Zorándalok

•
Nyomtatás
Kiáltás
Presser Gábor – Sztevanovity Dusán, Presser Gábor
Szürke folttá simul össze álmosan ablak és fal
Dohányfüstje rezzenetlen húrra száll, kicseng a dal
Képek, hangok hullanak szét bennem
És összeáll egy kiáltás a csendben
Ó ments meg enge
m
Üresen omlik rám az ég
Ó ments meg enge
m
Vágyamban senki nem kísér
Elsüllyedne minden, ha veled nem t lálkoznék
a
És a végtelenbe nyúlna az ostoba, meddő sötétség
Ó ments meg engem

Ahogyan megmenthetlek én
Tudom, hogy valahol létezel
Ó ments meg engem
Könnyeid letörölhetném én
Tudom, hogy valahol, valahol, valahol, lenned kell
Mozdul a kezem, a hamu lustán a földre hull

Hidegen lebben a füstje, keserű átkozottul
Ó ments meg engem

Elfojtott kérdésektől
Csak a saját lélegzésem hallgatom
Ó ments meg engem
Magányos ünnepektől
A szerelmet senkinek nem adhatom
Néma filmként arcok sora villan fel, a barátaim

Lányok néznek szépen sminkelt közönnyel, a kedveseim
Minden hűvös villanás szemükben
Egy kiáltássá sűrűsödik bennem
Ó ments meg engem

Ellep a csend, ha nem felelsz
Tudom, hogy valahol jössz felém
Ó ments meg engem
Mélyebbre húz le minden perc
Megfognám a kezed, ha elérném
Ó ments meg engem
Érezned kell a kiáltást
Tudom, hogy valahol létezel
Ó ments meg engem
Hallanod kell a kiáltást
Tudom, hogy valahol lenned kell
Megrezzen a padló, ahogy egy autó elrobog

Kicsit szélesebbre tárom a párás ablakot
Megcsörren egy csengő, egyre sűrűbb lesz a zaj
Rágyújtok és közben valahol megszólal egy dal
• Nyomtatás
Egészen egyszerű dal

Ha megtenném, amit nem teszek
Ha nem hinném, amit elhiszek
Már többet tudnék az elhallgatott mondatokról
Az életben annyi mindent nem értek
Hogy egyre jobbnak érzem, amit megértek
És szeretem azt, ami azt jelenti, amiről szól
Ebben a dalban van négy akkord
Ebben a dalban van egy gitár
Ebben a dalban van néhány szó
És egy kicsit benne vagyok én
Én szerettem azt, akit nem szabad

És vártam arra, ami elmaradt
És hibáztam néha akkor is, ha igazam volt
De bevallom, nem lettem boldogabb

Ha elhittem érthetetlen dolgokat
Az igazság közben mindig olyan egyszerűen szólt

Ha megkérdeznéd, amit nem kérdezel

Ha elmondhatnám, amit nem mondasz el
Én szólnék arról, hogy mennyi mindent elhallgattunk még
Hogy gyanakszom arra, ami homályos

És örülök annak, ami világos
Én merem szeretni azt, ami csak egyszerűen szép


Ebben a dalban van két gitár

Ebben a dalban van két gitár
Ebben a dalban van egypár barát

• Nyomtatás
Apám hitte
Sztevanovity Zorán, Presser Gábor – Sztevanovity Dusán, Presser Gábor
Apám hitte az otthon melegét,
Apám hitte az ünnep örömét,
Apám hitte az apja örökét,
S úgy hiszem, ez így volt szép.
Apám hitte az első éjszakát,

Apám hitte a gyűrű aranyát,
Apám hitte a szavak igazát,
Tu-ru- ru-ru-ru-ru-ru-ru-ru
Apám hitte a hőstetteket

Apám hitte a bölcsességeket
Apám hitte a szép verseket
Na-na- na na-na-na-na-na-na-na-na-na-na-na
Apám elhitte a hírmondók szavát,

Apám elhitte Chaplin bánatát,
Apám elhitte a folyók irányát,
S azt hiszem, ez így van jól.
Tu-ru-ru-ru-ru-ru-ru-ru-ru
Azt hiszem, ez így van jól.
Na-na-na na-na-na-na-na-na-na-na-na-na-na
Na na-na-na na-na-na-na-na-na-na-na-na-na-na
Én is hiszek egy-két szép dologban,

