3.

Magyarország beilleszkedési esélyei Európába, a beilleszkedési folyamat korlátai

és eredményei a XI-XII. századi államszervezés példáján.
Géza nagyfejedelem: 972-997.1

Ha István 997-i trónra kerülésekor érett ifjú, mondjuk 18 éves volt, akkor apja, 28 éves
nemzedékeket véve alapul, 951 körül születhetett. Géza nagyfejedelem a 970-es évek elején - ekkor
körülbelül 20 éves lehetett - más nézet szerint 960-as évek első felében váltotta fel a Magyar
Fejedelemség névlegessé vált tisztében Taksonyt. Géza, apja, Taksony idejében a „dukátus”, hercegi
címet birtokolta. Gézának volt egy öccse, aki a Mihály nevet vette fel a kereszténységben, pogány nevén
Béla születési ideje 961 tájára tehető.
Amikor Taksony nagyfejedelem meghalt, Duna-balparti szállásait nomád rend szerint özvegye
örökölte és vele volt az apai szálláshelyre jogosult kiskorú Mihály 2 is. Géza nem vette birtokba apja
szállásváltó útját, hanem a 955 előtti fejedelmi partvonalra, a Duna jobb partján választotta meg
szállásváltó útját: a Pécsvárad melletti décsédi udvarhelytől fel a Hont megyei Devicséig.3 A Duna jobb
partjára való visszatérés ugyanúgy a Nyugattal való kiegyezés jele, mint az, hogy az új állandó
székhelyét a Nyugat felé néző Esztergomban választotta meg.

KÜLPOLITIKA:
Géza külpolitikai tevékenységéről István legendája úgy emlékezik meg, hogy a térítés előtt gyakran
hadakozott, ám utána nagy fordulatot vált, vagyis teljes mértékben a békére való törekvés jellemezte.
Így Géza külpolitikáját a szomszédokkal való béke határozta meg. A békére döntő módon a politikai
szükségszerűség kényszerítette, hiszen a kereszténység terjesztése és a belső ellenzék fegyveres letörése
békét követelt a szomszédos országokkal.
Miben nyilvánul meg Géza békepolitikája?
A külországok ellen nem indított sem támadó háborút 4, sem támadást megbosszuló háborút, sőt
engedményekre is hajlamos volt, azaz határterületek feladásától sem riadt vissza. A térítő papok
beengedésével megnyitotta a kapukat a külföldi „hospesek”5 előtt. A szomszédokkal kötött békét
dinasztikus házasságokkal igyekezett szentesíteni.
Géza rendezte a magyar kapcsolatot a német uralkodóval és császárral, II. Ottóval 972-ben, ekkor
jelezte megtérési szándékát. Elsődleges célja a régi pogány hit lerombolása volt, de a végső célja a

1
Györffy György: István király és műve. Bp., 1977. 82-122.
2
Mihály fia, Vazul volt.A történészek úgy gondolják, hogy Mihály egészen fiatalon halhatott meg, azért nem szerepel a Géza
halálát követő utódjelöltek között.
3
Pécsvárad téli szálláshelye volt a fejedelemnek, míg Devics a 13. században is a királyi nyaralóuradalom egyik központja
volt.
4
Azaz Géza végelegesen megszüntette a kalandozó hadjáratokat.
5
Magyarul: vendégek
kereszténységgel az ország egyesítése és az európai közegbe való integráció. Már ebben az évben
megindultak az első nyugati kísérletek a magyarok megtérítésére. Feltehetőleg nem német
kezdeményezésre történt, hanem Gézától származhatott elhatározás által. Valószínűleg az ő
kezdeményezésére a mainzi érsek a magyarok püspökévé szentelte fel Bruno6 Sankt Gallen-i szerzetest,
aki maga I. Ottó császár ajánlott. Ezt a kapcsolatfelvételt a császár a keleti területek szempontjából ítélte
kiváltképpen fontosnak.
A térítést végző papokat, illetve a fejedelmet a védelmük érdekében nehézfegyverzetű nyugati
lovagok kísérték. Arról nem maradt fenn adat, hogy pontosan mennyien lehettek ezek a lovagok, Bakay
Kornél úgy véli, hogy nem lehettek többen 500 főnél. Bruno püspök Svábföldről jött Magyarországra,
így Géza udvarába beköltöző lovagok mind svábok, alemannok voltak. A püspök magát Gézát is
megkeresztelte, aki a keresztségben az István nevet kapta. A térítés sikerét jelzi, hogy Burno és a mellé
passaui püspökségből érkezett papok még további 5000 magyart térítettek Krisztus hitére.
A térítés sikereivel párhuzamosan megindult a harc a Magyarország feletti egyházi hegemóniáért.
Kezdetben a magyarokat a bizánci központú, keleti rítusú, görög egyházi papok tanították
intenzívebben, ugyanis Géza felesége, Sarolt7 - az erdélyi Gyula törzsfő lánya - az ő hitüket gyakorolta,
ám később missziójuk alábbhagyott. Emellett a latin kereszténység a hittérítők által jelent meg az
Árpádok uralta területeken.
Géza megkeresztelkedése8 ellenére sem vált a keresztény hit meggyőződéses követőjévé.Györffy
György történész szerint „Géza fejedelem nem volt hívő keresztény, sőt, fél lábbal még a pogány
hiedelmek világában élt…” Ezt a nézetet erősíti meg István kisebbik legendájának egy gondolata, mely
szerint Géza „Király volt ugyan, de elsősorban pogány.” Ez a hitbéli ingadozás azt mutatja, hogy
taktikai lépésből vette fel a kereszténységet, azaz nem áll mögötte szilárd meggyőződés. Csupán az,
hogy Géza felismerte, hogy az egyház társ lehet hatalma megerősítésében. Hiszen ahhoz, hogy
csatlakozzon a keresztény uralkodókhoz elsősorban Rómával kell keresnie az együttműködést.
A Géza számára a legfőbb a bajor-német kapcsolat rendezése volt. A mai osztrák területen
előrenyomulóban volt a német-bajor állam, és ennek megfelelően a magyarok folyamatosan tért

6
Géza püspöke Ottó udvari kápolnája alá tartozott és végig megmaradt a mainzi érsekség hűségén. Bruno a magyar
történelem egy fontos alakja, hiszen ő volt az, aki a legnagyobb szerepet játszott a térítésben, habár emléke később
egybefolyt a később tevékenykedő Querfurti Bruno püspökkel, aki csupán két ízben járt Magyarországon. A később szentté
avatott Adalbert püspök is hozzájárult ahhoz, hogy Bruno a feledés homályába vesszen, ugyanis az ő missziós tevékenységét
tekintette az utókor az elsőnek.
7
Sarolt a fennmaradt forrásokban kevésbé található meg, mely leginkább azzal magyarázható, hogy ő a görög keresztény hitet
gyakorolta, illetve ezen kívül oka lehetett az is, hogy lépései nem álltak harmóniában saját korának női
eszményképével.Kristó Gyula szakirodalmában ugyanis leírja, hogy Saroltot saját kortársai úgy látták, mint aki a hatalmat
fokozatosan átveszi férje kezéből. Mindemellett példás lovaglónak tartották, valamint a források szerint nem vetette meg az
italt, sőt egy alkalommal gyilkosságot is elkövetett.
8
Az viszont kérdéses, hogy Szent Móric lándzsáját tényleg a császár adta-e Gézának akkor, amikor megkeresztelte. A lándzsa
ugyanis azt jelképezi, hogy a magyarok hűbéri viszonyban állnak a németekkel. Erről AdemarusCabannensis írása emlékezik
meg, ám ezt nem tekinthetjük hiteles adatnak.
veszítettek. A magyar passzivitásra utal, hogy Géza nem avatkozott be a magyar szállásterület közvetlen
szomszédságában fellángolt német belháborúkba.9A nyugatra nyitás látványos jele volt, hogy 973-ban
minden valószínűség szerint Géza felhatalmazásából 12 fős magyar követség érkezett Quedlinburgba 10,
I. Ottó császár elé. Ekkor állapodtak meg a német-magyar kapcsolatok rendezéséről és a hittérítők
érkezéséről is. Azonban a béke érdekében Géza az Enns folyó jobb partján vonta meg a gyepű vonalat.
Magyarországon a német politikai befolyás anélkül érvényesült – a bajorokkal szemben -, hogy a
fejedelem a császár hűbéresévé vált volna, ezt mutatta Gézának az a tette, hogy személyesen nem vett
részt a birodalmi gyűlésen.
A bajor kapcsolat rendezésével Civakodó Henrik bajor herceg 995-ös haláláig várni kellett. Hiszen
Civakodó Henrik számos alkalommal indított támadást a magyar szállásterületek ellen. Erre példa a
991-es bajor-magyar fegyveres összecsapás a határvidéken, amely Henrik győzelmével zárult. Ennek
következtében Henrik benyomult a Bécsi-medencébe, de azt békésen nem birtokolhatta. Egyesek ehhez
a bajor győzelemhez kapcsolják a Lajtán túli síkság elvesztését. 995 után már semmi nem állt a magyar-
bajor viszony normalizálódásának útjába. 996-ban Géza fejedelem fia, Vajk feleségül vette Civakodó
Henrik lányát, Gizellát, és ezzel sógora lett az új bajor hercegnek, IV. Henriknek. A frigy III. Ottó
német-római császár egyetértésével is találkozott, aki valószínűleg ez alkalomból díszes lándzsátküldött
Istvánnak ajándékba. Igaz, hogy a hazásság révén a bajorok a Duna mindkét partján jelentős keleti
területekhez jutottak, és így a magyar-német határ évszázadokig a Morva-Lajta folyók vonalánál
állapodtak meg. Ennél sokkal fontosabb volt az új helyzet, amely Magyarországon előállt, amelyet majd
István fog kiélvezni.
Géza békepolitikáját bizonyítja az az átgondolt, tudatos szövetségkeresés, mely gyermekei
házasságkötésében is megmutatkozott (lásd István és Gizella). A magyar-lengyel kapcsolatot
valószínűleg idősebb lányával próbálta megteremteni, sajnos sikertelenül, ugyanis Vitéz Boleslaw
lengyel fejedelem eltaszította magától feleségét és gyermekét is. Ennek oka nagyvalószínűséggel az,
hogy Géza nem támogatta Boleslaw csehek elleni harcát. Géza további két lánygyermekét is
megfelelően házasította, az egyik Orseolo Ottónak, a velencei doge fiának, a másik pedig Aba
Sámuelnek, a kavar törzs vezetőjének lett a felesége.

9
I. Ottó 973. évi halálát követően az új császár, II. Ottó ellen fellázadt a bajor herceg Civakodó Henrik 974-ben, 976-ban és
977-ben. 976-ban hozta létre II. Ottó a magyar területtel határos vidékén a Karantán Hercegséget.
10
A német birodalmi gyűlés helyszíne.
BELPOLITIKA:
Géza a külországokkal való béke biztosítása révén minden erejét a belső ellenzékkel vívott harcnak
szentelhette. István nagy legendájának11 azon szavaiból, hogy „szerfölött szorgoskodott, hogy a
lázadókat megfékezze és az istentelen szokásokat eltörölje”, illetve, hogy „kezeit embervér fertőzte
meg”, arra lehet következtetni, hogy azokat a törzsfőket és nemzetségfőket, akik ellenszegültek
akaratának és az új hit terjesztésének, megtámadta és megsemmisítette.
Géza a honfoglalást követően legfőbb feladatának az európai országok közé való békés
beintegrálódás mellett a magyarság államrendszerének megszilárdítását tűzte ki, melynek legfontosabb
tényezője volt, hogy központosítsa az irányítást. Ehhez viszont létszükség volt, hogy az akaratának
ellenszegülő nemzetfőket és törzsfőket legyőzze, melyet véres eszközökkel, kíméletlenül hajtott végre.
Géza az államalapítás alapköveit tette le fia, István számára, aki apja nyomdokaiba lépve folytatja és
fejezi majd be a megkezdett feladatokat. Géza hatalmának megszilárdítása érdekében katonasággal 12
vette körül magát, mely megadta számára tekintélyét és elősegítette, hogy ellenségeiben félelmet
ébresszen. Feltehetőleg anyja vitézeivel támogatták Géza politikáját.
Belpolitikájának fontos feladata volt, hogy a Dunántúlt katonailag megszállja és uralmát kiterjessze
felette. Arról nem maradt semmilyen forrás, hogy pontosan, név szerint kik voltak Géza ellenfelei a
véres belpolitikai küzdelmekben.
A magyar katonai kíséret Géza idejében olyan módosabb közrendű férfiakból tevődött össze, akik a
törzsükből kiszakadtak. Az ilyen kíséretek szállásait jelző törzsi helynevek megfelelő kiindulópontul
szolgálnak a kutatók számára annak érdekében, hogy Géza idejében hol volt szükséges csatát vívnia a
fejedelemnek a megszállásakor. Ennek okán valószínűsítik, hogy Géza hatalmat gyakorolt 971-et
megelőzően a Tiszántúl nagy része felett.A katonai kíséretének temetése pogány rítus szerint történtek,
rendszerint kétélű karddal temették el őket, nem pedig a korban gyakrabban használt keleti hajlított
szablyával. Ez a temetési szokás segít annak a feltárásában, hogy Géza mely területeket foglalta el.
Géza szövetségesei a már említett 12 főből álló követség, melyek közül név szerint csupán Beled,
apósa Kolán, valamint Aba Sámuel elődeit ismerjük, ellenállók közül pedig Tonuzabát és Bulcsú
leszármazottait említi a szakirodalom.Szövetségesei közé tartozott még apósa, Gyula is, aki az erdélyi

