Ez a könyv a Földművelésügyi Minisztérium támogatásával és az Intézményközi

Tankönyvkiadási Szakmai Bizottság jóváhagyásával készült.

A Földművelésügyi Minisztérium egyetemein és főiskoláin engedélyezett
tankönyv.
 Dr. Stefanovits Pál

TALAJTAN
Harmadik kiadás
 576536
© Mezőgazda Kiadó, 1992

.. ETO 631.4/075.8/
S591.A6-Z
ISBN 963 81 6001 2
887

,r
.t) -f-r <?
l
l
' .
~ c j

c l {. l
0 l ·~) ~ '·D r.,
j

Mezőgazda Kiadó 1054 Budapest, Báthori u. 10.

Felelős kiadó dr. Lelkes Lajos
Felelősszerkesztő P. Szabados Katalin
Nyomta az Alföldi Nyomda
A nyomdai megrendelés száma: 7866.66-13-1
Felelős vezető György Géza
Megjelent 34 (A/5) ív terjedelemben, 115 ábrával
 A talajtan tárgya, feladata, felosztása
és története

Amióta csak az ember álla.ttenyésztéssel, ma.jd földműveléssel foglalkozik, fi-

gyelmet fordít a talajra mint a. gazdálkodás sikerének egyik fo~tos tényezőjére.
A fogalom az évezredes érdekllSdés, odafigyelés ellenére csak néhány évtizede ala-
kult ki. Ahogy a földdel foglalkozó tudományok szintje fejlődött, úgy alakult, fej-
llSdött a talaj definíciója is.
A talaj a Föld legkül8ó szt"Zárd burka, amely a növények termőhelyéül szolgál• .Alap-
veM tulajdonsá,ga a termékenysége, vagyi& az a képesség, hogy kell6 időbenéa a szüksé-
ges mennyiségben képes ellátni a növényeket vízzel é8 tápanyaggal.
A talaj tehát egyrészt a környezet része, másrészt a mezőgazdaság termelőesz­
köze. Mint a környezet része fogadja a földfelszínre érkezlS energia- és anyagáram-
lásokat; részben tárolja, részben átalakítja azokat. A talaj természeti erőforrás,
amely az élővilággal azoros kapcsolatban és kölcsönhatásban megújul az anyagok
zavartalan körforgásában. Ha azonban valamilyen okból megsemmisül, meg nem
újítható . .
Mint termeilSeszköz termékenységével ad alapot a növénytermesztésnek és tár-
gya mindazoknak a tevékenységeknek, amelyek a nagyobb termések elérését
célozzák. Ezek a beavatkozások, mint a talajművelés, a trágyázás, a vegyszeres
gyomirtás, az öntözés, mind a talaj tevlSleges közreműködésével érik el hatásukat.
Közben a talaj maga is megváltozik és e változások lehetnek idlSlegesek vagy
tartósak, illetve kedvezlSk vagy kedvezőtlenek.
Ebb6l következik, hogy a talajtan tudománya a talaj tulajdonságaival, kialahulásával
és hasznosításával foglalkozik. '
Ennek megfelellSen a talajtan - a talajjal mint önálló természeti jelenséggel
foglalkozó tudomány - egyrészt az alkalmazott módszerek, másrészt a célkitűzés
alapján különböző fejezetekre osztható.
Talajtan
Általános talajtan Alkalmazott talajtan
Talajmineralógia Talajművelés
Talajfizika Talajvédelem
Talajkémia Mechanikai talajjavítás
Talajkolloidika Kémiaitalajjavítás
Talajbiológia A trágyázás talajtani alapjai
Talajgenetika Az öntözés talajtani alapjai
Talajföldrajz. Talajtérképezés
Talajminősités

5
 Ma már elmon dhatju k, hogy a szake mbere k nagy része
csak egy, esetleg néhán y
fejeze t ·míí.velésére képes , és a talajt an egészét már
nem tudja olyan mélységig
alkotó an míí.velni, hogy az akár elméleti, akár gyako
rlati tekint etben megfeleljen
a nemze tközi színvo nalnak . Ez persze nem jelent i azt,
hogy az egyes fejezetek ne
azorosan függe nének össze, és hogy bárki kizáró lag egyik
vagy másik fejezet míí.-
velésével és átteki ntésév el megelégedhetne.
Sőt megál lapíth atjuk, hogy a talajt ant vagy
annak egyes fejezeteit nem lehet
aJkotó an míí.velni vagy eredm ényei t haszn osan alkalm
aeni anélkül, hogy a talaj-
tan Begédtuilományaiban ne tenné nk szert kellő jártas
ságra. A talajt an tekint etében
segéd tudom ányna k kell tekint eni a geológiát, az áBván
ytant, az agrometeorolóaiát, a
mikrobiológiát, a növényföldrajzot, a geomorfológiát, az
agrokémiát, a földm?LveléBtant,
a növényterme8zté8tant, a kvltúr techni kát, valam int a
mezógazdaBági iizemtant. Ter-
mésze tesen ezek közill csak a talajt an egyes fejezeteihez
legközelebb állót lehet
eseten ként tekint etbe venni anélkü l, hogy maxim alizm
usba esnénk.
A talajt an jelenlegi fejlett ségén ek leméréséhez, tartal
mána k, egyes elemeinek
megértéséhez a talajta n tudom ányán ak fejl/Jdése, vagyi
s története nyújt segítséget,

A talajtan hazai fejlödése

A mezőgazdasági terme lés fejlesztése minde n időben a
termé szeti viszonyok mély-
reható ismer etét tétele zi fel. A feltár t és a megis mert
törvén yszaro ségek gyako rlati
felhas ználás a azonb an függ az adott kor termé szettu
domá nyain ak IejlettségétőL
Ezért a talajt ani tudom ány fejlődése szaka szosan ment
végbe, és az egyes szaka-
szok hossz a és tartal ma, valam int az ezalat t elért eredm
ények alkalm azása attól
függö tt, hogy a mezőgazdaság, feszítv e a szíí.kké vált
kerete ket, mikor igény elt új
módsz ereket , azok kidolg ozásá t pedig az egyes termé
szettu domá nyok fejlettsége
mikor tette lehetővé.
A magy ar talajt an fejlődésében hat Bzakaazt külön bözte
thetün k meg. Ezek a kö-
vetkez<'Sk:
1. TESSEDIK, NAGYVÁTRY, PETHE munk ásság a, valam
int a Mezei gazda ság
könyv e (1779 -1858 ).
2. SzABó JózsE F munk ásság a (1858 -1891 ).
3. A Földt ani Intéz et Agrogeológiai Osztá lyána k míí.kö
dése, INKEY nyom dokai n
(1891 -1909 ).
4. Az Első Nemz etköz i Agrogeológiai Konfe rencia hatása .
, a dokuc.aajevi iskola
követ ése, TREITZ, Tnmó , BALLENEGGER, 'SIGMOND
munk ái. Az AHöld
szikeseinek felvét ele (1909 -1931 ).
5. KREYBIG-féle átnéz etes talajis meret i térkép ezés (1931
-195J ).
6. A genet ikai talajt an másod ik fellendülése, 1951-t<
'Sl napjai nkig.
Az egyes szaka szok közöt t lényeg es külön bsége k vanna
k, melyek magy aráza tát
a tudom ányok fejlett ségéb en, a különböző segéd tudom
ányok eredményeinek alkal-
mazás ában, a tudom ányos munk a feltéte lét képező
kiegyensúlyozott társad almi
viszon yok tartam ában, a mezőgazdasági termeléasel
szemben támas ztott igények-
ben kell keresn ünk.
Ugya nakko r sok hasonlóság is megfigyelhető az egyes
szakaszok közöt t, mert
ugyan azok a probl émák serke ntetté k a kutatá sokat ,
csak más szinten, más körül-
mény ek közöt t. Ilyen hasonlóság állapí tható meg az átfogó
talajté rképe k és a rész-
6
letes felvételek viszonyában, a külföldi tudományos eredmények hazai alkalma-
zásának hatásában stb. .
1779-1858. A talajtani tudomány kialakulásának az első szakaszára általánosan
jellemző a hazai szakemberek igyekezete a külföldi eredmények közvetítésére.
A külföldi mezőgazdaság előrehaladását látva, a természettudományi és a mezőgaz­
dasági tudományos ismereteket a hazai gazdákkal ismertették és igyekeztek ezeket
megkedveltetni. Így dolgozták fel HENRY STEPHENS: The Book of the Farm című
könyvének alapján mindazokat a tudnivalókat, amelyek a magyar mezőgazdaság
helyzetére, valamint a mezőgazdasági tudományok múltJára és akkori állapotára
vonatkoznak. Koruzmcs LÁSZLÓ, BENKŐ DÁNIEL és MóRocz IsTVÁN Mezei
Gazdaság könyve című munkája 1855-ben jelent meg, és a benne közölt talajfel-
osztás sok későbbi munkának forrásául szolgált. A talajtani tudomány eredményeit
méltatva már az említett mű is kiemeli TESSEDIK SÁMUEL tevékenységét; ennek
fontosságát elismerve választottuk mi is az első szakasz kezdetéül a szarvasi gaz-
dasági iskola alapításának évét. TESSEDIK tevékenysége azonban más oldalát is
gazdagította talajtani tudományunknak. Aszikesek javítása és termékenységük
növelése terén elért eredményei közismertek és azt eredményezték, hogy hazánk-
ban a talajjavítás nemzetközi viszonylatban is a legkorábban és a legeredménye-
sebben jelentkezett. .
Sajnos a hazánkban lejátszódott történelmi események - a szabadságharc, majd
az ezt követ6 elnyomás - nem kedveztek a tudományok fejlődésének, ezért TESSE-
DIK munkájának nem akadt folytatója.
1858-1891. A talajtani tudomány hazai fejlődésének második szaka8za SzABó
JózsEF talajtérképének megjelenésétől számítható. Ez a talajtérkép 1858-ban
készült és a Geológiai viszonyok ·és talajnemek ismertetéleékés és Csanád me-
gye) című munkájában, 1861-ben jelent meg. Ez volt az ső hazai talajleírás. A
talajokat a keletkezésükben feD.nálló különbségek ala ján osztályozta, tehát
rendszere genetikai alapokra épült. Nem elégedett meg a talajok területi elhatárolá-
sával, leírásával és gyakorlati használhatóságának jellemzésével, hanem nagy
súlyt helyezett a begyűjtött minták vizsgálatára is.
Nemcsak a talajok fizikai vizsgálatát tartotta igen fontosnak, hanem kémiai
elemzését is, amelyet a kor vegyészeti tudományához mérten nagy körültekintéssel
végeztetett el. A kémiai elemzések adataiból gyakorlati következetetéseket is le-
vont, mind a trágyázásra, mind a talajjav.ításra vonatkozóan.
A talajjavítás és a trágyázás hatását illető következtetések annak idején újsze-
rűek voltak, ma pedig teljesen időszerűek, helytállóak.
SZABó JózsEF munkássága -Békés és Csanád megye, Tokaj-Hegyalja, majd
Heves és Szolnok megye területének, végül Bugyi község határának talajtani jellem-
zése után - későb b más irányba kanyarodott. Mint az ásványtani tanszék pro-
fesszora a budapesti tudományegyetemen tevékenykedett, és az ásványtan terén
nemzetközi hírnévre tett szert.
SzABó JózsEF munkásságának nem voltak folytatói. Így a talajtani tudomány
művelésében, a hazai talajok megismerésében újabb kényszerszünet állott be.
Ugyanebben a fejlődési szakaszban kell megemlítenünk LORENZ J .. 1866-ban
Bécsben megjelent térképét, amely az Osztrák-Magyar Monarchia mez<Sgazdasági
termelésének alapjául szolgáló természeti viszonyokat foglalja össze és így Ma-
gyarország talajviszonyait is tárgyalja. A tanulmányhoz csatolt térkép lényegében
geológiai térkép volt, aminek jelölései között az allúviumban agyag, lösz és feke-
teföld szerepel. Mindenesetre megállapíthatjuk, hogy az első térképszerf1 ábrázolás,
mely hazánk talajviszonyairól átfogó tájékoztatást nyújt.
Ugyancsak a talajok megismerését segítette el<S az 1875. évi VII. törvénycikk,
mely az első magyar hozadéki kataszter, a földadókataszter elkészítését rendeli el.
Ez, valamint ennek elődje, az 1850. évi "földadó ideiglen" a talaj legfontosabb

7
 tulajdonsá gát, a termékenységét, valamint a termelés költségeit vetette egybe,
és így az ország egész területére kiterjedően adott tájékoztat ást a talajok minősé-
géről.
.
A talajjal foglalkozo szakkönyvek elsósorban külföldi példák után íródtak, de
ugyanakk or sok egyéni elgondolást és hazai vonatkozá st is tartalmazt ak. Ilyenek
voltak SpoazoN PÁL 1865-ben, FEKETE LAJos 1882-ben és CsERHÁTI SÁNDOR
1894-ben megjelent munkái. ,·
Öss!l:efoglalvá a második szakaszban lejátszódo tt eseményeket, leszögezhetjük,
hogy a hazánk talajtakar ójának megismeréséhez vezető első lépések megtörténtek.
Megjelent az első térkép, amely egy kisebb terület talajviszonyait tünteti fel; és
ugyanakko r napvilágo t látott az első átfogó térkép is, amely a talajokra is tekintet-
tel van.
A talajtani tudomány hazai fejlődésének második szakaszai azonban ugyanúgy
színvonalcsökkenéssel és pangással zárult, mint az első. Sem TEssEDpt SÁMUEL,
sem SzABó JózSEF nem adta át tudását tanítványa inak vagy utódainak . A kezdeti
1gen eredményes megindulásnak tehát nem volt folytatása . A talajok megismeré-
sét célzó kutat!Í-Sok csak a harmadik szakaszban, két évtized elmúltával éledtek újra.
1891-190 9. A talajtan, vagy ahogy akkor nevezték, az agrogeológia, a harmadik
történeti Bzakaszban újra rohamos fejlődésnek indult. Kezdetét a Földtani Intézet
agrogeológiai osztályána k megszervezésétől, 1891-től számíthat juk; ·jóllehet eM-
készítése már korábban megkezdődött. Ez az osztály Európába n a második olyan
ezervezet volt, melynek fő feladata a talajok térképezése és vizsgálata lett. Az
osztály vezetésével INKEY BÉLÁt bízták meg, TREITZ PÉTER pedig az osztály
fontos tagja volt. INXEY első teendője az volt, hogy végiglátogatta a berlini, a
leipzigi, a heidelbergi és a strassburgi földtani intézeteket, ahol megismerkedett a
Bíkvidéki felvételezés módszerével. Hazatérte után TREITz PÉTERrel hozzákezdtek a
felvételezési · munkához, és így hazánkban miiködött Európa második talajtani
intézménye, mert előtte csak a porosz állami intézet volt.
A felvételezések a porosz módszer ezerint négy éven át egyenletesen folytak. A
térképezés a talajok fizikai tulajdonsá gainak meghatározására és azok alapján
történő elhatárolá sára épült. Minél inkább gyliltek az adatok és minél
közelebb
jutottak a hegyvidékhez, annál kevésbé vált be a porosz iskola módszere.
Ezeket a hibákat látva INKEY javaslatot terjesztett a felettes hatóságok elé a
térképezés módszerének változtatá sára.
JavaslatA nak lényege az volt, hogy a részletes felvételek helyett először az or-
szág átnézeteB talajtérképét készítsék el, hogy. a hazánkban fellelheM talajtípusokról
átfogó képet nyerhessenek, és csakazutá n térjenek vissza a kisebb területek rész-
letes felvételére. Egyben javasolta a módszer javítását is. Ezt az igen ésszerű ja-
vaslatot azzal utasítottá k el, hogy az ország átnézetes geológiai térképe már ké-
szen van, másféle átnézetes térképre pedig nincs szükség. A hatalmi szó azonban
a fejlc5dést nem fojthatta el, az új eszmék tovább terjedtek.
A· talajtan fejlődésében beálló változás egyik indítéka volt a román és az orosz
szakemberekkel kialakult kapcsolat. A román kormány 1906-ban kiküldte G.
MURGoCit, a bukaresti földtani intézet ósztályvezetőjét, hogy a rokonintézmény
munkáját tanulmány ozza. E látogatás viszonzásaképpen látogatott el TREITZ
PÉTER Romániáb a, ahol MURGOCI vezetésével egyes jellegzetes vidékek talaj-
típusait tanulmány ozhatta, sőt átrándulta k a szomszédos orosz területekre is.
A következő évben TREI'l'Z most már Tnm:ó kíséretében utazik Oroszország déli
részébe, ahol meggyőzlSdhettek arról, hogy hazánk talajainak párhuzamai ott is
megtalálh atók. Megismerkedtek NABOKIH és TANFILTEV professzorok útján a
dokucsa.jevi talajtan eredményeivel, ami nagy hatással volt rájuk. A tanulmány-
utakról visszatérve még inkább hívei lettek az átnézetes talajtérkép elkészítésének,
és felismerve a. nemzetközi együttmiik ödés erejét, kérték, hogy a Földtani Intézet

8
hívjon össze egy nemzetközi konferenciát, melyen az agrogeológia legnevesebb
szakemberei megvitathatják a talajok térképezésének, osztályozásának és elne-
vezésének kérdéseit.
A talajtan fejlődésének harmadik szakasza tehát már jelentős részleteredménye-
ket hozott, mert megindult az egyes községek, majd megyék talajviszonyainak fel-
vétele. A nemzetközi kapcsolatok felélénkítésével és különösen az orosz talajtani
iskolávallétesített kapcsolatokkal megindult az elszakadás a porosz agrogeológiai
felvételezés módszereitől, és ez megteremtette a feltételeket a dokucsajevi talaj-
tan elismeréséhez. Hiányossága volt ennek az időszaknak, hogy országos képet
még nem alkothattak szakembereink a talajviszonyainkról; ennek hiányát mind-
jobban érezték. .
1909-1931. A talajtani tudomány történetének negyedik szakasza az 1909-ben
tartott Első Nemzetközi Agrogeológiai Konferenciával veszi kezdetét. E nemzetközi
összejövetel előkészítése, mint már említettük, TBEITZ és Tnmó oroszorSzági ta-
nulmányútjával kapcsolatos. A magyar szakemberek vállalták azt a szerepet, hogy
a dokucsa.jevi talajtan elveinek igazáról meggyőződve lehetőséget adjanak arra,
hogy e tanokat a nyugati szakemberek megismerjék. Ettől a megbeszéléstől várták
azt is, hogy a hazai meg nem értést leküzdhetik, és nálunk is megindulhat a régen
óhajtott átnézetes talajtérkép felvétele, mégpedi.g a dokucsajevi iskola tanításaira
épülve.
A konferencia eredményességét a határozatok alapján .mérhetjük le, amelyek
nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi talajtani tudomány fejlődésének is alapjává
váltak; mint ezt most, hetven év távlatából megállapíthatjuk. A konferencia ta-
nácskozásai, valamint a közös kirándulásbk az összes résztvevőt meggyőzték arról,
hogy minden egyes országról elsősorban átnézetes talajtérképet kell készíteni, az
uralkodó talajtípusok feltüntetéséveL A különböző földrajzi övezetek talajképződ­
ményei csak akkor hasonlíthatók össze egymással, ha éghajlati és domborzati
viszonyaink is közelállók. A talajtípusok egységes elnevezésére pedig csak ezeknek
a térképeknek elkészítése után kerülhet sor. ·
A konferencia határo~ata értelmében rendelte el a Földtani Intézet igazgatója az
eddigi részletes felvételek felfüggesztését és az átnézetes talajtérképezési munkák
megkezdését. Ez a felvételi munka 1911-től az első évben az Alföldön, a másodikban
a Dunántúlon, a harmadikban a Kárpátok 'területén Pozsonytól a Visó-völgyig
folyt, a negyedik évre Erdély felvételezésa volt tervbe véve, de az első világháború
kitörése megakadályozta a térkép felvételének befejezését.
A felvételi munkálatokban a:r, oroszlánrészt TBEITZ és Tnmó, valamint az 1910-
ben az osztályra beosztott BALLENEGGER Ró:BEBT végezték.
A térképezéskor alkalmazott elvekre VOQ.atkozóan TBEITZ PÉTERt idézzük:
"A régi térképekkel szemben a klimazonális talajtérkép nagy haladást jelent, mert
ezen a talajféleségekkülönv álasztása és kijelölése a hely felett uralkodó kiírnának
jellege alapján történik. Azaz a térképből a klimának a növényekre kifejtett hatása
és a növényeknek talajalkotó munkássága is kidomborodik. A klimazonális talaj-
térképekből kiolvasható először is a hely felett uralkodó biológiai klimának a jelle-
ge, azután megtudható a talajtípusoknak morfológiai szerk~zete és a fizikai és kémiai
tulajdonságok nagyobb része. Egyszersmind felvilágosításokat kapunk még a talaj-
övek határain belül élő növények tenyészigényeiről és anatómiai ezerkezetéről is.
Ezeknek az adatoknak ismerete talajművelés és növénytermelés szempontjából
megbecsülhetetlen. Az általános természettudomány i alapon felépülő talajisme-
re~ már nem fogadja el a geológiát. a talajalakulás alaptudományának, hanem azt
vallja, hogy a talaj az összes természeti erők együttműködésének eredménye".
AJeírt elven készült országos talajtérképek közül az elsőket 1918-ban készítették
el TREITz és Tnmó, de ezeket számos, újabb módosítás bevezetésével szerkesztett
térkép követte.

9
 Az átfogó kép megraj zolása utáni időkben a felvételek egyes gazdas
ágok terüle-
tére irányu ltak, hogy így az egyes talajtíp usok változa tai és tulajdo
nságai jobban
.megismerhetők legyene k. Ezekne k a részfelvételekne
k a tapaszt alata termész etesen
mindig gazdag ította az újonna n szerkes ztett átnézet es térképe ket
is.
.Az adatok térképszerű feltünt etésén kívül feldolgozták a talajok
kémiai össze-
tételét is. Ezek az igen részletes és a korabe li talajviz sgálato k szintjé
t felülmúló
elemzések olyan mély bepilla ntást engedn ek a talajtul ajdons ágokba
, hogy segit-
ségükk el már a talajba n lejátszó dó folyam atokra is lehet követk eztetni
. BALLENEG-
GER vizsgál atai és a kémiai elemzésekből levont követk eztetés
ei tettéki igazán
teljessé a klimazonális talajtér képet és adták meg azt a jelleget,
talajta nra általáb an jellemző, a kémiai elemzésekkel adott megala a mag~r
amely
pozotts ágot.
BALLENEGGER váltott a valóra az agrogeológiai iskola progra mjának
másodi k
részét is, az egyes jellemző talajtípusok monografikus feldolgozását
Fekete föld című
munká jában. Sajnos e téren sem TREITZ, sem TIMKó nem követté
k, és így ez a
célkitűzés, mely az országos átnézet es térkép
munká jának szerves folytat ását
képezi, teljességében nem valósul t meg.
Ma már büszké n állapít hatjuk meg, hogy TREITZ PÉTER és munka
társai, BALLE-'
NEGGER RóBERT valami nt TIMKó IMRE, az ország klimazonális
talajtér képein ek
elkészítésével marada ndó és úttörő munká t végeztek.
Hasonl ó nagy jelentőségű munka volt a talajta n fejlődésének ebben
a szakaszá-
ban az Alföld szikes talajainak felvétele 1926-ban, mely szintén TREITZ
és munka -
társai nevéhez fűződik. Két kérdésr e kereste k választ :
l. Menny i szikes talaj van az .Alföldön 1
2. .A szikes talajok közill menny i javítha M meg meszezéssel?
.A felvételi munká ban a talajszakértőkön kívül botanik usok is részt
vettek annak
megáll apítása céljából, hogy a talaj kémiai sajátsá gaimily en összefü
ggést mutatn ak
a rajta élő növény zettel.
.A· talajok megismerésének történe tében a negyed ik szakasz idején
még egy
irányza t fejlődött ki eredmé nyesen , a 'Sigmond-iskola. 'SIGMOND
ELEK először az
Első Nemze tközi .Agrogeológiai Konfer encián
lépett a nyilvánosság elé a talaj-
vizsgál atok módszerére vonatk ozó előadásával. Tovább i tevékenysége
is hosszabb
ideig ugyane bben a mederb en folyt . .A talajok tulajdo nságait vizsgál
ó munká i,
talajko lloidika i és rendsze rtani közleményei csak később jelente k
meg.
Irányz ata GEDROJC munká sságáv al párhuz amosan , a talajko lloidok
viszony ainak tanulm ányozá sára alapoz ott, talajdin amikai irány adszorpciós
volt.
Terület i adatok at tartalm azó munká inak száma kevés, de annál
mélyeb ben
hatolt a talajok ban lejátszó dó folyam atok megismerésébe . .A talajkil
úgozás kérdé-
sére, a szikesekre, a kicserélhető nátrium ra és a s6felhalmozódisra
vonatk ozó kuta-
tásai nemzet közi viszon ylatban is élenjár ók .
.A talajok vizsgál ata során arra a követk eztetés re jutott, hogy a
talajok visel-
kedésé t nagym értékbe n befolyásolják a kolloidok felületén adszorb
eált kationo k,
és hogy ez a jelenség bizonyos mérték ben· összefügg a talajok képződé
sét irányító
folyam atokka l. Ennek alapján dolgoz ta ki osztályozási rendszerét,
melyet ő maga
dinami kusnak neveze tt .
.A talajta n általán os kérdéseivel foglalkozó munká i melle tt- amire
alapozo tt
vélemé nyét az Általán os talajta n cím ű könyvé ben foglalta össze
- igen értékesek
· az egyes talajtíp usok monografikus feldolgozását tartalm azó munká
i is, amelye ket
MA.nos LÁsZLÓval együtt írt a csernozjomokról, majd a rendzinákról.
.A hazai talajta nnak ebben a szakas zában szakem bereink a nemzet
közi együtt- .
működés terén igen kezdemény-;3zők voltak, és a
tovább iakban is buzgón ápolták
a nemzet közi kapcso latokat . Részt vettek nemzet közi találkozókon,
és rendeztek is
ilyenek et, hogy így eredmé nyeik lépést tartsan ak a külföld munká
ival és ugyan-
akkor ismertt é váljana k nemcsa k határai nkon belül, hanem széleseb
b körben is .. ·
10
 A tudomány fejlődését és eredményeit elősegíthetik vagy gátolhatják a ..zervezeti
formák, amelyek keretéb~;Jn a szakemberek munkájukat folytathatják. Sokszor
azonban egy-egy intézmény nemcsak födelet ad a kutatásnak, hanem célkitűzést,
módszert is sugall. A tudomány fejlődésének szákaszait talán nem is annyira. az
évszámok jelentik, hanem a vezéralakok és az ő munkájukat elősegítő munka-
társak lelkes tevékenysége. A talajtani kutatás, a talajok megismerésének negyedik
szakaszában három ilyen intézmény állott, melyek vezetői is egy-egy tudományos
irányzat megalkotói vagy hazai képviseUSi voltak. Az első munkaegyüttes a Föld-
tani Intézet agrogeológiai osztályán alakult ki, melynek vezetője TREITZ PÉTER
volt. Ez az Intézmény a Tanácsköztársaság idején hazánk első Talajtani Intézetévé
alalcult, utóbb azonban megszűnt, és ismét a Földtani Intézet keretei közt folytatta
működését.
A második intézmény az Országos Kémiai Intézet volt, melynek élén 'SIGMOND
ELEK állott; ő vezette a harmadikat, a Műegyetem Mezőgazdasági kémiai tan-
székét is.
A talajtani munkák irányításában nag_y szerepe volt még a Földművelődésügyi
Minisztériumban ezervezett Országos Állandó Talajjavítási Bizottságn-ak, mely
többek között az Alföld szikes talajainak felvételét is kezdeményezte.
1931-1951. A talajok megismerésének történetében a negyedik szakasz fokoza-
tosan megy át az ötödikbe. Igaz, hogy TREITZ munkáját mind több támadás éri,
de 'SIGMOND és munkatársai ekkorekezdik szélesebb körből megjelentetni köz-
leményeiket, melyek felölelik az egy s talajtipusok monografikus feldolgozását, a
talajokban lejátszódó folyamatok értelmezését stb. Mégis az átné~etes talajismereti
térképezés megkezdése olyan munka kezdete, mely közel 20 éven át megszabta a
talajtan hazai fejlődését, és különösen sokat tett azért, hogy a talajismeret a
mezőgazdaság hasznát szolgálja.
Az 1931-ben megindult munkának előzménye az volt, hogy a Földtani Intézet
agrogeológiai osztályán még 1930-ban megkezdték az ország r~szletes agrogeológiai
felvételezését az eddig kialakult módszer alapján. Ekkor KREYBIG LAJos homlok-
egyenest eltérő felvételezési módszert javasolt, és a Földtani Intézet igazgatójától
engedélyt kapott arra, hogy a már felvételezett területet a maga módszerével
újra feldolgozza, és a két térképlap összehasonlítása döntse el, hogy a továbbiakban
melyik módszert fogadják el.
Míg Tmxó és SüMEGHY felvételi munkája agrogeológiai volt, Kreybig a növény-
termesztésben érvényesülő talajtulajdonságokat térképezte. Ez az 1931-ben végzett
felvétellett alapja azután a később mind szélesebb k,örben alkalmazott feldolgozási
módnak. KREYBIG a felvételek és a térképezés célját és módszerét igy foglalja
össze: " . . . a mezőgazdasági termelés irányitásának és okszerűsítésének célj aira
készülő térképeket olymódon szerkesztjük, hogy azokon a talajvizsgálati adatokon
felépülve, közvetlenül azokat a jellegzetes talajviszonyokat tüntetjük fel, amelyek
adva vannak és amelyek növényfiziológiai szempontokból az általános termelési
vonatkozásban érvényesülve fontosak. :Jl::n tehát azt igyekszem a térképen feltün.-
tetni, ami tényleg adva van, és a növények fejlődésére, valamint a talajélőlények
tevékenységére hat vagy hathat. Nem-törődöm a térképek színkulcsában és jel-
magyarázatában azzal, ami volt, vagy ami lesz, nem használok talajehievezéseket,
mert mindezek nagyon sokszor félreértésekre és vitákra adhatnak okot, hanem
csak azzal, ami tényleg van és a növények fejlődésében szerepet játszik."
Ez a merőben új hang a talajtani tudományban természetesen nem maradt
ellenzés nélkül. 'SIGMOND érveinek és tekintélyének engedve végül is az átnézetes
talajtérképeken is feltüntették a dinamikus talajrendszer jelzéseit. Ezzel a térképe-
zés módszere állandósult is, és egységesen alkalmazták húsz éven át.
A húsz évig tartó munkának eredményeként abba a kivételes helyzetbe kerül-
tünk, hogy gyakorlatilag már a második világháború idején megvolt hazánk egész

ll
 területének az 1 : 26 OOO méretarányú talajtérké
pe, amivel Euró pába n más állam nem
büsz kélk edhe tett.
A térképezésnek többféle hatá sa volt. Kedv ·
ező volt, hogy mozg ósíto tta és
egye sítet te az ország neves szakembereit,
és ugya nakk or máso kat is a talaj tan
terül etére vonz ott, bizto sitva kiképzésüket
. Jó iskola volt a szakembereknek, mert
olya n nagy tapa sztal atot szerezhettek rövid
idő alatt , amit másk ént csak hossz
évek mun kájá val érhe ttek volna el. ú
Hátr ánya volt, hogy a térképezés a szak emb
erek et anny ira lekö tötte , hogy más
talaj tani jellegű kuta tómu nkát alig vége zhett
gárd ája ekko r érke zett el arra a fejlődési fokra ek, pedig a 'SIGMOND-iskola fiatal
, hogy önálló kuta táso kat folytatva,
hazai és nemzetközi színvonalon is jelenMs
eredményekkel jelen tkez hette k volna.
Mindezek a hátrá nyok azon ban jelen tékte
lenek a térképezés hasz nát illeMen.
Csak a későbbi évek ben mérh ettük le anna
k jelentőségét hogy az ország minden
négyzetkilométerén legalább egy talaj feltá
rás adat ai állan ak rendelkezésünkre~
szelvényleírással és vizsgálatokkal.
Visszatérve azon ban KREY:BIG mun káss ágán
adóz nunk a természeti tájak elhatárolása terén ak értékelésére, elismeréssel kell
elhat árolá sáho z a talaj térké pek adat ait hasz kifej tett tevékenységének. A tájak
nálta fel, részben azért , mert ezek
állta k rendelkezésre, részben pedig itt volt
elegendő vizsgálati adat ahhoz,
természeti viszo nyok at szám szem érték ekke hogy a
l jellemezze. E meggondolások alapjá_n
KREY:BIG, részben a talaj térké pek adat ai,
részben saját tapa sztal atai és meg-
f!gyelései alap ján elha tárol ta a Tisz ántú l
tájai t, majd a Duna-Tisza közének, az
Eszaki-hegyvidéknek és a Dun ántú lnak tájbe
adat ait és segítségét is igénybe vette . A tájakosztá sába n STEFANOVITS és Szűcs
gazdasági tervezés tudo mán yos alap jait elhat árolá sáva l nemcsak a mező­
gyar apíto tta, hane m a talajföldrajz
tudo mán yába n is elévülhetetlen érde mek et
szerz
A talaj tani tudo mán y fejl6dését nyom on köve ett.
széles kere tekb en meg indu lt szikj avítá si akció tte a gyak orlat is. Az országosan
számos talaj tani szakember közre-
működését igén yelte . A szikes
talajok javításának elméleti kérdései kerü
kuta táso k közé ppon t jába , és a 'Sigmond-iskol ltek a
a neves képviselői, vala mint kortársai,
mint HERKE SÁNDoR, ARANY SÁNDOR, DI
GLÉRIA JÁNos és PBETTENHOFFEB
IMRE nem csak hazá nkba n, hane m külfö
ldön is isme rtek Jettek eredményeik
révén.
Nag y fellendülés volt tapa sztal ható az öntöz '
meg oldá sába n is. Az Alföld átfogó öntözési éssel kapcsolatos talajtani kérdések
tervé nek kidolgozása a talaj tani szak-
emberek beka pcso lódá sát és mun káju k
ered mén yeit is igényelte. Elsősorban
MAnos LÁSZLÓ nevé t kell kiemelnünk, akine
k- eredményei külföldön is elismerést
aratt ak. Így kérté k fel az egyi ptom i öntö
zési terve k kidolgozásában való rész-
vételre.
Az alka lmaz ott talaj tan fejlődésa a sava nyú
talajok meszezésének terjedésében is
meg muta tkoz ott. Mind nagy obb terül eten
folyt meszezés, és ezzel párhuzamosan
ford ult az érdeklődés e kérdés elméleti vona
tkoz ásai felé.
A talaj tani tudo mán y ottho nait nézve meg
állap
agrogeológiai osztá lya jelentős mért ékbe n átala íthat juk, hogy a Föld tani Intéz et
kult, amit a neve is muta t, miut án
KBEY:BIG vezetése alatt már mint talaj tani
osztá ly működött. Másik góca a talaj -
tani tudo mán y terjedésének a Műegyetem
Mezőgazdasági kémiai, majd az
kivá lt Tala jtani Tanszéke volt. Míg az előbb ebből
i élén 'SIGMOND állot t, addi g a máso
vezetője MADOS LÁSZLÓ volt, akin dik
ek halál a után a tansz ék is megszűnt. A talaj
tansz ék jelentős részt válla lt .az átnéz etes tairi
talaj
társa inak kiképzésében, vala mint a vegyészm isme reti térképezés külső num b-
érnöki okta tás keretében a talaj tani
isme retek terjesztésében. Az Országos Kém
iai Intéz etne k is önálló talaj tani
osztá lya volt, mely a talaj térké pezé s mell
ett talajvizsgálatokkal is foglalkozott.
Az emlí tette ken kívü l még számos talaj
labo ratór ium működött az országban.
12
 Mint láthatjuk, a talajtan művelőinek köre jelentősen bővült, és míg a múltban
egy-két kimagasló egyéniség szűk keretek közt folytatott munkája hozta létre
azokat az eredményeket, melyekre joggal vagyunk büszkék, most már mind
nagyobb számú ~zakember együttes, összehangolt tevékenysége segítette tudomá-
nyunk fejlődését, talajaink megismerését.
1951-töl napjainkig. A talajtani tudomány, a talajok megismerésének történeté-
ben a hatodik szakaszt a genetikai irányzat újraéledésa jellemzi.
A genetikai kutatások megindításának indítékául két dolog szolgált. Az egyik,
hogy az átnézetes talajismereti térképek egymás mellé helyezésekor kitűnt, hogy
így nem alkalmasak az ország talajt!l-karójának jellemzésére, mert a talajok kelet-
kezésében fennálló különbségek nem jutnak küejezéSre. A másik az - miután
a szovjet talajtani szakirodalom jobban ismertté vált és a dokucsajevi talajtan
fejlődésérf.l_...személyesen is meggyőződhettünk -,hogy ezen az úton kívántuk azo-
kat a hiányokat pótolni, melyek az átnézetes talajtérképezés után még fenn-
állottak.
Ezeknek az indítékoknak alapján kezdtük meg az Agrokémiai Kutató Intézet
talajtani osztályának keretében az újább vizsgálatokat a Mezőföldön. Felvételeink
során a magyar talajtani tudomány eddigi eredményeiből felhasználtuk mindazt,
ami kutatásainkat előbbre vitte.
A talajok genetikai térképezésénél felhasználtuk az átnézetes talajismereti tér-
képek anyagát és ezt új szelvényekkel egészitettük ki, melyek részletes és sokoldalú
vizsgálatával igyekeztünk feleletet kapni a talajok keletkezésének kérdésére.
Adataink alapján szerkesztettük meg l : 200 OOO méretarányban az ország genetikai
talajtérképét (STEFANOVITB PÁL és SzfJcs LÁSZLÓ, 1955), amely azonban nyomtatás-
ban nem jelent meg, csak alumíniumnyomaton sokszorosítva vált ismertté. Ennek
módosított változata jelent meg 1960-ban, majd- már nyomtatásban- 1967-
ben.
A térképezés során szerzett tapasztalatokról részben cikkekben számoltunk be,
részben a Magyarország talajai című könyvben (STEFANOVITS PÁL, 1956 és 1963)
tettük közzé megfigyeléseinket.
Az átnézetes talajismereti térképek anyagának felhasználása és genetikai rész-
letekkel történő kiegészítése útján készültek el GÉczy GÁBOR elvei ezerint a talaj-
ismereti és talajhasznosítási térképek, melyeknek célja a középszintű mezőgazdasági
tervezés megalapozása volt. .
Nem ez volt azonban az egyetlen munka, amely az átnézetes térképezés be-
fejezése után újra felvette a talajtérképezés fonalát. Minthogy a KREYBIG-féle
elvek alapján készített térképek nem voltak alkalmasak a nagy átfogó kép meg-
rajzolására, ugyanúgy nem bizonyultak elégségesnek akkor, amikor egy mező­
gazdasági üzem viszonyaira kellett vonatkoztatni a talajtani adatokat. Ennek
pótlására indultak meg az üzemi talajtérkép-felvételek.
Az OMMI (Országos Mezőgazdasági Minőségvizsgáló Intézet) által kidolgozott
és készitett üzemi talajtérképek mérete l: 10 OOO. Ezeken is a MTA Talajtani
Bizottsága által elfogadott genetikai és talajföldrajzi osztályozási rendszert alkal-
mazzák, mint az áttekintő talajtérképeken. ·.
A mind általánosabban elfogadott genetikai szemlétet számos új módszer be-
vezetését tette szükségessé, hogy a talajban lejátszódó folyamatok megismerését
előbbre vigye. Így alakul ki az agyagásványok minőségét vizsgáló finomszerkezetet
kutató, majd az izotópok alkalmazásán nyugvó vizsgálatok sora, és a humusz
minőségét jellemző különböző módszerek széles skálája. ·
Külön említésre méltó az eddig elhanyagolt talajfizikai vizagálatok fellendülése,
amiben nagy része volt KLIMES-SzMIK A:NnoRnak, az 1957-ben megjelent Talaj-
fizika, talajkolloidika cím ű könyv egyik szerzőjének, majd később V Á.BALLYAY
GYÖRGYnek és KAZó BÉLÁnak.

13
 DI GLÉRIA és MÁTÉ FERENC eredményei a talaj savanyúságának jobb értelmezésé-
hez vezettek, SzABOLCS IsTVÁN és munkatársai pedig a szikeaek részletesebb meg-
ismeréséhez járultak hozzá vizsgálataikkaL _
Az alkalmazott talajtanban is jelentős fejlődés mutatkozott. Elterjedt az
öntözés, ehhez kapcsolódva a vízgazdálkodási kutatások igénye megnőtt.
A homoktalajok termékenységének fokozására EGERSZEGI SÁNDOR kidolgozta
réteges homokjavító módszerét.
Ugyanakkor a szikesek és a savanyú talajok javítása tovább terjedt és fejlődött,
irányt véve a kis javítóanyag-adagok, valamint a gipsz szélesebb körű alkalmazása
felé.
A talajviszonyok megismeréséhez nagyban hozzájárult a talajpusztulás országos
. térképezésének megindulása is. Ezek a felvételek, melyek az Agrokémiai Intézet
keretében MATTYASOVSZKY JENŐ irányításávall952-tőlfolytak, azt eredményezték,
hogy ma már az ország hegyes és dombos vidékeire vonatkozólag rendelkezésünkrE
állanak az l: 75 OOO és az l: 200 OOO méretarányú eróziót feltüntető térképek,
valamint a STEFANOVITS és DucK által szerkesztett országoa talaipuaztulási térkép.
Ezek a talajtérképeket szükségszerűen kiegészítik, hiszen a genetikai. térképekell
csak a talajképződés jellegének, ·a talajtípusnak megadására volt mód, melyneli
képét egy adott helyen az erózió módosíthatja.
A térképezési munka három szinten folyt: az országos talajpusztulási térkép
a vízgyűjtők irányterve, valamint az üzemi kiviteli terv szintjén. Ezzel párhuza:QJ.O·
san lendültek fel azok a kutatások, melyek egyrészről az erózió és 'a defláció jelen·
ségeit és folyamatait derítették fel, másrészről pedig a talaivédelem lehetőségeit,
legjobb módszereit és ezek hatását vizsgálták. E téren ki kell emelni FEKETE ~or..
TÁN működését, aki munkatársaival több vonatkozásban járult hozzá e témakö1
fejlesztéséhez.
A talajtani kutatás és gyakorlat ezervezeti formái ebben az időben több szinteii
jelentkeztek. Az Agrokémiai Kutató Intézet a Magyar Tudományos Akadémia
fennhatósága alá került és fölvette a Talajtani és Agrokémiai Kutató Intézet
nevet.
A másik központi talajtani intézmény az Országós Mezőgazdasági Minő~g­
vizsgáló Intézet (OMMI), majd ennek átszervezése után a MEM Növényvédelmi
és Agrokémiai Központ (MÉM-NAK) és laboratóriumai. Ez készíti a részletes
vagy üzemi talajtérképeket. Ennek vidéki talajtani osztályai lehetőséget adnak
arra, hogy egy szűkebb terület talajviszonyainak legjobb ismerői nevelődjenek
ki bennük. Ugyanebben az intézményben végzik a közvetlen gyakorlati feladatok
talajtani vonatkozású vizsgálatait, mint az öntözendő területek kijelölését, a
talajjavítási tervek elkészítését, a talajvédelem tervezését, valamint a trágyázási
szaktanácsadást.
A nemzetközi együttműködés is jelentős hatással volt ebben az időszakban a
talajtan fejlődésére. A Nemzetközi Talajtani Társaság keretében új nézetek és új
módszerek váltak ismertté. Különösen nagy jelentőségű volt a világ talajtérképé-
nek elkészítése. A FAO és az UNESCO támogatásával késziilt térkép az egyeztetett
osztályozási ~endsz~J' kidolgozásával, valamint az új talajvizsgálati módszerek meg-
ismerésével ádott lehetőséget hazai szakembereinknek a nemzetközi szintű együtt-
működésre. A magyar talajtani szakemberek nemzetközi tekintélyét növelte a
SzABOLCS IsTVÁN által szerkesztett, a világ szikes talajait feltüntető térkép.
ÖBSzegezve az elmondottakat megállapíthatjuk, hogy a talajok megismerésének
történetében ez a napjainkig tartó szakasz sok új eredményt hozott. A talajtani
tudomány jelentős eredményeket mutatott fel és ezzel nemzetközi elismerést vívott
ki. A talajjavítás előrehaladt, és a trágyázási szaktanácsadás szilárd talajtani
alapokra épült. ·

14
 A talajképző tényezőkről általában

DoKUCSAJEV óta öt talajképző tényezőt különböztetünk meg: a földtani, az ég-

hajlati, a domborzati, a biológiai tényezőt, valamint a talajok korát.
Ez.ek a tényezők együttesen alakítják a talajt, egymást nem helyettesíthetik,
és egyesek közülük csak időlegesen és helyileg kerülhetnek uralomra. Az ember
lakta területeken ezekhez járul hozzá még az emberi tevékenység, mint a talaj-
képződést módosító tényező.
A'Föld felszínén kialakult földrajzi övezeteken belül az egyes tényezők más-más
jelleggel lépnek fel, ezért a kialakult talajok egymástól különböznek, de abban
közösek, hogy állandó fejlődésben vannak, alakulnak, változnak.
A talajfejlődés iránya nem előre megszabott, hanem a talajképző tényezők
alakulásának, valamint a talaj önfejlődésének hatására módosul.
Földtani tényezö"k gyűjtőnéven foglaljuk össze azokat a természeti jelenségeket,
alllJllyek a földkéreg anyagát kialakították és ennek elrendeződését megszabták.
A talajképződés szempontjából a földtani tényezők két nagy csoportra bont-
hatók: aktív és passzív tényezőkre. Az aktív földtani tényezők a talajképződést
tevőlegesen befolyásolják, a passzív földtani tényezők csak a talajképződés fel-
tételeiként szolgálnak, anyagot. szolgálatva a talajok kialakulásához.
Aktív földtani tényezők
a) A kéregll,l.ozgások következtében lejátszódó kiemelkedés, amelynek hatására
nő a terület reliefenergiáj a, ~ek következményeképpen az erózió, a lejtő meredek-
sége, és így megváltoznak a sugárzásviszonyok.
b} A süllyedés következtében megindul a feltöltődés, növekszik a belvízveszély
és erősödik a talajvíz hatása.
1

c) A talajvízviszonyok hatása többféle. A talajvíz közelsége réti, szikes vagy

lápos talajok kialakulását idézi elő, a víz nátriumsó-tartalma pedig a szikesedést ·
váltja ki. ·
d) A felszíni vizek az ártereken gyarapítják, az oldalazó erózió útján csökkentik
a talajok felületét. 'l
Passzív földtani tényezők
a) A kőzet fizikai tulajdonságai - tömör vagy laza volta -, szemcsézettsége
befolyásolják az élővilág megtelepedésének feltételeit.
b) A kőzet ásványi összetétele egyrészt a mállását szabja meg, másrészt azoknak
az anyagoknak a skáláját és mennyiségét, melyek mállás folyamán felszabadulnak
és átcsoportosulva a talaj jellemző és értékes alkotóelemeivé válnak.

15
 Az éghajlati tényezö'k. ·A talajképződés tekintetében jelentősek a hőmérséklet-,
a csapadék- ·és a szélviszonyok. ·
a) A hőmérsékleti viszonyok azt jelzik, hogy a felszínre mennyi energia érkezik,·
és ez milyen mértékben és milyen hosszú időn át segíti a talajban lejátszódó
fizikai és kémiai folyamatok kialakulását, vatamint sebességét. Egyben meg-
szabják azt is, hogy a talajon milyen növények élhetnek, ezek tevékenységem ilyen
hosszú ideig tarthat, valamint a növények által termelt ezerves anyag milyen
ütemben bomlik el a mikroszervezetek tevékenységének következményeként.
b} A csapadékviszonyok a felszínre érkező víz mennyiségét és .formáját szabják
meg, valamint a párolgással együtt a talaj vízháztartását befolyásolják. A nedves-
ség mennyisége, az átnedvesedés tartama, valamint a hőmérsékletieJ való kapcso-
lata szabják meg a mállási folyamatok irányát és intenzitását, de ugyanezek a
tényezők irányítják a talajon élő növénytakaró és a talajban tevékenykedő mikro-
szervezetek életét is.
c) A szélviszonyok közvetett hatásuk - a párolgás és a párologtatás fokozása
- útján befolyásolják a talajképzdést, de hatással Vllonnak rá közvetlenül is, és-
pedig a defláció, a szél által előidézett talajpusztulás útján. ··
A domborzati tényezö'k. Elemei közvetve érvényesülnek mind az éghajlati
tényezők hatásának módosításában, mind a földtani tényezők alakulásának mi-
kéntjében. A tengerszint feletti magassággal nemosak a hőmérséklet csökken, ha-
nem rendszerint - legalábbis hazai viszonyaink között - a csapadék mennyisége
is nő. Jelentős hatással van a domborzat, valamint a domborzat fejl6dése a talaj-
pusztulás, elsősorban a víz által okozott talajpusztulás kialakulására és kár-
tételére, valamint a lejtők kitettségének mértéke szerint a besugárzásra, ami a
talajok hő- és vízgazdálkodását alapvetően megszabja.
A biológiai tényezö'k. Mindazon hatások ide sorolhatók, amelyek a talajon és a
talajban élő lények tevékenysége következtében, jutnak érvényre, akár közvet-
lenül, akár közvetve - a termelt anyagok által - fejtik ki hatásukat, módosítják
és alakítják a talaj anyagát. .
A talajtani tudományban mindinkább a talajok keletkezésének biológiai szemlélete
nyer teret. Arról a hatásról, amit a növények és az állatok életük folyamán vagy
elpusztulásuk után gyakorolnak a talajra - megváltoztatva annak eddigi képét
és a benne lejátszódó folyamatokat - egyre több adat áll rendelkezésünkre.
Végső fokon pedig a talaj ezerves anyaga, a humusz központi helyet foglal el a
talajtant művelők érdeklődési körében. Sokáig a talajok egyetlen termékenységet
megszabó alkotórészének tartották a humuszt, és kémiai, valamint fizikai meg-
ismerésétől várták a talajtani tudomány legégetőbb kérdéseinek megoldását. Ma
már tudjuk, hogy a talajok kialakításában az élőlények szerepe nem korlátozódik
a ezerves anyag felépítésére és bontására, hanem életük folyamán a talajok ezervet-
len alkotórészeire éppúgy hatnak, mint a szervesre. Az állatok ~ a növények
fizikai hatása, a gyökerek nyomóereje, a gyökérjáratok sűrűsége a talaj ezerkezetét
befolyásolja, a talajlakó állatok pedig a talaj szintjeinek állandó keverését
végzik, és járataik a víz beszivárgását segítik elő.
A fizikai hatáson kívül nagy jelentőségük van a kémiai változásoknak is, melyeket
a talajon élő növényzet és a talajlakó állatok idéznek el6.
Az elemek kis vagy biológiai körforgása folyamán a növények tápanyagot
vesznek fel a talajból, gyökérv~ladékuk elbontja az ásványi szemoséket, majd a
talajra kerülő szerves maradván~okkal a felszínen és a felszínhez közel halmozzák
fel a növénytáplálko zás szempontjából értékes anyagokat. Így a talaj a növényzet
közreműködésével gazdagodhat, de ugyanez a tényez6 az elszegényedését is okoz-
hatja, lia a keletkezéS szerves anyagok segítségével a tápelemek kimosódnak. A
talajon élő növényzet és a talaj állatvilága, mely a talajjal azoros kapcsolatban

16
 áll és kölcsönös egymásra hatások keretében befolyásolja a talaj fizikai és kémiai
tulajdonságait, egyik döntő tényezője ~ talajképződésnek.
A talajképződés megindulásakor, amikor a talajképző kőzet kedvező körül-
mények közé kerülve alkalmassá válik az_ első élőlények megtelepedésére és így
a mállás, valamint a talajképződés egyidejű kezdetére, megindul a biológiai hatá-
sok hosszú láncolata, mely a talajban mindaddig fennáll, míg egyáltalán talajról
beszélhetünk. A talaj életét szabályozó biológiai folyamatok során nem· választ-
hatjuk külön az egyes részek szerepét az egész hatásától, az egyes élőlények szerepét
a társulások befolyásától.
Az egyes növény- és állatfajok sem külön-külön fejtik ki -hatásukat, hanem
egymás létének előfeltételei, egymás tevékenységének folytatói. A magasabb rendű
zöld növények a szervesanyag-szintézis segítségével felépítik testüket és a talaj
értékes anyagait dúsítják fel abban, a talaj aprószervezetei pedig az így előállott
szerves anyag elbontását végzik. Ugyanakkor aionban a zöldnövények táplál-
kozása nem képzelhető el a baktériumok és a talajlakó mikroszkopikus gombák
előkészítő tevékenysége nélkül. Az állatvilág szerepe sem korlátozható csak az
egyszerű elbontásra, mert eközben is új, a talajképződés szempontjából értékes
anyagok képződnek. Ezek a részfolyamatok tElhát láncszerűen egymásba kap-
csolódnak, sa szerves anyag felépülésének és elbontásának egyes szakaszait jelentő
láncszemek alkptják a biológiai láncokat, malyeknek ma sajnos csak egyes részeit
ismerjük. Ezek dinamikus egyensúlya szabja meg azokat a folyamatokat, amelyek
hatásának összességét a talaj biológiai aktivitásának nevezzük.
A talajok kora. Mint talajképző tényező DoKUCSAJEv és tanítványai tanítása
nyomán vált elfogadottá. Szükségszerűségét két ok indokolja:
a) A Föld felszínén különböző időpontokban indult meg a talajképződés. A sarki
övezetekben, valamint az északi félteke nagy területein a talaj képződése csak a
szárazföldi jégtakaró visszahúzódása után indulhatott meg. Az egyenliM tája
hosszú évmilliókon át jégmentes volt, így a talajképződés kezdetét a tegerek vissza-
húzódása vagy a vulkáni tevékenység által felszínre hozott anyag jelentette. A két
terület talajai közt tj:lhát abszolút korukat illetően több évmilliónyi különbség lehet.
liivel pedig a talajképződés folyamán fizikai és kémiai folyamatok játszódnak
le, amelyek kifejlődéséhez idő szükséges, természetes, hogy az idősebb talajokban
ezek hatása kifejezettebb, összetettebb, mert új folyamatok fellépésére is lehető­
séget adnak. A viszonylag fiatal felszínek talajai ugyanakkor kevesebb folyamat
jeleit hordozzák magukon és ezek kifejlődése sem éri el az előbbiek erősségét.
Az abszolut korban fennálló különbség azonban nemcsak a Föld övezetei közt
mutatható ki, hanem egy szűkebb térség tagjai között is. Egy övezeten, sőt tájon
belül is előfordulhatnak idősebb és fiatalabb talajképződmények, mint például
.az erózió hatására megfiatalodott felszíneken, melyek között fennálló különbséget
csak az abszolut koruk figyelembevételével magyarázhatjuk és érthetjük meg.
b) A másik ok - amiért szükséges volt a talajok korának besorolása a talaj-
képző tényezők közé - az ugyanazon idő alatt elért különböző fejlődési állapot,
vagyis a talajok relatív kora. A talajképző tényezők összhatásában mutatkozó
különbség ugyanis ugyanazon idő alatt egyszerűbb vagy összetettebb talajok ki-
alakulásához vezethet. Ilyen különbséget okozhat például a talajképző kőzet nagy
szénsavasmész-tartalma. A sok szénsavas meazet tartalmazó kőzeten a kilúgozás
folyamata csak hosszabb idő után képes az összes karbonátot kioldani és ezáltal
lehetőséget adni más folyamatok bekapcsolására, mint az ugyanannyi csapadék
hatása alatt álló, de szénsavas meazet nem tartalmazó talajképző kőzeten kialakult
talajban.
Ennek következménye, hogy ugyanazon abszolut koru talajok közt fejlődési
állapotuk tekintetében különbség mutatkozik, amit ugy fejezünk ki, hogy más a
talajok relatív kora. ·

2 Talajtan 17
 Az emberi tevékenység. A talajképző ttfuyezők tárgyalásakor nem hagyhatjuk
figyelmen kívül az emberi tevékenységnek a talajra gyakorolt hatását sem, ameJy
tudatosan vagy anélkül módosítja vagy megváltoztatja a talajképződésben részt
vevő tényezők hatását.
Az emberiség története folyamán minden emberi tevékenység többé-kevésbé
megváltoztatta a környezetet. Ez a változtatás általában annál nagyobb, minél
fejlettebb a társadalom, amelyben az adott emberek élnek.
A primitív népeknél a vadászat és a gyűjtögetés csak kis hatással volt a környe-
zetre, különösen akkor, ha állandó vándorlással szerezték meg az önfenntartáshoz
szükséges növényi és állati termékeket. <

Amint az ember huzamosabb ideig megtelepült egy helyen, és állattenyésztéssel,

majd földműveléssel foglalkozott, környezetét meatérségesen alakította, hogy minél
több és jobb élelemhez, ruházkodáshoz szükséges anyaghoz jusson.
A fejlett társadalmak a nagyobb népsűrűségű területeken már nemcsak a növény-
és az állatvilágot változtatták meg, hanem öntözéssel növelték a talajra jutó víz
mennyiségét, trágyázással gyarapították a talajba kerülő szerves anyagot és a
talajműveléssei változtatták meg a felső talajrétegek tulajdonságait.
A modern mezőgazdaság hatása ennél jelentősebb, mert tudatosan alakítja a
talajt és a benne lejátszódó folyamatokat műtrágyázással, mechanikai és kémiai
talajjavítással, valamint vízszabályozással és öntözéssel.
Volt és lehet káros hatása is az emberi tevékenységnek a talajra, éspedig olyan
mértékű, hogy a helytelenül művelt területek elsivatagosodtak, vagy erodálódva,
talajtakaró nélkül terméketlenek maradtak. Más esetben a roBSzul öntözött talajok
elszikesedtek, elsósodtak vagy elmocsarasodtak.
Az emberi tevékenység tehát módosítja a talajképződésben érvényesülő természeti
tényezők hatását. A tudatosan és helyesen alkalmazott beavatkozás a talajképződési
tényezők hatását a termékenység növelése és állandósulása irányában változtat-
hatja meg, a hibás gazdálkodás viszont csökkentheti a termékenységet, sőt meg-
. semmisítheti a talajt. E megváltozott talajképződési folyamatokat a jelenkori
talajképződési folyamatok fogalomkörébe soroljuk.

Földtani viszonyok
A talajképződés nyersanyagát a kózet szolgáltatja. Ennek fizikai tulajdonságai
és kémiai, ásványtani összetétele nagymértékben befolyásolja a rajta kialakult talaj
tulajdonságait.
Volt idő a talajtani tudomány fejlődésében, amikor úgy vélték, hogy a kőzet
alapvetően eldönti a talaj tulajdonságait, és ezért szerepe a talaj kialakulásában
előbbrevaló, mint a többi talajképző tényezőé, amelyek csak módosítják a kőzet
hatását. Ebben az időszakban agrogeológiának nevezték a talajjal foglalkozó
tudományt, és ez mind módszereiben, mind célkitűzéseiben nagymértékben tá-
maszkodott a geológiára.
Amint bebizonyosodott, hogy ugyanazon kőzeten, a talajképző tényezők eltérő
társulásának hatására igen sokféle talaj alakulhat, ki, ez az irányzat átadta helyét
a talajképző tényezők egyenrangúságát hirdető és a talajt önálló természeti jelen-
ségként tárgyaló talajtannak.
Ahhoz, hogy a kőzet talajra gyakorolt hatását valóban fel tudjuk mérni, is-
mernünk kell magát a kőzetet, valamint azokat a változásokat, amelyek a talajjá
válás folyamán fellépnek, és amelyeket összefoglaló néven talajképződésnek neve-
zünk.
A talajtan szempontjából a kózeteket tehát nem koruk, hanem elsősorban tulajdon-
ságaik alapján különböztetjük meg. Mivel azonban a közetek tulajdonságai függenek

18
azoktól a körülményektől, melyek között kialakultak, a földtörténet a talajtan
tekintetében sem elhanyagolható.
A hazánk talajviszonyaival való megismerkedést tehát a közetek kialakulásának
és tulajdonságainak az áttekintésével kell kezdenünk.
A közetek kialakulása. Magyarország területe a Kárpát-medencéhez tartozik,
mely a fia.talon gyűrődött Eurázsiai. hegyrendszer alpi-kárpáti része és a Dinári
lánchegységek által köriilzárva alakult ki. E nagykiterjedésű medence viszonylag
fiatal, mert a harmadidőszak közepén, a környező hegységek gyűrődése és ki-
emelkedése utáni besüllyedésével keletkezett. E hatalmas méretű hegyképződési
folyamat előtt a medence területén nagy ellenállóképességű, kemény kéregdarab,
a TiBzia masszívum állott, illint az ókori variszcidák maradványa. Körülötte
változó mélységű tenger húzodott, az ún. Tethys, amelyben felhalmozódott a
masszívumróllehordott iszap és homok, valamint a tengervízből kivált mészkő és
dolomit. ·
A hegyképző erők hatására a masszívum először feldarabolódott, majd különböző
darabjai lesüllyedve helyet adtak a "mediterrán tengernek". Ez az újharmad-
korban lejátszódó esemény egyben hatalmas szerkezeti változásokkal is járt, mert
a kialakuló törésrendszer mentén feltört a folyékony magma és hatalmas vulkáni
tevékenység vette kezdetét. A medenceperemi törésvonalak mentén kialakuló
fiatal vulkáni övezetben hatalmas mennyiségű láva és tufaanyag került a felszínre;
összetétele és felszínre kerülésének időpontja azonban mutat kisebb-nagyobb el-
téréseket. Általában az állapítható meg, hogy a vulkáni tevékenység keletről
haladt nyugat felé, és ezzel párhuzamosan a felszínre kerülő kőzetanyag is változott.
A korábbi, vagyis a keleti tagok savanyúbb kőzeteket alakítottak ki, a riolitot és az
andezitet - Zempléni-hegység, a Bükk előbegységei -, majd a Mátra, a Cserhát,
a Börzsöny és a Visegrádi-hegység hatalmas tömegű andezitje tört a felszínre. Ez
utóbbiakra jellemző, hogy a felszínre került kőzetek többnyire tufa alakjában
szilárdultak meg - vagyis a vulkáni tevékenység hatalmas hamuszórással volt
egybekötve -, és viszonylag kevés a láva alakjában megszilárdult andezit.
A legnyugatibb és egyben a legfiatalabb .vulkánosság a bazalt vulkánosság, mely
a Bakonyt, a Badacsonyt és a többi dunántúli bazaltkúpot hozta létre. Ez a
folyamat azután egészen a negyedkor elejéig elhúzódott.
A vulkáni tevékenységgel párhuzamosan folytatódott a terület differenciálódása.
A vulkános terület, amely a régebbi tengerfenék anyagát is jelentette, fokozatosan
emelkedett, míg a régebbi szárazulat, a Tiszia maradványa mindjobban süllyedt.
Ezért a kiemelkedő hegységek anyaga a süllyedést töltötte fel, melyben a harmad-
időszak végén a pannon tenger helyezkedet.t el. Ez a sekély tenger fokozatosan
kiédesült és a medencét most már tavi, majd folyóvízi üledék töltötte fel.
Ha tehát az ország, valamint a Kárpát-medence kőzeteinek kialakulását meg
akarjuk érteni, nem szabad elfelejtenünk, hogy a mai hegység anyaga a geológiai
múltban a tengerben, vagyis a mélyben képződött, a mai Alföld helyén pedig
valamikor magas hegyek állottak, melyek a mélybe süllyedtek, ezért anyaguk csak
mélyfúrásokkal ismerhető meg a vastagabb üledéktakaró alatt.
A pannon tenger medencéje te.hát fokozatosan feltöltődött, azonban a 2000-
3000 méter vastag tengeri és tavi üledéksor lerakódása után a medence süllyedése
még mindig nem fejeződött be. A tenger visszavonulása után a süllyedő területet
a folyók töltötték fel az emelkedő területekrőllehordott anyaggal, ez azonban már
új geológiai korszak, a negyedkor, ezen belül a pleisztocén beköszöntésével esik
egybe.
A harmadkorban lejátszódó kéregmozgások, amelyek hazánk földtörténetének
forradalmi szakaszát előidézték és amelyek a vulkánosság helyét és idejét meg-
szabták, a vertikális, valamint a horizontális mozgásokkal kialakították a mai fel-
szín előfeltételeit. Az Alföld és a Kisalföld süllyedései, a törésvonalak, amelyek a

2* 19
t:~
o

O 10 20 30 40 50 km ~~~~@~~~~-íiillil~
O öntésterületek üledék e

f!'i!J lápok üledéke

r_.:_:::j futóhomok

llililllJ.Iöszös homok
rTfT1 Jösz és lösszeríí
LUJI negyedkori üledék
&!:iiiil ~g[n~~: Ó:edék
0

löOöl harmadkorvégi
~kavicsos Üledék
E 3 pannon, márgás
E!::::Jés agyagos üledék
~pannonnál idősebb
tengeri üledék
Emészkő
mdolomi t

e homokkő
~andezit
~ andezittufa
J{íJ.tl riolit

~ riolittufa
~+!+!~bazalt
l'!fiJ1m agyagpala
11}jtillit
j:otx-.x~l gránit
l. ábra. A fontosabb közetek elterjedés e Magyaror szágon
 Duna és a Tisza medrét irányították, mind előfeltételei voltak annak, hogy a.
pleisztocén, majd a jelenkori felszín kialakulhatott.
Hangsúlyoznunk kell azonban azt is, hogy ezek a mozgások ma is elevenek, ma is
hatnak, és nagyságrendjük helyenként eléri az ötvenévenkénti 20-:-JO cm-es
süllyedést, illetve emelkedést.
A fokozódó szintkülönbségek hatására megerősödő erózió mindjobban pusztí-
totta a mészkő- és a dolomithegyeégek anyagát, és ezt szilikátos anyaggal keverve
elterítette a hegyek lábánál keletkező medencékben vagy az enyhén lejtős hegylábi
területeken. Természetes, hogy a vulkáni képződmények sem maradtak érintetle-
nek és értékes elemeikkel gazdagították a növényi tápelemekkel egyoldalúan el-
látott karbonátos kőzetek málladékát.
Ez az erózió azonban nem semmisítette meg teljesen az idősebb felszíneket borító
rétegeket 1 és így megvan a lehetősége, hogy a régebbi geológiai kórok szárazföldjei-
nek talajtakarója eredeti helyén vagy attól nem measze helyenként fellelheM legyen.
Ez a tény igen fontos a jelenkori talajtakaró helyes megítélésében, mert így nem-
csak a jelenkori éghajlati és természeti viszonyok hatásával kell számolni a talajok
képződésében, hanem az idősebb geológiai korok lényegesen eltérő viszonyainak
hatásával is.
Míg ugyanis a negyedkor előtt az éghajlat a mainál jelentősen melegebb és ned-
vesebb volt, vagyis szubtrópusi, sőt trópusi jellegű - amit a kövületekben fenn-
maradt trópusi növények igazolnak -, a negyedkor fellépésekor az éghajlat hű­
vösebbre fordult. Ismeretes, hogy a pleisztocén folyamán az északi féltekén a száraz.
földi sarki jégtakaró jelentősen kiterjedt. Ez a szárazföldi jég hazánkat ugyan nem
érte el, de a Kárpátok északi lábát megközelítette, sőt a Kárpátokban és az Alpok-
ban helyi eljegesedést váltott ki. A jégtakaró közelsége hatással volt a Kárpát-
medence éghajlatára, vagyis hazánk a periglaciális területekhez tartozott.
A pleisztocén időszak éghajlata azonban nem volt egységes. A szárazföldi jégtaka-
ró kiterjedése időközönként jelentősen változott. Voltak időszakok, amikor a jég
visszavonult, és voltak periódusok, amikor a jég újra kiterjedt és vastagodott.
Ezeket az időszakqkat, melyek tartama néhány 10 OOO évtől a 100 OOO évig terjedt, ·
az Alpok területén kialakult jégtakaró alapján )rülönböztetjük meg. Az egyes jeges
időszakokat azokról a kis folyókról nevezték el, amelyek a jégtakaró kiterjedésének
határát jelezték. Így beszélünk Günz, Mindel,Riss, Würm glaciálisról. A glaciálisok
közt fellépő enyhébb éghajlatú időszakokat, amikor a jég részben elolvadt és vissza-
húzódott, interglaciálisnak nevezzük és ennek értelmében beszélünk Günz-Mindel,
Mindel-Riss, Riss-W ürm interglaciálisróL
Nem volt azonban a legtöbb glaciális sem egyöntetű, hanem kisebb felmelegedés
ezeken belül is előfordulhatott. Ezeket interstadiálisoknak nevezzük. Így például a
Würm glaciálison belül beszélünk W ürm I., II. és III. időszakról (stadiálisról), míg
ezek között az enyhébb periódusokat Würm I -Il., illetve Würm II -III. inter-
stadiálisnak mondjuk.
A változó hidegebb és szárazabb, majd _az enyMbb és nedvesebb éghajlat nem
volt hatás nélkül a növénytakaróra és ezáltal a talajra sem. Nagyon leegyszerűsítve
a jelenségeket kialakító törvényszerűségeket azt mondhatjuk, hogy a glaciálisok
hideg és száraz éghajlata alatt a szél kifújta a folyóvizek által szállított és elterített
üledékekből a port és measzebb szállítva ismét lerakta. Ebből keletkezett a lösz,
míg a közelebb visszamaradó durvább szemesék anyagából a futóhomok képződött.
A melegebb és nedvesebb interstadiális, valamint interglaciális időszakokban a nö-
vényzet dúsabb volt, és a ritka füves löszpusztákat felváltotta az erdő vagy az erdős­
sztyepp. Ennek megfelelően a löszképződés lassult vagy szünetelt, és a korábban
lerakódott löszön megindult a talajképződés. Ezért az Alföld peremén vastag réte-
gekben követik egymást a lösz és a különböző korú talajképződmények.

21
 A magyar negyedkorkutatók munkássága alapján, valamint a környező és a
távolabbi területek hasonló üledékeivel való összehasonlítás segítségével a hazai
löszökről és a közbeékelődött talajképződményekről ma már átfogó képet rajrwl"
hatunk. A rendszerezés alapját a kiválasztott és sokoldalúan vizsgált szelvények
képezik, mint a nemzetközi. szakirodalomban több évtizede ismert paksi téglagyári
feltárás, a dunaföldvári Duna-part, a Duna-kanyarban a Basaharc elnevezésű fel-
tárás, valamint a mendei téglagyár bányagödre. A löszrétegek és az eltemetett
(fosszilis) talajok sorrendjét PÉCSI MÁRTON szintetizáló munkája szerint a 2. és a 3.
ábrán mutatjuk be. ·
Az izotóptechnika - elsősorban a 14C szénizotóp arányának meghatározása -
ma már elég pontos kormeghatározást tesz lehetővé. Az elszenesedett famaradvá-
nyokból végzett kormeghatározás eléísegíti mind a talajok, mind a löszrétegek
megkülönböztetését. Ezeket az eredményeket egybevetve a pollenvizsgálatokkal,
az apró löszcsigák fajainak arányával, az állati csont leletekkel, sőt több esetben a
löszben előforduló vadásztelepek kő- és csonteszközeivel min!l többet tudunk meg a
löszök és a talajok képződésének körülményeiről.
A löszökben végzett kormeghatározás alapján tudjuk a hullópor lerakódásának az
ütemét, amely ezerévenként 25- 100 cm vastag réteget képez. Az eltemetett tala-
jok képződése idején a porhullás lényegesen· kisebb volt, és így vált lehetővé a
felszín közeli rétegekben a talajképződés, amely egyik helyen csernozjomot, a
másikon barna erdőtalajt vagy szubtrópusi erdőtalajt eredményezett.
A Kárpát-medencén belül - és így hazánk területén is - a múltban ugyanúgy
voltak éghajlati különbségek, mint ahogy ma is vannak. Nem mindenütt volt a
hullópor lerakódása idején ritkafüves löszpuszta, vagyis nem mindenütt képződött.
~ típusos lösz a hullóporbóL Ott, ahol ma sok a csapadék, a múltban is több volt,
mint a ma száraz területeken. Így a hullópor - ha eljutott odáig - az erdiJbe
hullott, ahol a talajképződés folyamatosan hatott a leülepedő anyagra. Az ilyen
körülmények között képzódött üledék, a lösz-vályog - több agyagot és kevesebb
szénsavas meazet tartalmaz, mint a típusos lösz, ugyanakkor ennél a vas egy része
is felszabadul és az üledék színe barnás, vagy vöröses.
A másik esetben a hullópor nem száraz térszínen ·rakódik le, hanem nedves, és
ezért dúsabb fűvel borított réteken vagy mocsarakban. Ilyen körülmények között
a hullópor anyaga könnyen mállik, ezért a keletkezett üledék, az alföldi lösz több
agyagot tartalmaz, és az elöntések hatására többnyire gyengén rétegezett.
J elentós hatással volt a már leülepedett hullóporra a fagyváltozékonyság is.
A perlglaciális terület egyes idószakaira az jellemzó ugyanis, hogy a talaj mélyebb
rétegeiben a hómérséklet az egész évben fagypont ·alatt marad. Ennek az "örök
fagy"-nak (permafrost) határa általában 1,5-2,5 méter mélységben volt. Az efö-
lött fekvő rétegek az évszakoknak megfelelően hol fagyos, hol fölengedett állapot-
ban voltak. Mivel a mélyben fekvó·állandóan fagyott réteg a vizet nem ereszti át,
a csapadék nem tudott a talaj mélyebb rétegeibe szivárogui, hanem ·évriJl évre gaz-
dagította a fels/J talajszinteket, végül pépszerű állapotot idézett elő. Ha ez a túl ned-
ves, vagyis víztartó képességénél több nedvességet tartalmazó talaj megfagyott,
a jég képződésével egy időben térfogatnövekedés állt be, az olvadás viszont tér-
fogatcsökkenéssei járt. Sík területen. a fagyváltozékonyság által érintett rétegek
gyúró hatásnak voltak kitéve, az eredetileg vízszintes rétegek összekeveredtek és
üstökhöz, zsákokhoz, ékekhez hasonló formák jöttek létre a talajban lejátszódó
mozgás hatására. Lejtős területeken a pépes anyag a lejtőn lassan lefolyt, amit
szolijlukciónak nevezünk. Így a lejtők talaja vékonyodott, a völgyek és a hegylábi
területek talaja pedig vastagabb és enyhén rétegzett lett. Az ismertetettek alapján
a hullóporból keletkezett üledékeket az l. táblázat szerint csoportosíthatjuk.
Mint már az előzőekben említettük, a lösszel egy időben képződik az alföldeket
borító futóhomok is, éspedig ugyanabból az anyagból. Ezért a lösz és a homok éles

22
 jellegzetes képz6dmények
összletek kora

Jösz

Mende- BD
BauMrci
fiatalllisz.
önzlet BA

MB

PD

Paksi ld6s
lösz-önzlet l

FelsiS pliocén
-- - --
.....................
------ Pannóniai rétegek

2. ábra. A magyarországi löszök rétegtani éB kor szerinti tagolása (PÉCSI M. szerint)

23
 ezer
év a talaj jellege
10

1a humuszos lösz llllll lllllllll

1 humuszos lösz Tápiósülyi humuszos s;zint

16 700±440

20 2 humuszos lösz liliililiilillA Dunaújvárosi humuszosszint

!
20520 ±290 .

mezőségi talaj 27800

30 Mande Fel.slS talaj-

erd6ssztyepp talaj komplexus
32 250 ±21 70

,,,,,,,,,,,,,,,,,
40 talajhordalék Basaharc Dupla
""''""''"''
}UUWJUU~H
talajkomplexus
erdőssztyepp
talajok
WOOJWW
50

ll ll! llllll ll lll

talajhordalék
lll ll l /llll lll l/ talajhordalék
>so
sötét szrna.
mezőségi talaj
ll lilii ll lll ll lll lill Basaharc Aloo talaj

erdőssztyepp
>70 talaj Mande Bázis
b erdőtalaj talajkomplexus
:::
l
a:-

3. ábra. A magyarországi fiatallöszök és a fosszilis talajok rétegtaní helyzete

(PÉCSI M. Szerint)

elválasztása igen nehéz. Sok esetben a lösz, amelyet a porlrakció, vagyis a 0,01
rom-es nagyságrendű szemesék jellemeznek, tartalmaz több-kevesebb finom ho-
' mokot, viszont a homokban is található leiszapolható rész. Ezért beszélünk h01no-
kos löszról és löszÖS h01nokr6l is.

24
 .
l. táblázat. A hullóporból keletkezett üledél,cek csoportositása

Ai üledékek lerakódásának térszlne szerint

Sztyepp Erdős-sztyepp .Időszakos

Térszín Mocsár vizállás
száraz nedves száraz nedves
l l
mocsári infúziós
Kőzet lösz löszvályog
lösz lösz

Változat típusos alföldi - - -

rétegzet- rétegzet- rétegzett rétegzett
Morfológia
'
len
rétegzett
len l rétegzett l

Átalakulás talajképz/Jdés hatására: Erdőtalaj jelleg (agyagbemos ódásos, barnaföld, medi-

terrán, szubtrópusi)
Csernozjom jelleg (csernozjom, humuszkarbo nát)
Szemipedolit (a talajanyag bekeveredése a löszbe)
Átalakulás szoliflukció hatására: Lejtőlösz
Szolifiukciós lösszerű vályog

A felszíni rétegek felépítése sem egyöntetű. A lösz, valamint ennek különböző

mennyiségű homokot tartalmazó változatai rétegesen követik egymást. Mivel ezek
jelentősége a talajképződés szempontjáb ól nem elhanyagolh ató, fontos, hogy min-
den esetben feljegyezzük a rétegek vastagságát és minőségét.
A pleisztocén képződmények közt meg kell még említeni a folyók teraszainak
kavicsanyagát. A hegyekbőllezúduló nagy energiájú vízfolyások sok kavicsot gör-
getnek magukkal, amelyeket a síkságra kiérve leraknak.
Ezek a kavicshátak és törmelékkú poka talajképzé5désnek különleges feltételeket
teremtenek. A bemutatott földtörténet i korok át tekintését a 2. táblázatban adjuk
meg.

Hidrológiai viszonyok
A közetek kialakulásán ak áttekintése után a geológiai folyamatok másik ered-
ményével, a hidrológiai viszonyok alakulásáva l kell röviden foglalkoznunk, mert
ezek talajra gyakorolt hatása egyes esetekben jelentős.
A földkéreg vertikális elmozdulásá nak nagy szerepe volt a hidrológiai viszonyok
kialakulásáb an is. A kéregmozgással együttjáró törések előre jelezték a felületi
vizek medrének irányát, a lesüllyedt területek maguk felé vonták a kiemelkedet t
térszínekről lefolyó vizeket, a kiemelkedés en belül fennálló helyi különbségek
pedig új vízválasztók at hoztak létre.
A víznek a talajra gyakorolt hatását, a víz által szállított hordalékokn ak mint
talajképző közeteknek az elhelyezkedé sét csak ak~or érthetjük meg, ha ismerjük
vízrendszerü nk kialakulásán ak történetét. Ismeretes, hogy a folyók medre és azok
völgyei nem voltak azonosak a maiakkal még a geológiai közelmúltba n sem. Ezért
beszélünk ősfolyókról és ezek elhagyott völgyeirő!, vagy az általuk lerakott horda-
lékkúpokról, melyek keletkezését és felépítését ismerve feleletet kapunk ~:~ok talaj-
tani kérdésre. Az ország legnagyobb folyója, a Duna a geológiai harmadkor végén
és a pleisztocén elején a Kisalföld peremét érintve dél felé folyt, és a Dráva menti
süllyedő területet töltötte fel, amint az a 4. ábrán látható. _Hasonlóképpen déli

25
~
~ 2. táblázat. FöldWrténeti korok

Földtörténeti korok l l
(mimg év) Közetek keletkezési Ideje és--;;elye Magya;országo~~ Éghajlat r Növény- és állatvilág
Holocén tőzeg: Nagyberek, Kis-Balaton, Ecsedi- mai növény- és állat-
(alluviális láp; világ, emberi kul-
kor) iszap : mai vízhálózat kialakulása túrák: paleolit, me-
zolit, neolit, réz-
~ bronz-vas
~ Pleisztocén Würm I. 12 ezer l lösz: Alföld, Mezőföld, stb. glaciálisokban hideg, csapa- Európában: elefánt,
~ (diluvium)
~~ II. év dékos tél, húvös ayár; évi kö- oroszlán, kardfogú
j m. zéphőmérséklet oo ala:tt; tigris, barlangimed-

!
(antropo- I. interglaciálisokb an a maihoz ve stb.
zoikum) Riss
II. hasonló vagy annál mele-
I. gebb éghajlat; minden az
Mindel II.
É-i féltekén
I. 600ezer
Günz II.
év
Duna l
Pliocén levantei 10 tengeri elöntés, majd beltó; homok, agyag fokozatos lehűlés az É-i fél- az ember megjelenése
pannon édesvízi mészkő; tekén;
bazaltvulkánoss ág: Balaton a maihoz hasonló éghajlati övek
~ ----------~~--~.-11-------------
·~ Miocén szarmata 25 fokozatos tengeri elöntés; mészkő; lajta- a mainál melegebb hőm~rsék­ örökzöld szubtrópusi
.... tarton
helvét
mészkő: Fertőrákos; riolit és andezit; let; növények, pálmák;
vulkánosság Visegrádi-hg., Börzsöny, Cser-
~~
Európa területén szubtrópusi, az emlősök kifejlő­
burdigálai hát, Mátra, Zempléni-hg.; trópusi éghajlat dése
akvitániai lignit: Várpalota, Hidas;
e barnaszén: Nógrád;
~ apoka (slir): Borsodi-medenc e;
szárazuJat az ország nagy részén, kivéve
az Északi-hegyvidé ket;
 Oligocén 45 tenger~ üledékek: barna agyag, budai gyenge lehűlés trópusi növényvilág,
márga, hárshegyi homokkő, kiscelli agyag az emlősök megjele-
nése
Eocén 60 szárazxóldi szakasz: trópusi éghajlat
barnaszén: Tata, Esztergom;
nummulinás mészkő;
első vulkánoBBág: Mátra, Börzsöny

Kréta 140 alpi hegységképződés: a tenger fokozato- gyenge lehűlés a sarkokon megjelennek a lomb-
san visszavonul; mediterrán éghajlat hullató fák
bauxit: Villányi-bg, Bakony;
barnaszén: Ajka
Jura 175 kőszén: Mecsek; enyhe éghajlat az őshüllők korszaka
mangánérc: Bakony;
mészkő: vörös szinű

Triász 200 a Thetys tenger kialakulása; Európában trópusi éghajlat a tenger térhódítása:
gránit: Mórágy; halgyíkok; páfrá-
mészkő: É-Borsodi karszt; nyok, pálmák
gipsz: Perkupa;
daohsteini mészkő, dolomit
Perm 240 vörös homokkő: Balaton-felvidék, V elen- a föld É-i részein eljegesedés tűlevelű fák, erős
(diasz) oei-hg, Mecsek, Jakab-hegy; agyagos osontvázú reptíliák
konglomerát
Karbon 310 variszkuszi-hegységre ndszer, gránit: Me- enyhe idő, D-i sarkvidéki el- peosétfák, pikkeíy-
esek, Velencei hg·; agyagpala, mészkő: jegesedés fák, gazdag rovar-
Bükk világ
Devon 350 gneisz, gránit, kristályos pala-agyagpala: D-i félgömbön eljegesedés első gerinoesek, ős-

Kőszeg- Sopron halak

Szilur 450 kaledóniai hegységképződés az Egyenlítő száraz, meleg megjelennek a páfrá-

éghajlat nyok, trilobiták
..
Kambrium 540 magasabb hőmérséklet előtelepes növények,
~ gerinotelen állatok
~ 1
 irányban folytak a Rába, valamint az akkor még a,lacsony, a Bakonyt átszelő ős­
folyók, amelyeknek ma már csak a hordalékai találhatók meg a Balaton-ároktó l
délre. Ennek az időszaknak maradványai a Somogyi homokhát, valamint a billegei
erdőben található kavicshát. ·
Ugyanígy délnek irányuló ősfolyók voltak az Ipoly, a Nyitra, a Garam és a Vág
elődei, melyeknek kavicsanyaga ma már csak a Móri hasadékban, valamint né-
hány kisebb völgyben mutatható ki.
Csak a Kisalföld gyors ütemű süllyedése, majd a Keszthely-Glei chenbergi
vízválasztó kiemelkedése után vált a Dunántúl É-i részén található vízfolyások
iránya északivá, illetve keletivé. .A Duna az .Alföldön tehát csak a pleisztocénban
jelent meg, de akkor sem mai medrében folyt, hanem a Visegrádi áttörés után dél-
keleti irányban (vagyis Cegléd irányában) teregette hordalékát. Ettől az iránytól fo-
kozatosan térült el, saját hordalékkúpján vándorolva nyugat felé, amíg elfoglalta mai,
közel észak-dél irányú, tektonikailag előre jelzett völgyét. Fokozatosan fejlődő, ha-
talmas hordalékkúpja alkotja a Duna- Tisza közi homokhát északi felét, és az ek-
kor lerakott karbonátos, valamint löszös homok alkotja a táj talajképző kőzetét.
· A Duna jobb oldali mellékfolyói·- melyeknek hosszát most már a kiemelkedett
Dunántúli-közé phegység· korlátozza - úgy alakították ki völgyeiket, ahogy azt a
sakktáblaezerűen feltöredezett Pailllon-tábla törésrendszere előrajzolta. Ezért
láthatunk közel derékszögű irányváltozáso kat mind a Kapos, mind a Koppány,
mind kisebb vízfolyások völgyeiben.
.A pleisztocén végén a Dunántúl vízrendszerének kialakulását még egy tényező
irányította: a Balaton árkának besüllyedése, amely a Budapest-Kea zthely irányú
törésvonal mentén alakult ki, ugyanúgy, mint a Velencei-tó . .A Balaton-árok elvág-
ta a Bakonyból dél felé irányuló folyók útját, és így azok hordaléka ma már csak
az eredeti vízgyűjtőtől elszigetelve található meg a Balatontól délre elterülő völ-
gyekben, és csak a dolomittörmelé k utal származási helyiikre, a Bakonyra.
A Duna bal parti mellékfolyóinak egy része, a Tisza, a Sajó, Hernád, valamint a
Kárpátokbólle futó ősfolyók a pleisztocén elején szintén a maitóllényeges en eltérő
irányt követtek. Általában észak-dél irányában szelték át az .Alföldet, miközben
felépítették a Nyírség hatalmas hordalékkúpját , melynek homokanyaga annyiban
különbözik a Duna hordalékanyagá tól, hogy nem tartalmaz szénsavas meszet, és
így az erdőtalajok gyors kialakulásának nem volt fékezője.
A Tisza csak a holocén elején vette föl mai irányát, északról kerülve meg a
Nyírséget és a Tokaji-kapun át lépve be az .Alföldre. Ennek előtte a Nyírségtől
keletreazÉrvö lgyön át érte el az .Alföld legjobban süllyedő területét, a mai Körö-
sök mentén. Mint jellegzetes síksági folyónak tulajdonképpen medre nem is alakult
ki, és a folyószabályozásig szabadon változtatta útját a mocsaras síkságon. Ezért
a táj talajviszonyair a kifejtett hatása igen nagy területen érvényesült. Ennek az
időszaknak a jellemzője volt az .Alföldön a mocsaras holt medrekkel szabdalt sík-
ság, melyen a talajvíz is a felszín közelében volt . .A jelenlegi talajviszonyokb ól csak
következtetni tudunk a valamikori helyzetre, melyek közt a terület talajképződése
megindult, de általánosságban megállapítható , hogy a talajvíz szintje ma sincs
mélyen a felszín alatt, és a múltban még közelebb volt.
A talajvíz az .Alföldön ma is nagyobb sótartalmú, mint az ország más részein, és
ezen belül több nátriumot is tartalmaz. Mindez együttvéve a szikesedést váltotta
ki, ami a talajok termékenységé t sok helyen jelentősen csökkenti.
.Az alföldek, a medencék és a széles völgyek legmélyebb helyein a viszonylagos,
helyi vízbőség hatására, mind a Dunántúlon, mind az .Alföldön és a Kisalföldön
láposodás indult meg. Ennek maradványai részben ma is fellelhetők tőzeglápok
alakjában. ,
Mindezeket összefoglalva megállapítható , hogy a hidrográfiai, ezen belül a talaj-
vízviszonyok igen jelentős tényezői a talajok kialakulásának .

28
 l l
l l
l ./1"; /
..{···"/;
.....· \ l··.
/
-r··········
! l l r.
\ l , ........
' l r
\ l'
l \
l l
\
l

.............. mai folyómedrek

4. ábra.. A vizhálózat kialakulása. a harmadkor végétől ke.zdve (SÜMEGHY szerint). Fent

a felső pliocén végén, lent az utolsó interglaciális ban kialakult vizhálózat
~
o

5. ábr a. Időszakosan vizz el bor itot t terü lete k

a foly ósz abá lyoz ás előtt (PÉ CSI M. szer int)

...
 A közetek néhány, talajtani szempontból fontosabb
tulajdonsága

Megismerve a kőzetek kialakulásának történetét, valamint a kőzetek előfordulá­

sának nagy vonásait, rátérünk a kőzetek tulajdonságainak bemutatására. Ezek
közül is azokat hangsúlyozzuk, amelyek a rajtuk kialakuló talaj fejlődését jelen-
tősen befolyásolják.
A kőzeteket feloszthatjuk képződésük szerint, éspedig megkülönböztetünk :
magmás, üledékes és átalakulási (metamorf) kőzeteket.
A magmás kéizetek. Különbséget tehetünk közöttük megjelenésük, koruk és
ásványi összetételük szerint.
Megjelenésük szerint lehetnek mélységi és kiömlési kózetek.
A kiömlési kőzetek koruk szerint két csoportra bonthatók, a régebbi geológiai
korok (paleozoikum) és a geológiai harmadkor utáni időszak fiatalabb kőzeteire.
Az ásványi összetétel tekintetében a kovasavtartalom az irányadó, és ennek alap-
ján beszélünk savanyú - több kovasavat tartalmazó - és bázikus - kevesebb
kovasavat tartalmazó - kőzetről.
Ezeknek az ismérveknek alapján a magmás kőzeteket a 3. táblázatban foglaltuk
össze.
A magmá8 kózetek befolyása a talajképzódésre több tényezőtől is függ, így például
a kőzet felépítésétől, vagyis a kőzetalkotó ásványok méretétől, mert ez a mállást
jelentős mértékben befolyásolhatja. A nagyobb ásványszemcséket tartalmazó
kőzetben könnyebben képződnek (ugyanazon ásványi összetétel esetén) repedé-
sek, és így a kőzet könnyebben aprózódik.
A kőzet ásványi és ezen keresztül kémiai összetétele megszabja a málláskor kép-
ződő anyag tulajdonságait, az elemekben való gazdagságát és a képződött talaj
tápanyagkészletét. Minél több a kovasav a kőzetben, annál szegényebb talaj kép-
ződhet belőle. Minél több kalciumot, magnéziumot, káliumot, aluminiumot és

3. táblázat. A fontosabb magmás kiSzetek és ásványi összetételük

• Mélységbeli Gránit Szlenlt Diorit Gabbró Peridotit

Kvarc- Melafir
idősebb
porfír
Porfír Porfirit
és diaház
-
Kiöm-
lési
fiatal Riolit Trachit Andezit Bazalt .Pikrit

Kovasav, % 70 60-70 60 55 40
•
Ásványok
Kvarc 4 l l o o
Alkáliföldpát 4 4 l o o
Plagioklász 4 3 4 4 o
. Csillám 3 3 3 o o
Amfiból és Piroxén l l 4 4 3
Olivin o o o 3 4

Megjegyzés: 4 - sok; 3 = közepes; 2 = kevés; 1 = Igen kevés; O = nincs

31
 vasat tartalmaz, annál nagyobb a valós~ínűsége, hogy a kőzetből képződött talaj
tápanyagtőkéje gazdag lesz. Különösen fontos a kalcium mennyisége, mert ha ez
málláskor felszabadul, akkor kedvező irányba tereli a talajban lejátszódó folyama-
tokat.
Uledékes kő"zetek. Ezek négy csoportba oszthatók: a vulkáni tufák, a törmelékes
üledékes kózetek, az oldatból kivált és a szerves eredetiL üledékes közetek csoportjába .
.A vulkáni tufák a kitörési közetekkel egy időben képződnek. A föld mélyéből
feltörő magma megszilárdulva a kiömlési kőzeteket hozza létre, a vulkáni működést
kisebb-nagyobb mértékben kisérő harnuszórás anyaga viszont lerakódva tufákat
alkot. A vulkáni tufa tehát a magma anyagából képződött hamu leülepedése és meg-
szilárdulása útján alakul ki. A hamuanyagon kívül azonban tartalmazhat más al-
kotórészeket is, éspedig a kitörés aJkalmával átszakított idegen fedőkőzetek da-
rabjait vagy a láva vulkáni bombák alakjában felszínre kerülő részeit. A tufák a lá.-
vánál, vagyis a megfelelő kiömlési kőzetnél porózusabbak és sok vulkáni üveget
tartalmaznak, ezért könnyebben mállanak.
Ha a vulkáni hamu leülepedés közben más anyagokkal (pl. hullóporral) kevere-
dik, akkor tufit képződik .
.A vulkáni tu fák és tufüok tehát átmenetet alkotnak a kiömlési és az üledékes kózetek
között .
.A törmelékes üledékes közetek a felszínen levő kőzetanyag aprózódása és másodla-
goa felhalmozódása útján jönnek létre. Az áthalmozódás folyamán a kőzetdarabok
rendszerint nagyság szerint is. osztályozódnak. Egyes esetekben a lerakódott tör-
meléket valamely anyag összeragasztja, cementál ja. Aszerint, hogy ez a cementáló
anyagmiből áll, más a kőzet mállása és más a talajtani jelentősége. A cementáló
anyag lehet szénsavas mész, ami talajtani szempontból kedvező, de lehet kovasav
vagy vasoxidhidrát is, aminek a ragasztóhatása erősebb és a talajra gyakorolt
befolyása nem kedvező.
Az aprózódás mértéke, valamint az osztályozottság szerint megkülönböztetünk
durva üledékeket (nemzetközi szakkifejezéssel jelölve pszefiteket), ahol a részecskék
átmérője 2 mm-nél nagyobb. Ezek cementált féleségei a konglomerát, melyben a
· kódarabok le vannak gömbölyödve, valamint a breccsa, melynek alkotóelemei éle-
sek, sarkosak. A 2-0,02 mm átmérőjű részeket tartalmazó közeteket homokos
üledékeknek, illetve a cementáltakat homokköveknek nevezzük (pszammitok).
Végül a legfinomabb alkotórészekből a 0,002 mm-nél kisebb szemcsékből állnak az
agyagos üledékek ( pelitek).
A törmelékes üledékes kőzetek közt különbséget tehetünk a szállitás és az osztá-
lyozás közege alapján is, aszérint, hogy ezt a feladatot a víz, a levegő vagy a jég
látta.-e el. Mindezeknek elsősorban a homokos és az agyagos üledékeknél van jelen-
tősége.
A homokos üledék lehet víz által lerakott, vagy szél által osztályozott. Utóbbi
esetben futóhomoknak mondjuk. A finom szemcsés üledékekközüla vízi eredetűt
iszapnalc, a szél általlerakott szemcséket lösznek nevezzük .
.A különböző löszféleségek képződéséről és részben tulajdonságaikról már az előző­
ekben volt szó. Ezúttal a típusos lösz meghatározását és ásványi összetételét is-
mertetjük.
B ULLA szerint a típusos löszre jellemző, hegy színe fakósárga, felépítése rétegezetlen,
porozitásanagyfokú és vízáteresztő képessége jó. Ezenkívül szénsavas meszet tartalmaz,
morzsalékos és jellemző rá a nagyfokú vertikális állékonyság. Ez utóbbi tulajdonsága
miatt jönnek létre a löszvidékeken jól ismert vízmosások, horhosok és mélyutak,
amelyek fala igen meredek. ·
A lösz azonban mindenkor magán viseli környezetének bélyegeit is. Ásványi
anyagának átlagos összetétele: 45-50% kvarc, 15""'"20% földpát, 10% csillám, 10-
15% kalcit, 1-2% amfibol, 10-15% agyagásvány. Az arányok aszerint változnak,

32
hogy a folyók hordalékanyaga, amelyből a finom részeket a szél kifújta, milyen
területről származik. Yulkáni területek közelében, ott, ahol több az andezit, megnő
az amfibol és a piroxén mennyisége, több a vastartalmú ásvány, ezért a lösz színe
sötétebb sárga. Ha vulkáni tufa anyaga keveredik a hullópor közé, jelentős mennyi-
ségű könnyen málló vulkáni üveg kiséri az előbb említett általános löszásványokat.
Mivel· pedig ezek könnyen mállanak és képeznek agyagásványokat, a lösz agyag-
tartalma nagyobb lesz. ·
A lösz külső megjelenése, ásványi összetétele, szemcsenagysága tehát vidéken-
ként kisebb változásokat mutat.
Az oldatból kivált üledékeB kózetek a tengerek és a tavak vizének bepárlódása, a
bennük oldott sóknak az oldhatóságukkal fordított sorrendben történő kiválása
útján keletkeznek. Ide sorolhatók azonban átmeneti tagokként a márga (mely a
törmelékes üledékes közetek felé alkot átmenetet), valamint a méBzkó (mely a
ezerves eredetű üledékes kőzetekkel tart kapcsolatot).
Hazánkban e csoportból a mészkőnek és a dolomitnak van nagy jelentősége a
talajok kialakulásában. Ezek a kőzetek alkotják a rendzinák talajképző kőzetét,
tulajdonságaik, így tömör vagy lazább felépitésük, szenyezettségük (elsősorban
szilikáttartalmuk) a rendzinák változatainak keletkezését irányítják.
A BzerveB erdetű üledéke8 kózetek képződhetnek mind növényi szervezetek, mind
állati ezervezetek közreműködésével. A növényi eredetűek közül a tózeget kell ki-
emelnünk mint talajképző kőzetet, amely azonban legalább annyira talajképzód-
mény, mint kőzet. Az állati eredetű üledékes kőzet a már említett mészkövön
kívül - melynek létrejöttéhez a tengervízben élő apró ezervezetek mészpáncélja
azoigáltatja az alapanyagat-lehe t diatomapala, valamint az állaticsontokfoszfor -
anyagát tartalmazó nyersfoszfát. ·
Italakulási kőzetek. A magmás és az üledékes kőzetek nagy hőhatás, nyomás
vagy vegyi behatás következtében mélyreható átalakuláson mennek át. A kéreg-
mozgás következményeként mélybesüllyedt közeteket érő hatások alapvetően
megváltoztatják a fizikai, ásványtani és kémiai felépítést. A kiindulási kőzet,
valamint az átalakító hatás alapján megkülönböztetünk több átalakulási kőzetet,
melyek közül a talajképződés tekintetében fontosakat soroljuk fel.
GneiBz palás, tömött, sárgás, szürkés kőzet, melyben szabadszemmel csillámok,
kvarc, földpát ismerhető fel. A palás szövet lehet feltűnő, de lehet elmadósott is.
A mállott gneisz felülete fakó és sárgás-barna vasoxid kiválásoktól erezett. El-
válása leveles -lemezes.
Agyagpala a mélyben átalakult agyagból képződött, melyben a palás szerkezet,
a leveles elválás és a viaszfény a jellemző.
Fillt't vékony lemezekben elváló fekete, szürkésfekete, ezüstösselymes fényű
kőzet, melyben szabad szemmel apró csillámokat és kvarcot figyelhetünk meg.
Málláskor apró lapokra hullik azét, felülete elhomályosodik és vasassá válik.
OBillámpala olyan palás kőzet, melyben szabad szemmel sok ezüstös fényű
csillám (muszkovit, biotit) figyelhető meg. Málláskor hasonlóan viselkedik, mint a
fillit, de a csillámpalában több a csillám.
Kloritpala zöld palás kőzet, melyben klorit és fehér kvarc figyelhető meg,
A kvarc rendszerint erekben talá:lható .
. Márvány teljesen kristályos szövetű mészkó, melyben a kalcit kristályok na-
gyobbak 0,1 mm-nél, ezért szabad szemmel is láthatók. Színe igen változatos,
fehér, sárga, rózsaszín vagy szürke egyaránt lehet. .
Talk vagy zsírkő tömött, viaszfényű, sima csúszós tapintatú, lágy kőzet, mely
szabálytalan lapokban válik azét. A mállott darabjai barnás színűek, lisztfinomságú ·
porrá dörzsölhetők. ·

3 Talajtan 33
 Aközet és a talaj ásványi részének jellemzése

Mind a kőzet,
mind a talaj szarvetlen része ásványokból kll, ·vagyis olyan kis
részekből, melyek kémiai összetétele többé-kevésbé azonos, fizikai tulajdonságaik
és a belső kristályszerk ezetük pedig hasonló rendezettségti..
Az ásványi rész ismerete azért fontos, mert ez szabja meg a kőzetben vagy a
talajban található kémiai elemek számát és arányát, valamint az anyag fizikai
és kémiai viselkedését, végezetül pedig hatását az élő szervezetekre.
Az ásványi részt kémiai összetétele, valamint ásványi felépítése alapján oszt-
hatjuk fel.
Talajtani szempontból a ~övetkező ásványcsopo rtoknak van jelentlSsége: klori-
dok, szulfidok, nitrátok, foszfátok, karbonátok, oxidok és szilikátok.

Kloridok, szuHidok, szulfátok, nitrátok, foszfátok,

karbonátok és oxidok
Kloridok. A kós6 (NaCI) elsősorban sós talajokban fordul elő, vagy a talajok
felületén képződött sókivirágzásokban. Nálunk ritka, de a sivatagi talajokban,
valamint a tengermelléki területeken gyakori.
Szulfidok. A pirit (FeS2) kőzetekben, lignitporban és a talajok vízzel telt re-
dukciós rétegében fordul elő. Leveg6 hatására gyorsan oxidálódik, vas-szulfáttá.
alakul.
Szulfátok. A gipsz (Ca.S04, 2Ha0) a talajok sófelhalmozódási szintjében található
néhány százaléknyi mennyiségben. Nálunk Perkupán bányásszák, ahol igen tiszta
miné.íségben fordul elő. Ipari~élokra nem alkalmas, szennyezett változatait talaj-
javításra használják.
A mirabilit más néven glaubersó (Na...~S04·10H2 0)szikes talajok sófelhalmozódási
szintjeiben fordul elő, hazánkban kis mennyiségben.
Az epszomit vagykeserűsó (MgS04. 7H 2 0) és ahexahidrit( MgS04.6H 0) aszikes
2
talajok felszfnén keletkező sókivirágzásokban vagy ezeknek a talajoknak a mélyebb,
felhalmozódási szintjeiben található. ·

34
 Nitrátok. A nátron-salétrom (NaN0 3 ) olyan talajok sókivirágzásában található,
malyekben a szerves,anyagok bomlása erőteljes; régebben aszikes talajok trágya-
lével való öntözése után seperték az ún. salétrom-szérűk Jelszínén, hogy belőle
puskaport gyárthassanak.
Foszfátok. Különböző ásványok alakjában fordulnak elő a talajban. Ezek közös
forrása az apatit (Ca5[P04]3 F), melyben a fiuort helyettesítheti klór vagy hidroxil-
gyök. Ennek megfelelően alakul az oldhatósága is, mert az első igen nehezen
oldható, a másik kettő sorrendben valamivel már jobban.
A másik jellegzetes foszfátásvány a vivianit (Fe3[P04]2.8H20), vagyis a kétértékű
vas foszfátja, mely lápokban és általában redukciós viszonyok közt fordul elő.
A strengit (FeP04. 2H2 0) a talajokban az oldat alakjában mozgó foszfátionok
és a háromértékű vasiori.ok vagy az oxidhidrátok egymásra hatásából keletkezik.
Színe barnás.
A variscit (AlP04.2H 20) rendszerint a strengit kíséretében található meg a
savanyú talajokban.
Karbonátok. A talajokban a leggyakoribb a kalcit (CaC03 ), mely hatszöges rend-
szerben kristályosodik és általában hideg oldatokból válik ki, valamint az aragonit,
melynek kémiai összetétele a kalcitéval megegyezik, -'de rombos rendszerben kris-
tályosodik és meleg vízből, vagy biogén hatásra csapódik ki az oldat ból.
A dolomit (CaMg[C03] 2 ) a kalcittal és az aragonittai ellentétben nem oldódik
híg, hideg sósavban és nem pezseg. .
A szóda (Na2C03 .lOH20) szikes talajok sókivirágzásaiban, valamin~ sófelha.lmo-
zódási szintjeiben található. Könnyen felismerhető, mert nedvesen tapintása síkos,
és jelenlétében a fenolftaleinoldat meggypirosra színeződik.
Oxidok, oxidhidrátok. Az oxidok, valamint a kémiai összetétel tekintetében
rokon oxidhidrátok vagy hídroxidok csoportjában igen sok olyan ásvány található,
mely a talajban egyrészt gyakran, másrészt nagy mennyiségben fordul elő.
Az alulDinium oxidjai közt meg kell említeni néhány ásványt, amelyek víz-
tartalmuk és ásványtaní ezerkezetük tekintetében különböznek.
A hidrargillit vagy gibbsit (gamma-Al[OH]3 ) ezerkezetében a központi alumínium-
atom körül 6 OH helyezkedik el az oktaéder csúcsainak megfelelő elrendeződésben.
A bayerit kémiai összetétele hasonló, csak felépítése tér el az előbbitől. A talajban
csak átmenetileg fordul elő, ezért jelentősége nem nagy. Megemlíthető még a
böhmit (gamma-AlO[OH]), valamint a diaszpor (alfa-AlO[OH]), melyék azonban
csak a trópusok talajaiban találhatók. Hazánkban a bauxitos területek fosszilis
vörös agyagjaiban és az ezeken kialakult talajokban is előfor~ulnak.
Mindezekre az alumínium-oxidhidrát ásványokra jellemző, hogy egymásba át-.
alakulhatnak. A kicsapódó alumínium-hidroxid először sok vizet tartalmazó,
kocsonyás amorf gélt alkot, mely az elöregedés folytán böhmiten és bayariten át
hidrargillitté alakul. Ez az átalakulás a környezet pH-értékétől és víztartalmától,
valamint hőmérsékletétől jelentősen. függ.
Az alumínium-oxidés-oxidhidrát ásványok oldhatósága 8 pH fölött a lúgossággal
nő, ugyanúgy, mint ahogy 5 pH alatt a savanyúsággal párhuzamosan. Ezek a
határértékek azonban a talajban eltolódhatnak, mert a ezerves anyag hatására
komplex vegyületek képződhetnek, amelyek viselkedése eltér a.tisztán ezervetlen
alkotórészekből álló rendszerek törvényszerűségeitőL
A vas oxidjai és oxidhidrátjai. Az ide sorolható ásványok összetételében nemcsak
a víztartalom, valamint az ásványtaní szarkezet következtében lehet különbség,
hanem a vas vegyértékváltása következm~nyeként eltérnek egymástól a vasat
két-, vagy háromértékli formában tartalazó ásványok is.
A goethit" (alfa-FeO[OH]) vasatomjait részben alumínium is helyettesítheti.·
Sárgásbarna színli ásvány, amely a mérsékelt égöv talajaiban igen gyakori. Képző­
dik egyrészt a háromértékli vasat tartalmazó oldatok savanyúságának csökkenése-

3* 35
kor az oldatból kicsapódva, másrészt a kétértékű vasat tartalmazó oldatokból,
ha azok sok szénsav jelenlétében oxidálódnak .
A lepidokrokit (gamma-Feü [OH]) narancBBzínű ásvány, mely a kétértékű vasat
tartalmazó oldatok kevés szénsav jelenlétében való oxidációja útján képzlSdik.
Hazai viszonyaink közt a pangóvizes barna erdlStalajokban fordul ellS.
A hematit (alfa-Fe:a03 ) színe vörös. Az amorf, háromértékű vas-hidroxid víz-
leadása útján képződik. Mivel pedig a vízvesztést a magasabb hőmérséklet elő­
segíti, elsősorban melegebb éghajlat alatt képzlSdött talajokban és vasas kérgekben
található. Hazánkban a régebbi geológiai korokban képz{)dött vörösagyagok és az
alattuk található mészk() érintkezési felületén találhatók. A goethit-hem atit
arányt még a közeg kémhatása is befolyásolja, mert lúgos közegben inkább goethit
képződik.·
A maghemit (gamma-Fe20 3 ) vörösbarna színq és mágneses. Vagy láptalajok
égetésekor képződik, vagy két- és háromértékű vasat tartalmazó oxidok további
oxidációjako r.
A magnetit (Feü. Fe20 3 ) olyan vas-oxid, melyben a vas egy része kétértékű,
más része háromérték( i. Csak magmás kiSzetekben fordul ellS. Színe barnásfekete,
erősen mágneses.
A vas-oxidok általában gyakoribbak a talajban, mint az alumínium-oxidok,
mert szabad állapotban állandóbbak , az alumínium viszont, amint málláskor fel-
szabadul a szilikátkötés Ml, a jelenlev() kovasavval agyagásvány t képez.
A talajban található vas-oxid"ásványok egy része mágneses, és így leheMség
van arra, hogy az üledékek - így a löszök - mágneses ásványainak irányát meg-
határozzák. Ez a paleomágnesesség a különböző földtörténeti korokban eltérően
.alakult, mert a mágneses pólusok helye változott. A pleisztocénban is voltak ilyen
pólusváltáso k, ezért a paleomágnesesség meghatározá sa az üledék korának meg-
állapításáho z felhasználha tó.
A mangán oxidjai. Legtöbbször a vas-oxidokk al együtt fordulnak el6, mert a
mangán ugyancsak vegyértékvá ltó elem. A talajokban elslSsorban piroluzit (beta-
Mn02) található, melynek feketésbarna vagy fekete színe bevonatok, bártyák és
vasborsók formájában ismert.
A titán oxidjai. A rutil (Ti0 2), az anatáz (Ti02) és az ilmenit (FeO. Ti0 ) igen
2
nehezen mállanak, és így feldúsulhatn ak, különösen a homoktalajo k nagy sűrűségű
(2,9-nél nagyobb Fs) frakciójában .
A szilieium oxidja és o:rldhidrátjai. A legtöbb talajban tetemes mennyiségben
találhatók, ezért jelent6ségük nagy.
A kvarc (Si02 ) el6fordul elsődleges formában, a magmás kőzetek alkotórésze
vagy maradékaké nt és a szilikátok mállásakor képz6dött másodiagos alakban.
A mállásnak igen ellenálló, kristályos ásvány.
Az opál változó mennyiségű vizet tartalmazó szilícium-oxidhidrát vagy más-
ként mondva kovasav. A víztartalom 3 és 13% közt változhat. Nem kristályos,
tehát amorf ásvány. Képz{)dhet a k6zetben vagy a talajban a mállás folyamán,
de keletkezhet élő ezervezetekben is, pl. fűfélékben, ahol a növények szilárdító
szöveteinek alkotórésze. A növények elhalása után a talajba kerülhet.
A kvarc és az opál képz6dése a talajban az ortokovasav ból (H~iÜ4) vezetheM
le, amely egy gyenge sav. Szerkezetében a szilfciumatom körül tetraéderes elhelyez-
kedésben találhatók az OH-gyökök (Si[OH]4). Az ortokovasav vízben igen rosszul
oldódik és csak 8 pH-nál lúgosabb közegben növekszik az oldhatósága.
Semleges és gyengén savanyú közegben vizet veszít, miközben két vagy több
molekula kovasav oxigénhíddal egymáshoz kapcsolódik és polikovasav képződik:

2 Si(OH)• = Si(OH)s-O -Si(OH)s+H20.

36
 Ez további vízvesztéssei opállá, majd finom eloszlású kvarccá alakul, miközben
kristályos ezerkezetet vesz fel.
A kovasav talajban val6 átalakulásai közé tartozik az a jelenség is, amikor a
kovasav az oldatb61 a jelenlev6 kvarc felületéhez köt6dik és ott alakul át poli-
kovasavvá. Ez a felületi hártya, mely igen vékony, a kvarc viselkedését megtéveszt6
m6don megváltoztatja és reakci6képessé teszi.

Szilikátok

Felépitésük annak a ténynek a következménye, hogy a szilíciumatom oxigénen

keresztül képes kapcsol6dni más sziliciumatommal. Mivel pedig a szillcium négy
vegyértékű, ezért maximálisan négy ilyen hidkötésre képes. A szilikátok szerkezete
és összetétele att6l függ6en alakul, hogy a négy lehetséges hid közill hány val6sul
meg. A szilikátok alap épit6köve tehát a szillciumatom az ezt körülvev() négy
oxigénnel, melyek elrendezlSdésa a tetraéder idoroot veszi fel (6. ábra). A tetraéder
csúcsán vannak az oxigénatomok, a tetraéder középpontjában pedig a szillcium
van mint centrális atom.
A szilikátokat ráe&típusuk BZerint, vagyis a szillcium tetraéderhidjainak száma
és ebMl következ6en az egymáshoz kapcsol6dás módja, valamint az egyéb atomok
vagy gyökök megkötése szerint osztjuk fel. Megkülönböztetünk: szigetszilikátokat,
lánc-, szalag-, réteg- és vázszilikátokat.