Hiszek a dalban, a dalban, a dalban.
És én hiszek a város zajában,
És én hiszek benne, s magamban.
És én hiszek a mikrobarázdában,
És én hiszek a táguló világban.
És én hiszek a lézersugárban,
És én hiszek az ezredfordulóban.
És én hiszek a kvadrofóniában,
És én hiszek a fegyver halálában.
És én hiszek a folyóban, s a hídban.
És én hiszek, hiszek, hiszek apámban.
Na [én is hiszek] na-na-na na-na-na-na-na-na-na-na-na-na-na

• Nyomtatás
Amikor elmentél tőlem

Amikor elmentél tőlem, majdnem meghaltam
Nem tudtam enni és forgolódtam álmomban
Később egy régi lány vigaszait hallga
tam
t

És Mario Lanza régi lemezeit hallgattam
És álmomban újra összebújva tangód táncoltam, veled
De az élet szép s a lemezgyárat felhívtam
És eml
kül neked ezt a dalt írtam
é
Amikor elmentél tőlem majdnem meghaltam

Egy régi dalomtól meghatódtam titokban
És egy héten át parkoltam a tilosban
De az élet szép, s a lemezgyárat felhívtam

És emlékül neked ezt a dalt írtam

Nagyokat ettem és negyven szivart elszívtam
Egyszer még ittam is, pedig soha nem bírtam
Így amikor elmentél tényleg majdnem meghaltam
• Nyomtatás
Mi kéne még?
Presser Gábor – Sztevanovity Dusán
Néha mikor nyomaszt már az elégedet
ség
t
Sok fényes ötlet áraszt el, hogy mi is kéne még
Sok használt szöveg kellene, mely kifordítható
És ráhúzható minden rosszra, hogy lássuk milyen jó
Na, na, na, na-na-
na-, na-na-na-na- -, na-na-na-na - na-na
na-
na-na-na-na -na
Sok futballmeccs, meg vetélkedő, nagyon kéne még

Hogy legyen amit önfeledten élvezhet a nép
És néhány újabb sikerlista szintén kéne még
Hogy megismerjünk minden egyes külön véleményt
Na ...
Egy hirdetés a reklámoknak, az is kéne még

S egy újabb, mely az utóbbinak csinál hírverést
Sok ösztönzés, hogy készüljön a jövő nemzedék
És hozzá néhány jó tanács, mely a túlzásoktól véd
Na ...
Egy kémény kéne, egy nagyon magas

Mely megfordítva áll
Hol minden tervünk visszaszáll, mi régen elszállt már
S ha ez is megvan, nem tudom, mi is kéne még
Nekem talán egy másik fej, mert az enyém tele van rég
Na ...
• Nyomtatás
Valahol mélyen a szívemben

Műszerek rajzolnak izgatott görbét,
De egyik sem mutatja meg,
Hogy mi lakik mélyen a szívemben.
Tudom, a szívben nem lakik érzés,
De valami ott mozdul meg,
Valahol mélyen a szívemben..
Talán jobb is ez így, hogy nincs elég szavam rá,
S annak, mit érzek, csak tört részét mondhatom el,
Mert egyszercsak ott állnék meztelen szívvel,
Azokkal szemben, kik álruhát öltöttek fel.
Mégis irigyen tisztelek költőt és festőt,

Ki helyettem mutatja meg,
Néha magam sem tudom, hogy dadogni könnyebb,

Vagy titkolni kényelmesebb
Mert ha ki tudnám mondani, és szavam is van rá,

Nem egyszer szürkén és okosan hallgatom el
Hiszen beszélni tanulva tanulunk csendet.
S azt is, hogy van, mikor hallgatni, hazudni kell.
Rövid kis hír, csak egy fotó, vagy semmi,

Már megszoktam, világok omlanak össze
A Földön az égen és itt,
Valahol mélyen a szívemben.
Véleményt mondok pár megszokott szóval,