11
A magyar történelem nagy vesztesége, hogy krónikáink Géza tetteiről, belső harcairól semmit sem jegyeztek fel. Ennek a
hallgatásnak fő oka az, hogy az apa örökébe az őt túlszárnyaló fiú lépett, a félpogány kényúr helyét a királyságot megalapító
István, „Krisztus bajnoka” foglalta el, és az utókor figyelme elsősorban őrá irányult. Tehát Géza emlékének méltatlan
elhalványítását sokan Szent István kultuszának rovására írják. Ez azonban csak részben igaz, hiszen a legrégibb István-
legenda, ami 1083 előtt készült meglepő hűséggel rajzolta meg Géza alakját és egyáltalán nem hallgatta el fáradozását a
kereszténység terjesztése érdekében. Sőt az író Gézát „Krisztus választottja” jelzővel tüntette ki. (István kislegendája 1100
körül íródott.)
12
Ezzel a kiváltság csupán egy szűk társaság rendelkezett, ugyanis ez csak neki és hívei számára volt elérhető, melyek közé
tartozott az a 973-ban Ottó császárhoz küldött 12 főúr, akiket a legyőzött törzsfők helyébe léptetett.
területek felett gyakorolta hatalmát, ám kivételt képzett ez alól néhány sóbánya, mely a magyar
fejedelem kezében volt. Ezek között említhető a tordai, illetve a dési bánya.
A belpolitikai küzdelmeknek sikeres lefolyásában csapattestek segítették Gézát. Hadseregének
jelentős része könnyű fegyverzettel volt felszerelve. A lovasok rangjuk és etnikumuknak megfelelően
voltak felfegyverkezve. A harcos jobbágyok felfegyverzését az arra kijelölt szolgacsaládok feladata volt.
A nehéz fegyverzetet nagyobb összegű ráfordítás ellenében tudták kiállítani, melyet kereskedelemből
származó vámokból, illetve a fenn említett dési és tordai sóbányából, valamint a selmeci ezüstbányából
nyerte a fejedelem.
Jelen volt a kezdetleges adóztatása forma, miszerint a kazár kagánnal hasonló módon a magyarok a
szláv polján, drevlján és szeverján törzsektől füstönként fizetendő prémadóval gyarapították
vagyonukat, mely feltételezhetően a fejedelemséget birtokába került. Az országosan szedett adó
valószínűleg ebből az időből kezd kialakulni, Géza vélhetően országosan termények beszolgáltatását
rendelte el, mely adó feltehetően kisállatok, gabona illetve sör formájában volt a leginkább
meghatározó. A vámszedés ekkor kerül a vezérek kezéből a fejedelem kezébe. Géza halálát követően
Ajtony ezért tartotta meg önkényesen a területén szedett vámokat, s ez azt is mutatja, hogy a Géza előtti
kalandozási időszakhoz akart volna visszatérni.
A magyar határvédelem - akárcsak a bolgároknál - szigorú szabályoknak megfelelően működött,
ugyanis aki megpróbálta átlépni a határt, azt hatálytalanul kivégezték. A katonai telepítések pontos
idejét forrás hiányában nem tudjuk meghatározni, céljuk azonban ismert: egyrészt őrizniük kellett a
várakat, másrészt az ellenséges főembereket kellett szemmel tartaniuk. Géza, s majd István harcos
jobbágyságok13 letelepítésének oka a helyi emberek elnyomására irányult, célja pedig az volt, hogy az
új, keresztény rend kiterjesztését segítse.
Utolsó éveiben kezdhetett hozzá Géza a Pannonia feletti hegyen, a mai Pannonhalmán egy bencés
monostor megalapításához. Már az ő életében megkezdődött Adalbert társainak és tanítványainak
Magyarországra telepedése. 996-ban a cseh Radla az első pannonhalmi apát. István és Gizella
házasságkötése újabb lökést adott a latin rítusú kereszténység megerősödésének. Gizellával bajor
(regensburgi) papok és bajor lovagok is jöttek Magyarországra. Géza Esztergomban Szent István
vértanú tiszteletére építtetett templomot, ahol valószínűleg István király megkoronázása történt. A
keresztény egyház alapkövének számító püspökségek közül a veszprémi püspökség megalapítása
fűződik Géza nevéhez. A püspökségek további szervezését és megalapítását István király fogja folytatni.
Géza fia házasságkötése után nem sokkal 997 őszén hunyt el, Székesfehérváron temetik el abban a
templomban, melyet ő építtetett.

13
Valószínűsíthető, hogy ők voltak az első olyan emberek, akik a templomok köré temetkeztek, a helyi pogány temetőt ők
nem is vehették igénybe. A letelepítési hullám és a templomépítések között azonban még sok év telt el.
Szent István és a Magyar Királyság kialakulása: (997)-1000-1038.

A NAGYFEJEDELMI SZÉK MEGSZERZÉSE:

Géza a hatalmát Vajk fiára hagyta, ám Koppány 14 az elsőszülöttségi jogra15 hivatkozva megkísérelte
átvenni hatalmat. A nagyfejedelem halálát követően Koppány, mint az Árpád-ház legidősebb életben
lévő férfi tagja a levirátus, azaz sógorházasság ősi szokása szerint igényt tartott a megözvegyült
fejedelemasszony kezére, és ennek révén a fő hatalomra is. Koppány tehát nem volt hajlandó tudomásul
venni, hogy Géza fiát kívánta utódaként.
Az összecsapás elkerülhetetlen lett. Koppány felkelése az Árpád-törzsön belüli harcnak tekinthető,
amelynek az kellett eldönteni, hogy milyen irányban haladjon tovább a Kárpát-medence. István az új
típusú államiságot, a kereszténységet, Koppány a törzsi szabadságot és a pogányságot képviselte. Ebben
harcban István nagy segítséget kapott a feleségével jött lovagoktól. Az ő seregét a sváb Vecelin vezette.
A döntő ütközetet Sarolt és Gizella vára, Veszprém közelében vívták, amely István győzelmével
végződött. A csatában elesett Koppány testét pedig felnégyelték és a fennhatósága alatti terület négy
pontján kitűzték: Esztergom, Veszprém és Győr kapujára 16 került, a negyedik pedig Erdélybe került
kitűzésre. Gyulát ezzel István arról kívánta biztosítani, hogy megvédi anyja érdekeit Koppánnyal
szemben, de azt is kinyilvánította, hogy a magyar törzseket egyesíteni szándékozik, vagyis
nagyfejedelemként igényt tart az Erdély feletti főhatalomra. Ezzel a győzelemmel István bizonyította,
hogy övé a hatalom a Kárpát-medence nyugati felében és elszántan készülődött arra, hogy uralmát egész
Kárpát-medencében érvényesítse. Ehhez nemzetközi elismerésre volt szüksége, így napirendre került a
nagyfejedelem királlyá koronázása.

KORONÁZÁS:
A nagyfejedelem ugyan a 996. évi bajor házasságával meg is tette Magyarország a döntő lépést a
nyugati értékrendek befogadása felé, ennek szimbolikus és tényleges elismerése a koronázással történt
meg. Azonban István megkoronázása17 és koronája körül a mai napig nem jutottak nyugvópontra a
viták. A kérdés18 mindmáig az, hogy a magyar uralkodó a pápától vagy a császártól kapta-e a koronát,

14
Koppány az Árpádok családjából származott. Apja Tar Szerénd volt, nevének Tar ’kopasz’ jelzője pogányságra utal. Géza
halálakor somogyi vezér volt. Tehát Koppányé volt a Dél-Dunántúl somogyi része, a Balatontól délre eső vidék.
15
A szeniorátus ősi elve szerint a család legidősebb férfi tagja az örökös. A primogenitúra elve szerint azonban az első
szülött fiúra száll az apai örökség, azaz a kereszténység elsőszülöttségi jogának elve.
16
Ezek a területek már Géza alatt is szilárd bázisa volt az Árpádoknak, nem így Erdély. Erdély ura Sarolt testvére, Gyula volt,
aki lényegében a nagyfejedelemtől teljesen független hatalmat gyakorolt.
17
Magáról a koronázás tényéről egyetlen közel egykorú tudósítás maradt ránk, Thiermar merseburgi püspöktől. Az ő
tudósításával feltűnően egyezik a nagyobb István-legenda szövege. Mindkettő nyitva hagyja azt a kérdést, hogy kitől kapta
István a koronát.
18
Ez csak a pápa és a császár viszonyának elhidegülésekor, majd nyílt szembenállásakor (invesztitúra harc) vált mindkét fél
számára fontossá, hogy melyiküktől származik István hatalma.
azaz melyik hatalomtól nyerte legitimitását, nemzetközi elismerését, és ami ezzel egyet jelentetett: a
befogadást a keresztény európai népek közé.
A koronaküldés megítélését tovább bonyolítja egy lándzsaadományozás. Ezt újabban úgy értelmezik,
hogy az a valós tény, hogy Szent Móric lándzsáját19 III. Ottó császár István és Gizella frigye kapcsán, és
nem pedig Géza megkeresztelkedésekor küldte azt Gézának, vagyis valójában Istvánnak. Ezzel a német
uralkodó kifejezésre juttatta, hogy védelme alá helyezte Istvánt, ami trónutódlása elismerését is
jelentette. Egy ideig tehát a lándzsa szerepelhetett hatalmi jelvényként.
A lándzsaadományozás azonban német részről hűbérúri igények járulhattak. István viszont kínosan
ügyelt szuverenitására, így a nagyfejedelmi pozíció megszerzését, és Koppány legyőzését követen 998-
999-ben a korona elnyerését kezdeményezte a pápai udvarnál és ezáltal befogadást az európai
keresztény közösségbe.
A koronakérés István számára új legitimációt jelentett. A magyar nagyfejedelmek Árpádtól Gézáig
azon pogány mítosz alapján tekintették magukat a hatalom gyakorlására kiválasztottnak, hogy ősük,
Álmos születését és leszármazottai elhivatottságát álom jelezte előre. Ennek az ideológiai tartalma a
totemisztikus felfogás miatt mélységesen ellentétes volt a keresztény elvekkel. A koronakérés által ezzel
a legitimációval kívánt szakítani és hatalmát az Isten kegyelméből uralkodó keresztény eszméjére akarta
visszavezetni.
Feltehető, hogy a II. Szilveszter pápa Ottó biztatására küldött uralkodói jelvényeket
Asztrik/Anasztáz/Aserik által a magyar nagyfejedelemnek. Feltételezhetően tehát a császár kegyéből és
biztatásával, de végül is a pápa küldte a koronát20 és az áldást (benedictio).
A felkenésre és a koronázásra vagy 1000. dec. 25-én vagy 1001. jan. 1-jén került sor.

A KÖZPONTOSÍTOTT KIRÁLYI HATALOM MEGTEREMTÉSE:

A 11. század elején István hatalma Magyarország nyugati felére terjedt ki, de ő az egész medence
feletti uralomra tartott igényt. I.István király katonai erővel, térítők segítségével, illetve házassági
politikával szerezte meg a tényleges hatalmat a Kárpát-medence egésze felett.
Milyen törzsi államokkal kellett Istvánnak szembenéznie?
Az ország keleti felén, azaz erdőn túli területen, vagyis Erdélyben Gyula-törzs saját, Bizánccal
kapcsolatot tartó államot épített ki. Az ország peremterületein a kavarok éltek, fejedelmük központja a
Mátra vidéke volt, az ő feladatuk a határvédelem volt. Dél-Erdélyben bolgár eredetű hatalom

19
István első érmén, a dénáron LANCEA REGIS azaz a ’király lándzsája’ körirat található, az éremképen pedig a szárnyas
lándzsát tartó kéz látszik. A koronázópaláston ugyanilyen típusú lándzsa ábrázolása látható István kezében, de itt zászló
nélkül. Érdekes ugyanakkor, hogy más források hallgatnak a lándzsáról. Különösen feltűnő az Intelmek esetében, amely
csakis a koronát említi.
20
A korona, a koronázási paláston látható ábrázolás szerint ékkövekkel és három liliommal díszített abroncskorona volt.
kormányzott egyre inkább a magyar törzsi állam képére. A Körösök táján a pogányságnak hódoló Vata
törzse élt. A Marostól délre pedig bizánci orientációjú Ajtony gyakorolt hatalmat.

István elsőként a pogány Gyula ellen vonult 1003-ban feltételezhetően Doboka irányította seregével.
István katonai akciójának célja, hogy a Gyula-féle államalakulat önállóságát felszámolja. Végül Gyula
harc nélkül feladta Erdélyt ésa lengyel Vitéz Boleslawhoz menekült.
A dél-erdélyi területeken élő magyarok, bolgárok és szlovákok felett Keán gyakorolta a hatalmat, aki
bolgár származása ellenére magyarországi előkelőnek számított. Legyőzése kevéssel a Gyula ellen
vezetett hadjárat utánra tehető, a két katonai akció talán egyazon hadjárat része lehetett.
Az ország peremterületének déli határszakaszát védő keleti eredetű kavarok egy csoportjával lehet
azonosítani az ún. fekete magyarokat. Ez a csoport, akikkel István fegyveresen harcolt, a Duna baranyai-
bodrogi szakaszán, illetve a Szerémségben éltek. István 1008-1009 közé tehető fegyveres akciójának
köszönhetően tértek keresztény hitre.
A kavarok másik, az északi határt őrző tömbjét István nem fegyveresen kényszerítette a
kereszténység felvételére. A Mátra-vidéki kavarokat azzal a friggyel kapcsolata magához, amelyet húga
kötött 1005-1010 között Aba Sámuellel, a kavarok fejedelmével. Tehát ez egyértelműen politikai célzatú
házasság volt.
A Körösök vidékén már az 1020-as évektől kezdve folyt térítés, még Gellért püspök is részt vett a
missziós munkában. Vata keresztény hitre térésével István megvethette lábát ezen a területen is.
Az 1020-as évek végére már csak Ajtony törzsi állama állt Istvánnal szemben. Ajtony hatalmának
forrása elsősorban állatállománya volt, és egy rétegzett társadalom élén állt. Hatalmát túlbecsülve
semmibe vette Istvánt, a latin rítus helyett a keleti rítusú keresztény hitre tért. Ajtony leverésének
időpontja vitatott, a legvalószínűbbnek az 1028 körüli dátum látszik. Az első ütközetben Ajtony
székhelyén, Marosvár közelében volt, ahol István veszít, de következő alkalommal, azonban a Csanád
vezette csapat győzelmet arat Nagyősznél Ajtony felett, aki ekkor meg is hal.
Az 1020-as éves végére tehát István legyőzte az utolsó kárpát-medencei, vele szembehelyezkedő
törzsi államot is, és ezzel Magyarország, azaz az egész medence tényleges uralkodójává vált.
AZ ÁLLAMSZERVEZÉS:
1.) Vármegye:21
A vármegye kétségtelenül István-kori fejlemény. A magyarországi vármegyék eredeztetésének
kérdésében azonban megoszlik a vélemény. Mivel a vármegyeszervezet közigazgatási funkciót
hordozott valószínű, hogy kialakulásában a német hatás a számottevő. A Gizellával érkező németek
bírhatták rá Istvánt arra, hogy szakítson a vérségi társadalomszervező elvvel, és a megnagyobbodott
területű ország kormányzását területi alapokra helyezze. Közvetlenül német példa másolásáról azonban
nem lehet szó, mivel német területeken már ekkor mástársadalmi és igazgatási viszonyok uralkodtak. 22A
német hatást inkább csak az elv megvalósításában jelentkezhetett, a konkrét formák a sajátos
magyarországi körülményekből nőttek ki.
A vármegye olyan meghatározott területtel rendelkező igazgatási intézmény volt, amelyet határok
választottak el a szomszédos megyétől. A megyét a megyésispán igazgatta. Az ő feladata az általános
értelembe vett rend fenntartása a megyében, ő képviselte helyi szinten a királyt: adót szedett23,
bíráskodott24, és szükség szerint hadba vezette a megye csapatait. A vármegyék létezésére az első adat
István uralkodása elejéről való. Már Koppány felnégyeléséről szóló forrásban szerepel a „győri kapu”,
ezért okkal feltételezhetjük, hogy Győr megye az ezredforduló táján vagy nem sokkal azt követően jött
létre. A forrásokból ismert első vármegyék a Dunántúlon alakultak ki. Az első vármegye
feltételezhetően Somogy volt. 1002-ben Koppány leverése után István megszervezte Somogy
vármegyét, amelyet a pannonhalmi apátságnak vetett alá. A veszprémi püspökség 1009. évi oklevele
szerint a veszprémi püspökség alá tartozott négy vármegye: Veszprém, Fejér, Kolon és Visegrád.
Nyugat-Magyarország más tájain ugyancsak kiépült a vármegyei szervezet. Az esztergomi érsekség
területén fekvő Nyitra megye. Hont vármegye István-koriságát neve jelzi: a megye névadója és az első
ispánja István egyik német származású előkelője. Gyula 1003. évi leverését követhette az észak-erdélyi
Doboka megye kialakulása, melynek első ispánja Doboka volt, a király rokona. Az északi kavar
szállásterületen Újvár megye létesült. Keán dél-erdelyi területén egyetlen óriási megye alakult, Fehér
megye. Ajtony legyőzését követően István elrendelte, hogy Ajtony székhelyét Csanádnak nevezzék, és a
győztes vezetőjének, Csanádnak adományozza, így alakult ki Csanád megye. A forrásaink alapján tehát
több-kevesebb fenntartással tíz megye: Csanád, Doboka, Fehér, Fejér, Győr, Hont, Kolon, Nyitra,
Veszprém, Visegrád Szent István-kori létét tudjuk kimutat.

