_______________

Újszövetségi Bevezetés

2014/2015
Sárospataki Református

Teológiai Főiskola

- belső használatra -

1
1. Az intertestamentális és az újszövetségi kor története (Makkabeusok könyve, diaszpóra

kialakulása, zsinagóga, római megszállás, a „zsidó háború” vö. Josephus)

1. Makkabeusok könyvei

0. Jelentőségük

Az intertestamentális kor Izraelének történetéről nagyon kevés forrásunk van. A

Makkabeusok könyve ezt az űrt tölti ki, és ad bizonyos támpontokat a hasmoneusok

történetének megértéséhez. A legfontosabb ebből a szempontból az 1Makk, mivel ez a

legkevésbé legendás, és ez a könyv íródik a történetírás szándékával.

1. Nevük, szerzőik, keletkezési koruk

A LXX (Septuaginta) hagyományozásában négy Makkabeusok könyve maradt ránk. A

legrégebbi és legfontosabb kódexek, amelyek tartalmazzák ezeket a könyveket, a Codex

Sinaiticus (1-4Makk), és a Codex Alexandrinus (2-3Makk). Mattatiás modini pap, a

szeleukidák elleni szabadságharc kirobbantójának harmadik fiát, Júdást nevezték

Makkabeusnak (h. makkabet, g. makkabaiosz, jelentése: kalapács, pöröly). A makkabeus

melléknevet később Júdás testvéreire is átruházzák.

A történetírás jellegét leginkább az 1Makk őrzi meg, s ez ölel át legnagyobb korszakot

(Kr. e. 175-134). A 2Makk az 1Makk 1-7 anyagát adja elő részletesebben. A 3Makk-ban leírt

esemény a makkabeusok kora előtt, IV. Antiokhosz Fhilopator egyiptomi király uralkodása

idején (Kr. e. 221-204) játszódott. Ezt a könyvet feltehetően azért nevezték el a Makkabeu-

sokról, mert a benne leírt eseményt a Makkabeusok kora szellemi előjátékának tekintették. A

4Makk az 1Makk-ban leírtakból merít.

A könyvek szerzői ismeretlenek.

 Az 1Makk-t a többség, köztük Lawrence Schiffmann szerint is, héberül írták. Bár nem

létezik héber kézirata, a mű mégis egy szó szerinti fordítás benyomását kelti. Viszonylag

korán, a héber hagyományokban járatos egyébként ismeretlen szerző lefordítja görögre, s

csak görög nyelven maradt ránk. Szerzője Palesztinában, valószínűleg Jeruzsálemben élt.

A könyv Kr.e 100 körül keletkezett, de valószínűleg Johannes Hyrkanos 104-ben

2
 bekövetkező halála utánra datálható, 1 és mindenképpen Júdea 63-as római annektálása

előttre.2 Eredeti címe nem ismert, Órigenész egyházatya egy rejtélyes Sarbethsabaniel

címet említ, melyet valószínűleg szövegromlás miatt nehéz értelmezni: sar bet 'el ('Az Is-

ten házának hercege’) vagy sfar bet sabanai 'el ('Az Úr elutasítóinak házáról szóló könyv').

A szerző hovatartozása is bizonytalan: valószínűleg nem tartozott a farizeusok közé, bár

a mű említ egy testületet, mely fontosságát tekintve még a hős felett is áll: ez a ’nagy zsi -

nagóga’ (3.44; 14:26-28).

 A 2Makk a könyv ismeretlen szerzője adata szerint egy É-afrikai diaszpórában élő zsidó,

Cirénei Jázón, ötkötetes művének a kivonata (2Makk 2,19-32, 23). Görög nyelven írta. A

bevezető két levelet eredetileg valószínűleg héberül írták, de csak görögül maradt ránk.

Cirénei Jázón Kr. e. 2. szd. vége felé írhatta Krónika jellegű művét. A 2Makk egy-két em-

beröltővel később, Kr. e. 60 körül keletkezett. Szerzője valószínűleg Alexandriában élt,

Cirénei Jázón pedig a szíriai Antiókhiában, és inkább teológiai jellegű mű, mint

történetírás. Sajnos nem tudjuk, milyen terjedelmű lehetett az eredeti munka, azonban

valószínűleg nem tartalmazott sokkal több információt az eredeti sem. Nehéz elképzelni,

hogy öt kötet 15 évet fogott volna át: valószínűbb, hogy egy nagyobb korszakot átívelő

műből lett kiemelve egy részlet, és lett érdekesebbé és olvasmányosabbá téve. Két levél

van a műbe illesztve, valószínűleg harmadik kéz munkái, aki a szöveget a hannukha ün-

nepi történetévé kívánta avatni.3

Az első két könyv nevei a 2. századig a kéziratokban jobbára Makkabaion A és B. A II sz-

tól To Makkabaika ('A Makkabeusok viselt dolgai’ vagy ’A makkabeusi história’. Alexan-

driai Kelemen a Makkabeusok első könyvét To Biblion ton Makkabaikon ('A Makkabeusok

dolgairól szóló könyv’) és a 2 Makkabeus pedig a He ton Makkabaikon epitome (’A

Makkabeusok viselt dolgainak kivonata’).4

 A 3Makk-t is görögül írta az ismeretlen szerző, aki valószínűleg Alexandriában élt. A Kr.

e. I. sz. végén, de Kr.u 70 előtt keletkezett, mivel a jeruzsálemi templom sérthetetlen-

ségének gondolata erősen tükröződik benne. Sokan a Caligula krízissel hozták összefüg-

1
Részben a Sámuel-Királyok könyveinek látványos párhuzamai is erre utalnak: egy utólagos életművet
legitimáló szándék szülötte a könyv.
2
(Oesterley 1913: 60; Goldstein 1976: 63; Fischer 1992: 441; Bartlett 1998: 34). Oka: a róma-barát hangnem,
mely a megszállás után nem valószínűsíthető.
3
David a deSilva, Introducing the Apocrypha, 269-270.
4
Harper's Bible Commentary, 875.

3
 gésbe, azonban nem említi a mű Ptolemaiosz istenkirályi igényeit, ami Caligula császár

esetében a zsidóság körében a legnagyobb botrányt okozta.5

 A 4Makk szerzője Alexandriában vagy Antiókhiában élt. Tekintettel arra, hogy ismeri a

2Makk-t, és belőle merít, ezért a Kr. u 1. sz. közepe táján keletkezhetett, de valószínűleg

még a templom lerombolása előtt. A hagyomány, Eusebuis és más egyházi írók is Jose-

phus Flaviusnak tulajdonítják a művet. Stiláris különbségei miatt, és amiatt a tény miatt,

hogy a 2Makk-t, ami a 4Makk alapja, Josephus egyáltalán nem említi, ebből pedig úgy

tűnik, nem is ismeri, ez szinte biztosan kizárható. 6 A szerző a sztoikus iskolához tar-

tozhatott, kiválóan ismeri a görög nyelvet, és a retorikát.

 Origenész a Makkabeusok négy könyvét Kánonon kívülinek tekintette. A 393-as hippói,

az 1546-os tridenti döntések az 1. és a 2. Makk-t deuterokánonikus (sugalmazott) iratok-

nak ismeri el. Protestáns szemlélet szerint az 1.2.3. Makk (Luther szerint az 1-2Makk)

apokrif, a 4Makk pszeudepigráf irat.

3. A Makkabeusok könyvei teológiai jelentősége

A Makkabeusok könyvei Izráel történelmének rendkívül válságos korába vezetnek ben-

nünket. A kérdés az, hogy magáért a puszta létezésért, előnyökért, rangért feladják-e min-

dazt, ami a választott nép lényegéhez tartozik: a törvényt, az atyák hitét, Izráel küldetését,

vagy magát az életet is készek feláldozni, hogy ezeket az igazi értékeket megőrizzék, s ezzel

a nép puszta létét is munkálják. A Makkabeusok ez utóbbit választották, s a könyvek írói is

teljes szívükkel mellettük vannak, jóllehet időben, térben, olykor szemléletben is, távol van-

nak, különböznek egymástól. A művek néhol nyíltan polemikusak: nem a hitehagyók,

megalkuvók, a Menelaoszok, akikben nincsen semmi, ami méltóvá tenné őket a főpapságra

(2Makk 4,25), hanem a Makkabeusok, a mártírok, a harcosok a nép megmentői.

 Az 1Makk prófétai szemléletű történetírás, a honfoglalás, bírák, királyok korának a foly-

tatása. Sok kutató Hasmoneus-pártisága, anti-szeleukida felhangja, erős hazafias ide-

ológiája, és történeti pontatlansága (pl. Antiochus Epiphanes halálát a templom újraszen-

telése utánra datálja) miatt hiteltelen beszámolónak tekinti a könyvet. 7 Azonban a könyv

nem mellőzhető olyan könnyen: a topográfiai és zsidó kalendáriummal kapcsolatos

5
Emil Schürer: The Literature of the Jewish People in the Time of Jesus, 218, Raymond F. Surburg, Introduction
to the Intertestamental Period, 148-149.
6
Emil Schürer: The Literature of the Jewish People in the Time of Jesus, 246.
7
The Jerome Biblical Commentary, vol. 1, 463.

4
 aprólékos figyelme azt igazolja, hogy képességeihez mérten „jó történetírást” kívánt

művelni.8 A kor szokásához híven költői részeket, párbeszédeket illeszt a cselekmény-

leírásokba, sőt, korabeli dokumentumok másolatait is belefoglalja a szövegébe. Hogy

ezek mennyire hitelesek, nem tudjuk, de valószínűleg ismerte ezeket az iratokat, és tu-

dott a létezésükről. Egyértelmű hőse Júdás Makkabeus, de nem árasztja el minden kritika

nélküli dicsfénnyel. A 14.4-48; 15:15-24 az egyedüli a részek, ahol önfeledten dicséri. 9 A

könyv mint ennek a korszaknak az eseményeit leíró történeti mű tehát nem marad el ko-

rának, a hellén történetírásnak a nívója mögött. Nem véletlen, hogy Josephus Flavius

mint erről a korszakról szóló forrást maga is beilleszti történetíró munkájába (Zsidó

régiségek XII, 5 - XIII, 7.).

A mű főbb teológiai témái: A gőg pusztulásba visz. Ennek legnagyobb példája Nikánór

halála (1Makk 7,34kk). Isten hitet, engedelmességet vár. A hit és engedelmesség többet

ér minden ügyes politizálásnál, diplomáciánál. Ez már Júdásnál megfigyelhető. Júdás

legnagyobb sikerei nem diplomáciából, hanem a hit engedelmességéből születtek. A

törvényhez való ragaszkodásban is a főhangsúly nem magán a törvényen, hanem az en-

gedelmességen van, amely a Törvényadóra néz. Ezen az úton erőt lehet meríteni Isten

régi nagy tetteiből (1Makk 7,40). Isten pedig megbizonyítja, hogy karja nem rövidült

meg. Fontos vonása az alázat is. Bár Simon korát messiási jelzőkkel illeti, senki sem vette

a bátorságot, hogy magát prófétának nevezze (vö. 1Makk 4,46). Érdekes a mű

hatástörténete: nem kerül be a zsidó kánonba annak ellenére, hogy az egyik legfontosabb

ünnep, a „Hannukha” történelmi gyökereit írja le ez a mű. Sokan meglepőnek találják ezt

a tényt. Többek között Daniel J. Harrington szerint az ok az lehetett, hogy tudatosan

megpróbálták a Makkabeusok hatását és tekintélyét megdönteni (talán a családban

valaki messiási igényekkel lépett fel?), vagy az iratok őrzői túl veszélyesnek találhatták a

könyv harcias szellemét.10

 A 2Makk alapszemlélete ugyanaz, mint az 1Makk-é, a történeti események sorrendjével,

tárgyszerűségével azonban kevesebbet törődik. A hangsúlyt a példaszerűségre teszi. A

szenvedések, próbák Isten nevelő eszközei (6,12-17). A döntő a képmutatás nélküli

egyenes élet, ha kell, a mártíromság vállalása (6,24kk). A mártírok nagy reménysége:

8
Maga Epiphanes halálának datálása ugyan rossz, de egy tőle független forrásban, Megalopoliszi Polybiosznál
(Histories 31.9) is ugyanez a dátum szerepel.
9
A. Soggin, Introduction to the Old Testament, 466.
10
Daniel J. Harrington: Invitation to the Apocrypha, 135.

5
 feltámadás az életre. Igen nagy jelentőséget tulajdonít az imádságnak (15,21), ami a

halottakért is történhet (12,43kk). A harcban nem a fegyvereké a döntő szó, hanem az Is-

tenbe vetett hité (8,18). A Nikánórral vívott döntő ütközet előtt Júdás nem pajzzsal és

lándzsával, hanem találó, bátorító szavakkal fegyverezte fel seregét (15,11), mert nem a

fegyvereké a győzelem, hanem azoknak adja Isten, akiket méltónak tart rá (15,21).

Érdekes teológiailag a mű, mivel az 1Makk-sal szemben itt megjelenik a test feltá-

madásának tana, mely szembemegy mind a Salamon bölcsességei, mind Philón lélek

hallhatatlanságáról vallott (valószínűleg új-platonikus hatásra kialakult) képzetével. Más-

felől itt találjuk a héber gondolkodásban először a creatio ex nihilo tanát, persze nem az

abszolút radikális értelmében (ouk ex onton epoiesen auto ho theos, ami azt jelenti, hogy „Is-

ten nem létező dolgokból teremtette a világot”, ami nem azonos a „semmi” filozófiai fo-

galmával.11). A mű nagy hangsúlyt fektet a templom védelmének leírására.

 A 3Makk általánosságban erősíti azt a hitet, hogy Istennek van hatalma megvédeni tem-

plomát, népét. A történeti keret III. Antiochus veresége Ptolemaiosztól a Raffiai csata

során (Kr.e. 271.) Ptolemaiosz meg akarja látogatni a templomot, amit egy isteni csapás

megakadályoz. Ezután a király bosszúból az alexandriai zsidók megbüntetését tervezi.

Feldühödött elefántok közé akarja vetni őket, de megzavarodik, és végül letesz róla.

Maga a legenda nagyon valószínűtlen, bár Josephus is ismeri a történetet egy másik

uralkodó nevével, valószínűleg egy korábbi változatában (Contra Apionem ii.5). Azonban

teológiai üzenete annál erőteljesebb: a Makkabeusok könyve összefüggésében tanít fi-

gyelni a jeleket, előrejelzéseket, s a bekövetkezett próbák között Istenbe vetett hitre,

bizalomra bátorít. „Mivel rájöttünk, hogy a mennyek Istene biztosan megvédelmezi a

zsidókat, mindig az ő pártjukat fogva, ahogyan az atya a gyermekeiét, és mivel

figyelembe vettük az ő barátságos és biztos istenfélelmüket, amellyel irányunkban és az

őseikkel szemben viseltetnek, megalapozottan mentettük fel őket mindenféle vád alól” –

hangzik a könyv központi gondolata a király szájából. (7:6b-7; lásd még v. 9). A könyv

Isten közbeavatkozását ígéri, amikor az övé az idegenektől veszélybe kerülnek, és meg-

tartatást a veszélyben.

 A 4Makk görög filozófiai köntöse mögött igazi izráeli szellem rejtőzik. Bár a görög hatás

nem csak a formában jelentkezik (négy alaperény taglalása 12), a könyv tartalma sajátosan

11
Soggin, Introduction to the Old Testament, 469.
12
A négy sztoikus erény: bölcsesség, bátorság, igazságszeretet és mértéktartás.

6
 izráeli. Ez a könyv Izráel értelmes hitének a győzelmét hirdeti a szenvedések felett. A

könyv célja: „az önmagát kontrolláló értelem történetének bemutatása” (ten apodeixin

tes historiae tou sophronos logismou, 3:19), melyet Eleázár pap bátor szavainak és tetteinek

leírása követ (cf. 2Mac 6:18-31), Majd a hét ifjúé és anyjuké, akik vértanúhalált

szenvednek a hitükért (cf. 2Mac 7:1-52) a záró formulákkal (5:1-17:24). A mű zárlata egy

intés az izraeliták számára, mely a törvény tiszteletére, igazságosságra szólít, és annak fe-

lismerésére, hogy a „kegyes értelem úr a szenvedés felett.” (hoti ton pathon estin despotes

ho eusebes logismos, 18:2).13 A mindent legyőző értelem az istenfélelem, ami a bölcsesség

kezdete. A mártírok a népért szenvednek, szenvedésük helyettes szenvedés, engesztelés

a bűnökért. Ebben a könyvben is hangsúlyt kap a kegyesek lelkének a halhatatlansága

(17:7-18:24), úgy, hogy az szépen belesimul a zsidó vallásba. A könyv szerzője tehát sem-

miben sem alkudott meg. Ugyanazért harcol, csak más eszközökkel, mint amiért a

mártírok meghaltak.

A könyvek jelentősége (főleg az 1-2Makk), hogy bepillantást engednek abba az időszakba,

melyből nem sok információ maradt ránk. Ezeket az adatokat óvatossággal kell kezelni, de

alapjában megbízható forrásoknak tekinthetjük őket.

Az intertestamentális kor rövid történeti áttekintése

A Kr.e. 721-es Izraeli, majd a Kr.e. 597-es Júdeai összeomlást mindkét esetben deportálás

követi (északon két hullámban: 721, majd 701, majd a harmadik 587-ben). Az elit egy része

ekkor hagyja el Izraelt és Júdeát, és részben beolvad az asszír ill. babilóniai birodalomba. Az

530-as és 520-as években két hullám indul meg, a Babilóniát Kr.e. 539-ben elfoglaló perzsa

Dáriusz ugyanis engedélyt ad a zsidóság hazatelepedésére. 516-ban a keserves küzdelmek

árán megépített templomot felavatják. A 440-as években Ezsdrás révén egy újabb „haza-

telepedési” áramlat indul meg. Kr.e. 333-ban Nagy Sándor meghódítja a perzsa birodalmat,

és Izrael a nagy hellén birodalom része lesz. 14 Ebből az időszakból kevés információnk van, a

Diadochoszok (Nagy Sándor utódai) időszakának legfontosabb dokumentumai a Zénón pa-

13
A mű nem ellentmondásmentes, mivel a szenvedés kiváltó oka nem az értelem, hanem a Tórának való
engedelmesség (cf. 5:16, 9:1-8, 16:17-22).
14
Talán ebben az időszakban is van egy vádorlás vö. Josephus, Against Apion 1.22 §§ 185, 187.

7
piruszok.15 301-ben, Nagy Sándor halála után két évtizeddel a kis ország a Ptolemaioszok

uralma alá kerül, Egyiptommal együtt. Egy századra rá a Szeleukidák uralma következik:

Kr.e. 200-ban Júdeát Szíriához csatolják, amikor III. (Nagy) Antiochus szeleukida király előtt

megnyitják Jeruzsálem kapuit. A bevonuló király adócsökkentést biztosított, hogy a városon

esett károkat helyre tudják hozni, szavatolta a zsidó vallásgyakorlat szabadságát. Úgy tűnt,

jó választás a szeleukida uralom. Kr.e. 168/167-ben a szeleukida király, Antiochus

Epiphanes egy athénit küld, hogy a zsidó kultusznak véget vessen. A követ parancsra

megszentségteleníti a templomot, Zeusz szobrát állíttatja fel a templomban, disznóevésre és -

áldozásra akarja kényszeríteni a zsidó papságot. A hellenizáló kísérletek (melynek elő-

mozdításában maguk a zsidók is szerepet játszottak, például III. Óniás főpap testvére,

Jázón)16, és a kultusz átalakításának szándéka ellenállást robbantott ki. Mindenfelé lázongá-

sok kezdődtek, és a legjelentősebb ellenálló a Hasmoneus családból származó Matthatias, és

fia, Júdás Makkabeus. Kr.e 164-ben visszafoglalták, megtisztították és újraszentelték a tem-

plomot, majd két évtizeden belül önálló királyságot hoznak létre. A Hasmoneus uralom alig

10 év alatt megszilárdul, és a jelentéktelen vidéki papokból uralkodók, és Epiphanes

kegyéből felavatott papok lesznek (Júdás Makkabeus fia, de utódai is). Agresszív külpoli-

tikájukkal és Rómával való szövetségük révén gyorsan nagyobb birodalmat építettek ki, mint

Dávid és Salamon idejében. Ez az időszak csendes átalakulást hoz Izrael történetében:

megerősödik és növekszik a diaszpóra, végbemegy a kanonizáció, jelentős számú biblikus

(Jób, Jónás, Dániel) és nem biblikus irat keletkezik ebben az időszakban, kialakul az

apokalipszis műfaja, az írástudók megjelenése és a Jézus korára ismert, majd a templom

lerombolásával eltűnő zsidó pártok kialakulása is erre az időszakra tehető.17

A Hasmoneus uralom 164-63-ig tart, amikor Pompeius seregei bevonulnak Jeruzsálembe, és

a Római birodalom bekebelezi a kis államot.

A diaszpóra kialakulása

15
Lester L. Grabba, Introduction to Second Temple Judaism – History and Religion of the Jews in the Time of
Nehemiah, the Maccabees, Hillel and Jesus (ISTJ), T&T Clark, London/New York, 2010, 7.
16
Jázón Epiphanest megvesztegetve kerül a főpapi székbe, 440 talentum ezüstöt ajánlva. Emellett még 150
talentumot ajánlott Jeruzsálem igazi görög polis-szá formálásának jogához. ISTJ, 11.
17
Shaye J. D. Cohen, From the Maccabees to the Mishnah, Westminster John Knox Press, Kentucky, 2006, 3.

8
 Diaszpóra: A görög kifejezés jelentése: „szórvány”, „szétszóródás”, „szétszóratás” (vö. Jn

7,35) és elsősorban az Izráel földjén kívül lévő zsidó településeket jelöli.

A zsidók szétszóródásának több oka volt: gazdasági (kereskedtek), száműzetés politikai

vagy vallási okokból, katonáskodás idegen zsoldban, hadifogság, rabszolgaság. A legfőbb ok

azonban az É-i (Kr. e. 721) és a D-i országrész (Kr. e. 597) meghódítása után bekövetkező as -

szír (2Kir 17,6) és babiloni (Jer 52,28-30) deportációk. A zsidó nép szétszóratása először

Samária elfoglalásával Kr.e. 721-ben, majd az északi királyság meghódításával folytatódott

701-ben, amikor az asszíriai Sargon deportálta Izrael lakosait, és áttelepítette őket Asszíriába.

A déli királyságot, Júdát Babilónia igázta le 597-ben, amikor a felső tízezer sok tagját hur-

colták el Babilonba. Majd egy második, sőt harmadik deportálás is következett (587-ben is).

Csak az ország legszegényebb rétegét hagyták helyén. Bár Ezsdrás és Nehémiás idején az

újjáépítéskor több ezren visszatértek, nagyon sokan maradtak fogságuk földjén, ahol gyök-

eret vertek és megélhetést teremtettek maguknak.A folyamat betetőzése volt, amikor Titus

római hadvezér Kr. u. 70-ben elfoglalta Jeruzsálemet és a templomot földig rombolta.

Bár Palesztina volt a zsidó nép tradicionális hazája, a zsidóság nagyobb része a római biro-

dalomban, a Szentföld határán kívül élt. Diaszpóra, vagy szétszóratás néven ismerték őket.

Babilontól Rómáig minden nagyvárosban voltak zsidók, de kisebb településeken is, ahová a

kereskedelem, vagy a gyarmatosítás sodorta őket.

Nagy Sándor hódításai a Kr.e. IV. században új lehetőséget nyitottak meg az elvándorlás

és letelepedés előtt. Az egy kézben lévő nagy katonai hatalom uralma a Közel-Kelet felett egy

időre megszüntette azokat az ellenségeskedéseket az egyes kisebb királyságok között, ame-

lyek a szabad és biztonságos utazást majdnem lehetővé tették. Az üzleti alkalmak meg-

növekedésével Nagy Sándor szeleukida és ptolemaioszi utódai mindazoknak, akik fel-

ségterületikre költöztek, adómentességet biztosítottak. Ezt az alkalmat sok zsidó kihasználta,

s a lehetőséget megragadva a növekvő hellenista településeken új otthont alapított magának.

Alexandriában külön zsidó városnegyed létesült, saját közigazgatással és hivatalnokokkal,

akik gyakorlatilag teljes önkormányzatot élveztek. A város lakosainak számát 325.000-re bec-

sülik, és a zsidó kolónia volt abban a korban az izraeliták legnagyobb különálló tömörülése

egy világvárosban.

9
 A római birodalomban a zsidó települések gyorsan szaporodtak. A Pompeius által

Rómában visszahozott rabszolgák végképp felszabadultak, s letelepedtek a Tiberis partján, a

dokkok közelében. Kr.e 4-ben kb. 8000-en voltak, a nagyvárosokban pedig, mint pl. Ko-

rinthusban, mentesek voltak a katonai szolgálat és a pogány bíróságok joghatósága alól.

Kétségtelen, hogy a görögök befolyása nagy hatással volt a diaszpórai zsidóságra, és

sokan vesztették el sajátos jellegüket, sőt hitüket, amely más népektől megkülönböztette

őket. Nagy többségük azonban zsidó maradt. Tudatosan ragaszkodtak egyistenhitükhöz,

amely Mózes törvényein alapult. Kapcsolatot tartottak a jeruzsálemi Templommal, oda

zarándokoltak az évenkénti ünnepekre, megfizették a sékelt, az évi adót. Megtartották a

szombatot és a zsinagógai istentiszteleteket, ahol már elegen voltak ahhoz, hogy isten-

tiszteleti közösséget alkossanak.

A diaszpórán belül két megkülönböztetett csoport volt: (Cohen, 27kk.)

 a hebraisták

 és a hellenisták.

Kulturális kevertség – a hellénista-júdaista zsidóság meghatározás buktatói

Ennek mintájára alakul ki az a tudományos terminológia, mely „pogánykeresztyénekről” és

„zsidókeresztyénekről” beszél. Mindkettő abból az alapfeltevésből indul ki, hogy a paleszti-

nai zsidóság „tisztább” reprezentánsa és őrzője a zsidó hitnek, képzeteknek. A két csoport

azonban nem szétválasztható, mintha a „hebraisták” lettek volna a zsidó hagyomány tiszta

megőrzői, és a hellenisták azok, akik maguk mögött hagyták a hagyományt, vagy hellén

képzetek befolyásának engedtek. A „hellénizmus”-sal való kapcsolat (bár maga ez a fogalom

is eléggé elnagyolt, és félrevezető) mindent átitatott, a palesztinai zsidóságot legalább an-

nyira, mint a diaszpóra-zsidóságot. A Jézus korától virágzó, és Názárettől kétórányi gyalogú-

tra fekvő Sepphorisban, vagy a nyugati tengerparton fekvő Caesarea Maritimában feltárt

épületek és utcarészletek egyértelmű görög hatásról tanúskodnak, miközben az épületekben

talált micvé-k (rituális fürdéshez használt kövödrök és medencék) a zsidó szokások meg-

tartását bizonyítják. A hatás általános, az alapprobléma tehát inkább: zsidóként hogyan tartható fel

egy időben az univerzalitás-igény kizárólagossága, és a „világban lét”, a részesedés mindabból, ami

körülvesz? A másik probléma pedig: hol a határ a hasznos és a káros elemek közt, azok a képzetek,

10
melyek segítenek az önazonosság meghatározásában, közvetítésében, és azok a képzetek közt, melyek

átvétele már az önmeghatározás képességének elvesztésével fenyegetnek?

Mindezek alapján helyesebb tehát anyaországi és diaszpóra-zsidóságról beszélni, ahol a

sajátosan zsidó elemek, és más kulturális hatások nyomai is jelen vannak. A probléma nem új

keletű: Salamon a szíriai templomok mintájára építteti a szentélyt, főníciai építészek segít-

ségével; a 29. zsoltár a kánaánita Baal kultusz dicsőítő-énekének mintájára készült, a 104. az

egyiptomi Aton isten himnuszát utánozza; a Példabeszédek írója az egyiptomi Amenemope

bölcsességi művéből emel át. A Baal-kultusz átvétele viszont már a tűrőképesség feletti inger:

a próféták heves tiltakozását váltja ki.18

Tárgyi kultúra

Ha a tárgyi kultúrát vizsgáljuk, mindenütt a hellén minta érvényesült: a kiadott

pénzéréméket a Tíruszi standard alapján nyomják, a templom helyreállítása hellén mintára

zajlik, a korsók, házak a görög lakta vidék mintázatait és jellegét utánozzák (Tírusz, Szidón,

Gadara környékét). Hogy a görög elemek mennyire vannak jelen a hasmoneus időszakban,

nem tudjuk biztosan. Az Eufrátesz melletti dura-europoszi zsinagógában, ahol a zsinagóga

falait a pogány mintára készített zsidó mitológiából vett képek és mozaikok díszítették, késői

(kr. u II. század, mostani Szíria),19 hasonlóan a híres Tiberiasi zsinagógához, ahol a mozaik-

padló Heliosz napisten égi útját ábrázolja (III. sz.). 20 Egy biztos, Jézus korára a zsinagógák a

görög gymnasion (iskolaépület) jegyeit hordozzák, de valószínűleg egyszerűek és alig

díszítettek.

Kulturális jegyek

18
Cohen, 29.
19
A zsinagógát Kr.u. 257-ben rombolják le. A perzsák támadása elől a várost védő kapitány a zsinagógát
homokkal tölteti fel, ez az oka annak, hogy a freskók szinte sértetlenül megmaradtak. Színpompás és
témagazdag festmények borítják az egész zsinagógát, a Tanach-ból (Ószövetségből) vett jelenetek: pl. Eszter
könyvéből, Mózes életének több jelenete, exodus, Ezsdrás, Ezékiel képek, és még sok egyéb.
20
Helios was the Titan god of the sun who presided over the  the measurement and divisions of the day, the year
and the seasons.  It was a common Hellenistic motif in ancient synagogues in Israel, where 7 sites (Beit Alpha,
Hammat-Tiberias, Yafia, Khirbet Susiya,  Beth Shean, Naaran and Husifa) illustrated the twelve zodiac signs
with Helios in a sun chariot, most of them  surrounded by angels.

11
 A kulturális keveredés sem írható kizárólag a diaszpóra zsidók számlájára. Mindkét

területen, azaz az anyaországban is, megjelennek az „apostaták”, akik megtagadják zsidó

gyökereiket. Ilyen volt Philón unokaöccse, Tiberius Julius Alexander, aki hivatali

előmenetele érdekében megtagadta zsidó gyökereit. 21 Sikere hatalmas: Júdea prokurátora,

Alexandria prefektusa, és Jeruzsálem ostromakor Titusz közvetlen munkatársi körébe tar-

tozik. Mások a zsidók és nem zsidók közti szociális és szexuális érintkezés tilalmát tekintet-

ték értelmetlennek, vagy nem tudtak osztozni az egyistenhitben egy politeista hellén világ-

ban. Antiochus Epiphanes uralma alatt a papokat, arisztokratákat magába tömörítő „extrém

hellenisták” meg akarták reformálni a zsidó vallást, hogy az ne különbözzön a környező

kultuszoktól. Két évszázadra rá, Philón számol be az „allegorizálókról”, akik az étkezési és

tisztasági törvények allegorikus értelmezését javasolták, és ennek megfelelően a hagyomány

és kegyesség átalakítását.22

A zsidó történetírók és gondolkodók átveszik a görög szóhasználatot, és az ehhez

fűződő gondolatokat is: a zsidóság Istene, aki érezni, szeretni és gyűlölni képes, hasonlít

Platón istenéhez: ennek kimutatásához használja Philón az allegorézist. Josephus a zsidó pár-

tokat mint „filozófiákat” mutatja be, és hangsúlyozza az általuk hirdetett morált, ezzel – nem

kimondva ugyan, de beleértve – kívánja kimutatni, hogy a görögök által meghatározott

elveket egyetlen nép, a zsidóság valósítja meg.

Politikai és társadalmi elemek

Politikai elemek is átszűrődnek: a közfelkiáltás általi kinevezés gyakorlata. A görög

poliszok világában természetes, hogy a népérdek is érvényesül a papok vagy vezetők

választásakor. Júdás Makkabeus a Hannukah ünnepet kihirdető levele, és egy generációval

később Simon Makkabeus főpapot kinevező rendelete „közfelkiáltással” történik.

A házasság intézményében is változások történnek: a „mátkapénz” bevezetése

például hellén hatásnak köszönhető.

Nyelv

21
Cohen 33.
22
Cohen 33.

12
 A héber és arám nyelv túlsúlya jellemző, bár versenyeznie kell a göröggel. Makkabeus

megrendelésre lefordítják az 1Makk-t, a hasmoneus/makkabeus uralkodók görögül is lev-

eleznek. Eszter könyvének, és a Ben Sira-nak (Jézus Sirák könyve) is megszületik a görög

nyelvű változata. Josephus Flavius és riválisa, Tiberiasi Justus görög nyelvű műveket írnak.

Kumránban és egy magánarchívumban (Kr.u. II sz. „Babata” archívum) jelentős mennyiségű

görög kéziratot találnak. Az írástudó elitet komolyan befolyásolja a görög nyelv: a rab-

binikus időkben (Kr.u III-IV. sz) Caesarea Maritimában (a Heródes építtette kikötővárosban)

görögül hangzik a Shema-ima. Felmerül annak az igénye is, hogy a standarddá váló héber

szövegekhez hűbb fordítás készüljön, mint a Septuaginta. 23 Az arám elterjedése mellett a

héber tekintélye töretlen: ezt a Kumráni iratok és a rabbinikus szövegek is jól demonstrálják.

Az arám már a fogság előtti időben a hivatali elit nyelve lesz, majd irodalmi nyelvvé is válik

(Énók, Dán 2-7, Tóbit könyvei nyelve). A hellén hatás azonban ezeket a szövegeket is érinti: a

héberül írt Judit könyve a hellén novella vagy románc jegyeit tükrözi: vergődő hősnő, nehéz

szabadulás, happy end.24 Hasonlóan a Genesis Apokryphon is arámul írt, de hellén prózaírói

fordulatokat tartalmazó (a hős patetikussága, a figyelmeztető álmok szerepe) feldolgozása a

Genezis eseményeinek.

A diaszpórában élő zsidók nyelve a görög. Az elephantinei kolónián gyakorlatilag is-

meretlen a héber, de még Philón, az alexandriai zsidóság valószínűleg korának legműveltebb

alakja sem tudott héberül többet néhány Tórah-idézetnél és kifejezésnél. Az i.e 2. sz. di-

aszpóra zsidóságának nagy teljesítménye az Ószövetség görög fordítása, és az Egyiptomban

erre épülő vallásos költészet illetve tudományos munka.

Önkormányzatiság és élet a diaszpórában

Egybevetve kb. négy és fél millió zsidó élhetett a római birodalomban. Jellemzően zárt

közösségük, és a római birodalomban élvezett privilégiumaik miatt általában nem voltak

népszerűek. A zsidóság a korban egyedülálló módon mentesült a császárkultusz, és az ide-

gen istenek szertartásainak látogatása alól, ami nem kis irritációt okozott. Emellett a zsidók

un. politeuma-kban éltek, szinte városként a városban, önálló bírósággal, vezető szervezettel,

önálló döntéshozó szervekkel, saját naptárral és ünnepkörrel. Berenikében (a mai Líbiai

23
Cohen, 31.
24
Cohen, 35.

13
Benghazi) például épületet birtokoltak, melyet „amfiteátrumnak” neveznek. 6-9 főből álló

tanács állt a politeuma élén, mely egybefogta a helyi zsinagógákat. 25 Bár ezek a szervezetek

görög mintára alakulnak, és messzemenőkig görög szokásokat alakítanak ki (pl. táblák

kitétele tiszteletadás céljából, babérkoszorúk adományozása kitüntetésként 26), Alexan-

driában például a zsidóknak az az igénye, hogy politeuma-juk fennmaradása mellett ismerjék

el alexandriai polgároknak őket, nem kis ellentétekhez vezettek. Konkrétan több helyen, a

már említett Alexandriában, de Caesareában, valamint a szíriai Antióchiában is súlyos

zavargások törnek ki az első században. Bár nem ismerjük a pontos okokat, valószínűleg ab-

ból fakadnak, hogy a zsidó kisebbség egyenlő jogokat (politikai vezetés, adókedvezmények,

presztizs-növekedés), ugyanakkor toleranciát követel a városok vezetésétől. A város ezt

megtagadja, és kezdetét veszi a „háború”. Alexandriában pl. Kr.u. 38-ban zavargás tört ki:

zsinagógákat szentségtelenítenek meg, több zsidó családot lemészárolnak, boltokat rabolnak

ki. Apión, az alexandriaiak vezetője azt követeli, hogy ha teljes jogú polgárok akarnak lenni,

áldozzanak a pogány isteneknek. Csak 41-ben, Claudius császár parancsára csillapodik le a

helyzet, amikor elrendeli, hogy a zsidók ne akarjanak többet, mint amennyijük van. 27 Sokan

ateistáknak titulálták őket, főleg azok, akik nem értették meg, miként lehet egy láthatatlan Is-

tent tisztelni. Viszont józanságuk, szorgalmuk, tiszta erkölcsük miatt tisztelték és értékelték

őket szomszédaik, akik kénytelenek voltak ügyességüket, életrevalóságukat elismerni.

A zsidók az idegen uralom ellen alapvetően nem lázadtak. Alkalmanként a zsidók

zavargásokat idéztek elő, különösen, amikor vallási szabadságukat fenyegette veszély, de el-

sődleges céljuk nem a római törvények eltörlése, hanem enyhítése. Valószínűleg egy ilyen

lázongás miatt űzték ki őket Rómából Claudius császársága alatt (Kr.u. 49). A vallást érintő

kérdésekben általában a megbízott prefektusokhoz, vagy a császárhoz küldött követség

révén tárgyaltak, diplomáciai úton.

Kapcsolatok az anyaországgal

25
Cohen 117.
26
Berenicé-ben három felirat tanúskodik erről, az első kr.e. 8-6, a második kr.u. 24/5 körül, a harmadik kr.u. 56-
ban. Cohen 104-105.
27
Cohen, 38. – Ez együtt jár a zsidóellenes propagandával: Apión azt próbálja bebizonyítani, hogy a zsidó vallás
összeszedegetett fércmunka, sőt, a görögök elleni konspiráció eszköze. A zsidókat leprásságuk miatt űzik ki
Egyiptomból (tehát nem megszabadultak!), szertartásaik pedig kannibál-rítusok, ahol görög ifjakat áldoznak. A
feszültséget intenzitását jól mutatja, hogy a véres összetűzések kr.u. 66-ban, és 116/118-ban ismét kirobbannak.

14
 A diaszpórában élő zsidók többféle módon is kapcsolatot tartottak az anyaországgal, ill.

Jeruzsálemmel: évente Jeruzsálembe zarándokoltak a nagy ünnepekre (Mt 26,5), megfizették

a templomadót (vö. Mt 17,24), Jeruzsálem felé fordulva imádkoztak (vö. Dán 6,11). A Has-

moneusok különösen is törekedtek a diaspórákkal jó viszonyt ápolni. Több levélben is fel-

szólítják az idegenben élő zsidókat az újonnan bevezetett Hannukah ünnep megtartására

(2Makk 1-2.) A Hasmoneusok ideje alatt fordítják le az 1 és 2Makk-t görög nyelvre, illetve az

Eszter könyvét egy zsidó írástudó Jeruzsálemben ülteti át szintén görögre. Az Ariszteász

levél szerzője ugyanebből a korból arról számol be, hogy a 72 bölcs hogyan megy Egyip-

tomba az Ószövetség lefordítása érdekében. A Makkabeusok az Ex 30,11-16

újraértelmezésével fél shekel templomadót tettek kötelezővé évente. Nagy Heródes Ba-

bilóniából és Alexandriából nevezett ki főpapot, és amikor a kis-Ázsiai diaszpórából valók

ügyében segítségre volt a császár előtt szükségük, Heródes a saját követét küldte, és fényes

sikert aratott. Az „anyaország” gesztusaira a diaszpóra-zsidóság komoly áldozatokkal válas-

zolt: a templomi költséghez való tetemes hozzájárulással, a nagy zarándokünnepek alkalmá-

val a hazatéréssel. De kapcsolatuknak voltak komoly politikai következményei is: kr.e II. sz-

ban az egyiptomi uralkodónő két parancsnoka megtagadja az engedelmességet, és nem haj-

landók a seregeiket a Makkabeusok ellen vezényelni, mivel szerintük hitetlen dolog hittársuk

ellen harcolni. A 66-70 közt zajló zsidó háborúban a felkelők segítséget kaptak a di-

aszpórától. A felkelés leverése után kivetett fiscus Iudaicus nem csak azt teszi nyilvánvalóvá,

hogy a zsidókat en bloc tették felelőssé, hanem hogy ennek alapja van: egy harmadik századi

történetíró szerint a felkelésben benne volt az egész Római Birodalom zsidósága. Tenney sz-

erint ezzel szemben nincs arra bizonyíték, hogy a diaszpóra zsidósága részt vett volna a Kr.u

66-70. – évi zsidó háborúban, vagy, hogy bármilyen módon tiltakoztak volna Jeruzsálem

elfoglalása és lerombolása ellen.28 Ez azonban, ismerve a diaszpóra és anyaország közti in-

tenzív kapcsolatot, nehezen elképzelhető.

Teológiai jelentőség:

A diaszpóra teológiailag is fontos fogalommá növi ki magát. Az Ósz-ben a szétszóródás

Isten büntetése Izráel engedetlensége miatt (5Móz 4,27; Ez 36,19; Zak 7,14), de Isten ígérete

szerint majd egybegyűjti népét (Jer 31,10; Ez 37). Az Úsz-ben a diaszpóra pozitív
28
Tenney, Merrill C.: Újszövetségi bevezető KIA Budapest, 2003. 139-141. pp.

15
értékelésével is találkozunk: általa megismerhették a népek a mózesi törvényeket (ApCsel

15,21). Az ApCsel-ben az első keresztyének szétszóródása az év hirdetésének és terjedésének

nagyszerű alkalmává lett (ApCsel 8,4; 11,19k).

A keresztyénség számára is önazonosságának maghatározó elemévé válik a „di-

aszpóra” lét. A keresztyének, mint idegenek „szórványban” (1Pt 1,1; Jak 1,1) élnek ebben a

világban, és igazi otthonuk a mennyei Jeruzsálem (Gal 4,26; Zsid 12,22; Jel 21,2).29

29
Bartha Tibor dr.: i.m. I. kötet

16
 A zsinagóga (ld. Cohen: Practices and Beliefs, 51kk., 106kk.)

A zsinagóga létrejötte nem egy generáció munkája. A megjelölésére használt kifejezések

sokszínűsége arra utal, hogy három különböző közösségi helyszín egyesülésének köszönheti

a templom utáni állapotát. Egyfelől „proseuché” (ima-ház) másfelől „synagogé” (össze-

gyülekezési hely) megjelölésekkel találkozunk. Emellett a rabbik a beth-hammidrash (az iskola

megjelölésére használt) kifejezést párhuzamosan használják a beth-kheneset (zsinagóga) foga-

lommal. Az első forrásunk a zsinagógákról a kr.e III. század második feléből (Ptolemaiosz III

Euergetész Kr.e 246-221 közti uralkodása időszakából) származik, Egyiptomból, két pa-

trónusnak szóló ajánlás formájában.30 Bizonyára nem véletlen, hogy a zsinagóga a di-

aszpórában alakul ki: az első templom elpusztulása szükségessé tette a vallási gyülekezésnek

valamiféle helyhez kötött alternatív formáját. Ezsdrás idejétől ezzel párhuzamosan a Tórah

elsajátításának demokratizálódása figyelhető meg: már nem pusztán a papság kiváltsága a

Tórah ismerete. A kör kibővülésével azonban írás-olvasás elsajátítására alkalmas helyekre

van szükség.31 Nem valószínű az az elmélet, amely szerint

Palesztinában a zsinagóga pusztán „gyülekezési hely”, azaz

A Theodotus felirat: profán közösségi tér lett volna, ahol pusztán a törvény
„Theodotus, Vettenus zsinagógai
előljáró és pap fia, aki egy tanítása folyik.32 Sokkal valószínűbb, hogy mivel az
zsinagógai előljáró fia és annak a
anyaországban a templom helyreállítását követően is sokan
zsinagógai előljáró unokája, aki a
zsinagógát a törvény olvasása és voltak, akiknek nem volt módjuk, lehetőségük a templomi
a parancsolatok tanítása végett,
és a vendégházat, a szobákkal és istentiszteleten részt venni, a zsinagógai alkalmakon gyako-
a vízellátó egységekkel fogadóul
építette azok számára, akik rolták a vallásos gyülekezésnek ezt a formáját. Legalább tíz
idegenből érkeznek; ezt [a
zsinagógát] atyái a vének és embernek kellett együtt lenni ahhoz, hogy a zsinagógai is-
Simonides alapítottak.”
tentisztelet érvényes legyen. A hét hetedik napján jöttek

össze közös imádkozásra és a Tóra olvasására. Bár az

Ószövetségben nincs említés zsinagógákról, alig lehet kétséges, hogy azok a fogság és Krisz-

tus születése között időszakban fejlődtek ki, mert Jézus életében már Palesztina-szerte virá-

goztak.33 Erre utaló archeológiai bizonyíték a Theodotos-felirat, mely a zsinagógai előljáró

30
Cohen 106.
31
Reiner Reisner: Jesus als Lehrer, J.C.B. Mohr, Tübingen, 1981, 128.
32
Szemben pl. Cohen-nel 107kk.
33
Tenney, Merrill C.: i.m. 104. p.

17
felújítási és bővítési munkáit két generációval a zsinagóga alapítása utánra teszi, ami azt je-

lenti, hogy az épület Kr.e 80 körül már használatban volt. 34 Minden valószínűség szerint

Maszadában, Caesareában, a Heródiumban, Magdalában, Gerasa-ban (Dekapolis), Gamla-

ban (Gaulatinis), Korazinban, Tibériasban, és Kapernaumban mindenképpen volt már Jézus

korában is zsinagóga.35 A zsinagógák hellén mintára, a gymnasionok mintájára készülnek: a

falakon, és mentén ülőhelyek, középen pedig nagy tér – valószínűleg a beszélőnek pódium

is. Viszonylag korán megjelennek a díszítések: mozaikpadlók, nem ritkán pogány és sajá-

tosan zsidó elemek keverékéből.36 Jézus idejéből még nincs konkrét tájolási irány: néhány zsi-

nagóga Jeruzsálem felé, néhány más módon tájolt. A zsinagóga épületei rendszerint szilárd

kőépítmények voltak, olykor gazdagon bebútorozva, ha a gyülekezet vagy annak patrónusa

gazdag volt. Minden zsinagógában külön szekrény (vagy falmélyedés) volt a szent tekercs

elhelyezésére, továbbá egy emelvény, rajta az olvasó asztal, ahonnan a napi bibliai leckét

felolvasták. Az ókori zsinagógában használatos berendezési tárgyakhoz hasonló tárgyakkal

vannak felszerelve a mai modern zsinagógák is.

A zsinagóga nagy szerepet játszott judaizmus fennmaradásában és növekedésében. A di-

aszpórában élő zsidók a birodalom minden olyan városában alapítottak zsinagógát, ahol an-

nyi hívő volt, hogy a zsinagógát fent is tudták tartani. Jeruzsálemben a Talmud szerint virá-

goztak az zsinagógák (beszámolója szerint 400 létezett a templom lerombolása előtt). Ez nyil-

ván túlzó adat, de az evangéliumok is több gyülekezési helyet említenek Galilea szerte (Mt

4,23; Mt 9,35; Lk 4,14.).37 Ezek alapján Galilea, amely pedig a Makkabeusok idején nagyrészt

pogány volt, Jézus idejében már tele volt zsinagógákkal. Hogy a szünagogék elterjedtek lehet-

tek, megmutatkozik abban a viszonylag rugalmas szokásban, hogy mit neveztek zsinagógá-

nak: Masadában, a Heródiumban például külön helységként is megjelenhetett, de nem volt

ritka, hogy magánházakat használtak vagy alakítottak át. 38 A zsinagóga volt egyúttal a tár-

sadalmi központ is, ahol a város zsidó lakossága hetenként egyszer összejött, hogy találkoz-

zon egymással. A zsinagóga volt az a nevelési intézmény, amely arra volt hivatott, hogy az

34
Reisner, 133, Cohen 119.
35
Reisner, 134. – a kapernaumi zsinagóga (Kr.u. IV. század, valószínűleg I. Theodosius császár kegyéből)
érdekessége, hogy a „fehér zsinagóga”, a mészkőből épült közösségi hely alatt bazaltkőből épült és malterrel
leöntött alapot találtak, melynek megőrzése érdekében az új épület köveit durván megfaragták. A padló
megbontása után egy sértetlen padozatot és érméket találtak, mely a kr.e. I.sz. fordulójára datálja az eredeti
épületet. Ha minden igaz, ez a Jézus korabeli zsinagóga maradványa. (Michael Hesemann, A názáreti Jézus –
Régészek a Megváltó nyomában, Az Apostolis Szentszék Kiadója, Bp., 2010, 174.)
36
Feltéve, ha a Tiberiasban a III. rétegben megtalált épület megfelel a zsinagógának.
37
Reisner, 137.
38
Reisner 137.

18
emberekkel a Törvényt megtartassa, és gondoskodjék arról, hogy a gyermekeket az ősi hitre

oktassák. A zsinagógában a Törvény tanulása foglalt el a templomi áldozat helyét, a rabbi

pótolta a papot, és itt alkalmazták a közösségi törvényt az egyén életére. Ezen felül a zsi -

nagóga jogi és igazgatási központ is volt.39

Minden zsinagógának megvolt a maga vezetője, a „zsinagóga előjárója”, akit valószínűleg

szavazással választottak a vének közül. A vezető elnökölt a zsinagógai istentiszteleteken,

tanácsadóként szült hozzá a vitás kérdésekhez, és ő mutatta be a látogatókat a

gyülekezetnek. A „hazzán”, az egyházfi (gondnok) feladata volt a zsinagóga vagyonának

őrzése, neki kellett gondoskodnia az épületek és berendezési tárgyak karbantartásáról. Az ő

feladata volt faluhelyen a népet péntek délután a közelgő szombatra figyelmeztetni, ő adta

tudtul a szombat végét is. Valószínűleg ő volt az a tisztségviselő, akit a Lk 4,20 említ, aki

odavitte Jézushoz azt a könyvtekercset, amelyből Jézus a názáreti zsinagógában prédikált,

ugyancsak ő tette vissza a tekercset, amikor Jézus befejezte a soron következő prófécia

felolvasását. Alkalmasint a „hazzán” a helyi zsinagógaiskola tanítójának tisztét is betöltötte.

A zsinagógai istentisztelet:

 A Tízparancsolat recitálása (ezt később a keresztyének elleni polémia szándékával el-

hagyták)40

 A zsidó hitvallásnak vagy shemának elmondásából állt: „Halld meg, Izráel: az Úr, a mi

Istenünk, egyedül az Úr! Szeresd ezért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes

lelkedből és teljes erődből!” (5 Móz 6,4.5).

 Ezt kísérték Istent magasztaló mondások, ezeket berakotnak nevezték, mert ezzel a szó-

val kezdődtek, ami azt jelenti áldott.

 A shemát rituális imádság követte, ami csenddel zárult, amely alkalmat adott a

gyülekezeti tagok egyéni imádságára. (A templom lerombolása után válik az un. 18-as

ima [Amidah] elterjedté, előtte valószínűleg annak csak az 1-3, és utolsó részét ismerték/

használták.) Általában kötött forma nélküli imádság. A reszponzórikus „Ámen”-t az ős-

gyülekezet a zsinagógai istentisztelet mintája alapján alkalmazta.

39
Cohen, 108, J. Becker, 19.
40
Reisner, 139.

19
Az Amidah-ima
(semonäh äsréh)

Jahve, ajkamat nyisd meg, és szám  Az Írások olvasása a Tóra alkalmi részével kezdődött.
hirdesse dicséretedet!
Ezeket a részeket a szent napok határozták meg, de ál-
1. Áldott légy, Jahve, mi Istenünk
és atyáink Istene, Ábrahám Istene, talában nincs perikóparendszer.41 Ezt követte a próféták
Izsák Istene, Jákób Istene, nagy,
hatalmas, félelmetes Isten, olvasása (mindkettő targumokkal együtt).42 A szent szöveg-
Magasságos Isten, mennynek és
eket csak a zsinagógai elöljáró által választott laikus
földnek teremtője, mi pajzsunk és
atyáink pajzsa! Menedékünk olvashatta, gondos előkészületek után.43
nemzedékről nemzedékre. Áldott
légy, Jahve, Ábrahám pajzsa!  zsoltár-éneklés vagy recitálás (az éneklés nem volt osztat-
2. Hatalmas hős vagy, ítélsz
lanul elismert, főleg a keresztyénekkel szembeni későbbi el-
erőszakosokat, megalázol
magasban lévőket, örökké élő határolódás folytán44)
vagy, te támasztod fel a holtakat,
te támasztod a szelet, és te küldöd  Az Írások felolvasását beszéd követte, hogy a felolvasott
a harmatot, és te táplálod az
élőket. Egy szempillantás alatt részt megmagyarázzák. Egymást követően többen is fel-
sarjassz nekünk segítséget! Áldott
légy Jahve, aki megeleveníted a szólalhattak, és az előadottakat néha spontán vita köve-
holtakat!
thette.45
3. Szent vagy te, és félelmes a te
neved, és rajtad kívül nincsen  Az istentiszteletet áldás zárta be, amelyet egy papi
Isten. Áldott légy, Jahve, te szent
Isten! minősítésű gyülekezeti tag mondott. Ha ilyen nem volt je-
4. Adj nekünk kegyelmedből, len, imádságot mondtak áldás helyett.
Atyánk, tőled jövő ismeretet és
értelmet és belátást a te
Tórádból! Áldott légy, Jahve, aki
kegyelmedből ismeretet adsz! Jézus rendszeresen látogatta a zsinagógai istentiszteletet,
5. Téríts minket hozzád, Jahve, sőt aktív módon részt is vett benne. Tanítványai is jól is-
hogy megtérjünk, újítsd meg
útjainkat, mint annakelőtte. merték annak szertartásait. Pál missziói utazásai során a di-
Áldott légy, Jahve, aki kedvedet
leled a megtérésben! aszpóra zsinagógáiban kereste az első kapcsolatfelvételi
6. Bocsáss meg nekünk, Atyánk, pontokat. Amikor egy idegen városba érkezett, első útja a
mert vétkeztünk ellened, töröld el
és távoztasd el vétkeinket szemed zsinagógába vezetett, ott prédikált és vitázott a zsidókkal.
elől, mert nagy a te irgalmad!
Áldott légy, Jahve, aki bővölködöl
bűnbocsánatban!
Exkurzus: Iskolázottság és zsinagóga Jézus korában.
7. Tekintsd meg
nyomorúságunkat, és állj melléje
ügyünknek, és szabadíts meg
bennünket a te nevedért. Áldott
légy Jahve, Izrael megváltója! 41
J. Becker, Mündliche und schriftliche Authorität, 18.
42
A targum és eredeti szöveg kínosan pontos szétválasztása még Jézus
idejében nincs meg. Jézus valószínűleg a targumim-ot kapta meg, amiből
felolvasott. (Lk 4,16-21.)
43
A szövegek folyékony olvasása érdekében az azt elvégzők legtöbbször
kívülről megtanulják az olvasandó szakaszt. Emellett rövid idő alatt meg
kellett találniuk a szöveget a tekercsen, ami nem kis rutint igényelt. vö. J.
Becker, Mündliche und schriftliche Authorität im frühen Christentum, Mohr
Siebeck, Tübingen, 2012, 16kk.

20
8. Gyógyíts meg minket, Jahve, mi
Istenünk, szívünk fájdalmából és A probléma, hogy több kutató (B. Gerhardsson, S. Safrai, Georg
távoztass el tőlünk bánatot és
Foot Moore) a Misnából (kr. u. II. sz vége) és a Talmudból (Kr. u
sóhajt, és gyógyítsd meg a mi
sebeinket! Áldott légy, Jahve, aki IV-V. sz.) messzemenő következtetéseket vonnak le az első
meggyógyítod népednek,
Izraelnek betegségeit! századi helyzetre vonatkozóan. A legvalószínűbb tényállás
9. Álld meg nekünk, Jahve, mi
azonban az, hogy kétszer is újra kellett rendezni az oktatást (a
Istenünk az esztendőt, és tedd
gazdaggá mindenféle termésben, zsidó háború után (66-70), és a bar Kohba felkelés után 132-135).
és hozd el reánk gyorsan
megváltásunk végső határának Emiatt valószínűtlen, hogy a Misna számára evidens és ál-
idejét, és adj harmatot és esőt a
föld színén, és elégítsd meg a talánosan elterjedt alapszintű oktatás, mely minden településre
világot javaidnak kincseiből és
add áldásod kezeink munkáira. kiterjedt, Jézus gyermekkorának helyzetét tükrözné. 46 A két
Áldott légy, Jahve, aki megáldod
az esztendőket! történet, Simeon ben Shetah és Joshua ben Gamala személyével
10. Fújd meg a nagy harsonát az iskolarendszer kiépítését kapcsolják össze: Simeon a főpap
megszabadításunkra, és emeld fel
zászlódat azoknak parancsára minden gyermeket beiskoláznak, Joshua pedig el-
összegyűjtésére, akik közülünk
fogságban vannak. Áldott légy, rendelte, hogy minden városban legyen tanító, hogy a gyer-
Jahve, aki összegyűjtöd népednek,
Izraelnek szétszórt fiait! mekek 6-7 éves korukban már tudjanak iskolába járni.47
11. Hozd vissza nekünk bíráinkat, Valószínűleg azonban a másik véglet sem valószínű, mely sz-
mint annakelőtte tanácsadóinkat,
mint ahogyan kezdetben és erint az írástudatlanság 90 % felett lett volna. A zsidó kultúra
egyedül Te légy a mi királyunk!
Áldott légy, Jahve, aki szereted a nem pusztán szóbeli, hanem írásközpontú kultúra is, a Kumráni
jogosságot!
iratok mutatják például, mennyire gazdag irodalom születik a
12. A hitehagyottaknak ne legyen
reménysége, és az erőszakos szent iratok elemzéséből és újraelbeszéléséből (Genesis
birodalmat pusztítsd el hamar a
mi napjainkbanm és a Apokryphon, a Jubileumok könyve, vagy később Philón: Mózes
keresztyének és az eretnekek
semmisüljenek meg egy élete c. munkája). A szent iratok írása és olvasása nagy becsben
szempillantásban. Töröltessenek
ki az élők könyvéből, és ne tartott tevékenység: a farizeusok saját gyermekeiket tanították,
írassanak bele az igazakkal
illetve valószínűleg a tehetősebb szülők iskolába adták fiaikat
együtt. Áldott légy, Jahve, aki
megalázod az erőszakosokat! (pl. ben Sirah „az én tanulóházam” J.Sirák 51,23. valószínűleg
13. Az igazi prozelitusokra
terjedjen ki irgalmasságod, és ilyen elit-iskola).48 Emellett használati tárgyakon (vázák,
jutalmazd meg őket azokkal
cserepek, edények) talált feliratok, Masadában és Murabba’at-
együtt, akik teljesítik akaratodat.
Áldott légy, Jahve, igazak ban, valamint a Herodiumban (ahol Bar Kohba rövid ideig
birodalma.
megszállt) meglelt abc-gyakorló táblák, valamint Josephus

44
Reisner, 141.
45
J. Becker, 18.
46
J. P. Meier: A Marginal Jew – Rethinking the Historical Jesus, Vol. I., Doubleday, New York, 1991, 274k.
47
Meier, 272.
48
Meier 273.

21
 apologetikus műve (Apión ellen), mely szerint a gyermekeket
14. Légy irgalmas, Jahve, mi
Istenünk, nagy irgalmasságodban taníttatni kell az atyák hagyományára, arra utal, hogy létezett
Izraelhez, a te népedhez, és
Jeruzsálemhez, a te városodhoz, egy alapszintű írásbeliség és olvasási készség, még ha ez nem
és Sionhoz, dicsőséged
lakhelyéhez és templomodhoz és is folytatódott magasabb szintű tanulmányokkal. Mi több, a
lakhelyedhez, és Dávid házának
királyságához, aki a te igaz Makk 1,56-57 szerint néhány kegyes zsidó rendelkezett a
Messiásod. Áldott légy, Jahve,
Dávid Istene, aki építed Tórah-ról készült magánmásolatokkal.49 De általában
Jeruzsálemet!
feltételezhető, hogy a zsinagóga látogatása, a családi szocializá-
15. Hallgasd meg, Jahve, mi
Istenünk, könyörgésünk szavát és ció és a kegyességi élet egyéb formái (pl. zarándoklat) ele-
könyörülj rajtunk; mert
kegyelmes és irgalmas Isten vagy gendők ahhoz, hogy a Jézus korabeli iratok és szent szövegek
te. Áldott légy, Jahve, aki
meghallgatod az imádságot! tartalmát az átlagos igehallgató elsajátítsa, és alapszinten

16. Kegyelmességed szerint, Jahve, értelmezni tudja.50

mi Istenünk, lakozzál Sionban, és
hadd szolgáljanak neked szolgáid
Jeruzsálemben. Áldott légy, Jahve,
mert neked akarunk szolgálni Római megszállás
félelemben!
17. Hálát adunk neked, te vagy
Jahve, a mi Istenünk, és Róma és a zsidóság.
atyáinknak Istene. Jóságod
minden jótéteményéért és az Bizonyos, hogy zsidók már a Kr.e-i 2. század-ban éltek
irgalmasságért, amelyet
Rómában, de a két állam között a hivatalos kapcsolatok csak
tanúsítottál irántunk, és amelyet
megcselekedtél mirajtunk és Kr.e 161-ben kezdődtek, amikor Makkabeus Júdás segít-
atyáinkon, akik előttünk voltak, és
amikor azt mondtuk: ingadozik a ségnyújtási szerződést kötött Rómával. Őt követte Jónátán (143-
lábunk, a te kegyelmed támogat
minket, Jahve. Áldott légy, Jahve, ban), majd Simon is (140-ben; 1Makk 8,17; 12,1; 14,24). Hogy
aki jó vagy mindenek fölött: neked
kell hálát adnunk! zsidók már korábban is éltek Rómában, arra bizonyíték, hogy a
18. Add a te békességedet külföldiek ügyében illetékes praetor, Cn. Cornelius Hispalus
Izraelnek, népednek és
városodnak és örökségednek, és Kr. e 139-ben Rómából és Itáliából kiűzte a csillagjós káldeu-
áldj meg bennünket
mindnyájunkat! Áldott légy, Jahve, sokat és az eredményes missziót folytató zsidókat azzal az in-
aki békességet szerzel a földön!
dokkal, hogy megrontják a római erkölcsöket.

Kr. e 63-ban, amikor Pompeius meghódította Szíriát, Júdeát

is betagolta a Római Birodalomba. Az ellenálló zsidók közül

sokat vitt el rabszolgaként Rómába. Ettől kezdve volt zsidó kolónia Rómában, amelynek a

létezéséről Cicerónál is olvashatunk. Több zsinagógájuknak a nevét is ismerjük, a Transte-

vere területen laktak. Rómában a zsidók is görögül beszéltek. Ezt igazolja, hogy a mon-

49
Meier 275.
50
Becker 17.

22
teverdei zsidó temető 205 feltárt sírköve közül 161 görög, 38 latin és 5 arám, illetve héber

nyelvű. Josephus zsidó történetíró szerint Augustus korában a számuk már több ezerre

tehető. Josephus beszámol az ottani zsidók prozelita-tevékenységéről is (A zsidók története

XVII. 2,1; XVIII. 3,5). Ez váltott ki ellenséges hangulatot velük szemben. Így történt, hogy Kr.

u 19-ben 4000 zsidót áttelepítettek Szardinia szigetére, bizonyára a nagyhatalmú Sejanus üze-

meibe, aki a zsidóknak elkeseredett ellensége volt. Ezután jelent meg Kr. u 32-ben Tibérius

rendelete, hogy a zsidókat nem kell zaklatni. De ez csak átmeneti állapot volt, mivel Kr. u 49-

ben vagy 50-ben Claudius a zsidókat kitiltotta Rómából. Ezt nemcsak az ApCsel 18,2-ből

tudjuk, hanem Suetonius római történetírótól is (Claudius 25).

A rómaiak eleinte megtűrték a Nagy Heródes nemzetségéből származó helyi fejedelmek

uralmát, Kr. u. 6-ban azonban Júdea és Samária római provincia lett, amit a Földközi-tenger

melletti Cézáreában lakó helytartó kormányozott és csak a nagy ünnepeken tartózkodott

Jeruzsálemben. Így lettek a zsidók Róma adófizetői (Mt 22,17-21).

Bár a rómaiak széles körű önkormányzatot adtak, a zsidók belügyeibe nem avatkoztak és

a vallásukat is kímélték, néhány procurator értetlensége (Lk 13,1) és a zsidókra kivetett adók

meg vámok fokozatosan növelték a rómaiak iránti ellenszenvet. A vámokat ugyanis a róma-

iak nem maguk szedték, hanem rendszerint árverésen adták ki a legtöbbet ígérőnek. Így a

népet a saját honfitársai uzsorázták ki. Innen érthető a zsidók Zákeus iránti ellenszenve (Lk

19,7).

Caesar terveiben nagy szerepet játszottak a zsidók, és „religio licita” elismerést nyertek. Ezért

említi Suetonius, hogy a zsidók gyászolták meg legjobban Caesar halálát. A művelt rómaiak

- köztük Tacitus, Horatius és Seneca is - éppúgy lenézték és megvetették a zsidókat, mint a

»rabszolgaságra született« szíreket, egyiptomiakat és hasonlókat. Ugyanakkor Augustus ál-

dozati ajándékokat küldött Jeruzsálembe (Josephus, A zsidó háború 5,13, 6), Poppea pedig

„theoszebész” (istenfélő) volt, aki zsidó beadványokat pártfogolt Nero előtt.

A Jn 11,48 világosan mutatja a jeruzsálemi főtanácsnak a rómaiaktól való félelmét. Mivel

Izráel mindig a saját Istene uralma megkezdésében és egy olyan birodalom megszületésében

reménykedett, amelynek Jeruzsálem lesz a fővárosa, így aztán Rómának állandó nyugtalan-

sággal, sőt erőszakos ellenállással kellett számolnia. A zélóta-mozgalmak végül is két ál-

talános felkeléssel végződtek, amit a rómaiak Kr. u 66-73 és 132-135 között vérbe fojtattak. E

két háborúval Róma évszázadokra megoldotta a zsidó-kérdést.

23
 Zsidó háború vö. Josephus (Cohen, 23kk.,)

A zsidó nép felkelése az őket megszállva tartó római hatalom ellen Kr. u 66-70 (74) között.

Júdea a Római Birodalom egyik tartományaként sok sanyargatást szenvedett a Kr. u 1. szd-

ban. Amikor azonban 66-ban Florus prokurátor tizenhét talentum aranyat elvitt a jeruzsálemi

templomból, ez a zsidók vallási érzékenységét oly súlyosan érintette, hogy a nép felkelt a ró-

maiak ellen. Az események történetét főként a kortárs Josephus Flavius Zsidó háború című

művéből lehet rekonstruálni.

Josephus feljegyzi, hogy a templom kifosztására válaszul a nép gúnyolni kezdte Florust

azzal, hogy adományokat gyűjtöttek a »szegény helytartó« számára. Florus katonákkal

bevonult Jeruzsálembe, sok embert találomra elfogott és kivégzett. Ezután kényszerítette a

papokat, hogy felvonuló katonái előtt tisztelegjenek. Ezt ők a nagyobb baj elkerülése

érdekében meg is tették, de a nép szidalmazni kezdte Florust, mire a katonák vágni kezdték

a népet. Jeruzsálem utcáin küzdelmek kezdődtek, melynek során a nép megszerezte az ural-

mat a Templom-hegy felett. Florus visszavonult Cézáreába.

A felkelők elfoglalták a maszadai erődítményt. Ráadásul Eleázárnak - Anániás főpap fiá-

nak - tanácsára abbahagyták a jeruzsálemi templomban a császár tiszteletére bemutatott ál-

dozatokat. Ez nyílt hadüzenetnek számított a rómaiak ellen.

A főpapok és a farizeusok megpróbálták lebeszélni a népet a felkelésről. Mikor látták,

hogy ez hasztalan, Agrippa királytól kértek segítséget. Ő háromezer katonát küldött, de a

nép náluk is erősebbnek bizonyult, s megtorlásként felégették Anániás és Agrippa palotáját.

Néhány nappal később kivégezték Anániást, s ugyanígy bántak az elfogott római katonákkal

is.

Miközben Jeruzsálemben így győzött a felkelés, sok más városban harcok folytak a zsidó

és nem-zsidó lakosság között. Sok helyen a többség lemészárolta a kisebbséget - zsidó a nem-

zsidót és viszont. Hosszas késlekedés után Cestius Gallus szíriai kormányzó elhatározta,

hogy véget vet a júdeai zavargásoknak. Jeruzsálemig elhatolt, de a felkelőktől ő sem tudta

visszafoglalni a Templom-hegyet, s visszavonult Antiókhiába.

A zsidók megszervezték a védelmet a várható római támadás ellen. Az országot tizenegy

körzetre osztották. A stratégiai szempontból legfontosabb terület, Galilea parancsnoka Jose-

phus lett (a későbbi történetíró). Josephus megerősítette a városokat, pl. Jotapatát, Tibériást,

24
Szepphoriszt. Erős hadsereget toborzott; saját maga szerint mintegy 100 000 embert (nyilván

erősen túlzó adat). Ugyan Josephusnak a saját táborán belül is voltak ellenségei (pl. Giszhalai

János), de ő visszaszorította ezek támadásait, és a rómaiakkal való harcra készült.

Nero egy tapasztalt hadvezérét, Vespasianust bízta meg a zsidó felkelés leverésével. Ves-

pasianus Titust is magához rendelte, s ketten együtt három teljes légiót - a kiegészítő csapa-

tokkal együtt összesen mintegy 60 000 embert - vezettek Antiókhia felől a zsidók ellen. Jose-

phus katonái a rómaiak közeledtének hallatára nagyrészt elmenekültek, így a Galilea É-i

része felől támadó Vespasianus elől Josephus harc nélkül visszavonult Tibériásba, majd Jota-

patába. A hegyi erődítményt sokáig sikeresen tudta védeni. Mintegy kéthónapi ostrom után

67 június-júliusában a kimerült várvédőket Titus egy hajnalban meglepte, s az erődöt rövid

idő alatt elfoglalta. Sokakat lemészároltak, a megmaradtakat rabszolgaként foglyul vitték

magukkal. Josephust Vespasianus elé vitték, akinek ő úgy adta meg magát, hogy prófétaként

megjövendölte: a parancsnok római császár lesz. Ezért cserébe kíméletesen bántak vele.

