II. 453
lökéshullám I. 379
M öntözővíz-vezeték I. 120
magminta II. 541
markoló I. 396
marótárcsás árokásó I. 405
medence II. 366
mederburkolat II. 114
mederelzáró gát II. 119
mederképző vízállás I. 35
mederösszeszorítás I. 35, 37
mederszabályozás I. 62
megfolyósodás II. 167
mellékág elzárása I. 55
mezőgazdasági vízhasznosítás I. 102
mélykút II. 182
mérési eredmények értékelése II. 746
mérési mód II. 170
mérőberendezés beépítése II. 727
mérőhálózat I. 310
modellkísérletek I. 389
monolit medence II. 366
mozgásvizsgálat II. 710
mozgatóberendezések II. 583, 601
munkaárok II. 404
munkagödör I. 243
munkahely I. 281
munkahelyi laboratórium II. 7
munkamegszakítás I. 258
műtárgyépítés I. 297, 306
műanyag fólia II. 491
műkő II. 123
műtárgyellenőrzés II. 709
műtárgyvizsgálat II. 214
N rőzsekolbász II. 137
nagyműtárgyak I. 245
nagyvízszabályozás I. 44
nyílt csatornák építése II. 58, 69
nyíltvíztartás II. 162
nyomás ábra I. 366
nyomáspróba II. 402, 408
nyomásvonal I. 29
nyomócső II. 386
nyomócső építése II. 386
()
organizáció I. 265
organizációs helyszínrajz I. 273
organizációs ütem terv I. 273
osztómű II. 256
öntözés I. 102
öntözési módok I. 104
öntözési műtárgyak I. 110, II. 249
öntözőcsatornák I. 107, II. 53
öntözőfürt I. 103
öntözőhálózat I. 102
I*
partbiztosítás I. 53
partfalak II. 320
partfalépítés II. 324
partfaltípusok II. 334
patakszabályozás I. 96
párhuzammű I. 35, 53, 54
párolgás I. 319, 343, 346
plasztikus index II. 15
próbaszivattyúzás IT. 567
It
rakodógépek I. 431
rakott rőzsemű II. 146
rádiókapcsolat II. 657
rendszeres ellenőrzés II. 707
réselőgép I. 449
résfal 11. 500
résmérés II. 723
rétegkizárás II. 557
rétegpróba II. 545
rétegvizsgálat II. 539
rézsűburkolat II. 111
robbantás I. 43, II. 67
roncsolásmentes betonvizsgálat II. 202
rotary fúrás II. 533
rőzsefajták II. 133
rózsefonás II. 148
rőzsehenger II. 144
rőzsekitermelés II. 134
rőzsemunkák II. 133
rőzseművek II. 136
rőzsepokróc II. 139
rőzserács II. 144
rőzsesátor II. 149
rőzsesövény II. 147
rőzseszállítás II. 135
rőzseterítés II. 143
S
sarkantyú I. 36, 54, II. 119
segédüzemek I. 286
síkvidéki vízrendezés I. 63
sodorvonal I. 38
súrlódási ellenállás I. 371
surrantó I 84
szabadon hagyandó sáv I. 46
757
szabályozási kisvízszint I. 41 töltés I. 125, 252, II. 25 víznyomás I. 364 víztelenítés II. 155
szabályozómű II. 256 tömörítés II. 39 vízhasználat I. 33 víztelenítés gépei I. 439
szádfalas munkatér II. 170 tömöríthetőség II. 18 vízhasznosítás I. 102 víztelenítési mód II. 162
szádfalas szigetelés II. 498 tömörítőgép I. 406 vízhozam I. 326 víztelenítés üzeme II. 193
szádfalverő I. 448 tömörség ellenőrzése II. 20 vízhozammérés I. 327 víztelenítő berendezések II. 186
szállítás I. 288 traktor I. 456 víziút I. 52 víztelenítők telepítése II. 188
szegmensgát II. 597 túlfolyó I. 117 vízjárás I. 9, 255, 353 víztisztítás I. 164, II. 419
szegmenstábla II. 576 vízkár I. 32, 63 víztisztító műtárgyak II. 421
szemeloszlás II. 14. vízkivételi műtárgy I. 113, 143, 162 víztorony II. 335
szennyvízátemelők I. 202 U vízlevezetés I. 70 vízsugár I. 381
szennyvizek I. 183 vízlevezető rendszer I. 75, 77 vízzáró fal II. 185, 499
szennyvíziszap I. 224 ultrahangos betonvizsgálat II. 202 vízlépcső I. 51 vízzáró függöny II. 498
szennyvíz minősége I. 206 úszódaru I. 445 vízmélység I. 324 vízzáró teknő II. 185
szennyvíz tisztítása I. 208, II. 419, 447 úszókotró I. 442, II. 80, 84 vízmérce I. 322 vonalmenti vízrendezés I. 96
szennyvíztisztító műtárgyak II. 447 úszó munkagép I. 441 vízmérő műtárgy I. 118 vonóvedres kotró I. 394
szerelvények I. 122 utómunka I. 262 vízminőség I. 159, 206, 335 völgyzárógát I. 128, 241, II. 43
szervesanyag-tartalom II. 18 ülepedési sebesség I. 211, 331 vízminta II. 541 völgyzárógát építése II. 47
szél I. 26, 319, 342 ülepítő I. 213, II. 422, 449 vízmosás kötése I. 98, 101, II. 297
szigetelés II. 469, 506 üzemi műtárgy I. 117 vízmosáskötő gát II. 297
szivattyúállás I. 86, 119, II. 265 üzemvízcsatornás vízerőmű I. 143 vízmű I. 154, 180 Z
szivattyús energiatórozó I. 148 víznyomás I. 364
szivattyútelep I. 86, 119, II. 278 vízrendezés I. 89, 96 zagybeépílés II. 92
szivárgás I. 28, 29, 50, 133, 383 V vízsebesség I. 325 zagy előállítása II. 78
szivárgásellenőrzés II. 723, 743 vízszállítás I. 169, 372 zagyszállítás II. 83
szivárgásgátlás II. 33 vasbeton nyomócső II. 226 vízszintes elmozdulás II. 721, 739 zagyszállító képesség II. 86
szivárgási tényező II. 156 vas- és fémszerkezetek I. 249 vízszínszabályözó I. 113 zagy szivattyúzása II. 81
szivornya I. 377 vákuumkút II. 177 víztartalom ÍI. 13 zagy ülepítése II. 94
szociális létesítmények I. 286 vederláncos kotró I. 404 víztárolás 1. 171 zsilip I. 382, II. 255, 573
szűrők II. 440 vert kút II. 523 víztároló medence II. 335 zsiliptáblák II. 588
szűrőkéit II. 171 vezetékek I. 247, 305
vezetőmű II. 117
vezérárok I. 56
T vezérgép I. 458
védelmi mű (árvízi) I. 18
talaj II. 9 védett szigetelés II. 489
talajfizikai jellemző II. 10 vibrálás I. 409
talajkeverék II. 482 vibrátor I. 428
talajmechanikai laboratórium II. 7 vibrohenger I. 409
talajtörés I. 31 vibrolapok I. 411
talajviszonyok I. 358 világítás II. 647
talajvíz I. 336 villamos baleset II. 650
talajvízmozgás I. 383 villamos fogyasztók II. 643
talajvízszint süllyesztése II. 171 villamos gépek II. 645
tartalomjegyzék I. 461, II. 754 villamos szerelés II. 629
támkapu II. 578, 595 villamos vezeték II. 630
tározó I. 124, 127 villamos védelem II. 649
tározó (belvízi) I. 82 visszaverődéses eljárás (betonhoz) II.