De a hangszóró nem viszi át,
• Nyomtatás
Romantika
Kedves, elviszlek oda, hol senki sem ismer, de értem a szót,
Hol esténként ringató tengerről dalolnak altatót.
Az álmok szerények,
A hálók erősek,
Ott ritka szó a romantika.
A part menti sziklákra szőlő és magányos ház tapad,

Az örök szél ráncosra gyűri a tengert s az arcokat.
A napfény megéget,
A vágynak kiégnek,
És porráhamvad a romantika
Ott délidőn nem mozdul más, csak a megkötött csónakok,

S egy eleven képeslap eltúlzott színeit láthatod.
A fények kemények,
Az árnyak elégnek,
És éjjel éled a romantika.
Majd felhevült part ölén szeretlek forrón, míg tart az éj,

S a meztelen tengerben hűvösen fürdünk, ha véget ér.
A csókom sós lesz,
És hidd el, jó lesz,
Mert néha kell a romantika.
• Nyomtatás
Vasárnap délután
Vasárnap délután a város meghal egy kicsit
És valahogy sápadtabbak a kirakatok
Vasárnap délután egy igazi fagylalt jólesik
És néha érzek egy régi illatot
Vasárnap dél
tán a csendes, hosszú ebéd után
u
A mamám rám adta mindig a szép ruhát
Az ajtóban még megfésült és nem hallgatott rám
Ha kértem, hadd járjak így egész héten át
vasárnap dél
na - na - na - na - na - tán,
u
vasárnap dél
na - na - na - na - na - tán
u
Vasárnap délután a lányok arca kicsit szebb

S a nagyfiú ígérte tízre hazajön
A tánciskola parkettjén a cipők fényesek
És néhány párnak a figura összejön
Vasárnap délután volt mikor megismertelek

A bátyád apámmal nálunk sakkozott
Kamaszok voltunk és sok hülyeséget beszéltem neked
És kipróbáltuk, a szerelem jó dolog
Vasárnap délután talán a harag is csendesebb

S az elvált apa láthatja kisfiát
A vidéki rokonok látogatják az újszülötteket
És Farkasréten is elfogy a sok virág
Vasárnap délután volt mikor viszontláttalak

És újra megtörtént, ahogyan egy régi napon
Te sem lettél felnőttebb és én sem komolyabb
És előre tudtuk, szeretni jó dolog
Vasárnap délután az időm csendesen megy el

És néha úgy érzem, máris érkezel
Vasárnap délután az este mindig túl közel
Mikor tudom, hogy többé nem jössz el
Vasárnap délután a város meghal egy kicsit

És valahogy sápadtabbak a kirakatok
Vasárnap délután már régen semmi sem történik
Csak néha érzek egy régi illatot
• Nyomtatás
Így is jó
Ahol szikrázóan kék az égbolt
Ahol szárnyalhat a szabad szél
Ahol kéznyújtásra már a csillag
De csak annak, aki égig ér
Ahol megverekszünk minden szóért

És már senkivel sem alkuszunk
Ugye jó barátom jól emlékszem
Nem is régen oda indultunk
Ma már neked is van címed, számod

Mi már sínen vagyunk, azt hiszem
Ugye alattad is autó berreg
Talán mindenkinek lesz ilyen
Ma már novemberben sem kell fáznod

És a fejed fölött tető áll
S hogyha jó idő van, át sem ázik
És a hírlapíró megtalál
Mi a győzelemről megtanultuk
Hogy a részvétel a fontosabb
Hogy a vereség is fizet szépen
És a győztes sokkal fáradtabb
Hát minek törjük össze kezünk, lábunk

Ha már menet közben ülhetünk
Kár, hogy alig-alig vesszük észre
Hogy már nem megyünk, csak érkezünk
De nekünk így is jó, így is jó, így is jó
Döcög a gép
Langyos a sör
De nekünk így is jó
Én még emlékszem az első dalra

Amit olvasatlan dobtak el
Aztán kitanultuk hogyan szóljon
Így már egész más, de megfelel
Megy a bicikli, ha jó a lejtő

Te csak kapaszkodj a nyeregbe
És ha ráz egy kicsit, ne szólj semmit
Hiszen rosszabbul is mehetne
Hogyha találkozunk, el ne fordulj