21
Zsoldos Attila: Szent István vármegyéi. In: Veszprémy László: Szent István és az államalapítás. Bp., 2002. 420-430.
22
Erőteljesen megnőtt az igazgatás magánjellege.
23
A begyűjtött adók 2/3-a a királyt az 1/3-a az ispánt illette.
24
Elhamarkodott dolog lenne azonban a bíráskodásban annak bizonyságát látni, hogy az ispán bírói joghatósága megyéjének
minden lakosa fölé kiterjedt.
 Magyarországon kialakult rendszer központi eleme a vár volt. A várak földvárak voltak, amelyek
vagy őskori várak átalakításával vagy újak építése révén álltak rendelkezésre. Az azonban mára
bebizonyosodott, hogy csak a 11. század elejétől kezdve folytak ilyen építkezések a Kárpát-
medencében. A várnak alkalmasnak kellett lennie arra, hogy veszély esetén a környék népességét
magába fogadja. A királyi haderő a királyi várakban összpontosult. 25 A várak vezetői a várispánok
voltak. Ezáltal végbement a királynak alárendelt katonai szervezet kialakítása is.
A 11. század elején kialakuló várszervezet– ahogyan azt már a fentiekben is látható – kettős funkciót
hordozott. Egyfelől a várakhoz tartozó terület egy elhatárolt, összefüggő tömböt alkotott. Ezt nevezzük
vármegyének. A vármegye területébe a vár határain belül fekvő összes birtok beleszámított, tehát
magába foglalta a királyi rendelkezésű birtokokon kívül az egyházi és magánföldesúri földek 26 is. Így az
ispán27 nem csupán közigazgatási funkciókat látott el, hanem a királytól nyert felhatalmazás alapján az
igazgatása alatt álló várhoz rendelt birtokok és népek (vagyis a várispánság) vonatkozásában földesúri
jogokat is gyakorolt. Másfelől bizonyos várakhoz nem összefüggő terület tartozott, hanem szórtan
elhelyezkedő birtokok képezték a várkerületet. Ennek a szervezetnek a neve a várispánság. 28 Az Árpád-
kor korai szakaszában a vármegye mögött mindig megtaláljuk a várispánságot, de a várispánság mögött
nincs minden esetben vármegye. A vármegye ispánjának személye azonos lehetett a várispán
személyével. A vármegyének évszázadokon keresztül nem alakult ki saját tisztikara, a vármegyei
feladatokat is a várispánság tisztviselői (hadnagy, várnagy, udvarispán), valamint a várnép felett álló
tisztek végezték el.29 Ezt az tette lehetővé, hogy a vármegye nem létezhetett várispánság nélkül.
A várispánság és a vármegye szervezetét két dolog fogta össze. Egyrészt az, hogy mindkettő a királyi
birtokokon30 nyugodott. Másrészt összekapcsolta őket a közös vezető, az ispán személyében.

25
Ezeknek a királyi váraknak 72 körül volt a számuk.
26
A világi magánbirtokok eredete a magyarországi családok esetében az új típusú állam kialakulását megelőző időre megy
vissza, azokra a nemzetségfői birtokokra, amelyek a törzs, nemzetség közös birtokából mindinkább a főnöki és a társadalom
fölé növő vezetők magántulajdonává vált. A világi birtokok gyarapításához a királyi adományok is hozzájárultak. A
külföldről érkezők kizárólag királyi adománybirtokkal rendelkeztek a 11. században.
27
Ispán =comes
28
Erre a típusra példa az 1009. évi veszprémi oklevélből ismertes, a Fejér megyében fekvő Úrhida vár.
29
A várispánságok alá rendelt népek közül Szent István törvényei megnevezik a várnépbelieket, a várjobbágyokat viszont az
államalapító korának forrásaiban nem találhatók, mert ez a társadalmi csoport akkor még nem létezett. A várjobbágyok a 10.
századi harcos elemekből alakultak ki.
30
Magyarországon az a modell érvényesült, amelyik a frankoknál is kialakult, de a magyar helyzet a német-bajor fejlődési
szint egy alacsonyabb fokát produkálta. Ennek a típusnak a legfontosabb specifikuma, hogy az államterület egésze felett az
uralkodó nem csupán közjogi, hanem magánjogi fennhatóságot is gyakorolt, vagyis mintegy személyes tulajdonában tartotta
az országot és ebből részeltette az előkelőket. A királyi birtokok eredetileg az Árpádok törzsi birtokából fejlődött ki, amely
fokozatosan terjedt ki a korábban más törzsek által megszállva tartott területekre. Tehát az Árpádok irányította törzs kollektív
földtulajdonából az Árpád-uralkodók magántulajdonává lett, amely váltás a 10. század végére tehető. A királyi vagyont
gyarapították a levert törzsfők területei és az ország peremterületeire kiterjesztett államhatalom is. A 11. században az ország
földterületének döntő többsége a király kezében összpontosult.
 István és 11. századi utódai korában egy sajátos vármegye-, illetve várispánságtípus kerül elő a
kútfőkből: a határvármegye vagy határispánság. Ennek elsődleges feladata a határvédelem volt, tehát
katonai szerepkört töltött be. István vármegyéinek többsége határvármegye volt.
István a királyi birtokon felépülő vármegyeszervezet létrehozásával megteremtette a közigazgatást,
az állam egész országot átfogó helyi-területi intézményrendszerét, olyan apparátust hozott létre, amely
egyelőre szinte szétválaszthatatlanul magában egyesítette a megye területén a királynak mint politikai
vezetőnek és mint az ország leghatalmasabb földesurának a képviseletét az ispán személyében. Nem
véletlen, hogy István a vezető tisztségeket szívesen bízta rokonaira.

2.) Egyházszervezés:
A magyarországi latin rítusú egyház meghonosításáért munkálkodó Istvánt 1083-ban avatta szentté I.
László. Az István áltál legkésőbb 1010-re létrehozott 7 egyházmegye a következő, alapítási sorrendben:
a veszprémi, az esztergomi, a győri, a pécsi, az erdélyi, az egri és a kalocsai. Az István-korra
visszavezethető továbbá 8 püspökség is: a csanádi, a váci, a pécsi, a bihari, az erdélyi, az egri, a győri és
a veszprémi. Ezek mellett 2 érsekség is működött: Esztergomban és Kalocsán. Az első létrejött kolostor
pedig 996-ban a pannonhalmi bencés apátság volt.
Már Géza nagyfejedelem utolsó éveire visszavezethető a veszprémi püspökség létrejötte, de István
nem ezt tette meg érsekséggé, hanem saját uradalmi központjaként is szolgáló Esztergomot 1001-ben,
amit Szent Adalbertről31 neveztek el. Az első esztergomi érsek Radla lehetett, majd Aserik később pedig
Gellért. Ez nagy horderejű lépés volt, hiszen ezzel szakadt ki Magyarország a német (mainzi)
egyházszervezet laza fennhatósága alól, vagyis önálló egyháztartomány függetlenséget – illetve csak
Rómától való függést – biztosított a magyar egyháznak.
A püspökségek szervezése legkorábba az ország nyugati felében ért véget. Veszprém és Esztergom
után Győr következhetett, majd 1009-re felállt a pécsi püspökség is. Kelet-Magyarország püspökségei
az államszervező harcok sikereinek eredményeképpen jönnek létre. 1003-ban a legyőzött Gyula erdélyi
területére a 950-es évek óta létező görög rítusú püspökség helyére latin rítusút szervezett. Az egri
püspökség alapítása 1005-1010 körüli időre tehető, amely az északi kavarok szállásterületén volt. A
kalocsai egyházmegye létesítése összefüggésben lehet a Duna jobb partján élő fekete magyarok
megtérítésével, így Kalocsa megalapítása a 11. század első évtizedeinek a végére tehető.
1030-ban hozták létre a csanádi püspökséget, melynek első püspöke a velencei származású Gellért
lett. A váci és a bihari egyházmegyék 32 kialakításának időpontját nem lehet meghatározni. A váci
püspökség első említése 1075-ből való, az első bihari pedig I. András korából ismerjük.
31
Ugyanis a magyarországi egyházszervezésben, főleg annak első szakaszában nagy részt vállaltak Adalbert munkatársai és
tanítványai.
32
Annak a feltevésnek az alapján, hogy csak olyan helyeken jöttek létre egyházmegyék, amelyik vármegyék is voltak,
számolnunk kell ennek a váci és a bihari vármegyék István-kori létével is Zsoldos Attila szerint.
 Mivel István I. törvénykönyve együtt említi az ispánnal a papokat, feltehető, hogy az első plébániák
az ispáni székhelyeken létesültek. Nagyjából Kálmán korára alakult ki az ispáni székhely plébánosából a
főesperes, és jött létre a vármegyei szervezettel kapcsolatban álló főesperesi szervezet, amely a világi
egyházigazgatás középszintű szerve volt.
István egyházszervező tevékenysége természetesen csak az alapok lerakását jelentette. Utódai alatt
újabb püspökségek szerveződtek, kiépült a székeskáptalanok rendszere, királyi alapítású
társaskáptalanok alakultak, illetve főesperes hálózat fogta át az országot. István korában érthető módon
főleg az ország nyugati felének egyházi szervezete épült ki.
Az egyházszervezet kiépülésével létrejöttek Magyarországon az egyházi birtokok, amely az új típusú
állam területén megtalálható három birtokforma egyike: királyi, egyházi és világi magánbirtok.

Az önálló államiság megnyilvánulásaiként tartjuk számon a pénzverést, az oklevélkiadást és a

törvényhozást. A koronázást követően alkalmi jelleggel dénárt veretett, majd 1015 után rendszeres,
bajor mintára kezdődött meg a pénzverés. Ekkortól jelent meg az obulus vagy féldénár. Összesen 9
István korabeli oklevelet ismerünk, ebből azonban csak 3 valódi: a pannonhalmi-1002, a pécsi és a
veszprémi oklevelek. Az István-kori törvényhozást két fennmaradt törvénykönyvéből ismeretes.
Ezekben az államalapítással, az új társadalmi berendezkedéssel, illetve az egyházszervezéssel
kapcsolatos intézkedések rögzültek.33

István korában a társadalmi tagozódás alapvető kategóriája a szabadság és a szolgaság, így ennek
megfelelően oszlott a népesség szabadokra/liber, és szolgákra/servus. Az István-törvényekben mindenki
szabadnak minősült, aki nem szolga volt. Már 11. század első évtizedeiben a szabadok jogi egysége
mögött nagyon lényeges, a társadalmi helyzet és a vagyoni állapot szerinti különbség húzódott meg. Az
István-törvényekben a szabadok három kategóriáját különböztették meg: az ispán (comes), a
vitéz34(miles), és a közrendű (vulgaris) megjelölést használták. A 11. század elején a szolga élesen elvált
a szabadtól, ez etnikai elválást is takart. A szabad szinte kizárólag magyar etnikumú volt, míg a szolga
idegen. Az új államiságra várt az a feladat, hogy saját etnikuma túlnyomó részét szolgaságba süllyessze.
A szolgált részben vagyontárgyként kezelték, de nem volt megtiltva, hogy szabad és szolga házasságra
lépjen egymással. A szabad azonban meghatározó esetekben szolgává válhatott, és fordítva. Ez azt
33
I. törvénykönyv 1-5 cikkely az egyházi ügyeket tárgyalja, 6-7. cikkelye a magántulajdon feletti szabad rendelkezést, a
királyi javak védelmét írja elő, emellett felsorolják a földesúri jogokat, bünteti a boszorkányokat és varázslókat. II.
törvénykönyv 1. cikkely: minden tíz falura rótt templomépítést mondja ki, 18. cikkely: előírja a tizedfizetési kötelezettséget.
Emellett külön cikkely szól a király halálára vagy az ország átadására szőtt összeesküvésről. Ennek okán felmerült, hogy ez
Vazul akciójánaktörvénybeli tükröződése lehet.
34
A világiak azon csoportja, amely az uralkodó elit alatt helyezkedett el a 11. században, könnyű fegyverzetű szabad. A
vitéznek kúriája, udvarháza, ebből fakadóan valamilyen birtoka lehetett, viszont nem foglalkoztathatott szolgát. Az István-
kori vitéz társdalmi állását, vagyoni helyzetét tekintve közelebb állt a közrendűhöz, mint az ispánhoz. László törvényeiben
szereplő nemes és nem nemes kettőségben a kisebbeknek (minor) nevezett nem nemesek közé tartoztak a vitézek a
közrendűekkel együtt. Ebből a kategóriából való kiválásuk, csak a 13. századra következik be.
mutatja, hogy a szabadok és a szolgák közé éles határvonalat húzó törekvései a törvények ellenére sem
volt merev és átvághatatlan szakadék a két kategória között.

István alatt új államiság alapjai jöttek létre Magyarországon. Ebben az új típusú államban a
közigazgatás megteremtése és területi alapokra helyezése, a törzsi államok felszámolása együttesen
mozdította a vérségi társadalomszervező elvet a lassú megszűnés irányába. A kereszténység felvétele
által végbement egyfajta egyneműsítés is. A Szent István-i állam vetette ki az első adót az alattvalókra,
vagyis nem elsősorban katonai szolgálatot követelt tőlük, hanem pénzbeli adót. Az új állam
megerősítése békét nem pedig harcot igényelt. Meghatározóvá vált a magántulajdon 35, azaz a föld
egyéni birtoklása. Lassan megszűntek a gyepűként szolgáló vidékek. Az új magyar állam már nem
hordozta a nomádállamok instabilitásának jellemző vonásait, illetve egyszerre illeszkedett nyugat-
európai modellhez és biztosította a magyarság fennmaradását, hogy a Kárpát-medencére kiterjedő
területet magába foglaló állam magyar etnikum vezetésével mint Magyar Királyság keljen életre.

KÜLPOLITIKA:
A németekkel kezdetben jó volt a kapcsolat, de II. Konrád (1024-1039) megpróbálta hűbéri függésbe
vonni az országot, így 1030-ban támadást indított, amit István sikeresen elhárított. Amíg 1003-1018
között zajlottak a lengyel-német háborúk a magyar-lengyel viszony rossznak mondható. 1015-ben
Istvánnak a Vág folyó völgyében kellett megállítania I. Boleszláv lengyel király támadását. Később
azonban rendeződtek a kapcsolatok.
Bizánccal való magyar kapcsolat a bolgárokkal való dinasztikus viszony létesítése miatt ellenséges
volt, de csak a kezdetekben. A velencei szövetség létrejötte, Imre herceg bizánci hercegnő feleségül
vétele a kapcsolatok javulását jelentette.

