PROHÁSZKA LAJOS

A MAI ÉLET ERKÖLCSE

KIRÁLYI MAGYAR EGYETEMI NYOMDA, BUDAPEST

Szerkesztette és a Kísérő írást írta:
Orosz Gábor
Le jugement le plus p e s s i m is te sur
rhomme, et les choses, et la vie et sa
valeur, s’accorde merveilleusement
avec Yaction et Yo pt i m i sm e
qu’elle exige. - Ceci est européen.
(P. Valéry: Regards sur le monde
actuel.)
Tartalomjegyzék
I. Mai erkölcsünk hagyományos r é t e g e i ................................. 4
1. Méltóság és szeretet............................................................................................4
Társadalmi kiválás
Egyéni lelkiismeret
Siker és érzület
Önmeg\>alósulás és önmegtagadás
Kegyesség
Kettős erkölcsiség
Ecclesia Vigilans

2. Az úriság és a boldogulás erkölcse.................................................................. 12

Választékosság és konvenció
Udvari és polgári erkölcs
A z erény, amely pénzt ér
Épületes morál
Felekezeti erkölcsiség

3. Az egyéni lelkiismeret és az ész erkölcs........................................................ 17

Eszerkölcs
A z érzelmek parancsszava
A z elvilágiasodás útján
A z erkölcs színtörései

4. Állammorál........................................................................................................ 21
A közakarat, mint erkölcsi tekintély
Hatalom és önzetlenség
A XIX. század

Jegyzetek.................................................................................................................. 25

II. A polgári e r k ö lc s .......................................................................26

1. Társadalom, nemzedékek, intézményes formák............................................ 26
Polgári rétegek
Po Igári in teliektual izm us
Bohém és nyárspolgár
Nemzedékhullámzás
Tényleges jogi szabályozás
Eszmei indítékok
A z egyéni önrendelkezés elve

2. Individualizmus................................................................................................... 34
A z együttérzés hiánya
Lelki isme re ti b izonvtalanság
Kö tel ességtelj esi tés
A z önérdek aszkézise
A szabadságeszme

3. Liberalizmus.........................................................................................................39
Egyenlőség és műveltség
Politika és gazdasági szabadságjogok
Szellemi szabadságjogok
A liberalizmus mérlege
Sebezhető pontok
 A gazdasági verseny erkölcse
A tisztesség látszata
Reklám és szerelem
Irodalom és zene
A z erkölcsi kötelékek meglazulása
Divat és iparosodás
Emancipáció
A z ellenőrzés hiánya

4. Humanizmus........................................................................................................ 53
Nyárspolgári jó lé t és érzelmesség
Dickens
Ömlengés és cinizmus
A haladás eszméje
Profit ésfilantrópia

5. Tekintély és bölcselkedés...................................................................................59
Megalkuvások
A z „éjjeli őrség" erkölcse
A pozitívizmus erkölcstana
Naturalizmus
A kan ti etika
Kötelesség és polgári szellem
A „polgári" autonómia-elv
Valóság és díszlet

Jegyzetek................................................................................................................. 67

III. Irracionális hullámok .......................................................... 68

1. Szocializmus...................................................................................................... 70
V issza h a tá s a p o lg á r i eth o szra
T ársa da lm i e lé g e d e tle n s é g
M arx
T a g a d á s és u tó p ia
R a d ik a liz á ló d ik az e rk ö lc s
A z e rk ö lc sisé g m in t g yo m o rkérd és
S z i n t e z ő d é s - le f e l é
A tö m e g lé t éle tfo rm á i
A z á tszivá rg ó szo cia lizm u s
V ilá g fá jd a lo m

2. A „spleen” erkölcse.............................................................................................79
A z ész és az é le t ta g a d á s
Schopenhauer
N e g a tív e rk ö lc si ség
E sztétizm u s
A vilá g csa k h a n g u la t
A k iá b r á n d u lts á g e ré n y ta n a
É lm é n y és d e k a d e n c ia
A m o ra lizm u s

3. Új értéktáblák felé - Kierkedaarg, Dosztojevszkij, Nietzsche......................87

F o rd u la t a m eta fizika fe lé
Ki erkegaard
K étség b eesés, m a g á n o ssá g , b izo n yta la n sá g
A z ö n m eg va ló su lá s ko cká za ta
 Tolszto j
A z e rk ö lc sja v ító
D o szto jevszkij
A z élet é rin th etetlen ség e
A je le n v a ló Isten
A s z e n v e d é s b e n v a ló ö n is te n íté s
A "végső em b er" h ero izm u sa
N ie tzsc h e
S o rs és e r k ö lc s is é g
A z önm agához szörnyű ember
A z új é r t é k t á b l á k
A lé t f o k o z á s a - t e l j e s e b b e r k ö l c s i s é g
A z új é l e t f o r m á k k e r e s ő i
Ifjú s á g i m o zg a lo m
A v é g zetes sorsú n em zed ék

Jegyzetek................................................................................................................106

IV. A tragikus élet e r k ö l c s e ..................................................... 108

1. Danse M acabre.................................................................................................. 108
A z eg y én isé g h a lá ltu sá ja
T ö m eg ö sztö n ö k fe ls z a b a d u lá s a
A fe ld ú lt h a n g ya b o ly
M e ré szsé g és k á b u la t

2. Az életformák kiegyenlítődése és bizonytalansága......................................113

T á rsa d a lm i á tto ló d á s
A z élet sü ket m echa n izm u sa
A to m iz á lt tá rsadalom
N em zedékharc
F ia ta lsá g im á d a t
A z élet közö m b ö sség e
K o lle k tív erkö lcs
E gyéni fe le lő tle n sé g
K ile n g é se k

3. Túl a jónak és a rossznak határán................................................................... 123

A lé le k a lv ilá g a
K eleti é le tg y a k o rla t
A z én f e l b o n t á s a
A szerelem h a ld o klá sa
K ie g y e n lítő d é s a nem ek kö zö tt
A tö m e g g é v á l t n ő
E m beri m agánosság
S á t á n i ir o d a l o m
A z elszö rn yesztés becsvágya
A n y u g ta la n ító tu d o m á n y
T ekin télvi tén yező k

Jegyzetek 135
V. Az erkölcs p o l it iz á lá s a .......................................................... 136
1. A gyűlölet erkölcse.......................................................................................... 136
H o m o h o m i n i lu p u s
A lá v a m i n d e n t b e b o r í t
A g yű lö le t fo rm á lja a p o litik á t
A p o lit ik a f o r m á lj a az e r k ö lc s ö t
A z em beri term é sze t m eg vá lto zá sa
E n g e szte lh e te tle n g y ű lö le t
Ö sztö n ö sítés, k e z d e tle g e s íté s
A z erkö lcsi g á tlá so k p u sztu lá sa
M e g n ö v e k e d e tt igények

2. A kövek egymást sodorják.............................................................................146

T ü r e lm e tle n s é g és m e g a lk u v á s
A fo n d o rk o d á s d em o kra tizá ló d ik
"Irá n yíto tt" erkö lc sisé g
D in a m izm u s
S zem élytelen h a ta lm a k nyom ása
M e g g y ő z ö d é s t e l en s é g
A lekiism eret kia lszik
E g y k e d v ű s é g és r é s z v é tle n s é g
K o rru p ció
O rd a sta n ya

3. Az alsóbbrendűek arany v ilá g a .......................................................................156

T ársa da lm i k o n tr a s z e le k c ió
A /p u rita n izm u s
A sze llem iség sorvadása
A propaganda fá tyla
A m eg d e le je ze tt em ber
A h a lá lo s do lg o k sodra

Jegyzetek..............................................................................................................162

VI. A hit, amely hegyeket m o z g ít .......................................... 164

1. A nezetieszmétől a faji eszméig.................................................................... 164
A g y ű lö le t a lib ije
V ox p o p u l i v o x dei
A n é p i k i z á r ó l a g o s s á g e lv e
A népi erő e rkö lcse
A tiszta vér n e m esség e
A fa ji h a lh a ta tla n sá g

2. Biologizált erk ö lcs.......................................................................................... 172

T á rsa d a lm i r é te g e z ő d é s f a j i a la p o n
A fa ji in tern a cio n á lé
N ö veked és a ku ltú ra kárán
A fa ji érdekű m u n ka eth o sz
A m is z tik u s á ld o za t o ltá ra
E rk ö lc si a u ta rkia
Új f a r ize iz m u s
K o lle k tív m eg tö ri ások
 3. Számítás és k a lan d .......................................................................................... 181
K is e m b e re k h ő siessé g e

Jegyzetek................................................................................................................182

VII. A megderm edt t ü n d é r k e r t ................................................184

1. The man-eating wom an...................................................................................184
A z erkö lcsi élet elva d u lá sa
Női lé le k b iro d a lm a
A z ö rö k nő
A p o lg á r i nő
É r d e k és á b rá n d
A "felsza b a d u lá s"
N ői e x p resszio n izm u s
A fé r fia k kih a szn á lá sa
A női á tla g sz u g g e sztió ja
A női te rm észet m eg vá lto zá sa
A le lk e tle n nő
Szexus elsza ka d É rá sztó l

2. A sziget is elsüllyed........................................................................................ 197

A fu tó s z a la g r a k e rü lt szerelem
A s z e r e l e m r e v é g z e t e s ir o d a l o m
A p o litik a sze re lm i illú zió i
A m e r ik a n iz á lt csa lá d
A c sa lá d i é le t szé te sé se
N é p e s e d é s i p o litik a és eg yén i e rk ö lc s
A m e g v á lto zo tt g yerm ek
L e lk i s é r ü lé s e k és e lz á r k ó z á s
A z új n e m z e d é k é s a t e c h n i k a s z e l l e m e
A hum ánum p u sztu lá sa

3. Az izlés bakugrásai.......................................................................................... 207

D e m o k ra tizá lt ízlésfo rm á k
S za b vá n yo síto tt szórakozás
M e n e k ü lé s a b izo n yta la n sá g b a

Jegyzetek................................................................................................................210

VIII. Gyötrődő új világ

(Vallásos megújhodás. Heroikus erkölcsiség. Filozófiai erkölcstan.).... 212
A z örök erkö lcsi ség
R é te g e k h u llá m zá sa
K a to lik u s m eg ú ju lá s
L itu r g ik u s m o zg a lo m
D ia le k tik u s te o ló g ia
Új p i e t i z m u s
„ We 1t f r ö m m i g k e i t "
M is ztik u s ta p o g a tó zá so k
A h e r o iz m u s hite
L é t és e rk ö lc s
T a rta lm i etik a
Rauh
S ch eler
 A z e m o c io n á lis aprio ri
Spranger
P ro g n ó zis

Jegyzetek................................................................................................................229

Kísérő ír á s : A mai élet erkölcse írásáról, kiadásáról, fogadtatásáról

A szerkesztés sajátosságai
 I. MAI ERKÖLCSÜNK HAGYOMÁNYOS RÉTEGEI.

1. MÉLTÓSÁG ÉS SZERETET.

Az, aki ma az erényről beszél s ezt nem szószékről, katedráról vagy

az élet egyéb nyilvános fórumairól teszi, mindig számolhat azzal,
hogy szavait csendes-fölényes mosollyal kísérik. Mintha az erénynek
ma kissé szürke, szikár és savanyú képe volna. A mindennapi élet
gyakorlatában és a társas érintkezésben nem ideál többé, legfeljebb
kiskatekizmus-emlék. Nem mozgat és lelkesít, mint a művészeti és
technikai géniusz tettei és alkotásai vagy akár a politikai vezetőkész­
ség megnyilvánulása. Maguk az erényesség hagyományos jelzői is
esetenként gúnyos értelmet vagy mellékízt kaptak, sőt éppenséggel a
cimboraság kifejezőivé lettek.
Nem hinnénk már az erényben? Csak a múltnak valaminő csöke-
vényét látnók már benne, elavult és többé már nem életképes formát,
amely valótlanná vált és ezért történeti jogát is elvesztette? Vagy csak
bizalmatlanokká lettünk volna s tiszteljük ugyan az erényt, de feltalál-
hatóságában kételkedünk, e tekintetben egy másik süllyedő világ
szemtanúihoz, az antik sztoikusokhoz hasonlóan vélekedvén: szép és
bölcs életcél az erény - ámde hol vannak az erényesek? S mert lelki
érzékenységünk ennek ellenére is fokozódott s irtózunk a hamis szóla­
moktól és érzékenységünk ennek ellenére is fokozódott s irtózunk a
hamis szólamoktól és a fellengősségtől, inkább nem is beszélünk róla,
vagy pedig olyan értékjelzőket alkalmazunk megjelölésére, amelyek
eredetileg nem az erkölcsi magatartás jellemzésére valók. Ha pedig
éppenséggel gyakorolni is próbáljuk, titkon és szinte szégyenkezve
tesszük, mintha folyton attól tartanánk, hogy rajtakapnak bennünket és
unalmasnak neveznek, ami ma bizonnyal a leglesújtóbb ítéletszámba
megy.
Ha az erénynek ezt az árnyékéletét látjuk, lehetetlen nem gondol­
nunk azokra az időkre, amikor nemcsak erkölcsi és vallási szabály­
könyvek írták elő, hanem magának a valóságnak vérkeringésében volt,
amikor az emberi együttélésnek úgyszólván magasabb létezésmódja­
ként jelentkezett és ezért mindenkire egyformán vonzóerőt gyakorolt.
A görögség számára az erény - legalább is történetének klasszikus
korszakában - tudvalevőleg a férfiasság legszebb kiteljesedését jelen­
tette, amelyre a közösség minden tagja versengve törekedett. Az areté,
amely szóban és tettben nyilvánult,1 a görög életben agaima, dísz volt
és egyúttal tinié is, a megbecsülésnek, az emberi méltóságnak forrása.
S hasonlóképpen a császárság kora előtti Róma is a virtus-bán a fér­
fias derekasságnak és állhatatosságnak eszményét látta, tehát annak,
amit Livius úgy fejezett ki: forda agere et páti. Ezért származtatja
Cicero is a virtus-1 a vir-bői, lévén ennek legjellemzőbb vonása éppen
a foritudo, a bátorság, amelyet a római közéletben - erősebb tárgyi
irányultsága mellett is - éppúgy decorum és honestum övezett, mint a
személyesebb jellegű görögben. Arra pedig alig kell külön emlékez­
tetni, hogy a keresztény középkor hosszú századaiban az erény a kor­
szellemnek minden változása ellenére is a személyes életnek és a köz­
életnek egyaránt legfőbb mértéke és mozgatója maradt. Az erényesség
most a szív tisztaságára és az alázatosságra épül ugyan és a jövő
életre, a vita coelestis-VQ készít elő, mégis megszépíti, megnemesíti ezt
az életet is és legteljesebb megnyilatkozását már itt e földön a
szentség glóriaja, fogja körül: ezért éppoly vonzó és cselekvésre
ihlető, mint annak előtte.
És mégis: az erényes magatartásnak ebben a glorifikálásában kell
keresnünk azokat az indítékokat, amelyek idő folytán változást idéztek
elő az erényesség szemléletében és vonzóerejétől mindinkább meg­
fosztották. Ez a folyamat mindamellett régi keletű és semmi esetre
sem pusztán a kereszténység sajátos értékfelfogásában gyökerezik.
Már a görögség erkölcsi életkörében fordulat következett be, amikor
Szókratész az erényességet - szembehelyezkedve e tekintetben a ha­
gyományos felfogással - függetlenítette a külső, társadalmi megbe­
csüléstől és elismeréstől s egészen bensővé tette: az egyéni lelkiisme­
ret szava, a daimonion, amelyben azonban az istenek akarata szólal
meg, dönti el, hogy mi a jó. Ma már alig tudjuk elképzelni, hogy minő
forradalmi lépést jelentett ez annak a népnek életében, amely semmit
sem becsült többre a jó hírnévnél és dicsőségnél, és amely az erényes­
séget annak az elismerésnek visszhangján mérte, amelyet ez a nyil­
vánosságban keltett; sőt a görög ember számára egyáltalán csak ott
kezdődött az erény, ahol az egész közösség erkölcsi tudatában tükrö­
ződött. A filozófia azonban ettől kezdve már az erkölcs
elbensősítésének ezt az útját járta. Arisztotelész a tiszteletet, amelyben
az erény részesül, felszínesnek nevezte, mivel inkább a tisztelőben
lakozik, mint a tisztekben, holott az erény olyasmi, ami magáé az em­
beré s tőle el nem vehető. Épp ezért a fennkölt lelkű ember, bár nem
veti meg, de nem is töri magát utána (Eth. Nicom. I. 3., IV. 7). A
sztoikusok pedig az erény külső elismerését éppúgy közömbösnek
nyilvánították, mint a gazdagságot, a hatalmat vagy a jó- és balsze­
rencsét s azzal, hogy a pusztán illő, megfelelő és a helyes belátáson
alapuló cselekvés közt különbséget tettek (kathékon-katorthóma),
tulajdonképpen már egészen a belső érzületet, a szándékot tették az
erény mértékévé. Actio recta nonerit, nisi recta fuerit voluntas,
mondja ebben az értelemben Seneca (Épp. mór. XV. 3). Ez a felfogás
természetszerűleg nem maradhatott hatástalan magára az erkölcsi
életre sem.
Sokszor rámutattak már a keresztény erkölcsiségnek főleg a
sztoikusok erkölcstanával való rokonságára. Nem kétséges, hogy for­
mailag a keresztény erkölcs egészen az erkölcsiség bensővé tételének
abban az irányában fejlődött tovább, amelyét a görög filozófia meg­
kezdett s ugyancsak folytatta ennek életgyakorlatát is, amely kivált­
képpen a szenvedélyek leküzdésében látta és érvényesítette az erényes
magatartás heroizmusát. Van azonban e mellett a keresztény erkölcsi-
ségben egy tartalmilag merőben új vonás, amely a klasszikus görögség
életében éppúgy hiányzott, mint a filozófiában és a tőle befolyásolt
későbbi antik erkölcsiségben: tudniillik a szeretet. A szeretet, ahogy
legteljesebben éppen a krisztusi tanításban és példában fejeződött ki,
motiválja ezután az erkölcsi cselekvést és adja meg az erényességnek
igazi tartalmát. Kétségkívül ez a szeretet sincs heroizmus nélkül, sőt
esetenkint ennek éppen legnagyobb bizonyságtételeit követeli. Ámde
ez a heroizmus mégis egészen más természetű, mint az antikvitásé és
különbözik attól is, amelyet a filozófusok sürgettek. Mert bármennyire
változott is idő folytán maguknak az antik népeknek felfogása erkölcs­
ről és erényességről, ez mégis mindenkor arisztokratikus élet- és tár­
sadalomszemléletükben gyökerezett és ezért a heroizmusban is kivált­
képpen a szabad önkifejtésnek, az emberi teljessé válásnak lehetőségét
látták: ha keresztény erkölcsi kategóriával akarjuk ezt a heroizmust
megjelölni, akkor azt mondhatjuk, hogy még a legnagyobb önfeláldo­
zás esetében is önző volt; de a tiszta antik életérzés szempontjából bi­
zonnyal mélyen emberi volt. Ezzel szemben a keresztény erkölcsisé-
get épp a szeretetből fakadó önzetlenség, önátengedés, sőt
önmegtagadás jellemzi, ami legtisztábban ezekben az evangéliumi
igékben van kifejezve: Ne álljatok ellene a gonosznak; hanem aki
megüti jobb orcádat, fordítsd neki a másikat is (Máté 5, 39). Ez
mindenesetre egészen másfajta heroizmust tételez fel, mint az antik;
olyat, amely nem küzdelem, hanem inkább szenvedés árán kíván győ­
zedelmeskedni. Talán semmi sem mutatja szembetűnőbben e kétféle
heroizmus gyökeres különbségét, mint a magatartás annak legnagyobb
díjával, a halállal szemben: amott Akhilleusz és a példáját követő
antik hősök halálra elszántsága, emitt a keresztény hitvallók és
vértanúk halálmegvetése. Az egyik esetben az élet és a valóság
tisztelete, a rövid hősi sors vállalása a hosszú, de dicstelen élettel
szemben; a másikban a földi élet teljes semmibevétele, megtagadása a
lelki üdvösség érdekében. Ott a halál a heroikus élet méltó befejezése;
itt az örök élet kezdete.
De az erénynek ez az elszakítása a valóságtól és úgyszólván a csil­
lagok magasságába helyezése természetszerűleg nem maradhatott
konfliktusok nélkül. Kétségtelen, hogy az ókor végétől kezdve az eré­
nyességnek ez a magasztos eszménye alakította az európai népek er­
kölcsi felfogását; ámde a tényleges erkölcsi élet mégsem egészen sze­
rinte alakult. A Hegyi Beszéd erkölcsi követelményei csak a magán­
életben voltak megvalósíthatók; mihelyt azonban a kereszténység a
nyilvános élet irányításába is befolyt, az arnor Dei usque ad
contemptum sui et mundi elvét szükségképpen szelídítenie kellett. így
honosodott meg kiváltképpen a nyugati szerzetesség kialakulásával az
erényesség gyakorlásának az a formája, amely a testi élet sanyargatása
helyébe a lemondást és a munkát állította, tehát a merőben érzületi
aszkézist, amely nem követelte és nem is mutatta fel a heroizmusnak
olyan tündöklő példáit, aminőket a kereszténység első századai
szolgáltattak, ellenben sikerült a lelki megigazulás szándékát a külső
világi élettel összehangolnia. Az erkölcsi heroizmus ily módon lassan
és talán észrevétlenül mindinkább kegyességbe ívelt át, a jámbor élet,
amely imádságban, önmegtartóztatásban és jócselekedetek gyakorlá­
sában, de főleg az Egyház iránti engedelmességben nyilvánult, vált az
erényes magatartás eszményévé, miközben pedig az erkölcsiség konk­
rét tartalmát az isteni és a felebaráti szeretet evangéliumi parancsának
és az Egyház nyújtotta kegyelmi eszközöknek gyakorlásán kívül az
ószövetségi tízparancsolat, a platonikus és sztoikus erénytan, az
egyházi jogszabályozás, továbbá az új és még félbarbár népeknek
helyi szokásformái és hagyományai szolgáltatták. S bizonnyal nem
utolsó sorban éppen ez a különböző forrásokból származó erkölcsi
kódex is hozzájárult, hogy a századok folyamán tulajdonképpen az
erkölcsiségnek kettős mértéke alakult ki: az egyik oldalon állt az
aszkétikus morál, amelyet főleg a maga szerzetesi tökéletességében
glorifikáltak, amely azonban nem feltétlen követelmény többé, hanem
csupán „evangéliumi tanács”; a másik oldalon pedig a mindennapi élet
morálja, amelynek irányában töprengés nélkül követték a körülmé­
nyeknek és az egyéni érdekeknek szavát, ugyanakkor mégis fenntartva
a keresztény erkölcsi törvényt. Ennek a kettősségnek azonban előbb-
utóbb múlhatatlanul feszültséget kellett a lélekben előidéznie, mivel
hatása alatt a legönzetlenebb magatartást is az az állandó lelkiismereti
aggodalom gyötörte, hogy nem a pietas és a caritas a forrása, hanem
világi hívságból fakad és viszont az aggályoskodás nélküli cselekvés
is bizonytalanná vált a keresztény tökéletesség eszményének állandó
szemléletében. Érthető, ha ily módon az erényesség glóriája lassan­
ként távolodott az erkölcsi élet égboltján és egyre hidegebb fényt
árasztott, magának az erényességnek gyakorlása pedig mindinkább
puszta félelemből történt és ezért mind nyűgösebbnek és örömtele-
nebbnek tűn fel. Nietzsche, bár a keresztény erkölcsi tanítás
magábanvaló értéke iránt vak volt, sőt történeti szerepét is hamisan
ítélte meg, mégis találóan jellemzi a tényleges erkölcsi életnek ezt az
emberi természetben gyökerező fonák alakulását, amikor annak belső
valótlanná válására utal: Auch redet mán von dér J.iehe zu seinen
Feinden” - und schwitzt dabei.2 Ez természetesen korántsem jelenti
azt, mintha az erényességnek ekkor is, később is ne lettek volna tiszta
és felemelő példái, s e tekintetben nemcsak a nagy szentekre kell
gondolnunk, hanem a kevésbé ismerteknek és névteleneknek hosszú
sorára is, akiknek személyes karizmájuk Krisztus követésében embe­
rileg is kiegyensúlyozott és harmonikus erkölcsi magatartást tett
lehetővé. Nem jelenti azt sem, mintha maga az Egyház nem ismerte
volna fel annak szükségességét, hogy a kinyilatkoztatott erkölcsiség
tartalmát az észbelátáson alapuló erénytannal és a hagyományos,
meggyökerezett népi morállal összhangba hozza, hiszen ez az egysé­
gesítő törekvés a nyugati egyházban már Szent Ágostonnal kezdődik s
azóta máig tart. Ámde az európai kultúrközösségnek, a corpus
Christianumnak széles rétegei - s erkölcsi valóságról szólva elsősor­
ban ezeket kell szem előtt tartanunk - a kettős erkölcsiség uralma alatt
állottak; az Egyháznak pedig az erkölcsi kódex egysége érdekében
kifejtett minden fáradozása a körülmények kényszere alatt végered­
ményben is mindig a tekintélyi elv érvényesítésében csúcsosodott ki.
A keresztény morál tehát, amely a legbensőbb érzületi morálként in­
dult, a kulturális viszonyok alakulása folytán mindinkább merőben
tekintélyi morállá változott; az Egyház, mint a hitbeli megigazulás in­
tézménye, egyszersmind a legfőbb erkölcsi fórum is és ezért tagjainak
széles tömegei, ha nem igazi keresztényi szeretetből s nem is az üd­
vösség elvesztésének félelmében gyakorolják az erényességet, gyako­
rolják az Egyház feltétlen tekintélyének súlya alatt.
Aki az emberi természetet ismeri, e tekintélyi nyomás jelentősé­
gét korántsem fogja lebecsülni. Az erényesség gyakorlását kevésbé
vonzóvá tette ugyan, sőt hatása alatt ez sokszor puszta gátlások ter­
mékénél alig is volt több, mégis ugyanakkor megadta az erkölcsi
kérdésekben szolidáris állásfoglalásnak és ezzel a kölcsönös erkölcsi
ellenőrzés lehetőségét. Nem szabad ugyanis azt hinni, hogy csak a
szeretet teremt szolidaritást; a tekintély talán még inkább teremt, főleg
azzal, hogy erkölcsi közvéleményt alakít, amely az erkölcsi szabályok
követésének helyeslésére és megszegésüknek megtorlására minden­
kor kész. Ezzel, sőt csakis ezzel tudta az Egyház a kebelébe felvett
fiatal népeket civilizálni és az erkölcsiségnek különféle megnyilvá­
nulásmódjait legalább is formailag bizonyos egyöntetűségre hozni.
Ámde megvan ennek a tekintélyi morálnak visszás oldala is. Mert
ahol a tekintélyi tényező elveszti a lelkek feletti hatalmát, ott egyszer­
smind az erkölcsi gátlások is felszabadulnak, s ezzel azután rendsze­
rint velejár a közvélemény megingása és az erkölcsi élet általános
süllyedése is. Ez a bomlási folyamat mindamellett különböző fejlő­
dési jelenségek együtthatásának eredménye is lehet. Magának a te­
kintélyi tényezőnek csorbulása is rendszerint arra vihető vissza, hogy
még korábban új erkölcsi követelmények és formák lépnek fel, ame­
lyek előbb a tekintélyi erkölcs szigorú kötöttségét meglazítják, majd
utóbb az ennek nyomán jelentkező erkölcsi anarchiának igyekeznek
ismét gátat vetni, vagy új értéktáblák felállításával, vagy pedig a ha­
gyományos erkölcsiséggel való kiegyezkedéssel. Az átmenetnek és a
kiegyezkedésnek ezek a korszakai azonban az erkölcsi életre a legve­
szedelmesebbek és legválságosabbak, mivel ilyenkor tulajdonképpen
nem egy, hanem több erkölcs él egyidejűleg egymás mellett a nélkül,
hogy bármelyiknek is egyetemes kötelező érvénye volna, a tekintélyi
gátlások alól felszabadult lelkiismeretet pedig a legnehezebb újra
megkötni.
 2 AZ ÚRISÁG ÉS A BOLDOGULÁS ERKÖLCSE.

Az erkölcsiségnek ez a válsága következett be a középkori életfor­

máknak az újkoriakba való átmenete idején. Az erkölcs újraképződési
folyamata ekkor két irányból is megindult: társadalmi oldalról és az
egyéni lelkiismereti vívódások szülte erkölcsi elmélkedés felől. Már a
középkori társadalmi tagozódás az erkölcsiségnek bizonyos fokú dif­
ferenciálódását idézte elő: a klérus mindenesetre másként gyakorolta
az erényt, mint a nemesi vagy a polgári rend, vagy akár az egyszerű,
földhözragadt nép. Ez a tagozódás tudvalevőleg új erényeket is kifej­
lesztett: a nemesi rend körében a vitézség és a lovagiasság erényeit, a
polgárság körében a szorgalmat, takarékosságot, serénységet, lelemé­
nyességet, s ez azután magának a keresztény jámborságnak is egészen
sajátos típusait hozta létre. Lényegében azonban ez mégis ugyanaz az
erkölcs volt, s amíg az Egyház a maga feltétlen tekintélyével támo­
gatta, a szétágazódás nemhogy válságot okozott volna, sőt az egyes
körökön belül és azoknak egymásközti viszonyában is inkább a szoli­
daritást és a kölcsönös ellenőrzést fokozta. Változás e tekintetben csak
akkor állt elő, amikor a rendi tagozódás elkülönüléssé merevült s ezzel
az erkölcs is, elválva az egyetemes keresztény erkölcsiség törzséről,
amellyel ezután már legfeljebb csak névlegesen, „forma szerint” tar­
totta a rokonságot, partikuláris érdekek és kiváltságok függvényévé
vált. így alakult ki az újkor elejétől kezdve, külső formáiban a közép­
kori keresztény lovagi erkölcs folytatásaként, tartalmában azonban
gyökeresen eltávolodva ettől, az arisztokratikus-udvari erkölcs, amely
mindenesetre bizonyos irányban szigorú megkötést jelentett, de
ugyanakkor a keresztény erkölcsi életszabályozás meglazítását, sőt
átértékelését is. Mert most valóban nem a keresztény szeretet alaperé­
nyén épül fel ez az udvari morál, hanem inkább az óvatos távolság­
tartás képességén. Az a sajátos becsületkódex is, amelyre az arisztok­
ratikus-udvari erkölcs említésekor rendszerint először szoktunk gon­
dolni, amely azonban annak csupán egyik szeletét alkotja, lényege
szerint szintén a távolságtartás „erényének” származéka. Ebből ért­
hető, hogy az erkölcsi megítélés itt úgyszólván egészen a felületre
kerül ki; a látszat a mértékadó tényező és a magatartás helyességét
nem az indítékok tisztasága, hanem a siker határozza meg. Az erény
puszta gesztus, nem pedig állandó belső érzület. A választékos ízlés és
a könnyedség, a szellemesség és a báj az életnek minden körülménye
közt fontosabb a szív nemességénél, az igazságosságnál és az őszinte­
ségnél, sőt az önuralom is, ez az úri alaperény, most inkább a mások
előtt való megjelenésében, mint mindennemű szertelenség hiánya
részesül megbecsülésben, de jól megférhet a mások megtévesztésének
szándékával is. A magatartás esztétikai oldalának ez az erős hangsúlya
némileg ismét a görög ethoszra emlékeztet s e tekintetben valóban
nem véletlen, hogy ez az új, „úri” erkölcsiség a reneszánsz udvaraiban
bontakozott ki először. Tartalmában mégis különbözött ettől, mivel
ugyanakkor a keresztény erkölcs leple alatt jelentkezett, s így tulaj­
donképpen felemás erkölcs volt, sem nem antik, sem nem keresztény:
emebből a szeretet, amabból a tisztelet motívuma hiányzott benne. A
szeretet itt pusztán a hatalom szeretetét jelenti, s mindannak, ami a
hatalom érvényesítésére és külső díszére szolgál; a tisztelet pedig vég­
elemzésben sem önmagunknak, sem másoknak, hanem csupán az Én
és a Te közötti érintkezés formáinak tiszteletét. Ezek a formák most
bizonnyal rendkívüli mértékben kicsiszolódtak és hajlékonnyá váltak,
de velük az egész erkölcsiség elformalizálódott, merő külsőséggé,
környezeti termékké, a szónak legrosszabb értelmében konvencióvá
vált. Nem meglepő, ha ennek az udvari morálnak világos szemű kép­
viselői már egyáltalán nem hisznek az erényben. Nos vertus ne sont le
plus souvent que des vices deguisés (La Rochefoucault).
Az udvari morál tudvalevőleg a XVII. században, a vesztfáliai
béke után élte fénykorát és főleg a francia udvar szolgáltatta a
kódexét. Hatása azonban nemcsak a szűkebb udvari-arisztokratikus
körökre terjedt ki, hanem hovatovább az összes feltörekvő osztályok
és egyének is hozzáidomultak, sőt ez a hatás részben kiágazott magára
az Egyházra is: az úgynevezett jezsuita morál, amely a XVII. század
második felében oly sok vitára szolgáltatott alkalmat, éppen azzal
hívta ki a puritán lelkűek részéről a lazaság vádját, hogy alkuba lépett
ezzel az udvari morállal. A társadalmi fejlődésnek későbbi demokrati­
kus iránya mindenesetre megszorította ennek a morálnak a hatáskörét;
némileg módosította és bizonnyal színtelenebbé is tette; mindamellett
ez a maga vonzóerejét napjainkig sem veszítette el. Nemcsak bizo­
nyos hivatáskörök őrzik, hanem az a tulajdonképpen amorf réteg,
amelyet közönségesen „felsőbb tízezernek”, vagy hangsúlyozottan
„úri társaságnak” (J e monde”) szoktak jelölni, ennek az udvari er­
kölcsnek hagyományaiból, sokszor csökevényeiből él.
Ezzel az udvari-arisztokratikus, vagy világfias morállal egyidejűleg
azonban az újkori társadalomfejlődés az erkölcsiségnek még egy má­
sik típusát is kitermelte. Az újkor eleje ugyanis, mint ismeretes, nem­
csak a modern állam megszületésének ideje, hanem a kapitalisztikus
gazdasági rendé is: mindkettőnek első, úgynevezett korai formája ép­
pen az átmenet korában bontakozik ki. S miként amott a teljhatalmú
uralkodó és ennek udvari környezete, úgy emitt a feltörekvő és va­
gyonosodó városi polgárság lesz az új irányú fejlődésnek hordozója.
Bár ily módon modern állam és kapitalisztikus gazdasági rend s ha­
sonlóképpen az őket hordozó társadalmi rétegek is sokszoros érintke­
zésben, egymás felé térülésben, sőt egymásrautaltságban fejlődnek,
mégis megjelenési formáik más-más szellemről tanúskodnak. Ez a
különbség pedig kiváltképpen az erkölcsi életben szembeszökő.
A sajátos polgári erényesség nem a távolságtartásban nyilvánul,
ami az udvari erkölcsiséget jellemzi, hanem épp ellenkezőleg, az em­
beri különbségek leküzdésében. A keresztényi szeretet indítékát ebben
persze éppúgy hiába keresnők, mint amott; sőt - ahogy újabban több­
ször rámutattak3- inkább a kiváltságosak iránt érzett titkos irigység és
ellenszenv a forrása. Az újkori polgár felfedezi, hogy az emberi
egyenlőség természetjogi elvének érvényesítése a legbiztosabb út a
boldogulásra és a jólétre, mivel ezen az alapon csak annak lehet érté­
ket tulajdonítani, amit az egyén önmaga erejével szerzett. Az emberek
közti különbségek tehát pusztán annak a munkateljesítménynek jogos
következményei, amelyet az emberek főleg a javak termelése és el­
osztása terén kifejtenek. Ennek a munkateljesítménynek pedig megvan
a maga teljesen megfelelő mértéke: a pénz. A polgári morál ezzel sa­
játságos kalkulációban elevenedik meg, amelynek - bármily különö­
sen hangzik is - az a végső eredménye, hogy az erényesség pénzzel
mérhető. Mert ha az erényesség munkateljesítmény, a munkateljesít­
mény pedig pénz, akkor az erényesség is pénz; az erénytelenség pedig
az élhetetlenség, amely nyilvánvalóan „rossz üzleti-ben fejeződik ki.
Nem az érzület dönti el tehát valamely cselekvés értékét, de még csak
nem is a forma, mint az udvari morál körében, hanem csupán a
munka, amely hasznot, kiváltképpen pedig pénzhasznot hajt. Ezzel a
kalkulációval pedig, amely a gazdasági prosperitást és a jólétet nem
eszköznek, hanem öncélnak tekinti, nyilvánvalóan az erények hagyo­
mányos táblájának is gyökeresen meg kellett változnia. Az üzleti koc­
kázat és a vállalkozás szelleme az, amiben most a hajdani férfias bá­
torság erénye jelentkezik; az előrelátó számítás és találékonyság váltja
fel a bölcsességet; a termelés és elosztás racionális megszervezése lép
az igazságosság helyébe; az önuralom pillanatnyi alkalmazkodóképes­
séggé, a becsület a munka és az áru megbízhatóságává válik, a szeretet
pedig az általános legnagyobb jólétre való törekvésben nyilvánul, mert
ahol mindenkinek jó sora van, ott az egyénnek nyilván még jobb a
sora.
Hogy az erkölcsiségnek ez a formája éppen alapjainál és motívu­
mainál fogva nagyon távol esik a keresztény erkölcsiségtől, nem szo­
rul bizonyításra. S mégis, ez a morál is, akárcsak az udvari morál, az
evangélium árnyékába tolakodott, sőt kódexét is innen próbálta iga­
zolni. Már a korai kapitalizmus idejében gyakran találkozunk a va­
gyongyűjtés megokolásában a természetjogi elvnek vallásos átértel­
mezésével: a gazdagság természet, vagyis ész szerint (secundum
naturam i. e. rationem) jogosult, mivel megkönnyíti az erényes életet,
tehát az utána való törekvés Istennek tetsző cselekedet.4 S hogy a
protestantizmusnak, főleg pedig a kálvinizmusnak szelleme a szinte
határtalan munkálkodásnak szigorú követelésével és ugyanakkor az
egész életnek szekularizációjával nemcsak hajlamossá tett erre a pol-
gári-kapitalisztikus életgyakorlatra, hanem éppenséggel elő is segítette
ennek kifejlődését, azt Max Weber és Ernst Troeltsch kutatásai eléggé
megvilágították.5Ez a bibliai jámborságból és üzleti szellemből össze­
szőtt sajátos erkölcsiség, amely eredetileg inkább csak szektárius kö­
rökben (főleg a puritánoknál, pietistáknál, metodistáknál) volt ottho­
nos, s amely a vagyongyűjtést tekintette legfőbb életcélnak, a mellett
azonban a legteljesebb, szinte garasoskodó igénytelenséghez ragasz­
kodott, a XVIII. századtól kezdve azután mindinkább rányomta bélye­
gét a polgári életformára általában. Ettől kezdve öltötte fel az erény az
épületesség jellegét, ami azután azt a későbbi romantikusok és esztéta
lelkek előtt mint „nyárspolgári erényességet” már eleve gyanússá és
ellenszenvessé teszi. De ebből az épületes célzatból úgyszólván oksze­
rűen következett egyszersmind, hogy a derék polgár, egyik kezében a
bibliát fogva, a másikkal üzletet kötve, úgy igyekszik az üzleti hasznot
fokozni, hogy lenyomja a munkabéreket, mert ezzel fokozott egyéni
munkateljesítményre serkent, tehát módot nyújt másoknak is az
erényesség gyakorlására. S innen már csak egy lépés, amikor a biblia
is sutba kerül és nem marad más, csak a munka fokozott irama s az
egymás iránt ellenséges indulatot tápláló kapitalista meg a magát
kizsákmányoltnak érző proletár. Tudvalevő dolog, hogy ezt a fordu­
latot a XIX. század hozta meg, amikor azonban már a kíméletlenebb
zsidó üzleti morál is közrehatott az erkölcsi életforma alakításában.6

3. AZ EGYÉNI LELKIISMERET ÉS AZ ÉSZ

ERKÖLCSE.

Az újkori erkölcsiség újraképződését azonban, mint említettük,

nemcsak társadalmi mozgásfolyamatok hozták létre, hanem jelentős
szerepe volt benne az egyéni erkölcsi eszmélkedésnek is. Közvetlenül
ez az eszmélkedés; is vagy általában a tekintélyi erkölcsiség ellen irá­
nyult is azt más alapokon nyugvó erkölcsiséggel kívánta pótolni, vagy
pedig meghajolva a tekintély előtt, azt csupán más forrásból is iga­
zolni és támogatni törekedett. Az erkölcsi élet megújítását célzó erköl­
csi eszmélkedésnek utóbbi formájával már a későbbi középkorban ta­
lálkozunk, a skolasztika nagy képviselőinél éppúgy, mint a
franciskánus mozgalomban. Tulajdonképpen az átmeneti századok
vallási szektái, de maga a reformáció mozgalma is, a maga utóbb is­
mét szektárius irányba térülő formáival elsősorban szintén az erkölcsi
reform célzatával léptek fel és lényegük szerint egyéni lelkiismereti
küzdelemből és konfliktusból származtak. Ámde ha maguk a
reformátorok az Egyháznak mint legfőbb erkölcsi tekintélynek tá­
madásával kezdték is, és ha megvolt is bennük az a szándék, hogy az
erkölcsiség jegyeit pusztán az egyéni lelkiismeret döntéseiből fakasz-
szák, mégis az a mozgalom, amelyet megindítottak, végezetül ismét a
tekintélyi erkölcsnél kötött ki és ebben legfeljebb az ószövetségi zsidó
törvényt tette hatékonyabbá.7
Egészen más utat járt e tekintetben a filozófiai erkölcstan, amely a
tekintélyi morál támogatásával kezdte és ettől mindinkább eltávo­
lodva, végül az autonóm erkölcsiség követelésében jutott nyugvó­
pontra. Néhány szóval ezt a fejlődést igen nehéz jellemezni, nemcsak
mert különböző irányokra ágazott szét, hanem mert alakulását a vallá­
sos és a társadalmi morál is befolyásolta, mint ahogy viszont maga is
kihatott ennek fejlődésére. A közfelfogás szerint az újkori erkölcsi
elmélkedés általában racionális jellegű, tehát az erkölcsi élet szabályo­
zását ésszerű felismerésre, kritikai belátásra alapítja. Kétségtelen,
hogy az érdeklődés homlokterében ez a racionális irányú erkölcstan
állt, és ez a körülmény főleg abból magyarázható, hogy az újkori
erkölcsi eszmélkedés a sztoikus etika recepciójával kezdődik. Az
úgynevezett természetes erkölcstan, amelynek első képviselői,
Montaigne és Charron, már jellemző módon az erkölcsiségnek a
vallástól való függetlenségét hirdették, sztoikus eszmék hatása alatt
alakult ki és a XVII. századtól kezdve a legszorosabb kapcsolatban
fejlődött tovább a jog, a társadalom, az állam és a vallás természetes
elméletével. Mindezek a „természetes” szellemi tudományok az ész
autonómiájának elvére épültek. Az az elgondolás érvényesült bennük,
hogy a mindnyájunkban közös lumen naturale egyéni és társas maga­
tartásunk számára a változó kultúrformáktól független törvényeket,
szabályokat, elveket fedeztet fel velünk, amelyek - ha nem is tartal­
mukban, de mindenesetre eredetükben - különböznek a kinyilatkoz­
tatás, tehát a lumen revelatum révén megismertektől. Hozzájuk
igazodva felszabadulunk a hagyományos kötöttségek alól és pusztán
az észrendre alapítjuk erkölcsi, jogi, politikai, gazdasági, sőt vallási
életünket, ez az észrend pedig egyszersmind a természet rendje is. A
ratio sive natura elve alapján alkottak ezek a „természetes” tudomá­
nyok sajátos összefüggő rendszert, éppúgy átalakítva ezzel az egész
modern szellemi világ képét, mint ahogy a vele egyidejűleg kibonta­
kozó modern mechanisztikus természettudomány átalakította termé­
szeti világképünket és egyúttal magát a természetet is.8 Ezen a
rendszeren belül azonban a természetes erkölcstan is pontosabban
tekintve különböző irányban fejlődött. Voltak mindenesetre olyan
képviselői is, akik az erkölcs észbeli igazolásának útját pusztán a
kinyilatkoztatott erkölcsiség megerősítésére igyekeztek felhasználni,
de ezek hatása aránylag szűkebb körre terjedt. A többség ellenben
inkább a vallás-, sőt metafizikamentes erkölcstan felé tájékozódott,
így főleg a francia felvilágosodás írói, élükön Pierre Bayle-lel, aki
még tiszta logikai evidencián nyugvó erkölcstanra törekedett és végül
a szenzualistákkal, akik azt már a kísérleti fizika módjára vélték
megszerkeszthetőnek (mint pl. Helvétius: fairé une morálé comme une
physique expérímentale).
Ezen a természetes szellemi tudományok rendszerébe illeszkedő
racionalisztikus ízű erkölcstanon kívül azonban az újkori erkölcsi
elmélkedés az erkölcsiségnek érzelmi forrásait is felfedezte. Már a
moralista Pascal a szív rendjéről (ordre du coeur) beszél az ész
rendjével szemben; Shaftesbury és az ő nyomdokain járó angol morál­
filozófusok erkölcsi ízlésből (morál sense) fakasztják az erkölcsiséget;
Hume és Smith Adám a társas ösztönökben, a személyes rokonszenv
élményeiben keresik a gyökereit, Rousseau pedig nemcsak az érzelmi
morál szószólója, hanem magát a ratio sive natura elvét is „érzelme­
sei”, bensővé teszi, szubjektiválja: szerinte a természet nem valami
kívülről hozzánk szóló, ésszerű, vagyis egyetemes és változhatatlan
törvények rendje, hanem inkább az emberiség elvesztett paradicsoma
s a morál éppen a bennünk élő, olthatatlan vágyódás utána. Felfogás­
beli egyöntetűségről mindamellett itt is éppoly kevéssé beszélhetünk,
mint a tiszta racionális erkölcstan körében, sőt a különbségek
számottevők. Az emocionális erkölcstan is legelőbb teológiai, majd
metafizikai célzattal lépett fel: az előbbit Pascal, az utóbbit
Shaftesbury képviselte. Ámde az érzelmi erkölcsnek éppen szubjek­
tivebb jellegéből szinte önként következett, hogy az elmélkedés erre a
szubjektív forrásra támaszkodva mindinkább merőben pszichológiai
irányba tért: Hume erkölcstana már ezt a fordulatot jelenti,9 Rousseau
pedig tudvalevőleg az egész erkölcsi életet és ennek valamennyi
kérdését éppenséggel a történeti fejlődés szemszögéből tekinti. Ahogy
tehát a racionális erkölcstan végeredményben természettudományi
jelleget öltött, úgy az emocionális erkölcstanban hovatovább teljes­
séggel a pszichológiai és történeti szemléletmód érvényesült, ezzel
pedig éppúgy eltávolodott a vallási, sőt a metafizikai alapoktól is,
mint amaz. Az erkölcsi megismerésnek különböző irányai ilyenfor­
mán hatásukban összetalálkoztak, mivel egyaránt a morál
„szekularizációját” idézték elő.
Ez a szekularizáció azonban ugyanakkor az erkölcsiség tartalmi
meghatározásában is bekövetkezett. Az elméletek e tekintetben inkább
megegyeznek, mint az erkölcsi megismerés kérdésében, bár eltérések
itt is megállapíthatók. Az általános felfogás a boldogságban kereste az
erkölcsiség tartalmi jegyét, majd az ésszerűség megnyilvánulását látva
benne, mint a természetes erkölcstan hívei, majd pedig a szépség
színeit és varázsát, mint Shaftesbury és iskolája. De épp az erkölcsnek
ebből az utóbbi, esztétikai értékeléséből folyt, hogy itt a boldogság
mindinkább a tökéletességnek, az emberi lét teljességének,
perfekciójának, az egyéni erők és képességek kiegyensúlyozott
kibontakozásának és harmóniájának eszményévé alakult, bár másfelől
nem hiányzott a merőben hedonisztikus magyarázat sem, amely a
boldogságot, mint az emberi magatartás célját az érzéki élvezetekben
merítette ki. Ez az egyéni boldogság-eszmény azután a felvilágosodás
íróinál mindinkább szociális jelleget öltött; az ésszerűség mellé az
erkölcsiség tartalmaként a felvilágosodásnak másik vezető eszméje, a
humanitárius szempont került és ezzel az erkölcsiség egyre korlátla-
nabbul a hasznossági irányba térült. Az erkölcsiség célja és egyúttal
mértéke a minél szélesebb rétegeknek minél nagyobb boldogsága: the
greatest happiness o f the greatest number (Bentham).

4. ÁLLAMMORÁL.

Az erkölcs elméleti megalapozásának e különböző kísérletei

szükségképp kihatottak, magára az erkölcsi életre is. Közvetlenül
azzal, hogy tudatossá tették annak egységtelenségét. Mert egységről
ekkor már valóban nem lehetett többé szó. A keresztény morál fele­
kezetire bomlott szét, ez viszont az udvari és a polgári morál sajátos
irányai és átmenetei szerint alakult; bennük alapjában összeférhetetlen
célok tudatosítás nélkül éltek egymás mellett, vagy pedig megalkudtak
egymással, ami az érzékenyebb lelkiismeretűek számára szükségképp
konfliktus forrása volt. Ebből a szempontból az erkölcsi elmélkedés­
nek az a törekvése, hogy az erkölcsiségnek valamilyen egységes ala­
pot keressen, úgyszólván tünetszerű arra, hogy az összeférhetetlen­
ségre ráeszméltek s azon segíteni akartak. Ámde akár az ész autonó­
miájának elvi alapjára helyezkedett ez az elmélkedés, akár a pszicho­
lógiai vagy a szociális szempontot érvényesítette, mindenképpen csak
újabb meg újabb oldaláról tette kérdésessé magát az erkölcsiséget,
anélkül, hogy bármi tekintetben végérvényes vagy csak némileg is
megnyugtató megoldást adott volna. Ezzel pedig - s ebben mutatkozik
az elmélkedésnek második kihatása az erkölcsi életre - még csak
jobban felkavarta az erkölcsi közvéleményt. A helyzetet, amely ilyen­
formán - főleg a XVIII. század folyamán - kialakult, találóan szokták
összehasonlítani a Szókratész-előtti korszakéval. Miként akkor a
szofisztika kritikája ásta alá a hagyományos erkölcsiséget, úgy most is
a filozófia hinti el a bizonytalanságot az erkölcsi életben, egymásután
meglazítva vagy éppenséggel eltépve azokat a szálakat, amelyekkel ez
a tekintélyi morállal még összefüggött. Nem csodálható, ha ennek
következtében éppen a „filozófiai század” volt az, amikor az erényes­
ségnek úgyszólván végleges hitelvesztése bekövetkezett. A léha
elméskedés, amellyel Voltaire-t illették, vakbuzgónak nevezve őt,
mert deista ( Voltaire est bigot; il est déiste), majdnem e kor erkölcsi
közvéleményét is kifejezi: aki természetes morált hirdetett vagy csak
az erény lelki gyökereit felfedni igyekezett, azt hovatovább álszentes-
kedőnek tekintették. Érthető, hogy ily körülmények közt maguk a
filozófusok is valamilyen tekintélyi alapot kerestek, amellyel ez az
eresztékeiben megingott erkölcsi élet újra megköthető. S itt mutat­
kozott az etikai elmélkedésnek - a bomlási folyamat tudatosítása és a
közvélemény nyugtalanítása mellett - harmadik kihatása az erkölcsi
életre, mindannyi között a legfontosabb. Mert ennek a tekintélyi
erkölcsiségnek hordozójaként úgyszólván kínálkozott az ezidőtájt
fénykorát élő abszolutisztikus állam. Már Hobbes az államban látja a
végső erkölcsi fórumot. Az állam „Leviathán” ugyan, tehát nem
valami magas erkölcsi eszmény, de az ember, aki természeti állapo­
tában embertársának farkasa, csak benne szoktatható rendre és tisz­
tességre s tehet szert bizonyos jólétre azzal, hogy ösztönös szabad­
ságáról részben lemondva s másokkal mintegy szerződésszerűleg
társulva, közakaratot teremt, amely ettől kezdve azután valósággal
személyes hatalomként működik. Az állam törvényei ennek a köza-
karainak kifejezései s ezek határozzák meg, hogy mi a jó és rossz. S
általánosságban ugyanezt a felfogást vallják később Spinoza és Locke,
a francia és a német felvilágosodás képviselői, sőt részben maga
Rousseau is, mindinkább arra törekedve, hogy az államot mint jóléti
intézményt erkölcsileg is igazolják és ily módon lehetőséget biztosít­
sanak benne az egyéni szabadságjogok érvényesülésének.
Ez az összeegyeztetési kísérlet persze súlyos ellentmondásokat
rejtett magában. Az egyéni lelkiismeret erkölcsi döntéseit ugyanis az
állam csakis mint hatalmi állam helyettesítheti; az egyéni lelkiismereti
szabadság biztosítására viszont az állam csak mint jogállam képes. A
jogállamra törekvés kétségkívül megvolt, erről tanúskodik éppen az
igazságosság alapján való jogelosztás elvének érvényesítése; de
ugyanakkor ez a törekvés a hatalmi állam formáiban jelentkezett: az
állam egyszersmind az erkölcsiség mértéke. Vagyis hatalom és jog
nem kapott kielégítő megoldást, mégpedig azért nem, mert az állam itt
mint a „közakarat” kifejezése tényleges szükség terméke, de egyúttal
az erkölcsi szabályozás tényezője is, tehát a valóságnak és a normatí-
vumnak, a tekintélyi hatalomnak és az egyéni önrendelkezésnek
szempontjai különbözetlenül összefolytak. Mindezek az ellentmon­
dások a francia forradalomban váltak nyilvánvalóvá, amely élni pró­
bálta az állammorált úgy, ahogy a filozófusok elméletileg megszer­
kesztették. Hogy minő sikerrel, untig ismeretes. De ettől kezdve az ál­
lam, az életnek és a kultúrának egyre újabb meg újabb területére
terjesztve ki hatalmi körét, az erkölcsi életet is mindinkább behálózta
szervezetével, azt úgyszólván ennek függvényévé tette, ezzel pedig az
erkölcsiség kérdéseit legnagyobb részben a jogi, társadalmi, sőt
gazdasági oldalra tolta át.10
A XIX. század ezt a sok tekintetben kétes értékű örökséget vette
birtokába. Erkölcsi formáit, amelyek ez idő szerint jórészt még a mi
formáink is, épp azért szoktuk bonyolultaknak nevezni, mert nemcsak
évezredes tapasztalás és hagyományos erkölcsi megkötések élnek bennük
tovább, hanem az újkori erkölcsiség differenciált irányai, kísérletei és
eszméi is; tehát a kinyilatkoztatott morál mellett az udvari morál, a
felekezeti színezetű mellett a polgári morál, a filozófiai belátáson alapuló
mellett az állammorál s mindezek nemcsak elkülönülve vagy egymást
úgyszólván rétegszerűen elborítva, hanem kölcsönös átmenetekben,
gyakran keveredve egymással. A század folyamán ezeket a különböző
elemeket mindenesetre sikerült úgy összeötvözni, - habár csak külszínre is
-, hogy az a század erkölcsi életének bizonyos mértékig egységes jelleget
adott; mégsem annyira, hogy ezzel későbbi felbomlásának is elejét lehetett
volna venni. Ennek a bomlási folyamatnak ma vagyunk éppen tanúi. Elő­
idéző okai közt bizonnyal egyéb körülmények is szerepelnek, nemcsak
erkölcsiek. De a bomlás jelenségét csak akkor érthetjük meg, ha legalább
nagy vonásokban ismerjük azt, ami felbomlott, tehát a XIX. század
erkölcsiségének sajátos szerkezetét.
 JEGYZETEK
(I. A mai erkölcsünk hagyományos rétegei.)

1 így m ár Homérosznál az agg Phoinix azzal iparkodik Akhilleusz szívére hatni, hogy emlékezteti rá: ő
tanította uú0cov t e pr|Tf|p' Et]Evai irpr|KTf|pá t e Épycov beszédmondásra és tettek végrehajtására (II.
IX. 443.). S ugyancsak az erkölcsi versengésre nézve: aiÉv ápicsTEÚEiv Kai
ÜTTEÍpoxov ÉuuEvai áAAcov mindig elsőnek lenni és másokat felülmúlni (II. VI. 208.). L. erről bővebben
W erner Jaeger: Paideia. Die Formung des griechischen Menschen. I. Berlin-Leipzig, 1934. W. de
Gruyter c. művében, amely az antik erkölcs történeti kifejlődésére nézve is elsőrangú fontosságú
forrásmunka, továbbá a szerzőnek A platonista Cicero című akadémiai értekezésében, Budapest, 1942.
M. Tud. Akad. 13. sk. p.
2 F. Nietzsche: Zűr Genealogie dér Morál I. 14. (Taschenausg.VIII. 330. p.)
3 V. ö. M ax Scheler: Das Ressentiment im Aufbau dér Morálén. (Vöm Umsturz dér Werte. 2. kiad. I.
1923.) - W em er Sombart: Dér Bourgeois. 3. kiad. M ünchen-Leipzig, 1913. Duncker & Humblot. -
Bernhard Groethuysen: Die Entstehung dér bürgerlichen Welt- und Leben-sanschauung in Frankreich. I­
II. Halle a. S. 1927.
4 V. ö. W emer Sombart i. m. 282. sk., 307. sk. pp.
5 M ax Weber: Die protestantische Ethik und dér Geist des Kapitalismus. (Gesammelte Aufsatze zűr
Religionssoziologie. I. köt. 1922. 17. sk. pp.) M agyar fordítása, „A protestáns etika és a kapitalizmus
szelleme“ cím en 1924-ben jelent meg. - Em st Troeltsch: Die Soziallehren dér christlichen Kirchen und
Gruppén. (Ges. Schriften I. köt. 1922.) - Fritz Jellinek: Die Krise des Bürgers. Zürich, 1935. Európa
Verlag. - V. ö. Paul Yvon: Les crises de la morálé et de le moralité dans 1 ’h istoire de la civilisation et de
la littérature des Anglo-Saxons. Paris, 1937.
6 A polgári boldogulás erkölcsének mai életünkben való érvényesülését és egyúttal ennek korlátait is
kimutatja Eduárd Spranger: Wohlfahrtsethik und Opferethik in den Weltentscheidungen dér Gegemvart c.
finom szellemű tanulmányában (= Volk, Staat, Erziehung. Gesammelte Reden und Aufsatze. Leipzig,
1932. Quelle u. M eyer 107-134. p.) Különösen pszichológiai szempontból igen figyelemreméltó ebben az
a mélyen emberi és keresztény megállapítása, hogy a boldogulás és az áldozatosság ethosza kölcsönösen
feltételezi egymást: Denn kein Glück ist ohne Beschrankung, kein Opfer ohne Beziehung a u f
Lebensförderung und ohne eigentümliche Beseligung (i. m. 113. p.). Vajon nem a humánus erkölcsiség
végső foglalata ez, antik és m odem értelmében egyaránt?
7 így kiváltképpen a kálvinizmus. - V. ö. W ilhelm Dilthey: Weltanschauung und Analvse des Menschen
seit Renaissance und Reform a ti on. (Ges. Sclir. II. Bd. 1929. 229. sk. pp.)
8 V. ö. Dilthey: Das natürliche System dér Geisteswissenschaften im 17. Jahrhundert (i. m. 90. sk. pp.).
9 Pszichológiai elemzéssel az erkölcsi elmélkedés terén kétség kívül m ár korábban találkozunk, főleg az
ösztönökre és szenvedélyekre vonatkozólag. Akik a szenvedélyek romboló hatásának valamiképp gátat
vetni törekedtek, itt is elsősorban a sztoikus erkölcstanban kerestek eligazodást. M ár Descartes értekezést
ír a szenvedélyek természetéről, félreismerhetetlenül elárulva ebben a sztoikus hatást: az észnek kell
uralkodnia a szenvedélyeken. Hobbes nemcsak az összes szenvedélyeket, hanem egyáltalán az emberi
életnek valamennyi megnyilvánulását egyetlen alapszenvedélyre, az önzésre vezeti vissza, természeti
törvényt pillantva meg ebben, s ugyanilyen kíméletlenül és illúziómentesen szemlélik az emberi életet
általában a francia moralisták is. Spinoza viszont abból a belátásból indulva ki, hogy az ész magában véve
a szenvedélyekkel szemben tehetetlen és szenvedély csak szenvedéllyel küzdhető le, magát az észt is
szenvedélyesíteni törekszik (amor intellectualis). Mindebben azonban a pszichológiai szempont nem az
erkölcsi megismerés módszeres elve, hanem inkább csak a gyakorlati életismeret és életalakítás eszköze.
Hume kezdeményezése ettől lényegesen különbözik.
111 Ld. Alfréd Vierkandt: Machtverhaltnis und Machtmoral. Berlin, 1916. Reuther u. Reichard (Philos.
Vortr. d. Kantgesellschaft. 13.), továbbá Friedrich Meinecke: Die Idee dér Staatsraison in dér neueren
Geschichte. Berlin, 1924. Oldenbourg, s ennek bírálatát Julius Bindertől: Staatsraison und Sittlichkeit.
Berlin, 1929. Junker u. Dünnliaupt (Sonderhefte d. Deutschen Philos. Ges. 3.). - V. ö. ezekkel: Komis
Gyula: A kultúra mint államcél (A kultúra válsága. Budapest, 1934. Franklin, 118-143. p.), és H. Freyer:
Etika és politika. (Nagy Frigyes „AntimachiaveF’-je.) Ford.: M átrai László, Athenaeum. 26. évf. 1940.
225-237. p. ’
 II. A POLGÁRI ERKÖLCS.

1. TÁRSADALOM,
NEMZÉDÉKEK, INTÉZMÉNYES FORMÁK.

A XIX. századot általában a polgári morál fénykorának szoktuk te­

kinteni. Kétségtelen, hogy a század folyamán mindinkább a francia
forradalom óta anyagi jólétben, műveltségben, tekintélyben és hata­
lomban egyaránt meggyarapodott polgárság szabja meg az erkölcsi
élet uralkodó formáit. S ez a polgárság már nagyobb számarányánál és
a társadalom egészében elfoglalt helyzeténél fogva, de mint a kor
divatos szabadelvű-demokratikus eszméinek hordozója és legtöbb
helyütt a politikai hatalom birtokosa is, természetszerűleg egyre széle­
sebb rétegekre nyomja rá sajátos életformáját. Alsóbb és felsőbb
osztályok e tekintetben egyaránt megérzik a hatását és akarva, nem
akarva hozzá igazodnak.
Ámde a polgári életfelfogásnak és erkölcsnek ez a térfoglalása
egyáltalán nem folyt le egyenletesen. Már a polgárságnak mint osz­
tálynak előretörése sem történt mindenütt egyszerre és azonos ütem­
ben. Ennek általában gazdasági feltételei voltak s kiváltképpen a
kapitalizmus fejlődésével függött össze. A kapitalisztikus gazdálko­
dási rend pedig a hollandusoknál és az amerikaiaknál korábban alakult
ki, mint az angoloknál, ezeknél viszont ismét korábban jelentkezett,
mint a franciáknál vagy a németeknél, sőt egyes népek körében - így
tudvalevőleg nálunk is - aránylag későn, tulajdonképpen csak a XIX.
század utolsó harmadában vert gyökeret. De épp e miatt a szoros
összefüggése miatt, amelyet a gazdasági élettel mutatott, a sajátos
polgári erkölcsiség is szinte természetesen nemzeti különbségeket
öltött s ahol későbben alakult ki, ott a történeti fejlődésnek újabb
tényezői is meghatározták szerkezetében. E mellett a XIX. századi
polgárság soha és sehol sem alkotott egységes és homogén réteget,
még kevésbé szervezett vagy zárt osztályt, mint a rendi társadalom
korában, hanem határai minden irányban erősen szétfolynak. A
plutokrácia éppúgy a keretébe tartozik, mint a legtöbbször
vagyontalan, de állandó javadalmazású hivatalnoki rendből és a
szabad szellemi foglalkozásúakból álló úgynevezett „művelt közép­
osztály” vagy pedig a szerényebb vagyonú, sokszor éppen csak
munka- és megélhetési lehetőségében biztosított kispolgárság. Tehát
magán a polgárságon belül is számottevő rétegződés állapítható meg,
ami azután nemcsak további átmenetekkel válik még változatosabbá,
hanem ismét országok szerint is más-más arculatot mutat.1
Ennek következtében azonban a polgári erkölcsiség megnyilvánu­
lásának formái is sokszor felettébb eltérők. A nagytőkés, ennélfogva a
termelőeszközöknek is birtokában levő réteg (tehát a tulajdonképpeni
„burzsoázia”) általában a történeti arisztokráciához igazodik a maga
életstílusában és sokszor házassággal is szorosabbra igyekezvén fűzni
vele való kapcsolatát, elsajátítja életfelfogását, szokásait, értékeléseit,
de ugyanakkor ismét át is alakítja a maga sajátos profitmorálja szerint.
A polgári középréteg pedig, amely átlag azonos színvonalú művelt­
sége révén leginkább alkothatott volna - legalább is Európában -
homogén réteget, részben elpolgáriasodott nemességből, részben
pedig a polgárságnak abból a köréből alakulván, amely főleg a
közigazgatásban elfoglalt hivatali helyzeténél fogva állandó érintke­
zésben állt a nemességgel, tőle befogadtatott, sőt esetleg nemesítést
kapott közszolgálataiért, maga is az úri morálnak, a „politesse
mondaine^-nék kívánalmaihoz alkalmazkodik. Ámde többnyire
vagyontalan lévén, ez a körülmény nemcsak társadalmi helyzetének,
hanem életszokásainak és erkölcsének is sajátosan határozatlan,
ingatag, sőt erjedő jelleget adott: a nagytőkés burzsoáziával szemben
ellenszenvvel viseltetik, származása miatt az arisztokrata körben
valójában gyökértelen, a kispolgárságot pedig műveltsége alapján
mint szűköset lenézi. Ebből a bizonytalan és feszültséggel teli
léthelyzetből alakul ki a XIX. század sajátos intellektuális embertí­
pusa, jellemzően intellektuális erkölcsiségével, amellyel majd az
egyházhoz kapcsolódik, majd az állammorál letéteményesének érzi
magát, majd politikai, társadalmi vagy világnézeti mozgalmak szószó­
lójául szegődik, majd pedig egészen radikális utakra tér. S mindezek
mellett ott van még ebben az intellektuális polgári rétegben a be nem
érkezetteknek nem jelentéktelen csoportja, azoké, akik sem hivatali,
sem szabad pályán nem tudnak vagy nem is akarnak érvényesülni,
mert szánalmasan kicsinyesnek, főleg pedig hazugnak érzik a polgári
életkörülményeket. Ez az úgynevezett bohémé pedig, kezdetben
inkább csak a „kifütyült” írók, művészek és könnyűvérű diákok társa­
sága, idővel nemcsak külön társadalmi kategóriává nőtt, hanem sajátos
morált is jelentett: kötetlen, sokszor egy kissé cinikus életszemléletet,
amelynek követői éppenséggel a korlátoltságnak és nevetségességnek
megbélyegzésére alkalmazták a polgári jelzőt, bár ugyanakkor mégis
fenntartották kapcsolatukat ezzel a megvetett polgári világgal.2 így
valóban a szó szoros értelmében „félvilági” morál ez, mivel a polgár­
sággal szemben megnyilvánuló ingerültsége ellenére is csak a polgári
lét alapján és ennek keretében lehetséges; szocialista társadalomban a
bohémé el sem volna képzelhető. S ismeretes, hogy ez a fajta morál a
maga játékos ízével és szabadosságával nemcsak állandó vonzóerőt
gyakorolt a rendezett polgári viszonyok közt élők széles rétegeire,
hanem nagymértékben hatott az erkölcsi élet alakítására is. Legelőbb a
nagytőkés polgárság kacérkodik vele, részben átvéve a bohém élet­
szemléletet és szokásformákat, később közvetve (leginkább az iroda­
lom révén) ki-kiütközik azoknak magatartásában is, akik hagyomá­
nyaiknál vagy hivatásuknál fogva eredetileg egészen távol álltak tőle.
Jelentőségre azonban főleg azzal tett szert, hogy a század második
felében az írók erkölcsi-társadalmi kritikájukat kiváltképpen ennek a
morálnak alapján gyakorolják.
S végül a polgári osztálynak számban legjelentősebb rétege, a
kispolgárság nemcsak társadalmilag, hanem erkölcsileg is bomladozó
alakzatot mutat. A század kezdetén kétségkívül ez a réteg őrzi meg
legjobban a kora-kapitalisztikus korszak polgári erényeit, a szorgal­
mat, takarékosságot, mértékletességet, józan előrelátást, pontosságot
és megbízhatóságot, tehát tulajdonképpen a régi céhi erényeket. Ámde
a század előrehaladtával itt is mélyreható átalakulás és széttagozódás
megy végbe. A kispolgárságnak azok az elemei, amelyek gazdasági
siker vagy művelődés alapján emelkedőben vannak, természetszerűleg
igyekeznek hozzáhasonulni új társadalmi környezetükhöz, a nagytő­
kés polgárságnak vagy a hivatali, esetleg más szabad szellemi foglal­
kozási ágnak erkölcséhez. Viszont azok, akik továbbra is kispolgári
életkörülményeik közt ragadnak, mások emelkedésének látványától
ösztökélve sokszor már a magasabb társadalmi rétegek vagy csoportok
szokásainak, külső viselkedésformáinak puszta átvételét is társadalmi
emelkedésük bizonyítékának vélik, vagy legalább is ezzel az átvétellel
az emelkedés látszatát igyekeznek kelteni. Ennek pedig nyilván elma­
radhatatlan következménye az, hogy mindinkább elhagyják saját
csoportkötelékük egyszerűbb és igénytelenebb erkölcsét, mint régi,
elnyűtt köntösből kivetkőznek belőle. A kispolgári erkölcsiség kötött­
ségének ez a meglazulása azonban nemcsak a felfelé törekvés kísérő-
jeként jelentkezik, hanem ugyanakkor lemenő irányban is megállapít­
ható. Ismeretes, hogy a század folyamán egyre nagyobb arányokat
öltő indusztrializálódás következtében éppen a kispolgárságnak széles
tömegei elvesztették korábbi gazdasági alapjukat és a proletariátus
életszínvonalára süllyedtek, vagy maguk is elproletarizálódtak. Ezzel
pedig erkölcsi felfogásuk és magatartásuk módja is gyökerestől
megváltozott. A régi polgári kötelék erkölcsi ellenőrzése alól felsza­
badulva vagy a tömeglét névtelenségében olvadtak fel, vagy pedig új
csoportkötelékbe, az öntudatos proletariátusba tagozódtak bele s ezzel
már merőben más, a polgárival szemben éppenséggel ellenséges morál
hatása alá kerültek.
S végül mindezeken a társadalmi és gazdasági feltételeken kívül
nem mellőzhető az a tény sem, hogy a század három nemzedék
egymásutánját jelenti, s ezek közül mindegyik tulajdonképpen már
más-más szellem kifejezője. A szentszövétség korának embertípusa
kétségkívül más polgártípus is, mint a forradalmak koráé, vagy mint a
századvég kiábrándult polgára. De még ha nagyjából azonos jellegű­
nek tekinthetnők is a század szellemét, akkor is maga a társadalmi
mozgás folyamata helyzeti eltolódásokat idézett elő a nemzedékvál­
tásban. A korábbi századok ezirányú stabilitása mindenesetre ritka. Az
első nemzedék talán még szűkös kispolgári viszonyok közt él, a másik
hivatali vagy szabad szellemi pályán működik, a harmadik pedig
esetleg már a nagytőkés réteg körébe tartozik. Sőt a hirtelen, ugrás­
szerű emelkedés is elég gyakori, főleg ott, ahol a bürokráciának
csekély szerepe van a társadalom életében, vagy ahol a műveltséghez
kötött jogosítás nem jelent egyszersmind társadalmi minősítést is,
mint például Angliában vagy Amerikában. Előfordul persze az ellen­
kező irányú folyamat is: az első nemzedék mint nagytőkés kezdi, a
harmadik nemzedékben pedig elszegényedve, mint szellemi vagy
éppen ipari proletár végzi. A valóság e tekintetben mindenesetre
sokkal változatosabb, semhogy egy-két ilyen átmenetnek megjelölé­
sével ki lehetne meríteni. Az erkölcsiség megnyilvánulásának formáit
azonban természetszerűleg ez a nemzedékhullámzás is állandóan
módosítja, ez a módosulás pedig főként akkor szembetűnő, ha
egyszersmind társadalmi átrétegeződéssel jár együtt. Mert hiszen
minden felfelé vagy lefelé tolódott nemzedék nemcsak a saját nemze­
dékének szellemét képviseli s nemcsak alkalmazkodik annak a ré­
tegnek hagyományos erkölcsiségéhez, ahová beletagozódik, hanem
mindig magával hoz valamit - neveltetése vagy családi kapcsolatai
révén - a korábbinak életszemléletéből és szokásaiból is.
A polgári erkölcs ily módon valóban nem oly egyszerű és
egyértelműleg megfogható, úgyszólván szilárd testű képlet, mint
ahogy első tekintetre látszik, s ahogy közönségesen véljük, hanem
inkább bonyolult, a mellett folytonosan változó és szétfolyó jellegű.
Ezért akik a XIX. század polgári erkölcséről beszélnek, rendszerint
nem is erre a nehezen meghatározható, egy kissé légnemű erkölcsi-
ségre gondolnak, hanem inkább azokra az intézményes formákra,
amelyekben ez a morál mintegy lecsapódott. A házasságnak és a
családnak, a nevelésnek és a higiénének, a tulajdonnak és a munkának
intézményes szabályozásában tulajdonképpen mindenkor erkölcsi
elvek és követelmények fejeződnek ki. Ha ez a szabályozás lényegé­
ben magánjogi jellegű is, éppen a szervezett hatalom alapján, amely
érvényesítését biztosítja, mindig a valóságosan vagy akár csak névle­
gesen is uralkodó társadalmi rétegnek erkölcsi felfogása olvasható le
róla. Mivel pedig a XIX. század folyamán kiváltképpen a francia
forradalomban kivívott polgári szabadságelvek érvényesültek ebben a
magánjogi kódexben, érthető, ha ennek következtében úgy szoktunk
erre tekinteni, mint a polgári erkölcs kifejezésére. Holott kétségtelen,
hogy az erkölcsi életnek ebben az intézményes szabályozásában nem
csupán a sajátos polgári morál tükröződik vissza, hanem ennél részben
többet, részben kevesebbet tartalmaz. Többet, mert a vallásos kultusz­
bán és a filozófiai spekulációban gyökerező követelményeken kívül
(aminő például a humanitás elvének érvényesítése) még más társa­
dalmi rétegek erkölcsét is felöleli, ami kitűnik már a polgárnak ettől
kezdve meghonosodó jogi meghatározásából is: a polgár egyértelmű
az állampolgárral. Ha ebben a megfogalmazásban bizonnyal az a
törekvés nyilvánul is meg, hogy a polgári felfogás tétessék az erköl­
csiségnek egyetemes mértékévé, mégis magának az erkölcsi valóság­
nak intézményszerű megszervezése csakis a más rétegek és életkörök
morális követelményeinek egyidejű figyelembevételével volt lehetsé­
ges. Sőt éppen ez az egyetemes célzat tette szükségessé, hogy az
intézményes formák a nemesi morálnak éppúgy megfeleljenek, mint a
proletármorálnak vagy a parasztmorálnak. Ugyanakkor azonban ez az
intézményes megszervezés kevesebbet is tartalmaz a sajátos polgári
morálnál, mivel - mint minden intézményszerű megszervezés -
sokkal nehézkesebb és durvább, semhogy kiterjeszkednék a polgári
erkölcsiségnek éppen a társadalmi és gazdasági feltételekből adódó
bonyolult elágazódásaira és finom árnyalataira is. Ebből azonban
nyilvánvalóan az következik, hogy a sajátos polgári morált, ahogy a
XIX. században érvényesült, a jogi-intézményes oldaláról sem lehet
egyértelműleg és kimerítőleg megfogni.
A helyzet tehát csakugyan zavarba ejtőnek látszik. Ha társadalmi­
gazdasági oldaláról próbáljuk a polgári erkölcsöt a maga sajátos
mivoltában megközelíteni, szétfolyik kezünk között; viszont ha intéz­
ményes formáiban keressük fel, ezek túlságosan tágnak vagy szűknek
bizonyulnak. Mégis ennek a morálnak is megvan a maga sajátos
bélyege. Erre mindnyájan ráismerünk azokban az emlékekben, ame­
lyekben a század folyamán kifejeződött, és ráismerünk részben ma is
élő hagyományaiban, esetleg éppen e hagyományok halódásában. Ezt
az egységes bélyegét azonban nem gazdasági-társadalmi, de nem is
 AZ E G Y É N I Ö N R E N D E L K E Z É S ELVE

jogi-intézményes, hanem csupán eszmei irányból tudjuk megfogni.

2. INDIVIDUALIZMUS.

Eszmei tekintetben a XIX. század polgári erkölcsét főleg három

vonás tünteti ki. Ezek között az első s kétségkívül leginkább szem­
beszökő az individualizmusa. Az erkölcsi individualizmus bizonnyal
nem csupán a XIX. századnak és itt is éppen a polgári életformának
sajátja. Voltak más korok és más morálok is, amelyekre kiváltképpen
az individualisztikus célzat jellemző, sőt bátran azt mondhatnék, hogy
az egyéni önrendelkezés vágya minden téren, ennélfogva az erkölcsi
életben is általános emberi vonás. Minden égtájon és minden időben
találkozhatunk vele, ha a fejlettségnek különböző fokán jelentkezett is,
s ha az ellene ható erők különféle módon és mértékben érvényesülvén,
más-másként árnyalták is. Véletlenül sem lépett fel e század folya­
mán, sőt az újkor megelőző századai a reneszánsztól kezdve úgyszól­
ván fokozatosan előkészítették. A XIX. század individualizmusára
azonban különösen jellemző, hogy a szó szoros értelmében erkölcsi
jellegű, az egyéni lelkiismeret döntéseiből fakad s innen hatja át az
élet és a kultúra egyéb megnyilvánulásait, a vallást, művészetet,
politikát, joggyakorlatot és gazdasági tevékenységet; s hogy ugyanak­
kor egészen ösztövérré zsugorodnak azok az erők, amelyek ezzel az
individualizmussal szemben működnek, tehát az egyéni döntés
nemcsak a lelkiismeretileg érzékenyebbeknek, úgyszólván az erköl­
csiség kiváltságosainak sajátja, hanem általános életformának tekint­
hető.
Gyakorlatilag ez kétségkívül azt jelentette, hogy most az Én a teljes
hatalmú erkölcsi fórum, önnönmaga erkölcsi törvényhozója, tehát
felszabadul a külső és idegen tekintélyek uralma alól s pusztán a saját
lelkiismeretével szemben érzi felelősségét, akár a hagyományos
erkölcs szabályait követi, akár pedig eltér tőlük. Az erkölcsi
autonómiának ez az érvényesítése azonban éppen a gyakorlatban
nagyon kétélű fegyvernek bizonyult. Mert ha egyfelől megnövekedett
vitalitásról tanúskodik is, bizalomról az emberi önerőben, az erkölcsi
magatartás megválasztásának és az egyéni önmegkötésnek képességé­
ben, másfelől nagyfokú bizalmatlanság is megnyilvánul benne az
embertárs iránt, megtagadva vele a felelősségnek minden közösségét.
Erkölcsi autonómiáról szólva, rendszerint csak az előbbire szoktunk
emlékezni, a bátorságot méltatva, ami kell ahhoz, hogy az erkölcsi
világban a saját lábunkon, függetlenül minden idegen befolyástól
helytálljunk, és szívesen megfeledkezünk ennek visszás oldaláról, a
szolidaritás hiányáról. Holott talán semmi sincs az erkölcsi
individualizmus hatásai közül, ami jobban jellemezhetné a XIX.
század polgári erkölcsét, mint éppen a szolidaritásnak ez a hiánya,
amelyről találóan mondták,3 hogy a kalmárszellem mintájára keletke­
zett: mindenki bizalmatlanul és gyanakvással tekint versenytársára,
mert attól fél, hogy az becsapja. A szolidaritás ekkor már csak legfel­
jebb mint érdekközösség ismeretes. Hagyomány, tekintély, kegyelem
s mindaz, ami egymással bensőleg, úgyszólván létük gyökereiben
összefűzheti az embereket, mindinkább erőtlen árnyékká válik; értékes
csak az, amit az egyén a maga lelkiismeretében annak felismert, de
maguk az egyes egyének merőben idegenekként, elszigetelve, „büszke
magányosságban” állnak egymás mellett.
S mindjárt ezzel függ össze az egyéni önrendelkezés elvének egy
másik, szintén ellentétekben kiütköző hatása. Magában véve ugyanis
ez az elv a tiszta racionális állásfoglalás leszűrődését jelenti, azon a
feltevésen alapulván, hogy az emberben megvan a kellő belátás és
kritika, hogy erkölcsileg helyes cselekvésre határozza el magát a
nélkül, hogy e végből mások irányítására rászorulna. Ámde ami így
az egyik oldalon észbelátásban nyugvó bizonyosságként érvényesül,
az ugyanakkor a másik oldalon mint nyugtalanító lelkiismereti bi­
zonytalanság jelentkezik. A kollektív erkölcsnek, akár érzületi, akár
tekintélyi formában lép fel, épp abban rejlik a nagy előnye az indi­
viduális erkölccsel szemben, hogy felment a minden egyes esetben
megejtendő lelkiismereti döntéstől: aki szerinte cselekszik, annak
akaratát nem bénítják kétségek, tulajdonképpen csak igen vagy nem
között kell választania, nyugodtan és biztosan cselekedhetik, mert
tudja, hogy csak e morállal szemben felelős, de nem egyszersmind e
morálért is. Aki ellenben egyénileg dönt, annak felelőssége nemcsak
cselekvésére terjed ki, hanem ennek indító okaira is, és minél egyé­
nibbek, finomabbak és szövevényesebbek ezek az indító okok, annál
súlyosabbnak fogja érezni felelősségét. Ha az életben mindenkor
pusztán a kollektív és az egyéni erkölcsnek ez a két szélső formája
érvényesülne, akkor talán azt lehetne mondani, hogy a széles tömegek
általában kollektív, az érzékenyebb lelkiismeretűek, főleg pedig az
erkölcsi újítók inkább az egyéni morált követik. A francia forradalom
idejéig ez századokon át nagyjából így is volt, s akik addig inkább
egyéni lelkiismeretük szavára hallgattak, éppoly biztosan és töretlenül
haladtak az általuk helyesnek felismert úton, mint akiknek választását
eleve meghatározták a kollektív morál parancsai. A XIX. század
polgári erkölcsiségét azonban épp az jellemzi, hogy az erkölcsi
autonómia elvének fokozódó térfoglalásával a legtöbb ember a
kollektív és az egyéni erkölcs között valamiféle közbülső fokon ál­
lapodott meg; a hagyományos, legtöbbször a tekintélyi erkölcs kö­
vetelményei szerint alakította magatartását, de ezeket a követelmé­
nyeket ugyanakkor egyéni észbeli megfontolásból is megokolni
törekedett. Ebből a kétlakiságból pedig szükségképpen állandó lel­
kiismereti bizonytalanság származott: a hagyományos erkölcsiséget a
legtöbben már kölcsönzöttnek érezték, az autonóm erkölcs viszont
merő sötétbeugrást jelentett számukra, s ennek következtében az
alkalmazkodás és a kilengés, a közömbösség és az anarchia legkü­
lönbözőbb változatainak olyan tömeges előfordulásával találkozunk
ettől kezdve, aminőre semmilyen megelőző korban nem volt példa.
S végül az erkölcsi életnek még egy harmadik ellentétes megnyil­
vánulását is felidézte az erkölcsi autonómia érvényesülése. Az egyéni
lelkiismeret ugyanis csak akkor gyakorolhatja kellőképpen legfőbb
ellenőrző szerepét, ha a magaszabta erkölcsi törvényt a világi való­
ságra hangolja. Ez más szóval azt jelenti, hogy az erkölcsi érzületnek,
amelyből a cselekvés fakad, nem személyesnek, hanem tárgyias jelle­
gűnek kell lennie, vagyis egyetemes értékre kell irányulnia s ennek
kell valamiképpen tükröződnie benne. Valamely cselekvés akkor
tekinthető indító okaiban is helyesnek, ha ilyen egyénfeletti, tárgyias
jellegű, egyetemes értékek határozzák meg, s ezért mihelyt az egyéni
lelkiismeret ezek irányában dönt, azt mondhatjuk: felismerte köteles­
séget, azaz az egyetemes parancsot az adott helyzetre alkalmazza. Az
autonómia elvének térhódítása tehát szükségképpen a tárgyi értékelés
szempontjának érvényesülését idézte elő, ez pedig a kötelességtudás
megnövekedésével járt. A XIX. század erkölcsiségére valóban nagyon
jellemző, hogy nem a hajlam vagy a szeretet, nem az ízlés vagy a
jámborság, sem a félelem vagy a boldogság vágya, hanem mind széle­
sebb körben a puszta kötelességteljesítés akarata és felelősségtudata
ihleti az erkölcsi cselekvést. Az egyéni színe és célzata ellenére is
személytelen, szeretetlen, költőieden és legtöbbször vallásilag is
egészen közömbös morálnak mindenesetre legszebb kivirágzása ez a
kötelesség-felmagasztosítás, az aszkézisnek úgyszólván modern és
elvilágiasított formája. Ámde ennek is megvan a maga visszája. S itt
nemcsak a kábulatig, szinte a teljes elszemélytelenedésig űzött
kötelességteljesítés példáira kell gondolnunk. Bármennyire meglepő­
nek tűnik is fel talán első tekintetre, de a tárgyiasság túlzása, éppen
azzal, hogy kiküszöböli az erkölcsiségnek egészen személyes érzületi
elemeit, velük szemben úgyszólván módszeresen vakká és siketté tesz,
elkerülhetetlenül a korlátlan önkény erőinek felszabadulását idézi elő,
vagy legalább is hajlamosít erre. Ez az átlendülés a személytelen
kötelesség eszméjétől a személyes önzés ténye felé voltaképpen
mindenkor csak egy hajszálon fordul meg. Mert aki autonóm módon,
nem pedig külső tekintélyi parancsra vagy akár személyes hajlamból
gyakorolja kötelességét, ezt abban a meggyőződésben teszi, hogy
ezzel önmagának, emberi méltóságának tartozik. Innen pedig valóban
csak egy lépés, amikor valaki már csak azt ismeri el kötelességnek,
ami önbizalmának, emberi méltóságtudatának fokozására szolgál,
tehát a tárgyi értékelő szempontot nem önmagával szemben
érvényesíti, hanem inkább önmaga javára, önmaga hasznára fordítja.
Más szóval úgy fejezhetjük ezt ki, hogy kötelességét teljesítve az
ember a tárgyi világrendet szolgálja ugyan, de ezt a tárgyi világrendet
önmaga autonóm módon meghatározva, egyszersmind alá is rendeli
magának. Ezért itt a kötelesség is csak puszta anyag, eszköz, amellyel
az Én a maga felsőbbségét kifejtheti. Nem csodálható, ha ily módon
az autonómia elve végezetül is abban a felfogásban hangzik ki, hogy,
mindent szabad”, nincs egyáltalán különbség erkölcsös és erkölcstelen
között. Ez a fordulat pedig a szigorú kötelességteljesítés moráljától a
nyers önérdek moráljáig egyáltalán nem következett be csupán az
erkölcsi elmélkedés körében, ahogy közönségesen vélni szoktuk,
gondolván itt elsősorban az autonómia elvének arra az
alakváltozására, amelyet ez az etikának Kanttól Nietzschéig terjedő
fejlődése során mutatott, hanem a század úgyszólván állandóan és
egyre szélesebb arányokban át is élte ezt a fordulatot, ez magának az
erkölcsi valóságnak arculatát formálta. A kapitalizmus morálja ki­
váltképpen tanúskodik róla. A tárgyiasság szempontja itt valóban
kiszorított mindennemű személyes indítékot, a javak termelésének
öncélúsága egyre fokozódó mértékben elfojtotta a sajátosan emberi
törekvéseket, a rideg, örömtelen, lélegzetnélküli, aszkétikus köteles­
ségteljesítés vált szinte általános életformává. Viszont ugyanez a
tárgyiasság éppen a személyes szempontok teljes félretolásával tág
kaput nyitott egyszersmind a kíméletlen versenynek, a mások leigá­
zása árán is diadalmaskodó önérvényesítésnek és ezzel úgyszólván az
összes hagyományos értékek átértékelésének is.

3. LIBERALIZMUS.

A XIX. század polgári moráljának második jellemző vonását a

liberalizmusban találjuk kifejezve. Ha az individualizmus lényege
szerint erkölcsi jellegű volt és az erkölcsi élet köréből származott át az
életnek és a kultúrának egyéb területeire, akkor viszont a liberalizmus
elsősorban a politikai és a gazdasági kultúra körében érvényesült és
csak hatásaiban ágazott ki az erkölcsiségre is. Tehát az individualiz­
musnak az élet adott tényeiben gyökerező, teljességgel gyakorlati és
csak utóbb elvi formát is öltő irányával szemben a liberalizmus inkább
eszmei természetű s az elméletből kiindulva, elvi formulákkal és
jelszavakkal hódította meg a gyakorlati élet különböző tartományait.
Ezt az ellentétes irányú fejlődést azért is külön hangsúlyozni kell, mert
ma általában elterjedt felfogás szerint a liberalizmus a legszorosabb
összefüggésben áll az individualizmussal, sőt éppenséggel ennek
következményeként szokták megjelölni. Ez az összefüggés kétségte­
len, ámde nem eredeti és nem is egyetemes. Mert ha a liberalizmus
általában a szabadság tiszteletét, a szabadság eszméjének kultuszát
jelenti is, viszont ennek a szabadságeszmének a modern kultúrában
kétféle megfogalmazásával találkozunk. Az egyik a nyugati, angol­
szász-latin formája, amely a természetjog elméletében gyökerezik és
az emberi (azaz: polgári) szabadságjogok biztosításában fejeződik ki,
elsősorban az abszolutisztikus kormányzati rendszerrel és a
feudalizmusnak maradványaival szemben. A liberalizmus eme
formájának alapjában semmi köze sincs az individualizmushoz, mert a
szabadság itt inkább az egyenlőségnek testvérfogalma, tehát éppen­
séggel kizárja az egyéni különbségeket és megvalósulásának feltételei
csakis a társas közösségben vannak adva. Jellemzően kitűnik ez magá­
nak az államnak társadalmi szerződésként való felfogásából, ami
nyilván éppen ennek a szabadságeszmének alkotmányjogi kifejezését
jelenti. Ezzel szemben a modern szabadságeszmének másik típusa a
németség körében alakult ki, inkább metafizikai-morális eredetű és az
egyéni autonómia elvén alapszik.4 A szabadság itt nem az egyetemes
emberi jogok biztosításában érvényesül, nem elvont séma, hanem
éppen az egyéni életforma teljességét fejezi ki. S miként a szabadság
amott az egyenlőségnek, úgy emitt a műveltségnek, a cultura
animmok ikertestvére. Maga az objektív kultúrában való részvétel is,
tehát a teremtő munka tudományban, művészetben, jogban és állam­
ban csupán fáradozást jelent az egyéni életforma kialakításáért, tehát
csak a szabadság légkörében lehetséges. A műveltség pedig nem
egyenlősít, sőt éppen a létbéli és erkölcsi különbségeket, az egyéni
egyedülvalóságot hangsúlyozza. Ebben az értelemben a nemzet is,
mint ennek a metafizikai-morális szabadság-eszmének úgyszólván
szubsztanciális hordozója, tulajdonképpen nagy népi egyéniségnek
tekinthető.
A liberalizmus mint szellemi mozgalom a szabadság eszméjének
Nyugat-európai felfogásából fejlődött ki, tehát az emberi egyenlő­
ségnek absztrakt elvében gyökerezett. Ebből magyarázható, hogy
inkább negatív követelményekben öltött testet, jelentvén az emberi
személy illethetetlenségét más személyes és személyfeletti ténye­
zők részéről, a véleménynek és a cselekvésnek tekintélyi hatalmaktól
való függetlenségét és befolyásolhatatlanságát, tehát lényegében
mentességet mindennemű kényszertől, beavatkozástól és gyámko­
dástól, vagy Nietzsche jellemző szavával: a szabadságot valamitől,
nem pedig a szabadságot valamire. Ez a negatív vonás ütközik ki a
szabadságelveknek a francia forradalom idején kinyilvánított alkot­
mányjogi megfogalmazásából is (Dédarations des droits de 1’homme
et du citoyen)'. az ember természetes jogai gyakorlásának nincs más
határa, mint amely a társadalom többi tagjának is biztosítja ugyanezen
jogok gyakorlását. A laisser fairé, laisser passer szólam ennek a
felfogásnak csupán csak gyakorlati kifejezése. Ha ennek a liberális
programnak kidolgozásában kétségkívül már korábbi angol és
amerikai tanok és kezdemények szolgáltak is mintákul, s ha ebben a
doktriner formájában teljesen soha és sehol sem valósult is meg,
mégis a liberalizmusnak egész további európai hódítóútjában az
emberi szabadságjogoknak ez a francia alapokmánya vált irányadóvá.
Főleg politikai és gazdasági tekintetben. De mivel itt a puszta negatív
szabadságjogok természetszerűleg elégteleneknek bizonyultak, pozitív
irányban is ki kellett tágulniok: ebből érthető, hogy a liberalizmus
politikai téren a demokráciával, gazdasági téren pedig a kapi­
talizmussal lépett szövetségre. A XIX. század politikai és gazdasági
életének alakulását úgyszólván mindenütt ez a szoros kapcsolat
jellemzi.
Ámde a politikai és a gazdasági valóságon kívül a liberalizmus
tudvalevőleg a szorosabb értelemben vett szellemi élet fejlődését is
irányította. S kiváltképpen itt mutatkozott a német szabadságeszme
hatása. A jogegyenlőség elvén alapuló nyugati liberalizmus ugyanis
szellemi téren is inkább csak negatív követelménnyel, a világnézeti
türelmesség elvével lépett fel. A német szabadságeszmében érvénye­
sülő egyéni önrendelkezés gondolata ezzel szemben a liberális
programnak szükségképpen pozitív, erkölcsi irányú kiegészülését
idézte elő.5E szerint a kultúrának bármely ágában kifejtett tevékenysé­
get mindenkor egyéni lelkiismereti döntések igazolnak. A „szabadjára
hagyásának merőben negatív célzatú elve ezzel nyilvánvalóan
éppúgy módosult, mint a demokrácia és a kapitalizmus felé tett
fordulata következtében. Az összeszövődések e tekintetben persze
igen bonyolultak. A XIX. század második felében a liberalizmus
különböző formáit már alig lehet egymástól elkülöníteni. Az egyenlő­
ség és a műveltség ekkor az európai kultúrának általános jelszava; az
egyenlőségre támaszkodó demokrácia és kapitalizmus éppúgy áthatja
a szellemi életet is, mint ahogy viszont a személyes műveltségben ki­
fejeződő erkölcsi autonómia-elv szolgáltatja amannak a kiválasztás
eszközét. S nem utolsó sorban ennek az összeszövődésnek tulajdonít­
ható, hogy a liberalizmus idővel mindinkább szociális feladatokra is
ráhangolódott, de ezzel egyszersmind el is térült eredeti irányából.
A mai nemzedék általában hajlik arra, hogy minden formájában
lebecsülje a liberalizmust és az emberi szellemnek végzetes kisiklását
lássa benne, nem eszmélve rá azokra a történeti feltételekre, amelyek
megokolták fellépését és azokra a tagadhatatlan eredményekre,
amelyeket kifejlődése folyamán előidézett. A liberalizmus ma világ­
szerte a vádlottak padjára került azért, amit programjában nem való­
sított meg, e közben pedig hálátlanul el szoktuk felejteni mindazt, amit
valóban magával hozott. Mert mit akart a liberalizmus, amikor bizto­
sítani törekedett az emberi szabadságjogokat? Rövid szóval azt mond­
hatnék: meg akarta szerezni mindenekelőtt a kultúra szabad fejlődésé­
nek lehetőségét azzal, hogy mindenkinek egyformán, kiváltságok
nélkül utat nyitott feléje, és meg akarta teremteni továbbá a kultúra
fejlődésének anyagi feltételeit is, vagyis azt, amit már Spinoza, a
mozgalomnak egyik elszánt előharcosa, így fejezett ki: secure et
commode vivere. S csak a teljes elfogultság tagadhatja - bármennyire
jóhiszemű hogy ezt a kettős irányú feladatot nagy mértékben sike­
rült is megvalósítania. A XIX. század szellemi életének szinte páratlan
lendülete és a kultúrának minden ágában elért jelentős alkotásai
éppúgy a liberalizmus térfoglalásának javára írhatók, mint viszonylag
általános gazdagsága és anyagi jóléte. Jogosan szoktak a liberalizmus
hívei arra hivatkozni, hogy ez a rendszer alig másfélszázad leforgása
alatt megváltoztatta a világ arculatát. Az emberiség számban
megháromszorozódott és benépesítette az egész földkerekséget, s bár
ekkor sem hiányoztak, akik aggasztó jelenséget láttak ebben az
elszaporodásban, kétségtelen, hogy maga a puszta biológiai tény
elősegítette az értékesek kiválását is. Ugyanakkor azonban az átlagos
életszínvonal is tetemesen emelkedett, sőt az emberiség nagy tömegei
ekkor jutottak egyáltalán emberhez méltóbb helyzetbe. Az egyéneket,
társadalmi rétegeket és államokat elválasztó határfalak, ha nem
omlottak is le végképp, de legalább áthághatóbbá váltak, ezáltal a
javak termelése és kölcsönös kicserélése korábban elképzelhetetlen
méreteket öltött és módfelett szövevényes apparátust hozott létre, ez
azután szükségképpen az összes erők latbavetésére és versengésére
ösztönzött és általánosan fokozta az emberi önérzetet. Ha pedig a
liberalizmust éppenséggel legtisztább formájában mint a szellemi
szabadság tiszteletét tekintjük, mégpedig nemcsak mint az egyéni lel­
kiismereti meggyőződés kíméletét, hanem mint az igazság keresésé­
nek akaratát és kinyilvánításának feltétlen kötelességét, akkor azt
mondhatjuk, hogy az így értelmezett liberalizmusban nemcsak bizo­
nyos kornak, nemcsak éppen a XIX. századnak, hanem minden idők­
nek örök eszményét kell látnunk. A XIX. századnak mindenesetre
elévülhetetlen dicsősége marad, hogy legkiválóbb elméi tudatosan
rámutattak erre és biztosítani törekedtek a hozzávezető utakat.
Bárminő álláspontot foglalunk el egyébként a liberalizmussal szem­
ben, ezt a tényt el kell ismernünk. A mai antiliberális kritika
amikor a liberalizmus sebezhető pontjait támadja, általában nem
szokta figyelembe venni, hogy ugyanazokkal az eszközökkel támad,
amelyeket épp a liberalizmus teremtett és tett használhatókká.
Mert sebezhető pontokat kétségkívül bőviben találhatunk a
liberalizmusban. Arról ne is szóljunk, hogy bármilyen formájában
lépett is fel, pusztán az embernek e világi magatartására szorítkozott
feladatának kijelölésében. Ezt a merőben immanens, sőt
pragmatisztikus célzatát a liberalizmus nem is leplezte soha, inkább
azzal okolta meg, hogy a külső életfeltételek és az anyagi jólét biztosí­
tása éppen arra szolgál, hogy a nemesebb értékek szabadon kibonta­
kozhassanak az emberben. Ha a liberalizmus beéri ennek pusztán elvi
megállapításával, akkor az életértékeknek ez a túlbecsülése szintén
legfeljebb csak elvileg, világnézeti szempontból volna kifogásolható.
Ámde a liberalizmus a szabad versenyre alapította az anyagi jólét
előmozdítását és ezzel természetesen el kellett fogadnia a verseny
eszközeit is. S tudvalevőleg itt mutatkoztak végzetes következményei,
mert ezzel valóban végső és egyetlen mértékké tette a mindenáron
való boldogulást és sikert. Ebből magyarázható, hogy a század
folyamán mindinkább a gazdasági szempont nyomult előtérbe, a poli­
tikai, még inkább azonban a szellemi és az erkölcsi élet pedig hovato­
vább egészen a gazdasági liberalizmus rendszerének puszta függvé­
nyévé vált. S a gazdasági liberalizmus valóban nem válogatott az
eszközökben. Ezirányú törekvéseit még csak megerősítette a
darwinizmusnak a század közepe óta éppen a műveltebb és vagyono­
sabb polgárság körében hódító tana a létért való küzdelemről és a
természetes kiválogatódásról, úgyhogy a sokszor idézett triviális
hasonlat csakugyan találóan jellemzi a liberalizmus tényleges fejlődé­
sét: ha igaz az, hogy a szabadság oly természetes joga az embernek,
mint a halnak az, hogy ússzék, akkor az is igaz, hogy a nagy halnak
természetes joga az, hogy felfalja a kisebb halakat. Mert a szabadság
jogával végül is csak az élhet, aki már eleve rendelkezik a szabad
versenyben való részvétel külső és belső feltételeivel; a pária-létűnek
ellenben a szabadság semmit sem használ. A szabadság pragmatiz­
musa ily módon a gyöngék kizsákmányolását és eltiprását
szentesítette, de ugyanakkor felébresztette az alulmaradottak félté­
kenységét és irigységét is. Ezzel pedig a liberalizmus végül is annak
ellenkezőjét érte el, amit eredetileg akart: nem az élet és a kultúra
szabad fejlődésének biztosítója lett, hanem a gazdasági, politikai és
szellemi imperializmusnak álcája és függőbbé tette az embert, mint
amilyen annak előtte volt.
Ennek a liberalizmusnak az erkölcsi élet terén főleg két irányban
volt nagy hatása. Először azzal, hogy új erkölcsi feladatokat rótt az
emberre általában, tehát nemcsak a liberalizmus eszméinek tulaj­
donképpeni hordozójára, a polgárságra, hanem vele együtt a többi
társadalmi rétegre is. Ezek az új erkölcsi feladatok kiváltképpen a
gazdasági élet alakulásából merültek fel. A magatartás mikéntjét a
gazdasági verseny morálja - sokszor inkább immorálja - szabja meg.
Ebben a versenyben most mindenkinek részt kell vennie, felülről vagy
alulról, közvetlenül vagy közvetve, mint mozgatónak vagy mint
mozgatottnak: a félreállás vagy a belőle való kikapcsolódás egyénekre
és közösségekre nézve egyaránt egyértelmű volna magáról az életről
való lemondással. A verseny pedig állandóan, napról-napra, szinte
esetről-esetre új helyzeteket teremtett, amelyekre erkölcsileg is fel
kellett készülni, mert akiket a helyzet készületlenül talált, szükségkép­
pen alulmaradtak, semmilyen erkölcsi fórum sem gondoskodott többé
róluk, a jogi szabályozás mindenkor csak a cselekvés külső kereteit,
mintegy határait állapította meg. Hogy a XIX. század folyamán nagy
embertömegek nem voltak felkészülve erre az új helyzetre, hogy ebbe
úgyszólván, bele kellett tanulniok s hogy épp ennek következtében a
„legalitás” és a „moralitás” között gyakoribb és nagyobb volt az
összeütközés, mint bármikor azelőtt, arról nemcsak a század társadal­
mi válságainak és mozgalmainak története6 tanúskodik bőven, hanem
főleg regény- és drámairodalma is, Balzactól vagy Hebbeltől Ibsenig
és Strindbergig. Az így kialakuló kép - még ha mellőzzük is a művé­
szi vagy világnézeti feltevésekből eredő torzításokat - valóban nem
felemelő. A pénz és a hatalom mohó versenyébe elmerült liberális
társadalom merőben a külszín után méri az emberi értéket; az érzület
igazi nemessége megfullad a balítéletek, szemfényvesztés, képmuta­
tás, főleg pedig a mulasztások súlya alatt. Akik alkalmazkodni tudnak,
legtöbbször erkölcstelen akarnokok a Julién Sorel-ek vagy a
Rastignac-ok fajtájából; akik elmaradnak, középszerűek vagy éppen
ostobák. „A világ furcsa kis pocsolya — mondja a Goriot apó cinikus
Vautrin-je; - akik kocsin lesznek sárosak benne, tisztességes emberek;
akik gyalog lesznek sárosak, huncutok.” A morál: igyekeznünk kell
tehát kocsin ülni. S ugyancsak ez a Vautrin, szembekerülve a törvé­
nyes renddel, fölényesen veti oda a „tisztességes” társadalomnak:
„kevesebb gazság nyomja a mi vállunkat, mint amennyi az önök
szívében van”. Bármily szertelenül és melodramatikusan hangozzanak
is e kijelentések egy szökött gályarab ajkán, arra mindenesetre élénken
rávilágítanak, hogy abban a társadalomban, amely a szabad verseny
legfőbb szabályának azt vallja, hogy „a tisztesség keretein belül”
folyjék, nem elég tisztességesnek lenni, hanem annak is kell látszani.
Ez a látszatos morál persze nem jellegzetes sajátja a XIX. század pol­
gári liberális társadalmának, amely e tekintetben már az abszolutizmus
udvari-arisztokratikus köreinek iskoláját járhatta. Ámde új ennek a
látszatos morálnak éppen a gazdasági szabadversenyből származó és
most az élet minden vonatkozásában elhatalmasodó racionális esz­
köze: a reklám. A kora-kapitalizmus korában még az üzleti életből is
száműzték a reklámot, mint tisztességtelen eszközt;7 most ellenben
nemcsak törvényes, hanem éppenséggel erkölcsös is, mert a kímélet­
len könyöklésnek szelídített, azaz racionalizált formája, akárcsak
tejtestvére, a demagógia, a politikai hatalomért folytatott küzdelem­
nek. Minél hangosabban kiabálni, minél rikítóbb színekkel, minél
meghökkentőbb fordulatokkal magára vonni másnak a figyelmét: ez
mostantól kezdve a legsarkalatosabb életszabály, s aki nem tud vagy
nem akar alkalmazkodni hozzá, aki a tárgyi szempontokat, a munka
megbízhatóságát vagy a magatartás erkölcsi komolyságát magában is
elégségesnek tartja, bizonnyal alul marad a versenyben. Hogy ez a
hangos önérvényesítés ízléstelen és emberhez méltatlan, általában
senkit sem aggaszt; a fődolog az, hogy az áru fogyjon és a vagyon:
azaz az erény gyarapodjék. Sőt a reklám és a demagógia most bevonul
a művészetbe és az irodalomba is; már a romantikusok keresett
különcködéssel és szélsőséges eszmék hirdetésével igyekeznek
meghökkenteni a nyárspolgárt (épater les bourgeois), mert a meg-
hökkentés már félsiker.
De az életnek ebben a vagyont és sikert hajszoló, felfokozott ver­
senyében nyilván minden energiára szükség van, fizikaira és szelle­
mire egyaránt, ez pedig közvetlenül természetszerűleg az érzelmi- és
az ösztönélet gúzsbakötését eredményezte. A korábbi harci ösztönök
is most leginkább a gazdasági versenyben vezetődnek le, de éppúgy a
játékösztön (s vele együtt úgyszólván az egész képzelő tevékenység)
és a szerelem is. Kivált az utóbbinak a szerepe volt egészen sajátos a
liberális kor ethoszában. A szerelem mindig az egész emberi lét
kockázatát jelenti, ez pedig nemcsak ellenkezik a józan polgári
gondolkodással, hanem erre voltaképpen idő sem futja a munka ál­
landó lázában. Ezért a szerelem formái is racionalizálódnak, akárcsak
az üzletvitelé: vagy a teljes közömbösség jellemzi ennek az ember­
típusnak szerelmi életét s az így felszabaduló lelki erőket felszívja a
hivatásbeli tevékenység, vagy pedig röpke érzéki mámorban éli ki ma­
gát, amire a liberális társadalom mindenesetre több lehetőséget nyújt
kevesebb erkölcsi gátlásával. A két véglet közt természetesen az
átmeneteknek legkülönbözőbb formáival találkozunk nemcsak a
vérmérséklet, hanem a becsvágy iránya szerint is. A korábbi századok
galantériája azonban jóformán egészen kimúlt, a nagy szenvedélyek
pedig a regényekbe és a drámákba vonulnak vissza. Ebből a
szempontból nem véletlen, sőt inkább tünetszerű, hogy a század iro­
dalma kifogyhatatlan a szerelmi bonyodalmak tárgyalásában. Aki
kívülről közeledik feléje, ennek alapján azt vélhetné, mintha e kornak
valóban nem volt égetőbb kérdése, mint a szerelem. Holott e jelenség
épp az ellenkezőjét bizonyítja: a szerelem intellektualizálódását,
úgyszólván jelképes kiélését egy képzeletbeli síkban. Ezért mindazok,
akikben gazdagabb az érzelmi élet, az irodalomban mintegy kárpótlást
keresnek azért, ami a valóságban többé nem lelhető fel, vagy ahogy a
romantikusok mondták: a modern világ elprózaisodásáért. Kiváltkép­
pen a nők. Ők alkotják ennek az irodalomnak legfőbb közönségét is.
A nő a liberális-kapitalista társadalom ámokfutásában mindenesetre
elveszti korábbi erkölcsi jelentőségét s a társadalmi versenybe
egyelőre még nem kapcsolódván bele, erősebb érzelmi életével ma­
gára marad. A „meg nem értett nő” sajátosan XIX. századbeli jelen­
ség. Ismét az irodalomra lehetne itt hivatkozni, amely ezt a kérdést
Stendhaltól vagy Flaubert-től kezdve egészen Maupassant-ig szünte­
lenül feszegette s a házasságtörésnek örökké visszatérő témája is csak
ebből a háttérből válik érthetővé. De az érzelmi és az ösztönéletnek
ilyen burkolt kiélési módja nyilvánul nemcsak az irodalomban, hanem
a század sajátos melomániájában is, amelyhez foghatót más korban
hiába keresnénk. Nincs helye ezúttal annak, hogy a század egészen
páratlan zenei alkotásainak összefüggését keressük éppen a liberális­
kapitalista ethosszal. Csak arra a hatásra emlékeztetünk, amelyet pél­
dául Bellini, Verdi, később Wagner operáinak előadásai keltettek,
vagy arra a szó szoros értelmében tomboló sikerre, amelyet egy-egy
Thalberg, Liszt vagy Rubinstein hangversenye aratott.8Ma már szinte
érthetetlenek előttünk ennek a lelkesedésnek sokszor egészen bizarr
formái, ha nem gondolnánk éppen az említett társadalmi erkölcsi
háttérre. Mintha az üzleti spekulációkba fulladt kornak egész elfojtott
ösztönélete a muzsikába szökött volna és a racionális munkában
egyoldalúvá vált embernek úgyszólván tudtán kívül valamiféle
honvágya fejeződnék ki benne az emberi teljesség után. Ma már
megszoktuk a munka kalodáját és már magát a zenét és élvezetét is
intellektualizáljuk.
A liberalizmusnak egy másik irányú hatása az erkölcsi életre a
hajdani kötöttségek meglazításában nyilvánult. A meglazítás két­
ségkívül már az újkor kezdetével megindult, állandóan fokozódott, de
csak most, a XIX. században érte el tetőfokát, s e tekintetben a gazda­
sági, a politikai és a szellemi liberalizmus egyaránt elősegítette. Első­
sorban természetesen itt is a gazdasági élet új keretei érvényesítették
hatásukat, főleg pedig a munka új szervezése, amely új feladatokat és
új kötelékeket hozott létre, de ugyanakkor megbontotta a régieket. A
szabadság elvének térfoglalása tudvalevőleg a társadalom többségére
nézve megszüntette a helyhez kötöttséget; az egyre nagyobb arányú
iparosodás és a velejáró elvárosiasodás nagy rétegeket kiragadott
korábbi természetesebb életkörülményeikből. Valóságos népsereglés
következett be, s ez évszázados, begyökerezett szokásformák elhagyá­
sát idézte elő és megszakította az erkölcsi élet folytonosságát. A sajá­
tos népi erkölcs mindinkább pusztult; a városokba szakadt tömegek
olyan életviszonyok közé kerültek, amelyeket nem ők alakítottak, ahol
a kölcsönös ellenőrzés teljesen megszűnt s ahol épp ezért úgyszólván
már csak az állati lét szükségleteivel törődtek. S e tekintetben a társa­
dalom alsóbb és felsőbb rétegei között alig volt különbség. Aki
egyszer elhagyta házi isteneit, idegenné vált az idegenben és számára
sem a környezet, sem a múlt nem játszott többé szerepet. Új köteléket
ekkor tulajdonképpen már csak a foglalkozás jelent; ez is legtöbbször
csak addig, ameddig „hasznosnak” ígérkezik, mihelyt azonban nem
nyereséges többé, ez is cserélhető s ezzel máris új körülmények, új
szokások, új „stílus” érvényesülnek. Leginkább a divatban észlelhető
ennek az elvárosiasodásnak sivár, nivelláló hatása: foglalkozása
végeztével mindenki egyforma, vagy legalább is annak törekszik
látszani. A viseletnek nincs többé megkülönböztető jellege rendek,
céhek, testületek szerint. Ezzel is könnyebben ki lehet bújni az
ellenőrzés alól, a tömeglét névtelenségében ki-ki kedvére és
felelőtlenül elmerülhet a nagyváros olcsó élvezeteiben. Azelőtt
századok vagy korszakok divatjáról lehetett beszélni s a divat
összefüggött a kor általános szellemével; most egyre gyorsabb
ütemben váltakozik, mintha csak ezzel is a felismerhetetlenséget
akarná elősegíteni s a kor szellemét csak annyiban tükrözi vissza,
amennyiben éppoly stílustalan, mint a kor épületei, bútorai, használati
tárgyai vagy akár könyvei: valamennyi tömegfogyasztásra szánt gyári
cikk, s bélyege a névtelenség, mint az emberé, aki velük és közöttük
él. Maga a parasztság is, ez a legkonzervatívabb réteg, hovatovább
kivetkezik ősi népi viseletéből és vele együtt egyszerű, „földszagú”
erkölcseiből is, amelyek most a néprajzi különlegességek tárházába
kerülnek köntösével egyetemben.
De a gazdasági liberalizmuson kívül a szellemi liberalizmus is
előmozdította a hagyományos erkölcsi kötöttségek meglazítását, sőt
éppenséggel szétrombolását. A liberalizmus „emancipálta” az embert,
mégpedig nemcsak jogilag, hanem gondolkodásában, meggyő­
ződéseiben és életérzésében is. E tekintetben a felvilágosodásnak
egyenes folytatója, sőt beteljesítője volt. Mert a felvilágosodás, miként
Mózes, csak elvezetett az „ígéret földjére”, de maga nem lépett rá; az
igazi honfoglalást a liberalizmus végezte. Legelőbb is a testet szaba­
dította fel: az önmegtartóztatás maradi és nevetséges,
szénégetőkhöz,nem pedig szabad és felvilágosult emberekhez illő
felfogás. „Und Gott ist alles was da ist; - zengi a maga frivol módján
Heine -, Er ist in unsern Küssen” A romantika, a saint-simonizmus, az
ifjúnémet mozgalom a legkülönfélébb fogalmazásban hirdette ezt a
szabadosságot, s ha a nyárspolgár ettől a kokott-filozófiától
botránkozva elfordult is, észrevétlenül maga is a hatása alá került,
mert az élet főleg új gazdasági berendezkedésével és
technizálódásával bőven gondoskodott a testi örömök fokozásáról,
amelyeknek ettől kezdve mind rafináltabb és éppen a polgár képére
szabott kiélési formái kínálkoztak. Függetlenítette azonban a libera­
lizmus a szellemet is, elsősorban a vallástól, azután az államtól, végül
önnönmagától, míglen nem maradt más, mint a puszta kézzelfogható
tényekben való hit, sokszor már ez sem, hanem a merő kételkedés.
Ezért az erkölcs is, ahol nem süllyedt el a nyers materializmusban, ott
viszonylagosnak, ingatagnak érzett formái miatt jutott lejtőre, s ez
azután vagy teljes erkölcsi közömbösséget okozott, vagy pedig a
„felsőbbrendű ember” számára való külön erkölcsiségnek a vágyát
fakasztotta. Az emancipáció folyamata azonban ezzel még korántsem
ért véget. A század folyamán a liberalizmus rendre emancipálta a
fajokat (például a zsidókat, a négereket) és a társadalmi rétegeket; a
családot és az iskolát, a nőt és végül a gyermeket. Ezzel azonban a
liberalizmus nemcsak az erkölcsi élet hagyományos szálait tépte szét,
hanem egyszersmind önmagának is úgyszólván belső ellenséget
támasztott, amely egyre erősödve, főleg a világháború után a
társadalmi, a faji és a nemzedékharcban, a család és az iskola
szétzüllesztésében s a szexuális erkölcs elfajulásában mutatta ijesztő
következményeit és végül is a liberális elvekkel való szakítást
eredményezte.
A politikai liberalizmus természetszerűleg csak elősegítette ezt a
fejlődési folyamatot azzal, hogy széles köröknek jogokat juttatott,
ellenben nem gondoskodott arról, hogy kellőképpen iskolázza őket
e jogok gyakorlására, ami nyilván csak az erkölcsi ellenőrzésnek bizo­
nyos formájában lett volna lehetséges. A liberalizmus azonban irtózott
mindennemű ellenőrzéstől, abból a racionalisztikus ábrándból indulva
ki, hogy az emberi természet általában jó, tehát ha ki-ki csupán önma­
gáért felel, ezzel mintegy önként megteremtődik az egész társadalom
harmóniája. A valóság tudvalévőén egészen más arculatot mutatott.
Talán sehol sem tűnik ki inkább, mint épp ebből az optimisztikus
feltevésből, hogy amikor a liberalizmus a maga dogmáját a jogosztás­
ról felállította, elsősorban a művelt es vagyonos polgárságra gondolt.
Ennek valóban csak a jogok hiányoztak ahhoz, hogy érvényesülni
tudjon az addig kiváltságos nemességgel szemben. Ez azonban a
politikai liberalizmusnak már eleve és szükségképpen pártjelleget
adott. Mert a természetes harmónia bizonyos mértékig talán
csakugyan kialakulhatott ezekben a művelt és vagyonos polgári
körökben, de nem volt vonatkoztatható a társadalom széles rétegeire,
elsősorban azokra, amelyek a jogokban való formális részesedés elle­
nére is kisemmizetteknek érezték magukat. Ezek most, mivel semmi­
lyen formában sem gondoskodtak róluk, a felelőtlen izgatásnak voltak
kiszolgáltatva. Érthető, ha ily módon a század egész életét mindenütt a
legélesebb politikai pártküzdelem hatja át, amely legtöbbször
utópisztikus jelszavaktól fűtve, mindinkább az erkölcsök elvadulását
idézte elő, osztálygyűlöletet, bosszúvágyat és az egész társadalom
rendjét felforgató törekvéseket szült.
 4. HUM ANIZM US.