Velem emelt fővel rázz kezet
Én majd megértem, ha nem is mondod
Hogy a széllel szembe nem lehet
És nekünk így is jó, így is jó, így is jó

Döcög a gép
Langyos a sör, de nekünk így is jó
Ahol szikrázóan kék az égbolt

Ahol szárnyalhat a szabad szél
Ahol kéznyújtásra már a csillag
De csak annak, aki égig ér
Oda nem visz el se HÉV, se metró
Lám a bérkocsi sem arra jár
És mert nem hiszem, csak azért mondom
Kicsit hangosabban másoknál
Hogy nekünk így is jó, így is jó, így is jó

Jobb nem is jár
Ha nekünk így is jó, így is jó, így is jó
Langyos a sör
Döcög a gép
Hamis a harmonika
De így is jó, így is jó, így is jó
Vizes a bor
Ha nekünk így is jó
Jobb nem is jár
Ha nekünk így is jó
• Nyomtatás
Éjfél után
Somló Tamás – Sztevanovity Dusán
Minden kapu rendben be van zárv
a
A város most fordul a másik oldalár
a
Falon kopogtat a füttyös embe
r
Komoly plakátokon tisztelette
l
Nem áll senki már a festett téren
Csak egy ottfelejtett lány
Hm, éjfél után
Kicsit megállít egy jó barátom

Sosem láttam, de most végre látom
Mesél, minden banda neki húzta
Csak most nem fért be a Moulin Rouge-ba
Egy kis tüzet kér, s egy cigit hozzá
Indul új barát után
Hm, éjfél után
Álmos taxis ásí
t
Lámpa nem világí
t
Szép lány többre számí
t
Kártyás táncoltatja pén- zéért a szerencsét
Mert a város mikor bezárkózik
Sokkal meztelenebb már
Hm, éjfél után
Akik tüzet kérnek kopott sarkon

Akik ismerősnek mondják arcom
Akik megállnak egy üres téren
Akik plakátoknak köszönnek szépen
Akik eltévedtek nappal a fényben
Egymást keresik talán
Hm, éjfél után jó
• Nyomtatás
Az ünnep
A ritka percek selyemszalagját most együtt bontsuk fel,
A számlát úgysem veszíthetjük el, most mégis rejtsük el,
S mint szelíd kéz a lázas gyermek forró homlokán,
Vagy rossz álom, ha felriaszt, és odabújsz hozzám,
Olyan jó-jó-jó, de mondd, hány perc az ünnep?
Oh mondd-mondd-mondd-mondd-mondd, mondd, meddig tart?
A béke, nehogy végleg elfelejtsd, üzen, hogy létezik,

Mondd, meglep-e, ha átnyújtom neked az ünnep perceit?
S csak félrekapcsolt csengetés, ha drága hangot vársz
Vagy régi zsebben maradt pénz, mit szűk napon találsz
Oh mondd-mondd-mondd-mondd-mondd, mit ér az ünnep?
Oh mondd-mondd-mondd-mondd-mondd, mondd, meddig tart?
• Nyomtatás
Ne várd a májust
Bródy János
Készülj a hosszú télre, kedvesem
Mert hosszú lesz a tél, én azt hiszem
A szíved melegét tedd el nekem
Én majd a szemed fényét őrizem
Szedd össze mindazt, ami megmarad

Csak lassan égesd el a vágyakat
Csavard a lángot lejjebb, kedvesem
A tűzre szükség lesz még, úgy hiszem
Ne várd a májust, hiszen közelít a tél
Ne várd a májust, kedvesem
Öltözz fel jól, ha az utcá-ra ki-lépsz
S ha fázol, bújj az ágyba velem
Szelíd legyél, derűs és hallgatag

És bölcs mosollyal tűrd, ha bántanak
Legyél folyó, s ha támad majd a tél
Páncélod lesz kemény és hófehér
Ijesztő szelek fújnak, kedvesem

Nem hoznak több tavaszt el fényesen
Fejünkre hullanak a csillagok
Rémülten ébrednek az álmodók
Készülj a hosszú télre, kedvesem