Vespasianus sorra foglalta el a városokat (pl. Taricheát, Gamalát) -, melyek közül több

már a rómaiak közeledésének hírére megadta magát (pl. Szepphorisz, Tibériás). 67 végére is-

mét római uralom alatt volt egész É-Palesztina.

A vereségek annyira elkedvetlenítették a felkelőket, hogy Jeruzsálemben valóságos pol-

gárháború tört ki az egymást hibáztató csoportok között. A legelszántabb hazafias felkelők

magukat a zélóta névvel illették; vezetőjük Giszhalai János volt. Ez a csoport jutott vezető sz-

erephez Jeruzsálemben 67 végén. Róma-barát honfitársaikat elfogták, közülük többet

kivégeztek. A korábbi arisztokrata főpapok helyébe sorsvetéssel megválasztották főpapnak a

köznép egy tagját: Phanniászt. A zélóták az idumeusokat is segítségül hívták, s velük együtt

Jeruzsálemet rémuralom alatt tartották. Talán kb. erre az időre - esetleg még korábbra - esett

az, hogy a keresztyén közösség elmenekült Jeruzsálemből a Perea-beli Pellába. E zömében

nem-zsidók által lakott környéken nem folytak heves harcok.

Vespasianus hagyta, hogy a jeruzsálemi polgárháború gyengítse a védelmet, s előbb az

ország középső részén és Pereában szilárdította meg hatalmát. A harcok közben a qumráni

település is elpusztult. Nero császár 68 június 8.-án meghalt, ezért Vespasianus átmenetileg

beszüntette hadjáratait. Ebből egy Simon ben Giora nevű zélóta akart előnyt kovácsolni, s

követőivel Palesztina D-i részén támadást intézett több település ellen. Vespasianus ezért

25
újra hadra kelt, és 69 május/júniusában - Jeruzsálem és még néhány erődítmény kivételével

egész Palesztina felett biztosította uralmát.

Galba és Otho rövid császársága után Vitelliust ültették a trónra Rómában, mire válaszul a

K-en tartózkodó légiók 69 júliusának elején Vespasianust kiáltották ki Egyiptom, Palesztina

és Szíria uralkodójává. Ő a zsidókkal vívott háború folytatásával fiát, Titust bízta meg. Titus

négy légióval vonult Jeruzsálem ellen, ahová néhány nappal 70 Húsvétja előtt érkezett.

Az eddig egymással hadakozó Simon és János csak ekkortól fogott össze a közös ellenség

ellen. Eleinte sikeresen rombolták le a várfalak bevételére épített állványokat. Titus Josephust

bízta meg azzal, hogy szólítsa fel a várost megadásra. Ez a kísérlet eredménytelen maradt,

mire Titus fallal vette körül a várost, hogy elvágjon mindenféle utánpótlást a védőktől, majd

fokozatosan kezdte bevenni a kiéheztetett várost. Az Antónia erődöt mindjárt elfoglalása

után leromboltatta. Bár egy haditanács-ülésen - Josephus szerint - Titus elhatározta, hogy a

Templomot megkímélik, de egy zsidó kitörésre válaszul római katonák felgyújtották a tem-

plom-terület különböző részeit. Rövid idő alatt a teljes jeruzsálemi Templom leégett. A róma-

iak néhány épület kivételével felégették, ill. lerombolták Jeruzsálemet.

Josephus Flavius

1. Élete

Josephus, aki később Vespasianus császár felszabadított hadifogoly rabszolgájaként a

császári ház nevét, a Flavius nevet vette fel, Kr. u. 37/38-ban Jeruzsálemben született egy tek-

intélyes és gazdag papi család sarjaként. Ifjúságában tanulmányozta a zsidóság különböző

felekezeteinek a gondolatvilágát, majd hosszabb ideig egy remetével élt a pusztában. 19 éves

korában mint a farizeusok felekezetének egyik tagja lép a nyilvánosság elé. Az első hivatalos

megbízatása az a római út volt, amelynek eredményeképpen több zsidó papot fogságukból

sikerült megszabadítani. A Rómából való hazatérése a nagy római-zsidó háború kezdetére

esett. Josephus a felkelők oldalára állt. Kr. u. 67-ben Galileába rendelik a felkelés megsz-

ervezésére. Jotapata várának parancsnokaként 47 napig áll ellent a rómaiak ostromának. A

vár elestekor hadifogságba esik, ekkor megjövendöli Vespasianus császárrá választását. A

jóslat beteljesedése után a császár szabadon bocsátja, sőt Vespasianus, majd a trónörökös Ti-

tus kíséretében részt vesz Jeruzsálem ostromában. Megkísérli megmenteni a várost azáltal,

26
hogy megadásra szólítja fel az akkor már hatalomra jutott zélóta és szikárius védőket. Kísér-

letei kudarcot vallanak. Jeruzsálem eleste után Titus kíséretében Rómába megy, ahol élete

végéig a császári ház kegyeit élvezi és tehetségét írói munkásságának szenteli, amelyben

népének érdekeit igyekszik szolgálni. Halálának ideje valószínűleg a 2. sz. fordulójára esik.

2. Művei

Josephus első művében a nagy római-zsidó háború (Kr. u 66-70, ill. Maszada bevétele 73)

történetét írja meg arámul. Ez a műve sajnos nem maradt fenn. Ezzel szemben teljes ter-

jedelmében ránk maradt a Zsidó háború (De bello Iudaico) című műve, amelyet Kr. u 75-79.

években írt. Ebben a zsidóság történetének eseményeit a Makkabeusok korától (Kr. e 164)

Maszada bevételéig (Kr. u 73) írja meg. A könyv fő állítása, hogy Jeruzsálem pusztulásának a

zélóták fanatikus értelmetlensége volt az oka, amely a római-zsidó háborúhoz vezetett. A

középkori szláv Josephus-kiadások sok helyen eltérő fogalmazást nyújtanak. Ezekben szere-

pel egy Jézusról szóló szakasz, amelynek alapján némely modern szerző úgy vélekedik, hogy

Josephus, mint politikai Messiásról, hírt ad Jézusról is. Bár a szláv Josephus-változatok sok

szempontból figyelemre méltóak, azonban forrásértékük távolról sem olyan megbízható,

mint a latin eredeti szövegé. A Jézusról szóló részek is későbbi betoldásoknak bizonyultak.

27
 Jézus korabeli zsidóság

(kialakulása, intézményei, vallási és politikai irányzatai, külső szellemi hatások)

Általános jellemzés: A zsidóság a perzsa időszakban fontos változásokon megy át.

Ami nem változik: a szövetséghez tartozás gondolata, a szent város, a szent föld, a szent tem-

plom központi szerepe, a zsidó naptár,

Ami változik: megszűnik a „nemzeti jelleg”. A fogság előtti Izrael törzsekben szerveződik, a

hazatérők klánok. A zsidóság a visszatérést követően már nem annyira „nemzetként”, mint

„vallásként” határozza meg magát. Például a szövetségbe bekerülés feltételeként adott

megtérés/áttérés új, vallásos befogadói magatartás. Zsidó nem házasodhat kizárólag zsidó-

val: ez is vallási rendelkezés, mely a fogság előtt ismeretlen feltétel. A zsinagóga ilyen új fe-

jlemény: az imádság és a Tórah tanulmányozásának helye, a templom központi szerepének

megtartása mellett. A Tórah tanulmányozásának szerepe is megváltozik: maga az elsajátítás

is szent eseménnyé válik. A napi imádság is új fejlemény, illetve a törvény kifejtésének előre-

haladtával az egyéni kegyesség megélésére nagyobb tér nyílik. A teodícea kérdése is

megváltozik: Isten igazságosságába vetett hit nem változik meg, de megjelenik az elképzelés,

hogy 1. Isten csak azoknak ad jutalmat, akik megérdemlik (tehát a nemzetiségtől

függetlenül) 2. ha nem ebben az életben, akkor az azt követőben tesz Isten igazságot (pl.

feltámadás, eszkathológikus, messiási váradalmak). Isten távolabbi, ezért köztes erőkre és

hatalmakra van szükség. Harc folyik a világban a démoni és az isteni erők közt, és ez a hit

erős dualizmust vezet be a judaizmusba. A perzsa korszak elején még dávidita helytartó van

Júdea élén. Az ő leköszöntével azonban a dávidi dinasztia eltűnik, csak az erős királyi eszka-

tológiában marad fontos szerepe. Ehelyett – a Makkabeus időszakban a főpapság szerepe nő

meg, és válik átmenetileg eggyé a „királyi” címmel.

Új tekintély jelenik meg a próféta mellett és helyett, ez pedig az írástudó, aki szaktekintélyére

hivatkozva alapozza meg tekintélyét, és határolja el magát – legtöbbször a főpapságtól.

A templom tekintélye megmarad ugyan, de komoly konkurenciára talál: szekták alakulnak

és tűnnek el, akik a papság korruptságát kritizálják, és helyettük, illetve a rajtuk keresztül

megromlott templom helyett alternatív „megváltást” ígérnek.51

51
Cohen, 52.

28
 A Jézus korabeli pártok és kialakulásuk

1. Farizeusok: (perusin – „vallásos deviáns”, „szektás”, ilyen értelemben „túlbuzgó”)

a. eredetük: a farizeusok eredetéről nem sokat tudunk. Valószínű, hogy a

Hasmoneusokkal/Makkabeusokkal szembeni elégedetlenség miatt az Kr. e II. században vál-

nak ki a politikai elitből, pontosabban annak egy irányából, az un. „haszidok” közül (Ha-

sisim, ’Asidaioi). Ez a csoportosulás eleinte támogatja a makkabeusokat, de azok politikai és

főpapi ambíciói miatt később elidegenednek tőlük. 52 Jézus idejére már önálló csoportként és

politikai/vallási pártként van jelen. Valószínűleg mindvégig politikailag aktívak maradnak,

igyekezve programjukat a legfelső vezetésben érvényre juttatni. Heródes a hatalom átvétele

után (Kr. e 37) megkíméli Samaiast, a tekintélyes farizeus vezetőt, és uralkodása alatt meg-

becsüléssel kezeli, bár politikailag háttérbe kényszeríti őket. Jézus idejében szinte semmilyen

politikai jelentősége nincs a csoportnak. Ebben az időszakban (Valerius Gratus [Kr.u 15-26]

és utóda, Pontius Pilatus [Kr.u 26-36] helytartók és Kajafás főpap [Kr.u 18-36] idején) a szad-

duceusok politikai szerepe az egyensúly megteremtése. A farizeusok ebben az időben az al-

sóbb társadalmi csoportokban (a politikailag és gazdaságilag kiszolgáltatott „csatlós osztály”

[retainer class]: bürokraták, funkcionáriusok, oktatók körében) igyekeznek kiépíteni a tekin-

télyüket. Ezekben a körökben is köztiszteletben álló „írástudókként” tisztelik őket, akik néha

a politikai eseményekre is komoly befolyást tudnak gyakorolni (pl. I Gamaliel a főpap

környezetében tanácsadó, az I. Zsidó háború [66-69] idején Josephus Flaviustól egy farizeus

papról tudunk, és szintén a háború idejéből Gamaliel fia, I. Simeon, annak a mérsékelt

felkelők csoportjának kulcsfigurája, akik sikertelenül próbálják ellensúlyozni a radikális

erőket.

b. a párt jellemzője: A hagyományos nézet szerint a farizeusság a „plebejus” réteg, akik az

„arisztokrata” szadduceusok ellen harcolnak; ők a tanítás mesterei, míg a szadduceusok

lenézik a tudást. A másik hagyományos nézet szerint a farizeusok „felvilágosult liberálisok”,

akik a „konzervatív és maradi” szadduceus vallási rendszerrel szemben az átalakuló városia-

sodó társadalom új kihívásaira válaszolnak sikeresen. A farizeusok a Tórah tanulmányozását

52
i.e 152-ben A Hasmoneus Jonátán a pogány szíriai királytól, Alexander Balastól elfogadja a neki felajánlott
főpapi tisztet. Ez nem kis felzúdulást kelt. A másik megrázó és kételyt ébresztő esemény Kr.e. 104-103, amikor
Makkabeus Simon, de I. Aristobulos is egyszerre töltötte be a főpapi és uralkodói tisztet. Ez önmagában
problémás, ráadásul a Hasmoneusok uralmi igényeivel megszakad a cádókita papság, de a dávidita királyi
utódlás is.

29
teszik a hit központjává – szemben a primitív templomi áldozati szertartással –, melyet

„demokratizált” úton, a zsinagógán keresztül terjesztenek a köznép körében. A rómaiak ezt a

folyamatot teljesítik ki a templom lerombolásával, amikor a „régi vallás” központja, a tem-

plom megszűnik, és út nyílik a haladó hit számára. Egy harmadik elmélet szerint (Jacob

Neusner) a farizeusok a vallási tisztaság papi ideálját próbálják megvalósítani, azt a hétköz-

napi étkezések és életforma keretén belül, nem a templom által lehatárolt „szent” közegben,

vagy a társadalomból kivonulva. Csakhogy egyik kép sem stimmel igazán. Amit valószínű-

leg tudhatunk róluk:

1. a farizeusok tekintélynek örvendenek, kiváló írásismeretük, és „precíz” írás-értelmezésük

miatt (Lk, Josephus is ezt a kifejezést használja: „akribos”). Pál és az evangéliumok képe

alapján valóban fontos eleme a farizeizmusnak a törvény alapos ismerete és megtartására

való törekvés. Ez azonban nem jár együtt a kihágások megítélésének szigorúságával.

2. Különlegességük, hogy a szadduceusokkal és esszénusokkal szemben elismerték, hogy

törvényértelmezésük egy része nem vezethető le az Írásokból, hanem az „atyák hagy-

ományaként” tisztelendő tradíció (Gal 1:13-14, Ant 13.10.6 §297). Ennek tartalma: étkezési

szokások, tárgyak és eszközök, kultuszi formák, adományok, szombat és ünnepek, házasság

és válás tisztasága.

3. Hisznek a halottak feltámadásában és a lélek halhatatlanságában (szemben a szadduceu-

sokkal).

4. Számukra az Isteni akarat abszolút (mindent a „sors” irányít), de az ember szabadsága

kiterjed a jó és a rossz közti választásra.

5. Nem pacifisták: amikor lehetőségük nyílt, véresen torolták meg a rajtuk esett sérelmeket

(Alexander Salome idejében), illetve igyekeztek a politikai hatalom közelében maradni.

Szadduceusok (saddukin = cádókiták)

a. történetük: A szadduceusok a főpapi család és a zsidó arisztokrácia tagjaiból állnak, az új

templom (Kr. e 515k) idejétől a templomi kultusz felügyelői. A hasmoneusok uralma alatt

vesztenek pozíciójukból, és valószínűleg ekkor formálódnak önálló párttá, a hasmoneu-

sokkal szemben. Saját rendőrséggel rendelkeznek, legalábbis a római fennhatóság ideje alatt.

Ez az az időszak (Kr.e 63-tól), amikor ismét hatalmi pozícióba kerülnek, és a politikai és val-

lási egyensúly fenntartásáért felelnek. A leghíresebb főpap, aki minden valószínűség szerint

30
szadduceus, Annás, Jószef Kajafás nagybátyja, aki Kr. u 15-ben, bár menesztették a tiszt-

ségéből, a háttérből irányítva 5 fiát és egy unokaöccsét látta a főpapi székben.

b. tanaik:

1. elutasítják az „atyák hagyományát” (ez nem jelenti, hogy pusztán a Tórát fogadják el – ez

Órigenész és Jeromos egyházatya anakronisztikus értelmezése), de van helyette, valószínű-

leg szóban és utánzásban terjedő „szakmai hagyományuk” (rítusok, tisztasági ren-

delkezések, áldozat bemutatásával kapcsolatos szabályok, stb.) Valószínűleg szoláris

kalendáriumot (364 napos) használnak a második templom kezdeti időszakában. Kr. e 150

előtt térnek át a hold (lunáris) kalendáriumra. Ez saját hagyománynak tekinthető, és a

farizeusokkal folytatott viták (a korai zsidó írott hagyomány, a Mishna) szerint a szadduceu-

sok bizonyos farizeusoktól különböző tisztulási, adminisztrációs, büntetőjogi kérdésekben. 53

A különbség, hogy a szadduceusok meggyőződése szerint a saját értelmezésük a Tórából,

és kizárólag abból származik.

2. elutasítják a holtak feltámadásának tanát, ebben konzervatívak maradnak, mivel a

Tórában sehol nem jelenik meg kifejezetten ez az elképzelés: az viszont igen, hogy a holtak

az árnyékos és hideg Sheolba ereszkednek le, ahol árnyék-léttel bírnak, és ahol nem vár

senkit ítélet vagy jutalom.

3. A jövőbeli jutalom, az igazságosság elérkezésének váradalma apokaliptikus, ezért felte-

hető, hogy a szadduceusok elutasítják az apokaliptikus mozgalmakat és várakozásokat.

Ezzel szemben a templom-hegy megdicsőülését vallják: az utolsó időkben Isten lakozik

majd a hegyen, és a népek eljönnek az egy Istent imádni, egy földi ideális uralom keretében.

4. Hogy ezzel együtt jár-e az angelológia és démonológia elutasítása (ApCsel 23,8)?, abban

nem lehetünk biztosak.

5. Josephus szerint a szadduceusok elvetik a „végzetet”. Ez valószínűleg túlzó állítás, és ah-

ogy az esszénusok „fatalistának” bélyegzése is egyoldalú, ez is az. Abban viszont lehet

igazság, hogy a szadduceusok a tettek, morális döntések és felelősség hangsúlyozásával an-

nak a természetes társadalmi státusznak a nézeteit visszhangozzák, mely a politikai cse-

lekvés iránt elkötelezett. Ennek hátterében lehet az a deuteronómista szemlélet, mely Istent

távolabbra helyezi az emberi világtól, hogy mindenféle rosszban való részvételtől távol

kerüljön.54

53
Meier 307, 401kk.
54
Meier 411.

31
 Esszénusok:

a. történetük:

Valószínűleg a Kr. e II. században a „hasidim” csoport tagjaiként kerülnek szembe a has-

moneusokkal, és azok főpapi igényeivel. Egyes történészek a kiválást Kr. e 152-re teszik,

amikor a hasmoneus uralkodó, Jonatán elfogadja Alexander Balas szír királytól a főpapi kin-

evezést.55 Ezt követően az esszénusok kivonulnak a politikai életből, konklávékat alapítanak,

és a törvény tanulmányozásának szentelik magukat. Egy még radikálisabb csoport, az

„Igazság Tanítója” vezetésével (aki valószínűleg egy pap), önálló telepet hoz létre a Holt-

tenger mellett fekvő Kumránban. Az esszénusok tartották magukat az igaz Izraelnek, amely

beszennyeződik a tisztátalan templomban, illegitim papok által bemutatott érvénytelen ál-

dozatok révén. Ők a tanok tanulmányozásával és megtartásával váltották fel templomi kul-

tuszt, és ők maguk az „igaz templom”-ként várták az időt, amikor visszatérhetnek megtisztí-

tani a szent helyet.

b. tanaik:

1. gyors és közeli világvége-váradalom? A megvalósult eszkatológia a kumrániak esetében is

erős: az „angyali liturgiák” Isten Országa jelentlétét ünneplik. 56 Ezekben a liturgiákban az a

meggyőződés köszön vissza, hogy Isten királyként ünneplése alkalmával az angyalokkal

együtt a királyságban ünnepelnek. A jelen időszak a kísértés és a próba ideje: meg kell állni,

míg a két messiás vissza nem tér, hogy egy végső győzelemben a „Világosság fiait” a „Sötét-

ség fiai” felé emelje. A szekta tagjain kívül mindenki megsemmisül: zsidók és pogányok eg-

yaránt. A kettős messiás közül az egyik egy áronita pap, a másik egy dávidita király. A

végidőben Isten a Messiása mellett „az örök királyságban” csodás tetteket hajt végre: fo-

glyokat bocsát szabadon, vakoknak adja vissza a szeme világát, a meghajlottakat felegye-

nesíti, meggyógyítja a sebzetteket, feltámasztja a holtakat, és evangéliumot hirdet a

szegényeknek.57 (4Q521)

2. A templomban érvénytelen szertartás folyik. Ez annak is köszönhető, hogy a szadduceu-

sok új naptárat vezetnek be, míg az esszénusok ragaszkodnak a régi naptárhoz: emiatt a tem-

55
Meier 292k.
56
Meier 494.
57
Érdekes a párhuzam a Mt 11,5-tel! (ld. még Ézs 61,1, és Zsolt 146, 7-8.)

32
plomban minden ünnep rosszkor van. A templom helyreállítását két lépcsőben képzelik el:

egy földi helyreállítás, majd a végidőben egy új templom épül.

3. életvezetési elvek: a) a házasság nem tiltott, de aki vállalja, annak teljes önmegtartóztatás-

ban kell élnie (Philón, ill. az idősebb Plinius forrásai szerint). Nem tudjuk, hogy a szekta tag -

jai közt voltak-e vagy lehettek-e házasok. 58 Általánosságban a rituális tisztaság fenntartása

végett éltek cölibátusban – a papi hivatással járó önmegtartóztatás (az áldozati szertartások

ünnepi ideje alatti önmegtartóztatás) szélsőséges kiélezéseként, illetve a „szent háborúra”

való méltó felkészülés érdekében.59 Általánosságban elfogadják a házasságot, mint az em-

beriség számára szükséges utánpótlás biztosítékát. A válás tilos, bár lehetséges, hogy bi-

zonyos esetekben engedélyezték.60 b) az eskük tilalma. Josephus szerint egy esszénus szava

többet ért egy eskünél. c) vagyon: az esszénus-jelölt egy év próbaidő után érhet a szent

edényekhez, és vehet részt a közösségi étkezésben. Vagyona a sikeres vizsga és eskü után a

„felügyelő” kezébe vándorol, aki a közösség kasszáját felügyeli. A telepen élő összes kum-

ránita vagyonközösségben él. A közös vagyon nagyon fontos elv, aki hazudik a vagyoni

helyzetével és a közösségnek beszolgáltatott összeggel kapcsolatban, az egy évig nem

étkezhet a rituálisan tiszta ételből, és fejadagja a negyedével esik vissza. A kereskedelem a

telepen lakóknak tilos, de a különböző konklávékban lakóknak is a felügyelő ellenőrzése

alatt megengedett. Egymáson engedély nélkül segíthetnek, de egymás közt nem adhatnak-

vehetnek. Fegyver készítése abszolút tilos. Állattenyésztés, növénytermesztés, különböző

kézműves-szakmák gyakorlásából élnek. A kívülállóktól pénzbeli ellenszolgáltatás nélkül

semmilyen ajándékot nem vehetnek át. d) a szombat rendkívül szigorú megtartása: még a

közvetlen életveszély sem indok a szombat megszegésére! (a vízbe esett állatnak, de em-

bernek sem dobható tárgy, mellyel ki lehetne segíteni). 61 e) dualizmus, és a kívülállók

gyűlölete. Az esszénusok a kívülállókat tisztátalannak átkozottnak, a „sötétség fiainak”

tartják. f) a közösség hierarchikus g) az ördögűzés vagy mágia tilos, a jelenvaló világ része.

A jövő titkát az ihletett esszénus írásértelmezés, a pesher nyújtja, és nem a jövőbe-látás

képessége.

58
A Damaszkusz Dokumentum (CD 7,6-9; 19, 2-5) feltételezi és szabályozza a közösségben élő házasok életét.
Érdekes módon azonban a Közösségi Szabályzat (1QS) viszont férfi közösséget feltételez, és nem tartalmaz
házasokkal kapcsolatos szabályozást. Josephus szerint két rend létezik az esszénusok közt, egyesek házasodnak,
mások nem: (Zsidó háború 2.8.2. §160-161) az egyik a kumráni közösségben élők csoportja, a másik, az un.
„táborokban lakók” közössége.
59
A kumrániak szerint az angyalok is állandó cölibátusban élnek. vö. Meier 508.
60
Meier 504.
61
vö. Mt 12:11.

33
 A samaritánusok

1. eredetük: Efraim és Manassé törzsének leszármazottai, akik az asszíriai és perzsa lakosság-

gal keverednek az idők folyamán, és mindig is Palesztinában éltek. Júdeától északra,

Galileától délre élnek, a Jordán nyugati partján. Fővárosuk Samária, később Sebaste néven

(Augusztus császárnak ajánlva) építi újjá Nagy Heródes. Etnikumukat tekintve vegyesek:

zsidó, hellenizált szíriai-palesztin lakosság, asszír, babilóniai perzsa uralkodó osztály leszár-

mazottai, Nagy Sándor idejéből származó katonák örökösei. A két velük kapcsolatosan fenn-

maradt eredettörténet hitelessége erősen kérdéses: a samaritánus verzió szerint az elvetemült

Éli főpap az, aki elviszi a Garizim-hegyről a szentélyt, és Silóban telepíti le. Az ószövetségi

verzió szerint az asszír deportáció és az idegen betelepedés miatt istentelenség üti fel a fejét,

egy új oltár létesül, amelyen Yahweh és a pogány istenek együttes tisztelete zajlik. Josephus

Khuteánusoknak tartja őket, egy bizonyos Kuthak-ból származó népcsoport leszármazot-

tainak, akik az asszír betelepítés idején érkeznek Palesztinába. Egyik sem felel meg azonban

a feltételezhető eredetüknek. Az tény, hogy bár izraelitáknak tartották őket, de nem

„zsidóknak”. Ebben a mára kibogozhatatlan eredetű ellenségeskedésben a vallási-tanbeli

okok mellett (ld. tanaik) bizonyára további szerepet játszik, hogy a samaritánusok engednek

Antiochus Epiphanes hellenizáló törekvésének, és templomukat Zeusznak ajánlják („Zeus

Hellenios”). A végső csapást a kapcsolatra Hyrkanos János uralkodása mérte, aki lerombolja

a garizimi szentélyt (Kr. e. 128.), és Shekem városát (Kr. e. 107.), mivel a samáriaiak megta-

gadják a júdeai-jeruzsálemi fennhatóságot és kultuszi egységesítési törekvést.

2. tanaik:

a) A legitim áldozati hely a Garizim hegye b) a garizim-hegyi szentélyben szolgáló léviták és

papok a Mózesi leszármazási vonal tagjai, szemben a jeruzsálemi papsággal c) kizárólag

Mózes öt könyvét fogadják el szent iratként. d) a Tahebet, a Mózeshez hasonló próféta vis-

szatérését várják. Ez világos elhatárolódás a jeruzsálemi kultikus központtól és istentiszteleti

formától. Nyilván ez is okozza azt az érzést, hogy a samáriaiak idegen test.

Zélóták/szikáriusok (dzélosz – buzgó, elkötelezett)

1. Eredetük: a zélóták, mint párt az első zsidó háború kezdetén jelennek meg (Kr. u. 67-68.) 62

Ezt megelőzően nem jelöl önálló csoportot, pusztán azokat, akik a törvény szigorú betartása
62
vö. Morton Smith és Shaye Cohen kutatásaival, ld. Meier 205.

34
mellett kötelezték el magukat (pl. Pál önéletrajzi jellegű megjegyzései Gal 1,13; Fil 3,6), és

tiltakoztak a pogány befolyás ellen (akár Galileában). Emellett jelenthette azokat, akik a nem

eléggé radikális vagy árulónak tartott zsidó honfitársaikat az utcákon megölve szolgáltattak

igazságot, és akik számára az Ósz-i Fineás (emellett Illés, Jéhu, vagy Mattatiás pap) a leg-

nagyobb előkép. Tehát Jézus valószínűleg nincs kapcsolatban zélótákkal: tanítványa, a

„buzgó Simon” nem zélótát jelent, pusztán kegyest, abban az értelemben, ahogyan Pál apos-

tol is önmagáról, mint „dzelos”-ról beszél (ApCsel 22,3, Gal 1,14). A hagyományos elképzelés

szerint a „párt” alapítója Galileai Júdás, aki Kr.u. 6-ban lépett fel a Quiriniusi adóreform

ellen, és azt hirdette, hogy semmilyen más tekintély nem tarthat igényt az adókra, pusztán

Isten. Ezen felül meg voltak győződve, hogy a megszabadításban aktívan részt kell ven-

niük, és a végsőkig kell harcolniuk a szabadságért. Júdás apja, Ezékiás, „rablócsapatoknak”

bélyegzett (Josephus) ellenállók élén harcolt Heródessel szemben, Júdás fiait (Jakab és Si-

mon) pedig Kr. u. 46-48-ban végzik ki egy lázongás alkalmával. A párt radikális szárnyának

tartották a szikáriusokat, akik tőröket a ruhájukba rejtve gyilkoltak.

Heródiánusok

Maga a csoport, ahogyan az újszövetségben megjelenik, nagyon nehezen definiálható.

Mindössze néhány helyen fordul elő az Újszövetségben (Mk 3,6; 12,13, Mt 22,16.) Érdekes,

hogy a Heródes-család iránt érdeklődő Lk egyáltalán nem említ ilyen csoportosulást. Kik

lennének ők? Maga a kifejezés (Herodianoi) a Kaisarianoi vagy Pompeianoi mintájára egy

császár vagy uralkodó támogatóinak és követőinek körét jelölheti. 63 A nagyon sok elmélet

közül a legvalószínűbb: Heródes háztáji szolgái vagy rabszolgái, tisztviselői vagy udvar-

tartásának tagjai, vagy általában Heródes támogatói, anélkül, hogy egy sajátos csoportba

tartoznának. Mivel a Heródiánus a „Cézár” mintájára egy uralkodócsaládot kezdett jelölni,

nem tudjuk megállapítani, melyik Heródes csatlósaira vonatkozik. A két evangéliumi

történet politikai felhangja arra utal, hogy voltak megfigyelők, akiknek érdekében állt tudni,

mit tesz Jézus. Heródes Antipas negyedes fejedelem Keresztelő Jánost valószínűleg politikai

megfontolásból – megelőző céllal – végezteti ki. Nem kockáztathatja ugyanis a felkelést,

olyan embereket nyugton hagyva, akik nagy tömegeket vonzanak, és erőteljes érzelmeket

váltanak ki.
63
Meier 561.

35
 Nagy Heródes és utódai

A hasmoneus uralkodó, Alexander Janneus halála után a két utód, Arisztobulosz és

Hürkanosz majdnem 20 éven keresztül harcolnak az uralomért. Amikor a római hadvezért,

Pompeiust kérik meg a konfliktus elsimítására, a hadvezér jó taktikai érzékkel a gyenge

Hürkanoszt tette uralkodóvá, bevonul az országba, és Jeruzsálem ellen vonul. Három hóna-

pos ostrom után Pompeius megtámadja a templomot, ahová Arisztobulosz és hívei elsán-

colták magukat. 12.000 embert ölnek meg, Arisztobulosz pedig fogságba esik. Júdea adó-

fizetővé válik, Hürkanosz „népvezér” (tetrarcha) lesz, az idumeai helytartó, Antipatrosz

pedig átveszi a valódi irányítást az ország felett: saját pozícióját megerősítendő 5 területi

egységre osztja, és fiait teszi meg kormányzónak: Heródest és Phasaelt. Antipatrosz, bár lát-

szólag hűséges Hürkanoszhoz, hatalmi igényei révén ellenszenvet kelt. Végül összeesküvés

áldozata lesz: Jeruzsálemben, Kr. e 43-ban egy ünnepi lakomán megmérgezik. Heródes

próbálja meg elfoglalni a trónt: a hasmoneus hercegnővel, Mariamnéval kötött házassága

után ez közelinek is látszott. Csakhogy Arisztobulosz fia, Antigonosz szövetkezik a párthu-

sokkal, Kr. e 40-ben egy csapásra visszaszerzi Jeruzsálemet, és megkoronázza magát.

Heródesnek sikerül elmenekülnie anyjával, Küprosszal és feleségével együtt. Először Egyip-

tomba, majd Rómába megy segítségért, és miután a szenátus felhatalmazza a Júdea királya

címmel, visszatér, hogy elfoglalja a trónt. 40-től 37-ig, amikor is véres harcok után bevonul

Jeruzsálembe, és megkoronázzák. Kegyetlensége már ekkor is világossá válik: Josephus sz-

erint az egész nagytanácsot, de mérsékeltebb beszámolók szerint 45 embert, Arisztobulosz

lehűségesebb követőit lemészároltatja. A hasmoneusoktól egész életében retteg: következete-

sen egyiptomi vagy babilóni származású főpapokat nevez ki,64 és mindenfajta politikai el-

lenállást vérbe fojt. A farizeusok ellenállását azzal váltotta ki, hogy a templomépítés során

nem vette figyelembe a javaslataikat, a szadduceusok pedig a diaszpórából választott főpa-

pok ellen tiltakoztak. Római vazallusként keményen, és erőszakos módszerekkel kormányoz.

Nemcsak származása (apja idumeus, anyja nabateus), hanem politikája is komoly irritációt

váltott ki. Súlyos adókat vet ki, melyek a nép szemében pusztán költséges építkezéseit szol-

64
Amikor Kr.e. 36/35-ben Hürkanosz (II) unokáját, III. Arisztobuloszt nevezi ki a főpapi pozícióra, a Sukkóth
ünnepi tömeg olyan üdvrivalgással fogadta, mely miatt Heródes elrendezte, hogy egy baleset folytán az ifjú
főpap a palota medencéjében végezze.

36
gálták. Pogány szentélyeket építéséhez ad komoly segélyeket az országon kívül, szimpátiája

jeléül. Arany sast emeltet a Jeruzsálemi templom bejárata felé, az azt összetörő fiatal farizeu-

sokat elevenen megégetteti (Kr.e 4). Hasmoneus feleségét, Mariamnét meggyilkoltatja, fiait

Kr.e 7-ben felségárulás vádjával végezteti ki. Négy nappal a halála előtt kivégeztette

legidősebb fiát, Antipatroszt, akit eredetileg saját utódjául szánt. Kr.e 7 és 5 közt a néptől

követelte, hogy tegyenek hűségesküt a császárra és a királyra. 6000 farizeus megtagadja,

akiknek vezetőit Heródes elfogatja és kivégezteti. Életének ez az utolsó három éve rémálom:

lassan megőrül, és tökéletesen kiszámíthatatlanná válik, de Josephus szerint egész életében

depresszió és üldözési mánia uralja. Emellett persze komoly segítséget nyújt egy Kr.e 25-ben

kitörő éhínség idején, a diaszpóra zsidókat diplomáciai ügyeikben személyes követével tá-

mogatja. Maga a Jeruzsálemi templom is azt a célt szolgálja, hogy „új Salamonként” vonuljon

be a történelembe – és a nép szimpátiáját megnyerje. Uralkodása azonban inkább negatív ny-

omot hagy: megtalált síremlékén65 és az összetört szarkofágja darabjain a súlyos károkat

okozó kalapácsütések nyomai arról tanúskodnak, hogy gyűlölt uralkodóként távozott az

élők sorából.

Építkezései:
Heródes a szó eredeti értelmében demagóg – azaz olyan uralkodó, mely a nép kegyeit keresi.

Impozáns épületei azt a célt szolgálják, hogy megmutassa az országának, hogy méltó a

zsidók királya címre. Ez uralkodásának részben pozitív oldala: hatalmas építkezései ugyanis

munkát biztosítanak. Emellett nem kis teljesítmény volt a Jeruzsálemi templom, a Földközi

tengeri térség legnagyobb alapterületű temploma, mely majdnem negyven éven át épül

(Kr.e. 20/19-Kr.u 19, de csak Kr.u 62/3-ban fejezik be). Érdekes, hogy míg figyelmen kívül

hagyja a vallási érzékenységből eredő veszélyeket (ld. aranysas), addig a templomépítés

során például papokat képeztet ki a kőműves vagy asztalosmunkákra, hogy a rituális tisz-

taság megmaradjon, arckép nélküli pénzérméket veret. Nagy teljesítménye a Heródium, egy

erőd, és az erőd mesterségesen emelt dombja mellett feküdt a várpalota, a kor legnagyobb

rezidenciája (18.000 m2), Maszada, és két újonnan alapított város: Caesarea Maritima és Se-

baszte (az „új” Samária). Jeruzsálemben erődítményt emel, ez lesz az Antónia-vár, megerősíti

a falakat, a nyugati oldalon bástyákat emel, és ennek árnyékában építi a saját palotáját. A

templom a kor leghatalmasabb kultikus épülete: 14 hektárnyi (144 dunam) terültet foglal el.
65
2007-ben fedezte fel Ehud Netzer jeruzsálemi régész, 35 év kutatás után a Heródium ÉK-i oldalában.

37
Utódai: A zsarnok Heródes öt nappal a halála előtt fűzte hozzá a végrendeletéhez, hogy fia,

Archelaosz legyen az utóda, Antipász és Fülöp mint helytartók, vagy „negyedes fejedelmek”

kormányozzák az ország egy-egy részét. A jelöltnek azonban megerősítésért Rómába kellett

utaznia, a népszámlálási adatokkal. Csakhogy Heródes családja is Rómába utazott, és a

trónörökös-jelöltek távollétében felkelés rob-

ban ki. A császár végül a három Heródes-fiú

közt felosztotta az országot: Antipász kapja

Galileát, Péreát, Fülöp Gaulatinisz, Trachoni-

tisz és Batanea vezetője lesz, Archelaosz nem

kapja meg a királyi címet, hanem Júdea,

Samária és Idumea fejedelme lesz. Az ítélet ki-

hirdetése után újabb lázongás tör ki

Jeruzsálemben, Galileában (a rablóvezér Ezék-

iás fia Júdás vezetésével). A viszonyok lec-

sendesedése után viszonylagos béke

következett: bár Archelaoszt kegyetlenkedései

miatt egy küldöttség Rómában feljelenti, és

miután Kr. u 6-ban leteszik, területe pedig közvetlen római fennhatóság alá kerül, az ország-

ban helyreáll a rend. Júdea fővárosa Caesarea lett, ahonnan a helytartó csak évente három-

szor utazott Jeruzsálembe, a nagy ünnepek alkalmával, fenntartani a rendet. Galilea és Pérea

Jézus idejében felkelésektől mentes – és ez igaz Antipász szokatlanul hosszú uralkodásának

egész idejére (Kr.e 4-Kr.u. 39).

38
 Az Újszövetség kialakulása a kánon lezárásáig (Theissen 2000, 326-370; Balla 2008, 31-63.)

A kánon szó a görög kanonból származik, ami nádszálat és így botot vagy rudat is jelent,

s mivel ezt mérésre használták, jelentése mértékké vált. A nyelvtanban eljárási szabályt jelen-

tett; az időrendben időpontok táblázatát, az irodalomban pedig azon művek jegyzékét, ame-

lyek valóban az adott szerzőnek tulajdoníthatók.

1. Jézus és az ősegyház számára az ószövetségi iratok magától értetődő tekintéllyel bárnak,

mint inspirált iratok. Ezeket idézik, egy általános formula révén: „ami meg van írva”

(=γέγραπται). Az idézetek köre általában a zsinagógai istentiszteleteken felolvasásra kerülő

ószövetségi iratokat jelentette, mivel egyfelől az első keresztyének nem bírnak magasabb sz-

intű képzéssel, másfelől valószínűleg nem rendelkeznek tekercsekkel azok költséges volta

miatt.66 Minden valószínűség szerint az ősegyház a zsinagógai istentisztelet mellett házi alka-

lmakat tartott, melyeken a Jézus-esemény elbeszéléseinek és a keresztyén tanításnak szen-

telték az idejüket. Ezeken az alkalmakon terjesztették tanításait és mondták újra cselekede-

teit, az ószövetségi próféciák beteljesedéseként. Jézus szavai és tettei lettek az új „kánon”

alapjai.67 Jézus ugyan arám nyelven beszélt, tanítványai többségének is ez volt az

anyanyelve, de az is természetes, hogy görög nyelven is terjesztették a görög nyelvet ismerők

kedvéért Jézus tanítását és cselekedeteit.

A legtöbb kutató véleménye szerint már az első század végén volt egy gyűjtemény Pál apos-

tol leveleiből.68 Maga Pál is bíztatja a gyülekezetet a levelek terjesztésére (másolására és kör-

beküldésére). A Galáciabeliekhez írt levél például nem egy gyülekezetnek szól, a kolosséi és

laodíceai gyülekezetnek leveleket kell cserélnie (Kol 4,16), és az 1Thessz-t „minden

testvérnek” fel kell olvasni, ami több házi gyülekezetre utal. 69 Az első keresztyén évszázadtól

kezdve az egyházi tanítók már említik írásaikban az újszövetségi szent könyveket, és azokat

egyértelműen megkülönböztetik a saját irattól, a tekintélyt ezekre a korábbiakra ruházva. A

2Thessz hamisított levelek keringéséről is tud, a 2Pt 3,15 pedig világosan beszél Pál számos

leveléről tud, melyben az apostol nehezen érthető dolgokról beszél, és emiatt ki van téve a

66
J. Becker, 25, 29.
67
Pál apostol egészen evidens módon hivatkozik az „Úr szavaira”, mint mindenekfelett álló tekintélyre (. Vitás
kérdésekben a döntő az Úr szava, ha nincs a konkrét kérdésre magyarázat, akkor az Úr szavával megegyezésben
lévő, abból származó tanításé a tekintély. Birger Gerhardsson, MeMa 310kk, OGT 29, Bruce M. Metzger: The
Canon of the New Testament – Its Origin, Developement and Significance (CNT), Clarendon Press, Oxford,
1989, 4.
68
Schnelle: Einleitung in das Neue Testament (SchENT), Vandenhoeck&Ruprecht, 2014, CNT 42.
69
CNT 4.

39
félreértelmezés veszélyének.70 Jusztin Mártír például (150k) említi, hogy szokásban van az

„apostolok megemlékezéseinek (az evangéliumoknak), vagy a prófétáknak a felolvasása.” 71

Valószínűleg a deutero-páli levelek már egy gyűjtemény ismeretében íródnak: a Kolossé-

levél pl ismeri az 1-2Kor-t, Philem-t, Róm-t, Gal-t, Fil-t.

2. A kánon

Római Kelemen püspök 95/96-ban egy levelet írt a korinthusiaknak, és abban említi Pál-

nak a korinthusiakhoz írt első levelét, sőt azt is elárulja, hogy ismeri Római levelet és a Zsidóknak

írt levelet is.72 (Ezen felül említ még verseket a Jakab, 1Péter levelekből, és az ApCselből is.)

Egy idézete arra utal, hogy ismeri az evangéliumokat, vagy legalábbis az Úr szavainak egy

katekézisben használt gyűjteményét: „Emlékezzetek különösképpen is az Úr Jézusnak a szavaira,

melyeket akkor mondott, amikor az alázatról és hosszútűrésről tanított. Mert így beszélt: legyetek ir -

galmasak, hogy irgalmasságot nyerjetek, bocsássatok meg, hogy nektek is megbocsássanak, ahogy te

teszel [mással], úgy fognak veled is cselekedni, ahogy adsz, úgy adnak neked is, ahogy ítélsz, úgy ítél -

nek meg téged is, ahogy kedvességet mutatsz, úgy mutatnak irányodban is kedvességet, és amilyen

mértékkel mérsz, olyannal mérnek majd neked is.”73

Ignatius antiokhiai püspök, aki mártírhalált szenvedett, az efézusiakat egy levélben arra

emlékezteti, hogy Pál „minden levelében” megemlékezik róluk, azután említ néhány helyet a

Korinthusiaknak és a Galatáknak írt levélből, valamint Máté és János evangéliumából, bár pon-

tosabb megjelölés nélkül, tehát úgy látszik, ismerte ezeket az írásokat.

Polykarposz szmirnai püspök, aki a 155. év körül, mint vértanú halt meg máglyán, egy

levélben figyelmezteti a filippibelieket arra, hogy Pál „leveleket”, tehát többet is írt nekik, s mi-

után azok megvannak nála (legalább 8, köztük két pásztori levél is), így azokból lelkileg

épülhetnek. Azonkívül részletesebb megnevezés nélkül említ helyeket Máté és Lukács

evangéliumából, a Cselekedetek könyvéből, János első, és Péter első leveléből, és a Zsidó levélből

is.

Papias hierapolisi püspök (Kr.u 120 körültől aktív), ismert írott evangéliumokat, és ismerte

Péter első, és János első levelét. Legfontosabb, de elveszett műve a Jézus szavainak 5 kötetes

gyűjteménye, melyben Máté és Márk evangéliumát veszi védelmébe.

70
SchENT 427.
71
CNT 6.
72
SchENT 430.
73
CNT 41.

40
 Justunus vértanú azt mondja, hogy a keresztyének vasárnapi istentiszteleteiken olvasni

szokták „azon emlékezetre méltó események elbeszélését”, amelyeket az apostolok és az ő

tanítványaik leírtak, továbbá olvasni szokták az ószövetségi próféták írásait is. A Lk 22,44-re

hivatkozik is, a Jelenések könyvét is ismerte, úgy mint János apostol írását. Ismerte „A 12

apostol tanítása” (Didaché) c. írást is.

Ezek alapján kiderül, hogy bár Jézus tanításait és cselekedeteit először élőszóban mondták

el, de már igen korán szükségét érezték annak, hogy mindezt írásba is foglalják. Nem mu-

tatkozik semelyik konkrét evangéliumra utalás: „Jézus szavai” (Herrenwort) zárt egységek, és

önmagukban álló tekintélyek, melyek nem feltétlenül valamilyen evangéliumhoz köthető

idézetekként hagyományozódtak. Az Ószövetség iratai (γραφή) mellett ezek jelentik a fő

tekintélyt.74 Az is feltűnő, hogy az Ószövetségen kívül ebben az időszakban nem hivatkoz-

nak egyetlen újszövetségi iratra sem, mint „Szentírásra”. 75 Papias azt az átmenetet mutatja,

melyben a szóbeli hagyomány kulcsszerepét lassan az írott dokumentumok veszik át. Ő

maga azonban még sokkal többre becsüli a szóbeli hagyományt, mint annak leírt formáját. 76

Valószínűleg az ókeresztyén atyák az evangéliumokkal egybecsengő anyagukat ebből a szó-

beli hagyományból merítették, és kevésbé az írásba foglalt evangéliumi szövegekből. A Di-

daché (Kr.u 110k) az első irat, mely a Mt evangéliumát mint tekintélyt idézi.77

Az elmondottakból másodszor az tűnik ki, hogy a második század közepe előtt nem volt

a keresztyéneknek egy lezárt, elismert szent könyve. Ugyanakkor számos később hivatalosan

is elismert irat használatáról vannak így elszórt adataink78 – a páli levelek tekintélye (részben

első generációs volta, részben meggyőző ereje miatt) világosan kiütközik.

Azonban a második század első felében már olyan volt az egyház helyzete, hogy szük-

ségessé vált a már meglévő apostoli írásoknak rendszerezése, gyűjtése, hitelesítése. Ennek

okai közé tartozott az is, hogy nagyon elszaporodtak a gnosztikus és másféle hamis tanítá-

sokat tartalmazó írások, melyek veszélyeztették a tiszta és helyes keresztyén gondolkodást -

74
SchENT 431.
75
Talán az egyetlen kivétel Polyparp, de lehet, hogy az is tévesztés következménye (az idézetet ószövetséginek
tartja). CNT 62. Ignatius egyházatya többször beszél az „evangéliumról”, anélkül, hogy bármilyen irodalmi
gyűjteményre utalna. A második Kelemen levél már hajlik arra, hogy a jézusi mondások tekintélyét írott
szövegekkel hozza összefüggésbe. SchENT 432.
76
CNT 55k.
77
SchENT 431.
78
Barnabás levele (Kr. u. 130k egy pogánykeresztyén szerző tollából, talán Mt és Mk ismerete) és a Hermász
Pásztora (datálás bizonytalan: 100k v. 154k, Róma, és valószínűleg egy szinoptikust, esetleg Jn-t, valamint az
Efézusi, illetve a Jakab levelet ismeri.)

41
előbb-utóbb meg kellett tehát születnie annak a könyvnek, amely Krisztus evangéliumát

tisztán és megbízhatóan adja elő.

Az őskeresztyén irodalom nagyon sok iratból állt, ezek sokszor egy időben keletkeztek az

Újszövetségben lévő írásokkal, azokhoz hasonló irodalmi formájuk van. A kánonból ki-

maradt ismertebbek a következők:

1. Elbeszélő irodalom (evangélium és apostolok tettei): melynek közös vonása, hogy név

nélkül, vagy álnéven jelentek meg (anonym vagy pseudonym iratok): Péter, Tamás,

Jakab, Nikodémus, a nazareusok (nazarénusok), az ebioniták, a héberek evangéliuma.

Cselekedetek pedig: János, Pál, Péter, András, Tamás cselekedetei.

2. Levélirodalom: Poncius Pilátus levele; Jézus és Abgar edesszai király levélváltása.

3. Jelenések: Péter Apokalipszise és Hermász Pásztora.

4. Egyházi rendtartás: Didaché, azaz „A 12 apostol tanítása”.

5. Prédikáció: Római Kelemen II. levele.

6. Apológiák, vagyis a keresztyénséget a pogány világ előtt védelmező írások: Arisztidész

Apológiája.

7. Apostoli atyák írásai: nagyon megbecsült írások voltak, némelyik irat még a kánonba, il-

letve az Újszövetség kézirataiba is belekerültek. Így pl. Sínai – kódexbe Hermász Pász-

tora és Barnabás levele; az Alexandriai – kódexbe pedig Kelemen 1. és 2. levele.

A kánon kialakulását meggyorsító hatások:

1. a gnosztikusok:79

A gnosztikus vallás egy rendkívül bonyolult megváltástannal és kozmológiával dolgozó sz-

erteágazó képzetvilág, mely a test-lélek dualizmusra épül, és melynek korai nyomai már az

újszövetségben is fellelhetők. (pl. Kol 2,8, 18; Tit 1,16; 2Tim 3,7, az 1Tim 4,20 gnózis-nak

nevezi). A gnózisnak létezett egy keresztyén fajtája, melyben Krisztusnak központi szerep

jut. 1945-ben a Nag Hammadiban megtalált iratok segítettek abban, hogy jobban megértsük

ezt a jelenséget. Ezeknek a legtöbbje a IV. századból származik, a könyvtár össz-anyaga

mintegy 50 traktátus, 13 kódexbe foglalva, majdnem 1000 oldalnyi anyag.

79
Összefoglalás a CNT 76kk, Henry Chadwick, A korai egyház, Osiris, Bp., 1999, 30-37.

42
A legfontosabb alaptanításai: 1. a látható világ idegen a

tisztán szellemi istenségtől, mely a megközelíthetetlen

aeonban lakozik. 2. egy alsóbbrendű isten teremtette a

világot, egy baleset következtében, 3. a megváltás az

üdvözítő tudás (γνῶσις) révén lehetséges, melyet a

megváltó egy látszattest felvételével, a mennyei világ-

ból érkezve ad át a választottaknak. (a séthiánus gnózis

szerint Séth utódainak, akik az igazi, szellemi Ádámtól

származnak.) 4. a megváltás annak felismerése (pon-

tosabban annak az elfelejtett tudásnak a visszaszerzése),

hogy a szellemi világ szikrája, mely a lét isteni oldala,

egy cselszövés során a testbe szorult, és emellett annak

az útnak az ismerete, amelyen át ki lehet szabadulni a

világ börtönéből. Emellett mágikus formulákat gyakoroltak, amuletteket vettek magukhoz,

hogy a hét bolygón uralkodó gonosz hatalmasságokat a haláluk után ezekkel kényszerítsék a

szférák kapuinak megnyitására. 5. a gnosztikusok libertinus vagy aszketikus irányzatai

ugyanarra az előfeltevésre építenek: a test lényegtelen, ami számít, a megvilágosított lélek.

Mivel a világnak semmi köze a „jóságos” istenséghez, a gnosztikusok szerint semmilyen

felelősséget nem kell vállaniuk érte. 6. a megváltás rendje szigorúan és előre meghatározott:

csak a választottak, az igazi gnózissal rendelkezők nyerhetik el az örök dicsőséget.

Az egyházatyáknak igazolniuk kellett, hogy az evangéliumok, a páli levelek, és az ApCsel

semmit nem tartalmaz a gnosztikus tanokból. Erre válaszul a gnosztikusok azzal érveltek,

hogy Jézus ezeket a tanokat csak a kiválasztottaknak adta tovább: ezt kívánják igazolni a

gnosztikus evangéliumok (Mária evangéliuma, Fülöp evangéliuma, stb.). Emellett meg kel-

lett határozniuk, mit jelent az egyház számára az igaz hit, milyen iratokat fogad el tekinté-

lyként, és hogyan értékeli az Ószövetséget. Ekkor erősödik meg az apostolicitás (apostoli sz-

erzőség) kritériuma, és ekkortól válik fontossá a „hit szabálya”, vagyis egy sajátos

értelmezésmód, mely nem azonosítható a gnosztikus misztikával.

legfontosabb korai képviselői: 1. Basilidész, aki állítólag Péter tolmácsától, Glauciasztól

kapta a titkos tant. Basilidész műve egy 24 könyvből álló sorozatot Exegetica címmel,

melynek egyes Iraeneusz által idézett részletei szerint Jézus nem halt kereszthalált, hanem

43
Cirénei Simonnak átadva a keresztet, a saját formáját ruházta rá, és emiatt őt feszítették meg

helyette. 2. Karpokratész, egy alexandriai platonista, aki József fiának tartja Jézust, em-

bernek, aki viszont tökéletesen emlékezett a mennyei világ eseményeire. Ezért különös isteni

erő szállja meg, és ennek révén ki tudta játszani a világ angyali teremtőit. 3. Valentinusz, aki

egy bizonyos Theudásnak, Pál tanítványának a követőjeként terjeszti a tanait Rómában, 140-

160 között. Számára az ember három szinten létezhet: pneumatikus, pszüchikus és hülikosz

szinten, az első a választottak létmódja, az utóbbi pedig a kárhozottaké. Valentinusz nevével

hozzák összefüggésbe a Nag-Hammadiban megtalált Igazság Evangéliuma c. apokrif

evangéliumot. Valószínűleg saját kánont határozott meg, és tanítványa, Herakleiosz János-

kommentárja azt mutatja, hogy bizonyos iratok (így a Kol és Ef levelek is) nagy közkedvelt-

ségnek örvendtek körükben. A világ az isteni bölcsesség, Sophia bukásával kezdődik. Utóda,

a Demiurgosz (teremtő) – az Ószövetség Istene – alkotja a világot.80

2. Marcion:

Az egyház számára legveszélyesebb eretnek a második században a Kis-Ázsiából Rómába

érkező Marcion volt, aki Antitézisek c. munkájában az Ó- és Újszövetség ellentmondásait

foglalja össze.81 Ennek a Szinopéből érkező gazdag hajótulajdonosnak az volt a célja, hogy

kimutassa, mennyire más a zsidók Teremtő Istene, mint a keresztyének Megváltó Istene. Két

axiómára építi támadását: 1. elveti az Ószövetség allegórikus értelmezését. Szerinte ugyanis,

ha az Ósz-et szó szerint vesszük, elkeserítő dolgokat találunk: Isten tudatlan, meg kell

kérdeznie, hol van Ádám; le kell szállnia, hogy lássa a Bábel tornyát, illetve, hogy mi zajlik

Szodomában és Gomorában; ingadozik: egyfelől megtiltja a képek készítését, ugyanakkor

Mózessel felállíttatja a rézkígyót. Ő a felelős a bűnért, a szexualitásért, a gyermekszülés fáj-

dalmáért, a várandósság kellemetlenségeiért.82 2. Azt állította, hogy a zsidókeresztyének első

nemzedéke félreértelmezte Jézus gondolatait. Emiatt nekiállt, hogy a saját szövegkritikai

munkája révén kánont alkosson. Először is félretette az Ószövetséget, mivel a zsidók

80
További gnosztikus tanítók: Ptolemaiosz és Markusz. Markusz szerint a mennyei Krisztus galamb formájában
szállt a földi Jézusra a keresztelés alkalmával. Ezt a betűk szármértékének segítségével igazolják: a galamb
numerius értéke 801, ahogy a Jelenések könyvében az 1,8-ban: „Én vagyok az Alfa és az Ómega” (Alfa: 1,
Ómega: 800).
81
Ez a mű nem marad fenn, csak Tertullianusz egyházatya 5 kötetes Marcion ellen írt munkájában említett
idézetek alapján rekonstruálható Marcion tanítása. CNT 91.
82
Továbbá: Józsué megállítja a napot, hogy folytathassa a mészárlást, míg Jézus azt tanítja: „ne menjen le a nap
a ti haragotokkal.” Elizeus megeteti az őt csúfoló gyerekeket egy medvével, Jézus pedig hívja magához őket.

44
kiválasztása egy „ vaksi” isten botlása volt, és olyan Bibliát csinált magának, melyből ki-

hagyta az egész Ószövetséget. Bibliája tulajdonképpen csak két részből állt:

 Miután csak Pált fogadta el apostolnak, Bibliája egyik része a páli levelek 10 irata83 (el-

hagyta a Pásztori leveleket), de ezek is megcsonkítva és megváltoztatva. Kivágta azokat a

részeket, melyeket a „judaizálók meghamisítottak” (Gal 1 alapján, mely szerint csak egy

evangélium van, és az „áltestvérek” meghamisítják azokat, mivel más evangéliumot

hirdetnek!)84

 Evangéliumnak pedig csak Lukácsét fogadta el, de ezt is megcsonkította, mivel a Lk

evangélium több helyen is elismeri az ószövetségi próféciákat, és azt feltételezi, hogy az

evangélium a Mózesnek és prófétáknak szóló igék folytatása. Marcion szerint a Lk ere-

deti szerzője Pál, ezért barátai és tanítványai hozzá nem értő munkáját ki kellett tiszto-

gatni az „eredeti” szövegből. Ilyen például a szűztől születés, mivel Jézus nem lehetett

valódi ember, és a feltámadás-történet is hasonló sorsra jut.

Marciont az egyház 144-ben kiközösítette. Ezek után azonban meg kellett állapítani az egy-

háznak az igaz hitnek megfelelő iratok jegyzékét. Marcion kánonjára felelni kellett az egy-

háznak. Az vitatott, hogy már egy meglévő kánont módosít Marcion, vagy az ő hatására gy-

orsul meg a kanonizáció folyamata. Az viszont kétségtelen, hogy az egyház ekkor szembesül

az örökségével, és tudatosabban meg kellett fogalmaznia, mit miért, és mely könyvek

alapján hisz.

3. Montanizmus:

A mozgalom Frígiában kezdődik, Montanus, egy korábbi Kübelé-pap megtérése utáni

nyelveken szólásával. Ezt ő úgy értelmezte, mint a Szentlélek új kiáradását, és magát, mint a

megígért Vigasztalót. Két nő, Priszka és Maximilla férjüket otthagyva csatlakoznak a mozga-

lomhoz. Az új kijelentés szerint a Mennyei Jeruzsálem nemsokára leereszkedik, mégpedig

Pepuzába, a kis frígiai városba, ahol letelepedtek, és ahonnan prófétai jóslatokat közvetítet-

tek. Istentiszteleteiken 7 fehér ruhába öltözött szűz jelenik meg, akik fáklyát hoznak

magukkal, és bevonulásuk után jóslatokat tárnak az ott lévők elé. Maximilla kijelentése sz-

erint: „Utánam nem lesz több prófécia, csak a vég.” 85 Jóslataik mellett aszketikus életformát

83
Gal, 1-2Kor, Róm, 1-2Thessz, Ef (Marcion Laodiceai levélnek nevezi), Kol, Fil, és Fil.
84
pl. Gal 3,16-4,6; mivel Ábrahámra és utódaira tartalmaz utalásokat, 2Thessz 1, 6-8, mivel Istent mint
„olthatatlan tüzet” és ítélőt mutatja be.
85
CNT 101.

45
éltek, kritikaként az elvilágiasodó egyházzal szemben. Az egyházzal szembeni egyet nem

értésük jele az is, hogy vezető pozícióba engedtek nőket. Először Kis-Ázsiában, majd némi

vacillálás után Róma, Karthágó zsinatai és a többi afrikai püspökség is elítélték a montaniz-

must.

Legfontosabb kánontörténeti hatása, hogy ez a mozgalom gyanússá tette a Jelenések

könyvét, és a Zsidókhoz írt levél státuszát is bizonytalanná tette. 86 A montanista iratok nem

maradtak fenn, későbbi dekrétumok megsemmisítő parancsai következtében. Ezek egy új

kánon alapjai lehettek volna (καιναὶ γραφαί), ha a montanisták fontosnak vélték volna

ezeknek az iratoknak a gondozását. Mindenesetre Eusebius egyházatyánál találunk néhány

hivatkozást: Themiso, Montanus utódja Efézusi Apollóniusz szerint (akinek munkájából Eu-

sebius idéz) „arra vetemedik, hogy az apostolhoz hasonlóan egy ’egyetemes levelet’ írjon, és

hogy abban azoknak, akiknek hite jobb mint az övé, rendelkezéseket adjon.” 87 Vagyis a mon-

tanista szerző az egyetemes egyháznak címzi a levelet, „az apostolhoz”, valószínűleg Pál

mintájára, melyben új kijelentések írják felül és korrigálják a régieket.

4. Üldözések

Az állami üldözések ideje alatt tudatos döntés kérdése lett, hogy vajon mely iratokat adják át

az azokkal rendelkezők, amikor az állami hatóságok az ajtón kopogtatva azok kiszolgál-

tatását követelték: a János evangéliumát, vagy a Tamásét átadva követnek-e el

szentségtörést? Kr.u 303-ban Nicomediában hivatalos dekrétum rendeli el minden keresz-

tyén irat megsemmisítését, a templomok lerombolását, és az összegyülekezések tilalmát.

A II. században

Halála előtt Addaiosz, egy 4. századból ismert szír egyházhoz tartozó, Addai doktrinái c. irat-

ból ismert keresztyén a következő tanácsot hagyja a hallgatóira: „A törvényt és a prófétákat,

illetve az evangéliumot, amelyeket az emberek előtt olvastok, és Pálnak azokat a leveleit,

melyeket Kéfás küldött Rómából, és a 12 apostol tetteit, melyeket János küldött Efézusból, -

ezekből az iratokból olvasatok a Messiás gyülekezeteiben, és ezek mellett semmi mást ne

86
Egy rendkívül képzett római presbiter, Gaius (vagy Caius) az extrém anti-montanisták közé tartozik. Vitájában
addig megy, hogy elveti a Zsidó-levél páli szerzőségét, és elveti a János-evangéliumát, a szinpotikusokkal való
szembesítés után, illetve a Jelenések könyvét annak millenarizmusa és prófétikus jellege miatt. Az Alogoi nevű
homályos eredetű (szintén anti-montanista) csoportosulás egyenesen Kerinthosz-nak, egy eretneknek
tulajdonítva veti el a jánosi iratokat.
87
Eusebius, Hist. eccl. v. xviii. 5.

46
olvassatok.”88 A meglepő az egyes számban említett „evangélium”, mely ebben az összefüg-

gésben Tatianusz evangéliumi harmóniáját jelenti. A Tatianusz féle Diatessaron (τὸ διὰ

τεσσάρων), melynek neve egy zenei kifejezés (négy szólamból álló harmonikus hangzatok)

kölcsönzése, a négy evangéliumból készített egységes történet, János evangéliumának váza

alapján. 1933-ban Dura-Eropoliszi római erődvárosban találnak egy töredéket, mely alig 80

évnyi távolságra van az eredeti irattól. 89 Ebben mind a négy evangéliumból találhatók rés-

zletek, egymás mellé rendelve és körültekintően rendezve. Az eredetileg görög művet 175
90
körül szírre fordítva terjesztette. A szír egyház sajátos utat jár be: sokáig a Diatesszaron

számít az „evangéliumnak”, mellette 13 páli levél (a Zsid igen, Fil nem) és az ApCsel az elfo-

gadott irat. Igen sokáig vitatott marad a Jel, 2-3Jn, 2Pt, Jud. Az 5. század második felének leg-

elterjedtebb „Szentírása”, a Pesitta 22 könyvet tartalmaz.

Kánonok:

A legrégibb ilyen kánon Muratori milánói könyvtáros nevét viseli, aki ezt az iratot felfedezte

és 1740-ben nyilvánosságra hozta. Ez az ún. Muratori-kánon a 2. század 2. felében

keletkezett (kb. Kr.u 170), szerzőjének sokan Hippolytost tekintik. Ez az irat azt mutatja,

hogy a római egyházban ebben az időben mely könyveket tartottak szentnek, kanonikus-

nak.91 Ezek a következők:

 a négy evangélium

 a Cselekedetek könyve

 Pál 13 levele,

 Júdás levele,

88
CNT 114.
89
A város 256-7-ben esik el Shapur I. perzsa uralkodó seregeivel szemben. A 14 sornyi írás a Diatesszaron
legkorábbi ismert kézirata. CNT 115.
90
Az újszövetség könyveit nem mindet fogadta el. Az enkratiták szektájának megalapításával radikális
önmegtartóztatást fogadott követőivel együtt (húsfogyasztás, alkohol-fogyasztás tilalma (még az úrvacsora
alkalmával is), így az 1Tim-t, ahol a házasság, bor, és hús engedélyezett.
91
Muratori-töredék egy kézzel írt kódex része, mely 76, egyenként 27-szer 17 centiméteres pergamenből áll.
Egy neves itáliai történetíró, Ludovico Antonio Muratori (1672—1750) fedezte fel a milánói Ambrosiana
Könyvtárban. Muratori 1740-ben tette közzé a felfedezését, innen a Muratori-töredék elnevezés. Úgy tűnik,
a kódexet a VIII. században írták Bobbio ősi kolostorában, Piecenza közelében, Észak-Olaszországban, majd a
XVII. század elején került az Ambrosiana Könyvtárba.
A Muratori-töredék egy 85 soros szöveg, mely a kódex 10. és 11. lapján található. Latinul íródott, és a jelek
szerint egy nem túl figyelmes írnok másolta le. Ám a hibák egy részét megtalálták, amikor a szöveget
összehasonlították azzal a változattal, amely négy XI. és XII. századi kéziratban jelenik meg.

47
 János első 2 levele,
Iraeneus:
 A Jelenések könyve,
Adversus Haeresis III, 1, 1
 Pálnak állítólagos Laodiceába és Alexandriába írt lev-

elei
„Máté a hébereknél adta ki az
 Péter jelenései evangéliumi iratát az ő
nyelvükön, amikor Péter és Pál
 Hermász Pásztor című műve Rómában az evangéliumot
hirdették, és a gyülekezetet
 A két utóbbinál azonban megjegyzik, hogy csak mint alapították. Ezek halála után írta
le Márk, Péter tanítványa és
magánolvasmányt fogadták el, de általános egyházi tolmácsa ennek üzenetét. Lukács,
Pál útitársa, emennek az
használatra nem. evangéliumát foglalta írásba.
Legvégül János, az Úr tanítványa,
aki annak kebelén nyugodott,
adta ki legutoljára evangéliumát,
A muratori – kánon utáni fejlődés következő állomásairól
akkor, amikor Efézusban, Ázsiban
tudunk: tartózkodott.”

Irenaeus, a szmirnai Polykarposz püspök tanítványa.

Szerinte négy evangéliumnak kell lennie, mint ahogy négy világtáj, négy főszél van. Négy

alakban jelenik meg az evangélium, de mindegyikben ugyanaz a Lélek él. Nála jelenik meg

az „igazság szabálya” (κανών τῆς ἀληθείας), azaz a hiteles apostoli hagyomány, mely Jézus

tanításán alapszik, a keresztségben adják tovább, és a hitvallásban hagyományozódik. Az

újszövetségben benne van:

 Evangéliumok

 Cselekedetek könyve,

 Pál valamennyi levele,

 Péter első,

 János első két levele,

 Jelenések könyve

 Hermász Pásztora.

 Tehát hiányzik: Zsid, Jak, Júd, Pét 2., Jn 3. levele.92

Tertullianus szerint az Újszövetség könyvei közül

 szilárd helye van a négy evangéliumnak.

 Felsorolja még a Cselekedetek könyvét,

92
Szardeszi Meliton 180k a kánon összeállításakor a zsidóság kanonikus irataira mint „ószövetségre” utal. Ez
arra enged következtetni, hogy számára már léteznek az „új szövetséghez” tartozó iratok is. Ezt egy ismeretlen
szerző 192-ben már világosan kifejezi: „senki ’az új Szövetség evangéliumának szavaihoz’ nem tehet, és nem
vehet el belőle.” SchENT 434.

48
 Pál 13 levelét,

 János 1.

 Péter 1.

 Júdás levelét,

 Jelenések könyvét

 A Zsidókhoz írt levelet úgy említi, mint amit Barnabás írt.

Alexandriai Kelemen idéz a Héberek evangéliumából és az Egyiptomi evangéliumból, ,

ugyanakkor megkülönbözteti őket a „négyes evangéliumtól”. Megemlíti azokat a könyveket

is, amelyeket az ő idejében még nem mindenki fogadott el szent könyvnek, nevezetesen:

 Júdás levelét,

 A hat katholikus levelet,

 Barnabás levelét,

 Péter Jelenéseit

 A Zsidókhoz írt levélről azt mondja, hogy Pál írta héberül és Lukács fordította le görögre.

Ez azt mutatja, hogy a kánon egy része az ő korára nem szilárdul meg.

A harmadik század:

Lényeges változás a harmadik században nem történt. A század első feléből Origenész

felosztása fontos. Három kategóriát különböztet meg: homologumen (ὁμολογούμενα), azaz

általánosan elfogadott iratok, amfiballomena (ἀμφιβαλλόμενα), azaz azok az iratok, melyek

hitelességével kapcsolatban kérdések merülnek fel, és a pszeüdé (ψευδῆ), azaz az

egyértelműen hamis iratok köre. Általánosan elfogadott szentirat:

 A négy evangélium

 A Cselekedetek könyve,

 Pál 13 levele,

 Péter 1.

 János 1. levele,

 Jelenések.

Nem mindenki fogadta el Origenész szerint a:

 Zsidóknak írt levelet, (ennek szerzőjeként Lukácsot, vagy Római Kelement nevezi meg)

 Péter 2.

49
 János 2-3.

 Jakab

 Júdás levelét.

