Gárdony Géza: Egri csillagok

Tatár Márk József,

Hol terem a magyar vitéz?

Első fejezet
A történet a 16. században egy kisfiúról és egy kislány fürdésével kezdődik. Gergő az
elkóborolt lóról meglát egy törököt, ezért azt mondja Vicuskának, hogy bújjanak el. Nem volt
annyira meglepő, hogy egy törököt láttak, mert 1553-t írtak ekkor. Ekkor az ország 3 felé van
szakadva: vagy a török vagy Ferdinánd vagy János király az Úr. Ez a két kisgyermek egy kis
faluból származik, amely a Mecsek egyik völgyében bújik meg, ahol egy kőház és
vályogházak vannak. Az összes ablak olajos vászonból van, a falut egy nagy erdő veszik
körül, nincs torony, se szekérnyomok, út meredek így a rejtett kis falut még nem találták meg
a törökök. A Gergő gyerek apja kovács volt Pécsen de sajnos már meghalt, az anyja az
apjával Keresztesfalvára mentek. Mivel az öreg harcolt a Dózsa György -féle lázadásban,
ezért kaphatott menedéket a falú uránál, Ceceynél. A család abból élt, hogy Gergő nagyapja
néha elment koldulni Pécsre, de néha a Cecey házából is kaptak ételt. Ezen a napon is Pécsről
jött meg az öreg és elküldte Gergőt, hogy etesse meg a lovat. Így indult el a lóval az erdőbe,
amikor a Cecey ház előtt ment el, a Cecey lánya -a kis Éva- kibújt a kapun és elkezdte
kérlelni a fiút, hogy hagyj menjen vele. Nem akart nemet mondani, arra mentek, amerre a
lány akarta. Az meg arra akart, amerre az pillangók, így kerültek a patakhoz. Így történt, hogy
a két gyereknek el kellet bújnia a török elől, aki meg is jelent nemsokára és elkezdi keresni
azt a gyereket, akit látott a lóval. Nem látja a gyereket a török, pedig az 3x annyit ér, mint ló.
A török magyarul szólal meg és kiakarja csalogatni a kisfiút a rejtekhelyéről. Miután a gyerek
nem jön elő, a török azt mondja, hogyha nem jön, hát elviszi a lovát, ezért elindult a két lóval.
Gergő és Éva eddig némán hallgatták a törököt, mert megtanultak oda haza, hogy a töröktől
félni kell. De amikor a török azt mondta, hogy elviszi a lovat, akkor Gergő azt kérdi Évikétől,
1
hogy mi lesz vele, ha a Szürkét elviszik? Éva nem felelt, sírt a félelemtől, Gergő pedig a ló
után fut. Amikor a török észreveszi a Gergőt, megörül. Gergő sírva mondja a töröknek, hogy
adja vissza a szürkét mert az az övék! A török elengedi a szürkét és az a fiú felé megy,
amikor Gergő megfogja a kantárt, akkor a török fogja őt, Gergő még kiabál Vicuskának. A
török a fegyveréhez nyúl, de miután meglátja a másik kisgyereket, megnyugszik, mosolyog.
A menekülő Vica a magas fűben megbotlik és a török őt is megfogja. Amikor a lovakhoz
érnek akkor elkezd kiáltozni, hogy: Apuska, Apa. Naivan azt hiszi, hogy azt az ő apja
meghallja. Gergő is haza akar menni. A török vezetésével megérkeznek a törökök táborához.
A janicsárnak, aki elkapta a gyereket, 3 szekere és 7 rabja van. Mikor megérkeztek, a törökök
elkezdtek nevetni a gyerekeken és szürkén. A török felrakja őket az egyik szekérre és az ott
lévő rablány felöltözteti őket. A lány körülbelül 16 éves, megöleli őket.

Második fejezet
Egy fehér szakállú zarándokot a falubeli kutyák megtámadnak, de senki sem segít neki.
Mindenki, akik elő jön a házakból, azok az 5 magyar vitézt nézik, akik szintén akkor jöttek.
A vitézek a Cecey kertjébe mentek. Dobó István bemutatkozott Ceceynek, aki csak azután
nyújt neki kezet, hogy meg tudja, hogy Ferdinád híve. Dobó elmondja, hogy a vár, ami
korábban Móré vára volt, nincs már meg, mert lerombolták. Cecey elcsodálkozott a híren,
aztán bemutatta a feleségének a vitézt és ellátta a katonákat. Dobó Móré után kérdezősködött,
mert őt keresi. Megérkezik a zarándok is, akiről Cecey tudja, hogy nem ellenség, hanem
hírvivő. Szállást, ételt, italt adott a zarándoknak, a levél a Baráttól jött. Cecey nem akarta
végig hallani a levelet, mert a levél arról szólt, hogy meneküljenek el onnan. Cecey a
felajánlott budai házat nem akarta elfogadni. Cecey annyira ideges lett, hogy csak üzen
vissza: Amit írt, annyi, mintha nem írt volna semmit se. Dobót Cecey neje bemutatta a
papnak. Cecey elkezdte sértegetni a papot. Dobó simította el a két öreg ember között a
veszekedést, Cecey nem érti, hogy a pap miért Szapolyait védi, a pap szerint inkább legyen
Szapolyai a magyarok vezére, mint a német. Cecey arra azt mondta, hogy akkor is inkább a
német, mint a török. Dobó azt mondta, hogy várjuk ki a végét, hogy Szapolyai János eladja-e
az országot a töröknek, Cecey erre azt mondta, hogy az már eladta. Dobó szerint a Jánosnak
nem kell a török, csak a korona kell neki. Ceceyné, amikor kihozta a rántott csirkét, Cecey
akkor nyugodott le. Cecey szerint Dobó még fiatal, Dobó szerint már nem. Cecey azt mondja,
amig nem házasodik meg valaki, addig fiatal, Dobó válasza erre az, hogy nincs ideje, mindig
csatázik. Cecey beszél a katona múltjáról, megáldja Dobót, hogy nyerjen, ha csatázik és
2
találjon egy szép feleséget magának. Aztán megkérdi Dobót, hogy tud-e sakkozni, az nem
tud. Cecey szerint akkor nem lesz jó hadvezért, de Dobó tudja, hogy a magyarok nem sereg-
sereg ellen, hanem ember-ember ellen harcolnak és arra a sakk nem tanít meg. A pap és
Cecey nem sakkoznak, mert csak össze vesznének, és azt nem akarják, mert együtt öregedtek
meg és együtt is halnak majd meg. A következő téma az, hogy jó ember- e Ferdinánd, hogy
Móré várát lerombolta. Erre azt mondja Dobó, hogy az a két király együtt csinálta, mert már
unták Mórét. Cecey azért még hiszi, hogy Ferdinánd küzdött jobban, noha ő csak Török
Bálintnak szólt, meg 50 bányászt küldött. Cecey megtudja, hogy török is voltak János király
seregében, és nem tetszik a magyaroknak mert mindig fosztogatnak hazafele. Dobó elmondja,
hogy a vár falai kemények és nem hoztak faldöntő ágyút, ezért mind az 50 bányász dolgozott,
hogy felrobbantsák a várat. Móré az ostrom alatt éjjel kiszökött és a katonáinak azt mondta,
hogy erősítést hív de nem jött vissza. Így most Őt keresik Dobóék. Ezután Cecey lányát
keresetti. Miután nem találták, mindenki elkezdte keresni őt, majd rájöttek, hogy Gergővel
beszélt aztán bementek az erdőbe. Azt tudták, hogy Gergő lovat etetni ment, aztán
megtalálták a ruháit a két gyereknek a folyó partján, így azt hitték megfulladtak a folyóba.

Harmadik fejezet
A lány elmondta a gyerekeknek, hogy szólítsák Margit néninek, aztán a gyerekek elmondták,
hova valósiak. Margit kövér képű, szeplős lány, egy Somogy megyei fosztogatás alkalmával
rabolták el. Kötött egy babát Vicának. A kocsi egyik oldalán egy parasztlegény és egy cigány
ballagott, a másik oldalán egy pap ment, akire a törökök néhány nappal ezelőtt forró vizet
öntöttek, hogy kicsikarják belőle, hogy hol van a temploma kincs. A papon kívül azon az
oldalon a kocsinak egy öregebb parasztember járt. A raboknak a kezén, lábán is bilincs volt,
ráadásul a pap a paraszttal, legény a cigánnyal is össze van láncolva. A legény lábát ki kellet
bélelni rongyokkal a bilincs körül. A rongyok már véresek voltak, könyörgött, hogy álljanak
meg, de a törökök nem is foglalkoztak vele. A legény átkot szórt a törökre, Gergelynek
tetszett, hogy milyen erős és bátor a legény. Margit elkezdte nyugtatni a legényt, akit
Gáspárnak hívnak. Amikor Gergő és Vicus meglátta a lányon, hogy sír, ők is elkezdtek sírni
és mondták, hogy haza akarnak menni. A törökök megálltak imádkozni, addig Margit a saját
ruhája darabjából egy újabb réteg ruhát rakott a legény lábához. Margit énekelt a
gyerekeknek. Kiderült, hogy a kocsis, aki szintén rab, az a szakácsuk este a törököknek, mert
ebédet eleget rabolnak. A kocsis 3 napja főz náluk, a török bort is rabolt. A cigány mondta,
hogy a török nem iszik bort, de kocsis kijavította, hogy ha a török bort lát akkor, az már nem
3
török. Erre a cigány boldog lett, mert majd akart a töröknek muzsikálni. Imádkozás után
bementek az erdőbe, letáboroztak. Pap tüzet rakott, a kocsis főzött. A tűz köré 20 török ült le,
a rabokat egy külön csoportba ültették. A rabok összesen tizennégyen voltak :5 nő 9 férfi a
gyerekekkel. együtt. A legtöbb rab gyorsan elaludt, csak Gergő maradt fent nézte álmosan a
főzést.

Negyedik fejezet
Egy órán belül kapott egy pofont a kocsis, aki, mint kiderül Andrásnak hívnak. Azért kapott
pofont, mert túl sok paprikát tett az ételbe, amit ezért a raboknak adtak. A török sült cobákot
evett, elkezdték inni a magyar bort. Erre a cigány megszólította az egyi törököt és
Gomogyzsáknak hívta, de annak a neve Jumurdzsák volt. Jumurdzsák nem engedte meg a
cigány muzsikát. A tűz körül a törökök osztozkodtak a zsákmányon. Gergő álmos volt
nagyon, de még mindig nézte Jumurdzsákot. Jumurdzsák arca különös volt, nem volt rajta
szőr és furcsa volt nevetése mert akkor kilátszott az ínye. Utána a pap megkérdezte Gáspárt,
hogy miért nem eszik. Gáspár félre hívta a papot és meg kérte, hogy gyóntassa meg, mert
megöli a törököt ma este. A pap elmondta, hogy ő nem gyóntathat, mert újhitű. A pap
leakarta beszélni Gáspárt és megkérte, hogy egyen, mert a éhség miatt van ilyen gondolata. A
legtöbb rab erős és fiatal, a nők között van csak egy vékony cigány asszony, aki sokszor
beszélt a Sárközivel (a másik cigány) a rabok megkérdezték, hogy a felesége-e ú, erre ő
mondta, hogy nem, csak azt beszélték, hogy megjósolná a jövőjét a népeknek. A pap szólt,
hogy a sors Isten kezében van. A férfiak között 2 öreg ember volt, a rabok evés közben
beszélgettek. Azzal kezdték, hogy lehetne elszökni, de egy nagyfejű paraszt megmondta,
hogy nem lehet, mert Ő már egyszer volt fogságban, magánál a török császárnál szolgált és
csak úgy tudott megszökni, hogy Belgrádba hozták, ott pedig át úszta a Dunát. Mondta, hogy
a császárnak az istálló főtisztogatója volt, aztán elmondta, hogy általában cselédek az
asszonyok és hogy verik őket. Aztán a pap a paraszttal együtt elmondták az utat
Törökországba, legalább 15 állomás volt, ha nem több. Amikor a végére értek a rabok
elszomorodtak, néhányan sírtak.

Ötödik fejezet
Egy sebhelyes arcú ember elmondta, hogy ő egy úr, van vára, katonasága, azt mondta az ő
neve Rab, majd közelebb húzódott a törökökhöz. A többi rab elkezdte mondani, hogy nem úr
4
az, hanem cigány vagy hóhér. A hóhér szó hallatán, Gergely a gyerek agyával azt hitte cigány
hóhér. Aztán a törökök elkezdtek örülni mivel aszúbort találtak. Jumurdzsák azt mondta,
Éljen Magyarország, hogy ihasson a török, ameddig meg nem hal. Ezután a Rab ember
megkérdezte Jumurdzsákot, hogy honnan tud magyarul, erre a török azt válaszolta, hogy mi
közöd hozzá. Már nagyon este volt, a legtöbb rab aludt és az álmukban keresték a
szabadulást. Már majdnem elaludt Gergely, de amikor a Cecey nevet meg hallotta, akkor
azonnal fel ébredt. A cigány hóhér beszélt Jumurdzsákkal erről, a hóhér azt mesélte, hogy a
Ceceynek sok kincse van és hogy támadják meg kevesen Cecey-t, mert akkor többet kapnak
egyenként, mintha nagyobb sereggel támadnának meg. Ez a ötlet Jumurdzsáknak nem tetszik,
a hóhér nem elég meggyőző, inkább egy nagyobb sereggel menne. Jumurdzsák elmondja a
többi töröknek a friss híreket. Gergőnek ezek után rémálma van arról, hogy a faluban a
törökök a faluban rohangálnak és az anyját megölik. Hirtelen Gergő felébred, fülemüléket
hall, sötét éjjel volt. A tűz sem ég már, törökök a tűz körül feküdtek. Gergőnek az az ötlete
támadt, hogy haza kéne szökni, látja, hogy mindenki alszik, csak át kéne surranni köztük.
Felkelti Évát, majd leszáll a kocsiról és leemeli a lányt is. Elkezdtek menni, de Gergő
meglátta a lovak között a szürkét, vissza akarta azt is vinni. Az volt a baj, hogy a ló össze volt
kötve egy török lóval, a béklyót még kitudta oldani, de a kötőféket már nem tudta kioldani.
Gergő ezért elkezdte vezetni a két lovat. A fű elnyomta a léptek zaját, így senki sem ébredt
fel arra, hogy a két gyerek elment. Gergő később megállt és fel szállt a lóra. Évát is
felsegítette a lóra. A szürkén ültek mindketten, elöl Gergő mögötte Éva. Az, hogy Éva a
másik lovon menjen az nem jutott eszükbe, mert az a ló nem az övék volt. Gergő
megindította a szürkét és húzta magával a kis török lovat is. Csak hamar az útra értek, onnan
a szürke már ismerte az utat és lomhán és álmosan sétáltak haza.

Hatodik fejezet
A faluban az nap este nem aludt senki, mert mindenki a gyerekeket kereste, csak a vitézek
pihentek le. Bálint pap ott maradt Ceceyéknél, hogy vigasztalja a Cecey házaspárt. Ceceyné
jajveszékelt, Cecey pedig káromolta Istent, majd sírt, mint egy gyermek, a pap próbálta
nyugtatni. Hajnal felé a pap kezdett búcsúzkodni, amikor kilépett az ajtón, a zarándok felállt
és elmondta a papnak, hogy a gyerekek nem vízbe fulladtak, hanem a török vitte el őket.
Onnan tudta, mert látott egy sarkalatlan csizmanyomot, ami a magyarnak nincs, csak
töröknek és török lópatkó nyomát is látta. A pap megkérdezte, mért nem mondta el ezt
hamarabb? A zarándok azzal indokolta, hogy mi haszna lett volna, csak az egész falu elment
5
volna minden fele, a törökök sokan vannak és mindannyian fegyveresek. A pap vissza akart
menni, de aztán meggondolta magát, megkérdezte a zarándoktól, hogy mi legyen. Erre
Varsányi (a zarándok) azt mondta, hogy a tegye azt, amit ő. A pap mérgelődik, de aztán
meghallják, ahogy azt kiabálják az emberek, hogy megjöttek, aztán elkezdtek dorombolni a
nagykapun, hogy engedjék be őket, mert megjöttek a gyerekek. Erre a pap berohan Ceceyhez
és azt mondja Van Isten Péter! Kelj fel! A két gyerek ott ült a szürkén álmosan.

Hetedik fejezet
Az egész falu bejött a kapun: ötven férfi és ugyanennyi nő, a nőkön csak egy szoknya volt, a
férfiak meg süveg nélkül jöttek be. Az emberek kézről kézre adták és ahol tudták ott
csókolták őket, Cecey azt mondta Gergő mostantól az ő fia. Gergő anya mezítláb oda borul
Cecey lábához. Dobó csodálkozva nézi a kis parasztfiút, aki lovat hozott a töröktől, ezután
Dobó elkéri Ceceytől Gergőt, hagyj neveljen belőle vitézt, azután megkérdezi Gergőt, hogy
akar-e vitéz lenni Gergő, aki azt válaszolja, hogy szeretne. Dobó azt mondta, hogy Gergőnek
lova már van, kardot meg majd szereznek. Gergő csodálkozva kérdi, hogy aza ő lova – e,
Dobó mondja, hogy igen, mivel ő szerezte. Gergő erre vidáman azt mondja, hogy akkor a
pénz is az övék Gergő kérdésre elmondja, hogy a nyeregbe van a pénz, amikor kiönti kés
Cecey meglátja, azt mondja, hogy nem ő fogadja be Gergőt, hanem Gergő fogadja őt be
apjának. Cecey szól Gergő anyának, hogy szedje össze a pénzét, ő nem akarja ezt elhinni, a
pap mondja, hogy az övé, az Isten adta a fiának, Gergő figyelmezteti az anyját, hogy jól rakja
el, mert jönnek holnap a törökök, mert hallotta, hogy ide jön a török a Cecey kincséért. Dobó
azt mondja, hogy ez komoly dolog és bevezeti a fiút a szobába és kifaggatja. Hogy nézett ki a
hóhér. Gergő leírása alapján Dobó rájött, hogy Móré az, Cecey elmondja, hogy Móré járt itt
vagy hat éve és kirabolta a vagyona egy részét. Dobó megkérdi Ceceytől, hány embert tud
fegyverbe fogni, Cecey válaszolt, hogy körülbelül negyvenet, de a legtöbb vén. Dobó ezt
kevesli, legközelebb Pécs van, de ott meg Szerecsen János az úr, aki János párti és így
ellenség. Cecey azt mondja, hogy futniuk kéne, de nem menekülhet az egész falu, Dobó azt is
mondja, hogy török ellen jöjjön magyar, akármilyen párti is. Dobó mondja Ceceynek, hogy
lemegy Pécsre, segítségért, kiadja az utasításokat, hogy locsolják le a háztetőket, a falu szedje
össze vagyonát, állatait és hozzák ide az udvarra. A kerítés melle hordót meg követ raknak és
a nők kezében is legyen kasza, csákány vagy vasvilla. Azt is megmondja, hogy két óra és
visszatér aztán lóra ült és elment a katonáival.

6
Nyolcadik fejezet
Cecey háza kőkerítéssel van kerítve, egy négyszögletű telken áll, de a kőfal alig egy ember
magas és már omladozik. Már délelőtt ágynemük bútorok, állatok voltak az udvaron.
Fegyvereket élesítettek a fészer mellet, a pap az udvar közepén próbálta, hogy érte-e még a
kardforgatáshoz. Néhány asszony ételt főzött. Ceceynek volt néhány nyílszerszáma, amit
azoknak adott, akik vele harcoltak a Dózsa-háborúban. Dél körül Dobó is visszatért harminc
zsoldossal, a falubeliek ennek is örültek. Néhány helyen Dobó állványokat rakatott és követ
szedetett, aztán összehívta a falu fegyvereseit, Ő pedig tíz puskással a kapu mellet várt, a falu
két bejáratához egy-egy kürtöst küldött. Már három órakor megszólalt az falu keleti
bejáratától a kürt, már mindenki ott volt az udvaron. Kivéve Gergő anyját, mert ő az aranyat
dugdosta, nem merte Ceceynél hagyni, mert félt, hogy elviszi a török. Cecey ráhagyta és
megparancsolta, hogy csukják be a kaput és követ, zsákot rakjanak mögé és csak annyi rést
hagyjanak, amin egy lovas befér. Ezalatt megjöttek a katonák és mondták, hogy jönnek a
törökök. Dobó kérdezte, hogy sokan jönnek-e? A katona azt válaszolta, hogy nem látni csak
az elejét, Dobó haragosan visszaküldte, hogy majd rá ér akkor futni, ha kergetik, a katona
elvörösödve vissza ügetett, Dobó megkérdezte a közelében álló pécsi zsoldost, hogy ilyen
katonák ők mind, mire a zsoldos röstelkedve válaszolt, hogy ők nem ilyenek, csak ez a katona
ma állott be közéjük. Eddig a katona csak szabó volt, még nem látott csatát. Néhány perc
múlva vissza is jött, de akkor már kergették vagy 15-en, mikor Dobó meglátta kiadta a
parancsot, hogy nyissák ki a kaput, a tűzérek lőjenek. Egy török le is esett a lováról, mire a
többi visszahőkölt, addig amig a szabó bement a kapun. Doba meg megkérdezte, hogy
hányan vannak, mire a katona azt válaszolta, hogy ezer katona jön. Erre Dobó megörült és azt
mondta, ha csak száz jön, akkor ma este még táncolunk is. A katona mondta, hogy ő nem
százat, hanem ezret mondott. Dobó válaszolt, hogy tudja, hogy ezret mondott a katona, de ha
ő ezret láttot, akkor csak százan vagy kevesebben vannak. A falu végén már füst szállt fel,
Dobó megkérdezte, hogy jól meglocsoltak-e mindent, mire Cecey válaszolt, hogy a széna
meg a szalma ég. Ekkor megjelent a félszemű janicsár tőrökkel és pisztolyokkal felszerelve,
mellette pedig az a magyar, akit Gergő cigány hóhérnak nevezett, mögöttük pedig akindzsik.
Dobó ordítva Mórét a nevén szólítja, hogy ő az ország szégyene, mire a janicsár csodálkozva
néz rá. Móré megszólal, hogy ne higgyen neki, csak át akarja verni, a janicsár megállítja a
lovat. Dobó megszólítja Őt is és azt mondja neki, téged is ismerlek Jumurdzsák, aztán
megkérdi, hogy ez a török becsület, hísz tegnap még együtt harcoltak. Ezután Dobó ellőtte a

7
puskáját és Jumurdzsák leesett a lováról. Móré Jumurdzsák után nyúlt, de csak a tőrt vette el
tőle, aztán azzal a lóra ütött, az pedig gyorsan elkezdett menekülni. Erre Dobó a töröknek azt
mondta Ott fut az arany! Egy percig nem mozdultak, aztán Móré után mentek, addig Dobó
megszámolta őket. Miután végzet, azt mondta, hogy menjenek a török után, mert azok alig
vannak csak hatvanan. Mielőtt elment, mondta Ceceynek, hogy Jumurzsákot zárja be, majd a
legtöbb falubeli fegyverrel szaladtak ki a kapun a gyújtogatók után. Cecey a pappal meg két
jobbággyal az úthoz szaladt és a korábban csak elájult Jumurdzsákot megkötözték. Miközben
kötözték Jumurdzsákot, Cecey megkérdi tud-e a sakkozni a fejével igent, a szájával nemet
válaszolt. Az egyik paraszt meg akarta ölni az árokban fekvő másikat, de Cecey őt is
megkérdezte, az tudott sakkozni, ezért Cecey azt mondta, ez a ő rabja.