Mert hosszú lesz a tél, én azt hiszem
• Nyomtatás
Kócos ördögök
Sztevanovity Zorán – Sztevanovity Dusán
Kó- cos kis ördögök voltunk
Naptól és kosztól sötét volt arcunk
Nyá- ron csak mezítláb jártunk
Barátom, t
n még emlékszel rá
á
Egyszer egy lánynak orgonát vittünk
Mert tetszett a lány nekünk
És mert a saját kertjében szedtük
Csak átadtuk, s futottunk
Kócos kis ördögök voltunk

Nyáron csak mezítláb jártunk
Barátom, tán még emlékszel rá
Nyolc éven át egy suliba jártunk

Az utat jól ismertük
És megtörtént mégis, hogy nem találtuk
S egy moziba tévedtünk
Egyszer egy szürke egeret fogtunk

A szürke szín hatásos
Mert minden lány, kinek kezébe adtuk
Fehér lett, vagy piros
Kócos kis ördögök voltunk

Nyáron csak mezítláb jártunk
Barátom, tán még emlékszel rá
• Nyomtatás
Szép holnap
Mark Knopfler – Magyar szöveg: Sztevanovity Dusán
Rég volt, szorongó évek jártak épp
Anyám csak félve mondta még: nekünk a holnap lesz majd szép
Ez rég volt, sok éve erről nem beszél

És minden álma bennünk él, nekünk a holnap lesz majd szép
Szép holnap, miféle harsonára vár
Miféle nemzedékre száll, miféle csillagokban áll
Hogy szép holnap vár, szép holnap vár
Jó így, ölemben ma még jól elférsz

S a kerek földnél többet érsz, s minden álmom benned él
Most jó így, s ha felnősz, távolabbra nézz

S talán a földön, ahol érsz, a béke egyszer körbe ér
Szép holnap, talán már nem szökik tovább

Kitártam létem ablakát, szeretném hinni azt hogy rád
Majd szép holnap vár, szép holnap vár
• Nyomtatás
Szép Júlia
Gerendás Péter – Sztevanovity Dusán
Pár ház volt köztünk, s talán egy-két év
És hozzád kölyök voltam még
Féltem, ha mondanám, csak nevetnél
S féltem, hogy észrevetted rég
Hányszor indultam el hozzád
S te mindig, mindig sie
tél
t
Hosszú autókban vártak rád
S nem hittem el, hogy nincs esély
Emlékszem, megfogadtam, nem is baj

Lesz nevem s pénzem egyszer még
Fények közt állok s halkan szól egy dal
S akkor majd te is szeretnéd
De a sáros kis utcánkban

Épp csak egy-két lámpa ég
Én mindig fáztam, ha rád vártam
Tél illatát érzem még
Szép Júlia, szép Júlia
Talán már rád sem ismernék
Maradj hát mindörökre szép
Árnyékba rejtőzik a nézőtér

S a szívem hangosabban ver
S úgy látom néha, mintha itt lennél
Bár tudom, sosem jöttél el
És egy távoli utcában

Talán sok fényes lámpa ég
Álom-autókban várnak rád
S vissza sem nézel rég

Talán már rád se ismernék
Maradj hát mindörökre szép
• Nyomtatás
Hé, ‘67
Csak összenézünk s ennyit mondok, hé, ‘67
S én megértően rábólintok, hé, ‘68
Ha a helyzet nagyon morc

És megtelt már a polc
Bár nem segít, de felsóhajtunk, hé, ‘68
Már térdig jártunk a rock and roll-ban, hé, ‘58
S egy fehér sziklán botladoztam, hé, ‘68
S a jelenhez ha hozzászólsz
A vége az, hogy hé, ‘68
És úgy tanultuk, itt a kezdet, hé, ‘58

S a font a tőzsdén esni kezdet, hé, ‘68
S mi hittük nekünk nyolc
Ha az árfolyamról szólsz
A zsebemben a forint sóhajt, hé, ‘48
És Európára rátaláltunk, hé, ‘58