A XIX. század polgári erkölcsének harmadik alapvonását az

individualizmuson és a liberalizmuson kívül e morálnak humanitárius­
jóléti jellegében találjuk kifejezve. Sőt első tekintetre talán ez tűnik
leginkább szembe. Kétségkívül soha annyit nem emlegették a
„humanitást”, mint e korban; magát az államot is úgy tekintették, mint
jótékonysági intézményt, amelynek az a legfőbb rendeltetése, hogy
minél inkább előmozdítsa tagjainak boldogulását. A gazdasági élet
liberális rendjének is ez a jóléti törekvés a legsarkalatosabb indító oka:
a vagyonosodás a haladás feltétele s a javak célszerű termelése és
elosztása biztosítja az általános megelégedést. Hasonlóképpen a
szellemi tevékenység körei is ennek a világ- és emberboldogításnak
szolgálatában állanak közvetlenül vagy közvetve: a technikától, amely
a találmányok özönével az élet kényelmét igyekszik fokozni, az orvosi
narkózisig, vagy éppen a betegségek megelőzéséig, amivel az emberi
szenvedéseket és fájdalmakat törekednek csökkenteni; a művészettől,
amely nemcsak az élet megszépítésére van hivatva, hanem a fényűzést
is támogatja, másfelől a szociális segítésnek is eszköze (a jótékony­
sági hangversenyek tudvalevőleg ekkor jönnek divatba), egészen az
igazságszolgáltatás reformjáig, amely a társadalom elesettjeiről is
„emberileg” kíván gondoskodni. Nemcsak intézmények karolják fel a
jótékonykodás ügyét, hanem mindenfelé egyesületek alakulnak a
szegények és munkaképtelenek gyámolítására, az elhanyagolt vagy
züllésnek indult gyermekek megmentésére, az alkoholizmus és
különféle társadalmi betegségek leküzdésére, a nővédelemre, a halál­
büntetés megszüntetésére és a börtönügy megjavítására, sőt az emberi
környezetnek, a madaraknak és a fáknak védelmére és az örök béke
eszméjének ápolására. Mintha a század valóban túláradna a nagy
emberbaráti szeretettől; aki ezekből a jelenségekből akarná megítélni
a kor erkölcsiségét, annak okvetlenül azt kellene megállapítania, hogy
ennyi szelídség és önzetlen jóakarat, ily nagyfokú áldozatkészség és
szolidaritás soha azelőtt nem fordult elő.
Ámde ennek a filantropikus célzatú erkölcsnek is megvan a maga
fonákja. Találóan mondja Scheler, hogy ez a modern emberszeretet,
amelyre most új szót is gyártanak, az altruizmust (A. Comte), csupán
az istenszeretetnek és a benne gyökerező keresztény könyörületesség-
nek pótléka.9Ha Scheler erősen túloz is, amikor általában a lelki önke­
rülésből, sőt éppenséggel az öngyűlöletből elemzi ki ennek az
altruizmusnak forrását, mégis kétségtelen, hogy a modern embersze­
retet nem személyre irányuló tevékeny szeretet, hanem elsősorban elv,
tehát racionális jellegű, indító oka pedig nem mások Önzetlen megse­
gítésének vágya, hanem a nyugalomnak önző szeretete, a polgári jólét
megóvásának és biztosításának óhaja. Ebből érthető, hogy főleg
intézményes formákban nyilvánul meg s ahol ezek hiányoznak, ott
határozatlan és szétfolyó, sokszor a puszta szándéknál nem is jut to­
vább. Valaki elolvadhat az egyetemes emberszeretettől anélkül, hogy
az ujját mozdítaná, sőt éppen e testetlen érzelmesség mögött alattomos
indulatok is megbújhatnak. Mindenesetre ez az ömlengő és részvéttel
teljes humanitás termelte ki azt az erkölcsileg bandzsalító embertípust,
amely könnyekig megindul távoli és idegen bajokon, a mindennapi
szoros érintkezésben pedig talán barátságtalan, rideg és elutasító;
amely csupa szánalomból egy hernyót sem képes eltaposni, de
ugyanakkor töprengés nélkül, kíméletlenül átgázol embertársain.
Persze ez az ellentét elv és érzület között - vagy úgy is mondhatjuk: a
között, amit cselekedni véltek és ahogy valójában cselekedtek -,
legtöbbször nem is tudatos. Paradoxonnal kifejezve jóhiszemű
képmutatásról lehetne itt beszélni, mert közönségesen és közvetlenül
ez a magatartás egyáltalán nem fakadt mások megtévesztésének
szándékából. A XIX. század polgára valóban őszinte meggyőződéssel
hitte, hogy magatartása humánus, és e tekintetben e magatartásnak
külső, látható eredményei, az általános jólétnek tagadhatatlan
emelkedése is támogatta lelkiismerete megnyugtatásában. S mégis
gyökeréből hazug volt, mert a jóllakottság szemével könnyezett és
közben nem feledkezett meg arról, hogy a saját szűk és önző érdekeit
ápolgassa, sőt a szeretet kézzelfogható megnyilvánulásaiban is csak
ezeket szolgálja. Erre nézve is a korabeli regényirodalom adja ismét a
legjellemzőbb illusztrációt, főleg Dickens, a nyugalomban emésztő
polgári lét jóságért való epedésének érzelmes szívű költője. Nem lehet
szó természetesen ehelyütt Dickens emberábrázolásának művészi
értékéről. Műveinek légköre azonban tagadhatatlanul a századközép­
nek hitetlen és illedelmes polgári világáé s ámbár erkölcsi kódexében
ott van az evangéliumi ige: Boldogok a tisztaszívűek, de ez a boldog­
ság nagyon is polgári, sőt nyárspolgári ízű, mert abból a hitből táplál­
kozik, hogy a tisztaszívűség éppen a polgári boldogulás és jólét
tele vénye. Valóban sehol, a századnak egyetlen alkotásából sem szól
hozzánk a polgári világrend sérthetetlenségébe vetett meggyőződés
beszédesebben, mint az idillikus megelégedettségnek és részvétnek
ebből a dickensi epopoeájából, amelyben a jó Isten is mintha némileg
a polgári igazságszolgáltatás színpadi rendezőjének szerepét kapná;
amelyben a világnak és az életnek minden problémája megoldódik
azzal, hogy a gonosz megbűnhődik és az igazlelkű minden
sorsviszontagságon keresztül is végül diadalmaskodik, elnyeri szíve
választottját és házi tűzhelyhez jut, ahol a tücsök cirpel és a teáskatlan
mormolása meghitt hangulatot teremt; s amelyben maga a szeretet is
egy kissé olyasféle, mint az ezidőtájt divatba jött polgári szalonoknak
vitrinjében a porcelánok, csiszolt üvegek, családi és úti emlékek:
féltve őrzött és mégis hivalkodásra szolgáló holmi. Az erényt most
egy kissé cukros vízbe kellett mártogatni, hogy kelendőbb legyen. S
mindezeknél jellemzőbb maga az a közönség, amelynek körében
Dickens oly páratlan népszerűségre tett szert s amely a nagy megindí­
tót látta benne, mintegy benne élve ki szentimentális hajlamát.10 Maga
Dickens még csak humorának aranyával szőtte be ezt az élelm essé­
gét. De csakhamar elkövetkezik az az idő, amikor a század embere
szégyenli ömlengéseit, boldogságvágyát és részvétének gyöngéd
megnyilvánulásait egyaránt, és cinizmussal leplezi. Az irodalomban ez
a szentimentalizmussal vegyült cinizmus mindenesetre korábban
jelentkezik: már a század elején találkozunk vele, némileg még a
felvilágosodás maradványaképpen (Stendhal) és némelyik későbbi
romantikus is tetszeleg benne.11 De a század vége felé mind szélesebb
körök ethoszára lesz jellemző, a műveltek tudatosan gyakorolják és a
műveletlenek utánzásból vagy lelki félszegségből, esetleg dacból
kérkednek vele.
Tehát a humanitás a polgári erkölcs keretében voltaképpen
csempészáru. A cinizmusban talán még őszintébben és leplezetleneb-
bül mutatja igazi arcát, mint a szentimentalizmusban, bár mindkettő
egyazon tőről nyílik e lanyha morál éghajlata alatt. Ámde ily körül­
mények közt valóban érthetetlen volna, hogy voltak a század folya­
mán, s nem kevesen, akik barikádokon haltak meg e humanitásért. A
kissé színpadi lelkesedésnek, a fitogtató gesztusnak persze ez a végső
áldozat sincs egészen híjával. De a kényelmes jólét és a nyárspolgári
nyugalom szeretetét valóban nem nevezhetjük ez önfeláldozás indító
okának. Tudvalevő dolog, hogy a század folyamán nemcsak forradal­
mak és háborúk, nemcsak politikai és szellemi küzdelmek és fordula­
tok, hanem nagy gazdasági válságok is gyakran kizökkentették a
kényelemszerető polgárt mindennapi ernyedt nyugalmából. Egyáltalán
a béke és nyugalom időszakai nem voltak hosszantartók; tulajdon­
képpen csak három ízben találkozunk velük, akkor is inkább a reakció
korszakait jelentették: a napóleoni háborúk után (s ez a tulajdonképpe­
ni „bourgeois”- vagy „biedermeierekor), az 1848-as forradalmakat
követő években és a francia-német háborúra következő egykét
évtizedben; egyébként csak egy-egy vidékre kiterjedő értelemben
beszélhetünk róluk (így például Franciaországban a második
császárság idején, Angliában Viktória korában, nálunk a kiegyezés
után). Ezért a humanitárius-jóléti törekvéseknek az önző
nyugalomvágyon kívül nyilván még valamilyen más indító oka is
kellett, hogy legyen. S mi más lehetett ez, mint a század anyagi és
szellemi életének nagy fétise: a haladás eszméje? Azt lehetne
mondani, hogy a haladásban éli ki a polgári kor a kalandszomját; a
haladás a „polgáriasuk” kockázat, a hősiességnek racionalizált
formája, s akit ez egyszer megszállott, az abban a fanatikus hitben,
hogy az egész emberiség boldogságán és jólétén munkálkodik, a
jelennek nyugalmát is képes feláldozni érte. Az áldozat itt tulajdon­
képpen olyan, mint a jó tőkebefektetés: idővel kamatostul hajt
hasznot. A pénz pénzt fiadzik. Ebből érthető, hogy a haladást legelőbb
is az élet külső feltételeinek, kiváltképpen pedig a technikai eszközök­
nek fejlettségén mérik és az itt alkalmazható mennyiségi értékelést
viszik át a szellemi élet területeire is, úgy tekintve a műveltségben
vagy az intézményekben való haladást, akárcsak a közlekedés vagy a
világítás tökéletesítését és a humanitásban, a jótékonykodásban vagy
az érintkezési formákban mutatkozó fellendülést mint a köztisztaság, a
higiéné vagy a komfort terén elért teljesítményeket. Magának az
erkölcsi haladásnak kérdése is ekkor válik moralisták és
szociológusok, szociálpolitikusok és népboldogítók kedvek témájává,
sokszor éppen ütőkártyájává, optimista lelkesedéssel, még többször
azonban körmönfont okoskodással oly megvilágításba helyezve a
tényeket, hogy okvetlenül az erkölcsi élet fejlődése és ezzel az emberi
boldogság növekedése derüljön ki belőlük. Főleg három irányban mu­
tatták ki szívesen a fokozódó humanizálódást: az emberi élet és az
emberi személyiség tiszteletében és ezzel a szabadságjogok kiszélesí­
tésében, a korábbi tekintélytiszteleten nyugvó jogkorlátozással
szemben; a munkának, kivált pedig a határozott célú munkának erköl­
csi megbecsülésében a merő kedvtelésből végzett tevékenységgel
szemben; és végül az igazságszolgáltatás javító célzatában régebbi
megtorló jellegével szemben. Eközben a haladás főapostolának, A.
Comte-nak példájára „stádiumokról” beszéltek, az erkölcsi haladást is
úgy fogva fel, mint fokozatos fejlődést a vallásos alapoktól a felvilá-
gosultság felé. Ezzel a mértékkel azonban akár a gazság formáinak
„humanizálódását” is ki lehetne mutatni: akik azelőtt útonállással
fosztották ki embertársaikat, most esetleg börzei spekulációval teszik
ugyanezt. Itt is tehát végletek és paradoxonok ölelkeznek. Ahogy a
humanitárius-jóléti erkölcsnek már az indító okai, a nyugalom és a
haladás, tulajdonképpen ellentétek találkozását fejezik ki, úgy
megnyilvánulásaiknak formái is: amott a szentimentalizmus a
cinizmusban olvad fel, emitt pedig az áldozatvágy a mindenáron való
siker vágyával szövetkezik. Ebből érthető, hogy a humanitárius hala­
dásnak leghívőbb fáklyahordozója a század előhaladtával mindinkább
a kapitalista lesz, aki a profitszerzést aszkézissé teszi, az emberbaráti
cselekedeteket pedig ugyanakkor sportszerűen gyakorolja. Ezzel
azonban az egyetemes boldogság és jólét, a haladásnak ez az
ígéretföldje hovatovább egészen ködbeveszett, mert a javaknak vég­
nélküli halmozása a „haladás” végett az egyik oldalon olyan
aszkétikus munkairamot követelt, hogy ez végül is meghiúsította a
létrehozott javak nyugodt élvezetét; a másik oldalon pedig csak az
igényeket fokozta s a sportszerűen űzött jótékonykodás ezeket
nemhogy kielégítette volna, hanem inkább a megalázottság érzését éb­
resztette és gyűlölséget keltett.
 5. TEKINTÉLY ÉS BÖLCSELKEDÉS.

Szükségképpen felmerül ezek után az a kérdés, hogyan viszonylott

ez az individualisztikus, liberalisztikus és humanitárius-jóléti jellegű
polgári morál az erkölcsiségnek hagyományos tekintélyi tényezőihez,
tehát elsősorban a keresztény morálhoz és azután az újkorban egyre
nagyobb szerepet játszó állammorálhoz? S mivel minden korszak
erkölcsiségét számottevően befolyásolja az erkölcsi elmélkedés is,
azért itt sem lehet kitérni az elől a további kérdés elől, hogy miképp
mutatkozik a század filozófiai rendszereinek hatása e polgári morál
alakításában?
Az első kérdésre röviden lehet felelni, annál is inkább, mert erre
már a polgári erkölcs fentebbi elemzése is több tekintetben világot
vethetett. A keresztény morál mindenesetre változatlanul fennállt, de
életformáló hatása mind szűkebb körre terjedt, a nagy tömegek inkább
csak névlegesen vallották, sőt éppenséggel elfordultak tőle. Ettől
kezdve válik általánossá, valósággal divatossá az erényesség megnyil­
vánulásának vallásos módjain való frivol gúnyolódás: aki az erköl­
csiség terén nem szabadszellemű, szemforgatónak tekintik, s menten
megkapja a jelzőt, hogy „szenteltvíztartóból került ki”. Maga az egyre
jobban elharapódzó vallástalanság vagy a vallás iránti közömbösség is
elsősorban erkölcsi okokra vihető vissza s csak kisebb mértékben
politikai vagy szociális tényezőkre, vagy a „pozitív”, „természettudo­
mányos” világnézet térhódítására. Az egyházak ily módon mindin­
kább a puszta védekezés állásaiba szorulnak, vagy pedig kénytelenek
megalkudni a polgári erkölcs szellemével és intézményes formáival. A
küzdelmet választotta főleg a katolicizmus, amely a legtöbb önmegta­
gadást követelte híveitől, tehát leginkább szembekerült a polgári
erkölcs vonásaival. A század szellemi arculatára oly sötét árnyékot
vető kultúrharc tulajdonképpen az erkölcsiség vallásos indítékai körül
folyt mindenütt, ahol fellépett, és csak ezeken át kerültek egymással
összeütközésbe a különböző hatalmi érdekkörök és jogi-intézményes
formák is. De kényes helyzetbe sodródtak a protestáns felekezetek is,
főleg ott, ahol az államvallás szerepét töltötték be, mivel a liberális
állam a polgári erkölcs alapján szerveződvén, elkerülhetetlenül a
polgári igényekhez kellett alkalmazkodniuk, ez pedig utóbb
természetszerűleg magát a vallásos élet gyakorlatát sem hagyta
érintetlenül. Csattanós példája ennek az általánosan ismert angol cant,
ez a szigorú vallásos meggyőződésen alapuló, emberileg mégis
egészen valótlan magatartásmód, amely tulajdonképpen a
puritanizmusnak és a polgári erkölcs szempontjainak vegyülékéből
alakult ki, amellyel azonban nemcsak itt találkozunk, hanem a
kontinensen, sőt az egész világon is mindenütt, ahol a polgári szellem
vált uralkodóvá. A különböző irányban és néven fellépő vallásos
„modernizmusok” legtöbbször be nem vallott eltávolodást jelentenek
a vallásos erkölcsiségnek, ha talán nem is az alapjaitól és tartalmától,
de legalább is a hagyományos formáitól, és viszont félig-meddig
öntudatlan közeledést a polgári erkölcsiség felé, alkalmazkodást ennek
követelményeihez, úgyhogy ennek következtében előbb-utóbb maga a
vallás is ancilla civitatis-szá, esetenkint éppen ancilla plutocratiae-vé
vált. Ez a jelenség természetesen némileg összefügg már az
állammorál kérdésével is. Mindenesetre a század sajátosságai közé
tartozik, hogy az állam - értve itt természetesen a liberális államot,
amely ekkor legalább is törekvés szerint mindenütt érvényesült - nem
tanúsított minden téren olyan hatalmi fölényt, mint a vallással és
ennek erkölcsi formáival és intézményeivel szemben. Legfeljebb még
egy irányban lépett fel szintén imperialisztikus célzattal: a
nemzetiségekkel szemben. A gazdasági életet azonban tudvalevőleg
erkölcsileg egyáltalán nem, vagy csak alig szabályozta, hanem
megelégedett e tekintetben az „éjjeli őr” szerepével, tehát az életnek, a
tulajdonnak és a tulajdon szabad élvezetének, általában pedig az
emberi érintkezés külső rendjének biztosításával. S éppen ez a
körülmény jellemzően rávilágít az állammorálnak alapjában utilitárius
irányára. Ha vannak is e tekintetben különbségek és bár az állammorál
is ismert magasabb célkitűzéseket - csak példaképen a művelődés
ügyének intézményes felkarolására lehetne hivatkozni -, mégis
általánosságban és éppen indító okaiban az egyéni erkölcsi önrendel­
kezés, a liberális jogrend és a jóléti szervezés mind csak arra szolgál,
hogy akadálytalan lehetőséget adjon a polgári gazdasági versenynek
és a közboldogság útját egyengesse. Mintha az államerkölcs kezdete
és vége e korban az volna, hogy az állam gazdag legyen, ez pedig csak
akkor lehet, ha megteremti polgárai gazdagodásának kellő feltételeit.
Amikor tehát az állam ily módon mintegy felülről támogatta a polgári
erkölcsi tendenciáit, ezzel tulajdonképpen tekintélyi rangra emelte a
polgári erkölcsöt, így vált a liberális polgári állam minden
intézményes szervezetével az erkölcsiségnek végső fórumává. De
hogy ez minő erőtlen fórum volt, azt épp a következmények mutatták
meg. Mert a polgári morál elveit szentesítvén, maga növesztette
nagyra belső ellenségeit, a szocializmust és az anarchizmust, s így
végül is magát az államot létében támadta meg e morálnak minden
sebezhető pontja.
Nehezebb a felelet arra a másik kérdésre, hogy az erkölcsi elmél­
kedés miként befolyásolta a század erkölcsi életét. Ez az erkölcsi
elmélkedés a század folyamán soha nem tapasztalt arányokat öltött
szélességben és mélységben egyaránt, és a rendszereknek egész sora
keletkezett, az elvi alapoknak minden árnyalatában. Az irányoknak és
a neveknek ez a kaleidoszkópszerű felvonulása itt még nagy vonásai­
ban sem jellemezhető, de éppúgy nem járna eredménnyel a módsze­
reknek és a problémáknak vázolása sem, mert mindez csupán össze­
függő kifejtésből válnék érthetővé,12 ami messze vinne a tárgytól. A
század etikai gondolkodása a normatív-racionális és a történeti­
pszichológiai erkölcstanon kívül mindenesetre felfedezte még az
erkölcs néprajzi és szociológiai vizsgálatát is, s bár eközben még
egyetemességeket keresett a különféle szokásfonnák mögött, vagyis
konstruktív szempontok szerint járt el, mégis az ily módon feltáruló
anyag nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy az európai ember
szeme felnyíljék az erkölcsiség megnyilvánulásának eltérő módjai
iránt és ezzel lassankint előkészítette az erkölcsi formáknak azt a
szinkretizmusát, amelynek éppen ma vagyunk tanúi. Ámde, ha az
erkölcs elméleti vizsgálatának útjai szétágaztak is és szempontjai
meggazdagodtak, némi egyszerűsítéssel mégis rá lehet mutatni benne
két hatalmas gondolatrendszerre - hatalmas főleg éppen az erkölcsi
életre gyakorolt hatásában -, tudniillik a francia forradalom erkölcsi
ideológiájára, másfelől pedig a kanti etikára.
A francia forradalom erkölcsi eszméi tulajdonképpen csak jogi és
politikai-társadalmi irányban öltöttek tételes formát. De ezek az
eszmék, mint említettük, éppen a természetes erkölcstanból nőttek ki
és a XIX. század folyamán a pozitivizmus etikájában éltek tovább,
úgyhogy ennek alapján ez joggal a természetes erkölcstan egyenes
folytatásának tekinthető. Bizonyos mértékben azonban annak ellapo-
sítását is jelentette. A forradalom ugyanis abban a merész kísérletében,
hogy az észt tegye az emberi viszonyok tényleges rendezésének
kizárólagos elvévé, olyan gyakorlati tanulságokat eredményezett,
amelyeket ezután már természetszerűleg nem lehetett többé mellőzni.
Legkevésbé azokat, amelyekben kiábrándulást okozott. így érthető,
hogy a pozitivizmus etikája átveszi ugyan a természetes erkölcstannak
és a forradalom eszmetanának racionális örökségét, de sokkal inkább a
tényekhez, a valóság képéhez iparkodik idomítani s ennélfogva elvi
szempontból nem mindig következetes, hanem erősen eklektikus
jellegű. Két vonás mindenesetre tartósan végigkíséri az erkölcsi elmél­
kedésnek ezt a pozitivisztikus irányát. Először: mivel társadalmi
forradalom volt a bölcsője és a forradalmi ideológiát szőtte tovább,
jellemzően társadalmi etika. Ezt a társadalmi célzatát ott sem hagyja
cserben, ahol (mint például az angol pozitivizmus erkölcsbölcselőinek
némelyikénél) közvetlenül individualisztikus elveket hirdet. Legalább
is az erkölcsiség feltételeit társadalmi hatásokból származtatja és a
társadalmi tényezők meghatározó szerepének vizsgálatára fordítja a
legtöbb figyelmet. így fakasztja például Herbert Spencer magát a
lelkiismeretet is a szociális fejlődés és alkalmazkodás jelenségeiből.
De az erkölcsiség tartalma is legtöbbször társadalmi követelményektől
függ. A társadalom legtöbb tagjának legnagyobb és legtartósabb
boldogsága, ez a Bentham-féle elv rendre végigvonul a pozitivisztikus
etikákon, ami ismét a forradalom általános emberboldogító,
világmegváltó álmát idézi emlékezetünkbe. Másodszor pedig: az
etikai vizsgálódás módszere kivétel nélkül az induktív „termé­
szettudományi” módszer, ez pedig natúralisztikus jelleget ad ennek az
egész iránynak. Ámde ez a naturalizmus sajátosan felemás. Mert a
tények áhítatos kultusza mögül minduntalan kiütközik a racionális
konstrukció vágya, sőt bízvást mondhatjuk, hogy az erkölcsi
megismerésnek ez a módja mindenestül racionális feltevéseken
alapszik. Az ember egész erkölcsi és társadalmi élete olyasféle ter­
mészeti termék e felfogás szerint, mint például a hőkisugárzás, tehát
éppúgy egyetemes törvényeknek van alávetve, mint emez. Vagyis az
erkölcsi törvények tulajdonképpen természeti törvények és az etika
feladata éppen ezek felderítése. De mi egyéb ez ismét, mint a régi
„természetes erkölcstan” programjának felújítása és némileg idősze­
rűbb köntösbe öltöztetése? S miként a felvilágosodás korában a termé­
szetes erkölcstan, úgy most ennek ivadéka, a pozitivisztikus vagy
evolucionisztikus etika is előbb csak a haladó szelleműek, a
„progresszívek” felfogásává vált, majd a publicisztika, a szépiroda­
lom, főleg pedig a napisajtó felhígításában rohamosan széles köröket
hódított meg és az úgynevezett „laikus morál” formájában bekerült az
iskolába is. Ezért bízvást azt lehet mondani, hogy - főleg népszerű
kidolgozásaiban - olyan tényező volt a kor erkölcsi életének
alakításában, mint korábbi századokban a biblia. Kétségkívül
leginkább megfelelt is a polgári ethosz szellemének, amelynek minden
vonását felvette magába és elvileg támogatta.
A pozitivizmusé mellett a XIX. század másik nagyhatású etikai
elmélete a kanti volt. Még az is, aki csupán általánosan ismert, szinte
már szólammá vált elveiből ismeri ezt a rendszert, első tekintetre meg
fogja állapítani gyökeres, áthidalhatatlan ellentétét a pozitivisztikus
szellemű etikával. A kanti etika nem a tényleges erkölcsi-társadalmi
valóságra épít, sőt inkább az erkölcsiség önértékének a tapasztalástól
való teljes függetlenségét, minden tapasztalást megelőző jellegét
hirdeti. Nem is társadalmi etika, mert az erkölcsi törvényt éppen az
egyéni lelkiismeret közvetlen belátásaiban szólaltatja meg, amely
ilyenformán nem valamilyen erkölcsi közösséggel, hanem inkább egy
ideális erkölcsi világgal, a mundus mtelligibilis-szQl hoz kapcsolatba
bennünket. A tekintélyi tényezőket Kant éppúgy száműzi az erkölcsi­
ség indító okai köréből, mint ahogy a sikert is közömbösnek minősíti
annak megítélésében: az erkölcsiség az érzület tisztaságában nyilvánul
meg, csakis a jó akarat értékes. S végül a leginkább szembeötlő
különbség az, hogy a kanti etika nem a boldogságban, az egyéni vagy
társadalmi jólétben, vagy akár a haladásban állapítja meg az erkölcsi­
ség tartalmát, hanem az erkölcsi parancs feltétlen tiszteletében, ami
más szóval a szigorú kötelességteljesítés és e végből a szüntelen áldo­
zathozatal követelményét jelenti. Tehát valóban fennkölt erkölcsi
felfogás, amely bajosan illeszthető bele a polgári világnak kényelmes,
laza, minden téren az egyéni jólétet és az anyagi érdekeket kiszolgáló
ethoszába. S mégis ez a kanti etika is nemcsak a polgári lét földjéből
hajtott ki, hanem jellemzően visszatükrözteti annak szellemét is, ha
talán nem arról az oldaláról is, amilyen valóban volt, hanem - a kanti
kifejezést itt is alkalmazva - inkább arról, amilyennek lennie „kellett
volna”. Kant törekvése szemmel láthatólag az volt, hogy a szűkös
szellemű, önző polgári létet hősies magaslatra emelje, ezt a hősies
eszményt pedig csak úgy tudta általánosítani, hogy magát a polgári
mindennapot nemesítette meg, tehát minden érzelmességét, de egyút­
tal minden merészebb és egyénibb jellegű emóciót is kiküszöbölt
belőle s a rideg kötelességteljesítést tette legfőbb erkölcsi paranccsá,
mert ennek teljesítésével a legszűkebb kispolgár is hőssé válhatik.
Ebben rejlik Kant nagyszabású erkölcsi „forradalma”: ő adta a polgári
kornak eszményi erkölcsi szabálykönyvét, talán a kereszténység fellé­
pése óta a legtisztábbat, amely azonban éppen célzata miatt nem
léphette túl ennek a polgári világnak körzetét. Ebből érthető, hogy
Kant a vallást és a metafizikát is, ezeket az oly kevéssé „polgári”
provinciákat, tulajdonképpen csak rejtett kapukon, mintegy
megnyugtató háttérként, de semmi esetre sem indítékként ágaztatja
bele erkölcsi rendszerébe. De a polgári szellem lepleződik le a kanti
erkölcstannak egyoldalúan intellektualisztikus vonásában is, abban a
törekvésében, hogy az erkölcsi törvényt nyomatékosan a természeti
történés törvényszerűségével állítja párhuzamba. A csillagos ég felet­
tem és az erkölcsi törvény énbennem: ez az immár közhellyé vált
kanti szólam arra figyelmeztet ugyan, hogy itt két különböző világról
van szó, mert az egyikben puszta oksági összefüggések uralkodnak, a
másik pedig követelményeken épül fel; mégis ennek a két világnak
törvényszerűsége egyformán egyetemes és szükségképpi, s csakis ez
teszi őket ésszel való megismerésünk számára hozzáférhetőkké.
Tulajdonképpen tehát Kantnál is a természetes erkölcstan racionális
hagyománya elevenedik meg a belénk oltott egyetemes erkölcsi elvek­
ről, azzal a különbséggel mégis, hogy ezt a felfogást módszeresen
tisztázta. Csakhogy ő sem kerülhette el minden racionalizmusnak örök
veszedelmét, azt tudniillik, hegy módszeres megoldásokat tartalmiak
gyanánt kezeljen. Innen ered erkölcsi rendszerének sajátos
paradoxona: az erkölcsi törvény szerinte a „szívünkbe van írva”,
holott ez az etika a szívben egészen talajtalan, mert hiszen az erkölcsi
törvény éppen egyetemes és szükségképpi jellegénél fogva oly ridegen
és részvétlenül lebeg felettünk - helyesebben az erkölcsi-történeti
valóság felett -, akár a csillagos égbolt. S végül teljességgel a polgári
gondolat nyilvánul meg a kanti etika egyéni-autonómia elvében. Ez az
elv bizonnyal nem oly sajátosan kanti, mint ahogy pusztán az erkölcsi
elmélkedés szemlélete alapján általában vélni szoktuk: tulajdonképpen
az egész újkor erkölcsi élete és gondolkodása is egyaránt feléje
mozgott és a francia forradalom eszméiben éppúgy, mint a pozitíviz­
mus etikájában Kanttól függetlenül is érvényesült. De itt is sajátos
értéket ad Kant ennek az önrendelkezési elvnek azzal, hogy az emberi
személy méltóságára és az erkölcsiség önzetlen tiszteletére alapítja,
tehát némileg enyhíti vele erkölcsi felfogásának ridegségét. S a XIX.
század erkölcsi életének alakulására kétségkívül erről az oldalról
hatott leginkább, talán azért is, mert az elvet legkülönbözőbb irányból
ki tudták aknázni. Ez a kiaknázás persze sokszor kiforgatást is jelen­
tett. így keveredett főleg a liberalizmus sodrában pozitivisztikus
szempontokkal, mégpedig nemcsak a mindennapi élet erkölcsében,
amely a maga szólamait szívesen merítgette a kanti etikából, hanem a
század utolsó harmadában az újkantiánus mozgalom képviselői is
alkuba bocsátkoztak az akkortájt uralkodó pozitivizmus erkölcs­
szemléletével. De kihatottak a kanti elvek - kivált a Kant utáni német
idealizmus (Fichte, Hegel) közvetítésével - az állammorál alakulására
is, ami leginkább a század tényleges jogalkotásában mutatkozott meg.
A részletek feltárása azonban itt messze vinne. Általánosságban azt
lehet mondani, hogy a század erkölcsi élete és gondolkodása is
legnagyobbrészt a nyugati liberalizmusnak jobban megfelelő
pozitivisztikus irány keretei közt folyt, a kanti morál inkább csak háttérül,
sokszor bizony csak díszletül szolgált, s időnként, ha nagyon is érezhetővé
vált az erkölcsi ellaposodás, ide tekintgettek és belőle vettek emelkedettebb
szempontokat.
 JEGYZETEK
(II. A polgári erkölcs.)

1 A polgári rétegződésre nézve W em er Sombartnak már idézett munkáján (Dér Bourgeois. 3. Aufl.
M ünchen-Leipzig, 1913. Duncker & Humblot) kívül 1. még: Alfréd Meusel: Burgertum. (=
Handwörterbuch dér Soziologie. Hrsg. v. A. Vierkandt. Stuttgart, 1931. F. Enke 90-99. p.), továbbá
újabban Kari Löwith: Von H ege1 bis Nietzsche. Zürich-New-York, 1941. Európa Verlag 315. sk. p. és
Fritz Marbach: Theorie des Mittelstandes. Bem, 1942. A. Francke. 92. sk. p.
2 V. ö. P. Honigsheim: Die Bohémé. (Kölner Vierteljahrshefte fiir Soziol. III. Jg. 1923-24. 60. sk. p.)
3 M ax Scheler: D as Ressentiment imAuJbau dér Morálén. (Vöm Umsturz dér Werte 2. kiad. I. 192. p.) -
M ax Weber: Die protestantische E thik und dér Geist des Kapitalismus. (Ges. Aufsatze zűr
Religionssoziologie I. 1922. 93. sk. pp.)
4 L. Emst Troeltsch: Deutscher Geist und Westeuropa. Gesammelte kulturphiiosophische Aufsatze und
Reden. Hrsg. v. Hans Báron. Tübg., 1925. Molir. 48., 76. sk. p.
5 Legszebb kifejtése ennek a gondolatnak W. v. Humboldtnak még a francia forradalom hatása alatt
keletkezett, de csak tizenhat évvel szerzője halála után megjelent klasszikus művében található: Ideen zu
einem Versuch die Grenzen dér Wirksamkeit des Staats zu bestimmen. Most a Ges. Schriften hrsg. v. d.
Kgl. Preuss. Akad. d. Wiss I. köt.-ben (Berlin, 1904), továbbá a Reclams Universal Bibi.-bán is. - L.
hozzá: Eduard Spranger: W. v. Humboldt und die Humanitatsidee. 2. Aufl. Berlin, 1928. Reuther und
Reichard 51. sk., 215., 249. sk. p.
6 Erre nézve jó áttekintés: Férd. Tönnies: Die Entwicklung dér sozialen Frage bis zum Weltkriege. 4. kiad.
1926. - L. továbbá Löw ith id. művét is: Von H ege1 bis Nietzsche. Zürich-New-York, 1941. Európa-Veri.
(Különösen második részét: Studien zűr Geschichte dér bürgerlich-christlichen Welt.)
7 V. ö. W em er Sombart: D ér Bourgeois. 204. sk. pp.
8 Érdemes e végből fellapozni csak a mi régi folyóiratainkat, a Vasárnapi Újságot, a Bolond Istókot, a
Borsszem Jankót. így pl. a Bolond Istók 1876. évfolyamában kitűnő karikatúra található Jankó Jánostól
ezen a címen: Liszt és a nők, alatta pedig a tréfás megjegyzés: „Imádási jelenet a Liszt-koncertek végén,
midőn Paulai Szt. Ferenc nem a tenger-, hanem a kebelhullámokon andalog.” - A XIX. század zenéjének
sajátos polgári fiziognómiáját már Nietzsche mélyértelműleg jellemezte. Ld. Menschliches,
Allzumenschliches II. Nr. 171. (D ieM u sikals Spatling jeder Cultur.)
9 M ax Scheler: D as Ressentim ent imAuJbau dér Morálén. (Vöm Umsturz dér Werte. 2. kiad. I. köt.). - V.
ö. különösen a IV., Ressentiment und modeme Menschenliebe c. fejezetet.
111 V. ö. W ilhelm Dibelius: Charles Dickens. Leipzig-Berlin, 1916. Teubner., ahol a szerző Dickenst
éppen mint a polgári eszmények kifejezőjét jellemzi. Különösen figyelemreméltók a könyvben a
társadalmi erkölcsre vonatkozó fejtegetések. (Dickens mint az angol liberalizmus megmentője.)
11 Találóan jegyzi meg Drieu La Rochelle: Le courant cynique et le courant mélancolique se rencontrent
souvent chez les romantiques. Le point de cette rencontre est dans la vie sexuelle. Notes pour comprendre
le siécle. Paris, 1941. Gallimard. 68. p.
12 Jó áttekintést ad erre nézve Theodor Litt: Ethik dér Neuzeit (Hbuch dér Philosophie Abt. III). München,
1927. Oldenbourg.
 III. IRRACIONÁLIS HULLÁMOK.

A XIX. század hetvenes éveitől kezdve mindinkább valami sajátos

nyugtalanság, elégedetlenség, csüggetegség kezdett elharapódzni a
szellemi életnek minden területén, az erkölcsi életben is. Kezdetben
csak lappangva jelentkezett s olybá tűnt fel, mintha csupán a polgári
fellendülésnek természetes visszahatása, a túltelített életnek csömöre
és kiábrándultsága volna. A felszín egyelőre persze még csendesnek
és nyugodtnak látszott. Csak néha-néha reszkettette meg ezt az er­
nyedt légkört egy-egy merész és „korszerűtlen” könyvnek a megjele­
nése, egy-egy munkászavargás vagy valamilyen szélesebb hullámokat
verő botránynak a kipattanása, és sejtette, hogy a felszín alatt sötét,
„nem intellektualizált” erők kavarognak. A század vége felé azonban a
tünetek, mint a betegedő szervezetben a fájdalom szúrásai, egyre
szaporodtak. A hervadás hangulatát mindinkább tényleges válság
váltotta fel, amely a világháborút közvetlenül megelőző évek feszült­
ségében érte el tetőfokát, a háború után pedig már nyílt anarchiában
robbant ki.
E válság okait különféle élmények és helyzetek összetalálkozásá­
ban szokták ma megjelölni. így szívesen hivatkoznak az általános
hitetlenségre, az erkölcsi ösztönök megromlására vagy éppen a művé­
szetek dekadenciájára és rafináltságára; emlegetik a tudományos
kutatás szétaprózódását és arról való lemondását, hogy az egészből
adjon megoldásokat; tulajdonítják a politikai radikalizmus térhódítá­
sának, a hatalmi összeütközéseknek és a gazdasági élet szervezetlen­
ségének; visszavezetik a lelki érzékenység fokozódására, főleg pedig a
minden téren egyre bomlasztóbban érvényesülő relativisztikus
életszemléletre. Mindezek a jelenségek kétségkívül egyaránt közre­
hatottak a válság felidézésében, de igazi gyökereit elsősorban mégis
a közerkölcsiség átalakulásában kell keresnünk. Ez az átalakulási
folyamat pedig kiváltképpen három irányban jelentkezett és célzatá­
ban éppen a polgári erkölcs eszmei alapjaival való szembefordulás
jellemzi.

1. SZOCIALIZMUS.

Az első és legkorábbi ellenhatás a szocializmusból indult ki. Ere­

dete szerint a szocializmus is éppúgy a felvilágosodásnak és a francia
forradalomnak eszmevilágában gyökerezik, mint a polgári liberaliz­
mus. Ebből érthető, hogy nem egy pontban, sőt épp az alapvető kér­
désekben találkozik vele. A szocializmus célkitűzése is egészen e
világi, „immanens”, akárcsak a polgári liberalizmusé: az emberi
boldogságnak minél hathatósabb előmozdítására törekszik, mindenek­
előtt az élet anyagi alapjainak biztosítása által. Evégből szintén az
emberi egyenlőségnek elvont elvére támaszkodik, s noha kiszélesíti
azt, mert nemcsak az emberi szabadságjogoknak, hanem egyszer­
smind a vagyonnak elosztásában is érvényesíteni kívánja, mégis az elv
sikere érdekében éppúgy a felvilágosítás eszközeihez folyamodik,
mint a liberalizmus. S ha a felvilágosítás mellé hamarosan odasze-
gődteti a harcot is, sőt magát a felvilágosítást éppen a harc formáiban
végzi, akkor ebben is csak a liberalizmus nyomdokain halad, s az az
arcvonal, amellyel szemben a küzdelem folyik, gyakran közös. Sőt
figyelmes szemlélet után magának az individualisztikus elvnek jelen­
létét is felfedezhetnék a szocializmus tervében, vagy legalább is az
eszkatológiájában; akadtak is, akik a szocializmust éppenséggel az
egyéni erkölcsi önrendelkezési elv végső következményének tekintet­
ték (például Jaurés, Colién). Ámde mindezeket a megegyezéseket
számba véve önként fel kell vetődnie annak a kérdésnek, hogy miképp
kerülhetett a szocializmus mégis ellentétbe a polgári világgal,
mégpedig olyannyira, hogy ha a polgárságot szétfolyó jellege miatt
önmagában nem tudjuk határolni, akkor erről a negatív oldaláról
jellemezhetnők, polgárinak nevezvén mindazt, ami szemben áll a
szocializmussal, kivált pedig ennek marxi formájával.
A feleletet erre a kérdésre magának a szocializmusnak fejlődése
adja meg. Kétségtelen, hogy a mozgalom közvetlenül nem
utópisztikus elméletekből és kísérletekből fejlődött ki, aminőkkel már
a XVIII. század végén és a XIX. század első felében elég sűrűn talál­
kozunk, hanem abból a tényleges társadalmi elégedetlenségből, ame­
lyet a nagytőke túlzásai ébresztettek fel, főleg a gyáripari munkásság
körében, arra késztetve ezt, hogy szervezkedéssel igyekezzék érvé­
nyesíteni jogos igényeit s védekezzék kizsákmányolása ellen. Ezt
azért is hangsúlyozni kell, mert rávilágít a széliében elterjedt felfogás­
sal szemben arra a tényre, hogy a szocializmusnak már a keletkezésé­
ben is ösztönös erők működtek közre s nem felülről vagy kívülről,
nem társadalmi ábrándozok vagy felbujtók keltették ésszerű
meggondolás alapján életre; továbbá, hogy eredetileg egészen
gyakorlati-gazdasági irányban haladt, magának a munkásságnak ön­
védelmi és önsegélyezési mozgalma volt, s ha olykor-olykor zendü­
lésben nyilvánult is, a tudatos osztályharc gondolata hiányzott belőle.
Ez a kettős körülmény, az ösztönösség és a merőben gyakorlati érdek
okozta éppen a mozgalom látókörének szűkösségét. Pozitív célokért
küzdött ugyan, de csak a közelire és közvetlenre szorítkozott: a
munkásság helyzetének javítására a fennálló társadalmi rend keretén
belül s épp azért általában helyi jellegű mozgalom maradt. S ezt a
látókört adta meg neki Marx, amikor részben a korábbi utópisztikus
elméletekre, részben pedig a tényleges szociális mozgalmakra
támaszkodva a szocializmust „tudományossá” tette. Ez a „tudomá­
nyos” jellege pedig főleg három elven sarkallott. Először: a történeti
fejlődés materialisztikus szemléletén, amely az erkölcsi, vallási,
általában az egész szellemi életet merőben gazdasági tényezők
függvényének vallotta. Másodszor: a fennálló polgári-kapitalisztikus
társadalmi rendnek nemcsak kíméletlen, hanem valósággal megsem­
misítő bírálatán, amely e rendnek önmagától való felbomlását törté­
neti-dialektikus szükségképpiségnek nyilvánította. Végül harmadszor:
az osztályharc elméletén, amely a proletariátus részére e felbomlás
erőszakos siettetését követelte. Ezzel öltött a szocializmus javarészben
negatív jelleget s idézte elő a társadalomban úgyszólván az állandó
forradalom érzetét.
Nem lehet szó ezúttal arról, hogy a szocializmusnak ezt a polgári
társadalom ellen folytatott harcát és ennek fejlődését s változatait akár
csak fő vonásaiban is vázoljuk és bíráljuk;1 ebben a kapcsolatban a
mozgalomból nem érdekelhet bennünket más, csak az erkölcsi életre
tett hatása. Hogy a szociális igazságosság érvényesítésére való törek­
vés magában véve helyes és jogosult, arra nézve nem foroghat fenn
kétség. Hasonlóképpen az e végből alkalmazott eszközök, a szervezett
védekezéstől egészen az osztályharcig, legalább is érthetők magának a
polgári társadalomnak ellenállásából, hiszen a történet folyamán még
sohasem fordult elő, hogy valamely osztály vagy réteg önként és
szívesen lemondott volna előnyeiről vagy kiváltságairól. S ha ez a harc
sokszor elvadult formákat öltött, ebben is jórészt maga a polgárság
mutatott példát; amikor meghonosította a kíméletlen gazdasági
versenyt: erőszakra csak erőszak lehetett a válasz. Negatív erők is
mindig működtek a társadalomban, sőt a tagadásnak olykor éppen­
séggel termékeny szerepe lehet, mert megóv a tespedéstől és pozitív
erőket serkent életre. Ezt érte volna talán el a szocializmus is, ha
programját pusztán az öntudatos proletariátusra terjeszti ki, vagyis arra
a rétegre, amely tisztán látja, hogy a kapitalista termelés és a rajta
épülő társadalmi berendezkedés feltartóztathatatlanul („reális­
dialektikus szükségképpiséggel”) halad felbomlása felé és ezért
egyelőre csupán helyzetének javításával készül elő a „hatalom
átvételére”. Tudvalevő dolog, hogy a szocializmus ezt alkalomadtán
meg is tette, ott, ahol valóságos politikai tényezőként igyekezett szere­
pelni. Ámde ily módon az osztályharc lehetetlen, a fejlődés „siette­
tése” pedig illuzórikussá lett volna. E cél érdekében nagy tömegek
mozgósítására volt szükség. S épp azzal vált a szocializmus bomlasztó
erővé, a társadalmi egyensúlynak állandó veszedelmévé, hogy töme­
gek ethoszává tette merőben negatív célzatát. Ebből érthető a szocia­
lizmus kétlaki természete: egyrészt politikai pártként akart működni a
többi mellett a maga sajátos társadalmi ideológiája alapján, ugyanak­
kor pedig másrészt aggálytalanul alkalmazta az olcsó tömegizgatás
fegyvereit. Tartósabban azonban a tömegek mindig csak valamiféle
pozitív hit vagy ábránd alapján mozgathatók meg; a fennálló társa­
dalmi rendszernek puszta elvi bírálata iránt a tömegnek éppúgy nincs
fogékonysága, mint ahogy érvekkel nem lehet hatni reá. A negatívitást
tehát, hogy cselekvő erővé váljék, pozitív köntösbe kellett öltöztetni,
így csempészte be a marxizmus a maga „szigorúan tudományos”
rendszerébe ismét az utópiát, azzal a különbséggel mégis, hogy ez
most nem társadalmi merengőkhöz, hanem műveletlen és prédaleső
tömegekhez szólt, amelyeket most csakugyan sikerült sorompóba
állítania a bekövetkezendő földi paradicsom ígéretével, azzal a
szólammal, hogy nincs mit veszteniök, csak a bilincseiket, ellenben
egy világot nyerhetnek. S így vált egy pozitív utópia mögött a
feneketlen gyűlölet, az uszítás, a lázadás és a felforgatás szándéka -
tehát csupa negatívum - egy újfajta szolidaritásnak összekovácsoló-
jává, amely mindazt, amit az emberi szellem létrehozott, elvakultan
polgárinak minősítette s csupán azért, mert polgári, eleve halálra ítélte.
A marxi szocializmus igazi jelképe ezért valóban nem a munka,
ahogyan fennen hangoztatta, hanem inkább a fenyegetőleg felemelt
ököl.
Ezzel a rosszindulatú és mindent kereken tagadó állásfoglalásával a
szocializmus egyre nagyobb nyomást fejtett ki az erkölcsi közvéle­
ményre. Azt lehet mondani, hogy az egész erkölcsi életet fokozódó
mértékben radikalizálta. Már maga a materialisztikus történetszemlé­
let is szükségképpen erre vezetett, amikor az erkölcsiséget merő
gyomorkérdéssé tette. Az erkölcsiségnek (mint általában minden
életjelenségnek) kétségkívül van gazdasági oldala is, és már a polgári
kapitalizmus hajlott ennek egyoldalú értékelésére azzal, hogy a
munkát, kiváltképpen a gazdasági munkát tette meg az erkölcsnek
végső mértékéül. A szocializmus tehát ebben a tekintetben is csak
árnyékként követte a polgári kapitalizmus ethoszát. Ámde ez a polgári
ethosz mégis ismert más szempontokat is. Legalább is különbséget tett
a munka fajtái közt s nem eljelentékteleníteni törekedett a hagyomá­
nyosan magasabb rendűnek tekintett (például politikai, tudományos,
művészi) munkát, hanem inkább megnemesíteni az alsóbbrendűt is. A
szocializmus ellenben itt is szélsőséges útra tért, amikor merőben a
létfenntartás szükségleteit kielégítő, lehetőleg testi munkát becsülte s a
szellemi munkát vagy megvetette, mint gazdaságilag terméketlent,
vagy pedig szintén anyagi érdekekre vezette vissza. Ezzel azonban
nemcsak széles körökre hatott kiábrándítólag, megfosztva minden
emberi tevékenységet nemesebb indítékaitól, hanem egyszersmind
végzetesen viszonylagossá is tette az erkölcs és a jog, a tudomány és a
művészet fogalmát. Nincs különbség jó és rossz, igaz és téves, szép és
rút között, mert mindez csupán a gazdasági viszonyok alakulásától
függ, vagy Madách találó kifejezésével: „minden nagy eszme, nemes
cselekmény konyhánk gőze csak.” A gyomor valóban leginkább
egyenlősít, e téren nincs egyéni önrendelkezés, mint a szellemi munka
ágaiban. Ezzel töri át a szocializmus legszembetűnőbben a polgári
erkölcs individualisztikus elvét és ettől kezdve válik a tömeglét a
maga kezdetleges és alacsonyrendű igényeivel sajátos erkölcsi élet­
formává. Az egyéni önrendelkezési elvnek ezt az elenyészését kétség­
kívül nemcsak társadalomgazdasági okokból magyarázhatjuk, hanem
modern kultúránknak mindenoldalú elszemélytelenedése, az egész
életnek fokozódó elgépiesedése is előmozdította. Maga a polgári világ
a szocializmus nyomása nélkül is előbb-utóbb szükségképpen odaju­
tott volna, hogy feladja vagy legalább is módosítsa az elvet. A
szocializmus azonban negatív célzatával itt is csak bomlasztott, a
nélkül, hogy helyébe adott volna valamit. Mert a szolidaritás, amit az
individualizmus túlzásaival szembe szegezett, nem volt személyes
jellegű, valóságos kapcsolat, hanem elvont és élettelen észelv,
dogmatikus követelmény és harci jelszó. Ez csak kifelé érvényesült
(az úgynevezett osztályfegyelmet is ebből a szempontból kell tekinte­
nünk, mint gesztust a polgárság felé); befelé ellenben nemcsak hogy
éppúgy magára hagyta az egyént, mint a polgári kapitalisztikus
individualizmus, hanem éppenséggel egészen közömbössé tette,
elértéktelenítette. Az osztály szolidaritáson belül minden egyéni
megmozdulásnak el kell némulnia, ezzel pedig természetszerűleg
együtt járt az egyéni erkölcsi felelősségérzet megfogyatkozása. A
felelősséget most átveszi - s ez ismét jellemző ennek az osztályszoli­
daritásnak személytelen és elvont természetére - a szervezet.
Ismeretes, hogy valahányszor csak a történet folyamán a nagy
tömegek cselekvőleg léptek fel vagy éppen hatalomra jutottak, áldat­
lan hatásuk kevésbé a pillanatnyi szenvedély-sugallta erőszakos
rombolásban mutatkozott, mint inkább abban, hogy alacsonyabb
életformáikat, kezdetlegesebb szokásaikat és meggyőződéseiket
észrevétlenül rányomták a magasabb művelődési fokon állóknak min­
denkor vékonyabb rétegére.2 A szocializmussal is ez történt meg. A
polgárság előbb nem vette komolyan és napirendre tért felette, később
tudatára ébredt veszedelmes voltának, megrökönyödve szemlélte
térhódítását, ellenállt neki és igyekezett visszaszorítani, majd alkuba
bocsátkozott vele, s végezetül már csak arra törekedett, hogy az
túlságosan ne kormányozza őt, közben pedig lassan és akarata ellenére
odajutott, hogy átvette, magáévá tette, ha nem is az eszméit és tö­
rekvéseit, de a szemléletmódját, ösztönös értékeléseit és szervezeti
formáit. Ez a hozzáhasonulás érthetőleg legelőbb gazdasági térén
ment végbe: a kartellek és trösztök képződése éppúgy az egyéni
szabad verseny elvének feladását jelentette, mint a szocialista
szakszervezeté; de azután bekövetkezett politikai irányban is, amiről
nemcsak a különféle polgári pártszervezetek kialakulása tanúskodik,
hanem magának a polgári államnak egyre növekvő szociálpolitikai
tevékenysége is; s végül megállapítható a szorosabban vett erkölcsi
életnek tartományában is, ahol a szokások és viselkedésformák
különbségei az osztályharc ellenére mindinkább elmosódtak, mindin­
kább veszítettek kizárólagos osztályjellegükből és vegyültek,
kiegyenlítődtek egymással. Ennek az erkölcsi szinteződésnek számos
példáját lehetne idézni, de főleg három irányban jelentkezett egészen
kirívóan. Először: az egyéni lelkiismereti felelősségtől való általános
irtózásban. Nemcsak a proletár hárítja át a döntést és a velejáró fele­
lősséget a mögötte álló tömegszervezetre, amelynek parancsait
töprengés nélkül elfogadja és teljesíti, hanem a polgár is mindinkább
megbújni igyekszik a csoportfelelősség árnyékában, ahol nem kell
önállóan határoznia, hanem személyes vagy személytelen hatalmak
határoznak helyette. Ez az erkölcsi önállótlanság és vezettetési vágy
pedig természetszerűleg mindkét oldalon a demagógia elharapódzását
segítette elő. Másodszor: mindinkább elhatalmasodik az úgynevezett
nagyvárosi életstílus, jellemzően szellemtelen, embertelen és üzem­
szerű formáival. Már a polgári liberalizmus megindította a ha­
gyományos kötöttségek meglazítását, most pedig az erkölcsiségnek
utolsó mentsvára, a család is bomlani kezd. A családtagoknak
emberileg bensőséges viszonya - főleg attól kezdve, hogy a nők is
gazdaságilag egyenjogúsítva belekapcsolódnak a hivatásszerű
társadalmi munkába - mindinkább elkülsősödik vagy éppen gyengül,
s az életkörülmények, a lakás, az étkezés, a munka és a nevelés rendje
mind csak előmozdítja a tömeglétben való felolvadásukat. Maga a
házasság is sokszor már csak puszta nemi kapcsolat, a gyermekáldás
pedig mind kevésbé óhajtott dolog, s miközben polgári-liberálisok és
szocialisták versengve a termékenység mesterséges korlátozásának
jogosultságán és mikéntjén vitatkoznak, azalatt a valóságban - ha
különböző okokból is, de társadalmi osztálykülönbség nélkül - egyre
jobban terjed a „szülési sztrájk” (gréve de ventre) és a népszaporodás
Európa-szerte rohamos csökkenést mutat.3 S végül harmadszor:
jellemzően egyszintűvé válnak a szórakozás formái, holott korábban
talán éppen ezek választották el egymástól leginkább a társadalmi
rétegeket. Ki ne gondolna itt mindjárt a sport gyakorlásának
tömegszerű tüneteire? A sport azonban nemcsak az életerők játékos
felszabadulását jelenti, nemcsak újfajta hősiességnek ad -
mindenesetre a tömeg ízlésére szabott - lehetőséget, hanem sokkal
több ennél: valósággal világnézet, sőt elragadtatott megnyilvánulásai­
ban már-már vallás, mert a tömeg éppen a maga csodavárását elégít­
heti ki benne. Korunkat ma általában mint a technikai civilizáció korát
szoktuk jellemezni; ennek a merőben ipari-technikai kornak ethosza
pedig leginkább bizonnyal a sportban fejeződik ki. Technika és sport:
ez majdnem úgy viszonylik egymáshoz, mintha korunk szellemének
külső és belső oldaláról, feltételéről és megnyilvánulásáról beszél­
nénk. Ez a sportethosz kerekedik felül az életnek és a kultúrának
minden ágában. A szeretet és a jótékonyság sportszerű gyakorlásáról
már a polgári erkölcs jellemzése kapcsán szóltunk. De hovatovább
befurakodik a művészetbe és a tudományba is: a rekord és a
látványosság teng bennük túl ettől kezdve az alkotás és a kutatás tiszta
szempontjai felett.
A tömeg életformáinak ez a vegetatív jellegű elhatalmasodása, úgy
látszik, éppen a marxi szocializmus tételét igazolja: az idő mindenkép­
pen nekik dolgozik. S a fejlődésnek ezt az útját nem lehetett többé
megállítani. A szocializmusnak nemcsak ideológiája, hanem elsősor­
ban életérzése is szinte észrevétlenül átszivárgóit a polgári ethoszba.
Ebből a szempontból Spengler megállapításának valóban igazat kell
adnunk: „Mindnyájan szocialisták vagyunk, akár tudjuk és akarjuk,
akár nem. Sőt maga a szocializmussal szemben való állásfoglalás is
ennek formájában jelentkezik.”4 Érthető tehát, ha az az állandó
nyomás, amely belőle indult ki s a mely elől nem lehetett kitérni,
fokozódó aggodalommal és csüggedéssel töltötte el a polgári társa­
dalmat, ennek az egyéni erkölcsi önrendelkezés elve mellett
megalkuvás nélkül és öntudatosan kitartó tagjait éppúgy, mint a
hagyományos keresztény erkölcs híveit.
Ámde a szocializmus mégis olybá tűnt fel a békés polgári világrend
egén - legalább is kezdetben -, mint a távoli fenyegető vihar. A
századforduló óta az ideges és vészjósló figyelmeztetések egyre
szaporodtak ugyan, de még ekkor is csak a vihar szele borzongatta az
embereket. A kitörése - ki tudja? - talán el is kerülhető. Voltak, akik
ezt - Marxszal ellentétben - éppen a proletártömegek fokozódó
polgáriasodásától remélték. A csüggedés itt tehát úgyszólván maga
termelte ki orvosszerét: a haladás megszakíthatatlanságában való
reményt. Ha tehát a válsághangulat mégsem csökkent, sőt egyre fo­
kozódott, ennek okát nyilván valamilyen más körülményben kell
keresnünk. S ez az ok csakugyan sokkal közelebb rejlett, mint a
szocializmus. Ott lappangott magán a polgárságon belül, a polgári
életérzésben, illetőleg ennek megváltozásában, lehangolódásában: a
világfáj dalomban.

2. A „SPLEEN” ERKÖLCSE.

Ennek a világfájdalomnak az eredetét szintén a XIX. század elejéig

lehetne követni. Költők és művészek képviselték, főleg a romantikus
iskola hívei, akik viszont maguk is korábbi, XVIII. századbeli
érzelmes és mélabús, az élettől való félelemmel és az enyészetnek
vágyával átitatott költői kezdeményeket folytattak. Ez a lírai
pesszimizmus azonban bajosan illett bele a polgári századnak hala­
dástól ittas, tényimádó szellemi légkörébe: egy kissé sziget volt
mindig, ahol csak azok kötöttek ki, akik már eleve rosszul érezték
magukat a polgári élet kalodájában. Ez a sziget kétségkívül sok embert
vonzott túlnanról, a polgári életből is: a jellemző polgári
szentimentalizmus nem utolsó sorban innen táplálkozott. De akik erre
a tájra vetődtek, inkább csak gyönyörködni akartak az érzelmi le-
sújtottság költői kifejezésében, de magukat a költőket nem követték
sem életunalmukban, sem élet elleni ingerültségükben. Ebből érthető,
hogy a század első felének nagy pesszimistája, Schopenhauer, aki
ennek a lírai hangulatnak erkölcsi fordulatot adott, sokáig egyáltalán
nem hatott. A polgár egyelőre még örült az életének és alighogy
megszerzett szabadságának s a fájdalommal inkább csak tetszelgésből
vagy hiúságból kacérkodott, az élet erkölcsi félszegségeire pedig
szemet hunyt, vagy ha már látni kellett őket, a szüntelen haladás javító
erejében bizakodott.
A század közepétől kezdve azonban nagyon megváltozik a helyzet.
A vérmes remények mindinkább lelohadnak. Politikai téren a reakció
érvényesül, a szabadságjogok mind valótlanabbaknak bizonyulnak, a
társadalmi egyenlőtlenség nagyobb, mint valaha s a háttérben ott
sötétlik az elégedetlenek tömege, mint földalatti áradat. A művészet
pang, a romantika lejárta magát; a színpadon a polgárerényeket
dicsőítő, illedelmes iránydráma uralkodik, a regényben a naturalizmus
még csak előkészül (a Bovarynét tudvalevőleg 1859-ben vonják
perbe); Wagner pedig még küszködik a közömbösséggel és
megnemértéssel. A tudományban a szakjellegű elaprózódás szeré­
nyebb körre szorítja a becsvágyat s ahol mégis az egészre fordul a
figyelem, ott a materializmus vagy hozzá hasonló felületes és sivár
bölcselkedések ülik tivornyáikat, a darwinizmus pedig leszereli az
utolsó eszményeket is: az ember nem Isten hasonmása többé. A vallás
hovatovább üres külsőség, közönyt vagy kételkedést leplez; ellenben
ugyanakkor járványként vonul végig egész Európán az első amerikai
szellemi behozatal: az asztaltáncoltatás divatja. S a tespedés tüneteinek
felsorolását még folytatni lehetne. Ily körülmények közt valóban nem
lehet csodálni, hogy a pesszimizmus általános korhangulattá s
hangulatból életformáló tényezővé vált.
Ezt a pesszimizmust éppúgy a merő negativitás jellemzi, mint a
szocializmust. Csakhogy tagadása még sokkal gyökeresebb mint
emezé. Mert a szocializmus pusztán a fennálló társadalmi rendet s
ennek gazdasági és szellemi alapját tagadja, a jövő társadalmi hely­
zetét annál rózsásabbnak képzeli el; a pesszimizmusban ellenben ez a
tagadás magára az emberi létre irányul, a megismerésre és a
törekvésre, a boldogság lehetőségére és a haladásra áltálában. Ezért a
szocializmus minden negatív jellege ellenére is az újkori raciona­
lizmus fejlődési vonalán áll; azt lehet mondani, hogy ámbár a pol­
gárságnak vesztére tör, mégis bizonyos fokig ennek elvi feltevéseit
folytatja, mert bízik a társás együttélés pusztán ésszerű rendezésének
lehetőségében. A pesszimizmus ezzel szemben ennek az értelmi
síknak elhagyását, a racionális hagyományoknak teljes feladását je­
lenti; itt magának a polgári létnek gyökeres helyzetváltoztatása,
úgyszólván tengelyének elfordulása: az észnek mindenható erejébe
vetett hitből való kiábrándulás van előttünk. Ebből érthető most a
schopenhaueri filozófia lenyűgöző hatása. Ismeretes, hogy
Schopenhauer szerint nem az ész a világ lényege és sorsunk irányítója,
hanem a sötét és szilaj akarat. Ez a világakarat vagy életakarat fel­
gyújtja ugyan bennünk az értelem mécsesét, de csak azért, hogy az
értelem kiszolgálja az akarat céljait. A mécses pislákoló fényénél
kétségkívül felmutathatunk a jelenségek közt bizonyos szükségképpi
rendet, de maga az akarat mint a világ ősténye, ok nélküli és értel­
metlen, nem az ésszerű rend uralkodik benne, hanem a dőre vakeset.
Az élet is ilyen dőre vakeset: valami felhajt bennünket a világakarat
hínáros mélyéből, mint a buborékot, egy kis ideig ott lebegünk a
felszínen s alighogy öntudatra ébredünk, szétpattanunk ismét a
semmibe, beleolvadunk akaratcseppünkkel a világakarat egyetemébe.
Tünemény voltunk; - miért? Nem tudjuk. Egyedi létünknek egyáltalán
nincs célja s nincs értelme, az élet semmis és értéktelen. De
gyötrelmes is. Mert az akaratnak, mint szilaj lovasnak sarkantyújától
ösztökélve örökkön a kielégületlenség és az unalom végletei közt
vergődünk: szenvedünk, amíg akarunk és szenvedünk, mihelyt elértük
azt, amit akartunk. Megállás nincs, és bár értelmünk halvány
világosságánál átlátjuk minden törekvésnek és az egész életnek
hiábavalóságát, mégsem szűnhetünk meg akarni, mert ez a lényegünk,
és akaratunk éppen a mindenáron való életet akarja. Ezért gonosz egy­
szersmind ez az akarat. Mégpedig nemcsak metafizikailag, mint
egyetemes világakarat gonosz, mert megörökíti, sőt megsokszorozza a
fajban a szenvedést; hanem gonosz erkölcsileg, mint a tér- és időbeli
egyéni létre kiszakadt akarat is, mert a boldogságot, ezt a hiú és
telhetetlen ábrándot mások rovására, másoknak szenvedést okozva
kergeti. Épp ezért erkölcsiségről nem is beszélhetünk mindaddig, amíg
az akarat zsarnoksága alatt állunk: az embereknek nagy tömege, a
természet gyári terméke mindig önző és hitvány lesz, az erkölcs nem
az ő számukra nőtt, ritkán és csupán a kivételesekben nyílik ki,
azokban, akik önként és végérvényesen le tudnak mondani az
akarásról. Erkölcsös magatartásra egyáltalán csak az képes, aki szét-
foszlatja a maga, valóságosnak tartott énjét mint hamis látszatot, aki
lerántja az egyéni létre elkülönülésnek, az individuációnak Maja­
fátylát és közvetlenül ráeszmélve minden élőnek a szenvedésben való
azonosságára, úgyszólván felolvad a részvétben, más fájdalmának a
saját fájdalmaként való viselésében. Ámde a részvét még nem iktatja
ki a szenvedést a világból, legfeljebb egy-egy pillanatra enyhíti. Ezért
végérvényes megváltás tőle csak az életakarat gyökeres tagadásával,
kioltásával lehetséges, ez pedig az értelem nyelvén a Nirvána számára
való újjászületést jelenti. „Dér Wert des Lebens besteht gerade darin,
dass es den Menschen lehrt, es nicht zu wollen. ”3
Az élettagadásnak ez a schopenhaueri tana leginkább kétségkívül a
kor haladás-ethoszával helyezkedett szembe és a részvétnek mint
mentőszernek felmagasztosítása is csak első tekintetre mutat rokon­
ságot a kor erkölcsének emberbaráti-jóléti vonásával, valójában
szintén szöges ellentétben áll vele. Bármily indító okokból fakadt
ugyanis ez az emberbaráti-j óléti magatartás, ezek mindenkor racionális
indító okok voltak és pozitív ténykedésre serkentettek. Schopenhauer
ellenben a részvétben és a lemondásban egyaránt merő negatívumokat
sürget.6 A pesszimizmus morálja éppúgy a tagadás morálja, mint
ahogy metafizikája a világ és az élet tagadásáé: amaz emebben
gyökerezik. De ha a létnek elméleti tagadása (amire a metafizikai
pesszimizmus vállalkozik) lehetséges is, élni a puszta tagadásból - ezt
a szocializmus esete is bizonyította - sem miképp sem lehet. Ebből
magyarázható, hogy Schopenhauer ezzel a részvét-etikájával a kor
erkölcsi életére nem tett mélyebb hatást. Kétségkívül voltak, akik
ebben a tekintetben is esküdtek rá és szívesebben hirdették es
gyakorolták a részvét és a lemondás erényeit a Nirvána igézetében,
mint a keresztény tevékeny szeretet eszményének hódolva, de ilyenek
végeredményben csak szórványosan akadtak. Schopenhauer
pesszimizmusának messzemenő hatása a századvég erkölcsi életére
más irányból történt, nem az etikájából, hanem az esztétikájából. Ha
szabad itt ezzel az összehasonlítással élni, azt lehetne mondani, hogy
ez az esztétika ugyanazt jelentette a pesszimizmus körében, amit az
utópia jelentett a szocializmuséban: a merőben negatív, tagadó
célzatnak pozitív irányú fordulatát. Schopenhauer esztétikája
tudvalevőleg irracionalisztikus és pesszimisztikus rendszerének nagy
ellentmondásai közé tartozik, mert éppen az értelemnek olyan szerepet
tulajdonít benne, amely nehezen fér össze az akarat zsarnoki
hatalmáról vallott felfogásával. Az akarat járma alól való
felszabadulásnak ugyanis nemcsak azt az egy módját ismeri, amelyet
etikájában magasztal. Nemcsak az menekül az akaratnak sűrű,
nyomasztó, gyötrelmes gőzköréből, aki végérvényesen nemet mond
vagy helyesebben szólva így cselekszik; nemcsak az szabadul az
akarat fullánkjától, aki kihúzza magából, aki megtagadja, sőt meg­
semmisíti énjét; hanem van ennek egy úgyszólván pozitív útja is, az,
amely a világnak tiszta, elfogulatlan esztétikai szemléletében
kínálkozik. Az intellektus itt akaratfeledten elmerül a világ
szemléletében, érdektelenül és fölényesen nézi az akarat örök
színjátékát, a nélkül, hogy maga részt venne benne, tiszta megismerő
alannyá, „világszemmé” válik, akit nem a hogyan, hanem csak a mi
foglalkoztat, nem a dolgoknak szükségleteket kielégítő vagy ki nem
elégítő volta, hanem csupán eszmei tartalma. Erre az objektív, eszmei
megismerésre azonban csak a lángész képes, a közönséges ember
legfeljebb életének ritka pillanataiban részesedik benne. De aki
egyszer felszárnyalt a tiszta esztétikai látásnak tájaira, az nemcsak
megváltást lel benne az akarat salakjától, hanem ez a tiszta esztétikai
látás már e földön megelégedettséggel ajándékozza meg, azzal a
fájdalomnélküli nyugalommal, amelyre minden idők bölcsei töre­
kedtek.
A század végének nemzedéke Schopenhauer pesszimizmusát el­
sősorban erről az esztétikai oldaláról élte át. Az élet egészben érték­
telen, nem éri meg, hogy nagyon komolyan vegyük; az emberek
gyatrák s maga is balga, aki abban reménykedik, hogy valaha meg­
változtathatók; de van egy szelepe ennek a sivár és örömtelen világ­
nak: a művészet, s pusztán ezért még érdemes élni. De még ezt sem
szabad túlságosan komolyan venni, mert különben igába görnyeszt és
megfoszt a nyugodt és szabad szemlélődés örömétől. Tehát inkább
csak játszani kell vele, egy kissé ironikus fölénnyel lebegve felette,
mintsem kiszolgáltatva magunkat neki. Az intellektusnak soha sem
szabad cserben hagynia érdektelenségét, „világszemnek” kell
maradnia, amely nézi és kiélvezi a kínálkozó hangulatok művészi
szépségeit, saját fájdalmainkat és kényes érzékenységünket is csak úgy
tekintve, mint ennek a hangulatnak részét vagy anyagát. Egyáltalán
minden a világon csak hangulat. Művészek és műkedvelők, alkotók és
csupán élvezők most a legszélesebb körbe kiterjesztik ennek a
pillanatokhoz tapadó kultúrának ethoszát, amely a vallástól kezdve az
élet legközönségesebb ténykedéséig mindent csupán az alanyi
esztétikai hatáslehetőségek szempontjából értékel. De miközben ez az
esztétizmus az életet igyekezett így művészi hangulattá tenni, hogy
elviselhetővé váljék, azalatt magát a művészetet mindinkább
elidegenítette az élettől. Közvetlenül az élettel való összefüggésnek ez
az elvesztése tudvalevőleg a művészi eszközöknek öncélúvá válásában
nyilvánult: ahol a fart pour l'art hódít, a végletekig kifinomodott,
megvesztegető technika pótolja az emberileg jelentősei és bonyolódott
pszichológiában merül ki a művészi feltalálás. Ezzel azonban
szükségképpen együtt járt az, hogy egy egész külön emberfajta alakult
ki: a hivatott élvezőké, akik éppen ebből az élettől való
elzárkózásukból erényt csináltak. Már Schopenhauer abban jelöli meg
a lángész jellemző vonását, hogy minél inkább alakítja műalkotássá
önnön életét, annál hasznavehetetlenebbé válik az élet számára. Ezért
szerinte a tudós nem is lehet lángész, a tudomány nem az intellektuális
szemlélet tárgya, mert mindkettő az akaratvilág, tehát a valóság
kiszolgálója. A világ eszmei szemléletének egyedüli birodalma a
művészet és a filozófia; a tudomány pedig merőben szakszerű
foglalkozás és aki műveli, bizonyos irányban kiemelkedik ugyan a
közönséges emberek tömegéből, de minden más tekintetben beléje tar­
tozik: a szaktudós a gyári munkáshoz hasonló.7 S a század végének
nemzedéke valóban már csak ezt a két, egymást kizáró típust ismerte:
a szakembert és az esztétát, az élet robotosát és az élettől elzárkózó, az
élet számára használhatatlan művészlelket, aki azonban stílust és
kultuszt csinált ebből a hasznavehetetlenségéből.8
Itt érünk a pesszimizmusból kisarjadó esztétizmusnak az erkölcsi
életre tett kihatásához. Szűk körben ez az esztétizmus azelőtt is elő­
fordult: a szofisztikában és a hellenizmus korában éppúgy találkozunk
vele, mint a reneszánsz idején vagy a felvilágosodásban („széplélek”).
De itt mindig csak embertípust jelentett, nem pedig korhangulatot és
életstílust. Most ellenben egyre szélesebb körben hódít és nemcsak a
polgári rétegeket itatja át, hanem behatol - kezdetleges és durvább
formákban - a proletariátus soraiba is.9 Hogy valaki az egész világgal
szemben, ahogyan az számunkra adódik, nyilt és elfogulatlan
szenzórium legyen, mégis épen és egészen kerüljön ki a sokféleséggel
való érintkezésből, már eleve kiérlelt és szilárd jellemnek kell lennie.
Az esztéta-magatartásban, a puszta artisztikumban azonban mindig ott
kísért a teljes lelki szétszóródás veszedelme, az élet könnyen elveszti
középpontját, felületessé válik a szó szoros értelmében, tükörré, amely
bármit egyformán visszavetít a nélkül, hogy belülről, létének
gyökereiben érintené vele az embert. Végezetül minden mindegy. A
fontos csak az, hogy valami az idegeket minél kellemesebben
megborzongassa vagy elzsongítsa. Nincsenek oly értékek, amelyek
abszolútak volnának, csak olyanok vannak, amelyek feltűnést tudnak
kelteni; nincsenek oly formák, amelyekhez bármi okból ragaszkodni
kellene, csak olyanok vannak, amelyek érdekesek; nincsenek oly
célok, amelyekért áldozni érdemes, csak olyanok vannak, amelyek a
dolgoknak és helyzeteknek minél teljesebb kiélésére, kiélvezésére
ösztönöznek. La vie pour la vie, minden igazzá lesz az átélés
pillanatában, az élmény a legfőbb igazoló fórum. Fölöttébb jellemző,
hogy ez az élményre való gyakori hivatkozás épp ekkor kezd divatba
jönni, amikor maga az élet mind felületesebbé és gyökértelenebbé vált,
amikor az esztétizmus éppen a valóságtól való szándékos elfordulást,
félreállást sürgetett. A túlzott életkultusz általában mindig a
dekadencia tünete; a friss és túláradó élet inkább az aszkézis formái
után kívánkozik. A századforduló nemzedéke azonban
esztétizmusában tudatosan élte ezt a dekadenciát, sőt valósággal
hivalkodott vele. Példákra e tekintetben szinte felesleges rámutatni, a
közelmúlt irodalmából ezek untig ismeretesek: Oscar Wilde vagy
d’Annunzio hedonikus életszemlélete éppúgy tanúskodik róla, mint
Anatole Francé fölényeskedő kételkedése vagy Barrés szertelen én­
kultusza. S a dekadencia itt nem írói díszlet és póz csupán, hanem
valóban általános életstílus, amelyhez ekkor a műveltek széliében
igazodnak, mint az egyetlen magatartásmódhoz, amely számukra még
lehetséges.10 Mindenesetre ez az esztétikai élmény volt a polgári világ
erkölcsiségének utolsó igazoló elve. Többszázados fejlődése során,
főleg pedig XIX. századbeli virágzásában a polgári erkölcs rendre
felhasználta a vallásnak és a természetjognak, az egyéni lelkiisme­
retnek és az állami tekintélynek, a jólétnek és a haladásnak többé-
kevésbé tárgyi szempontjait: az élményelvvel a véghez érkezett, az
erkölcsiség tartalmát teljesen lelki folyamattá oldva fel vele,
kimerítette motivációinak lehetőségeit. Ezután már csak az erkölcsiség
zűrzavara következhetett. Nem azért volt különösen végzetes az
esztétizmus, mert széttört és felbomlasztott régi életformákat, hanem
mert csírájában megakadályozta új formák képződését. Bármennyire
szelídítette, „szemléletesítette”, intellektualizálta is a pesszimizmusnak
ösztönös, ésszerűtlen értékelését, mégis mindig ennek tagadó arca
tekintgetett elő mögüle; valójában a nihilizmus álcája volt, ott is, ahol
az élet jogaiért szállt síkra, sőt talán ott leginkább. A pesszimizmus
mérgező hatását főleg ebben kell látnunk. A világháború szörnyű
„élményének” kellett jönnie, hogy kiérlelje ennek a pesszimizmusnak
végső következményeit. De ezek azután a polgári erkölcs egyéb
maradványaival együtt kíméletlenül elseperték magát ezt a ványadt
lelkű esztétizmust is.

3. ÚJ ÉRTÉKTÁBLÁK FELÉ.
KIERKEGAARD, DOSZTOJEVSZKIJ, NIETZSCHE.

A polgári erkölcsnek ez a felbomlasztása azonban a szocializmus­

sal és az esztétizmussal egyidejűleg még egy harmadik irányból is
megindult. Eredetét tekintve ez is a dekadencia felől jött, az élet
pesszimisztikus értékelése volt a kelyhe és sokszor ennek színeiben és
formáiban is jelentkezett. De ugyanekkor hadat is üzent ennek a deka­
denciának s vele együtt legfőbb forrásának és éltető légkörének, a
polgári liberalizmusnak. Ezzel válnak el egymástól a tagadás útjai: itt
a tagadás nem nivelláló jellegű, mint a szocializmusban, nem is
ernyedt nyugalomba szédült, mint az esztétizmusban, hanem volta­
képpen már új életformák keresését jelenti. Mégis ez a keresés teljes­
séggel irracionális irányú s önmagát feltétlen kezdetnek tekinti,
elvetve mindazt, ami hagyományos és megszentelt. Ezért a tagadásnak
itt szükségképpen sokkal merészebb a lendülete, következményei
pedig beláthatatlanabbak, kiszámíthatatlanabbak, mint akár a
szocializmusé, akár a pesszimizmusé. A szocializmus ugyanis tagadja
a fennálló társadalmi rendet, a pesszimizmus pedig ezen is túlmenve
az egész élet értelmét és értékét; de mindkettőnek megvan a maga
pozitív rejtekajtaja, amely valamilyen „illúzióra” nyílik: amannak a
társadalmi utópia, emennek viszont a világ esztétikai szemlélete. Erről
a harmadik oldalról viszont a tagadás magára az emberre irányul, arra
az emberre, aki még bárminemű illúzióban meri ringatni magát. Ha
állításról itt egyáltalán még beszélhetünk, akkor az pusztán vakmerő
„csak azért is” lehet, tehát tulajdonképpen maga is tagadás, sőt foko­
zott tagadás: élni és cselekedni, noha már nincsenek semmiféle
illúzióink, feladatokat vállalni és célokat kitűzni magát a kiábrándult­
ságot is megtagadva. Erre a tömegember nyilván sohasem lesz képes,
de éppúgy az esztétalélek sem. Minden illúziótól megfosztva, sőt
éppen az illúziótlanság erejéből élni csak egészen kivételes, hősies
egyéni megoldás alapján lehet. S ezt a hősies magatartást példázták a
század nagy keresői: Kierkegaard, Dosztojevszkij és főleg Nietzsche.
Kísérletüket minden különbsége ellenére is az a törekvésük vonja
bizonyos rokonságba, hogy az új erkölcsi formákat új metafizikai élet­
érzésből származtassák, nem pedig az észből, sem a társadalomból,
még kevésbé valamilyen tekintélyi forrásból. Ezzel helyezkednek
leginkább szembe a polgári liberalizmusnak ametafizikus felfogásával
s keltik a hagyományos erkölcs létezési módjával szemben az
amoralitásnak, sokszor az immoralitásnak benyomását. De
egyszersmind ezzel tesznek éppen napjaink erkölcsi életére minden
egyéb ösztönzést messze túlszárnyaló hatást.
A személyes erkölcsi önrendelkezési elvnek ezt a metafizikai
fordulatát találjuk kifejezve már Kierkegaard kísérletében. Ö is az élet
pesszimisztikus értékeléséből indul ki, egyébként is sok rokonságot
mutat Schopenhauerrel, ennek végső esztétikai megoldását azonban
mint felülmúlandó, leküzdendő állapotot tekinti, mivelhogy ez pusztán
az élet kínálkozó lehetőségeinek élvezetében folyik szét, kötetlen és
ezért viszonylagos. Az esztétikai szemlélet a pillanatoknak való
kiszolgáltatottságot jelenti; aki szerinte él, csupán játszik az énjével,
de nem teszi „bensőségessé”, ennélfogva szükségképpen állandóan
retteg a szenvedéstől, s ha ez utoléri, menthetetlenül kétségbeesik.
Másoknál senki sem találhat vigaszt vagy segítséget ebben a kétség­
beesésben, mindenki önmagára van utalva, és csak önmagában érlel­
heti ki teljesebb emberi létformáját is. Ezt a teljesebb létformát fejezi
ki Kierkegaard szerint az erkölcsi állapot, amely éppen az ember
fokozott lelki elmélyülésében, bensővé válásában s ezzel
öntudatosulásában nyilvánul. Az erkölcsi állapotban az ember nem a
pillanatok hangulatához igazodik, nem a viszonylagos helyzetek közt
lebeg, hanem állhatatosan kitart valami mellett, „ismétli” az egyszer
helyesnek felismert magatartásmódot. Az esztétikaival szemben épp
ezért ez az erkölcsi életforma feltétlen kezdetet jelent; nem folyamatos
átmenetet, hanem ugrást, s aki egyszer a maga öntudatosulásában
átlendült e kétféle állapot határvonalán, többé vissza nem fordulhat:
tudatosan élni az esztétikai kötetlenségben már csak bűnösen lehet.
Ámde ebből ered éppen ennek az erkölcsi állapotnak „szédülete”: a
szorongás és a bánat. Senki sem élhet erkölcsösen önmaga megtaga­
dása, elvetése nélkül, de önmaga elvetésével soha sem haladhat az
öntudatosulás útján előre. Az erkölcsi állapot tehát tele van szirtekkel
és örvényekkel, a véges és a végtelen ellentéteivel s az ember egészen
magányosan áll közöttük. Ez a magányosság {Dér Einzelne) az etikus
élet kategóriája, éppúgy, mint a kétségbeesés az esztétikaié. Ámde, ha
a magányosság a létezésnek egyedül lehetséges módja is, pusztán vele
lehetetlen az életnek mélyebb, teljesebb valósága. Ezért az egész
erkölcsi állapot tulajdonképpen csak átmeneti szakasz az emberi
öntudatosulás magasabb foka felé: „Az Én a maga lehetősége szerint
nincs valóságosan itt, hanem csupán olyasmi, aminek még létre kell
jönnie.”11 S ez az új Én jelentkezik egy újabb tevékeny előretörésnek,
„ugrásnak” eredményeként a vallásos állapotban. Itt az ember a maga
öntudatosulásában az abszolútumot érinti, Istennel jut közvetlen
viszonyba. Megnyugvást jelent-e ez? Nem, mert a vallásos magatartás
nem a boldogság forrása, hanem inkább a szüntelen szenvedésé.
Nemcsak azért, mert az abszolútum kegyetlen s az egész embert
követeli, holott ez éppen emberi mivoltánál fogva relatívumokba van
szövődve, hanem főleg azért, mert a vallásos ember a maga viszonyát
Istenhez szükségképpen állandó bizonytalanságban éli át; a
bizonytalanságban rejlik éppen a vallásos állapot lényege s minden
végleges megbizonyosodás, végleges megváltás kitérülés volna a
szenvedésből, megszüntetése a vallásosságnak, de ezzel egyúttal
feladása magának az életnek is. Ebben rejlik éppen a vallásos
magatartás paradoxona, ennek az állapotnak kategóriája, éppúgy,
miként a kétségbeesés az esztétikai és a magányosság az etikus
állapoté. A vallásos ember számára a szenvedés a legfelső élet
formája; személyisége akkor válik valóságossá, ha minél inkább
szenved az abszolútumtól a végtelentől; ámde csak úgy szenvedhet
tőle, hogy minél inkább érzi egyszersmind a maga végességét és minél
inkább igyekszik megmaradni benne.
Kierkegaardról általában úgy szoktak megemlékezni, mint aki -
minden egyéni különállása ellenére is - a kereszténység érdekében
harcolt. Már protestáns kortársai a vallásos élet ébresztőjét és elmé-
lyítőjét látták benne a közömbösséggel és ellaposodással szemben, és
katolikus részről is bizonyos mértékig rokonszenveztek vele a szigorú
szerzetesi életgyakorlat iránt táplált vonzalma és a tiszta krisztusi
eszményért folytatott őszinte küzdelme miatt. Valójában azonban
Kierkegaard messze kinőtt a kereszténységből. Erre vall nemcsak
kíméletlen harca minden egyház ellen, az igazi vallásosság elárulóinak
nevezvén őket, mivel megalkudtak a fennálló renddel s így tele
vannak hazugsággal; nemcsak az a felfogása, hogy a kereszténység
akkor, amikor a szelídség, a részvét és vigasztalás vallásává vált, s a
krisztusi szenvedés követése helyett a megváltás tanát helyezte közép­
pontjába, voltaképpen megszüntette önmagát, vagy legfeljebb jámbor
idillé, kényelmes és gyáva lelkek menedékévé vedlett át,12hanem erről
tanúskodik elsősorban az életstádiumokról kifejtett tana is. Szorgo-
sabb figyelem után ugyanis kitűnik, hogy elsősorban nem a vallás
érdekli bennük, hanem az ember: az emberi lét és ennek öntudatosu­
lása. Kierkegaard velejében metafizikus volt, szinte páratlanul finom
érzékkel a lét minőségi különbségei, főleg pedig a modern, magánossá
vált ember tragikus sorsa iránt. Ebből érthető, hogy három életformát
vesz ugyan fel, de tulajdonképpen csak kettőt ismer: az esztétikait
mint ténylegeset és leküzdendőt s a vallásosat mint eszményit, de épp
ezért tételekbe sohasem leszűrhetőt, mindig csak újra megkockáztat-
hatót. Egész gondolkodása folyton e kettő körül kering s mindkettő
jellemzően szubjektív: az egyik az élvezet viszonylagosságában, a
másik a szenvedés öntudatosításában. Az erkölcsi állapotot ellenben,
amely szükségképp tárgyi, történeti és közösségi szempontok alkal­
mazását követeli, háttérbe állítja, sőt fejlődése folyamán mindinkább
elejti. Az erkölcsi állapot magánossága nála valóban csak előkészü­
lete, ösztönzője, ébresztője az Én létbeli öntudatosulásának, azaz
emberi fokozódásának. Ezzel pedig Kierkegaard nyilvánvalóan az ön-
istenítés útjára lép: az Én itt úgyszólván fejest ugrik az abszolútumba,
s mindaz, ami a határon innen marad - történet és kultúra, művészet és
erkölcs, sőt végelemzésben maga a vallás is - relatív és semmis, akár­
csak Schopenhauer Nirvánája. De ha a világ semmis is és az Én csak
az abszolútomban válik valóságossá, ez azért mégsem a boldog
megváltás ígérete, sőt inkább a szüntelen szenvedésé. Kierkegaard
tagadásán a szenvedés igenlése szól keresztül. S épp ebben jelentkezik
egy új embertípus - késői kultúránkban először -, az tudniillik, aki a
lét teljes reménytelensége ellenére is hősies elszánással vállalja, sőt
keresi ennek a létnek minden kockázatát és velejáró gyötrelmét. Ezzel
az új életformával hódít Kierkegaard különösen napjainkban, sőt
bízvást állítható, hogy szemléletének végső következményeit épp ma
vonják le.13
Első tekintetre a Kierkegaardéval sokban hasonló gondolatmenetre
találunk Tolsztojnál is. Tolsztoj is a pesszimizmusból indul ki és az
élet esztétikai szemléletének kárhoztatásán keresztül végül ő is odajut,
hogy az egész kultúrát elveti. A végesnek és a végtelennek összecsa­
pása és az embernek szörnyű magányossága a lét és a nemlét keskeny
választógátján (il faudra mourir seul, írja naplójában) őt is egész
életében szünet nélkül foglalkoztatja, s valóban nincs még egy író a
világirodalomban - talán az egyetlen Pascalt kivéve -, aki a halál
rettenetét nála gyakrabban és érzékelhetőbben tudta volna felidézni.
Vallásossága is tudvalevőleg innen fakad: mivel az élet semmis és a
vég kikerülhetetlen, meg kell próbálni állandóan élni a halállal. A
halállal való élet az öntökéletesedés életformája. S ugyanakkor
szerinte is gyávaság és gyöngeség jele, ha valaki az öntökéletesítésnek
ezen az útján a kegyelem, a megváltás és a másvilágban való hit
mankóira támaszkodik; ezért veti el ezeket és ad merőben erkölcsi
tartalmat vallásosságának: a lélek lelje meg a jóság és a szeretet
gyakorlásában már ennek az életnek a körében a maga üdvösségét. A
hasonlóság tehát Kierkegaarddal valóban meglepő; individualizmusá-
bán sem marad el mögötte: mindenki hallgasson csupán egyéni lelki­
ismerete parancsszavára. De félreismerhetetlen egyszersmind a gyöke­
res különbség is közöttük. Mert épp ez az utóbbi morális végmegoldás
arra vall, hogy Tolsztoj mégsem igazi metafizikus, hanem inkább
moralista,14 akiben éppen „megtérése” a metafizikus letörését jelenti.
Isten miatt való nyugtalansága, egész önkényes és erőszakolt
„őskereszténysége” tulajdonképpen nem a halállal való élet gyakor­
lása, sőt inkább menekvés a halálfélelem elől, kitérés a lét irracionális
reménytelenségéből, amely ellen éppen az erkölcsösségben keres
vigaszt, biztosságot és megnyugvást. Megoldása tehát alapjában
racionális jellegű s hasonlóbb a XVIII. század deistáinak felfogásához,
elsősorban Rousseau-éhoz, mintsem tapogatózás lehetne a jövő
életformája felé. Ebből érthető hajlama az utópia iránt. Amikor vádat
emel a tudomány és a művészet, a kultúra és a haladás mint velejük­
ben erkölcsrontók ellen, s ehelyett a parasztélet egyszerűségéhez való
visszatérést sürgeti, lényegében a romantikus lelkű Rousseau
racionális vigaszát eleveníti fel. Nyilván ezért tudott a maga korában
ezzel a moralizmusával oly széles körben visszhangot kelteni; a múlt
század utolsó évtizedétől kezdve egészen a világháborúig a
tolsztojánus hívőknek és rajongóknak valóságos szektája keletkezett,
akik az életnek minden ágában, irodalomban és politikában, igazság­
szolgáltatásban és nevelésben meggyökereztetni igyekeztek a tolsztoji
„ideális anarchizmus” eszméit; a világháború után ellenben ennek a
hatásának jóformán egészen nyoma veszett. Kétségkívül ma is
becsüljük benne a XIX. századnak egyik legnagyobb íróját; új életfor­
mát azonban nem tudott adni, éppen azért, mert a lét bizonytalanságá­
nak Nesszosz-ingét nem bírta ki. Az illúziótlan hősiesség eszménye,
amit Kierkegaard keresett, őbenne hiányzik. Neki nem maradt más,
csak a hitetlenség erkölcsi elítélése.
Ellenben feltaláljuk ezt az igazi irracionális áttörést a múltból a
jövő felé a másik nagy oroszban, Tolsztoj ellenlábasában,
Dosztojevszkijben, aki épp ezért sokkal közelebb áll Kierkegaardhoz,
mint amaz. Dosztojevszkij már valóban vérbeli metafizikus, aki nem­
csak gondolni próbálja az irracionálist, hanem él benne; ezért
moralizmusa sem jótékony csodaírja a született hitetlenségnek és
nihilizmusnak, mint Tolsztojé, hanem mély vallásosságának,
metafizikai „szédületének” egyenes következménye. Ha Tolsztojnak a
halál titokzatos rém, Dosztojevszkij előtt már maga az élet is az,
legalább is akkor, ha az ész szemével nézzük. Az ész mindig csak
kétségbeesésre, magánossá válásra, ellenmondásra és törésekre
döbbenhet rá, mint az élet sorsára, és mindennemű morál csak arra
szolgál, hogy leplezze ezt a zűrzavart, hogy mintegy eltakarja a lét
rémes arcát, de meg nem változtathatja. Ezért, aki erkölcsi oldaláról
közeledik az élet felé, mindig elfogultan nézi, előzetes feltevések
alapján. A moralista nem mer szemtől-szembe az élet arcába tekinteni,
mert ha beletekint, szükségképpen meg kell tagadnia, s ez a tagadás
vagy a teljes nihilizmusba, vagy pedig a mozdulatlan, fulladt lemon­
dásba torkollik, mint Schopenhauer, az esztétizmus, de a moralista
Tolsztoj példája is mutatja. Ha azonban az élet ilyen rémségesen
reménytelen, s ha racionális eszközeinkkel nemhogy megoldani
tudnók rejtélyeit, sőt inkább teljes csődbe visszük, akkor miért nem
szűnik meg egyáltalán a lét vagy miért nem szűnt meg már eddig?
Talán csak valamilyen vegetatív erő tartja fenn, amely vak és
szellemtelen, mint a Schopenhauer világakaratja, s csak azokban
fordul önmaga ellen, akikben öntudatosodik? Csak a vegetatív élet
mondhat igen-t önmaga létéhez, az eszméletes, az öntudatosuk életnek
kikerülhetetlenül a merő nem-hez vagy pedig morális leplezésekhez,
tehát végeredményben hazug és képmutató megoldásokhoz kell
folyamodnia? Nincs-e vajon az igennek lehetősége túl az élet
vegetatív folytonosságán, de túl egyszersmind a racionális megvilágo­
sodás tagadásán és önáltató ábrándjain is?
S itt érünk Dosztojevszkij gondolkodásának sajátos fordulatához,
amely valóban leginkább még a görög tragédia szemléletére emlé­
keztet. Az élet reménytelen s hogy nem szűnt meg eddig, az nem
öntudatlan tenyészetéből, nem a szokványoshoz való alkalmazkodá­
sából következett - a felvilágosodás és a haladás évszázadai után ezt
valóban nem lehetne többé állítani -, hanem abból, hogy a végesbe
szüntelenül beleér a végtelen. S nem úgy ér bele, hogy elhatárolja,
ellöki magától, hogy gátakat emel neki, amelyekről a boldogtalan
magánosságára ráeszmélt emberi létnek előre vagy hátra bele kell
szédülnie, mint valami örvénybe, hanem benne van, benne él, benne
sző és mozog. Az élet, mégpedig minden élet a maga végességében
valahol érinthetetlen: éppen ott, ahol a végtelennel érintkezik. Ezzel
szenteli meg Dosztojevszkij az életet. Minden élet önmagában szent,
mert tudja - ha egyáltalában tud önmagáról -, hogy végső gyökerei­
ben a végtelenbe ér, s hogy csakis ezzel valóságos és csak ezzel tudja
túltenni magát mindazon, ami végességében sújtja. „Itt minden csupa
rendellenes, átkozott és talán ördögi káosz - mondja Karamazov Iván,
testvérének, a szerzetesnövendék Aljosának -, de ha az emberi csa­
lódásoknak minden szörnyűsége rám szakad is, azért én mégis élni
akarok.” S a tisztaszívű Aljosa ebben örömmel megegyezik vele: a
világon mindenkinek legelőbb is az életet kell megszeretnie, jobban és
határozottan előbb, mint az élet „logikáját”.15 Aki így, magából az
életből s nem ennek valamilyen eszméjéből szereti az életet, félelem
nélkül belevetheti magát a legádázabb megpróbáltatások, fájdalmak,
szenvedések és küzdelmek sodrába, szembe nézhet a kiszikkasztó
ellenmondásokkal, martaléka lehet a szenvedélyek démoni tüzének, a
véges lét esendőségének, sőt nyugodtan vállalhatja a bűnt és a bűnnek
minden végzetes következményét is. S minél szilárdabban meg van
győződve valaki életének erről a végső sebezhetetlenségéről, minél
tudatosabb benne a végesnek igenlése a végtelenben, annál bátrabban
és elszántabban bele kell mindebbe mennie, magára kell vennie a
keresztet, hogy általa kiküzdje magában a felsőbbrendű embert,
megvalósítsa a maga Énjét és egyszersmind győzedelmeskedjék is
rajta. Bűn által szenvedni és a szenvedésben tudatossá válni; ezt
példázza végeredményben Dosztojevszkijnek valamennyi regénye.
Akiben pedig ily módon a végtelennel való kapcsolata teljesen
tudatossá válik, az nyugodtan le fog mondani minden olyan
életmegoldásról, amely csupán a végesben jön létre, tehát nem fog
abban reménykedni, hogy szenvedése valaha boldogságnak adjon he­
lyet, hogy küzdelmének látható eredménye legyen, vagy hogy bűnét
valamiféle külső és idegen hatalom megbocsássa.
Sajátos földfelé-fordultság jellemzi tehát ezt a dosztojevszkiji
vallásosságot. „Szívesen borulj le a földre és csókolgasd azt - mondja
Zoszima sztarec a Karamazovokban. - Csókolgasd a földet és szeresd
szüntelenül, betelhetetlenül, szeress mindent és mindenkit, találj
ebben felbuzdulást és elragadtatást, öröm könnyeivel öntözd a földet
és szeresd ezeket a könnyeket.”16 Kierkegaard az embert akarja
fokozni az abszolútum, az Isten felé, Dosztojevszkij pedig a földre
hozza és az életben akarja jelenvalóvá tenni az Istent. A szenvedés­
ben, sőt a bűnben is ott lakozik az Isten, mert általuk vagyunk az ő
gyermekei. Azzal, hogy itt van, törik meg az ember tragikus elszige­
teltsége, mert Istent szeretni annyit jelent, mint a felebarátot szeretni,
annyit jelent, mint hinni a felebarátban. Sőt leborulni előtte még akkor
is, ha bűnös, mert a bűnös is szenved és a szenvedésben éppen Istent
imádjuk. Kereszténynek a szó szigorú értelmében ezt a vallásosságot
természetesen már alig nevezhetjük, inkább antik, orphikus-
dionüszoszi magatartásra emlékeztet, mivel a hangsúly kevésbé a
vallás tartalmára, az isteneszmére esik benne, mint inkább magára a
vallásos magatartásra. Kétségtelen, hogy Dosztojevszkij Istene
szörnyű Isten, aki minden hősét „kínozza” (Egész életemben örökké
kínoz az Isten - mondja a „Megmételyezettek” nihilista Kirilovja),
akárcsak Dionüszosz, a farkaslelkű, s ebben az Istenért, Istenben
folytatott küzdelemben árad ki az ember élete és szenteli meg
magamagát. De éppúgy erkölcsfeletti az a morál is, amely ebből a
vallásosságból fakad, legalább is a hagyományos értelemben. A
Karamazovok egyik helyén olvassuk a jellemző igét a „pokoli jóról és
rosszról”amely „oly sokba kerül az embernek”, s Dosztojevszkijnek
minden hőse valóban túl van a jó és a rossz határán. A szenvedésnek
és a bűnnek az a sajátos metafizikai értelmezése is, amellyel
Dosztojevszkijnél találkozunk, szükségképpen a hagyományos
erkölcsi értékelés felforgatását idézi elő.17 Erre vall Dosztojevszkijnek
az a felfogása is, hogy a bűnnek igazi jelentősége nem abban van,
amit másoknak árt - az erkölcsiség társadalmi oldalát tehát
Dosztojevszkij egyáltalán mellőzi, ahogy mellőzi a kultúrát is, mint
közömbös hátteret -, hanem inkább abban a hatásában, amelyet a
bűnös lelkében kelt. Mintha Dosztojevszkij szemében minden bűn
csak abból a szempontból volna megítélhető, hogy a szenvedést elég
bőségben hozza-e magával s ezzel elősegíti-e az embernek önmegva­
lósulását, teljesebb, megtisztultabb életre fokozását. Az embernek ez
az önmegvalósulása, önmegszentelése Istenben az önistenítéstől
nyilván már nincs messze. Dosztojevszkij ismeri is ennek formáját. A
„Megmételyezettek” Kirilovja az „emberisten” eljövetelét jósolja.
„Akkor új lesz az élet - mondja -, akkor új lesz az ember, minden új
lesz... S akkor két részre osztják a történetet: a gorillától az Isten
megsemmisüléséig és az Isten megsemmisülésétől... az ember és a
föld fizikai értelemben vett átalakulásáig. Az ember isten lesz és
fizikailag át fog alakulni. S a világ is átalakul, a cselekedetek is
alakulnak, a gondolatok, érzések is.” S amikor az ember el fog jutni
idáig, „az idő egyszeribe megáll és örökké tartó lesz.”18 Végsőnek ezt
az életformát Dosztojevszkij kétségkívül nem tekinti, inkább azt
akarja vele példázni, hogy minden csak erkölcsi magatartás - főleg,
ha utópisztikus - szükségképpen az élet kisiklásával jár. Kirilov, akit
tiszta „etikus” természete tesz istentagadóvá, s aki azt hiszi, hogy az
embert örök időkre boldoggá teszi, megváltja, ha megszabadítja
Istentől, ettől a „kínzó rögeszmétől”, öngyilkossággal végzi. Az élet
lehetősége Dosztojevszkij szemében inkább a másik oldalon, a sze­
retetnek állandó szenvedéssel teljes gyakorlásában nyílik. Tudni azt,
hogy a szenvedés értelmetlen, hogy megváltás nincs tőle s mégis
vállalni, mégis „igent” mondani rá akkor, amikor az embernek egész
lénye ebből a szenvedésből „nem”-et kiált s ezzel adni valaminő ér­
telmet életünknek: ez a dosztojevszkiji heroizmus, a „végső ember”
heroizmusa, amely akárcsak a kierkegaardi, szintén a háború utáni
idők légkörében kezdett hódítani s vált a keresőknek egyik nagy cso­
portja számára az élet megoldásának már egyetlen lehetséges eszmé­
nyévé. Abban a döntő hatásában pedig, amelyet a modern francia és
angol regényirodalomra még most is szüntelenül kifejt, ösztönzései
észrevétlenül azokra is kiáradnak, akik egyébként idegenkednek
világától, sőt tovább terjednek a mából a holnap felé.