6. ábra.. A SiO, tetraéder és annak felépítése (NEMECZ szerint)

37
 Szigetszilikátok
Az Si04 tetraéde rek más ·atomokkal vagy ionokkal vannak körülvéve és
ha
kapcsol ódnak egymással, szigetszerűen, különállóan helyezkednek el. Ha
kapcso-
csolódnak, majdne m kizárólagosan csp.cspontokon lépnek kapcsol atba egymás
sal:

o"'-
O-Si- O-Si- O
/o
o/ "'-o
Ide tartozik a bazalt gyakori alkotórésze, az olivin ([MgFe2 +J:aSi0 ).
4

Láncszilikátok
A tetraéde rek két-két csúcsukkal sorba kapcsolódva láncot alkotna k, vagyis
itt
az építőelemek képlete (Si0 3 )~- (7. ábra). Ide tartozna k a piroxén-
és az augit-
e&oport ásványa i, melyek a wollasto nit (CaSi0 ), az ensztati
3 t (MgSi03 ), valamin t a
hipersztén (FeSi03 ) különböző arányú elegyei.

7. ábra. Egyszere s Si04-lánc, képlete (Si0 8~- (NEMECZ szerint)

Szalagszilikátok
A tetraéderekből álló két lánc egymással párhuza mosan kapcsolódik. Ebben
az esetben az építőkövek képlete (Si,Ou) !- (8. ábra). Ide tartozna k az amfibol-
e&oport ásványa i, melyek a szilíciumon és az oxigénen kívül
még kalciumot, mag-
néziumo t, vasat. vagy alumfniumot tartalma znak.

Rétegszilikátok
A szilikát oknak ebbe a nagy és talajtan i szempontból igen fontos csoportj
ába
tartozó ásványo kban a tetraéde rek egy sík mentén, hatszögek alakjáb an kapcsoló
d-
nak egymáshoz (9. ábra) és a szilíciumot és oxigént tartalma zó tetraéde rek
rács-
síkjai között más elemekből felépült síkhálók hely~zkednek el. Legtöbb
esetben
ez a közbeépülő sík oktaéderekből áll (10. ábra).

38
 8. ábra. Szalagszilikát összetett láncszerkezete, képlete (Si,011)!- (NEMEOZ szerint)

~-----n
l a
l
l

1\/'J\A o, 0203 153 153

... 1 .. '
0,76
•l•, .. , ..
0,76

9. ábra. A tetraéderak rétegbe való kapcsolódása felül- és old,alnézetben, képlete (SizO~)!­

. (NEMECZ Szerint)

A talk vagy steatit rácsában a két tetraéder rácssík egy brucit (M~[OH] 8 )
oktaédersíkot zár közre. ·
. A csiUámok felépítésében két tetraéder síkháló közé egy alumíniumból és oxigén-
MI álló, oktaéderes alrendezésli réteg épül be (10. ábra), majd a három rétegMI
álló együtteseket kálium köti egymáshoz.

39
10. ábra. Az oktaédereselrendeződés •
és méretei (Al0 6 )-oktaéder esetében, (a) felül- és
(b) oldalnézetb en (NEMECZ szerint)

A muszkovitban vagy fehér csillámban aszi-

lícium egy részét a tetraéders íkban alumínium
helyettesít i, míg az oktaédersí k felépítésében
magnézium is részt vesz. Szerkezeté t a ll. ábra
szemléltét i.
A biotit vagy fekete csillám ezerkezetében
ugyanez az elrendez6dés érvényesül. A réteg-
együttesek et összeköt{) kálium, a tetraédersí k-
ban szerepl6 szilicium és részben alumínium
mellett az oktaéderes síkban magnézium és két-
értékli vas található.

ll. ábra. A muszkovit rácsa, az elemi test feltünte-

tésével, NÁBAY-SZ ABó I. után. A nagy gömbök
káliumiono k, a kisebbek hidroxilion ok, a. legkiseb-
bek Si- és Al-ionok (N.!RA.Y-SZABó)

40
 Agyagásványok
A talaj ásványi részének legfontosabb csoportját alkotják, mert a tápanyag-
gazdálkodás és a vizgazdálkodás egyaránt függ mennyiségüktől és minőségüktől.
Többségük a rétegszilikátokhoz (filloszilikátokhoz) tartozik, de van néhány agyag-
ásvány, amelynek láncszerkezete van, sőt vannak amorfok is.
A rétegszilikátokhoz tartozó agyagásványok osztályozásának alapja a felépítésük-
ben részt vevő rétegek jellege és száma, továbbá az elektromos töltésviszonyok.
Ez utóbbi tulajdonságuk alapján három csoportot különböztethetünk meg:
a) elektromosan kiegyenlítettek: elsőrendű vegyületek, .
b) elemi cellánként nem egész számú negatív töltésfölösleggel rendelkezőek:
első- és másodrendű vegyületek közötti átmenetek,
c) elemi cellánként határozott negatív töltésfölösleggel rendelkezők, amelyek
kiegyenlítésa inaktív kationokkal történik: másodrendű vegyületek.
E csoportokon belül a rácsszerkezetet felépítő rétegek száma és jellege szerint
további megkülönböztetést tehetünk:
a) az ásványt felépítő rétegkötegek két rétegből állnak,
1 : 1 típusú ásványok;
b) három rétegből, két tetraéder- és egy oktaédersíkból állnak,
2 : 1 típusú ásványok.
c) négy rétegből, a hármas rétegkötegek közé illeszkedő oktaéder síkból állnak,
2 : 1 + 1 típusú ásványok;
A rétegből felépülő rácskötegek a rácsezerkezet felépítésében sok esetben egymás
mellett, keverten fordulnak elő, ezeket közberétegzett ásványoknak nevezzük.
Az oktaédersíkban a központi atom helye lehet teljesen betöltve, ezeket tri-
oktaéderes ásványoknak nevezzük, vagy minden harmadik oktaéder központi helye
betöltetlen marad, ezek a dioktaéderes ásványok.
Az agyagásványok besorolására szolgáló áttekintést a 4. táblázatban közöljük.
Meg kell azonban azt is jegyezni, hogy ugyanazon csoporton belül is jelentős
különbség lehet az egyes ásványok összetétele közt, mert a tetraéder centrális
szilíciumatomját helyettesítheti •alumínium, az oktaéderek centrális atomja pedig
lehet az alumíniumon kívül három- vagy kétértékű vas és magnézium is, hogy
csak az egyszerűbb eseteket emlitsük~ Ugyanakkor az oktaéder-rácssíkban az oxi-
gén helyét elfoglalhatja a hidroxilgyök is, míg a rácssíkok közé ún. szerkezeti víz
rétegződhet (5. táblázat).
A helyettesíthetőségnek megfelelően alakulnak az egyes agyagásványok kémiai
összetételében mutatkozó változások határértékei is. Ezek adatait az 6. táblázatban
foglaltuk össze.
Az ideális esettól ~ amikor a tetraédersíkban csak szilícium és az oktaéder-
síkban csak alumínium található - való eltérés miatt elektromos töltésfölösleg
jöhet létre a kristályrácsban. Ha' ugyanis négyértékű atomot háromértékű vagy a
háromértékűt kétértékű helyettesíti, negatív töltésfölösleg jön létre. Ezt vagy
a rács más helyén történő magasabb vegyértékű atom beépülésével, vagy a rács-
síkok közé megkötódó pozitív töltésionok, sót egész oktaédersíkok beékelődésével
egyenlíti ki az ásvány kristályszerkezete. .
A fentiek figyelembevételével nézzük most már az egyes ásványcsoportok
fontosabb ásványait.
Az agyagásványok vizsgálata és meghatározása.. Az egyes agyagásványcsoportok
megkülönböztetésére alkalmas vizsgálati módszerek elvét megismerve az ásványok
felépítése és viselkedése könnyen megérthető. Ezek közül a vizsgálatok közül a.
röntgen, a termikus, az adszorpciós és a kémiai elemzési módszert tárgyaljuk.

41
 4. táblázat. A rétegszillkátokhoz sorolt agyagásványok fő tiptJ.salnak áttekintése
a talajban is el6fordulók kiemelésével
(NEMECZ után)
Tipus
Fő tipus Csoport Megnevezés
Stevens Nemecz

I. elektromo san (l :l) TO diokta.éde res kanditok

semleges rétegköte gek triokta.éd eres szepteklo ritok
TOT diokta.éde res pirofillit
triokta.éd eres taJk
I. és n. f6típus közti (2:1) TOTA iC diokta.éde res szmektitek
átmenet triokta.éd eres szmektitek
triokta.éd eres vermiktdit ok
n. elemi cellánkén t TOTI diokta.éde res csillámok
negativ töltés, inaktiv triokta.éd eres csillámok
kationokk al vagy diokta.éde res hidracsillám (illit)
réteggel trioktaéde res csillámok
(2:1 +l) TOTO diokta.éde res kloritok (sudoit)
triokta.éd eres kloritok
I. és n. keverten (1:1), (2:1) és (2:2) diokta.éde res közberétegzett á8Vány
keverten trioktaéde res közberétegzett ásvány
Megyaráza t: T = tetraéder; O = oktaéder; l = rétegközi Inaktiv katlon; At = viz,
töltésfölösleg mlatt a rétegkötege ket összekapcsolja; c = cserélhető ami a nagy negativ
fölösleg mlatt a rétegkötege ket összekapcsolja. A talajban katlon, ami. a nagy neJiat!v töltés-
'előforduló agyagásván yokat d It betükkel
jelöltük; a többi elsősorban közetek alkotórésze. . -

5. táblázat. A gyakrabb an előforduló agyagásványok kémlal összetétele

Agyagásvá ny-csoport
és agyagásván y
lA rétegrá-l
csok
Az oktaédersik
közti centr:l.lls atom-
kation ok
l siktetraéder-~
A
cen tr:l.lls
A centrálls ato-
mot körülvevő
jai atomjal rácselemek

Kétrétegű agyagásvá nyok

Kaolinit Al Si O, (OH)
Halloysit Al Si O, (OH)2H2 0
Háromrétegű agyagá8Ványok
Illit, dioktaéde res K, x Al, Fe 8 +, Mg Si, Al O, (OH), yH1 0
Vermikul it, trioktaéde res x Mg, Fe 8 +, Al Si, Al O, (OH), yllzO
Montmor illonit, dioktaé-
deres x Al, Mg Si, Al O, (OH), yH2 0
Négyrétegű agyagá8Ványok
Klorit Mg, Fe3 +, Al Si, Al O, (OH)
(X = ca., Mg., K, Na, HaO; y = különböző mennylségü, rácsba épült viz)

6. táblázat. Az agyagásványok kémiai összetételében lehetséges változások határérték

el,
súly%-ba n kHejezve

Agyagásvá ny SilO l Alo0 3 l Feo01 l CaO MgO l KtO l NasO l S!Oa

Ra Oa

Kaolinit 45-48 38-40 -. - - - - 2

Montmor illonit 52-55 0-28 0-30 0-3 0-2,5 0-0,5 0-3 3-4
lllit 50-56 18-31 2-5 0-2 1-4 4-6 o~1 3
Vermilqil it 33-37 7-18 3-12 0-2 20-28 0-2 0-0,4 3-4
Klorit 22-35 12-24 0-15 0-2 12-34 0-1 0-1 2-3

42
 A vizsgálatokat mindenkor az elkülönített agyagos részben végezzük. Ehhez a
talajt önálló szemcsékre kell bontani, vagyis az összetapadt részeket diszpergálni
kell. Az így ellSkészített talaj vizes. szuszpenziójából ülepítéssei elválasztjuk az
agyagos részt, vagyis a 0,002 mm-nél kisebb frakciót. Ezt még tovább lehet
bontani durva, közepes és finom agyagra. Az így elkülönített frakció még tartal-
mazhat humuazt és azéneavas meszet, amit a vizsgálatok előtt el kell távolítani.
A kezelés után a röntgenvizsgálathoz az agyagot Mg-ionokkal kell telíteni és
utána lehet felkenni a vékony üveglemezre. A beazáritott anyagori végzik el a
röntgendiffrakciós vizsgálatot, mely a rácssíkokról visszaverődő röntgensugár se-
gitségével a rácssíkok távolságát adja meg. A felfogott sugárzás a fényérzékeny
filmen sötétedést idéz elő és ennek intenzitását mérve különböző csúcsokat kapunk
a feketedési sáv vagy vonal helyén (12. ábra).
További információt nyerünk, ha a vizsgálat előtt a Mg-agyagot hőhatásnak
tesszük ki. Rendszerint 335 és 550 oc hőmérséklet-G. kezelést használunk, majd
ezeket a kezelt anyagokat is megvizsgáljuk a röntgendiffrakció meghatározásával.
A rácsok tágulását a röntgendiffrakció előtti etilénglikolos duzzasztással vált-
hatjuk ki.
A káliummegkötő képesség jellemzésére és az eközben bekövetkező rácstávolság
zsugorodásra kálium-kloridos kezelést alkalmazunk a röntgenvizsgálat előtt.
Az adszorpcióképességet az .agyag kationkicserélő képességének, a T-értéknek
meghatározásával jellemezhetjük.
Az agyag kémiai elemzése, különösen pedig az összes káliumtartalom megha-
tározása további támpontot ad a besorolásra.
Mindezek ismeretében az egyes agyagásvány csoportokat a következők ezerint
osztályozhatjuk és jellemezhetjük, AVERY és BuLLOCK (1977) adatait felhasználva.
Kaolin- vagy kanditesoport. Ez a csoport a kaolinitből és a halloysitból áll.
Mindkét ásványt egy tetraéder és egy oktaéder sík alkotja. Az előbbi központi
atomja a szilícium, az utóbbié a hatos koordinációs számú alumínium, melyet oxi-
gén és hidroxil vesz körül. Akaolinitet jellemzi az erős (001) és (002) kristálytani
lapok szerint mért reflexió 7,15·10- 10 m-nél (7,15 A-nél), illetve 3,55-3,57·10- 10
m-nél (3,55- 3,57 A-nél). Mindkét reflexió eltünik az 550 °C-os hevítés hatására a
hidroxilok elvesztése következtében. A halloysit dehidratált és hidratált alakjaLa
kaolinittől abban különböznek, hogy 7,2-7,3·10- 10 m-nél (7,2-'7,3 A-nél) és
10,1-10,7·10- 10 m-nél (10,1-10,7 A-nél) is van reflexió, de ezeket talajban ez
ideig nem mutatták ki.
Ha klorit is van jelen, akkor nehéz az ásványok azonosítása, mert a kaolinit
(001) és (002) reflexiói átfedést mutathatnak a klorit (002) és (004) reflexióivaL
Az 550 °C-os hevítés nem efegendő a két csoport ásványainak megkülönböztetésé-
hez, mert ez a kaolinit azétesése mellett a klorit ezerkezetét is megváltoztatja,
minek eredményeképpen 14,0-14,3.10- 10 m-nél (14,0--:-14,3 A-nél) észlelt első­
rend-G. reflexió megerősödik és a másod-, harmad- és negyedrendű reflexió gyen-
gül, illetve eltűnik. Akaolinitet megkülönböztetjük a klorittól forró sósavas oldás- ·
sal is, mely a kloritot feloldja, a kaolinit azonban viszonylag változatlan marad.
Akaolinitet felépítő l: l típusúrétegeknek gyenge negatív töltésük van, mely
állandó töltés. A kationkicserélő képesség kicsi és 8 pH esetében a. lemezkék t;örési
felületein található hidrogénionok disszociációjának tulajdonítható.
Csillámesoport. A csillám megnevezést PERRIN (1971) után abban az esetben
használjuk, ha az ásványok 2: l típusú rétegekből állnak, vagyis egy oktaéder-
síkot két tetraéder zár közre és ezeket a kötegeket káliumion köti össze. E csoport
ásványainak meghatározására a 10·10- 10 m (10 Á) körüli reflexiókat használjuk
fel, amelyek hevítésre, vagy duzzas~tó anyagok hatására csak kevéssé változnak meg.
Az 5,0- 5,1• I0- 10 m-nél (5,0- 5,1 A-nél) jelentkezi) (002) reflexió jóllátható, míg a
3,34·10- 10 m-es (3,34 A-ös) (003) reflexió egybeesik a kvarcéval.

43
~
~

il lit
002
közberétegzett rácsú fázis
klorit
001
B
montm.

klorlt
002

E
D c

335°

A
..-------- ----,..--- --------, ..--- 20
--~--~~-.

20 15 10 6°
12. ábra. A röntgendiffrakci ós vizsgálatokat bemutató diagram
A= Mg- agyag,EGD- etlléngllkollalduzz asztott(VARiúM.sz erlnt)
 E csoportba tartoznak a valódi csillámok, amelyekben a rácsközi kationok
helyét a kálium teljes mértékben kitölti, valamint az illitek, amelyekben a káliumot
részben rácsközi hidroxilok, részben hidratált kicserélhető kationok helyettesítik.
Az illitekben - amelyek a csillámcsoportnak a talajban leggyakrabban előforduló
ásványai - legfeljebb 30%-nyi táguló rács lehet, és kationkicserélő képességük 40
me/100 g agyag, vagy ennél kisebb. A légszáraz minta diffrakciós sávja 10·10- 10
m-nél (10 A-nél) többé-kevésbé aszimmetrikus a kisebb szögek felé, valamint a
3,34·10-10 m (3,34 A) reflexión a nagyobb szögek felé, az 5,0-5,1·10- 10 m-es
reflexió alapja pedig széles. Etilénglikolo11 kezelés hatására 10·10- 10 m-nél (10 A-nél)
észlelt reflexió aszimmetriája csökken, és helyette megnő a 9·10- 10 és a 12·10- 10 m
(a 9 és a 12 Á) közötti sáv intenzitása. Hevítés hatására gyakran helyreáll a
10·10- 10 m-es (10 A-ös) reflexió szimmetriája.
Vermikulitesoport. ·Mint a csillámcsoport ásványai, ezek is két tetraédersík
között elhelyezkedő oktaédersíkból állanak. Különböznek a csillámoktól a rács
tágulásában és hogy nincs bennük rácsközi kálium. A 2 : l típusú rácsnak határo-
zott negatív töltése van, melyet többé-kevésbé hidratált kicserélhető kationok
(túlnyomórészt magnézium és kalcium) kötnek le. Ezek a kationok a rácsközi
térben helyezkednek el. A bázistávolság a rács tágulásának mértékétől és a hidra-
tációtól függ, de magnéziummal való telítés és etilénglikolos kezelés hatására
14·10- 10 m (14 Á) körül alakul. 335 °C-ra vagy ennél magasabb hőfokra való
hevítés hatására a 14·10- 10 m (14 Á) reflexió helyett 10·10- 10 m-es (10 A-ös)
lép fel. A csillámokkal ellentétben a vermikulitok kationkicserélő képessége elérheti
a 150 me/100 g agyagot is. Egyes esetekben - különösen 5,0 és 6,5 pH közötti
sa\'anyú közeg esetében - Fe és Al hidroxipolimerek kötődhetnek meg a rác.sok
közötti térben, ennek következtében a kationkicserélő képesség csökken, valamint
a hevítés hatására bekövetkező rácsazétesés nem lesz teljes. Ez a "kloritosodás"
felismerhető a hőkezelt minta diffrakciós görbéjén a 10·10- 10-es (10 A-ös) rdlexió-
nál jelentkező "hát" vagy a 10.10- 10 és a 12·10- 10 m (a 10 és 12 Á) között fellépő
reflexió alapján.
Szmektitesoport. A szmektit elnevezést a montmorillonit helyett azoknak az
ásványoknak jelölésére használják, amelyeknek - ide értve a montmorillonitot is
- változó a bázistávolságuk, de 17.10- 10 m-nél (17 A-nél) erős, szimmetrikus
reflexiót mutatnak a glikolos duzzasztás hatására. Ez a 335 °C-os hevítés hatására
szétesik, megjelenik a 10·10- 10 m-es (10 A-ös) reflexió, melyet a 8,5·10- 10 m-es
(8,5 A-ös), valamint az 5,5·10- 10 m-es (5,5 A"ös) harmonikus reflexió kisér. A szem-
titek hasonlítanak a vermikulitokhoz abban, hogy a szilikátrétegek között ki-
cserélhető kationokat és vizet tartalmaznak, de rendszerint kisebb a rétegtöltésük.
Az utóbbi időben végzett vizsgálatok azt mutatták ki, hogy a szmektitként azono-
sított agyagok egy része valójában vegyes rétegzettségű csillámszmektit. A talaj
agyagos részének vizsgálata azt mutatta, hogy legnagyobbrészt nem tiszta szmek-
titet tartalmaznak, hanem olyan ásványokat, amelyekben a szmektitrétegek között
csillám- vagy kloritrétegek épülnek be. Mint a vermikulitokban, ezekben az ás-
ványokban is beépülhet a rétegrácsok közé Fe- és Al-hidroxi-polimer. Ennek
következményeként a kationkicserélő képesség csökken és a 10·10- 10 m-re (10 A-re)
történő összeroskadás, mely a hevítés hatására áll elő, nem teljes. .
Kloritesoport. Ide olyan rétegszilikát-ásványok tartoznak, amelyek a 14·10- 10
m-eá (14 A-ös) rétegrácsból állanak, s ezeket pozitív töltésű m11-gnézium-, alumí-.
nium-, vagy vashidroxid-rétegek kötik össze.
A reflexiók sora 14·10- 10 , 7·10-10, 4,7·10- 10, 3,6.10- 10 és 2,8·10- 10 m-nél (14, 7,
4,7, 3,6 és 2,8 A-nél) jelentkezik. Pontos helyük és intenzitásukattól függ, hogy
milyen kationok töltik be az oktaéderes réteg központi kationjának helyét: azok a
kloritok, amelyekben sok a vas, erős (002) és (004) reflexiókat adnak, a (001},
(003) és (005) reflexiók pedig gyengék. A kevés vasat tartalmazó kloritok reflexiói

45
erősebbek. A csillámokhoz hasonlóan a kloritok is viszonylag kis kationkicserélő
képességűek (10-40 me) (100 g agyag). .
A duzzadó kloritokat keupermárg ákon kialakult talajokban találták. Ezek széles
- 14·10- 10 m-es (14 A-ös) - refle:xiót mutatnak, mely etilénglikolos kezelés
hatására 17·10- 10 m-re (17 A-re) helyeződik át, 550 °0-os hevítésre viszont a
reflexió 13,8-14,2·1 0- 10 m-nél (13,8-14,2 A-nél) jelenik meg. A szmektitektől és
a vermikulitok tól megkülönböztethetők azáltal, hogy hevítés hatására nem esnek
össze 10·10- 10 m-re (10 A-re). ·
Bizonytalan lehet a vermikulit és a "normális" kloiit megkülönböztetése azért,
mert a bázisreflexiók egybeesnek, de az (001)-et követő reflexiók vermikulit eseté-
ben igenlyengé k, továbbá a vermikulit hőkezelés hatására összeroskad 10·10- 10
m-re (10 -re), a normális kloritok azonban nem.
Közberétegzett ásványok. Azokat az agyagásvány okat soroljuk ide, amelyek
nemcsak egyféle rétegköteget tartalmazna k. A talaj agyagos részében gyakoriak
az olyan ásványok, amelyekben a csillám-szm ektit vagy csillám-ver mikulit
közberétegz ettség van.
A közberétegz ettség háromféle lehet: l. szabályos; 2. véletlen elrendezésű; 3.
olyan, melyekben az azonos típusú kötegek sávokba rendeződtek. Ezek kombiná-
cióit a 7. táblázat tartalmazza. A szabályos közberétegzettség esetén jól meg-
határozott szabályosság szerint követik egymást a kölönböző rácskötegek, úgy,
mint a csillám és a klorit közberétegzés 24·10- 10 m-es (24 Á-ös) reflexiót ad, a
(001 )-nek megfelelően. Ebben a típusban ismerünk duzzadó klorit- klorit és klorit-
szmektit vegyes rácsú ásványt. '
A véletlen elrendezésű közberétegz ett ásványok egyes összetevőit ugyanazon
módszerekkel határozhatju k meg, mint az önálló ásványok csoportjait, az etilén-
glikolos kezelés, valamint a hőkezelés alapján. Elméletileg minden rácsezerkezet
minden rácsszerkezettel kombinálód hat. A talajokban általában három főbb típust
különböztet hetünk meg, úgymint: a csillám- vermikulit, csillám- klorit · és
csillám- szmektit.
Mind a csillám- vermikulit, mind a csillám- klorit reflexiót ad 14-10- 10 m:nél
(14 A-nél), de ennek eredete megkülönböztethető a HOl-as kezelés alapján, amelyik
a kloritot elroncsolja, valamint a hevítés alapján, amelyik a vermikulitrá cs össze-
roskadását, következésk éppen a 10·10- 10 m-es (a 10 Á-ös) reflexió megerősödését
vonja maga után. Az egyes rácstípusok aránya az ásványban az elsőrendű reflexió
csúcsa alapján állapítható meg, melynek átlagos szélessége megfelel a menny}ség~
nek. Például ha a csillám-klo rit 80% kloritból 14·10- 10 m (14 Á) és ·20%
csillámból lQ.lQ- 10 m (10 Á) áll, akkor a maximum 13,2·10- 10 m (13,2 Á)
körül alakul ki (14X0,8)+(1 0X0,2) = 13,2.

7. táblázat. Kétkomponensff kevert szerkezetff agyagásványok előfordulásának

ismert esetel -

Szmektlt l Vermlkullt l Duzzadó klorlt

l Szabályos l Szabálytalan Szabályos l Szabálytalan Szabályos l Szabálytalan
Kandit +
Csillám, + + + +
illit
Klorit + + + + + +
46
 Á rétegrácsos agyagásványok meghatározásá t a rétegdiffrakciós vizsgálatok
eredményeinek ismeretében pontosíthatjuk még az adszorpciós kapacitás, valamint
a káliumtartalom adataivaL Ezeket a 13. ábra értelmében használhatjuk fel.

13. ábra. A talajok rétegrácsos agyagásványain ak jellemzése az agyagos rész T-értéke,

és a káliumtartalma alapján (AVERY és BuLLocK (1977) szarint

Hasonlóképpen lényeges információkat nyújthatnak az agyagos rész termikus

vizsgálatai (14. ábra}, az infravörös spektrográfia (15. ábra) és az elektronmikros z-
kópos felvételek.
A láncszerkezetű agyagásványok jelentősége a talajban sokkal kisebb, mint a
rétegszilikátokhöz tartozóké, de a teljesség kedvéért ismertetjük a két legfontosabb
féleségüket.
A szepiolit ezerkezetében a (12 Si02 .8MgQ.nH20) öBSZetételnek megfelelő elemek
láncszerűen csatlakoznak egymáshoz. Ezért az. ásványok külső megjelenése szálas,
rostos.
A paligorszkit ( attapulgit) ezerkezetében (8Si02 • 5Mg0 . (O H) 2 • (H 2 O),. n1I O)
2
elemek. alkotják a láncot, amely két piroxén lánc váltakozó csatlakozásáho z és
így az amfibol ezerkezetéhez hasonló. A Mg-ot 2/3 részben Al helyettesíti.
Az amorf agyagásványok, az allojánok vulkánitufák üveganyagának mállásakor,
valamint vízhatás alatt képződött talajokban találhatók kisebb-nagyobb mennyi-
ségben. Közvetlen kimutatásuk röntgenvizsgála ttal nem végezhető el, mert nem
adnak reflexiót. Kémiai összetételükben a kovasav, az alumínium-hidr oxid és a
víz aránya igen tág határok között változik. Termikus görbéjén is csak 900 °C-nál
ad exoterm reakciót, a kezdeti adszorpciós vízleadás mellett.
Mindezek ismeretében az agyagásványok röntgenvizsgál atának jellemzői a 8.
táblázat alapján tekinthetők át. Az egyes agyagásványok mennyiségének figyelem-
hevétel,ével a talajok agyagásvány-ö sszetételét a 9. és 10. táblázat segítségével
adhatjuk meg.

47
~
00

900 800 700 600 500 400 1Óo 300 soo 100 soo •c
hullámszám, cm"1
14. ábra. Néhány fontosabb agyagásvány (DTA)
15. ábra. Néhány fontosabb agyagásvány görbéje
(IRS) görbéje 1- kaolinit, 2 - halloysit, 3 - illit, 4 - lllit-montmorillonit,
1 - halloyslt, 2 - kaolinit, 3 - vas-klorit, 6 - montmorillonit, 6 - vermikulit, 7 - klorit
4 - magnézium-klorit, 6 - alumlnium-klorit
 8. táblázat. Magnéziumanya gok röntgendlftrakel ójának jellemz61, a refie:dó helye
(.Á = 10- 10 m) és er6ssége
AVEBY, B. W. és BULLoox:, P. (1977) ezerint

Ásvrutycso- Hevités Hevltés

port Etilénglikolos kezelés 335 •c-on 5öO •c-on
(a) (b) (C) (d)

Kaolinit 7,15 er6s mint (b}, de valamit nincs csúcs

3,55 3,57 ér6s veszít az intenzitásából
Csillám 10,0 10,2 igen er6s mint (b) mint (b)
5,0 5,1 er6s (a. táguló rá.csú á.svá.-
(muszk:.) nyok összeroska.dna.k,
fokozva. a. 10 A csú-
csot)
Ha.lloysit 10,1 10,7 7,2 7,3 nincs csúcs
Vermikulit 14,0 14,2 igen nem ma.ra.d 14 A mint (c)
er6s 7,7 7,1 mind átmegy
gyenge-er6s 4,6+, 10 A-höz
közepes
3,50 +, közepes
Szmektit 17,0 igen er6s nincs 10 A-nél mint (c)
8,5 gyenge nagyobb távolság
4,2 4,4 er6s
3,5 +, gyenge
Klorit 14,0 14,3 gyenge. mint (b), de vaJamit 14,0 14,3 igen
7,0 7,1 igen er6s veszít az intenzitásá- er6s
4, 7 4, 8 közepesen ból 7,0 7,1 nincs
er6s vagy gyenge
3,5 3,6 igen er6s 4, 7 4,8 nincs
2,83 2,85 közepesen vagy igen gyenge
er6s
Duzzadó 16,7 17,0 gyenge összeroskad
klorit - er6s 14 A-re 13,8 14,2 er6s
Szepiolit 12,0 12,1 igen mint (b), de veszít a. csúcsok gyengék
er6s valamit az intenzitá- vagy eltiínnek
7,45 gyenge Bából
6, 70 gyenge .
4,30 közepes
3,70 gyenge
Pa.ligorszkit 10;5 közepes mint (b), de veszít a. 10,5-es csúcs
6,37 gyenge va.la.mit az intenzitá- széles sávvá tágul
5,40 igen gyenge Bából

4 TalaJtan
49
 9. táblázat. A talajok megjelölése az agyagásványok alapján
AVERY, B. W. és Bmocx, P. (1977) szarint

A talaj Jellemzés

Kaolinites (Ka) agyagok 3,5% KzO-nál kisebb káliwntarta J.ommal, 25

me/100 g-nál kisebb T-értékkel és több bennük a kaolinit,
mint az összes töb~i azonosítha tó agyagásván y együtt.véve
Szmektites (Szm) agyagok 45 me/100 g-nál nagyobb T-értékkel és kimutat-
ható mennyiségí i Cs-Szm, Kl-Szm vagy Szm ásvánnyal
Vermikulit os (Vm) agyagok 45 me/100 g-nál nagyobb T-értékkel és kimutat-
ható niennyiségi í Vm vagy Cs-Vm áevánnyal
Csillá~os (Cs) agyagoktö bb mint 3,5% K 1 0 tartaJomma l
Kevert (Mix) azok az agyagok, amelyek a fenti csoportokb a nem sorol-
hatók

10. táblázat. Agyagos talajok megkülönböztetése az agyagásvány-összetétel alapján az

"· USA talajtani szolgálatának kézikönyve szerlnt
(A besorolás a 0,002 mm-nél .!Qsebb frakció ásványi ösazetétele súly% alapján történik)

Halloysitos Több mint a fele halloysit*, ezenkívül kisebb mennyiségb en

előfordul
benne allofán vagy kaolinit, vagy mindkettó.
Kaolinites Több mint a fele kaolinit, táblás halloysit, diokit és nakrit,
kisebb mennyiség ben más 1:1, vagy nem táguló ráosú 2:1 típusú
rétegsziliká t, vagy gibbsit, és l %-nál kevesebb montmorill onit
kíséretében .
Montmoril lonitos Több mint a fele-m.ontmorillonit és nontronit, vagy egy olyan
elegy, malyben több a montmorill onit, mint bármely máS
agyagásván y.
Illites. Több mint a fele illit (hidroosillám) és általában több káliumot
tartalmaz 4% KzO-nál.
Vermikulit os Több mint a fele vermikulit, vagy több benne a vermikulit,
mint bármely más agyagásván y.
Kloritos Több mint a fele klorit, vagy többi a klorit benne, mint bármely
más agyagásván y.
Elegyes agyag-
ásvány összeté- Azok a talajok, amelyek a fenti feltételekn ek nem tesznek
telll eleget.**

• A halloysit megJelölést ebben az esetben kizárólag a csöves megjelenés! formáJára vonatkoztatjuk.

A táblás halloysltot a kaollnlthez kell számltanl.
•• Ha a talaJ sóiy szerint a felénél több szeplolitot, attapulg!tot és paligorszk!tottartalmaz, akkor szepio-
litosnak nevezzük. ·

50
 Vázrácsos szilikátok
Racsszerkezetük felépítésében az SiO,-tetraéderek minden csúcsukkal egy-egy
szomszédos tetraéderhez kapcsűlódnak, és így a tér mindhárom irányában egy-
formán rendezett hálózatot alkotnak, ezért nevezzük ezeket térrácsos szilikátoknak
is. Az építőkövek képlete tehát (SiÖ2 )n. Ha a rács felépítésében minden tetraéder
központi ~tomja szilícium, akkor nincs szabad töltésfölösleg, · ami más atomok
vagy gyökök beilleszkedését lehetővé tenné. A tiszta Si02 -ból álló rács által jellem-
zett ásvány a kvarc.
Ha azonban a tetraéderekben a szillciumot részben alumínium helyettesíti, lehe-
tővé válik más elemek beépülésa is, melyek a tetraéderak között helyezkednek el.
A vázrácsos szilikátok. talajtanilag legfontosabb csoportja a földpátásványok
csoportja.
A földpátok összetételébeD; a ~~eépülő elem lehet kalcium, nátrium vagy kálium.
Ezek szerint beszélünk kalcium", nátrium- és káliföldpátokról. A kalcium-,
nátriumföldpátokat plagioklászoknak nevezzük, amelyekazalbit (nátriumföldpát)
és az anortit (kalciumföldpát) különböző arányú elegyéből állanak.
A káliföldpátok - az ortoklász és a mikroklin .-, valamint a nátriumföldpát
(albit) között szintén folytonos átmenetet alkotó elegysor van. Ezek összefüggéseit
háromszögwagramon ábrázolva a 16. ábrán mutatjuk be.
A k6zetekben és a talajban található ásványok jelentőségének megítéléséhez
tájékozódnunk kell még az egyes ásványok gyakorisága, valamint kémiai össze-
tétele felől. Az erre vonatkozó adatokat a ll. a 12. táblázatban állítottuk össze.

kalciumfötdeát
(anortit)
/"'
Si0 2 49~- _?10.15%
,

l
• /
10
káliföldpát
- J_...;/
""". ..... "
K.....,...--.---.---,--...,.---r--...,.....-...,.....-...,.....-4"a..-·fiátriumföldpát
(ortoklász 1 90 80 70 60 50 40 30 20 1O l (albit)
és mikroklin~ l Si02 62%- CaO 5%
Si026S% i
... ,
l
alkáliföfdpátok l
~~

16. ábra. A kalcium, nátrium és kálium aránya a földpátokban

4"' 51
 11. tiblázat. Kfizetek átlagos ásványi összetétele(%)

Ásvtnyok Magmts
közetek l Üledékes Lösz Homok

Földpá.tok 60 7 16 l
Piroxén Amfibol 17 - l 2
Csillámok 4 20 10 l
Agyagásvány ok - 9 13 -
Kva.rc 12 38 48 ·oo
Karbonátok - 20 12 5
Egyéb ásványok 7 6 - l

12. táblázat. Néhány fontosabb ásvány átlagos kémlal

összetétele(%)

l
Ortok- Plaglok· Muszko-1
l l
l l tsz . ltsz vit Biotit Amfibol Olivin

Si01 65 57 46 38 44 41
A~Oa 19 26 34 17 12 -
Fe 20 8
Fe O
-
-
-
l
2
l
8
ll
5
8
-
12
Ca.O l 8 - l 12 -
MgO - - l 13 13 46
K 10 10 l 9 8 l -
Na10 '4 6 l l 2 -

52
 A közet aprózódása és a mállás

A Föld felszínére került k6zetek különböz5 átalakulásokon mennek át, malyeket

együttesen mállásnak nevezünk. Az átalakulást el5idéz5 energiák, valaniint az át-
alakulás jellege szerint megkülönböztetünk fizikai máUást - vagy apróz6dást -,
valamint kémiai mállást. Az aprózódás a k6zet anyagában kémiai és ásványtani
változásokat nem vált ki, hanem csak a k5zet tömörségét, valamint a. szemesék
nagyságát változtatja meg, a kémiai mállás már kémiai és ásványtaní átalakulá-
sokkal jár, az elemek átcsoportosulását idézi el5. A mállás harmadik csoportja a.
biológiai mállá8, amelynek folyamán szintén kémiai és fizikai változások mennek
végbe, de ezt a zöld növények vagy a mikroszervezetek élettevékenysége szabja. meg.

Fizikai mállás
Az aprózódás, vagy a fizikai mállás energiája származhat:
a) a rétegnyomás csökkenéséMI,
b) a Mmérséklet változásából,
c) a fagyjelenségek hatásából,
d} a sókristályok növekedéséMl,
e) a növényzet gyökereinek nyomásából,
f) a víz, a jégár és ~ szél koptató hatásából.
A rétegnyomás csökkenése. Akkor jut szerephez, ha a k6zeteket fedő rétegeket
az erózió elhordja. Az eredetileg nagy nyomás alatt álló rétegek felszabadulva a
terhelés alól kiterjednek és eközben repedeznek.
A hőmérséklet változ4sa. A k6zetalkotó ásványok táguJási együtthatója nem
egyforma, vagyis a Mmérséklet-változásra a különböz{) ásványok másként ter-
jednek ki, illetve húzódnak össze. Ezáltal a k6zet különböző ásványszemcséi közt
feszültséget okoz, mely repedezést idéz el5. De nemcsak a különböző ásványokból
álló k5zetekre hat a Mmérséklet-változás, hanem az egynemd kristályokból álló
k6zetben is felléphet feszültség, ha az ásványnak különböz5 kristálytani,tengelyek
irányában mért táguJási együtthatója nem egyforma. Így például a kvarcprizmák
hosszában, valamint az erre mer5legesen mért tágulási együtthatók sem egyformák.
Ezeknek a jelenségeknek magyarázatáulszolgáljanak a 13. táblázatban feltüntetett
adatok. '
 13. táblázat. Az egyes ásványqk hosszteng~JUyel párhuzamos
és arra mer6leges tágulást együtthatót

Ásvány Hossztengely re l Tágulás! együttható

to-• cm
Kvarc párhuzamo s 75
Kvarc merőleges 140
Ortoklász párhuzamo s 200
Ortoklász merőleges 15
Kalcit párhuzamo s 260
Kalcit merőleges 54

De felléphet hőhatás következté ben feszültség a kőzet külslS felülete és bels{) ré-
tegei között is. Enriek oka, hogy a klSzet rossz hővezetlS tulajdonsá ga miatt a felü-
lete erlSsen felmelegszik és kitágul, a mélyebb (néhány cm-rel mélyebben fekvlS)
rétegei viszont nem. Az így keletkazó feszültség hatására a klSzet felületi rét~gei le-
velesen, pikkelyesen elválnak a klSzet tömegétől.
. A.fagyhatás. A rétegnyom ás alól való felszabadulás vagy a hőhatás következté-
ben a. Mzet felszínén képződő apró hajszálvék ony repedésekbe behatoló víz fagy-
pont alatti h6mérsékleten megfagy. Ismeretes, hogy a víz halmazállapot-változása,
vagyis megfagyása kiterjedéssel, 9%-os térfogat-növekedéssel jár. A térfogat-
növekedés hatalmas erőket válthat ki a repedésekben, melyek hatására azok
kitágulnak . Ezek az erők elérhetik a 22 OOO N/cm2 értéket is, és hatásuk az ismét-
llSdő olvadás és újrafagyás következté ben még fokozódik. ·
A fagyhatás szemléltetésére a 14. táblázatba n összefoglaljuk azokat az eredmé-
nyeket, melyeket a kőzetdarabok meatereéges fagyásztás ával és fölengedésével
kaptak. ·
A sókristályok növekedése. Az ebből származó erők kőzetaprózó hatása első­
sorban száraz, sivatagi éghajlat alatt f~kvő talajokban és klSzetekben jut érvényre.
Ha kevés a csapadék, a sók a talajban'' felhalmozódnak és az ott levlS vízzel telített
oldatokat képeznek. Beazáradá s hatására a telített sóoldatot tartalmazó repedések
sódugóval elzáródnak, majd a mélyebb részek Ís a Mzetfalak on keresztül egyre
több vizet veszítenek. Mivel nyomás lép fel, a kikristályosodó sók térfogata nagyobb,
mint a telített sóoldat térfogata.
Hasonló eredményr e vezet, ha a már kivált sók hidrátvize t vesznek fel a tiLiaj-
nedvességből vagy· a kőzetbe szivárgó csapadékv íz ből. Ez a jelenség ugyancsak
térfogat-növekedéssel és ennek következm ényeként repesztő hatással jár együtt.
Ennek nagyságre ndje lOOQ N/cm2• A jelenség ismétlődése, vagyis a váltakozó ki-
száradás és a gyenge benedvesedés szintén a hatás fokozódásához vezet.
A nlivényzet gyökereinek nyo;móhatása. A már kialakult hajszálrepedésekbe a
növények gyökerei behatolna k, majd növekedésük folyamán vastagodn ak. Ez a

14. táblázat. A fagyasztás lis fölengedés hatása a k6zetre

Vizzel telt pó· Az első látható Egyszeri fagyasz.

Kőzet repedés hányad~ · · tásra képződő
rust ér szorl fagyasztáBra törmelék
tf-%-ban lép fel g/m 1

Homokkő 25 3 2,7
Hómokkő ó 43 0,3
Més:tkő 30 l 0,9
Márvány 0,2 100 0,05

54
vastagodás nyomást gyakorol a repedés oldalfalaira, e nyomás nagyságrendje
azonban nem haladja meg a 100-150 N/cm2 értéket. .
A viz és a jégár, valamint a szél koptató hatása. Az aprózódás ez esetben a
kőzet törmelékeinek mozgási energiájábó!, valamint az ütközéskor keletkező ha-
tásokból vezethető le. ·
A vízben szállított kőzetdarabok részben a mederhez, részben egymáshoz üt-
köződve aprózódnak. Hogy milyen gyors ez az aprózódás, az függakőzet minősé­
gétől, vagyis a szilárdságától és a hasadásátóL Így például megfigyelték, hogy egy
0,2%-os esés{i hegyi patakban különböző, egyenként 20 cm átmérőj{i kőzetdara­
boknak 2 cm átmérőj{i részekre való aprózódásához az alábbi hordalékszállítási
távolságra--volt szüksége: ·
gránit kb. . l l km
gneisz és csillámpala 5- 6 km
homokkő 1,5.km
Hasonló különbségek észlelhetők a kőzetből kimállott ásványok között is, mert
míg a kvarc igen ellenálló és csak igen hosszútávolság után kopik le, a földpátok, •
a piroxén és az amfibol már viszonylag rövid szállítás után felaprózódik. Ezzel
részben magyarázható, hogy a hordalék keletkezésének.forrásától való távolodás
arányában növekszik a hordalék kvarctartalma. .
Összefoglalva a fizikai mállás, vagyis az aprózódás hatását hangsúlyozni kell,
hogy ez az aprózódás csak egy bizonyos határigmehet végbe. Ha ugyanis az aprózódás-
kor képződött szemc~e olyan kicsi lesz, hogy tömege és ennek következtében moz-
gási energiája nem elegendő ahhoz, hogy az ütközéskor annyi energiát közöljön,
amennyi a hasadáshoz szükséges, akkor további aprózódás nincs. Ez a határérték a
0,01 mm-es szemeseátmérő körül van. Ennél kisebb részek tehát már csak kémiai
mállás útján keletkezhetnek.
A fizikai mállás folyamán megváltozik a kózet számos tulajdonsága. Talajtani szem-
pontból elsősorban a felület megnövekedése, a viz- és a légjárhatóság jelentősége nagy,
mert ezek teszik lehetővé a további folyamat, a kémiai mállás gyors lefolyását.
. '

Kémiai mállás
A kémiai mállás hatására már nemcsak az anyag szemcsézettsége változik meg,
mint az aprózódás folyamán, hanem kémiai és ásványtani felépitése is. A kémiai
mállás indítóoka az, hogy a mélységben keletkezett kőzetek a felszínre kerülve
más körülmények közé jutnak, mint amilyenek közt létrejöttek. A nyomás, a hő­
mérséklet és a kémiai környezet változásának hatására a mélyben fennálló egyen-
súlyok - amelyek az ásványok minőségét megszabták - itt már másként alakul-
nak, eltolódnak, és ezt igyekeznek az ásványok is követni, miközben nagyobb
energiájú, más összetételű ásványokká alakulnak. A kémiaimállást jellemzi, hogy
termékeiben több az energia, összetételükben pedig több a víz, valamint az OH-
gyök.
Ha a kémiai mállás folyamatait rendszerbe akarjuk foglalni, akkor a következ(}
folyamatokat különböztethetjük meg:
a) oldási folyamatok,
b) szilikátok hidrolízise,
c) savas oldatok hatása,
d) oxidáció.
Oldási folyamatok. Hatásukra a vízben könnyen oldódó anyagok kimosódnak a
kőzetekből. Elsősorbanaz alkáli fémek, v1~.lamint az alkáli földfémek sói oldódnak

55
 ló. táblázat. A Tiz szénsavasmész-oldó képessége
a vele egyensúlyban lev6 leveg6 co.-tartalmitól fiigg6en

co. tf-%-ba.n 0,03 0,33 1,6 4,3 10 100

mg CaC01 jliter víz 52 117 201 287 390 900
azoidatpH-ja 8,3 7,6 7,1 6,9 6,7 6,0

ki a k6zetb61, éspedig az oldhatóságukn ak megfelel<> sorrendben és arányban.

Különböz6 s6kból1 l 20 °0-os vízben oldható mennyiségek:

Mg~.6H2 0 560 g
NaCl 360 g
Ca.S04. 2H20 2,6 g
Ca.Mg(C08 ) 2 0,3 g
Ca.C0 8 0,1 g
Jelent6sen megváltozik a karbonátok vízben való oldhatósága, ha a víz 00 -ot
2
tartalmaz, mert hidrogén-karbonát-képz6dés következtében néS az oldhatóság.
Erre vonatkozóan a 15. táblázatban ismertetünk adatokat.
Az oldási folyamatok hatásár!'!- alakulnak ki mészkéSterületeken a kar&ztjelenaé-
gek, képzéSdnek barlangok, majd ezek beszakadásával ·töbrök és dolinák. De igen
fontos az oldódás a lösz vagy a laza üledékes kéSzetek esetében, mert a talajképzéS-
dés más módon alakul, ha a szénsavas meazet a víz már eléSzéSleg kioldotta.
Szllikátok hidrolizise. A víz nemcsak mint oldószer, mint közeg hat, hanem
hatást fejtenek ki a víz ionjai, a H+-és az OH--ionokis.K ülönösen fontos a kémiai
mállásnak az a folyamata, amely a szilikátokat érinti.
A vízben jól oldódó sók hidrolízise gyorsan végbemegy, a vízben e&ak kevé&Bé
oldkató szilikátok máZláBa viszont a felületen indul meg, és csak lassan halad az
ásvány közepe felé.
A szilikátok mállásának szemléltetésére az ortoklász elbomlását írjuk le, aminek
egyik IehetéSaége az alábbi kémiai egyenlettel vázolható:

KAISisOs+H OH- HAISisOs+KOH

ortoklász: alumokovasav

Vagyis a víz H +-ionja. belép a szilikátba, kiszorítva a K +-iont, ami kálilúgot képez,
és így a pH lúgos lesz (pH 9-10).
A szilikátrács, malyben a kálium helyén H+ van, már nem elég szilárd, és a
további hidralitikus folyamatok hatására elbomlik. Ez a bomlás a körülményektéSl
függéSenkét irányban játszódhat le. Az egyik reakció folyamán kovasav és alumí-
nium-hidroxid keletkezik, a másikban az agyagásványok képzéSdésére lehetéSaéget
adó átmeneti bomlástermék (allofán) jön létre, kovasav kíséretében:

HA1Sia0s+4ÍfOH - Al(OH) 3 +3H2Si08

2RA1Sia0s+5H OH .... .AlzSi20s(OH),+4H2Si08

A reakciótermékek közt szerepléS káliumionok kapcsolódhatna k az agyagásvány

eléStermékkel is, ts ilyenkór illit típusú rács alakul ki. De ha a kálium kioldódik a
reakciótermékek közül, akkor a ka.olinit képzéSdéBe lép eléStérbe.

56
 Az ortoklász felületén tehát egy néhány molekula. vastagságú agyagásvány hártya
képződik, amelynek rácsszerkezete és ennek következtéb en típusa attól függ, hogy
JJlilyen erős a kimosódás és milyen ionok találhatók az oldatban. Ez a hártya jelen-
tősen le fékezi a további mállást, mert meggátolja a bomlástermé kek gyors kimosódá-
sát, és a földpátásván y közepe hosszú ideig változatlan marad.
Ezzel szemben gyorsíthatjá k a mállást olyan szerves anyagok, melyek a nehe-
zen oldható mállástermékkel, mint a vassal és az alumíniumm al komplex vegyüle-
teket ~épeznek, és így a kioldásukhoz hozzájárulh atnak. Mindezek az elmondottak
nemcsak az ortoklászra érvényesek, hanem a többi nem rétegrácsos szilikátra is.
Jelentős hatással van a mállás irányára és a keletkezett mállástermé kre a közeg-
ben található ionok töménysége, aránya, valamint a savanyúság. Az er/Js k1,1úgo-
zás é8 a savanyú közeg a kaolinc8oport (nemzetközi megjelöléss zerint kanditok)
képződésének kédvez, gyengén lúgos, sok magnéziumo t tartalmazó közegben pedig a
montmorillonit-caoport (nemzetközi megjelölés szerint BZmektitek) ásványai kelet-
keznek. Mérsékelt savanyÚ8ág és kilúgozás, valamint kálium jelenléte az illitek kiala-
kulását segíti elő.
Trópusi területen, ahol sok a csapadék és savas a közeg, a gyorsan bomló sok
szerves anyag hatására több a kaolinit és a vas-, alumínium-o xihidrát, a kevésbé
csapadékos mérsékelt égövben az alkalikus közegben végbement mállás termékei
közt viszont több az illit és a montmorillonit.
Némileg eltér a fenti sémától a CBillámok mállása. Ezek rácsszerkezete ugyanolyan
rét~grácskötegekből áll, mint az illi~, a montmorillo nit vagy a vermikulit és a klo-
rit rácsa. Ha tehát a hidro1ízis folyamán a rácsokat összetartó kálium kioldódik, víz
és hidratált kationok léphetnek a rácskötegek közé. Ezért a csillámok átalakulása
folyamán az elsődleges ásványok rácsának elemei átöröklődhetnek az agyagásvány ok
képződésekor, sőt legtöbb esetben a közbenső átmeneti termékek is megtalálhat ók
a kőzet málladékába n vagy a talajban. Ez a folyamat, mely lényegében a kálium-
tartalom caökkenésével kisérhető nyomon, a következő módon játszódik le:

/ montmorillo nit
Csillám - illit - vegyes rácsú ásvány "- vermikulit
"- klorit
3-4 l

Savas oldatok. A szilikátok mállását ugyanúgy gyorsítják, mint a karbonátok

oldódását. A közetekben vagy a talajban lev5 nedvesség jelent5s mennyiség(i
8Zénsavat képes oldott állapotban tartani. Ez, valamint a belőle képződött C0 2
semlegesiti a hidrolíziskor keletkezett lúgos vegyületeket, és hidrogén-ka rbonátok
képződésével segíti elő a mállás termékeinek elszállítását.
Az oldatok savassága azonban nemcsak a C02 mennyiségétől függ. Növelheti
asavasságo ta savanyú szerves anyagok oldódása csakúgy, mint a protolitikus folya-
matokban szabaddá vált hidróniumio nok, H 3 0+.
A .savas oldatok tehát jelentős mértékben gyorsítják a kőzet, valamint a talaj
kémiai mállását.
A savanyúság az élőlények tevékenységének következtéb en is keletkezhet. Mind
az alacsonyabb rendű, mind a magasabb rendű növények- hogy tápláló elemeket
vehessenek fel a talajból - savas anyagokat választanak ki.
Ugyancsak a növények életműködésének folyamán keletkeznek a komplexképző
anyagok, melyek közüla citromsavat , a tejsavat, a borkősavat, az egyes amino-
savakat és a kis molekulájú humuszsava kat kell kiemelnünk, amelyek a málláskor
képződött alumínium- és vasoxidokat oldják fel és lehetövé teszik elvándorlásu kat
a mállás helyéről, ezáltal a mállás ütemét gyorsítják.
Az oxidáció. Igen gyakran kisérője vagy lényeges eleme a kémiai mállásnak.
57
 18. táblázat. Az ásványok mállással szemben muta.tott
ellenállása

Ásvány / Állandóság

Gipsz, mészkő, dolomit Igengyeng e

Oli vin, anortit, apatit Gyenge
Augit, amfibol, plagioklász ok, biotit Közepes
~uszkovit,ortoklász Erős
Kvarc, magnetit, titanit, cirkon, illit, ·
montmorill onit, kaolinit, Idorit Igenerős

Alapjául az alacsony vegyértékű elemek szolgálnak, amelyek vegyületeikben az

oxigénnel érintkezve magasabb vegyértékű formábam ennek át.
Leggyakoribb, hogy a kétértékű vas oxidálódik háromértékűvé: a szilikátokban
foglalt ferro-vas feloxidálódik és oldhatatla n oxid vagy hidroxid alakjában kiválik.
A kicsapódás által a folyamat egyensúlya a szilikát bomlása· irányában tolódik el,
vagyis az oxidáció minden olyan szilikát mállását gyorsítja, mely kétértékű vasat
vagy :mangánt tartalmaz.
A másikmál lást gyorsító jelenség arra vezethető vissza, hogy az oxidáció jelent/Js
térfogatnövekedéssel jár, amitől az ásványok vagy a kőzetek felülete fellazuL A
fellazult felületen azután újabb ásványi anyag válik hozzáférhetővé a levegő, vala-
mint a nedvességben oldott oxigén számára.
Azokban a kőzetekben, amelyekbe n a vas-szulfid található (FeS , pirit), nem-
2
csak a vas oxidálódik, hanem az ehhez csatlakozó anion is, miközben kénsav kép-
ződik. Ez részben a savasságo t fokozza, részben szulfátok képződését idézi
elő.
Míndkét hatása a kémiai mállás gyorsulásá t váltja ki.
Ha - a kémiai mállás ismeretében - azt vizsgáljuk, hogy ezek a folyamatok
hogyan hatnak az ásványokr a, milyen ütemben idézik elő azok mállását, akkor
azt állapíthat juk meg, hogy az ásványok között jelentős különbség van a mállással
szemben mutatott ellenállás tekintetében.
Az ásványok mállással szemben mutatott ellenállását, vagyis stabilitásá t a 16.
táblázatba n foglaltuk össze.
A mállottság mértékének meghatározására a talaj vagy a kőzet egyes rétegeinek
összehasonlításával nyerünk támpontot . A könnyen málló ásványok mennyiségét
ugyanazon réteg valamely nehezebben málló ásványána k mennyiségéhez viszo-
nyítjuk, például a cirkonéhoz vagy a titánásván yokéhoz. Ez az arány a legtágabb
ott, ahol a legerősebb a mállás.

A kémiai és a fizikai mállás hatására bekövetkező változások

értékelése a talajképződés szempontjából
A mállás jellege. HARRASOVITZ szerint a mállás jellegét a talajok teljes fel-
tárásával nyert kovasav, vas és alumínium adataiból számíthat juk ki a molekulári-
viszonyszámok segitségével, vagyis a kovasav százalékos értékét 60-nal, az alumís
niumét 100-zal és a vasét 160-nal osztva a kapott hányadoso kat viszonyítjuk
egymáshoz. Ezek alapján a mállás jellege:

58
 siallitos, · ha Si02 : ~Oa §::2: 1,
allitos, ha Si02 : Al2 0 3 2: l-l: l és ~Oa> Fe2 0a,
ferrallitos, ha Si02 : ~03 2: l - l : l és ~Oa= F~Oa,
alferrites, ha Si02 : ~0 3 2: l-l: l és Al2 0a < Fe2 0a·

A fizikai mállás folyamán a kőzet eredeti fizikai tulajdonságai megváltoznak.

A kőzet aprózódik, szemcsékre esik szét. A kémiai mállás folyamán új ásványok
képződnek; egy részük mérete 0,002 ium-nél kisebb. Az elsődleges ásványok egy
része elbomlik, miközben másodlagosásványok képződnek és a talajképződés tekinte-
tében fontos elemek szabadulnak fel.
A mállás folyamán a kőzet alkálüém- és földalkálüém-tartalm a csökken. A kőzet­
alkotó a1;1yag felülete megnő, több vizet és oxigént tartalmaz és nagyobb energiát
zár magába. Mindez pedig az agyágásványok képződésének következménye.
A nagyobb felület, a megváltozott ásványi összetétel alkalmassá teszi a kőzetből
keletkezett mállásterméket, hogy a növényeknek több vizet és tápanyagot szolgál-
tasson.
Meg kell azonban jegyezni, hogy a mállás nem azonos a talajképződésset Általá-
ban megelőzi a talajok kialakulását, de a talajképződés kezdetével nem szűnik meg,
hanem a talajban tovább folyik, sőt intenzitása sok esetben még fokozódik is a talaj-
ban lejátszódó folyamatok hatására.

Biológiai mállás
A kőzet kialakulásának harmadik folyamata: a biológiai mállás nevet viseli.
Alapjában véve ennek folyamán is fizikai és kémiai változások következnek be,
mégis eltérnek a fizikai vagy a kémiai mállás során ismertetett részletektől annyi-
ban, hogy egyrészt a folyamatok kiváltója a szénsav vagy más savanyú jellegű
ezerves anyag a biológiai tevékenység folyamán jön létre, másrészt pédig a folyama-
tok irányát és hatását megszabják a kőzet vagy a talaj felszínén élő növények igényei.
A biológiai folyamatokban termelt anyagok, mint a C02 , a ezerves savak, vala-
mint' a· humuszanyagok és a komplexképző szerves vegyületek hatásáról a kémiai
mállás folyamán már megemlékeztünk. Hasonlóképpen említettük a gyökerek ak-
tiv mállasztó hatását, amit a tápanyagfelvétel során fejtenek ki az ásványi részre.
Nem említettük azonban, hogy a biológiai mállás abban különbözik a fizikai
és a kémiai mállástól, hogy az egyes elemek felszabadulását, kioldódását vagy
visszamaradását, sőt felhalmozódását a növények és általában a talajon és talajban
élő lények igényei szabják meg. Vagyis az elemek ún. nagy vagy geológiai kör-
"forgásában elsősorban az oldhatósági viszonyok szabják meg azt, hogy valamely
anyag visszamarad-e a mállás helyén vagy kioldódik, a kis• vagy biológiai körfor- ,
gásban már az is szerepet játszik, hogy egy elem a növényi élet számára szükséges-e
vagy sem. A biológiai mállás során tehát a komplexképző anyagok hatására az
oldhatósági viszonyok módosulnak, s a növényi tápelemek nagyobb mennyiségben
maradnak vissza a mállás helyén.
A biológiai mállás tehát igen lényeges eleme a talajképzódésnek, mert megszabja
a talajok tápanyagkészletének alakulását.
Az aprózódás és a mállás hatására átalakult kőzet, most már a talajképző
kőzet, valamint az ebből kialakult talaj, tehát az elsődleges ásványok maradékai-
ból, valamint a másodiagos ásványokból álló keverék. Ebben a keverékben az
egyes ásványszemesék mérete igen sokféle lehet, aszerint, hogy az ásvány minősége,
valamint kialakulása és aprózódása hogyan alakult.
· A különböziJ méret1J. szemesék arányának kifejezésére szolgál a szemeseösszetétel
meghatározása és ennek alapján a fizikai talajféleség megnevezése.

59
 A fizikai talajféleség
A szemcseösszetétel vagy talajszöv et, textúra, azt fejezi ki, hogy a kózetben vagy a
talajban milyen arányban találhatók a különböz6 méret11. szemcsék.
Ennek számszerű kifejezéséhez azonban bizonyos megállapodásra volt szükség,
éspedig az elbírálás alapját képező szemeseirakciók határérté kei tekintetében.
A természe tben, igy a kőzetben vagy a talajban, az átmenete k a legtöbb esetben
folytono sak A különböző méretű szemcséket ezért nehéz csoportosítani.
A szemeseirakciók beosztása. A ma használa tos szemcsefrakció-beosztás alapjait
ATTEBBERG munkáss ágának köszönhe tjük. Ű a különböző méretű szemcséket
különvál asztotta, és ezeknek a most már egyforma átmérőjű szemcséknek vizsgálta.
a. fizikai viselkedését. Az így talált különbségek alapján határozt a meg azokat a ·
ha.tárértékeket, amelyek et a. csoportok vagy frakciók elválasztásakor azóta. is
használunk.
Az agyag, a por és a homok általános an ismert fogalmak, viselkedésüket mindenki
egyformá n ítéli meg, pontos meghatá rozásuka t mégis kevesen tudják. Még keve-
sebben tudják, hogy egy kőzet vagy egy talaj fizikai féleségét ezeknek a fralwióknak
az aránya szabja meg, mert ezek majd minden esetben megtalál hatók a talajban,
csak az arányuk változik tág határok között.
ATTEBBERG a szemcsefrakciók határain ak megvonásakor azt vette alapul, hogy
a. 2 mm-nél nagyobb szemesék a talaj számára nem hasznosak, és ezeket a -
vizet nem tartó :___ szemcséket kavicsfrakció néven különítet te el.
A 2-0,2 mm átmérőjű szemesék a vizet igen jól áteresztik , de keveset tartanak
vissza belőle. Bennük a víz a kapilláris erők hatására legfeljebb 25 mm magasra
emelkedik. Ez a frakció a durvá homok.
A 0,2-0,02 mm-es frakció, a finom homok, a vizet jól átereszti és 2m-es rétege
már 100 mm vizet képes visszatar tani. Vizemelő képessége meghalad ja az l métert.
A homokszemesék közt levő hézagok egy része már a. kapillárisok közé tartozik.
A finom homok azonban még kevés vizet köt meg a levegőből (gyengén higrosz-
kópos), és csak jelentékt elen mennyiségű iont köt meg a vizes oldatbóL
A 0,02-0,0 02 mm-es frakció a por (vagy kőliszt), a szemcséi közt levő hézagok
már igen aprók, és ezért a növényi gyökerek számára. szűkek. A por a vizet rosszul
ereszti át, de jól tartja vissza. Kisebb mértékű higroszkóposság és ionmegkötés
már észlelhető.
A 0,002 mm-nél kisebb részecskéket nevezte ATTEBBERG agyagnak. Ezek a. vizet
csak igen rosszul vagy egyáltalá n nem eresztik át, de igen erősen tartják vissza.
Nagy a higroszkóposságuk és a vizes oldatból sok iont kötnek meg. Gyúrható ,
képlékeny, tapadó anyagot alkotnak .
Ez a frakcióbeosztás azonban nem bizonyul t minden célra. elegendően részletes-
nek, ezért sok más szemcsebeosztást is ismerünk. Ezek határérté keit más-más
szempon tok alapján állapitot ták meg, ezért egybevetésük sok nehézséget jelent.
Összehasonlításként közöljük négy gyakran használt szemcsefrakció-beosztást
a 17. ábrán.
Ebbőlláthatj uk, hogy azokon a területek en, amelyeke n a. homokos
talajok talál-
hatók nagyobb kiterjedésben, ott a homokirakciók finomítása volt a cél (USA),
ott viszont, ahol a lösszerű üledékek vannak túlsúlyba n, a porfrakciót osztották
több részre (NSZK).
Meg kell jegyeznü nk, hogy a szemesék arányána k meghatározására. csak az ún.
"földes részt", vagyis a 2 mm-es szitán át&zitált talajt használju k fel. Igen .J.ényeges
azonban a 2 mm-nél nagyobb részek mennyiségét is tudnunk , ezért a szitán fenn-
maradó részt, vagyis a kavieBos, köve8 részt is megmérj ük és meghatározzuk. Ennek,

60
 § o8 u·o
N
oo
~ & i2j N :E)
o o ö o

agyag po' finom homok

középtinom
1gvag durva por finom homok
homok

igen
durva USA SOIL SURVEV
agyag
homok
\
finom
finom por
NSZK
durva agyag
agyag

17. ábra. Négy gyakran használt Szemcsefrakció-b eosztáS összehasonlitáSa

valamint a földes résznek az aránya a talaj tápanyag- és vízgazdálkodás tekinteté-

ben igen fontos jellemzéS, ezért mindenkor ismernünk kell.
Tudnunk kell azt is, hogy az átmér6k átlagértéket jelentenek, mert a talaj-
szemesék hossz-, szélesség- és vasta.gságméretei különböznek.

A szemcseösszetétel meghatározá sának elve

Ahhoz, hogy a szemcséket meg tudjuk határozni, el6ször az egyes szemcséket
el kell választani egymástól. Ez azért jelent sok esetben nehéz feladatot, mert a
talajban az egyes részecskék öBBze vannak tapadva, sőt hártyák burkolják őket,
ami elválasztásukat megnehezíti.
Elikészités. A talaj szemcséinek különválasztás át azoigálják az előkészítési el-
járások. Ezek alapja, hogy a talajszemcséke t összetartó anyagokat kioldják, de
úgy, hogy közben a talajszemcséket károsodás ne érje.
Igen sok oldószart ismerünk, melyeket az el6készitési eljárások során alkalmaz-
nak; ezek részletes ismertetését nem tartjuk szükségesnek. A három leggyakoribb
ragasztóanyag, melynek kioldását általában célul tlizik ki, a humuszanyago k, a
azéneavas mész és a vas-aluminium-oxihidrátok. A humuszanyagokat hidrogén-
peroxidos roncsolással távolitják el, a szénsavas meazet híg sósavval oldják, a vasat
és az alumíniumotpe dig komplexképz/J anyagokkal vonják ki a talajból. Az elő­
készítés második fázisa a ragasztóanyago któl és bártyáktól megszabadítot t szem-
cséknek vízben való tartós elosztása, vagyis szuszpenzió készítése. Ehhez híg nátron-
Zúgat vagy lúgosan hidrolizáló nátriumsókat, kivételes esetben pedig litiumsókat
használnak.
A szemeseirakciók meghatározása. Ha sikerült elérni azt, hogy a ta.laj szemcséi
szabadon lebegjenek a vizes szuszpenzióban, akkor következik az egyes szemcse-
rakciók meghatározása. Ez történhet:
- szitálással,
- áramoltatással,
- ülepítéssel,
- a szuszpenzió fajsúlyának mérésével (hidrométeres eljárás).
Szitálá8sal választjuk azét a homokfrakció egyes részleteit. A szitálás után meg-
maradó szuszpenziót ülepítéssel bonthajtuk további frakciókra, aminek módja
lehet:
- áramoltatásos,
- ülepitéses.
61
 Mindké t módszer a különböző méretű szemesék ülepedési sebességének különbö
-
zőségén alapul. Az áramoltalásos m6dazerben azonban a víz áramlik az ülepedő ré-
szecskével szemben, és így a különböző áramlás i sebességek beállításával
tudjuk
azétvála sztani a szemcsefrakciókat (ez a Kopecky-módszer), az ülepítéses m6dszer
-
ben a folyadék áll, és ebben ülepednek a szemcsék. Az utóbbi esetben
az előre
kiszámí tott idő eltelte után meghatá rozva a szuszpenzióban lebegő részecsk
ék
mennyiségét, megkap juk az egyes frakciók arányát .
.
A szuszpenzió azilárd részének mennyiségét két módszerrel határoz hatjuk
meg:
- a pipettás módszerrel és
- az Atterbe rg-heng erekben való iszapolássaL

A pipettás m6dszerrel a szuszpenzió felszínétől számíto tt mélységből szívunk

ki pipettáv al ismert térfogat ú szuszpenziót, majd ezt bepárol va meghatá
rozzuk
a még lebegő szemesék súlyát. Ezt meghat ározott időközönként megism
ételve
megkap juk a frakciók mennyiségét.
Az iszapoló hengerben a talajt ülepedn i hagyjuk , majd a szuszpenziót leenged
jük.
Ezt addig ismételj ük, amíg bizonyos idő eltelte után a leüleped ett részek
felett
az oldat tiszta nem marad. Ezután megvál toztatva az ülepedés idejét, más frakciót
különítü nk el. Az elválasz táskor először a finomabb szemcséket választj uk
le, és
fokozat osan követke znek a mind durvább frakciók.
A pipettás módszernek a gyorsaság az előnye, az iszapoló hengerekkel
pedig
az egyes frakciók anyagá t külön-külön megkap juk, tehát azokat további
ásvány-
tam, fizikai vagy kémiai vizsgálatokra is felhaszn álhatjuk .
Az áramoltalásos m6dazert ott célszerű használni, ahol a talajokb an sok
a por-
frakció, mert ennek elkülönítésére különösen alkalmas.
Az áramolt atás, a pipettás , valamin t az iszapolóhengeres módszernek azonos az
elve, éspedig az, hogy a különböző méretű szemcséknek a Stokes-k éplet
alapján
számíto tt ülepedési se_bessége különbözik:
·

ahol v = ülepedési sebesség, cm·s- 1

g = a gravitác iós gyorsulás, cm·s- 2
d1 =a szemcse sűrűsége, g•cm- 3
d2 = a közeg sűrűsége, g·cm- 3
r = a részecske sugara, cm
n = az ülepítő folyadék belső súrlódási együtth atója, g•cm- 1 ·s- 1 •

Tudomá sul kell vennün k azonban azt, hogy ez a képlet gömb alakú részecsk
ékre
vonatko zik, márped ig a talaj alkotórészei nem ilyenek. Ezért volt szükség
az
ekvivalens átmérő bevezetésére, ami a lemez alakú talajrészecskék (agyagá
sványok)
ülepedéséből nem a valódi átmérőt adja meg, hanem egy
velük azonos sebességgel
ülepedő gömb alakú részecske átmérőjét.
A másik szükséges egyszerűsítés abból származik, hogy a talajrészecskék
ás-
ványtan i, kémiai összetétele nem azonos, ezért sűrűségük és következésképp
en az .
ülepedésük sem. Ebben az esetben tehát a talajszemesék átlagsűrűségével számolu
nk,
mivel nincs mód minden szemcse vagy talajalk otó ásvány sűrűségének
külön
kiszámí tására.
A szuszpe nzióban levő szemesék mennyiségének és így a szemcseösszetételnek
meghat ározásá t célozza a hídrométeres eljárás is.

62
 Elve, hogy a szuszpenzió sűrűsége a lebegő részek m.ennyisége és sűrűsége
szarint változik. Minél több a lebegő rész, annál nagyobb sűrűséget mérhetünk.
Ebből következik, hogy a talajszuszpenzió sűrűségének folytonos vagy szakaszos
meghatározásával tájékozódhatunk a szemesék mennyiségéről.
A szuszpenzió sűrűségének meghatározásához merülő úszót használunk. Mivel
azonban ez a mérés folyamán hosszabb ideig maradhat a szuszpenzióban, ki
vagyunk téve annak a veszélynek, hogy az ülepedő szemesék rárakódnak, és
ezzel hamis méréseredményt kapunk. Ezért különleges alakú úszótestet kellett
kialakítani. A leggyakrabban használt Oasagrande-féle sűrűségmérő a hidrométer,
melynek áramvonalasan kiképzett úszó ja és vékony leolvasóskálája van. Használa-
tával a lehetséges hibák a minimumra csökkennek. Ezt általában ott használjuk,
ahol nincs szükség az egyes frakciók anyagára, nem törekszünk nagy pontosaágra
és sorozatvizsgálatokat kell végezni.
A számítás alapját ez esetben is a Stokes-féle képlet alkotja, azonban az elég
nehézkes. számítás helyett az eredményeket nomogram segítségével olvassuk le,
ami a sorozatvizsgálatra· való alkalmasságot még fokozza.
A fizikai talajféleség meghatározása. A szemcsefrakciók arányának ismeretében
most már meg tudjuk határozni a. talaj fizikai féleségét. Hangsúlyozni kívánjuk,
hogy a. mechanikai összetétel, az egyes szemcsefrakciók arányának, mennyiségének
ismerete csak előfeltétele a fizikai ·talajféleség meghatározásának.
A fizikai talajféleség megjelölésének alapjául szolgálhat:
- a szemcsefrakciók arányán alapuló táblázat (17. táblázat),
- a szemcsefrakciók a.rányán alapuló háromszögdiagram (18. ábra),
- a szemeloszlási görbe (19. ábra).
A fizikai talajféleség meghatározásának táblázatában (17. táblázat) a leiszapolható
rész mennyiségét vesszük először alapul az. egyes tala.jféleségek elkülönítéséhez.
A leiszapolható rész az 0,01 mm-nél kiseob frakciók összege. Elnevezése abból
származik, hogy régebben a talajt vízzel felforralva, majd néhány perces állás

•
/70

~ 60~-4~~~~--~
~
.L__*-_*-_*-_*-_~
.§b~ 50 :r +

90 70 60 50 40
- homok j--·
18. ábra. A fizikai talajféleség megjelölése a szemcseösszetétel százalékos értékei alapján

63
 17. táblázat. A talajok osztályozása a szemcseösszetétel alapján
(Az MTA Talajtani és Agrokémiai Kuta.tó Intézete szerint)

A talaj
l
.
Lelszapolható
rész,%
l A szemcsecsoportok viszonylagos
mennylsége

Durvahomok 0-10 nagy szemécséjll durva homok: a durva homok>50%-a

kis szemcséjd durva homok: a durva homok<50%-a

Homok 10-15 nagy szemcséjd homok: a durva homok>50%-a

n. sz. vályogos homok: a por leiszapolható résznek,
l. r.-nek>50%-a

kis szemcséjll homok: a durva homok<50%-a

k. sz. vályogos homok: a por a l. r.-nek>50%-a

Vályogos homok 15-25 k61iszt homok: a por a l. r.-nek>-50%-a

agyagos homok: a por a L r.-nek<50%-a

Homokos 25-35 könnyll vályog: a durva. por a L r.-nek>-25%·!1> és

vályog agyag a l. r.-nek<25%-a

Vályog ' 35-60 agyag a l. r.-nek>-25%-a

a durva por a l. r.-nek>-25%-a vagy
közepes vályog: >25%-a a közepes por al. r.-nek, a
finom por a L r.-nek>-25%-a
és az agyag az L r.-nek 25- 50%-á.

nehéz vályog: a finom por a l. r.-nek:.-25%-a és az

agyag az l. r.-nek:.-50%-a.

Agyagos vá- 60-70 könnyd agyagos vályog: a por a l. r.-nék::o-70%-a

lyog nehéz agyagos vályog: a por a l. r.-nek< 70%-a

Agyag <>
70-80

Nehéz agyag 80-90

100

50

2 20 200 2000 l" ?

19. ábra. Homok-, vályog- és agyagtalaj szemeloszlási görbéje

64
 cm
20-

40-

60-

80-

100-

120 -

140-

160 -

180 -

200 -

~ 0.02- < 0,002 mmfl{

Uj>o.02mm ~ -0.002

20. ábra. Homok-, vályog- és agyagtalaj szelvényének szemcseösszetét el.diagramja

után leöntve a lebeg{) részt leiszapolták. A d~kantálható, vagyis a lebeg{) részek

mennyiségét nevezték leiszapolható résznek. Ma természetesen a megfelel{) aUS-
készítési eljárás után elválasztott frakciók közül a 0,01 mm-nél kisebbeket tartjuk
nyilván e név alatt.
A fizikai talajféleség meghatározásá nak és szemléltetésének másik módja a
háromszögdiagram segítségével történik. Ez a diagram, amelyet a 18. ábrán muta-
tunk be, a homok-, a por- és az agyagfrakciók arányát tünteti fel, elbatárolva az
egyes talajféleségek területét.
A műszaki talajtanban az építkezések, utak tervezésekor a fizikai talajféleség
· jellemzésére a szemeloszlási görbét használják.
A szemeloszlási görbe olyan összegez{) görbe, melynek koordináta-ren dszerében a
vízszintes tengelyen logaritmusos skálabeosztással a szemcseátmérőket találjuk,
a függc5leges tengelyen pedig az egyes szemesék vagy szemcsefrakciók százalékainak
összegét lineáris skálán tüntetjük fel. Néhány ilyen szemeloszlási görbét a 19.
ábrán mutatunk be.·
A talajtani vizsgálati adatok feltüntetésekor használatos még a szelvénydiagram
is, amely a megmintázott rétegek szerint tünteti fel a szemcsefrakciók százalékos
megoszlását. Mivel pedig a mintavétel a szelvényben az egymás alatt következő
rétegek szerint történik, e diagram a tals,jszelvényen belüli, a fizikai talaj-
féleségben bekövetkezett változások szemléltetésére alkalmas (20. ábra).
A fizikai talajféleséget a hazai talajtani gyakorlatban - különösen a múltban -
nem a mechanikai összetétel alapján határozták meg, hanem valamely más talaj-
fizikai jellemzőből következtettek rá. Ilyen fizikai jellemző lehet az Arany-féle
kötöttségi szám, a KA-érték, mely egy adott konzisztenciaállapot eléréséig adott
víz mennyiségét jelöli. Ebből származik azután az !L hibás szóhasználat, mely a
fizikaLtalajféleség helyett a talaj "kötöttségéről" beszél. A kötöttség a talainak ai
a tulajdonsága, amely megszabja a művelhetóséget, valamint a szükséges von6er6t.
Ennek csak egyik tényezője a fizikai talajféleség, de nem azonos vele.

5 Talajtan 65
 A másik gyakran használ t fizikai talajjellemző a higroszkóposBági értékszá
m.
Ez azt jelzi, hogy a talaj meghatározott páratartalmú légtérból mennyi vizet
képes
magába szívni. Ez is függ a fizikai talajféleségtől, mert a higroszkóposság
mint
felületi jelenség függ a szemesék méretétől, de ezenkívül jelentős kapcsol
atot
mutat a szemesék minőségével is. Arra tehát nem alkalmas, hogy a fizikai
talaj-
féleBéget egymag ában és pontosa n jellemezze.
A harmad ik értékmérő a talaj ötórás kapilláris vízemelése, ami alapján a fizikai
talajféleségre követke ztetni lehet. Itt is van bizonyos összefüggés a talajszem
esék
mérete és a. talajosz lopban fölemelkedő víz magassága között, de ez utóbbit
még
sok más tényez{) is befolyásolja. llyen tényez6 k a talaj szikessége, nagy szénsav
as-
mész-ta rtalma, a homokszemesék felületén kialaku lt kolloidb ártyák jelenléte
vagy
hiánya, a talaj humusz tartalm a stb.
· Mint látható, a fizikai talajféleség meghat ározásá nak egyik sem lehet
alapja,
különösen nem egymag ában. Ha azonban a három, viszonylag könnyen
meg-
határoz ható adatot egymás mellett szemiéijük és értékelj ük, akkor megközel
ítőleg
meg tudjuk határoz ni a fizikai talajféleséget. Erre utal a 18. táblázat .

18. táblázat. A talajfizikai jellemzi k (Arany-féle kötöttségi szám, higroszk

óposság,
ó órás kapilláris vizemelés) és a fizikai talajféleség közti összefüggés
ásv~nyi talajokb an

Fizikai talajfélesé g l Leiszapoi ható

rész,% KA h1/ 15 órás kafilláris viz-
emel ,mm

Durvah omok 0-10 <:25 0-0,5

Homok ll-20 25-30 0,6-1,0 >300
Homoko s vályog 21-35 31-37 1,1-2,0 250-300
Vály()g 36-60 38-42 2,1-3,5 150-250
Agyagos vályog 61-70 43-50 3,6-5,0 75-150
Agyag 71-80 51-60 5,1-6,0 40- 75
Nehéz agyag 81-90. 61-80 6,1< <40 (szikes
talaj)

66
 A talaj szerves anyaga

A talajt és a klSzetmálladékot a mállástermékek szelektív felhalmozádáBán kívül

még· egy lényeges ismerteMjel különbözteti meg, éspedig a talaj szervesanyag-tar-
talma.
Ez a szerves anyag a talajra jellemz(), és mind mennyisége, mind minlSsége igen
nagy ezerepet játszik a talaj termékenységének kialakításában.
Régebben a talaj szervesanyag-tartalmát, ezen belül is a humuszt tartották a
talaj legfontosabb ·alkotórészének és termékenységhordozój ának.
Ma az a felfogás áll hozzánk közelebb, hogy a talajban található szerves anyagok
a biológiai folyamatok anyag- és energiatartalékai, valamint salakanyagai, mellékter-
mékei.

A talaj szerves anyagainak csoportosítása

A talajban található ezerves anyag két nagy csoportra osztható:

- az éllS és
- a holt ezerves anyagra.
Az élő szerves anyag a talajban éllS mikro- és makroezervezetek testének anyaga.
Mennyisége például szántóföld feltalajában az összes ezerves anyag 10-15%-a
is lehet.
A holt szerves anyag egyrészt a talajon éllS növények maradványainak többé-
kevésbé elbomlott anyagából áll, másrészt a mikrobiológiai bontás útján átala-
kult, valamint újraképzlSdött ezerves anyagból.
A talaj szerves anyaga - a humusz - tehát nem egységes anyag, hanem sok kü-
lönbözó kémiai összetéteUí és fizikai viselkedésű szerves anyag keveréke. Jellemzésére
többféle leheMségünk van; így feloszthatjuk:
- a humuszalkotó elemek (anyagi),
a humuszféleségek (funkcionális) és
a humuszformák (morfológiai) alapján.

5* 67
 A humusz felosztása alkotóelemei alapján
A humusz alkotórészei a szerves kémiai elemzés során egymástól elválaszth atók;
egy részük meghatáro zható, más részük összetételére következte tni tudunk azok-
ból az anyagokbó l, amelyekre az elválasztá s folyamán szétesnek.
A humusz anyagának kémiai úton való elválasztás a is egy lehetéíség, amikor
anyagcsop ortokat különítün k el, és arányukbó l következt etünk a humusz minő­
ségére.
Alkotóelemei alapján a szerves anyagok a következő három csoportra oszthatók:
nem humuszan yagok,
új képződmények,
humuszan yagok.
Nem humuszan yagok
Ebbe a csoportba a következő vegyületek tartoznak:
- fehérjék és aminosava k (a növényi és az állati eredetű fehérjék bomlásakor
válnak szabaddá) ,
- szénhidrát ok (cukrok, keményítlS, hemicellulóz, cellulóz, pektin),
- lignin (a fás növényi anyagok elbomlása után marad vissza, mert á mikroszer-
vezetek viszonylag nehezen bontják le),
a növényi és állati maradván yok egyéb anyagai (zsírok, viaszok, kitin).

Új képződmények
Ebbe a csoportba tartoznak a poliuronidok és az enzimek. Ezek a talajban élő
mikroszervezetek élettevéke nységének szabályozói és termékei; a mikroorganiz-
musok élete, majd elhalása után kerülnek a talajba. Hatásuk speciális. A tápanya-
gok körfor.gásában jelentéís szerepük lehet, pl. foszfatázok, oxidázok stb.

Humusza nyagok
Az ide tartozó anyagok három nagy csoportba oszthatók:
fulvosavak ,
- huminsav ak (himatome lánsav, barna huminsav, szürke huminsav),
- humin, humuszszén.
Fulvosavak. Azok az anyagok, amelyek a talaj t:~zerves anyagából 0,5%-os NaOH-
dal kioldhatók , és az így nyert oldat megsavan yítása után is oldatban maradnak .
Meg kell jegyezni, hogy ezzel az eljárással oldatban maradriak egyes nem humusz-
anyagok is, pl. a poliszacharidok, az aminosava k és a szerves foszforvegyületek.
-Maguk a fulvosavak viszonylag kis molekulasúlyú, sav jellegű vegyületek, melyek
felépítésében a fenolos és kinon építőkövek felismerhetők. Mind a fulvosavak, mind
pedig a sók vízben oldhatók. Redukáló hatásuk és komplexképző képességük az
egyes elemek- elsősorban a vas és az alumíniu m- talajban való mozgásában ját-
szik nagy szerepet.
Képződésük savanyú, biológiailag tevéketlen talajokban uralkodó, amelyekbe
n
a humuszan yagok 70%-át is alkothatjá k szélsőségesesetekben, a csernozjom tala-
jok humuszan yagában csak 15-20% mennyiségben találhatók .
Meg kell azonban jegyezni, hogy. a fulvosavak a huminsava kból akkor is képződ­
nek, amikor azokat erős lúgos vagy savas kezelésnek vetjük alá, tehát mintegy
építőköveikként tekinthetők.

68
 A fulvosavak általában kevés nitrogént tartalmazna k, de oxigéntartal muk a
legnagyobb a humusz-alkotóelemek közt. Ez utóbbi a sok szabad karboxil- és
fenolos hidroxilgyökre vezethető vissza. r
Huminsavak. Ebbe a csoportba tartoznak azok a talajra jellemző vegyületek,
amelyek a talajból 0,5%-os NaOH-dal oldhatók ki, majd az oldat megsavanyitá.:
sakor kicsapódnak. A huminsavak a talajban lehetnek szabad állapotban vagy
Na-, Ca-, Mg-, Fe-, Al-ionokhoz kötve .
. Vízben való oldhatóságuk különbözó. Ahhoz, hogy a talajból az összes humin-
savat kioldhassuk, savas előkezeléssei a sókötéseket meg kell bontanunk, "ezáltal
a huminsavak at szabaddá tennünk. ·
Savas előkezelés helyett dolgozhatun k sóoldatokka l is, amelyek a huminsavak -
hoz csatlakozó ionokkal nehezen oldható vagy komplex vegyületeke t hoznak létre
és ezáltal elősegítik a huminsavak felszabadulását, majd oldódását (oxalátok, fosz-
fátok, fluoridok stb.).
A huminsavak nagy molekul<MJúlyú, polimerizált vegyületek, savanyú jellegük
ugyancsak a karboxil- és a fenolos hidroxilgyököktól származik. Nagy molekula-
súlyuk miatt mindenkor kolloidok. Alkotóelemeik közt a nitrogén minden esetben
megtalálható, és valószínű, hogy a huminsav magjának heterociklusos alkotóelem é
be épül be. Átlagosan 56% C-et, 36% 0-t és kb. 4% N-t tartalmazna k, de összet é
telük a földrajzi övezetek és a talaj tipusa szerint változhat.
A huminsavak közt további megkülönbö ztetést tehetünk az oldhatóság alapján.
Azokat a ezerves anyagokat, amelyek a lúgos oldás, majd savas kicsapódás után ·
alkoholban oldhatók, himatomelánsavaknak nevezzük. A huminsavak közt ezek-
nek a legkisebb a molekulasúlyuk és a polimerizációs fokuk. A hüminsavak kép-
zódésének átmeneti termékeikén t foghatók fel. Istállótrágy ában és korhadó fába n
nagyobb mennyiségben találhatók.
.A barna huminsav úgy különithető el, hogy a himatomelán sav kioldása után a-
huminsavak at 5%-os NaOH-dal kezeljük, igy a barna huminsav kioldódik, a szür-
ke pedig visszamarad. ..
Lúgos oldatai könnyen oxidálódnak és szinüket elvesztik. Az eredetileg vöröses-
barna lúgos oldat az átbocsátott fényt nem egyenletesen nyeli el, a rövidebb hul-
lámhosszú, kék sugarakat erősebben adszorbeálja, mint a vöröseket. Ennek alap- •
ján különböztethető meg a szürke huminsavtól , mely a látható fény különböző
hullámhosszú sugarait megközelitóen egyformán nyeli el.
Ezen alapul a SPRINGER és HocK által a huminsa~ minóségének megállapítá sára
kidolgozott eljárás, az ún. tangens alfa-érték alapján. Ezzel az eljárással meghatá-
rozzuk a lúgos huminsavold at fényelnyelését vörös, majd kék szűrővel, és a két
extenkcióérték segitségével megállapitju k az elnyelési görbe iránytangen sét.
Minél közelebb áll a görbe iránytangen se az l-hez, annál több a szürke humin-
sav; ha 1,5 körüli értéket mutat, akkor a barna huminsav az uralkodó.
A barna humi~sav a barna erdőtalajokban, valamint a láptalajokba n találhat 6
nagyobb mennyiségben, illetve ezekben a talajokban alkotja a ezerves anyag na-
gyobb hányadát.
A szürke huminsav nagy molekulája miatt elektrolitérzékeny, könnyen kisózha-
tó és töményebb lúgoldatokb an is kicsapódik. Lúgos oldata nehezebben oxidál-
.ható, mint a barna huminsavé. Viszonylag több - kb. 5%-nyi - nitrogént tar-
talmaz, mint a többi huminsav, aminek magyarázata részben a heterociklus os,
részben a hídkötést alkotó nitrogén jelenléte.
Általában ott található nagyobb mennyiségben, ahol a humuszosodás eli'Yrehala-
dott és a mikrobiológiai tevékenység élénk. Hazai talajaink közül·a csernozjom talajok
humuszanyagaiban található nagyobb arányban.
69
 Megjegyezzük, hogy a talajo kban mind a fulvos avak,
mind pedig a három hu-
minsa v minde nkor megta lálhat ó, csak az egymáshoz
viszon yított arány uk változik
a talajb an lejáts zódó folyam atok és kiindu lásui szolgá
ló ezerves anyag szerint.
BuDJin és humu szszén . Ebbe a csopo rtba azok az anyag
ok tartoz nak, amelyek
a hideg, híg Júgos oldás folyam án nem oldha tók ki a talaj
ból. Ha az így vissza mara~
dó ezerves anyag ot forró lúgga lkeze ljük,a kkore gyrés
zekio ldhat ó- ezahu min -;,
más része nem - ez a humuszszén. A humu szszén
oldath a csak úgy vihetlí;
ha a talaj ásván yi részét fluorhidrogénnel feltár juk és
kioldj uk mell6le.
Összefoglalva a humu szany agokr ól mond ottaka t megje
gyezzük még, hogy a
fulvos av, a himat omelá nsav, a barna humin sav, a szürke
humin sav, a humin és
humu szszén sorna k megfeleMen növek szik a molekulasúl
y, a polimerizáció és csök-
ken azakt ív gyökö k száma . Ez utóbb inak követ kezmé
nye, hogy ugyan így csök-
ken az anyag ok savas jellege és oldha tósága is.
A humu szany agok elkülönftése. A Waks man-f éle elemz
és során benzo l-alko ho-
los, majd kénsa vas, végül lúgos kezelést alkalm azunk
. El6ször a viaazok és gyan-
ták oldód nak ki, sav hatás ára a cellulóz és a hemicellulóz
· hidrolizál, lúggal a hu-
musza nyago k oldód nak, és végül a vissza:maradó részt
lignin nek tekint ik. Ez a
Waks man-f éle csoportelemzés azonb an csak igen durva
betek intést enged a talaj
ezerves anyag ának összetételébe és csak nagyo bb humu
sztart almú talajo knál hasz-
nálha tó. Sokka l elterj edteb b a frakcionált peptizáciÓ&
eljárás, melynek több válto~
zata i!:lmeretes, de mind a -Tyurin-féle módszerre vezeth
eM vissza.
A Tyuri n-féle m6dszer alapel ve, hogy a humu szany agoka
tosan oldja ki, mind er6seb b el6kezelést alkalm azva t egym ás után fokoza- ·
az egyes frakciók elkülöní-
tésére . Az oldószer minde n esetbe n a 0,5%- os lúg, csak
az el6kezelés változik. Az
előkezelésnek megfeleMen oldód nak ki a külön
böz6 kötésb en lev6 humuszanyagok,
és ezek alkotj ák az egyes frakci ókat. Általá ban az előkez
elés nélkül kioldh ató hu-
musza nyago kat nevez ik szaba d humu szany agokn ak,
majd a 2%-~s sósavas el6-
kezelés után kioldh atót kalciu mhoz kötöt t, míg a kénsa
vas hidrolízis utánit alu-
míniu mhoz és vasho z kötöt t humu szany agnak . Ami
ezekkel a kezelésekkel nem
oldha tó ki, az a humin és a humuszszén. Minden egyes
frakci ót tartalm azó oldato t
még ketté lehet válasz tani, mert savva l megsa vanyi tva
fulvo- és humin savra bont-
ható.
Ugya ncsak a humu szany agok kötési módjá ra utal
a stabil itási koefliciens is,
melyn ek megh atároz ását részle tesebb en HARGITAI
dolgo zta ki. Ennek alapja a
NaF-o s oldat, valam intaN aOH- dal készít ett humu szolda
sa. Az oldat extink cióján ak és a talaj ezerv esany ag-tar t színének megh atároz á-
talmá nak ismeretében ki-
számí tott stabil itási koefficiens lehet6 séget nyújt a
kalciumhoz kötöt t humusz-
anyag ok és a szaba d humu szany agok arány ának kifeje
zésére.
A humu szany agok jellemzése. Ennek során megh atároz
részek (C, N, 0, H) arány át, a funkciós csopo rtok menny zák az elemi alkotó -
iségét, valam int lebon-
tással a humin sav-m oleku lákat alkotó csopo rtok milye
nségét. Ezek közül csak a
legfon tosabb elemi alkotó részek megh atároz ását érintj
ük. A széntartalmat (C%)
legpo ntosa bban égetéssel és a keletk ezett C0 mérés
2 ével határo zhatju k meg. A
nitrogéntartalmat Kjeld ahl-m ódsze rrel mérjü k. A ezerve
s anyag oxigéntartalmát
számí tással , a hidrogéntartalmat az égetés kor képz6
dött víz mennyisége alapjá n
értéke ljük.
A fulvos avak és a homin savak elemi összetételében fennál
tetésé re a 19. tábláz atban KoNONOVA adata it ismer tetjük ló különbség érzékel-
.
Ezekből az adato kból láthat ó, hogy a
humu szany agok elemi összetétele nem
álland ó, hanem elég tág határo k közt változ hat. Ez a
változ ás a homin savak ese-
tében a földra jzi öveze teket követ i, amine k az a magy
arázat a, hogy a barna és a
szürk e humin sav arány a változ ik. Amin t a csernozjomo
k öveze te fel61 a podzolok
felé közel edünk , a C-N- arány a humin sav esetéb en
tágul.
70
 19. táblázat. A Szovjetunió néhány fontosabb talajtípusából kivont huminsav (l)
éS fulvosav (ll) elemi összet.étele, a szerves anyag százalékáb an kifejezve
(KONONOVA , 1961)

Talajok l Frakéló l c H o N C/N

I. 58,1 5,7 32,0 4,5 10,8

Északi podzol

Gyepes podzol
n.
I.
52,3
57,5
3,5
5,2
42,8
35,3
l 1,2
4,8
14,8
11,0
II. 42,6 5,0 44,6 4,1 9,0
Szürke erdőtalaj I. 61,2 3,6 31,3 3,8 17,0
II. 47,6 3,6' 45,8 3,0 13,0
Csernozjom I. 62,1 2,9 31,3 3,5 21,0
II. 44,8 3,4 49,3 2,3 13,0
Gesztenyeb arna talaj I. 61,7 3,7 30,6 3,9 16,6
II. 43,1 3,6 51,4 1,7 11,9

További betekintés t kaphatunk a huminsav felépítésébe, lia azt vizsgáljuk meg,

hogy a szén és a hidrogén mely szervesany agcsoporto k között oszlik meg. WRIGHT
és ScHNITZER elemzési adatai ezerint egy podzolos erdőtalaj szelvényén ek A-
szintjéből kivont ezerves anyagban több az alifás kötésben levő szén és
hidrogén,
de kevesebb a karboxilgy ökben találhat6 ugyanazon anyag, mint a szelvény mé-
lyebb részében, a B-szintben . Ezeket az adatokat a 20. táblázatba n mutatjuk be.
A huminsav belső szerkezeti felépítését mutatják azok az eredménye k, amelyeket
az alkalikus ömlesztéssei nyert bomláster mékek tárnak elénk. Mind az alkalikus
nitrobenzolban (MORISSON, 1963), mind redukált közegben és oxigén kizárásáva l
végzett lúgos ömlesztéskor (BuRGES, HURST és WALKDEN, 1963) a fenolok hosszú
sorát eredményezi, melyek közül a fontosabb akat a 21. ábrán mutatjuk be. Ezek-
ből azt a következt etést vonhatjuk le FLAIG (1970) szerint, hogy·hogy a
huminsav
felépítésében számos fenol és fenolszármazék vesz részt. Ezeket egymással ezén-
atom vagy különböző gyökök (-O-; -N=; -NH-; -CH 2- ) köthetik össze.
Finomabb hetekintés re ad lehetőséget a huminsav ezerkezetében az infravörös
spektrográfia, mert a sugárzás hatására bekövetkező rezonancia más és más kö-
tések jelenlétét mutatja, ha az infravörös tartomány elnyelési görbéjét felvesszük.
Az IRS-görbe elárulja a hidroxilok mennyiség ét (3 .um), a karbonilcs oportok (5,9
.um), a karboxiigyökök (7,2 .um), az NH- és a C=N-köté sek (6,1 és 6,2 m), valamint
az észterkötések (9-10 .um) jelenlétét. Mindezeket a 22. ábrán egymás mellett
értékelhetj ük, a FLAIG (1966) által csernozjomból kivont huminsav IRS-görbé jén.

20. táblázat. Podzolszelvény A- és B-szintjéböl kivont

humuszany ag szén- és hidrogénta rtalmának megoszlása
a különböző vegyületcsoportok között
(WRIGHT és ScHNITzER, 1961)
Szén az Ossztartalom Hidrogén az Ossztartalom
%-ában %-ában
Szlnt
aromás l COOH
l alifás aromás l COOH
l alifás

Ao 49 3 48 36 3 .61

B 48 22 30 21 28 51

71
 OH OH

v
OH
Á'
R
H3CY \-
OCH3 VOCH J
H3CyA ycOOH
v
R R
R=-CH = CH -COOH , - CO- CH ,
3 -COOH, -CHO

/ fiavonokból
ÖOH RŐOH
R

R= -COOH

a mikrobiális szintézis
termékeiból származó
vegyületek
O-
OH

OH HO
0
OH

OH R
~
OH

H
R R OH
R = -CHJ

21. ábra. Humin sav alkálik us ömlesz tésekor nyert szárma

zékok (FLAIG szerint )

D%
80 .~h
/
-
60

l 1/
__,_
40

20 r ·.
~~ ~~ ~
'
300 0 200 0 1500 1200 1 OOO 900 800 cm-1
22. ábra. Cserno zjom talajbó l kivont hUmin sav infravö
rös spektruma (FLAIG után)

Hason lóképp en tájéko zódha tunk a humin sav felépítéséről

a differenciális ter-
mikus görbék (DTA, DTG) alapjá n. Az anya.g égése folyam
án a hőfelvétellel, illet-
ve-lea dással járó folyam atok jelei a görbén jól értelmezhető
k, és ezekből a humin -
sav tulajdo nságai ra is követk ezteth etünk, mert az oxigén
~artalom növeke déséve l
arányo s endote rm hullám völgye k jelenn ek meg. Minde
zeket, valam int néhán y
termés zetes talaj humus zanyag ainak DT A~görbéit a 23. ábrán
szemlé ltetjük .
Az eredet i humin sav-m olekul ák mérete ire és molek ulasúl
yára SöCHTIG vizsgá-
latai .(1968) enged nek követk eztetn i. A különböző'finomság
ú gélszűrőkön átszi-
várog tatott homin savold at elnyelődése módot ad a molek
ulasúl y megitélésére,
mely a kölönböző talajok esetéb en általáb an 4000 és 40 OOO
között volt, amint ezt
a 24. ábra is igazolja. A különböző molek ulasúl yú huniin savfra
kciók menny iségére
a kioldo tt anyag színelnyeléséből követk ezteth etünk.
Összegezve a humus zanyag ok anyag i összet étele alapjá
n való felosztásáról
:tnond ottaka t, ismere teinke t a 21. tábláz atban fQglaljuk össze.

72
1po 2po 3,00 49o 590 ~oo 1oo 2oo 3oo 4oo 5oo 60o 7oo 1oo 200 300 4oo 500 6oo 7oo ·c

~ízesfá~ ~-' ~

~
~

23. ábra. Termikus elemzés különböző talajtípusok sze~ves anyagából - a Tyurin-féle

frakcionált peptizáció!! módszerrel előállított frakeiók differenciál-t ermikus elemzésének
vizsgálati adatai· ·
Vizesfás - réti talaj, Hilvosvolgy 21 - agyagbemosódásos barna erdt'italaj, HilvOsvOlgy 13 - barnafOld,
Kerecsend - csernozjom - barna erdt'italaj, Bánkút - csernozjom, Csákvár -rendzina
A DTA-gOrbék 5% szarvesanyag-ta rtalomra beállitott
Al•Ordal készitett keverékkel készültek. E - eredeti talaj; I - Tyurin-féle elst'i huminsavfrakció, II -
második huminsavfrakció, M - a kioldás után visszamaradó anyag

podzol A,
- - - podzol B
csernozjom

G 75

35000
l c ' Mal. súly

G 100

32000 12000 9000 Mal. súly

G 150
24. ábra. Podzol különbözö
szintjeiböl éS csernozjomb ól
nyert humirulav molekula-
szitákon (G 75, G 100 éS
G 150) eloszlott frakcióinak
aránya. (SöcHTIG ezerint)
10 Kav.
12000 Mal. súly 73
 21. táblázat. A hnmnsza nyagok felosztása anyagi Összetételilk alapján, és az
egyes frakciék
jellemzése

Oldószer Fulvosavak , , Himatomelánsav

Barna l Szürke l Humin
huminsav
Hideg nátronlúg oldja nem oldja.
Lúgos oldatból nem csapódik feltételesen kicsapható
savval ki kicsapható
Alkohol . oldja nemoldj a
O% 43-52 58-62 50-60 58-62
Egyenértéksúly 100> 150-200 250 kö- 200<
rüli
csökken6 savas jelleg, növeked6 színez6képesség és molekulasúly

A humuszanyagok felosztása humuszféleségek alapján

E funkcionális csoporto sítás szerint megkül önbözte thetünk táphumuszt, melynek
szerepe kimagasló a növénye k és a talaj mikroszervezeteinek tápanya g- és
energia-
ellátásá ban, valamin t tartós humuszt, melynek hatása inkább fizikai és kolloidk
é-
miai. Ez a humusz nak a talaj terméke nységéb en játszott szerepét alapul
vevő
felosztás a szerves anyag mikrobiológiai elbonth atóságá ra és hasznos íthatósá
gára
épül. Meghat ározásá nak alapja az acetilbr omidba n yaló oldhatóság. A táphum
oldható , a tartós humusz nem. usz

A humuszanyagok felosztása a humuszformák alapján

A humusz formák alapján való megkülö nbözteté s elsősorban a, talajok helyszín
i,
morfológiai leírásában játszik szerepet.
Három csoport ot különbö ztetünk meg:
szárazföldi humuszképződés terméke i (nyers humusz, moder, mull),
- félig szárazföldi humuszképződés termékei (tőzeg, kotu),
- víz alatti humuszképződés terméke i (gyttja, dy, szapropél).
Szárazföldi humuszképződmények. A nyers humusz vagy régebbi nevén száraz
tőzeg (külföldi irodalom ban "mor") a talajra jutott szerves
anyag kevéssé elvál-
tozott féleségét jelenti. A növényi részek jól felismerhetők és a humuszosodás
je-
lentékte len.
A korhany (moder) esetében a növényi maradv ányok a felaprózódáson
kívül
már a humusz osodás nyomai t is mutatjá k. Általáb an savanyú , erdei alomtak
aró-
ban találhat ó. A növényi szövete k szerkezete csak részben ismerhető fel.
A televény (mull) a szerves anyag humifik álódása útján jön létre, miközbe
n az
ásványi résszel azoros kapcsol atba jut. Általáb an sötét színű, jól morzsálódó
anyag,
mely általába n semleges vagy gyengén savanyú kémhat ású. Kivételes
esetben
képzödh et az erősen savanyú "acid mull" hegyi erdőtalajokban.
Félig szárazföldi humuszképződmények. A t/Jzeg erősen nedves feltételek
közt
alakul ki, rendsze rint medencék, lefűződött folyómedrek vagy tavak sekély
vizei-
ben, melyeke t a vizi növényz et nőtt be (sás, gyékény, nád). Az így képzódö
tt tő­
zeget rétláp- vagy síklápt/Jzegnek nevezzük, megkülö nbözteté sül a hegyekb
en kép-
74
ződött mokalápolc tózegétól. Ez utóbbiak anyaga a tőzegmoha (Sphagnumfélék),
mely források, fakadóvizek körül telepszik meg, és elhalásával, majd újabb IDO-
hageneráció által való elfedésévellehetőséget ad a humuszosodásra.
A kotu ugyancsak erősen nedves feltételek közt felhalmozódott szerves anyag.
A tőzeg szarvesanyag-t artalma azonban meghaladja a 30%-ot, a kotuban kisebb a
me:Qllyisége.
Viz alatti humuszképz()dés. Tavak, sekély tengeröblök fenekén képződő humusz-
anyagok tartoznak ebbe a csoportba. Három formája ismeretes.
Ady (svéd népi elnevezés) az oxigénben és élőlényekben szegény vizekben lera-
kódott, szerves anyagot tartalmazó iszapot jelenti. A humusz a .barna színnel ol-
dott szerves anyag pelyhes kicsapódásából keletkezik. Az iszapréteg színe barnás
és száradás közben erősen zsugorodó. Hazánkban ilyen iszapot a Hévízi-tóban
találhat unk.
A szapropél iszap szélsőséges anaerob feltételek közt képződik, és benne a reduk-
ció hatására kén~hidrogén szabadul fel, ezért szaga kellemetlen, záptojásra emlékez-
tető: Színe kékesszürke vagy fekete.
A gyttia ugyancsak víz alatt képződő humuazt jelöl, de a víz, amiben kialakul,
több oxigént tartalmaz és eleven szerves élet található benne. A szürkés humuszos
szint jól humifikált növényi és állati szarvezetek maradványaibó l, valamint még
élő lényekből keletkezik.

A humuszanyagok képződése

A humusz a talajra jutó növénymaradv ányok elbomlása folyamán képződik.

Ezért régebben a humuazt úgy tekintették, mint a növényi testet felépítő anyagok
átalakult termékét. Ezen átalakulás folyamán a könnyen bomló anyagok ásványo-
sodnak (mineralizálódnak), vagyis elbomlanak, és szén-dioxidot, valamint sókat
alkotnak, más, a mikroorganizmusok részéről nehezen megtámadható részük
pedig - elsősorban a lignin - viszonylag feldúsul. Vagyis a humuazt a ligninből
származtatták, amely a növényi anyagból visszamaradt.
Ennek a következtetésn ek tápot adtak azok a vizsgálatok, amelyek a szerves
kémiai elemzés folyamán bizonyos hasonlóságot állapítottak meg a humusz és a
lignin szerkezetének felépítése között, viszont ellene mondtak azok a megfigyelések,
amelyek szerint igen kevés lignint tartalmazó növényi anyagból is képzödhet
humusz.
A kérdés megvilágítására kell néhány szót szólnunk a humuszképződés elméleti
kérdéseiről, valamint azokról a kísérletekről, amelyekkel fényt kívántak deríteni e
viszonylag bonyolult folyamatra.
Els<Sként a 22. k,áblázatban néhány adatot sorolunk fel a humuszképződés ki-
indulási anyagául szolgáló növényi anyagok összetételére vonatkozóan. Ebből lát-
ható, hogy már a kiindulási anyagban jelentős különbségek vannak. Ha ehhez
még hozzászámítjuk azt is, hogy a fák nagy részében jelentős mennyiségű csersav
található, ami az alom ba jutva azt elsavanyítja, valamint hogy a Jignin csak kevés
mikroorganizmus, els<Ssorban a gombák számára el bontható, akkor megértjük, hogy
az alom összetételének milyeri nagy a jelent<Ssége a kialakuló humusz tekintetében.
A talajra jutó szerves anyag els<S átalakulása a /elaprózódás, melyet a talailakó
állatok végeznek el. Ezzel mintegy előkészítik a további átalakulás útját, mert a
növényi anyagot homogenizálják és felületét megnövelik.
75
 22. táblázat. KWönbiz6 növényi anyagok összetétele, a szárazanyag százalék
ában
kHejezve
Jegenye- l Erdei-
Alkotórés zek fenyő fenyő

alom
·l Nylr Búza-
tarló
maradv.
Vörös-
here-
levél
Lucerna-
gyökér
Tarack-
gyökér
,r.

Nyersfeh érje 16 7 6 - 22 13 8
Keményítő - - - - 3 18 -
Pentozá n - - - 25 - - -
Hemicel lulóz 18 22 26 - 8 12 23
Cellulóz 17 14 14 38 ll 21 25
Lignin 42 39 39 24 4 9 18
Hamu 2 8 5 5 - - -

AZ elbomlás, a humüik áció második szakasz ában a mikroszervezetek - a bak-

tériumok , a sugárgombák és a gombák - egyszeriJlJb alkotórészekre bontják
a növényi
szerves anyag összetet t vegyületeit.
Ezek majd a humusz anyagok építőkövei lesznek. Ilyenek a szénhidrátokbó
l
képződő monosz acharido k, és az aminosa vak, a fehérjék
bomlástermékeL Az aro-
más, zárt szénláncú vegyületekből ugyanak kor egyszerű fenolok és kinonok
kelet-
keznek.
Az így keletke zett bomlást ermékek egymáshoz kapcsolódva sötét szín1l,
nagy
molekul ájú anyagok at hoznak létre, melyek azután tovább polimer
izálódva és
kondenz álódva humusz anyagok ká alakuln ak.
Ez azt jelenti, hogy a növényi anyagok bomlástermékeiből tisztán kémiai
reak-
ciók hatásár a is képződhetnek humuszanyagok. Áll ez elsősorban a lignin
és a
fehérje, valamin t a szénhid rátok és a fehérje kapcsolódására, melyek bomlásá
nak
átmenet i terméke i is kötődhetnek egymáshoz.
Mindezekben a kémiai reakoiókban, amelyekben a reagáló anyagok választé
ka
igen bőséges, három lényeges elemet kell kiemelni: a kinon &zerkezet1J, alkot6ele
meket,
a kídkötéseket, valamin t az aktív csoport()kat. Ezek a követke z6k:

kinon o
ll
c
/""
CH CH
ll
CH CH
ll
vc
ll
o
Hídköté&ek: -0-, -N=-, -NH- , -CH - , -C-C -,
2

·.Aktív csoportok: fenolos OH savas jelleg

karboxi l
karboni l
COOH t
C=O l
l
metoxil O-CH3 ,
amino NH2 lúgos jelleg

76
 A humuszképződésben sem elhanyag olható azonban a talajban élő lények
szerepe. A mikrobiológiai bontás útján képződött anyagok egy része újra a mikro-
szervezetek testébe épül be, majd ezek elhalása után szabadul fel és kapcsoló dik
be a humuszképződésbe ..
A talaj élőlényeinek hatása a szerves és a szervetle n alkotórés zek keveredé sében,
egymáshoz való kapcsoló dásában is jelentős. A földevő állatok a földet-m iközben
végigmegy bélrendsz erükön, - átalakítj ák, és igen alaposan elkeverik ásványi
részekkel. Ki kell emelnün k a földigiZiszták tevékeny ségét, amelyek az elnyelt ta-
lajt mészmirigyeik termékév el átitatják és elősegítik a humusza nyagok kalcium-
hoz való kötődését.

A humusz és a talaj szervetlen része közötti kapcsolat

Ismerve most már a talaj ásványi alkotóré szeiközü la fontosab bakat, valamint
a szerves anyag minőségét, vizsgálnu nk kell e két fontos talajalko tórész közötti
kapcsola tot.
A talajban a szerves és az ásványi rész nem egymástó l független ül ~alálható,
közöttük erősebb vagy lazább kapcsola t alakul ki. Eles határt vonni a kapcsoló dás
alapján nehéz: Mindenesetre módunkb an áll a talaj szerves anyagát sűrűség alapján
két részre bontani, elválaszt va a kevéssé bomlott vagy humifiká lódott, de az
ásványi részhez nem kapcsoló dott szerves anyagot attól, amely a szervetlen talaj-
részekkel szorosari összefon6~ott. Ez utóbbit nevezzük a talaj szerves-ásványi komplexu-
mának vagy organo-minerális · komplexu mának.
A talaj szerves és szervetle n alkotórészei közti kötés lehet:
- szerves anionok és kationok megkötődése az ásványi felületeken,
- szerves anionok megkötődése többértékű kationok által alkotott hidakon
keresztül,
- hidrogén hidakon keresztül való kötődés az agyagásv ányokba n levő oxigén-
atomokhoz,
- a van der Waals-erőkkel való kötődés,
- észterkötődés a savjellegű szerv~s. anyag és az agyagásv ányok, valamint a
savanyú Si-OH-g yökök ésszerve s alkoholo k között.
Mindezek azt eredményezik, hogy a ·szerves anyag egy része nehezebb en hozzá-
férhetővé válik a mikroorg anizmuso k számára, és így a humuszan
yagok ásványoso-
dása csökken.
A szerves- ásványi kötések erőssége jelentős mértékbe n növeli a talaj szerkeze té-
nek tartósság át és ezen keresztül javítja a talaj fizikai tulajdons ágait.