tározós vízerőmű I. 146
tározórendszer I. 82 víz alatti munka I. 250
távbeszélő II. 656 víz alóli kotrás II. 97
tehergépkocsi I. 451 vízágyú I. 416
tereprendezés I. 242 vízállás I. 322
terhelési görbe (zagyszállításban) II. 90 vízállásészlelés I. 322
terméskő II. 105 vízáteresztő képesség II. 156
terméskő falazat II. 122 vízbeszerzés I. 160
területi vízrendezés I. 91 vízellátás I. 151
terűletfeltöltés II. 102 vízellátási rendszer I. 155
tetőzés (árvíz) I. 16 vízelosztás I. 170
tiltó II. 255 vízerő hasznosítása I. 134
tipizálás II. 232 vízerőtelep I. 139
Tisza I. 11, 59 vízépítés I. 239, 250
tisztítás II. 694 vízépítési szerkezetek II. 573
torkrét beton II. 508 vízgépek beépítése II. 618

7 5 8 759
 2.242. T ö m ö ríté s............................................................................ 39
TARTALOMJEGYZÉK 2.243. Az építés végrehajtása ................................................... 40
2.25. A meglevő gátak átépítése (megerősítése) ........................... 41
2.251. Száraz fö ld m u n k a ............................................................. 42
2.252. Hidromechanizációs fö ld m u n k a .................................... 43
2.26. Az árvédelmi földgátak építésének ellenőrzése ................... 43
2.3. Völgyzáró fö ld g á ta k ................................................................................ 43
2.31. A völgyzáró földgátak jellem ző i............................................... 44
2.32. Völgyzáró földgátak építése ....................................................... 47
2.321. Alapozás ......................... 455
2.322. T ö m ö ríté s............................................................................ 49
2.323. Az építés végrehajtása ................................................... 49
2.324. Az építés ellenőrzése ....................... 50
2.4. H alastavak és síkvidéki tározók g á t j a i . . . . . . . . ............................ 51
VI. Vízépítési földm unkák
2.41. A gátak jellemzői és építésük előm unkálatai ...... .............. 51
1. A földmüvekkel kapcsolatos anyagvizsgálatok (Papfalvy Ferenc) . . . . 7 2.411. A gátak jellem ző i............................................................. 54
2.412. Az építés elő m u n k á la ta i......................... ...................... 52
1.1. A m unkahelyi laboratórium felszerelése ........................................... 7 2.42. A gátak építése és az építés ellenőrzése............................... 52
1.2. A beépítésre kerülő talajok vizsgálata ............................................ 9 2.421. Az építés végrehajtása ................. ................................. 52
1.21. Fogalmak, jelölések és általános e lő írá so k .............................. 9 2.422. Az építés ellenőrzése ....................................................... 53
1.211. Természetes talajok ......................................................... 9 2.5. Magas vezetésű öntözőcsatornák töltései ........................................ 53
1.212. Talajalkotó fázisok jellem zése........................... 10 2.51. A gátak jellemzői és építésük előm unkálatai ..................... 53
1.213. Talajfizikai jellem zők............................. 10 2.511. A gátak jellemzői ............................................................. 53
1.22. V íztartalom meghatározása ....................................................... 13 2.512. Az építés elő m u n k á la ta i................................................ 53
1.221. Szabványos e ljá r á s ........................................................... 13 2.52. A gátak építése és az építés ellenőrzése................................ 54
1.222. Gyors e ljá rá s o k .................................................................. 13 2.521. Az építés végrehajtása .................................................. 54
1.23. Szemcseeloszlás v izsg ála ta ........................................................... 14 2.522. Az építés ellenőrzése ....................................................... 56
1.24. Plasztikus index m e g h a tá ro z á sa ............................................... 15 2.6. A vízépítési földgátak f e n n ta rtá s a ..................................................... 56
1.25. Szervesanyag-tartalom m eghatározása...................................... 18 2.61. A földgátak működésének megfigyelése ................................ 56
1.26. Tömöríthetőség .................................................. 18 2.611. Árvédelmi gátak és magas vezetésű öntözőcsatornák
1.3. A tömörség ellenőrzése .......................................................................... 20 g á t j a i .................................................................................... 56
2.612. Völgyzáró földgátak, halastó- és tározógátak ......... 57
1.31. A tömörségellenőrzés alapelvei ................................................. 20 2.62. A földgátak felületi sérüléseinek j a v í t á s a .............................. 57
1.32. Mechanikus tömörségmérő eszközök és alkalm azásuk . . . . 21 2.63. A földgátak működési hibáinak k ija v ítá s a ............................ 58
1.33. Radioizotópos tömörségmérő eszközök és alkalm azásuk .. 23
1.34. A tömörség ellenőrzése ................................................................ 24 3. N yílt csatornák építése (Hernády Alajos) ............................................... 58
1.35. A tömörségellenőrzés eredményeinek értékelése................... 25
3.1. Előkészítő m u n k á k .................................................................................. 58
2. Töltések és földgátak építése (Ihrig Dénes) ............................................ 25 3.11. A m unka előfeltételeinek biztosítása ...................................... 58
2.1. A vízépítési fö ld g á ta k ............................................................................ 25 3.12. Kitűzés ............................................................................................. 60
2.11. A vízépítési földgátak hidraulikai igénybevétele................. 26 3.13. A m unkaterület előkészítése ..................................................... 60
2.12. A vízépítési földgátakkal szemben tám aszto tt minőségi 3.2. Földfejtés ................................................................................................... 60
követelm ények.......................................................................... • • • 27 3.21. Kézi fejtés eszközei és módszerei ............................................. 61
2.13. A vízépítési földgátak fajtái és sze rk ez ete............................ 28 3.22. Gépi fö ld fejtés................................................................................ 61
2.2. Árvédelmi földgátak .............................................................................. 30 3.221. Földfejtés tológéppel ............ 64
2.21. Az árvédelmi földgátak jellem ző i.............................. 30 3.222. Földfejtés földnyesővel ..................... 64
3.223. Földfejtés vonóvedres k o tr ó v a l.................................... 65
2.22. Az árvédelmi földgátak védőképességének n ö v elése ........... 32 3.224. Földfejtés több géptípus együttes alkalm azása esetén 66
2.221. A töltéseken keresztüli szivárgás káros hatásainak 3.23. M érettűrések és minőségi osztályba s o ro lá s ......................... 67
csökkentése ........................................................................ 33 3.24. Földfejtés robbantással ............................................................... 67
2.222. A töltés alatti szivárgások káros hatásának elhárítása 35
2.23. Az árvédelmi földgátak építésének sz e m p o n tja i................. 37 3.3. A föld elszállítása.................................................................................... 69
2.231. Az árvédelmi gátak a n y a g a .......................................... 37 3.4. Technológiai követelm ények........................... 69
2.232. A gátak tervezését és építését előkészítő vizsgálatok 38 3.41. A keresztszelvények kialakítása ............................. 69
2.24. Űj gátak é p íté s e ........................................................................... 39 3.42. Építéstechnológia .............................................. 72
2.241. Alapozás ............................................................................ 39
761
760
 3.5. Befejező m unkák ..................................................................................... 73 1.33. Kőm unkák építése ........................................................................ 108
1.331. Kőhányás, lábazati kőhányás, lábazati padka ------- 108
3.6. F enntartási m unkák .............................................................................. 73 1.332. K őrakat ................................... 109