Alig másfél évtizeddel azután, hogy Dosztojevszkij az ördögtől

megszállott Kirilowal elmondatja látomásait az eljövendő ember testi
és lelki átalakulásáról és az „emberistenről”, jelent meg Nietzsche
Zarathustrája, amelyben már nyíltan és saját felelősségére hirdeti,
hogy az ember olyasmi, amit felül kell múlni: Dér Mensch ist Etwas,
das überwunden werden soll. A század vége kiváltképpen
Nietzschének ezért a felsőbbrendű ember-utópiájáért lelkesedett s a
dekadencia élményimádatának igazolását, nem pedig legyőzését
olvasta ki ennek az emberi felsőbbrendűségnek sarkalatos életelvéből:
semmi sem igaz - minden szabad. Ily módon tették meg Nietzschét a
cinizmus apostolává, akire blazírt esztétalelkek és lelkiismeretlen
akarnokok egyaránt hivatkoztak, ha individualizmusukat, hagyo­
mánymegvetésüket, hitetlenségüket, élet- és kalandvágyukat éppen
érvekkel vagy szellemes apercukkel akarták támogatni. Kritikusai is
majd Darwinnal, majd a romantikusokkal hozták rokonságba, majd az
értékeket felforgató moralistát, majd a pszichológust látták benne,
legtöbbször pedig csak a művészre fordult figyelmük s mindezek
mögött elfeledték, sőt észre sem vették a metafizikust.
Holott Nietzsche mindenekelőtt az emberi lét és az emberi sors
filozófusa. Nemcsak a létről, hanem valóban a létből, a létnek „vo-
nagló szívéből” gondolkodott. Erkölcsi átértékelése, bálványrom­
bolása is csak ebből érthető meg, egyébként valóban nem volna egyéb
elvetemült őrültségnél. Nietzsche bizonnyal leginkább érezte meg
ugyanazt, amin Kierkegaard és Dosztojevszkij is elemésztődött: az
emberi létnek kétségbeejtő bizonytalanságát. Isten, az ész, majd a
társadalom - korábbi századoknak és még a közelmúltnak is ezek a
nagy, lenyűgöző bizonyosságai, amelyekben az ember meg tudott
kapaszkodni és ezzel életének értelmet tudott adni - most végképp
kimerültek. Mi maradt meg? A teljes nihilizmus, amely akár leplezet­
lenül és durván, akár az esztétizmus formájában nyilvánul, egyképpen
az élet megtagadását jelenti. Vagy pedig a felületes, megalkuvó és
ezért hazug életmegoldás, amely kételyeit önmaga előtt rejtegeti,
esetleg erőszakosan elhallgattatja. Az emberek átlaga kétségkívül az
utóbbi s könnyebbnek ígérkező megoldáshoz szokott folyamodni.
Hisz, vagy úgy tesz, mintha hinne az erkölcsi világrendben, ezt a
gondviselésre, az ész diadalmas erejére, esetleg csak a társas
együttélés szükségszerűségeire vezetve vissza, s ennek alapján be is
tudja rendezni életét, mert szemet huny az élet borzalmai, igazság­
talanságai, ellentmondásai előtt, s amíg ezek énjétől valamelyes távol­
ságban vannak, meggyőződéseit is szilárdaknak, megingathatatlanok-
nak érzi. Ámde az élet megdöbbentő és tragikus helyzeteiben, súlyos
lelki válságokban vagy a halállal szemben, amikor az ember egészen
magánosan néz a sors arcába s nincs menekvés többé, akkor a vélt
bizonyosság egyszeriben összeroppan. Ilyenkor a legerkölcsösebb
ember szívéből is felhördülnek a kételyek: mire való minden erköl­
csösség, minden jóság és igazságosság, ha mégsem lehet vele kivé­
deni a sors ádázságát, amely különbség nélkül sújt jót és gonoszt?
Alázatosság, ahogy a vallás parancsolja? Lehet, hogy valaki ilyenkor
alázatos - mert nem tehet másként -, de nincs ember, aki alázatossá­
gában is nem volna szívesebben boldog, egészséges, erős és megelé­
gedett. Vagyis az erkölcsiség a maga józan szabályaival és a sors a
maga irracionalitásában valahol szétágazik, aki pedig ütközésükbe
kerül, minden magasztos erkölcsi tanítás ellenére sem hisz - életaka­
ratának erejénél fogva nem hihet - a szenvedésben, hanem szükség­
képpen értelmetlennek tartja, s ezért ha mégis alázatosan fogadja, nem
őszinte, csak meghunyászkodik.
Ebben a gondolatmenetben mindeddig kétségkívül semmi új nincs.
A bibliai Jóbtól kezdve Schopenhauerig ezer változatban ismerjük.
Azt se firtassuk ezúttal, hogy helyes-e az a kiindulás, amely az erköl-
csiséget a léthez köti. Nietzschének mindenesetre éles pszichológiai
látására vall, amikor arra mutat rá, hogy az erkölcsi szabályokat
általában mindig a más emberrel való vonatkozásban szoktuk tekin­
teni; ámde menten megváltoztatják értelmüket, mihelyt magunkra
maradva állunk szemben a sorssal. S itt következik be éppen a sajátos
fordulat Nietzsche gondolkodásában, amely azután minden további
lépését meghatározza: ha az erkölcsiség csak emberközi viszonyokat
szabályoz, de semmiképp sem oldja meg a létet, akkor el kell hagyni
végképp az erkölcsiséget s egészen a lét oldalára kell helyezkedni.
Ezzel indul meg Nietzsche merész küzdelme az erkölcsiség ellen s
elsősorban hagyományos pillérei ellen. Ezek közül az észt és a tár­
sadalmat leghamarabb kalapálta szét: nem ő kezdte ellenük a harcot,
ebben már számos előzője akadt. De tusakodott ő is az Istennel,
akárcsak Kierkegaard és Dosztojevszkij. Nietzsche egyáltalán nem
volt a Voltaire-ek fajtájából való vallástalan, mint a közhiedelem
tartja; még csak ateisztikus vallásosság sem szól belőle, támadásai
nem irányultak a vallás és Isten ellen általában, hanem csak a keresz­
ténység ellen - ahogy ő vélte: a zsidó-keresztény Isten ellen -, s ezzel
szemben egy új, még ismeretlen istennek hirdetője kívánt lenni, aki
majd a szinte orgiasztikusan felfokozott életben fog jelentkezni. Őneki
Isten is a létben, nem a moralitásban nyilvánul: ezért fordul az örök
visszatérés mítosza felé, ahol nincs állandóság, mint a morális Isten
világában, hanem szüntelen keletkezés és pusztulás, és mintha az ő új
istene éppen ennek a keletkezésnek és pusztulásnak örök öröme volna,
az arnor fati, a sorsszerelem pedig a kultusza. Szörnyű Isten?
Kierkegaard és Dosztojevszkij Istene valóban az. Nietzsche ellenben
azt kívánja, hogy legyen maga az ember szörnyű önnönmagához, mert
akkor majd visszatér ismét az Isten is.
„Még nem kerestétek tenmagatokat, máris rám találtatok, így tesz
valamennyi hívő; ezért van minden hitnek oly kevés értéke. - Most
tehát arra szólítlak fel benneteket, hogy veszítsetek el engem és talál­
játok meg tenmagatokat; s csak akkor fogok visszatérni hozzátok, ha
valamennyien megtagadtatok.”19
S ezen a ponton kapcsolódik bele Nietzsche gondolkodásába a
felsőbbrendű ember eszménye. Elfogadni a valóságot úgy, ahogy van,
minden szörnyűségével, kínjával, bűnével, de szépségével és
örömével is, sőt tisztelni és szeretni, nem lemondóan, nem alázatos
önmegadással, hanem harcos hódító kedvvel, hatalomra töréssel és
kíméletlenül, mint ahogy maga a lét is kíméletlen velünk szemben.
Ezért az új értékeket nem a morál tábláira kell írni, hanem a létére:
minél ragadozóbb az ember, minél teljesebben tudja kifejteni ösztönös
életerőit, minél gátlástalanabb benne az alkotás láza és lendülete,
annál fokozottabban, annál inkább felsőbbrendű ember és az „úri
morál” képviselője a gyöngékkel, habozókkal, részvevőkkel és szelí­
dekkel szemben, akik viszont a „rabszolgamorál” megtestesítői. De ki
ellen irányuljon a felsőbbrendű embernek ez a széles ragadozó kedve,
ki ellen legyen erős és kegyetlen? Elsősorban önmaga ellen, a saját
szíve könyörületessége és kíméletessége ellen. „Nem kellene-e végre
már egyszer feláldozni minden vigasztalót, szentet, üdvösét, rejtett
harmóniába, jövendő boldogságba és igazságszolgáltatásba vetett
minden reményt és minden hitet? Nem kellene-e feláldozni magát az
Istent és önmagunk iránti kegyetlenségből imádni a követ, az ostoba­
ságot, a nyomasztót, a sorsot, a semmit? A semmiért feláldozni az
Istent - a végső kegyetlenségnek ez a paradox misztériuma annak a
nemzedéknek jutott osztályrészül, amely most fog jönni: mi mind­
nyájan ismerünk már ebből valamit.”20 Tehát kegyetlennek lenni
önmagunk iránt s elviselni a velejáró szenvedést: ez az új embernek, a
felsőbbrendűnek új morálja. „Nem tudjátok-e, hogy csakis a szenve­
désnek, a nagy szenvedésnek fegyelmező hatása hozta létre eddig az
embernek minden fölemelkedését? A léleknek a balszerencsében való
az a feszültsége, amely nagyra növeszti benne az erőt, a nagy pusz­
tulás láttára érzett borzadálya, a balszerencse elviselésében, tűrésében,
értelmezésében és kihasználásában tanúsított leleményessége és bátor­
sága, s mindaz, amit valaha mélységből, rejtélyességből, alakoskodás­
ból, szellemből, fortélyosságból, nagyságból ajándékul kapott: - vajon
nem szenvedés közben, a nagy szenvedés fegyelmező hatása alatt
kapta-e ajándékba?”21
A szenvedés tehát Nietzsche szemében nem végső dolog, mint
Dosztojevszkijnál vagy Kierkegaardnál, hanem olyasmi, aminek
mindenkor alkotóerővé kell kristályosodnia. Ha van valamilyen álta­
lános életszabálya ennek az új, eljövendő felsőbbrendű embernek,
akkor az csak ez lehet. Mert egyébként Nietzsche nem állít fel
semmilyen kötelező erejű tételt vagy szabályt, amely szerint a maga­
tartásnak igazodnia kell. Még csak formálisan sem. Mindenkinek
magának kell magatartását megszabnia, úgy, ahogy éppen létének
sajátos helyzete megkívánja. Ezért tekinti Nietzsche a felsőbbrendű
ember életmagatartását erkölcsfelettinek. Mivel mindennemű tételes
erkölcs csupán kívülről szabályozza az életet és ezért szükségképpen
gúzsba köti, a lét teljességét, fokozását nem is kereshette másutt, mint
a teljes szabadságban. Sokat emlegetett erkölcsi átértékelésének épp
itt van a nyitja. A régi erkölcsöt problematikussá tette, sőt elvetette,
mert az szerinte csak kívülről lépett fel a feltétlenség érvényével, de
belülről, a lét lelki gyökerei felől nézve viszonylagos volt és szolgaivá
alacsonyította az embert;22 az új, az „úri” morál ellenben kifelé
viszonylagos és egyéni, mert a létnek változó, sehol semmilyen
támaszpontot nem nyújtó sodrához igazodik, de belülről abszolút,
mert a szabadságból kihajtva magának a létnek feljebbfokozására
törekszik, ennélfogva túllépi minden erkölcs korlátait is - magasabb
erkölcsiségből.
A felsőbbrendű ember eszményével Nietzsche tulajdonképpen már
az utópia terére lép, némileg elhagyja vele a metafizikát s inkább a
morál prófétájának mutatkozik. Ebből az utópisztikus jellegéből
érthető a felsőbbrendű ember képének meglehetős elmosódottsága.
Amíg az egyéni lét teljességét fejezi ki, addig konkrétebb, megtapo-
gathatóbb formájában is nyilvánvalóan a tömeggel, a „nagyon is
sokakkal” szemben álló nagy egyéniséget, az emberóriást érti rajta, a
reneszánsz condottieréinek vagy konkvisztádorainak vágására.
Másfelől azonban úgy tünteti fel, mintha ez a felsőbbrendű ember
volna éppenséggel a történet célja s ebben az esetben már nem a nagy
egyéniséget jelenti, hanem valamiféle kitenyésztett emberfajtát, a
vérnek és a fajnak felsőbbségét. A századforduló főleg az előbbit
látta, a múlt világháború után pedig mindinkább az utóbbinak képe
hódított. A nemzeti szocializmus etikája éppenséggel Nietzschére
hivatkozik, amikor egy életerősebb, hódítóbb, vérbelibb emberfajta
kitenyésztésének szükségét hirdeti.
Végelemzésben azonban Nietzsche is, mint Kierkegaard és
Dosztojevszkij, az élet egyéni megoldását kereste. S ebben nem álltak
egyedül. Tolsztojt már említettük, de említhető volna még Ibsen és
Strindberg, Shaw és George és mellettük a kisebbeknek, olykor éppen
csak eredetieskedőknek egész serege. Egyáltalán a századforduló
körül és az erre következő évtizedben alig találunk olyan irodalmi
igénnyel fellépő munkát, amely az erkölcsi kérdést ne feszegette
volna. Ma ez többé-kevésbé mind már csak a múlté. Érdemük
mindenesetre az volt, hogy az erkölcsi élet válságát és a reformnak
szükségét a társadalom széles rétegeiben tudatossá tették: erről tanús­
kodik e korszak fokozódó érdeklődése az erkölcsi-társadalmi kérdések
iránt, aminek többek közt egyik jele volt az ezirányú egyesülések
létrejötte és a megvitatás céljából rendezett kongresszusok sűrű
egymásutánja is (erkölcsnevelés, nőkérdés, szexuális élet stb.).23
Mindez azonban jobbára csak az elmélet vagy éppen az utópia síkján
mozgott. Az erkölcsi élet valóságára a lázas keresésnek ebből az
özönéből valóban csak Kierkegaard, Dosztojevszkij és Nietzsche
hatott, ezek is főleg a háború után. Lehet, hogy ők érezték meg legin­
kább az eljövendő idők új életformáját, látomásaikat a mai élethelyzet
alakulása legalább is sokban igazolja, megoldási kísérletüknek
egészen egyéni jellege azonban lehetetlenné teszi, hogy valaha álta­
lánossá váljék. A hősies magatartásnak az a foka, amit ők kívántak,
mindenkor csak kivételes egyéniségeknek lehet életformája,
általánossá téve szükségképpen az erkölcsi élet teljes anarchiájával
járna.
 Az erkölcsi megújhodásra való törekvésnek ezekben az évtizedei­
ben az egyéni kezdeményeken kívül a keresésnek kollektív formáival
is találkozunk. Ha ezek külső fellépésükben talán mérsékeltebbek is,
lényegükben azért nem kevésbé forradalmiak. Azokra az ifjúsági
mozgalmakra kell itt főleg gondolnunk, amelyeknek megindulása
éppen a múlt század végére esik. Tulajdonképpen az utolsó polgári
nemzedék megmozdulása volt ez, azé a nemzedéké, amely már egy
szerfelett elgépiesedett, lelketlen nagyvárosi kultúrába növekedett bele
s tűrhetetlennek érezve ennek hazug, üres, mesterkélt, főleg pedig
dekadens voltát, nyomása alól úgy igyekezett szabadulni, hogy a
természethez, egyszerűbb és kötetlenebb életformákhoz, a népiség és a
vallás ősi, ösztönös erőihez menekült. Ebben a korból és a polgári
életviszonyokból való menekülésben kétségkívül sok volt a
rousseauizmusra emlékeztető romantikus és testetlen sóvárgásból; a
mindenkori nemzedékellentétből eredő ellenzékieskedésnek sem volt
egészen híjával; mindamellett többnek kell tekinteni merő hangulati
visszahatásnál vagy az ész belátásából fakadó tiltakozásnál. Ez a nem­
zedék éppenséggel másban akarta látni az élet értelmét, mint a
megelőző, ezért egyszerűen kivonta magát a polgári erkölcs befolyása
alól, nem támadott, csak száműzte ennek az erkölcsnek főleg a
liberális eszmékben gyökerező formáit s ezekkel szemben az öltöz­
ködéstől kezdve a hivatás választásáig és gyakorlásáig, a kissé pogány
szellemű testi kultúrától az erotikáig mindenben újakat és éppen az
ifjú életnek megfelelőbbeket keresett magának. Azzal, hogy nem
törődött a hagyományos szokásokkal s mintegy társadalmon kívüli
állapotba helyezkedett, sokszor tragikus helyzetbe került; ta­
gadhatatlan az is, hogy formakeresésében - bár az erkölcsi élet
szétesését és elposványosodását igyekezett vele meggátolni - mégis
odaszegődtek anarchikus, sőt beteges célzatok is (főleg szexuális
vonatkozásban); egészben véve azonban az életnek egészségesebb,
őszintébb és emberileg teljesebb alakítására törekedett s ezt a célt több
tekintetben sikerült is megvalósítania.
Nagyobb arányokat ez az ifjúsági mozgalom főleg a németeknél öltött
(„vándormadár,,-mozgalom, amely 1896-ban indult meg s 1913-ban. más,
hasonló ifjúsági szervezeteket nem is említve, már körülbelül 40.000 tagot
számlált); de találkozunk vele a franciáknál és az olaszoknál is, noha ott
inkább irodalmi és politikai árnyalattal (szindikalista-mozgalom, Sillon, a
Bergsontól befolyásolt körök, futurizmus); nálunk tudvalevőleg a háborút
megelőző évtizedben a „nyugatosok” képviselték ezt a megújhodási vágyat,
szintén inkább irodalmi irányban.24Mindenütt azonban épp ez a nemzedék
volt az, amely elsőnek került a harcmezőre s ugyancsak erre a nemzedékre
vagy legalább is a belőle megmaradtakra várt elsősorban az a feladat, hogy
az eresztékeiben összeroppanó világot valahogyan fenntartsa, ami belőle
még menthető, átmentse s a kezdődő újnak alapjait megvesse. Valóban
tragikus feladat egy olyan nemzedékre nézve, amely oppozícióban,
anarchikus hajlandóságban és még kiforratlan keresgélésben növekedett fel
és négy év öldöklésében megtizedelve, elfásulva, idegeiben megtépázva és
az ember lehetőségében is hitét vesztve most arra kényszerült, hogy
folytassa ott, ahol a régi világ abbahagyta - az a világ, amelynek elpusz­
tulásában maga is részt vett - és ennek romjaiból építsen magának
ideiglenes hajlékot.
1 Szigorú tárgyilagossággal elvégezte ezt W emer Sombart: Dér prolaterischer Sozialismus c. 2 kötetes,
1924-ben megjelent művében (amely új átdolgozása a korábban 9 kiadást ért „Sozialismus und soziale
Bewegung” c. műnek). - V. ö. még: Ferdinánd Tönnies: Die Entwicklung dér sozialen Frage bis zum
Weltkriege. 4. kiad. 1926. (Samml. Göschen 353) és Alfréd Vierkandt: Staat und Gesellschaft in dér
Gegenwart. 3. kiad. 1929., főleg 104. sk. pp.
2 V. ö. Pitirim A. Sorokin (Szorokin): The sociology o f revolútion. Philadelphia and London, 1925. J. B.
Lippincott 170. sk., 334, sk. p. - Ortega y Gasset ismeretes könyvének: A tömegek lázadása. Ford. Puskás
L. Budapest, 1938. Egyet. Nyomda, épp az a célja, hogy ezt kimutassa. - A szocializmus merőben negatív
célzatát jól jellem zi W ilhelm Röpke is: Die Gesellschaftskrisis dér Gegenwart. Erlenbach-Zürich, 1942.
E. Rentsch. 146. sk. p.
3 A születéseknek ez a csökkenése éppen a múlt század hetvenes éveiben kezdődik. - V. ö. az egész
kérdéshez: M ax Scheler: Bevölkerungsprobleme als Weltanschauungsfragen. (Scliriften zűr Sozologie
und Weltanschauungslehre Bd. III. 2. Leipzig, 1924. Dér Neue Geist-Verlag. 114. sk. p.
4 D ér Untergang des Abendlandes. München, 1923. C. H. Beck. I. (69-71. kiad.) 459. p.
5 Parerga undParalipom ena II. 336. (Samtl. Werke, lírsg. v. E. Grisebach. Reclam V.)
6 Erre már sokszor rámutattak, így újabban M ax Scheler: Wesen und Formen dér Sympathie. 3. kiad.
Bonn, 1926. 57. sk. pp. - V . ö. továbbá: Alexander Bcrnát: .1 AY.Y. század pesszimizmusa. Schopenhauer
és llarimann. Budapest, 1884. és Friedrich Paulsen; Schopenhauer, Hamlet, Mephistopheles. Drei
Aufsatze zűr Naturgeschichte des Pessimismus. 2. Aufl. Stuttgart-Berlin, 1901. Cotta.
7 Parerga und Paralipomena II. 513. (Samtl. Werke, Reclam V.)
8 V. ö. erre nézve Jonas Colin: D ér Sinn dér gegenwártigen Kultur. Leipzig, 1914. Meiner. 127. sk. p„
továbbá Em il Hammacher: Hauptfragen dér modernen Kultur, Leipzig, 1914. Teubner, újabban pedig
Emmanuel Berl: M órt de la morálé bourgeoise. Paris, 1929. Gallimard.
9 így a német iijúsági mozgalomból és irodalmából ismert „va gabundus” alakja tulajdonképpen proletár
típusa az „esztétának”, s még a háború utáni évtizedben is föllelhető. Waldemar Bonseh (Notizen eines
Vagabunden) vagy M anfréd Hausmann (Lampioon küsstM ádchen und kleine Birken) számos változatban
jeleníti meg.
111 Ezt a századforduló körüli esztétizmust és szabadosságát már annakidején elítélték a polgárság közül
azok, akiknek látását nem homályosították el sem a kornak hangulata, sem a veszedelmei, sem a jelszavai.
L. erre nézve alább, 23. jegyzet. - Irodalmunkban ennek az egész nemzedéknek jellem ző képét Babits
rajzolta meg a H alál fiai-ban.
11 S. Kierkegaard. Ges. Werke. Jena, Diederichs. VIII. 26. p.
12 Einübung im Christentum. 272 p. „Die, die befehlen sollten wurden feige, die, die gehorchen sollten,
wurden frech. So wurde das Christentum in dér Christenheit abgeschaffi - durch die M ilde.”
13 Nemcsak az úgynevezett egzisztenciális filozófia képviselőire kell itt gondolni (Heidegger, Jaspers),
akik bár legjobban kifejezik a háború utáni nemzedéknek (vagy legalább is egyik jelentős részének)
életérzését, mégis csak szűkebb körben hatnak, hanem főleg protestáns teológusokra (Kari Barth,
Thumeysen, Gogarten) és pedagógusokra (Eberhard Grisebach), akik gyakorlati hivatásuknál fogva az
erkölcsi élet alakításába közvetlenül és széles rétegekben is befolynak. A faji ideológiára és erkölcsére
kifejtett közvetett hatásáról még alább lesz szó.
14 Erre a megállapításra ju t Leó Schestow (Sesztov) is: Tolstoi und Nietzsche. Köln, 1923. F. J. Marcan-
Verl. 68. p.
15 Karamazov tesh’érek. Szabó Endre ford. V. könyv, 3. fej.
16 U. o. VI. könyv, 3. fej.
17 V. ö. Paul Evdokimoff: Dostoiewskv et le probléme du mai. Lyon, 1942. Ed. du livre Francais 226. sk.
P-
18 Megmételvezettek. Ford. Szabó E. 3. fej. VIII. p. ehhez Romano Guardini: Dér M ensch und dér Glaube.
Versuche über die religiöse Existenz in Dosrojewskys grossen Románén. Leipzig. 1933. Jak. Hegner.
230. sk. p. - Szépen jellem zi ezt a vallásos eszkatológiát Mereskovszkij is: Tolsztoj és Dosztojevszkij.
Ford. Havas J. Budapest, é. n. Dante kiad. 294. sk. p.
19 „Ihr hattet euch noch nicht gesucht: da fandet ilir mich. So thun allé Glaubigen; darum ist es so wenig
mit allém Glauben. - N un heisse ich euch, mich verlieren und euch finden; und erst, wenn ihr mich Allé
verleugnet habt, will ich euch w iederkehren.” Alsó sprach Zarathustra. I. (Taschenausg. Kröner. 115. p.)
- Szépen jellem zi Nietzschének ezt az istenkeresését, sőt a szenvedés theodiceája miatt „kereszténységét”
s viszonyát az erkölcsiséghez Em st Bertram: Nietzsche. Versuch einer Mvthologie. Berlin, 1919. G.
Bondi. 127. sk., 150. sk. p.
211Jenseits von Gut und Bőse. Nr. 55. (Taschenausg. Kröner 79. p.)
21 U. o. Nr. 225. (Taschenausg. Kröner. 180. p.)
22 M án wird moralisch - nicht weil m án moralisch ist! M orgenröthe Nr. 97. (Taschenausg. 95. p.)
23 Ebből a bő irodalomból, amely - éppen gyakori moralizálgatásai miatt - ma már nem mindig
élvezhető, itt csupán Friedrich Paulsen józan kis könyvére hivatkozom: M oderne Erziehung und
geschlechtliche Sittlichkeit. Einige padagogische und moralische Betrachtungen íür das Jahrhundert des
Kindes. Berlin, 1908. Reuther u. Reichard. Az ezidőtájt először tartott nemzetközi morálpedagógiai
kongresszusokat (London, 1908., Hága, 1912.), továbbá a széliében alakuló erkölcsnevelési egyesületeket
és ligákat is kiváltképpen a bajok tudatosítása végett kezdeményezték. Nagyon jellemző, hogy a múlt
világháború után tartott további morálpedagógiai kongresszusokon már egészen másféle kérdésekkel (pl.
az erkölcs és a politika összefüggésével) foglalkoztak.
24 Ezekről az Európa szerte felvirágzó ifjúsági mozgalmakról hasznos áttekintést ad Hans Hartmann: Die
ju n g e Generation in Európa. Berlin, 1930. Dér neue Geist-Verlag.
 IV. A TRAGIKUS ÉLET ERKÖLCSE.

1. DANSE M ACABRE.

A világháború felidézésében mindazok a racionális és irracionális

tényezők egyaránt közrehatottak, amelyek a polgári világ erkölcsét
meghatározták és feloldódási folyamatát is megindították; de a nagy
pusztulásban elpusztultak maguk ezek a létrehozó tényezők is. Mire a
tűz füstje elszállt, nyilvánvalóvá lett, hogy a régi polgári világ,
szabadságával és jóságával, egyéniségtiszteletével és szépségkultu­
szával, kiábrándultságával és merész tagadásaival együtt örök időkre
eltűnt, s ami itt maradt, nem volt már egyéb merő zűrzavarnál.
Kétségtelen, hogy ez a háború volt a polgári ethosz utolsó hősies
fellángolása. A szó szoros értelmében a polgárság háborúja volt,
inkább, mint bármely megelőző, s többet, nagyobbat, pazarabbat adott
benne, mint ami valaha lényegétől telt, mintha valóban erre az utolsó
pillanatra akarta volna sűríteni egész történeti életét, hogy utána aztán
pernyévé hulljon szét. A kitartásnak, az előretörésnek, az áldoza­
tosságnak és a tűrésnek csodálatos példáit szolgáltatta; fel tudta ismét
ébreszteni metafizikai mélységeiből a nemzeti eszmét, amely a XIX.
század haladtával mindinkább csak hatalmi érdekek és merő hiúságok
leplezőjévé vált, és ráeszméltetett az emberi szolidaritásra, amely az
egyéni szabadverseny erkölcsében hovatovább már egészen ve­
szendőbe ment. S ez a hősiesség annál is inkább bámulatra méltó,
mert tulajdonképpen hitetlen és fáradt nemzedék tanúsította egy olyan
háborúban, amely kegyetlenebb és általánosabb volt minden előzőnél,
mert technikai és gazdasági eszközökkel folyt s tömegeknek, nem
pedig egyéni erőknek mérkőzését jelentette.
De itt mutatkozik egyúttal mindjárt a nagy kataklizma másik
arculata is. A világháborút végleg tudvalevőleg éppen ezek a
tömegek döntötték el. Ha végül sem volt győztes és legyőzött, akkor
az éppen onnan van, hogy a polgárság mint a hatalom birtokosa a hadi
siker érdekében mindenütt egyformán megmozgatta a már felébredt,
de eleddig mégis inkább lomha s a polgári életkeretek által lekötött
tömegeket. Végeredményben ők voltak most az igazi győztesek s
rajtuk, az ő felvonulásukkal omlott össze a polgári világ és erkölcs.
Ez a felvonulás tudvalevőleg mindjárt a háború befejeztével
megkezdődött. Akik még mint egyének mentek a háborúba, mint
tömeg tértek onnan vissza. Az egyéniség haláltusája valahol 1914 és
1918 között ment végbe és senki sem vette észre, hogy a kimúlás
órájában mellette állt volna s lefogta volna a szemét. De alighogy
megszűnt lélegzeni, éppoly észrevétlenül máris ott terpeszkedett
helyében a tömeg, az alaktalan, amorális, mohó, állati massza. Hogy
ez az átalakulás pontosan mikor történt, nem tudjuk; csak a külső
megnyilvánulásait ismerjük, de nem állapíthatjuk meg a lélektani
pillanatát. Talán a szöges drótsövények előtt ment végbe, vagy a
mindent egyenlősítő halál tölcséreiben, vagy a gáztámadásoknak
Istent és embert megcsúfoló szörnyűségeiben. Ki mondhatná meg?
Bizonyos csak az, hogy mikor a háború véget ért, az ember megszűnt
önmagához, korábbi formájához hasonlítani, s már csak tömeg volt. A
harcterekről hazasereglők életérzése éppúgy gyökeréből megváltozott,
mint ahogy a nélkülözésekben és a nyugtalanságban megváltozott
azalatt az itthon maradiaké is. De nemcsak az emberi életérzés fordult
meg, hanem az élet anyagi és gazdasági keretei is: a hadviselés és
tömegellátás érdekében egyszer mozgásba hozott gépezetet nem
lehetett többé más irányba beállítani, hanem ez most a maga nehézségi
erejénél fogva is a további eltömegesítés felé hatott.
Ily körülmények közt indult meg most a morálnak valóságos
haláltánca, amelyhez hasonlót talán a római impérium végvonaglása
óta nem látott a világ. Hajdani háborúk évkönyveiben is a háborús
következményeknek sok szörnyűségéről, az erkölcsöknek hihetetlen
eldurvulásáról értesülünk; ámde az akkori nemzedékeket mégis
mindig megbékítette sorsukkal a hit és kötötte a világ megszeghe-
tetlennek érzett erkölcsi rendje: a jó jó maradt és a rossz rossznak
számítódott és ezen nem változtatott a borzalmaknak semmiféle pokla
sem. S mindig akadtak, akik az elesettségből is felemelték szavukat és
a jobb jövőben való reményt hirdették. Ez a nemzedék ellenben már
hitét vesztve és jobb meggyőződése ellenére vonult a háborúba s mire
onnan visszakerült, már csak az ösztönök viperafészke volt és pusztán
az állati lét kezdetleges szükségletei iránt maradt érzéke. Ebből érthető
ennek a háborúnak végeredményben demoralizáló hatása: ahogy már
indító okai nem voltak tiszták, úgy következményei is csak rombolók
lehettek.1 Új világ születése a régi romjain? Új világok mindenkor
csak hősiességből szoktak születni, most ellenben - közvetlenül a hősi
önfeláldozás évei után - a hősiesség nyomtalanul eltűnt, ködbeveszett,
mitikus emlékké vált, mintha csakugyan egészen más világhoz
tartozott volna, az elesettek sírja felett pedig ugyanakkor elkezdődött
az életben maradtak különös, ijesztő Walpurgis-éjszakája.
Ki ne emlékeznék még arra a táncőrületre, amely mindjárt a
fegyverszünet kihirdetése után járványként végigtombolt a világon?
Az utolsó tömegsírok még frissen vádaskodtak, a sebek még nem
hegedtek be, országok omlottak össze, milliók éheztek és nélkülöztek,
forradalmi tüzek gyúltak mindenfelé és az emberek többségének nem
volt égetőbb gondja, csupán az, hogy évekig tilalmas vágyaiknak
hódoljanak, hogy most végre egyszer szabadon „kiéljék magukat”.
Mintha minden, még az is, ami nem veszett el, közeli vesztét érezte
volna és ezért sietve még élni akart, élvezni a napot, amíg lehet, amíg
nem késő. S ez a tánchóbort2 valóban mélyen szimbolikus mindarra,
ami ezután következett. Vagy nem az esztelenség végzetes tánca volt-
e a békekötések műve, ahol a féltékenység és az elvakultság úgy
megszorította Európa túlcsigázott, fertőzéstől lázas, áléit testét, hogy
az minden tagjában vérezni kezdett? Nem a szellemet, az erkölcsöt, de
még a jobb ízlést is mélyen megszégyenítő szilaj kánkán volt-e a
gazdasági élet, képtelen bakugrásaival az infláció és a defláció, a
konjunktúra és a dekonjunktúra között? Hát maga az ember? Mikor
volt még tapasztalható a hitszegésnek, a megalkuvásnak, a szellemi
értékek áruba bocsátásának, a nemi perverzióknak, a gonoszság ked­
véért való gonoszságnak olyan iszapos örvénylése és tajtékzása, mint
ezekben az években? A világ valóban feldúlt hangyabolyhoz vált
hasonlóvá. Európa szélén a bolsevizmus rakta a maga barbár
hekatombáit s próbált áttörni az ősi európai limesen, egyre szítva a
világforradalom parazsát; Amerikában az alvilág alakított valósággal
államot az államban; a Kelet lázongott; az európai keresztény kultúra
megszentelt terein pedig ugyanakkor a fékevesztettség tobzódott s
ropta tovább az izzásig hevített ellentétek közepeit is szégyenletes
táncát az Aranyborjú körül, a Szexus körül, a Hatalom körül, a
Feledés körül. Lelkiismeretlen törtetés, hazárdjáték az élettel, az
önbecsülés teljes hiánya, idegtúlfeszültség, boldogtalanság, mérgek és
érzéki elbódulás: ez a háború utáni ember állapota. Keresve sem
lehetett volna ennek a leplezetlen ösztönösségében megnyilvánuló és
mégis rafinált életnek mozgásához illőbb és kifejezőbb kíséretet
találni, mint a vicsorgó, szögező, vonagló és jajgató néger-dzsesszt.
Ha megszólal a szaxofon, felébrednek és lüktetésbe jönnek a vérnek
és a vágyaknak koboldjai, a hawaii gitár vékony, fojtott, érzelmes
hangjára pedig távoli exotikus tájaknak és exotikus kalandoknak
képe lopakodik az érzékekbe. S kell-e több most, mint merészség és
kábulat? Juthat-e eszébe még valakinek, hogy hét igazat is keressen
ebben a modern Szodomában?

2. AZ ÉLETFORMÁK KIEGYENLÍTŐDÉSE ÉS
BIZONYTALANSÁGA.

Mindez azonban még csupán a külső keret. Ezen belül folyik a

tragikus élet üteme és alakulnak ki a formái. Ez a keret most min­
denesetre a nagy olvasztó, amelyben összekeverednek és egyformává
gyúródnak a társadalmi rétegek. Igaz, hogy a nivellálódás folyamata
már jóval a háború előtt megindult, s már akkor a nagyvárosi tömeglét
rendje volt az előmozdítója. Ámde mindeddig születés, vagyon,
műveltség vagy éppen csak a foglalkozás mégis valami különbséget,
de legalább is hagyományt jelentett. Most ellenben a történeti
osztályok végképp feloldódnak. Ahol a nemesség a háború előtt még
vezető szerepet játszott, ezt a bekövetkezett politikai változások
kiragadják a kezéből, a helyenkint megejtett birtokreformok
következtében pedig anyagi erejében is gyöngül; a polgárság viszont,
főleg a művelt középosztály a háború alatt teljesen elszegényedve,
anyagi létalapjával együtt osztályöntudatát is elveszti és legtöbbször a
proletariátus színvonalára süllyed, vagy pedig (mint Oroszországban)
végleg el is pusztul. Ámde a vagyon sem biztosítja többé a társadalmi
helyzetet, mivel nem állandó és szilárd többé: gazdasági válságok és
tőzsdei üzérkedések egyik napról a másikra elúsztathatnak
vagyonokat, a teljes bizonytalanságnak szolgáltatva ki ezzel a kárval­
lottakat. Hát a műveltség? Nem volt még olyan kor, amelyben
valamely műveletlen szerencsefi ne nézett volna fölénnyel akár a
legműveltebb és legtudósabb férfiúra, s talán írni-olvasni sem tudó
kaméliás dámák hódító voltukat ne hangsúlyozták volna
valamiképpen társadalmilag is. De mit lehet várni akkor, ha az egész
világ szerencsevadászatra rendezkedik be s a kaméliások típusa
úgyszólván általános eszménnyé válik? Csakis a társadalmi
helyzetnek ebből az általános bizonytalanságából, a komoly
létalapnak ingatagságából magyarázható a botrányos csalásoknak,
visszaéléseknek, szemfényvesztéseknek az az ijesztő árja, amely a
háború után a világ minden részén elszabadult, s amely ebben a mér­
tékben azelőtt, szilárdabb társadalmi keretek közt elképzelhetetlen lett
volna. Kétségkívül azelőtt sem volt mindenki a becsületesség
megtestesülése; de bizonyos mértékig megkötötték az embert éppen
ezek a társadalmi keretek. Most ellenben a fékek elszakadván, akiket
eddig pusztán ezek tartottak, gátlás nélkül úsztak a tömegárral: a
nivellálódás - mint ilyen esetben mindig - lefelé történt. Mégsem tette
ez a nivellálódás ezt a háború utáni társadalmat egyszintűvé,
semmilyen tekintetben sem. Nem állt elő valamilyen osztálytalan
társadalom, noha a keveredés nyilvánvalóan ennek irányába mutatott;
ámde a társadalmon belül állandó hullámzás, áramlás, áttolódás
érvényesült, az új emberi „massza” folyton elnyelt és ismét felszínre
dobott újabb meg újabb elemeket, úgyhogy ezáltal az embereket
elválasztó különbségek végül sem szűntek meg, csupán
anarchikusabbak lettek.
„A leghitványabb emberkék kerültek felszínre, hangosan kritizálták
a legszentebb dolgokat, holott azelőtt a szájukat sem merték kitátani.
Az első emberek pedig, akik eddig felül voltak, kezdtek amazoknak
engedelmeskedni s most már ők sem merték a szájukat kinyitni.
Némelyek meg félreállva csúfondárosan nevettek. Fennhéjázón
mosolygó zsidó ifjak, átutazók, nagyvárosi irányú költők, akik tehet­
ségüket most ködmönnel és csizmával helyettesítették, a saját rangju­
kat és hivatásukat kinevető őrnagyok és ezredesek, akik jobb fizetésért
képesek letenni a kardjukat és beállni vasúti hivatalnoknak; tábor­
nokok, akik átszöktek ügyvédeknek; megtollasodott ügynökök, tolla­
sodó kupecek, diákok, nők, akik már maguk női kérdést jelentenek:
mindezek hirtelen felülkerekedtek...”
E sorokat Dosztojevszkij írja,3 látnoki erővel elevenítve meg fél­
századdal előbb annak a zűrzavaros és átmeneti társadalomnak a
képét, amely a háború utáni években csakugyan beköszöntött. Nem
lévén ebben a társadalomban semmi sem biztos és állandó többé,
természetesen valamiféle kialakult vagy akár csak alakulóban levő
közvéleményről sem lehet szó. A kölcsönös erkölcsi ellenőrzés tel­
jesen megszűnik vagy legfeljebb csak merő külsőségekre tapad. Az
egymással való személyes érintkezés sem terjed túl ily külsőségeken:
a fölényes mosolygás, a kinevetés, az irónia és a gúnyos becsmérlés,
amiről fentebb Dosztojevszkij beszél, s amely oly általános fegyverré
lett a háború utáni években (gondoljunk az időről-időre szinte
járvány szerűen fellépő cinikus élcelődésekre), éppen ezt az egymással
szemben való teljes emberi érdektelenséget leplezi. Annál
könyörtelenebb és kárörvendőbb azonban a kritika a kudarccal, a
gyarlósággal vagy éppen valamilyen kipattanó botránnyal szemben;
egyáltalán nem erkölcsi érzékenységből és a javítás szándékából,
hanem mivel most mindenki gyanakvással és féltékenységgel
viseltetik egymás iránt. De nemcsak a jelen társadalmi helyzete
egészen bizonytalan, hanem már el sem gondolható olyan állapot,
amely csak némiképpen kielégítő volna. Az élet elfolyik, mint valami
zúgó ár, emlékezés nélkül és távlattalanul. Csak valamiféle süket me­
chanizmus működik még benne, amelynek fenntartására most minden
erő összpontosul s mindenki csak arra törekszik, hogy eközben lehe­
tőleg a jobbik helyre kerüljön. Maguk az erkölcsi szabályok is csak
ennek a mechanizmusnak részei: jó az, ami a tömegár hömpölygését
biztosítja, rossz pedig mindaz, ami a medréből eltéríti, vagy lefolyását
gátolja. Az atomizált társadalom képe tehát teljes. „Egyelőre még
némi zavar uralkodik, de csak egy kis türelem és majd minden
kitisztul; akkor végre meglátjuk feltűnni egy állati társadalom
csodáját: a tökéletes és végleges hangyabolyt” - mondja Valéry.4
Hogy milyen lesz az élet ebben a tökéletesnek és véglegesnek
ígérkező hangyabolyban, nem tudhatjuk. Egyelőre azonban az
átmenetnek és zavarnak korszakában sivárnak és feldúltnak mutat­
kozik. Nemzedékek élnek egymás mellett és egymással kölcsönha­
tásban. A legidősebb még a polgári liberalizmus fénykorában nőtt fel,
ennélfogva természetszerűleg kábán nézi az új idők változásait, és
vagy megadással lemond, vagy pedig a régi világ visszatérésében
bizakodik. A másik viszont, a századvégi vagy századeleji esztétizmus
légköréből jött nemzedék, amely tulajdonképpen a háborút viselte s
ebben pusztult vagy edződött, most mindenáron talajt akarván fogni,
állandóan megalkuvás és fékevesztettség közt hánykódik.
Tagadhatatlanul ez a leginkább tragikus sorsú nemzedék, mert a régi
és az új világ ellentéteinek együttes átélésére kényszerül s abból, hogy
sem amazt ésszerűen elfogadni, sem pedig emezt ésszerűen elviselni
nem tudja, ered minden ingatagsága, kiszolgáltatottsága, sokszor
fegyelmezetlensége, de egyszersmind hősiessége is, miért tisztán látja,
hogy reménytelen őrhelyen áll s fel kell magát áldoznia. Végül a
harmadik nemzedék, amely már a háború alatt vagy éppen utána nőtt
fel s amely mintha már berendezkednék a „tökéletes hangyaboly”
számára, mindent csupán a jelen szempontjából néz, menten minden
ábrándtól és bálványtól: erről a nemzedékről még külön
összefüggésben kell majd szólnunk, mert ez viseli a mai újra felgyűlt
világ háborúját. A nemzedékek mert ez viseli a mai újra felgyűlt világ
háborúját. A nemzedékek közti átmenet természetesen sokféle. De
már magában a három egymás mellett élő nemzedék is, eltérő
életérzésével és céljaival alkalmas arra, hogy az életformákat ku­
szákká és sebzettekké, magát az életet pedig kérdésessé tegye. Apák
és fiúk feszültségét minden kor ismerte; a háború óta azonban ez a
nemzedékek közti feszültség nyilt ellenségeskedéssé fajult, sokszor
tele gyűlölettel és lelki mérgezettséggel. Korunkat gyakran szokták a
kezdetleges életformákhoz való visszaesésnek, valamiféle
új barbarizmusnak nevezni. A nemzedékek harcának szempontjából ez
a jelző csakugyan jogosnak látszik: mintha a nemzedékek felfalni
igyekeznének egymást, mint ahogy a primitívek kiteszik
gyermekeiket, a gyermekek pedig megölik apjukat. Ez a küzdelem a
maga tudatos és ösztönös formáiban egyaránt a közerkölcsiségnek
mindenesetre sajátos alakulását idézte elő. Egyik ilyen meglepő hatása
a fiatalságimádatban jelentkezett. Ennek a magatartásnak hazug és
képmutató jellegét éppoly jól ismerhetjük már, mint nevetséges,
sokszor az ízléstelenséggel határos megnyilvánulásait. Azelőtt az
idősebb nemzedék formálta a maga képére az ifjabbat s ez igyekezett
is szerinte formálódni, már külsőleg, viselkedésében, öltözködésében
is kifejezve azt a vágyat, hogy érett és lehiggadt ember számba
vegyék. Már a társas érintkezés formái ezt hangsúlyozták, kezdve a
táncórákon, ahol serdülők olyan kurtoáziát gyakoroltak, mintha
tökéletes világfiak volnának, egészen az egyesületi vitákig és szó­
noklásokig, amelyekkel még zöldfülű ifjak próbálták politikai vagy
közéleti rátermettségüknek tanúbizonyságát adni. A mímelésnek és
nagyzolásnak kétségkívül ez sem volt híjával, de természetesebbnek
tűnt fel, mintegy az ifjúság tudatos életrekészülődésének látszott, s
nem járt a megtévesztés célzatával, csak egy-egy esetben öltött
nevetséges formát, főleg az esztétizmus idején, amikor sokan a
koravénnek és az ifjú-unottnak képében tetszelegtek maguknak. Most
ellenben fordult a kocka s az idősebbek kezdtek úgy viselkedni és
öltözködni, mintha legalább is serdűlők volnának. Az életkor delén
túllevő férfiak az ifjúság frissességét és lendületét szenvelegték,
tisztes családanyák süldő lányokként igyekeztek feltűnni. Senki sem
volt boldog, ha alakjával és magatartásával nem tudott legalább húsz
évet lehazudni. S a cél érdekében mozgósítani tudták a divatnak és a
kendőzésnek minden eszközét, sőt egyre körmönfontabbakat találtak
ki. Nem volt nagyobb szégyen, mint az öregedés, nem volt nagyobb
bűn, mint hagyni azt, hogy az ember megöregedjék, tehát szétmenjen,
elhízzék, megcsontosodjék, ruganyosságát veszítse. A fogyasztókúrák
divatja már-már a hajdani aszkézis formáit ölti fel és a sportnak való
szertelen hódolásnak nem utolsó sorban ez a fiatalság vágy az
indítéka; sőt a kuruzslás erői sem maradnak kihasználatlanul, mintha
csak az életelixír gondolata támadt volna fel poraiból, a műtéti úton
való megifjítás kísérletei időről-időre széles körök képzeletét tudják
foglalkoztatni. Mindez természetszerűleg új erkölcsi értékelést
jelentett: a testi kultúrának mindennél többre becsülését, amely most a
maga eszményeit a sportbajnokok és a filmcsillagok köréből választja.
Hogy ebben az egyetemes megfiatalodásban azok, akik hirdették és
áldoztak neki, valóban maguk is hittek-e, természetesen nehéz volna
eldönteni; de hogy rövid idő alatt alaposan megváltoztatta az egész
emberiség külső arculatát és viselkedését, mindnyájan napról-napra
jobban tapasztaljuk.5
A fiatalságnak ezzel a túltengő, valósággal mámoros bálványo­
zásával különös ellentétben áll az élet értéktelenségének szinte
általános érzete. Ez nem a század végének puszta hangulati borult­
sága, amely az esztétizmus finomkodásában keres levezetést, hanem
valóságos és feloldhatatlan közömbösség, hetyke és félelmetes
egykedvűség. Sok esetben egészen kóros jellegű élettől való rettegés
üli meg a lelkeket, amely csupán a megsemmisülésben lát már menek­
vést. Az életösztönnek ez a szörnyű lebillenése nyilván a világháború
élményeiből ered, amelyeknek lidérce nemcsak a benne résztvevőkre
nehezedik rá, hanem úgy látszik vérbeli átszármazta tással, mintegy
tudat alatt a sarjadék lelkében is kísértget. Amellett a modem emberre,
főleg a háború utánira gyakran a helyzetéről való tudatos eszmélkedés
is leverőleg hat: a mai élet és a kultúra olyannyira bonyolult és
szétágazó, hogy már-már úgy látszik nincs olyan emberi szervezet,
amely épségben el tudná viselni, hordozni tudná. Ebből érthető, hogy
végletekben keres kibúvót, s ha nem érzi az élet mámorát, akkor az
élettől való félelem diadalmaskodik rajta.6 Nem kell külön rámutatni,
hogy a mai történeti helyzetben mindkettő egyaránt meghátrálás az
élet elől, csakhogy az egyik önmaga előtt is leplezi a vereséget, a
másik pedig bevallja, sőt éppenséggel fitogtatja. Ilyen fitogtató
meghátrálásról tanúskodik elsősorban az öngyilkosságok számának a
háború óta ijesztő arányú megnövekedése, és az erről beszámoló
statisztikának különösen szomorú fejezete az, amely a serdülőkornak
körében szinte járványossá vált fellépéséről szól. Azelőtt a
serdülőkornak az életkörnyezetből való menekülési vágya kalandos
vállalkozásban, esetleg elcsatangolásban nyilvánult; most mindjárt a
végső és jóvátehetetlen eszközhöz folyamodik. De meghátrálást jelent
az oly gyakori züllés is, nem utolsó sorban az a formája, amelyben
művelt emberek otthagyva életkörnyezetüket, erőszakosan kiszakadva
belőle, forradalmi bujtogatóknak, tömegámítóknak csapnak fel. A
háború utáni forradalmi mozgalmakban, de főként a bolsevizmusban
nem ritka azok száma, akik hit és meggyőződés nélkül, pusztán
kétségbeesésből, azért, hogy éppen valamibe megfogózzanak, vetették
magukat a szélsőségek karjaiba. André Malraux egyik regényének
{Les conquérants) főhősében, Garine-ban, aki individualista létére egy
számára vadidegen tömegnek, a kínai bolsevik kuliknak élére áll, és
mozgalmukért életét veti oda, az ilyen hitetlen forradalmárnak emberi
sorsát könyörtelen hűséggel, a részvétlenségnek csodával határos
művészetével mutatja be.7Mindez arra vall, hogy a háború után ember
lelkében csakugyan valami kilendült a helyéből s mint fordított
Hamlet, készebb habozás nélkül „az ismeretlenek felé sietni”, mint­
sem hogy „tűrje a jelen gonoszt”.
Az életnek ezt az elvetését megmagyarázni legtöbbször azért olyan
nehéz, mert egészen irracionális gyökerekből fakad. Az egyéni
lelkiismeret szava itt elnémult, az egyéni erkölcsi felelősségtudat
megszűnt: sötét és kitapogathatatlan természeti erők, emberfeletti
vagy talán még inkább emberalatti hatalmak működnek benne. Néha
valóban az a látszata, mintha a háború óta a dosztojevszkiji világnak
apokaliptikus szörnyűségei elevenednének meg. Mintha az ember
csakugyan átalakulóban volna, vagy talán már át is alakult s a
természet koronája helyett, aki tudatában van a jónak és a rossznak,
valamilyen demiurgikus lénnyel állanánk szemben, aki a természet
kényszerével és felelőtlenségével hat. Vannak, akik az egyéni erkölcsi
felelősséget egyáltalán már csak a múlt idők individualisztikus
balítéletének tartják s ehelyett csupán a közösség természetéből eredő
kötöttséget akarnak ismerni. Ezek arra hivatkoznak, hogy minden
lelkiismereti erkölcs szükségképpen egyirányú, ezért csúcsosodik ki
mindig valamilyen tekintélyi tényezőben, akár személy az, akár
intézmény vagy elv: ezek pótolják az egyéni „esetlegességeket”. A
kollektív morál ezzel szemben nem egyirányú, mert a közösség élete
folyása nyilvánul benne, tehát mintegy az erkölcsi rendszerek
összességét foglalja magában s ennélfogva nem ismer egyéni
esetlegességet sem, csak közös szükségszerűségeket: aki cselekszik,
abban tulajdonképpen a kollektivum cselekszik s az is felelős. De
kinek? A közösség csak önmagában felel, mert ő az abszolútum.
Lehet, hogy valaki az egyéni lelkiismeret erkölcse értelmében
helyesen cselekszik vagy vél cselekedni, a közösségnek azonban árt
vele: ezért a közösség jogosan kiirthatja magából és ezt senki se
kérheti tőle számon. A forradalmak erőszakosságait - a hagyományos
individualisztikus erkölcs alapján semmiképp sem igazolható tetteket
- mindenesetre e kollektív lelkiismeret nevében hajtották végre. Az
egyéni élet végeredményben semmit sem számít; le lehet nyesni, mint
a fa lombjait, ha nem a kellő irányba nőnek; fontos az, hogy a törzs
vastagodjék és erősödjék. Nem csodálható, ha ez az új, faji- vagy
párt-pragmatikus alapon nyugvó kollektív erkölcs az átmenetnek
ezekben az éveiben, amikor még az individualisztikus polgári erkölcs
formái is tovább éltek, sok kilengésre adott alkalmat. Akik a vallásos
erkölcs kötelékéből kiszakadtak, a racionális polgári erkölcs elveit
pedig már nem tartották magukra kötelezőnek, most a kollektív
erkölcsiségben felolvadhattak lelkűknek minden szüretien, sokszor
tövises ösztönösségével. Ezek nem az új, sajátos kötöttséget látták
benne, hanem éppen csak a felelőtlenség lehetőségét. A közönséges
bűnözések elszaporodása a háború után és a bűntényeknek sokszor
elképesztő, minden emberi érzésből kivetkőzött megnyilvánulása is
jórészt éppen erre vezethető vissza. A végső okot itt is legtöbbször
kétségkívül a háborús élményekben kell keresnünk. Az évek során át
tartó tömegmészárlás látványa és a benne való részvétel kifakasztotta
a kóros hajlamokat azokban, akikben a békés polgári viszonyok
ezeket lekötve tartották; ehhez járult azután a háború utáni általános
létbizonytalanság, a zavaros társadalmi helyzet, a foglalkozás­
nélküliség, a nélkülözések és a forradalmi szellem elharapódzása, ami
mind előmozdította a bűnöző hajlam kifejlődését. Ki felelős mindeze­
kért? Már a XIX. század romantikusai a társadalmat okolták, amely
engedte, hogy tagjainak egy része nyomorba süllyedjen vagy a saját
lelke szennyében megrothadjon. De az individualisztikus-racionális
erkölcs alapján álló jogrend és igazságszolgáltatás mégis egyénileg
számon kért és megtorolt és a közvélemény is természetesnek találta
ezt, minden érzelgős elmélet ellenére is. Abban a percben azonban,
mihelyt a kollektív felelősség szempontja érvényesülni kezdett, még
akkor is, ha ez az érvényesülés nem a felszínen, hanem valahol
mélyen a tudat alatt ment végbe, az erkölcsi gátlások is menten
meglazultak, és nemcsak a vétkes érezte magát feloldozva az egyéni
számadás kötelezettsége alól, hanem maga a közösség is hajlandónak
mutatkozott feloldani alóla a vétkest. Ezt a megállapítást mindamellett
nem szabad félreérteni. A tolvaj, a gyilkos, a gyújtogató természete­
sen most is meglakolt, a polgári törvénykönyv szabályai általában
tovább is érvényben voltak, a számonkérés tehát most is egyénileg
történt. De ugyanakkor már a kollektív felelősség erkölcse is eláraszt
bennünket, annak légkörében élünk mindnyájan, akarva, nem akarva
beleheljük, és senki, a legmerészebb individualista sem vonhatja ki
többé magát ennek a ténynek pszichológiai következményei alól.
Látható jele ennek a háború utáni szociális törvényhozásnak számos
büntetőjogi rendelkezése (például a fiatalkorúak bűnözésére, a
javítónevelésre vonatkozólag), ami mind már a kollektív felelősség
erkölcsét tükrözi vissza. Aki pedig nyilt szemmel és elfogulatlanul
szemléli a mai életet, annak szinte naponkint alkalma nyílik
megállapítani egy-egy cselekménynek homlokegyenest különböző
megítélését a szerint, hogy az egyéni vagy pedig a kollektív erkölcsi
felelősség nevében történik-e ez a megítélés.8 Ezzel azonban nemcsak
bizonytalanná válik az erkölcsi megítélés, sőt maga a cselekvés is,
hanem mindig fenyeget még az a további veszedelem is, hogy a
kollektív felelősség szuggesztiója alatt bűnöznek. Aki azt látja, hogy a
közösség nevében el lehet követni olyan tetteket, amelyeket a korábbi
individualisztikus erkölcsi kódex tiltott, nem fog tartózkodni attól,
hogy e tetteket a saját önző érdekében is elkövesse. A kollektív
felelősség örve alatt tehát felszabadul a léleknek egész alvilága.
 E lelki alvilág az, amely felé most a háború után a közfigyelem
leginkább odafordul. A tudatalatti és tudatelőtti világot kétségkívül
nem most fedezik fel. Már a romantikusok szívesen merültek el benne
s ahogy Bachofen a kezdeti idők mítoszából elemzi ki az erkölcs és a
jog ősi formáit, úgy Carus az élet és a lélek alakváltozásait igyekszik
megértetni tudatalatti, mágikus jelenségeikből, E. v. Hartmannál pedig
a század második felének ízlése szerint a tudattalan biológiai­
metafizikai értelemben jelentkezik s főleg ebben a formában
népszerűvé is válik. Ettől kezdve a tudattalannal való foglalkozás
állandóan napirenden marad, sőt folyton újabb meg újabb területeket
hódít magának. Ilyen új területre hívta fel a figyelmet még századunk
legelején a bécsi idegorvos Freud, amikor számos kóros jelenségnek
eredetét a tudattalanban esett sérülésekre (traumákra) vezette vissza és
ennek alapján szervezte meg a pszichoanalízist elsősorban mint mód­
szert, hogy kielemezze, tudatosítsa vele a tudatréteg alá szorított,
elfojtott és ezért kerülő utakra térült élménynyomokat s ezzel gyógyító
hatásokat érjen el. Nem lehet szó e helyütt a pszichoanalízisnek helyes
vagy téves voltáról; magában véve bizonnyal éppoly jogosult volt,
mint bármely más tudományos kísérlet s ha Freud később mindinkább
beleszédült is saját elméletébe s egész antropológiává, sőt
kultúrelméletté igyekezett kiszélesíteni, továbbá ha bővelkedett is ez a
tan olyan részletekben, amelyek alkalmasak voltak arra, hogy az
alantas képzelődést felcsiklandozzák, sőt ha az iskola a
feltűnéshajhászás vádja alól sem mentesíthető egészen, mégis a
háború előtt végeredményben csak szűkebb körben művelték és a ra­
jongók tábora is inkább csak bizonyos rétegből toborzódott. A
pszichoanalízis még nem volt veszedelmes, legfeljebb tünetszerű egy
magát már betegnek, neuraszténikusnak érző társadalomra nézve. A
gyökeres fordulat tekintetben a háború után történt s ez már nemcsak a
tudomány belső kérdése volt, hanem a kor általános erkölcsiségének
fölöttébb jellemző megnyilvánulása. A pszichoanalízis úgyszólván az
egész világnak hitvallásává lett; a léleknek archeológiái üregeiben
olyan szenvedéllyel vájkáltak, mintha kincsekre bányásztak volna és
valósággal ördögi elégtétellel húzták napvilágra mindazt, ami kóros,
elferdült és nemtelen benne, a különböző „komplexusokat” és
tisztátalanságokat, sőt mi több, a „tant” minden esetre és általában
minden emberre kivétel nélkül alkalmazták. Nincs a szellemi életnek
olyan ága, amelybe valahol be ne tört volna a pszichoanalitikus
szemléletmód; a legkülönbözőbb tudományok a hatása alá kerülnek, a
szépirodalom jóformán már csak belőle él s aki az erkölcsiség
pszichológiájával foglalkozik, a freudi feltevések alapján száll szembe
a hagyományos társadalmi balítéletekkel.9 A pszichoanalitikus iskolák
száma megszaporodik, de még inkább a hivatásos és műkedvelő
pszichoanalitikusok száma, akiknek működése sokszor már a hajdani
csodadoktorokéra emlékeztet; nagy napilapok és folyóiratok külön
pszichoanalitikust tartanak, aki buzgón teregeti a nagy nyilvánosság
elé fiatal lányok és asszonyok álmainak a freudi módszer szerint való
megfejtéseit. S az egész világ tapsol hozzá, borzong és gyönyörködik.
Mintha valóban kiveszett volna az emberből minden szemérem,
minden büszkeség és józan ítélőképesség, s csak az ösztönösség
robogása iránt maradt volna már érzéke.
Ezzel a háború utáni pszichoanalitikus divattal kétségkívül olyan
szemléletmód hatalmasodott el, amely egészen idegen volt az európai
szellem hagyományos irányától, ösztönök perverziójáról, beteg
szenvedélyekről azelőtt is volt tudomásunk; a szenvedélyek tana
kedvenc vizsgálódási tárgya volt az etikának és a pszichológiának már
a sztoikusoktól kezdve (akik a szenvedélyekben már eleve valami
beteg dolgot láttak), a francia moralistákig vagy éppen Nietzschéig; az
irodalom pedig a görög tragédiától kezdve Shakespeare-en át egészen
a modern naturalista regényig valóban mást sem tett, mint a
szenvedélyek természetét mutatta be. Senki sem állíthatja tehát, hogy
az affektív életet elhanyagolták volna. De a görögöktől kezdve mind a
pszichoanalízis fellépéséig épp az jellemezte ezt a kutatást és áb­
rázolást egyaránt, hogy az ösztönöket, szenvedélyeket
megnyilvánulásaikban kereste fel, nem pedig sötét és földalatti,
összebonyolult és rothadó gyökereikben. Ez volt éppen a
szenvedélyeknek sajátos nyugati szemléletmódja: meglátni és
lehetőleg tudatosítani őket jelentkezésükben és ezzel elősegíteni
legyőzésüket vagy egymással való kölcsönös ellensúlyozásukat. Ezért
volt a szenvedélyekkel való foglalkozásnak már az arisztotelészi
katarzis-elmélettől kezdve mindenkor erkölcsi célzata, még akkor is,
ha ez a foglalkozás kiváltképpen pszichológiai érdekből történt. Ezzel
szemben a Kelet felfogására épp az volt jellemző mindig, hogy a
szenvedélyeknek gyökereiben vájkált, sajátos tudat alá merüléssel, de
nem a tudatosítás, nem az elméleti, ésszerű látás szándékából, hanem
puszta életgyakorlatból és ezért nem legyőzésükre vagy
ellensúlyozásukra, hanem szublimálásukra törekedett. Az egész keleti
kultúra nem racionális, hanem éppen ilyen merő ösztöniségből
szublimált kultúra. A pszichoanalízis pedig épp ezt a keleti látásmódot
oltotta bele a nyugatiba. Ha találkozunk is a nyugati kultúrkörben
korábban efféle törekvéssel, ez csak elvétve fordult elő (például
Dosztojevszkijnél); most ellenben általánossá válik, a pszichoanalízis
éppen egyik legjellemzőbb megnyilvánulása annak a háború utáni
szinkretizmusnak, amely ellentétes szemléletmódokat, életformákat és
kultúrvilágokat kever össze. Ami beteg, azt gyökereiben kívánja
tudatosítani, ámde nem legyőzni, mert ez szerinte lehetetlen, hanem
csak szublimálni. Az erkölcsi célzatot ezzel nyilván végleg el kell
ejtenie, hogy a tiszta pszichológiai szempontot tegye helyette egyed­
uralkodóvá. Ebből érthető, hogy itt egyáltalában minden „beteg”.
Ahol nincs értékelés, ahol minden csak pszichológia, ott az Én mint
erkölcsi alany felbomlik, ott mindenki betegnek tűnik fel, az egész élet
beteg, a világ olyan, mint valami kórház és az egész kultúra csupán
kórházi dísznövény: ocsmány ösztönök, görbe szenvedélyek szubli­
mációja. Valóban fáradt, beteg korszak, amely örömét leli ebben a
fajta „tudatosításban”.
Az imént említett szinkretizmusnak sajátos esetét mutatja az a
kiegyenlítődési folyamat, amely a háború után a nemek között
megindult. Ez a jelenség természetszerűleg összefügg a nemi élet mai
alakulásával. Ismeretes, hogy az életnek éppen ez a területe az,
amelynek alapján leginkább szoktak valamely korszak erkölcsiségéről
ítélkezni, sőt legtöbbször a kettőt éppenséggel azonosítják. Általában
helytelenül. Nemcsak azért, mivel a nemi erkölcs csupán egyik - bár
kétségkívül igen fontos - ága az erkölcsiségnek, hanem főleg azért,
mert épp ez a terület az, ahol a dolog természeténél fogva a látszatok
leginkább elfedhetik a valót. A kirívó jelenségek (s ezek sehol sem
tűnnek annyira szembe, mint éppen itt) gyakran csalnak: aki pusztán
ezeket látja meg, kockáztatja, hogy ferdén ítél: a nemi erkölcs is
mindenkor csak az élet egész összefüggéséből, az erkölcsiség
általános helyzetéből fogható meg. Aki a mai nemi erkölcsöt csupán a
nagyvárosok fertőjéből, az amerikai stílusú bárok és éjjeli mulatók
életéből, idétlen és elferdült üzelmekből, a meztelenség kultuszából, a
színházi és irodalmi pornográfiából és hasonló, főleg közvetlenül a
háború után elburjánzó jelenségekből akarná megítélni, bizonnyal
csak a felületen ragadna s legfeljebb azt a következtetést vonhatná le
jogosan belőlük, hogy a mai ember szórakozásának formái egy kissé a
matrózokéhoz váltak hasonlóvá, mint ahogy a nagy európai és
amerikai világvárosok élete is vetekszik e tekintetben a hajdan
rosszhírű kikötőnegyedekével. De tévedne az is, aki pusztán a napi
botránykrónika alapján, a könnyelmű házasságkötések és válások
tömegéből, a családi élet beszennyezésének és széthullásának tényére
vagy a korai romlottság jeleire támaszkodva vonná le megállapításait.
Mindez kétségkívül a nemi erkölcs válságára vall, ez a válság azonban
egyáltalán nem tekinthető mai keletűnek. S éppúgy a nemek
egymásközti érintkezésének léha hangneme sem éppen döntő
bizonyíték e léhaság valódisága mellett. A mai életben sok minden
puszta giccs és szemfényvesztés, s ha azelőtt a nemek kölcsönös
érintkezésükben a tisztaságot és ártatlanságot szenvelegték, most
gyakori jelenség, hogy a feslettségét és a szabadosságot hazudják
egymásnak.
Mindezek mögött a pusztán felületi jelenségek mögött valójában az
erotikának és a szexualitásnak lassú, de biztos haldoklása húzódik
meg. Szertelen és kirívó formái is éppen ebből érthetők, hiszen
tudvalevő dolog, hogy épp az enyészet előtt szokott a szexualitás
egészen orgiasztikus formákban fellépni. Ez a halódási folyamat
mindenesetre régi eredetű, még a polgári liberalizmus korszakában
megindult, amikor a hivatás, a munka, a pénzszerzés gondja annyira
felszívta az ember erőit, hogy sem az énjére, sem a másokkal való
bensőbb kapcsolat ápolására úgyszólván semmije sem maradt. A
szerelem a polgári rendet és életmenetet állandóan veszélyeztető
zónának számítódott: zavarólag beékelődik a boldogulás útjába. Ezért
már ekkor kezdte elfoglalni a helyét a puszta fényűzés. Csillogó
külsőségekkel burkolni be, aranybálvánnyá tenni. Eroszt és főleg
ennek tárgyát, a nőt: ez úgy tűnt fel a polgári gondolkodás előtt,
mintha ezzel máris kitépte volna a komoly élettevékenységet
fenyegető fullánkját. Jogosan mondták, hogy a polgár és főleg kapi­
talista típusa nem a nőt szerette a nőben, hanem azt a fényűzést, amit
ráaggatott.10 Az erotikának és a szexualitásnak ezzel a gazdasági­
esztétikai égtájra való átsiklatásával a nemek természetszerűleg lelki­
lég elszakadtak egymástól. Egyelőre a nő maradt magára és lelkileg
megértetlenül; ebből fakadtak azután a szerelmi élet konfliktusai, ami­
ről e kor egész irodalma tanúskodik. Azóta azonban a nő is
belekapcsolódott az általános gazdasági versenybe, „keresővé” vált s
ez mindenek előtt azzal járt, hogy most ő is a férfi típusához
közeledett. Ekkor kezdődött tulajdonképpen a kiegyenlítődés a nemek
között. De éppen ennek a folyamatnak küzdelmes jellegénél fogva
belső lelki kapcsolatuk még lehetetlenebbé vált, mint azelőtt. A nőnek
egyenlőségéért folytatott küzdelmében a fényűzés formái
mindenesetre visszaszorultak: ezeket most méltatlannak és
megalázónak érzi; e helyett azonban az a törekvés nyilvánul, hogy a
nemek kölcsönös viszonya a puszta barátságon, egymás szabadsá­
gának kölcsönös tiszteletén és a munkaközösség kötelékén alapuljon.
Erosz tehát intellektualizálódik. Ámde mégsem annyira, hogy ezzel
ősi célzatáról teljesen le tudna mondani. Egyelőre csak kizáró­
lagossági jellegét veszíti el; a kötetlen pajtásság mögött, amely
egyebekben a nemi önrendelkezés jogára hivatkozik, tulajdonképpen
polierotikus hajlam búvik meg. A századforduló helyzete ez, az
ifjúsági mozgalmak körében jellemzően tört elő és részben még a
háború utáni életben is uralkodó maradt. De hogy ez az erotikussá
fokozott barátság vagy barátivá intellektualizált szerelem nem volt
alkalmas arra, hogy a nemek viszonyát tartóssá tegye, mert lelki
közelséget nem teremtett köztük, legfeljebb pillanatnyi érzéki
raptusban sodorta őket össze, alig szorul megvilágításra. A házassági
kapcsolat és a család kérdése ezzel az átstilizálással éppoly vitás ma­
radt, mint volt azelőtt és a belőle fakadó összeütközési lehetőségek
még megsokasodtak. És ekkor, a világháború után történt a harmadik
jelentős lépés ebben a megkezdett irányban: a nő emancipációja
folyamán érték tudatában egyre erősödve és fokozódva hatalmi
fölénybe került a férfival szemben. Messze vinne, ha most ennek a
fordulatnak összes indító okait elemezni akarnók. Tulajdonképpen az
amerikai szellem hatása alatt következett be. Az Újvilágban ugyanis a
nő történeti szükségszerűségek folytán már kezdettől, a hódítás
idejétől fogva bizonyos kiváltságos helyzetet élvezett és ezt a
felsőbbségét a későbbi rohamosan iparosodó társadalomban is
megőrizte, sőt fokozta. Ezért itt a nő nemcsak döntőbb befolyással
volt mindenkor az egész társadalomra, mint Európában, hanem a
nemek kölcsönös érintkezésének is másfajta etikája alakult ki, mint
minálunk, ahol az antik világ kezdete óta, de főleg a római jog hatása
alatt ezen a téren is a férfi szabott irányt. Egész kultúránk
jellegzetesen férfias jellegű kultúra volt, amit csupán más szóval úgy
fejezhetünk ki, hogy individualisztikus kultúra volt: nagy
férfiegyéniségek teremtették, és a női elvnek ebben a világban csak az
volt a hivatása, hogy fenntartsa. Most ellenben a háború után, mint a
kultúrának egyéb területén, a nemi erkölcsben is megindult az
„amerikanizálódás,\ Ez pedig itt is elsősorban mint tömegesedés
jelentkezett. A háború utáni nő nem mint egyéniség szerzi meg
uralkodói fölényét a férfinem felett, hanem mint tömeg. S éppen
ebben a tömegjellegében nyerte sajátos hét éraarcát, amely mindinkább
visszaszorította benne a démétéri anyaarcot. Gondoljunk itt elsősorban
arra a görlkultuszra, amely közvetlenül a háború utáni években
hozzánk is átcsapott Amerikából s amely éppen egy egészen új női
típusnak jelentkezését mutatja.11 De ebből a tömegben való
fellépéséből folyt most egyszersmind agresszivitása is. Mintha a
nemek korábbi viszonya most megfordult volna: a nő ragadja ma­
gához a kezdeményezés jogát nemi téren is, valósággal ő most a
támadó, a férfi pedig a tartózkodóbb, sőt hovatovább már a passzív
védekező. A „vamp” csak egyik reprezentatív típusa ennek a támadó
nőiségnek, amely itt éppen szenvtelensége, részvétlensége miatt tűnik
fel végzetesnek; de vannak kevésbé veszedelmes, sőt egészen kedé­
lyes formái is. A rokokókor galantériájától mindenesetre világok
távolsága választ el. Rousseau még mondhatta: Ouand les femmes
fuient, c 'est pour étre atteintes - a nő azért fut, hogy megfogják. Ma
jobban talál egy újabb német író megjegyzése: Mán sieht heute bei
einem Gang durch die Stadt tausend Madchen, die gleichsam ein
kleines, grun dsálzl ieh es Fűbnchen schwenken, worauf etwa steht: J c h
mache alles mit!” Valóban mintha ez az elszemélytelenedett,
elnőietlenedett nőtömeg ezt a jelszót lobogtatná most a férfiak elé:
„Mindenben veletek tartunk!”12
A nő tehát átalakulóban van, vagy talán már át is alakult, mint
ahogy a háború után az embernek általában és egész kultúrájának
átalakulása megindult. Hogy a nemek viszonya a jövőben miképp fog
szabályozódni, arra nézve még távoli találgatásokba sem
bocsátkozhatunk; itt legfeljebb csak a fejlődés irányát sejthetjük.
Egyelőre lelkileg oly távol állanak egymástól, mint a kereszténység
föllépése óta még sohasem. Kivételek természetesen mindig vannak,
most is akadnak; minket azonban itt csak a kor nemi ethoszának
általános uralkodó vonása érdekelhetett. E szerint pedig az emberi
magányosság teljessé lett és ezen most már a szerelem sem tud áttörni.
Érthető ezek után, ha a háborút követő évek éppen a nemi élet terén
olyan megdöbbentő szennyet sodortak felszínre. Mivel hiányzott a
szerelemben való hit, mivel senki sem akart adni, hanem mindenki
csak kapni akart, a pillanatnyi mámornak, az élmények gyors,
pergőképszerű váltakozásának vágya terpeszkedett el szinte az egész
társadalmon. Ezért korunknak sok válsága között valóban itt kell lát­
nunk a legsúlyosabbat és a legkényesebbet, ahol éppen a jövő arculata
készül elő. Ezért a háború utáni évek irodalma jogosan fordult
legelsősorban a szerelem, a házasélet és a család válságának kérdése
felé. A részletekbe menő tárgyalás, vagy akárcsak nevek felsorolása is
itt messze vinne. De nincs ma olyan európai irodalom, amely ne fog­
lalkoznék annak az új helyzetnek boncolgatásával, amely a nemek
egymáshoz való viszonyának gyökeres megváltozásával előállt s
amely az egész társadalom képének és az emberi jövőnek alakulására
is döntőleg kihat.
Az irodalom minden kor erkölcsének legőszintébb tükre, még
akkor is, ha az „erkölcsrajz” nem közvetlen célzata. A háború utáni
évek irodalma is nemcsak a szerelem és a család bomlását mutatja be,
hanem felvonultatja az erkölcsi élet e klimakterikus korszakának
minden válságproblémáját: a társadalmi és gazdasági ellentétek
közötti vergődést, az élet- és ifjúságimádatot, a pogány testkultuszt, a
lelketlen élvezethajhászatot s ugyanakkor a reménytelenséget és a
romlást, az egyéni felelőtlenség elterpeszkedését és a kollektív ember
végzetét, főleg pedig a tudattalan sűrű és iszapos árjának
felkavarodását s az elmerülést mindabban, ami az emberben beteg,
gyanús és tépett dolog. Épp ezért az erkölcsnek ez az irodalmi tük­
röződése valóban külön fejezetet érdemelne. A tárgyalás nehézségei
itt természetesen megnövekednek, mivel az irodalom nemcsak feltár
és esetleg, támad, hanem az új vágyak, sőt sokszor az új formák is
éppen benne jelentkeznek legkorábban, s ennélfogva az erkölcs
alakulására maga is döntőleg kihat. Az irodalom sohasem egyvonalú,
hanem mindig több kiterjedésű: a tegnap, a ma és a holnap síkjai
(legtöbbször éppen nemzedékek által képviselve) úgyszólván
összetomyosulnak benne, és épp ezért nehéz, sőt lehetetlen elkülö­
nítve szemlélni őket. így az erkölcsi életben legújabban tapasztalható
tárgyias-reális magatartás, a sarkaiból kifordult, zűrzavaros világgal
való számvetés, ennek a világnak ábrándtól mentes, elfogulatlan
szemlélete tulajdonképpen már irodalmi hatásra vihető vissza. Mégis
akár pusztán csak képet ad ez az irodalom a háború által kizökkentett
életnek sorsáról, akár új életformák felé tapogatódzik, van egy
általános vonása, amely éppen a korethosz szempontjából jellemző:
a rossznak sajátos szerepe benne. Amit Fortunát Strowski egy helyen
littérature du mal-nsk nevez,13 a sátáni, lázadó, Istent kísértő, sőt
olykor istenkáromló elemeknek felszabadulása, az abszolút rossznak
nemcsak mint témának, hanem mint metafizikai hatalomnak
jelentkezése, amely az életnek minden likacsából kiömlik, akárcsak
Dosztojevszkijnél, de Dosztojevszkij vallásossága nélkül: ez most
nemcsak az irodalom egyik ága vagy rétege, hanem éppenséggel maga
az irodalom. Mintha valóban az első keresztény századok
pelagianizmusa éledne fel újra, most azonban a pszichoanalízis
képében. A tudatregény szubjektív és objektív irányú képviselői,
elsősorban nagy mesterei, Proust és Joyce éppúgy félelem és
szorongás nélkül merülnek el a gonosznak fekete örvényeibe, ahogy a
valóságkeresők, mint Gide vagy D. H. Lawrence, vagy a mágikusok,
mint Green vagy a két Powys is túl vannak minden jónak és rossznak
a határán.14 Mindezek éppen csak kiragadott nevek, a nagy
kísérletezők és irányt szabók köréből; de tanúságul lehetne hívni -
kevés kivétellel - az egész modern irodalmat. Most mindenesetre
végleg befellegzett olyasféle „idillikus” és „felemelő” témáknak,
aminőket éppen a polgári kor irodalma oly nagy számban (bár olykor
hazug és híg formában) árasztott Inkább mintha az elszörnyesztés
volna a legfőbb művészi becsvágy és maga a puszta szórakoztató
irodalom is ehhez igazodnék (gondoljunk Margueritte vagy Dekobra
„erkölcsrajzaira”). A dadaizmus programja fejezte ki talán még
legőszintébben e húszas évek ethoszát: „hadd bolonduljunk meg, mert
ez még a legokosabb, amit ebben a bolonddá lett világban tehetünk”.
De nemcsak a szépirodalom tükrözi a háború utáni évek erkölcsi
bizonytalanságát és zűrzavarát, hanem a tudomány is Bármily
hatalmas, sőt szinte páratlanul álló volt is e téren - szellemi- és
természettudományokban egyaránt - a fellendülés, mintha csak
valóban idesűrítette volna e kor minden nemesebb becsvágyát és
egész alkotóerejét: az erkölcsiségre való kihatása mégsem mondható
kedvezőnek. Általánosan ismeretes az a pesszimisztikus hullám,
amely O. Spengler hírhedt művének, a Nyugat alkonyának megjele­
nése után elárasztotta a világot és lefokozta széles körök életkedvét. A
tömeghatást itt persze magának e műnek formája és jellege is
magyarázza. De a keveseknek szóló, legszakszerűbben művelt
tudomány felé is, ha a létet vagy a világnézet kérdését érinti, ma már
tömegek mohó keze nyúl. S kielégítheti, megnyugtathatja, elirányít-
hatja-e vajon e tömegeket az a tudomány, amelynek legfőbb és a maga
keretében mindenesetre legtermékenyebb elve mindennek prob­
lematikussá tétele, és amely semmitől sem idegenkedik ma inkább,
mint a kész, a lezárt megoldásoktól? Esett erkölcsű, zavaros koroknak
megfellebbezhetetlen dogmákra, szigorú tételes rendszerekre van
szükségük; a nyugtalanító, viszonylagosan látó vagy ellentétekben
kifejtő tudomány nemhogy megerősödésükre szolgálna, sőt inkább
esettségük bizonyítékát keresik benne.
S mit tettek az egyházak és az államok, az erkölcsnek e hagyo­
mányos tekintélyi tényezői és őrei, az általános zűrzavarnak és
züllésnek ezekben az éveiben? Küzdöttek, mindegyik a maga módján
és eszközeivel. Az egyházaknak, főleg pedig a katolikus egyháznak
már a polgári liberalizmus idejétől kezdve a puszta védekezést kellett
gyakorolniuk, akkor elsősorban az állami hatalommal szemben. Most
az állam is védekező állásokba szorult és ezeket a háború utáni sebzett
és beteg szerveivel a sikernek sokkal kisebb reményével tudta tartani,
mint az egyházak hajdan és most is a magukéit. A parlamenti demo­
kráciák világszerte súlyos válságba jutottak, az alapjukul szolgáló
erkölcsi-jogi felfogás megdőlt és gyakorlatuk merő technikává fajult,15
Küzdelmük ezért természetszerűleg nem az erkölcsiség emelésére, a
szétbomlott életformák újjáképzésére irányult, hanem elsősorban az ir­
racionális tömegek hatalmi előretörésének fékentartásában és a világ­
gazdasági érdekellentétek egyensúlyozásában merült ki. Az állam itt tehát
többé-kevésbé még a liberalizmus eszmekörében élt, ennek vívmányait, a
polgári szabadságjogokat igyekezett menteni, ami azonban a mindinkább
elmérgesedő pártküzdelmek közepeit egyre nehezebb és reménytelenebb
feladattá vált. Ott viszont, ahol a diktatúra öltött testet, az erkölcsiség
pusztán szociális jelentkezésében részesült elismerésben és támogatásban.
Intézményes formák az erkölcs bomlásának bizonyos fokig kétségkívül
gátat vetnek, a szolidaritás tudatát is kifejleszthetik, de a mai élet bonyolult
helyzeteire nem adnak megoldást és lelkiismereti kétségekben nem igazíta­
nak el. Bizonyos, hogy a liberális demokrácia kátyúba juttatta az erkölcsi-
séget azzal, hogy a szociális erkölcs követelményeit számon kívül hagyta;
de viszont a diktatórikus állam is vadvizekre vitte az erkölcsiséget, amikor
az egyéni erkölcsképző erőket a világforradalmi reményeknek, a nemzeti
imperializmusnak vagy az eugenikának rendelte alá. Hogy mennyire
elégtelenek voltak az állam erői ebben az erkölcsiség feltámasztásáért
folytatott küzdelemben, leginkább a nevelés terén mutatkozott. Talán
sohasem történt még annyi reform az új, a teljesebb embernek, a jövő
nemzedékének kiformálása érdekében, mint éppen ezekben a háború utáni
években. S mégsem sikerült megállítani velük sehol az egyre fokozódó
nivellálódást.™
Az egyházak e tekintetben némileg több sikerrel küzdöttek. Kivált a
katolicizmus. Helyenkint a hitéletnek s vele a vallásos erkölcsiségnek is
újjáéledése és elmélyülése köszöntött be. Ez a mozgalom az évezredes
hagyományban vetve meg lábát, egyszersmind számot vetett a tőből
megváltozott viszonyokkal és alkalmazkodni igyekezett hozzájuk. Ez
azonban már a gyötrődő, tragikus életből kivezető útnak keresését és talán
a holnap pirkadását jelentette.
 JEGYZETEK
IV. A tragikus élet erkölcse

1 L. erre nézve adatként Henry de Jouvenel érdekes könyvét: La p a ix frangaise. Témoignage d'une
génération. Paris, 10. éd. 1932. Ed. des Portiques.
2 A húszas évek táncőrületének ( Jazzmania ) s általában a nagyvárosok éjszakai életének szemléletes
leírása olvasható Patrick Balfour könyvében: Societv Rockét. A critical survey o f modern social life. Lpz.
1934. Tauchnitz 106. sk. p.
3 M egmételyezettek. Tizenhatodik fejezet I
4 Crise de I 'Esprit. (Oeuvres IV. 1931. 21. p.) - Azóta, hogy Hegel felismerte a történet irányaként, hogy
die M assen avancieren, a szélső individualisták megvető nyilatkozatain át (aminő a Schopenhauer-féle
Fabriksware dér Natúr, vagy a nietzschei die Vielzuvielen) egészen Le Bon-ig. aki tudvalevőleg m ár a
tömegek pszichológiáját írta meg, vagy Spenglerig, aki térfoglalásuknak fejlődési törvényszerűségét vélte
megállapítani, a kérdés vizsgálatával szociológusok, történészek, publicisták, pszichológusok,
kriminalisták igen sokat foglalkoztak. Mégis a társadalmi tömeglét ijesztő arányaira és közvetlen
veszedelmeire először Jósé Ortega v Gasset hívta fel nyomatékosan a figyelmet 1929-ben megjelent
könyvében: La rebelión de las masas. M agyar fordítása Puskás Lajostól A tömegek lázadása címen,
Bpest, 1938. Egyet. Nyomda. Abból a szempontból, hogy a tömegszervezés módjai miképpen határozzák
meg korunk egész szellemi arculatát, elsőrangú a Kari Jaspers munkája is: Die geistige Situation dér Zeit.
B erlin-Leipzig, 1931. W. de Gruyter (Sammlung Göschen 1000.).
5 Vannak akik e tekintetben a m odem ember időszemléletének megzavarodásáról beszélnek, így pl. C. G.
Jung: Seelenprobleme dér Gegenwart. Zürich, 1931. Rascher Verlag 404. sk. p. - V. ö. E. R. Curtius:
D eutscher Geist in Gefahr. Stuttgart-Berlin, 1932. Deutsche Veri. Anst. 41. p. M ások a háború utáni
általános gazdasági létbizonytalanságban keresik ennek az infantilizmusnak az okát: mivel semmilyen
vagyoni helyzet sem biztosítja többé a nyugodt életet, mindenki, az is, aki azelőtt úgy fogadta az
öregséget, mint azt a kort, amikor végre módja nyílik élveznie addigi munkája gyümölcseit, ma fiatal akar
maradni, hogy mindvégig munka képes legyen, vagy legalább is ennek lássék (így Lucien Romier:
L ’homme nouveau. Esquisse des conséquences du progrés. Paris, 1929. Hachette 214. p.) - Van olyan
nézet is - s alkalmasint ez já r legközelebb a valóhoz - , amely szerint ez a szertelen mcgifjodási törekvés a
korunkban minden téren érvényesülő anti-intellektualizmussal függ össze: aki mindenáron gyermek és
iijú akar maradni, ezzel az ész érettségét tagadja meg (így Henri Massis: Le idées restent. Lyon, 1941. H.
Lardanchet. 146. sk. p.) - Az orvosi beavatkozással való megfiatalításnak kitűnő szatíráját Aldous Huxley
írta meg A fter manv a summer c. regényében. (Magyar ford. É s múlnak az évek címen Nagypál I.-tól.
Budapest, 1942. Franklin.)
6 Erre nézve is korunk egyik legkitűnőbb pszichognosztájának. Jungnak, előbb idézett művében lehet
számos adalékot találni (így 92., 269. sk. p„ de kivált a „Seelenprobleme des m odem en M enschen” című
fejezetben 401. sk. p.). Életünk nagyobb tudatossága következtében, mondja itt, „wird dér Welt ein
háfllicheres Gesicht aufgesetzt, so dafl sie niemand melír lieben kann”. - Komis Gyula az ú. n.
egzisztenciális filozófia felmerülését is merőben ebből a lelki háttérből magyarázza. L. Tudomány és
társadalom. A tudomány szociológiája. Budapest, 1944. Franklin. II. köt. 486. sk. p.
7 M alraux regényének ezt az alakját utóbb valóságos történetfilozófiai szemlélet alapjává tette Emmanuel
Berí M órt de la pensée bourgeoise c. pamfletjében (Paris, 1929. Grasset.).
8 Jellemző például szolgálhat erre az Ausztria bekebelezése után történt rendelkezés, amely közke­
gyelemben részesítette mindazokat, akik a magántulajdon ellen kisebb vétségeket követtek el; a
megokolás szerint azért, mivel ezeket a korábbi igazságtalan társadalmi rendszer késztette bűnük
elkövetésére.
9 Jellemző példája ennek Bertrand Russel könyve: Marriage and morals. London, 1932. Allén & Unwin.
(Magyar fordítása Benedek Marcelltől Házasság és erkölcs címen. Budapest, 1934.)
111 V. ö. Emmanuel Berl: Le bourgeois et I ’amour. Paris, 1931. Gallimard. 29. p.
11 V. ö. Fritz Giese: Girlkultur. Vergleiche zwischen amerikanischem und europáischem Rhythmus und
Lebensgeíühl. München, 1925. - Az egész világnak erről az amerikanizálódásáról s kiváltképp gazdasági
okairól 1. Lucien Romier kitűnő könyvét: L ’homme nouveau. Esquisse des conséquences du progres.
 JEGYZETEK
IV. A tragikus élet erkölcse

Paris, 1929. Hachette 139. p. - Ezzel szemben J. Huizinga rokonszenvező elmeíuttatását: Amerikanischer
Geist (= Wege dér Kulturgeschichte. München, 1930. Drei M áskén Veri. 357-377. p.)
12 Ottó Flaketől idézi Broder Christiansen: D as Gesicht unserer Zeit. München, 1931. Felsen-Verlag. 82.
p. - V. ö. még erre nézve Denis Saurat: Modernes. Paris, 1935. Denoél et Steele. 65. sk. p.
13 L. Fortunát Strowski: L ’homme moderne. Paris, 1931. Grasset. 154. sk. pp. Újabban ugyanezt állapítja
meg Henri Massis is: Les idées restent. Lyon, 1941. H. Lardanchet 139. sk. p.
14 L. errenézve az Our changing morality c. gyűjteményes munkát (New-York, 1930. Boni), amelynek
több cikke foglalkozik a mai szépirodalom és az erkölcs összefüggésével (így pl. J. Wood Krutsch: Modern
lőve and modern fiction).
15 Eduard Spranger: D as deutsche Bildungsideal dér Gegenwart in geschichtsphihsophischer Beleuchtung. 3.
kiad. Leipzig, 1931. Quelle u. M eyer 23. sk. p. a múlt világháború utáni szociális-politikai zűrzavar okát
hármas válságfolyamatból származtatja, t. i. az ipari munkástömegeknek, a politikai világrendnek és a
parlamenti demokráciának világválságából, s kimutatja, hogy ezeknek sorjában három eszkatológiai
eszme felel meg: a világforradalom, a világbéke és a diktatúra eszméje. L. ehhez Komis Gyula: A kultúra
válsága. Budapest, 1934. Franklin, 113. sk. p. (továbbá e műnek különösen „A szellemi munka válsága”
és „Európa és Amerika kultúrpolitikája” című fejezeteit). - V. ö. Bertrand & Dóra Russel: The prospects
o f industrial civtlization. London, 1923. Allén & Unwin. 19. sk. p„ ahol a bajok forrását az
indusztrializmus és a nacionalizmus szélsőségeiből magyarázzák. M ndkettőnek ugyanis két-két végletes
formája alakult ki: az egyiket a hatalom birtokosai, a másikat az érte tülekedők gyakorolják. Az
indusztrializmusnak ez a két végletes formája a kapitalizmus és a szocializmus (kommunizmus), a
nacionalizmusé pedig az imperializmus és a népi önrendelkezés.
XV1 A tapogatódzás és keresés özönében csupán a Szellemi Együttműködés Nemzetközi Intézete által
1935-ben Nizzában rendezett ankétra hivatkozom, amelyen oly szellemek hallatták szavukat, mint J.
Destrée, H. de Jouvenel, L. Lévy-Bruhl, Madariaga, Th. Mann, J. Romains, J. Strzygowski, Paul Valéry.
A felszólalások megjelentek La form ation de 1’h omme moderne címen. Paris, 1936. Soc. des Nations.
(Entretiens V.)
 V. AZ ERKÖLCS POLITIZÁLÁSA.