A talaj szerves anyág-t artalmá nak dinamikus egyensúlya

A szerves anyag a talajban állandóa n változik. Ennek oka, hogy évről évre
új szerves anyag jut a talajba, mely elbomolva a humuszt gyarapít ja. Hogy mégsem
következ ik be a talaj szervesa nyag-tar talmának állandó növekedé se, annak oka,
hogy az előbbi folyamat tal ellentéte s hatást fejt ki a humuszan yagok ásványosodása,
vagyis elbomlása. Mindkét folyamat ban a mikrosze rvezetek jelentős szerepet
játszanak , és a külső körülmén yek szabják meg, hogy e két folyamat között milyen
egyensúly alakul ki.
A szerves anyag felhalmozódásának, tehát gyarapod ásának vagy csökkené sének
folyamat át mindazo k a tényezők szabályo zzák, melyek á talajban élő mikro-
77
 700
1\
" l \
l \ l \
\t \

300
"
100

hőm. ++ + +++.-+-+
csap.+ + + - ----- -+++ ++ +
SD SD SD SD SD SD S
1957 58 59 60 61 62

S=szeptember D=december

25. ábra. Az alom súlyána k változá sa mor és mull típusú bomlás

esetébe n lombos erdö-
ben (JA.cxs szerint}

ezervezetek életkör ülmény eit döntő módon megszabják, így a talaj nedve8Bége,
hiYmérBéklete é8 kémhatá8a.
A kiszára dás a ezerves molekulák polimerizációjána.k, valami nt konden
zációjá-
nak, tehát az ellenálló humus zanyag ok képződésének is kedvez.
·
Általáb an elmond ható, hogy ott, ahol a nedvesség- és a hőmérsékletvis
zonyok
egész évben kedvezőek és a kémha tás semleges vagy a körüli, nem
sok· humus z
halmozódik fel. Az olyan terület eken viszont, melyeken a fagy
vagy a nyári
szárazság megbo ntja a nedvesség és a hőmérséklet közti harmón iát,
több a humusz,
mert az el bontás folyam ata csak rövid időszakra korlátozódik. Példak
ént bemuta t-
juk JAcxs (1965) adatait (25. ábra).
Hatásu k van a ezerves anyag képződése és bomlása közt fennálló
egyensúlyra a
növényi maradv ányokb an, valami nt a talajba n található kationo knak
is. Az alkáli
földfémek jelenléte a humus zanyag ok képződését és megma radását
segíti elő,
hiányu k viszont a bomlás t fokozza.
Befolyásolja a talajba jutó ezerves anyag elbomlását és a képződ
ött humusz -
anyago k mennyiségét és minőségét a tápelem ek aránya is. A talajba
n rendelkezésre
álló nitrogén, foszfor és kén kedvez a jó minőségű humus zanyag ok
keletkezésének.
A különböző földrajzi övezetek növény ianyag -produ kcióján ak ábrázo
mutatj uk TYURIN adatait (26. ábra). lására be-
Igazolj ák e törvényszerűségeket a több mint ötven éve Dániáb an,
Angliában
és más országo kban folyó tartam kísérle tek is. A talajok humus ztartalm
szeres istállót rágyáz ás ellenére nem növeke dett jelentősen. a a rend-
Arra, hogy a két ellentétes folyam at a talaj ezerves anyagá nak nem
teljes kész-
letét érinti, utalnak azok a vizsgálatok, melyek eredményei ezerint az
egyes szerves-
anyag- frakció knak 14C-izotóptartalom alapján megha tározot t kora
nem bizony ult
egyform ának.
A vizsgál atok első időszakában, amikor még viszonylag kevés adat
állt rendel-
kezésre, az a néz~t alakult ki, hogy a könnye n bomló humus zanyag
ok általáb an
78
 t/ha
260

200
a föld feletti növényi részek

mennyisége

- és

...--r- ........r1
sivatag
l
tundra erdő sztyepp

t/ha
évi gyaiií)lodása

az egyes övezetekben

\! l l
tundra erd5 sztyepp sivatag

26. ábra. Egységnyi területen termelt szerves anyag a különbözö földrajzi övezetekben
és ennek megfelelöen a különbözö növénytáraulásokban, t/ha-ban (TYURIN szerint)

fiatalabbak, a humin és a humuszszén pedig idősebb. Az első csoport kora 100

éves nagyságrendűnek mutatkozott, a másodiké 1000-es és 10 OOO-es közöttinek.
További részletesebb és pontosabb vizsgálatok viszont azt mutatták - amint
erre GERASZIMOV és CSAOSAGOVA (1971) összefoglaló tanulmányukban utalnak-,
hogy az össz~függés az oldhatóság és a kor között nem ilyen egyértelmű.
Ennek az összefüggésnek megértéséhez tudnunk kell, hogy a humuszosodás
folyamatában a huminsavak képz6dése mallett egy másik lényeges folyamat is
lejátszódik, a ezerves anyagok szénülése. Ez a ezerves óriásmolekulák oldalláncainak
leszakadásával, az oxigén- és hidrogéntartalom csökkenésével jár együtt, és így
kémiailag és biológiailag kevéssé aktív, a humuszanyagok frakcionálása folyamán
a humin- és a humuszszén-frakcióba jutó ezerves anyag képződik. Mivel ez a
szénülés a talajban élő gyökerek elhalása után is bekövetkezhet, megfelelő külső
körülmények hatására, a humin nem minden esetben a huminsavak denaturálódá-
sának terméke.
Így értelmezhetők azok az adatok, melyeket GERASZIMOV és munkatársai, vala-
mint SoHARPENSEEl:. közleményei alapján a 23. és 24. táblázatban foglaltunk össze.
Ezt a képet az eltemetett fosszilis talajok humuszrétegének anyaga még tovább
bonyolítja, mert az interglaciálisokban képződött talajok szarves anyaga még
sokkal idősebb lehet. Ezt tanúsítja a Mende mallett fekvő téglagyárban található
eltemetett rétegek humuszanyagának kora is, melyek közül az egyik 28 OOO, a
másik 32 500 évesnek bizonyult.

79
 23. táblázat. A Jmrszkl csernozjom egyes rétegelben található
szerves anyag kora
(ARsZLANOV él;! GERASZIMOV Elzerint)

Mélység, cm Kor, év

10-20' 1860±8 0
50-60 2970±11 0
70-80 4020±90
120-130 6100±20 0
140-150 6700±10 0

24. táblázat. NSZK-talajok humuszfrakci61nak kora években

. (SCHA.Ri.>ENSEEL adatai E!Zerint)

Frakciók Csernozjom Podzol

Fulvosa v 1800±6 0 2930±4 0

IIUnator .neLtnsa v 1390±7 0 1580±8 0
Barnahu minsav 4890±50 2530±60
Szürké hwninsa v 2910±8 0 2980±7 0
Humin 2810±6 0 2850±70

Mindezeket egybeve tve megálla pítható, hogy van a szerves anyag körforg
ásában
egy gyorsan átalaku ló frakció, amelyne k mind elbomlása, mind felépülése átlagosa
n
húsazor gyorsab b, mint a kevésbé aktív - humin jellegű - anyagok
é. Nem
jelenti azonban ez a tény azt, hogy a két frakció közt nincs meg az átalakul
ás,
ennek nagyság rendje azonban jelentősen kisebb, mint a körforg ásban levő
vagy a
már erősen kötött humusz anyagok folyama taié.
Az adatok ismereté ben már azt a kérdést is megvála azolhatj uk, hogy
mi a
kívánat os: a talaj humusz tartalmá nak a növekedése vagy pedig a csökken
ése,
vagyis a fizikai tulajdon ságok javítása végett a mind több humusz anyag
fel-
halmozó dására kell-e töreked ni a trágyáz ás és a talajművelés folyamá
n, vagy
ellenkezőleg, arra kell töreked ni, hogy a talaj ezerves anyaga
elbomoljék, és így a
benne foglalt tápanya gok felszaba dulva a növénye k táplálás át szolgálj
ák.
A választ alternat ív formába n kell megadn unk, mert amenny ire szükség
van a
humusz anyagok talajfizi kai szerepére, legalább oly mértékb en kívánat os a
humusz -
ban tárolt tápanya gok körforgá sa. Tehát fokozni kell a szervesanyag-tar
talmat a
talajok természetes szervesanyag-tartalmának értékéig, és gondosk odni kell arról,
hogy
az állandó utánpót lással a körforgá s akadály talan legyen, de kerülni kell
a szerves
anyag túlzott felhalmozódását, vagyis a körfolya matból való kiiktató dást.
A talaj szerves anyagában tehát egy igen értékes alkotóré szt ismertü nk
meg,
ami mind a növénye k tápanya gellátás ában, m.ind pedig a fizikai tulajdon
ságok
javításá ban jelentős szerepe t játszik. Ennek a szerepn ek a betöltés ére
az teszi
alkalma ssá, hogy nagy molekulái már méretük nél fogva a kolloid tartomá
nyba
esnek, ezért mind tápanyag-, mind vizmegkötő képességük jelentős, Ugyana
kkor a
szerves anyag felépítésében részt vevő elemek közt sok olyan van, mely
fontos
növényi tápanya g, tehát felszaba dulásáv al és viszonylagos feldúsulásával
a talaj
terméke nységén ek tápanyagmérlegét javítja. Végül pedig, de nem utolsóso
rban,
a humusz mint szerves anyag a talajban lejátszó dó mikrobiológiai folyamat
okhoz
80
szalgáltat energiát és szenet, vagyis a biológiai tevékenység fontos szabályozója.
Mindezeken a kedvező hatásokon felül van a' talaj szerves anyagának olyan
hatása is, amely a fizikai és a kémiai, vagyis a víz-, levegő-, tápanyaghatáson
túlmenően befolyásolja a mikroszervezetek és a magasabb rendű növények életét.
Ez a humuszanyagok serkentő hatása. Ezzel magyarázható, hogy a szabadföldi
kísérletekben a humuszanyagok hatása valamivel·nagyobb, mint a bennük talál-
ható tápanyagok hatása, ha azokat ásványi formában juttatjuk a talajba.

6 Talajtan 81
 Kolloidok a talajban

A kolloidok tulajdonságai

Mint az előz6ekben megismertük , a talajban mind a szerves, mind a szarvetlen

~lkotórészek egy része mérete alapján a kolloidokhoz tartozik. .
A humuszanya gok mol~kulái méretük miatt kolloidok: Az agyagásvány ok az
ásványszemCBék mérete miatt sorolandók a kolloidok közé.
A kolloid rendszerek - vagyis a kolloid méretű részecskékből felépült anyagok
- a homogén és a heterogén rendszerek között helyezkednek el. A homogén rend-
szerekben - mint például a valódi oldatokban - a részecskék mérete nem haladja
meg az l nm-t (10- 9 m-t), míg a heterogén rendszerekben az elemi részecskék
nagysága meghaladja az 500 nm-t (5·10,.- 7 m-t),
A kolloid rendszerekbe tehát olyan két- vagy több fázisú rendszerek tartoznak,
amelyeken valamely anyag mérete a tér valamely irányában 1 és 500 nm között van.
Aszerint, hogy az agyag egy, két vagy három mérete esik a kolloid mérettarto-
mányba, beszélünk lamináris, fibrilláris és korpuszkulá ris kolloid diszperz rend-
szerekróL
A fibrillárÜJ kolloidok esetében a részecskék szál alakúak, vagyis . a tér egy
irányában erősen fejlettek, két irányban viszont méretük nem haladja meg a
kolloid méreteket. ·
A lamináris kolloidok részecskéi korong vagy az agyagásvány ok esetében hat-
szöges táblácska alakúak. A tér két irányában jobban fejlettek, egy irányban
azonban nem érik el a kolloid méret felső határát.
A korpuszkulár is kolloidok alakja gömb vagy sokszögű test, mely a tér mind-
három irányában a kolloid mérettartom ányba esik. A lamináris és a fibrilláris
kolloidok esetében a részécskék aprózódását difformálásnak nevezzük, a korpusz-
kuláris kolloidok esetében pedig di8zpergálásról beszélünk.
A kolloid rendszereke t elsősorban a nagy felület. jellemzi. A felület nagyságának
kifejezésére azoigál a fajlagos felület fogalma. Fajlagos felület az egységnyi tér-
fogatban helyet foglaló anyag feliilete cm2 /arn3 -ben.
A részecskék aprózódásáv al a különböző alakok esetében másként növekszik a
felület. Az erre vonatkozó adatokat a 25. táblázatban mutatjuk be.
Mint a táblázatból látható, a difformálás, illetve a diszpergálás folyamán a
fajlagos felület l : 2 : 3 arányban növekszik. A kolloid rendszerben helyet foglaló
részecskék lehetnek azonos méretűek, ekkor a rendszer homodiszperz, vagy külön-
böző méretűek, amikor polidiszperz rendszerről beszélünk. Talaj esetében mindig
polidiszperz rendszer alakul ki.

82
 26. táblázat. Szál, korong és kocka alakú testek fajlagos
felületének növekedése aprózódással egységnyi (cm3)
térfogatú anyag esetében

A felaprózott részecske
Lamlná-
rls
l
Flbrlllá-
ris
Kl k lárl
orpusz u s
átmérője 1-----L---L------
idom esetén, cml-ben

0,1 cm 2·10 4·10 6·10

0,001 cm· 2·108 4·10 8 6·108
0,0001 cm = l p.m 2·10' 4·10' 6·10'
0,00005 cm= 500run 4·10' 8·10' 12·10' = l~ m 2
l nm 2·10 7 4·10 7 6·10 7 =
=6000 m 2

A kolloid részecskék szerkezete. Duouux a kolloid részecskéket micellákna.k

nevezte el. A micella micellamagb6l és szolvátburokból áll. A micellák közt helyet
foglaló folyadék az intermicelláris folyadék. A talaj esetében a diszpergált rész
szilárd halmazállapotú és a diszperziós közeg folyadék fázisú.

A kolloid rendszerekben lejátszódó

határfelületi jelenségek

A kolloid micellák felületén a szilárd és a folyékony fázis közötti átmenet nem

éles, hanem folytonos. Ez a határréteg mind a szilárd, mind a folyékony fázistól
eltérő tulajdonságú, és éppen ez okozza a kolloidok különleges és talajtanilag fontos
viselkedését.
A határréteg a fázisok felületén ható felületi erők hatására alakul ki. Ezek az
erők származhatnak a felületi feszültségből, valamint a szilárd fázis kristályrácsá-
ban található nem teljesen leámyékolt töltésekbőL
A kolloidok felülete lehet polárOB és apolárOB, elektromos tulajdbnságai alapján.
A poláros felületek külső hatás nélkül is elektromos erőteret létesítenek maguk
körül, ami létrejöhet ionok, gyökök és poláros molekulák hatására.
Az apoláros felületek csak külső hatásra létesítenek maguk körül elektromos erő­
teret. Ezek a külső hatások lehetnek: polarizálódás, diszperziós hatás, ionok vagy
- poláros molekulák adszorpciója.
A kölcsönös polarizáció (indukciós hatás) azza] magyarázható, hogy két molekula
mozgó elektromos töltései egymásra vonzó, illetve taszító hatást gyakorolnak, és
így a töltések súlypontja eltolódik. Ezzel a molekulák közötti vonzó hatás növek-
szik, illetve a taszító hatás csökken. A dipólúsok kölcsönös polarizálása független
a hőmérséklettől; csak a molekulák belső ezerkezetétől függ.
A diszperziós hatás kialakulásakor az apoláros molekulák elektronjainak mozgásá-
ban zavarok lépnek fel, ha a molekulák elég közel kerülnek egymáshoz. Az ennek
következményeként fellépő vonzóerő nagyobb távolságban hat, mint az elektro-
sztatikus dipólerők, független a hőmérséklettől és a dipólsajátságok csak kevéssé
befolyásolják.

6• 83
 Végül a felület lehet heterogén felUlet, amelyen a töltések csak helyenként talál-·
hatók. Ezeket a helyeket aktív helyeknek nevezzük. A poláros felületeken, valamint
az aktív helyeken ionok és poláros molekulák adszorbeálódhatnak az elektroszta-
tikus vonzóerők hatására.

Adszorpció

· Ionadszorpció
Ebben az esetben az adszorbeált ionréteg lehet homogén vagy heterogén. Ha
az ionrácsban a pozitív és a negatív töltésű helyek felváltva, egyenletesen követik
egymást, akkor az adszorbeált ionréteg homogén.
Ha az eloszlás nem egyenletes, vagyis heterogén - az adszorbeált ionok több-
iélék és különbözó vegyértékűek vagy a különbözó ionok átmérője nem egyforma -,
akkor az oldatban levő pozitív és negatív ionok nem egyformán adszorbeálód-
·nak. Ennek következménye, hogy a kolloid felületén elektromos kettős réteg alakul
ki. Az elektromos kettős réteg hatására a kolloid felülete és az oldat között poten-
ciálkülöpbség jön létre, amelyet felületi potenciálnak nevezünk.
A szilárd felülettól való távolság növek~désével az adott szakaszra eső potenciál-
különbség csökken, ez a csökkenés azonban nem egyenletes. A felületen kötött,
erősebben adszorbeált ionok által okozott potenciálkülönbséget zeta-potenciálnak

,,
nevezzük, ami egyebek között az oldat töménységétől is függ. Mindezeket az össze-
függéseket a 27. ábrán mutatjuk be.

szilárd talajoldat
fázis szelvátburok (folyadékfázis)

(-)

(-)
@l@
®l+®'
@
e
EB'l
81
e (±)
(-) <±>:®e <B l (±)
(-)
®,®
@J @ e e'l e
(-)
(-)
@l (j) $ l e (±)
t--e 1
elektromos kettils réteg ' e= erllsen kötött ionok, Stern·réteg
l= lazán kötött ionok, diffúz
diffuz réteg vagy Gouy-réteg
·l
t"' l
l
."'- l F\ =felületi potenciál
"
>
'o
<: l
;;;;
·c;
l } = zeta-potenciál

<: l
E
a.
l
l
l
l
a szilárd felülettlll való távolság

27. ábra. Az elektromos kettős réteg

84
 Az ionok adszorpciójakor érvényesti.l6 törvényszeriiségek. Az oldatban levő
ionoknak a kolloidok felületén való adszorpciójako r a killönböző ionok nem egy-
forma eséllyel vesznek részt és nem egyforma erővel kötődnek meg. Ezeknek a kü-
lönbségeknek az oka lehet: .
- Heterogén felületen az ellentétes töltésű ionok adszorbeálódna k jobban. Ezzel
magyarázható, hogy hazai talajainkban, amelyek kolloidjainak a felületén több a
negatív töltés, mint a pozitív, a kationadszorpc ió a jelentősebb.
- Azok az ionok adszorbeálódna k erősebben és nagyobb mennyiségben, ame-
lyek a micellamagban már eleve megtalálhatók vagy 'B.melyek a szilárd fázis kris-
tályszerkezetében az ott levó ionok helyettesitésére képesek. Ilyenek az agyagásvá-
nyok esetében a
SiO~-, Al3 +, Fe3 +, Mg2+ és K+-ionok.

- Nagyobb vegyértékű ionok jobban adszorbeálódn ak ~

- Az azonos vegyértékű ionok közül a kisebb szolvatálóképess égűek adszorbe-
álódnak jobban. Ennek megfelelően állította össze HoFMEISTER a liotrop sort,
mely a csökkenő adszorpció sorrendjében foglalja össze az ionokat (kationokat):
Fe3 +, AP+, Ba2+, Ca2+, Mg2+, K+, NH 4 +, Na+, Li+, az anionoknál pedig a követ-
kező sorrend érvényes:

HPO~-, H 2P0 4 - , SO~-, CI-, NOs-.

- A proton és a hidroxilion (H+ és OH--) mindegyik ionnál jobban adszorbeá-
lódik, ami a felületek· protolitikus reakcióihl magyarázható. Szemléltetéséh ez
tudnunk kell, hogy a proton sugara kisebb az ionok és a molekulák átlagos suga-
ránáL Innen ered nagy mozgékonysága és különleges viselkedése. Ez a viselkedés
abban is megnyilvánul, hogy beépül a vízmolekulákba és azokkal hidróniumiont
alkQt: H++H2 0 = H3 0+.
- A különböző ionok közill az adszorbeálódik a legnagyobb mértékben, amely-
lyel az adszorbension jaa legnehezebben oldódó vegyületet alkotja. Ez egyben átme-
netet jelent az adszorpció és a kemoszorpció jelensége között.
Az adszorpció jelenségét kiváltó okokat és a kialakulását megszabó energiákat
vizsgálva a következőket tapasztaljuk:
Az adszorpció jelenségét az elektrosztatikus vonzás, a kölcsönös polarizáció, valamint
a diszperziós hatás együttesen szabja meg.
Ezek összessége adja az adszorpciós energiát.
Az ionadszorpcióval kapcsolatban meg kell még jegyezni, hogy ezen mind a
kationadszorpció, mind pedig az anionadszorpció jelensége értendő.

Molekulák adszorpciója

Adszorpció poláros felti.leten. Az ionadszorpció jelensége mellett a kolloidok

felületén, elsősorban a poláros felületeken még egy folyamatnak van nagy jelentő­
sége, éspedig a poláros molekulák adszorpciójának.
Ez a jelenség azon alapszik, hogy a két komponens egymásra hatásakor ad-
szorpciós energia lép fel, ami négy részből tevődik össze:
a poláros molekula és a poláros felület .közti elektrosztatiku s hatásból,
- az adszorbens felületének a molekulákra gyakorolt polarizáló hatásából,
- a dipólmolekulán ak az adszorbens felületen levő ionok, gyökök hatására be-
következő polarizálódásáb ól,
- a dipólmolekula és az adszorbens felülete közt fellépő kölcsönös diszperziós
hatásábóL
85
 Adszorpciós jelenségek apoláros felületen. Az előzőekben a poláros felületeken
lejátszódó adszorpciós jelenségekről volt szó, a továbbiakba n az apoláros felülete-
ken fellépő jelenségekkel foglalkozunk. .
.Apoláro8 felületeken elektrosztati kus erők közvetlenül nem léphetnek fel. Marad
tehát a polarizációs és a diszperziós hatás, mint az adszorpciós energia összetevője
és az adszorpció oka.
Megjegyezzük, hogy abban az esetben, ha az apoláros felületen ionok és poláros
molekulák adszorbeálódnak, akkor a felület úgy viselkedik, mintha poláros volna.
Heterogén felületeken a poláros molekulák és az ionok az aktív helyeken adszor-
beálódnak, az aP,oláros molekulák pedig a köztes helyeket foglalják el.
Láthatjuk tehát, hogy a felületi jelenségek közül az adszorpció igen sokrétű és,
ugyanakkor igen nagy jelentőségű folyamat, melynek hatása csak az egyes részle-
tek alapos ismerete útján mérhető fel. Hasonlóképpen nagy jelentősége van a má-
sik két felületi jelenségnek, az adhéziónak, valamint a kohéziónak is.

Adhézió
.Az adhézió folyamán az adhéziós er6 a különböző felületek egyesítésére törek-
szik. Meghatároz ására azoigál a fajlag08 adhézió vagy fajlagos tapadóképesség:

P = : r(Q1-Q) g·sin (X, ahol

r a részecske sugara,
=
a részecske sűrűsége,
Q1 =
Q =a közeg sűrűsége
g =a nehézségi gyorsulás, .
(X =
BZakadá8i Bzög, vagyis az a szög, amelynél a csiszolt felületre ülepített,
egyszeres homogén részecskeréteg leszakad a felületr6l, vagyis elveszti homogeni-
tását .
.Az adhéziót, vagyis a fajlagos adhéziót a réazeCBkék anyagi tvlajdansága BzalJja
meg els6sorban.
Poláros felületek között, folyékony közegben az adhéziót az adszorpciós réteg
tulajdonsága i jelentősen befolyásolják. Vízhen az elektromos kettős réteg töltésé-
nek nagysága és a réteg vastagsága gyakorol nagy hatást. Minél kisebb a vastag-
ság, annál erősebb az adhézió.
Befolyásolja az · adhéziót a felületek töltése is. Az azonos töltés csökkenti, a
különböző növeli az adhéziót .
.Apoláros folyadékokb an (szerves folyadékokban) és nem elektrolitek vizes olda-
tában az adszorpciós réteg (lioszféra) vastagsága szabja meg az adhézió nagyságát.
Minél vékonyabb a lioszféra, annál nagyobb az adhézió hatása és fordítva. ·
Az adhézió akkor is hat két felület között, ha azok közvetlenül nem érintkeznek
egymással, hanem csak közel vannak egymáshoz és köztük vékony, szubmikrosz-
kópos folyadékréte g van.

Kohézió
Á kohézió a talajszemesé k - és általában a kolloi9.o~ - felületére tapadt folya-
dékrétegek vonzására vezethető vissza. Ennek a jelenségnek folyamán az egymás-
sal szomszédos szilárd részecskéket a folyadékmolekulák mint hidak kötik össze.
.A felület nagyságával és minőségével kapcsolatosa n alakul.

86
 A kohézió a felületi feszültséggel magyarázható, és a folyadék felületi feszültsé-
gével egyenes, a részecskék sugarával fordított arányban növekszik.
Növekvő folyadékmennyiséggel, a talaj esetében vízmennyiséggel, a kohézió
egy ideig nő, majd csökken. Ennek oka, hogy amíg a vízbártyák kialakulnak, fo-
kozódik a kohézió hatása, majd amikor a vízbártyák úgy megvastagodnak, hogy
összeérnek és egybeolvadnak, akkor a felületi feszültség, valamfut a kohézió is
veszít hatásábóL · ·
Mind az adhéziónak, mind a kohéziónak a talaj sze,rkezetének kialakulásában,
a talajnak a művelőeszközökhöz való tapadásában, tehát a fizikai viselkedésben
van nagy szerepe. Az adszorpció pedig a talaj kémiai viselkedését szabályozza és
irányítja.

A talajkolloidokon lejátszódó folyamatok

és jelentőségük

A talajban a kolloid határát - m!P.t arra már a mechanikai elemzés során

bemutatott határértékekből is következtethetünk - a 0,002 rom-es (egyes fel-
osztásokban a 0,001 mm-es) méretnél vonták meg. Ennek oka egyrészt az, hogy'
ATTEBBERG felosztása széles körben terjedt, mert az ő határértékeihez a frakciók
viselkedése is hozzátartozott. Másik oka az, hogy a mechanikai elemzésben az ún.
ekvivalens átmérő, vagyis a gömb alakú részecske átmérője alkotja az egyes frak-
ejók elbírálásának alapját, az azonos sebességgel ülepedő, nem gömb alakú részecs-
kék mérete ettől eltérő lehet.· Így az agyagásványok hatszöges táblácskái úgy üle-
pednek, mint egy kolloid mérethatárnál már nagyobb gömb alakú részecske, a
táblák vastagsága viszont a kolloid mérettartományba tartozik, vagyis lamináris
kolloid.
A talajkolloidokon lejátszódó folyamatok közül a következőket emeljük ki:
gázok és gőzök adszorpciója szilárd felületen,
folyadékok adszorpciója szilárd felületen,
oldott anyagok adszorpciója és kemoszorpciója szilárd felületen,
protolitikus folyamatok szilárd felületen.

Gázok és gőzök adszorpciója

A talajkolloidok on elsősorl!lan a levegő, a ezén-dioxid és a vízgőz adszorbeálódik
Az adszorbeált gázok mennyisége függ
a felület tulajdonságaitól,
- a gáz nyomásától,
- a hőmérséklettőL
Állandó hőmérsékleten az adszorbeált gáz mennyiségét a Boedeker-Ostwald-
egyenlettel fejezhetjük ki.
1
a= a.•pn, ahol
p = gáznyomás
a. és n állandók.
87
 Ha a gáz osak egy molekula vastagság ú rétegben adszorbeálódik, tehát amikor
viszonylag kicsi a gáznyomás, akkor érvényes a Langmu~r-féle egyenlet:

a= :~:,ahol
a = az adszorbeá lt gáz mennyisége,
= a maximálisan adszorbeálható gáz mennyisége,
a...,
p = gáznyomás,
b= állandó.
Vízgőz esetében a "p" a levegőben található vízgőz parciális nyomását jelenti,
vagyis a levegő vízgőztartalmát.
A talaj annál több vízgőzt köt meg, minél több vízgőzt tartalmaz a vele érintkező
légtér. Erre a folyamatr a a Boedeker-képlet ilyen formában írható fel:

a= [!o]~. ahol
p = parciális vízgőznyomás,
po = telített vízgőznyomás adott hőfokon.
Ez az egyenlet azonpan osak az adszorpciós izotermána k az első szakaszán érvé-
nyes. A gőzállapotban adszorbeá lt víz ugyanis kapillárkondenzáci6 következté ben
folyékony halmazáll apotba megy át. Itt tehát az adszorpoiót már a folyadékok
megkötődésének törvényszerűségei szabályozz ák. Mindezt jól láthatjuk
a 28.
ábrán bemutato tt adszorpciós izotermán , melynek a vízszintes tengelyén ap/po-
érték van feltüntetv e, vagyis a levegő relatív páratartal ma, a függőleges tengelyen
pedig az adszorbeá lt vízgőz mennyisége, millimól/g-ban. Mindez egy talaj 0,02 rom-
nél kisel;lb részeire vonatkozik .
A vízgőznék 'szilárd felületen való adszorpciója hőfejlesztéssel jár, melyet ned-
vesedési hőnek nevezünk. -Ez annál nagyobb az egységnyi szilárd anyagra számítva,

28. ábra. A talajszemcs e·frakci6k adszorpciós izotermája vízgőz esetében

i - 0,002 rom-nél kisebb, 2 - 0,002-0,006 , 3 - 0,006- 0,02, 4 - 0,02 rom-nél nagyobb szemesetrakc
ió

88
minél kevesebb vízgőz adszorbe álódott. Meghatá rozott mennyiségű vízgőz meg-
kötése után pedig a további vízadszorpció már nem vált ki hőfejlődést.
Erre vonatkoz óan a következő néhány adatot mutatjuk be:
100 g tőzeg esetében az első l g adszorbe ált víz 840 J hőt,
az utolsó l g adszorbe ált víz pedig 100 J hő t fejleszt;
100 g agyag esetében az első l g víz adszorpc iója 1000 J hőt, az utolsó l g víz
adszorpciója 30 J hőt fejleszt.
A másik jelenség, melyet a vízgőznek és általában a víznek a szilárd felületen
való megkötésekor figyelem be kell venni, hogy a víz sűrűsége az adszorpciós réteg-
ben nagyobb az egységnél és a talajrésze cske felületén ek közvetle n közelében elér-
heti az 1,7-es értéket is.
Ez annak a következ ménye, hogy a talajfelül et közelében a víz molekulá i rende-
zett állapotba n vannak, a folyékony halmazál lapot rendezetl en molekulá i viszont
kevésbé azorosan illeszkednek.
Higroszkóposság. A vízgőznek a talaj és általában a szilárd test felületén való
adszorpcióját higroszkóposságnak nevezzük .
A talajtani vizsgálat ok folyamán ezt a jelenséget felhaszn álhatjuk a talaj sokol-
dalú jellemzéséhez. Mivel a higroszkóposság közvetle n kapcsola tban van a t"alaj.-
részecskék felületének nagyságá val, valamint minőségével, alkalmas arra, hogy
lí.ltala a talajkollo idok mennyisé gét és tulajdon ságait jellemezzük. Ahhoz azonban:,
hogy ezt megtehes sük és a higroszkóposság meghatá rozásána k eredmén yeit egy-
értelműen értékelhe ssük, jól meghatá rozott körülmén yek közt
kell a vizsgálat okat
vég_eznünk.
Altalába n két higroszkópassági értékszám terjedt el a talajtani gyakorla tban: a
Mitscherlich-féle Hy, valamint a Kuron-féle hy-érték. A Hy-érték et 10%-oa H 2SO,
fölött egyensúl yban levő légtérben , vagyis 95,6% relatív páratarta lmú levegőben
határozz uk meg; Ez az állapot megfelel annak a határnak , melynél a további víz-
magkötődés már nem jár hőfejlődéssel.
A by-értéke t 50%-os kénsav fölött határozz uk meg, vagyis 35,2%-os relatív
páratarta lmú légtérben vagy a Sík Károly-féle módosítás szerint hat mol(;lkula
kristályv izet tartalma zó kalcium- klorid kristályo k fölött. Ez utóbbina k az az. elő­
nye, hogy a kristályo k mindadd ig biztosítjá k a felettük levő levegő állandó, az
50%-os kénsav felettihez közel álló páratarta lmát, amíg csak egy darab is van
sére és helyesbí-
belőlük. Ugyanak kor nincs szükség a töménysé g állandó ellenőrzé
tésére, mint kénsavol dat használa takor. Amint a kristályo k elfolyóso dtak - ami
elég hosszas használa t után .következik be -, a nedvszív óbetétet kicseréljük.
A talajok fizikai félesége, vagyis ami ezzel azorosan összefügg, a kolloidta rtalma
és a h!groszkóposság közötti kapcsola tot a 18. táblázatb an tüntettü k fel.
A kolloidok minőségére vonatkoz óan megjegyezzük, hogy az agyagásv ány típusa
jelentős mértékbe n módosíth atja a higroszkó posságot és ugyanígy nagy
befolyású
a talaj humuszt artalma is (26. táblázat) .
26. táblázat. Az agyagásv ányok
és a humusz higroszkóposság&
hy (higroszkóp osság!
értékszám) , a száraz
Kolloid talaj %-ában klfeie-
. zett nedvességt arta-
lom

Kaolinit 0,1-0,5
illit 3-4
Montmori lloriit 8-10
Hwnusz 10<

89
 Vízadszorpció
Dnzzad~s. A vízadszorpció jelenségét sok esetben duzzadá
s kiséri. Duzzadá8kor
a BZilárd test folyadékot vesz fel és alaki tulajdonságainak megtartásával
térfogata
megnagyobbodik.
A duzzadá s mértéké t úgy határoz hatjuk meg, hogy a szilárd test térfogat át meg-
mérjük apoláro s folyadé kban - xilolban, benzolban vagy petróleu mban -,
majd
pedig vízben. A vízben mért térfogat ot az apoláros folyadé kban mérthez visz®yí
t-
juk. A különbözó kolloidokat tartalm azó anyagok duzzadá sa 4% és 150%
között
változik.
~duzzadás folyama tát közelebbrol vizsgálv a a követka
zóket állap~thatjuk meg:
- A duzzadá s a rendszer térfogat ának csökkenésével jár, vagyis a száraz talaj
és a víz együtte s térfogat a nagyobb , mint a duzzadt talajé.
- A duzzadá shoz idó kell. A duzzadá s végsó állapotá nak eléréséhez a
kolloidok
minóségét61 függlSen l naptól 6 hétig terjed() idlSre van szükség.
- A duzzadó test nyomás t fejt ki környezetére. Ennek különösen a talajok szer-
kezetének a kialaku lásában van nagy szerepe, mert a kiszáradó és újra nedvesed
lS
talat zsugorodik, majd ismételt en duzzad, és az így jélentkezlS energiák formálj
ák
a szerkezeti elemeket, majd tömörít ik a már kialaku ltakat.
- A duzzadá s Mfejlődéssel jár.
- A duzzadá s lehet izodimenziós vagy anizodimenziós. A izodimenziós duzzadá
s
esetében a duzzadó test a tér minden irányáb an egyformán terjed ki, anizodim
en-
ziós duzzadá s esetében egyes irányok ban jobban, másokb an kevésbé.
- A duzzadá s függ a kolloidok elektromos.töltésétől és az adszorbeált ionoktó
l.
Itt is érvényes a liotróp sor, tehát a legerlSsebb a nátrium hatása, majd a kálium
és
a kalcium fokozatosan csökkenti a duzzadá s mértéké t.
Zsugorodás. A duzzadá s ell~ntéte a zsugorodás, vagyis a vízveszteség közbeni
térfogatcsökkenés.
A zsugorodás mint könnye n meghat ározhat ó érték alkalma s a talajkolloidok
viselkedésének jellemzésére és a talajban várható fizikai mozgások (repedez
értékelésére. és)
A lineáris zsugorodás meghatá rozásáh oz a talajt a minimális vízkapa citásnak
megfelelő vízzel elkeverj ük, az így nyert pépet korong
alakú edénybe töltjük és
elsimítjuk. A talaj közben elválik az edény falától; zsugorodik. Ha a talajkor
ong
átmérőjét az eredeti átméróh öz, az edény szélességéhez viszony
ítjuk, megkap juk a
lineáris zsugorodás értékét.
.
A gyengén zsugorodó talajokn ál a csökkenés, vagyis a lineáris zsugorodás mind-
össze 5 -10%'-o s, az agyagos, erősen zsugorodó talajok esetében viszont meghala
dja
a 20%-ot.

Oldott anyagok adszorpciója és kemoszorpciója

A talajkol loidok felülete a heterogén felületekhez sorolható, vagyis rajta
az
apoláro s és az aktív helyek váltako znak. A talajban az aktív helyek a következ
{)
módokon jöhetne k létre:
- az agyagás ványok rétegrác sainak szélén keletkez ett aktív gyökök
- a
=:SiOH és az =AlOH - kation-, illetve anionadszorpcióra képesek. E
gyökök
kialaku lását a 29. ábrán szemlél tetjük.
- A =:SiOH gyökből 5,5 pH fölött proton lép ki, és a keletkez ett negatív
töltés kationo kat köt meg.
· - Az =AlOH gyökök viselkedése attól függ, hogy a tetraéde r- vagy
az okta-
édersíkb an foglalnak-e helyet, valamin t attól, hogy milyen a közeg pH-érté
ke.
90
 2H+ + 20 H-
-Si -O- -Si-
--:J r--
- SoOC- )(+)Si-
l
HO Si-
-ToH

-Al
l
o
l
-o-
l
o1
-Al-
~
l
o
l
l
l
o
l
·- AIO(-J(•)AI-
l
- ? +
-AIOH
It
HOAI-
l
29. ábra. Az agyagásványrétegek törési felületén kialakuló töltések és az ezeken való
megkötődés

A tetraédersíkban elhelyezked<S AlOH 2-csoportok 5-6 pH fölött könnyen adnak

le protont, és a helyükön keletkez<S negatív töltés kationt köt meg.
Az oktaédersikban kötött =AlOH-gyökök OH-leadásra és a visszamaradó pozi-
tív töltések révén anionok megkötésére képesek. Er<Ssen lúgos közegben azonban
ezek is protont adnak le, és így a kationkicserél<S képességet növelik.
- A rácssíkok felületén negatív töltésű helyek képz<Sdnek, ha az Al3 +-ot Mg2 +
vagy Fe2 + helyettesíti, vagy a teraédersíkban a Si4 + helyére Al3 + lép be.
- A vas és az alumínium oxihidrátjai amfoter jelegűek, vagyis az izoelektromos
pont körül nincs sem kation-,' sem aniónmegköt<S képességük; savas közegben
pozitív töltést vesznek föl, lúgos pH mellett viszont a töltésük negatív lesz, és így
kationokat képesek megkötni. Ennek a folyamatnak érzékeltetésére mutatjuk be a
30. ábrát.
- A humuszanyagok molekuláinak felületén karboxil-és fenolos (savas) hidroxil-
gyökök találhatók, amelyek kationok megkötésére képesek.
Ugyanakkor az =:NH+, a =NH:t és az -NHt-ionok pozitív töltésük követ-
keztében anionokat kötnek meg.
-A -COOH, a -OH, a =:SiOH gyökök és az =:NH+, =NH;, -NHt-ionok
protonteadásra, az AlOH, a =:SiO-, a =FeOR protonfelvételre képesek
- A részecske felületén a pozitív és a negatív töltésű helyek, valamint a H+
vagy a OH- felvételére vagy leadására képes helyek mennyisége és aránya a
szalvátréteg összetételéMl függ. .
- A szalvátréteg összetétele a talajoldatban szerepl<S ionoktól, oldott sóktól és
ezek koncentrációjától függ.

3' 3-

" o
'"l/Fe
OH 2
".l/
Fe
OH

"'/ Fe

/ 1"'-
o OH 2 3H +
/1""-
o OH 3 oH-
/l"-
o o + 3H 1 0

"l / 'l/ Fe
'l/ Fe
Fe

l"-
/_
OH 2 l "/
OH
l "-.o
/
lllgos közegben
savas közeg ben izoelektromos pont

30. ábra. Vall-oxidhidrát felületi töltésének változása a. közeg kémhatásától függően

91
 M int látjuk, az adBzorpció, valamint az adBzorbeált ionok kiCBeréléBe igen ÖBBzetett
folyamat, mely egyréBzt a felület tulajdonBágaitól, máBréBZt a talajoldatban BZerepló
ionok töményBégétől éB minőBégétől függ.
A talajrészecskék felületén adszorbeált kationok és a talajoldatban levő kationok
között dinamikus egyensúly áll fenn. Ezek matematikai kifejezésére több képietet,
ismerünk.
Ha a talajfelületen és az oldatban azonOB vegyértékű kationok találhatók, például -
Kés Na, akkor a hígabb oldatokra érvényes az alábbi összefüggés:

Kx K+
-Nax =k-N
· a+ ;ahol

a k egyensúlyi állandó; értéke meghatározott koncentrációhatárok között nem

vagy csak kismértékben változik,
Kx és Nax a kicserélhető kationok mennyisége me/100 g egységben megadva,
(me/100 g = milliekvivalens 100 g talajra vonatkoztatva),
. K+ és Na+ az oldatban levő ionok m~nnyisége mól/literben.
Az összefüggés csak kis koncentrációk ·esetében érvényes. Töményebb oldatok
esetében a koncentrációk helyett számolni kell az aktivitásokkaL
Az aktivitás vagy effektív koncentráció a részecskék erőterének módosító hatá-
sát is figyelembe veszi. Az analitikailag meghatározott koncentráció (cJ és az
aktivitás (a) közötti viszonyt az

a= f·c
képlet fejezi ki.
f = aktivitási együttható, melynek értéke töményebb oldatakban az egységnél
kisebb. Minél hígabb az oldat, értéke annál jobban közeledik az egyhez.
Ha a talajfelületen és az oldatban különböző vegyértékű kationok vannak, a
kicserélődési folyamat jellemzésére a Gapon-egyenletet használjuk:

k = az ioncsere Gapon-féle szelektivitási együtthatója,. N ax, Cax, Mgx = a talaj

kicserélhető kationjai, me/100 g talaj egységben; Na+, C!t2 +, Mg 2 + =a talajoldat
ionjai me/literben.
A k értéke a különböző talajokban .0,010 és 0,020 körül alakul. Az egyenletből
kitűnik, hogy az oldat töményedésekor az egyvegyértékű ionok adszorpciója
fokozódik, híguláskor viszont a kétvegyértékű ionok adszorbeálódnak nagyol;>b
arányban. Ezért hat a talaj váltakozó száradása és nedvesedése a kationcserére.
A kationcsere mint a talajokban lejátszódó egyik legfontosabb folyamat 1850
óta ismert.
THOMPSON és WAY azt tapasztalták, hogy amikor a talajt ammon-szulfát-
oldattal mosták át, az ammóniumion egy része megkötődött, az oldatban pedig
ezzel egyenértékű mennyiségben más kationokjelentek meg.
Azóta a talajtani tudományban mind több adat bizonyította, hogy a kation-
adszorpció és a kicserélés folyamata nemcsak a talajok tulajdonságait befolyásolja,
hanem egyben lehetőséget ad a kis terméke;nységű talajok egy részének meg-
javításához is.
Hazai vonatkozásban különösen 'SIGMOND ELEK kutatásai voltak kimagaslók,
aki a különböző kationokkal telített kolloidok viselkedését tanulmányozta, és

92
 folyadék- szaivát- folyadék-
szolvát- szilárd fázis
szilár·:i fázis . réteg fázis réteg fázis

= Si OH s Si OH
Nat-
x Na+
"Si O(-) Na+ x (D
Na+

~ ALOH
=AL OH

=A.L (')
ee x HCOj
=AL(+}
HC03
xe
e HCO)

t jellemző modelle n
31. ábra. A kationc sere folyam ata az ásvány i talajkol loidoka

ki a kicserél-
vizsgálatainak eredményeképpen általán os talajren dszert dolgozott
hető kationo k alapján .
sebb adatot .
Az elmond ott általános ismere tek után nézzün k néhány részlete

Kationadszorpció
meg kell
A talajok adszorb eált kationj aival és a kationcseréléssel kapcso latban
ismerkednünk néhány talajtan i fogalommal.
A talajok kationcserél6 képessége, a T-érték (milligramm-egyenér
ték, me) 'adja
vonatk oztatva , egyezm ényes pH-ért ék esetébe n az adszorb eál-
meg 100 g, talajra
ható kationo k maximális értékét .
ra oldath a.
A kicserélhet6 katianak összege, az B-érték és a kicserélőoldat hatásá
ok összegé t jelenti me/100 g-ban kifejez ve.
kerülŐ Ca-, Mg-, K- és Na-ion
ssal is megha tározha tó, a
A talajok T-S-ér téke, mely közvetlenül és számítá
ciós helyek menny iségét, valami nt az ad-
férnkationokkal le nem kötött adszorp
szorbeált Al- és Fe-iono k együtte s értékét alkotja .
A talajok telítettsége vagy V-százaléka azt jelöli, hogy a lehetsé
ges adszorpciós
kű kationo kkal elfogla lva, tehát a T- és az
helyek közül mennyi van egy- és kétérté
B-érték ismeretében az
8·100
T
százalé kában
képlettel számít juk ki, ami azt jelenti, hogy a telített séget a T érték
fejezzük ki.
ciós helyek
A talajok telítetlensége vagy U -értéke azt jelöli, hogy a lehetséges adszorp ·
és kétérté kű kationo kkal elfogla lva. Az
közül hány százalék nincs egy-
u= 100- v
kában kapjuk
képlettel számít juk, és az eredmé nyt ugyanc sak a T-érték százalé
meg.
i, hogy:
A talajok ban lejátszódó ionadszorpcióval kapcso latosan meg kell jegyezn
- Hazai talajokban a. kolloidok töltése túlnyom órészt negatív ,
valami nt kém-
a gyengé n lúgos közötti , ezért a kationa dszorpció
hatása a gyengén savany ú és
93
 27. táblázat. A talajolda tban leggyakr abban el6forduló Ionok
átmér6je (Á; l A = to-lom) valamin t hldratác iója
(mól. n.o ion)

Kation Ionátmérő Hidratáci ó

Na.+ 1,98 4
K+ 2,66 2,5
Mg2+ 1,56 9-13 (módszertől
függ6en)
Ca.~+ 2,12 8-10
Ba.~+ 2,86 6- 8
H 3 0+ 2,90 3

az uralkodó. Trópusi talajokb an, amelyek ben nagyobb mennyiség(i vas- és

alumí-
nium-hi droxid van, az anionad szorpció nak nagyobb szerep jut.'
- Az adszorb eált kationo k 95%-át a Ca2 +, Mg2 +, K+ és a Na+ alkotják
.
-:- Ezek különböző arányok ban adszorb eálódha tnak a talajkolloidok felületérl
..
Arányu kat az előbb már ismerte tett törvényszer(iségek alapján megszabjá.k:
a) az agyagás ványrác sban szereplő elemek vagy az ezek helyettesítésére
képes
kationo k, tehát elsősorban a Mg2 +, és a K + vannak előnyben;
b) a nagyobb vegyérték(i ionok, amelyek jobban adszorbeálódnak, tehát a 2
Ca +
és a Mg2 + vannak előnyben;
c) a felsoroltak hiányáb an a kisebb hidratác iójú ionok, amelyek jobban
ad-
szorbeá lódnak.
Mindezek a feltétele k csak akkor érvénye sek, ha az ionok azonos koncent rációban
vannak a talajold atban. .
Az ionok különböző mérték(i hidratác ióját a 27. tábláza tban foglaltuk
össze.
A hidratáció az ionok körül kialaku lt elektrom os erőtérnek a következménye
,
mely a víz dipólmo lekuláit vonzza. A közeli vízmole kulákat az ionok erc5sebb
en, a
távolab biakat fokozat osan kisebb erdvel vonzzák. A hidratác ió függ a koncent
ráció-
viszonyoktól, amelyek megsza bják az ionok és a vfzmolekulák arányát .
A több-
értékű kationo k azonban asszociá lódnak az adszorpció
folyamá n, ennek következ-
mények ént hidratác iójuk kisebb.
Az egyes, talajban elc5forduló kolloidok kationad szorbeá ló képességét
a 28.
tábláza tban mutatju k be. Megjegyezzük, hogy ez a kationcserélő képesség
azt

28. táblázat . A talajban el6forduló kolloidok kationkicserél6

képessége, T-értéke , mejlOO g-ban kifejezve

Kolloid Határték Gyakori érték

Ka.olinit 3- 15 6- 8
Illi t 20- 50 30- 40
Montmo rillonit 80-120 80-100
Verrniku lit 100-15 0 100-120
Klorit (talajból ) 10- 40 20- 30
Hun1ins av 150-500 150-250

94
jelenti, hogy a montmorillonit felületén a töltések távolsága egymástól mintegy
l,l·I0-9 m (ll .Á), ez a távolság megfelel a n KOI-oldatban az egyes ionok közt
mért távolságnak. Ennek megfeleWen a montmorillonit szalvátrétegében az ion-
koncantráció szintén hozzávetőlegesen normál nagyságrendű.
Az ioncsere bekövetkezhet a talajoldat közvetítéséveL Ez esetben az ionok
először a talajoldatha mennek át és lépnek be a másik kolloid adszorpciós rétegébe.
Létrejöhet az ioncsere a kolloidok közvetlen érintkezésével is.
Jelentős hatást gyakorol a kationkicserélésre a talajoldat ionkoncentrációja is. Ezt
a Freundlich-féle adszorpciós izotermával fejezhetjük ki (32. ábra). .
Mint az ábrából látható, a kicserélhető nátriumot már a leghígabb kicserélőoldat
is teljes egészében eltávolította a talajból, viszont még a legtöményebb oldat
sem volt képes az adszorbeált kalcium teljes mennyiségét kicserélni, ami a humuszos
talajmintából a szerves anyag által elnyelt kalcium erős kötésével magyarázható.
Látható az is, hogy a kicserélőoldat a talajjal összerázva egyensúlyt hoz létre,
és újabb mennyiségű kicserélhető kationt csak újabb oldattal tudunk oldatha
vinni. Ezért a Mehlich-féle módszernél folytonos kimosást alkalmazunk, vagyis a
talaj mindig újabb kicserélőoldattal érintkezik.
Szólni kell az ioncsere folyamatának sebességéről is. A kationkicserélés a talaj
természetes nedvességállapotába n csak lassan megy végbe, az egyensúly csak hó-
napok múltával áll be. Hasonlóan lassú az adszorbeált kationok és a talajoldat
közti egyensúly kialakulásának folyamata is. Ezért a kimosás - az adszorbeált
tápanyagok kimosódása - hazai viszonyaink közt csak igen kis mértékű.
Ha viszont a talajt nagy víz-, illetve oldatfölösleggel rázatjuk, akkor az egyen-
súly néhány nap, illetőleg óra alatt beáll. Ezt a lehetőséget - a folytonos kimosás
előnyeivel fokozva - használjuk ki a kicserélhető kationok laboratóriumi meg-
határozásakor.
Az ionkicserélés folyamatának tanulmányozása viszonylag egyszerű, ha az ad-
szorpciós felületen megkötött egyféle iont egy másik iont tartalmazó oldattal
cserélünk ki.
Bonyolultabb a helyzet, ha vagy az adszorpciós felületen több ion van meg-
kötve és ezeket egyféle iont tartalmazó oldattal cseréljük ki, vagy az adszorbens
felületének azonos ionjait oly~m oldattal cseréljük ki, melyben több ion található.

l
2ÓO 500
NH! - me/100 g talaj

32. ábra. Talajminta adszorbeált kationjainak kicserélése különböző töménységü NR, CI-
oldatok hatására a lehetséges teljes kicserélés százalékában
A talaj kicserélhető kationjainak mennylsége: Ca= 11,5; Mg 0,30, K = 0,23, Na = 0,09 me/tOO g.
TalaJJoldat arány = 1 : l :l '\. katlonok mennylsége az oldatban az összes lehetséges (tehát adszorbeált)
Ion százalékában ·

95
 Még összetettebb a kép, hamind az adszorpciós felületen, mind akicserélőoldatban
többféle ion található. Ilyenkor a Donnan-féle egyensúly áll be, melyet a következő
képlettel jellemezhetünk akkor, ha az ionok közt csak az értékűségre vagyunk
tekintettel. Például Na+-, Ca2 +-, AP+-ionokból álló rendszerben

Nax _ fCax _
3
m _Ko·
Na+ - fCa2+ - ay:Afát: - '
ahol Ko = a Donnan-féle megoszlási hányados,
Nax, Cax és Aix = a kicserélhető kationok mennyisége a szolvátburokban,
me/100 g-ban kifejezve,
Na+, Ca2+ és AP+ = az oldat kationjainak koncentrációját jelenti mól/literben.
Az ismertetettekből következik, hogy:
- A híg talajolda.tból a tömény szolvátrétegbe való cserélődés, vagyis az ionok
kicserélődése annál nagyobb mértékű, minél nagyobb a koncentrációkülönbség.
Ez azt jelenti, hogy nagy T-érték és híg talajoldat esetén a legnagyobb a ki-
cserélődés. Változó koncentráció.újabb cserét vált ki, ezért ahogy változik a talaj
nedvességtartalma, úgy változnak az adszorpciós viszonyok és az adszorpció mér-
téke is.
- Hasonló kancentráció és vegyérték esetén azok az ionok részesülnek előnyben
a kicserélés folyamán, amelyek kevésbé hidratáltak és amelyek ionaktivitása
kisebb, vagyis a becserélődés nátriumnál kisebb, mint káliumnál, továbbá mag-
néziumnál, mint kalciumnáL
- Az erősebb hidratáció ellenére a nagyobb vegyértékű ionok becserélődése
nagyobb mértékű, mint az alacsonyabb vegyértékű, kevésbé hidratált ionoké,
így a Ca-nál és a Mg-nál is erősebb, mint a K-nál és a Na-nál. Ez a hatás akkor
érvényesül, amikor az oldat koncentrációja és a szalvátburok koncentrációja közt
nagy a különbség. ~Hnél kisebb a különbség, vagyis minél töményebb a talajoldat,
vagy minél kisebb a T-érték, annál jobban veszít jelentőségéből a vegyértékűség.
Sőt szélsőséges esetekben az egy- és a kétértékű kationok adszorpciója egyenlő
esélyű lesz, ha koncentrációjuk is egyforma.
Ha most már a talaj esetében vizsgáljuk azokat a feltételeket, amelyek az ion-
adszorpciót befolyásolják, a következőkre kell figyelemmel lenni: . .
- A talajoldat koncentrációja jelentősen hat az ionkicserélődésre. Nagyobb víz-
tartalomnál a talajoldatban az egy vegyértékű kationok mennyisége nő, kisebb
víztartalomnál, száradáskor pedig a kétértékűeké.
Ezért a tápanyag-gazdálkodás szempontjából a váltakozó száradás és nedvesedés
kedvező.
Erős benedvesedéskor a Ca-ionok mennyisége a Mg-ionokkal szemben viszonyla-
gosan nő az adszorpciós felületen, ésugyanígyaK-ionok mennyisége a· Na-ionokkal
szemben. A kétértékű és az. egyértékű ionok aránya tágul.
- A kolloid T-értékétól függ a szalvátréteg koncentrációja. Minél nagyobb a.
T-érték, annál kisebb az aktivitási koefficiens, és annál nagyobb a ko~centráció-
különbség a szalvátréteg és a talajoldat között. .
Ennek következményeként a kis adszorpcióképességű kaolinittal szemben a nagy
T-értékű montmorillonitnak az aránya és még inkább a huminsav felületén a
Ca/NH4-arány tágabb lesz; ugyanúgy, mint a Ca/Mg és a K/Na-arány.
A talajban például az ebből adódó Ca+Mg/K+Na-arány a T~érték szerint
változik. Így ha a T = 4,9, az arány 7, ha a T = 13,9, az arány 28.
- Befolyásolja az ioncserét a kolloid minósége is. Ennek hatására a kicserélődés­
ben részt vevő ionok közt nem érvényül teljes mértékben sem a tömeghatás
·törvénye; seni pedig a Donnan-egyensúly. Ennek oka a szelektív adszorpció, vagyis
az a jelenség, melynek következményeként a csillámok és a csillámszerű agyag-

96
 ásványok felületen a K + és az NH + jobban adszorbeálódik, mint ahogy az eddig ·
ismertetett összefüggések alapján várható lenne.
Ugyanígy a huminsav és általában a talaj szerves kolloidjainak a felületén a
kalciumionok adszorbeálódnak inkább, ha egyébként a többi ionnal egyenilS fel-
tételek közt köt6dhetnek meg.
- Mivel a kölönböző ionók különböző erővel tapadnak a felületre, a telítettség
mértékével, illetve ennek változásával változik az adszorbeált ionok aránya is.
- A komplementer ionok hatása következtében a montmorillonit és a humin-
sav esetében a növekvő kicserélheM kalciumtartalommal nő a káliumkicserélés és
csökken a nátriumkimosódás. Ugyanezen oknál fogva kálitrágyázás esetén csök-
ken a kalciumkicserélés.
- Befolyásolja a kicserélhető kationok arányát az is, hogy milyen volt a becse-
rélés sorrendje, mert az előbb adszorbeált ionok erősebben kötődnek meg, ezért
nehezebben cserélhetők ki. Ebből következik, hogy a trágyaanyagok ionjai job-
ban felvehetők, mint a talajban eredetileg adszorbeált ionok. Ez a különbség nem-
csak a különböző ionok között áll fenn, hanem ugyanazon ionnál is. Ezért a káli-
trágyák hatóanyaga a növényeknék felvehetőbb, mint a talaj adszorbeált káliumja.
Az adszorbeált kationok jelentősége a talaj tulajdonságainak kialaldtásában.
Az adszorbeált kationok nemcsak akkor befolyásolják a talajok tulajdonságait,
amikor abszolút többségre jutnak, hanem a kationoktól függően más-más alacso-
nyabb értéknél is.
Az adszorbeált kationok egymáshoz való arányának megítélése végett a
me/100 g-ban kifejezett abszolút mennyiségükből kiindulva mennyiségüket az
" 8-érték százaléká-ban is megadjuk.
Ennek alapján a talajokat 4 csoportra osztjuk.
Magnéziumtalajról beszélünk akkor, ha az adszorbeált kationok közt a magné-
zium mennyisége meghaladja a 30 8- %·-ot. E fölött az érték fölött ugyanis a talaj
fizikai tulajdonságai már jelentős mértékben romlanak.
Nátriumtalajról vagy szikesről van szó akkor, ha a kicserélhető nátriumtartalom
meghaladja az 5 8-%-ot (gyengén szikes) vagy a 15 8-%-ot. E fölött az érték fölött
a talajok fizikai és kémiai viselkedése jelentős mértékben romlik.
Hidrogéntalajnak nevezzük azokat a talajokat, amelyekben a V-% kisebb 80-
nál. Vagyis ebben az esetben nem az 8-érték, hanem a T-érték a viszonyítási alap.
Ez alatt a telítetteégi érték alatt jelentkezik a talaj savanyúsága, vagyis a pH-érték
gyengén savanyú vagy savanyú.
Kalciumtalajok az ismertetettekből következően azok, melyekben a V-% 80-
nál nagyobb, és a kicserélhető kationok közt a magnézium kevesebb 30 8-%-nál,
a nátrium pedig 5 8-%-nál.
A kicserélhető kationok megoszlása az egyes talajtípusokra is jellemző. Tájékoz-
tatásul a 29. táblázatban néhány gyakrabban előforduló ~ala j típus; átlagos kation-
kicserélő képességét, valamint a talajok kicserélhető kationjainak megoszlását
foglaltuk össze. Az adatokkal kapcsolatosan megjegyezzük, hogy az adszorpciós
viszonyok a talajszelvényen belül is jelentős különbséget mutatnak, és ezért az
egyes rétegek adatainak ismeretében az egész szelvény adszorpciós viszonyait kell
az értékeléskor tekintetbe venni.
A kicserélhető kationok meghatározása; a Mehlieh-féle módszer. Megjegyezzük
azt is, hogy a kicserélhető kationokmeghatározási módszere egyezményes módszer,
ezért csak az ezzel a módszerrel meghatározott adatok hasonlíthatók össze. A ha-
zai talajtani gyakorlatban a M ehlich-féle módszer terjedt el, ezért foglalko~unk az
alábbiakban ennek hibáival, illetve az értékeléskor elkövethető hibákkal.
Első és leggyakrabban előforduló hibá, hogy az 8-érték nagyobbnák adódik,
mint a T-érték. Ez azt jelentené, hogy akicserélt kationokösszege nagyobb, mint

7 Talajtan 97
 29. táblázat. Néhány talajtipus adszorpciós viszonyaina k átlagos adatai
Ca.... MgH K+ Na+ s T
Talajtípus
V%
S %-ban me/100 g
Mészlepedékes
csernozjom 80 16 3 l 40 40 100
Réti szolonyec 57 25 3 26 52 52 100
Réti talaj 63 32 2 3 45 56 80
Barnaföld 80 17 2 l 26 35 76
Savanyú barna
erdőtalaj 61 36 2 l 14 40 36

a talaj kationkicserélő képessége, ami nem lehetséges. Ez a hiba onnan adódik,

hogy a 8,15 pH-ra beállított és trietanolan iinnal tompított kicserél6o1dat (BaC1 )
2
a talaj vízben oldható sóiból vagy a azéneavas mészből valamenny it felold. Ha csak
azéneavas mész van a talajban, és vízben könnyen oldható sók nincsenek, ez a hiba
kiküsMbölhető, mert ilyenkor a valódi 8-értéket a T-értékkel azonosnak
vesszük
- szabad azéneavas mész jelenlétébe n a talaj mindig telített -, és a T-értékből
levonva a Mg+K+N a összegét, megközelítőleg megkapju k a kicserélhető Ca
mennyiség ét.
Ha viszont telített talajban vízben oldható sók vannak és ezek csak nátriumsó k,
akkor ugyanezt az eljárást a nátriumra vonatkozt atva végezzük el, vagyis a T-
értékből levonjuk a Ca+Mg+ K összegét .
. Sokkal bonyolulta bb a helyzet, ha nemcsak egy kation van az oldódó sókban,
hanem tö""bb is. Ebben az esetben ezt a számítást már nem végezhetjü k el. Ilyenkor
legcélszerűbb megadni a T-értéket és a kicserélőoldatban található kationoka
rá-
nyát anélkül, hogy ezeketval óban kicserélt kationokn ak tekintenén k és 8-%-ban
kifejeznénk, vagy telítetteég et számolnán k. Sőt, sós talajokban a kiCBerélhető katio-
nokmeghat ározását elvégezni sem érdemes.
Hibát okoz az is, ha a talajban gipsz vagy más szulfát található, mert ez leköti a
kicserélőoldat báriumion jait, így ezek nem képesek az adszorbeá lt ionokat
kicse-
rélni, hanem bárium-sz ulfát alakban a talajban kicsapódn ak. Ennek az a követ-
kezménye , hogy kevesebb leszakics erélt kation, és a T-érték is sokkal kisebbnek
adódik, mint a tényleges kationkicserélő képesség, mert a szulfátalak ban kicsa-
pódott báriumion ok oldhatatla nok, és így a kicserélőoldat töménysége kisebb.
Ennek következm ényekénta becserélt báriumion keve~bb lesz, tehát a T-érték
meghatáro zásakor is kevés báriumion t mérünk a kalcium-kloridos második kicse-
rélóoldatb an. · ·
Ez ellen a hiba ellen úgy tudunk védekezni, hogy a T-értéket külön talajmintá n
határozzu k meg, amelyből a bárium-klo ridos kicserélés megkezdése előtt 2%-os
sósavval a szulfátreak ció megszűntéig kimossuk a zavaró sókat. Utána már valós
T-értéket kapunk.
Mint láthatjuk, amilyen fontos értékszám okat nyerhetün k a talaj kicserélhető
kationjain ak meghatáro zásakor, olyan nagy körültekin tést követel, hogy az ada-
tok értékelése kor ne kövessünk el hibát.
Az adszorpciós viszonyok nak a talaj fizikai és kémiai viselkedésére gyakorolt
hatása. A különböző kationokk al telített agyagásvá nyok vízadszorpciója (higrosz-
kóposság& jelentősen eltérő (30. táblázat).
Hasonlóké ppen nagy hatással vannak az adszorbeá lt kationok az agyag vagy az
agyagos talajok duzzadásá ra is. Ha például bentonitat (montmor illonittarta lmú

98
 30. táblázat. Különböz6 kationokkal. telitett agyagásványok
bigroszkópossága, vagyis nedvességtartalma különbözö
relativ páratartalmú légtérben
Montmorillonlt Kaollnlt
Adszor-
beált 5
l 40 l 90
% relatív páratartalom
l 40 l 90

Li+ 6,5 15,5 34,0 0,40 1,31

Na.+ 2,5 10,5 28,0 0,43 1,56
Ca.2+ 7,0 20,0 36,0 0,53 1,75
Ba2+ 5,0 14,0 32,0 0,46 1,62
AI3+ 0,61 2,00

agyag) különböző kationokkal telítü:Qk, a duzzadásértékekben (százalékban) a

következő különbségeket tapasztalhatjuk:
Na+ K+ Ba2+ Ca2 +
11,0 8,5 2,5 2,5
Mind a nedvesség, mind pedig a duzzadás közrejátszik abban, hogy a talajok
kapilláris vízemelése jelentős mértékben változik az adszorbeált kationole arányától
függóen. Ezért ezt az általánosan használt és egyszerűen meghatározható érték-
mérőt nemcsak a fizikai talajféleség közelítő meghatározására használhatjuk fel,
hanem bel6le a talaj szikesedésére, vagyis a kicserélhető nátriumtartalomra is
következtetni tudunk. A szikes talaj ugyanis olyannyira beduzzad az üvegcsőben,
hogy a kapilláris hézagok megszűnnek, tehát a vízemelés nulla lesz.
Nemcsak a fizikai, hanem a kémiai talajtulajdonságok is jelentős mértékben
változnak azonban akkor, ha a talaj adszorbeált kationjainak összetételében eltolód-
nak az arányok.
Ismeretes és a későbbiekben még részletesebben közöljük azokat az adatokat,
melyek a talajok telítetlensége és savanyúsága közti összefüggésekre utalnak.
Ugyanígy összefüggés van a kicserélhető kationok közt található nátrium és a
talajok pH-értéke között, mert minél nagyobb a nátrium aránya, annállúgosabb a
talaj kémhatása. Ezeket az adatokat a 33. ábrán vázoltuk.

o 20 40 (jO S !'<to'
N<!-tel itettség

33. ábra. Aszikes talajok nátriwntartalma (S %-ban) és pH-értéke közötti ÖSSzefüggés

7* 99
 . \
Anionadszorpci6, s6adszorpci6, kemoszorpci6
Ahhoz, hogy a talajkoll oidok anionoka t adszorbe álhassana k, pozitív töltésfeles-
leget kell mutatniu k vagy pozitív töltésű helyeknek kell lenniük a felületükön.
Hazai talajaink ban ez a jelenség nem jelentős, de a trópusok egyes talajaiba n fo-
kozottan az. Az anionkicserélés vagy az anionadszorpció jelenségének tanulmán yo-
zását megnehezíti, hogy rendszer int sóadszorpció, valamint kemoszorpció kiséri,
melyektől nehéz megkülö nböztetn i. Ezért rendszer int a folyamat
okat együttese n
vizsgáljuk és anionadszorpcióról beszélünk.
Sóadszorpción azt a jelenséget értjük, amikor az elektromos kett<'ís rétegben az
izoelektromos ponton - vagyis amikor a kolloidok kifelé elektromosan semlegesnek
mutatko znak - ·az adszorbe ált kationok hoz egyenért éknyi mennyiségű anion is
csatlakozik, ami a kicserélés folyama tát zavarja.
Az anionads zorpció jelenségére nagy hatása van az izoelektromos pont érté~é­
nek, mert a kolloidok pozitív töltést csak az izoelektromos pont alatt, tehát savas
közegben nyerhetn ek. Ezért a legtöbb k_olloid ányag esetében az anionmegkötés a
savanyod ással párhuzam osan jelentkez ik. Erre vonatkoz ó adataink at a 31. táb-
lázatban foglaltuk össz.e.
Az anionok e~etében is jelentős szerepe van az anionok minőségének az adszorp-
ció ban ..Azonos pH-érték nél a megkötőrlés sorrendb en így erősödik:

N03, CI-, SO~-, MoO~-, HPO~-, H 2P04.

Nem elhanyag olható az anionokhoz csatlakozó kation szerepe sem. Így például
az so~--szorpciót a sóforma a következő növekvő sorrendb en befolyáso
lja:
N~2 S04-+ (N~hS04- K 2S04-+ CaS04.
Az anionads zorpció feltételei t vizsgálva a következőket állapítha tjuk meg:
- A szervetle n kolloidok közill elsősorban a vas- és az alumíniu moxihidr átok
mutatna k anionme gkötést, de ezek is csak az izoelektromos pH alatt. Mivel azon-
ban az izoelektromos pont és az ennek megfelelő pH-érték jelentős mértékbe n függ
az oxihidrá tok képződési körülményeitől, valamint a kicsapód ott kolloidok elöre-
gedésétől, ez az érték a háromértékű vas hidroxid ja esetében 5,4 és 8,5
pH kOzött
bármelyi k értéket felveheti, alumíniu m-hidrox id esetében viszont 4,9 és 9,8 pH
közt változik. .
- Agy~gásványok esetében az anionok az =AlOH és =FeOH gyökön kötőd­
nek meg olyan módon, hogy savas közegben a gyökök protont vesznek fel, majd

31. táblázat. Klorid-, szuHát- és foszfátionok adszorpciója

két talajmintán., különböző pH-értékek esetében
(mg/100 g talaj)
L talaj II. talaj
kaolinlt tlpusú agyaggal montmorill onlt tlpusú agyaggal
pH
l m-
l so:- l POl- pH
l Cl-
l Po:-

7,2 0,0 0,0 31,2 6,8 0,0 22,0

6,7 0,3 2,0 41,2 5,6 0,0 36,5
6,1 1,1 5,5 46,5 4,0 0,05 47,4
5,8 2,4 7,1 50,8 3,2 0,1 64,0
5,0 4,4 10,5 66,1 3,0 0,1 73,5
4,0 6,0 - 88,2 2,8 0,4 100,0

100
az így kialakult =AlOHt, illetve =FeOHt gyökök kötik meg a sav anionját. Ez
az anion azután kicserélhető. Hasonlóan viselkednek a szerves anyagok felületén
található :=NH+ és =NHt csoportok is.
- Erős savak anionjai ~pl. Cl-, N03, és SO~-) csak pH 4-nél savanyúbb közeg-
ben kötődnek meg számottevő mértékben, ezért a folyamatok szerepe a talajban
nem jelentős.
Nagyobb jelentősége van a PO~--, a Bog--és a MoO~--ionok megköMsének,
mert ezek a talajban gyakran előforduló pH értékek mellett is szorpciót mutatnak.
Nagy jelentősége van a kemoszorpci6nak, vagyis annak a folyamatn,ak, melyben
az ionok az adszorpciós erőknél nagyobb kötési energiával kapcsolódnak a talaj·
alkotórészeihez. Ilyen kemoszorpcio azon ionpárok esetében fordul elő, melyek víz-
ben nehezen oldható sókat képeznek, pédául a talajban a Ca2 + és a PO~-, az AJ3+
és a PO~-, valamint a FeS+ és a PO~- -ion. Ezek köz ül a lehetőségek köz ül a kémha-
tásnak mégfelelően egyik vagy másik túlsúlyba jut. Gyengén lúgos és lúgos kém-
hatásnál a foszfátion Ca-hoz kötődik, savanyú közegben pedig az Al- és Fe-ionok
megkötő hatása érvényesül.

Protolitikus folyamatok
Azokat a folyamatokat nevezzük protolitikus folyamatoknak, melyek során a
protonleadásra képes gyökökból és ionokból kilép a proton (H+, illetve vizes oldatban
H 30+= hidróniumion),vagy egy oldatból a kolloid protont vesz fel. Ugyancsak a pro-
tolitikus folyamatok közé tartoznak az OH--ionok felvételével vagy leadásával járó
jelenségek. Ezeknek a folyamatoknak vázlatos formáját a már istnert kolloid-
modellen a 34. ábrán mutatjuk be.
Az ábrán bemutatott vázlaton láthatjuk, hogy a protolitikus folyamatok hatására
nemcsak a szalvátburokban történik változás, hanem a szilárd fázis és az adszorbeáló
felület is megváltozik. ·
Ez a lényeges különbség az adszorpció, valamint a protolitikus folyamatok kö-
zött, mert ez utóbbiak nagyobb energia- és anyagátalakulással járnak, tehát a ha-
tásuk nagyobb.
A protolitikus folyamatok hatására bekövetkező változások a részecske felületén
a következők lehetnek:
- Ha a lúgos közeg OH--ionjai a talajkolloidok prötonleadásra képes gyökei-
ből vagy ionjaihól elvonják a protonokat, akkor a kolloidok felületén a negatív
töltésű helyek száma nő, ennek következményeként a kationmegkötő képesség is
nagyobb lesz. Ezért fontos, hogy a talajok T-értékének meghatározásakor mindig
azonospH-értéknél történjék a kicserélés. ·
- Ha az ugyancsak lúgos közeg h~tására a kolloid pozitív töltésű helyeire - a
rácsszéleken levő Al-hoz kapcsolódva - OH--ionok épülnek be, a pozitív töltésli
helyek' száma csökken, ennek megfelelően az anionok megkötésére képes helyek
száma lesz kevesebb.
-A protonfelvételre képes gyökök, mint a :=N, a =NH, a -NH 2 és az =AlOH,
protont vesznek fel a savanyú oldatból és pozitív töltésű ionokat képeznek. Ennek
hatására az anionmegkötő képesség nő. Ezzel magyarázható, hogy a sa-?Jas kémha-
tás fokozódásával növekszik az anionkicserélés szerepe.
- A savas talajoldat hatására a talajkolloidok rácsán levő negatív töltésű
:=SiO--ionok protont vesznek fel és semleges :=SiOH-gyökké alakulnak. Ennek
hatására a kationadszorpcióra képes helyek száma csökken. Ezért a savanyú
oldatokkal meghatározott T-érték kisebb, mint az egyezményes 8,15 pH-jú oldat-
tal meghatározott.

101
 sziiárd szolvát- folyadék- szilárd szolvát- folyadék-
f{Jzis réteg fázis fázis réteg fázis

ow "' Si 0(-) e(±)+<B

H 20
""Si 0(-) @G) lúgos közeg
=Si 0(-) 0@
@ <±>
= AlOH ~At OH e
= A1 (+)
e =Al OH ee
8

=Si OH E Si OH

H 3 0
+
H 20
=Si OH
savas közeg
®0
8
"",.-

=At(+)
ee <±)
+ 0
=At(+)
ee H 30
= A1 (+) ee H20

8 0
34. ábra. A talajkolloid -modellen lejátszódó protolitiku s folyamatok lúgoá, ill. savas
közegben

- Ha a savas oldat hatására a. kolloidok felületén levéS =Al0H-gy ökökb61

az OH-ion lehasad és a felületen pozitív töltésfelesleg jön létre, né> az anionadszorp-
ció. A talajkolloidokon lejátszódó protolitiku s folyamato k tehát megváltoz tatják:
a talajrészecske felületének tulajdonsá gait,
- a kationok és az a,nionok arányát a szolvátbur okban;
- a szolvátbur okban lejátszódó változások visszahatn ak a talajoldatr a,
- megváltozik a talajrészecske töltése, aminek következtében elektrokinetikus
potenciálj a is, ezek pedig befolyásolják a kolloid kicsapódását, vagyis a vándorlás
lehet6ségét. ·
A protolitiku s folyamato k azonban nemcsak az adszorpciós jelenségeket befo-
lyásolják, .hanem hatással vannak a. talajoldatr a is, a kémhatást megszabya.

~talaj kémhatása

.A lcémhatá8 azt jelenti, hogy valamely oldatban vagy szuszpenzióban milyen

a hidróni um- és a hidroxilionok aránya. ·
A pH-érték a kémhatás küejezésére azoigál; az oldat hidrogénion-koneentrációja
logaritmw ának negatív értékét jelenti. A nedves talaj hidróniumtöménységét köz-

102
vetlenül is meghatáro zhatjuk ún. pontelektr ódákkal, de ugyanann ak b. talajnak
különböző pontjain igen eltérő értékeket találunk. Gyökerek közelében savasabb
kémhatást mérhetünk , mint mészkiválások közelében, melyek viszont a talaj átla-
gánál lúgosabb környezet et teremtene k maguk közelében. Mivel ilyen heterogén
adatokkal a talaj nem jellemezhető, ezért nagyobb mennyiségű talaj átlagos pH-
értékét kell megmérnünk, hogy jellemző számadath oz jussunk. Nagyobb mennyisé-
g
gű talajpH-é rtékét azonban pontelektr ódával már nem mérhetjük . A mérhetősé
végett szuszpenziót készítünk, és ennekpH- értékét határozzu k meg és fogadjuk el
mint a talaj kQmhatására jellemző ada~ot. . ·
A pH-érték meghatáro zása. A szuszpenzi ó (egyezmén yesen l súlyrész talaj és
2,5 súlyrész víz vagy n KCl, illetve 0,01 M Ca~ oldat) kémhatásá t kétfélemó don
határozha tjuk meg.
1. Elektrometriás m6dszer. Az ismeretlen hidrónium koncentrác iójú talajszusz-
penzióból és valamely ismert hidróniumion-töménységű, ún. összehasonlító vagy
normál elektródból alkotott elem feszültségét mérjük meg. Az adatokból a hidro-
génelektródra vonatkozt atott feszültséget számítjuk , vagyis a szuszpenzió hidro-
génion-koncentrációját keressük.
2. Kolorimetriás módszer. Indikátorf estékeket adunk a szuszpenzióhoz, amelyek-
nek a hidrogénion-koncentrációtól függően változik a színük. Ezt a módszert els6-
sorban a talajók helyszini vizsgálata kor alkalmazzuk.
A hidrogénion-koncentráció nem oldatban, hanem szuázpenzióban való mérésé-
ne:k következményei:
- A szuszpenzió hidróDiumion-töménysége nagyobb vagy kisebb, mint a le-
szűrése után nyert oldaté.
- Ha a szuszpenziót nem vízzel, hanem erős elektroJittal (például kálium-
klorid-oldattal) készítjük, akkor az említett jelenséghez járul még:
- Elektroneg atív részecskék esetén a hidróniumion töménysége az elektrolit
töménységének növekedésével n6 (mind a szuszpenzióban, mind a szüredékekben).
Ez az eset elsősorban hazai talajainkr a érvényes, amelyekne k kolloidjai általában
elektronegatívak. .
- Elektropo zitív részecskék szuszpenz iójában vagy ennek szüredékében az
elektrolitkoncentráció növelésével a hidroxilionok töménysége nő.
Mindezek alapján a talajkolloidokon lejátszódó folyamato kat a részecskemodell
felhasználásával a 35. és a 36. 'ábrán mutatjuk be.
A 35. ábrán bemutatot t 3 lehetséges folyamato n kívül a talaj kémha..tását módo-
sitják még a talaj ezerves anyagából felszabaduló protonok is. Ezek a protonok a
szerves anyag felületén levő karboxil- és fenolas hidroxilgyökökb61 szabaduln ak
fel. Mindezek együttesen szabják meg a vizes talajszuszpenzió kémhatásá t.
Valamelyest más a helyzet, ha a szuszpenziót nem vízzel, hanem KCl-oldat tal
~észítjük el. A KCI-oldat másként hat a talaj ásványi, de szerves részére
is, mint
a vizes oldat.
A 36. ábra szemlélteti, hogy a KCI-oldat hatására a közegben, vagyis a vizes
talajoldatb an a hidróniumidnok mennyisége megnő, a kémhatás savanyú lesz.
Ezért savanyú talajoknál a vizes oldatban és a KCl-oldat ban mért pH-érték között
különbség van. Minél nagyobb ez a különbség, annál veszélyesebb a savanyúsá g a
talajon élő növények számára.
Ez a semleges s6bontásnak nevezett folyamat nemcsak a talajkolloidok szilikát-
részét érinti; a só a szerves anyaggal is reakcióba lép (37. ábra). Ennek folyamán
a KCI hatására a szerves anyag felületén levő kationokk al le nem kötött savas
csoportok lépnek reakcióba. Így a talajoldato t KCl-oldatban jelentŐSElll savanyúbb -
nak találjuk akkor is, ha a savanyúsá g ezerves anyagtól származik. Ez az eset
azonban hazánkban ritka. A Föld olyan területein viszont, ahol a savanyú humusz
103
 szilárd szolvát - folyadék- szilárd szolvát • folyadék -
fázis réteg fázis fázis réteg fázis

"'Si OH
I
~ G oH
"'' Si OH
OH"
"' Si Ol-l (f){f)
ID "' Si OH
0
=Al OH = Al OH

ee e
= Al(+)'
e =Al(+)
ee
I
a Si OH
"' SI OH

,., Si oGJ
HOH
"' SiO (.) e <t> H,O'"

0 (!)+

= Al OH =' Al OH

=
ee ee
Al(+)
e =Al(+)
e
][
= Si OH H ,ai·
"' Si OH
<±>
{f) HO
= SiO(-) ®{f)- fo-
e "' SiO(·)
H+
H+
H+ e'
-O H2Ö
o, -
"All...2..!:!I
JHI;o+
=Al(+) ee
-o
r;!, o• -o e e H 2o
-o e0 -OH Al:!+ e
-o\.~ c+l e l~o+ Ilii 3 -OH
e H 2o

35. ábra. A talaj savanyúság ának kialakulása közben fellépő három legfontosab b proto-
litikus folyamat
I - lúgos bidrolf7;is, II - SIOH-gyökök protollzlse,I II - alumlniumkil épés

az uralkodó (pl. a podzolos övezet egyes részein vagy trópusi területeken), ez a

jelenség gyakori.
A talaj kémhatásá nak jelentősége. A talajok kémhatása szerint megkülönböztet-
hetünk:
< 4,5 pH-erőRen savanyú,
4,5-5,5 pH-savan yú,
5,5-6,8 pH-gyeng én savanyú,
6,8-7,2 pH-közöm bös,
7,2-8,5 pH-gyeng és lúgos,
8,5-9,0 pl,i-lúgos és
> 9,0 pH- erősen lúgos csoportoka t.

A felsorolt adatok vízben mért pH-értéke kre vonatkozn ak. KCl-.ban a savanyú
talajoknál általában 0,2-0,5 pH-értékk el kisebb, kivételesen még savanyúbb

104
 szolvát- folyadék- szolvát- folyadék-
szilárd fázis szilárd fázis réteg fázis
réteg fázis

xk+
k+ a· a·
IH oHl k+
a·~ a-
SiO H =Si Ol-\
k+
k+ k+ a· a·
= SiO(-) k+ K+c1· =SiO(-) k+
k+
k+

=Al OH '" AIOH

a· a-
a-IHp1a-
a- a-
Al(+) HOH AIOH

36. ábra. Kálium-klorid-oldattal készitett talajszuszpen;dóban lehetséges protolitikus

folyamatok

coo~ co o-
KCI
-+~ _..::::::....
~

37. ábra. Semleges sóbantás jelensége a talaj szerves anyagán

adatokat kapunk, a lúgos tartományban viszont az értékek sokszor megegyeznek

vagy legfeljebb 0,3 pH-val nagyobbak a vízben mért értéknéL
A talajok kémhatásuk alapján történő beosztásakor az egyes csoportok határ-
értékei nem minden esetben azonosak a kémiában alkalmazott határértékekkeL
Különösen áll ez a 8,5-es pH-ra. Ennek különleges megítélését az indokolja, hogy
a szénsavas meszet tartalmazó talajok kémhatása eddig terjedhet, tehát ezeket
tekintjük gyengén lúgosnak. Az ennél nagyobb pH adszorbeált vagy só alakban
jelenlevő nagyobb mennyiségű nátriumra utal, vagyis a talaj szikes. Ezért a 8,5
pH-nál nagyobb értékek esetén beszélünk lúgös talajról. Az erősen lúgos kategória
a szó\fa jelenlétét jelzi.
A savanyú tartományban a 4,5 pH jelentőségét az képezi, hogy ennél savanyú bb
viszonyok között mozog a talajban a háromértékű vasion, majd az alumíniumion.
A talajok kémhatása igen nagy hatással van a növények életére. Nemcsak a
magasabb rendű, hanem a~ alacsonyabb rendű növények életét is megszabják.
Vannak növények, melyek a savanyúságot kedvelik vagy tűrik, vannak viszont
növények, melyek a lúgossággal szemben érzéketlenek. Ez egyrészről megszabja !t
termesztett növények választékát, másrészről megszabja a talaj-mikroorganizmu-
sok tevékenységének jellegét és irányát is. A talaj savanyúságátlak vagy lúgosságá-
nak azonban nemcsak közvetlen hatása van a növények életére, hanem közvetett
is. Ilyen közvetett hatás a trágyázáskor mutatkozik. Azt tapasztaljuk, hogy meg-
határozott savanyú kémhatás esetén a tápanyagok- elsősorban a foszfátionok -
megkötődnek. Semleges kémhatás esetén ez. a jelenség nem észlelhető, de erősen
lúgos tartományb~n a megkötődés újra megjelenik. A kettő között levő, tehát
semleges körüli kémhatás a legkedvezőbb a növények tápanyagfelvételére és a talajban
élő mikroszervezetek tevékenységére.
Hangsúlyoznunk kell azt, hogy a talaj kémhatása minóségi értékmérő, tehát mint
koncentrációt kifejező szám nem adja meg a talaj által leadható protonok ab-
szolút mennyiségét. '

105
 A talaj savanyúságának mértéke
A talaj savanyúságának mennyiségi mérésére a sóoldatok h.atásán alapuló jelen-
ségeket használjuk fel. A sóoldat minősége szerint megkülönböztethetü nk ún.
hidrolitos savanyúságot és ún. kicserélődési savanyúságot .
.A hidrolitos savanyúságat (yt) kalciumacetáttal, éspedig annak normál oldatával
határozzuk meg. Ennek a sóoldatnak hatását a 38. ábrán mutatjuk be.
A hidrolitos savanyúság meghatározásakor KAPPEN eredeti meghatározása
szerint 100 g talajt mérünk be, melyhez 250 ml n kalciumacetátot adunk és rázat-
juk, majd rázatás után leszűrjük. A szüredékből kiveszünk 125 ml-t és 0,1 n
nátrium-hidroxidda l titráljuk. A fagyott lúg ml-einek száma szorozva 3,Vdel adja
a hidrolitos savanyúságot.
Erre a 3,1-es szorzófaktorra azért volt szükség, mert az első titrálás nem a
talajban található összes savanyúságot vonja ki, hiszen egyensúlyi reakció játszódik
le, amelynek folyamán a talaj és az oldat aránya megszabja az egyensúlyt. Ha a
leszűrés után megmaradt oldatban pótoljuk a titráláshoz kivett 125 ml-t és ugyan-
ennyi új oldószert adunk a talajhoz és újra rázzuk, akkor az előzőnél kisebb, de
újabb titrálható savanyúság fog megjelenni. Ezt 3-4-szeres rázás után tudjuk
csak kiküszöbölni. KAPPEN azt találta, ha az első titrálás értékét 3,1-del meg-
szorozza, akkor kb. az összes titrálás együttesének végeredményét kapja, ezért
kell az általunk gyakorlatban alkalmazott módszerben a 3,1-es szorzást bevezetni .
.A kicserélődési savanyúság (y2 ) meghatározását DAJKUHARA indiai tudós dolgozta
ki. A talajt nKCI-dal rázta össze, és ő is azt találta, hogy az első kirázás nem az
összes kinyerhető protont viszi az oldatba. A második kirázás ugyanis ennél vala-
mivel kevesebb, majd a 3. és a 4. kizárás ismét egyre kevesebb protont juttatott
az oldatba. DAJKÚHARA azt találta, hogy a többszöri kirázással oldatha vihető
proton mennyisége az első kirázat azúrletében megtitrált protonok 3,5-szeresével
egyenlő.
A savanyú talajok javításához szükséges javítóanyag mennyiségének meg-
határozása. A talaj savanyúságát jelz6 értékszámoknak a talaj savanyúságát meg-
szüntet6 talajjavítási eljárásokban vesszük hasznát. Ezeknek az értékszámoknak
alapján számítjuk ki a javítóanyag mennyiségét és egyben választjuk meg minő­
ségét is.
A savanyú talajok javítására szénsavas meazet használunk fel. Ez a szénsavas
mész; mely a talaj savanyúságát semlegesíteni, megkötni van hivatva, különböz~
formában fordul elő. Mindenkor a hatóanyag-tartalom alapján, valamint a talaj

szilárd fázis szolvát- folyadék- szilárd szolvát- folyadék-

réteg fázis fázis réteg fázis

== Si ofHl 2..ca 2+
2 "'Si 0(-) Ca 2 +

:::Si 0(-)
k+ xCH 3 COO -
k+ --==--."'Si 0(-)
k+
=Al OH =Al OH
a-
=Al(+) a- =Al(+) a
a- a

38. ábra. A kalciumacetát hatása a talajkolloidokra

106
savanyúsága alapján számítjuk ki a kellő mennyiséget. A talaj javításának szülc-
ségességét azonban nem a hidrolitos aciditás vagy a kicserélődési aciditás szabja meg
elsősorban, hanem a talaj kémhatása. Minél savanyúbb egy talaj kémhatása, an-
nál nagyobb szükség van a megjavítására. Természetesen tekintettel vagyunk
a kicserélődési sa.vanyúságra is, hiszen ez a. növények számára ~edvezótlen alu-
mínium- és vasionok megjelenésével jár együtt.
KBEYBIG az országos átnézetes talajismereti térképek szerkesztésekor irányelvül
előírta, hogy a hidrolitos savanyúság értélee alapján kell a talajokat mészigényes, fel-
tételesen mészigényes vagy mésszel ellátott talaj kategóriába sorolni. Mésszel ellá-
tottnak azokat vette, melyek hidrolitos savanyúsága 4-nél kisebb, mésszel fel-
tételesen ellátott, illetve meszezés hatására feltételesen javuló talajoknak nevezte
azokat, melyek hidrolitos savanyúsága 4-8 közötti. Azokat a talajokat pedig,
amelyek hidrolitos savanyúsága. 8-nál nagyobb, a savanyú, feltétJenill javítandó
talajokhoz sorolta be.
Megjegyezzük azonb~n, hogy ez a felosztás túlságosan egyszerű, ugyanúgy egy-
szerű, mint a talajjavítási gyakorlatban használt képlet, malynél az Yt értéket -
hidrolitos savanyúság - megszorozzuk az Arany-féle kötötteégi szám alapján
adódó szorzószámmal. Ehhez az így adódó értékhez még hozzá kell adni a kicseréló-
dési savanyúság, vagyis az y2 -értékból adódó mészmennyiséget, és a kettő együtte-
séból kell a javítóanyag mennyiségét számítani.

talal né\~ül
.,.... l"'""
12 IP"
... ,..""'-
11
l ~,
.~
". homok

10
i
/
9

l
/
Ktlg- -
'

8 1 1
i / podiotos A-szint
-" IV l
.
•Q)

r
t:
-~
7 '{
I
c. /
l j
6

l/ )'""" "<
5

/
/ ,:,J ... .... •o•• .... <l••
nyersliumusz ·
o()
4
~
>' ,g..
:--
..;/
3
.. v .....
2
)"-' fo-•• >-·:
... ... ., ~.; l
."" l"
1
16 14 12 10 8 6 4 2 o 2 4 6 8 10 12 14 16
0,1nHCI 0,1nCa(OH)2
39. ábra. Talajok puffergörbéi

107
 A külföldi talajtani szakemberek nem követik a hazánkban alkalmazott mód-
szert. Általában az az elfogadott, hogy aszükséges javítóanyag mennyiségét á talaj
pH-értékéMl , valamint a fizikai talajféleség értékéből táblázatok segítségével számít-
ják ki. Más eljárásokban a talajok puffergörbéit veszik fel, vagyis a talajhoz ismert
töménységű és mennyiségű javítóanyag ot adva titrálásezerűen felveszik a beállt
pH-értéket. Ilyen puffergörbé t mutatui!.k be a 39. ábrán.
A talajok javításához szükséges javítóanyag mennyiségét egyes helyeken a talaj
telítetlenségéből számítják ki. Ez az ún. U -érték, melyről már a kicserélhető kationok
meghatározá sakor szó volt, és amely az 8-érték és a T-érték különbségébőlszámít­
ható. Az U%, valamint ,a T-S-érték alapján is mennyiségi adatokhoz jutunk,
és tapasztalati szorzószámo kkal meg tudjuk állapítani a szükséges javítóanyag
mennyiségét . ,
Láthatjuk tehát, hogy a talajsavanyú ság, amely a növényterme sztés szem-
pontjából igen fontos tulajdonság, sokoldalú meghatározá si módszerekkel jellemez-
hető és értékelhető. Általában nem helyes csak az egyik vagy a másik értékmérőt
alapul venni, hanem a talajsavanyú ság minóségi és mennyiségi oldalát is jellemezni
kell.

A redukció és az oxidáció szerepe a talajban

A talajkolloido k felületének kialakulásáb an, valamint viselkedésében jelentős
szerepet játszanak a redukcióval, valamint az oxidációval kapcsolatos folyamatok.
A redukciós folyamatokat az jellemzi, hogy elektronfelvétellel járnak, az oxidációs fo-
lyamatok viszont elektronleadást jelentenek.
A redukció és az oxidáció mindenkor egyensúlyi helyzetet alkot. Ezt az egyensúlyt
Elgyüttesen redoxrendszernek nevezzük. Minden redoxrendsz eren belül kell lennie
redukáló és redukálandó anyagnak· vagy oxidáló és oxidálódó vegyületnek .
Ha valamely anyag redukált és oxidált alakjainak közös oldatába sima platina
elektródot merítünk, a mérőelektróddal szemben potenciál észlelhető. Ha ezt nor-
mál hidrogénelek tródra ·vonatkozta tjuk, vagyis az ionkoncentrá ció l g ion/l és
25 °C-on mérve az ionaktivitás t, akkor kapjuk a redox-normálpotenciál (Eo) értékét.
Minél negatívabb ez az érték, annál erősebben redukál a redoxr'endszer.
A talajban szerepet játszó redoxreakció k közill néhánynak a normálpoten ciál-
értékét a 32. táblázatban közöljük.
A redoxpotenc iál (E.h} értéke némcsak a normálpoten ciáltól, hanem a reakcióba
lépő anyagok aktivitásátó l (egyszerűsítve: töménységétől) is 'függ. Ezt az össze-
függést fejezi ki a N ernst-képletból levezetett összefüggés:
0,059 (ox)
Eh= Eo+-n-lo g (red), ahol

n = a reakcióban részt vevő elektronok száma,

(ox) = az oxidált anyagok aktivitása (koncentráci ója),
(red) = a redukált anyagok aktivitása (koncentráci ója).
Ebből következik, hogy az 9xidált anyagok mennyiségén ek növekedése növeli,
a redukáltaké pedig csökkenti 'az Eh-t.
A redoxviszon yok jellemzésére CLARK bevezette az rH-értékl3t, mi nem más, mint
l
rH =log-, ahol
p
p = annak a hidrogéngáz nak a parciális nyomása, mely a redukcióban részt vesz.

108
 32. táblázat. Néhány redoxrendszer normálpotenciál-értéke
(Eo) 26°C-on mé"e
(PERELMAN f!zerir;tt)

Redoxrendszer Eo

0 2 +H20-+ 0 3 +2H+ +2e +2070mV

Mn04 + 3e + 4H+ -+ Mn02 + 2H2 0 ,rl670 mV
Mn02 + 2e + 4H+ -+ ·Mn2+ + 2H20 +1280mV
0 1 +4e+4H+' -·2H20 +1229mV
NO; +3e+4H- N0+2H20 + 960mV
NO; +e+2H+-+ N0 2 +H2 0 + 810 mV
FeB+ +e -+ Fe2+ + 771 mV
Mn04 + 3e + 2H2 0 -+ Mn0 2 + 40H- + 570mV
0~+4e+2H20-+ 40H- + 400mV
S0!-+2e+2H+ ..... so:-+HzO + 200mV
Cu2++e ..... Cu+ + 167 mV
2H+ +. 2e -+Hz ± O,OmV

Az rH-érték a redox,Potenciálnak a talajpH-értékétől független részét fejezi ki:

rH =
,
E"mv +2 pH (18 °C-on merve).
28 9
'
A vasoxihidrátoknak az Eh- és a pH-értéktő! függő változását a 40. ábrán
IQ.Utatjuk be.
1
Tájékoztatásként megadjuk néhány fontosabb határérték adatát. A tiszta hidro-
gén 10,5 Pa (l atm) nyomáson O r H-értékű, a tiszta víz értéke 20,5.
· Azokban a talaj okban, melyekbén a redukció az uralkodó, az rH 15-nél kisebb,
az oxidáció uralma esetében pedig 25-nél nagyobb. Újabb szakirodalmi források
az rH-érték helyett ismét az Eh-értékeket adják meg, többnyire a vizsgált talajok
1
átlag pH-értékére átszámítva (pl. Eh-7).
BLUME (1968) vizsgálatai egy würm-morénatáj talajsorozatán azt mutatták,
hogy míg a jóllevegőzött barnaföld szelvényében az Eh-értékek 600 és 800 mV
között változnak és ennek megfelelően az rH-értékek 31 és 40 között alakulnak,
vízzel több ízben telített pangóvizes barna erdőtalajban 200 és 400 m V, illetve
rH 22 és 5 közötti értékek fordulhatnak elő.
A 33. táblázatban HORNEMAN adatait mutatjuk be, melyek egy podzolszelvény
redoxviszonyait jellemzik.

33. táblázat. Vashumuszpodzol szelvényének

redoxviszonyai
(HORNEMAN adatai f!zerint)

Talajszint l Mé~~ég l pH (H. O) l En l En- 4

Al 10 3,69 742 723

Az 20 4,02 747 748
Bl 35 4,08 782 787
B, 40 4, 27 760 776
Ba 50 4,31 761 780
c 100 4, 43 720 746

109
 E(V) r------------ ------.

+0,6

+0,4
a·feOOH
Fe2 + (Fe(OHJ )
+0,2, 3
j<:~.

±0

..(),2

·0,4

H2
·-o,s

2 4 6 8 10 12 pH

40. ábra. Különbözö vasvegyületek stabilitáémezöi a redoxpotenciáltól és a pH-tól

függően, ha az ionaktivitás w-6 mól/l, a nyomás l atm (10 6 Pa), és a hőmérséklet 25 °0

A 34. táblázatban két hazai talaj redoxviszonyainak változását mutatjuk be

különböző összetételű és mennyiségű nitrogénműtrágyák adagolásának hatására.
Befolyásolja a redoxviszonyokat a talajban mindenkor megtalálhaM komplex-
képző anyagok jelenléte is. Ortofenantrolinnal és etiléndiamin-tetraecetsavval vég-
zett kísérletek azt mutatták, hogy a két- és háromértékű vas redox-normálpoten-

34. táblázat. Csernozjom és barna erdötalaj redoxviszonyainak változása különbözö adagú

nitrogénmfltrágyák hatására, Eh = mV
(BUI DINH DINH adatai szarint)

NH.NOs, gJkg (NH.)oSO., g/kg

Talaj
o • l 0,5 1,0 0,5 1,0 0,5 l 1,0

Csernozjom 367 387 400 391 408 387 379

Barna erdőtalaj 365 392 395 394 402 372 345

l

liO
ciálja igen változatosan alakulhat. A kétértékű vas az ortofenantrolinnal képez
erős komplexeket, etiléndiamin-tetraec etsav (EDTA) a háromértékű vassal ad
erősebb komplexet.
Így a normálpotenciálok a következőképpen alakulnak:
Fe(fen)2 + -+ Fe(fen)3 + Eo= +1060 mV,
Fe2 + __.. Fe3 + Eo= + 771 mV,
Fe2 +-EDTA __.. Fe3 +-EDTA Eo= - 120 mV.
A talajban a komplexképzők közül elsősorban a fulvosav jöhet számításba,
melynek komplexképző és reduktív tulajdonságairól BÉRES számolt be ..
A redoxpotenciál mérése. Az oldatok redoxpotenciáljának meghatározására két
módszer ismeretes, az elektrometriás és a kalorimetrikus. A redoxindikátorok hasz-
nálatára alapozott kolorimetrikus m6dszer talajszuszpenzió redoxviszonyainak
mérésére nem alkalmas.
Az elektrometriás mérés kivitele hasonló a pH-méréshez, mert a kalomelelektród
és a sima platina vagy arany mérőelektród közt keletkezett potenciálkülönbsége t
mérjük. A kapott eredményt normál hidrogénelektródra vonatkoztatjuk.
3
A talajoldat redoxpotenciálját befolyásolják: a talajoldat oxigéntartalma .a Fe +
2
és a N03 mint oxidáló anyagok) az NHt, a Fe +, a Mn +, a H 2S, valamint a
2

szerves vegyületek mint redukáló anyagok.

Ezek közül az oxigéntartalom meghatározása jelent probléniát. A talajban szabad
és oldott állapotban levő oxigén meghatározására folyamatos és helyszini meg-
határozás alkalmas.
Az oxigénditfúzió intenzitásának, valamint a talajlevegő oxigéntartalmának meg-
határozását szolgálja az a módszer, melynek elve a polarográfia, amely az oxigén
redukcióján, valamint a közben fellépő vezetőképesség-változáson nyugszik.
Az oxigéndiffúzió meghatározásakor katódként a redoxmérésekhez beépített pla-
tinaelektródot, anódként kalomelektródot használunk.
Megjegyzendő, hogy helyes értékeket csak nedves talajban mérhetünk, mert a
redukció csak vizes közegben játszódik le (02 +H2 0+4e--+40H-).
A redukciós folyamatoknak hatásuk van a talaj ásványi kolloidjainak felületére
is. Ha az agyagásványrács ban található háromértékű vas kétértékűvé redukálódik,
ennek ionja:i nem tudják a kovasav-tetraéderek et olyan erővel összetartani, mint a
háromértékű, ezért ha a talajoldatban Al-ion található, az kiszorítja a kétértékű
vasat a helyéről. ·
A redukció következményeként tehát nő az oldatban a kétértékű vasionok
mennyisége és csökken az aluminiumionoké, vagyis a talajoldat vas-alumínium
hányadosa csökken.
Befejezve a talajkolloidok felületén lejátszódó folyamatok, valamint a redox-
folyamatok ismertetését, összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a kolloidokat
mind az adszorpciós, mind a protolitikus, mind pedig a redoxviszonyok jelentős
mértékben befolyásolják. E felületek tulajdonságaitól függ a talaj egészének visel-
kedése, mert a kolloidok - mint a talaj legaktivabb részei - szabják meg a
talaj tápanyag-, majd pedig vízgazdálkodását is.
Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy mindezeket a jelenségeket folya-
matok, mégpedig oly-an folyamatok hozzák létre, melyek a talajban a múltban és
jelenben játszódnak. Ezek a folyamatok állandóan alakitják a talajt. Ugyanúgy,
ahogy a tala) kémhatása változik tavasztól őszig vagy ősztől tavaszig, ugyanúgy
változik savanyúsága, de különösen redoxviszonyai. Ezek a változások nem oly
nagyok, hogy a határértékeket túllépnék, vagyis hogy egy savanyú talajbóllúgos
legyen külső beavatkozás nélkül, de a pH-értékek egy éven belül egy egész pH-
nagyságrendet is változhatnak. Ugyanilyen változás történhet a savanyúságban és
még nagyobb a redoxviszonyokban. Hiszen a talaj kiszáradása vagy benedvesedése,

lll
a szerves anyag elbomlása vagy szerves anyag talaj ba jutása oly mértékben meg-
változtatja a talajkolloidok mennyiségét és minőségét, hogy ez az előző képet
jelentős mértékben átalakíthatja .
.Ezért a talajtanban általában nem fontos a kémhatás 0,1 pH-nál pontosabb
ismerete, mert ez az év folyamán ennél nagyobb változásnak van kitéve. Sokkal
fontosabb egyes határértékeknek a megjegyzése, mint például az 5,5 pH-értéké,
malynél savanyúbb pH esetében káros jelenségek lépnek fel a tápanyag-gazdálko-
dásban, vagy a 8,5.gyengén lúgos kémhatáshatár beidegzése, amely még származ-
hat a szénsavas més2'itől is, de ha ennéllúgosabb a pH, akkor már a szikességet
gyaníthatjuk. Ezeknek a határértékeknek a megjegyzése és figyelemmel kísérése
különösen fontos a talajtani szakemberek számára.

A kolloid rendszerek megszünése

A kolloid rendszerek kétféleképpen szűnhetnek meg:
- koaguláció vagy
- oldódás következtében.
A koaguláció - vagyis a peptizáció ellentéte - az a jelenség, melynek folyamán
a kolloidok szól állapotból gél állapotba mennek át. Szóloknak nevezzük a vizes oldatban
lebegő kolloid rendszereket. Ha ezek valamely hatásra kicsapódnak és leűlepednek,
gél a nevük.
A kolloidok lehetnek reverzibilis és irreverzibilis kolloidok. Ez azt jelenti, hogy
ha a kolloid oldat megszűnése, vagyis a koaguláció után, az okot kiváltó hatás
megszűnésével a kolloid rendszer ismét helyreáll, reverzibilis kolloidokról van szó.
Vannak viszont kolloidok, melyek ha egyszer kicsapódtak, többé már nem alkot-
nak kolloid oldatot - ezek áz irreverzibilis kolloidok. .
Koaguláeió. A koaguláció útja kétféle lehet.
- A diszperzitásfok folyamatos csökkenése (a részecskék méretének növekedése)
az, amikor rákristályosodás útján a kolloidok méretei túllépik a kolloid méret-
tartomány-határát. Ilyenkor a növekedés folytonos, fokozatos.
- A diszperzitásfok nem-folyamatos csökkenése, vagyis a részecskék összetapa-
dása. Ez esetben az elsőrendű részecskékből másodrendű részecskék, ún. koagulu-
mok képződnek. Ez bekövetkezhet: · ·
a) mechanikai, elektromos, termikus és sugárzó energia, valamint
b) idegen anyagok (koagulátorok) hatás~ra.
A koagulátor lehet elektrolit, mely a részecskék elektrokinetikus potenciálját
csökkenti. Ha a zeta-potenciál vagy a kolloid részecskék felületén kialakult töltés
már nem képes a részecskéket egymástól távol tartani, azok a vonzáserők hatásá-
ra összetapadnak, koagulálnak. A koaguláoió függ a kolloidhoz adott elektrolit ion-
jait6l. Di Gléria vizsgálatai szerint a különböző adszorbeált kationokat tartalmazó
talajszuszpenziók elektrokinetikus potenciálja megszabja az aggregátumok képző­
dését. Vizsgálatai szarint a 0,2 mm-nél nagyobb aggregátumok mennY:sége jelentős
változást mutat a~ adszorbeált kationok minőségétő] függően. Ezeket az adatokat
a 35. táblázatban foglaltuk össze.
Mint az adatokból látható, a különböző kationokkal telített talaj lényegesen
különböző mértékben koagulál, képez aggregátumokat, mert a kicserélhető katio-
nak megváltozásának következményeként a zeta-potenciálja is más lett. Ez

112
 Só. tábláza t. Az adszorbeált katfono k min6sége
és a 0,2 mm-nél nagyobb részek mennyisége közöttl
összefüggés
0,2 mm-nél nagyobb .
Zeta-pot enciál részek mennyi-
Talaj mV
l sége %-ban

Eredeti talaj 57 2,9

Ca-tala j 30 87,9
Mg-tala j 42 91,3
K-talaj 59 10,8
Na-tala j 66 2,1

n, viszont a
magyarázza, hogy a N a-, vagyis a szikes talaj miért folyósodik el könnye
Oa- és M g-talajban miért alakul ki morzsá s szerkeze t .
száradá s kö-
. A koagulációt a talajba n előidézheti a talajol dat sótarta lmának a pepti-
a talajba n a koagul áció, illetve
vetkezt ében való betöményedéBe is. Ezért
a talaj nedvess égállap otától,. Reverz ibilis kolloid ok ese-
záció jelentős mérték ben függ
tén ezért hol koagul ált, hol peptizá lt állapot ban lesznek a kolloid ok.
lényegesen
A koagulált kolloidok (gél) fajlagos felülete a kicsapódás következtében
e, hogy a kolloid okon a felületi reakció k mind a
nem csökken. Ennek követk ezmény
szól, mind a gél állapot ban egyará nt lejátszó dnak.
tt viselke-
Hidrofil és hidrofób kolloidok. A kolloidok a vizzel szembe n mutato
désük szerint lehetne k: hidrofi lek és hidrofó bok.
A hidrofil kolloidok, vagyis azok, amelye k felülete a vizet vonzza
, kevésbé elekt-
dásra érzéken yebbek . Ilyenek a fehérje,
rolitérzékenyek, de vizelvonásra, beazára ki-
vgél, a vas- és az alumin ium-hi droxido k frissen
a zselatin, a humusz, a kovasa t-
it-illit- kaolini
csapva, valami nt csökkenő hidrofi litást mutatv a a montm orillon eáló
hogy a Na-ion okat adszorb
sor agyagásványai. Meg fell jegyezni ezenkivül,
kolloidok hidrofilitása nő.
- felülete a
A hidrofób kolloidok - ilyenek a kristály os vas- ésalum inium- oxid
idok forduln ak elő, de bauxito s tala-
vizet taszitja . A talajba n e)f>ősorban a vas-ox na
találun k. Hasonl óképpe n viselke dnek a talajba
jokban alumin ium-ox idokat is
kolloid kvarcsz emcsék és a mikrok ristályo s azéneav as mész. ·
erősen hidrofi l
Védlikolloid-hatás. Ha hidrofób vagy gyengén hidrofil kolloid ot
rendsze r elektro litérzék enység e csökke n. Ez a hatás
kolloid burkol be, az egész
talajba n lejátszó dó anyagv ándorlá si, mozgás i, átrendeződési
különösen fontos a
loid ezerves anyag vagy.
folyam atok megismerésénél, mely esetben a védőkol lehet
frissen kicsapó dott kovasa v . dig
.A. kolloidok oldódása. Oldódás hatásá ra a kolloidszemesék felülete mindad is elő­
kisebb nem lesz. Ilyen
csökken, amig mérete a kolloid szemcsenagyságnál
anyago k a
fordulh at a talajok ban, amikor a kolloidot alkotó ásvány i vagy szerves
feloldó dnak vagy kémiai reakció hatásá ra oldatha mentie k.
talajold atban hogy
k két módja között,
Lényeges különbség a kolloid rendsze rek megszűnéséne é-
r rnegszű nik, tehát a felületi reakció k létrejött
az oldódás folyamán a kolloid rendsze ttuk -
az előfeltét ele. A koagul áció során viszont - mint már mondo
nek nincs meg
hogy lefolyjo n
a felület csak kiemér tékben csökken, de tovább ra is alkalm as arra,
koagul ációján ak nagy jelentő sége van a talaj-
rajta a felületi reakció. A kolloidok
. A ezerkez etes talaj képződ éséhez azonba n a koaguláció
szerkezet kialaku lásában a ko-
van szükség , melyek
önmag ában nem elegendő. Még tovább i folyam atokra aggre-
össze, és ezeket a halma,z okat - az
agulum okat nagyob b halmaz okká kötik
gátumo kat - többé-kevésbé tartósí tják is.
113
8 Talajtan
 A talaj szerkezete

A talajszerkezet kialakulása
A talajsz arkezé t képződésének három fázisa különböztethető
meg:
- az elsődleges halmazok - koagul umok - képződése,
- másodiagos halma zok - mikroaggregátumok - összet
apadása a koagulu-
mokból és a vázrészekből,
- a harma dlagos halma zok - aggregátumok - összeállása
tumok ból. a mikroaggregá-

Koagulumok
A talaj kolloidrészecskéi külső hatáso kra koagu lumok ká állnak
össze. A koagulá-
ció folyam án a koagu lumok szerkezete igen különböző lehet,
amire a külső körül-
ménye knek nagy hatása van.
Mint ismert , a talajkolloidok, elsősorban az ásvány i kolloid
ok nagy része apró,
lemez alakú. Ezek a mértan i testek 3 különböző formá ban
állhatn ak össze halma-
zokká (41. ábra).
Amint az ábrán látjuk , a lemezek párhuz amos illeszkedések
or tulajdo nképp en
vastag abb lemezkötegek képződnek, abban az. esetben viszon
t, ha a lemezek lapjai
és élei érintk eznek vagy az élek kapcsolódnak~gymáshoz, a
tér három irányá ban

41. ábra. Az agyagá sványo k lemez alakú kristál yainak

kapcsolódásilehetőségeia koa-
guláció folyam án
1 - peptizál t állapotb an, 2 - Iap-laphÓz, a ~ Iap
éihez, il - él éihez llleszkedve, a pontozo tt rész az
agyagásványszemcse !törül kialakul t vizburk ot jelzi

114
fejlett,· tágas, sejtszeni szerkezet alakul ki. Ez a. kártyavárhoz hasonló felépítés
azáltal jön létre, ,hogy az agyagásványok oktaéderrétegeinek pozitív töltése más agyag-
ásványok negatív töltése által semlegesítódik. De lehetséges a két agyagásvány-lemez-
ke kötődése az adszorpció útján megkötött kationokon keresztül is. Ez esetben a
2-3 értékű kationok hídként kapcsolják össze az összes agyagásványok at.
A kicsapódás körülményei is befolyásolják a koagulumok szerkezetét. Savanyú
közegben történő kicsapódás esetén a felület és él kapcsolódása gyakori, lúgos kö-
zegben ~ mivel itt a lemezkék peremén fellépő pozitív töltés csökken·- a. lemez-
kék a felületükön kapcsolódnak egymáshoz, tehát a lapok kötegekké állnak össze.
Hasonló szarkezetek alakulhatnak ki abban az esetben, ha az agyagásványok
oszlop vagy tlí formájúak; sőt, mint a talajban leggyakrabban előfordul, a kollo-
idrészek között megtalálhatók mind a lemez alakú, mind pedig a tlí alakú mikrosz-
kopikus ásványok. Ezek kapcsolódása hozza létre azt a térhálós szerkezetet, amely
a koagulumra jellemz<>.