Az oldalvizén csónakáztunk, hé, ‘68
Már tudod, hogy a szélbe hamut szórsz
És ötvennyolc meg húsz az hetvennyolc
...esti a hírlap
...kettős gyilkosság a Vigyázó Ferenc utcában
...hódít az iskolatej
...bevált a Löffler-féle alkoholszonda
...40 éves a Lollobrigida
...lakat alatt a Moszkva-téri galeri
...Budapestre készül a Bee Gees
...lendületben a kínai kulturális forradalom
...esti a hírlap
Magyar trikón angol zászló, hé, ‘68

S a rendész nem túl megbocsájtó, hé, ‘68
A mikrofon még torz
De a végén meghajolsz
És a zsűri máris válságban van, hé, ‘68
És hatvanegy-két-hár-négy-öt-hat-hét, hatvannyolc
Hát mért volt olyan rettentően szép mind a nyolc
Mert azt hitted, mint annyi jó bohóc
Hogy a lényeghez is hozzászólsz
• Nyomtatás
Eső előtt, eső után

Gerendás Péter – Sztevanovity Dusán
Barátok voltunk nagyon sok éven át
Rosszban és j
ban
ó
S néha egy zápor bezavar még hozzánk
Csengetsz, ha b
j van
a
Eső előtt, eső után sohasem látunk
Eső előtt, eső után hiába várunk rád
Sosem volt késő, soha sem volt nehéz

S kedvünk is volt még
Sosem volt pénzünk, de okunk az volt elég
Hogy legyen egy esténk
Eső előtt, eső után sohasem látunk
Eső előtt, eső után hiába várunk rád
Tudom, az érzések
A napfényben kihűlnek
Így volt és így is lesz
Persze örülök, ha jól megy neked
Eső előtt, eső után már sohasem látunk

Eső előtt, eső után már hiába várunk rád
• Nyomtatás
A szerelemnek múlnia kell

Hogy értsd, egy pohár víz mit ér
Ahhoz hőség kell, ahhoz sivatag kell
Hogy lásd, egy napod mennyit ér
Néha látnod kell
Az élet hogyan fogy el
A lángot akkor őrzöd mé
g
Ha félsz, hogy ellobban, elég
S elveszted fényét, melegét
Jó, mikor hisszük még

Lehet olyan a világ
Amilyet szeretnénk
Hidd el, a hajnal attól szép
hogy minden éjben ott lapul
Az örök sötétség
Egy érzés mindent eltakart

S elhittük, mindörökké tart
S a törvény nálunk dől le majd
De jaj, a szerelemnek múlnia kell
S ha múlik, akkor fájnia kell
Hogy érezd mennyit ér, míg tart, míg él
Akkor is, ha égig emel
És szép, hogy mást hiszel, mert mást ígér
Várj, a kezed ne húzd el

Annyi csodát ígér, amikor hozzám érsz
Ha sírsz, a szemed ne takard el
Miért titkolnánk
Hogy egy kicsit nehéz
Egy érzés mindent eltakart

S elhittük, mindörökké tart
S a törvény nálunk dől le majd

És szép, hogy mást hiszel, mert mást ígér

És végig mást hiszel, mert mást ígér
• Nyomtatás
Volt egy tánc

Leonard Cohen – Magyar szöveg: Sztevanovity Dusán
Hófehér hajó úszott a folyón
S összesimult a fiú s a lány
Színes lampion fénylett az égen
Mint a brosstű a mélykék ruhán
És a fedélzet zenével megtelt
Szólt a ringató, lassú románc
Aj, aj, aj, aj
Volt egy tánc, volt egy tánc
Ilyen szépet csak filmekben látsz
És a vonatok indultak sorra

És a fiú az ablakban állt
És a vagonban nevettek rajta
A harcedzett vén katonák
Hogyha férfi vagy, rejtsd el a könnyed
Mi lesz veled, ha a csatában jársz
Aj, aj, aj, aj
Talán egyszer még lesz folytatás
Egy tánc, egy tánc, egy tánc, egy tánc
És a lángon, a halálon, füstön át
Úszik egy fehér hajó
És a vonatok megjöttek sorra

Néhány békeév nekünk is járt
Aztán jött az a rettegett autó
És a ház előtt halkan megállt
És a mama az ablaknál állva
Újra évekig apámra várt
Aj, aj, aj, aj
Talán egyszer még lesz folytatás
És a brosstűből szénre már nem telt