I.István 1038-ban halt meg. Imre herceget szánta utódjának, hiszen trónörökösnek nevelte 36, de 1031-
ben egy vadászaton meghalt, így örökösnek húgának fiát, Orseoló Pétert jelölte ki. Igaz, hogy az

35
Az 1000 táján felülről német mintára létrehozott új típusú állam megteremtette a föld magántulajdonát, és ezzel az
gazdasági-politikai berendezkedés legszilárdabb fundamentumát alkotta meg. Ez a berendezést feudalizmusnak szokás
nevezni. Maga a pheudum szó Nyugat-Európában volt használatos, ’hűbérbirtok’ jelentésben. Azonban a hűbériség
szűkebbfogalom a feudalizmusnál: olyan személyi függést jelent, amely az uralkodó elit és a földesúri réteg különböző
tagjainak, csoportjainak egymáshoz való viszonyára jellemző. Így a hűbérbirtok kifejezés csak a földtulajdonosok
vonatkozásában használható, amikor egy birtokos (vazallus, hűbéres) meghatározott feltételek között, kezdetben korlátozott
időtartamra földhöz jutott egy másik birtokos (szenior, hűbérúr) adományából. A feudalizmust annak az egész
berendezkedésnek a jelölésére szokás használni, amely az ipari társadalom, a kapitalizmus megjelenéséig meghatározó volt.
A régi kollektív tulajdon tehát megszűnt, bár az új rendszerben gyakori, hogy az emberek mint a közösség tagjai
(faluközösség) jogokat élveztek földek birtoklására. Ez a földközösség nem termelési rendszer, hanem a földtulajdon
rendszerébe illesztett tulajdonlási forma. A 11. század folyamán fokozatosan kiépült a feudális birtokszervezet az országban.
Az ország belsejében még gazdátlan földtulajdonok beleolvadtak a feudális birtokszervezetbe, illetve az ország peremvidékei
is a benépesülés által. szabadföld ugyan még akadta, főleg a hegyes peremvidéken, de már a 12. század elején alig volt
ingatlan földesúr nélkül.
36
Erről tanúskodik István király intelmei Imre herceghez című munkája.
öröklésben unokaöccse, Vazul is szóba jöhetett volna, de pogány volta miatt alkalmatlan lett volna a
feladatra.

A mély krízis időszaka: 1038-1077.

1038 és 1077 között eltelt csaknem 40 év alatt Magyarország nagy erőfeszítéseket tett annak a
válságnak a leküzdésére, amelynek első jelei már István utolsó éveiben mutatkoztak, de igazán csak
halála után erősödött fel. Sikerült elhárítani a törzsi szeparatizmushoz és a lesüllyesztett elemek
mozgalmához tapadó pogány restauráció veszélyét. Újabb vármegyék jöttek létre, tovább épült a
magyarországi egyházi szervezet. Kiállta az új típusú fiatal állam azokat a megpróbáltatásokat,
amelyeket részint külső, részint belső tényezők idéztek elő. Az ország nem vált a kelet felé terjeszkedő
Német Birodalom hűbéres tartományává. Nem lett úrrá az országon az arisztokrácia által tudatosan
élesztett belső széttagolódás, anarchia sem. A fiatal állam életképesnek bizonyult.

Mik is voltak ennek a 40 évnek a megpróbáltatásai?

Orseoló Péter: 1038-1041.
Péter első uralma alatt tevékeny uralkodónak bizonyult hároméves országlása alatt. Külügyei
tekintetében németellenes akciói érdemelnek figyelmet. A Magyarországgal határos német területre (a
mai Ausztria) vezetett hadat, később pedig III. Henrik császár ellen segítette Bretislav cseh herceget.
Adókat vetett ki, törvényt alkotott, oklevelet adott ki, pénzt veretett. Létrehozta a budai társaskáptalant,
és megalapította a pécsi székesegyházat. Tehát Péter mindenben az istváni politika következetes
folytatójának bizonyult.
Szerkezeti változásokat hajtott végre az Istvántól örökölt udvarban és ellenségesen bánt Gizellával.
Igyekezett a pogány érzelmű előkelőktől megszabadulni, helyükre németeket, olaszokat tett. A magyar
társadalom vezető köreiből kikerültek nem voltak képesek elviselni mellőzöttségüket, ezért
összeesküdtek ellene, így Péter Németországba menekült. Az összeesküvők maguk közül választottak
királyt Aba Sámuel személyében.

Aba Sámuel: 1041-1044.

Aba Sámuel uralma bosszúval kezdődött, megölette Péter támogatóit, emellett megsemmisítette
törvényeit, adókivetéseit. Azonban országlása jórész III. Henrik szándékaitól függött. Henrik viszont
vissza akarta helyezni Péter a trónra, így 1042-ben betört az Osztrák Őrgrófságba és nagy pusztítást vitt
véghez.
 Aba viselkedésében nyíltan a Szent István-i alapok lerombolásának szándéka húzódott meg: szabad
teret engedett a pogánysághoz húzó erőknek, teret nyerhetett a Balkánról származó bogumil eretnekség
is.
Azonban Sámuel bázisa fokozatosan szűkült, sőt az elégedetlenek a német uralkodóhoz fordultak
segítségért. A német seregek 1044. július 5-én Ménfőnél győzelmet is arattak. Aba Sámuelt pedig
kivégezték.

Orseoló Péter: 1044-1046.

Péter másodszori uralmát egyértelműen a német támogatás tartotta fenn. 1044-ben Péter ténylegesen
Henrik hűbérese lett.37 Immár német hűbéresként első uralkodásának programját szerette volna
megvalósítani: erősíteni az új államot.
Péter uralmával szemben elégedetlenség támadt. Az egyik összeesküvés Viske38, Bolya és Bonyha39
nevéhez fűződik. A másik pedig Csanádról indult ki, bizonyára Gellért püspök állt ennek az élén.
Követeket menesztett Vazul száműzött fiaiért, Andrásért és Leventéért Oroszországba, hogy felajánlja
nekik a magyar trónt. Ebbe a főpapi-főnemesi összeesküvésbe torkollott a Vata vezette felkelés.
Vata Békés várának ura volt, aki csak érdekből vállalta a kereszténységet. 1046-ra Péter erőszakos
akciói válthatták ki a felkelést. A rév budai oldalán Vata felkelői Gellért püspök ellen rontottak és
kocsistul a mélybe taszítottak a Kelen-hegynél (ez kapja később a Gellért-hegy nevet), a félholt
püspököt pedig lándzsával leszúrták. Péter el akart szökni, de a magyarok az ország kijáratainak
lezárásával ezt lehetetlenné tették, így elfogták és megvakították.
1046-ban meghalt a pogány Levente is, így egyértelművé vált a trón sorsa: I. András került az ország
élére.

I. András: 1046-1060.
1046-ban Székesfehérváron királlyá koronázták. Az új uralkodó tudatosan István király örökösének
tekintette magát. Andrásnak azonban számítani kellett arra, hogy III. Henrik támogatását élvező Péter
ellenében került trónra, hogy előbb-utóbb német ellenakcióra fog sok kerülni. Ezt megelőzve követséget
menesztett a császárhoz, hogy megszerezze jóindulatát, azonban nem volt hajlandó a birodalmi hűbért
vállalni. A német belviszonyok felkészülési időt tettek lehetővé András számára: 1049-ben a magyar-
cseh határon felépíttette Magyarbrod várát, illetve hazahívta Lengyelországból öccsét, Bélát, akivel
1048 táján országát is megosztotta. András magának megtartotta az ország 2/3-át, Bélának pedig
átengedte az 1/3 részt. Ez az osztozkodás tekinthető Magyarország első felosztásának királyai és

37
Ezt szimbolizálta a magyar király 1045. évi tette, amikor egy aranyozott lándzsa képében Péter átadta Magyarországot
urának, Henriknek.
38
Aba Sámeul egyik főembere volt.
39
Az 1003-ban legyőzött Gyula fiai voltak.
hercegei között. Az így létrejött hercegség/dukátus intézménye a széttagolódás korai40 felbukkanó
formája volt.
1050-ben a magyar-német határon határvillongások törtek ki, majd a következő évben nyaltan
kirobban a háború a felek között. Az 1051-ben meginduló német seregnek azonban eredménytelenül
vissza kellett vonulnia. Amikor a magyarok nyílt támadásának következtében a német seregnek
menekülnie kellett. De nem adta fel a császár, 1052-ben Pozsony várának ostromához kezdett. Ekkor a
magyar sereg egyik vitéze, Zotmund vagyis Búvár Kund megfúrta a Dunán lévő császári hajókat. Így ez
a német támadás is eredménytelennek bizonyult. A megkezdődött béketárgyalások közben, 1056-ban
azonban meghalt a császár.
1055-ben András megalapította a tihanyi bencés apátságot.
1057-ben András fiát, Salamont királlyá koronázta, ami miatt a várományos Béla háborgott.
1058-ban kötötték meg a magyar-német békét Morvamezőn. IV. Henrik császár 11 éves nővérét,
Juditot pedig eljegyeztették Salamonnal.
1059-ben Várkonyban találkozott a király és a herceg a probléma elsimítása miatt. Ekkor András az
országot korona, a hercegséget kard formájában ajánlotta fel Bélának. Azonban valójában csak a kardot
volt szabad választania, Béla így is itt. Azonban nem adta fel a koronáért a küzdelmet, Lengyelországba
ment sereget gyűjteni. Ugyan az összecsapásban András német segítséget kapott, de nem tudott
győzelmet aratni.

I.Béla: 1060-1063.
Bélát 1060-ban királlyá koronázták. Az új uralkodó hatalmának legitimitását úgy is biztosítani
kívánta, hogy minden faluból két-két vént hívott Székesfehérvárra, ezzel feltámasztva a régi idők
népgyűlését. A fehérvári gyűlés azonban nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, sőt. A felbőszült
tömeget fegyveres katonák verték szét, így csillapítván le a pogány jellegű támadást.
Béla ideje alatt a gazdasági intézkedései voltak fontosak: megvalósította az ármaximálást, elengedett
bizonyos adókat és régi tartozásokat. Az addig vasárnap tartott vásárokat a szombati napra helyezet át,
ezzel megszüntetve a vasárnapi istentisztelet legnagyobb konkurenciáját.
Királyságának évei alatt nem támasztotta fel a dukátus intézményét, azaz nem osztozott senkivel a
hatalmon. Belpolitikájában a válság sikeres leküzdésének jelei mutatkoztak.
Azonban a német területen tartózkodó Salamon és a mögötte álló császár elhatározták a magyar
királyság megszerzését. Így 1063 szeptemberében megindult a német támadás. Közben Bélát baleset
érte, dömösi kúriájában az összeomló trón súlyosan megsebesítette. A német sikerek hallatára meg is
halt. Fiai, Géza, László és Lampert Lengyelországba menekültek, így Salamon akadálytalanul jutott el
Székesfehérvárig.
40
Azaz még a királyi birtokok túlsúlyának időszakában.
Salamon: 1063-1074.
Újabb magyar királyt ültetett tehát német uralkodó a trónra. Salamon ugyan nem vállalta a német
hűbért, de nem hagyta kárpótlás nélkül segítőjét.
Salamon uralkodása alatt a magyarországi belpolitikai életben nagy szerephez jutottak a Géza
nagyfejedelem, és Péter király korában bejött német családok leszármazottai. Salamon legfőbb
tanácsadója Vid volt, aki abból a családból származott, amely Péter uralkodása alatt jött az országba. Ezt
a nemzetséget később a 11-12. század fordulóján élő testvérpár, Gut és Keled nyomán Gutkeled
nemzetségnek neveztek.
Géza, I. Béla fia azonban nem hagyta annyiban és lengyel csapatok támogatásával jelent megy az
országban. 1064-ben Győrött Salamon és Géza kibékült egymással és Géza hercegséget kapott. Ez a
békesség azonban nem tartott sokáig, 1071-ig. A magyar területbe délről betörő besenyők, Géza herceg
nyíltan a királyi koronára tört és a király tudta nélkül szervezkedett. A hadba készülő Salamon hívta
fivéreit, László Oroszországból és Csehországból, Lampert Lengyelországból kért fegyveres segítséget,
maga Salamon pedig a németektől kapott. 1073-ban azonban békét kötettek, azonban 1074-ben Salamon
Géza ellen támadást intézett. Az 1074. február 26-án megvívott csatában Salamon győzött, azonban
március 14-én Mogyoródnál a cseh támogatást élvező Géza és László győzelme vetett véget a
harcoknak.

I.Géza: 1074-1077.
A mogyoródi csata után azonban Moson és Pozsony környéke megmaradt Salamon hatalma alatt.
Géza azonban legitimációs gondokkal küszködött, mivel törvényes királynak Salamon számított.
Emellett IV. Henrik továbbra is Salamon oldalán állt. 1074-ben Salamon a támogatás fejében német
hűbért vállalt, így a német császár még ebben az évben betört az országba és annak közepéig, Vácig
jutott. A német támadás azonban nem érte el célját, de tartósította Salamon Pozsony és Moson környéki
helyzetét, ahol egészen királyként tartva magát 1081-ig élt. A hercegséget pedig Lászlónak adta Géza.
1073 őszén Géza felvette a kapcsolatot VII. Gergely pápával, hogy Salamon ellenében támogatást,
koronát és királyi elismerést nyerjen Rómától. A pápa azonban ahhoz kötette a támogatását, hogy Géza
ismerje el országa felett a pápai fennhatóságot. Azonban Géza sem IV. Henriknek, sem VII. Gergelynek
nem akart hűbérese lenni, így szükségképpen fordult a figyelme a harmadik európai hatalom, Bizánc
felé. VII. Dukasz Mihály konstantinápolyi császár 1075-ben koronát 41 küldött Gézának. Emellett
feleségül vette Szünadéné bizánci hercegnőt, a szövetség zálogaként.
Gézát VII. Mihálytól kapott koronával 1075-ben meg is koronázták, ekkor alapította a király a
garamszentbenedeki bencés apátságot is.
Géza és Salamon közti feszültség 1077. április 25-én lezárult, Géza halála miatt.
41
Ez a korona mai napig megvan, hiszen ez a Szent Korona alsó része, az ún. görög korona.
 A válság megoldása, az új rend megszilárdulása: 1077-1116.