Egyértelműen heretikus könyvek: Tamás, Egyiptomi, Mattias, és Basilides evangéliuma Ori-

genész viszont szent könyven tekintette:

 Hermász Pásztorát

 Barnabás levelét

 És talán a Didachét

A következő századból Euszebiosz cézáreai püspök adataira támaszkodhatunk. Ő Nagy

Konstantin császár megbízásából kutatott, és megbízást kapott arra, hogy kutatásai alapján

50 példányban írassa le a szent iratokat. Ő a szent iratoknak 2, az összes iratoknak 3 cso-

portját különböztetett meg.

1.) Általánosan elfogadott szent könyvek. Ezek a következők:

 A négy evangélium

 Cselekedetek könyve,

 Pál 14 levele (bár megjegyzi, hogy a Zsidóknak írt levelet nem Pál levelének tartja)

 János 1.

 Péter 1.

 Jelenések könyve (itt némileg hezitál: „a homologumenák közé számítható, ha akarjuk”.)

2.) Azok az iratok, amelyek elfogadása némelyeknél ellentmondásra talált (antilegomena).

Ezeknek két csoportja van:

a) a többség által elismert:

 Jakab,

 Júdás

 Péter 2.

 János 2-3.

b) A másik csoportját ezeknek az iratoknak „hamisaknak” nevezi, ezek a következők:

 Pál Cselekedetei,

 Hermász Pásztora,

50
  Péter Jelenései

 Barnabás levele

 Didaché

 Jelenések könyve (ennek oka, hogy a Jel-t sokan elvetik)93

3.) Az értelmetlen és kegyesség nélküli iratok.

Athanasziosz alexandriai püspök 367-ben kelt 39. ún. húsvéti levelében sürgette a

gyűjtemény lezárását és elfogadását. Ő volt az első, aki az Újszövetségben ma is benne lévő

27 könyvet kanonikusnak (mértékadónak) jelentette ki. „Ezek az üdvösség forrásai, melyből a

szomjazók magukat azok szavaiból bőségesen felüdíthetik. Csakis ezekben van a kegyesség tanítása

kinyilvánítva. Senki se tehet hozzá, és senki se vehet el belőle.” A kánon mellett azonban megemlíti

azokat a könyveket is, melyeket az „atyák elolvasásra méltónak” tartottak. Ilyenek Ószövet-

ség világából: Salamon Bölcsessége, Sirach, Eszter, Judit, Tóbiás könyve. Az Újszövetség

világából a Didaché és Hermász Pásztor c. műve.

A két utóbbit Athanasziosz zárta ki véglegesen a kánonból. Athanasziosz jegyzéke

Keleten rövidesen mindenütt elfogadottá vált. Nyugaton lassabban játszódott le ez a folya-

mat. A római zsinat 382-ben foglalkozott ezzel. Az elfogadott kánon az Athanasziosz féle.

Annyi az érdekessége, hogy Jakab levelét Jakab apostolnak, Júdás levelét Júdás apostolnak

tulajdonítja, János 2-3. levele szerzőjének pedig János presbitert tartja.

A római zsinat végzését azonban még mindig nem fogadták el azonnal mindenütt. Észak-

Afrikában Augusztinusznak kellett küzdenie érvényesítéséért, ami azután három zsinaton is

megtörtént: Hippo Regius-ban 393-ban, Karthágóban 397-ben és 419-ben. 94 Egyedül a

Zsidókhoz írt levél helyzete nem tisztázott sokáig. A 419-es zsinatig nem számítják a páli lev-

elek közé.

A kanonizáció folyamatának megértése:

93
A Jel helyzete egészen a 9. sz. végéig vitatott marad. A nikophoroszi Stichometrie például ebben a században a
Jel-t még egyértelműen kánonon kívülinek tartja.
94
Budai Gergely dr.; Herczeg Pál: Az Újszövetség története, Kálvin János Kiadó, Budapest, 1994. 10-16. pp.

51
Amint látható, a kánontörténet során bizonyos iratok tekintélye sokáig vitatott marad. A

kanonizáció folyamatában három elvnek kellett együttesen érvényesülnie, hogy elfogadottá

váljon egy-egy újszövetségi könyv: 1. „regula fidei” – a hit elve: az apostoloktól folyam-

atosan, és hozzájuk hű módon továbbadott Jézus-megértés tükröződik bennük. 2. általános

elfogadottság: azok az iratok kanonikusak, melyek már a kezdetektől elfogadottak, 3. apos-

toli szerzőség: az iratokat szemtanúk, vagy igazolható módon a közvetlen tanítványi körbe

tartozók írták. A Zsidókhoz írt levél szerzősége bizonytalan, emiatt problémás, a Jelenések

könyve apostoli szerzősége nem vitatott, de prófétai könyvként sok félremagyarázásra adott

okot, itt pedig a „regula fidei” elv sérült. A kisebb iratok (pl. Jn 2-3, 2Pt) pedig nem voltak ál-

talános használatban, méretük és tartalmuk nem mindenki számára volt annyira jelentős,

hogy a kánon részévé váljanak. Azok az iratok, melyek később nem maradnak kanonikusak,

hitépítő olvasmányokként tovább hagyományozódnak (pl. Didaché, és a Hermász pásztor)

A kánon belülről építkezik, és nem külső hatásra. Az olyan népszerű és éppen egyházel-

lenességük miatt annyira izgalmasnak ható elméletek, melyek szerint a kánon külső hatalmi

tényezők függvénye lenne, kizárható. Maga a folyamat fenti áttekintése is azt mutatja (ld az

ábrát is), hogy a kánon már az első időktől a Jézusi üzenet rögzült formáiban hagyomány-

ozódik (műfajilag rögzült kis-elbeszélésekben, logionokban), és nem utolsósorban egy élet-

formaként. Ennek tanúbizonysága Iraeneusz egyházatya egyik írásának fontos részlete,

melyben a hagyomány továbbadásáról beszél. (Eusebuis Hist. eccl. 3.39.1-3)

„mert míg még gyermek voltam, ismertelek téged Polykarposz házából, dél-Ázsiából, amikor magas rangú ember

voltál, és törekedtél jó viszonyban lenni vele. Világosabban emlékszem azoknak a napoknak az emlékére, mint

52
azokéra, amelyek nemrég történtek, mivel azt, amit gyermekként tanulunk, a lélekkel együtt növekszik és egyesül

vele, és így még arról a helyről is tudok mesélni, ahol az áldott Polikarposz ült és vitázott, ahogyan kiment és be -

jött, az életének jellegéről (kharaktér), alakjának megjelenéséről, a beszélgetésekről, melyeket az emberekkel folyta -

tott, arról, hogyan beszélt saját tanítványságáról Jánossal, és azokkal, akik látták az Urat, és ahogyan idézte a

szavaikat: és mindazt, amit tőlük halott az Úrról, csodáiról, tanításairól, melyeket Polikarposz úgy adott elő, mint

egyenesen a szemtanúktól átvett hagyományt, mely teljes megegyezésben áll a Szent Iratokkal.”

Ebből sok minden kiderül: a hagyományozás emlékezés, melyet egy teljes kép alakít: a meg-

jelenés, az életforma, a tanítás. Az apostoli szerzőség nem pusztán egy elvont „copyright”

elv, hanem a tanítványság során átélt, egyenesen Jézustól származó életforma és tan átadása.

Ennek a belső elvnek a kiteljesedése a kanonizáció folyamata.

53
 4. Az újszövetség irodalomtörténete

(nyelve, kéziratok, kritikai kiadások, ezek használata, szövegkritikai szabályok és jelek)

1. Az Újszövetség nyelve

Az Újszövetség eredeti nyelve görög:

 A görög szövegek nem görög nyelvű háttérből származnak, hanem arámi és héber nyelvi

háttérből.

 Emiatt az újszövetségi görög a Septuaguintához hasonló módon hebraizmusokat tartal-

maz, azaz sajátosan a héberre jellemző szerkezeteket.

 Az iratok azonban eredetileg is görög nyelven születnek. Az óegyházi hagyomány sz-

erint a Mt evangéliumának lehetett egy héber (arámi?) nyelvű ős-formája. Ez azonban

szövegtörténetileg nem igazolható. J. Jeremias tesz arra kísérletet, hogy visszafordítás

révén rekonstruálja a görög mögött rejlő arámi szöveget, annak érdekében, hogy Jézus

ipsissima verba-ját (eredeti szavait) megtalálja.

 autografon (eredeti szöveg) sajnos nincs a kezünkben. Csak kéziratok léteznek, melyek

variánsokat (eltéréseket) mutatnak, az apró stilisztikai hibáktól és betűtévesztésektől el

egészen a legfontosabb teológiai korrekciókig. Ezekből a kéziratokból kell rekonstruálni a

valószínűsíthető, az eredetihez legközelebb álló iratokat. A fő szöveg nem egy konkrét

kéziratot követ, hanem kéziratokból lett összeválogatva, tudományos mérlegelés, és

tudatos szövegkritiki munka révén.95 A kézbevehető Újszövetségi görög fő szövegek

tehát (Nestle-Aland 28, és a United Bible Societies kiadásában UBS 4.) korrekcióknak

köszönhető szövegek, melyek kéziratok nyelvtani és tanbeli eltéréseit/hibáit igyekeznek

kijavítani.96

2. A szöveg elterjedése

Az újszövetségi könyveket először vagy magánszemélyek másolták le saját használatukra,

vagy hivatásos írástudók gyülekezetek, kolostorok számára. Rendszerint egy másolatot

95
Balla, 64.
96
Érdekesség, hogy a hagyományos, Béza Tódor féle (és Erasmus által átvett) „általánosan elfogadott szöveg”
(textus receptus) helyett 1898-ban a Nestle és 1904-től a Brit- és Külföldi Bibliatársulat is a Westcott.-Hort féle
„semleges” szöveget veszik át, mely a Sínai és Vatikáni kódex egyezései alapján legmegbízhatóbb szövegnek
tartott variánsként vonul be a tudományos köztudatba. A XX. sz. második felében az UBS is ezt az új
„semleges” szöveget teszi meg fő szövegnek.

54
készítettek egyszerre, de ahogy növekedett az igény, valószínű, hogy képzett rabszolgák dik-

tálás alapján egyszerre több másolatot is írtak. Az átírás folyamán hibák kerültek a kézira-

tokba, amelyeket újabb másolók tovább örökítettek, s ezáltal nagyszámú változat jött létre.

Ahogy a másolatok szaporodtak, a változatok száma is növekedett. Az iratok megsok-

szorozódása növelte annak reményét, hogy legalább néhányukban megőrződött az eredeti

szöveg.

a) a szövegromlás okai:97

„Másolás során előforduló hibalehetőségek:

 Másolásból adódó fáradság, olvasási vagy elhallási hiba (a másolók vagy egyenként,

vagy csoportosan, diktálás útján sokszorosítottak). ennek legtipikusabb példája az Itaciz-

mus, i-be hajlás (pl. e, ü, vagy i azonosnak ejtése következtében a ὑμεῖς, ἡμεῖς összekev-

erése).

 a szavak felcserélésének hibája emlékezeti hiba, párhuzamos helyek, vagy a Septuaginta

verzió hatására. (pl. Lk-ban az Úri ima kezdete: Atya, míg a kéziratok közül sok,

valószínűleg a liturgikus célra használt Mt-i „Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy” for-

mát hozzák.)

 azonos betűk, szavak kihagyása (haplographia)

 kettőzött írás (dittographia): egy betű, szó, vagy szócsoport kétszeri leírása. pl. ApCsel

19,37 „Nagy az efézusi Arthemisz” valószínűleg elírás következtében kétszer szerepel.

 Két egymás utáni szó, vagy sor ugyanúgy fejeződik be és kezdődik és kihagytak

sorokat.98 A két jelenség neve:

a) homoioeleuton = hasonló, vagy azonos végződés

b) homoioarchon = hasonló, vagy azonos kezdet.

 szándékos teológiai korrekciók. A 2-3. században, vagy a későbbi zsinati határozatok

értelmében bizonyos szakaszok teológiailag problémássá válnak, és emiatt „apró” változ-

tatásokat végeznek a szövegben. Pl. a Lk 2,27.41.43, Lk 2,33.48 „Jézus szüleiről”, és Józse-

fről, mint Jézus „apjáról/atyjáról” beszél, ezért ezt bizonyos kéziratok törlik. Ilyen a Mk

13,32 is, melyben az ítélet eljövetelének időpontjával kapcsolatban azt olvassuk, hogy

97
Schnelle, Einführung in die neutestamentliche Exegese, (UTB 1253), 20138, 50.
98
A Lk 10,31 és 32 majdnem azonos módon ér véget. Emiatt a Sínai kódexben például a 32. vers kimarad.

55
 „sem a fiú nem tudja”. Ez a sza-

kasz megbotránkoztató volta

miatt egyes későbbi másolatok-

ból kimarad.99

A második század elejétől a har-

madik század végéig az egyházat,

kisebb megszakításokkal, üldözte a

római kormányzat. A keresz-

tyéneket letartóztatták, a helyi bírák

pedig halálra ítélték őket. Írásaikat

gyakran elkobozták, és sok kézirat

megsemmisült, mások megsérültek, ami bizonytalanná tette fennmaradásukat. Az egyik

ötödik századi evangéliumi kézirat, a Codex Washingtoniensis, annak a nyomait mutatja,

hogy számos különböző forrásból (korábbi töredékekből) másolták, amelyek a Diocletianus

által bevezetett üldözéssel társuló pusztításból maradtak fenn. Ebben a szakaszban a kézira-

tok készítése rendszertelen volt, és valószínűleg sok másolatot olyan személyek készítettek,

akik kevés képzettséggel és másolói készséggel rendelkeztek. Konstantin győzelme után, az

üldözés megszűnésével és azzal, hogy Kr.u. 313-ban a keresztyénséget religio licita-vá (ál-

lamilag elismert vallássá) tették, a keresztyének megkezdték az Írás szövegének előkészítését

a nyilvános használatra. Konstantin maga rendelte el, hogy 50 bibliamásolatot készítsenek,

amelyről Eusebius egyházatya tudósít. A 4.-től a 12. századig az Újszövetséget vagy

részenként, mint evangéliumokat, vagy mint Pál leveleit, vagy alkalmanként „pandekták-

nak” nevezve, teljes kötetben kiadták.

A másoláshoz rendelkezésre álló kéziratok gyakran sérültek voltak. A figyelmetlenség és

az előítélet pedig gyakran befolyásolta az írnokok döntését az eredeti megváltoztatásban

vagy „helyesbítésben”.100 Sok írnok gyenge képessége és elégtelen tudása ellenére azonban a

szöveg, amit létrehoztak, meglepően pontos volt.

3. A szöveg forrásai

99
Ebner-Heilinger, Exegese des Neuen Testaments, 27.
100
Tenney, Merrill C.: i.m. 470-471. pp.

56
 A második századra lehetővé vált a papirusz-kódexek előállítása: a P45 kézirat 55 ívből áll

(110 dupla lap, és 220 oldal), ami tartalmazza nemcsak a négy evangéliumot, hanem az ApC-

selt is.101 Csakhogy az Újszövetségnek ezek az eredeti kéziratai, minthogy törékeny és rom-

landó papirusz-lapokra voltak írva, valószínűleg már a második században elpusztultak,

elvesztek. Fennmaradtak azonban az azokról készült másolatok, és a másolatok másolatai.

Ezeknek a másolatoknak részletes felsorolása minden görög szövegkiadás függelékében

megtalálhatók.102

A megtalált kéziratok száma gyorsan változik.103 Jelenleg 127 papirusztöredéket tartunk

számon, 303 nagybetűs kéziratot (majuskulust), 2570 kisbetűs kéziratot (minuskulust), és

1909 istentiszteleti felolvasásra szánt bibliai részt (lectionariumot). Rendkívül nagyszámú

kéziratról van szó. A legkorábbi jelenleg ismert papirusz a P52, a II. sz közepéről, de van páli

leveleket (töredékesen) tartalmazó kódex a II. század végéről (P46), és teljes Újszövetséget is

tartalmazó kódex (Codex Sinaiticus). A kéziratok száma azt mutatja, hogy az Újszövetség az

Ókor legjobban dokumentált szövege (mintegy 5400 kéziratot tartunk számon, de folyam-

atosan kerülnek elő újabb dokumentumok)!104

Már a 3. század végén megpróbálták ezeket a másolásokból eredő hibákat kijavítani.

Három férfi vállalkozott arra a munkára, hogy az újszövetségi kéziratokat gondosan átvizs-

gálja és megállapítsa a minél hibátlanabb szöveget:

 Hészükhiosz az egyiptomi Alexandriában 300 körül,

 Paphilosz a palesztinai Cézáreában,

 Lukianosz presbiter, aki a szíriai Antiokhiában élt. Ő a másik kettőtől eltérően nem an-

nyira az eredeti kézirathoz közelebb álló szöveget kívánt létrehozni, hanem inkább arra

törekedett, hogy a maga kora görög nyelvtani szabályainak megfelelő, jól érthető, kön-

nyen olvasható szöveget adjon.

Bibliai kéziratok csoportjai:

1. Anyag szerint

 Papirusz: a Nílus partján, Egyiptomban honos növény, amely 3,5-5,5 méter magasra is

megnő, és háromszög alakú keresztmetszete egy felnőtt férfi csuklójának vastagságát is

101
Kurt-Barbara Aland: The Text of the New Testament, Eerdmans, 1989, 45.
102
Ott szerepel tartalmuk, koruk, jelenlegi megőrzési helyük, jelzésük, elnevezésük. A jelzések nem teljesen
egyformák.
103
A 80’-es évek elején a papiruszállomány 72, 2000-re 115 (Balla 88.), 2012-es adat szerint pedig 127 darabot
számlál. Ugyanez a majuszkuláknál: 242, 274, 303 (275).
104
Balla még 5300-ról beszél 2008-ban! Balla, 67.

57
 elérhette. A szárat 30-40 cm hosszú csíkokra vágták, vékony szálakra szedték (3-5 cm

vastag), sorba rakták, majd keresztbe is helyeztek rá, míg egy négyzethálós kb. 30x30-as

felületet kaptak. Ezt préselték, szárították. Arra az oldalára, melyen hosszában futottak a

szálak, könnyebb volt írni, a másik oldalát vagy nem használták, vagy, mivel az

íróvessző akadozott, sokszor nehezebben olvasható írásképpel került fel a szöveg. A pa-

pirusz nagyon sérülékeny, ezért a legkorábbi kéziratok szinte mindegyike elpusztult.

 Pergamen: cserzett, szárított, krétázott vékony bőrfelület, a legtöbbször fiatal marha, juh,

kecske vagy antilop bőrét használják. A szőr lekaparása után a bőrt alaposan lemosták,

puhították, és különböző színű tintával írtak rá. A pergamen-kódexek előállítása nem

kevés költséggel járt. Csak a négy evangélium egybekötéséhez szükséges pregamen-men-

nyiséghez 50-60 juh vagy kecske bőrére volt szükség.

2. Forma szerint

 Tekercs (ez a régebbi): a tekercs kevésbé volt alkalmas, mivel nagyobb terjedelmű

szövegek esetén kényelmetlen volt a használata: az egyik pálcáról le-, a másikra rá kellett

tekerni a papírt.

 Kódex: ezért már valószínűleg a kezdetektől, (a legkorábbi töredékek mindegyike

kódexből származik!) a keresztyén másolók kódexekbe varrták össze a félbe vagy ne-

gyedébe hajtott papirusz-íveket, későpp (III. sz-tól) pergamen-lapokat. Meglepő, de

valószínűleg a kanonizációt segítette, hogy bizonyos iratcsoportokat már korai időszaktól

kezdve együtt másoltak, és egybefűztek.

3. Írásmód szerint

 Majuszkuláris (nagybetűs): annyit érdemes megjegyezni, hogy a majuszkuláris szöveg-

eket tagolás nélkül és akcentusok nélkül vetik papírra. Emiatt a kódexek értelmezése nem

egyszerű feladat, mivel a mondatokat és értelmi egységeket utólag kell szétválasztani. A

szövegek fejezetekre bontása és versenkénti beosztása késői fejlemény. A fejezetenkénti

beosztás 1206-ban Stephen Langton canterbury érsek ötlete, a versenkénti beosztás pedig

egy párizsi nyomdász, Estienne munkája 1551-ből.

 Minuszkuláris (kisbetűs) Ez folyóírás, melyben a betűket összekötik, és megjelennek a

hangsúlyjelek.

58
4. Szövegtípusok szerint három fontos szövegtípust különböztetünk meg:

 1. alexandriai (neutrális) szöveg – ezt a típust tartják a legjobbnak

 2. koiné (bizánci) szöveg – a legrosszabb típus, erős harmonizálási tendenciával, és

gyenge (mivel sokszor javított, változtatott) szövegekkel

 3. nyugati (D) szöveg – vegyes, közepes pontosságú szövegek csoportja (szintén javítot-

tak). Értéke abban áll, hogy erősíti a hitelességét a másik két szövegtípusnak, ha anyaga

támogatja a másik típusú szöveg variációját (=megegyezik vele).

Bibliai kéziratok jelölése

1) Papiruszok: P és utána egy szám

2) Majuszkuláris (nagybetűs kézirat): sorszámmal való jelölés: 01; 02, 03, stb, illetve az ABC

nagybetűivel: )01 =( ‫א‬, A (=02), B (=03), C (=04) stb.

3) a minuszkulárisokat családokba osztják, jelzésük „f” és indexben egy szám. Lake Csoport

= f1, Ferrar-csoport = f13 – a csoportban található legkisebb származású tagjáról elnevezve

A papirusztöredékek közül a legnevezetesebbek a következők:

a) Ryland papirusz a 2. Század elejéről. János evangéliuma néhány versét

tartalmazza az elő és hátoldalán (ld. a függeléket!). Egyetlen négyzet

alakú, kb. 4x4 cm-es papiruszdarab. Jele: p52 . A papiruszok jelölése:

egy stilizált P ( és utána egy szám).105

b) Chester Beatty papiruszok, az Újszövetség négy részét tartalmazták, kb. Kr.u 250-ben

keletkeztek. P45, P46, P47.

P45 tartalma a 4 evangélium, a Csel könyve

a P46 a páli leveleket tartalmazza,

a P47 a Jelenések könyvét,

c) Bodmer papiruszok: P66, P72, P75. A P66 János evangéliumát tartalmazza, és valószínű-

leg 200 előtt keletkezett. Majdnem 440 javítást tartalmaz!106

105
A P52 a Jn 18 néhány versét tartalmazza. Kr.u. 125 krörülre datálják.
106
Metzger (1992), 40.

59
Pergament-majuskulusok közül néhány nevezetes:

a) Sínai – kódex. A kézirat jelzése: )01( ‫א‬

Tischendorf lipcsei professzor fedezett fel a Sínai hegyen lévő Katharina kolostorban. Je-

lenleg a British Museumban van. Benne van:

 az Ószövetség görög

fordítása, a Septuaginta

(LXX),

 az egész Újszövetség

 Barnabás levele

 Hermász Pásztora

A kézirat kb. a 4. században

készült. Tischendorf, a kézirat megtalálója szerint abból az 50 példányból egy, amelyet

Eusebius készíttetett. Szerinte ez a legjobb minőségű szöveg, és ezért erre a kéziratra

építette a fő szöveget.107

b) Alexandriai – kódex. Jelzése: A (02)

1098-ig az alexandriai pátriárka tulajdonában volt, jelenleg a British Museumban van.

Keletkezése 450 körülire tehető. Bár későbbi, mint a Sinai-kódex, a Jelenések könyvének

szövegét ebben a kódexben tartják a legjobbnak. Tartamazza:

 A LXX-t,

 Az egész Újszövetséget

 Kelemen két levelét

c) Vatikáni – kódex. A kézirat jele: B (03)

Rómában a vatikáni könyvtárban van. A 4. században keletkezett, tehát valószínűleg ez a

legrégebbi ismert teljes bibliai kódex. Tartalmazza:

 Ószövetséget

 Újszövetséget

 De vannak hiányosságai: Mózes első könyvéből részletek, a Makkabeusok könyve,

Pásztori levelek és a Jelenések könyve, továbbá két kisebb részlet. A Vatikáni és a Sí-

nai kódex egyező részeit tekintették sokáig a „textus receptus”-nak, tendenciáktól

mentes, legmegbízhatóbb szövegeknek.

107
Balla, 76.

60
d) Codex Ephraemi rescriptus. Jele: C (04).

Az 5. Században keletkezett. A 6. század után kétszer is javították, majd a 12. században

ledörzsölték róla a bibliai szöveget, és a szír Ephraem (egyházi tanító) értekezéseit írták

rá – innen a kézirat (rescriptus = újraírt) neve. Tischendorf-nak kémiai eljárással sikerült a

ledörzsölt szöveget ismét olvashatóvá tennie. Tartalmazza:

 Az Újszövetség több mint a felét

e) Codex Bezae Cantabrigiensi. Jele D (05).

Egy ideig Béza Tódor genfi lelkész tulajdona volt, majd ő a cambridge-i egyetemnek

ajándékozta, innen kapta az irat a nevét. Kétnyelvű, görög és latin szöveg van rajta.

Helyenként hiányos. A 6. századból származik. Érdekessége, hogy az ApCsel mellet a

3Jn-ból is tartalmaz részleteket. Ez arra utal, hogy az ApCsel és az egyetemes levelek egy

egységet alkotnak a kánonon belül. Tartalmazza:

 Evangéliumok

 Csel könyve – elég sok változtatással.108

f) Codex Claromontanus. Jele szintén D (06).

 Ma a párizsi Nemzeti Könyvtárban van, szintén kétnyelvű. 533 lapja van, a Cantab-

rigiensis-szel hasonló korú, vele rokon kézirat. Tartalmazza:

 csak a páli leveleket,

 utólag van hozzáfűzve a végén a Zsid.

Az ún. majuskula kéziratok onnan kapták a nevüket, hogy kb. két és fél centi magas ny-

omtatott nagybetűkkel íródtak. Ezeket minden bizonnyal nyilvános felolvasásra készítették,

és meglehetősen figyelmesen másolták. Emiatt a majuscula szövegek rendszerint a legmeg-

bízhatóbbak.

A minuszkula szövegtípust folyóírással írták. A betűket, ahelyett, hogy külön-külön írták

volna, mint a majuszkula kéziratokban, összekötötték. A minuszkula változatok nagy részét

magáncélra használták, másokat nyilván felolvasásra készítettek. Általában későbbiek, mint

a majuszkulák, a 9.-től (a legrégebbi 835-re datálható) a 15. századig léteztek, amíg Eu-

108
Budai Gergely dr.; Herczeg Pál: i.m. 16-18. pp, A Lk 6,4 után egy újabb jézusi mondást találunk:
„Ugyanazon a napon látván valakit, aki szombaton dolgozott, ezt mondta neki: ember, ha tudod, mit cselekszel,
áldott vagy, de hanem tudod, akkor átkozott vagy, és a törvény áthágója.” Hiányzik a második kehely említése
az Úrvacsora alkalmával, és az apostoli zsinat határozatai közt nem szerepel a vízbefúlt állattal való érintkezés
tilalma, helyette az „Aranyszabály” negatív formáját olvassuk. Balla, 92.

61
rópában el nem terjedt a nyomtatás. A minuszkuláris kéziratok néha késői koruk ellenére is

jó szöveget adnak, mert jó szöveget tartalmazó régi kéziratokról másolták.

 Itt főként a Párizsi kéziratot említjük és egy néhány jelentős csoportot:

 a 9–13. századból való Cion-csoportot,

 a 11. századi Ferrar-csoportot,

 végül a Lake-csoportot.109

A legmegbízhatóbb és legjelentősebb darabok a 33 (az egész Újszövetség igen jó szövege), és

a 2053-as (a Jelenések könyvének legjobb szövege).110

Az Újszövetség szövegének rekonstruálása céljából jelenleg 5 különböző típusú forrás áll

rendelkezésre:

I. Azok a görög szövegű kéziratok, amelyek a távoli múltból maradtak fenn. Idetartoz-

nak pl. Rylands papirusz, Chester Beatty papiruszok, Bodmer papirusz, Sínai kódex,

Vatikáni kódex. (a kritikai apparátusban mindig legelöl szerepelnek)

II. A második információforrást az a nagyszámú fordítás szolgáltatja, amelyeket az egy-

ház missziói terjedése során készített. (kritikai apparátus 2. helyén, nevük „verziók”)

Ahogy az evangélium terjedt nyugat felé, a római birodalom latinul beszélő felére és

kelet felé, a Közel-Kelet arámi településeire, az írásokat latin és szír nyelvre fordítot-

ták. Az Újszövetséget a 3. század második felében fordították le szír nyelvre, ez volt

az ún. Pesitta (azaz egyszerű) fordítás. Nem sokkal később fordították egyiptomi

(kopt) nyelvre. Természetesen legfontosabb fordítás közé tartozik a latin fordítás.

Ilyen több is készült. Már 4. századtól javítgatták ezeket, míg végül Jeromos egy-

házatya 383-tól elvégezte javítását. Az ő fordítását Vulgata néven használta a latin

egyház. A római katolikus egyház hivatalos és hiteles szövegének állapították meg

1592-ben.

III. Az ősi szöveg megismerésének harmadik fontos forrása a korai egyházatyáknak, a

keresztyénség első hat százada vezetőinek és tanítóinak írásaiban található, akik az

Újszövetség szövegét szabadon felhasználták beszédeikben és könyveikben. (a kri-

tikai apparátus 3. helyén)

109
JubKom I. kötet.
110
Balla, 94.

62
IV. Az egyház istentiszteleti szolgálatain használt zsolozsmakönyvben is fennmaradt az

evangéliumok és levelek néhány szakasza (ezek a görög kéziratok egyik alcsoportja,

utolsó tagjuk az apparátusnak ebben az egységében, nevük „lectionariumok”).

Ezek sokkal kevésbé jelentősek, mint a fentebb említett források, mert pontatlanok, és

többnyire a 9. századból vagy még későbbről valók.

V. Néhány elszórt szövegrészletet osztrakákon, olyan cserepeknek az elszórt darabjain

találtak, amelyek a szegények „jegyzettömbjéül” szolgáltak.

Az első 1400 év alatt az Újszövetséget a kézírásos hagyomány tartotta életben ezeknek a

dokumentumoknak a többsége a nagy központi gyülekezetek tulajdonában vagy gazdag em-

berek könyvtárában volt található. A 15. században két olyan esemény történt, ami nagyban

befolyásolta az Újszövetség elterjedését:

 Johann Gutenberg 1437-ben feltalálta a könyvnyomtatást,

 És a török 1453-ban elfoglalta Konstantinápolyt.

Konstantinápoly eleste annak a bizánci birodalomnak a megszűnését jelentette, amely a

görög-római kultúra utolsó örököse volt. Udvara a görög művelődés központja volt, és

könyvtára a civilizált világban létező legszebb gyűjteményét tartalmazta a klasszikusok és

bibliai kéziratoknak. Ezek közül sok elveszett, de nagy részük kisázsiai kolostorok között

szóródott szét; másokat pedig a nyugatra menekülő tudósok vittek magukkal, akik újra

bevezették a görög műveltséget a nyugati egyház iskoláiban. A klasszikus görög iránt így fel-

lángolt új érdeklődés magával hozta a görög Újszövetség jobb megismerését is, amit a latin

változat csaknem teljesen kiszorított. A tudósok elkezdték összegyűjteni és tanulmányozni

ezeket az évekig mellőzött kéziratokat, és megvitatták megalapozottságukat.

A Johann Gutenberg mainzi nyomdájából kikerülő első könyv a ma már világhírű

Mazarin vagy gutenbergi Biblia volt, ami 1456-ban jelent meg. A nyomtatás garantálta az

egységességet és megszüntette az általánosabb hibák lehetőségét, valamint csökkentette az

előállítási költségeket, és így többen megvásárolhatták a Bibliát. Míg a görög szöveg és a ko-

rábbi fordítások alapján készült kéziratos másolatok tízesével kerültek forgalomba, addig a

nyomtatott példányok százasával kerültek közre. A Biblia széleskörű elterjedését követő

nagyobb érdeklődés a bibliatanulmányozás iránt elősegítette a 16. Században a Luther,

63
Kálvin és társaik által elindított reformációt. Luther német Bibliája felbecsülhetetlen eszköz

volt honfitársai felrázásában és felvilágosításában.111

4. Magyar fordítások

 Az első magyar bibliafordítók Tamás és Bálint egykori ferences szerzetesek voltak. A

fordítás 1416-1436 években készült, a teljes Bibliát lefordították magyar nyelvre, de csak

néhány részlet maradt meg egyes kódexekben.

 Komjáthi Benedek 1533-ban Krakkóban kiadta Pál leveleit magyarul – a Vulgatából

fordítva.

 Pesti Mizsér Gábor ugyancsak a Vulgatából fordítva adta ki Bécsben a 4 evangéliumot.

 Sylvester János, a dunántúli vidékek reformátora, 1540-ben Sárváron adta ki az

Újszövetség magyar fordítását. Ő görögből fordított a Vulgátának és más latin fordítások-

nak a figyelembe vételével.

 Heltai Gáspár 1551-1565 között öt kötetben kiadott egy majdnem teljes magyar Bibliát. Ő

már Luther fordítását használta.

 Méliusz Juhász Péter debreceni püspök állítólag lefordította és kiadta 1567-ben az

Újszövetséget – ebből azonban egy példányunk sincsen.

 Félegyházi Tamás debreceni református lelkész szintén az Újszövetséget fordította le és

adta ki 1586-ban. Ennek a kiadásnak az az érdekessége, hogy a lap szélén jegyzetek is

voltak.

 Az összes magyar bibliafordítás alapját és kiindulópontját vetette meg Károli Gáspár tel-

jes fordítása, amely Vizsolyban jelent meg 1590-ben. Héberből és görögből fordított fi-

gyelembe véve az összes többi magyar fordítást, a latin szövegeket és Luther német

fordítását. Az egész munkát 3 év alatt végezte el, a lap szélére ő is itt-ott magyarázó je-

gyzeteket írt. Ez a fordítás a mai napig több mint 100 kiadást ért meg.

 Szenczi Molnár Albert már 1606-ban újra kiadta Hanauban Károli fordítását, majd kis

alakban 1612-ben Oppenheimben. Mint mondja Károli fordítását „nagy igyekezettel meg-

tartotta, de igazgatta, néhol meg is jobbította”. Lapszéli jegyzetek az ő kiadásában már

nem voltak, viszont kiadásai tartalmazták a Heidelbergi Kátét, imádságokat, szertartások

formáit, zsoltárokat.

111
Tenney, Merrill C.: i.m. 471-476. pp.

64
 1645-ben I. Rákóczi György költségén Amszterdamban adták ki a Károli-féle fordítást.

1661-ben Váradon, mint „Váradi Bibliát”. 1685-ben Misztótfalusi Kis Miklós ismét Ams-

terdamban adta ki, majd ugyanő 1700-ban. Pethe Ferenc 1794-ben Ultrechtben adta ki.

 Komáromi Csipkés György revideálta Károli fordítását és azt 1718-ban Leidenben ny-

omtatták ki. Debrecen városa rendelte meg ezt a kiadást, de a határon a szállítmányt

lefoglalták és Kassára szállították. Az egri püspök a Biblia kiadását elrendelő királyi

paranccsal is dacolva el akarta a könyveket égettetni, és Egerbe szállíttatta. Itt

penészedtek 1754-ig, amikor azután az összes példányt megégették. A még Hollandiában

maradt 1116 példány csak 1789-ben érkezett meg Debrecenbe.

 A Károli – fordítás utolsó nagy revíziója 1908-ban volt, majd az Újszövetségé még újra

1949-ben.

 A magyarországi evangélikusok is a Károli fordítást használták, bár voltak evangélikus

fordítások is használatba. Torkos András győri evangélikus lelkész bibliafordítását fia

adta ki 1736-ban Wittenbergben. Egyéb evangélikus fordítások: Szenczei Bárány Györgyé

1754-ből, Kámory Sámuelé 1870-ből.

 Újabb fordítások – már nem Károli-revíziók – készültek a két világháború között az

Újszövetségről. Masznyik Endre evangélikus teológiai tanáré 1925-ben, Raffay Sándor

evangélikus püspöké 1929-ben, Czeglédi Sándor református lelkészé 1924-ben, majd

1930-ban, Kecskeméthy István református teológiai tanáré 1930-ban.

 Római katolikus fordítások közül Káldy György jezsuita szerzetesé az első és a legjelen-

tősebb 1626-ból. Bár ez a legjelentősebb fordítás, közel sem vetekedett jelentősége Károli

munkájával. Még két modern katolikus fordítást lehet megemlíteni: az első Békés Gellért

és Dalos Patrik Újszövetség fordítása és a teljes Bibliafordítás, amely 1975-ben jelent meg.

 Budai Gergely 1967-ben egy olyan Újszövetség-fordítást készített, amely elsősorban

maximális szövegértelmezési céloknak akart eleget tenni, bibliakutatók számára. Nem a

szöveghűségre, hanem inkább a szöveg értelmének minél tökéletesebb visszaadására

törekedett, és a jobb megértés kedvéért több mint 100 oldalnyi Függeléket is tartalmazott.

 A legmodernebb magyar fordítást a Magyar Bibliatanács fordítóbizottsága készítette,

amely 1975-ben jelent meg.112

5. A szövegkritika elvei:
112
Budai Gergely dr.; Herczeg Pál: i.m. 19-21. Pp.

65
a) külső szempontok: 1. a szöveg kora: „a régebbi az eredeti” 2. elterjedtsége: „az elter-

jedtebb az eredeti” 3. szövegtípus: „az alexandriai a legtisztább” 4. az azonos szövegcso-

portba tartozók hasonló jelenségeit figyelembe kell venni. 5. „a nem harmonizált szöveg a

jobb” - a parallel helyek egymásra hatásának lehetőségét meg kell vizsgálni, mert tendencia a

szövegek (sokszor öntudatlan) egységesítése.

b) belső evidenciák: 1. lectio brevior: „ a rövidebb az eredetibb” – a másolás során tendencia,

hogy a sokszorosítók minden hagyományt meg akartak őrizni, ezért a szövegek általában

bővültek (kivétel: kihagyások) 2. lectio difficilior: „a nehezebb szöveg a jobb” – a másolás ten-

denciája, hogy a nehezen érthetőt tisztázni, a megbotránkoztatót korrigálni igyekszenek.

(kivétel: az érthetetlenül nehéz szöveg) 3. kontextus-illeszkedés: „amelyik variáns az össze-

függésbe jobban illik, az az eredetibb”. Ennek változata a szerző szókincsének figyelem-

bevétele: „amelyik variáns beleilleszkedik a vizsgált újszövetségi irat szerzőjének stílusába,

az az eredetibb”. Másik variációja a nyelvtani javítás: „a szabálytalanabb vagy ritkább nyelvi

alak az eredetibb.” 4. a következtetés elve: „a választott eredeti szövegrésznek meg kell tud-

nia magyaráznia a többi variáns létrejöttét.” 5. a konjktúra (olyan egyéni megfontoláson ala-

puló javítás, melyet nem támogat egyetlen szövegvariáns sem) csak a legvégső esetben alka-

lmazható, leginkább azokban az esetekben, melyekben egyetlen érthető olvasat sem fordul

elő a szövegekben.

6. Példa: Voltak-e az ősegyházban női apostolok?

„Köszöntsétek Andronikoszt és Júniát, rokonaimat és fogolytársaimat, akiket nagyra becsül-

nek az apostolok körében, akik nálam is előbb jutottak hitre Krisztusban!” A Róm 16,7-ben a

Ἰουνιαν akkuzatívuszi forma szerepel. A régi kéziratok azonban kétféleképpen értelmezik:

egyik csoport Ἰουνίαν-ra, a másik Ἰουνιᾶν-ra javítja. A legrégebbi kéziratok pedig akcentus

nélkül hozzák, révén majuskulák: ΙΟΥΝΙΑΝ-ként. Erős hangsúly-jellel az alfa felett a név

egy női név, Júnia, míg circumflex-szel a Juniasz férfinév rejlik mögötte. A NA 27 egyáltalán

nem hoz olvasásbeli variációt, ami joggal kérdéses: legalább akcentus nélkül hagyhatták

66
volna a szót, mivel egy komoly teológiai kérdés húzódik meg emögött az egyszerű akcentus-

probléma mögött: voltak-e női apostolok, és volt-e felhatalmazásuk tanítani?113

113
Ebner-Heininger, 29. Az izgalmas kérdés tárgyalásához ld. Rena Pederson, The Lost Apostel, Searching for
the Truth about Junia, Jossey-Bass, San Francisco, 2006.

67
5. A szinoptikus kérdés

1. AZ EVANGÉLIUMRÓL ÁLTALÁBAN

Az Úsz. elején 4 evangélium áll: Máté, Márk, Lukács és János. Az Evangélium szó jelentése:

örömhír. Jézus életéről – eljöveteleiről, tetteiről, szavairól szóló híradás. De nem csupán éle-

trajz, hanem bizonyságtétel arról, hogy a Názáreti Jézus az Ósz-ben megígért Messiás, Isten

Fia, akiben Isten megszólítja, döntésre hívja az embert. A szó kezdetben csupán egyes szám-

ban volt használatos, és ezt a tartalmat jelölte. Többes számban később e bizonyságtétel

írásba foglalat formáira kezdték alkalmazni.

2. A SZINOPTIKUSOKRÓL

Az evangéliumokat olvasva szembetűnő az első három evangélium hasonlósága formai és

tartalmi tekintetben egyaránt. Ez a hasonlóság nem magyarázható csupán abból a tényből,

hogy mindhárom Jézus életét, tanítását beszéli el. Az írásmagyarázók a három evangélium

hasonlósága alapján irodalmi rokonságot (közös forrásanyag használata) tételeznek fel. Az

egyezések, szemben János evangéliumával, melynek sajátos látása és forrás-kezelése szem-

beötlő, markánsabbak, mint az eltérések. Ezért kapták ezek az evangéliumok a szinoptikus

evangéliumok nevet. A szinopszis szó jelentése: együttnézés, együttlátás. A 18. századtól

nevezik így ezeket az evangéliumokat (Griesbach, Synopsis evangeliorum Matthaei, Marci et Lu-

cae, 1774.).

3. MELYEK AZOK AZ EGYEZÉSEK, AMIKET TALÁLUNK?

a) Az ún. tripla hagyományban (mindhárom szinoptikusban előforduló közös anyag) mege-

gyezik az evangéliumi történetek íve. Mind a három evangéliumban Jézus Galileában

kezdi a munkáját, halála előtt megy csak Jeruzsálembe tanítványaival, majd feltámadása

után visszaküldi őket Galileába.

b) A tripla hagyomány perikópákban (=önmagukban zárt elbeszélések, vagy történetek)

beszéli el Jézus történtét, nem egy egybefolyó történetben. Ezeknek a perikópáknak a sor-

rendje általában mindhárom evangéliumban azonos.

c) A közös hagyományban vannak szószerinti egyezések is, elsősorban Jézus szavainak kö-

zlésében.

68
4. MILYEN ELTÉRÉSEKET TALÁLUNK?

a) Van, amikor ugyanazt az anyagot közlik, de lényeges eltéréssel éspedig:

 Ugyanazon anyagot közlik, de más összefüggésben, azaz a Márknál található egysz-

erűbb és természetesebb sorrendet megváltoztatják, és az anyagot más sorrendbe cso-

portosítják. (pl. a csodák a Mt 8-9 részében más csoportosításban vannak mint Mk-

nál).

 Ugyanazon anyagot közlik, de eltérnek az egyes adatok közlésében. Pl. Mk és Lk

egy gadarait, egy jerikóit, a Jeruzsálembe vonulásnál egy szamarat említ, Mt ellenben

mindezek esetében kettőt mond. Mk Jézus sírjánál három asszonyt említ, Mt kettőt

mond, Lk nem említ számot.

b) Az a hagyomány, mely Mt-ban és Lk-ban közös (minegy 200 versnyi, főleg logiák), de

nem található meg Mk-ban, az ún. „dupla hagyomány”. Ez a hagyomány a két evangéli-

umban néha 100%-os, néha igen csekély mértékben azonos. A dupla hagyomány sor-

rendje a két evangéliumban nem azonos.

c) vannak olyan anyagok, melyek megvannak egy-egy evangéliumban, de a többiben nem.

Ezek az ún. „saját anyagok”.

5. A SZINPOTIKUS EVANGÉLIUMOK KELETKEZÉSÉRŐL SZÓLÓ ELMÉLETEK

a) Ős - evangélium elmélet.

Eszerint volt egy arám nyelvű evangélium, annak a görög nyelvű fordításai tulajdonkép-

pen a mai evangéliumok. A különbségek oka, hogy a fordítást az eredeti szöveg külön-

böző állapotának megfelelően végezték. Mk tehát egy töredékes művet másol, míg Lk a

legteljesebbet.114 Első képviselője Lessing. Ezt az elméletet tovább módosította Eichorn

(1807), aki szerint az ős-evangélium és a mai evangéliumok között több átdolgozás

történt. Az ős-evangélium az a 44 perikópa, mely mind a három szinoptikusban megvan.

Ennek az elméletnek az volt a haszna, hogy komolyan számolt az evangéliumok

keletkezésének folyamatával, a hagyományanyag fejlődésével. Megoldatlan maradt azon-

ban a nagy különbségek kielégítő magyarázata.

b) Töredék – elmélet.

114
SchENT 207.

69
 Eszerint a tanítványok és szemtanúk feljegyzéseket készítettek az eseményekről és Jézus

beszédeiről, majd ezeket összegyűjtötték. Lk útileírása, a passió, mind-mind már kész

szövegek, az evangelisták ezekből a feljegyzésekből válogattak, tehát pusztán rendsz-

erezők, szerkesztők. Ennek az elméletnek a fő képviselője Schleiermacher.

c) Hagyomány – elmélet.

Eszerint az evangelisták egy szinte kész, az ókori szokásoknak megfelelően szóban hagy-

ományozott evangéliumot találtak, s missziói szempontjaik szerint ezt fordították, cso-

portosították, írták le. Az alap egy apostol által összeállított „ciklus” (emiatt a szinoptiku-

sok egyezései), de a különbségek arról árulkodnak, hogy az evangélistáknak különböző

célközönségnek kellett írnia, és különböző tévtanok ellen küzednie. Ennek az elméletnek

a képviselői Herder és Carl Ludwig Gieseler.

d) Felhasználási – elmélet.

Eszerint az evangelisták egymás iratait használták. Egyik képviselője ennek az elmélet-

nek Griesbach, aki szerint Mk evangéliuma a Mt és Lk evangéliumának kivonata. Így

azonban fennmaradt a kérdés: miért készült volna a kivonat, miért maradt ki annyi jelen-

tős anyag? Ezt az elméletet megfordította Lachmann, aki megállapította, hogy valószínű-

leg Mt és Lk felhasználhatta Mk-ot, mert csak ott van köztük egyezés, ahol azok Mk-kal

is egyeznek.

e) Két – forrás elmélet. (Christian Gottlob Wilke és Christian Hermann Weisse - 1838)

Eszerint Mk evangéliuma készült el elsőnek. Ezt

használta forrásként Mt és Lk. Emellett lehetett egy

ún. „Beszédgyűjtemény”, más szakkifejezéssel „Logia –

forrás” (logion = mondás), ami elsősorban Jézus

szavainak, különálló mondásainak a gyűjteménye

volt (jele: Q = Quelle, ném. „forrás”). Ezt szintén

használta Mt is és Lk is, de eltérő módon. Ezen kívül

lehetett még mindkettőjüknek olyan önálló anyaga,

amit külön-külön csak ők ismertek és használtak. Ma

ez a legáltalánosabban elfogadott elmélet. Ennek az

elméletnek az első képviselői Holzmann és Weis. Az

70
 erre vonatkozó érvek: 1) Mk kb. 90%-a megvan Mt-nál (661 versből 601!), és 50%-a

Lukácsnál. Máté és Lukács eltérnek az evangéliumok elején és végén, de ahol Mk-kal

egyeznek, ott általában a Mk-i sorrendet követik. 2) a tripla hagyományban sok egyezés

van Mt és Mk közt Lukács ellenében, de viszonyleg kevés egyezés van Mt és Lk közt Mk

ellenében (összesen 6%).115 3) a „márki stílus”: ahol Mk érdesen vagy megbotránkoztató

módon fogalmaz, ott Mt és Lk többször korrigál, vagy egyszerűen elhagy. 116 Vagyis Mk

közelebb áll Mt-hoz és Lk-hoz, mint azok egymáshoz.

Problémák: 1. Ha Lk ismerhette Mt-t, akkor felesleges a Q elmélet. Ezen felül Lk vehette

a tripla hagyományt Mt-től, és ebben az esetben Mk elsőbbsége sem feltétlenül szük-

séges. 2) „minor agreements” (kis-egyezések) problémája: Vannak a tripla hagyomány-

ban olyan szakaszok, melyekben egy-egy nyelvtani kifejezés úgy szerepel, hogy azok Mt-

nál és Lk-nál azonosak, de nem egyeznek Mk-kal. Ez szinte minden perikópában előfor-

dul (majdnem 1000 eset!), de ezeket az egyezéseket a „véletlen átfedések” jelenségével

magyarázzák a két-forrás elmélet képviselői. Többek szerint ez azonban nem

magyarázható pusztán „véletlenekkel”. Komolyabb megoldási kísérletek: proto-Mk,

vagy deutero-Mk elmélet: azaz vagy egy korább, vagy későbbi Mk verziót használnak,

mint amit ismerünk, ennek köszönhetők a Mk-tól való eltérések. 3) „major agreements”

(nagy-egyezések) problémája: a kettős hagyomány egységeiben is van sorrendbeli átfedés

(pl. Mt 3,7-10; Mt 4,1-11.)

115
Balla 108-111.
116
Ralph P. Martin: New Testament Foundations, Vol. I, Eerdmans, Grand Rapids, 1994, 141.

71
 6. Irodalmi műfajok az Újszövetségben (evangélium, példázat, történeti leírás, levél,

apokaliptika)

1. EVANGÉLIUM

A szó (εὐαγγέλιον) jelentése közismert: örömhír. Kétezer esztendeje használjuk mind a

szóbeli örömhír, min az örömhír írott formája kifejezésére.

A szó időben első előfordulása – még igeként – a LXX-ban található. Deutero-Ézsaiás

használja gyakran. A héber szó gyöke: béth–szin–rés. A LXX így fordítja át:

euangelidzomenos, euangeliszaszthai.117

A Biblián kívüli görög nyelvben több értelemben használt szó.

- Jelentheti azt a jutalmat, amelyet valaki jó hír átadásáért kap, vagy egy jó hírért az

isteneknek bemutatott hálaáldozatot.

- Jelenthet kedvező tartalmú jóslatot is.

- Jelentése a későbbiekben úgy módosul, hogy kizárólag magát a jó hírt, és annak tartalmát

jelenti, szakrális értelemben pedig az istenként és megváltóként tisztelt császár

születésének napjával kapcsolatban használják.118

- Ismerte az evangélium szót a hellenizmus, mégpedig a császárkultusszal kapcsolatban. A

császár uralkodásának, trónralépésének örömhírét jelentette ez a szó.

- Ismerte és használta ezt a szót a zsidó apokaliptikus irodalom is. Ennek nyomait vélik

felfedezni némelyik páli levélben.

Végső fokon eldönthetetlen, mennyiben semita vagy hellenista ennek a szónak eredete.

Vélhetőleg mindkét oldal hatása érvényesült későbbi használatában.

Eldönthetetlen kérdés, hogy Jézus használta-e ezt a szót? Deuteroézsaiást többször

idézte, az idézésen kívül azonban nem tudunk többet ennek a szónak a Jézusi

alkalmazásáról. Egyáltalán nincs adatunk Pál apostol idejéig.

Pál apostolnál a szó határozott jelentést kap: prédikálásának centrális tartalma, Istennek

Krisztusban megvalósuló üdvözítő eseménye. Ilyen értelemben beszél arról, hogy „nincs

117
Budai Gergely dr., Herczeg Pál: Az Újszövetség története. Kálvin János Kiadó Budapest, 1994. 95. p.
118
Bartha Tibor dr.: Keresztyén bibliai lexikon I. kötet Kálvin János Kiadó Budapest, 2000. 428. p.

72
más evangélium” (Gal 1,7). Pál azonban tartalmi jelölőként, nem műfajként beszél az

„evangéliumról”, vagy az „én evangéliumomról”.119

Márk egész munkáját így nevezi. Itt az evangélium már nemcsak az üzenet, amit Jézus

átad, hanem a Jézusról szóló üzenet is. Mk szerint Jézus „Isten fia”, de ezt az istenfiúságot

csak élete végigkövetése (újrajárása) révén ismerhetjük fel. 120 Ebben az értelemben az

evangélium nem pusztán a Jézus életéről és munkájáról szóló emlékek megőrzése, hanem

Isten megszólítása, mely az emberre irányul (ismert szakkifejezéssel: kérügma). 121

AZ EVANGÉLIUM MINT MŰFAJ: kezdetben „kis-irodalmi” műfajnak (Kleinliteratur)

tekintik (M. Dibelius), mely egyedi a környező hellén, de zsidó irodalomban. Jellegzetessége,

hogy missziós céllal gyűjtött történeteket rendez és kapcsol össze laza szerkezetben. „Az

evangéliumok nem a magas-irodalomban, hanem a „kis-irodalomban” vannak otthon, nem

egyéni írói teljesítmények, hanem „nép-olvasmányok” (Volksbücher), nem életrajzok, hanem

kultusz-legendák”.122 1945 után, a szerkesztéstörténeti megközelítés elterjedését követően

felismerik a kompozíciós és írói formákat, melyek az evangélium sajátos jellegét adják, és

nagyobb hangsúly kerül a szerzők egyéni teljesítményére. Több párhuzamot is felfedeznek a

korabeli írásos műfajokkal: 1) ószövetségi ideál-életrajzok (K. Baltzer), melyek a trónralépés,

külső-belső béke az ellenségekkel szemben, szociális igazságosság helyreállítása, kultusz

tisztaságának kivívása toposzaiból (állandó elemeiből) állnak. 2) Az igazak életrajzai: (D.

Lührmann) – az igaz szenvedése a téma (pl. Jeremiás, Illés), melyből Isten csodálatos

szabadulást nyújt. A párhuzamba állítás gyengéje, hogy a passiótörténetre választ ad, de az

egész életrajz keletkezésére nem ad magyarázatot. 3) aretológia (J. M. Robinson, H. Köster, P.J.

Achtemeir), az isteni emberek csodatetteit és dicsőségét elbeszélő életrajzi mű. Az aretológia

azonban nem műfaji, hanem tartalmi meghatározás. 4) görög regény (M. Reiser) – a gond,

hogy az alexander-regényekből hiányoznak a csodák, és a legendáknak más szerepük van az

evangéliumokban. 5) ókori filozófus-életrajzok (khreiai) – Szamoszatai Lucianosnak Demonax

(sztoikus) filozófusról írt munkája. A műfaj valószínűleg régebbi, mint ez a 2. sz-i mű.

Jellegzetessége: a filozófus életét nagy elődök példájához mérve, a filozófus szavainak és

tetteinek megőrzése, etikai normákként való hagyományozása. 6) hellén életrajzok (C. H.

Talbert) fő célja, hogy a korábbi tanítókról kialakított hibás képet kijavítva, egy rájuk illő

119
SchENT 195.
120
SchENT 197.
121
Budai Gergely-Herczeg Pál 96. p.
122
K.L. Schmidt, Die Stellung der Evangelien, 66kk, idézi SchENT 199.

73
képet adjon, és a tanító követésének modelljét felvázolja. Ez tehát történeti és életrajzi

érdeklődést is feltételez. Hármas felosztás jellemzi: „felkészülés a nyilvános fellépésre”,

„nyilvános fellépés”, „halál”. Plutarchosz életrajzai (Kr.u. 45-125) például szoros

párhuzamokat nyújtanak az evangéliumokhoz.123

A fentiek közül a hellén életrajz (boisz), és a filozófus-életrajzok (khreiai) állnak

legközelebb az evangéliumokhoz. A hellén életrajzok kérügmatikus (üzenetre koncentráló

jellege) és történeti jellegének egysége jellemzi az evangéliumokat is. Mindemellett azonban

azt kell mondanunk, hogy az evangélium sosem csak elbeszélés, mivel egyedülálló módon

az evangéliumok beszélnek arról, hogy egy bizonyos történeti eseményben sorsdöntő

fordulat következett be, és hogy ez az esemény határozza meg a jelent és a jövőt.

2. PÉLDÁZAT

A héber másál és a görög parabolé („mellédobott”), ill. paroimia olyan beszédmódot jelöl,

amely a gondolatokat szóképekkel, hasonlatokkal, példatörténetekkel szemlélteti.124

A példázat gyűjtőfogalmába minden olyan irodalmi forma odatartozhat, mely egy elvont

gondolatot egy ismert kép segítségével fejez ki, a gondolat és a kép egymás mellé

rendelésével. Ilyenek pl:

1. Szókép: A szóképben kép és tárgy közt nincs összehasonlító partikula. A hasonlat

jellemzője, hogy képet és tárgyat összehasonlító partikulával kapcsol egybe (pl. „E

nemzetség… hasonlatos a gyerekekhez, akik a piacokon ülnek” – Mt 11,16).125

Képes beszéd pl. ordít, mint egy oroszlán.126

2. Metafora: (μετα-φορειν = valamit átvinni) a szóképpel és hasonlattal ellentétben mindig

egész mondat, melynek három elengedhetetlen része: az alany, az állítmány kiegészítő és

– az indogermán nyelvekben elmaradhatatlan létige rövid alakja (az ún. kopula).127

A metaforánál hiányzik a hasonlító szócska pl. Júda oroszlánja.

Egyedi műfajok a példázat általános értelmű gyűjtőfogalmán belül:

123
„Különbség azonban, hogy míg az ókori életrajzok esetében a cél, hogy az ember morálisan megítélhető
lehetőségeiről adjon számot, addig az evangéliumok a Megváltó Jordán-beli megkeresztelkedését, a golgotai
keresztig vezető útról, majd a feltámadott megjelenéseit tartják szem előtt.” (SchENT 203.)
124
Bartha Tibor dr.: i.m. III. kötet. 367.
125
Bolyki János dr.: Az újszövetségi írásmagyarázat elvi módszerei és példái, Kálvin János Kiadó, Budapest,
1998, 109.
126
Bartha Tibor dr.: i.m. II. kötet. 367.
127
Bolyki János dr.: i.m. 109. p.

74
1. Példázat, speciális értelemben. Olyan történet, mely valamilyen tipikus és szabályszerű

lefolyású, általánosan érvényes igazságot fejez ki egy mindenapi történet alapján. Gyakran Jézus

így vezeti be: „Ki az közületek, aki…?” A példázatban kifejezett igazságot a hallgató

azonnal belátja, helyesli. Ilyen Jézusi példázatok: kovász, mustármag, magvető, elveszett

juh. A példázatban kifejezett igazságot aztán Jézus Isten országára alkalmazza.

2. A parabola viszont érdekes, egyedi esetet mond el szabadon kitalált történet alapján. A való

életben nem cselekszik mindenki úgy, mint a parabolában, ellentétben a speciális értelemben

vett példázattal, mely mindennapos cselekvést mutat be. Ilyen Jézusi parabolák: a két fiú,

akiket apjuk a szőlőbe küldött (Mt 21,28 kk), a gazdag és Lázár története (Lk 16,19-31).

3. Példaelbeszéles. Nem általános, nem is analógiás igazság jellegével, hanem példa jellegével

hat. Alig van átvitt értelme. A hallgatóktól olyan állásfoglalást kíván, hogy azok a

történet egyik szereplőjét követni kívánják. Ilyen Jézusi pédaelbeszélés: a farizeus és a

vámszedő imája (Lk 18,9-14).

4. Allegória. Ennek minden részlete valami másra vonatkozik, képek egész sorát kell benne

a tárgyi nyelvre lefordítani, mert az allegória mást mond, mint amit jelent: interpretálás,

sőt beavattatás kell hozzá. Jézus nagyon kevés allegóriát mondott, inkább a

hagyományozás során kezdték példázatait allegorizálni. János evangéliumában található

jézusi allegória: a szőlőtő (Jn 15,1kk).

5. Rejtvény, vagy csattanós mondás (pl. Sámson rejtvénye Bír 14,14.)

6. Gnómon – azaz rövid, tömör bölcs mondás (parallelizmussal vagy anélkül), valamilyen

morális üzenettel

A példázatok néhány egyéb jellegzetessége:

 Az általános értelemben vett példázat olyan képes beszéd, mely egy történetben jut

kifejezésre. A történet eseménysorozat jelenetekre osztva.

 Vannak néma példázatok (pl. a magvető), melyeket „pantomim” jellemez, de a legtöbb

példázatokban a jeleneteket a különféle szereplők találkozása és dialógusa adja. A

példázatokban van monológ (pl. a bolond gazdag csak magába beszél), de főként

dialógus, párbeszék, ahol két személynél több egyszerre nem folytat társalgást. Előfordul

viszont, hogy egyes szereplők nem külön személyek, hanem csoportok (pl.

szőlőmunkások), akik együtt szólalnak meg.

75
 A példázatokban az elbeszélés egyenesvonalú, célratörő.

 A példázat ritkán jellemzi szereplőit (kivétel a „hamis” bíró állandó jelzője), inkább

tetteikkel és szavaikkal minősíti őket.

 Alkalmazza az ismétlés stíluseszközét (pl. a szőlőmunkások közül az első, második,

harmadik veszi el egymás után a bérét), ezzel ellentéteket, vagy azonosságokat tud

kifejezni.

 Szeret szembeállítani eltérő típusokat (pl. a két fiú a szőlőben, a két imádkozó ember a

templomban), ezzel a hallgatóságot állásfoglalásra kényszeríti.128

A példázat címszó alatt a szakirodalom gyakran Jézus képeit, hasonlatait is tárgyalja, de

mindenekelőtt azt a 40 példázatot, amelyek elsősorban a szinoptikus evangéliumokban

fordulnak elő. A szakemberek úgy vélik, hogy eredetileg keret nélküliek voltak a példázatok

(idő, hely, hallgatóság megnevezése nélkül) és csak a hagyományozás során kaptak

magyarázó bevezetőt és zárlatot. Ekkor történt meg a csoportosításuk is (pl. Mt 13; Mk 4).

Mindezek ellenére a kutatóknak az a véleményük, hogy a példázatok a legmegbízhatóbban

hagyományozott szavai Jézusnak. A világirodalom legszebb darabjai közé tartoznak.

Az evangéliumokban így oszlanak meg a példázatok:

 Mk ev-ban 6 példázat található,

 Mt ev-ban 23, ebből 5 Mk ev-ban is előfordul, 9 Lk anyagával közös, 10 pedig csak Mt-ban

van meg.

 Lk ev-ban 29 példázat van, melyből 15 csak itt található, 5 Mk ev-ban is szerepel, 9 pedig

Mt-val közös.

 Jn-ban nincs egyetlen jézusi példázat sem, viszont számtalan képes beszédfordulat van

benne: pl. Jézus az élet kenyere, a jó pásztor az igazi szőlőtő (6,32kk; 10,1kk; 15,1kk). Ezek

a beszédek nem allegóriák, hanem Jézus megváltói munkájának jelképei. Jn-nál vannak

rövid hasonlatok is, amelyek valamit szemléltetni akarnak (3,8; 4,36k; 8,35; 11,9; 12,24;

15,15; 16,21).

Pál apostol mint képzett rabbi az Ósz allegórikus értelmezésének szakavatott ismerője, de ő

sem él a példázatok műfajával. Rengeteg hasonlat fordul elő leveleiben, ami a hellénizmus

128
Bolyki János dr.: i.m. 109-110. pp.

76
hatására mutat (1Kor 9,27k; 12,12kk; Fil 3,13k). Néha részletez is egy-egy hasonlatot (Róm

6,16kk; 9,21kk; 1Kor 12,12kk; Gal 3,24k; 4,1kk; 6,7kk).

Valóságos példázatok az Úsz további részeiben sem fordulnak elő, de a kép vagy képes

szófordulat igen gyakori (Ef 6,10kk; vö. 1Thessz 5,8; Róm 13,12; Zsid 4,12k; 5,12).

Nagyszerű képei vannak a Jak-nak (1,6; 3,3-8.12; 5,2k.7.9), a Jel-re jellemző az

allegorizálás.129

3. LEVÉL

Héber széfer, görög biblion, episztolé. Üzenetek és gondolatok írásos közvetítésére használt

kommunikációs forma. A levelek papirusztekercsekre voltak írva. Az iratok külső oldalán is

szerepelt a címzett és az író, ezért sokszor a megszólításban már nem jelölték külön a küldőt

és a megszólítottat.

A. Deissmann megkülönböztetése szerint a „levél” tulajdonképpen a szóbeli közlés pótléka.

Ahol az író és a címzett között lévő távolság akadályozza a szóbeli érintkezést, ott használják

a levelet értesítésre, ismeretközlésre, kérésre, megbízásra. Ebben a formában azonban a

privát levél nem irodalom. Az írott forma egyszerűen szükségszerűség. Másfélék azok a

levelek, amelyeket irodalomként tartunk számon, és megjelölésük „episztola”. Ezek eleve

számolnak egy nagyobb nyilvánossággal, még akkor is, ha eredetileg egyetlen személynek

szólnak. Ezeknél az írott forma nem kényszerűség, hanem éppen alkotó eleme a

gondolatközlésnek. Inkább művészi alkotások, retorikailag gondosan felépítettek, és

használják a különböző stíluselemeket (ellentétek, tipológiák, hasonlatok, irónia, példázat,

kihagyás, khiazmus, stb.). Mesterséges leveleknek nevezhetnénk őket leginkább. 130 Az Úsz-

ben a biblion csak jogi dokumentumok írásos formáját jelöli (Mt 19,7). Az episztolé lehet:

 írásos meghatalmazás (ApCsel 9,2; 22,5),

 rendelkezés (ApCsel 15,30),

 jelentés (ApCsel 23,25kk),

 de általában a tulajdonképpeni értelemben vett levelet jelenti (2Thessz 2,17).

A páli és az egyéb újszövetségi levelek struktúrája megfelel az ókori levél szokásos

struktúrájának:

 salutatio (1Thessz 1,1): A salutatio általában áldásmondást tartalmaz.

129
Bartha Tibor dr.: i.m. II. kötet. 368-369. pp.
130
A. Deissmann, Licht vom Osten, 19234, 194, és SchENT 54.

77
 captatio (Róm 1,8–13): A captatio gyakran hálaadó imádsággá alakul, melyben az apostol

hálát ad Istennek a gyülekezetért.

 [az önajánlás (pl. 1Kor 4,14): a gyülekezettel való jó kapcsolat hangsúlyozása, emlékeztetés

arra, hogyan jöttek létre a gyülekezetek, a látogatás elmaradásának magyarázata, az

apostol példaszerepének hangsúlyozása]

 narratio (Róm 1,4–11,36): A narratióban az üdvösséggel kapcsolatos tanítások hangzanak

el.

 petitio (Róm 12,1–15,32): A petitio pedig apostoli parainézis.

 peroratio (1Thessz 5,23–28): A peroratio újra áldásmondó formulaként jelentkezik.131

Az episztola és a levél megkülönböztetés azonban a páli levelek esetében idejétmúlt. Pál

ugyanis szétfeszíti a hétköznapi levél-formát, azzal, hogy teológiai és erkölcsi intelmeket és

tanításokat illeszt bele, ugyanakkor megtartja a levélforma közvetlenségét. Sokféle típusa

alakult ki az irodalomban a levélformáknak (a keresztyén irodalomban is). A görög

párhuzamok közül a legközelebbiek a „baráti levelek” és a „filozófiai levelek”. 132 A baráti

levél a privát-levelek nemébe sorolható, és célja két barát közti kapcsolat elmélyítse és

megerősítése. A levél emlékeztet a barátság alapjára, megújítja a kapcsolatot, és a

viszontlátás reménye fogalmazódik meg, mely enyhíti a különválás fájdalmát. Pál leveleinek

üdvözlő és búcsúformáin kívül is sok ilyen elemet találunk (1Kor 15,1; Gal 3,1; 1Thessz 2,18,

Róm 1,11, stb.) A filozófiai levél a nyilvános-levelek nemébe tartozik, és morális illetve

filozófiai reflexiók váltják egymást benne. A szerző önmagával kapcsolatos információi, vagy

tanúként bemutatkozása is jellemzően sok helyet foglalnak el. Seneca péládul Szókratészt

állítja példának, és önmagáról is, mint példaképről beszél. Ez a páli leveleknek is jellemző

sajátossága (1Kor 11,1; 1Thessz 1,6; Gal 1,13kk; 4,12, Filem 1,12-26; 3,17; 4,9, stb.).

Az újszövetségi korban szigorú rendje volt az elő- és utóiratnak. Kétféle előirat formát

használtak:

1. Görög, mely háromtagú: címzett, üdvözlés, szerző, (a címzett 3. személyben és Genitivus-

ban áll és így szólítja meg az üdvözlés). Formája: „A mondja B-nek, hogy üdvözöljük.”

Ezt a formát követi pl. Jakab levele, megszólító formulája a χαῖρε. (pl. 2Makk 1,1: „A

131
Bartha Tibor dr.: i.m. II. kötet. 125. p.
132
SchENT 55.

78
 testvéreknek, az egyiptomi zsidóknak, üdvözletünk! A testvéreitek, a Jeruzsálemben és

Júdeában lakó zsidók jó békességet kívánnak!”

2. Általános közel – keleti formula, mely kéttagú, (szerző és méltóságnevek címzettel, majd

üdvözlés) és a címzett 2. Személyben szerepel, a ‫שלֹום‬

ָ (Shalom) megszólítással. Az

Újszövetségben inkább ez a formula használatos, hellén módosításokkal. (pl. szírBaruk

78,2: „Így szól Baruck, Nerias fia a testvérekhez, akik fogságban vannak: kegyelem és

békesség legyen veletek.”)

Általában ezt az előiratot egy bevezetés követi, mely az újszövetségi iratok jórészében is

megtalálható, és ott hálaadást tartalmaz a címzettek helyzetével kapcsolatban, esetleg

közbenjáró imádsággal összekötve. Pál a bevezető műfaji lehetőségeit alaposan kihasználja:

tisztázza a gyülekezet és apostol aktuális beszédszituációját, és általában ezeken a helyeken

címszavakban már összefoglalja a levél főbb teológiai témáit.

A levél záradéka is szigorú formák szerint fogalmazódott. Itt kaptak helyet a személyes

üdvözlések, átadásra szánt üdvözletek. A páli levelek záradékába mindig belefolyik a

gyülekezeti szituáció: útitervek (5 levélben), közbenjáró imádságért folyamodás, a

közbenjáró áldásforma. Végül pedig egy befejező jókívánság követte, és aláírás, a levél

hitelességének igazolására. Ez az antik levél záróformulájának kötelező eleme. Előfordul a

páli leveleknél, hogy az apostol megnevez más küldőket is; Timótheust, Szilvánuszt,

„testvéreket”, de ez nem jelenti azt, hogy a levélnek több szerzője is lett volna. 133

4. APOKALIPTIKA

A szó jelentése az apokalüpto görög igére megy vissza, melynek jelentése: (titkot) felfedni,

kijelenteni.