És a harmadik tél is lejárt
És egy hajnalon csöngettek hármat
És az apám az ajtóban állt
Azt se bántuk, hogy nem volt már semmink
Mindent elnyelt a nagy zálogház
Aj, aj, aj, aj
Talán mégiscsak lesz folytatás
Egy tánc, egy tánc, egy tánc, egy tánc

És a börtönön, magányon, reményen át
Úszik egy fehér hajó
De már szóltak a hírek s az ágyuk

Mondd, az életük miért lenne más
És mi mindent két bőröndbe gyűrtünk
De már nem ment az elindulás
Már csak csendesen nézik a tévét

Ahol ragyog egy másik világ
És ők nem kérik senkin se számon
Az elrabolt évek sorát
Pedig semmiért vesztek el álmok
Mint a zálogban hagyott ruhák
Hm, volt egy tánc
S néha elhitték, lesz folytatás

Zorándalok

Uploaded by

Document Information

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Zorándalok

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

•

Ó ments meg engem

Mozdul a kezem, a hamu lustán a földre hull

Ó ments meg engem

Néma filmként arcok sora villan fel, a barátaim

Ó ments meg engem

Megrezzen a padló, ahogy egy autó elrobog

Egészen egyszerű dal

Én szerettem azt, akit nem szabad

De bevallom, nem lettem boldogabb

Ebben a dalban van négy akkord

Ha megkérdeznéd, amit nem kérdezel

Hogy gyanakszom arra, ami homályos

Ebben a dalban van négy akkord

Ebben a dalban van négy akkord

Ebben a dalban van négy akkord

Ebben a dalban van négy akkord

S úgy hiszem, ez így volt szép.

Apám hitte az első éjszakát,

Apám hitte a hőstetteket

Apám elhitte a hírmondók szavát,

Én is hiszek egy-két szép dologban,

Na [én is hiszek] na-na-na na-na-na-na-na-na-na-na-na-na-na

Amikor elmentél tőlem

Amikor elmentél tőlem, majdnem meghaltam

Amikor elmentél tőlem majdnem meghaltam

De az élet szép, s a lemezgyárat felhívtam

Amikor elmentél tőlem majdnem meghaltam

Sok futballmeccs, meg vetélkedő, nagyon kéne még

Egy hirdetés a reklámoknak, az is kéne még

Egy kémény kéne, egy nagyon magas

Valahol mélyen a szívemben

De egyik sem mutatja meg,

De valami ott mozdul meg,

Mégis irigyen tisztelek költőt és festőt,

Néha magam sem tudom, hogy dadogni könnyebb,

Mert ha ki tudnám mondani, és szavam is van rá,

Rövid kis hír, csak egy fotó, vagy semmi,

Véleményt mondok pár megszokott szóval,

A part menti sziklákra szőlő és magányos ház tapad,

Ott délidőn nem mozdul más, csak a megkötött csónakok,

Majd felhevült part ölén szeretlek forrón, míg tart az éj,

Vasárnap délután a lányok arca kicsit szebb

Vasárnap délután volt mikor megismertelek

Vasárnap délután talán a harag is csendesebb

Vasárnap délután volt mikor viszontláttalak

Vasárnap délután az időm csendesen megy el

Vasárnap délután a város meghal egy kicsit

Ahol megverekszünk minden szóért

Ma már neked is van címed, számod

Ma már novemberben sem kell fáznod

Hát minek törjük össze kezünk, lábunk

Én még emlékszem az első dalra

Megy a bicikli, ha jó a lejtő

Hogyha találkozunk, el ne fordulj

És nekünk így is jó, így is jó, így is jó

Ahol szikrázóan kék az égbolt

Hogy nekünk így is jó, így is jó, így is jó

Kicsit megállít egy jó barátom

Akik tüzet kérnek kopott sarkon

A béke, nehogy végleg elfelejtsd, üzen, hogy létezik,

Szedd össze mindazt, ami megmarad

Szelíd legyél, derűs és hallgatag

Ijesztő szelek fújnak, kedvesem