I.László: 1077-1095.42
1077-ben I. Géza öccse, László került a trónra, azonban ő is illegitim uralkodónak számított
Salamonnal szemben. 1076-ban azonban a pápa és a német uralkodó között nyílt szakítás következett
be. Így a pápa ekkor már hűbéri fennhatósága elismeréséhez kötötte a koronaküldést, IV. Henrikkel
Salamon miatt, pedig ellenséges viszonyban volt László. László uralkodásának nagyobb részét a
pápapárti politika, a német uralkodóval való szembenállás jellemezte. Ezt örökölte elődjétől, Gézától.
Mindezek fényében érthető, ha László IV. Henrik ellenlábasával, Rudolf ellenkirállyal kötött
szövetséget, sőt 1079-ben feleségül is vette lányát, Adelhaidot. 1079-ben László a Salamon uralma alatt
álló területek ellen indult, és sikerült Moson várát visszafoglalnia. Henrik megtorlásként 1079-ben az
országra tört, de nem tudta visszaállítani Salamon elvesztett hatalmát. VII. Gergely pápa 1079-ben
Lászlóhoz intézett levelében már „magyarok királya”-ként nevezi, tehát elismerte az ország törvényes
uralkodójának.
Salamon 1081-ben meghódolni kényszerült, mivel pozsonyi „királyságát” ellenséges erők vették
körül, és német segítségre nem számíthatott. Ekkor Salamon lemondott királyi tisztéről, László ettől
kezdve számított legitim uralkodónak. De nem Salamon nem tett le teljesen hatalmáról, 1082-ben
merényletre készült a királya ellen. Ehhez megszerezte a besenyők támogatottságát, mivel felajánlotta
nekik cserébe Erdélyt. 1085-ben be is törtek a besenyők, azonban Lászlónak sikerült kivernie őket.
Salamon 1087-ben meghalt. Az ő halálával megszűnt a legfőbb ok, ami Lászlót a német uralkodóval
szembeállította. Emellett 1090-ben meghalt Adelhaid, amellyel feloldódott a német császár ellenfeleihez
húzó kapcsolata. Illetve megromlott a kapcsolata Bizánccal is. Mindennek következtében az 1090-es
évek legelején került sor László uralkodósában egy politikai irányváltásra.
1087-ben meghalt a Bizánc érdekszférájába tartozó, pápai hűbéresnek számító Horvátország
uralkodója, de Bizánc nem avatkozhatott be a horvát belviszályokba, így Ilona testvére, a király özvegye
segítségére sietett László. 1091-ben a Száván átkelve elfoglalta az országot és Tengerfehérvárnál kijutott
a tengerhez. Az ország élére bátyja fiatalabbik fiát, Álmost állította. László Dalmáciát megcélzó
hadjáratát azonban a Magyarországra betörő kunok szakították meg. 43 László horvátországi hódítása II.
Orbán pápa nemtetszését váltotta ki. László azonban szakít a pápapárti irányvonallal, IV. Henrik
támogatóinak sorába lépett.
László tettei az egyház erősítését, további kiépítését szolgálta. Ő alapította 1091 táján a zágrábi
püspökséget, illetve ő tette a bihari püspökség központját Váradra, a kalocsai érsekség központját

42
Kristó Gyula: Magyarország története 895-1301. Bp., 2006. 129-32.
43
A kun had Kapolcs vezetésével szinte az egész Kelet-Magyarországot végigpusztította.
Bácsra és az erdélyi püspökség székhelyéül Gyulafehérváron jelölte ki. A dómkolostor 44 kialakulása az
ő ideje alatt vette kezdetét. A káptalani szervezet 45 szélesebb körű elterjedésében Lászlónak nagy
érdemei voltak. Az István korától működő bencés iskolák mellé megjelentek a káptalani iskolák is.
Kialakult a főesperesi intézmény is, ami az alsópapság elöljáróit jelentette.
Szervesen illeszkedtek László egyházpolitikájába az 1083. évi szentté avatások. A stabilizáció útjára
lépett ország hozzákezdett, hogy országos kultuszt teremtsen mindazoknak, akik ténykedése során
megalapozta László sikereit. Legelőbb a Csanádon eltemetett Gellért holttestét exhumálták, majd István
és fiát, Imrét avatták szentté. Magyarországnak tehát saját szentjei lettek, a magyar állam és egyház
megteremtette a maga ős- és hőskultuszát. Ennek fényében születtek meg az ős Gellért-legenda és István
nagyobbik legendája is.
Milyen törvények stabilizálták a belpolitikai helyzetet? László korának dekreditális emlékeit két
törvénykönyvben hagyományozódtak ránk, de van egy harmadik ami feltehetőleg László korához
kapcsolódik. Az I. törvénykönyv az 1092-es Szabolcs vári zsinat határozatait tartalmazza. Ekkor fordult
el László II. Orbán pápától és a német uralkodó által elismert III. Kelemen ellenpápát támogatta. A
ravennai ellenpápa szemléletét tükrözi a törvénykönyvben a papi nőtlenséggel kapcsolatos
engedelmessége Lászlónak. Ennek a könyvnek az egyházra vonatkozó cikkelyei azt mutatják, hogy még
Lászlónak is nagy gondot kellet fordítania a hitélet erősítésére. Hiszen sok probléma volt a templomba
járással. Emellett intézkedett a megsérült templomok újjáépítéséről. A II. törvénykönyv László világi
jellegű törvényeinek a gyűjteménye, melynek központi kérdése a tolvajlás visszaszorítása, azaz a
magántulajdon védelme volt, illetve a vándormozgalmak korlátozása. A tolvajokat tettenérés, vagy egy
tyúknál (avagy 10 dénár értékű) nagyobb lopás esetén megcsonkítással, kéz-vagy orrlevágással,
nyelvkitépéssel büntették. László törekedett a lecsúszás, függésbe kerülés elől vándorlással, kóborlással
menekülő szabadok elfogására, letelepítésére. A drákói szigort az indokolhatta, hogy tolvajlásban az
elszegényedett, közvetlenül a lesüllyedés előtt álló szabadok járhattak az élen.
László korára azonban megbomlott a szabadok egysége, a törvénykönyvekben az előkelők új néven:
nobilis, optimates szerepeltek. A liber fogalom a 11. század utolsó évtizedeire összeszűkült: a
valamelyest vagyonnal rendelkező, illetve az elszegényedő vagy már kifejezetten szegény szabadot
jelölte. Voltak olyan szabadok is, akik az apát szolgálatában álltak. De volt a szolgafelszabadításnak is
egy olyan formája, amikor korlátozott mértékben lettek szabadokká, úgy hogy az egyháznak szolgáltak.
A szegény, vagyontalan szabadoknak az a függéstelensége, amellyel István korában rendelkezett, és
44
Ez az intézmény olyan közösséget jelentett, amelyben világi papok, azaz kanonokok és bencés szerzetesek szerzeteseihez
hasonló közös életet éltek a püspökökkel. A tényleges székeskáptalanok a bencések 11. század közepi kiszorulásukkal jöttek
létre.
45
A káptalan a világi papokból álló, szabályozott közösségi életet elő testület. A káptalan élén a prépost állt, tagjai a
kanonokok. A nem püspöki székhelyeken létesült káptalanokat társaskáptalannak nevezzük. Az első társaskáptalan a
székesfehérvári prépostság volt.
amely a közszabadság birtoklását biztosította számára, László idejére megszűnt. A királynak érdeke volt
szabadságuknak a védelme, hiszen mint szabadok adóztak neki. A földesúri függésbe kerülés azonban
alaposan megnyirbálhatta valód szabadságukat, s ha egyelőre szabadságuk még kiterjedt az úr szabad
megválasztásának lehetőségére, függő viszonyuk a szolgák felé közelítette őket. A szabadok szolgává
süllyedése csak kisebb mértékben történhetett a jog eszközeivel. Sokkal általánosabb lehetett a
gazdasági indítékból bekövetkezett alávetés. A földesúr ugyanis intézkedhetett a tulajdonába került
földdel együtt az azon élő népről. A szolgák és a szabadok helyzete közötti szakadék csökkent László
idején, amely még István idején elég mélynek bizonyult. A 11. században az állam erőszakosan
avatkozott be az életmódba: a feudális birtoktípusok létrejötte, a nagyszámú közszabad fokozatos
függésbe kényszerülése, illetve kényszerítése hosszabb távon radikális átalakítást eredményezett a
magyarság életmódjában, és egy egészen új gazdasági szerkezet kialakításával járt együtt. A létrejött
primitív allódium46, földesúri mezőgazdasági „üzem” neve a kor forrásaiban a predium elnevezést
használták.
Lászlónak nem született fiú utódja, ezért örökösként Géza két fia Álmos és Kálmán jöhettek szóba.
Az uralkodósa utolsó éveiben azonban nyílt szakítás következett be Álmos, László és Kálmán között,
így Kálmán és hívei Lengyelországba menekültek. Így amikor 1095. július 29-én László meghalt a
magyar trón birtoklásának az ügye nem volt rendezettnek tekinthető. Lászlót Somogyvárott, az általa
alapított bencés apátságban temették el, majd később vitték át hamvait Váradra. Királysága alatt
megosztozott birtokain testvérével, Lamperttel, aki dukátus volt.

Könyves Kálmán: 1096-1116.

László a két fiú közül Álmost gondolta megfelelőnek utódjául, a papnak tanuló Kálmánnal szemben,
azonban 1096-ban már megkoronázták. Nagyvalószínűséggel az 1095-ös év a két férfi közötti hatalmi
harccal telhetett el, melynek vége egy kompromisszum lett: Kálmán lett a magyar és horvát király, míg
öccse, Álmos komoly hatalmi bázist biztosító hercegséget kapott 1096-ban. Kettejük között orientációs
különbség is volt, hiszen Kálmán papi47 mivolta miatt a pápapárti irányzat, míg Álmos – László
gondolkodásával megegyezően – a császárpártiak híve volt. Ezzel a kompromisszummal koránt sincs

46
Földesurak jobbágyokkal műveltetett földje, mely hűbéres szolgáltatástól, kötelékektől mentes volt. Ide tartozhattak a
szántóföldek, legelők, erdők és tavak is.
47
Kálmánnak a trónörökösödésből történő kizárására nyíltan utal az a tény, hogy nagybátyja, László papi pályára adta, ami
általában a trónutódlás szempontjából „felesleges” gyerekek sorsa volt a középkori Európában.
vége a kettejük közötti vetekedésnek. László 1105-ben királlyá koronáztatta normann feleségétől
származó fiát, Istvánt, ezzel biztosítva számára a trónt. Amikor Álmos 1107-ben jeruzsálemi
zarándokútra ment, Kálmán megfosztotta a dukátustól. A hercegség felszámolásával elvesztette Álmos a
hercegség területén található királyi birtokok fennhatóságát, de azok az ingatlanai megmaradtak,
amelyekkel mint a királyi család tagja rendelkezett. Az 1115-ös merénylet kísérlet miatt a király
megvakíttatta Álmost, és fiát, Bélát is.
Az új uralkodó első külpolitikai vonatkozású próbatétele a keresztes hadak magyarországi átvonulása
volt. II. Orbán pápa 1095 novemberének végén hirdette meg az első szent háborút a mohamedánok által
elfoglalt bibliai helyek visszaszerzésére. 1096 folyamán több hullámban érkeztek a keresztes hadak a
magyar határra. Ekkor gyűlt meg a baja Amiens-i Péter vezette francia-német haddal, akiket az országon
való átvonuláskor fegyverrel kellett kordában tartani, és végül kiűzni.
A horvátországi magyar hatalom Álmos távozása után megrendült. A szárazföldi Horvátország felett
egy Péter nevű király vette át a hatalmat, amit 1097-re Kálmán levert. Ebben az évben vette feleségül
Roger szicíliai normann gróf lányát, Felíciát. Mivel Roger a pápa leghűségesebb szövetségesei közé
tartozott, ezzel a házassággal még szorosabbá vált Kálmán és a pápaság kapcsolata. 1103ben
Tengerfehérváron horvát királlyá koronáztatta magát. Ezzel magyar-horvát perszonálunió létesült. Ezt
követően megkezdte a dalmát kereskedővárosok48 megszerzését, ami 1105-ben sikerült is, így felvette a
Horvátország és Dalmácia királya címet. Ezeknek a területeknek az élére Kálmán királyi tisztségviselőt
állított kormányzóként, azaz a bánt. Kálmán a pápával is elismertette tengermelléki uralmát úgy, hogy
lemondott a főpapok kinevezési jogáról. Bizánc pedig kénytelen volt elfogadni a magyar hódítást,
hiszen a normannok által fenyegetve volt. Sőt a császár házassági kapcsolatot kezdeményezett, így lett
Ioannész (János) társcsászár felesége László leánya, Piroska, aki Eiréné (Irén) néven lesz később
császárné. Ezzel a friggyel azonban Kálmán feladta, az amúgy is csak névleges az 1097-es házassága
révén létesített normann szövetséget.
Kálmán király 20 éves uralkodása alatt a királyi tanáccsal és az egyházi zsinatokkal összesen öt
törvénykönyvet adott ki, ami élén jogalkotói tevékenységre utal. Kálmán az állami és egyházi élet szélet
körét szabályozta. Az István- és László törvényekhez képest enyhébb büntetéseket láthatunk, ennek oka,
hogy valószínűleg László drákói szigora megtette hatását. Továbbra is központi szerepe volt az új
társadalmi rend megszilárdításának és a magántulajdon védelmének. Kálmán esetében a büntetések
egységesek voltak, ami azt jelzi, hogy az elszegényedett szabadok lényegében már lesüllyedtek.
Kálmánnál azt kellett tolvajként elítélni, aki négylábú barmot, vagy egy barom kivető értéket, kb. 20
dénárt lopott. A kóborlókkal szemben továbbra is a letelepítés politikáját szorgalmazta. Törvényeket
hozott a királyi birtokok megőrzésére, a királyi vagyon védelmére: a Szent István által ajándékozott
48
Spalato/Split, Raguza/Dubrovnik, Zára/Zadar, Trau városa.
birtokra széles körű öröklést írt elő, viszont az utódai által adott ingatlanok korlátozott körre kiterjedő
örökösödés után a királyra szálltak, hozzányúlt az egyházi vagyonhoz, mivel az egyházi kézen lévő
felesleges birtokok visszavételéről. De biztosította az egyház kiváltságolt helyzetét, hiszen világi bíró
nem idézhetett meg egyházi személyt, illetve az egyházaknál kellett maradniuk mindazoknak a
birtokoknak, amelyeket István adományozott. Törvényeiben előírta, hogy az egyházi rendhez tartozók
ne öltözzenek világi ruhákba, illetve a cölibátust. Szorgalmazta, hogy az elhunytakat a templomok
körüli temetőkbe helyezzék örök nyugalomra. A boszorkányokat nem létezőnek titulálta, de a
varázslókról rendeletet írt. Az izmaelitákkal szemben a beolvasztás, míg a zsidókkal szemben
elkülönítést kellett elérni. Kálmán korában tehát fontos feladat volt a papi fegyelem erősítése, az egyház
megtisztulása. A Kálmán-kori udvar fontos irodalmi termékei az István-legendák.
A Kálmán-kori törvényekből láthatóan tovább differenciálódott a szabadság fogalma, illetve a
szabadok köre is. A törvényben a liber szó hármas értelemben szerepelt. Egyrészt jelentette a saját
vagyonnak rendelkező szabadot, akinek nem kellett adót fizetni. Ezen rétegnek a vagyon a mentette meg
a földesúri függéstől. Másrészt a nem saját, hanem mások földjén élő, adózó, de az úr szabad
megválasztásának jogával rendelkező embert is szabadnak tekintették. Harmadrészt pedig azok is
szabadok, akiknek adózniuk is kellett, de már elveszítették az uruk szabad választásának a jogát. Ide
tartoztak a királyi, az egyházi és a magánbirtokos (ispán) szabadjai. A feudális birtokcsoport
valamelyikébe került szabadok már nem közszabadok, hanem kötött szabadok voltak. Ténylegesen a
felemelkedő szolgákhoz kerültek közel.
A Kálmán-kori törvények több cikkelye is tanúskodik a földművelés, és a szőlőkultúra kárpát-
medencei jelenlétéről. A 11. században jelentékenyen előretört Magyarországon a földművelés. Míg a
10. században ezt a foglalkozási ágat elsősorban idegenek űzhették, a 11. században mind nagyobb
számban magyarok is bekapcsolódni kényszerültek az agrártermelésbe. A földművelés és a szőlőkultúra
ugyanis a nem lesüllyedő szabadok kezdeményezésére terjedt, hanem a kényszerűségből vert gyökeret a
feudális birtoktípusokon. A 11. századi oklevelek azt a benyomást teszik, hogy a földművelés már
egészen uralkodó foglalkozási ággá vált. Azonban a legelőváltó-vándorló életmód is jelen volt. A
nomád állattartással foglalkozó falvak nagy valószínűséggel mozoghattak, amellyel fenyegették a
tágabb környezetükben kialakuló földműves-kultúrát, a törvényalkotás a falumozgások megtiltásával az
életmódváltást igyekezett elősegíteni. A 11. században még rideg állattartás volt jelen, ami a nomád
gyakorlatnak felelt meg. A földművelés előretörése, a feudális birtoktípusok terjedése egyre kevésbé
tették lehetővé, hogy az állatokat messzire hajtsák, a nyári, állandóbb szállás lassan a falu határába
szorult vissza, a téli és a nyári szállás gyakorlatilag összeért.
Kálmánt 1116-ban Fehérváron temették el, utóda fia, II. István lett.
 Trónharcok és pártküzdelmek a 12. században: 1116-1172.