• Mikroaggregátumok
A talajban nemcsak kolloidrészeket találunk, hanem jelentős, sokszor túlnyomó
mennyiséglí vázrész is van. Ezeknek a vázrészeknek a szarkezetben játszott szerepe
is igen fontos. A kolloidrészek mint ragasztóanyago k szerepelnek, a vázrészek pe-
dig az építőkövek szerepét töltik be.
A mikroaggregátumok vagy az általuk meghatározott finomszerkezet - amit a
nemzetközi szakirodalom Gefüge vagy mikrostruktúra néven nevez - mikroszkóp-
pal észlelhető elemekből és ezek rendeződéséből áll. Vizsgálatára egyrészt iszapolási,
másrészt optikai módszereket alkalmazunk.
Iszapolási eljárások. Az iszapoJási eljárások elve, hogy különböző folyadékokkal
előállított talajszuszpenzi óban mért kolloidfrakciók mennyiségét viszonyítjuk
egymáshoz.
KACSINSZXIJ a vízben és a mechanikai összetétel meghatározása során le-
iszapolható agyagfrakoiót veszi alapul a következő képietet használva:
a
K = -·100, ahol
A
a= a vizes szuszpenzió 0,001 mm-nél kisebb részei, százalékban,
A = a mechanikai elemzéskor meghatározott agyagfrakció.
Akoefficiens annál kedvezőtlenebb, minél nagyobb.
VAGELEB a szerkezeti tényező, a struktúrafaktO'T' kiszámításához ugyancsak a
vizes szu13zpenzió, valamint a nátrium-pirofoszfátos szuszpenzió agyagfrakciójá t
veti egybe a következő képietet használva:

Sj= I-II ·100, ahol

I = pirofoszfátos szuszpenzió agyagtartalma,

II == vizes szuszpenzió agyagtartalma.
· Az Sj értéke annál kedvezőbb, minél nagyobb .. A mikroaggregátum-elemzés
azonban még nem magát a talajszerkezete t jellemzi, hanem·a talajban a szerkezet-
képzés feltételeit tárja fel. Minél nagyobb a különbség a vízben és a diszpergálÓ
oldatban mért agyagfrakció között, annál kedvezőbbek a feltételek a jó talajszer-
kezet kialakulásához.
115
 Optikai módszer. A finomszerkezet jellemzésének másik útját
KUBIE NA és a
körülö tte kialak ult iskola dolgoz ta ki. A módszer a talajbó
l készít ett vékon y esi-
azolat mikros zkópo s vizsgá latán alapul . A talajbó l eredet
i szerkezeti állapo tban
kieme it minteg y l cm3 nagysá gú rögöt folyékony műgyantába
ágyazz uk be. Ennek
megsz ilárdul ása után olyan vékon y esiazolat készíthető a
talajbó l, amelyen pola-
rizációs mikros zkópp al a vázrészek ásvány ait, a finomszerkez
et kötőanyagát és
ennek elrendeződését vizsgálhatj uk. Az optika i vizsgálattól
várhat ó eredm ények :
l. ElkU/)jníthetók a különbözó humuszformák, amely ek azoros
összefüggésben van-
nak a talajképződés viszonyaival és állapotjelzői a biológ
iai és mikrobiológiai
aktivi tásnak . KU:BIE NA tizenh ét ilyen humus zform át irt le,
pl. a "mull" -t. A mull-
ban a szerves anyag erőteljesen humif ikálód ott. Felismerhető
növényi marad vá-
nyok teljese n hiányo znak belőle. Az agyagképződés intenz
ív, sa finom eloszlású
humus azal ún. agyagh umusz -komp lexekk é kapcsolódik.
Szivac
földigiliszták bélcsa tornáj ában átgyú rt és összer agaszt ott aggreg sszer(i szövet ét
átumo k alkotjá k.
Másik gyako ri humus zform a a "mode r", amely et a felapró
zódott, de még jól fel-
ismerhető növén yi marad ványo k, elszigetelt
ásványszeaJ.csék, s kis talajla kó álla-
tok, pl. rovaro k stb. kopral itjai jellemeznek.
2. FelvilágOBítást nyújt a kilúgozási és felhalmozóddsi szint
közötti agyagforgalom
módjár6l,
a) elsősorban az agyagos rész viselkedéséről. Ez lehet kipely
hesedett, a· szövetben
teljese n fixáló dott, mozdu latlan anyag , amely a Ramann-féle
barna erdőtalajokra
jellemző; vagy részbe n peptiz álódot t a szeszé
lyesen lefutó repedések szegélyén,
többé- kevésb é slires megjelenésű (hullámosan kettős törést
mutat ó agyagos részlet,
mely az agyagá svány- lemezk ék rendeződésének következmén
ye), sárgás színű,
R 20 3-ban gazdag , mozgékony kocsonya, amely hártya ként
egyes üregeket és ás-
ványsz emcsé ket is beburk ol. Ha a szöveti képbe n ez dominál,
Ku:BIE NA "Braun lehm
Gefüg e"-nek nevezi. Megjelenésével elsősorban az erdóta Jajok
és podzolok egyes
típusa inál számo lhatun k. Ugyan csak Ku:BIE NA írta le a
"Rotle hm Gefüge"-t és
az "Iwato ka" jelenséget, amely vasban igen gazdag, vörös'
szinű hemat itkrist á-
lyokat tartalm azó, kocsonyás slírekben dús szövet. Trópu si
vidékeken és fosszilis
talajok ban fordul elő;
b) a vasfelhalmozódás különböző formáiról, igy a szervetlen
eredetű limoni tkonk-
réciók - biológiai vasak kumul ációké s a humus z-vas konkré
ciók jellegéről, ame-
lyek a barna erdőtalajokban, podzo lokban , szikes, réti és
glejes talajok ban játsz-
hatnak nagyo bb szerep et;
c) az oldath a került kovas av kicsapódásáról és másodiagos .
kristályosodásáról,
amellyel elsősorban podzo loknál és más podzolos erdőtala
joknál
d) a kalcit, a gipsz, esethig más sóásvá nyok epigén képződésérőlszámo lhatun k;
, ami értéke s
támpo ntokat nyújth at a szikes talajok sóforg almán ak módjá
ról;
·e) in statu nascen di a mállás kor agyago sadni kezdő kőzeta
lkotó ásvány okróL
Jelentősége elsősorban ott van, ahol az anyakő
zet magm ás eredetű vagy olyan
üledékes kőzet, amely ben még nagyo n sok az exogén viszon
yok között instabilissá
vált szines sziliká t és földpá t.
3. Megfigyelhető végül a talaj mikroszerkezete, az agyag- és homok
hoz való mennyiségi viszonya, a repedések, üregek, póruso frakció egymás-
k, konkréciók, aggregá-
tumok stb. mennyisége, nagysá ga és szövet en belüli eloszlá
sa.
Kolloid ragasz tóanya g. A szerkezeti elemeket összeragasztó anyag
kolloid ragasz tóanya g - a következő formá kban jelenh et meg: -vagy is a
J. Agyagásványok. A humus zszegé ny vályog- és agyag
talajok ban uralkodók.
A folyam at, mely az ~gyagásványokat és a vázrészeket összet
apaszt ja, a kohézióra
116
és az adhézióra vezethető vissza. Az így felépült szerkezeti elemek vízállósága. gyen-
ge.
2. Szerves anyag. Jelentőségét tükrözi, hogy a talaj 0,5 mm-nel kisebb szerkezeti
elemei több humuazt tartalmaznak, mint a t,alaj átlagos szervesanyag-tartalma. Az
ellenálló és ezért értékes szerkezeti elemek a talaj szerves anyagának és agyagos
részének kapcsolódásából, tehát az organominerális komplexus kialakulásából ve-
zethetők le. Hatnak más szerves anyagok is kedvezően a szerkezetképzódésre.
A talajban élő mikroorganizmusok által termelt poliszaéharidok és polioronidok
mint lineáris kolloidok hálószerűen kötik össze az agyagrészecskéket .
.Az élő mikroszervezetek - a baktériumok, a gombák és a sugárgombák - hár-
tyákkal és fonalakkalszövik össze a kisebb aggregátumokat, és ez elősegíti a mind
nagyobb halmazok képződését. Ennek az ún. biol9giai szerkezetnek a tartóssága,
azonban csekély. Amint valamely külsó ok következtében a biológiai tevékenység
csökken, a szerkezet leromlik.
A talajban kialakuló biológiai szerkezetet nagymértékben befolyásolja a szerves
anyag minósége. Ha a talajba jutó szerves anyag minőségét sorrendbe állítjuk a
szerkezetképződés szempontjából, a következő növekvő sorrendet állapíthatjuk
meg: tarló- és gyökérmaradványok, zöldtrágya, istállótrágya, komposzt.
A biológiai tevékenységet és a .talajszerkezet kialakulását befolyásolja a talaj
használata is. Általában rét és legelő alatt jobb ugyanannak a. talajnak a ~zerkezete,
mint szántóföldi művelés alatt. ScHRÖDER megállpításai szerint löszön kialakult
talaj esetében a 0,5 mm-nél nagyobb szerkezeti elemek mennyisége rét és legelő
esetében 67%, szántón 40-47% közötti.
.A talaj kémhatása közvetve hat a szerkezetképződésre, mert a mikrobiológiai
tevékenységet befolyásolja. Tudjuk, hogy túl savanyú vagy erősen lúgos közegben
a mikrobiológiai tevékenység csökken, ezért a szarkezet kialakulásában játszott
szerepe is kisebb.
Végezet ül meg kell említeni a talajlakó állatok szerepét; ezek a talaj szarkezetét
és szerves anyagát befolyásolják. Még inkább meg kell említeni a gilisztafélék te-
vékenységét, mert ürülékük 2-4 mm átmérőjű részecskéket alkot, és az ürülék
szerves anyaga kedvezőbb összetételű, több Ca-ot tartalmaz, mint az eredeti talaj.
Ezek együttesen összetapasztják a talaj vázrészeit, és így hozzájárulnak a szerke-
zet kialakulásához.
3. Vas~, alumínium- és mangán-hidroxidok. Különösen a vas-hídroxidok erős
ragasztóanyagok és ezek a leggyakoribbak is a-talajban. Ide sorolhatók a vaskő­
fokszintek, a lateritek és az erdő-, valamint a réti talajokban előforduló vaskonk-
réciók. Enyhébb formában is gyakori a hídroxidok összetapasztó hatása, amikor
hártyákat alkotnak a szerkezeti elemek felületén.
A hídroxidok kiceapódása különbözó, ez az alább felsorolt okokra vezetheM
vissza:
a) a redoxviszonyok változására, ami elsősorban vas- és mangánhidroxidok
kicsapódásához vezet,
b) vas- és alumínium-hídroxidok képződésére a szilikátok, mállása során, illet-
ve azok elsődlege~ rácsszerkezetének azétesése után,
c) lúgos pH hatására, amikor a hídroxidok a talajban található foszfátkötésből
vagy adszorbeált kötésből csapódnak ki,
d} megszilárdulásra - a száradás okozta kristályosodás miatt. Ez a jelenség
például barnaföldekben fordul elő. A málláskor felszabaduló vas-hidroxid-szem-
esék a szerkezeti elemek felületét beburkolják és kiszára4ás következtében ráta-
padva összeragasztják.

117
 4. SzénBavas mész. A semlegesnél lúgosabb kémhatá snál a hidrogén-karbonátok-
ból száradás hatására Ca-karbo nát, vagy Ca-Mg-k arbonát válik ki, ami mikro-
kristályo s hártyaszerű bevonato t képez, ezzel a szerkezeti elemeket beburkolja és
különálló ságukat fokozza. Kialakul ásához szükséges a gyakran váltakozó és ismét-
16dlS kiszáradás, majd benedvesedés. Az fgy létrejövlS szürkésfehér szfnű hártyák-
kal átszlStt rétegeke t nevezzük mészlepedélcesnek.
5. A szarkezet kialakulh at szerkezetképz6 ún. stabilizáló anyagok hatására is,
amelyek et mesterségesen juttatun k a talajba. Ezek az ún. talajkondicionáló szerek
különbözlS szerves molekulákb6l épülnek fel. A leggyakr abban használta k a poli-
akrilát típusúak . Ezek az akrilsav és az akril-nitr il csoportokra (CH =CH-CO OH
2
és CH2 =CH-C= =:N) vezethetők viBBZa;

.Aggregátumok
Fizikai hatások. A talaj szerkezeti elemeinek létrejötté ben a fizikai erőknek is
nagy hatásuk van. Ezek származh atnak a gyökér nyomóhatásáb61, fagyhatásáb61,
valamin t a talajművel6 eszközök által kifejtett nyomás ból.
A talaj?>n él6 növények gyökérzete fejUSdése és talajba hatolása közben nyomást
fejt ki a talaj részecskéire. Ezáltal a talajrész eket egymáshoz szorftja és, az összeta-
padás lehet6ségét fokozza.
A fagy hatását a múltban kizáról,ag arra vezették vissza, hogy a vfz, amikor meg-
fagy, jéggé alakul - folyékony halmazállapotból szilárd halmazál lapotba megy át
-, 9%-kal növeli térfogatá t. Ma már tudjuk azt, hogy ehhez még egy jelentős hatás
társul, éspedig a J'"ég kristályosodási nyomása. Ez az egyes pórusokb an kialakult
jégkristá lyok növekedésének következménye. Nagyságrendje és hatása eléri a
fagyás következ tében beálló térfogatv áltözásét . Néhány erre vonatkozó tájékoz-
tató adatot a 36. táblázatb an foglaltunk össze.
A fagy hatása nagymér tékben függ attól, hogy milyen nedvességállapotban és
milyen sebeséggel fagy meg a talaj. Ez a hatás a legnagyobb lSsszel, amikor a talaj
átázott és a fagyás lassú. A lassan, fokozatosan előrehaladó talajfagy eUSször a nagy
pórusokb an képez jégkristá lyokat, majd a kisebbekben; a vfz a kapilláris erlSk
hatására alvándor olva a már kialakult jégkristá lyokat növeli. Növeked het a jég-
kristály a páraalak ú vfz mozgása következ tében is. Ekkor a nagy pórusok falár61
befelé növlS jégtűket láthatun k a fagyott talajban, agyagos talajokba n pedig a fel-
színnel párhuzam osan jéglencsék alakulna k ki, melyek elérhetik az öklömnyi mé-

86. táblázat. A pórusátmérő bflfolyása a viz fagyáspontjára,

a krtstályosodásl nyomásra és az igy keletkező t~nerglák
hatására fillemelkedő talajréteg vastagságára

Pórus- A viz fagyás- KrlstAiyosodásl A felemelhető

átmérő pontja nyomás talajrétP.g vas-
,um •c to• Pa (atm) tagsága
cm

0,1 -0,4 4 2000

l -0,04 0,4 200
3 -0,01 0,13 70
10 -0,004 0,04 20
30 -0,001 0,013 7

118
retet is. Ezek a jéglencsék lazítják a talajt, felszínét megemelik, és egyúttal víz-
készletét is jelentős mértékben növelik. (Ugyanez a hatás tesz! tönkre az útburko-
latot, ha az alatta levő réteg víztelenítésa nem megfelelő.)
A jégkristályok fejlődésa a talaj ezerkezetét nemcsak építi, hanem rombolja is,
éspedig az l mm-nél nagyobb szerkezeti elemek a jégkristályok növekedése követ-
keztében széteshetnek. Az l mm-nél kisebb szerkezeti elemek nem károsodnak,
sőt a legkisebb részek, a 0,2 mm-nél kisebb aggregátumo.lr jég hatására még tömö-
rödnek is.
Kettős a talajm(i,veló eszközök ezerkezetalakító hatása is. Egyrészt elősegítik a
szerkezetképződést, mert a talajban az elsődleges részecskéket egymáshoz köze-
lebb hozzák és lehetőséget adnak a kohéziós erők fellépésére, másrészt azonban
túlzott használatukkal a szerkezeti elemek elrombolódását, vagyis a talaj el-
porosodá.sát érjük el.
A talaj szerkezeti elmeit összekötő és ragasztó anyagok minőségéről egyszerii
vizsgálatsorozat segítségével könnyen meggyőződhetünk. A talajból kiemelünk
néhány szerkezeti elemet és óraövegre helyezzük. A kiemeit elemeket pipettával
egymás után különböző oldatokkal kezeljük. Az egyes kezelések után leszívatjuk
az oldatfölösleget, majd újabb oldatot cseppentünk ki, és figyeljük, hogy a szer-
kezeti elemeken látható-e valami változás, vagyis hogy szétesnek-e1 Attól függően,
hogy melyik kezelés után következik be a ezerkezet szétesése, tájékozódhatunk a
s.Zerkezeti kötőanyagok minőségéről. Első oldatké:Q.t 0,5%-os nátrium-hidroxidot
csepegtetünk a talajaggregátumokra, majd néhány órai állás után a fölösleget
leszívatjuk. Ezt a kezelést ugyanezzel az oldattal még egyszer megisrriételjük. Ha
nem következik be változás, akkor következőként oxálsavat cseppentünk a talaj-
aggregátumokra, a fölösleget leszívatjuk, és ismét figyeljük a hatást. Harmadik
oldatként normál töménységű kénsavat használunk. Ha a talaj kötőanyaga szabad
huminsav, akkor az első kezelés után, ha kalciumhumát, akkor az oxálsavkezelés,
ha vashumát, akkor a kénsavas kezelés után esnek azét a szerkezeti elemek. Ha
ezekre a hatásokra sem következik be a szerkezeti elemek szétesése, akkor a kötő­
any:ag vas-hidroxid vagy agyagásvány.
Osszefoglalva: a talajszerkezet a talajnak az az állapota, amelynek képződése
folyamán az .elsődleges részecskék összetapadása után nagyobb méret(J,, többé-kevésbé
ellenálló, másod- és harmadlagos halmazok, ún. szerkezeti elemek, aggregáttfmok
képződnek.

A talajszerkezet megítélése

A talaj ezerkezetét a következők ezerint ítélhetjük meg:

- a szerkezeti elemek alakja és mérete (morfológiai !!!Zerkezet) szerint,
- a különböző méretű szerkezeti elemek mennyisége és aránya (agronómiai
szerkezet) szerint,
- a szerkezeti elemek vízállósága alapján.

Morfológiai szerkezf't
A morfológiai ezerkezetet a talajszelvény helyszíni leírásakor bíráljuk el, az
ásott szelvénygödörben rétegenkénti vizsgálatokkaL
•
119
 A szerkezet min6"sége. A ezerkezet elbírálásak or eUSször a min6ségét kell bírálni,
amin belül három kategóriát különbözt etünk meg:
- egyedi szerkezetet,
- törési ezerkezetet és
- 'aggregátszerkezetet.
Az egyedi szerkezet az elsődleges részecskék lata illeszkedéséből alakul ki. A ré-
szecskék nincsenek összeragadva, mert nincs köztük ragasztóanyag. Szárazon az
ilyen szerkezetű talaj pereg, nedvesen átfolyik az ujjak között. Ilyen a komokos
és a poros szerkezet. Aitalában mindkét esetben laza felépitésű a talaj.
A törési szerkezet az, amikor az elsődleges részecskéket kolloidok ragasztják össze.
A talaj csak nagyobb nyomásra, a törés által meghatáro zott elemekre esik azét.
A képződött darabok tulajdonké ppen nem talajszerkezeti elemek, hanem csak
talajtörme lékek. Ezeket á. talajokat tömötteknek mondjuk.
Az aggregátszerkezet esetében a talaj ismétlődő száradása, nedvesedésa vagy a
biológiai tevékenység hatására jellegzetes szerkezeti elemek alakulnak ki. Ezek
egymástól már kisebb nyomás hatására elválnak, maguk a kisebb szerkezeti elemek
azonban még nagyobb nyomásna k is ellenállnak. Ezeket a talajokat nevezzük
surkezetes talajoknak .
A ezerkezetes talajok között fokozatok at különbözt etünk meg a szerkezetesség
alapján, éspedig· gyengén, közepesen és erősen ezerkezetes talajról beszélünk.
Gyengén szerkezetesnek nevezzük azokat a talajokat, lilelyek nagy vagy már
kisebb nyomásra is szétesnek, de csak kevés szerkezeti elem lesz a sz~tesés termékei
között.
Közepesen szerkezetesnek nevezzük azokat a talajokat, melyek nagy nyomásra
esnek azét, és a azétesés termékei között már több szerkezeti elem található .

•...-. •
~,.

d e f
42. ábra. A morfológia i szerkezet elemei
a - morzsák, b - szemcsék, c - dlók, d - hasáb ok, e - oszlopok, f - lemezek

120
..
 Erősen szerkezetesnek nevezzük azokat a talajokat, melyek nagyobb hantjai már
kis nyomásra is azétesnek és a azétesés termékei túlnyomórészt szerkezeti elemek.
A szerkezeti elemek mérete és alakja. Az aggregátszerkezetű és szerkezetes
. talajokban tehát szerkezeti elemek válnak el egymástól. Ezek azonban a külön-
böző talajok különböző rétegeiben más és más alakúak lehetnek. Formájuk alapján
a szerkezeti elemeket az ásványokhoz hasonlóan a tér három irányában mutatott
fejlődésük alapján osztályozzuk. Az így osztályozott szerkezetielem-alak okat a
méretek alapján még tovább oszthatjuk (42. ábra).
1. A tér három irányában egyformán fejlett szerkezeti elemek.
a) A görbült felületek által határolt idomok, amelyeket tehát gömbhéjak és le-
tompult sarkok, élek határolnak. Ezek alkotják a rögös és a morzsás szerkezetet.
b) A sik felületek által határolt idomok, amelyeket élek és sarkok határolnak.
Ezeket a szerkezeti elemeket diós vagy szemcsés szerkezetűnek nevezzük, aszerint,
hogy milyen méretűek.
2. A tér két irányában egyformán fejlett, a harmadik ú·ányban erősebben fejlett
szerkezeti elemek.
a) A tér függőleges irányában erősebben fejlett szerkezeti elemeket. Ezek alkotják
a hasábszerű szerkezeteket. Ha minden él és csúcs egyformán jól kifejlett, akkor
hasábos szerkezetról, ha pedig a hasábok felszínhez közeli élei és csúcsai legömbölyö-
döttek, akkor oszlopos szerekezetről beszélünk.
b) A tér vizszintes irányában erősen fejlett szerkezeti elemeket. Ezek alirotják
a lemezszerű szerkezetet, amely az egyes rétegek vastagsága alapján osztható
tovább. Mindezeket a 37. táblázatban tüntettük fel áttekinthető formában.

Agronómiai szerkezet
Az agronómiai szerkezet megítélésekor nem vagyunk t~kintettel a szerkezeti
elemek alakjára, kizárólag a méretük alapján osztjuk be a szerkezeti elemeket és a
különböző mérettartományokb a tartozó aggregátumok arányára vagyunk kíván-
csiak.
Az agronómiai szerkezet meghatározásához rosta- és szitasorozatot használunk,
20, 10, 5, 3, l, 0,5, 0,25 mm-es lyuk.méretűeket.
·Az ismert mennyiségű légszáraz talajt a legfelső, legnagyobb nyílású rostára
helyezzük, amely alatt következnek a mind szűkebb nyílású rosták és sziták.
Ezt az oszlopot rázogatva a talaj aggregátumai eloszlanak az egyes szitákon.
A most már méret szerint elkülönült aggregátumok súlyát lemérjük,és arányukat
szazalékosan fejezzük ki. A gyakorlatban azonban nem használunk minden rostát
és nem fejezzük ki rostánként az egyes százalékokat, hanem csoportokat képezünk.
Így a 10 mm-nél nagyobb aggregátumokat rögöknek nevezzük, a IO·és 0,25 mm kö-
zött?: frakciót morzsának, az ennél apróbb részecskéket pedig pornak. Hangsúlyoz-
nunk kell, hogy agronómiai szempontból a legelőnyösebb a 3 és 1 mm közötti át-
mérőjű morzsa, az ennél kisebbet már apró.morzsának nevezzük,
Ideális szerkezetű az a talaj lenne, amelynek legalább 80%-át a morzsafrakcióba
tartozó aggregátumok képeznék. Sajnos hazánkban ilyet nem találunk. A talajok
szerkezetességé_től függ<Sen a morzsák mennyisége 70 és 0% között vált9zik.
Jellemzés viszonyszámokkal. A szitasorokon végzett szerkezetvizsgálat ered-
ményeinek összehasonlítására a kölönböző méretű frakciók összmennyisége nem
nyújt elég részletes lehetőséget. N em mindegy ugyanis, hogy az aggregátumok
összességén belül milyen a kölönböző frakciók aránya. Az a kedvez<S, ha a nagyobb
aggregátumokból van több. Ezt kísérelték meg a talajfizikusok kölönböző szám-
értékekkel kifejezni.

121
 87. táblázat. A szerkezett elemek megkülönMztetése alakjuk és méretük
szerint
A szerkeze t tipusa Jellemző Ismérvek Méret·

I. Köbös
Rögös görbült felülete kkel határol t, egymás hoz
többny ire lazán illeszkedő, belül tömör
hantos
>10 cm
rögös
2-10 cm
Morz.sás felülete legömb ölyödöt t, megközelítően
gömb alakú, az egyes morzsá k sok
hézago t tartalm aznak, egymás hoz lazán
illeszke dnek
nagy morzsá s
5-20 cm
morzsá s
2- 5'cm
apró morzsá s
l - 2 cm
Diós többé-k evésbé szabály os sokszög letti
szerkez eti elemeit jól kifejlet t élek és
lapok határol ják, a.szerke zeti elemek
tömöre n illeszke dnek egymás hoz, belül
kevés pórust tartalm aznak
nagy diós
10-20m m
diós
7-IOm m
apró diós
5- 7mm
Szemcs és Iegömb ölyödöt t és sík felülete k vegyese n
határol ják, az élek egy része legömbö lyö-
dött, a morzsás szarkez etnél tömöre bb
felépíté sdek
szemcsé s
2-5 mm
apró szemcsé s
1-2 mm
II. Hasábszerll
Hasábo s sík lapok határol ják, élei a fej részén átmérőjük
nagy hasábos élesek 5-10 cm
hasábos
2- 5 cm
apró hasábos l- 2 cm
OszlopOs sík lapok határol ják, oldaléle i kifejeze t-
tek, az oszlopfe j legömb ölyödöt t
nagy oszlopo s
5-10 cm
oszlopo s
2- 5 cm
a.pró oszlopo s l- 2 cm
III. Lemezszerll függőlegesen gyengén fejlett, vízszint esen
a tér két irányáb an nagyon kiterjed tek vastags águk
réteges >2mm
lemezes l-2mm
leveles
-c::lmm
lehet még pikkely es
kagylós

122
 A határátmér() - (D50 ) - az a méret, amit a szitálás eredménye alapján határo-
zunk meg és az aggregátumok 50%-a meghalad.
A közepes mért átmér() - (KM A-érték) (az angol nyelvű szakirodalomban MWD,
a németben GMD) - kiszámításakor egy-egy frakció átlagos átmérőjét szorozzuk
a mennyiségét kifejező százalékos értékkel, majd a frakoióra vonatkozó szorzatokat
összeadjuk és az eredményt osztjuk 100-zal.
DE LEENHEEB és DE BoönT úgy találták, hogy a talaj termékenységével a
legszorosabb összefüggést a 2 mm-nél nagyobb frakciók mennyiségéből számított
KM A-érték mutatja.

A szerkezeti elemek vízállósága

A talaj szerkezeti elemeinek nemcsak a mennyisége, hariern a miné)sége is fontos;
.a minőséget pedig elsősorban a vízzel szemben mutatott viselkedés szabja meg. Ha a
szerkezeti elemek víz hatására könnyen szétáznak, akkor az eső hatására a talaj
szerkezetessége megszűnik vagy leromlik. Ha viszont a vízben áztatott szerkezeti
elemek nagy része megmarad, a talajszerkezetet v~állónak nevezzük.
A vizállóságot meghatározó módszerek. A szerkezeti elemek vízállóságát meg-
határozhatjuk nedve& szitálással és a Viljamsz- Fagyejev-féle eljárással.
A szitáláskor az egyik esetben a függőlegesen mozgó szitákra helyezett talaj
mozog az álló vízben, a másik esetben pedig az álló sziták között mozog a víz.
A Meyer-Rennenkampff-féle készülékben (43. ábra) az álló szitasoron keresztül
alulról fölfelé áramlik a víz, majd ha a legfelső szitát is ellepte, egy szüonon keresz-
tül hirtelen kiürül a henger, és újra megkezdődhet aszitasor elárasztása.
Az így bekövetkező mozgás megemeli, majd ejti a talajaggregátu~okat, így ha
azok a víz hatására szétáznak, akkor az alsó szitákra kerülnek vagy teljesen el-
távoznak a szitasorból. Aszitasort szétszedve .és kiszárítva megmérhetjük a szitá-
kon maradt és vízálló aggregátumok mennyiségét.

~<>-~J
L ____J
L _____ j
L________ J

43. ábra. A Meyer-Rennenkampff.féle aggregátumvízállóság-vizsgáló készülék vázlatos

rajza

123
 38. táblázat. Agyagbemosódásos barna erdőtalaj szelvényének szerkezetvizsgála
ti adatai
(a számlálóban a százalékos, a nevezőben a KMÁ-értékek)

Szerlrezetl elemek Vizálló aggregátumok

TalaJ > 10
l 10-1
l 1-0,25
l ö ss z. >1
l 1-0,25 l Ossz. LIKMÁ
mm mm
17 48 18 83 50 17 67
AI -1,7 - -- -- - - - - 1,87
2,4 O,ll 3,21 1,25 0,09 1,34
29 42 15 86 23 ll 34
Az -
2,9
-
2,1
- -
0,09
-- -- 4, 44
5,0!1 0,59 0,06 0,65
53 39 5 97 4 18 22
Bt -
5,3
- -
1,95
- - -- - - - - - - 7,06
0,03 7,28 0,01 O, ll 0,12
45 41 8 94 7 ll 18
Ba -4,5 -- -- -- - - - - -- 6,52
2,05 0,05 6,60 0,02 0,06 0,08
~

24 35 15 74 15
o - - - - - - - - -
15
-- 30
-- 3,79
2,4 1,75 0,09 4, 24 0,32 0,07 0,45

A kapott százalékos adatokb ól ugyanú gy számíth atjuk a KM Á-érték eket,

mint
száraz szitálás kor. Példaké nt bemuta tjuk egy száraz és egy nedves szitálás
ered-
ményei t, valamin t a belőlük számíto tt KM A-érték ek alakulá sát a 38. táblázat
ban.
A száraz és a nedves szitálás sal nyert KM A-érték ek különbsége, a L1KMÁ
, a
talajsze rkezet vízállós ágának kifejezésére alkalma s. DE LEENHE ER és DE
BooDT
szerint ez az általuk OMWD -nek nevezet t érték különösen akkor mutat
azoros
összefüggést a terméssel, ha a számítá st a 2 mm-nél nagyobb frakciók mennyis
ége
alapján végzik.
A Viljams z- Fagyejev-féle eljárás során a 3,5 cm átmérőjű, mintegy
20 cm
hosszú üvegcsőben elhelyez ett 3-5 mm nagyság ú talajagg regátum okon lassú
víz-
áramot bocsátu nk át. Az alulról felfelé lassan áramló víz a azéteső aggregá
tum
apró részeeskéit magáva l sodorja. Ezek a cső felső részén eltömik a járatoka
t, s
így az átfolyó víz sebessége csökken. Ebből a sebességcsökkenésből követke
ztetni
lehet a talajsze rkezet szétesésére, illetve vízállóságára. Összehasonlítás
i alapul
ugyanol yan - tehát 3-5 mm átmérőjű - kavicsszemcséket használ unk
fel, mint
amilyen nagyok a talajok szerkezeti elemei is.
-
Az aggregá tumok köt6"anyagainak és regener álhatósá gának vizsgálata. A szerke-
zeti elemek vízállóságát nemcsa k a termész etes állapotú talaj részeeskéin
lehet
meghatá rozni. Az aggregá tumok kötőanyagainak és regener álhatósá gának
vizs-
gálata céljából mesterséges aggregá tumoka t készítün k úgy, hogy az Arany-f
éle
kötöttsé gi számna k megfelelő vízmennyiség 60%-áv al a száraz talaj porát
össze-
keverjü k, és keverés közben a sűrű pépes, majd száradó és morzsálódó
talajból
mflaggregátumokat készítün k. A levegőn hagyjuk megszáradni, és szitával kiválasz
t-
juk közülök a 3-5 mm átmérőjű szemcséket. Ugyanú gy vetjük alá a vízállós
ág
vizsgála tának, mint az eredeti aggregá tumoka t.
A talaj aggregá tumaina k vízállóságát vizsgálv a a talajsze rkezet esővel szemben
mutato tt ellenáll ását ismerjü k meg, a mesterséges aggregá tumok vagy műmorz
sák
vízállóságából pedig a talajsze rkezet regener álhatósá gára követke ztethetü
nk. Az a
talajsze rkezet, amely jó vízállóságú, de elporítva és a porból mesterséges
aggregá-
tumoka t képezve már nem mutat vízállóságot, szerves kötésű aggregá tumokb
ól áll.
124
Ezeken talajmúvelő esz~özökkel jó szerkezetet kialakítani, tartós vízálló szerkfzetet
képezni nem tudunk.
Azokból a talajokból, amelyek eredeti állapotukban és a mesterséges aggregá-
tumok formájában is jó vízállóságúak, módunk van a talajművelő eszközökkel
aggregátumokat képezni, vagyis ezeken a tal~szerkezet leromlása nem jár oly
nagy veszéllyel, mint a szervesanyagkötésű talajokon. Ez a jó mesterséges-aggre-
gátum vízállóság általában a vas~ és agyagásvány által kötött szerkezeti elemekre
jellemző.·
Mesterséges aggregátornot készithetünk talajkondíciónáló szer vizes oldatával is,
amelynek vizsgálatával tájékozódhatunk a szerkezettartósító és szerkezetképző
hatásáról. ·
A vizállóság jellemzése viszonyszámo kkal. A vízállóság jellemzésére képzett szám,
a KM A-érték lehetőséget ad további számításokra.
Ha az eredeti aggregátumok vizes előkezelésével nyert KM Á-értékeket Ev-nek,
a műanyag oldatos előáztatással nyertét Em-nek, a vízzel készített mesterséges
aggregátumok mért értékeit Mv-nek, a m~anyaggal készítettekét pedig Mm-nek
jelöljük, akkor az Em-Ev és az Mm-Mv különbségeket, továbbá az Em/Ev,
Mv/E.v, az Mm!Mv hányadosokat tartjuk szükségesnek kiszámítani.
Az Mv-értékből, valamint az Mv!Ev hányadosból a talajszerkezet mechanikai
eszközökkel való regenerálhatóságára, illetve előállításának· lehetőségére következte-
tünk.
A szerkezet műanyaggal való tartósításának lehetőségétazEm és az Em/Ev-értékek
jelzik.
Az első érték a szerkezet mennyiségi változásaira utal, a második pedig a javulás
relatív mértékét mutatja be. Az elporosodott szerkezetű vagy a szerkezet nélküli
talajokon a műanyag oldatok hatását az Mm-Mv különbségből, illetve az Mm!Mv
hányadosból olvashatjuk le.
A módszer bemutatására kiválasztott Herceghalom jelzésű minták vályog fizikai
talajféleségű csernozjom talaj szántott rétegéből származnak, éspedig az A jelű a
nem erodált, a B a közepesen erodált és O erősen (talajképző kőzetig) erodált
felszínek szántott rétegét képviselik.
A Pásztó jelzésű minták agyag fizikai talajféleségű, csernozjom barna erdőtalaj
szántott rétegéből származnak, éspedig az A a nem erodált, a B a közepesen,
vagyis a B-szintig erodált, a 0 pedig áz erősen erodált felszín szántott rétegéből
vannak. ·
A vizsgálati adatokból számított KM Á-értékeket a 39. táblázatban foglaltuk
össze.

39. táblázat. Az eredeti és a mesterséges aggregátumok vizállóságát jelző KMÁ-értékek és

az abból számitott további jellemzők

Mintá

A 0,168 0,763 0,053 0, 675 0,595 0,622 4, 54 0,32 12,7

Herceg- B 0,117 0,539 0,042 0,766 0,422 0,724 4,61 0,36 18,3.
halom c 0,051 0,258 0,020 0,998 0,207 0, 978 5,06 0, 39 49,7
---
A 0,844 1,023 0,605 0,910 0,179 0,305 1,21 0,72 1,5
Pásztó B 0,563 0,955 0,454 0,695 0,392 0,241 1,70 0,81 1,5
c 0,471 0,871 0,179 0,943 0,400 0,764 1,85 0,38 5,25

125
 A talaj pórustérfogata

Ha azt vizsgáljuk, hogy mit szab meg a talaj szerkezete, akkor elsősorban a
pórustérfo gatot vagy másként hézagtérfo gatot kell megjegyeznünk. A pórustér- ·
fogat - vagyis a porozitás - a szilárd részek által elfoglalt tér és a hézagtér viszonyá-
ból adódik. A hézagtérfo gat vagy a porozitás nem más, mint az egységnyi térfogat-
ban a szilárd részek által be nem töltött tér térfogatszázalékban kifejezve. Jelölése
P. Kiszámítá sához ismernünk kell a talaj térfogattöm egét, valamint a talaj sűrű­
ségét.
· Térfogattömeg. A talajnak természetes szerkezeti állapotú egységnyi térfogatá- ·
ban található tömege. Mértékegységei: g/ml, kg/dm3 , t/m3 •
A térfogattö meg meghatáro zását a helyszínen vett mintával kell elkezdeni.
A mintát vehetjük ún. szúróhengerrel, vagyis kiélezett végű hengerrel, melyet az
eredeti szerkezetű talajba az ásott gödör falánál benyomunk, de vehetjük bár-
milyen más ismert térfogatú eszközzel, például egyenes falú dobozzal vagy ha ez
nincs, késsel is kifaraghat unk egy mértani idomot, amelynek meghatározzuk a
méreteit.
A vett mintát. jól záró műanyag zacskóba helyezzük, laboratóri umba szállítjuk
és s!Zárítószekrényben 105 °C-on kiszárítjuk . A talaj eredeti térfogatán ak és az
adott térfogatba n található talaj tömegének ismeretében az egységnyi térfogatra
jutó tömeg kiszámítha tó. t
A talaj sürüsége. A teljesen tömör állapotba hozott talaj egységnyi térfogatán ak
tömege. Mivel ezt az áJlapotot elérni nem tudjuk, ezért a talaj sűrűségét pikno-
méteres módszerrel határozzu k meg. Attól függően, hogy a piknométe rt milyen
folyadékk al töltjük meg és így a talaj milyen folyadékkal érintkezik, beszélünk
valódi és látszólagos sűrűségrőL A látszólagos súrűséget vízzel határozzuk meg,
a valódi súrőséget xilollal, benzollal, benzinnel vagy egyéb apoláros folyadékkal.
A porozitás meghatáro zásához általában a látszólagos, tehát a vízzel meghatáro zott
sűrűséget használjuk fel. Kivételesé setekben azonban szükség lehet a valódi
sűrű­
ség alapján számított porozitásviszonyok ismeretére is.
A talaj pórustérfogata. A térfogattö meg (Ts) és a sűrűség (Fa) ismeretében a.
következő képlet segítségével számítjuk ki:

Ts
p= 1---100 .
Fs

126
 A porozitás a talajban 70 és 25% között változhat. Jó a porozitás, ha a P értéke
50-60 térfogatszázalék, rossz a porozitás, ha 30-40 térfogatszázalék. Láptalajok-
ban a porozitás értéke meghaladja a 70%-ot is. ·
A talaj hézagtere. Ha a pórusok, vagyis a talaj hézagterének szarepét vizsgáljuk,
négy tényezőt kell tekintetbe vennünk:
- a gyökérfejlődést,
- a vízáteresztést és vízvisszatartást,
- a talajban levő levegőt és
- a talajban élő mikroflórát.
Minél több pÓl11S található egy talajban, annál könnyebben hatolnak át rajta
az élő növények gyökerei a mélyebb szintek felé. Minél kevesebb a pórus, vagyis
a talaj minél tömődöttebb, annál' nehezebben küzdenek meg a gyökerek a talaj
ellenállásávaL A rossz porozitásviszonyokat a növényekfejlődéseis tükrözi, különö-
sen a gyökgumók mutatnak torzult képet.
A vízáteresztés és a vízvisszatartás a talaj szilárd részecskéi közötti térben és
részben a részecskéken belül található hézagtérben játszódik le. Ezek mennyisége
és mérete szabja meg a vízgazdálkodás tekintetében oly fontos tulajdonságokat.
A levegő, amely a növényi gyökerek és a talajban élő mikroszervezetek számára
egyaránt igen fontos, verseng a vízzel a talajban. Ez azt jelenti, hogy ha a talaj
pórueterét víz tölti ki, nem jut hely a levegő számára és viszont, ha levegő van
minden talajpórusban, akkor nincs víz. '
A mikroflóra a hézagtér üregeiben helyezkedik el. A talajban élő apró szervezetek,
éspedig mind a növényi, mind az állati ezervezetek nagy része puha test{]., kocso-
nyás. Ezek nem tudnak sem helyet változtatni, sem fejlődni a talajban abban az
esetben, ha nincs a talaj szilárd részecskéi között elegendő tér számukra. Ezért a
talajmikroflóra és -mikrofauna száma és fejlődése szempontjából a porozitásnak
nagy jelentősége van. E mellett a közvetlen hatás mellett van azonban köz-
vetett hatása is, éspedig a levegő és a víz arányának, valarnint az élő ezervezetek
igényeinek összhangban tartása. ·
A különböző méretfi ·hézagok aránya. Mindaz, amit eddig felsorol tunk, a talaj
hézagtérfogatának egészére vonatkozik. A részletesebb vizsgálatok folyamán ki-
tűnik, nem mindegy az, hogy a talaj pórustérfogatán belül mily~n a különböző
méretű hézagok aránya. SEKERA vizsgálatai ezerint a pórusok között 3 nagy csopor-
tot lehet megkülönböztetni:
- a 30 ,um-nél nagyobb pórusok a talaj levegőzését biztosítják,
- a 3- 30 ,um átmérőjű pórusok a talaj vízgazdálkodását, tehát vízvezetését és
víztartó képességét befolyásolják,
- a 3 ,um-nél kisebb átmérőjű pórusok pedig a mikroflóra megtelepedéséhez
biztosítják a helyet.
SEKERA véleménye ezerint a 3 különböző méretű pórus aránya akkor a legked-
vezőbb, ha úgy aránylanak egymáshoz, mint 1:1:1'.
Hazai szerzők közül FEHÉR DÁNIEL és FRANK MELANIE foglalkozott a talaj-
pórusok szerepével. Megállapításaik ezerint a víz és a levegő legkedvezőbb aránya
a pórusokban a 2 : 3, illetve a 3 : 4.
KACSINSZKIJ megállapításai szerint a pórustérben legalább 20%-nyi levegőnek
kell lennie, vagyis kedvező esetben a víz megkötésére a pórustérnek a 80%-a áll
rendelkezésre.
Az ismertetettekhól láthatjuk, hogy a pórusok átmérője jelentősen megszabja
azt, hogy a talaj összes pórusán belül az arány hogyan befolyásolja a talaj viselke-
dését. Ezért az összporozitáson kívül meg azoktuk vizsgálni a talaj pórusterének
minőségi megoszlását is. Ennek egyik módja a differenciált porozitás meghatáro-
zása.

127
 Differenciált porozitás. Jelzi, hogy a talaj összes hézagterén belül a különböző
átmérőjű hézagok milyen arányban találhatók. A különböző szerzők más-más
határértékeket választottak a pórusok megkülönböztetésér e, de ha megfontoljuk,
hogy a talaj apró hézagainak külön-külön vagy csoportokban való megmérése
milyen nehézségekbe ütközik, magunk is meggyőződhetünk róla, hogy csak bizo-
nyos közelítéssel állapíthatjuk meg a pórusok méreteit.
A pórusokat elsősorban junkciójuk alapján osztályozhatjuk. A leggyakrabban
használt kategóriák a következők:
Pe = erősen kötött vízzel telt pórusok,
Pf = lazán kötött vízzel töltött pórusok,
Pk = kapilláris erővel visszatartott víz pórustere,
Pk-g= kapilláris-gravitáció s erőkkel visszatartott víz helye,
Pg = gravitációs erő hatására mozgó víz pórustere,
PL = az a pórustér, melya talaj vízzel való telítése után is levegővel van telve.
Ebből az osztályozásból is láthatjuk, hogy a talaj hézagterének különböző tarto-
mányait a vízzel szemben mutatott viselkedésük alapján határoljuk el egymástól.
A pF-érték. Szaros összefüggés állapítható meg a pórusok átmérője, valainint a
bennük levő víz elszívásához szükséges erő nagysága között. Ezt aszívóerőt atmosz-
iérákban fejezhetjük ki, ahol l at = 98,1 kPa: Az elszíváshoz szükséges erő
természetesen azonos a talajban a víz visszatartására kifejtett erővel. Ezt az
értéket pF-értéknek nevezzük. A pF-érték fogalmát a talajtanban SOHOFmLD
vezette be. A pF-érték a viz adott részlegének elszivásához szükséges erő vizoszlop-cm-
ben kifejezve, ahol l cm H 2 0 = 98,1 Pa, illetve 0,981 kPa. Ennek a vízoszlop-cm-
. ekben kifejezett szívóerőnek a 10-es alapú Jogaritmusát vesszük. Tehát l atm
szívóerő megfelel 1000 cm-es vízoszlop szívóhatásának, ez tehát a 3-as pF-fel
fejezhető ki.
Ebből következik, hogy a vízzel telített talaj pF-értéke O vagy annál kisebb,
a kiszárított talaj pF-értéke 7 vagy annál nagyobb.
Ekvivalens pórusátmérő. A talajból különhöző erővel elszívható víz mennyiségé-
ből tehát következtetni tudunk a talajban található pórusok átmérőjére. A pórusok
és aszívóerők közötti összefüggé8t JURIN a következőképpen határozza meg:

= ~· r , ahol
153
H

H = a vízoszlop magassága cm-ben,

r = a pórus. sugara cm-ben.
Természetes, hogy ez a sugár csak a pórusok átlagos suga~a lehet. Ezt az átlag-
értéket nevezte JURIN ekvivalens pórusátmérőnek, ami azt jelenti, hogy a pórusok
átmérőjét nem ki.Uön-külön határozza meg, hanem egy hasonlóan viselkedő kapil-
lárishoz hasonlitva átlagértékben fejezi ki. Ugyancsak JuRIN vizsgálta a talaj-
pórusok átmérőjének és annak a kapilláris feszültségnek az összefüggését, mely a
vizet a pórusokban visszatartja. Megállapításai szerint ez az összefüggés a következő
képlettel fejezhető ki:
4b
h= -d-, ahol
, q;g
h = a kapilláris feszültség vízoszlop-cm-ben kifejezve,
b = a víz felületi feszültsége,
q; = a víz sűrűsége,
g = a nehézségi gyorsulás,
d = a pórus átmérője cm-ben.

128
 Ha a vizsgálatot 20 °C-on végezzük, és a h-t és a d-t cm-ben adjuk meg, akkor:
h= 0,3
d '
illetve ebből következik, hogy
h= 0,153
r '
vagyis visszatérünk az előző öss:Zefüggéshez.
Meg kell jegyeznünk, hogy az ekvivalens pórusátmérő csak tájékozódásra szolgál
a következő okok miatt:
- A kapillárisok, vagyis a hézagtér a talajban nem kör keresztmetszetű csövek
alakjában található, márpedig ez a képlet ilyen idomokra érvényes.
- A különböző anyagok nedvesedése más és más. Már a kolloidoknál beszéltünk
arról, hogy vannak hidrofil és hidrofób kolloidok, melyek a vízzel szemben vonzó
vagy taszító hatást mutatnak. Ettől a Platástól függ, hogy a víz könnyen vagy ne-
hezen nedvesíti-e meg a talajt, és ennek következménye ként a felületi feszültség
az érintkezési felületen milyen nagyságú lesz. ·
- Ha a pórus vagy a kapilláris átmérője nem egyenletes, a végső emelkedés
nagyságát mindig a legkisebb átmérő szabja meg. Ez a~ jelenti, hogy ha egy
összefüggő pórusláncon belül vannak szűkebb és tágabb erek, akkor a víz emel-
kedése, tehát a kapilláris vízemelkedés, a legkisebb pórus átmérőjének fog megfe- ·
lelni.
Aggregátumporozitás. Különbséget teszünk a pórusok között aszerint is, hogy a
hézagok a talaj szerkezeti elemei között vagy a szerkezeti elemeken belül találhatók-e.
Általában a durva pórusok, vagyis a nagy átmérőjű hézagok a szerkezeti elemek
között találhatók, a finom, többnyire kapilláris hézagok pedig a szerkezeti elemeken
belül helyezkednek el. Ez azonban csak durva általánosítás. Vannak olyan talajok,
amelyek aggregátumai tömöttek, ilyenkor a pórustér kizárólag az aggregátumok
között található.
Ennek a kérdésnek az eldöntésére azoigál az aggregátumporozitás ·mérése. Két
módszer ismeretes, a higanyos és a paraffinos módszer.
A higanyos módszer elve az, hogy a higany - a talajt nem nedvesítő folyadék,
melynek nagy a felületi feszültsége - a talaj finom kapilláris hézagaiba nem
hatol be, ezért a talajaggregátum térfogatának mérésére alkalmas. Ha tehát is-
merjük a talajaggregátum tömegét és térfogatát, kiszámítható az aggregátum
térfogattömege , majd a sűrűség ismeretében a belső porozitás, vagyis az aggregá-
tum porozitása. ·
A paraffinos módszer elve az, hogy a talajaggregátum tömegét szárazon meg-
mérjük, aztán paraffinba ágyazzuk és a paraffin megszilárdulása után megmérjük
vízben a térfogatát is. Ismerve az aggregátumnak most már csak a külső felületéből
adódó térfogatát, valamint az előzetesen lemért tömegét, a sűrűség segítségével
ugyancsak ki tudjuk fejezni az aggregátum porozitását.
Az egyes talajtípusok szerkezeti elemeinek Jellemzésére a 44. ábrán bemutatjuk
a szelvényükből vett minták aggregátum porozitását.
A pórusokban tárolt viz felvehetősége. A talajpórusokat feloszthatjuk aszerint is,
hogy a pórusban tárolt nedvesség a növények számára milyen mértékben hozzá-
férhető. Ennek alapján megkülönbözte thetünk könnyen, közepesen és nehezen fel-
vehető vizet. Általában azt mondhatjuk, minél nagyobb a pórus, annál könnyebbeli
felvehető a benne tárolt víz. ·
Látható, hogy a pórusok nemcsak a fizikai talajféleségtől függenek, tehát nem
mondhatjuk ki azt, hogy a homoktalaj minden esetben sok pórust tartalmaz,

9 Talajtan 129
 a b c d,
m 25 3o 35 40 45 5o tt r• .......,.,_.___.__.__.

44. ábra. Különböző talajtípusok szintjeinek aggregátump orozitása DvoRACSEK vizsgá-

latai szerint, tf%-ban
a - barnaföld löszön, b - csernozjom barna erdőtalaj agyagon, c - mészlepedékes csernozjom löszön,
d - mészlepedékes csernozjom alföldllöszön

mert a részecskék illeszkedésétől függően a fizikai talajfélesége n belül is széles

skálán változhat a porozitás. Az azonban kétségtelen, hogy a homoktalajo kban
általában több a gravitációs pórus, mint az azonos porozitású agyagtalajba n.
A talaj pórusviszon yaira és egyéb tulajdonsága ira vonatkozó adatokat tábláza-
tokban foglal~uk össze (40-44. táblázat).

40. táblázat. A talaj pórusterének felosztása, és az egyes kategóriák jellege

A nedvesség felvehető- \
Pórus rzJ (0,001 mm)
l l pF A porozitás Jellege
lsége a növények által
S7erkezetl
elhelyezkedés

300 l gravitációs aggregátum

200 1,2 könnyen közötti
60 1,7 (nem kapilláris) ilm. szerkezeti
porozitás
•3o 2,0 kapilláris
20 2,2 gravitációs
közepesen
10 2,5 aggregátwno kon
3 3,0 nehezen belüli, ún. aggre-
2 3,2 kapilláris gátwr1porozit ás
0,2 4,2 nem felvehető

41. táblázat. Az átlagos pórusátmérő és a talaj szemcséi, valamint a vizáteresztés közötti

összefüggés

Az elsődleges
átmérője
szemesék
mlkrométerben
l Térfogattömeg
g-cm
(T.)
11
3
Porozitás
(P)
tr%
Pórusátmérő
I'm
VIzáteresztés
mm/h

1200-800 1,59 39,5 206 igen nagy

210-150 1,58 40,4 44 775
37-26 1,49 44,2 ll 35
9,3-2,3 1,32 '49,6 2 1,5

130
 42. táblázat. A fizikai talajféleség, az összporozitás
és a különbözö mérettl pórusok mennytsége közöttt kapcsolat

Tal3.jféleség
Durva Közepes l 'Finom l összporozi-
tás
pórusok, tf% tf%

Homok 30±10 7±5 5±3 42±7

Vályog 15±10 15±7 15±5 43±8
Agyag 8± 5 10±5 30±10 48±8

48. táblázat. A gravitációs pórustér nagysága

- térfogatszázalékokban kifejezve -
különbözö fizikai talajféleség és pórustérfogat esetén
A gravitációs pórusok térfogata
e
Talajféleség
p= 50% p<= 4b% p= 40%

Homok 40 34 28
Könnyű vályog 30 23 16
Agyag 10 l o

44. táblázat. Dombóvár (csernozjom), Gamás (agyagbemosódásos barna erdötalaj),

Szakonyfalu (pangóvizes barna erdötalaj) szelvényeinek porozitásviszonyai tf%-ban

A szelvény helye és a talajszint l Fs Ts p P~r, P,

Dombóvár A,. 2, 69 1,18 58,5 41,2 17,3 53,4

Al 2,70 1,29 50,5 39,7 10,8 45,9
B 2,71 1,27 54,2 41,0 13,2 50,6
BO 2,73 1,20 56,1 42,4 1'3, 7 51,5
o 2,75 1,31 51,2 43,5 7,7 47,5

Gamás .Al 2,69 1,43 46,9 40,0 6,9 42,7

Az 2, 69 1,55 42,2 34,2 8,0 37,8
Bl 2,75 1,59 42,1 32,7 9,4 36,3
Bs 2,75 1,68 38,8 31,2 7,6 33,7
o 2,75 1,38 49,8 41,4 8,4 44,7

Szakonyfalu Al 2,73 1,24 54,5 36,2 18,3 41,4

AB 2,74 1,54 43,7 31,6 12,1 33,2
Bl 2,74 1,69 38,4 25,3 13,1 26,7
Ba 2, 74 1,76 35,9 23,4 12,5 24,1
o 2,71 1,74 35,8 18,8 17,0 l
20,2

9* 131
 A pórusviszonyok meghatározása
Mint már említettük, a különböző m~retű pórusok mennyiségének és arányának
meghatározása azon alapul, hogy bennük a viz milyen erővel van kötve. Ebből
következik, hogy ha a vize~ különböző erővel távolítjuk el a talajból, meghatároz-
hatjuk a vizet megkötő pórusok mennyiségét. A különböző erővel kötött viz el-
szívásához azonban nem használhatjuk mindvégig ugyanazt a módszert. Ahhoz,
hogy a teljes pF-skálát megkapjuk, több különböző módszert kell alkalmaznunk.
Tenzióméteres módszer. A 2 pF,nél kisebb erővel kötött víz mennyiségét szántó-
földön tenzióméterrel határozzuk meg. A tanziométer (45. ábra) porózus, mázatlan,
vizzel töltött agyagedény. Ehhez a mintegy tojás nagyságú agyagedényhez csatla-
kozik egy zárt, ugyancsak vízzel töltött csőrendszer, mely manométerhez vagy .
más nyomásmérő műszerhez csatlakozik. Ha ezt a porózus cserépedényt a talajba
helyezzük, a talaj nedvességétől függően különböző erővel fog a víz az edényből a
talajba. áramlani. A talajba áramló vÍZ az edényben és az ehhez csatlakozó cső­
rendszerben szívóhatást fejt ki. Ha tehát ezt megmérjük, megkapjuk a talaj
nedvességállapotát.
Váknnm-kapillariméteres módszer. A 1,7-3 pF közötti tartományban a víz
mennyiségét a Sekera-/éle vákuum-kapillariméter segítségével határozhatjuk meg
(46. ábra). --

45. ábra. A tenzióméter vázlatos rajza

132
 j
:;;
:a;
E
o
c
"'
E

46. ábra. Sekera-féle vákuum-kapillariméte r

Ebben a készülékben a szivóhatás tetszés szerint változtatható. A vízzel át-

itatott talajt tartalmazó hengert porózus üveglapra helyezzük, majd megkezdjük
a szivatást. A készülékben _a talajból kiszívott víz skálával ellátott csőben gyűlik
össze, melyen a víz mennyisége leolvasható. A szívóerőt változtatva más és más
pórustartományból szívathatjuk ki a vizet, így az 5 ·10S Pa-os (0,05 atm-s) szfvóerő
a 60 .um-es, a 104 Pa-os (0,10 atm-.s) a 30 .um-es, a 3·104 Pa-os (0,30 atm-s) a
10 .um-es, a 9.1()4 Pa-os (0,9 atm-s) pedig a 3 .um-es pórusokból távolítja el a vizet.
Centrifugás módszer. A centrifuga segítségével2,3 és 4,8 pF közötti tartományban
mérhetjük meg a kiszívható víz mennyiségét, illetve ezen keresztül a pórusok át-
mérőjét. 30 ezer fordulatszámon a 2,3-4 pF között, a 300 ezer fordulatszámon
a 4,8 pF-értékig tudjuk a méréseket elvégezni. A mérés elve az, hogy a centrifuga-
csőbe helyezett talaj súlya a centrifugálás során csökken. A súlycsökkenésből meg
tudjuk állapítani a kifolyt víz mennyiségét _és ezen keresztül a megfelelő pórus-
tartomány százalékos értékét. E módszer alapján vezette be BRIGGS a nedvesség-
egyenérték (moisture equiva.lent) fogalmát, a talaj vízvisszatartó erejének jellem-
zésére.
Richards-féle módszer. A talaj pF-értékeit 0-4,2 pF tartományban a Richards-
féle módszerrel határozhatjuk meg sorozatvizsgálatok esetén. Ennek elve, hogy
zárt edényben porózus kerámia lapra vagy membránra állítjuk az előzetesen vízzel
telített mintát, majd nyomás vagy szívás a}á helyezzük. A víz kiszorulása után a
talajminták súlyából az ismert szívó- vagy nyomóerő ellenére visszamaradó nedves-
ség mennyiségét tudjuk meg. A pF-görbe általánosan meghatározott pontjait,
valamint az erre alkalmas berendezéseket a 45. táblázatban mutatjuk be.

133
 45. táblázát. A pF-görbe egyes pontjainak meghatározására alkalmas berendezl!sek
A pF-gOrbe meghatározott
pontjal
pF-tarto- VIzgazdálkodási
mány Berendezés
vizoszlop jellemző
pF
l cm

0-2 o l durva pórusú teljes vízkapacitás

0,4 2,5 .kerámia lap
1,0 10
1,5· 31,6
2,0 100

2..,..3 2,3 200 finom pórusú szabadföldi

kerámia lap vízkapacitás

3-4,5 3,4 2 400 nyomásmembrán os holtvíztartalom

4,2 15 OOO készülék

A relatív páratartalom változásán alapuló módszer. A legerősebben kötött vizet,

vagyis a 4,5 és a 6,2 pF közötti tartományt a relatív páratartalom változtatásával
mérjük. Ennek alapja az - amit már a higroszkóposság tárgyalásában elmondot-
tunk -, hogy ismert relatív páratartalmú térbe helyezett talaj nedvessége a vele
érintkező levegő páratartalmáva l egyensúlyba jut. Ha ezt a páratartalmat külön-
böző oldatok vagy sók segítségével változtatjuk, a talaj nedvességtartal ma is
különböző lesz. Így említettük, hogy MITSCHERLICH a By-értéket - amely 4,7
pF-nek felel meg - 10%-os kénsav fölötti légtérben határozza meg, KuRON vi-
szont a hy-értéket - amely 6,2 pF-nek felel meg - 50%-os kénsav fölötti légtér-
ben méri. Ilyen és ehhez hasonló oldatok vagy kristályvíztarta lmú sók segítségével
tehát az erősen kötött víz és az apró pórusok mennyisége meghatározható.
A pF-értékeket, a pórusviszonyokat, valamint az ebből következő más talaj-
fizikai jellemzőket a 47. ábrán mutatjuk be.
pF -görbe. A pF-skála különböző pontjain mért adatokat összesítve, az ún.
pF-görbét rajzolhatjuk meg. A pF-görbe a különböző talajokon meghatározva
igen eltérő lefutású. Segítségével leolvasható, hogy a különböző szívóerők hatására
mennyi nedvesség marad vissza a talajban.
A pF-görbéből a különböző erővel visszatartott víz mennyiségén keresztül a
talajban levő pórusok arányára is következtethet ünk. Minél több egy talajban a
kis szívóhatásra eltávolítható víz, annál több benne a nagy átmérőjű pórus, és
fordítva, minél több víz marad vissza a talajban nagyobb szfvóerő hatására is,
annál több a talajban az apró, kapilláris hézag.
Hervadáspont. Néhány, a gyakorlatban használt nedvességtartalmi határértéket
meg kell még említenünk, éspedig a hervadásponto t vagy az ennek megfelelő
nedvességtarta lmat, mely kb. a 4,2 pF-nek megfelelő szívóerőnek áll ellene. Ez
mintegy 1,5·106 Pa (15 atm) szívóhatásnak felel meg, amit még a növényi gyökerek
általában ki tudnak fejteni.
Szántóföldi vagy természetes vizkapaeitás. A 2,2-:-2,4 pF-értéknek felel meg,
vagyis 1,5.10'-3-10' Pa-nál (0,15-0,30 atm-nál) nagyobb erővel megkötött víz
mennyiségét jelenti.
Az ismertetettekből kitűnik, hogy a porozitásviszonyokat és a pórusokban talál-
ható víz mennyiségét elsősorban energetikai okok határozzák meg. Annak az
energiának a nagysága, amely a vizet a talajban visszatartja, egyben megszabja
azt is, hogy a rajta élő növények a talajban tárolt vízhez milyen mértékben jut-
hatnak hozzá. · ·

134
 VagyiBa növény Bzívóereje (pF), valamint a talaj vízvi88Zatartó ereje (pF) közötti
kiilönbBég 8Zabja meg a vízfelvételt.

szivóhatás porozitás vízgazdálkodás

l
talajnedvesség-tartalom

l7
pF atm
pórus- pórws- porozitás homok víz felvétel víz-

\\ +\-
lO OOO átm.tp. beosztás jellege vízmozgás vizkapacitás (növényi) felhasználás
vályog

1200 1- hy
1000 agyag

:l adszor-
l l beált viz

\\\
' 1 pF-görbék

/
(pára- holtvíz
100
50 0.06 \\ alakban
mozog} t-- Hy
nem
felvehető Hv

15 0,2 heN. ~------~------~

10 : l pont
morzsa- : l
: l kapilláris
porozitás : l nehezen
erővel
kapilláris ( aggregá- : l
tuman kötött víz
2 belüli} hasznos

\\ +\·
3 (igen lassú}
víz
10 Vk min. közepesen Ov
0,2
20 kapilláris- 1----1
\
:
\\ lassan r ~ ~~~~

0,1 szivárgó
30
60
gravitáciÓS

szerkezeti
-\
\...
\\ \ Vk kap könnyen
felvehető
1--.---

·-. \ \
'·········.
(aggregá- viz
200 gyorsan
tumok
O.ol 300 gravitációs
közöni} -t.. =+-, átfolyó viz

\
porozitás

0,001 L-. Vk max.

o 10 20 30 40 tf%

47_ ábra- Különböző talajok pF-görbéi és ezek értelmezésilehetőségeia porozitás, vala-

mint a vízgazdálkodás vonatkozásában

135
 A talaj víz- és levegőgazdálkodása

A talaj vízgazdálkodá8ának fogalmán a talajban levő víz mennyiségét, állapotát,

formáját és mozgását foglaljuk össze, valamint e tényezők változásait térben és
időben. Következik ebből, hogy a talaj vízgazdálkodási tulajdonságai szabják meg
a talajon termesztett ;p.övények vízellátását, és azt is, hogy ennek zavartalanságát,
kedvező 4llapotát milyen mesterséges beavatkozásokkal (talajművelés, öntözés,
melioráció stb.) teremthetjük meg. Ezért a talaj vízgazdálkodása a talaj termé-
kenységének egyik alapvető tényezője. Igaz ez annál is inkább, 19ivel közvetve vagy
közvetlenül a talaj vízgazdálkodása határozza meg a talaj levegő-, hő és tápanyag-
gazdálkodá8át, biológiai tevékenységét, művelhetőségét, valamint hasznosítá8i és nö-
vénytermesztési lehetőségeit.
A talaj vízgazdálkodása ezenkívül megosztja a felszínre érkező csapadékot a
beszivárgó víz és a felszíni lefolyás között. Ezzel a tevékenységgel szabályozza a
táj yízgazdálkodását, a talajvíz szintjét, a belvízveszélyt és a lejtős területeken az
eróziót. A talaj azonban nemcsak a táj :vízmérlegét befolyásolja, hanem a mennyi-
ségi mutatókon kívül a íninőségi értékmérőket is szabályozza. A felszíni vizek
és a talajvíz sótartalma, az oldott sók összetétele is a talaj-vízgazdálkodás része.
Ezen keresztül a víz öntözésre való alkalmasságát, üdülőterületeken a fürdési
lehetőséget, településeken pedig az ivóvíz minőségét befolyásolja.

A talaj nedvességtartalma
A talaj nedvességtartalmán a talajban levő víz {pontosabban különböző tömény-
ségű és összetételű vizes oldat) mennyiségét értjük, amelyet súly- vagy térfogat-
százalékban, esetleg mm-ben fejezhetünk ki.
A nedvességtartalom mérése! A talaj nedvességtartalmának meghatározására a
hagyományos, pontos, de igen munkaigényes szárítószekrényes eljárás mellett
egyre szélesebb körben terjednek az újabb módszerek, amelyek alkalmazási lehe-
tőségeit, előnyeit és hátrányait ismertetjük VÁRALLYAY munkája alapján a 46.
táblázatban.
Összefoglalva megállapítható, hogy a legpontosabb eredményeket a szárít6-
BZekrényes eljárá8 szolgáltatja, amit a különböző zavaró tényezők nem befolyásol-

136
 46. táblázat. A talajnedvesség meghatározására szolgáló módszerek összehasonlitó
értékelése

Mól!szer Előnyei Hátrányal

Szárító- A teljes nedvességtartom ányban Munkaigényes, a mintavételi hi-

szekrényes használható, hőmérsékletre és só- bák pontosságát rontják
eljárás tartalomra nem érzékeny, pontos

Tenzio- A talajnedvesség szívóerejét (fel- Csak alacsony pF-tartományb an

méterek vehetőségét) is méri, egyszerű, használható; hőmérséklet-érzé-
gyors keny; zavarja a hiszterézis

Gipsz- és Gyakorlatilag a teljes nedvesség- Só- és hőmérséklet-érzékeny, za-

nylonelemek tartományban használható varjaa hiszterézis, nehéz kalib-
rálni, az elE;)mek élettartama
nedves és savanyú talajban kor-
látozott

Neutron- A teljes nedvességtartom ányban Drága berendezés, nagy mennyi-

szór6dásos használható, nem só- és hőmér- ségű szerves anyag, Cl-, Fe- és
nedvesség- séklet-érzékeny B-atom jelenléte a meghatáro-
mérő zást zavarja

Ganuria- A teljes nedvességtartom ányban Drága berendezés, az eredmények

radiációs ,használható, nem s6- és hőmér- értékelésekor a talaj térfogat-
műszer séklet-érzékeny; vékony talaj réte- tömegének ismerete szükséges
gek nedvességtartalm ának a meg-
határozására is alkalmas; a talaj
térfogattömegén ek a mérésére is
felhasználható

nak, a teljes nedvességtarto mányban használható, és ezért a· többi módszert is

erre kalibráljuk. Hátránya azonban munkaigényess ége (mintavétel, mérések,
számítások) mellett az, hogy helyszíni és folyamatos méréseket nem tesz lehetővé
és nem automatizáll:tató. Éppen ez a többi módszer előnye - egyszerűségük mel-
lett - és ezért a jövőben minden bizonnyal egyre szélesebb körben nyernek
felhasználást.
A mérés elvi alapja az egyes módszereknél a következő:
A száritószekrényes eljárás. A nedvességtarta lmat a nedves és a szárítószekrény -
ben 100 °C-on súlyállandóságig szárított minták súlykülönbségéből számítjuk.
Tenziométerek. Mint már említet~ük, ~megfelelő összetételű kerámia észlelőfejjel
összekapcsolt manométer tulajdonképpen a talaj szívóerejét (tenzióját) méri. Ez
azonban a talaj pF-görbéjének ismeretében átszámítható nedvességtarta lomra. pF-
görbék hiányában közelitő átszámításra a KAZó által tapasztalati összefüggések
alapján szerkesztett számolóléc is felhasználható.
Gipszblokkok, nylonelemek. A mérőegységbe épített elektródák közt mért elekt-
romos ellenállás a gipszblokkok vagy nylonelemek nedvességtarta lmától függ,
ami viszont a nedvességtenzió kiegyenlítődése után arányos a környező talaj
nedvességtartal mával. Az eljárás (különösen az egyébként tartósabb nylonelemek
alkalmazása esetén) elektrolitérzéke ny. Repedező, zsugorodó és durvahomok-
talajoknál nem használható. '

137
 N eutronBzóródásoB nedveBBégmérő. A neutron forrásb ól gyors neutron
ok lépnek ki,
és ezek a talajba n levő hidrogé natomo kkal ütközv e energiá jukat elveszt
ik, termikus
neutro nokká válnak . A detekto r csak e termik us neutron okat méri,
amelyek száma
arányo s a talajba n levő H-atom ok számáv al, azaz a talaj nedves
ségtart almáva l,
mivel a talaj szilárd fázisáb an levő H-atom ok száma ehhez viszony
ítva elhanyagol-
hatóan kicsi. A neutron forrás és a detekto r megha tározot t átmérő
jű (folyamatos
mérés esetén célszerűen vas-, réz- vagy,a lumíni um csővel bélelt) fúrt
lyukba , vagy
a talaj felszínére kerül. A műszer megfeleUS kalibráció után nedves
talajon 15
cm-es, száraz talajba n 30 cm-es rétegen ként tesz lehetővé mérése
ket.
GammaradiációB műszer. Az eljárás azon alapszik, hogy a bármily
en anyago n
áthalad ó párhuz amos y-sugá rnyaláb intenzi tása csökken. Mivel
a talaj főként
könnyű elemekből áll, a y-sugár át haladása. közben
i kölcsönhatások közül a 0,4- 2
MeV energia tartom ányban a Oompton-Bzóródás játszik fő szerepet.
Mivel a y-sugár-
gyengí tés anY.agállandója a talajt képező elemekre (a H-t kivéve)
megközelítően
azonos, adott energiá jú sugárzás és állandó távolsá g mellett az intenzi
táscsökkenés
csak a H-atom ok mennyiségétől, illetve az előbbiek alapján a talaj
és a víz arányá -
tól függ.
A sugárfo rrás és a detekto r itt egymástól 45 cm távolsá gra fúrt 5
lyukba kerül, és a műszer 5 cm-es rétegen ként tesz lehetővé mérést. átmérőjű
cm
A gamma-
szkópiás módszer ismert nedves ségtart alom mellett felvett kalibrá
ciós görbék
segítségével felhasz nálható a talaj térfoga ttömeg ének meghat ározásá
ra is.
A nedvességtartalom változásai. A talaj nedves ségtart alma térben
(mélységben:
nedveBBégprofil) és időben (nedveBBégdinamika) egyará nt jelentő
s mérték ben válto-
zik.
A talaj nedves ségtart alma igen sok tényezőtől függ, így
- a meteorológiai tényezőktől (csapadék, hőmérséklet, szél, párolgá
s stb.),
- a geomorfológiai, a geológiai és a hidrológiai tényezőktől (dombo
rzat, a talaj-
vízszint mélysége stb.),
- a talajtul ajdons ágoktó l,
- a meeteraéges beavatk ozások tól (agrotechnika, öntözés, meliorá
ció stb.).
A vizgazdálkodás tipusa. Bár a pillana tnyi nedves ségtart almat sok
tényező be-
fol;Yásolja, a nedves ségdina mika alapján a talajok nak 3 alapvető
vízgazd álkodás i
típuBa (48. ábra) különböztethető meg (YISZOCKI-'!, RoDE). '
KilúgzáBOB típuB . .A talaj felszínére jutó víz egyik része a talajvíz
be jut, a talaj-
szelvén yben a lefelé irányul ó vízmozgás, a kilúgzási folyam atok
dOminálnak (pl.
erdőtala jok).
Egyena úlyi típUB. A talaj felszínére jutó víz talajba szivárg ott hányad
a nem jut a
talajvíz ig, hanem a beázási rétegbe n migrál, a talaj oldott alkotór
észeivel együtt
(pl. csernozjom talajok ). ·
Párologtató típuB. A talaj felszínére jutó víz és a talajvíz együtte
sen párolog, a
talajsze lvényb en a fölfelé irányul ó vízmozgás, és a felhalmozódás
i folyam atok
dominá lnak (pl. szikes talajok ).
A talajnedvesség összetétele. A talajba n levő nedves ségtart alom egy-ké
leges esettől eltekin tve soha nem a H 0 képlett el reálisan jelleme t külön-
2 zhető tiszta víz,
hanem különböző töménységű és kémiai összetételű oldat. A talajne
dvesség oldott
alkotórészei közül a legfont osabba k:
- a szén-dioxid,
- a ezerves anyago k és
- a vízoldh ató sók.
A ezén-dioxidnak a kémiai mállásb an, a szilárd fázisban oldható
vegyületek
oldásáb an; a vízoldh ató ezerves anyago knak és a tápsók nak a növény
táplálkozásá-
138
 'J/1

48. ábra. A talajok alapvető vizgazdálkodási tipusai

a - <itmosásos, b - egyensúlyi, c - p<irologtató j ellegü

ban; a vízoldható Na +-sóknak a sófelhalpwzódási és szikesedési folyamatokban

van elsősorban szerepe. Jelenlétük gyakfan döntően befolyásolja a talaj víz-
gazdálkodását.
A talaj nedvességtartalmának növényfiziológiai vonatkozásai. A talaj nedvesség-
tartalma a növények vizellátásán kívül közvetve is befolyásolja azok növekedését
és fejlődését, így
- biztosítja a talajban levő tápanyagok oldódását, lehetővé teszi azok növények
általi. felvételét,
- meghatározza a talaj levegő- és hőgazdálkodását,
- befolyásol bizonyos kedvező vagy kedvezőtlen talajfolyamato kat (mállás,
anyagforgalom, oxidáció, redukció stb.).

139
 A talaj nedvességállapota
A talaj nedvességállapota azt jelzi, hogy a talajnedvesség milyen erők hatása
alatt áll, milyen erővel kötődika talajhoz, mennyire felvehető a növények számára
és hogyan mobilizálható.
A talajban levő vízre alapvetően három erő hat:
- a gravitációs erő,
- a kapilláris erő és
- az adszorpciós erő.
Ezen erők érvényesülését kötési energiájuk, hatástávolságuk, hatásmechaniz-
musuk, valamint a hatásuk kifejtéséhez szükséges idő szabja meg. Mindezek döntő
mértékben a talajszemesék és a pórusok méretétől, illetve méret szerinti eloszlásá-
tól függenek. A talajban levő vízformák jellemzésére két alapvető elmélet alakult
ki:
- a kapilláriscső-elmélet (BRIGGS, 1897) és
- a talajnedvesség energiaösszefüggéseinek elmélete, a nedvességpotenciál
(BUCKINGHAM, 1907).
Hazánk gyakorlatában eddig főként az előbbi terjedt el, és tankönyveink, kézi-
könyveink elsősorban ezt tárgyalják részletesen. A nemzetközi gyakorlatban általá-
nosan és egyre szélesebb körben az energetikai összefüggéseken alapuló nedvesség-
potetwiál-elmélet terjed.
A talajnedvesség potenciálja. A nedvesség összpotenciálja a talajban levő vízre
ható erők együttes hatását fejezi ki, azt a munkát, amely a különböző erőkkel
kötött nedvességfrakciók egységnyi mennyiségének egységnyi távolságra történő
elmozdításához szükséges. Az összpotenciál ('IfJ) a következő részpotenciálokra
· osztható, melyek számtani összege alkotja az összpotenciált:
- Gravitációs-potenciál (1pg) az a munka, melynek befektetése szükséges ahhoz,
hogy meghatározott vízmennyiséget egy kiindul!}si szintről (pl. talajvízszintről)
meghatározott magasságra emeljen.
- Matrixpoténciál ("Pm) vagy kapilláris potenciál annak az erőnek kifejezésére
szolgál, mely a vizet a talajhoz mint közeghez (matrix) köti: negatív hidrosztatikus
nyomásként jelenik meg.

100
:·.·._,·.:_ .. ·
c:
u
o)
·ro
<n
. ··.· .. <n
ro
Ol
ro
E
..
. .

l-::- -=---=----::::=:.
_,
víz
-
~j

o 40 tf %
potenciál (vízoszlop) nedvességtartalom

49. ábra. A hidraulikus potenciál ('PA), mátrix-potenciál ('Pm), gravitációs potenciál ('P,)
alakulása, valamint az alján vizbe érő talajoszlop nedvességtartalma (SCHEFFER-
SCHACHTSCHABEL után)

140
 - Hidraulikus potenciál (tph)· Eredetileg három potenciál, a matrix-, a gravitá-
ciós és a pneumatikus potenciál (tpgáz) összege. A talajban, a szabad földön a talaj-
levegő és a légkör nyomása általában azonos, és így a tp gáz = O. Ebből következik,
hogy:
VJh = "Pm+VJg•
A talajnedvesség-potenciál egyensúlya. Ismert jelenség, hogy ha egy hengeres
mintavevővel vett talajoszlopot az aliával vízbe állítunk vagy állandóan nedves
szűrőpapírcsíl}ra helyezünk, akkor a víz az oszlopban fölemelkedik. Ez az emelkedés
egyensúlyi helyzethez vezet, mely a különböző magasságban elhelyezkedő talaj-
rétegek nedvességtartalmával jellemezhető. Egyensúlyesetén a hidraulikus poten-
ciál nullával egyenlő, mert a matrixpotenciál és a. gravitációs potenciál kiegyenlítik
egymást (49. ábra).

Vízformák a talajban, vízgazdálkodási állandók

A talajban a kötési energiáktól függően hat különböző vízformát különböztetünk

meg. Mindezek egyben a porozitás kiilönböző minőségi részeinek meghatározására
is szolgálnak, ezért a talaj pF-görbéjével vagy a differenciálporozitás mérésével
egyaránt meghatározhatók.
A differenciálporozitást a kül9nb.öző vízkapacitás-értékek alapján határozzuk
me~.

Vízkapacitás
.A különböző feltételek között a talajban visszamaradó viz mennyiségét nevezzük viz-
kapacitásnak . .A vizkapacitás kifejezhető súlyszázalékban, térfogatszázalékban és m-m-
ben egyaránt.
A meghatározás feltételeitől függően megkülönböztetünk:
- kapilláris,
- maximális,
- minimális és
- szántóföldi vízkapacitást.
Az eredeti szerkezetben megtartott talajmintán - amelyet hengeres minta-
vevővel veszünk a talaj különböző rétegeiből - végezzük el a vízkapacitás-
meghatározásokat.
Kapilláris vizkapacitás (Vkkap)· A mintavevő hengerben levő talajt először
nedves, vízbe merülő szűrőpapírra helyezzük, mely alulról kapillárisan telítődik.
A telítéstaddig folytatjuk, amíg a talajban súlygyarapodás már nem következik
be. Ez a kapilláris vízkapacitásnak megfelelő nedvességtartalom. Sok esetben
szükség van arra, hogy a talaj felső részét szűrőpapírrallefedjük, azért, hogy a pa-
rolgás által ne veszítsen nedvességet. Ez a szűrőpapírkorong átnedvesedve egyben
jelzi azt, hogy a telítés a talaj felső rétegét elérte.
Maximális vitkapacitás (Vkmax)· A súlyállandóság elérése után a talajjal telt
hengert vízbe merítjük úgy, hogy a víz a talaj felszínével egy szintben álljon.
Ekkor a talaj alulról teljesen telítődik, vagyis a viz kiszorítja a p~rusokból a levegőt.

141
 Ismét lernérjük a talajt, és így a maximál is vízkapac itásnak megfelelő nedvesség-
tartalma t határozz uk meg.
Minimális vizkapac itás (Vkmin)· A talajjal telt hengert ezután száraz homokra
.állítjuk, amelyen súlyállan dóságig hagyjuk. A száraz homok leszívja a talajból a
fölös nedvessé get. Az így kapott víztartal om a minimális vízkapac itásnak felel meg.
Szántóföldi vizkapac itás. Meg kell jegyeznü nk azt, hogy a minimális vízkapac itás
áll legközelebb a szántóföl di vízkapac itás értékéhez , vagyis a téli beázás után, a
tavaszi vegetáció megindu lása előtt a talajban természe tes viszonyok között talál-
ható nedvessé gtartalom hoz. •
Egyéb értékmér ök. A természe tes vízkapac itásnak megfelelő laboratór iumi érték-
mérők meghatá rozására több módszert dolgozta k ki. A minimáli
s vízkapac itás már
említett meghatár ozásához .igen hasonló értéket ad a Vageler-féle minimális víz-
kapacitá s értéke is. Ennek meghatár ozásakor a benedves edett talajt üvegszűrőre
helyezzü k és ezt vízlégszi vattyúva l kb. állandó súlyig szívatjuk . Az így kapott
nedvessé gtartalom megközelítlíleg a minimális vízkapac itás általunk használt mód-
szerével azonos értékeke t ad.
BRIGGS és McLANE módszere szerint a nedvessé g-egyené rtéket
centrifugálással
határozz ák meg~ Az a nedvessé gtartalom a jellemző, amelyet a talaj a gravitációs
erő 1000-szeresév.el folytatot t 40 perces centrifug álás ellenében vissza
tud tartani,
és azt angolul moisture equivalen t-nek nevezik.
Bervadás pont. Az a vízmennyiség, amely a növény számára már nem hozzá-
férhető, vagyis amely mellett a növények már elhervad nak,
a hervadáspontnak
megfelelő nedvessé gtartalom vagy holtvízérték (Hv). Ez 4,2 pF-érték
kel jellemez-
hető.
A holtvíz értékét meghatá rozhatju k természe tes viszonyok között. Száraz
nyáron, aratás után, a tarló nedvessé gtartalm át meghatár ozva a holtvízér téket
kapjuk.
Mivel nem mindenk or van módunkb an ezt az értéket meghatár ozni, ezért
laboratór iumi eljárást dolgozta k ki erre a célra. A hervadáspontnak megfelelő
nedvességtartalmat árpanövé nyekkel határozz uk meg, éspedig úgy, hogy a meg-
nedvesít ett talajban nevelve a növénye ket meghatá rozott fejlettségi állapot után
parafinn al elzárjuk a talaj felszínét, hogy ne párologjon, és csak a növény gyökerei
használh assák fel a talajban levő nedvessé gtartalma t. Amikor a növény lankadni
kezd, majd pedig hervad, a talajt kivesszük és meghatár ozzuk a nedvessé gtartal-
mát.
A holtvízér ték 3 és 30 térfogats zázalék között változha t. Általába n azt mond-
hatjuk, hogy a homokta lajok holtvízér téke kicsiny, a vályogta lajoké közepes és az
agyagtal ajoké nagy. . .
Hasznos víz ( D1J). Ha a szántóföldi vízkapac itás értékéMI levonjuk a holtvíz
értékét, megkapj uk azt a vízmennyiséget, melyet a talaj a növény számára haszno-
san tárolni képes. Ezt az értéket hasznos víznek nevezzük és Dv-vel jelöljük, vagyis
a diszponihilis víz rövidítéséveL Ennek kifejezésére azoigál a következő egyszerű
egyenlet :
Vk-Hv =Dv.

Vízform ák
Erősen kötött viz. Az a víz, mely 4,2 pF-nél erősebben van a
talajhoz kötve,
mennyisé ge azonos a Pe-értékk el. Kb. a H y értéknek megfelelő nedvessé gtartalom -
mal jellemezhető. A növények nem· képesek felvenni.
Kötött viz. A H y felének megfelelő további vízmennyiséggel arányos. A növények
számára nem, csak egyes mikrosze rvezetek számára felvehető.

142
 p

PL
>
Vk max.>
Pg
Vk kap.>
pk·g
Vkmin. >
0,5 Hy > pk

Pt

1 Hy = Pe

50. ábra. A talaj vízkapacitás-értékei, valamint a különböző póruelok közötti kapooolat

Kapilláris viz. Az a. víz, melyet a talajhan kapilláris erők 2,3 és 4,2 pF közötti
energiával megkötnek. Mennyisége megfelel a Pk·értéknek. Kapilláris víz = Vkmin
-1,5 Hy. Ez a vízmennyiség a növények számára nagyrészt hozzáférhető, mozgá-
sát a kapilláris erők szabályozzák.
Kapillár-gravitációs erőkkel kötött víz. Az a víz, amely 1,8 és 2,3 pF közötti
energiával kötött, és mennyisége megfelel a Pk_ 8 -nek. Értékét úgy kapjuk, hogy
a kapillaria vízkapacitás értékéből kivonjuk a minimális vizkapacitás értékét. Ez a
vizforma könnyebben mozog, mozgása azonban lassú. A növények számára fel-
vehető.
Gravitációs viz (P 8 ). Az a víz, melyet a nagy pórusokban az 1,8 pF-nél kisebb
energiájú gravitaciós erő mozdít el helyéről. Értékét úgy kapjuk, hogy a maximális
vízkapacitás értékéből levonjuk a kapilláris vizkapacitást. Mozgása gyors.
Talajvíz. A talaj minden pórusát kitöltő víz.
Bezárt levegő (PL). Ez a maximális vízkapacitás és az összporozitás térfogat-
százalékokban kifejezett értéke közötti különbséggel egyenlő. Ez az érték abból
adódik, hogy a talaj teljes telítése folyamán a víz nem tud minden hézagba be-
hatolni. Vannak olyan elzárt, lefelé nem nyitott üregek, amelyekben a levegő
megszorul, és a meghatározás folyamán az alulról fölfelé áramló víz nem tudja
kiszorítani. Ez az ún. bezárt levegő.
Mindezeket az összefüggéseket az 50. ábrán mutatjuk be.

Törvényszerűségek a természetes talajoszlopokban

Az eddig említett adatok, törvényszerűségek egy-egy talajminta, talajréteg vagy
egynemű talajoszlop anyagára vonatkoznak. A természetben azonban a talaj nem
egynemű, hanem rétegzett.
Az egyes rétegek tulajdonságait külön-kiilön meghatározva a rétegösszletre
vonatkozóan nem az egyes adatok matematikai összege jellemző, hanem ett.ől ·
eltérő értékek. Példaként RonE néhány adatát mutatjuk be az 51. ábrán.
Az ábrán látható, hogy az egyenletes rétegzettségű talajhoz viszonyítva az
agyag fölé rétegezett homok vagy a homok fölé települt agyag milyen eltérő
vízgazdálkodású. ·
Hasonló. eredményekre jutott BooACSUK, amikor a minimális vízkapacitás-
értékeket !igy határozta meg egy talajszelvényben, hogy először 20 cm-es rétegen-

143
 m c
m a o
o Cl
Q)
m b 2 ~
Vk min.
2 o"'
Cl
3 lll "'>
Cl
4 "'
5
Cl
6 Q)
agyagos 7 -e
7 réteg 8
"'o
8 ""'Eo
9 o
.<:::
10 11
11
o 20 40 60 80 100 PYo o 20 40 60 80 100 p x -12
o
51. ábra_ Rétegzett talajszelvények nedvességtartalma (RODE után) (a vízszintes tengely
egyben a talajvíz szintjét is jelenti)
a - homogén talajoszlop, b - agyagra települt homokréteg, c - homokra települt agyagréteg

ként eredeti állapotában mintázta meg a talajt 80 cm mélység, majd 20 cm-t

lehordva, a visszamaradó réteget vizsgálta ismét 20 cm-es rétegenként. Harmad-
szor 40 cm-t hordott le a talaj felszínéről és a visszamaradó 40 cm-es réteget
vizsgálta 20 cm-enként. Az általa észlelt adatokat a 47. táblázatban foglaltuk
össze.
A táblázatban közölt adatok magyarázatául szolgál, hogy a természetes réteg-
zettségű talajban a mélyben fekvő rétegekre mindenkor reánehezedik a felette
fekvő rétegek súlya. Ettől függ részben szerkezeti állapotuk és porozitásuk is.
Amint a rétegek a reájuk nehezedő nyomás alól felszabadulnak, a porozitásviszo-
nyok és ennek következményeként a vízkapacitás-értékek is megváltoznak.
ZUNKER hasonló vizsgálatokat végzett homokos és agyagos rétegek váltakozásá-
val felépített talajoszlopokon. Azt tapasztalta, hogy az egyes rétegek minimális
vízkapacitásának összege nem volt azonos az oszlop vízkapacitásával, hanem az
utóbbi mindig nagyobbnak adódott.
Hasonló tapasztalatokat szareztünk magunk is, amikor a Nyírség kovárványos
homoktalajait vizsgáltuk. Itt nemcsak a kolloidban gazdagabb kovárványcsíkol,t
tartanak vissza több vizet, mint a köztes homok, hanem a homokrétegek is több
~izet tárolnak, mint amikor nem az agyagos homokrétegek között fekszenek.
Ebből vezethető le a mesterségesen rétegzett talajszelvények eltérő vízgazdálko-
dása is.

4 7. táblázat. A különbözli vastagságú talajjal boritott

talajrétegek vízkapacitást értéke
BoGACSUK adatai szerint
Vlzkapacltás, mm
Talajréteg 0-20
l 20-40
l 40-60
l 60-80
cm

Eredeti talaj 37 34 32 32
20 cmlehordva 37 34 33
40 cm lehord va 37 34

144
 A talajszelvények rétegzettsége létrejöhet azért, mert
- a szerkezetesség rétegenként változik,
- az agyagosodás a kőzettel szemben a kolloidfrakció megnövekedését vonja.
maga után,
- az agyagvándorlás hatására az A-szint kolloidjai a B-szintbe vándorolnak
és annak agyagtartalmát gazdagítják, .
- a szikesedés hatására a mélyebb rétegek vízgazdálkodása jelentősen romlik,
- a talajok felalS rétegeiben nagy mennyiség{i ezerves anyag halmozódik fel -
a láposodás hatására -, amelynek fizikai tulajdonaagai eltérnek az ásványi talaj o-
kétól, J
- a talajképző kőzet felépítésében különbségek mutatkoznak (ilyenkor a talaj-
szelvényeket kétrétegűeknek nevezzük),
- a helytelen talajművelés, tehát az emberi beavatkozás hatására a .barázda-
fenék tömődött,
- szintén a helytelen talajművelés, a talajromboló, túlzott művelés hatására a
talaj cserepesedik, ami a víznyelést különösen befolyásolja, mert ebben a folyamat-
ban a talaj legfelsőbb vékony rétegének nagy szerepe van.

A talajok csoportositása vizgazdálkodási tulajdonságaik szerint

A talajnedvesség · formáinak arányát, vízgazdálkodási állandóit elsősorban a.
következő talajtulajdonságok befolyásolják:
- a talaj mechanikai összetétele,
- a talaj szerkezete, tömődöttsége, repedezettsége, pórusviszonyai,
- a talajszelvény felépítése,
- a talaj kémiai tulajdonságai (kjcserélhető kationok összetétele, kémhatás,
mészállapot, humusztartalom, vízoldható sók mennyisége és összetétele).
E tényezők alapján a talajok -VÁR.ALLYAY ezerint-a következő vízgazdál-
kodási csoportokba sorolhatók:
I. Igen nagy vízbefogadó képességű, gyengén víztartó'taÍajok (pl. futóhomok,
laza, nem humuszos homok).
II. Nagy vízbefogadó képességű, közepes víztartó képességű talajok (mechani-
kai összetételük homok vagy vályogos homok; ilyenek pl. az Alföld humuszos
homoktalajai, homokos mechanikai összetételű réti, öntés réti és csernozjom tala.jai).
III. Jó vízbefogadó képességű, jó víztartó talajok (pl. a Tiszántúl csernozjom
és réti csernozjom talajai, a Duna-Tisza köze réti csernozjom talajai, valamint
öntés réti, réti öntés- és öntéstalajainak egy része).·
IV. Közepes vízbefogadó képességű, jó víztartó talajok (agyagos és agyagos
vályog mechanikai összetéteilf réti öntéstalajok, vályogos réti talajok stb.).
V. Közepes vízbefogadó képességű, e;ősen víztartó talajok (vályogos agyag,
agyag mechanikai összetételű réti talajok, mélyben szolonyeces réti talajok egy
része).
VI. Rossz vízbefogadó képeBBégű, erősen víztartó talajok (nehéz mechanikai
összetételű, szolonyece~ talajok, közepes és mély sztyeppesedő réti szolonyecek
stb.).
VII. Igen rossz vízbefogadó képességű, igen erősen víztartó talajok (kérges és
közepes réti szolonyecek, szoloncsák-szolonyecek).

10 Talajtan 145
 48. táblázat. Vizgazdálkodási kategóriák Jellemz6 adatal
(VÁ.RALLYA Y adatai alapján)

Vizgazdálkod ási Vizkapacitás Diszponibills VIznyelőképes-

kategória viz ség
tr% Vk% mm/óra

I. <16 60 >300
n. 16-24 50-60 >300
m. 24-32 50-60 100-200
IV. 32-40 40-50 70-100
v. 32-40 20-40 70-100
VI. >40 20-40 30-70
VIT. >40 <20 <30

A vízgazdálkodási kategóriák jellemző alapadata it a 48. táblázatba n foglaltúk

össze.

Vízmozgás a talajban
A talaj nedvesség tartalma és nedvességformái állandóan változnak. A csapadék-
víz, az öntözővíz, a felszíni hozzáfolyás, a talajvízből történő és felszín alatti
hozzászivárgás növeli, a párolgás (evaporác ió+transzs piráció), a felszíni -lefolyás
és a felszín alatti elszivárgas csökkenti a talaj vízkéazletét. Ezek a változások csak
vízmozgás útján mehetnek végbe; tehát szükséges a vízmozgást létrehozó erőknek,
azok hatásmech anizmusán ak; a vízmozgás formáinak, feltételeinek és törvény-
szerűségeinek megismerése. Ezeket VÁRALLYAY szerint a következőkben
foglal-
hatjuk össze.
A talajban a különböző formákban előforduló vízre különböző erők hatnak.
Ennek megfelelően a vízmozgás is különböző erők hatása alatt mehet végbe,
mégpedig ezen erők potenciálgradiense irányában , a hőmozgás vagy az elektromos
áram analógiájá ra az általános transzport egyenlet szerint:

Q = k· Otp
ox, h
ahol
Q = az időegység alatt, egységnyi felületen átszivárgó víz mennyisége
(cm3 ·cm- 2 ·s- 1 ),
a = parciális differenciál,
~~h = az x irányban ható hidraulikuspotenciál-gradiens,
k = állandó, mely a talaj vízvezető képességét jellemzi.
A vízmozgásra ható erők közilllegf ontosabba k
- a gravitáció ,
- a hidrauliku s nyomáskülönbség,
- a kapilláris potenciálkülönbség (tenziógradiens),
- a páranyomás-különbség.
Hogy ezen erők közül melyek, milyen mértékben és irányban hatnak, azt a
talaj nedvesség tartalma és nedvességformái határozzák meg. Ennek alapján a
vízmozgás három alapvető típusa különböztethető meg:

146
 - vízmozgás vízzel telített (kétfázisú) talajban,
- vízmozgás vízzel nem telített (háromfázisú) talajban,
- páramozgás.

Vízmozgás vízzel telített (kétfázisú) talajban

Elméleti alap - Darcy törvénye. Ha a talaj szilárd fázisának valamennyi pórusát
kitölti a folyadékfázis, tehát nincs levegő a talajban, a víz mozgását a gravitá-
ciós erő és a hidraulikus nyomáskülönbség határozza meg. Ez elsősorban a talaj-
vízszint alatti talajrétegekben fordul elő, de tartós elárasztás, vízborítás esetén
a talajszelvény pangóvizes rétegeiben is.
A vízzel telített talaj egységnyi keresztmetszetén, egységnyi mozgatóerő (hidrau-
likus nyomáskülönbség) hatására időegység alatt átszivárgó folyadék mennyisége
a kétfázisú talajban végbemenő víZmozgást leíró Darey-törvény alapján számítható:
K·iJh·F Q·L
Q= L vagy K = iJh·F' ~hol

Q = az időegység alatt átszivárgó folyadék mennyisége,

iJh = a hidraulikus nyomáskülönbség,
F = a vizsgált talajoszlop keresztmetszete,
L = a vizsgált talajoszlop hossza,
K = a hidraulikus vezetőképesség.
A kétfázisú talajban végbemenő vízmozgás leírásában szereplő legfontosabb
tényezc5k
- a hidraulikus nyomáskülönbség (magasságkülönbség),
- a hidraulikus gradiens (hidraulikus nyomáskülönbség: hatótávolság),
- a hidraulikus vezetőképesség (egységnyi mozgatóerő hatására létrejött szivár-
gás mértéke kétfázisú talajban),
- a folyadékáteresztő képesség (a porózus közeg folyadékáteresztő képessége
meghatározott viszonyok között),
- a szivárgási sebesség (időegység alatt a talaj egységnyi keresztmetszetén
áthaladó folyadék mennyisége).
Mérési módszerek. A kétfázisú talajban végbemenő vízmozgás mérésének főbb
metodikai nehézségei, hogy
- a folyadékfázis nem H 20, hanem különböző töménységű és kémiai össze-
tételű oldat, esetenként pedig híg szuszpenzió,
- a meghatározás során változások következnek be a talaj szerkezeti állapotá-
ban (eltömődés stb.),
- a meghatározás során a szilárd és folyadékfázis kölcsönhatása következtében
jelentős változások következhetnek be a talaj pórusviszonyaiban (duzzadás; pepti-
záció stb.). Az alkalmazható mérési módszerek a következők:
Fúrólyuk-módszer. A helyszíni módszer elvi alapja, hogy a talajba függ5leges
lyukat fúrunk a talajvíz szintje alá, a lyukból eltávolítjuk a vizet és a lyukban
mért vízszint időegység alatti emelkedéséből számítjuk a talajréteg hidraulikus
vezetőképességét (52. ábra) a következéS képlet segítségéve!:

to• 147
 /'
4
2~
\
E
5

v
--- \ l/3
--- ---.--- ...... - ----
v~
~-

-~

- -----
L2

L1
a

H L> h

-'--
---- r- h-L-
---·
. ----
r=;:-:;;

s
- - 2r

\
52. ábra. :&rendezés a kétfázisú talaj hidraulikus vezetőképességének helyszini meg-
határozására (VÁRALLYAY szarint)
1 - rOgzitett magasságú állvány, ·2 - mérőszalag, 3 - mérő, 4 - talaJfelsz!n, 6 - talajvlzszlnt, 6 -
· vlzátnemeresztő réteg

K = a. talaj hidraulikus vezet5képessége (em/nap),

r = a fúrt lyuk sugara (cm),· ·
E = a talajszint felszín alatti mélysége (cmh
L 1 = a. vízszint felszín alatti mélysége a lyukban a meghatározás kezdetén (cm),
L 2 =a. vízszint felszín alatti mélysége a lyukban a meghatározás végén (cm),
LJk =a vízszint emelkedése a lyukban a meghatározásidőtartama alapján (cm)~
LJt = a meghatározás időtartama (s).
A számítáara könnyen kezelheM nomogramok állnak rendelkezésre. A m6dszer
előnye, hogy természetes viszonyok közt mért adatai könnyen felhasználhat6k,
elsősorban drénrendszerek tervezésekor. Hátránya, hogy csak talajvízszint alatti
rétegekben tesz lehetővé mérést, és adatai rétegezett talaj esetén nehezen értékel-
hetc5ek. .
Álland& víznyomás módszere. A módszert nagyobb hidraulikus vezetőképességű
{K ~ 15 em/nap) talajok vízvezet6 képességének laborat6riumi meghatározására.
használjuk. Elvi alapja, hogy a talaj felszínén állandó vízszintet tartunk, és mérjük
a talajon idc5egység alatt átszivárgott víz mennYiségét, amelynek ismeretében
DA.BCY képletével a K-érték számítható. A VÁRALLYAI által használt - tömeg-
vizsgálatokra is kiválóan alkalmas - berendezés vázlatát mutatjuk be az 53.
ábrán. Ez esetben a

148
 5

53. ábra. Vizzel telitett talajok vízvezető képességének laboratóriumi meghatározása az

állandó viznyomás módszere szerint
1 - vízcsap, 2 - állandó vlzszlntd edény, 3 - betét henger, 4 - rodanyag szita, 6 - szivornya, 6 -
talajmlnta

K = a talaj hidraulikus vezetőképessége (em/nap),

Q = a szivornyán keresztül eltávozott víz mennyisége (ml/nap),
L = a talajminta hossza (cm),
Llh = a külső és belső vízszint különbsége (mm),
F = a minta (betétcső) keresztmetszete (cm2 ).
Ugyanez az elmélet az alapja KLnms-SzMIK csöves eljárásának, és VÁRALLYAY
talajoszlop-módszerének is, amely utóbbi 50-100 cm hosszú talajoszlopokban
bolygatás nélkül 10 cm-es rétegenként teszi lehetővé a talaj hidraulikus vezető-
képességének mérését. ,
Csökkenő víznyomás módszere. A módszert kisel;>b vízvezető képességű (K :§ 15
em/nap) talajok hidraulikus vezetőképességének laboratóriumi meghatározására
használjuk. A méréshez az 54. ábrán bemutatott berendezést használjuk. A talaj-
minta fölött elhelyezett vékony csőben levő víz szintjének időegység alatti süllye-
déséből számítjuk a talaj hidraulikus vezető~épességét.

f·L LlH
K = F·Llt. Llh' ahol

K = a talaj hidraulikus vezetőképessége (em/nap),

f = a vízadagoló cső keresztmetszete (cm2 ),
F = a minta (betétcső) keresztmetszete (cm2 ),
L = a minta hossza (cm},
Llt = a megfigyelés időtartama (nap),
LlH = a külső és belső vízszint különbsége a megfigyelési időszak kezdetén
(mm),
Llh = a külső és belső vízszint különbsége a megfigyelési id(;íszak végén (mm);
Az ismertetett laboratóriumi módszerek bolygatott és bolygatatlan szerkezetű
talajminták vizsgálatára egyaránt alkalmasak. Még ez utóbbi esetben is inter-
pretációs nehézséget okoz azonban a természetes talajoldat és a meghatározásnál
használt víz kémiai összetétele közti különbség.
Befolyásoló tényezők. A kétfázisú talajban végbemenő vízmozgást elsősorban a
talaj pórusainak méret szerinti megoszlása, mindenekelőtt pedig a durva pórusole
mennyisége szabja meg. Ezen keresztül természetesen minden olyan talajtula.jdon-

149
 i1H

9 6
54. ábra. Vízzel telitett talajok vízvezető képességének laboratóriumi meghatározása a
csökkenő viznyomás módszerével
1 - vizadagoló csö, 2 - gumldugó, 3 - toldalékcsö, 4 - betéthengér, ó - talajminta, 6 - Ud, 7 -
szivorn-ya, 8 - főzőpohár, 9 - müan-yag szita

ság és mesterséges beavatkozás, amely a durva pórusok mennyiségét befolyásolja,

tehát:
- a talaj szerkezete, tömődöttsége, repedezettsége,
- a talaj ásványi és mechanikai összetétele,
- a talaj vízoldhatósó-tartalm a és annak kémiai összetétele,
,.- a kicserélhető kationok összetétele,
- a gyökér- és állatJáratok,
- az agrotechnika, elsősorban a talajművelés, a melioráció, az öntö,zés.
Gyakorlati alkalmazás. A talaj hidraulikus vezetőképességének ismerete egyrészt
Mdrogeol6giai (talajvíz-háztartás, a talajvíz alulról, illetve oldalról való utánpótló-
dása, horizontális áramlási lehetőségeinek megállapítása), másrészt meliorációs
.öntözési (árasztásos öntözés vízszükségletének tervezése, öntözőcsatornák szivárgási
veszteségeinek megállapítása, drénrendszerek szükségességének elbírálása, terve-
zése, méretezése, kimosásos szikjavítás stb.) szempontból nélkülözhetetlen. Ezen
túlmenően azonban - mint egy pontosan és szabatosan definiált fizikai para-
méter - jó lehetőséget nyújt a talaj fizikai és vízgazdálkodási tulajdonságainak
jellemzésére, jól felhasználható egyes talajképződési folyamatok és xp.esterséges
beavatkozások (talajművelés, talajjavítás, öntözés) talajfizikai hatásának regiszt-
rálására.

150
 Vizmozgás vizzel nem telitett (háromfázisú) talajban
Elméleti alapok - a vizmozgás f6bb tipusai. Ha. a talaj szilárd fázisának pórusai t
részben víz, részben levegő tölti ki, a víz mozgását a gravitáció mellett elsősorban
a kapillárispotenciál-különbség (tenziógradiens) határozza meg. A két erő együttes
hatásának eredménye különböző lehet:
l. A tenziógradiens és a gravitáció azonos irányban hat, vagyis a mélyebb talaj-
réteg szárazabb (tpl < tp2); a két erő hatása összegeződik: grad g+gradtp. A szi-
várgási sebesség (v) ilyen esetben:

v = l+ [~i] ·k, ahol

v = szivárgási sebesség,
Llh =távolság a két mérési hely között (magasságkülönbség),
Lltp = tenziókülönbség,
k =kapilláris vezetőképesség.
2. A tenziógradiens és a gravitáció ellentétes irányban hat, azaz a felsőbb talaj-
réteg szárazabb . (tpl > tp2). A két erő eredőjének hatására három különböző eset
fordulhat ell) (h = 10 cm):

v= 1- [Litp] ·k
Llh '

grad g > grad tp vízmozgás : lefelé, feltétel: 'Pl _,.'1'2 !< 10

grad g = grad tp vfzmozgás: nincs, feltétel: tpl-'1'2 = 10
grad g < grad tp vízmozgás: felfelé, feltétel: tpl-'1'2 > 10

k em/nap K=1120 em/nap

10 2 ~o;;;;;;;--,

10·1

1Q-2

1<f4
max.-80 cm

1~,~----,~0~,~--~,~0~2----~,~
'fl em
55. ábra. Összefüggés a talajnedveSSég Elzívóereje és kapilláris vizvezető képessége között
(VÁRALLYAY szerint)

151
 A háromfázisú talajban végbemenő vízmozgást számos szerző kapilláris víz-
mozgáBnak nevezi. Mint az ismertetettekből világosan kitűnik, a kapilláris víz-
mozgás megjelölés ilyen esetben nem a vízmozgás irányára utal, mert az fölfelé
és lefelé vagy oldalt irányuló egyaránt lehet, hanem az egyik fő hatóerót juttatja
kifejezésre.
Vízzel nem telített talajban a pórusok bizonyos hányadát levegő tölti ki. Hogy
mekkora hányadát, az a pórusok méret srt;erinti eloszlásától és a tenziótól függ.
A pF-görbe ismeretében pontosan meghatározh ató, hogy adott tenzió mellett
milyen a víz és a levegő aránya a pórusokban.
V ízzel telített talajban minden pórus részt vesz a víz vezetésében, vízzel telitetlen
talajban természetesen csak az adott tenzió mellett vízzel telt pórusok. Követke-
zik ebből, hogy a háromfázisú talaj kapilláris vízvezető képeSsége (k-érték) mindig
kisebb, mint a kétfázisú talajban mért hidraulikus vezetóképesség (K-érték), továbbá
míg ez utóbbi egyetlen értékkel definiálható, az előbbi csupán egy k = f(1p) függ-
vénnyel jellemezhető. Mivel a talaj hidraulikus vezetőképességét elsősorban a durva
pótusok mennyisége szabja meg, és ezek a pórusok már kis tenzió esetén is "ki-
ürülnek", a tenzió. növekedésével a vezetőképesség igen gyorsan csökken, amint
ezt az 55. ábrán bemutatott görbe, illetve az összefüggés matematika i leírására
alkalmas képletek is bizonyítják.
A talajnedvess ég energetikai összefüggéseínek alapján jól magyarázha tó a
háromfázisú talajban végbemenő vízmozgás két alapvető típusa, a víznyelés és a
vízvezetés.

A talaj víznyelő és vízvezető képességének meghatározás a

A vízáteresztés meghatározá sára több módszert ismerünk.
Müntz-Lain é-féle módszer. Ismert felületű talajfelszínt árasztanak el, s vizsgál-
ják egy vízadagoló hengerből kifolyó víz mennyiségét, amely a talajba szivárog.
Így mm/órában vagy mm/percben kapjuk meg a vízáteresztést.
Kaesinszkij-féle módszer. A talajba állított csövekbe öntött víz beszivárgását
mérjük. Ennek a módszernek hátránya, hogy viszonylag kis felületen történik a
beszivárgás, mert a csövek átmérője az· 5 cm-t sem haladja meg, valamint az,
hogy a csövekben levő vízoszlop magassága változik, és a vizsgálat körülményei
eltérnek a természetes feltételektőL
Klimes-Szmik-féle módszer. A természetes szerkezetű talajból 10 cm mag~s
darabot hengerbe veszünk, majd laboratórium ban 4 cm magas vízoszlopnyomás
alatt vizsgáljuk a hengeren átfolyt víz időegység alatti mennyiségét.
A módszerek közös elvi alapja, hogy a talaj felszinén vízbontást fenntartva
mérik az. időegység alatt talajba szivárgó víz mennyiségét, és abból számítják a
talaj "vízáteresztő képességét". Közös hátrányuk, hogy mért értékeikből külön-
külön nem állapítható meg a talajszelvén y egyes rétegeinek víznyelő és vízvezető
képessége, ami az eredmények értékelését, felhasználását megnehezíti. Az öntözési
gyakorlat számára is csak !LZ áras~tásos öntözés vonatkozásá ban nyújtanak köz-
vetlenül felhasználha tó adatokat. A csöves módszernél a csökken() vízszint okoz
további pontatlanság ot.
A talaj vizáteresztö' képességének változása. A talaj vízáteresztése nem statikus,
nem állandó, hanem dinamikus, vagyis időben változó érték. Általában a kezdeti
gyors vízáteresztés iddvel lassul (56. ábra).
RoBTON ezerint a talaj vízáteresztó képességének változását a következ() képlettel
fejezhetjük ki:
l= fe+ (fo - /c)e-kt ahol

152
 mm
200

óra

30
mm/6

20

10

z 4 6 8 1O 12 14 óra

56. ábra. A talaj vizáteresztő képességének id<5beni változása (HORTON szerint)'

A - az elnyelt viz mennyisége (mm), B - a viz~yelés (mm/h)

j =a t időponthoz tartozó vízáteresztési intenzitás rom/h-ban,

fc = az állandósult intenzitás,
fo = a kezdeti vízáteresztési intenzitás,
e = a természetes logaritmus alapszáma (2,718),
k = a talajra jellemző érték,
t = a vizsgálat kezdetétől eltelt idő.
A talaj "természetes vizáteresztö" képességének" meghatározása. Hazánkban
KAZó szerkesztett meeteraéges esőztető berendezést. A készülékkel mért értékek
elméletileg nehezebben definiálhatók. Kiválóan felhasználhatók azonban az eső­
szern öntözés és a talajvédelem számos gyakorlati problémájának megoldásában.
A vizmozgás meghatározása a tenzió függvényében. Háromféle módszer van,
ezek a következők:
-helyszíni tenziométeres mérések (WIN~),
-.., talajoszlopok nedvességprofil-átrendezésének vizsgálata (STAPLE-LEHANE),
- talajoszlopok kapilláris vízvezető képességének közvetlen mérése (57. ábra).
Mindhárom módszer alapja, hogy a tenziót, a tenziógradienst és az egyensúly-
állapot elérése után időegység alatt átszivárgó víz mennyiségét mérve, lépésről
lépésre meghatározhatók az 58. ábrán bemutatott görbe egyes pontjai. A k-tp
összefüggést kifejező görbe matematikai leírása után numerikus integrációval az
58. ábrán bemutatotthoz hasonló görbesereg szerkeszthető, amelyről közvetlenül
leolvasható
- az adott talajvízszint és te~iógradiens mellett időegység alatt a talajvízből
a talajba jutó víz mennyisége, .
- hogy milyen talajvízszinttel lehetséges a, növény alulról való vízellátása,

153
1-'
Ol
~

aJ
)>

.&-({{({, , , , , , , { { ( ( ( , , ( ( ( ( J~
..
~ :
......

