2.

2 Gazdaság, társadalom, állam

Az uradalom, a földbirtokosok és jobbágyok kötelességei és jogai

Az uradalom:
Az uradalom gazdája: a földesúr
A középkorban a termőföldek a földesurak kezében voltak. Ezeket a birtokokat
nevezzük uradalomnak, mely önálló gazdasági egység volt.  
A földek nagy részét a földesúr kiadta a parasztoknak, ezeket a
parasztokat jobbágy oknak nevezzük. A földek egy kis részét azonban a
földesúr meghagyta saját használatra. Ezeken a földeken termelték meg a
földesúr és családja számára az élelmet. Az uradalomnak ezt a részét
hívjuk majorságnak.
Az uradalom: nagy kiterjedésű, bár nem feltétlenül összefüggő földterület,
amely falvak tucatjait ölelte fel, a hozzájuk tartozó földekkel, erdőkkel,
legelőkkel együtt:
 központja az udvarház/vár: itt tartózkodott a földesúr vagy megbízottja a
fegyveres kísérettel és a szolganépekkel. A X. századtól az uradalom
központja egyre inkább a fából és/vagy kőből épült vár volt
 az uradalom önellátásra rendezkedett be (naturális gazdálkodás), az
uradalomhoz tartozó parasztok megtermelték a szükséges mezőgazdasági
termékeket, és előállították – háziipari szinten – a kézművestermékeket is
 az uradalom nem egyszerűen egy nagybirtok volt, több annál: elsősorban
hatalmi szervezet, amely igazgatási és bíráskodási szereppel is bírt
Földesúri uradalom és a király:
A földesurak igyekeztek immunitást (királyi jogok alóli mentesség) szerezni
birtokaikra. Ha ez sikerült, akkor a földesúr földjén királyi tisztviselő nem
szedhetett adót, továbbá a földesúr eredendően királyi jogokat gyakorolhatott:
 bíráskodhatott a jobbágyai felett (úriszék)
 piacot tarthatott
 vámot szedhetett
 bányát nyithatott stb.
Földesúri uradalom és a dolgozók:
Az uradalom 3 részből állt:
  jobbágytelek=jobbágyok parcellái: ezt kötelezettségek (termény-, pénz-
és munkajáradékok) fejében magának művelte a paraszt. Ezeket a
jobbágy tovább örökítheti a használatát, de a tulajdon továbbra is a
földesúré maradt. A jobbágytelek 2 részre tagolódott:
o belső telek (házhely + kert)
o külső telek (szántó)
 a földesúr saját kezelésű birtoka (majorság, allódium): ezt a parasztok
robotban művelték, az itt megtermeltek teljes egészében a földesurat
illették
 a közös használatú területek: erdők, mezők-kaszálók, folyók, tavak

1. Őszi vetés
2. A tavaszi vetést előkészítő szántás
3. Bevetetlenül hagyott ugar
4. A jobbágyak házaihoz tartozó kert
5. Közös használatban lévő legelő
6. Közös használatban lévő erdő
7. Malom
A parasztok kötelezettségei földesurukkal szemben:
 terményhányad (természetben) - késöbb a pénzszolgáltatást felváltja.
 pénzadó
 ajándék (a földesúr életének nagyobb eseményeikor)
 robot a majorsági földeken (munkajáradék) Ez volt a legfontosabb
kötelezettség.
  speciális adófajták:
o holt kéz – a paraszt vagyonának legértékesebb darabja a földesurat
illeti
o első éjszaka joga – a jobbágy házasságkötése esetén a nászéjszaka
joga a földesurat illette (általában pénzzel megváltható volt)
A földesurat bizonyos előjogok is megillették a birtokán, ún. banalitások,
földesúri monopóliumok:
 kocsmatartás
 mészárszék tartása
 sör- és pálinkafőzés
 malmot építtethetett
A földesúr bíráskodott a jobbágyai felett (úriszék)
Földesúri uradalom és az egyház:
Az uradalom területén lévő templomokat, kolostorokat a földesúr alapította és
támogatta, ugyanakkor ellenőrizte is (pl. papok kinevezése) – ez volt a
magánegyház rendszere is.
Később a földesúri fennhatóság szelídebb formája, a kegyuraság terjedt el.