1. A GYŰLÖLET ERKÖLCSE.

Egyelőre még mintha egyre jobban sötétednék körülöttünk. A

békekötést követő két évtizedet általában a helyi forradalmak és hábo­
rúk korszakának szoktuk nevezni. Majd itt, majd amott rengett meg a
föld, az emberi élet pusztult és a romok halmozódtak. Először el­
képedve vettük tudomásul ezeket a szokatlan eseményeket, utóbb
hozzájuk szoktunk s közömbösen napirendre tértünk felettük, abban a
meggyőződésben, hogy mindez még csak gyönge előjátéka, próbálko­
zása, mintegy exerciciuma az elkövetkezendő új világégésnek. Egy
francia politikus és író szellemes megjegyzése találóan fejezi ki
ezeknek az ú. n. békeéveknek közhangulatát: Personne ne veut la
guerre, mais tout le monde ne erőit pás a la paix, senki sem akarja a
háborút, de senki sem hisz a békében.1 Más szóval: hittünk a háború­
ban, ámbár nem akartuk. Az a háború pedig, amelyben oly sokáig és
oly állhatatosan hittünk, s amelynek ígérkező borzalmai miatt már
eleve annyit nyugtalankodtunk, végül csakugyan elkövetkezett.
Igazolta-e rémlátásainkat, vagy talán még felül is múlta őket? Csöppet
sem valószínű, hogy ez a háború lesz majd az utolsó, mint ahogy azok
remélik, akik mentségeket keresnek valóban hajmeresztő borzalmaira.
Inkább lesz igazuk azoknak, akik azt vallják, hogy miként ma földré­
szekben gondolkodunk, úgy ellenségeskedéseink is egész földrészekre
vagy éppen a földkerekségre terjednek ki, tehát háborúinkat világhá­
borúknak, forradalmainkat pedig - az iparosodásnak és a velejáró
válságoknak egyetemessége miatt - világforradalmaknak tekinthetjük.
Ne csodálkozzunk ezért - mondják ezek -, ha ezután már állandó
kísérőtársaink; legalább is a XX. század a szüntelen világháborúk és
világforradalmak korszaka lesz.2 De bármiként fordul is a világ sora,
még ha a mostani háború befejeztével tényleg megvalósulna is a sokat
emlegetett új rend és esetleg évtizedekre szóló béke köszöntene ránk,
kétségtelen, hogy maga ez a háború és nem kevésbé a rá való konok és
könyörtelen készülődés annyira átalakította az egész emberiség életét,
mégpedig nemcsak a politikai életét, hanem a tudományos és a
technikai, a művészeti és a vallási, a jogi és a gazdasági és nem utolsó
sorban éppen az erkölcsi életét is, hogy ennek nyomait nem fogja már
többé kitörölni onnan egy esetleg még oly hosszú és egyetemes
fellendülést előidéző béke sem.
Mert ne feledjük: háborúk és forradalmak nem valamilyen kegyes
érzületből szoktak fakadni s nem is ebben a szellemben viselik őket.
Inkább az ősi ragadozóvágy fejeződik ki bennük és a faji gyűlölet, az
osztálygyűlölet, esetleg a kultúrgyűlölet a nyílt vagy a titkos tápláló­
juk. így volt ez mindig, az ellenfelek bizonnyal régebben sem szépe-
legtek, miközben egymásnak rontottak, de ádáz lelkületűket valame­
lyest enyhítette és megnemesítette a lovagiasság szelleme: a legyőzött
ellenfelet könyörület illette meg, a bősz Akhilleusznak is megesik a
szíve a fiáért esdeklő agg Priamoszon. Ahol nincs gyűlölet, de még
csak harag vagy megtorlási vágy sem, ott minden háborús vagy akár
forradalmi megmozdulás értelmetlenség vagy pedig paródia; ebből a
szempontból jogosan mondták, hogy a gyűlölet az az egyetlen lelki
megnyilvánulás, amely a háborút vagy a forradalmat minden ember­
telensége ellenére is még valamennyire „emberivé” teszi, s nélküle ez
- főleg ma - valóban csak gépekkel végrehajtott merő vérengzés
volna.3 A gyűlölet azonban s mindaz, ami összefügg vele: a harag és a
bosszúvágy, az irigység és a féltékenység a háborúknak vagy a forra­
dalmaknak csak pszichológiai motívumául tekinthető. A politika
alakította, irányította, mérsékelte vagy szította mindez ideig a népek
lelki életének ezt a bugyborékoló, gőzölgő, perzselő láváját, amely
épp ezért a háborúk vagy a forradalmak idejére kiáradt a politikumon
kívül más területekre is: aki küzdött, nemcsak a gyűlölt ellenséget
akarta legyőzni, hanem gyűlölete átcsapott a kultúrájára is, az ellen­
séggel együtt ezt is megsemmisítette, vagy legalább is elpusztítani, a
föld színéről eltüntetni iparkodott. Ismételjük azonban: a gyűlölet
ilyenkor mindig csak ok volt, de nem eredmény. Senkinek sem jutott
azért eszébe, hogy a gyűlöletet ezután már egyetemesen kötelező
erkölcsi törvényként kimondja. Az ellenséget megöltük, földjét és
kultúráját elpusztítottuk, de a keresztény erkölcs táblái ennek ellenére
érvényben maradtak és a polgári erkölcsi felfogás is utóbb ezekhez
igazodott. Ebben kétségkívül anomália nyilvánult, de volt benne józan
megalkuvás is a valósággal: épp ezért az, akit nem ragadott el a harci
hevület, a háborút Isten csapásának vallhatta, s mihelyt a harci zaj
elnémult, a hadviselők hazasereglettek és a béke újra helyreállt, a
gyűlölet fullánkja is elhalt a szívekben s lassankint helyébe lépett
ismét a mindennapi polgári munka.
Ma ezzel szemben megtörtént az a csodával határos tény, hogy a
gyűlölet még minden ellenségeskedést megelőzően erkölcsi értéket
kapott. Magának az ellenségeskedésnek pedig a gyűlölet nemcsak
ható oka, a causa agens-Q, hanem a célja is, a causa fmalis-a.'. azt
mondhatnók, hogy ma avégből harcolunk egyre hevesebben, hogy
mindjobban és leplezetlenebbül gyűlöljünk. A gyűlölet hőfoka éppen­
séggel a nemzeti érzület bizonysága: ki minél jobban gyűlöli ellensé­
gét, annál jobb hazafi. Épp ezért ma már nem a politika alakítja és
irányítja többé a gyűlöletet, hanem fordítva: a gyűlölet formálja a
politikát.
S mégis a gyűlöletnek ez a politikája és a belőle sarjadzó erkölcsi­
ség nem egészen mai keletű.4 De mindjárt jegyezzük meg: régebben
csak szórványosan és elszigetelten találkozunk vele. Először a nagy
francia forradalom idején a jakobinusok politikáját sugalmazta a
gyűlölet és bizonnyal ez a jakobinus-szellem élesztette az 1870/71.
német-francia háború után a vesztes franciák nagy tömegeiben a
revans-eszmét, amely jórészt felelős volt a múlt világháború előidézé­
sében. A világháború utáni békediktátumokban és a jóvátételi politi­
kában pedig már egyetemessé, európaivá, sőt az egész világra szólóvá
dagadt a gyűlölet sötét árja. A feneketlen gyűlölet támasztott elvisel­
hetetlen és megalázó követelményeket, érthető, hogy akiket sújtott,
izzó gyűlölettel feleltek rá. Ehhez járult az egyes országokon belül a
gyűlölettől áthatott pártpolitikának egyre korlátlanabb uralma: leple­
zett formában még a XIX. század hagyományát folytató polgári
demokráciákban, nyíltan, sőt türelmetlenül pedig a háború utáni
forradalmaktól felborzolt társadalmakban. Egyáltalán nem meglepő
ezek után, hogy ez éveknek egyik nagyhatású politikai elméletírója
úgy véli, hogy a politika mibenlétét csakis a barát és az ellenség
fogalmával lehet meghatározni, éppúgy, miként az erkölcsiséget
kiváltképpen a jó és a rossz fogalmával határozhatjuk meg.5 Szerinte
minden politikai fogalmunknak szükségképpen polemikus értelme van
s ez a legvilágosabban éppen háborúkban és forradalmakban nyilvánul
meg; de épp ezért ma minden világnézeti, gazdasági avagy népi
ellentét menten politikai ellentétté, vagyis harccá alakul át. Hol
vagyunk ezzel a felfogással az újkori természetjogászok szerződéses
államfelfogásától, vagy akár a német idealizmusnak a közelmúltig
ható államrezon-elméletétől, amely az állam lényegét a szabadság
megvalósulásában látta? Ily módon valóban az állammorál is, amely a
gyakorlatban mindez ideig az ésszerűség vagy legalább is a józan
belátás szavára hallgatva szolgálta az állam érdekét, most mintha bele­
szédült volna az ellentéteknek, a harci és forradalmi jelszavaknak
hínárjába s hovatovább merőben a barát-ellenség kategóriájának
erkölcsévé, párterkölccsé, a puszta szenvedélyek erkölcsévé, gyűlölet­
erkölccsé fajult - sokszor egyenest az állam érdeke ellen. Ismételjük:
a gyűlölet azelőtt is működött politikai irányban; ámde ilyen hatalmas
arányú, világraszóló és egyetemes érvényesülésével csupán korunk
dicsekedhetik. S azelőtt a kortársak elesettségnek, romlásnak minősí­
tették elharapódzását még szűkebb körben is, ma ellenben a pusztán
szemlélők és bírálók körében is igen sokan találkoznak, akik ebben az
egyetemes térfoglalásában a politikának és az erkölcsnek új korszakát
látják felvirradni. Bízvást azt mondhatjuk ezért, hogy a gyűlölet poli­
tizálta széliében a társadalmat és politizálta ezzel nyilván hosszú időre
- vagy talán már végérvényesen? - az erkölcsiséget is.6
Ma már nem tekintjük többé az erkölcsiséget merőben égi ajándék­
nak. Az „erkölcsi világrend felettünk”, mindezideig embervoltunknak
ez a nagy büszkesége, akár vallásos törvényhozásban, akár filozófiai
felismerésben, akár egyéni lelkiismereti meggyőződésekben gyökere­
zik, csupán magva, abszolút vonatkoztatási pontja, mértéke az erkölcsi
életnek, mintegy feltétlen hit az erkölcsiségben, de bizony igen sok
foglaltatik még ebben, ami egyáltalán nem égi, hanem emberi, sőt
nagyon is emberi eredetű és jellegű. Ha nem vesszük is számba azokat
a különböző, részint hagyományos, részint környezeti eredetű, részint
a tervszerű nevelés sugallta szálakat, amelyekből koronkinti erkölcsi-
ségünk szövete összefonódik (s amelyeket az eddigiekben sorban
felfejteni iparkodtunk), már magában az erkölcsiségnek biológiai
feltételezettségében is ezeknek a nagyon is emberi megnyilvánulásai­
nak számos forrása rejlik. Az úgynevezett objektív pszichológia hívta
fel nyomatékosan a figyelmet arra, hogy mennyire megváltoztatják az
ember környezetében végbemenő változások az emberi viselkedést, s
hogy a viselkedés megváltozása a környezethez és az élet helyzeteihez
való alkalmazkodás révén előbb-utóbb mennyire megváltoztatja az
emberi szervezetet. A gyűlölet kétségkívül valamennyi szenvedély
közül legszembetűnőbben megmásítja, átformálja testi-lelki
habitusunkat. A pusztítás szándéka, amelyben már a régi affektus-tan
képviselői a gyűlölet lényegét látták, gyakran kiárad magára a gyűlö­
lőre is: a gyűlölt személyekkel vagy tárgyi renddel együtt önmagát is
elemészti. Kollektív előfordulásában pedig, amikor a kölcsönös
szuggesztió és a célzatos propaganda is erősíti és fokozza, egész
közösségek életét megmérgezheti, sőt átszármazva a további nemze­
dékekre, ezeknek alkatát is meghatározza. Nem férhet kétség hozzá,
hogy az az erkölcs, amely már ettől a szervezettől függ, kirívóan
különbözni fog az erkölcsiségnek minden hagyományos formájától, s
inkább olyan vonásai lesznek, amelyeknek leírása illetékesen a
patológia körébe való. Az olyan erkölcs, amely már csakis a gyűlölet
pályáin mozog, nemcsak az arisztotelészi normális, azaz az emberre
éppen jellemző észbelátás normáit követő erkölcstől fog gyökeresen
elütni, nemcsak a keresztény erkölccsel helyezkedik homlokegyenest
szembe, hanem eltér az érzelmes-utilitárius polgári erkölcstől is. A
gyűlölet erkölcse: ez valóban a sátáni erkölcs, a tagadás és az anarchia
erkölcse.
Mi jellemzi ezt az erkölcsiséget általában s minő megjelenési
formáit tapasztalhatjuk ma?
Lelki forrásait és előidéző körülményeit tekintve, mindenekelőtt
meg kell állapítanunk, hogy nincs egészen igazuk azoknak, akik
természetes ösztöneink visszafojtásából, elnyomásából származtatják.
Kétségkívül ezeknek is részük van létrehívásában. Ha akár biológiai,
akár erkölcsi-szellemi irányú elemi törekvéseink normálisan ki nem
elégülnek, valóban visszájára érvényesülhetnek: lelki sérüléseket
okoznak, „elmélyülnek” s előbb-utóbb robbanó erővel törnek elő. Az
erkölcsi élet megfigyelőjét azonban ebben az esetben is inkább az
fogja érdekelni, hogy melyek ezek az ösztönök, amelyek ilyenformán
mintegy felszín alatt, emberi mivoltunk rejtett rétegeiben rombolnak.
Scheler a gyűlölet enyhébb és leplezettebb formájának erkölcséről, a
polgári világban is oly gyakori ressentiment-erkölcsről szólván, az
önérvényesítés balsikereiből származtatja és kiváltképpen szolgai
lelkülettel okolja meg: ilyen esetben ugyanis a támadó szándék egy és
ugyanazon tőről fakad a tehetetlenséggel, a lelki ájultsággal.7A gyűlö­
let szenvedélyesebb, izzóbb formái is legtöbbször az önérvényesítés
meggátlásából vagy kilátástalanságából származnak, s ebben a
tekintetben az előidéző okoknak gazdag változatosságával, valóságos
rangszervezetével találkozhatunk: aki ínséges életmódra, nincstelen-
ségre van kárhoztatva, éppúgy megtanul gyűlölni, mint az, akit
mellőznek, akit szégyenletesen becsapnak, akinek becsületébe és jó
hírnevébe gázolnak, vagy akinek szellemi elsőbbségét nem ismerik el.
Ebből a szempontból igaza van Spinozának: ódium est tristitia (Eth.
III. 13.), a gyűlölet szükségképpen szomorúság. A nagy gyűlölet
azonban épp ezért egyáltalán nem csupán a középszerűek és a „szüle­
tett rabszolgalelkek” sajátja, sőt olykor éppen a kimagasló teljesít­
mény feltétele: a fokozottan érzékenyek és a „megszállottak” mindig
hevesebben tudnak gyűlölni, a nagyobb érzékenység és a megszállott­
ság pedig tudvalevőleg éppen a nagy alkotások lelki televénye.
Mindenesetre azok az ellentétek, amelyeket fokozottan érzünk, a
gyűlöletnek leggyakoribb ösztönzői: ezért abszolút és engesztelhetet­
len a faji, a nemi, az osztály- és a világnézeti gyűlölet, de ugyancsak
ilyen az erkölcsi felháborodásból fakadó gyűlölet is. Ez a fajta gyűlö­
let az élet szükséglete, vele valamiképpen létünk végső gyökereihez
érünk: mint ahogy szeretettel válaszolunk a szeretetre, úgy gyűlöljük
azt, aki bánt. Ha ez általánosan emberi tulajdonság, ugyanakkor
egyszersmind mindig sajátosan egyéni is: ösztönösségéből folyik
általános emberi mivolta, lelkiismereti megfontolásából pedig egyéni,
átszármaztathatatlan jellege. Épp ezért erkölcsileg sohasem
egyetemesíthető érzületi salto mortate nélkül: ha gyűlölet esetenkint
származhatik is erkölcsi motívumokból, erkölcsiség sohasem
származhatik gyűlöletből. Ha mégis előfordul, ez csak nemtelen
erkölcsiség lehet, azaz az egyéni lelkiismereti döntéseknek merő
ösztönösítése, általánosítása, kezdetlegesítése. Az az erkölcsiség ez,
amely végül is szükségképpen önmagát tagadja, mivel éppen a gyűlö­
let természete miatt mindig kezdetlegesebb, durvább ösztönökre megy
vissza: aki éhezik, nyilván érezhetőbben, kézelfoghatóbban gyűlöl,
mint akinek élete művét félreismerik. Az erkölcsiségnek itt követke­
zetesen az ösztön puszta mechanizmusára kell végül korlátozódnia.
Ez az oka éppen, hogy a gyűlölet erkölcsének kifejlődését, mint
említettük, csak részben tulajdoníthatjuk elfojtott ösztöneinknek. Az
ösztönös visszahatásnak a módja, üteme és mértéke ugyanis ilyen
esetekben alapjában véve mindig az egyénnek lelki - olykor éppen
testi - alkatától függ. Hogy fajilag vagy nemileg halálosan gyűlölök
valakit, hogy valakinek társadalmi helyzetét, világnézetét vagy erköl­
csi magatartását semmiképp sem bírom elviselni, erről végeredmény­
ben alig tehetek, erre egyéni létem sajátos iránya eleve meghatároz. A
nevelés és a konvenció ezt az ellenséges indulatot enyhítheti, korlátok
közé szoríthatja, sőt éppen el is fojthatja, de ha a reakció erősebb, a
gátak át fognak szakadni és a gyűlölet vize ki fog áradni bennem.
Ebből azonban még nem következik, hogy a szomszédom lelki tájé­
kait is elönti majd.
Annak, hogy ma nagy tömegek erre az útra tévedtek és a gyűlölet
erkölcsét követik, jelentékeny részben oka az is, hogy a legutóbbi
félszázadban az erkölcsi élet egyre szabadosabbá vált. A polgári­
liberális világ sokat emlegetett emancipációs mozgalmai, kivált a nőké
és a gyermekeké, majd a múlt világháború után bekövetkező nemi
őrület, úgy látszik, nemcsak elpusztította a régi erkölcsi fékrendszert,
hanem megbontva a társadalmi együttélés egyensúlyát, nagy töme­
gekben felcsigázta az igényességet, s ezzel kipattantotta a vetélkedés
és a felülkerekedés vágyát. Akiben nincsenek többé erkölcsi gátlások,
aki korlátlanoknak érzi emberi jogait, már csak két dologra lesz ezután
hajlamos: a testi örömökre és az úrhatnámságra. Itt is kétségkívül az
ösztönök talaján vagyunk, ámde az érzelmi alap itt nem abszolút, mint
az előbbi esetben, hanem relatív: az ellentétek felismerése az összeha­
sonlítástól függ. Épp ezért itt nagyon kínálkozik az a lehetőség, hogy
ezekre az ellentétekre célzatosan - legtöbbször éppen politikai célzat­
ból - ráeszméltessenek. Az ellentétek nem abszolútak, nem az egyéni
lét gyökérzetéből erednek, de a képzelődésre való szuggesztív ráhatás­
sal felszíthatok, fokozhatok, s ami a legfontosabb: terjeszthetők.
Meggyőzöm a környezetemet, hogy tűrhetetlen a sorsa, hogy
elnyomják, tehát oka van a gyűlöletre. Ugyan ki az, aki nem ismer
magánál gazdagabbat, szerencsésebbet, kiválóbbat? Miért csak ő,
miért nem én is? Az igények megnövekedésével hovatovább már az is
szükségletnek számít, amit nemrég még fényűzésnek minősítettünk,
hiánya keserűséggel tölt el és csak a gyűlöletet fokozza azok iránt,
akik nem nélkülözik. Ha az egészségtelen üzleti verseny ásta alá,
amint ma mondani szokták, a liberalizmus társadalmát, akkor a mai
társadalom rendjét bizonnyal ez a magát folyton másokkal való
összemérés, összehasonlít gatás teszi tönkre: a konkurencia elvének az
erkölcsi életre való átvitelét jelenti ez éppen. Ennek a ténynek különös
következménye azután, hogy ma a szegénységnek egészen új fajtái
alakultak ki: Amerikában például „szegény” az, akinek nincs autója,
vitorlása vagy nyári laka,8 s megfelelő esetekre, némileg szerényebb
formában, nálunk Európában is akadunk. Ez a suttyomban elismert, de
be nem vallott relativitás teszi éppen lehetővé a propagandát ebben az
irányban s magyarázza ennek óriási hatását ma a nagy tömegekre.
Később erről még tüzetesebben lesz szó. Akik politikai érdekből
akarják kiaknázni ezeket a relatív ellentéteket, azoknak mást sem kell
tenniök, mint ügyeskedéssel, szofisztikus szócsavarással azt a hitet
kell kelteni átélőikben, hogy abszolútak, sorsszerűek, mégis
megszüntethetők a társadalom struktúrájának megváltoztatásával,
csupán reakcióikat kell egyetemesíteni, tömeges megmozdulássá
fejleszteni. A relativitásoknak ilyen abszolutizálására ma különösen
jellemző példa, amikor faji vagy osztálykülönbségekre iparkodnak
visszavinni a politikai vagy a gazdasági ellentéteket s azzal kecsegtet­
nek, hogy e faji vagy osztályellentétek megszüntetése nyomban
előidézi a felszabadulást a politikai vagy a gazdasági elnyomás alól. A
„felszabadulás” azonban csak az igényeket teszi parttalanná, a vele
előálló új rend menten újra felbomlik, az ellentétek relativitása csak
fokozottan érzik s épp ezért a gyűlölet is nemhogy elapadna, sőt még
jobban elmélyül. Mindezzel pedig a zavar még csak teljesebbé válik.

2. A KÖVEK EGYMÁST SODORJÁK.

Ebből érthetjük meg a gyűlölet erkölcsének mindjárt első tekintetre

leginkább szembeszökő jegyét: az illő mértéktartás tökéletes hiányát.
Akinek lelkületében már csakis a gyűlölet fészkel, nem ismer többé
mást, mint szélsőségeket; s minél jobban gyűlöl, annál inkább
hánykódik a szélsőségek között. Vaknak szokták nevezni a gyűlöletet,
hogy jogosan-e, erősen kétséges, szimatszerű emberismeret nyilvánul
benne. A belőle fakadó magatartás mert olykor éppen meglepő
éleslátás, valósággal ösztönös, szinte azonban egészen bizonyosan
kritikátlan. A gyűlölet erkölcse módfelett dogmatikus jellegű, bár
éppen a dogmatikusnak bélyegzett erkölcsiségtől való „felszabadítás­
sal”, a hagyományos erkölcsi meggyőződések lerombolásával, a
tekintélyi erkölcs szabályainak megtagadásával kezdi kifejtését. Ez a
dogmatizmus mindig a pártszellemiség dogmatizmusa, különösen ha
mai eltorzult formáira gondolunk, amikor a párt néni csupán a részle­
gesség elvi álláspontjáról akar az egésznek irányításában részt venni,
hanem éppen valamilyen szélsőséges álláspontról törekszik az uralmat
az egész felett magához ragadni. Ezért türelmetlen, sőt erőszakos a
legnagyobb mértékben. Mint ahogy a gyűlölet nem ismer irgalmat a
gyűlölt személlyel vagy tárggyal szemben, hanem okvetlenül, minden
eszközzel pusztulását igyekszik előidézni, úgy erkölcsiségének
minden megnyilvánulásából is ez a türelmetlenség árad. Ugyanakkor
azonban megalkuvó is, egészen a hitszegésig. A politikai pártdogma
néhány tételbe sűríthető, ezt a modern szofisztikus propaganda azon­
ban úgy tudja ügyesen csűrni-csavarni, a példátlan eseményekre
mindig fogékony tömeg szájíze szerint hol ellapítani, hol megnövesz­
teni, hogy valamiképpen mindig az ellentétét is magában foglalja. A
politikai erkölcsnek valóban sikerült elérnie a lehetetlent: az ellen­
mondás elve nem érvényes itt többé, még csak a kijelentés pillanatá­
ban sem. Amikor nap-nap után tapasztaljuk, hogy a halálos ellenségek
összeölelkeznek egymással, a barátok pedig ádázul acsarkodnak
egymás ellen a pillanatnyi érdek kívánalmai szerint, valóban nem
csodálhatjuk, ha nyilvánvaló hitványságok is megkapják az erényes­
ség dicsfényét, az erényről viszont bebizonyosodik, hogy törvénybe
ütköző cselekedet. Ennek a paradoxiának vannak ma már egészen
sajátos új erkölcsi kategóriái is, mint ahogy a francia forradalom
gyűlöletárja idején a szabadság, egyenlőség, testvériség jelszavai az
erkölcsiségnek új szabálykönyvét hozták létre. Ma ilyenek különösen
az ú. n. geopolitikai jelszavak, aminők az élettér, az önellátás, a
munka militarizálása, továbbá a tömegszervezet, a kollektív felelős­
ség, az „action directe” s más hasonlók. A különböző jelszavak és a
fölöttébb kedvelt szuperlatívuszok azonban végeredményben mindig
csak meggyőződéstelenséget lepleznek. Ez kétségkívül régi politikai
fegyver, mindig is alkalmazták, azzal a fenntartással, hogy a politikai
etika szükségképpen eltér egy kissé a hétköznapi erkölcstől. Ameddig
ez a politikai etika nem demokratizálódott, nem is volt benne nagyobb
veszedelem; akik éltek vele, azokat egyéb tulajdonságaik s nem utolsó
sorban az is, hogy valamelyest mégis csak szemmel tartották az
egyetemes erkölcsöt, általában megóvták a mértéktelenségtől, a
szélsőségekben való elmerüléstől. Ma ellenben a tömeg nyelvére
adták ezeket a politikai jelszavakat, a tömeg ethoszát akarják formálni
vele, ezzel pedig a gyűlöletnek az a lendülete, amely a régebbi
politikusokat csupán bármilyen helyzetben való helytállásra, alkalom­
szerű visszavágásra késztette, egyetemes erkölcsi mértéktelenséggé
fajult.9 Innen ered éppen az erkölcsi ellentétek egyidejű kultusza. Ez
nem valamilyen eszmei dialektikus folyamatnak eredménye, hanem az
opportunizmusnak legdurvább fajtája, a meggyőződés nélkülieknek
tömeghitegetése nyilvánul benne s ezért jelent végeredményben min­
dig sodródást rosszabból mind rosszabb helyzetbe s végül valamilyen
feneketlen szakadékba.
E szertelenségei ellenére is van azonban a gyűlölet erkölcsének
valamelyes egysége, látszólagos feszessége, összeforrasztó ereje.
Ezzel van határozottan előnyben a múlt világháborút követő idők
mállékony, fegyelmezetlen, széthasonult erkölcséhez képest, s jórészt
nyilván ennek tulajdoníthatjuk, hogy ma annyira lenyűgözi a tömege­
ket. Igaz, hogy ez az előnye is inkább negatív természetű. De benne
nyilvánul második jellemző vonása, ezt pedig abban jelölhetjük meg,
hogy szuggesztiója nem a belátásból, sőt még csak nem is lelkiisme­
reti tapasztalásból származik, hanem a szó szoros értelmében vezény­
szóra megy végbe. A vezényszóra engedelmeskedő erkölcsiség a
heteronóm erkölcsnek kétségkívül legkezdetlegesebb fajtája, belső
lomposságot takar, de viszont lehetővé teszi a nagy, éretlen tömegek
külső megszervezését és irányítását. A kommandó felment minden­
nemű töprengéstől és felelősségtől. Az erkölcsiség itt valóban már
csak puszta reakció; nem is kell valamilyen nagy akarati megfeszítés,
erős elszánás hozzá, elég a merő idegizgalom, ennek előidézéséről
pedig bőven gondoskodik a propaganda. Az erkölcsi cselekvés lefo­
lyása ennek következtében így alakul: a tömegek lelki megdolgozását
elvégzi a propaganda, ezt rögtön, még mielőtt bármilyen megfontolás
közbe ékelődhetnék, nyomon követi a kommandó, hogy ezután újra
fellépjen a propaganda s igazolja a cselekvés helyességét. Ezzel a
reakciók természetes ösztönössége nyilván elvész, vagy legalább is
megcsorbul, s a cselekvés motívumai valamelyest tudatosabbá válnak.
De viszont e motivációtól a cselekvés megvalósulásáig terjedő folya­
mat szükségképpen automatizálódik. Sőt automatizálódik az erkölcsi­
ségnek, a „praktikus észnek” bírálata is. A kommandó nemcsak az
erkölcsi cselekvés indítékait adja meg, hanem a mértékeit is. Ebben
rejlenek éppen reakcióink, sőt egész emberi természetünk megváltozá­
sának előidéző tényezői. Akik ma erkölcsi életünket vezényszóval
irányítani igyekeznek, határozattan erre is törekednek. Azt akarják,
hogy ne térjünk el egyéni lelkiismeretünk sugalmai avagy belátásunk
mértékei szerint egy hajszálnyira sem attól, amit vezényelnek nekünk,
vagyis: cselekvésünk automatizálódva veszítse el a tudatosságnak azt
a fokát is, amelyet a propaganda igyekezett felébreszteni bennünk s ily
módon váljék azután lassankint ismét ösztönössé. Az új ember, a jövő
embere tehát éppen az ösztönösségében megváltozott ember.
A kommandó azonban a lelkiismeretet természetszerűleg kényszer-
zubbonyba öltözteti. Ez a kényszerzubbony hovatovább már az egyet­
len olyan eszköz, amely ennek a gyűlölet erkölcsének még valamelyes
tartósságot tud adni. Mert egyébiránt a huzamos tartam, mint minden
téren, úgy erkölcsi életünkben is kiveszőben levő kategória: előbb
fogalmiságunkban ingott meg, utóbb már élményünkből is kipusztul.
A mai ember, úgy látszik, már nem is akarja a tartósságot, talán már
nem is tudja többé elviselni: ahogy a használati eszközeit - csupa
gyári portékát - nem kíméli és javítgatja, mint hajdan, hanem
hamarosan eldobja és mással cseréli fel, úgy nem ragaszkodik többé a
hitéhez és az eszményeihez, a meggyőződéseihez és az emlékeihez, az
erkölcsi magatartás formáihoz és a hivatása hagyományaihoz sem,
hanem ezeket is kaleidoszkópszerűen változtatja. Ezt ma tudvalevőleg
dinamizmusnak nevezik: a mindenkori legfőbb érdekhez való rugal­
mas alkalmazkodás miatt a gyűlölet erkölcse a szó szoros értelmében
alkalmi erkölcs („Standortsmorar), amelynek kötelező ereje csak
egészen szűk körre terjed. Erkölcsi életünknek számos formája kétség­
kívül azelőtt is ilyen alkalmi jellegű volt; a hivatási erkölcsöt például
javarészben ez az alkalmiság, ez az adott helyzethez való alkalmazko­
dás tüntette ki, s a régi moralisták kazuisztikával iparkodtak ilyenkor a
konkrét eseteket az egyetemes erkölcsi törvénnyel összhangba hozni,
úgyhogy azt mondhatnók, hogy itt a helyzeti formán át is mindenkor
valamilyen egyetemes tartalom tekintett ránk. A gyűlölet erkölcse
ellenben nem ismer ilyen erkölcsi kazuisztikát, hanem csupán
mimikrit; a viselkedés és a cselekvés elveszíti minden egyetemessé­
gét, s az ember úgy jár el, mint az állat, ha veszedelembe kerül:
ösztönösen a környezetét utánozza, ágat vagy nád szálat mímel, hogy
tévedésbe ejtse ellenségét.
A parancsszóra felöltőit lelkiismereti kényszerzubbony épp ennek a
folytonos lelki színváltozásnak akar gátat vetni azzal, hogy valamelyik
ilyen erkölcsi mimikrit - így például a népi erkölcsnek egyik-másik
formáját - abszolutizálja. A „dinamizmus” ezzel nyilván megmarad a
magatartásban, a velejáró cselekvésbeli bizonytalanságot ellenben a
parancsszó megszünteti. A köznapi ember s a tömeg is, amely kivált­
képpen az ilyen köznapi emberekből áll, szereti, ha más gondolkodik
helyette, ugyanakkor pedig elhitetik vele, hogy mindez az ő érdekében
történik s aki más úton jár, annak szándékai természetesen önzők,
haszonlesők, a közre nézve károsak, gyűlölni és elpusztítani őt tehát
éppoly szükséges, mint amilyen erkölcsös cselekedet. Mindhiába: a
vezényszavas erkölcsiség jellemzően depresszív erkölcs. Nemcsak a
gyűlölet depresszív jellege miatt az. Azzá teszik az említett mozzana­
tok mind, különösen azonban a mai élet dinamizmusa, közösségi
jelszavakkal való zsúfoltsága és meggyőződésnélkülisége. Nincsenek
többé sehol e világon olyan szabad terek, ahol az egyes ember önma­
gáé lehet, nincs többé egyéni önrendelkezés, senki sem cselekedhetik
semmit önszántából, mindent parancsolnak, ránk erőszakolnak,
diktálnak, sürgetnek, - azt is, amit rendkívüli viszonyok közepeit
tennünk kell, azt is, amit mindenki amúgy is megtenne. S még csak
nem is személyes hatalmak rendelkeznek velünk, akik ellen fellázad­
hatnánk s akiket végül lerázhatnánk magunkról, hanem inkább
személytelenek, olykor éppenséggel névtelenek: a tömegnek politika­
ilag megszervezett, de esetleg szervezetlen alakzatai, a mai gazdasági
élet rendje, kiváltképpen az üzem életformája, a hadseregnek és a
közigazgatásnak apparátusa, a nevelésnek gépiesített intézményei,
egyszóval mindazok a hatalmak, amelyeknek megvan önnön mozgá­
suk és törvényszerű hatásuk, amelyek azonban mind mi magunk is
vagyunk s épp ezért nem lázadozhatunk ellenük, különben a saját
testünkbe marunk. S ezeknek a személytelen hatalmaknak, amelyek
oly korlátlanul rendelkeznek velünk, lelki kényszerítő eszközei is
személytelenek: a napisajtó, a mozi, a rádió és a közvélemény alakítá­
sának egyéb gépies sokszorosító módjai. Ezek valóban túlharsognak
és végül is elhallgattatnak minden szellemibb életmegnyilvánulást,
különösen az igazi irodalmat és művészetet, a személyes erkölcsi
hatásnak ezeket a korábban elsőrangú tényezőit.10 Ily módon
csakugyan folyvást cselekedtetnek bennünket, a nélkül, hogy csak egy
pillanatra is módot adnának az eszmélkedésre: a dinamikus erkölcsi­
ségnek a mindenkori helyzethez való alkalmazkodáson kívül éppen ez
is az értelme, hogy maga a cselekmény merőben cselekményként
tekintve, tehát mint puszta pszichomotorikus lefolyás, fontosabb az
erkölcsi tartalomnál. A meggyőződés erőtlensége, változékonysága
vagy éppen teljes hiánya ennek csak természetes következménye.
Mindennél jellemzőbb tünete ennek a meggyőződéstelenségnek,
ahogyan már a múlt világháború óta politikai barátainkat és ellensé­
geinket puszta hatalmi szóra támasztjuk és elfogadjuk, és ahogyan
barátainkat, mert úgy rendeltetik el, menten felmagasztaljuk, feledve,
hogy még csak tegnap ártalmunkra törekedtek, ellenségünket pedig
nemcsak fegyverrel és gazdaságilag, hanem erkölcsileg is mindenkép­
pen letörni iparkodunk. Csodálni lehet-e ezek után hogy ez a politikai
erkölcs áthatol a magánélet erkölcsébe is, s hogy akiben csak egy
szikrája él még a belátásnak, annak lelkét állandó depresszióval tölti

Ezeknek a száma azonban, valljuk meg, egyelőre napról-napra

fogyatkozik. Akik ma még méltatlankodnak, esetleg már csak moso­
lyognak ezen az új erkölcsiségen, holnap azon veszik észre magukat,
hogy maguk is készségesen öltik fel lelkiismeretükre a
kényszerzubbonyt. A gúzsba kötött, pusztán vezényszóra lépkedő
erkölcsiség azonban, ugyanakkor pedig a hagyományos erkölcsi gát­
lások megszűnése szükségképpen a lelkiismeret kialvásával jár.
S ebben mutatkozik a gyűlölet erkölcsének harmadik jellemző
tulajdonsága. Valéry egy alkalommal a mai kor legfeltűnőbb voná­
sának a nyughatatlanságot és a felületességet nevezi meg.11 Erkölcsi
tekintetben ma ez a felületesség mindenesetre teljes közömbösségben
és részvétlenségben nyilvánul. A jó és a rossz különbségei iránt épp­
úgy eltompult ma az ember, mint saját magának vagy embertársainak
szenvedései iránt. Nem érezvén többé tetteinek és magatartásának
egyéni felelősségét, a szerencsétlenséget és a szenvedést sem a lelki
megtisztulás és felemelkedés útjának tekinti, hanem a vaksors
szeszélyéből vagy a társadalmi gépezet ténykedéséből származtatja, s
tovább nem törődik vele. Sőt ez a lelki eltompultsága inkább csak azt
idézi elő, hogy még kíméletlenebbé és durvábbá válik. A haladásnak
és a humanizálod ásnak még a közelmúltban oly fennen dicsőített
századai után ma valóban ott tartunk, hogy az emberben mind gyak­
rabban és leplezetlenebbül a vérengző fenevad, talán magának az
Apokalipszisnek a bestiája szólal meg. Ez kivált két tekintetben tűnik
ma szembe, minden ártalmas következményével együtt. Egyrészt
abban a cinizmusban, amellyel az emberi életet kioltja s ugyanakkor
az emberi kultúrának megszentelt helyeit is megsemmisíti; másrészt
pedig abban az egykedvűségben, amellyel a korrupciónak és a
törvénytelenségnek mindenfajta jelenségét szemléli. Az emberi
életnek ma egyáltalán nincs semmiféle értéke; lépten-nyomon olyan
helyzetek adódnak, amikor mindennemű gátlás nélkül eltaposhatnak
bennünket, mint valami férget, legtöbbször egészen céltalanul, értel­
metlenül, könyörtelenül, pusztán megátalkodott gyilkolási ösztönből.
Ugyan ki felelős az utóbbi negyedszázad számtalan terrorcselekmé­
nyéért? A gyűlölet ezeket a tömeges öldökléseket a köz érdekére
hivatkozva mindig törvényesíteni tudja, sőt nem egyszer éppenséggel
erkölcsi rangra emeli.12 De még ott is, ahol nem forradalmi természetű
jelenségek rengetik meg az emberi lelket, ugyan ki veszi számba
azokat a százezreket, akik a technika és a sport elvadulása miatt
évenkint életüket vesztik vagy elnyomorodnak szerte a világon? A
baleset másnapján legfeljebb egy rövid újságközlemény jelenik meg,
az igazságszolgáltatás jelentéktelen pénzbüntetésre ítéli a lelkiisme­
retlen gázolót, vagy megfosztja hajtási igazolványától, a fontoskodók
arra hivatkoznak, hogy a „haladás” elkerülhetetlenül áldozatokat
követel, s ezzel sietve napirendre térünk egy emberélet felett. Holott
nem kell különösebb értelmesség annak belátásához, hogy itt elsősor­
ban nem közlekedési és haladási, hanem erkölcsi kérdésről van szó,13 s
az elővigyázatlan emberölés, ha annyira tömegessé válik, mint ma,
nagyon hamar rászoktat arra, hogy az emberi életet semmibe vegyük s
adandó alkalommal, ha önző érdekeink úgy kívánják, nagyobb lelki­
ismereti megrázkódtatás nélkül szándékosan is kioltsuk. Nem lehet
tehát csodálkozni, ha ily körülmények között ma valósággal sza-
disztikus járvány kapott lábra, s egyáltalán nem elenyésző azoknak a
száma, akiknek egykedvűsége és részvétlensége csak akkor enged fel,
ha embertársának szenvedést okozhat. Hol van az a pokol, amely
ennek az emberi elvetemültségnek egyszer méltó bűnhődési helye
lehetne?
Nem kevésbé elszomorítók azonban a közömbösség tünetei a mai
élet számos törvénytelen cselekményével és az általános korrupcióval
szemben sem. A legtöbb embernek igazságérzéke ma már annyira
elfásult, hogy pusztán a vállát vonogatja olyanok láttán, amikre ko­
rábbi, Jogérzékkel” megáldott nemzedékek közmegvetéssel feleltek
volna. Hol vagyunk ma azoktól az időktől, amikor a közéletben a
polgári tisztesség erkölcsétől való eltérés lehetetlen lett volna s ennek
már a puszta gyanújára tekintélyek buktak meg és hatalmi szervezetek
omlottak össze? A polgári erkölcs szabálykönyvét ma általában átok
és megvetés sújtja: talán jogosan, mert bizonnyal voltak hiányai és
csökevényei.
Ugyanakkor azonban kétségtelen, hogy mai közéletünkben világ­
szerte a tisztességtelenségnek valóságos hidrájáról szólhatunk:
akárhogy küzdünk ellene, újra és megsokasodva üti fel a fejét. Itt is
úgy kell lennie, hogy erkölcsi magatartásunknak a gyűlölet szelle­
mében való politizálása megrontotta emberi természetünket: aki már
csak gyűlöl, nem becsüli meg többé az emberi személyt sem önmagá­
ban, sem másban, hanem mindenkit pusztán eszköznek tekintve
hatalmi céljai megvalósítására, éppúgy becsaphatja, rászedheti, javai­
ból kiforgathatja, ha érdekei úgy kívánják, mint ahogy szükség esetén
el is pusztíthatja. A politikai akarat nem ismer erkölcsileg méltatlan
eszközt; a fontos itt mindig a feltétlen felülkerekedés. Ebből magya­
rázható, hogy a világon ma úgyszólván mindenütt a törvénytelenség
állapota uralkodik a kivételes állapot nevén, s hogy nincs a közéletnek
olyan tere, ahová a rendcsinálás örve alatt, de voltaképp pártpolitikai
érdeket szolgálva, a korrupció be nem lopózkodott volna. A nagyobb
törvényesség és a nagyobb rend pedig, amelyre napjainkban különö­
sen szívesen hivatkoznak, voltaképp csak látszat, mivel nem a suum
cuique, még kevésbé a szeretet erkölcsi, hanem inkább a homo homini
lupus biológiai elve alapján érvényesül s mindig csak a hatalmasabb­
nak, a vakmerőbbnek, az erőszakosabbnak érdekét szolgálja. Alig
lehet tehát meglepődnünk rajta, ha ily körülmények között az emberi
léleknek egész szennyes üledéke felkavarodik, s hogy épp ezért még a
jobb érzésűek is előbb-utóbb tespedtségbe süllyednek, arra gondolva,
érdemes-e egyáltalán küzdeni a legtöbbször elképesztően önző és aljas
cselekményeknek az ellen az özöne ellen, amely valósággal ellepi a
mai életet. Ez a lelki tespedtség azután az erkölcsiség egyik területéről
a másikra harapódzik át. Előbb a közélet ízléstelenségei iránt kezd
eltompulni az ember, ezekben pedig ugyancsak sűrűn van ma részünk
tapasztalva a politikai törtetők hitegetését s ugyanakkor szerfeletti
mohóságukat egyéni önző céljaik elérésében. Lassankint azután
hozzászokik a tekintélyek lejáratásához, a hagyományos szokások és
intézmények megcsúfolásához, a tulajdon, a nemi erkölcs, a vallásos
érzület elleni vétkekhez, s végül már közömbösséggel tekint a kisem-
mizés, a kegyetlenkedés és a teljes emberi elállatiasodás jelenségeire
is, amelyeket kiváltképpen a háború tenyésztett ki s növelt nagyra.
Nietzschének sem volna ma oka e tekintetben panaszra: a részvétlen­
ségben valóban egészen kereszténytelenek lettünk. De vajon ennek a
könyörtelenségnek előidéző okait és egyéb kísérő jelenségeit is helye­
selné-e?

3. AZ ALSÓBBRENDÜEK ARANYVILÁGA.

Nietzsche a cinizmus és a részvétlenség erkölcsét tudvalevőleg a

felsőbbrendű ember érdekében hirdette. A mai cinizmus és részvétlen­
ség erkölcse ezzel szemben tagadhatatlanul a középszerűek, sőt
éppenséggel a középszeren aluliak, az emberileg alsóbbrendűek tulaj­
dona. Ezeknek győzelmes előnyomulása a társadalomban elég régi
keletű ugyan, az újkori demokráciák kifejlődésével kezdődik, de csak
a tömegek politikai érvényesülésével vált jobban érezhetővé. A
gyökértelenek, a hagyományaikból kivetkőzöttek, a félműveltek, akik
úton-útfélen felszedett, felületes tudásukban mindent tüstént és fele­
lőtlenül megkritizálnak, de ugyancsak kritikátlanul megmakacsolják
magukat üres jelszavak mellett, mintha megéreznék, hogy ezek azok a
szalmaszálak, amelyekbe kapaszkodva, legalább ideig-óráig fenn
úszhatnak a felszínen, s nélkülük abba a semmibe süllyednének,
amelyből jöttek: a társadalomnak ezekből az elemeiből származnak
mai erkölcsiségünk alakítói és hordozói is. Ha merészek és jól tudják
közönséges lelkületűket politikai-társadalmi reformok követelésével
takargatni, esetleg forradalmi megvalósításukkal feledtetni, az erkölcs
törvényhozói, ha pedig aggályoskodó természetűek, önálló elhatáro­
zásra képtelenek, cselekvésre csupán mások szuggesztiójára hajlan­
dók, a követői lesznek. Kétségtelen, hogy a társadalom javarésze min­
denkor középszerűekből áll; ők tartják fenn a világot, a kiválóság
mindig csak kivétel Nem hagyható figyelmen kívül továbbá az sem,
hogy a középszerűség eddigelé jellemzően inkább intellektuális
irányban, mint korlátoltság, mint szűk látókör, mint balítélet nyilvá­
nult s ha kihívta is az írók, a filozófusok és az utópisták gúnyolódását,
azért erkölcsi tekintetben tagadhatatlanul volt benne sok derekasság is,
sőt majdnem mindig enyhítette, valamelyest meg is nemesítette a
szívesség. A jelentéktelen embereknek erről a szívességéről
Pestalozzitól kezdve Thomas Hardy-ig vagy a mi Mikszáthunkig sok
megkapó rajzot nyújtott a XIX. század irodalma. Ma az intellektusnak
nincs többé becse, a szívesség helyébe pedig ugyanezeknél a közép­
szerűeknél a gyűlölet lépett. Hatását már lépten-nyomon tapasztalhat­
juk. Mintha a szellemileg és egyúttal emberileg is alsóbbrendűeknek
irigysége, bosszúja, gyűlölete valóban testi-lelki fogyatkozásaik,
szellemi-erkölcsi elnyomorodásuk miatt zúdulna végig ma a világon,
mintha valóban ezzel akarnának elégtételt szerezni maguknak és egész
fajtájuknak azért, amiért a sors őket fukarabbul látta el. Ezért ma
társadalmi tekintetben a leghatározottabb „kontraszelekció” folyik.
Már az elmúlt világháború ilyen értelemben visszájára szelektált, a
mostani, fokozott gépesítése miatt, még a múltkorinál is fokozottab­
ban végzi ezt: a legderekabbak ott maradnak, elpusztulnak, a silányak,
a tehetségtelenek, azok, akiknek csekélyebb az akaraterejük, vissza­
térnek, csakhogy megnövekedett igényekkel és ravaszsággal. S ezek
az örökké békétlenkedő, sokszor munkanélküli, de azért mindenáron
érvényesülni törekvő és mindenre kapható elemek a szereplői az
összes társadalmi-politikai mozgalmaknak és forradalmaknak is: mint
vezetők, hóhérok, mint követők, áldozatok. A kontraszelekció tehát itt
is folytatódik: a politika a minden egyébre alkalmatlanoknak napi fog­
lalkozása lett, akiknek nem az a céljuk vele, hogy embertársaikat
megjavítsák, hanem inkább, hogy a gyöngéiket felhasználják, s akik a
körülményekre és a sorsra hivatkoznak akkor, ha felelniük kellene
balsikereikért.
Ennek következménye az erkölcsi életben kivált két jellemző
mozzanatban ütközik ki. Az egyiket abban jelölhetjük meg, hogy
valamiféle sajátos puritanizmus kezd lábra kapni, amely azonban
legtöbbször csak álpuritanizmus s inkább kultürgyűlöletet takar. A
kiváltságot önkénytelenül meg szoktuk érezni, a tehetségtelenek és a
félműveltek azonban semmiképp sem tudják elviselni azt, ami csak
valamelyest átlagon felüli, hanem lehúzzák magukhoz, elsekélyesítik,
félreállítják vagy éppenséggel tönkreteszik. A demokráciákban ez
valósággal intézményesen megy végbe, főként a nevelés szervezetei
révén,14de nincs sokkal különben a diktatórikus államokban sem, ahol
a párt akarata a közösség nevében hiúsítja meg az egyéni kiválást. Ez
az egyenlősítés kifelé az igények mértéktelen felfokozódásában feje­
ződik ki, ezzel azonban - éppen tömegessége miatt - nem jár együtt
kielégítésük. A javak nem szaporodnak az igényeknek megfelelően,
sőt háborús és forradalmi idők járván, inkább még megcsappannak.
Tehát legfeljebb racionálisabb elosztásukról lehet szó, hogy minden­
kinek lehetőleg egyformán jusson belőlük, esetenkint pedig - mivel az
emberi hiúság még a bírás vágyánál is hatalmasabb s a vesztések
idején sem múlik ki - a címek, rangok és méltóságok szaporításáról,
úgyhogy ily módon az államok kormányainak valóban sikerül profán
módra is megismételniök az evangéliumi csodát: öt árpakenyérből és
két halból ezreket jól tudnak lakatni. Ennek ellenére egyre kevesebb
az a mennyiség, ami a javakból egy-egy emberre jut. Múlhatatlanul
megindul tehát a visszahatás: igénytelenségre, takarékosságra, lemon­
dásra kell szorítani az embereket. íme a modern, nem vallásosságból
fakadó puritanizmusnak genezise: egyenlősíteni, a javak termelését és
elosztását racionalizálni, puszta látszatra kielégíteni, utóbb pedig mind
többről meg többről lemondatni. Lemondatni legelőbb az egyéni
szabadságjogokról, azután a természetes javakról, végül az emberi
méltóságról. Már a múlt világháborúban leckét kaptunk ebből a
puritanizmusból, az orosz forradalom azután alaposan kidolgozta a
módszerét, s azóta bevallottan vagy be nem vallottan világszerte ezt
gyakoroljuk benne való tökéletesedésünkig. Vajon csakugyan egyúttal
erkölcsi nemesbedésünkre is? Vagy talán inkább a nincsteleneknek
irigy fogvicsorítása lappang ez igénytelenség mögött? Mindenesetre
az, amit Talleyrand az ancien régime életérzéséről szólva, la douceur
de vivre-nek nevez, amit azonban ismertek a XIX. században is, sőt itt
maradt belőle valami a múlt világháború kitörésének pillanatáig, most
e puritanizmusnak elharapódzásával valóban végleg megszűnt. Lehet,
hogy az életöröm fényűzés és sokakra nézve igazságtalan. De vajon a
mai örömtelen nyomorúságokkal teli és szomorú élet igazságosabb-e
azzal, hogy általános? S elfeledtük-e az oly gyakran emlegetett szóla­
mot, hogy a szellemiség a legnagyobb fényűzés? Az igénytelenség,
amely előbb-utóbb mindenütt átragad szellemi térre is, szükségképpen
a kultúra sorvadásával jár. Itt is bebizonyosodik, hogy sokkal
könnyebb dolog jó néhány lépést megtenni visszafelé semmint egyet
is előre.
A középszerűek felülkerekedésének másik jellemző következmé­
nye a propagandának mai sajátos alakulásában és szerepében nyilvá­
nul. Propaganda mindig folyt amióta csak emberi közéletről tudunk, s
a piactér, a szószék, utóbb a napisajtó voltak a színhelyei, nagyjából
pedig ugyanazok a céljai és az eszközei: a meggyőzés, a szóval és
példával való sugalmazás, a követésre való rábírás. A szónak és a
példának árnyalatait, mellékzöngéit és búvócskáit is a propagált cél
érdekében mindig ügyesen ki tudták használni, bár kétségtelen, hogy e
tekintetben fejlődésében a propaganda mindinkább intellektuális
irányt vett: a zsurnalizmus térhódítása a XIX. század folyamán volt
ennek látható kifejezése. Ma ellenben a propaganda ezt az intellek-
tualizmust majdnem teljesen feladta s visszatért legkezdetibb, de
mindenesetre leghatékonyabb formájához, az ösztönök fellazításához.
Az érvelés és okfejtés ránézve ma legtöbbször csak mutatvány és
keret, mögötte éppen az erkölcsi és szellemi gátlások megszüntetése
az állhatatosan követett, de természetesen el nem árult célja. E végből
a vakításnak és szemfényvesztésnek, a tények elfátyolozásának és erő­
szakos értelmezésének, az altatásnak és a megtévesztésnek minden
eszközét sikerrel tudja alkalmazni. A követett módszer rendszerint az,
hogy általánosságokat, közhelyeket, útszéli formulákat egészen
rendkívüli meggyőző erővel ad elő, úgyhogy ezzel ezek kinyilatkoz­
tatásokként hatnak a közvéleményre. Ez a captatio benevolentiae\ a
közembernek, ha csak valamelyest gondolkodik, be kell látnia, hogy
cáfolhatatlan tényeket tárnak elébe. Ilyen tények: az uralkodó osztá­
lyok önzése, a zsidó tőke imperializmusa, a békekötések felháborító
igazságtalansága, a jóvátételek rabszolgasága, a népi önrendelkezés
elvének hazug volta, a demokratikus-parlamentáris politika meddő­
sége és tanácstalansága s más efféle. Ki mondhat ellent? Aki óvatos és
tartózkodó véleményt kockáztatna, együgyűnek és gyávának nyilvá-
níttatik, vagy ami még ennél is rosszabb: a világtól elidegenedett
szürke és szánalmas tudósnak, holott a mai életnek nem doktriner
koponyákra, hanem tettrekész emberekre van szüksége. Mindamellett
az igazságra hivatkozás itt csak cselvetés, s nyomban követi a valóság
összefüggéséből való kiszakítása, elszigetelt szemléltetése, mert ily
módon könnyű dolog felszítani a haragot, a gyűlöletet és a bosszúvá­
gyat, ebben az indulatoktól kavargó, ösztönös-zavaros, szédült lelki
állapotban pedig a valóság és a képtelenség határai már elmosódnak s
minden lehetségessé válik: a legfantasztikusabb tervek, a
legmerészebb politikai légvárak is megvalósíthatóknak tűnnek fel. Ez
az a lelki állapot, amikor az egyébként értelmes emberek többsége is
tömeggé válik, amellyel el lehet hitetni, hogy az erkölcs hagyományos
formái és szabályai merő babona, agyrém, vénasszonyok fecsegése,
kicsinyeskedés és pedantéria, s hogy a nyerseség, a kegyetlenség, a
hatalmi akaratnak kíméletlen érvényesítése csupán egyszerűség és
természetesség. Holott az a szóáradat, amellyel a propaganda ma
világszerte elönti életünket, minden egyébre vall, csak egyszerűségre
és természetességre nem. Sőt inkább magán viseli technikai korunk­
nak szerfelett bonyolult és szövevényes vonásait, s mivel a valóság
korlátait egyáltalán nem veszi számba, nagyzolásait és szemfény­
vesztéseit mindig újabbakkal kell tetéznie, a régi szólam szerint:
mendacem oportet esse memorem, ami nyilván szintén nem egyszerű
és természetes dolog. Mindenesetre ezzel sikerül elérnie, hogy az
emberek megzavarodva és mintegy hipnotizálva ne lássák többé azt,
ami körülöttük van s így lassankint hozzászokjanak, hogy a valóban
nagy eszmét összetévesszék az egyéni önző érdekekkel s az igazi
hősiességet a gyilkos őrültséggel.15
Teológusok és moralisták tudvalevőleg mindenkor az emberi
természet eredendő gonoszságát vallották. Amikor a haladás hite
diadalmaskodott minden téren, kezdték mindinkább kétségbe vonni
ezt a pesszimisztikus felfogást s a bűnözésre általában úgy tekintettek,
mint kivételre. Ámde sem a szeretet vallása, sem pedig az újkori
humanitárius törekvések nem bizonyultak elégségesnek arra, hogy az
emberi természet gonoszságát végképp megszüntessék, legfeljebb
ellensúlyozni tudták. Ma a gyűlölet propagandája ezt az ellensúlyozást
is meghiúsítja. A szellemileg alsóbbrendűeknek, a hitványaknak nagy
többsége kerekedik felül mindenütt a világon a vékony, művelt, -
tagadhatatlanul nem mindig erkölcsös, de mindenesetre még erkölcsi
gátlásokat ismerő rétegen. Vajon ez az új világháború a kiforrását jelenti-e
ennek a gyűlölet által politizált új erkölcsiségnek, s ezután már lehiggadás
és tisztulás következik, vagy pedig még csak a kezdeti állapotában tartunk s
ebben az esetben még beláthatatlan zavarokat, feszültségeket és drámai
fordulatokat várhatunk? Ki mondhatná meg? A gyűlölet elindította ezt a
háborút, s ebben kétségkívül még személyes erők és motívumok működtek
közre. De már az előző világháborúban megtanulhattuk, hogy mihelyt a
küzdelem gépezete egyszer megindult, nem volt többé olyan emberi erő,
amely megállíthatta volna. Most sincs különben. A borzalmak tornácában
élünk állandóan, az emberi hullák hekatombái emelkednek már, a gyűlölet
arcán kezdenek a kimerülés jelei mutatkozni s önkénytelenül feltör
mindnyájunkban az aggodalmas kérdés: hol fog megállani a gépezet?
Érezzük, hogy nem mi diktálunk már neki, hogy a halálos dolgoknak
megvan a saját akaratuk és sodruk s oda ragadnak bennünket, ahová nem is
szándékoztunk eljutni. Egy dolog azonban mindenképpen bizonyos: a
gyűlölet erkölcse, mivel természete szerint inkább az emberek vétkeire,
mintsem erényeire számít, minden erkölcsnek végső csődjét és feladását
jelenti.
 JEGYZETEK
V. Az erkölcs politizálása

1 Henry de Jouvenel: Lapaixfrangaise. Témoignage d'une génération. Paris, 1932. Les éditions des Portiques
30. p. Éppúgy P. Valéry is: Regards sur le monde actuel. Paris, 1931. Stock. 56. p.
2 Oswald Spengler: Jahre dér Entscheidung. München, 1933. C. H. Beck. 16., 58., 147. p. Hasonlóan
vélekedik J. Huizinga is: A holnap árnyékában. Ford. Garzuly M. Budapest, 1938. Egyetemi Nyomda,
126. p.
3 A múlt világháborúban még sokat foglalkoztak azzal a kérdéssel, hogy minő szerepe van a gyűlöletnek a
háborúban. M ax Scheler tagadja, hogy szerepe volna. (Dér Genius des Krieges und dér Deutsche Krieg.
Leipzig, 1915. Verlag dér W cifkn Bücher. 78. sk. p.) Szerinte a gyűlölet nem méltó az igazi háborúhoz:
kizárja épp a lovagiasság szelleme; ezért csak harciatlan, elpuhult, gyáva népek gyűlölnek. (Dér Hass des
Gegners ist ein dem echten Kriege völlig fremdes Element. N ur ganz unkriegerische, weichliche,
sinnliche, feige Völker sind es, die eine geringe Unterscheidungsgabe für ritterliche Tötung im Krieg und
den gemeinen M ord des Franktireurs besitzen.) Ezzel szemben Leopold Ziegler felfogása szerint a
gyűlölet a háború „pátosza” . {Dér deutsche Mensch. Berlin, 1916. Fischer. 9-58. p.) Aki gyűlölet nélkül,
hidegvérrel, egykedvűen, pusztán „kötelességteljesítésből” embert gyilkol, olyan gaztettet követ el,
amelynek semmilyen pszichológiai mentsége sincs. (Entehren wir uns doch nicht selbst, indem wir dem
Krieger ansinnen, er habé den Feind im Zustand kaltblütigen Gleichmutes zu töten, wie ein Metzger, dér
sein Kalb absticht... Denn dieser Hass und alles was psychologisch mit ilun zusammenhángt, ist das letzte
Mittel, den Krieg noch irgend zu vermenschlichen. Er alléin rettet noch ein Restchen von persönlichen,
noch nicht gánzlich versachlichten Beziehungen von Feind zu Feind, er alléin verzögert den
unaufhaltsamen Prozess, dér aus dem einzelnen im Kriege immer melír den Bestandteil einer
Zerstörungsmaschine macht.) - V. ö. ezzel szemben G. F. Stout felfogását (War and hatred a „The
intemational crisis in ethical and psychological aspects” című gyűjteményes kötetben. Oxford, 1915.
Humphrey M ilford Press. 103-131. p.), amely szerint a gyűlöletnek erkölcsi méltatlankodásból fakadó
formái erkölcsileg igazoltak. (What we call just resentment or righteous indignation, though it is akin to
hatred as being, like it, developed from the primitive emotion of anger, is good inasmuch as it is
enlightened - inasmuch as it free from the various forms o f blindness wich characterize hatred. I. h. pag.
125.)
4 M ár G oethe-Schiller egyik Xéniája. (311.) erre vall:
A us dér Asthetik, wohin sie gehört, verjagt mán die Tugend,
Jagt sie, den lastigen Gast, in die Politik hinein.
5 Carl Sclunitt: D ér B eg riff des Politiscben. M ünchen-Leipzig, 1932. Duncker und Humblot, 18. p. - V.
ö. ezzel Halasy-Nagy József: Politika és erkölcs. (Budapesti Szemle, 1939. évf., 129-155. p.) M i sem
jellem zi jobban az általános gyűlöletnek ezt a politikáját, mint egy felelős helyről elhangzott kijelentés,
amelyet Henry de Jouvenel idéz könyvében: (La paix frangaise. Témoignage d ’une génération. Paris, 1932.
Les éditions des Portiques. 227. p.): „Tous nous haissent. II nous faut le leur rendre également. Vous
devez apprendre á hai'r, cár, oú il n ’y a pás de haine nationale. Iá non plus il n ’y a pás de vertu.” - Ezért
nagyon találóan állapítja meg Edmond Privát: Achamement, duretá, rancune et méfiance deviennent des
vertus civiques... Les habitudes prises vont s’intégrer dans le caractére national. La haine et la guerre
deviennent partié de la religion nouvelle. Un nouveau patriotisme est né, belliqueux et dynamique. Le choc
des patriotismes. Les sentiments collectifs et la morálé entre nations. Paris, 1931. Alcan. 76. p. - Igen sok
kitűnő megfigyelést és leszűrt megállapítást tartalmaz erre a kérdésre vonatkozólag is Komis Gyula
könyve: A z államférfi. A politikai lélek vizsgálata. Budapest, 1933. Franklin. (Különösen: „Az akarat a
politikában” c. fej., II. köt., 205. sk. p.)
6 Az európai szellemi fejlődés sodrában ez a fejlemény elkerülhetetlen, szükségképpi volt. Ilyennek
jellem zi Helmuth Plessner is szép könyvében: „Das 19. Jahrhundert hatte den Unglauben an Gott dér
Öffentlichkeit zum Bewusstsein gebracht, iliren Glauben an den Menschen aber noch nicht zu erschüttern
vermocht. Das 20. Jahrhundert hat aber sogar noch diesen Glauben, den Humanismus im öffentlichen
Bewusstsein getötet und das Leben ohne jede metaphysische, geschichtliche oder natürliche Autoritát und
Vcrhcifkmg nicht nur unausweichlich gemacht, sondem zum praktischen, ja politischen Postulat erhoben.
N ur dieses Mafl dér Entgötterung und Entmenschung macht es begreiflich, dass gerade hochzivilisierte
Nationen zűr Selbsthilfe einer künstlichen autoritáren Bindung im Politischen greifen, um die
 JEGYZETEK
V. Az erkölcs politizálása

elementaren Daseinsinstinkte vor den nihilistischen und défaitistischen Schlussfolgerungen dér

Intelligenz zu schützen.” (D as Schicksal deutschen Geistes im Ausgang sem er bürgerlichen Epoche.
Zürich-Leipzig, 1935. M axN iehans. 88. p.)
7 M ax Scheler: Das Ressentiment imAuJbau dér Morálén. (= Vöm Umsturz dér Werte. I. Leipzig, 1919.
D ér Neue Geist Veri.) 51. sk., 56. p.
8 George Patrick: Thepsvchology ojsocial reconstruction. Boston, 1920. Houghton. 133. p.
9 A politikai erkölcsnek erre a demokratizálódására és a belőle származó anomáliákra jól rávilágít Kari
Mannheim: W áhrend bisher die M orál des Raubes nur in Grenzsituationen und fúr herrschende Gruppén
bewusst gültig war, nimmt mit dér Demokratisierung dér Gesellschaft (ganz im Gegensatz zu den an sie
geknüpften Erwartungen) dieses Gewaltelement nicht nur nicht ab, sondem es wird geradezu zűr
öffentlichen W eisheit dér ganzen Gesellschaft. M ensch und Gesellschajt im Zeitalter des Umbaus.
Leiden. 1935. Sijthoff. 51. sk. p.
111 Ezért hatástalan ma általában a humanitás eszménye, modern megtestesítője pedig, az homme de lettres
kiveszőben levő emberfajta. L. erről bővebben a szerzőnek A korszellem és a nevelői Jelelősség címen
elmondott megnyitóját a M agyar Paedagogiai Társaság 50. ünnepi nagygyűlésén. (Magy. Paed. 51. évf.
1942. 193. sk. p.) - A mondottakat sok adattal támogatja a fentebb m ár idézett mű: La Jormation de
1'homme moderne. Paris, 1936. Institut International de Coopération Intellectuelle. (Entretiens V.) - V. ö.
m égF ritz Giese: Bildungsideale im Maschinenzeitalter. Halle a. S 1931. C. Marhold.
11 Paul Valéry: D ie Politik des Geistes. Vortrag gehalten ain 16 Nov. 1932. Wien, 1937. B ennann-
Fischer Veri. 50. p.
12 Számos példát sorol fel erre nézve Pitirim Sorokin (Szorokin): The sociologv o j Revolútion.
Philadelphia-London, 1925. Lippincott comp. 139. sk. p.
13 L. Georges Duhamel: Scénes de la vie Juture. Paris, 1930. M ercure de Francé. 88. sk. p. (automobilé ou
les lois de la jungle). - Hasonló értelemben Franz Frank: Vor dér grossen Wende. Die Dámonie dér
m odem en Zivilisation und ilire Überwindung. Insbruck, 1933. Tyrolia-Verl. 129. sk. p.
14 L. RenéBenjámin: Véritésetré\>eriessur l'éducation. Paris, 1941. Plon. 41. sk. p.
15 Huizinga a propaganda szertelen hatását az ítélőképesség általános megfogyatkozásával hozza okozati
viszonyba. A holnap árnyékában. Ford. Garzuly M. Budapest, 1938. Egyet. Nyomda 61. p.
 VI. A HIT, AMELY HEGYEKET MOZDÍT.

1. A NEMZETI ESZMÉTŐL A FAJI ESZMÉIG.

Nincs végzetesebb dolog, mint nem arravaló emberekkel kezdeni

meg valamilyen társadalmi-politikai regenerációs kísérletet. A gyűlö­
let korlátlansága szükségképpen jellemtelenséget idéz elő; ha ehhez
még tehetségtelenség is hozzájárni, akkor nemcsak az erkölcsiségnek,
hanem magának az életnek elpusztítását is okozza. A mostani második
világháború idején gyakran támad az az érzésünk, mintha elérkeztünk
volna odáig, hogy nemcsak a kultúrának, hanem magának a kultúrát
hordozó életnek is meg kellene szűnnie, legalább is a mi történeti
tájainkon. Az erre vonatkozó pesszimisztikus nyilatkozatok és jóslá­
sok untig ismeretesek. Ez azonban természetesen nincs így, mert nagy
mérgezései idején az élet maga gondoskodik valamilyen formában a
hatásos ellenméregről, hogy tovább haladhasson, habár fájdalmak és
további zavarok árán is. De épp ezért sohasem kell elfeledni, hogy az
ellenméreg is csak méreg, nem pedig egészséges és ártalmatlan táplá-

A gyűlölet erkölcsének is van ilyen ellenmérge: a faji eszme. A faji

eszme az erkölcsiség politizálásának, amely a gyűlölet egyetemessé
válását előidézte, úgyszólván romantikus szellemű alibije. Tagadha­
tatlan, hogy van benne valamelyes lelki emelkedettség, amennyiben
ugyanis a gyűlölet erkölcsi nihilizmusát biológiai mítoszba menti át.
De alibi, mert ha egyfelől ezzel a mítosszal a mai élet borzalmai ellen
akar felvértezni, ugyanakkor másfelől ugyancsak ennek a mítosznak a
nevében ezeknek a borzalmaknak elkövetésére izgat. A gyűlölet
minduntalan kivillantja mögüle a fogát, s ha a fajiságot e gyűlölet
eszmei igazolásául használják is, sokkal inkább természetes és
elkerülhetetlen következménye.
Kétségtelen, hogy a faji eszme az európai polgári korszak nemzeti,
eszméjének közvetlen leszármazottja. Ennek a nemzeti eszmének
kifejlődését és politikai megtestesülését a XVII., XVIII. és XIX.
században, kitűnő jellemzések tárták fel előttünk.1 Ezekből tudjuk,
hogy Nyugat-Európában és Amerikában a nemzeti eszmének nemzeti
államokban majdnem tökéletesen sikerült megvalósulnia, s ennek
jellemző szülötte lett azután a liberális-humanitárius világrend, amely
a politikai létet az erkölcsiséggel kötötte meg, ezt viszont a gazdasági
imperializmus érdekének rendelte alá. A politika, az erkölcs és a
gazdasági élet mai válságai jórészt ebből a visszásságból erednek. A
Közép-európai téreken viszont a nemzet és az állam sohasem fedte
egymást és olyan erkölcsi ideológia sem tudott kialakulni, amely a
Nyugat-európai liberális-humanitárius eszmekörnek megfelelt volna.
Itt még a XIX. században is tovább éltek szentbirodalmi és apostoli
állameszmék, olykor éppen csökevényes és profán formában (mint pl.
a bismarcki birodalomban). Amidőn pedig a történet árja tovább
haladt, s a nemzetiségi törekvések kezdték ezeket a szent jellegű
államkereteket szétfeszíteni, sőt a múlt világháború után sikerült is
szétfeszíteniök, minden bajnak a gyökere épp onnan eredt, hogy nem
volt olyan alkalmas korszerű állameszme, amely ezeket a régi szent
keretekben egymással békésen megférő népeket újra egyesíthette
volna. A Népszövetség, ez az egyébként is agyaglábakon nyugvó
intézmény, halogató s merőben a győzők érdekét szolgáló politikájá­
val inkább szétugrasztotta, nem hogy egymás iránt megértőbbé tette
volna a népeket. így merült fel elsősorban itt s kiváltképp a polgári
társadalom politikai és gazdasági térvesztése után a nemzeti állam
alkotásának új konstitutív elveként a népi gondolat, előbb inkább csak
romantikus mozgalmi, utóbb már radikális forradalmi formájában.
Mindenütt találkozunk vele, ahol a szentbirodalmi gondolat akár csak
dinasztikus kapcsolatoknál fogva is érvényesült, így német földön
kívül Spanyolországban, Itáliában és nálunk is, bár mindenütt más­
más közvetlen okok hívták életre: Németországban elsősorban
politikaiak, Olaszországban történetiek, Spanyolországban vallásosak
és szociálisak, nálunk viszont alkotmányjogiak és gazdaságiak. Innen
van, hogy úgy tekintettek itt mindenütt a népre, mint a nemzeti
felemelkedés ősforrására; a másik oldalon ellenben, a liberális­
humanisztikus hagyományra támaszkodva, a legnagyobb bizal­
matlansággal viselkedtek e népi mozgalmak iránt, a politikai
egyensúly felborítóit, a nyers erőszak és a barbárság hordozóit látva
bennük. így történt, hogy ezek a népi megmozdulások, amelyek elzár­
kózásukkal a gyűlölet terjesztői lettek, mindinkább maguk is a gyűlö­
let gyújtópontjába kerültek, ami azután végső eredményként felidézte
a háborút.
De mi a nép s mi jellemzi megnyilvánulásait? Amióta Herder a
kérdést először felvetette és Fichte politikailag értelmezte, csupán
romantikus szellemű választ tudtak rá adni. A meghatározások vala­
hogyan mindig szétfolytak, bizonytalanok maradtak. Sem azt nem
sikerült soha pontosan megállapítani, hogy kik tartoznak végelemzés­
ben valamely népi kötelékbe, sem azt, hogy miben áll tulajdonképpen
a sokat emlegetett eredetiség, ősiség, eltulajdoníthatatlan sajátosság,
amely egyedi vonás és mégis csak közösségi formáiban fogható meg,
kiváltképpen a népi erkölcs és a népi művészet terén.2 Csupán két
mozzanat utalt már eleve ezekben a romantikus értelmezésekben is a
mai népi felfogásra: a népiséget ugyanis egyrészt már ekkor mitikus
rangra emelték, másrészt pedig mindig valamiképpen a fajiság voná­
sait pillantották meg benne. A vallásos érzületben mindig megvan a
hajlandóság arra, hogy tisztelete tárgyát abszolutizálja: a mitikus
szemlélet, amely még csak költői burokba burkolja, a szavak sejtel-
mességével ünnepli, a gyermekség naiv áhítatával övezi körül a népi-
séget, előbb-utóbb eljut odáig, hogy magát az élő Istent lássa benne; a
fajiság ösztönei pedig minden mást kizáró irányukban támogatják és
megerősítik ezt az abszolutizáló törekvést, páratlan történeti elhiva­
tottságot, sőt éppenséggel kiváltságot és fölényt tulajdonítva a népi
erőknek.
Mindez azonban még nem avatta volna a népiséget olyan magában
való és végzetes fogalommá, aminőnek ma ismerjük. Ehhez a történeti
körülményeknek sajátos alakulására volt szükség, mégpedig kettős
irányban: egyrészt a politikai világban olyan fordulatnak kellett
végbemennie, hogy a népiségnek romantikus-mitikus fogalma
nyomatékosan hatalmi-politikai értelmet kaphatott, másrészt pedig fel
kellett vetődnie a kulturális hanyatlás problémájának oly arányokban,
hogy az emberek nagy tömegeit lelkűk mélyéig felrázza.
Mindkettő tudvalevőleg a múlt világháború után s egymással
szoros összefüggésben következett be. Ekkor a kölcsönös politikai
vetélkedések, lenyűgözések és zsarolások légkörében kezdett kiala­
kulni az a meggyőződés, hogy nem minden nép egyenlő rangú és
becsű sem az Isten szemében, sem a történelem ítélőszéke előtt, és épp
ezért nincs is mindnek egyformán joga a létezésre, hanem csakis
annak, amelyik erősebbnek bizonyul, a gyöngébbnek ellenben
pusztulnia kell. Hogy azután a történeti valóságnak ezek az irgalmat­
lan döntései igazságosaknak vagy pedig igazságtalanoknak minősül­
nek-e egy olyan erkölcsi szabálykönyv megítélése szerint, amely a
személyes értékekre mint legfőbbekre épít, teljességgel hiú és értel­
metlen kérdés, amelynek semmi jelentősége sincs. A történeti dönté­
sek magukban hordozzák saját erkölcsi törvényeiket, s ezek valóban
megfellebbezhetetlenek. Ezért a humanitásnak és a humánus-liberális
politikának a népek egymás közti érintkezésében nincs egyáltalán
semmiféle értelme: viszonyukat nem az erkölcsiségnek személyre
szabott kódexe, hanem egyes-egyedül az erő pecsételi meg. Légy
álnok, ravasz, hitszegő - mondja ez az új népi erkölcs -, csapd be
embertársadat, feltéve hogy nem a te fajtádból való, amikor és
ahányszor csak tudod: ha siker koronázza tettedet, a történelem
igazolni fog, ha ellenben dőre erkölcsi aggályaid miatt alulmaradsz,
áruló vagy a népeddel szemben, s elvesztvén vele együtt életed lehető­
ségeit, megszűnnek erkölcsi spintizálásaid is. Azzal, hogy az abszolu­
tizált népi létnek politikai értelmet adtak, szükségképpen relatívvá
kellett válnia a népi erkölcsnek, hiszen kétségkívül minden nép más
élettörvényeknek hódol, s ami az egyiknek előnyére szolgál, ugyanak­
kor a másiknak okvetlenül kárára van. Nem munkálkodhatom
egyszerre a saját népem érdekén és az egész emberiség javán is, ahogy
a liberális-humánus politikának erkölcstana hirdette. Az emberiségnek
egy nemzetet menteni meg, miként még a mi Széchenyink hitte, e
szerint a felfogás szerint tehát képtelenség: ha a saját fajtánk ügyét
szíwel-lélekkel szorgalmazzuk, múlhatatlanul összeütközésbe kell
kerülnünk más népek érdekével; a politika harc minden eszközzel s
ezért nyilván igaza van Proudhonnak, amikor azt mondja, hogy aki
humanitásról beszél, rá akar szedni bennünket, mivel csupán
imperialisztikus szándékait takargatja vele.
A népi abszolutizálásnak ez a hatalmi-politikai kiaknázása támo­
gatást kapott azután azáltal, hogy a kulturális hanyatlás kérdését,
amelyet Gobineau romantikus elméletét felelevenítve a faji hanyat­
lással fűztek össze, széliében lelkiismereti kérdéssé tették. Ismét a
világháború volt az, amely a nyomába szegődő gazdasági és társa­
dalmi felfordulással és végül Európa szellemi és politikai elsőbbségé­
nek megszűntével időszerűsítette azokat a sötét jóslatokat, amelyeket
történetfilozófusok és szociológusok idestova már egy század óta
hangoztattak az európai kultúra elkerülhetetlen végéről, az uralkodó
fajok pusztulásáról és a végképp iparosodott társadalmaik
felbomlásáról. Ez a vég, íme most szinte látható közelségbe került. A
védekező ösztönök tehát természetszerűleg működésbe léptek, s
politikusok, társadalmi vezetők, népegészségügyi szakemberek, még
többször azonban dilettánsok és fantaszták ajkán felfakadt az aggo­
dalmas-dacos kérdés: valóban úgy kell annak lennie, miként Gobineau
megjósolta, hogy a fajkeveredés és a demokratikus egyenlőség ássa
meg kultúránk sírját, s nincs semmi lehetőségünk vérünk megtisztulá­
sára és egy új nemességnek kiválására?
Nietzsche, még többször azonban a félreértett Nietzsche eszméi
kezdtek most hatni a felsőbbrendű ember kifajzásáról. Aki keresi a
küzdelmet, a kalandot, a merész próbát, mivel benne látja az élet
értelmét, fokozatosan felemelkedhetik az új nemességi lajtorján; aki
pedig a boldogság, a nyugalom és a rend fészke után sóvárog, lesüly-
lyed a tömeg homoktengerébe s névtelen, haszontalan porszemként
tengeti életét. A részvét és a könyörület ezek iránt a páriák iránt teljes­
séggel felesleges, sőt erkölcstelen dolog; az egyetlen jótétemény,
amelyet érdemes gyakorolni velük, csak az lehet, hogy hagyni kell
őket, hadd pusztuljanak el. Az igazán nemes vért ellenben tisztán kell
tartani. Az új erkölcsi tábláknak legelső parancsa: ne keveredj össze
fajilag alsóbbrendűekkel. A második parancs ehhez kapcsolódik:
emlékezzél mindenkor az átöröklés törvényeire. A harmadik pedig így
szól: ápold néped benntermett hagyományait. A fajnak, az átöröklés­
nek és a népiségnek ebben a hármasságában gyökerezik azután az
eugenikának és a nemzetnevelésnek egész bonyolult új rendje, amely
a legapróbb részletig szabályozza, hogy kik köthetnek házasságot
egymással, hogy minő magatartást kell tanúsítani az öröklődő bajban
szenvedők iránt, hogy az egészséges gyermekáldás miképp biz­
tosítható s hogy milyen eszközöket szükséges alkalmazni a jellem- és
a közösségi nevelés sikere érdekében a régebbi, merőben intellektuális
képzéssel szemben, amely a faji ösztönöket és erkölcsi
szokásformákat egyaránt elrontotta. Mert a faj üdve most mindeneknél
előbbre való. Csakis a tiszta, romlatlan vér válthat meg bennünket új,
magasabbrendű életre; csakis általa és benne nyerhetjük el a halha­
tatlanságot. Annak a keresztény tanításnak a helyébe tehát, amelyet
azután utóbb a polgári-liberális erkölcs is magáévá tett, hogy minden
egyes emberi lélek mérhetetlen fontosságú s mindenkor személyesen
felelős, most a radikálisan új tanítás lép az egyes ember semmisségé­
ről és jelentéktelenségéről és a pusztán faji továbbélésről. Nietzsche
mellett Darwin, Marx és Kierkegaard eszméi térnek vissza és keve­
rednek egymással közvetlenül és közvetve ebben a faji hitvallásban és
ethoszában. Darwin tana a létért való küzdelemről és a természetes
kiválasztásról, amely a legderekabbaknak és a legjobban alkalmaz­
kodni tudóknak felülkerekedését hirdeti, itt a faj életrevalóságának,
harciasságának, keménységének és egy, ebben a tekintetben példa­
szerű új vezető rétegnek sürgetésében ütközik ki. Ebbe a biológiai
tanításba olvad azután bele Kierkegaard metafizikai-vallásos gondol­
kodásának alapmotívuma az Isten megtestesülésének, emberré válásá­
nak történetileg egyszer végbement tényéről, amely itt a fajban mint
egyetlen és végső valóságban tapasztalható. Végül a marxi szociológia
hatása annyiban nyilvánul, amennyiben az egyes embernek itt is fel
kell olvadnia a közösségben, amelyet éppen a faj képvisel, úgy, mi­
ként amott a proletariátus.
 Nemcsak minden embernek, hanem bizonnyal minden nemzedék­
nek is újra kell küzdenie erkölcséért. A mai nemzedéknek ez a
küzdelme tagadhatatlanul nehezebb is, mint bármikor azelőtt volt. A
faji ideológiával és erkölcsével a hanyatlást igyekszik feltartóztatni,
amit más szóval úgy mondhatunk, hogy a történet folyamatosságát
akarja biztosítani. Ámde a faji erkölcs mégis a történeti erkölcs végét
jelenti, mint ahogy a fajnak egyedülvaló életével egyáltalán minden
történet megszűnik. A faj élete csak tenyészet lehet, történetelőtti vagy
történetalatti fokon, az idő dimenzióinak belátása nélkül, de nem
történet. Itt a hit pótolja a belátást, sőt magát a történést is; az emléke­
zés és a várakozás a fajban mint időtlen nagy tényben összefolyik és
azonosul. Az ember ezzel egy jövő nélküli állapotnak küszöbére kerül,
ahol azonkívül, hogy a faj érdekét szolgálja, nincs sok tennivalója. Ily
módon valóban elmondható, hogy a fajban élünk, mozgunk és
vagyunk, csakhogy ez a létünk, mozgásunk és állapotunk egy hajszál­
nyival sem múlja felül a puszta biologikum körét. Ezért van ennek a
faji erkölcsnek mitikus-vallásos taglejtései ellenére is szembeszökően
nihilisztikus vonás az arcán. Ezt a nihilizmusát mindenáron leplezni is
törekszik, kiváltképpen azzal, hogy azt, aminek természetszerűleg
történeti jellege van, tehát amit időbeli kiterjedésében szoktunk
meghatározni, a térbeliség kategóriájába állítja át. A fajnak időtlen
tenyészetében nincs története; ámde van élettere. Élete terének bizto­
sításában a faj visszahódíthatja azt, amit a történeti idő kategóriájában
elvesztett. S mivel az erősebb, a kitartóbb, az életre és terjeszkedésre
képesebb fajnak nagyobb élettérre van szüksége, a hatalmi politika a
faji kérdésbe szükségképpen a nyersanyagokért és a piacokért való
kíméletlen, ádáz marakodást oltotta bele. Azok az egyetemes eszmék
és elvek, amelyeknek nevében eddig a népeknek egymás melletti
életét erkölcsileg szabályozni, politikailag és gazdaságilag pedig
kiegyenlíteni sikerült - aminő a vallás, az ész, a történet s végül a
humanitás volt, - ezzel végképp érvényüket vesztették, s a világ csupa
apróbb-nagyobb, egymással vonatkozásban nem álló élettérre bomlott
szét, ez életterek birtokáért pedig a népek egymást kölcsönösen
elpusztítani igyekeznek. Erkölcs, lovagiasság, jog? Merő „ideológiai”
felépítmény, amely az embernek az illúziókban való kedvteléséből
származik. A mai embernek nincsenek többé ábrándjai, tehát szét-
foszlatja hajdani „ideológiáit” is. Nyílt szemmel, a valóság iránti józan
érzékkel felismeri, hogy a transzcendens, majd az immanens
megkötések sora után az utolsó hatalom, amely engedelmessége és
áldozatkészsége ösztöneit még fel tudja ébreszteni a nélkül, hogy
evégből igazolására szükség volna, pusztán biológiai természetű: a
vérnek és az élettérnek kényszerítő hatalma.3Ám az emberi természet,
úgy látszik, már megváltoztathatatlanul csüng az „ideológiákon”. Az
egymás után levetett, isteni és emberi törvényű ideológiákra most bio-
és geopolitikai ideológiát alakít ki magának. Innen magyarázható az a
felfogás és törekvés, hogy miként egy fajnak vagy népnek társadalma
természetszerűleg annak a derekasságnak mértéke szerint tagozódik,
amelyet az élete teréért vívott harcban tanúsít, úgy a népek és fajok
egymás közti viszonyát is a harciasság szelleme döntse el, ami más
szóval azt, jelenti, hogy nem egymás mellett, hanem egymásnak
alávetve kell élniök. A társadalom osztályai vagy rétegei a természet
rendje szerint népekből állanak elő: a hierarchia élén helyezkednek el
a tisztavérűek s fokozatosan alájuk rendelődnek a kisegítő- és a
szolganépek és fajok A liberalizmus „humánus” politikája ezt a
természetes, mert biológiai feltételekben
gyökerező rendet felforgatta a gyöngéket és hitványokat a kiválókkal
egyenrangúvá tette, sőt a vezetést és a hatalmat is mindinkább kezükre
játszotta. Az összes értékek elértéktelenedését, ami ennek következ­
ménye volt, a természetes rend helyreállításával kell jóvátenni.
Mindamellett a faji eszmetan egyáltalán nem oly egyszerű és vilá­
gos, mint ahogy tiszta vitális szerkezete és a természetre meg a termé­
szetességre való állandó hivatkozásai alapján vélhetnék. Sőt inkább
erősen problematikus, szövevényes és ellenmondásokkal tarkított
elmélet ez, amelynek elfogadásához és a valóságba való átültetéséhez
meglehetős reménytelenség szükséges. Boldog, nyugodt, harmonikus
korszakok semmi esetre sem támaszkodnának rá. Arról ne is szóljunk,
hogy tiszta faj éppen a biológia és a faj elmélet megállapításai szerint a
valóságban nincs is, ez éppúgy az eszmények közé tartozik, akárcsak a
rousseau-i természetes ember, s meghatározásai alkalmából mindun­
talan nem-biológiai természetű szempontok érvényesülnek, aminő a
nyelv, a hagyomány, a szokás. Akik élnek vele, maguk is jól tudják
ezt, és ezért inkább csak határfogalomnak tekintik, amely jó arra, hogy
a nemzeti eszme jegyében alakult állam kereteit szétfeszítse s a népi
terjeszkedésnek ilyen történeti korlátokat többé nem ismerő új rendjét
eszmeileg megalapozza. A faj igazi jellemzője - bármily
paradoxonszerűen hangzik is - inkább nemzetfelettisége, amely a
megnövekedett politikai hatalomnak biztosítéka. A faj valamilyen
újfajta Internacionálé, akárcsak a kommunizmusé (s talán ezért is áll
oly homlokegyenest ellentétben vele), csakhogy emez keresztmetszet­
ben jelentkezik, mivel a világ minden országában élő proletároknak
osztályöntudatára számít, amaz pedig inkább hosszmetszeti jellegű, a
történeti állam határain kívül élő népi szórványokat szólítva fel öntu­
datos egyesülésre.
 Mindennél azonban jobban érdekelnek ezúttal bennünket magának
a faji erkölcsnek anomáliái A faji eszmét, mint említettük, kiváltkép­
pen a hanyatlás tünetei ellen állították sorompóba, a biológiai-kulturá­
lis elfajulásnak igyekeztek gátat vetni vele azok a politikusok, akiknek
lelkét égették a múlt világháború utáni nacionalizmus túlkapásai s az
alattuk sínylődő népüknek politikai, gazdasági és kulturális szempont­
ból egyaránt kilátástalan sorsa. Győzelemre segítve az eszmét, kétség­
kívül gyökeresen megváltoztatták a növekedésnek, az alkalmazkodás­
nak és a létezésnek valamennyi értékét. A fejlődés célja nem a haladás
többé. A haladás, kiváltképpen mint az értelmességben való haladás,
mint szellemi kiműveltség, mint természetünk alsóbbrendű, ösztönös
részén való uralkodás, a polgári kornak volt bálványozott hite. A faji
politika ezzel szemben azon a meggyőződésen épült és sikereit is
jórészt ennek köszönhette, hogy a polgárságnak és a polgári fogalmi
világnak egyszersmindenkorra, visszahozhatatlanul vége van. A
szellemi, az intellektuális értékek helyébe épp ezért a vitális, a bio- és
geopolitikai értékek lépnek. A fejlődés értelme a fizikai erőnövekedés,
a vérbeli megújhodás és a térbeli gyarapodás. Ez a hatalom alapja, a
szellem csak „felépítmény”, tehát csak másodrangú jelentősége van.
íme ebből az első, a fejlődésben mutatkozó anomália: a politikai és a
kulturális szempontoknak meghasonlása egymással. A politika:
megerősödés a faj fizikai ellenálló képességének és térbeli
gyökérverésének biztosításával csak kulturális hanyatlása árán érhető
cl. Nyilvánvaló ebből, hogy minden olyan kísérlet, amely ezeket a
biológiai alapokat etizálni törekszik s a fizikai növekedést a jellemerő
és az akarat növekedésének tünteti fel, a merő naturalizmuson nem jut
túl. Ajellem e szerint valóban csak a bőrnek vastagsága és a csontok­
nak keménysége, l ’espessissure de la peau et dureté des os, ahogy
Montaigne mondta, önkénytelenül felaggodalmaskodik azonban ezek
után a kérdés bennünk: vajon nem erősebb-e ebben az erkölcsiségben
a ressentiment a polgársággal és intellektuális erkölcsével szemben,
mint a faji és kulturális hanyatlás feltartóztatásának a vágya? S vajon
ez a ressentiment s mindazok a felhangok, amelyek még zengenek
benne: az irigység, a féltékenység, a káröröm, a harag és a megtorlás
szándéka, - nem szintén hanyatlási jelenség-e?
Hasonlóképpen vagyunk az alkalmazkodási értékek terén is,
amelyek kiváltképpen a munka megokolásában fejeződnek ki. A
megváltoztatás és átszervezés szándéka itt is a polgári világ
munkaethosza ellen irányul. A polgári kapitalizmusban, mint ahogy
erre korábban rámutattunk, a haszon halmozása érdekében visszaszo­
rult a munkának lelki és erkölcsi célja az anyagi-gazdasági célja mö­
gött. A tipizálás, a standardizálás, a normalizálás, a szériákban való
gyártás mind a munkának ezt az elgépiesedését, lelketlenné válását,
örömtelenségét árulja el. Most a faji eszmetan azzal, hogy a munka elé
kollektív feladatot tűzött ki, ha nem is lelki, de mindenesetre erkölcsi
jelleget és ezzel újra értelmet adott neki. Az ember újra szerves
kapcsolatba került a munkájával, s tudta, hogy nemcsak azért dolgo­
zik, hogy keresményével be tudja tömni a maga és övéinek a száját.
Ez mindenesetre olyan eredmény, amely egymagában is figyelemre
érdemessé tenné ezt a faji eszmén nyugvó politikát. Ámde mégsem
fakad öröm ebből a munkából. Nem is fakadhat, mivel a gyűlölet a
forrása. Benne is a gyűlölet puritanizmusa nyilvánul meg, amelyről
már volt egyszer szó, s amely ebben az esetben azt követeli tőlünk,
hogy csak dolgozzunk, minél többet dolgozzunk, hogy ezzel a közös­
ségnek, a saját fajtánknak felülkerekedését biztosítsuk. A fegyverke­
zési ipar termelési irama ennek beszédes tanúsága. Végeredményben
tehát ugyanaz a munkaethosz érvényesül itt is, mint a liberális polgári
kapitalizmusban, csak mintegy fordított célzattal. Amott a munka a
tőke érdekének, itt a népi vagy faji közösség hatalmi érvényesülésé-
 A M IS Z T IK U S Á L D O Z A T O L T Á R A

nek eszköze. Ez a munka nyilván éppoly kevéssé „nemesít”, mint

amaz. A munka politizálása következtében az ember továbbra is a
munka rabszolgája marad. Ebben rejlik éppen az alkalmazás
anomáliája. A munka motiválása alapjában megváltozik, hogy ezzel a
hanyatlás jelenségeinek gátat lehessen vetni. A hanyatlás azonban
mégsem szűnik meg, mert továbbra is megmaradnak a régi
munkaethosznak jegyei: a gyorsaság, a racionalizáltság, a tömeggyár­
tás, általában a munkának ideget tépő, egyéniséget elfojtó jellege.
Valóban olyan tehát ez a faji erkölcs, mint Pénelopé köntöse: amit
nappal szőnek rajta, éjjel újra felfejtik.
És végül maguknak a létezési értékeknek anomáliája. E tekintetben
azt a különös jelenséget észlelhetjük, hogy amikor a faji eszmetan a
hanyatlásnak legjellemzőbb motívuma és egyúttal kábítószere, a
halálvágy ellen veti latba minden erejét, ugyanakkor a faji közösségért
a végsőkig való odaadást, a benne való teljes felolvadást követelve az
egyénről, maga is egészen telítődik kései romantikus, sőt éppenséggel
dekadens ízű halálvággyal. Az egyéni létnek nincs jelentősége; akkor
a legjobb neki, akkor örvendezzen, ha fajáért odadobhatja magát, mint
a hindu hívő a dzsaggernati bálvány elé. Kétségtelen, hogy a faj szere­
tet a hősiességnek páratlan példáit hívta életre mindenkor a múltban s
természetesen éppúgy létrehozza ma is. Ne feledjük azonban, hogy a
halálmegvetés csak az ifjúi lélekből fakad fel ösztönös és mindent
magával sodró erővel; ahol ellenben szuggesztió kelti fel tömegek
lelkében, s azonkívül még a közállapotok is nyomasztók kevés vigaszt
nyújtók, örömtelenek, ott a halálmegvetés igen könnyen átcsap a
halálvágyba. Gyönge lelkek szoktak belemenekülni a veszélybe: ez
éppen a reakciójuk arra, ha erejüket meghaladó feladatok elé kerülnek.
Az egyes embernek a fajért és a fajban való alámerülése ilyenkor a
misztikus áldozat jellegét kapja s a személyes léttől és felelősségétől
való megváltásnak tűnik fel. A politika ezt a hitet annyiban tudatosan
gerjeszti és ápolja is, amennyiben az életnek egész körét általában
kezdetlegesíteni, ősi, „archetipikus” szokásformákhoz és intézmény­
ékhez visszavinni iparkodik. E szerint a világ új rendjének hajnalhasa­
dását az emberiség polgárosodás előtti korszakára való visszaemléke­
zés biztosítaná leginkább. Ez az archaizálás és való visszaemlékezés
biztosítaná leginkább. Ez az archaizálás és mitizálás azonban, amikor
az emberiség őskorának szellemét akarja feleleveníteni, ismét meg­
hökkentő ellentétben van azzal az új machiavellizmussal, amely ezt a
faji politikát jellemzi, s amely egyáltalán nem törődik azzal, hogy a
hatalmának öregbítésére alkalmazott eszközei minő következmények­
kel járnak más fajokra és népekre, noha ezek is, mint az emberiség
tagjai, ugyanannak az archaikus hagyománynak lehetnek őrzői, akár­
csak jómaga.
A népi önzésnek ebből a szertelen formájából származik azután az
a létezési mód, amelyet manapság autarknak szoktak nevezni. Vala­
melyes fokú önzés a közösségekben kétségkívül éppoly természetes,
mint az egyénekben: a régi szólam, hogy aki megkülönböztetés nélkül
mindenkivel békében akar élni, legjobban teszi, ha lemond önnön-
maga életéről, gyakorlati bölcsességet fejez ki. Az autarkia elve
azonban ezt a természetes, mert az önfenntartás ösztönében gyökerező
önzést szigorú elzárkózássá és önelégültséggé sűríti, mégpedig
avégből, hogy az ilyen egyén vagy közösség felszabadulva másoktól
való függésétől, utóbb könnyebben rájuk tudjon terpeszkedni. Ez az
autarkia nyilván a XIX. század folyamán a tudomány, az erkölcs, a
gazdaság, végül pedig a művészet körében végbemenő
autonomisztikus törekvéseknek4 a létezés síkjára való átvitelét,
ontologizálását jelenti, s előbb politikai és gazdasági irányban érvé­
nyesült, innen azonban hamarosan behatolt a szellemi élet tájaira is.
Az erkölcsi autarkia tehát a politikai-gazdasági autarkiának, röviden:
az erkölcs politizálásának és ökonomizálásának következménye. Az
erkölcsi létnek ez az autark formája viszont éppen a faji eszmére
támaszkodván, egy egészen sajátos, újféle farizeizmusnak vált kútfe­
jévé. Az az ártatlan természeti tény ugyanis, hogy valaki valamilyen
fajnak vagy népnek kötelékébe beleszületik, olyan mérhetetlen
büszkeséggel, önelégültséggel, sőt éppen hübrisszel tölti el lelkét,
hogy ezzel már nem is járhat egyéb, mint más népeknek és fajoknak
megvetése, utálata, gyűlölete. Ma naponkint számtalanszor elhangzik
a krisztusi etikától megbélyegzett farizeus szólam, mindenesetre egy
kissé a faji etika íze szerint alakítva: Hálát adok neked Istenem, hogy
nem zsidónak vagy hottentottának teremtettél, mint ím ezt itt... S
valljuk csak meg, mindnyájunkban megvan egy kissé a hajlam faji
ideológia nélkül is, hogy ilyen farizeus-módra valljuk meg nemzetisé­
günket. Ugyan ki nem volna büszke arra, hogy francia, hogy angol,
hogy spanyol vagy hogy magyar? A népük köréből kikívánkozóknak
általában igen csekély a száma; sokkal gyakoribbak azok, akiknek a
nemzeti öntudattól túlzottan is dagadozik a keblük. Az egyetemes
keresztény etika azonban tudvalevőleg szembehelyezkedett ezzel a
felfogással: az ember értékét nem az dönti el, hogy görög-e vagy
zsidó, hogy szabad-e vagy szolga, hanem inkább az, hogy megtartja-e
Isten törvényét. (Szt. Pál, Róm. 10, 12.) S ezt az individualizált erköl­
csi mértéket tette magáévá és követte a polgári-liberális erkölcs is a
tolerancia-elvében, azzal a különbséggel, hogy nem a kinyilatkozta­
tásból merítette, hanem természetjogi alapokból fejlesztette ki.5
Kétségtelen, hogy a népi vagy faji öntudatnak és önelégültségnek
ezzel a felkeltésével és ápolásával a népi vagy faji erkölcsben is érvé­
nyesül valamelyest az individualizálás, amelynek híján bármilyen
erkölcs valóban üres szó, fiatus vocis. Aki vérségére büszke, ezzel
végül is egyéni értékét akarja hangsúlyozni. Ámde ez mégis csak
valamelyest sikerül. Mert mihelyt ez a népi vagy faji öntudat más
népeknek és fajoknak megvetését, gyűlöletét idézi elő, menten
megszűnik az individualizálás. A faji gyűlölet sohasem
individualizált, hanem mindig személytelen. Valóban az ősi, kezdetle­
ges ösztönöknek felülkerekedését jelenti s épp ezért az erkölcsöt is
megfosztja individualizáltságától. Legjobban kitűnik ez az újabb
anomália a faji erkölcsre nézve annyira jellemző kollektív felelősségi
elvnek és ennek alapján a kollektív megtorlásoknak alkalmazásából,
amely egyáltalán nem egyeztethető össze az autarkia elvével és a
belőle folyó népi és faji öntudattal és büszkeséggel. Vagy méltó-e egy
büszke és öntudatos néphez, hogy kétségtelenül erkölcsi beszámítás
alá eső tettekért az egyéni felelősséget áthárítsa arra a rendszerre,
amely politikai létének formát ad? A faji idolum ma világszerte
emberáldozatokat követel. Az orosz forradalom idején kezdtek először
lábra kapni a megtorlásnak kollektív módjai, ekkor jött újra divatba a
túszok szedésének barbár szokása és városok meg falvak, osztályok
meg néprétegek megbüntetése egyesek bűneiért, s azóta hellyel-közzel
már mindenütt élnek ezekkel a módszerekkel, anélkül, hogy számot
vetnének demoralizáló hatásukkal. Nem az érzület esik latba, sem a
magatartás módja, sőt még csak az sem, hogy milyen megfogható
eredményt ért el valaki tettével, hanem pusztán az, hogy milyen
néphez, fajhoz vagy osztályhoz tartozik, minő politikai pártnak vagy
csoportnak meggyőződését vallja, néha éppenséggel már az is, hogy
milyen hagyományokhoz ragaszkodik, vagy hogy milyen nevelésben
részesült. Magának a valamilyen közösséghez való tartozásnak vélet­
len vagy természeti ténye elég lehet, hogy pálcát törjenek felette, hogy
tulajdonából kiforgassák vagy éppen életére törjenek. Újabb bizony­
sága ez is annak, hogy ha erkölcsi tekintetben valahol egy lépést hátra­
felé tesznek, ezt szerte e világon könnyebben és hamarább utánozzák,
sokszor egészen másféle motívumokból is, mintsem állhatatosan
kitartanának a már egyszer elért - s mily nehezen elért! - erkölcsi
fokon.
 Ámde a faji eszme „a világra tüzet bocsátott és ez meggerjedt” A
nélkül hogy bárminemű összehasonlítást kockáztatnánk, pusztán külső
hatására és elterjedésére nézve bízvást azt mondhatjuk, hogy a
kereszténység fellépése óta nem volt még egy olyan eszme, amely a
nagy tömegeket ennyire megejtette volna, mint ez. Hódító erejét lép-
ten-nyomon tapasztalhatjuk, nemcsak ott, ahol nyílt vallomást tesznek
mellette, hanem olyan népek körében is, amelyek elvileg ellene
foglalnak állást és továbbra is a politikai humanitás eszméjét hirdetik.
Ez a hatás különösképpen - s ezt nyomatékosan hangsúlyoznunk kell
- erkölcsi téren mutatkozik; mellette valóban eltörpülnek a politikai
rendszerek különbségei. Rohamos terjedésében egymásután elborítja a
világon mindenütt a polgári erkölcs formáit: talán azért, mert korunk­
nak minden megnyilvánulása előmozdítja érvényesülését, de talán
csak azért is, mert sehol nem mutatkozott az elvénhedt polgári
humanitással egyenrangú eszme, amely ennek helyére léphetett és a
faji eszmével a versenyt felvehette volna. Mert a faji eszme bizonnyal
széttördeli a régi erkölcs törvény tábláit: lendületét nem is a törvény,
hanem a hit biztosítja. Az a hit, amelyet az értelem egyáltalán nem,
vagy csak alig támogat: credo quia absurdum.
De ez a hit csodákat művelt már eddig is. Egyesítette és összefor­
rasztotta a népileg, fajilag, társadalmilag, gazdaságilag, pártok,
világnézetek és műveltség szerint teljesen széttagolt, már-már
anarchikus tömegeket úgyannyira, miként ilyen arányban soha azelőtt
egyetlen eszmének sem sikerült. Ma népek és fajok újra szemben áll­
nak egymással gyilkos háborúban, de magukon belül egységes és
elszánt meggyőződés élteti őket. Ezért gyilkosabb is ez a háború
minden előzőnél. De ugyanakkor a középszerűek, az átlagemberek
hősiességének is olyan csodáit idézte fel, hogy mellettük szinte elhal­
ványodnak a múlt idők nagyjainak emlékezetes tettei.6 Számba jöhetnek-e
itt a moralista aggályai, hogy az az eszme, amely e hősi áldozatokra ihletett
és sarkalt, nem tiszta vizű forrásokból fakadt? Szabad-e azt latolgatnia,
hogy a nagy tömegek önszántukból hozzák-e ezeket az áldozatokat, vagy
pedig a mai élet körülményei miatt az a sorsuk, hogy áldozatok legyenek?
S épp ezért van-e értelme, ha azt az óhajtását nyilvánítja ki, hogy vajha a
nagyobb hősiességgel több belátás és több józanság is járna?7 A világ
mindenesetre tanul a hősiességnek ezeken a példáin, amelyek immár
nemcsak a harcmezőkön, hanem feldúlt otthonokban és a földönfutókká
váltak seregeiben is nőnek, és edződik rajtuk. A polgári érzelmességnek és
kedélyességnek ezzel mindenesetre végleg magva szakadt. A faji erkölcs
kemény és kérlelhetetlen.
A jövő ígérete rejlik-e benne? Ki tudná megmondani. Lehet, hogy
megtisztul, lehiggad s elszakadva a gyűlölet gyökereitől, nemcsak a
politikai együttélésnek és a társadalmi tagozódásnak, hanem egyszer még
magának az erkölcsiségnek is új szellemét és színét fogja biztosítani.
Gyökeres módosulásai nélkül persze ez alig látszik lehetségesnek. De lehet
az is, hogy tovább mélyíti a gyűlöletet és az ellenségeskedést, hogy
feláldoztatja velünk mindazt, ami évezredeken át emberi létünknek alapot,
értelmet és öntudatot adott, beteljesítve ezzel az írás szavát: a Sátán majd
megrostál titeket. Egyelőre még csak azt állapíthatjuk meg, hogy sarkaiból
kiforgatta a világot.
 JEGYZETEK
VI. A hit. amely hegyeket mozdít.

1 így kivált F. Meinecke: Weltbürgertum undNationalstaat. 6. Aufl. M ünchen-Berlin, 1922. Oldenbourg.

2 L. erről a szerzőnek Hagyomány - Nevelés - Jövő című két beszédét. Budapest, 1941. Egyetemi
Nyomda. 15. sk. p.
3 Helmuth Plessner részletesen feltárja a m odem embernek ezt az ideológiákból való kiábrándulását, okait
s szükségképpi, elmaradhatatlan eredményét, a vitális-biológiai világnézet kialakulását és
elhatalmasodását. (Das Schicksal deutschen Geistes im Ausgang seiner bürgerlichen Epoche. Z ürich-
Leipzig. 1935. M ax Niehans Verlag. Főleg 88., 135. sk. p.) Nicht ein allgemeines Sittengesetz. nicht
ewige W erte führen das Handeln, keine allgemeine Menschennatur tragt es melir. Die normlos gewordene
Entscheidung hat nichts melír über sich, sondem nur noch etwas vor sich: eine konkrété Lage, die
gemeistert sein will. Und sie hat hinter sich keine allgemeinen Rückgriffmöglichkeiten und
Rechtfertigungen aus abstrakten Idealen melír, sondem nur noch eine massive Realitát: das Volk und
seinen Selbsterhaltungstrieb. (141. 1.) A kiábrándulást Plessner egyetemes világfolyamatként írja le,
rámutat azonban azokra a körülményekre, amelyek miatt Németországban fokozottabban érezhető volt és
súlyosabb válságot idézett elő. - V. ö. továbbá Wilhelm Röpke: Die Gesellschaftskrisis dér Gegenwart.
Erlenbach-Zürich, 1942. Eugen Rentsch. 18. sk. p. és Henri Massis: Les idées restent, Lyon, 1941. H.
Lardanchet. 223. sk. p.
4 Ez a folyamat voltaképpen még a XVIII. század végén indult meg Kanttal: a tudomány autonóm a
vallással és a metafizikával szemben, amihez azután a XIX. század hozzáfűzte az erkölcstől és a
művészettől való autonómiát, továbbá rendre megvalósította az elvet az egyes tudományokon belül is.
Hasonlóképpen az erkölcs „öntörvényű” s ezért független a vallástól, a művészettől, a gazdaságtól; a
gazdasági élet viszont független az erkölcstől, a vallástól és a politikától. A művészi autonómiát
tudvalevőleg a 1’art pour 1 'art elve fejezi ki legtisztábban. Mindez tiszta elvi harc formájában folyt le. A
politikában ellenben az autonomisztikus törekvések szükségképpen hamarosan autark törekvésekként
jelentkeztek vagyis azokra a területekre, amelyre nézve sikerült a felszabadulást (az autonómmá válást)
előidéznie, menten rá is települt és a maga képére és hasonlatosságára alakította őket. így az erkölcsöt is.
5 A faji erkölcs ma több helyütt az államerkölcs képében jelentkezik, ami azt jelenti, hogy a politika emeli
tekintélyi rangra, ennek a politikának viszont a faji abszolutizálás ad mintegy vallásos kenetet. Az
államerkölcs azonban már újkori eredetében a természetjoggal homlokegyenest ellentétes forrásból fakadt s
vele ellentétben fejlődött is. A faji erkölcs ebben teljességgel folytatja szándékait. Ennek bizonyságául ld. Július
Bindcr: Staatsraison undSitiliclikeii. Berlin. 1929. Junker u. Dünnhaupt, 35. p
6 M ár a múlt világháború hatása alatt írja Lucien Romier (L ’h omme nouveau. Esquisse des conséquences
du progrés. Paris, 1929. Hachette. 98-99. p.): On ne pense que nos arriére grands peres eussent commis le
quart des imprudences que commet aujourd’hui, sans méme y prendre garde, l ’étre le plus paisible, homme
ou femme... Cette bravúré... nous l ’avons vue briller sur les champs de bataille de la grande guerre. oú les
milliers d ’actes héroiques ont égalé, sinon surpassé, panni des horreurs que n ’avait jamais connues l’histoire,
les faits de courage que l’historien d ’autrefois enregistrait coinine une exception... Les vertus dönt se
prévalait jadis le soldat de carriére, ont été exigées du plus humble civil. - Érdemes számba venni néhány
francia írónak az 1940. évi összeomlás után kialakult felfogását erről az újfajta hősi morálról, így pl. Drieu
La Rochelle úgy jellem zi ezt az új embertípust egyszer már említett könyvében (Notes pour comprendre le
siécle. Paris, 1941. Gallimard, 159. p.), mint aki „s’est formé de la convergence de tous ces éléments; le
combattant de la Grande Guerre formé dans les Stunntruppen ou l ’aviation, devenue 1’achamé des corps
francs, le terroriste-assassin de Rathenau; le boy-scout, le Wandervögel errant de maison de jeunesse en
maison de jeunesst jusqu’á l ’autre bout de l’Europe, vers le salut inconnu; rhom m e de main communiste;
rhom m e des villes neurasthénique excité pár l’exemple des fascistes italiens aussi bien que pár celui des
gangsters américains, des mercenaires des guerres de Chine, des soldats de la Légion étrangére.” Mégis
lelkesedik érte, mert leszármazottja - úgymond - a százéves háború hőseinek, a spanyol
conquistadoroknak, az angol puritán úttörőknek, a napóleoni háborúk marcona katonáinak, s ezért a test
és a lélek összhangja nyilvánul benne, az az összhang, amely a polgári racionalizmus térhódítása
következtében mindinkább kiveszett belőlünk. - Hasonlóképpen Henry de M ontherlant is ez új hősi
erkölcs szószólójául szegődik (Le solstice de ]uin. Paris, 1941. B. Grasset), továbbá Marcel Belvianes is
(La fin d'un monde. Paris, 1943. Édirions Balzac). - V. ö. ezekkel szemben Henri Massis megfontolt
állásfoglalását: Les idées restem. Lyon, 1941. Lardanchet. 66., 214., 243. p.
 JEGYZETEK
VI. A hit. amely hegyeket mozdít.