3.61. F enntartás k é z z e l............................................................... 75 1.333. Kőszórás vagy mederszórás, szegélyszórás . . . . . — 110
3.62. F enntartás g ép p el.......................................................................... 75 1.334. K ő te ríté s.............................................................................. 110
1.335. R ézsű b u rk o la to k ............................................................... 111
3.7. M űtárgyakhoz való csatlak o zás.......................................... 77 1.336. M ed erburkolatok............................................................... 114
3.8. Biztonsági elő írá so k .................................................... 77 1.337. Lépcső é p íté s e ................................................................... 115
1.338. Kődepónia ............................................ 117
4. Hidromechanizáció és víz alóli kotrás ( Balassa M iklós) ..................... 77 1.339. Vezetőmű ............................................................................ 117
4.1. Hidromechanizáció ....................................................................... 77 1.34. Sarkantyúk, keresztgátak, mederelzáró gátak ..................... 119
1.341. Terméskő falazatok ......................................................... 122
4.11. A hidromechanizáció fogalma és tech n o ló g iá ja ................... 77 1.342. Műkő- és előregyártott elemek .................................... 123
4.12. Az anyagtermelés és a zagy előállítása.................................. 7g 1.35. Minőségi követelmények, a kőművek fe n n ta rtá s a ............... 128
4.121. Anyagtermelés a zagy egyidejű előállításával . . ! ü 79 1.351. Kőhányás, lábazati kőhányás, lábazati padka . . . . 128
4.122. Anyagtermelés a zagynak külön m unkafolyam atban 1.352. K őrakat .............................................................................. 129
való elő állításáv a l...................................................... 80 1.353. Kőszórás, mederszórás, szegélyszórás......................... 129
4.13. A zagyszivattyúzás ................ 81 1.354. K ő te ríté s .............................................................................. 130
4.14. A zagyszállítás .............................................................................. 83 1.355. Rézsűburkolatok, mederburkolatok ............................ 130
4.141. Gravitációs za g y szállítá s................................................. 83 1.356. Lépcső é p íté s e ................................................................... 130
4.142. Zagyszállítás nyom ócsövön............................................. 83 1.357. Kődepónia .......................................................................... 130
4.143. Zagyszállítás számítása ................................................... 86 1.358. Vezetőmű, sarkantyúk, keresztgátak, mederelzáró
4.15. A zagy beépítése '......................................................................... 92 g á t a k .................................................................................... 131
4.151. Az ürítés ............................................................................ 93 1.359. Terméskő falazatok ....................................................... 131
4.152. A k iü le p íté s........................................................................ 94 1.36. Balesetelhárítási sza b á ly o k ....................................................... 131
4.153. A letisztult víz elvezetése ............................................. 94 1.361. Mederfelvétel, kitűzés ..................................................... 131
4.16. A hidromechanizáció m ellékm unkái......................... 95 1.362. Szállítás, rakodás ............................................................. 131
4.161. É lő m u n k ák .......................................................................... 95 1.363. Kőtárolás ...................................................... 132
4.162. Kotróállás és horgonyzás ............................................... 96 1.364. Kőművek építése ............................................................ 132
4.163. A csővezeték áthelyezése ............................................... 96 1.365. Terméskő falazatok építése ................................. 133
4.164. Utóm unkák ........................................................................ 97 2. Vízépítési rőzsemunkák....................................................................... . . 133
4.2. K otrási m unkák víz alól ...................................................................... 97 2.1. A rőzsemunkák a n y a g a ................................................................. . . 133
4.21. H ajóút előállítása k o tr á s s a l....................... 98 2.11. A felhasználható rőzsefajták és minőségi jellemzőik . .. 133
4.22. Öntöző- és hajózócsatornák építése ........................................ 99 2.12. A rőzsekitermelés módjai .................................................. . . 134
4.23. Közepes és kis vízfolyások jó karba h ely ez ése................... 101 . . 135
2 . 2 . A rozsé s z á llítá s a ............................................................................
4.24. Kikötőmedencék építése ............................................................. 101 . . 135
4.241. Folyami k ik ö tő k ................................................................ 101 2.21. Külső sz á llítá s .......................................................................
2.211. A vízi szállítás ......................................................... . . 135
4.242. Tavi kikötők ...................................................................... 102
2.212. Közúti s z á llítá s ......................................................... . . 135
4.25. Területfeltöltés élővízfolyások és tav ak partjainak szabá­
lyozásakor .................. 102 2.22. Munkahelyi belső szállítás .............................................. . . . 136
2.23. Rakodás .................................................................................. . . 136
Ir o d a lo m ..................................................................................................... 103 2.24. K a z a lo z á s........................................................... .................... . . 136
2.3. A rőzseművek építése ................................................................. . . 136
VII. Vízépítési kő- és rőzsem unkák ( Szőnyi István) 2.31. A rőzseművek típusai és alkalmazási te r ü le te ........... . . 136
2.32. A rőzseművek építési elemei .......................................... . . 137
1. Vízépítési kő m u n ká k................. 105 . . 139
2.33. A rőzsem unkák m unkahelyi előkészítése.....................
1.1. A kőm unkák a n y a g a .............................................................................. 105 2.34. A rőzsemunkák k iv itelezése............................................ . . 139
1.11. Az alkalm azható kőanyag fajtái és minőségi jellemzői . . . 105 2.341. R őzsepokróc............................................................. . . 139
2.342. Rőzseterítés ............................................................. . . 143
1.12. Kőbeszerzési lehetőségek .. ._....................................................... 106 . . 144
2.343. Rőzserács .................................................. *............
1.2. A kő szállítása és ra k o d á s a ................................................................. 106 2.344. R ő zsehenger.............................................. ................ . . 144
1.21. Külső szállítások............................................................................ 106 2.345. R akatos rőzsemű vagy rak o tt rő z sem ű ........... . . 146
2.346. R őzsesövény............................................................. . . 147
1.22. Munkahelyi belső szállítások ..................................................... 107 . . 148
2.347. Rőzsefonás ...............................................................
1.23. Rakodás ........................................................................................... 107 2.348. Rőzsesátor ............................................................... . . 149
1.3. Kőművek építése .................................................................................... 107 2.35. Minőségi követelmények a rőzseművek fenntartására . . 150
1.31. Kőművek típusai és alk alm az ásu k ........................... 107 2.351. R őzsepokróc............................... ............................. . . 150