Kilencedik fejezet
Dobó csak este ért haza sok zsákmánnyal meg egy rabbal, Móréval. Cecey boldogan kérdi,
hogy kapták el. Dobó elmondta, hogy a török kapta el, mert nem fiatal lovon ült, így hamar
elkapták. A török már épp kötözte, amikor Dobóék megjöttek, és levágták mindet, aki nem
menekült el. Cecey mondta, hogy hozzák a legjobb tinóját és a legrégebben érlelt borát, Dobó
kérte, hogy még ne és közben nézte, amint Mórét be kisérték a kamrába. Dobó megkérdezte
hol van Gergő, Cecey válaszolt, hogy a lányával játszik, és kérte Dobót, hogy ne mondja el
neki, hogy az anya meghalt. Dobónak Cecey elmondta, hogy az egyik török leszúrta Gergő
anyját, a szoba egyik sarkában feküdt és hogy valószínűleg ott ásta el az aranyat. Dobó
magához hívta Gergőt, Cecey megkérdezte, hogy hova mennek. Dobó megválaszolta, hogy a
rabokért mennek, akiket Gergő mondott. Cecey azt mondta, hogy még él a Dobó törökje,
Dobó meglepődött, hogy még él Jumurdzsák, Cecey elmondta, hogy csak elájult. Dobó
megkérte, hogy hozzák ide Jumurdzsákot és adjanak alá lovat. Jumurdzsák miután meglátta
Gergőt meg a lovát, a csodálkozástól még a szája is tátva maradt, Dobó maga mellé intette
Gergőt, a törököt pedig a katonák hátul vették körbe. Dobó megkérdezte Gergőt, hogy tudja-
e hova mennek. Gergő mondta, hogy fogalma sincs hova mentek, mire Dobó elmondta, hogy
kardért mennek a törökhöz Gergőnek és megkérdezte, hogy Gergő fél-e? Gergő kijelentette,
hogy ő nem fél. Dobó elmondta, hogy az első, hogy a legény bátor legyen, a többi pedig jön
magától, többet nem beszéltek, Gergő fülében pedig elhangzott a harangszó meg, hogy az a
fő, hogy a legény ne féljen- és ez úgy szólt, mint a harang búgása.

8
Tizedik fejezet
A rabokat csak hat aszab őrizte és amint megjelentek a magyar vitézek, azok hatfelé
szaladtak és a rabok elkezdte örülni és ujjongani. A magyarok nem kergették a törököket,
rabok voltak a fő célja a küldetésnek. Dobó először a papnak nyújtott kezet, bemutatkoztak
egymásnak. A rabok örömükben Dobó elé borultak, Dobó azt mondta, hogy ne neki, hanem
Gergőnek legyenek hálásak és rámutatott, Gergő egész életében nem kapott még ennyi csókot
és áldást, mint akkor- de nem is fog sokáig kapni újra. Tizenöt teli szekér- fegyver és sok
minden más- lett a zsákmány, a zsákmányt Dobó a rabok között osztotta el, mert a rabolt
dolgok nagy részéről nem tudták, hogy kié. Ezután Dobó adott Gergőnek egy a kardot és
Gergő azt érezte, hogy nem csak a kardot kötötték hozzá, hanem őt is a kardhoz lett kötve.
Ami nem kellet a vitézeknek, ott hagyták a raboknak. A cigánynál senki nem volt boldogabb.
körül ugrálta a szekerét, a rozsdás fegyvereket kincsként vitte magával, törökösen kendőt
kötött a derekára és oda rengeteg tőrt és kardot rakott, aztán felvett egy dárdát és azzal
piszkálta Jumurdzsák orrát. Erre sokan felnevettek de Dobó rá szólt, hogy ne hetvenkejen és
megkérdezte, hogy hova való a cigány. Ő mondta, hogy mindenhova, ahol muzsikáltatják,
Dobó megkérdezte tud-e fegyvert javítani, a cigány mondta, hogy tud. Erre Dobó el küldte
Szigetvárra, Török Bálint udvarába, mert ott lesz dolga. A cigányasszony kérte hagyj
mondjon jövendőt Dobónak. Dobó megkérdezte a cigánytól, hogy a ő felesége-e a
cigányasszony, aki megmondta, hogy reggel óta igen. Dobó végül oda adta a kezét és a
cigányasszony elmondta, hogy madarakat lát, először piros és fekete madarakat tizennyolcig,
Dobó azt mondja, a madarak az évei, tizennyolcadik madárral egy angyal repül leszáll
Dobóhoz és ott marad vele, a neve Sára. Dobó szerint Sára lesz a felesége neve, a
tizenkilencedik madár vörös villámos felhőket hoz és három nagy oszlop ledől a földön.
Dobó próbálja kitalálni az oszlopokat, Budára, Temesvárra és Fehérvárra tippel, a negyedik
oszlop lángol, de Dobó fent tartja, de már tűz hull a fejére. Dobó erre is tippel, erre Egert
vagy Szolnokot tippeli, a huszadik madár csillogó aranyba van öltözve, a fején korona, a
korona egyik gyémántja pedig Dobó kezébe esik, aztán újra fekete és piros madarakat lát.
Aztán nem láttot más az asszony, csak lánccsörgést hallott meg Dobó sóhajtását, ekkor a
cigány asszony megrázkódott és elengedte Dobó kezét. Dobó azt mondta eszerint börtönben
hal meg és ő is össze borzongott. A pap azt mondta, nincs ennek semmi értelme. Ekkora az
asszony már Gergő kezét fogta, neki is elkezdett jósolni, egy galamb repül Gergővel, fehér
galamb, csak a szárnya rozsdás és tűz veszi körül. Gergő kezéből tüzes kerekek csapnak elő,
ezután a galamb egyedül marad és Gergőt keresi. Ezután elhallgat, elengedi a fiú kezét és a
kezeit az ég felé tartva folytatja: két csillag száll fel az égre az egyik a börtönből a másik a
9
tengerpartról és örökké ragyognak, aztán az asszony a szeme elé teszi a tenyerét. Dobó ekkor
már bolondságnak hívja és azt kéri, öntsenek vizet az asszonyra, Gergőt pedig lovak felé
vitte. A cigány Dobó után kiáltott és megkérdezte, hogy mit csináljanak a törökkel, Dobó azt
mondta, hogy akasszák fel. A rabok mind örömmel vettél ezt a választ, a rabok Jumurdzsák
fejéhez vágták azt, amit velük tett. Néhányan azonnal megakarták ölni, de a nagyfejű paraszt
azt javasolta, előtte kínozzák meg. Tetszett a raboknak az ötlet, a tűzrakás el is kezdődött,
amikor a pap azt mondta, hogy a rabok menjenek a vitézekkel, mert jöhet erre még török és
újra rabok lehetnek még. A rabok között ő az, aki legjobban megérdemli, hogy megkínozza,
miután Őt is megkínozta és ezt senki nem kétli. A legtöbbnek ezek után a haza menésen volt
az esze, a volt rabok egytől egyig felpattantak a kocsijukra, Gáspár és Margit a kocsijukat
összekötötték. Gáspár még mondta a papnak, hogy jól megkínozza a törököt, és sorra
elmentek. Már csak a kocsi maradt, aki felpofozta a törököt, mert megígérte neki, hogy
visszaadja. Ezután már csak a pap maradt ott.

Tizenegyedik fejezet
Gergő azt hitte egy álomban van, amint Dobó mellet ment a kis török lovon és azon
gondolkodott, hogy került ő ekkora dicsőségbe. Hol a lovat nézte, hol a kardot, a lovat
simogatta a kardot meg ki-ki húzta. Ha törökre bukkannának és Dobó mondaná neki, hogy
vágja, akkor bizony Gergő most egy hadseregnek is neki ment volna. Már alkonyodott, veres
volt az ég, Dobó lova megállt és felemelte a fejét, fújt és idegesen toporzékolt. Dobó ebből
azt szűrte le, hogy a lova törököt érez, ezért előre küldött két katonát és vártak néhány percet.
Mikor visszajöttek a katonák, vágtattak a lovon és jelentették, hogy nagy csapat török csapat
jön az országúton. Dobó megkérdezte, hogy messze vannak-e, a katona válaszolta, hogy
nagyon messze vannak és még két óra, mire ide érnek. Dobó megkérdezte, hogy mennyien
vannak, a katonák azt mondták, hogy vannak vagy kétszázan, és Dobó kérdéseiből az is ki
derült, hogy rabokkal és szekerekkel jönnek. Dobó azt mondta az a Kászon utó csapata és azt
mondta, mindegy megtámadjuk őket. Az országút szélesen vezettet fel a Mecsekre, Dobó
kinézte a csapatának, hogy az egyik kanyarban a szikla mögött eltudnak rejtőzni és onnan
megtudják lepni a törököt. Az egyik fiatal szőke hajú katona megkérdezte Dobót nincsenek
kevesen ahhoz, hogy megtámadjanak egy ekkora sereget. Dobó a katonát Gyurkának
szólította és azt mondta válaszul, hogy ha hirtelen megjelennek, akkor nincs ideje a töröknek
rájönni hányan is vannak a magyarok. Meg mire ideérnek addigra már valószínűleg sötét
lesz, és ha nem is tudják az összeset levágni, akkor meg elmenekülnek és egyenként a
10
falukban leütik őket. A nemrég kiszabadított rabok most megjelentek a kanyarban, Dobó egy
katonát küldött oda, hogy szóljon nekik, hogy forduljanak vissza Pécs felé és onnan
menjenek keletre, nyugatra, csak délre és északra ne. Ekkor Dobó Gergő nézett és azon
gondolkozott, hova rakja ezt a gyereket.

Tizenkettedik fejezet
A pap magára maradt Jumurdzsákkal. Jumurdzsák a füvet nézte, tőle tíz lépésre a pap egy
lándzsára támaszkodva. Jumurdzsák hirtelen megszólalt és azt mondta, annyi pénze van,
hogy miután megölte még temesse el a pap. A pap ugyanolyan egy kedvűen nézte tovább.
Jumurdzsák elmondta, hogy temesse el őt miután megölte. A fa alá ásson neki egy sírt, tegye
őt bele ülve és nézzen Mekka felé, aztán már nem beszélt többet, várta a halált. A pap hirtelen
megszólalt és azt mondta, hogy hallotta, amint tegnap Jumurdzsák azt mondta, hogy az anya
magyar volt. Jumurdzsák felélénkült arccal válaszolta, hogy igen. Utána a pap megkérdezte,
hogy akkor valamennyire magyar-e, Jumurdzsák erre is igennel válaszolt. A pap következő
kérdései azok voltak, hogy megkérdezte a török elrabolta- e Őt gyerekkorába, erre is igen volt
a válasz. Azután, hogy honnan rabolták el, azt már Jumurdzsák nem tudta. Aztán azt is
kérdezte, hogy hány éves volt, amikor elrabolták. Jumurdzsák azt mondta igen kicsi, ezután
azt mondta, hogy az apjára nem emlékszik. A következő kérdése az volt, hogy nem
emlékszik- e a nevére, erre nemmel válaszolt. Aztán azt kérdezte a pap, hogy nem emlékszik-
e valamilyen névre kiskorából, erre is nem volt a válasz. Ezután azt mondta a pap furcsa,
hogy a magyar beszédet nem felejtette el, erre azt felelte Jumurdzsák, hogy a janicsárodában
sok magyar fiú volt ott. Aztán a pap azt kérdezte, hogy nem ismert-e egy Somogyi Imre nevű
laki gyereket, Jumurdzsák azt mondta, mintha ismert volna egy ilyen nevű gyereket. Aztán a
pap elmondta, hogy amikor elrabolták, akkor úgy öt éves lehetett, nagy kerek fejű volt és egy
lóhere alakú anyajegy van a mellén, és a pap megmutatta a sajátját. Jumurdzsák azt mondta
sokszor látta ezt a anyajegyet amikor fürödtek, de most már valami török neve van a fiúnak,
Ahmed vagy Kubát. Aztán megkérdezte, hogy nem szolgálnak együtt, mire Jumurdzsák azt
mondta, néha igen, néha nem szolgálnak együtt. Most Perzsiában szolgál, a pap fel-alá járkált
és egyszer csak azt mondta hazudsz. A török szemébe nézett élesen, mire az lesütötte a
szemét. A pap elvetette a témát és azt mondta neki, hogy nem öli meg. Jumurdzsák annyira
boldog volt, hogy azt mondta a papnak, hogy vegye el mindenét és tegye szolgájává és hogy
hozzá képest kutya is hűtlenek tűnik majd. Erre a pap azt mondta, hogy már csak az a kérdés,
hogy mi fogja biztosítani, ha most ő elengedi, akkor nem kezd el újra rabolni
11
Magyarországon. Jumurdzsák először Allah- ra esküdött, de ezt a papnak nem volt elég. Erre
Jumurdzsák azt mondta, hogy megesküszik arra a legkeményebb esküre, amit török tehet. A
pap összefont kézzel a rab szemébe nézett, a pap lehordta amiért Jumurdzsák butának hitte a
papot, a török homlokán erre verejték jelent meg. Ezután Jumurdzsák azt mondta, hogy
bármit mond a pap, azt ő már meg is csinálta, a pap azt mondta, hogy minden töröknél van
egy amulett, ami védelmezi őt a csatában és szerencsét hoz neki. A török feje lecsüggedt, a
pap elmondta, hogy neki nem kell a pénze, hanem az amulett. A török elmondta, hogy az ő
amulettje a nyakában lóg. Miután elvette, eloldozta Jumurdzsákot, a török mire megfordult, a
pap már a nyakához szegezte a dárdát, Jumurdzsák szinte tüzet köpött. Jumurdzsák azt
mondta a papnak, hogy hülye volt, amiért elengedte, pedig érte nagyon sok pénzt fizetek
volna, hogy kiváltsák.

Tizenharmadik fejezet
A nap már lement, amikor a pap a kocsijára szállt. A kocsisor végét még látta, amint
elfordultak Pécs felé, de azt gondolta, hogy az csak a sor egyik része és a többi ment tovább
észak felé. Ismerte az utat az otthona felé, nincs is arra más felé országút Pécstől
Székesfehérvár felé és onnan Budára. De a pap csak Lakig megy, a Bakics Pál kastélyáig, ott
majd egy keskeny úton elfordul a Balaton felé és ott egy nyírfaliget alatt a faluja, azon
gondolkozott mennyire fognak örülni és csodálkozni a hívei, amikor megjön. Megindult a
lejtőn, Dobó csapata állta útját és amikor az egyik katona felismerte, hogy a rabok közül való,
megkérdezte miért fordult vissza, a pap nem értette a kérdést. Dobó megszólította a papot és
megkérdezte, hova megy. A pap elmondta, hogy Kishidára, ezután Dobó megkérte a papot,
hogy vigye el Gergőt magával, aztán vigye el Török Bálinthoz. A pap erre azt mondta, hogy
szívesen elviszi. Dobó elmagyarázta, hogy félti Gergőt, hogy megsérül, mivel egy nagyobb
török csapatnak mennek most neki. A pap megfordította a kocsiját és megkérdezte, hogy
felszáll a kocsira vagy a lován marad. Gergő szomorúan válaszolt, hogy a kocsi mellett
lovagol majd. Gergő várta a véres küzdelmet, Dobó mellett biztonságba érezte magát, az sem
érdekelte, hogy egymást fogják ölni az embereket. Azt gondolta a török nem ember, hanem
fenevad, ami az ország feldúlja. Már gyermek szívével is gyűlölte a törököt. Dobó lehajolt és
megpuszilta Gergőt és azt mondta, hogy az Isten áldja meg őt, azt is mondta, hogy tudja,
hogy Gergő szívesen velük tartana, de még csizmája sincsen Gergőnek. Tartson a tisztelendő
úrral és majd néhány nap múlva találkozunk -ezeket mondta Dobó mielőtt elváltak. A pap

12
eloldotta a kerékkötőt, a lovak közé csapott, hogy induljanak el gyorsan. Gergő lassabban
poroszkált mögötte és látszott rajta, hogy szomorú.

Tizennegyedik fejezet
Már nagyon beesteledett, amikor a pécsi vár elé értek A pap nem állt meg, mert délutánra
haza akart érni, így mentek tovább. Az egész Mecseket meg kellett kerülniük, éjfélkor
kivilágított a hold és világította az utat. Gergő ekkor már mindig elől lovagolt és amikor
rossz hidat látott, akkor hátra kiáltotta a papnak. Éjféltájban elértek egy csárdához, a pap azt
mondta a Gergőnek, hogy nézzen be, hogy csárda vagy más ház-e, mert a lovakat itt
megetetik. Gergő be lovagolt és néhány perc múlva visszajött és azt mondta, hogy üres a
ház, mert még az ajtó sincs becsukva. A pap azt mondta, mindegy itt megetetik a lovakat és
befordult az udvarra a kocsival, egy kis fehér szőrös kutya ment eléjük, de senki rajta kívül
senki sem jelentkezett. A pap leszállt a lováról és körbe járta a háza. A ház sötét volt, az
összes ajtó és ablak tárva nyitva volt, küszöbön egy széttört szekrény volt és látszott, hogy ott
török járt. A pap is azt mondta, hogy nincs itt rajtuk kívül senki. Azt mondta, hogy először
nézzék meg a kutat, mert már nagyon ég a bőre, leengedte a vödröt és vizet húzott fel. Aztán
elkezdett kutatni a kocsiján, volt ott minden: ágynemű, gabona, láda, faragott szék, egy
hordónyi bor, zsákok. Az egyik zsák puha volt, azt kibontotta és azt talált, amit keresett:
fehérneműt. Egy kendőt megnedvesített, levetkőzött és átborogatta magát vele. Gergő is
leszállt a lováról és oda vezette a lovát a vályúhoz, hogy addig hagy igyon. A pap a
mosakodás után megetette a lovakat és mivel az egyik zsákban kenyeret talált, ezért azt
maguknak bontotta ki. A pap megkérdezte Gergőt, hogy éhes-e, Gergő válaszolt, hogy éhes, a
pap kihúzta a kardját, de mielőtt felvágta volna a kenyeret, az arcát az égnek emelte,
megköszönte, amiért Isten kiszabadította és a mai kenyerét is megadta neki. Az ég tiszta volt,
ezért a hold olyan volt, mint egy fehér lámpa a vacsorához, a kút szélére ültek és ott kezdtek
el enni. A pap a kutyának adott néha, Gergő pedig a lovával osztozott 50%-50%-ban. A
távolból halk pata dobogás hallatszódott a két evő felfigyelt erre és nem rágták tovább az
ételt. A pap azt mondta, hogy lovas jön, Gergő meg azt mondta, hogy csak egy jön és ettek
tovább. A dobogás lassan robogás lett, a lovas a csárda elött megállt és belépett az udvarra. A
papnak törökül köszönt a kendő miatt, amit a fején hordott. A pap felállt és megmondta, hogy
magyar. A pap és Gergő is megismerte Mórét, és Gergő megborzongott. Móré megkérdezte
ki van itt, és hol a gazda A pap válaszolt, hogy nincs itt más, csak ő meg ez a kisfiú, a ház
lakatlan. Móré azt mondta, hogy neki egy kipihent ló kell, a pap vállat vont és azt mondta itt
13
bizony alig van kipihent ló. Móré azt mondta nincs pénze, de mindketten keresztények és
adja oda a lovát. Egy pillantással megnézte a két lovat, a Gergő lova az árnyékban legelt és
kicsi volt, ezért hitványnak nézett ki. Válasz nélkül felült a pap lovára, a pap azt kérdte
Mórétól, legalább azt mondja meg, hogy hova fut? Móré nem válaszolt, csak száguldott
tovább. A pap nem örült annak, hogy elvitték a lovát, ahogy megmozdult érezte, hogy valami
kiesett a zsebéből, ezért lehajolt és felvette. Rájött, hogy Jumurdzsák talizmánja van nála, a
zacskóban, miután kinyitotta egy gyűrűt talált- egy négyszögletes fekete kő volt benne.
Gránit vagy obszidián volt-e, azt a holdfényénél nem lehetett megállapítani, viszont azt, hogy
egy halványsárga kőből egy hold van rajta és körülötte öt gyémántcsillag. A zacskó
belsejében csillogott még valami: ezüstfonalakból varrtak bele törökül szavakat. A pap értett
törökül, de ezeket az írásjeleket nem ismerte. Gergőre nézett, aki eddigre már a ruhás zsákon
aludt.

Tizenötödik fejezet
A napsugara pompásan sugárzik, pedig a Balaton körül nem láthat mást, csak leégett
háztetőket, holtakat és letíport vetéseket. Ha az Isten arca a nap volna, akkor nem sugarokat
szórna szét, hanem inkább sírna. A pap tudta, hogy az ő faluja is le van rombolva, de amikor
meglátta feldúlt faluját, mégis könnybe lábadt a szeme. Az egész faluját elpusztították, nem
maradt ép tető, ép kapu, az udvarokon széttört bútor maradékok, hordódongák és
liszthulladék, halott emberek és állatok. Sehol egy élő ember, csak gyáva kutyák, akik a
veszedelem elött elmenekültek és utána visszajöttek és néhány szárnyas, akik el tudtak
repülni a rablók elöl. A pap leszállt a kocsiról és levette a süvegét. A pap Gergőnek is szólt,
hogy ő is vegye le a süvegét, mert itt már senki nem él. A lovakat vezetve mentek tovább,
egy hosszú, ősz hajú paraszt keresztbe hevert az úton, de a kezében még mindig vasvilla volt.
A pap felismerte a parasztot, aki a bírójuk volt és a keresztneve András volt. Megfogta
halottat, lehúzta az útról, hogy a lovak elmehessenek mellette. Egy másik paraszt a kerítésen
át lógva “nézte” a saját vérét, amint lecsorgott az útra. A disznója ott legelt az ágytollal
ellepett udvaron. A disznót nem bántja a török. Egy csecsemő is ott hevert az udvaron, a
mellén egy nagy tátongó seb volt. A pap fogta a lova kantárát és úgy vezette. Nem nézett se
balra, se jobbra, csak az utat nézte, aminek pora a napfényében sárgállott. Végre a paplakhoz
értek, aminek nincs teteje, mert elégették. A megszenesedett ollófák nagy A betűket képezve
meredeztek a tető arasznyi hamuján, az ablakok fölött fekete a fal, mert ott tűz is égett. Akkor
gyújtották fel az ablakot, amikor őt forró vízzel öntötték le, hogy adja ki a templom kincseit.
14
A pap az udvar közepén állt, ahol a diófaláda töredékei, könyvek, gabonahulladék,
tönkrement szobai virágok, széklábak és azedénycserepek voltak ott szét szétszórva. A láb
nélküli asztal mellet egy fekete ruhás idős asszony hevert, a nő hanyatt feküdt, karjai
szétnyújtva volt, és fekete vértócsa volt körülötte. A papnak az édesanyja volt a nő. Itthon
vagyunk-mondta a pap, miközben könnyes arcát Gergő felé fordította.