\:It:. 1l ?•) »H,"• p, "'t{ :Jl ~N ...

)))) )})

il.
'

...
s - ···&J;:-e;
<7I

- u •.
..,}:-E
....
~~~~ 0'1 f ~.s. ·*' ~
""w N ...
ll ll ll ll
·~
~l -~
~~"
(11
###fo
~~J:~ 2=~
<71""WN

57. ábra. A talaj kapilláris vizvezető képességének' ,

-t
...
~~~o~
11 ll ll lill
'C">. c, 4
- ..
w~

g
..

l>
a tenzió függvényében való meghatározására
szolgáló berendezéS (VÁRALLYAY szerint)
O) cc n n n n -~
Dl 3 3 3 3 w;-
<

-
A - kis tenziótartományban: 1 - mllanyag henger a #
...._l» ~. , •• o c , " 4 i t>
talajoszloppal, 2 - vízadagoló berendezés, a - szivacs,
1 - gyíijt6edény, 6 - plasztikcső, 6 - vfzmanométer,
j
Dl
"C
"C
-~
7 - állandó vlzszintíi edény, 8 - t'enzióméterek homokkal
töltve, B - nagy tenziótartományban: 1 -5 mint A-nál,
6 - higanyos manométer, 7 - kerámia szlvólap, 7b - szivó-
palack (vákuumedény), 7c - állandó vfzszintet tartó lombik,
8 - tenziométerek kaolinnal töltve O)
 h
o 0,01

58. ábra.. A talajvízSzint felszin alatti mélysége (h, cm), a talaj nedve!lségszivó ereje
(!P, vízoszlop cm), és a talajvizből kapillárisan fölemelkedő víz mennyisége (V, em/nap)
közötti összefüggés

- a talajvízszint, amit tartva megelőzhető a talajvízből v~ló sófelhalmozódás

és szikesedés ("kritikus talajvízszint").
Gyakorlati alkalmazás. A háromfázisú talajban végbemenő vízmozgás ismerete
nélkülözhetetlen a talaj vízgazdálkodási folyamatainak (beszivárgás, elfolyás,
evapotranszspiráció) megállapitásához, a növény vízellátásához, az öntözés, dre-
názs és meliorációs talajvédelem, talajjavítás stb. tervezőmunkákban, továbbá a
másodiagos szikesedési folyamatok eredményes megelőzésében.

Páramozgás a talajban
.A talaj kapilláris vezetőképessége a tenzió növekedésével rohamosan csökken.
A folyadék formájában való vízmozgás pF 3- 4-nél már igen lassú, efölött pedig
gyakorlatilag meg is szűnik a talajban, s csak páramozgás formájában megy végbe.
Mozgatóereje a talajban levő páranyomás-különbs ég, ami a talaj nedvességtartal-
mának és hőmérsékletének változásából adódik.
Ilyenkor a vízréteg csak néhány molekula vastagságú a talaj szilárd részecskéi-
nek a felületén. A talaj különböző nedvességtartalmú helyei közöttekkor páraát-
csapódás játszódik le. Ez bekövetkezik azonos hőmérsékleten is, a hómérséklet-
különbség azonban fokozza a jelenség hatását.
Ha a talajban az egyes rétegek hőmérséklete között különbség van, akkor a
pára amelegebb helyról a hidegebb helyre csapódik át.
Példaként megemlítjük ABRA.MOV.A. kísérletet. Felül nyitott, 0,01 n Ca0l2-oldattal
benedvesített talajoszlop felszínét hősugárzóval melegitette, és a henger egyes ré-
tegeinek nedvesség-, valamint kloridion-tartalmát mérte a száradás folyamán.
Megállapította, hogy a víz-· és a kloridtartalom egy ideig párhuzamosan vál-
tozik a talajoszlopon belül. Ha azonban a nedvességtartalom bizonyos határ-
érték alá csökken, akkor a viztartalom a kloridtartalomtól függetlenül változik,

155
..
 vagyis a víz ilyenkor már nem folyékony halmazálla potban változtatja helyét,
hanem gőz állapotban .
Ez a nedvesség tartalom a vízkapacit ás 35%-ának felelt meg ABRAMOVA kísérle-
teiben. Ennél kisebb víztartalo m esetében a nedvesség nagy része g6z halmaz-
állapotban mozqg, nagyobb nedvesség tartalomná l pedig folyékony halmazállapot-
ban.
A páramozgá s mértéke a talaj fizikai állapotát6l, Mmérséklet-gradiensétől függ
elsősorban, és egyes talajokban igen jelentős lehet (LEBEGYEV szerint 70-75
mmjév csernozjom talajban).

A talaj kiszáradása
A talaj kiszáradás a, vagyis nedvesség tartalmána k csökkenése párolgás és
párologtat ás útján következh et be.

Párolgás
A talaj felszíni rétegeiből a pára alakú nedvesség diffúzió útján kerül a talaj-
menti légtérbe, melyben igyekszik a talaj nedvességállapotának megfelelő relatív
páratartai mat beállítani. A talajmenti légréteg azonban a légmozgás következté-
ben állandóan cserélődik, ezért mindig újabb vízmennyiségnek kell elpárolognia,
míg a talaj nedvesség tartalma lecsökken arra az értékre, mellyel a levegő pára-
tartalma egyensúly ban van.
Amint a legfelső talajréteg nedvesség tartalma csökken, megindul a mélyebb
rétegekből a nedvesség vándorlás. Ezt a kapilláris potenciál különbsége váltja
ki.
A két folyamat sebessége azonban lényegesen eltér egymástól. A párolgás gyorsabb,
a kapilláris vízutánpó tlás lassúbb. Ezért a kiegyenlítődés csak igen hosszú idő
után következik be. ·
A kapillárispotenciál-különbség hatására bekövetkező' vándorlás attól is függ,
hogy milyen a fizikai talajféleség. Ismert, hogy a homokban a víz nagy része
mozgékony, mert csak kis erővel kötött, az agyagban viszont a víz nagy része
hártya alakú formában található, sennek mozgása igen lassú. Ebből következik,
hogy a homoktala jok gyorsabba n száradnak ki, mint az agyagtalaj ok.
A párolgást befolyásoló tényezők. Ezeket két· fő csoportra oszthatjuk , a meteoro-
lógiai és a talajtani tényezőkre.
M eteorológiai tényezők (hőmérséklet, relatív páratartal om, szél). Elsősorban a
potenciális evaporáci ót (evapotranszspirációt) határozzák meg.
Talajtani tényezők. Egyik a talaj nedvesség tartalma, amelynek növekedésével a
párolgás egyre jobban megközelíti a szabad vízfelszínről történő párolgást, a másik
a talaj kapilláris vízvezető képessége, ami megszabja a nedvesség-utánpótlás
potenciális mértékét. Elsősorban a két talajtani tényező határozza meg, hogy a
potenciális párolgást a tényleges párolgás mennyire közeliti meg.
A talajból történő párolgás gyakorlati jelentősége nagy (párolgási veszteségek,
sófelhalmozódás, szikesedés stb.), következm énye káros, ezért mértékének csök-
kentésére különböző módszerek et alkalmazu nk (talajművelés, megfelelő növény-
állomány, talajtakar ás stb.).

156
 Párologtatás
A párologtatás folyamatában a talajon élő növények gyökereikkel felszívják a
talaj nedvességét és a leveleiken keresztül juttatják a levegőbe. A párologtatás
mértéke tehát függ a növénytól is. A növénjiajta, valamint a növény fejlődési
állapota megszabja a gyökerek szívóhatását, ami 106 - 3,5.106 Pa (10- 35 atm)
lehet.
Minél mélyebbre hatol a növény gyökérzete, annál kisebb az aszályveszély,
mert annál mélyebb rétegekből tudja a szükséges nedvességet fedezni, ugyanakkor
pedig· annál mélyebben szárítja ki a talajt. ·

A talaj vízgazdálkodása

A talajok vízgazdálkodása összetett .és dinamikus jelenség; összetevődik a talaj

víznyeléséből, víztartó képességéből, a száradás feltételeiből.
A vízgazdálkodás tehát azt jelenti, hogy mennyi vizet tartalékol a talaj az
őszi-téli csapadékból, mennyi folyik el a felszínén tavasztól őszig, mennyi vizet
tud tárolni az egész szelvényben, mennyit tud elnyelni a lehulló csapadékból, és
Iriindebből mennyit tud hasznosan a növény rendelkezésére bocsátani. Az a víz-
mennyiség, amely a mélyebb rétegekb~ - a talajvízbe - szivárog, vagy a-felületi
lefolyással a vízfolyásokba jut, a növény számára az adott helyen elveszett.
A vízgazdálkodás nyomon követésére azoigálnak az időszakos nedvességvizsgála-
tok. Ezeket úgy végezzük, hogy az évben többször, legalább 5-ször-6-szor, de
esetenként kéthetenként is és legalább 2 m mélységig meghatározzuk a ta.laj

,
50 S% b 10 20 30 . 40 S%
cm
;
20 .l
\'
\'
40

60

80
',
It

100

120

140

160

180

200

59. ábra. Az id&zakos talajnedvesség-vizsgá. Iatok adatai

a - anagbemosódásos barna erdőtalajban, b - csernozjom szelvényben

157
 E
(.)

D
4-8
m8-12
0.?J.A
12-16
~ E22d m nedvesség
16-20 20 24 24-28 tf%
60. ábra. A talaj l m-es rétegének nedvesség tartalom- változása i rozsvetés alatt

5-10 cm-enké nti nedvessé gtartalm át . .Az így - 3 vagy 4 ismétlés átlagolás ával -
kapott nedvessé gtartalom -értékeke t ugyanazo n rétegre vonatkoz óan, különböző
módon ábrázolh atjuk. .Az ábrázolás , amely egyben az értékelés egyik módja, a
nédvessé ggörbék felvázolá sa. Ezek közül néhánya t az 59. ábrán mutatun k be .
.Az időszakos nedvessé gvizsgála tok adatait másként is feltüntet hetjük, éspedig
az ún. krono-iz opléták formájáb an. Ezek egyik pélcllját a 60. ábrán mutatjuk
be.

A talajvíz
Hazai viszonya ink között a talajvízn ek nagy szerepe van a talaj vízgazdá lkodá-
sában. Újabb adatok, országos felmérése k alapján ma már egyértelműen meg-
állapítha tó, hogy a növénye k vízellátá sa tekinteté ben legalább olyan nagy területen
van jelentősége a talajvízn ek, m.int amilyen területen az öntözésn ek.
.A talajvíz közelségé nek másik, talajtani lag legalább ilyen fontos hatása a
talajképződési folyamat ok irányítás ában mutatkoz ik meg. .A
talajvízn ek a fel-
színtől való távolsága , valamint a sótartalm a szabja meg a réti
talajok és aszikese k
keletkezé sét és terméken ységét. Ezért hazai viszonya ink között a talajvíz ismereté-
nek különöse n nagy a jelentősége.
Talajvizn ek nevezzük a talaj hézagait Ö8Bzefüggően kitöltő vizet. Megkülönbözte-
ilink: .
- típusos és
- pangó talajvize t, valamint
- a lejtők talajvizé t.

158
 b

_ _:sz_
első

c
d

61. ábra. A talajvíz helyzetének néhány esete

a - függő vízmedence, b - ártézi nyomás alatt álló víz, c - függő talajvíz iszaplencse fölött, d - lejtős
talajvíz ·

Típusos talajvíz. Lehet álló és áramló, változó vagy állandó, lehet egy~ vagy
többszintű. A talajvíz mélységét fúrással állapítha tjuk meg. Áramlás vagy vízzáró
rétegmia tt azonban nyomás alatti talajvíz keletkezh et, és ennek következ ménye-
ként a cs6ben, illetve a fúrólyuk ban mért vízszint nem azonos a szabad vízszintteL
Néhány erre vonatkozó esetet a 61. ábrán tüntettün k fel.
A talajvízáramlás sebessége függ a pórusok és a talajszemesék nagyságá tól,
elérheti a 6 em/h értéket is. Mez6gazdasági szempontból az áramló talajvíz a
kedvez6bb.
A talajvíuz int süllyedése bekövetk ezhet vízrendezés, lecsapolás, folyószabályozás,
ivóvíznyerés és bányaművelés következtében.
A talajvízszint emelkedhet öntözés, útépítés, vasútépí tés következ ményeké nt.
A talajvízsz int fölött megkülö nböztetjü k a kapilláris zónát, amelyne k vízkészlate
a talajvízb6l állandóan pótlódik. Maximál is vastagsága 1-2m. ·
A talajvízszint-ingadozás hatása lehet kedvez{) és kedvez6tlen. Kedvez{), ha a
gyökérzóna alját id6nként eléri, és a talajvíz nem tartalma z sok sót. Kedvez6 tlen,
ha a talajvíz az egész gyökérzó nát átitatja, és ezáltal a leveg6t kiszorítja. Az ideális
talajvízszint a felszfnt6l számítva agyagtal ajban kb. 2 m, vályogta lajban kb.
1,5 m, homokos talajban kb. l m magasságra emelkedik.
Kajszinál például nem szabad a talajvízn ek a felszfnt6l mért 60 cm fölé emel-
kedni, mert a fa kipusztul.
Pangó talajviz. Kis vastagsá gú talajvízré teg, amely magában a talajszelv ényben
képz6dik. Ebben az esetben a B-szint - a felhalmozódási szint - tölti be a víz-
záró réteg szerepét. A fölötte fekv6 A-szint viszont a víztartó réteg.

159
 Lejtök talajvize. Ez áramló talajvíz. Ha a lejtővel párhuzamosan települt a
vízzáró réteg, akkor a talajviz akadálytalanul vonul le a vizgyűjtő legmélyebb
pontja felé.
Ha a vízzáró réteg a felszínhez közeledik és kiékelődik, akkor fakadóvizek képződ­
nek, melyek környéke elláposodik, elmoosarasodik és források keletkeznek.
A talajvizzel együtt jár a glejesedés, vagyis a kétértékű vasvegyületek fellépése
redukció hatására. Megkülönböztetünk pangóvízglejt, belvizglejt és talajvizglejt
vagy valódi glejt. Mindezek a gyökér számára kedvezőtlenek, mert mérgező, két-
értékű vasvegyületeket tartalmaznak.

A talaj konzisztenciája

A konzisztencia fogalmán értjük azokat a jelenségeket, melyek a talaj- víz

rendszerben alakváltozással járnak. A konzisztencia a talaj szilárd részei és a víz,
vagyis a talajnedvesség viszonyára vezethető vissza.
A talajkonzisztencia fogalmába sorolható jelenségek:
- a szilárdság,
- a képlékenység,
- a viszkozitás,
- a tapadóképesség.
Mindezek különösen a talajművelésben éreztetik hatásukat. A talajkonziszu
teneia-állapotokat a 49. táblázatban foglaltuk össze. A konzisztenciára jellemző
egyes határértékek
- a folyási határ,
- a sodrási határ,
- a képlékenységi szám,
- a zsugorodási határ,
- a tapadási határ.
Folyási határ (Fh). Az a viztartalom százaJékban kifejezve, ami mellett a
Oasagrande-készülékben kialakított árok 25 ütés hatására 10 mm hosszban össze-
folyik.
A készülék fő része egy rézosésze, mely 10 mm magasról ejthető. Az ebbe helye-
zett pépszerű talajba árkolókéssel vájjuk az árkot, és a kísérlet végén a talajból
nedvességtartalmat határozunk meg. Négy különbözc5 viztartalommal végezzük el
a meghatározást, és ezek alapján szerkesztjük meg a folyási egyenest.
A folyási határ közel áll az Arany-féle kötötteégi számhoz, mely a képlékenység
felső határával hozható párhuzamba.
Sodrási (plasztikus) hatá.r (Ph). A talajnak az a legkisebb víztartalma (százalék-
ban), amelynél a talajból kisodort 3-4 mm vastag sodratok töredezni kezdenek.
A sodrást szűrőpapíron, majd üveglapon végezzük folytonos hajtogatássat
·Képlékenységi szám (plasztikussági index, Pi). A folyási határból (Fh) levonjuk a
sodrási határ (Ph) viztartalmát, vagyis · ·
Pi= Fh-Ph.
A folyási határ, valamint a képlékenységi szám néhány adatát és határértékét
az 50. táblázatban foglaltuk össze. ·

160
 összefüggései
4:9. táblázat. A talaJkonzisztencla, valamint az ezt megszab6 határérté kek
Képléke nységi szám
l (plasztik ussági index) l
zsugorad ási sodrási tapadási folyási határ ~

határ határ határ (a képléken ység felső határa)

l l l l
Konzisz- szilárd félszilárd képléken y folyós
teneia

s{ír(in lágy kép-· híg fo-

Talaj- sűr(in
kemény omlós képlé- lékeny lyós
állapot folyós
keny (tapadó)

szilárd nedves, sűrü

testre jel- pépes, képléken y szusz- híg szusz-
Jellem- de nem
lemz6 tu- de nem tala.jpép , penzió penzió
zök képlé-
lajdonsá - tapad tapad (sár)
keny
gok

Míivel- rögös, kedvező · kenőd6 (szalonn ás) nem mdvelhe t6

hantos (összefolyik)
. het6ség

50. táblázat. A folyási határ és a képlékenységi szám

néhány határérté ke

Képlékeny ség Fh,% Pi,%

Nem képléken y <25 o

Gyengén képléken y 25-30 1-10
Közepes en képléken y 30.-38 10-20
Erősen képléken y 38-70 20-40
Igen erősen képléken y >70 >40

túl
Zsugorodási határ (Zs, %). A ta.lajnak az a. legkisebb víztarta lma, amelyen
zsugoro dási határ fölött a
szárítva a talaj már nem változta tja meg a térfogat át. A
víztarta lom és a térfogat között lineáris kapcsol at van.
Az Arany-fé le kötötteégi szám 70%-án ak megfelelő nedvess égtartal
mú sűrű.
észébe
talajpép et előzetesen vékony an vazelinnel kikent henger alakú Petri-cs
először a levegőn, majd 105 °0-os szárító-
vagy bádog4-ohozha kenjük be. Ezt
térfo-
szekrényben szárítju k. Az összezsugorodott pogácsá t kiemeljük és higanyos
vel meghatá rozzuk a térfogat át. A talaj térfogat át és száraz súlyát is-
gatmérő
merve a következő képlet alapján számíth atjuk ki a zsugoro dási határt:

~oFs ) ·VÍZ
( Vo- ta1aJ
fs
Zs% = Go ·100,
ahol
Vo = a száraz talajpog ácsa térfogat a,
Go = a száraz talajpog ácsa súlya.
161
ll .Talajtan
 A zsugorodási határ közelítő értékét a lineáris zsugorodás meghatározásával
párhuzamosan állapíthatjuk meg.
Tapadási határ. Az a nedvességtartalOJ:tl, malynél a talaj már nem tapad meg
fémlemezen. Úgy határozzuk, meg, hogy a talajból nedvesen kis pogácsát gyúrunk,
amit vízszintes fémfelülethez nyom unk. A fémfelület .vízszintessel bezárt szögét
folyamatosan növelve a talajnak nem szabad leszakadnia.
A tapadási határ fölött a talajművelő eszköz vontatásához szükséges von6erő­
szükséglet megnő.
A talajt jellemző egyes konzisztencia-állapotok úgy jönnek létre, hogy a talaj
részeeskéit összetart6 erők, az adhézi6 és a kohézi6, kisebbek, mint az elválaszt6
erők (a művelőeszközök mechanikai energiája, a részecskék hidrofilitása, a nehéz-
ségi erő). · ·
Láthat6 az elmondottakból, hogy a talajkonzisztencia-állapotok felismerésének,
meghatározásának a mezőgazdaságban a talajművelés szempontjából van nagy
szerepe (62. ábra). Ugyanezek a határértékek szerepeinek a talajmechanikában is,
vagyis abban a tudományban, mely az útépítés, épületterv:ezés megalapozását
szolgálja.

kg/ cm<
4.2
4.0
3.8
3,6
~ 3,4
~ 3.2
~ 3.0 G/cm2
·;n 2,8 28
~ 2,6 26
:2 2,4 -0,80 a b f d e c 24
-~ 2.2 '2 ·o 7o l l 2 : l 22
·~ 2,0 ~ ' ··.. : ~ ,....--T'f', 1 20
] 1,8 .fii 0,60 · .. l l l ' l 18
·r-·· .
/
l 1,6 .; 4 }/ ll '~,: "'
16 'O '"'
Cl 1 ,4 ~ 0,50 l
..~ 1,2 :g 0,40 l ·~. // l
l
l
l
l
"
l '
14 a. "'
12 .:"!
"2 1 o -~ . . l / l l l l ' .1Q
~ o'8 •o 0,30 l ·~. l l l '
.N ' "' ...._ l / ··.. l ' 8
"' o6 a; o 20 .. ""-!. 3 / ···.J.
l
l '
' ..o • ~·-.. // l l ' 6
04 l --··..::: l l ' 4
'
0 ,2 0.10 1 ...-"" ··-··- 1 1 '
' _",..,.".. ... -....i--··---··-.1- .. ·····r····t· 2
o
o 2 4 6 8 101214161820222426 283032343638404244 464850525456586062
nedvesség%

62. ábra. A ta.la.jmüvelést megsza.bó tulajdonságok változása a. konziszteneiahatárok,

ill. a. tals.jnedvesség-tartalo m függvényében (rendzina talajon mért adatok alapján
DOBRZANSKI és TuRsKI szerint)
1 - a szilárdság görbéje, s-
a tapadás görbéje, a - belső súrlódás 0,5 kg/cm• oldalnyomás esetén, 4 -
belső súrlódási tényező
a - maximálls higroszkóposság, b - sodrás! határ, c - folyási határ, d - kapilláris vlzkapacitás, e -
teljes vfzkapacltás, f - szántóföldi vizkapacitás

162
 A talaj levegőgazdálkodása
l
A talaj pórusterének azt a részét, melyet nem foglal el a víz, a leveglS tölti ki,
vagyis a talajban a víz és a leveglS egymás ellen hatnak.
A talaj levegőtartalma. A talaj porozitásviszonyaiból következik, hogy ha a.
talaj nincs vízzel telítve, akkor a nagyobb pórusokat - azaz azokat, amelyekbiSI
a víz gyorsan kifolyik, ~ a leveglS tölti ki, a víz pedig a kisebbeket.
A porozitásviszonyok tárgyalásakor volt arról szó, hogy az az arány kedvezlS,
amikor a talaj nagy, közepes és kis pórusai közt a viszonyszám l: l: l. Pontosab-
ban meghatározva ezt a viszonyt, a szántóföldi vízkapacitásig telített talaj levegő­
tartalmát kell vizsgálnunk ahhoz, hogy helyes képet alkothassunk a növények
számára szükséges leveglS mennyiségérlSl.
A szántóföldi vízkapacitásig telitett talaj levegőtartal1Jla Oés 40 térfogatszázalék
közt változhat. DoLGOV vizsgálatai szerint hiába van a· talajban elegendő tápanyag
és víz; ha a levegő mennyisége a talaj térfogatának 13%-ánál kevesebb, a növények
nem fejlődnek vagy el is pusztulnak.
A talaj levegőtartalma a fizikai talajféleségtől és a tömódöttségtől, vagyis a sze:~;­
kezettől függ. Homoktalajokban a szántóföldi vízkapacitásig telített állapotban
mintegy 30-40%, vályogtalajokban 10-25% és az agyagtalajokban 5-15% a
levegő.
Természetes, hogy amint a talajok víztartalma a szántóföldi vízkapacitásnál
kisebb, levegőtartalmuk nagyobb lesz. A növények számára azonban az a kritikus
4llapot, melyben a legkevesebb a levegő, és ez szabja meg a talaj levegőzöttségét.
A szükséges levegő mennyisége a termesztett növényektől függ. KoPEOKY
vizsgálatai alapján
a füvek levegős~ükséglete 6-10 tf/%,
a búzáé 10-15 tf/%,
a zabé 10-15 tf/%,
az árpáé 15-20 tf/%,
a cukorrépáé 15-20 tf/%.
A levegő minősége. A talaj levegőtartalmának meghatározása önmagában még
nem elegendő a levegőgazdálkodás teljes jellemzéséhez, mert ehhez még a levegő
minőségének- ismeretére is szükség van. ·
A talajlevegő nem azonos öászetételű a légköri levegővel. Ez a különbség első­
sorban a C02 - és az 0 2-tartalom arányában mutatkozik meg.
A talajlevegő eltérő kémiai összetételét a talajban élő szervezetek tevékenysége
okozza. Ezek a talajlevegő oxigénjét fogyasztják, és helyette azén-dioxid-tartalm át
növelik.
A légköri és a talajlevegő közti különbség általában nem nagy (51. táblázat),
de kivételes esetekben - túlnedvesedés, igen rossz levegőzöttség - a talaj C0 2 -
tartalma 5, sőt 10%-ra is megnőhet, oxigéntartalma pedig 10% alá csökkenhet.

61. táblázat. A légköri és a talajlevegli összetétele

Levegő
N o. co.
% % %

Légkör 79,01 20,96 0,03

Talaj 79,2 20,6 0,2-0,7

ll* 163
 A tapa&ztalatok azerint 6%-nál nagyobb 002- é8 10%-nál kisebb 0 -tartalom a
2
-növények anyagC8ere-folyamata~'ban jelent68 zavarokat idéz el6.
Kapcsolat a talajjal. Nemcsak a. kémiai összetétel tekintetében van különbség a
talaj összes leveg6tartal mán belül, hanem a talajjal alkotott kapcsolat is többféle
· lehet. A leveg6 egy része ugyanis a talaj felületén adszorbeálódhat, n;ttg nagyobb
része a pó1'U8okat tölt~ ki. A talaj leveg6adszorpciója nagyobb mértékben csak a
Hy-értéknél kisebb nedvességtartalom esetében jelentkezik, jelent6sége mégsem
elhanyagolható. A kiszáradt talaj, mely sok adszorbeált leveg6t tartalmaz, be-
nedvesedéskor vizet is adszorbeál és így a megkötött leveg6 felszabadul. Ez a
finom pórusokban elnyelt leveg6 felszabadulva nem tud a talaj morzsáiból ki-
áramlani, mert a beszivárgó víz elzárja a kapillárisokat és nagy er6vel tör az
aggregátumok belseje felé. A bezárt leveg{) a nagy nyomás hatására azétrobbantja
a nedvesedés következtéb en szilárdságából veszft6 talajmorzsák at, és ezzel a szer-
kezetet rontja. ·•,fY·t··•
.A talaj- és a légköri levegli kapcsolata. A talajleveg6 a· pórusokon keresztül
állandó kapcsolatba n áll a légkörrel, ezért kölcsönhatásuk folytonos. A talajban
átlagosan é:vente 4000 m3 /ha azén-dioxid képz6dik, mely a légkörbe távozik.
A talaj és a légkör leveg6je közt tehát folytonos, aktív légcsere játszódik le,
melynek két titja lehetséges:
- A diffúzió folyamán a légkör kisebb parciális nyomású 00 -készlete fokozato-
2
san gyarapodik a talajban képz6dött azén-dioxiddaL Az eltávozott azén-dioxid
helyére ugyanakkor oxigén áramlik.
- Különböz6 periodicitás t mutató nyomá&változás hatására. A légköri és ennek
következtéb en a talajban lev6 leveg6 nyomása nem állandó, hanem napi és boaz-
szabb id6szaki ingadozást mutat. Ennék hatására a talajból kifelé áramlik a.
leveg6, ha a légköri nyomás csökken és befelé présel6dik, ha a légköri nyomás
emelkedik.
A gázcsere hatása a talajban végbemenö' folyamatokra. A gázcsere - mértékét a
talaj leveg6zöttségének nevezzük -többféle hatást fejt ki a talajban lejátszódó
folyamatokra.
- Ha rossz a talaj levegőzöttsége, a biológiai folyamatok károsodnak. A mikro-
biológiai tevékenység kedvezőtlen irányúvá válik, mert az aerob feltételeket
igénylő nitrifikáló, nitrogériköt6 és kénbaktériu mok tevékenysége csökken. Ugyan-
akkor az anaerob baktériumok hatására metán, tejsav, vajsav és kénhidrogén
képz6dik, továbbá a vegyértékvá ltó elemek - els6sorban a vas, a mangán és a
molibdén - alacsonyabb vegyértékd formába mennek át. Ezáltal a talajban le-
játszódó szerves és ásványi anyagokat átalakító folyamatok kedvez6tlen irányba
tolódnak el.
- A termesztett növények gyökerei - ha a talajlevegő oxigéntartal ma meg-
határozott érték alá csökken - nem képesek sem a tápanyagok, sem a víz fel-
vételére, majd a növekedésük is leáll. Mivel pedig egyes gyomok oxigénigénye
kisebb, ezért a levegőtlenség a gyomosodás fokozódásához vezet.
- Lassul a magvak csfrázása is. Ha a talajlevegő 0 2 -tartalma nem éri el a
szükséges mértéket, a magvak befuliadnak vagy nem is csiráznak.
Láthatjuk az ismertetettekből, hogy amennyire fontos a kedvező termések
kialakulásához a víz, akkora veszélyt rejt magában, ha a talaj pórusaiban túl sok
van bel6le, és ezáltal a leveg6t kiszorítja a hézagokbóL A kedvez6 víz-levegő~
arányt a talaj mdvelésével, drénezésével és a szerkezet javításávall ehet kialakítani.

164
 A talaj högazdálkodása

A növények fejl6déséhez a vízen, a levegőn és a tápanyagon kívül höre is szükség.

van.
A talaj hőmérséklete nemcsak a magasabb rendű növények magvainak csírá-
zását, majd növekedését és fejl6dését szabja meg, hanem befolyásolja a talajban
élő mikroszervezetek életét, ezen keresztül pedig a tápanyagforgaimat is. A h6-
mérséklett61 függ továbbá a talaj ásványi részének a mállása is, mert a h6mérséklet
emelkedése a legtöbb kémiai reakciót gyorsítja. ·
A talaj Mmérséklet-változásai. A talaj h6mérséklete a talajba érkező és a talajból
távozó h6 egyensúlyától függ.
A talajba a hő érkezhet:
1. SugárzáBBal, vagyis különböző hullámhosszú, a napb61 érkező energiák
alakjában. Átlagosan mennyisége 0,13J.em- 2 ·s-1, demintegy42%-a visszasugár-
zás. A talaj tulajdonságaitól függően a napsugárzás 50-80%-a járul hozzá a
talaj hőmérsékletének emelkedéséhez.
A talaj e folyamatban nem tevéketlenill vesz részt, hanem a sugárzás átalakítása
útján mint transzformátor működik. A napb61 a sugárzás ugyanis rövid hullám-
hosszú sugárzás alakjában érkezik és a talajban nagy hullámhosszú sugárzássá,
vagyis hc5vé alakul át.
A Bugárzá8 intenzitáBa függ a földrajzi helyzettől, mert ez megszabja a sugarak
beesési szögét; függ a. tengerszint feletti magasságt61; valamint lejtős területen a
kitettségtől.
A sugárzás talajra gyakorolt hatá8át befolyásolják a felszín tulajdonságai, így a
növényi fedettség, valamint a talajfelszín színe és szerkezete.
2. VezetéBsel, amikor a földi hőáram által szállított hő növeli a talaj hc5mérsékle-
tét. Mennyisége 7-10- 5 J ·cm- 2 -s- 1 körüli. Ez abból származik, hogy a földrétegek
hc5mérséklete átlagosan a mélység felé haladva 33 ro-enként l °C-kal emelkedik.
Hazánkban a földkéreg vékonyaága következtében ez az érték - a geotermikus
gradienB - ennél nagyobb, mert a hőmérséklet 15-20 ro-enként növekszik
l °C-kal.
3. Áramlá8Bal, amikor a talajjal érintkez5 leveg5rétegek, valamint az es5 hő­
mérséklete hat a talajra.
4. A talajban termelt hó is okozhat hőmérséklet-emelkedést; a fizikai, a kémiai és
a biológiai folyamatok mind hőt termelnek.

165
 A fizikai folyamatok közül ki kell emelni a pár~tátcsapódást, ami 2500 J /g,
valamint a fagyást, ami 335 J /g hőmennyiséget termel. Rőt termel továbbá az oxi~
dáció, és a radioaktív elemek bomlása.
A biológiai folyamatok, vagyis a ezerves anyagok lassú égése is szalgáltat hőt,
melynek egy része a talaj hőmérsékletét emeli.
Ugyanez a négyes csoportosítás érvényes a talaj hóveszteségére is. E két folyamat
egyensúlya szabja meg minde~or a talaj pillanatnyi hőfokát.
A beérkezett hó hatása azonban több tényezőtől függ, elsősorban a talaj
- hővezető képességétől és
- hőkapacitásátóL
H6vezet6 képesség. Az a hőmennyiség (J), amely az anyag l cm 2 keresztmetszetén
másodpercenként áthalad, ha a hőmérséklet-változás a keresztmetszetre merőle-
gesen mérve l °C/l cm. 1
.
A hővezető képesség mértékegysége: J ·cm- 1·°C- 1·s- 1. Ez a tulajdonság tehát
teljesen analóg az elektromos áram vagy a kétfázisú rendszerben végbemenő
vízmozgás jelenségével, és így az általános transzportegyenlettel jellemezhető.

KH = Q·FL, ahol
t•
KH = a hővezető képesség (J·cm-1,oc-1.s-1),
Q = időegység alatt "elmozduló" hőmennyiség (J ·s- 1),
L = rétegvastagság (cm),
= időegység alatti hőmérséklet-változás (°C·s- 1).
A szilárd, a folyékony (víz), -valamint a légnemű (levegő) halmazállapotú talaj-
alkotórészek hővezető képessége lényegesen különböző.
Így a szilárd rész hővezető képessége 0,016, a vízé 0,4 és a levegőé 0,0002
J.cm- 1·°C- 1·s- 1. Ebből az következik, hogy a.hő a szilárd rész, a talaj mélyebb
rétegei felé vezetődik el, a felszínnel érintkező levegő felé pedig csak kevés hő
~távozik vezetés útján.
Ugyancsak a hővezető képesség tekintetében mutatkozó különbségből követ-
kezik, hogy a jó hővezető képességű talaj felső rétegeiben a hőmérséklet ingadozá~;~a
kisebb, a mélyebb rétegekben nagyobb, mint az ugyanazon feltételek között talál-
ható, de rossz hővezető képességű talajban. ·
Hökapaeitás (K). Az a hőmennyiség (J), amely az l cm3 térfogatú, eredeti
szerkezetű talaj hőmérsékletét l °C-kal emeli.
A hőkapacitás mértékegysége: J·cm-a,oc-1.
Értéke a talaj fajhőjének függvénye, mert K = f (fajhő)·Ts. Néhány anyag
fajhőjét és hőkapacitását az 52. táblázatban foglaltuk össze.
A bemutatott adatokból látható, hogy a víz és a szilárd rész hőkapacitása közt
jelentc5s különbség van. Ebből következik, hogy különböző nedvességtartalmú
52. táblázat. Néhány anyag fajhője és hökapaeltása

Anyag FaJh/l Hőkapacitás

;r .g-•··c-• ;r ·cm-•.•c-•

Víz 4 4
Levegő l 0,0012
Homok 0,84 2,18
Agyag 0,92 2,50
Humusz 1,70 2,72
Jég 2,10 1,88

166
talajok.hőkapacitása közt is nagy az eltérés.' Egy vályogos talaj hőkapacitása
például a következőképpen alakul:
Nedvesség, % Hőkapacitás, J ·cm- 3 • oc- 1
o 1;13
10 1,55
20 1,97
30 2,39
A száraz talaj hőkapacitása azért ilyen kis érték, mert a porózus talajnak
a
mintegy fele levegő, aminek a hőkapacitása igen kicsiny.
Hőmérsékletvezető képesség. A talajban áramló hő melegítőha.tását fejezi ki.
Mértékegysége: cm2 ·s- 1 •
Levezethető a következő képletből:
KH
a =·x' ahol
a = hőmérsékletvezető képesség,
KH = hővezető képesség, ·
K = hőkapacitás.
A képletből következik, hogiY a száraz talaj hőmérséklet-vezető képessége kicsi,
mivel a hő vezet() képessége is viszonylag az. De kicsi a hőmérséklet-vezető képessége
a sok nedvességet tartalmazó talajnak is, mert ennek a hőkapacitás-értéke nagy.
Vagyis a legnagyobb hőmérséklet-vezető. képesség értékét a közepesen nedves
talajokban mérhetjük. Ezért például a fagy is ezekben a talajokban hatol a leg-
mélyebbre (70-120 cm).
A fagy hatása. A talaj hőgazdálkodásának tanulmányozása során külön figyelmet
kell szentelni annak az állapotnak, amikor a víz a talajban megfagy.
A fagy hatása a talajban kettős:
- fizikai és
- biológiai.
A talajban levő víz a fagypont körüli hőmérsékleten halmazállapot-válto záson
megy át. Ez nem egyszerre következik be, amint erre már utaltunk. A feszültség-
IDentes hézagtérben korábban fagy meg a víz, mert itt nem hatnak rá az adszorpciós
energiák, a nagyobb erővel kötött víz pedig fagypont alatt alakul át szilárd halmaz-
állapotúvá. Ebből következik, hogy homokos talajban - ahol kevés az adszorbeált
víz - a nedvesség előbb fagy meg, mint az agyagtalajban. .
A legerősebben kötött nedvesség például csak -75 °C-nál fagy meg.
A fagyáspont csökkenésére vonatkozó tájékoztató adatokat az 53. táblázatban
foglaltuk össze. ·
A talajnedvesség fagyáspontja azonban nemcsak az adszorbeált víz mennyiségé-
től, hanem a talajoldatban található sók mennyiségétól is függ. Minél több só van a

63. táblázat. A talajnedvesség megfagyásának kezdeti blifoka kölönböző fizikai talajféleség

és nedvességtartalom esetében
Fagyáspont, •c
TalaJ a talaJ nedvességtartalma %-ban
1
l 2
l 3
l 5
l 10
l 20
l 30

Homokos vályog - 2,2 -1,5 -1,1 -0,7 -:0,3 -0,2 -0,1

Vályog - 6,0 -2,4 -1,5 -0,8 -0,3 -0,2 -0,1

Agyagos vályog -10,2 -8,5 -6,7 -4,6 -2,9 -0,6 -0,2

167
 talajolda.tban, annál mélyebben a fagypont alatt indul meg a talajnedvesség meg-
szilárdulása. • ···
A talajfagy fizikai katáBa a fagyáskor bekövetkező térfogatvá ltozásra, valamint
a víz és a jég feletti tenziókülönbségre vezethető vissza. Az ismétlődő fagyás és a
fölengedés ezt a hatást még fokozza. Így lesz a fagyállékonyság (regeláció) követ-
kezménye a krioturbáció és kongeli8zoliflukció, vagyis a talajgyúrá s és a talajfolyás.
A talajfagy fizikai hatásai között kell megemlíteni a felfagyá-8 és a kifagyá8
jelenségét is, ezek azonban már biológiai tüneteket (nedvességhiány) is magukban
foglalnak. Ezek a növénytermesztés tárgyköréb e tartoznak.
A talajfagy és általában a tal~jban lejátszódó hőjelenségeknek a biológiai hatása
azonban már a mikrobiológia tudomány területére vezet át bennünket .
A Mmérsékl et biológiai hatása. A talajban élő lények - közöttük a mikro-
organizmusok - élettevékenységét elsőrendűen a rendelkezésre álló víz és a hő­
mérséklet szabja meg. Ezek a talaj vízgazdálkodásától és hőháztartásától függenek,
így láthatjuk, hogy e két komplex talajtulajd onság milyen nagy jelentőségd.
Együttes hatásuk kifejezésére számos képietet ismerünk ...... többek közt a Fehér-
féle R-törvényt -, ezek megkísérlik a mikroorganizmusok életfeltételeinek szám-
. szerű kifejezését, de jobb, ha a vfzgazdálkodást, valamint a hőháztartást mint
dinamikusa.n változó értékeket részletesen is megismerjük.
Hogy milyen azoros az összefüggés a talaj hőmérséklete, nedvességtartalma és a
benne lejátszódó biológiai tevékenység között, azt láthatjuk KoNONOVÁnak a kü-
lönböző földrajzi övezetek - tehát a különböző talajok - viszonyaira
vonat-
kozó ábrázolásából is (63. ábra).

63. ábra. A különböző

földrajzi övezetek tala-
jainak hő- éS vfzgazdál-
kodása, valamint a ben-
nük lejátszódó biológiai
gyepes podzol csernozjom tevékenysé g közötti
ÖSSzefüggés (KONONOVA .
NHUN igen gyenge ~ gyenge ~intenziv szerint)

168
 A talaj tápanyag-gazdálkodása

Tápanyag-gazdálkodáson a talajoknak azt a tulajdonságát értjük, ami meg-

határozza, hogy a talaj a rajta és a benne élő szervezeteket milyen mértékben
tudja ellátni tápanyagokkat Mint ilyen, a tápanyag-gazdálkodás a talaj termékeny-
ségének alapvet/J eleme és a viz-, a levegő-, valamint a hőzgadálkodással együtt
szabályazza a talajjal kapcsolatos élővilág tevékenységét.
A talaj tápanyag-gazdálkodása elválaszthatatlan az élővilág tevékenységétől;
azzal kölcsönhatásban áll. A talajban felszabaduló tápanyagok és az élővilág
kapcsolatával egyrészt az ökológia, a mikrobiol6gia és a növényélettan, másrészt az
agrokémia foglalkozik, így mi a talajtan keretében a tápanyag-gazdálkodásnak
csak azorosan a talajtól függő kérdéseit tárgyaljuk.
.A föld felszínén előforduló elemek átrendeződésében, különböző vegyületeik át-
csoportosulásában két körfolyamatot ismerhetünk fel, a geológiai, vagy az elemek
nagy körforgását, és a biológiai, vagy az elemek kis körforgását. E két körforgás
azonban nem egymástól függetlenül játszódik le, hanem egymáshoz kapcsolódva,
és éppen a talaj az a hely, ahol a geológiai és a biológiai anyagforgás egy időben
és párhuzamosan megy végbe. Ezért a talajban található elemek - ezen belül a
tápelemek - átalakulásának, mennyiségének és formájának megértéséhez mind-
két folyamatot figyelemmel kell kísérni. Így az előbb említett tudományterületek
mellett a geokémiának és a földtannak az eredményeire is tekintettel kell lennünk,
ha a talaj tápanyag-gazdálkodását vizsgáljuk.
Nagy vagy geológiai körforgás. E folyamatban az elemek az oldódás és a kicsapódás
kémiai törvényei ezerint vesznek részt. Az élővilág hatása csak az elmúlt geológiai
korok tengereiben élő moszatok, csigák, kagylók és rákok páncéljainak felhalmozó-
dása, majd kőzetté válása formájában jelentkezik.
A geológiai körforgás jó példája a vulkáni kőzetek sokmillió éves mállása során
felszabaduló kálium óceánokba vándorlása, majd belőle a kálisótelepek képződése.
Ide sorolható a vulkáni kőzetek foszfortartalmának a felszabadulása is a mállás
folyamán, a folyóvizekkel az óceánokba vándorlása, majd az ott élő szarvezetekben
feldúsulva - azok elhalása után - a tengerfenéken belőlük nyersfoszfáttelepek
kialakulása. Hasonlóképpen a málláskor felszabaduló kalciummal a légkör azén-
sava karbonátokat képez és ez.kicsapódva leülepszik a tengerfenéken; ott mész-
kővé alakul, majd a kéregmozgások által kiemelkedve újra a felszínre kerül, újra
oldódik és újra bekapcsolódik a körforgásba.
Kis vagy biológiai körforgás. Ezt a folyamatot már nemcsak az elemek és vegyü-
leteik oldhatósága irányítja, hanem a talajjal együtt élő lények igénye is. Minél

169
 inkább szükségük van az élőlényeknek valamely elemre - tehát tápelemre -,
annál inkább igyekeznek azt a termőhely közelében visszatartani és felhalmozni.
Ezáltal annak az elemnek az elemek nagy körforgásában adott szakasza módosul;
ezért is különbözik a talaj a kőzettől.
Különbség van a geológiai és a biológiai körforgás között egy-egy körfordulat
időtartamát tekintve is. Általánosságba n kimondható, hogy a geológiai kör-·
forgásban az elemek újrabekapcsoló dása sokkal lassúbb, mint a bioiógiai kör-
forgásban.
A tápanyagok a biológiai körforgásban az élelmi láncok során alakulnak át; az
átalakulás minden szakaszában kapcsolatban vannak a talajjal, a tápanyagfel-
vétel és -leadás valamely formájában. Ebből viszont következik, hogy a talajok
tápanyag-gazdá lkodása jelentős mértékben függ a geológiai körforgás eredményé-
től, vagyis a talajképző kőzettől, de legalább ilyen mértékben a talajjal kapcsolatos
élővilág jellegétől és tevékenységétől is, .tehát:
- a kőzet és a hosszú ideje ható talajképződési folyamatok által meghatározott
·tápanyag mennyiségétől - tápanyagtőke - valamint a biológiai körforgás ered-
ményeként kialakult mozgékony ·tápanyagformá k arányátóL
A tápanyag-gazdá lkodás következtében mind a tőke, mind a mozgékony táp-
anyagok mennyisége változhat, növekedhet vagy csökkenhet.
A tápanyagtőke és a mozgékony tápanyagformá k között azoros kapcsolat van;
egymást befolyásolják, sőt át is alakulhatnak egymásba. Lényeges különbség van
azonban a mennyiség és a változékonyság üteme tekintetében, mert a tápanyag-
tőke mennyisége legtöbb esetben többszöröse a mozgékony tápanyagokéna k, át-
alakulása viszont sokkallassúbb azokénáL
Tápanyagtö'ke. A talajban található tápanyagok vagy egy adott tápanyag teljes
mennyisége a tápanyagtőke. Gyarapodhat biológiai felhalmozódás, ráhordás vagy
trágyázás (tehát tápanyagbevite l), csökkenhet mállás, kilúgozás, kimosódás és
erózió, valamint a termelt növényekkel elszállított tápanyagok által.
Meghatározásá t a tápanyag kémiai tulajdonságaitó l függő erős oldószer meg-
választásával végezzük, vagyis az adott elem teljes mennyiségét oldatha visszük.
Mozgékony vagy felvehető tápanyagtartalo m. A tápanyagtőkének a növény által
hasznosítható része.
A mozgékony tápanyagok mennyisége a tápanyagtőkénél említett folyamatokon
kívül növekedhet oldódás és feltáródás hatására, csökkenhet az oldhatóság csökke-
nése és a tapanyagok megkötődése, valamint a talajszelvény egyes rétegei közt
lejátszódó átcsoportosulás következménye ként. Mindezek . a folyamatok szor9s
összefüggést mutatnak a talaj képződéséveL
A mozgékony tápanyagtartal om meghatározásá nak az alábbi módjait ismerjük:
- növények (rozs, Aspergilius stb.),
- víz, híg oldószerek, sóoldatok,
- izotópkicserélés,
- ioncserélő gyanták által a talajból elválasztható tápanyagok,
- egyenárammal leszakítható tápanyagionok mennyiségének mérése.
A talajok tápanyagmegkötö' képessége. A rodtrágyázás terjedésével és a rod-
trágya adagok növekedésével mindinkább oda kell figyelnünk a talajok tápanyag-
megkötő képességére. Meghatározásá ra a talajba juttatjuk a kérdéses tápanyag
vízben oldott ismert mennyiségét, majd vagy érlelés után, vagy anélkül vizsgáljuk,
hogy az eredetileg kioldható mozgékony tápanyagmenny iség annyival növekszik-e,
amennyit a talajhoz adtunk. Ha nem, akkor a talaj a tápanyag megfelelő részét
megkötötte.
A talaj tápanyag-gazdálkodását tehát három tényező szahja meg: a tápanyagtőke,
a felvehető tápanyagtartalom és a tápanyagmegkötő képesség.

170
 A tápanyagok

A talajban található tápanyagok, tápelemek két nagy csoportra oszthatók

aszerint, hogy a növények számára kisebb, vagy nagyobb mennyiségben szüksé-
gesek-e. Ennek alapján beszélünk makrotápanyagokról és mikrotápanyagokról, vagy
makroelemekről és mikroelemekről. Ez a határ azonban - mint a természetben
a legtöbb határ - nem éles. Ugyanígy bővül a tápelemek köre aszerint, hogy a
tudomány haladásával a növényélettani szerepük hogyan bizonyítható. Minden-
képpen túlhaladott a makrotápanyag ok kQrét a nitrogénre, a foszforra és a káli-
umra korlátozni és így a talajban csak ezeknek az elemeknek sorsát figyelemmel
kísérni.
A tápanyagfelvét elt BARBER (1963) ezerint a növény "és a talaj egyaránt szabá-
lyozza. A tápanyagfelvét el során az alábbi részfolyamatok at választhatjuk el:
- a tápanyagok mozgása a talajból a gyökérfelülethe z,
- a tápelemionok mozgása a külső gyökérfelületről a belsőre,
- a tápanyagok elszállítása a gyökérből a hajtásba.
A talajtan feladata a talajban való tápanyagmozgá s értelmezése: A tápanyagok-
nak a talajból a gyökérfelülethe z való áramlását a diffúzióra és az anyagáramlásr a
vezethetjük vissza. Ezeknek a folyamatoknak az egyes részeit a 64. ábrán rontatjuk
be.

e
e e
e humusz
e e
e e
e

e~
1 e
ED ::: .:;Ef>

e
-
64. ábra. A tápanyag-ionok mozgása a talajban
1 - diffúzió az oldatban a gyökérfelület felé, 2 - diffúzió a talalrészecskéről a gyökér felé, 3 - diffúzió a
talajrészecske felületén, 4 - a részecske felfiletének reltöltődése az oldat lonjatból, 6 - anyagáramlás a
· gyökér felé

171
......:t
t-:1
kg-ha" 1 D 1 kg·ha" 1

7001 IZ2I 2 '"700

l
Ca
642

656

500 f?1 ll lsoo

N

300 300

Cl

100 Na 100

--- ±:.--IM s "K

V.31 Vl.30 Vll.31 Vlll.31 IX.30 K N Mg Ca
65. ábra. A cukorrépa alatt. mért agyagáramlással szállított ionok, valamint a növényben meghatározott tápanyagtartalo m
értékei, az ebből számított diffúziós és anyagáramláBos tápanyagmozgás aránya (RENGER és ST.REBEL (1976) után]
1 - anyagáramlással száll!tott, 2 - a novény által felvett tápanyag
64. táblázat. összefüggés a talajoldat 6s a Imkorlea (sz. a.-ra számitott) lonkoneentráelója
között
BARBER 1962. adatai
Koncentráció, mg/kg A kukorica ionkoncentráció-vlszonya
kukorlca- a kis és a nagy töménységd
Ion talajol dat• novény talajoldat ionkoncentrációJához
kicsi l nagy l átlag kicsi
l nagy

·Kalcium 8 450 2 200 275 4,9

Kálium 3 15& 20000 6660 128,0
Magnézium 3 204 l 800 600 8,8
Nitrogén 6 1700 15 OOO 2500 8,8
Foszfor 0,3 7,2 2000 6 600 278,0
Kén 118 655 l 700 145 2,6
• Kipréselt, vagyJiziméterben felfogott talajoldat

A különböző tápelemionok nem egyformán viselkednek a folyamatokban. Az

egyik mozgásában a diffúzió, a másikéban az anyagáramlás játszik nagyobb szere-
pet. Erre vonatkozó tájékoztatást az 54. táblázatból meríthetünk, melyben a
talajoldat, valamint a kukorica tápanyagtartalmát mutatjuk be. Mind az 54.
táblázatból, mind a 65. ábrán feltüntetett képből leolvasható, hogy a káliumnak
mint felvett tápanyagnak csak a 7%-a jutott anyagáramlással a növényhez és a
többit a diffúzió szállította a felvétel helyére, kalciumból viszont a növény
kevesebbet vett fel, mint amennyit az áramlás szállított. Ebb6l következik, hogy a
kalciumszállításban a diffúzió szerepe alárendelt, valamint, hogy a növény gyöke-
reinek közelében a kalciumnak fel kell halmozódnia és az oldatha visszadiffun-
dálnia. A nitrogén felvétele gyakorlatilag azonos az anyagáramlással szállitott
mennyiséggel.
Ezek a lényeges különbségek kiemelik a talajrészecskék felületén megkötött
ionok mennyiségének és milyenségének a fontosságát, valamint a talaj aktív részé-
nek, a talajkolloidoknak a szerepét.

Makrotápanyagok

Nitrogén

A talajban található elemek közfitt a nitrogén különleges helyet foglal el, mert a
talaj nitrogénkészlate nagyrészt a biológiai folyamatok terméke. Mintegy 95%-a
ezerves kötésben van; ebb61 kb. 25-40%-a alfa-aminonitrogén, a többi amino-
cukrok és nukleinsavak formájában van jelen. A ezervetlen nitrogén nagy része
ammóniumkötésben van. A nitrátok mennyisége kevés. Nem elhanyagolható a
humuszanyagokban kötött nitrogén sem, ami többnyire heterociklusos kötésben
van. Mindezek együtt alkotják a talaj össznitrogén-tartalmát, amelynek meg-
ítélésére az üzemi talajtérképezés keretében a következő határértékeket használ-
ják:
kevesebb mint 0,05% N - igen szegény talajok,
O,ű5-0,10% N - gyengén ellátott talajok,
0,10-0,25% N - közepesen ellátott talajok,
több mint 0,25% N - jól ellátott talajok.

173
 Az össznitrogén-tartalomnak egy év leforgása alatt átlagosan 3%-a ásványoso-
dik, és válik a növények számára könnyen felvehetővé.
Szén-nitrogén-arány. A talaj nitrogéngazdálkodása nem kizárólag az összes
nitrogén mennyiségétől függ, hanem attól is, hogy milyen a szén-nitrogén-arány.
Általában az a szabály érvényes, hogy a 20-nál kisebb O- N arányérték esetén a
nitrogén sl;:,abadul fel . a szerves kötésből és könnyen hasznosítható lesz, 30-nál
nagyobb C-N-arányérték esetén a nitrogén szerves vegyületekben kötődik meg.
Ammóniumion a talajban. Az ammóniumion a talajban három formában: a
talajoldat szabad NH+-ionjaként, adszorbeált és kötött formában lehet jelen.
Az adszorpció a kationadszorpció törvényszerűségei szerint megy végbe, és igy az
adszorbeált ammóniumion a talajoldat ammóniumion-koncentrációját ól, valamint
a talaj T-érté:)rétől és a kolloidok szelektiv adszorpciójától függ. Ez utóbbit illetően
különösén a humuszanyagok adszorbeálnak viszonylag sok ammóniumiont.
Megkötődhet az ammóniumion a szilikátok rácsában is. Ennek során elsősorban
a csillámszerű szilikátok rácsában helyettesiti a káliumiont. Mind az elsődleges
ásványok és kőzetek, mind pedig a talajban másodlagosan képződött, többnyire az
agyagásványokhoz sorolható szilikátok rácsában helyet foglalhat. Egyes adatok
szerint a szilikátrácsban megkötött nitrogén mennyisége, tehát a földkéreg nitro-
géntartalma mintegy 50-szerese a légkörének.
A szerves formában kötött nitrogén felszabadulása. A nitrogénfelszabadulás,
vagyis az ásványi formába va1ó átalakulás több lépcsőfokon megy keresztül. Első
az aminizá.pi6, vagyis a fehérjemolekulákban kötött nitrogénnek aminosavak és
aminok alakjában vabS megjelenése. Ezt követi az ammonifikáci6, melynek folya-
mán az aminosavakból és az aminokból a mikroszervezetek ammóniát szabadítanak
fel és közben energiát nyernek. Ezt az ammóniát, illetve a vizzel képzett ammó-
niumionokat a magasabb rendű növények közvetlenül fölveszik vagy pedig a
heterotróf mikrosz.ervezetek a szerves .széntartalmú növényi maradványok el-
bontása és saját testük felépítése folyamán felhasználják. A fennmaradó ammónia
egy része megkötődik az adszorpció, valamint a rácaba épülés folyamatában, más
része pedig a nitrifikáció hatására oxidálódik nitráttá.
A nitrifikáció két lépésben megy végbe. Az ammóniumiont a Nitrosomonas
csoportba tartozó baktériumok nitritté oxidálják. Az így keletkezett nitrit-nitro-
gént a Nitrobacterek nitráttá alakitják. A két baktériumcsoportot együttesen nitri-
fikáló baktériumoknak nevezzük. Talajtani szempontból fontos tény, hogy a
nitrifikáció mindkét lépcsője csak molekuláris oxigén jelenlétében játszódhat le. Ez azt
jelenti, hogy minél jobb a talaj levegőzöttsége, minél több a talajlevegőben az
oxigén, annál erőteljesebb a nitrifikáció. Ha kevés az oxigén, az oxidáció mikro-
biológiai folyamata lassul vagy az első fokozat után megáll.
Fontos az is, hogy az ammóniumionnak nitritté alakulása folyamán proton
szabadul fel, vagyis ha nincs elegendő semlegesítő kation a talajoldatban, a talaj
elsavanyodhat. ,
Az ammóniumion oxidációjának első lépcsőjét a következő egyenlet érzékelteti:

E folyamatok tanulmányozása során talajtani vonatkozásban megállapíthatjuk

továbbá, hogy mind az ammonifikáció, mind a nitrifikáció folyamatai meghatá-
rozott h6mérsékleti és nedvességviszonyokat igényelnek ahhoz, hogy a mikrobiológiai
folyamatok intenzitása erőteljes legyen. Ezért sem az állandóan túl nedves, sem
az állandóan túl száraz viszonyok nem kedveznek, és ugyanúgy nem jó, ha a
talaj fagyos vagy túlhevült.
A talaj nitrogéntartalmának, a nitrogéntőkének gyarapodása. Elsősorban a
mikrobiológiai folyamatok jellegétől és er6sségét61 függ, hogy a talajban mennyi

174
 nitrogén kötődik meg. Ebből viszont következik, hogy a talajnak azon rétegeiben
találhatjuk a legtöbb nitrogént, amelyekben a biológiai tevékenység a legelevenebb
és amelyekben a legtöbb humusz halmozódott fel. A talaj nitrogéntartalmának
gyarapításában a nitrqgénkötő mikroszervezetek vesznek részt, amelyek két nagy
csoportra oszthatók, a szabadon élő és a gyökérgümő-baktériumok csoportjára.
Az elsőhöz az Azotobacter és a Olostridium fajok tartoznak, a másodikat pedig a
· Rhizobium-fajok alkotják. ·
Gyarapodhat a talaj nitrogénkészlete a levegő molekuláris pitrogénjének az
átalakulása útján is. Elektromos kisülések, villámlás hatására a molekuláris nitro-
gén ammóniává vagy salétromos- és salétromsavvá alakul, majd a csapadékkal
kimosódik a levegőből és a talajba jut. Ugyanígy a települések és az ipartelepek
tüzelőberendezéseiben is hasonló folyamatok játszódnak le, amelyek a légkörön
át ismét a talaj nitrogéntökéjét növelik. ·
Végezetül említjük a nitrogén-műtrágyázást, továbbá a szennyvízöntözést, a
szennyvíziszap felhasználását, a szerves hulladékok és az istállótrágya kiszórását,
melyek kisebb-nagyobb mennyiségben szintén gazdagítják a talaj nitrogéntartal-
mát.
Ma ez utóbbiak hatása kedvező körühnények között már olyan jelentős, hogy
felér a mikrobiális úton megkötött nitrogénneL
A talaj nitrogéntartalmának csökkenése. A mikrobiológiai folyamatok következ-
ményeként a nitrogén egy része molekuláris alakban felszabadul és gáz formájában
a légkörbe távozik. Ugyanez történik a nitrogén-oxidokkal, amelyek részben a
mikrobiális, részben az ezek termékei között lejátszódó kémiai folyamatok hatá-
sára képződnek. Gázalakban távozik a lúgos talajok száraz felszínére szórt mű-
trágyából az ammónia is. ,
A kilúgzás az ásványi nitrogénformák, elsősorban a kevéssé·adszorbeáló dó nitrá-
tok kimosódása a talajszelvényből és bemosódása a talajvíz be. Különösen homokos
talajok esetében gyakori, mert ezekben kevés a kolloid, ami az ammóniumionokat
megkötné, és a jól levegőzött talajban amúgy is többnyire nitrátok képződnek.
Az erózió csökkenti a lejtős területek talajainak nitrogénkészletét, egyrészt le~
hordja a szántott rétegek humuszos anyagát, másrészt kiold ja az ásványi nitrogént
és a felületi lefolyással a mélyebb részek felé szállítja. Egy-egy nagyobb zápor vagy
hirtelen olvadás olyan eróziós nitrogénveszteséget okozhat a fedetlen talajon, hogy
több évi nitrogénműtrágyázás tápanyagtartalma mehet veszendőbe.
Az összes nitrogéntartalom változása nélkül is romolhat a talaj nitrogénszolgáltató
képessége, ha a nitrogén kötési formája megváltozik. Az ionos formában levő
nitrogént, akár NHt, akár NÖ3 alakban van a talajban - a növények nagy része
egyformán tudja felvenni, de a szerves kötésben, különösen a heterociklusos kötés-
ben levő nitrogént már nem. Ugyanezt mondhatjuk a szilikátok rácsában meg-
kötött ammóniumionról, melynek a rácsból való kilépése igen lassú folyamat.
Ezért a rácsnitrogén csak kismértékben tudja a növények igényét fedezni, és ezt
is csak akkor, ha nagyobb mennyiségben van a talajban. Az ismertetettekből
látható, hogy a talajok nitrogéngazdálkodás a nagymértékben a talajok biológiai
tevékenységétől függ, de nem elhanyagolható az ásványi rész, különösen a sziliká-
tok szerepe sem. Mindkettőt jelentős mértékben befolyásolják az éghajlati viszo-
nyok és következményképpe n a talajok hő- és vízgazdálkodása.
A talaj nitrogénszolgáltató képessége a gyors mikrobiológiai átalakulások miatt
egyszeri mintavétellel és oldószeres kioldással nem ítélhető ·meg, ezért általában
az össznitrogén-tartalo m 3%-ával számolhatunk, mint az egy tenyészidőszak alatt
a növény számára hasznosítható hányaddal.
A talaj nitrogénszolgáltató képességének becslésére felhasználható a humusz-
tartalom is, a humusz százalékos mennyiségén kívül azonban a humusz jellegét
is figyelembe kell venni.

175
 Foszfor
A foszfor a talajban mind szerves, mind ásványi kötésben előfordul, ezért a
foszforgazdálkodásban a biológiai és a ezervetlen kémia.i foly11-matok azonos jelentő­
ségűek.
A talajban levő foszfortartalmú vegyületek három nagy csoportba oszthatók:
- kalcium-, vas- és alumínium-foszfátok,
- vas- és alumínium-hidroxidok, valamint az agyagásványok, a humuszanyagok
és a kalcium-karbonát felületén megkötött foszfátionok,
- ezerves foszforvegyületek.
A talaj természetes foszforkészlate túlnyomórészt ásványi apatitot tartalmazó
kőzetek felaprózódásából és mállásából származik. Ebből a kiindulóanyagból azután
a foszfor a kémiai és a biológiai folyamatok hatására az említett három formába
megy át a talajban. Ezek oldhatósága igen különböző (66. ábra). Az ábráról le-
olvasható, hogy a foszfor oldhatósága a gyengén savanyú tartományban, pH 5,5
és 7 között a legjobb.

2 3 4. 5 6 7 8

66. ábra. A talajokban található foszfátásványok oldhatóságának változása a pH-érték

függvényében, ha a kalciumaktivitás 200mg/l (SOHEFFER-SCHAOHTSC HABEL Szerint)

104

-3250 2350
900
103 '

7., 102
.t= 25 r,
If l l
o...' l l
l l
36
l l
0,006 0,1 450 l l
i il
102 103
1
vízben oldódik P,mg.f

67. ábra. A vízben különböző mártékben oldható foszforvegyületek mennyiségének

arányai egy löszön kialakult csernozjom talajban

176
 A különböző oldhatóaágú foszforfrakciók arányait a 67. ábrán érzékeltetjük.
Ebből látható, hogy a talajban a könnyen oldható foszfor mennyisége kevés a.
nehezebben oldódó frakciók mennyiségéhez viszonyítva. Magábana talajoldatban
a foszfátkoncentráció kicsi, 100 g talaj átlagosan 0,003 mg-ot tartalmaz. Ez 60 cm
vastag gyökérzónát számítva mintegy 0,040 kg/ha felvehető foszfort jelent.
Tudjuk ugyanakkor, hogy a termesztett növények átlagosan 4-20 kg/ha, vagyis
középértékben 12 kg/ha foszfort vesznek fel a talajból. Következéskép pen a talaj-
oldat foszfortartalma a termésben foglaltnak csak 4/1200 része. Ez a néhány
számadat szemléletesen igazolja, hogy a talajban a foszfor folytonos és jel~ntős
átalakulásokon megy keresztül, mert a foszforgazdálkodás csak így tudja fedezni
a növények szükségletét.
A talaj aktiv részének felületén megk6tött foszfátionok. A talajoldat foszfátionjai
megkötődhetnek a vas- és az alumínium-hidr oxidok, az agyagásványok és a humusz
felületén, a kicserélhető OH--ionqk helyén az anionadszorpció általános sza-
bályai szerint. Ez elsl:ísorban a savanyú talajokra jellemző.
Megkötl:ídhetnek az agyagásványok és a humusz felületén az ott már adszorbeált
kalciumion közvetítésével közvetve is. Erre utalnak azok a megfigyelések, amelyek
szerint ugyanannak az agyagásványna k kalciummal telített változata azonos
körülmények között több foszfátot adszorbeált, mint az egyértékű kationokkal
. telített agyagásvány.
Lúgos közegben, különösen pedig finom eloszlású, mikrokristályos szénsavas mész
jelenlétében a foszfátion túlnyomórészt felületi kicsapódással kötl:ídik meg. Az apr6
kalcitkristályok felületén található kalciumionok kemoszorpci6 útján kötik meg a
foszfátot és így nehezen oldható s6k keletkeznek.
Mivel a lúgos vagy szénsavas meazet tartalmazó talajokban az agyagásványok
felületén általában sok a kalciumion, a foszfát megkötl:ídésében az agyagásvány-
kalcium-foszfá t közvetett megkötődése is jelentl:ís szeraphez jut.
Ezek alapján a lúgos talafok foszfátkötése három tényezőre vezetheM vissza:
- a talajoldat kalciumaktivitá sára (koncentráci6jára),
- a talaj szénsavasmész-tartalmára és a kalcitkristályok méretére,
- a talaj agyagtartalmár a és az agyagásványok minl:íségére.
Szerves foszforvegyületek. E vegyületeknek három fl:íbb csoportját különböztet-
hetjük meg: a foszfolipideket, a nukleinsavakat és az inozitfoszfátokat. Ezek
együttesen a talaj szerves foszforvegyületeinek 40-50%-át alkotják. A többi
szerves foszforvegyület vagy kis mennyiségben fordul ell:í, vagy még nem azonosí-
tották.
A szerves kötéaMI a foszfor ugyanúgy a mikrobiol6giai folyamatok hatására
szabadul fel, mint a nitrogén. Befolyásolja a foszfor felszabadulását és megkötl:ídését
a mikrobiológiai folyamatokban részt vevl:í szén és nitrogén mennyisége, illetve
aránya is. Legkedvezl:íbb a szerves anyag O-N-P arányának 100: 10: 1 körüli
értéke, azonban a talajban ez az arány igen tág értékek között változhat, egészen
230 : 10 : 0,4-tl:íl 70 : 10 : 3-ig. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a szerves foszfor
feltáródásának optimális körülményei nem esnek egybe a szén és a nitrogén ás-
ványosodásának optimumával, mert a szerves foszfor ásványosodása a pH sava-
nyosodásával fokozódik, a széné és a nitrogéné viszont nem. Mint FÁBRYNÉ adatai
igazolják, hazai talajainkban az összes foszfortartalom 0,5-43%-a lehet szerves
vegyületek formájában, ezért ezek minl:ísége és átalakulási feltételei jelentősek.
A foszfortőke megitélése. Ismerve a talajban található foszfo.rvegyületek skáláját,
bemutatjuk azokat a határértékeket, melyek egyrészt az országos talajismereti
térképezés során azoigáltak a talajok foszfáttartalma elbírálásának alapjául, más-
részt a jelenleg is folyó talajtani munkáknál a foszfortl:íke megítélésénél használa-
tosak. Meg kell jegyezni, hogy a királyvízben maximálisan oldható foszformennyi-

12 Talajtan 177
 séget sok esetben összes foszfornak nevezzük, holott nem fedi mÍnden esetben ezt
a fogalmat, mert lehet valamivel kisebb, mint az összes foszfor. Mindezek alapján
az alábbi határértékek et használjuk:
0,05-0,1% P 205 - igen szegény talajok,
0,1 -0,15%. P 2 0s - gyengén ellátott talajok,
0,15-0,2% P 2 0s - közepesen ellátott talajok,
0,2 .-0,3% P 2 0s - jól ellátott talajok,
0,3%-nál több P 2 0s - igen gazdag talajok.

Az oldhatófoszfát-tartalom és a talajok foszforellátottságának megítélése. A talajok

foszfortl>kéjének csak igen kis hányada van könnyen oldható formában, ezért a
növények tápanyagfelv étele csak abban az esetben zavartalan, ha a számukra
hozzáférheM foszfor mennyisége folyamatosa n megújul és utánpótlást kap.
A talajok foszforellátottságának megítélé8ére a legegyszer1il:Jb eljárás az amm6nium-
laktátban oldható foszfát mennyiségének meghatározása. A tapasztalato k szerint
azonban az .AL-érték a foszforellátottságot csak abban az esetben jellemzi meg-
közelftl>leg, ha a foszfát-dina mikát meghatározó talajtipust is figyelembe vesszük.
Az együttes értékelésre vonatkozó határértékek et az 55. táblázatban közöljük
SARKADr összefoglaló munkája alapján.
A táblázat adataival kapcsolatba n megjegyezzük, hogy· azok a talaj szántott
rétegére vonatkoznak , és legfeljebb az ez alatt található 20-30 cm-es réteget
veszik figyelembe. Ugyanakkor a talaj foszforgazdálkodása nem korlátozódik
ezekre a szintekre, mert a növények gyökerei az egész talajszelvén yt átszövik. Ezért
fontos, hogy a foszfor szelvényen belüli eloszlásáról is tájékozódjunk, legalább a
nagyobb területen előforduló talajféleségek vonatkozásá ban. Általában azt figyel-
hetjük meg, hogy a foszfor szelvényen belüli eloszlása két talajalkotórész mennyi-
ségével mutat párhuzamot , a humusazal és az agyagtartalo mmaL
További megfontolást igényel az is, hogy az év különböz{) idl>szakában vett
egyszeri mintavétel a foszforfeltáródás és megkötl>dés évi menetérl>l vajmi kevés
tájékoztatás t nyújt és a különböz{) idl>szakokban vett minták adatai sem hasonlít-
hatók össze egymá.ssal. Ezért az egyszeri mintavételt mindig azonos időszakban
kell megejteni, illetve a foszfordinamika vizsgálatára a tenyészidl>szak folyamán
többször kellmintát venni. ·

56. táblázat. A talajok foszfátszolgáltat6 képességének megitélése az ammónium-l aktátban

oldható foszfortartalom (mg P20 5 /100 g talaj) és a talajok min6sége szerint
SARKADI után

Kllúgzott csernozjomok, Mészlepedékes és telltett

Oldható savanyú erdő- és réti csernozjomok, egyéb Meszes dunaöntések és
foszfortartalom talaj ok, egyéb savanyú telltett vályogtalajok egyéb karbanátos laza
agyagos talajok talajok

Igen kevés kevesebb, mint 2 3 5

Kevés 3- 5 4- 7 6-10
Mérsékelten
közepes 6- 8 8-12 ll-16
Jó közepes 9-12 13-18 17-25
Sok 13-18 19-25 26-35
Igen sok több, mint 19 26 36

178
 +ll. p

68. ábra. A talajok egyensúlyi follzforpotenciálj~

A fenti megfontolások alapján vezette be SoHOFIELD a foszforpoterwiál fogalmát,

vagyis azt az értéket, mely a talaj foszforszolgáltató képességét jobban jellemzi,
mint az egyszeri kivonat foszfortartalma. Az ebből kifejlődött módszer a talajt
olyan 0,01 M CaCl2 oldatokkal rázza össze, melyek növekvő foszfátmennyiséget
tartalmaznak. A centrifugált oldat foszfáttartalmát meghatározva megállapítják a
talaj foszfortartalmának oldódását, illetve az oldat foszfortartalmának megköt6-
dését. A pozitív és a negatív változásokat egy koordináta-r~ndszerben ábrázolva
meghatározható a talaj egyensúlyi foszforpotenciálja, vagyis az a foszfátoldat, amely
a talaj foszfátleadó képességével egyensúlyban van (68. ábra).
A talajok foszfátleadó képességét kívánta megközelítően jellemezni LARSEN,
felhasználva a sugárzó foszforizotóp által nyújtott lehetőséget. Az általa labil-
foszfátnak nevezett érték meghatározásához (L-érték) a 32 P izotópot bejuttatta
a talajba, majd a rajta termett növényben vizsgálta a foszforarányt. Ebből:

L= (~: -1) X, ahol

L = labilfoszfát, mmol P/kg talaj,

Ox ::::: az alkalmazott foszfor fajlagos aktivitása,
Op = a növény által felvett foszfor fajlagos aktivitása,
X = az alkalmazott foszfor mennyisége, mmol P/kg talaj.

Ugyancsak a foszforizotóp felhasználásán alapul a MoAULIFFE és RussELáltal

kidolgozott módszer. Űk az izotóppal jelzett foszforoldatot a talajjal összerázták,
majd az izotópkicserélés által csökkent oldataktivitásból határozták meg az E-
értéket. Ez annál nagyobb, minél több a könnyen mozgósítható foszfor a talajban.
Amennyiség és aminőség (O-l) viszonyának meghatározása vezette NÉMETHet
is, amikor az egyenáram által a talajból elkülöníthető tápionok m~ghatározásának
módszerét, az elektro-ultrafiltráció (EU F J eljárását kidolgozta. A növekvő
feszültség és alkalmazási idő által elkülönített frakciók a foszforszolgáltatásról, az
utánpótlás üteméről és mennyiségi viszonyairól adnak tájékoztatást.
·. Ezek a módszerek a talajok foszforlőkéjének ismeretén túlmenően jellemzik a
foszfor megoszlását a különböző oldhatóaágú vagy viselkedésű frakciók között.
A foszforgazdálkodás jellemzéséhez tehát mindkét tényező ismerete szükséges;
majd ezek talajszelvényen belüli változása ad tájékoztatást a foszfordinamikáról,
tehát a talajban lejátszódó anyagmozgásról és állapotváltozásróL

12* 179
 Kálium
A kálium a talajban szinte kizárólag szervetlen kötésben található. Oldhatóság
szerint a talajok káliumtőkéje három nagy csoportra bontható:
- a rácskálium ra,
- az adszorbeá lt káliumra és
- a talajoldat káliumára .
Nincs közöttük éles határ, egymásba fokozatosa n és folytonosan átalakulha tnak.
Szerepük fontos, mert az átalakulás i folyamato k sebessége és a nöyények kálium-
felvételéne k intenzitás a között különbség van; amint a talajoldat káliumtart alma
elfogy, a növény az adszorbeá lt ionokból elégíti ki a káliumszükségletét.
Ismeretes, hogy a növény által felvett kálium nagy része diffúzió útján jut a
gyökérhez , az anyagáram lással pedig legfeljebb csak 10%-a, ezért az adszorpciós
jelenségeknek a káliumforg alom esetében különösen nagy a jelentősége. Ezt szem-
lélteti a 65. ábra, melyen RENGER és STREBEL agyagbemosódásos barna erdő­
talajon cukorrépá val végzett kísérleteinek eredménye it mutatjuk be. Ezen ki-
világlik az a nagy különbség, ami a kalcium és a kálium mozgását jellemzi, vagyis
az anyagáram lással lejátszódó anyagmoz gás a kálium esetében nem jelentős, a
kalcium esetében viszont igen nagy fontosságú. Ennek megfeleWen a diffúziós
anyagszál lítás a kalciumná l kevésbé játszik szerepet, míg a kálium es~tébendomi­
náns. Ezáltal válik érthetővé a talajkolloi dok mennyiségének és viselkedésének
.kiemelkedő szerepe a talajok káliumház tartásában .
Az adszorbeá lt kálium felvehetőségeis lFülönböző, és függ attól, hogy a kálium-
ionok az agyagásvá nyok felületén kötődnek meg, vagy a rácsok között megnyíló
belső felületeken . Nem mindegy az sem, hogy milyen agyagásvá nyok adszorbeá
lják
a káliumot, mert az megszabja a deszorpcióhoz szükséges energia nagyságát . Ezért
a káliummobilizáció tanulmány ozásában bevezették a könnyen kicserélheM és a
nehezen kicserélhető kálium fogalmát.

8
107 ~
"'
N

o
10 6 8
~
§
10 5
......___
m

'i'E 10"

-l
l!
i 10
3

~-

102

S!
p
l l

,.·l!
1
10
20 150000
10"
10° 1 2
10 10 10 3
104 10S 106 107
vfzben oldódik K, mg • r-1

69. ábra. A vízben killönböző mértékben oldható káliumform ák mennyisége egy löszön
kialakult csernozjom talajban

180
 A könnyen kicserélhető kálium a növények tápanyagfelvét ele következtében
diffúzióval éppúgy a talajoldatha vagy közvetlenül a gyökérbe kerül, amint ki-
egészül az erősebben kötött káliumbóL Mivel azonban ez a folyamat lassú, a
kevés adszorbeált káliumot tartalmazó talajokban még akkor is lehet kálium-
hiány, ha a rácsban még nagyobb készletek vannak erősebben kötött állapotban.
Még lassúbb az a folyamat, amelyben a rácsban a rácsenergiák által kötött
kálium kilép és adszorbeált kötésbe megy át. ,
Igaz tehát, hogy a talajban viszonylag sok kálium van, de megoszlása a külön-
böző oldhatóaágú kötésformák között alapvetően megszabja, hogy belőle a tenyész-
idő alatt mennyi kerülhet a növény által felvehető állapotba. Szemléltetés céljából
a 69. ábrán bemutatjuk a. vizben különböző mértékben oldható káliumfrakciók
megoszlását a löszön kialakult csernozjom talajban.
A talaj káliumtőkéje. A talaj jelentős mennyiségű káliumot tartalmaz, melynek
értéke l és 5% között változhat. Meg kell jegyezni, hogy a hazai talajtani szak-
irodalom az összes kálium fogalmát sok esetben tévesen használja. A királyvízben
oldható kálium mennyiségét tünteti fel összes káliumként, ami pedig annak csak
kisebb hányada. Az összes káliumtartalma t a talaj teljes feltárása útján határoz-
hatjuk meg. A feltárás történhet fluor-hidrogéne s lefüstöléssel vagy ammónium-
karbonát és kalcium-karbon át elegyében való ömles.ztésseL A királyvizes oldás az
összes káliumnak csak mintegy tizedrészét vonja ki, ezért fontos a két fogalom
megkülönböztet ése.
A káliumtőke nagyságát a hazai szakirodalom a királyvizben oldható kálium:
tartalom alapján ítéli meg, a következő határértékekke l:
kevesebb mint 0,1 % K 2 0 = igen szegény talajok,
0,1 -0,15% K 2 0 = gyengén ellátott talajok,
0,15-0,2 % K 20 = közepesen ellátott talajok,
0,2 -0,3 % K 2 0 = jól ellátott talaj ok,
>0,3 ·% K 2 0 = gazdag talajok.
A talaj káliumtőkéje nagyrészt szilikátkötésben található a különböző ásványok-
ban . - káliföldpátokba n, csillámokban, illitekben - maradék része pedig a
már említett adszorpciós kötésben. A csillámok és a káliföldpát káliumtartalma
- K 2 0-tartalma - elérheti, sőt meg is haladhatja a 10%-ot.
A talaj káliumkészletén ek gyarapodása. Kálium a talaj ba a hullópor által juthat,
ami lehet természetes eredetű, a szél által kifújt káliumban gazdag ásványszemesé k
halmaza, vagy keletkezhet az ipari területek és települések közelében a környezet-
szennyezés következtében. Különösen sok káliumot tartalmaz a cementgyárak
szállópora, de általában minden pernye többet tartalmaz a talajnáL Gyarapodhat
a talaj káliumtartalma a kihordott istállótrágya, a legelő állatok trágyája és híg
ürüléke, napjainkban pedig a káliumműtrágyák adagolása következtében, szenny-
VÍZ- vagy hígtrágyaöntöz és útján. ·
Az erózió sújtotta vidékeken a lehordott talaj leülepedése helyére a szedimentáJt
anyag is szállíthat káliumot. Ha olyan helyről származott, ahol több volt a kálium,
mint az elborított felszín talajában, akkor gyarapítja a káliumtőkét.
A talaj káliumtartalmá nak csökkenése. Bekövetkezhet kilúgzás által. Hazánkban
káliumvesztesé get elsősorban a nyugati határszéleken fekvő pangóvizes barna erdő­
talajban okozhat. Itt a sok csapadék, a kis párolgás, a talaj elsavanyodása. ki-
oldja a kötött káliumionokat és a talajvízbe mossa.
Az ország egyéb területein a csapadékviz hatására a káliumtartalom - még a
homoktalajoko n is - a felszínen levő rétegekből a mélyebb szintek felé vándorolt
csak, de a talajvizet nem éri el és így nem mosódik ki a talajszelvénybőL Igen
nagy káliumműtrágya-ádagok és közeli talajvíz esetében, ami az alföldi szőlő- és
gyümölcsültetv ényeken fordul elő, már jelentős káliumvesztesé g léphet fel, ott is,

181
 ahol egyébké nt a kálium a talajban megkötődik. Fokozódik a káliumveszteség
veszélye öntözöt t területe ken, ahol rendsze rint nagyobb rodtrágy aadagok
at is
használ nak.
A kálium oldhatóságának változása. A kálium különböző kötési formáin ak és
így
a különböző oldhatóaágú frakcióinak az aránya jelentős mértékb en változh
at.
A fagyás és a fölengedés, a kisz.áradás és a benedvesedés különböző hatást
fejt ki.
A fagyás és a száradá s hatásár a nő a könnye n oldhat6 kálium mennyis
ége, a
fölengedés és a nedvesedés hatásár a pedig csökken. Ez a változás annál erősebb,
minél több agyagot tartalm az a talaj.
Így érthető meg, hogy a kálium, melynek sói vízben jól oldódnak, miért
nem
lúgozódik ki a nátrium hoz hasonlóan a csapadé k által évente nagyobb mélység
ig
átnedve sített talajokb an.
A káliummegkötés folyama tában nagy jelentőségük van a táguló rácsú, agyag-
ásványo knak. Ez szabja meg, hogy mi lesz a talajba jutó vagy a nagyobb energiáj
ú
kötésb61 felszabaduló káliumionok sorsa. Ha elegendő a káliumadszorpcióra
képes
agyagás vány, akkor a tartalék kálium mennyisége megnő. Ennek a folyama
tnak
azonban egyéb követke zménye v~n: a kálium megkötődése a táguló rácsú
agyag-
ásványo kban a rácstávo lság csökkenésével, zsugorodásával jár együtt. A
kálium
oldható ságát azonban a jelenlevő egyéb ionok is befolyásolják. Az ugyancs
ak
zsugorító hatású ammón iumion csökkenti az oldhatóságot, a rácstágí tó kalcium
magnézium és nátrium pedig növeli. ,
A kálium oldható ságának jellemzésére, a különböző oldhatóaágú formák arányá-
nak érzékeltetésére igen alkalma s a már előbb említett elektroultrafiltrá
ciós
(EU FJ módszer (70. ábra).
Az ábra értékelésekor az. első két vagy három frakció mennyiségét mint
a
könnye n mobilizálható káliumt artalom jelzését kell figyelembe venni. Az
ezután
200 V feszültséggel 35 perc alatt leszakadó káliumionok képezik a még
hozzá-
férhet{), de már erősebben kötött káliumkészletet, a 400 V feszültség hatásár
a
leváló kálium pedig már az utánpót lás lehetőségét adja meg. Az ábrán jól
érzékel-
hető az a különbség, ami az agyagos réti talaj - szmekti
t jelleg{i agyagás ványa

K
4 mg/100g

5 10 15 20 25 30 35 40 45 50
min.
50 V 200 V 400 V
70. ábra. Csernozj om (1), agyagbem osódál!o s erdőtalaj (2) és agyagos
réti talaj (3)
~zántott rétegéne k EUF görbéje (VA&JU M. vizsgála ta
alapján)

182
 56. táblá2lat. A talajok kállumszolgáltat6 képességének
megitélése az ammónium-laktátban oldhat6 kállum
(mg K10/100 g talaj), valamint a fizikai talajféleség alapján
(SARKADI szermt)
A fizikai talajféleség
Oldható kálium-l
tartalom homok vályog agyag

Igenkevés kevesebb,
mint 5 7 10
Kevés 6-10 8-12 11-16
Mérsékelten
közepes 11-15 13-18 17 -:,~3 '
Jó közepes Üi-20 19-24 24-29
Sok 21-25 25-30 30-35
Igensok >26 >31. >36

következményeként - és az illites csernozjom, valamint az illitszmektites erdc'Stalaj

káliumfrakcióinak aránya között mutatkozik.
A talajok káliumellátottságának rutinszerű jellemzésére az ammónium-laktátban
oldhat6 káliummennyiséget használjuk fel. Ennek a módszernek a határértékeit
S,ABKADI munkája alapján az 56. táblázatban mutatjuk be.
Mint a táblázatból látható, a káliumellátottság vizsgálatakor nemcsak az
ammónium-lak~átban oldható tápanyagmennyiséget vesszük figyelembe, hanem a
fizikai talajféleséget is. Ez az elmondottakból következik, hiszen az agyag mennyi-
ségnek ezerepét részletesen indokoltuk. ' .
Hasonló meggondolás vezette a külföldi - elsc'Ssorban a német .:.... talajtani
szakembereket is, amikor az oldhat6 kálium mennyiségét nem a teljes talajra
vonatkoztatták az értékelés során, hanem l g agyagra. Gyakorlatilag ugyanarra
az eredményre jutnak, mint a bemutatott táblázat alkalmazásakor.

Egyéb makroelemek

A hazai gyakorlatban megszoktuk, hogy a tápanyagokról beszélve, a nitrogénnel,

a. foszforral és a káliummal ezt a kérdést ki is merítettük. Csak ritkán esik szó más
olyan elemekrc'Sl, amilyenekre a növénynek nagyobb mennyiségben és feltétlenül
szüksége van.
Így a kalciumot inkább mint a savanyú, valamintaszikes talajok javítóanyagai-
nak hatóanyagát tartjuk számon, és csak elvétve hallunk a kalciumhiányról,
atnelyet trágyázással kell megszüntetni. Ennek véleményem ezerint két oka lehet.
Egyik, hogy a hazai talajok nagy része elegendc'S kalciumot azoigáltat a növénynek,
másik, hogy a nálunk alkalmazott legtöbb rolitrágya egyébként is nagy mennyiségű
·kalciumot tartalmaz. Így a pétisó kalcium-ammónium-nitrátot, a szuperfoszfát
pedig kalcium-dihidrogén-foszfátot, ezen kívül a gyártási technológia. következté-
ben gipszet tartalmaz.
Erinek ellenére azonban a kalciummal mint tápanyaggal foglalkozni kell. Vannak
savanyú talajaink, .amelyeken már ma, de nagyobb adagú nitrogén- és ká.li-
trágyázás esetén más talajokban is hamarosan hiányozhat a kalcium.
Kalelum. A talajban ellSfordul karbonátok, így kalcit, a.ra.gonit és dolomit, vala-
mint szulfát ·(gipsz) és szilikátok formájában. Ez utóbbiak közül a plag!oklász

183
földpátokat, a piroxéneket és az amfibolokat kell kiemelni. EmlítéSli érdemel még
az apatit, mely a kalciumon kívül a foszfátkészletnek is forrása a talajban. Karbo-
nátmentes talajokban a kalcium mennyisége 0,1-1,2% (0,2__;,.2% CaO), ha vi-
szont a talajban karbonátkiválás vagy gipsz található, akkor a kalcium mennyi-
sége 8-12%, sőt szélsőséges esetben 20% is lehet.
A kalcium a talajban ásványok alkotórészeként, adszorbeált formában a kolloidok
felületén és a talajoldatban fordul elő. A kalcium megkötődésétől nem kell tartani,
mint a káliumétól, ezért ha az összmennyiség kielégitő, akkor rendszerint a növé-
nyek kalciumellátottságával sincs baj.
·A talaj kalciumtartalma csökkenhet a kilúgzás következményeként. Olyan
területeken, ahol a csapadék mennyisége a folytonos kilúgzás feltételeit meg-
teremti, a kalciumsók lemosódnak a talajvíz be, és a talaj felső rétegei elszegényed-
nek.
Például az NSZK olyan területein, ahol a csapadék 600 mm körüli, egyenletes
eloszlása és kilúgzó hatása következtében a talajból évente átlagosan 100-200 kg
Ca (250-500 kg CaC03-nak megfelelő kalcium) távozik hektáronként a talaj-
vízzel a területről.
A veszteség annál nagyobb, minél telítettebb a talaj. Ha ugyanis a talajkolloidok
felületén a kalcium részaránya az adszorpciós képességhez viszonyítva 70% alatt
marad, akkormár nehezebben veszít a kalciumtartalmábóL Igaz, hogy ez is nagy-
mértékben függ az agyagásvány összetételétől. Ha az uralkodó agyagásvány a
montmorillonit, akkor ez a határ a T-érték 70%-a, ha azo'nban kaolinit vagy
illit, akkor a T-~rtéknek mindössze 40-50%~a.
Az értékhatár az emlitett számok szerint alakul és ennek megfeleMen a növények
számára. felvehet6 kalcium mennyisége is.
Magnézium. A talajban· a szilikátok alkotórészeként található, mintegy 0,05-
0,5%-nyi mennyiségben. Ezek a szilikátok elsősorban a piroxén, az amfibol, a
biotit és az olivin. A szilikátokon kívül található magnéiZium a dolomitban, és
száraz területeken - így ~zánk egyes részein - magnézium-szulfát alakjában is
előfordul.
Az ásványok mállásával felszabaduló magnézium megkötődhet a talajkolloidok
felületén vagy talajoldatban áll a növények rendelkezésére. A kicserélhető magné-
zium általában nem haladja meg a T-érték 15%-át, de az Alföldön - a szikesedés
előjeleként - ez az érték 30% föl~ is nőhet.
Mivel a magnézium az agyagásványok rácsában helyettesítheti az alumíniumot,
erősebben kötődik meg a felületükön, mint a kalcium.
Eloszlása a talajszelvényben az agyagos rész eloszlását követi, és ugyanezen
oknál fogvá a homoktalajokban általában kevés, agyagtalajokban több a magné-
zium. Éppen ezért magnéziumhiány hazai viszonyok között savanyú homoktalajo-
kon várható els6sorban. Ha kicsi a magnéziumtartalom, a ká.liumkészlet is hat a
magnézium érvényesülésére, az ismert K/Mg. kölcsönhatás miatt. Ha a K/Mg
viszonyszám 3-nál; 4-nél nagyobb, akkor terméscsökkenés következik be.
Kén; A kénből a növények ugyanolyan mennyiséget igényelnek, mint foszforból,
ezért a kén szintén a makroelemek közé sorolható. Ez az eredetileg szulfid alakban
ásványokat alkotó elem a talajban 0,02-0,2% mennyiségben található, de láp-,
szikes és sós talajokban e1mek többszöröse is előfordul.
A nem sós t8.Iajokban a kén nagy része szerves kötésben található, melyMl a
mikrobiológiai folyamatok révén szabadul föl, illetve köt6dik meg újra. Ezenkívül
adszorpció útján is megköt6dhet, e jelenségnek azonban - mint azt az anion-
adszoqJCiÓ' törvenyszerűségeinek ismertetésekor már tárgyaltuk - csak erősen
savanyú talajokon van nagyobb jelent6sége.
A szerves kötésbeli lev6 kén ásványosodása, illetve az ásványi kén beépülése a
szerves· anyagokba ugyanúgy, mint a nitrogén vagy a foszfor esetében, függ a

184
 szén viszonylagos mennyiségétől. Általában az tapasztalható, hogy a. talajban
található szerves anyagban a C-N -S arány a 100: 10: l, illetve 1,5 körül alakul.
Ha ennél több a szén vagy a nitrogén, akkor a kén szerves alakban kötődik meg,
mfg ha az említett aránynál kevesebb van belőlük, akkor a kén ásványosodik.
Más az, ha talajban redukciós viszanyok uralkodnak, mert ilyenkor a kén H 2S-t,
illetve szulfidokat képez. A folyamat mozgatórugója a Desulfovibriókhoz tartozó
mikroorganizmusok tevékenysége, amelyek a szulfátot redukálva FeS és FeS2 ,
képződését idézik elő. .'
Ezek az anyagok a talajt kékes, szürkés szinüre festik, és így szemmelláthatóvá
válnak a glejrétegek redukciós szintjei.
Ugyancsak a mikroorganizmusok - elsősorban a Thiobacillus thiooxidans -
váltják ki az oxidációs viszonyok hatására a szulfidok szulfáttá oxidálását, ami
kalciumsók jelenlétében gipsz képződéséhez vezet. Ilyen gipszfelhalmozódások talál-
hatók valamennyi lápterületünk peremén. Különösen az Ecsedi-lápon, továbbá az
Alföld réti és szikes talaj ain, a felszintől különböző mélységekben.
Fel kell hivnunk a figyelmet a kén nagy jelentőségére a szikesedés egyes formái-
nak kialakulásában; a szódaképződés egyik elmélete és lehetősége alapján a
nátriumvegyületek a szulfátredukció közbejöttével képeznek szódát, ami azután
.a szikesek szélsőségesen lúgos kémhatásának kiváltó ja.

·Mikrotápanyagok
A mikrotápanyagok közé soroljuk azokat az elemeket, melyekből a növények
csak igen keveset igényelnek, de ha ez a kevés nincs meg, különböző hiánybeteg-
ségeklépnek fel, melyek anyagcserezavarok alakjában jelentkeznek.
Meg kell azonban jegyezni azt is, hogy a mikroelemek nagy része, ha a megkivánt
mennyiségnél nagyobb mennyiségben található a talajban vagy nagyobb mérték-
ben oldódik, mérgező hatású a növények számára, és pusztulásukat okozza. Mivel
a két határérték igen gyakran közel áll, ezért viszonylag szük az a tartomány,
amelyben a növények kedvező létfeltételeiket megtalálják.
Természetes viszonyok között a talaj tompítóképessége a kedvező létfeltételeket
állandósítja, szélsőséges esetekben vagy erőteljes külső behatás követke,ztében
azonban a természetes egyensúly felborulhat és vagy hiánybetegséghez, vagy
mé:t;gezési tünetekhez vezethet. A mikrotápanyagok, vagy ahogy hazai szak-
irodalmunkban több helyen szerepelnek, a nyomelemek közül csak a fontosabbakat
említjük meg; így a a vasat, a mangánt, a rezet, a einket, a molibdént, valamint a
bórt, melynek a talajban játszott szerepére nézve viszonylag több adat áll rendel-
kezésünkre.
Vas. A talajban oxidásványok vagy szilikátok, ezenkívül foszfátok és szulfidok
alakjában is előfordul. Mennyisége igen tág határok között változik, 0,02%-tól
10%-ig. Átlagos mennyisége a hazai talajokban 2-8% Fe 2 0 3-nak felel meg.
A vas a talajban átrendeződik két okból: egyik, hogy az agyagásványok rácsába
épülve azzal együtt mozog, másik, hogy a redoxviszonyok változása következtében
ionos formában, esetenként pedig komplexkötésben vándorol.
Oldhatósága elsősorban a karbanátos talajokban romlik erősen, és ezért az ilyen
talajokban vashiánytünetek léphetnek fel, tartós vízborítás és levegőtlenség hatá-
sára pedig kétértékü vasvegyületek oldódnak nagyobb mennyiségben, amik viszont
mérgezést okoznak.
A talajszelvényben való eloszlás.uk tehát az agyag mennyiségével és a redox-
viszonyok változásával mutat összefüggést.
Mangán. Mind szilikát-, mind oxidkötésben előfordul, és mennyisége 0,002 és
0,5% között változik a talajban. Mint a vashoz hasonló viselkedésü elem ugyanúgy

185
 jelzi a redoxviszo nyokat és ugyanúgy függ tőlük az oldhatóság a is, mint a vasnak.
Savas. pH esetén a mangánve gyületek viszonylag jól oldódnak, lúgos tartomány ban
rosszul. Ha azonban a talajban a mangán összmennyisége elegendő, akkor még
lúgos talajban sem ezenvednek hiányt a növények, mert gyökereik oldják a man-
gán-oxido kat.
A talajban a :m,.angán a vassal együtt vasborsók at, konkréció kat alkot, amelyek
mennyisége különösen réti és szikes talajokban , valamint egyes erdőtalajokban
jelentős lehet.
Réz. A talajban 0,0002'-:-0,01% mennyiségben található, részben a vas-mangán-
konkréció k kísérőelemeként, részben pedig ezerves kötésben. Ez utóbbi a jelentő­
sebb, mert ebben a formában hasznosíth ató a növények számára. A réz össz-
mennyiségének igen kis része van csak kicserélhető formában. Mégis az agyag
szelvényen belüli eloszlásával párhuzam osan változik az egyes szintek réztartalm a,
ami az agyagásvá nyrácához való kötődésre utal.
Cink. 0,001-0,0 3% mennyiségben fordul elő a talajokban , de a növények
számára nem is összmennyiségének, hanem az ettől független felvehetőségének van
elsősorban jelentősége.
A cink oldhatóság át befolyásolja a talaj pH-ja, az agyagtarta lom, a ezervesanyag-
készlet és a foszfortart alom. ,
Előfordul a szilikátok - ezek közt az agyagásvá nyok - alkotórész eként,
vala-
mint oxidokhoz és ezerves anyaghoz kötött formában. A kicserélhető cink rend-
szerint az össztartalo m l %-ánál kisebb inennyiségű, tehát elhanyagolható.
Általában savanyú talajokban jobban oldódik, de ez sem általánosít ható. Azok-
ban a talajokban , melyekben sok a foszfát, a cink nehezen oldható formába megy
át.
Ugyancsak az oldhatóság csökkenését vonja maga után a nagyobb ezervesanyag-
tartalom vagy az ezzel együtt járó nagyobb mikrobiológiai tevékenység.
Az agyagásvá nyok és a kalcium-k arbonát felületén a cink kicsapódik, ezért a
sok agyagot és szénsavas meazet tartalmazó talajokban a cink mozgékonysága
jelentősen csökken.
A szelvényen belüli eloszlásban nincs különösebb törvényszerűség.
Molibdén. A talajokban csak igen kis mennyiségben található (0,003% körül).
Jellegzetessége, hogy a mikroelemek nagy többségével ellentétben oldhatósága a
lúgos talajokban a nagyobb. Mint MoOi- anion a vas- és az alumínium-oxidokon
kötődik meg, valamint - a foszfátionokhoz hasonlóan - az agyagásván
yokon,.
Mennyisége elsősorban a talajképző kőzet molibdént artalmától függ. Hazánkba n
egyedül a Keszthely környéki láptalajok on találtak károsan nagy mennyiségű
molibdént , ami a környező mészkövekből származta tható.
Bór. Már a talajképző közetekbe n is igen eltérő mennyiségben található. Általá-
ban az üledékes kc5zetekben, de különösen a tengeri üledékekben több a bór, mint
a magmás kőzetekben. Az előzőek 0,02%-ot is tartalmazh atnak, az utóbbiak csak
0,001- 0,005%-ny it. ,
Az ásványok közül bórtartalm ú a csillámok egy része, az illit és különösen a
turmalin, mely 3-4% bórt is tartalmazh at. Található bór a talaj ezerves anyagá-
hoz kötve is. Ezért a talajok bórkészlet e a Mzettől, szelvényen belüli eloszlása
pedig az egyes szintek ezervesan yag-tartalm ától függ.
A talaj bórtartalm ának jellegzetessége, hogy kiszáradás kor jelentős megkötődé­
sével kell számolni.
Más mikroelemek mennyiségét kevésbé ismerjük, de a külföldi szakirodaiomból
tudjuk, hogy a kObalt, a klór, valamint a szelén is okozhat hiánytüne teket. Hazai
talajainkb an való viselkedésükről egyelőre nincsenek adataink.
Végezet ül hangsúlyozni kell, hogy a tápanyago k felvételét, valamint megkötő­
dését és oldódását jelentős mértékben befolyásolják a talaj víz- éslevegtígazdálkodási

186
tulajdonságai. A nedves és a száraz állapot váltakozása, a szélsőséges állapot rövid
tartama a tápanyag-gazdálkodásra kedvezően hat. A levegőgazdálkodás a redox-
viszonyokon keresztül irányítja a vegyértékváltó elemek oldhatóságát és közvetve
azoknak a vegyületeknek és ásványoknak képződését, melyek a tápanyagok meg-
kötődésében játszanak szerepet.
Nem elhanyagolható a talaj survesanyag-tartalmának szerepe sem, mely mint
tartalékoló- vagy tompítórendszer a növénytáplálkozás tekintetében befolyásolja
a különböző tápanyagok harmonikus változásait. Ugyancsak a szerves anyag
alkothat komplex vegyületeket az. egyes mikrotápanyagokkal, biztosítva ezek
oldhatóságát olyan esetekben is, amelyekben sem a kémhatás, sem a redoxviszo-
nyok nem kedveznek a mozgékonyságnak.

187
 A talajok osztályozása

Magyarország talajtakarója· igen tarka, sokrétű, ami a talajok gazdasági értéké-

ben is érvényre jut. Ezért különösen fontos, hogy a mezőgazdaság fejlesztésének
lehetőségét vizsgálva, lehetőleg pontos, a tudomán:y ma~álláspontjának megfelelő
és a gyakorlati igényeket lehető legjobban kielégitő ismereteket szerezzük a talaj-
ról mint a mezőgazdasági termelés eszközérőL A t~lajok megismerésének, tuiajdon-
ságaik sokoldalú feltárásának előfeltétele a rerulszerezésük, mert a helyesen meg-
választott talajosztályozási rendszer megkönnyíti a sokféle talaj áttekintését,
összehasonlítását és egyben megkülönböztetését.
A természettudományos rendszerezésnek, amely mind az elméleti, mind a
gyakorlati igényeket a legjobban elégíti ki, magából a talajból kell kiindulnia és a
talaj egészét kell tekintetbe vennie. Nem korlátozódhat tehát valamely kiragadott,
esetleg pillanatnyilag fontosnak tűnő talajtulajdonságra. A természettudományi

altípus

változat

helyi változnt

csoport

71. ábra. A talajosztályozási rendszer egyes szintjei

188
alapokon nyugvó talajosztályozási rendszert genetikai és talajföldrajzi osztályozási
rendszernek nevezzük.
Azért genetikai, mert a talajokat fejlődésükben vizsgálja és a fejlődés egyes
szakaszai - a típusok - alkotják az osztályozás egységeit. Azért talajföldrajzi,
mert a földrajzi törvényszerűségeket szem előtt tartva egyesíti a típusokat a
főtípusokban.
Hangsúlyoznunk kell; hogy a talajon megnyilvánuló minden tulajdonság a
talajfejlődés eredménye, legyen az fizikai, kémiai vagy biológiai jellegű, ezért
mindezek összessége jellemzi és határozza meg a talaj típusát, valamint alacso-
nyabb osztályozási egységeit.
. A genetikai talajosztályozás keretén belül különböző szinteket választunk el,
melyek alapján a talajokat főtípusokba, típusokba, altípusokba, változatokba,
helyi 'változatokba és talajcsoportokba rendszerezzük (71. ábra). Munkánk cél-
kitűzése és részletessége szabja meg, hogy milyen szintet választunk, vagyis az
osztályozásban milyen részletességet követelünk meg.

Az osztályozás alapja
Az egyes osztályozási egységek elhatárolásának alapja a talajon magán felismer-
hető jelenségek segítségével megállapított folyamattár87ilás, mely a talaj kialakulása
óta fellépő anyag- és energiaátalakulási folyamatok összességét foglalja magában.
Ha tehát helyesen osztályozzuk a talajt, akkor megnevezésével minden tulajdon-
ságát egyszerre jellemezzük.
A folyamat társuJáson belüli szerepe és erőssége is kifejezésre jut a talaj rendszer-
ben, azonban ennek tárgyalása előtt magukkal a folyama-tokkal kell részletesen
foglalkoznunk, hogy szerepüket, hatásukat megérthessük.
A talajban lejátszódó folyamatok dialektikus ellentétpárokat alkotnak, melyek egy-
mással dinamikus egyensúlyban vannak. Ez az egyensúly egyik vagy másik folyamat
javára eltolódhat. Az eltolódás lehet periódusos, hosszabb vagy rövidebb szakaszos,
de lehet állandó is. A talajban lejátszódó folyamatok fizikai vagy kémiai folyama-
tok, nagy részüknek a mozgatórugója azonban a talajon és a talajban élő lények
tevékenysége, vagyis biológiai folyamat.
Néhány fontosabb folyamatpárt megnevezve megkíséreljük ezek ezerepét és
hatását vázolni.
A talajban ható folyamatpárok
a ezerves anyag felhalmozódása - a ezerves anyag elbomlása,
a talaj benedvesedése - a talaj kiszáradása,
kilúgzás - sófelhalmozódás,
agyagosodás - agyagazétesés (podzolosodás),
agyagvándorlás (Iessivage) - agyagkicsapódás,
oxidáció -redukció,
sa vanyodás - lúgosodás,
szarkezetképződés - szerkezetleromlás,
talajpusztulás (erózió és defláció) - talajborítás (szedimentáció).

Nem állítj uk, hogy ezzel az összes lehetséges és a talajképződésben szerepet játszó
folyamatpárt kiemeltük - mert ismeretes, hogy az említetteken kívül a talaj fel-
melegedése-lehűlése, duzzadása-zsugorodása stb. folyamatpárok is hatnak a

189
 talajra -, de úgy véljük, hogy az első közelítésben elegendő a felsorolt folyamat-
párok hatását vizsgálnunk, hogy a talaj termékenységé t döntően befolyásoló, és
ezért az osztályozás alapját képező jelenségeket megérthessük.
A folyamatok társuláson belüli szerepe nem azonos, ezért azok négy különböző
folyamatszinten jelenhetnek meg. Ezek a folyamatszintek : uralkodó, jellemző,
kísérő és módosító folyamatok.
Uralkodó folyamatoknak vagy alapvető folyamatoknak nevezzük azokat a folya-
matokat, amelyek alapvető és elengedhetetlen feltételét képezik az egyes típusok
kialakulásának . E folyamatok jelenléte vagy előzetes fellépése nélkül nem képződ­
het és nem állhat fenn az adott talajtípus.
A jellemző folyamatok azok, a:melyeknek megjelenése minőségi változást jelent
a talajképződés menetében. Hatásukra a talajtulajdonsá gok jelentősen meg-
változnak és új jellegek jelennek meg. Ez a változás egyben a termékenységb en
is tükröződik.
A kisérő folyamatok azok, amelyek fontos talajtulajdonsá gok kialakításában
> működnek ugyan közre, de a talajképződés jellegét alapvetőennem változtatják
meg, és nem képezik előfeltételét az adott talajtípus kialakulásának. Ugyanakkor
a növénytermesz tés eredményességére, vagyis a termékenységre nagy hatásuk
lehet.
A módositó folyamatok azok, amelyek a talajban játszódnak le, de nem a talajok
természetes, biológiai feltételeinek következménye i, hanem az ember által tudato-
san vagy nem szándékosan megváltoztatot t körülmények hatásaként jönnek
létre. Sokszor igen jelent6sek a termékenység tekinteté}>en, ezért különösen az
alacsonyabb osztályozási egységek meghatározása kor vesszük őket figyelembe.
Ide sorolhatók például a szántóföldi művelés bevezetéséból származó olyan hatá-
sok, mint a gyorsított talajpusztulás, a talajforgatás, a kémiai talajjavítás ered-
ményeként fellépő folyamatok, valamint az erőteljes trágyázás hatására meg-
változott feltételek. Ha a változások olyan erősek, hogy a dinamikai folyamatok
alapvetően megváltoznak, akkor a talaj hovatartozását altípus-, sőt típusszinten
is befolyásolják. ·
A felsorolt négy különböző folyamatszint közül a talajtípus eldöntésére és meg-
határozására általában az első hármat használjuk, ezek közül is kiemelve a jellemző
folyamatok szerepét. A módosító folyamatokat legtöbb esetben a változatok és
az ennél alacsonyabb osztályozási egységek jellemzésére használjuk, vagyis olyan
esetekben, amikor részletes, közvetlenül a gyakorlat számára összeállított fel-
dolgozást végzünk. A talajtípust tehát az uralkodó, a jellemző és a kisérő folyamato.k
társulása jellemzi.
Talajtipus. A típusba mint rendszertani egységbe azokat q, talajokat soroljuk,
melyek hasonló környezeti tényezők együttes hatására alakultak ki, a talajfejlődés
folyamán hasonló fejlődési állapotot értek el és egyazon folyamattársulás által jellemez-
hetők. Ezért minden lényeges, a talaj termékenységé t megszabó tulajdonságuk is
hasonló.
Főtípus. A talajosztályozá si rendszer magasabb egységét, a főtípust a rokon-
típusok egyesítésével alkotjuk meg. Ebben már jelentős szerephez jut a földrajzi
szemlélet, mely a hasonló földrajzi környezet hatását van hivatva kifejezésre
juttatni. .
Altipus. Meghatározása kor a típuara jellemző folyamattársulá s keretén belül"
az egyes folyamatok erőssége, valamint a kisérőfolyamatok megjelenése azoigáltat
alapot a besoroláshoz.
Ugyanígy osztályozzuk a talajokat a változat és az alacsonyabb rendszertani
szinteken. Mindenkor azokat a jellegeket, folyamatokat és ezek erősségét vesszük alapul,
amelyek az adott talajtípus termékenysége tekintetében a legnagyobb befolyást gyakorol-
ják.