2.352. Rőzseterítés ............................................................. . . 151
1.32. Kőm unkák munkahelyi előkészítése........................................ 107
763
762
 2.353. Rőzserács ........ ......................... ......................................... 151
2.354. R őzsehenger......................................................................... 151 1.32.
Az ultrahangos betonvizsgálat v ég reh ajtása....................... 206
2.355. R akatos rőzsemű .............................................................. 151 1.321. A B I —8 R típusú betonoszkóp kezelési utasítása . . 206
2.356. Rőzsesövény, rőzsefonás ......................... 151 1.322. A kockaszilárdság m eg h atáro zása................................ 208
2.357. Rőzsesátor ........................................................................... 152 1.323. A mérési eredmények közlése ...................................... 210
2.36. Balesetelhárítási sz a b á ly o k ........................................................ 152 1.4. A m ár m egépült beton m űtárgyak v iz s g á la ta ................................ 214
2.361. Rőzsetermelés .................. 152
2.362. Rakodás, szállítás, d ep o n á lá s................... 152 1.5. Gazdaságossági kérdések ................................................. . ..................... 215
2.363. Építés ................................................................................... 153 2. Előregyártási lehetőségek a vízépítésben (dr. Perényi Károly) ............. 216
Irodalom ................................................................................ 153
2.1. A vízépítési előregyártás feladatai, helyzete és fe jle sz tése........ 216
2.2. Az előregyártás feltételei .... ..................................... ........................... 218
VIII. Víztelenítés ( dr. Kovács Géza)
2.21. E lőregyártott elemek t í p u s a i ..................................................... 218
1. Munkagödrök víztelenítése ............................................................................ 155 2.22. T ip iz á lá s ........................................................................................... 232
1.1. A víztelenítés célja és feladatai ......................................................... 155 2.23. Méret- és súlyhatárok, m érettűrés ......................... 232
2.24. Az előregyártás ütemezése ................................. 233
1.2. A víztelenítés m ódjának m egválasztásához szükséges alapadatok 155
1.21. Hidrológiai feltárás ...................................................................... 156 2.3. Az előregyártott elemek a n y a g a ......................................................... 233
1.22. A vízáteresztő képességi együttható ...................... 156 2.4. Az előregyártó üzem elrendezése és berendezése .................... 234
1.23. A munkagödör m érete és alakja ............................................. 161 2.41. Központi, üzemi előregyártás ................... ........................... 234
1.24. Építési technológia és organizáció .......................................... 161 2.42. Mozgó ü ze m e k ....................... .................... .................... .............. 237
1.25. A víztelenítés m egkívánt b iz to n s á g a ...................................... 162 2.43. Helyszíni előregyártó üzem ...................................................... 238
1.3. Víztelenítési módok ................................................................................ 162 2.5. Az előregyártás m unkafolyam atai ..................................................... 238
1.31. N yíltvíztartás ............................. 162 2.51. Állósablonos és mozgósablonos módszer ................................ 238
1.311. N yíltvíztartás durvaszemcsés és erősen k ö tö tt tala­ 2.52. Üzemi szállítás és ra k o d á s ......................................................... 242
jokban ............ 163 2.53. K észletezés...................................................................................... 246
1.312. N yíltvíztartás finomszemcsés, iszapos talajokban . . 166
1.313. Szádfallal körülzárt munkagödör nyíltvíztartása . . . 170 2.6. Az előregyártás gazdaságossága ............ 246
1.32. Talajvízszint süllyesztése ............................................................ 171 2.7. B alesetelhárítás ........................................................................................ 247
1.321. Szűrőkutas talajvízszint-süllyesztés............................. 171
1.322. V akuum kutas talajvízszint-süllyesztés........................ 177 3. Kismütárgyak építése (dr. Perényi Károly) ........................... ................ 248
1.323. Mélykutas talajvízszint-süllyesztés .............................. 182 3.1. A kism ütárgyak építésének sajátos sze m p o n tjai........................... 248
1.324. A talajvízszint elektroozmózisos sü lly e sz té se ............. 184
1.33. Talajvíz kizárása vízzáró f a l l a l ............................................... 185 3.2. A m űtárgytípusok elemzése, feladatuk és beépítésük szerint . . 249
1.4. V íztelenítőberendezések.......................................................................... 186 3.21. Öntözőtelepek k ism ű tá rg y ai........................... 249
3.211. A régi típusú kisműtárgy-család ............................... 249
1.5. Víztelenítések tervezése és a berendezések telep ítése...................... 188
3.22. Az új típusú kisműtárgy-család . ............................................. 251
1.6. Víztelenítés üzemének irányelvei ....................................................... 193 3.23. Vízáteresztő k ism ü tá rg y a k .................... 252
1.7. Különleges e s e te k .................................................................................... 196 3.231. C sőátereszek................ 252
1.8. Gazdaságossági elvek és sze m p o n to k ........................................ 196 3.232. K útgyűrűk .......................................................................... 254
3.233. Eukók, b ú jta tó k ............................................................... 254
Ir o d a lo m ........ ............................................................................................. 197 3.234. Zsilipek és tiltok ............................................................. 255
3.24. Osztóművek és szabályozóművek ............................................. 256
IX. Vízépítési betonmunkák 3.25. H éjcsatornák .................................................................................. 258
3.26. C satornahidak .............. 263
1. Anyagvizsgálatok (Kránicz L á s z ló )........................................ .................. 199
3.27. Szivattyúállások ....................... 265
1.1. Követelmények a vízépítési betonokkal s z e m b e n .......................... 199 3.28. Sokcélú lapelemek és felhasználásuk ................ 266
1.2. A betonvizsgálatok m ó d sz e re i..................... .......... ............................. 200 3.281. KDT-elem .................................................... 266
3.282. G-elemek ........................................................................... 267
1.21. A hagyományos mintavételes betonvizsgálat jelenlegi hely­ 3.283. P 74/90 fenékbiztosító burkolat .................. 267
zete a vízépítésben....................................................... ................ 200 3.284. Sejtjc’omkő burkolatok ....................................... 269
1.22. A betonszilárdság fogalma, egyenletessége, szórása ........... 201 3.285. Aknák ................................................................ 270
1.3. A roncsolásmentes betonvizsgálat a la p e lv e i.................................... 202 3.29. EsőztetŐberendezések kism űtárgyai ...................... 271
1.31. Ultrahangos vizsgálatok módszerei és műszerei ............... 202 3.210. Tógazdasági kism ütárgyak ......................... 271
1.311. Az átvilágításos e ljá r á s .................................... .............. 204 3.211. Vízellátási kism ütárgyak ................................................. 271
1.312. A visszaverődéses eljárás ............................................... 205 3.212. Csatornázási kism ütárgyak ......................... 272
3.213. Tározók kism űtárgyai ................................. 273
764
765
 3.3. Az előregyártott elemek s z á llítá s a ................................... 273
3.4. A kism űtárgyak beépítése ...................................................... 274
3.41. Az építés időpontja és ü tem ezése............................................ 274
3.42. Csatlakozás vonalas létesítményeknél .................................... 274
3.43. A m űtárgy k itű z é s e ...................................................................... 274
3.44. A m űtárgy z sa lu z á sa .............................................. 275
3.45. A m űtárgy betonozása ............................................................... 275
3.46. Csatlakozások ................................................................................ 275
3.5. B alesetelh árítás........................................................................................ 276
3.6. K ism űtárgyak fenntartása .................................................................... 276
3.61. Beton-, vasbeton, tégla- és kőszerkezetek ............................ 276
3.62. V asszerkezetek................................................................................ 277
3.63. Faszerkezetek ................................................................................ 277