7 Sans intelligence la vertu la plus héroique sert les passions collectives, qui ferment les yeux de rhom m e.
Edm ond Privát: Le choc des patriotismes. Les sentiments collectifs et la morálé entre nations. Paris,
1931. Alcan. VII. 1. - V. ö. Huizinga: A holnap árnyékában. Ford. Garzuly M. Budapest, 1938. Egyet,
nyomda („Heroizmus” c. fejezet 131. sk. p.).
 VII. A MEGDERMEDT TÜNDÉRKERT.

1. THE MAN-EATING WOMAN.

A háború erkölcsromboló hatásáról már sokat írtak Thuküdidésztől

kezdve azokig a modern szociológusokig, akik a múlt világháború
tanulságait igyekeztek levonni ebből a szempontból. Nemcsak a
gyökértelen és jobbára amorális nagyvárosi tömegek lelkét telíti meg
cinizmussal és kegyetlenséggel, nemcsak a parasztságot forgatja ki
hagyományaiból és fokozza önzését és mohóságát a végsőkig, hanem
megszédíti azokat a köröket is, amelyektől ha már nem természettől,
legalább neveltetésüknél fogva finomabb erkölcsi érzéket és jobb
érzést szoktunk elvárni. Ezt a lezüllést, ha nem lehet is menteni, de
mindenesetre meg lehet érteni a háborús nélkülözésekből és a
nincstelenségből, az idegeknek állandó feszültségéből és a kiállott
aggodalmakból; majd a háború nyomába szegődő rendetlenségből, a
vagyoni eltolódásokból, s ugyanakkor egész néprétegek elszegényedé­
séből, a tekintélyek lejáratásából, az ízlésnek és a szexuális életnek
megzavarodásából, a munkának és a szórakozásoknak elfajulásából és
még számos hasonló tényből, amely régi, de mindig újra megismét
lődő megfigyelés szerint temetője szokott lenni az erkölcsiségnek és
viszont előmozdítója annak, hogy sírjából a legaljasabb emberi ösztö­
nök burjánozzanak. Talán éppen a háború fokozott fegyelmének reak­
cióját kell látnunk abban, hogy kívüle és utána az emberi fenevad
mindenkor sokkal leplezetlenebbül mutatkozik meg, mint magának a
háború viselésének folyamán. Ezért nyilván igazat kell adnunk
Sorokin megállapításának, hogy következményeit tekintve egy rossz
béke állapotát is még mindig jobbnak kell minősítenünk egy megnyert
háborúnál, mint ahogy kétségkívül nincs az a politikai vagy társadalmi
elnyomás sem, amely a fejlődés egyenletes menete érdekében nem
volna üdvösebb a forradalmi úton kivívott szabadságnál.1
Hát még ahol két oly pusztító háború torlódik egymásra, mint a
múltkori világháború s alig negyedszázad múlva ez a mostani, amely
már forradalmakból született és határozottan a forradalom módszerei­
vel is folyik. Valóban nem csodálható, ha ilyen végzetes helyzetben az
erkölcsi élet teljességgel biológiai keretek közé szorul, s belátható
időn belül alkalmasint nem is fog másként végbemenni. Puszta bioló­
giai szükségletek határozzák meg ma az emberi magatartást és a
primitív ösztönzéseket legfeljebb csak még primitívebbek gátolják.
Ezt természetesen lehet erkölcsi újjászületésnek is nevezni, gyökeres
szakításnak az intellektuálisan túlfűtött, ösztönileg elgyengült erköl-
csiséggel, mint ahogy ma az emberiségnek jókora hányada csakugyan
annak tekinti is. A faji erkölcs csupán példa erre a felfogásra, minden­
esetre ma a legnyomósabb és leghatékonyabb példa, de találkozhatunk
hasonló meggyőződéssel még másféle eszmei alapokon is. Viszont
kétségkívül van olyan nézet is, hogy ez a primitivizálás inkább az
erkölcsi életnek teljes elvadulását jelenti, minden magasabbrendű
emberi értéknek végleges pusztulását, esetleg - a jobbik esetben -
átmeneti állapotot, visszafejlődést, amelyet le kell küzdenünk, hogy
idővel ismét megpillanthassuk az erkölcsiségnek tisztultabb arculatát.
De akár újjászületést, akár elvadulást lát is valaki ebben a háború
előidézte „egyszerűsítésben” - a szerint, hogy a hitnek vagy pedig a
kritikai belátásnak sáncaiból tekinti -, mindenesetre olyan jelenségek­
kel kell ma nap nap után számot vetnie, amelyek nemcsak erkölcsi
életünknek, hanem valóban az emberi természetnek gyökeres
megváltozásáról tanúskodnak. A túlcsorduló gyűlölet politikája erköl-
csiségünknek olyan tájaira is kihat, amelyeknek eredeti rendeltetésük
szerint, de hagyományosan is, semmi közük sincs hozzá, sőt inkább
úgy szoktunk tekinteni rájuk, hogy ellensúlyozásául, enyhítéséül,
esetenkint éppenséggel tagadásául szolgálhatnak, mint aminő a szere­
lemnek és a családi életnek a köre, a női és a gyermeki léleknek a
világa, továbbá a divatnak, a szórakozásnak, a társas érintkezésnek és
az ízlésnek a formái. Egyszóval és általában tehát az a birodalom,
amelyre a női szellem szokta rányomni sajátos bélyegét, amely a
nőiség jegyében keletkezik, amelyet a nő alakít és mindenkor ő
uralkodik is rajta. S bármily szűk is látszólag ez a női hatáskör, termé­
szete szerint az életnek valóban minden rétegébe beleágazik és a leg­
távolabbi rögeit is - legtöbbször észrevétlenül - a saját véráramába
tudja kapcsolni. Az erkölcsiség finomabb vonásait, még akkor is, ha a
férfilélek hozza létre, a női lélek ápolja és gyökerezteti meg.
Ennek tulajdoníthatjuk, hogy hajdanta éppenséggel a női erényességen
mérték egy korszak erkölcsét. A római íróktól, kivált Tacitustól
származó s utóbb szállóigévé lett ezirányú nyilatkozatok nyilván
többet fejeznek ki egyszeri népi tapasztalásnál, de nem foghatók fel
pusztán a férfiuralmi akarat megnyilvánulásainak sem, ahogy a női
nemi szabadságjogok esküdt hívei szeretik magyarázni.2 S vajon elér
hetetlen bálvánnyá vagy üres bábbá tette-e Schiller a nőt, amikor
jórészt éppen az antik humanitás hatása alatt azt hirdette róla, hogy
hozzá kell mindig fordulnunk, valahányszor a tisztesség és az ízlés
dolgaiban eligazodást keresünk? Mindenesetre jellemző, hogy félszá­
zad múlva Dosztojevszkij „Raszkolnyikov”-jának kéjenc
Szvidrigajlovja már egyáltalán kétségbe vonja a női tisztesség lehető­
ségét is: hízelgéssel - így vélekedik - még egy Vesta-szüzet is el lehet
csábítani. S amikor a gyilkos Raszkolnyikov - a saját nővéréről lévén
szó - felháborodik ezen a kijelentésen, gúnyosan vágja a szemébe:
maga idealista, maga széplélek, maga Schiller!
A női erkölcsiségnek abban a fejlődési sorában, amely a mai
helyzetet eredményezte, Schiller és Dosztojevszkij felfogása valóban
két jellemző fordulópontot fejez ki. Bizonnyal Schiller korában sem
volt minden nő a tökéletesség eszményi megtestesülése. A nők
javarésze általában minden korban fent és alant egyformán elmosódott
lelkű; erényességük is átlagos, inkább csak kívülről rájuk tapadt,
konvencionális, belül ellenben rendszerint mindenféle primitív, ösztö­
nös kis gonoszságok ágaskodnak bennük. Valóban nem kell hozzá
sem a késői sztoikusoknak, sem Szent Pálnak vagy némely
egyházatyának ressentiment-ja általában mindaz iránt, amiből a
nemiség levegője árad, hogy felismerjük a nőknek ezt a gonoszkodó
természetét, amelyről már ősi mítoszok szóltak; tudatában voltak
ennek minden kornak derűs bölcsei is, amikor kézlegyintéssel tértek
napirendre felette. S kétségkívül akadtak a nőknek ez átlagos nagy
tömegén kívül mindenkor olyan nők is, akikről Diderot szép szava
szerint valóban csak szivárványba mártott tollal lehetne írni. Ámde a
kezdődő polgári felvilágosodásnak egyik nagy vágya az volt éppen,
hogy kivétel nélkül minden nő ilyen legyen: méltó a szivárványba
mártott tollhegyre. Moralisták és nevelési elmélkedők versenyt érte­
keztek ekkor egymással arról, hogy miképp lehet értelmének kiműve­
lésével, felvilágosításával kivetkőztetni a nőt hagyományos gyarló­
ságaiból. Meggyőződésük volt, hogy ebben a tekintetben is századok
mulasztásait kell jóvá tenni, de előbb-utóbb sikerülni fog felemelni a
nők általános színvonalát. Schiller sem a női nem iránti vak
rajongásból idealizált, hanem mert bízott az egész emberi nem nevel­
hetőségében és mert kiváltképpen az anyának és a hitvesnek az alakja
lebegett a szeme előtt, akiben a női ösztönösség valóban női
ösztönösség valóban kifinomul és megszentelődik. Eszményítésében
tehát egy egész korszak hite és akarata fejeződik ki. S nem szabad
megfeledkeznünk arról sem, hogy az a női princípium, amelyről e kor
írói - humanisták és romantikusok - oly áradozva írtak, voltaképp a
saját teremtő természetükben lakozott. Ezt vetítették ki és tulajdoní­
tottak kozmikus értelmet neki, amikor a nőt eszményítették.
 Ám a szellemileg kiművelt és kifinomult lelkű nő, aki méltó párja a
felvilágosodott férfinak, nemcsak tiszteletben részesül a hajdani
elnyomása helyett, hanem hamarosan felébreszti a férfiak galantériáját
is. A felvilágosodás kora tudvalevőleg egyszersmind a galantéria kora
is. A forradalommal uralomra kerülő polgárság a XIX. század első
felében mindkét törekvést átveszi és folytatja, hozzákeverve a saját
„erényeit”, a puritán üzleti szellemet s valamiféle lapos érzelmességet,
amelyeknek egyre fokozódó érvényesülésével mind hazugabbá vált a
nemeknek egymáshoz való viszonya. S a polgári ethosznak e hazug
idealizmusa ellen, amely a század közepe felé már általánossá vált,
irányul éppen Szvidrigajlov cinikus nyilatkozata Dosztojevszkij regé­
nyében. Egy új korszak meggyőződése fejeződik ki ebben is: a
kezdődő kiábrándulás koráé. A fennen hangoztatott női tisztesség
eszerint merőben üzleti portéka, amelynek ára van, akárcsak a gyapot­
nak, s mint ez, a kereslethez meg a kínálathoz igazodik; épp ezért a
férfiaknak minden hódolata és minden széptevése is csupán álca,
amely mögött nyers csábítási szándékuk rejtőzködik.
A „felvilágosult” polgári nemzedékek századunk elejéig ebben a
felfogásban nőttek fel. Erre késztette őket mindenekelőtt környezetük
viselkedése, erre a társadalmi megegyezés, de ugyancsak a kiéltségnek
akkori divatja is; ezt táplálta bennük a jogászi gyakorlat légköre, nem
utolsó sorban pedig ezt sugalmazta nekik az irodalom, a színház és a
népszerű filozófia. Természetes volt tehát, ha a női típus is e felfogás­
nak megfelelően alakult. A nők széliében az emancipáció jelszavait
hangoztatták s szellemi felszabadulásuk próbakövét éppen a férfiakkal
való egyenjogúsításuk kivívásában látták. Siker is koronázta tudvale­
vőleg ezt a törekvésüket. Győzelmüknek mégsem volt szárnya, mert a
férfiakhoz való viszonyuk egyáltalán nem változott meg vele korábbi
„elnyomott” helyzetükhöz képest. A nő egész élete ezután is csak a
férfi körül mozog, gazdaságilag pedig továbbra is csak úgy tőle függ,
mint azelőtt. Igen jellemző e tekintetben, hogy még sohasem esett
annyi szó előnyös „partikról”, mint most, a polgári világ köreiben, a
nők szellemi és vagyonjogi felszabadulása idején; de bizonnyal annyi
csípős megjegyzéssel sem találkozunk korábban írók és moralisták
részéről a nők megvásárolhatóságára nézve, mint ekkor. Az üzleti elv
tehát kiegyezkedik az emancipációs törekvésekkel. Ennek ellenére
sem hajlandó a nő most elejteni a ránézve jól bevált romantikus
hagyatékot: továbbra is számít a férfiak lovagiasságára, ezután is
elvárja, hogy benne a nőt tiszteljék és hódoljanak neki. A galantéria
odatársul az üzleti gondolkodáshoz és az emancipáció üres jogi
formalizmusához. Ezek az alapjában össze nem illő elemek gyakran
tragikus helyzetbe is sodorják a nőt, még többször azonban csak arra
szolgálnak, hogy alantasabb természete kerekedjék felül. A családjogi
törvényalkotást és joggyakorlatot mégis ettől kezdve mindenütt ez a
hármas mozzanatból összerótt felemás szellemiség árasztja el és ennek
hatását máig érezzük.
Ezek a közvetlen előzmények határozták meg a nő mai erkölcsét. A
múlt világháborúban a nőemancipációs mozgalom hathatós támogatást
kapott azzal, hogy a férfiak távollétében a nők első ízben léptek
nagyobb arányban a helyükre, munkájuknak nagy részét most ők
vállalják, s ez természetesen nemcsak önérzetüket növelte, hanem
hagyományos, még beléjük nevelt gátlásaik pusztulásával is járt.
Főként ez az utóbbi körülmény az oka annak, hogy a polgári osztály­
nak háború okozta gazdasági összeroppanásával a nő is lelki egyen­
súlyát vesztette. A változás nyilván túlságosan gyorsan jött, nem volt
már idő a lépésről-lépésre való alkalmazkodásra. A nőnek polgári
társadalmi és gazdasági süllyedésén kívül még csak fokozta a helyzet
eltorzulását a háború nyomában jelentkező férfihiány. A nők már
azelőtt is mindig felülmúlták számbelileg a férfiakat; most, hogy a
helyükre kerültek, nem elégedtek meg kivívott állásaikkal, meg azzal,
hogy aggszűz-álmok szerint éljék „szabadságukat”, hanem minden
erkölcsi féket elvetve, olyan rohamot indítottak a férfinem ellen,
amely szemérmetlenségben és az eszközök válogatás nélküli alkalma­
zásában valóban párját ritkítja. Ebből magyarázható azután, hogy a
galantéria és a kurtoázia, a felvilágosodás-kori és a romantikus szere­
lemnek ez a hagyatéka, amelyre a nők utóbb is mindig számot tartot­
tak, most jóformán teljesen kiveszett, vagy legfeljebb olyan kezdetle­
ges és durva formáival találkozunk, amelyek ennek a magatartásmód­
nak őskorára emlékeztetnek. Elvégre nem is lepődhetünk meg ezen;
ahol a nő leveti minden méltóságát és úgy viselkedik, mintha az utcára
kívánkoznék, ott lovagiasságot nem is igen várhat a férfitól. Lovagias­
ság már legfeljebb csak az újfajta nőiség eltűrésében, a hozzá való
alkalmazkodásban mutatkozik. Evégből mindenesetre előbb egy kis
metafrázisára van szükség. Csakhogy szamárfővel ma nem a tündér
Puck varázsolja el a jámbor halandókat, hanem minden nő osztogatja,
aki szabadságjogait élvezi. Be kell csak pillantanod a mai töméntelen
alantas mulatóhely valamelyikébe: ha férfit látsz ott, biztos lehetsz,
hogy nő vitte el oda.3
A mostani világháború még csak fokozottabban és kiterjedtebben
mutatja ezeket a jelenségeket. A férfiak munkahelyein ismét nők
állanak, sőt hovatovább már a vérengzésből is kiveszik részüket.
Szabadságuk szinte korlátlan, gátlástalanságuk már-már a férfiakét is
felülmúlja. Viselkedésük ennek megfelelően cinikus, kihívó és orcát-
lan: épp ezért jobb érzésű férfi vagy nő, aki nem vesztette még el
teljesen az ízlését és az ítélőképességét, nem is tud másként tekinteni a
mai átlagnőre, mint mélységes undorral és szégyenkezéssel. Napjaink
regényirodalmában sűrűn találkozhatunk ennek az undornak kifejezé­
sével a mai nő erőszakoskodásával és tolakodó nemiségével szemben.
Az állatvilágból ismeretes tény, hogy ha valamely állatfaj nagyon
elszaporodik, kezd a környezetére nézve tűrhetetlenné válni. A nő,
úgy látszik, ma jutott el ebbe a biológiai állapotába.
Önkénytelenül is felvetődik ezért a kérdés: mi történt hát a két
háború közti időben, hogy a dolgok idáig fejlődhettek? Fájdalom,
ugyanaz, mint az erkölcsi életnek egyéb terein: a gyűlölet ösztöne
kerekedett felül a józan belátáson. Ezzel a nők is a forradalmiság
útjára léptek. Ma az egész női világ körében forradalmi átalakulás
megy végbe, amelynek különbözők a megnyilvánulásai, de ugyanaz a
hatása, mint más forradalmaké: a nyers biológiai rétegbe szorítja alá
az emberi tevékenységnek minden magasabbrendű formáját.
Itt is akadnak ugyan szószólók, akik a női léleknek ebben a
primitivizálódásában előnyt, nagyobb őszinteséget, erkölcsi újjászü­
letést látnak, vagy legalább is átmenetinek tekintik azt s lezajlása után
az emberileg is teljesebb női típus megjelenését várják.4 Mindezek
azonban feledik, hogy forradalmi szabadságokból és gyűlöletből soha­
sem változik meg előnyére sem az életnek, sem az erkölcsnek arcu­
lata, hanem mindig csak visszaesés szánnazik ebből a már egyszer
felülmúlt állapotba. Aligha akad ma ember, aki kétségbe vonná a nők
felszabadulásának jogosságát, ha ez művelődésükre, gazdasági, társa­
dalmi és fokozatosan politikai helyzetük emelésére vonatkozik. Nem
lett volna-e szebb s a nők természetes hivatásához és múltjához
mindenesetre méltóbb, ha ma, amikor nyugati kultúránk minden
berendezkedésében amúgy is omladozik vagy máris összeomlott, a
felvilágosodás régi programjához híven művelődésük mértéke szerint
küzdenek ezekért a jogaikért, s inkább mérsékelik a férfiak forradalmi
őrületét, semhogy alattomosan kiélezzék a nemi harcot ellenük,
sansculottes-ok módjára szítva ezzel a felfordulást. A forradalom
mindig egyoldalú, szűk szemlélet, amely az egésznek érdekét sutba
dobja. A nők is évtizedes hangos követelődzéseikkel lelkileg mind­
inkább eltömegesedtek; a múlt világháború óta a nő már csak tömeg.
A tömeg pedig, mint ismeretes, nyers ösztöneitől vezérelve abban az
arányban rombol, ahogy követeléseit teljesítik. Ma az a helyzet - s
erre nézve az élet a példák garmadáját kínálja -, hogy a nő a férfit
pusztán kihasználni törekszik. Kihasználni erkölcsileg, nemileg,
anyagilag; kihasználni emberi erejét és gyöngéit egyaránt, ha pedig ez
nem sikerül, akkor hozzá való viszonyát menten anarchikus ösztönei­
nek felülkerekedése jellemzi. Lehetséges, sőt valószínű, hogy ezek az
anarchikus gerjedelmek azelőtt is mindig megvoltak a nőben, de
erkölcsi szokásformáink meggátolták elterpeszkedésüket. Ma ellenben
a szabadság örve alatt leplezetlenül törnek elő. S a két évtized alatt,
amely a múlt világháborútól a mostaniig eltelt, komoly kísérlet sem
történt abban az irányban, hogy a nőket - ha már felszabadulásuk előtt
nem ügyeltek erre, legalább utána - önmaguk ellenőrzésére neveljék.
Ne firtassuk ezúttal, hogy ez a felszabadulás nemi téren is helyes és
megokolható-e. Tudjuk, hogy ez igen nehéz kérdés, mellette éppúgy
felsorakoztathatok az érvek, mint ellene. De tegyük fel, hogy a nő
nemi felszabadításával az erkölcsi fejlődésnek helyesebb és egészsé­
gesebb útjára léptünk, s bízzunk az optimistákkal együtt mi is abban,
hogy a szertelenségek lehiggadásával ki fog bontakozni a tökéletesebb
női típus. Akkor is meg kell állapítanunk, hogy ebben a mai átmeneti­
nek tekintett állapotában a női lélek elképesztő tökéletlenségében
mutatkozik meg, s nemcsak az erkölcsi romlottságnak, hanem az
ízléstelenségnek is olyan látványát nyújtja, hogy az ember egyelőre
kelletlenül és aggodalommal gondol a közvetlen jövőre: mire lehetünk
elkészülve a féktelen női tömegek részéről a mostani háború után, ha
majd a megfogyatkozott férfiak serege hazatér, s vajon mi várható
attól a nemzedéktől, amely ennek a találkozásnak lesz a gyümölcse?
Talán ezután valóban már csak kentaurok fogják benépesíteni a vilá­
got, ha a múlt világháborúban és az utána születettek nemzedéke ilyen
újabb katasztrófát zúdíttatott az emberiségre, aminő ez a mostani? A
finomabb érzésű nők, akiknek száma mindig csekély volt, ma meg
különösen elapadt, nem vehetők tekintetbe, mert ismerve a korszel­
lem, a divat és a balítéletek hatalmát a női lelken általában, nem
fognak ellenállni az átlagosoknak híg áradatában. Ezek az átlagosok,
akiket főleg a nagyvárosi élet ma mintegy futószalagon termelve
szériákban ont, szuggesztiójukkal mindinkább behatolnak még távoli
vidéki zugokba is, és észrevétlenül - előbb puszta külsőségekben,
utóbb már felfogásukban és magatartásukban is - magukhoz hasonít-
ják a jobb lelkű nőket. Ily körülmények közt önkénytelenül felfakad­
hatna bennünk is az a kívánság, amellyel a kis Philine pajkoskodik a
Wilhelm Meister-ben: Bár inkább fákról lehetne lerázni ezután a
gyermekeket.. .Valóban, semhogy ilyen anyák hozzák őket a világra.
A gyűlöletnek abba a tengerébe tehát, amely ma végigzúdul a vilá­
gon, a nők is beleárasztják lelkűk iszapos hullámait, s hogy a pusztu­
lás annál biztosabb legyen, sietve rombolják le a régi gátakat. A
gyűlölet pedig - fentebb mondtuk - megváltoztatja a természetet. A
női természet is ma mélyreható elváltozáson megy át, jórészt talán
már meg is változott. Régi erényeinek nyomát sem találjuk, vagy ha
maradt belőlük valami, olyan kihívó módon nyilvánul, hogy kételked-
niink kell őszinteségében. így ahol a szeretet és a gyengédség mások
szemeláttára tüntet, ahol felvonul az utcán és a szórakozóhelyeken, ott
aligha van okunk nagyon lelkesedni érte: ez nem arra vall, hogy a
nemek belsőleg közelebb kerültek volna egymáshoz, hanem inkább
csak aphrodisiacum gyanánt akar szolgálni. Az alkalmazkodásnak, a
türelemnek és az áldozatkészségnek jellemzően női erényei sem
emelnek éppen fel, mert ma a legtöbb esetben önző és alacsony indí­
tékok fakasztják, holott mindenkor csak a két nemnek egymáshoz való
viszonyában, egymás létének kölcsönös kiegészítésében van értelmük.
Személyesebb kapcsolata a világgal és létének ösztönösebb bizton­
sága, amivel emberileg mindig felette állt a férfinak, ma szintén eltor-
zultan mutatkozik, mivel intellektualizálódása következtében amaz
mindinkább közönséges élmény- és kalandvággyá vedlik át, emez
pedig - s ez itt az intellektualizmus paradoxona - az ösztönösség
mímelésére készteti. Az otthon erényeiről azután ne is szóljunk:
ezeket már a múlt világháború női nemzedéke sem igen gyakorolta, a
mai már nem is ismeri. Azok a tulajdonságok viszont, amelyekre mint
modern női erényekre szeretnek hivatkozni, inkább csökevények,
kendőzött hibák s legtöbbször ezeknek úgynevezett „túlzott
kompenzációiból" fejlődtek is ki. A női természet gyökeres megválto­
zása különösen e tipikus női hibák terén feltűnő. Sokszor rájuk sem
lehet ismerni, annyira átformálódva jelentkeznek hajdani megnyilvá­
nulásaikhoz képest. Megfigyelte már valaki a modern nők legényke­
désében az örök női piperézkedés fogásait? Csakhogy a pillangó
helyett most a bábot kapjuk. Úgy látszik, a mai nő azt hiszi, hogy már
csak illetlen férfiszokások káprázatával tudja a férfiak érdeklődését
felkelteni. Vagy ki eszmél rá a modem nő aktivitásában a régebben
annyit megrótt nyelvelő, szapuló, cselszövő hajlamára? Bizonyára
senki sem kívánja, hogy a nő keleti tétlenségben éljen s csupán
fondorlatokban érvényesítse aktivitását. A mai társadalmi és gazdasági
viszonyok közepeit azt is természetesnek találjuk, ha az otthona körén
kívül is tevékenykedik. De miért kell ennek az aktivitásnak annyira
terjednie, mint számos pókfajnál, ahol a nőstény párzás után felfalja a
hímet?5 Ezért ami hajdan csupán nyűgösködés, makrancosság volt,
most legtöbbször kegyetlenségben nyilvánul. A modern nő láthatólag
örömét leli abban, sőt valósággal fitogtatja, hogy mindenért szívesen
lelkesedik, kutyákért és eszmékért egyaránt, csak éppen azzal bánik
halálos ellenségként, aki természetes társa. Aki körülnéz, elképedve
állapíthatja meg, hogy az esetek száma e tekintetben ma egyre fel­
tűnőbben szaporodik: a kis házi gyötrelmek helyébe, amelyeket régi
házi bölcsek megadással viseltek, ma a furfangosan kiagyalt kínzá­
soknak valóságos rendszere lépett. Miért? kérdezhetné a holdbéli
ember, ha földünkre tekint. Talán mert ez a korszellem általános
iránya s más tereken is hasonlóan nyilvánul meg? Vagy mert az
átlagos nő szívéből örökké kikívánkozó apró gonoszságok felszaba­
dulva lavinává nőttek s most elsöpréssel fenyegetnek? Kétségtelen,
hogy ha a nő egyszer igazán gonosz, nincs az a férfi, aki a gonosz­
ságban versenyezni tudna vele. Ügy látszik, Szent Pálnak és a régi
egyházatyáknak a szexualitás iránt érzett ellenszenvük ellenére is
igazuk volt, amikor a nőtől, mint az ördög megtestesülésétől megfu­
tamodtak. De igaza van Montherlant-nak is, amikor egyik hősnőjében,
Solange-ban azt példázza, hogy a közönséges lelkű nő, mihelyt
nyeregben érzi magát, menten komisszá válik s úgy kezd intézkedni,
mint aki tudatosan halad a fentebb említett pók-matriarchátus felé...
Csodálkozzunk-e ezek után, ha a nőnek ártatlanabb hibái is ma
aggasztó formákat öltenek s annyit emlegetett hazudozási hajlama
nyílt szemérmetlenségben, kotnyelessége alantas szórakozások kere­
sésében nyilvánul? Azok a moralisták tehát, akik annyit siránkoztak
azon, hogy a nő nem tud megváltozni, mert a férfiak önzése és hatalmi
balítéletei lenyűgözve tartják, most, hogy végre felszabadult a hagyo­
mányos erkölcs járma alól, változásával valóban meg lehetnek
elégedve. De vajon meg vannak-e elégedve azok a vénkisasszonyok és
csalódott nők is, akik félig bosszúvágytól hajtva, félig idealizmusból
küzdöttek a nők felszabadulásáért? Valójában most nem ők szabadul­
tak fel, hanem azok, akik korábban is mindent learattak előlük: a rava­
szok, a körmönfontak, a zsákmányra lesők, a közönségesek, egyszóval
a női kalózoknak és a dúlóknak hada, amely most fölényesen nevetve
kettős fegyverrel: régi kiváltságaival és ugyanakkor új szabadságjo­
gaival is felvértezve vonul fel a férfiak ellen, s példáival a nőknek
nagy tömegeit csábítja követésre, közöttük olyanokat is, akiket termé­
szetük egyáltalán nem hajlamosít erre.

2. A SZIGET IS ELSÜLLYED.

Ily körülmények között érthető, ha a férfiak közül azok, akikből a

mai élet sem tudta végképp kiölni a finomabb érzést, lassankint
passzív rezisztenciába szorulnak, mintegy érdektelen szemlélőkké
válnak. De ez a férfiaknak is csak törpe, szinte elhanyagolható
hányada. Többségükben ellenben méltó párjai a mai nőknek. Látó­
határuk csak addig terjed, ameddig vágyaik, vágyaikat pedig azok a
nők igazgatják, akiknek eszményeit a képeslapok borítéklapján hétről-
hétre a világ minden táján egyformán láthatod. És mégis... A szerelem
egyre ritkább, örömeire és bánataira egyaránt ráborította a mai élet a
szemfedőt. Ez természetesen nem azt jelenti, mintha az emberek ma
talán kevésbé érintkeznének nemileg, mint azelőtt, sem azt, mintha
azok az erők, amelyeket a lovagi, majd a polgári világban a szerelem
kötött le, ma parlagon hevernének, hanem csupán a szerelem bensősé-
gének pusztulását kell értenünk rajta. Azok a kevesen, akik a passzi
vitásba menekülnek, akárcsak a hajdani anachoreták a pusztába, hogy
miként ezek a testi kísértésektől, úgy ma a támadó nőből áradó lelki
közönségességtől megóvják magukat, rendszerint a szellemiségbe,
esetenkint a gyermekkor emlékeibe „szublimálják” ezt a bensőség
utáni vágyukat. Nem lehet mondani, hogy ez éppen természetes
megoldás volna és hogy mindenkire nézve egyformán gazdagodást
jelentene, mert végeredményben a két nem egymáshoz való viszonyá­
nak bensősége ad az életnek metafizikailag horgonyt. E viszony
megszentelésében, amely ezt a bensőséget jelképezi, mély gondolat
rejtőzik, amelyet semmiféle szellemiség nem old fel, de nem is pótol.
Ezek a „menekvők” azonban - ismételjük - aránylag kevesen vannak,
sőt egyre kevesebben... Ámde a nagy többség is szerelemtelenül él. Az
a pokoli szenny, amely a múlt világháború óta a nemi élet terén felka­
varodott, s amelyet semmiféle okoskodás nem tud eltüntetni, arra vall
éppen, hogy a nagy tömegek a végre elért nemi felszabadulás ellenére
is szerelmileg mélységesen kielégítetlenek. A tisztavízű források nem
szokták földalatti patkányjáratokban keresni lefolyásukat; csak a
kielégítetlenség keserűsége és fájdalma visz bele a kicsapongásba,
csak az éhínség tesz falánkká - lélekben is. Ennek a szerelmi csődnek
okai ma már megszaporodtak. Az egyik okára már az előző fejezetek­
ben rámutattunk: a gazdasági élet eszeveszett hajszája, a munka és a
pénzszerzés irgalmatlan robotja nemcsak hogy időt nem hagy a mai
embernek a szerelemre, hanem minden erejét is kiszívja, úgyhogy a
szerelemben legfeljebb pillanatnyi feledést, mámort, de nem emberi
tartalmat keres. A szerelem is, életünk többi tevékenységéhez hason
lóan, amerikanizálódott, futószalagra került, tehát minden örömét
vesztette. Egy másik okát a mai nő viselkedésében kell keresnünk. A
nő is amerikanizálódott, ami azt jelenti, hogy a prepubertásnak, az
úgynevezett dackorszaknak szellemi szintjen sztereotipizálódott világ­
szerte.6 Ennek következtében vált úrrá rajta az az erkölcsi szédület,
amelyet az előbb kíséreltünk meg jellemezni, s amely a két nemnek
egymáshoz való közeledését és alkalmazkodását mindig újra meghiú
sítja. A sport is, amelyet jámborabb polgári formáiban még a közel­
múltban a korai nemiség leküzdésére ajánlgattak nekünk moralisták és
pedagógusok, túlzásaiban, főleg azóta, hogy a verseny és a
militarizmus szelleme hatalmasodott el rajta, nem kedvez a szerelem
útjainak. A sport is, mai életünk számos egyéb jelenségéhez hason­
lóan, annak a puritanizmusnak kifejlődését segíti elő, amelyről már az
előzőkben szóltunk, rámutatva, hogy inkább csak a mai élet örömte-
lenségének, színtelenségének és szellemtelenségének erkölcsi taka­
rója. A puritanizmus légkörében azonban a szerelemnek meg kell
fulladnia, mert éltető képzeletét olyan aszkézis köti le, amely egyálta­
lában nem az élet túlságos bőségéből, hanem inkább fonnyadtságából,
vértelenségéből ered. S ezt a szerelmi vértelenséget fokozza a mai iro­
dalom is, azzal, hogy a képzeletnek legkifinomultabb, legagyafúrtabb
eszközeivel is szétrombolni iparkodik éppen a képzeletet a szerelem­
ben. Sajátos jelenség ez, s az irodalomnak korunkbeli hatására
mindenesetre mélyen jellemző, hogy miközben mai életünk minden
térén ösztönösödik, ösztöneink pedig mind ősibb, azaz mind kezdetle­
gesebb formákban nyilvánulnak meg, éppen leghatalmasabb ösztö­
nünk, a szerelem - vajon visszahatásképen-e, vagy talán inkább a sors
gúnyos taglejtését kell látnunk ebben? - elvesztette ösztönös erejét s
az embereknek nagy tömegeiben felszorult a tudatosság felsőbb réte­
geibe. S ez a tudatosság, amelyet leginkább éppen az irodalom táplál,
ölte meg. A mai regényirodalom úttörői, nyomukban követőik és
utánzóik seregével azon fáradoznak, hogy - kiváltképpen a
pszichoanalízis tanaitól sugalmazva - megfosszák a szerelmet minden
romantikus illúziójától, hogy kimutassák benne a puszta biológiai
tényt, hogy ez magában véve mennyire nevetséges és megalázó, ami
pedig túlmegy rajta, amivel képzelődésünk és ábrándjaink körülag­
gatják, mennyire unalmas, haszontalan és közönséges. Nem csodál
ható, ha az a nagy tömeg, kivált az ifjúság és a nők köréből, amely
ezeket az írókat rossz lelkiismerettel és kellő intelligencia nélkül,
inkább kíváncsiságból, hiúságból és nagyképűségből olvassa, hovato­
vább rájuk hangolódik, teljesen elfásulva tekint a szerelemre, ha pedig
mégis belesodródik, a csókban közömbösségét vagy unalmát lesi, az
ölelésben pedig gyilkos ösztöneinek feltápászkodását. Mert a sze­
relem, úgy látszik, valóban nem élhet meg „romantikus” ihletei nélkül,
különösen differenciáltabb lelkiség és olyan bonyolult gazdasági rend
esetén, amely természetes célratörésében meggátolhatja. Ahol tehát
elfojtják, ott - a pszichoanalízisnek ebben nyilván igazat kell adnunk
- álcázva vagy rejtett utakon furakodik elő. Ma alkalmasint a politika
az a terület, ahol ezek az erotikus illúziók, jogos birodalmukból kiszo­
rítva, érvényesülni törekednek. Kétségkívül nem a hagyományos
értelemben, szerelmi kapcsolatoknak a politikai életbe való beleszó-
lalásaként, hanem éppen a politikába átlényegülve, vagyis: magának a
politikai tevékenységnek kifejtéséből származik ebben az esetben az
az élmény, amelyet egyébként csak a szerelem romantikus illúziói
nyújtanak. A hatalom mámoráról már eddig is szoktunk beszélni; arról
is biztosítottak már bennünket, hogy ez a mámor felér a szerelem
gyönyörűségeivel, sőt felül is múlja azokat. Nemcsak antik mítoszok
emlékeztetnek erre, hanem Heliogabalus óta számos történeti egyéni­
ség sorsával is példázza. De megfigyelte már valaki a propaganda
hatásait a szolgalelkűek nagy tömegeiben? Ha igen, tapasztalhatta,
hogy a szónoki megnyerésnek régi, még a szofisták által kidolgozott,
de a modern ember ízléséhez alkalmazott fogásai, a hang dallamos­
sága és árnyalatai, a merész alakzatok és átmenetek használata, a logi­
kus érvek halmozása, majd a robbanásszerűen odadobott következ­
mény mennyire az erotikus izgalomhoz hasonló lelki állapotot idéz elő
a mai tömegekben. De ezek még aránylag ártatlan bakugrások.
Továbbhaladva ezen a nyomon, azt a az feltevést kell megkockáztat­
nunk, hogy a mai kor háborús és forradalmi szörnyűségei nyilván nem
utolsó sorban azért múlják felül az összes korábbiakat, mert az embe­
riség nagy tömegei szerelmi életükben is kielégítetlenek s bennük
valamiféle kárpótlást keresnek. Ez azonban már a pszichopatológia
körébe esik, s a gondolatot nem folytatjuk, különben kételkednünk
kellene az emberi nem jövőjében.

A szerelem azonban végeredményben a családért van, s csak

viszonylag kaphat önálló jelentőséget is az emberi életben. S állapít­
suk meg mindjárt: a család a szerelem kimúlása és a női természet
megváltozása ellenére is még fennáll. Fennáll, noha közössége hova­
tovább valóban már csak a hétvégi kirándulásra szorítkozik. Az az
egyre nagyobb arányú propaganda, amely a családot idejét múlt és
nevetséges intézménynek igyekszik feltüntetni, sőt azok a megszün­
tetésére irányuló merész kísérletek is, amelyek felett ma már nem
lehet teljességgel napirendre térni, mind nem volnának még
aggasztók. Aggasztó a polgári családi együttélésnek az a realitása,
amely szemünk láttára folyik. Itt is bekövetkezett az amerikanizáló-
dás, nem is annyira gazdasági, mint inkább kényelmi okokból, főként
pedig a személyes erkölcsi felelősség alól való kibúvásból. Az ameri­
kai társadalomban tudvalevőleg igen gyönge a családi érzés, mint
ahogy ott az erkölcsöt általában inkább csak rendőrségi kérdésnek
tekintik. Összefügg ez az életnek minden irányú fokozottabb
racionalizálásával, amely lenyűgöző hagyományok híján ott könnyeb­
ben lehetséges; összefügg a nemi erkölcsről való felfogásukkal,
amelyre nézve már említettük, hogy az amerikai nő sajátos helyzeté­
ből következett; s végül összefügg egy újabb keletű mozzanattal: a
születésszabályozás ismeretének elterjedésével, amely mindkét félnek
nagyobb nemi szabadságát biztosítva, a családot legalább is ebből a
szempontból feleslegessé tette. Mindhárom tekintetben az egész civi­
lizált világ Amerika nyomdokába lépett, versenyre kelt vele, sőt
hamarosan felül is múlta. Ezt pedig elősegítette itt még egy
körülmény: az államnak egyre fokozódó beleavatkozása a család belső
életébe. Ami azelőtt merőben a patria potestas jogkörébe tartozott,
arra az állam ma mindinkább kiterjeszti hatalmát. Az első lépés e
tekintetben tudvalevőleg kulturális érdekből történt, az általános
tankötelezettség bevezetésével, s ez a felvilágosodást és a népi jólétet
mindenesetre hathatósan előmozdította, de ugyanakkor megszüntette a
család hagyományos gazdasági egységét. Ezt követte a szekularizációs
politika jegyében a családnak polgári jogi alapra való helyezése, ami a
jogegyenlősítést előidézte ugyan, de a családot szükségképpen vallá­
sos gyökereiben tépázta meg. Végül katonai érdekből végbement a
legerősebb állami beavatkozás: az állandó katonai készenlét szüksége
és a huzamos háború viselése miatt a házastársakat minduntalan
elszakítják egymástól, a gyermekeket pedig spártai módra már
egészen korán kiragadják a családból meg az iskolából, hogy közös
táborozásokban és ifjúsági alakulatokban katonai szellemben neveljék
őket, ami az állam hatalmának öregbítése s talán az egyéni jellemnek
ellenállóvá tétele érdekében is üdvös lehet, a családot ellenben
mindenképpen alapjaiban rázkódtatja meg. A családi köteléknek ez a
lassú, szinte észrevétlen szétmállása veszedelmesebb, mint ha
forradalmi úton szüntetnék meg, mert ezzel ellenállásának erői is
megbénulnak. Ha ez a folyamat végül is teljesedik, nemcsak egy
erkölcsileg mindeddig semmi mással nem pótolható, kultúránk tör­
téneti kezdetéig visszanyúló közösségi alakzat menne veszendőbe,
hanem ennek következménye lenne az ember érzelmi életének határ­
talan elszegényedése is. Egyelőre még beláthatatlan, hogy az ár sodra
hova visz. Tüneti kezelések azonban semmi esetre sem szüntetik meg
a bajt, sőt alkalmazásukkal az említett körülmények között valóban
úgy járunk el, mintha nem tudná jobb kezünk, mit művel bal kezünk,
így a családi szaporodás sürgetése és minden eszközzel való előmoz­
dítása merő politikai vagy faji érdekből; ugyanakkor pedig a sarjadók­
nak még egészen zsenge életkorban való kiszakítása a család köréből,
szintén állami érdekből, nemhogy fokozná a család életrevalóságát és
etikumát, sőt inkább letöri. Ha a nő életének és egészségének kímélése
nem szeretetből és emberiességből, hanem önző kényelemből és
kicsinyes anyagi érdekből történik, ezt erkölcsi felfogásunk jogosan
ítéli el és az ellene megindult küzdelem is bizonnyal jogosult.7 De az
ördögöt Belzebubbal űzzük ki, ha a gyermekáldást viszont politikai
érdekből sürgetjük. Nemzeni aligha lehet más fajnak vagy népnek
gyűlöletéből. De miért kell akkor a népesedési politikát hatalmi
motívumokkal támogatni és a gyűlöletből parádét csinálni? Nyilván itt
is összeütközik az egyéni erkölcs a ma érvényes közerkölccsel és
kibékítésüknek egyelőre másként, mint a feltétlen egyéni alárendelő-
dés megkövetelése által, úgy látszik, még nem tudjuk a módját. De
bármiként alakul is ez a viszony a jövőben, ha a közerkölcsnek
gyűlölet a forrása - s amíg a népi elkülönülést nyomatékosan hangsú­
lyozzuk, pszichológiai szükségszerűséggel mindig hajlani fog erre -
parancsaiból nem származhatik erkölcsi újjászületés semmilyen téren.
Ezért fenn kell tartanunk a hagyományos keresztény morál tanítását: a
családi élet megerősödése is csak az egyéni erkölcsiség megtisztulása
révén érhető el

Vajon a családi élet bomlottságának és a fokozott állami beavatko­

zás ma még durva formákban érvényesülő hatásának kell-e tulajdoní­
tanunk a mai gyermek lelkének különös, sokszor ijesztő alakulását,
vagy pedig ennek előidézésében erkölcsfeletti, metafizikai erők,
mondjuk: az új nemzedéknek virtuálisan jelentkező szelleme működik
már közre? Maradjunk csak az előbbinél, mert ez ránk nézve minden­
esetre megfoghatóbb. Sokszor megállapították már, el is töprengtek az
okán, hogy minden gyermek úgyszólván kivétel nélkül kedves és
elbájoló, mégis annyi az elviselhetetlenül otromba, buta és rosszlelkű
ember. A legkedvesebb gyermek is csak a lelketlen tömeget szapo­
rítja, ha felnő. Spencer óta közhely, hogy minden gyermekben egy kis
vadember lakozik. Ő maga még bizakodó szemmel tekintett erre a kis
vademberre, meg lévén győződve, hogy ha tapintattal és liberálisan
közeledünk hozzá, nem fog felülkerekedni rajtunk. De a pszicho­
analízis felfedte nekünk, hogy a gyermeknek ezek a vad ösztönei
egyáltalán nem olyan ártatlanok, s nem is ősi állapotunk maradványai,
hanem éppen a civilizáció megkötéseiből származnak. Azóta a
gyermeki világ nem az őszinteség tündérkertje többé. Nemcsak az
elemző lélektan tudományos művelői iparkodnak buzgón felfedni a
gyermeki lélekben a gyűlölet komplexusait, hanem a regényirodalom
is a múlt világháború óta mind gyakrabban ebbe a rejtett és bizarr
világba merül alá, amelyre a felnőttek már nem emlékeznek, s amelyet
maguk a gyermekek önkénytelenül képzeletük maszkjaival és
fabuláival takarnak el. Sőt a regényírók képe erről a gyermeki
„édenről” legtöbbször még megdöbbentőbb, mint a hivatásos lélek-
elemzőké és álomfejtőké, mivel a gyermekkornak ezt a kietlen
zűrzavarát nem értelmezni törekednek, hanem csupán konkrét
megnyilvánulásaiban tárják fel, és ezen a jogon mélyen meggyökere­
sedett erkölcsi és ízlésbeli „tabuinkat” még kíméletlenebbül foszlatják
szét, mint amazok.8 Ily módon a gyermekkor világa is, amelyről -
azóta, hogy Rousseau felfedezte - a polgári romantikusok oly érzel
mesen és meghatón tudtak írni, ez a mesebeli sziget is, amelyen a
mindenből kiábrándult és mindenbe belefáradt mai ember olykor még
ki szokott kötni, hogy ott szépségről és tisztaságról álmodozzék, a
szerelemhez és a családhoz hasonlóan menthetetlenül odaveszett,
elsüllyedt: már az elménknek sem telik többé öröme benne. De lega­
lább emberileg talán közelebb kerültünk ezzel a gyermeki lélekhez, s
mert látóbbak, egyszersmind megértőbbek is lettünk? Aligha. A
tüskék mindenképpen szúrnak, még ha bimbók tövén rejtőzködnek is.
Lehet, sőt valószínű, hogy ezek a tüskék azelőtt is mindig ott voltak a
gyermeki lélek mélyén, de mert nem láttuk meg őket, nem is hittünk
létezésükben. Most ellenben, hogy felfedeztük őket, mintha maguk a
gyermekek is lépten-nyomon figyelmeztetnének rájuk, mintha maga a
valóság is sietne az irodalom igazolására. Talán a kezdeti idők zavaro­
san kavargó, még alkalmasint embertelen, ősi ösztönvilága tápászko-
dik fel újra ebben a ma felserdülő embernemzedékben? Vagy valóban
a gyermekek természete változott volna meg, mint ahogy a felnőttek
lelki tengelye is kifordult sarkaiból? Mindenesetre a gyermeki és a
serdülő lélek ma évjáratról-évjáratra kezdetlegesebb, tompább, borza-
sabb; tevékenysége és intelligenciája sokszor csupán „idegességben”
mutatkozik meg. Egyre több ma a lelkileg sérült, az ismeretes
gyermekkori hibák és csínyek nem ritkán a bűntett határát érintik.
Mind gyakrabban fordul elő, hogy a szülők tanácstalanok gyerme­
keikkel szemben, nevelőiknek pedig nemcsak a lelki betegségek
felismeréséhez, hanem gyógymódjaikhoz is jól kellene érteniök, ha
valamiképpen hozzájuk akarnak férkőzni. Ámde hozzáférhetetlenek.
Nemcsak önfeledten védekeznek, megbújva meseviláguk sáncai
mögé, vagy spontán módon, mint a serdülés riadt éveiben a felnőttek
iránt tanúsított ellenséges indulatukkal, hanem tudatosan is, s éppen ez
az, ami ma leginkább megdöbbent és zavarba ejt. Megtévesztő képes­
ségük vetekszik a hisztérikusukéval, s egészen ennek a bajnak a
tüneteit is mutatja. Korán tudatosak, túlságosan is korán, ezért szomo­
rúak és koravének, semmi sem lepi meg őket, közömbösen és hála
nélkül elfogadnak mindent és semmire sem kíváncsiak, legkevésbé a
felnőttek világára. Azelőtt éppen ez az ösztönös kíváncsiságuk
ellensúlyozta tőlünk való elzárkózásukat, ennek révén férkőzhettünk
hozzájuk s tudtuk belenevelni őket a felnőttek társadalmába. Ma ez a
lehetőségünk jórészt megszűnt, nincs velük többé igazi lelki
érintkezési pontunk, legfeljebb az, ami erkölcsi fejlődésüknek valóban
nem valami hathatós előmozdító tényezője: a gépi technika
személytelen alkotásai és a velük standardizált életformák. Ez még az
egyetlen terület, amely a felnőttek világából a gyermek és ifjú
figyelmét ma tartósan le tudja kötni. Erre visszavonulva éli fejlő­
désének sajátos kalózéletét, a nélkül, hogy a mélyebb személyes
hatásnak szükségét érezné, vagy ezzel akárcsak törődnék is, legfeljebb
filmszínészekről, sportbajnokokról, a repülés kolomposairól és gyilko­
sokról mintázza emberi eszményeit. Bizonnyal innen is ered későbbi
műveletlensége. A mai felnövekvő nemzedékben ez a műveletlenség
éppenséggel meghökkentő, s a felvilágosodás kora óta annyi áldozat­
tal megszervezett köznevelési rendszerünknek végső csődjét láthatjuk
benne. Pesszimisztikus lelkek ezért nem is haboznak a végső
következmény könyörtelen levonásától: érdemes-e egyáltalán foglal­
kozni ezzel a mai fiatal nemzedékkel, amely „lépésben menetel,
kórusban beszél és csoportban gondolkodik”, s amelynek szellemi
érdeklődése akkor sem fog túlterjedni a futballmeccseken, a mozin, az
újságon meg a rádión, ha majd felnövekedik?9 A gyermek erkölcse
végeredményben tehát hű tükörképe a felnőttek átlagos mai erkölcsi­
ségének még akkor is, ha egyébként ellenséges indulattal telik meg
irántuk. Ebbe a gyűlölettől felbolygatott, esze-járásában és törekvései­
ben kificamodott világba mindenesetre beleillik, noha épp ezért kevés
reményt hagy bennünk közvetlen jövőnk kedvezőbb alakulása iránt. A
gyermek nincs többé, legalább is a régebbi értelemben. Megszüntette
az átöröklési tényezőknek és a környezeti hatásoknak szinte kísérteties
összejátszása. S a bajt csak fokozza, hogy ma többet tudunk a gyér
meknek a természettől kapott sötét osztályrészéről, mint talán kellene,
de még mindig nem eleget ahhoz, hogy biztos segítő kézzel nyúlhat­
nánk bele élete alakításába. Ez éppen a mai gyermek szomorúan fonák
helyzete.

3. AZ ÍZLÉS BAKUGRÁSAI.

Az egyetemes elváltozás közepeit, különösen pedig utolsó hitünk­

nek és lelki menedékünknek, a gyermeki világnak elsüllyedése után
mit várhatunk az erkölcsiségnek kevésbé szilárd halmazállapotú
megnyilvánulásaitól, a közízlésnek, a társas érintkezésnek, a divatnak
és a szórakozásoknak mai formáitól? Valamikor - még nem is olyan
régen, mindenesetre a múlt világháború előtt - egyetlen szóval fejez­
tük ki azt a törekvést, amely az erkölcsiségnek mindezeket a megjele­
nési módjait a kultúremberiség körében áthatotta: humánum. Tegyük
mindjárt hozzá, ez a humánum tagadhatatlanul sokszor hazug volt
céljában és megnyilvánulásaiban egyaránt. De bármenynyire megko
pott is a fénye a polgárság üzleti világában, bármennyire merő látvá­
nyossággá vedlett is át, úgyszólván a polgári jólét fitogtatásának
eszközévé, azt az egyik vonását, amely még az antik ókorból szárma­
zott rá, sohasem vetkőzte le egészen: dísz volt, ékesség, amely az
embert megkülönböztette a többi élő lénytől és kiemelte a barbárság­
ból. De már a múlt világháború szembeötlő változást idézett elő e
téren, azóta pedig, kiváltképpen a háború újraéledésével és kiterjedé
sével ez a változás még mélyebbre hatolt. Humánumról szó sincs
többé, a gyűlölet itt is elvégezte munkáját. Ez azonban természetesen
itt sem hirtelen ment végbe, hanem fokozatosan. A látványosságból,
amivé az ízlés és az érintkezés, a divat és a szórakozás világa már az
utolsó polgári nemzedékek körében lefokozódott, előbb „dinamizmus”
lett. A húszas éveknek nyugtalan vérű, felbolygatott idegzetű embere,
ha nem tudta érvényesíteni ezt az egyensúlyából kizökkent tevékeny­
ségi ösztönét10politikai radikalizmusban vagy a gazdasági konjunktúra
kihasználásában, akkor az ízlés és a divat terén csapott fel újítónak, a
szórakozás és a társas érintkezés módjait igyekezett minden áron
hagyományos megkötéseiből kiforgatni, azaz „demokratizálni”. Az
eltömegesedés ekkor kezdett az erkölcsi életnek ezeken a terein
nagyobb arányban mutatkozni, kiváltképpen a stílusok és a formák
zűrzavarában és azoknak az ösztönöknek rendetlenségében, amelyeket
ezekkel éppen civilizálni törekszünk. A választékosság eltűnt e világ­
ról, otromba bizalmaskodás, szemérmetlen és tapadó tolakodás,
hányaveti előkelősködés terpeszkedik helyébe. Mindenkinek egyfor­
mán módja és alkalma van most nemcsak beleszólni az ízlés dolgaiba,
hanem tevékenyen is részt venni alakításában; annak is, akit sem a
hagyományai, sem a műveltsége, sem a képességei nem jogosítanak
fel erre. A népesség alja, az anyagi és szellemi értelemben egyaránt
nincstelenek, akikből kivált a nagyvárosi tömegek toborzódnak,
tudvalevőleg azelőtt is mindig az erkölcsiségnek ezek miatt az inkább
esztétikai jellegű megnyilvánulásai miatt irigykedtek a felettük álló,
műveltebb rétegekre; ezek szúrtak nekik leginkább szemet, ezekért
voltak dühösek rájuk és forradalmi megmozdulásaik alkalmából
természetszerűleg ezeket igyekeztek legelőbb eltörölni a föld színéről,
vagy - ami itt ugyanazt jelenti - elsajátítani, magukra ölteni. Most
maguk a műveltek és kiváltságosak is kezükre jártak ebben, amikor
felületességből, félelemből, szabadosságból vagy szociális rajongásból
szakítva hagyományaikkal, hozzájuk hasonultak e nemű igényeikben.
Ezzel az alulról és felülről egyszerre végbemenő forradalommal olyan
pusztítás ment végbe az ízlés terén és a vele összefüggő életkörben,
aminőt a kultúremberiség már kétezer éve nem látott. A dinamizmus
mindent elsöpört, csupán az alsóbbrendűeknek „inferioritási
komplexusa” maradt meg, s nyilván ennek köszönhetjük, hogy a siker
lett az ízlés birodalmában is az egyetlen mérték, még akkor is, ha
nyilvánvaló szélhámosság vagy éppen bűnszövetség szentesítette.11
Ámde ha az emberiség politikai vagy erkölcsi anarchiában talán
elél is egy darabig, az egymással való érintkezés anarchiáját huzamo­
sabb ideig nem bírja ki. így történt meg most itt is a harmadik lépés: a
dinamizmusra való visszahatásképen megindult a harmincas évek
elejétől kezdve ennek az egész életkörnek megkötésére irányuló
törekvés. Ez éveknek általános helyzetéből érthetjük, hogy ez a
megkötés itt is, mint az erkölcsiségnek egyéb terein, a politika felől
következett be. De ebből magyarázhatjuk egyúttal azt is, hogy
diktatórikusan, az ízlés és a divat, a személyes érintkezés és a szóra­
kozás formáinak szabványosításával ment végbe. Az igényeikben fel­
fokozott és úrhatnámságra rászoktatott tömegeket nem lehetett többé,
de nem is volt ajánlatos számon kívül hagyni: ezért a szabványosítás
természetesen az ő szintjüknek megfelelően történt.12 Azóta az üdvöz­
lési formáktól kezdve a művészet adagolásáig, az öltözködéstől
kezdve a hétvégi pihenőig mindent egyformán cselekszünk, viselünk
és élvezünk. Ennek a tömegek megnevelése szempontjából bizonnyal
megvan a kiváló fontossága, kivált ott, ahol a régi népi szokások és a
népi művészet alapjára helyezkedik; de tagadhatatlan, hogy egyszer­
smind elsekélyesítette, sőt eléktelenítette az erkölcsiségnek és az
ízlésnek hagyományos formavilágát. Azóta építjük a mozit az antik
görög templom, a keresztény templomot pedig bérkaszárnya stílusá­
ban, a nélkül, hogy általános megütközést keltene; azóta sípládázik az
áhítat pillanataiban keletkezett zene mindenki lakásában, miközben
eszik, fecseg vagy a körmét piszkálja, és süllyedt az irodalom még a
puszta szórakoztató giccsnél is mélyebbre: sznobok portékájává; s
azóta hatalmasodott el az emberek közötti érintkezésben a pihenés
idejére szervezett tömegszórakozásnak cimboráló stílusa. A gyűlöletet
ennek ellenére sem tudta kiirtani a szívekből, sem a társadalmi osztá­
lyokéból, sem a népekéből: ennek tanúbizonysága éppen a jelenlegi háború.
A tempó és a ritmus még nem jelent stílust, mint ahogy az erkölcs formái­
nak szabványosítása sem pótolja az erkölcsi tartalmat.
A női lélek sajátos otthona: a szerelem és a család, a gyermek és az ízlés bi­
rodalma, amelyen a férfi-ember megfogódzkodva, mint egy szirten az
óceán közepén, el szokta felejteni metafizikai magánosságát és új erőt,
megnyugvást meg hitet szokott meríteni, elsüllyedésével leginkább elárulja
mai létünk teljes bizonytalanságát. Lehet, hogy a mai ember éppen előle
menekült a háborúba: olykor a látszólag kisebb dolgoknak van
döntéseinkben is nagyobb súlyuk, kivált ha ezek a döntések tudatunk mé­
lyebb rétegeiben folynak le, ahová okainkkal és érveinkkel már nem
követhetjük lépésüket. A hadi gépezet megindítása, a nagy felvonulások, az
életre-halálra való küzdelem, az ideghá ború, - mindez, úgy látszik, még
mindig nagyobb bizonyosságot ad a mai embernek, jobban megköti,
megfoghatóbb célokat jelöl ki neki és boldogabb jövőt festeget képzelete
falára, mint ahogyan ez ránézve mai erkölcsiségünk folytatása felől
ígérkezik. Régi ismeretes mondás szerint az államok belső feszültségeik
elől szoktak háborúba kitérni. Ha ez csak valamelyest talál, akkor a mai
emberiség bizonnyal metafizikai nyugtalansága elől menekült ebbe a
világháborúba, amely ily módon valóban a kétségbeesés háborúja, a
mindenből kiábrándult, végképp gyökértelenné vált ember háborúja.
Kibotorkálás belőle és igazi győzelem épp ezért csak magának e háborút
előidéző erkölcsiségnek - a gyűlölet erkölcsének - legyőzéséből származik.
Ha a kultúremberiségnek még történet van szánva, előbb-utóbb ennek is el
kell következnie.
 JEGYZETEK
VII. A megdermedt tündérkert.

1 ,.A bad peace is better than a good quarrell” ; - „revolution is a bad method fór the improvement of the
material and spiritual conditions of the masses.” Sorokin: The sociology o f Revolution. Philadelphia and
London. 1925. Lippincott. 14. 12. p. - Hasonló értelemben nyilatkozik Huizinga is: A holnap
árnyékában. Ford.: Garzuly M. Budapest, 1938. Egyet. Nyomda. 158. sk. p.
2 V. ö. B. Russel etc: Our changing morality. A symposium. New-York, 1930. A. & Ch. Boni. 1. 246 et
passim.
3 M ontherlant megjegyzése (Le démon de bien, 1937). Kivételes nők, akik a férfinak igazi társai és
tiszteletét megérdemlik, természetesen most is akadnak; többségük azonban, a nagy „átlag” az új női
morált árasztja s a következőkben csakis erről a típusról lesz szó.
4 Rilke azt írja például: Das M ádchen und die Frau, in ilirer neuen, eigenen Entfaltung, werden nur
vorübergehend Nachahmer mannlicher Unart und Art und W iederholer mannlicher Berufe sein. Nach dér
Unsicherheit solcher Übergange wird sich zeigen, dafl die Frauen durch die Fülle und den Wechsel jener
(oft lácherlichen) Verkleidungen nur gegangen sind um ihr eigenstes Wesen von den entstellenden
Einflüssen des anderen Geschlechtes zu reinigen... Eines Tages (wofür jetzt, zumal in den nordischen
Lándem, schon zuverlassige Zeichen sprechen und leuchten), eines Tages wird das M ádchen da sein und
die Frau, deren Namen nicht melír nur einen Gegensatz zum M ánnlichen bedeuten wird, sondem etwas
für sich, etwas, wobei m án an keine Ergánzung und Grenze denkt, nur an Leben und Dasein,-: dér
weibliche Mensch. (Briefe an einen jungen Dichter. Leipzig, 1929. Insel-Verl. 40. p.) - V. ö. még
Bertrand Russel: M arriage and morals. London, 1932. G. Allén and Unwin. 167. sk. p„ továbbá Esther
Harding: D ér Weg dér Frau. Eine psychologische Deutung. Übers. v. Lucy Heyer. Zürich, 1943. Rliein-
Verlag 407. p.
5 „You absorb, absorb, as if you must fill yourself up with lőve, because you’ve got a shortage
somewhere”, így szól Paul Miriamhez D. H. Lawrence Sons and lowers c. önéletrajzi regényében. (Part
II. Chapt. IX.) ’
6 M aguk az amerikaiak is elismerik, hogy a szerelem halódásának oka jórészt ebből ered. L. Florence Guy
Seabory: Stereotypes. (Az Our changing moralitv c. gyűjteményes műben. New-York, 1930. A. and Ch.
Boni. 222. p.
7 V. ö. erre nézve Em st Michel okos fejtegetéseit (katolikus álláspontról): Die moderne Ebe in Krisis und
Erneuerung. Mainz. 1937. Matthias Grunewald-Verlag. 57. p.
8 A gyermek- és ifjúkornak ezekről a regényábrázolásairól már sokat írtak, de inkább pszichológiai,
mintsem erkölcsi szempontból. Kiváltképpen pedig elsikkadt az, hogy itt újabban egészen új erkölcsi
szemléletről van szó. Ez a kérdés egyszer behatóbb vizsgálatot érdemelne. A fordulat - amennyire
magam meg tudom állapítani - André Gide-del kezdődik, aki Les Faux-monnayeurs-jében (1925) először
tárta fel a mai gyermek amoralitását meghökkentő kietlenségében. S ahogy ez a könyv a tárgyával és
művészi technikájával egyaránt forradalmat idézett elő a regényírás terén, azonképpen forradalmat
jelentett abban a tekintetben is, hogy írója a gyermeki léleknek ezt az ősvadonát nem kívülről szemléli:
részvéttel, mint a romantikusok, objektíven, mint a naturalisták, hanem teljesen belehelyezkedik,
valósággal otthonosan érzi magát benne, vagyis sutba veti az erkölcsnek minden hagyományos mértékét,
a keresztényt éppúgy, mint a polgárit, s maga is amorális, akárcsak a tárgya, csakhogy intellektualizálja
ezt az amoralitást itt is, meg amott is. Ezzel az intellektualizálással válnak nála a legvalószínűtlenebb
helyzetek és tények is valószerűekké. Ki ne emlékeznék, ha olvasta a regényt, arra az elképesztő jelenetre,
amikor a tizenhárom éves Georges M olinier könyvet lop az utcai könyvárustól s azt az ismeretlen, aki
rajta kapja ezen a műveleten, a könyvet megveszi neki s akiről utóbb kiderül, hogy a tulajdon nagybátyja,
azzal fenyegeti meg: „Si vous racontez á mes parents l'histoire du livre, je dirai que vous m ’avez fait des
propositions.” Valószínűtlen és célzatosan ocsmány megegyezés ez kétségkívül, mégis mindenki érzi
mögötte a lelki valóságot: a háború után felserdülő nemzedéknek határtalan cinizmusát, amelynek
szellemét a mindennapi tapasztalás más természetű tények egész sorával igazolja. Ezzel szemben korunk
másik nagy művészi varázslójának, Thomas Mann-nak a Gide regényével majdnem egyidejű novellája:
Unordnung und friihes Leid (1926), bár a tárgya szerint a gyermeki világról szól, mégis ennek rajza a
cselekménynek csak kisebbik, epizodikus része, rajta át ellenben ugyanakkor az egész háború utáni korszak
inflációktól vonagló, társadalmi egyensúlyát vesztett és erkölcseiben megbomlott középosztályának
 JEGYZETEK
VII. A megdermedt tündérkert.

történetileg is hű képe elevenedik meg előttünk. Ennek a felnőtt társadalomnak az élete folyása éppen a
„rendetlenség”, s ez idézi elő a felnövekvő sarjadékban a „korai bánatot”. Ennek a felnőtt társadalomnak
egyik könnyelmű tagja ugyanis egy házi táncmulatság alkalmából, amelyen az apró népség is a maga módján
részt vesz, lelkiismeretlen bolondozásával valamiféle torz vonzalmat ébreszt a házigazda négyéves
kislányában, amit a gyermekek dadája így mond ki hímezetlenül a maga táj szólásában: „Es verhalt sich an
dem, dafi bei dem Kind die weiblichen Triebe ganz uhngemein lepphaft in Vorschein treten.” M ann is
intellektualizál tehát akárcsak Gide, mögötte is Dosztojevszkij meg a pszichoanalízis vonul fel, s ha nem
olyan célzatos is, mint amaz, erkölcsi tényei nem kevésbé megdöbbentők. - Azóta ebben a kettős irányban
alakult ki a gyermekség regény ábrázolása: az egyik oldalon az imaginárius rajz, a tiszta lélektani helyzetek
sűrítése, úgyhogy ennek következtében a gyermeki őstennészetnek úgyszólván sterilizált képét kapjuk; a
másik oldalon pedig az inkább naturalisztikus jellemzés, ahol a mai élet általános elesettsége és hisztériája, a
társadalmi bajok és a szülők eredendő terheltsége határozza meg a gyermeki romlottságot. Mégis
szempontunkból az előbbi irány a fontosabb, mert itt mutatkozik legérezhetőbben az erkölcsi
szemléletmódnak említett új fordulata. E tekintetben csupán Jean Cocteau: Les enfants terribles (1929) és
Richard Hughes: A High Wind in Jamaica (1929) c. regényére kell hivatkozni. A naturalisztikus ábrázolásra
viszont bőviben lehetne munkákat idézni, ha nem mind olyan művészi is, mint a Th. Manné. Ld. erre
nézve: J. Calvet: L ’enfant dans la littérature frangaise de 1870 a nos jours. Paris, 1930. F. Lanore; Adolf
von Grolman: K ind und junger M ensch in dér Dichtung den Gegenwart. Berlin, 1930. Junker und
Dünnhaupt; W. R. Hicks: The school in English and Germán fiction. London, 1933. Soncino Press; Mándy
Stefánia: A gyerm ek a magyar regényirodalomban, Budapest, 1941. Szerző kiad.
9 így legutóbb René Benjámin: Vérités et réveries sur l ’éducation. Paris, 1941. Plon. 124. sk. p. (A
szövegben közölt idézet: 219. .)
111 This hfe o f smart and fu til activitv, ahogy e háború utáni korszak erkölcsének egyik leírója, Patrick Balfour
találóan mondja (Societv Racket. A critical survey o f modern social life. Leipzig, 1934. Tauchnitz. 220.
P-). '
11 An element of admiration fór the successful crook is no new product; bút it is only in modem society that
the gangster, or liis social equivalent, has been openly received, admitted to the inner councils, proclaimed
from its housetops, and there certified to the world O. K ! Balfour: i. m. 231. p. - V. ö. ezzel Lucien
Rom ier találó jellemzését a Hollywood által sugalmazott tömegízlésről: Déjá rim agination populaire,
dans le monde entier, épouse les „créations artistiques” d ’Hollywood: la ,.star” de Califomie enseigne
irrésistiblement aux femmes berbéres des tribus algériennes coimne aux ouvriéres de ShefField ou de M ilán
la maniére de découvrir leurs genoux et d ’accorder un baiser. Hollywood, ses milliards, són luxé
prestigieux, ses romans, ses villás, ses „stúdiós” immenses oú l ’on fabrique en série des modéles
d ’élégance, de passión, d ’humour, de plaisir, de cambriolage, d ’assassinatet mérne de vertu pour la
consommation universelle, - Mecque des foules sujettes de l’écran! (L ’homme nouveau. Esquisse des
conséquences duprogrés. Paris, 1929. Hachette. 110. p.)
12 Találóan mondja Duhamel a moziról: C ’est un divertissement d ’ilotes, un passe-temps d ’illetrés, de
créatures misérables, ahuries pár leur besogne et leurs soucis... Un spectacle qui ne demande aucun eífort,
qui ne suppose aucune suite dans les idées, ne souléve aucune question, n ’aborde sérieusement aucun
probléme, n ’allume aucune passión, n ’éveille au fond des coeurs aucune lumiére, n ’excite aucune
espérance, sinon celle, ridicule, d ’étre un jour „star” á Los Angeles... J ’affinne qu’un peuple hébété pár
des plaisirs fugitifs, épidénniques, obtenus sans le moindre eífort intellectuel. j ’affinne qu’un tel peuple se
trouvera, quelque jour, incapable de mener á bien une oeuvre de longue haleine et de s’élever, sí peu que
se sóit, pár l ’énergie de la pensée. (Scenes de la vie future. Paris, 1930. Mercure de Francé. 58-59. p.).
Mindez bízvást elmondható a gépiesített szórakozásoknak többi formájáról is.
 VIII. GYÖTRŐDŐ ÚJ VILÁG.
(Vallásos megújhodás. Heroikus erkölcsiség. Filozófiai erkölcstan.)

Valamely kor erkölcsiségéről szólva mindig csak az átlagot jelle­

mezhetjük. Ebből érthető, hogy ez a tényleges erkölcsrajz sohasem
lehet vigasztaló vagy éppen felemelő. Az erkölcsiség átlaga éppen
átlagjellege miatt szükségképpen mindig alatta marad az eszménynek.
Az igazi erkölcsi értékek úgyszólván más égöv alatt nyílnak. Kétség­
kívül elérhetjük őket, nincsenek tőlünk csillagvilágok távolságában,
mégis általában messze élünk tőlük és csak odapillantgatunk feléjük,
esetleg vágyódunk is utánuk, mint ahogy vágyódunk szép tájak után,
de csak kevés embernek jut osztályrészül, hogy meg is lássa ezeket a
szép tájakat. Platónnak a barlangról szóló híres hasonlata valóban
híven kifejezi ezt az örök emberi helyzetet: háttal ülünk a Jónak, csak
a barlang falán elsuhanó árnyékait látjuk és le vagyunk bilincselve.
Lebilincsel ez a földi valóságunk, elsősorban ösztöneink kígyózása,
azután az a kor, amelyben élünk.
És mégis: minden korban akadnak olyanok, akik igyekeznek
megfordulni ebből a háttal ültükből és leláncoltságukból, noha véresre
sebzik vele tagjaikat. Az emberiség nem süllyedhet olyan mélyre,
hogy még a kárhozat végső gyűrűjéből is ki ne ragyognának tiszta
szemek, amelyek felfelé tekintenek. A mai világ sem kivétel e tekin­
tetben, sőt bízvást azt lehet mondani, hogy minél léhábbnak és
erkölcstelenebbnek látszik az átlag, annál előnyösebben emelkedik ki
ebből a sötét háttérből a kevés kivételnek az erkölcsiség újjáteremté-
sére való komoly és bátor törekvése. Ebben a törekvésben, amelynek
nyomai mindjárt a múlt háború után mutatkoztak, eleinte kétségkívül
egy kissé túltengett a misztikus és szétfolyó sóvárgás. Sokszor híjával
volt még a világos célkitűzésnek, sőt mintha egyelőre benne is ez évek
általános expresszionisztikus stílusa nyilvánult volna s ezért majd a
Kelet formáihoz fordult, majd új középkorról beszélt, majd naturalisz­
tikus, majd humanisztikus irányban keresgélt, majd egészen radikális
utakra tért. Csak az évtized vége felé mutatkozott e téren bizonyos
tisztulás és ekkor az utak is elváltak.
Közvetlen közelről szemlélve ez a tapogatódzás az erkölcsiség új
lehetőségei felé bizonnyal merőben és visszavezethetetlenül újnak
látszik. Mintha áthidalhatatlan ellentétek választanák el az erkölcs
hagyományos formáitól és gyökereit végképp a nagy szakadék
innenső oldalának talajába akarná bocsátani. A túlságos közelről való
szemlélet azonban általában hamis képet ad s különösen ebben az
esetben megtévesztő. Az erkölcsi életben lehet elposványosodás vagy
fellendülés, lehetnek fordulatok és válságok, módosulások és átalaku­
lások, de soha sincs teljes és végleges szakadás olyan értelemben,
hogy az erkölcsiség kialakult formáit teljesen letörülnék a történet és a
lélek képéről, akárcsak szivaccsal a tábláról, s ezután merőben új írás
kezdődnék. Ha valahol, akkor bizonnyal éppen az erkölcsi élet terén
élnek legszívósabban az egyszer kijegecesedett formák; de még ha
maguk a formák változnak is, él valamiféle örök erkölcsiség vagy leg­
alább is a vágy utána s a változó formák csupán ennek az örök erköl­
csiségnek különböző megnyilvánulásai gyanánt tekinthetők. Nem
önkényesen és nem is véletlenül történt, hogy a mai erkölcs képének
ebben a felvázolásában az antik erkölcsön kezdtük a tárgyalást s a
keresztény erkölcsnek, az újkori felekezeti és osztályerkölcsnek, az
államerkölcsnek, különösen pedig a polgári erkölcsnek bemutatása
után tértünk rá a tulajdonképpeni mai állapot jellemzésére. Ami itt
talán első tekintetre felesleges történeti visszanyúlásnak tetszett, az
most, éppen az örök erkölcs szemszögéből nézve, a mai erkölcs
állományának tűnik fel. Bármely más ága a kultúrának függetlenebb a
maga múltjától, mint az erkölcs; tudományban, művészetben,
politikában, gazdaságban és technikában, sőt ezeknek világnézeti
alapjaiban is megérthetjük a jelent, ha csupán a közelmúlttal szemben
határoljuk el; itt a ma arcának jellemzéséhez valóban elég, ha
háttérként a tegnapit vagy legfeljebb a tegnapelőttit idézzük. Az
erkölcsben ellenben ma is benne él egész múltja, az antik erkölcsiség
formái éppúgy, mint a kinyilatkoztatott erkölcsé, az ősrégi népi
tapasztalásból leszűrődött erkölcsé éppúgy, mint az udvari vagy a
polgári erkölcsé. Benne él akkor is - sőt talán akkor leginkább -, ha ki
akarja szakítani gyökereiket, mint ahogy az éppen ma történik. S ha
mindezek nem érvényesülnek is egyforma mértékben, s hatásuk
olykor talán észrevehetetlen, mégis valamiképpen jelen vannak, ha
másként nem, mint az erkölcsiség mindenkori állományának mélyebb
rétegei. Ez a rétegezettség természetesen egyáltalán nem jelent
valaminő kőzetszerű egymásra rakodást, abban az értelemben, mintha
az egyik réteg formái elborítanák a másiknak talán már
megmerevedett formáit - bár ez is előfordul -, hanem inkább
keveredést, hullámzást árul el, mint ahogy a tengernek vagy magának
a tudatnak rétegei állandó mozgásban és áramlásban vannak. De
csakis ebből érthetők az erkölcsi élet reneszánszai, a gyakori vissza-
nyúlás az erkölcsiség mélyebb rétegeibe és a törekvés régibb
formáinak megelevenítésére. Ezért ha a kultúra többi ágában a formák
változása valóban legtöbbször végleges felváltást jelent, akkor az
erkölcsi élet terén ez inkább a régibb és bevált formákhoz való
visszatérésben nyilvánul.
Ez a törekvés volt tapasztalható a múlt világháborút követő
években is, mégpedig kiváltképpen három irányban. Az egyik, és
bizonnyal a legkiterjedtebb irány, a vallásosság megújhodásából eredt.
A világháború nagy lelki megrázkódtatásai, a szembetalálkozás az élet
és a halál nagy kérdéseivel, az általános létbizonytalanság és az
ésszerű haladásban való hit összeomlása a mélyebben érzőkben világ­
szerte felébresztette a vágyat a vallásosság ősi forrásai után. Sokan
azok közül, akik a polgári korszakban gyöngeségből, közömbösségből
vagy éppen csak a szabadgondolkodás divatjából eltávolodtak a
vallástól, most visszataláltak hozzá. S ha ez a visszatérés közvetlenül
metafizikai szükségletből fakadt is, magának a vallásos megkötésnek
és a vallásos formák fegyelmező erejének múlhatatlanul ki kellett
hatnia az erkölcsi életre is. Ez pedig elsősorban a katolicizmus köré­
ben következett be, ahol a megkötés mindenkor erősebb volt és szinte
magától értetődött. Ehhez járult még az a külső, bár azért egyáltalán
nem lebecsülhető körülmény, hogy a katolikus egyház tekintélye a
puszta védekezés, a háttérbe szorulás és a tehetetlenség hosszú évtize­
dei után ismét nagymértékben megnövekedett és megszilárdult. A
lélek és a kultúra egyetemes összeroppanásában az egyház volt az
egyetlen hatalom, amely rendületlenül állt, tanításának és szervezeté­
nek hagyományos egységében és zártságában, ennek pedig nyilván­
valóan ellenállhatatlan vonzóerőt kellett gyakorolnia mindazokra, akik
az általános zűrzavarból kivezető utat kerestek. Tagadhatatlan
előnyben volt a katolicizmus más felekezetekkel és hatalmakkal
szemben azzal is, hogy a háború után mindenütt megerősödött nemzeti
érzést elmélyítve, ezt most is, mint két évezredes életében mindenkor,
összhangba tudta hozni az európai közösségbe való beletartozás
tudatával. E tekintetben csak arra kell gondolni, hogy minő vérsze­
gény homunculus-szülemény volt az örök Róma eszméjével szemben
a nemzetfelettinek létrehívott népszövetség intézménye. Egyetemes
szemléletmódjával a katolicizmus a megváltozott politikai és társa­
dalmi feladatokhoz is aránylag könnyen tudott alkalmazkodni, vagy
legalább is megtalálta az ezekhez vezető utat. De mindezeket a körül­
ményeket jelentőségben felülmúlta a katolicizmusnak belső szelle­
mében való megújhodása. A polgári kényelmesség és racionális
megalkuvások helyébe, amely a háború előtt a katolikus életet is
ellaposította, most friss lendület lépett, és a vezető, irányszabó
szellemi élet, amely idestova két évszázadon át az egyházon kívül,
sokszor vele ellentétben nyilvánult, most lassankint ismét bevonult a
maga régi bástyáiba. Katolikusnak, azaz szent hagyományok
őrzőjének és ugyanakkor modernnek lenni azóta nem lehetetlen többé;
aki megkísérli, kevésbé kockáztatja most, hogy ultramontánnak
bélyegezve egyszerűen számba sem veszik; a szabadgondolkodás
általában idejét múlta s az ellenfelek is most már más fegyverekkel
küzdenek. Ez a katolikus szellemi fellendülés különösen a latin
népeknél példaszerű, például a háború utáni Franciaországban és
Olaszországban, ahol irodalomban és művészetben a legkitűnőbb
szellemek a katolikus eszme harcosaivá szegődtek s e tekintetben nem
jelentéktelen sugalló hatást gyakoroltak éppen a műveltek körére az
általánosan ismert „megtérések” (Claudel, Péguy, Papim). Ámde a
régi hitnek új élettel való megtelítése másutt sem hiányzott. Bizonnyal
jelentős része volt ebben a most új erővel meginduló liturgikus
mozgalomnak, amely éppen a korábbi moralizálgató célzattal szemben
az istentiszteletet s főleg középpontját, az eucharisztiát tette az
életalakítás alapjává. Ennek a liturgikus gondolatnak pedig azzal,
hogy ismét élményszerűvé igyekezett tenni az Istennel való
vérrokonságunkat, természetszerűleg ki kellett áradnia az erkölcsi élet
minden irányába.1 Mégis helytelen volna túlbecsülni mindezeket a
jelenségeket és nem látni meg a fellendülés mögött a még most is
közömbös, sőt ellenséges tömegeket, a kiváló szellemek mögött a
pusztán csak odacsatlakozókat és a megtérők mögött azokat a
keresőket, akik csalatkozva az egyházba vetett kezdeti reményeikben,
 DIALEKTIKUS TEOLÓGIA

még csak messzebb estek tőle, vissza a közömbösségbe vagy pedig

valamiféle újpogányságba. Azt azonban, amit a fennálló viszonyok
között el lehetett érni, a katolicizmus bizonnyal elérte, s azt senki
józanul nem is remélhette, hogy a krisztusi tökéletesség eszményét a
mai eltorzult lelkű emberiségben ismét általánossá lehet tenni.
Nehezebb helyzetben voltak a protestáns felekezetek, amelyek
sokkal szorosabbra fűzték viszonyukat a polgári racionális kultúrával s
ennélfogva ennek összeomlását is sokkal inkább megérezték. Ebből
érthető a protestáns felekezetek kezdeti tanácstalansága; sokan már -
főleg a lutheránus teológusok körében - a protestantizmus végső
felbomlásáról beszéltek és a külső kép igazolni látszott ezt a sötét
jóslatot. Mindamellett lassanként itt is megindult a küzdelem az új
vallásosságért, bárha kétségtelen, hogy ez az élet erkölcsi újjáalakítá­
sára kevésbé hatott ki. Az eucharisztia misztériuma, amely a
katolicizmusnak a megújhodás erejét adta, itt hiányzott; az egyházi
szervezet gyöngesége, a személyes vallásos tapasztalásra való
ráhagyatkozás és a protestálás szelleme pedig minden egységes
törekvést eleve lehetetlenné tett.2Ezért a megújulás kísérletei is inkább
szektárius irányban nyilvánultak. A háború előtt uralkodó liberális-
racionalisztikus szellemű teológiával, főleg pedig ennek moralizmu-
sával szemben két oldalról indul meg a visszahatás. Az egyiket az
ú. n. dialek tik u s teo ló g ia k ép v iseli, amely most a
vallásosságnak metafizikai elmélyítését kísérli meg. Az igazi
vallásosság pusztán az isteni kegyelemnek és a bűnbocsánatnak
tényében vethet horgonyt, s mindaz, ami földi, ezzel gyökeres,
áthidalhatatlan ellentétben áll. Az ószövetségi Prédikátor könyvének
szavára szeretnek evégből hivatkozni: „Isten a mennyekben van, te
pedig a földön, azért kevésbeszédű légy.” Minden emberi
kultúrtevékenység, ennélfogva minden erkölcsi fáradozás is végered­
ményben semmis és értéktelen; az örök viszonylagosságok süllyesz-
tőjéből az ember sohasem léphet ki, élet és halál egyformán csak erre
figyelmezteti, s ezért az üdvösségnek egyetlen útja csak az Isten
igéjében való eleven hit lehet. Azt ellenben, hogy mit kell tenni, sem a
vallás, sem az erkölcstan nem állapíthatja meg, ez mindig a pillanatnyi
helyzet követelményétől függ; de éppen az Isten és az ember közt
fennálló végtelen távolságnál fogva nincs olyan helyzet, amikor
cselekvésében az ember Istennek akaratát teljesíthetné, tehát minden
cselekvés tulajdonképpen kockázat (Wagnis). Kierkegaard tanítása
elevenedik itt fel újra a lét kétségbeejtő bizonytalanságáról és
paradoxonairól, amelyek elől csak úgy kínálkozik menekvés, ha az
ember az abszolút létnek, Istennek ölébe veti magát, ott azonban nem
remélhet lelkiismereti megnyugvást, hanem csupán esettségének
öntudatosulását. Ezért a dialektikus teológia nem is erkölcsileg
fokozni, hanem csupán létében felrázni törekedett az embert. S hogy
ezt nagy mértékben sikerült is elérnie, arról tanúskodik az a visszhang,
amelyet főleg a teológián kívülállók széles rétegeiben keltett. De az
ellenmondás sem maradt el, elsősorban éppen a miatt a közömbös
megítélés miatt, amelyben az erkölcsi feladatokat részesítette. Vele
szemben, de éppúgy a korábbi racionalisztikus teológiával szemben is,
egy pietisztikus irányú mozgalom erősödése vált a húszas évek
végével mindinkább érezhetővé. A pietisztikus szellem sohasem apadt
el végleg a protestantizmus körében; a XIX. század folyamán is ki-ki-
ütközött, ha nem általánosan s nem mindig nyíltan és azonos
értelemben is. Most ellenben, az erkölcsi élet egyetemes süllyedése
idején, a vallásos élet bensővé tételének az az útja, amelyet a
pietizmus mindenkor járt, sokak szemében a megújhodás egyetlen,
végső lehetőségének tűnt fel. Ha ez az új pietizmus nem csatlakozott
is szorosan e mozgalom történeti formáihoz, mégis lényegében
ugyanazt a célt tűzte maga elé, mint emezek: az embernek az áhítatos
hitélet és a jámbor tevékenység által való újjáteremtését. Hogy a
protestantizmus belső megszilárdulását ez a mozgalom elősegítette
vagy egyáltalán elősegítheti-e, ezúttal ne feszegessük; de hogy az
erkölcsiség tisztulásához most is, mint mindig, valahányszor csak
fellépett, nagy mértékben hozzájárult, arról sok jel tanúskodik.3 Külön
illik megemlékezni ebben az összefüggésben Spranger kezdeményé­
ről, amely filozófiai természetű ugyan, szellemében és következteté­
seiben azonban egészen a protestáns kereszténység talaján áll, amikor
az emberi lét végső hallgatag feltevéseiből indulva ki, előbb egy
immanens, merőben „élményszerű” vallásosságot hámoz ki és ennek
révén azután feltétlen transzcendenciák érvényességének elismerésé­
hez szárnyal fel. Kiemelkedik ez a törekvés a vallásosság megeleve-
nítésének mai kísérleteiből azért, mert Spranger is - miként másfél
századdal ezelőtt Schleiermacher - a lelkűkben hitetlenekhez, a mai
élet „hívő hitetlenjeihez” szól, még pedig úgy, ahogy talán Pascal óta
nem szóltak az emberi létről, esendőségéről, s ennek ellenére is végső
reményeiről; mert a vallásos indítékok kitapogatásában követett
eljárása - noha nem teológus és tartózkodik is a teológiai állásfog­
lalástól - sok tekintetben rokon azzal, amit a katolikus teológia
analógia entiswek nevez s ma különösen ismét szívesen alkalmaz; s
végül azért is, mert ennek a sprangeri eligazodásnak, ennek a „világot
átfogó áhítatnak” jellemzően erkölcsi célzata és ereje van: úgy és
abban a bizonyosságban élünk és cselekszünk, hogy a halálnak nincs
létünk és magatartásunk értékére nézve jelentősége, hogy e világon,
bár fonákságai kimeríthetetlenek, végezetül mégis csak az igaz ügy
diadalmaskodik, s hogy állandóan két világ peremén járunk és
lelkiismeretünk az a fogantyú, amelyben megkapaszkodunk, hogy le
ne szédüljünk a két oldalról is fenyegető szakadékba. Tehát Spranger
is hősi erkölcsöt tételez fel s épp ezért hivatkozik oly szívesen Nagy
Frigyes és Kant példájára; szándékai szerint azonban ez az immanens
erkölcsiség megszentelődik és elmélyül éppen a vallásosság által,
 MISZTIKUS TAPOGATÓDZÁSOK

ezzel pedig szükségképpen ismét a pietizmus szelleméhez közeledik.4

Mindamellett itt is számot kell vetni azzal a ténnyel, hogy ezek a
megújhodási törekvések hatalmas tömegekhez el sem érhetnek, mivel
e tömegek pusztán névlegesen tartoznak a protestáns egyházak
kebelébe, vagy pedig már végleg el is szakadtak tőlük.
Az erkölcsiség feltámasztásának e vallásos irányú kísérletei
azonban nemcsak a hivatalos egyházakon belül folynak. Találkozunk
velük az „egyéni” valláskeresőknek a háború óta egyre növekedő
táborában is. Mindjárt a húszas évek elejének egész Európában végig-
hullámzó Dosztojevszkij-kultusza is elsősorban ebből a misztikus
sóvárgásból fakadt s hovatovább egészen szektárius jelleget öltött. A
vallásosságnak abban az immanens, földi, evilági irányában, amelyet
Dosztojevszkij képvisel, a hagyományos kereszténység szelleméből
mindenesetre már alig akad valami. De még jobban eltávolodnak tőle
azok a törekvések, amelyek majd a buddhizmus irányában tájékozód­
nak, majd antik vagy északi mítoszokat elevenítenek fel, majd pedig a
merő élményben látják a vallásosság lényegét.5Mindezek a törekvések
kétségkívül az erkölcsiség alakítására is kihatottak, azonban inkább a
zűrzavar képéhez tartoznak, mintsem hogy ebből a tisztulás útját
jelezhetnék.
Az új erkölcs keresésének második irányát röviden a rá leginkább
jellemző heroizmus eszményével jellemezhetnék. Erről beszélni ma
még igen nehéz, mivel itt még egészen kialakulatlan, szervezetlen,
inkább csak csirában jelentkező szándékokról van szó. Már az előbb
jelzett misztikus-vallásos törekvések némelyike is ebbe az irányba
volna foglalható, vagy legalább is átmenetet jelez feléje, így főleg az,
amelyik Dosztojevszkij nevét írja zászlóján. Ámde ez a
Dosztojevszkij-kultusz a húszas évek vége felé mindinkább elerőt-
lenedett. Ellenben változatlan fénnyel, sőt egyre kiáradóbban ragyog
ebben az irányban Nietzsche neve. Nem kevés ma azoknak száma,
akiknek az ő illúziótlan heroizmusa jelenti nem a mai élet erkölcsi
zűrzavarából való megváltást, de mindenesetre a vele leszámolást, a
rajta való győzedelmes felülemelkedést. Azt a magatartást, amely
elfogadva, elviselve ezt a zűrzavart, sőt egész lendülettel beléje vetve
magát, mégsem merül el benne, hanem inkább felszabadul és megerő­
södik általa. Kétségtelen, hogy a nietzschei égbolt sötét és tragikus. A
mai élet nagy ellentétei és feszültségei cikáznak rajta mint villámok: a
szörnyű tudatosság és a kétely, a gépiesség és a nyugtalanság, a
magány és a gyökértelen tömeglét, és közöttük kell az embernek emelt
fővel helytállani, ez éppen ennek az új, heroikus morálnak követelmé­
nye. Ebben a légkörben egy kissé nehéz a lélegzetvétel, mint nagy
hegyek ormán. Csupa szakadék és örvény köröskörül és ezenkívül a
pillanatról-pillanatra beleszédülök látványa ijesztget. S a szívben nincs
már semmiféle hit vagy remény: nekünk is előbb-utóbb bele kell
szédülnünk, de amíg lehet, fenn kell maradni az ormon, mert ezzel az
ember önmagának tartozik. Valóban némileg pogány szem kell hozzá,
hogy valaki ennek a sorsnak így, félelem nélkül arcába tudjon nézni.
Mintha Akhilleusznak és a görög tragédia hőseinek bús-vidám halálba
elszántsága kelne itt új életre. Ebből érthető, hogy a hősiességnek ez a
foka a mai nietzschei morálkeresők közt is aránylag ritka s inkább
csak az irodalomban nyilvánul, mint az életben; magában az életben
pedig megindult a kiegyezkedés a legkülönbözőbb irányban. így
szövetkezik a nietzschei erkölcsszemlélet a marxizmussal, a világpro­
letariátus forradalmasításában keresve a hősiesség lehetőségét; így
alakul át a fasizmusban és a nemzeti szocializmusban a népi erő
misztikus kultuszává, ugyanakkor mindennemű racionális „terhelés­
ben” adva módot a hősiesség gyakorlására, a gazdasági önellátáson és
a közigazgatáson kezdve, a szokásformáknak és a műveltségnek
szabályozásán át egészen a faji kitenyésztésig. A morál itt tehát volta­
képpen stratégia, úgy, ahogy már Nietzsche a felsőbbrendű emberben
elképzelte, de most nem az egyénnek, hanem a közösségnek, olykor
éppen a tömegnek arcára szabva. Főleg a nemzeti szocializmus erköl­
csében látható tisztán a nietzschei eszméknek beáramlása, sőt ennek
hordozói is elsősorban éppen a Nietzschétől ihletett ifjúsági mozga­
lomból nőttek ki.6 Ebből érthető ennek az erkölcsnek harcias állásfog­
lalása a kényelmes polgári „részvénytársasági” erkölccsel, a zsidó
szellemmel és némileg a kereszténységgel szemben is. Ennek az
erkölcsnek végső gyökerei éppen nem erkölcsiek, hanem létbeliek,
metafizikaiak, „egzisztenciálisak” s alapjában minden érték csak
eszköz benne az önmegváltásra: erről tanúskodik éppen mitikus
elemekkel sokszorosan átszőtt volta.
Ez a heroikus erkölcs egyelőre még túl van „a jó és a rossz hatá­
rán”. Hogy vajon a jövőnek valamilyen megoldására vezet-e, ma még
eldönthetetlen. Az azonban már kétségtelennek látszik: a jövő életet
csak heroikusán lehet majd élni, a legkisebb, a legjelentéktelenebb, a
tömegben felolvadt embernek is. Ezt a heroizmust követeli az ember­
től már ma egyre növekvő mértékben nemcsak az élet, hanem az
erkölcsnek is úgyszólván minden tényezője, nem utolsó sorban maga a
kinyilatkoztatáson alapuló vallásos erkölcsiségé is. Európának való­
ban csak ebben az irányban van még ígérete. Ebből a szempontból a
nietzschei amoralizmus azért, mivel ismét fogékonnyá tette a polgári
kényelemben eltespedt vagy a polgári kényelem utáni mohó és irigy
vágyban megromlott emberiséget a hősi élet iránt, csak termékenynek
nevezhető, minden „pogánysága” ellenére is.
Végül az erkölcs megújítását célzó törekvéseknek harmadik iránya
az etikai elmélkedés körében bontakozik ki. A filozófia ma általában
realisztikus irányú; ez a szándék nyilvánul talán elsősorban éppen az
erkölcsi gondolkodás terén is. Ezért a múlt századnak merőben
formális etikájával szemben, ahogyan kiváltképpen a kanti és a Kant
nyomdokain járó erkölcsfilozófia képviselte, most egy tartalmi,
„materiális” etika programja alakul ki. Ez a materiális etika nem
elégszik meg azzal, hogy a cselekvésnek valamilyen egyetemes és
szükségképpi „törvényére” utal a nélkül, hogy konkrét célját ponto­
sabban meghatározná, hanem jelezni kívánja azt is, hogy miben álljon
az az erkölcsi cselekvésmód, amelyre törekedni kell. Ez a kérdés első
tekintetre egyszerűnek látszik; holott éppen mai erkölcsi életünk és
erkölcsi eszmélkedésünk bonyolult volta következtében egyáltalán
nem az. Mert végeredményben ilyen tartalmi erkölcstanokat korábban
is mindig ismertünk: a „legfőbb jó”, a summum bonum kérdése az
ókortól kezdve állandóan foglalkoztatta az erkölcsi elmélkedést, a
kinyilatkoztatott vallások erkölcsi szabálykönyveinek pedig nemcsak
mindenkor tartalmi jellege volt, hanem ezek rendszerint még az erköl­
csi életnek kazuisztikájává is kibővültek. Mindezeket a tartalmi
erkölcstanokat a kanti kritika egyszersmindenkorra semmivé tette -
vagy legalább is úgy vélte, hogy sikerült semmivé tennie - azzal, hogy
kimutatta viszonylagosságukat, úgy fejezve ki ezt, hogy apriori lehe­
tetlenek. Az egész XIX. század folyamán az a felfogás uralkodott,
hogy tartalmában is minden idők számára egyetemesen érvényes
erkölcsi szabálykönyv nincs, ha tehát az erkölcsi parancs feltétlen
kötelező jellegét mégis óvni akarjuk, az csak formális lehet, ahogy
éppen a kanti törvény kifejezi: cselekedjél mindenkor úgy, hogy
cselekvésed szabálya egyetemes törvényhozás szabályául szolgálhas­
son. S a Kantba kapcsolódó századunk eleji értékelméleti vizsgálódás
is alapjában ezen az ösvényen maradt: van két világ, az abszolút,
megingathatatlan értékeké s az egészen viszonylagos és változó való­
ságé. Az utóbbit közelebb vihetjük ugyan, sőt közelebb is kell vinnünk
az értékekéhez - ez a „kell” éppen az értékeknek hozzánk intézett
felszólítása -, de végeredményben soha el nem érhetjük, az értékek a
valóságon kívül, elérhetetlen magasságban honolnak, nem is léteznek,
csak a létezés eligazodásául szolgálhatnak. Mindezek után a régiek
mellé valamilyen új tartalmi etika felállítása, amely az erkölcsi
cselekvés célját akár a boldogságban és ennek különböző árnyalatai­
ban, akár a humanitásban, akár a tökéletességben állapította volna
meg, valóban felesleges és meddő vállalkozás lett volna.
Az új tartalmi etika nem is ezt a célt tűzi ki, hanem elfogadva a
kanti erkölcsi apriorizmusnak, vagyis az erkölcsi parancs egyetemes­
ségének és feltétlenségének elvét, ezt mégis, a valóságban akarja
felfedezni. Erre nézve kétségkívül a pozitivisták körében is történt már
valamelyes kísérlet, amikor az egyetemes erkölcsi törvényt az erköl­
csiség néprajzi és szociológiai vizsgálata alapján akarták megközelí­
teni. Még századunk elején a francia Frédéric Rauh ennek az erkölcsi
tapasztalásnak közvetlen elemeiben véli feltalálni a kanti apriorit. Az
erkölcsi parancs eszerint szükségképpiséget fejez ki, mert megszeg-
hetetlen, de nem egyetemes, hanem hely, idő és körülmények szerint
változik, sőt teljességgel individualizált. Az erkölcsi értékmegvalósí­
tás mindig egészen egyéni teremtő folyamat s belőle ismerjük meg
éppen az erkölcsi törvényt. Ez az álláspont nyilván relativizmus, de
jogosan mondták róla, hogy objektív veretű relativizmus, mert az
erkölcsiséget viszonylagossága ellenére sem szolgáltatja ki a
szubjektív önkénynek.7 E kísérlet azonban szükségképpen
eredménytelen maradt; a tényleges erkölcsi formák kaleidoszkópjából
soha sem lehet kihámozni azt, ami „kell”. Ez csak akkor lehetséges, ha
pontos lényegvizsgálatnak, úgynevezett fenomenológiai elemzésnek
vetjük alá azokat az élményaktusokat, amelyekkel az erkölcsi
értékekre irányulunk.
S erre az útra lépett még a világháború éveiben megjelent
irányjelző művében8 Max Scheler. Vállalkozásának érdekessége és
egyúttal korszakos jelentősége éppen abban rejlik, hogy ő is, akárcsak
Kant, a tudatból indul ki, ámde ebben nem a pusztán formális
kategorikus imperativust fedezi fel, hanem inkább az erkölcsi értékek­
nek egész rendjét, egy tartalmi jellegű, objektív, sőt abszolút birodal­
mat, amely számunkra közvetlenül, éppen erre az értékrendre való
ráirányulás aktusaiban van adva. Aki él és cselekszik, szükségképp
mindig többre vagy kevesebbre becsül, helyesel vagy rosszal, választ
vagy elvet, szeret vagy gyűlöl valamit; mégpedig nem észbelátás,
hanem érzelmi, emocionális mozzanatok működése alapján. S ebben
rejlik Scheler etikájának másik úttörő vonása. Az érzelmi-alogikus
életből fakasztja az erkölcsiséget, úgy azonban, hogy ugyanakkor
összekapcsolja az objektív, egyetemes és változatlan értékrend
megnyilvánulásával. Ezt a két oldalt eddig mindig külön-külön tekin­
tették és összefüggést nem láttak köztük. Aki érzelmi erkölcsiséget
hirdetett, ezt az ember testi-lelki alkatától tette függővé, tehát a merő
ténylegesség körében maradt, empirikus etikát szerkesztett; aki pedig
valamilyen apriori jellegű, vagy egyetemes és feltétlen erkölcsi
törvényt keresett, az észismeréshez fordult, így maga Kant is, amikor
minden érzelmet mint puszta empirikus forrást kiküszöbölni igyeke­
zett az erkölcsiségből és a tiszta akaratot is a „praktikus ész” elveiből
származtatta le. Scheler ezzel szemben jogosan hivatkozik arra, hogy
van emocionális apriori is, hogy éppúgy beszélhetünk tiszta szeretetről
és gyűlöletről, tiszta becsülésről és elvetésről, tiszta törekvésről és
akaratról, mint ahogy beszélni szoktunk tiszta, azaz apriori megisme­
résről. A lélek emocionális rétegei úgyszólván azok a csápok,
amelyekkel az értékek felé kinyúlunk és az értékmegérző aktusok
egyszersmind értékfeltáró aktusok is, sőt ezeknek puszta létében az
értékek rendje magamagát nyilatkoztatja ki. Ezzel, hogy a szubjektív
lelkiségen belül az objektív értékek rendjének jelenlétére mutatott rá,
Scheler kiküszöbölte az erkölcsiségnek puszta pszichológiai vagy
biológiai magyarázatát (amelybe egyébként minden tartalmi etika
elkerülhetetlenül belesodródik) és mégis a valóság körében maradt.
Épp ezért itt megszűnik az az ellentét, amely a formális etika alapfel­
fogása szerint lét és érték (Sein-Sollen) közt fennáll. Scheler utal arra,
hogy a tiszta értéknek a léttel szemben való követelményén kívül a
létnek is van az értékkel szemben követelménye, s e kettőnek
egyensúlyozni kell egymást (Einheit einer Soll-S e i n s forderung).9
Ez most nyilván egészen más szemléletmód érvényesülését jelentette,
amely gyökeresen elütött az újkorra általánosan jellemző erkölcsi
racionalizmusétól. Itt a valóság telítődik meg értékkel, s akárcsak az
antik világban, ennek a valóságnak különböző értékfokozatai tárulnak
fel; s ha ez nem teljes, ez nem az értékek rendjének valaminő fogyaté­
kosságára vall, hanem csupán arra, hogy a történeti fejlődésnek nem
sikerült még ezeket az értékeket teljességükben megvalósítania. Az
értékek tényleges megjelenésének viszonylagossága semmit sem von
le az értékrend feltétlen jellegéből; csak az értékbecslés változik törté­
netileg, de maguk az értékek lényegükben függetlenek e becslésnek
minden változásától.
A háború utáni etikai emelkedésnek nincs oly iránya vagy ága,
amelyre e scheleri materiális etika programjának termékenyítő hatása
valamiképpen ki ne áradt volna. Lehet állást foglalni ellene s állást is
foglaltak, főleg kantiánusok, de kitérni előle többé lehetetlen: e tekin­
tetben szerepe vetekszik épp a kanti erkölcstannal. Maga Scheler a
személyiség etikájává igyekezett kidolgozni ezt az emocionális
apriorizmust; ebből, továbbá abból a körülményből, hogy programjá­
ban sok tekintetben Szent Ágoston tanára nyúlt vissza s egyébként is
közeledett a katolicizmus erkölcsi álláspontja felé, érthető, hogy főleg
a háború utáni katolikus újjáébredésre hatott ösztönzően. Viszont
protestáns részről a német idealizmus hagyományait folytatva Eduard
Spranger dolgozta ki szintén a személyiség etikáját, amely egyenletes­
ségével Schelernek e tekintetben csak torzóban maradt kísérleteit
messze túlszárnyalja. Etikája a szó szoros értelmében humanisztikus
jellegű, de van egy sajátos új jegye, amely kitünteti régebbi korok
humanizmusával szemben: t. i. a lelkiismeret fokozott érvényesülése.
Már az emberi életformák jellemzésében kidomborodik nála a lelkiis­
mereti motiváció: ezért nem is vesz fel külön erkölcsi életformát, az
erkölcsiség szerinte minden értékterületen megtelepül és közrehat a
személyiség sajátos magatartásmódjának, élete irányának szervezésé­
ben. De azóta is minden munkájában és egész sereg etikai tanulmá­
nyában foglalkozott a lelkiismeret problémájával, általa keresve eliga­
zodást a népi erkölcsnek és a kollektív felelősségnek ma oly nehéz és
politikailag megterhelt kérdésében. A személyes lelkiismereti felelős­
ség fenntartása és követelése a kollektív erkölcsiség ténykedéseiben
is, avatja Sprangert ma kiváltképpen humanistává. De a humanitás­
eszme képviselője azért is, mert az emberi élet teljessége az eszménye
ma is, mint ahogy az volt Humboldt, Petrarca vagy Cicero napjaiban.
Mindenesetre ismét új vonást hoz be ebbe az eszménybe azzal, hogy
az életnek ezt a teljességét korunk változó szellemének megfelelően
már nem az általános emberiben látja, hanem sajátos irányból is
elérhetőnek véli: az életformák az élet teljességének (vagy legalább is
az utána való törekvésnek) éppen ilyen eszményi humánus típusai.10
Nálunk Pauler Ákos jutott el más kiindulási alapokból ugyan, de
eredményében a Schelerével szintén sokban rokon etikai felfogásra.
Nem maradt el azonban a materiális etika kísérlete ateisztikus
irányban sem; az erkölcsnek nietzschei problematikussá tevéséből
kiindulva és a scheleri ösztönzéseket felfogva, Nicolai Hartmannak az
újabb idők legnagyobb szabású etikáját sikerült megalkotnia, amely az
erkölcsi jelenségnek és az erkölcsi értéknek beható lényegszemlélete
alapján végső kihangzásában teljességgel a heroizmus erkölcsét
hirdeti és az embert teszi meg teremtővé.11 Mindezeknek a kísérletek­
nek tüzetesebb tárgyalása azonban már nem az erkölcs, hanem az
etika fejlődésének képébe tartozik. Említésükre itt csupán azért kellett
kiterjeszkedni, mert jellemzően tanúskodnak róla, hogy napjaink
etikai elmélkedése általában megegyezik az új erkölcs keresésének
irányaival.
A világ tehát gyötrődik és tapogatózva keresi az erkölcsiség új
lehetőségeit. Valamilyen általánosan megnyugtató megoldásra egyelőre
még gondolni sem lehet, ezt meghiúsítja már a keresésnek sokfelé elágazó,
sokszor merőben ellentétes iránya. Ezért korai és kockázatos volna bárminő
jóslásba bocsátkozni arra nézve, hogy mit várhatunk; itt már nem a
tudomány, legfeljebb az egyéni hit szava szólhat. De ha a jelek nem
csalnak egészen, két általános prognosztikus tételt talán mégis meg lehet
kísérelni. Valószínűnek látszik ugyanis, hogy az erkölcsi életnek
valamilyen általánosabb szabályozását az erkölcs hagyományos tekintélyi
tényezőinek kezdeményezéséből már alig lehet remélni; az élet
bekövetkezett eltömegesedése már csak szervezeti szabályozást enged meg,
ez pedig felülről, kívülről jönne és az erkölcs magját nem érintené. Ezért
igazi és egyetemes újjászületés csak belülről, valóban a lélek emocionális
rétegeiből fakadhat, úgy, ahogy az antik világnak a kereszténységbe való
átmenete idején fakadt. S mindjárt ezzel függ össze második megjegyzé­
sünk. A mai társadalmi fejlődés láthatólag az osztálytalan társadalom
irányában halad; hogy ez vajon az európai társadalom végső felbomlásának
jele-e, vagy pedig átmenet egy emberileg igazságosabb állapot felé, nem
tudhatjuk. De feltehetjük, hogyha ebben a helyzetben bekövetkezik az
erkölcsi élet tisztulása és új formáinak kialakulása, ez nem lehet többé
típusmorál, aminő az antik görög vagy az újkori udvari-arisztokratikus
erkölcs volt, sem pedig merőben individualisztikus, aminő a polgári erkölcs
volt, hanem valami a kettő között, talán valóban hasonló a kora­
középkorihoz: szolidaritásra épülő s mégis olyan, amely az egyéni
lelkiismereti döntésnek is teret enged.12
1 Kitűnő áttekintést ad erről a háború utáni katolikus mozgalomról a Friedrich Schneider szerkesztésében
megjelent munka: Bildungskrüfte im Kalholizismus dér Welt seit dem Ende des Krieges. Freiburg i. Br.
1936. Herder. - V. ö. még Josef Liener: Die Zukunft dér Religion. I. Bd. Psychologie des Unglaubens. II.
Bd. D erneue Clirist. Innsbruck-W ien-M ünchen, 1935. Tyrolia-Verlag.
2 L. Eduard Spranger: Das deutsche Bildungsideal dér Gegenwart in geschichtsphilosophischer Beleuchtung.
Leipzig, 1931. Quelle und Meyer. 41. p.
3 V. ö. Fritz Mund: Pietismus - eine Schicksalsjrage an die Kirche heute. 2. kiad. Marburg, 1938. Spener-
Verlag. M eg kell itt jegyezni, hogy ez az új pietizmus, továbbá a fentebb említett dialektikus teológia nem
az egyetlen mozgalom a mai protestantizmus körében, amely a vallásos élet újjáteremtése érdekében
fáradozik. Ezekre itt főleg éppen széleskörű hatásuk miatt tértünk ki, de mellettük még számos más
irányú kísérlet is említhető volna (így pl. az Albert Schweitzer, Emil Brunner, Paul Althaus nevéhez
fűződő törekvések). Ezekre nézve L. Reinhold Groos: Wertethik oder religiösc Sittlichkeit. München,
1933. Clir. Kaiser. (Forschungen zűr Geschichte u. Lelire des Protestantismus. 6. Reihe, Bd. II.) - V. ö.
még Helmuth Plessner már egyszer idézett kitűnő könyvét: Das Schicksal deutschen Geistes im Ausgang
seiner bürgerlichen Epoche, Zürich-Leipzig, 1935. MaxNiehans. 49. sk.
4 Eduard Spranger: Weltfrömmigkeit. Leipzig, 1941. Leopold Klotz.
5 L. ezekről a szerző dolgozatát: Vallás és kultúra. Bpest, 1928. (Minerva-könyvtár 13.) 36. sk. p.; továbbá
Hans Zbinden: Wege zu schöpferischer Freiheit. Arbeit, Bildung, Glauben in unserer Zeit. Bem, 1941.
Verlag Hallwag, 160. sk. p.
6 V. ö. H ennann Schwarz: Nationalsozialistische Weltanschauung. Freie Beitráge zűr Philosophie des
Nationalsozialismus aus den Jaliren 1919-1933. 2. kiad. Berlin, 1933. Junker & Dünnhaupt. 97. sk. p.
7 Frédéric Rauh: I. ’expérience morálé. Paris, 1903. Alcan. - V. ö. Georges Gurvitch: Morálé théorique et science des
moeurs. Paris, 1937. Alcan. 130. sk. p.
8 Dér Formalismus in dér Ethik und die materiale Wertethik. 3. kiad. Halle a. d. S., 1927. M. Niemeyer.
(Első kiadása 1916-ban jelent meg, de részleteket már korábban, 1913. és 1914. évfolyamában közölt
belőle a Husserl-féle Jahrbuch íür Philosophie u. phanomenologische Forschung).
9 Scheler i. m. 602. p.
111 L. Eduard Spranger: Lebensformen. 7. kiad. Halle a. d. S., 1930. Niemeyer. Megjegyzendő azonban,
hogy Spranger nem minden tekintetben teszi magáévá a materiális etika programját. - V. ö. Közerkölcs és
személyes erkölcsiség. Előadás a bp.-i Pázmány P. Tudományegyetem aulájában. Bp. 1936. Egyet.
Nyomda.
11 Pauler Ákos: Bevezetés a filozófiába. 4. kiad. Bpest, 1943. Danubia. - Nicolai Hartmann: Ethik. Berlin,
1926. Gruyter.
12 Erre nézve sok képzelgéssel találkozunk, olykor egészen naiv formában is, Nik. Berdjajew (Bergyajev)
könyvétől kezdve (Das neue Mittealter, Dannstadt, 1927. Reichl. egészen legújabban Hans Zbinden
művéig, Die Moralkrise des Abendlandes, Bem, 1941. Herbert Láng & Cie. 59. sk. p.
 Kísérő írás
Orosz Gábor: A mai élet erkölcse írásáról, kiadásáról,
fogadtatásáról *

1. „ e l l e n á l l á s i m ű " 1

A 20. század e ls ő fe lé n e k le g is m e rte b b és le g je le n tő s e b b m agyar

k u ltú r f ilo z ó f u s - p e d a g ó g u s a 2 te rje d e lm e s e b b e s s z é k ö te té n e k je le n tő s ré s z é t
v a ló s z ín ű 1 9 4 2 . m á s o d ik fe lé b e n , d ö n tő e n 1 9 4 3 -b a n ír ta .3 A z

„ ú jr a f e l g y ú l t v i l á g h á b o r ú - ó já n a k 4

a z e u ró p a i e rk ö lc s f o ly a m a tá b a n te tte n é rh e tő o k a it k ív á n ta m e g a d n i, é s a

„ g y ilk o s h á b o r ú b a n " , 5
a „s z ö r n y ű v é v á l t v ilá g b a n " ,6
a „h á b o r ú e r k ö lc s r o m b o ló h a tá s - ^ á t1

fo g a lm a z ta m e g . A h á b o rú u tá n i id ő k re u ta lv a a z e lk e rü lh e te tle n ro m lá s
p e s s z im iz m u s n a k le m o n d ó h a n g já n s z ó lt.