Az uralkodói hatalom és korlátai (hűbériség, rendiség, rendi monarchia)

Alapfogalmak:
- rend:
a 13. századtól az azonos jogokkal és kiváltságokkal rendelkezők
csoportja.
Franciaországban: papság, nemesség, polgárság; Angliában: lordok
(főnemesség+főpapság), nemesség, polgárság.
- rendiség:
Nyugat-Európában a 13. századtól, Közép-Európában a 15. századtól a
gazdasági és politikai fejlődés következtében az egyes társadalmi csoportok
rendekbe szerveződtek, s érvényesítették akaratukat a helyi
önkormányzatban és a rendi gyűlés révén az országos politikában. Ezáltal a
hűbéri kapcsolatok helyett a rendekre és azok szerveire épült a társadalom
és az állam.
- rendi monarchia:
a rendiség kialakulásával létrejött államforma. A hűbériséghez képest az
uralkodó hatalma jogilag csökkent a hatalommegosztás révén. A rendek és a
király együttes kormányzását rendi dualizmusnak is nevezik.
- rendi gyűlés:
A királyi központosító törekvésekkel szemben álló rendek elérték, hogy előbb
tartományi, majd országos szintű gyűléseken, azaz rendi gyűléseken adhassák
elő panaszaikat, gyakorolhassanak befolyást a közügyekre. A rendi állam
legfőbb hatalmi szerve, fontos jogköre volt az adók megszavazása, hadsereg
felállítása. A rendek törvénytelen királyi eljárás esetére az ellenállás jogát is
kivívták. A király viszont továbbra is saját elképzelései alapján
gyakorolhatta felségjogait (külügyek irányítása, a hadsereg vezénylete,
gazdaság- és pénzügypolitika), illetve a törvények csak királyi
szentesítés (hozzájárulás) esetén emelkedtek jogerőre. Lényegében tehát a
rendi gyűlések formálisan korlátozták a királyi
hatalmat, a gyakorlatban azonban a rendek együttműködésével sokkal
hatékonyabb,
A központi fekvésű országokban (a volt Frank Birodalom területén) kuriális
(rendenként ülésező) formája alakult ki. A peremterületeken általában
kétkamarás felépítésűek voltak a rendi gyűlések: a felsőházban (Mo.- n
felsőtábla) a főnemesség és a főpapság személyesen érvényesíthette akaratát, az
alsóházban (Magyarországon alsótábla) a nemesség és a polgárság képviselői
útján.
A rendi állam kialakulása
- Az ezredforduló után: igen jelentős változások Nyugat-Európában!
- MEZŐGAZDASÁGI FORRADALOM!
 a kora középkorban kibontakozó mezőgazdasági fejlődés (technikai és
módszer béli újítások) kiteljesedése és egyre nagyobb területen való
térhódítása
 időbeli keretei: 11-12. század
 népességnövekedés --> a különböző népmozgások miatt duplájára nőtt
a megművelt területek aránya + technikai fejlődés --> nő a
termelékenység --> állandó terményfelesleg --> újra szétválhat
egymástól a mezőgazdaság és a kézművesség --> újra beindul az
árutermelés és a kereskedelem --> újra megerősödhet a
pénzgazdálkodás

- A VÁROSOK FORRADALMA:
  a mezőgazdasági forradalom hatására
 rengeteg új város születik
- JOGI ÁTRENDEZŐDÉS - EGYSÉGESEDÉS:
 a fentiekkel összefüggésben, azok következményeként
 parasztok:
o minden föld földesúré, így mindegyikük földesúri joghatóság alá
kerül
o egyenlő jogaik lesznek (szabad költözés, szabadon örökítheti a
földjét, jobbágytelek /parcella; ház, kert/, szolgáltatások /a
pénzgazdálkodás révén jórészt pénzben szedett adó, robot; tized az
egyháznak; az uralkodónak/)
o belép adószedőként az uralkodó
 városok:
o önállósodás
o pénzadó – csak a királynak
 felső réteg:
o bevételeik nőnek
o a hűbéri lánc különböző szintjein lévők felismerik érdekeik
közösségét

- NÖVEKVŐ KIRÁLYI ÉS ÁLLAMI BEVÉTELEK:

 A hűbériség idején:
o A hűbéri lánc maga volt az állam
o az uralkodó hatalma akkora volt, amekkora a sajátja és a hűbéreseié
összesen
o De – a hűbériség problémái:
 csak a hűbéresek hűségére támaszkodni nem lehet, (ld.
invesztitúra-háború), a rendszert stabillá kell tenni
 a hűbéri láncok országhatárokon nyúlnak át
▫ pl. angol hűbérbirtok Franciaországban
o Most: regálék: az uralkodó már tud adót szedni királyi
felségjogainál fogva) --> megnőtt bevételei révén működtetheti az
államszervezetet úgy, hogy a hűbéresektől függetleníti magát:
 tőle függő hivatalrendszer kiépítése
▫ az írástudók száma megnő (oktatás), és az
egyháztól is kissé függetlenebbé válnak
 zsoldossereg
▫ nem szorítja ki rögtön a nemeseket és
bandériumaikat, nekik is hadba kell vonulniuk
 o De: a helyi hatalmakat visszaszorítani akaró központi hatalom
megerősödése ütközik bizonyos társadalmi rétegek érdekeivel!
 a helyi hatalmak célja: megakadályozni a központi
hatalmak megerősödését --> szövetségekbe tömörülés
 kialakuló nemesség: a szövetségre lépő helyi hatalmak
ellenében ők is szövetséget kötnek egymással
 mindez!
= KIALAKUL A RENDI ÁLLAM!
Ettől kezdve hosszú ideig így működik Európában a feudális állam!
Csak a mi civilizációnk fejlődésére jellemző!

A rendi állam működése

- Rendi állam: a feudális állam működtetésének egy formája
A középkort meghatározó vallásos világképből következett, hogy a társadalom
vezetésének hatalma is Istentől eredeztethető. Éppen ezért nem a társadalom
egyes csoportjai választják vezetőiket, hanem egyetlen személy uralkodik Isten
kegyelméből. Az uralkodói hatalom öröklődik.
- Hatalom: megosztott, mindig az erőviszonyoknak megfelelően
 király: csak a legfelső szint
o pénzügyek, felső bíráskodás, hadsereg: a rendeknek is van
beleszólásuk, de a király a domináns
o ennek működtetéséhez ekkor már megfelelő szakértelem szükséges
(értelmiségiek alkalmazása)
 közép-és alsó szint: minden a rendek kezében
- A hatalomban részesedők aránya az egyes országokon belül változó, kb. 5-7%
o Az állam legfőbb hatalmi szerve: rendi gyűlés (ld. fent)
- Ez elvileg korlátozta a király hatalmát, a gyakorlatban azonban lehetővé tette
az uralkodó számára a hatalom megszilárdítását, a nemesekre és a polgárokra
támaszkodva a főnemesség hatalmának visszaszorítását.

A hűbériség kialakulása
 A hűbériség rendszere a középkori Európában a 9. századtól kezdve
alakult ki, és a 15. századig volt jellemző. A rendszer lényege az volt,
hogy a földesúr egy adományozott területért cserébe egy nála erősebb
 vagy nagyobb hatalmú embernek (hűbéresnek) adta át azt, aki vállalta,
hogy védelmet nyújt a földesúrnak és szolgálatában áll.

 A hűbériség rendszere a karoling időszakban jelent meg először, amikor

az uralkodók a birodalom területén lévő földesurakat saját hűbéreseiknek
tekintették. Ezzel a rendszerrel az uralkodók biztosítani tudták, hogy a
hűbéreseik lojálisak és hűségesek maradjanak a birodalomhoz. Minden
föld az uralkodó tulajdona!

 A hűbériség rendszere fokozatosan terjedt el Európában, és a földesurak

és a hűbéreseik közötti kapcsolatok egyre bonyolultabbá váltak. A
hűbéresnek szolgáltatásokat kellett nyújtania a földesúr számára, például
katonai szolgálatot, tanácsadást, pénzügyi támogatást stb.

 A hűbériség rendszere a középkorban nagyon fontos volt, mivel segítette

az uralkodókat a birodalom területén belüli stabilizálásban és az
ellenőrzés fenntartásában. A hűbéresek lojálisak voltak a földesúrjukhoz,
és védték a területet az ellenségeiktől. Hűbéresküt tettek! Ezenkívül a
rendszer segítette a hatalmi hierarchiát is, mivel az erősebb hűbéreseknek
több területet adtak át, így a hűbériség rendszere biztosította az uralkodók
és a földesurak közötti erős kapcsolatokat.