3.64. A fenntartás id ő p o n tja ............................................................... 277
4. Szivattyútelepek (M arkó Elek) .................................................................... 278
4.1. A szivattyútelep fo g a lm a ...................................................................... 278
4.2. A szivattyútelepek osztályozása ......................................................... 278
Üzemmód szerinti o sztály o zás............................................................. 278
4.22. Rendeltetés szerinti osztályozás ............................................... 278
4.221. Ivóvíz-szivattyútelepek ................................................... 278
4.222. Iparivíz-szivattyútelepek................................................. 279
4.223. Ö ntözővíz-szivattyútelepek............................................. 282
4.224. Szennyvíz-szivattyútelepek ............................................. 282
4.225. Belvíz-szivattyútelep ....................................................... 283
4.23. K ialakítás szerinti osztályozás................................................... 285
4.231. Űszóműves sziv atty ú telep ............................................... 285
4.232. Felépítmény nélküli sziv atty ú telep .............................. 286
4.233. Egyszerűsített felépítményű szivattyútelep ............. 286
4.234. Zárt felépítm ényű szivattyútelep ................................ 288
4.24. Szivattyútengely elrendezése szerinti osztályozás .............. 288
4.241. Vízszintes tengelyű szivattyúk .................................... 288
4.242. Ferde tengelyű s z iv a tty ú k ............................................. 288
4.243. Függőleges tengelyű szivattyúk .................................. 289
4.3. Szivattyútelepek fő ré s z e i...................................................................... 289
4.31. T e le p íté s........................................................................................... 289
4.32. S zívóoldal......................................................................................... 289
4.33. A lépítm ény....................................................................................... 290
4.34. F elép ítm é n y ..................................................................................... 290
4.35. Nyomóoldal ..................................................................................... 290
4.36. Elzárások ......................................................................................... 291
4.4 Építési a n y a g o k ......................................................................................... 291
4.41. Szivattyútelep mélyépítéséhez felhasznált anyagok ..............291
4.42. A felépítmény anyagainak különleges követelményei . . . . 292
4.5. Építési munkarészek ............................................................................ 293
4.51. Alapozási módok .......................................................................... 293
4.52. Süllyesztőszekrényes alapozás ................................................... 293
4.53. Szigetelés ......................................................................................... 294
4.54. Zsaluzat, dúcolat ........................................................................... 295
4.55. Beton- és vasbetonm unkák ....................................................... 295
7 6 6
4.56. Kőművesmunkák ......................... ................................................ 295
4.57. Befejező m unkák ....................... .................................................. 295
4.58. Technológiai nyíláskihagyások, kapcso ló d áso k..................... 296
4.6. Építési m unkák minősítése, átvétele ................................................296
4.7. Szivattyútelepek üzemeltetése és fe n n ta rtá s a .................................. 296
5. Betongátak ( Bognár Győző) ......................................................................... 297
5.1. Gáttípusok ................................................................................................ 297
5.11. Vízmosáskötő gátak és é p íté s ü k .............................................. 297
5.12. Folyómederben épített g á ta k .............. 300
5.13. V ö lg y záró g átak .............................................................................. 303
5.2. Betongátak é p íté se .................................................................................. 303
5.21. Előkészítő és feltáró m unkák .................................................. 305
5.22. A m unkahely o rg a n iz áció ja.............. 306
5.221. Az altalajból származó hatások .................................. 306
5.222. A vízzel való közvetlen érintkezésből származó be­
hatások ................................................................................ 306
5.23. A m unkahely védelme és a víz lefolyásának biztosítása . 308
5.231. Folyam i gátak építési terének védelme ................... 308
5.232. Völgyzárógátak építési terének v é d e lm e ................... 312
5.24. Építési sajátságok ..................................... 313
5.25. A gátak víz alá helyezése ......................................................... 319
5.26. Elvonulás ........................................................................................ 319
6. Partfalak (Jolánkay Gyula) ......................................................................... 320
6.1. A partkiképzések fő típ u s a i................................................................. 320
6.2. Az alapozási viszonyok és a partfal rendeltetésszerű használatának
h atása a partfaltípus kiválasztására ................................................ 320
6.3. A partfalak fő típ u s a i............................................................................ 324
6.4. P artfalak ép íté se ...................................................................................... 324
6.41. Általános szempontok .................................................................. 325
6.411. A munkahely árvizek elleni biztosítása ................... 325
6.412. A partfalak állékonysága .............................................. 327
6.413. A partfalak m ögötti feltöltés állékonysága ............. 333
6.414. A partfal tervezett vonalozásának biztosítása . . . . 333
6.42. Egyes partfaltípusokkal kapcsolatos különleges építési szem­
pontok ............................................................................................... 334
6.5. P ró b aterh elés............................................................................................. 335
7. Víztornyok és víztároló medencék (Szinai M iklós) ................................. 335
7.1. Víztornyok és víztároló medencék osztályozása ............................ 335
7.11. A víztároló és a hálózat egymáshoz viszonyított helyzete
szerinti osztályozás........................................................................ 335
7.12. A tároló alaprajzi elrendezése szerinti o sztály o zás............. 336
7.13. A tárolók térbeli elhelyezése és rendeltetése szerinti osztá­
lyozás ............................................................................................... 336
7.14. A tározók anyaga szerinti osztályozás .................................. 336
7.2. Víztornyok alap o zása.............................................................................. 336
7.21. Víztornyok sík a la p o z á sa .................... 336
7.22. Víztornyok réseléses alapozása ......................... 339
7.23. Acélszerkezetű víztornyok a la p o z á s a ...................................... 339
767
 7.3. Víztorony építés csúszózsaluzattal ..................................................
7.31. Csúszózsaluzatos építéstechnológia .....................................
7.311. A csúszózsaluzatos berendezés felszerelése .......... ..
7.312. A csúszózsaluzat üzem eltetése.............. .....................
7.313. A csúszózsaluzat emelése közben végzendő munkák
7.32. Csúszózsaluzatos víztoronytípusok .....................................
7.321. A Halasi tervcsaládhoz tartozó víztoronytípus . . . .
7.322. Az Aszódi tervcsalád vagy emelt fejű vasbeton víz­
toronytípus .....................................................................
7.323. Henger alakú vasbeton víztorony ............................
7.324. Emelt zsaluzatú vasbeton víztorony .................... .. .
7.325. Csillag alaprajzú víztorony..........................................
7.326. Kónikus csonkakúp alakú vízto rn y o k ......................
7.33. A SVETHO-rendszerű csúszózsaluzat ..................................
7.4. Kehelyemeléses vasbeton víztornyok..............................................
7.41. Az emelőberendezések és építéstechnológiák ......................
7.411. Az EMELKA emelőberendezés működési elve . . . .
7.412. Az EMELKA emelőberendezés ismertetése ............
7.413. Az EMELKA emelőberendezés műszaki színvonala,
felhasználása ..................................................................
7.42. Zsaluzóhéjas kehely .................................................................
7.421. A vasbeton zsaluzóhéj építéstechnológiája..............
7.422. Az emelés végrehajtása................................................
7.423. A kehely szerkezeti betonjának készítése................
7.43. Sűrűbordás héjszerkezetű kehely............................................
7.431. Sűrűbordás kehely szerkezeti kialakítása és eltérése
a zsaluzóhéjtól .............................................................