190
 A talaj fejUídése. A taJ.a.jban lejátszódó folyamatok azonban nem függetlenek
egymástól. Legtöbb esetben közöttük kölcsönhatás, okozati összefüggés ismerhető
fel, és éppen ezért társulásuk és nem külön-külön való szerepük jellemző a talaj
termékenységére. ·
A folyamatok a talajfejlődés folyamán törvényszerű sorrendben jelennek meg,
egymásnak mintegy előfeltételét képezve. Így előz meg például az erdőtalajoko~
minden más folyamatot a humuszosodás (vagyis a szervesanyag-felhalmozódás
és -bomlás során kialakult egyensúly}, amelyhez társul a kilúgzás, majd követ az
agyagosodás, az agyagvándorlás, esetleg az agyagazétesés vagy a redukció (72.
ábra). '
Ezzel a sorrenddel párhuzamosan erősödik a talaj savanyodása is, amely az
egyes folyamatoknak a következménye, pl. a humuszosodásnak és a kilúgzásnak,
vagy oka pl. az agyagvándorlásnak, az agyagszéteeésnek, melyek viszont a reduk-
ciót vonják maguk után. Ez azonban neni jelenti azt, hogy a folyamatok fellépésé-
nek mind a sorrendje, mind az időpontja előre meghatározott. A fejlődés iránya
és a folyamatok sorrendje a talajképző tényezők, a természeti viszonyok össz-
hatásától függ. Ezért a talaj fejlődése nem monogénetikus, hanem poligenetikus
jellegű.
A társulások kialakulása folyamán láthatjuk azt is, hogy az előfeltételt képező
folyamatok nem szűnnek megazúj folyamatfellépése után, hanem tovább fejlődnek,
hatnak,a talaj tulajdonságainak kialakulására és fejlődésére. Ugyanakkor a meg-
induló új folyamat, mintegy rátelepülv-e az előfeltételét képező folyamatra, először
rohamosan erősödik, majd hatása állandósul, és így lehetőséget ad újabb folyama-
a
toknak társulásba való bekapcsolódására.
E folyamatok társulásának kialakulása közben, vagyis a talajfejlődés során
egyazon folyamat szintje változhat. Rendszerint a kisérőfolyamat szintjén megjelenő

agyagszélesés

~~
r
- - kisérő folyamat
====:
-
jellemző folyamat
uralkodó folyamat
~-- _." .
agyagbemosódás

,,
agyagosodás

kilúgzás

humuszosadás

humuszkarbonát karbonátmaradvánvos csernozjom barnaföld agyagbemosódás podzolos pangó vizes

barna erdőtalaj barna erdőtalaj barna erdőtalaj

72. ábra. Az egyes talajdinamikai folyamatok sorrendje és tárSulása az. erdőtalajok

fejlödése folyamán

191
 57. táblázat. Magyarország talajainak genetikai és talajfi:lldrajil osztályozási rendszere

Főt!pus Tipus Altípus

Váztalajok köves, sziklás váztalaj -

kavicsos váztalaj -
földes kopár karbanátos
nem karbanátos
futóhomok karbo nátos
nem karbanátos
lepelhomok
humuszos homok karbanátos
nem karbanátos
kétrétegli
Kőzethatású humuszkarbonát-talaj -
talajok
rendzina fekete
barna
vörös agyagos rendzina
fekete nyirok -

ranker -
Közép- és dél- karbonátmaradványos barna -
kelet-európai erdőtalaj
barna erdőta-
csernozjom barna erdőtalaj csernozjom jellegli barna erdőtalaj
lajok
típusos csernozjom barna erdőtalaj
erdőmaradványos csernozjom

barnaföld típusos
visszameszeződött
mélyben kovárványos
agyagbemosódásos barna gyengén podzolos
erdőtalaj típusos
mélyben kovárványos
podzolos barna erdőtalaj erősen podzolos
közepesen podzolos
mélyben kovárványos
pangóvizes barna erdőtalaj podzolos
agyagbemosódásos
kovárványos barna erdőtalaj podzolos
agyagbemosódásos
- típusos
humuszos
savanyú barna erdőtalaj nyers humuszos
savanyú humuszos

192
 67. táblázatfolytatása

Főtlpus Tipus Al tipus

Csernozjom öntés csernozjom karbonátos

talajok nem karbonátos

kilúgzott csernozjom -
mészlepedékes csernozjom típusos
alföldi
mélyben sós

réti csernozjom karbonátos

nem karbonátos
mélyben sós
szolonyeces

Szikes talajok szoloncsák a sók minősége szarint

azoioncsák- szolonyec a sók minősége és mennyisége

szarint -
réti szolonyec kérges
közepes

sztyeppesedő réti szolonyec közepes

mély

másodlagosan szikesedett elszikesedett csernozjom

talaj elszikesedett réti talaj
elszikesedett öntéstalaj

Réti talajok szoloncsákos réti talaj szulfátos

sz ódás

szolonyeces réti talaj szolonyeces

erősen szolonyeces

réti talaj karbonátos

nem karbonátos
mélybensós
mélyben szolonyeces

öntés réti talaj karbonátos

nem karbonátos

lápos réti talaj típusos

szoloncsákos
szolonyeces

csernozjom - réti karbonátos

talaj nem karbonátos
mélybensós
mélyben szolonyeces
szolonyeces

13 Talajtan
193
 ó 7. táblázat folytatása

Főtlpus Tipus
Altlpus

Lápta lajok mohal áp

- ~

rétláp talaj tőzegláptalaj

kotus tőzegláptalaj
tőzeges láptala j
kotus láptal aj
lecsap olt és telkes itett rétláp - telkes itett tőzegláptalaj
talaj telkes itett tőzeges láptala j
telkes itett kotus láptala j
Mocsá ri erdők
talaja i - -
Folyóv izek, nyers öntést alaj karbo nátos
tavak üledék ei- nem karban átos
nek, valam int karban átos kétrétegű
lejtők hordal é-
nem karban átos kétrétegű
kainak talajai
humus zos öntést alaj karban átos
nem karban átos
karban átos kétrétegű
nem karban átos kétrétegű
rétiön tés
· lejtőhordalék-talaj cserno zjomo k lejtőhordaléka
erdőtalajok lejtőhordaléka
rendzi nák lejtőhordaléka
vegye s üledék ek

fizikai vagy kémia i átalak ulás erósödik meg jellemz{)

folyam attá, majd ennek
teljes kifejlódése után, amiko r már lehetővé vált egy
újabb folyam at belépése,
uralko d6 folyam atkén t él továb b.
A mezőgazdasági termelés intenz itásán ak növekedésév
el együt t járnak a jelen-
lwri talajképződégi folyamatok. Ezek az öntözés, a l~csapolás,
a kémiai talajja vítás,
az erőteljes és évenk ént ismétlődő trágyá zás hatás ára
lépnek föl és mint ilyenek
a m6dosít6 folyam atokh oz tartoz nak. Mindaddig csak
az alacsonyabb osztályozási
egységekbe val6 soroláskor vesszük ezeket figyelembe,
amíg a talajo n olyan jelen-
tós változ ások nem lépnek fel, amely ek már a magas
abb osztá,Jyozási egységek
határé rtékei t is megh aladjá k.
Ugya nakko r a jelenkori talajképződési folyam atok ismer
tásuk igen fontos, mert a talajo k termékenységát és ete és a tudato s irányi~
hasznosíthaMaágát nagy-
mérté kben megsz abhat ják.
A genet ikai és a talajfö ldrajz i osztályozási rendszer
(57. tábláz at) alapjá n a
a
hazai talajo kat a főtípusok szerin t tárgya ljuk továb biakb
an.

194
 A talajok genetikai osztályozási rendszere

A 73. ábrán bemutatott vázlat az 57. táblázat anyagát foglalja össze azért,
hogy segítségével a genetikai osztályozás törvényszerűségeit szemléltessük. Az ábrán
látható két szelő a főtípusakat három mezőre osztja. A vízszintes szelő alatt talál-
juk azokat a főtípusokat, melyekhez tartozó talajqk képződését és fejlődését külső
vagy belső tényezők akadályozzák. Összef~glaló néven ezeket a főtípusakat rom-
talajoknak nevezzük. ·
A függőleges választóvonaltól balra a vízszintes szelő fölött találjuk azokat a
talajokat, melyek kialakulását csak a reájuk jutó csapadékvíz befolyásolja. Ezek
az ún. éghajlat által befolyásolt vagy zonális talajok, pl. a barna erdőtalajok és a
csernozjomok, valamint az intrazonális, kőzethatású talajok. Ezen belül a kőzet
talajfejlődést irányító hatálla a vízszintes szelőtől távolodva, tehát fölfelé haladva
fokozatosan gyengül. .
A függőleges választóvonaltól jobbra találjuk azokat a talajokat, melyek képző­
dését a csapadékból közvetlenül a felszínre jutó víznél több nedvesség irányítja.
Ez a víztöbblet származhat időszakos vízborításból, közeli talajvízből vagy
hosszabb ideig tartó elöntésből egyaránt. A vízhatás a vízszintes szelőtől távoladva
fokozatosan gyengül. Ezeket a talajokat együttésen azonális, illetve hidromori
talajoknak nevezzük.
A főtípusakat típusokra osztjuk, melyekre. a jellemző folyamattársulásokat az
egyes főtípusok tárgyalása során mutatjuk be.
Ezzel kapcsolatosan szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy a folyamatokat
jelző megjelölések közül több nemcsak egy főtípusban és ezen belül. is nemcsak' .

73. A genetikai és talajföldrajzi talajosztályozás főtípusainak kapcsolata

13* 195
 egy típusban szerepel. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a különböző tipusokb an
azonos névvel jelzett folyamat ok minden részletükben, hatásukb an és termékük -
ben azonosak lennének. Az alapjába n véve és elvileg hasonló folyamat ok között,
aszerint, hogy mely típusban lépnek föl, különbségek lehetnek. Így például a
humuszosodás majd minden főtípusban és típusban szerepet játszik. Minden eset-
ben a szerves any~tg elbomlás át és képződését magában foglaló folyamat ról-van
szó, melynek jellege és terméke azonban a talajtípu s szerint változó, sőt az adott
folyamat ra éppen ez a jellemző.
Míg a váztalajo kban a szerves anyag és az ásványi rész kapcsola ta általában
gyenge, és sok a biológiailag és kémiailag át nem alakult növényi rész a szerves
anyagba n, a kőzethatású ordótalaj okban a szerves és ásványi anyagok kötődése
már erősebb, és ugyanak kor a szerves anyag nagyobb mérvű felhalmozódása is
kiséri. A barna erdőtalajok főtípusában a savanyú jellegű humusz az uralkodó,
melyben sok a fulvósav, a csernozjo mokban viszont a huminsa vak kalciummal
alkotott sói, a humátok vannak túlsúlyba n. Ezt a jelleget váltja felaszike sekben
a nátriumh umát megjelenésével jellemze tt szerves anyag, ill. a réti talajokba n a
vashoz kötött huminsav . A réti talajokbó l pedig fokozato s-átmene ttel jutunk el a
viz alatt képződött és felhalmozódott lápi hunmszig, ill. a tőzegig, aminek részleges
elbomlás át és átalakulá sát nevezzük humuszosodásnak, a szerves anyag víz alatti
átalakulá sát és felhalmozódását pedig tőzegesedésnek.
Mindez nem hagy kétséget az iránt, hogy a különböző típusokb an fellépő humu-
szosodás a különbségek mellett számos közös és alapvető vonást is jelent,.ez ért a
részfolya matok közös névvel való megjelölésének jogossága nem vitatható .
De nemcsak a humuszosodás folyamat ának jellege változik meg főtípusonként,
hanem a többi folyamat é is, így a savanyod ásé, a kilúgzásé vagy a kovárván y-
képződésé, ha nem is ilyen mértékbe n.
Különbsé get látunk a humuszosodás folyamat ában, ill. más folyamat okban egy
f6típuson belül is. Így a barna ordótala jokban a szerves anyag képződésének
közös jellemzője, hogy savanyú, többnyir e fulvósav ak által jellemzet t szerves
anyagból álló termék keletkezik, de emellett van a talajtípu sok szerves anyaga
között is különbség. Más a huminsa v-fulvós av-arány az első három, mint a
következő négy, ill. az utolsó típusban . Az első hiirom típusban a huminsa
v-
fulvósav -arány egynél nagyobb , a többiekb en ez az arány már csökken. Más az
ősi állapotú humuszr éteg morfológiai megjelenése is, mert
az első három típust
általában a mull (televény) jellemzi, a továbbia kat viszont a moder (korhany), ill a
mor (nyers humusz) képződése uralja. .
A felsorolt akbólláth atj uk, hogy a talajbanl ejátszód ó folyamat ok nem egyszerű­
síthetők le egy-egy kémiai vagy fizikai folyamat ra. Éppen a talajok geneziséb
en
mutatkoz ó különbségek adnak eltérő jelleget a folyamat oknak, amelyek azután
folyamat típusokb an (pl. humuszosodás) egyesíthetők. Sok esetben a folyamat ok
különböz6sége ad lehetőséget a talajtípu sok vagy alacs_onyabb osztályozási egy-
ségek elkülönítésére és meghatár ozására, vagyis terméken ységük jellemzésére.
A talaj szervesanyag-összetétele, a különböző huminsa vak és fulvósav ak aránya
alapul szolgál az erd6talaj ok és a csernozjomok, valamint a réti talajok felismerésé-
hez. A glejesedés jellege alapján választh atjuk el a pszeudogicjes és a réti vagy
lápos talajokat , de sorolhatn ánk még számtala n olyan helyszínen vagy laborató-
riumi vizsgálat ok útján megkülönböztethető folyamat ot is, :melyek a talajok
helyes megítélésében döntő segítséget nyújtana k.
E folyamat ok és azok társulása i segítségével a főtípusokat, típusoka t és al-
típusoka t a következőképpen jellemezhetjük.

196
 Váztalajok
A váztalajok fótipuaába azok a talajok tartoznak, melyek képződésében a.
biológiai folyamatok feltételei csak kismértékben vagy rövid ideig adottak, ezért a
biológiai folyamat hatása korlátozott. Ez a korlátozás lehet a talajképző kőzet
tulajdonságainak következménye, vagy származhat a felszín állandó, gyors változá-
sából. Mindezek követkézményeként a talajképződés folyamatának lezajlásához
nem áll degendő idő rendelkezésre. A felszín változásának oka lehet a folytonos
és erőteljes vízerózió, valamint a defláció. A váztalajokban lejátszódó folyamatokat,
azok társulását az egyes talajtípusokban a 74. ábrán tünte~tük fel.
A következőkben röviden jellemezzük az egyes folyamatokat.
Humuszosodás. A humuszosodás a felszínen megtelepült növény-, majd állat-
világ által termelt és átalakított szerves anyag kapcsolata a többé-kevésbé át-
alakult kőzetrészekkel, ill. ásványi talajalkotókkaL Előfeltétele a növénytakaró,
mely a szerves anyagot termeli, a mikroorganizmusok és az állatvilág, amelyek
azt átalakítják és a talajba keverik. Következménye a sötét színű, szerves anyag-
ban gazdag, ásványi· részeket is tartalmazó réteg, melynek vastagsága és tulajdon-
ságai a humuszosodás feltételeitől függenek.
A talajképződés termékeinek elszállitása. Víz és szél egyaránt lehet szállító.
Előfeltétele a meredek lejtő és a kis talajellenállás a vízerózióval szemben, illetve
laza vagy könnyű talajszemesék a defláció esetében. Következménye, hogy a
talajképzlídés hatására átalakult kőzetrészek elmozdulnak képződésük helyéről,
míg ott ismételten a változatlan kőzet kerül a felszínre.
A talajszemesék állandó mozgása. Elsősorban a szél hatására következik be.
Előfeltétele: száraz talajfelszín, homokszemcsék, amelyek mérete elég kicsi ahhoz,
hogy a szél elmozdítsa, és olyan erős szél, mely a homokszemcséket felragadja
vagy görgeti. Következménye a homokmozgás, vagyis a futóhomok, amelyben a
homokszemesék állandóan változtatják egymáshoz viszonyított helyzetüket. Ennek
következményeként az esetleg fellépő humuszosodás hatása sem jut érvényre,
mert a humuszos részekhez mindig újabb, nem humuszos talajrészek keverednek
és még így sem maradnak képződésük helyén.

köves, sziklás kavicsos földes kopár futóhomok humuszos

váztalal váztalaj homok

humuszcsodás
~---- !""----- 1-----
talajképz. term. száll.

talajszemesék mozgása 1------ 1------

k6zet ellenállás 1-----..

- uralkodó folyamat ===-- jellemz6 folyamat - -- • kfsér6 folyamat

74. ábra. A váztalajok típusaiban lejátszódó folyamatok és azok társulásai

197
 A kffzet mállással szembeni ellenállása. Olyan esetben jut érvényre, amikor a
talajképző kőzet tömör és még viszonylag kis erózió esetében is kevés az idő ahhoz,
hogy a talajképző folyamat a kőzetet átalakítsa. Előfeltétele a mállásnak ellenálló,
tömör kőzet. Következmé nye a sziklás felszín, melyen a talajképződésnek osak
gyenge, kezdeti nyomai észlelhetők.
A váztalajok tulajdonsága it igen nagymérték ben a talajképző kőzet sajátosságai
szabják meg.

Köves, sziklás váztalajok

Többnyire hegyvidékeinken találhatók, olyan helyeken, ahol a tömör kőzet
aprózódása és mállása még nem haladt olyan mártékben előre, hogy a növényzet
megtelepedésére magasabb rendíi, nagyobb szarvesanyag-tömeget termelő növény-
társulás számára elegendő vizet és tápanyagot tudjon szolgáltatni. Különösen ott
találhatók kiterjedten, ahol a talajpusztul ás erőteljes és a víz vagy a szél a fizikai
aprózódás, valamint a kémiai mállás termékeit közvetlen keletkezésük után el-
szállítja. A talajréteg általában 10om-nél vékonyabb és sziklás foltokkal váltakozva
fordul elő.

Kavicsos váztalajok
Ebbe a típusba tartoznak azok a talajképződmények, amelyek a jelenkori vagy
régi folyók volt árterületein, teraszain, törmelékkúp jain találhatók. Kavicstartal -
muk a földes részhez viszonyítva olyan nagy, hogy ez a szelvény vízgazdálkodását
és tápanyagszo lgáltató képességát nagymértékb en lerontja. A kavicsos váztalajok
szelvényében a megközeliMen tiszta kavicsból álló szinteket egy vékonyabb-
vastagabb iszapos takaró fedi, amely vagy a folyóvízi hordaléklerakódás utolsó
szakaszából származik vagy hullóporos eredetíi. E takaró vastagságától függ, hogy
a kérdéses talaj a váztalajok közé sorolható vagy nem. A dunántúli nagy ki-
terjedésű kavicshátak on egymás mellett. találjuk a kavicsos, agyagbemosódásos
barna erdőtalajokat és a kavicsos váztalajokat , Azt, hogy egyik vagy másik talaj- ' .
típus alakul-e ki, az eredeti iszaptakaró vastagsága, az esetleges löszlepel, valamint
a talajpusztul ás mértéke szabja meg. Igen fontos kritériuma a váztalajök el-
határolásán ak á földes rész és a kavics aránya az egységnyi térfogatban. Általában
az 50%-nál kisebb kavicstartalo m még lebeMséget ad a talajképződésre, ha viszont
az egyes rétegekben a kavicstartal om 80-90%, már nincs elegendő anyag a talaj-
képződéshez, és így osak váztalajok keletkezhetn ek.

Földes kopárok
Az ide tartozó váztalajok már nem tartalmazna k tömör kőzetdárabokat, az
erózió következtéb en felszínre kerüUS laza, üledékes kőzeteken keletkeznek. Így a
talajképződés folyamatát nem a mállékony anyag hiánya vagy a kevés mállás-
termék elszállítása, hanem a felszín gyors és állandó lepusztulása akadályozza.
A talajképződés és a biológiai folyamatok huzamosabb ideig való hatását az eróziós
folyamatok teszik lehetetlenné. A humuszosodás a talajszelvénynek osak egészen
kis rétegét érinti. A talajképző kőzet mélyebb átalakulásár a nincs lehetőség, mert
a talajpusztul ás a már esetleg átalakult anyagot a helyéről elszállítja és mindig
újabb és újabb anyag kerül a talajképződési tényezők hatása alá. A karbonát-
tartalom alapján a nem karbonátos és a karbonátos földes kopároktala jait választ-
juk el. A talajréteg, vagyis a humuszos szint itt sem haladja meg a 10 om-t.

198
 Futóhomok és jellegtelen homoktalajok
Ide soroljuk mindazokat a képződm.ényeket, amelyekben még nem ismerhetők
fel határozottan a talajképződés bélyegei, így a humuszosodás, a szervetlen anya-
gok átalakulása, vándorlása, felhalmozódása stb. Állandó növénytakaró nem tud
megtelepedni rajtuk, a gyér növényzet csak kevés szerves anyagot szolgáltat,
így igen gyenge rajtuk a szervesanyag-termelés, és a képződött kevés humuszanyag
is gyorsan ásványosodik. A vizet gyorsan elnyeli. Kiszáradva az egyes homok-
szemesék felszabadulnak és mozgékonnyá válnak. Mivel k~vés kolloidot tartalmaz,
könnyen kiszárad, és ilyenkor a szél a homokszemeket elgörgeti a helyükről vagy
felragadva továbbszállítja. Az állandóan változó felszín lehetetlenné teszi, hogy a
növénytakaró ugyanarra a talajrészre huzamosabb ideig kifejtse hatását. Tápanyag-
szolgáltató képességük rossz.
Altipusok. Egyrészt a homok karbonáttartalma alapján különböztetjük meg
elválasztva a karbonátos, valamint a nem karbonátos altípusokat, másrészt a lepel-
homokot. Így nevezzük azokat a talajokat, amelyekben a homokborítás az 1- 2
m-t nem haladja meg, és alatta iszapos, löszös üledék vagy eltemetett humuszos
talajszint következik.
Változatok. Elkülönítésükben több szempontot kell szem előtt tartani. A homok
szemcsenagyságaszerint megkülönböztetünk durva- és finomhomok-változ atokat.
Az előbbiben a 0,5 mm és annál nagyobb szemesék mennyisége az uralkodó.
A finom szemcséjű homokban az uralkodó szemcseméret 0,1-0,3 mm átmérőjű.
Igen fontos tulajdonsága a jellegtelen homoknak az ásványi összetétele. Ennek
alapján a szilikátszegény változatban azokat a homokokat egyesítjük, amelyekben
a kvarc mellett 5%-nál kevesebb a szilikát. Közepesen szilikátosnak nevezzük
azokat a változatokat, amelyekben a szilikáttartalom 5-20%, szilikátgazdagnak,
amelyekben 20%-nál több.
A változatok elkülönítésének alapjául azoigálnak a deflációs viszonyok is, meg-
különböztetve a homokküúvásos és -felhalmozódásos területek talajait. A humu~z­
tartalom alapján humuszszegény (0,5%-nál kevesebb szerves anyag) és gyengén
humuszos (l% körüli szerves anyag) változatokat különböztetünk meg. A hidroló-
giai viszonyok is alapul azoigálhatnak a változatok elhatárolásában. Így mélyen
fekvő talajvizű (4 m-nél mélyebb), közepes talajvízállás* (2-4 m), felszínhez
közel fekvő talajvizű (1-2m) és felszínhez igen közel fekvő talajvizű (lm feletti
talajvíz) változatokat különböztetünk meg. Azokon a területeken, ahol a homok-
talajok termékenysége céljából területrendezés és talajjavítás folyt, rónázott,
rétegesen javított, lápföldezett és mélyen forgatott változatokat is megjelölhetünk.
Mind a nyírségi, mind a Duna-Tisza közi, valamint a somogyi homokterületein-
ken a futóhomok nem önálló, nagy kiterjedésű területek talaja, hanem a felszín ki-
emelkedőbb részein, a buckákon található, a buckák közeit pedig a humuszos
homok, sőt a homokos réti, valamint a lápos talajok foglalják el.

Humuszos homoktalajok ,
Ide soroljuk azokat a talajokat, amelyekben a humuszos szint morfológiailag
megfigyelhető, de egyéb jele a talajképző folyamatoknak nem mutatkozik. A hu-
muszosodás mértéke pedig sem mennyiségben, sem mélységben nem éri el a cser-
nozjom jellegű homok határértékeit. Általában a humusztartalom l %-nál nem
kevesebb, a humuszréteg vastagsága pedig 40 cm-nél nem nagyobb. A humuszos
homoktalajok termékenysége a futóhomokénál jobb. Nagyobb a víztartó, ugyan-
akkor jó a vízáteresztő képességük. Nehezebben száradnak ki, és így kevésbé
vannak kitéve a szél pusztí~ó hatásának. Tápanyag-szolgáltató képességük, elsó-

199
sorban nitrogénké szletük a futóhomok énál nagyobb, de még mindig nem elegendő
az átlagos termések eléréséhez. A tápanyago k közül elsősorban a nitrogén pótlásáról
kell gondoskod ni. ·
Altipusai. A karbonátt artalom alapján különvála sztjuk a karbanátos és a nem
karbanátos szelvények et. Harmadik altípusa a kétrétegű homok, amelynek szel-
vényében a felszínen levő humuszos szinten kívül a homokréte g alatt iszapos,
löszös vagy humuszos talajszint található, legfeljebb 2m mélységben.
Változatai. Ugyanúgy határolhat juk el, mint a jellegtelen homokoka t, de a
humuszrét eg vastagsága alapján még további két változatot is elhatárolh atunk:
a sekély humuszrétegű (0-20 cm-es) és a közepes humuszrétegű (20-40 cm-es)
változatok at.
A humuszos homoktala joknak a futóhomok tól és a jellegtelen homoktala joktól
való szabatos elhatárolá sa meglehetősen nehéz feladat. Számtalan átmenetét , a
szelvények morfológiai vizsgálata kor a víz és a szél szeszélyes játékainak nyomait,
az eltemetett szinteknek , az iszapos, agyagos rétegzl>déseknek számtalan kombiná-
cióját találjuk, ami mind a talaj termékeny ségében, a termőhelyi értékben jut
kifejezésre.

Kőzethatású talajok
A kőzethatású talajok fl>típusába azokat a talajokat foglaltuk össze, amelyekre
az erőteljes humuszképződés, valamint a talajképző kőzet tulajdonsá gaitól jelentős
mértékben függő szerves-ás ványi kolloidok kialakulás a a jellemző. A kilúgzás
bennük általában kismértékű. A fótipuahoz tartozó egyes típusokba n lejátszódó
folyamato kat a 75. ábrán tüntettük fel és a következőkben jellemezzük.
Humuszosodás. Folyamata azonos a váztalajok nál leírtakkaL
Kllúgzási folyamat. E néven foglaljuk össze azokat a kémiai hatásokat, amelyeket
a felülrőllefelé irányuló vízmozgás, a talajban termeltsavasjellegűszervesanyagok
indítanak el. Előfeltételük az elegendő csapadék vagy felszíni víz, ami legalább
az év nagyobb részében biztosítani tudja a felülről lefelé irányuló vízmozgás t; a
gazdag szervesany ag-takaró, ami bomlásterm ékeivel a savas jellegű anyagokat

humusz-
karbonát
talajok
rendzinák
fekete
nyirok
talajok
ranker 1
humuszQsodás

kilúgzás
---- -----
humuszkötés Ca által l====f
humuszkötés -----
r-... __ _
-----
agyagásvány által

- - uralkodó folyamat = Jellemző folyamat ----kisérő folyamat

75. ábra.. A kőzetha.tású talajok tipusaiban lejátszódó. folyamatok és azok társulásai

200
szalgáltatja; valamint az olyan kőzet, amelynek vízáteresztő képessége elegendő a
kilúgzás termékeinek mélybe szivárgásához. A folyamat következménye a fém-
ionok só alakban való kimosódása a felső rétegekből, elsősorban a talajfelszinbőL
Sorrendben először az alkáli fémek, majd a földalkáli fémek sói lúgozódnak ki,
tehát a mállás folyamán keletkező nátrium- és kálium-, valamint a kalcium- és
a magnéziumvegYületek távoznak a mélyebb szintek vagy a talajvíz felé. Ki-
lúgzásnak csak a szénsavas mész és az annál vízben jobban oldódó sók lefelé
irányuló mozgását nevezzük.
Humuszkötés kalcium által. E folyamatban a humuszosadás aikalmá val képződött
savas jellegli szerves anyagok a szénsavas mész kalciumjával sót, kalcium-humátot
képeznek. Előfeltétele a humuszosadást lehetővétevő dús növénytakaró, valamint
a szénsavas meazet tartalmazó talajképző kőzet, melyből a szén-dioxid, valamint
a szerves savak hatására a kalcium oldatha megy át. A kőzet jellege szerint a
típusok között is különbséget teszünk, mert humuszkarbonát-tal aj csak laza,
erősen karbonátos kőzeten képződhet, pl. márgán vagy sok szénsavas meszet tartal-
mazó pannon üledéken, a rendzina azonban csak tömör kőzeten, pl. niészkövön
vagy dolomiton alakulhat ki. Következménye a kalcium-humát képződésének a
morzsalékosság és a morzsák vízá,llósága, valamint a kedvező semleges kémhatás.
Humuszkötés agyagásványok által. E folyamat során a szerves anyagokat nem
kalcium, hanem az agyagásványok, elsősorban a szmektit típusú ásványok kötik
meg. Előfeltétele olyan talajképző kőzet, amelyből sok és lehetőleg montmorillonit
jellegli agyagásvány képződik a mállás folyamán. Ilyen kőzetek az andezit, a
bazalt, valamint ezek tufái és egyes riolittufák. Hasonlóan viselkednek az agyagos
pannon üledékek is, ha - mint az igen gyakori - montmorillonit az agyagásvá-
nyuk. Következménye a folyamatnak a sötét színli, jó vízálló szerkezetű humuszos
szint és a semleges vagy gyengén savanyú kémhatás. ·
A kőzethatású talajok vízgazdálkodása szélsőséges. A tavaszi nedves, buja
vegetációjú időszak után hosszú, igen száraz nyári időszak következik. A jó .szer-
kezet és a sok szerves kolloid hatására víztároló és vízvezető képességük jó, de
ugyanakkor a talajok holtvízértéke nagy. A hasznosítható víz mennyiségét jelentős
mértékben csökkenti, hogy a talajok általában sekély rétegliek. Télen a talaj-
szelvény teljes egészében átfagy, a nyári esős felmelegedés következtében pedig
kiszárad.
A szélsőséges talajklimatikus viszonyok miatt a biológiai tevékenység tavaszi
erős szervesanyag-termelő időszakra, valamint hosszú nyári és téli pangó idősz~:~-kra
oszlik. Az utóbbi két időszakban egyrészt a vízhiány, másrészt. a fagy hatására a
felhalmozott szerves anyag biológiai elbomlása szünetel. Ennek a kettősségnek
köszönhető, hogy az ide sorolt talajoknak az éghajlati viszonyokhoz képest nagy a
szervesanyag-tartalm uk.
Tápanyagtartalom. A kőzethatású talajok tápanyagtartalma a sok szerves anyag
miatt nagy; a biológiailag felhalmozott növényi tápelemek nagy mennyiségben
találhatók a felső talajszintekben, azonban hasznosulásukat a rövid ideig tartó
biológiailag aktív időszak erősen korlátozza. Általánosan jellemző a talajokra,
hogy míg a laboratóriumi vizsgálatok igen kedvező képet mutatnak, a t~rmészet­
ben érvényesülő gyakorlati tulajdonságaik kedvezőtlenek.
Az egyes típusok tulajdonságait a következőkben jellemezzük.

Humuszkarbonát talajok
Jellemzőik a laza, üledékes, szénsavas meazet tartalmazó talajképző kőzet,
amelyen morzsás vagy szemcsés szerkezetli, 2-5% szerves anyagot tartalmazó
humuszréteg alakult ki. E talajtípusban a kilúgzás folyamata csak gyengén

201
 mutatkoz ik, és jelenléte legfeljebb a feltalaj szénsava smész-ta rtalmána k a talaj-
képző kőzetéhez viszonyí tott kismértékű csökkenésében mutathat ó ki. A humusz-
. karbonát talajok humuszos szintjéne k a talajképző kőzet felé rövid az átmenete .
Löszös és márgás területek en fordulna k elő, elsősorban ott, ahol a talajpusz tulás
a felszínt folyamat osan és gyorsan lehordja, és így a talajképződés csak a humuszo-
sadásban jut kifejezésre.
Vízgazdálkodásuk gyenge vagy közepes, mert a jó szerkezetű és több szerves
kolloidot tartalma zó réteg viszonylag vékony. Tápanyag-gazdálkodásuk közepes,
sőt jó, ha több szerves anyagot is tartalma znak és humuaza zintjük
is mélyebb.
Aitalába n más talajtípu sok között fordulna k elő, olyan erősen lepusztul t terüle-
teken, ahol a karbonát os talajképző kőzet került a felszínre, majd a talajpusz tulás
folyamat a lelassult.
Altipusok. Altípuso kat nem különítü nk el.
Változatai. A humuszos réteg szervesa nyag-tart alma; vastagsá ga és a humusz
minősége szerint különítjü k el a változata it; így a humuszo
s (2%-nál kisebb ·
szervesa nyag-tart alom), közepesen humuszos (2-5%) és az erősen humuszos (5%-
nál több) talajvált ozatokat . A humuszr éteg vastagsá ga alapján a sekély humusz-
rétegű (40 cm-nél vékonyab b) és a közepes humuszrétegű (40
cm-nél vastagab b)
változato kat különböz tetjük meg. A humusz minősége szerint csak erdei növény-
takaró alatt álló szelvényeket vizsgálha tunk, megkülönböztetve az. erősebben
humuszo sadott szervesa nyag-tak arót a gyengén humuszo sadott növényi szerves
anyagot tartalmaz ótóL A kettő közötti határérté k a 30% lúgoldha tó szerves
anyag, az összes szerves anyag százaléká ban kifejezve.

Rendzina talajok
Ide soroljuk azókat a talajtípu sokat, amelyek tömör, szénsavas meazet tartal-
mazó kőzeten .alakulta k ki, és a kőzet málladék a viszonylag kevés szilikátos anyagot
tartalma z. Ezért hazánkb an rendzina elsősorban mészkövön, tömör márgán és
dolomito n található . Képződésére jellemző az erőteljes humuszosodás és a gyenge
kilúgzás. A legtöbb rendzinaszelvény sekély termőrétegű és köves. A kőtörmelék
mennyisége és a sekély termőréteg miatt a tárolt víz mennyisége általában kevés -
a földes rész jó vízgazdálkodási tulajdons ágai ellenére. Tápanyag-szolgáltató képes-
sége •a laboratór iumi vizsgálatok alapján jó, de a tápanyag ok érvényesülését aka"
dályozza a hosszú, száraz időszak. A rendzina területek talajtaka rója igen változa-
tos. A sekély és a mélyebb szelvények sűrűn váltogatj ák egymást, és ezek között
gyakran találunk sziklás váztalajo kat is.
Altipusok. Elkülöní tésük a talajképző kőzet tulajdons ágain alapul. Azok a
tömör, karbonát os kőzetek, amelyek kevés idegen anyagot - agyagos részt és
kisérő anyagot - tartalma znak, mállásko r aprózódn ak, és. ezek
az apró kőzet­
törmelék -darabok tapadnak össze a mész által kicsapot t humusza nyagok hatására .
Ezt az altípust fekete rendzi?iának nevezzük. Szerkezete igen jó, morzsás, ezerves-
anyag-ta rtalma a felszín közelében elérheti a 30-40% -ot is, kémhatá sa gyengén
lúgos vagy - középhegységeinkben - esetenké nt gyengén savanyú. Ennek az
altípusna k a terméken ységét elsősorban a földes rész és a kőzettörmelék aránya,
valamint a termőréteg vastagsá ga szabja meg.
A barna rendziná k altípusa olyan tömör, esetenké nt könnyen porló, sok azén-
savas meazet tartalma zó kőzeten képződik, amelynek mállásak or szilikátok is
képződnek vagy szabadul nak fel. Az agyagos rész hatására a
humuszo sszint színe
már nem fekete, hanem feketésba rna vagy sötétbarn a. '
A vörösagyagos rendzina talajok altípusáb a azokat a szelvényeket soroljuk, ame-
lyeknek talajképző kőzetében a mészkövet vagy a dolomito t kisérő vörösagyagak

202
is szerephez jutnak. A felső szintekben általában a barnásfekete humusztakarót
találjuk, míg a mélyebb szintek felé fokozatosan a vörösagyag tulajdonságai érvé-
nyesülnek. A különbség nemcsak színben, hanem a talajok szarkezetében is jelent-
kezik. A humuszos réteg szerkezete morzsás, az agyagos rétegé szemcsés, sokszögű.
A vörösagyagban vagy pedig alatta a azéneavas meazet tartalmazo kőzettörmelék
is megtalálható.

Fekete nyiroktalajok
Ide soroljuk azokat a talajokat, amelyek tömör, nem karbonátos, eruptív kőzetek
málladékán képződtek. Jellemző rájuk az erős humuszképződés, a gyenge kilúgzás,
a közel semleges kémhatás, a morzsás vagy sokszögű szerkezet. Általában andeziten,
hazaiton és ezek tufáin fordulnak elő, de találhatók riolittufán is. A fekete nyirok
elnevezés utal a talajok agyagtartalmár a, az agyag minőségére (szmektitek), és az
erőteljes humuszosodásra.
Vízgazdálkodásuk szélsőséges. Tavasszal a talajok sok vizet tartalmaznak. Ez és \-. ...
a sok tápanyag a rövid tenyészidejű, lágyszárú növényzet fejlődésének kedvez.
A talajok fölmelegedése és kiszáradása azonban hamar bekövetkezik, ezért a fás
növényzet osak ritka állományban és elkorososult egyedekkel képviselve tud fenn-
maradni. A szélsőséges mikroklíma, a talajok erősen változékony hő- és vízgazdál-
kodása nem teszi lehetővé a jobb faállomány kialakulását.

Ranker ~alajok

A nemzetközi szakirodalomban, valamint a. hazai erdészeti szakemberek körében

még egy típustszámon tartanak a kőzethat~sú talajok között, melyet KuBIENA
kezdeményezésére rankernek neveznek. Ez azokat a talajokat foglalja magában,
amelyek nem karbonátos, szilikátos kőzeten alakulnak ki, és egyebekben megfelel-
nek a kőzethatású talajok kritériumainak . Ebben az értelemben ide tartoznak a
fekete nyiroktalajok is, valamint más, nem karbonátos kőzeten kialakult talajok,
mely utóbbiakban az agyagásványok nem montmorillonit jellegűek.
A rankerek termőrétege sekély, vízgazdálkodásuk és tápanyag-gazd álkodásuk
nem kedvező. A humusz moder jellegű és savanyú. Altípusokat a kőzet alapján
különítünk el, mint például: homokkő rankert, agyagpala rankert, gránit rankert.

Barna erdőtalajok

Az ebben a fótipuaban egyesített talajok az erdők és a fás növényállomán y által

teremtett mikroklíma és talajklíma, a fák által termelt és évenként földre jutó
szerves anyag, valamint az ezt el bontó, főként gombás mikroflóra hatására jönnek
létre. A mikrobiológiai folyamatok által megindított biológiai, kémiai és fizikai
hatások a talajok kilúgzását, elsavanyodását és szintekre tagolódását váltják ki.
Az egyes talajtípusokban társuló folyamatokat a 76. ábrán mutatjuk be.
Bumuszosodás. Formáját illetően háromféle lehet: mull: olyan szerves anyag,
amelyben a humuszosodás előrehaladott, a növényi részek szerkezete már nem
ismerhető fel és a talaj ásványi részével azorosan kapcsolódik; moder: melyben a
növényi részek humuszosodása csak részben ment végbe és a talaj ásványi részével
nem kapcsolódik; mor: e névvel azokat a talajfelszínt borító szarvesanyag-t akaró-
kat illetjük, malyekben a növényi részek osak kevéssé alakultak át, mennyiségük
évről évre nő és szövetük nllmezszerű (ezért száraztőzegnek is hívják). Ez a három

203
 agyag- podzolos
karbonát csernozjom barnaföld bemosódásos barna pangó vizes kavárvánvos savanyú
maradvánvos barna erdőtalaj barna erdőtalaj erd~talaj barna erdőtalaj arna erdőiala bar~a erdőtalaj

humuszosadás

kilúgzás r---- -t---- +---- +-.,.- --t--- ---lf- -----+ ---+- ---1
agyagosodás 1---- -i=== ===l ==-= -+--- +---- +-'--- +---4 ---4
agyagvándorlás ' - - - ·- -IF== ===-1 ----+- ---f--- -1
agyagszéteSés
- - - -1---+ -.:..,_ --1--- ---
redukció

kovárványosodás
1----"""""--1
--L- ------~----
savanyadás
-----r----r~~----+----~----1

- - - uralkodó folyamat -==-- jellemz6 folyamat ----- kisérő folyamat

76. ábra. A barna erdőtalajok típusaib an lejátszód ó folyama tok és azok társulása

forma azonban szántófö ldi művelés hatásár a majdne m egyform ává válik.
A szer-
vesanya g-felhal mozódá s formájá n kívül jellemző a humusz os réteg vastagsá
ga és
ennek szerves anyag-t artalma . Előfeltétele a szerves anyag elbomlá sánál
erőtelje­
sebb felhalmo zódás. Követke zménye a növényi tápanya gok felhalmo zódása
a talaj
felső szintjeib en, és ez táplálék ul szolgál a talajt alakító
szerves anyagok at termelő
mikroor ganizmu sok részére. Mivel az erdei alomtak aró bontásá t nagyrés zt
a mikrosz-
kopikus gombák végzik, ezért a termelt szerves anyag savanyú , ami
az erdő­
talajok erőteljes kilúgzás át és savanyú ságát váltja ki.
Kilúgzá s. A kalcium -karbon át és az ennél könnyeb ben oldható sók kimosód
ása a
talajszintekből vagy azok egy részéből a kilúgzás . Előfelté
tele az elegendő és nagy
hányad ában talaj ba jutó csapadé k. Elősegíti a kilúgzás t az erdei növényt
akaró
által termelt szerves anyag. Befolyá solja a folyama tot a növényi gyökere
k el-
helyezk edése is, inert a barnafö ldben és az agyagbe mosódá sos barna erdőtala
jok­
ban a gyökérz et nagyobb része a felhalmo zódási szintben találhat ó, a
podzolos,
valamin t a pszeudo glejes és erősen savanyú , nem podzolo s erdőtalajokban
viszont
a felszính ez .közel helyezk edik el. A gyökere k elhelyze kedésén ek követke
zménye ,
hogy kiszárad áskor a talajold atok mozgása első esetben kétirány ú - vagyism
ind
felülről, mind alulról a felhalm ozódási szint felé tart -,
a második esetben ·csak
felülről lefelé. Követke zménye a talajazin tek elsavan yodása.
Ezzel ellentéte s hatást
fejt ki a biológiai akkumu láció, amit a fás növényz et, ·valami nt az aljnövén
yzet
testében felhalm ozott és a talaj felszínére került növényi tápanya gok,
valamin t
kisérőelemek hoznak létre. Ezért az erdőtalajok savanyo
dásával egy időben a
talajfels zín savanyú ságának tompulá sát tapaszta ljuk. Ezt a folyama tot
a szovjet
szakirod alomban használ t kifejezé s után "gyepes edési" folyama tnak
nevezzü k.
Agyago sodás. Fokozo tt mállás és agyagás ványok képződése a talajszin
tekben.
A folyama t igazolás át szolgálj ák az agyagos rész vizsgála ti adatai, melyek
szerint
az agyagás ványok a talajszin tekben frissebb ek, jobban kristály osodott
ak és aktí-
vabbak , mint a talajképző kőzetben, egyútta l mennyis égük is jelentősen
nagyobb .
Előfeltétele az agyagos odásnak az agyagás ványok építőköv
eit tartalma zó ásványi
összetét el, valamin t a mállást elősegítő biológia.i folyama t. Követke zménye
a ked-
vezőbb vízgazd álkodás és tápanya gkötés, mert.az agyag
sok vizet és tápanya got
képes tárolni:

204
 Agyagvándorlás (lessivage). E folyamat során az agyagos rész ehnozdul a mélység
felé anélkül, hogy összetétele lényegesen megváltozna. Könnyen felismerheM a
szerkezeti elemek felületén észlelt agyaghártyáról, valamint a vékony csiszolato-
kon, mikroszkóp segítségével megfigyelhető slir-jelenségrőL Az agyagos rész elemi
összetétele - és molekuláris viszonyszámai - nem változnak a szelvényen belül.
Előfeltétele az agyagelmozdulást .előidéző ezerves és ezervetlen anyagok képződése,
legalább gyengén savanyú kémhatás és a kilúgzási szintből a felhalmozódásiszint
felé tartó állandó vízmozgás. Következménye a texturdiflereneiálódás, vagyis a felső
szintek elszegényesedése és az alattuk levők gazdagodása az agyagtartalmat illetően.
Agyagszétesés (podzolosodás). A talaj felső szintjeiben az elsődleges és a másod-
Iagos ásványok (agyagásványok) felbomlása alkotóelemeikre: kovasavra, alu-
míniumra és vasra. A azétesés termékei közill a vas és az alumínium a helyéről el-
mozdul és a mélyebb rétegekben halmozódik fel. A jelenség észlelhető a kovasavpor
alapján a helyszínen vagy a kolloid részek elemzése útján, amikor a molekuláris
viszonyszámok a azétesés helyén több kovasavat mutatnak ki az agyagos részben,·
mint a talajképző kőzet agyagos részében, és jóval többet, mint a felhalmozódási
szint agyagfrakciójában. Ezzel párhuzamos a szabad, könnyen oldható vas-
oxihidrátok megjelenése a felhalmozódási szintben. Előfeltétele a azétesésnek a ,
savanyú kémhatás, a savanyú szerves anyag és - legalább a feltalajban - a
kevés kolloid. Következménye, hogy a feltalaj tápanyagokban elszegényedik és
erősen savanyú lesz, a:g:J.it csak igénytelen növények viselnek el.
Kovárványképzö'dés. A felhamozódási szint tagolódása útján jön létre. A B-szint
képződését előidéző iolyamatok homokos talajképző kőzeten úgy játszódnak le,
hogy a kolloidok felhalmozódása ritmikus kicsapMást mutat (Liesegang-jelenség).
A helyszíni szelvényvizsgálatkor könnyen észlelhető, mert a feltalaj alatt vöröses-
barnás csíkok láthatók. Előfeltétele a gyengén savanyú vagy savanyú közegben az
agyagelmozdulás, megfelelőennagy diffúziósebesség, oxidációs viszonyok. Követ-
kezménye a homokok tápanyag- és vízgazdálkodásának javulása.
Redukció (glejesedés). A szelvényben idő&Zakonként fellépő anaerob viszonyok
hatására alakul ki. FelismerheM az érintett szintek kétértékű vasvegyületektől
származó szürkés márványozottságáról, mely a talajban levő repedések mentén
keletkezik. Az időszakos és helyi redukció oka a talajrétegek vízgazdálkodása
közötti különbség hatására kialakuló levegőtlenség. Előfeltétele a nagy különbség
a kilúgzási és a felhalmozódási szint vízáteresztő képessége között, aminek hatá-
sára nagyobb csapadék esetén víztorlódás keletkezik a két szint határán, és így
időszakos talajvízréteg alakul ki a nedves évszakokban, mely nyárra eltűnik.
Savanyodás. A talajban lejátszódó biológiai folyamatok eredményeként jön
létre. Hatására a talaj kémhatása (pH-értéke) változik savassá és ugyanakkor
hidrolitos és kicserélődési savanyúság is kialakul. A savanyúság származhat a
talaj szerves és ezervetlen alkotórészeitől egyaránt, aszerint, hogy a protonleadás
ezerepét mely vegyületcsoport játssza. Szükséges hozzá a protonieadásra képes
szerves vagy ásványi anyagök jelenléte, valamint savanyodást előidéző biológiai
feltételek teljesülése. Következménye a tápanyagellátásban fellépő zavar, valamint
a savanyúságra érzékeny növények károsodása, ill. elpusztulása. .
E folyamatok társulásának hatására kialakult típusokat az alábbiakban soroljuk
fel.

Karbonátmaradványos barna erdőtalajok

Az e típushoz tartozó talajok ott képződnek, ahol az erdőtalajokat kialakító

kilúgzási folyamat gyengesége miatt a sok karbanátot tartalmazó talajképző kőzet
szeneavas meszét nem képes teljességgel kioldani, vagy a talajképződés megindu-
lása óta eltelt idő rövid volt a kilúgzás befejeződéséhez.

205
 Ennek követkeiménye ként a talajok savanyodása csak kismértékű, ugyanakkor
a humuszosodás erősebb, mint általában a barna erdőtalajokban, mert a jelen
levő, karbonátformá b6l felszabaduló kalcium a huminsavakkal az elbontásnak
ellenálló sókat képez. Á szelvény felépítésére jellemző, hogy a szintekre tagolódás
nem fejlődik ki annyira, hogy a kilúgzási és a felhalmozódási szint között agyag-
tartalom-külön bség alakuljon ki. A részleges kilúgzás is elegendő azonban ahhoz,
hogy mind az A-, mint a B-szintben egyenletes agyagosodás legyen. Ez azt vonja
maga után, hogy az A- és aB-szint egyaránt több agyagot tartalmaz, mint a talaj-
képző kőzet.
Á kilúgzott, agyagos szerkezeti elemek között azonban gócokban fennmarad a
talajképző kőzet karbonáttartalm ának egy része, és így ugyanazon rétegen belül
két ellentétes folyamat - a kilúgzás és a karbonáthatás - van egymás mellett.
Á szelvények kémhatása ezért a feltalajban sem csökken pH 6,6 alá, a felhalmozó-
dási szintben viszont egymás mellett gócokban jelentkezik a semleges és a gyengén
lúgos kémhatás. Humuszos szintjük általában jól fejlett, és a humusz összetétele
kedvező. A-szintjük szerkezete tömötten morzsás vagy szemcsés, felhalmozódási
szintjük szemcsés, esetleg apró diós. Á kilúgzási és a felhalmozódási szint közötti
átmenet fokozatos, a talajképző kőzet felé pedig rövid.
Á kilúgzási 'és a felhalmozódási szint agyagtartalma a talajképző kőzethez
viszonyítva mindig nagyobb. Ez a jelenség azonban két tényezőből tevődik össze.
Áz agyaggazdagság nagyrészt viszonylagos, mert ha. a karbonátmente s anyagra
számított agyagtartalma t hasonlítjuk össze, a különbség sok esetben csak jelenték-
telen, jeléül annak, hogy a szénsavas mész kioldódása után az agyag visszamaradt,
éa így mennyisége a szintekben csak viszonylagosan nőtt meg. Ezzel a jelenséggel
párhuzamosan azonban kimutatható a tényleges agyagosodás is, mert a talajazintek
még karbonátmente s anyagra számítva is valamivel több agyagot tartalmaznak,
mint a talajképző kőzet. Ennek a különbségnek nagysága függ a talajképző kőzet
ásványi összetételétől, és a könnyen málló, vagyis agyagosodó ásványok mennyi-
ségével arányosan nő .
. E talajok vizgazdálkodá8a kedvező, ennek ellenére általában könnyen kiszárad-
nak. Á kilúgzási és a felhalmozódási szint vízkapacitása majdnem egyforma, és ki-
száradása is egyenletes. Mivel a talajszintek; vagyis a kilúgzási és a felhalmozódási
szintek együttes vastagsága általában nem nagy, a kedvező vízgazdálkodású
réteg nem túl mély.
Tápanyag-gazd álkodásuk kedvezi!J. Általában a közepes nitrogénellátottság, köze-
pes foszfortartalom és jó káliumellátotts ág jellemzi e talajokat.
Elterjedési területük nem összefüggő, ált!l-lában a barnaföldek vagy a csernozjom
barna erdőtalajok elterjedési területén belül találhatók a lejtős, erodált vagy erősen
tagolt térszíneken. Rendszerint fokozatos az átmenet a környezetükben előforduló,
nagyobb területre jelle:mző talajtípusba.
Altipusok. Megkülönböztetésére nem áll rendelkezésürikre elegendő adat.
Változatai. Á termőréteg-vastagság, az alapkőzet, a fizikai talajféleség, a humu-
szos szint tulajdonságai, az _erózió mértéke, valamint akultúrállapot szerint külö-
nítjük el. Á termőréteg alapján - ezen a megjelölésen a kilúgzás és a felhalmozó-
dási szint együttes, a tömör vagy gyökérzáró talajképző kőzetig terjedő vastag-
ságát értjük - megkülönbözte tünk sekély rétegű (50 cm-nél vékonyabb), közepes
rétegű (50-100 cm vastag) és mély rétegű (100 cm-nél vastagabb) változatokat.
Á humuszréteg vastagsága alapján szintén három fokozatot határolunk el: sekély
(0-30 cm), közepes (30-60 cm) és mély (60 cm-nél vastagabb) humuszrétegű
változatokat. Á humusztartalom alapján megkülönbözte tjük a gyengén humuszos
(1,5%-nál kisebb), a közepesen humuszos (1,5-3%-os} és erősen humuszos (3%-nál
nagyobb szervesanyag-t artalmú) változatokat.

206
 Az erózió mértéke szerint gyengén erodáltnak nevezzük azt a változatot, amely-
ben a talajpusztulás csak az A-szintet érinti, közepesen erodáltnak, melyben a
B-szint anyagából már csak kevés maradt meg.
Kulturállapot alapján két változatot határolunk el, a sekélyen művelt talajokat,
melyekben a művelés mélysége nem haládja meg a 20 cm-t, és a mélyen művelt
talajokat, melyek művelési mélysége a 20 cm-t meghaladja.

Csernozjom barna erdőtalajok

Az e típusú talajok szelvényében két folyamat nyomai láthatók. Az egyik a

kilúgzás, ami a talajtípusta barna erdőtalajokhoz kapcsolja és aminek a következ-
ménye a vasas agyagosodás, ~ másik az erőteljes humuszosodás, ami már a cserno-
zjom talajok fótipuaára jellemző.
E két folyamat megjelenésének időpontja és egymáshoz való viszonya többféle
lehet. Az gyakoribb, hogy a barna erdőtalajok valamelyik típusa, legtöbb esetben
a barnaföld, utólag kerül a 'csernozjomképződés, az erőteljes humuszosadás hatása
alá. Ezért a csernozjom barna erdőtalajok általában a barpa erdőtalajok elterjedési
területe és a csernozjomterületek határán.találhatók.
. A szelvény felépítésére jellemző az erőteljes, mé1yen kialakult humuszos szint,
mely gyakran a barna erdőtalaj felhalmozódási szintjébe is belenyúlik, elfedve
annak színét és eredeti tulajdonságait. Feltalajuk általában sötétbarna vagy bar-
násfekete, szerkezetük morzsás, sokszor azonban átmenetet mutat a szemcsés
szerkezet felé. A humuszos szint mélyebb rétegeiben a szerkezet már a barna
erdőtalajok szerkezeti képét mutatja, diós, sőt esetenként hasábos is.
Agyagosabb - elsősorban a vulkáni középhegységet kisérő, andezitmálladékot
is tartalmazó lejtőlöszökön kialakult+- szelvényekben a szerkezeti elemek felületén
humuszbártyák fordulnak elő. Ezek a humuszanyagoknak a montmorillonit jellegű
agyagásványokkal létrejött intenzív kötódésének, majd a szerves-ásványi kolloidok
vándorlásának az eredményei. . A felhalmozódási szint akkor látható, amikor a
vörösesbarna vasas agyag színe jellemzi, és csak egy részét fedi el a felülrőllefelé
haladó humuszosodás. Más esetekben vis.zont a humuszképződés az egész felhal-
mozódási szintet elfedi, sót még annál mélyebbre is hatol. Ez utóbbi esetben a
felhalmozódási szint és a karbanátos talajképző kózet közötti éles ~atár helyett
egy gilisztajáratoktól és állatjáratoktól tarka csernozjom jellegű átmeneti szint
képződik a talajképző kőzet anyagábóL Sok esetben a talajlakó rágcsáJók járataiban
még akkor is fennmaradt a B-szint vörösesbarnás anyaga, ha a felhalmozódási
szintet már teljes mértékben eltakarta a humuszosadás (77. ábra).
Az agyagtartalomban nincs különbség a kilúgzási és a .felhalmozódási szintek
között. A humusz eloszlása a szelvényen belül megfelel a csernozjom talajok hu-
muszgörbéinek, melyekben a felső szintek egyenletes humusztartalma a talajképző
kózet irányában fokozatosan csökken. A szerves anyag mennyisége az azonos
fizikai talajféleséghez tartozó barna erdőtalajokban találtaknál valamivel több, de
a hasonló tulajdonságú csernozjomokban észlelt humusztartalmat nem éri el. Ha a
talajtípus löszön alakul ki, akkor az agyagos részben található agyagásványokra
a röntgen-diffrakciós vizsgálatok alapján a 78. ábrán bemutatott kép jellemző.
Vízgazdálkodásuk kedvező, mert a közepes vízáteresztő képességhez jó víztartó
képesség társul. Általában szerkezeti állapotuk is kedvező, mert szerkezeti elemeik
vízállóak.
Tápanyag-szolgáltató képességük jó, nitrogénellátottságuk kedvező, ugyanúgy,
mint foszfor- és káliumszolgáltató képességük. Kivételt képeznek az. andezit-
málladékos lejtőlöszön képződött szelvények, melyek csak kevés foszfátot tartal-
maznak és megkötőképességük nagy.

207
1>:1
o
00
a b c d e
9 8 7 6 5
"'r 7?'.,..,t..?., ~... ol 20
J\
40 60
l ,
54321012345
. l 'il'7'/t,7'>'>':a'
"'!.~ §i~'íj barna,
Aszi~'\4 '7t~ aprómorzsás
"""""' ~ '!.."'
~~ ·•.ft4 1,_~

A1 1
~
~ l-,.~'i
"1,~
f-'- 1...:. ;",:_ A p~
l szemcsés
...
sotetbarna,

"~"N"'It:8~lw
;q~\~)1~
B
~~{ '-t~""~\, 1l
~, ~ ~if\·~ barna,
gyengén hasábos
t-"~)··1'
U:~
"" ··;"~'
.,._,~' . 1-,~·
"4-.~•"'.,l'tltfrv·,.f'o
1m
i---
c l barnássárga,
tömött
1
l
l
l
l
l
l

.0.002> QSi02 Ds;o2 Qca 2+ J/ /J humusz 0 CaC03

J/ /J 0.02-0,002 ~ AI203 ~AI 2 03 ~Mg2• ~v, 12:21 hy
IZ2I 0,05-0,02 - Fe 203 • Fe 20 3 D T-S --1 pH bd KA
~0.25-0,05
D 1-0,25mm
77. ábra. Csernozjom barna erdőtalaj szeivénye és vizsgálati adatai
a - szelvény morfológiai képe, b - a mechanikai összetétel (a szemcseátmérő mm-ben), c - a talaj
teljes elemzése (sz.a.- %-ban), d - az agyagos
elemzése (sz.a.- %-ban), e - a kicserélhető kationok megoszlása (me/1 00 g talaj), f - az alapvizsgálat ok adatai, melyek közül az ábra az y., Yz, KArész teljes
és eaeo.-
érték tizedrészét mutatja
 30-50 cm 85-120cm
0-30 cm

10 5 10 5 10 5

78. ábra. Löszön Íria.l.a.kult csernozjom barna erdőtalaj (Baksa), A-, B- és C-szintjébö l
elkülönítet t agyagosrés z röntgendiff rakciós képe (V.uuu M. vizsgálatai alapján)
a - eredeti, b - etilénglikollal duzzasztott, c - kálium-kloriddal kezelt agyag

Savanyúsá guk általában csekély, nem haladja meg a pH 6,5-et. A meszezés

kedvezőobatását a mély kilúgzottsággal és huzamosabb m\ivelés esetén a leromlott
talajszerkezet helyreállitásával magyarázh atj uk.
Nagyobb kiterjedésben a Nagyalföldnek és a Kisalföldnek a középhegységhez,
illetve a dombokhoz csatlakozó határán találhatók .
Altipusok. Az altípusba sorolás alapja. a csernozjom, illetve'"a·ba.rna.föld jelleg
erőssége. Ezek ezerint a csernozjom jelleg1J, barna erd6talajokkoz soroljuk
azokat a
szelvényeket, amelyekben a. barl,laföld bélyegei láthatók jobban, vagyis a. humuszo-
sodás összefüggő szintet csak a. felső 40-50 cm-ben alkot, és alatta a B-szint
vörösesbarnás, agyagos rétege még jól kiveheM. Típusos csernozjom barna erd6-
talajnak mondjuk azokat a képződményeket, amelyek szelvényén a csernozjomoso-
dás, vagyis a humuszosodás és esetleg a mészlepedék, valamint a barnaföld jelleg
közel egyforma erősségli. Dyen szelvényeken a humuszosodás 50 cm vagy vasta-
gabb, de a vörösesbarna felhalmozódási szint egy része még mindig megtalálh ató
alatta. Az átmenet legszélső tagjában, az erd6maradványos csernozjomban viszont
a felhalmozódási szint barnás színe már nem látható és a barnaföld jelleg, vagyis
az agyagosodás csak a humuszanyagok elroncsolása után válik láthatóvá, vagy
pedig a szelvény mechanikai összetételének adataiból következtethető.
Megjegyezzük, hogy az erdőmaradványos csernozjoD,l. talajokat az üzemi talaj-
térképezés során önálló típusként értékeljük.
Változatok. Az elhatárolás során a karbonáteloszlást, a fizikai ta.lajféleséget, a
humuszosodást, az alapkőzetet, az erodáltságot, valamint a kultúrálla potot vesszük
alapul. Azokat a szelvényeket, amelyekben a karbonáto k .a felha.lmozódási szint-

14 Talajtan
209
 ben, esetleg a humuszos kilúgzási szintben is előfordulnak, karbonáto s változatba
soroljuk, ha viszont a karbonáto k csak a talajképző kőzetben mutatható k ki vagy
ebből is kimosódta k, nem karbonáto s változatró l beszélhetünk. A humuszrét
eg ~
vastagsága szerint közepes (30- 60 cm-es) és mély humuszrétegű (60 cm-nél vasta-
gabb) változatok at ismerünk.
Az erózió mértéke alapján három fokozatot különbözt etünk meg. Ez az általáno-
san elfogadott 30 és 70%-os határérté4 ek mellett azt jelenti, hogy a gyengén
erodált szelvények esetében a talajpusztu lás csak az A-szintet> a közepesen erodált
kategóriáb an a B-szintet érinti, erős erodáltság esetében pedig a B-szint anyagából
már csak keveset hagy vissza.
A kulturálla pot alapján sekélyen művelt (20 cm mélyen), és mélyen művelt (20
cm-nél mélyebben), v:alamint forgatott változatok at különbözt ethetünk meg.

Barnaföldek (Ramann-féle barna erdőtalajok)

Ide azokat a talajokat soroljuk, amelyekbe n a humuszosodás, valamint a ki-
lúgzás folyamatá hoz csak az erőteljes agyagosodás és a gyenge savanyodá s járul.
·Ennek következm ényeként a kilúgzási és a felhalmozódási szint agyagtarta lma
közötti különbség, a két' szint agyagtarta lmának hányadosá ban küejezve, nem
haladja meg az 1,2-et, és ugyanakko r mindkét szint több agyagot tartalmaz, -mint
a talajképző kőzet .(karbonátmentes anyagra számítva). A barnaföldek kilúgzási
szintje, a humuszos A-szint általában 20-30 cm vastag, szfne barnás, szerkezete
morzsás vagy szemcsés, kémhatása gyengén savanyú vagy semleges. A mikro-
szerkezeti kép az agyag és a humusz azoros kapcsolatá t mutatja, és szivacsszerű,
ún. földes finomszerkezet jellemzi. Pórusokba n gazdag.
Átmenete az alatta lev<S felhalmozódási szint felé fokozatos, de rövid. A fel-
halmozódási szint barna, vöröses árnyalatú. Agyagtart almát illetően csak kevéssé
tér el a kilúgzási szinttől. Szarkezete szemcsés vagy diós, és a szerkezeti elemek
felületén nem találunk agyaghárt yát. A kémhatás gyengén savanyú vagy semleges,
a savanyósá gi értékek kicsinyek. A telítettség 60%-nál nagyobb. A kicserélhető
kationok között a kalcium az uralkodó. A mikroszerkezet pelyhesen összeállt
agyagos részeket mutat, amelyek összetapas ztják a még meglevő elsődleges ásvá-
nyokat. A vasvegyületektől a mikroszkópos kép vörösesbarna színű. Ezek nagy-
részt egyenletes eloszlású, apró kristályos szerkezetű, háromértékű vas-oxihidrá-
tok. A humusz típusa az erdőben televény, azaz a talajra jutó szerves anyag erőse'IJ,
humuszos odott és az ásványi résszel jól egybeforro tt. Erdő alatt álló szelvények
humusztar talma 6~8% is lehet, szántóföldi művelés alatt álló szelvényekben a
szántott rétegben ez az érték kb. 2%-ra csökken (79. ábra).
A felhalmoz ódásiszint - különösen a szénsavas meazet tartalmazó talajképző
kőzet felett - éles határral különül eL Ebben az esetben a talajképző kőzet
felső
30-40 cm-ében a szénsavas mész akkumulác iója figyelhető meg.
A barnaföldek agyagásvá nyai a talajképző kőzettől jelentős mértékben függenek.
A löszön kialakult szelvényben az illit és a klorit mellett vegyes rácsú (illit-szme k-
tit) agyagásvá nyok, valamint kevés szmektit találhatók , amint azt a 80. ábrán
bemutatju k. Az andeziten vagy a márgán kialakult szelvényekben az agyag-
ásványok nagyobb része szmektit és vermi'kulit. ·
A barnafölde k vízgazdálkodá8a kedvező. Vízáteresztő képessége közepes, víz-
tartó képessége jó. Hasznos vizet az egész talajszelvény egyenletesen szolgáltat.
Ugyancsak kedvező a tápanyag-ellátottaága is, és a nem erodált szalvenyekben
mind a nitrogén-, mind a foszfortartalom közepes, a káliellátot tság pedig jó.
Területük általában a barna erdőtalajok szárazabb szigeteire, medencékre vagy
déli kitettségű lejt6kre és a csernozjomterületek szomszédságár'a korlátozódik.

210
 o:

i
c d· e
a b '
tO 9 8 7 6 5
o 20 40 60 80100)~ o 20 60 100% o 20 60 o 20 40 60 6 5 4 3 2 1 o 1 2 3 4 5
1 I>',J:; · ,~ l>'>':;)>,.., l 17 '> l>vh 1111111 , 1 e ... ~· 'w '>'>ib' J )t'
1

barna,
szemcsés
A~

vörösbarna,
B szemcsés

BC

1m 1 t fakósárga,
c tömött

- < 0,002 D Si02 D SiO" D Ca 2 ' O humusz ~ hy

~ Alz0 3 ' !?ZI ~ Mgz~ E:] yl ~KA
~ 0,002--0,02 AlzÜ:;
D o,o2--0,05 • Fe20 3 • Fe203 - K' +Na --~ pH 0 CaC0 3
101 0,05--0,25
0 T-S
79. ábra. Löszön kialakult barnaföld szeivénye és vizsgálati adatai
(a, b, c, d, e és {magyarázata mint a 77. ábrán)

t.:)
~
1-1
 0-30 cm 30-SOcm 50-90 cm

10 5 10 5 10 5

80. ábra. Löszön kialakult barnaföld (Mesztegnyő) A-, B- és C-szintjéböl elkülönített

agyagos rész röntgendiffrakci ós képe (VARJU M. vizsgálata alapján)
a - eredeti-, b - etuénglikollal duzzasztott, d - kálium-kloriddal kezelt agyag

A változatos domborzatot mutató tájakon gyakori eset, h~gy a sík részeken agyag-
bemosódásos barna erd6talajokat, a lejt6n pedig barnaföldeket találunk. Ez a sza-
bályszerűség jellemz6 a lösz talajképz6 k6zeten, és az andezitmálladé kon kiala-
kult talajokra egyaránt. '
Altipusok. Három altípusát különböztetjük meg; a típusos, a visszameszez6dött
és a mélyben kovárványos barnaföldet. A típusos barnaföld legtöbb esetben löszön
vagy lösszerű üledéken, valamint bá;dkus vulkáni k6zetek málladékán és agyagos
tengeri üledéken képz6dik, de nagy kiterjedésben találhatók homokos szelvények
is. Ez utóbbiakat változatszinten külön névvel illetjük, rozsdalJama errifJtalajnak
nevezve el. A típusos barnaföldek szelvényében a humuszosszint általában 30 cm
vastag, a felhalmozódási szint pedig40-50 cm. Így a két genetikai szint együttes
vastagsága általában 60- 80 cm, míg homokos talajképz6 k6zet esetében az lm-t
is meghaladja. Szénsavas meazet ezekben a talajszintekben nem találunk.
A visazameszez&lött vagy regradált barnaföld szelvényében ezzel szemben már a
talajszintekben - els6sorban a felhalmoz6dási szintben - is kimutathatá a
karbonát. Ennek megjelenési formája legtöbbször eres, mert a kalcit a régi gyökér-
járatokban ~ristályosodik ki a fölfelé irányuló és betöményed6 talajoldatokbóL
A kémhatás a semleges és a gyengén lúgos között változik, és ennek megfeleMen
alakulnak a savanyúsági viszonyok és a telítettség is.

212
 Ennek az altípusnak a kialakulását elősegíti az erdő felváltása szántóföldi
növényekkel, ami a talajoldatok évi mozgását és összetételét jelentős méitékben
módosftja. ·
· A harmadik altípus a mélyben kovárványos barnaföld, amelyben a felhalmozódási
szint két részre oszlik. A felsőszint összefüggő agyagosadott réteg, míg a mélyebb
rétegekben az agyag kovárványcs:Qmkban válik ki. Ez az altípus általában két-
rétegű talajképző közeten alakul ki, amelynek felső rétegei eredetileg löszösek és
így több kolloidot tartalmaznak, az altalaj pedig fokozatosan homokosodik.
Változatok. Elhatárolásuk alapja a termőréteg-vastagság, elválasztva a sekély
és a közepes termőrétegű szelvényeket, melyeknél a határérték 50-100 cm talaj-
réteg a tömör kőzet vagy a kavicsréteg felett. A másik értékmérő a telítettség,
amelynek alapján telített és közepesen telített barnaföldeket választhatuilk el;
ebben az esetben a határérték 80-60%. A talajképző kőzet alapján elkülönített
változatok közül ki kell emelnünk a rOZBdabarna erdlítalajok jelentőségét, amely
váltoJ;atról már szóltunk. [Meg kell jegyeznünk, hogy az erdészeti gyakorlatban
JÁRÓ (1963) munkájának nyomán ezeket a talajokat a barna erdőtalajok külöp.
típusaként értékelik. Mi azonban, mivel nem találtunk olyan új folyamatokat,
amelyek ezeket a barnaföldektől. megkülönböztetnék, csak azok változataként
tartjuk szükségesnék elhatárolni.]
A humuszosodás, tehát az alapján, hogy milyen mélységig terjed az l %-nál
több szerves anyagat tartalmazó réteg, megkülönböztetünk sekélyen, közepesen és
mélyen humuszos szelvényeket. Sekélyen humuszos a talaj, ha ez a réteg nem ha-
ladja meg a 30 cm-t, közepesen humuszos, ha 30-60 cm, mélyen humuszos, ha
60 cm-nél vastagabb. Itt azonban meg kell jegyezni, hogy a humuszosadás mély-
ségének növekedésével a barnaföldek mindinkább közelednek a csernozjom barna.
erdőtalajok típusához, ennek is a csernozjom jellegű barna erdőtalaj altipusához.
A határt a 60 cm-es humuszrétegben állapíthatjuk meg. Ha ennél vastagabb a
humuszos szint, akkor a barna erdőtalaj képződésének jeleit mutató szelvényt
minden esetben a csernozjom barna erdőtalajok típusába soroljuk, ha viszont
40 és 60 cm közötti az 1%-nál több szerves anyagat tartaJmazó réteg, akkor a
a barnaföld jelleg erősség.e szerint döntjük el a szelvény hovatartozását.
A humusztartalom alapján gyengén humuszos (1,5%-nál kevesebb), közepesen
(1,5-3,0%) és erősen humuszos (vályog és agyag esetében 3,0%-nál, homok
esetében 1,5%-nál több humuazt tartalmazó humuszos rétegű) változatokat külön-
böztetünk meg.
Az erodáltság mértéke szerint a gyengén, a közepesen és az erősen erodált
változatokat választjuk el aszerint, hogy az eredeti szelvényből 70%, 30% vagy
ennél kevesebb maradt meg.
A talajsavanyúság szerint, a 8 Yl határérték alapján gyengén savanyú és savanyú
változatokat különítünk el.
Megkülönböztetünk meszezett változatokat is, ha a meszezés hatása a talajon
kimutatható. A szántóföldi művelésbe vétel alapján pedig elválasztjuk a sekélyen
(20 cm) és a mélyen (20-40 cm) művelt, valamint a forgatott változatokat.

Agyagbemosódásos barna erdőtalajok

Ebbe a típusba azokat a szelvényeket soroljuk, amelyekben a humuszosodás, a

kilúgzás, az agyagosodás folyamatait az agyagos rész vándorlása és a közepes
mértékű savanyadás kiséri. Felismerhetők aszintekre tagozódás, a kilúgzási szint
fakó színe és a sötétebb, agyaghártyás felhalmozódási szint alapján.
Vizsgálatok segítségével az e típushoz tartozó talajok jól elhatárolhatók. A roa-
éhanikai elemzés adatai a kilúgzási és a felhalmozódási szint agyagtartalmaközött

213
 számottevő különbség et mutatnak. Az agyagmérleg alapján (STEFANOVITS, 1971),
az A-szintbőlkimosódo tt agyag több, mint a kőzetből öröklött és a képződött
agyag összegének 15%-a. A texturdifferenciáció (!-sz~nt agyag, ~)az 1,2 értéket
-szmt agyag, 0
mindenko r meghaladj a, de legtöbb esetben 1,5-nél nagyobb. Ugyanakk or azonban
a két szintbőlleisza!JOlt agyagos rész összetétele között a teljes elemzés nem mutat
lényeges különbséget. Ez utóbbi kérdést a két szint agyagfrakciójának molekuláris
viszonyszámai (:i~2 ) segítségével döntjük el. Ha a kovasav-s zeszkviox id-
2 3 .
hányadosn ak a kilúgzási szintre vonatkozó értékét osztjuk a felhalmozódási szint
mt>lekuláris viszonyszámával, és egység körüli értéket kapunk, akkor a szelvény
az agyagbemosódásos barna erdőtalajok típusába sorolható.
Az agyagvándorláB (lessivage) a helyszínen a felhalmozódási szint szerkezeti
elemein észlelhető sötétebb színű és viaszfényű agyaghárt yákról ismerhető fel, a
szerkezeti elemek vékony csiszolatait vizsgálva pedig a mikroszerkezet a slir
{agyá.gfolyás) jelenségét mutatja a mikroszkópos képben.
Az agyagbemosódásos barna erdőtalajok erdei szelvényeiben az A1-szint
vastagság a általában 10-20 cm és azérvesan yag-tartalm a 5-8%. ·A humusz
morfológiai típusa a jobban elsavanyo dott változatok ban a korhany, a kevéssé
savanyú szelvényekben a televény. A humuszan yagok összetételét a fulvósavak
nagyobb aránya és a barna hominsava k jelenléte, a hominsavfrakció nagyobb
oxidáltság a jellemzi.
A kilúgzási szint ás:ványi része fakó sárgásszürke vagy barnásszürke. Szarkezete
szárazon poros vagy leveles. Igen nagy különbség van e talajszint nedves és száraz
állapotban elbírált színe között. Kémhatás a gyengén savanyú (pH 6,2-6,4), a
savanyúsá gi értékszám ok jelentősek (UI= 10, y2 ~ 3). Telítettsége 40-60 V%
között van. A felhalmozódási szint felé átmenete fokozatos és rövid.
A felhalmozódási szint sötétebb színű. többnyire vorösesbarna. Több ágyagot
tartalmaz, szerkezete diós, szárazon hasábos; a szerkezeti elemek felületén agyag-
bártyák találhatók , amiről meggyőződhetünk, mert ha az eredetileg sötét színű
szerkezeti elemeket szétnyomj uk, poruk,. nedves állapotban pedig gyúrt anyaguk
világosabb színt mutat. Ha a felhalmozódási szint vastag (több mint 50 cm),
akkor általában két részre tagozódik. Ilyenkor a felső réteg valamivel sötétebb,
agyagosab b és szerkezetesebb, mint. az alsó. A kémhatás gyengén savanyú (pH
6,2-6,5), és ennek megfelelően alakulnak a savanyúsági értékszámok is; az Y'l-
érték a kilúgzási szintben észlelthez hasonló, de az y gyakran nagyobb, mint a
2
lelette fekvő szintben. A telítettség 60 V%-nál kisebb (81. ábra).
A felhabnozódási szintben gyakran találunk vaskiválás okat - szepléíket, ere-
ket, borsókat - ' amelyek mind a vasvegyül etek mozgásának a jegyei.
Szántóföldi művelés hatására az A1"szint humusztar talma elkeveredik az A -
:azint ásványi anyagával , és így az Asz humusztar talma csak ritkán haladja meg 2a
2%-ot. A szántás, valamint a rendszeres növénytermesztés hatására csökken a
kilúgzási és a felhalmozódási szint közötti különbség, ezzel párhuzamp san a sava-
nyúság, tehát nő a pH-érték és a telítettség.
. Az agyagbemosódásos barna erdőtalajok agyagásvány-összetétele nagymérté k-
ben függ a talajképző kőzettől. Az andezit- és a riolit-területeken a szmektit és a
vermikuli t jelleg az uralkodó (82. ábra), majd az egyes szintek között kisebb
különbség mutatható ki, a löszön képződött szelvényekben pedig a szmektit mel-
lett az illit és a klorit is nagyobb mennyiségben található (83. ábra). A kilúgzási
szintből a felhalmozódási szintbe elsősorban a szmektitek mozdulnak el.
Vízgazdálkodásuk kedvező. Vízvezető képességük általában kielégitő, víztartó
képességük jó. Szántóföldi művelés hatására azonban a szántott réteg szerkezete

214
 a b c d e
9 8 7 6 5
o 20406080100% o 20406080100•1. o 20406080100·;. o 204060
J. _
7 6 5 4 3 2 1 o 1 2 3 4 5 6
•' >) ., .. '•
_j_ ___ j__ __ l__t_______.l
,.,.. '•' 1 1 1
1 > 1 1 7 ) l ) l\: K4> ~ ';> ) ) A l
szürkésbarna,
poros
fakószürkés

világosbarna,
hasábos

vörösesbarna,
hasábos

barna, gyengén
hasábos

lm~A
~J
" '' v.
c .~ ' barna,
tömött
1/r~ r//

- 0,002 > D Si02 QSi0 2 D ci> V /l humusz ~hy

E88:l 0,002--ű,02 ~ Al 20 3 ~ A1 20 3 ~ Mg2+ Dv, bd KA
~ 0,02-0,05
- FezÜJ - Fe 20 3 - K'+Na' Dvz
12:21 o,o5-0,25 D T-S --~pH

j/ rl 0,25--1
81. ábra. Andezitmálladékon kialakult agragbemosódásos barna erdőtalaj szeivénye és vizsgálati adatai
(a, b, c, d, e, f magyarázata mint a 77. ábrán)

....
~

Ot
 0-10cm 10-25cm 40-70 cm

82. ábra. Agyagbemosódásos barna erdőtalaj (Síkfőkút) riolit mállásterméken képződött

szelvényének A 1 -, A 1 - és B-szintjéből elkülönített .agyagos rész röntgendiffrakciós képe
(VARJU M. vizsgálata alapján)
a - eredeti, b - etilénglikollal duzzasztott, c - ktU!um-kloriddal kezelt agyag

'\.

elporosodhat, és ez rontja a vízvezetési értékeket. Az évi nedvességingadozás

1,5-2,0 m mélységig terjed, és az ebben a rétegben tárolt és felhasználható víz
mennyisége eléri a 200-250 rom-t.
Az egyes szintek hasznosítható vízkészlete azonban különböző: a kilúgzási
szintben az évi legkisebb és a legnagyobb nedvességtartalom által megszabott
hasznosítható vízkészlet nagyobb, mint a felhalmozódási szintben. Ez a különbség
a szántóföldi művelés hatására részben elmosódik. ·
· E talajok tápanyag-gazdálkodása általában közepes. Nitrogéntőkéjük erősen függ
a ~musztartalmuktól, és ezért szegényes. Foszfortartalmuk közepes, de foszfát-
megkötődéssei számolni kell. Káliellátottságuk általában jó.
Legnagyobb kiterjedésben a Dunántúli- és a:z; Északi-középhegységben, a
Dunántúl dombos vidékein, valamint a Nyírségben találhatók.
Altipusok. Három altípusát különböztetjük meg, úgymint a gyengén podzolos,
a típusos és a mélyben kovárványos agyagbemosódásos barna erdőtalaj t. A gyengén
podzolos szelvényekben az agyagos rész molekuláris viszonyszámai a kilúgzási és a
felhalmozódási szintben különbséget mutatnak, de ez a különbség nem haladja
meg az 1,5-es hányadost ~1,2-1,5 között változik.
A típusos agyagbemosódásos barna erdőtalajok ban az agyag minőségében gyakor-
latilag nincs különbség a kilúgzási és a felhalniozódási szint agyagirakciói között,
vagyis a molekuláris viszonyszámok hányadosa 1,0 és 1,2 közötti.

216
 35-65 cm

d
0-35 cm

15 10 15 10

83. ábra. Löszön kialakult agyagbemo sódásos barna erdőtalaj (Bak) A· és B- szintjéböl
elkülönítet t agyagosrés z röntgendiff rakciós képe (VA.RJU M. vizsgálata alapján)
a :.... eredeti, b - etilénglikollal duzzasztott, c - 335 •c-on kezelt, d - 550 •c-on Izzított agyag

.A mélyben kovárványos agyagbem osódásos barna erdőtalajok altípusába sorolt

szelvények ben a felhalmozódási szint alsó része kovárvány csíkokra oszlik a két-
rétegű talajképző kőzet miatt.
Változatok. Az elkülöníté s alapja azonos az agyagbem osódásos, a podzolos és a.
pangóvizes barna erdőtalajoknál is, ezért együtt ismertetjü k.
A termőréteg vastagsága alapján megkülön böztetünk sekély és közepes termő­
rétegű szelvények et aszerint, hogy a gyökerek által át nem járható, vagy
a víz-
nem hasznosíth ató tömör kőzet- vagy kőzettörme lék- és
és a tápanyage llátással
kavicaszin tek 50, ill. 100 cm felett találhatók -e a talajszelvé nyben. Ha a termő­
réteg 100 cm-nél vastagabb , akkor nincs szükség a változati szinten való elválasz-
tásra, tehát a talajok elbírálása és megnevezése során ezt kűlön nem tüntetjük fel.
A humuszosodás, tehát az, hogy milyen mélységig terjed az l %-nál több szerves
anyagot tartalmazó réteg, megkülön böztetünk sekélyen, közepesen és mélyen
humuszos szelvények et. Sekélyen humuszos a talaj, ha ez a réteg nem haladja meg
a 30 cm-t, közepesen humuszos, ha 30-60 cm, mélyen humuszos, ha 60 cm-nél
vastagabb .
A humusztar talom alapján gyengén humuszos (1,5-nél kevesebb) , közepesen
(1,5-3%) és erősen humuszos (3°/0 -nál több szerves anyag esetén) változatok at
különitünk el.
A változatok további megkülönb öztetéséne k alapja az anyakőzet és az erodált-
ság. Vannak gyengén, közepesen és erősen erodált változatok aszerint, hogy az
összehasonlítás alapjául szolgáló, nem erodált szelvény talajrétegé nek 70 vagy
30%-a maradt-e meg. Ez általában azt is jelenti, hogy a gyengén erodált szel-
217
 vényekben a talajpusztulás csak a kilúgzási szinteket érintette, a közepes és az
erős erózió már a felhalmozódási szinteket is.
A talajsavanyúság alapján gyengén savanyú és savanyú változatokról beszélünk,
melyeket a 8 y1-érték választ el.
A glejesedésre ott hívjuk fel a figyelmet, ahol a talajszelvényben a talajvíz
hatására fellépő levegőtlenség 1,5 m fölött jelentkezik. A másodlagosan kovárvá-
nyos szelvényeket szintén változatszinten határoljuk el azoktól, amelyekben ez a
jelenség nem lép föl. A meszezés és a; talajjavítás (pangóvizes talajon a talajcsövezés
is) ott azoigál alapul a talajváltozatok megnevezéséhez, ahol jelei a talajszelvényen
felismerhetők. llyenkor a talajjavítás módját adjuk meg.
A kultúrállapot alapján megítélt talajváltozatok között megkülönböztetjük a
sekélyen művelt (20 cm), a mélyen művelt (20-40 cm) és a mélyen lazított vagy
forgatott szelvényeket. ·

Podzolos barna erdőtalajok

(podzolos, agyagbemosódásos barna erdőtalajok)
Ebbe a típusba azokat a szelvényeket soroljuk, amelyek a humuszosodás, a
kilúgzás, az agyagosodás, valamint az agyagbemosódás alapvetc5 folyamata mel-
lett a podzolosodás, az agyagos rész azétesésének jeleit is mutatják, és a savanyodás
erőteljesen jelentkezik bennük.
A talajvizsgálatok alapján a különböző szintekb6lleiszapolt agyag teljes elem-
zésének segítségével határolhatók el. Ha a molekuláris viszonyszámok közötti
hányados 1,5-nél nagyobb, akkor ebbe a típusba tartozik a szelvény. Meg kell
azonban jegyeznünk; hogy a podzolosodás kisebb-nagyobb mértékben a legtöbb
esetben kíséri az anyagbemosódást, így a gyengén podzolos agyagbemosódásos
talajok, amelyeket az előbb leírt típusban tárgyaltunk, csak fokozati különbséget
mutatnak az ehhez a típushoz tartozó szelvényekhez hasonlítva.
Morfológiailag a podzolosodás a kilúgzási szint kifehér~dése, gyakran gyengén
ibolyás árnyalattal való kifakulása, valamint a felhalmozódási szintben fellépő
rozsdaszínű szabad vas-oxihidrátok alakjában jelentkezik. .
A vékony, humuszos At-szint alatt a szárazon egész világos, fakó színű, poros
leveles szerkezetű A 2 -szint található. (Az A 1-szint felett az erdei szelvények
humusztakarója korhany jellegű.) Mindkettő jelentős savanyúságot mutat. A kém ..
hatás 5,5 és 6,2 pH-érték körüli, a savanyúsági érték Yt-nél 10-15, y2 -nél 5 körül
mozog. A telítettség 60 és 40 V% között változik, de lehet ennél kisebb is.
A felhalmozódási szint a kilúgzási szinteknél jóval tömöttebb, .agyagosabb. Színe
sötétebb, barnás, rozsdavörös. Szerkezete gyakran diós, esetenként hasábos.
A szerkezeti elemek felülete vöröses rozsdabarna, feketés erekkel tarkított, vasas
hártyával bevont. Az A- és a B-szint között az átmenet rövid, zegzugos lefu-
tású. A B-szintben, különösen annak felső részén nagyobb mennyiségű redukál-
ható vastartalom mutatható ki.
Az egész talajszelvény savanyú, de az At-szint valamivel kevésbé, mint az A2 ,
ami a gyepesedés, vagyis a biológiai felhalmozódás következménye. A telítettség a
felsőszintekben 40-50% körüli értéket mutat, de az A ~szintben csökken, majd a
2
B-szintben - különösen az alsó részében - növekszik.
A talajok vízgazdálkodása az A- és a B-szintek közötti különbséggel jellemez-
hető. Az A-szint tavaszi nedves állapota és nyári nedvességtartalmak özött nagy a
különbség, a B-szintben pedig nem, leginkább az agyagtartalomból következő
nagy holtvíztartalom miatt. Vízfelvétel tekintetében a növények elsősorban az
A-szint tartalékaira vannak utalva. ·

218
 Tápanyag-gazdálkodása kedvezc5tlen nitrogénellátással és a foszfátok megköt5-
désével jellemezhet().
Területükön a talajtakaró általában egységes, változás csak a podzolosodás
erc5sségében, valamint az .A-szintek együttes vastagságával jelentkezik. Tagolt
domborzatú területeken az erózió hatására a szelvények gyakran csonkák vagy
kevéssé fejlettek, ennek következményeként a lejtc5kön a kilúgzási szintek vastag-
sága csökken, sc5t sok helyen a felhalmozódási szint kerül a felszínre."
Altipusok. Az elhatárolás alapja részben a podzolosodás erc5ssége.
Erősen podzol08 szelvényeken az A2-szint erősen fejlett, fehéres, legalább 20
cm vastag, és az agyagos rész molekuláris viszonyszáma kétszerese a felhalmozódási
szint agyago!! részében találhatónak. . ·
A közepesen podzolos talajoknak az A 2 -szintje legalább 20 cm vastag, fakó
színű, az agyagos rész molekuláris viszonyszáma 1,5-2,0-szer nagyobb a fel-
halmozódási szint agyagfrakciójában találhatóénak.
A harmadik altípust a felhalmozódási szi:Qt alsó felének ~ovárványrétegre való
osztottaága alapján mélyben kovárványos, podzolos (agyagbemo~:~ódásos) barna
erdc5talajnak nevezzük. Ez csak homokos altalaj esetén képződhet.
Változatok. Meghatározásukkor ugyanazokat az elveket követjük, ugyanazokat
a talajtulajdonságokat használjuk fel, mint az agyagbemosódásos barna erdc5~
talajok esetében.

Pangóvizes (pszeudoglejes) barna erdőtalajok

E típusban azokat a talajszelvényeket soroljuk, amelyek dinamikájában a

humuszosodás, a kilúgzás, az agyagosodás, az agyagazétesés. és az agyagvándorlás
folyamatához a redukció jelensége is társul és a savanyodás erőteljes mértéket ölt.
Az e típusba tartozás morfológiai előfeltétele a szürke márványozottság a fel-
halmozódási szintben, ami a redukció következménye. A redukció színe a repedezé-
seket, gyökérjáratokat kíséri. A fizikai és a kémiai vizsgálatok adatai az idetartozást
szintén megerc5sítik.
A pszeudoglejes vagy pangóvizes barna erdc5talajok közös tulajdonsága, hogy
szelvényükben a kilúgzási szint jelentősen kifakult. E szint vastagsága 30 és 40
cm között változik. A felhalmozódási szint barnás, sárgásbarna alapszínét fakó-
szürke márványozottság kiséri, kismértékű rozsdásodással.és vasszeplc5kkel. az A-
és a B-szint határához közel pedig vasborsók megjelenése. .
A két szint között az átmenet rövid; ezért állnak e talajok a barna erdc5talajokhoz
közel, a határainkon kívüli szomszédos területek erc5sebben fejlett pszeudoglejes
talajainakátmenete viszont a kilúgzási és a felhalmozódási szintközött vastagabb
és nyelvesen szabdalt, zegzugos lefutású.
A felhalmozódási szint és a talajképző kc5zet közötti átmenet fokozatos, sok
esetben nehezen meghatározható. E talajok előfordulási területén a talajképzc5
kc5zet gyakran olyan szoliflukciós vályog vagy agyag, amely már magában is
márványozott, ha kisebb mértékben is, mint a jelenlegi felhalmozódási szint. Így a
Zalalövc5 melletti téglagyár feltárásában 6 m vastag erősen agyagos üledék talál-
ható, a valamikori repedések mentén redukciós márványozottsággal. Ez a hullópor
anyagának lerakódásakor bekövetkezett kilúgzással, agyagosodással és a folyama-
tos erdőtalaj-képződéssel magyarázható, és ugyanennek a folyamatnak a terméke
a redukció is.
Az ide tartozó szelvények adataiból látható, hogy a pangóvizes barna erde5-
talajok egész szeivénye jelentős savanyúságot mutat. A pH-értékek ritkán nagyob-
bak 6,0-nál, és mind a hidrolitos, mind a kicserélődési savanyúság jelentős. Ez .
utóbbi arra utal, hogy a savanyúság legalább részben a mozgékony vas- és alu-

219
 míniumvegyületekből származik. A telítettség 40 és 20 V% között van. A nagy
savanyúságnak jelentős agyagvándorlás és -szétesés a kísérlíje. A vándorló anya-
gokban a molekuláris viszonyszámok szerint a kovasav kisebb hányaddal van
képviselve, mint a többi barna erdlítalaj típusban. Ebből azt a következtetést
vonhatjuk le, hogy az anyag mozgása és átrendezlídése nemcsak agyagásványok
formájában következett be, hanem a bomlástermékek egy része külön-külön, a
szeszkvioxidok viszonylagos feldúsulása mellett vándorolt ki a szelvényből.
Természetesen hasonló jellege volt a talajszelvényen belüli anyagátcsoportosulás-
nak is (84. ábra).
A pangóvizes barna erdlítalajok fizikai tulajdonságai - elslísorban vízgazdálko-
dása - kedvezlítlen. A felhalmozódási szint és az alatta fekvlí rétegek nagy
duzzadóképessége az év nagy részében elzárja az amúgy is kevés pórust, és így
kiszorítja a talajból a leveglít. A szerkezeti elemek mennyisége a kilúgzási szinttlíl
kezdve a felhalmozódási szint, majd a talajképzlí klízet felé fokozatosan csökken,
ha az agronómiai tekintetben értékes 1-10 mm átmérlíjtl szerkezeti elemek mennyi-
ségét nézzük. A pórusviszonyok kedvezlítlenek. Kicsi az összporozitás, különösen
a felhalmozódási szintben és a talajképzlí klízetben.
A talajnedvesség idlíszakos meghatározása szerint a mélyebb szintekben alig
vah változás a különbözlí évszakokban vett talajminták nedvességtartalma között.
A nedvességingadozás a felslí 80 cm-es rétegre korlátozódik, eltérlíen a többi barna
erdlítalaj tipusnál általános 1,5 m-'es határtól. Ezen belül is nagyobb nedvesség-
eltérések csak az első 20 cm-es rétegben vannak, amit azzal magyrázhatunk, hogy
a talajon díszlő erdeifenyves gyökérzetét is nagyrészt ebben a szintben találtuk.
Ez a levegőtlenség és a rossz vízgazdálkodás következménye, egyúttal számos
talajban lejátszódó folyamatnak a magyarázata .
. Tápanyag-gazdálkodásuic vízgazdálkodásukhoz hasonlóan kedvezlítlen. A nitro-
gén felhalmozódása a talajszelvényekben igen kismértékű. A foszfortartalom kicsi,
és ugyanakkor jelentlís foszfátmegkötéssel kell számolni. A káliumtartalom sem
mindig kie~égítlS, mert a kilúgzási szint megbontott anyagából a kálium kimosód-
hat, amit a tápanyagmérleg is bizonyít.
Altipusok. A megkülönböztetés során elsősorban arra vagyunk tekintettel, hogy
a másodiagos ásványok megbomlása eléri-e azt a határt, amelyet a podzolosodásra
szabt unk, vagyis a kilúgzási szint agyagos részének molekuláris viszonyszámai leg-
alább 1,5-szer nagyobbak-e a felhalmozódási szint hasonló értékeinéL Ha ezen
érték alatt maradnak, akkor agyagbemosódásos, pangóvizes barna erdótalajokról
beszélünk, ellenkez{) esetben podzolos ,altípusról van szó.
Változatok. Az elhatárolás és megkülönböztetés alapja azonos az agyagbe-
mosódásos barna erdőtalaj oknál vázoltakkaL Különös fontossága van a glejesedés,
ez esetben a talajvíz hatására fellépő glejesedés eldöntésének. Az a tapasztalatunk,
hogy az ország nyugati és delnyugati határvidékén, valamint északkeleti részén,
ahol e talajok előfordulnak, a mélyebben fekvlí területeken rendszerint számolni
kell a talajvíz hatásával és így a glejesedéssei is. Ennek következményeként
változatszinteD megkülönböztetjük a völgyi pangóvizes barna erdőtalajokat - ame-
lyekben valódi glejesedés társul a pszeudoglejhez, ---; valamint a lejtők és a hátak
pangóvizes barna erdőtalajait, ahol az altalaj egyöntettl glejesedése hiányzik.

Kovárványos barna erdőtalajok

A barna erdőtalaj képzlídésének feltételei között a homokon kialakult szelvé-

nyeken új jelenség figyelheM meg, a kovárványképződés. Ez társul a humuszosodás,
a kilúgzás, az agyagosodás, az agyagvándorlás, a savanyodás és esetenként a
hazánkban ritkán fellép{) podzolosodás folyamatához.

220
 a b c d e
9 8 7 6 5
o 20 60 100% o 20 60 100% o 20 60 100% o 20 60 2813 5 4 3 2 1 o 1 2 3 4 5
sötétbarna, l •. ; ., •. , ) , . - l / 7 '7 7 ..... l 17 '7 y)lo ,. l líD ..-----:- CliJDb 661\S\é'Sar:>,J? z'?'?lti!l55
laza
fakó vil.szürke,
tömött
márványozott
sz ü r ke, tömött
tarka sárgás-
B
barna, tömött

sárgásbarna,
tömött
1m
c

•m < 000,2
ooo.2--0oo.5
DSi02
~AI2 03
0
IZ2I
Si0 2
Al2 0 3
O Ca 2-r
§Mg2+ DYl
Q humusz Qhy
~KA
~ 000,5-0,01 O T-s
• Fe 2 03 • Fe2 03 OY2
tz:2 0,01--0,02
L--: pH
~ 0,02--0,05
00,05-0,250 0,25-1
84. ábra. Pangóvizes barna erdőtalaj szeivénye és vizsgálati adatai
a - szelvény morfológial képe, b - a mechanikai összetétel (szemcseátmérő mm-ben), c - a talaj teljes elemzése (sz.a.-%-ban),
(sz.a.-%-ban), e -a kicserélhető kationokmegoszlása (me/100 g talaj), f - az alapvizsgálatok adatai, meloyek közül az ábra az y"d-az agyagos rész teljes elemzése
y 1 , KA érték tizedrészét mutatja

!>:)
!>:)
......
N)
N)
N)
\.

a b c d e f
7 6 5
O 20 40 60 80 1000/o O 20 40 60 801000/0 2040 3 2 2 3
l 5 J '> j 'va l
l J l 7 > l l
1
]/ -"-
1
~

A fakósárga
homok
\:y;..~..... :·.·.>t~···'''~ ... =-..·,,., •.,
világossárg a l
homok
1•!\t.':.....,···.:-.-:• ."1\11.11,,,._,"__...,..... l
B ·~.", . .,. .:.·•·:., .,_.,. .j. .
'vöröses,
barnás
······ / kovárvány
r
1m ~~~- ............. ..._.~, csíkok

C !.•.., .... ,..•.......•...~1

· ho':;~karg
'l' ' a

. .<0,002mm E:Z:JSi0 2 ~Si02 (22 Ca'+ Q humusz f2Ljhy

m 0.002-0.02 ~Af20a ~AbOa ~Mg'+ ~V1
~0,02-0.05 . . Fe20a .Fe20 a c:Jr-s --, H
lp
E22l 0,05-0.25
85. ábra. Kovár~ányos barna erdőtalaj szeivénye és vizsgálati adatai
a - szelvény mor.fológlai képe, b - a mechanikai összetétel eszemcseátmérő mm-ben), c
elemzése (sz.a.-%-ba n), e - a kicserélhető kationokm egoszlása (me(100 g talaj), f - a talaj teljes elemzése (sz.a.-% -ban), d - az
- az alapvizsgál atok adatai, melyek közül az ábra azagyagos rész teljes
y" y1 , KA érték
tizedrészét mutatja.
 A kovárványos barna erdőtalajok kilúgzási szintjének vastagsága igen. külön-
böző, akárcsak a felső rétegek humuszosodásá. A 30-50 cm vastag kilúgzási
szint (A 1 +A 2 ) az álta.lános, de előfordul 80 cm vastag is. Színe világosszürkés
vagy sárgásbarna, ez a szín száradáskor erősen fakul. Kémhatása általában gyen-
gén savanyú, szerkezete homokos. Humusztartalma csekély, ritkán haladja meg
az 1-2%-ot (85. ábra).
A felhalmozódási szint kovárványcsíkok alakjában jelentkezik, amelyek a talaj-
képző folyamatok jellegeszerint lehetnek barnásak, vörösek vagy vörösesbarriák.
Az egyes csíkok vastagsága a néhány millimétertől a néhány centiméterig terjed.
A köztük levő köz 5 és 20 cm között változik. Az így kialakult felhalmozódási
szint vastagsága álta.lában l m körüli, de nem ritka a több méter vastag sem.
Akovárványos rétegek vastagsága a felhalmozódásiszint mélyebb részein fokoza-
tosan csökken, míg végül a talajképző kőzet határán a kovárványosodás meg-
szűnik. A felhalmozódási szint is gyengén savanyú és agyagtartalma - a kovár-
ványos és a közbezárt rétegekét együttesen számításba véve - meghaladja a
kilúgzási szintét. A savanyúsági értékek a kevés kolloid következtében kicsinyek,
de a telítettség nem csökken 60% alá, kivéve a ritkán előforduló podzolos szel-
vényeket. A különböző körülmények között kialakult kovárványosodás négy
esetét különböztethetjük meg (86. ábra).
A típU808 kovárvány olyan homokon képződik, amelyben az agyagos rész mennyi-
sége 5%, a leiszapolható része 10% alatt marad, nem tartalmaz szénsavas meazet
(vagy a kilúgzás következtében elveszítette azt), nem glejes és nem rétegzett.
Ebben az esetben a kovárványcsíkok megjelenését csak a diffúzió sebessége, vala-
mint az oldatok töménysége szabja meg. Minél gyorsabb a diffúzió és minél hígabb
a talajoldat, a kovárványcsíkok annál measzebb képződnek és annál vékonyabbak.
E zegzugoslefutású csíkoka felszínnel majdnem párhuzamosak.
Az előrajzolt kovárvány keletkezésének első három feltétele azonos a típusos
kovárványéval, a homok azonban nem egyenletes. Ha iszapos csíkok, töm6döttebb
homokrétegek vannak a szelvényben, akkor ezek mentén képződnek a kovárvány-
csíkok. Ugyanígy, ha a homokban a fagyváltozékonyság gyúró hatására a pleisz-
tocénban zsák, üst, vagy ék alakú tömődöttebb rétegek alakultak ki, akkor a
kovárvány ezeket mintegy előhívja.
Má8odlagos kovárvány akkor képződik, ha a homok eredetileg több iszapos,
agyagos részt tartalmazott, mint ami a kovárványképződés feltétele. Ha az ilyen
talajképző kőzeten agyagbemosódásos barna erdőtalaj alakul ki, megtörténhet,
hogy az A-szint agyagtartalma a megadott határérték alá csökken:Ilyenkor vé-
kony, néhány mm-es kovárványcsíkok keletkeznek a már kifejlődött A 2-szintben.
Alatta a szelvényben az összefüggő B-szint következik, mely nem mutat változást.
M élyben kovárványos szelvények akkor képződnek, ha a talajképző kőzet nem
egyöntetű. Gyakori, hogy a felső l m-es rétegben több a löszös elegyrész, alatta •
pedig tiszta homok fekszik. Ilyenkor az erdőtalaj-képződés hatására kialakul az A-
és aB-szint, de ha.az utóbbi alsó szegélye a homokba nyúlik, akkor ott kovárvány-
csíkok jelennek meg - additív kovárványképződés.
A k:ovárványos barna erdőtalajok vízgazdálkodá8a az egyöntetű homokszelvénye-
kétől, yagyis a futóhomokétól annyiban tér el, hogy a kovárványcsíkok között
több· víz raktározódik, az agyagos kovárványcsíkok hatására a csapadék le-
szivárgása lassú bb. Ez utóbbi jelenség azért előnyös, mert hosszabb ideig ad lehető­
séget a növények gyökereinek a talaj ban a szivárgó nedvesség felvételé1e.
Kedvező a kovárványcsíkok hatása a talajok tápanyag-gazdálkodására is, mert
egyrészt a kovárványcsíkok nagyobb kolloidtartalma több növényi tápanyagot
köt meg, másrészt a hosszabb ideig tartó kedvező nedvességi állapot lehet<Sséget
ad arra, hogy a növények a tápanyagokat megfelelő módon hasznosítsák. Termé-
, szetes, hogy e homok talajképz6 k6zeten kialakult talajnak a tápanyagtőkéje

223
 ·.·
...~}

i
....·' ~.,
"'
....
~·~ o,...
::·
·'
:~
~.~
l5
""~
a
l
:' ....
\ !>':
~
·~ ~
t
."i
....

la
~

:i"'..
l'il
. .;;
C\1 .,o
::>
.e
....
...
·~
;e.
...,
-$
'tS
tO
~
l' ~
i \ ~
i
~
i l ~
l\ ( ~
.,....
l \} t. l
(
\
~
j

\ i
t
'~
~
f~
;j
l
t <
~
cÖ
00

o oC\1 ..,.o
--------
E @ ..,.o o'O ~ o
u .....

224
kisebb, mint aszilikátokban és más mállékony ásványokban gazdagabb üledéken
kialakultakénak .
Akovárványos barna erdőtalajok megtalálhatók ház~nk minden homokos táj án,
túlnyomórészt a Nyirség és a Somogyi-homo khát területén, de szigetszeriien elő­
fordulnak a Duna-Tisza közi homokháton is.
Altipusok. Az altípusokat a kovárványcsíko k minősége szerint különítjük el.
f;odzolos altipus: a kovárványcsíko k szabad vas- és alumínium-oxi dhidrátokat
tartalmaznak, vagyis a kilúgzási szint agyagához viszonyítva jelentős minő­
ségi különbséget mutatnak (az agyagos rész molekuláris viszonyszámai között
a hányados 1,5-nél nagyobb). Agyagbemosódásos, kovárványos barna erdótalajok:
a kovárványcsíko k agyagos része nem mutat lényeges minőségi eltérést a kilúgzási
szint agyagával szemben (a hányados 1,5-nél kisebb). Tipusos. kovárványos al-
típus: a kilúgzási szint agyagtartalma nem sokkal kisebb, mint a kovárványos
felhalmozódási szint átlagos agyagtartalma (a texturdifferenc iálódási hányados
1,2-nél kisebb). Humuszos kovárványos az altípus, ha a kovárványcsíko k anyaga
humuszos (hazai körülmények között ez csak az utólagos humuszosodással van
kapcsolat ban).
Meg kell jegyeznünk, hogy a podzolos övezetben, mind a kontinentális, mind az
atlanti podzolok területén, vannak olyan kovárványos szelvények, amelyekben
a csíkok anyaga ugyancsak szerves anyag - a podzolosodás hatására mozgó
humuszanyag - , tehát ezek alapvetően eltérnek a nálunk található, a barna erdő­
talajok főtípusába tartozó humuszos kovárványos szelvényektőL Ez utóbbiakban
a kovárványcsíko k humusztartalm a nagyrészt a bennük elltomiott gyökerek szerves
anyagából, tehát helyben képződött.
Változatok. Az elkülönítés alapja lehet a kovárványosodás jellege és mélysége,
valamint a humuszosadás mértéke és mélysége. Kovárványosod ás alapján meg-
különböztethet jük a típusos és az előrajzolt kovárványképződés esetét. A másod-
Iagos és az additív kovárványképződés itt nem fordulhat elő. A humuszosodás
mértéke alapján megkülÖnböztetünk humuszszegény (amelynek szelvényében. a
szarvesanyag-ta rtalom sehol sem nagyobb 0,5%-nál), közepesen (0,5-1,5%) és
erősen humuszos (1,5%-nál több humuazt tartalmazó) változatot; mélysége alap-
ján pedig sekélyen - amelyben a szerves anyagot tartalmazó szint 20 cm-nél
vékonyabb - és közepesen humuszos - amelyben a humuszréteg 20-40 cm-nél
vastagabb - változatot. (Humuszrétege n az összefüggő humuszréteget értjük.)
A defláció alapján megkülönbözte tünk teljes és csonka változatokat. Teljes
szelvényben a humuszos, valamint a kilúgzási szint a felhalmozódási szint felett
megtalálható, a csonka szelvényekben viszont a kovárványosod ás már a feltalaj-
ban-legfeljeb b 20 cm mélységben- kezdődik. A,.ráhordással f~dett szelvényeket
a humusztartalom ban vagy a mészállapotban mutatkozó anomáliák alapján külön-
böztetjük meg. Ezek a jelenségek a talajszelvény utólagos elborításának el-
döntésére alkalmasak.
A változatok elkülönítésének alapja lehet a kultúrállapot, vagyis a forgatásos
művelés mélysége is. Eszerint sekélyen (20 cm) és mélyen művelt (20-40 cm),
valamint forgatott szelvényekről beszélünk. A talajjavításkor a réteges homok-
javítást és a lápföldezést kell tekintetbe venni. A forgatás és a lápföldezés feltörd~li
a kovárványréteg eket, ezért anyaguk gócokban található meg a homokban.

Savanyú, nem podzolos barna erdőtalajok

Hazánk legsavanyúbb tal~,tjképződményei tartoznak ide, amelyekben az erő­

teljes savanyodás az acid mull típusú humuszosodáshoz, a kilúgzáshoz; valamint
az agyagosodáshoz társul.

15 Talajtan 225
 ÁJtaláb an agyagp alán, filliten, porfirit en és hidroandeziten kialaku
lt szelvény~k.
Rendsz erint öröklö tt és újr~éled6, a talajképződés kezdete el6tt
létrejö tt agyag-
ásvány okat tartalm aznak1 amelye k jelent6sen vesztet tek kolloid
tulajdonságaik-
ból, és a jelenlegi talajké pz6 folyam atok által csak részben aktivál
ódnak.
Kilúgzási szintjü k sok ezerves anyago t tartalm az, ami rendszerint
a csarabos,
áfonyá s erdei aljnövé nyzet következménye. A humus zosadá s típusa
a savany ú
televén y vagy acid mull. Ennek a szintne k a színe barnásfekete,
a. szerkeze~e
szemcsés vagy morzsás. Igen savany ú, a pH-ért ék 3,5-4, 5 körüli,
a hidrolitos
savany úság pedig ennek megfeleWen 100 körüli értéket mutat. A humusz
hoz kötött
savany úság követk ezmény eként a kicserél6dési savany úság csak kevés.
ség 20-30 % körüli, de minden esetben 40% alatt marad. A kicseré A telített -
lheM kationo k
megha tározás akor mindig találun k alumín iumot és vasat is a kicseré
l6oldatban.
A szint határa éles, és egyben a humua zt azoigáitató növény zet,
a csarab és az
áfonya gyökereinek is határa.
A felhalmozódási szintbe n a savany úság szintén jelent6s. A pH-ért
csupán 5,0, de a hidrolitos savany úság 20-30 körüli. Ennek megfele ék ugyan
lően a telített -
ség 20% alatt marad, és a kicserélhető alumín ium és vaá itt még nagyob
b mennyi-
ségű. Ezekne k a háromértékű ionokn ak a jelenlét
ével magya rázható , hogy sem
agyagbemosódás, sem podzolosodás nincs, mert jelenlé tük az agyago
t koagulált
állapot ban tartja, tovább á megvédi az elmozdulástól és a szétesést61.
A talajképz6
k6zet felé alkoto tt átmene tük fokozatos, és a mind nagyobb menny
iségben talál-
ható kőtörmelékkel párhuz amosan alakul. Ezért nagy részük sekély
termőrétegű.
E talajtíp us elterjedése .a középhegységi savany ú k6zetekhez, így
a
és a Zempléni-szigethegységben agyagpalához, a Mátráb an hidraan Bükkb en
dezithez és
Sopron környé kén leukofillithez kötött.
Vízgazdállrodásuk a gyakra n sekély termőrétegük miatt kevez6
tlen. Hamar ki-
száradn ak, mert kicsi a víztart ó képességük, a téli csapadékból csak
keveset tárol-
nak.
Tápany agtarta lmuk igen szegény. Els6sorban a szántóföldi
művelésben álló
talajok tartalm aznak kevés nitrogé nt, kevés faszfort és kálium ot. A
sok mozgékony
alumín ium és vas követk ezmény eként a foszfátmegkötés jelent6s.
Külföldön csak
hosszabb ideig tartó nagy adagú műtrágyá.zás után tudják a talajok
at - els6sor-
ban az NSZK- ban és Belgtumban· (Belgiumban "sol brun acid"-n
ak nevezik) -
jó termőerejűre javítan i.
Altipusok. A megkülönböztetés alapja az erdei szelvényeknél a humus
ztakaró
formáj a. Így nyers humusz os és savany ú humusz os altípus ok vannak
. A nyers
humuszos altípus ban a talajra jutó alom nem bomlik el teljesen
egy év alatt és
így a talaj felszínén nemezszarűen összetöm9rült levelek vagy levéltö
rmelék fek-
szik. A savany ú humuszos altípus ban a humuszosodás végbem
egy; a humusz
tökéletesen keveredik a talaj ásvány i részeivel.
Változatok. Az elhatár olás alapja a terrollréteg vastags ága; határér
illetve 100 cm, megkülönböztetve sekély, közepes, valami nt mély tékei: 50,
term6rétegű
változa tokat.
A humuazoaodáa alapján els6sorban a szántóföldi szelvényeket
különb öztetjü k
meg, a gyengén (l% szarves anyag), a közepesen (1-3% ezerves
anyag) és az
.er6sen humuszosokat.
Az anyakőzet megjelölése igen jelent6s, mert nagymértékben. függ
tőle a talaj
tápany agtarta lma, valami nt kémiai és fizikai tulajdonságai. A hegyes
és a lejtős
terület ek talajain az erodáltaág általáb an fontos jelzője a termékenység
csökkenésé-
nek. Talajja vításko r - ami itt a meszezést jelenti - ennek feltünt
etésa
Béget az új változa t elkülönítésére. Végül a kultúrá llapot szerint sekélyead lehet6-
n (29 cm)
és mélyen (20-40 cm) művelt talajok at választ unk el.

226
 Csernozjom talajok
E fótípusban azokat a talajokat egyesítjük, amelyekre a humuszanyagok fel-
halmozódása, a kedvező, morzsalékos ezerkezet kialakulása, valamint a kalciummal
telített talajoldat kétirányú mozgása a· jellemző, és amelyek az ősi füves növény-
takaró alatt bekövetkezett talajképződés eredményei (a zárt fűtakarón belül egyes
fák va.gy kisebb facsoportok előfordulhatnak). A csernozjom talajokat kialakító
folyamatokat (87. ábra) a következőkkel jellemezzük.
Humuszosodás. A füves növényzet talajba jutott mara.dványainak mikro-
biológiai úton bekövetkez() elbomlása és átalakítása a humuszosodás. Az aerob
baktériumok által termelt és az elhalásuk után képződ6 huminsavak a talajoldat
kalciumionjaival humátokat képeznek. Ezt a folyamatot a mélyebb szintekben
csak fokozatosan csökkenő erősséggellelhetjük fel, aminek következményeként a.
csernozjom talajokban a humusztartalom a mélységgel együtt fokozatosan csökken.
A ezerves anyag szelvényen belüli eloszlását jelentősen befolyásolja a talajlakó
állatok túró, -kever6 tevékenysége, a. járatokon keresztül ugyanis a különböz6
jellegű talajazintek anyagát összekeverik. Előfeltétele a túlnyomórészt füves
növénytakaró, a talajba jutó ezerves anyag baktériumos elbontása, a gyengén
lúgos vagy semleges kémhatású talaj, a kalciumban gazdag talajoldat, valamint
olyan víz-, leveg6- és tápanyagviszonyok, amelyek a biológiai tevékenységnek ked•
veznek. Következménye a viszonylag mély- és sok ezerves anyagat tartalmazó
morzsalékos szerkezetű, jó víz- és tápanyag-gazdálkodású humuszos szint. A
humuszos réteg a vízhatástól mentes típusokban fokozatosan átmenetet mutat, a
réti csernqzjomokban viszont nem. . _
' Kilúgzás. E folyamat a csernozjomokban a azéusavas meazet oldja ki a. felső
talajszintekből, de sok esetben csak ·a karbonáttartalmat csökkenti. Egyedül a.
kilúgzott csernozjom típusban, esetenként pedig az erdőmaradványos csernozjomok-
,ban lúgozódnak ki a karbonátok a humuszos szintnél mélyebbre. A mélyben sós
réti csernozjom altípusban a kilúgzás oly kis mértékű, hogy a mélyebb szintekben

öntés- kilúgzott mészlepedékes réti

csernozjom csernozjom csernozjom csernozjom

humuszcsodás

kilúgzódás 1----- ~----

szénsavasmész-fluktuálás 1-----

séfelhalmozódás -----

vasmozgás 1------

-uralkodó folya~at=====iellemzö folyamat· ----kisérő fol•tamat

87. é.bra. A csernozjom tipusokban lejé.tszódó folyamatok és azok té.rsulása.