 A hűbériség rendszere a középkor végére egyre kevésbé volt hatékony,

mivel a földesurak egyre inkább önellátóvá váltak, és nem igényelték
olyan mértékű hűbéres támogatást, mint korábban. Emiatt a hűbériség
rendszere fokozatosan eltűnt Európából a 15. századra.
A hűbéri rendszer csúcsán a király állott, aki a jogok forrása volt. Az ő
hűbéresei a nagybirtokosok, akiket megfelelő számú fegyveres kiállítására vagy
főhivatalok viselésére köteleztek. A nagybirtokos a király hűbérese volt
(vazallusa), a király pedig hűbéresének ura (dominus). Kisebb vagyonú
hűbéresekkel a nagybirtokosok is rendelkeztek. A rendszer legalján az ún.
kishűbéresek: azok a vazallusok állottak, akinek a birtokuk jövedelméből már
csak a személyes hadba vonulás költségeit sikerült fedezniük.
A hűbéri társadalom szerves részét alkotta az egyház. Az egyházi szervezet
kicsit hasonlított a hűbériségre. A hívekkel foglalkozó plébánosok az esperes
felügyelete alá tartoztak, több esperesség egy püspökséget alkotott és több
püspökség az érsek ellenőrzése alatt állt. Ezt a szervezetet nevezzük világi
papságnak, amelynek élére a római pápa került.

A világi papság mellett megjelentek a szerzetesek is, akik a társadalomtól

elkülönülten, kolostorokban éltek, elmélkedtek, de ugyanakkor nagy szerepet
játszottak a művelődésben.

A középkori város és lakói, a város kiváltságai, a céhek, a helyi és távolsági

kereskedelem

1. Városi önkormányzatok kialakulása

 A XI. században a vásáros helyen lakók a kereskedők vezetésével
szövetségbe tömörültek, cél az önkormányzat kialakítása (kommuna)
 A városi jogállású települések privilégiumai:
o az alapítótól kapták a kiváltságokat
o önkormányzati jellegű kiváltságok:
 maguk választották meg a városi tanács élén álló bírót vagy
polgármestert,
 maguk választották a plébánost,
 önálló igazságszolgáltatást gyakorolhattak, (akár pallosjogot
is kaphattak)
 rendőri feladatokat láttak el
o lehetséges gazdasági kiváltságok:
 egyösszegű adó vagy részleges adómentesség. A pénzt a
városi polgároktól begyüjtőtték. Abból kifizették az adót, a
többi pénzt a városra fordították.
 Vámmentesség/vámkedvezmény/vámoltatás
 vásártartás: nagy bevételi forrás volt!
  árumegállító jog (az áthaladó kereskedőket áruik eladására
kötelezhették, a helyi árszabásnak megfelelő áron)

 A városjog nem minden település esetében egyéni, gyakran átvették más

városok törvényeit. A törvények a városban élők teljes körére
vonatkoztak.

2. A városok társadalma
A Nyugatrómai Birodalom bukása után, az egykor virágzó városok
pillanatok alatt elnéptelenedtek. Az emberek a falvakban találták meg a
megélhetésüket, és jobbágysorban éltek. Az árutermelés, a kereskedelem
megjelenése hozta magával az újra-városiasodást. Ezekbe az első
városokba főleg a kézművesek, és a kereskedők költöztek be.

Az egy mesterséget űzők egy utcába, egymás mellé telepedtek

le. Mesterségenként céheket alapítottak. Ez a szervezet meghatározta,
hogy tagjai milyen minőségű munkával, milyen árut állíthatnak elő, és
azért milyen árat kérhetnek. A tagok közös pénztárat is létrehoztak,
amellyel segíthették bajbajutott társaikat. (A céhek részt vettek például a
városfalak építésében is. Erre azért volt szükség, hogy az egyre nagyobb
és gazdagabb település ne maradjon védtelenül.) A verseny helyett az
együttműködés, a szolidaritás jellemezte őket.

A céhekben a mester mellett legény és inas dolgozott. Minden munkát

közösen végeztek. Nem volt munkamegosztás. A legények, elsajátítva az
alapismereteket, 7 éves vándorútra indultak Európa különböző tájaira. Itt
nagy tudásra és műveltségre tettek szert. Hazaérkezve elkészítették az
úgynevezett „remeket”, és maguk is céhmesterek lehettek. (Akik nem
voltak a céh tagjai, azokat kontároknak nevezték, és kitiltották a
városból.) A céhek általában drágán, de jó minőségben dolgoztak.

A városok önkormányzatot kaphattak, vagyis ügyes-bajos dolgaikat

maguk intézhették. Városi tanácsot és polgármestert választottak. Az adót
is ők szedték be, amelynek egy része a földesúré lett, a másik részéből
pedig építették és szépítették a várost.

A jelentősebb városokban az egyház is érseki, és püspöki központokat

hozott létre. Hatalmas templomok, dómok, katedrálisok épültek ezeken a
helyeken.

A monostorok, apátságok szintén a városok közelében jöttek létre.