Tizenhatodik fejezet
A pap és Gergő két napig szünet nélkül temettek, a pap levette a kocsija oldalát és három-
négy halottat vitt egyszere a temetőbe. Gergő mindig a kocsi elött járt karddal az oldalán,
amit Dobótól kapott, kezében pedig a temetői kereszt. A pap hol énekelve, hol imádkozva
vezette a lovait, de neki is ott volt a kard az oldalán. A temetőn a pap a halottakat letakarta
gyékénnyel, hogy a hollók vagy a varjak ne férjenek hozzá a hullákhoz. A harmadik nap
délelőttjén egy asszony meg egy gyermek jelent meg a faluban, azok a nádasban bújtak el,
este pedig két férfi tért haza. A két férfi meg a pap ásták meg a sírokat a halottaknak. Mikor
az összes halottat eltakarították, a pap csak akkor kezdte el a hajlékát rendezni. A házban
három szoba volt, de mind a három szoba teteje beszakadt. Először az utcai szobát tetőzte be
a pap, hogy legalább az esőtől védve legyenek, ezután egy szekrényt rakott össze és Gergővel
behordtatta a könyveket. Gergelynek a sok szomorú munka után tetszett a könyvhordás, a
néhány könyvet meg is forgatott, hogy képesek könyvek-e. Öt képes könyv volt, közülük az
egyikben mindenféle bogarak voltak, a másik meg virág rajzokkal volt tele. Összesen
harminc pergamen kötésű könyve volt a papnak, az asszony addig a konyhát csinálta meg és
főzött cukorborsót hús nélkül és rántott tojás levest. Két tálnyi étel kellett egy egész falunak.
Ebéd után a papnak szomorúsága egy kicsit enyhült. A pap kivezette Gergőt a kertbe egy
kápolnához, a török annak az ajtaját is feltörte. Csak egy lóca, egy tűzhely és hosszúkás
üvegek voltak benne, a török nem is rombolt benne. Az üvegeket kémia kísérletekhez
használták és a pap csodálkozott is, hogy nem romboltak benne. Ekkor egy asszony lépett be
a kápolnába és egy egyéves kis gyermeket hozott be- holtan. Az asszony arca vörös volt a
sírástól, és kiderült az az ő gyereke volt, a neve János volt. A pap megígérte, hogy eltemetik a
gyermeket és felvette a süvegét, Gergely is felvette a keresztet és elindult előttünk. Az
asszony elmondta, hogy elrejtette a gyermeket egy gabonaverembe, aztán ő is elfutott. Éjjel
vissza akart menni a gyermekéhez, de akkor egy másik török csapattal találkozott, akik az
egész nádast feldúlták, ő nem tudta, hogy kit vittek el és kit öltek meg. Mikor ő visszajött,
így, holtan találta a gyermekét. Az asszony megkérdezte Istent, hogy miért vette el tőle a
15
gyermekét! A pap megkorholta, hogy ne kérdezze az Istent, mert az Isten tudja mit csinál, az
asszony pedig nem tudhatja az. Az asszony megkérdezte, hogy akkor miért született az ő
Jánoskája, hogy így haljon meg. A pap erre azt válaszolta, miközben a sírt ásta, hogy nem
tudjuk miért születünk és azt se tudjuk, hogy miért halunk meg és megkérte az asszonyt
többet ne beszéljen az Istenről. Ezután az asszony virágokat és füveket szórt a gyermekre.
Aztán elkezdett sírni, hogy az ő gyermeke nem fogja őt többet megölelni, nem fogja többé azt
mondani, hogy anyu, hogy nem simogathatja meg a gyermeke szőke haját. A pap felé fordult
és tovább siránkozott, hogy milyen szép szeme volt a gyermeknek, amivel olyan szépen
tudott nézni. Ezután a pap betemette és megveregette a sírt ásóval, majd ezután letört egy
kereszt alakú ágat és a sírra tette. Az asszony azt sajnálta, hogy az Isten elvette tőle a
gyermeket. A pap erre azt mondta, amit az Isten elvett, azt vissza is fogja adni. Ásót és a
kapát a vállára vetette és bólogatva folytatta, hogy az Isten úgy csinálja, hogy bárki, aki
meghal, azt várja valaki a csillagok között. Ez néha a felnőtt, néha a gyermek, de mindig vár
ott valaki valakit. Haza indultak, az asszony csöndesen sírdogálva követte a papot. Amint
elhallgatott a pap, újra zokogni kezdett az asszony, és azt kérdezte a paptól, hogy ugye,
milyen szép szeme volt az ő gyermekének.

Tizenhetedik fejezet
Másnap Gergőék megindultak Szigetvár felé. Felhőtlen nap volt, a feldúlt falvakban
mindenhol temettek és házakat fedtek be. Kevés élő ember volt. Mikor elérték a szigetvári
nádast, a pap a tornyon lévő kék és vörös zászló alapján tudta, hogy az Úr otthon van. A pap
elmondta, hogy ha Dobó meghalt a csatában, akkor ő szívesen magához veszi Gergőt.
Beértke a várba- külső vár, új város, óváros, majd a vár. A várudvaron ép lovagi verseny
zajlott, a medvefejes sisakú volt Török Bálint. Karddal, majd buzogánnyal csaptak össze. Az
úr legyőzte ellenfelét. Török Bálint bajuszos volt. Az ellenfele a törökül káromkodott, rab
volt. Török Bálin újabb rabot hívott párbajra, hisz aki legyőzi Őt, annak szabadság a jutalma.
Egy izmos, ritka szakállú török vállalkozott a párbajra. Pallossal, karddal csaptak össze,
Bálint úr törököt karjánál fogva lerántotta a lóról. Török kikérte a nem lovagi lerántást, majd
egy sovány és szürke szakállú rab ismét meg akart vele küzdeni. A rab tizenhetedszerr
küzdött meg az úrral. Török Bálint kopjával könnyen legyőzte a törököt. A török a küzdelem
után kegyelemért könyörgött, majd mikor elutasította Őt Török Bálint, akkor megátkozta Őt.
Török Bálint hozzászokott ehhez az átkozódáshoz, könyörgésekhez, csak bosszantotta Őt.
Rabokat abban az időben pénzért vagy magyar rabokért szokták elengedni. Bálint úr ezután a
16
pappal beszélt, megtudta, hogy megölték a híveit, az édesanyját is. Ezek után Gergőt vette
szemügyre, már hallott róla, vitte is a felségéhez, mint Dobó apródját. Gergő ekkor tudta
meg, hogy Dobó ötven katonával neki ment kétszáz töröknek, Dobó megsérült a combján.
Gergő ezek után Török Bálint 3 és 5 éves fiával ismerkedett meg. A nagyobb Jancsi, a
kisebb Feri volt. Gergő megmutatta a kardját neki, a három gyerek hamar barátok lettek.
Bálint úr megtudta, hogy a pap beszél törökül és németül. Kérte, hogy legyen az Ő újhitű
papja, gyermekei nevelője. Látva, hogy Gergő milyen jól el van a fiaival őt is magához akarta
venni a fiai mellé, harmadik nevelőnek.

Oda Buda!

Első fejezet
János király meghalt és az örököse egy csecsemő. A nemzetnek nincs uralkodója, így nagyon
hasonlít az ország azokra a címerekre, amiben a griffek a lebegő korona után nyúlnak. A
nemzet nem tudja, hogy kitől féljen jobban, a töröktől vagy a német keresztényektől. A német
Ferdinánd Budára küldte a generálisát, a török császár pedig maga megy kitűzni a zászlót a
magyar palotára. Az évszám 1541.

A Mecsek útján éjjel két lovas lovagolt, az egyik egy sovány és borotvált arcú ember, aki
pap, a másik egy tizenhat éves fiatal ember, hosszú hajú úrfi. Mögöttük egy lovas szolga, aki
két zsákon ül, a hátán egy tarisznya, amiből három nyélféle lóg ki, az egyik valószínűleg
puska. Egy öreg vadkörtefánál megállnak, a fiú emlékszik rá gyermekkorából, hogy van
benne egy odú, amibe valószínűleg egy ember bele fér. Gábor pap volt a pap, a diák meg
Bornemissza Gergely. A pap nem sokat változott, a szemöldöke ki nőtt, a szakállát és
bajuszát vágatta valószínűleg a forró víz nyomai miatt. Gergely viszont csaknem férfivá érett
a növésében, k az arca színe maradt ugyan olyan pirosas- barna, mint volt. A szolga két ásót
adott a papnak és Gergőnek és az országúton fa felé elkezdtek ásni egy gödröt. A szolga
elhordta a földet az árokba. Emberderékig érő gödröt ástak, a szolga utána árkot ásott a
gödörtől a vadkörtefáig. A gyepet visszarakták utána, így semmi sem látszódott
munkájukból. Közben a kiásott gödörbe a pap meg Gergely puskaporos zsákot rakott. A
szolga közben kitalálta, hogy itt valakit fel akarnak robbantani, mégpedig a holnap erre jövő

17
török császárt. Közben már eljött a holnap. Ezek után a pap elküldte Jánost az Mecsek
tetejére figyelni az utat, jelezni, ha jön a török császár. Utána pedig a pap és Gergely elaludt.

Második fejezet
Dél közelében visszaért a szolga, akinek beszámolója alapján a pap rájött, hogy még csak a
táborverők érkeztek meg. Így még van egy napjuk, ezért úgy döntenek, hogy elmennek
Ceceyhez. Gergő virágot szed a “feleségének”, Évának. A leendő feleségével együtt majd a
falut is meg örökli Gergő. A faluban megtudták, hogy Ceceyék elköltöztek Budára. Itt
hagyták a ház mindenesét Tulipánt, aki az a török volt, aki azt mondta Ceceynek régen, hogy
tud sakkozni. Sakkozni Tulipán nem tudott, de főzni, minden ház körüli munkát meg tudott
csinálni. Cecey meg is kedvelte, mert Tulipán csinált neki egy ujjal ellátott fakezet. Előtte
még Gergő a temetőben az anyja sírjára rakta a hozott virágot. Nem Tulipán nyitott kaput
nekik, hanem a felesége, Tulipánné. Tulipán ugyanis részeg volt, mint az asszonya elmondta,
ő mindig részeg. Tulipán szerint azért iszik most, mert miután 25 évig török volt, addig nem
ihatott. Gergő megbeszélte vele, hogy a felesége főz ma rájuk. Később Gergő azon kezdetett
el, hogy mi lesz, ha Buda vára elesik. A pap szerint ez nem fog bekövetkezni. Ezek után
Gergő megmutatta Cecey és a felesége arcképét.

Harmadik fejezet
Este későn feküdtek le, a pap levelet akart írni még este. Gergely is írt egy levelet Évának,
hogy miért nem szóltak neki, hogy elköltöznek. Vagy ha írtak neki, akkor máskor keresenek
jobb embert a kézbesítésre. Gergely hamar felkelt egy bőgő tehén miatt. Át ment ébreszteni a
papot, hogy induljanak, de a pap nem volt a szobájában, még az ágyát sem használta.
Gergely megkérdezte Tulipánnét, hogy hol van a pap, az asszony elmondta, hogy az egyedül
elment még éjjel. Gergő visszament a pap szobájába és talált egy neki szóló levelet. A
levélben a pap leírta, hogy a tervet egyedül hajtja végre annak veszélyei miatt. Gergőre még
szüksége van a hazának, fiatal. Egyetlen kincsét- Jumurdzsák amulettjét ráhagyja, mint akit
legjobban szeret a világon. Könyvesházát, fegyvereit, virág és kőgyűjteményét is elosztja.
Elbúcsúzik Gergőtől, Török Bálinttól és annak Fiaitól. Gergő ezek után Tulipánhoz ment és
megkérdezte-e megvan-e még a török ruhája, de azok már nem voltak meg. A török
elmondta, hogy van egy hely, ahonnan titokban megtudják nézni a török hadat, úgy, hogy
alulról nem látják őket, így nem kell álruha sem. Gergelynek tetszett az ötlet és el akarta vinni
18
Tulipánt. Tulipánné nagyon féltette a férjét, ezért mondta miért nem viszi el magával Jánost,
hiszen ő a szolga, János is így volt vele, végül Tulipán megnyugtatta és meggyőzte a
feleségét, hogy nem fogják elvinni őt a törökök. Így végül Gergő és Tulipán együtt ment el
török császárt nézni.

Negyedik fejezet
Tulipán elkezdte magyarázni, hogy mikor kik jönnek sorrendben. Elsők gurebák, akik
mindenféle kevert nép, utána ulufedzsik, zsoldos katonák, tábori rendőrök. Majd sziliárdok,
a zsoldosok, majd íjas, tegzes szpáhik, majd a kegyetlen, vad tatárok. Nisadzsi bég jött, aki a
császár nevét írja fel a papirokra. Ezek után a defterdár következett, a törökök pénzügyi
minisztere. Majd káziaszker, a főhadbíró. Utána a csaznegírek, vagyis főtálalók, majd az
udvari testőrség csapata. Utána jöttek az udvari vadászok, a császári ménes, meg a kapudzsik-
szultán házőrzői. Majd tízezer janicsárok, majd a csauszok. A császár még messze volt, ezért
ettek, ittak egyet. Közben Tulipán megmutatta a bilincsét-azzal azt tudják mondani, hogy
Tulipán rab, így a török Őt felszabadítja, ha elfoglalják. Tulipán elmondta milyen jobb
magyarnak lenni, mint töröknek- az étel, ital miatt. Gergő Tulipánnal felolvastatta a gyűrűn
lévő szöveget. Tulipán beszélt kicsit a szultánról, aztán Tulipán elmondta, hogy mi lesz még
ezután a felvonulás során. A janicsárok között sokat megnevezett és elmondott róluk
érdekességet, aztán egyszer csak Tulipán meglátta Jumurdzsákot. Ezen mindketten
csodálkoztak, hisz úgy tudták, hogy a pap megölte. Ezután Gergő megkérdezte, hogy mennyi
idő, amíg Budára érnek a sereggel. Tulipán szerint néhány napot piheni is fognak, vagy a
meleg vagy az eső miatt. Azután látták a szultán fiait és Jumurdzsák apját. Ezután meglátta a
szultánt, aki egy magányosan haladó, egyszerű lovas volt, csak egy előtte kerengő dervis
mutatta meg Őt. Aztán csak egyszer hallották a robbanást és Gergő tudta ez mit jelent. Sajnos
a pap a janicsáragát robbantotta fel tévesen.

Ötödik fejezet
Néhány perces néma csend volt, majd a sereg fel kavargott, mint a hangyaboly. A janicsárok
tudták, hogy aknarobbanás volt, janicsárok szétszóródtak az erdőben. De mást nem találtak
csak a papot, Gergőt és Tulipánt. A papot 2 oldalról fogták, nem volt jól, nem lehet tudni
csak elájult vagy már meghalt. A szultán elé vitették a három rabot, aki megkérdezte Tulipánt
kik ők és mi volt ez a robbanás, hogy ők őt akarták-e megölni. Tulipán félig igazat, félig
19
hazugságot mondott el, amikor elmondta, hogy Gergő Török Bálint fogadott fia és ő egy rab.
Gergővel gombát szedtek, amikor meg hallották a török sereget, jöttek megnézni, Ő el akart
szökni a fiútól. Aztán azt mondta, hogy a papot nem ismerik. A szultán le szedette a láncot a
törökről és átrakatta Gergőre. Eközben a papról lemosták a vért vízzel, a papot pedig
orvosokhoz vitték, hogy gyógyítsák meg. Gergő sápadt volt és rettegett, a rabok közzé
vetették. Később Tulipán már janicsár ruhában oda ment hozzá és azt mondta a többieknek,
hogy az övé ez a rab. Gergő már majdnem elhitte, hogy Tulipán áttért, de Tulipán meg
nyugtatta, hogy Ő még vele van.

Hatodik fejezet
Gergely gyalogos rab lett a gyerek rabok között. Oldalt janicsárok voltak mellettük, mögöttük
pedig ágyúkat húztak. Az egyik gyerek rab vízért könyörgött, Gergő továbbította a kérést
Tulipánnak, de Tulipán sem tudott adni, elhagyta a kulacsát. A lábán lévő láncot hol az egyik,
hol a másik kezével vitte. Alkonyatkor már Gergő alig bírta a nehéz lábbilincset. A gyerekek
akkor már az ágyukon, tevéken ültek. Gergő megkérdezte messze vannak-e még az egyik
katona azt mondta nem. A török katona meglepődött, hogy Gergő tudott törökül. A török
kerek arcú, fiatal volt és termetes növésű volt, szakadt volt a ruhája, a karjai erősek voltak. A
fegyvere két handzsár volt, az egyik szarvas a másik marha csontból volt. Azon még a két
bütyök is ott volt. A fő fegyvere egy rozsdás dárda, volt. Egy szabad katona volt, aki csak a
zsákmányért harcolt. Nekik bárki parancsolt, de csak addig engedelmeskednek, ameddig tele
nem tömik a tarisznyájukat. Az ő tarisznyája nagy, de üres volt. A katona megkérdezte, hogy
Gergő török-e. Gergő megmondta, hogy nem török és hogy nem akar egy rabló néphez
tartozni. Az óriást nem érdekelte a sértő megjegyzést. Egy kis idővel később a török
megkérdezte, hogy az írni olvasni tudó Gergő nem akar-e török lenni. Elmondta, hogy az
egyik írni, olvasni tudó török pasa is magyar volt korábban. Aztán már nem beszélt többet.

Hetedik fejezet
Beesteledett és csillagok is fent voltak. Miután az óriás török szó, hogy megérkezek utána
még nagyon sokáig meneteltek. Mindenki megtalálta a maga sátrát keresgélés nélkül, a
rabokat egy U alakban elrendezett sátrak közé kísérték be, az U betű ölébe. Gergő Tulipánt
kereste a szemévél, de csak egyszer látta. Aztán félelme támadt, hogy mindketten rabok
lesznek és nem menekülnek meg. Később vizet szerzett és egy mogorva katonához hozzá
20
szólt, de az nem válaszolt neki, ezért nem tudott beszélgetni senkivel. Később meglátta
Jumurdzsákot, megszólította. Megkérdezte, hogy maradt életben 9 éve, ezután Jumurdzsák
kifaggatta Gergőt, hogy honnan ismeri Gergő a papot és látta -e valaha Gergő az ő gyűrűjét.
Gergő azt mondta, hogy nem látta a gyűrűt és azt elmondta, hogy a pap itt van, Ő a szultán
fogja. Ezután Jumurdzsák elment, minden őr köszönt, tisztelgett neki. Ezek után ételt hoztak
a raboknak, az étel olyan volt, amiről Gergő már nem egyszer hallott- lisztes ízelten leves.
Letette hamar a kanalat és lefeküdt a fűbe, a többi rab később ugyan ezt tette. Mindenki aludt
csak Gergő nem. Az őr, mindig mikor elment Gergő mellet, őr ránézett. Gergő ez nem
tetszett. Ekkor visszatért a korábbi óriási török őr, aki elmondta, hogy alig találta napraforgót.
Az óriás török azt mondta, hogy tábor építő törökök már mindent megették, viszont a rabok
őre szerint, a magyarok vittek el mindent. Mert ha a magyar megtudja, hogy jön a török,
mindent learatt, akkor is, ha az még nem érett be. Ezután Gergő beszélt az óriással, aki
elmondta, hogy most először van hadban, csak később kap ételt. Eddig otthonában
elefántcsordás volt és a neve Hasszán. A másik azt mondta, hogy a többiek Hajvánnak hívják,
mert bolondnak tartják.

Nyolcadik fejezet
Gergő is próbált kezdett aludni, de az agya nem hagyta, dolgozott tovább. Nem örült, amikor
látta, hogy Hajván mellette eszik, Hajván felajánlotta, hogy Gergőnek is hoz egy kis ételt.
Hajván csodálkozott, amiért Gergő nem éhes. Hajván szólt, hogy szeretne valamit mutatni
Gergőnek, ha a hold jobban világít, ekkor öt másik rabot hoztak be. Az egyik magyar volt és
követelte, hogy engedjék el. De a török nem értette a magyar szót, rá sem hederítettek. Gergő
közelébe rakták le az öt rabot, abból a nőt elvezették másfelé. Ezután Gergő elkezdett
beszélgetni a magyarral. A magyar egy varga és Budáról való volt, az is kiderült, hogy ismeri
Ceceyt és családját. Elmondta, hogy Cecey meg Bálint úr minden nap kimennek hadakozni
némettel. Minden nap nyakig véresen térnek vissza. Ceceynek már levágták a fa kezét, aztán
elmondta, hogy Cecey lányának, Évának is vart már neki cipőt. Aztán a varga azt mondta,
hogy szerinte nemsokára Buda is eleshet mert ugyanazok a dolgok történnek ott, mint
korábban Nándorfehérvárnál. Elmondta, hogy a családját már korábban Sopronba küldte, de
ő nem ment velük, mert jól keresett a nagyurak cipő varrásából. Ezután már nem tudta
befejezni, mert Hajván arrébb dobta és ő ült le a helyére. Már mindenki, amikor Hajván
elővette kincsét-egy holt dervistől ellopott papírokat. Azt mondta, hogy ha Gergő elmondja,
hogy mi van a papíron, akkor ő fizet neki. Gergő, miután megnézte azt mondta, hogy az a
21
szerencséje, hogy neki mutatta, mert a többi török elvenné tőle. Gergő azt mondta, hogy neki
nem kell a pénz, hanem nézze meg a papot, hogy él-e még. Gergő látta, hogy a papírok egy
kém rajzai, legtöbb magyar vár gyenge része, támadhatósága volt rajta. Gergő nem tudott
mást tenni, mint, hogy máshova rajzolta a jelöléseket. Eger vára viszont felkeltette az
érdeklődését és azt a lapot és elrakta. Hajván elmondta, hogy még él a pap, de nem éri meg a
reggelt a pap. Gergő azt mondta, hogy meg is kell, hogy szöktesse Őt a titokért cserébe.
Hajván nem akart ezt, de Gergő meggyőzte, hogy nehezen talál majd olyan törökül és latinul
is értő embert, aki segítene neki önzetlenül. Hajván elkezdte fojtogatni, de abba hagyta, mert
Ő gazdag akart lenni, nem pedig bajba kerülni. Gergő azt mondta, hogy először szedje le a
bilincset a lábáról, aztán majd szerezen neki török ruhát és bármilyen fegyvert. Hajván
elment intézni a dolgokat.

Kilencedik fejezet
Gergő lefeküdt, úgy tett, mintha aludna. Nem akart elaludni, de végül mégis elaludt. Az
álmában egy korábbi napját látta, Somogyvári ókastélyban volt Török Bálint úr két fiával. A
pap azt mondta, hogy mostantól nem tanulnak történelmet, botanikát és ilyesmit, csakis
német és török nyelvet és kémiából a puskapor gyártást. A kis Feri azt mondta fölösleges
ezeket is tanulni, mert már bármelyik török rabbal tudnak beszélni, a némettel, pedig Bálint
úr nem szövetkezik és az úrnak annyi a puskapora, hogy az kifogyhatatlan. A pap azt mondta
erre, hogy ő még rendesen olvasni sem tud, ekkor megjelent Bálin úr és mondta, hogy
öltözzenek át mert vendégek jöttek. Az egyik vendég Zrínyi Miklós volt, aztán az urak
faggatták a gyerekeket, hogy miket tudnak. Bálint úr azt mondta Jancsinak, hogy mondja el,
hogy kell ágyút csinálni. Miközben mondta a testvérével majdnem összekaptak, ha vendégek
el nem kapják őket. Aztán Zrínyi és Feri azt kérték, hogy Tinódi Lantos Sebestyén énekeljen.
Tinódi elkezdte énekelni a legújabb énekét, bár az nem éneklés volt, amit Ő csinált. Néhány
sort énekelt, a többit mondta. De ha ő mondott egy szót, akkor az megindító volt, ha azt
mondta, hogy harc, a közönség akkor már látta is a csatát. Már az első versszaknál
könnyeztek, aztán mikor a vers végéhez értek, Zrínyi azt mondta addig nem alszik
nyugodtan, amíg a török Magyarország bármelyik részét bitorolja. Aztán vitázott Török
Bálinttal, hogy a török a rosszabb-e a németnél. Amikor felállt a kardja csörgött, ekkor föl
ébredt Gergő. Hajván volt előtte, nem Zrínyi, és hozott török ruhát. Azt mondta az úton
szereznek majd lovat. Aztán mentek egy kereskedőhöz, akitől lovat és sarkantyút vettek.