A z o k o k p o n to s m e g je lö lé s e e lő tt in d o k o ltn a k ta r to tta v á z la to s a n m e g r a j­
z o ln i a z e rk ö lc s a la k u lá s á n a k tö rté n e ti fo ly a m a tá t.

* A Kísérő írásként közölt tanulmány rövidített formában, hasonló címen megjelent: A tanárok tanárának lenni... tanulmányok
Szabó László Tamás 70. születésnapjára - Szerkesztette Pusztai Gabriella-Fenyő Imre-Engler Ágnes; Debreceni Egyetem
Felsőoktatási Kutató és Fejlesztő Központ, Debrecen, 2012. 315-342. p. - A jelen publikációban Prohászka Lajos: A mai élet
erkölcse című kötetből az idézéseknél, illetve a hivatkozásoknál a feltalálási helyet az esszékötet online változatára utalva adtuk
meg.
1 Laczkó Miklós: Egy nemes konzervatív kultúrfilozófus —A kultúrfilozófus Prohászka Lajos. - Történelmi Szemle 1998. 3-4. szám
211-298. p. - Laczkó Prohászkáról és rá hivatkozva írta: ,A világháború előtti és alatti években, a demokrácia és a demokratikus
rendszerek válsága, az új diktatúrák, s az őket kísérő, szinte elsöprő erejű antihumánus áramlatok közepette... egyensúlykereső
hanyatláselmélete egyre élesebb kultúra- és erkölcskritikai színezetet vett fel, növekvő kételyek kezdték ki a kiút lehetőségébe vetett
reményeit, s gondolatvilágát mind sötétebb pesszimizmusba fordították. Erről tanúskodott... átfogó erkölcskritikai munkája, A mai
élet erkölcse, melyet... nem alaptalanul, saját 'ellenállási művének’ tekintett." - Laczkó nem adta meg azt a forrást, ahol Prohászka
„ellenállási művének" nevezte A mai élet erkölcse esszékötetét.
2
Prohászka Lajos (1891-1963) - Brassóban született; egyetemi tanulmányait Budapesten, a Magyar Királyi Tudományegyetemen
végezte. Ott is doktorált (1920). A berlini Collegum Hungarcumban és külföldi egyetemeken tanult. - Az Egyetem Pedagógia
Tanszékén fizetés nélküli tanársegéd; könyvtáros volt a Széchényi Könyvtárban, majd az Egyetemi Könyvtárban. Habilitációi után
előbb Pécsett, majd a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen oktatott; a budapesti tudományegyetem a pedagógia profesz-
szora lett (1931). A Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották (1939). A Magyar Filozófiai Társaság tagja;
titkára és az Athenaeum főszerkesztője (1931-1940); a Magyar Paedagogia Társaság tagja, 1940-1949 között elnöke és a Magyar
Paedagogia folyóirat főszerkesztője volt. - 1949 decemberében a VK. Miniszter rendelkezési állományba helyezte; megfosztották
akadémiai tagságától és teljesen kiszorították a tudományos és a pedagógiai életből. 1963-ban halt meg. - Életrajza részletesebb
adatait ld. Prohászka Lajos.
3
Ld. részletesebben alább A könyv írásának és kiadásának körülményei fejezetet.
4
Prohászka Lajos: A mai élet erkölcse 116. p. - Az esszékönyv idézett szövegei az online formátumából másoltak. Az idézetek és a
hivatkozások feltalálási helyének megadása a könyv online szerkesztett formátuma oldalszámával történt. A kérdéses rész
megtalálását segíti az online formátum elejéhez szerkesztett Tartalomjegyzék.
5 u. o. 180. p.
6 EKK (Egyetemi Könyvtár Kézirattára) Ms F 103/XIV/21 - Prohászka Lajos Bisztray Gyulának - 1944. április 6.
1
Prohászka Lajos: A mai élet erkölcse 184. p.
 „N e m ö n k é n y e s e n é s n e m is v é le tle n ü l tö rté n t, h o g y a m a i e r k ö lc s k é p é n e k ... f e l v á z o ­
lá s á b a n a z a n t i k e r k ö lc s ö n k e z d tü k a tá r g y a lá s t s a k e r e s z té n y e r k ö lc s n e k , a z ú jk o r i
f e l e k e z e t i é s o s z tá ly e r k ö lc s n e k , a z á lla m e r k ö lc s n e k , k ü lö n ö s e n p e d i g a p o l g á r i
e r k ö lc s n e k b e m u ta tá s a u tá n té r tü n k r á a tu la jd o n k é p p e n i m a i á lla p o t j e l l e m z é ­
s é r e , 8 A m i i t t ta lá n e l s ő te k in te tr e f e l e s l e g e s tö r té n e ti v is s z a n y ú lá s n a k te t s z e t t ... a z
ö r ö k e r k ö lc s s z e m s z ö g é b ő l n é z v e , a m a i e r k ö lc s á llo m á n y á n a k tű n ik f e l . B á r m e ly m á s
á g a a k u ltú r á n a k f ü g g e t l e n e b b a m a g a m ú ltjá tó l, m in t a z e r k ö lc s ; tu d o m á n y b a n , m ű ­
v é s z e tb e n , p o litik á b a n , g a z d a s á g b a n é s te c h n ik á b a n , s ő t e z e k n e k v ilá g n é z e ti a la p ja i­
b a n is m e g é r th e tjü k a j e l e n t, h a c s u p á n a k ö z e lm ú ltta l s z e m b e n h a tá r o lju k e l; i t t a m a
a r c á n a k j e l l e m z é s é h e z v a ló b a n e lé g , h a h á tté r k é n t a te g n a p it v a g y le g fe lje b b a
te g n a p e lő ttit id é z z ü k . A z e r k ö lc s b e n e lle n b e n m a is b e n n e é l e g é s z m ú ltja , a z a n t i k
e r k ö lc s is é g f o r m á i é p p ú g y , m i n t a k in y ila tk o z ta to tt e r k ö lc s é , a z ő s r é g i n é p i ta p a s z ta ­
lá s b ó l le s z ű r ő d ö tt e r k ö lc s é é p p ú g y , m in t a z u d v a r i v a g y a p o l g á r i e r k ö lc s é . B e n n e é l
a k k o r is - s ő t ta lá n a k k o r le g in k á b b - , h a k i a k a r ja s z a k íta n i g y ö k e r e i k e t... S h a
m in d e z e k n e m é r v é n y e s ü ln e k is e g y fo r m a m é r té k b e n , s h a tá s u k o ly k o r ta lá n é s z r e v e ­
h e te tle n , m é g is v a la m ik é p p e n j e l e n v a n n a k , h a m á s k é n t n e m , m in t a z e r k ö lc s is é g m in ­
d e n k o r i á llo m á n y á n a k m é ly e b b r é te g e i. E z a r é te g e z e tts é g te r m é s z e te s e n e g y á lta lá n
n e m j e l e n t v a la m in ő k ő z e ts z e r ű e g y m á s r a r a k ó d á s t, a b b a n a z é r te le m b e n , m in th a a z
e g y i k r é t e g f o r m á i e lb o r íta n á k a m á s ik n a k ta lá n m á r m e g m e r e v e d e tt f o r m á i t - b á r e z
is e lő f o r d u l - , h a n e m in k á b b k e v e r e d é s t, h u llá m z á s t á r u l el, m i n t a h o g y a te n g e r n e k
v a g y m a g á n a k a tu d a tn a k r é te g e i á lla n d ó m o z g á s b a n é s á r a m lá s b a n v a n n a k . D e
c s a k is e b b ő l é r th e tő k a z e r k ö lc s i é l e t r e n e s z á n s z a i, a g y a k o r i v is s z a n y ú lá s a z e r k ö l­
c s is é g m é ly e b b r é te g e ib e é s a tö r e k v é s r é g ib b f o r m á i n a k m e g e le v e n íté s é r e . E z é r t h a a
k u ltú r a tö b b i á g á b a n a f o r m á k v á lto z á s a v a ló b a n le g tö b b s z ö r v é g le g e s f e l v á l t á s t
j e l e n t , a k k o r a z e r k ö lc s i é l e t te r é n e z in k á b b a r é g ib b é s b e v á lt f o r m á k h o z v a ló
v is s z a té r é s b e n n y ilv á n u l.”9

„A g y ű l ö l e t e l i n d í t o t t a ... a h á b o r ú t.” 10

H is z e n

„A g y ű l ö l e t ... s m in d a z , a m i ö s s z e fü g g v e le : a h a r a g é s a b o s s z ú v á g y , a z ir ig y s é g é s a
fé lté k e n y s é g a h á b o r ú k n a k v a g y a f o r r a d a l m a k n a k ... p s z ic h o ló g ia i m o tív u m á u l
te k in th e tő . A p o l i t i k a a la k íto tta , ir á n y íto tta , m é r s é k e lte v a g y s z íto tta m in d e z id e ig a
n é p e k le lk i é l e té n e k e z t a b u g y b o r é k o ló , g ő z ö lg ő , p e r z s e l ő lá v á já t, a m e ly é p p e z é r t a
h á b o r ú k v a g y a f o r r a d a l m a k id e jé r e k iá r a d t a p o litik u m o n k í v ü l m á s te r ü le te k r e
i s . ” 11

A 2 . v ilá g h á b o r ú id e jé re - a z e lő z ő k o r o k h o z k é p e s t - a g y ű lö le t, a z e rk ö lc s
é s a p o litik a ö s s z e fü g g é s e a la p v e tő e n m e g v á lto z o tt. M á r

„ . n e m a p o l i t i k a a la k ítja é s ir á n y ítja tö b b é a g y ű lö le te t, h a n e m f o r d í t v a : a g y ű lö le t
f o r m á l j a a p o l i t i k á t ” é s m iv e l „ a p o l i t i k a f o r m á l j a a z e r k ö l c s ö t ’,

8 Ld. alább A könyv szerkezete fejezetet.

9
Prohászka Lajos: A mai élet erkölcse 213-214. p.
10 u. o. 1£1
161. p.
e z é r t a g y ű l ö l e t f o r m á l j a a z e r k ö l c s ö t i s . 12

„ ...a g y ű l ö l e t m é g m in d e n e lle n s é g e s k e d é s t m e g e lő z ő e n e r k ö lc s i é r té k e t k a p o tt.

M a g á n a k a z e lle n s é g e s k e d é s n e k p e d i g a g y ű lö le t n e m c s a k h a tó o k a , ... h a n e m a c é lja
i s ... a z t m o n d h a tn ó k , h o g y ... a v é g b ő l h a r c o lu n k e g y r e h e v e s e b b e n , h o g y m i n d j o b b a n
é s l e p le z e tle n e b b ü l g y ű l ö l j ü n k .” 13

A s z á z a d e le jé n a z

„ . e m b e r i s é g b iz o n n y a l m e ta fiz ik a i n y u g ta la n s á g a e l ő l m e n e k ü l t ... a v ilá g h á b o r ú b a ,

a m e ly ily m ó d o n v a ló b a n a k é ts é g b e e s é s h á b o r ú ja , a m in d e n b ő l k iá b r á n d u lt, v é g k é p p
g y ö k é r te le n n é v á l t e m b e r h á b o r ú ja .” 14

„A -.- m á s o d i k v ilá g h á b o r ú i d e j é n ... m in th a e lé r k e z tü n k v o ln a o d á ig , h o g y n e m c s a k a

k u ltú r á n a k , h a n e m m a g á n a k a k u ltú r á t h o r d o z ó é le tn e k is m e g k e lle n e s z ű n n ie ,
le g a lá b b is a m i tö r té n e ti tá ja in k o n . ” 15

A század h á b o rú in a k e m b e rt p u s z tító s a já to s s á g a it é s z le lv e és á té lv e
m é ly s é g e s e n p e s s z im is ta g o n d o la to k a t fo g a lm a z o tt m e g a 2 v ilá g h á b o rú t
k ö v e tő id ő s z a k ra , a z e m b e ris é g jö v ő jé r e :

„ ...b á r m ik é n t f o r d u l is a v i l á g s o ra , m é g h a a ... h á b o r ú b e fe je z té v e l té n y le g m e g v a ló ­
s u ln a is a s o k a t e m le g e te tt ú j r e n d é s e s e tle g é v tiz e d e k r e s z ó ló b é k e k ö s z ö n te n e rá n k ,
k é ts é g te le n , h o g y m a g a e z a h á b o r ú é s n e m k e v é s b é a r á v a ló k o n o k é s k ö n y ö r te le n
k é s z ü lő d é s a n n y ir a á ta la k íto tta a z e g é s z e m b e r is é g é le té t, m é g p e d ig n e m c s a k a p o l i ­
tik a i é le té t, h a n e m a tu d o m á n y o s é s a te c h n ik a i, a m ű v é s z e ti é s a v a llá s i, a j o g i é s a
g a z d a s á g i é s n e m u to ls ó s o r b a n é p p e n a z e r k ö lc s i é le té t is, h o g y e n n e k n y o m a it n e m
f o g j a m á r tö b b é k itö r ö ln i o n n a n e g y e s e tle g m é g o ly h o s s z ú é s e g y e te m e s f e l l e n d ü l é s t
e lő id é z ő b é k e s e m .” 16

„C s ö p p e t s e m v a ló s z ín ű , h o g y e z a h á b o r ú le s z m a j d a z u to ls ó , m in t a h o g y a z o k
r e m é lik , a k i k m e n ts é g e k e t k e r e s n e k v a ló b a n h a jm e r e s z tő b o r z a lm a ir a .” 17

A h á b o rú m e g íté lé s é rő l é s a h á b o rú e rk ö lc s ö t p u s z tító , le é p ítő k ö v e tk e z m é ­

n y e irő l a z 1 9 4 5 u tá n i b e s z é d e ib e n , s e g y é b írá s á b a n h a s o n ló a n v é le k e d e tt,
m in t 1 9 4 3 -b a n . A jö v ő k é p é n e k b e te lje s e d é s é t lá tta e z e k b e n a z é v e k b e n . A
20. században a

12
Prohászka Lajos: A mai élet erkölcse 138-139. p. - A gyűlölet erkölcse című esszé szövegében egy szillogisztikus következtetés
helyezkedik el. A könyv lapjainak tartalmára utaló felzet-megnevezésekben olvasható a következtetés két premisszája: 1. A gyűlölet
formálja a politikát. 2. A politika formálja az erkölcsöt. (139. és 140. p. felzet). A konklúzió nem olvasható a könyv szövegében, de
az - a premisszák igazsága esetén - logikai szükségszerűséggel következik a megfogalmazott premisszákból: A gyűlölet formálja az
erkölcsöt.
13 u. o. 138. p.
14 u. o. 209. p.
15
u. o. 164. p.
16
u. o. 137. p.
 „v ilá g r e n g é s e k s o r a ” , 18
a „k é t v ilá g h á b o r ú s z ö r n y ű é lm é n y e ” 19
„a ... h á b o r ú s te c h n ik a b o r z a lm a s p u s z t í t ó e s z k ö z e i ”20
„ a z e m b e r te le n s é g s ű r ű é js z a k á já ”- n a k é lm é n y e 21

k ö v e tk e z té b e n

„ . a h á b o r ú t ó l é s a f o r r a d a l m a k t ó l le ta r o lt e m b e r i l é le k v é g k é p p e lv e s z ti h i t é t a
k u ltú r á b a n é s a b a r b á r s á g á r n y a itó l v a ló r e tte g é s s ú ly o s lid é r c n y o m á s k é n t n e h e z e d ik
r á ”22

S h a f te s b u r y e tik á já r ó l 1 9 4 4 - 1 9 4 5 - b e n írt, d e 1 9 4 7 - b e n m e g je le n t ta n u lm á ­
nyában h a s o n ló s á g o t lá to tt a 17. század végi 18. század i e le ji
A n g lia /E u ró p a é s a 2 0 . s z á z a d i E u ró p a tá rs a d a lm i h e ly z e te , fe s z ü le ts é g e i
k ö z t:

„ O ly a n k o r b a n é l t [ S h a fte s b u ry ], a m e ly b e ls ő fe s z ü l t s é g b e n é s k ü ls ő m o z g a lm a s s á g ­
b a n e g y a r á n t a l i g m a r a d t v is s z a m a i é le tü n k n a g y v á ls á g a m ö g ö tt, e z le g fe lje b b c s a k
a m a in á l s z ű k e b b té r r e s z o r ítk o z o tt. E k k o r is é le tfo r m á k , s ő t v ilá g r e n d e k c s e r é lő d te k
ki, e k k o r is e g y im m á r tú lé r e tt, le h e tő s é g e ib e n k im e r ü lt k u ltú r á t, a k ö z é p k o r it,
v é g k é p p k is z o r ít o t t e g y k e l e t k e z ő ú j k u ltú r a , a m o d e r n , a m e ly n e k k ö r v o n a la i a z o n b a n
a k o r tá r s a k e lő t t e g y e lő r e m é g n e m r a jz o ló d ta k k i v ilá g o s a n , in k á b b c s a k a v á lto z á s
k ü l s ő je l e i t , a p u s z t í t ó h á b o r ú k a t é s f o r r a d a l m i e s e m é n y e k e t ta p a s z ta ltá k k ö z v e tle ­
n ü l... e z a k o r a h á b o r ú k é s a f o r r a d a l m a k k o r a v o lt, E u r ó p a a k á r c s a k m a , r o m o k b a n
h e v e r t é s a f i z i k a i d ú l á s n á l is s z ö r n y ű b b h a t á s a v o lt a le lk i té r e n v é g b e m e n t p u s z t u ­
lá s n a k . A g y ű lö ls é g , a b o s s z ú , a m e g to r lá s s z e lle m e te r p e s z k e d e tt e l a v ilá g o n s
a la k íto tta a m a g a íz lé s e s z e r in t a z e r k ö lc s is é g m e g n y ilv á n u lá s a it.” 23

A k é ts é g b e e s é s h a n g já n k iá lto tt fel 1946. m á ju s 1 8 -á n a M agyar

P a e d a g o g ia i T á rs a s á g o t ú jjá s z e rv e z ő n a g y g y ű lé s e ln ö k i m e g n y itó e lő a d á ­
sában:

„ . . . a v ih a r v é g ig s z á n to tt r a jtu n k . P u s z títá s a s z ö r n y ű b b v o lt, m in t b a ls e jte lm ü n k b e n

h i t t ü k v o ln a . V is s z a e m lé k e z v e a z á té lte k r e v a ló b a n ú g y v a g y u n k , m in t a R o u s s e a u
e m líte tte e g y ü g y ű a n y ó k a , a k i m e g in d u lts á g á n a k n e m tu d o tt m á s k é n t k ife je z é s t a d n i,
a m ik o r a z I s t e n h á z á b a lé p e tt, m in t e g y óh, ó h s ó h a jtá s s a l. B e l ő l ü n k is a p u s z t u l á s n a k

18 EKK. Ms F 103/II./8 - Pedagógiai elméleti tanulmányok - Szemközt a semmivel hn; én. [Bp. az 1950-es évek eleje] 10 p. -
kézirat.
19
EKK. Ms F 103/IV/8 - Tudományos előadások - A szenvedés problémája és a nevelés —Budapest, 1947, 36 p. - gépirat - Az
elnöki megnyitóbeszéd elhangzott az Magyar Paedagogiai Társaság 1. közgyűlésén (53. nagygyűlésén) 1947. október 18-án - In: A
korszellem és a nevelői felelősség —a Magyar Paedagogiai Társaságban elhangzott beszédek 109-122. p.
20 Prohászka Lajos: Történet és kultúra. (Az Egyetemi Nyomda kis tanulmányai 1.) Egyetemi Nyomda, Budapest, 1946, 5. p.
21
Prohászka Lajos: Demokrácia és humanizmus - Magyar Paedagogia, LIII-LV. évf. 1944-1946, 1-2. sz. 1. p. . - In: A korszellem
és a nevelői felelősség —a Magyar Paedagogiai Társaságban elhangzott beszédek 99-109. p. - A tanulmánynak megfelelő beszéd
elhangzott 1946. május 18-án a Magyar Paedagogiai Társaság 52. ú. n. újjáalakuló és az alapszabály-módosító, tisztújító
nagygyűlésén.
22
Prohászka Lajos: Történet és kultúra 3. p.
23
Prohászka Lajos: Shaftesbury - A self-control eszthetikája - Panthenon, 1947, 36., 71. p. - A Prohászka Lajos munkásságáról
szóló írások egyike sem foglakozott eddig ezzel a tanulmánnyal.
 e z a m e g r á z ó é lm é n y e ú g y h is z e m c s a k e g y e tle n s ó h a jt f a k a s z t h a t : Ú riste n , n e s ú j t s d
m á r to v á b b s z e g é n y h a z á n k a t!
M e r t r o m o k b a n h e v e r m a k ö r ü lö ttü n k a v ilá g , a m i ta lá n m é g n e m v o ln a v é g z e te s baj,
v i g a s z ta lh a tn ó k m a g u n k a t a z z a l, h o g y n e m z e d é k ü n k é s a k ö z v e tle n ü l u tá n u n k j ö v ő k ­
n e k , ú g y lá ts z ik , n e m a d a t o t t m e g , h o g y ö r ö k ö lt j a v a k k ö z t é ljü n k , m a g u n k n a k k e ll
m e g m u ta tn u n k , m ir e v a g y u n k k é p e s e k , m e g s z e r e z v e a zt, a m ir e s z ü k s é g ü n k va n .
C s ü g g e s z tő b b a z a k é p , a m e ly a z e r k ö lc s i é le t p u s z t u l á s á t tá r ja s z e m ü n k elé, m e r t
e n n e k - s a jn o s - m é g n e m v a g y u n k a v é g é n , s ő t a d o l o g te r m é s z e té b ő l é r th e tő e n
b e lá th a tó id ő k i g m é g to v á b b i r o m lá s s a l k e l l s z á m o ln u n k . V ilá g je le n s é g k é ts é g k ív ü l e z
is, d e m in ő s é g i l e g v a g y é p p e n f o k o z a t i l a g e g é s z e n s a já to s m a g y a r á r n y a la ta va n ,
ta lá n te r m é s z e tü n k , ta lá n tö r té n e ti h e ly z e tü n k m ia tt. A k e l l ő m é r té k ta r tá s é s a z ö n é r ­
z e t h iá n y á n a k o ly a n le s ú jtó p é l d á i t lá th a ttu k a z e lm ú lt é v e k b e n , s lá th a tju k m é g m a is
a m a g y a r g l ó b u s m in d e n s z e g le té b e n , h o g y e z e k h e z f o g h a t ó v a l a k á r tip ik u s v o ltu k a t,
a k á r tö m e g e s e lő fo r d u lá s u k a t, a k á r tá v o la b b i h a tá s u k a t te k in tjü k , e g y e tle n m á s
n e m z e t k ö r é b e n s e m ta lá lk o z u n k . E z é r t is o ly d ic s te le n a b u k á s u n k : a tr a g ik u m n a k ,
m e ly m e g n e m e s íth e tte v o ln a , m é g c s a k a le h e le te s e m f é r k ő z ö t t h o z z á . A m o r a lis tá t é s
a k a r a k te r o ló g u s t e z a z e ls z o m o r ító ta p a s z ta lá s m in d e n e k e lő tt e lő id é z ő o k a i m ia tt
é r d e k l i...” 24

2. A m e g írá s in d o k a ib ó l

Az e s s z é k ö te tb e n e lm a ra d t a z esszék m e g írá s á n a k in d o k lá s a . P r o h á s z k a
L a jo s rö v id d e l a k ö n y v n y o m d á b a k e rü lé s e u tá n k e z d te e l írn i ta n u lm á n y á t
S h a fte s b u ry e t i k á j á r ó l . 25 E b b e n az é rte k e z é s é b e n m ár h a tá ro z o tta b b a n
m e g fo g a lm a z ta m ié rt fo g la lk o z o tt e z e k b e n a z é v e k b e n e tik a i k é rd é s e k k e l,
in d o k o lta írá s a k e le tk e z é s é n e k o k á t. Szövege végén je le z te m u n k á ja
m e g írá s á n a k id e jé t: 1 9 4 4 . jú n iu s -1 9 4 5 . m á j u s . 26 A z itt m e g f o g a lm a z o tt
f ilo z ó f ia - ír ó i c é lja A m a i é le t e r k ö lc s e e s s z é i k e le tk e z é s é n e k m e g is m e ré s é t
is s e g íth e ti.

P r o h á s z k a L a j o s a H a l a s y - N a g y J ó z s e f 27 1 9 4 6 . n o v e m b e r 1 - é n S z e g e d r ő l í r t
l e v e l e 28 u t á n k ü l d h e t t e e l P a n t h e o n 29 f o l y ó i r a t n a k a S h a f t e s b u r y - t a n u l m á n y

24
Prohászka Lajos: Demokrácia és humanizmus 1. p.
25
Prohászka Lajos: Shaftesbury—A self-control esztétikája 35-12. p.
26 A Shaftesbury... tanulmány 90 oldalas kézirata végén a megírás pontosabb dátuma: 1944 június-1945. május 22. pünkösdhétfő. -
EKK Ms F 103/XVI - Az 1944. májusában befejezett kéziratszöveg megegyezik a publikált szöveggel, ahhoz a kiadásáig nem
történt hozzáírás, változtatás. A könyv és a tanulmány tartalmi problémáinak azonossága miatt a Shaftesbury... tanulmányban az
előbb született könyv megírási szándékairól, írói feladatairól és a megjelent recenziók (1945. szeptember illetve decemberében,
1946(?) december) egyes felvetéseivel kapcsolatosan előzőleg írt értelmező magyarázat olvasható. - A mai élet erkölcse írásának és
kiadásának idejéről; a recenziókról részletesebben ld. alább A könyv írásának és kiadásának körülményei, illetve A kötetfogadtatása
részeket.
21 Halasy-Nagy József (1932-ig Nagy József) (1885-1916) filozófus, egyetemi tanár; filozófiával, filozófiatörténettel és filozófiai
művek fordításával foglalkozott - A budapesti Magyar Királyi Tudományegyetem görög-latin szakán tanult, filozófiai doktorátust
szerzett (1903-1901); Kiskunhalason a református főgimnázium tanára volt (1905-1919); Budapesten az Erzsébet Nőiskola Polgári
Iskolai Tanárképző Intézetben pedagógiát és filozófiát tanított (1919-1921); Pécsett a Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem
filozófia tanszékén oktatott (1921-1940), közben az egyetem rektora (1923/1924) és a Bölcsészettudományi Kar dékánja is volt;
Szegeden a Magyar Királyi Horthy Miklós Tudományegyetemen a filozófia professzora (1940-1948), közben a Bölcsészettudomá­
nyi Kar dékánja (1942/1943), illetve az országgyűlésben az Egyetem felsőházi képviselője volt (1942-1944); rendelkezési állo­
s z ö v e g é t. S a z a P a n th e n o n filo z ó fia i f o ly ó ir a t e ls ő é s e g y e tle n s z á m á b a n
1 9 4 7 . jú n iu s 2 -á n je le n t m e g .

„ A z e r k ö lc s is é g m i b e n lé té n e k v iz s g á la ta , a z e m b e r i c s e le k v é s é s m a g a ta r tá s r u g ó in a k ,
ir á n y a in a k é s f o r m á i n a k f e l d e r í t é s e m in d e n k o r a le g iz g a tó b b k é r d é s e k e g y ik e vo lt. A z
e r k ö lc s is é g m a g a a z e m b e r ... a z e g é s z e m b e r , te v é k e n y s é g é n e k é s é le tm e g n y ilv á n u lá ­
s a in a k v a la m e n n y i á g á v a l ... A z e m b e r m in d ig é r d e k e s s e z é r t a z o k is, a k i k v e le ú j
s z e m p o n tb ó l fo g la l k o z t a k , m in d i g s z á m o t ta r th a tn a k é r d e k lő d é s ü n k r e ... m a , a m ik o r a
k a n ti k ö te le s s é g - e tik a f o r m a l i z m u s á n a k e lle n s ú ly o z á s á r a v ilá g s z e r te m o z g a lo m f o l y i k
a z e r k ö lc s is é g p s z ic h o ló g iá já n a k , n e v e z e te s e n e m o c io n á lis f e l t é t e l e i n e k m é ly e b b
m e g v ilá g ítá s á r a , é s e b b ő l e g y ú j ta r ta lm i e tik a s z e r k e s z té s é r e [ je le n tk e z ik tö r e k v é s ,
i ly e n k o r az e r k ö lc s k é r d é s e iv e l fo g la lk o z n i], nem le h e t id ő s z e r ű tle n f e l a d a t ...
S h a f t e s b u r y ... ú t já t á lln i i p a r k o d o tt... a z e r k ö lc s i e lv a d u lá s n a k .... a z íz lé s h a ta lm á t
h i r d e t t e é s a j ó e r k ö lc s n e k e m b e r i s z é p s é g é r e , m e g n y e r ő v o ltá r a fig y e lm e z te te tt... M a
ú jr a u g y a n a z a h e ly z e t [m in t S h a f te s b u r y k o r á b a n ] , c s a k m é g k is z é le s e d e tt a r á n y o k ­
b a n . A v il á g —, s m e g i n t e ls ő s o r b a n a z e u r ó p a i v il á g — e g y ik le g s z ö r n y ű b b tö r té n e ti
v á ls á g á t é li á t é s e z ... e g y ú tta l e r k ö lc s i v á ls á g is. A z e r k ö lc s is é g r é g i k ö te lé k e i m e g la ­
z u lta k , lé p te n - n y o m o n t a p a s z ta lh a tju k a le lk iis m e r e t k ia lv á s á t, h e ly e tte p e d i g f e l s z a ­
b a d u lt a l é l e k a l v i lá g á n a k v a la m e n n y i g o n o s z ö s z tö n ű é lő s d ije . A h o l n y ílta n h ir d e tn i
m e r ik a z e r k ö lc s is é g ú j tö r v é n y e k é n t a s z e m é ly e s e r k ö lc s is é g e lle n té té t a k ö z e r k ö lc s -
c se l, o t t a z e m b e r e k k ö z ö tti é r in tk e z é s b e n n e m is le h e t v á r n i e g y e b e t, m in t a g y ű lö le t
e r k ö lc s é n e k fe lü lk e r e k e d é s é t . A h o l e m b e r i c s e le k v é s e k e t n e m a z é r z ü le t v a g y a
s z á n d é k , d e m é g c s a k n e m is a s ik e r a la p já n íté ln e k m e g , h a n e m a le h e tő le g m in é l
h a n g o s a b b p r o p a g a n d a m u ta tv á n y a ib ó l, o tt le h e t- e c s o d á lk o z n i, a zo n , h o g y a j ó
í z lé s n e k n y o m a v e s z e tt é s a z e r k ö lc s is é g f i n o m a b b m e g n y ilv á n u lá s a i e g é s z e n e lp a r la -
g ia s o d ta k ? S a h o l a s z ó r a k o z á s o k n a k é s a s p o r tn a k o ly a n d u r v a f o r m á i k a p ta k lá b ra ,
m i n t a m in ő k e t m a n a p s z é lté b e n ta p a s z ta lu n k , s b e n n ü k n e m c s a k a n a g y tö m e g e k ,
h a n e m a t á r s a d a lo m n a k m in d e n ré te g e , m a g u k a n ő k is g y ö n y ö r ű s é g ü k e t le lik , o tt
m e g le p h e t- e b e n n ü n k e t, h a a z e r k ö lc s é s a z íz lé s m é r té k e e lv e s z e tt é s a z e g é s z é le t
h a n g j a n y e r s s é v á lt? ...
A j ó í z l é s ... [az] e le s e tt k o r o k b a n a z e r k ö lc s is é g n e k ... h a ta lm a s m e m e n tó ja . M e r t
h a ... e lv e s z ítjü k a m é r té k e t ö n m a g u n k irá n t, a k k o r m in d e n m á s d o l o g ir á n t is
c s a k h a m a r e l f o g j u k v e s z íte n i.” 30

A z e r k ö lc s i v iz s g á ló d á s a it n e v e lé s e lm é le ti p r o g r a m já v a l is ö s s z e k a p c s o lta .
A k u ta tá s a iró l k é s z íte tt, s a z E g y e te m n e k le a d o tt rö v id b e s z á m o ló já b a n
m u n k á ja e g y ik ir á n y á t je lö lte m e g v á rh a tó te rv e k é n t: a z e tik a i v iz s g á ló d á ­
s a iv a l, n é z e te iv e l n e v e lé s e lm é le té n e k m e g a la p o z á s á t k ív á n ta m a jd
m e g te n n i.

mányba helyezték, és kényszernyugdíjazták. (1948); a kitelepítés elöl Hajdúszoboszlóra költözött, ott halt meg.
28 EKK Ms F 103/XI/72 - Levelek - Prohászka Lajosnak írt magyar nyelvű levelek - Halasy-Nagy József Prohászka Lajosnak -
Szeged, 1946. november 7.
29
A folyóirat impresszuma: Pantheon - Filozófiai tanulmányok - 1 - A Szegedi Egyetem Filozófiai Intézete kiadása, 1947 - A
Pantheon füzetei a szegedi tudományegyetem Filozófiai Intézetének költségén időhöz nem kötött sorrendben jelennek meg. -
Szerkesztője és kiadója dr. Halasy-Nagy József a szegedi egyetemen a filozófia ny. r. tanára és a Filozófia Intézet igazgatója.
30 Prohászka Lajos: Shaftesbury—A self-control esztétikája 70-72. p.
 „ E g y r e n d s z e r e s e tik a m e g ír á s á n d o lg o z o m . E z ir á n y ú m u n k á la ta im m é g r é g e b b i
é v e k r e n y ú l n a k v is s z a . A b b ó l a m e g g y ő z ő d é s b ő l in d u lv a ki, h o g y m in d e n e r k ö lc s i
s p e k u lá c ió a té n y le g e s e r k ö lc s i é le t v iz s g á la ta n é lk ü l a le v e g ő b e n ló g , e lő b b e z t a
k é r d é s t k e l l e t t m a g a m n a k tis z tá z n o m . E z ir á n y ú ta n u lm á n y a im e r e d m é n y é t m u ta tta m
b e 1 9 4 5 - b e n m e g je le n t ’A m a i é le t e r k ö lc s e ’ c ím ű m u n k á b a n . A z e r k ö lc s f i l o z ó f i a i
m e g a la p o z á s á b a n e l t é r e k a z e d d i g u r a lk o d ó k a n ti ir á n y tó l, d e n é m i l e g a B r e n ta n o
is k o la (S c h e le r , N ic . H a r tm a n n n á lu n k P a u le r ) 3 f e l f o g á s á t ó l is. E z ir á n y ú tö r e k v é s e m
e lő ta n u lm á n y a ir ó l a d ta m s z á m o t ’A p l a t o n i s t a C i c e r o ’ c ím ű , 1 9 4 2 -b e n m e g je le n t
d o lg o z a to m b a n , 32 s e z t a c é lt s z o lg á lta 1 9 4 5 -b e n k é s z ü lt, d e a m o s to h a v is z o n y o k
m i a t t m é g e d d i g m e g n e m j e l e n t 'S h a f te s b u r y ' c ím ű ta n u lm á n y o m is .33 A z e m líte tt
e tik á n a k m é g n a g y o n a k e z d e té n v a g y o k , e z é r t tö b b e t n e m j e l e n t h e t e k ró la . E lő r e lá t­
h a t ó l a g tö b b é v m u n k á já t f o g j a ig é n y b e v e n n i, s te r v e m s z e r in t e g é s z ir á n y á b a n é s
s z e lle m é b e n a l a p u l s z o lg á lh a t e g y k é s ő b b i, a z e r k ö lc s i n e v e lé s e lm é le té t k ife jtő
m űnek. ”

n y. r. ta n á r ” 34

E te r v m e g v a ló s ítá s á v a l o ly a n n e v e lé s e lm é le t (k u ltú rp e d a g ó g ia ) s z ü le th e ­
te tt v o ln a , m e ly n e k h a tá s á t a n e v e lé s , a k ö z o k ta tá s g y a k o rla tá ra nem
fo g a d h a ttá k e l a z 1 9 4 5 u tá n h a ta lo m ra k é s z ü lő d ő , m a jd k e rü lő k o m m u n is ­
tá k . N e m , m e r t a z n e h e z e n ö s s z e e g y e z te th e tő le tt v o ln a a s z o c ia lis ta p e d a ­
g ó g iá v a l, a n n a k is a S z o v je tu n ó b ó l h ű s é g g e l á tv e tt, le m á s o lt é s 1 9 4 8 /1 9 5 0
u tá n M a g y a ro rs z á g o n e g y e d ü l e n g e d é ly e z e tt é s b e v e z e te tt fo rd ítá s o s v á lto ­
z a t á v a l . 35

31
Franz Clemens Brentano (1838-1911) - német filozófus; Max Scheler (1814-1928) - német filozófus, filozófiai antropológus,
szociológus; Nicolai Hartmann (1882-1950) - német filozófus; Pauler Ákos (1816-1933) - a 20. század elejének egyik legjelentő­
sebb magyar filozófusa - Prohászka Lajos tanára, majd támogatója, ő volt habilitációjának egyik opponense a Pázmány Péter
Tudományegyetemen.
32
Prohászka Lajos: A platonista Cicero (Értekezések a filozófiai és társadalmi tudományok köréből V. kötet 11. szám) - Magyar
Tudományos Akadémia, Budapest, 1942, 11 p. - Prohászka Lajost 1939. május 12-én a Magyar Tudományos Akadémia
nagygyűlése az Akadémia levelezőtagjává választotta. 1941. október 20-án tartotta az Akadémián székfoglaló előadását, melynek
címe: A platonista Cicero. - A beszédet követően Kornis Gyula (1885-1958) köszöntötte őt. - Kornis Gyula: Kultúrfilozófia és
neveléselmélet - Prohászka Lajos - Üdvözlő beszéd a M. T. Akadémián tartott székfoglalója alkalmából (1941. október 20-án) - In:
Kornis Gyula: Tudósfejek - Franklin Társulat, Bp., 1942. 32-33. p.
33
Ld. 23., 29. jgy. - A tanulmány 1941-ben jelent meg.
34
EKK. Ms F 103/VIII/5/3 - Az egyetemi oktatásügyre vonatkozó tanszéki javaslatok; Universitas militans. - Valószínű az
Egyetem kérésére megfogalmazott tudományos terv szövegének piszkozata. Dátum nincs a dokumentumon. A szövegben szereplő
időmegjelölések alapján valószínűsíthető, hogy a szöveg 1946-ban, vagy 1941 elején készült. - Az ELTE Egyetemi Levéltárban
nem találtuk meg Prohászka tudományos tervének szövegét.
35
Az 1956. október 1-6 között Balatonfüreden megtartott Pedagógus Konferencia második napján A tudománypolitika kérdései
vitát bevezető előadásban ifj. Zibolen Endre (1914-1999) a magyarországi pedagógiai élet 1945 utáni jellemzésénél az 1950-t
követő időszakot a steril fordítás korszakának, a citatológia korának nevezte. - Balatonfüredi Pedagógus Konferencia: 1956.
október 1—6. — rövidített jegyzőkönyv [szerkesztők: Szarka József (1923-), Zibolen Endre, Faragó László (1911-1966)] -
Pedagógiai Tudományos Intézet/ Jegyzetsokszorosító, Budapest, 1951, 11-18. p.
 1 1 •• r r r 1 ^ 1 * 1 ^ ^ 1 1 •• •• 1 f •
3. A k ö n y v ir a s a n a k es k ia d a s a n a k k ö rü lm é n y é i

A k ö n y v e ls ő r é s z é t a d ó - 1 3 0 o ld a l - s z ö v e g e k e t, P r o h á s z k a L a jo s m é g a z
1 9 3 0 - a s é v e k v é g é n k e z d t e e l í r n i . K ö z v e t l e n ü l A z o k t a t á s e l m é l e t e 36 c í m ű
könyvének b e fe je z é s e u tá n . N y á ri p ih e n é s e h e te i a la tt O la s z o rs z á g b a n
fo g o tt hozzá egy e tik a i k érd é se k k e l fo g la lk o z ó ta n u lm á n y h o z . E zt a
m unkát B u d a p e s te n is f o l y t a t t a , 37 d e rö v id e s e n m e g s z a k íto tta az írá s á t
(le h e t, h o g y le tis z tá z ta a z a d d ig ia k a t). V a ló s z ín ű a m e g s o k a s o d o tt e g y e te m i
e lfo g la lts á g a , a M a g y a r P a e d a g o g ia i T á rs a s á g e ln ö k i te e n d ő ih e z k a p c s o ­
ló d ó fe la d a to k te lje s íté s e , a z A k a d é m ia ta g já v á v á la s z tá s b ó l a d ó d ó k ö te le s ­

36 Prohászka Lajos: Az oktatás elmélete - Országos Középiskola Tanáregyesület, Budapest, 1937, 244 p. (Pedagógiai Szakkönyvek
2/a kötet)
37
EKK Ms F 103/XVI - A mai élet erkölcse - m., kézirat 256 p. - A kézirat borítólapján középen Prohászka Lajos írásával egymás
alatt: 1938. Riccone - Budapest; 1943 Málnásfürdő - Budapest. - Prohászka 1937. július-augusztusában volt az olaszországi
Rimini közelében található Riccione tengerparti fürdőhelyen. Ez 2 leveléből is tudható:
EKK Ms F 103/XIV/ 18 - Prohászka Lajos Bisztray Gyulának - Budapest, 1937. július 8.
„Kedves jó Gyulám,
meleg hangú és kedves soraidat hálásan köszönöm. S különösen köszönöm, hogy anyámra is gondoltál —neki valóban a legna­
gyobb öröm, bár nekem is bizonyos felszabadulást és függetlenséget jelent. Nyugalmasabb révet azonban egyáltalán nem, sőt
ahogy az évek múlnak, azon veszem észre magam, hogy egyre kevésbé vagyok a magamé.
Az elmúlt héten úgy szólván naponként megfordultam a könyvtárban (amely eléggé sivatag), de sajnálattal nélkülözlek... Vasár­
nap én is útra kelek valószínűleg Velencébe, vagy Riccionoba (még nem is tudom), ha arra vinne utatok, örülnék, ha találkoz­
hatnánk... szerető öleléssel köszöntlek
régi híved ésföldid
Lajos”
Bisztray Gyula (1903-1978) irodalomtörténész, könyvtáros, egyetemi tanár - kora ifjúságától kezdve Prohászka egyik legkedve­
sebb erdélyi származású barátja, „földije” volt; az 1920 évek elején könyvtárosként együtt dolgoztak; kölcsönösen tudtak irodalmi
és tudósi munkálkodásaikról; ismerték, látogatták egymás családját (Bisztray édesanyja Aradon élt, illetve a Bisztray család
Budapesten - bélyeggyűjtés); rendszeresen megküldték egymásnak a megjelent könyveiket. - A Prohászkától kapott leveleit
Bisztray rendezve adta be az EKK-ba. A levelek az egyik legfontosabb források Prohászka életével kapcsolatosan.
Prohászkát 1937. július 1-én nevezte ki Hóman Bálint (1881-1951) vallás és közoktatási miniszter a Pázmány Péter Tudomány­
egyetem Bölcsészkarára egyetemi nyilvános rendes tanárnak. Ebből az alkalomból köszöntötte őt levélben Bisztray Gyula. - A
levében az Egyetemi Könyvtárról esik szó. Röviddel előbb Bisztray Gyula is ott dolgozott.
MTA Kt (Magyar Tudományos Akadémia Kézirattára) Ms 4286/89 - Prohászka Kornis Gyulához - Riccione, 1937. augusztus 10.
„Kegyelmes Uram!
Amikor a várt, de nem remélt kinevezés megjött, első gondolatom Exellenciád volt, akinek irántam való nagy jóságát tapasztal­
tam ezúttal is... [Prohászka július második felében utazott el Budapestről] kis helyet reméltem, de mióta Mussolini Riccionet
Tusculánumául választotta, a jelentéktelen hely egyre lármásabb és ’mondainebb ’ lett. Igaz nem sokat törődöm vele, korán
kelek. 1-2 órát dolgozom, azután a tengerben nagyokat úszom, délután ismét dolgozom és korán lefekszem. A didaktikának már
az utolsó fejezeténél tartok, ősszel remélem megjelenik, az első fele már nyomás alatt van. Abban bízom, hogy megfogja nyerni
Exellenciád tetszését és így kis absolvációt kapok, ha a mai erkölcsről szóló dolgozatomat nem is nyújtom még át szeptember
elején... hálás köszönetem ismételt kifejezésével vagyok mélyen tisztelő hálás híve
Prohászka Lajos”
Kornis Gyula (1885-1958) nagy tekintélyű professzora volt a Pázmány Péter Tudományegyetemnek. Az 1935/1936-os egyetemi
tanévben az egyetem rektori tisztségét töltötte be. Prohászka habilitációjánál ő volt egyik segítőn támogató bíráló. Később, 1940
után baráti viszony alakult ki köztük. (Ld. 130. igy.) - Prohászka levelét megelőzően Kornis „kitüntető üdvözletét” küldte a még
Budapesten tartózkodó Prohászkának. - Az oktatás elmélete megjelent 1937-ben (ld. 36. jgy.). A könyv utolsó fejezete: Oktatás és
világnézet.
A mai élet erkölcse kéziraton Riccione, 1938 nyara szerepel kezdési helyül és időpontul, de más forrás nincs arra, hogy Prohászka
Lajos 1938-ban járt volna Riccioneben. - A kéziratot - egyéb tanulmányok nyomtatott vagy kézzel írt dokumentumaival együtt -
valószínű Prohászka Lajos adta be az Egyetemi Könyvtár Kézirattárának. A vándor és a bujdosó kézirat borítójára írtak szerint
azokat a könyvtárba 1958. VI. 1-én vették át. A dokumentumok katalógusszámainak egymást követése ugyancsak a dokumentumok
egyszerre történő beadást valószínűsítik. Akkor, vagy közvetlenül megelőző időben írhatta A mai élet erkölcse kéziratra a keletkezés
időpontját. - A fentebb közölt 2 levél alapján bizonyos, hogy 1937 nyarán járt Riccioneben, és 1937-ben megjelent Az oktatás
elmélete. Ezért valószínű, hogy 1937 nyarán Riccioneben kezdhette el A mai élet erkölcse szövegének írását. 1958-ban pontatlanul
emlékezhetett a könyv tanulmányai írásának kezdési időpontjára.
s é g e i s m a g á n é le te - sz á m á ra a d d ig is m e re tle n le lk i te rh e k e t je le n tő -
e s e m é n y e i e g y a rá n t ré s z e s e i le h e te tte k h a la s z tó t e t t é n e k . 38 T a l á n K o rn is
G y u la b iz ta tá s á r a v e tte e lő a z e r k ö lc s r ő l m e g k e z d e tt ta n u lm á n y á t, s v itte
m agával 1943 n y a rá n E rd é ly b e , ahol b e te g s é g e m ia tt a k é n y sz e rű e n
m e g h o s s z a b b o d o tt ta rtó z k o d á s a közben fo ly ta tn i k e z d te az é rte k e z é s é t.
A z o n é v ő s z i h ó n a p ja ib a n m á r B u d a p e s te n s z e rk e s z te tte k ö n y v é a z e lő b b i
é v e k b e n m e g fo g a lm a z o tt é s tö b b e s s z é v e l t o v á b b b ő v í t e t t s z ö v e g é t . 39 A z
esszékönyv k é z ira ta v a ló s z ín ű m ég 1 9 4 3 -b a n az E g y e t e m i N y o m d á b a 40

38 1939. május 12-én az Akadémia levelezőtagjává, 1940. május 25-én a Magyar Paedagogiai Társaság elnökének választották.
Több szakmai társaság vezetőségi tagja lett. - Az egyetem Bölcsészkarának tagjaként doktori és habilitációs eljárások bírálója, és
évek óta a Középiskolai Tanárvizsgáló Bizottság tagja (vizsgáztató) volt. - Költözködtek; megházasodott, és évekig tartó bírói
eljárás után tudott elválni feleségétől; meghalt az édesanyja. V. ö. 162. jgy.
39
1939 után Kornis (1885-1958) közvetlenül a politikai életben már nem vett részt. Elhúzódott a szélsőséges jobboldali (fasiszta)
törekvésektől. Prohászka Lajossal gyakran együtt dolgoztak az egyetem kari tanácsának különböző bizottságaiban. Prohászka
megjelenése előtt átolvasta Kornis könyvének (Tudomány és társadalom) kefenyomatát. Tudósi viszonyuk, személyes kapcsolatuk
jelentősen megváltozott, bensőséges lett.
Az erdélyi Málnásfürdőn történtekről Prohászka említést tett egyik levelében Bisztray Gyulának.
EKK Ms F 103/XIV/26 - Prohászka Lajos Bisztray Gyulának - Budapest, 1943. november 1.
„Kedves jó Gyulám!
...Remélem jól vagy s kedves otthonodban is minden rendben van...
Magam bizony nem jól viselkedem. Még nyáron Málnáson kifogtam egy paratifuszt, s ez nemcsak ott kínzott meg hetekig, hanem
még most is nyögök alatta. Hozzá szereztem még egy influenzát is.
... szeretettel ölellek
régi igaz barátod
Lajos”
A könyv kéziratának 256 oldala két határozottan elkülöníthető részből tevődik össze (I. rész 121; II. rész 144 oldal). Az elválás a
könyv V. fejezete - Az erkölcs politizálása - szövegénél történik. - A II. rész - valószínűleg annak írása kezdetén - 1-es
kezdőszámmal indul, és 144-ig folyamatosan számozódik. A kézirat egészének lapjait csak a könyvvé szerkesztéskor, 1943 őszén
számozták be az 1-256. oldalig. Így lett eggyé az I. és II. rész. - A szerkesztés után az 1-144. oldalig, az eredeti beszámozás (tollal
írt számjegyek) változtatás nélkül maradt. A II. résznél az első beszámozás számjegyei fölé kékceruzával íródtak a kéziratszöveg
könyvvé szerkesztésének megfelelő számjegyek. - A kéziratszöveg I. részénél csak a fejeztek kaptak címet, a fejezetek nem tago­
lódnak esszékre. Ugyanakkor a II. rész már a kéziratban is, a fejezeteken belül esszékre tagolódik. Itt az esszék címei megegyeznek
a könyv esszéinek címeivel. A kézirat fejezetei (hasonlóan a könyv fejezeteihez) kékceruzával, római számokkal beszámozva
tagoltak. - A kéziratszöveg I. részének fejezetcímei gondosan a lap közepére helyezettek. A II. résznél a címek legtöbbször a lapok
baloldalára kerültek. - A kéziratban semmiféle jelzés, vagy olyan szöveg nincs, ami a könyv oldalainak felzetében olvasható (a
felzet szövegei bizonyosan a nyomdai munkálatok során kerültek a könyvbe; ez azt valószínűsíti, hogy Prohászka Lajos személye­
sen jelen volt a könyv szövegének tördelésénél). - A jegyzetek a kéziratban lábjegyzetek. A könyvnél a végén végjegyzetekként
fejezetenként tagoltan olvashatók. A kézirat jegyzetei a nyomdai munkálatok előtt közvetlenül, vagy a munka közben az első résznél
irodalommal kiegészültek (Pl. II. fejezet 1. jgy. ). A jegyzetekben megnevezett irodalmaknál a IV. fejezte 6. jegyzetében történik a
nyomdai munkálatok befejezése előtti időben legutolsónak megjelent irodalomra hivatkozás: „...Kornis Gyula... Tudomány és
társadalom. A tudomány szociológiája. Budapest, 1944. Franklin. II. köt. 486. sk. p.” - A kézirat írásképe fegyelmezett, könnyen
olvasható. Különösen gondos, és kevés javítás figyelhető meg a kézirat I. részében. A könyv VII. fejezetének kéziratában - az
egészben, de különösen az első oldalakon, a The man-eating woman című esszé szövegében - lényegesen több javítás, áthúzás
található, mint a kézirat többi oldalán. - A mai élet erkölcse kézirata és a fenti források nagy valószínűséggel bizonyítják, hogy a
könyv szövegét különböző időben írta Prohászka Lajos. A II. rész írásának megkezdése előtt tervezte meg a könyv szerkezetét. - A
2. világháború embert (kultúrát és erkölcsöt) pusztító élménye feltehetően motiválta a könyv II. részének megírását és a könyv
kiadatását. E részek esszéinél figyelhető meg pesszimizmusának felerősödése. Az itt olvasottak elmélyült gondolkodásra,
önvizsgálatra késztetik a mindenkori olvasókat, s eredményeznek megrendülést, olykor rettenetet.
40
A Magyar Királyi Tudományegyetemi Nyomda Magyarország legrégibb ilyen intézménye. Alapját az esztergomi nagyprépost
által 1511. évben vetette meg. A Nagyszombatba elkerült nyomda az uralkodó 1584-i rendelete után virágzásnak indult mert a
könyvnyomdai szabadalom királyi jog volt, és az ily szabadalommal nem bíró nyomdákat bezárták. Az 1500-as évek végén a prímás
a fennhatósága alá tartozó intézményt a jezsuitáknak adományozta; ezek alatt működve, 1655-ben a Pázmány Péter által felállított
nagyszombati jezsuita egyetemhez csatolták. A Jézus Társaság feloszlatásét követően a nyomdát is a királyi egyetemnek adomá­
nyozták és az egyetemmel együtt Budára költöztették. Budán a nyomda több kiváltságos szabadalmat nyert. Berendezése egyre
gyarapodott. Kiadványai, a tankönyveken kívül, felölelték tudományok minden ágát, s a szépirodalmat is. - A 19. század második
felétől a nyomda az egyetemi alap tulajdonaként a vallás- és közoktatási minisztereknek volt alárendelve. A két világháború között
jelentőségében az ország első nyomdájának egyike volt. 1925-1926-tól a nyomda három területen szervezte meg működését:
nyomtatásban, könyvkiadásban, könyvkereskedelemben. A második világháború után a kormány rendelkezése alá került az
Egyetemi Nyomda. Törekvés történt arra, hogy a Nyomda a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsésztudományi Karához kerül­
k e rü lt, és 1944 m á rc iu s á b a n b e fe je z ő d ö tt annak n y o m ta tá s a i s . 41 Á m
te rje s z té s e , P ro h á sz k a L a jo s re m é n y e és v á ra k o z á sa e lle n é re , nem
k e z d ő d ö tt e l 1 9 4 4 -b e n .

A könyv írá s á n a k , n y o m ta tá s á n a k , v is s z a ta rtá s á n a k , m a jd te rje s z té s é n e k

e s e m é n y e ire u ta lá s o k o lv a s h a tó k B is z tr a y G y u lá n a k írt le v e le ib e n . B a r á tja
új k ö te té t m e g k ö s z ö n v e 1 9 4 2 k ö z e p é n m é g a s a já t m ű v e k é s z ü le té r ő l írt
csak:

„ . . . m a g a m m é g n e m é r te m m e g a z a r a t á s t ... ” 42

Ú ja b b le v e lé b e n , 1943. novem ber e le jé n , k é tk e d ő re m é n y é t fo g a lm a z ta

m e g új k ö n y v e k ö z e li m e g je le n é s é rő l:

„S a jn á lo m , h o g y m o s t m á r k é t v a s k o s o p u s z o d a t n e m v is z o n o z h a to m le g a lá b b
e g g y e l: r e m é le m , h o g y k a r á c s o n y r a k i f u t a z e r k ö lc s p s z ic h o ló g iá já r ó l s z ó ló m u n k á ­
la to m , d e b iz o n y a z E g y t. [E g y e te m i] N y o m d a n e m e lő z é k e n y , f e b r u á r le s z b e lő le
m ir e e lk ü ld h e te m ... Ig a za t í r tá l G y u lu s k á m : esen d ő , h itv á n y , u to ls ó kukacok
v a g y u n k . ” 43

Az E g y e te m i N yom da 1 9 4 4 -b e n is h a lo g a tta a k in y o m ta to tt könyv

m e g je le n te té s t. Í g y á p r ilis b a n m á r le m o n d ó a n s z o m o r ú v o lt:

„ . e b b e n a s z ö r n y ű v é v á lt v i l á g b a n ... F ig y e lm e d e t v is z o n z a tla n u l k e l l [ h a g y n o m ]
e z ú t ta l is. K ö n y v e m e t a z E N y . [E g y e te m i N y o m d a ] ta n á c s o s a b b n a k ta rtja , h a n e m
h o z z a ki, íg y k é s z e n k in y o m v a k o p o r s ó b a k e r ü l é s v á r ja a z e lte m e té s é t. í g y is j ó .” 44

jék. 1945. április 27-i Kari Tanács ülésén „Alföldi [professzor] javasolja az Egyetemi Nyomdának karunk alá rendelését kérve, hogy
az Egyetemi Nyomda elnökét, alelnökét, a megürült int. biz. tagjait az Egyetem embereiből válasszák ki.” (ELTE Levéltár - BTK
jkv. 8/a 50. k. - 3. rendkívüli, ezidei 7. jkv.) Bár a Nyomda akkori igazgatója (Máté Károly) is szívesen vette volna, ha Nyomdát az
Egyetemből kiküldött vezetőség alá rendelik, a tárgyalások a VKM-mal 1946 nyarának közepéig elhúzódtak, mégis a Nyomda
Egyetem mellett tartásának próbálkozásai az Egyetem szempontjából sikertelenek voltak. (ELTE Levéltár - BTK jkv. 8/a 50. k. -
1945 évi 10. és 1946 évi 13. jkv.) Új igazgató (Bóka László - 1910-1964) került a Nyomda élére. Az Egyetemi Nyomdát 1948-ban
államosították és működését csak más néven folytathatta tovább. A nyomdát 1950-ben elköltöztetették az egyetem épületéből,
átszervezték és egyesítették azt a Dohány utcában működő Forrás Nyomdai Műintézet és Kiadóvállalattal, rövidesen a kiadói és
terjesztői jogosultságát megvonták. Ezzel a nagyhírű Egyetemi Nyomda működése hosszabb időre megszűnt/szünetelt.
41
EKK Ms F 103/XIV/37 - Bisztray Gyula a Kézirattárnak beadott Prohászka dokumentumokon kívül mellékelte azoknak a
könyveknek a jegyzékét, amiket Prohászka Lajostól dedikálva kapott. Leírta a dedikációk szövegét is. A mai élet erkölcse című
könyvet 1945-ben kapta. A dedikáció szövege: „Bisztray Gyulának régi igaz barátsággal Prohászka Lajos”. A dátum nélküli dedi-
kációhoz Bisztray 1945-re utalva megjegyezte: ,,Pólyaszalag szerint: Ez a könyv 1944 márciusában már készen volt, de csak most
jelenhetett meg.”.
42 EKK. Ms F 103/XIV/25 - Prohászka Lajos Bisztray Gyulának - Budapest, 1942. május 30.

Prohászka Lajos MTA székfoglaló tanulmánya: A platonista Cicero 1942-ben jelent meg (ld. 32. jgy.). Bisztray 1937-től a Magyar
Szemle Társaság főtitkára volt, s tudnia kellett a tanulmány megjelenéséről. - Prohászka az 1942-1944-es években a Magyar
Paedagogiai Társaság főtitkári teendőhöz kapcsolódó tanulmányain (beszédein) és a Magyar Filozófiai Társaság folyóiratában az
Athenaeumban megjelent rövidebb írásán kívül nem írt hosszabb esszét, nem jelentett meg könyvet. Ezért nagyon valószínű, hogy
az 1942 májusi levelében történt utalása a későbbi beérő tudományos-irodalmi munkásság „aratása” A mai élet erkölcsének problé­
máival való foglalkozásra, annak megírására (továbbírására), kiadására vonatkozott.
43
EKK. Ms F 103/XIV/26 - Prohászka Lajos Bisztray Gyulának - Budapest, 1943. november 7. - Prohászka köszönőlevele
Bisztraynak az író és nemzet című könyve megküldésért. A levelében az előző évben küldött Bisztray-könyvre és találkozásaik
(közös bélyegezés) elmaradására is utalt.
44 EKK Ms F 103/XIV/27 - Prohászka Lajos Bisztray Gyulának - Budapest, 1944. április 6.
Is m e rte -e P ro h á s z k a a „ ta n á c s o s a b b n a k ta r tá s ” té n y é n k ív ü l a z E g y e te m i
N y o m d a (!) k ia d á s t e lh a la s z tó in d o k á t? K a p o tt-e , v a g y s e jte tt-e b á r m ily e n
m ag y arázó é rv e lé s t d ö n té s ü k re ? V a ló s z ín ű . - 1 9 4 5 -ö t k ö v e tő id ő b e n a
könyv m e g je le n te té s é n e k 1 9 4 4 -e s m e g ta g a d á s á t, m a jd a te rje s z té s
m egkezdését a M ag y a ro rsz á g o n b e k ö v e tk e z ő „kedvező p o litik a i
v á lto z á s s a l (fe ls z a b a d u lá s s a l)” m a g y a rá z tá k , és m e g fo g a lm a z tá k azt is ,
h o g y a z E g y e te m i N y o m d á n k ív ü li p o litik a i e rő k tilto ttá k m e g /e l a z 1 9 4 4 -
e s fo rg a lm a z á s á t. E z t a z á llítá s t s e m m i fé le b iz o n y ító fo rrá s n e m ig a z o lja .
Sokkal v a ló s z ín ű b b n e k tű n ik az, hogy az E g y e te m i N yom da v e z e té s e ,
e ls ő s o rb a n M á té K á r o l y 45 a nyom da iro d a lm i ig a z g a tó ja v o lt az, aki
P ro h á s z k a é le té n e k v é d e lm é b e n , m e g h u rc o lta tá s a e lk e rü lé s e m ia tt ta r to tta
v is s z a (ra k tá ro z ta ) a könyv k in y o m ta to tt k ö te te it a nyom da e g y e te m i
é p ü le té n e k p in c é ib e n . - V a g y is 1 9 4 4 e ls ő h ó n a p ja ib a n k in y o m ta ttá k u g y a n
A m a i é le t e r k ö lc s é t, d e a te rje s z té s é t n e m k e z d té k m eg. Az E g y e te m i
N y o m d a a k ö n y v k ia d á s á n a k m e g ta g a d á s á v a l - e lh a la s z tá s á v a l - k ia d ó i
jo g á t é rv é n y e s íte tte . Íg y a k ö n y v lé te z é s é rő l n e m tu d h a tta k , a k ö n y v e t s ik e ­
rü lt tito k b a n ta rta n i(? ), v a g y le g a lá b b is , a z o rsz á g n é m e t m e g s z á llá s á t
k ö v e tő h ó n a p o k b a n , a p o litik a i h a ta lo m fig y e lm é n e k rá irá n y u lá s á t e lk e ­
r ü l n i . 46

A k ö n y v e t k in y o m ta ttá k , d e a te rje s z té s e lm a ra d t 1 9 4 4 -b e n , 1 9 4 5 n y á r e le ji
h ó n a p ja ib a n a z á ru s ítá s t m e g k e z d té k . R ö v id id ő t u tá n a z o n b a n a k ö te t tiltó
in d e x re k e rü lt. A N y o m d a k é ré s é re a z in d e x rő l le v e tté k u g y a n , d e a m ű
te rje s z té s é t m e g tilto ttá k . Az e la d o tt p é ld á n y o k a t nem g y ű jtö tté k be, a
k in y o m ta to tt p é ld á n y o k a t nem s e m m is íte tté k m eg, azokat az E g y e te m i
N yom da e g y e te m é p ü le ti p in c e h e ly s é g e ib e n ő riz té k i s m é t . 41 Az

45
Máté Károly (1896-1981) irodalom- és sajtótörténész. - Pécsett doktorált sajtótörténetből (1925); egyetemi oktató Pécsett, majd
Budapesten; mindkét egyetem magántanára, 1941-től a budapesti egyetem professzora; részt vett Pécsett a Minerva c. folyóirat
szerkesztésében; 1934-től a Királyi Magyar Egyetemi Nyomda irodalmi igazgatója. - 1946. május 18.-án a Magyar Paedagogiai
Társaság 52., a 2. világháború utáni újjáalakuló nagygyűlésén a Társaság rendes tagjává választották. A Társaság 1946. évi decem­
ber 21-én tartott felolvasóülésén, Prohászka elnöklete mellett olvasta fel Sajtó és nevelés című székfoglaló előadását (megjelent:
Magyar Paedagogia 1944-1946 1. sz. 32-38. p.) - Prohászkával már az 1920-as évektől ismerték egymást. A Minerva folyóirat
1932-1935-ös évfolyamai három részletben közölte Prohászka legnagyobb hatású esszéfüzérét A vándor és a bujdosó-t, ami mint
könyv, 1. kiadásában a Minerva-könyvtár 50. darabjaként 1936-ban volt olvasható.
46
Vö. erre vonatkozóan Zibolen Endre: Megjegyzések —Prohászka Lajos az MPT 1946-os újraindulásának körülményeiről - In. A
Magyar Pedagógiai Társaság százéves jubileuma alkalmából rendezett tudományos ülés előadásai - Neveléstörténeti füzetek 10. -
Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum, Budapest, 1992, 10. p.
41 A könyvindexet „az Ideiglenes Nemzeti Kormány által 1945. január 20-án, Moszkvában megkötött fegyverszüneti egyezmény
16. pontja írta elő. Az egyezmény értelmében 1945. február 26-án született meg az Ideiglenes Nemzeti Kormány 530/1945. M. E.
számú rendelete” arra vonatkozóan. „A jogszabály végrehajtására összeállított és 1945. április 23-án megjelenő, az Ideiglenes
Nemzeti Kormány 1330/1945. M. E. rendelete értelmében, 15 napon belül kellett végrehajtani a nyomdatermékek kivonását. Az
indexre tett művek első jegyzéke 1945 augusztusában jelent meg, s még a nyár folyamán, az Ideiglenes Nemzeti Kormány irányítása
mellett, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság (SZEB) megfigyelője jelenlétében megindult az első nagy kampány a könyvek
begyűjtésére.” 1946-ig I-IV jegyzék készült (az I. jegyzéknek egy 2. javított kiadása is volt). - Az indexek közreadásának
történelmi, politikai és társadalmi hátterét, a jegyzékek könyveinek, nyomdai termékeinek tartalmi ismertetését, a begyűjtés, maj d
megsemmisítés körülményeit tárgyalja Sipos Anna Magdolna: Index librorum prohibitorum a demokratikus Magyarországon
(Könyvindexek 1945—1946) című tanulmánya a Könyvtári Figyelő, 53. évfolyam, 2001. 3. számában
e s e m é n y e k r ő l P r o h á s z k a L a j o s n a k 1 9 4 6 - b a n ( ? ) H a j n a l I s t v á n 48 b ö l c s é s z k a r i
d é k á n n a k írt le v é lfo g a lm a z v á n y á b ó l r é s z le te s e b b le írá s o lv a s h a tó . A le v é l
m e g írá s á n a k k ö rü lm é n y e ire u ta lá s b ó l az is m e g tu d h a tó , hogy m ily e n
k ö v e tk e z m é n y e i v o lta k a könyvvel k a p c s o la to s 1 9 4 5 -ö s esem én y ek n ek
1 9 4 6 -b a n a P á z m á n y P é te r T u d o m á n y e g y e te m B ö lc s é s z k a rá n , ille tv e a z o k
h o g y a n h a t o t t a k P r o h á s z k á r a , h e l y z e t é r e a z E g y e t e m e n . 49

„N é h á n y h ó n a p ja j e l e n t m e g A m a i é le t e r k ö lc s e c ím ű k ö n y v e m a z E g y e te m i N y o m d a
k ia d á s á b a n . E k ö n y v m á r 1 9 4 4 . m á r c iu s k ö z e p é n te lje s e n k in y o m v a k é s z e n vo lt. D e
m i v e l é le s e n á l l á s t f o g l a l t a m b e n n e a n e m z e ti s z o c ia liz m u s s a l é s id e o ló g iá já v a l
s z e m b e n , s k im u ta tta m , h o g y é p a z e r k ö lc s i é le t te r é n m ily e n p u s z t í t á s t id é z e tt elő , a
k ö n y v a z a k k o r b e k ö v e tk e z e tt f o r d u l a t m ia tt n e m j e l e n h e t e t t m e g , h a n e m a z E g y e te m i
K ö n y v tá r p in c é j é b e k e r ü lt.

A v is z o n y o k v á lto z á s a k ö v e tk e z té b e n a z o n b a n a k ö n y v e t — m iv e l m e g je le n é s é t a n y a g i
é r d e k e i is s ü r g e tté k , e z é v ta v a s z á n [a z E g y e te m i N y o m d a ] s a já t k e z d e m é n y e z é s é b ő l
ú jr a c e n z u r á z ta tta , te k in tv e , h o g y a c e n z u r a a m a g a e g é s z é b e n jó v á h a g y ta , a n y á r
e le jé n f o r g a l o m b a h o z ta .

A k ö n y v kb . h á r o m h ó n a p i g z a v a r ta la n u l te r je d h e te tt is. L e g u tó b b a z o n b a n a k ia d ó
a r r ó l é r te s íte tt, h o g y v a la m e ly v id é k i m a r x is ta f e l j e l e n t é s r e k ö n y v e m ú jr a c e n z u r a a lá
k e r ü l s e l l e h e t e k k é s z ü lv e rá , h o g y eg y, a s z o c ia liz m u s r ó l é s e r k ö lc s r ő l s z ó ló f e j e z e t
m i a t t in d e x r e k e r ü l. S c s a k u g y a n m e g tö r té n t a z a fu r c s a s á g , h o g y a z a m u n k a a m e ly
h a t á r o z o tt a n a h it l e r i z m u s é s a n y ila s s á g e lle n ír ó d o tt — r á k e r ü lt a f a s i s z t a s z e lle m i
te r m é k e k lis tá já r a . U tó b b a z o n b a n a k ia d ó n a k — is m é t s a já t k e z d e m é n y e z é s ű —
u tá n a já r á s á r a a k ö n y v a z in d e x r ő l le k e r ü lt, d e to v á b b i te r je s z té s é t a z e m líte tt b iz o tt­
s á g b e tilto tta . K ö n y v e m te h á t a k á r c s a k e g y é v v e l e z e lő tt, ú jr a a N y o m d a p in c é jé b e
k e r ü lt.

M i n d e z a le g u tó b b i n a p o k b a n m e n t v é g b e . A z h o g y a k ifo g á s o lt ’S z o c ia liz m u s ’f e j e z e t
m á s h e ly z e tb e n é s h e l y z e t s z á m á r a k é s z ü lt, s h o g y a z a k k o r i id ő k ir á n y á h o z k é p e s t a
m o z g a lo m n a k a r á n y l a g e n y h e m e g íté lé s é t ta r ta lm a z z a , m iv e l a s z o c iá lis p r o g r a m j á ­

(http://epa.oszk.hu/00100/00143/00064/68.htm). - Az adott időszakra (1944-1945) az Egyetemi Nyomda munkanaplói nagyon

hiányosan találhatók, levelezésének dokumentumai nincsenek meg a Magyar Országos Levéltár Egyetemi Nyomda fondjában.
48
Hajnal István (1892-1956) történész, egyetemi tanár, Magyar Tudományos Akadémia tagja - a budapesti egyetemen történe­
lem-földrajz szakán végzett; Lipcsében is tanult; hosszabb ideig levéltárakban dolgozott; a Pázmány Péter Tudományegyetemen az
újkori egyetemes történeti tanszék professzora lett (1930); bölcsészkari dékán volt (1944-1947); megfosztották akadémiai tagságá­
tól és nyugdíjazták (1949).
49
Az Egyetemi Levéltárban a Bölcsésztudományi Kar Tanácsa 1946/1947-es egyetemi tanév őszi hónapjaiban tartott ülések
jegyzőkönyvei hiányosak. Az olvasható jegyzőkönyvekben nem történik utalás arra, hogy Prohászka Lajos mentesítését,
visszahívását kérte volna a Karon szervezendő II. Filozófiai Tanszék betöltési javaslatát készítő bizottságból. (ELTE Levéltár BTK
tanácsi jkv. 1946. október 3. II. rendkívüli ezidei 3.(?) és az 1947. január 31. IV. rendes, ezidei 7. közti jegyzőkönyvek, vagyis az
ezidei 4. 5. 6. tanácsülések jkv.-ei, melyből 1. rendes és 2. rendkívüli - közben történet meg a II. Filozófiai Tanszék betöltése,
amelynek a vezetője Fogarasi Béla lett. - Ezek egyikén, valószínű a 4-en olvashatták fel Prohászka bizottsági tagság alóli
felmentését kérő levelét. - A Dékáni iroda iratai mutatókönyvében nem találni Prohászka Lajos levelére utaló bejegyzés. Lehet,
hogy el sem küldte Hajnalnak a tervezett levelet? - 1946. október 3. és 1947. január 31. közötti időszak alatt történtek, történhettek a
könyvvel kapcsolatos események az Egyetem Kari Tanácsában. - A Dékáni Hivatal iratainak mutatókönyvében egy bejegyzés arról
tájékoztat, hogy Lukács György professzor kikérte és elvitte a II. Filozófiai Tanszék betöltésével kapcsolatos iratokat. Azok
visszajutatásáról nincs bejegyzés a mutatókönyvben. Lehetséges, hogy az elvitt iratok között voltak a Kari Tanácsi jkv-ek és a
Javaslattevő Bizottság szövege is. Nem kizárt, hogy Prohászka Lajos Hajnal István dékánnak írt levele a 4. tanácsülési
jegyzőkönyvhöz volt csatolva, de az is lehetséges, hogy Prohászka szóban jelezte kérését a dékánnak és ő, vagy a dékán mondta el a
kérését a tanácsülésen.)
 n a k f e l t é t l e n e lis m e r é s e m e l le t t c s u p á n a m a te r ia lis ta id e o ló g iá já t v e te m e l: e z t a
c e n z u r á n e g y á lta lá n n e m m é l ta ttá k fig y e le m r e . N e m te k in te tte k a r r a s e m , h o g y
u g y a n a k k o r a m ik o r a s z o c ia liz m u s t e líté le m , ig e n é le s e n b ír á lo m a p o l g á r i e r k ö lc s ö t
is, é le s e b b e n m i n t a h o g y a z a k k o r i m a r x is tá k b á r m e ly ik e n y ilv á n o s a n te n n i m e r te
v o ln a : h o g y v o lt b á to r s á g o m k o m m u n is ta ír ó k a t id é zn i, v a g y r ó lu k e lis m e r é s h a n g já n
s z ó ln i (pl. a f r a n c i a M a lr a u x r ó l, v a g y a z e s s z é is ta E m m a n u e l B e r lr ő l) s h o g y
könyvem v é g s ő k ih a n g z á s a k é n t e g y o s z tá ly ta la n tá r s a d a lo m e r k ö lc s é r ő l s zó lo k .
P u s z tá n e g y - k é t k ir a g a d o tt é le s e b b s z ó la m a la p já n n é m íto tta k el, h o lo tt u g y a n a k k o r a
m a r x is tá k e g é s z e n s z a b a d o n h i r d e t h e t i k f e l f o g á s u k a t é s b ír á lh a tjá k a z o k a t, a k i k n in ­
c s e n e k v e l ü k e g y a z o n n é z e te n . A le g n a g y o b b m é r té k b e n a n tid e m o k r a tik u s n a k k e ll
m in ő s íte n e m a z t a z e ljá r á s t, a m e ly e g y tu d o m á n y o s m u n k a s z e r z ő jé b e , a k it s e m m ifé le
p r o p a g a n d a s z á n d é k n e m v e z e t v is s z a fo g ja a s z ó t p u s z t á n a z é r t, m e r t a z k é n y e lm e tle n
(h is z e n a r á n y l a g s z ű k r é te g h e z s z ó l a m u n k a m in d ö s s z e 2 0 0 0 p é ld á n y b a n j e l e n t m e g ).

M i n d e z a z é n s z e m é ly e s ü g y e m , n e m te r h e ln é m e lm o n d á s á v a l D é k á n U rat, h a n e m
f ü g g e n e ö s s z e a s z ó b a n f o r g ó ü g g y e l. K ö n y v e m f e l s z a b a d í t á s a é r d e k é b e n u g y a n is
é p p e n a ta n s z é k i k é r d é s b e n v a ló é r d e k e lts é g e m m e lle tt e g y lé p é s t s e m te h e tte m , m é g
k ö z v e tv e s e m . A tö r té n te k u tá n a z t h is z e m e g y s z e r s m in d é r th e tő a z is, h o g y a z e lő a d ó i
tis z t b e tö lté s é r e e z u tá n te lje s e n a lk a lm a tla n v a g y o k . A b b a n a z e s e tb e n u g y a n is , h a
j a v a s l a t o m a t a ta n s z é k b e tö lté s é r e n é z v e a p á r t o k j e l ö l t j e i m e lle tt k e d v e z ő é r te le m b e n
s z e r k e s z te m m e g , a z a g y a n ú f o g r á m e sn i, h o g y a z t a z é r t te sze m , h o g y a p á r t o k a t
k ö n y v e m ir á n t e n g e d é k e n y s é g r e b irja m , h a p e d i g o ly a n k r itik á v a l ille te m a j e l ö l t e k
m u n k á s s á g á t, h o g y a z a b iz o tts á g o t íté le té b e n v a g y a K a r t s z a v a z a tá b a n e s e tle g
k e d v e z ő tle n e b b á llá s fo g la lá s r a h a n g o ln á , a z a v á d f o g é p p e n a p á r t o k r é s é r ő l é rn i,
h o g y r e s s e n tim e n t i n d íto tt a r a jta m e s e tt s é r e le m m ia tt, n e m p e d i g a z o b je k tív b ír á la t
szándéka.

F e le s le g e s ta lá n h a n g s ú ly o z n o m , h o g y e lé p é s e m e g y á lta lá n n e m j e l e n t i a T ek. K a r r a l
v a ló s z o lid a r itá s m e g ta g a d á s á t, d e a m a r x is ta p á r t o k e lle n s in c s s e m m i éle. P u s z tá n
a z a z é r z é s k é s z t e t rá , h o g y b e c s ü le tte l e z t a d o lg o t tö b b é a tö r té n e t u tá n n e m v á lla l­
h a to m . I ly e n f o n t o s ü g y b e n j a v a s l a t é t e l t s z a b a d o n c s a k a z te h e t, a k in e k m e g v a n
le g a lá b b is a z ’e g y e n lő j á t é k ’ s z a b a d s á g a .

T is z te le tte l k é r e m D é k á n U ra t, m é ltó z ta s s é k e z t a z e lh a tá r o z á s o m a t tu d o m á s u l v e n n i
é s a T e k in te te s K a r n a k b e je le n te n i.

F o g a d j a D é k á n Ú r ő s z in te tis z te le te m k i f e j e z é s é t ’50

K ritik u s a b b k é rd é s e k 1 9 4 4 -b e n

a. A f a ji e s z m e é s a n e m z e tis z o c ia liz m u s

50 EKK Ms F 103/VIII/19 - Universitas militana - Prohászka Lajos Hajnal István (1892-1956) bölcsészkari dékánnak - gépirat (3
p.), piszkozat, dátum és aláírás nélkül. - Prohászka Lajost nem jellemezte az, hogy az ellene intézett kritikákra, vagy személyes
támadásokra - különösen írásban - reagált volna. A mai élet erkölcse könyve kiadásával kapcsolatos események azonban nagyon
sérthették igazságérzetét. - André Malraux 1901-1976; Emmanuel Berl 1892-1976. - Az Egyetemi Levéltárban a Dékáni Hivatal
iratai között Prohászka Lajos Hajnal István dékánnak írt, a levélfogalmazványnak megfelelő tartalmú levél nem található. A hivatal
mutatókönyvében sincs jelzés olyan levélről.
A k ö te t e g é s z é tő l id e g e n a n e m z e tis z o c ia liz m u s p o litik á já t m e g a la p o z ó
g o n d o la t, g o n d o lk o d á s . P ro h á s z k a n a g y fo k ú h a tá ro z o tts á g g a l fo g a lm a z ta
m e g k é t s é g e i t a V I. f e je z e t - A h it, a m e l y h e g y e k e t m o z d í t - e s s z é ib e n . Itt
írt a 2 0 . s z á z a d b a n e g y re in k á b b é rv é n y e s ü lő , e lte rje d ő fa ji e s z m é r ő l é s
a n n a k e lh a ta lm a s o d á s á ró l a p o litik á b a n .

„A f a j i e s z m e a z e r k ö lc s is é g p o litiz á lá s á n a k , a m e ly a g y ű lö le t e g y e te m e s s é v á lá s á t
e l ő i d é z t e ... r o m a n tik u s s z e lle m ű a l i b i j e ... a g y ű l ö l e t e r k ö lc s i n ih iliz m u s á t b io ló g ia i
m íto s z b a m e n ti á t ... a lib i, m e r t ... e g y fe lő l e z z e l a m íto s s z a l a m a i é le t b o r z a lm a i e lle n
a k a r f e l v é r t e z n i ... m á s f e l ő l u g y a n c s a k e n n e k a m íto s z n a k a n e v é b e n e z e k n e k a
b o r z a lm a k n a k e lk ö v e té s é r e izg a t. A g y ű lö le t m in d u n ta la n k iv illa n tja m ö g ü le a fo g á t , s
h a a f a j i s á g o t e g y ű l ö l e t e s z m e i ig a z o lá s á u l h a s z n á l j á k ... [a k k o r] te r m é s z e te s é s e lk e ­
r ü lh e te tle n k ö v e t k e z m é n y e . [a n n a k ,] ...a f a j i e s z m e a z e u r ó p a i p o l g á r i k o r s z a k
n e m z e ti, e s z m é jé n e k k ö z v e tle n l e s z á r m a z o ttja ... a f a j i e r k ö l c s ... a tö r té n e ti e r k ö lc s
v é g é t j e l e n t i ... a f a j n a k e g y e d ü lv a ló é l e t é v e l ... m in d e n tö r té n e t m e g s z ű n ik . A f a j é le te
c s a k te n y é s z e t le h e t, tö r té n e te lő tti v a g y tö r té n e ta la tti f o k o n , a z i d ő d im e n z ió in a k
b e lá tá s a n é lk ü l, d e n e m tö r té n e t.” 51

„A f a j i e r k ö lc s k e m é n y é s k é r le lh e te tle n .” 52

A fa ji e s z m e á lta l m e g h a tá r o z o tt p o litik a i c s e le k v é s t a 19. s z á z a d i n é p i, é s

a z á l l a m e s z m e m í t o s z á b ó l v e z e t t e le . É r v e l é s é b e n e g y a r á n t k r i t i k a i á l l á s ­
fo g la lá s t fo g a lm a z o tt m e g a N y u g a t-e u ró p a i lib e rá lis -h u m a n is z tik u s e rk ö l­
c s i m a g a ta rtá s ró l é s a K e le tk ö z é p -e u ró p a i s z é ls ő s é g e s a n tih u m á n u s e rk ö l-
c s is é g r ő l. A z u tó b b i e s z m é k n é p e ir ő l írta :

„ . a h u m a n i t á s n a k é s a h u m á n u s - lib e r á lis p o l i t i k á n a k ... [e z e k n e k a] n é p e k e g y m á s

k ö z ti é r in tk e z é s é b e n n in c s e g y á lta lá n s e m m ifé le é r te lm e : v is z o n y u k a t n e m a z e r k ö lc s i-
s é g n e k s z e m é ly r e s z a b o tt k ó d e x e , h a n e m e g y e s - e g y e d ü l a z e r ő p e c s é t e l i m e g . L é g y
á ln o k , r a v a s z , h i t s z e g ő — m o n d ja e z a z ú j n é p i e r k ö lc s —, c s a p d b e e m b e r tá r s a d a t, f e l ­
té v e h o g y n e m a te f a j t á d b ó l v a ló , a m ik o r é s a h á n y s z o r c s a k tu d o d : h a s ik e r k o r o ­
n á z z a te tte d e t, a tö r té n e le m ig a z o ln i f o g , h a e lle n b e n d ő r e e r k ö lc s i a g g á ly a id m ia tt
a lu lm a r a d s z , á r u ló v a g y a n é p e d d e l s z e m b e n , s e lv e s z tv é n v e le e g y ü tt é l e t e d le h e tő s é ­
g e it, m e g s z ű n n e k e r k ö lc s i s p i n t iz á lá s a id is. A z z a l, h o g y a z a b s z o lu tiz á lt n é p i lé tn e k
p o l i t i k a i é r te lm e t a d ta k , s z ü k s é g k é p p e n r e la tív v á k e lle tt v á ln ia a n é p i e r k ö lc s n e k ,
h is z e n k é ts é g k í v ü l m in d e n n é p m á s é le ttö r v é n y e k n e k h ó d o l, s a m i a z e g y ik n e k
e lő n y é r e s z o lg á l, u g y a n a k k o r a m á s ik n a k o k v e tle n ü l k á r á r a v a n ... a h i t p ó t o l j a a
b e l á t á s t...” 53

E n n é l a z ú j, s z é ls ő s é g e k h e z k a p c s o ló d ó f a jis á g r a u ta ló e r k ö lc s is é g p o liti­
k á já n á l,

51 Prohászka Lajos: A mai élet erkölcse 164; 165; 111. p.

52 u. o. 181. p.
53 u. o. 168. és 111. p.
 „ ...a n e m z e ti s z o c ia liz m u s e r k ö lc s é b e n lá th a tó tis z tá n a n ie tz s c h e i eszm ékn ek
b e á r a m lá s a , s ő t e n n e k h o r d o z ó i is e ls ő s o r b a n é p p e n a N ie tz s c h é tő l ih le te tt ifjú s á g i
m o z g a l o m b ó l n ő t t e k k i.”54

D a r w in , é s K ie r k e g a a r d e s z m é i m e lle tt M a r x e s z m e is é g é h e z is h o z z á k ö ­
tö tte a K e le t-K ö z é p -E u ró p á b a n eg y re in k á b b u ra lo m ra k e rü lő p o litik á t.
V é le m é n y e s z e rin t M a r x az e rk ö lc s n é l az egyénnel szem ben a c so p o rt
m e g h a tá ro z ó je le n tő s é g é t h a n g o z ta tta . Ö s s z e v e tv e a fa jis á g é s a k o m m u ­
n iz m u s e rk ö lc s é t m e g á lla p íto tta :

,A f a j ... ú j fa jta I n te r n a c io n á lé , a k á r c s a k a k o m m u n iz m u s é (s ta lá n e z é r t is á l l o ly
h o m lo k e g y e n e s t e lle n té tb e n v e le ), c s a k h o g y e m e z k e r e s z tm e ts z e tb e n je le n tk e z ik , m iv e l
a v i l á g m in d e n o r s z á g á b a n é l ő p r o l e t á r o k n a k o s z tá ly ö n tu d a tá r a s z á m ít, a m a z p e d i g
in k á b b h o s s z m e ts z e ti j e l le g ű , a tö r té n e ti á lla m h a tá r a in k í v ü l é l ő n é p i s z ó r v á n y o k a t
s z ó lítv a f e l ö n tu d a to s e g y e s ü lé s r e .” 55

„ . a z é l e t b e n ... m e g i n d u lt a k ie g y e z k e d é s a le g k ü lö n b ö z ő b b ir á n y b a n . í g y s z ö v e tk e z ik
a n ie tz s c h e i e r k ö lc s s z e m lé le t a m a r x iz m u s s a l, a v ilá g p r o le ta r iá tu s f o r r a d a l m a s í t á s á ­
b a n k e r e s v e a h ő s ie s s é g le h e tő s é g é t; íg y a la k u l á t a f a s i z m u s b a n é s a n e m z e ti s z o c ia ­
liz m u s b a n a n é p i e r ő m is z tik u s k u ltu s z á v á , u g y a n a k k o r m in d e n n e m ű r a c io n á lis ’te r v e -
l é s b e n ’ a d v a m ó d o t a h ő s ie s s é g g y a k o r lá s á r a , a g a z d a s á g i ö n e llá tá s o n é s a k ö z ig a z ­
g a tá s o n k e z d v e , a s z o k á s fo r m á k n a k é s a m ű v e lts é g n e k s z a b á ly o z á s á n á t e g é s z e n a f a j i
k i t e n y é s z té s ig .” 56

A fa ji e s z m é jű e rk ö lc s is é g n é l

„ A z e g y é n i lé tn e k n in c s je l e n tő s é g e ; a k k o r a le g j o b b ... [a z e g y é n n e k , és] a k k o r
ö r v e n d e z z e n , h a f a j á é r t o d a d o b h a tja m a g á t ... A z e g y e s e m b e r n e k a f a j é r t é s a f a j b a n
v a ló a lá m e r ü lé s e ily e n k o r a m is z tik u s á ld o z a t j e l l e g é t k a p ja s a s z e m é ly e s lé ttő l é s
f e l e l ő s s é g é t ő l v a ló m e g v á ltá s n a k tű n ik f e l . A p o litik a ezt a h i t e t ... tu d a to s a n
g e r je s z ti é s á p o lja i s ...” 57

,A f a j i ... [e s z m e i b á lv á n y , k ö d k é p ] m a v ilá g s z e r te e m b e r á ld o z a to k a t k ö v e te l. A z
o r o s z f o r r a d a l o m id e jé n k e z d te k e lő s z ö r lá b r a k a p n i a m e g to r lá s n a k k o lle k tív m ó d ja i,
e k k o r j ö t t ú jr a d iv a tb a a tú s z o k s z e d é s é n e k b a r b á r s z o k á s a é s v á r o s o k m e g f a lv a k ,
o s z tá ly o k m e g n é p r é te g e k m e g b ü n te té s e e g y e s e k b ű n e ié r t, s a z ó ta h e lly e l- k ö z z e l m á r
m i n d e n ü tt é ln e k e z e k k e l a m ó d s z e r e k k e l, a n é lk ü l, h o g y s z á m o t v e tn é n e k d e m o r a liz á ló
h a tá s u k k a l. N e m a z é r z ü l e t e s ik la tb a , s e m a m a g a ta r tá s m ó d ja , s ő t m é g c s a k a z sem ,
h o g y m ily e n m e g fo g h a tó e r e d m é n y t é r t e l v a la k i te tté v e l, h a n e m p u s z t á n az, h o g y
m ily e n n é p h e z , f a j h o z v a g y o s z tá ly h o z ta r to z ik , m i n ő p o l i t i k a i p á r t n a k v a g y c s o p o r t­
n a k m e g g y ő z ő d é s é t v a llja , n é h a é p p e n s é g g e l m á r a z is, h o g y m ily e n h a g y o m á n y o k h o z
r a g a s z k o d ik , v a g y h o g y m ily e n n e v e lé s b e n r é s z e s ü lt. M a g á n a k a v a la m ily e n k ö z ö s ­

54 Prohászka Lajos: A mai élet erkölcse 222. p. - Nietzsche filozófiájának, gondolatiságának csak közvetett, távoli kapcsolatát állítja
a nemzetiszocialista eszmékre épülő nácizmus politikájával.
55
u. o. 173. p.
56 u. o. 221. p.
57
 s é g h e z v a ló t a r to z á s n a k v é le tle n v a g y te r m é s z e ti té n y e e lé g le h e t, h o g y p á l c á t tö r je ­
n e k f e l e t t e , h o g y tu la jd o n á b ó l k i fo r g a s s á k v a g y é p p e n é le té r e tö r je n e k .”5

b . A n é p is é g

E ls ő ta n u lm á n y á t a n é p i m ű v e lő d é s i e s z m é n y n e k a n e v e lé s b e n je le n tk e z ő
k é r d é s e i r ő l P r o h á s z k a 1 9 3 5 - b e n í r t a a M a g y a r P a e d a g o g i a f o l y ó i r a t b a n . 59

„ A z u tó b b i i d ő k b e n ... e g y r e g y a k r a b b a n é s m i n d tö b b o ld a lr ó l k ife je z é s r e j u t a z a
k ív á n s á g , h o g y a m ű v e lts é g n e k tis z tá n é s k iz á r ó la g a n é p i e s z m é n y j e g y é b e n k e ll
a l a k u l n i a ... a n e m z e tn e v e lé s , a z á lla m p o lg á r i n e v e lé s j e l s z a v a i c s a k s z in o n im á i
a n n a k a tö r e k v é s n e k , a m i tö b b é - k e v é s b é b e v a llo tta n , d e v é g s ő e r e d m é n y é b e n e g y fo r ­
m á n a p o l i t i k a i c é lz a to t a k a r ja é r v é n y r e j u t a t n i ...” 60

„A s z ű k e b b é r te le m b e n v e t t n é p i m ű v e lts é g é s a tá g a b b é r te le m b e n v e tt h u m á n u s
m ű v e lts é g e s z m é n y e i k ö z ö t t ... e lle n té t n in c s , c s a k e g y m á s t k ie g é s z íté s v a g y f o k o z a t o s ­
s á g .”61

E k k o r a n é p is é g n e v e lé s b e n je le n tk e z ő sz e re p e tö rté n e ti v á z la tá n a k b e m u ­
ta tá s a u tá n e ls ő s o rb a n a fe lm e rü lő fo g a lm a k (n é p is é g , népi m ű v e lt­
s é g /m ű v e lő d é s , h u m a n is z tik u s m ű v e lts é g /m ű v e lő d é s ) ta rta lm á n a k lo g ik a i
m e g k ö z e líté s ű a n a líz is é t ig y e k e z e tt m e g a d n i.