A városlakókat: polgároknak nevezzük, akik egyre gazdagabbak lettek.

Voltak helyek, ahol már arra törekedtek, hogy a földesuraktól és a
papságtól átvegyék a politikai hatalmat.

 A városi lakosság jogállása:

o nem vonatkoztak rájuk a parasztság feudális kötöttségei, de a
nemességre érvényes kiváltságok sem.
o személyükben szabadok, és szabadon értékesíthették tulajdonukat.
o A városlakókból új társadalmi réteg született, a polgárság, ami
azonban vagyoni és jogi szempontból nem volt egységes
 A városokban a jogok gyakorlását ingatlantulajdonhoz kötötték, akinek
nem volt, nem vehetett részt a város irányításában.
o vezetők a legvagyonosabb és legelőkelőbb kereskedők és a
legnagyobb telektulajdonosok voltak. (patríciusok)
o A város népességének döntő részét alkották a polgárjog és
telektulajdon nélküli plebejusok.
 o A két társadalmi réteg között helyezkednek el a céhekbe tömörülő
kézművesek. (A 13. századtól több városban a városi tanács tagjai
közé jelentősebb céhmesterek is bekerülhettek.)
 „A városi levegő szabaddá tesz”: ha valaki egy évet és egy napot az ilyen
kiváltsággal rendelkező városban anélkül eltöltött, hogy bárki
szolgájaként azonosították volna, elnyerte a szabadságot.
 A királyi/császári hatalom általában támogatta a városok önállósági
törekvését, mert
o jelentős adóbevételt remélt tőlük,
o a nemességgel szemben politikai támaszt is jelentettek

A helyi és távolsági kereskedelem

A városokat övező mezőgazdasági területek, a jobbágyfalvak

terményeit, élelmiszereit a helyi kereskedelem keretében vitték heti
rendszerességgel a városokba, cserébe az ottani ipari termékekért. Ebből
alakultak ki a hetipiacok.

A vásárok jóval nagyobb léptékű rendezvények voltak, így évi

rendszerességgel tartották meg őket. Itt sokkal inkább kereskedők találkoztak
és nagy tételben kötöttek üzleteket, továbbá messzebbről érkező termékek is
gazdát cseréltek, így tehát itt a helyi mellett már a távolsági kereskedelem is
megjelent. A vásárok fontos közösségi eseményt is jelentettek, hiszen ilyenkor
távolról jött emberek találkozhattak, és sok hírről is ekkor szereztek tudomást.

A távolsági kereskedelem kismértékben, de még a kora középkorban is

fennmaradt, ugyanis például a tartósításhoz pótolhatatlan sót vagy az egyház
számára szükséges tömjént, üveget az önellátás korában is a kereskedelem
útján kellett beszerezni. Később, az ezredforduló táján az általános gazdasági-
társadalmi fellendüléssel párhuzamosan erősödött meg jobban, egészen odáig,
hogy a legfontosabb kereskedelmi utak mentén óriási gazdagságot felhalmozó
kereskedővárosok fejlődtek ki.

A helyi kereskedelem szárazföldi útvonalon zajlott, hiszen csak egy közeli

városba kellett szállítani a termékeket. A távolsági kereskedelem viszont döntő
részben több okból is vízi úton történt. Egyfelől azért, mert hiányoztak a jó
minőségű utak, a folyók és a tenger ugyanakkor ideális vízi utakat teremtettek,
másfelől a szárazföldi utazás nem volt biztonságos (igazán csak a fontosabb
zarándokutakat felügyelték). A legfontosabb ok azonban a vízi szállítási mód
olcsósága volt, hiszen a szárazföldön szekereket húzó állatok takarmánya
hosszabb távon több pénzbe került, mint maga a rakomány. Ilyen módon
a szárazföldi szállítás csak nagyon drága luxuscikkek esetében volt
gazdaságos – a Kínából Európa és a levantei partok (a Földközi-tenger keleti
partvidéke) felé haladó selyemúton így tehát kínai luxuscikkeket (selyem,
porcelán) szállítottak.

3. Összegző lezárás
 A városok ebben az időben nem kulturális, hanem gazdasági, egyházi,
közigazgatási, katonai központok voltak, ami jelentős mértékben
befolyásolta belső szerkezetüket, a terek és középületek tervezését,
funkcióját.
 A városokat fallal vették körül, hiszen védelmi funkciót is ellátottak. A
szűk városfal miatt magasra nyúló házakat kellett építeni. A házak között
gyakran szűk utcák, sikátorok voltak csak, ami jelentős részben
hozzájárult a higiéniás viszonyok romlásához. Nem volt csatornarendszer
és rengeteg volt a szemét, ezért gyakran járványok törtek ki.