22
Tizedik fejezet
Eközben Jumurdzsák a betegek sátránál járt és a papot kereste. Miután néhány őrtől
megtudta, hogy hova kell mennie, oda ment az ottani őrökhöz és megkérdezte tőlük bemehet-
e a paphoz. Az őr azt mondta, hogy kérdezze meg az orvosokat. Az orvosok elött Jumurdzsák
meghajolt és megkérdezte bemehet-e? Az egyik orvos kétértelmű választ jelzett. Lehet, hogy
nem lehet bemenni vagy menj csak be. Jumurdzsák a másodikat választ választotta, a papot
gyaurnak nevezte. Elmondta neki, hogy ő Jumurdzsák, az akit neki fel kellett volna
akasztania, de a pap elengedte a talizmánjáért. Jumurdzsák elmondta, hogy mióta nincs meg a
talizmánja szerencsétlen. A talizmán a papnak semmi, viszont neki kell! A bal karját
átszúrták és lehet, hogy a karja örökre béna marad és a karján lévő három hónapos sebre
mutatott. Elmondta, hogy a házat, amit öregkorára vett, azt kirabolták. A pap hallgatott és
nem mozdult, ezután Jumurdzsák sírva folytatta. Azt mondta, hogy a pap egy kedves ember,
nagylelkű. Az amulettet kérte, aztán azt mondta, hogy bármit megtesz neki, még akár a
lefejezéstől is megmentheti, mert az apja nagy pasa, a testvére pedig Araszlán bég. A pap
nem válaszolt, erre Jumurdzsák bosszúsan kérte az amulettét. Aztán megrázta a papot, de az
akkor már nem válaszolt, hallott volt.

Tizenegyedik fejezet
Miután a tábor utolsó őrét is elhagyták, Hajván kérte az írás magyarázatát. Gergő azt hazudta,
hogy ez egy kabala, amit megvéd a golyótól, és azt is hozzá tette, hogy az írja a papír, hogy
gyerekeket és nőt ne bántson, amíg nem lesz nagyúr. Azt is hazudta, hogy Hajvánból
Magyarország beglerbégje lesz. Aztán Gergely azt mondta, hogy a magyar nem fogad semmit
se ingyen, ezért azt a gyűrűt adta Hajvánnak, amit a pap adott neki. Hajván visszaadta a
gyűrű, mert azt mondta ezek a papírok elegek fizetségnek. Ezek után Gergő, nem egyenesen
Buda felé ment, mert gondolta, hogy arrafelé keresnék. Egy másik lovast vett észre, aki, mint
kiderült Tulipán volt, Tulipán csodálkozott, hogyan szökött Gergő, meg mire Gergő azt
mondta, hogy ésszel és hogy egy darabig várta Tulipánt. Tulipán azzal védte magát, hogy a
rabokat a tábor közepébe rakták nagyon sok őrrel és ő is csak épphogy tudott elszökni. Gergő
elmondta, hogy ő nem megy vissza, hanem megy Budára és elköszönt Tulipántól. Tulipán
megkérdezte, hogy mi lett a pappal. Gergő csak annyit mondott, hogy az nagyon beteg.
Gergő a napot az erdőben töltötte és csak este mert tovább menni. A Gellért-hegyen járt,

23
amikor felkelt a nap és a harmattal mosakodott meg. Ott már látszódtak a budai csata nyomai,
hallott emberek és lovak, és dögevő hollók repültek fel a lovas miatt. Buda irányából jött egy
csapat és az elöl lévők felismerte György barátot és Bálint urat. Azon gondolkozott, hogy
most mit csináljon, mit mondjon. Mivel Bálint úr hívta a törököt be a német ellen, és a papja
és diákja pedig meg akarta ölni a szultánt. Felkészült végül a találkozásra, de a lova éhes volt,
így megmakacsolta magát, a szél pedig porba vonta, így messziről csak annyi látszódott,
hogy egy fiatalember szenved a lovával.

Tizenkettedik fejezet
Gergely ekkor látta először Budát: a sok tornyot és a magas falakat. Az őr kérdés nélkül
beengedte Gergőt a várba. Egy nagy csapat ágyú keltette fel az érdeklődését. Gergő azt
gondolta, hogy német zsákmány. Az egyik katonától meg is kérdezte, hogy német zsákmány-
e, igen választ kapott. Majd azt kérdezte, hogy hol lakik Cecey, a katona elmondta és azt is
elmondta, hogy egy íj van a lóg a kapu felett, észak felé. Kérdezősködéssel oda is jutott,
Ceceyt a reggeli köntösébe és papucsában találta, épp a kutyát akarta leszedni a szakálláról,
amikor Gergő Ceceyt megszólította. Ceceynek leesett az álla, nem fogadta melegen Gergőt.
Ceceyné is előlépett, ő már megcsókolta Gergőt, de Gergő érezte, hogy ez is még rideg volt.
Amikor azt mondta, hogy menjenek haza, akkor Cecey azt mondta, hogy ohó - azaz egy
butaság. Amikor Gergő azt mondta, hogy Budát beveszik a törökök, akkor az még nagyobb
butaságnak gondolta Cecey. Ceceyné elmondta, hogy Évát feleslegese várja, mert az csak
néha tud elszökni, de akkor is hintóval. Ekkor a nő sustorgást hallott és rohant, mert tudta,
hogy a teje fut ki. Cecey beszélt kicsit a papról, aztán a Vicáról, hogy az, hogy hogyan került
a királynéhoz, a királyfi dajkája lett. Ezekből Gergő rájött, hogy Éva sosem lesz az ő
felesége.

Tizenharmadik fejezet
Budán az történt, hogy a németek a magyar trónra akartak ülni, a királyné hagyta is volna ezt,
de a magyar urak inkább behívták a törököt és közben hadakoztak a némettel. Mire a török
császár Budára ért, addigra a német sereget szétpofozzák. A barát (Martinuzzi György)
négyszáz német rabbal, Török Bálinttal és Petrovich Péterrel ment a szultánhoz. A szultán
mind a háromról hallott már, a három urat bevezették a császár sátrába. A barát és Petrovich
kezet csókolt a szultánnak, de Bálint úr nem. A barát nagyon szégyenkezett ezért, ha ezt tudta
24
volna, akkor nem akarja, hogy Bálint úr is jöjjön, Viszont a császárnak látszólag ez nem
okozott gondot, a szultán megölelte Bálint urat. Aztán a szultán két fia köszönt az uraknak,
aztán az apjuk mögé álltak és Bálint urat nézték. Az különb is volt, mint a többi úr, miután a
barát a tolmáccsal elmondata, hogy mi történt Budánál. A szultán elmondta, hogy János
király az Ő barátja, ezért átveszi az ország védelmét. A hír hallatán csak Török Bálint nem
lett boldog. Ezután a szultán azt mondta, hogy nézzék meg a rabokat. A szultán bal oldalán a
barát lovagolt, a jobb oldalán pedig Szulejmán pasa. Néha hátra szólt a fiainak vagy Török
Bálintnak és Petrichnak. A rabok leborultak a szultán elött, a szultán szerint rongy, zsoldos
nép volt a rabok. Török Bálint azt mondta, hogy voltak erősebbek is, csak azokat Ő levágta.
Aztán a szultán kiadta a parancsot, hogy fejezzék le az összes rabot. A szultán ezután azt
mondta, hogy az úton egy papot elfogtak, aki Török Bálint vármegyéjéből való és kérdezte,
hogy nem ismeri-e. Török Bálint azt mondta, hogy nem biztos, hogy ismeri, de lehet igen.
Miután megmutatták a pap holtestét, Török Bálint elmondta, hogy ez az ő papja. A szultán
nem szólt a merényletről, aztán megparancsolta a szolgáinak, hogy temessék el tisztességgel
a papot. Az italokból, amit hoztak, először Bálint urat kínálta meg.

Tizennegyedik fejezet
Ceceyné egy ágyat vetett Gergelynek, Gergely jobban örült a magánynak, mint a rendes
ágynak. Tudta, hogy ha királyné elvette az Évát és ott az udvarban nemes urak és hercegek
vannak. Hozzájuk képest egy kis senki, akinek esélye sincs, hogy az övé legyen. A nagy bú
közben elaludt, amikor felkelt először mosolygott, de aztán hamar komoly lett. Aztán a két
nap összes történését átgondolta, majd kérdések voltak a fejében például, hogy ki fogja őket
ezután tanítani. Amikor lement ott találta Ceceynét aki beszélni akart vele és megkínálta
ebéddel. Gergő ezt elfogadta és közben megjött a pap és Cecey. A pap is mondta, hogy
Gergő már felnőtt méretű, aztán Éváról lett szó. Éva a királyi kastélyban van és ott az ifjú
herceggel van, de ezen pap nagyon felhúzta magát és az öregségre fogta, hogy azért lágyult
meg a Cecey szíve. Cecey pedig azzal jött, hogy inkább legyen egy rossz magyar, mint egy
jó német. A pap a fölhöz vágott egy széket és azt mondta a Ceceynek, hogy elfelejtette, hogy
ki volt a herceg apja, a Szapolyai, aki szerinte egy hóhér volt. Azt kiabálta a pap, hogy együtt
ettek Dózsa húsából. Ekkor Gergely lefutott a lovához és elment minden köszönés nélkül.

25
Tizenötödik fejezet
A királyi palotánál állt meg, a napórát halványan mutatta csak, hogy délután négy óra van.
Végig nézte az ablakokat a földszinten lévőket és a többi szinten lévőket is. A palota kapuján
sok katona ment ki és be, és látott egy ismerős alakot is, Szigetvár egyik katonáját, Nagy
Bálintot. Gergő nem akart találkozni Török Bálint valamelyik embereivel, ezért elment
onnan. De ekkor meg látta Török Bálint egyik diákját, Martonfalvai Imrét, aki elől szintén el
akart bújni, de Martonfalvai észrevette Gergőt és rá köszönt. Aztán elmondta, hogy Bálint úr
elment a szultánhoz és hogy még nem ért haza, aztán az otthoni dolgokról kérdezte, aztán
mikor kiderült, hogy Gergőnek nem volt szállása magához befogadta. Ezek után azon
gondolkodott Gergő, hogy meneküljön el Bálint úr haragja elől, miközben ezt gondolta az
ablakokat nézte újra a palotán. Miközben ezeket nézte, közben észrevett egy sikátort,
ahonnan benézhet egy kertbe és végül addig ment, amíg nem ért Éva közelébe. Ott
megszólította őt, Évácska csodálkozott, hogyan került ide Gergő. Gergő szerint Vica szebb
lett, más nem biztos, hogy ezt mondta volna, de ő így volt vele. Gergő megmutatta a pap
gyűrűjét Vicának és Éva azt mondta, hogy jó lesz neki majd később és a házasságig maradjon
Gergőnél. Gergő azt mondta, hogy sajnos nem adják hozzá majd, mert itt van az udvarban és
egy ilyen közemberhez nem adják majd. Vica elmondta, hogy a királyné akart neki találni
vőlegényt, de Vica elmondta neki, hogy neki már van vőlegénye. Amikor Vica elmonda,
hogy ki az, akkor a királyné nevetett. Később Gergő és Vica megegyeztek, hogy holnap
ugyanekkor itt lesz Gergő és majd beszélnek.

Tizenhatodik fejezet
Nem úgy történtek a dolgok ahogy tervezték. Bálint úr a szobájába zárkózott és órákig nem
lehetett beszélni vele. Mártonfalvai azt mondta, hogy az úr mérges, Gergő nem mert bele
gondolni, hogy mi lesz, ha őt meglátta. Martonfalvai alig mert bemenni, elsőre nem is mert,
csak harmadszorra, akkor is csak azért mert bemenni, mert Werbőczi megjött. Török Bálint
mindig örül azoknak, akik a házától jönnek, és miközben Martonfalvai bejelentette
Werbőczit, Gergőt is elmondta, hogy megjött egyedül. Gergő és Werbőczi egyszerre értek az
ajtóhoz, Bálint úr először Gergővel akart beszélni, miután Gergő elmondta, hogy akarták
felrobbantani a török császárt, Bálint úr és Werbőczi összevesztek rajta, hogy a török császár
barát vagy ellenség. Török Bálint azt mondta, hogy megmenthették volna az országot.
Másnap Mátonfalvai azzal ébresztette Gergőt, hogy Bálint úr a kastélyba viszi őt.
Martonfalvai felöltöztette Gergőt, ruháját kifényesítette, viszont Gergő azt nem engedte, hogy
26
a cipőjét is feladják. Az udvaron egy szolga várta őket azzal, hogy őfelsége a trónterembe
várja őket. Gergő meg tiszteltetve érezte magát, hogy itt lehet, már öt úr ott volt, Gergő
mellett két ifjú beszélgetett, bemutatkozott nekik. Az egyik bemutatkozott, hogy ő Zoltay
István. A másik nem mutatkozott be, Ő volt Mekcsey, aki lenézte őt és ki hívta egy párbajra.
Ekkor az udvari méltóságok jöttek be, utána pedig a török szultán küldötte és még tíz szolga.
A szolgák egy ládát hoztak, a küldött elmagyarázta, hogy a hercegnek hoztak lovakat,
fegyvert, a királynénak ékszereket. A küldött mondta, hogy a herceget a fiának, a királynét a
lányának tekinti a szultán, aki azt szeretné, ha hozzá elküldenék a kisherceget a dajkájával és
méltó kísérettel és a Buda védelmébe jeleskatonákat szeretné látni, mert a saját hőseinek
tekinti őket. A barát azt mondta, hogy délutánháromkor adnak választ. Akkor még nem
értették mit jelent a méltó kíséret. A királyné alig tudott a lábán állni, ezért magához hívta
Török Bálintot.

Tizenhetedik fejezet
Az aga végig járta főurakat: Martinuzzi György, Török Bálint, Petrovich Péter, Werbőczi,
Batthyány Orbán és Podmaniczky János és mindegyiknek adott egy szép ruhát és biztosította
őket, hogy a szultán nem ellenség és nem kell félni tőlük, Török Bálintnak adta a legszebb és
legértékesebb kaftánt. A kaftán napraforgó sárga selyemből volt, a többi ugyanolyan
ibolyaszínű volt, a Bálint úrénak a bélése fehér selyem volt és az aranyfonalakból szőtt öv
olyan részletes volt, hogy lehet, hogy egy ember élete is ráment, amíg megcsinálta. A
gombok pedig gyémánttal voltak körbe véve. A házbelieknek nagyon tetszett, Bálint úr
tréfásan azt mondta jó lesz paplannak, aztán komolyan azt mondta, hogy délután
hazaindulnak. Három órakor bement a könyvtár terembe, ahol ott várt a többi főúr és
elmondták, hogy a királyné nem engedi el a gyermeket és kérték, hogy beszéljen vele. Török
Bálint viszont azt mondta, hogy ő csak búcsúzni jött mert rosszat érez előre. Werbőczi azt
mondta, hogy az ország sorsával játszik és azt is mondta, hogy ez bolondság a rossz érzés, hát
nem neki kedveskedik legjobban a szultán Erre azt mondta Török Bálint, hogy az okos
madarász is annak a madárnak adja a legjobbat, amelyiket legjobban el akarja kapni. Később
a királynénak is elmondta, hogy csak búcsúzni jött. A királyné azt kérdte Töröktől Bálinttól,
hogy adjon tanácsot. Török Bálint nem akarta a gyereket kiadni, azt mondta, hogy mondják
azt, hogy beteg. De ez nem volt megoldás, mert akkor a szultán itt megvárja, amíg
meggyógyul és addig ők kell, hogy etessék a sereget.

27
Tizennyolcadik fejezet
Amíg az urak ott bent beszéltek addig Gergő az előszobában várt és egyszer csak úgy érezte
mintha valami lenne az arcán. Oda nyúl és egy pávatoll van ott. A saját nevét hallotta és
amikor oda nézett, Évát látta, Oda ment hozzá és Éva kivezette az udvara. Négy-öt szobán
mentek át, mindegyik más színű volt, de kevés bútor volt bennük. Éva a kertben azt kérdezte,
hogy szép-e, mire Gergő azt mondta, hogy igen te, mindig szép vagy. Vica elmondta, hogy a
királyné varrata neki ezt a ruhát és leültek a hársfák alá. Leültek és Vica elújságolta, hogy
sokszor gondolt rá és vele is álmodott. Ezt elmondta a királynénak is és a királyné azt
mondta, hogyha elment a török, akkor szeretné látni Gergőt. Arról a padról, ahol leültek,
onnan lehetett látni a Dunát, Pestet és a Pest melletti mezőket. De Gergő nem ezeket nézte,
hanem Évát. Aztán Éva azt kérte, hogy beszéljen Gergő is, mert ő még meg se szólalt. Gergő
azt mondta őt nézi, milyen szép és nagy. Éva elmondta, hogy ezt már mondta a királyné is és
már nem lesz nagyobb. Ekkor Vica azt mondta, hogy te is szép vagy Gergő. Ekkor mind a
ketten elpirultak és kínos csönd volt egy ideig. Gergő Vica kezét kérte és Vica oda adta és
várta mit akar Gergő, aki felemelte a lány kezét és megcsókolta. Éva megint elpirult. Gergő
azt mondta, hogy szép a kert és újra elnémultak. Ekkor Gergő azt mondta, hogy vége van
mindennek, ezután elkezdtek vissza menni. Miközben mentek Gergő elmondta, hogy nem
fognak összeházasodni, de Vica a megígérte, hogy össze fognak házasodni. Ekkor Vica azt
mondta, hogy csak akkor találkozhatnak, ha Bálint úrral ide jön Gergő. Ezután Gergő azt
kérdezte, hogy megcsókolhatja-e Vicát. Vica erre most nem az arcát, hanem az ajkát
nyújtotta.

Tizenkilencedik fejezet
Délután négykor már a kiskirályfi fel volt készülve az utazásra, királyné az uraknak azt
mondta, hogy ők nem tudják, hogy milyen beküldeni a gyerekedet a medve barlangjába.
Török Bálinthoz fordult, mert tudta, hogy neki is van gyermeke és azt kérte, hogy ne hagyja,
hogy baja essen a gyerekének. Török Bálint megfogadta, ha a kiskirály hajszálla akár csak
meggörbül, akkor a szultán vérében fog a kardja fürdeni. Miközben Török Bálintnak
könyörgött, minden méltóságát félredobva térdre borult Török Bálint elött a királyné. György
barát segítette fel a királynőt. A szultán Óbudánál táborozott le és a szultán sátra a Császár
fürdőnél van, Délután ötkor már elindult a kiskirály kísérete, a kiskirály hintójába két udvari

28
hölgy és a dajka ült be kiskirállyal. Bálint úrnak nem volt jó kedve, így Gergő is komolyan
ült. Csak akkor lett jó kedve, amikor látta, hogy ül Cecey a lovon. Nagyon furán nézett ki a fa
végtagjaival és Gergő ki is nevette. Megbánásból megvárta, és elmondta, hogy ő apród lett,
aki oda megy, ahova Török Bálint. Ezzel akarta mutatni, hogy ő is ott van, ahol Vica és nem
az a kisember, akinek hitték. A Szent György téren sok ember volt, hogy a menetet lássa.
Török Bálint katonáival gyesével kezet fogott és elbúcsúzott tőlük, mert tudta, hogy ő már
nem tér vissza. Werbőczi azt mondta, hogy ez fölösleges volt, a barát meg azt mondta, hogy
ha itt lenne a német, akkor más véleménye lenne Török Bálintnak. A vártól a sátrakig
janicsárok állták az út szélén, amikor meg beértek a sátrakhoz, akkor pasák és bégek fogadták
őket.

Huszadik fejezet
A szultán a sátra elött várta a kiskirályt, mosolygott amikor a gyermeket a barát kiemelte a
kocsiból. Gergő is belépett Török Bálinttal, a szultánon olyan kaftán volt, hogy látni lehetett,
hogy milyen a karja és abban az időben Európa attól a vékony kartól rettegett. Bent a
sátorban a szultán a kezébe vette a gyermeket, mire a gyerek rámosolygott és megfogta a
szakállát, erre a szultán megcsókolta. A főurak megkönnyebbültek, a szultán a két fiához
szólt és azt mondta csókolják meg. A két fiú megcsókolta és aztán azt kérdezte tőlük, hogy
befogadják-e testvérüknek. A két testvér azt mondta, hogy persze, mert ez a gyermek olyan
kedves, mint ha Sztambulban született volna, Gergő körül nézett és nem volt más a sátorban
csak a szultán, a fiai, két pasa és a tolmács, Török Bálint, György barát és Werbőczi, ő meg a
dajka. A szultán visszaadta a kiskirályt a dajkának, a szultán a kiskirályt dicsérte, hogy
milyen szép és egészséges a tolmács pedig ugyan ezt mondta el, csak kissé átalakította. A
szultán azt mondta, hogy befogadja fiának és a tolmács ezt is tovább fokozta. A szultán egy
selyemerszényt adott a dadusnak, aztán még egyszer utoljára megcsókolta a gyermeket és
pápát integetett. Ez jel volt, hogy mehetnek, a dadus szinte futva vitte el kiskirályt. Amikor
kiértek a sátorból a pasák nyájasan kijelentették, hogy a szultán megvendégeli őket. Bálint úr
azt mondta Gergőnek, hogy menjen a kiskirállyal. A kiskirályfi elköszönt a pasáktól és a
magyar uraktól.

29
Huszonegyedik fejezet
Gergely a hintó mögött lovagol az ifjakkal, Cecey pedig elöl az öregekkel. Zoltay és Mekcsey
Gergő előtt lovagolt. Gergő pedig Fürjes mellett lovagolt, akinek már az út elején
bemutatkozott. Gergő segítséget kért Fürjestől, hogy a Szent György térre jusson, mert ott fog
megküzdeni Mekcseyvel. Fürjes azt mondta nem tudja legyőzni és inkább kérje meg, hogy ne
verekedjenek. Gergő megmondta, hogy ő nem fog könyörögni. Gergő megkérdezte, hogy
Fürjes ott lesz-e tanúnak. Fürjes azt mondta igen, de ha valami történik, akkor ő nem viszi el
a balhét. Ekkor értelmetlen kiáltásokra lettek figyelmesek, Cecey elkiáltotta, hogy Buda
elesett. Mindenhol a török katonák voltak. Gergő egy csoporttal visszaindult és az urakkal
akartak beszélni a török táborban. De nem engedték oda őket, Gergő megkerülte a sátrat, de
onnan sem tudott bejutni. Ott Martonfalvait és két török őt látott, akik azt mondták, hogy
egyen velük, de Gergő nem fogadta ezt el. Később az urak kijöttek, megtudták, hogy mi
történt. Bálint úr nem ment ki. Gergő azt mondta, hogy nem tud itt maradni, így
Mártonfalvaira hagyta, hogy várja meg Bálint urat. Gergő a Szent György térre ment, ahol
nem talált senkit, az ottani őr elkergette. Megtalálta őt Fürjes, aki Mekcseyhez vezette és
elmondta közben, hogy hogyan foglalták el Budát a törökök. A palotához mentek, a kapunál
lévő őr nem akarta őket beengedni, ezért leszúrta őt. A palotában Zoltay és Mekcsey várta
őket, Gergő Mekcseyvel kibékült és Zoltay is megdicsérte. Mivel újabbak törökök jöttek,
ezért el kellet menekülniük onnan gyorsan.