15* 227
(l m alatt) a nátriumsó k visszamar adnak. EMfeitétele a kilúgzásnak az elegendő
csapadék, amelynek eloszlása is egyenletes, mert ha a nedves és száráz időszakok
váltakozn ak egymással, a szárazság idején a kilúgzás visszafordul, és a mélybe
mosott sók a talajoldat tal a felszín felé vándoroln ak. További vízveszteség esetében
a sók betömény ednek és kiválnak, ami a mikrokrist ályos kalcit; esetenkén t pedig a .
dblomit kicsapódásához vezet a mészlepedékes csernozjomokban. Ugyancsak fel-
tétel a talajoldat és a talajvíz, vagy a mélyebb talajazinte k kapcsolatá t biztosító jó
vízáteresztő képesség. Következm énye a kilúgzásna k a szénsavas mész eloszlásá.-
ban mutatkozó szabályosság, ami jellemzi is az egyes típusokat. A ,mészlepedékes
csernozjom szelvényében a karbonáto k mennyisége felülre511efelé fokozatosan n6,
és kolloid vagy mikrokrist ályos alakban egy rétegben csapó4ik ki; a réti csernoz-
jomok szelvényében a karbonátt artalom el6bb kevés, aztán maximális, majd a
talajképz6 kőzet felé ismét csökken. A kilúgzás sohasem ér el olyan mértéket,
hogy a talaj elsavanyo dása jelentős legyen.
Agyagosodás. A csernozjom főtípusban ritka, vagy az 6si erdőtalaj-képződés
humuszos odással elfedett maradván ya lehet, vagy a nedvességb6ség hatásának a
következm énye. Mindkét esetben az elsődleges ásványok egy része alakul át
agyagásvá nnyá. Kimutatás a az agyagtarta lom karbonátm entes anyagra való át-
számítása alapján lehetséges. Agyagosodáskor a talajszinte kben több az átszámí-
tott agyag, mint a talajképző kőzetben.

0-35 cm 35-60 cm 85-120cm

10 5 10 5 10 5

88. ábra. Löszön kialakult mészlepedé kes csernozjom (Orosháza) A-, B-, és C-szintjéhől
eikülömtet t agyagos rész röntgendiff rakciós képe (VARJU M. vizsgálatai alapján)
a - eredeti, b - etilénglikollal duzzasztott, c - 335 •c-on kezelt, d - 550 •c-on Izzított, e - kálium-
kloriddal kezelt agyag

228
 Az agyagos rész - összetételét vizsgálva - illitesedést is mutat. A röntgendif-
frakciós vizsgálatok adatai szerint (88. ábra) a lösz eredeti agyag4sványai között
az illit mellett a kloritot és nagyobb mennyiségben a szmektitet, valamint az illit-
szmektit vegyes ásványt is megtalálhatjuk. Ez a típusos löszökre vonatkozik, ott
azonban, ahol pannon üledék anyaga vagy az andezitmálladék elegyedik a hulló-
porral, a löszök és a lösszerű üledékek méginkább szmektiteket tartalmaznak.
A csernozjomképződés folyamán· ez az agyagásvány-társulás a felszín felé
közeledve az egyes talajszintekből vett mintákkal mind több illetet· tartalma.z,
amely a szmektitek rovására, a káliumbefogás következtében alakul ki. A közös
eredetre utal, hogy ·a különböző szintekből elkülönített agyagos részt kálium-
kloriddal kezelve majdnem azonos ·röntgendiffrakciós képet kapunk, valamint,
hogy az agyag káliumtartalma is az illitesedésnek megfelelően nő. Ez az illitesedés
feltételezhetően a füves növényzet káliumfelhalmozása, valamint a váltakozó
kiszáradás és újranedvesedés következménye.
A szénsavas mész Duktnálása. A kilúgzási folyamat jellegének következménye.
Azokban a talajokban, amelyekben a sók kilúgzódása a nyári száraz időszakban
visszafordul és a karbonátok időleges felhalmozódását idézi elő, labilis mészki-
válások képződnek, melyek legtöbbször mészlepedék alakjábari tűnnek elő. Ez a
jelenség nyáron jobban észlelhető, tavasszal olykor egyáltalán nem. A talajszerke-
zet jó vízállóságú, mert a szerkezeti elemek felületét a vékony szénsavasmész-
hártya - a mészlepedék - bevonja és ellenállóvá teszi. Újabb vizsgálataink sze-
rint a mészlepedék anyaga nemcsak mikrokristályos kalcitot, hanem több-kevesebb
dolomitot is tartalmaz. ·
Sófelhalmozódás. A mélyebb szintekben bekövetkezhet akkor, ha a talajvíz
csak kisebb mélységben található és a kapilláris zóna a talajszinteket eléri, és
akkor, ha a vízzáró altalaj felett a kilúgzás hatására lefelé vándorló oldatok meg-
torpannak, és a szállított vízben oldható sók feldúsulnak. Előfeltétele a sok sót
tartalmazó talajvíz - amely kapillárisan felhúzódva a talajszintekben betömé-
nyedhet -, vagy a vízáthatlan altalaj, mely meggátolja az oldatok további lefelé
mozgását. Következrpénye a talajok vízgazdálkodásának romlása, aszályérzékeny-
sége és a sóérzékeny növények gyökerei számára káros réteg kialakulása.
Vasmozgás. E folyamat a vasionok vegyértékváltásának a következménye.
A talajban bekövetkező redukció hatására a vas kétértékű,vé alakul és így mozgé-
kony lesz. Ha a vándorló kétértékű vasvegyületek ismét oxidáló k;özegbe jutnak,
visszaalakulnak háromértékűvé, elvesztik mozgékonyságukat és kicsapódnak. Így
keletkezhetnek a rozsdafoltok, a vasborsók vagy egyéb vaskiválások.
A leírt folyamatok több talajtípust alakitottak ki.

Öntés csernozjomok

Az ebbe a típusba tartozó talajokban a csernozjomképződés, azaz a szerves

anyag felhalmozódása társul azokhoz a tulajdonságokhoz, amelyek a talaj öntés-
jellegéből származnak.
Az öntésanyag lerakódásának körülményeiből származó különbségek a talaj
szelvényében tovább is fennmaradnak, és a humuszosodás csak elfedi ezeket.
Szelvényükben a morzsalékos barna humuszos szint alatt, de sokszor ezen belül
is a rétegzett, több vagy kevesebb homokot, iszapot és agyagot tartalmazó talaj-
képző kőzet található. Az öntés jellegétől függően több-kevesebb szénsavas meazet
tartalmaznak, de a karbonátok eloszlása :nem mutat olyan jellegzetes képet, mint a
többi csernozjom típusnál. A morzáás szerkezet kevésbé jó~ és a szarkezetes humu-
szosszintek átmenete rövid. A feltalaj humusztartalma 3-4%, és ez lefelé foko-

229
zatoaan csökken. Az egész szelvényben el6fordulnak a szelvény öntéstalaj multjá-
ból származó apró rozsdafoltok.
Vízgazdálkodá&uk a fizikai talajféleségtlH függ6en különböző lehet, de általában
vízvezeM és víztartó képességük is közepes. Sok nyers ásványi tápanyagat tartal~
maznak, amelyek feltáródásán ak feltételei megvannak, ezért tápanyag-gazdálko-
dá&uk a ezerves anyag formában felhalmozódott nitrogén mennyiségéMl és ásvá~
riyosodásának üteméMl függ.
Területei általában a régi folyóteraszok és az árterek - elsősorban a Duna'-
völgy - magasabb részein találhatók, melyekhez a folyók fiatalabb ártere fel61
az öntéstalajok , mélyebb fekvésű helyeken pedig a réti talajok csatlakoznak:
Altfpusok. A karbonáttar talom az elhatárolás alapja~ Megkülönböztetünk
lcarbonátos és nem karbanátos altípust. ·
Változatok. A humuszréteg tulajdonságai, a karbonáttart alom, valamint akul-
túrállapot ezerint a többi csernozjomtípusnál ismertetett határértékek alapján
választjuk el egymástól. ·

Kilúgozott csernozjom talajok

Szelvényükben a kilúgzási folyamat a azéneavas meazet a talajképz6 kőzetbe
vagy ezen keresztül a talajvízbe szállította. Ennek következmé nyeként szénsavas
meazet csak a humuszos szint alatt, a talajképző kőzetben találhatunk, de ugyan-'
akkor a talajképző kőzet egy részét is érintette a kilúgzás. A talajszelvényben a.
humuszos szint mélyre hatol, és két szintre osztható; a felső, az egyenletesen
humuszos A-szintre és fokozatosan csökkenő humusztarta lmú B-szinire.
Meg kell jegyeznünk, hogy erdlítalajokb an B-szintriek á-ltalában a felhalmoz6dási
szintet nevezzük; a csernozjom talajokban az ún. csernozjom-B-szint a fokozatosan
csökkenő humusztarta lommal jellemezheM réteget jelöli. A humuszréteg átmenete
a talajképző kő:z;et felé hosszú, fokozatos, nehezen elhatárolhat ó. Sok az állatjárat.
A giliszták és talajlak6 rágcsálók járatait egyaránt nagy számban találjuk, és
ezek anyaga egyrészt humuszos talajrészeke t tartalmaz, másrészt a talajképző
k6zet anyagát foglalják magukban. A humuszos szintek szerkezete morzsalékos,
és ez a morzsalékosság egyes esetekben még a humuszos szint alá is nyúlhat. A ki-
lúgzott csernozjom, kémhatása semleges, telítettsége. a feltalajban 70-80%-os,
ez az érték a talajképző k6zet felé fokozatosan n6. A kicserélhető kationok között
a kalcium az uralkodó. Vízben oldhat6 s6k a talajszelvényben csak igen kis mennyi-
ségben találhatók.
Vízgazdálkod ásuk igen jó. A kitűnően morzsás ezerkezet következmé nyeként
vízátereszM képességük jó, egyúttal víztartó képességük is olyan nagy, hogy a
növények számára a szükséges vízmennyiséget a hosszabb, szárazabb időszakokon
át is biztosítani tudják. Tápanyag-ga zdálkodásuk jó, a viszonylagosan nagy ezerves-
anyag-tartal om egyben sok nitrogént is tárol, melynek felszabadulása és így a
növények által való hasznosítása folyamatos. Hasonló a hel~et a foszfátok fel-
veheMségi viszonyaival kapcsolatba n is, a folyamatos káliumellátá st pedig a talaj
ásványi része biztosítja az egyenletes mállás következtében.
A kilúgzott csernozjom talajok területe hazánkban szűk térre. korlátozódik.
Foltokban több helyen is el6fordulnak, de összefüggő területen csak az ország
északkeleti részén, a Tisza és a Hernád között elnyúló löszháton.
Altipusok. Ritka előfordulása ~att altípusokat ez ideig még nem állott mó-
dunkban elkülöniteni.
Változatok. A humuszossz int tulaJdonságai, az erózió mértéke és akultúrállap ot
az elhatárolás alapja. A humuszréteg vastagsága ezerint közepes humuszrétegűitek
nevezzük azokat a szelvényeket, amelyekben az A- és aB-szint együttes vastag-

230
sága 40-80 cm, méry humuszrétegűnek azokat, amelyekben 80 cm-nél vastagabb.
A humusztartalom (2 és 3,5%) alapján gyengén, közepesen és erősen humuszos
szelvényeket választunk el.
Az erózió mértéke alapján három fokozatot különítünk el aszerint, hogy a "talaj-
szinteknek, vagyis az egyenletesen humuszos A~szint és aB-szint együttes vastag-
ságának hány százaléka esett áldozatául a talajpusztulásnak. Ezek a fokozatok
egyben a visszamaradt talajrétegek vastagságát is jelentik, ami az elválasztás
alapjául szolgál. Gyengén erodáltnak neyezzük azokat a szelvényeket, amelyekből
a talajazintek 30%-nál kisebb részét hordta el a talajpusztulás, vagyis 70%-a meg-
maradt, közepesen erodáltnak nevezzük azokat a szelvényeket, amelyekben az
eredeti talajazintek 30-70%-a pusztult el, ill. 70- 30%-a maradt meg. Erősen
erodáltnak mondjuk azokat a szelvényeket, amelyek talajszintjeiből több mint
70% elpusztult, de még nem sorolhatók a.földes kopárok típusába, vagyis még az
eredeti talajazintek maradványai felismerhetők. K ultúrállapot ezerint két változa-
tot különböztetünk meg, elsősorban a huzamos, helytelen. talajművelés hatására
a csernozjom talajokban gyakran fellépő tömődött szint alapján, mely a szántott
réteg alatt képződik .. Ez az eketalprétegnek vagy barázdafenék-tömódöttségének is
nevezett jelenség általában kb. 5 cm vastag, tömött, valaniivel több agyagos részt
tartalmazó, éles hasábokra vagy rétegekre azéteső szint. A másik változatot a
leromlott szerkezetű szántott réteg képviseli, mely az eredetileg morzsalékos
ezerkezet elporosodásával jellemezhető.

Mészlepedékes csernozjom talajok

Nemcsak hazánk, hanem az egész Duna-völgy jellegzetes talajképződménye. El-

nevezésüket a szelvényükben általában 30-70 cm között jelentkező mészlepedék-
ről kapták, mely a szerkezeti elefueket, vagyis a talajmorzsákat vékony, penészhez
hasonló hártya alakjában vonja be.
A lepedékes réteg - különösen szárazon - világos színű, szürkés árnyaJatú, és
igen könnyen esik azét szerkezeti elemeire. A mészlepedék e talajtípus sajátos
dinamikájának következménye, melypen váltakozva következnek a kilúgzás,
vagyis a szénsavas mész kioldódásának és a lepedékképződés, 'vagyis a szénsavas
mésznek a talajoldatokból való kicsapódásának időszakai. A kilúgzá.s az őszt61
tavaszig tartó átnedvesedéssel esik egybe, a lepedékképződés pedig a nyári ki-
száradás és a talajoldatok betöményedésének következménye.
A szelvény lelépitésében a.· szántott réteg, amelyet általában A 8 z-Szel jelölünk, le-
romlott ezerkezetet mutat, apró morzsás, hosszas művelés hatására elporosodott,
és alján tömődöttebb réteg jön létre, ahol a szántott réteg kolloidjainak egy része
egyszerű fizikai á tiszapolódás következtében kiemértékben feldúsult. A feltalaj.
kémhatása semleges vagy gyengén lúgos, humusztartalma 3-4%. A szénsavas-
mész-tartalom vagy teljesen hiányzik, vagy legfeljebb néhány százalék. Az alatta
következő A-szint humusztartalma a szinten belül azonos. Színe a sok humusz
következtében sötétbarna, barnásfekete. Szerkezete kitűnően morzsás. Kémhatása
gyengén lúgos, szénsavas meazet rendszerint kisebb mennyiségben tartalmaz.
Humusztartalma, mint a szántott rétegé.
Az alatta következő B-szint felé átmenete fokozatos, és rendszerint egybeesik a
mészlepedékes szint felső határával. A csernozjom B-szintben a ezervesanyag-
tartalom fokozatosan csökken. Ennek megfelelően világosodik a szint színe, és
ezzel párhuzamosan nő a szénsavasmész-tartalom is. A talajszerkezet, a kitűnően
morzsás állapot, a szint felső részétől a mélyebb részek felé kisebb mértékben és
fokozatosan csökken. Aszintet aiszintekre oszthatjuk és a mészlepedékes szintet
mindenkor különválasztjuk. Ez az alszint a szénsavas mész meghatározásakor

231
 nem mutat kiugró nagy értéket, viszont a kationkicserélő képesség meghatározása
során ebből oldódik ki a legtöbb kalcium, ami a kicsapódás frisseségét és a kicsapódó
anyag finom ezerkezetét árulja el. AB-szint ezervesanyag-t artalma 3%-ról általá-
ban l% a.lá csökken (lásd 89. ábra). Igen sok állatjárat figyelheM meg, úgy hogy
nem tudunk egy négyzetcentimé ternyi helyet sem találni a szelvényben az állatok
keverő hatásának jele nélkül. Ezek lehetnek gilisztajáratok és nagyobb talajlakó
állatok járatai, vagyis krotovinák egyaránt. A talajképző kőzetben, sokszor azonban
már a felhalmozódási szint alsó részén ismészerek és mészgöbecsek jelennek meg.
A· mészerek a régi gyökérjáratok azéneavas mésszel való kitöltése útján jönnek
létre.
Vizgazdálkodása igen jó, mert minden szintjének kiváló a vízáteresztése és víz-
tároló képessége. Kivételt csak a leromlott szerkezetű, szántott réteg és a tömődött
bar~zdafenék képez. Ezért ezek megszüntetése különösen fontos. E talajok táp- ·
anyag-gazdálkodása szintén jó, a kedvező nitrogénellátott ság, foszfátfeltáródá s és
káliumszolgálta tó képesség hatására.
Altípusok. Részben a talajképző kőzet, részben a sófelhalmozódás első jelei
alapján határoljuk el. Háromaltípusá t ismerjük: a típusos, az alföldi és a mélyben
sós altípust. A típusos mészlepedékes csernozjdmot azokon a löszféleségeken találj uk,
amelyekben a durva por mennyisége az uralkodó, tehát a Mezőföldön, a Tolnai-
dombságon, a pécsi síkságon, az Eszak·bácskai löszháton ·és a Kisalföldön, az
alföldi csernozjomok a Tisza völgyének több agyagos részt tartalmazó löszös és
lösszerű üledékein fordulnak elő. Ez utóbbinak az agyagos talajképző kőzet, vala-
mint az ebből következő talajdinamika hatására rövidebbek az A- és B-szintjei,
ugyanakkor humusztartalm uk valamivel nagyobb, mint a típusos mészlepedékes
csernozjom talajoké. A harmadik altípus a mélyben sós mészlepedékes csernozjom.
Szelvényében, a B-szint alsó felében, vagy a talajképző kőzet határán a vízben
oldható sók mennyisége meghaladja a O, l %-ot. A sófelhalmozódá st - mely sok
esetben a nátriumionok mennyiségének növekedésével együtt jár - a ezerkezet
megváltozása is kiséri, és így ezekben a szelvényekben a sós rétegek közelében a
talaj szerkezete már nem kitűnően morzsás, hanem tömöttebb, sőt esetenként
hasábos is lehet.
Változatok. A humuszos szint tulajdonságai, a. karbonátos szint mélysége, a
talajpusztulás mértéke, a kultúrállapot és a sófelhalmozódá s jellege ezerint külön-
böztetjük meg őket.
A humuszréteg vastagsága szerint megkülönbözte tünk sekély, közepes és mély
humuszrétegű változatokat, ez esetben az egyes határértékek: 40 és 80 cm. A hu-
musztartalom ezerint megkülönbözte tjük a gyengén humuszos szelvényeket, melyek
szervesanyag-t artalma 2%-nál kevesebb", a közepesen humuszos szelvényeket,
melyek ezervesanyag-t artalma 2-3,5% és a humuszgazdag szelvényeket, melyek
3,5%-nál több ezerves anyagot tartalmaznak az A-szintjükben. A karbonátosszint
mélysége alapján elválasztjuk a karbonátos változatokat, amelyekben szénsavas
meazet a felszínen, ill. a szántott rétegben találunk, a közepes mélységben karboná-
tos változatokat, melyek szelvényében a karbonátos réteg 20 és 60 cm között van
és mélyen karbonátos változatokat, amelyekben a szénsavas mész 60 cm alatt
található. A talajpusztulás mértéke alapján gyengén, közepesen és erlísen erodált
szelvényeket különböztetünk meg, amelyek határai egybeesnek a kilúgzott cser-
nozjom típusnál közölt határértékekkeL Ugyancsak hasonló módon különböztetjük
meg a kultúráUapot ezerinti változatokat. A sók minósége alapján a mélyben sós
altípust három változatra oszthatjuk, szuHátos, hidrogén-karbo nátos és szuHátos-
hidrogén-karbo nátos változatokra. Az els6. esetben a vízben oldható .sók több
mint 50%-a szulfát, a második esetben a vízben oldható sóknak legalább 20%-a
hidrogén-karbo nát, a harmadik változatban a szulfát és a hidrogén-karbo nát
aránya 50-50% és 20-80% közötti. A sótartalom szerint gyengén sósnak nevez-

232
 a b c d ·e
9 8 7 6 5
o 20 40 60 80100% o 2040 6080100% o 20 40 6080100% o 20 4060 54321012345
sötétbarna,
; 7 7 ' 7 ' 7i:M l 1 7' 7' 17 W ' l i 7' Al ' l
1
/ v ;. ; . . t\J/ 7' 7' 7 ':Ji'

apró morzsás
barnásfekete
morzsás

szürkésbarna,
morzsás
l
l

fokozatosan ~
l
l
sárgu!ó
'J
l
l
l
tomott l
l
l
l
l
l

-0,002 > lz::L1 SiOz OsiOz Qca 2+ QhumuszQhy

~ 0,002-0,02 t:z2a Al 0 2 3 ~ Al 2 0 3 ~Mg2+ --""]pH bdKA
~ 0,02-0,05 - Fe 203 - F e20 OcaC0 3
IZ2I 0,05-0,25
-o 0,25-1
89. ábra. A mászlepedékes csernozjom szeivénye és vizsgálati adatai
a - szelvény morfológiai képe, b - a mechanikai összetétel (a szemcseátméró mm-ben), c - a talaj teljes elemzése (sz.a.-%-ban), d - az agyagos rész teljes
elemzése (sz.a.- %-ban), e - a kicserélhető kationokmegoszlása (me/100 g talaj), f - az alapvizsgálatok adatai, melyek közlll az ábra a KA és CaCOa-érték
tizedrészét mutatja
~
Cl'
Cl'
 zük azokat a változatokat, amelyekben a vízben oldhat6 sók mennyisége 0,1 %-nál
, kevesebb, közepesen sósnak, amelyekben 0,1-0,4% és erősen sósnak, melyek
0,4%-nál több vízben oldható sót tartalmaznak.

Réti csernozjom talajok

Kialakulásukra és tulajdonságaik ra jellemző, hogy a csernozjom jellegű humusz-
felhalmozódást gyenge vízhatás kiséri. A vízhatás lehet a talajvíz közelségének
vagy a mélyedésekben összefutó belvíznek az eredménye. Ritka, de egyes helyeken
tapasztalható eset, hogy a talajszelvények vízbőséges az ennek következményeként
fellépő levegőtlensége a talaj agyagtartalmán ak függvénye. Mindaz a különbség,
amely a réti csernozjomokat a mászlepedékes csernozjomokból elválasztja, a
levegőtlenség következménye . Mások a ezerves anyag tulajdonságai, más a mélységi
eloszlása. A réti csernozjomok elsősorban abban különböznek a többi csernozjom-
típustól, hogy bennük a vasmozgás nyomai is észlelhetők, rozsdás foltok, vas-
szeplők, erek alakjában. A humuszosszint ek színe sötétebb, barnásfékete, fekete.
Szarkezetük inkább szemcsés, sokszögű. Az egyes szintek egymás közötti átme-
nete élesebb és rövidebb. A csernozjom B-szintnek az .A-szinthez viszonyított
vastagsága a réti csernozjomokban kisebb (90. ábra).
Jellegzetes különbség mutatható ki a karbonátgörbék lefutásában is, mert a
mászlepedékes csernozjomok szelvényében a szénsavasmész-tartalom görbéje a.
felszíntől kezdve fokozatosan nő, a réti csernozjomok karbonátfelhalm ozódási
görbéje viszont hirtelen emelkedik a maximális értékre, azután pedig a talajképző
kőzet karbonáttartalm ának megfelelő szintre tér vissza. Jellemző a talajtípuara a
szénsavas mész felhalmozódásának formája is, mely leggyakrabban göbecs. A víz-
hatás jelei, a vasszeplők és a rozsdás foltok, részben a B-szintben, részben a talaj-
képző kőzetben jelentkeznek. A szerves anyag szelvényen belüli eloszlása a fel-
színi 3,5-4,5%-os értékről hirtelen csökken, és ez az éles határ rendszerint egybe-
esik a azéneavas mész megjelenésének helyével is. A vízhatás a szerves anyag
minőségét is befolyásolja, mert a talaj ezerves anyagának egy része vashoz kötött
huminsav alakjában található. A talajok telítettsége a szénsavasmész-tartalomtól
függ, így a kilúgzott szelvényekben a telítettség 70% körüli. A kicserélhető kationok
között is a kalcium az uralkodó, de a kicserélheló magnézium mennyisége sem el-
hanyagolható, mert értéke 15-25 S% is lehet.
E talajtípus alatt a talajvíz általában 4 m körüli mélységben vagy féljebb talál-
ható. Vízga,zdálkodása éppen ezért az év egy részében a talajvíznek a felszín felé
áramlásával jellemezhető. Az egyes szintek vízáteresztése jó, és víztartó képességük
is megfelelő. Kora tavaszi vagy magas vízállású időszakokban - sok a csapadék
vagy az olvadási víz is - túlnedvesedésre hajlamos.
Tápanyag-szolyáltató képessége a kedvező nitrogén-, foszfor- és 'káliellátás miatt
jó. Csak az időszakos levegőtlenség befolyásolhatja a nitrogénfeltáródás késlel-
tetésével, valamint a foszfátok megkötődéséveL
Az Alföld és a Kisalföld mélyebb fekvésű, nedvesebb területein mindenütt elő­
fordul.
Altipusok. Négy altípusát különböztetjük meg: karbonátos, nem karbonátos,
mélyben sós és szolonyeces réti csernozjom. Az első kettőt az .A-szint' karbonát-
tartalma alapján határolhatjuk el, a harmadik altípust a B-szintben vagy a talaj~
képző kőzet határán észlelhető sófelhalmozódás segítségével határozzuk meg.
A negyedik altípus, a szolonyeces réti csernozjom szelvényében a B-szintben jelent-
kező sófelhalmozódáson kívül a B-szint kicserélhető nátriumtartalm a is meghaladja
sz S-érték 5%-át, sőt ennek hatása e szintek ezerkezetében is megmutatkozik,
az eredetileg sokszögű szemesék ezerkezetét hasábossá alakítva.

234

•
 "'
a b c d e
9 8 7 6 5 pH
o 201 40 60 80100% o 20 40 60 80 100'/. o 20 40 60 80 100% o 20 40 60 54321012345
1
l 7' 7, 7 , 7 ;':;w l
1
l ;' ) ' 1
Ala f l 1
l >' >. > l l
sötét szürkésbarna, l i)i J 1a' 7 0 7 7 p Dl ' l' l> l l l l>

szemcsés

barnásfekete,
szemcsés, gyengén
hasábos

s'
,~:'<·-~-, ':' ~ '~:.:-.:~··.'~·1
-x">A -;1 fehéressárga
L~
l
~ l
im l

l 'Í'
ol: l rozsdás foltok
l
l
l
l
l
'• " l
" l

-0,002 > IZ2l SiOz OsiOz IZ2l Ca1+ )/ /l humusz Q hy

~ 0,002-0,02 ~AI 2 03 ~AI103 ~Mg2+ --~pH U KA
~ 0,02-0,05 .Fez03 - F e2 0 3 ~CaC03
D o.o5-o.25
1/ /1 0,25-1mm
90. ábra. A réti csernozjo~ Szeivénye és vizsgálati adatai
a - morfológial kép, b - szemcseösszetétel, c - a talaj teljes elemzési adatai, d - az agyagos rész teljes elemzési adatai, e - kicserélhető katlonok,
f - alapvizsgálat! adatok (az ábrán a KA. és CaCOrérték tizedrészeit tüntettük fel)
~~-

~
~
c.n
 Változatok. A megkülönböztetés alapja .a. kőzet és a talajféleség mellett a hu-
muszréteg tulajdonsága., a sófelhalmozódás jellege és erőssége, valamint a szolo-
nyecesség foka.. Befolyással van a. változatok elhatárolására a. kultúrállapot is.
A humuszréteg vastagsága alapján sekély, közepes és mély"humuszrétegű szelvénye-
ket különböztetünk meg, 40, 40-80, illetve 80 cm-es határértékekkeL A humusz-
tartalom .alapján van közepesen humuszos (2-3,5% ezerves anyag) és humusz-
gazdag (3,5%-nál több szerves anyag) változat. A sótartalom szerint.van gyengén,
közepesen és erősen sós változat 0,1, 0,1-0,4 és 0,4%-os határértékkeL A szolonye-
ces jelleg mértéke szerint megkülönböztetünk közepesen és erősen szolonyeces
réti csernozjomot, aszerint, hogy a szikesedés által befolyásolt talajszintben a
kicserélhető nátrium az S-érték 5-15%-a, ill. 15%-át meghaladja-e vagy sem.
A kultúrállapot alapján ismét két változatot tudun!~ elhatárolni, az eketalpréteg
megjelenése, ill. a. szántott réteg szerkez_etleronilása, elporosodása szerint.
\

Szikes talajok
A szikes talajok fótipuaába azokat a talajokat sorolj uk, amelyek kialakulásában
és tulajdonságaiban a vízben oldható sók döntő szerepet játszanak. A sók között
els<Ssorban a nátriumsók szerepe nagy a. talaj tulajdonságainak alakításában. Ezek
részben a talajoldatban oldott állapotban, r~szben pedig a. szilárd fázisban, kris-
tá)yos sók alakjában vannak, vagy a nátrium ionos formában a kolloidok felületén
adszorbeálva találhatp.
A nátrium e három formájának mennyisége, minősége és aránya. szabja meg a
szikes folyamatok jellegét és ezzel együttaszikes talaj tulajdonságait. Aszikesség
mértékének növekedésével párhuzamosan csökken a talajok termékenysége, mert
romlanak a fizikai és a kémiai tulajdonságok és a növények termesztésének fel-
tételei. Aszikes talajok főtípusába tartozó típusokat a bennük lejátszódó folyama-
tok alapján különböztetjük meg. Ezek társulását a 91. ábrán mutatjuk I?e-

szoloncsák szoloncsák- réti szolonyec sztyeppesedő másodiagos

szolonyec téti szolonyec szikes

humuszcsodás 1-_.;;.___ t-----

kilúgzás r------
.".

sótelhalmozódás

kicserélhető Na+

oszlopos szint

sztyeppesedés

-uralkodÓ folyamat "==-==jellemző fályamat ----kisérő folyamat

91. ábra. Aszikes talajok tipusaiban lejátszódó folyamatok és azok tárSulása

236
 A továbbiak ban az egyes folyamato kat röviden jellemezzük.
Humuszosodás. A szerves anyag felhalmoz ódásának jellegzetes formáját ölti,
mert a szikes talajokban a nátriumio n hatására a szerves anyag mozgékon nyá
válhat. Ennek következm ényeként a humuszos szint elfolyósodó anyaga a mélyebb
rétegek felé tartó repedések mentén lehatol, a vízállások ban pedig a kolloid oldatot
képező nátriumhu mát a vizet barnára festi. Kedvezőbb feltételek csak sztyeppe-
sedő réti szolonyecen vannak, amelyben a humuszan yagok ismét nagyrészt
kal-
ciumhoz kötöttek, és a jó levegőzöttség hatására oxidált formájúak . Előfeltétele a
szervesanyag-felhalmozódás, de szikes padkafene ken, ahol a növényzet igen gyér,
ez a feltétel gyakran hiányzik. A humuszoso dás következm énye a szikesek fel-
talajának viszonylag kedvezőbb fizikai állapota, de ha a nátriumsó k a felszínen is
megtalálha tók, ez a hatás elmarad.
Kilúgzás. A szikes talajokban csak kis mértékű, mert a szárazságr a hajló ég-
hajlat alatt a párolgás nagyobb, mint a talajra jutó csapadék, de csökkenti a
talajba jutható csapadék mennyiség ét a szikesek rossz vízgazdálk odása is. Ezek
ugyanis nedvesen elfolyósodók, és így előfordulhat az az eset, hogy a talaj felső
néhány centiméter es rétege nedves, sáros, alatta pedig porszáraz rétegek találha-
tók.
Egyes szikesekben, különösen a réti szolonyecekben mégis szeraphez jut a ki-
lúgzás, és ilyenkor a talaj felső rétegei nem tartalmazn ak szénsavas meszet, ezért
semlegesek vagy gyengén savanyúak .
Ugyancsak a szolonyeceken jelentkezik a kilúgzás következm ényeként az agyag-
bemosódás is, itt azonban nem savas környezet ben, mint az erdőtalajokon, hanem
semleges vagy alkalikus kémhatás mellett. Az agyagnak a felső szintekből a fel-
halmozódási szintbe való vándorlás át jól rontatják az utóbbi szerkezeti elemeinek
felületén látható sötét színű kolloidhár tyák. Sötét színüket az idézi elő, hogy az
ásványiKolloidokkal együtt vándorol a nátriumhu mát alakjában peptizált humusz-
anyag is. Az agyagbemosódás hatásának tulajdonít ható a kilúgzási és a felhalmozó-
dási szintek elkülönülése, valamint az agyagtarta lmukban fennálló különbség
(texturdifferenciálódás).
Az agyagbemosódás szélsőségesformájának kisérőjelensége a szologyosodás. Ez a
felső szintekben található fehéres porról ismerhető fel, a talaj vázrészein
ek és a
kolloidoknak szinte teljes különválá sát jelenti. A fehér, porszerű anyag a durva
por nagyságú kovasavszemesék viszonylagos felhalmoz ódásának terméke. A ki-
lúgzás tehát aszikesekb en nem hatol mélyre, de hatása a felszínhez közeli rétegek-
ben is jelentős lehet. A kilúgzott rétegek vastagsága a talajjavítá s szempontj áMI
lényeges.
Sófelhalmozódás. Általában két okra vezethető vissza: a száraz éghajlatra és a
közeli talajvízszi ntre. Száraz éghajlat alatt, vagyis a félsivatagi és sivatagi övezet-
ben, az évente lehulló csapadék nem elegendő ahhoz, hogy a mállás folyamán kelet-
kező sókat a mélyebb rétegekbe mossa. Ezek csak a felszín és a felszín
közeli
rétegakkó zött vándoroln aklefelé vagyfölfel é aszerint, hogy nedvesebb vagy szára-
zabb az időjárás. Ugyanez az ok vezet a· sók szelvényen belüli megoszlásához is.
Hazánkba n és általában a mérsékelt égövben azonban nem ez a sófelhalmozódás
alapvető oka, hanem a talajvíz közelsége és sótartalma. A párologtat ó vízgazdálk
odási
típus következm ényeként a talajszelvé ny sókészlate a talajvíz sótartalmá ból is
utánpótlás t nyer, mert az erőteljes párolgás és a növények párologtat ása a gyökér-
zónába eső kapilláris övből nedvességet von el. Ennek hatására újabb vízáramlá s
indul meg a talajvíz felől, melynek sorsa hasonló az előzőéhez, vagyis betöménye -
dik. A fölfelé áramló talajnedve sség víztartalm a tehát a légkörbe távozik, a vízben
oldott sók pedig a talajban maradnak . A kevésbé oldódó kalcium- és magnézium sók
egy része kicsapódik, így a talajoldat nátriumtöm énysége megnő. ·

237
 ó8. táblázat. A sótelhalmozódás fellegeakationok
egymáshoz viszonyitott aránya alapján
A kationok aránya
Na+ Mg'+' A sófelh~lmozódás kationjellege
Ca'++Mg'+ Ca'+

>2 nátrium os
1-2 >l magnéZiumos-nátriumos
1-2 <l kaloiumos~nátriumos
<l <l kaloiumos-magnéZiumos
<l >l magnéziumos-kaloiumos

Mivel a párolgás és a csapadék viszonya évszakonként változó, a talaj különböz6

rétegeiben található sók is időszakosan változnak,. vagyis a talajnak sódinamikája
van. Nagyobb időszakokra, egy vagy több évre nézve elkészíthetjük a. talaj s6-
mérlegét, ami megmutatja, hogy a. sók mennyisége csökkent vagy gyarapodott az
adott időszakban.
A sódinamika egyben megszabja a talajszelvény s6profilját is vagyis, azt, hogy
az egyes talajszintekben mennyi és milyen só halmozódik fel. A s6felhalmoz6dá8
maximuma szerint általában két tfpust különbözt.etünk meg. Egyik, amikor a
felhalmozódás maximuma a feltalajban van, ez a szolonCBák típusú sófelhalmoz6dá8,
a másik, amikor a legnagyobb sótartalom a mélyebben fekvő agyagfelhalmozódási
szintben található, ez a szolonyec t~pUB'!Í sófelhalrr.wz6dá8.
A sófelhlilinozódás jellege. Nem minden szikes talajban egyforma.. A felhalmozó-
dott sókat a kationok és az anionok minősége és aránya alapján különböztetjük meg.
Így lehetnek kalcium-, magnézium- vagy nátriumsók, illetve ·ezen belül kloridok,
szulfátok vagy karbonátok. A fizikai és a kémiai hatásokat tekintve ezek közül.
legkárosabb a nátriumos és a karbonátos sófelhalmozódás.
A vízben oldható sók kationjai nem egyformán hatnak a talaj tulajdonságaira.,
ezért fontos ismernünk a sófelhaJmozódás jellegét; először a kationok megoszlása
alapján, amit a kationok egymáshoz viszonyított arányával fejezhetünk ki (58.
táblázat).
Az egyes anionok sem egyf<?rmán r~ntják a talaj tulajdonságait, ezért uralmukról
nem abszolút többségük esetében beszélünk, hane.tp. akkor, ha a sófelhalmozódás
jellege
- karbonátos, ha a COJ- az anionok összegének több mint 20%-a,
- karbonát-szulfátos, ha. a karboná,tok mellett több mint 50% so~- található,
- karbonát-kloridos, ha. a karbonát mellett több mint 30% CI- található, ·
- karbonátrszulfátos-kloridos, ha az előbb említett anionok mennyisége 20-
50-30%-a az anionok összegének a vizes kivonatban. .
A különböző kationok és anionok maximuma kisebb-nagyobb eltolódást mutat-
hat az összes vízben oldható sók eloszlásával szemben, tehát a nátriumsók -
elsősorban a karbonátok - maximuma magasabban található a talajszelvényben;
mint a nehezebben oldható magnézium- és kalciumsóké, vagy az anionok közt a
kloridoké és a szulfátoké. Ez a vízben való oldhatóságuk következménye.
A vízben oldható sók mennyisége szerint a sófelhalmozódás lehet:
kevesebb, mint 0,05% - nyomok, amelyre a termesztett növények még nem
érzékenyek, ,
0,05-0,15% - gyengén szoloncsákos, amelyben sóérzékany növények
nem termeszthetők, .

238
 0,15-0,40 % - szoloncsákos, melyben csak kevés sótűrő növény él
meg, .
több, mint 0,40% - erősen szoloncsákos, melyben kultúrnöv ények nem
termeszthetők.

A sófelhalmozódás hatására megváltoz ik az adszorbeá lt kationok összetétele is.

Ha a vízben oldható sók közt a nátrium viszonylagos mennyisége megnő, a~~or
a kicserélhető kationok között is nagyobb arányban foglal helyet a. kolloidbk
· felületén. Már kevés kicserélhető nátriumio n is nagyon lerontja a talaj fizikai
sajátságait , ezért a szikesedésriek a következő fokozatait különbözt etjük meg:
A kicserélhető nátrium mennyisége (ha nincs a talajban a vízben oldható sók
közt nátrium): ·
kevesebb, mint 5 B% - nem szikes,
5-15 B% - gyengjn szikes,
15-25 B% - szikes,
több, mint 25 B% - erősen szikes.
A sófelhalmozódás és általában a szikesedés előfeltétele a hidromori talajképző­
dés, a sókban gazdag talajképző kőzet és esetenkén t a sók- sót tartalmazó , nem
túl mélyen fekvő talf,J.jvíz. Keletkezéséhez a nyárj hosszan tartó szárazság is szük-
séges, mely a talajoldato k elpárolgás át idézi elő. Következm énye a lúgos kémhatás,
valamint a rossz vízgazdálkodás. .,
Az oszlopos szint kialakulása. Következm énye a szikesedésnek és egyben okozója
aszikes tulajdonsá gok további alakulásán ak. Ugy jön létre, hogy az erősen duzzadó
'és zsugorodó agyagos talajszint a váltakozó száradás és nedvesedés hatására for-
málódik, hasábokra , majd oszlopokra tagozódik, s ezek állandósul nak a felülről
bepergő, kevésbé tapadós, a hasábokat és az oszlopoka t egymástól
elválasztó
talajrészek következté ben. Előfeltétele a nátriumio nokat adszorbeá lt agyagos
szint váltakozó száradása és nedvesedése. Következm énye a rossz vízáteresztő
képesség, a levegőtlenség az oszlopok belsejében, hatásakén t pedig vasborsók
jelennek meg. A növények számára csak a szelvény oszlopos szint feletti talaj-
rétege hasznosítható. Itt jegyezzük meg, hogy GEREI és REMÉNYIN É vizsgálata i
ezerint a szikesekben az agyagásvá nyok közt a szmektitek és az illit-szmek titek
az uralkodók.
. Sztyeppesedés. A feltalaj szerkezete az eredetileg szürkésba rna vagy fekete
humuszos szint barnulásáb an és ezerkezetének javulásába n észlelhető. Előfel­
tétele, hogy a talajvíz hatása alól mentesüljö n - legalábbis a szelvény .felső része,
majd a gazdag növénytak aró vagy a szántóföldi művelés hatására a réteg levegőzésa
és kilúgzása lehetővé váljék. Következm énye a feltalaj tulajdonsá gainak javulása.
A leírt folyamato k vezetnek az egyes talajtípuso k képződéséhez.

Szolonesák talajok
Azokat a szelvényeket soroljuk ide, amelyekne k felsőszintjeire a vízben oldható
nátriumsó k felhalmozódása a jellemző. Szelvényfelépitésük nem mutat erős tagoló-
.dást, és a nátriumma l telített kolloidok hatására fizikai tulajdonsá gaik kevezőtle­
nek; kémhatásu k pedig erősen lúgos. A talajszelvé ny maga egyhangú, nehéz benne
szinteket elkülöniteni. A hazai szoloncsákokban a rétegződés legtöbb esetben az
alapkőzet különbségének hatására alakul ki (92. ábra).
A vízben oldható sók mennyisége legtöbbször már a feltalajban eléri a 0,3-0,5-
%-ot, és a sófelhalmozódás maximum a is r~ndszerint a feltalajban vagy a fel-
talajhoz közel van. A vízben oldható sók nagy része szód&, ritkább esetben konyha-

239
!>:)
If>.
o
a b c d
10 9 8 7
6 5 4 3 1234~6

A fakó, l

B,
barnasszűrke
r
világos, .l
barn.ásszü rke l
Bz ......
, l
L,
: ~;. . ·"'
.·~:. ::-;} ·:;
~zürkés fehér, l
t,
··... ~ .··r ·.""'
~
. . .'
4
".;.
... • • #.

1m
.. •• l l

c sárgásfehér;
~ft;

.0.002> •co~­ .Nai- e:2j humusz E2'J hy

~· 0,002-0,02 QHco; ~K+ -.-t pH .r::::l KA
~. 0,02-0,05 Q ct· 0Mg2+ ' ~ CaC03
EZ1 o.o5-0,25 ~sol- ~eazt

·V ,....f>o.25 m·m
92. ábra.. Szoloncsák típusú szikes szeivénye és vizsgálati adatai
a - a szelvény morfológlal képe, b - szemcseösszetétel, c - vizben oldható sók, d - alapvizsgálati adatok (a KA és CaCOrértékek tizedrészét tüntettük fel)
só vagy nátrium- és magnézium-szuHát. Legtöbb esetben már a feltalajban talá-
lunk szénsavas meszet, aminek mennyisége a mélységgel rohamosan n<S, gyakran
eléri a 30-60%-ot. A feltalaj színe szárazon fehér, világosszürke, a mélyebben
fekv<S rétegeké néhány árnyalattal sötétebb, roztdás erekkel tarkított. Száraz idő­
szakban a felszínen a só kivirágzik; A feltalajon csak gyenge humuszosodás ész-
lelhető, és a humuszanyagok nagy része nátriumhumát alakjában mozgékony
állapotban van. Kémhatása erősen lúgos, pH 9,0-nél nagyobb. A vízben oldható
sók nagy része nátriumsó, ennek következtében a kicserélhető kationok között is a
nátrium az uralkodó, a kétféle formájú nátriumion elválasztása azonban igen
nehéz. Szarkezete tömött, szárazon repedező, nedvesen elfolyósodó. A repedések
mentén gyakran találhatók humuszbemosódások.
Vizgazdálkodá&uk igen kedvezőtlen, nedvesség hatására már a feltalaj is el-
folyósodik, megduzzad és a vizet nem ereszti át. Nyári esős időszakban 10 cm
mélység alatt a talaj már teljesen száraz lehet. A talajvíz általában ·l m-nél köze-
lebb van a felszínhez, és sok oldott sót tartalmaz. A talaj rossz, szélsóséges víz-
gazdálkodása csak a sótűrő és az erősen szárazságtűrő növényzet megtelepedé-
sére ad lehetőséget. Gyakran ez a szegényes növénytakaró is hiányos. A azolon-
csákok tápanyag-szolgáltató képessége jelentéktelen, mert kevés humuszanyagot
tartalmaznak, és tápanyagtökéjük sem tud kell6 mértékben hasznosulnia rossz
vízgazdálkodás következményeként. Nagyobb területen a Kiskunságban talál-
hatók.
Altipusok. A sók mennyisége és minlSsége az elkülönítés alapja. Háromaltípusát
különböztetjük meg: a karbonátos azoioncsák talajt, amelyben a vízben oldható
sók több mint 20%-a karbonát és hidrokarbonát; a karbonát-szulfátos azoioncsák
talajt, melyben a vízben oldható sók anionjainak legalább 50%-a szulfát; a karbo-
nát-kloridos altípust, melyben a sók 30%-ánál több a klorid a karbonátok mellett.
Változatok. A humuszosodás mértéke ezerint különítjük el. Gyengén humuszos-
nak nevezzük az 1-2% szerves anyagot, erősen humuszosnak pedig a 2%-nál
több szerves anyagot tartalmazó változatokat. ·

Szoloncsák-szolonyec talajok
Ide azokat a szikes szelvényeket soroljuk, amelyekben részben észlelhetők a
azoioncsák talajokra jellemzlS tulajdonságok, részben pedig megjelennek szelvé-
nyükben a szolonyecesedés, az oszlopos szint kialakulásának a jegyei. A vízben
oldható sók mennyisége, a sók minősége, a sók eloszlása, ugyanúgy, mint a szén-
savasmész-tartalom, a szoloncsákéhoz hasonló. Ugyanakkor a szintekre való
tagozódás már határozottan felismerhető, mert tömör, gyengén oszlopos, szolo-
nyeces B-szintjük is van. Ez az oszloposszint általában a felszínhez közel helyez-
kedik el, és egyben a legnagyobb mértékű sófaihalmozódás helye is.
A-szintje 5 cm körüli vastagságú, világosszürke, laza, ezerkezet nélküli, gyakran
poros. Átmenete a szolonyeces B-szint felé éles. A B-szint szerkezete tömöttebb,
színe sötétebb, szürkésbama. Gyakran az oszlopos Bt-szintre és a világosabb,
prizmás B2 -szintre oszlik. A mélyebb szinték felé a tömődöttség fokozatosan csök-
ken ugyanúgy, mint a szerkezetesség, és rendszerint homokos altalajba megy át.
Kémhatása lúgos vagy erősen lúgos. A mélyebben fekvő rétegek glejfoltosak és
rozsdásak, helyenként a repedések mentén humuszbemosódás is észlelhető. A talaj-
víz általában 1-1,5 m-re van a felszín alatt, és ezért hatása a talajszelvény tulaj-
donságaira és kialakulására jelentlSs.
A szelvények vizgazdálkodása ros8z, mert részben a vízben oldható nátriumsók,
részben .a kicserélhető nátriumtartalom miatt a talajok vízáteresztő képessége
igen gyenge. A sok vízoldható sót tartalmazó B-szint nehezen ázik át, nedvesen

16 Talaj1an 241
;
elfolyósodik és éppen úgy vizzáróvá válik, mint a azoioncsák tfpusú szikes felszíne.
Tápanyag-gazdálkodá&uk valamivel kedvezőbb, mert rendszerint az előbbinél több
humuazt tartalmaznak. Összefügg() területeket főként a Duna-völgyben képez.
Altipusok. A sók min6sége a:& elkülönítés alapja. A karbonát08 altípusban a.
sók 20%-a karbonát és hidrogén-karbonát, a karbonát-szulfátos altípusban a vizes
kivonatban meghatározott anionoknak legalább 50%-a szulfát, mfg a karbonát-
kloridos altípusban a vizben oldhat6 sóknak mintegy 30%-a klorid.
Változatok. A hum;uazosodás mértéke alapján vannak gyengén humuszos (1-2%)
és erősen humuszos (2%-nál több szervesanyag-tartalom) szelvények. Ebben a
talajtípusban felléphet a szologyosedás. A szologyosodás - a felszínen vagy a fel-
talajban fehér, nagyrészt kovasavb61 álló por alakjában jelenik meg - mértékének
alapján megkülönböztetünk felszínen szologyos változatokat - a szárazon fehér,
poros anyag csak a felső 3 cm-ben észlelhető - és közepesen szologyos .válto-
zatokat, melyek szelvényében a azologyosodá.s jelensége 10 cm mélységig hatol.
A szeloncsák-szolonyecek területe általában kissé kiemelkedik ·a azoloncsákok
terepszintjéMI. Kisí:lbb, szigetszerií foltokban találjuk őket a azoioncsák és az
erősen azoionosákos szikes legelők közé ékelődve. Többnyire sovány csenkeszből
( Fesluca paeudovina); cickafarkból ( Achillea millefolium) stb. álló növényzet
borítja.

Réti szolonyec talajok

E típuara az a jellemző, hogy a vizben oldható nátriumsók maximuma már a
szelvény mélyebb részeire es~. Ennek következményeként a felső talajszintekben
csak kevés a vízben oldható só, vagy teljesen hiányzik. Ugyanakkor jelentős a
kicserélhető kationok köz.ött a nátriumion mennyisége (több mint 15 8%) Jel-
lemző tulajdonságuk a szolonyeces B-szint, mely felismerhető oszlopos szerkezet~- ·
ről (93. ábra).
A talajvíz ezekre a szelvényekre is hat, mélysége 1,5-3 m között változik, sőt
vízrendezéskor ma már 5 m-nél mélyebbre is süllyedhet. Az A-szint általában
15 cm-nél vékonyabb, világos szürkésbarna színű, poros vagy lemezes szerkezetű.
Kémhatása lehet gyengén savanyú vagy semleges, esetleg gyengén lúgos.
Felszínét sokszor fehér por borítja, amely a szologyosodás hatására a kovasav
viszonylagos felhalmozódása következtében képződik. 2-3% humuazt tartalmaz
és többnyire karbonátmentes. A felhalmozódási vagy szolonyeces B-szint több
agyagot tartalmaz az A-szintnél, színe sötétszürke vagy sötét szürkésbarna, szerke-
zete oszlopos, és ez aszint egyben a só- és a nátriumfelhalmozódás helye. Ebben a
kicserélhető nátrium értéke 20 8%-nál is nagyobb. Nedvesen a B-szint anyaga
ragadós, tapadós; alsó felében vörösesbarna vasas foltok és vasborsók láthatók.
Az oszlopos .szerkezeti elemek felülete fényes, agyaghártyás, törése szurokszerű,
szárazon erősen repedező. A B-szint alsó felében a humuszszíneződés csökken, a
talaj színe barnás, szerkezete pedig hasábos. Ebben aszintben rozsda- és glejfoltok
váltják egymást, és a szénsavas mész is jelentős mennyiségben található a talaj
anyagában egyenletesen elosztva, valamint konkréciók formájában. Átmenete a
talajképző kőzet felé fokozatos. Határán ágas-bogas mészkiválások vannak, ezek
alakja eltér a csernozjom talajok mészkonkréciójától, amely legömbölyödött for-
májú.
Vizgazdálkodása valamivel kedvezőbb az előbb leírt két típusénál, mert a kevés
vízben oldható sót tartalmazó szintek vízáteresztő képessége lehetővéteszi a csapa-
dékvíz beszivárgását, ha jelentősen csökkent ütemben is. Tápanyag-gazdálkodása
a humusztartalomtól függ. Nitrogénszolgáltató képessége egyes esetekben igen jó
lehet, elsősorban akkor, ha hosszabb száraz időszak után nedvesedik át a talaj,
mert olykor a humuszanyagok boml4sábólszármazó nitrogén nagy része felvehető

242
-
O\
*

g
a b c d e
9 8 7 6 5
o 20 l ')',020 60100%020 60100% 3 2 o 21 3 o 20 5432101i345
i • ., ·,. 1_17' 7 l •.• ,
A
barnásszürke. 1' j j } 1' ...1 1' >' ) .J ..r l 1 1 doo J vl • 1 A 1 l
1 1

tömött
fakó barnás
sz., leveles
sötét barnás
sz., oszlopos
tömött

... -. "\.. . ·J sárgásfehér,

-· tomott
1mj'l- ~
c

• < 0,001

~ 0,005....0,01 -
Qo,01....0,05
Q
E883 0,001....0,005 EZ2j Al 203
Si0 2

Fez03
0Si0z
~AI 2 0 3
• Fe 20 3
-q-
r=-=t
L=.J

.~
Hco-3

o;-
eLl Caz+
l777l M 2+
rLLLJ g
!"TA +
1:-.!J K +Na
+
eLl CaH U
~ Mg2+ D
•
Or-s
K++Na+
--iPH
humusz
y1

J, 'l y 2
Q
1:::1 KA
D
hy

Ca C0 3

i",.., 0,05 <

93. ábra. Réti szolonyeo szeivénye és vizsgálati adatai
a - a szelvény morfológiai képe, b -•szemcseösszetétel, c - a talaJ teljes elemzési adatai (sz.a.-% -ban), d - az agyagos rész teljes elemzési adatai (sz.a.-% -ban),
d - az agyagos rész teljes elemzése (sz. a.- %-ban), e - a talaj vizes kivonatának összetétele (me/100 g), f - a kicserélhető kationok (me/100 g), g - alap-vizsgálati
adatok, melyek közül az y, y1 KA és CaC0 8 jelölések az érték tizedrészét mutatják

1>:1
~
~
a növény-ek számára. Foszforellát ottságuk közepes, amit csak a redukciós viszonyok
hatására mozgásban levő vasvegyület ek csökkentenek. Káliumellát ottságuk jó.
A talajtípus, valamint altípusainak és változataina k elterjedése mozaikszerű.
Túlnyomóré szt a Hortobágyo n és a Körösök táján fordulnak elő.
A különböző mélységekben megjelenő sófelhalmozódás jelentősen .befolyásolja a.
növénytakar ó kialakulását . Tarkítja még ezt a képet a szikes talajok jellegzetes
eróziós formája, a padkásodás is. NÖvényzetük zárt, füves növényzet, a szárazság-
és a sótűrő fajok jól jellemzik a talaj tulajdonsága it. ,
.Altipnsok. A szolonyeces szint az elkülönítés alapja. Kérges szolonyecek azok a
szelvények, amelyekben az .A-szint vastagsága nem haladja meg az 5-7 cm-t,
közepes szolonyecek azok, amelyekben az .A-szint vastagabb (8-20 cm), mély
szolonyecek, amelyekben aB-szint 20 cm-nél mélyebben található.
Változatok. Elhatárolha tó a szoloncsákosodás mértéke, a vízben oldható sók
min6sége szerint, a szologyosodás jelenségének fellépése, a karbonáteloszlás, vala-
mint a talajjavítás alapján. A szoloncsákosodás mértéke alapján azoionosákos és nem
szoloncsákos változatoka t különböztet ünk meg a felső 40 cm-es talajszint vízben
oldható sótartalma szerint. A határérték 0,1% összes só, de ebbe a gipsz mennyi-
ségét nem számítjuk bele. A vízben oldható sók minősége alapján elkülöníthet ünk
karbonátos, szulfátos és kloridos változatoka t a már közölt határértékek szerint.
A szologyos változatok felosztásakor a szologyosodás erőssége szerint erősen és
gyengén szologyos változatoka t ismerünk, aszerint, hogy a kovasavpor összefüggő
réteget képez-e vagy csak a szerkezeti elemek felületén észlelhet<'>. A szologyosodás
helye alapján különböztet ünk meg felszínen szologyos és mélyben szologyos
változatoka t. A karbonáteloszlás szerint nevezzük el a felszínhez közel (a B-szint-
ben) karbonátos, valamint a mélyben (BO-szintben) karbonátos szelvényeket.
A talajjavítás alapján választjuk el a meszezett, a sárgaföldteritéses és a gipszezett
változatoka t.

Sztyeppesedő réti szolonyee talajok

Ezeket a hidrológiai viszonyok által előidézett szikesedési folyamat mellett a
sztyeppesedés jellemzi, tehát hogy a talajvízszint süllyedése következtéb en a
talajszelvén y fels6 részén a víz hatása már nem érvényesül.
A talajvízszint süllyedése bekövetkezh et természetes és meatereéges úton egy-
aránt. Az előbbi a folyók bevágódása, a teraszok kialakulása és kiszáradása, az
utóbbi a lecsapolás, az ármentesítés . A mélyen fekvő talajvízszint kapilláris zónája
már csak a talajszelvén y alsóbb rétegeit tudja vízben oldható sókkal táplálni, a
talajszelvén y felső rétegeiben pedig - rendszerint a teljes .A-szintben és a B-szint
egy részében is -.a csapadék hatására megindul a kilúgzás. A szikesedésre jellemzó
vízben oldható sók a mélyebb szintek felé mosódnak. Az eredetileg réti feltételek
között, azaz időszakosan túl nedves állapotban kialakult szerves anyagok a levegős
viszonyok között átalakulnak , enn~k következtéb en feketés színük megbarnul.
A feltalaj szerkezete szemcséssé, morzsássá válik, és a kicserélhető kationok között
fokozatosan a kalcium veszi át az irányító szerepet. Vagyis az ismertetett jelensé-
geket összefoglalva, a talajszelvén y felső részemindin kább hasonlít a réti cserno-
zjomok megfelelő szintjeihez.
E talajtípusho z tartozó szelvényekre jellemző a mélyebb .A-szint, tehát a azén-
savas mész, valamint a vízoldható sók is mélyebben helyezkednek el. A kicserélheM
nátriumtarta lom a szolonyeces szint alsó felében éri el a legnagyobb értékét, és ez
alatt találjuk a vízben oldható sók maximumát is.
A talajvízszint általában3m -nél mélyebben van, és ennek megfelelően a azén-
savas mész, a vaskiválások és a rozsdafoltok mélyebben találhatók.

244
 Az A-szint barnásszürke, erősen repedezett, vastagsága 20-30 cm. AB-szint felé
való átmenete rövid. A felhalmozódási szint sötétbarnás-szü rke, feketés, oszlopos,
esetenként hasábos szerkezetű, de az oszlopok átmérője általában nagyobb, mint a
réti szolonyecekben. A szolonyeces szint többnyire sok vasborsót tartalmaz.
Általában két részre osztható: a B 1-szint vastagsága 30 cm és ugyanilyen mélységi
kifejlődést ér el a B 2 -szint is. Ez utóbbi az előzőnél valamivel világosabb színű és
sok vasszeplőt, vasborsót találunk benne. Átmenete lefelé éles, a talajképző kőzet
határán gyakori a mészkonkréció és a rozsdás-glejes foltosság. A talajképző kőzet
agyagos lösz. A szelvény kémhatása: a feltalaj gyengén savanyú vagy semleges,
a B-szint gyengén lúgos, majd a karbonátos szintben erősen lúgos a kémhatás.
Vízgazdálkodás tekintetében az összkép kedvezőbb, mint a réti szolonyecek
esetében. A sztyeppesedett felső szintek a vizet elég gyorsan nyelik, így beázásra
képesek. Kedvezőtlen hatása csak a B-szintnek - sőt sokszor annak is csak az
alsó részének - van. A növények számára tehát e talajtípus több hasznosítható
vizet tud tárolni, mint a többiszikes talaj.
Tápanyag-gazdálkodásuk is viszonylag kedvező, mert a jobban levegőzött fel-
talajban a nitrogén ásványosodása gyorsabb. Jobb a sztyeppesedett szintek fosz-
forforgalma is, mert a foszfátok megkötődésének veszélye kisebb. Mindezeket a
folyamatokat azonban kedvező irányban továbbfejleszth etjük a talaj meszezésével,
de csak akkor, ha a felsőszintek nem tartalmaznak szénsavas meszet. Előfordulása
a Tisza völgyéhez kötött.
Altipusok. A sztyeppesedő réti szolonyeceknek két altípusát különböztetjük meg
az oszlopos szint megjelenésének mélysége szerint. Közepes sztyeppesedő réti s__zolo-
nyec szelvények azok, amelyekben az A-szint 25 cm-nél vékonyabb, mélyek azok,
amelyekben az A-szint 25 cm-nél vastagabb.
Változatok. Az elhatároláskor a sófelhalmozódás mélységét és mértékét, a kar-
bonátos szint mélységét, valamint a talajjavítás módját vesszük alapul. A vízben
oldható sók mennyisége alapján gyengén szoloncsákosnak nevezzük azokat a
változatokat, amely szelvényében a felső 40 cm-ben a sók mennyisége nem éri
el a 0,4%-ot, azokban a ritka esetekben pedig, amelyekben a sófelhalmozódás
ebben a felső 40 cm-ben meghaladja a 0,4%-ot, erősen azoJonesákos változatról
beszélünk. Meg kell jegyeznünk, hogy a vizben oldható sók határértékeinek meg-
állapításakor a gipsztartalmat nem vesszük tekintetbe, tehát ezt levonjuk a vízben
oldható sók össszegéből. A sók minósége szerint ugyanúgy, mint a réti szolonyec
talaj oknál, három változatot különítünk el: karbonát-szulfá tost, karbonát-hidro -
gén-karbonátos t és karbonát-klorid ost .
.A talajjavítás alapján megkülönbözte tünk meszezett, sárgafölddel terített és
esetleg gipszezett változatokat.

Másodlagosan elszikesedett talajok

Jellemzőjük, hogy az eredeti talajtípus - csernozjom, réti vagy öntéstalaj
morfológiai bélyegei mellett a szikes talajokra jellemző vizben oldható sók és a ki-
cserélhető nátrium is megtalálható bennük. Keletkezésükbe n az emberi beavatko-
zás döntő szerepet játszik. Általában helytelenül tervezett öntözőrendszerek, hibás
öntözés következtében alakulnak ki, ott, ahol a talajvíz sZintje megemelkedik,
vagy a területre nátriumsókat tartalmazó öntöző- vagy csurgalékvíz jut. E káros
hatá~okra az eredeti talajtípus elszikesedik, de a kialakulása során fölvett bélyegei ·
még megmaradnak.
Mind víz-, mind tápanyag-gazdálkodásuk az eredeti, elsődleges talajtípus jellemző
vonásait tükrözi, de lényegesen kedvezőtlenebb formában. A szikesedés előre­
haladásának mértéke 11zerint romlik a víznyelő és a viztartó képE)Sségük. Ugyanigy

245
·változik nitrogénszolgáltató képességük is, ·amelyet a foszfátok megkötődésének
növekvlS mértéke kisér.
Altipusok. Az ·elkülönítés során elsősorban azt vesszük tekintetbe, hogy milyen
típusból keletkezett a talaj, és ennek alapján másodlagosan elszikesedett csernozjom-
ról, réti talajról vagy antéstalajról beszélünk.
Változatok. A vízben oldható sók alapján, valamint a karbonáttartalom szarint
csoportosítjuk. A szoloncsákosodás mértéke szerint itt is gyengén és erősen szolon-
csákos szelvényeket jelölünk meg, a réti szolonyeceknél ismertetett határértékek
szerint. A sók minósége alapján karbonát-szulfátos, karbonát-hidrogén-k arbonátos,
valamint karbonát-kloridos változatokat ismerünk. Ezek elhatárolásának határ-
értékeit az előző típusoknál már megadtuk. A karbonáttartalom alapján elkülöní-
tett két változat .,_ a felszínhez közel karbonátos és a mélyben karbonátos - el-
választásának alapja itt is a szénsavas mész megjelenésének a helye. Sósavas le-
cseppentés tlSetén az előbbinél a B-szintben, az utóbbinál pedig a 0-szintben pezseg
a talaj.

Réti talajok
A réti talajok főtfpusába azokat a talajokat soroljuk, amelyek keletkezésében·
az időszakos túlnedvesedés játszott nagy szerepet. Ez lehet az időszakos felületi
vfzborftásnak, vagy a közeli talajvíznek a követkézménye. A vízhatásra beálló
levegőtlenség jellegzetes szervesanyag-képződést és az ásványi részek redukcióját
váltja ki (94. ábra). A következlSkben az egyes folyamatokat ismertetjük.
Hnmuszosodás. A réti talajoknál a humuszanyag mindig fekete. Ez a jellegzetes
szín abból származik, hogy a humuszanyag nagyrészt levegőtlen viszonyok közt
képzlSdött és vassal kapcsolódott. A humuszos szint vastagsága változó, alsó
határuk mindig viszonylag éles. A szerves anyag mennyisége általában nagyobb,
mint a környező területek talajaiban, de kevesebb, mint sötét szfnéből következne.

szoloncsákos szolonyeces öntés lápos csernozjom

réti talaj réti talaj réti talaj
réti talaj réti talaj réti

humuszosodás

kilugzás. fo---- ---- ----

vasmozgás
1-----
sófaihalmozás
---- -----
-----

-uralkodó folyamat - jallemzö folyamat - - -kfsér6 folyamat

94. ábra. A réti talajok tipusaiban lejátszódó folyamatok és azok társulása

246
A huzamosabb vízborítás nagyobb szervesanyag-felhalmozódáshoz, láposodáshoz
vezet. Előfeltétele, hogy az év egy részében a talaj teljesen vízzel telített legyen.
Következménye a feketés humusz, mely tapadós és nehezen művelhető felszínt
képez.
Kilúgzás. Két oka van. Egyik, hogy a réti talajok általában a terep mélyebb
részeiben fordulnak elő, ahová. a környező területeken keletkezett felületi lefolyás
irányul, vagyis a réti talajokra több víz jut, mint azokra a területekre, amelyek
csak a csapadékvíz hatása alatt állnak. Másik, hogy a réti talajok képződésekor
sok esetben a talajvíz olyan közel van a felszínhez, hogy a kapillár;is zóna felső ·
határa eléri a feltalajt. ~indkét eset a kilúgzásnak kedvez, mert míg az első esetben
a több víz mozgatja lefelé az oldható sókat, a második esetben a talaj;vfzból kapil-
lárisan felmelkedő oldatok állandó kapcsolatban maradnak a forrásukkal, a talaj-
vízzel, és az esetleg betöményedő talajoldatok diffúzió útján ismét felhfgulnak, a
sók a talajvízbe jutnak. Így a talajban nem következhet be sófelhalmozódás. A felső
szintek kilúgzása a gyakori. Mivel azonban a kilúgzódás csak mérsékelt, a azén-
savas meazet tartalmazó kőzeten kialakuló réti talajok nem vesztik el teljes
karbonáttartalmukat, és sok esetben már a felszínen pezsegnek.
Vasmozgás. A huzamosabb túlnedvesedés okozta levegőtlenség következménye. ·
A vegyértékváltás hatására a mélyebb szintekben a kétértékű vasvegyületek az
uralkodók, és ezért kékes, zöldes,, ún. glejrétegelc képződnek. Ezek a gyökerek
számára mérgezők. A felettük levő szintekben, ahol az alacsonyabb vegyértékű
vegyületek időközönként oxidálódhatnak, rozsdafoltokat és más vaskiválásokat
találunk. A vegyértékváltás azonban 'nemcsak a vasat érinti, hanem a mangánt
is, ezért a két elemet a kiválásokban rendszerint együtt találjuk. Előfeltétele a
vasmozgásnák a víztelítettség, valamint az anaerob baktériumok tevékenységének
alapja, a szerves anyag. Következménye a glejesedés és a rozsdásodás, valamint
a tömör és a porló vaskiválások.
Sófelhalmozódás. Az A-szintben ugyanolyan feltételek között játszódik le, mint
aszikes talajokban, csak itt enyhébb formában jelenik meg és csak a szoloncsákos
réti talajokban. Jellegzetessége, hogy itt inkább a szulfátok felhalmozódása a
gyakori.
86felhalmozódás a B-szintben a szolonyeces réti talajok típusában fordul elő.
Itt a gyengén oszlopos, tömöttebb ,szintben ugyancsak' gyakori a szulfátok, első­
sorban a gipsz megjelenése. Mindezek a sófelhalmozódási formák sokkal gyengéb-
bek, mint a szikes talajokban, e talajok termékenységére azonban még így is
csökkentő hatással vannak.
Kieserélhetö: nátrinmtartalom. Megnövekedése a szoloncsákos és a szolonyeces
réti talajokban egyaránt megfigyelhető, de az adszorbeált nátrium mennyisége
nem éri el aszikesekre jellemző határértékeket (15 S%). Káros, a talajok vízgazdál-
kodását rontó hatása azonban így is mutatkozik.
A kicserélhető nátriumtartalom megnövekedését a réti talajok esetében rend-
szerint követi vagy megelőzi a kicserélhető magnéziumionok felszaporodása, és
értékük sok esetben meghaladja a 30 S%-ot. Bár gyengébb a kedvezőtlen hatásuk
a talajok fizikai tulajdonságaira, mint a kicserélhető nátriumnak, mégis számolni
kell a jelenlétükkel a talajtulajdonságok kialakulásakor.
A réti talajok tulajdonságait a tapadós humuszanyagokkal, a nehéz művelhető­
séggel, a foszfor erős megkötődésével, valamint a nitrogén tavaszi nehéz feltáródásá-
val jellemezhetjük. A réti talajokon a termés különösen nedves években kicsi,
száraz években viszont jó. Agyagásványaik általában montmorillonit típusúak,
de sok az amorf kovasav és az alumínium-oxihidrát is (95. ábra).
A réti taiajok főtípusán belül a továbbiakban jellemzett típusokat különböz-
tetjük meg.

247
95. ábra. Agyagos réti talaj (Biharkeresztes) A-, B- és C-szintjéböl elkülönített agyagos
r~z röntgendiffrakciós képe (VARJU M.. vizsgálatai szarint)
a - eredeti, b .- etlléngllkollal duzzasztott, c - 335 •c-on kezelt, d - 550 •c-on izzltott, e - kálium-
kloriddal kezelt agyag

Szoloncsákos réti talajok

E típusta rétitalaj-képződés és az ezt kisérő s6felhalmoz6dás jellemzi. Morfol6-
giai képe a réti talajok általános képével egyezik, tehát a fekete, humuszos A-
szint alatt a hasábos szerkezetű, ugyancsak feketés B-szintet találjuk.
Az egész szelvényben észlelhetők a vasmozgás jelei vasbors6k, rozsdás, glejes
foltok, vaserek alakjában. Ehhez a képhez társul a vízben oldhat6 s6k felhalmoz6-
dásának jelensége, amely azonban a B-szint alatt - legfeljebb annak alsó határát
érintve - jelentkezik. A karbonáttartalom a szelvényben kiilönböző eloszlású,
mert ugyanúgy előfordulnak végig karbonátos, mint kilúgzott szelvények is.
Vízgazdálkodásuk szélsőséges. A kora tavaszi és őszi időszakokban általában
túl nedvesek; a nyári szárazság idején kevés vizet juttatnak a növényeknek,
248
egyrészt erősen repedező és száradó szerkezetük, másrészt a mélyebb szintekben
fellépő sófelhalmozódás miatt. Tápanyag-gazdálkodásuk ugyancsak szélsőséges,
mert a levegőtlen, túl nedves talajszintekben a nitrogénvegyületek lassan táródnak
fel, vagyis a növényeknek szükséges, könnyen felvehető nitrogénvegyületek terme-
lése még nagyobb szarvesanyag-tartalom esetében is kismértékű. A foszfátok moz-
gékonyságát és ennek következtében felvehetőségét a mozgékony vasvegyületek
csökkentik. Ugyancsak kedvezőtlenül hat a réti talajokra általánosan jellemző
amorf kolloidoknak a tápanyagmegkötése, és. így a vasvegyületek és az adszorbeált
formában megkötött foszfát- és káliumionok a növények tápanyagellátását csak
közepes mértékben biztosítják, annak ellenére, hogy a talajok tápanyagtőkéje
nagy. Az agyagásványok nagy része a káliumot a rácsban megköti, ezért a kálium-
ellátásban zavarok lépnek fel.
Altipusok. A sófelhalmozódás jellege alapján teszünk köztük különbséget.
A szulfátos szoloncsákos réti talajokban a vízljen oldható sók nagy része szulfát,
ezen belül is gipsz. A másik altípusban, a sz6dás szoloncsákos réti talajo~ban a
vízben oldható sók között jelentős mennyiségű a szóda, ami a sós szintekben erősen
lúgos kémhatást okoz.
Változatok. Az elhatárolás alapja a humuszos réteg szarvesanyag-tartalma és
vastagsága, a karbonátok jelenléte és eloszlása, a sófelhalmozódás, a glejesedés,
valamint a talajvíz mélysége. ·
A humusztartalom alapján megkülönböztetett változatban nem alkalmazhatunk
minden fizikai talajféleségnél azonos határértékeket, mert más a szarvesanyag-
tartalom hatása a homokos, és más az agyagos talajon. A humuszszegény változa-
tokhoz sorolt talajokban a szarvesanyag-tartalom homoktalajon 1.5%-nál, kötöt-
tebb talajon 2%-nál kisebb értéket mutat. Humuszgazdagnak az említett határ-
értékeknél nagyobb szervesanyag-tartalmú talajokat nevezzük. A humuszréteg
(A+B-szint) vastagságaszerint sekély (40 cm), közepes (40-80 cm) és mély (80
cm) humuszrétegű változatokat határolunk el. A s6felhalmoz6dás szerint meg-
külonböztetünk gyengén, közepesen és erősen sós változatokat, amelyekben a
vízben oldható sók mennyisége 0,15%-nál kevesebb, 0,15-0,4% közötti, ill. 0,4%-
nál nagyobb. A glejesedés erőssége alapján megkülönböztetünk gyengén, közepesen
és erősen glejes változatokat. A gyengén glejes változatnál a glejesedés jele - a
szürke, kékesszürke szín - csak kisebb foltokban lép fel; a közepesen glejes válto-
zatban a glejesedéstől tarka felületek már 20- 30%-a szürke, az erősen glejes
változatban pedig a felület 50%-nál nagyobb része, ill. a teljes réteg kékesszürke.
A glejesedés szelvényben való megjelenése alapján megkülönböztethetünk felszínen
glejes (0-20 cm mélyen}, a felszínhez közel glejes (20-50 cm mélyen) és mélyen
glejes (50 cm mélyen) változatokat.
A talajvíz mélysége alapján magas, közepes és mély talajvízállású változatokról
beszélünk. Magas a talajvízállás, ha a talajvíz 50 cm-nél közelebb van a felszínhez
- értve ezen az évi ingadozás legmagasabb szintjét -, közepes, ha 50-100 cm-re
van tőle, és mély, ha l m-nél mélyebben van.

Szolonyeces réti talajok

E típusban a réti talajképző folyamathoz kismértékű szikesedés társul, amit a

kicserélhető nátrlum értékei jeleznek. Morfológiailag a talajok szeivénye réti karak-
teru, és az általános képtől csak tömöttebb, hasábosB-szintjük által térnek el, ami
egyben a kicserélhető nátriumtartalom megjelenésének a helye is.
E talajtípusta réti szolonyec típustól és a réti talajoktól elsősorban a kicserélheM
nátriumtartalom alapján határoljuk el. A réti talajokban a kicserélhető nátrium-
tartalom, az 8-érték %-okban kifejezett mennyisége 5% alatt marad, a réti szolo-

249
 nyecekben viszont ez az érték nagyobb. Ennél a talajtípusnál azonban bizonyos
átfedés is van, mert a szolonyeces réti talajok egyes esetekben 15% kicserélheM
nátriumot is tartalmazhatnak a mélyebb szintekben, de ezekben a szelvényekben
a morfológiai bélyegek még nem érik el a szikes talajokban megkövetelt kifejlődést.
A, szolonyeces, oszlopos szint kialakulása gyengébb, és kisebb mértékű a szelvény
kilúgzási és felhalmozódási szintjeinek agyagtartalma közötti különbség is.
A szolonyeces réti talajt tehát barnásfekete vagy feketeA-szint jellemzi, ehhez
rövid átmenettel csatlakozik a B-szint, amelynek a szerkezete hasábos vagy
gyengén oszlopos. Ugyanitt jelentkezik a kicserélhető nátrium mennyiségének a
megnövekedése (5-15 B%). A kicserélhető nátriumtarta1om előfutáraként na-
gyobb mennyiségű kicserélhető magnézium is kimutatható, amelynek mennyisége
sok esetben meghaladja a 30 B%-ot is.
E talajtípus vizgazdálkodása kedvezőtlen. A felhalmozódási szint nátrium-
tartalma és tömődöttsége miatt a hasznos víz mennyisége kevés. A kedvező víz-
gazdálkodású A-szint vastagsága nem elegendő ahhoz, hogy a növényeket a
szárazább időszakokon károsodás nélkül átsegítse. Tápanyag-gazdálkodásukra -
mint a réti talajokra általában - nagy tápanyagtőke, de kis hasznosítható táp-
anyagkészlet jellemző. Ebben a típusban is számolni 'kell a foszfát- és a káliumionok
megkötésével, valamint a mozgékony vasvegyületek és az amorf kolloidok hatásá-
vaL ·
Talajjavítással a szelvényeknek mind vízgazdálkodása, mind tápanyag-gazdál-
kodása javítható. A talajjavítási módok között a meszezés és a sárgaföldterítés
eredményes. Mindkét eljárást hazánkban nagy területen alkalmazzák e talajokon.
Altipusok. A szolonyecesedés mértéke alapján két csoportot különíthetünk el; a
szolonyeces altípus szelvényeiben a kicserélhető nátriumtartalom nem haladja meg
az B-érték 15%-át, és erósen szolonyecesbe sorolva azokat a talajokat, amelyekben
a kicserélhető nátrium mennyisége ennél nagyobb.
Változatok. Az elkülönítés alapja a humusztartalom és a humuszréteg vastagsága,
a karbonátok jelenléte és eloszlása, a s6felhalmoz6dás, a glejesedés, valamint a talajviz
mélysége. Mindezeknek a .határértékei azonosak a azoionosákos réti talajoknálle-
írtakkal. További változatai a javítás (meszezés, altalajterítés) jellege ezerint
különíthetők el. ·

Réti talaj (tfpusos réti talajok)

A réti talaj vagy másképpen a típusos réti talaj szelvényeiben csak a. réti talaj
' képződési folyamatra áJtalánosan jellemző folyamatok és az ezek hatására ki-
ahtkult bélyegek találhatók meg. A túl sok nedvesség és a. levegőtlen viszonyok
hatására képződött szerves anyagok a talaj humuszos szintjét szürkésfeketére,.
feketére szfnezik. A humuszos réteg felbontható egyenletesen humuszos A-szintre
és fokozatosan csökkenő szeivesanyag-tartalm ú B-szintre. Ez utóbbi azonban sok-
kal rövidebb, mint a csernozjomok B-szintje (96. ábra).
AzA-szint szerkezete szemcsés, sokszögű, átmenet~ aB-szint felé fokozatos, és a
B-szint felé haladva. mindinkább hasábos. A szerkezeti elemek az agyagos talajok-
nál vagy az agyagos vályogtalajoknál fényesen csillogóak, szurokfényűek. A mé-
lyebb rétegekben, a B-szintben vasborsók, rozsdafoltok, glej mutatható ki. Ha a
talajképző kőzet karbonátokat tartalmaz, akkor mészgöbecsek, szélsőséges esetben
mészkőpadok keletkeznek, azonban e mészkonkréciók elhelyezkedése ebben a talaj-
típusban egy vízszintesen fekvő réteghez kötött, mint általában a réti tala.jokban.
A mészkiválások alakja sem legömbölyödött, hanem elágazó. A szelvények .kém-
hatása igen változó, ászerint, hogy milyen talajképző kőzeten alakultak ki. Vannak
olyaniéti talajok, amelyek már a feltalajuktól kezdve karbonátosa.k, de lehetnek

250
 a b c d e
9 8 7 6 5
o 20 60 100% o 20 60 100% o 20 60 100% o 20 60 100 5 4 3 2 1 o 1 2 3 4 5
szürkésbarna,IA>>J,, g 1>'>'>'711&1 f>'>':s;':awli l f>'>'>'>o>J't l v 7 .i<J ~ > 7 '7 >t l

szemcsés

fekete,
hasábos

'
fehéressárga,

~ t.
tömött l
l

r· 1 tarka rozsdás, r-J

l

tömött

• < 0,002 OSi02 OSi02 0Ca 2 + E:LJ humusz ~ hy

IZ3 0,002-0,02 ~Ah03 1:121 Al2 03 IZ3 Mg~+ 63Y, E3KA
'o 0,02-0,05 • Fe 2 0 3 • Fe 203 • K•tNa• --1 pH OCaC03
OT-5
96. ábra. A típusos réti talaj szeivénye és vizsgálati adatai
a - a szelvény morfológial képe, b - szemcseösszetétel (mm 0), c - a talaj teljes elemzése (sz.a.-% ), d- az agyagos rész teljes elemzése (sz. a.-%), e - kicserélheM
kationok (me/100 g), t - az alapvizsgálatok adatai (az Yt K.~o. és CaCOa, jelölések az értélll tizedrészét mutatják).

1>:)
Cll
.....
 olyanok is, amelyekben az A-szint - esetleg a B-szint egy része is - karbonát-
mentes. Ilyenkor a felsőszintek kémhatása gyengén savanyú, azonban savanyósági
értékei nagyok. A kicserélhető kationok között a kalcium mellett gyakori a mag-
nézium irányító szerepe is. Általában azt mondhatjuk, hogy ha az 8-érték 30%-a
magnézium, a talaj fiz.ikai tulajdonságain már bizonyos mértékű leromlás tapasztal-
ható, ami a magnézium káros hatásának a következménye.
Az agyagos réti talajok, amelyek agyagásványai között a szmektitek az uralko-
dók, erősen repedezőek. A méternyi mélységbe lenyúló repedésekbe - melyeknek
szélessége a felszínen elérheti az 5 cm-t - bepereg a kiszáradt szántott réteg
anyaga .. Amikor a talaj újra benedvesedik, az esők és a záporok vize a repedéseken
a mélybe jut, akkor a behuliott aggregátumokat megduzzasztja. A keletkező oldal-
irányú nyomásnak a talaj csak fölfelé tud· engedni, ezért e két hatás eredőjeként
30- 60°-ot bezáró szög alatt csúszá.si tükrök keletkeznek a repedéseknél mélyebben
fekvő és mozdulatlan altalaj, valamint a duzzadás hatására elmozduló, fölötte
fekvő talajrétegek között.
E talajtípus vízgazdálkodása a tavaszi, túlságosan nedves időszaktól eltekintve
kedvezőnek mondható. A túl nedves állapot elmúltával a talajszelvény elegendő
nedvességet nyújt a rajta élő növényzetnek ahhoz, hogy átvészelje a szárazabb
időszakokat. Tápanyag-gazdálkod ásuk közepes, mert a növények számára fölvehető
nitrogén mennyisége tavasszal kevés, és a tápanyagok között a foszfát- és a kálium-
ionok megkötését számításba kell venni. A meszez~s javít a talajoknak mind a
szerkezeti állapotán - így a vízgazdálkodásán -, mind a tápanyag-gazdálkod ásán,
de.terinészetesen csak akkor, ha a talajszelvény felső rétegei karbonátmentesek.
Altipusok. Karbanátos és nem karbanátos altípust különböztetünk meg, a karbo-
náttartalom alapján. Ezekben a vízben oldható sók 150 cm mélységig 0,15%-nál
nem érnek el nagyobb értéket. A harmadik altípust, a mélyben sós réti talajokat az
jellemzi, . hogy a B-szint alsó felében vagy· a 0-szintnek a felszínhez 150 cm-nél
közelebb eső részében O,H~%-nál több vízben oldható só mutatható ki. A negyedik
altípusban, a mélyben szolonyeces réti talajban 150 cm-nél nem mélyebben, de már
a 0-szintben 5-20 S% kicserélhető nátrium mutatható ki.·
Változatok. Meghatározásuk a feltalaj savanyúsága, ill. karbonáttartalma, a
humuszréteg vastagsága és szervesanyag-tartalm a, a glejesedés mértéke és mély-
sége, a talajjavítás és a talajvízszint alapján történik. A humusztartalomnak és a
humuszréteg vastagságának hat.árértékei azonosak a azoJonesákos réti, valamint a
a szolonyeces réti típusoknál megjelöltekkel ugyanúgy, mint a glejesedés vagy a
talajvíz mélységének határértékeL A savanyúság és a karbonáUartalom alapján vannak
a felszínen karbonátos változatok, amelyek savas lecseppentésre már a felszínen
pezsegnek, a felszínhez közel karbonátosak, amelyekben 20-40 cm mélyen mutat-
ható ki a azéusavas mész, és a mélyebben karbonátosak, amelyekben 40 cm alatt
pezseg a szelvény. Gyengén savanyú szelvények, amelyekben a feltalaj hidrolitos
savanyósága 8 alatt van. Savanyúak azok, amelyek feltalaja 8-J?.ál nagyobb hidro-
li.tos savanyúság-értéket mutat.
Külön foglalkoznunk kell a hosszú idő óta művelt réti talajok változataival,
közöttük is elsősorban a sztyeppesedett vált~zattal. A sztyeppesedés a felszínen,
azokban a talajszelvényekben következik be, amelyekben a talajvízszint az utóbbi
időben mélyebbre süllyedt. Hatására a felszín képe a csernozjomokéhoz közeledik.
Ezeket a talajokat sztyeppesedó réti talaj néven külön változatban foglaljuk össze.
Előfordulhat a réti talajok szelvényében eltemetett talajszint. Ennek alapján el-
különítünk felszínhez közeli eltemetett talajréteget, ha az eltemetett humuszos
talajréteg 50 cm-nél közelebb van a felszínhez, középmélyen eltemetett, ha 50-100,
és mélyen eltemetett, ha 100-150 cm mélyen van.

252
 Öntés réti talajok
E típusban mind a réti folyamat, mind a talajok öntésjellegének nyomai fel-
lelhetők. A réti talajokra jellemző humuszképződés, valamint az öntésterületek
hordalékanyagá nak rétegzettsége és kialakulatlansá ga egymás mellett jelenik meg.
A szelvények humuszos szintje jól kivehető, általában 30-40 cm vastag és 2-3%
szerves anyagat tartalmaz; tehát elmarad a többi réti talajtípusétóL
Ugyanúgy kevésbé kialakult az öntés réti talajok szerkezete is, legtöbbször csak
gyengén szemcsés. Hiányoznak az erőteljes dinamikát mutató na~yméretű (2- 3
mm-nél nagyobb) vasborsók és mészgöbecsek is. A talajképző k(i)zetül szolgáló
öntés rétegzettsége azonban fennmaradt, a homokos, az iszapos és az agyagos
rétegek az üledékképződés változó viszonyait követik. A vasmozgás és a kalcium-
dinamika kismértékű, ezért a talajszelvénybe n csak apró rozsdafoltok, mészerek
fordulnak elő. Kémhatásukat és savanyúsági viszonyaikat elsősorban az öntés
jellege szabja meg, ugyanúgy a kicserélhető kationok eloszlását és az agyag-
tartalom változását is.
Területük az ártér magasabban fekvő részeire terjed ki, amely az állandó vagy
az időszakos vízborítástól mentesülve lehetőséget ad a folyamatos talajképződésre.
A megtelepedő állandó növénytakaró alatt elsősorban a humuszosadás indul meg,
mégpedig olyan feltételek mellett, amelyek a réti talajok képz6dését határozzák
meg.
Vízgazdálkodásuk általában kedvez6, és ha a talajvíz nincs túl közel a felszínhez,
a tavaszi túl nedves id6szak sem tart soká. A nyári id6szakot a talajvíz a növények
számára hasznosan befolyásolja. Tápanyag-ellátottságuk kedvező, de a kisebb
szarvesanyag-tartalom és a talajok lassú tavaszi felmelegedése következtében a
nitrogénfeltáródás, valamint a nitrogénszolgál tató képességük gyenge. Agyagosabb
változatokon káliummegköté s léphet fel.
Altipusok. A szelvény f~ls6 szintjeinek karbonáttartal ma alapján megkülönböz-
tetünk karbonátos és nem karbonátos altípusokat.
Változatok. A humuszréteg vastagsága és szervesanyag-tartalma alapján ugyan-
azokat a változatokat különböztetjük meg, mint az előbb felsorolt réti talajoknál,
és ugyanazok a határértékek érvényesek a karbonátok eloszlása, a glejesedés és a
talajvíz mélysége, a szikesség, valamint az eltemetett talajréteg alapján elkülönített
változatokra is.

Lápos réti talajok

Képződésükben mind a láposodási, mind a rétiesedési folyamat szerephez jutott.
E két képződési folyamat közös vonása, hogy feltétele az id6szakosan, ill. állandóan
túl bő nedvesség. Mivel e két folyamat egymástól élesen nem választható el, ezért
a természetben is gyakori az ilyen átmeneti talajtípusok megjelenése, amelyekben
mindkét folyamat jelei egymás mellett találhatók.
A l {l. pos réti talajok szelvényében a feltalaj szarvesanyag-t artalma alapján ki-
mutatható a lápos folyamat lejátszódása. Éppen ezért a réti talajoktól humusz-
tartalmuk alapján határolhatók el. Ezen az alapon különítjük el a láptalajok f6-
típusától is, itt azonban különbséget teszünk aszerint, hogy milyen fizikai talaj-
féleséghez tartozó üledéken játszódott le a réti, ill. a lápos folyamat, és a határ-
értékeket ennek alapján kell módosítani. Homoktalajokn ál általában a 4-10%
szerves anyagat tartalmazó, víz hatása alatt álló talajképződményeket soroljuk a
lápos réti talajok közé, vályog- vagy agyagtalajokná l pedig a 7- 20%-ot tartal-
mazót. Tájékoztathat a típus elhatárolására a szerkezet is, mert a lápos réti talajok
felsőszintjeinek szerkezete lazább, morzsalékosabb , mint a réti talajoké. E szelvé-

253
nyek morfológiai képe a fekete humuszos szinttel jellemezhető, amelynek átmenete
a mélység -felé éles, és az átmenet helyén már rendszerint megtaláljuk a glejesedés,
rozsdásodás nyomait.
E talajtípus vízgazdálkodására a túlzott nedvesség jellemző; ennek hatása alatt
alakult tápanyag-gazdálkodása is. A szarvesanyag-formában kötött nitrogén nehe-
zen válik a növények számára felvehetővé, és a foszfortartalom nagy része is
nehezen oldható formában van.
Altipusok. Altípusai típusos, szoloncsákos és szolonyeceslápos réti talajok. Ezeket
a réti főtípus hasonló elnevezésű típusair).ak kritériumai alápján határoljuk el.
Változatok. Az elhatárolás alapja a humuszosadás mértéke, a karbonáttartalom,
a glejesedés, a talajvíz mélysége, valamint a művelési állapot. A humuszréteg alapján
való elhatárolás során ugyanazok a határértékek érvényesek, mint a többi réti
talajnál, a szervesanyag-tartalom szerint már más határértékeket használunk.
Homokos talajképző kőzet esetében humusJszegénynek nevezzük azokat a szel-
vényeket, amelyeknek humuszrétege 4%-nál kevesebb humuazt tartalmaz, agyago-
sabb talaj esetében azokat, amelyeknél ez a határ 7%. Közepesen humuszosnak
nevezzük homokos talajoknál a 4-6% szerves anyagot, kötöttebb talajféleségnél
a 7-10% humuszt, humuszgazdagnak homokos talajoknál a 6-10%, ill. kötött
talajféleségnél a 10-20% szerves anyagot tartalmazó változatokat. A többi válto-
zat elhatárolásának alapjául szolgáló határérték megegyezik a réti talajtípusoknál
leírtakkal.

, Csernozjom-réti talajok
Azokon a réti területeken képződnek, melyek hosszabb ideje mentesek mind a
felszíni víz, mind a talajvíz hatásától. Szerves anyaguk csernozjom jellegű, és a
réti hatásra csak a mélyebb szintek rozsdafoltjai, valamint a mészfelhalmozódás
réti jellege utal.
Vízgazdálkodásuk jobb, mint a réti talajoké, ugyanúgy tápanyag-gazdáikorlásuk
is a csernozjoméhoz hasonló.
Altípusok. Két altípusa a karbanátos és a nem karbonátos. Az utóbbiban sem az
A•, .sem a B-szint nem tartalmaz szénsavas meszet. A mélyben sós, a mélyben szolo-
nyeces, valamint a szolonyeces altípusokat ugyanazok a határértékek jellemzik,
mint a többi réti talajét.
Változatok. Más réti típusokhoz hasonlóan a humuszréteg, a karbonáttartalom,
illetve a savanyúság és aszikesség az elkü~önítés alapja.

Láptalajok
A láptalajok főtípusába tartozó talajtípusok vagy állandó vízborítás alatt kép-
ződtek, vagy az év nagyobb részében víz alatt állottak, és a vízmentes időszakok­
ban is vízzel telítettek voltak. Az állandó vízhatás következményeként a növényzet
- elsősorban a vízi növényzet, így a nád, a sás, a káka - elhalása után a szerves
maradványok a víz alatt vagy vízzel telítve, tehát levegőtlen viszonyok között
bomlanak el. A humifikáció ilyen esetekben a tőzegesedéasel társul. A láptala~k
képződésének másik útja - amohalápképződés - hazánkban ritka. A mohaláp-
képződés az, amikor a tőzegmoha egymást követő generációi egymás fölé települ-
·nek. A főtípushoz tartozó talajtípusokban lejátszódó folyamatokat a 97. ábrán
tüntettük fel.
Tőzeg képződés. Az állandó vízborítás alatt a szerves maradványok -elsősorban
a vízinövények föld feletti, valamint gyökérrészei nem egészen bomlanak el.

254
 mohaláp- rétláp- telkesitett

, talaj talaj rétláptalaj

tőzegképzöd és

humuszosadás

kotusod~Js
.._ ____ _

szárr1d~s

uralkodó folyamat jellemző folyamat kisérő folyamat

97. ábra. A láptalajok típusaiban lejátszódó folyamatok és azok társulása

Egy részük megőrzi eredeti sejtszerkeze tét, és évről évre felhalmozódva vastag
réteget képez. A kiindulási anyagként szolgál6 növények minőségétől függően
megkülönböztetünk mohatőzeget és rétláptőzeget. A tőzegképződés előfeltétele az
állandó vízborítás vagy vízzel· telítettség, és az ennek hatására fellépő állandó
anaerob viszonyok. Következmé nye a növények által termelt szerves anyag nagy
mennyiségben való felhalmozódása. A tőzeg minősége a tőzegképződés anyaga és
jellege szerint változik. Ennek alapján megkülönbö ztetünk mohatőzeget, nyers
vagy szalmás tőzeget, rostos tőzeget, vegyes tőzeget és szuroktőzeget. Ezek közül
a legerőteljesebben átalakult a szuroktőzeg, amelyben növényi szövetek már nem
ismerhetők fel.
Humuszosodás. Az a folyamat, melynek során a levegőtlen viszonyok között
konzerválód ott szerves maradványo k legalább időszakosan levegővel érintkezne~,
és így aerob folyamatok indulnak meg bennük. A tőzeg színe sötétebbé válik, és a
növényi maradványo k sejts.ierkezete is eltűnik, mert a szervés anyag átalakul.
Ezen átalakulás folyamán a szerves anyag egy része azén-dioxiddá oxidál-va elvész.
Előfeltétele a humuszosad ásnak a tőzegrétegek levegőzöttsége és az aerob mikro-
organizmusok életének megfelelő viszonyok. Következmé nye a szerves réteg rostos,
sejtes alakjának átalakulása egyöntetű, sötét színű anyaggá. Ez több vizet képes
visszatartan i és több tápanyagot köt meg.
Kotusodás. A humuszosodás és a szarves anyag elbomlásána k további folyamata,
amin az ásványi részek viszonylagos feldúsulása is értendő. A szerves alkotórész
az ásványi résszel azorosabban kapcsolódik, mint a humifikált tőzegben. Előfel­
tétele az elegendő ásványi rész, a csaknem állandólevegőzöttség. Következmé nye
a fekete, könnyű morzsákból álló feltalaj, ami kiszáradva könnyen esik áldozatul
a deflációnak.
Kiszáradás.· A lápok ter:tnészetes vagy mesterséges lecsapolásán ak következ-
ménye. A talajvízszin tjének süllyedése a kapilláris zóna feletti rétegek kiszáradását
vonja maga után, ami a láptalajok tulajdonsága iban lényeges és vissza nem forduló
változásokat idéz elő. A kiszáradás feltétele a felszíni és a talajvíz hatása alól való

255
 mentesülés. Következménye a láptalajok jelentős zsugorodása, ami az eredeti térfo-
gat negyede is lehet. A zsugorodás következménye a pórusviszonyok megválto-
zása, a fokozott levegőzés. A kiszáradt láptalajok megbontott felszínén könnyen
bekövetkezhet a defláció, mert a száraz láptal~~>jszemcsék igen könnyűek. Ugyan-
csak a kiszáradás következménye lehet a tőzeg kiégése, ami hamurétegek, cserép-
borsók képződéséhez és felszínsüllyedéshez vezet.
A folyamatokkal jellemzett típusokat és altípusokat a következőkben mutatjuk
be.

Mohaláp talajok ·

A tőzegmoha szerves anyagának felhalmozódása és humifikálódá~a útján kelet-

keztek. Kémhatásuk erősen savanyú, kevés ásványi részt tartalmaznak. Növény-
takarójuk tőzegmoha, amelyben helyenként fák nőnek. Hazánkban elsősorban
. középhegységeink erdeiben, suvadások, lefolyástalan teknők mélyedéseiben fordul-
nak elő igen kis kiterjedésben. Kis területük és a kevés rendelkezésre álló adat
következtében sem altípusokat, sem változatokat nem különítünk el.

Rétláp talajok

E típusba tartoznak azok a képződmények, amelyek az állandó vízborítás vagy

vízbőség hatására felhalmozódó szerves anyagból képződtek. A talajszelvény fel-
építésében különböző tulajdonságú és vastagságú tőzegrészek vesznek részt, és a
felszínt gyakran kotúréteg alkotja. A tőzegréteg alatt a tőzegláp feküje lehet
glejes iszap, agyag vagy tavi mész.
A tavi mész szárazon fehér színű, por finomságú, főként szénsavas mészből
álló anyag, mely a tavi feltöltődés első szakaszában, a vízben élő moszatok tevé-
kenységének és a víz hőmérséklet-változásának hatására képződik. A rétláptőzeg­
szelvényekben vaskonkréciókat is találunk, melyek összeállva rétegeket is alkot-
hatnak. Ritkán, de előfordul a tőzegrétegek alatt a vivianit is (kétértékű vas-
foszfát}, mely kis mennyiségben az Ecsedi-láp peremén található. Jóval gyakoribb
a rétláp talajokban a gipsz, amely száradáskor azépen fejlett kristályokban válik
láthatóvá. ·
A rétláp talajok általában gyengén savanyúak, kémhatásuk pH_ 5,5-6,0 alá
ritkán csökken, sőt sok csigahéj hatására semlegesek vagy gyengén lúgosak ~s
lehetnek. Helyenként azonban erősen savanyú (pH 3) tőzeg is található, amelyet
dísznövények földkeverékéhez használnak fel. A humuszanyagok nagy kation-
cserélő képességének hatására a hidrolitos savanyúság igen nagy értékeket mutat-
hat. Jellemző azonban a láptalajokra az, hogy ennek ellenére nem mutatnak ki-
cserélődési savanyúságot.
Vizgazdálkodásuk szélsőséges. Azok a szintek, amelyeket a rendszerint magasan
álló talajvíz kapillárisan telít, egész éven át túl nedvesek, a felszínen levő rétegek
a szárazabb időszakban kiszáradnak. Mivel a jól humifikált tőzeg súlyának tíz-
szeresét képes vízből megkötni, a nedves és a száraz állapot között igen nagy víz-
tartalom-különbség van. A nedvességállapottól függően a talajok szerkezeti elemei
erősen duzzadnak, ill. zsugorodnak. Ennek hatására a tőzegtalajok kiszáradva
erősen morzsálódnak. A kiszáradt morzsák térfogatsólya Ígen kicsi, ezért a szél
könnyen felragadja őket és súlyos deflációs károk keletkezhetnek. A túlzott
száradás következtében a tőzeg ki is gyulladhat és a. teljes kiszáradt réteg kiég.
Tápanyag-gazdálkodásuk ugyancsak szélsőséges. Egyes növényi tápanyagokból,
így a nitrogénből és a foszforból igen sokat tartalmaznak, másokból - elsősorban
a talaj ásványi részéhez kötött tápanyagokból - keveset. Ugyanakkor azonban a

256
 sok,tápan yag sem tud mindenk or a növénye k számára hasznosulni, mert a nitrogén
felvehető formában való átalakulá sát a túlzott nedvesedés fékezi. A mikrotáp -
anyagok közill elsősorban a réz hiánya okoz növényi és állati anyagcse rezavaro kat.
Rétláp talajok vannak a Hanság, a Kis-Bala ton, a Tapolcai-berek, a Nagyber ek,
a Fejér megyei Sárrét, a Vörös mocsár, az Öcsai és a Keceli-berek, a Kis- és a Nagy-
Sárrét, valamint az Eosedi-láp területén .
Al tipusok. Az elkülönítés alap ja a szarvesanyag-réteg vastagsá ga és tulajdons ágai.
Megkülönböztetünk t6zegláp talajokat , kotús tőzegláp talajokat , tőzeges láp-
talajokat és kotús láptalajo kat. ,
Tőzegláp talajnak nevezzük azokat a szelvény eket, amelyek a
felszínen legalább
50 cm vastag tőzegréteget tartalma znak. A tőzegréteg vastagsá ga 8 m is lehet.
Változik benne a szuroktőzeg-, az átmeneti tőzeg-, és a rostos tőzegréteg. A fekü
közelében rendszerint a rostos tőzeg az uralkodó, és ennek a redukciós folyamat ok
" útján képződött kén-hidrogéntől kellemetlim szaga van. Az Eosedi-láp tőzegszelvé­
nyeiben gyakran találunk gipszkris tályhalm azokat, valamint vaskivál ásokat.
A dunántúl i és a nyírségi tőzegtelepeken előfordul a tavi mész is.
A kotús tőzegláptalajok altípusáb a azokat a szelvényeket soroljuk, amelyek nek a
felszíni rétegei kotúsodt ak, azaz ásványi anyagok ban gazdagabb, de még 10-20%
szarves anyagot tartalma zó szintté alakultak . A szelvény mélyebb rétegeinek fel-
építése hasonló a tőzegláp talajokéh oz. A kotús réteg - iszapot és sok esetben
nagy tömegű csigahéjat tartalma z - sötétszür ke szfnű, morzsalékos szerkezetű,
általában gyengén lúgos kémhatá sú. Átmenet e a tőzegréteg felé éles. Mivel több
benne az ásványi rész, a talaj szerkezeti egységeinek térfogats úlya nagyobb , így a
deflációnak jobban ellenáll. Vízgazdálkodása a tőzegtalajokénál kedvezőbb és
ugyanígy jobb a tápanyag-gazdálkodása is. Terméke nységét csökkent heti a túlzott
szénsavasmész-tartalom, mely mind víztartó képességére, mind tápany~J.g-szolgál­
tatására kedvezőtlenül hat.
A tőzeges láptalajok típusába azok a szelvények tartozna k, amelyek ben a tőzeg­
réteg vastagsága 50 cm-nél kisebb. Feltalaja általában kotús. Elláposo dott völgyek-
ben gyakori jelenség, hogy a lápos szinteket iszapos hordalék fedi, alatta kotú, majd
t.őzegréteg következik. Ha ez az iszaptaka ró lm-nél vékonyab b, akkor
a szelvény t
még a láptalajo khoz soroljuk, és az iszapbor ítás vastagsá ga ezerint választju k el a
változato kat.
Vízgazdálkodási tulajdonságuk a tőzegréteg vastagsá gától, valamint a szerves és
az ásványi részek arányátó l függ. Minél több a jól humifiká lt ezerves anyag, annál
nagyobb a víz- és a kationmegkötő képesség, minél kevesebb a ezerves anyag vagy
minél kevésbé humuszosodott, annál kisebbek az említett talajjellemzők.
A kotúslápt alajok szelvényében már nem találunk tőzegréteget, és így a láposo-
dási folyamat csak a kotúrétegből ismerhető fel. Ennek az altípusna k elsősorban
a lápos réti talajoktó l való elhatárol ása szükséges, és az elválasztás alapja a szerves-
anyag-ta rtalom. Mint már jeleztük, általában a 10-20% ezervesa nyag-tar talmat
fogadjuk el határérté kül, mégis sok esetben kisebb helyesbítésre van szükség.
Homokos talajok esetében már kisebb ezervesa nyag-tart alom mellett is megfigyel-
hetők a láposodás jelei, így a fekete szfnű, könnyű morzsák,
a vízinövények
maradvá nyai és a vízben élő csigák héjmarad ványai. Igen kötött, agyagos talajok-
ban viszont még 10% ezervesa nyag-tart alom esetében is a réti jelleg lehet az ural-
kodó. Ezért a talajok hovatart ozásának eldöntésekor a ezervesa nyag-tart alom
mellett tekintetb e kell vennünk a láposodá sfolyama tának egyébr,mertetőjeleit is.
A kotúsláp talajok vízgazdálkodása a tavaszi, rövid ideig tartó túl nedves állapot-
tól eltekintve kedvező. Mind vízvezető, mi:rid víztartó képességük jó. Tápanya g-
gazdálkodásuk közepes, általában ell;gendő nitrogén t, foszfort és káliumot tartalma z-
nak, és ezek feltáródásának körülményei is kedvezők. Romlik a tápanyag-szol-
gáitató képesség a szénsava smész-ta rtalom nagymértékű megnövekedése esetében.

17 Talajtan 257
 Változatok. A tőzegláptalajok változatainak elkülönítése során elsősorban a
szervesanyagréteg vastagságát, a kémhatást és a karbonáttartalmat vesszük alapul.
A szervesanyagréteg vastagsága szerint megkülönböztetünk sekély és mély változa-
tot. Az első változatban a szervesanyagréteg vastagsága 50-100 cm, a másodikban
100 cm-nél vastagabb. A kémhatás szerint megkülönböztetünk gyengén savanyú
(pH 6,0-nál nagyobb) és savanyú (pH 6,0-nál kisebb) változatokat. A karbonát-
tartalom alapján nem karbonátos, felszínhez közel karbanátos (a szénsavas mész
50 cm felett kimutatható) és mélyben karbanátos (50 cm alatt) változatokat külö-
nítünk el. Változati szinten különítjük el a kiégett területek tőzegláp talajait,
amelyek fokozatai a hamuréteg vastagsága alapján különböztethetők meg (O- 20,
20-40 és 40 cm).
A kotús tőzegláp talajok elhatárolása során a kotúréteg vastagsága alapján meg-
különböztetünk gyengén kotús és kotús tőzegláp talajokat. Az első változatban
a kotúréteg vastagsága 30 cm-nél kevesebb, a másodiknál ennél több. A kémhatás
alapján gyengén savanyú (pH 6,0-6,5), semleges (6,5-7,5) és gyengén lúgos
(7 ,5- 8,5) változatokat különböztetünk meg. További változatait a tőzegláp
talajok típusánál ismertetett tulajdonságok és határértékek szerint határozhatjuk
meg.
A tőzeges láptalajok változatainak meghatározása során az iszapboritás vagy a
katúszint tulajdonságai alapján megkülönböztetünk vékony (20 cm) iszaptakaróval
borított szelvényeket. A további elkülönítésnek az alapja a karbonáttartalorn, a
kémhatás, valamint a glejesedés, a vaskiválás, a mészfelhalmoz6dás, hasonlóan a már
jellemzett altípusokhoz.
A kotús láptalajok változatainak megkülönböztetésére felhasználjuk mind a
szervesanyag-tartalom, mind a humuszréteg vastagságában mutatkozó különbségeket,
de figyelembe vesszük a karbonáttartalmat, a glejesedést és a vaskiválásokat is. Határ-
értékeik megegyeznek az előzőekkeL

Lecsapolt és telkesitett rétláp talajok

E típusba azokat a szelvényeket soroljuk, amelyek kialakulásában az emberi
beavatkozás olyan mélyreható ~áltozást idézett elő, hogy tulajdonságai a rétláp
talajokétóllényegesen eltérnek. Igy megszűnik az állandó vízborítás, majd a lápok
lecsapolása útján süllyed a talajvízszint. A kiszáradó felszíni rétegek felégetésével
hamu- és cserépszintek alakultak ki. A sok szerves anyagot tartalmazó rétegek
huzamosabb ideig tartó erősebb kiszáradása a víztároló képesség és a duzzadó-
képesség jelentős csökkenését vonja maga után. Ezért a rétláp talajok átalakítása,
amit a szárazföldi művelés bevezetése esetén telkesitésnek nevezünk, a talajok
eredeti víz- és tápanyag-gazdáikadását alapvetően megváltoztatja.
Altipusok. A rétláp talajoknál ismertetett elvek szerint megkülönböztetünk
telkesitett tőzeg-, tőzeges és kotús láptalajokat. '
Változatok. A rétláp talajoknálleírtak szerint különítjük el őket.

A mocsári és az ártéri erdők talajai

Az ide sorolt balajok kialakulásában az állandó vízbőség viszi az irányító szere-
pet, továbbá az erdők talajalakító hatása. A nedvességbőség azonban az erdei
növénytakaró alatt nem vezet a szerve" anyag felhalmozódásához, tehát a talaj-
fejlődés iránya alapvetően eltér mind a réti, mind a lápos folyamattóL
Amocsári erdőtalájok ban lejátszódó folyamatok köz ül a következőket emeljük ki.