7.432. A sűrűbordás vasbeton medence építéstechnológiája
7.44. Függőtető é p íté se ................................................... • ...............
7.5. Acélszerkezetű víztornyok ............................................................... 361
7.51. Kihorganyzott rendszerű acél víztornyok .......................... 362
7.52. Kihorganyzás nélküli acél v ízto rn y o k .................................. 362
7.6. Vasbeton víztároló medencék ......................................................... 366
7.61. Monolit szerkezetű medencék ................................................ 366
7.62. Elő- és utófeszített szerkezetű m edencék............................ 367
7.7. Víztornyok és víztároló medencék szigetelése .............................
7.71. Hagyományos szigetelőanyagok...............
7.72. Műanyag szigetelések...............................................................
7.73. Szerelvények csatlakozása.......................................................
8. Csővezetékek és zá r t c sa to rn á k (d r . H o r v á th I s t v á n ) ............................ 369
8.1. Közművezetékek építésével kapcsolatosfogalmak ........................ 369
8.2. Csővezetékek anyaga és minőségi követelményei ........................ 370
8.21. Előregyártott c sö v e k ............................................................... 371
8.211. Vízellátásban alkalmazott előregyártottcsőfajták.. 371
8.212. Csatornázásban alkalmazott előregyártott csőfajták 374
8.213. Csőidomok ...............
8.214. Szerelvények .....................
8.22. Helyszínen készített c sö v ek ................................................... 378
8.23. Műszakilag és gazdaságilag megfelelő anyag kiválasztása 379
8.3. Előkészítő munkák .............................................................
8.31. Felvonulás ................................................................................. 380
8.32. Anyagszállítás, tá ro lá s .....................
339 8.33. Csővezetékek kitűzése ................................................................. 382
340 8.34. Közbiztonsági és forgalomterhelési in tézk ed ések ................. 385
340 8.4. Nyomócsővezetékek építése ........................................ ......................... 386
341 8.41. A csövek fe k te té s e ................................................ ...................... 387
341 8.42. Csőkötések k észítése................................. 391
342 8.421. Ö ntöttvas vezetékek kötései ........................................ 392
342 8.422. Acél csővezetékek kötései ............................................... 392
8.423. Azbesztcement nyomócsövek kötései ......................... 394
342 8.424. Vasbeton nyomócső-vezetékek kötései ....................... 398
342 8.425. Műanyag csővezetékek kötései ............................. .... 399
344
344 8.43. Nyomáspróba ....................................... 402
344 8.44. Öblítés és fertőtlenítés ................................................... 403
344 8.45. Műszaki á t a d á s ............................................................................ 403
8.5. Csatornák építése m u n k a á ro k b a n ...................................................... 404
346 8.51. Előregyártott csövek fektetése ............................. 404
346 8.511. Fémcső .......................................................... 405
346 8.512. Azbesztcement csővezeték fe k te té s e ........................... 405
347 8.513. Kőanyag csővezeték é p íté se ....................... .................. 405
8.514. Beton csővezeték fek tetése............................................. 406
349 8.52. Előregyártott csövekből készült csatorna aknáinak építése 407
351 8.53. Csatornaszakasz nyom áspróbája .............................................. 408
351 8.54. Helyszínen készített csatornák építése ................. 409
352 8.541. Helyszínen készített betoncsatorna ........................... 409
353 8.542. Helyszínen készített vasbeton c s a to rn a ..................... 411
354 8.543. Téglafalazatú csatornák ................................................ 412
8.55. Tartozékos m űtárgyak építése .................................................. 412
355 8.551. A k n á k ...................................................... 413
357 8.552. Víznyelők ......................................... 413
360 8.553. Csatornabekötések .................... 413
8 . 6 . Csatornaépítés m unkaárok kiemelése n é lk ü l.................................... 414
8.61. S a jto lá s ............................................................................................. 414
8.62. F ú r á s ................................................................................................. 415
8.63. Pajzsos építési m ó d szer............................................................... 416
8.64. A lagútm ódszer................................................................................ 416
8.7. Csatornák vizsgálata és műszaki á ta d á s a ........................................ 416
8 . 8 . Betoncsatornák fenntartása és ja v ítá s a ............................................ 417
367 8.81. Mászható csatornák javítása ..................................................... 417
367 8.82. Nem mászható csatornák j a v í t á s a ..........................................418
368
8.9. Műanyag csövek beépítése ............................... ................................. 418
368
8.10. Balesetelhárítás ........................................ 418
9. A víztisztítás és szennyvíztisztítás műtárgyai (Valló Sándor) ............... 419
9.1. A víztisztítás m ű tá rg y a i..................................................................... 419
9.11. A víztisztítás célja, technológiai e ljá rá sa i.............................. 419
9.12. A víztisztítás jellegzetes, főbb m ű tá rg y a i................................ 421
9.121. Ülepítőberendezések ......................................................... 422
9.122. Derítők ........................................... 429
377 9.123. S z ű rő k ............................................................... 440
378 9.124. Vegyes rendeltetésű m űtárgyak és egyéb építmények 446
9-2. A szennyvíztisztítás m ű tá rg y a i......................................................... 447
9.21. A szennyvíztisztítás célja, technológiai e ljá rá s a i................. 447
380- 9.22. A szennyvíztisztítás jellegzetes főbb m űtárgyai ................. 448
9.221. Ülepítő- és felúsztató-berendezések ............................ 449
380 9.222. Csepegtetőtestek ....................... .............. .........................453
49 V íz é p íté s II. k ö t e t 769
 9.223. Levegőztető m edencék.......... .............. ...................... 453 1.34. B e to n m a g ...................................................... 498
9.224. Kombinált m ű tárg y ak .................................................. 456 1.35. Vízzáró függöny ............................................................................ 498
9.225. Az iszapkezelés főbb műtárgyai .......... ..................... 456
9.226. Vegyes rendeltetésű és egyéb m ű tá rg y ak ................ 458 1.36. Vízzáró f a l ................................. 499
1.361. Cölöpfal k é s z íté s e ............................................................. 499
9.3. Az előregyártás lehetőségei ............................................................ 4 5 9 1.362. Résfal k ész íté se.................................................................. 500
9.31. Magyarországon eddig alkalmazott elemek és eljárások .. 4 5 9 2. Vízépítési műtárgyak szigetelése és burkolása............................................. 506
9.32. A fejlesztés iránya M agyarországon................... 460
2.1. Vízzáró szigetelés ................ 506
Irodalom ................................................................... 463 2.11. A betonépítm ény falának vízzáróvá t é t e l e ............................ 506
2.2. Vízhatlan szigetelések ...................................... ..................................... 509
X. Szigetelések és burkolatok ( dr. Ivicsics Ferenc) 2.21. Bitum en alapanyagú szigetelések ............................................. 509
2.211. Hideg b itu m e n m á z ........................................................... 509
1. Vízépítési földművek szigetelése és burkolása ............................................ 469 2.212. Hideg b itu m e n o ld a t......................................................... 510
2.213. Bitumenemulzió ................................................................ 510
1.1. Védelem nélküli burkolatok és szigetelések .................................... 469 2.214. Hideg b itu m e n ta p asz............................... 511
1.11. Merev b u rk o la to k .......................................................................... 470 2.215. Forró bitumenmáz ............................................................ 511
1.111. K ő b u rk o la t.......................................................................... 470 2.216. R agasztott szigetelés ....................................................... 511
1.112. Kőm atracok és kőbálák ................................................. 475 2.217. R agasztott szigetelés áttörése ...................................... 514
1.113. Téglaburkolat .................................................................... 475 2.218. Ö ntött aszfalt szigetelés ....................... 515
1.114. B etonburkolat .................................................................... 476 2.219. Hézagtömítő kittek ......................................................... 516
1.115. Vasbeton burkolat ........................................................... 479 2.22. Fémlemez szig etelés..................................................................... 517
1.116. Aszfaltburkolat ........................................ 480 2.23. Műanyag lemez szigetelések ...................................................... 518
1.12. Hajlékony burkolatok .................................................................. 481 2.3. B u rk o la to k ................................................................................................. 518
1.121. Bitumenes lemezburkolat ............................................... 481 2.31. Klinkertégla burkolat .................................................................. 518
1.122. Műanyag lemez burkolat ............................................... 481
2.32. Tábla- és lapburkolat .................................................................. 518
1.13. Talajkeverékből készített szigetelések és b u rk o la to k ..........482
1.131. T alaj—cement keverék ................................................... 482 Irodalom ..................................................................................................... 519
1.132. T alaj—mész keverék ....................................................... 483
1.133. T alaj—bitum en keverék ................................................. 483 XI. K utak létesítése (H isz Dénes)
1.134. T alaj—vegyszer k e v e ré k ................................................. 484
1.135. Talaj —bentonit k e v e r é k ...................................... 484 1. A kutak osztályozása......................................................................................... 521
1.14. Talajból készített szigetelőrétegek és -burkolatok ............. 485 1.1. Á sott k ú t ................................................................................................... 521
1.141. A g y ag réteg .......................................................................... 485
1.142. Töm örített ta la jr é te g ....................................................... 485 1.2. A knakút ..................................................................................................... 522
1.143. K olm atált réteg ................................................................ 486 1.3. V ert k ú t ..................................................................................................... 523
1.144. Gyep- és gyeptégla b u rk o la to k .................................... 487
1.145. Armoföld ............................................................................ 489 1.4. F ú rt k ú t ...................................................................................................... 524
2. Fúrt kutak építése............................................................................................. 524
1.2. Védett szigetelések................................................................................... 489
2.1. Tervezés ...................................................................................................... 524
1.21. Fóliából, m embránból készített szigetelőrétegek................. 490 2.11. Vízföldtani szak v élem én y ........................................................... 525