Huszonkettedik fejezet
Másnap a török követ, Ali aga a királynénál járt és elmondta, hogy egy kis katonaságot hagy
Budán a szultán, amíg a kiskirály felnő mert nem tud mindig idejönni. A Császár hamarosan
elküldi levelet, amibe megfogadja, hogy megvédi a királynét és gyermekért, azt is mondta,
hogy az Erdélyben lévő bányák kitartanak addig, amíg a kiskirály felnő és akkor visszaadja
Budát és Magyarországot. Addig pedig ő védi Budát. Az urak Török Bálint és Podmaniczky
kivételével ott voltak, a barát még a szokásosnál is fehérebb volt. Aztán elmondta a küldött,
hogy elköltözteti őket Lippára a gyermekkel, Budán pedig egy török és Werbőczi lesznek a
kormányzók. Miután az aga kiment, könnyek csorogtak le a királyné és Werbőczi arcán.
Elmondták, hogy Podmaniczky parasztnak öltözve hajnalba elszökött, Török Bálint pedig
még nem tért vissza. A Boldogasszony templomot teljesen feldúlták, az oltárképeket
leszaggatták, Szent István király szobrát ledöntötték, az oltárokat, angyal szobrokat és a
misekönyveket kidobták a templom elé, az orgonát elpusztították, a cinsípokat a
30
golyóöntőnek vitték. Az ezüst, arany gyertyatartókat, az oltár szőnyegeket, terítőket a császár
kincstárába vitték. A falikárpitokat bemeszelték és a keresztet a templom tetején félholdra
cserélték. A császár szeptember 2.-án a budai várba ment, bement a templomba a két fiával,
és hálát adott Buda váráért.

Huszonharmadik fejezet
Szeptember negyedikén, negyven szekér állt a palota udvaron, a királyné már felkészült
elutazásra és most pakolt be. A palota udvarán már a hintók is ott álltak és a főurak is mind
odasereglettek. Mindegyik főúr ott volt, kivéve Werbőczit, aki Budán marad a szolgájával
Mekcseyvel. Gergely is ott volt a fő urak mögött, ekkor megpillantotta Fürjest. Fürjes
leereszkedő hangnemben megkérdezte Gergőt, hogy ő nem megy-e velük. Gergő megvetően
válaszolt, hogy ő nem egy kis félénk ember. Fürjes megrándult, de amikor Mekcsey
tekintetével találkozott a szeme, utána csak vállat vont. Gergely észrevette Ceceyt, elkezdett
beszélni vele, Cecey elmondta, hogy ő csak Hatvanig megy velük. Gergő azt kérdezte, hogy
Éva is megy-e, Cecey elmondta, hogy a királyné viszi magával Évát. Cecey azt kérte
Gergőtől, hogy menjen fel a feleségéhez és vigasztalja meg. Ekkor Gergő azt kérdezte, hogy
miért engedik elvinni Évát. Cecey elmondta, hogy Werbőczi mondta neki, hogy eresze el.
Ezután többet nem beszéltek, mert megjelentek a testőrök és ez azt jelentette, hogy megjött a
királyné. A királyné gyászruhában volt és lonc illata volt, a hölgyei között ott volt Éva is.
Diószínű selyem útiköpeny volt a vállán, a tömeget fürkészte, mintha valakit keresne. Gergő
az urak lovai között előre furakodott és Éva mellé ment. Ezután Éva megkérdezte, hogy
Gergő nem megy-e velük. Gergő elmondta, hogy nem mehet, mert az ura Török Bálint még
nem jött vissza. A következő két kérdésre ugyan az volt a válasz, hogy nem tudom. Az első
kérdés az volt, hogy utánuk jönnek-e. A második pedig, hogy ha nem jönnek utánuk, mikor
találkoznak legközelebb. Gergő szemébe könny csordult, Éva ezután azt kérdezte, hogy
Gergő nem felejti-e el. Gergő erre nem tudott válaszolni, ezért csak a fejét rázta.

Huszonnegyedik fejezet
A szultán tíz nappal később szeptember tizennegyedikén elindult és Török Bálintot is
magával vitte fogolyként.

31
A rab oroszlán

Első fejezet
A Berettyó partján egy katona állt, aki a lovát akarta itatni, de a lova nem akart inni a vízből.
Odaért a tizennyolc társa, a hadnagynak, aki azokkal volt, elmondta, hogy a víznek valami
baja van, mert a lova nem akar inni belőle. A hadnagy látta, hogy a víz véres, a hadnagy a
lovával feljebb ment, ahol egy fiatalembert talált, aki a véres fejét mosta a Berettyóban.
Hadnagy és a fiatal ember bemutatkoztak egymásnak és kiderült, hogy a fiatalember
Mekcsey, a hadnagy pedig Dobó. Mekcsey elmondta, hogy feljebb a patakpartján van még
egy öreg nemes. Dobó felment az öregekhez, de előtte a fegyverhordozójának mondta, hogy
lássa el Mekcseyt. Amikor fölment, kiderült, hogy az öreg nemes a Cecey, Dobó azt mondja,
hogy megnézi a török hullákat, de nem csak török, hanem két magyar hulla is volt ott. Miután
megnézte, visszament Mekcseyhez és megdicsérte, hogy jól tudja forgatni a kardot. Mekcsey
elmondta, hogy Debrecenbe megy Törökékhez, Dobó kérdésére, hogy ismeri-e Bornemissza
Gergelyt, azt is elmondta, hogy őhozzá, érte megy éppen. Ezután még beszéltek kicsit
Törökékről. Aztán átmentek Ceceyékhez, aki már a szekerén ült és evett. Az összeszedett
zsákmányt Mekcsey felkínálta Ceceynek, ő nem kérte. Dobó pedig nem fogadta el ingyen a
fegyvert, de Mekcsey meggyőzte. Kérte, hogy majd vegye maga mellé, ha várkapitány lesz.
Dobó egy sima kardot vett el, talált olyat, ami nagyon sokat ért, azt nem vette el. Dobónak
tetszett a kard és azt kérdte Mekcseytől, hogy ha már Debrecenbe megy és ott lesz Tinódi m
akkor írasson már egy szöveget. Mekcsey azt mondta szívesen és hogy ő is akar majd valamit
íratni a drága kardra. A bég átkutatása után a rubint turbánfogót és az aranyláncot találtak,
ezeket is Mekcsey felkínálta Ceceynek. Így kiderült, hogy Éva házasodni fog Fürjessel a
királyné parancsára, Dobó gratulált hozzá. Mekcsey az egyszerű kardokat és ruhákat Dobó
katonáinak adta. Dobó 2-2 katonát akart adni Ceceyéknek és Mekcseynek, de mivel azok
együtt mentek tovább, elég volt három. Ezek után a magyar katonákat eltemették.

Második fejezet
Konstantinápoly déli részén van a Héttorony, az egyik oldalán a tengeren a másikon a város.
A tornyokban vannak a szultán kincsei, a kettő középsőbe az arany és ékszerek, őriznek. A
tenger felőli tornyokba az ostrom és kézi fegyvereket, ezüst kincseket, a másik kettőben régi
fegyvereket, iratokat, könyveket tárolnak. Ezenkívül a Héttoronyban őrzik a fejedelmi

32
rabokat is, néhány rabot láncon egy sötét lyukban, másoknak mindent megengednek csak
elmenni nem mehettek, fogadhattak vendéget, levelet írhattak és szolgájuk is lehetett. Egy
tavaszi napon két öreg ember egy padon ült a kertben. Mindkettőn magyarruha volt, ami
akkoriban gyakori volt, beszélgettek. Török Bálint volt és Maylád István voltak. Először
Maylád diófájáról beszéltek, majd arról, hogy Török Bálint felesége elvileg már megpróbálta
kiváltani harmincezer arannyal a férjét, de ez már három hónapja volt. Maylád megkérdezte,
hogy igazából miért került ide Török Bálint. Török Bálint már sokszor elmondta hogyan
hozták ide a Dunán, de Maylád az ezt megelőző dolgokra volt kíváncsi. Török Bálint sem
tudja az igazi okot, szerinte az a beszélgetés a szultánnal volt a fő ok. A szultán arról
kérdezte, hogy miért értesítette a németet a jövetelükről. Török Bálint azt válaszolta, hogy a
németekkel lévő magyarokat akarta megvédeni a töröktől, a szultán ezt rossz ötletnek tartotta.
Ezután a szultán egy sátort adatott neki, hogy majd holnap is beszélhessenek, de arra sosem
került sor és mikor a szultán visszaindult, akkor ő rab lett. Maylád elmondta, hogy rá azonnal
láncot rakattak és Ő sírt, Török Bálint elmondta, hogy ő nem tud sírni. Török Bálint arra a
rabra gondol, aki szemtől szembe átkozta őt meg régen. Ete fele a várnagy szólt, hogy ideje
bemenni a szobájukba- ez általában napnyugta elött félórával szokott lenni. A várnagy
elmondta, hogy aznap Tulipánünnep vak, a rabok már tudták mi az tavalyról. A két rab a
Vértoronynál elbúcsúzott egymástól, Török Bálint nem tudott elaludni, járt az agya, egyszer
csak magyar zenét és éneket zenét hallott, amitől kicsordult a könnye.

Harmadik fejezet
Éjjel tizenkét óra tájban egy szolga ment a Török fiúk szobájába, ahol Gergőt kereste.
Megjött Mekcsey, a két Török fiú is fel ébredt. Gergő lement és megkérdezte, hogy miért van
Mekcsey fején kendő, Mekcsey azzal viccelt, hogy töröknek állt. Egy cseléd is lejött,
Törökné küldte, hátha a férjéről jött hír. Mekcsey ezek után 3 napig beteg volt, majd
elmesélte mi történt vele és elmondta, hogy Gergőért jött, hogy harcolni vigye. Töröknének
ez árulásnak tűnt, hogy itt hagyja őket. Tinódi szerinte jó ötlet lenne hagyni elmenni Gergőt
harcolni, ezután arról beszéltek, hogy mit írjanak a kardokra. Pár nap múlva megjött Dobó és
évek óta először arany és ezüstedényeket felrakták az asztalra. Dobó elmesélte, hogy mi
történik a nagy világba. Törökné a férjéről kérdezte, erre Dobó őszintén válaszolt, hogy amíg
ez a szultán él, addig Török Bálint nem szabadul. Mekcsey a szökésről kérdezett, Dobó azt
mondta biztos, hogy nem lehet onnan megszökni. Az asszony elmondta, hogy ő már
mindenkihez elment, de senki nem tudott segíteni. Ezután Törökné kérésére Tinódi a férje
33
kedves dalit játszotta, de az ének közepétől arról énekelt, hogyan ejtették fogságba Török
Bálintot. A végére már mindenki sírt. Dobó nem szabad ember jelenleg, hanem katona ezért ő
nem mehet el Török Bálintért. De Mekcsey és Gergő megfogadták, hogy ők elmennek Török
Bálintért, Törökné azt mondta, hogy örültség, Török Jancsi is velük akart menni, de az anyja
nem engedte. Dobó szerint is Török Bálintot csak a szultán hozhatja ki. Másnap Dobó
elment, Mekcsey még maradt és megbeszélte Gergővel, hogy elmennek Török Bálintért.
Amikor Jancsi belépett Mekcsey témát váltott és elmondta, hogy Fürjes Évával össze akar
házasodni, ezen Gergő megdöbbent. Török Jancsi tudta, hogy az anyja nem engedné el, ezért
azt hazudta az anyjának, hogy a Hunyadon lévő várba megy rendet tenni. Mekcseyék már
indultak is volna de Gergő elmondta, hogy Cecey Éva az Ő mennyasszonya, akit biztos, hogy
kényszerítenek a házasságra. Meg akarta ezt akadályozni. Ezután Jancsi testvérét nem
engedték be, nem akarták, hogy tudjon a tervről.

Negyedik fejezet
A királyné Gyalun telelt, tavasszal is ott volt. Gergő és Mekcsey és egy szolga harmadik
napra Gyalura értek. Töröknének azt mondták, hogy Gergő és Mekcsey beállnak Ferdinánd
hadába Jancsi viszont Hunyadra ment, hogy Törökné ne fogjon gyanút. Úgy egyeztek meg,
hogy kiderítik, hogy Éva szereti-e Gergőt. Ha végeztek akkor Hunyadon találkoznak, Jancsi
addig pénzt szerezz, azán akár sikerült, akár nem a tervük, két hónap alatt visszajönnek és így
nem fog Törökné nyugtalankodni. A határ után gyalog valaminek beöltözve fognak menni,
hogy elkerüljék a harcot a kóbor csapatokkal. Gyalun egy oláhnál szálltak meg, megtudták,
hogy holnapután van az esküvő. Mekcsey még az este felment a kastélyba és reggel tért
vissza. Elmondta, hogy Évát kényszerítik, de nem tehet mást, mert a királyné, a szülei is
erőltetik. Gergő ezt az egészet úgy értelmezte, hogy Éva elfelejtette de Mekcsey
megnyugtatta, hogy nem felejtette el. Gergő elkezdett azon aggódni, hogy Ő senki, hozzá
biztos nem adják. Mekcsey megnyugtatta, hogy Gergő tanult ember és az íródiákokat nagyon
keresik, így hamar lesz elég pénze, addig pedig lakhatnak Mekcsey egy kis viskójába, Gergő
fel akart menni Ceceyékhez, hogy megmondja a magáét, de Mekcsey észhez térítette, hogy az
nagy meggondolatlanság lenne. Este Gergő bement Mekcseyvel a kastélyba. Amíg Mekcseyt
várta, aki Évával ment beszélni, addig Gergő a konyhán téblábolt, evett, ivott. Mekcsey
megjött, Gergőt egy üvegházhoz vezette, hogy ott fog találkozni Évával. De Gergő elment
onnan, Ceceyékhez ment és elkérte azt a pénzt, amit még ő szerzett kiskorában, Cecey
nagyon összeveszett vele, de megkapta a pénzét. Ezek után megtalálta Mekcsey szobáját és
34
bement oda. Ott találkozott Évával és megbeszélték, hogy megszöknek. Az ünnepi vacsoránál
Éva anyjának elmondta, hogy lehet, hogy átmenetileg meghalt, majd fiúnak beöltözve énekelt
Éva. Mekcseynek a mellette ülő elmondta, milyen okos, ügyest Éva. Éva ének közben jelzett
Mekcseynek, aki Gergelyhez rohant és Éva is fél óra múlva ott volt.

Ötödik fejezet
A karavánszeráj egy fogadó, aminek nagyon nagy volt a forgalma és megfordult ott
mindenféle ember. Valamikor egy májusi estén két deli jött két rabbal. A delikkel senki sem
foglalkozott, viszont két szép lovuk és a két szép rabjuk volt, azokon látszott rajtuk, hogy
úrak, sokat érnek. A delik szobát akartak foglalni, de azt nem rég egy aga foglalta el. A két
deli a rabjaikkal együtt ettek. Egy dervis oda ment hozzájuk beszélgetni az egyik delivel, A
deli elmondta, hogy őt már látta a seregbe, majd ezek után a dervis a deli kérdésére elmondta,
hogy azért hagyta el a sereget, mert nincs már meg a szerencsét hozó talizmánja. Aztán a
dervis elmesélte, milyen szerencsétlenül alakult az élete ezek után és most a Pécs és Mekka
közti utat járja, hogy a szerencséje visszajöjjön és megtalálja a gyűrűjét. Aludni tértek, az aga
az egyik delit hívatta, az aga a lovaikat akarta. A delivel abban maradtak, hogy majd holnap
cserélnek lovat. Ezután a két deli és az egyik rab elkezdtek beszélgetni, kiderült, hogy Török
Jancsi, Mekcsey, Gergő és Vica az. Ezután reggel az aga, mikor fel ébredt a dervis elmondta
neki, hogy a delik elmentek és hogy aranyuk is van. Az aga szpáhikát küldött a delik után, a
dervis is velük ment, két óra múlva már látták őket. Amikor a delik észrevették a szpáhikat,
akkor ott hagyták a kocsit és lovakon mentek tovább, a kocsit felgyújtották. A szpáhik és az
aga azt elkezdték volna oltani és tovább indulni, amikor az felrobbant. Az összes katona
meghalt, kivéve az aga. Az leült az út szélére, dervis is visszatért és az agával beszélték meg
hogy visszamennek a fogadóba és a dervist az aga felfogadja szolgának. A dervis megmondta
a nevét, hogy Ő Jumurdzsák.

Hatodik fejezet
A robbanás után Gergőék lovai is megvadultak, ők nem bánták ezt, mert így csak hamarabb
oda értek. Itt a gyaluról való szökést mesélte el az író. Éva az úton már reggel azon
gondolkodott, hogy jól döntött e a szökéssel, elmondta Gergőnek, hogy lehet, hogy később
megbánják, hogy csak elszöktek, nem összeházasodtak. Gergő elmondta, hogy az ő mestere
őt nem úgy tanította, mint ahogy szokták. Elmondta, hogy Isten szerint Ők már házasoknak
35
számítanak, csak a világnak való papi ceremónia maradt még el. Évát ezzel meggyőzte és
amikor megálltak pihenni, akkor az evés előtt Gergő és Éva Isten színe elött összeházasodtak.
Még aznap este Hunyadra értek, Jancsi ott vacsorával várta őket. Jancsi egy papot is hívott,
hogy Gergőt és Évát egy pap is összeadja, azzal néhány perc alatt végeztek. Ezután Gergő
elmondta Évának, hogy mire készülnek, Gergő azt akarta, hogy Éva ne menjen velük, de nem
talált ellenérvet, mért ne, tudott ő vívni, íjászkodni és lőni is puskával. Mekcsey erre azt
mondta, irigyli Gergelyt. Az egyik inas szólt Mekcseynek, hogy valami szolga féle jött,
Mekcsey rájött, hogy az Ő szolgája az, akit részegségében Gyalun hagyott. Matyi elmesélte
hogyan jutott ide és a részeg kalandját is. Gergő megkérdezte, hogy honnan való Matyi, aki
keresztesi, aztán azt is elmondata, hogy hol van az a Keresztes. Három nap múlva útnak
indultak Konstantinápolyba.

Hetedik fejezet
Gergőék egy cigány táborba értek, ahol a cigánylányok ép táncolni tanultak. Amikor Gergőék
megérkeztek, a cigányok már is pénzért könyörögtek, de Gergő kérésére a vajdához nem
vezették őket. Erre Gergő elővette a kardját, mire az összes cigány hátrébb ment, ekkor jött
elő a vajda. A vajda 14 nyelven beszélt, de végül Gergőék a töröknél maradta. A vajda
elmondta, hogy azért ijedtek meg annyira, mert egy ötven fős görög rablóbanda van a
közelben. Gergő elmondta, hogy ők is ezért tértek le az útról és ezért kért egy vezetőt, aki
Sztambulig vezeti őket, tud fegyver javítani, lovat gyógyítani. A vajda Sárközit hívta, akinek
Gergő mondta, hogy gyógyszert, puska és patkójavításra való szerszámot hozzon. A vajda
felkínálta, hogy pihenjenek meg, Gergő ezt elfogadta, étellel is kínálták őket. Gergő a
vajdával beszélgetett, ezalatt Éva elment fürdeni. Az úton kiderült, hogy Sárközi Bálint úrnál
szolgált és ő volt az a cigány, akit Gergő még kiskorában mentett meg Jumurdzsáktól.
Amikor Sárközi felismerte Gergőt, nagyon megörült. Sárközi azt mondta, hogy
Konstantinápolyba bejutni könnyű, a Héttoronyba is be lehet jutni, viszont Török Bálintot
kihozni már nehéz lesz. Az Aranyszarvon mentek át és megcsodálták a szép várost, de tudták,
hogy rabló város. Aztán a tömeg sodorta őket, mert aznap volt a gyászünnep. A gyászmenetet
egy óriási fáklya indította, ami az egész utcát bevilágította, aztán egy fehér ló, a ló után egy
éneklő csoport, akik az ének ütemére verték magukat. A perzsák melle már véres volt, és még
ehhez hasonló véres dolgok következtek, ezt Éva nem bírta már nézi. De végül is Éva végig
nézte a menetet. Gergőt már nem zavarta a vér látványa, az viszont észre- vette, hogy az aga
és Jumurdzsák őt nézik.
36
Nyolcadik fejezet
Maylád egy nyári napon elmondta Török Bálintnak, hogy új rabok jöttek, mert reggel új
láncok csörgését hallotta. Remélték, hogy nem a siralomházba vitték őket. Beszéltek Veli
béggel az új rabról, de ő nem tudta elmondani a nevét. Sok nevet felsoroltak, hogy ki lehet,
de senkin sem tudtak ki egyezni. Délben megjelent az új rab a két fiával. Maylád rögtön
megölelte, viszont, amikor az új rab megmondta, hogy ő Móré László, akkor Maylád
elengedte és Török Bálint pedig elfordult. Amikor egymás közelébe ültették volna őket,
akkor a szolgájával felhozatta a tányérját a szobájába, ahogy Maylád is. Török Bálint és
Maylád két hétig nem jöttek le a kertbe. Török Bálint Luther és Kálvin tanításáról beszélt
Mayládnak, aztán végül csak lementek a kertbe. Ott volt az a két sakkozó, akik ugyan úgy
régóta vannak ott, viszont ott volt még egy öreg török is, aki mikor megfordult a Móré volt.
Móré a kér úr elé ment és megkérdezte, hogy miért gyűlölik őt. Török Bálint azt mondta,
hogy rabló volt, Móré rablónak mondta őket is és elkezdte mondani, hogy ő is ott volt a
Dózsa György leverésében, hogy ő és csak ő harcolt ott a csapatával a török ellen. Ha annyi
pénze lett volna, mint Mayládnak, ha annyi vára és szolgája, mint Török Bálintnak és annyi
katonája, mint az uralkodónak akkor ő már felszabadította volna az országot, a Belgrádba
menő sereget is ő győzte le nem Ferdinánd és nem is a magyarok, Veli bég oda ment
hozzájuk és elmondta, hogy Móré török szelim lett, Török Bálint és Móré elkezdtek
veszekedni, ha nincs ott Maylád, akkor össze is ugrottak volna. Móré fiai ki is szabadultak
ezután. A rabok hetente tudtak meg információkat a világról-arról, hogy Magyarországon
terjed a török. Egy téli napon a szultán látni akarta Török Bálintot. A szultán azt ajánlotta fel,
hogy szabad lesz és ő lesz a budai török pasa, mert már Magyarország nincs. Török Bálint
nem akart török lenni, nem fogadta el.

Kilencedik fejezet
Veli bég szörnyülködve hallotta, hogy Török Bálint mit tett, hogy nem fogadta el a
szabadságot, hatalmat. Veli bég szerint nagyon furcsa szerzett Török Bálint és még az este
meg fog jönni a parancs, hogy rakják át Török Bálintot a Vértoronyba, a siralomházba,
viszont semmi üzenet nem jött. Viszont egy hét múlva Sejk-ül-iszlám, a törökök
hercegprímása jött a Héttoronyba Török Bálinthoz. Sejk-ül-iszlám úgy gondolt, hogy ő
megtudja győzni Török Bálintot, csak idő, türelem, okosság kell hozzá. Délután kettőkor

37
Selk-ül-iszlám bement Török Bálinthoz, aki akkor épp aludt. Veli bég felébresztette. Veli bég
az ágy mögötti szőnyeget a földre rakta, aztán a kaftánját vette le és azt is leakarta rakni, csak
hogy azt már Selk-ül-iszlám nem engedte. Veli bég úgy mutatta be Selk-ül-iszlámot, hogy ő
főmufti. Török Bálint megkérdezte mit akarnak, mert már megmondta, hogy ő nem lesz
török. A bég nem válaszolt, csak a főmuftira nézett, a mufti válasz helyett a szívéhez, ajkához
és a homlokához emelte a könyvet, majd a főmufti elkezdte, hogy Abdul Kazem Mohamed,
Abdallah fia és így tovább folytatta a neveket. Bálint úr nagyon unta és a Veli bég is kiosont
már onnan, ahol összetalálkozott Mayláddal és elmondta, hogy Török Bálint a török vallást
tanulja.