Olyan irodalmi alkotás, amely mitológiai utalásokkal telített, szimbólumokban

bővelkedik, és a végidőket jelöli meg, illetve az azt követő hatalmas történelmi fordulatot.

A szakkifejezés eredete a Jel-re megy vissza (g. apokalüpszisz); a formailag ehhez hasonló

műveket nevezték apokalipszisnek, ill. a hasonló kifejezési módot apokaliptikusnak. 134

Apokalipszis – azaz leleplezés, kijelentés, bővebben: a végső idők és Isten rejtett cselekvése

lepleződik le az ilyen műfajhoz tartozó iratokban. Az Ószövetségben sem találunk sok

hasonló iratot. Prófétai könyvekben vannak ilyen jellegű részek, pl. Ézsaiás 24-27, Zakariás 9-

133
Budai Gergely dr.; Herceg Pál: i.m. 23-24. pp.
134
Bartha Tibor dr.: i.m. I. kötet. 94. p.

79
14, Jóel könyvének egyes részei. Dániel könyve az egyetlen valóban apokaliptikus könyv az

Ószövetségben is.

Honnan ered az apokaliptika?

Fő alapja a zsidó prófécia és eszkhatológia, sőt bizonyos mértékig a bölcsességirodalom

is. Ehhez azonban nagyon sok alapvető gondolattal és motívummal társul a Közel – Kelet

gondolatvilága és vallásainak világa.

Az apokaliptika virágkorát azonban a hellenizmus teremtette meg. Az apokaliptika a

hellenista kultúra fenyegetésével szemben kialakult zsidó reakció. A hellenizmus

történetietlen, pesszimista gondolkozásával szemben veszi fel a harcot, segítségül híva a

zsidó nép hagyományaiban élő isteni bölcsességet és kijelentést. Módszerében szinkretista,

de ennek ellenére éppen a szinkretizmusban való feloldódástól akarja megmenteni a

zsidóságot.

Az apokaliptika virágkora a Makkabeus – kortól a 2. század derekáig tart. Ebben a

korban keletkezett Dániel könyve (i.e 165 körül), a szír Báruch, az etióp Hénoch (emellett a

szláv Hénoch és a görög Báruch). Van apokaliptikus rész a qumráni iratokban is.

Az apokaliptikus irodalom néhány jellemző sajátossága

1. Álnéven írták őket, esetleg névtelenül.

2. Az iratok úgy tüntetik fel, mintha nagyon régen keletkezett volna, s a saját korukat

elbeszélve mintha jövendölést mondtak volna.

3. Jellemzi a történeti érdeklődés, de annak egy kitágított, egyetemes horizontja.

4. Tudósítás a vízióról, melyben a szerző a kijelentést kapta. Ennek formája lehet eksztázis,

álom vagy hallás. Az Isten azonban annyira transzcendens, hogy üzenete közvetlenül

már nem érthető meg: szükség van egy értelmezőre, ami általában egy angyal.

5. Képes beszéd és a képek megfejtése – az isteni üzenet kulcsa, a rejtjelezés és annak

feloldása, sokszor szimbolikus számsorok (pl. 666), vagy rejtjeles megnevezések (pl.

„pusztító utálatosság”) és azok értelmezése formájában.

6. Jellemzi a rendszerezés, szisztematizálás. Itt kap nagy szerepet a számmisztika, és a

világtörténelem aeonok-ra bontása.

80
7. Sokszor szerepel trónterem – vízió, a mennyei istentiszteletnek, vagy egyáltalán az isteni

események születésének helyszínén, ahol a mindenséggel kapcsolatos döntés

megszületik, és megvalósulása útjának indul.

8. Jellemző rá a dualizmus. Ez egyrészt Isten és a Sátán, illetve angyalaik között folyó

harcra érvényes.

9. Pesszimizmus a jelen iránt. A világ annyira megromlott, hogy nem lehet rajta segíteni –

el kell pusztulnia, és vagy totálisan új teremtésre, vagy teljes megújulásra van szükség.

10. Jellemzi egy bizonyos determinizmus. Minden Isten akarata, szilárd terve szerint folyik,

és szemben a próféciábn nyíló „áldás” vagy „átok útjá”-val, itt az események lezajlására a

személyes döntés nincs hatással.

11. Jellemzi a vég közeli várása. Pontos időpontot egyik irat sem akar mondani, de közös

meggyőződésük, hogy nagyon közel a vég.

12. Nacionalista – a zsidó nép, vagy azon belül a kiválasztottak (az „igaz Izrael”) fog

megmenekülni, és minden külső vagy belső ellenség menthetetlenül elpusztul a végidei

összecsapásban.

A Jelenések könyve azonban nemcsak ezeket a műfaji sajátosságokat viseli magán. Nem zsidó

apokalipszis, hanem keresztyén. Ezért a megszokott formák néha egészen más tartalmat

hordoznak.

 János nem névtelenül írt.

 A kijelentést eksztatikus víziókban kapta.

 Hiányzik nála a fiktív keletkezési idő.

 Keresztyén voltát leginkább az mutatja, hogy míg a zsidó apokaliptika Isten hatalmának

megmutatására a múltba menekül, János Jézusról ír.

 A döntést akarja elősegíteni a gyülekezetben.135

135
Budai Gergely dr.; Herceg Pál: i.m. 153-156. pp.

81
8. Az újszövetségi bevezetés problémái

(inspiráció, kronológia, szerzőség, szövegváltozatok)

1. az Újszövetségi bevezetés-tudomány a kánon-problematikával összefüggésben

Alapkérdés: dogmatikai és történelmi állítások és a 27 iratból álló újszövetség tisztán

histórikus megközelítése közti viszony.

A bevezetéstan elődje a görög Adrianos műve (450 – az antióchiai iskola tagja: „Bevezetés a
szent iratokba”) Ez valódi bevezetés: módszertan az értelmezés alapjaihoz, és a homályos
helyek megértéséhez.

Luther 1522-es Bibliakiadáshoz írt bevezetője is hasonló. Leghíresebb mondata, hogy a Jakab
levél „szalmából van”. A fő iratok: Jn, 1Jn, Gal, Róm, Ef, 1Pt. Az „evangéliumi jelleg” vagy,
hogy „Krisztust hordozza” az a dogmatikus kritérium, ami alapján különbséget tesz fontos
és kevésbé fontos irat közt.

Göttingeni orientalista Johann David Michaelis (1717-1791): - a kánonnal kapcsolatos

inspiráltság-kérdés központi lesz – 1750: „Bevezetés az Új Szövetségnek Isteni Könyveihez”
(Einleitung in die Göttlichen Schriften des Neuen Bundes) – abból indul ki, hogy minden
könyv mögött egy apostoli szerző áll. Mk és Lk (ApCsel is) emiatt problémás.
„El tudom fogadni, hogy, hogy Mk ás Lk evangéliuma apostoloktól származik,
Pétertől és Jánostól, de nem, mint inspirált iratokat, vagyis mint természetfeletti
segítséggel és csalhatatlanul megírt könyveket.”
Michaelis számára az apostolicitás, inspiráció és kánonhoz tartozás szorosan összetartozik.
(Jakab levele, Júdás levele is kérdéses)
Ezt vezeti tovább Johann Salomo Semler (1725-1791) – 1771: Esszé a kánon szabad
vizsgálatáról (Abhandlung von freier Untersuchung des Kanons)
- Isten szava és Szentírás közti különbség: a Szentírásban vannak részek, melyeknek
kizárólag a múltban volt jelentőségük, és a „morális megjobbítást” ma már nem
szolgálják
- „A Szentírás és Isten szava közt fontos különbséget tennünk, mivel mi ismerjük
ezt a különbséget. Hogy ezt korábban nem látták be, számunkra nem tilalom,
mely ezt megtiltaná. Ehhez a Szent Íráshoz – ahogyan ez a történetileg relatív
fogalom a zsidók között meghonosodott – tartozik Ruth, Eszter, Salamon
Zsoltárai, stb, azonban ezek közül nem mind tartozik az Isten Igéjéhez.”
- a verbális isnpirációt elveti, és az ehhez tartozó kánonfogalmat is relativizálja = a
kánon történetileg esetleges egész, mely az egyházi provinciák közti megegyezésen
alapul => elfogulatlan és szabad vizsgálódás szükséges a státuszuk eldöntéséhez!

82
 - ehhez kezdetét veszi egy biblián belüli elválasztási folyamat: a maradandó Isten
szava és a morális megjobbítást célzó történetileg relatív közt.
- „Isteni” és „morális” megkülönböztetés az Ó- és Újszövetség közt
- vallás és teológia megkülönböztetése: vallás a minden keresztyén által gyakorlandó
igaz kegyesség  teológia: a szaktudományos képzettséghez szükséges tudományos
módszerek (ezzel a vallás számára biztosítja a szabad mozgásteret)

1787 Altdorf Egyetemen tartott székfoglaló beszédében (Von der richtigen Unterscheidung
der biblischen und der dogmatischen Theologie und der rechten Bestimmung ihrer Beiden
Ziele) Johann Philipp Gabler (1753-1826)
- biblikus teológia vs. dogmatikus teológia
- „a biblikus teológia történeti karakterrel bír, azt közvetítve, amit a szent
könyvek írói az isteni dolgokról gondoltak. A dogmatikus teológia ellenben
didaktikus karakterrel bír, azt tanítva, amit tehetsége alapján vagy korának és
körülményeinek, helyének, felekezetének, iskolájának és ehhez hasonló dolgoknak
az adottságai szerint az isteni dolgokról filozofál. Mindenki, aki történetileg
érvel, úgy tűnhet, önmagában véve mindig azonos módon teszi (bár ez annak a
tanrendszernek a következtében, melyben kidolgozásra kerül, az egyik által
hasonlóan a másik által másképp kerül megfogalmazásra), azonban a többi
tudományos diszciplínával együtt sokoldalú változásnak van kitéve, ahogyan
azt a jelenlegi és korábbi oly sok évszázadra vonatkozó megfigyelés több mint
elegendően bizonyította.”
- a biblikus teológia feladata a sensus scriptorum kinyerése, tudományos exegetikai
módszertannak kell megalapoznia,  dogmatikus teológia: racionalitás, filozófia,
konfesszionalitás jellemzi
- a szentírási helyek többé nem dogmatikus tételek igazolására szolgálnak = a biblikus
teológia tisztán történeti, önálló tudományág, a rendszeres teológia előfeltétele.
- inspiráció  a sensus literalis kutatása
- a „szent emberek” elképzelései, fogalomhasználata, nézetei közt különbséget kell
tenni
- Ó- és Újszövetség közt is
- az exegézis során a grammatikai elemzés (Auslegung) és a kifejtés (Erklärung) közti
megkülönböztetés: az Auslegung – a szerző által gondolt jelentés feltárása, az
Erklärung – a feltárt történeti és filozófiai kritikája (próbája), vagyis a valódi értelem
felfedezése (például egy mitológiai történet újraértelmezése a világképpel
kapcsolatos kritika után)

Ferdinand Christian Baur (1792-1860): a bevezetéstudomány a szerzők által nyújtott adatok

kritikáját, és az ezzel együtt járó történeti és dogmatikai implikációk feltárását jelenti (Die
Einleitung in das Neue Testament als theologische Wissenschaft):
- „A kritika valódi tárgya éppen ez a bennük rejlő dogmatikusság, kanonikus
tekintélyük princípiuma (vezérelve). A bevezetéstudomány azt kell tehát

83
 vizsgálja, hogy ezek az iratok azok-e, amiknek a róluk birtokolt dogmatikus
elképzelés szerint lenniük kell, és az első előfeltevés, melynek alapján ez
egyáltalán megtörténhetik, az, hogy ezek valóban azon szentírók által lettek-e
megfogalmazva, amelyeknek őket tulajdonítják; tehát első feladata annak a
kérdésnek a megválaszolása, hogy ezek milyen joggal adják ki önmagukat
apostoli iratoknak.”
- a feladat: a hibásan dogmatikus tekintéllyel ellátott iratok történeti kritika alá vonása
=> valódi karakterének felismerése.
- zsidókeresztyénség – pogánykeresztyénség feszültségének felfedezése (Róm, 1, 2Kor,
Gal) – Hegeli szisztéma (tézis [zsidókeresztyénség] – antitézis [pogánykeresztyénség]
– szintézis [ókatolicizmus])
- az iratok abban a korban keletkeznek, melyben ennek a feszültségnek a
kiegyenlítődése zajlik.
- történeti háttér (az ellentét) felvázolása, majd ebben (teológiai tendenciáik alapján)
elhelyezni az iratokat, és feltérképezni az őskeresztyénség történetét [– Baur
rendszerét felelevenítik: az őskeresztyénség pluralitása!]
- alapfelismerése: minden irat sajátos történeti összefüggésbe ágyazódik, és ebben kell
megérteni

Heinrich Julius Holzmann (1832-1910) – 1885: A történeti-kritikai újszövetségi bevezetés

kézikönyve (Lehrbuch der historisch-kritischen Einleitung in das neue Testament)
- a bevezetéstudománynak az Úsz 27 iratára korlátozása egyedül a kánon-fogalommal
támasztható alá
- „A biblikus Bevezetés, mint a teológiai tudományok organizmusának egy tagja
persze pusztán a kánon fogalma felől ragadható meg, csakis általa nyeri el
belső egységét.”
- a kánonfogalom dogmatikus jellegét száműzi: (inspiráció, az iratok isteni jellege),
mivel, ahogy mondja: „feladatunkat a kánon történetének hívják és nem a kánonról
szóló tannak.”
- vagyis: az iratok keletkezésének és összegyűjtésének története
- általános bevezetés: az újszövetségi kánontörténet, és a szövegtörténet, speciális
bevezetés: az egyes iratok keletkezéstörténete

Gustav Krüger (gießeni egyháztörténész) – 1896: Az Új Testamentum dogmája (Das Dogma

vom Neuen Testament)
„az ’újszövetségi’ kortörténet helyét átvette egy általános öskeresztyénség-
történet, a ’bevezetés’ helyét az őskeresztyén irodalom története, az
’újszövetségi teológia’ helyét pedig az őskeresztyén teológia története.”
- nincs sajátos újszövetségi gondolatvilág + az újszövetségi iratok nem elválaszthatók
azoktól az iratoktól melyek az újszövetségi korban keletkeztek, de nem lettek
kanonikusak

84
 - „nem értek egyet azzal, hogy jogos lehet az ’újszövetség’ fogalmának
bármilyen formájával egy olyan korszak leírása során dolgozni, mely nem
ismer semmilyen Újszövetséget.”

William Wrede (1859-1906) breslaui újszövetséges – 1897: „Az úgynevezett újszövetségi

teológia feladatáról és módszeréről” (Ünber Aufgabe und Methode der sogenannten
neutestamentlichen Theologie)
- „ahol az inspiráció-tan megkérdőjeleződött, már a kánon dogmatikus fogalma sem
fenntartható”
- a kánon problematikus, mivel az iratok nem kanonikusként születnek, hanem később
lesznek azzá => a nem-kanonikus és kanonikus iratok közti határ illékony!
- nem a kánonhoz tartozás, hanem az irodalmi forma a megfelelő megközelítési
kiindulópont
- cél: egy újszövetségi dogmatikus biblikus teológia helyett őskeresztyén vallástörténet,
mely minden iratot tekintetbe vesz

Adolf Jülicher (1857-1938) – 1894: „Bevezetés az Újszövetségbe”

- irodalomtörténet helyett szövegtörténet
- a kánon megtartása lehetséges: (hatástörténeti érv) csak ezeknek az iratoknak lett
világtörténeti jelentőségük – különleges státuszuk van!

Werner Georg Kümmel (1905-1995)

- a bevezetéstudomány szigorú történeti tudomány, de a kanonikus iratoknak „a
keresztyénektől nyert hitben elfogadott sajátos jellegük van.” => nem a tudományos
módszer, hanem a kánonfogalom adja a bevezetéstudomány teológiai jellegét.
- a kánon meghatározza műve felépítését: történeti könyvek – levelek – apokalipszis

Philipp Vielhauer (1914-1977) – 1975: „Az őskeresztyén iratok története” (Geschichte der
urchristlichen Literatur)
- Franz Overbeck egyháztörténész egyik belátását viszi tovább: „az őskeresztyén iratok
története a formák története, ezért a formák története valódi irodalomtörténet lesz.”
- Martin Dibelius – 1926-os „Az őskeresztyén irodalom története” mint kiindulási pont
- a formatörténet – a kánon meghaladását jelenti (a kánonon kívüli azonos műfajú
irodalom vizsgálata): ezért bevon apostoli atyákat (1Kelemen levele, Ignátius-levél,
Polykarpos-levél, Barnabás-levél, apokrif evangéliumok, apostol-akták, Didaché)

Újabb színvonalas bevezetések: I. Broer, R.E. Brown, P. Pokorny/U.Heckel M. Ebner/St.

Schreiber, Gerd Theißen.

2. Az újszövetségi bevezetés problematikája (Willi Marxsen alapján)136

Tradícionálisan kettős felosztású tehát: általános bevezetés (a szövegek és fordítások
története), illetve a speciális bevezetés (szerző, keletkezési idő és hely, szándék
136
uő, Einleitung in das Neue Testament, Gerd Mohn Verlagshaus, Günterslohen, 19643.

85
[Veranlassung] és cél, olvasói kör, egységesség, és források)
Célja:
A bevezetéstani ismeretek birtokában helyesebb vagy jobb megértés elérése. Cél, hogy
olyan segítséget nyújtson az iratok megértéséhez, amely nem nélkülözhető. Probléma: a
történeti kutatás révén lehetséges teológiailag releváns eredményekre jutni? Ez a
tudományág vajon teológia vagy csak egy azt megelőző előkészítő stádium (Vorstufe)?
A probléma: miért szükséges tudni, hogy a szerzők nem voltak szemtanúk, nem ismerjük a
neveiket, hogy a pásztori leveleknek nem Pál a szerzője, hogy a zsidókhoz írt levél egy
történelmi hiba következtében tartozik a kánonhoz?  az egyházi hagyomány!
Akkor miért van a jobb történeti megértésre szükség? Futhat párhuzamosan, de akkor nincs
relevanciája. Kánontörténet – irodalomtörténet megkülönböztetése félrevezető: a történeti
problematika tisztázása ugyanazzal a módszerrel kell történjen.
A tudományágnak nincs sajátos módszere. Ezenfelül egy előzetes feltevés szűkíti le a
területét, és biztosít az iratoknak kiemelt figyelmet. (ld. „Isten szava” = használjuk, a kor
többi irodalmától való megkülönböztetésképp. Tehát „Isten Igéjét” kutatjuk.) De a profán
módon van-e lehetőség a történeti-emberi oldalát leválasztani az istenitől? (pl. héj-mag
elmélet – lehet-e szétválasztani? és ha sikerül is, mit kezdünk teológiailag az emberi
oldallal?)
Tehát: ha a módszer felől nézzük, nincs lehetőségünk bevezetéstanról beszélni, hanem csak
irodalomtörténetről. Ha Isten Igéjéből indulunk ki, az ÚSZ kivételes jellegéből, lehet profán bevezetést
űzni, viszont már a kezdet kezdetén elvész a teológiai haszon.
F.C. Baur: az újszövetségi teológia „keresztyén dogmatörténet annak újszövetségen belüli
kibontakozásában” – ezek teológiai iratok, azonban egy bizonyos történelem részeként, és
nem attól függetlenül. Ezek az iratok az előttük álló Kijelentés egyszer-s-mindenkorra
jellegének kibontakozásai.
Tehát: „a vizsgálat célja a ma bennünket megszólító kánonba ágyazott Isten Szava.”
(történelmi+teológiai horizont együtt). Ez azt is jelenti, hogy ezek az iratok a valamikori
történeti szituációba szólnak bele. Azzal az igénnyel léptek fel, hogy a megírás korában Isten
szavát közvetítik.
Ezt az igényt abból nyerik, hogy (direkt vagy indirekt) a Jézusban bekövetkező isteni
kijelentést a saját koruk irányában tanúsítják. A kijelentés „egyszer-s-mindenkorra”
jellegéből indulnak ki, és ezt a korhoz kötött formában fejezik ki => újra elbeszéltté kell,
legyen, miközben ezen az örökön tájékozódik. Ezt az állandó jelleget azonban nem lehet
kioldani azokból a megszólalásokból. – a kijelentéssel mindig történetileg meghatározott
formájában találkozunk!
Udo Schnelle rövidre zárja a kérdést: a történeti hitelességgel kapcsolatos kérdés nem kell,
befolyásolja a szöveg tartalmának tekintélyét. Arra a belső igényre hivatkozik, mely a
kanonikus szövegek sajátja, és ami miatt hatástörténeti szempontból kiemelkedő szerepet
töltenek be, illetve arra a történeti hagyományra melynek súlya ezeket az iratokat, mint
újszövetséget egybetartja. De a történeti eredménytől nem függ a hitelesség:

86
 „A történeti valószínűség-ítéletek nem döntenek arról, Isten az Újszövetségen
keresztül a Szentlélek által az emberhez szólni tud vagy hitre hív. Ez az
esemény nem az emberi tudáshoz, hanem egyedül Istennek a Szentlélek általi
önkinyilatkoztatásával kötődik, és az óegyház meggyőződése szerint ez
mindegyik szentírásbeli szöveg esetében így van.”137

3. A bevezetéstudomány segítsége:
1. a történeti háttér feltárása révén világossá teszi, miért azok a képek, koncepciók, szavak
állnak a megfogalmazás központjában.

Róm 3,28 -------------------------- Jak 2,24. – az összehasonlítás a tört-i szituáció hátteréből

megértve!
tört-i szit. történeti szit.

2. az exegézist támogatja: olyan szövegek az evangéliumok/levelek, melyeket egy

meghatározott olvasókörnek szántak. Az exegézis: annak utánmondása/újrafogalmazása,
amit a szöveg mondani akart (múlt idő!). A tartalom valódi megismeréséhez azonban
szükséges a szerző és az olvasó ismerete: sajátos problémáik, kérdéseik köre, az irat
megírásának indítéka, a szituáció megvilágítása, az anyag ismerete, ami ezt a tartalmat
szolgálja
3. Az újszövetségi iratok nem közvetlenül az örök érvényű kijelentésen orientálódnak. Az
újszövetség például hagyományirányok kereszteződéseiből jönnek létre (Q, saját-anyag,
redakciós betétek, hagyománygyűjtemények, egymás hagyományai). A páli korpusz Pál
előtti hagyományt, páli hagyományt, és a deutero-páli levelek Pál utáni hagyományt is
hordoznak. Ez nem lenne látható pusztán a kanonikus és műfaji besorolás révén. A „honnan”
kérdése nyílik meg, a forma, a műfaj, a kifejezésmódok kérdése, és emellett a „hogyan éri el
hallgatóit” kérdése.
Emiatt a bevezetés és az újszövetségi teológia közti határ nem válik szét. A bevezetés az
anyagon orientálódik, a teológia az üzeneten.

4. Az iratok műfajilag sokszínűek, és maga egy műfaj pl. a páli levelek korpusza is tartalmaz
többféle műfajt: himnusz, intés, erény-táblák, hitvallási formulák. Ezeknek jellemzőit fontos
megállapítani, feltérképezni, csoportosítani, de ezek mind egy üzenet kifejezésében
segédkeznek. Ezek az építőkövek egy egészet építenek, azonban az egész több mint a részek
összege.

137
Udo Schnelle: Einleitung in das Neue Testament, Vandenhoeck&Ruprecht, 8. Auflage, 2013, 29. Ez persze
nem támasztja alá a hagyomány kontroll-funkcióját, ahogyan azt a francia oratorianus Richard Simon kifejtette:
számára a Szentírás megbízhatatlansága csak annak a jele, hogy a szent hagyományra mindenképpen szükség
van, mint a hit valódi alapjára. (vö. Willi Marxen, Einleitung in das Neue Testament [19643], 12.)

87
5. Az iratok nem elsősorban (vagy pusztán) a jelennek szóló felhívások, hanem minden
korban megszólaló bizonyságtételek. A bevezetés abban segít, hogy az iratokat a saját
történeti összefüggésükben értsük meg. Ez a besorolás segít elkerülni azt a hibát, hogy a
„nem-hiteles” jelző a tekintély aláásását végezze. Az, hogy például a 2Thess nem páli, nem
jelenti azt, hogy „nem sokat vesztünk vele”. Sokkal inkább azt, hogy egy tradíció részének
tekintjük, melyben sokkal jobban megérthetjük (hatások, megváltozott szituációra adott páli
szellemben fogant válasz)

Konkrét példa: Mk 3,1-6.

Információk: Jézus nem követett el bűnt – 1. nem tett semmit, csak szólt (gyógyításnak minősül =
érintés, valamilyen rituálé, gyógyszeres kezelés) 2. a farizeusok nem mind a szigorú irányzatba
tartoznak (Beth Hillel, Beth Sammai vitája); több esetben a farizeusok is megtalálják a módját, hogy a
szombatnapi gyógyítás tilalmát enyhítsék; a galileai parasztok valószínűleg nem problémáznak a
farizeus csoportok közti apróságok miatt. Akkor az a válasz, hogy non liquet (nem tudjuk) mi a valódi
ok, vagy történeti kontextus? (Meier III, 687.) Vagy hogy a történet nem eredeti?
A pont fontos, de éppen azért, mert ebben az esetben érdemes áthelyezni a hangsúlyt, ami révén
megváltozik az üzenet középpontja! Jézus nem tesz semmi elítélendőt, csak a legszigorúbb farizeusok
(és esszénusok) szemében – de az ellenfelei a semmibe is képesek belekapaszkodni, hogy alapot
találjanak a vádjaikhoz! Csakhogy Jézus tette (az, hogy nem ad kapaszkodót a vádhoz), a saját
bűnösségük bizonyítéka. Vagyis az üzenet nem az, hogy Jézus eltöröl egy szombatnappal kapcsolatos
rendeletet, hanem az, hogy az ellenfelei Jézus tettei ellenére megátalkodottak. A felismert új
háttérinformáció tehát nem semmisíti meg a történetet, nem is teszi kérdésessé a történetiségét, hanem
áthelyezi egy másik kontextusba, melyben érthetővé válik.

2. INSPIRÁCIÓ ÉS SZERZŐSÉG

Ihletettség kérdése. A Szentírás Istentől ihletett (θεοπνάστος, inspiratio). 2 Tim 3,16.

Megkülönböztetünk:

 Mechanikus inspiráció: Minden egyes szó, vessző, ékezet mechanikusan alászállt a

mennyből, akik rögzítették bábuk voltak. Ezt mi nem valljuk.

 Verbális inspiráció: csak a szavakat inspirálta Isten.

 Extatikus: nem tudtak arról, hogy mit jegyeznek le, hanem révületbe estek.

 Organikus inspiráció: Isten kijelentette magát és elhívott embereket, hogy ebből a

kijelentésből valamit megértve kijelentsék. Mi ezt valljuk. Isten, hogy kijelentse magát

emberi eszközöket használt fel.

Számunkra, az egyház számára nem azért mérvadó egy bibliai könyv, mert azt x.y. írta. Az

Ószövetségben olvassuk azt, hogy „lett az Úr szava”, „Így szól az Úr”. Az evangéliumoknál

88
ez nehezebben képzelhető el. Azt szokták érteni rajta, hogy a Biblia minden szava Istentől

ihletett.

A reformátorok azt vallották, hogy az inspiráció a Szentlélek által történt, de úgy, hogy a

megértés is a Szentlélek által történik!

A Biblia létrejötte Isten Lelkének munkája által történik, de ebbe a folyamatba tartozik

nemcsak a leírás, hanem a megértés is. Kettős pneümatikus inspriáció:

Isten szava
↓
meghallás
↓
leírás Az egész folyamat nem véletlenül van,

↓ mögötte Isten akarata van.

hagyományozás
↓
elolvasás (vagy megszólalása az Igének)
↓
Isten szava

Az Újszövetségben található könyveket 9 különböző szerző írta. A kánonszerűség valódi

mértéke az ihletettség. „A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a

megjobbításra, az igazságban való nevelésre; hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó

cselekedetre felkészített.” (2 Tim 3,16-17). Más szóval, bármi, amit Isten ihletett, az Írás része, és

bármi, ami nem Isten ihletéséből keletkezett, nem tartozik az Íráshoz, ha az Írás Isten hiteles

szavának írásos feljegyzését jelenti.

A kánonbeli ihletettség megállapítható:

 belső tartalmuk alapján,

 erkölcsi hatásuk alapján,

 illetve a keresztyén egyház belső bizonyságtétele mutatja meg a könyvek értékét.

Mindegyik könyv központi témája: Krisztus személye és műve.

 Az evangéliumok életrajzi jellegűek,

 az ApCsel Krisztus személyének történelmi hatásáról ír,

 a levelek azokkal a tanításokkal foglalkoznak, melyek Krisztus megismeréséből fakadnak,

89
 míg a Jelenések könyve Krisztus személyének a jövővel való kapcsolatáról ír (a jövőbe

mutat).138

3. KRONOLÓGIA (ld. a táblázatot is!)

Az Újszövetség könyvei nem abban a sorrendben íródtak, ahogyan a Bibliában

következnek. Nem szabad azt feltételezni, hogy mivel az evangéliumok megelőzik Pál

leveleit, ezért hamarabb is keletkeztek.

Az I. század történetét három különböző hosszúságú szakaszra oszthatjuk.

1. A kezdet időszaka

Magába foglalja Krisztus életének idejét. Kr.e 6. – Kr.u 29-ig. Ezt az időszakot négy

evangélium írja le.

2. Az elterjedés időszaka (az első keresztyén generáció)

Kr.u 29 – 60 között, amely a missziós vállalkozás kibontakozásának tanúja volt.

Igehirdetők csoportjai járták végik a Római Birodalom útjait minden irányba, evangelizálva

és új gyülekezeteket alapítva a különböző fontos központokban. Az ApCsel főleg Pál

pogányok között végzett missziójáról ad képet. Ezalatt az idő alatt az evangélium eljutott

Jeruzsálemből Rómába és sok más helyre (pl. Szíriába, Samáriába), amelyet az ApCsel

szerzője nem jegyzett le. Erre az időszakra esik Pál leveleinek többsége is, amelyek Pál

missziói pályája alatt íródtak.

3. A konszolidáció korszaka (második keresztyén generáció)

Kr. u 60-100. Ezt bizonyos fokig homály fedi, mert keveset tudunk az egyház történetéről

ebben a korban.

 E korszakhoz tartoznak a pszeudo-páli levelek, a Pásztori levelek és 1Péter.

 A Lukács által írt ApCsel-t és Mt evangéliumát valószínűleg Kr. u 90 körül tették közzé.

 Márk evangéliuma korábbi időpontban keletkezhetett, de ha hihetünk a hagyománynak,

akkor szélesebb körben csak ebben az időszakban vált ismerté.

 A Zsidókhoz írt levél és Júdás levele Kr. u I.sz. végén keletkezett.

 János írásai: az evangélium és a levelek lehet, hogy csak Kr. u 90 körül jelentek meg.

 A Jelenések könyve valószínűleg Domitianus uralkodásának idejére tehető (95k).

4. A harmadik generáció keresztyénsége (100-150.)

138
Merrill C. Tenney: Újszövetségi bevezető KIA Budapest, 2003. 457. p.

90
 Ide tartozik a késői 2Péter, és több pszeudepigráf irat (pl. Ignatius levelei, Hermász

Pásztora)

Az Újszövetség könyveinek pontos kronológiai elhelyezése lehetetlen. Egyik sincs

számszerűen datálva. Az evangéliumokkal foglalkozva három kronológiai vonatkozást kell

figyelembe venni.

1. Az idő, amelyről az evangéliumok szólnak, és amely lényegében az „elbeszélt események

ideje”. Ez nem egyezik meg a keletkezés idejével, mivel például az evangéliumok egy 30

évvel korábbi eseménysorozat elmondását tűzik ki célul.

2. Az a korszak, amelyben anyagukat megfogalmazták és az egyház szükségleteihez és

nyelvhasználatához igazították. Ezekből a másodlagos információkból gyűjthető adat

arra nézve, milyen közegben és mikor születhettek az írások. Ilyen alapvető mérce

például, hogy egy evangélium utal-e Jeruzsálem pusztulására (tud-e róla), vagy még

nem. Így válik a kr.u 70-ik év vízválasztó dátummá.

3. A közzététel tényleges időpontja, amikor az egyes evangéliumok írott példánya

napvilágot látott, és amikor azt hiteles dokumentumként használni kezdték. 139 Ezt sok

esetben szinte lehetetlen megállapítani, mivel maga az írásba foglalás is több lépcsőn

mehetett keresztül, és a végső megfogalmazása előtt már használhatták. Ennek oka, hogy

az ókori ember számára az írott dokumentum pusztán „emlékezeti-támpont”, azaz olyan

segítség, mely a memorizációt segíti, vagy a memóriában lévő információ előhívását és az

ismétlést szolgálja.140

IDŐSZÁMÍTÁS:

Háromféle időszámítás volt. Az egymáshoz való átszámítás szinte lehetetlen, mivel a

kezdőévek sem egyeznek (görögöknél az első olimpia Kr.e. 776., a zsidóknál a teremtés

„előtti” év: Kr.e 3761; a rómaiknál Róma alapítása Kr.e 753). A Makkabeusok az úgynevezett

tholemaioszi időt használták, ez egy helyi idő volt.

A háromféle időszámítás:

1. Görög

139
Merrill C. Tenney: i. m. 158-160. pp.
140
Birger Gerhardsson, W. H. Kelber, „Jesus in Memory” szerzői

91
 2. Római

3. Zsidók

Ezen kívül az uralkodók idejéhez is igazodtak, pl. „Heródes uralkodásának x-edik évében”.

Évek: A palesztinai zsidóság tavaszra, a magyarországi zsidóság az év fordulóját őszre teszi,

a görögök éve ősszel kezdődik, a latinoké márciusban. A görögök ráadásul olimpiádokat

számoltak, 5 éves periódusokat (amik valójában négy évet takarnak). Mivel megfigyelések

alapján iktattak be extra hónapokat, maguk a plusz hónapok eléggé önkényesen kerülnek be

az évbe, így még jobban megnehezítik a pontos számolást. Ez egy egymáshoz képest

kulturálisan is relatív időbeosztást jelent, mely nagyon megnehezíti az összehasonlítást, de a

pontos datálást is.

Hónapok: A a rómaiakhoz és görögökhöz hasonlóan a zsidók is holdhónapot számítottak,

azaz váltakozva 29-30 napból álló, a teljes holdfázist követő beosztást követtek. Így a teljes

naptári évet viszont a hónapok száma nem fedte. Amikor a papok látták, hogy az ünnepek

kicsúszhatnak a mózesi rendelkezések által meghatározott évszakból (vagyis az Ádár hónap

elmúltával még nem érkezett meg a tavasz) egy extra hónapot iktattak be, az Ádár hónap (a

12.) megismétlésével. Erre általában 3 évente került sor, mivel egy lunáris év 11 nappal

rövidebb, mint egy nap-év. A zsidóknak egyetlen egy ünnepe volt, amit pontosan

meghatároztak, és nem a mindenkori naptárhoz igazodott, a húsvét számítása. A zsidók két

holdhónapot használtak. Idusz (=fél) a hónap felezőpontja, latinul azt jelenti: ő maga.

Napok: A szombat megtartása fontos volt, csak a szombatnak adtak nevet, az előtte való nap

volt az előkészületi nap, a többi napot megszámozták, ma is így van: előkészület, sabbat,

1,2,3,4 és 5 nap. A holdnaptár problémája, hogy nincsenek egész évek, csak töredék-hetekkel.

Ezt kiküszöbölendő a fogság utáni zsidóság részben függetlenedik a naptári sabbat-tól, de ez

ahhoz a problémákhoz vezet, hogy mikor tartandó a hetedik nap. A napok a környező

kultúrákban nem egyértelműek, hiszen a pogány népek csak hónapokra osztották az évet.

Később a görögök is kezdték átvenni a hétnapos hetet, mára már általánossá lett.

Új napok, órák számítása:

Az órák számítására többféle változat volt. Az órákra való bontás valószínűleg Egyiptomból

ered. A rómaiak és a keletiek éjszaka nem számolták az órákat, őrváltásról beszéltek. 1 őr 3

órát állt őrt. A példázatoknál negyedik őrváltásról olvasunk. Az éjszaka napnyugtától

napkeltéig tartott. A zsidók pontosították, mert az utolsó órára már nem lehetett látni a napot

92
a ködös idő miatt. a napi időt 12 részre osztották, így az Újszövetségben előforduló

óraszámításhoz hozzá kell adni 6-ot.

1. SZERZŐSÉG
Az Újszövetség könyveit szerzők szerint is osztályozhatjuk.
Szerző Hely Idő Könyv
ismeretlen diaszpóra-zsidó Szíria Kr.u. 80-90. Máté
Márk (nem tanítvány) Róma? Kr.u. 70k. Márk
ismeretlen pogánykeresztyén Róma? Kr.u. 90k. Lukács
Kr.u. 90-100. ApCsel
egy ismeretlen teológus Kr.u. 100k János
a „Jánosi ismertetlen Efézus Kr.u. 95k 1. János
kör” vagy Kr.u. 90k 2. János
„iskola” ismeretlen presbiter Kr.u. 90 után 3. János
tagjai zsidókeresztyén Patmos Kr.u. 90-95k Jelenések
vándorpróféta
ismeretlen hellénista Alexandria I. sz. vége Jakab
zsidókeresztyén
ismeretlen zsidókeresztyén Kisázsia Kr.u. 80-100 között Júdás
Pál Korintus Kr.u. 50k 1Thessz
Efézus Kr.u. 55. eleje 1Kor
Macedónia Kr.u. 55. ősze 2Kor
Macedónia Kr.u. 55. ősze Gal
Korintus Kr.u. 56 eleje Róm
Róma/Efézus Kr.u. 60. Filippi
Róma/Efézus Kr.u. 61k Filem
deutero-páli szerzők Kisázsia Kr.u. 70. Kol,
(Páli „iskola” tagjai), Kr.u. 80-90 Ef,
Kr.u. 100k 2Thessz
Kr.u. 100k Pásztori levelek
(1-2Tim, Tit)
ismeretlen zsidó szerző Kr.u. 100k Zsid
ismeretlen Kisázsia Kr.u. 90k. 1. Péter
ismeretlen hellén (zsidó)keresztyén ? (Róma, Kr.u. 120k 2. Péter
Egyiptom)

Szerzőség és az inspiráció kérdése:

Mint látható, a szerzőség kérdése szinte minden esetben megkérdőjeleződött. Az egy-

házatyáknál megtalálható, a szerzőségre vonatkozó hagyományok a legtöbb esetben meg-

bízhatatlanok, és maguk a címfeliratok is utólagosan lettek a művekhez illesztve. Ez azonban

nem önálló jelenség az ókorban. Olyan szerzőknek, mint Orpheusz, a híres mítikus énekes és

93
művész neve, illetve a neves orvos Hippokratész neve alatt is számos levél forgott

közkézen.141 A Kr.e 2-tól a Kr.u 1. századig folyamtosan születtek Pythagoreus, Szókratikus

levelek, a nagy mesterek nevében, őket utánozva és rájuk hivatkozva. Az Ószövetségi

könyvek nagy része is anonim módon hagyományozódott. A pszeudepigráfiák az első gen-

eráció kihalása utáni időszakból származnak, az egyház útkeresésének idejéből. Ebben az

időszakban zajlik a zsidóságtól való elválás, a tévtanítók elleni küzdelem, az első gyülekezeti

hivatalok és tisztségek létrejötte, mely belső tekintélyt biztosít az evangélium közvetítőinek.

Ezeknek a pszeudepigráf iratoknak azonban nem csak annyi a célja, hogy az apostol halála

után is megőrizze az apostoli hagyomány folytonosságát, hanem az, hogy az iskola

„vezetőjének” tanítását aktualizálják a megváltozott körülmények között.

Ezenfelül, a parúszia késlekedése és az ezzel járó probléma válik akuttá, melyre reagálni kell.

A szerzőség nem befolyásolja az iratok hitelességét. Aki „páli” szellemben fogalmaz, egyénit

alkot ugyan, de Pál teológiája és látásmódja alapján. Ez azt jelenti, hogy a „páli”, vagy

„jánosi” tekintély megmarad, mivel az iskola keretein belül születnek az új iratok. Az imitá-

ció és a mester iránti tisztelet olyannyira mély, hogy bizonyos levelek teljes „Pál-fikcióval”

szolgálnak: Pál bemutatkozik („páli stílusban”), útitervet készít, és a levél egy páli életszituá-

ciót is megnevez, holott a levél nem az ő keze munkája. Az 1Tim 5,23-ban található tanács

(„gyomrodra való tekintettel élj egy kevés borral”) szándéka persze nem „Pál-hamisítás”,

hanem a páli elv kiterjesztése olyan aszketikus gyakorlat elítélésére, mely tiltja a borivást, és

mellyel az 1Tim szerzője szembesül. Mindemellett természetesen ott van az a lehetőség is,

hogy ezeket a pszeudepigráfnak nevezett iratokat Pál apostolhoz kapcsoljuk, sőt konzervatív

tudósok ismét a szemtanúság mellett foglalnak állást. Az egész vita mögött az a meg-

győződés áll, hogy az iratok hitelessége azon áll vagy bukik, kik a művek szerzői: amenyiben

apostolok, akkor hitelesek, amennyiben nem, akkor nem lehetnek azok (ld. Johann David

Michaelis kiindulópontját.) Ez a megközelítés azonban nem feltétlenül takarja maguknak az

iratoknak a szándékát. Céljuk a keresztyén tanítás megőrzése, és a tévtanításokkal szembeni

küzdelem, és mint ilyenek, mindig az eredeti szerző tekintélyétől függenek – arra mutatnak,

és azt fejtik ki. Ezért volt az iratok hitelességének eldöntésében fontos szempont a regula

fidei, vagyis az a kontroll, mely a „jézusi tanítás hiteles megőrzésére” irányult. Amennyiben

egy irat azt a tanítást hitelesen visszaadta, elfogadottá válhatott.

141
SchENT 356.

94
2. SZÖVEGVÁLTOZATOK mint teológia problémák

A szövegváltozatok nem jelentenek olyan szintű módosulásokat, melyek alapvető hitelességi

kérdéseket vetnének fel. A kéziratváltozatokban azonban igenis vannak olyan passzusok,

melyek teológiai jellegű módosításokat szenvednek. Szakszerű szövegkritikai elvekkel kell

utánanyomozni, mely variációk lehetnek a legkorábbiak, még akkor is, ha azok esetleg

későbbi teológiai fejleményeket nem támogatnak. Ezen felül nincs birtokunkban az

autographon, azaz az eredeti szöveg. Ez azonban a nagyszámú kézirat birtokában nem

végzetes veszteség. Alázatra tanít ugyanakkor, hogy a rendelkezésünkre álló szöveg a

Münsterben működő Institute for New Testament Textual Research (Az Újszövetségi

Szövegkutatás Intézete) alkotó tagjainak és a velük együttműködő amerikai United Bible

Society szövegkritikai munkáján alapul. A Nestle-Aland szövegkiadások maguk is

változnak, a korábbiakhoz képest eltérőek: a 26. kiadás például alapszövegében tudatosan

eltér a korábbiaktól. A 27. kiadás szövegkritikai apparátusa alapos átdolgozáson ment

keresztül. A 28-ik kiadás több ponton szintén más alapszöveget tartalmaz, mivel közben

megjelent a Pásztori levelek kritikai kiadása, ezért azok szövege ennek alapján megváltozott.

(ld. ehhez a http://www.nestle-aland.com/en/the-28-edition/ honlap legújabb kiadással

kapcsolatos információit.) A szövegkritika egy olyan állandó munka, mely az újabb

kéziratok előkerülésével együtt változik és alakul. Ettől függetlenül azt kell mondjuk, hogy

az evangélium üzenete megbízhatóan hozzáférhető – viszont nem vallhatjuk a „verbális

inspirációt”, mivel a szöveg, amelyet birtoklunk, tartalmában hiteles, és nem az előttünk álló

formájában. Ez egy fontos alapelv, annak a felismerése, hogy a szöveg önmagában nem az

igazság hordozója. A szöveg csak médium, közvetítő közeg, mely, ahogy a kéziratok

megmutatják, néha megbízhatóan (alexandriai szövegtípusok), néha kevésbé megbízhatóan

közvetítik ezt az üzenetet (a bizánci szövegtípusok). A kritikai kiadás feladata, hogy a lehető

legkorábbi szövegvariációt közelítse meg.

95
 7. A szinoptikus evangéliumok

MÁTÉ EVANGÉLIUMA

1. Szerző

Máté evangéliuma az Újszövetség első könyve. Az evangélium szerzője nem nevezi meg

magát. Az óegyházi hagyomány Mátét, Jézus tanítványát tartja az evangélium szerzőjének.

Máté héber neve, Mattai, azt jelenti: Isten ajándéka. A hagyomány ősiségét bizonyítja, hogy a

Héberek Evangéliumának 4. töredékében is megtalálható (II. sz. eleje) ez az információ. Az

Újszövetség könyveiben Máté személyéről nagyon kevés feljegyzés található, összesen öt.

Máté evangéliumában kétszer fordul elő a neve:

 9,9-ben, az elhívási történetben

„Máté a szavakat héber nyelven  10,3-ban, az apostoli névsorban.

állította össze, néhányat azonban
lefordította, úgy, ahogyan Ugyancsak a tanítványok névsorában említi
alkalma nyílott rá.” (Udo
Schnelle)  Márk (2,14)

„Máté a héber  Lukács (6,15)

gondolkodásmódnak megfelelően
írta le a mondásokat,  és az ApCsel (1,13).
magyarázattal is ellátta ezeket,
amennyire csak tudta, Feltűnő, hogy a parallel (párhuzamos) helyeken, Mk-ban és
mindegyiket.” (Vanyó féle
fordítás) Lk-ban a Lévi nevet találjuk. Ezt az eltérést úgy próbálták

Eusebios: Egyháztörténet, III 39, magyarázni, hogy eredetileg a Lévi lehetet a neve, de
16.
elhívásakor a Máté nevet kapta, illetve, hogy Lévi név lévita

származására utal. Az írásmagyarázók ma azon a véleményen

vannak, hogy az evangélium szerzője nem lehetett a tanítvány Máté. A Papiastól eredő

hagyomány információja sem alátámasztható, mármithogy létezett egy arám nyelvű ős-Mt

(logia-gyűjtemény?), melynek egyes részeit aztán Máté maga, képességei szerint lefordította.

Egyesek szerint, éppen a megfogalmazás bizonytalanságai, és a többféle fordítási lehetőség

miatt többértelmű Papias szöveg (ld. második fordítást) nem is a megfogalmazás nyelvére,

hanem a stílusára, vagy tartalmi jellegzetességeire utal. Ez valószínű feltevés, mivel -

ahogyan azt látni fogjuk -, Mt Jézust, mint törvénytisztelő rabbit kívánja bemutatni. A szerző

a saját gyülekezetében tanító lehetett (Mt 13,52; 23,34), és célja Jézust, mint tanítót láttatni. 142
142
SchENT 289.

96
Az evangélium katechetikus szerkesztettsége arra enged következtetni, hogy a művet a

szerző az evangélisták (a gyülekezet alárendelt vezetőinek) oktatására szánta. Minden

valószínűség szerint az evangéliumot egy liberális hellén diaszpóra-zsidókeresztyénnek

köszönhetjük. Erre utal például a körülmetélkedés félretétele, mely konzervatív zsidó

körökben a Tóra megszegésének számított volna, míg a hellén diszpóra-zsidóságban ennek a

gyakorlatnak a gyakori előfordulását tapasztaljuk.143

2. Keletkezési hely és idő

Hasonlóképpen a keletkezés helyét és idejét sem tudjuk pontosan meghatározni. Van, aki

keletkezési helyül Palesztinát, mások Szíriát jelölik meg. Emellett szólnak az evangéliumban

Mt 4,24 („egész Szíria környékéről kimentek őt hallgatni”), illetve Antióchiai Ignáciusz, és a

Didaché utalásai. Az evangélium alapjául szolgáló gyűjtemények, hagyomány-darabok

keletkezési helye feltétlenül Palesztina. Viszont a 17,24-27 a görög szövegben két didrachma

értékű sztátért említ – ilyen értékű pénz csak Antiokhiában vagy Damaszkuszban volt

forgalomban. A végleges összeállítás, a zsidó háború miatt nem Palesztinában, hanem Szíria

területén történhetett.

A keletkezési idejére nézve is eltérnek a vélemények. A jelenlegi elfogadott elmélet

szerint Kr. u 50-nél előbb nem keletkezhetett, hiszen csak Mk után írhatták. A legkésőbbi

dátum pedig attól függ, hogy a 24. részt jövendölésnek értik-e, hiszen akkor Kr. u 70 – a

jeruzsálemi templom pusztulása – előtt készen kellett lennie. Vannak azonban, akik a 24.

fejezetet úgy látják, hogy abban a már bekövetkezett pusztulás tükröződik, ezért ők 70 után

számolnak a keletkezésével.144

Ignatus 110 körül már ismeri az evangéliumot, így feltehetően 90 körül történt az

evangélium végleges összeállítása.145

3. Az evangélium címzettjei

Az evangélium természetesként kezeli a zsidók elvettetését és a pogánymissziót (az

evangélium hermeneutikai kulcsa a kiküldési parancs [Mt 28.18-20.]). 146 A gyülekezet

143
SchENT 291, Ralph P. Martin: New Testament Foundations – A guide for Christian Students, Vol 1. The
Four Gospels, Eerdmans, Grand Rapids, 1975.
144
SchENT 291.
145
Budai Gergely dr.; Herceg Pál: i.m. 117. p.
146
SchENT 292.

97
szituációja a zsidóság és a korai keresztyénség szétválásának feszültségteljes időszakát

követő távolságtartás és kritika. A „zsinagógák” kegyességével szemben Isten eredeti

akarata, egy „jobb kegyesség” (5,20) betöltése a mennybe jutás feltétele. A legfőbb probléma:

megmaradni a kegyességben anélkül, hogy megfáradnának a tettekben és a szereteben. A

buzdító beszédekben a „kishitűséget” a teljes Tóra megcselekvése (Mt 5,17-19), a kiteljesedés

(5,48), az igazságosság (3,15), és a Lélek gyümölcsei (Mt 3,10; 7,16-20; stb.) ellenpontozzák. A

másik probléma a ψευδοπροφῆται (hamis próféták) jelenléte, akiknek Mt az ἀνομία-t, a

törvénytelenséget rója fel (7,23; 24,12). Emiatt lesznek rosszak a gyümölcseik (7,16-20).

Valószínűleg hellén antinomistákról van szó. Érdekes, mivel ez az evangélium a re-judaizálást

védi, valószínűleg a pálihoz hasonló teológiai irányzattal szemben, vagyis azt vallja, hogy

senki sem lehet Krisztus-követő, amíg a törvényt és annak kívánalmait valaki meg nem

ismerte. A célközönség a diaszpórában élő zsidókeresztyén csoport, illetve a még meg nem

keresztelkedett zsidók, akik a zsidó szokásokat ismerik. A „mátéi” gyülekezetnek nincs

hivatalos vezetője, de próféták és karizmatikusok működnek benne. Péternek, mint az

„oldásra és kötésre” felhatalmazottnak, a tanítványok szószólójának, mint „első” apostolnak

kiemelt helye van (Mt 16,18).

Az evangélium eredeti nyelvének általában a görögöt tartják, mivel az nem viseli magán a

fordítás jellegét, és mert ezt támasztja alá az Ósz-i idézetek szövegformája (a Septuaginta

szövegét követik), illetve a többi szinoptikus evangéliummal való összehasonlítás.

4. Az evangélium sajátosságai

a) Összehasonlítva Mk evangéliumával Mt átveszi annak csaknem teljes anyagát, de az

események, történetek leírásában sokkal szűkszavúbb, rövidebb, kevésbé drámaibb.

Viszont sokkal nagyobb súlyt helyez Jézus beszédeinek közlésére. Öt nagy beszéd-

gyűjteményt találunk az evangéliumban, melyek a több mózesi párhuzam mellett a

Pentateuchosra utaló szerkezeti sajátosságot jelentenek:

 Hegyi Beszéd (5-7 f.)

 A tanítványok kiküldetésekor mondott beszéd (10,5-12)

 A 13. fejezet 7 példázata Isten országáról

 Gyülekezeti tanítások (18. f.)

98
  Feddőbeszéd a farizeusok és írástudók ellen (23. f.) és az utolsó időkről szóló tanítás

(24,4-25,46)

b) Fontos jellemzője az evangéliumnak a reflexiós idézetek sora: Jézus életének egy-egy

eseménye után utal arra, hogy ez azért történt, hogy beteljesedjen egy ósz-i jövendölés. A

szerkezete állandónak tekinthető: az ígéret-beteljesedés sémát követi. A kutatók többsége

szerint ezek egy önálló gyűjtemény részei lehettek, melyeket Mt az evangéliumba

illesztett.147

c) Végigvonul az evangéliumon az engedetlen Izráel ítéletének gondolata is. (ld.: Keresztelő

János igehirdetése, Hegyi Beszéd, a farizeusokkal való viták, a 7 jaj, eszchatologikus

példázatok.) Ez, mint láttuk, a gyülekezet szituációját is tükrözi: a pogányok felé nyitó

missziót, és a zsinagógával való szakítást.

(5. Csak Máté evangéliumába található szakaszok

 Jézus születésének megjelentése Józsefnek 1,18-25

 Keleti bölcsek 1,1-12

 Menekülés Egyiptomba 2,13-15

 Betlehemi gyermekgyilkosság 2,16-18

 Visszatérés Názáretbe 2,19-25

 Hegyi Beszédből: Ne esküdj! 5,33-37

A böjtölésről 6,16-18

Az adakozásról 6,1-4

 Jézus hívja a megfáradtakat 11,28-30

 A búza és a konkoly példázata és magyarázata 13,24-30. 36-43

 A szántóföldbe rejtett kincs és igazgyöngy 13,44-46

 A halászháló 13,47-52

 Jézus felelete Péter vallástételére 16,17-19

 Jézus megfizeti a templomadót 17,24-37

 A gonosz szolga példázat 18,23-35

 A két testvér példázata 21,28-32

 A szőlőmunkások példázata 20,1-16

 A tíz szűz 25,31-46

147
SchENT 299, a vitához ld. NTF 236k.

99
 Az utolsó ítéletről 25,31-45

 Pilátus feleségének üzenete 27,19

 Jézus sírjának őriztetése 27,62-66

 Az őrség megvesztegetése 28,11-15)

6. Az evangélium tartalma

I. Bevezetés. Jézus születése, gyermekkora, munkájának előkészítése (1,1-4,25)

II. Jézus Galileában (5,1-13,52)

1. Hegyi Beszéd (5-7 f) – I. beszédblokk

2. Jézus csodatettei (8 f)

3. Kiküldetési beszéd (9,35-11,1) – II. beszédblokk

4. Jézus tettei: gyógyítások, vitabeszédek (11,2-12,50)

III. Jézus vándorúton Jeruzsálem felé

1. Példázatok – III. beszédblokk (13,1-52)

2. Jézus Galileai vándorlása (13,53-17,27)

3. Gyülekezeti tanítások – IV. beszédblokk (18,1-35)

IV. Jézus jeruzsálemi munkálkodása (21-25 f)

1. Bevonulás Jeruzsálembe, Jeruzsálemi tartózkodás (21,1-22,46)

2. Farizeusok elleni és végidővel kapcsolatos beszédek – V. beszédblokk (23,1-25,46)

V. Szenvedéstörténet, feltámadás (26-28,15)

VI. Epilógus: A feltámadott felhatalmazza a tanítványait (28,16-20)

Érdekes, hogy az evangélium nem mutat markáns szerkezeti jegyeket. Úgy tűnik, hogy a

beszédblokkok tagolják az evangéliumot (B. W. Bacon), azok hasonló zárlatai átmenetek a

Jézus tetteit bemutató szakaszokhoz. Ezek ritmikus váltakozása szervezi az evangéliumot.

7. Az evangélium teológiai tartalma:

Jézus az evangéliumban az „igaz tanítóként” jelenik meg. „Az evangélium vádja a zsidósággal

szemben tehát nem az, hogy megvédik a törvényt (ld. Pál!), hanem hogy nem cselekszik

azt.”148 Jézus betölteni jött a törvényt (5,17) és nem eltörölni. Jézust Mt szerkezeti és tartalmi
148
Willi Marxen: Einleitung in das Neue Testament, 132.

100
szinten is párhuzamba állítja a legnagyobb tanítóval és prófétával, Mózessel. Elég csak

néhány példa: Egyiptomi tartózkodás, majd hazatérés, egy Istenellenes királynak a gyermek

meggyilkolására tett kísérlete, a hegyi beszéd és a Sínai kinyilatkoztatás tipológikus

megfelelése, a Mózesi öt könyv és az öt beszédblokk számszerű egyezése. 149 A Tóra-

értelmezés kulcsa a szeretet-parancs (5,43kk). Jézus, mint Messiás jelenik meg, akinek van

felhatalmazása arra, hogy isteni tekintéllyel tanítson. Ennek bizonyítéka, hogy Jézus

betöltötte az ószövetségi próféciákat. Emellett Jézus hatalma a saját tekintélyénél fogva arra

is felhatalmazza őt, hogy ószövetségi rendelkezéseket helyezzen hatályon kívül, mint a

válólevél (5Móz 24,1. 3), az eskü, vagy az ellenség gyűlöletének tilalma.

Erőteljes Mt-nál a „jutalom és büntetés-gondolat”. Jézus, mint bíró tér vissza, aki

szétválasztja majd az „elhívottakat” és a „választottakat” (Mt 24,42-51) Az ítélet kritériuma a

„Glaubenspraxis”, azaz a hit cselekedeteinek minősége lesz (Mt 16,27: κατὰ τὴν πρᾶξιν

αὐτοῦ).150

Úgy tűnik, az evangélium hermeneutikai kulcsa a kiküldetési parancs. A 18. vers

„trónralépési” eseménye Jézus univerzális hatalmát hivatott kifejezni. Az Immanuel

motívum (Mt 1,23; 18,20) keretbe foglalja az evangéliumot, és megerősíti a földi és mennyei

Jézus egységét, akinek léte Istenre mutat. Isten útja a „pogányok felé tartó út”. 151 Már a

kezdetektől jelen van ez a nyitottság, és nem pusztán a „zsidók” elutasítása miatti elfordulás

az oka. Jézust napkeletiek imádják (Mt 2,1kk), ő is idegenbe menekül, Jézus idegeneket is

gyógyít a társadalom peremterületére szorultak között (8,5-13), a tanítványok idegen földön

is megfordulnak (10,18 – helytartók, királyok, 13,38). Jézus univerzális uralma azt jelenti,

hogy őt követni kell az engedelmességben, a fenyegetések vállalásával (Mt 8,23kk), a

kicsinység felvállalásával (18,1kk). Mindez a szolgálat (20,20kk) révén lehetséges, melynek

legfontosabb jellemzője az irgalomra induló szeretet (25,31-46).

149
Marxen, 133.
150
SchENT 304.
151
SchENT 301.

101
 MÁRK EVANGÉLIUMA

1. Szerző

A legrövidebb és valószínűleg a legrégibb fennmaradt

evangélium. Az óegyházi hagyomány János-Márkot tartja az

„A presbiter ezt mondotta: Márk
evangélium szerzőjének. Hierapoliszi Papias egyházatyától
Péter szavainak magyarázója
(110 és 130 között) marad fenn a hagyomány, mely szerint volt, és mindazt pontosan
lejegyezte, amire csak
Márk nem volt szemtanú, de Péter tolmácsaként (ἑρμηνευτής) emlékezett. Az Úr mondásait és
tetteit nem egymás utáni
„gondosan lejegyzett mindent, amit az emlékezetében tartott, sorrendben írta le, mivel ő maga
nem hallotta az Urat, és nem is
bár nem abban a sorrendben, amelyben az Úr azokat mondta tartozott a kísérői közé, hanem
– mint ahogyan már mondottam
vagy tette.”(οὕ μέντοι τάξει τὰ ὑπο τοῦ κυρίου ἤ λεχτέντα ἤ - Péter kísérője volt, aki a
tanítást a szükség követelménye
πραχθέντα) szerint alakította, és így nem az
Úr mondásainak rendszerezését
Azt ugyan nem tudjuk, hogy a Péterrel való kapcsolat pusztán állította össze; ezért nem
hibázott Márk, amikor úgy írt le
egy apologetikus megjegyzés-e, vagy történetileg szavahihető mindent, ahogyan ő arra
emlékezett, mert egyedül csak
állítás, mindenesetre az kétségtelen tény, hogy a Márk név
arra fordított gondot, hogy
szilárdan beágyazódott a tradícióba.152 János – Márk neve semmit se hagyjon el azokból,
amit hallott, és hogy semmiféle
többször is előfordul az Újszövetségben. Jeruzsálemi lakos hamis tanítás ne kerüljön
közéje.”
lehetett, anyjának, Máriának a házában tartották az első
(Hieropolisi Papias) Eusebiosz:
keresztyének vezetői összejöveteleiket. Márk Pál apostol Egyháztörténet, III 39, 15.

munkatársának, Barnabásnak volt az unokaöccse, 153 s mivel

Barnabás lévita volt, Márk is annak született. Egy feltevés szerint, hogy szabaduljon a lévitai

papságtól, hüvelykujját megcsonkította, vagy megcsonkították (III. Móz 21,19 – innen

érthető, hogy Márkot Rómában még a harmadik század elején is „a csonkaujjúnak”

említették). Az első missziói útra együtt megy Pálékkal, de előttünk ismeretlen okból később

visszafordul. Ezért vita támad miatta a második út előtt Pál és Barnabás között, minek

következtében elválnak; Márk Barnabással megy, Pál pedig Szílásszal. A Kol 4,10 szerint

azonban már ismét Pál mellett van. az 1 Péter 5,13 arról tudósít, hogy Péter kísérője, aki

SchENT 266.
152

Hans Conselmann – Andreas Lindemann: Arbeitsbuch zum Neuen Testament (AzNT), Mohr Siebeck,
153

Tübingen, 200414, 320.

102
fiaként szereti. Az evangélium nem említi Márkot név szerint, de bizonyos írásmagyarázók

valószínűnek tartják, hogy

 A 14,14-ban említett ifjú a vizeskorsóval és

 A 14,52-ben mezítelenül elfutó fiú Márk lehetett.

A hagyomány szerint a hatvanas években alexandriai püspök volt.

Sajnos a péteri teológia és az evangélium közti kapcsolópontok nem kimutathatóak. Egyfelől

nincs a Péter levelek teológiájával kimutatható kapcsolat, másfelől Péter nem játszik olyan

jelentős szerepet az evangéliumban, melyet egy ilyen kapcsolat esetén várnánk (vö. Lukács

és Pál szerepét a Lukácsi kétkötetes műben!).

Amit megközelítő bizonyossággal tudunk, az az, hogy egy Márk nevű, aki az arámi

nyelvet is jól ismerte, és mivel minden valószínűség szerint egy pogány-keresztyén

gyülekezetnek írt, görög anyanyelvű pogánykeresztyént tisztelhetünk benne, aki Szíriában

született, és ott is nevelkedett.154

2. Keletkezési hely és idő

Az evangélium keletkezési helyét a hagyomány Rómában jelöli meg. Egyrészt Péter

feltételezett római tartózkodása miatt, másrészt az evangélium szövegében előforduló latin,

illetve latinra is fordított szavak sokasága miatt. Ilyen latin szavak pl. a 6,27; hóhér –

speculator, 12,14; adó – census. Pogány környezetre utalnak a megmagyarázott zsidó

kifejezések pl. talitha koum – azaz „lányka, neked mondom, ébredj fel”. Megmondja, hogy a

Jordán folyó (1,5) és hogy az Olajfák hegye a templommal szemben volt (13,3). Mindezek

ellenére nem bizonyítható, hogy az evangélium Rómában keletkezett. Ezek a felsorolt szavak

benne lehettek a hagyományanyagban, a többi evangéliumban is találunk ilyet. Több

feltételezés is születik az evangélium keletkezési helyének megjelölésére, a legvalószínűbb

Kis-Ázsia.

Keletkezésének idejére nézve legvalószínűbbnek azt tartják, hogy Péter halála és

Jeruzsálem pusztulása között, tehát Kr. u 64-70 között, vagy nem sokkal 70 után jött létre.

Az előbbi állásponton van Martin Hengel, aki szerint a Zsidó Háború idejének kaotikus

politikai állapota ihleti a Mk 13 végső redakcióját, és ezzel együtt azt a teológiai látomást,

154
SchENT 269.

103
miszerint a „pusztító utálatosság” káoszt keltő megjelenése után az isteni beavatkozás vet

véget a világnak.

3. Az evangélium címzettjei

Minden valószínűség szerint pogánykeresztyének voltak, erre az evangélium több

jellegzetessége utal.

 Hiányoznak a sajátosan zsidókeresztyén vonások (pl. a νόμος szó egyszer sem fordul

elő!)

 A zsidó szokásokat és intézkedéseket megmagyarázza, és megadja az arám kifejezések

görög fordítását (Mk 7,3; 14,12; 15,42.)

 Nem szerepel Mk-nál a pogánymisszió tiltása sem, sőt Jézus üzenete eljut a pogányokhoz

(5,1-20.) A 4000 megvendégelése pogány földön zajlik. Mk 12,9, 13,10 és 14,9 szerint az

üdvtörténeti elsőbbség a pogányoknak adatik, és a szöveg szerint az első hitvalló a

kereszt lábánál álló pogány százados (15,39).

 Jézus átlépi a tiszta-tisztátalan megkülönböztetést, ugyanakkor nem törli el a törvényt.

Az új ideál a szeretet törvényére épített asztalközösség és az embert szolgáló szombat-

ünnep (Mk 2,23-28; 3,1-6.)

Emiatt a kutatók az evangélium célközönségének egy pogánykeresztyén többségű, de nem

kizárólag pogánykeresztyén gyülekezetet tartanak.

4. Az evangélium sajátosságai

a) Születési történetet nem közöl, rögtön Keresztelő János fellépésével kezdi

evangéliumát. Célja Jézus életének praktikus bemutatása, és a szenvedésben való

együtt-követésre való felhívás.

b) Márk elsősorban Jézus tetteiről beszél nagyon elevenen, szinte drámaian. Jézus

szavainak kevés szerepe van evangéliumában. Hiányoznak belőle a Mt-nál

megismert nagy beszédek (Hegyi Beszéd, tanítványok kiküldése 4 vers, a

farizeusokkal való vita csupán néhány vers). Sokszor Mk csak utal arra, hogy Jézus

tanított, de nem beszél arról, hogy mit. Az viszont fontos elem, hogy a tanítványok

Jézus tetteinek megismétlésére hivatottak. A pogánymisszió Jézus nyitottságának

egyenes következménye, az apostolok munkája Jézus munkájának folytatása.

104
 c) Márk a William Wrede által a szövegben felfedezett „messiási titkot”

hangsúlyozza.155 Ezt fejezik ki a Jézus által gyakran adott hallgatási parancsokról és a

tanítványok értetlenségéről szóló megjegyzések. Célja, hogy megmutassa: Jézus a

csodáin keresztül még nem felismerhető. Ugyanakkor ez a titoktartási parancs az

esetek többségében éppen az ellenkező hatást éri el: Jézus híre ellenállhatatlanul

terjed! Másfelől a tanítványok értetlensége is újra és újra visszatérő téma. Ezzel Mk

világossá teszi, hogy Jézus megértése nem lehetséges pusztán az ő nagyságának

felismerésével, és a szenvedés szerepének elbagatellizálásával. Jézus csak a

szenvedésén, halálán és feltámadásán keresztül érthető meg a maga teljességében. 156

A tanítványoknak szóló hallgatási parancs jelentősége, hogy bár fokozatosság

figyelhető meg a tanítványok megértésében (először semmit nem értenek, majd

Caesarea-Filippinél Péter már megsejti a hitvallásban az igazságot, de félreérti annak

tartalmát), a tanítványok tapasztalata még nem elegendő az igazság teljes

feltárulásához. Ez a tilalom a feltámadással ér véget, amely eseménnyel lelepleződik

a misztérium lényege, Jézus személyének titka.

d) Jellemző rá a történetek részletes elbeszélése, különösen az érzelmi mozzanatok

kiemelése.

5. Csak Márk evangéliumába található szakaszok

 A szülők véleménye arról, hogy Jézus háborodott 3,21

 A magától növekedő vetés 4,26-29

 A bétsaidai vak meggyógyítása 8,22-26

 A mezítelenül elfutó fiú említése 14,51-52

 Az özvegyasszony két fillérje

 Gazdag ifjú

6. Az evangélium tartalma

155
W. Wrede: Das Messiasgeheimniss in den Evangelien, Göttingen, 1901. Az eredeti tézis szerint Jézus nem
vallotta magát Messiásnak, azonban a tanítványai a húsvéti események tükrében őt Messiásként ismerték fel. A
két igény közti feszültség feloldásaként született a „Messiási-titok” teológia. Csakhogy ez a két felfogás azt
előttünk álló anyagból nem kigazolható, és valószínűleg nem is létezett egy olyan ahgyományréteg, melyben
Jézusnak nincs valamilyen természetfeletti szerepe.
156
SchENT 280, AzNT 322.