Zsellérek: föld nélküli jobbágyok

dézsma, ami a jobbágy által megtermelt javak kilencedik tizedének adóként
való beszolgáltatása. (Kilencednek is nevezik, és később pénzben is
teljesíthették)
Önellátó gazdálkodás: A feudalizmus korai szakaszában (kb. a IX. századig) a
jobbágy annyit tudott termelni kezdetleges eszközeivel és módszereivel,
amennyi neki, és családjának éppen elégséges volt. Mindent magának készített.
A földművesség és a kézművesség még nem vált szét.

Fogalomtár
allódium – majorság: a földesúr saját kezelésében tartott és jobbágyi robottal
műveltetett földje a feudalizmus korában. Nyugat-Európában az allódium
jelentősége és elterjedtsége csekély volt, mert az árutermeléssel foglalkozó
parasztság adói fedezték a földesurak idényeit. – Magyarországon a földesúri
allódiumokat kezdetben a rab állapotú szolgák, később a jobbágyok művelték.
Az allódiumokhoz tartozott szántóföld, rét, legelő, kert, erdő, szőlő és
halászóhely. A szétszórtan fekvő allódiumok elsősorban a földesúri háztartás
céljaira termeltek.

banalitások – földesúri jövedék; a földesúr kizárólagos joga: malom, szőlőprés,

kenyérsütő kemence, őrletés, kocsmáztatás, húskimérés stb. üzemben tartására
és a jobbágyok kötelezettsége, hogy ezt megszabott díjért használják is.
bandérium – a király v. főúr által kiállított, zászlaja alatt szolgáló és hadba
vonuló katonai alakulat a középkori Magyarországon. A bandériumok
felállítására Károly Róbert (1308–42) kötelezte az egyházi és világi főurakat
saját költségükön. A 16. sz.-tól a főurak az államnak befizetett összegekkel
megváltották a bandériumok fenntartását.

céh – azonos mesterségben dolgozó kézművesek nagy hatáskörrel rendelkező

érdekvédelmi szervezetei a feudalizmus korában. Működésüket hatóság
(uralkodó, városi tanács, földesúr stb.) által kiadott ún. céhlevél engedélyezte és
szabályozta. A céh élén a nagy szaktudású céhmester állt, aki irányította a
céhlegények munkáját és egyúttal gondoskodott róluk. A legények a tanuló-,
majd vándorévek letöltése, házasságkötés, a polgárjog megszerzése, ill. az ún.
remek elkészítése után kérhették felvételüket a céhbe. A szűk piaci lehetőségek
miatt a céhek monopóliumot biztosítottak tagjaiknak meghatározott termékek
előállítására, ugyanakkor a termelés mennyiségi és minőségi szabályozásával
korlátozták az egymás közti versenyt.

centralizáció lsd. központosítás

feudum – a nemesi nemzetség szokásjog alapján öröklődő feudális

földtulajdon, hűbéri adománybirtok. Az adománybirtokért a megadományozott
bizonyos (főként katonai) kötelezettségekkel tartozott.

major domus – (lat. ’háznagy’) udvari főméltóság a Meroving kori Frank

Birodalomban (5. sz. végétől). eleinte az udvartartás vezetője és a hadsereg
parancsnoka, a Meroving királyok hatalmának meggyengülésével, a 7. sz-tól a
tényleges hatalom birtokosa volt.

statútum – valamely város vagy vármegye által kibocsátott jogszabály a feudális

Magyarországon. Falvak, mezővárosok és céhek is alkothattak statútumot. A
közigazgatási egységek életét a 14–18. sz.-ban szabályozták

urbanizáció – a városiasodás folyamata, az iparnak és a lakosságnak

nagyvárosi központokban történő összpontosulása és a városiasodás
viselkedésben és életviszonyokban stb.

úrbér – a jobbágytelkek használatáért a földesurat megillető jobbágyi

szolgáltatások összessége. A jobbágyság az úrbéri föld használatáért 1848-ig
tartozott a földesuraknak úrbéri szolgáltatással.

úriszék – a földesúr jobbágyai, cselédei, birtoktalan familiárisai felett

mindenféle ügyben ítélkező feudális bíróság. Ítélkezett a földesúri területeken
elkövetett közbűntényekben és az ott elfogott gonosztevők (rablók, gyújtogatók
stb.) felett is.