1.211. Műanyag fólia ré te g e k ......................... 490
1.212. Előregyártott bitum en m em brán ................................ 493 2.12. Műszaki leírás ................................................................................ 526
1.22. A munkahelyen készített ré te g e k ............................................. 493 2.13. Csövezési t e r v ............................. 526
1.221. Bentonit m e m b rá n ............................................................ 493 2.14. H elyszínrajzok................................................................................ 526
1.222. T alaj—bentonit k e v e r é k ................................................. 494 2.15. K útfejkiképzés................................................................................ 527
1.223. Bitum en m e m b rá n ............................................................ 494 2.16. K öltségvetés..................................................................................... 527
1.224. Bitumenemulzió membrán ............................................. 496
1.225. E rősített bitum en membrán ......................................... 496 2.2. F ú r á s ............................................................................................................ 528
1.226. É getett mész r é te g ........................................................... 496 2.21. A fúrások osztályozása ................................................................ 528
1.227. O ltott mész keverék ....................................................... 496 2.211. A fúrás üzeme .................................................................. 528
1.228. Cement—talaj keverék ................................................... 496 2.212. A kőzetbontás m ó d sz e re ................................................. 530
1.229. H idratonréteg .................................................................... 497 2.213. A fúrási szelvény a l a k j a ................................................. 531
1.22.10. Agyagréteg ...................................................................... 497 2.214. A furadék kihordásának m ódja .................................. 531
1.22.11. Töm örített talajréteg ................................................... 497
2.22. R otary fúrás ...................................... 533
1.3. Szigetelés az építménybe helyezett belső réteggel ........................ 497 2.221. A be- és kiépítés m űvelete és eszk ö zei................. .. • 534
1.31. Agyagmag ....................................................................................... 497 2.222. A fúrás művelete és eszközei ....................................... 534
2.223. Az öblítés művelete éseszközei .................................... 534
1.32. A szfaltm a g ....................................................................................... 498 2.224. A béléscsövezés művelete és eszközei ............ 537
1.33. Szádfal ............................................................................................. 498 2.225. Járulékos m űveletek éseszközeik ................................. 538

770 49* 771

 1.33. Mérettűrések .................................................................................. 593
2.3. R étegvizsgálat......................... 53!) 1.34. A töm ítésekkel szemben bebetonozott vasalások ............... 594
2.31. T alajm in ták ............................................................................... 539 1.4. Tám kapuk ........................................................ 595
2.311. Furadékminta ............................................................... 539
2.312. O ldalfalm inta................................................................. 549 1.41. T a lp c sa p .......................................................................................... 596
2.313. M agm inta....................................................................... 544 1.42. Oldal- és küszöbtömítés ............................................................. 596
2.32. V ízm inták................................................................................... 544 1.5. Szegmens g á ta k ...................................................... ................................. 597
2.321. Felszíni vízminta ................................... 542
2.322. Mélységi vízm inta....................................... 542 1.6. Billentőtáblák .......................................................................................... 599
2.33. K arotázsm érés........................................................................... 542 1.7. Egyéb zsilipszerkezetek......................................................................... 600
2.331. PS (természetes potenciál) mérése ............................ 543
1.8. Vízépítési acélszerkezetek m ozgatóberendezései............................. 601
2.332. Fajlagos ellenállásmérés .............................................. 544
2.333. Radiológiai m érések..................... 545
1.81. Mechanikus m ozgatóberendezések............................................ 601
2.34. R étegpróba......................................... 545 1.82. Jelző- és vezérlőberendezések .................................................. 602
2.35. Keresőfúrás .............. 546 1.83. Hidraulikus m ozgatóberendezések............................................ 602
2.4. K ú tk ik é p z é s .............................................................................................. 546 1.9. K orrózióvédelem .............. 603
2.41. Kútkiképzési műveletek fúrás k ö z b e n ........ ......................... 547 1.10. Vízépítési acélszerkezetek vizsgálata, átadása, kezelési (üzemelési)
2.411. A csövezési terv módosítása ....................... 547 utasítása és k a r b a n ta rtá s a ................................................................... 605
2.412. A végleges béléscsövezés kialakítása ..................... 543 1.10.1 V izsgálat........................................................................................ 605
2.413. Rétegbekapcsolás fúrás közben .................................. 551
1.10.2. Átadás —átvételi e ljá rá s ........................................................... 606
2.414. Rétegkizárás fúrás k ö z b e n ..................... 551
1.10.3. Próbaüzem .................................................................................. 608
2.42. Kútkiképzési műveletek a fúrást követően ........................ 551
2.421. Rétegbekapcsolás .......................................................... 551 1.10.4. Biztonsági és tűzrendészeti felülvizsgálat ......................... 609
2.422. Rétegkizárás ....................................................... 557 1.10.5. Kezelési utasítás ....................................................................... 609
2.423. A termelőréteg k ia la k ítá sa .......................................... 563 1.10.6. Kiegészítő megjegyzések ................ 609
2.43. Befejező műveletek ............................................... 567 1.10.7. F enntartás .................................................................................. 609
2.431. Próbaszivattyúzás.......................................................... 567 2. Gépészeti berendezések beépítése és szerelése (dr. Ziegler Károly) . .........610
2.432. Kúthidraulikai paraméterek mérése .......................... 569
2.433. A kút felső részének kiképzése................... 570 2.1. Általános á tte k in té s ................................................................................ 610
Irodalom ..................................... 571 2.2. A gépészeti berendezések kialakítása a tervezéstől az üzemig . 611
2.21. Tervezés .......................................................................................... 611
XII. Vízépítési szerkezetek beépítése és szerelése 2.22. A gépészeti berendezés m egrendelése...................................... 612
2.23. Szállítás, tárolás ................................... 613
1. Vízépítési acélszerkezetek beépítése (dr. Merényi M iklós) ....................... 573 2.24. Szerelés, kipróbálás ................... 613
1.1. Vízépítési acélszerkezetek osztályozása és általános jellemzése . 573 2.25. Átadás, próbaüzem, üzembe helyezés,garanciális mérések 613
1.11. Zsiliptáblák csőzsilipekhez és kisebb duzzasztókhoz........... 573 2.26. Üzemvitel, karbantartás, ja v ítá s .............................................. 614
1.12. Mozgatószerkezetek ...................................................................... 573 2.27. Biztonságtechnikai kö v etelm én y ek .......................................... 616
1.13. Autom atikus vízszintszabályozók ésvízadagolók .. ............... 573 2.3. A gépészeti berendezések és az építmény illesztési követelményei 616
1.14. Betétgerendák, betéttáblák ....................................................... 576 2.31. Gépészeti követelmények az építővel és az építtetővel szem-
1.15. S zegm enstáblák................ 576 b e n ..................................................................................................... 616
1.16. Billenőtáblák .................................................................................. 577 2.32. A gépészeti szerelés és az építésösszehangolása........... .. 617
1.17. Tám kapuk ...................................................................................... 578 2.33. Az építés és a gépszerelés közösellenőrzésifeladatai . . . . 617
1.18. Egyéb zárószerkezetek .. ............................................................. 581 2.4. A gépészeti berendezések beépítési m eg o ld ásai...................•••• 618
1.19. M ozgatóberendezések................................................................... 583 2.41. Általános á tte k in té s ......................... 618
Í.2. Zsiliptáblák csőzsilipekhez és kisebb duzzasztókhoz..................... 588 2.42. Á ram lástani gépek és hajtóberendezésük .............................. 618
1.21. Az elzárószerkezetek elrendezése és tervezési irányelvei . . 588 2.43. Csővezetékek és szerelvények ................................................... 623
1.211. A tervezés alapadatai ..................................................... 589 2.44. Tartályok, légüstök ............ 624
1.212. A m űtárgyak és elzárószerkezetek együttes kialakí­ 2.45. Szerelő- és szállítószerkezetek ................................................... 625
tása ....................... 589 2.46. Gépészeti segédszerkezetek....................................... 626
1.22. G y á rtá s ............................................................................................ 590 2.47. Irányítás- és méréstechnikai szerkezetek .............................. 629
1.23. Helyszíni szerelés, a tokszerkezetek b e é p íté se ..................... 591
1.3. Nagyobb m űtárgyak betétgerenda-hornyai, terhelt és vezető sín­ 3. Villamos szerelés (Horváth Sándor) .......................................... *.............. 629
pályái, csaptám jai ............. .................................................................... 591 3.1. Erősáram ú villamos szerelés ............................................ ................ 629
1.31. Horonykiképzés beto n k ih ag y ással............................................ 593 3.11. Vezetékszerelés, hálózatépítés ..... ............. 630
1.32. Terhelt és Vezetősínek bebetonozásának helyes megoldása 593-
773
772
 3.111. S zab ad v ezeték ...................... 630
3.112. Vezetők, vezetékanyagok ........................... 630
3.113. Villamos m éretezés........................................................... 630
3.114. Vezeték felerősítése .......................................................... 631
3.115. Áramkötések ............................................................... . . . 631
3.116. T artó szerk ezetek ................................................................ 631
3.117. N yom vonal.......................................................................... 632
3.12. Kábelek (földkábelek) .................................................................. 633
3.121. K ábelszerkezetek....................... 633
3.122. K áb elfek tetés........................................................ 634
3.123. Kábelszerelés ...................................................................... 637
3.124. Kábelméretezés .................................................................. 639
3.13. L égkábelek....................................................................................... 640
3.14. Elosztó- és kapcsolóberendezések ......................... 640
3.141. Nagyfeszültségű kapcsolóberendezések (60 —100 kV)
és transzform átorállom ások .......................................... 640
3.142. Középfeszültségű kapcsolóberendezések és transzfor­
m átorállom ások .................................................................. 640