105
I. Jézus Galileában és azon kívül (1,1-8,26.)

1. Galileai működés (1-6f)

1,1-15 Prólógus

1,16-48 Jézus első tettei

2,1-3,6 Vitabeszédek

3,7-35 Gyógyítások, tanítványok elhívása, Jézus rokonai

4,1-34 Példázatok

4,35-5,43 Csodaelbeszélések

6,1-56 Jézus galileai működésének zárása

2. 7,1-8,26 Jézus működése pogány földön

7,1-23 Tiszta és tisztátalan

7,24-37 pogányok gyógyítása

8,1-9 A 4000 megvendégelése, mint a pogány földön vándorlás vége

8,10-26 visszatérés Galileába; vak meggyógyítása (8,22-26)

II. Jézus útja a szenvedés felé (8,27-10,52)

8,27-9,1 Péter hitvallása, szenvedés I. bejelentése, tanítványok értetlensége (Péter),

tanítványok tanítása, szenvedésbe való követés

9,2-50 Megdicsőülés, csoda, szenvedés II. bejelentése, tanítványok értetlensége

(vita az elsőbbségről), tanítványok tanítása: „Aki az első akar lenni közületek”

10,1-52 Jeruzsálem felé tartó út, tanítások, szenvedés III. bejelentése, tanítványok

értetlensége (Jakab és János kérése), tanítványok tanítása: „uralom és szolgálat”,

egy második vak meggyógyítása

III. Jézus Jeruzsálemben (passió) (11,1-16,8)

11,1-25 Bevonulás Jeruzsálembe

11,27-12,44 Vita- és tanítói beszédek

13,1-37 Beszéd a végső időkről („Kis Apokalipszis”)

14,1-15,47 Jézus szenvedése

16,1-8 Az üres sír

(16,9-20) Nem eredeti Márk befejezés: a Feltámadott megjelenései, a tanítványok

kiküldése)

106
Az evangélium felosztása világosan mutatja a teológiai szándékot. 1. A feltámadott és

megdicsőült Krisztus nem más, mint a földi Jézus. A megfeszítés és feltámadás ténye már az

evangélium kezdetétől ismert, már a Mk 2 utal Jézus szenvedésére, és a 3,6-ban már készen

áll a halálos ítélet Jézus ellen. Keresztelő János halála Jézus halálát vetíti előre. A második

részt Mk az ἐν τῇ ὁδῷ (az úton) megjelöléssel választja el az evangélium első egységétől. A

második fő részt két gyógyítási történet keretezi, és arra hívja fel a figyelmet, hogy a

gyülekezetnek nyitva kell tartania a szemét: a Krisztus az a szenvedő Emberfia, aki a

szenvedésben való követésre hív fel.157 A tanítványok folyamatos értetlensége intő jel: Jézust

meglátni nem lehetséges pusztán a csodáin keresztül. Jeruzsálem és Galilea szintén teológiai

kategóriák: Galilea az isteni kijelentés helyszíne, míg Jeruzsálem az ellenállás és a Jézussal

szembeni ellenségesség helye. Márk jellegzetessége, hogy tévtanítókkal és „hamis

krisztusok”-kal szemben hívja fel a figyelmet Jézus követésére. Ezek olyan tanítók lennének,

akik Jézust túlságosan felmagasztalják, θείος ἀνήρ-ként („isteni ember”) kezelik, akiknek

szenvedését látszat-szenvedéssé degradálják? T. J. Weeden szerint ez a helyzet, és Mk az

ellenfelei történeteit építi bele saját művébe, azoknak hangsúlyait megváltoztatva, és a

természetfeletti gyógyító képzetét a szenvedő Jézuséval helyettesítve. R. P. Martin szerint a

korintusiakhoz hasonló doketista tévtanítók ellen harcol Mk, akik Jézus szenvedésének

szükségességét kérdőjelezték meg. Az evangélium szerint Jézus követése csak a

szenvedéseiben való követésen keresztül lehetséges. Jézus megértése nem lehetséges pusztán

a csodái mutatta dicsőségen és a tanítványok hitvallásán keresztül, hanem csodatettei,

szenvedése, halála és feltámadása együtt leplezik le Isten-fiúságának titkát.

7. Az evangélium vége

A 10,9-20 a Vatikáni és Sínai kódexből is hiányzik. Az vitatott, hogy az evangélium

rendelkezett-e önálló epilógussal, vagy a szöveg a 16,1-8-cal ér véget. 158 „A legrégebbi

kéziratok csak a 16,8-ig tartalmazzák az evangélium szövegét, s a további részletről sem

Eusebius, sem Hieronymus nem tud. Eldöntetlen kérdés az, hogy a szöveg itt eredetileg is

véget ért, vagy pedig eredeti befejezése elveszett. A jelenleg olvasható befejezés írója egy Kr.

u 10. szd.-ból származó adat szerint Ariston presbiter volt, „az Úr tanítványa”. Egy

szövegváltozat a 16,15 után még egy bővítést illeszt be. Az Ariston-féle befejezés a 2. szd. óta

157
SchENT 274.
158
SchENT 275.

107
szerepel a kéziratokban, a másik betoldás még újabb eredetű. Mindkét utólagos kiegészítés

jelentős mértékben eltér Mk stílusától és jellegzetességeitől. Ezeken túl még egy rövidebb

befejezése is létezik az ev-nak.”159 Vajon az evangélium eredetileg is epilógus nélkül

született? Ha igen annak oka lehetett az, hogy Mk tudatosan a földi Jézusra helyezi a

hangsúlyt. Talán tudatosan hagyta el a megjelenéseket, a theologia gloriae elkerülése

érdekében, mivel azt akarta megmutatni, hogy a dicsőség pusztán a szenvedés és a halál

köztes szakaszán keresztül lehetséges. Ezek találgatások, mindenesetre összhangban állnak

Mk teológiájával, és ha nem is lenne Mk epilógusunk, akkor is kerek maradna az

evangélium.

159
Bartha Tibor dr.: i.m. II. kötet.

108
 LUKÁCS EVANGÉLIUMA

1. Szerző

Az óegyházban Lyoni Iraeneus 180 körül tesz említést a

Lukács evangéliuma és az ApCsel szerzőjéről. Ahogy az

„Lukács pedig, Pál követője, az idézett két forrás mutatja, általánosan Lukácsot, Pál útitársát
utóbbi által hirdetett
evangéliumot foglalta könyvbe.” és foglalkozására nézve ismert orvost tartják az evangélium
Eusebios: Egyháztörténet, V 8, 3
írásba foglalójának. Stílusban, nyelvben, szemléletben olyan
„Az evangélium harmadik könyve
a Lukács szerinti. Lukács, a jól nagy a rokonság a neki tulajdonított két könyv között, a két
ismert orvos, Krisztus
mennybemenetelét követően,
rész szerzőjének ugyanazt a személyt tartják. Lukács
amikor Pál, mint a törvény lelkes
evangéliuma tehát egy kétkötetes mű első kötete. Hogy ki volt
követőjét maga mellé vette, az
általános elképzelés szerint a Lukács, nehéz eldönteni.
saját nevében írta ezt a művet. És
bár ő maga nem látta az Urat Lukács nevével az Újszövetségben egyedül a páli
testben, mivel azonban képes volt
az eseményekkel kapcsolatban levelekben találkozunk:
megbizonyosodni, János
születésével kezdte a történet  a Kol 4,14 mint orvos
elbeszélését.”
 a Filem 24 mint Pál munkatársát,
Muratori-kánontöredék (2-6. sor)
 a 2 Tim 4,11 pedig mint az apostol fogságban egyetlen
Hanz Lietzmann fordítása után
magyarítva (Das Muratorische társát említi.
Fragment und die
Monarchianischen Prolouge zu A szerző valószínűleg kiemelkedően sokat tud Pálról. Az
den Evangelien, (Kleine Texte I),
Bonn, 1902.) ApCsel ott ér véget, ahol a 2Tim 1,17 kezdődik. De vajon

Pál útitársa volt az evangélium szerzője? A páli és lukácsi

teológia összevetése alapján sokan negatív választ adnak a

kérdésre.160 „A szerző krisztológiája Pál előtti, természeti teológiájában,

törvényértelmezésében és eszkatológiájában Pál utáni. Egyetlen specifikusan páli

gondolat sem található meg nála.”161 Emellett bizonyos fontos kérdésekben nem igazán

jól informált: öt Páli jeruzsálemi útról beszél, míg Pál csak háromról számol be, Jakab

apostol szerepét máshogy mutatja be, mint Pál (Gal 2,9), és az apostoli zsinat végső

határozata sem egyezik azzal, amit Pál erről ír (Gal 2,10 és ApCsel 15,22-29). Ami még

feltűnőbb, hogy Lukács az apostoli címet csak a 12-es körnek tartja fenn, míg Pál a saját

160
SchENT 313.
161
Ph. Vielhaier: Einleitung in das Neue Testament, 26.

109
 missziói munkáját és önértelmezését (elhívását) egyértelműen apostolsága ismérvének

tartja. További ellenérv, hogy Pál Lukács szerint a zsidókra tekintettel körülmetélteti

Timóteust. Azonban a Gal 2,3-ban Titusz körülmetéletlenségét ünnepli, mint eredményt.

Ez nagy ellentmondás. Ha már itt tartunk, meg kell említeni, hogy a Pál esetében

központi gondolat: Jézus halálának és feltámadásának univerzális megváltó jellege

Lukácsnál egy az egyben hiányzik. Mi több, bár Lukács említést tesz levelekről, és

egyesek kézbesítőjeként Pált is megemlíti, Pálról ellenben, mint levélíróról nem tesz

említést. Ez különös, főleg akkor, ha fent akarjuk tartani, hogy Lukács Pál kísérője volt. 162

A szerző mindenestre egy művelt történetíró, aki zsidókeresztyén tradíciókat emel be a

munkájába, de ő maga pogánykeresztyén.

Az evangélium keletkezésének folyamata

Az evangélium keletkezésének folyamatáról a szerző részben maga számol be: utánajárt,

kérdezett, pontos kutatómunka alapján foglalta írásba, amit megtudott. Bár a prológus nem

használja a történetírói „szakma” kulcs-kifejezéseit, 163 lényegében ugyanazokat ez elveket

érvényesíti: 1. szemtanúkat kérdez meg, 2. összeállítja a kutatómunkával szerzett

„jegyzeteket” 3. mérlegel, sorrendet állít fel, és megírja az evangéliumot. Amit nem említ, az,

hogy fő forrásai közé tartoznak írott művek is: az evangélium alapja valószínűleg itt is Márk

evangéliuma, amit nem másolt le szó szerint, hanem annak vonalvezetését használja.

Felhasználta a Logia forrást is, s ezen kívül még olyan anyagokat, amelyeket csak ő

162
Willi Marxen: Einleitung, 149.
163
άνακρίσις = a tanúk meghallgatása (szamoszatai Lukianosz, Polybios); ὑπομνήματα = jegyzetek,
emlékezeti támpontok, συντάχται τῇς ἑρμηνεῖαις = sorrendben feljegyezni az emlékeket. Ezek közül
legfontosabb az élő szemtanúk meghallgatása, abban az esetben, ha a szerző nem volt közvetlen
részese a leírni szánt eseményeknek. (Richard Bauckham: Jesus and the Eyewitnesses, Eerdmans, Grand
Rapids, 2006, 21-24. [digitális kiadás lapszámai]) Érdemes idézni itt Papias saját szavait: I shall not
hesitate also to put into properly ordered form for you [singular] everything I learned carefully in the past from
the elders and noted down well, for the truth of which I vouch. 35 For unlike most people I did not enjoy those
who have a great deal to say, but those who teach the truth. Nor did I enjoy those who recall someone else’s
commandments, but those who remember the commandments given by the Lord to the faith and proceeding from
the truth itself. And if by chance anyone who had been in attendance on 36 (parekolouthekos tis) the elders should
come my way, I inquired about the words of the elders — [that is,] what [according to the elders]Andrew or
Peter said (eipen), or Philip, or Thomas or James, or John or Matthew or any other of the Lord’s disciples, and
whatever Aristion and the elder John, the Lord’s disciples, were saying (legousin). For I did not think that
information from books would profit me as much as information from a living and surviving voice (Eusebius,
Hist. Eccl. 3.39.3-4).

110
dolgozott be evangéliumába. Ez az úgynevezett „külön anyag” Lukács evangéliumában a

leghosszabb, az evangéliumnak csaknem a felét alkotja.

2. Keletkezési hely, idő

Keletkezési helyét pontosan nem tudjuk. Palesztina területére nem gondolhatunk. Pál

fogsága miatt többen gondolnak Cézáreára, vagy Rómára.

Keletkezési idejére nézve a vélemények nagyon különböznek. Talán a Kr.u 90 közötti idő

a legvalószínűbb, és a legteljesebb körben elfogadott. Semmiképpen nem keletkezett 70 előtt,

hiszen átveszi Mk anyagát, a Lk 21,24 Jeruzsálem lerombolására tekint vissza, és Pál halálát

(kb. Kr.u 64) már tudottként kezeli (ld. ApCsel 20,25. 38; 21,23). Egy hetedik századi töredék

szerint Papias a Lk 10,18-at idézi.164 Ez az esemény valamikor a második század elejére utal,

tehát a keletkezés végső időpontja 100 lehet, mivel 130-ra (a Papias idézet keletkezési idejére)

már az evangélium széleskörű elterjedésével számolhatunk.

3. Az evangélium célközönsége

Az evangélium valószínűleg pogánykeresztyén közösségnek íródott, mivel a törvénytől

eltávolodó pogánymissziót előfeltételezi. Ezen kívül a zsidóság és a keresztyénség szakítása

is tény. A történetírói bevezető-formula (Lk 1,1-4), a palesztinai geográfiai viszonyok

pontatlan ismerete, vagy mellőzése, az arámi kifejezések görögre fordítása (pl. έπιστάτης, és

κύριε a ῥαββί helyett 9,33; 22,24) mind Palesztínán kívüli területre utalnak. A

nemzetségtáblázat Ádámig nyúlik vissza: ez univerzális jelleget ad az üzenetnek. A

kifejezetten palesztinai jellegű mondásokból és szövegekből Lukács elhagy, minden

valószínűség szerint mivel már nincs aktualitásuk. A Septuaginta használatának túlsúlya, és

Palesztína Júdea néven emlegetése szintén arra utal, hogy a célközönség egy Palesztínán

kívül élő többségében pogánykeresztyénekből álló gyülekezet.

A gyülekezet meghatározó problémái valószínűleg: 1. a késedelemes parúszia. Lukács nem

adja fel a várakozást, hanem a kitartásra és növekedésre való buzdítással kombinálja, illetve

a visszaérkezés időpontjának bizonytalanságát hangsúlyozza. 165 2. gazdagság és szegénység

a gyülekezetben. A gazdagok hatalomvágya és pénzsóvárgása a szegények megvetéséhez

164
SchENT 314.
165
SchENT 317.

111
vezetett. Lukács teológiájának és etikájának ez a konfliktus meghatározó eleme lesz: és

megoldásként a „szabad szeretetközösség” ideálját állítja az olvasói elé. (ApCsel 2,45; 4,34;

Lk 12,13-34; 16,1-31 blokkok, Lk 14,33 programmatikus követésre hívás! Lk 18,18-23 gazdag

ifjú) Nem a gazdagok ítéletéről ír azonban Lukács, hanem a gazdagok és szegények ideális

együttéléséről, melyben a gazdagok adakoznak. 3. az állam és egyház viszonya: Lk erősen

rómabarát, és ez az evangéliumban tettenérhető: Jézus megcsúfolása hiányzik, Pilátus

háromszor mondja tisztának Jézust, csak a zsidók tehetnek Jézus kivégzéséről; Pál jó római

polgár; a római hatóságok megvédik a keresztyéneket a zsidók lázításai ellen. Ez a

„rómabarát” beállítottság azonban megkérdőjelezhető.

4. Az evangélium sajátosságai

a. Az evangélium univerzalizmusa

 Jézus a világ Megváltója. Már Jézus születésénél az angyalok az egész népről szólnak.

Simeon a pogányokat is megemlíti.

 Lukács Jézus családfáját nemcsak Ábrahámig, hanem egészen Ádámig viszi vissza,

hangsúlyozva a minden ember számára szóló üdvösséget.

 A hetven tanítvány említése, kiküldése is túlmutat Izrael határain.

 Hiányzik a samaritánus misszióra vonatkozó tilalom.

 A feltámadás utáni missziói parancs is „minden népre” vonatkozik.

b. Az elveszettek iránti szeretet hangsúlyozása.

Erről szól a másik két evangélium is, de sokkal nagyobb hangsúlyt kap Lukácsnál

(elveszett bárány, drakhma, tékozló fiú, Zákeus története).

c. Szociális érzékenység

A gazdagok életmódjára „jajt” mond, a gazdag és Lázár példázata.

d. Nagy szerepet kapnak az asszonyok.

Erzsébet, Anna prófétaasszony, naini özvegyasszony, egy bűnös asszony, olyan

asszonyok, akik vagyonokból segítik Jézust.

e. A Szentlélek munkája jelentőségének hangsúlyozása.

5. Az evangélium tartalma

112
I. Prológus (1,1-4)

II. Jézus születése és előzményei (1,5-2,52)

III. Jézus működésének előkészületei (3,1-4,13)

IV. Jézus galileai tevékenysége (4,14-9,50)

V. Úti elbeszélés; Jézus úton Samárián át Jeruzsálembe (9,51-19,27)

9,51-13,21 Tanítványság és misszió

13,22-17,10 Az elveszett megmentése

17,11-19,27 Tanítványság és eszkatológia

VI. Jézus Jeruzsálemben (működése, halála) (19,28-23,56)

VII. Jézus feltámadása (24,1-49)

VIII. mennybemenetel I. (24,50-53)

Lukácsi jellegzetesség a prológus (ld. fentebb!). Először Keresztelő történetét ismerjük meg,

majd fellépését, és Jézust utána kísérti meg a Sátán. A 4,14-9,50 fontos „Galilea-rész”,

melynek nyitánya, a Názáreti zsinagógai prédikáció programmatikus nyitóbeszéd. Az

evangélium Jézus életének céljaként Jeruzsálemet kívánja bemutatni. A Lk 9,51-19,27 az

úgynevezett „Útileírás”, mely saját anyagot, és Q anyagot foglal magában. Lukács stílusa

alapján, és a Sallus történetíróval mutatott műfaji párhuzamok „történeti monográfiaként”

határozzák meg a lukácsi művet.

6. Hagyományok, források:

Lukács Mk és a Q mellett egy nagyon kiterjedt saját anyagot használ. Többen (pl. B. Weiss,

Bussmann, B. H. Streeter) úgy gondolják, hogy Lk önálló anyagot használt, sőt Streeter

szerint Lk saját forrásának és a Q-nak a kombinációjából jön létre az ős-Lukács-evangélium,

melybe aztán később beemelte a szerző Mk részleteit. Az önálló forrás azonban nem

kimutatható, mivel nincs önálló kompozíciós egysége.

7. Teológiai alapgondolatok:

Lukács a neofiták (újonnan gyülekezetbe tagoltak, megtértek) számára készít útmutatót. 166

Üdvtörténetet ír, melyet beleágyaz nemcsak az izráeli, de az egész egyetemes történelembe

166
SchENT 325.

113
(Lk 2,1). Jézus működése az ördögtől mentes időszak, aki csak a passió idején tér vissza. 167 A

Názáreti fellépés és programbeszéd Jézusra, mint Lélek-hordozóra hívja fel a figyelmet (Lk

4,18). Az „útikönyv” Jézus szenvedését, feltámadását és mennybemenetelét is tartalmazza a

végső formában: ezzel azt az üzenetet fogalmazza, meg, hogy Jézus eltávozása után, és testi

távollétében is helyesen kell élni. Lukács ehhez nyújt segítséget: a tulajdonnal való helyes

élés és Jézus visszajövetetléről való helyes gondolkodás ebben központi szerepet játszanak.

Az üdvtörténeti jelleg nem elsősorban a korszakoláson mutatkozik meg (Conzelmann

szerint: Keresztelő Jánosig: törvény és próféták, Jézussal az idő közepe, majd pünkösddel a

Lélek által az egyház ideje),168 hanem abban, hogy már mindig voltak, akik Istenre hallgatva

várták a szabadítást (Simeon, Anna), voltak, akik megtagadták (a nép). Az egész történelem

a gyűjtés és megtagadás története. 169 A gyűjtés és elfogadás helye az egyház lesz: Lukács

szerint az ekklészia az Igaz Izrael befogadója. A kontinuitás Jézus kora és Lukács kora közt az

apostolságban rejlik. Lukács – szemben Pállal – az apostolságot a szemtanúk számára tartja

fenn. Ők a későbbi egyházi tisztségviselők korai képviselői. A Szentlélek munkája még egy

fontos üdvtörténeti koncepció. A Lélek ajándéka Jézus hiányában Jézus munkájának

folytatója: a missziótörténet tulajdonképpeni cselekvője Ő, aki nem pusztán bele-belenyúl az

eseményekbe, hanem a fontos egyháztörténeti eseményeket és irányváltásokat vezeti (pl. az

apostoli konvent határozata (ApCsel 15,28). A Lélek-fogalommal szorosan összefügg az Isten

Országáról szóló tanítása. Jézus igehirdetésének ez az uralom a tartalma. Az ApCsel elején

az „Isten Országának felállítása” vakvágánynak bizonyul, mely az egyház feladatává lesz

átminősítve: a Lélek munkája révén a misszió során kell beteljesednie az Ország

megjelenésének. Így Jézus halála, feltámadása és mennybemenetele után az egyház jelenének

része lesz az Isten Országának felépülése.

167
Hans Conselmann, Mitte der Zeit, Tübingen, 1954, 146.
168
SchENT 328k.
169
SchENT 326.

114
 8. János evangéliuma

0. A „jánosi iskola”

Hogy létezett egy több személy nevéhez kapcsolható jánosi kör, az evangélium, a levelek és

az Apokalipszis közti teológiai, nyelvi és stiláris átfedések utalnak. Visszatérő teológiai

témák pl.: az Atya és Jézus egy; Jézus Krisztus testet-öltése; Isten és világ dualizmusa; Isten

„ismerete”; az „Istenben”, „Jézusban”, „az igazságban” és „a tanításban” való

„megmaradás”; a szeretet-parancs; „Istentől lenni”, „az igazságból lenni”, stb.. Stiláris

jellemzők: olyan kifejezések túlsúlya, melyek máshol nem, vagy nem ezzel a hangsúllyal

fordulnak elő (tanú, világ, élet, hit, stb.), és olyan kifejezések mellőzése, melyek egyébként az

Úsz többi iratában gyakoriak (apostol, evangélium, példázat, remény, bölcsesség, stb.). Az

ekkléziológiai kifejezések is sajátosak: a presbiterek „szeretettek”, a tagok „testvérek”,

„gyermekek”. A jánosi iratok etikája is sajátos, a szeretet és a csoport összetartozása

központi gondolatok. A jánosi iratokban Jézus egyértelműen tanító (Jn-ban 9x, Mk-ban 3x,

Mt-ban 2x szerepel a rabbi kifejezés). Ezek a hasonlóságok azt mutatják, hogy szerzőik egy

gondolkodásmód, sajátos teológia köré építik irataikat. A különbségeik viszont arra

engednek következtetni, hogy nem egy személy művei.

Az iskola valószínűleg Efézusban működött. Az óegyházi hagyomány Efézusból eredezteti a

negyedik evangéliumot (Iraeneus 180k.), emellett az evangélium hatástörténete szintén Kis-

Ázisára utal. Az 1Jn-sal kapcsolatban Polykarpos már keletkezéséhez közel Kis-Ázsiai

eredetről számol be.

Az iratok keletkezésével kapcsolatban két fő elmélet van: 1. evangélium > 1Jn > 2Jn > 3Jn,

mely az „egyháziasodás” (intézményesülés) folyamatának előrehaladottsága alapján rajzolja

meg az iratok történetét; 2. 2Jn > 3Jn > 1Jn > evangélium, mely a jánosi teológia fejlődését

tekinti fő szempontnak.

1. Szerző

Az óegyházi hagyomány szerint a szerző a szeretett tanítvány, a Zebedeus fia, János. Ez a

tény azonban bizonytalan marad, mivel Polykarposznsak 110 körül Efézusba írt levele nem

115
 említi, hogy János ott tartózkodna.170 Iraeneus ezzel

szemben Polykarposz és János barátságáról ad számot. A

„Ezután adta ki János, az Úr
szemtanúságot is megkérdőjelezi a XX. sz-i kutatás:
tanítványa, aki az ő keblén is
nyugodott, a saját evangéliumát, egyfelől a sok saját anyag, a szinoptikusoktól eltérő datálás
mialatt Efézusban, Ázsiában
tartózkodott.” (ld. Jézus halála napját), sorrend (ld. Jézus
(Eusebius, Egyháztörténet, V
templomtisztítása), és életrajzi keret (háromszori
8,4)
„Ezt írásban tanúsítja Papias, Jeruzsálemi út, Júdeai működés szemben a
János hallgatója, Polykarpos
barátja, egy ember a régi
szinoptikusokkal) is erre utal. Az evangélium vége maga
időkből, a negyedik könyvében.”
jelzi a redakciós munkát: a 21. fejezet zárlata egy másik kéz
(Iraeneus Adv. Haeresis V 33,4)
munkája. Végül, sokak szerint János teológiája már egy

késői fejlemény. Az evangélium belső bizonyságtétele

szerint (19,35 és 21,24) az első 20 rész szerzője a szeretett

tanítvány, aki valószínűleg nem azonos a Zebedeus fiával Jánossal, és aki valószínűleg nem

tartozott a szinoptikusokból ismert 12 közé.171

2. Keletkezési hely, idő

Az óegyházi hagyomány, és a teológiai gondolatok alapján Kis – Ázsiában keletkezett.

Erre utal a gnózissal (mandeizmussal) való kapcsolat, a Salamon ódáival való hasonlóság, és

Ignatius leveleivel való rokonság is. A zsidósággal és a János-tanítványokkal szembeni

polémia Szíriára utal. A legvalószínűbb keletkezési hely azonban Efézus. A szinoptikusok

után keletkezett. A terminus ad quem (létrejöttének legvégső lehetséges időpontja) a Ryland

papirusz (P52), melyet K. Aland 125 körülre datál. Mivel Kr. u 120 körül már ismerték

Egyiptomban, ezért keletkezési ideje az 1. század végére (90-100 közé) tehető.

3. Címzettek

A többségében pogánykeresztyén gyülekezetet a János-mozgalommal szembeni polémia, a

zsidósággal való szembenállás és a doketista tévtanítók ellen vívott harc határozza meg. 172

a) Keresztelő Jánost az evangélium Jézus tanújává fokozza le. Valószínűleg a gyülekezet

képes János-tanítványokat megnyerni, és sikeresebb missziót folytat, mint ők. Mivel a

170
SchENT 553.
171
Budai Gergely dr.; Herceg Pál: i.m. 138. 140. pp.
172
Összefoglalás a SchENT 558kk. alapján.

116
 Keresztelő-höz tartozó kör tevékenysége az ApCsel 19,1-7. szerint Észak-Jordánián

keresztül Szíriára is kiterjed, és kívülről nagyon hasonló profilt mutat a Jézus-

mozgalomhoz, a konkurencia-szituáció érthető.

b) A zsidósággal szembeni polémia Jézus új üzenetét hangsúlyozza. Nincs folytonosság

Mózes és Jézus közt. A törvény lényegét Jézus mutatta meg, a törvény Jézus tanúja. A

Jézust el nem ismerő „zsidók” (Ἱυδαίοι) az Ördög gyermekei. Persze a „zsidók” nem

az istentelen, ítélet alá eső tömeg. Az üdvösség a zsidók közül támad (Jn 4,22); Jézus

zsidó (Jn 4,9). Nikodémus és Arimátiai József szimpatizálnak Jézussal, és sok zsidó

hisz Jézusban (ld. Jn 8,30kk; 11,45; 12,11.). A zsidók és a világ közti párhuzamok

feltűnőek: Jézus és a tanítványai nem evilágból valók, ezért el kell tűrniük a világ

gyűlöletét. Funkciója, hogy párhuzamba állítsa a Jézust elutasító zsidókat és a jelen

világtól való elutasítottságot.173 A zsinagógától való elszakadás fájdalmas eseményére

visszatekint az evangélium, de a János evangéliuma „jelen” szituációját már nem ez

határozza meg.174 Jánosnál inkább dramaturgiai szempontok és krisztológiai

mondanivaló határozzák meg a zsidók szerepét. Az 1-4 fejezetben semleges a

szerepük, majd az 5. fejezettől egyre ellenségesebbek, míg végül a 18. fejezettől

dramatikus kettősség feszültségét látjuk: a zsidók Jézus ellenségei, miközben Jézus a

„zsidók királya”.

c) A doketista tanítókkal szembeni kritika is alapvető motívuma a szövegnek. A Jn 1,14

a testté létel valóságát hangsúlyozza. A csodák valódi, nem mellőzhető tényei a

Kijelentő világban végzett munkájánk. A kereszt Jézus gyógyításának helyszíne (Jn

19,28-30). A keresztelés (3,5), és az úrvacsora (Jn 6,51c-58) Jézus valódi földi létét és

szenvedését igazolják. A Jn 20,31 a mennyei és földi Jézus egységét hangsúlyozza a

kettő doketista szétválasztásával szemben. A szemtanú „szeretett tanítvány” képezi a

hidat a jelen és a múlt között: tanúsítja Jézus halálának valódiságát (19,34k.), és a

feltámadás első tanúja (Jn 20,2-10). Ő Jézus értelmezője, a tanítványi kör szószólója

(13,23-26), aki a megpróbáltatás idején hű marad (Jn 18,15-18). Ez az alak

valószínűleg a 2/3Jn-ban említett presbiter, a jánosi iskola alapítója.

173
SchENT 559.
174
Többen arra gondoltak, hogy a jánosi ἀποσθνάγωγος, a keresztyének kizárása a zsinagógákból közvetlen
összefüggésben áll a „birkat-ha-minim” kifejezés 18-as imába illesztésével. Ez azonban mára már egyáltalán
nem biztos: 1. a Javne-i zsinat döntései nem rekonstruálhatók 2. a „minim” (‫ )מִינִים‬nem elsősorban a
zsidókeresztyéneket, hanem minden „herezist” jelöl, mely a zsidóság egységét fenyegeti. 3. a formula bevezetése
késői

117
 4. Az evangélium sajátosságai

a) Hiányoznak a szinoptikus evangéliumok csodaelbeszélései, illetve, itt is vannak csodák,

de ezek mind rendkívüliségükkel tűnnek ki: a bethesdai beteg már 38 éve béna, a vak

sohasem látott, Lázár már 4 napja halott volt, stb.

b) Jellemző az evangéliumra a nagy beszédek közlése, egy témához kapcsolódó hosszú

igehirdetések.

c) Jézusban a Krisztust mutatja fel, Isten dicsőséges Fiát, akiben még alázatos formájában is

Isten dicsősége ragyog.

d) Az evangéliumban vannak ugyan egyenetlenségek, de nem mutathatók ki források.

Egységes mű, szemtanú műve. Feltételezi a szinoptikusok ismeretét, nem említ dolgokat,

melyeket azok már megírtak, viszont helyenként kipótol pl. neveket, amelyek azokból

hiányoznak.

e) Meg kell említeni, hogy a János evangéliuma időrendje és a helyszínek közlése eltérést

mutat a szinoptikusokhoz képest.

5. Az evangélium forrásai

A 20,30-31 és a 21,24-25 egyformán befejezés. Kezdettől fogva nyilvánvaló volt, hogy a

szerző tulajdonképpen csak az első 20 rész szerzője, a 21. rész az ő tanítványainak munkája.

Az első 20 rész anyagát is megpróbálták forrásokra bontani. Próbáltak olyan nagy

anyagrészeket elkülöníteni, mint pl a szinoptikusoknál a Q. Főként Bultmann hatására a vita

még mindig megosztja az újszövetségeseket. Azonban világos, és elhatárolható forrásokat

nem sikerült találni.

Bultmann felállított ugyan egy három-forrás-elméletet, ez azonban nem talált elfogadásra

az újszövetségesek közt. Az ún. három–forrás-elmélet szerint János evangéliuma alapja

a) egy „jel (szémeia)-forrás”: egy olyan gyűjtemény, amely Jézus jeleit foglalta össze;

Bultmann szerint ez a forrás Jézust mint θεῖος ἄνθρωπος-t (isteni embert) szeretné

bemutatni, akinek csodás tudása a vele szemben állókat lenyűgözi. A forrás az egykori

Keresztelő János-tanítványok köréből származik.

b) egy „beszéd forrás” – mely anyag parallelizmusokból áll, nem prózai, hanem költői

szöveg.

118
c) A passiótörténet Bultmann szerint egy összefüggő „szenvedéstörténet és húsvéti forrás”

összeállításából keletkezett. A passió-elbeszélés így egy ősi és megbízható anyag

felhasználásával (valószínűleg a Jn 18,1-19,30 lehetett a forrás), de a jánosi teológia

alapján alaposan átdolgozva nyeri el végső formáját.

A kutatás a század harmadik negyedéig a jel-forrást létét elfogadottnak tekintette. 175 Újabban

azonban jogosan ennek létét is kétségbe vonják.

d) egyéb források: az Ószövetség, és a szinoptikusok (!) is. A mk-i passió elemei

kimutathatóak a jánosi elbeszélésben.176

6. Az evangélium tartalma

Előszó (1,1-18): Jézus a Logosz

A kijelentő munkái a világban (1,19-12,50)

I. A kezdet (1,19-4,54)

1. Az Isten Fiának megjelenése (1,19-2,11)

2. Jézus munkája Galileában ((2,12-3,36)

3. Jézus munkája Samáriában (4,1-42)

4. Jézus munkája Júdeában (4,43-54)

II. Az ellenségeskedés kibontakozása (5-12 f)

1. Jelek, összeütközések, vitabeszédek (5,1-10,42)

2. Döntésre kényszerítő jelek (11,1-12,50)

Jézus önkijelentései, passió, felemeltetés, a feltámadott megjelenése (13,1-20,19)

III. Jézus és tanítványai (13,1-17,26)

IV. Szenvedéstörténet és feltámadás (18,1-20,31)

Epilógus: Az evangélium megértése (Jn 20,30-31)

Befejezés, a tanítványi kör záradéka (21 f)

A prológus programmatikus összefoglalója az evangéliumnak. A 20,31 és a prológus alkotják

azt a keretet, mely az evangélium célját megfogalmazza: ez pedig a Jézusba, mint Isten Fiába

vetett hit felébresztése és megújítása. Az evangélium jellegzetessége az állandóan visszatérő

szenvedéstörténetre utalás, ez pedig a kereszt központi jelentőségét emeli ki. Újra és újra

175
Budai Gergely dr.; Herceg Pál: i.m. 141. p.
176
SchENT 580.

119
visszatérő jelenetekben vitázik Jézus a zsidósággal, és az újszövetség legnagyobb csodájában

éri el a csúcspontját: következménye Jézus halálos ítélete lesz. A lábmosás története az

átvezetés a második nagy egységhez. Jézus vacsorája egy egész beszéd-blokk apropójává

válik, melynek központi témája a követés és a szeretet.

7. Vallástörténeti háttér

Sok kutató mindmáig szoros kapcso-

„Én vagyok [Protennoia, a] Gondolat, amely a [fény]ben latot feltételez a gnózis és a negyedik
[lakozik]. Én vagyok a mozgás, amely a [Mindenben] él,
amely pedig benne áll fenn, az [első]-szülött azok közt, evangélium között. Maga a val-
melyek [létrejöttek], az, aki a Minden előtt már létezett.” lástörténeti megfeleltetés azonban jog-
(Háromalakú Protennoia XIII 35,1)
gal óvatos marad: „Nem a manicheiz-

mus felől kell az Újszövetséget érteni,

hanem a manicheizmust az Újszövetség felől.” Ez a tartózkodás abból ered, hogy a gnózist

annak kifejlett változatában (bár eredete vitatott), a II. századnál korábbra nem lehet vissza-

datálni. A Nag-Hammadi iratok (IV. sz. közepe) ugyan hosszú hagyománytörténetre men-

nek vissza, mégsem értelmezhetőek a János evangélium forrásaiként, sokkal inkább azt mu-

tatják, milyen sajátos értelmezésen megy keresztül gnosztikus kezekben a negyedik

evangélium.177 Két irat lehet érdekes párhuzam: a János Apokryphon, és a „Háromalakú Pro-

tennoia”, mely utóbbi a prológus szerkezetével, szóhasználatával és gondolatvilágával is

párhuzamokat mutat. A gnózis az első század végéig talán a keresztyénségtől függetlenül fe-

jlődik, míg a kölcsönös hatás ki nem alakul. Az 1Tim 6,20 erre az első századi érintkezésre

utal, a tényleges hatás azonban csak a második századtól kimutatható.

Ha a gnoszticizmus alapjellemzőinek 1. a Megváltó és az Isten abszolút túlvilágiságát, 2. egy

alapvető dualizmust jó és rossz közt, 3. kozmológiai spekulációkat a felsőbb és alsóbb vilá-

gok közti kapcsolatot tartjuk, akkor világosan látszanak a különbségek a negyedik

evangélium és a gnózis közt. A jó megelőzi a gonoszt (ld. prológus!), tehát nincs valódi dual-

izmus; Jézus a világ megváltója, és nem az abból kiszabadító gnosztikus megváltó. Az üd-

vösség egy egyszeri történeti tettben valósul meg, a megváltó valódi halálán keresztül, nem

pedig egy látszattest levetése utáni felszabadulásban.

177
SchENT 583.

120
 8. Teológiai alapgondolatok:

a) A „Paraklétosz” jelenlétében zajló emlékezés: A Szentlélek mélyebb megértést tesz

lehetővé a megdicsőülés után. Ő a Társ, az Értelmező, a Tanító, az Ügyvéd, a Közben-

járó, a Helyettes, és a Tanú.

b) Az Atya és Fiú lényegi egysége, mely a működésükben is kifejeződésre jut. „Az ige

testté lett” – ez a testté lett azonban a ὁ σάρξ ἐγενήθη, a „testi létformát” felöltött

megfeszített.

c) A kereszt központi jelentőségű: a gyógyulás és a felmagasztosulás helye, Isten

akaratának célba érése.

jellemző egyfajta dualizmus az evangéliumra, ez azonban egy döntésben realizálódó dualiz-

mus: a Jézust elfogadó „Istentől van”, a vele szembehelyezkedő a „világból”, vagy az

„ördögtől”. Jézus a térbeli dualizmust feloldja: ő az, aki fentről jön, de itt van.

121
 9. Apostolok cselekedetei

Az Újszövetségben a 4 evangélium után következő, történeti jellegű mű. A könyv

bevezetése (1,1-2) világosan összekapcsolja a könyvet Lk-val (Lk 1,1-4). Hivatkozik nemcsak

az előzőleg megírt műre, de annak befejezésére, az apostoloknak szóló megbízásra, és említi

Teofilust mint címzettet is. A bevezetés után rátér a mennybemenetel részletes leírására,

majd folytatja a történetet az apostolok korának leírásával. Így tehát a két könyv összetar-

tozása vitán felüli.

Ez az összetartozás kérdéseket is vet fel. Az ApCsel nem szól a könyv szándékáról,

ugyanakkor hangsúlyozza a feltámadás utáni 40 napos időszakot, a mennybemenetel helyét

az ev-i Betániával szemben az Olajfák hegyéhez köti. Ezért volt egy olyan nézet, miszerint a

két könyv eredetileg folyamatosan íródott, s csak később választották szét őket (így esetleg a

pontatlanságok a szétválasztó kéz hibái). Ezt a nézetet azonban semmiféle adat nem

valószínűsíti; minden kézirat a mai formában közli a két könyvet. Ma mindkettőt Lukács

munkájának tekintjük.

A könyvnek eredetileg nincsen címe. Irenaeus és Alexandriai Kelemen nevezte először

így: „apostolok cselekedetei” (πράξεις ἀποστόλων). A Muratori-kánon szerint: acta om-

nium apostolorum, ez azonban nem felel meg a könyv tartalmának, hiszen a 12 apostol jó

részéről nem mond el történeteket.

A könyv befejezése ismét talányos, váratlanul félbeszakad, még Pál perének befejezését sem

mondja el.178

1. Szerző és források:

 A könyv szerzőjének azt a Lukács nevű ismeretlen pogánykeresztyént tekintjük, akinek

a Lukács evangéliumát is tulajdonítjuk.

 A sokszor feltűnő párhuzam miatt feltételezték, hogy különböző forrásokat használt a sz-

erző:

- jeruzsálemi forrást,

- antiókhiai forrást, (ApCsel 6-15)

- útijelentés,
178
Bartha Tibor dr.: i.m. I. kötet 104. p.

122
- azonkívül próbálták elkülöníteni a „mi forrást” (”Wir Bericht”). Ezeken a helyeken az

elbeszélő Sg/3. sz-ről, Pl/1.sz-re vált. Első jelentkezése a 16,10-ben fodul elő. A hirtelen

személyváltásnak három magyarázata lehetséges: 1. Lukács saját útianyagát illeszti az

elbeszélésbe, mint Pál útitársa. Ezzel a szerzőség problémáját leszámítva az a baj, hogy a

„mi történetek”csak jelentéktelen tapasztalatok során jelennek meg, és nem a kulc-

seseményeknél. Többen Martin Dibelius formatörténeti elemzései nyomán úgy tartják,

hogy a forrás egy „útinapló”, a fontosabb helyszínekkel, valószínűleg kisebb egységek-

ből. A „mi” a forrás sajátossága, melyet Lk egy az egyben átemelt. 3. A „mi” Lukács in-

venciója:179 mivel a Wir-bericht főként a hajóutak leírásakor szerepel, a szerző az

olvasóban egy sokat utazó ember képét kelti. Ez az eljárás a kor történetírói munkáiban

bevett szokás. Persze ez kérdéses, mivel nem minden történet „hajózási-történet”. J.

Wehnert szerint itt arról van szó, hogy Lukács nem szemtanú révén akár Szilásztól szár-

mazó anyagokat dolgozhatott fel, de mivel nem állt rendelkezésére közvetlen „én-

elbeszélés”, az „mi-elbeszélést” választotta: Pál és egyik kísérője együttes tanúságát. 180

A kutatás nagyrészt elfogadja az antióchiai forrást, mely az ottani gyülekezet

működéséhez kapcsolódó történetek és legendák körét jelenti. Ha az egyes források

maguk nehezen is, az mindenképpen kimutatható, hogy a szerző nagyobb hagy-

ománykomplexumokkal dolgozott: Péter-legendákkal, a 12. apostol újraválasztásának

hagyományával, csodatörténetekkel, apostolok üldözéséről szóló elbeszélésekkel, és

talán egy Pál-letartóztatás-történettel is.181 Sőt, az is joggal feltételezhető, hogy az ApC-

sel megírása során Lk egy valamiféle vázlatot tarthatott a kézben, mely az egész missziói

működés vázát alkotja. Még a legtöbb alapja a „mi forrás”-oknak van.182

2. Keletkezési hely, idő

A könyv valószínűleg Rómában keletkezett, de mindenképpen az Égei-tenger környékén, és

semmiképpen nem Palesztínában.

A könyv keletkezésének ideje és helye az optimista vélekedés szerint 80-95 között lehet-

séges.183 A későbbi keltezés 90-100 közé teszi a Cselekedetek születését. 184 A keletkezés

179
Willi Marxen: Einleitung, 148.
180
SchENT 342k.
181
SchENT 341, 345.
182
Budai Gergely dr.; Herceg Pál: i.m. 129. p.
183
Bartha Tibor dr.: i.m. I. kötet 105. p.
184
SchENT 334.

123
érdekessége, hogy a könyvnek két szövegtípusát ismerjük, egy alexandriai és egy nyugati tí-

pusú szöveget, mely utóbbi mintegy 8,5%-kal hosszabb: ez kiegészítéseket, magyarázatokat,

és tartalmi változtatásokat is tartalmaz. A két szövegvariáns közti különbségre ilyen eklatáns

példa az apostoli konvent határozata. Az egyik egyipotmi (kopt) szöveg a rendelkezést kul-

tikusként értelmezi, a nyugati szöveg ellenben etikaiként, és a vízbefúltakra vonatkozó sz-

abályt ki is hagyja, ehelyett beilleszti az „aranyszabályt”.185 A nyugati szöveg a legtöbb ku-

tató szerint egy szándékosan újrakiadott szöveg, javításokkal, egyértelműsítésekkel. Ez a

nyugati verzió valószínűleg Szíriában keletkezett.

3. Az ApCsel stílusa:

A könyv magas szintű koiné-görög nyelven íródott, és erősen az LXX hatását mutatja. Ez a

szándékos utánzás a kor historiográfiai műveinek bevett szokása. A kisebb egységek mesteri

megalkotása (a pünkösdi történet, a Kornéliusz megkeresztelkedése, az Athéni beszéd), de

alkalmazza a hirtelen újrakezdés, az ismétlés, a szummaszerű összefoglalók és megjegyzések

alkalmazása. A könyvnek ez a része is „történeti monográfia”.

4. A könyv sajátosságai

A könyvnek nincs saját teológiai gondolatmenete, viszont a hangsúlyok némileg külön-

böznek a két részben. Az ApCsel az 1,8 kifejtésének tekinthető: a föld végső határáig

tanúskodó tanítványok missziói tevékenysége a könyv voltaképpeni tárgya.186 A folyamatot

kísérő Lélek munkája a Lk-i válasz a parúszia késlekedésére. A parúszia majd az egyház ide-

jének vége lesz, ezzel viszont a teológiai hangsúly megváltozik: az addig eltelt idő is megte-

lik értelemmel, és a parúszia az „egyháztörténet” céljává válik. A zsidók és pogányok

együttesen lépnek be az üdvösségbe, bár maga Izrael nem nyeri el az üdvösséget, a megtért

zsidók azonban igen. Ennek a kontinuitásnak a biztosítéka a köny 2/3-át kitöltő Pál-

elbeszélések főhőse: maga az apostol, aki zsidó származású, majd a pogányok mis-

szionáriusává válik. Ilyen szempontból érdekes Jeruzsálem szerepe: egyfelől az őskeresz-

tyénséget elutasító és üldöző hatóságok helye, másrészt a példaértékű ősgyülekezet helye,

ahol a keresztyénség a zsidósággal kontinuitásban létezik. Azonban amennyiben a

jeruzsálemi gyülekezet elutasítja Pált, úgy az üdv helyéből az elutasítás helyévé válik. Pál a

185
SchENT 339.
186
Willi Marxen, Einleitung, 147.

124
keresztyének második generációjának képviselője, az átmeneté: az üdv jeruzsálemtől Róma

felé fordul, a zsidók megkeményedése miatt.187

6. A könyv tartalma

Előszó és a mennybemenetel (1,1-15)

Tanúskodás Jeruzsálemben (1,15-8,4)

1. Az apostolok, mint az evangélium tanúi Jeruzsálemben (1,15-8,3)

ApCSel 6,1kk: fordulat az ősgyülekezetben

2. samáriai és partmenti misszió (8,4-11,18)

3. Az antióchiai misszió (11,19-15,35)

Az apostoli konvent mint az őskeresztyénség vége (ApCsel 15,1-35)

5. Pál tanúskodása a pogány világban (15,36-19,20)

6. Pál útja Jeruzsálembe (és Rómába) (19,21-21,17)

7. Letartóztatása, pere (21,18-26,32)

8. Római út, római működés (27,1-28,31)

Nincsenek világos tagolódási pontok, ezért a kommentárok eltérőek a felosztásban. Minde-

nesetre néhány fordulópont világosan felismerhető: az ApCsel 6,1kk-ben, a hellénisták fel-

lépésével fordulat következik be az ősegyházban, amikor az evangélium kiterjeszkedik

Samária, Júdea és a környező vidékek területére. Az ApCsel 9,32-vel a pogánymisszió is a

képbe kerül, mégpedig Kornéliusz megkeresztelésével, és a Péter-látomással, mint az azt

megalapozó programmatikus teológiai motívummal. Az ApCsel 15-ben leírt apostoli kon-

ventet tekinthetjük a Lk-i mű második része középpontjának. Ezen a ponton ér véget a

Jeruzsálem központú őskeresztyénség, és kezdődik a törvénytől szabad pogánymisszió,

melynek központi alakja Pál apostol. A 15,35-től kizárólag Pál áll a középpontban.

187
SchENT 349.

125
 10. Pál életútja, missziói és teológiai munkája

Az apostoli kor nagy egyénisége, akinek levelei, munkája, missziója mind az egyház

alakulására döntő hatással volt, mind pedig a mai napig a bibliai kijelentésen keresztül

meghatározó szerepe van keresztyén hitünkre és életünkre.

ÉLETÚTJA

Nehéz behatárolni, mikorra is tehetők Pál apostol életútjának fontosabb állomásai. Az ab-

szolút és relatív kronológia siet a segítségünkre. Jól datálható esemény a Claudius-ediktum,

mely Kr.u 49-re tehető, melyben a császár kitiltja a zsidókat Rómából. A másik a Gallio-feli-

rat, melyet Kr.u 52-re tehetünk. A prokonzul egyéves provinciai előljárósága 51-52-re tehető.

Mivel a Rómából kiűzött Akvila és Priszka nem sokkal Pál előtt ér Korintusba, és ha ezt azzal

az adattal kombináljuk, hogy nem sokkal Gallio hivatalba lépése után a zsidók feljelentik

nála Pált, az apostol nagyjából másfél éves tartózkodása 50-51-re tehető. Ebből kiindulva

lehet felállítani a relatív (ehhez képesti) kronológiát. Ezek alapján az apostoli konvent és az

un. „Antióchiai eset” is elhelyezhető: az előbbi 48 elejére, az utóbbi pedig a zsinathoz közel,

48 nyarára tehető.

Pál életének a kronológiája a következőképpen állítható fel:

Jézus halála 30

Pál megtérése 33
Első Jeruzsálemi tartózkodás 35
Pál Ciliciában kb.36-42
Pál Antióchiában kb. 42
1. Missziói út kb. 45-47
Apostoli konvent 48 eleje
az „Antióchiai eset” 48 nyara
2. Missziói út 48 vége-51/52
Pál Korintusban 50/51
Gallio Korintusban 51-52

126
Utazás Antióchiába 51/52
3. Missziói út 52-55/56
Efézusi tartózkodás 52-54/55
Macedóniai út 55
Utolsó Korintusi tartózkodás 55/56
Érkezés Jeruzsálembe 56 nyara
Félix/Festus hivatalcseréje 58
Érkezés Rómába 59
Pál halála 64

Születésének időpontja nem ismeretes, csak annyi támpontunk van, hogy István vértanú

megkövezésekor még fiatalember, nem számít Izráel tanítói közé (ApCsel 7,58) - tehát még

nincsen 30 éves sem. Eszerint születése a Kr. u 1. évtizedre tehető.

Tarzuszban született, a város a mai Törökország területén fekszik. Abban a korban

nagyváros, kereskedelme és filozófiai iskolája jelentős volt. Pál neveltetése azonban nem a

hellénizmus talaján történt, hanem az ÓSZ alapján, a zsidó hagyományokban, először

Tarzuszban, majd később Jeruzsálemben. Mindamellett valószínűsíthető, hogy Pál ismerte a

filozófus-iskolákat: ezt mutatja a saját „iskolájának” és ezeknek az intézményeknek a nagy-

fokú hasonlósága.188

Családja régi izráeli család, Benjámin törzséből (Róm 11,1), ezért diaszpóra-zsidó mivoltuk-

ban is ragaszkodtak az ősi hagyományokhoz, és ebben a szellemben nevelték gyermeküket

is. Pál apja római polgárjoggal rendelkezett, így természetesen maga Pál is. Hogy ezt milyen

alapon szerezte apja, nem tudjuk, de az ApCsel 22,28 inkább arra mutat, hogy nem pénzért

vett polgárjogról van szó.

Hagyománytisztelő családként a gyermeknek a Saul nevet adták, a benjáminita származású

első zsidó király nevét. Feltételezhető, hogy emellett kezdettől fogva viselte a Pál nevet is,

talán termete miatt (Pál = kicsi), mint ahogy a zsidók ebben a korban általában viseltek görög

vagy latin nevet is. A Biblia először Saulként említi, és csak az ApCsel 13,9 használja először

vele kapcsolatban a latin Pál nevet. Ez természetesen szándékos változtatás is: Lukács ezzel

is aláhúzza az apostol személyiségének megváltozását.

188
SchENT 51k.

127
Pál annyira rajongott ősei hagyományáért, hogy a farizeusok mozgalmához csatlakozott, ami

szintén részben atyai öröksége volt (ApCsel 23,6). Tarzuszi neveltetéséről ő maga annyit em-

lít, hogy rendkívüli buzgóság élt benne atyái hagyományai iránt (Gal 1,14; Fil 3,5). Ennek

következménye az is, hogy Jeruzsálemben Gamálielnek (Kr.u. 25-50 közt aktív), a kor

leghíresebb írástudójának tanítványa (ApCsel 22,3). Tarzuszból hozhatta magával a görög és

latin nyelv ismeretét, míg mint írástudó-tanítványnak kötelezően egy mesterséget is kellett

tanulnia - aminek életében később fontos szerepe is lett.

Nem tudjuk, hogy Pál találkozott-e személyesen valaha Jézus Krisztussal. A 2Kor 5,16-ban

ugyan így ír: „ha ismertük is Krisztust test szerint, most már őt sem így ismerjük” - ez a kije-

lentés azonban nem feltétlenül a saját személyére vonatkozik. Valószínűbb, hogy nem volt

tanúja Jézus életének, tanításának, halálának.

A Damaszkusz felé tartó úton történt vele az egész életét megváltoztató megtérés. (Pál

életének eseményeit ld. a Galata levélből, és az ApCselből!)

A páli iskola

Arra, hogy Pálnak saját iskolája lehetett, melyet ő alapított, több érdekes tény is utal. 1) Pál

„Kijelentéshordozó”-ként (1Kor 9,1; 15,8; Gal 1,1.12.15k) jelenik meg, követendő „példa”-

ként (1Thessz 1,6k; 1Kor 4,16; 7,7k; 11,1; stb.), és „inspirált tanítóként” (1Kor 2,12-16; 4,17;

7,40; Gal 1,8k; Fil 3,15). Mint az evangélium közvetítője az ő élete Isten kegyelmének példája

és szolgálata Isten megbékítő tettének része. 2) A páli leveleket nem pusztán titkárok (Gal

6,11; Róm 16,22) vagy írnokok (1Kor 16,21; Gal 6,11; Filem 19) jegyzik le, hanem a Római

levél kivételével szerzőtársak jelennek meg (1Thessz 1,1: Timóteus; 1Kor 1,1: Szósztenész;

2Kor 1,1: Timóteus; Filem 1,1: Timóteus; Gal 1,2: „minden testvér, aki nálam van”; Fil 1,1:

Timóteus; Filem 1,1: Timóteus). A levelek, bár a Páli tekintély nem kérdéses, közös munkák.

3) A páli missziót nagyrészben munkatársak mozdították elő és végezték. A valódi páli lev-

elek mintegy 40 embert említenek meg, akik valamilyen módon munkatársi kapcsolatban áll-

tak az apostollal. A legközvetlenebb körbe tartoztak Barnabás, Szilvánusz, Timóteus, majd

később Titusz. Timóteus és Szilvánusz a levelek kézbesítésének feladatát végzik, de Timó-

teus és Titusz saját missziót is folytatnak, a gyülekezetek békítésének feladatában is segéd-

keznek. Pál önálló misszionáriusokkal is dolgozik együtt: ilyen Akvila és Priszka, valamint

128
Apollós is. Ezenfelül kerülnek ki munkatársak az alapított gyülekezetekből, akik a kapcso-

lattartásért és az apostol támogatásáért felelnek, valamint saját missziót folytattak a

gyülekezetek környezetében.189

A küldöttek sokasága azzal magyarázható, hogy Pál „centrum-missziót” folytatott. Efézus-

ban igyekezett egy olyan központi anyaegyházat alapítani, ahol addig maradt, amíg az általa

alapított gyülekezetek saját lábukra nem tudtak állni. A kisebb filiákból származó munkatár-

sak és a közvetlen munkatársi kör persze nem csak szervezeti kérdésekkel volt elfoglalva:

valószínűleg komoly teológiai munka folyt, melyet a kör tagjainak szemlélete is komolyan

befolyásolt.

PÁL APOSTOL LEVELEI

13 levelét tartalmazza az Úsz, emellett tudunk elveszett leveleiről is;

- az 1Kor 5,9 említ egy olyan levelet, mely megelőzte a ma meglévő elsőt;

- a 2Kor 2,4 említ egy »könnyhullatással írt« levelet - ez utóbbi esetleg benne van a ma

ismert 2. levél szövegében.

- A Kol 4,16 említ egy Laodiceába írt levelet is.

(A levelekhez ld. még a levél mint műfaj c. részt!)

Külön probléma a pszeudepigráfia kérdése. Az Újszövetség 27 irata közül a Zsidókhoz írt

levél már nagyon korán bizonytalan szerzőségű, a jánosi kör tagjai pedig nem egyértelműen

beazonosíthatók (A jelenések Jánosa azonos-e a 2 és 3Jn presbiterjével?). Hét irat anonym, és

csak később illesztik hozzá a szerzők neveit (Mt, Mk, Lk, ApCsel, Jn, Zsid, 1Jn). A páli

levelekkel kapcsolatban is felmerül hasonló kétség: az Ef, Kol, 2Thessz, Zsid, a pásztori

levelek páli szerzősége széles körben megkérdőjelezett. A tézis teológiailag nem kifejezetten

káros, viszont segít belelátni az őskeresztyén kor teológiatörténetébe, és akár a „páli iskola”

életébe és teológiai gondolkodásába is.

PÁL TEOLÓGIÁJA

A páli teológia néhány súlypontja:

189
SchENT 50kk.

129
 Pál teológiája számára adott alap az Ósz. Gondolatai és fogalmai innen erednek jórészt.

Istenről, Jézus Krisztus váltságművéről, az ember megigazulásáról az Ósz talaján állva

fogalmaz.

 Krisztológiájában a Krisztus-esemény néhány tényezőjére koncentrál: Jézus Krisztus

megjelenésére, alázatára, szenvedésére, és mindenekfelett halálára és feltámadására.

Jézus Krisztus alakjában nem az eseményekre és történésekre figyel, hanem úgy tanít

Jézusról, mint aki Isten akaratának, üdvtervének, irgalmának megjelenítője és

megvalósítója, vagyis munkásságának szimbolikus értelmét emeli ki: a megváltást és az

új életet.

 Szenvedélyesen harcol ellenfelei, a júdaista tévtanítók ellen: a Törvény cselekedetei nem

üdvözítik az embert, a Törvény szerepe sokkal inkább csak az, hogy az embert a maga

csődjével szembesítse. A Törvénynek csupán Krisztushoz vezérlő szerepet tulajdonít -

ebben radikálisabb, mint Jézus tanítása a Hegyi Beszédben. Éppen ez az állítás mutatja

viszont, hogy Pál nem veti el teljesen a törvényt. E. P. Sanders munkásságával indul

útjára a „New Perspective on Paul”, azaz a „Pál új perspektívában”, mely újra felfedezte

azokat az elemeket, amelyek őt a zsidósághoz ezer szállal fűzik. Pál számára ugyanis a

hit az Istennel való „szövetségi keretben” maradás feltétele, ugyanúgy, mint a korabeli

zsidóság számára. Az a fajta szemlélet túlhaladott, mely szerint a zsidóság a törvény által

próbálna megigazulni, mivel hamisnak és leegyszerűsítőnek bizonyul. Pál szemléletében

az a más, hogy a szövetséges nép körében maradást elválasztja a Krisztushoz tartozástól.

Másképp: immár nem kritérium a zsidósághoz tartozás az üdvösség esetében. A törvény

által üdvözülni tehát azt jelenti, hogy Isten mellett megmaradni: ezzel pedig megváltozik

a teológiai hangsúly. Pál teológiájának tétje annak felmutatása lesz, hogy a zsidóság nem

azáltal képes megmaradni a szövetségben, hogy annak szabályait ismeri és betartja,

hanem azáltal, hogy a Krisztussal való közössége révén megmarad Istenben.

 Isten Szentlelkének hatalmáról és hatásáról sokat ír. A keresztyén ember már a Lélek

hatása alatt, annak adományaival gazdagítva éli életét, „Krisztusban”.

 Eszkhatológiájában az idők során változott; Krisztus visszajövetelét először nagyon

közelre várta (1Thessz 4,15kk), majd egyre inkább számolt Isten akaratának történelmi

kibontakozásával (Róm 9-11; 2Thessz 2).

130
 11. A Római levél

Ez a levél mindig nagyon fontos szerepet játszott az egyház életében. Nagy hatást gyako-

rolt Augustinustól Lutheren és Kálvinon át Barthig szinte minden teológusra.

1. A levél írásának célja

 Pálnak szüksége volt a gyülekezet támogatására, hogy a hispániai missziói útját finan-

szírozni tudja (Róm 15,13-24), és Rómában, mint bázisgyülekezetben tartózkodhasson.

Talán emiatt is fontos, hogy ilyen kimerítően ismertesse az ismeretlen gyülekezet előtt

saját teológiai programját.

 Valószínűleg az apostoli konvent után a Páli gyülekezetekben megerősödött a zsidók-

eresztyén irányból jövő teológiai irány. Az apostol vitáját a nem sokkal korábban átélt

Galáciabeli konfliktusnak és a valószínűleg a római gyülekezethez is eljutott híreknek a

szemszögéből kell olvasni. Az „erősek” és „gyengék” közti konfliktust is a zsidókeresz-

tyének hatásának és nyomásának hatásaként kell érteni.

 A 49-es Claudius-ediktum és a 64-ben kezdődő Nero féle keresztyénüldözés közti időben

a gyülekezetnek önmagára kell találnia, mely valószínűleg nem külső nyomás nélkül

történik. Az állammal szembeni viszony éppen ezért a gyülekezetben vita tárgya lehetett

(ld. Róm 13).

 A páli teológia nagyon fontos problémái merülnek itt fel: 1. ha mindenki bűnös Isten

előtt, és Isten ingyen kegyelemből igazít meg, akkor milyen súlya és értelme van az

etikus cselekvésnek? 2. ha Isten a nem hívő pogányokat megigazítja, vajon nem lett-e

hűtlen a saját választott népéhez? Pál ezeknek a problémáknak a meggyőző megválas-

zolásával reméli elérni, hogy a gyülekezet támogassa, és mellé álljon, amikor a gyűjtést

Jeruzsálembe viszi, és ott ellenállásba vagy vitába ütközik.

Szokták e levelet Pál teológiai végrendeletének is nevezni, mert jeruzsálemi útja előtt írta,

melynek kimenetele bizonytalannak tűnt előtte.190

2. Keletkezési hely, idő

A levélírás idejére nézve a következő támpontokat lehet figyelembe venni:

190
Bartha Tibor dr.: i.m. II. kötet 439. p.

131
  Néró hatalomra lépése

 Az apostol keleten végzett munkájának befejezése.

Így tehát 54 után kellett keletkeznie. Másrészt a 2 Kor után írta, mert már újra oda érkezett,

készülve az adományok Jeruzsálembe szállítására.

Korinthusból írta tehát, 54-58 között,191 de legvalószínűbb, hogy a levél 56 év elején

keletkezett.192

3. A levél címzettei

A római gyülekezetet nem lehet megérteni az ottani zsidó közösség nélkül. A közösséget

Kr.e 139-ben már említik, és Heródes alatt már 8000 főt számlált. Claudius Kr.u 41-ben nem

tiltja ki ugyan őket Rómából, de gyülekezés tilalmat rendelnek el velük szemben. Mivel a

zsidók Rómában saját közösségeket hoztak létre, és tartottak fenn (saját közigazgatással), a

Kr.u. 49-ben kiadott kitiltó ediktum nehéz helyzetbe hozta őket. 193 Az ediktum egyébként bi-

zonyítja a korai római keresztyén misszió sikerét, a zsinagóga kárára. Ez okozhatta a konflik-

tusokat és a zavargást is, ami az ediktum kiváltó oka lehetett. A kiűzetés után nagyon

megváltozik a gyülekezet összetétele: míg előtte valószínűleg zsidókeresztyén többségű, ad-

dig 49 után pogánykeresztyén többségűvé válik. A Nero féle üldözés idején a hatóságok min-

denesetre már világosan megkülönböztetik a keresztyéneket és zsidókat egymástól. 194

A gyülekezet szociális rétegzettségére jól mutat rá az üd-

vözöltek sokfélesége: Priszka és Akvila szabad

kézművesek voltak, akik szolgákkal, vagy függő segéd-

„Judaeos impulsore Chresto assidue
munkásokkal dolgoztak. Arisztobulosz és Narcisszusz tumultantes Roma expluit.”

valószínűleg felszabadított, vagy még alávetett rabszol- „Azokat a zsidókat, akik Chrestos
bújtogatásai miatt folytonosan
gák, akik keresztyén uraknak dolgoznak. Az üdvözöltek zavargásokat okoztak, (Claudius)
kiűzte Rómából”
közül 12-en a birodalom keleti feléről érkeztek, akiket

Pál személyesen is ismer. Ez arra enged következtetni, (Svetonius: De Vita Caesarum 25,4)

hogy erős vándorlás lehetett Róma irányába a keleti

191
Budai Gergely dr.; Herceg Pál: i.m. 66. p.
192
SchENT 135.
193
A szöveg forrása és fordítása in. Gerd Theissen-Anette Metz: Der historische Jesus, Vandenhoeck&Ruprecht,
Göttingen, 90.
194
SchENT 140.

132
területek keresztyénei részéről. Az adó kérdésének felmerülése is arra utal, hogy többen a

provinciákról vándoroltak be.

Valószínűleg több házi közösség egymás mellett létével kell számolnunk ebben az időben,

nem pedig egy egységes római gyülekezettel: ezért is címez Pál „minden elhívott szentnek,

akik Rómában tartózkodnak.” Valószínűleg ezek a közösségek erőteljes növekedésben van-

nak, és ezt mutatja, hogy Pál (anyagi) segítséget vár tőlük, illetve, hogy Nero idejében már

számottevő arányuk jelentőségteljessé tette őket.

4. A levél szerkezete

A levél két karakteresen egymástól elkülönülő fő részből áll: egy tanító jellegű szakaszból

(Róm 1,16-11,36), és egy intő részből (12,1-15,13). Az első egységen belül az 5,1-11 és a 9-11.

fejezetek különösen fontosak. Az 5,1-11-ben új teológiai motívumok jelennek meg

(reménység, élet, szeretet, lélek, halál). Ezt a témát a Róm 8 veszi fel ismét, majd a 9-11-ben

nem kitérőt tesz, hanem Izraelt, mint Isten kegyelme működésének „teszt-példájaként”

hozza elő. A 12,1 új nyitány, mely egy „konkrét szituációtól elszakadó tanító monológ”-ot

vezet be.195 Azt, hogy a Római levelet műfajilag pontosabban hogyan lehet besorolni, nehéz

megmondani: egyesek „tanítói iratnak”, „levél-esszé”-nek, vagy levél formájába öntött „vitá-

nak” nevezik. Ez utóbbi azért is találó, mert Pál itt érvekkel kíván egy teológiai álláspontot

érthetővé és elfogadhatóvá tenni.

5. A levél eredetisége és egysége.

A levél eredetiségét sohasem vonták kétségbe. A 16. fejezettel kapcsolatban vetődtek fel

kérdések, mivel a legkorábbi kéziratok a Róm 16,24-et nem hozzák. A 25-27-ben található

doxológia sem tartozott valószínűleg az eredeti irathoz. Az un. „Efézus hipotézis” szerint a

16. fejezet eredetileg nem a Rómába címzett levélhez tartozott, hanem egy Efézusba írotthoz.

Az emellett felhozott érvek szerint a címzettek közt túl sok olyan van, akiket Pál kimerítően

üdvözöl, miközben egy ismeretelen gyülekezethez ír. Emellett a megnevezettek egy része

ekkor Efézusban tartózkodik (pl. Akvila és Priszka). A 16, 17-20 vitája a tévtanítókkal nem il-

lik a levél hangvételéhez. És végül: a szövegkritika kimutatja, hogy a levél eredetileg nem a

16,23-mal ér véget. Persze emellett az elmélet mellett nincsenek döntő érvek. Hiszen Pál ép-
195
SchENT 142.

133
 pen azért köszönt ilyen sokakat, hogy mutassa: a gyülekezet életét ismeri, tájékozott az ott

zajló dolgokról, és a gyülekezetekhez tartozó fontosabb csoportok felől. Ráadásul nehéz

lenne megmagyarázni, miért kerül egy eredetileg Efézusba címzett levél üdvözlése a Római

levél végére.

6. A levél tartalmi sajátosságai

A Róm 1,3-4-ben Pál egy zsidókeresztyén tradícióból merít, mely szerint Jézus emberileg

Dávid-fia, mennyei természetét tekintve viszont Isten fia. Jézus preexisztenciája itt még nem

feltétel, hanem először feltámadása révén kerül a mennyei trónra. Pál azonban korrigálja ezt

a hagyományt, és a harmadik versbe már bevezeti a preexisztens krisztológiát. Ilyen zsidók-

eresztyén hagyomány még a „közbenjáró” képzet, a 4,25-ben a keresztelés mint bűntörlés és

bocsánat, valamint a 6,1-ben a bűnöknek meghalás gondolata, ahol a tévtanítók ellen harcol,

akik szerint a kereszteléssel a feltámadás már végbemegy.

Ezen felül sokan kimutatták a misztériumvallásokkal való hasonlóságokat: a misztériumval-

lásokban, és a Róm-ban is, a beavatottak sorsa az istenség sorsán múlik. Azonban míg a mis-

ztériumokban a beavatási rítus csak egy a sok lépcsőfok közül, amit az avatottnak be kell jár-

nia, addig a keresztség egyszeri és teljes „beavatás” az isteni titkokba.

Sajátosság az „erősek” és „gyengék” közti konfliktus és annak megoldására tett kísérlet (14,1-

15,13). Ez azonban messze nem pusztán másolata a Korinthusi problémának, hanem egyedi

eset: valószínűleg többen egyszerűen a hústól és a (bortól is) tartózkodtak. A „gyengék”

feltehetőleg olyan zsidókeresztyének voltak, akik a diaszpórában élő más zsidókhoz hason-

lóan hosszútávon lemondtak a borról és húsról, mivel sosem tudhatták, melyik hús lehet ál-

dozatból visszamaradt, vagy melyik bor kiöntésre (libation) szánt.196 Ebbe a csoportba tartoz-

tak a sebomenoi is, vagyis azok a nem zsidókká tért istenfélők, akik Izrael Istenét imádták, de

nem váltak prozelitává. A konfliktus oka, hogy az „erősek” (akik nem alkalmazkodtak az

étkezési szabályokhoz) megvetették a „gyengéket”, a gyengék viszont megítélték az erőseket

(Róm 14,3).

7. A fontosabb teológiai alapgondolatok:

A „kiöntés” rituális esemény, amikor az Isten tiszteletére a borból/olajból az áldozat bemutatása előtt, vagy
196

önálló rituáléként, vagy akár ivás előtt a földre öntenek egy keveset.