Az uralkodó elit a feudalizmusban az egyházi és a világi előkelőkből állt. Az egyházi társadalom

bizonyos fokú különállása már István korában kialakult. Az első magyarországi főpapok külföldiek
voltak. A magyar egyházszervezése kezdetén a cseh Adalbert munkatársai és tanítványai játszottak nagy
szerepet. Gellért pedig Velencéből jött hazánkba. Az uralkodó elit világi része elvben szintén két
komponensből tevődött össze, a magyar, illetve az idegen eredetű urakból. A világi előkelőket István
törvénykönyvében nem kifejezetten etnikai alapon csoportosították. Hanem születésre és méltóságra
nézve nagyobbakról olvashatunk. A születésre nézve nagyobbak közé az ún. születési arisztokrácia
tagjai voltak, akik magyar eredetű és hatalmukat tekintve még a törzsiségben gyökerező urak lehettek,
míg a méltóságra nézve nagyobbak táborát István tisztviselői (udvar-, megyésispánjai) alkották. A
születési arisztokrácia nem volt teljesen azonos a hivatali arisztokráciával. Az István-kori hivatali
arisztokrácia elsősorban idegen eredetű előkelőkből állt össze. A világi elit a 11. század első felében
még bizonyosan magába foglalt keresztény és pogány urakat egyaránt.
Az új típusú magyar állam feladat volt, hogy megtisztítsa a társadalmat azoktól az előkelőktől,
akiknek hatalma pusztán születési előjogaikon alapult, a törzsi-nemzetségi viszonyokban gyökerezett és
nem voltak hajlandók az új rendet elfogadni. Ezt a célt szolgálta végsős soron a törzsi vezetők leverése.
A feudalizmushoz kötődő új arisztokrácia egyfelől a Magyarországra került jövevényekből alakult ki,
akik néhány nemzedék alatt magyarrá váltak, másfelől viszont belekerültek ebbe az uralkodó elitbe a
születés előjogán hatalommal rendelkező „ősi magyar” urak is. Nagyjából László és Kálmán korára
tehető a feudális uralkodó elit49 kialakulása, amelyet nem a származás különbsége bontott egymástól
eltérő érdekű csoportokra, hanem az, hogy a fel-feléledő trónharcokban melyik oldalon foglaltak helyet.
Például a 12. század elején a Kálmán-párt vagy az Álmos-párt hívei voltak.

II. István: 1116-1131.

Kálmán fiának első külpolitikai nehézséget Dalmácia okozott, hiszen 1115-ben Velence
visszafoglalta a magyar kézen lévő Adriai-tengerpart egy részét, és 1116-ban a visszafoglalást teljessé
tevő hadjáratra készült. A velencei dogénak sikerült a dalmát városok és szigetek megszerzése. Az
1118-as zárai ostromban a doge meghal, de a magyar harcok sikertelenek voltak, így 1119-ben öt évre
fegyverszünetet kötöttek. A fegyverszünet lejártával, 1124-ben István megtámadta Dalmáciát, és Zára
kivételével visszafoglalta a dalmát városokat, szigeteket. 1125-ben a velencei hajóhad, azonban újra
mindent kiragadott a magyar király kezéből.

49
Akik később a birtokosok felső rétegéhez tartozók lesznek.
 Az 1120-as évek közepére szinte teljessé vált István külpolitikai elszigetelődése. II. István apja
pápapárti irányvonalát követte, ezt láthatjuk a Róbert capuai normann herceg 50 lányával kötött
házasságában is megnyilvánulni. A frigy azonban nem töltötte be szerepét, az eredendően Velence ellen
irányuló éle nem segítette Istvánt adriai küzdelmeiben. Megromlott a cseh-magyar és lengyel-magyar
viszony is. A külső gondok mellett belső feszültségek is voltak, ami 1125 táján felbátorította a dömösi
egyházban tartózkodó vak Álmost és híveit egy István elleni mozgolódásra. A király lecsapott rájuk,
Álmos pedig Bizáncba menekült, ezzel feszültté téve a bizánci-magyar viszonyt.51
István célja az elszigeteltségből való kitörés, így Csehország felé kezdeményez nyitást. 1126-ban
szövetséget kötnek. Emellett 1026-27 táján kibékült az Osztrák Őrgrófság vezető egyházi méltóságával,
a salzburgi érsekkel is. Belpolitikai támaszának növelése érdekében befogadta az országba az 1122-ben
Bizánctól megsemmisítő vereséget szenvedett alapvetően besenyők alkotta sereget. Ez a magyar bázis
gyengeségének a jele volt.
István tartva Álmostól és híveitől 1125 után figyelme egyre inkább Bizánc felé fordult. Az 1127-es
bizánci-magyar háború kirobbanásának közvetlen oka Álmos kiadatásának bizánci megtagadása volt.
Ugyan 1127-ben meghalt Ákos a hadi események tovább folytak. A bizánciak nagy zsákmányt 52 ejtve
távoztak az országból. Ez tovább bomlasztotta II. István mát amúgy is szétesőben lévő táborát.
Az egykor még Kálmán mögött álló urak egy része kiábrándult és Bors ispánt és Ivánt választották
királlyá. István leszámolt a lázadókkal: Ivánt lefejeztette, Bors ispánt Bizáncba száműzte. hogy hatalmát
erősítse még inkább szorosabbra fűzte viszonyát a besenyőkkel, akiknek a vezetőjük Tatár volt.
Azonban a nomád életet élő besenyők sok kárt tettek a magyarok terméseiben.
1129-ben újabb Bizánc ellen irányuló támadás cseh és szerb szövetségesei segítségével, aminek egy
fegyverszünet vetett véget. István szárnyai alá vette vak unokatestvérét, Álmos fiát, Bélát, akit halottnak
hittek. Ezzel nyitva a rivális politikai erők felé.
István 1131. március 1-jén gyermektelenül halt meg. A trónutódlás kérdését úgy rendezte el, hogy
utána nővérének, Zsófiának a fia, Saul uralkodjon. Ezzel kizárva Bélát és Boriszt53.

II. Béla: 1131-1141.

Béla nem akadálytalanul jutott a királyi koronához 1131. április 28-án. II. István halála és trónra
kerülése között eltelt két hónap erre utalhat. Nyilván meg kellett küzdenie a kijelölt utód, Saul és tábora
ellenállásával. A trónra lépéssel azonban nem gyűrte le az ellene szövetkező erőket. Az 1131 folyamán

50
A pápai hatalom hű szövetségese, engedelmes vazallusa volt a császárral vívott harcokban.
51
Annak ellenére volt feszült a bizánci-magyar viszony, hogy a trónon Szent László lánya, Piroska volt a császárné.
52
Elfoglalták: Haram és Zimony várát, majd a Szerémségben is foglaltak el területeket Ioannész csapatai.
53
Anyja Könyves Kálmán második felesége, Eufémia volt.  A magyar krónikák szerint Kálmán házasságtöréssel vádolta
feleségét és eltaszította magától. Borisz magát Árpád-házihercegnek tartotta, Kálmán azonban nem ismerte el őt
fiának. Orosz sereggel érkezett az országba és párthíveket szerzett a hajdani Kálmán-párt jelenlegi királlyal elégedetlen
előkelőkből. Nagyvalószínűséggel Bors ispánt vele azonosíthatjuk.
megtartott aradi országos gyűlésen leszámolt azokkal, akiknek részük volt a megvakításában, azaz
elsősorban a Kálmán-párti urakkal. Az fizikailag megsemmisített ellenzék javaiból alapította az aradi
társkáptalant. Az ellenzék egyik másik csoportja, amely Boriszban reménykedett követeket küldtek
Lengyelországba. Borisszal való ütközetre a Sajó mellett 1132. július 22-én került sor, amely Béla és
osztrák szövetségesei győzelmét hozták.
II. Béla külpolitikája csak a hatalma megszilárdulása után, 1136-tól kezdődően vált aktívvá. 1136-
ban visszafoglalta Velencétől Spalatót és környékét. Innen indult ki Ráma 54 meghódítását célzó sikeres
katonai akció, emellett Bosznia önkéntesen meghódolt a magyar király előtt. Boszniát hercegségként
másodszülött fiára, Lászlóra bízta. Szoros szövetségi kapcsolat alakult ki Magyarország és Csehország
között. Javult az ország Német-római Császársággal való kapcsolata is. Az első Hohenstauf uralkodó III.
Konrád fia, Henrik számára 1139-ben eljegyezték II. Béla lányát, Zsófiát. Tehát a császár-pápa
küzdelemben, a király inkább a császár felé húzott.
II. Béla 1141. február 13-án meghalt, Álmos apja mellé temették Székesfehérváron.

II. Géza: 1141-1162.

Béla halálát követően elsőszülött fia, a gyermek Gézát koronázták királlyá. Az országba érkező
Belos55 az ifjú uralkodó gyámjaként sokáig nagy szerepet játszott az ország kormányzásában. Az 1140-
es évek első felében megromlott a magyar-német, illetve a magyar-cseh viszony. Sőt Henrik és Zsófia
esküvője is elmaradt. Sőt 1146-ban nyílt harcra is sor került Henrik és a magyar erők között a Lajta
folyónál, amely Henrik legyőzését hozta.
Ebben a Magyarország számára kedvezőtlen nemzetközi helyzetben jelent meg 1146 áprilisában
váratlanul zsoldos katonáival Borisz, és el is foglalta Pozsonyt. Azonban Borisz számítása, hogy német
segítséggel hatoljon az országba nem vált be. Végül Borisznak minden próbálkozása ellenére nem
sikerült eredményesen fellépnie II. Géza ellen.
II. Géza 1148-tól szinte erejét felülmúló külpolitikára vállalkozott. A 12. század közepi magyar
külpolitika egyik szála Géza 1146. évi házasságával kapcsolatos: az orosz Eufroszinát vette nőül. Ezzel
a házassággal Géza bekerült az orosz fejedelmeket megosztó ellenségeskedésbe. A külpolitika másik
szála ahhoz az európai szövetségi rendszerhez kapcsolódott, amely az 1140-es években formálódott ki,
és Bizánc és a dél-itáliai Normann Királyság ellentétére ment vissza.
Bizánc megnyerte magának 1147-ben Velencét, majd 1148-ban a Német-római Császárságok, és így
kialakult a „két császárság szövetsége” koalíció. Az ellentábor élen II. Roger normann király állt, ő a
bajor VI. Welf herceget, VII. Lajos francia királyt és a pápát sorakoztatta fel a maga oldalán.
Magyarország a normannok vezette koalícióban kötött ki.
54
Boszniai egy része.
55
II. Béla feleségének, Ilonának a testvére volt.
 II. Géza 1148-1152 között hat oroszországi hadjáratot vezetett. Az első, 1148-ban indított háború
vetett véget Magyarország és Halics közötti negyedszázados szövetségnek. Bizánc 56 Géza
szempontjából sérelmes békét kötött Magyarországgal 1151-ben: a magyar királynak váltságdíjat kellett
fizetnie a két évvel korábbi bizánci betörés alkalmával elhurcolt magyar foglyokért, ráadásul meg kellett
ígérnie, hogy Bizánc barátja, szövetsége lesz. II. Géza 1154 végén bizánci területek ellen megindított
hadjárata a magyar sereg győzelmét hozta.
A pápasággal megromlott az ország viszonya. Dalmácia kérdésében IV. Adorján pápa Velence mellé
állt.
A szakadatlan harcok, a külpolitikai nehézségek aláásták az ország teljesítőképességét, felszínre
hozták a belső ellentéteket. Az az egység, amely Borisszal szemben az 1140-es évek második felében
oly nyilvánvalóan megmutatkozott, mostanra felbomlott, frakciók jöttek létre. A Gézával elégedetlen
urak élére a király fiatalabbik öccse, István herceg állt. Ennek oka, hogy Géza 1152-ben mintegy
társuralkodóként maga mellé vette fiát, Istvánt. Ugyan az uralkodó öccsei, László és István hercegi
ellátást kaptak, de különálló hercegséget, területi hatalmat nem. Így István herceg 1156-57 fordulóján a
hatalom megragadására tört, de a király lecsapott rá, és száműzte. Ennek ellenére támogatókat keresett
uralkodása megvalósításához.
Amikor 1159-ben meghalt a császárral szemben álló IV. Adorján pápa, utódja III. Sándor lett. Ellene
Barbarossa Frigyes ellenpápát választott IV. Viktor személyében. A magyar király számára világossá
vált, hogy IV. Viktor mögött csak a Német Birodalom hű vazallusainak szűk csoportja áll, viszont III.
Sándor mögött széles európai egységfront57 kezdett körvonalazódni. Így Géza elszakadt Frigyes
táborától. A politikai irányváltás, amely a császár oldaláról a pápa táborából vitte az országot 1161-ben
vált befejezett ténnyé. Ugyanis ekkor kötött egyezményt III. Sándor és II. Géza, amelyben Géza
lemondott a püspökök pápai engedély nélküli letételről és áthelyezésről.
1161-ben Géza újabb öt évre meghosszabbította Bizánccal a fegyverszünetet. Kisebb fiának, Bélának
királyi hercegségként Dalmáciát és Horvátországot adta, hogy a további belső viszályoknak elejét
vegye.
1162. május 31-én meghalt a király, ekkor Géza eredeti szándéka szerint elsőszülött fia, István
foglalta el a trónt. Azonban a király halálának híre mozgósította a Bizáncban alkalomra váró és
magyarországi főhatalomra vágyó hercegeket, híveiket. Így III. István csupán csak hathetes időtartamra
tudta megszerezni a trónt.