Tizedik fejezet
Még nem ért végett az gyászmenet, de Gergőék már elindultak, Mekcsey tört utat, miután
kiértek a tömegből, elkezdtek futni. Az aga és Jumurdzsák nem vághattak át a meneten, azzal
csak magukra haragították volna az embereket. Egy kocsmában akarta aludni, a parthoz
mentek, hogy a Jedikulát megkerüljék, ezért kerestek egy csónakot. Miközben keresték, a
vajda lánya megjelent és szólt nekik, hogy az aga és Jumurdzsák üldözi őket. Végre találtak
egy csónakot, bár kicsit szűkös volt a csónak és ha mozogtak akkor azonnal elkezdett
himbálódzik a csónak. A törökök hamar találtak egy csónakot és ők hatan ugrottak bele, a
többi török másikat keresett. A magyar a csónakba nyolcan voltak, de abból a két cigány nem
tudott harcolni és Sárközi nem tudott úszni közülük Gergő kieszelte, hogy gyakorlatilag egy
bombát fognak dobni a török csónakba. Mekcsey és Matyi jól eveztek így a távolság nem
nagyon változott, mióta elindultak a törökök. Gergőnek megvolt a tökéletes terve, hogy addig
mennek, amíg derékig ér a víz, azt is eltervezte, hogy ki mit fog csinálni és hogy hol legyen
és kit vágjon. Azt mondta Mekcseynek, hogy inkább oldalra kerüljenek, ne ütközzenek össze
a törökökkel. Mekcsey elkezdett lassabban evezni, mire a törökök öröm kiáltásokba kezdtek
és szidták a Gergőéket. Gergő egyszer vissza ordított, és amikor elég közel értek a hajók,
Gergő elterelte a török evezős figyelmét és utána bedobta a bombát. A török csónak felborult
és a törökök hatfelé repültek, Gergő az egyik törököt fejen vágta, aztán azt a törököt is fejen
vágta, akivel Mekcsey birkózott, de az vállon lökte nagyon erősen. Ezt kihasználva Mekcsey
a víz alá nyomta és addig fogta, amíg buborékok jöttek fel.

38
Tizenegyedik fejezet
Egy májusi délutánon három ifjú és két lány olasz énekes jelent meg a kapunál, az őr nem
akarta beengedni az olaszokat. Ezért a legfiatalabb lány oda ment egy ott lévő cigány
asszonyhoz, aki épp az őröknek jósolt. A fiatal lány elmondta, hogy az őr nem akarja
felengedni őket a várnagyhoz. Ezért a cigány asszony azt mondta, hogy csak akkor folytatja a
jóslást, ha felmegy a várnagyhoz és szól neki, hogy olaszok jöttek ajándékkal. Az őr hamar
visszatért és intett, hogy kövessék. Az egyik kertben a katona elvett egy fej salátát és
megkínálta vele a lányokat, hogy egyenek. Az egyik elfogadta és megkínálta a másikat, az
egyik olasz mindig fordította, amit mondanak. Amikor a tolmács elfordult, a lány
megkérdezte Gergőt, hogy mit mondd a cigánylány. A cigánylány elkezdte mondani
Gergőnek, hogy az a két torony belül is kettős, meg hogy tele vannak arannyal és ezüsttel
azért őrzik annyian. Jancsi egyébként nagyon izgatott volt, a katona oda vezette őket a
béghez, ahol elmondták, hogy ők tegnap este horgásztak és tegnap este horgászás közben
találtak egy gyönyörű tányért. Elő is vettek egy arany tányért, Az egyik olasz elmondta, hogy
nem merik eladni, mert azt gondolnák, hogy lopták és kitudja milyen bajba kerülnének. Ezért
hozták ide, hogy beszélhessenek Török Bálinttal. A bég ezt megengedte, de előtte
meghallgatta az éneküket, el is ámult tőle. Azt mondta, hogy menjenek vele és semmilyen
problémájuk nem lesz többet az életben. A bég elmondta, hogy Török Bálint goromba volt a
főmuftival, ezért a mázsásban van. A bég azt mondta a katonáinak, hogy Török Bálint akár
akar, akár nem, hozzák ki most. Török Bálintot kihozták és letették egy székre az árnyékban.
Ekkor bejöttek az olaszok és amikor megláttak Török Bálintot, akkor Jancsinak és Gergőnek
az arcán egy könny csördült végig. A mindig sakkozók is oda mentek megnézni mi lesz itt
most. Viszont ők észrevették, hogy az egyikük nem olasz, hanem cigány. Jancsi oda ment
Török Bálinthoz és átölelte a lábát és édesapámnak szólította.

Tizenkettedik fejezet
A Héttoronytól nem messze volt egy kocsma, Sárközi oda vezette őket. A Héttoronyban
majdnem bajba kerültek, de megúszták mivel a bég azzal volt elfoglalva, hogy megy
Magyarországra. A bég írt egy levelet, hogy senki ne bántsa az olaszokat, ha ő nincs ott, mert
azok hozzá tartoznak. A katona, aki oda vitte a levelet az olaszoknak, elmondta, hogy ő nem
megy Veli béggel. A bég csak deliket és akna fúrókat visz magával, a katona megmutatta hol
lakik a következő bég, aki majd a Héttoronyban parancsol. Gergőék rájöttek, hogy
kiszöktetni nem tudják Török Bálintot, Jancsi szomorkodott, hogy csak kicsit beszélt az
39
apjával. Kigondolták, hogy adnak pénzt az új bégnek, ezzel könnyítenek Török Bálint
sorsán. Gergő felvette a Héttorony őr ruháját, aki ekkor már részeg volt és a kocsmáros adott
neki szakállat is. A kocsmáros elmondta, hogy a bég buta és gyáva is. Gergő úgy döntött,
hogy csak Mekcsey megy vele, de ő is csak távolban. Gergő kieszelte, hogy csalogatja elő a
béget. Miután kicsalta a béget az utcára, rávette, hogy szöktesse meg Török Bálintot igen sok
pénzért. Elmondta hogyan kapja majd meg a pénzt és hogyan hozza ki Török Bálintot, úgy,
hogy neki semmi veszteni valója sem legyen. Ezért a bég azt mondta, hogy kihozza majd.
Éjfél körül Gergő visszaért a kocsmába és megkérte a kocsmárost, hogy a törököt, akitől a
ruhát elvették, kábítsa el úgy. hogy holnap tizenegyig fel ne keljen. A kocsmáros adott az
őrnek egy pohár vizet inni, amibe valami port már bele kevert. Következő nap béreltek egy
hajót és a török őrt felkeltették és azt mondták neki, hogy oda rendelték őt most. A saját lábán
még nem tudott oda menni így Sárközi segített neki. Gergőék mind beöltözve messze
egymástól voltak. Amikor megpillantották Török Bálintot, először Cserhán Mekcseynek
jelzett, ő pedig a többieknek jelzett. A bég boldognak látszott, viszont mikor a hajóhoz ért, az
ott lévő őrt törököt leteperte és utána vagy ötven katona jött elő. A hajóst, Sárközit és
Cserhánt , aki Sárközit akarta védeni rabul ejtették. Jancsi is így járt volna, ha Gergő nem
állítja meg.

Tizenharmadik fejezet
Július közepe fele Veli bég Mohácsra ért az ötven akna ásóval és a szilidárjaival. A török
szeretett itt megpihenni, szerencse mezejének nevezték. A bég sátra már kész volt, mire
odaért. A bég vett egy fürdőt a Dunában, majd evett. A mező még tele volt lócsontokkal, még
a fatálakat is a lófejekre tették. Úgy tizenöt aga körbe állta a béget és elmondták a napi
jelentésüket és amint végeztek, leültek a bég elé, mert Mohácson a teljes tisztikar együtt eszik
és akik egymásra haragudnak, ott ők ki is békülnek. A bégnek aznap este egy üzenete jött,
hogy a töröké lett Visegrád. Nem harccal szerezték meg, hanem a vízvezetéket elszúrták és
így nem maradt vizük. A magyarok Ferdinándtól vártak segítséget, de ő Istenre bízta a várait,
Ezért megegyeztek a budai basával, hogy ha kijönnek nem lesz bajuk, de a többi törökkel
nem egyezttek meg, ezért megölték őket. A bég azt mondta, hogy akkor két napig itt
maradnak, aztán mennek Nógrádba mert az jött a sorban. Ezután Veli bégék aludtak ezután
másnap csak egy parancsot adott ki, hogy mindenki nála fog vacsorázni és hogy az olaszok
fogják szórakoztatni őket. Viszont az egyik katona szólt Veli bégnek, hogy egy közember az
olaszokról hozott információt. Az a közember, azt a vádat hozta fel az olaszok ellen, hogy
40
azok magyarok. Sok bizonyítékot felsorolt, végül azzal sikerült meggyőznie a béget, hogy Ő
hallotta őket magyarul beszélne. Ezután a bég azt mondta, hogy kapják el őket. Amikor órák
múlva visszatért a sziliárd, csak annyit tudott jelenteni, hogy az olaszok elszöktek.

Eger veszedelme
Ha lenne egy könyv a magyarok történetéről akkor abba 545-től 1551-ig semmi jót nem
tudnának írni Magyarországról, és akkor jött 1552.

Első fejezet
Éva asszony a háza tornácán állt és a férje ruhái között válogatott egy diáknak. Éva kicsit
megváltozott, megasszonyosodott. Éva talált egy ruhát a diáknak, abban a ruhában egy
papirost. Közben a papirost nézték a fia, Jancsi megzavarta az anyját. A papíron az egri vár
volt, a diák ismerte fel, mert ott tanult egy darabig. Éva elmondta, hogy a férje és az apja is
elmentek Egerbe, védeni a várat. De az apja azért is ment, hogy kibéküljön egy régi
barátjával, a pappal. Ekkor egy idegen jött be, Gergőt vagy a feleségét kereste, az idegen
Balogh Tamás néven mutatkozott be, Révfalusi nemes, Balogh elmondta, hogy pénzt hozott
volna Gergőnek, mert tudja, hogy kell neki Egerbe. Aztán elmondta, hogy nagyon szereti a
gyűrűket és megmutatta a kezét, amin sok gyűrű volt. Arra a gyűrűre terelte a szót, amit
Gergő még a paptól kapott. A diák közben Jancsival lement a vásárba. Éva mondta, hogy a
templomnál legyenek, mindjárt ők is mennek. Éva elmondta Balogh úrnak, hogy azt a gyűrűt
Gergő mindig magánál tartja. Aztán arról beszéltek, hogy Szolnokot nagyon megerősítették
és az nehezen fog elesni. Ezután Éva Balogh kérésére mutatott Gergőről képét. Éva elmondta,
hogy Gergő 26 éves, nyolc éve házasok. Ezután Balogh úr elment, Évának nagyon rossz
érzése támadt ettől az embertől. Évának eszébe jutott, hogy Balog úr Jumurdzsák volt, ijedten
gyorsan ment a templomhoz. Itta diák elmondta, hogy Szolnokot bevették a törökök és a
gyereket Balogh úrra bízta, aki a templomba vitte. De bizony Balogh úr már nem volt ott és
Jancsi sem.

41
Második fejezet
Szeptember ötödikén reggel Gergő és serege a siroki vár alatt volt. Gergő észrevett egy
sereget, akik vagy kétszázan lehettek. Sok szekerük volt, Eger felől jöttek, Gergő agyán át
ment az a gondolat, hogy Dobó otthagyta a várat. A sereg elmondta, hogy Ők kassaiak és
Egerből jöttek. Gergő sokáig és nagyon szidta őket, mert ők milyen gyáva emberek. Gergő
megtudta. hogy Szolnok elesett, haragjában előre ment. Így ő hamarabb oda ért, ahhoz a
cigány karavánhoz, aminek felborult a kocsija. Gergő a cigányok között felismerte Sárközit
és kérte, hogy menjen vele, jöjjön Egerbe. Gergő sok dolgot igért Sárközinek, így végül az
elfogadta az ajánlatot. A beszélgetés vége felé Gergő serege is oda ért és akkor már nagyon
nevettek a dolgon. Néhány óra múlva meglátták az Eger várát. Egerből ekkor jöttek el az
emberek egy másik része. Gergő és Sárközi előre ment. Amikor Gergő felért a várba, Dobó
először nem ismerte meg, majd nagyot nevetett a belovagló cigányon. Gergő elmondta, hogy
kétszázötvenen jönnek, Dobó elmondta, hogy nem kapnak minden honnan ilyen sok embert.
Gergő néhány tiszttel elbeszélgetett. Aztán pedig Mekcseyyel beszélt, aki elmondta, hogy
már neki is családja van. Dobó Gergőnek alaposan megmutatta a várat, honnan várható a
támadás, hol a legerősebb a vár. A puskaporos hordókat, az ágyúkat, a bombákat is
megmutatta. Gergő elmondta, hogy ő tud jobb bombát is készíteni, Dobó ezért azt mondta a
bomba készítőknek, hogy hagyják abba a munkát, majd Bornemissza hadnagy megmutatja,
hogy kell jobb bombát csinálni.

Harmadik fejezet
Szeptember kilencedikén szürke felhős volt az idő és az Egri várban mindenhol dolgoztak az
emberek. Egyszer csak az őrszem megszólalt, hogy jönnek, ami azt jelentette, hogy itt a
török. Az a százötven ezres török had érkezett, amely legutóbb Magyarország két legerősebb
várát bevette és még azokon kívül sok másikat is. Az egri vár a sok török ellen, akik ráadásul
mindenből a legjobbal vannak felszerelve, a kardjuk Damaszkuszi, a vértjük derbenedi, a
lándzsájuk hindosztáni, az ágyúk pedig Európa legjobb öntőinek a munkája. Ehhez képest az
egri vár egy kis semmiség. Amikor a hírnök, Bakocsai megjött, megállt Dobó elött egy
levágott töröknek a fejével, ő maga félig véres volt. A társai mosakodtak. Bakocsai elmondta,
hogy a teljes had jön már és nagyon sietnek. Dobó előléptette tizedessé Bakocsait. Ezután
nem sokkal később egy paraszt érkezett lóháton. A paraszt egy levelet hozott a töröktől, a
parasztot Dobó elfogatta. A paraszt azzal próbálta menteni a bőrét, hogy kényszerítették erre,
de Dobó mondta, hogy csak arra kényszerítették, hogy a kezébe vegye, a hozatalra nem.

42
Dobó felolvastatta a levelet Gergővel és az volt benne, amit megjósolt, fenyegetés és alku. A
levél végére már mindenkinek elege lett a törökből. Dobó tömlöcbe vetette a parasztot, aki a
levelet hozta.

Negyedik fejezet
Dobó a levél után tanácskozást hívott össze, fél óra múlvára, de hamarabb is ott voltak már.
Az őrség mosakodó részére kellet várni kicsit, az őrök elmondásából most már biztos volt,
hogy jön a török sereg. Ezután Dobó átadta Gergőnek a jegyzéket és Gergő felolvasta, hogy
ki, mennyi katonát küldött és hogy mennyien vannak. Aztán Gergő az ágyúkat és puskákat
mondta, Dobó mondta, hogy a puskaport nem mérték meg, ezután Gergő még felolvasta a
maradék fegyvert, pajzsot és mindent. Aztán Dobó mondta, hogy nem az a lényeg, hogy a fal
legyen erős, hanem hogy az emberek. Mert Szolnokon nem a hazát védték a zsoldosok,
hanem a pénzért dolgoztak. De itt Egerben öt emberen kívül mindenki magyar. Aztán Dobó
azt mondta, hogy most menjen, aki akar, de senki nem ment el. Aztán néhány szabályt
megbeszéltek és utána mindannyian megesküdtek, hogy a várat fogják védeni. Aztán Dobó
elosztotta a drabantokat és minden helyre számra pontosan elosztott mindent. Gergő közben
hangosan számolta az elosztást, mivel ő volt, aki a legtöbbet tudott a várban. Aztán Dobó
elosztotta a hadnagyokat is, Pető az Ókapuhoz ment, a külső várhoz Bornemissza, Fügedy és
Zoltay is oda ment. Ezután Dobó megeskette a katonákat is és utána megszólalt az egri
székesegyház harangja, de csak egyszer.

Ötödik fejezet
Dobó azokat, akik ott voltak a gyűlésen egy vacsorára hívta össze, és még egy tizedest, egy
egri parasztot, egy közember, egy nemest. Dobó és Mekcsey ültek az asztalvégeken, a többi
ember meg el volt osztva. A főtisztek is beszálltak az étel osztásba. Dobó mögött állt Kristóf
apród, ő volt az, akinek Dobónak poharat töltött és ő vette el Dobó tányérját is. Azt, hogy a
takarékos Dobó miért rendezte ezt a vacsorát, azt nem lehet tudni. Mindenki azt hitte, hogy
valaki beszélni fog, de senki nem beszélt, így meghallották az asszonyok énekét. Ezután
Mekcsey beszélt, aztán miután ő végzett utána Dobó beszélt. Arról, hogy a mohácsi csatában
is nyertek volna jó vezetővel, meg ők itt győzni fognak. Aztán Pető mondta, hogy Szolnok és
Temesvár csak azért esett el, mert zsoldoskatonák védték és nem azért, mert a török erős. Ő is
elmondta, hogy itt az öt pattyantyúson kívül mindenki magyar. Pető után már senki nem

43
mondott köszöntőt, Gergőt is kérték, de ő sem mondott. Dobó maga mellé hívta Gergőt és
Törökékről kezdtek beszélni. Arról, hogy Jancsi nem akar várat védeni, Ő mezőn szeret
csatázni, Feri pedig nem jön el eddig. Arról beszéltek, hogy mikor Gergőék visszaértek
Konstantinápolyból, akkor temették el Töröknét és néhány hónapja Török Bálint is meghalt.
Aztán arról beszéltek, hogy Zrínyi azért nem jött, mert tudja, hogy egy basa az Ő várát akarja
bevenni. Tizenegy órakor egy őr jött és jelentette, hogy a török sereg már Makláron van.
Ezután Mekcsey Gergőt, Fügedyt, Petőt és Zoltayt hívta beszélni, utána Mekcsey Dobóhoz
ment és elmondta, hogy kétszázan lemennének törököt vágni, Dobó belegyezett, de csak száz
emberbe, Mekcsey nélkül és senki meg ne haljon parancsolta. Kristóf velük akart tartani,
Dobó elengedte, de azt mondta, el ne menjen messze Bornemisszától.

Hatodik fejezet
Gergő a lovaslegények tanyájára ment és ott a leggyorsabbakat kiválasztotta. Gergő, amikor
az istálló felé ment, felajánlotta Sárközinek, hogy szerezhet lovat kint, de ő elutasította. Tíz
perc múlva már kint lovagoltak. Amikor megláttak az első tüzet, megálltak és Gergő kiküldte
az egyik katonát felderíteni. Amikor az visszatért, elmondta mit látott. Gergő elmondta, hogy
mi a terv és ha szereznek foglyot akkor mit kezdjenek vele. Ezután neki estek a törököknek.
A törökök menekültek, ki lovon, ki csak futott. Miután végeztek, Gergő letisztította a kardját
és azt a parancsot adta ki, hogy ami mozdítható azt hozzák. Aztán maga mellé szólította
Kristófot és átnézték a sátrakat, hogy találnak-e foglyot. Dobó már nagyon izgult, mert tudta,
ha nem sikerül a terv, akkor a várban aggodalom lesz. Viszont hajnal körül, amikor meglátta
a kocsikkal jövő katonáit, akkor nagyon megörült. Amikor beértek a várba, akkor már a vár
népe ott várta őket az udvaron. A rab, akit hoztak, abban Dobó felismerte, hogy az az ő
kémük, Varsányi. Dobó hívta Gergőt és Mekcseyt, hogy vele meghallgassák a kém jelentését.
Varsányi elmondta, hogy velük volt egy bég és kiderült, hogy Hajván az. Aztán jönni fog
még Szolkolovics Mehemed aki jól tud lőni, és rajta kívül Araszlán, Musztafa, Kamber és
Veli bég jönnek még. Dobó Dervis bégről kérdezte még. Varsányi elmondta, hogy csak
rizsük a kevés, mert húst meg lisztet könnyen szereznek. Varsányi elmondta, hogy a had
főereje a janicsárok és a lovasok.

44
Hetedik fejezet
A piacon hamar elkezdődött a kótya-vetye a zsákmányra. Öt szekér és nyolc ló volt, a lovakat
senki nem akarta mégis elkeltek. Mekcseyt Dobó felkérte, hogy vegyen kettő lovat, de mivel
senki nem akart lovat venni, ezért Mekcsey mind a nyolcat megvette 4 forintért. A nők a
ruhákért versenyeztek. Paksy vett egy bársonycsótárt, Zoltay egy ezüst sisakot. Mihály deák
pedig írta, ki mit vett és mennyiért. A szekerekből egy láda került elő, amiben mindenki
meglepetésére egy kis török fiú volt. Néhányan azt mondták, hogy üssék agyon, de végül az
asszonyok megkegyelmeztek neki, elbújtatták, mert a katonák megölték volna. Gergő a csata
után vett egy meleg fürdőt és amikor vissza fele ment, akkor az egyik őrben felismerte
Gáspárt még a gyermekkori rabságából. De kiderült, hogy a fia az, aztán Gáspár elmondta,
hogy az anyja és az apja is itt van és Gáspár megmutatta az anyját. Gergő odafutott hozzá
megpuszilta, megköszönte, hogy régen vigyázott rá. Később elmondta, hogy már neki is van
egy gyermeke.

Nyolcadik fejezet
Gergő aznap éjjel nagyon sokat aludt, arra ébredt, hogy nagy zaj van, mintha ezernyi ajtót
akarnának beszakítani, kinyújtóztatta a végtajait és felkelt. Kinyitja az ablakot és látja, hogy
ég a város, minden ég: a nagy székesegyház, a püspöki palota, a Miklós templom, a kanokok
háza, a Cifra-malom és sok féle ház. A zuhogás a várban elviselhetetlen volt. A házak között
senki sem volt, viszont a fala tele voltak. Nézi hol van a nap és látja, hogy dél elmúlt már.
Szólt a szolgájának, de az nem válaszolt, gyorsan felvette a ruháját, a kardját és a sastollas
süvegét. A lépcsőn lefele felkap egy pajzsot és azzal védve magát, megy lefele. A török úgy
jön a völgyből, mint a vízáradat, nagyon hangosan, dobpergéssel és trombitamuzsikával. Az
Almagyar, ami a Meleg-víz körül volt, annak minden háza égett. A maklári úton nagyok sok
ökör és bivaly jött és mind ágyúkat hozott. A hegyoldalon a dzsebedik voltak, a Vadaskert
felé pedig a lovas akandzsik. Gergő megkérdezte hol van Dobó, elmondták, hogy az
óratornyon. Dobó mellett volt Mekcsey, Zoltay, Pető, a pap, Cecey és Sukán. Gergő odafutott
és felfelé menet Fügedybe ütközött, aki elmondta, hogy menjen, mert Dobó már utána
kérdezett. Fügedy elmondta, hogy ezért rombolják és égetik fel a várost, hogy ne a török
tegye ezt. Dobó azt mondta, hogy nem lőnek beléjük, mert az köszönjön, aki jön, nem az, aki
várja őket.