134
 a. A pogányok számára nyitott Isten megismerésének lehetősége, de mivel ezt elvétet-

ték, szenvedélyeiknek adatnak át, és Isten ítélete alá esnek.

b. ezután a zsidókhoz fordul, akik ellentmondásban vannak, amikor a hitgyakorlatról

van szó, és a hitelvekről: a Róm szerint a törvény és származás (körülmetéltség) nem

segít.

c. Az Isten előtt minden tett megbukik, mivel a bűnnek univerzális hatása van. A

törvény viszont nem segít, mivel az pusztán a bűnösség elismeréséhez vezethet, kiu-

tat azonban nem mutat. A megváltás tehát a törvény nélkül (!), Krisztusban adatik.

d. A megváltás a keresztségben valósul meg, a Lélek ajándékaként.

e. A zsidóság hűtlensége ellenére Isten hű – a gondolat központi, mivel arra a kérdésre

keresi a választ, hogy vajon a pogányok előtt megnyíló üdvösség nem jelenti-e az

Izraellel való szakítást, azaz Isten hűtlenné válását.

f. A paranetikus második rész azt mondja ki, hogy nincs az életnek olyan területe, mely

ne tartozna Isten fennhatósága alá. A Róm 13,1-7 nem egy keresztyén állam-elmélet,

hanem konkrét szituációban elhangzó tanítás. A „gyengék” és „erősek” közti konflik-

tust pedig úgy kell megoldani, hogy ahogyan Krisztus elfogadott minket, úgy kell

elfogadni egymást.

g. A törvény szerepe itt az újabb kutatás szerint nem a „cselekedetekből megigazulás”.

Pál nem ezt ítéli el. E. P. Sanders szerint a zsidók „szövetségi-nomizmusban” gondo-

lkoznak, ami azt jelenti, hogy a kiválasztottság adottság, a szövetségbe tartozás a kiin-

dulópont, mely szövetséget a törvény szabályai tesznek élhetővé. Amikor valaki bűnt

követ el, a törvény biztosítja a megmaradást a szövetség keretén belül. Pál ezzel

szemben részesedési-teológiát vall magáénak: nem a szövetség, hanem a Krisztussal

eggyé-lét adja a megváltást.

8. A levél tartalma

I. Bevezetés (1,1-17)

II. Kegyelemből hit által való megigazulásról (1,18-8,29)

1. Nincsen igaz egyetlenegy sem 81,18-3,20)

2. Isten igazsága a Krisztusban való hit által mindazoknak, akik hisznek (3,21-8,29)

III. Izráel titkairól (9,1-11,36)

135
IV. Intelmek (12,1-15,13)

V. Személyes közlések (15,14-33)

VI. Ajánlás, üdvözlések, intés, doxológia (16,1-27)

136
 12. A két Korinthusi levél

1. A város

Korinthus az egyik legjelentősebb ókori görög város az Égei és Adriai tenger közötti

keskeny földnyelven. Jelentőségét helyzetének köszönhette: összekötő kapocs volt kikötői

révén a K és Ny árukereskedelme között.

A várost Kr. e. 1000 táján alapították, virágkorát a Kr. e 6. szd.-ban élte. Újra nagy jelen -

tőségűvé vált a hellénizmus korában, míg le nem rombolták a rómaiak Kr. e. 146-ban. Julius

Caesar építtette újjá egy évszázad múltán, Kr. e 44-ben. A városba veteránokat és szabadon

bocsátott foglyokat telepítettek. Kedvező fekvése miatt gyors fejlődésnek indult, az apostoli

korban mintegy 700 000 lakosa lehetett. Akhája provinciai fővárosa lett i.e 27-ben, a helytartó

székhelye.

Két kikötője révén (Kenkreia és Lekhaion) a görög félsziget legnagyobb tengeri

kikötővárosa lett. Ennek megfelelően rendkívül vegyes lakosság lakta. Mivel római kolónia

volt, ezért sok római is élt a városban. De szívesen letelepedtek a K-i tartományok polgárai

itt, és jelentős számú zsidóság is élt a városban (ApCsel 18,4). A lakosság kétharmada rab-

szolga volt, míg egy szűk réteg kezén nagy mennyiségű vagyon halmozódott fel.

A város lakosainak erkölcstelen életmódjáról híresedett el. Vallási tekintetben szinkretiz-

mus jellemezte. A cinikus filozófia egyik fontos központja, és itt zajlanak az Isztmoszi

játékok, mely az olimpia után a második legjelentősebb verseny az antikvitásban. A minden-

féle népből kevert lakosság magával hozta vallásait és isteneit is. Más istenek mellett, mint

Poszeidon, Artemisz, Dionüszosz, Izisz és Szerapisz, fontos szerepet játszott az Aphrodité-

kultusz. A városban épült Aphroditének, a szerelem istennőjének temploma és így az egész

város tele volt a szentélyhez tartozó prostituáltakkal. 197 A gyülekezet azt a sokszínűséget

tükrözi, amit a város: a zsinagógai előljáró megtérése prozelitákat és „istenfélőket” is vonz a

gyülekezetbe; oda tartozott a magas hivatali beosztásban álló Erasztosz, és a gazdag Krisz-

posz. A tagok nagy része pogány volt, akik korábbi éltük egyes területeit a gyülekezetbe is

hozzák: peres ügyek világi bíróságok előtt; prostitúció; kultikus lakomákon való részvétel.

Pál itt tartózkodásának hosszából (másfél év) kiderül, hogy Korintus Efézus mellett missziói

központként is működik.
197
Bartha Tibor dr.: i.m. II. kötet 74. p.

137
2. A gyülekezet alapítása és helyzete

Pál második missziói útján, valószínűleg már 49-ben érkezett a városba, ahol másfél évet

töltött el. A gyülekezet alapításáról az 1 Kor 18,1-7-ben olvasunk. Pál Athénből érkezett ide.

Találkozott Aquilával és Priscillával, hozzájuk csatlakozott, velük dolgozott és náluk lakott.

Kezdetben itt is a zsinagógában hirdette az evangéliumot, majd mikor ellene álltak az

evangéliumnak, otthagyta őket és egy Titius Justus nevű ember házában prédikált tovább.

Másfél évig maradt a városban.

A gyülekezet első misszionáriusa Pál, de Pál után Apollós is prédikált itt, akit Efezusban

Aquiláék ismertettek meg az „Úr útjával”, addig ugyanis csak János keresztségét ismerte.

Ezután elfogadta a tanítást s maga is a páli misszió munkása lett. Efezusból Aquiláék aján-

lásával ment Korinthusba.

I. Korinthus

1. A levél keletkezési helye, ideje

A levelet Pál Efezusból írta 55 elején. A páli szerzőség nem kérdés: az 1Kelemen-levél sz-

erzője emlékezteti a gyülekezetet erre a levélre, és Antióchiai Ignatius is többször idézi. A

Muratori kánonban a Korintusi levél vezeti be a páli leveleket, mutatva ezzel az ősegyházban

elfoglalt tekintélyét.

2. A levél megírásának oka

A gyülekezet erősen megosztott:

1. egyfelől pártoskodásról kap hírt

2. a gyülekezet tagjai egymással világi bíróság előtt pereskednek

3. a kultikus prostitúció problémája, mellyel szemben Pál a tudatos aszkézist tanácsolja.

4. A „gyengék” (valószínűleg kis számú zsidókeresztyén kisebbség a gyülekezeten belül) és

az „erősek” (a pogánykeresztyének, és liberális zsidókeresztyének) konfliktusa.

Ezek egy elveszett levélre adott gyülekezeti válaszlevél kérdései, melyeket az apostol

szisztematikusan megválaszol.

138
5. az úrvacsora félreértése: a pogány kultikus lakomákhoz hasonlóan az agapé megün-

neplése a gazdagok és szegények elkülönülésével zajlott.

6. a kegyelmi ajándékok (karizmák) értékének vitatott volta

7. a jövőbeli feltámadás kérdése

3. A levél forrásai:

A levél több hagyományt is átvesz: az egyik legfontosabb az úrvacsorai-tradíció az 1Kor

11,23b-26-ban. Az 1Kor 1,30; 6,11; 12,13-ban Pál előtti keresztelési-anyagok sejlenek fel. Az 1

Kor 15,3b-5 olyan hagyomány, melyet Pál „továbbad”, a feltámadással kapcsolatos tévtanítá-

sokkal szembeni hiteles tradícióként.

4. A levél vallástörténeti háttere

Többen gnosztikus tanokat feltételeztek az 1Kor hátterében, a test-lélek dualizmusra utalva,

a bölcsesség-spekulációk, a testiség leértékelése, és a már megtörtént feltámadás alapján. Ez

azonban kérdéses, mivel nem találjuk a teremtés és istenség közti mély szakadékot, és azt

sem lehet állítani, hogy az ellenfelek az istenség természetében való részesedést állítanák.

Emellett a tézis alátámasztásához a II. századi iratokhoz kell nyúlni, melyek már a kifejlett

gnózisra utalnak. Kérdés azonban, hogy lézetett-e egy a keresztyénséget megelőző

gnosztikus vallás, ugyanis mindezidáig ennek nyomait nem sikerült felfedezni. A zsidók-

eresztyének, mint ellenfelek elképzelése is több sebből vérzik. Bár valóban lehet a hellenizált

zsidósághoz bölcseség-spekulációkat, test-lélek dualizmust, a tudás magasra értékelését,

vagy az anyagi létezés leértékelését kötni, mindazonáltal bizonytalan, miben támadja őket

konkrétan Pál. G. Sellin például az alexandriai zsidóság teológiájának befolyásáról beszél,

melyet Apollós visz Korintusba. Csakhogy Pál sehol sem kritizálja Apollóst.

Valószínűleg egyedi Korintusi „teológiáról” van szó, 198 mely a páli teológiából fejlődik ki,

részben a misztériumvallások beavatási szertartásainak, és a pogány „teofágiák” (istenek

„elfogyasztása” a rituális étkezés alkalmával, mint a Dionüszosz-kultusz esetében) hatására.

Emellett a Léleknek a sákramentumokban adott ajándéka túlértékelését is látjuk: az üdvösség

abszolút biztonságát adják sokaknak, az új létbe való végleges és visszavonhatatlan átlépést

198
SchENT 88.

139
biztosítva. Ebből fakadhatott, hogy a korintusiak már nem érzik magukat a test „kényszere”

alatt, és nem gondolták többé a morális vagy vallási normákat kötelezőknek önmagukra

nézve. Ezzel együtt az isteni tudás és bölcsesség vált számukra a mozgató erővé – így

leértékelődik a kereszt eseménye: a megváltás ugyanis a keresztségben teljességre jutott. Pál-

nak ezzel szemben az üdvtörténet előre meghatározott sorrendjét kell hangsúlyozza: a men-

nyei test a földit követi, és nem fordítva.199

5. A levél szerkezete

A levél egy sor válasz, melyet egy a gyülekezettől érkezett levélre reagálva tisztáz az apostol.

A szerkezet magukat a kérdéseket is világosan mutatja:

Címzés, köszöntés (1,1-9)

I. Pártoskodás ellen (1,10-4,21)

1. Az egység védelmében (1,10-17)

2. Az evangélium és „bölcsesség” (1,18-3,23)

3. Az apostol személyét illető viták (4 f)

II. Tanítás az erkölcsi kérdésekről (5,1-11,1)

1. Paráznaság ellen (5 f)

A vérfertőzőt el kell távolítani, mert „kicsi kovász az egész tésztát megkeleszti”

2. Pereskedés ellen (6,1-11)

A hívők, akik egykor a világot fogják megítélni, ne pereskedjenek egymással a

világ előtt.

3. Szabadosság ellen (6,12-20)

Testünk a Szentlélek temploma, mely nem a paráznaságért, hanem az Úrért van.

„Mindent szabad nekem, de nem minden használ. Mindent szabad nekem, de ne

válljak semminek a rabjává” (6,12)

4. Házasság és elválás (7 f)

Jó ha a férfi asszonyt nem illet, de a paráznaság miatt kinek-kinek legyen felesége.

A nem házasok jó ha úgy maradnak, a házasok ne váljanak el.

5. Bálványáldozat kérdése (8 f)

199
SchENT 89.

140
 Jóllehet az étel se előnyt, se hátrányt nem jelent Istennel való kapcsolatunkban, vi-

gyázni kell, hogy szabadságunk ne okozzon botránkozás. (Pál: „ha az étel meg-

botránkoztatja testvéremet, inkább nem eszem húst soha, hogy őt meg ne

botránkoztassam”)

6. Exkurzus: személyes lemondása (9 f)

Joga lenne sok mindenre, de egyel sem él.

7. Izráel engedetlensége intés a gyülekezetnek (9 f)

III. Istentiszteleti kérdésekről (11,2-34)

1. Az asszonyok viselkedése a gyülekezetben

2. A gyülekezet összejövetele, az úrvacsora megbecsülése

IV. Tanítás a kegyelmi ajándékokról (12-14 f)

1. Krisztus – test és karizmák (12 f)

2. A szeretetről (13 f)

3. A karizmák céljáról (14 f)

V. Tanítás a feltámadásról (15 f)

1. Krisztus feltámadásának tényét, valóságát hangsúlyozza először. Sokan élnek

még a tanúk közül, akik látták a feltámadt Krisztust.

2. Krisztus feltámadás hitünk alapja. Ha ugyanis Krisztus nem támadt fel, még

bűneinkben vagyunk. „Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban

minden embernél nyomorultabbak vagyunk, ámde Krisztus feltámadt…”

3. Krisztus a zsenge a feltámadottak közül. Vagyis Krisztus feltámadása azt jelenti,

hogy a keresztyének is felfognak támadni, mert Krisztus nem az egyetlen, hanem

az első a halottak között.

4. Arról szól, hogy milyen lesz a feltámadott test. Más és mégis ugyanaz. Más, ah-

ogy különbözik a kikelt növény az elvetett magtól, de mégis ugyanaz. Továbbá a

feltámadott test sokkal tökéletesebb lesz. Ez romlandó, az romolhatatlan lesz.

5. Végül arról ír, hogy mi lesz azokkal, akiknek még életében jön el az Úr. Mivel test

és vér nem örökölheti Isten országát, az élők egy szempillantás alatt elváltoznak.

Intéssel fejezi be a szakaszt: „Legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodja-

tok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem

hiábavaló az Úrban”.

141
Befejezés, üdvözlések

1. Rendelkezés a jeruzsálemi szegények részére való gyűjtésről és annak elviteléről

2. Közli útitervét: Most még Efézusban marad, majd később megy Korinthusba.

3. Timóteust ajánlja, közli, hogy Apollós most nem megy hozzájuk.

4. Intések, buzdítások, befejező üdvözlések.

A levelet sokan sokféleképpen szerették volna részekre osztani, annak kimutatása végett,

hogy a levél az említett eredeti (első páli) levelet is tartalmazza. Emellett azonban nincsenek

döntő érvek. A levél, bár nem mutat alapos szerkesztettséget, ez egyszerűen utalhat a

gyülekezetből érkező kérdések és arra adott válaszok speciális esetére.

5. Teológiai alapgondolatok:

A gyülekezet egysége markáns tétel: minden részekre tagoltság ellenére a gyülekezet „test”,

azaz egy egység, melyet nem a Lélek egyéni birtoklása, hanem egyedül Krisztus biztosít. Az

1Kor 1,18kk a kereszt teológiáját állítja szembe a korintusiak „befejezett hitével”. A kereszt

ugyanis éppen a semmisség, a megalázottság, a szégyen, a tehetetlenség révén győzelemre

jutó hit kifejeződése, szemben a korintusiak győzelmi mámorával, és dicsőség-teológiájával.

Az igazság sem az emberi bölcsességben gyökerezik, hanem a keresztben. Pál itt a megváltás

igazságát morális értelemben használja: ami a gyülekezet egységét veszélyezteti, az a gőg, a

paráznaság, a pereskedés. A bálványáldozati hússal kapcsolatos vita is a gyülekezet össze-

tartozását fenyegeti. Mindez ugyanis az önmegvalósítás és az én előtérbe helyezése, mellyel

egy relációs-hitet állít szembe az apostol: a hit mércéje a másik keresztyénnel való kapcso-

lat.200 A test példája azt fejezi ki, hogy az ajándékok sokasága és különbözősége a test tag-

jainak sokféleségét tükrözi, akik egymásnak segítenek és egymást egészítik ki. „Az ismeret

felfuvalkodottá tesz, a szeretet pedig épít” (1Kor 8,1). A legfőbb út a szereteté, mely az egoiz-

mus ellentéte, és mely nem a sajátját keresi, hanem elhordozza a gonoszt, és nyitott a jó cse-

lekvésére. Az 1Kor 15 aztán a feltámadás kérdéséhez tér vissza, melyben Pál nyilvánvalóvá

teszi, hogy feltámadás nincs az Úr visszajövetele nélkül. A lelki feltámadás megelőzi a testit,

de anélkül nem teljes értékű. Ez azonban a földön sosem történhet meg, majd csak az eszka-
200
SchENT 90.

142
tonban, a visszajövetelkor. Mégsem az 1Kor 13, vagy a 15 a levél csúcspontja, hanem az az

ekkléziológiai gondolat, mely az egész levélen végighúzódik: Jézus az alap, az építőmester, a

fő, a jelenlévő Úr, és a gyülekezet célja.

143
 II. Korinthus

1. A levél keletkezése

Pál az első levél megírása után járt egyszer Korinthusban, ami a 2Kor-ból ki is derül: az apos-

tol már harmadik útját jelenti be. Ekkor a gyülekezetnek egyik tagja megbántotta az apostolt,

amit a gyülekezet eltűrt. Korinthusból eltávozva Pál újabb levelet írt. Ezt nevezzük a 2,4 (7,8.

12) alapján „könnyhullatással írt levél” – nek, amit Titusszal küldött el Korinthusba, ez a

levél elveszett. Ennek a levélnek és Titusz személyes közbenjárásának köszönhetően ren-

deződött a gyülekezet és Pál viszonya. A gyülekezet elismerte, hogy hibázott és megbüntette

azt, aki vétetett az apostol ellen. Ebben az új helyzetben született a kánonban szereplő má-

sodik levél, ami ha figyelembe vesszük, hogy a kanonikus első levél előtt is volt már egy lev-

élváltás Pál és a gyülekezett között, tulajdonképpen a negyedik levele az apostolnak. A két

levél közt tehát a következő események történtek: 1) Efézusból Korintusba tartó utazás, az

apostol közbevetett látogatása 2) a megbántódott visszatérés, mivel Pált az egyik gyülekezeti

tag megvádolja 3) a „könnyhullatással írt levél”, melyet Titusz visz Korintusba 4) ázsiai

veszélyes út 5) az apostol Troászi és Macedóniai útja 6) Pál Macedóniában találkozik a Korin-

tusból visszatérő Titusszal. Az eseményekre körülbelül egy fél évet lehet számolni, így

valószínűleg 55 őszén keletkezhetett a levél, Macedónia egyik gyülekezetében.201 A kevésbé

optimista datálások 54-56 közé teszik a levél születését.202

A levél Pál legszemélyesebb levele. Pál szerzősége nem kétséges. A levélben lévő

egyenetlenségek valószínűleg azzal magyarázhatók, hogy nagyobb megszakításokkal dik-

tálta az apostol.

2. A levél forrásai:

A levél egysége nagyon vitatott. Sokan úgy látják, hogy a 2Kor 10-13 olyannyira eltér az első

9 fejezet gyülekezetszemléletétől, hogy egy önálló levél töredékének kell legyen. J. S. Semler

alapján sokan úgy látják, hogy a 10-13 az elveszett második, és az 1-9 a valódi 2Kor. Ez azon-

201
SchENT 97.
202
Budai-Herczeg, 54.

144
ban nem az egyetlen felosztási kísérlet. 203 Mindezekkel csak az a gond, hogy az a bizonyos

„könnyhullatással írt levél” nincs meg egészében. De miért nincs? A nyitány, és üdvözlés

fontos információkat tartalmaz. Miért hagynák ki egyszerűen ezeket a kompiláció (összesz-

erkesztés) kedvéért, amikor az útiterv maga is a konfliktus oka volt? Emellett, ha ez a szakasz

a könnyek közt íródott levél, furcsa, hogy nem említi magát az esetet. Továbbá furcsa lenne

az esetet a 2Kor végére rakni, mivel ezzel a levél szerkesztője azt a képzetet keltené, hogy Pál

kudarcot vall. A legegyszerűbb feltevés Schnelle szerint az eltűnt köszöntések helyett azt

feltételezni, hogy Pál a levél két részét különböző időpontokban fogalmazta. A következő

forgatókönyv a legvalószínűbb:204 1) a 2Kor 8,17.18. 22 említi, hogy Pál a gyülekezetbe küldi

Tituszt és a „testvéreket”. Ebben a gyűjtésre akarta bátorítani a gyülekezetet, Macedónát és

Achája gyülekezeteit hozva fel követendő példának. A 2Kor 1-9 nem sokkal az útra kelésük

után keletkezhetett, és amilyen gyorsan csak lehetett, utánuk akarta küldeni a már megírt ira-

tot. 2) Csakhogy közben Titusztól és társaitól újabb híreket kap. A 2Kor 12,17.18 Titusz és Pál

ismételt találkozásáról beszél. Az 1Kor 10-13 műfajilag „invektíva” (védőbeszéd önmaga

mellett), ami az ókori irodalomban egyáltan nem ritka. Ebben a részben a gyülekezet nagy

részét elhódító vándorapostolokkal szemben próbálja megnyerni a bizonytalankodó

vezetőket. 3) Úgy tűnik, sikert ért el a levél, mivel 56-ban már Korintusból azt írja a Római

levélben, hogy Macedóniában és Akhájában eredményes volt a kollekta (adomány) be-

gyűjtése.

A 2Kor 6,14-7,1 páli szerzősége vitatott még. A szövegrész tele van hapax legomenonokkal

(Isten mint „egyeduralkodó”, az ördög mint „Beliál”), és a Jubileumok könyvével, illetve a

Kumráni iratok nyelvezetével mutat rokonságot. A konszenzus szerint ez a szövegrész egy

zsidókeresztyén redaktor Pál-utáni időszakhoz köthető beillesztése. 205 Néhányan a 2Kor 8-at

és 9-et duplumnak tartják, mivel itt az adománygyűjtésre felhívás és az indoklás kétszer sz-

erepel. Ez azonban retorikai célú szerkesztettség eredménye, és nem önismétlés.

3. A levél címzettjei és a vallástörténeti háttér

203
A 2Kor 10-13 a végső levél, az 1-9 pedig egy egy köztes állapot tanúsítványa; Bonkamm felosztása még
bonyolultabb: a 2Kor 2,14-7,4 apológiája az eredeti levél, közben a helyzet súlyosbodik, erre reakcióként
születik a „könnyek közt írt levél” (2Kor 10-13), majd a „megbékülés levele”, mely a 2Kor 1,1-2,13; 7,5-16-ban
található. A 2Kor 9,1-15 pedig egy körlevél az achájai gyülekezeteknek.
204
SchENT 107k.
205
SchENT 104.

145
A gyülekezet mellett egész Akhájának szól a levél. Ez jelentőségteljes, mivel a műfaji jelleget

módosítja ezáltal a címzés. Emellett a levél írása közben a gyülekezeti szituáció is megvál-

tozik: tévtanítók hódítanak tért a gyülekezetben, és lejáratják Pált. Egyesek szerint (W.

Lüthgert, Bultmann) a gyülekezetben fellépő tanítók pneumatikusok és gnosztikusok. E.

Käsemann szerint viszont itt már más a szituáció, mint az első levélben: inkább a jeruzsálemi

gyülekezet küldöttei vannak jelen a gyülekezetben, akik az apostoli konvent után erőteljes el-

lenmissziót folytatnak, és a törvénytiszteletet hirdetik. Ez azonban nem valószínű, mivel a

vándor-evangelizátorok nem szorulnának a korintusi gyülekezet ajánlására, ha Jeruzsálem-

ből ilyennel rendelkeznének. A tanítók valószínűleg a korban ismert karizmatikusok, akik a

csodák és mennyei jelek révén legitimálják saját küldetésüket. „Dicsőség-teológiát” hirdet-

nek, különleges kinyilatkoztatásokkal megtámogatva, és alapos retorikai képzettséggel. Nem

kerül terítékre a vitában a körülmetélkedés kérdése, sem a törvény-tisztelet, tehát más ellen-

felekről van szó, mint a Gal levélben. Valószínűleg zsidókeresztyén vándormisszionáriu-

sokkal van dolgunk, akik Pált azzal vádolják, hogy a Lélekből kevesebbet birtokol, mint ők.

Emellett azzal is támadják, hogy megbízhatatlan, mivel megváltoztatta az útitervét, sőt,

pénzsóvár, mivel az adományokat magának gyűjti.

4. A levél teológiai tanításai

A levél az apostoli tekintély kérdését tárgyalja: a 2Kor 2,14-7,4 ezt a problémát taglalja. A

gondolatvezetés lényege, hogy az apostoli tisztség egyszerre jár dicsőséggel és szenvedéssel.

Jézus működésének ez a paradox volta jelenti az alapot, és viszonyítási pontot. Az apostol

egyszerre gyenge és erős. Mivel az ő békéltetésre hívó szava Jézus kereszten megbékéltető

megváltó tettének köszönhető, a két tett közt megfelelés van: amit az apostol mond és tesz,

az Jézus tettének hiteles folytatása. Ő a gyülekezetért él (2Kor 5,13; 11,28k), és vele együtt

készül az eszkathonra (2Kor 11,2), szemben az „álapostolokkal”, akik magukat, és nem a

szenvedéseiben megdicsőült Krisztust hirdetik.

5. A levél tartalma

Címzés, üdvözlés, hálaadás (1,1-7)

146
I. Az apostol és a gyülekezet kapcsolatának tisztázódása (1,8-7,16)

1,8-2,17: levélbeli „önajánlás”

II. A jeruzsálemi gyülekezet részére való gyűjtésről (8-9 f)

III. Válasz az apostol ellenfeleinek a gyülekezetben (10,1-13,10)

Zárás, üdvözlés, áldás (13,11-13)

147
 13. A Galata levél

A levél a Római levél mellett Pál egyik legjelentősebb levele, melyben a Római levélhez

hasonlóan igen világosan fejti ki a kegyelem és a törvény egymáshoz való viszonyát. A lev-

elet a reformátorok is előszeretettel magyarázták.

1. Szerző

A Galatákhoz írt levél páli szerzőségét komolyan soha sem vitatták. Még a XIX. század

liberális német bibliakritikusai is, akik a bibliai könyvek apostoli eredetét sorra tagadták,

Pálnak tulajdonítják a Galatákhoz írt levelet. Ennek oka az, hogy a belső és külső

bizonyítékok egyaránt erről tanúskodnak.

A Galatához írt levél páli szerzőségének belső bizonyítékai:

1. A levél bevezetésében (1,1) és a fő részében is (5,2) a levél szerzője Pálnak nevezi magát.

2. Az első és a második rész jórészt önéletrajzi, amely teljesen összecseng Pál életének az

Apostolok Cselekedeteiben leírt eseményeivel.

3. A Galatákhoz írt levél teológiája, Pál teológiája, amit más írásában (pl. Római levél) is

megtalálunk.206

A Galatákhoz írt levél páli szerzőségének külső bizonyítékai:

Pál leveleként idézte Polükarpusz, Ignatios, Justin vértanú, Origenes, Irenaeus,

Tertullianus és Alexandriai Kelemen. A Muratori kánonban is Pál leveleként van felsorolva,

és valószínűleg erőteljes antijúdaista nyelvezete miatt Marcion „Apostolicon”-jában az első

helyet kapta. Erős tehát a külső bizonyíték.207

Jóllehet, a levél páli eredete sohasem volt vitatott, mégis van a levéllel kapcsolatban

három nehéz kérdés, amelyek megnyugtatóan még máig sem záródtak le.

206
John F. Walvoord, Roy B. Zuck: A Biblia ismerete kommentársorozat VII. Keresztyén Ismeretterjesztő
Alapítvány Budapest 1998. 343. p.
207
MacDonald, William: Újszövetségi kommentár II. Evangéliumi Kiadó Budapest, 2001. 168. p.

148
a) A levél címzettjei

b) A levél keletkezési ideje

c) A levél keletkezésének háttere, az apostol ellenfeleinek meghatározása

a) A levél címzettjei

Pál apostol ezt a levelet nem egy konkrét személynek szánta, nem is egyetlen

gyülekezethez, hanem gyülekezetek egész sorához címezte, körlevélként a galáciai

gyülekezetekhez. Az, hogy melyek voltak ezek a gyülekezetek pontosan nem állapítható

meg.208 Hol volt „Galácia”, és kik voltak a „galaták”? Erre a kérdésre nehéz választ adni, mert

a galácia szónak két jelentése volt a levél keletkezésének idejében. Az egyik Kis-Ázsiának azt

az északi vidékét jelentette, ahol a kelták telepedtek le a Nyugat-Európából Itálián és

Görögországon keresztül történő kivándorlásuk után. Jelentősebb városai: Ancyra, Pessinus

és Tavium. Ám Kr.e 25-ben ezt az országot a Római Birodalomhoz csatolták más déli

területekkel együtt, beleértve Antiókhiát, Ikóniumot, Lisztrát és Derbét, és a Galácia név

ezután a teljes (a déli) területeket magába foglalja. 209 A Galácia név az Újszövetségben hét

helyen fordul elő.

A kérdés a következő:

Vajon a Galatákhoz írt levél a

tartomány déli

gyülekezeteihez íródott,

amelybe Pál és Barnabás az

első missziói út során

evangelizált, vagy pedig a

szűkebb értelemben vett

Galácia gyülekezeteinek egy

csoportjához, amelyeket Pál

második és harmadik missziói

útja alkalmával alapított?

208
Jubileumi kommentár III. kötet. dr. Török István professzor: A Galatákhoz írt levél magyarázata Kiadja a
Magyarországi Református Egyház Kálvin János Kiadója Budapest, 1998. 291. p.
209
John F. Walvoord, Roy B. Zuck: A Biblia ismerete kommentársorozat VII. Keresztyén Ismeretterjesztő
Alapítvány Budapest 1998. 344. p.

149
 Az utóbbi ezek közül az észak-galácia elmélet, amely hívei azt tartják, hogy Pál

ellátogatott északra, ahol gyülekezetet alapított (eszerint a fenti ábra javítandó!). A

gyülekezet alapítása valamikor Pál második missziói útján történhetett, miután elhagyta a

déli területet és mielőtt még Tróászba ért volna. Erre utal, hogy Pál pusztán pogányok

apostolaként jellemzi magát (Gal 2,7), vagyis az alapított gyülekezetek nem

zsidókeresztyénekből állnak. Az északi területeken nincs archeológiai lelet zsidó jelenlétre

ebből az időből, ez tehát az elmélet mellett szól. Emellett nem valószínű, hogy a közösségek a

Barnabással együtt alapított közösségek lennének, mivel az ellenfeleknek csak Barnabásra

kellett volna hivatkozniuk a vitában, hogy Pál érveit semmissé tegyék. Erre azonban nincs jel

a levélben. További érv, hogy Pál nem kevésszer területekre és nem konkrét közigazgatási

egységekre (provinciákra) utal, amikor helyneveket használ. A déli területek esetében nehéz

lenne egységes „Galáciáról" beszélni, mivel Likónia körzetének saját nyelve és kultúrája volt

(vö. ApCsel 14,11). Ellenben északon, a betelepültek nyelvi, etnikai egysége sokkal

logikusabban címezhető meg a „galaták” jelzővel.210

A másik álláspont a dél-galácia elmélet, amelyet Sir William Ramsey fogalmazott meg

először. E szemlélet szerint azok a gyülekezetek, melyeknek a levél szól, Derbében,

Lisztrában, Ikóniumban és a pizydiai Antiókhiában voltak, azokban a városokban, amelyeket

Pál első missziói útja során látogatott meg. A Szentírás nem említi, hogy Észak – Galácia

területén gyülekezetek alakultak volna a második missziói út során, azt viszont a Csel

könyve világosan leírja, hogy Dél - Galáciában alakultak keresztyén közösségek. Emellett a

zsidó jelenlét inkább délen elképzelhető, eszerint az elmélet szerint ugyanis zsidó jelenléttel

is kell a gyülekezetekben számolnunk (vö. ApCsel 14,1). 211 A legtöbb kutató az észak-galáciai

elmélet mellett teszi le a voksát.

A gyülekezetek tehát valószínűleg pogánykeresztyénekből álltak, és a hellén városlakók

alkotják a bázisát. A Gal levél bizonyos képzettséget feltételez, így egy olyan közeghez

íródik, melyben kultúrális és vallási fejlődés igénye fogalmazódik meg.212

210
SchENT 120.
211
John F. Walvoord, Roy B. Zuck: A Biblia ismerete kommentársorozat VII. Keresztyén Ismeretterjesztő
Alapítvány Budapest 1998. 344. p.
?
Budai-Herczeg 43.
212
SchENT 122.

150
b) A levél keletkezési ideje

A címzettekről folytatott vita közvetlen következménye a levél keletkezési idejének

kérdése. Ugyanis a levél keletkezésének időpontjára nézve különböző időpontok adódnak

aszerint, hogy melyik elméletet fogadjuk el.

A dél-galata elmélet szerint két időpont lehetséges.

1. Pál többször is járt Dél-Galáciában. Ha az ApCsel 14. részének első missziói útról való

leírását úgy értelmezzük, hogy Pál apostol oda-vissza látogatta a gyülekezeteket, akkor a

levél az apostoli zsinat előtt keletkezett, és Pál apostol időrendben első levele (Kr.u 48).

2. A másik változat szerint az első missziói út egy látogatás, és egy következőről az ApCsel

16,1-ben olvashatunk, így a levél Filippiből vagy Korinthusból íródott 50 körül.

Az észak-galata elmélet szerint Pál apostol látogatásairól az ApCsel 16,6 és 18,23 szól, így a

második úton történt a gyülekezetek alapítása, a levél keletkezése pedig a harmadik út alatt

Efézusból, vagy még korábban Korinthusból vagy Makedóniából képzelhető el, 53-54

körül.213 Ez utóbbi datálás felé billen a mérleg a legújabb kutatásban.

c) A levél vallástörténeti háttere

A legvalószínűbb, hogy zsidó keresztyén vándormisszionáriusokkal van dolgunk a levélben,

akik „rejudaizálni” akarják a gyülekezetet azzal, hogy a körülmetélkedést (Gal 5,3; 6,12.13.

15) és az ünnepi kalendárium megtartását (Gal 4,3.9.10) igyekeznek rákényszeríteni a

gyülekezetre. A napok, hónapok, évek figyelemmel kísérése és a törvény kapcsolata a

Kumráni szövegekben jól kimutatható módon összekapcsolódik, és arra is rávilágít, hogy

milyen fontos szerepet töltött be egy kegyes zsidó törvénykövető életében. Az, hogy Pál

Ábrahám példáját hozza, valószínűsíti, hogy maguk az ellenfelek is Ábrahámmal érvelnek:

csak az jár hitben, aki, mint Ábrahám, felveszi a körülmetélkedés szövetségét. 214 De milyen

kapcsolatban lehetnek ezek a „judaisták” a Jakabi Jeruzsálemi zsidókeresztyénséggel?

Minden valószínűség szerint nem őket képviselik, mivel, ha az ApCsel beszámolójának hitelt

adunk, a zsinat határozata nem írja elő a körülmetélkedést. Valószínű azok pártjáról lehet

szó, akiknek nem sikerül kikényszeríteniük Titusz körülmetélkedését (Gal 2,3-4), és akik a

zsinati határozat után is tudatosan szembementek annak döntésével. Ez a rekonstrukció

213
Budai Gergely dr., Herceg Pál: i.m. 44-45. p.
214
SchENT 128.

151
azonban bizonytalan marad. Amennyit biztosan állíthatunk, az annyi, hogy valószínűleg

olyan zsidókeresztyénekről van szó, akik Pál törvény nélküli üdvösség-teológiáját

megütközésnek továbbá Isten kijelentésével ellenkezőnek tartották, és akik éppen emiatt a

kegyes törvény-követést és Krisztus-hitet egyaránt a keresztyénné létel feltételnek

tekintették.

2. A levél forrásai

A Gal 3,26-28 egy Pál előtti keresztelési hagyomány része lehet, melyben a keresztség

következményét plasztikusan ecseteli a szöveg: Krisztust, mint ruhát „fel kell ölteni”, e révén

az újjászületett hívő Krisztus által védett burokban, „Krisztusban” van. A Gal 5,19-23 erény-

és bűnkatalógus hellén és kumráni hagyományokban is megtalálható anyagot vesz át.

3. A levél sajátosságai

a) Pál önéletrajzi és egyháztörténeti érveket használ. Pál jóváhagyatja evangéliumát, ez

pedig a szemtanúk hitelességét kölcsönzi beszámolóinak, mivel ezzel a péteri és

jeruzsálemi tekintély alá tartozó lesz. Az un. „Galata-incidens” a másik oldalon Pál

teológiájának következetességét hivatott igazolni. Emellett Ábrahám példáját használja,

és allegorikus írásértelmezést nyújt (Hágár és Sára történetét elemezve).

b) A Gal 2,16 lesz a levél kulcs-tézise: egyetlen ember sem igazulhat meg a törvény

cselekvése által. Ez azonban nem az egyetlen érv: a másik kulcs-gondolat a 3,22: a bűn

egyetemes hatalma miatt a törvény megszűnik érvényes üdvösségre vezető kalauz lenni.

Az csak nevelő a Krisztusig: aki tehát Krisztus megismerése után a törvényhez fordul,

visszalép. A Lélek által ugyanis a galáciabeliek már birtokolják az igazságot.

c) Tartalmi sajátosságait tekintve, de szerkezetileg is közeli rokonság van a Róm és a Gal

között. A hitből való megigazulás kap hangsúlyt mindkettőben, illetve a tanítói részt

mindkettőben egy határozott váltás után paraneitikus rész követi.

4. A levél tartalma

Üdvözlés 1,1-5

I. Pál apostoli tisztéről (1,6-2,21)

II. A kegyelem és a törvény üdvtörténeti viszonyának tisztázása (3,1-6,10)

152
 1. Nem a törvény cselekvése, hanem a Krisztusban kapott kegyelem hitben való

elfogadása által igazulhat meg az ember (3,1-18)

2. A törvény szerepe: Krisztusra vezérlő mester (3,19-4,7)

3. Szabadságra hivattunk el, ami szeretetben való szolgálat (4,8-6,10)

III. Intelmek: Lélek szerint járjatok. Krisztus törvényének betöltése

Levélzáradék

A szerkezet sajátos: ebből a levélből hiányzik a hálaadás, mivel Pál a gyülekezetek

szituációjában nem lát hálaadásra okot. Emellett sajátos az azonnali éles kritika. Pál a

levélben egy négyszintű vita során próbálja a galáciabeliek álláspontjának tarthatatlanságát

kimutatni. A 4,12-20 a baráti levél képzeteit használja: emlékeztet a korábbi jó kapcsolatra, és

ebből kiindulva az 5. fejezetben arra buzdít, hogy ne adják fel könnyelműen a korábban

megszerzett szabadságot. A befejezés is egyedi: itt Pál tartózkodik bármilyen köszöntéstől,

inkább még egyszer szembefordul az ellenfeleivel.

153
 15. Az Efézusi levél

1. A város és gyülekezet

Efézus nemcsak Kisázsiának, hanem az akkor ismert világnak is egyik legnevezetesebb

városa volt. Lakóinak száma 200 000 körül lehetett, így, mindjárt a legnagyobbak: Róma, Ko-

rinthus, Alexandria és Antiochia után következett. Világra

szóló kereskedelem középpontja volt. Kelet és nyugat találko-

„Láttam az ókori Babilon
függőkertjének falait, az Olimposzi zott itt, méltán nevezték „kelet kapujának”. Artemisz (Diana)
Zeusz szobrát, a rhodoszi
Kolosszust, a magas piramisok tiszteletére épült templomát az ókori világ hét csodája közt
hatalmas munkáját, még a tartják számon.. Artemisz szentélye miatt, melyet méreteiben a
halikarnasszoszi mauzóleumot is.
De amikor megláttam az efézusi legimpozánsabb ókori épület rejtett (105m hosszú, 51m széles,
templomot az egekbe emelkedni, az
minden eddigi csodát
127 egyenként 17m magas oszlop tartotta) a pogány vallási élet
elhomályosított.” egyik legjelentősebb központja.215 Az Artemisz-kultusz szinte
Szidoni Antipater az egész városnak jó megélhetést biztosított. A templom maga

vásárcsarnokként is funkcionált, és körzetéhez gazdagon termő

földterület tartozott; a papság pedig kezében tartotta a nagy je-

lentőségű halászatot. Emellett pénzmegőrzéssel is foglalkozott: akkoriban a világ legnagyobb

bankjának tartották. Az épület múzeumként is funkcionált: híres volt képeiről és szobrairól.

A kézművesek nagy számban szolgálták készítményeikkel az odazarándokló tömegeket, jó

üzleti vállalkozásként, mivel a mediterrán térségben Artemisz istennő volt a házi

kultuszgyakorlat legkedveltebb istensége. Híresek voltak az amulettek és szobrocskák,

amiket betegségek ellen csalhatatlan gyógyszereknek tartottak, vagy azok viselése a gyer-

mektelen asszonyoknak termékenységet ígért. Különböző vállalkozásokat akkor tartottak

reményteljesnek, ha innen indultak el azokra. Pál Efézusi incidense a szentély későbbi sorsát

vetíti előre (ApCsel 19,23kk): az ötvösök a terjedő keresztyénség miatt jelentős bevételektől

estek el. Kr. u 262-ben a templom le is égett; még egyszer újjáépítik, de Theodosius császár

használaton kívül helyezi, miután a keresztyénéget államvallássá teszi. 100 év múlva a

kultusz a templommal együtt hanyatlásnak indult, köveit elhordták. A 14. szd.-ban a törökök

rombolták le teljesen a már jelentéktelen települést. (A templom romjainak, alapjainak

feltárását 1863-1874-ben végezték a British Museum megbízásából.)216

215
JubKom
216
Bartha Tibor dr.: i.m. I. kötet 305. p.

154
 Efezus lakói között is voltak zsidók. Pál szokása szerint először velük keresett és létesített

kapcsolatot efezusi látogatásai során. Elősször a második missziói út végén járt Efezusba

(ApCsel 18,19-20). Ekkor csak rövid időt töltött a városban, pedig a zsidók érdeklődéssel

voltak iránta. Akvila és Priszcilla azonban Efezusban maradtak, s bizonyára végezték a

Krisztusról való bizonyságtétel szolgálatát. Segítséget jelentett számukra Apollós. Hármójuk

tevékenységének eredményeként, amikor Pál harmadik útja során ismét megjelent Efezus-

ban, ott már néhány tanítványt talált (ApCsel 19,1-7). E második alkalommal több mint két

évet töltött a városban. Munkája nyomán ez idő alatt igen jelentős gyülekezet alakult és épült

fel Efezusban. Az ötvösök és más, a pogány vallásgyakorlatból anyagi hasznot nyerő em-

berek lázadása véget vetett Pál efezusi működésének. Ez az esemény azonban a közel

háromévi munka eredményességét bizonyítja.

Macedóniából útban Jeruzsálembe, Pál Milétoszban búcsúzott el az efezusi vénektől. Búc-

súszavai következtetni engednek arra, hogy már ő központi szerepet szánt az efezusi

gyülekezetnek Kisázsiában (ApCsel 20,17-38).

A későbbi időben az 1Tim 1,3 szerint Timóteus munkálkodik Efezusban. A hagyomány

szerint ő volt a gyülekezet első püspöke.

A Jel hét gyülekezeti levele közül az elsőt az efezusi gyülekezetnek küldi a dicsőséges

Krisztus. Ez is a gyülekezet vezető szerepét mutathatja.

A hagyomány szerint János apostol is itt élt, tanított és itt is halt meg.

Több zsinatot is tartottak Efezusban (431, 433, 449.). Az 5. szd. közepétől a hanyatlás jelei

mutatkoznak a gyülekezet életében. A középkorban az iszlám terjeszkedésének áldozatául

esett a város, s vele együtt pusztult el a gyülekezet is.217

2. A levél címzettjei

Pál és az efezusi gyülekezet között bizonyára szoros kapcsolat lehetett, tekintettel Pál

hosszú itt tartózkodására, és a gyülekezet missziói központként betöltött szerepére. Ennek el-

lenére az Efezusi levélben semmiféle utalást sem találunk konkrét gyülekezetre. Úgy tűnik,

hogy a levélíró nem ismerte személyesen a közösséget (1,15; 3,2; 4,21), nem köszönt senkit

személy szerint a levél végén. Önmagában ez a tény kérdésessé teszi a levél páli szerzőségét,

vagy azt, hogy címzettje az efezusi gyülekezet.

217
Bartha Tibor dr.: i.m. I. kötet 306. p.

155
 A levél mai formájában visel egy feliratot: „Efézusiakhoz”, és az 1,1-ben is említi a város

nevét. A régi kéziratokban „az efezusiakhoz” felirat viszont csak a 2. szd.-tól szerepel, az 1.

v.-ben jelenleg olvasható „Efezusban” (gr. ἐν Ἐφέσῳ) kifejezés pedig a 4. szd.-tól. Eszerint a

levél helymegjelölés nélkül keletkezett.

Marcion kánonjában a levél a „laodiceabelieknek” feliratot kapja. Ennek a megnevezésnek

az eredetét azonban homály fedi, talán a Kol 4,16 az alapja. Sem Tertullianus, sem az egyház

nem fogadta el a laodiceabeliknek szóló megjelölést. A kérdésre a tudomány mai állása

alapján nincs megnyugtató megoldás. A kutatók többsége azt a gondolatot képviseli, hogy a

levél eredetileg körlevél lehetett az Ázsia provincia gyülekezeteinek.218

3. Szerző

Páli eredetét a humanista Erasmus kérdőjelezte meg először azzal a megjegyzéssel, hogy

stílusa annyira elüt a többi páli levéltől, hogy másvalaki művének tűnik. A 18. szd. végétől

egyre többen, s egyre határozottabban vonják kétségbe Pál szerzőségét.

1. A kolosséi levéllel való szoros egyezése miatt (pl. Jézus Krisztus kozmikus uralma; a

feltámadott Isten jobbján ül; erős ekkléziológia)

2. az elütő szókincs miatt (35 hapax legomenoi-t tartalmaz!)

3. a módosult teológiai fogalmak miatt (egészen sajátos, a páli teológiától elütő képzetek és

teológiai kifejezések);

4. a benne tükröződő fejlett egyházszervezet miatt, mely a páli viszonyoktól erősen eltér: az

apostoli tisztség már többé nem élő funkció, hanem ők az „egyház alapjai” (Ef 2,20). A

megigazulástan polémiától mentes (ami a késői datálást támasztja alá).219

A levél eredetiségét vallják egészen korán Ignatius és Polykarpus. Akik szerint a levél nem

Pál apostoltól való, azok szerzőjeként említik Tükhikoszt és Onészimoszt, de ezek csupán

feltevések.220 A legvalószínűbb, hogy egy hellénista zsidókeresztyénről van szó, a páli iskola

tagjáról. Célja, hogy megmentse a szétszakadástól a kis-ázsiai gyülekezeteket.

4. Keletkezési hely, idő

218
Budai Gergely dr., Herceg Pál: i.m. 74-75. pp.
219
JubKom
220
Budai Gergely dr., Herceg Pál: i.m. 77. p.

156
 A levél fogságban keletkezhetett, erre találunk utalást a levélben (3,1; 4,1; 6,20), de arra

nem, hogy melyik fogságban. Az utóbbi időben általánossá lett az a nézet, hogy a keletkezés

helye Efézus.

A keletkezési idő megállapítása nagyban függ a szerzőség kérdésében való állás-

foglalástól.

 A páli szerzőséget vallók a keletkezés idejét 55 körülre teszik,

 míg a Pál szerzőségét tagadók szerint 80-90 között íródott (a 2. szd. emlegetése ir-

reális).221

5. A levél megírásának oka és célja

A levél témája a zsidókeresztyének és pogánykeresztyének közti szakadás. A levél által

vázolt ideál egy olyan egyház, melyben a pogány- és zsidó származású hívők mind Krisztus

testét alkotják. A kis-ázsiai gyülekezetekben ugyanis egy fordított tendenciájú fejlődés zajlik:

a zsidókeresztyének kisebbségbe kerülnek, és a pogánykeresztyének nem tekintik többé

egyenrangúnak őket magukkal. A címzettek helyi kultuszok, és a mindent uraló Artemisz-

tisztelet különböző formái által lehettek befolyásolva. Krisztus teljhatalmának hangsúlya azt

a célt szolgálja, hogy a levél szerzője a különböző mennyei hatalmakkal szemben felmutassa

Isten mindent túlszárnyaló erejét.222

6. A levél tartalma

Köszöntés, hálaadás, könyörgés (1,1-23)

I. Mit adott Isten az embernek (2-3 f)

II. Mit kíván Isten az embertől. Az elhívásból következő erkölcsi intelmek (4,1-6,20)

Befejezés

A szerkezet tipikus: a tanító részt az intő követi. Vannak azonban jellegzetességei: a két

köszöntés; a Kolossé-levél sokszor szó szerint egyező átvétele. A levél végéről szinte teljesen

hiányzik a köszöntés, az útiterv, és a személyes hírek közlése. Műfaját tekintve több

221
Bartha Tibor dr.: i.m. I. kötet 308. p.
222
SchENT 383.

157
meghatározás is született: „teológiai tanbeszéd”, „bölcsességi-beszéd”, „meditáció”,

„liturgikus homília”, „teológiai traktátus”.

7. Hagyományok, források

Ahogy már arról szó volt, az Ef mint forrást használja a Kol levelet. Az ezt mutató egyezések:

1. Nemcsak a szerkezetben, hanem a szóhasználatban is: a címzettek: „szentek”, és „Krisztus

Jézusban hívők”. A záradék szinte teljesen azonos, melyben Tükhikosz küldése is szerepel.

Különösen is szoros egyezéseket mutat az Ef 5,19-6,9/Kol 3,16-4,1: az istentisztelet módjával

kapcsolatos intések után jönnek a „házitáblák” (a családi viselkedést szabályozó normák

katalógusai), egymással egyező sorrendben: asszonyok-férjek viszonya, szülő-apa, valamint

szolga és úr viszony. Emellett az erénykatalógusok is hasonló értékeket tartalmaznak. A

stilisztikai/teológiai gondolatok alapján a szerző valószínűleg ismerhette még a Róm és a 1-

2Kor leveleket is.

8. Vallástörténeti háttér

Mivel a levél krisztológiája nem polemikus, nehéz körvonalazni a tényleges hatásokat és

vallástörténeti jelenségeket. A fogalmak és a preexisztens-Krisztus képe egyaránt utalhat

gnosztikus és hellénista zsidó képzetekre. A metaforák: az egyház, mint „Jézus teste”, mint

„Kriszus menyasszonya”, vagy mint „mennyei épület”, emellett a jelenre koncentráló

eszkatológia jelen van a Kumráni szekta, és Alexandriai Philon munkásságában is. Pálnál is

fellelhetők a képek közül az épület metafora és a „menyasszony” képe is komoly ószövetségi

előzményekre épít. Ez azt is jelenti, hogy nem szükséges gnosztikus hátteret feltételeznünk:

az ósz-i, páli, és hellén-zsidó párhuzamok kielégítően magyarázni tudják a levél összes

jellegzetes gondolatát.

9. Teológiai alapgondolatok:

A levél „kozmikus világképpel” dolgozik. Isten a teremtő, aki a mennyekben trónol, Jézussal

a jobbján. A középső világban találhatók a mennyei lények, démonok, míg az alsó világ része

az ember élettere és az Alvilág. Jézus jelenléte áthatja ezt az egész mindenséget (τὰ πάντα),

és a testet, mely hozzá tartozik (az egyház), magához emeli: ezáltal pedig az üdvösség

helyévé teszi. Az egyház és Krisztus kölcsönösen függ egymástól: egyház nincs Krisztus

158
nélkül, de Krisztus sincs az egyház nélkül. Az egyház már az, aminek lennie kell, de ennek a

növekedésben kell realizálódnia: abban, hogy zsidó és pogány közti elválasztó falak

megszűnnek (Ef 3,3.6), mégpedig azáltal, hogy a törvény elveszti elválasztó erejét (Ef

2,14.15). Az eszkatológiai dimenzió következetesen perfektumi időben fejeződik ki (vagyis

befejezettként, és következményként). A megtérés és a keresztség által a hívők már a

mennyei világ részesei. Ez a jelen által meghatározott jövőkép azt sugallja, hogy az

eszkathon már nem hoz újat: a titkok kijelentettek. A szerző viszont óva int attól, hogy ezt

végérvényes folyamatnak tekintsék a címzettek: a teljesség növekedés által valósul meg,

melyben szembe kell szállni a gonosszal (Ef 6,13), az engedetlenséget (5,6) és a

bálványimádást (5,5) el kell kerülni. Az intő rész fő témája a pogányok által élt életforma

ítélete.

159
 16. A Filippi és a Kolossé levél

1. A Filippi levél

1. A város

A város Nagy Sándor apjának, II. Fülöp macedón királynak a nevét viseli, aki

Macedóniában, Kr.e 356-ban alapította a várost. Kedvező volt a város fekvése a fejlődéshez,

mert a környező hegyekben bányák voltak és a várost érintette a Római Birodalom híres útja,

a Via Egnatia.
223
A rómaiak Kr.e 186-ban hódították meg. Kr. e 42-ben a város határában folyt le az a

híres csata, amelyben Marcus Antonius és Octavianus legyőzte a Caesar-gyilkos Brutus és

Cassius csapatait. Ennek emlékére Octavianus a várost megnagyobbíttatta és Kr. e 31-ben ró-

mai kolónia rangjára emelte.224 A település lakói büszkék voltak római voltukra: ezt azzal is

kifejezésre juttatták, hogy latinul beszéltek, és római öltözéket viseltek. Igazi szinkretista

város: görög, római, egyiptomi és trák istenek kultuszai is kedveltek voltak a császárkultusz

mellett. Zsidók alig voltak a városban, nem volt zsinagógájuk sem, csak egy imádkozóhelyük

volt a folyó mellett (vö. ApCsel 16,13).

2. A gyülekezet

A gyülekezetet Pál apostol alapította második missziói útján, 49-ben. A gyülekezet

létrejöttéről az ApCsel 16. Részében olvasunk. Ezen az úton Szílász, Timóteus és Lukács

kísérte Pált. Tartózkodásuk pontos hosszát nem tudjuk, az ApCsel 16,18-ban említett „több

nap” alapján néhány hétre gondolhatunk. A városban az újszövetségi beszámoló alapján egy

kis zsidó gyülekezetet találnak. Pál igehirdetése nyomán Lídia, thiatírai bíborárús asszony

megtér. Az ő háza lesz a gyülkekezet központja. Pál szolgálata miatt ellentét támad (meggyó-

gyít egy jövendőmondó lányt), börtönbe kerül Szílásszal együtt. A börtönőr megtér, Pálék

kiszabadulnak. Csak rövid ideig maradnak ezután a városban, Lukács marad tovább,

valószínű, hogy ő volt a gyülekezet első vezetője. A gyülekezet kezdetben túlnyomóan

zsidókeresztyén, később túlnyomóan pogánykeresztyén jellegű.

223
Budai Gergely dr., Herceg Pál: i.m. 56. p.
224
Bartha Tibor dr.: i.m. 480. p.

160
 Pál többször visszatér a városba, ezen kívül legalább még kétszer. A filippi gyülekezet

különösen meleg szeretettel vette körül az apostolt. Nagyon bensőséges viszony alakult ki

közte és a gyülekezet közt. Ez volt az egyetlen gyülekezet, ahonnan Pál segítséget fogadott

el.225

3. A levél keletkezési helye, ideje

Annyi bizonyos, hogy a levelet fogságból írta, de nem tudjuk pontosan, hogy melyikből.

A gyülekezet küldötteként Epafroditusz van az apostollal, aki súlyosan megbetegszik a

fogság idején, ami a gyülekezetet aggodalommal tölti el (Fil 2,26-30).

A fogság helyét illetőleg három lehetőség jöhet számításba:

 A római fogság mellett az egyházi hagyomány a levél két helye alapján foglal állást. Az

első az 1:13-ban említett „testőrség” (praetorium). A másik adat a 4:22-ben említett

„császár udvara” (Kaisaros oikia) megjelölés. A római fogság két éve megfelel annak a

szituációnak, amelyről Pál beszél. Emellett a Fil alapján könnyített fogvatartásról lehetett

szó, mely szabad bejárást engedett külsősöknek Pálhoz; ez is megfelel a római

körülményeknek. A levél végül egy idős apostolt állít elénk, aki a halálra készül (2,17).

 A césareai fogság kínálkozott a másik kézenfekvő megoldásnak. Itt mintegy két évet

töltött az apostol. Mind a praetorium, mind a császár udvara illik Cézáreára is. Viszont a

a levél egy nagy gyülekezetet feltételez, amelynek nyoma a források alapján ebben a

városban nem kimutatható.

 Az efezusi fogságban való keletkezés sok oknál fogva a legvalószínűbb. Efézusban ép-

púgy volt praetorium és császári udvar, mint Cézáreában. Efézusból a közlekedés is

könnyű és gyors volt Filippi felé. A probléma, hogy a cézáreai fogságot az ApCsel nem

említi, pedig Epafroditosz betegsége hosszabb időszakot sejtet. Ez a helyi forrásokból is

dolgozó Lukács esetében furcsa lenne. A másik gond, hogy a levél nem említi a gyűjtést,

pedig az az efézusi tartózkodás idején még folyamatban kellett legyen. Az Efézusban

születő Korintusi levelek sem írnak fogságról: a „halálos veszély Ázsiában” nem

közelebbi eseményt jelöl, a „küzdelem az állatokkal” pedig nem fogságról szóló

beszámoló. Az elméletek mégis egyre inkább Efézus félé fordulnak.226

Budai Gergely dr., Herceg Pál: i.m. 56. p.

225

Budai Gergely dr., Herceg Pál: i.m. 59. p.

226

161
Így a levél minden valószínűség szerint Efezusban keletkezett 53-55 közti években.227

4. A levél írásának oka és célja.

A levél megírásának több oka volt.

 Köszönetet mond a gyülekezet adományáért.

Amikor Pál a levelet írja, hosszabb ideje fogságban van. A gyülekezet tudott a fogságról

és szeretetadományt küldött neki. A levél írásának egyik célja az, hogy az adományt

megköszönje.

 Magyarázatot ad arra, hogy miért nem küldte eddig vissza Epafroditust, aki az

adományokat eljuttatta hozzá.

Az adományt Epafroditus vitte el Filippibe, de itt súlyosan megbetegedett, állapota válsá-

gossá vált. Betegségének híre eljutott a filippibeli gyülekezethez és Pál a levelében Epa-

phroditus állapota felől is megnyugtatja a gyülekezetet.

 Ír arról, hogy látja ő jelenlegi fogságát.

 Biztatja a gyülekezetet az evangéliumhoz méltó viselkedésre.

 Óvja őket a körülmetélkedést hirdetőktől.228

5. A levél tartalma

Üdvözlés (1,1-2)

Hálaadás és könyörgés a gyülekezetért (1,3-11)

I. Pál helyzetéről. Tanácsok a gyülekezetnek (1,12-2,18)

II. Timóteusról és Epafroditosz állapotáról és elküldéséről (2,19-30)

III. Óvás a körülmetélkedést hirdetőktől (3,1-21)

IV. Felhívás az örvendezésre (4,1-9)

V. Köszönet a gyülekezet adományaiért (4,10-20)

Befejezés (4,20-23)

A köszöntésben hiányzik az apostolság megemlítése: Pál önmagát és Timóteust mint Isten

szolgáját említi. Ennek üzenete fontos: a filippibeli gyülekezettel szemben Pál nem használja

az apostoli tekintélyét, mivel a viszony baráti. A levél zárt egység. Központjában a

227
Bartha Tibor dr.: i.m. 481. p.
228
JubKom

162
gyülekezet egysége és a tévtanítókkal szembeni küzdelem áll. A kettő összefügg: csak az

egység teszi elég erőssé a gyülekezetet az idegen tanok ellen. Az apostol és gyülekezet

viszonyának mintája a „Krisztus-himnusz”. Köszönettel ér véget a levél: a gyűjtés és

támogatás a gyülekezet és az apostol különleges viszonyába enged betekintést.

6. A levél egysége, forrásai

A levél egysége vitatott. Sok exegéta a Fil levelet levélgyűjteménynek tartja, és három levelet

vél felismerni benne: Fil 4,10-20: „Köszönet a Filippiből érkező adományokért”; Fil 1,1-3,1;

4,4-7; 4,21-23: „Az apostol helyzetéről szóló levél”; Fil 3,2-4; 4,8-9 „Harc a tévtanítók ellen”. 229

Mások két részre osztják a levelet. Érveik: A Fil 3,1 és 2 közti hangnemváltás; a 3,2-4,3 nem

említi a fogságot; a Fil 4,4-7 és 8-9 hasonló szerkezete miatt két záró-intésnek tűnik; a Fil 4,10-

20 zárt egységet alkot. A levél azonban nem feltétlenül bontható önálló részekre. A tematikus

kapcsolópontok átszövik a levelet (az öröm mint a küzdelemben is megélt adottság; a

probléma körvonalazása előtt az üdvállapot ismertetése nem logikátlan; a fogság hiánya csak

akkor mutatható ki, ha már eleve különállóként kezeljük a szakaszt, ez pedig visszafelé

érvelés; Epafroditusz köti össze a fogság, az öröm, az adomány témáját: ezeket önkényesen

lehetne csak szétválasztani).230

A „Krisztus-himnuszt” sokan Pál előtti hagyománynak tartják, páli redakcióval.

7. Vallástörténeti háttér

Az ellenfelek lehettek zsidókeresztyén misszionáriusok, judaizáló zsidókeresztyének, vagy

zsidókeresztyén gnosztikusok. A Fil 3,2-11 viszonylag egyértelmű: a „gonoszat

tévők”(κακός ἐργάτας) kifejezés a misszionáriusok önmegjelölése (Mt 9,37k; 10,10 -

ἐργάτης). Valószínűleg tehát militáns zsidókeresztyén misszionáriusok látogatták meg a

gyülekezetet, akik a pogány megtérteket is rá akarták venni a körülmetélkedésre. Ez a

csoport emellett a Kor levelekben is korrigált enthuziasztikus szellemiséget hordoznak,

akikkel szemben Pálnak meg kell erősítenie, hogy a megváltás még nem teljesedett ki.

8. Teológiai alapgondolatok

229
SchENT 165.
230
SchENT 168kk.

163
Pál a keresztyén lét paradox voltát a saját életén szemlélteti. Egyfelől végighúzódik a levélen

az öröm és a hálaadás gondolata, másfelől viszont az apostol szorongatott helyzete. A kettő

kapcsolata viszont nehezen megérthető módon kapcsolódik egybe: a szenvedés valósága

éppen Isten kegyelmének és hűségének jele. Jézus ebben megalapozó, minta, megőrző és

beteljesítő egyben. Krisztus a másét nézte – ez a gyülekezet egységének alapja. Az üdv

azonban nem valósulhat meg a földön tökéletesen: a kiteljesedést megelőzi az ítélet és a

feltámadás. Krisztusért minden korábbi teljesítmény „szemét” – ugyanis az igazság

kegyelem révén ér el minket (3,9).

164
 2. A Kolossé levél

1. A város és gyülekezet

A címzett a frígiai Kolossé város gyülekezete. Kolossé, Frígia egykor virágzó városa, a

Lükosz folyó felső folyásánál, Efézustól K-re, kb. 160 km-re. Pál apostol idejében már jelen-

téktelen város volt a közel lévő Hierapoliszhoz és Laodiceához képest. E három városban

lévő gyülekezetek egymással szoros kapcsolatban éltek. A kolosséi gyülekezetet nem Pál

alapította. Nem is járt ott. A gyülekezetet itt is, Laodiceában is, Hierapoliszban is minden

valószínűség szerint Epafrász alapította, aki maga is Kolosséba való volt. A város melletti

térséget Kr.u 60/61-ben földrengés rázza meg (Laodicea és Hierapolisz elpusztul). Nem

tudjuk, hogy a földrengés érte e Kolossét, és a városban lévő gyülekezet további sorsáról is

keveset tudunk. Feltűnő, hogy az apostol nem gyülekezetnek, hanem „hívő testvéreknek” ír

(1,2), amiből sokan arra következtetnek, hogy az itt élő kisszámú keresztyén még nem

tekinthető „gyülekezetnek”. Emellett a Kol 4,13 világossá teszi, hogy a levél több

gyülekezetnek íródott. A gyülekezet pogánykeresztyén többségű, de számolnunk kell erős

zsidókeresztyén befolyással is. A várost nagyszámú zsidóság lakja, és a hatásukat a Kol 4,11,

Kol 2,11 (körülmetélkedés), Kol 2,16 (szombat) is mutatja.231

2. A levél írásának oka

A gyülekezetről Pál apostol Epafrásztól kapott hírt, aki felkereste az apostolt és segítséget

kért tőle. A gyülekezetben sok örvendetes dolog történt, de a közéjük beszivárgott hamis

tanítók által terjesztett tévtanítások veszélyeztették a gyülekezetet. A Kolosséban elterjedt

tévtanítás különbözött a többi gyülekezetben terjedő hamis tanításoktól. Ezt a gyülekezetet

az ún. vallási szinkretizmus fenyegette: más vallási és filozófiai eszméket az evangélium

igazságával egyenértékűnek fogadtak el és beépítették azokat a keresztyén tanításba.

A tévtanítók követelték:

 az angyalok tiszteletét (2,18)

 az önmegtartóztatást (1,16.23),

 a szombat és más ünnepek megtartását (2,16),

231
SchENT 368.

165
 étkezési szabályok megtartását (2,21)

A levél ezekkel a kérdésekkel foglalkozva ad eligazítást a gyülekezetnek.

3. Szerző

A levél Pált és Timóteust nevezi meg szerzőjének. A levél több helyen E/1. személyben

beszél, emiatt apostoli szerzőségének látszatát adja. Az exegéták többsége pszeudepigráfnak

tartja az iratot, de emellett újra és újra megjelennek a páli szerzőség mellett állók: például a

„titkár-hipotézis” az apostoli szerzőséget nem, pusztán az írásba foglalást vitatja el a levéltől.

Egyesek Timóteust, mások Epafrászt tartják társszerzőnek. A páli szerzőséget nem vallók az

alábbiak alapján kérdőjelezik meg az iratok hitelességét:

 szókincse (37 hapax legomenon - azaz egyedi szó, ezen kívül 28 szó, mely az újszövetségi

iratokban igen, de a páli levelekben nem forul elő) 232 és stílusa alapján (a Pálra jellemző

fordulatok, retorikai eszközök, gondolatvezetés eltérése).

 teológiája is más. 1) Krisztológiája: Jézus itt a világmindenség középpontja, az elsőszülött

minden teremtmény előtt. Ezzel a páli levelek teológiáját viszi tovább, de annak a

kozmikus elemét teszi lényegévé. 2) Eszkatológiája: szintén kozmológiailag orientált:

Pállal szemben itt a keresztség egy „fenti” világban való részesedés, Krisztus halálában és

feltámadásában való teljes részvétel. Erről az apostol valószínűleg nem beszélne. A

remény már nem a jövőre irányul, és minden üdvesemény már bekövetkezettként jelenik

meg: az eszkathon a levél szerint már nem hoz újat. 3) ekkléziológia: a központi kép a

„Krisztus-test”, ez azonban nem a konkrét gyülekezeti szituációra irányul, hanem az

egész világot beszövő egyház kozmikus képe. 4) az apostoli tisztség: egy Páltól idegen

gondolat a szenvedés kiegészítése, betöltése az apostol szenvedésén keresztül. Az apostol

személye már nem választható el az evangéliumtól: annak hirdetése és hitelessége az

apostolon múlik (Kol 2,6)! A hitről alkotott elképzelés: míg Pálnál a hit az Istentől

ajándékba kapott új Istenkapcsolat, addig a Kol-ban a megmaradás, ragaszkodás

értelmében fordul elő.

Azonban a felsorakoztatott érvek nem adnak elegendő alapot arra, hogy Pál szerzőségét

tagadjuk.

232
Persze lehetne azzal érvelni, hogy a páli levelekben akkor fordul elő több hapax legomena, amikor az
ellenfelek szókincsét veszi át. Emellett pl. az 1Thessz-ban központi fogalmak a későbbi levelekben nem
fordulnak elő. SchENT 362k.

166
4. A levél keletkezési helye, ideje

A levél saját belső bizonysága szerint fogságból íródott (4,3). Efezusi-, cézáreai-, vagy a ró-

mai fogságból.

Ami pedig a keletkezési időt illeti,

 a többség Pál római fogsága közepére, vagy végére gondol, az 59–63 közötti időben.

 Akik pedig az efezusi keltezés mellett vannak, azok az 54–58 közötti évekre gondolnak.

 Végül, akik a deutero-páli feltevést vallják, azok szerint a keletkezési hely valahol Kis-

Ázsiában lehetett, talán Efézusban, a deutero-páli iskola székhelyén, az apostoli kor utáni

évtizedekben (Kr.u 70 körül).

5. A levél mondanivalója

Mondanivalója rokon az Efézusi levéllel: Isten a világ Ura. Inti a kolosséiakat, hogy ne

cseréljék fel keresztyén hitüket levegőbeli fejedelemségek és angyalok imádatával. Jézus

Krisztusé ugyanis minden hatalom mennyen és földön. Ő uralkodik minden látható és

láthatatlan hatalmasság felett, ő a feje az egyháznak és Ura a világnak. Óv a hamis kultuszok-

tól és a hamis tanításból következő rossz erkölcsi magatartástól. Buzdít arra, hogy az

evangélium igazságát éljék meg a keresztyén házirend szabályai szerint.

6. A levél tartalma

Címzés, üdvözlés, hálaadás (1,1-14)

I. Krisztus isteni méltóságáról, világ feletti uralmáról (1,15-2,23)

1. Krisztus isteni méltóságának magasztalása

a) Általa teremtette Isten a világot

b) Ő békéltette meg a világot Istennel

c) Ő a feje a krisztustesten, az egyháznak

d) Általa jutottak üdvösségre a kolosséiak is

2. Pál küldetése: az apostoli tiszt (1,24-2,5)

3. Tévtanítók ellen (2,6-23)

II. Intelmek (3,1-4,6)

1. Alapvetés (3,1-4)

167
 Ha feltámadtatok Krisztussal, az odafennvalókat keressétek, azokkal törődjetek,

ne a földiekkel, mert életetek el van rejtve a Krisztussal az Istenben.

2. Általános intelmek (3,5-17)

Öldököljétek meg ami a földre irányul, a régi embert a cselekedeteivel együtt és

öltözzétek fel az újembert.

