Ady Endre istenes versei

Életrajzi elemek:
● 1877. nov. 22.- 1919. jan. 27.
● Érmindszent (Adyfalva)
● kálvinista család, anyja papi család
● születési rendellenesség: 6 ujjal született: táltos, különlegesség tudat
● 1888 Nagykárolyi piarista gimnázium
● Zilahi református kollégium (alma mater- legkedvesebb iskolájának tartja, fellelhető a
verseiben)
● Biblia olvasó ember, nem vallásos, az egyházak felé elutasító
● az Illés szekerén című kötetben (1907) jelennek meg először önálló ciklusban az
istenes versek, innentől 1902-ig minden kötetben önálló ciklussá vált
● verscímekben, versekben bibliai neveket és kifejezéseket használ

Általános jellemzők:
● őszinte és provokatív hangvételű versek
● Istenhez sokféleképpen viszonyul (elutasítás, hit keresés, bűnbánat, kétely, vita, hit)
● Istenképe egy saját maga által kialakított istenkép
● személyes, közvetlen istenkeresés, kapcsolat Istennel
● költészetének alapérzése ambivalens: “Hiszek hitetlenül Istenben”

Krisztus-kereszt az erdőn
● megjelenik benne a kálvinizmus, “Két nyakas, magyar kálvinista”
● minden versszak 2. és utolsó sora megegyezik
● ellentmondásos, szembenálló apa-fiú viszony, “Apa, fiú: egy Igen s egy Nem”
● 1-3 vsz: múlt, 4. vsz: jelen, de visszagondol a múltra, újrajátssza a jelenetet
● 20 év után máshogy viszonyul a kereszthez
● kalap megemelése: bevallja, hogy már máshogy gondolkodik, más az értékrendje,
mint fiatalon

Álmom: az Isten
● egyszerűség, őszinteség jellemzi
● “Batyum: a legsúlyosabb Nincsen”- teher, mégis üresség, értéktelenség
● sors: megállás nélkül haladni, de közben célja nincs, “Utam: a nagy Nihil, a
Semmi”
● megfáradtság, “Nem bírom már harcom vitézül”
● pozitív, bizakodás Istennek kapcsolatban: “Isten-szerelem”, kibékülés
● istenkeresés: a halál árnyékában történik
● régies szavak: Nihil, neologismusok: Isten-szerelem

Az Úr érkezése
● végső állapotban keresés, “Mikor elhagytak, Mikor a lelkem roskadozva
vittem”, párhuzamba állítható az Álmom az Isten-el)
● 2. vsz: nem úgy jött, ahogy azt várná az ember, hanem sokkal emberibben,
szelídebben
 ● ölelés: intim kapcsolatra utal
● a találkozás után az egoizmus, hiúság lerombolódik, “És megvakultak Hiú
szemeim. Meghalt ifjuságom”
● az életében bekövetkező változást nem bánja, már Isten a fontos neki “De őt,
a fényest, nagyszerűt, Mindörökre látom.”

A Sion-hegy alatt
● a versciklus címadó verse
● sikertelen istenkeresés, a nevére, imára nem emlékszik, nem jön létre
kommunikáció, „Hogy hívnak téged, szép, öreg Úr, Kihez mondottam sok
imát? Jaj, jaj, jaj, nem emlékezem.”, “Csak tudnék egy gyermeki imát.”
● régen volt hite, kereste, de most a hit hiányába ütközik, “És rongyolt
lelkemben a Hit S eszemben a régi ifjuság”
● emberszerű, de groteszk istenkép, öreg, borzolt szakállú, tépett, harangozás,
de közben lángoló kövek és halotti zsoltár
● fájdalmas, szomorú hangvétel, hangulat
● a kételkedő tudat és az Isten utáni sóvárgás küzdelme
● kilátástalanság, az Úr is elhagyta “Halotti zsoltár. S én ülök Sírván a Sion-
hegy alatt.”

Hiszek hitetlenül Istenben:

● ellentétre épül
● Isten nem is biztos, hogy létezik, csak egy eszme, amiben bele tud
kapaszkodni, “Mert hinni akarok”
● 2. vsz: nemrég még nem hitt, de most rá van szorulva, “A keserű igék, Melyek
tavaly még holtak voltak”
● maga sem tudja, miért akarja a hitet: “S mért áhitok? - ez magamnál is, Óh,
jaj, nagyobb titok.”

A vidám Isten:
● elismeri élet és halál urának
● a halál ura au Élet
● az élet Istene
● “S akkor vagytok a közelében, Ha kötekedtek a Halállal.”

Istenhez hanyatló árnyék:

● archaikus szóhasználat, a bibliai zsoltárok hangulatát idézi
● megnyugvást, vigaszt Istenben keres a lírai én, “Üldöztetésimben kellettél”
● paradoxon (Isten létezésének emberi ésszel fel nem foghatósága): “Ki létlenül
is leglevőbb.”
● hinni akar, “S akarom, hogy hited akarjam.”
● halál megjelenése: “Mert kockán van az életem, Mint árnyék, mikor
elhanyatlik.”
● a bizonytalan lírai én biztonságot és bizonyosságot lel Istenében (utolsó vsz)