1 9 4 0 -b e n a M a g y a r P a e d a g o g ia i T á rs a s á g n a g y g y ű lé s é n e lm o n d o tt b e s z é ­
d é b e n r é s z l e t e s e b b e n f o g l a l k o z o t t a h a g y o m á n y n e v e l é s i s z e r e p é v e l . 62 M á r
e k k o r e rő te lje s e b b e n f ig y e lm e z te te tt a fa jis á g , a fa ji e s z m e in d o k o la tla n
e lh a ta lm a s o d á s á n a k v e s z é ly é re . I s m é te lte n s z ó lt a z o k ró l a tö re k v é s e k rő l,
m e ly e k a n e v e lé s g y a k o rla tá b a n a n é p is é g n e k m e g h a tá ro z ó (m in d e n m á s t
k ir e k e s z tő ) s z e r e p e t k ív á n ta k a d n i. A n é p i h a g y o m á n y s z e m b e á llítá s á t a z
e u ró p a i h u m a n is z tik u s m ű v e lts é g g e l in d o k o la tla n n a k és té v e d é s n e k
ta rto tta . H ib á s n a k é s v e s z é ly e s n e k íté lte a z is k o lá b a n a h u m a n is ta m ű v e lő ­
d ési hagyom ány e rő sz a k o s le c s ö k k e n té s é t, annak in d o k o la tla n m é rté k ű
k o r lá to z á s á t a z u n . n é p i m ű v e lts é g b ő l ta n ítá s i a n y a g g á e m e lt is m e re te k k e l.
A m a g y a ro rs z á g i n e v e lé s g y a k o rla tá b a n é v s z á z a d o k a la tt a la k u lt h a g y o m á ­
n y á tó l tö rté n ő v e s z é ly e s e lté ré s n e k v é lte , h a a k é p z é s i f e la d a to k a t e ls ő d le ­
g esen (csa k n em k iz á ró la g ) a n é p i h a g y o m á n y o k b ó l/k u ltú rá b ó l k ív á n n á k

58 Prohászka Lajos: A mai élet erkölcse 119. p. - A hit, amely hegyeket mozdít fejezet Biologizált erkölcs című esszéje 119. oldalán
a felzet „Kollektív megtorlások” megnevezést kapta.
59
Prohászka Lajos: Népiség és műveltség - Magyar Paedagogia, XLIV. évf. 1935, 1-8. sz. 131-140. p.
60
u. o. 132. p.
61
u. o. 131. p.
62 Prohászka Lajos: Nevelés és hagyomány - Magyar Paedagogia, XLIX. évf. 1940, 2. sz. 91-119. p. - A beszéd elhangzott: 1940.
május 25-én a Magyar Paedagogiai Társaság nagygyűlésén, ahol a Prohászka Lajost a Magyar Paedagogiai Társaság elnökének
választották (elnök 1949. április 2-ig). - In: A korszellem és a nevelői felelősség —a Magyar Paedagogiai Társaságban elhangzott
beszédek 44-60. p.
m e g a d n i. H a tá ro z o tta n s z ó lt a n é p is é g és az in d o k o la tla n u l m e g e rő s ö d ő
s z é ls ő s é g e s , irra c io n á lis s a já to s s á g o k k a l te líte tt n a c io n a liz m u s k a p c s o la tá ­
nak n a g y o n k á ro s, s a p o litik a i é rd e k e k irá n y á b a h a jló v e s z e d e le m é n e k
l e h e t ő s é g é r ő l . 63

,A k é tfé le h a g y o m á n y n a k , a h u m a n is z tik u s n a k é s a n é p i n e k ... m e r e v s z e m b e á llítá s a

é s e n n e k a s z e m b e á llítá s n a k k o m o ly é r v e k k e l v a ló tá m o g a tá s a ... [k é rd é s e s ]. V a jo n
c s a k u g y a n ú g y v a n , h o g y ... n e m z e ti m ű v e lts é g ü n k b e n ... k é tfé le h a g y o m á n y é ln e
e g y m á s m e l l e t t ú g y , h o g y a z e g y ik ta g a d ja a m á s ik a t, s e z b e te g íte tt v o ln a m e g é s
s o d o r t v o ln a v á ls á g b a b e n n ü n k e t? . v a j o n in d o k o lt d o lo g - e e m ia tt s z e m b e h e ly e z n i a
n é p i h a g y o m á n y t a z e g y e te m e s e u r ó p a i ’h u m a n is z tik u s ’ h a g y o m á n n y a l? ” 64

„ . . . a v ilá g h á b o r ú v a l b e k ö v e tk e z ő [ i d ő s z a k b a n ] . A n é p i g o n d o l a t ... a n a c io n a liz m u s ­

n a k p o l i t i k a i f e g y v e r é v é t é t e t e t t ... a h a g y o m á n y o k ... ir r a c io n á lis b o m lá s i f o l y a m a t á ­
v a l e g y id e jű le g e g y tu d a to s a n s z íto tt n é p i id e o ló g ia k ia la k u lá s á n a k v a g y u n k ta n ú i,
a m e ly ... ir r a c io n á lis e r ő k r e tá m a s z k o d ik , s e z e k e t h a s z n á lja k i ... n e m s z ó r v á n y o s é s
e ls z ig e te lt, h a n e m s z é lté b e n e l te r je d t j e l e n s é g g e l á l l u n k s z e m b e n ... ú ja b b a n n á lu n k is
e g y r e n ö v e k s z i k a z o k s z á m a , a k i k a n é p i h a g y o m á n y t j o g t a l a n u l é s h e ly t e l e n ü l
s z e m b e h e ly e z ik a z e g y e te m e s e u r ó p a iv a l. a n é p i g o n d o la t e g y á lta lá n n e m n é p i
e r e d e tű , h a n e m ... e g y e te m e s m o z g a lo m m a l v a n ... d o l g u n k ...” 65

A z o ro s z író k n á l m á r a 19. s z á z a d v é g é n a s z é ls ő s é g e s n e g a tív é rz e lm e k

je le n tk e z é s e fig y e lh e tő m e g a n e m z e ti/n é p i s a já to s s á g o k á b rá z o lá s á b a n :

„G y ű lö le t m i n d a z z a l s z e m b e n , a m i n e m - o r o s z , a m i ’i d e g e n ’, a m i e u r ó p a i s f ő l e g la tin ,
s v is z o n t v a ló s á g g a l v a llá s o s f e l o l v a d á s a s a já t n é p is é g é b e n , m in t a z e m b e r in e k
e g y e tle n ig a z i m e g je le n é s é b e n . Itt, e b b e n a te lje s s é g g e l e m o c io n á lis é lm é n y k ö r b e n
f o g a n t a z a z ú j é r té k e lé s , a m e ly a n é p is é g e t m in d e n e k f ö l é h e l y e z i ... ” 66

63 A Magyar Paedagogiai Társaság elnöke a Társaság évi nagygyűlésein az alapszabályzatnak és a hagyománynak megfelelve az
adott időszak magyarországi nevelés/iskolai gyakorlat valamely jelentős sajátságáról elméleti/nevelésfilozófiai megalapozottságú
beszédet tartott. A beszéd témáját mindig az elnök választotta meg. - Az 1930-as évek második felében - a népi írók művelődéspo­
litikai szándékai hatására is - erőteljesen jelentkeztek olyan törekvések a közoktatásban, mely szerint az iskolákban a latinos-huma­
nista művelődési agyagot, képzési feladatokat fel kell váltsa egy a népi/paraszti műveltségből/kultúrából vett iskolai tananyag,
képzési feladatrendszer. Ennek a pedagógiai törekvésnek egyre ismertebb személyisége volt Karácsony Sándor (1891-1952 - A
magyar észjárás és közoktatásügyünk reformja című munkája 1939-ben jelent meg), de a népi írók legtöbbjétől - más-más követke­
zetességgel és gyakran módosult indoklással - sem volt idegen a „népi művelődés” gondolata. - Valószínű, hogy Németh László
(1901-1975) írásaiban ugyancsak erőteljesebben megtalálható népiség gondolatai miatt is tartózkodott tejesíteni Prohászka Lajos az
író megkeresését, és az 1930-as évek első felében nem írt tanulmányt Németh Válasz című lapjába. (Vö. Békés Márton: Egy
kapcsolatfelvétel kísérlete —Három ismeretlen Németh-levél Prohászka Lajoshoz - Kortárs, 53. évfolyam, 2009, 7-8. sz. -
http://epa.oszk.hu/00300/00381/00139/bekes.htm) - Prohászka 1945 után ugyancsak elhúzódott Karácsony Sándor gondolataitól és
tartott annak az egyetemi hallgatók körében jelentkező népszerűségétől (EKK. Ms. F 103/XV/8. - Levelezés - Prohászkának írt
levelek ismeretlenektől - 1948. március 22-én kelt levél). - Karácsony Sándor a Debreceni Egyetem pedagógia professzora volt. A
hallgatók közötti népszerűségét jelzi, hogy a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészkarán az 1945/1946-os tanévében a Kari
Tanács ezidei 12. ülésén, 1946. június 27-én, tárgyalta az ifjúság beadványát: „Az ifjúság beadványt intézett a Karhoz, amelyben
kéri, hogy a Kar tegye lehetővé, hogy Karácsony Sándor professzor Karunkon előadást tartson.” (ELTE Levéltár - BTK jkv. 8/a 50.
k.) - A tanács nem hozott érdemleges döntést és nincs tudomásuk arról, Karácsony professzor tartott volna előadást a Pázmány
Péter Tudományegyetemen.
64
Prohászka Lajos: Nevelés és hagyomány 100-101. p., 104. p.
65 u. o. 102. p., 103. p.
66 u. o. 102. p.
M á s ré s z t:

„ . a n é m e t i d e a l i s t á k ... m ó d f e l e tt tú lb e c s ü lv e n é p ü k tö r té n e ti h a ta lm á t, b e n n e a k a r ­
tá k lá tn i a z is te n in e k v é g s ő é s le g te lje s e b b m e g n y ilv á n u lá s á t, s a z t h ir d e tté k , h o g y
v e le ú j k o r s z a k v i r r a d a z e g é s z e m b e r is é g r e . A n é p is é g n e k é s a n é p i h a g y o m á n y n a k e z
a z a b s z o lú tiz á c ió ja ... tö r té n e te lle n e s , s ő t é p p e n s é g g e l h a g y o m á n y e lle n e s is. A k i
e g y s z e r e r r e a z ú tr a lép , n e m is m e r tö b b é m á st, m in t a n é p i a b s z o lú tu m o t é s a j e l e n
tö r té n e ti p i l l a n a t o t ... ” 61

K ritik u s a b b k é rd é s e k 1 9 4 5 -b e n

a. A s z o c ia liz m u s é s a f o r r a d a lo m

A s z o c ia liz m u s k é r d é s é v e l k ü lö n f o g la lk o z o tt a k ö n y v III. f e je z e té n e k e ls ő
e s s z é jé b e n P ro h á sz k a . A s z o c ia liz m u s e s z m e is é g é t, és az a b b ó l s a rja d ó
tö re k v é s e k e t b e s o ro lta a 19. század u to ls ó h a rm a d á tó l E u ró p á b a n
e r ő te lje s e b b e n je le n tk e z ő , m a jd e lu ra lk o d ó irra c io n á lis g o n d o la ti h u llá m o k ,
m e g o l d á s i l e h e t ő s é g e k k ö z é . 68 K i a l a k u l á s á b a n é s s a j á t o s s á g a i b a n

„A s z o c i a l i z m u s ... e g é s z e n e v ilá g i, 'im m a n e n s ', a k á r c s a k a p o l g á r i l ib e r a liz m u s ... a z

e m b e r i b o ld o g s á g n a k m i n é l h a th a tó s a b b e lő m o z d ítá s á r a tö r e k s z ik , m in d e n e k e lő tt a z
é le t a n y a g i a la p ja i n a k b iz to s ítá s a á l t a l ... a z e m b e r i e g y e n lő s é g n e k e lv o n t e lv é r e
tá m a s z k o d ik , s n o h a k is z é le s íti a zt, m e r t n e m c s a k a z e m b e r i s z a b a d s á g jo g o k n a k ,
h a n e m e g y s z e r s m i n d a v a g y o n n a k e lo s z tá s á b a n is é r v é n y e s íte n i k í v á n j a ... a z e lv
s ik e r e é r d e k é b e n é p p ú g y a f e l v i l á g o s í t á s e s z k ö z e ih e z fo ly a m o d ik , m in t a lib e r a liz ­
m u s ... a lib e r a liz m u s n y o m d o k a in h a la d , s a z a z a r c v o n a l, a m e lly e l s z e m b e n a
k ü z d e le m f o l y i k , g y a k r a n k ö z ö s .” 69

M a r x ... r é s z b e n a k o r á b b i u tó p is z tik u s e lm é le te k r e , r é s z b e n p e d i g a té n y le g e s
s z o c iá lis m o z g a lm a k r a tá m a s z k o d v a a s z o c ia liz m u s t 'tu d o m á n y o s s á ' tette. E z a
't u d o m á n y o s ' j e l l e g e p e d i g f ő l e g h á r o m e lv e n s a r k a llo tt. E lő s z ö r : a tö r té n e ti f e j l ő d é s
m a te r ia lis z tik u s s z e m lé le té n , a m e ly a z e r k ö lc s i, v a llá s i, á lta lá b a n a z e g é s z s z e lle m i
é le te t m e r ő b e n g a z d a s á g i té n y e z ő k f ü g g v é n y é n e k v a llo tta . M á s o d s z o r : a f e n n á l l ó
p o lg á r i- k a p it a l is z t i k u s tá r s a d a lm i r e n d n e k n e m c s a k k ím é le tle n , h a n e m v a ló s á g g a l
m e g s e m m is ítő b ír á la tá n , a m e ly e r e n d n e k ö n m a g á tó l v a ló f e l b o m l á s á t tö r té n e ti­
d ia le k tik u s s z ü k s é g k é p p is é g n e k n y ilv á n íto tta . V égül harm adszor: az o s z tá ly h a r c
e lm é le té n , a m e ly a p r o l e t a r iá tu s r é s z é r e e f e l b o m l á s e r ő s z a k o s s ie tte té s é t k ö v e te lte .
E z z e l ö ltö t t a s z o c ia liz m u s j a v a r é s z b e n n e g a tív j e l l e g e t s id é z te e l ő a tá r s a d a lo m b a n
ú g y s z ó lv á n a z á lla n d ó f o r r a d a l o m é r z e té t.” 10

61 Prohászka Lajos: Nevelés és hagyomány 106. p.

68 Prohászka Lajos: A mai élet erkölcse 69-18. p.
69
u. o. 69. p.
 „ . . . a s z o c i a l i z m u s ... a z e g é s z e r k ö lc s i é le te t fo k o z ó d ó m é r té k b e n r a d ik a liz á lta . M á r
m a g a a m a te r ia lis z tik u s tö r té n e ts z e m lé le t is s z ü k s é g k é p p e n e r r e v e z e te tt, a m ik o r a z
e r k ö lc s is é g e t m e r ő g y o m o r k é r d é s s é te tte .” 71

„ ...b e k ö v e tk e z e n d ő f ö l d i p a r a d i c s o m íg é r e té v e l, a z z a l a s z ó la m m a l, h o g y n in c s m it
v e s z te n iö k , c s a k a b ilin c s e ik e t, e lle n b e n e g y v ilá g o t n y e r h e t n e k ... e g y p o z i t í v u tó p ia
m ö g ö t t a f e n e k e t l e n g y ű lö le t, a z u s z ítá s , a lá z a d á s é s a f e l f o r g a t á s s z á n d é k a ... e g y
ú j fa jta s z o lid a r itá s n a k ö s s z e k o v á c s o ló já v á [lett], a m e ly m in d a z t, a m it a z em beri
s z e lle m lé tr e h o z o tt, e lv a k u lta n p o l g á r i n a k m in ő s íte tte s c s u p á n a z é r t, m e r t p o lg á r i,
e le v e h a lá lr a íté lte . A m a r x i s z o c ia liz m u s ig a z i je l k é p e e z é r t v a ló b a n n e m a m u n k a ,
a h o g y a n f e n n e n h a n g o z ta tta , h a n e m in k á b b a f e n y e g e t ő l e g f e l e m e l t ö k ö l.”12

„A z o s z tá ly s z o lid a r itá s o n b e lü l m in d e n e g y é n i m e g m o z d u lá s n a k e l k e l l n é m u ln ia ,
e z z e l p e d i g te r m é s z e ts z e r ű le g e g y ü tt j á r t a z e g y é n i e r k ö lc s i f e l e l ő s s é g é r z e t m e g fo ­
g y a tk o z á s a . A f e l e l ő s s é g e t m o s t á tv e s z i — s e z i s m é t j e l l e m z ő e n n e k a z o s z tá ly s z o lid a ­
r i tá s n a k s z e m é ly te le n é s e l v o n t te r m é s z e té r e — a s z e r v e z e t.” 73

,A f o r r a d a l o m m i n d i g e g y o ld a lú , s z ű k s z e m lé le t, a m e ly a z e g é s z n e k é r d e k é t s u tb a
d o b ja . ” 74

„ . . . v a l a h á n y s z o r ... a tö r té n e t f o l y a m á n a n a g y tö m e g e k c s e le k v ő le g lé p te k f e l v a g y
é p p e n h a ta lo m r a j u t o tt a k , á ld a tla n h a tá s u k k e v é s b é a p i l l a n a t n y i s z e n v e d é ly - s u g a llta
e r ő s z a k o s r o m b o lá s b a n m u ta tk o z o tt, m in t in k á b b a b b a n , h o g y a la c s o n y a b b é le tfo r ­
m á ik a t, k e z d e tle g e s e b b s z o k á s a ik a t é s m e g g y ő z ő d é s e ik e t é s z r e v é tle n ü l r á n y o m tá k a
m a g a s a b b m ű v e lő d é s i f o k o n á ll ó k n a k m in d e n k o r v é k o n y a b b r é te g é r e . A s z o c ia liz m u s ­
s a l is e z tö r té n t m e g .” 75

b . A tö m e g

A 19. é s a 2 0 . s z á z a d b a n a tö m e g je le n tő s , e g y re m e g h a tá ro z ó b b le tt a z
e rk ö lc s é le té b e n . A k ö te t e s s z é in e k s z in te m in d e g y ik é b e n m e g fo g a lm a z ó ­
d o tt P r o h á s z k a fé le lm e é s s z e m é ly e s e lh a tá ro ló d á s a a z e rk ö lc s ö t je le n tő s e n
a la k ító ú j e rő tő l.

„ . i r t ó z i k a z ig a z i h u m a n i s t a ... a tö m e g tő l, a z é le tn e k a tö m e g íz lé s e s z e r in t v a ló
b e r e n d e z é s é tő l, e g y á lta lá n m in d a ttó l, a m i c s a k v a la m e ly e s t is e m lé k e z te t a tö m e g
lé té r e . S ő t e te k in te tb e n a n n y ir a m e g y , h o g y e lle n s z e n v v e l, v a g y le g a lá b b is h ű v ö s
t a r tó z k o d á s s a l v i s e lte tik a k ö z ö s s é g i lé tn e k te r m é s z e te s té n y e z ő i ir á n t is: n e m a k a r
f e l o l v a d n i s e m a c s a lá d b a n , s e m a tá r s a d a lm i o s z tá ly b a n , s e m a n e m z e tb e n , m e r t m é g
t ő lü k is f é l t i e g y é n is é g e s z a b a d é r v é n y e s íté s é t.” 76

71
Prohászka Lajos: A mai élet erkölcse. 73. p.
72 u. o. 72-73. p.
73
73 u. o. 74. p.
74
u. o. 192. p.
75 u. o 74-75. p.
76 Prohászka Lajos: Korszellem és nevelői felelősség - Magyar Paedagogia, LI. évf. 1943, 4-5. sz. 193-207. p. - A tanulmány
szövegének megfelelő beszéd elhangzott 1943. február 20-án a Magyar Paedagogiai Társaság 50 éves jubileumi nagygyűlésén - In:
A korszellem és a nevelői felelősség —a Magyar Paedagogiai Társaságban elhangzott beszédek 88-98. p.
A p o lg á ri e rk ö lc s i é le t v is s z a v o n h a ta tla n p u s z tu lá s a v é g s ő o k á t a s z á z a d b a n
é s z le lh e tő tö m e g lé t je le n s é g e in e k k is z é le s e d é s é b e n ( n a g y v á ro s i é le tm ó d ,
é le ts tílu s e lte rje d é s e ), a tö m e g e k u r a lo m r a ju ta tá s á b a n je lö lte m e g . A z e lb i-
z o n y ta la n ító tá rs a d a lm i ro b b a n á so k - fo rra d a lm a k - z ű rz a v a rá n a k és
p u s z títá s á n a k té n y e it, a b á rm ik o r is m é te lte n b e k ö v e tk e z ő fe lfo rd u lá s
v e s z é ly é n e k é rz e té t u g y a n c s a k a z u ra lk o d á s ra , p o litik a h a ta lo m ra k ív á n ­
k o z ó é s tö rő tö m e g e k m e g e r ő s ö d é s é b e n lá tta . A r is z to k r a tik u s - k o n z e r v a tív
a ttitű d jé t le g in k á b b a tö m e g rő l írt m o n d a ta i é rz é k e lte tik ; a tö m e g
je lle m z é s n é l h a s z n á lt k ife je z é s e i p o n to s a n je lz ik a tö m e g irá n ti n e g a tív
a ttitű d jé t:

„ . le lk e tle n t ö m e g ...”
„ . é r e t l e n t ö m e g ...”
„ . g y ö k é r te le n tö m e g l é t . ”
„ . a n a r c h ik u s t ö m e g ...”
„ . ir r a c io n á lis t ö m e g ...”
„ . k ö z ö m b ö s ... e lle n s é g e s t ö m e g ... ”
„ . a m o r á lis n a g y v á r o s i t ö m e g ...”
„ . m i n d i g f o g é k o n y tö m e g ... ”
„ . g á tl á s n é lk ü l[ i] ... t ö m e g á r ... ”
„ . tö m e g e k m o h ó k e z e ... ”
„ . a t ö m e g ... a la k ta la n , a m o r á lis , m o h ó , á lla ti m a s s z a .”11

V é le m é n y e sz e rin t:

„ . a z e m b e r e k n e k n a g y tö m e g e , a te r m é s z e t g y á r i te r m é k e m in d ig ö n z ő é s h itv á n y
l e s z . . ”1

„A t ö m e g ... n y e r s ö s z t ö n e i t ő l v e z é r e lv e a b b a n a z a r á n y b a n r o m b o l, a h o g y k ö v e te lé ­
s e i t te lje s ítik .”19

„A n é p e s s é g a lja , a z a n y a g i é s s z e lle m i é r te le m b e n e g y a r á n t n in c s te le n e k , a k ik b ő l
k i v á lt a n a g y v á r o s i t ö m e g e k t o b o r z ó d n a k ...”8

„ [ A h o g y a z 1. v ilá g h á b o r ú ] . . v é g e t ért, a z e m b e r m e g s z ű n t ö n m a g á h o z , k o r á b b i
f o r m á j á h o z h a s o n líta n i, s m á r c s a k tö m e g v o lt.” 81

„ . g y a k o r i z ü l l é s . [a m ik o r ] m ű v e lt e m b e r e k o tth a g y v a é le tk ö r n y e z e tü k e t, e r ő s z a k o ­
s a n k is z a k a d v a b e lő le , f o r r a d a l m i b u jto g a tó k n a k , tö m e g á m ító k n a k c s a p n a k f e l . A
h á b o r ú u tá n i f o r r a d a l m i m o z g a lm a k b a n , d e f ő k é n t a b o ls e v iz m u s b a n n e m r itk a a z o k

11 Prohászka Lajos: A mai élet erkölcse - a fenti szavak feltalálási helye sorra: 202; 148; 221; 180; 133; 216; 184; 146; 114; 133;
110. p.
18
u. o. 81. p.
19
u. o. 192. p.
80 u. o. 201. p.
81 u. o. 110. p.
 s z á m a , a k i k h i t é s m e g g y ő z ő d é s n é lk ü l, p u s z t á n k é ts é g b e e s é s b ő l, a z é r t, h o g y é p p e n
v a la m ib e m e g fo g ó z z a n a k , v e te tté k m a g u k a t a s z é ls ő s é g e k k a r ja ib a .” 82

„ A n n a k , h o g y m a n a g y t ö m e g e k ... a g y ű lö le t e r k ö lc s é t k ö v e tik , j e l e n t é k e n y r é s z b e n
o k a a z is, h o g y a le g u tó b b i f é l s z á z a d b a n a z e r k ö lc s i é le t e g y r e s z a b a d o s a b b á v á lt.” 83

„ A z ig é n y e ik b e n f e l f o k o z o t t é s ú r h a tn á m s á g r a r á s z o k ta to tt tö m e g e k e t n e m le h e te tt
tö b b é , d e n e m is v o l t a já n la to s [a z 1. v ilá g h á b o r ú t k ö v e tő e n ] s z á m o n k í v ü l h a g y n i:
e z é r t a s z a b v á n y o s ítá s te r m é s z e te s e n a z ő s z in tjü k n e k m e g fe le lő e n tö r té n t.” 84

,A k ö z n a p i e m b e r s a tö m e g is, a m e ly k iv á ltk é p p e n a z ily e n k ö z n a p i e m b e r e k b ő l á ll,

s z e r e ti, h a m á s g o n d o l k o d i k h e ly e tte , u g y a n a k k o r p e d i g e lh ite tik v e le , h o g y m in d e z a z
ő é r d e k é b e n tö r té n ik , s a k i m á s ú to n j á r , a n n a k s z á n d é k a i te r m é s z e te s e n ö n ző k ,
h a s z o n le s ő k , a k ö z r e n é z v e k á r o s a k , g y ű lö ln i é s e lp u s z títa n i ő t ... é p p o ly s z ü k s é g e s ,
m in t a m ily e n e r k ö lc s ö s c s e l e k e d e t ... a vezén ysza va s e r k ö l c s i s é g ... d e p r e s s z ív
e r k ö lc s . ” 85

,A k o m m a n d ó f e l m e n t m in d e n n e m ű tö p r e n g é s tő l é s f e l e l ő s s é g t ő l ... a tö m e g e k le lk i
m e g d o lg o z á s á t e lv é g z i a p r o p a g a n d a , e z t r ö g tö n , m é g m ie lő tt b á r m ily e n m e g fo n to lá s
k ö z b e é k e lő d h e tn é k , n y o m o n k ö v e ti a k o m m a n d ó , h o g y e z u tá n ú jr a f e l l é p j e n a p r o p a ­
g a n d a s ig a z o lja a c s e le k v é s h e l y e s s é g é t... A k o m m a n d ó n e m c s a k a z e r k ö lc s i c s e le k ­
v é s in d íté k a it a d j a m e g , h a n e m a m é r té k é t i s ... A z t a k a r já k , h o g y n e té r jü n k e l e g y é n i
le lk iis m e r e tü n k s u g a lm a i a v a g y b e lá tá s u n k m é r té k e i s z e r in t e g y h a js z á ln y ir a s e m
a ttó l, a m i t v e z é n y e ln e k n e k ü n k ...” 86

,A p o l i t i k a i p á r t d o g m a n é h á n y té te lb e s ű r íth e tő , e z t a m o d e r n s z o fis z tik u s p r o p a ­

g a n d a a z o n b a n ú g y tu d ja ü g y e s e n c s ű r n i-c s a v a r n i, a p é l d á t l a n e s e m é n y e k r e m in d ig
f o g é k o n y tö m e g s z á jíz e s z e r i n t h o l e lla p íta n i, h o l m e g n ö v e s z te n i, h o g y v a la m ik é p p e n
m i n d i g a z e lle n té té t is m a g á b a n f o g la lja . A p o l itik a i e r k ö lc s n e k v a ló b a n s ik e r ü lt e lé r ­
n ie a le h e te tle n t: a z e lle n m o n d á s e lv e n e m é r v é n y e s itt tö b b é , m é g c s a k a k ije le n té s
p illa n a tá b a n s e m ”

„ . . . a z o p p o r tu n iz m u s n a k le g d u r v á b b f a jtá ja , a m e g g y ő z ő d é s n é lk ü lie k n e k tö m e g h ite ­

g e t é s e ... vég ered m én yb en m in d ig sod ródást [je le n t] ro ssza b b ó l m in d ro ssza b b
h e ly z e tb e s v é g ü l v a la m ily e n f e n e k e t l e n s z a k a d é k b a .” 88

A tö m e g je le n s é g e k k e l, a tö m e g g e l k a p c s o la to s ta rtó z k o d ó e lle n s z e n v e m á r
e lő b b , a M a g y a r P a e d a g o g ia i T á rsa sá g b a n e lm o n d o tt b e s z é d e ib e n , és a
b e s z é d e k b ő l k é s z ü lt ta n u lm á n y a ib a n is m e g f o g a lm a z ó d o tt.

„ . . . a t ö m e g e k ... g y ő z e lm e s e n f o g l a l j á k e l a s z e lle m is é g v é g s ő ő r h e ly e it is, g á t l á s t n e m

82 Prohászka Lajos: A mai élet erkölcse 119. p.

83 u. o. 143. p.
84
84 u. o. 208. p.
85 u. o. 150. p.
86 u. o. 148. p.
87
u. o. 146. p.
88
 is m e r ő r o h a m u k b a n e ls ö p ö r v e a z t a v é k o n y r é te g e t, a m e l y ... a h u m a n is z tik u s e u r ó p a i
h a g y o m á n y h o r d o z ó ja v o l t ... a tö m e g e k n e k ... a z e l ő r e n y o m u l á s a . n e m c s a k a h a ta ­
lo m b ir to k á é r t f o l y i k , h a n e m e g y ú tta l a m ű v e lő d é s j a v a i b a n v a ló r é s z e s e d é s ü k é r t i s ...
[a tö m e g e k ] a m ű v e lő d é s b e n p u s z t a e s z k ö z t lá tn a k a rra , h o g y k iv ív o tt ú j h a d á llá s a ik ­
b a n m e g e r ő s ö d je n e k , s h o g y e z k is z o lg á lja e g é s z e n v itá lis é r d e k e ik e t. [a] tö m e g e k
j ó r é s z b e n m á r m a g u k is h a g y o m á n y a ik a t v e s z te tté k s m in d e n n e m ű m e g k ö tö tts é g h í j á n
r e n d s z e r in t k é s z p r é d á i z a b o lá tla n e s z m é k n e k ... [Íg y a d ó d ik ] a m ű v e lő d é s n e k te lje s ­
s é g g e l ir r a c io n á lis - p r a g m a tis z tik u s é r té k e lé s e , a m e ly a tá r s a d a lm i f e l ü l k e r e k e d é s v á ­
g y á b ó lfa k a d .” 9

, A v i l á g m é r t é k e ... a k ö z é p s z e r , a z á tla g . E n n e k f o k o z á s a j ó k ö z é p s z e r r é , j ó á tla g g á ,

a m i é p p e n a z is k o la le g fő b b h iv a tá s a , m in d e n e s e tr e tö b b e t é r a z e g y é n i k iv á lá s
s z e m p o n tjá b ó l is, m i n t a n a g y k o n c e p c ió k r a , id e o ló g iá k r a v a ló h e ly e z k e d é s , m e r t e z e k
a tö m e g e k k e z é b e j u t v a r e n d s z e r in t c s ő d b e v is z i k a v ilá g o t. ” 90

A te c h n ik á tó l m e g m á m o r o s o d o tt tö m e g e m b e r m ű v e lő d é s i, is k o lá z ta tá s i ig é n y e it
é s z le lte a z 1 9 4 0 -e s é v e k e le jé n . T ö r e k v é s e k a m in d e n k ir e e g y s é g e s e n k ite r je d ő m ű v e lő ­
d é s r e é s a z is k o lá k f e le tti n é p i(? ), á lla m i r e n d e lk e z é s r e P r o h á s z k a b e s z é d e i­
b e n /ta n u lm á n y a ib a n o ly a n g o n d o la to k m e g f o g a lm a z á s á t e r e d m é n y e z té k , a m e ly k é r d é ­
s e k a 2. v ilá g h á b o r ú u tá n i é v e k M a g y a r o r s z á g á n a k ö z n e v e lé s - é s k ö z o k ta tá s p o litik a
a la p v e tő p r o b lé m á i k ö z é k e r ü lte k .

„ . a n a g y tö m e g e k n e m f o g n a k e ltű n n i e b b ő l a v ilá g b ó l a h á b o r ú u tá n s e m , m o h ó é s
a la c s o n y r e n d ű h a ta lm i, m ű v e lő d é s i é s s z ó r a k o z á s i ig é n y e ik k e l; n e m f o g m e g s z ű n n i
e k k o r s e m a te c h n ik a u r a lm a é s v o n z á s a ... [n e m é r v é g e t] a z e m b e r i m u n k á n a k ip a ri,
k ü lö n ö s e n g é p ip a r i ir á n y b a n v a ló f e l h a s z n á l á s a é s a v e le j á r ó fe l ü l e t i , u tilitá r iu s -
p r a g m a t i k u s g o n d o lk o d á s é s é r té k e lé s se m . Itt, e b b e n a z ir á n y b a n n y íln a k a n e v e lő ­
n e k f e l a d a t a i ... a n é lk ü l, h o g y a m e d d ő á b r á n d o z á s h ín á r já b a té v e d n e : tű z z ö n ki,
m a g v a s a b b , s z e lle m ib b c é lo k a t, ö s z tö n ö z z ö n tis z tu lta b b e s z m é n y e k r e , m in t a m in ő e k e t
a tö m e g e m b e r , a t e c h n ik á tó l m e g m á m o r o s o d o tt é s a z ip a r o s o d á s ir a m á b a n e lfo g u lt
e m b e r p u s z t á n m a g á t ó l e lé r h e t. A k o r s z e lle m té n y le g e s é s v is s z a fo jth a ta tla n tö r e k v é ­
s e i n e k e b b e n a m e g n e m e s íté s é b e n , á ts z e lle m íté s é b e n r e jlik é p p e n a n e v e lő m a i f e l e ­
lő s s é g e , n e m c s a k ö n m a g á v a l, h a n e m a r á b íz o tt n e m z e d é k k e l s z e m b e n is .” 91

„ . h a s o k a t f o r g o l ó d u n k a z is m e r e te k n e k é s a k é s z s é g e k n e k o ly a n k ö r e ib e n , a m e ly e k
e lő s e g ítik a z é le tb e n v a ló é r v é n y e s ü lé s ü n k e t... a z t j e le n ti, h o g y ... m o s t m á r á lta lá n o ­
s a n a z t b e c s ü ljü k tö b b r e , a m ié r t n e m r é g m é g c s u p á n a k e v é s b é m ű v e lte k tö m e g e
le lk e s e d e tt.”92

„ . . . a n a g y e s z m é k k e l... tö r té n n i s z o k o tt, h a tö m e g e k e t b o ly g a tn a k f e l , h o s s z ú id ő b e
telt, m í g e z t a f e l l o b b a n á s t f e l v á l t o t t a a le h ig g a d á s é s a te r m é k e n y m u n k a . K e z d e tb e n

89
Prohászka Lajos: Nevelés és hagyomány 102-103. p.
90
Prohászka Lajos: Apró munka a nevelésben - Magyar Paedagogia, L. évf. 1941, 3 ^. sz. 159. p. - A tanulmány alapját adó
beszéd elhangzott 1941. május 24-én a Magyar Paedagogiai Társaság 49. nagygyűlésén (Megemlékezés a Jézus-Társasága
megalakulása 400 éves, és Herbart halálának 100 éves fordulója alkalmából) - In: A korszellem és a nevelői felelősség —a Magyar
Paedagogiai Társaságban elhangzott beszédek 74-85. p.
91
Prohászka Lajos: Korszellem és nevelői felelősség 202-203. p.
92
92 u. o. 206. p.
 c s a k z ű r z a v a r , m e g h a s o n lá s , e r ő s z a k é s p u s z t u l á s k ís é r te te r je d é s é t s e z k ü lö n ö s e n a
m ű v e lő d é s i i n té z m é n y e k s o r s á n m u ta tk o z o tt m e g , m e r t a h o l a z ú j . g y ö k e r e t ve rt, a z
is k o lá k m e g s z ű n te k , v a g y s z ín v o n a lu k m é ly e n a lá h a n y a tlo tt.” 93

„ A z o s z tá ly e lle n té te k m a . nem o ly á th id a lh a ta tla n o k . D e m e g v a n n a k , s h a e g y

á b r á n d o s a n e lk é p z e lt tá r s a d a lm i é s m ű v e lő d é s i e g y s é g m ia tt k ijá ts s z u k ő k e t e g y m á s
e lle n , nem hogy m e g s z ü n te tn ő k , s ő t in k á b b f o k o z z u k fe s z ü lts é g ü k e t. E g y á lta lá n :
m in d e n o ly a n k ís é r le t, a m e ly a tá r s a d a lm i e g y s é g e t a m ű v e lő d é s e g y s é g é v e l a k a r ja
m e g te r e m te n i, c s a k is a m ű v e lt s é g s z ín v o n a lá n a k s ü lly e d é s é v e l j á r h a t . k u ltú r á n k é s
m ű v e l t s é g ü n k ... e ltö m e g e s e d [ ik .] ” 94

P ro h á sz k a L a jo s m unkássága, és é le té n e k 1945 u tá n i a la k u lá s a , de a
m a g y a ro rs z á g i k ö z n e v e lé s - és o k ta tá s tö rté n e te s z e m p o n tjá b ó l is k ü lö n ö s
je le n tő s é g e v o lt a M a g y a r P a e d a g o g ia i T á rsa sá g 1946. m á ju s 1 8 -á n , a
T á rsa sá g h á b o rú u tá n i ú jjá s z e rv e z ő d ő n a g y g y ű lé s é n (5 2 . n a g y g y ű lé s és
e ls ő k ö z g y ű lé s - a la p s z a b á ly -m ó d o s ítá s é s tis z tú jítá s ; P r o h á s z k a le tt is m é ­
t e l t e n a T á r s a s á g e l n ö k e ) m o n d o t t b e s z é d é n e k . 95 A t ö m e g e k r ő l p e s s z i m i s t á n
s z ó lt is m é t, é s a p o litik a á lta l h a n g o z ta to tt m a g y a r o r s z á g i d e m o k ra tik u s
á ta la k ítá s k é ts é g e s n e k ta rto tt té n y e i k ö z z é p ró b á lta b e ille s z te n i a z á lta la
k é p v is e lt é s fo n to s n a k ta rto tt h u m a n is ta n e v e lé s , h u m a n itá s e s z m é jé t, s
ta lá n re m é lte annak az is k o la i g y a k o rla tb a n tö rté n ő m e g v a ló s ítá s á t. A
b eszédet k ö v e tő p o litik a i in d ítta tá s ú , a s z e m é ly é t tá m a d ó esem énysor
ré s z é v é le tt a z o k n a k a tö rté n é s e k n e k , a m e lly e l P ro h á s z k á t k is z o ríto ttá k a
m a g y a r o r s z á g i p e d a g ó g i a i - f i l o z ó f i a i é l e t b ő l . 96

„ .a tr a g ik u s h u m a n i t á s . [ k ö r ü lm é n y e ih e z ta r to z ik , h o g y ] a z is k o la s o k te k in te t­
b e n . b e le fu to tt a tö m e g p r o p a g a n d a v á j a t a i b a . . ”91

„ H a h u m a n iz m u s r ó l m a m é g e g y á lta lá n s z ó lh a tu n k , e z c s a k s z o c iá lis h u m á n iz m u s
le h e t. A s z e r e te te t, m in d e n s z o c iá lis h u m á n u m a l a p j [ a ] . tö m e g a z e m b e r a k k o r —
a k á r a te te jé n v a n a tá r s a d a lo m n a k , a k á r a z a ljá n , a k á r v a g y o n o s , a k á r v a g y o n ta la n ,
a k á r e g y e d ü l á ll, a k á r c s o p o r tb a tö m ö r ü l —, h a s z a b a d u ln i ip a r k o d ik a ttó l, h o g y m a g a
g o n d o l k o d j é k é s m a g a é r v e lje n , m iv e l h e ly e tte é p p e n a 't ö m e g ' v é g z i e l ezt, le h e tő le g
e m o c io n á lis f o r m á b a n . E z é r t is s o d r ó d ik a z e m b e r , h a tö m e g , v é g le tb ő l- v é g le tb e : a
t ö m e g h o m lo k e g y e n e s t e lle n té te a h u m á n u m n a k , a m e ly n e m is m e r v é g le te t, m e r t

93 Prohászka Lajos: Apró munka a nevelésben 145. p.

94 Prohászka Lajos: Nevelés és hagyomány 118-119. p.
95
Prohászka Lajos: Demokrácia és humanizmus 1-10. p.
96
A nagygyűlés előzményeit, a beszéddel kapcsolatos vitát és eseményeket részletesebben ld. Orosz Gábor. Bevezető Prohászka
Lajos A szenvedés problémája és a nevelés előadási szövege közléséhez. - Magyar Elektronikus Könyvtár (2008). - 1949. november
29-én az „újjáalakult” Magyar Tudományos Akadémia első közgyűlésén, Prohászka Lajos az Akadémia „tanácsadó testületének
tagja” lett, azaz akadémiai tagságától megfosztották; a Bölcsészkar 1949. december 12-i, ezidei 2. ülésén bejelentették, hogy
Ortutay Gyula (1910-1918) Vallás és Közoktatási Miniszter Prohászka Lajost rendelkezési állományba helyezte (ELTE Levéltár
BTK jkv. 8/a 52. k.); 1950-ben a belügyminiszter feloszlatta (betiltotta?) a Magyar Paedagogiai Társaságot; a Magyar Tudományos
Akadémia Tudományos Minősítő Bizottsága 1952. július 31-én kelt levelében értesítette Prohászkát, hogy tudományos fokozatra
méltatlannak minősíti (EKK Ms. F 103/X/3/41).
Prohászka Lajos: Demokrácia és humanizmus 5. p.
 m in d e n c s u p a m é r t é k b e n n e ... a s z o c iá lis h u m a n iz m u s p r o g r a m j a ... n e v e lé s i p r o g r a m :
r á n e v e ln i a tö m e g e k e t e m b e r h e z m é ltó é le tr e , a m i m á s s z ó v a l a z t j e l e n t i : r á n e v e ln i a
tö m e g e k e t a r r a , h o g y e m b e r k é n t g o n d o lk o d ja n a k s n e h á n y ó d j a n a k s z ü n te le n ü l
k ü lö n b ö z ő s z u g g e s z tió k n a k k is z o lg á lta tv a v é g le te k k ö z ö tt. F e l té tle n ü l tö b b e t j e l e n t e z
p u s z t a ö n tu d a to s ítá s u k n á l: e r k ö lc s i f e l e l ő s s é g t u d a t u k f e l é b r e s z t é s é t k e l l in k á b b é r te ­
n ü n k r a jta . ” 98

„M a ... a tá r s a d a lm i tö m e g e k m á r j ó r é s z t r a c io n a liz á lv a v a n n a k , a m i a z t j e le n ti, h o g y

s z o k á s fo r m á ik a t, ö s z tö n ö s b e c s lé s ü k e t e lv e s z te tté k , á m d e m é g s e m g o n d o l k o d n a k ... A
t ö m e g e k ... [ e s e té b e n e lf o g a d h a tó v is e lk e d é s b iz to s ítá s á n a k ] m a m á r k ü lö n b ö z ő r a c i­
o n á lis s z e r v e z e ti f o r m á i , a p p a r á tu s a i, te c h n ik á i a la k u lta k ki, s e z e k b ő l e g y á lta lá n
n e m a p e d a g ó g i a i s z e r e te t á r a d , h a n e m a p o l i t i k a i a k a r a t.” 99

,A t ö m e g t á r s a d a l o m ... tü r e lm e s é s m e g fo n to lta tó fo r m á lá s á t, s z o c ia liz á lá s á t te k in te m

a d e m o k r á c iá r a v a ló n e v e lé s h u m á n u s f o r m á j á n a k . a le g s z o c iá lis a b b em beri
m a g a ta r t á s ... a m e g é r t é s ... a h o l n e m tu d ju k m e g é r te n i e g y m á s t e m b e r ile g é s e m b e r ­
k é n t, o t t m e g s z ű n ik m in d e n k ö z ö s m u n k a , d e m in d e n k ö z ö s s é g is .” 100

P ro h á s z k a L a jo s , a k ö n y v e t é rt b a lo ld a li tá m a d á s o k A m a i é le t e r k ö lc s e
e s s z é g y ű jte m é n y k ia d á s i tö rté n e té n e k k ö rü lm é n y e ire é s a k ia d á s t a k a d á ­
l y o z ó o k o k r a u t a l t E d u a r d S p r a n g e r n e k 101 h á b o r ú u t á n í r t l e v e l é b e n .

„ E z ú tta l m a g a m r ó l i s j e l e n t h e t e m : é le tb e n m a r a d ta m é n is. E h h e z te r m é s z e te s e n
r ö g tö n h o z z á k e l l f ű z n ö m : a m ily e n n e k a v is z o n y o k m a n a p s á g tű n n e k , k é te lk e d n e m
k e ll, j a v a m r a s z o lg á l- e e z b á r m ib e n . T e r m é s z e te s e n p o k o l i n y ű g v o lt k é t te lje s h ó n a ­
p o t a p in c é b e n tö lte n i k ü lö n ö s e n itt, a V á rb a n , a h o l a p i n c é k — m in t a k r ip tá k — o ly a n
n y i r k o s a k ...
M é g s e m e z t v o l t le g n e h e z e b b e lv is e ln i, h a n e m a m é ly m e g a lá z á s t, a m i m in d e z z e l
e g y ü tt j á r t , é s a m i t — m á s f é l e s z te n d e je m in d ig ú jr a é r e z n e m k e l l — m é g e g y r e f o k o z n i
le h e t.
H e ly z e te m e t a k a r o n ... s e jte n i f o g j a . S ú ly o s p o z íc ió h a r c ez, a m e ly e t k o n o k p o l i t i k a i
e s z k ö z ö k k e l v ív n a k . T e r m é s z e te s e n j ó a d a g e lle n s z e n v is k ö z r e já ts z ik b e n n e ...
A m i a m u n k á t ille ti? Ig e n , p r ó b á lk o z o m v e le m é g a k k o r is, a m ik o r a m e g s z á lló
c s a p a to k h á z r ó l- h á z r a j á r t a k , é s e lv itte k b e n n ü n k e t a z u tc á k a t ta k a r íta n i é s a h i d a t
h e ly r e á llíta n i. D e m in d e n a k a d o z ik , e lő b b a z in flá c ió m ia tt, m o s t a z a b n o r m á lis
d r á g a s á g k ö v e tk e z té b e n . A m a i e r k ö lc s r ő l s z ó ló k ö n y v e m e t, a m e ly m é g 1 9 4 4 -b e n
e lk é s z ü lt, d e m o s t j e l e n h e t e t t m e g , a r e n d ő r s é g c s a k h a m a r le fo g la lta eg y, a s z o c iá lis
m o z g a lm a k r ó l s z ó ló f e j e z e t e m ia tt. A m a r x is ta p á r to k , m o n d tá k , n á lu n k m é g n e m e lé g
e rő s e k , h o g y a z o ly a n é le s b ír á la to t, m i n t a z e n y é m e l tu d já k v is e ln i. A z ó ta m é g c s a k

98 Prohászka Lajos: Demokrácia és humanizmus 8-9. p.

99
u. o. 9. p.
100
u. o. 10. p.
101 Eduard Spranger (1882-1963) német filozófus és pszichológus - Prohászka Lajos az 1924/1925-ös egyetemi tanév első félév­
ében a berlini Collegium Hungaricumban tanult. Az egyetemen Spranger előadásait hallgatta és megismerkedett vele. A tanítványi
kapcsolatból kollegiális viszony lett. Spranger többször járt Magyarországon is. Életük végéig leveleztek egymással. - Mikonya
György. Egy barátság töredékei —Prohászka Lajos és Eduard Spranger levelezése 1926—1963 között. - In. Kutatás és képzés -
Nyíregyházi Főiskola Pedagógusképző Kara, Debrecen-Nyíregyháza, 2010, 53-64. p.
 e g y a lk a lo m m a l m e r te m h u m a n iz m u s r ó l é s d e m o k r á c iá r ó l102 s z ó ln i, d e a k k o r is
r ö g tö n m e g tá m a d ta k . E b b ő l m e g íté lh e ti h e ly z e te m e t.” 103

Az in d e x rő l le k e rü lő , d e te rje s z té s re nem e n g e d é ly e z e tt k ö n y v ra k tá ro n
m a ra d t p é ld á n y a ib ó l P r o h á s z k a k é rt, é s k a p o tt k ö te te k e t. A z o k a t ő s z e m é ­
ly e s e n ju tta ta tta el az é rd e k lő d ő k n e k , v a g y a já n d é k o z ta e l, ta lá n m ég a
k é s ő b b i é v e k b e n is . E l ő f o r d u l t , h o g y j ó v á h a g y ó e n g e d é l y é v e l k e r ü l t k i e g y -
e g y p é l d á n y a N y o m d a r a k t á r á b ó l . 104

102
Prohászka Lajos: A demokrácia és humanizmus előadására ld. 21., 109. jgy.
103
Részlet Prohászka Lajos Eduard Sprangernek 1946. október 25-i keltezésű leveléből. - A levelet közzétette, fordította Zibolen
Endre: Megjegyzések —Prohászka Lajos az MPT 1946-os újraindulásának körülményeiről - In: A Magyar Pedagógiai Társaság
százéves jubileuma alkalmából rendezett tudományos ülés előadásai - Neveléstörténeti füzetek 10. - Országos Pedagógiai Könyvtár
és Múzeum, Budapest, 1992, 68-69. p. - A levél eredeti német nyelvű példánya a Koblenzi Szövetségi Levéltárban található.
104
Erre a tényre utal 3 levél1946/1941-ből:
Fülöp Lajos levele Mándy Stefániának - Zengővárkony, 1946. október 12. - Fülöp Lajos levelezése V. kötet 1945-1950 - Budapest,
2001, 145. p. - 1198. levél.
„Köszönettel visszaküldöm Prohászka könyvét... megszerettem, szeretném ha itt volna a kezem ügyében, hogy máskor is
hozzányúlhassak, —példány tudom van belőle, nem tudna Hamvas [Béla] útján szerezni egyet, vagy nem akadna Pr. [ohászká]-
nál heverő? S még valamire megkérem, olvasom valahol, hogy mostanában a 'Történet és kultúra' című könyvecskéje jelent
meg az E. [gyetemi] Ny. [omda] kiadásában, úgy is ott megy el a bolt előtt kérem vegye meg s hozza el, amikor jönnek. Egyéb­
ként kijegyeztem a könyv utalásaiból kisebb publikációit, s majd írok valamelyik könyvkereskedőnek, hogy küldje el őket. Csak
'A vándor és a bujdosó' van meg nekem... ”
Fülöp Lajosnak Mándy Stefániához írt levele más részletét és Mándy Stefánia recenzióját Prohászka könyvéről ld. A kötet fogadta­
tása fejezetben.
Fülöp Lajos levele Mándy Stefániának - Zengővárkony, 1946. december 8. - Fülöp Lajos levelezése V. kötet 1945-1950 -
Budapest, 2001, 161. p. - 1809. levél. - Hamvas Béla (1891-1968) - író, filozófus - Prohászka Lajos: Történet és kultúra - ld. 20.,
122. jgy.
„ A Prohászka könyveket vártam, mivel azt írta 'most azonnal mégis fel fogom adni ’. Kérem is, legyen szíves megküldeni őket,
aggodalomra semmi ok, itt nem bontanakfel semmit, könyvet még Pesten sem... ”
Fülöp Lajos levele Prohászka Lajosnak- Zengővárkony, 1941. március 1. - EKK MS. F 103/XI/51 - Levelezés - Prohászka
Lajoshoz írt magyar levelek
„ Kedves Barátom,
ma —végre! —megjött Mándy Stefániától, amiről még nov. elején írtam, hogy átadtam néki továbbításra. Szeptemberben
Pesten járva, elhoztam tőle a Mai élet erkölcsét s olvasása után megkértem, szerezze meg nekem valahogy az E. Ny-tól, s más
kisebbet is, amihez könyvkereskedés utján, gondolom nehéz hozzájutni. Ő aztán megírta, hogy elmondta neked levelemet, s Te
oly kedves voltál, s ideadtad a kívántaknak egy részét.”
Fülep Lajos (1885-1910) - művészettörténész, művészetfilozófus, református lelkész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos
Akadémia levelező tagja - egyetemi tanulmányait Budapesten végezte, közben újságíróként is dolgozott; 1904-ben, illetve 1906-ban
tanulmányutat tett Párizsban, majd 1901-től állami ösztöndíjjal Firenzében tanult, itt kisebb megszakításokkal 1913-ig élt; 1913-ban
rövid időre Rómába költözött, 1914-ben tért haza - 1914-től rendszeres résztvevője volt Vasárnapi Kör üléseinek, az 1911-ben
megalakult Szellemi Tudományok Szabadiskolájának tanára volt, a Tanácsköztársaság idején a budapesti egyetem olasz tanszékén
egyetemi tanár lett - 1916-ban beiratkozott a református Teológiai Akadémiára, ahol 1918-ban szerzett lelkészi képesítést - a
Tanácsköztársaság bukása önkéntes száműzetésbe vonult és vidékre költözött, ahol különböző településeken szolgált református
lelkészként; állomáshelyei Medina (1920-1921), Dombóvár (1921-1922), Baja (1922-1921) és Zengővárkony (1921-1941) voltak;
ebben az időszakban is résztvevője a kulturális életnek, az 1930-as években a pécsi egyetem tanára volt, művészetfilozófiát, esztéti­
kát és olasz irodalmat tanított - 1946-ban kinevezték a Pázmány Péter Tudományegyetem olasz tanszékének egyetemi tanárává,
majd az Eötvös Collegium oktatója is lett. 1948-ban megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává elsősorban
oktatási és tudományszervezési kérdésekkel foglalkozott; 1951-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem művészettörténet tanszék­
ének vezetőjévé nevezték ki, mely tisztségét tíz éven át viselte.
Mándy Stefánia (1918-2001) költő, műfordító, művészettörténész - 1936-1941 között a Pázmány Péter Tudományegyetem művé-
szettörténet-pedagógia-pszichológia szakos hallgatója, ahol bölcsészdoktori diplomát szerzett (A gyermek a magyar regényiroda­
lomban); Auschwitzbe deportálták (1944); megbízott előadóként proszemináriumokat vezetett esztétikából és művészettörténetből a
Bölcsészkar pedagógiai tanszékén, ahol a tanszék professzora 1949 végéig Prohászka Lajos volt (1945-1949). - Mándy Stefánia
férjével, Tábori Béla (1901-1992) filozófus, műfordítóval lakásukon művészekből szellemi munkaközösséget alakított ki és az ott
rendszeres megtartott „csütörtöki beszélgetések”-ről Fülep Lajosnak is tudomása volt, megismerkedett a Tábori-Mándy házaspárral
is, akikkel levelezett.
4. A k ö n y v s z e rk e z e te

A k ö n y v I - V I I I . f e je z e tb e n r e n d e z e tt ( 4 - 2 2 9 . p .) . M in d e n f e je z e t ú j o ld a lo n
k e z d ő d ik . A fe je z e te k - a V III. fe je z e t k iv é te lé v e l - tö b b e s s z é re ta g o ló d ­
n a k : I/4 ; II/5 ; I I I/3 ; I V /3 ; V /3 ; V I/3 ; V II/3 ; V III/1 . Í g y a k ö n y v 8 f e je z e tb e n
2 5 e s s z é b ő l é p ítk e z ik .

A k ö n y v e s s z é f ü z é r é n e k I. é s II. f e j e z e t e ( 4 - 6 7 . p .) a 1 9 . é s a 2 0 . s z á z a d i
e rk ö lc s é le té b ő l a tö rté n e tile g m e g h a tá ro z ó k (h a g y o m á n y k é n t ré te g e z e tte n
je le n lé v ő k ) v á z la tá t a d ja . A III. f e je z e t ( 6 8 - 1 0 7 . p .) e s s z é i a 2 0 . s z á z a d
e ls ő két é v tiz e d é n e k , az 1. v ilá g h á b o rú t k ö z v e tle n ü l m e g e lő z ő évek
e rk ö lc s i é le té rő l író d ta k . C sak a könyv IV . fe je z e té b e n (1 0 8 -1 3 6 . p .)
o l v a s h a t ó e s s z é k j u t n a k e l a z 1. v i l á g h á b o r ú t k ö v e t ő é s a 2 . v i l á g h á b o r ú t
k ö z v e tle n ü l m e g e lő z ő é v e k e rk ö lc s is é g é n e k le írá s á h o z , v a g y is k ö z v e tle n ü l
a „ m a i é le t e rk ö lc s é n e k je le n s é g e ih e z ” , m a jd a V . V I. é s V II. fe je z e t (1 3 6 ­
2 1 1 . p .) e s s z é i f o g la k o z n a k „ a m a i é le t” e g y e s ( s e m m ik é p p e n s e m te lje s ),
m e g h a tá ro z ó m ódon és tip ik u s a n új (je lle m z ő e n ú j) e rk ö lc s i s a já to s ­
s á g a in a k b e m u ta tá s á v a l. A V III. f e je z e t ( 2 1 2 - 2 2 9 . p .) e g y e tle n e s s z é je -
„G y ö tr ő d ő ú j v ilá g ” - g o n d o la to k a jö v ő le h e tő s é g e irő l. E n n é l a z e s s z é n é l a
szöveg o ld a la in a k fe lz e té b e n tö rté n t m egnevezések m e lle tt a könyv
„ T a rta lo m ” -b a n (1 9 4 5 -ö s k ia d á s 2 3 9 -2 4 0 . p .) a V III. fe je z e t c ím é n é l
ta rta lm i ta g o lá s t a d ó v is s z a u ta lá s tö r té n ik a z e s s z é re : V a llá s o s m e g ú jh o d á s ,
H e ro ik u s e rk ö lc s is é g , F ilo z ó fia i e rk ö lc s ta n . (A k ö n y v o n lin e s z ö v e g é b e n , a
V III. fe je z e t c ím é n é l é s a T a rta lo m je g y z é k b e n e g y a rá n t o lv a s h a tó k a z e s s z é
ta rta lm i ta g o lá s á r a u ta ló m e g n e v e z é s e k .) - A 2 5 e s s z é s z ö v e g e k ü lö n b ö z ő
te rje d e lm ű .

A z e s s z é k írá s i id e jé h e z v is z o n y íto tta n - ré te g e z e tte n - a m ú lt (h a g y o ­

m á n y ), a je le n é s a jö v ő e rk ö lc s is é g e e g y a rá n t „ m e g je le n ik ” . A könyv
írá s á n a k id ő s z a k á t („ m a i é le te t” ) m e g e lő z ő , a m ú ltb ó l h a g y o m á n y o z o tt
e rk ö lc s is é g g e l 12 e s s z é ; a k ö n y v írá s a id ő s z a k a („ m a i é le t” ) e rk ö lc s is é g é v e l
ugyancsak 12 esszé; a jö v ő e rk ö lc s is é g é n e k le h e tő s é g é v e l 1 esszé
fo g la lk o z ik . - A o n lin e könyv te rje d e lm i ta g o lts á g a az „m ai é le t
e rk ö lc s é n e k ” id ő s ík já b a n : m ú lt (h a g y o m á n y ) 4 - 1 0 7 . p . 103 p ; je le n 108-

1945 tavaszán-nyarán a könyv 1 példányát - Prohászka Lajos engedélyét követően - Kiss Árpád is az Egyetemi Nyomdától kapta
meg. Vö. a 133. jgy.-hez tartozó szöveget.
Prohászka Lajos könyve egy példányát 1953. IX. 23. dátumozással dedikálva ajándékozta el
„Molnár Józsinak sok szeretettel Lajos bácsi”.
A keresztnév azonossága és az íráskép alig közelítő hasonlósága ellenére is kicsi a valószínűsége annak, hogy Prohászka volt a
könyvadományozó. Ezekben az években nagyon megfélemlítve, visszahúzódva, betegen élt már; az adományozói bejegyzés sem
jellemző stílusára. - A dedikált könyv inkább csak azt igazolja, hogy a terjesztés tiltása ellenére sem volt teljesen ismeretlen a könyv
a későbbi évek során. Lehettek új olvasói. Nagyon kevesen.
2 1 1 . p . 1 0 3 p ; j ö v ő 2 1 2 - 2 2 9 . p . 1 7 p . 105 A m a i é l e t e r k ö l c s e k ö n y v t a r t a l m a
te rje d e lm é n e k „ id ő ta g o lts á g a ” is m u ta tja P ro h á sz k a L a jo s
k o n z e rv a tiv iz m u s á t: a je le n b e n a m ú lt, a hagyom ányok m e g h a tá ro z ó
fo n to s s á g ú a n lé te z n e k .

5. A k ö te t f o g a d ta tá s a

Az e s s z é k ö te te t a n é m e t m e g s z á llá s m e g s z ű n te u tá n , 1945 nyár e le jé n

k e z d té k á ru s íta n i. A fo rg a lm a z á s id e je - a k ö n y v g y o rs in d e x re k e r ü lé s é s
ezzel a b o lti te rje s z té s m e g s z ü n te té s e m ia tt - nagyon rö v id v o lt. A
k in y o m ta to tt p é ld á n y o k je le n tő s s z á m a n e m k e r ü lt e la d á s ra . E n n e k e lle n é re
tö b b r e c e n z ió je le n t m e g a m ű rő l. A f o ly ó ir a to k b a n o lv a s h a tó v é le m é n y e k
k ö z lé s e a M a g y a r o k 106 c í m ű fo ly ó ira t 1945 s z e p te m b e ré b e n k e z d ő d ö tt.
S z i g e t i J ó z s e f 107 r e c e n z i ó j á t K i s s Á r p á d 108 h o s s z a b b é r t é k e l ő í r á s a k ö v e t t e a z

105 Az időtagoltság alapján a szövegterjedelmi arányok az 1945-ös kiadásában is hasonlóak, mint az online könyvnél. - A
szövegterjedelmi arányok vizsgálatánál a jegyzetek terjedelmi adatainak figyelembevételét indokolja, hogy azokban a források felta­
lálási helyének megadásán kívül olvashatók az esszék szövegeit kiegészítő idézetek, gondolatok. - A mai élet erkölcse könyv
tartalma terjedelmének „időtagoltsága” is mutatja Prohászka Lajos konzervativizmusát: a jelenben a múlt, a hagyományok
meghatározó fontosságún léteznek.
106 Magyarok folyóirat - 1945. január 20-án indult a debreceni Ady Társaság elhatározása alapján. 1946 augusztusáig Debrecenben
és Budapesten szerkesztették Kéry László (1920-1992) vezetésével, majd 1947-től a szerkesztést Kolozsvári Grandpierre Emil
(1907-1992) vette át. A szerkesztőbizottság tagjai voltak Bóka László (1910-1964), Juhász Géza (1894-1968), Tolnai Gábor
(1910-1990) és Zelk Zoltán (1906-1981) is. A lap közölte a Nyugat folyóirat nemzedékinek, az Újhold folyóirat tagjainak, s az
akkor beérő írók műveit egyaránt. A Magyarokban is publikált: Szabó Magda (1917-2007), Örkény István (1912-1979, Mándy Iván
(1918-1995), Nemes Nagy Ágnes (1922-1991), Karinthy Ferenc (1921-1992), Hubay Miklós (1918-2011), Pilinszky János (1921­
1981).
107
Szigeti József (1921-2012) - filozófus, esztéta, Baumgarten-díjas (1949), a Magyar Tudományos Akadémia tagja (levelező:
1961; rendes: 1987), egyetemi tanár (1961), művelődési miniszterhelyettes (1957-1959) - 1939-ben érettségizett, majd beiratkozott
a Pázmány Péter Tudományegyetemre, ahol 1944-ben szerzett bölcsészdiplomát. Egyetemi évei alatt az Eötvös Kollégium tagja
volt. 1944 és 1945 között a bécsi Collegium Hungaricumban tanult. 1948-ban Londonban vett részt posztgraduális képzésben. -
1945-ben középiskolai tanárként kezdett dolgozni. 1946-ban a Pázmány Péter Tudományegyetem filozófia tanszékére került, ahol
rövidesen egyetemi docens lett. Az egyetem 1950-es átszervezése után is az egyetem oktatója maradt, előbb az esztétika tanszék
tagja, majd az I. számú filozófiai tanszék vezetője (1971-1990) volt. 1991-ben ment nyugdíjba. - 1951-ben a filozófia tudományok
kandidátusa, 1959-ben az akadémiai doktora lett. - Előbb a MTA Filozófiai Intézet munkatársa, majd igazgatója (1959-1968), a
Magyar Filozófiai Szemle főszerkesztője (1961-1969) volt. - Szigeti József: Intellektuális önéletrajzom. A szellemi ébredezéstől a
társadalmi hivatásra ébredésemig 1921—1948. - Eötvös József Könyvkiadó, Budapest, 2000, 482 p.
108 Kiss Árpád (1907-1979) - neveléstudós, egyetemi magántanár, Magyarország 1945 utáni éveinek egyik legjelentősebb közokta­
tás-politikusa - A Pázmány Péter Tudományegyetemen francia-német szakos tanári oklevelet szerzett (1932), bölcsészdoktor
(1935). Balassagyarmaton gimnáziumi tanár (1932-1939). - 1939. október 24-től a debreceni Királyi Tisza István Tudományegye­
tem Tanárképző Intézete Gyakorló Gimnáziumának szakvezető tanára. 1944-ben az Országos Közoktatási Tanács előadója lett
Budapesten. Az 1945. április 16-án alapított Országos Köznevelési Tanácsnak, 1945. július 13-ától, annak ideiglenes szünetelteté­
séig (1948. október 31) megbízott igazgatója volt. Közben a Vallás- és Közoktatási Minisztérium folyóiratának, a Köznevelésnek
szerkesztője (1946. szeptember 1.-1948. december). - Tagja lett a Magyar Paedagogiai Társaságnak. Az 1947 őszén megnyíló
budapesti Pedagógiai Főiskolán is tanított. Az Országos Neveléstudományi Intézetet didaktikai részlegének vezetője volt. - Az
Országos Neveléstudományi Intézet megszüntetése (1950. április 29.) után, 1951. október 17-én Kistarcsára internálták. Szabadu­
lása után általános iskolai és tanítóképző intézeti tanár. Részt vett és felszólalt a Balatonfüredi Pedagógus Konferencián (1956
október 1-6). 1956-tól a Pedagógiai Tudományos Intézet munkatársa, majd az Országos Pedagógiai Intézet főiskolai tanára és
nyugdíjaztatásáig, 1976 őszéig, a Didaktikai osztály vezetője. Kiemelkedő részt vállalt a magyar neveléstudomány nemzetközi
kapcsolatainak megteremtésében és ápolásában, főként az International Association for the Evaluation of Educational Achievement-
tel (IEA) mérésekkel kapcsolatos munkákban. Elnöke volt a Magyar Pedagógiai Társaságnak. (1974-1979). - Kiss Árpád és
Prohászka Lajos személyes ismeretségét nemcsak az Országos Köznevelési Tanácsban történő együtt dolgozásuk, hanem az alább
közölt Kiss Árpád levél, és egy, Prohászka Lajos szétszórt szakkönyvtárában fellelt Kiss Árpádtól Prohászka Lajosnak dedikált
tanulmány különnyomata igazolhatja. Az 1957-es és 1958-as évben mindketten tagjai voltak az Magyar Tudományos Akadémia
Pedagógiai Bizottságának. Ugyanakkor bizonyosnak tűnik, hogy Kiss Árpád nem tartozott Prohászka Lajos közvetlen szakmai
társaságába. Különösen nem az 1956 utáni évektől.
E m b e r n e v e l é s 109 - a m agyar P ed agógusok Szabad S z a k s z e r v e z e t é n e k 110
la p ja - 1 9 4 5 e g y i k d e c e m b e r i s z á m á b a n . V é g ü l a M a g y a r P a e d a g o g i á b a n 111
M á n d y S t e f á n i a 112 t á m o g a t ó - v é l e m é n y e v o l t o l v a s h a t ó .

„A M A I É L E T E R K Ö L C S E
P r o h á s z k a L a j o s k ö n y v e . E g y e t e m i N y o m d a . B u d a p e s t, é. n.

N e h é z f e l a d a t P r o h á s z k a L a j o s ú j k ö n y v é r ő l írn i. N e m c s a k m e r t té m á ja , a m a i é le t
e r k ö lc s e , a n n y ir a e le v e n b e v á g , a n n y ir a m in d e n k i p r o b l é m á j a ( k in e k p e r s z e c s a k
m e g é lt, k i n e k m e g a z e s z m é lk e d é s b e n is á lla n d ó a n j e l e n v a l ó p r o b lé m á ja ) , h a n e m
e ls ő s o r b a n a z é r t, m e r t P r o h á s z k a L a j o s tu d ó s i é s e m b e r i s ú ly a , je l e n t ő s é g e m in d e n ­
k é p p e n m e g k ív á n n á , h a e g y s z e r k o m o ly k é r d é s b e n s z a v á t h a lla tja , k o m o ly a n f e l f i ­
g y e lj ü n k rá , s h a e lle n v e tn i v a l ó n k a k a d , f e j t e g e t é s e i t n y o m r ó l- n y o m r a k ö v e tv e á llít­
s u k s z e m b e a z ő té te le iv e l a m a g u n k é it, n e m é r v e b e a f ő p o z í c i ó k k ö n n y e n f e l ü l e t e s ­
s é g é s d o g m a tiz m u s l á ts z a tá t k e l t ő m e g je lö lé s é v e l. D e a m a i v is z o n y o k k ö z ö tt n e m
m a r a d m á s v á la s z tá s , m i n t v á lla ln i a k é n y s z e r ű r ö v id s é g m in d e n ó d iu m á t. M e r t
p o l e m i k u s m e g je g y z é s e k n é l k ü l a lig h a j u t tú l e k ö n y v ö n s h a m á r - m á r e tik á tla n v o ln a
e m e g je g y z é s e k k u r ta , té te le s fö l v e té s e , m e r ő b e n e tik á tla n te lje s e lh a g y á s u k .

A k ö n y v e t v é g i g o lv a s v a , a z e l s ő b e n y o m á s k ie lé g ü lh e te tle n ü l h á g y . A z e r k ö lc s m a i
f o r m á i n a g y f r e s k ó s z e r ű k é p e k b e n tá r u ln a k e lé n k , n y u g o d t d e m é g is b e ls ő iz g a lo m
tü z é tő l v illó d z ó s z ín e k b e n , b iz to s ö s s z e fo g la ló v o n a la k b a n . S a z ö s s z e fo g la ló v o n a la k ,

109 Embernevelés a Magyar Pedagógusok Szabad Szakszervezetének tudományos igényű elméleti folyóirata. 1945 szeptemberétől
1949 augusztusáig jelent meg. Első szerkesztője, 1945-1948 között Kemény Gábor (1883-1948) tanár, neveléspolitikus - Egyetemi
tanulmányait a budapesti Magyar Királyi Tudományegyetemen és a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem végezte, 1906-ban
szerzett görög-latin szakos középiskolai tanári, majd bölcsészdoktori oklevelet. 1908-1918-ban a tordai gimnázium tanára, közben
1912-1913-ban Párizsban a Sorbonne hallgatója volt. Klasszika-filológiai és pedagógiai előadásokat hallgatott. Részt vett a francia
gyermektanulmányozók előadásain. 1918. évi októberi polgári demokratikus forradalom idején Torda-Aranyos vármegye főispánja
lett. 1920-tól ismét gimnáziumi tanárként tanított. 1922-től elbocsájtották, és egészségi állapota, főként megromlott látása miatt
nyugdíjba kényszerült, attól kezdve Budapesten élt és irodalmi tevékenységével szolgálta a pedagógia érdekeit. 1945 után a
magyarországi köznevelés átalakításán dolgozott. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium nevelésügyi főosztályának vezetője, a
Magyar Pedagógusok Szabad Szakszervezetének elnöke, az Országos Köznevelési Tanács alelnöke volt. 1946-ban a Magyar
Paedagogiai Társaság rendes tagjának választották. - Az Embernevelés 1946. szeptember-októberi számában támadta Prohászka
Lajost az 1946. május 18-án elmondott Demokrácia és humanizmus című beszédéért. (Kemény Gábor: Őszinte beszélgetés
Prohászka Lajossal a demokráciáról és humanizmusról - Embernevelés, III. évf. 1946, 1-8. szám, szeptember-október, 260-262.
p.). - Munkásságában összefonódott a politikus és a tudós szerepe, a társadalomalakító és a valóságot megismerő, kutató szerep.
(Vö. Golnhofer Erzsébet: Hazai pedagógiai nézetek 1945—1949 - Iskolakultúra, Pécs, 2004, 42. p.)
110 1945 januárjában létrejött a pedagógusokat tömörítő egységes szakszervezet központi szervezete. A szervező- és intézőbizottság
elnöke Béki Ernő (1913-2010) volt. A Magyar Pedagógusok Szabad Szakszervezete (MPSzSz) 1945. február 2-án alakult meg.
Főtitkár: Béki Ernő, aki a Pázmány Péter Tudományegyetemen 1936-ban szerzett magyar-német szakos középiskolai tanári diplo­
mát; 1931 óta Magyar Kommunista Párt tagja, és előbb az Ideiglenes Nemzetgyűlésben, majd az Országgyűlésben képviselője is
volt. Részt vett az Országos Köznevelési Tanács munkájában. - A MPSzSz jogelődjének tartotta az 1918. december 30-án Somogyi
Béla (1868-1920) elnökletével megalakult Magyarországi Tanítók Szakszervezetét, s újra kívánta éleszteni a Tanácsköztársaság
1919 augusztusában betiltott szervezetének hagyományait. 1945-ig a közszférában nem működhettek szakszervezetek, csak szakmai
egyesületek. - Az MPSzSz célja volt, hogy a pedagógusokat, és a különböző pedagógusi szakmai egyesületek tagjait is egységes
pedagógus szakszervezetbe tömörítse. Az egyesülések - gyakran erőszakos módon - megtörténtek. Így a MPSzSz jelentős szerepet
játszott a régi egyesületek, társaságok felszámolásában. - A MPSzSz kezdettől fogva MKP-hoz állt közel. Egyre inkább a MKP
nevelési, közoktatási törekvéseinek első megszólaltatója, támogatója lett, és az MKP (majd az MDP) szakmai és ideológiai, politikai
meggyőzésének fórumként igyekezett funkcionálni. (Vö. Golnhofer Erzsébet i. m.)
111 A Magyar Paedagogia a Magyar Paedagogiai Társaság folyóirata volt. Az 1892-ben induló szakmai folyóirat 1941-ig a Társaság
lapjaként jelent meg. A Társaság mindenkori elnöke a lap szerkesztését, annak tartalmi sajátosságait meghatározóan figyelte, bár a
lap technikai szerkesztését a Társaság tisztikarának egy másik tagja végezte szerkesztőként. A folyóiratnak legtöbbször évi 12
száma jelent meg. - 1946-ban egyetlen, 1944-1846-os összevont számot adtak ki. Ekkor a Társaság elnöke Prohászka Lajos volt és
a szerkesztést Faragó Lászlóval (1911-1966) közösen végezte.
112 Mándy Stefánia (1918-2001) költő, műfordító, művészettörténész - életének adataiból ld. 104. jgy.
 s z ín e k n e m e s n e k a z á r n y a la to k r o v á s á r a . A k é p e k g a z d a g é le te , te líte tts é g e h e l y e n ­
k é n t e g y e n e s e n le n y ű g ö z ő . H o n n a n h á t m é g is a k ie lé g íte tle n s é g ? A m ű v é s z e t f o g a l ­
m a ib a n s z ó lv a — e z e k ta lá n k ö n n y e b b e n g y ú j t a n a k f é n y t —: o n n a n , h o g y P r o h á s z k a
e r k ö lc s - p a n o r á m á já n ig a z i k o m p o z íc ió t c s a k a z e g y e s k é p e k b e n ta lá ln i, a z e g é s z
a z o n b a n m e g k o m p o n á la tla n . V a la h o g y ú g y , a h o g y a n B a lz a c „ C o m é d ie H u m a i n e ”-
c ik lu s n a k 113 m in d e n e g y e s ta g ja ö n m a g á b a n z á r t é s k e r e k r e m e k m ű , d e a c ik lu s
e g y s é g e c s a k u tó la g o s e g y s é g b e lá tá s , k ö z ö s tá r g y i- ta r ta lm i v o n á s o k a la p já n s n e m a
m in d e n t á th a tó , k o n s tr u k tív m ű v é s z i k a te g ó r iá k k ö v e tk e z m é n y e . M ű v é s z é s k o m p o z í-
c ió s e lv m in d k é t e s e tb e n c s e r b e n h a g y tá k e g y m á st.

A m a tu d o m á n y s z fé r á ja n e m a z o n o s a m ű v é s z e té v e l, b á r m ily s z ív e s e n h a n g o z ta tjá k is
az e s z té tá k és e s s z é ír ó k , a k e ttő , le g a lá b b a s z e lle m tu d o m á n y o k b a n m e g le v ő ,
m e g b o n th a ta tla n e g y s é g é t. T u d o m á n y o s m ű b e ls ő é r té k e s o h a s e m d ő lh e t e l a zo n ,
h o g y j ó l p r o p o r c i o n á lt - e llA a z a n y a g a s m ily e n a s tílu s a . P r o h á s z k a m ű v é b e n s e m
s tilá r is é s k o m p o z íc ió s p r o b l é m á r ó l v a n szó , h a n e m tis z tá n e lm é le tir ő l, a rró l, h o g y
m i é r t n e m ta lá lta m e g a j ó l lá to tt é s j ó l le ír t e r k ö lc s i f o r m á k s z u b s z ta n c iá já t, k ö z ö s
h o r d o z ó já t, a zt, a m i e b b e n is, a b b a n is b e n n e r e j l i k é s e g y s é g g é v á lto z ta tja k ü lö n b ö ­
z ő s é g ü k e t. A k ö n y v e g y ik f e j e z e t é b e n s z ó e s ik a s z o c ia liz m u s , e ls ő s o r b a n a m a r x i
s z o c ia liz m u s e r k ö lc s r e g y a k o r o l t h a tá s á r ó l. A k é p k é ts é g te le n ü l to rz, k a r ik a tú r a s z e r ű ;
a z o s z tá ly h a r c g o n d o l a t a v a ló b a n ily e n n é is a la k íth a tja n a g y tö m e g e k m o r á ljá t, d e
n e m c s a k ily e n n é é s e ls ő s o r b a n n e m ily e n n é . A s z o c ia liz m u s é th o s z a k é n t e lfo g a d n i
p e d i g n e v e ts é g e s v o ln a . S h a v a la k i k é te lk e d n é k m é g , h o g y P r o h á s z k a a la p o s a n f é l r e ­
é r ti a m a r x iz m u s t, v e s s e n e g y p i l l a n t á s t a z id e v á g ó je g y z e tr e , s lá th a tja m a jd , m in t
id é z i j ó l é l e k k e l W e r n e r S o m b a r t115 h ír h e d t k ö n y v é t a „ P r o le ta r is c h e r S o z i a l i s m u s ”-
t,U6 m e ly s z e r in te s z ig o r ú tá r g y ila g o s s á g g a l e jti m e g a m a r x iz m u s k r itik á já t. S z ig o r ú
tá r g y ila g o s k r itik a e g y r e s s e n tim e n ttó ! 111 d u z z a d ó k ö n y v b e n ! O ly e lv a k u lt ír ó k ö n y v é ­
b en , a k i a b b e li ig y e k e z e té b e n , h o g y a m a g a r a d ik a liz á ló ifjú s á g á t m in é l g y ö k e r e s e b ­
b e n m e g ta g a d ja , m é g a m a r x iz m u s le g o b je k tív e b b , s z e n v e d é ly é tő l le g in k á b b m e g k í­
m é lt, lo g ik a i- is m e r e te lm é le ti p o z í c i ó i t is m e g e n g e d h e te tle n é s m in ő s íth e te tle n m ó d o n

113
Honoré de Balzac (1799-1850) - francia regényíró, a francia realista regény megteremtőinek egyike - Balzacban 1834-től
kezdett kialakulni a nagy regényfolyama, az Emberi színjáték (Comédie Humaine) terve: ebben visszatérő szereplők voltak, és
erősen vagy lazábban a ciklus minden regényének cselekménye összefüggött. 1841-ben Emberi Színjáték gyűjtőcímet kapott, 95
hosszabb-rövidebb regényt és elbeszélést tartalmazó prózafolyamának előbb a Társadalmi tanulmányok címet adta. Ezen belül
három ciklusba rendezte regényeit: Erkölcsi tanulmányok, Filozófiai tanulmányok és Elemző tanulmányok.
114 proporcionált = arányos.
115 Werner Sombart (1863-1941) német közgazdász és szociológus, egyetemi tanár - fiatalon radikálisan baloldali, meggyőződéses
marxista volt; előbb a breslaui egyetemen (1890-1906), majd a Berlinben tanított, 1918-1938 között a berlini egyetem oktatója volt;
1922-ben Magyarországon is járt. (Kapitalizmus és szocializmus címmel 1922 november 9-én tartott előadást Budapesten.) - Korai
írásai marxista művek; az 1900-as évek elején megjelent könyveiben bemutatta a modern kapitalizmus sajátosságait (a gazdasági
élet és a modern kor; a luxus és a kapitalizmus, a háború és a kapitalizmus; szocializmus és a szociális mozgalom); az 1920-as évek
elején fordulat következett be gondolkodásában, műveiben „romantikus nacionalista” szemléletmód jelentkezett, ami párosult egy
un. konzervatív forradalmisággal; a németségről írt könyvei és viszonya a német nemzetiszocializmushoz, ma is bizonytalanná
teszik Sombart megítélését; a nácizmussal sokáig nem került szembe, de 1938-ban az emberről írt antropológiai tartalmú könyvében
már világosan elhatárolódik a náci faji elméletektől.
116 Werner Sombart: Der proletarische Sozialismus (Marxismus) - 10. neugearbeitete Auflage der Schrift „Sozialismus und soziale
Bewegung” - I. Die Lehre; II. Die bewegung. - Verlag Gustav Fischer, Jena, 1924, 424. p., 477. p. - Werner Sombart: Sozialismus
und soziale Bewegung im 19. Jahrhundert: Nebst einem Anhang: Chronik der sozialen Bewegung von 1750—1896. - Verlag Gustav
Fischer, Jena, 1896, 143 p. - Sombart 2 művét is az 1946-os III. számú könyvindex-jegyzék könyvei közt említi Sipos Anna
Magdolna Index librorum prohibitorum a demokratikus Magyarországon (Könyvindexek 1945—1946) című tanulmányában:
Deutscher Sozializmus (Berlin, 1934); Wir Deutsche in der Welt (Berlin, 1937).
117 ressentiment = haragtartás, eltitkolt neheztelés.
 ig y e k s z ik „ s z é t z ú z n i ”. ( T a lá n e lé g a h o z z á é r tő k e m lé k é b e id é z n i c sa k , m ik é n t
in te r p r e tá lja e g y M a x W e b e r lls a p o l g á r i s z o c io ló g u s o k k é ts é g te le n le g n a g y o b b ja ,
te s z e m a m arxi 'N a tu r g e s e tz e d e r k a p ita lis tis c h e n P r o d u k t i o n ' f o g a l m á t s m in t
u g y a n a z t S o m b a r t! ) A z o n b a n n e m a k a r u n k a m a r x iz m u s f o g a d a t l a n p r ó k á to r á v á
v á ln i P r o h á s z k á v a l é s S o m b a r tta l s z e m b e n . C s a k a z é r t id é z tü k e h e ly e t, m ert
P ro hászka n y ilv á n v a ló a n f i l o z ó fia i- v ilá g n é z e ti á llá s fo g la lá s a a s z o c ia liz m u s s a l
s z e m b e n , n e m m a r a d m ó d s z e r ta n i k ö v e tk e z m é n y e k n é lk ü l. J ó l tu d ju k : v ilá g n é z e t é s
m ó d s z e r e l v i l e g e lv á la s z th a tó k e g y m á s tó l. P s z ic h o ló g ia ila g a z o n b a n m á r k e v é s b é .
M e r t h a e g y m ó d s z e r s e g í t s é g é v e l e s e tle g v ilá g n é z e tü n k a la p ja it m e g tá m a d ó e r e d m é ­
n y e k n é l l y u k a d u n k ki, a lig h a n e m k ö n n y e b b e n h a g y j u k o tt a k é n y e lm e tle n m ó d s z e r t,
m i n t a k é n y e lm e s , b e id e g z e tt v ilá g n é z e te t. E k é n y e lm e tle n m ó d s z e r , m e ly e g y e d ü l
v e z e tn e a tá r g y ig a z i á té r té s é ig , j e l e n e s e tb e n a tá r s a d a lm i a l- é s f e l é p í t m é n y s z ig o r ú
e g y m á s r a u ta lts á g a v o ln a . S ezt P ro h á szka m é g c s a k h e u r is z tik u s e lv k é n t s e m
h a s z n á lja ! A k a d n a k p e r s z e k ö n y v é b e n ( n é h a r e n d k ív ü l ta lá ló é s f i n o m ) u ta lá s o k a z
e r k ö lc s é s a tá r s a d a lm i g a z d a s á g i s z u b s z tr á tu m k a p c s o la tá r a , — h o g y n e a k a d n á n a k ,
m ik o r a p u s z t a „ a n y a g ”, a m e r ő b e n tá r g y i ö s s z e fü g g é s e k k é n y s z e r e is e r r e s o d o r —,
d e a z u ta lá s o k p u s z t a u ta lá s o k m a r a d n a k s n e m l e s z n e k a k u ta tá s m ó d s z e r e s v e z é r e lv ­
é v é s e h o l se m . P e d i g c s a k íg y d e r ü ln e ki, h o g y a lá ts z ó la g tö k é le te s h e te r o g é n e r k ö l­
c s i te n d e n c iá k e g y e d ü li k ö z ö s s z u b s z ta n c iá ja a g a z d a s á g i a lé p ítm é n y d e te r m in á c ió já ­
b a n k e r e s e n d ő , a k a p ita lis ta tá r s a d a lo m b a n , f e j l ő d é s é n e k m e g h a tá r o z o tt s z a k a s z a in ,
s h o g y e n n e k a t á r s a d a lo m n a k e ld o lo g ia s o d o tt k a p c s o la ta i j e l e n t k e z n e k a m o r á lb a n ,
a s z e lle m e ze n , a te r m e lő v is z o n y o k h o z ta lá n le g k ö z e le b b m a r a d ó ta r to m á n y á b a n ,
a h o l a z tá n á ts z ín e z ő d n e k é s b o n y o lu lta b b f o r m á k a t ö lte n e k , d e m in d ig f e l is m e r h e tő e n
v is z o n y u ln a k 'e r e d e tijü k h o z '. S íg y te k in tv e m e g v á lto z n a le g a lá b b r é s z b e n , a z e g y e s
e r k ö lc s i j e l e n s é g e k é r te lm e , je l e n té s e , h is z n e m a r é s z e k ta r ta n á n a k m o s t m á r tö b b é -
k e v é s b é k ib e tű z h e tő e n a z e g é s z j e l e n s é g f e l é , h a n e m é p p e n f o r d í t v a : a z e g é s z f e l t á r t
je le n té s e é r te lm e z n é az e g y e s je le n s é g e k e t. ( M e g o ld ó d n a e ls ő s o r b a n , a m in e k
m ó d s z e r ta n i n e h é z s é g é t P r o h á s z k a m in th a n e m is é r e z n é , m in t k e le tk e z n e k , v a g y
h o g y a n f é r n e k m e g e g y m á s s a l a k ü lö n b ö z ő e r k ö lc s i fo r m á k , p r o b lé m á k , m ir e i t t m é g
c é lo z n i s e m le h e t!)

E z a m ó d s z e r a z o n b a n e g y é r te lm ű e n a s z o c ia liz m u s v ilá g n é z e te f e l é v e z e tn e , a m i
e lle n P r o h á s z k a id e a liz m u s a tilta k o z ik . D e h o v á v e z e ti ő t e z a z id e a liz m u s ? E g y r é s z t
a le g s ö té te b b p e s s z im iz m u s b a : c s a k k é ts z e r ír ja le, d e v a ló já b a n a le g tö b b g o n d o la t­
m e n e t v é g é r e o d a ír h a tn á a j e l l e m z ő m o n d a to t: 'a g o n d o la to t n e m f o ly ta tju k , k ü lö n ­
b e n k é te lk e d n ü n k k e lle n e a z e m b e r i n e m j ö v ő j é b e n ' (1 9 1 . l.). M á s r é s z t m e g a f e n n á l l ó
v a ló s á g h o z v a ló g ö r c s ö s r a g a s z k o d á s h o z , m e rt, h a e z a z id e á k o n m é r v e k é ts é g b e e jtő
is, m é g m in d i g j o b b a z e lk ö v e tk e z ő n é l. í g y le s z a m a i k u ltú r a , h a lu x u s te r m é k is, a
m á s o k k a l v a ló s z o lid a r itá s h iá n y á n a k te r m é k e , ö n m a g á t ig a z o ló lu x u s. É s íg y b u k k a n
f e l a k ö z h e ly ig a z s á g o k m a g á t ó l é r te tő d ő h a n g s ú ly á v a l e té te l: 'k é ts é g k ív ü l n in c s a z a
p o l i t i k a i v a g y tá r s a d a lm i e ln y o m á s s e m , a m e ly a f e j l ő d é s e g y e n le te s m e n e te é r d e k é ­
b e n n e m v o ln a ü d v ö s e b b a f o r r a d a l m i ú to n k iv ív o tt s z a b a d s á g n á l'. (1 6 7 . l.) D e
m ily e n k u ltú r a a z, a m e ly é p p e n a la p já b a n , a m o r á lb a n , n e m t u d v a ló d i k u ltú r a le n n i?
S m ifé le 'f e jlő d é s e g y e n le te s m e n e te é r d e k é b e n ' ü d v ö s e b b a z e ln y o m á s a fo r r a d a l m i
s z a b a d s á g n á l? H is z e n a z o s z tá ly e ln y o m á s , e g y o s z tá ly m o n o p o liz á lt h a ta lm a é p p e n a
f e n n á l l ó á ll a p o to k m e g ö r ö k íté s é r e s z o lg á l, v a g y a rra , h o g y a k iv á lts á g o s o s z tá ly t, h a

118 Max Weber (1864-1920) - német szociológus, közgazdász, egyetemi tanár.

 le h e t m ég e lő n y ö s e b b h e l y z e tb e ju ta s s a , s m in d k é t tö r e k v é s k e r é k k ö tő je , ső t
le h e te tle n ítő je a le g e le m ib b tá r s a d a lm i fe jlő d é s n e k . A z a m o z g á s , a m it P r o h á s z k a a
k is e b b s é g á l t a l a tö b b s é g r o v á s á r a tö r té n ő o s z tá ly e ln y o m á s á lla p o tá b a n ’e g y e n le te s
f e j l ő d é s n e k ’ n é z, n e v é n n e v e z v e f e l f e l é ív e lő o s z tá ly h a r c , a z e ln y o m o tta k á lla n d ó
in te n z ív á ló d ó h a r c a e ln y o m ó ik e lle n .

A z a g o n d o la ti tis z ta s á g , k ö v e tk e z e te s s é g , v é g te le n ü l f i n o m é s á r n y a lta n é r té k e lő
in tu íc ió , m e ly P r o h á s z k a v a la m e n n y i m ű v é t (a z it t tá r g y a lta t is) m in d e n té v e d é s e e lle ­
n é r e o ly m e s s z e k itü n te ti a h a z a i filo z ó fiá b a n , k é ts é g te le n n é te szi, h o g y P r o h á s z k a
m e g is m e r é s é n e k k o r lá ta i n e m e g y é n i, h a n e m o s z tá ly k o r lá to k , s m ű v é n e k im m a n e n s
k r itik á ja e p o n t o n s z ü k s é g s z e r ű e n tú lv e z e t ö n m a g á n , á tc s a p a tu d o m á n y s z o c io ló g ia i
e le m z é s b e . C s a k e z m u ta th a tó m e g ig a z á n , h o g y a n h a m i s o d i k m e g a s z u b je k tív e
p á r t a t l a n b e c s ü le te s e n é s ő s z in té n m e g é lt id e a liz m u s a z o b je k tív tá r s a d a lm i- tö r té n e ti
v a ló s á g b a n s m ié r t n e m ta lá lh a tja e l s o h a e v a ló s á g lé n y e g é t. S a m o r á l s ík já n : m ié r t
m a r a d f o g v a a le g h e r o ik u s a b b e th o s z is a f e l e b a r á t i s z e r e te t, a k ö z e li s z e r e te té n e k
k a te g ó r iá já b a n , a k k o r , a m ik o r m a i é le tü n k e g y e te m e s k a te g ó r iá já n a k — N ie tz s c h e tő l
k ö lc s ö n z ö tt, d e n e m e g é s z e n a z ő é r te lm é b e n h a s z n á lt s z ó v a l — a ’F e r n s te n lie b e ’-n e k,
a tá v o li, m é g e l n e m é r k e z e tt, d e m á r ú tb a n lé v ő s z e r e te té n e k k e lle n e le n n ie .
S Z I G E T I J Ó Z S E F ”119

A z z a l, h o g y S z ig e ti J ó z s e f, re c e n z ió já b a n a k ö n y v e g y je g y z e té r e h iv a tk o ­
zással S o m b a rt P ro la te ris c h e r S o z ia lis m u s „ h írh e d t” k ö n y v é re u ta ló n az
„ e lv a k u lt” S o m b a rt e s z m e is é g é h e z k ö tö tte P ro h á s z k a L a jo s k ö n y v é t, a z z a l
P r o h á s z k á t is h o z z á s o r o lta , h o z z á k a p c s o lta a n é m e t n e m z e tis z o c ia liz m u s s a l
b iz o n y ta la n , a 2 . v ilá g h á b o rú u tá n i id ő b e n m á r e lv a k u ltn a k ta rto tt g o n d o l­
k o d ó k h o z , s m in d e n k é p p e n e lv á la s z to tta , k ire k e s z te tte ő t a z u n . m a g y a r o r ­
s z á g i a n tifa s is z ta é s e z z e l a d e m o k ra tik u s é rte lm is é g ie k k ö ré b ő l. S z ig e ti
e g y á lta lá n n e m v e tte fig y e le m b e a z t a té n y t, h o g y a k ö n y v e g y é b fe je z e te i­
n e k je g y z e te ib e n P ro h á s z k a u g y a n c s a k e m líte tte S o m b a rto t, s a n n a k e g y , a
2 0 . s z á z a d e l e j é n ír t, a b a l o l d a l i g o n d o l k o d á s ú s z o c i o l ó g u s o k k ö r é b e n is
e lis m e rt k ö n y v é t . 120 - A re c e n z ió író ja P ro h á sz k á n a k a ném et
n e m z e tis z o c ia liz m u s g o n d o la tis á g h o z k ö z e líté s é t s e jte tte a z z a l is , h o g y a
k ö n y v rő l írv a N ie tz s c h é re a s s z o c iá lv a fe je z te b e g o n d o la ta it. - E z t a v é le ­
k edést e rő s íte tte m eg P ro h á sz k a L a jo s A vándor és a b u jd o s ó c ím ű
könyvének az 1950 é v e k tő l e g y re in k á b b je lle m z ő v é le tt m e g íté ­
lé s e /e líté lé s e , s m in d a z o n tö rté n é s e k (k ö z tü k P ro h á s z k a L a jo s n a k 1 9 4 5 u tá n
a M agyar P a e d a g o g ia i T á rsa sá g b a n e lm o n d o tt két b e sz éd e), m e ly e k
h o z z á já ru lta k a h h o z , h o g y P r o h á s z k a L a jo s e g y e te m i ta n á r t r e n d e lk e z é s i
á llo m á n y b a h e ly e z té k , m e g fo s z to ttá k az a k a d é m ia i ta g s á g á tó l, m a jd az

119
Szigeti József: A mai élet erkölcse - Magyarok, 1945. szeptember, I. évfolyam 3. szám, 140-142. p.
120
Prohászka könyve I. fejezet első esszéjében - Mai erkölcsünk hagyományos rétegei fejezet Méltóság és szeretet esszéjében - a
3. és 4. jegyzetben (a könyv 16. és 17. p. illetve a 219. p. jegyzetei közt) Werner Sombart: Der Bourgeois (3. kiad. München-
Duncker& Humblot, Leipzig, 1913, 282. sk., 307. sk. ll.) könyvét adta meg forrásként. Hasonlóan ezt a Sombart könyvet ajánlotta a
II. fejezet A polgári erkölcs, Társadalom, nemzetek, intézményes formák esszé 1. jegyzetében (a könyv 27. p., illetve a 221. p.
jegyzetei közt).
1 9 5 0 -e s é v e k e le jé re te lje s e n k is z o r íto ttá k ő t a m a g y a ro rs z á g i filo z ó fia é s
121
p e d a g ó g ia a lk o tó g o n d o lk o d ó i k ö z ü l.

S z ig e ti J ó z s e f s a já t é le té re , m u n k á ssá g á ra tö rté n ő v is s z a e m lé k e z é s é b e n
P r o h á s z k a L a jo s : A m a i é le t e rk ö lc s e k ö n y v é r r ő l 1 9 4 5 -b e n írt r e c e n z ió já t -
a „ s z ig o rú ” h a rc o s m a rx is ta k ritik á já t - n a p ja in k b a n is h e ly e s n e k íté lte .
T e tte azt m in d a z z a l e g y ü tt, hogy k ö n y v b írá la ta k ö v e tk e z m é n y e ib e n
h o z z á já ru lt az egyébként „ é rté k e s könyv” s z e rz ő jé n e k a m a g y a ro rsz á g i
tu d o m á n y o s é le tb ő l tö rté n ő e ltá v o lítá s á h o z . K ö v e tk e z e te s e n m e g tis z títo ttá k
a m a g y a ro rs z á g i s z e lle m i é le te t a z „ a n tim a r x is ta ” g o n d o la to k tó l, g o n d o l­
k o d ó k tó l.

„P r o h á s z k a L a j o s A M a i É l e t E r k ö lc s e c ím ű ú jh e g e liá n u s id e a lis ta d ia le k tik á n

a la p u ló é r té k e s k ö n y v é t p é l d á u l a M a g y a r o k b a n (4 5 s z e p te m b e r é b e n ) a m a r x iz m u s r ó l
a d o t t k é p te le n á llítá s a i e lle n é r e , a W e r n e r S o m b a r ttó l k r itik á tla n u l á tv e tt n é z e té t
s z ig o r ú a n f e lt á r v a , j e l e n t ő s é g é n e k m e g fe le lő e n , le lk iis m e r e te s e n , o b je k tív e n é r té k e l­
tem , á m a m ik o r u g y a n a z o n E g y e te m i N y o m d a , a m e ly a P r o h á s z k a k ö n y v é t k ia d ta ,
n e k ilá to tt e g y a n tim a r x is ta s o r o z a t m e g in d ítá s á n a k K i s T a n u lm á n y o k c ím m e l, a k k o r
é le s b ír á la tta l ille tte m a s o r o z a t te n d e n c ió z u s s á g á t, a m e ly s e m m o d e r n n e m v o lt, s e m
ig a z i g o n d o la t a n y a g o t n e m a d o tt, h a n e m r e tr o g r á d id e o ló g iá t te r je s z te tt. H o g y m i t é s
h o g y a n , a z t e lé g p o n t o s a n m u ta tja m e g a m a d iv a to s (a H o r th y - k o r s z a k b a n m é g
j o g g a l o u ts id e r n e k te k in te tt) H a m v a s B é l a 122 ta n u lm á n y a . H a m v a s ’s z á z k ö n y v e t a k a r
á tm e n te n i a z ’o s tr o m lo tt v i l á g b ó l ’ a z é p ü lő b e ’.” 123

A z é v e ls ő f e lé b e n m e g je le n t P r o h á s z k a - k ö n y v r ő l m á r 1 9 4 5 v é g é n o lv a s ­
h a tó v o lt K is s Á rp á d k ritik a i v é le m é n y e a pár hónappal e lő b b in d u ló
E m b e rn e v e lé s c ím ű fo ly ó ira tb a n .

„ P r o h á s z k a L a jo s : A m a i é le t e r k ö lc s e
(B u d a p e s t, E g y e te m i N y o m d a , 1 9 4 4 .)

P r o h á s z k a L a jo s , a b u d a p e s ti e g y e te m e n a p e d a g ó g i a ta n á r a 1 9 4 4 - b e n k ö n y v e t ír
k o r á n a k e r k ö lc s é r ő l. N y ilv á n v a ló a n a k tu á lis k ö te tn e k s z á n ta , m in t a z a s z á m o s h á b o ­
r ú s s z e r z ő , a k i a m a i, a k o r s z e r ű , a z id ő s z e r ű , a n a p ja in k s z ó k a t m á r a m ű c ím é b e n
f e l t ü n t e t i. O k n y o m o z ó le írá s t, tá r g y ila g o s m a g y a r á z a to t, s in e ir a e t s tu d io l2A é r té k e ­
lé s t íg é r a h i v a t á s o s tu d ó s, c é l f e l é m u ta tá s t — m é g p e d i g a k ö z fig y e le m n e k a n e v e lé s i
e l m é le te k é s g y a k o r la ti e l já r á s o k ú j a la p v e té s é r e v a ló ir á n y ítá s á t — r e m é li a z o lv a s ó a

121 Ld. Prohászka életrajzának adatait a 3. jgy.-ben. - Prohászka Lajos nem következetesen, de gyűjtötte könyveinek recenzióit, így
Szigeti Józsefnek a Magyarok folyóiratban megjelent recenziója is gyűjteménye között található. - EKK Ms F 103/III/8.
122
Hamvas Béla (1897-1968) - író, filozófus és könyvtáros - A 2. világháború után széleskörű szellemi aktivitásba kezdett. Az
Egyetemi Nyomda kis tanulmányai címmel könyvsorozatot szerkesztett. A több mint 30 füzetet megért sorozat első kötete Hamvas
saját műve, A száz könyv című esszé volt. Ebben, a tematikusan rendezett sorozatban jelent meg Prohászka Lajos Történet és kultúra
című kötete is. (Prohászka Lajos: Történet és kultúra - (Az Egyetemi Nyomda kis tanulmányai 1.) - Egyetemi Nyomda, Budapest,
1946, 32 p. - Új megjelentetés - In: Európai Műhely II. - Szerk.: Hamvas Béla - Pannónia Könyvek - Baranya Megyei Könyvtár,
Pécs, 1990, 573-601. p. - http://mek.oszk.hu/06100/06142).
123
Szigeti József: Párttevékenységem és Lukács Györggyel való együttműködésem kezdete - Ezredvég, IX. évfolyam 8. szám -
1999. augusztus - Múltunk rovat.
124 sine ira et studio = harag és elfogultság nélkül, pártatlanul; harag és részrehajlás nélkül.
 s z a k p e d a g ó g u s tó l. J o g o s a g g o d a lm a t é b r e s z t a m e g je le n é s é v e : a k ö te te t m e g ír n i é s
b e n n e b e c s ü le te s e n é r té k e ln i m in d e n id ő b e n n e h é z le n n e ; a z 1 9 4 4 - e s é v a z o n b a n
o ly a n e lő z e te s k o r lá t o k a t j e l e n t , a m e ly e k n e k a le g m e g a lk u v ó b b ír ó t is s z o r íta n io k
k e lle tt. M i l y e n k ö n y v te h á t az, a m e ly ik m e g je le n h e te tt é s m i a s o r s a a m e g je le n t
m űnek?

A f e l v á g á s s a l e g y id ő b e n v é g b e m e n ő f u t ó l a g o s á tte k in té s m á r f e l e l e t e t a d a z e ls ő
k é r d é s r e . V ilá g o s s á te szi, h o g y a tu d ó s é s s z a k p e d a g ó g u s k e z é t a z ír ó f e j e é s s z ív e
v e z e ti ír á s k ö z b e n . M o n d a n iv a l ó ja e lé P a u l V a lé r y 125 e g y m o n d a tá t m á s o lja k i: a z
p e d i g a z e u r ó p a i e m b e r m in d e n b ő l k iá b r á n d u lt p e s s z i m i z m u s á t h a n g s ú ly o z z a , a m e ly
c s a k a c s e le k v é s s e l é s a c s e le k v é s t k ik ö v e te lt d e r ű lá tá s s a l ö s s z e r á z v a v e z e th e t e lv is e l­
h e t ő é le th e z .126 A z é le n e lő z e te s á llá s fo g la lá s k é n t id é z e tt je lm o n d a t, a f e l v e t e t t p r o b l é ­
m á k n é p s z e r ű s é g e , a n a g y o b b r é s z e k k ie m e lt v e z é r s z a v a i, a s z u g g e s z tív f e j e z e t c í m e k
a l i g e n g e d n e k k é ts é g e t f é r n i a h h o z a z e ls ő b e n y o m á s h o z , h o g y a k ö n y v b e n a z író
a k a r ja m e g m u ta tn i m a g á t. A s z e r z ő te h á t m e g m a r a d a m a g a e lé tű z ö tt f e l a d a t k ö r
n a g y já b a n n e g a tív e r e d m é n y e in e k k ö z lé s é n é l: a h á b o r ú s é s a h á b o r ú e lő tti v ilá g
e r k ö lc s é t m u ta tja b e e lő z e te s , s z u b je k tív é r té k e lé s a la p já n , a z e lő r e is m e r t v é g tu d a ­
tá b a n . É s k in y ila tk o z ta tja e g y é n i fe l f o g á s á t a v ilá g r ó l: a b b a n , a m it k im o n d , a b b a n ,
a m it e lh a llg a t é s a b b a n , a m i t m é r té k ü l a lk a lm a z .

K é r d é s ü n k m á s o d i k f e l é r e — a k ö n y v fo g a d t a t á s á r a v o n a tk o z ó la g — tu d ju k , h o g y a z
m e g je le n t a h á b o r ú k ö z b e n , d e te r je s z k e d é s i e n g e d é ly t n e m k a p o tt; é s tu d ju k , h o g y a
f e l s z a b a d u l á s s e m h o z t a m e g a n a g y o b b n y ilv á n o s s á g e lé v a ló k e r ü lé s le h e tő s é g é t: a
k ia d ó p i n c é jé b e n v á r ja to v á b b i s o r s á n a k a la k u lá s á t.

A n n a k , a k i a k ö n y v r ő l a n y i l v á n o s s á g e lő tt v é le m é n y t m o n d , e lő s z ö r a k é n y e s p o n t o t
v a g y p o n t o k a t ta n á c s o s m e g k e r e s n i. N e m c s a k a z é r t, m e r t e z e k m a g y a r á z z á k m e g a z
in d e x r e té te lt k é t te lje s e n e l le n té te s n e k lá ts z ó r e n d s z e r r é s z é r ő l, h a n e m a z é r t is, m e r t
b iz o n y o s v a ló s z ín ű s é g e v a n a n n a k , h o g y a k ö n y v k u lc s a e z e k e n a z e lle n té te k e t k iv á ltó
la p o k o n ta lá lh a tó .

P r o h á s z k a L a j o s f é l a tö m e g tő l, f é l a tö m e g e t fe l s z a b a d í t ó m o z g a lm a k tó l, é s e z t a
f é l e l m e t b á tr a n k im o n d ja ; e z a z o lv a s ó e ls ő g o n d o la ta . A k i a z o n b a n is m e r i G id e 121
v é le m é n y é t a z e g y h á z n a k b iz o n y o s m o d e r n ta n o k k a l s z e m b e n i á llá s p o n tjá r ó l, a z
in k á b b ú g y f o g a l m a z z a m e g a m o n d a to t, h o g y P r o h á s z k á n a k n e m r o k o n s z e n v e s e k a z
ö n tu d a to s u ló tö m e g e k .

'A z e g y é n is é g h a lá ltu s á ja v a la h o l 1 9 1 4 é s 1 9 1 8 k ö z ö tt m e n t v é g b e s s e n k i s e m v e tte

é s z r e . D e a l i g h o g y m e g s z ű n t lé le g z e n i, é p p o ly é s z r e v é tle n ü l m á r is o tt te r p e s z k e d e tt
h e ly é b e n a tö m e g , a z a la k ta la n , a m o r á lis , m o h ó , á lla ti m a s s z a ; . a h a d v is e lé s é s a

125
Paul Ambroise Valéry (1811-1945) - francia költő és esszéíró.
126 Prohászka Lajos: A mai élet erkölcse 4. p. - a kötet mottója:
„Le jugement le plus pessimiste sur l 'homme, et les choses, et la vie, et sa valeur, s ’accorde merveilleusement avec l 'action et
l 'optimisme qu ’elle exige —Ceci est européen.
(P. Valéry: Regards sur le monde actuele
Librairie Stcock, Delamain et Boutelleau, Paris, 1931, 30. p. - A Regards sur le monde actuele 1931-es kötete Politique fejezetében
olvasható a mottóul írt szöveg. „Az emberiség, a dolgok, az élet és az élet értekének legpesszimistább értékelése (felfogása) csodá­
latosan megegyezik (összefér) a tettekkel és az optimizmussal, azzal amit az élet követel —ez az európaiság.”
121
André Gide (1869-1951) - francia prózaíró, esszéista - Kiss Árpád valószínű Gide: Les Caves du Vatican (1914) regényére
utalt, ami A Vatikán pincéi címmel 1934-ben König György fordításában jelent meg magyarul.
t ö m e g e llá tá s é r d e k é b e n e g y s z e r m o z g á s b a h o z o t t g é p e z e te t n e m le h e te tt tö b b é m á s
ir á n y b a b e á llíta n i, h a n e m e z m o s t a m a g a n e h é z s é g i e r e jé n é l f o g v a is a to v á b b i
e ltö m e g e s íté s f e l é h a t o t t ... I l y k ö r ü lm é n y e k k ö z t in d u lt m e g m o s t a m o r á ln a k v a ló s á ­
g o s h a lá ltá n c a , a m e ly h e z h a s o n l ó t ta lá n a r ó m a i im p é r iu m v é g v o n a g lá s a ó ta n e m
lá t o t t a v ilá g . ’ (1 0 6 , 107. l.).