Krisztus beszéde lakjon bennetek, tanítva egymást zsoltárokban, dicséretekben.

3. Keresztyén házirend (3,18-4,1)

a) Asszonyok, férfiak kötelességei (engedelmesség, szeretet)

b) Gyermek – szülő (engedelmesség, ne ingereljék)

c) Szolgák (ne látszatra engedelmeskedjenek, hanem mint az Úrnak)

d) Urak adják meg, ami méltányos.

4. Záró intelmek (4,2-6)

Buzdítás:

- imádságra, az apostolért is.

- bölcs viselkedésre,

- kedvező alkalmak kihasználására,

- sóval fűszerezett beszédre.

Személyes közlések, üdvözlések, záradék (4,7-18)

A levél világos tagolású, a páli levelek mintájára egy tanító és intő részt tartalmaz. A Kol 1,

15-20 „Krisztus-himnusza” adja a teljes további érvelés alapját. Az Kol 2,6-23 a tévtanítókkal

szembeni érveket tartalmazza, a Kol 2,12k pedig frappáns összefoglalása a levél tartalmának.

Az irat egysége a kutatásban nem vitatott.

7. A levél forrásai

A levelet átszövi a páli levelekre történő hivatkozások sora. (1Thessz, 1Kor, 2Kor, Gal, Róm,

Fil) Emellett a 15. verstől a „Krisztus-himnusz” is egy önálló hagyomány, valószinűleg a

hellénisztikus zsidósághoz kapcsolható. A 3,18-4,1-ben található „házi-tábla” nem sajátosan a

Kol levél stílusában íródott: ez is korábbi hagyománynak minősül.

168
8. Vallástörténeti háttér

Mi a tévtanítás, mely ellen a levél küzd? A következő nyomokat találjuk: 1) a

körülmetélkedésre hivatkozás (2,11) 2) Az aszketikus étkezési előírások és a szigorú böjt (Kol

2,16k. 21k. 23b), talán szigorú szexuális önmegtartóztatás (2,21a). 3) Az elemekre való

figyelés (2,8.15.20). 4) és az angyalok tisztelete is része ennek a „filozófiának”.

Érdekes, hogy a sok zsidó elem mellett a törvénytisztelete nem játszik szerepet, és az

Ószövetség nem kerül elő sem az ellenfelek érveiben, sem a levél szerzőjének

gondolatmenetében.233 Az elemek a στοιχεῖα-k, az öt világot alkotó alapelem: föld, levegő,

tűz, víz és éter (az égboltozatot alkotó összetevő). Ezek a világ építőköveiként befolyásolják a

létet, emiatt mitologizálják őket, és élő „lélekként” fogják felfogni (vö. Kol 2,8). Ennek a

zsidó-hellénizmusban világos jelei vannak, és a naptárok illetve az angyalok tiszteletével

kapcsolódik össze. Ez a vallási jelenség a Kol levél címzettjei esetében misztériumvalláshoz

hasonló formát ölt, beavatással, a körülmetélkedés végrehajtása révén. Ez az irányzat azért

nehezen körülhatárolható, mert fríg-líd népies vallási elemek, új-pithagoreus filozófia és a

misztériumvallások együttes hatása érzékelhető benne.234

9. Teológiai alapgondolatok

A levél a „mennyei hatalmak” tiszteletével szemben a solus Christus (egyedül Krisztus) elvet

szegezi szembe. Az ellenfelek számára ugyanis Krisztus nem elegendő a megváltás

teljességéhez. A kereszt a győzelem és az üdv középpontja (Kol 1,19k.). A keresztség révén a

megváltottak már a teljes üdvben élnek, és Krisztussal együtt („Krisztusban”) uralkodnak a

világ elemein (pl. 2,10.15; 1,29): emiatt az ellenfelek összes egyéb támaszkeresése értelmetlen.

Nincs ugyanis Krisztuson kívül más forrása a bölcsességnek, mivel benne minden megvan,

amire szükség lehet (2,3). Az eszkatológiai motívum a háttérbe szorul, de nem iktatódik ki.

Jézus visszajövetele viszont azt a dicsőséget fogja majd nyilvánvalóvá tenni, amiben már

most részesedik minden hívő. Viszont az üdvben való részesedés itt és most még nem teljes,

mert még nem az „odafenti” világban élünk. Teológiailag a levél a páli teológia

továbbfejlesztése – a levél szerzője pedig Pál nevét használja, hogy ezt a folytonosságot

233
A visszakövetkeztetés logikája szerint a levél szerzője az ellenfél argumentumait használja a válasz során,
azért, hogy meggyőzze, vagy a saját rendszerén belül tegye harcképtelenné. Ha az ellenfél használt volna ilyen
érvet, valószínűleg a levél írója felvette volna azt a fonalat, és azt az ellenfele ellen fordítva érvelt volna vele.
234
SchENT 373kk

169
nyilvánvalóvá tegye, és hogy saját teológiájának tekintélyt szerezzen. A levél maga is annak

a közegnek a hatásait mutatja, mely ellen állást foglal.

170
 17. A két Thesszalonikai levél

Az a két levél, amelyet Pál a Thesszalonikában élő gyülekezetnek küldött, Pál apostol

legkorábban megírt levele, az Úsz legrégibb írása, bár vannak, akik a galáciabeliekhez írt lev-

elet még korábbinak tartják. Mindkettőnek a középpontjában Krisztus visszajövetelének a

gondolata áll.

1. Pál első levele a Thesszalonikaiakhoz

1. Város és gyülekezet

Thesszalonika Macedóniai város az Égei-tenger partján. Alapítója Kr.e. 315-ben Kas-

sander, Nagy Sándor hadvezére és sógora, aki felesége tiszteletére nevezte el a várost

Thessszalonikának. A várost kedvező fekvése jelentős kereskedelmi központtá tette, hiszen

erre haladt a Via Enatia, a város kikötője. Lakosságában nagy számmal voltak zsidók is.

A gyülekezet születéséről az ApCsel 17,1-10-ben olvasunk. Pál apostol 49/50-ben, második

missziói útján Filippiből érkezett a városba Szilásszal (és talán Timótheussal) együtt.

Archeológiai leletek azt mutatják, hogy a városban zsinagóga létezett, emiatt a

gyülekezetben zsidókeresztyénekkel, és pogány szimpatizánsokkal is számolnunk kell. A

gyülekezet nagy része pogányokból lett keresztyénné, erre világosan utal az 1Thessz 1,9.

2. A levél megírásának oka

Pálnak aggodalmai lehettek a gyülekezet miatt, hiszen igen hamar magára kellett hagynia

a fiatal gyülekezetet. Pál Thesszalonikát hirtelen elhagyva, Korinthusba ment, ott mintegy

másfél évig hirdette az evangéliumot. Itt kapta a hírt 50 tavaszán Timótheustól - akit

elküldött a thesszalonikaiak meglátogatására -, hogy a gyülekezet heyzete nem javult, még

mindig üldözték őket, sőt úgy látszik, néhányan életükkel fizettek hitükért. A levélből úgy

tűnik, hogy Pál a helyi zsidóságot tartja felelősnek az üldözések kirobbantásáért. Az 1Thessz

4,9.13; és 5,1 konkrét, a gyülekezet által felvetett kérdésekre utal. Pál ezekre válaszol.

Különösen is nagy gond a gyülekezet vezetőinek halála, anélkül, hogy Krisztus

visszajövetele megtörtént volna.

171
 Miben volt hiányos a thesszalonikabeliek hite?

 Némelyeknek semmi érzéke nem volt a házasság szentség és a tiszta élet iránt.

 Voltak, akik úgy vélték, hogy mivel az Úr eljövetele közel van, nem érdemes többé dol-

gozniuk, tétlenül várták az Úr eljövetelét, ezért ínségbe jutottak és azt kívánták, hogy a

gyülekezet jómódú tagjai tartsák el őket.

 Az ilyen munkakerülők az előjáróikat sem becsülték meg, és a gyülekezet tagjai egymás-

sal sem éltek testvéri egyetértésben.

 A levél fő motívuma a feltámadásról adott tanítás. Az egész gyülekezet aggodal-

maskodott afelől, hogy meghalt társaik részesülhetnek-e Krisztus eljövetelének áldá-

saiban úgy, mint azok, akik ezt még élve megélik.

 Egyik oka lehetett a levél megírásának, hogy az apostol kénytelen volt védeni magát. A

gyülekezet talán nem is vette komolyan azokat a rágalmakat, melyek az apostolt tisztáta-

lan szándékkal, álnoksággal, hízelkedéssel, kapzsisággal, dicsőségvággyal vádolták,

mégis vissza kellett ezeket a vádakat utasítani.

 Valószínű, hogy a zsidók támadása ellen is kellett védekeznie.

3. A levél keletkezési helye, ideje

Hogy hol írta Pál a Thesszalonikaiakhoz írt első levelét, nem lehet pontosan tudni. Az a

tény, hogy még elevenen él benne és a címzettekben mindaz, amit Thesszalonikában elmon-

dott, arra enged következtetni, hogy nem sokkal a távozásuk után írta (1,1-8; 2,1-6). Joggal

feltételezhető, hogy akkor fogott hozzá a levelek írásához, amikor nyugodt körülmények

között tevékenykedhetett Korinthusban.235

1Thessz Páltól való származását általában kezdettől fogva elismerték. Mivel tudjuk, hogy

Pál apostol korinthusi működésének egy része egybeesett Lucius Junius Gallio akhájai pro-

consul hivataloskodásának idejével (ApCsel 18:12), akinek hivatalba lépésekor az apostol

már Korinthusban volt (ApCsel 18:11.12), továbbá ha elfogadjuk azt a megállapítást, hogy

Gallio szolgálata Kr. u 51 közepétől kezdődött, akkor Pál apostol, 1Thessz levelének sz-

ereztetési idejét a Kr. u 50. év első felére helyezhetjük.236

235
Bartha Tibor dr.: i.m. II. kötet 603. p.
236
JubKom

172
 Az állítólagos első levél 50-ben, a második 51-ben keletkezett, legfeljebb az összedolgo-

zása történt 70 körül.237

4. A levél tartalma

Címzés, üdvözlés (1,1)

I. Az apostol és a gyülekezet kapcsolatáról, a gyülekezet jelenlegi állapotáról (1,2-3,13)

1. Hálaadás a gyülekezet példás hitéért.

2. Pál emlékezetet a gyülekezet alapítására.

3. Szerette volna újra látni őket, de a „Sátán megakadályozta”. Így Timótheust

küldte, hogy erősítse őket.

II. Intelmek (4,1-5,24)

1. Intés megszentelődésre (4,1-8)

2. Intés testvérei szeretetre és csendes munkára (4,9-129

3. Részletes tanítás a holtak feltámadásáról (4,13-18)

Ahogy hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadt, úgy bizonyos, hogy Isten az elhunytakat

előhozza Jézus által, ővele együtt. Akik élünk, nem előzzük meg az elhunytakat. Az Úr

harsonaszó felhangzásakor alászáll a mennyből. Először feltámadnak a Krisztusban el-

hunytak, azután elragadtatunk mi velük együtt az Úr fogadására, így mindenkor az Úr-

ral leszünk.

4. Éberség Krisztus eljövetele miatt (5,1-11)

5. Intelmek a gyülekezeti életre nézve (5,12-22)

- az előjárókat meg kell becsülni.

- Egymással békességben kell élni

- Inteni a tétlenkedőket, bátorítani az erőtlent, rosszért rosszal nem fizetni.

- A lelket nem szabad megoltani, a prófétát megvetni, de mindent meg kell

vizsgálni, a jót megtartani, a rosszat elvetni.

Üdvözlések, áldás (5,23-28)

A levél kettős felosztású: az első egység az 1-3., a második a 4-5. fejezet. Mindkét rész a

Krisztus visszajövetelére utalással zárul, vázolva ezzel a levél fő témáját. A levél egységét

sokan vitatták. Emellett azonban nem szólnak kényszerítő erejű érvek. Az 1Thessz 2,14-16-ot
237
Budai Gergely dr., Herceg Pál: i.m. 37. p.

173
viszont sokan nem pálinak tartják, ugyanis 1) ellene mond a Róm 9-11 teológiai

gondolatainak, 2) a zsidókeresztyén közösségeket a pogánykeresztyén gyülekezet mintájául

állítja 3) a zsidó háború előtt nincs átfogó keresztyénüldözés Palesztinában, és 4) a 2,16 végén

az „elérte őket Isten haragja” Jeruzsálem lerombolására utal. Ezek az érvek azonban nem

perdöntőek: volt keresztyének és zsidók közt összeütközés (vö. Lk 6,22), a gyülekezet

minden valószínűség szerint zsidó és pogány megtértekből áll, tehát a kép nem erőltetett; az

„Isten haragja” kifejeződése pedig pontosan az, hogy a zsidók ellenségesek lettek az

evangéliummal szemben.238

5. Források

Pál fontos hagyományokhoz nyúlik vissza: az 1Thessz 1,9b.10 egy őskeresztyén missziói

igehirdetés summáriuma, melyben a nem létező bálványoktól Istenhez fordulás, és a

visszajövetelbe vetett keresztyén reménység témája jelenik meg. Az 1Thessz 4,13-18 szintén

korábbi hagyomány, és a 4,16 „Úr szava”, azaz egy eredeti Jézus-mondás, mely a végidei

események sorrendjére vonatkozik.

6. Vallástörténeti háttér

Pál a szélesebb szellemtörténeti háttérbe illeszkedik: Dio Chrisosthomos (kb. Kr.u 40-120

között) jó cinikus filozófusokat dicsérő írásához nagyon hasonlóan dicséri a gyülekezetet, és

a hozzájuk való viszonyát. A jó filozófus ugyanis hátsó szándék és anyagi támogatás

reménye nélkül szeretne segíteni (2,9), és a véleményét mondja, mivel a tömeget, mint a

gyermekeit szereti (2,3.7.11). Apjuk, testvérük, és barátjuk, de nem nekik kedvez, hanem az

igazságra vezet. Az 1Thessz 5,4-9 a kumráni szövegekhez legfeltűnőbb páli párhuzam, a

„fény gyermekeinek” fogalma itt az egész gondolatmenet központi eleme. 239 Ahogy Pálnál, a

fordulat alapvető elkülönülést hoz magával, és a „fény fiai” alapvetően új életforma iránt

köteleződnek el.240

7. Teológiai alapgondolatok

238
SchENT 69.
239
Különösen a Közösségi Szabályzattal való párhuzamok kimutathatók (1QS III 13 - IV 26).
240
SchENT 70.

174
A legkorábbinak tartott páli levél egészen sajátos: még nem található meg benne a Gal vagy a

Róm levél megigazulás-teóriája, a „kereszt-teológia”, az egyház-mint-test gondolata, vagy a

keresztség, mint a Krisztussal való eltemetkezés is hiányozni látszanak. A hit nem a

törvénnyel szembeni állapot, hanem a veszélyek közti megmaradás. A zsidók elleni

kirohanás egészen egyedülálló a páli iratokban, és az eszkatológiai gondolatok is eltérnek a

későbbi levelektől. Ez persze nem jelenti, hogy Pál következetlen: gondolati fejlődés, sajátos

gyülekezeti szituáció egyaránt magyarázza az eltéréseket; emellett egy-egy levél nem a

szerző teológiájának gyűjteményeként szolgál, tehát nem várható el teljeskörű egyezés vagy

valamilyen később, más levelekben feltűnő teológiai gondolat jelenléte.

A levél apokaliptikus-eszkatológikus alaphangulatú, mely a gyülekezetben megesett

nagyszámú elhalálozásra és a parúszia késésére akar választ adni. Ennek sorrendje: Krisztus

dicsőséges visszajövetele, majd a holtak feltámadása, azt követően az élők elváltozása. A

gyülekezet ezt a gondolatot valószínűleg korábbról nem ismerte, csak a halálesetek miatt

kellett a gyülekezettel megosztania az ezzel kapcsolatos tanítást. Pál szerint a parúszia már

küszöbön áll: a levél szerint biztos abban, hogy meglátja az Urat. Az etikai felszólítások nem

egy múltbeli üdveseményre való hivatkozással hangzanak el, hanem a jövőbeli eljövetelre.

175
 2. Pál második levele a Thesszalonikaiakhoz

1. A levél megírásának oka

A Thesszalonikába írt második levél más körülményekből született mint az első. Míg az

elsőben a bizonytalanság, tudatlanság, ellenségek, szorongattatás volt a levél indítóoka, itt

szinte egyetlen ok: az eszkhatológiát illető zavar. Ugyanis a gyülekezetben egy olyan tanítás

jelentkezett, mely szerint az Úr napja már jelen van (2,1-2). A Krisztussal élő közösségben

folytatott élet – mondták a hamis tanítók – azonos már a feltámadással, a feltámadottak szent

életével. Azért a test feltámadására sem kell már várni. Az ilyen rajongó, téves tanítás miatt

azután sokan dologtalankodtak, rendetlenül éltek, mindennapi kötelességüket el-

hanyagolták. Csak a tünetek hasonlóak tehát, a kiindulás más.241

Így a levél központi témája a parúzia, Krisztus visszajövetele és ennek helyes értelmezése.

2. A levél hitelessége

A levél páli szerzőségét a XIX. századtól kezdve többen és többféle okból kétségbe vonták.

William Wrede nagy meggyőző erővel kimutatta, hogy a 2Thessz irodalmi függőségben áll

az 1Thessz-val. Ez az egyik alapérv a levél pszeudepigráf volta mellett. Emellett a 2Thessz

eszkatológiája alapvetően eltér az 1Thessz-étól. Míg az 1Thessz a közeli vég váradalmára

reagálva ír, a 2Thessz a „már eljött” tévtanítására reagál. Az események sorrendje is

különböző: az első szerint a vég az Úr megérkezésével hamarosan kezdődik, míg a második

levél szerint ezt még megelőzi a „kárhozat fia”, aki feltartja (!) az eljövetelt. A 2Thessz leírása

mintha kifejezetten spekulációkra buzdítana: rejtjeles nyelven utal „kárhozat fiára”, „a

visszatartóra, akit a törvénytipró meg fog ölni”, majd a színrelépése utáni büntetésre. A

2Thessz csúcsa a „törvénytipró”elpusztítása, míg az 1Thessz-é a Feltámadott megjelenése. Ez

még önmagában nem zárja ki a páli szerzőséget, de stiláris eltérések is adódnak: 17

Újszövetségben nem előforduló nyelvi fordulat, nincsenek kérdések a szövegben, antitetikus

szövegépítkezés, a népszerű tanító-stílus. A szöveg egy témáját tekintve is szűk tanbeszéd

benyomását kelti. Az eredetiség és nem-páli szerzőség mellett is sokan vannak. A kérdés

nehezen eldönthető.

241
Budai Gergely dr., Herceg Pál: i.m. 38. p.

176
 3. A levél keletkezésének ideje

Azok szerint, akik a levél eredetisége mellett érvelnek, a levelet közvetlenül az 1Thessz

utánra datálják, Korinthusba és 51-re. Akik pszeudepigráfiának tartják a levelet, az első

század végére teszik, és helyszínéül Kis-Ázsiát vagy Macedóniát jelölik meg.

4. A címzettek

A gyülekezetben lévő szenvedésre utalás nem nyújt biztos fogódzót: olybár úgy tűnik, hogy

a levél egy konkrét közösség problémáján túli általánosabb gondot céloz meg. A tévtanítás

annál inkább konkrét: egy páli kijelentésre és egy (valódi? vagy utánzott?) páli levélre

hivatkozva a vég jelenvalóságát hirdették meg (2Thessz 2,2). A levél szerzője szerint azonban

a régi aión (korszak) még tart, mivel az üdvkorszak a „kárhozat fia” miatt nem tud betörni.

A Sátán munkájának azonban Isten visszatérése gátat fog vetni, aki elpusztítja őt. A

gyülekezetben élő „rendetlenek” valószínűleg nem a tévtanítók hatására cselekszenek

megintésre méltóan.

5. A levél tartalma

Címzés, üdvözlés (1,1-2)

I. Hálaadás a gyülekezet hitéért. Az Úr eljöveteléről (1,3-3,5)

1. Hálát ad Istennek a gyülekezet hitéért, szeretetben helytállt, az üldözések között

türelemmel viselte sorsát. Könyörög a gyülekezetért, hogy méltók legyenek el-

hívásukhoz.

2. Az Úr eljöveteléről.

- Józanságra int: ne higgyenek az olyan híreknek, hamis levélnek, ami azt taní-

taná, hogy az Úr napja már itt van. Még nem jött el.

- Az Úr napját megelőzi a hittől való elszakadás: Megjelenik a törvénytipró, aki

fölébe emeli magát mindennek, azt állítva, hogy Isten. A törvénytiprás titok-

ban már folyik, de valaki, vagy valami visszatartja. Majd amikor ez a vis-

szatartó erő eltűnik az útból, nyíltan jelenik meg. az Úr Jézus fogja megölni őt

szájának leheletével.

177
 - Állhatatosságra buzdítja ezért a híveket: szilárdan álljanak, és ragaszkodjanak

ahhoz, amit az apostoltól tanultak.

- Könyörgésre buzdít: az evangélium terjedéséért, s hogy megszabaduljanak az al-

kalmatlan emberektől.

II. A rendetlenül élők figyelmeztetése (3,6-15)

- A gyülekezet tartsa távol magát az ilyenektől.

- Saját példájára utal: joguk lett volna nem dolgozni, mégis éjjel nappal dolgoz-

tak, hogy magukat állítsák követendő például.

- Korábbi parancsára utal: Aki nem akar dolgozni, ne is egyék.

Üdvözlés, áldás (3,17-18)

A levél szerkezete egyszerű, és a 2,1-12 kivételével nagyon hasonlít az 1Thessz-ra. A 2Thessz

látványos egyezéseket mutat, több esetben szó szerintieket, és a szerkezete is hasonló

(köszöntés, 2 hálaadás, tanításhoz továbbvezetés, kérés és intés, a gyülekezet „rendetlenjei”,

levélzárás).

6. Vallástörténeti háttér

A tévtanítás volta vitatott: nem gnosztikusok, inkább enthuziasztikus prófétizmus áll a

tanítás mögött. Pál hitte, hogy még az életében meglátja a visszatérő Urat. A próféták

valószínűleg éppen ehhez a gondolathoz kötődnek, de a „már igen” és „még nem”

feszültségét megszüntetik.

A feltartóztatás még folyik, a rejtett istentelenség felszínre fog törni, de a vég elhalasztása

magában Istennek az akarata, minden beazonosíthatóságon, világtörténeti eseményen és

jelentőségen vagy személyen túl.

7. Teológiai alapgondolatok

A levél központja a 2,1-12. A gyülekezetnek bíztatásként hangzik, hogy bár a gonosz

munkálkodik, az idő a döntés és „ragaszkodás” (2,15) lehetőségét nyújtja az ítélet

eljöveteléig. Pál a levélben egyértelműen példaképként lép fel: az ő viselkedése a norma, és

ennek különös súlya van a Pálra hivatkozó tanítókkal szemben! Nemcsak a tekintélyt élvező

szavai, hanem a tettei is eligazítást nyújtanak a gyülekezetben, abban az átmeneti időben,

178
melyben most élnek. Összességében a levél célja az, hogy az 1Thessz eszkatológiájának hibás

értelmezését korrigálja.

179
 18. A pásztori levelek és a Filemonhoz írt levél

I. Pásztori levelek

A Timótheushoz írt első és második levél, valamint a Tituszhoz írt levél összefoglaló

megjelölése. A közös elnevezést régóta használjuk a három levélre. A Titusznak írt levelet

már 1703-ban, mindhármat 1755-ben így jellemzik, elsősorban sajátos tartalmuk miatt. A

közös elnevezést azonban indokolja a három levél között fennálló nagyfokú hasonlóság is.

Ellentétben Pál eddig tárgyalt leveleivel ezek a levelek nem egy egész gyülekezetnek,

hanem egy-egy személynek szólnak. A gyülekezet pásztorának ad a szolgálatra vonatkozó

útmutatásokat, közöl intézkedéseket. A címzett személyén keresztül valójában ezek a levelek

is az egész gyülekezetnek szólnak.

1. A címzettek

A levelek címzettjei Pál közeli munkatársai voltak. Timóteusról mind az ApCsel, mind a

páli levelek több helyen szólnak, nevét említi a Zsid 13,23 is. Tituszról az ApCsel nem tesz

említést, de a páli levelek róla is közölnek adatokat.242

Timóteus:

Az első két Pásztori levél címzettje Timóteus. Nevének magyar fordításával ritkán

találkozunk: „Tisztelet Istennek”. Lisztrai születésű, görög apának és zsidó anyának gyer-

meke volt. Pál a második missziói útján vette maga mellé, Barnabás helyére. Végig az apostol

mellett maradt. Nagyon sok apostoli levélnél szerepel mint küldő – társ, sok komoly felada-

tot hajtott végre. Pál igen szépen nyilatkozik róla: hozzá hasonló lelkületű társa nem volt (Fil

2,20). Megbízta önálló feladatokkal is. 6 páli levélben szerepel a neve Pál mellett. Jeruzsálem-

ben is az apostol mellett volt az adományok átadásakor, később a római fogságban is az

apostol mellett volt. Utolsó adat róla a Zsid 13,23-ban található, egy fogságban lévő sz-

abadulásáról szól. A legenda szerint mint efézusi püspök szenvedett vértanúhalált.

Titusz:

Szintén közeli munkatársa volt az apostolnak. Neve csak a levelekben fordul elő, az ApC-

sel-ben nem. A Gal 2,3 szerint pogány származású volt. Elkísérte Pált az első apostoli zsina-

tra (Gal 2,3). A korinthusi gyülekezetben fontos szolgálatot végzett, az ő munkája nyomán

állt helyre az apostol jó kapcsolata a gyülekezettel. A hagyomány szerint Kréta püspöke volt.
242
Az alábbiak Herczeg-Budai 79k. alapján.

180
A címzettek tulajdonképpen gyülekezetek, bár csak indirekt módon vannak megszólítva. A

gyülekezetek pogánykeresztyének, de zsidókeresztyén kisebbséggel, ugyanis találunk

hellénista zsidókereszytén liturgikus formulákat (pl. 1Tim 1,17), vagy Jannész és Jambrész-re

utalás a zsidó legendák ismeretét feltételezi. A gyülekezet szociálisan is többrétegű: nagy

házak, díszes bútorok szerepelnek a levelekben, emellett női pipereszerek és ékszerek,

valamint keresztyén urakat szolgáló rabszolgák. Ez arra utal, hogy a gyülekezetben a felsőbb

rétegehez tartozók is jelen vannak. De találunk özvegyeket, kézműveseket, ügyvédeket, és a

gyülekezet szolgálata kiterjed a szegények gondozására is.

2. Szerző

A pásztori levelekkel kapcsolatban bizonytalanságok vannak a szerző személyét, a

keletkezés módját és idejét illetően. A bizonytalanságok fő okai:243

1. A levelekben található, a keletkezés körülményeire vonatkozó utalások nem illeszthetőek

bele Pál életének az ApCsel-ből ismert kereteibe (1Tim 1,3; 3,14; 4,13; 2Tim 1,15kk; Tit

1,5kk). Például az 1Tim 1,3 szerint Pál gyalog Macedóniába utazott, de visszatértét ígéri

(3,14). Csakhogy az ApCsel szerint ez fordítva történt: Pál küldi előre Timóteust

Macedóniába, majd onnan mennek együttesen a gyülekezeti adománnyokkal

Jeruzsálembe (ApCsel 20,4). Az 1Tim-ban az apostol missziói tevékenység közben van,

míg a 2Tim szerint a halál közelében. De akkor miért van szüksége a Troászban maradt

köpenyére és tekercsére (2Tim 4,13)? A 2Tim 4,21 négy munkatársnak és „minden

testvérnek” küldi üdvözletét, míg a 2Tim 1,15; 4,10k.16 szerint minden munkatársa

elhagyta. Amellett a krétai misszióról, és a Nikopoliszi áttelelésről sehol máshol nem

olvasunk.244

2. A pásztori levelek nyelvezete, szóhasználata, illetve egyes kifejezések teológiai

értelmezése különbözik a többi páli levélétől. Hapax legomenák: 66 az 1Tim-ban, 60 a

2Tim-ban, 32 a Tit-ban. Normál esetben bizonyos mennyiségű új szó használatának

lehetősége kiszámítható (kb. 130 várható a három levél esetében), de ez a pásztori

levelekben 335 sajátos szó, ami két Róm levél hosszának felel meg! Ez erős érv a nem páli

szerzőség ellen.245

243
A következők SchENT 405-410 alapján.
244
lásd még Herczeg-Budai 80kk.
245
SchENT 407.

181
3. A levelekben tükröződő gyülekezeti helyzetkép Pál koránál későbbinek, kb. a Kr. u. 1-2.

szd. fordulója körülinek felel meg, és korai katolikus jellegzetességeket mutat: a

gyülekezet a hellén „oikos” (háznép) mintájára szerveződik; episzkoposzok, diakónusok

és presbiterek kézrátétellel történő szolgálatba lépéséről olvasunk. Ez eltér a Pál által

alapított, karizmatikus vezetők által irányított gyülekezeti típustól: a pásztori levelek

tükrözte helyzetben a gyülekezeti „tisztség” már átveszi a „karizma” szerepét. A

vezetőknek a hellén környezetbe illeszkedve, a környezet erényeinek kell megfelelniük,

mivel szerepük a reprezentáció, azaz a kívülállók felé nyújtott hiteles kép biztosítása. A

zsidókkal kapcsolatos szembenállás már nem probléma, a szituáció a pogánykeresztyén

gyülekezet élete, melyben a legfőbb maxima a kegyességben és tisztességben folyó élet,

és a felsőbbségnek való engedelmesség.

4. Bizonyos adatok, illetve azok hiánya arra enged következtetni, hogy e levelek megle-

hetősen későn kerültek be a páli levelek gyűjteményébe, és ezzel együtt a kánonba.246

5. Teológiailag több elem eltér a páli jellegzetességektől. Maga a hit, mint „családi örökség”,

mely a hit generációról generációra szállását feltételezi, Páltól idegen gondolat (2Tim 1,5).

A „hitben nevelés” pedig megint egy késői szituációt tükröz: a többedik generációjét.

Összegezve: a levelet egy deutero-páli szerző írja, Pál nevében, akinek az a célja, hogy az

erősödő gyülekezeti struktúrát veszélyeztetők ellen fellépjen, és Pál tekintélyét biztosítsa.

Valószínűleg egy hellén zsidókeresztyénről van szó, aki egy kis-ázsiai városban élt.

3. A levelek keletkezési helye, ideje

A Pál szerzőségét vallók szerint, az 1 Tim és Tit levelek 62-63-ban keletkeztek valahol

Kisázsiában. A Titushoz és a Timotheushoz írt I. levelet kb. Kr. u 63-ban írhatta Pál, a Timo-

theushoz írt II. levelet pedig Kr. u 64-ben, közvetlenül halála előtt. A 2 Tim írásának idején

Pál Rómában volt. A levelek nem páli szerzőségét vallók szerint az iratok 100k keletkeztek,

és valószínűleg Efézusban, ahol a páli iskola is feltételezhető. A Kr.u 100 azért valószínű,

mivel ahogy láttuk, az egyház állapota a harmadik keresztyén generációnak felel meg, de a

gyülekezeti szituáció még nem az Ignatuis és Polykarpos által leírttal egyező. Másfelől a páli

iratok ekkor még nem lezárt gyűjtemény, hiszen a pásztori levelek még beilleszkedhetnek.

Harmadrészt, a korai gnózisra utalás is a századfordulót valószínűsíti. Az 1Tim 6,20

ἀντιθέσεις-e vajon Marcion munkájára utalna? Az elveszett Antitézisek 160-ra datálná az

246
Bartha Tibor dr.: i.m. II. kötet 362. p.

182
1Tim-t, de ez nem valószínű: a tévtanítók, akik ellen a levél küzd, viszonylag pozitívan

viszonyulnak az Ósz-hez.

A levelek egybetartozását könnyű belátni: tematikusan is kapcsolódnak, melyben az 1Tim-

Tit-2Tim (Macedónia – Nikopolisz – Róma) sorrend kínálkozik.

4. 1 Timótheus tartalma

Címzés, üdvözlés (1,1-2)

1. Megbízás az eretnekek elleni harcra (1,3-20)

Timótheus parancsolja meg: ne hirdessenek tévtanokat.

2. Utasítások az egyház rendjére nézve (2,1-3,16)

- Imádkozni kell minden emberért, hogy csendes és nyugodt életük legyen.

- Férfiak és nők részvétele az istentiszteleten. Férfiak – tiszta kezet emelve, hara,

kételkedés nélkül. Nők – tisztességes öltözetben, jócselekedettel ékesítve magukat.

- A püspökről: feddhetetlen, egyfeleségű, józan, tanításra alkalmas, nem részeges, nem

nyerészkedő, a maga házát jól igazgató.

- A diakónusokról

- A kegyesség titkáról

3. Tévtanítás és példaadás (4,1-11)

Az utolsó időben némelyek elszakadnak a hittől: tiltják a házasságot, bizonyos ételek fo-

gyasztását. Pedig Isten minden állata jó. A test sanyargatásának kevés a haszna, de a

kegyesség mindenre jó. Ebben gyakorolja magát Timótheus.

4. Utasítások a pásztori tennivalókra (4,12-6,2)

- légy példa a gyülekezetben

- a gyülekezeti tagok megintésnek módjáról

- rendelkezések az özvegyekről

- rendelkezések a presbiterekről

- utasítás: részrehajlás nélkül pásztoroljon.

- A szolgákról

5. Útmutatás az anyagiakat illetően (6,3-19)

183
 Nagy nyereség az istenfélelem megelégedéssel. Akik meg akarnak gazdagodni kísértésbe

esnek. Minden rossz gyökere a pénz szerelme.

6. Buzdítás a hit nemes harcának megharcolására

7. Intés a gazdagoknak: ne a gazdagságukban, hanem Istenben reménykedjenek. Tegyenek jót, kinc-

set gyűjtve a jövőre.

Befejezés (6, 20-21): A rád bízott drága kincset őrizd meg…

6. 2 Timótheus tartalma

Címzés, üdvözlés(1,1-2)

1. Hála Timótheus hitéért, buzdítás az evangéliumért való küzdelemre (1,3-2,13)

- Hála Timótheus hitéért, mely megvolt anyjában és nagyanyjában is.

- Intés: Gerjeszd fel Isten ajándékát…

- Szenvedj velem az evangéliumért…

- Az ázsiaiak hitetlenségéről, Onezuforusz hűségéről

- Az evangéliumot add át tanításra alkalmas embereknek

- Harcolj Krisztus jó vitézeként nem elegyedve a napi harcokba

2. Óvás a tévtanítóktól (2,14-4,8)

- térj ki a szentségtelen üres fecsegések elől

- Isten szilárd alapvetése és pecsétje: ismeri az Úr az övéit…

- Óvás azifjúkori kísértésekrtől

- Óvás az utolsó idők ámítóitól, akik a kegyesség látszatát megőrzik, de erejét meg-

tartják.

- Hirdesd az igét alkalms és alkalmatlan időban

- Futásomat elvégeztem…

3. Pál helyzete és üzenetei (4,9-18)

Igyekezz jönni – Démász elhagyott – Lukács velem van. köpenyét kéri Tróászból. Első

védekezéskor senki sem volt vele, de az Úr mellette állt.

Üdvözlés, áldás

7. Titusznak írt levél tartalma

184
Címzés, üdvözlés (1,1-4)

I. Rendelkezések (1,5-2,10)

1. Presbiterek, püspökök rendelése Krétában.

Városonként állítson szolgálatba feddhetetlen stb. férfiakat.

2. Tévtanítók ellen határozottan kell fellépni.

II. Az egyházkormányzás rendjéről (2,1-10)

Idős emberek, asszonyok, ifjak, szolgák.

III. Isten megjelent kegyelme szent életre kötelez (2,11-3,8)

- Isten megjelent kegyelme szent életre int.

- Engedelmesség elöljárók iránt, szelídség mindenki iránt

- Ostoba viták, szakadást okozó embereket kerüld

Üdvözlés, üzenetek, áldás (3,12-15)

Az iratok közül a 2Tim kilóg, mivel az 1Tim-sal és Tit-szal szemben ebben a gyülekezet

hivatalaival kapcsolatos érdeklődés szerény, nincsenek poziciókra vonatkozó utasítások se.

A két utóbbi, a benne található rendelkezések alapján „egyház- vagy gyülekezeti

szabályzat”. Ez persze nem fedi le a levél teljes tartalmát, mivel Polykarpos leveleihez

hasonlóan a gyülekezetnek szánt paranézissel konkrét személyeknek szánt tanítások

váltakoznak.

8. Források

A levelek egysége nem vitatott. Ezek a levelek már a páli iratok kisebb gyűjteményét

feltételezik. Az 1Tim forrása a Róm és az 1Kor, de tartalmaz utalásokat a Filem és a Kol

levelekre is. A 2Tim is feltételezi a Róm ismeretét.

9. Vallástörténeti háttér

A pásztori levelek egy gyülekezeten belüli tévtanítás ellen harcolnak, mely nagyon

különözöző elemeket ötvöz. Gnózisra, azaz különleges tudásra hivatkoznak, aszketikus

előírásokkal szabályozzák az ételek és házassági együttélés szabályait (vagy az attól való

tartózkodást). Gnosztikus jellegű az a tanításuk, mely a feltámadás megtörténtét vallja, és

nemzetségtáblázatok elemzésében és mitologikus spekulációkban merül ki. Ennek a

185
tanításnak vannak zsidó elemei: az ellenfelek ugyanis törvénytanítók; a spekulációkat a

szöveg „zsidó mítoszoknak” nevezi. A tévtanítás tehát korai keresztyén gnózis, zsidó

hatásokkal, mely jelenre irányuló eszkatológiájával és a Lélek birtoklásának tanával erős

aszkézist kapcsolnak össze. A rossz teremtés gondolata ellen is küzd az 1Tim 4,4k, mivel az

ellenfelek célja a test és anyag legyőzése (az aszkézis révén). A tan kis házi gyülekezetekben

hódít, ez pedig az ezoterikus jellegét támasztja alá (szűk elitre, kiválasztottakra

koncentrálódik).

10. Teológiai alapgondolatok

Alapvető a pásztori levelekben az apotol személye. Ő az Isten által elhívott apostol, az

evangélium hordozója (1Tim 1,1; 2,7; Tit 1,1,; 2Tim 1,1; 1,11). Az apostolsága minden nép felé

érvényes, és üzenete az egyház kincse (1Tim 6,20; 2Tim 1,12.14). Az igaz tan

letéteményeseként Pál tanítóként jelenik meg, aki az egészséges tanítást hirdeti (Tit 2,1). Míg

a tévtanítók megosztottságot okoznak, addig Timóteus és Titusz a már hirdetett igaz

hagyományhoz kell ragaszkodjanak. Nem vitázniuk kell a téves tanokat hirdetőkkel, hanem

távolságot kell tőlük tartaniuk (1Tim 6,20; 2Tim 2,14.16.23; 3,5; Tit 3,9-11). Az apostol emellett

példakép: a tanítást, az életformát, és a szenvedést tekintve egyaránt. Titusz és Timóteus a

Páltól kapott életvezetési modell révén szintén példaképek, mivel hitben Pál gyermekei

(1Tim 1,2.18; 2Tim 1,2; 2,1; Tit 1,4). Pál tehát apostol, egyházi tekintély, és ideális Krisztus-

követő. A gyülekezet vezetői Pál révén nyerik hitelességüket és tekintélyüket: az ő feladatuk

az apostoli hagyomány védelme, és megőrzése.

A gyülekezet vezetésében a presbiteri és püspöki cím keveredése az első század végére már

kimutatható. A presbiterség, melynek ószövetségi alapjai vannak, az idős kort, mint fontos

kritériumot a tisztségre való alkalmasság feltételeként tartja számon. Ez Pálnál nem

előforduló pozíció, mivel nála nem szempont a kor, egyedül a Lélek munkája (1Kor 12,28-

31). A késői páli levelek már tanúsítják az episzkoposzok (püspökök) és diakónusok

jelenlétét (Fil 1,1). Az episzkoposz a házi gyülekezetek vezetőjeként többrétű feladatokat lát

el, a diakónus pedig az úrvacsora és a szegényekről való gondoskodás feladataiban kap

részt. A levelekben már annak vagyunk tanúi, hogy a püspök a helyi gyülekezet (nem csak a

kis házi-gyülekezetek) vezetője, aki a „vénekkel” van körülvéve. A kézrátétel révén zajló

beiktatás már ennek a presbiterekből álló vezető testületnek a jelentőségéről beszél. Timóteus

186
kézrátétellel nyeri el az episzkoposz címet, és mint ilyen, az egész gyülekezetért hordoz

feleősséget.

A pásztori levelek olyan életstílust és kegyességet propagál, mely a környező világba való

beilleszkedést szolgálja. Elemei az erényes keresztyén élet, a kitartás, szerénység, a szeretet

cselekedetei, vendégszeretet, és jótékonyság. A püspöknek a nem hívők körében is jó hírben

kell álljon (1Tim 3,7). Az asszonyok nem taníthatnak (1Tim 2,12), és a szolgáknak tisztelniük

kell az urukat (1Tim 6,1; Tit 2,9). A pásztori levelek számára nem okoz problémát a páli etika

és a környezet erényeinek egymás mellett léte.

Teológiailag a levelek a páli megigazulástanhoz nyúlnak vissza: egyedül hitből, a

cselekedetek nélkül nyerhető el az üdvösség (Tit 3,3-7; 2Tim 1,8-10). Pál mint példakép a

valódi páli levelek témáját ismétli, ahol az apostol önmagát követendő mintaként állítja

(1Thessz 1,6k; 1Kor 4,16k; 11,1; Gal 4,12; Fil 3,17; 4.9). Érdekes azonban a Lélek szerepének

látványos visszaszorulása. Bár a Lélek nem korlátozódik a tisztségviselőkre (Tit 3,5), ők

kiemelt „Lélekhordozók” (2Tim 1,6.14; 1Tim 6,15). A vezetők spirituális-jogi hivatalbalépése

és munkája elsősorban az ő tekintélyüket biztosítja, valamint az apostoli tanítás megőrzését

célozza.

Úgy tűnik, a levelek nem tudnak az ApCsel-ről (ld. az életrajzi elemek eltéréseit fentebb). Ha

ez így van, akkor az apostol életének utolsó időszaka nem lehetett tiszta a gyülekezetek

számára – ezt a hiányt pótolják a pásztori levelek, egy-egy gyülekezet konkrét helyzetébe

illesztve az utolsó páli életszakasz eseményeit. 247 Talán az volt a cél, hogy Pál első (?) római

fogsága utáni időszakba nyújtsanak betekintést.248

247
SchENT 419-422.
248
Herczeg-Budai 81.

187
 A Filemonhoz írt levél

Az Újszövetségben az egyetlen magánjellegű levél, bár szigorú értelemben mégsem az,

mivel a címzett házi-gyülekezetének is szól.

1. A levélírás oka és célja

Filemon Kolosséban élő jómódú keresztyén volt, aki valószínűleg Pál bizonyságtételére

jutott hitre, bár az apostol nem járt Kolosséban. Rabszolgái közül Onézimosz meglopta

(Filem 18) és azután megszökott. A megszökött rabszolgát az állami hatóság üldözte, és ha

kézrekerítette, kegyetlen büntetéssel, megbélyegzéssel, sokszor halálra korbácsolással súj-

totta. A másik lehetőség a rabszolga számára az volt, hogy vagy sikerült valamelyik tem-

plomban menedéket találnia, vagy megpróbált eltűnni a nagyvárosok tömegében. Onézi-

mosz kétségbeesett helyzetében Pál apostolhoz fordult, és benne talált védelmezőt. A

találkozás pontos okát már nem tudjuk (hogyan került Pállal egy cellába? Miért nem

külföldre menekül? Miért marad hosszabb időre Pálnál?). Mindenesetre az apostol a rabszol-

gát befogadta, sőt Krisztushoz vezette, majd munkatársaként bánt vele. A levél célja a

közbenjárás.

2. A levél keletkezési helye, ideje

Keletkezését tekintve a levél közvetlenül a Fil után tehető, amikor Timóteus és más

munkatársak még mellette vannak, és az apostol fogságban van. A fogság enyhe

körülményei is megfeleltethetők a Fil által leírt helyzetnek, mert Pál képes missziói

tevékenységet folytatni, és látogatható (Filem 1.23.24; 10). Mindezek alapján, ha elfogadjuk

Efézust a Fil levél keletkezési helyéül, akkor a Filem 53-55 közé, szintén Efézusba keltezhető.

A keletkezés idejére nézve fontos a Kol levéllel való párhuzama is; ugyanis ugyanazok a

munkatársak szerepelnek ott is. Sokak szerint a Kol levél az igazi társa a Filemonhoz írt lev-

élnek és nem a Filippibe írt, szintén fogságban íródott levél. Ugyanis a Fil levélben említett

útiterv és munkatársak neve eltér a Filem levelétől. Ez azonban lényeges különbséget nem je-

lent: keletkezhetett mindhárom levél ugyanabból a fogságból.249

249
Budai Gergely dr., Herceg Pál: i.m. 61-62. pp.

188
 3. Címzett

A levél Filemonnak szól, akit Pál testvérnek és munkatársnak hív. Appia és Archippos

szintén a címzettek közt található, de ők nem családtagok, hanem a címzettek

gyülekezetének vezetői. Filemon a tehetős kézműves vagy kereskedő középréteghez

tartozhatott, aki a házát gyülekezeti összejövetelekre ajánlotta fel, és legalább egy rabszolga

felett rendelkezett. Nem tudjuk, milyen személyes kapcsolat volt a címzett és Pál közt: sokak

szerint a levél tele van baráti és személyes utalásokkal, melyek jó ismeretséget feltételeznek.

Filemon talán Pál missziói munkájának gyümölcse (Filem 19 „adóssága” erre utal?). A Kol

levél információi alapján a címzett Efézusi lakhelye a legvalószínűbb.

4. A levél tartalma

a. Címirat (1-3)

b. Hálaadás Filemonért, szeretetéért és hitéért (4-7)

c. Pál kérése Filemonhoz (8-22)

d. Köszöntés (23-24)

e. Áldás (25)

A levél tele van retorikai fodulatokkal: a fő érv előtt például a „hallgatóság megnyerésének”

fordulata található. Az érvelés a pathos-logos-ethos klasszikus rendezőelve alapján van

felépítve: az „érzelmi megnyerés”-„intellektuális meggyőzés”-„becsületre való hivatkozás”

erőteljes meggyőző erőt képes kifejteni. A levél zárásának személyes hangvétele az eddigiek

megpecsételését, és a meggyőzés kiteljesedését szolgálja. A levél nem magánlevél, mivel nem

pusztán Filemonnak, hanem az általuk vezetett gyülekezetnek is szól. Műfajilag a „kérő-

levelek” kategóriájába sorolható, az ajánló-levelek elemeinek ötvözésével.250

5. Vallástörténeti háttér

A levél háttere a rabszolgaság intézménye. Különböző fajtái léteztek: született, háborús

foglyokból lett, gyermekként azzá vált, önmaga eladása által lett, vagy rablás révén azzá tett

fajtái léteznek. Nehéz megállapítani a rabszolgák társadalmon belüli arányát, de az

össznépesség 25-50%-át tehették ki. Ez a rabszolgák gazdasági jelentőségére utal – maga

Platón és Arisztotelész éppen erre hivatkozva tartja szükségesés fenntartandó intézménynek.

250
SchENT 177.

189
Izrael szintén rabszolgatartó társadalom, kivételt képeznek Philon (aki szerint egyetlen

ember sem születik szolga-lélekkel), a therapeuták (az esszénusokhoz hasonló egyiptomi

zsidó szekta), és a Jézus korabeli esszénusok. Először a páli levelek foglalnak állást a

rabszolgaság kérdésében, azonban alapvetően nem kérdőjelezik meg az intézményt. A Gal

3,26-28; 1Kor 12,13 azonban már átlépi a rabszolgatartó-rabszolga társadalmilag

meghatározott helyét: Krisztusban ugyanis már nincs szolga vagy szabad. Viszont Pál arra

bíztatja a rabszolgákat, hogy maradjanak a helyükön, még ha szabadok tudnának is lenni: az

általa hirdetett szabadság ugyanis belső lelkiállapot, mely Krisztusra irányul, és a lehetősége

is tőle származik – nem a külső körülményektől függ.

6. Teológiai alapgondolatok

Elsőre a Filem levél teológiailag csekély értékű iratnak tűnik. Azonban egyfelől ez a levél Pál

érvelési stílusába enged bepillantást. Filemon keresztyén voltára hivatkozik, és arra a jóra,

amit tenni tud, és akar is. Pál nem használja az apostol jelzőt, és nyíltan el is áll a

lehetőségtől, hogy tekintélyét használja. De éppen emiatt képes olyan meggyőzően érvelni. A

másik érv, hogy Onézimosz státusa megváltozott: megtértként „testvérré” lép elő, melyet

Filemonnak el kell fogadnia, sőt, ennek jogi feltételeit is biztosítania kell (mint felszabadított,

egyenrangú személynek). Pál valódi célja Onézimosz munkatársként való megtartása (Filem

13) – az erre való hajlandóságot nem elvárja, de előfeltételezi Filemon részéről.

Emellett a levél bepillantást enged az őskereszytén egyház házi gyülekezeteinek

működésébe. A háznak, mint a vallási élet centrumának az ókori világban hosszú

hagyománya van. A házi-zsinagógáktól kezdve a misztériumvallások szűk körein át a

filozófiai iskolákon és a „privát-kultusz” különböző formáin keresztül a későbbi gnosztikus

gyülekezetekig általánosan és nagyon hatékonyan gyakorlot formája volt ez a vallásos

együttléteknek. Priszka és Akvila, Filemon egyaránt házi gyülekezeteket alapítanak,

Rómában a gyülekezet sokáig ilyen sejtekben él. Ez a gyakorlat biztosította a viszonylag

ellenséges környezetben is a biztonságos találkozást és a sajátos kegyesség megélését. A házi

közösségekben megtörték a kenyeret, imádkoztak, tanítást hallgattak, misszionáriusokat

szállásoltak el.

190
 19. A Zsidókhoz írt levél

1. A levél helye a kánonban

A keleti egyházban, főként Alexandriában, kezdettől fogva Pál levelének tartották. A

keleti egyház görögül beszélő és író teológusai azonban jól látták azokat a levélben rejlő

okokat is, melyek miatt mégsem tekinthető Pál a szerzőnek. A levél sokkal tisztább és hibát-

lanabb görög nyelven íródott, mint a páli levelek. Az egész Újszövetségben ennek az iratnak

a nyelve áll a legközelebb az irodalmi nyelvhez. Az ószövetségi idézeteket is mindig a görög

fordításból a LXX-ból veszi, míg Pál hol a görög, hol a héber szöveget használja. Az alexan-

driai keresztyén tanítók ezt azzal magyarázták, hogy a levél tartalma Páltól származik, de

más írta le, bővítette, vagy fordította. Úgy gondolták, hogy ez a személy Lukács vagy Római

Kelemen lehetett. Ez a nézet Keleten általánosan elfogadottá lett.

A római birodalom nyugati felében élő egyház latin nyelvű teológusai a 2. és 3. században

legtöbben határozottan kétségbe vonták azt, hogy Pál a levél szerzője.

A reformátorok nem tartották Pál levelének, ezzel szemben a tridenti zsinat igen, sőt ez

megerősítette az 1914-es vatikáni bibliabizottsági ülés is.

2. A levél sajátosságai

 Semmiféle levélformát nem mutat eltekintve a 13,18-25-től. Ezt a néhány verset sokan

utólagos betoldásnak feltételezik.

 A levél mondanivalóját megérintette és ihlette Pál teológiája, de mondanivalójának meg-

fogalmazásában más. Nem ismétli Pál teológiáját, hanem épít arra.

 Önállóan fogalmazza meg, és más aspektusból nézi Krisztus váltságmunkájának jelen-

tőségét. Krisztus feltámadásán túl mennybe való emeltetésének jelentőségét hangsúly-

ozza.

 Krisztológiájának főgondolata Krisztus főpapi tiszte.

 A törvényt a kultusz felől nézi.

 A másodszori megtérés kérdésével foglalkozik.

 Az egyház Krisztus úton lévő, vándorló népe, akitől Ura nagykorúságot vár. Szilárdságot

igényel a hitben, ragaszkodást a hitvalláshoz, egymás szeretetére és jócselekedetre

191
 buzdítását. A hit példaképeire tekintve, Jézus Krisztus örökké tartó hatalmában és

jóságában bízva kell járni népének abban a tudatban, hogy a maradandó nem a jelen,

hanem az eljövendő.251

3. Címzettek

A levél a prosz hebraiousz címiratot viseli, amelyet nem írója adott művének. A „Zsidókhoz

írt levél” felirat a 2. századtól ismert: a címzettek ez alapján zsidókeresztyének, de lehet ál-

talában maga az egyház. Eldönteni ezt a kérdést lehetetlen. Legvalószínűbb azonban, hogy

valóban nem egy meghatározott körnek íródott, hanem az egész egyháznak, vagy egy nagyobb

terület gyülekezeteinek.

Budai Gergely véleménye messze áll a többi kutatóétól, szerinte a levél háttere a 60-as évek

Jeruzsáleme.252

4. Szerző

A levél zárlata páli szerzőségre utal, a hírek azonban váratlanul hanak a levél tartalma

miatt, és a szöveg logikáját megtörik. Így a Zsid 13,23k valószínűleg a páli levelek

gyűjtőjének utólagos bővítő munkája. Aki a levél zárlatát eredetinek tartja, az azzal érvelhet,

hogy a szerző a munkáját szeretné a páli teológia keretén belül érteni, emiatt imitálja a páli

levelek stílusát. A szöveg írója mindenesetre névtelen marad. Annyit árul el magáról, hogy

hellenista műveltségű zsidókeresztyén, kiváló rétor, az Ószövetség és a hellén zsidó exegézis

alapos ismerője, emellett pedig rendkívül erős teológus egyéniség. Szerzőként említik Pál (H.

Hegermann), Barnabás, Lukács, Apollós (A Strobel), Római Kelemen, de még Mária, Jézus

anyja nevét is .253 Tertulliánus megjegyzésével szemben tartózkodóak a kutatók, mert Barn-

abás személye, bár lehet ő a szerző, semmiféle bizonyítékkal nem támasztható alá. Ő lévita

származású, az antiokhiai vitában Péter mellett állt, de hellenista beállítottságáról, alexan-

driai típusú műveltségéről nem tudunk.

5. A levél keletkezési ideje és helye

251
Bartha Tibor dr.: II. kötet 718-719. pp.
252
Budai Gergely dr., Herceg Pál: i.m. 92. p.
253
SchENT 444.

192
 A Zsid 13,23.24 szerint a levél Itáliában keletkezett. Az 1Kelemen 36,2-5 használni látszik a

Zsid levelet, ami egy talán mindkét levél számára hozzáférhető gyülekezeti tradícióra utal.

Ebben az esetben talán Róma a keletkezés helyszíne. De emellett számításba jöhet Egyiptom,

Efezus és Antiókhia. A keletkezési ideje, a levél tartalmi és irodalmi sajátosságai alapján, 80

és 90 között lehet, bár a levél nem említi a Jeruzsálemi templom pusztulását. 254 A datálást az

valószínűsíti, hogy a szöveg beszél egy üldözésről, melyet el kellett szenvedniük. Ez lehet a

Nero-féle, de lehet a Domitianusi is.

6. Címzettek

Kiknek íródik a levél? Egy olyan helyre, ahol a gyülekezet látogatottsága csökken (10,25),

„nehezen hallóvá” lettek a tagok (5,11), és a hit alaptanításaival ismét meg kell ismertetni

őket (5,12-6,2). A hitehagyás és a második megtérés aktuális kérdés (6,4-6, stb.) A

legfontosabb a kitartás, hogy mint a pusztai vándorlás népe bemehessenek a nyugalom

helyére. Mivel a gyülekezet az elbukás határán áll, a levélben dominálnak az intések. A levél

címzettjeinek általában a pogánykeresztyéneket tartják, de a közösség nem lehet pusztán

nem-zsidó. Jól mutatja ezt a 8,10, mely idézet (Jer 31,33) a szövetséget Izrael házára

vonatkoztatja, valamint az arra való utalás, hogy a gyülekezetben gond a tiszta-tisztátalan

kérdése (9,14). A címzettekről sokat elmond maga az a tény is, hogy a levelet meg kellett

tudni érteni. Ez tekintve a nyelvi és teológiai sűrűségét, nem lehetett egyszerű feladat. A

közösség tehát valószínűleg a művelt hellén pogány és hellénista zsidókeresztyén tagokból

állt, akiknek az Ószövetségi előképek és teológiai alapok komoly érdeklődést jelentettek.

7. A levél tartalma

I. Krisztológikus rész: Kicsoda Jézus Krisztus (1,1-10,18)

1. Krisztus méltóságáról

2. Krisztus főpapságáról (4,14-10,18)

II. Intelmek (10,18-13,17)

1. Alázatosságra int

2. Hitre buzdít a hit hőseinek példája által

3. Hit harca

4. Keresztyén életszabályok
254
Bartha Tibor dr.: II. kötet 719. p.

193
 Buzdít: testvéri szeretetre, vendégszeretetre, a házasság, a vezetők megbec-

sülésére, idegen tanítások elutasítására, Isten dicséretére, nevéről való val-

lástételre, jótékonyságra, közösségvállalásra.

Befejezés: imádságukat kéri. Áldáskívánás. Tudósít Timótheus kiszabadulásáról. Köszön-

tések.

A levél tagolása a szerző célját tükrözi: a tanító és hitet megalapozó passzusok egymást

átszövő egységeiből áll. Ezek szándékosan állnak egymás mellett, mivel kölcsönösen

értelmezik egymást. A hármas felosztása: alapvetés – kibontás – intés is ezt a célt szolgálja.

Műfajilag a levélként való besorolás nem igazán találó, annak ellenére, hogy az irat szerzője

ismeri a megszólított gyülekezet problémáit. A keret Pált imitáló, de a szöveghez nem

illeszkedő szakaszai miatt többen nem levélként sorolják be a szöveget: „traktátusnak”,

„teológiai meditációnak”, „homiliának”, „misztérium-beszéd”-nek tartják. Valójában

„buzdító beszéddel” vagy „intő beszéddel” van dolgunk, ahogyan azt maga a Zsid levél is

írja: λόγος τῆς παρακλήσεος.

8. Irodalmi egység

A szöveg zárlatát sokan másodlagosnak tekintik (Zsid 13,22-25). A szöveg Pált imitálja. De

vajon ez szándékos írói technika? A szöveg utal arra, hogy talán igen: a 3,1 egyedül Krisztus

számára tartja fenn az apostoli címet, és a 2,3 szerint egyedül az ő személye a garancia a

hagyomány igazságára. De lehetséges, hogy az írás vége azért másodlagos, mert a gyűjtő

félreértette az írói szándékot. Van, aki szerint eredeti páli stílusban írt levéllel van dolgunk,

melyet annak is szántak. Végül egy harmadik lehetőség is adódik, mégpedig, hogy a levél

ugyan levélformában íródott, de a kézbesítés szándéka nélkül, vagyis nem konkrét

gyülekezeti szituációra reagál. Bármelyik megoldást követjük, az érvelés kudarcra van ítélve.

9. Források

A levél sokrétű hagyományt használ és épít be: őskeresztyén hitvallási formulákat (3,1, 4,14;

10,23; 13,15); himnuszt (5,7-10; 7,1-3.26). Egyetlen más újszövetségi irat sem idézi annyiszor

az Ószövetséget, mint a Zsid. Feltűnőek a hosszú önálló idézetek (pl. Jer 31,31-34), mely az

összes többivel együtt az LXX-ből való. A Zsid 3,7-4,11-ben egy a 95. Zsoltárhoz írt midrash-t

194
olvasunk (zsidó írásmagyarázathoz hasonló típusú értelmezést). Emellett találunk

tipológikus (Melkisédek-Krisztus megfelelés) és allegórikus értelmezéseket is. A zsidó

bölcsességirodalom stílusára utal a Zsid 11 felsorolása. Az őskeresztyén hagyomány ismerete

is látható a levélben: Pál leveleit ismeri a szerző, erre utal az első és újszövetség gondolata, és

a törvény üdvösségre vezető eszközként kudarcra ítéltségének témája. Csakhogy a Zsid

esetében a törvény egyértelműen a kultikus rendelkezéseket jelenti.

10. Vallástörténeti háttér

Három fő irányból lehet megközelíteni a címzettek soraiban feltűnő eretnekségeket. 255

a) a gnosztikus értelmezés: Ernst Käsemann szerint a Zsid fő témája a vándorlás. Ez a téma a

fényből lehulló gnosztikus lelkek hazát kereső útjának felel meg, azonban itt más előjellel: a

fiak és a Fiú egyek (2,11). Jézus előttük megy a nyugalom helyére.

b) apokaliptikus értelmezés: O. Michel és O. Hofius szerint a zsidó-alexandriai és

apokaliptikus hatásokat magában egyesítő irányzatról lehet szó. Szerintük nem a vándorlás

motívuma a fő, hanem a rejtettségből előlépő üdv helyszíne, mely már az idők kezdetétől el

van rejtve.

c) zsidó-alexandriai és középplatonikus teológia. Néhány exegéta a Zsid és Alexandriai

Philon közt von párhuzamot. Ez az összehasonlítás korántsem önkényes: a teremtés-teológia,

a főpap-spekulációk, a Melkisédekkel kapcsolatos mondások, a hit lényegével kapcsolatos

fejtegetések egyaránt megtalálhatók mindkét szerzőnél. A közép-platonikusok erős

dualizmusa is kimutatható a Zsid-ban, az idő-örökkévalóság, idegen-otthon, föld-ég, látható-

láthatatlan, elmúló-megmaradó, romlandó-romolhatatlan éles elkülönülése. Ez persze nem

jelenti, hogy a szerző Philon tanítvány, vagy közép-platonikus filozófus.

Mindenesetre a háttér, amiből a levél merít, rendkívül szerteágazó: valószínű, hogy

mindhárom elmélet megállja a helyét.

11. Teológiai alapgondolatok

A Zsid nem polemikus, azaz nem kifelé beszél, hanem egy gyülekezethez, befelé. A hit

oszlopai meginogni látszanak, a levél ezért támaszt kínál. Fő érve a régi rend letűnése, és az

új érvénybe lépése. A törvény, mely az Istenhez vezető régi útként kellett volna hogy

funkcionáljon, nem tudta elérni a célját. A kultusz nem képes tisztává tenni. Jézus volt
255
Következők SchENT 453kk alapján.

195
egyedül bűn nélküli (4,15 – alapgondolat!), aki szemben a főpapokkal, akiknek magukért is

áldozatot kell bemutassanak, a tökéletes áldozatot vitte Isten elé (5,1-10; 8,1-6). Mivel a

gyülekezet már ebben a megváltott állapotban van, a nyugalomban érkezett, a jelen üdvben

él, nem teheti meg, hogy kilép belőle, mert ezzel lábbal tiporja Krisztust (6,4-6; 10,26-29;

12,16k).

196
 20. A katolikus levelek (Jakab, 1-2. Péter, Júdás levele)

1. Katolikus levelek256

Hét levelet nevezünk így, amelyek Jakab, Péter, János és Júdás apostol neve alatt marad-

tak fenn. A „katholikosz” jelzőt a korai egyház adta ezeknek a leveleknek, először Eusebius-

nál találkozunk ezzel a megjelöléssel. A „katolikus” kifejezés jelentése itt: általános,

egyetemes, az egész világra vonatkozó. A Károli-fordítás „közönséges”, azaz „egyetemes”

leveleknek nevezte az óegyházi elnevezésnek megfelelően.

Az elnevezés értelme bizonytalan. A legelterjedtebb nézet szerint azért kapták ezt az eln-

evezést a levelek, mivel ezek, szemben Pál apostol leveleivel, nem egy-egy gyülekezethez

vagy személyhez szólnak, hanem olyan kérdéseket tárgyalnak, amelyek az egész egyházat

érintik.

Egy másik értelmezés szerint az elnevezés arra vonatkozik, hogy a leveleket az egyetemes

egyházban mindenütt általánosan elfogadták.

Jellemző ezekre a levelekre, hogy a címiratuk nem jelölik meg a címzetteket, hanem csak a

hagyomány szerinti szerzőket említik meg.

Jakab levele

1. A levél helyzete az egyházban

A legrégebbi kánon-jegyzékekből hiányzik, így a Muratori-töredékből. Nem idézi Tertul-

lianus, Cyprianus, Irenaeus és Hippolytus sem. A görög egyházban a laodiceai zsinat (360),

és Athanasius után elismert irattá válik. NY-on a 4. szd.-ban jelentkeznek használatának ny-

omai. A humanista Erasmus kételkedéssel fogadja, az apostoli súlyt, méltóságot, továbbá a

hebraizmust hiányolja nyelvéből. Luther csekélyebb értékűnek tartja, mint a Róm és Gal lev-

elet, nem találja alkalmas eszköznek a hit általi megigazulás teológiai tételének

védelmezésére. Kálvin pozitívan értékeli. A 19. szd.-tól kezdve történeti-kritikai indítékok

alapján vonták kétségbe hitelességét. Újabban viszont sokan arra mutatnak rá, hogy a levél

256
Herczeg-Budai 161.

197
anyaga közeli kapcsolatban van az evangéliumi tradícióval, elsősorban Jézus szavainak

hagyományanyagával, különösen a Hegyi Beszédben olvasható mondatokkal.257

2. Szerző

Jakab néven említi magát a címiratban. A levél önmegjelölése szerint „Jakab, Istennek és

az Úr Jézus Krisztusnak szolgája” munkája (1,1). Az Újszövetség 5 Jakabot említ.

1. Jakab, Alfeus fia, tanítvány (Mk 3,18)

2. A „kis” Jakab, Mária fia (Mk 15,40; 16,1)

3. Jakab, Júdás tanítvány apja (Lk 6,16)

4. Jakab, Zebedeus fia, János testvére

5. Jakab, Jézus testvére, Mária és József fia.

 Az első három felsoroltnak az ősegyházban nem volt nagyobb szerepe vagy jelentősége,

nem gondolhatjuk, hogy valamelyikük a levél szerzője.

 A 4. Helyen említett Jakab Jézusnak kedves tanítványa, azonban őt I. Heródes Agrippa

lefejeztette 44-ben. Mivel a levél az őskeresztyénség későbbi stádiumát tükrözi, János

testvére így nem jöhet számításba.

 Ellenben Jakab, Jézus tetvére az ősegyházban nagy tekintélyű és döntő szavú ember volt.

Az I. Agrippa alatti keresztyénüldözés során Péter elmenekül Jeruzsálemből. Ekkor az

ősgyülekezet vezetése átalakul: Jakab lesz a gyülekezet vezetője, „első az oszlopok közt”

(Gal 2,9). Az un. „Antiókhiai eset” világosan mutatja Jakab és az ősgyülekezet

törvényhűségét és erősen zsidósághoz kötődő törvénytiszteletét. Kr.u. 62-ben Annás

főpap ideje alatt a törvény megszegésének vádjával kövezés általi halálra ítélték, és

kivégezték.258 Így Jakab, az Úr testvére az, aki leginkább számításba jöhet a levél szerző-

jeként, aki némelyek szerint egy hellénista zsidóval fogalmaztatta meg levelét.259

A szerzőség kérdése persze nem ilyen egyszerű. Alapvető zsidó gondolatok: szövetség,

körülmetélkedés, Izrael, tisztasági törvények, templom semmilyen szerepet nem játszanak a

levélben. Továbbá sem Izrael, sem a zsidók nincsenek megnevezve. A zsidó- és

pogánykeresztyén konfliktus nem jelenik meg. A szerző tanító (Jak 3,1). De miért nem Jézus

a szenvedés példája, ha egy zsidókeresztyén az irat szerzője? Emellett a gyülekezet egy

257
Bartha Tibor dr.: i.m. I. kötet 710. p.
258
SchENT 463, Jos Ant XX 199-203.
259
Herczeg-Budai 162.

198
későbbi szituációra utal: Egyre több gazdag csatlakozik a gyülekezethez, és ez újratermeli a

szegények és gazdagok konfliktusát a közösségen belül is. Ez az első század végére utal (a

párhuzamok alapján ld. ApCsel, Jel, pásztori levelek). A Jakab levéllel kapcsolatos vita nem

jelenik meg a páli levelekben, így inkább arra gondolhatunk, hogy a Jak a Pál utáni idő egy

páli megváltástannal kapcsolatos teológiai félreértését korrigálja. És végül: nehezen

elképzelhető, hogy egy ilyen tekintélyes személy levele ne legyen meg a III. sz. elejéig. A

Muratori kánon nem tartalmazza, először Órigenész idézi.

3. A levél keletkezési helye, ideje

A levél keletkezési helye bizonytalan. Origenész talált rá Cézáreában, és onnan vitte

magával Alexandriába, addig csak közvetlen környezetében volt ismert.

A levél keletkezési ideje nem állapítható meg teljes bizonyossággal. 260 Az irodalmi

párhuzamok és a páli teológiához való viszonya alapján az 1. szd. vége lehet.

4. Címzettek

A levél így kezdődik: „…üdvözletét küldi a szórványban élő tizenkét törzsnek…” .

 Vannak, akik szerint a címzettek a Palesztinán kívül élő, nehéz helyzetben lévő zsidók-

eresztyének

 Vannak azonban, akik szerint az egész egyházat jelenti a megjelölés, hiszen az egyház

úgy értelmezte saját magát, mint az igazi Izráelt, és helyezte a világba bizonyos di-

aszpóra állapotba.261

A gyülekezet szociológiai rétegződése problémákat okoz: a gazdagokat és szegényeket nem

ugyanúgy kezelik; irigység, vita és harc folyik a gyülekezetben. A gazdagok magukban

bíznak, kihasználják munkásaikat, és megkülönböztető figyelmet kapnak a gyülekezetekben.

Már a páli időben megkezdődik a folyamat, mivel a misszzió különböző társadalmi rétegeket

egyesít – ez a tendencia éleződhetett ki a Pál utáni időszakban. A pásztori levelek is óvnak a

pénzhajhászástól, és a megelégedettségre intenek (1Tim 6,6-8.9.10). De Lukács írásaiból is

világossá válik, hogy a pénzhez való viszony az ő generációjában már komoly gond.