3.143. Kisfeszültségű kapcsolóberendezések .......................... 642
3.15. Fogyasztóberendezések ................
3.151. Világítási berendezések ................................................... 643
643
3.152. H őkészülékek...................................................................... 645
3.153. Villamos gépek ................................................................. 645
3.154. Vegyi fogyasztók ............................................................. 646
3.155. Fázisjavító berendezések................................................. 646
3.16. Épületszerelés ................................................................................ 647
3.161. Belsőtéri v ilá g ítá s ............................................................. 647
3.162. Belsőtéri erőátviteli v ezeték ek ...................................... 649
3.163. Elosztók ................................... 649
3.164. V illám védelem .................................................................... 649
3.17. Villamos balesetek m egelőzése................................................... 650
3.171. Véletlen érintés elleni védelem .................................... 650
3.172. Érintésvédelem ......................................... 651
3.173. Azonos potenciálra h o z á s ............................................... 654
3.174. Törpefeszültség ................................................................... 654
3.2. A legfontosabb híradástechnikai szerelések ..................................... 654
3.21. Távbeszélő-vezetékek.................................................................... 654
3.211. L égvezetékek....................................................................... 654
3.212. L égkábelek........................................................................... 655
3.213. Távbeszélőkábelek ............................................................ 656
3.22. Távbeszélő-készülékek .................................................................. 656
3.221. CB-készülékek és szerelésük............................................ 657
3.222. LB-készülékek és szerelésük........................................... 657
3.23. Rádiókapcsolatok létesítése ........................................................ 657
3.231. Rádiókészülékek te le p íté s e ............................................. 657
3.232. Antennák ............................................................................. 658
Irodalom ..................................................................................................... 658
X III. Vízi létesítm ények fenntartásának építési feladatai (D r. Dávid László)
1. A vízi létesítmények fenntartási feladatai és sajátosságai.......................... 661
1.1. A vízi létesítm ények fenntartásának célja és feladata ................. 662
1.2. A vízépítési létesítmények fenntartását h átráltató körülm ények 664
1.3. A term észeti környezet tényezőinek hatása a fenntartási m unkák
jellegére és végrehajtására .................................................................... 665
1.4. A vízgazdálkodási rendszerek, létesítmények fenntartásának
kom plexitása ............................................................................................. 666
774
1.5. A fenntartási m unkák előfeltételeinek biztosítása ....................... 666
1.6. A létesítmények elszórtságának h atása a fenntartási m unkák
v é g re h a jtá sá ra ........................................................................................... 668
*
1.7. A hibák megelőzése ................................................................................ 669
1.8. A fenntartási m unkák csoportosítása .............................................. 669
2. A vonalas létesítmények fenntartása ............................................................. 671
2.1 N yílt csatornák fenntartása ................................................................ 671
2.11. B urkolatlan földcsatornák ......................................................... 671
i —>
2.12. Burkolt földcsatornák .................................................................. 679
2.13. Egyéb c s a to rn á k ............................................................................ 680
2.2. Csővezetékek fenntartása ................................................................... 681
2.21. Vízellátási csővezetékek ..................................... 682
2.211. Csővezetékek hibáinak észlelése és a hiba helyének
fe lk u ta tá s a .......................................................................... 682
2.212. Csővezetékek javítása ..................................................... 683
) 2.213. Esőztető öntözőberendezések felszín alatti csővezeté­
kének k arbantartása .................................................. 686
2.22. Szennyvízcsatornák........................................................................ 687
2.221. Csatornatisztítás ............................................................... 687
2.222. Csatornák ja v ítá sa ............................................ 688
2.23. A lagcsövek...................................................................................... 688
3. A vízépítési műtárgyak fenntartása ............................................................. 689
r* 3.1. Beton- és kőszerkezetek ................................................ 689
3.2. Acélszerkezetek és gépi berendezések ............................... 692
3.3. A m űtárgyak tis z títá s a .......................................................................... 694
3.4. Nagym űtárgyak ................................. 695
4. Vízépítési létesítmények helyreállítása éselbontása...................................... 697
3. A fenntartási munkák szervezése ....... ....................................................... 700
Iro d a lo m ...................................................................................................... 706
XIV. Vízi létesítm ények rendszeres ellenőrzése (D r. Hamvas Ferenc)
A.
1. A rendszeres ellenőrzések célja ...................................................................... 707
2. A létesítmény ellenőrzése helyszíni szemléken ............................................. 708
2.1. A helyszíni szemlék időpontjának m eg v álasztása.......................... 708
2.2. A helyszíni szemle eredményeinek rögzítése .................................. 709
3. A mérőhálózatok létesítésének főbb irányelvei............................................... 709
3.1. A mérési mód és a mérőeszköz m eg v álasztása.............................. 710
3.11. Mozgásvizsgálatokhoz szükséges szerkezetek és berendezé­
sek ..................................................................................................... 710
3.12. A hidraulikai mérésekhez szükséges berendezések ............. 715
3.2. A mérőhálózatok kialakítása ................................................................ 715
3.21. Függőleges irányú elmozdulások mérőhálózata ................... 716
3.22. A vízszintes irányú elmozdulások m érő h á ló zata ................. 721
3.23. Ferdülésmérők h á ló z a ta ............................................................. -. 722
r 3.24. Résmérők h á ló z a ta .................................
3.25. A műtárgyak alatti szivárgást ellenőrző kutak mérőhálózata 723
723
775
 3.26. Folyami m űtárgyak melletti szivárgást ellenőrző k utak mérő­
hálózata ........................................................................................... 725
3.27. Völgyzárógátak szivárgását ellenőrző mérőhálózatok kiala­
kítása ............................................................................................... 726
3.28. Mederfelvételek m érőhálózata ................................................... 726
3.29. Áramlási irány- és sebességméréshez szükséges mérőhálózat 727
3.3. A mérőberendezések b eép ítése........................................................... 727
4. A z észlelések módja, gyakorisága................................................................. 734
4.1. Különböző mérési feladatok végrehajtása építés közben ........... 734
4.11. Függőleges irányú elmozdulások mérése építés közben . . . 734
4.12. Talajvízszint-észlelés építési körülmények között ............... 737
4.13. A pórusnyomás mérése ............................................................... 738
4.2. Az üzemkezdetet megelőző és az utáni mérések ............. 738
4.21. A függőleges elmozdulás m é ré s e .............................................. 738
4.22. A vízszintes elmozdulás mérése .............................................. 738
4.23. Ferdülésmérések ............................................................................ 741
4.24. A dilatációs mozgások m é ré se ..................................... 743
4.25. A m űtárgyak alatti és az oldalirányú szivárgás ellenőrzése 743
4.26. Mederfelvételek .............................................................................. 744
4.27. Áramlási irány- és sebességmérés ............................................. 745
4.28. Az ellenőrző mérések értékeléséhez szükséges észlelések . . 745
4.29. Egyéb mérések ..................................................................... 745
5. A mérési eredmények értékelése.............................................................. . . . 746
5.1. A függőleges irányú elmozdulások értékelése.................................. 746
5.2. A vízszintes irányú elmozdulások értékelése .................. 748
5.3. Ferdülésmérések érték elése.......................................................... 749
5.4. A dilatációs mozgásmérések értékelése ................... 749
5.5. Vízszintészlelő kutak észlelési eredményeinek értékelése ............. 750
5.6. A mederfelvételek értékelése ............................................................... 750
5.7. Áramlási irány- és sebességmérés értékelése .................................. 752
Irodalom ..................................................................................................... 753
Tárgym utató .................................................................................. 754