45
Kilencedik fejezet
Azon az estén eltűnt néhány felvidéki, de jöttek helyettük újak. Felnémetről jött harminc
paraszt, Kovács Gergely vezette őket, Ezután egy szekér jött fel és egy harangot hozott vele
egy öreg és két fiú. Dobó felismerte, hogy az egri bíró az. Dobó megparancsolta, hogy ássák
el a harangot, hogy ne érje golyó. A bíró elmondta Dobó kérdésére, hogy Egert gyászolja.
Utána a maklári molnár jött a feleségével és a három gyerekével. Aztán egy pap jött, Dobó
először megörült, de aztán a kiejtésből tudta, hogy ő sem fog prédikálni. A várban annyira
nem szívesen fogadták a gyerekeket és az asszonyokat, de ennyi katonára kell az asszony. Az
asszonyokat Sukán osztotta, a férfiakat pedig Mekcsey megeskette és csak utána kaptak
fegyvert. Aztán egyszer csak egy négylovas kocsi jött, Baloghné jött, akinek a gyerekét, aki
apród volt, Dobó haza küldött, de az vissza szökött. Mivel nem volt ott még, ezért Dobó
vissza küldte az asszonyt. Aztán nem sokkal később Nagy Lukács jött az apróddal, de addigra
a török már a kapu elött volt így, nem tudott bejutni. Ezután elkezdődött a lóverseny a
bejutásért, a végére már nem látták a lovakat, csak a porfelhőt.

Tizedik fejezet
Másnap vasárnap volt, de nem szóltak az egri harangok, a város és a vár körül törökök voltak.
A hegyeken és dombokon sátrak ezrei, vörös és fehér, ritkábban zöld, kék, sárga és piros. A
színözönben szigetnek tűnik az egri vár és a Királyszéke. Dobó megint a tetőtlen tornyon állt,
az ágyúk mellett már csak a puskaport hozó tevék voltak, a bivalyokat már leengedték
legelni. Azt nézték Dobóék, hogyan állítják fel ágyúikat a törökök. Hamarosan egy katona
jött, hogy ne lőjön-e, Dobó azt válaszolta, hogy csak akkor lőjenek, ha ő parancsot ad rá.
Mekcsey és Gergő nagyon mozgolódott, utánuk Cecey is, tenni akartak valamit, de Dobó
vissza fogta őket. Dobó azt a katonát állította maga elé, ki előbb jött fel, mert Dobó látta rajta,
hogy fél. Miután elsütötték a törökök az ágyúikat, ahogy Dobó előre tudta, nem történt
semmi, semmit sem találtak el. A három ágyúnak kilenc dördülése volt, mert az egri hegyek
visszhangot keltettek. Dobó meg is jegyezte, hogy mi lesz itt, ha négyszáz ágyút itt elsütnek
egyszerre.

Tizenegyedik fejezet
Másnap reggelre már hat ágyú volt ott és közelebb hozták annyira, hogy már egy nyíllövés is
elérte volna őket. Dobó tudta, hogy így lesz, már virradatkor talpon volt és ő maga készítette
elő mind a tizenkettő ágyúját tüzelésre. Ő nem bőrrel törölte a golyókat, hanem befaggyúzta
46
őket. Amint a törökök az első ágyút elsütötték, utána mind a tizenkét magyar ágyú lőtt. Kettő
török ágyú felborult és a darabokra szakadt, a topcsik futkostak és ordítoztak, mely a
magyarokat nevetésre késztette. Az ágyúlövésektől csak a cigány ijedt meg a várban és mikor
ezt a katonák meglátták, felvitték és kitartották, hogy őt lőjék a törökök. Amikor viszont a
török lőtt, a cigány gyorsan kiszabadult a szorításból és szidta magát, amiért ide jött. Azon a
napon Dobó szétlőtte az ágyúkat és két topcsikot megölt, a téren széttört ágyúk és halott
tevék maradtak. A törökök csak lőttek tovább, Dobó néha lőtt csak közéjük lőtt, spórolt a
puskaporral. A török főtisztek be akartak nézni a várba, de nem tudtak, így nem tudták, hogy
hova kellene lőni, csak lőttek vakták. Törték a falat, de Dobó kőművesei már rakták vissza
este a falat.

Tizenkettedik fejezet
A negyedik napon a török a városba ment és onnan Araszlán bég lőtte a várat. A törökök az
egri templomok előtt imádkoztak. Dobó megengedte Gergőnek, hogy száz emberrel kimenjen
a törököt vágni. Az akció sikeres volt, sok török meghalt. Nem sokkal ezután a vízhordó
parasztok egy foglyot hoztak Dobónak. Dobó a rabot kihallgatta, a katona elmondta, hogyan
történt Temesvár elfoglalása, mindent elmondott, amit tudott. Miután végeztek Dobó,
tömlöcbe vetette a törököt. Gergő elmondta, hogy elhallgatott egy információt a fordításból.
Dobó miután végig hallgatta utána megdicsérte Gergőt, amiért nem rombolta a magyarok
hitét a harcban. Elmondta neki, hogy szerinte nem tudja majd etetni a hadat a török és az őszi
idő is nekik dolgozik. Aznap alkonyatkor a török fiú anyja ott volt a várnál, a fia elmondta
neki, hogy csak rab cserével lehet ő szabad. Dobó Zoltayval végig járta a bástyákat, amikor
Jumurdzák bekiabált és cserét akart a gyűrűjéért Gergő fiával. Gergő elmondta, hogy ez nem
igaz és ez a bekiabálás megy minden este. Aznap este még Varsányi is visszaért és elmondta
Dobónak, hogy minden honnan lőni fogják a majd várat és a vár feladását említette fel. Dobó
megkérte Gergőt, hogy írjon egy segítség kérő levelet és közben Varsányit feleskette. Dobó
elküldte Varsányit Szarvaskőrre, hogy vigye oda a levelet, amit Gergő ír és majd jöjjön
vissza.

Tizenharmadik fejezet
Másnap, szeptember tizenhatodikán a törökök elkezdtek ágyúzni mindenhonnan. A vár népe
egy ideig nem tudta, hogy hol van biztonságba. De egy kis idő múlva, ahogy Dobóék

47
megmondták, a golyók mutatták meg melyik helyet kell elkerülni. Dobó azt mondta, hogy
takarékoskodjanak a puskaporral. Ezt senki nem értette, mivel a puskapor arra való, hogy el
lőjék, de ezt Dobónak senki nem merte mondani. Ahol nem az ágyúgolyók törték a falat, ott
tüzes nyilakat lőttek és bombát dobtak a várba a törökök. Gergő válaszul ki akarta dobni a
saját bombáit, de Dobó azt mondta még ne tegye. Reggeltől estig folyton lőtték a várat.
Gergő árkot ásatott a falnál a katonái védelmében, ezt elakarta mondani Dobónak. Útközben
megtalálta a török fiút az udvaron és a haláltól mentette meg. Amint abba hagyták az
ágyúzást a törökök nappal, a kőművesek nekiláttak a falaknak. Nem sokkal később Varsányi
tért vissza a király levelével és Vas Miklóssal -a másik küldönccel. A király levelének Dobó
nem örült. Aztán visszaküldte Varsányit és Vas Miklóst Szarvaskőrre. Arról is hírt kapott
Dobó, hogy Nagy Lukács ma éjszaka szeretne visszajönni a várba és kéri, hogy ebben
segítsenek neki. Dobó nem nagyon örült ennek mivel nagyon sokat késett.

Tizennegyedik fejezet
A romlás napról napra rosszabb lett. Cecey azt mondta nem baj, ebből csak nekik lesz vas
faluk. A tizedik napon már a törökök réseket láttak, amiket a magyarok már nem tudtak éjjel
befoltozni, pedig már nem csak a kőművesek csinálták. A második hétvégén egy paraszt
jelentkezett a kapunál. Nem hevesi szűr volt rajta, de azért beengedték. Dobó kérdéseiből
kiderült, hogy Csábrági lakos és a töröknek hozott tizenhat szekér lisztet a tiszttartó
megbízásából. Dobó azt mondta, hogy az nem tiszttartó, hanem alávaló pribék, áruló. A
paraszt azzal védekezett, hogy nem akartak úgy járni, mint a szomszéd vár, Drégely. A
paraszt levelet hozott a töröktől, ami tilos tett. A levelet a parázsba dobta Dobó. Mivel a
paraszt azt mondta, nem tud olvasni, ezért Dobó a parasztot a tűz fölé tartotta, hogy legalább
szagolja. Mindenki látta ezt, oda vonultak a paraszt köré és kinevették. A cigány is azt
mondta neki, hogy miért lett postás. A paraszt a füsttől és az elkeseredéstől könnyezett.
Gergő is nézte és miután Dobó elment Gergő utána ment. Gergő elmondta, hogy akaratlanul
is, de elolvasta a levél egyik sorát, amiben az állt: “Vagy pedig kész-e a koporsód, Dobó
István?” Dobó erre azt mondta, hogy erre az egyre válaszol nekik. Negyedóra múlva a
katonák egy koporsót hoztak és megmutatták a töröknek, mire azok újra tüzelni kezdtek.

48
Tizenötödik fejezet
Szent Mihály estéjén már vagy tizenöt lyuk volt a falakon, a külső várfalon volt a legtöbb, a
szeglet toronynál is volt egy nagy törés, a harmadik és negyedik nagy dél felől, ahol a kaput
is beszakították. A magas őrtornyot is össze lőtték, de annyira, hogy nem tudni, miért nem
dőlt még le. A vár népe már nem nagyon bírta betömni. Látható lett, hogy ha mindenki
dolgozik, akkor is a felét nem tudják megjavítani. Dobó viszont biztatta őket. Dobó a tisztjeit
felhívta egy megbeszélésre és megmutatta nekik, hogy holnap már ostromolni fognak, mert
már ott vannak az ostrom létrák. Ezután nem sokkal megszólalt Varsányi sípja, és azt
kiabálták, hogy Lukács jön. Fáklyát gyújtottak először, de azonnal eloltották, mert jobbnak
látták, ha nem mutatják az utat a töröknek. Hamarosan beértek a magyarok, a hidat felhúzták
és vagy ötven török oda beszorult és megölték őket. Amikor Dobó elé ment Nagy Lukács
akkor Dobó átölelte és megpuszilta. Nagy Lukács elmondta, hogy Varsányi oda adta a sípját
és azért maradtak eddig ott, mert meg kellet várniuk, amíg szereznek elég ruhát maguknak.
Viszont a gyalogság így is megneszelte őket, ezért kellet futniuk. Aztán elmondták, hogy kik
nincsenek már közöttük és utána Dobó meglátta Balázst, az ő legkisebb apródját.

Tizenhatodik fejezet
Azon az éjszakán nyolcvan puskáson kívül minden katona aludhatott, de fegyverrel, hogy
készen álljanak. Dobó minden parasztot a kőművesekhez rendelt, a szeglettoronynál Bolyki
Tamás volt és miközben dolgozott, lelőtték. Mekcsey volt az, aki leszedte a súlyos sérültet a
falról és neki mondta az utolsó szavait is, amik ezek a szavak voltak, hogy “Küzdjetek a
hazaért!”, Dobó ekkor az Ókapunál lévő toronynál volt, ez volt a legaggasztóbb hely. Ez egy
fontos hely volt, viszont már nem volt idő ezt is megjavítani. Az Ókapunál lévő puskásoknak
azt mondta Dobó, hogy aludjanak, csak kettő maradjon fent. Amikor a szeglettoronyhoz ért,
akkor vitték el a hullát, Dobó búsan nézett utánuk. Ezután egy másik töréshez ment és
elküldte onnan Zoltayt aludni. Azután visszament a szobájába és ott evett egy kicsit. Leült az
ágyára utána beszélgetett Baloghnéval, aki ott ragadt a várban. Le akart feküdni, de végül
lement a tömlöcbástyára és ott találta Gergőt. Dobó haragosan megkérdezte, miért nem
alszik. Gergő elmondta, hogy már aludt, de eszébe jutott, hogy az ágyúkra rászáll a harmat,
ettől védeni akarja. Dobó kilövetett a mozsárból egy golyót és megnézték mit csinálnak a
törökök, de csak az őrök járkáltak. Dobó követte Gergő a templombástyára és végül ott
maradt egy ágyúnál. Aztán sírva imádkozott Istenhez, Máriához és Szent Istvánhoz. Azután
ott a bástyánál elaludt.

49
Tizenhetedik fejezet
Virradt, amikor Gergő felébresztette Dobót. Kristóf a páncélt oda vitte Dobónak, mivel Dobó
a bástyák között lovagolt folyton. A törökök még nem támadtak, de amint meg lehetett látni a
rontások fokait és kiálló köveket, azonnal megindultak és az ostrom létrák serege is
megindulta a vár felé. Az egri ágyúk egy-egy lövése százakat csapott el, de azonnal ott
termett a következő száz. Huszonhét zászló vezette a török sereget, mivel az lesz az egri basa,
aki először rakja ki a zászlót. A Bolyky bástya, ami a szegletbástya neve tegnap este óta, ott
most Gergő és Zoltay harcolt, ott a legtöbb a török. Bár a törökkel tilos volt beszélni, Zoltay
néha kiszólt neki, de ez csak erősítette a mellette harcolókat. Mekcsey nagyon nem örült,
hogy csak biztathatja az embereket és Ő maga nem harcolhat. A legjobban az Ókapuhoz kell
most az ember. Az asszonyok hozták a vizet a várvédőknek, de alig volt idejük inni, mert
jöttek a törökök. A Bolyky bástyán volt egy darabig török zászló, de hamar levették onnan.
Amikor a magyar zászló leesne a török közé, akkor Török László kiugrik és visszahozza.
Nem sokkal később az Ókapú tornyán van a török zászló, ezért Dobó inkább lelövi a tornyot
és inkább ott visszavonul a török. Délfele a többi helyen is abbahagyják az ostromot, a
törököt nem lehet már rávenni, hogy harcoljanak, több ezres a veszteség. Az egri halotak a
templom elött vannak, Dobó levett sisakkal megy közöttük, a sebesültek között volt, akinek a
keze vagy lába sérült, őket látják el először. A halottak között ott az egri bíró is, a fiai
gyászolják, Dobó a város zászlajával fedi le őt.

Holdfogyatkozás

Első fejezet
Szalkay Balázs (Szarvaskő kapitánya) ott állt a vára tornyában és hallgatta, ahogy Egert
lővik. Eger közel volt Szarvaskőhöz, csak a hegyek voltak magasok közöttük. Tudta, hogy ha
elesik Eger, ő mehet el innen. Az egyik őr hirtelen megfújta a kürtjét és Balázs úr nagyon
mérges lett ezen, mert a fülébe kürtölt a katona. A katona azzal védekezett, hogy jönnek.
Amikor megjött a két jövevény, akkor Egerről kérdeztek. Az egyik Bornemissza testvéreként
adta ki magát, és a másiknak is a testvére van Egerben. Délfele volt ezért bementek enni és itt
Bornemissza elmondta, hogyan készítik náluk a nyulat. Próbált közben feltenni kérdéseket
Balázs úrnak, de Őt a nyúl ottani elkészítése jobban érdekelte. Aztán ebéd után Balázs úr
50
kimondta, hogy Bornemissza az nő, és ezt Éva nem tagadta. Ezután Éva elmondta Balázs
úrnak, hogy mi történt és Jumurdzsák, hogyan rabolta el a gyermeket. Balázs úr elmondta,
hogy az ahol ő akar bemenni, azokat a föld alatti utakat már beomlasztották. Balázs úr azt
tanácsolta, hogy várja meg Vas Miklóst vagy Dobó követét, de Éva tudta, hogy ennyit nem
tud várni. Így hát utána néztek és egy föld alatti útnál, ami a tégla égetőkemencénél volt, ott
még volt esély, hogy azt még nem omlasztották be. Éva csak úgy beakart menni, de a Várúr
felvilágosította, hogy az első ember elfogja fogni és hivatkozhat ott bárkire, elfogják fogni.
Így Éva ott maradt, amíg ki nem találják, hogy hogyan juthat be.

Második fejezet
Az egri vártól nem messze van az Eged hegy. Az Eged hegy felé volt a kereskedők és effélék
tábora, onnan járnak be táborba, hogy eladják termékeiket vagy szórakoztassák őket. Október
másodikán egy deli jött lóháton és egy magyar rab fiút és egy ökröt hozott. A deli Éva volt, a
rab pedig Miklós. Amikor Éva elment a kereskedők között, azok elkezdtek ajánlani árakat, de
Éva nem adta el őket. A téglakemencékhez mentek és ott Éva az ökröt eladta egy sátorért egy
görög kereskedőnél. Éva, amikor már bent voltak a sátrukba, megint arra gondolt, hogy itt
megkeresné a fiát. De Miklós elmondta, hogy biztos van olyan hely, ahova nem juthat be és
akkor elkapják. De ha eljut Jumurdzsákhoz, akkor se biztos, hogy az a fiút ki adja. Este
szereztek egy rudat, amivel fel tudták fordítani az alagutat fedő malomkövet. Elkezdtek ásni,
hamar megtalálták a járatot és elkezdtek menni. Miklós ment elöl és néha térdig érő vízbe
mentek, néha pedig egy kő állta útjukat. Végül, amikor négykézláb kellet már menni, Éva
előre küldte Miklóst. Amint elment Miklós imádkozott Éva. Miklós elmondta, hogy kettő
járat van, de mind a kettő be van omolva. Éva azt mondta, hogy akkor ásni fognak, de Miklós
óránként menjen ki a sátor elé, hogy ne legyenek gyanúsak.

Harmadik fejezet
A Szent Mihály-napi ostrom délig tartott. Aznap éjjel Hegedűs Gergővel a Sándor-bástyán
volt. Hegedűs arról beszélt, hogy a legokosabb ember az gyáva, mert tudja milyen fontos az
élet. Gergőnek erre az volt a válassza, hogy a buta ember nem tudja, mi az a halál, ezért
bátor. A normális félti az életét, az okos pedig érti, hogy nem a test számít, hanem a lélek,
amit a török se tud megölni. Ezután Gergő már fáradt volt és Hegedűst is aludni küldte.
Másnap nem szóltak a török ágyúk, ebből Dobó tudta, hogy levél jön. Mielőtt meg jött a

51
levél, Dobó megjutalmazta négy emberét. Ezután jött a paraszt, őt már Dobó szóra se
méltatta, a tisztek etették meg vele a levelet és dobták a börtönbe. Ezután a törökök újra
lőttek, a törökök magyarul ordibáltak be a várba, a védők dobósokkal, síposokkal és
hasonlókkal nyomták el a zajt. Paksy kérlelte Dobót, ki akart menni és végül Dobó kiengedte
őket. Paksyék hősiesen harcoltak, de Paksy megsérült és nem tudott visszatérni. Az őt védő
tíz katona feladták magukat, ekkor a várbeliek ki akartak menni a gyávákhoz. Ezután a
törökök az egri sebesültek kivégezték, Paksy kivételével.

Negyedik fejezet
Az egriek eddig csak gyűlölték a törököt, de most már utálták. Ali pasa ezután azt kiabálta
be, hogy a király seregét már szét verték és nem fog jönni a segítség Gergő azt mondta, ez
hazugság. Ekkor Hegedűs azt mondta, hogy mi van, ha nem? Ezután Gergő kioktatta. Akkor
ott volt Dobó, Cecey, Zoltay, Fügedy és Márton pap is. Dobó csak Gergő szavára figyelt fel
és csodálkozva nézett Hegedűsre. Cecey is rá kiabált Hegedűsre, hogy meg akarja félemlíteni
a többieket. Ezután Hegedűs rá ordított Gergőre, hogy ő idősebb katona és hogy meri őt
kioktatni és kardot húzott. Gergő is kardot húzott, ekkor Dobó közbe lépett. Hegedűst
elküldte az Ókapuhoz, Gergő pedig fontos dolog nélkül nem hagyhatja el a külső várat. Azt
mondta, hogy az ostrom után majd lerendezik. Dobó kikérte Cecey véleményét, Cecey
Gergőt védte. Miközben mentek a kocsmánál Dobó részegeket látott, ezután a két
kocsmárosnak megtiltotta, hogy bárki részeg legyen. Este megint a várfalat rakták. Este
megszólalt egy török, aki Araszlánnak mondta magát és kihívta Dobót. Dobó már első szavak
után elment és csak az őrök hallották a törököt.

Ötödik fejezet
Éjfélkor Dobó egy katonát vett észre, aki tálakat vitt. A katona elmondta, hogy Gergő
hadnagy parancsára. Amikor Dobó felért, Gergő elmondta, hogy azért viteti, mert valószínű,
hogy aknázni fog a török. Dobó az a parancsot is kiadta, hogy az őrök nézzék, ha megmozdul
a borsó a dobokon vagy a víz. Ezután Dobó elmondta Gergőnek, hogy figyeli őt és érzi, hogy
valami baja van. Gergő pedig elmondta, hogy tényleg lehet, hogy itt van a gyermeke és
elmondta a tényeket. Ezután Dobó az elfogott kurdot előhozatta és megígértette vele, hogy
elmegy Dervis béghez és megmondja, hogy cserélnek gyereket gyűrűre. Gergő azt mondta,
ez rossz ötlet, mert mi lesz, ha tényleg ott a gyerek, a gyűrű pedig nincs nála. Gergőnek

52
ezután Sárközi elmondja, hogy amikor a kassaiakkal volt, akkor azok elkezdtek fészkelődni,
hogy nem kapnak ostrom pénzt meg, hogy a török sok mindent felajánl, Dobó még se fogadja
el. Amint ezt Gergő meghallotta, ment Mekcseyhez a cigánnyal és megbeszélték a dolgot.

Hatodik fejezet
Reggel Hegedűs oda ment Dobó elé és jelentette, hogy néhány katona elégedetlen, mert nem
kapnak ostrompénzt, pedig máshol szokás, Dobó azt mondta, akinek kell, az menjen fel
hozzá és kap. Ezután visszajött a kurd, két gyereket is hozott, de egyik sem volt Gergő fia,
így nem történt meg a csere. Aznap ugyanúgy lőtték a várat, de a lovasság és a gyalogság
eltűnt a vár alól. A vár népe örült, mert azt hitték, hogy a király hada jön, az elé mentek.
Dobó Mekcseyt kérte, hogy vigyáztassa Hegedűst. Mekcsey elmondta, hogy a cigánnyal ő
már vigyáztatja, mert csak benne bíznak a kassaiak. Dobó elmondta, hogy szerinte a török
csak dombot akar építeni, azért ment el. Este vissza tértek a lovas katonák fával. Ezután a
cigány szólt Mekcseynek, hogy látta, amint Hegedűs néhány társával lement a víztartóba.
Amikor oda értek, Hegedűs őreit leszedték, a cigányt Mekcsey elküldte Dobóért és
segítségért. Amikor Dobó odaért, elfogták Hegedűst, azokat a törököket, akiket ott akart
bevezetni, lelőtték. Dobó biztonsági intézkedéseket tett, hogy ott ne jöjjön senki és
Hegedűséket börtönbe vetette. Mekcsey megmentett egy törököt, mert azt hitte, magyar és
végül megtartotta tanúnak.