Bizánc számára II. Géza halálával olyan helyzet állt elő, hogy alkalmasnak látta, hogy a magyar
trónkövetelőket felhasználva hűbéri függésbe vonja Magyarországot, és megkaparinthassa értékes déli
56
Ekkori uralkodója I. Mánuel császár volt.
57
Ebben benne volt a Normann Királyság, Velence, Bizánc, Anglia és Franciaország.
területeit. Géza öccsének, István hercegnek azonban nem volt számottevő bázisa az országban, és a
segítségére meginduló Mánuel császár miatt a magyar előkelők elzárkóztak István elfogadásától. Így
Istvánt ugyan nem, de a Bizánchoz kevésbé kötődő Lászlót elfogadták uralkodójuknak.
Lukács érsek nem vállalta, így a kalocsai érsek koronázta királlyá 1162 nyarán Lászlót. Géza fia, III.
István Kapuvárnál csatára kényszerült a vele szembefordulókkal, végül Pozsony várában húzta meg
magát. A pápai irányvonalat radikálisan képviselő Lukács érsek kiközösítette az egyházból II. Lászlót,
aki bebörtönözte a főpapot.
II. László felújította a Kálmán óta nem létező az ország egyharmadára kiterjedő királyi hercegség
intézményét, amit testvérének Istvánnak adott, illetve őt tette hivatalos utódjának. Azonban 1163
januárjában László mérgezés miatt meghalt.
Lászlót öccse, IV. István követte a magyar királyi pozícióban, akit Lukács érsek nem volt hajlandó
megkoronázni. Istvánt nem szerették az országban, így rövidesen mozgalom indult a letaszítására.
Emiatt Bizánc segítségét kérte az uralkodó. Így nem is csoda, hogy IV. István politikáját a Bizánc iránti
feltétlen hűség vezérelte. Ez tükröződik abban a tettében is, hogy minden kapcsolatot megszakított a
római pápasággal: nem fogadott pápai legátusokat, nem engedte a hazai egyházi vezetők fellebbezését
Rómához. Ez a magyar helyzet a nyugatiak aggodalmát váltotta ki nem is teljesen alaptalanul.
A Pozsonyba szorult III. István az osztrák területen zsoldosokat fogadott célja érdekébe, sőt
megnyerte a nyugati orientációjú magyar urak támogatását is. Így István mögött állt a nyugat-
magyarországi várak katonasága. Ezzel az erős támasszal indította meg támadását nagybátyja ellen. A
Székesfehérvár közelében 1163. június 19-én vívott csatában IV. István vereséget szenvedett. Így III.
István ismét elfoglalhatta a királyi trónt.

III. István: 1163-1172.

IV. István bizánci területre menekült és attól hűbért elfogadva azonnal Mánuel segítségét kérte
visszahelyezéséhez. A császár látva István ügyének reménytelen voltát III. István öccsének, Béla
hercegnek felajánlotta lánya, Mária kezét. Azonban kérte az 1161 óta Béla herceg által kormányzott
Dalmáciát és Horvátországot cserébe. Ezt az 1163. évi megegyezést mindkét fél elfogadta, ez azonban
rövid életűnek bizonyult. De 1165-ben Mánuel rájött arra, hogy képtelen Magyarország alávetésére,
terve, hogy hűbéri függésbe vonja meghiúsult.
III. István országát a régóta tartó háborúk alaposan kimerítették. Így 1167 után visszafogott
külpolitikát folytatott. A potenciális veszélyt azonban továbbra is Bizánc, vagyis az ott élő Béla
jelentette.
1169-ben Magyarországra érkezett III. Sándor pápa legátusa, Manfréd, akivel új megegyezést hoztak
tető alá. Ez bizonyos pontokon megerősítette az 1161. évi megállapodást, de túl is ment azon.
 III. István alig tízéves uralkodása alatt Magyarország önállóságát fenyegető bizánci veszély elhárult,
illetve sokat tett az ország konszolidálása érdekében. Mértékletes politikája javította az ország
nemzetközi helyzetét. Belpolitikában egy erős világi elit állt mellette, illetve élvezte Lukács érsek és az
ország felső klérus támogatását.
1172. március 4-én váratlanul gyermek utód nélkül meghalt. A két lehetséges utódjelölt István két
öccse, a Bizáncban lévő Béla, és Géza volt.

III. Béla: 1172-1196. (A konszolidáció)

Béla hívei gyorsan cselekedtek III. István halálát követően. Követeket küldtek Mánuélhoz, hogy adja
ki számukra Bélát. A bizánci császár egy sereggel együtt hazaküldte Bélát. Ekkora már a III. Istvánt
támogató magyar világi előkelők nagyobbik része Bélához csatlakozott. A pápaság támogatásának
elnyeréséért III. Sándorhoz fordult, és esküvel erősítette meg az 1169. évi konkordátumot. A pápa és
Béla közötti közeledést megkönnyítette az a tény, hogy az európai szövetségi rendszerben a pápa és a
bizánci császár egy táborba tartoztak. Azonban Lukács érsek megtagadta Béla megkoronázását. 58Így
1173. január 13-án a kalocsai érsek koronázta meg.
III. István halála és III. Béla királlyá koronázása között majdnem egy évnyi interregnum sejteti, hogy
nem minden belső akadály nélkül jutott hatalomra. A nehézséget nem Lukács vonakodása jelentette,
hanem inkább öccsének, Gézának a mozgolódása. Azonban Géza félreállításával, a lázadás
lecsillapításával Béla megszilárdította uralmát és egészen haláláig nem kellett trónja elleni támadástól
tartania.
Béla országlása első éveit helyzete megerősítésére fordította. A keménykéz politikáját érvényesítette
a hatalma ellen bármilyen formában fellépő egyháziakkal 59 szemben annak ellenére, hogy III. Sándor
pápának tett esküjében 1172-ben lemondott az invesztitúrajog gyakorlásáról. Béla szilárdan maga
mögött tudhatta a magyarországi klérust. Elsősorban ciszterci monostorokat létesített és közvetlenül
Franciaországból hívott szerzeteseket telepített kolostoraiba. Béla gyarapította az ország püspökségi
szervezetét a boszniai püspökséggel, ami Spalato érseksége alá került. III. Béla avatta szentté I. László
királyt 1192-ben.Így Béla 1180-ig lényegében visszafogott, mérsékelt külpolitikát folytatott a pápa

58
Az érsek szimóniára hivatkozott.
59
Az egyházi társadalom a 12. században: A század elejére nagyjából kialakult a világi papság szervezete. Az első helyen az
érsekek, a püspökök és a prépostok álltak. A vezető egyháziak, illetve egyházuk jövedelmei a birtokokból valamint a tizedből
tevődtek össze. A prépostok a század első felében még a püspökök alávetettjei voltak, csak a század második felében kezdtek
függetlenedni tőlük. A 11-12. század fordulójára az egész országban kialakult az esperesi szervezet, az esperesség nagyjából
a vármegyével azonos nagyságú területet fogott át. A világi papság közbülső rétegét a kanonokok, a káptalanok tagjai
alkották. Az alsópapságot és a plébániai hálózatot a magánegyház intézményének kiépülése jellemezte. A magánegyház urai
a földesurak lettek.
A században új szerzetesrendek jelentek meg: ciszterci rend, a bencés rend reformágaként jelent meg, a premontreiek, a
johannita lovagrend, templomosok, és a stefaniták rendje.
oldalán állva. Mánuél 1180 szeptemberében bekövetkezett haláláig barátságos magyar-bizánci viszony
állt fenn.
Hatalmának megszilárdulása és Mánuél halála aktívvá tette a magyar külpolitikát, amelynek korábbi
irányvonalához képest változás következett be. A bizánci császár halálával érvényét veszítette az eskü,
amelyet még 1172-ben kötöttek. Így Béla először a bizánci fennhatóság alatt álló magyar területeket
vette vissza: 1180 végén Dalmáciát, és talán még ekkor a Szerémséget is. Dalmácia élére bánnak
nevezett kormányzókat állított. Majd a bizánci uralom ellen felekelő szerbekkel szövetségben 1183-ban
Nisig és Szófiáig hatolt előre. 1185-ben normann-magyar megegyezés született. A bizánci uralkodó
feleségül vette III. Béla lányát, Margitot, aki hozományul kapta a magyarok által frissen elfoglalt észak-
balkáni területeket.
Chatillon Ágnes halálával megözvegyül Béla 1186-ban VII. Lajos francia király lányát, Capet
Margitot vette el. Ez a házasság politikai célzatú volt. A magyar-német viszony az 1180-as években
javulni látszott. 1188-ban Velencével kétéves fegyverszünet köttetett. Ugyanebben az évben vonul be a
király Halicsba és saját fiát, Andrást tette meg fejedelemnek, de a halicsiak rövidesen kiűzték Andrást.
AZ 1187-ben a Szentföldet mohamedán támadás érte, így 1189-ben elindult a III. keresztes hadjárat.
Ekkor vonult át Barbarossa Frigyes az országon.
III. Béla hódítóként lépett fel a déli területeken. 1192-93 fordulóján szerb területeket foglalt el, de a
bizánci-szerb összefogás miatt fel kellett adnia hódításait. Ráadásul az új velencei doge támadást indított
az Adrián Magyarország ellen Zára visszafoglalásáért sikertelenül. Magyarország és Aragónia között a
kapcsolat Imre herceg és Aragóniai Konstancia 1198-ban megkötött házasságával valósult meg.
Miből állt a magyar király bevétele a 12. század végén? III. Béla évi jövedelmei hét tételből tevődtek
össze: pénzváltásból, sóból60 (10%), vámokból, révekből, vásárokból 61 (18%), az erdélyi idegen
hospesektől (9%), a 72 ispán jövedelmének a királyt illető 2/3-ból (15%), Szlavónia hercegétől (6%), és
az ispánok ajándékából (6%). A bevetélek jelentős része természetben folyt be. Ezek olyan területekről,
szolganépektől62 származnak, amelyek vagy akik, a király földesúri hatalma alatt álltak. Ezt a
60
A sókereskedelemet már ekkor részint az egyház tartotta kezében.
61
A társadalmi munkamegosztás előrehaladására utal a kül- és belkereskedelem fejlődése, szerepe. A levantei kereskedelmi
út egyik ága Magyarországon haladt át. A Konstantinápolyból északra vezető út főbb állomásain, Plovdivban és Barancsban
a magyar kereskedőknek telephelyeik voltak. A század folyamán megszűnt a király kizárólagos tulajdona a vámok és a
vásárok felett. Megjelentek a magánbirtokosok kezén lévő vásárok. Esztergomban országos méretű árucsere alakult ki és a
nemzetközi kereskedelem központja volt Magyarországon. Árumegállító joggal rendelkezett. A 12. században csak itt vertek
pénzt. Székesfehérvár, a másik királyi székváros, pedig fontos utak csomópontján feküdt. A két város mellé városfejlettség
szintjén felzárkózott Óbuda, amely szárazföldi és vízi utak metszéspontján feküdt, tehát felemelkedése kereskedelmi
szempontoknak köszönhető.
62
A 12. századi alávetettek általános jellemzői: A században a vagyoni viszonyok és ennek kapcsán a társadalmi termelésben
elfoglalt helyzet vált a legfontosabb rendezőelvvé. A század szabadai és szolgái közti határvonalat nem tekintették
áthághatatlannak a kor adatai szerint. Az alávetetett népesség igen bonyolult struktúrát alkotott a században. Gazdasági
vonatkozásban két csoport különíthető el: 1. a teljesen nincsetelen, és a csekély vagyonnal rendelkező népelemek, akik
mindenféle szolgálatra kötelezhetők voltak. 2. a házzal és földdel rendelkezők, akik termékjáradékkal, vagyis földjükön
megtermelt termény feleslegével adóztak uruknak. Jogi szempontból pedig a teljes jogfosztottság és a teljes szabadság között
jövedelemforrást nevezzük domaniális63 jövedelemnek. A bevételek másik része pénz vagy veretlen
ezüst formájában jutott el a királyhoz. Ezek nem mint földesurat 64, hanem mint az ország uralkodóját
(rex) illették meg, ezért regálé jövedelemnek hívjuk. A nyugat-európai és a magyar uralkodók
jövedelmeiben adódó alapvető különbség az, hogy az előbbi részeltette alattvalóit a bevételekből, illetve
tudomásul vette bevételeiket, de megadóztatta őket, III. Béla viszont szinte minden jövedelmet magának
tartott fent. Ennek köszönhető, hogy III. Béla személyét tekintve gazdagabb volt az angol és a francia
királytól, de országa jövedelmében, fejlettségi szintjében szegényebb, elmaradottabb volt Angliánál és
Franciaországnál is.
III. Béla dominális65 bevételei a birtokadományozások66 következtében lecsökkentek. Nevéhez
fűződött az első egész vármegye, az Adriai-tengermelléki Modrus67 eladományozása. Földjének idegen
kézre adásával a király elveszítette jövedelmét. A donáció azonban feltételhez volt kötve: a
tulajdonosnak az ország határain belül 10, azon kívül 4 páncélost kellett a király számára adni, az ispán
pedig igazságszolgáltatási kiváltságot kapott.
1186-ban Nyugat-Magyarországon a királyi udvari szervezet rendezésébe fogott, mivel csökkent a
közvetlenül termelőmunkát végző udvarnokok száma és növekedett a kiváltságokra szert tevő szabad
udvarnokok száma.
Az ország stabilitását szolgálta fiának, Imrének az 1182-es királlyá koronázása. Imre 1194 és 1196
között a Tengermellék hercegi címét viselte. A hercegség a királyi családon belüli hatalommegosztást és

számos átmeneti kategória létezett. A legrosszabb helyzetben a beszélő szerszámnak tekintett szolgák voltak, akik ki voltak
zárva az önálló családalapítás lehetőségéből. A legjobb helyzetben pedig a teljes szabadsággal rendelkező hospesek voltak. A
szabadok táborán belüli legnépesebb csoport a kötött szabadoké volt.
A században nem létezett egységes alávetett népesség. A világi magánbirtokokon az ilyen népelemeket jogállásuk szerint
nevezték: servus, libertinus, liber elnevezések a leggyakoribbak. A prédium termelése a szolgák munkaerejére épült. A
libertinus is szolga jogállású népelem, aki munka- és terményjáradékot adott és lovas-fogatos szolgálattal is adózott. A világi
birtok liberje kézműves-, katonai, birtokigazgató szolgálattal tartozott urának. Az egyházi birtokok esetében az alávetetteket
a szolgálat szerint nevezték. A legfelsőbb rétegét kötött szabadok képezték, a közbülső helyen az ipari szolgáltatásokra
kötelezettek, a legrosszabb helyzetben a szántók és szőlősök voltak. Ők tartoztak a legtöbb robottal, de önálló gazdaságuk is
volt.
A társadalom egyik csoportját a közszabadok alkották. Ennek a státusznak a legfőbb mutatója az aranyszabadság
birtoklása volt, ami a személyes szabadságot jelentette, azaz, ha gazdasági kényszerből egy úrhoz beálltak akkor is szabadon
távozhattak. Voltak olyan közszabadok, akik tulajdonnal rendelkeztek, ők elsősorban hadakozók voltak, a könnyűlovas hadi
tradíciót vitték tovább. Közszabadságot eredményező felszabadítást csak az uralkodó végezhetett.