Í g y v o lt- e v a ló b a n ? V o lt íg y is. D e e lő tte s z á m ta la n , á r ta tla n s á g a m i a t t e lh a llg a to tt

k o r s z a k n e m u g y a n ily e n k é p h e z v e z e t-e , h a a s z e r z ő é p p e n ily e n t a k a r m e g r a jz o ln i? A
r e n a is s a n c e f e ls z a b a d u lá s a , a X V I. s z á z a d n a k a r e fo r m á c ió t k iv á ltó le z ü llö tts é g e , a
h a r m in c é v e s h á b o r ú v a g y X I V . L a jo s u d v a r a , a f r a n c i a f o r r a d a l o m e lő z m é n y e i,
s z e n v e d é ly e s k itö r é s e i é s s o k u tó r e z g é s e stb ., stb . — n e m ír a th a tn a k - e le v e lü n k a
P r o h á s z k a L a jo s é i h o z h a s o n l ó s o r o k a t é s f e j e z e t e k e t a k k o r is, h a c s a k fe l ü l e t e s e n
n é z z ü k a z e m líte tt k o r o k e r k ö lc s e it? É s e z e k b e n a k o r o k b a n jo b b á g y s á g , k a to n a fo g d o -
sá s, k é n y s z e r ítő a p a i h a ta lo m , a h a ta lm a s a b b n a k v a ló k is z o lg á lta to tts á g , s z im ó n ia ,
in k v iz íc ió , k ín v a lla tá s , a d ó s o k b ö r tö n e — s ő t r a b s z o lg a s á g is o d a fe s th e tő k s ö té t h á t t é ­
r ü l e r k ö lc s r a jz u n k h o z . M i n d ö s s z e fé r te k a k e r e s z ty é n s é g e n a la p u ló e r k ö lc s ö k k e l,
p e d i g a tö m e g e k e l n y o m a tá s á n a k é s k e v e s e k u r a lm á n a k k ís é r ő je le n s é g e i.

M i a f e l h á b o r í t ó é s le v e r ő — h a a z e m b e r i é s a z e u r ó p a i é le t e g é s z é t n é z z ü k - é p p e n a
h á b o r ú u tá n i é v e k b e n ? N y ilv á n m a g a a z e m b e r. N e m a m a i é le t e m b e r e , h a n e m a z
e g y é n é s a tö m e g m i n d e n ü tt é s m in d e n id ő b e n . A z e m b e r k iá b r á n d ító , h a o ly a n n a k
lá tju k , a m ily e n n e k P r o h á s z k a L a jo s a m a i e m b e r t m e g r a jz o lja .

’M i k o r v o lt m é g ta p a s z ta lh a tó a h its z e g é s n e k , a m e g a lk u v á s n a k , a s z e lle m i é r té k e k
á r u b a b o c s á tá s á n a k , a n e m i p e r v e r z ió k n a k , a g o n o s z s á g k e d v é é r t v a ló g o n o s z s á g n a k
o ly a n is z a p o s ö r v é n y lé s e é s ta jté k z á s a , m in t e z e k b e n a z é v e k b e n ? ’ — v e ti f e l a k ö n y v a
k é r d é s t. B iz o n y s o k s z o r , n a g y o n s o k s z o r . A z e r é n y n e k a k é p e n e m c s a k m a s zik á r,
s a v a n y ú é s k is s é s z ü r k e ...

H o g y P r o h á s z k a L a j o s m i n d a z t a s o k g y ö t r ő g o n d o t, a m it a z u to ls ó é v t i z e d é b r e s z te tt
a z e m b e r is é g f ö l é h a j l ó e m b e r e k b e n , e g y e tle n f ő o k r a v e z e ti v is s z a , a n n a k m a g y a r á ­
z a t a é s m e n ts é g e a g y ű l ö l e t e r k ö lc s é n e k te tte k b e n m e g je le n ő , a tö m e g e k e t m a g á v a l
r a g a d ó h a tá s a . ’M a m e g tö r té n t a z a c s o d á v a l h a t á r o s tén y, h o g y a g y ű l ö l e t m é g
m in d e n e lle n s é g e s k e d é s t m e g e lő z ő e n e r k ö lc s i é r té k e t k a p o tt. M a g á n a k a z e lle n s é g e s ­
k e d é s n e k p e d i g a g y ű l ö l e t n e m c s a k h a t ó o k a , a c a u s a a g e n s -e , h a n e m a c é lja is, a
c a u s a f i n a l i s - a : a z t m o n d h a tó k , h o g y m a a v é g b ő l h a r c o lu n k e g y r e h e v e s e b b e n , h o g y
m i n d j o b b a n é s l e p le z e t l e n e b b ü l g y ű l ö l h e s s ü n k ... ’ (1 3 3 . l.).

A f a j i e s z m é h e z v e z e t e l e z a z e lő z e te s m e g á lla p ítá s , m e ly n e k N é m e to r s z á g b a n o ly
tr a g ik u s h i r t e l e n s é g g e l k iv ir á g z o tt, m in d e n s z e n n y e s k ö v e tk e z m é n y é v e l h o z z á n k is
á tc s a p o tt e r k ö lc s te le n s é g e m ár védekezésre k é n y s z e r íte tt. A lp u r ita n iz m u s és
k u ltú r g y ű lö le t, a z é le tö r ö m r ő l v a ló le m o n d á s , a k ö z é p s z e r ű s é g fö lü lk e r e k e d é s e , a z
é le te t e lö n tő , p r o p a g a n d á n a k n e v e z e tt h a z u g s á g á r a d a t, a z ig a z i h ő s i e s s é g e t a g y ilk o s
ő r ü le tte l e g y ü tt e m le g e tő s z e m fé n y v e s z té s stb ., stb . e lle n m é r g e - e m in d e n n e k a f a j i
e s z m e ? N e m , a d j a m e g a f e l e l e t e t P r o h á s z k a L a j o s tis z te le tr e m é ltó b á to r s á g g a l. ’A
g y ű l ö l e t m in d u n ta la n k iv illa n tja m ö g ü le fo g á t , s h a a f a j i s á g o t a g y ű lö le t e s z m e i
ig a z o lá s á u l h a s z n á l j á k is, s o k k a l in k á b b te r m é s z e te s é s e lk e r ü lh e te tle n k ö v e tk e z m é ­
n y e . ’ (1 5 8 . l.).

H o s s z ú o ld a l a k m u t a t j á k k i é le s e n é s tis z ta lo g ik á v a l, h o g y h o g y a n b o c s á to tt tü z e t a
v ilá g r a a f a j i e sz m e , é s h o g y e z a tű z h o g y a n g e r j e d t m e g é s v á lt e g y é n e k e t e ls o d r ó ,
c s a lá d o k a t f e l b o n tó , v é r b e n , k ö n n y b e n , d e p o r tá lá s b a n , h a lá lb a n k ie lé g ü lő g y ű lö le tté ,
c s a k p i l l a n a t o k i g lé le g z e tv é te l c é ljá b ó l m e g á lló m o z z a n a to k o n á t h a la d v a ö n m a g a
e lp u s z títá s a f e l é .

'A f a j i e r k ö lc s k e m é n y é s k é r le lh e te tle n . A j ö v ő íg é r e te r e jlik - e b e n n e ? K i tu d n á

m e g m o n d a n i. L e h e t, h o g y m e g tis z tu l, le h ig g a d s e ls z a k a d v a a g y ű lö le t g y ö k e r e itő l,
n e m c s a k a p o l i t i k a i e g y ü tté lé s n e k é s a tá r s a d a lm i ta g o z ó d á s n a k , h a n e m e g y s z e r m é g
m a g á n a k a z e r k ö lc s is é g n e k i s ú j s z e lle m é t é s s z ín é t f o g j a b iz to s íta n i. G y ö k e r e s m ó d o ­
s u lá s a i n é l k ü l p e r s z e e z a l i g l á ts z ik le h e ts é g e s n e k . D e le h e t a z is, h o g y to v á b b m é ly íti
a g y ű lö l e t e t é s a z e lle n s é g e s k e d é s t, h o g y f e l á l d o z t a t j a v e lü n k m in d a z t, a m i é v e z r e d e ­
k e n á t e m b e r i lé tü n k n e k a la p o t, é r te lm e t é s ö n tu d a to t a d o tt b e te lje s ítv e e z z e l a z ír á s
s z a v á t: a S á tá n m a j d m e g r o s tá l tite k e t. E g y e n lő r e m é g c s a k a z t á lla p íth a tju k m e g ,
h o g y s a r k a ib ó l k ifo r g a tta a v i l á g o t . ' (1 7 4 . l.).

Ö r v e n d e te s , h o g y a k a d t M a g y a r o r s z á g o n író , a k i m in d e z t é s z r e v e tte , m é g v ig a s z ta ­
ló b b , h o g y o ly a n is a k a d t, a k i k im o n d a n i is h a jla n d ó v o l t . A k ö n y v n e k e z e k a r é s z e i
a le g ta n u ls á g o s a b b a k , a le g e s z m é lte tő b b e k .

A s z o c ia liz m u s b ír á la tá h o z m á s ú to n j u t a s z e r z ő , d e u g y a n a z z a l m é r té k k e l m é ri, m in t
a f a j i e s z m é tő l m e g s z á llt tö m e g e k id e o ló g iá já t, id e o ló g iá r a tá m a s z k o d ó e r k ö lc s i
m a g a ta r tá s á t. T a lá n n e m is c s a k a z é r t v a n e z íg y, m e r t a tá r g y ila g o s s á g lá ts z a tá n a k
f e n n t a r t á s a k é t ir á n y ú tá m a d á s t ír elő . A tö m e g it t is, o tt is a z o k a t a z é r té k e k e t f e n y e ­
g e ti, a m e ly e k e t P r o h á s z k a L a j o s k i n e m m o n d o tta n a m a g é n a k tart.

'Is m e r e te s, h o g y v a la h á n y s z o r c s a k a tö r té n e t f o l y a m á n a n a g y tö m e g e k c s e le k v ő le g
lé p t e k f e l , v a g y é p p e n h a ta lo m r a ju to tta k , á ld a tla n h a tá s u k k e v é s b é a p i lla n a tn y i
s z e n v e d é ly - s u g a llta e r ő s z a k o s r o m b o lá s b a n m u ta tk o z o tt, m in t in k á b b a b b a n , h o g y
a la c s o n y a b b é le tfo r m á ik a t, k e z d e tle g e s e b b s z o k á s a ik a t é s m e g g y ő z ő d é s e ik e t é s z r e ­
v é tle n ü l r á n y o m tá k a m a g a s a b b m ű v e lő d é s i f o k o n á lló k n a k m in d e n k o r v é k o n y a b b
r é t e g é r e . ' (74. l.).

N e m r o k o n s z e n v e s P r o h á s z k á n a k a s z o c ia liz m u s , m e r t a s z o c ia liz m u s a tö m e g e k
u r a lm á t j e l e n t i, é s e z a m a r x iz m u s e g é s z m e g íté lé s é n m e g lá ts z ik . N e m is m e r i e l a z t
s e m , a m i t e lő r e f e l t e t t f e k e t e s z e m ü v e g é n á t is é s z r e k e lle n e v e n n ie : é s a m i t m e g is
k e lle n e írn ia , h a a k é r d é s t e g y á lta lá b a n fe lv e te tte .

M i t j e l e n t a z e r k ö lc s ? N y ilv á n a 'm a g a s a b b r e n d ű n e k , a z é r te lm i, s a k a r a ti á llá s fo g ­

l a lá s n a k a z a la c s o n y a b b r e n d ű v e l, a z ö s z tö n b ő l é s in d u la tb ó l f a k a d ó v a l s z e m b e n i
á lla n d ó g y ő z e lm é t'. A n a g y o b b e lle n á llá s ir á n y á b a n v a ló h a la d á s r ó l is m e r h e tő f e l ,
m í g a z a la c s o n y r e n d ű a le g k is e b b e lle n á llá s ir á n y á b a n s o d r ó d ik . A z e r k ö lc s i m a g a ­
ta r tá s tu d a to s é r te lm i é s a k a r a ti m é r le g e lé s e n a la p u ló te tte k b e n is m e r h e tő m e g . A z
e r k ö lc s ö t m in d e n k o r a k ie lé g ü lé s f e l é tö r ő ö s z tö n ö s v á g y a k , a z é r te le m é s a k e ttő n e k
v a la m ily e n v is z o n y a m é r i. É s n e m k é ts é g e s , h o g y a m a g a s a b b e r k ö lc s is é g n e k a
m a g a s a b b tu d a to s s á g , a m é ly e b b é r te lm i b e lá tá s a fe l t é t e l e , a k á r e g y é n i, a k á r k ö z ö s ­
s é g i f e l e l ő s s é g r e e lk ö v e te tt c s e le k e d e tr ő l v a n szó . N o s , a tö m e g n e v e lé s é s a n n a k e g y ik
le g n a g y o b b m o z g a tó ja , a s z o c ia liz m u s é p p e n e z e n a té r e n h iv a tk o z h a tik e lé v ü lh e te t­
le n é r d e m e k r e . H o g y a m u n k á s s á g f o l y t o n n ö v e k e d ő tö m e g e i k u ltú r ig é n y e k k e l is
f e l l é p h e t t e k , h o g y a z o k k ie lé g íté s é r e a m e g fe le lő e r ő k e t m o z g ó s íth a ttá k , n e m k is
m é r té k b e n a s z o c ia liz m u s e r e d m é n y e . D e a m a g a s a b b m ű v e lts é g h e z s z ü k s é g e s m a g a ­
s a b b é le ts z ín v o n a l, n a g y o b b a n y a g i j ó l é t , a n e m m in d e n e r ő n k e t f e l ő r l ő m u n k a id ő , a
m u n k a a d ó v a l s z e m b e n i v é d e t t s é g é rzé se , é s a f e l s o r o l t té n y e k b e n b e n n e r e jlő n a g y o b b
s z a b a d s á g ta g a d h a ta tla n u l o ly a n v ív m á n y o k , m e ly e k a z e r k ö lc s i é le t n e m e s e d é s é r e is
h a to tta k , m é g p e d i g k ö v e tk e z m é n y e ik b e n a l i g le m é r h e tő m ó d o n n e m e s ítő e n b e fo ly á ­
s o lt á k a z ö n tu d a to s u ló tö m e g e k e r k ö lc s is é g é t.

L e h e t n e k a s z o c ia liz m u s b a n o ly a n e lm é le ti v a g y c s e le k v ő h a t á s t k iv á ltó e le m e k ,
a m e ly e k e t a s z e r z ő v a g y m á s is e lh á r ít m a g á tó l. E z a z o n b a n n e m j o g o s í t f e l a rra ,
h o g y n e e m e ljü k k i a z e r e d m é n y e k e t. M e r t k é ts é g te le n , h o g y a z o k n e m e s ítő n is h a t o t ­
ta k k o r u n k e r k ö lc s e ir e .

D e h a l a d j u n k to v á b b .

’J u th a t- e e s z é b e m é g v a la k in e k , h o g y h é t ig a z a t is k e r e s s e n e b b e n a m o d e r n S z o d o ­
m á b a n ? ’ k é r d e z i a s a j á t í té le té tő l le s ú jto tt s z e r z ő . A n n a k , a k i e g y k o r e r k ö lc s é n e k
m e g r a jz o lá s á r a v á lla lk o z ik , e s z é b e k e l l h o g y j u s s o n : é s e l is k e l l in d u ln ia a k e r e s é s
ú tjá n . N e m is c s a k s z á m o k r ó l v a n szó , b á r a s z á m o k s e m é p p e n k ö z ö m b ö s e k . A
s z á m o k i t t n e m c s a k s ta tis z tik a i b iz o n y ító a n y a g : p o n t o s a n a r r ó l g y ő z h e tn e k m e g ,
h o g y n e m s ü lly e d é s r ő l, h a n e m e m e lk e d é s r ő l b e s z é lh e tü n k , h a k ié r té k e ljü k ő k e t. A z
á lla ti s o r b ó l k ie m e lt jo b b á g y o k , a c s a lá d b a n e m b e r h e z m é ltó n e g y e s ü lő m u n k á s h á -
z a s tá r s a k , a n a p k ö z i o tth o n o k b a n g o n d d a l n e v e l t k is g y e r m e k e k , a z is k o lá z á s n a k
n a g y o b b r e m é n n y e l á t a d o t t ta n u ló k , m u n k a n é lk ü lis é g e lle n b iz to s íto tt d o lg o z ó k , a z
ö r e g s é g ü k r e n y u g o d ta n g o n d o l ó fá r a d ó e m b e r e k , a s s z o n y o k n e m n a g y o b b b iz to s íté ­
k a i- e a m in d e n k o r i e r k ö lc s n e k , m i n t a z o k a m u n k a a d ó k n a k k is z o lg á lta to tt, p a r a n ­
c s o k k a l é s te s ti f e n y í t é k e k k e l k o r m á n y z o tt, b a b o n a s z e r ű v a llá s o s s á g g a l ir á n y íto tt,
tu d a tla n s á g b a n ta r to tt p á r iá k , a k ik e t o ly a n n e h é z é s z r e v e n n i a tö r té n e ti é le t f e l ü l e t é n
m o z g ó , o t t a m e g v ilá g ítá s t m a g u k r a v o n ó ’tö r té n e ti o s z t á l y o k ’ m ö g ö tt! É s a z e m b e r ­
h e z m é ltó b b é le th e z e l ju to tta k tö m e g e i n e m e lh a n y a g o lh a tó m e n n y is é g v a g y m in ő s é g ,
n e m j e l e n t é k t e l e n s z ín a m a i é l e t e r k ö lc s r a jz á b a n se m . A n e g a tív u m o t k ie m e ln i, a
n a g y é r t é k g y a r a p o d á s r ó l n e m s z ó ln i le h e l ír ó i j o g , le h e t s a já t p e s s z im iz m u s u n k a t
á r n y a ló e lfo g u l t s á g v a g y v ilá g n é z e ti f o r r á s r ó l le v e z e th e tő té v e d é s , d e tá r g y ila g o s
o lv a s ó f ö l t é t l e n ü l a k ö t e t h i á n y á n a k érzi.

A s o k fé le k é p p e n g a z d a g m ű m é g e g y v o n a tk o z á s b a n n e m ig a z s á g o s : ír ó ja o ly a n
tis z tu lt n ő i e s z m é n y k é p e t h o r d m a g á b a n , a m e ly n e k m á s a a f ö l d ö n n e m ta lá lh a tó .
M i n t h o g y a z e s z m é n y e l é r h e te tle n ü l m a g a s a n v a n , a v a ló s á g o s é le te t h o r d o z ó é s
to v á b b a d ó n ő k m e g v e r te n k e r ü l n e k k i a z ö s s z e h a s o n lítá s b ó l. D e m ily e n le s ú jtó é s
m ily e n k e s e r ű e n á lta lá n o s ító a s z e r z ő íté le te ! A n ő k s z a b a d s á g a , ’s z in te k o r lá tla n
g á tl á s ta la n s á g u k m á r - m á r a f é r f i a k é t is fö lü lm ú lja . V is e lk e d é s ü k e n n e k m e g fe le lő e n
c in ik u s , k ih ív ó , o r c á tla n : é p p e z é r t j o b b é r z é s ű f é r f i , v a g y n ő , a k i n e m v e s z te tte e l m é g
te lje s e n a z íz lé s é t é s a z íté lő k é p e s s é g é t, n e m is t u d m á s k é n t te k in te n i a m a i á tla g n ő r e ,
m i n t m é ly s é g e s u n d o r r a l é s s z é g y e n k e z é s s e l. N a p j a i n k r e g é n y ir o d a lm á b a n s ű r ű n
ta lá lk o z u n k e n n e k a z u n d o r n a k k i fe je z é s é v e l a m a i n ő e r ő s z a k o s k o d á s á v a l é s to la ­
k o d ó n e m is é g é v e l s z e m b e n . A z á lla tv ilá g b ó l is m e r e te s tén y , h o g y h a v a 1 a m e ly á lla t­
f a j n a g y o n e ls z a p o r o d ik , k e z d a k ö r n y e z e tr e n é z v e tű r h e te tle n n é v á ln i. A n ő , ú g y
l á ts z ik m a j u t o t t e l e b b e a b io ló g ia i á lla p o tb a . ’ (1 8 2 . l.).

G o e th é n é l s e m ta l á l m é ltó b b r é s z le te t a n ő je lle m z é s é r e , m in t é p p e n e z t: B á r in k á b b
f á k r ó l le h e tn e le r á z n i e z u tá n a g y e r m e k e k e t... V a ló b a n , s e m h o g y ily e n a n y á k h o z z á k
ő k e t a v i l á g r a ...

A tu d ó s ír ó t a tö m e g e m b e r m in d e n f o r m á j a k ih o z z a s o d r á b ó l: é s a tö m e g e t, a m in ő ­
s é g i l e g le é r té k e lt m a s s z á t íté li e l f a s i z m u s b a n é s n e m z e ti s z o c ia liz m u s b a n , d o lg o z ó
 n ő b e n é s s z o c ia liz m u s b a n . É s h a m á s k o r o k k e d v e z ő b b e r k ö lc s i k ü ls ő b e n j e l e n n e k
m e g e lő tte , a k k o r a z ö s s z e h a s o n lítá s i a la p n e m k r itik á n f ö l ü l á l l ó : a k ie m e lt v a g y
k ie m e lk e d e tt m in ő s é g e t m é r i ö s s z e a m a i á tla g g a l.

A k ö n y v b e n te r m é s z e te s e n j ó v a l tö b b v a n , m in t a m e n n y ir e i t t r á v ilá g íta n i le h e te tt:

j ó v a l v á lto z a to s a b b a z a s k á la is, m e ly n e k h a n g ja i a k ö t e t v é g s ő e r e d m é n y é t, a z
ö s s z b e n y o m á s t a d já k . K o r u n k n a g y ír ó in a k é s g o n d o lk o d ó in a k e g é s z s o r a v o n u l f e l ,
id é z e te ib e n v a g y e g y s z e r ű e n m e g n e v e z e tt ta n ú k é n t. É s m é g s e m é r e z z ü k tu d o m á n y o s ­
n a k s e m a m u n k á t, s e m a s z e r z ő m a g a ta r tá s á t. M i n t h a a m ű é r z é k e n y b ú c s ú v o ln a ,
m e ly b e n a s z e r z ő s a já t v ilá g á t, s a já t e r k ö lc s i e lk é p z e lé s é t s ir a tn á ; s e h o l s e m b e s z é l
u g y a n a r r ó l, m é g a z t s e m m o n d ja m e g , m i t é r t e r k ö lc s ö n , m é g is m in d e n ü tt é r e z z ü k a
le n e m ír t n o r m á k , a z ö s s z e n e m o lv a s z to tt e r k ö lc s i v ilá g k é p z s in ó r m é r té k é t. M e g is
ta lá lh a tja m in d e n o lv a s ó , h a v e s z i m a g á n a k a z t a fá r a d s á g o t, h o g y a h iá n y o k h o z a z
e lle n té te k e t, a m ik h e z v is z o n y ítv a a h i á n y m e g v a n , e g y m á s a lá írja.

H a m é r le g e t k é s z ítü n k , m i is r á jö v ü n k a rra , h o g y n e m j ó é ln i o ly a n k o r b a n , m e ly b e n a
f o r r a d a l m a t á lla n d ó s íto ttá k , m e ly b e n a ’n o li tu r b a r e c ir c u lo s m e o s ’12S ö n v é d e lm i
fe g y v e r é t n em tis z te li m á r s e n k i; a tü r e lm e s é le t e r k ö lc s e a z o n b a n á ld o z a ta le tt
n a g y o b b é s ta lá n n e m is h a s z o n t a la n e r ő k n e k .

A tö m e g e k f e l k e r ü l é s é v e l a f e l ü l e t e n m o z g ó v é k o n y — k u ltú r a h o r d o z ó r é te g é le ts z ín v o ­
n a l a v a ló b a n c s ö k k e n . D e n e m c s a k a k e v e s e k k é n y te le n e k a tö m e g íz lé s h e z a lk a lm a z ­
k o d n i, h a n e m a tö m e g e k is te s z n e k m o z d u la to k a t a m a g a s a b b f e l é . A ta lá lk o z á s é s
k ie g y e n lítő d é s e g y i d ő m ú lv a m á r n e m z ü lle s z tő é s n e m f ö l t é t l e n ü l a z ö k k e n ő k k ik e ­
r ü lé s e a c é lja a z e m b e r i fe jl ő d é s n e k .

A z á l la n d ó r a v a ló b e á llíto tts á g , a m in ő s é g i k e v é s , a v á lo g a to tt, a m á r f ö l e m e l k e d e t t

v é d e lm e , a nagy ig é n y e k k e l f e l l é p ő tö m e g e k f r i s s é le tig é n y e in e k e lh á r ítá s a
h i v a t k o z h a t i k o ly a n é r v e k r e is, a m e ly e k n e m ö n m a g u k b a n h a m is a k . A v a ló s á g o s
te k in té ly tis z te le te a k u ltú r a s z o lg á la ta , a z a lá z a to s s á g é s le m o n d á s a z o n b a n m in d e n
id ő b e n a te k in té ly m e g is m e r é s é t, k u ltú r á b a v a ló b e te k in té s t, ö n is m e r e te t é s v a la m in e k
a b ir to k lá s á t je l e n t e tt e , v a la m in e k , a m ir ő l á ld o z a t v o lt le m o n d a n i. H a a tö m e g e k tő l
ily e n m a g a ta r tá s t v á r u n k , i s m e r te s s ü k m e g ig a z i te k in té ly e k k e l, a d ju k m e g n e k ik a
k u ltú r á t, t a n íts u k m e g s a j á t m a g a m e g is m e r é s é r e , te g y ü k k é p e s s é a rra , h o g y tu d jo n
le m o n d a n i, te h á t a d j u n k é r té k e k e t a k e z é b e . B iz o n y o s , h o g y a z e r k ö lc s s o k m in d e n
té n y e z ő f ü g g v é n y e . E g y i k k ia la k ító ja a z ú. n. m o r á lis m iliő . E z t p e d i g a k ö z ö s s é g
s u g á r o z z a m a g á b ó l, a m e ly e t e g y é n e k a lk o tn a k , e g y é n e k k é p v is e lik , m e ly e k a k ö z ö s s é g
ta g ja i. M i n d e n e r ő v e l h a t n i k e l l te h á t a z e g y é n r e , e m e ln i, n e m e s íte n i, m i n d n a g y o b b
m é r té k b e n f e l s z a b a d í t a n i k e ll; é s m in d e n e r ő v e l k e l l h a tn i a tö m e g r e , a m e ly a k e ttő s
h a t á s a la tt n a g y i d ő m ú lv a ta lá n m e g s z ű n ik a m o r á lis m a s s z a le n n i. A f e l a d a t o t tis z tá n
lá tju k , k e v e s e t h a s z n á l u n k a z z a l, h a n e m s z ó lu n k r ó la , v a g y h a k iá b r á n d u lta n le g y in ­
tü n k , m e r t n e m a m i e s z té tik á n k , v a g y e tik á n k tö r v é n y e i s z e r in t v a ló .

P r o h á s z k a p r o g n ó z i s á b a n a z e r k ö lc s i é le tn e k c s a k s z e r v e z e ti s z a b á ly o z á s á t lá tja
le h e tő n e k : e g y e te m e s b e l ü l r ő l e lin d u ló ú jjá s z ü le té s t a z e ltö m e g e s e d é s k iz á r . E g y
k i c s it m in d e n id ő k é r d é s e is. A j ö v ő e d d ig in é l m a g a s a b b e r k ö lc s is é g e b iz o n y á r a n e m
in d iv id u a lis z tik u s le s z a s z ó n a k m a i é r te lm é b e n , d e a z e g y é n le lk iis m e r e te s s é g é n e k is
le s z r é s z e b e n n e . A c s ú c s o k m i n d ig e g y é n e k m a r a d n a k , e z e lő jo g u k m in d e n ü tt é s

128 noli turbare circulos meos (Mn ^ou xouq kúk^ou^ xápaxxs!) = „Ne zavard a köreimet!”(Arkhimédész).
 m in d e n id ő b e n . A n a g y tö m e g e k , p e d i g c s a k tö r je n e k m i n d n a g y o b b e r ő v e l a c s ú c s o k
f e l é ! ..

P r o h á s z k a L a j o s e r k ö lc s r a jz o t a d a z e m b e r r ő l: a z e g y é n r ő l é s a tö m e g r ő l, — a f é r f i r ó l
é s a n ő r ő l. Ú g y m u ta tja b e ő k e t, a h o g y a n lá tja ; a m a i c s a k a z é r t k e r ü lt a k ö n y v
c ím é b e , m e r t p é l d á i t é s j e l l e m z é s e it, típ u s a it é s id é z e te it a m a i k o r b ó l v e szi, b á r
b á r m e ly ik k o r b ó l k ie m e lh e tte v o ln a . M a i m o z g a lm a k a t ír le, b á r b á r m e ly ik k o r
h a s o n ló te r m é s z e tű m o z g a lm a it h a s o n ló m é r le g e n m érné. L e s ú jtó f e l f o g á s á n a k
m e n ts é g e s a j á t e s z m é n y e in e k m a g a s s á g á b a n k e r e s e n d ő , n é h a ig a z s á g ta la n a z é r t is,
m e r t k é tfe lé k e l l v á g n ia , h o g y e g y fe lé b iz o n y o s a n ta lá ljo n . K ö n y v é t 1 9 4 4 -b e n írta,
m ik o r r á d ö b b e n t a r ra , h o g y r é g i v ilá g á tó l b ú c s ú z n ia k e ll.

A z a v i l á g v a ló b a n e ltű n ő b e n va n . N e m k é ts é g e s , h o g y é r té k e k e t is te m e t r o m ja i a lá .
Ú j é le t, ú j e r k ö lc s v a n a la k u ló b a n . N e m k é ts é g e s , h o g y é r té k e k is te r e m tő d n e k , h o g y
r é g i é r té k e k ú ju l n a k m e g b e n n e .

P r o h á s z k a L a j o s n e h é z f e l a d a t r a v á lla lk o z o tt, m ik o r e g é s z s z e m é ly é t m e g m u ta tv a
é r té k e lt 1 9 4 4 -b e n . E z é r t b e c s ü le te s a k ö n y v , é s b á to r é s b e c s ü le te s k ö n y v tő l n e m k e ll
f é l n i soha.

K is s Á r p á d 129

N em s o k k a l a k ö n y v b ír á la t m e g je le n é s e u tá n P r o h á s z k a L a jo s „ k e d v e s é s
e lis m e rő ” le v é lb e n re fle k tá lt K is s Á rp á d n a k k r i t i k á j á r a . 130 A z erre íro tt
v is z o n tv á la s z n e m c s a k K is s Á rp á d s v e le a m a g y a ro rs z á g i ta n á r s á g tis z te lő
v is z o n y á t é r z é k e lte ti P r o h á s z k a s ír á s a i irá n t, d e m e g is m e r te t a r e c e n z ió
f e la d a tá n a k e lv á lla lá s i k ö r ü lm é n y e iv e l, é s K is s Á r p á d írá s k ö z b e n i k é ts é ­
g e iv e l. K is s le v é lé b e n m e g e rő s íte tte azokat a g o n d o la ta it, m e ly e k e t
v á lla lh a tó n a k ta rto tt re c e n z ió já b a n .

„ORSZÁGOSKÖZNEVELÉSI TANÁCS131 B u d a p e s t, 1 9 4 6 . j a n u á r 27.

K e d v e s P r o fe s s z o r ú r !
I g e n tis z te lt B a r á to m !

M i k o r f e l e l e k ig e n k e d v e s é s e lis m e r ő le v e le d r e , a k k o r k é ts é g te le n ü l b iz o n y o s g y e n g e ­
s é g e t á r u lo k el. L e v e l e m n e k u g y a n is n e m e ls ő c é lja a k ö s z ö n e t a s z é p m in ő s íté s é r t,
h a n e m a m e g je le n t é s m o s t m á r t ő l e d is is m e r t k ö n y v b ír á la to m g y a lá z a ta . A z ily e n
u tó la g o s h o z z á a d á s o k p e d i g m in d ig m e n te g e tő z é s - je lle g ű e k .

129
Kiss Árpád: Prohászka Lajos: A mai élet erkölcse - Embernevelés, 1. évf. 1945. 3-4. sz. 141-151. p. (A recenzió szövegében az
oldalszám-hivatkozások a könyv 1945-ös megjelenésének adatai.)
130
Prohászka Lajos Kiss Árpádnak írt levele nem ismert. Arról csak Kiss Árpád leveléből van információ.
131
Országos Köznevelési Tanács (OKT) - 1945. április 16-án az Országos Felsőoktatási és az Országos Közoktatási Tanács
összevonásával hozták létre az Országos Köznevelési Tanácsot. A Tanács a köznevelés minden kérdésében a vallás- és közoktatás­
ügyi miniszter tanácsadó (szakmai) szerve volt. A köznevelés ügyét figyelemmel kísérte, a miniszter felhívására vagy a saját
kezdeményezéséből a köznevelés kérdésében véleményt nyilvánított vagy javaslatot készített. Önálló intézkedési joga a Tanácsnak
nem volt, de mint tanácsadó szerv irányítóként működhetett az oktatás és a közművelődés valamennyi területén. - Kiss Árpád az
OKT ügyvezető igazgatója lett. A Tanács tagja volt Prohászka Lajos is.
 M é g i s e lm o n d o m a zt, h o g y h o g y a n k e r ü lte m é n a b b a a h e ly z e tb e , h o g y a m ű v e t b ír á l­
n o m l e h e te tt é s k e lle tt, ta lá n s ik e r ü l m e g g y ő z z e le k a rró l, h o g y a le ír ta k n a k s z e m é ly e s ­
k e d é s - je lle g e n in c s .

M i n t e m líte tte m e g y b e s z é lg e té s ü n k a lk a lm á v a l, a k ö te te t K o r n is G y u la 132 r é v é n k a p ta

m e g K o v á c s M á t é , 133 a m ik o r m é g a T a n á c s n á l134 v o lt. É n o tt la p o z ta m b e le , in k á b b a
m ű ö s s z e á llítá s á t, m in t ta r ta lm á t te k in te tte m át. M i k o r a z tá n tő l e d f e l h a t a l m a z á s t
k a p ta m a r ra , h o g y e g y p é l d á n y t k é r je k a z E g y e te m i N y o m d á tó l, a z t m e g is te tte m ,135
d e o lv a s á s á r a a z o n n a l n e m v o l t id ő m . K ö z b e n v o l t a z a m e r ik a i m is s z ió n a k 136 e g y
te á ja , a m e ly e n K e m é n y G á b o r r a ! 131 b e s z é lg e tte m , tö b b e k k ö z ö tt a T e k ö n y v e d r ő l is.
E m líte tte m , h o g y is m e r e m , é s m o s t k é s z ü lö k k o m o ly a b b a n á to lv a s n i a z e g é s z e t. A
„ M a g y a r o k ”- b a n a k k o r j e l e n t m e g e g y is m e r te té s .138 S z ó s z ó t k ö v e te tt, v é g ü l is, a
b e s z é lg e té s e r e d m é n y e k é p p e n , e lv á lla lta m a b ír á la tn a k a z E m b e r n e v e lé s s z á m á r a
v a ló m e g ír á s á t a n é lk ü l, h o g y a k ö te t ta r ta lm á t is m e r te m v o ln a . K o v á c s M á t é in k á b b
a k ö n y v p o l i t i k a i b e c s ü le te s s é g é t lá tta , é s a f a s i z m u s e lle n i p o m p á s r é s z le te it e m e lte
ki, d e n e m té r t k i a k é ts é g te le n ü l k é n y e s o ld a la k r a .

M i k o r a z tá n v é g i g o lv a s ta m a k ö te te t — é s r ö v i d i d ő a la tt, m e r t ig e n é r d e k e s — n a g y
g o n d b a n v o lta m . L e g s z ív e s e b b e n v is s z a lé p te m v o ln a , d e e z k ité r é s le tt v o ln a , a m it
n e m é r e z te m b e c s ü le te s n e k . í r n i p e d i g n e m tu d ta m r ó la ír n i m á st, m in t a m it é p p e n
írta m . A k ö n y v ú g y v á lto tta k i b e lő le m a z e lle n tm o n d á s o k a t, a h o g y b ír á la to m b a n
k ö v e tk e z n e k . T a lá n m in d e n v a la m ir e is c s e le k v ő e m b e r íg y ír t v o l n a ... H a n e m k iv á n ­
d o r o ln ia k e lle n e a c s e le k v ő é le tb ő l, v a g y e b b ő l a z e g é s z s z é p ú j v ilá g b ó l, a m e ly b e
m o s t p r ó b á l u n k n e m z e te s tü l v a la h o g y m e g k a p a s z k o d n i. E z m in d e n .

R ö v id e n ú g y fe j e z h e t e m k i á llá s p o n to m a t, h o g y a z a m á s k é p e n lá tó n a k , v a g y a
m á s k é p e n lá tn i a k a r ó n a k a z ö n v é d e lm e .

132
Kornis Gyula (1885-1958) - filozófus és kultúrpolitikus, egyetemi tanár, Magyar Tudományos Akadémia tagja, 1945 után rövid
ideig az MTA elnöke - 1920. nyarától a Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetemen az elméleti bölcsészettan nyilvános
rendes tanára, és rövid ideig a pedagógia nyilvános rendes tanára is (1931-1934); 1933/1934-es egyetemi tanévben a Bölcsészeti
Kar dékánja, 1935/1936-es ünnepi egyetemi tanévben az egyetem rektora; 1927-1931 között Klebelsberg Kunó VK miniszter
államtitkára; 1931-1939-i években kormánypárti országgyűlési képviselő; 1938-1939 között az országgyűlés elnöke; az Országos
Közoktatási Tanács ügyvezető alelnöke, 1926-1938-ig a Magyar Paedagogiai Társaság elnöke; 1945. május 28.-1946. október 29.
az MTA elnöke; 1948. január 31-én egyetemi tanárságából nyugdíjazását kérte; 1948. április 16-án lemondott MTA tagságáról,
1951. július 7-én internálták Budapestről. - Prohászka Lajosnak előbb segítője, egyetemi professzor társa, majd egyik legjelentő­
sebb barátja volt; Prohászka haláláig segítette, anyagilag is támogatta a kitelepített Kornist. (Kapcsolatukra ld. 32., 37., 39. jgy. is.)
133
Kovács Máté (1906-1972) - egyetemi tanár, az irodalomtudományok kandidátusa - Debrecenben magyar-francia szakon tanári
és doktori oklevelet szerzett (1931). A párizsi Sorbonne-on tanult (1927-1928 és 1929-1930). Debreceni Egyetemi Könyvtárban
gyakornok volt. 1938-tól az Egyetem Tanárképző Intézetének Gyakorló Gimnáziumában Kiss Árpáddal együtt tanított. 1943-ban
Budapesten, az Országos Közoktatási Tanács ügyvezető igazgatójaként tevékenykedett. Dolgozott az Országos Köznevelési
Tanácsban is. 1945-1947-ben a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban a pedagógiai főosztály (miniszteri osztálytanácsos),
majd az elnöki osztály vezetője, államtitkár lett. 1945-1947-ben alapvető szerepe volt az általános iskola létrehozásában, az 1945
utáni magyarországi iskolarendszer átalakításában. A Nemzeti Parasztpárt tagjaként országgyűlési képviselő volt.
134
Valószínű, az utalás az Országos Köznevelési Tanácsra történt.
135 Vö. a 104. jgy-et.
136 amerikai misszió - a magyarországi Szövetséges Ellenőrző Bizottság (SZEB) amerikai katonai missziója. - 1947. szeptember
15-ével hatályossá váltak az 1947. február 10-én aláírt a párizsi békeszerződés előírásai, kötelezettségei és ettől kezdve szűnt meg
Magyarországon a SZEB, így az amerikai misszió tevékenysége is.
137 Ld. 109. jgy.
138 Ld. 106. jgy.
 M e g k e l l m o n d a n o m , h o g y e d d ig i e g é s z is m e r t m u n k á s s á g o d a t ig e n n a g y r a é r té k e ­
le m , h o g y m in d e n b iz o n y ta la n s á g o m b a n a T e tis z ta f o g a l m a z á s o d s z o k o tt k is e g íte n i,
é s h o g y s o k g o n d o l a t o t é s in d ítá s t k ö s z ö n ö k k ö n y v a la k b a n , v a g y f o l y ó i r a t b a n k ö z z é ­
te tt ta n u lm á n y a id n a k . T a lá n a z é r t m e r t íg y v a n , j u t o t t e s z e m b e s o k s z o r , h o g y k ö n y v e ­
d e n k í v ü l v a la m ir e m é g g o n d o ln o m k e lle tt v o ln a . A z a s o k s z o r p a r a n c s o ló a n e lu ta s ító
m o z d u la t, a m i v e l b iz o n y o s j e l e n s é g e k e t tá v o l ta r ta s z a T e v ilá g o d tó l, ta lá n o ly a n s e b
g y ó g y u l á s á t s e g íti elő , a m i t a z é le t ü tö tt r a jta d , é s a m ih e z é n k ím é le tle n ü l h o z z á n y ú l­
ta m . N e m tu d o m . B iz o n y o s , h o g y n e m a k a r ta m ; é s n e m is tö r té n t m e g .

E n g e d d m e g , h o g y íg y le ír ta m m in d e n a g g o d a lm a m a t, d e ta r to z ta m v e le N e k e d é s
m a g a m n a k . 139

F o g a d d , k é r le k , ő s z in te n a g y r a b e c s ü lé s e m k ife je z é s é t.

K i s s Á r p á d 140

K is s Á rp á d P ro h á sz k á h o z h a s o n ló a n ugyancsak a h á b o rú végén írta az

1 9 4 5 - b e n m e g j e l e n t A z e m b e r i f e l s z a b a d u l á s ú t j a c í m ű k ö n y v é t . 141 K ö n y v e
a la p g o n d o la ta a tö m e g e k n e v e lé s é n e k , „ n e m e s e d é s é n e k ” le h e tő s é g é rő l é s
re m é n y é rő l m e g e g y e z e te k a re c e n z ió já b a n írta k k a l. H a s o n ló a n s z ó lt a
M agyar P a e d a g o g ia i T á rsa sá g fe lo lv a s ó ü lé s é n A z e m b e r n e v e lé s m ai
j e l e n t é s e c í m ű e l ő a d á s á b a n . 142

„A n e v e lé s tu d o m á n y n a k é s a n e v e lé s n e k e g y e tle n p r o b l é m á t k e l l . e ld ö n te n ie : a z
e d d ig i k e v e s e k t ő l é l v e z e tt é s m é g k e v e s e b b e k tő l m u n k á lt k u ltú r a , a c iv iliz á c ió a n y a g i
é s n e m a n y a g i te r m é s z e tű á l d á s a it ó h a jtja - e v é d e n i a tö m e g e lle n , v a g y m in d e n
m ó d o n m e g k ís é r li a t ö m e g e k r é s z e s íté s é t a m ű v e lő d é s m in d e n fa jta j a v á b a n a k u ltú r a
é s c iv iliz á c ió s é r e lm é v e l.
A l i g f é r h e t k é ts é g a h h o z , h o g y a n e v e lő t m i n d h iv a tá s a , m i n d a j e l e n té n y e in e k h e ly e s
é r te lm e z é s e h a b o z á s n é lk ü l a p r o b l é m a m á s o d ik f e l é n e k ta n u lm á n y o z á s á r a i n d í t j a .

A n e v e l ő tis z tá n lá th a tja , h o g y a tö m e g e m b e r e lle n i v é d e k e z é s n e k e g y e tle n ú tja v a n :

el k e ll tű n te tn i a tö m e g e t. —M i n d e n e m b e r n e k e m b e r r é n e v e lé s e .” 143

A z u to ls ó r e c e n z ió 1 9 4 6 -b a n , a k ö n y v e t é r t e lm a ra s z ta ló b ír á la to k u tá n , a z
e g y e te m i tá m a d á s o k , é s a M a g y a r P a e d a g o g ia i T á r s a s á g ú jra in d ítá s á n a k
n e h é z s é g e i, m ű k ö d é s é n e k e lh ú z ó d ó e s e m é n y e it k ö v e tő e n je le n t m e g . A

139
A levél tartalma jelzi: Egyes magyarországi értelmiségi csoportok 1945 után nagyon ellentmondásosan ítélték meg Prohászka
Lajos magatartását. Lelkileg sérültnek, vagy túlérzékeny embernek vélték. Ez utóbbi beállítódás, vélemény - éppen A mai élet
erkölcse könyve megítélésével kapcsolatosan - később is elő-elő bukkan.
140 EKK Ms F 103/VIII/5 - Universitas militans - Az egyetemi oktatásügyre vonatkozó tanszéki javaslatok.
141
Kiss Árpád: Az emberi felszabadulás útja - Debreceni Könyvek, Debrecen,1945, 118 p.
142
Kiss Árpádot 1946. május 18-án a Magyar Paedagogiai Társaság 52. nagygyűlésén (Magyar Paedagogiai Társaság első közgyű­
lése) az alapszabály módosítása és tisztújító nagygyűlésén vették fel a Társaság rendes tagjai közé. Az 1946. december 21 -i felolva­
sóülésen, Prohászka Lajos elnöklete mellett, tartotta meg székfoglalóját. A beszéd szövege a Magyar Paedagogia folyóirat az évi
számában jelent meg. - A nevelés/köznevelés hasonló kérdéseiről később is írt: Kiss Árpád: Műveltség és iskola - Akadémiai
Kiadó, Budapest, 1969, 363 p.
143 Kiss Árpád: Az embernevelés mai jelentése - Magyar Paedagogia, LIII-LV. évf. 1944-1946, 1-2. sz. 40; 41. p.
r e c e n z e n s , M á n d y S t e f á n i a , 144 a m o r á l é s a z e r k ö l c s i e s z m é k a l a k u l á s á n a k
tö rté n e ti á tte k in té s é v e l m á r tu la jd o n k é p p e n a z o k k a l a k ö v e tk e z m é n y e ib e n
nagyon k e d v e z ő tle n , s z é ls ő s é g e s e n ig a z ta la n b írá la to k k a l p o le m iz á lt,
a m e ly e k a p o litik a i b a lo ld a lró l é rk e z te k . V é le m é n y e s z e rin t P ro h á sz k a
p e s s z im iz m u s á n a k a k tu á lis fo rrá sa a fa s iz m u s . A könyvben o lv a s h a tó
tö r té n e ti v á z la tta l is k im u ta th a tó , h o g y a s z e r z ő k ö v e tk e z e te s h u m a n iz m u s a
sz ü k sé g sz e rű e n v e z e te tt a n tifa s iz m u s á h o z . A fa s iz m u s b a n je le n lé v ő
g y ű lö lk ö d ő tö m e g k u ltu s z tó l é s ir ra c io n a liz m u s tó l v a ló c s ö m ö re , a fa s iz m u s
irá n ti m é ly m e g v e té s e v o lt a z o k a a n n a k , h o g y fig y e lm e n k ív ü l h a g y ta a
s z o c ia liz m u s c e n tr u m á b a n lé v ő h u m a n is ta s z a b a d s á g tö re k v é s e k e t, h ib á s a n
írt a s z o c ia liz m u s ró l, é s irtó z o tt m in d e n fé le tö m e g e k tő l.

„P r o h á s z k a L a jo s : A m a i é le t e r k ö lc s e . B u d a p e s t, [ 1 9 4 4 .] E g y e te m i N y o m d a . 2 4 0 l.

P r o h á s z k a L a j o s a z e u r ó p a i tö r té n e le m le g e r k ö lc s te le n e b b é s le g e m b e r te le n e b b
p i l l a n a t á b a n v á lla lk o z o tt a fe l a d a tr a , h o g y á tv ilá g íts a a k o r s ö té t r é te g e it é s m e g v iz s ­
g á l j a e g y s ü l ly e d ő v i l á g p u s z t u lá s á n a k k ó r o k o z ó it. A z e r k ö lc s tis z ta é s s z ig o r ú
tö r v é n y r e n d s z e r é é r t h e l y t á l l ó h u m a n i s t á t m é ly s é g e s e n m e g r e n d íti a z a tr a g ik u s
p e r s p e k tív a , a m e ly b e n 1 9 4 4 E u r ó p á ja v is s z á já r a f o r d í t v a m in d e n e m b e r i é r té k e t é s
m in d e n e m b e r i n o r m á t, s a j á t v e s z té t lá ts z ik e lő k é s z íte n i.

E r k ö lc s é s t ö r v é n y . K é t o ly a n fo g a lo m , a m e ly n e k m e g v a ló s u lt f o r m á i s z á z a d u n k b a n
m in d e n k é p e n b o m lá s n a k in d u lta k . A k á r m ily e n v o n a tk o z á s b a n e jts ü k is k i a s z a v a k a t,
b e n n ü k m e g r e c c s e n a z a k is p o lg á r i b u ta s á g , a h a z u g is k o la i p r é d ik á c ió k , s a z e g é s z
e lm ú lt k o r s z a k r o s s z e m lé k ű e lő íté le te in e k b o m b a s z tik u s h a n g ja .

A n y u g ta la n k u t a t ó t a z o n b a n n e m r ia s z tja e l a to r z a s s z o c iá c ió k lé g ió ja . S z a v a it
k im e n ti a z a g y o n g y ö t ö r t n y e lv k á o s z á b ó l é s m e g v iz s g á lv a je le n té s ü k e t, ú jb ó l h o z z á ­
k ö ti a z o k h o z a fo g a l m a k h o z , a m e ly e k n e k k ife je z ő i. E z a z ú t a z e to s z ő s i f o r r á s a i h o z
v e ze t. E l v e z e t a z o k h o z a z id ő k h ö z , a m ik o r a z e r é n y t ‘n e m c s a k e r k ö lc s i é s v a llá s i
s z a b á ly k ö n y v e k ír tá k elő , h a n e m a m a g á n a k a v a ló s á g n a k v é r k e r in g é s é b e n vo lt,
a m ik o r a z e m b e r i e g y ü tté lé s n e k ú g y s z ó lv á n m a g a s a b b lé te z é s m ó d ja k é n t j e l e n t k e z e t t
é s e z é r t m in d e n k ir e e g y fo r m á n v o n z e r ő t g y a k o r o lt ’. A g ö r ö g s é g e r é n y e a te lje s s é g , a
f é r f i a s s á g e lé r é s é r e v a ló tö r e k v é s . H e lla s a r e té je é s R ó m a v ir tu s a m é g m in d e n
m e llé k c s e n g é s m in d e n f é l r e é r t é s n é lk ü l e g y e t je l e n t e t t : a te lje s e m b e ri m a g a ta r tá s
s z ó b a n é s te ttb e n m e g n y ilv á n u ló , b e c s ü le tb e n é s b á to r s á g b a n f o g a n t e g y s é g é t.

R ó m a v é g s ő r o m lo tts á g á b a n m e g fe le d k e z v é n a z e s z m é k r ő l, a m e ly e k b e n s z ü le te tt é s
n a g y r a n ő tt, e lb u k ik . A k e r e s z té n y s é g k ö z é p k o r i e r k ö lc s is é g e v is s z a n y ú l u g y a n a z
a n t i k e r k ö lc s p u r i t á n é s f é n y l ő k o r s z a k a ih o z , d e e g y r e n ö v e k v ő é s k ite lje s e d ő e r é n y e s ­
s é g e m á r a s z ív tis z ta s á g á r a é s a lá z a to s s á g á r a é p ü l. E z a b e n s ő s é g e s s z e m é ly e s le lk i­
is m e r e te n n y u g v ó k e r e s z té n y e r k ö lc s — a m e ly e k n e k g y ö k e r e it s z in té n m e g ta lá lju k m á r
a z a n tik v itá s b a n — c s a k a k o r a i k e r e s z té n y s é g k o r s z a k á b a n k é p e s e g y é r te lm ű e n
ir á n y íta n i a z é le te t. K é s ő b b a k u ltu r á lis é s tá r s a d a lm i v is z o n y o k a la k u lá s a f o l y t á n
m i n d in k á b b te k in té ly i m o r á llá a la k u l á t: a z E g y h á z , m in t le g fe ls ő b b f ó r u m k ív ü lr ő l
s z a b ja m e g a tö m e g e k m a g a ta r tá s á t. A b e lső , s z e m é ly e s le lk iis m e r e t e lh a lk u l, a

Mándy Stefánia (1918-2001) költő, műfordító, művészettörténész - életének adataiból ld. 104. jgy.
s z e r e te t k r is z tu s i s z o l id a r itá s á t f e l v á l t j a te k in té ly h a ta lm á n a k k ü ls ő s é g e s ö s s z e ta r tó
e re je .

A m i k o r a k ö z é p k o r i é le tfo r m á k la s s ú e lh a lá s a m e g in d u l é s e z z e l p á r h u z a m o s a n a z
ú jk o r s z ü le t ő s z e lle m e k e z d i k ib o n ta n i a m a g a ú j é le tfo r m á it, a z e r k ö lc s is é g v á ls á g a
k ö v e tk e z ik be. M a j d k ifo r r a n a k a z ú j e r k ö lc s i a la p fo r m á k . A n e m e s i r e n d s a já to s
lá ts z a t m o r á lja m e l l e t t k i fe j l ő d i k a p o l g á r i e r k ö lc s , a m e ly a z ú jk o r i k a p ita lis z tik u s
g a z d a s á g i r e n d s z ü lö tte é s e r é n y e s s é g e p é n z z e l m é r h e tő .

E z e k b e n a z ig a z i e m b e r i e s z m é k tő l m e s s z e r u g a s z k o d o tt e r k ö lc s i f o r m á k b a r o b b a n
b e le a f r a n c i a fo r r a d a l o m . E r e je m e g r á z z a é s e ls ö p r i a v a ló s á g o s é s á le r é n y e k
f e n n á l l ó v ilá g á t. A tá r s a d a lm a k n a k a z u to ls ó s z á z a d o k b a n k ia la k u lt e r k ö lc s k ó d e x e
f e l b o r u l , a z is m e r t m o r á lfo r m á k v é g le g e lh a lv á n y u ln a k é s a X I X . s z á z a d s a já to s a n
k o m p le x a r c u la to t ö lt. A k ü lö n b ö z ő e r k ö lc s i k o m p o n e n s e k n e k e f u r c s a ö tv ö z e te b e ls ő
k ie g y e n líte tle n s é g é n é l f o g v a l a s s a n k é n t s z é te s ik é s m o s t v a n v é g le g f e lb o m ló b a n
s z e m ü n k e lő tt. A k a p ita liz m u s k ím é le tle n v e r s e n y fu tá s a m e g s z ű n ik . V ele e lv é s z a z a z
á lh u m a n iz m u s , a m e ly a p o l g á r i k é n y e le m ö n z é s é b e n f o g a n t.

V é g ü l a k é t v ilá g h á b o r ú d ö n tő m ó d o n v á lto z ta tja m e g E u r ó p a e r k ö lc s i té r k é p é t. A

h á b o r ú e m b e r te le n s é g e a z é le t é r té k te le n , n e g a tiv is z tik u s f o r m á i t te r m e li ki. M á r a z
e ls ő v ilá g h á b o r ú t k ö v e t ő p e r v e r z ió é s r o m lo tts á g h o s s z ú id ő r e e ld ö n ti a z ő s i v ir tu s , a
r a g y o g ó a r e té , a k e r e s z té n y e r k ö lc s s z o m o r ú s o r s á t.

E u r ó p a m o s t m á r c s a k e g y fé le k é p e n h e v e r h e t i k i e v ilá g é g é s k a ta s z tr ó fá já t: h a
m e g ta g a d ja a m á m o r p i l l a n a t n y i s z é d ü le té t é s h a le k ü z d i a m u lt s z e n v e d é s e ib e n
f o g a n t f é l e l m é t, a m e ly m á s k ü lö n b e n jó v á te h e te tle n , ö n g y ilk o s p u s z t u l á s b a k e r g e ti. A
g y ű l ö l e t e r k ö lc s é t f e l k e l l h o g y v á lts a v é g r e a z ő s z in te , b e n s ő s é g e s s z e r e te t e r k ö lc s e ,
a m e ly n e m is m e r m á s m é r té k e t, m in t a le lk iis m e r e t tis z ta s á g á t.

E zekben a fő b b v o n á s o k b a n ig y e k e z tü n k is m e r te tn i P r o h á s z k a L a jo s k ö n y v é n e k
g o n d o la tm e n e té t, a m e ly b e n e g y n a g y tu d á s ú h u m a n i s t a te k in t v é g ig a z e r k ö lc s i
e s z m é n y e k tö r té n e té n , h o g y v é g ü l k o r á n a k e r k ö lc s é t s ú ly o s a n e lm a r a s z ta lja .

P r o h á s z k a p e s s z i m iz m u s á n a k a k tu á lis f o r r á s a a f a s i z m u s vo lt, a m e ly n e k h a l á l o s
b e te g s é g é t f e l i s m e r t e é s a m e l l y e l n a g y b á to r s á g g a l s z e m b e s z á llt. E r e d e té t a h á b o r ú s
p s z i c h ó z i s o k g y ű lö le t- e r k ö lc s é b e n lá tja . M e r t a g y ű l ö l e t m é r g e k iv á lto tta a f a j i e s z m e
m é r g é t, a m e ly ’a v ilá g r a tü z e t b o c s á to tt é s e z m e g g e r j e d t ’. H is z e n a f a j i e s z m e
s z ü k g s é g k é p e n i k o n k lú z ió ja az, h o g y a n é p e k n e k n e m e g y m á s m e lle tt, h a n e m e g y m á s ­
n a k a lá v e tv e k e l l é ln iö k . P r o h á s z k a a z e m b e r i s z e lle m s z a b a d s á g á é r t h a r c o l ó k m é ly
f e l h á b o r o d á s á v a l u ta s ítja v is s z a a z t a g y ű lö le t e r k ö lc s é b e n f o g a n t v é r m íto s z t, a m e ly ­
n e k n ih ilis z tik u s k a r a k te r e n e m v o lt k é p e s le p le z n i e g y n é p r o s s z h is z e m ű h a t a l m i ­
p o l i t i k a i tö r e k v é s e it.

I m p o n á ló b iz to n s á g g a l ta r tja k e z é b e n P r o h á s z k a L a jo s a m é r té k e t, a m e lly e l a z e u r ó ­
p a i tö r té n e le m j e l e n s é g e i t e r k ö lc s ile g é r té k e li. C s a k k é t h e ly e n to r z u l e l e z a m é r té k —
é s e z a k é t h e l y tu la jd o n k é p e n e g y h e l y : p o lá r is a n e g y b e ta r to z n a k , m in t a m á g n e s k é t
s a r k a . A m á g n e s e g y i k s a r k a a m o d e r n s z o c ia liz m u s , m á s ik s a r k a a z a g ó c , a m e ly b e n
K i e r k e g a a r d é s D o s z to je v s z k ij p r o b lé m á i é s e tik a i e r ő fe s z íté s e i c s o m ó s o d n a k . A p o l a ­
r itá s tö r té n e lm ile g is é r z é k e lh e tő . U g y a n a k k o r , a m ik o r a m o d e r n s z o c ia liz m u s h a d a t
ü z e n t a k a p ita liz m u s n a k , h o g y a tá r s a d a lo m b a n te r e t te r e m ts e n a z e m b e r i s z a b a d s á g
s z á m á r a , K i e r k e g a a r d h a d a t ü z e n t a z ö n m e g n y u g ta tó p o l g á r i á lk e r e s z té n y s é g n e k ,
h o g y a z e m b e r b e n te r e t te r e m ts e n a k r is z tu s i s z a b a d s á g s z á m á r a . O tt, a h o l e z a k ö n y v
 a két p ó lu s t é r in ti, p e r s p e k tiv is z tik u s té v e d é s t lá tu n k . A té v e d é s t a n n y ir a
p e r s p e k t iv i s z t i k u s n a k é r e z z ü k , h o g y ö n k é n te le n ü l f e l m e r ü l a k é r d é s : m i v o lt a z a
s z u b je k tív m o z z a n a t, a m e ly e z t a k é t d ö n tő tö r té n e lm i té n y e z ő t c s a k to r z ító le n c s é n á t
te s z i a s z e r z ő s z á m á r a h o z z á fé r h e tő v é ? A z e g é s z k ö n y v ö n á tte ts z ő e tik a i tis z ta s á g é s a
f a s i z m u s ir á n ti m é ly m e g v e té s , a m e ly n e k e z a f a s i z m u s le g s ö té te b b k o r s z a k á b a n ír t
m u n k a o ly e g y é r te lm ű k i fe j e z é s t a d , fé l r e é r t h e t e t l e n ü l m u ta tjá k , m i e z a s z u b je k tív
m o z z a n a t: a fa s iz m u s g y ű lö lk ö d ő tö m e g k u ltu s z á tó l é s ir r a c io n a liz m u s á tó l v a ló
c s ö m ö r . E z a m e g té v e s z tő p e r s p e k tív a e lz á r ja e lő le m i n d a s z o c ia liz m u s n a k , m i n d
K i e r k e g a a r d é s D o s z t o j e v s z k i j tö r e k v é s é n e k c e n tr u m á t: e z é r t s o r o lja a s z o c ia liz m u s t
— e n n e k c e n tr u m á b a n l é v ő h u m a n is ta s z a b a d s á g tö r e k v é s e it f i g y e l m e n k í v ü l h a g y v a —
a n y e r s tö m e g k u ltu s z o k k ö z é , é s e z é r t s o r o lja K ie r k e g a a r d o t é s D o s z to je v s z k ijt — a z
ir r a c io n a liz m u s á t v il á g ító it — a z ir r a c io n a lis tá k k ö zé .

H o g y e z a to r z u lá s m e n n y ir e n e m a k ö n y v lé n y e g é b ő l f a k a d , u to ls ó m o n d a ta i is
m u ta tjá k . P r o h á s z k a L a j o s i t t m e g á lla p ítja , h o g y a tá r s a d a lm i f e j l ő d é s a z o s z tá ly n é l­
k ü li tá r s a d a lo m ir á n y á b a h a l a d é s k é ts é g e it á ttö r i a r e m é n y , h o g y e z a z ú t ‘e g y e m b e ­
r i l e g ig a z s á g o s a b b á l l a p o t f e l é ' visz. E r r e a r e m é n y r e a la p ítja E u r ó p a e r k ö lc s i f e j l ő ­
d é s é n e k p r o g n ó z is á t. 'H o g y h a e b b e n a h e ly z e tb e n b e k ö v e tk e z ik a z e r k ö lc s i é le t
tis z tu lá s a é s a f o r m á k k i a l a k u l á s a ' — m o n d ja a k ö n y v z á r ó m o n d a tá b a n —, 'ez n e m
l e h e t tö b b é típ u s m o r á l, a m e ly a z a n t i k g ö r ö g , v a g y a z ú jk o r i u d v a r i—a r is z to k r a tik u s
e r k ö lc s v o lt, s e m p e d i g m e r ő b e n in d iv id u a lis z tik u s , a m in ő a p o l g á r i e r k ö lc s v o lt',
h a n e m ’s z o lid a r itá s r a é p ü lő é s m é g is o ly a n , a m e ly a z e g y é n i le lk iis m e r e ti d ö n té s e k ­
n e k is te r e t e n g e d ’.

E r k ö l c s t ő l e lh a g y a to tt id ő b e n b ír á ln i a k o rt, s a z e r k ö lc s tö r v é n y e it é s j ö v ő j é t k u ta tn i
e k k o r , a s z e lle m i e lle n á llá s n a k o ly a n m e g n y ila tk o z á s a vo lt, a m e ly e t m o s t tu d u n k
le g jo b b a n é r té k e ln i. H is z e n v is s z a te k in tv e a z e lm ú lt é v tiz e d e k r e , a to m p u lts á g n a k é s a
p a s s z i v i t á s n a k s iv á r k é p e tá r u l e lé n k , a m e ly b ő l c s a k ig e n k e v e s e n tu d tá k m a g u k a t
k is z a k íta n i.
M á n d y S te fá n ia ” 145

A re c e n z ió k a p u b lik á lt s z ö v e g e k s a já to s s á g a in a k m e g fe le lő e n á tg o n d o lta k ,
a p o litik a i á lla p o to k r a , a v á r h a tó k ö z é le ti h a tá s o k r a is f ig y e le m m e l le v ő
v é le m é n y e k e t a d ta k a k ö n y v rő l. A s z e m é ly e s e b b hangú le v e le k , vagy
n a p ló b e je g y z é s a könyv o lv a s ó já ra te tt in te lle k tu á lis h a tá s á t
k ö z v e tle n e b b ü l, a z o lv a s ó g o n d o la ta it n y ílta b b a n , é s a z é rz e lm e ik e t a k á r
v a ló s a b b a n m e g je le n ítő m ódon a d h a ttá k m eg. A P ro h á sz k á n a k írt
le v e le k b e n a r á te k in te tte l lé v ő v is z o n y u lá s e lle n é re ő s z in té b b v é le m é n y e k
o lv a s h a tó k .

M o ó r G y u l a 146 l e v e l e P r o h á s z k a L a j o s n a k - B u d a p e s t, 1 9 4 5 . X I. 30.

„ K e d v e s B a r á to m !

145
Mándy Stefánia: Prohászka Lajos: A mai élet erkölcse - Magyar Paedagogia, LIII-LV. évf. 1944-1946, 1-2. sz. 53-54. p.
146
Moór Gyula (1888-1950) jogfilozófus, egyetemi tanár, akadémikus - A Pázmány Péter Tudományegyetem tanszékvezető tanára
(1928-1948), az egyetem rektora (1945-1946); az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja, s az Magyar Tudományos Akadémia ideiglenes
elnöke (1945-1946) is volt. - 1948. január 1-jén nyugdíjazták. 1949-ben akadémiai tagságát is megvonták.
 N a g yo n köszönöm ’A m a i é le t e r k ö lc s e ’ c. m u n k á d s z ív e s m e g k ü ld é s é t. G o n d o lo m ,
h o g y ta lá lk o z u n k s s z ó v a l m e g k ö s z ö n h e te m .

í g y c í m e d n e m tu d v a a z e g y e te m r e íro k , s r e m é le m e lé r a k ö s z ö n e t a z e n g e m n a g y o n
é r d e k lő tá r g y ú s z é p m ű v é r t.

S o k s z o r m e le g e n ü d v ö z ö l ig a z h í v e d

M o ó r G y u la ” 147

B i s z t r a y G y u l a 148 l e v e l e P r o h á s z k a L a j o s n a k - B u d a p e s t, 1 9 4 5 . jú n iu s 2 1 .

„ K e d v e s L a jo s !

N a g y ö r ö m e t s z e r e z t é l le g u tó b b i k ö n y v e d m e g k ü ld é s é v e l. K i t ű n ő f i g y e l m e d é r t f o g a d d
h á l á s k ö s z ö n e te m e t. A k ö n y v e t m é g c s a k f e l v á g t a m é s o lv a s g a to m , d e m o n d h a to m íg y
r é s z le te ib e n i s n a g y o n é lv e z e te s é s a l i g v á r o m , h o g y e g y s z u s z r a e lo lv a s h a s s a m .
S z ig o r ú e r k ö lc s b ír ó v a g y , d e a m a i é le t m in d e n r e fe lh a ta lm a z . I g a z u g y a n , h o g y s o k
m in d e n a l ó l f e l is m e n t . ; n e m f i lo z ó fia i, h a n e m ir o d a lm i n y e lv e n s z ó lv a : p i s z o k e g y
v ilá g o t é lü n k !

. e g y r e j o b b a n é r z e m , h o g y e ltá v o lo d ta m e g y k o r i k ö z ö s v ilá g u n k tó l. N e k e m a z e g y e ­
t e m b ő l c s a k a b ü r o k r á c ia j u t . T e le v a g y o k u n d o r r a l é s k e s e r ű s é g g e l...

S z é p k ö n y v e d h e z m é g e g y s z e r g r a tu lá lo k , a z I s t e n á ld jo n m e g k e d v e s L a jo s k á m ; ö r ü l­
n é k , h a e g y s z e r is m é t ta lá lk o z h a tn á n k .

A r é g i s z e r e te tte l:
G y u la ” 149

B a l a s s a B r u n ó 150 l e v e l e P r o h á s z k a L a j o s n a k - B u d a p e s t, 19 4 5 . IX . 16.

„ K e d v e s L a jo s o m !

T ö b b íz b e n i s k e r e s te le k , h o g y s z é p k ö n y v e d h e z a z e lo lv a s á s u tá n is m e le g e n g r a tu ­
lá lja k . L é g y b ü s z k e e r r e a k ö n y v e d r e !

É r d e m i m o n d a n iv a ló im a z é l ő s z ó r a h a g y o m , k é t d o lo g a z o n b a n k ik ív á n k o z ik b e lő ­
le m : n a g y ö r ö m m e l ta p a s z ta lta m , h o g y m e n n y ir e ő s z in té n é s m e le g e n f o r d u l t á l a z
I s t e n f e l é ; s m e n n y ir e k e s e r ű e n f o r d u l t á l e l a n ő i n e m f e l ő l . E z u tó b b ib a n a z o n b a n —
ú g y v é le m — n é m i (b á r é r th e tő ) tú lz á s o d re jlik . A m i t ír tá l a lá ír o m s v a llo m m a g a m is,

147 EKK Ms. F 103/XI/149.

148
Bisztray Gyula (1903-1978) irodalomtörténész, könyvtáros, egyetemi tanár - életéhez ld. 37. jgy. - 1934-től 1945-ig a Vallás-
és Közoktatásügyi Minisztériumban dolgozott, a népművelési, majd az egyetemi ügyosztályon.
149 EKK Ms. F 103/XI/17.
150 Balassa (Aschenbrenner) Brunó István (1896-1979) ciszterci szerzetes, egyetemi tanár - 1912-ben lépett a rendbe; az innsbrucki
egyetemen hallgatott teológiát és szerzett doktorátust (1915-1919; 1922); 1921-től az egri ciszterci gimnáziumban tanított, majd
1925-től a budapesti rendi tanárképző intézet tanára, 1933-tól igazgatója; 1935-től a székesfehérvári tankerület főigazgatója, az
ottani ciszterci rendház főnöke volt - 1929-ben a budapesti egyetemen latin bölcsészdiplomát és pedagógiai doktorátust szerzett, és
neveléstörténetből az egyetem magántanára volt (1931-1939) - a Vallás és Közoktatási Minisztérium osztályfőnökeként dolgozott
(1939-1946) - 1947-től lelkész volt Budapesten. 1951-től 1971-es nyugalomba vonulásáig képzettségétől és hivatásától eltérő
foglalkozásra kényszerült. - A Pázmány Péter Tudományegyetemen Prohászka Lajossal együtt Fináczy Ernő tanítványa volt. Együtt
gondozták Fináczy hagyatékát, s adták ki mesterük poszthumusz könyvét, oktatott akkor is a pedagógia tanszéken, amikor
Prohászka Lajos lett a tanszék professzora.
 d e a z t ta r to m , h o g y a z n e m a n ő i n e m h ib á ja , h a n e m k o r u n k é , a m e ly ily e n s z a b a d o s ­
s á g o t a d o t t a n ő k n e k , a m i t j ó l h a s z n á ln i, é p p e n s a já to s a lk a ta m ia tt n e m tud.

N o d e n e m v itá z o m íg y p a p ír o n . N e m is f e m i n i s t a v é d ő b e s z é d , a m it ír ta m — n e h a r a ­
g u d j — e g y j á m b o r n ő t a já n l a n é k fig y e l m e d b e é s j ó i n d u l a t o d b a .

S z e r e te tte l ö l e l a v is z o n tlá tá s r a

B r u n ó ’151

F ü l ö p L a j o s l e v e l e M á n d y S t e f á n i á n a k 152 - Z e n g ő v á r k o n y , 1 9 4 6 . X . 12.

„Köszönettel visszaküldöm Prohászka könyvét nagy örömmel olvastam, s örömmel gondolok rá, hogy
ilyen is van itt. Erről a témáról már rengeteget írtak, de ahogy az ő könyvében van végig gondolva, a
logikai szerkezete és szervessége, s az ember, aki minden sorában érzik, —alle Achtung!... ”153

M á r a i S á n d o r 154 1 9 4 5 n y a r á n í r t a n a p l ó j á b a :

„ P r o h á s z k a k ö n y v é t ő l b o c s á n a to t k e l l k é r n e m : e z b e c s ü le tb e li k ö te le s s é g ; a k e z d e ti
f e j e z e t e k k o m p ila tó r ik u s , 155 e r k ö lc s tö r té n e ti v á z la ta i u tá n a k ö n y v lo b o g n i k e zd , ig a z i
h a r a g é s s z e n v e d é ly v a n b e n n e . A „ g y ű lö le t e r k ö l c s é ”-rő l, a f a j i k é p le tte l fe lfo k o z o tt,
a X I X . s z á z a d lib e r á lis - h u m a n is z tik u s e r k ö lc s é n e k r o m ja in f e l é p í t e t t g y ű lö le t- p s z ic h ó ­
z i s r ó l lá n g o ló o ld a la k a t ír. S ig a z, a m it a k o r u n k b e li n e m i e r k ö lc s b e te g s é g é n e k lá t: a
k ie lé g ü l e tl e n s é g á t a la k u l h a ta lo m v á g g y á . L e lk e s k ö n y v , a z a le lk e s s é g v a n b e n n e ,
m e l y r ő l A r is t o t e l e s a z t m o n d ja : c s a k a z t u d le lk e s íte n i, a k i m a g a is le lk e s e d ik . A
'k ö z ö m b ö s , m é ly a g y a k ' m é g s o h a n e m a d ta k ig a z i tö b b le te t a z e m b e r e k n e k .

T ü r e le m m e l k e l l o lv a s n i, m i n t a p é l d a is m u ta tja : n a g y le lk ű e n é s tü r e le m m e l.” 156

K e r é n y i K á r o l y 151 s e g í t s é g é v e l P r o h á s z k a k ö n y v e n é m e t n y e l v ű m e g j e l e n t e ­
té s t te r v e z te S v á jc b a n . P r ó b á lk o z á s a s ik e r te le n v o lt.

151 EKK Ms. F 103/XI/5.

152
Fülep Lajos (1885-1910) - művészettörténész, művészetfilozófus, református lelkész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos
Akadémia levelező tagja - életének adataiból ld. 104. jgy., Mándy Stefánia (1918-2001) költő, műfordító, művészettörténész -
életének adataiból ld. 104 jgy.
153 Fülöp Lajos levelezése V. kötet 1945-1950 - Budapest, 2001, 145. p. - H98. levél. - A levélrészlet egy fentebb már közölt
levélhez tartozik, annak kezdő sorai - Fülöp Lajos Mándy Stefániának - Zengővárkony, 1946. október 12. - 104. jgy.) - Az esszé­
kötet szerkesztési sajátosságaira ld. előbb A könyv szerkezete fejezetet.
154
Márai Sándor (1900-1989) - író, költő, újságíró.
155 kompilatórikus = önálló gondolatokat nélkülöző irodalmi/tudományos szöveg.
156 Márai Sándor: Ami a Naplóból kimaradt (1945—1946) - Vörösváry Kiadó, Budapest, 1992, 16. p. - A naplónak ebben a kiadásá­
ban a bejegyzések évenkénti rendezettségben olvashatók. A mai élet erkölcséről írtak az 1945-ös év bejegyzései között található és
utána röviddel egy Péter-Pál nap előtti élményét jegyezte le az író. Így feltételezhető, hogy Márai 1945. június 29-dike táján olvas­
hatta Prohászka Lajos esszékötetét. - Valószínűnek tűnik az is, hogy Az erkölcs politizálása fejezetnek (131-140. p.) A gyűlölet
erkölcse című esszéje, illetve a könyv azt követő fejezeteinek olvasása késztette Márai Sándort naplója bejegyzésére. A „bocsánat­
kérés” a könyv első részének fejezetei előtételezett megítélésére utalhat. - Az erkölcstörténeti vázlatra vonatkozóan Prohászka
indoklását ld. az online könyv 213-214. oldalain illetve a Kísérő írás 9. jgy.-hez tartozó idézetben.
151
Kerényi Károly (1891-1913) - klasszika-filológus, vallástörténész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja -
erdélyi születésű, a budapesti Magyar Királyi Tudományegyetemen latin-görög szakos tanári oklevelet, majd magántanári
képesítést szerzett; 1934-től a pécsi egyetemen klasszika-filológiát és ókori történelmet oktatott; a szegedi egyetem tanára és a
Pázmány Péter Tudományegyetem magántanára volt; megindította és szerkesztette a Sziget című folyóiratot; az 1930-as évek
végére az antik vallástörténet területén elért eredményei nemzetközileg is ismertté tették nevét; a 2. világháború végén Svájcba
emigrált; Carl Gustav Junggal (1815-1961) együtt alapították a zürichi Carl Gustav Jung Intézetet - Prohászkával egyetemista
K e r é n y i K á r o l y l e v e l e P r o h á s z k a L a j o s n a k - T e g n a , 1 9 4 7 . o k tó b e r 2 3 .

„ . E r k ö l c s b ö l c s e l e t i m ű v e d m á r r é g ó ta R a s c h e r m a g y a r u l tu d ó ta n á c s a d ó - n ő jé n é l
v a n m e l e g a já n lá s o m m a l.” 158

6. „ T h e m a n -e a tin g w o m a n . ”

A m é ly s é g e s e n m e g re n d ü lő , a fe lh á b o ro d o tt h u m a n is ta P ro h á s z k a lo b o g ó
h a ra g g a l és s z e n v e d é lly e l írt lá n g o ló , so d ró f e j e z e t e i t 159 o lv a s v a a
v é le m é n y e z ő k a k ö te t ta rta lm á n a k je lle m z é s é n é l k é rd é s k é n t fo g a lm a z h a t­
tá k m e g : m e n n y ib e n tu d o m á n y o s e le m z é s t, v a g y c s a k s z u b je k tiv iz m u s s a l
te líte tt m o n d a to k a t o lv a s n a k ? Az 1 9 4 5 /1 9 4 6 -b a n p u b lik á lt re fle x ió k -
fig y e le m m e l a m a g y a ro rsz á g i p o litik a i á lla p o to k ra , és P ro h á sz k a L a jo s
e g y e te m i é s a k a d é m ik u s i tis z ts é g é re - in k á b b a k ö n y v s z u b je k tiv iz m u s á ra
h iv a tk o z ta k , azt e m e lté k k i. Az egyéni é le té rz é s e lő té rb e á llítá s á v a l a
le írá s o k , e le m z é s e k k ritik a i g o n d o la ta it és annak k ö v e tk e z te té s e it az
e m b e re k h á b o rú u tá n i c s e le k v é s é re , v is z o n y u lá s á ra , a tu d a to s a n irá n y íth a tó
m a g a ta rtá s ra - k ü lö n b ö z ő p o litik a i in d íta tá s s a l - to m p íta n i, v a g y te lje s e n
le g y e n g íte n i, r e la tiv iz á ln i, lé n y e g te le n íte n i, h a m is n a k é rté k e ln i k ív á n tá k .

„ . A z e r k ö lc s tis z ta é s s z ig o r ú tö r v é n y r e n d s z e r é é r t h e l y t á l l ó h u m a n i s t á t m é ly s é g e s e n
m e g r e n d íti a z a tr a g ik u s p e r s p e k tív a , a m e ly b e n 1 9 4 4 E u r ó p á ja v is s z á já r a f o r d í t v a
m in d e n e m b e r i é r té k e t é s m in d e n e m b e r i n o r m á t, s a já t v e s z té t lá ts z ik e lő k é s z íte n i...
P r o h á s z k a a z e m b e r i s z e lle m s z a b a d s á g á é r t h a r c o l ó k m é ly f e l h á b o r o d á s á v a l u ta s ítja
v is s z a a z t a g y ű l ö le t e r k ö lc s é b e n f o g a n t v é r m íto s z t, a m e ly n e k n ih ilis z tik u s k a r a k te r e
n e m v o lt k é p e s le p le z n i e g y n é p r o s s z h is z e m ű h a ta lm i- p o litik a i tö r e k v é s e it.” 160

„ .a tu d ó s é s s z a k p e d a g ó g u s k e z é t a z ír ó f e j e é s s z ív e v e z e ti ír á s k ö z b e n ... a
k ö n y v b e n a z ír ó a k a r ja m e g m u ta tn i m a g á t ... [n e m ] é r e z z ü k tu d o m á n y o s n a k s e m a
m u n k á t, s e m a s z e r z ő m a g a ta r tá s á t. M i n t h a a m ű é r z é k e n y b ú c s ú v o ln a , m e ly b e n a
s z e r z ő s a j á t v ilá g á t, s a j á t e r k ö lc s i e lk é p z e lé s é t s i r a t n á ... s z u b je k tív é r té k e lé s a la p ­
j á n ... k in y ila tk o z ta tja e g y é n i f e l f o g á s á t a v i l á g r ó l ...” 161

„ . a tu d o m á n y s z fé r á ja n e m a z o n o s a m ű v é s z e té v e l, b á r m ily s z ív e s e n h a n g o z t a t j á k is
a z e s z té tá k é s e s s z é í r ó k ... P r o h á s z k á n á l c s a k ... [az] m u ta th a tó m e g ig a z á n , h o g y a n
h a m i s o d i k m e g a s z u b je k tív e p á r t a t l a n b e c s ü le te s e n é s ő s z in té n m e g é lt id e a liz m u s

koruktól kezdve ismerték egymást és Kerényi magyarországi tartózkodásáig Prohászka szűkebb ismeretségi körébe tartozott.
Prohászka humanizmus felfogásában kötődött Kerényi gondolatiságához. Az 1940-es évek végétől kapcsolatuk megszakadt.
158 EKK Ms F 103/XI/94 - Rascher Verlag egy züricki könyvkiadó, akkor Jung németnyelvű könyveinek kiadója volt.
159
A megnevezés és a jelzők Márai Sándor (1900-1989), Mándy Stefánia (1918-2001) és Kiss Árpád (1907-1979) írásaiban
olvashatók. - ld. 156., 145., 129. jgy.
160 Mándy Stefánia: Prohászka Lajos: A mai élet erkölcse - Magyar Peadagogia 53., 54. p. - ld. 145. jgy.
161 Kiss Árpád: Prohászka Lajos: A mai élet erkölcse - Embernevelés 147., 151. p. - ld. 129. jgy.
 [ s z u b je k tív iz m u s ] a z o b je k tív tá r s a d a lm i- tö r té n e ti v a ló s á g b a n s m ié r t n e m ta lá lh a tja
e l s o h a e v a ló s á g lé n y e g é t.” 162

N a p ja in k b a n v a ló s z ín ű , k e v e s e k k é te lk e d n e k m in d a n n a k ig a z á b a n , a m it
P ro h á sz k a e s s z é ib e n az 1 9 4 0 -e s évek közepén nem csak m e g é rz e tt, de
á tg o n d o lv a , e le m e z v e m e g írt. A m ai m a g y a ro rsz á g i o lv a s ó k sokasága
u gyancsak m e g é lte a könyv s z e rz ő jé n e k ro ssz é rz é s e k e t, sz o ro n g á so k a t
o k o z ó , é s á lta la a jö v ő e g y ik le h e tő s é g e k é n t ta r to tt a n tih u m á n u s , e lp o s v á ­
n y o s o d o tt e rk ö lc s is é g s a já to s s á g a in a k k ite lje s e d é s é t, v a ló s á g g á fo rd u lá s á t.
F e n n ta rtá s t k ife je z ő e lle n v é le m é n y t a n ő i n e m m e l, a n ő k e rk ö lc s is é g é v e l,
tá rs a d a lm i h e ly ü k k e l, é s s z e re p ü k k e l k a p c s o la to s á lta lá n o s ító m e g á lla p ítá ­
s a i v á lth a tn a k k i. E z e lf o r d u lá s t, s ik e r e s e lf o r d ítá s t e r e d m é n y e z h e t a k ö n y v
e g é s z é tő l. - L e h e ts é g e s , hogy az esszék írá s a k o r P ro h á sz k a k e se rű ,
tú lz á s o k tó l s e m m e n te s e lle n s é g e s s z e m b e h e ly e z k e d é s é t a n ő i n e m m e l a z
író é le ttö rté n e ti s a já to s s á g a i, k ü lö n ö s e n a könyv k e le tk e z é s e u to ls ó
i d ő s z a k á t k ö z v e t l e n ü l m e g e l ő z ő m a g á n é l e t e i e s e m é n y e i i s m a g y a r á z z á k . 163

P ro h á sz k a n ő id e á ljá n a k a la p já t g y e rm e k - és k o ra ifjú s á g a é lm é n y ib ő l s
k e d v e l t s z é p ir o d a lm i o lv a s m á n y a ib ó l é p íte tte fe l. I d e á ltíp u s a a 1 9 . s z á z a d
fa lu s i, k is v á r o s i p o lg á r o s o d ó c s a lá d lá n y a , a s s z o n y a , a k i a c s a lá d já b a n é l é s
n e v e lk e d ik , k é p e s s a já t c s a lá d já t, a z e m b e ri tü n d é rv ilá g o t, m e g te re m te n i,
f e n n t a r t a n i é s g o n d o z n i , a c s a l á d t a g o k n a k b i z t o n s á g o t a d n i . 164 A 2 0 . s z á z a d

162 Szigeti József: A mai élet erkölcse - Magyarok 140., 142. p. - ld. 119. jgy.
163 Prohászka barátja, az egyetemen oktatótársa volt Balassa Brunó (1896-1979) egyetemi magántanár. Folyamatosan, rendszeres
gyakorisággal találkoztak a könyv írásának idején. Az 1930-as évek elején együtt látogatták a beteg Fináczy Ernőt (1860-1935).
1935-ben közösen gondozták Fináczy poszthumusz Didaktikájának kiadását. Balassa tudott Prohászka magánéltének legfontosabb
eseményeiről. Ezért írta levelében A mai élet erkölcse megjelenését követően:
keserűen fordultál el a női nem felől... [Ebben] —úgy vélem —némi (bár érthető) túlzásod rejlik... Nem... feminista védőbe­
széd, amit írtam... ”
Balassa Brunó levele Prohászka Lajosnak - Budapest, 1945. IX. 16. - EKK Ms. F 103/XI/5 - ld. 150. jgy.
Általánosabb formában, de Prohászka magánéleti gondjait is beleértve utalt levelében Kiss Árpád és Bisztray Gyula:
„...jutott eszembe sokszor, hogy könyveden kívül valamire még gondolnom kellett volna. Az a sokszor parancsolóan elutasító
mozdulat, amivel bizonyos jelenségeket távol tartasz a Te világodtól, talán olyan seb gyógyulását segíti elő, amit az élet ütött
rajtad, és amihez én kíméletlenül hozzányúltam.”
„... Szigorú erkölcsbíró vagy, de a mai élet mindenrefelhatalmaz. Igaz ugyan, hogy sok minden alólfel is ment... ”
Kiss Árpád levele Prohászka Lajosnak - Budapest, 1946. január 27. - ld. 140. jgy.
Bisztray Gyula levele Prohászka Lajosnak - Budapest, 1945. június 21. - ld. 149. jgy.
164
Nőideálja kialakulásában a családi - középen az édesanya/nagymama - élmények jelentették az alapforrást: édesanyja egyedül
nevelte fiát s teremtette meg önálló, kétszemélyes családi létüket Budapest I. kerületében, gondoskodott tanítatásáról, zenei tanulmá­
nyairól; gyermek- és ifjú éveiben a nyarakat anyai rokonainál, gyakran édesanyjával együtt, a Brassó-közeli Szászveresmarton
töltötte; erős érzelmekkel kötődött az erdélyi falusi környezethez, a sváb-szász polgárosodó paraszti életformához. Gyerekként,
serdülőként az asszonyi családkörnyezetben központi, dédelgetett helyzetben volt. Erre lehet következetni a róla készített gyerekkori
fényképekről, kamaszkori naplószerű feljegyzéseiből, rajzaiból, vagy regény- és elbeszélés- próbálkozásaiból. - EKK Ms F 103/X
Életére vonatkozó dokumentumok -1 (fényképek); 7 („Belletrisztikai experimentumok”a., c., d./1., 8.) - Veresmarthoz, az ottani
élethez kötődését különös bizonysággal mutatja egy kisebb alakú füzetbe írt/rajzolt feljegyzése álmairól, arról, hogy hol, hogyan
lakna leginkább: EKK Ms F 103/X/7/11 - „Bolond kis eszme - Álmodtam 1913-tól kezdve”. - 1935 nyarán volt utoljára Brassóban
és Veresmarton. Akkor is az édesanyjával látogatta meg szülővárosát és gyermekkora tündérvilágának vidékét. - Anyai nagyanyja
halálát követő napokban, 1919 márciusában írta naplójába:
e l e j é n , k ü l ö n ö s e n a z 1. v i l á g h á b o r ú t k ö v e t ő é v e k u t á n , a l a p v e t e t ő v á l t o z á ­
s o k k ö v e tk e z te k b e a n a g y v á ro s i p o lg á ri-é rte lm is é g i c s a lá d o k n ő ta g ja in a k
m a g a ta rtá s á b a n . E zek a v á lto z á s o k , ö s s z e k a p c s o ló d v a P ro h á sz k a é le te
e s e m é n y e in e k tö r té n é s iv e l e g y re in k á b b a g y e rm e k - é s k o r a if jú k o r i n ő id e á l
m e g v a ló s u lh a ta tla n s á g á t m u ta ttá k és s ú ly o s o d ó k o n flik tu s o k k a l já r h a tta k
az e g y é b k é n t is v is s z a h ú z ó d ó , s z e líd e b b , a lá n y o k n á l ta lá n nehezebben
k e z d e m é n y e z ő f i a t a l f é r f i n á l . 165 1 9 3 0 - a s é v e k v é g é n 1 9 4 0 - e s é v e k e l e j é n a
m a g á n é le te e s e m é n y e i a „ m o d e rn , v á ro s i n ő ” -v e l s z e m b e n n e g a tív a n e lfo ­
g u lt, s z ig o rú a n e lu ta s ító é rz é s e it e rő s íte tté k fe l. Íg y 1 9 4 3 -b a n a c s a lá d i
é le té b e n tö r té n te k - a m e g d e rm e d t tü n d é r v ilá g - a la p v e tő o k á n a k a n ő is é g ,
a n ő i m a g a ta rtá s m e g v á lto z á s á t ta rto tta . A k tu á lis s z e m é ly is é g á lla p o tá n a k A
m ai é le t e rk ö lc s e e s s z é ib e n tö rté n ő k iv e tü lé s é v e l is m a g y a rá z h a tó k ,
é r t e l m e z h e t ő k a n ő k e t , a n ő i n e m e t e l í t é l ő , e l u t a s í t ó g o n d o l a t a i . 166

„Mintha utolsó szelíd sóhajával az én egész gyermekségemet magával vitte volna.”

EKK Ms F 103/X7/d/1- Noteszek, jegyzetek, naplók VII. füzet 19H. IX. 5.-1919 VI. 20.
165 Egyetemistaként romantikus (álmodozón hevülő) érzelmi kötődése, kapcsolata egy férjes asszonnyal csalódással, indulatos
szakítással végződött. S bár barátai néhány év múlva leveleikben a vidám és a lányokat is megnéző pajtásnak írtak, mégis inkább
tartózkodó magatartásúnak vélhető. Berlinben komolyan tanult, járta az országot. A későbbi források legfeljebb csak a munkahelyi
(könyvtári), kollegiális nőkapcsolataira adnak nagyon halvány és bizonytalan utalásokat. Szabadidejének jelentős részét a zene
(művészien zongorázott) töltötte ki. Inkább őt „ragadták el”, mint ő „hódított”. - EKK Ms F 103/X/1/d/1 - Életére vonatkozó
dokumentumok - „Belletrisztikai experimentumok” - Noteszek, jegyzetek, naplók - VI. füzet 1915. IV. 15.-19H. IX. 1., VII. füzet
19H. IX. 5.-1919 VI. 20., VIII. füzet 1919. VI. 21.-19 ... V. 1.; EKK Ms F 103/XI/XIV/XV/b- Levelek (magyar nyelvű levelek).
166 1931-ben a Werbőczy utca 18-ból a Casino utca 2-be költöztek és 1939 májusában megismerkedett a közelben lakó Gyurmán
Mártával; júniusban összeházasodtak; házasságuk sikertelen volt és hamarosan megkezdődött az évekig tartó válóperük, Prohászka
nagyon nehezen élte meg, hogy felesége - válásuk bírósági kimondásáig - ragaszkodott férj nevének használatához; édesanyja 1940
márciusában súlyos beteg lett, és 1940. augusztus 2-án meghalt.
„Mama halála óta furcsa megkeményedés [van] bennem. Erkölcs tekintetben. Addig mindig keserített(?) a gondolat: utolérhet
valami tragikum: szépen ívelő pályámon törés áll[hat]... be. Elkövetek valami ostobaságot, munkafeladást vagy akár bosszút és
ezzel összeroppantom az ő egész élete menetét(?), sok aggodalmaskodásom, kis szertelenkedésem... önzésem]... önös, csökö­
nyös házasságom.
Mintha tűzben megerősödtem volna... Nem szabad lesüllyednem. Állnom kell afolyamatot...
Drága Mama, boldog és büszke voltál, hogy gondoskodhatsz rólam s körbefoghatsz szereteted színeivel —, mindaddig, amíg fel
nem idéztem a fergeteget s azután sodort kérlelhetetlenül a végzet felé. Anyai ösztönöddel mennyire megéretted azt előre!
Hányszor emlegetted egész az utolsó napig azt a múlt évi átkos májusi napot... „akkor vesztettél Te el engem”. Igen, igen és én
is akkor vesztettelek el Téged... Szörnyű sivár élet, hogy az Anyát temetni kell... igen különös érzések kavarognak, keseregnek,
panaszkodnak bennem... Óh, drága Mamuskám csak most látom igazán, hogy mit jelentett a Te léted az én éltem tiszta és
egyenes folyása szempontjából. Hogy milyen szemérmesség és józanság fogott körül Veled és általad. Óh, hányszor zúgolódtam
titkon magam ezért, nyárspolgári kicsinyességnek nevezve azt féktelen indulatomban. S pedig a Te jóságos bölcsességed volt és
finom érzéked: talán tudtad és sejtetted, hogy miféle gonosz és könnyelmű szellemek rejtőznek bennem. Óh, áldott bölcsességed!
Hogy féltettél a nőktől! S én ostobán „féltékenységednek” hittem, helyt adva a szóbeszédnek, hogy [nem] tűr[sz] meg más nőt
maga[d] mellett. Pedig csak az igaz önzetlen szereteted féltett. S ezt csak most [tudom biztosan] amikor védtelen vagyok a női
tolakodással szemben. Óh, hányszor mondtad, hogy én túlságosan lágy vagyok, hogy mindent odaadok egy jó szóért, egy jó
tekintetért, egy simogatásért, —testemet, lelkemet, egész magamat. S a falánk nők megérzik rám vetve magukat, mint olcsó
zsákmányra. Egyszer már nagyon kárvallottam(?)... Drága jó Mama. Óh, védj meg hát a Te tiszta, józan szellemeddel a tola­
kodó nőktől, és védj meg a gyöngeségemtől, amely hisz(?) és ad az első tekintetre... add nekem a Te okos, tiszta látásodat. Ne
nézz rám szigorúan és szemrehányással, hanem segítőleg ésjósággal, mert most is kisgyerek vagyok...
kapaszkodunk a dolgokba... Gyötrelmemben a dolgokhoz menekülök, teszek-veszek, lézengek velük... Óh, elhagyott lelkem,
elhagyott lelkem... Nehéz, fájdalmas vonaglás ez az élet... Egyedül(?) kell újraszületnem a természettel... Anyácskám elvitted
magaddal a tavaszomat... Amióta... elment tulajdonkép[p] minden bennem és körülöttem közömbössé vált. Nem tudok többé
gyermekmódra örülni semminek... izgulni sem tudok már semmiért. Nem érdemes minden úgyis elmúlik. S ezt talán még nem
tudtam volna? Dehogynem. Csak most egészen közvetlenül érzem. ”
EKK Ms F 103/X/1 d/6 - Édesanyja halála után - 1940. augusztus/szeptember elejétől; pontos dátumozással 1940. szeptember 8. és
1941. május 22. között - egy csonkított jegyzetfüzetben készült naplószerű jegyzet. - A közölt részletek rendszertelen időközönként
(és dátumozott), ceruzával írt, nehezen olvasható visszaemlékező, önelemző gondolatokat tartalmazó, a gyász lelki feldolgozását
segítő szövegből valók.
1 9 4 7 - b e n í r t a H a l a s y - N a g y J ó z s e f P r o h á s z k á n a k : 167

„K e d v e s B a r á t o m !...
A m i p e d ig a tá m a d á s o k a t ille ti, a z o k p illa n a t n y i l a g le h e tn e k k e lle m e tle n e k é s
b o s s z a n tó k , d e n e m é r i k m e g , h o g y n y u g a lm a d a t m e g z a v a r já k . M a a n n y i a p a te n tír o -
z o t t d e m o k r a ta , h o g y a f o g a l m i z ű r z a v a r n a k e b b e n a k o r á b a n , s e m m i s e m le p h e ti m e g
a z e m b e r t. I g n o t o s f a l l i t , n o tis e s t d e r is u i168 a z ily e n e g y n a p ig é l ő b ö lc s e s s é g .
S z ú n y o g c s íp é s . A s z e m te le n f é r e g e lle n n e h é z m a v é d e k e z n i: e l k e l l h á t tű r n i f ö l é n y e s
n y u g a lo m m a l é s s to ik u s l e l k ü l e t t e l . . ”169

F ö lé n y e s n y u g a lo m és s z to ik u s le lk ü le t s o h a n e m je lle m e z te P ro h á sz k a
L a jo s t. In k á b b m a g á b a f o rd u ló n e lh ú z ó d o tt, le g fe lje b b p a r a n c s o ló n e lh á rító
m o z d u la to t te tt, é s a z a n tih u m á n u s je le n s é g e k e t tá v o l p r ó b á lta ta rta n i s a já t
v ilá g á tó l. D o lg o z n i s z e re te tt v o ln a , de k ita s z íto tts á g a , egészsége
m e g r o m lá s a é s é le te u to ls ó é v e ib e n is tu d ó s i m a g á n o s s á g a le tö r te a lk o tó
e re jé t. M u n k á s s á g a , m ű v e i e m lé k é , m a jd a f e le d é s é le tte k . E g y é n is é g e m a
m ár a m e g a lk u v á s n é lk ü li tu d ó s i m a g a ta rtá s p é ld á ja le h e t, éppen úgy,
a h o g y a n a z á lta la k ív á n t é s r e m é lt h u m a n is ta e s z m e is é g ű e rk ö lc s é s n e v e lé s
m e g v a ló s u ló k ite lje s e d é s e u g y a n c s a k v a ló s á g g á le h e t. T a lá n ?

Az édesanyja sírjára készítetett síremlék (magát is anyja mellé kívánta temettetni) határozottan kifejezi az eltávozó anya
személyéhez kötött tündérkert iránti vágyakozását illetve az anyja iránti kapcsolatán kívül, annak a család- és nőideálnak számára
földi megvalósítása/megvalósulása lehetetlenségét. - Budapest, Farkasréti-temető 43/2 parcella 1-163 számú sír.
167 Halasy-Nagy József (1885-1976) - ld. 27. jgy.
168 Ignotos fallit, notis est derisui. = Megcsalja azokat, akik nem ismerik; de az ismerők csak nevetik. - Gaius Iulius Phaedrus:
Fabulae Aesopiae - Liber primus - XI. Asinus et Leo Venantes.
169 EKK Ms F 103/XI/72 - Halasy-Nagy József levele Prohászka Lajosnak - Szeged, 1946. november 7.
A s z e rk e s z té s s a já to s s á g a i

B ib lio g r á f ia i a d a to k :

P r o h á s z k a L a jo s : A m a i é le t e r k ö lc s e - K ir á ly i M a g y a r E g y e te m i N y o m d a ,
B u d a p e s t é. n. [1 9 4 5 ], 2 4 0 p. 2 0 x 2 9 c m - B ib lio g rá fia a je g y z e te k b e n :
2 1 9 -2 3 7 . p.

P r o h á s z k a L a jo s : A m a i é le t e r k ö lc s e - U n iv e r s u m K ia d ó , S z e g e d [1 9 9 1 ],
2 3 7 [2 ] p . - U n i v e r s u m r e p r i n t s o r o z a t; B u d a p e s te n , a K ir á ly i M a g y a r
E g y e te m i N y o m d a á lta l 1 9 4 4 -b e n n y o m ta to tt é s 1 9 4 5 -b e n k ia d o tt m ű
re p rin tje .

A k ö n y v o n lin e -s z e rk e s z te tt f o rm á tu m a a z 1 9 4 5 -ö s k ia d á s b ó l k é s z ü lt.

Az 1 9 4 5 -ö s k ia d á s s z ö v e g fo rm á tu m a m e g v á lto z o tt. A s o ro n k é n ti
k a ra k te re k szám a, és az o ld a ls o ro k szám a e lté r a ttó l. - Az o ld a la k
fe lz e tib e n az „ o ld a la k m egnevezése” a la p o k ta rta lm á ra , v a g y a sz e rz ő
a ttitű d je ire u ta ló in fo rm á c ió k a t k ö z ö l. E zeket a „ m e g n e v e z é s e k e t” az
o n lin e f o r m a is m e g a d ja é s a s z e r k e s z té s b e n k ö v e ti a s z e r z ő g o n d o la ta it,
s z á n d é k á t; m e g m a ra d t az o ld a l ta rta lm a és „m eg n ev ezése” k ö z ö tti
k a p c s o la t. (A z o n lin e fo rm á n á l a T a r ta lo m je g y z é k b e n a z e s s z é k o ld a la in a k
„ m e g n e v e z é s e i” is , d ő lt b e tű v e l, o lv a s h a tó k .)

A z o n lin e v á lto z a tn á l a fe je z e te k é s a b e k e z d é s e k ta g o lá s a a p a p írfo rm á jú

k ia d á s o k a t k ö v e ti! A je g y z e te k az 1 9 4 5 -ö s k ia d á s n á l fe je z e te n k é n ti ú jra
kezdődő a s z á m o z á s s a l é s ta g o lá s s a l a k ö te t e s s z é i s z ö v e g é n e k e g y ü tte s
k ö z lé s e u tá n ta lá lh a tó k . Az o n lin e könyv je g y z e te i ugyancsak
fe je z e te n k é n ti ú jra s z á m o z á s s a l, v é g je g y z e t fo rm á já b a n , d e k ö z v e tle n ü l a z
e g y e s fe je z e te k u tá n , a s z ö v e g e k tő l e lk ü lö n íte tte n o lv a s h a tó k . A z o n lin e
fo rm a s z e rk e s z té s t k ö v e tv e tö rté n t a k ö te t o ld a ls z á m o z á s a i s .- T á rg y - é s
n é v m u ta tó s e m a z 1 9 4 5 -ö s k ia d á s ú , s e m a z o n lin e v á lto z a tú k ö n y v h ö z n e m
k é s z ü lt. Az o n lin e könyvnél je g y z e t-k ie g é s z íté s e k , sz ö v e g m a g y a ráz ó
é r te lm e z é s e k n in c s e n e k . - A je g y z e te k b e n a z iro d a lm i h iv a tk o z á s i o ld a ­
la k /la p o k je lö lé s e e g y s é g e s e n „ p ” -v e l tö rté n t.

A s z ö v e g s z e rk e s z té s i v á lto z ta tá s o k m ia tt a könyv o n lin e fo rm á tu m á b ó l

n e m le h e t p o n to s a n m e g á lla p íta n i s e m a z 1 9 4 5 -ö s , s e m a k é s ő b b i h a s o n m á s
k ia d á s ú könyv esszéi sz ö v e g -, ille tv e je g y z e th e ly e in e k o ld a ls z á m a it. A
k ö n y v s z ö v e g r é s z e in e k p o n to s id é z é s é n é l, a z a rra tö r té n ő h iv a tk o z á s n á l - a
fo rrá s m e g je lö lé s é v e l - a z 1 9 4 5 -ö s , v a g y a re p rin t k ia d á s t, v a g y a z o n lin e
s z e r k e s z te tt s z ö v e g v á lto z a t fe lta lá lá s i a d a ta it s z ü k s é g e s k ö z ö ln i.
Az e le k tro n ik u s a n s z e rk e s z te tt k ö n y v A m a g y a r h e ly e s ír á s s z a b á ly a i -
tiz e n e g y e d ik k ia d á s , m á s o d ik (v á lto z a tla n ) le n y o m a tá t (A k a d é m ia i K ia d ó ,
B u d a p e s t, 1 9 8 5 ) k ö v e tte . A g ö rö g é s s z lá v n e v e k , s z a v a k m a g y a r n y e lv ű
á tírá s a (a z id é z e te k é s a z iro d a lm i h iv a tk o z á s o k k ö n y v c ím e i k iv é te lé v e l)
u g y a n c s a k a z 1 9 8 5 -ö s s z a b á ly z a t s z e r in t tö rté n t.

P ro h á sz k a L a jo s : A m ai é le t e r k ö lc s e könyvének o n lin e -fo rm á tu m ú

s z e rk e s z té s é n é l s e g íts é g ü n k re v o lt P é n z e s D á v id e g y e te m i h a llg a tó , m a m á r
k ö z é p is k o la i ta n á r k o llé g á n k . K ö s z ö n jü k a m u n k á já t!

A könyv o n lin e s z e rk e s z te tt fo rm á já t P ro h á sz k a L a jo s h a lá la 50.

é v fo rd u ló já n , tis z te le tte l rá e m lé k e z v e k ü ld jü k a M agyar E le k tro n ik u s
K ö n y v tá rb a .

B u d a p e s t (B u d a ), 2 0 1 3 . jú n iu s 16.

O ro sz G á b o r