260
Bartha Tibor dr.: i.m. I. kötet 710. p.
261
Budai Gergely dr., Herceg Pál: i.m. 163. p.

199
 5. A levél tartalma

Címzés, üdvözlés : Jakab, a szórványban lévő 12 törzsnek. (1,1)

1. Tanítás a megpróbáltatásokról (1,2-18)

2. Isten igéjének ne csak hallgatói legyetek, hanem megtartói is (1,19-27)

3. Tanítás a személyválogatásról (2,1-13)

4. Tanítás a hit és cselekedetek összefüggéséről (2,14-26)

5. A nyelv bűneiről (3,1-12)

6. Tanítás a bölcsességről (3,13-18)

7. A gyülekezetben ne legyen ellenségeskedés (4,1-129

8. Tervezgetéseitekben számoljatok Istennel (4,13-17)

9. Az embertelen gazdagokról (5,1-6)

10. Az Úr eljövetelére türelmesen kell várni (5,7-12)

11. Záró intelmek (5,13-20)

A levél első verse az egyetlen levél-formára utaló megjegyzés, mely egy tipikusan hellén

üdvözlési forma. Több korábbi hagyomány bukkan fel a levélben, melyeket a szerző gyűjt,

rendszerez és értelmez. Az első rész a „bölcsességi-beszéd” műfajába sorolható be. A 2.

résztől szintén több önálló, zárt egységet tartalmaz az irat: a 2. fejezet a bölcsességről, a 3. a

forrásáról beszél, a 4. figyelmetető beszédeket tartalmaz, az 5. pedig prófétai intéseket,

melyek kilógnak az összefüggésből, emiatt szintén önálló anyagnak tekinthetők. Ezeket az

egységeket kulcsszavak kötik össze: a „felülről való bölcsesség”, a „tökéletesség”, a „hit”.

Műfaji besorolása nem egyértelmű, de lehet „paranetikus tanítás”, „keresztyén etikai

kézikönyv”, „protreptikus (meggyőzésre szánt) bölcsességi beszéd”, „intőbeszéd”.

6. Források

A XIX. század végén sokan úgy vélték, hogy a Jak egy eredetileg zsidó traktátus, melyet

utólag „krisztianizáltak”, Jézus Krisztus nevét beleillesztve, és utólag Jakabnak tulajdonítva.

Ez az elmélet azonban nem talált visszhangra. Tény, hogy a levél több hagyományt is

felhasznál: ilyen a „nyelv hatalmáról” szóló rész, illetve több bölcsességi mondás. Sok a

200
szinoptikusokkal kimutatható egyezés: a tökéletességről (Mt 5,48par), a bölcsesség kéréséről

(Mt 7,7), a szegényeknek szóló evangélium (Mt 5,3par), az alázatosság gyümölcséről (Mt 5,7),

a gazdagok ítéletéről (Lk 6,24), a prófétákról, mint a szenvedés példáiról (Mt 5,12par), a

rozsda és moly ette vagyonról (Mt 6,20par), az eskü tilalmáról (Mt 5,33-37), stb. Ez nem jelent

irodalmi függőséget, inkább egy hasonló hagyomány hatását, mely az etikus kiteljesedést

(tökéletességet) a törvény betartásához köti, ami pedig a felülről kapott bölcsesség által válik

lehetségessé.

7. Vallástörténeti háttér

A Jak a zsidó-hellénisztikus bölcsességi gondolkodás talaján áll. Sok elem utal zsidó

ószövetségi pszeudepigráf iratokra, mint például a Salamon Bölcsességei, vagy a Jézus Sirák

könyve. Sok hapax legomena a LXX bölcsességi irataiból származik.

8. Teológiai alapgondolatok

Alapvető jelentőségú Jak számára a felülről való bölcsesség, melyet a keresztyének a

keresztség által, az igazság Igéje által nyernek el. Ez tesz képessé a törvény betöltésére.

Ennek megfelel egy sajátos antropológia is: az ember egység, és ez az egységessé válás a

kegyeség célja. Ennek ellentéte, a „kétlelkűség”, a hasadtság állapota, melynek jelei a kétség

(1,6), a nyelv bűne (3,3-12), a tettek és szavak szétválása (1,22-27), a világ szeretete (4,4kk),

Isten akaratának figyelmen kívül hagyása, vagy megvetése (2,1-13, 5,1kk), az állandó vita

(4,1k), és az igen és nem összekeverése (5,12). Ezeket az embereket a „lenti bölcsesség”

határozza meg. Jak számára a törvény célja a szeretet, a bölcsesség, a hit és a tettek közt

elválaszthatatlan kapcsolat van. A törvény és szabadság, vagy a hit és cselekedet egyáltalán

nem ellentétek, inkább egymás másik oldalai. Istenszeretet, emberszeretet és a törvény

betöltése nyújtja azt az egységet, amely megszünteti a megosztottságot és vitát. Mivel pedig

a szeretet az élet minden területét áthatja, Jak „szociáletikával” és „gazdasági etikával is

szolgál.

De kivel vitázik a szerző? Többek szerint Pállal, mivel a „törvény és hit” dilemmáját veti fel

és válaszolja meg. Világos utalásokat látunk a Róm 3,28-ra és a Gal 5,3-ra. „Látjátok tehát, hogy

cselekedetekből igazul meg az ember, és nem csupán a hit által.” (Jak 2,24); „Hiszen azt tartjuk, hogy

hit által igazul meg az ember, a törvény cselekevésétől függetlenül.” (Róm 3,28)

201
Csakhogy Pált, ha ugyan rá vonatkozik, nem érinti a kritika, hiszen Pál maga sosem mondja,

hogy lehetséges a hit cselekedetek nélkül (pl. Róm 1,5; 13,8-10; Gal 5,6). Ennek

magyarázatára több felvetés is született. Vagy nem ismerte a Jak szerzője a Páli teológiát,

vagy a Róm és Gal-t, csak valamilyen korábbi verziójában. Esetleg – és ez a legvalószínűbb -,

Jak egy Pál halála utáni teológiai fejleménnyel vitatkozik, mely ugyan a páli megváltástanra

épül, de azt félreérti és kiforgatja. A 2Thessz 2,2 és a 2Tim 2,18 utal ilyen eszkatológikus

lelkesültségre a páli gyülekezetekben, melyekben előfordulhatott a tettek elhanyagolása, és a

hit túlhangsúlyozása. Ennek ez elméletnek az előnye, hogy nem kell a Jak írójának részéről

tudatos ellenséges magatartást, vagy félreértést tulajdonítani.

Jakab a hit és tettek elválaszthatatlan egységét hangsúlyozza. A hit és a tettek együtt

munkálkodnak a tökéletességre jutásban. Ez azonban nem válik szinergizmussá (Istennel

való együttmunkálkodássá az üdvösségen), mivel Isten az, aki az embert megajándékozza a

törvény betöltésének képességével (Jak 1,18.21). Jézus Krisztus nevét a szöveg csak kétszer

említi, de ez nem jelent krisztológiai deficitet: Jézusra sok jelzőt használ: „Úr”, „dicsőség

felkentje”. Krisztus az a Jak szerint, aki az egész keresztyén létet meghatározza. Nem lehet

tehát közvetlenül szembesíteni Jakab levelét és a páli leveleket! 262

262
Budai Gergely dr., Herceg Pál: i.m. 163 - 165. pp.

202
 Péter első levele

1. Címzettek

A levél címzettjeit az 1Pt 1,1 meghatározza. Bizonytalan azonban, hogy a felsorolt földrajzi

nevek az ősi tájelnevezéseket, vagy a római provincia-beosztást jelentik-e. Első esetben

pogány, második esetben inkább zsidókeresztyének a levél első olvasói.263

Még nagyobb kérdés pedig az: akármilyen elmélet alapján állunk, ezek a területek Pál

missziói területei. Péter ugyan Galáciában járt, de nem tudunk arról, hogy ezekkel a

gyülekezetekkel közelebbi kapcsolata lett volna (ld. szerzőség!).

A gyülekezet(ek) mindenestre pogánykeresztyén többségűek. Erre utal a „hiábavaló

életforma”, amiből megtértek (1Pt 1,14.18; 2,25; 4,3); az Isten népébe behívottság (1Pt 3,6 –

eszerint korábban nem oda tartoztak); illetve a megszólított feleségek férjei egyértelműen

pogányok. Ezek a közösségek még egyaránt rendelkeznek karizmatikus és presbiteri

vezetéssel.

A gyülekezetek szituációját a szenvedés jellemzi – ez a levél fő gondolata is (a 42

újszövetségi „szenvedni” igéből 12 itt található meg!). Mi a történelmi héttér? A kép árnyalt,

mivel egyfelől úgy tűnik, maga a keresztyén lét az üldözés kiváltója és a szenvedés okozója.

Másfelől azonban a Sátán is „körbejár”, hogy akit tud, elnyeljen. Az egyik oldal azt mutatja,

hogy igazságtalan szenvedés éri a keresztyéneket, mivel más etikai normák szerint élnek,

mint a környezetük. Ez hasonlít az ifjabb Plinius és Trajanus császár közt folytatott

levelezéssel, ahol a keresztyéneket pusztán a „nevük” miatt üldözik, általában nem

kormányzati szinten, hanem feljelentések útján. A vádak ellenük: embergyűlölet,

államellenesség, istentelenség, babonaság, kultikus fajtalankodás (gyermekgyilkosság,

kannibalizmus), gazdasági károkozás.264 A „Sátán körbejárása” viszont már arra utal, hogy

állami szinten is üldözik a keresztyénséget. Ez a fajta szorítás érzékelhető Domitianus

császár idején (Kr.u. 81-96), főként a késői éveiben, amikor a császárkultusz egységesítő ereje

egyre határozottabbá, és Domitianus isteni voltának igénye egyre erőteljesebbé válik. Ezt

tanúsítja a Kelemen levél (1,1), és a Jel is (2,12k; 13,11-18).

263
Bartha Tibor dr.: II. kötet 377. p.
264
Ezek a vádak megtalálhatók a római történetíróknál is, Tacitus, és Plinius műveiben is. vö. SchENT 483.

203
 A címzettekkel kapcsolatos másik elképzelés nem konkrét gyülekezetekre vonatkoztatja a

címzést, hanem a„szórványokban lévő jövevények” kifejezés – éppúgy, mint Jakab levele az

egész keresztyénséget célozza meg, tehát valójában katolikus levél.265

2. Szerző

 A levél belső bizonysága szerint (1,1) Péter apostol a szerző. Neki tulajdonítottsága okán

már igen korán nagyra becsülik a levelet, ezt mutatja maga a 2Pt is (3,1). Polikarposz és

Papias egyaránt említi az iratot, bár érdekes módon az nem szerepel a Muratori

kánonban.

 Az 5,1 szerint „presbitertárs” és „Krisztus szenvedésének tanúja”. Ez a cím maga kicsit

problémás, mivel a presbiter mint „gyülekezetvezető” az egyházkormányzat 2. vagy 3.

generációs fejleménye. Kérdés, hogy Péter mennyiben alkalmaz(hat)ta ezt magára.

 Az 5,12 pedig ezt mondja: „Szilvánusz által”. Ez a kifejezés nemcsak azt jelenti, hogy

valaki a diktált levelet leírta, hanem inkább azt, hogy a neki elmondottakat megírta. Így

tehát arra is utalhat: Péter rábízta Szilvánuszra, hogy amit ő Péter, mondani kívánt, írja

meg.

Péter szerzősége azonban vitatott. A levél sajátosságairól elmondottak cáfolják Péter sz-

erzőségét. Az eredetiség ellen a következő érvek hozhatók fel:

 Péter szerzősége ellen szól az irat nyelve. A levél nyelve a koiné emelkedettebb formája,

hellenista képzettségű embertől ered. Az Ószövetséget a LXX nyomán idézi. A szöveg

nyelve ráadásul az irodalmi koiné, és ez anyanyelvi szintű nyelvismeretet igényel. Ha

Péter írta a levelet, nehéz hová tenni az óegyházi Márk hagyományt, mely szerint viszont

Péternek tolmácsra volt szüksége.

 Jézus földi életét meg sem említi az irat. Az 5,1 csak a szenvedésben való tanúságról szól,

arról is általános értelemben. Péter szemtanúként aligha csak ennyit említene Jézus földi

életéről. Sőt, saját missziói tapasztalatai sem jelennek meg a levél témájában, vagy

problémafelvetésében (ld. pl. az „Antióchiai eset” dilemmáit).

 Sok párhuzamosság van a páli teológiával. A levél például azokat a LXX-beli helyeket

használja érvelése alátámasztására, mint a Róm. A két apostol felfogása közötti eltérések

miatt aligha hihető, hogy Péter ilyen mértékben vette volna át Pál teológiáját.

265
Budai Gergely dr., Herceg Pál: i.m. 167. p.

204
 Ráadásul, akárhogyan ítéljük meg a levél tartalmát, a címzettek a páli missziói terület

gyülekezetei. Vajon milyen kapcsolatban állhatott Péter ezekkel a közösségekkel? Erről

semmit nem tudunk. Azonban a levél Pált utánzó jellege, a páli terület arra utal, hogy

nem Péter a levél szerzője. Emellett a gyülekezetek száma is későbbi időszakra utal,

amikor a terjedés következtében arányuk jelentősen megnő.

A szerzőséggel kapcsolatban három fő elmélet létezik: 1. Péter a szerző 2. Péter kísérője,

Szilvánusz fogalmazza a levelet. Ez magyarázná a páli fordulatokat és stílust, feltéve, ha a

levélben megnevezett Szilvánusz azonos Szilásszal. 3. A kutatók nagy többsége szerint a

levél pszeudepigráf, amely Szilvánusz és Péterhez kapcsolódó hagyományokból merít.

3. A levél keletkezési helye, ideje

Az 5,13 szerint Babilonból íródott a levél. Ez a név a kor irodalmában Róma „feddőneve”.

Emellett szól az Ignatius és Kelemen által ránk maradt Pál- és Péter-hagyomány. De nem

világos, miért használna a szerző fedőnevet, ha Rómában lenne? A Babilon megjelölés

inkább Kis-Ázsiára vall, mivel itt használatos. Maga a levél is ezen a területen tűnik fel

először. Nem utolsósorban a páli stílus, és a címzettek is nyújtanak egy másik lehetőséget:

mindezek arra utalnak, hogy a levél Kis-Ázsiában keletkezett.

Az irat keletkezési idejére a szerző személyétől függően Kr. u. 90-95; ha Péter a szerző,

akkor 64 előtt.

4. Irodalmi egység

1911-ben egy R. Perdelwitz nevű kutató vetette fel, hogy a levél valójában egy őskeresztyén

keresztelési szertartás beszédének átdolgozott változata. Véleménye szerint az eredeti szöveg

az 1,3-4,11, melyet egy későbbi redaktor Péter neve alatt kiegészített a köszöntéssel, és a 4,12-

5,14 versekkel, melyek aztán a szöveget bíztató/intő beszéddé formálták át, ami megegyezik

a szöveg saját igényével (az 5,12 szerint „bátorító irat”). A levél azonban nem feltétlenül kell

utólag összeállított kompozíció legyen. A szöveget ugyanis újra és újra olyan motívumok

szövik át, melyek a belső koherenciát erősítik, pl. a „szenvedés, mint próba”, a „Jézus és a

keresztyének szenvedése”, a „szenvedés Isten akarata”, valamint a „szenvedés és majdani

dicsőség” motívumai. Az egész levél a „szenvedésben reménység” témáját viszi végig.

205
 5. Források:

Az 1Pt 1,18-21; 2,21-25 és a 3,18-22 azt a hatást keltik, mintha egy liturgikus hagyomány

darabjai lennének. Az intések a tipikus ókori „házitáblák” hagyományaihoz nyúlnak vissza,

emellett meglepő a Mt evangéliumával kimutatható nagyfokú rokonság. Ez lehet közös

hagyományanyag, vagy lehet a Mt direkt befolyása. Ahogy már említettük, a páli befolyás is

jelentős. A levélforma tipikus jegyein kívül a szókincs (igazságosság, kegyelem, elhívás,

Krisztusban) és jelentős szövegbeli egyezések (pl. Róm 13,1-7 és 1Pt 2,13-17) is erre

mutatnak.

6. Vallástörténeti háttér

Egyedülálló az Újszövetségben az a gondolat, hogy Jézus a halála után prédikált a

„börtönben lévő lelkeknek” (1Pt 3,19). Kik ezek a lelkek (pneumata)? Bukott angyalok, vagy

meghalt emberek? Az angyal-értelmezés mellett sok parallel szöveg hozható fel: a Gen 6,1-4

köré gazdag zsidó mitológiát épített az apokaliptikus irodalom. Az etióp-Énók szerint az

istenfiak bűne miatt Isten az alvilág börtönébe vetette (äthHen 18,14; 21,10). Énókot azért

küldi Isten, hogy ezeknek a bukott angyaloknak a tudtára hozza: nincs irgalom a számukra.

A 2Pt 2,4 és Júd 6 arról tesznek bizonyságot, hogy az őskeresztyének körében is elterjedt volt

ez a legenda. Viszont ebben az értelmezésben Jézus kegyelmet hirdetne nekik, ami furcsa

lenne, mivel szembemegy a teljes tradícióval. Valószínűbb, hogy emberekről van szó,

mégpedig a Noé idejében nem megtért lelkekről.

7. A levél tartalma

Címzés, üdvözlés 1:1–2

1. Isten dicsőítése az eljövendő, biztos üdvösségért 1:3–12

2. Az olvasók tartsanak ki reménységükben 1,13-2,10

3. Intelmek a világhoz való viszonyukkal kapcsolatban 2,11-4,11

- Tisztességesen éljenek a pogányok közt.

- Engedelmeskedjenek a felsőbbségnek.

- Keresztyén házirend.

- Cselekedjenek jót állhatatosan.

- Legyenek készen mindenkor számot adni reménységükről

206
 - Krisztus prédikált a tömlöcben lévő lelkeknek.

- Aki testileg szenved elszakad a bűntől.

- Mindennek vége közel van.

4. Boldogság Krisztusért szenvedni (Senki se szenvedjen mint gyilkos, ha pedig mint keresz-

tyén szened, ne szégyellje). (4,12-19)

5. A presbiterek és ifjak intése (5,1-6)

6. Általános intelmek (5,7-11)

Zárás (5,12-14)

8. Teológiai alapgondolatok

Az 1Pt 1,1 hermeneutikai apaozó-funkcióval bír. „Idegenekről” beszél, vagyis arról, hogy a

keresztyének számára ez a világ nem otthon. Ennek alapja nem az ókori világellenesség,

hanem egy tény: újjászülettek. Ez a megmentettség a régi életformát semmissé nyilvánítja, és

a reménység, illetve öröm veszi át. Az átváltozás eseménye a keresztség. Maga az új lét nem

ebből a világból való, nem leírható, viszont következménye elleplezhetetlen. Ez az újdonság

szentséggel és tetsvérszeretettel jár együtt. Ez azonben a hitetleneket elidegeníti, és üldözést

hív elő. A szenvedés azonban nem pusztán valamilyen elhordozandó teher, hanem a

keresztyén élet alkotóeleme: Isten akarata (1Pt 4,19). A szenvedés, ahogy Krisztus számára is,

a hívő számára is az átmenet útja a dicsőségbe (1Pt 1,11; 4,13; 5,1). Érdekes, de nem

veszélytelen gondolat, hogy aki szenved, megszabadult a bűntől. Ez csak abban az

összefüggésben érthető helyesen, melyben elhangzik: a Krisztus szenvedésének

megismétlése jelenti a bűn levetését, nem a szenvedés mint olyan.

207
 Péter második levele

1. Címzettek

A levél címzettjei nincsenek közelebbről megnevezve, meghatározásuk egészen általános.

Helyzetükre nézve a levél tartalma nyújt felvilágosítást. 266 Valószínűleg, mint ahogy az 1Pt, a

kis-ázsiai gyülekezetekhez íródott. Pogánykeresztyén gyülekezetre, jelentős zsidókeresztyén

résszel utal a hellén szóhasználat, és az üldöztetések módja. Az írásértelmezés, etikai

bizonytalanság, és a parúszia-váradalommal szembeni kétség határozza meg a

gyülekezeteket.

2. Szerző

 Ez a levél is azzal az igénnyel lép fel, hogy Péter a szerző. Az író meg is nevezi magát:

„Simon Péter, Jézus Krisztus szolgája és apostola”.

 Összehasonlítva az 1 Péterrel, a második levél sokkal határozottabban és részletesebben

támasztja alá Péter szerzőségének igényét (szemtanúság 2Pt 1,18, utalás az 1Pt-re 2Pt 3,1,

és a 2Pt közvetítette Pál kép). Komolyak azonban az érvek Péter szerzősége ellen. A leg-

erősebb a Júdás levelével való kapcsolata: a levél második része ugyanis szinte egy az

egyben átveszi Júdás levelét, ez viszont nem összeegyeztethető Péter élethosszával. 267

Maga a levél is elárulja magát: a 2Pt 3,4 arról beszél, hogy az atyák elhaláloztak: Péter

önmaga is ebbe a körbe tartozik! És végül: az 2Pt jelentősen eltér az 1Pt-től, tehát ha az

1Pt autentikus lenne, a 2Pt akkor is pszeudepigráf!

A szerző így valószínűleg egy képzett hellén (zsidó)keresztyén, mely a késő parúszia

problémájára kínál megoldást.

3. A levél keletkezési helye, ideje

A levél az Újszövetség legfiatalabb irata. A kiterjedt Péterrel összefüggésbe hozott

irodalom része. A valószínűleg Kr.u. 135-ben keletkezett Péter Apokalipszise már feltételezi

a 2Pt meglétét.268 A 2Pt 3,15k feltételezte páli levélgyűjtemény, a Júd feltételezhető

266
Bartha Tibor dr.: i.m. II. kötet 377. p.
267
Budai Gergely dr., Herceg Pál: i.m. 173. p.
268
SchENT 504.

208
keletkezési ideje a Kr.u. 110k keltezést teszi valószínűvé. Mivel az irat sokáig vitatott, a

Muratori kánonban nem szerepel, és Órigenész a „nem elfogadott” iratok közé sorolja.

A keletkezési hely homályban maradt: Egyiptom mellett beszél a levél befogadástörténete

(ott tűnik fel elsőnek, és ott terjed), Róma mellett a helyi Pál és Péter hagyomány.

4. A levél sajátosságai

 A levél a tévtanítók elleni harcot szolgálja, ahogy Júdás levele. Nem valószínű azonban,

hogy ugyanarról a tévtanítsról volna szó. Ugyanis Júdásnál a szabadosság a fő gond, itt

azonban a parúzia (= végváradalom, Úr napja, utolsó ítélet) késése miatti gúnyolódás.

5. A levél célja

 Megóvni a gyülekezetet a tévtanítók rontásától.

 Megerősíteni őket abban, hogy Krisztus megismerésének egyedüli, hiteles forrása a

prófétáknak és apostoloknak adott kijelentés.

6. A levél tartalma

1. Az isteni természethez illő életre int (1,3-11)

2. A prófétai szó hitelességét hangsúlyozza: nem emberi indulatból született. (1,12-21)

3. Óv a hamis prófétáktól, akik megtagadják az Urat, kicsapongók, káromolják az angyali fe-

jedelmeket. (2,1-22)

4. Óv a gúnyolódóktól (Hol van az ő eljövetelének ígérete?) (3,1-13)

5. Befejező intelmek (3,14-18)

- Legyetek feddhetetlenek.

- Urunk türelmét üdvösségnek tartsátok.

- Vigyázzatok, hogy tévelygésbe ne sodorjanak benneteket.

A levél gondos szerkesztettséget mutat. Már a 2Pt 1,4-ben feltűnik a fő téma, „Isten igérete”.

A gyülekezetben minden valószínűség szerint Isten megbízhatóságát vonták kétségbe: ez

ellen kellett fellépni. Isten nem hűtlen, hanem kegyelme miatt vár még (3,9). A 2Pt a

testamentum (végrendelet) és a levél műfaji hagyományait keveri. A formai elemek a levél-

jellegre utalnak, a „búcsú-szituáció”(1,13), Péter közelgő halála; az „emlékezés” (2Pt 1,20;

209
3,3), és a jövőbeli dolgok „ismerete” pedig a testamentum-jelleget erősíti. A levél-jelleg

dominál, ezért a levél műfajába sorolható.

7. Források

A 2Pt és a Júd közt szoros kapcsolat mutatható ki. Szinte a teljes Jud-t beemeli a péteri

szöveg. A Jud pszeudepigráf hagyományokat felhasználó szövegrészeit a 2Pt nem veszi át

(Mihaél, pusztai vándorlás, Jud 14-15). A lélekkel kapcsolatos 19. vers is kimarad, mivel a Pt

szerzőjének szempontjából ez nem érdekes. A két szöveg kölcsönös függését mutatja, hogy a

köszöntés után mindkét levél a továbbadott tradícióra utal, melyet meg kell védeni. Ezt

követi az ellenfelek leírása, , majd az intések, hogyan lehet a hithez hűnek maradni.

Fontosak a 2Pt és a Mt kapcsolódási pontjai: a színeváltozási jelente említése, de emellett a

Mt 10,15-ben szereplő Sodoma és Gomora, a Mt 21,32-ben szereplő „az igazságosság útja”

szakasz, és a Mt 7,6 „kutyák és disznók” témája itt említendő.

Emellett hasznél apokaliptikus anyagokat is: a pusztítás eszközeként megjelenő tűz és víz,

vagy a késedelemmel kapcsolatos elképzelés mind megtalálható a kor irodalmában.

8. Vallástörténeti háttér

A tévtanítók sajátos írásmegyarázatukkal kiforgatnak iratokat, páliakat is. Felhasználnak

angyalokkal, parúsziával, végítélettel, világvégével kapcsolatos gondolatokat. A fő érvük:

„hol van az ő megígért eljövetele?” Nehéz őket kategóriába sorolni, talán gnózishoz közeli

csoport tagjai. Ez ellen szól, hogy dualista gondolkodás nyomait nem látjuk a szövegben.

Valószínű, hogy az „atyák halálával” általános szkepszis vett erőt az egyházban, és

bizonytalanságot támasztott, és a végidőkkel kapcsolatos spekulációk felerősödésével.

9. Teológiai alapgondolatok

A szerző számára Péter az igazság letéteményese, akinek írásértelmezése a helyes. Péter

búcsúszituációba helyezése ezt a tekintélyt csak erősíti: egy meghaló szavai

megkérdőjelezhetetlenek. Az Isten tetteinek hiteles értelmezőjeként Péter megerősíti, hogy

Isten kegyelméből nincs még vége a világnak. Az ellenfelek ráadásul Isten teremtését vetik

meg. Emiatt önámításban élnek (1,9; 2,10-12.14.18), és nem veszik észre, hogy Isten igazságos

210
ítélete utol fogja érni őket. Isten ugyanis másképp gondolkodik az időről (3,8 – a Zsolt 90,4

átvétele), mint mi.

Emellett a levél Krisztus isteni természetét hangsúlyozza, és az abban való részesedést, mint

legfőbb célt (2Pt 1,4).

211
 Júdás levele

1. Címzettek

A levél címzettjeiről (első olvasóiról) nem tudunk meg semmi közelebbit, csak

feltételezhető, hogy Kis-Ázsia területén élő pogánykeresztyénekről lehet szó. 269 De az

nehezen eldönthető, hogy vándorkarizmatikusról, vagy helyi gyülekezeti tagokról van-e szó.

Az agapékon való részvételük erre az utóbbi lehetőségre utal. Célja a levélnek, hogy a

gyülekezet megrendült önazonosságát visszaállítsa. Valószínűleg a gyülekezetben élő volt az

Énók-hagyomány és az apokaliptikus váradalom, és alapvetően zsidókeresztyénekről van

szó.

2. Szerző

 A levél írója az 1,1 szerint „Júdás, Jézus Krisztus szolgája, Jakabnak pedig testvére”.

Egyetlen ilyen testvérpárról tudunk, mégpedig Jézus testvéreiről (Mk 6,3) A testvér az

1Kor 9,5 alapján missziói munkát folytat, tehát elvileg lehetne tanúja az eseményeknek.

Emellett a szöveg erős zsidókeresztyén jellegzetességeket mutat.

 A kutatók azonban azon a véleményen vannak, hogy Júdás, Jézus testvére nem lehet a

levél szerzője. Az eredetiség ellen szóló érvek: 1. miért nem nevezi magát a szerző direkt

Jézus testvérének? Az „adelphos” (testvér) kifejezés többértelmű, mivel munkatársat is

jelenthet (vö. Kol 1,1). Ortodoxia és herezis ellentéte az apostoli kor utáni időre utal. A

jud 17-ben a szerző maga is a későbbi generációba utalja magát.

 Tertullianus szerint Júdás (Taddeus) apostol a szerző. A legsúlyosabb érv mindkét Júdás
szerzőség ellen a levél világosan apostoli kor utáni háttere.

Így a szerző valószínűleg egy ismeretlen zsidókeresztyén, aki az Úr testvérének tekintélyét

veszi fel, hogy egy aktuális kérdésben igénybe vegye tekintélyét.

3. A levél keletkezési helye, ideje

A levél keletkezési idejét behatárolja az, hogy a szerző a már említett ÓSZ-i apokrifus ira-

tokat, mint teljes értékű szent iratokat kezeli. Tekintve, hogy az ÓSZ-i kánon leírása Kr. u. 90-

ben történt meg Jamniában, s ettől kezdve ezeket már nem tekintették a többi ÓSZ-i irattal
269
Bartha Tibor dr.: i.m. I. kötet 781. p.

212
egyenértékűnek, feltételezhető, hogy a levél 90 előtt keletkezett. Az apostoli kortól való

eltávolodással kapcsolatban mondottak viszont nem indokolják, hogy ennél az időpontnál

sokkal korábbra gondoljunk. Általános az a vélemény, hogy a századforduló körül

keletkezett, mivel a pszeudepigráfok többsége ebben a időben keletkezett 270. A levél

megírásának helyére nézve semmiféle használható adat vagy feljegyzés nincs. 271

Palesztina/Szíria, Alexandria és Kis-Ázsia jöhet számításba, de ezek közül Kis-Ázsia a

legesélyesebb.

4. A levél tartalma

Levélkezdet, köszöntés, az író megnevezése (1-2 vers)

1. Tévtanítók lopództak a gyülekezetbe, akik megtagadják Istent és Krisztust. A gyülekezet

tagjainak harcolni kell a rájuk hagyományozott hit megvédéséért. Isten ítélete az ószövetségi

időben is utolérte az ilyen engedetleneket. (3-7 v.)

2. Leleplezi a tévtanítók életét: kicsapongók, megrontják a gyülekezet agapéját. Jaj nékik,

mert Kain, Bálám, Kóré útján járnak és úgy is vesznek el. Zúgolódók, szenvedélyeik szerint

élnek, érdekből embereket magasztalnak.

3. Emlékeztet az apostolok szavaira, akik megmondták, hogy csúfolódók jönnek az utolsó

időkben, akik szakadásokat támasztanak.

Befejezés: Intés kitartásra Isten szeretetében a hit, imádság és reménység útján. A megmentés

indulatával forduljon az eltévedetek felé. Áldáskívánás.272

A szöveg köszöntése, és a Jud 2 áldáskívánása emlékeztet az 1Tim 1,2-re és a 2Tim 1,2, Tit

1,4-re. A levél két részre osztható: 5-16 leíró, és 17-23 intő szakaszra. Formatörténeti

besorolása bizonytalan. „speciális helyzetre írt midrash”, „tévtanítók elleni röpirat”, „valódi

levél”. A levél saját szándéka szerint az apostoli levélirodalom hagyományába kíván

beilleszkedni.

5. Vallástörténeti helyzet

270
Budai Gergely dr., Herceg Pál: i.m. 173. p.
271
Bartha Tibor dr.: i.m. I. kötet 781. p.
272
Erzsi néni jegyzet

213
Milyen ellenfelekkel néz a levél szerzője szembe? 1) van, aki szerint egy korai szabados

gnózissal. A Jud 4 ugyanis leértékeli Jézust, mint valami mennyei köztes lényt, emellett erős

individuális hitet feltételez. A Jud 19 tipikus gnosztikus megkülönböztetése a „testiek” és

„szellemiek” közt szintén erre utal. A szabadság túlhajtott értékké emelése libertinizmusra

(erkölcsi szabadosságra) enged következtetni. Az elmélet ellen szól, hogy a hellén-zsidó

irodalomban is megtalálhatók ezek az elemek, és a gnózis első századi formái nehezen, vagy

egyáltalán nem találhatók. 2) mások a páli viták folytatójának tartják a levelet. Erre utal az

„angyalok tisztelete” (1Kor 6,3; 13,1), mely a törvény tiszteletével jár együtt. Ennek

ellenpólusa az angyalok és a törvény együttes megvetése. A „test”-„lélek” dualizmus az

1Kor 2,14-re utal. A törvény megvetése utalhat a Róm 3,23k, Ef 2,7-9 problémájára: a törvény

és a szabadság és Isten kegyelmének hibás értelmezése. A deutero-páli iratokhoz hasonlóan

a hagyomány itt is a védekezést segíti.

6. Teológiai alapgondolatok

A levél célja egy gyülekezet öntudatának erősítése. Ebben a hagyományra való

hivatkozásnak kulcsszerep jut. A hagyomány az, amit „egyszer és mindenkorra” megkaptak

(Jud 3). Az apostol korábban elmondott szavaival megegyeznek (Jud 17), és a gyülekezet

alapját képezik (Jud 20). A hagyományhoz hozzátartozik az apokaliptikus irodalom. A levél

krisztológiájának középpontjában az eljövendő Úr áll, aki az angyalok élén jön majd ítéletet

tartani (Jud 14.15). A gyülekezetben az angyalok tisztelete magától értetődő, és az

etikájukban zsidó tisztasági rendelkezéseknek is komoly szerepük lehetett (Jud 8.12.23)

214
 21. János levelei és a Jelenések könyve

János első levele

1. A keletkezés okai

 A levél a tévtanítók és tanításaik elleni harcot szolgálja. A tanítók a gyülekezeten belüli

nézetkülönbségeket tükrözik, és a belső polarizálódás nyomait őrzi a levél.

 Erkölcsi területen Jézus a testvérszeretet példája, és mintája is egyben (1Jn 2,7-11; 4,10).

Ez elsősorban a „testvér szeretetét” jelenti, de nem zárja ki a „másik szeretetét”. János

konkrét szociális tettekre buzdít, a „testvérekkel” szemben. Az író ezért hangsúlyozza is-

mételten és nagyon erőteljesen, hogy a hit és szeretet, az istenismeret és a világosságban

járás elválaszthatatlanok. Nem a nagy üdvismerettel (amit a gnosztikusok a vallásban a

legfontosabbnak tartottak), hanem Isten akaratának cselekvése áltál élhet az ember

igazán közösségben a mennyei Atyával. Az 1Jn-ban nincs szó a „világ” démonizálásáról;

egyedül a hit dönt afelől, hogy ki tartozik Istenhez, és ki a „világba”. A világot a hit nem

kívülről, hanem belülről veti alá és győzi le.

 Dogmák területén a tévtanítók krisztológiája ellen harcol a levél. Ezek a tévtanítók tagad-

ják, hogy Jézus a Krisztus; különbséget tesznek a földi Jézus, és a mennyei, Krisztus

között (1Jn 4,3). Elválasztják az üdvösséget a történelmi Jézustól: úgy tűnik, számukra a

Megváltó valódi isteni lényege csak egy látszatban jelenik meg a földön. 273 Ezzel szemben

az 1Jn inkarnációs-teológiája azt hangsúlyozza, hogy Jézust „láttuk”. A tévtanítók fel-

lépése már az utolsó idők jele, Jézus visszajövetelének előszele.

2. Az evangélium és a levél kapcsolata

A két irat szókincse és stílusa feltűnően azonos. Tartalmi egyezés is nagyon sok van. Emellett

azonban vannak világosan észrevehető különbségek is. A kutatók közül, akik azonos szerzőt

feltételeznek, az egyezéseket hangsúlyozzák, aki más szerzőt, az a különbséget.

Néhány komoly különbség:

273
SchENT 545k.

215
 A levél főként futurikus eszkatológiában (az eljövendő üdvben) gondolkodik, míg az ev-

ban a prézentikus eszkatológia (jelenben elnyert üdvösség) dominál.

 fontos fogalmak kölcsönösen nem találhatók meg (1Jn-ban: γραφή, δόξα, κρίνειν, χάρις,

az evangéliumban: άντίχριστος, ἐλπίς, ἱλασμός, κοινωνία)

 az 1Jn egyetlen helyen hivatkozik az Ósz-re, az evangélium 19 alkalommal

 Jézust nevezi a levél Paraklétosznak, Jézus halálának engesztelő (Jézus mint ἱλασμός)

voltáról beszél.

 Van olyan hely, ahol az evangélium gondolata átértelmezve jelenik meg a levélben.

Átértelmezést találunk néhány fogalomnál, mint pl. világosság, sötétség, óra, régi és új.

Ezt az átértelmezést úgy tekintik a kutatók, mint „egyháziasodást”, azaz a speciálisan

jánosi gondolatvilág belesimulását az általános keresztyén gondolatvilágba.

 A bűntelenség központi gondolata (1Jn 1,8-10; 3,4-10; 5,16-18.) az evangéliumban nem je-

lenik meg.

Ezek alapján sokan úgy gondolják, hogy az evangélium és az 1Jn szerzője nem azonos.

3. Szerző

A levél szerzőjeként Irenaeus és a Muratori kánon a Zebedeus fia Jánost említi, azonosnak

tekintik az evangélium szerzőjével. A mai álláspont nem ilyen határozott. A 2 és 3Jn-sal el-

lentétben itt nem azonosítható a szerző, éppen a feladó megjelölésének hiányában. Ez a levél

nem hivatkozik a presbiter tekintélyére, hanem az érvelés tetőpontján egy emfatikus „mi”-re

hagyatkozik. Emellett a műfaji különbség, a stiláris és szóhasználatbeli különbségek arra

utalnak, hogy a szerzők nem azonosak.

Ezen felül a levél nem tűnik egységesnek, különösen kérdéses az 1Jn 5,14-21 helyzete a lev-

élen belül. A hapax legomenák, az 5,13-ban megtalálható állítólagos levélzárlat, a bűn

kérdésének másképp felvetődése azonban nem olyan mérvű eltérések, melyeket ne lehetne a

levél szerkezetén belül megmagyarázni.274

4. Keletkezési hely, idő

274
A zárlatban a szerző rendezi a teológiai problémát, ezért a bűnkérdés látszólag kettős megoldása; a hapax
legomenák a többi levélben is előfordulnak, de ott nem vezetnek források elkülönítéséhez; az első „levélzárlat”
nem valódi zárlat, pusztán összefoglaló és átvezető.

216
 A levél keletkezése időben nem lehet távol az evangélium keletkezésétől. Az

átértelmezések miatt az a valószínűbb, hogy a levél keletkezett később. Így 90-110 között

keletkezhetett, hiszen a 2. sz. közepére már ismert a levél.275

Keletkezésük ideje a 2. szd. elejére tehető, helye pedig Szíria vagy Kis-Ázsia.

5. A levél tartalma

Bevezetés (1,1-4) „az élet Igéje”

I. Az Istennel való közösség és annak következményei (1,5-3,24)

2,28-3,24: az eljövendő Úr, és a parancs megtartása

II. Tévtanítók, és a szeretet hamis értelmezése ellen (4,1-21)

4,7-5,4: az Isten-szeretet kötelez a testvérszeretetre

III. A Jézusban bízó hit az alap (5,1-21)

5,13-21: az örök élet, és ennek feltételei

Az 1Jn szerkezetére jellemző a hittartalom és a hit megvalósítása közti váltakozó irányultság.

Számára mindkét oldal lényegi. A levél jellege miatt sok műfaji meghatározási kísérlet

történt: egyesek „levélszerű homíliának”, „parainetikus vagy szimbolikus levélnek”, mások

„megtérés utáni intő-beszédnek”, „hivatali kiküldő-levélnek”, „vallási traktátusnak”

nevezik.

275
Budai Gergely dr., Herceg Pál: i.m. 173. p.147-150. pp.

217
 János második levele

Ellentétben az első levéllel – ez valóságos levél. A levél sz-

erzője ὁ πρεσβύτερος-ként nevezi meg magát. Az „idős”-t

„Amikor jött valaki, aki a
presbitert követte, jelentő kifejezés nem a szerző korára utal: nem derül ki a
utánakérdeztem a presbiter
tanításának: mit mondott Péter levélből, hogy emiatt lenne tekintélye. Így a másik
vagy András, mit Fülöp, mit
Tamás, vagy Jakab, és mit mond lehetőség, hogy a gyülekezeti tisztséget betöltő előljáróról
János vagy Máté, vagy
valamelyik másik tanítványa az van szó, bár ennek csak egy un. kollégiummal együtt van
Úrnak.”
jelentősége („a vének”).276 A levél nyitányában feltűnő cím
(Eusebius, Egyháztörténet, III
39,4) tehát valószínűleg egy különleges megbecsülést élvező

tanító jelzője. Lehetséges, hogy a jánosi kör alapítójáról

van itt szó: a presbiter Jánosról, aki Papias szerint nem a

12-es kör része. Jelentősége abban áll, hogy „tradíció-hordozó”. A 3Jn 9 egyértelműen a 2Jn-t

visszhangozza, ezért a két levél közül ez a korábbi.

1. Címzettek

A címzettek „a kiválasztott Úrnő” – egy valóságos gyülekezet. A 2Jn 13-ból kiderül, hogy

az üdvözlő nem a szerző, hanem a „kiválasztott nőtestvérek gyermekei.” Ez valószínűleg

egyházszervezeti formula, és arra utal, hogy önálló „jánosi” gyülekezetek állnak egymással

kapcsolatban (alá és fölérendeltségi viszonyban is), köszöntik egymást, és gondoskodnak

egymásról. A szerző egy „leánygyülekezetnek ír”, akivel jó kapcsolata van. Valószínűleg

vándorkarizmatikusok ellen óvja a gyülekezetet a presbiter, és nem tanácsolja a befogadá-

sukat.

2. Keletkezési ideje

Ez a levél is ismert a 2. század közepén, Polykarposz részéről. Keletkezése 90 körülre

tehető.

3. A levél felosztása:

Nyitány (1-2.)
276
SchENT 523.

218
 Köszöntés (3)
Hálaadás (4)
A szeretet parancsa (5-6)
A tévtanítók (7-9)
A tévtanítóktól meg kell tagadni a vendégszeretetet (10-11)
Az apostol látogatása (12)
Köszöntés (13)

A levél a valódi hellén típusú magánlevél szerkezetét mutatja (felirat, üdvözlet, bevezetés,

kérés, a tervezett út bejelentése, záróüdvözletek). A levél pont egy papirusz-méretű fogal-

mazvány.

4. Vallástörténeti háttér:

Azoktól a vándorprédikátoroktól óv a szerző, akik nem ismerik el, hogy Jézus Krisztus test-

ben jelent meg. Vagyis az 1Jn 4,2-höz hasonlóan nem ismerik el Jézus testetöltését. Az

ἀντίχριστος többes száma arra utal, hogy az antikrisztus az őt képviselőkben már megjelent.

A presbiter a tradícióval érvel: az ellenfelek hibája, hogy az igaz és megalapozó tanítástól

eltérnek.

5. Teológiai alapgondolatok:

Az „igazság” fogalom döntő, mely rögtön az első négy versben 5 alkalommal is megjelenik.

Az ellenfelek kilépnek az igazság és az igazságban járás szorosan összefonódó kapcsolatából,

és szétválasztják a kettőt. Az „igazság” és a „szeretet” azonban nem szétválaszthatóak: aki az

„igazságban van”, az „szeret”, aki pedig „szeret”, az „igaz”. Érdekes, hogy amíg a presbiter

a hagyomány fontosságára utal, sem az 1Jn-ból, sem az evangéliumból nem idéz. Néhányan

azt gondolják, ez annak köszönhető, hogy a 2Jn hamarabb született, mint az 1Jn és az

evangélium.

219
 János harmadik levele

Szintén valóságos levél, mégpedig magán - levél. A levél feladóként ismét a ὁ πρεσβύτερος-

t jelöli meg. A nagyfokú stiláris és tartalmi egyezések arra utalnak, hogy a 2 és 3Jn szerzője

ugyanaz a személy: a presbiter János.

1. A levél keletkezési ideje és helye

A levél egyértelműen utal a 2Jn-ra, emiatt ez a levél a presbiter második írása.

Közelebbi idői behatárolás nem lehetséges, de valószínű, hogy röviddel 90 után

keletkezhetett. Mivel a 2Jn keletkezési helyeként KisÁzsia jöhet szóba, nagy valószínűség sz-

erint ez a levél is Efézusban keletkezett.

2. Címzettek

A címzett Gájusz, akiről nevénél többet nem tudunk. A 3Jn szerint a „presbiterek gyer-

meke”, eszerint egy olyan megtértről lehet szó, aki egy presbiter által került a gyülekezetbe,

vagy egy presbiter keresztelte meg. Hogy a 2Jn-ban említett gyülekezet tagja-e, nem tudjuk

biztosan, de ha igen, nem tartozik annak vezető tanácsába, mivel a levélnek be kell mutatnia

a Diofretész-konfliktust és az előző levél tartalmát (3Jn 9kk.). Mindenestre a levél szerzője

Gaiusz támogatását kéri a nehézségek ellenére, tehát kell kapcsolatnak fennállnia: talán

Demetriusz a közvetítő a presbiter és Diofretész gyülekezete közt.

3. Felosztás

Felirat (1.)
Köszöntés (2)
Hálaadás (3k.)
Gaiusz támogatása (5-8.)
A Diofretész-konfliktus (9-10)
Intés Gaiusznak és Demetriusz ajánlása (11-12)
Apostoli látogatás terve (13-14)
Köszöntés (15)

220
A 2Jn-hoz hasonlóan a 3Jn is egy szokásos kényelmes magánlevél terjedelmű irat. A felirat-

ban egy sztereotip jókívánság és hálaadás található. A központi gondolat a Diofretésszel

szembeni teendők köré épül. A 12. vers egy ajánlólevél jegyeit mutatja. A levél végén a szin-

tén általános látogatási terv és a záróköszöntések foglalnak helyet.

4. A levél teológiai alapgondolatai

A 2Jn-hoz hasonlóan a 3Jn az „igazságot” teszi meg központi gondolatnak, melynek a „sz-

eretet” a kulcsa. Gaiusz a szeretetben jár, amikor a presbiterrel kapcsolatban álló vándokariz-

matikusokat befogadja és ellátja. A presbiter gyülekezete széles körű pogánymissziót folytat,

de ennek végzésében a többi jánosi gyülekezetre van utalva. Örül a jó hírnek, amit az úton

lévő testvérek hoztak Gájuszról, aki igazságban jár. Hogy a konfliktus hátterében mi áll, azon

kívül, hogy Diofretész nem ismeri el a presbiter tekintélyét, nem tudjuk. Ortodoxia és herezis

ellentétét, vagy a „lelki” és „pozícióhoz” kötődő vezetés közti konfliktust igazolni próbáló

magyarázatok nem alapozhatók meg. A. von Harnack szerint János képviseli a régi Kis-

Ázsiai provinciális missziói gyakorlatot, központi vezetéssel. Diofretész gyülekezet ezzel

szemben az első saját lábain megálló gyülekezet, amely a helyi püspökséget tartja a vezetés

elfogadható módjának. Eszerint eltérő ekkléziológiai felfogás ütközéséről van szó. A má-

sodik elmélet szerint a konfliktus oka dogmatikai. Ernst Käsemann szerint a jánosi iratok sz-

erzője gnosztikusként lett megbélyegezve, és Diofretész a gyülekezeti fegyelmet gyakorolva

kitagadta a presbitert és követőit a gyülekezetből. Ezt a meglepő elméletet az ellenkezőjére is

lehet fordítani: Diofretész, mint született görög, talán származásánál fogva is hellén eszmék

befolyása alatt áll, és a gnosztikusok tana felé hajlik, míg János a később ortodox-szá

minősített tan képviselője. De az is lehet, hogy egyszerűen egy missziós módszerrel kapcso-

latos egyet nem értésről van szó: Diofretész nem akarja a központilag irányított missziói

munkát támogani, sokkal inkább a saját gyülekezetének megerősítését végzi, melynek része

a függetlenedés, és az elhatárolódás.277

277
SchENT 532.

221
 Jelenések könyve

1. Szerző

A szerzőt a könyv négyszer is megnevezi: 1,1; 1,4; 1,9; 22,8. A szerző csak annyit mond

önmagáról, hogy Krisztus szolgája, a keresztyén olvasóknak testvére, aki Patmosz szigetén

nyerte a kijelentést, ahol „Isten Igéje miatt” tartózkodott (1,1.4.9; 22,8). A saját munkáját

προφητεία-ként jellemzi, vagyis önmagát prófétaként érti. Széleskörű, gyülekezetekkel

kapcsolatos ismerete arra enged következtetni, hogy korábban vándorprófétaként

tevékenykedett, és most az üldözési szituáció miatt fordul hozzájuk. Ehhez hasonló szituáció

Mt-nál és a Didachében fordul elő, ahol szintén vándorpróféták tevékenységére kell

gondolnunk. A szír egyház-körzethez kapcsolódó hagyománytörténeti kapcsolódás, a

semitizáló görög nyelv egyaránt Palesztinai szerzőre utalnak. Feltehető, hogy János a Zsidó

háború után több más zsidókeresztyénnel együtt (vö. Eusebios, Egyháztörténet, II 31,3; 37;

39; V 24,2) elhagyta Palesztinát, és Kisázsiában munkálkodott. Elsőként Justinos apologéta

azonosítja Jánost a Zebedeus Jánossal. Ez alapján Iraeneus a levelek, az evangélium és a

Jelenések szerzőjeként egyaránt az Úr tanítványa Jánost nevezi meg. Csakhogy maga a

Jelenések könyve az apostolt a múlt nagy alakjaihoz sorolja, akikhez ő magát nem számítja

oda (Jel 18,20; 21,14). Így nyitott kérdés csak az marad, hogy Zebedeus fia János-e a könyv
278
szerzője, vagy a Papiasz egyházatya által említett „presbiter János”. Az azonosítás nem

tehető meg minden további nélkül, mivel a Jel szerint egy prófétáról van szó, a presbiter

János pedig tanító.

Akkor milyen viszonyban áll egymással a János evangélium szerzője és a Jel írója? Az ev. és

az apokalipszis központi gondolatai átfedéseket mutatnak: Jézust a Jel „Isten bárányaként”

írja le, e mellett pedig, mint Isten igéje jelenik meg, ezek pedig a Jn ev-ban is központi

jelentőségűek. A háborús szóhasználat, valamint a tanúság gondolata is hasonló jelentőségű

a két műben („győzelem a világ felett”). Több elem azonban eltér: egyrészt a nyelv, mely a

Jel-ben erőteljesen semitizáló, a krisztológia, mely nem az inkarnációra, hanem a hatalomra

emelt Krisztusról szól; a probléma a Jel-ben állam és egyház viszonya, mely a Jn-nak nem

témája. Az új teremtés és az 1000 éves birodalom gondolata a Jn-tól idegen. Emellett az

alapvető dualista elemek: fény-sötétség, élet-halál, igazság-hamisság párok hiányoznak a Jel-

ből.
278
Bartha Tibor dr.: i.m. I. kötet 726. p.

222
2. Keletkezési idő és hely

A könyv szereztetési ideje Domitianus császár uralkodásának végére, kb. a 90-95-ös évekre

esik.279 Valószínűleg a szerző a császárkultusszal szembeni kritikája miatt lett száműzve. A

domitianusz-i időre vonatkozó datálás melletti érvek: 1. a császárkultusz intenzívebbé válik,

és ez olyan csoportokkal szembeni agresszióban is megmutatkozik, akik ezt ellenezték. 2. a

kultusz erősödésének jele, hogy címeket adományoznak városoknak, és ezzel egyidőben

építkezések folynak (szentélyek emelése). 3. az óegyhái írók is egyértelműen Domitianusz

idejére datálják a művet. 4. bizonyos szakaszok kortörténeti eseményekre utalnak:

Domitianus a provinciákban elrendeli a szőlők kiirtását (Jel 6,6); a dominus et deus noster

címet követeli magának, ezzel szemben a trónus előtti istendicsőítés szavai, a „mi Urunk és

Istenünk” (Jel 4,11) tudatos ellenpont, csakis Istennek járó titulus.

3. Címzettek:

A befogadó közeg valószínűleg nem zsidó-hellén környezet, páli hagyományokkal (Jel 1,4-5).

Mindazonáltal számolni kell egy erős zsidókeresztyén kisebbséggel ezekben a

gyülekezetekben. Valószínűleg a kritizált „kufárok” is a keresztyén gyülekezethez tartoznak.

A gyülekezetek sokféle veszélynek vannak kitéve: 1. a tévtanítók, vagy a „restség” a

gyülekezet egységét veszélyeztetik 2. emellett háborús fenyegetettség, elszegényedés, zsidók

részéről jövő fenyegetés is jelen van. 3.

Kis-Ázsiában a fenevad uralkodik (Jel

12,18-13,10), a római uralkodó, a másik

fenevaddal (Jel 13,11-17; 16,13k; 19,20), a

papságával, akik együttesen a

császárkultuszt propagálják, és kötelező

hűséget várnak, melyet a császár

képmása előtti hódolat formájában kell

bizonyítani (Jel 14,9). A hét városban egyébként a császárkultusz különböző formái vannak

jelen: Efézusban a császár templomában többszörös életnagyságban állt az uralkodó szobra;

279
Bartha Tibor dr.: i.m. I. kötet 726. p.

223
Pergamonban a császárnak ajánlott Zeusz-templom dominálta a városképet; Szmirnában a

római uralkodónak szentelt szentély áll.280

4. A könyv szerkezete

Előszó (1,1-3)

I. Körlevél a 7 kisázsiai gyülekezethez bevezetéssel (1,4-3,27)

1. Efézus 5. Szárdisz

2. Szmírna 6. Filadelfia

3. Pergamon 7. Laodícea

4. Thiatíra

II. Trónterem-vízió és a 7 pecsét látomása (4,1-8,1)

III. A 7 trombitaszó látomása (8,2-11,19)

IV. A mennyei harc látomása és annak földi vetülete,

illetve a Bárány megjelenése (12,1-14,20)

V. A 7 aranycsésze látomása (15,1-16,21)

VI. a „parázna Babilon” elestének látomása (17,1-19,10)

VII. Krisztus megjelenése és beteljesedés (19,11-22,5)

Záradék (22,6-21)

A könyv két fő részre tagolódik: a levelekre és az apokaliptikus szakaszra. Nagyon

pontosan, szigorúan szerkesztett szöveg áll előttünk, ugyanakkor bizonyos közbevetett

részek vagy betoldások is megfigyelhetők benne. Az egyik kérdés a Jel 1-4 és a 4-22 viszonya:

az első rész helyi üldöztetésekről, a második rész viszont univerzális veszély-állapotról

beszél. Nincs azonban olyan érv, mely kellően alátámasztaná azt a feltevést, miszerint a Jel

több lépcsőben jött létre.

Az illesztések és a hagyományanyag változatossága miatt, mely teológiai eltérésekben is

megmutatkozik, megpróbáltak forrásokat elkülöníteni, főleg a múlt század elején. Ezeknek a

próbálkozásoknak az ellenére nem sikerült konkrét források létét és határait kijelölni. Persze

lehet igazság „forrásokban”:

 A 11,1-13 lehet egy Jeruzsálem elpusztulásáról szóló „röplap”,

280
SchENT 602kk.

224
 A 12. Rész sárkánya keleti mitológikus vonásokat mutat,

 A 17. Rész tartalmazhat egy egykor önálló mondát a Nero redivivusról.

 „forrás” volt az Ószövetség is, pl az Ezékiel 1. és Dániel 7. része közvetlenül hatott a Jel

írására, melyet a LXX fordítása több helyen befolyásol, de érezhető a héber szöveg

ismerete is.

 Ugyancsak meríthetett a szerző zsidó apokaliptika közös kincséből.

A könyv szerkezete olyan, hogy mindenütt észrevehetők a szent számok: 3,4,7,12,

különösen a 7.

 Megfigyelhető benne három nagy szakasz:

1. parancsolatok.

2. Látomások

3. Ígéretek.

 Ez a három nagy szakaszt megelőzi két rövidebb szakasz, és bezárja két rövidebb

szakasz, szóval jelentkezik a hetes szám: 2+3+2.

 Ebben a könyvben 7 nagy látomássorozat van, és ezeknek keretéül szolgál egy bevezetés

és egy zárószó.

 Az egyháznak a jelenére vonatkozik az 1-3. rész, a 4,21-22,4 pedig az egyház jövendőjére

vonatkozó próféciákat tartalmazza.

 Mind a négy nagy szakasz,

- a gyülekezethez írt levelek,

- a pecsét-látomás,

- a trombitaszó-látomás

- és a csésze-látomás egyenként hetes tagozódású.

A hetes szám tehát kötőanyagként szolgál. A könyv kulcsjelenete a 4,1-5,14 trónterem-

látomása, illetve a 6,1-8,1, mely Jézus hatalomra emeléséről szól. Ez a tény nyújtja a vigaszt

és bátorítást az üldöztetések idején. A 12. fejezet új nyitány, mely a 13. fejezetben a

vadállattal folytatódik: ez a rész az 5. fejezet „bárány-víziójának” ellenpólusa. A 15-16. fejezet

a 7-9 fejezet eseményeit tükrözi. A 21. fejezet „mennyei Jeruzsálem-látomása” megint

visszautal a 4. fejezet „trónterem-víziójára”.

225
A levélformának külön jelentősége van: a köszöntés, majd zárás a páli levélformákat tükrözi,

és a szerző kimondott célja is erre a hagyományra utal (1Thessz 5,28; 1Kor 16,23; Fil 4,23). 281

A gyülekezetek megszólítása, a szituáció ismeretére utalás, a tanítás és intés is ezt a formát

tükrözi. Emellett a „prófétai levelek” hagyományát is használja (vö. Jer 29,4. 31; 2Krón 21,12)

5. Teológiai alapgondolatok:

János a betörni készülő és uralomra jutó isteni uralom nézőpontja felől írja a művét. A

világtörténelem jelen szakasza a vég története, melyben Isten mint uralkodó és bíró lép fel. A

gonosz már csak kis ideig próbálja a gyülekezeteket, mivel Isten „eljön”. Jézus nagysága ép-

pen a „kicsinysége” (Jel 5,9. 12). Jézus mint Isten megbízottja cselekszik – nem lényegi egysé-

gről van itt szó, mint Jn-ban, hanem „funkcionális” egységről: Jézus az isteni terv végreha-

jtója. A Sátán hatalma megtört, de ez a jövőben lesz látható, amikor Isten „mindent újjá

tesz”(Jel 19,11kk). Addig a keresztyének az Isten pecsétjét hordozzák, míg a nem hívők ki

vannak szolgáltatva a Sátán kísértésének. A jövőbeli események nem a történelem fordulatát

fogják hozni, hanem a már jelenlévő Isteni hatalom jelei és megmutatkozásai. A hatalomátvé-

tel ugyanis a mennyben már megtörtént esemény! A könyv etikai alapelve az újra és újra vis-

szatérő felhívásokban világosan látszik (Jel 2,7. 11. 17. 26; 3,5. 12. 21): a mennyei uralom

betörése a kitartásra buzdít.

281
SchENT 607.

226
 FÜGGELÉK

1. A muratori-kánontöredék szövege (angol fordításban):

The following translation usually follows the amended text edited by Hans Lietzmann, Das
Muratorische Fragment und die Monarchianischen Prologue zu den Evangelien (Kleine Texte,
i; Bonn, 1902; 2nd ed., Berlin, 1933). Owing to the wretched state of the Latin text, it is
sometimes difficult to know what the writer intended; several phrases, therefore, are provided
with alternative renderings (enclosed within parentheses). Translational expansions are
enclosed within square brackets. The numerals indicate the lines of the original text. For a
discussion, see chap. VIII.1 above, where freer renderings are sometimes given in place of the
following literalistic translation.
. . . at which nevertheless he was present, and so he placed [them in his narrative]. [1] (2) The
third book of the Gospel is that according to Luke. (3) Luke, the well-known physician, after
the ascension of Christ, (4-5) when Paul had taken with him as one zealous for the law, [2] (6)
composed it in his own name, according to [the general] belief. [3] Yet he himself had not (7)
seen the Lord in the flesh; and therefore, as he was able to ascertain events, (8) so indeed he
begins to tell the story from the birth of John. (9) The fourth of the Gospels is that of John,
[one] of the disciples. (10) To his fellow disciples and bishops, who had been urging him [to
write], (11) he said, 'Fast with me from today to three days, and what (12) will be revealed to
each one (13) let us tell it to one another.' In the same night it was revealed (14) to Andrew,
[one] of the apostles, (15-16) that John should write down all things in his own name while all
of them should review it. And so, though various (17) elements [3a] may be taught in the
individual books of the Gospels, (18) nevertheless this makes no difference to the faith (19) of
believers, since by the one sovereign [3b] Spirit all things (20) have been declared in all [the
Gospels]: concerning the (21) nativity, concerning the passion, concerning the resurrection,
(22) concerning life with his disciples, (23) and concerning his twofold coming; (24) the first
in lowliness when he was despised, which has taken place, (25) the second glorious in royal
power, (26) which is still in the future. What (27) marvel is it then, if John so consistently (28)
mentions these particular points also in his Epistles, (29) saying about himself, 'What we have
seen with our eyes (30) and heard with our ears and our hands (31) have handled, these things
we have written to you? [4] (32) For in this way he professes [himself] to be not only an eye-
witness and hearer, (33) but also a writer of all the marvelous deeds of the Lord, in their order.
(34) Moreover, the acts of all the apostles (35) were written in one book. For 'most excellent
Theophilus' [5] Luke compiled (36) the individual events that took place in his presence —
(37) as he plainly shows by omitting the martyrdom of Peter (38) as well as the departure of
Paul from the city [of Rome] [5a] (39) when he journeyed to Spain. As for the Epistles of (40-
1) Paul, they themselves make clear to those desiring to understand, which ones [they are],
from what place, or for what reason they were sent. (42) First of all, to the Corinthians,
prohibiting their heretical schisms; (43) next, [6] to the Galatians, against circumcision; (44-6)
then to the Romans he wrote at length, explaining the order (or, plan) of the Scriptures, and
also that Christ is their principle (or, main theme). [6a] It is necessary (47) for us to discuss
these one by one, since the blessed (48) apostle Paul himself, following the example of his
predecessor (49-50) John, writes by name to only seven churches in the following sequence:
To the Corinthians (51) first, to the Ephesians second, to the Philippians third, (52) to the
Colossians fourth, to the Galatians fifth, (53) to the Thessalonians sixth, to the Romans (54-5)
seventh. It is true that he writes once more to the Corinthians and to the Thessalonians for the
sake of admonition, (56-7) yet it is clearly recognizable that there is one Church spread

227
throughout the whole extent of the earth. For John also in the (58) Apocalypse, though he
writes to seven churches, (59-60) nevertheless speaks to all. [Paul also wrote] out of affection
and love one to Philemon, one to Titus, and two to Timothy; and these are held sacred (62-3)
in the esteem of the Church catholic for the regulation of ecclesiastical discipline. There is
current also [an epistle] to (64) the Laodiceans, [6b] [and] another to the Alexandrians, [6c]
[both] forged in Paul's (65) name to [further] the heresy of Marcion, and several others (66)
which cannot be received into the catholic Church (67)— for it is not fitting that gall be mixed
with honey. (68) Moreover, the epistle of Jude and two of the above-mentioned (or, bearing
the name of) John are counted (or, used) in the catholic [Church]; [7] and [the book of]
Wisdom, (70) written by the friends [7a] of Solomon in his honour. (71) We receive only the
apocalypses of John and Peter, (72) [7b] though some of us are not willing that the latter be
read in church. (73) But Hermas wrote the Shepherd (74) very recently, [7c] in our times, in
the city of Rome, (75) while bishop Pius, his brother, was occupying the [episcopal] chair
(76) of the church of the city of Rome. [7d] (77) And therefore it ought indeed to be read; but
(78) it cannot be read publicly to the people in church either among (79) the Prophets, whose
number is complete, [8] or among (80) the Apostles, for it is after [their] time. (81) But we
accept nothing whatever of Arsinous or Valentinus or Miltiades, (82) who also composed (83)
a new book of psalms for Marcion, (84-5) together with Basilides, the Asian founder of the
Cataphrygians [8a] . . .

228
 
Ryland P52
Fragments from John’s Gospel
(Year ~ 100-120 A.D.)

The Ryland Papyrus P52 takes its name because it belongs to John Rylands library. It was ac-
quired in Egypt in 1920 by Bernard Pyne Grenfell; probably comes from ancient city of Oxyrhynchus
and remained unnoticed until 1934.
It was first released in 1935 by Colin Robert, who identified it as part of Chapter 18 of the Gospel of
John; the front side contains verses 31 to 33 and the reverse verses 37 and 38.
On the basis of its close resemblance to the Fayum papyrus 110, of the year 94 AD and the pa-
pyrus of London 2078, which is a private letter of the time of Domitian, from ~ 96 A.D. the papyrus
has been dated between 100 and 120, about 5 to 15 years after the death of the Apostle John.
The importance of the P52 is great because it belies the argument of the critics who argued that
this gospel was composed later than 150 AD, and said it had been written much after the events by
a community which had reflected their own view of Christ.
 
Here below are the pictures of the fragment and its translation.

229
Front side
 
Uncial Greek text
 
ΟΙ ΙΟΥΔΑΙΟΙ ΗΜΙΝ ΟΥΚ ΕΞΕΣΤΙΝ ΑΠΟΚΤΕΙΝΑΙ
OYΔΕΝΑ ΙΝΑ Ο ΛΟΓΟΣ ΤΟΥ ΙΗΣΟΥ ΠΛΗΡΩΘΗ ΟΝ ΕΙ-
ΠΕΝ ΣΕΜΑΙΝΩΝ ΠΟΙΩ ΘΑΝΑΤΩ ΗΜΕΛΛΕΝ ΑΠΟ-
ΘΝΕΣΚΕΙΝ ΕΙΣΗΛΘΕΝ ΟΥΝ ΠΑΛΙΝ ΕΙΣ ΤΟ ΠΡΑΙΤΩ-
ΡΙΟΝ Ο ΠΙΛΑΤΟΣ ΚΑΙ ΕΦΩΝΗΣΕΝ ΤΟΝ ΙΗΣΟΥΝ
ΚΑΙ ΕΙΠΕΝ ΑΥΤΩ ΣΥ ΕΙ ΒΑΣΙΛΕΥΣ ΤΩΝ ΙΟΥ-
ΔΑΙΩN
 
Greek text in lowercase
 
31 εἶπεν οὖν αὐτοῖς ὁ Πιλᾶτος, Λάßετε αὐτὸν ὑµεῖς,καὶ κατὰ τὸν νόµον ὑµῶν κρίνατε
αὐτόν εἶπον [οὖν] αὐτῷ οἱ Ἰουδαῖοι, Ἡµῖν οὐκ ἔξεστιν ἀποκτεῖναι οὐδένα·
32 ἵνα ὁ λόγος τοῦ Ἰησοῦ πληρωθῇ ὃν εἶπεν σηµαίνων ποίῳ θανάτῳ ἤµελλεν
ἀποθνῄσκειν
33 Εἰσῆλθεν οὖν πάλιν εἰς τὸ πραιτώριον ὁ Πιλᾶτος καὶ ἐφώνησεν τὸν Ἰησοῦν καὶ
εἶπεν αὐτῷ, Σὺ εἶ ὁ ßασιλεὺς τῶν Ἰουδαίων
 
English translation
 
31 Then Pilate told them: Take him yourselves and judge him according to your law! Answered him

230
the Jews: To us is not consented putting to death anybody.
32 Thus were fulfilled the words that Jesus said when he indicated of which death he had to die.
33 Entered to the Pretorius Pilate made Jesus be called and to him said, Are you the King of the
Jews?

Verso
 
Uncial Greek text
 
ΒΑΣΙΛΕΥΣ ΕΙΜΙ ΕΓΩ ΕΙΣ ΤΟΥΤΟ ΓΕΓΕΝΝΗΜΑΙ
ΚΑΙ ΕΙΣ ΤΟΥΤΟ ΕΛΗΛΥΘΑ ΕΙΣ ΤΟΝ ΚΟΣΜΟΝ ΙΝΑ ΜΑΡΤΥΡΗΣΩ
ΤΗ ΑΛΗΘΕΙΑ ΠΑΣ Ο ΩΝ ΕΚ ΤΗΣ ΑΛΗΘΕΙΑΣ
ΑΚΟΥΕΙ ΜΟΥ ΤΗΣ ΦΩΝΗΣ ΛΕΓΕΙ ΑΥΤΩ
Ο ΠΙΛΑΤΟΣ ΤΙ ΕΣΤΙΝ ΑΛΗΘΕΙΑ ΚΑΙ ΤΟΥΤΟ
ΕΙΠΩΝ ΠΑΛΙΝ ΕΞΗΛΘΕΝ ΠΡΟΣ ΤΟΥΣ ΙΟΥ-
ΔΑΙΟΥΣ ΚΑΙ ΛΕΓΕΙ ΑΥΤΟΙΣ ΕΓΩ ΟΥΔΕΜΙΑΝ
ΕΥΡΙΣΚΩ ΕΝ ΑΥΤΩ ΑΙΤΙΑΝ
 
Greek text in lowercase
 
37 εἶπεν οὖν αὐτῷ ὁ Πιλᾶτος, Οὐκοῦν ßασιλεὺς εἶ σύ; ἀπεκρίθη ὁ Ἰησοῦς, Σὺ λέγεις
ὅτι ßασιλεύς εἰµι. ἐγὼ εἰς τοῦτο γεγέννηµαι καὶ εἰς τοῦτο ἐλήλυθα εἰς τὸν κόσµον, ἵνα
µαρτυρήσω τῇ ἀληθείᾳ· πᾶς ὁ ὢν ἐκ τῆς ἀληθείας ἀκούει µου τῆς φωνῆς
38 λέγει αὐτῷ ὁ Πιλᾶτος, Τί ἐστιν ἀλήθεια; Καὶ τοῦτο εἰπὼν πάλιν ἐξῆλθεν πρὸς τοὺς
Ἰουδαίους, καὶ λέγει αὐτοῖς, Ἐγὼ οὐδεµίαν εὑρίσκω ἐν αὐτῷ αἰτίαν

231
 
English translation
 
37 Therefore Pilate said to him: Then, are you a King? Jesus answered: You say it, I am king. For
this I was born and for this I came into the world: to bear witness to the truth. Anyone who is of the
truth hears my voice.
38 To him said Pilate: What is truth! And he went back to the Jews and said to them: I find in him no
guilt.
 

232