63
Az elnevezése a dominus, azaz földtulajdonos, úr szóból származik.
64
A 11. században kialakult birtokszervezet a 12. századra megszilárdult. A becsült adatok szerint a 12. század végén a
világiak az ország területének 15%-át, az egyháziak a 10%-át birtokolták, a többit szinte kizárólag a király.
65
Azaz saját földbirtokaiból származó.
66
A királyi birtokadományozások következtében a birtokszervezet szórttá vált. A szórt birtokrendszer magyarázata annak,
hogy a 12. században elterjedő és uralkodóvá váló prédiumos gazdálkodás (vagyis a robotoltató földesúri mezőgazdasági
„üzem”) viszonylag kis egységekből állt. Egy-egy prédiumra ált. 3 szolgacsalád jutott. A prédiumon egymás mellett élt a ház
és földnélküli, házasságkötésből kizárt szolga, aki elsősorban munkajáradékra volt kötelezve, és a házzal, földdel nem
rendelkező szolga, aki termékjáradékkal adózott. A prédium így egyre inkább település is lett. A 12. századi alapvető
települési egysége az országban a falu volt. Egy átlagos faluban 20-40 háznép volt, ami kb. 100-200 fős népességet jelentett.
67
Modrus szláv nemzetiségi szervezet volt, ún. zsupánság, amit a Frangepánok ősének adományozott el a király.
az ország széttagolódását testesítette meg, ami az ország arisztokráciájának 68erőbeli növekedésére utal.
A királyságot Imrére hagyta, Andrásra pedig várakat, birtokokat és pénzt, valamint keresztes hadjárat
indítására kötelezte, de területi hatalmat nem kapott. Ezzel a királyi hatalom egységét kívánta óvni.
Béla belpolitikájának szerves részét alkotta a királyi kancellária kialakítása. Szétválasztotta a királyi
kápolnát és az írószervet, ezzel növelte a királyi kancellária vagyis az írószerv közvetlen függését a
mindenkori uralkodótól. Amíg ugyanis a kápolnaispán irányította a királyi írószervet, az erős egyházi
befolyás alatt állt. A királyi kancellária az 1180-as években jött létre, miután Lukács érsek 1181-ben
meghalt. Kialakult formájában a kancellár vezette, aki az oklevelek pecsételését végezte. A jegyző
fogalmazott, az írnok pedig a tisztázatot készítette.
Béla nagy gondot fordított a szellemi műveltségre. Uralkodása alatt jelentős mértéket öltött a magyar
ifjak franciaországi iskolázása. Célja a jól képzett klerikusok álljanak mellette. A király egyik
kancelláriai alkalmazottja, jegyzője, akinek magister címét ismerjük névtelen, ezért hívjuk
Anonymusnak. A magyar honfoglalás regényes gestáját ő készítette el. A kolostori íróműhelyek
legkiemelkedőbb alkotása a 12. században a Pray-kódex.69 Kialakultak a hiteles helyek oklevéladó
gyakorlata is. A 12. században a jogi írásbeliség központja a királyi udvar volt, előbb a királyi kápolna,
majd Béla alatt a kancellária. Béla korában állandósult a királyi oklevelek szerkezete, amelyen a francia
hatás erőteljesen érezhető.
Uralkodása alatt teret nyert Magyarországon a lovagi kultúra. Az anyagi kultúrában a 11. század
végén észak-itáliai hatásra megjelent a romantika. 1190 táján azonban stílusváltás következett: a gótika
meghonosodott. Bár a Béla-kori ötvösművészeten erőteljes bizánci hatás érezhető. III. Béla
Esztergomban királyi ötvösműhelyt alapított az udvar szükségleteinek ellátására.70

A 12. század gazdasági és társadalmi viszonyai a 11. században megkezdett úton fejlődött tovább. A
12. századra még a korai, archaikus struktúra a jellemző. Viszont az előző században végbement
változások a 12. század folyamán kiteljesedtek, stabilizálódnak. A 12. századi gazdasági és társadalmi
struktúrában azonban ugyan még csak csíra formájában mutatkoznak meg azok a jelek, amelyek a
következő században megbontották ezt az archaikus modellt.

68
A 12. századi világi elit: A század uralkodói birtokokat adományoztak a magyar eredetű vagy már nemzedékek óta itt élő
uraknak, éppen úgy, mint azoknak, akik hívásukra és megsegítésükre jöttek az országba. II. Géza alatt kerültek ide a
Kőszegiek ősei is például. A külföldről érkezett lovagoknak nagy szerepük volt a fejlett nyugati harcmodor és páncélos
hadviselet magyarországi terjesztésében. Érthető, ha a király nagy birtokokkal ruházta fel őket és tág teret engedett nekik a
politikában.
69
Ebben található a legkorábbi összefüggő magyar nyelvemlék, a Halotti Beszéd és Könyörgés, illetve egy korai
drámaemlékünk is, egy húsvéti játék szövege.
70
A 12. században folytatódott a kézműves szolgáltatásra kötelezett népelemek kiemelkedése a szolgák tömegéből.
Kiváltságuk az volt, hogy nem voltak uruk által bármiféle szolgálatra kényszeríthetők. Agrártevékenységet az családjuk
ellátás miatt azonban folytattak és mint szolganép ellátták uruk igényeit. Néhány foglalkozás esetében azonban feltételezhető,
hogy már a 12. században végbement a kézműipar és az agrártevékenység szétválása, vagyis ezek a szolgák kizárólag ipari
tevékenységgel foglalkozta. Elsősorban a királyi udvar számára dolgozó iparosok, azon belül is az ötvösök lehettek ilyenek.
 Az archaikus struktúra, azaz a királyi hatalom felbomlása: 1196-1235.

Imre: 1196-1204.
Amikor III. Béla 1196. április 23-án meghalt, idősebb fia, Imre követte a trónon. Imre még apja
közbejárásával vette feleségül a II. Alfonz aragón király lányát, akivel együtt aragónok is érkeztek az
országba. A fiatalabbik fiú, András hamar nyíltan testvére ellen fordult célja érdekében: saját területi
hatalom kieszközlése. 1199 közepén a Somogy megyei Rádnál ütköztek meg, amelyben Imre győzelmet
aratott. A pápa közvetítette békével András megkapta Imre egykori hercegségét, Horvátországot és
Dalmáciát. De a pápa András hercegtől elvárta a keresztes hadjárat megindítását.
1201-1202 között András és Imre távol voltak az országtól, így Lipót herceg viselte gondját az
államnak. Imre nyíltan Szerbia függővé tételére törekedett, aminek sikerességét mutatja, hogy 1202-ben
uralkodói titulusa sorába felvette a szerb királyi címet. Imre balkáni terjeszkedését a bogumil
eretnekség71 terjedése segítette elő. III. Ince pápa Imrét kérte meg, hogy lépjen fel ellenük. Imre
ellentétben állt ezekben az években Bulgáriával is. Kaloján bolgár uralkodó kiterjesztette országa
fennhatóságát a Morava-völgy északi részére72, amelyre III. Bélaegykori foglalása okán Imre is igényt
tartott. Imre bulgáriai terve azonban pápai segítség elmaradása miatt kudarcba fulladt.
Az 1202-ben megindult a IV. keresztes hadjárat, de a magyarok nélkül. Velence elérte, hogy
fegyvereiket a magyar uralom alatti Zára ellen fordítsák, így 1202-ben elesett Zára.
A 13. század elején Imre király pápapárti folytatott, viszont András 1200 körül IV. Berthold isztriai
és krajnai őrgróf lányát, Gertrúdot vette feleségül, ennek következtében Imrével ellentétes európai
koalícióhoz csatlakozott.
Imre király és András herceg közti ellentét rövidesen kiújult. Az Esztergomba záratott Andrást hívei
által kiszabadult. Ezért Imre pápai hozzájárulással 1204 augusztusában királlyá koronáztatta alig 3 éves
fiát, Lászlót. A későbbeikben Imre úgy rendelkezett, hogy László vegye át a hatalmat, de az ország
gondját kormányzóként, gubernátorként Andrásra bízta. Amikor Imre 1204. november 30-án meghalt
András körül kialakult párt aktivizálódott, azonban Ince pápa a gyermek László mellé állt. A kialakult
helyzet miatt Konstancia fiával és a koronával és az Imre-párt híveivel együtt elhagyta az országot.
1205-ben pedig meghalt III. László, így a visszajuttatott koronával 1205. május 29-én Andrást királlyá
tették.

II. András: 1205-1235.

71
A feudális társadalmi rendtől elforduló, az egész egyházi hierarchiával szemben álló bogumilizmus központja 1200 táján
Bosznia volt.
72
Azaz Barancs és Nis vidéke.
 II. András hatalomra kerülve meghirdette új berendezkedési politikáját, amely a király gazdasági
ügyeivel foglalkozó tisztviselő a tárnokmester73valósított meg. 1216-1222 között Ampod fia Dénes
töltötte be ezt a tisztséget. Az ő nevéhez fűződött a pénzjövedelmekre alapozott királyi gazdaságpolitika
kimunkálása. Alatta vált rendszeressé a királyi jövedelmek bérbeadása. A pénzügyigazgatásban is
meghonosodott a bérleti rendszer. Megszűnt a királyi pénz egy központban, Esztergomban történő
verése, pénzverő kamrák jöttek létre.
Az 1217. évi oklevélben új intézkedésnek nevezett új birtokpolitika tovább növelte az
eladományozás ütemét, ennek elvi indoklását 1208-ban így fogalmazta meg: „a királyi felség
bőkezűségét semmi sem szorítja határok közé, és az uralkodó számára az adományozás legjobb mértéke
a mértéktelenség.” Gyorsan fogytak így a királyi várföldek és az udvari birtokok. A
megadományozottak addigi segítségükért, hűségükért kaptak birtokot és nem jövőbeni szolgálatukért,
azaz ezek nem hűbéri jellegű birtokadományok voltak, mert nem voltak sem hivatalhoz, sem
katonáskodáshoz kötve. A nagy, egész vármegyékre kiterjedő eladományozás azonban jelentősen
csökkentette a király domaniális jövedelmeit. A királynak tehát új jövedelemforrásra volt szüksége, azaz
a hiányt regálé jövedelmekkel kellett pótolni. Ezért új adófajtákat vezetett be: rendkívüli adó 74,
nyolcvanad vám75. Évenként többszöri pénzbeváltással, egyre csökkenő nemesfémtartalmú pénzek
kiadásával, azaz pénzrontással igyekezett növelni a kamara hasznát. Mindemellett bérbe adtak bizonyok
királyi jövedelmeket: pénzverést76, sókereskedelmet, vámszedést. Az eladományozott királyi birtokok
helyébe lépő regálé jövedelmek azonban nem pótolták a kieső domaniális bevételeket, így a király
állandó pénzszűkében volt, hiszen nagyratörő külpolitikai vállalkozásai is sokba kerültek.
Ez az intézménysorozat, amelyben II. András francia mintát követett, vitathatatlanul egy archaikus,
még Szent Istvánra visszamenő struktúrának a lebontását jelentette. Ez a régi rendszer azon az alapon
működött, hogy a király az ország túlnyomó részének birtokosai is, ennélfogva közjogi és magánjogi
elemek együtt érvényesültek az országlásban. Ekkor még túlságosan szűk volt az a kör, amely
lehetőséget kapott arra, hogy hatalomba kerülhessen. II. Andráson azon igyekezett, hogy uralma
gazdasági alapjait az őt királyként megillető bevételekre helyezze. András gyökeresen új politikája
megvalósulása esetében jelentékenyen közelítette volna Magyarországot ahhoz a nyugat-európai
modellhez, amelytől az ország az államkormányzati értelemben vett mozdulatlanság miatt jelentős
távolságra került. A magyar gazdasági viszonyok azonban nem voltak még eléggé fejlettek a régi
struktúrával gyökeresen szakító ás az állam működését döntően új alapokra helyező berendezkedésre.
73
Ezzel a titulussal 1214-től kezdve találkozunk a forrásokban. Korábban az udvarispán, majd a kamarások mestere által
irányított gazdasági ügyek intézése volt a feladata.
74
Először 1217-ben fordult elő Magyarországon és pénzben szedték be.
75
Szintén 1217-ben bukkant fel először a külkereskedelemben szereplő áruk értékének nyolcvanadrészére kiterjedő, pénzben
behajtott határvám.
76
A pénzverő kamarák bérlői zsidók és izmaeliták voltak.
 Az új intézkedések mellett a király által sokban kedvezett felesége német, merániai rokonai növelték
a belső feszültséget. Az Imre-párti főurak, akik nemcsak nem kaptak újabb birtokokat, de egyes
esetekben még vissza is vettek tőlük. Külön sérelmezték az idegeneknek juttatott birtokokat és
jövedelmeket. Ez az elégedetlenség vezetett 1213-ban egy összeesküvéshez, amely a király távollétében
zajlott. A merénylet, amelynek vezetői Péter ispán és Bánk bán voltak kifejezetten Gertrúd ellen
irányult. Az összeesküvés végül a királyné halált okozta. A nagy birtokeladományozások miatt
elégedetlenek voltak a királyi szerviensek77 csoportja is. Ők a birtokeladományozások révén
magánföldesúri függésbe kerültek, így elveszítették kiváltságaikat. Az elégedetlenkedők táborát
erősítették a várjobbágyok78 rétege is, hiszen a várföldek eladományozásával ők is magánföldesúri
függésbe kerültek. Az új regálé-növelő intézkedés bérleti rendszerével sem az egyház, sem a
magánföldesurak nem voltak megelégedve.
Ez az új birtokpolitika 1217-ben megtorpant. 1218-19-ben kisebb mértékben történtek a birtokok
eladományozása és ezek kivétel nélkül egyháziak javára szóltak. A király 1221-ben elrendelte az
udvarnokföldek restaurációját.
II. András új politikája tehát megosztotta a magyar társadalmat. A mértéktelen adományozások
ellenzői számos módszerrel próbálkoztak: Felléptették Bélát és 1214-ben királlyá is koronázták.
Kísérleteztek a területi hatalomhoz juttatásával. Kieszközölték az udvarnok- és várföldek
visszavételének elindítását. Azonban a királyt nem tudták rábírni politikája feladására. Így az
elégedetlenkedő Imre-párti bárók79 a szerviensekre és a várjobbágyokra támaszkodva 1222-ben
elindították egy mozgalmat. Ez az ún. palotaforradalom 80egy új módszer volt. Ezek a bárók eszközölték
ki tulajdonképpen az Aranybullát, a 31 pontból álló, arany függőpecséttel ellátott uralkodói oklevél,
amelynek határozatai leginkább az elégedetlenkedők sérelmeit voltak hivatottak orvosolni:
- megtiltotta az egész vármegyék eladományozását, illetve a becsületes szolgálattal megszerzett
birtokok királyi elvételét
- megtiltotta a tisztséghalmozást
- megtiltotta idegenek számára a méltóság- és birtokadományozást
- a kamarásispánok, pénzverők, sótisztek csak az ország nemesei lehetnek
- a 31. cikkely megadta a törvényszegő királlyal szemben az ellenállás jogát a világi előkelőknek,
azaz báróknak és a püspököknek

77
A 13. század első negyedében alakult ki ez a társadalmi réteg. Tagjai eredendően vagyonos közszabadok voltak. Katonai
szolgálatot teljesítettek a király és nem a megyésispán zászlaja alatt, és csak a királyi bíráskodás alá tartoztak.
78
Ők eredetileg kötött liberek voltak és önálló földtulajdonnal rendelkeztek. Örök földjeik szent király jobbágyaival szemben
nem voltak. A vár általuk használt földjük pedig kicsi volt.
79
A 13. század elején a világi elit új neve volt.
80
Azaz udvari puccs eredményeként kiszorították a hatalomból András régi híveit, az új berendezkedési politikának a
támogatóit, haszonélvezőit, és magukhoz ragadták a kormányzást.