Hetedik fejezet
Október negyedikén volt Hegedűs tárgyalásra. Gergő még az elején kiment, mert haragosa
Hegedűsnek, Mekcsey pedig azért, mert ő tanú, bíró nem lehet. Hegedűs azt mondta, hogy ő
csak azért engedte ott be a törököt, hogy utána ő ölje meg őket. Aztán mind a három legény,
aki ott őrködött, azt mondta, hogy a vár mindenképp töröké lesz és így legalább kapnak érte
pénzt a töröktől. Az első katona csak annyit mondott, hogy Hegedűs hadnagy át akarta adni a
várat a töröknek. A második is ezt mondta. A harmadiknak Dobó sok kérdést tett fel. Azt is
elmondta, hogy Hegedűs azt mondta, a török biztos győz és dupla annyi ostrom pénz kellene
nekik. Azután Dobó arról kérdezte, hogy kik voltak még benne, a katona felsorolt még hét
nevet. Dobó megkérdezte, miért nem szóltak neki, erre már nem válaszoltak. A közlegény azt
is mondta, hogy amit a hadnagy akar, azt akarja a közlegény is. Ezután elmondta a török tanú,
hogy Hegedűs az Ókapunál beszélt Araszlán béggel és az volt a terv, ha bejutnak, kinyitják a

53
kaput, hogy bejöjjön a sereg többi része. Dobó azt is megkérdezte a töröktől, hogy a Dervis
bégnek elrabolta-e az egyik hadnagy gyerekét. A török megerősítette ezt és elmondta, hogy
keresik minden sátorba a gyereket, mert eltűnt. Végül Hegedűs bevallotta bűnét, de ennek
ellenére felakasztották a piac közepén.

Nyolcadik fejezet
Két éjen és két napon át ástak ott lent Éváék. Október harmadikán, szerintük már csak száz
lépésre lehettek. Aznap minden élelmüket levitték, mert azt hitték, hogy már nem kell
másnap dolgozniuk. Viszont kivirradt és a lócsiszár szolgái benéztek az üres sátorba és
meglátták az alagutat. A kalmár gyorsan futott egy deli-agához és az aga lement az alagútban.
Eközben Éva és Miklós ástak és lepihentek. Viszont Éva meglátta a törököt. Amikor az aga
odaért hozzájuk, akkor Miklóst befogta maga elé fáklyával, előre indultak. Addig Évát ott
hagyták, egy kis aszab vállalkozott rá vigyázni. Később kiderült, hogy Varsányi volt az.
Varsányi és Éva elindultak a másik irányba és Varsányi szerint a víz tározóba jutnak ottan.
Eközben Miklós vezette a hadat, mert tudta, hogy ha beérnek a várba kiált egyet. Amikor egy
falhoz értek, azt aga katonái lebontották. Az aga azt hitte pincébe értek, majd rájött, hogy az
ott lévő hordókban nem bor van, hanem puskapor. Erre Miklós is rájött és a fáklyát a
puskaporba dobta.

Kilencedik fejezet
Varsányiék a temetőüregbe értek, Éva elájult és felhúzták őket a katonák. Viszont nem sokkal
később a templom bástya felrobbant a puskaporral. Gergely a Sándor bástyán volt, amikor a
templom bástya felrobbant. A várban eluralkodott a káosz a robbanás után. A robbanástól a
levegő fekete lett, alig lehetett látni, ezért a török gyorsan próbálkozott. Viszont Mekcsey
gyorsan a falakhoz ment törökökhöz. Gergő Zoltayt a Sándor bástyán hagyta, ő pedig a
parasztok segítségével a feljövő törököket forró levessel várták. Varsányi, mikor magához
tért a robbanás után, Évát átadta Baloghnénak, hogy keltse fel. A templom bástyával a két
szárazmalom és harminc vágható marha is felrobbant. Miután visszaverték az ostromot jöttek
rá, hogy török nincs a várban, a leves sokat segített. Varsányi elmondta Dobónak, hogy
királyi követet hozott. Viszont Dobó semmi levelet sem talált Évánál, csak az egri vár rajzát
az alagutakkal. Varsányi elmondta, hogy a török árkot áss Királyszéke felől. Varsányit Dobó
Gergőhöz küldte, hogy mondja el a híreket neki is.

54
Tizedik fejezet
Dobó csak este beszélhetett Évával. Dobó hamar észrevette, hogy úri nővel van dolga. Dobó
vacsora közben beszélt vele és rajtuk kívül Baloghné és Balázs apród volt bent a teremben.
Éva azt kérdte, hogy négyszemközt beszéljenek. Miután Éva elmondta. hogy ő Gergő
felesége, Dobó elmondta, hogy jól tette, hogy nem szólt Gergőnek, hogy itt van. Aztán Éva
elmondta, hogy miért van itt. Éva megesküdött, hogy Gergőhöz sehogy se fog eljutni a hír,
Dobó pedig azt ígérte, hogy a gyereket vissza cserélik. Dobó ezután írt egy levelet Dervis
bégnek és a gyűrű lenyomatát rá pecsételt, ezen kívül még alá is íratta Mekcseyvel. Ezután
Dobó Varsányinak megmondta, hogy ezt a levelet vigye Dervis bégnek és utána menjen
Szarvaskőrre. Onnan pedig Vas Miklóssal jöjjön vissza. Ezután a török elkezdte lőni a kaput.
Így sok katona meghalt. Így Gergő a falon lyukat vágott, hogy ott menjenek a katonák és ne a
kapun. Este megint földet és rőzsét hordott a török a dombhoz. Amikor már közel értek,
Dobó beléjük lőtt.

Tizenegyedik fejezet
A malom éjjel-nappal dolgozott és ontotta ki magából a puskaport, a vár népe kezdte vissza
kapni a reményt. A török új sáncra ment és az új céljuk az északnyugati torony volt. Arra
voltak a katonák lakhelyei. Amelyik golyóban nem volt elég puskapor, az ezekbe a házakba
csapódtak be. A várnagyi palota nyugati oldala kezdett omladozni. Baloghné keltette fel az
ülve, páncélban alvó Dobót. Amikor Dobót felkelt, az ágyát egy ajtóhoz közeli szobába
vitette le és azt mondta mindjárt jövök. Ezt Dobó soha nem teljesítette, így Baloghné ezen
elmosolyodott. Baloghné azt kérdte, hogy legalább azt várja meg, míg borlevest főz, végül
Baloghné azt mondta, hogy majd a fiával kiküldi. Az ajtó elött mindig ott volt egy
felkantározott ló és mellette Balázs vagy Kristóf apród. A katonák jöttek ki a lakhelyükről és
Dobó azt mondta a monostorba menjenek inkább. Mekcsey katonákkal ment harcolni, mert
árkot ásott a török. A Bolyki-bástyán Dobó megtalálta Gergőt, aki elmondta, hogy
észrevették az ásást. Nem sokkal később visszaért Mekcsey, Dobó aludni küldte. Aztán pedig
mivel akkor jött meg Balázs a borlevessel, azt mondta neki, hogy igya meg ő.

55
Tizenkettedik fejezet
Aznap a janicsárok egy tárgyat építettek, ami takarja őket, nem lehet őket kilőnni . Aznap
ezzel hordták a domb anyagát. A főtisztek kialudták magukat délután, mert a török reggel
szokott ostromolni. Mekcsey és Dobó felváltva pihent volna, persze egyikük se aludt. Gergő
megengedte Gasparicséknak, hogy az lyukon át vágják a törököt. Miután végeztek Dobó
tizedessé léptette elő Gasparicst. Eközben néhány katona a cigánnyal puskaporos cserép
bögréket gyártott. Aznap a török hordó hegyet is épített. A tárgyak ellen tűzzel, és a
felmásszó török ellen kopjával és csáklyákkal védekeztek. Egyszer bejutott a török az egyik
toronyba, de hamar kikerültek a várból. Aznap este a földbástyánál ostromol a török álcaként,
közben az fa bástyát épített. Gergő bedobta a puskaporosbögréket és szalonnákat a
fabástyába, de a török nem foglalkozott vele. Dobó tudta, hogy reggel lesz mire elkészülnek
vele, azért azt mondta Kristófnak, hogy keresse meg Mekcseyt és ha ébren van, akkor mondja
meg neki, hogy Dobó aludni megy, ha alszik, hagyják. Dobó a szeglettoronyba ment aludni,
Kristóf apród pedig őrizte őt, mert ez a kötelessége.

Tizenharmadik fejezet
Hajnalra a török fabástya már nagyon magas volt, a várvédők már csáklyákkal és kopjákkal
várták a törököt. Gergő közben felkeltette Dobót és mire ő odaért, addigra a török a dombon
jött fel. Közben még mindig rakták a bástyát, ami már a belső bástya magasságában volt. A
bástya tetején tehénbőr volt, hogy a tűz ne ártson neki. A torony tetejét ekkor ostrom
létrákkal kötötték össze az ő váréval. A török csak jött, de még a rájuk dobott tűzön is átjöttek
volna, ha a bástya nem kezd el lángolni, robbanni. A cserép bögrék robbantak fel és mivel
szalonna is volt mellette, a zsír miatt gyorsan felgyulladt az egész bástya. A törökök
próbálták oltani a több napi munkájukat, de a bástya egy máglya lett addigra. Annyira meleg
lett, hogy a várbeli fákat is locsolni kellett. A törökök a nagy bástyával együtt égtek,
próbálták még oltani, ki karddal, ki vízzel, de addigra már késő volt. A két hadat az óriási füst
választotta el egymástól.

Tizennegyedik fejezet
A török arra gondolt, ha a fával nem sikerült, akkor majd a földel sikerülni fog. Gergő
aggodalmasan nézte a gyújthatatlan bástyát, ami napról napra lett magasabb. Gondolkodva
járt a várban és törte a fejét, de semmi sem jutott eszébe. Végül a lakatosok zugánál állt, ott
sok volt a magyar fegyver. Ott volt az egyik felrobbant malom kereke, amin a cigány ülve
56
evett. A cigány katonaként szalutált Gergőnek. Gergő megmegvizsgálja a kereket, a keréken
két küllő volt eltörve és egy mozgott. A cigány kitalálta, hogy Gergő a törököt fogja azzal
őrölni. Gergő lakatosokkal kikupáltatta a kereket. Miközben Dobót kereste a palotából egy
női szempárt vett észre, de amikor megint oda nézett, már csak a török fiú volt ott. Aztán
elkérte Dobótól a kereket. Dobó megengedte, és Gergő halálfegyvere csodájára járt az egész
vár. Dobó is oda ment és megkérdezte, hogy mi kell még Gergőnek. Ő pedig hordókat és
szakállas ágyúkat kért. A török pedig eközben buzgón építette a bástyáját.

Tizenötödik fejezet
Gergő az emberei között aludt délelőtt, eközben Zoltaynak jelenték, hogy a víz remeg az
istállóban. Zoltay nem engedte, hogy felkeltsék Gergőt, ezért inkább Mekcseyért küldött
embert. Mekcsey a vízzel és a tálakkal megkereste, hogy hol kell ásatni. Déltájban Gergő
felébred és megparancsolja, hogy hagyják abba az ásást. Mekcsey nem értette, miért, de
hagyja. Már hallani lehet a tiszt szavait, aki vezette a törököt. Gergő a tenyerét a földhöz
tapasztotta, hogy hol reng legjobban a föld. Gergő mikor azt mondta, mindjárt beütnek,
azonnal be is ütöttek. A lagumdzsi benézett, de sötétben semmit nem látott, viszont Gergő
igen és az agát hason lővi, aki ott volt. Aztán a legények, akik a lyukat ásták belőnek a
menekülők után. A legények az aga holtestével és a csákányokkal térnek vissza. Az agát a vár
piacára leterítették, Sukán, a számtartó átkutatta az agát, aztán Gergő át engedte a
kíváncsiskodóknak. Az asszonyok nézték. Zoltay megjegyezte, hogy ez az aga már bejutott.
Ekkor a török gyerek a holttesthez rohan és ölelgeti, azt mondogatja, hogy apa. Az asszonyok
szemébe könny került és Baloghné elvezeti a gyereket.

Tizenhatodik fejezet
A hajnalban, amikor jött az ostrom, Varga János ki-ki ugrált a lyukon és kicsúfolta a törökök.
Azok lőtték, de el nem találták Ez Dobónak tetszett és jutalmat ígért neki. A török a keleti és
déli oldalon támad. A török zenészek nagyon zenéltek, a teljes had jött, de, amikor kidobták a
hordókat és a csodakereket akkor már se az agák, se a jaszauk nem tudják azt mondani, hogy
előre. A kerék elől mindenki menekül és a keréknek, mintha esze lenne, a katonák puskáját
egymásra süti, felgyújtja őket vakítja és süketíti őket. A nyomában nem marad csak halott
ember és olyan, aki még élt, azt Gergő levágja, a hadsereg ott visszavonult. Gergő alig tudja a
legényeket vissza parancsolni a várba. Viszont, amikor visszajöttek, akkor Mekcseyhez

57
küldte őket és csak tíz embert hagyott őrségnek. Mekcsey pedig jól tette, hogy az aknát
vigyázta, mert három helyen is sikerült a föld alatt a törököt megfutamítani. Gergő látta, hogy
néhány török a fal mellet van, ott, ahol nem lehet őket ellőni. A magyar katonák a falon
szúrnak ki, a török pedig megfogja kint és kihúzzák. Gergő pedig azt mondja, mártsák
parázsba a lándzsa végét. Úgy tesznek és amikor a török oda nyúl értük, a kezüket megégetik.

Tizenhetedik fejezet
Október tizenkettedikén a vár már egy rostára hasonlít, harminckét napja lövik már,
mindegyik bástya romokban állt. A falat Dobó, Mekcsey és Gergő ellenőrizték. Mind a
hárman látták, hogy a szeglettorony nem védi többet a kaput. Gergő a szurok koszorúkat és
több tüzes dolgokat osztogat minden fele, Zoltay a Sándor-bástyán épített, Fügedy pedig az
Újbástya töréseit láncolja. Dobó lóháton jár ide-oda, aznap Pető is lóháton volt, mert a lábát
pólyázták. A helyét Mekcsey vette át. Pető beszédet mondott, amitől a katonák még jobban
lettek. Pető azt is mondta, hogy jön a király hada és a király mindenkivel fog személyesen
kezet fogni. Este felé megjött Vas Miklós és azt mondta, hogy jön a király hada. De sajnos
ezt Dobó kérésére mondta csak. Kapott a püspöktől egy levelet és egy tanácsot hívott össze,
hogy örömhírt közöljön, de amikor visszament a szobájába, elszomorodott. Azon a napon egy
levél is érkezett a töröktől. Egy paraszt ember hozta, egy jószívű katona azt mondta, hogy
égesse el a követ, de Dobó hamarabb odaért és tömlöcbe zárata a küldöncöt.

Tizennyolcadik fejezet
Október tizenkettedikén az ágyúzástól ugyanúgy felhők lettek, de a nagy szelek elfújták őket,
így az éjszaka nappali fényesség lett. Éjszaka ostrom is volt. Először lőttek, aztán jött a had.
Ókaput Mekcsey védte és a palánk is leesett. A földbástyán Dobó védekezett, a kis szünetet
arra használja, hogy az Ókaput megnézte. Megnézte mi történik aztán a tömlöcbástyán, ahol
szünet van, így onnan a földbástyára vezényli a katonákat. Ezután viszont megindul a
tömlöcbástyára a had, mert ott nincs ellenállás. Aztán Pető veszi ott át a védekezést. A
Bolyky-bástyánál már sokszor megjárta a török, így oda már csak a janicsár veteránok
mennek. Gergő és Zoltay is ott védekezik. A hordókat gurítják le, de már nem ér annyit, mint
az elején, már átugorják. A csata alkonyatkor ért véget, kint és bent is tele voltak halottakkal.
Aztán Gergő, Mekcsey és Fügedy jelentette a veszteségeket. Aztán Varsányi beszélt róla,
hogy a török elkeseredtek.

58
Tizenkilencedik fejezet
Következő napon halottakat gyűjtött mind a két fél és Dobó mindenkit elengedett aludni, csak
egy-kettő őr volt. Aztán mise volt és mindenki a legszebb ruháját vette elő rá. A misén
Mekcsey beszélt és mivel nem volt sok idejük, ezért mindenki bűnbocsánatot nyerhetett
gyónás nélkül az alatt az idő alatt. Utána Dobó mondta, hogy milyen bátrak voltak eddig. Dél
körül a török ágyúk megszólaltak. Az ostrom alatt Baloghné nagyon félti a fiát, de ezt
Dobónak nem mondja. Amikor nézi fiát, Balázs egyszer csak összeesik. Balázs ettől a
lövéstől meghalt. Baloghné ezután ott harcol Dobó mellett és a törököt vágta lefele. Eközben
a többi asszony bort visz fel minden katonának. Veli bég a győzelmi lobogóval a
földbástyához megy, mert ott az asszonyok is harcolnak. Miután Dobó ott megjelenik, az ott
jelen lévők új erőre kapnak. Miután Dobót eltalálják, olyan erőre kap, hogy nincs olyan török,
aki legyőzné. Amikor a török bejut a várba, az asszonyok egy darabig feltartják őket, aztán
jön Pető egy kipihent csapattal. A csapat nem, hogy a benti törököt kiverte, kifutnak a
törökhöz és ott harcolnak velük. Dobó vissza hívta őket, de ők nem hallották Dobót.
Valamelyik katona elveszi Veli bégtől a lobogót, le lővi őt a lóról, és fut a zászlóval vissza
fel. A sok janicsár, aki jön utána, Dobó egy mozsárágyúval lővi vissza.

Huszadik fejezet
Éva egyedül maradta a halott Balázzsal. Úgy dönt, hogy felveszi az apród ruháját és vesz
még magához egy hosszú tört. Éva pontosan nem tudta, hogy merre van a külső vár, ahol a
férje van, csak annyit tudott, keletre van. Az asszonyok akkor vitték oda a bort és ő
becsatlakozott hozzájuk. Éva az apja mellé került, akinek égett a fa keze, az öreg Cecey nem
vette észre, ezért Éva gyorsan lecsatolta azt. Aztán meglátja Gergőt, aki egy másik asszonytól
most kapta meg a bort és a sisakját ledobva itta a bort, Éva oda adta másnak a bort és ment az
urához. Éva a férje sisakjáért nyúl és látja, hogy mindegyik katona leguggol. Éva sisakját
lövés éri. Évának kellet egy kis idő, amíg újra lábra tudott állni a sortűz után, de amikor
Jumurdzákot meglátta, haragos lett. Gergő mivel más nincs már, ezért gyantát kér Sukántól.
Éva visszaadja Gergőre ezután a sisakot. Gergő elmondja a pattantyúsoknak, mit tegyenek a
gyantával. Gergőnek sikerül megölnie Hajvánt. Éva pedig Jumurdzsákkal, a dervissel harcolt.
Éva a csata közben elájul a sérüléstől.

59
Huszonegyedik fejezet
Mikor Éva fölkelt, csend volt körülötte és halottak. A csillagok már fent voltak, Éva föl akart
kelni, de nem sikerül neki. Nem tudta, hogy magyar vagy török-e az úr a várba, de amikor
meghallja a magyar őrök hangját, megkönnyebbült. A két őr azon gondolkodik, hogy először
Évát vigyék, aki apródnak néznek, vagy az asszonyt. Végül úgy döntenek, hogy egyszerre
viszik őket és Évát nem a palotához viszik, hanem a halottakhoz. Éva megszólalt, az ura után
érdeklődött. A katonák mondták, hogy jól van Dobó, viszont, amikor mondta, hogy ő
Bornemissza főhadnagy úrról beszélt, akkor a katonák azt hitték, hogy beütötte a fejét,
félrebeszél. De Éva amikor az kérdezte, hogy él-e, válaszoltak. Ezután azt kérte, hogy vigyék
hozzá, a katonák pedig oda hívták Gergelyt. Éva azt kérte, hogy vegyék le a sisakját, de akkor
Évának nagyon elkezd fájni a feje, mert a haja a sisakba tapadt a fején lévő véres sebtől.
Amikor Éva és Gergő egymás szemébe néztek, Gergőt megint az az érzés fogta el, amikor a
palotában látta őt. Amikor felismerte Évát, utána sajnos hamar összeállt neki, hogy a fiát
tényleg elrabolta a török és ott van valahol a töröknél.

Huszonkettedik fejezet
Ezután a borzasztó ostrom után a török három napig hordta el a hullákat éjjel-nappal hordta.
A külső vár alól csak nyolcezer halottat vittek el. De a várban is nagy veszteségek voltak.
Háromszáz hulla fölött énekelt Márton pap. A háromszáz halott ott feküdt a közös
sírgödörben. A halottak közepén volt Bálint pap, mellette Cecey, nyolc hadnagy, Balázs
apród és az anyja, Szőr Máté, a maklári molnár és meg rajta kívül sokan. Valakinek csak feje,
valakinek csak lába, vagy csak a keze. A temetésen minden megmaradt tiszt ott volt, Dobó a
vár zászlaját tartotta a halottak fölött. Mikor a pap végzett, a könnyeivel küszködött ő is és
úgy búcsúztatta ő is a halottjait. A korai tél jele volt az, hogy esett a hó. Vasárnap október
tizenhatodikán Dobó aludt egy kicsit. A várbeliek akkor már nem építkeztek. A török ágyúk
viszont folyamatosan lőtték a várat. Dobó elküldte Kristófot a Bolyki bástyához, amíg ő a
Ókapuhoz ment. Kristóf félszemén kötés volt, ment Gergőhöz, amikor egyszer csak egy
ágyúgolyó ellőtte őt, és azt kérte, jelentsék, hogy meghalt és utána halt meg. Másnap, amikor
nem ágyúztak és a sátrak gyanúsan üresek voltak, akkor Dobó cselt sejtett. De már szinte
biztos volt, hogy elmentek a törökök. Hamarosan megjött a kis török fiú anyja és Jancsit
hozta és akkor végre Éva is visszakapta a gyerekét és a török asszony is.

60
Huszonharmadik fejezet
A török csakugyan elmenekült. Varsányi, aki a török asszony után jött egy órával, elmondta,
hogy a basák akartak még egy ostromot, de amikor ezt a janicsárok megtudták, akkor a basák
sátrai elött dobták el a fegyvereiket. Azt is mondták, hogy Allah nincs velük, hanem a
magyarokkal van, ők pedig nem harcolnak Isten ellen. Ahmed pasa pedig az egész sereg elött
szidta Ali pasát és csak a bégeken múlt, hogy össze nem kaptak. A tisztek is hiányosak
voltak, Veli béget ágyon vitték, Dervis béget pedig félig agyonverték. Olyannyira
elkeseredett már a had, hogy amikor a pasák kiadták a visszavonulásra a parancsot, akkor a
legtöbben meg se várták a reggelt, hanem éjszaka elmentek a cuccok nélkül. A várban
mindenki megörült e hír hallatára. Márton pap ahogy a keresztet tartva énekelt a vár népével
még Dobó is letérdelt. A harangot is előásták és azt is használták, az ágyúkat is kilőtték.
Nagy Lukács viszont utánuk akart menni, Dobó pedig megengedte. Mindenki ki lovon volt,
ment a török után, a gyalogosok pedig a sátraikhoz mentek. A várban nem volt olyan, aki
nem volt sérült, a cigányon kívül. Sukán utolsó jelentése pedig az volt, hogy a várban lőtt
nagyobb fajta ágyúgolyót megszámolták és ami a falakban volt nem számolva, öt híján
tizenkétezer volt.

61