258
 Hnmnszosodás. Jellegzetessége ebben a típusban, hogy az ősi növénytakaró, a
mocsári tölgyes által talajra juttatott szerves anyag a nedves talajfelszínre jut.
A vízzel telített talajon a szerves anyag elbomolva nem keveredik el a felszín
ásványi anyagával és így nem hoz létre humuszréteget, hanem a képződött savas
anyagok - nagy részük fulvosav jellegű -.lefelé szivárognak a talajban. Nem
oxidálódnak, nem alko~nak nagyobb molekulákat, ·ezért csak kis szervesanyag-
tartalmú, világos színű réteget hatnak át, azt viszont erősen elsavanyítják.
Kilúgzás. A humuszosodás savas jellege következményeként erőteljes. A talaj-
rétegek közül a felszínhez közel esők a legsavanyúbbak, és ezekben nemcsak a
hidrolitos, hanem a kicserélődési savanyúság is jelentős. A nagyfokú savanyodás
hatására a telítettségi érték 20% körüli.
Redukció. A glejesedés szintén szélsőségesen kifejlődött, mert a talaj levegőtlen­
sége, valamint a talajba jutó szerves anyag bősége mély rétegekben idézi elő a
vas és más vegyértékváltó elemek redukció ját. Csak a felszíni 20-30 cm vastag
rétegben találhatók az időszakos levegőzöttség hatására kialakult rozsdafoltok és
rozsdaerek, melyek finom márványozottsága nem téveszthető össze a: pangóvíz-
glejes erd6talajok márványozottságával. A pangóvíz-glej hatására ugyanis a
márványozottság szürkés vagy kékes és alapanyaga barnás színű, tnocsári erdő-·
talajokban az alapanyag színe kékesszürke és a márványozottság rozsdaszínű.
Oka, hogy az els{) esetben a leveg6tlenség a repedések mentén az uralkodó - a
réseket kitölt{) víz hatására -, a második esetben a repedések és a gyökérjáratok
mentén hatol be levegő a talajba és oxidálja a mozgékony vasvegyületeket.
Savanyodás. E talajokban jelentős, mert a kilúgzás és a glejesedés egyaránt ·a
savanyodás fokozódásához vezet. Mértéke olyan nagy lehet, hogy a szántóföldi
művelés eredményességét veszélyeztetheti.
Az ide tartozó talajok szelvényét jellemzi az egyenletes glejesedés, melyet csak
kevés rozsdafolt tarkít a felszínhez közeli 20-30 cm-es rétegben. Humuszos
színtje vékony és gyengén kialakult. Ennek ellenére a .talajképződés erőteljes
folyamatát a szerves anyag elbomlása, a felszínhez közel eső rétegek nagy savanyó-
sága és e savanyúságnak a mélység felé való csökkenése jelzi. Ez bizonyítja, hogy
a talaj képződését a felülről lefelé fokozatosan csökkenő. biológiai hatás irányí~ja.
A szelvényen belül nehéz szinteket elkülöniteni. A talajok szemcseösszetételében
mutatkozó különbségek nagyrészt az üledékképződés körülményeire vezethetők
vissza. Általában az ide tartozó talajok agyagosak. Szerkezetük gyengén fejlett,
erősen tömött. Az ide sorolható talajok könnyen elhatárolhatók a réti és a láp-
talajoktól - a vékony és világos színű humuazazint és a kevés szerves anyag
alapján. Meg kell jegyeznünk, hogy a szerves anyag oxidimetriás meghatározása
téves eredményeket adhat, mert a mindenkor jelenlevő kétértékű vasvegyületek is
fogyasztanak oxidálószert.
Az öntéstalajoktól a savanyúsági értékek alapján határolhatók el. Az öntés-
talajokban a savanyúsági értékek az üledék jellegétől függenek, de általában az
egész szelvényben megközelítően azonos szinten vannak, a mocsári és az ártéri
erdők talajaiban a savanyús!ígi értékek a felszínhez közel a legnagyobbak és a
mélységgel csökkennek. A savanyodás nemcsak a hidrolitos savanyúság értékeiben
mutatkozik, jelentős kicserélődési savanyúság is fellép. Hasonlóképpen csökken a
telítetlenség értéke is a felszíntől a mélyebb szintek felé. Gyakran találunk olyan
szelvényeket, amelyekben a feltalaj telítettsége csak 20% körüli, a mélyebb szin-
teken 60-80%.
E talajok vízgazdálkodása vízfelesleget mutat. Általában régi ártereken talál-
hatók, és így nagyobb árvizek esetén ma is időszakos vízborítás alá kerülnek.
Erősen duzzadó-zsugorodó anyaguk hajlamos a repedezésre. Tápanyag-gazdálkodá-
8uk kedvezőtlen. Kevés nitrogént tartalmaznak, a talaj szerves anyagának minő­
sége is kedvezőtlen, és az ásványi tápelemek felvétele fékezett. Az eredeti növény-

17* 259
takaró - az erdő - letarolása után a szántóföldi művelés eredményesen csak
meszezéses talajjavítás után és különleges agrotechnikáva l (erőteljes lazítás) foly-
tatható. Előfordulásuk általában a Szatmár- Beregi-síkhoz kötött.
Típusokra és altípusokra a kevés adat miatt nem osztjuk.
Változatok. Az elkülönítés során a savanyúság mértéke, a glejesedés, és a talaj-
vízállás az irányadó. Savanyúsig alapján erősen és közepesen savanyú változatokat
különböztetünk meg, a két változatot elválasztó határértékként a 4-es kicserélődési
savanyúság értékét fogadva el. A glejesedés mértéke szerint felszínen glejesnek
nevezzük azokat a talajokat, amelyek szelvényében a glejesedés a felső 20 cm-ben
jelentkezik, mélyben glejesnek azokat, amelyekben 20 cm alatt. A talajvíz mélysége
szerint: magas talajvízállásúak azok a szelvények, amelyekben a talajvíz legmaga-
sabb szintje 50 cm felett, közepesek, amelyekbe!! 50-100 cm között, és mélyek,
amelyekben l m alatt van.

Folyóvizek és tavak üledékeinek és hordalékainak talajai

A talajosztályozá si rendszer szarkezetéből következően itt ismét azokról a talaj-
típusokról van szó, amelyekben a talajképződési folyamat kialakulását valamely
külső tényező akadályozza. Ebben az esetben a biológiai tevékenység egyazon
felszínre gyakorolt hatását az időszakonként megismétlődő áradások és az utánuk
visszamaradó üledék gátolja. A növénytakaró és az állatvilág ezért mindig újabb
és újabb felszínre hat, hatásuknak tehát nem marad tartós és jellegzetes nyoma.
Nincs a szelvényekben szintekre tagolódás, az egyes rétegek közötti különbségek
csak az üledék tulajdonságaitó l és nem a talajképz6 folyamatok hatásától függe-
nek. Mint vízben lerakódott anyagban, mely a folyók árterén továbbra is víz
hatása alatt állott, a hidromorf bélyegek jól felismerhetők, de ezek nem oly erősek
és jellegzetesek, mint a réti talajokban.
Ugyanebbe a főtípusba soroljuk a lejtőhordalék-talajokat, melyeket szintén a
víz szállítóenergiáj a mozdított el képződésük helyéről. Anyaguk már elsődleges
helyén átalakult a talajképz6dés hatására, de az átalakult talajrészek másodiagos
lerakódása megbontotta és megszakította az eredeti talaképződési folyamatot.
Rétegzetts~gük és tulajdonságaik attól függenek, hogy a lejtőn lehordott anyag
milyen sorrendben ülepedik le és milyen arányban keveredik a különböző tulaj-
dons~gú foltokról szállított anyag, valamint ez milyen mértékben hígul a lehordott
kőzet anyagával.
A f6típushoz tartozó talajokban lejátszódó folyamatokat, melyek társulását a
98. ábrán mutatjuk be, a következőkben jellemezzük. ,
Humuszosodás. Az a kismértékű és a talajnak csak vékony rétegeit átható
szervesanyag-felhalmozódás, amely az egyes vízborítások között eltelt id6 alatt
létrejöhet. Mivel az öntésterületeke n általában a rét füves növényzete az uralkodó,
a keletkezett humuszanyago k tulajdonságai kedvezőek, csak mennyiségük kevés.
Meg kell jegyeznünk, hogy az öntéstalajokba n - ugyanúgy, mint a lejtő­
hordalék-talajo kban - a humuszosodás nyomai nemcsak a felszínen, vagyis a
jelenlegi humuszrétegbe n találhatók meg, hanem a mélyebb részek eltemetett
humuszrétegeib en is, melyek sok esetben többször ismétlődnek a szelvényben.
Lejtőhordalék talajok esetében a humuszréteg vastagsága igen jelentős lehet (l-
3 m vastag), ami sem az éghajlati, sem a talajképződés más tényezőivel nincs
összhangban, vagyis csak az ismételt humuszos anyaggal való elborítás hatására
alakulhat ki.
Hordalékboritá s. E talajokban általában megtalálhatjuk a nyomait. Nemcsak a
szerves anyagok eloszlásában idéz elő különleges helyzetet, hanem más folyamato-
kéban is, úgy, hogy félbeszakítja azokát és különböző tulajdonságú rétegeket

260
 nyers öntés- humuszos lejtőhordalék
talaj öntéstalaj talaj

humuszosadás ----- r-----

hordalékboritás

redukció ----- ----

uralkodó folyamat
= jellemző folyamat
kisérő folyamat

98. ábra. Az öntés- és lejtőhordalék-talajok típusaiban lejátszódó folyamatok és azok

társulása

terít egymás fölé, kialakitja a talajok szelvényfelépítésének különleges képét. Így

találhatunk-oly an szelvényeket, amelyek a felsőszintben szénsavas mcszet tartal-
maznak, míg az alattuk fekvőben nem, vagy amelyekben a feltalaj szarvesanyag-
tartalma kisebb, mint a mélyebben fekvő rétegeké. Igen gyakori, hogy az egyes
talajrétegek ásványi anyaga is különböző aszerint, hogy a kölönböző időben le-
rakott hordalékanyag milyen szemcsézettségű és milyen összetételű volt. Ezért
azután az egyes rétegek vizsgálati adataiból a talajban lejátszódó anyagátrendez6 -
dési folyamatokra nem lehet következtetni.
Redukció. Az öntés- és a lejtőhordalék talajokban nem a talajképződés elenged-
hetetlen tartozékaként és sajátosságakén t jelenik meg, hanem az öntéstalajok
kezdeti képződési szakaszának örökségeként maradt vissza. Abban az időszakban
ugyanis, amikor a hordalékanyag lerakódása :végbement, a folyók és a tavak vize
kiszorította az üledék pórusaiból a levegőt, és a levegőtlen viszonyok, valamint az
üledékben levő kevés szerves anyag bontásának következménye ként gyenge reduk-
ció indul meg, amely kismértékű glejesedést vált ki. Miután az öntésterület mentesül-
a víz hatása alól és a talajvíz is mélyebbre süllyed, az előzőleg redukált anyagok
· oxidálódnak. Ezért az öntéstalajok szelvényében a gyenge redukció és a gyenge
rozsdásodás együtt jár.
A főtípushoz tartozó talajokat három talajtípusba soroljuk: a nyers öntéstalajok,
a humuszos öntéstalajok és a lejtőhordalékos talajok típusába.

Nyers öntéstalajok
a
Ide soroljuk a folyóvizek és tavak fiatal képződményeit, amelyek a vízborítás
alól szárazra kerülve a növényzet megtelepedésére alkalmassá váltak. Az ismétlődő
vízborítás a mjgtelepedő növényzetet mindig újra elborítja, és így a talajképződés
mindig új anyagon indul meg, s ennek következtében mélyreható változást nem
tud előidézni.
A szelvényben esetenként az oxiqációs viszonyokban különbségek vannak, és
ennek következtében a felszínhez közel rozsdás foltok, a mélyebb rétegekben
márványozottsá g van. A humuszosadás a felszíni rétegben is csak jelentéktelen,

261
és a szerves anyag mennyisége nem haladja meg ·az l %-ot. Sem savanyúságban,
sem a szénsavasmész-tartalomban nem mutatható ki törvényszerű változás a
szelvényen belül. Egyes esetekben az üledékképződés hosszabb ideig megszakad,
vagyis a felszín hosszabb ideig van a növénytakaró hatása alatt. Ilyenkor jelentő­
sebb Ii:J.értékű humuszosodás, réti-, esetleg lápos talajképződés indul meg. Ha a
folyó a hordalékával ezeket újból elborítja, akkor képződnek az ún. kétrétegű
öntések.
Vizgazdálkodásuk általában kedvező, de erősen függ az üledék szemcseösszetételé-
tőL Mivellegtöbbször a talajvízszint·hatása alatt is állnak, elegendő vizet tudnak
a száraz időszakokban a növények ellátására szolgáltatni. Árterületeken azonban
előfordulhat a tavaszi túlnedvesedés, és ebben az esetben őszi vetések vagy álló
kultúrák létesítése nem ajánlható.
Tápanyag-gazdálkodásuk közepes, nitrogénellátottságuk gyenge, foszforellátásuk
az üledék származásától függően közepes vagy gyenge, káliumtartalmuk általában
kielégitő.
Altipusok. Elsősorban a folyók hordálékának karbonáttartalma alapján különít-
jük el, karbonátos és nem karbanátos talajokra. A harmadik és negyedik altípus a
kétrétegű szelvények csoportja, melyekben az eltemetett talajszint 2 m-nél köze-
lebb van a felszínhez. Ez utóbbiakat a szénsavasmész-tartalom szerint két al-
típusba soroljuk, a karbanátos és a nem. karbanátos kétrétegű talajok csoportjába.
Változatok. Az elkülönítés során tekintetbe vesszük a karbonátok megjelenésé-
nek helyét, valamint a karbonáttartalmat, a glejesedést és az eltemetett talaj-
szintek mélységét. A karbonát megjelenése szerint három változatot.,~ülönbözte­
tünk meg: a felszíntől karbonátos változatokat, melyek szelvényében ~O cm felett
már megtalálhatók a karbonátok, felszínhez közel és mélyen karbonátos változato-
kat, melyekben a szénsavas mész megjelenésének helye 20-40 cm, ill. ennél
mélyebb.
Karbonáttartalom alapján gyengén, közepesen és erősen karbonátos változatokat
határolunk el aszerint, hogy az 50 cm mélységéig található talajszintekben a-szén-
savasmész-tartalom 5%-nál kisebb, 5-10% vagy 10%-nál nagyobb.
A glejesedés alapján három fokozatot: gyengén, közepesen és erősen glejes
változatokat különböztetünk meg aszerint, hogy a glejesedés csak apró foltokban
mutatható-e ki vagy a talajszelvény falán a glejes rétegben 20-50% felületet
foglal el vagy a glejes foltok területe ennél nagyobb.
Az öntéstalajok szelvényében esetenként előforduló eltemetett talajszint mélysége
alapján sekélyen, közepesen és mélyen kétrétegű változatokat határolunk e~.
Az első esetben az eltemetett humuszos talajszint 50 cm felett található, az utób-
biakban 50-100, ill. 100-200 cm közötti. Változatokat különíthetünk el a sava-
nyúság és a szikesség, valamint a kavicstartalom szerint is.
A nyers öntéstalajok fizikai és kémiai sajátossága rendkívül változatos. A folyó-
hoz közeli fekvésben kavicsos, durva homokos öntéseket találunk. Minél távolabb
megyünk az eredeti folyómedertől, annál finomabb rétegekből épül fel az öntés-
talaj. A medertőllegtávolabb az erősen kötött, agyagos iszapos öntések terülnek el.

Humuszos öntéstalajok

Az e típusba tartozó szelvényekben a talajképződés első nyomai ;- elsősorban a

humuszosodás - maradandó jellegűek. A humuszos réteg 20-40 cm vastag és
szervesanyag-tartalma 1-2%.
Ez a talajtípus rendszerint ott képződik, ahol az ártér hosszabb ideje mentesült
az elöntéstlíl és az ennek következményeként visszamaradó iszapborítástól, ezáltal
pedig a növényzetnek a növényi maradványok bomlásán keresztüllehetősége nyí-

262
lik a szerves anyag felhalmozásá ra. A talajképződés jele tehát kizárólag a gyenge
humuszosod ásban mutatható ki. A réti öntéstalajok tól és az öntéscsernoz jomoktól
a humuszréteg kisebb vastagsága és ezervesanya g-tartalma alapján különithetők el.
Határértékn ek a 40 cm-es humuszréteg -vastagságo t és az 1,5-2,0% ezerves-
anyag-tartal mat vehetjük. Az utóbbi esetben a kisebb érték a homokos, a nagyobb
érték az agyagosabb talajfélesége kre vonatkozik. Sem a karbonátelos zlás, sem a
savanyodás nem mutat a szelvényen belül törvényszerű elrendeződést.
Vizgazdálkodásuk közepes. Minthogy. a területek általában az elöntés alól már
mentesek, túlnedvesedé s ritkán fordul elő. A száraz időszakokban a talajvízből táp-
lálkozó növények nem szenvednek vízhiányt. Tápanyagellátásuk közepes, nitrogén-
tartalmuk a humusztarta lom függvénye, míg foszfor- és káliumelláto ttságuk az
üledék tulajdonsága itól és származási helyétől függ. Általában káliumhiány nem
észlelhető, foszfortartal muk pedig közepes vagy gyenge.
Altipusok. Öt altípust különböztet ünk meg: egyrészt a karbonáttar talom alap-
ján, elválasztva a karbanátos és nem karbonátos szelvényeke t: másrészt a felszíntől
számított 2 m-en belül található, eltemetett talajazintek alapján a karbonátos,
illetve a nem karbanátos kétrétegű humuszos öntések talaját különítve el. Ötödik
altípus a réti öntés, mely a réti talajok felé képez átmenetet.
Változatok. Az elkülönítés alapja a humuszréteg vastagsága. A sekély humusz-
rétegűek a 20· cm-nél vékonyabb, a közepes humuszrétegűek a 20-50 cm humusz-
rétegű szelvények. A karbonátok megjelenése szerint megkülönbö ztetünk felszíntől
karbonátos, felszínhez közel karbonátos és mélyen karbonátos változatoka t, me-
lyeknél 0-20, 20-40, illetve 40 cm-nél mélyebben található a karbonátos. szint.
A savanyúság, a glejesedés alapján, az eltemetett talajszint mélysége és jellege
szerint, valamint a talajvízszint mélysége alapján elkülönített változatok határ-
értékei azonosak a nyers öntéstalajok nál közöltekkeL

Lejtőhordalék talafok
E típusba azokat a talajszelvén yeket soroljuk, amelyekben az egyes rétegeket
nem köti össze genetikai kapcsolat, mert azok nem a helyi talajképződés ered-
ményei, hanem csak a közeli magasabban fekvő területekrőllehordott talaj- és
közetrészek egymásra halmozása útján jöttek létre.
Mivel a hordaléktala jok anyaga csak a közvetlen környezetből származhat,
összetételük anyaga attól függ, hogy milyen talajtípus található a magasabban
fekvő helyeken, ezek milyen mértékben erodáltak és a talajpusztul ás a talajképző
közetet eléri-e vagy sem. A víz által lepusztított anyag a lejtők pihenőin vagy a
völgyekben rakódik le, és itt sok esetben több méter vastagságba n halmozódik
fel. Ezek alapján gyakran találunk olyan szelvényeke t, amelyekben a humuszos
anyag vastagsága az 1,5-2,0 m-t is eléri, vagy olyan talajokat, amelyekben a
felhalmozódási szint anyaga az eredeti szelvényekb en található B-szintek vastag-
ságának többszörösét éri el. A lejtőhordalék talajok morfológiai bélyegei ezért a
hordalékszál lítás ütemétől és mértékétől, valamint a szállított hordalék jellegétől
függenek.
Vízgazdálkodásuk általában jó, amíg a hordalékban a talajrétegek anyaga az
uralkodó. Ha .a szállított anyagban sok a talajképző kőzet, a hordaléktala jok
szerkezete és ezért vízgazdálko dása is romlik: Tápanyag-gazdálkodásuic attól függ,
hogy mennyi a leülepedett hordalékban a humuszossz int anyaga. Ha viszonylag
nagyobb mennyiségű, akkor a talajok nitrogénellá tottsága kedvező. Ha jó a
szerkezet, akkor a felvehető nitrogénform ák is a növények által igényelt ütemben
szabadulnak fel. Hasonlóképp en befolyásolja a hordalék minősége a foszf~rellátott­
ságot is.

263
 .Altipusok. Aszerint különítjük el őket, hogy a hordalékany ag milyen talaj le-
pusztulásán ak a terméke. Meg kell különböztet nünk a e&ernozjomteriiletek lejM-
hordalékát az erd6talajok vagy a rendzinák hordaléktalajaitól, valamint a deluviális
és alluviáli8 vegyes üledékeket. Ezekben ugyan már nem érvényesül az eredeti talaj-
típus dinamikája, de a kialakult talajtulajdon ságok a hordaléktala jok jellegét
nagyrészt megszabják.
Változatok. Az elkülönítés alapjául a humuszréteg vastagsága, humusztarta lma,
az esetleg fellépő glejesedés, a karbonáttar talom és -eloszlás, valamint a talajvíz
mélysége szolgál. A humuszréteg vastagsága alapján sekély, közepes és mély humusz-
rétegli változatoka t különböztet ünk meg a 40, 40-80 és 80 cm határértékek
alapján. A humuszréteg szervesanyag-tartalma alapján megkülönbö ztetünk gyengén
(2%-nál kevesebb), közepesen (2-3,5%) és erősen (3,5%-nál több) humuszos
változatoka t. A glejesedés, a savanyúság, a karbonáttartalom és -eloszlás, valamint a
talajvíz mélysége alapján elhatárolt változatok határértékei azonosak az öntés-
talajoknál közöltekkeL

264
 Talajpusztulás

. A talajképződés folyama tainak, valamin t a hatásuk ra képződött talajok

fejlő­
désének útja nem töretlen . A víz, valamin t a szél által előidézett talajpus
ztulás,
vagyis az erózió és a defláció a már kialaku lt talajréte geket elhordja ,
és így a
bennük lejátszó dó folyama toknak véget vet. A visszam aradó talajrés zek
tulaj-
donságá t és terméke nységét pedig sok esetben alapvetően megvál toztatja
a talaj-
pusztulá s. '
A talajpusztulás folyamataina/c és ezek hatásának ismerete nélkül tehát a
talajok
termékenységét nem tudjuk megfeleMen értékelni, sem pedig a terméke nység fokozás
á-
nak helyes útjait megtalá lni. A talajpus ztulást előidéző tényezők értékelé
se során
különbséget kell tennünk a termész etes viszonyok, elsősorban a természetes
növény-
takaró alatt kialakul ó, valamin t az emberi tevékenység hatására módosu
ló talaj-
pusztulá s között. Az első - a geológiai talajpusztulás - általába n kisebb sebesség
ű,
a hatásán ak eredmén yeként bekövetkez() v:áltozások csak hosszú idő alatt fejlődne
k
ki. Gyorsított talajpusztulás az erdőirtás, a szántófö ldi művelés követke zménye
ként
fellépő, a szél és a víz által előidézett károsod ás.
A geológiai talajpus ztulás hatásár a kepződtek a hegyek és a völgyek, a homok-
dűnék és a szélbará zdák. A gyorsíto tt talajpus ztulás
hatásár a a lejtők talajréte ge
vékonyo dik el és vízmosások képződnek, illetve homokv erés és kifúvás
lép föl.
A további akban talajpus ztuláson a gyorsíto tt talajpus ztulást értjük.
A talajpus ztulás folyama taiban szerepe t játszó tényezőket két csoport ra
oszt-
hatjuk:
- a talajpus ztulást kiváltó, valamin t
- a talajpus ztulást befolyásoló tényezőkre.
A kiváltó tényezők a talaj elmozdí tásához és szállításához szükséges közeget
és
energiát szolgált atják, a befolyásoló tényezők pedig ezeknek az energiá
knak a
talajra gyakoro lt hatását csökken tik vagy fokozzák. A talajpus ztulásna k
két vál-
faját különbö ztetjük meg, aszerint , hogy a víz vagy a szél hatásán ak kÖvetke
z-
mények ént lép-e fel: az eróziót és a deflációt.

265
 Erózió

Kiváltó és befolyásoló tényezők

A víz által okozott talajpusztul ás, vagyis az er6zi6 kialakulásáb an részt vevő
tényezőket kivált6 és befolyásol6 tényezőkre bontiuk.
Kiváltó tényezők { cseppnagysá g
hevesség
csapadék tartam
h6mennyiség
az olvadás ideje
meredekség
hosszúság
lejtő
alak
{ kitettség

Befolyásoló tényezők a talaj nedvességi állapota

a. talaj vízgazdálkod ása
a talaj szerkezete
növényborít ottság
Az egyes tényezőket és hatásukat vizsgálva, valamint a talajképződési folyama-
tokkal való kapcsolatuk ra utalva a következőket állapíthatjuk meg.

Csapadékviszonyok
Eső. Egyes elemei köztil elsősorban a csapadék hevességének és tartamának, vala-
mint az ezek által megszabott csapadékmennyiségnek van hatása a tala:jpusztul ásra.
Er6zi6 csak ott léphet fel, ahol a lejtőn felületi lefolyás képződik, ebből követ-
kezik, hogy a csapadék hevességéne k és tartamának nagyobbnak kell lennie, mint
a talaj vízbefogadá sának az adott időközben. Ezért ugyanazon hevességű csapadék
nem minden talajon idéz elő felületi lefolyást, és ennek következmé nyeként csak
azon a talajon vált ki erózi6t, melynek vízgazdálko dása nincs összhangban a
csapadékkal . ·
A talaj vízgazdálko dása, így a vízbefogadás , a víznyelés és a vízvezetés azonban
nem statikus jelenségek, hanem még egyazon talaj esetében is jelentős mértékben
változnak a talaj nedvességétől, vízzel val6 telítettségétől, valamint ezerkezetétől
függően. Ebből következik,. hogy ugyanazon a talajon az ugyanolyan hevességgel
érkező csapadék nem vált ki minden esetben azonos hatást. Nagy általánosság ban
megállapíth at6, hogy akkor várhat6 er6zió, amikor a csapadék a napi 20 mm-t
meghaladja. ·
Hó. A oozai éghajlati viszonyok között a csapadék nemcsak eső, hanem h6
alakjában is érkezhet. A h6 a fagyott talajon felhalmoz6d hat, tehát a havazás
nem vált ki közvetlenül talajpusztul ást, sőt a hóréteg vastagságát a párolgás csök-
kenti, és így is csökken a veszély. A h6 alakjában felhalmoz6d ott csapadék csak
akkor tehet kárt, ha elolvad. Az olvadás körülményei is nagy jelentőségűek azonban
az er6zi6 fellépése vagy elmaradása tekintetében .
Ha az olvadással egyidejűleg a talaj felszíni rétegei is fölengedtek, vagyis a víz
befogadásár a képesek, akkor már csak az olvadás ütemétől függ, hogy az olvadék-
víz teljes egészében a talaj ba. szivárog-e, vagy felületi lefolyásként lefut a lejtőn.

266
 Fagyott állapotban a talaj nem tudja az olvadékvizet elnyelni, és így bármilyen
lassú legyen is az olvadás, felületi lefolyás. lép fel. Ebből is látható, hogy a hó
alakban talajra jutó csapadék talajpusztító hatása elsősorban az időjárási viszonyok
alakulásától függ, és a talaj vízgazdálkodás i tulajdonságai csak másodsorban jut-
hatnak érvényre.
Hazánkban a hóolvadás következménye ként kialakuló nagymértékű talaj-
pusztulás nem általános és hatásában kevésbé jelentős folyamat, mert tavaszra
csak kevés hó marad meg a talajon, és az olvadás az évek nagy többségében ,
együtt jár a talaj fölengedéséveL Olvadási eróziót hazánkban csak az átlagostól el-
térő időjárású néhány évben tapasztalhatun k. Európa havas és hosszú telű, konti-
nentális területein azonban a hóolvadási erózió veszélye az eróziós lehetőségek
70-80%-át teszi ki.

Lejtőviszonyok

Az eróziót kiváltó tényezők másik csoportja a lejtőviszonyokkal kapcsolatos.

A lejtők - amelyek a vízgyűjtők, a völgyek oldalait képezik - meredekségükkel,
hosszúságukkal, alakjukkal és kitettségükkel befolyásOlják a talajpusztulás menetét.
A lejtő meredeksége. A felületi lefolyás energiáját és ezen keresztül talajpusztító
hatását szabályozza. Ebből következik, hogy lejtőerózió csak akkor alakul ki, ha
felületi lefolyás is van. Minél meredekebb a lejtő, annál nagyobb a felületen lefolyó
víz energiája és ezzel párhuzamosan erodáló hatása. A nagyobb energiájú víz több
talajrészt tud a helyéről elmozdítani és görgetve vagy lebegtetve elszállítani, tehát
egyazon talaj esetében a meredek lejtők pusztulása gyorsabb, és az erózió veszélye-
sebb formákat ölt, mint a kisebb lejtésű területeken.
A lejtők meredekségét fokokban vagy százalékokban adjuk meg, ezért a lejtő­
kategóriák határértékeit is.
Lejtőkategóriák. N erncsak az erózió veszélyének kifejezését szolgálják, hanem
egyben az alkalmazható talajvédelmi eljárások megválasztásán ál is iránymutatók.
Beosztásuk a következő:
Sik vagy hullámos területnek nevezzük az 5%-osnál kisebb meredekségű felszín-
alakulatokat. Ezeken az esetleg keletkező felületi víz elmozdulása csekély és kis
energiájú. Az eróziós formák közül ritkán lép fel a felületi rétegerózió, a barázdás
és vízmosásos formák pedig teljesen hiányzanak. Szikes talajokon a padkásodás
jelenségével kell számolni.
Az enyhén lejtős területeken, melyeknek lejtése 5-12%, a felületi víz már
jelentősen elmozdul a helyéről, közepes energiát nyer, ezért a talajt pusztíthatja.
Ilyen lejtőviszonyok esetében a felületi rétegerózió gyakoribb, mint a sík vagy a
hullámos területeken .. A felületi lefolyás megjele:Qése jelentős mértékben függ a
talajok vízgazdálkodás i talajtulajdonsá gaitóL Amennyiben ezek kedvezőek, nem
képződik felületi lefolyás és nem jelentkezik talajpusztulás.
A közepes lejtésű területek meredeksége 12-17%. Ezeken a lejtőkön vagy a
lejtőszakaazokon a talajok víznyelése már rendszerint nem elegendő a teljes csapa-
dékmennyiség talajba juttatására, és az így keletkezett felületi lefolyás jelentősen
felgyorsuL A felületi rétegerózió mellett a barázdás erózió formája is megjelenik.
Kellő talajvédelem hiányában és helytelen talajhasználat esetében pedig a viz-
mosások képződése is lehetséges. 111
Az erősen lejtős területeken, melyben a lejtés 17- 25%-os, mind a felületi víz-
lepel, mint az erekben egyesült vízfolyások energiája jelentősen nagyobb az előbb
felsorolt lejtőkategóriákon tapasztaltaknáL A lejtőkön lefutó víz a felületi réteg-
erózió mellett - melynek erősebben fejlett fokozatai az uralkodók - gyak-
rabban váltja ki a barázdás és a vizmosásos eróziót. Az ilyen lejtőviszonyoknál kü-

267
Jönösen nagy szerepet játszik a talajok erodálha tósága, ami megszab ja a for-
mák és a fokozato k arányát. ·
A meredek lejtőkön a legnagyo bb a talajpusz tulás veszélye, itt a lejtési százalék
25%~nál nagyobb . Kis ellenállás ú talajokon a talajpusz tulás következ
tében rend-
szerint már a talajképző kózet kerül a felszínre. Nehezen erodálha tó talajokon is
minden esetben észlelhető & talajpusz tulás gyengébb vagy erősebb folyamat a.
A lejtők hosszúsága. A lejtőkategóriák önmaguk ban nem alkalmas ak arra, hogy
segítségü kkel jellemezz ük a talajpusz tulást vagy a talajpusz tulás veszélyét. A lejtő­
viszonyo k közill a meredeks ég mellett a lejtőhosszt is tekintetb e kell vennünk .
A lejtők hosszúsága szabja meg, hogy a felületi lefolyás milyen tömegű vizet szállít,
és ez milyen sebességre gyorsulh at fel az adott meredekségű lejtőn. A lefolyó víz
tömege a lejtő hosszával arányosan növekszik, ha a terület lejtése egyenletes. Minél
hosszabb a lejtő, annál nagyobb energiát nyer a felületi lefolyás lepelszern formája,
amelyne k a talajfelül eteken jelentkező súrlódás szabja meg a határát.
Jelentős szerepe van a lejtők hosszúsá gának az eróziós erek
kialakulá sában és
ennek következ ményeké nt a barázdás erózió megjelenésében. Hosszú, egyenletes
lejtőn a vizerek egyesülése, nagyobb energiájú vízsodrás okká
alakulása nagyobb
valószínűséggel következ ik be, mint a rövid lejtőkön. Általába n azt tapasztal
juk,
hogy enyhe és közepes lejtésszögnél 10-20 m-es lejtőkön a talajpusz tulás sokkal
kisebb veszélYt jelent, mint az ugyanoly an lejtőkategóriába tartozó, de a 100m-t
megközelítő vagy meghalad ó hosszúsá gú lejtőkön. Hazánkb an azonban
a felszín-
alakulásb ól következŐell ritkák a hosszú lejtők.
A lejtők alakja. Szintén nagy mértékbe n hat a talajpusz tulásra. Megkülönböz-
tetünk egyenes, domború , homorú és összetett lejtőalakzatokat.
Az egyenes lejtőkön a felületi lefolyás ·mennyisége és energiája a lejtő hosszával
arányosa n nő, ezért a talajpusz tulás a lejtő alsó harmadá n a legerőteljesebb.
Domború lejtőkön a felületi lefolyás a lejtő alsó részén éri el a legnagyo bb ener-
giát, a víz tömege attól függ, hogy a lejtő felett elhelyezkedő vízgyűjtő terület
mennyi vizet szállít a lejtőre. A pusztulá s elsősorban a lejtő felső harmadá n
kezdődik.
Horrwrú lejtőkön a lefolyó víz a lejtő középső harmadá ban jelentkez ik a leg-
nagyobb ·mennyiségben és a legnagyo bb energiáv al, az alsó harmadb an pedig le-
lassul, sőt sok esetben az energiacsökkenés következ tében üledék rakódik le.
A természe tben azonban ritkán találunk kizárólag egyik vagy másik formához
tartozó lejtőket, ezek különböző tulajdons ágú lejtőszakaszokhól tevlídnek össze.
Az összetett lejtőkön egymást váltják az egyenes, a domború és a homorú szakaszok;
ha ezek ismétlődnek, a keresztm etszet lépcsős. A talajpusz tulás törvényszerűségeit
az_ egyes lejtőszakaszok egymásu tánja és formája szabja meg.
A különböző lejtőalakok kapcsola tának gyakori formája az S alakú lejtő; a
magasab ban fekvő domború lejtőszakaszt a mélyebb en elterülő homorú váltja
fel. Ahol a két lejtőszakasz csatlakoz ik, az inflexiós pont vagy áthajlási pont van.
Gyakran ez a csatlakoz ás egyenletes, hajlás nélküli területté nyúlik, és ilyenkor
inflexiós sávnak vagy áthajlási sávnak nevezzük . Ez azért fontos, mert a talaj-
pusztulá s sok esetben az inflexiós sávban jelentkez ik először.
Az inflexiós sávról meg kell jegyeznü nk, hogy a felszín fejlődése következ tében
vándorol , éspedig a lejtő felső szakasza felé, így az erózió mindig újabb talajt kezd
ki, a már erodált szakaszo kon pedig csillapodik a hatása.
Kitettség . A lejtőviszonyok negyedik"'tényezője a kitettség. Ezen azt értjük, hogy
a lejtő vagy a lejtőszakasz milyen égtáj felé néz. Az eltérő kitettségű lejtőkön
ugyanazo n kőzet- és talajvisz onyok esetében , azonos lejtőszög, -hossz és -alak
mellett a talajpusz tulás mértéke igen különböző lehet.
Ennek magyará zata során egyrészt a csapadékviszonyokat, másrészt a 811.{/árzási
viszonyokat kell mérlegelni.

268
 Általában megfigyelhető, hogy a hev~a záporok egy adott területen rendszerint
azonos irányú széllel érkeznek. Az erős szél hatására ferdén talajra hulló csapadék
ütőhatása ott erősebb, ahol a lejtő kitettaége és a szélirány egybeesik, vagyis a
cseppek majdnem merőlegeaen érik a felszínt. A domb vagy hegy másik oldalán
fekvő lejtőt a csapadék kevésbé károsítja. Ez az egyik magyarázata a heves
záporok érkezési irányába néző lejtők pusztulásának.
A másik tényező, amely az erodáltaágban különbségeket idéz elő, a besugárzással
függ össze. A déli kitettségű lejtőkönnagyobb mértékű a talaj kiszáradása és
fölmelegedése, mint az északin, és így a száraz talajt érő csapadék azétrobbantja
a talaj aggregátumait. Az így bekövetkező azerkezetromlás, majd beiazapolódáa
fokozza a felületi lefolyást, és igy az erózió mértékét. ·
Az eróziót előidéző hatások másik csoportja, a befolyásoló tényezők nem köz-
vetlenül hatnak a felületi lefolyás megjelenésére és energiájára, hanem a felületi
lefolyás keletkezésének és a már létrejött felületi víz talajpusztító hatásának mint-
egy a feltételeit szabályozzák.

A. talaj nedvességi állapota

A talaj nedvességi állapota jelentős mértékben befolyásolja a talajpusztulás
kialakulását. A száraz talajfelszín elsősorban a csepperózió tekintetében jelent
v.eszélyt, mert az esőeaeppek hatására a kiszáradt talajmorzsák azétrobbannak,
azétesnek kisebb egységekre. Nedves talajfelszínen ez nem következik be, mert a
talajra hulló csapadék a. felszín viznyelő képességének megfelelő sebességgel jut
a talaj mélyebb szintjeibe. Abban az esetben viszont, ha a talaj felszíne a huzamo-
aabb esők hatására a viztartó képességéig telített, már kisebb hevességű eső is
felületi lefolyást vált ki, mely a túltelített talajfelszín pépes részeit könnyen el-
mozdítja, erodálja; ezt nevezzük sárfolyásnak.

A. talaj vizgazdálkodása
A legfontosabb befolyásoló tényező a talaj vizgazdálkodása. A talajnak mind
víznyelő, mind viztartó képessége jelentősen hat a talajpusztulás kialakulására.
A talajok viznyelő képessége tekintetében legnagyobb szerepe a felszín vízgazdál-
kodásának van. Ez szabja meg, hogy a talajra jutó csapadék képes-e teljes egészé-
ben a mélyebb szintekbe szivárogni, vagy egy része felületi lefolyás alakjában
jelenik meg. A rövidebb ideig tartó kis és közepes intenzitású esők hatását első­
sorban ez befolyásolja. A mélyebben fekvő talajrétegek vízáteresztő képessége
viszont az egész szelvény beázását és a huzamosabb ideig tartó csapadékok talaj-
pusztító hatását módosítja.
Az egész szelvény vízátereszM képességét mindenkor a legrosszabb vízáteresztő
képességű réteg szabja meg. Jelentősen módosítja a csapadék sorsát a leggyengébb
vizátereszM képességli réteg felszíntól való távolsága is. Ha a felszínhez közel,
például 30-50 om mélységben a vizet kevéssé áteresztő réteg található a talaj-
szelvényben, huzamosabb csapadék esetében a felette levő, vizet jobban áteresztő
réteg telítődhet, és a kezdeti egyenletes "osapadéknyelés után a talaj felszínén
fölös víz jelenik meg, felületi lefolyást képezve. Különösen veszélyes, ha a fel-
színi jó és az alatta fekvő rossz vízgazdálkodású talajazintek között vizáteresztés
tekintetében nagy különbség mutatkozik. Ez elsősorban szikes vagy a pangóvizes
barna erdőtalajokon fordul elő, de kisebb mértékben hasonló hatása van a cser-
nozjom talajokon gyakori barázdafenék-tömődöttségének is.

. 269
 A víznyelő képességhez hasonló hatása van a talajok vízgazdálkodása másik
tényező jének, a talajok víztartó képességének. Ez befolyásolja a talaj kiszáradásának
feltételeit, és közvetve a talajon élő növényzet vízszükségletének biztosítása útján
hat a talajvédő növénytakaró kialakulására.

Talajszerkezet

A talajok szerkezete részben a talajok vízgazdálkodását módosítja, részben

pedig megszabja a talaj erodálhatóságát. Ismeretes, hogy a jó szerkezetű talajok
vízáteresztése és víztartó képessége egyaránt kedvező. Ezek hatásával és a talaj-
pusztulásra való befolyásukkal már foglalkoztunk. A talajszerkezet másik hatása
az erodálhatóságban nyilvánul meg. Ennek lényege, hogy a nagyobb - a víznek
jobban ellenálló - szerkezeti elemek 'nehezebben mozdíthatók el a helyükről,
nehezebben szállíthatók, mint az elporosodott, könnyen azétiszapolódó talajszerke-
zet részei. Különösen vulkáni területeket övező lösszerű üledéken vagy nyirokon ki-
alakult talajokon tapasztaljuk, hogy nagyobb csapadék esetében nem lép fel talaj-
pusztulás, annak ellenére, hogy a felületi lefolyás jelentős. Azonos lejtőviszonyok
esetében viszont ,a leromlott, elporósodott szerkezetűicsernozjom talajokon már
kisebb csapadék is jelentős talajmennyiséget szállít az erózióbázis felé. Ez a különb-
ség elsősorban a talajszerkezettel magyarázható. Minél nagyobbak a talajmorzsák
és ezeknek minél jobb a vízállóságuk, annál kisebb az erodálhatóságuk.

Növényborítottság

A negyedik befolyásoló tényező a vízeróziót szabályozó növényborítottság .

. A különböző növénytakarók különbözően befolyásolják a vízeróziót. Így növény-
takarók között is lényeges különbség mutatkozott a talajpusztulás folyamatára
gyakorolt hatásuk tekintetében.
Erdő. Általában elmondhatjuk, hogy az erdő - az egyik ősi növénytakaró - a
talajra jutó csapadék hatását jelentősen mérsékli. A nagy felületi lombkoronára
jutó csapadék egy része elpárolog, más része a levélfelület benedvesítésére szolgál.
A csapadék javarészt az ágakon és a gallyakon, majd a fa törzsén jut a talajra; és
csak a töredéke jut csepp alakban tovább. Több szintű faállomány esetén ez a
szűrőhatás még fokozódik, mer.t az első és a második koronaszint alatt a cserjeszint
is jelentős mennyiségű csapadékot fékez le. Az így csökkent mennyiségű és fékezett
csapadék sem jut közvetlen a talajfelszínre, mert nagyrészt az erdei aljnövényzet,
valamint az alomtakaró fogja fel. Az erdők alomtakarója igen sok nedvességet
képes visszatartani, ugyanakkor pedig az el nem nyelt vízmennyiséget a csepp-
erózió hatá~ának kikapcsolásával továbbítja a talajba. Kedvező az alomtakaró
hatása a talaj vízga~dálkodására is, mert alatta nehezebben szárad ki a talaj és
huzamosabb ideig őrzi meg jó szerkezeti állapotát.
Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy az ősi erdei növényállomány átalaj-
pusztulás hatását jelentősen csökkenti. Ezen az általános megállapításon belül azon-
ban lényeges különbség van az egyes erdőtípusok talajvédő hatása között. Még
nagyobb a különbség az ősi erdőtípusok, valamint a kultúrtípusok, elsősorban pedig
a rontott és legeltetett erdők viszonyai között. Ez utóbbiakban, ahol az alomtakaró
mennyisége csökkent, a faállomány degradált, a talaj felszínének vízgazdálkodását
pedig a legelő állatok taposása lényegesen lerontotta, a talajpusztulás veszélye
jelentősen fokozódik.
Erdős puszták. A másik ősi növénytakaró -az erdős puszták füves növényzete -
zárt növényállomány esetén szintén védelmet nyújt a talajpusztulás ellen, hatása

270
 azonba n nem éri el az erd6ét . Talajvédő részbe n azért, mert
vissza tartja a csapad ék
egy részét, és azért is, mert az összegyűlt felület i vizek
erózió nélkül i lefutá sát
segíti eM. Azokb an a völgyh ajlatok ban, amely ekben zárt,
füves növén yzet van, a
lezúduló víz lehajlí tja a fűszálakat és szöved ékük felett könny
en siklik el, így nem
tesz kárt a talajba n. ·
Megművelt terület ek. Ott, ahol az ember az
6si növén ytakar ót megvá ltoztat ta,
a növén yzet talajvédő hatása és így a talajpu sztulá s
lehet6 sége is módos ult.
Az erdők letarol ása és helyük ön a legelte tés beveze tése csökke
ntette a növén yzet
talajvé d6 hatásá t. Még jobban módos ította a talajpu sztulá
s feltéte leit a szántó-
földi művelés. Itt most nem foglalk ozunk a talajművelésnek
a talajok vízgaz dálko-
dására és szarke zetére gyako rolt hatásá val, kizáró lag a termes
ztett növén yek talaj-
véd() hatásá t értéke ljük.
Minél zártab b a növén yállom ány és minél több szintű
a terme sztett növén y
levélzete, annál jobban véd a csapad ék szerke zetrom boló
hatásá tól. A nagyo bb
levélfelület jobban párolo gtatja a reá hulló csapad ékot
és benedv esedés ével
nagyo bb részt tart. vissza belőle.
A növén yek - fejl6dé sük és növek edésük különböz() szakas
zaiban - más-m ás
növényfedettséget adnak . A talajvé delem szemp ontjáb ól igen
lényeg es tényez(), hogy
mely id6pon tban legtelj esebb a talajbo rítás, és hogy Iliilyen
hosszú ideig tart.
Hazán kban a legnag yobb talajro mbolá st el6idéz6 záporo k
tavasz végén és nyáron
hullan ak le, ezért a jó talajvé delem elMeit étele az olyan
növén ytakar ó, mely a
tavasz i, nyári időszakokban adja a legnag yobb takará st.
Megál lapítha tó, hogy a növén yfedet tség szemp ontjáb ól
a talajpu sztulá st leg-
jobban az őszi kalászosok és a szálas takarm ányok fékezik meg,
melye k a tavasz i és
nyár eleji záporo k idején \'édik legjob ban a talajt. Sokka l
kedvezőtlenebb a talaj-
védelem szemp ontjáb ól a kapásn övény ek, els6so rban a
kukori ca és a répafé lék
növén ytakar ója, mert ezekne k a legnag yobb levélfelülete
csak a nyár másod ik
felében alakul ki, a veszélyes csapad ékok idején a talajfe
lszínt csak alig védik.

Az erózió formá i
Az erózió folyam ata a termés zeti viszon yoktól , valam int az
ember tevéke nységé -
t61 függ6en különb öz6 alakok ban jelenh et meg, amely
eket eróziós formá knak
nevezü nk. A formák kifejl6désének mérték ét pedig az eróziós
fokozat.okkal. jelöljü k.
A víz által előidézett talajpusztulás vagy rövide n az erózió
többfé le lehet, ezeket
a mezőgazdasági művelés és a terüle t művelhet6sége szerin
t három csopor tba
osztot tuk.
Ezek egymá stól els6so rban az átművelhet6ség tekint etében
különb öznek.

Felületi rétegerózió
Ebbe a csopor tba azok a talajpu sztuJá si jelensé gek tartoz
nak, amely ek a víz-
szintes vagy majdn em szintv onalas talajművelést nem
akadál yozzák . A talaj-
pusztu lás egy id6ben nagyo bb, eseten ként több száz négyz
etméte rnyi terüle tet
egységesen sújt. A felületi rétegerózió hatásá ra a felszínen
egyenl etes talajle hordás
vagy a szánto tt réteg vastag ságát meg nem haladó , sűrű,
sekély - már sekély
talajműveléssel, így tárcsáz ással is elegye
ngethet() - vízhál ózat képződik. Ez rész-
ben szemmel érzékelhet(), részbe n nem.
Rejtett erózió vagy mikroszoliflukció. A felületi réteger ózió
több részfo lyama t
különböz() arányú · összegez6désb61 szárm azhat. Egyik ilyen
részfo lyama t a rejtett
erózió, vagy mikroszoliflukció. Szemm el részlet eiben nem érzékel
hető. Akkor követ-

271
 kezik be, amikor a vízkapacitáson túl telitett talajra újabb csapadék hullik. Az el-
folyósodott talajfelszín pépszerű állapotban elmozdul, és a lejtőn lefelé csúszva vékony
rétegben, de nagy területen a helyi erózióbázis felé halai},. Mivel a folyamat kelet-
kezésekor nem képződik vízérhálózat, és a talajfelszín közel ös{:lzefüggő rétegben
egyenletesen mozog, a jelenség szemmel nem érzékelhetiJ. Hogy mégis tudomást
szerezhettünk a folyamatról, azt a sugárzó izótóppal végzett kísérleteknek köszön-
hetjük. Ezek ezerint a talajrészek egy-egy csöndes eső alatt néhány deciméteres
utat is megtehetnek. Az évszakonként ismétlődő jelenség összegezéséből azonban
jelentős változás következhet be a felszíni formákban. A meredek lejtők anyaga
a völgyeket tölti fel, s ezáltal a lejtők meredeksége mérséklődik. Általában az or-
szág legcsapadékosabb vidékein fordul elő, elsősorban olyan talajokon, amelyek szel-
vényében a feltalaj vízáteresztő képessége nagyobb, mint az alatta következc5
szinté.
Csepperózij. A felületi rétegerózió egy másik tényezője a csepperózió. Az eső­
cseppek ütőhatása váltja ki. Másként érvényesül száraz, ;mint nedves talajfelszínen.
Ha a csapadék cseppjei száraz talajfelszínt, azaz kiszáradt talajszemcséket nedve-
sítenek be, a hirtelen nedvesedés hatására a talajmarzsák robbanásszerűen esnek szét
apróbb részekre. Ez a hirtelen bekövetkező folyamat a száraz talaj mohó nedv-
szívása és az így keletkező, a pórusokba bezárt levegő túlnyomása következtében
lép fel. A létrejött apróbb talajrészek könnyebben mozdulnak el mind a felületi
lefolyás, mind a cseppek mechanikai ütőhatása következtében. A csepperózió
másik része az esőcseppek mechanikai ütőhatására vezethető vissza. Általános tör-
vényszerűség, hogy a hevesebb záporok általában nagyobb cseppek alakjában
érnek a talajra. Ha tehát a zápor heves, vagyis nagy a cseppek földre érkezés
pillanatában mért sebessége, ezenkívül nagy a cseppek tömege, akkor nagy az
energiája is. A nagy energiával érkező cseppek a talajfelszín pépes részeit azét-
fröccsentik és - lejtős területeken - az adott energiával más mennyiségű talajt
szállítanak a lejtőn fel, mint lefelé. Összegezve a cseppek ismétlődc5 becsapódásának
hatását, a talajrészecskék a lejtőn lefelé elmozdulnak. Mindez jól szemléltethető
úgy, hogy nagyobb záporok idején egy keretre erősített, enyvezett vásznat helye-
zünk ki néhány percre, merőlegesen a talajfelszínre. A cseppek hatására felcsapódó
talajrészek a vászonra tapadnak, jelentős mennyiségben a vászon alsó 20 cm-es
részére, de felcsapódhatnak l m_ magasságig is.
A cseppek robbantó és fröccsentő hatása együttesen idézi elc5 tehát a csepperó-
ziót, amelynek folyamata szemmel ugyanúgy nem látható a lejtős területeken, mint
a rejtett erózió esetében.
Lepelerózió. A felületi rétegerózió harmadik alkotóeleme a felületi lefolyás
hatására lepelszerűen, nagy területen, egy időben elmozduló víztömeg által szállított
talajrészek által jellemezhető. A felületet nagyjából egyenletesen borító vízlepel a
víz mennyiségétől, a lejtő meredekségétől függően kisebb vagy nagyobb energiát
nyer. A vízlepel energiája a felázott és sok esetben -szétiszapolódott talajfelszín
részeeskéit magával ragadja és a völgy - a helyi erózióbázis - felé szállítja.
A vízlepel sokszor nem teljesen egyenletes, mert a felszín kisebb mélyedéseiben
egyesülve ereket hoz létre, amelyek már nagyobb energiájúak, és így az általuk el-
mozdított talaj mennyisége is nagyobb. A létrejövő eróziós érhálózat azonban
csak néhány cm mélységű, sűrű és a felületet megközelítően egyenletesen borítja.
Mint az előzőekben már említettük, a felületi rétegerózió ez utóbbi jelenségének
nyomai már sekély talajműveléssei is eltüntethetők.
A leírt talajpusztuJási forma hatására a lejtők felszíne tarka képet mutat. A fel-
talaj - vagyis a humuszosszint - barna színét nagyobb foltokban vöröslő vagy
ki világosodó árnyalatok váltják fel. Ezek az erdőtalajok felhalmozódási szintjének,
illetve a csernozjom B-szintek anyagának vagy a talajképzc5 kőzetnek felszínre
került maradványai.

272
 . Barázdás erózió
Barázdás erózió az, amikor a felszínen képződött kisebb vízerek egymással
egyesülnek, és összefüggő vízlepleken, valamint sekély, kis energiájú érhálózatokon
kívül nagyobb vízfolyások is képződnek. A vízfolyások általában a lejtők kisebb
hajlataiban koncentrálódnak, azután bevágódnak a laza felszínbe, és a talajt sodor-
vonaluk mentén elhordják. A barázdás erózió tehát már megközelítően sem egyen-
letesen hat a felszínre, hanem vonalas erózió alakjában jelentkezik. A vonalas
eróziónak ez az enyhébb formája a felszínt eróziós barázdákkal szabdalja fel. .Ezek
sekély talajműveléssei már nem tüntethetők el, de a vizszintes, a lejtőn keresztbe
végzett gépi talajművelést még nem akadályozzák. Ebből következik, hogy az eróziós
barázdák 50 cm-nél nem lehetnek mélyebbek. Képződésüket sok esetben egy-egy
keréknyom vagy választóbarázda segíti elő, de lehet kialakulásuk oka a hely-
telenül végzett sáncolás is. Vízszintes sáncok esetében a sáncárok feltöltődése után a
sáncokban a visszatartott víz a sáncgerinc gyengébb részeit áttöri, és hirtelen nagy
energiával zúdul az alatta levő területre, amin árkos eróziót vált ki.

ViznÍosásos erózió
A vízmosásos erózió a vonalas eróziónak erősebben fejlett formája, mely a
felületen összegyülemlett víz egyesülése útján folytonosan mélyülő és terjedő víz-
mosáshálózat alakját ölti. A vízmosások talajművelő eszközökkel meg nem szün-
tethetők, és át nem járhatók, ezért ez a talajpusztuJási forma a szintvonalas talaj-
művelést akadályozza, és ezt csak a vízmosások közötti területre korlátozza. A talaj
rétegzettségétől és fizikai tulajdonságaitól függően a vízmosások keresztmetszete
többféle. Van V és U alakú vízmosás, köztük elsősorban az elhordott talaj mennyi-
ségében van különbség. Van élő és holt vízmosás annak alapján, hogy fejlődésük
ma is folytatódik-e, vagy pedig már megállapodott. Az élő vízmosások egyrészt
visszavágódás, vagyis a lejtővel ellentétes irányban való előrehaladásuk által
fejlődnek tovább 1 másrészt elágaznak, amikor a mellékvizmosások alakjában jelen-
tik a talaj pusztulást. A vízmosások meredek falain gyakran következik be suvadás,
rogyás vagy a falak beomlása. Aszerint, hogy az említett kisérőjelenségek közill
melyik lép fel, változhat a vízmosás, keresztmetszete azonban minden esetben
szélesedik. Az idősebb, holt vízmosásokban gyakran észleljük a fenékfeltöltődését, és
ez vízszintes völgytalpat hoz létre. Jelentősen befolyásolja a vízmosások alakulását,
megjelenésük sűrűségét az emberi tevékenység. Különösen legelt~téssel idézhetjük
elő a vízmosásos talajpusztulás folyamatának jelentős felgyorsulását. Legeltetett
területeken gyakori, hogy a vízmosások kialakulása nem fokozatos és folyamatos
visszavágódás, hanem egyes szakaszainak összeolvadása következtében jön létre.
A meredek lejtőkön legelő állatok járatai a legelő hajlataiban csírájává lesznek a
lépcső alakú vízmosásoknak, amelyek idővel az egymás alatt fekvő részek össze-
olvadásával összefüggő, nagy vízmosássá egyesülnek.
Az eddig ismertetett eróziós formák azonban általában nem egymagukban kép-
viselik a talajpusztulás jelenségét az adott területen, hanem a különbözó formák
különböző arányokban társulnak. A lejtőviszoJ1yoktól, a talaj fizikai tulajdonságaitól
függően a külonböző formák egymáshoz viszonyított aránya más és más. Lösz-
területeken általános törvényszerűség, hogy a talajpusztulás folyamatának erőssé­
gétől függően, először a felületi rétegerózió, majd ehhez társulva a barázdás erózió,
és a legerősebb talajpusztulás esetében a vízmosásos erózió formái lépnek fel.
Agyagos talajképző kőzet esetében, elsősorban erdőtalajokon, az arányok az eróziós
formák között eltolódnak, és már ha kisebb mértékű is a talajpusztulás, a mező­
gazdasági művelés szempontjábql káros és a talajvédelem tekintetében nehezebben
leküz~ihető formák jutnak túlsúlyra (99. ábra).

18 Talajtan 273·
 ·O

':;;"
·0

99. ábra. Az eróziós formák arányának alakulása különbözö közetek talajain az eróziós
· fokozatoktólfüg göen

Padkásodás
A sík szikes területek jellegzetes talajpusztuláBi formája a padkásodás. Az erózió
hatására - a szemre sík felszínen - néhány deciméter mély, meredek falú mélye-
dések alakulnak ki. A padkatetőt - mely aszikes talajok A-szintjével fedett -
többnyire zárt gyeptakaró borítja, a mélyebben fekvő ún. padkafenekek felszínén a
sók kivirágzanak, fehér porszerű kovasav gyűlik össze bennük, és e kedvezőtlen
viszonyok között csak gyér, szárazság- és sótűrő növényzet található. A padkásodás
a meredek padkaparemek pusztulása által terjed. Kialakulásának megindítója sok
esetben a zárt növénytakarón ak csordajárás vagy dűlőút által megszaggatott ki-
kopott foltjaiban keresendő.

Szedimentáció
Az erózió formáinak tárgyalását nem zárhatjuk le anélkül, hogy ne szólnánk a
talajpusztulás következménye ként jelentkező kártétel formáiról, a szedimentáció-
ról vagy eliszapolásról. A lejtős területekrőllepusztult talajrészek- amint a fe-
lületi lefolyás energiája csökken - leülepednek. Leülepedésük helyén a növény-
zetet elborítják, ezáltal kárt okoznak. Ugyancsak jelentős károkat okoz az el-
iszapolódásköz útakon és vasúti pályákon. Az eliszapolás helye lehet a helyi erózió-
bázis, de lehet az összetett lejtőkön kialakult, enyhébb lejtésű tereprészek - az ún,
pihen<Sk - helye is.

Az erózió fokozatai
Az eróziót folyamatain és formáin kívül fokozata is jellemzi. Fokozaton értjük
azt az állapotot, amelyet valamely talajpusztulási folyamat hatására az eróziós
forma elért .
.Felületi rétegerózió. Fokozatait: a gyengén, a közepesen és az erősen erodált
talajszelvények et a talajpusztulás százalékos értéke a területre jellemző, nem erodált
talajszelvény alapján határoljuk el egymástól. A nem erodált talajszelvény szint-
jeit együttesen tekintjük 100%-nak, és ehhez viszonyítjuk a vizsgált erodált talaj-
szelvény szintjeinek együttesét. A-, valamint a fokozatosan csökken{) ezerves-
anyag-tartalmú B-szintek együttesen képezik az elbírálás alapját, a barna erdő-

274
-
00
*

....:·....
·"
o()4J\ /
(_)w.
••
:i .-.·:-·v erodált mezőgazdasági teriilet
.;·~ t
t) WI~
~o
l"" 100•1
/o

~
·::.

·•·-··--·-·.
..
/ o 75%

~
r;

u
flJrf-?1<(!)
~v~
( o 50 %

o
~A'!
25 '/.

af\
%Y
«9/i)' o 10 1.
6\: t;) eróziós

~~;~::~~a
erős

'CYt1\ 2 közepes 1
~\8) 3 gyenge 2

Nl
-:r 100. ~bra, ~erodált terület nagyságának, valamint az eróziófokozatok arányának tnegoszlá.Ba a járáSok ez4ntóterületén
Ol
 talajoknál pedig a kilúgzási és a felhalmozódási szintek. A vizsgált·talajszelvény
szintjeinek vastagságát lemérve, a centiméterek ben kifejezett értékeket az össze-
hasonlítási alapul szolgáló talajszelvén y szintjeinek vastagságával osztva és 100-zal
szorozva kapjuk a százalékos értéket, az eróziós fokozat kategóriáiba soroláshoz.
Az ismertetette k figyelembevételével gyengén erodáltnak nevezzük azokat a
talajszelvén yeket, melyekben az eredeti szelvény talajszintjein ek legalább 70%-a,
közepesen erodáltnak azokat, amelyekben 70- 30%-a, erősen erodáltnak, melyekben
kevesebb, mint 30%-a maradt meg, illetve ez utóbbiba soroljuk azokat a talajokat
is, melyekben - függetlenül. a százalékos értéktől - 30 cm-nél nem vastagabb
talajréteg maradt meg. Kifejezhetők az eróziós fokozatok a lepusztult talajréteg
százalékos értéke alapján is, ami nem elvi különbséget jelent a meghatározásban,
hanem számszerűt. Így gyengén erodált az a talaj, amelyben az eredeti szelvény
talajszintjei nek 30%-a, közepesen erodáltak, amelyben 30-70%-a és erősen ero-
dáltak, amelyben több mint 70%-a pusztult le.
Az .eróziós fokozatok járásonkénti alakulását a 100. ábrán mutatjuk be.
Barázdás erózió. Fokozatait· célszerűen a barázdákból kimosott talaj mennyisége
alapján határozhatju k meg, úgy, hogy a lejtőn egy vagy több, a terület átlagát
képviselő mintaterület et választunk ki. Ezek 10 X 10 m-es négyzetek, lehetőség
szerint egyenleteslejtőszögnél kitűzve és úgy, hogy a lejtésirány egyben a négyzet
függőleges oldalaival párhuzamos legyen. A mintaterüle tek felső és alsó vízszintes
határán, valamint t;t kettő között levő, 5 m inagaaságban húzható vízszintes vonal
mentén mérünk. E három vonalat kitűzve, egyenként megmérjük a vonalat
keresztező vízmosásos barázdák átmérőjét, mélységét, és megfigyeljük a kereszt-
metszet alakját. A három vonal mentén mért keresztmetsz eteket kiszámítva, át-
lagoljuk és a mintaterüle t hosszanti oldalával (10 m-rel) megszorozva, megkapjuk
a területrőllepusztult talaj mennyiségét. Ennek alapján határoljuk el egymá.stól
a barázdás erózió fokozatait, úgy, hogy a barázdák térfogatát megszorozzuk a talaj
térfogattömegével és ezáltal a lepusztult talaj mennyiségét t/ha-ban fejezzük ki.
Gyengén erodáltnak nevezzük azokat a területeket, .melyekben ez az érték kisebb,

59. táblázat. Az erózió által kárositott talajok területi

elterjedése megyénként 1000 ha-ban
Erősen l Közepesenl. Gyengén l összesen
Megyék
l erodált, 1000 ha ·

Vas 29 36 45 110
Zala 44 83 47 174
Somogy 37 162 121 320
Baranya . 24 67 70 161
Veszprém 144 52 51 247
Győr 12 26 59 97
Komárom 17 65 100 182
Fejér 28 46 130 204
Tolna 40 90 75 205
Nógrád 63 59 25 147
Pest 43 44 52 139
Heves . 19 39 29 87
Borsod-Abaú j-
Zemplén 54 116 54 224

Összesen 2297

276
 O 50 km
fNY
• ,, l
'''It,
l l l
l l l l l!lit
l l /,
l j

\ \\
~
\ \\
\
,, -2
!IIJI1

~3
"
,,,,,,,
\ ~\ 04

\\' \
\
\
\\\\\
~\ \ \

\\ \ \
\ \ \
- \
.7
~
~5

CZ!l] 6

101. ábra. Talajpusztu lás MagyarorSz ágon

1 - erősen erodált, 2 - kOzepesen, 3 - gyengén erodált, 4 -
~
....:(
nem erodált területek, 5 - szedimentált területek, 6 - a defláció által
....:(
gyakran sújtott területek, 7 - erdők
mint 40 t/ha, közepesnek, ha 40-100 t/ha között van és erősen erodáltnak 100
t/ha-nál nagyobb érték esetén. .
Vizmosásos erózió. Fokozataina k eldöntésekor már célszerű nagyobb területet
egységill venni. A szakirodalom általában a vízmosás hosszát veszi alapul a határ-
·értékek megállapítás akor, a mért adatokat m/km2-ben kifejezve.
Az említett elv figyelembevételével gyengén vízmosásosnak nevezzük azt a terüle-
tet, amelyen a vízmosások hossza kevesebb, mint 200 m/km2 , közepesen, illetve
erősen vízmosásosnak pedig a 200-500 m/km2 , illetve 500 m/km 2-nél nagyobb
értékű területeket.
Padkásodás. Fokozatait a területi elterjedés alapján határozzuk meg. Ott, ahol a
padkásodás által elpusztított felszín, vagyis a padkafeneke k peremek által határolt
területei az összterület 10%-ánál kisebb nagyságrend et érnek el, gyengén padkás
területr61 beszélünk. Ott, ahol ez az érték 10-30%, közepes padkásodásról, ha
viszont a padkafeneke k területe az összterület 30%-át meghaladja, erős padká-
sodásról szólunk.
Az ország eróziós viszonyairól az 59. táblázat adatai, valamint a 101. ábra
nyújtanak áttekintést.

A talajpusztuJási folyamatok fejlődése

Az eddigiekben a talajpusztul ás folyamataira , formáira és fokozataira vonatkozó

adatokat foglaltuk össze, ismertetve azok tulajdonsága it és elterjedését, a további-
akban az erózió várható alakulását vázoljuk. Tesszük ezt azért, hogy a talaj-
védelem tervezése esetén elsőbbségben részesíthessük azokat a területeket, amelye-
ken a talajpusztul ás várható fejlődésének üteme különösen veszélyes.
A talajpusztuJá si viszonyok ismertetése során rámutattunk egyes esetekben arra,
hogy a talaj- és a kőzetviszonyok gyakran megszabják az erózió formáját és
folyamatána k fejlődését. Az eróziós fokozatok egymásután ja viszont - a külön-
böző feltételek között - másként hat a talajpusztuJá si folyamatok kifejlődésének
sebességére. A továbbiakba n ezeknek az összefüggéseknek a magyarázat át és az
okok,feltárá sát foglaljuk össze.

Csernozjom okon
Csernozjom talajokon - elsősorban akkor, ha azok löszön vagy homokos löszön
képződtek - a talajpusztulá s, az erózió, lassan indul meg. Amint azonban elérte a
gyengén erodált fokozatot, tehát a talajszelvén y legértékesebb és legjobb szerkezetű,
egyenletesen humuszos szintjei lepusztultak , az erózió 8ebessége nő. Ez azt jelenti,
hogy ugyanolyan lejtési viszonyok és ugyanannyi csapadék esetén is több talaj
pusztuile a területről, mint a nem erodált részeken. Ahogy pedig a talaj közepesen
erodálttá válik, azaz a felszínre a kevesebb humuazt tartalmazó, kevésbé vízálló
szerkezetű réteg kerül, még gyorsabb lesz a talajpusztulá s, még több talajt hord
le a víz a lejtőről. Ha /ehhez a vízgazdálkodási tulajdonságo k leromlásához hozzá-
számítjuk azt is, hogy a talajpusztul ás folyamatána k előrehaladásával a lejtő is
változik, kezdetben mer~dekebbé válik, érthető lesz, hogy a közepesén erodált
talaj még kevésbé áll ellene az eróziónak. A talajpusztulá s folyamatána k leg-
nagyobbseb ességéta talajképző kőzeten, a löszön éri el. A nem erodált csernozjom-
tól a felszínre került löszig, vagyis az erősen erodált területekig, a felületi réteg-
erózió fejlődésének sebessége fokozatosan gyorsul, a talajpusztulás veszélye állandóan
nó. Magyar&zatul .azolgál erre a csernozjom talajok mélységgel fokozatosan
csökkenő humusztarta lma, agyagosodás a és ezek következmé nyeként a szerkezet
vízállóságán ak, valamint a vízgazdálko dásnak a romlása.

278
 Barna erdőtalajokon

Lösz talajképzii kiizeten. Csernozjom barna erdótaZajok vagy barnaföldek esetében

a folyamat alakulása más ütemet követ, mint .csernozjomok esetében. A kezdeti
erózióvalszembeni ellenállás megmarad, mert a humuszosszintek ellenállóképessége
a csernozjomokéhoz hasonló. Amint azonban ezeket a talajpusztulás eltávolította,
a folyamat sebessége csökken. Ennek oka, hogy a felszínre az agyagos, vízálló szer-
kezetű és ezért ellenálló felhalmozódási szintek kerülnek, melyek az eróziót le-
fékezik. Ezeken a talajtípusokon tehát a gyengén és közepesen erodált fokozatok
talajai nem gyorsítják fel a talapusztulást. Ahogy azonban a felületi rétegerózió a
talajszinteket elhordja, vagyis a talajképző kőzet, a lösz kerül a felszínre, a pusz-
tulás rohamosan felgyorsul.
Gyakran találunk a löszön agyagbemosódásos barna erdótalajokat, amelyek a felületi
rétegerózió hatására többé-kevésbé lepusztultak. Ennél a talajtípusnál azt látjuk,
hogy a kilúgzási szint könnyen válik a talajpusztulás martalékává, mert a kolloidok-
ban szegény feltalaj szerkezete rossz, kevésszerves anyagotésagyagot tartalmaz.
A gyors kezdeti erózió azonban hamarosan megfékezódik, amint a felhalmozódási
szint anyaga kerül a felszinre.
A vasas ásványi kolloidokkal összeragasztott szerkezeti elemek eróziós ellen-
állása jóval nagyobb, mint a szerves anyaggal kötött morzsáké. Mind a csepperózió,
mind a felületi rétegerózió hatásának erősen ellenállnak. A morzsákon belüli pórus-
tér kisebb ugyan az erdőtalajok morzsáiban, mint a csernozjomokéban, de ezek
a pórusviszonyok az erodáltság szempontjából kedvezőbbek. Sokkal nehezebben
robbannak szét a talajmorzsák, kevésbé áznak el a vízben, tömörebbek, ezért
nagyobb a térfogatsúlyuk, és vízben nehezebben szállíthatók. Másik kedvezéS
tulajdonsága az erdőtalajok felhalmozódási szintjében kialakult talajszerkezetnek,
hogy mechanikai eszközökkel könnyebben állitható helyre, mint a csernozjom talajok
morzsái, mely utóbbiak csak biológiai hatásokkal regenerálhatók.
Az erőteljesen fejlett agyagbemosódásos barna erdőtalajok felhalmozódási
szintje gyakran két részre osztható. A felső rész több agyagot tartalmaz, szerkeze-
tessége jobb, ennek következményeként kevésbé erodálódik. A felhalmozódási
szint alsó fele, mely több agyagot tartalmaz ugyan a talajképző kőzetnél, a felette
levőszintnél kevésbé jó szerkezetű. Ezért a felhalmozódásiszint eróziója sem egyen~
letesen halad előre, hanem aszerint, hogy a talajpusztulás hatására a felszínen a
felhalmozódásiszint felső vagy alsó része található, az erózió folyamata is kevésbé,
ill. gyorsabban fejlődik.
Amint a talajpusztulás a talajszinteket, tehát a felhalmozódási szint marad- .
ványait is elhordta, és a pusztulás a talajképző kőzet - adott esetben a lösz -
anyagát károsítja, az erózió üteme hirtelen felgyorsul és ugyanolyan kártételek
jelentkeznek, mint a csernozjom területeken. Sok esetben a talajpusztulás még
jelentősebb is, mert a csernozjom területeken a felületi lefolyás a közepesen és
gyengén erodált területekről csak közepes, az erdőtalajok felhalmozódási szintje
felett képződött vízmennyiség nagyobb lehet a szintek gyengébb vízáteresztő
képessége következtében. A nagyobb tömegű víz pedig ugyanabban a talajképző
kőzetben nagyobb kárt is tesz.
Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a löszön kialakult agyagbemosódásos barna
erdőtalajok területén a talajpusztulás előrehaladásának mértéke szerint az erózió
folyamata először nagy sebessé(Jf}el indul meg, majd a talajpusztulás mértéke csökken,
tehát a folyamat sebessége lefékezódik. Amint pedig a talajszinteket már elhordja az
erózió, a löszös talajképzó közethen a talajpusztulás sebessége ugrásszedlen megnő.
Agyagos talajképzii kiizeten. Más a helyzet, ha az agyagbemosódásos barna erdó-
talajok nem löszön, hanem agyagos talajképző kőzeten képződtek, így vulkáni
kőzetek málladékain, szénsavas meszet nem tartalmazólösszerű vályogon és agya-

279
 o"'>- ....-- --, 1//
Ol / " / l
4 5 l \ /3/ l
--- l \
3
~
............... , / / /2/
/
., \ //1
----~ . . . .,......... \ /
E
CD <n / l
'"l ' , /~ / l
CD
:3 a.
•O
.N
'2<ll
N
ro
CD
N
'Ű
.>< r"
l"
, ___,
y/\/
/ x1
ll ' x../____
___,......- . . . . . < '/Y / """ \5
-~------):::.-_ _ _ _ _ _ _ ___, ~~~ 4
1 --l
•::J
<n
<n
!!! ,. . . . . . . . .
-- l \
nem erodált gyengén közepesen erősen erodált talaj
102. ábra. A különböző talajtíp usok pusztu lásána k üteme és az eróziós fokoza tok
közötti
kapcso lat
l - csernozjom, 2 - barnafö ld löszön, 3 - agyagbemosódásos
barna
· barna erdőtalaj agyagon , 6 - rendzina erdőtalaj löszon, 4 - pangóvizes

gon vagy agyagos, karbon átmen tes tenger i üledéken. Ezeke

n a talajok on a talaj-
pUBztulás üteme megegyezik a löszön kialak ult barna erdőtalafokéval addig, míg az
erózió a felhalmozódási szinte t el nem hordja . Amint a talajpu
sztulá s a talajképző
közetet is eléri, a folyam at sebessége tovább csökken, mert
az agyagos üledék fel-
színre kerülv e, legalá bb olyan mérték ben áll ellene a talajpu
sztulá snak, min1l a
felhalmozódási szint anyag a. Ezekb en a talajok ban tehát
a talajpu sztulá s üteme
nem gyorsul, hanem a kezdeti nagyo bb intenz itás után fokoza
tosan
· Tömör kőzeten. Különleges helyzet áll elő akkor, ha a talajpu csökken.
sztulá s rendzina
vagy savany ú, nem podzolos barna erdőtalaj által fedett terület
ekre ~at. Ilyenk or a
kezdeti gyors erózió a viszonylag sekély talajré teget gyorsa
n elhord ja, és a vissza-
·. marad ó tömör közetrészek a talajpUBztulás folyamatát
hirtelen fékezik le. Ennek
követk eztébe n a rendzi na terület eken - a gyako ri kopáro
sok, sziklás terület ek
ellenére - a lepusz tuló talaj mennyjsége csekély, annál
nagyo bb azonb an a
felületi lefolyás, mely a szomszédos terüle tek talajpu sztulá
sát gyorsí tja meg.
A leírt összefüggéseket ábrázo ltuk a 102. ábrán, összehasonlít
alakul t csernozjom, barnaf öld és agyagbemosódásos talaj, va a löszön ki-
valam int az agyagon
képződött pszeudoglejes barna erdőtalaj és
dolom iton kialak ult rendzina talaj-
pusztu lásána k ütemé t.

Szikeseken
A szikes talajok különleges talajpu 8ztulá si folyam ata a padká
sodás. Kialakulása
és az eróziós folyam at sebessége a talaj duzzadó- és zsugoro
dóképességétc51, a
szolonyecszelvények A- és B-szintjei között fennálló agyagt
artalom-különbségtc51
függ. Minél agyag osabb, és ennek követk ezmén yekén t minél
jobban repedező a
talaj, és .minél több kicserélhető nátriu mot tartalm az, annál
nagyo bb a való-
színűsége a padká sodásn ak, és annál gyorsa
bb a folyam at előrehaladása. A duzza-
dás és a zsugorodás a talajaz intek vastag ságába n, nagy sokszö
gek alakjá ban el-
rendeződött, függőleges repedé seket idéz elő, amely
ekbe a felső talajaz intek anyaga
280
 \
, belefolyik, ezáltal sík, mikrodomborzat nélküli területen is a padkásodás kezdetét
indítja meg. A talajok kicserélhető nátriumtartalma a talaj anyagának pépszerű
elfolyását vonja maga után; ennek a tulajdonságnak a padkásodás kialakulásában
döntő szerepe van.

A talajképző kőzet hatása

A 99. ábra a felületi, a barázdás és a vízmosásos erózió kialakulásának lehető­
ségét mutatja be, a különböző talajképző közeten kialakult talajok esetében, az
eróziós fokozatok erősödésének arányában. Azt tapasztaltuk ugyanis, hogy a löszön
és a homokosZőszön kialakult talajoknál a felületi rétegerózió az uralkodó, ha a terület
gyengén és közepesen erodált, a barázdás és különösen a vízmosásos erózió pedig
csak akkor jelenik meg nagyobb mértékben, ha a talajpusztulás már előrehaladott
és elérte az erős erózió határát. Löszvályogon azonban - vagyis olyan talajképző
kőzeten, amely a Jösszel egykorú, a képződési körülményei következtében több
agyagot és kevesebb szénsavas meszet t~rtalmaz - a helyzet másként alakul. Már
gyenge és közepes erózió esetéri is viszonylag gyorsan fellép a barázdás eróziós forma,
a talajpusztulás fokozatának további fejlődése pedig eltérő képet mutat aszerint,
hogy a területet szántóföldi művelésben hasznosítjuk vagy legeltetjük. A túl-
legeltetés következtében a legelőkön már közepes erózió esetén is a formák között
megjelenik a vízmosás, a szántókon viszont az erős erózió sem halad túl a barázdás
formán.
Még inkább eltér az erózió képe az előbbiekben vázoltaktól nyirokon és agyagon
képződött talajok esetében. Ezeken már gyenge talajpusztulás is barázdás formát
ölt, a közepes és különösen az erős erózió pedig igen sok vízmosás kialakulását
okozza. Ezek a különböző talajképző közeten kialakult talajok pusztulása közötti
különbségek lényegesen befolyásolják a talajvédelem módját és költségeit .
.A terület erodáltsága ·és az -uralkodó eróziósfokozat elterjedése között is összefüggés
van. Különböző talajviszonyok esetében a területnek ugyanolyan mértékű ero-
dáltságához lényegesen különböző eróziós fokozatok tartozhatnak. A löszön képző­
dött talajokon a terület erodáltságával arányosan fejlődik a gyenge, a közepes,
majd az erős erózió, tehát a talajpusztulás területi kiterjedése és fokozata egymással
azorosan kapcsolódik, homokos löszön ez a kapcsolat különböző szakaszokra oszt-
ható. Kisebb területi erodáltság esetéig az erózió alig pusztítja a talajt, és a le-
pusztulás egyenletes. Amint a terület lepusztulása az 50%-ot megközeHti, ugrás-
szerűen növekedik meg a közepes, majd az erősen erodált területek mennyisége.
Ezzel szemben löszvályog esetében még viszonylag nagyobb területű erodáltságnál
sem tapasztalunk magasabb eróziós fokozatokat, vagyis a talajpusztulás nagy
területet érint ugyan, de az okozott kár, az elhordott talaj mennyisége viszonylag
kisebb, mint a löszön kialakult talajokon. Még jobban eltérő képet mutat az össze-
függés a nyirokon és az agyagokon képződött talajok pusztulásakor, mert ebben az
esetben nagy területű erózió sem idéz elő gyengénél erősebb eróziós fokozatokat a
talajok kedvező eróziós ellenállás~ következtében. Ha viszont a terület teljes egészé-
ben vagy túlnyomórészt erodált, megjelennek az erős erózió nyomai is.

A talajpusztulás várható alakulásának országos képe ·

Az erózió mértékének és ütemének a talajok tulajdonságai és szintekre tagozó-
dása következményeként meghatározott különbségei a talajpusztulás országos
elterjedését és a jelenlegi helyzet további alakulását jelentős illértékben megszab-
ják. Ezt a .képet mutatjuk be a 101. és 103. ábrán; ez utóbbin a talajpusztulás
várható alakulását tüntettük fel az ország területére vonatkozóan.

281
1>:)
00
1>:)

J
od) ~ s·
w (
.i
'@l.)
\

& ........... J.r

~·-. . E, §3 ~5 §7 ~9
\
.,...,.. ......... _._,,,..
-.J
~2 §4 ~6 n-:íT.l
L.L.LJ
8
1/1/~1 10
103. ábra. A talajpusztu lás dinamikája
1 - gyors pusztulás, kis eróziós ellenállás, nagy felületi lefolyás, 2 - az erősödő fokozatokkal
la•san, közepes eróziónál erősen gyorsuló talaj pusztulás, 4 - kezdeti rohamosan gyorsuló talaj pusztulás, 3 - gyenge erodáltság esetén
mosások jelennek me!Z,' 5 - az erózió előrehaladásával fokozatosan erősödő gyors talajpusztulá s után a felületi rétegerózió folyamata lassul, majd Ismét fokozódik és víz-
előrehaladásával a fokozatosan fejlődő talajpusztulá s enyhe formákkal,
talaj pusztulás, a vízmosásos formák uralkodnak, 6 - nagy ellenállóképe sség, az erózió
r - az erózió előrehaladásával fokozatosan fékeződő talaj pusztulás, enyhe eróziós formák, 8 -
defiácló, homokverés, 9 - denáció, fekete viharok, 10 - padkásodás
 Az emberi tevékenység hatása
Az eddig elmondottak is azt igazolják, hogy a talajpusztulás folyamatát nem
vezethetjük vissza kizárólagosan egy vagy két tényezőre; pl. a lejtő- vagy a
csapadékviszonyokra. Ugyanazon domborzati és éghajlati feltételek mellett a talaj-
képző kőzet és a rajta kialakult talajtípus tulajdonságai szerint az erózió üteme,
az eróziós fokozatok aránya, valamint az eróziós formák egymásutánja lényeges
különbséget mutat. Ezek ~z összefüggések pedig a talajhasználat által még tovább
módosulnak.
'i
Talajbasználat. Hatásáról általánosságban annyit állapíthatunk meg, hogy azo-
. nos természeti viszonyok és feltételek esetében a talajpusztulás legenyhébb formában
az erdőben jelentkezik. Fokozódik a. talajpusztulás veszélye a legeltetés következté-
ben, majd a szántóföldi művelés beyezetésekor. Különösen nagy talajpusztulást
váltott ki a lejtőkön való szőlőtermesztés. Ezek az általános megállapítások azonban
lényegesen eltolódhatnak a helytelen vagy a helyes talajhasználatkor. Példaként
csak néhány kirívó esetet sorolunk fel. A helyesen legeltetett (szakaszos legelte-
téssei és nem agyonterhelve a legelőt), valamint a túlterhelt és gondozatlan legelő­
területek közötti különbséget. Ugyancsak nagy eltérés tapasztalható a szántóföldi
művelésben hasznosított talajok pusztulása között, ha a talajművelés hegy-völgy
irányú és elsősorban kapásnövényeket termesztünk a területen, vagy. a szintvonalas
talajművelés és a sűrű állományú növények termesztése az általános. Fokozódik
ez a különbség, ha a szántóterületeken alkalmazzuk az agrotechnikai talajvédelem
eljárásait, valamint ehhez kapcsolódóana műszaki talajvédelmet.
Végeredményben tehát ahhoz, hogy a talajvédelmet helyesen tervezzük meg és
a tervek kivitelezésekor ne kövessünk el hibát, az szükséges, hogy a talajpusztulást
kiváltó és befolyásoló tényezők hatását jól ismerjük. Ennek a hatásnak ismeretében
tudjuk értékelni a talajpusztulás formáinak és fokozatainak szerepét, és ebből
tudunk következtetni a folyamatok további alakulására.

Az erózió elleni védekezés

A víz által előidézett talajpusztulás ellen való védekezés módja a kiváltó és
befolyásoló tényezők milyenségéből következik. Az egyes eljárások megváiasztása
és alkalmazása kizárólag attól függ, hogy milyen eszközök állnak rendelkezésünkre
és alkalmazásuk mennyire gazdaságos.
E kérdés részletes tárgyalásába nem bocsátkozunk bele, mert ez részben a
kultúrtechnika, részben a növénytermesztés tárgyához tartozik, hanem csak
általános elveket - elsősorban a talajtani ismeretekre alapozottakat - foglalunk
össze.
A védekezés módja az, hogy a kiváltó tényezők hatását csökkentjük, a módosító
tényezőket pedig úgy befolyásoljuk, hogy a pusztulás csökkenjen. A kiváltó tényezők
közüla csapadék mennyiségét vagy intenzitását nem változtathatjuk meg, marad
tehát a lejtők terén való beavatkozás.
Elvileg a lejtők meredeksége megváltoztatható, ez azonban olyan nagy tömegű
föld mozgatását kívánja meg, hogy a gyakorlatban csak igen ritka esetben lehet-
séges. Befolyásolható azonban a lejtők hossza, vagyis az a távolság, amelyen a
felületi lefolyásból származó víz összegyülekezhet. A lejtők tagolásának módja
többféle. Ide sorolható a sáncolás, a teraszolás és az övárok létesítése mint a mű.­
szaki talajvédelem része. ·

283
 Sáncolás
Sáncnd k nevezzük a lejtő olyan hullámOBítását, amely vízvisszatartás
ra vagy víz-
elvezetésre alkalmas, és a lejtöket tagolja. Határv onalai a lejtő eredeti
vonalához éles
átmene t, törés nélkül csatlakoznak.
Szerepe kettős :
- a lejtőhossz szakasz okra osztásá val a felületi lefolyás sodróerejének
csökken-
tése;
- a sáncba n összegyűjtött vizek talajba sziváro gtatásá val a felületi
mérték ének csökkentése és a talaj vizkészletének növelése. lefolyás

Kétfaj ta sáncot ismerünk, a vízszintes és a lejtős sáncot. A vízszint

es sánc irány-
vonala a szintvo nalaka t követi, a lejtós sánc viszont attól 3-5%o
eséssei eltér.
Vizszintes sánc. Az összegyűjtött csapad ékot (felületi lefolyást) teljes
egészében
helybe n tartja, és abból a víz csak párolgás vagy a talajba való szivárg
ás útján tűn­
het el kártéte l nélkül. Ezért .vízszintes sáncot csak ott szabad készíte
ni, ahol az
altalaj, vagyis a sáncfenék vízáteresztő, illetve víznyelő képessége
jó.
Lejtö's sánc. Az összegyűjtött vízlass an mozog a terep mélyebb részei
felé. Ezért
a lejtős sáncok vége rendsze rint gyepes vagy köveze tt vízlevezetőkbe
amelye k a fölös/vizet kártéte l nélkül juttatj ák a völgybe. torkollik,
Duzzasztott vizszintű sánc. A lejtős és a vízszintes sáncok egyará
nt
duzzas ztott vízszintűek, ami azt jelenti, hogy a sáncvégeket a vízleve lehetnek
zetőbe való
csatlakozás előtt fél sáncmagasságban elgátoljuk. Így a sáncok jelentő
s mennyiségű
vizet tartana k vissza a területe n, biztosi tva annak lassú beszivárgását,
ugyana kkor
a víztöbb letet a vÍ2;levezetők kártéte l nélkül szállítj ák el.
Duzzas ztott vízszintű sáncok csak ott építhetők, ahol az altalaj víznyel
ő képes-
sége legalább közepes.
A sáncok művelhetö'sége • .A gépesít ett szántóföldi művelés akadál
ytalan foly-
tatása igen fontos feltétel a talajvé delem tekinte tében. Az átművelhetős
ég feltétele,
hogy:
- a sáncrézsű hajlása ne haladja meg a 25%-o t;
- a sáncprofil olyan legyen, hogy az 1,40 m vágószélességű fűkasza
gerincen járva, a sík terephez viszonyítva ne hagyjo n 5 cm-nél magasa , a sánc-
bb tarlót.
Ez azt jelenti, hogy 8% lejtés esetén a sánc szélességének 12 :rn-nek
8-12% -nál pedig 16-20 m-nek. kell lennie,

Nincs szükség átművelhető sáncrS:, ha a sáncot gyepesítjük, erdősá

vban építjük ,
vagy ha a tábla szélét alkotja és így cserjésíthető.
A sáncok egymástól való távolsága. Jelentős mérték ben befolyá
solja a sáncolás
gazdas ágossá gát . .A sánctáv olság függ a talajtul ajdonsá goktól, valami
nt a lejtő­
szögtől és termés zetesen a termes ztett növény ek
talajvédő hittásátóL Mindezektől
a tényezőktől függően a sáncok egymástól való távolsága 18
és 50 m között
változik.

Teraszolás
A terasz olyan mesterséges tereplépcsó, amely a lejtő egy részén jelentős
en csökkenti
a lejtő hajlásszögét. .A lépcsőszerűen kiképz ett teraszon, a teraszta
pon a termesztés
könnye bb lesz, a rézsű vagy támfal szakasza pedig kiesik a termelé
sbőL
Hangsúlyozni kell, hogy a teraszo kat rendszerint csak gyümölcsösök
telepítése
vagy szőlő létesítése esetén építünk . De itt is csak olyan nagy hajláss
zögű lejtőkön
érdemes készíteni, ahol más, olcsóbb talajvé delmi eljárás már nem
alkalmazható.
284
 A teraszok között megkülön höztetünk : vízszintes és lejtős teraszoka t; vizet
tartó, vizet nem tartó és vizet elvezető; rézsűs és támfalas; folytonos és megszakí-
tásos teraszokat .
A vízszintes terasz hosszirány han a rétegvona lat követi, tehát a lejtőre merőleges.
A terasz lapja lehet lejtő irányú, vízszintes vagy ellenesésű. .
A vizet tartó ter.aszok hosszirány han vízszintesek, teraszlapj uk pedig ellenesésű.
A vizet nem tartó teraszok hossziránya vízszintes, a terasz lapja vízszintes vagy
lejtőirányhan dűlő.
A vizet vezető teraszok hosszirány ban lejtősek, teraszlapj uk pedig ellenesésű.
A terasz anyagasze rint megkülön böztetünk rézsűs teraszokat, melyeken a töltés-
rézsű kevésbé meredek, és a töltés anyaga a terasz bevágásáb ól kikerülő
föld,
valamint támfalas teraszokat, amelyeken a teraszlap völgy felőli oldalán kőből vagy
betonhól támfalat építünk.
A teraszok lejtőn való egymásutá nja szerint megkülön böztetjük a folytonos
teraszolást, amikor az egymás fölött következő teraszok összeérnek, vagyis az
eredeti lejtőkön nem marad változatla n még kisebb terület sem, valamint a meg-
szakításos teraszolást, amikor a két egymás felett fekv6 terasz között a lejtő felületé-
ből még marad éredeti lejtőhajlású, változatla n terület.
A teraszok célja. Egyrészt lehetővé teszik a meredek lejtőkön is a gépi művelést
- igaz, hogy a terület egy részének feláldozásával -, másrészt lehetővé teszik a
lejtőkön a lefutó víz összegyűjtését és levezetésé t. Szől6khen 12-40%-o s
lejtőkön
építünk teraszokat , gyümölcsösökben 12-17% között megszakításos teraszoka t;
17%-osnál nagyobb lejtés fölött pedig folytonos teraszokat alakítunk ki.
A teraszok építésével egy időben gondoskod ni kell a fölös víz összegyűjté.séről és
kár nélküli levezetésérőt Ezért a teraszozást árokrendszer és vízZevezetők építésével
kapcsoljuk egybe.
Övárok. A keletkezet t felületi lefolyás levezetésének egyik módja az övárok
készítése. A megközelítően szintvonal asan létesített árkok végeit gyepes vagy
kővel, betonnal hurkolt vízlevezetőhe kötjük he. Az árkokban duzzaszto
tt víz-
szintet tartunk, ami lehetővé teszi az összegyűjtött víz egy részének heszivárog-
tatását.
Általában szőlőkhen létesítjük, ahol nem akarjuk a már beállt szőlőt alap-
vetően megholyga tni. Szántóföld ön csak ott alkalmazh atjuk, ahol erdősávot
tele-
pítünk rá, mely maga is hozzájárul a felületi lefolyás heszivárog tatásához, és így a
két létesítmén y hatása összetevődik. Az övárok mélysége kb. 80 cm. A kitermelt
földet a völgy fel6li oldalon halmozzuk fel, ezzel mintegy 50 cm magas padkát
képezve. Mindkett<St gyepesíteni kell. Az árok hossza ne haladja meg a 300 m-t,
és így a vízlevezet6k legkedvez<Shh távolsága 600 m körül alakul ki. Az árkok
egymástól való távolsága a lejtő meredekségétől és a felületi lefolyás nagyságát ól
függ, de általában 40-50 ro-nél közelebb nem kívánatos építeni.
· Szükség esetén a vízlevezető rendszerbe több műtárgyat kell beépíteni;' amelyek
a levonuló víz energiáját mérséklik, vagy a szállított hordaléko t fölfogják.
A terep alakulását ól függően lehet a sáncokat, valamint a teraszoka t árkokkal,
vízlevezetőkkel és erdő-, cserje- vagy gyepsávok kal kombináln i.

Agronómiai talajvédelem
A talajpuszt ulás kialakuiás ában szerepet játszó tényezők másik csoportja a be-
folyásoló tényezők közé sorolható. A talajvédele m ezeket is tekintetbe veszi a
külön höző elj árások alkalmazá sakor. A kiváltó tényezők elleni .küzdelemhen alkalma-
zott eljárások túlnyomórészt a mfiszaki talajvédelem fegyvertárába sorolhatók, a be-
folyásoló tényezők ismeretén alapuló eljárfÍSok viszónt az agronómiai talajvédelem

285
 keretébe tartoznak. Sorrendben mindenkör az agronómiai talajvédelemé az elsőség,
és csak szükség esetén egészítjük ki a műszaki talajvédelemmeL Ez azonban nem
jelenti azt, h<;>gy az agronómiai talajvédelem ne lenne minden esetben önállóan is
alkalmazható, legfeljebb hatása nem szünteti meg, hanem csak csökkenti a talaj-
pusztul!ist.
Sorra véve a befolyásoló tényezőket, a talajpusztulás meggátlása vagy meg-
fékezése a következő eszközökkel lehetséges.
Miivelési ág változtatása. A 25%-nál meredekebb lejMkön már nem folytatunk
szántóföldi művelést, hanem műszaki talajvédelemme l egybekötve szől6t vagy
gyümölcsöst létesítünk, a 40%-nál meredekebb lejtőket pedig minden esetben
erdősítjük. Legelőt - kellő talajvédelem esetén - szintén létesíthetünk a szántó-
földi művelésre már nem javasolható, meredekebb lejtőkön.
Táblásitás. A dombvidékeken az amúgy is kisebb táblákat hosszirányukkal a
lejtő főirányára merőlegesen alakítjuk ki. Ennek megfeleMen az úthálózatnak is a
talajvédelem követelményeit kell szem előtt tartania, és a lejtőirányban vezető
vagy meredek utakat meg kell szüntetni.
Talajvédö fasorok és erdösávok. Gyepes és cserjés sávokat telepítünk, amelyek a
táblákat vagy az utakat szegélyezik. A megközelítően szintvonalban létesített
sávok azonban húzódhatnak a táblán belül is, és települhetnek egy-egy nagyobb
sáncra vagy övárokra.
Talajmiivelés. Célja a lejMs területen a talajszerkezet fokozott megóvása, a
víz talajba juttatása. Ezért az első követelmény a rétegvonalakna k megfelelő
vagy legalább a megközelítően szintvonalas talajművelés. A domb- és hegyvidéke-
ken külföldön elterjedt a kontúrszántás, a sávos vagy szalagos művelés, hazánkban
ezek az eljárások ritkák. ·
A kontúrszántás mereven követi a rétegvonalakat , tehát nincs tekintettel a
tábla körvonalaira, és így a talajművelés és növényápolás sok esetben kanyargós
nyomvonalat követ.
Szalagos vetéskor a táblán belül két növényállomán y sávjai vannak, melyek
közül az egyik jobban elősegíti a talajvédelmet, a másik kevésbé. A 3-20 m
széles sávok felváltva követik egymást, és így az esetleg elmozduló talajrészeket
megszűri, a felületi lefolyást pedig csökkenti a talajvédő növénysáv.
A megközelítóen szintvonalas szántás, mely hazánkban többé-kevésbé elterjedt,
a lejtőre merőlegesen fekvő, elnyúlt téglalap alakú táblák hosszanti oldalát követi,
és így a lejtő főirányávallegfeljebb kis szöget zár be. Ezek az eljárások önmaguk is
;·csökkentik a lefolyó víz meÍmyiségét, ezáltal növelik a talaj vízkészletét. Még
tovább fokozza ezt a hatást a mélyszántás, valamint a talajla,zítók használata.
Az előzőt akkor használjuk, ha a szántott réteg alatt nincs kedvezőtlen tulaj-
donságú talajréteg vagy esetleg talajképző kőzet, a másodikat viszont minden olyan
esetben, amikor a csapadék talajba juttatása a kívánatos, és a talaj- vagy a kőzet­
viszonyok ezt nem akadályozzák meg (köves, kavicsos rétegek). Kivételt képeznek
az országnak azok a területei, ahol a csapadék meghaladja a 800 mm-t, mert itt
nem célszerű a csapadék teljes mértékben való beszivárogtatás a, különösen akkor
nem, ha a talaj mélyebb rétegeinek vízáteresztése rossz, mint például a pangóvizes
barna erdőtalajokon.
A megközelitően szintvonalas szántásból következik, hogy a vetés és a növény-
ápolás is a szintvonalakna k megfelelően történik. Így a növénysorok vízfogó és
-szűrő szerepe jól érvényesül, amit még fokoz a.burgonyatöltö getéssel kialakuló
tagolt felszín. Ezt a hatást érhetjük el a kukorica sorközeiben kialakított taréjokkal
vagy az őszi orrnos szántással. .
Talajvédő növénysorrenddel ugyancsak hozzájárulhatu nk a talajvédelem ered-
ményességéhez. Ennek során a különböző eróziós veszélynek kitett táblákon olyan
növények váltják egymást, melyek a lejtő és talajviszonyokn ak megfelelő védelmet

286
 nyújtanak , és így a számított lehetséges talajveszte ségeket a gazdaságos minimum-
érték körül tartják.
Nem térünk ki a különböz6 növények talajvéd6 hatásának részletes ismerteté-
sére, mert ez a növényter mesztés feladata, csak azt jegyezzük meg, hogy a talaj-
véd() vetésforgók vagy a megfelel() növénysor rend összeállítására alkalmazh ató a
Wischmeie r-Smith-fé le általános talajveszteség-becslési egyenlet, melyet a talaj-
védelmi tervezéskor föllehet használni. Ez a következő:

A = R·K·L·B· O·P t/ha (évenként), ahol

·A = az évi átlagos talajveszteség, t/ha/év,
R = a csapadék eróziós potenciálj a, t/ha/év,
K = a talaj erodálható sági tényez6je (viszonyszám),
L = a lejt6 hosszát kifejez() tényez() (viszonyszám),
S = a lejtő meredekségét kifejez() tényez() (viszonyszám),
O= a vetésszerkez~tnek és a növényi maradván yok kezelésének a tényez6je,
P = az alkalmazo tt talajművelési mód tényez6je.
A számításko r alkalmazo tt elv; hogy az A-érték megengedhető nagysága 15
t/ha/év alatt maradjon, és ehhez válogatjuk meg a megváltoz tatható és így
válogatás tárgyát képez6 elemeket.
A tényez6k közül itt csak a K-tényez6 számításá t tartjuk szükségesnek ismer-
tetni.
A talaj erodálhatóságát kifejező" "K"-tényezö". Az erodálható ság a. talajra. szoro-
sa.n jellemz() tulajdonsá g, a.melyet megközelít6en elsodródásra való ha.jlamosságna.k
nevezhetnénk. Ugya.nolyan csapadék, lejtés, növényfed ettség ellenére egyes ta.la.jok
könnyebben, mások nehezebben erodálódna.k, attól függ6en, hogy milyenek a
fizikai, a. kémiai és a. biológiai tulajdonsá gaik.
A talajerodálhatósági tényező ("K") a mega.dott talajra. kísérletileg meghatáro zott
számszerű érték, amely kifejezi a talajelsodrásnak az esőerózió-index (EI)
egy-
ségére vonatkoztatott mértékét egységnyi parcellán.
Az egységnyi parcella 22,1 m hosszú 9%-os hosszanti lejtésű, folytonos ugar,
lejt6irányb an szántva.
Folytonos ugarnak nevezik az olyan területet, amelyet legalább 2 éven át többször
felszántott ak, de nem vetettek be, hogy a vissza.maradt növényi maradván yok
elpusztuljanak. A talajveszteségi mérések tartamára a gyomosodás és a cserepesedés
megakadályozására a parcella talaját szükség szerint kultivátor ozták.
llyen feltételek között a talajveszteségi egyenlet "L", "S", "0" és ,,P" tényez6-
jének értéke 1,0 és
A
K =EI' ahol

EI = esőerózió-index, melynek átlaga alkotja az R eró~iótényezőt, vagyis a

csapadék eróziós potenciálj át. Az es6erózió-index (EI) valamely id6szak erózió-
potenciálj ának számszerű értéke, amely kifejezi egy vagy több zápor talajelsodr ó
képességét azonos lejtés és talajtulajd onságok esetén, növénytak aró által nem
védett területen. ~
A 9%-osnál meredekebb vagy enyhébb lejtők talajainak K-értékét megfeleMen
korrigálják.
WisOHMEI ER és munkatárs ai a szabadföld i kísérleti parcellák talajveszte
ségi
adatait meghatáro zták részben természete s esőknél, részben pedig mesterséges
es6ztetéskor. Az ezekb61 számított X-értékek et felhasznál ták arra, hogy az egyes
tulajdonsá goknak az erodálható aágra gyakorolt hatását matematik ailag kifejezzék.

287
 Az eredetileg 15-féle talajtulajdon sággal végzett összehasonlítások arra a követ-.
keztetésre vezettek, hogy elegendő 4 fontosabb adat a K-érték megfelelő meg-
bízhatóságg al való kiszámításár a: a szemcseösszetétel, a humusztarta lom, a szer-
kezet és a y-fznyelés. ·
A n;~.atematikai értékelés segítségével leszűkített talajtulajdon ságok alapján
olyan nomogramot szerkesztette k, amelyről a K-érték egyszerűen levolvasható.
Ezt a 104. ábrán mutatjuk be.
A nomogramo n WrscHMEIER és munkatársa i a talajok szemcseösszetételéből
indultak ki. A sok adat elemzése és matematika i értékelésekor arra. a megállapí-
tásra jutottak, hogy a talajok erodálhatósá ga nagymérték ben függ attól, hogy a
talaj szemcséi között milyen arányban található a 0,10 mm-nél kisebb, valamint
a 0,10 és 0,20 mm közötti szemcse. Ez az arány, valamint a talaj szervesanyag~
tartalma együttesen teszik lehetővé á K-tényező első közelítésben való kiszámftását.
A humusz széntartalm át csak 4%-ig vették figyelembe {vagyis 7% szervesanyag-
tartalomig), mert e fölött az érték fölött a humusz és az erodálhatósá g összefüggése
megváltozik. Ebből következik, hogy rendzina talajaink egy része kívül esik a
nomogram érvényességi körén.
A nomogram további eleme a talajszerkezet, melyet 4 fokozatban értékelnek.
Elsősorban a helyszíni vizsgálatok során megállapíth ató ézerkezetességre alapozzák
a fokozatok elkülönítését. ·
Az első fokozaton az igen jó, szemcsés szerkezetű talaj elnevezésű, a hazai
szaknyelvne k megfelelően a morzsás és a szemcsés szerkezetű talajokat kell érteni.

o
l v 70
v
·~"' ~ ~
/ 1. igen finom szemcsés·

10
v7 2. fi nom szemcsés
v~ r.'ll
v / v 60 3. közepesen v. durván szemcsés
~" /V
20
\ r-.. ~~ ~
HUMUSZ
17 7 17 _, 50
4. rögös. lemezes, tömött
/ /v
~~ l~ ~o
~"
C%
/ / ~ / SZERKEZET
il'~ '/' v
!\' 0, ~"':: t,, v
/ / v· v ~ l,/~ '.,• v
~
3
30
""'
~:\ ~ :"\ t(_0
' lJ' 1 l/ / l/
v v
40<>·
"~
'< ;~73 'l
3
~ ~:\: t:\.' :"\ ~ l)( /
v
"J 4 0< i/" v/ v
"'~·"
40
~·~
1'\ ~ k.~ J,.<'
~ ~ ~ i<...C: !',.; K
- b-- - - - - r.. 30m
--ii)
0<
,..
- -- - ~ ~/ v
g: 2' 1/ Av'' 1~
50
l~ rx: ~ R< r, ...... 20 70

" ~ J/ v/ VI
50
"'N /~'ll
Cl)

~ B l/ if /~ 17
.,__'"·
~ 60
[' !'.. 1o "' 60
l
/V/ /
.,."'
~ ~ -- ~- v
40

'N
"' ' "' 1'\~'
t'~ ~
l
/.v. . ~-
~~
'!'" l

N 70
\
~
30
o 50 v ll
l
/~, /
l .6'5 4' 3 2'1
1\. 1\' r:1"
80 0,1-0,2 mm-es
' !\..
r, zo-~ 40
l /~
v. ~~ V,~ l
l

90
szemcsék, % !'..:
'
l": ,....
15~ m
o
g; 30 /.~~ r,~
l l l l l ~.i+-
....... J-....'.5
.,
:T /~ ~~v
VÍZNYELÉS

100
o; g. /V,.. ~~v
6. igen lassú
cQ. 20 5. lassú
... 1... / ~ ~~ '/ 4. lassú, közepes

~" 10
t-/ ;•v 3. közepes

v~~"'
P• 2. közepesen gyors
1. gyors
o

104. ábra. Nomogram a talaj erodálhatósá gi tényezöjének , X-értékének kiszámít~a

(WISCHMEIER , JOHNSON és ÜROSS szarint)

288
Ezek laboratóriumi vizsgálata legaláb b 40% 3- 5 mm-es szerkezeti elemet kell, hogy
kimutasson a száraz szitálás alkalmával. Ugyanakkor a porfrakoió, a 0,2 mm-nél
kisebb rész kevesebb 20%-nál. Ide sorolhatók azok a kitűnően morzsás csernozjo-
mok és egyes barnaföldek, melyeknek szerkezetét a helytelen talajművelés nem
porositotta el. Ebbe a kategóriába tartoznának még a rendzina talajok is, de
azokra 4%-nál nagyobb szerves 0-tartalmuk.miatt már nem érvényes a nomogram.
A máBodik fokozat, a finoman szemcsés szerkezet{í talaj kategóriájába a jó
szerkezetű, morzsás és szemcsés talajok tartoznak, amelyek laboratóriumi vizsgá-
lata során 40%-nál több a 3-5 mm-es aggregátum. Ezek mellett azonban 20%-nál
több a por, vagyis megkezdődött a szerkezet elporosodása. Ide sorolható a legtöbb
csernozjom talajunk, valamint a hosszabb ideje szántóföldi m{ívelés alatt álló,
de még jó szerkezet{í erdőtalajaink.
A harmadik fokozat a közepesen vagy homokosan szemcsés szerkezet{í talaj.
Ebbe a kategóriába tartoznak mindazok a talajok, melyek szerkezetessége közepes,
közepesen morzsás vagy közepesen szemcsés. A laboratóriumi adatokat nézve
ezekben a 3-5 mm-es aggregátumok mennyisége 20 és 40% között alakul. Általá-
ban ide tartoznak azok a homokos vályog szövet{í talajok, amelyek még elég jó
szerkezet{íek, valamint az elporosodott morzsalékos vagy szemcsés talajok.
A negyedik fokozatha a rögös, a lemezes vagy a tömött szerkezet{í talajok sorol-
hatók, melyek 20%-nál kevesebb agronómiailag értékes aggregátumot tartalmaz-
nak. Ide azok a többnyire agyagos szövetű talajok oszthatók be, melyek a szabad-
földi vizsgálat során szerkezet nélkülinek vagy gyengén szerkezetesnek min<Ssülnek.
Erodált agyagos felszínek, lemezes, leveles szerkezetű agyagbemosódásos és pangó-
vizes barna erdőtala.jok, valamint egyes fekete nyiroktalajok közill kerül ki ennek
a kategóriának a legtöbb képviselője.
Mint e felsorolásból látható, a szarkezetet nagyrészt a helyszíni vizsgálat alkal-
mával értékelik, de lehetőség van a szubjektív ítélet laboratóriumi ellen<Srzésére is.
A nomogram utolsó eleme a viznyeléB vagy a vízáteresztés, a szerzők szerint
viszonylagos érték, melyet a talajszelvény helyszíni leírásakor állapítanak meg.
Nem tartják szükségesnek helyszíni vagy laboratóriumi vizsgálatok elvégzését, de
az egységes ítéletalkotás kedvéért utalnak az USDA talajfelvételezési kézikönyvé-
nek ide vonatkozó előírásaira. · ·
Az előírásban megadott módszer feltételei között a 60. táblázatban közölt határ-
értékek érvényesek.
Ezt a skálát WrsCHMEIER és munkatársai - a helyszíni szelvényleírás adatait is
figyelembe véve - kiegészítették, illetve pontosították. Mindezek ismeretében,

6. táblázat. A talajok viznyetése alapján elkülönitett

kategóriák

Víznyelés
USDA ha-
tárértékek
l Hazai határ-
értékek
mm/h

Lassú: igen lassú <2

lassú 2-5 <10
Közepes: gyengén közepes 5-20 10-20
közepes 20-65 20-40
közepesen gyors 65-130 40-100
Gyors: gyors 130-250 >100
igengyors >250

19 Talajtan 289
 valam int a hazaí Münt z-Lai né-fé le készülékkel mért
v&nyelés határé rtékei t is
mérlegelve, az egyes kateg óriáka t a következőképpen
értéke ljük.
Igen las8Ú víznyelésűek azok a talajo k, amely ek szelvé
nyében a felszínhez közel
vizet át nem eresztő réteg van és a víznyelés nem nagyo
bb 2 mm/h -nál. Ide sorol-
hatók a sekély termőrétegű talajo k, valam int az agyag
os szövetű, pangóvizes
barna erdőtalajok erodá lt változ atai és némel y agyag
felszín erodá lt változ ata.
Lassú víznyelést mutat nak azok a szelvények, amely ekben
a valamivel kedvezőbb
szánt ott réteg (vagy felső talajré teg) alatt vízzáró réteg
találh ató. Ugyan csak ide
tartoz nak a 2-5 mm/h vízáteresztésű talajo k, illetve
a hazai értéke ket alapu l véve
a 10 mm/h -nál gyeng ébb víznyelésű talajo k. Ebbe a kateg
óriába tartoz ik sok pangó-
vizes barna erdőtalajunk, valam int az agyag os vidék
ek közepesen erodá lt foltjai.
A közepesen lassú fokoz atha sorolh atók azok a talajsz
elvény ek, amely eknek a
felsőszintjei közep es víznyelésűek, és alattu
k olyan agyagos vályo gréteg találh ató,
amely nek szerk~zete gyeng én sokszögű, diós vagy hasáb
os és közepesen tömöt t.
Ebbe a kateg óriába tartoz ikszám os agyagbemosódáso
s barna erdőtalaj unk, különö-
sen a középhegységi andez itvidé keket övező agyagos
(nyirok) terüle teken .
A .közepes víznyelés fokoz atába sorolh atók azok a talajo
k, amely ek a felsorolt
határé rtékek en belül vanna k (20-4 0 mm/h ), vagy
a felszín víznyelése kedvező,
de a szelvé nyben a ezerkezet a mélységgel romlik, akár
a· tömődöttség, akár az
agyag osság követ kezmé nyeké nt .. Ide sorolh atók a löszön
kialak ult barna földek , az
agyag os vályo g üledék eken kialak ult csernozjomok,
valamint. barna földek nagy
része.
·
Közepesen gyors víznyelés jellemzi a 40 mm/h értékn
él nagyo bb víznyelésű
talajo kat, amely ek szelvényében a ezerkezet - és
ennek követ kezmé nyeké nt a
víznyelés és a vízáte reszté s -nem romlik. Ebbe a kateg
óriába tartoz nak a csernoz-
jumta lajok , ha ezerke zetük nincs elporosodva, valam int
az erősen humuszos barna -
földek.
Gyors víznyelés?lek, vagyi s 100 mm/h értékn él nagyo b b
vízáteresztésűek a kivétele- .
sen jó szerkezetű csernozjomok és a homokos szövet
ű talajo k. Ide tartoz nak a
csernozjom jellegű, a humu szos, a kovár ványo s, valam
int a gyeng én humuszos
homo ktalaj ok.
Megjegyezni kíván juk, hogy - KAzó ezerin t - az
álland ó vízborítással mért
víznyelési értéke knél kedvezőbb és a termé szetes csapa
dékok kal szemben muta-
·tott viselkedést jobba n tükröző adato kat kapun k a
ml3sterséges esőztetéses mód-
szerrel. A KAZÓ által javaso lt határé rtékek alapjá n az
egyes viznyelési kateg óriák
jól jellemezhetők. Ezeke~ a 61. tábláz atban közöljük.

61. táblázat. Az esöztetö készülékkel nyert viznyelési adatok

és segitségükkel alkoto tt kategóriák (az esöztetés ideje
l óra,
intenzitás& 40 mm/h )
KAzó adatai alapján

A viznyel és értéke A viznyel és tendenc iája

Viznye lés Yk·lg telltett állapot - a telftés utáni új abb
ban, 40 mm/h Vk·nyi viz hatásár a
(a csökken és %·ában )

Igenla ssú 0-40 20<

Lassú 0-40 20-5
Lassú közepes 40-80 20<
Közepes 40-80 5-20
Közepesen gyors 80-10 0 5-20
Gyors 100 o
290
 .A táblázat adataiból látható, hogy az általános talajveszteségi egyenlet talaj-
erodálhatósági tényezőjének (X-értékének) meghatározása a nomogramsegítségév el
megvalósítható akkor, ha a kérdéses talaj szemcseösszetétele és humusztartalma
ismert, valamint rendelkezésre állnak a helyszíni felvételezés során készített talaj-
szelvény szerkezeti és víznyelési adatai. (Ez utóbbiak viszonylagos és szubjektív
értékelése ellenőrizhető laboratóriumi vizsgálatokkal, mert nem kívánnak nagyobb
műszerezettséget és nem túl időigényesek.)
Meg kell jegyeznünk, hogy mind a hazai, mind a külföldi tapasztalatok azt
igazolják, hogy a leírt számítási módszer a sok montmorillonitot tartalmazó
talajokra nem érvényes. Így a számítottnál jobban ellenállnak az eróziónak az
andezit- és a bazaltmálladékon kialakult fekete nyiroktalajok, valamint csernoz~
jom barna erdőtalajok.
Osszefoglalóan megállapítható, h'ogy a talajvédelem szervesen ötvöződik az agronómiai
és a műszaki talajvédelem elemeiból. Az egyes elemeknek egymáshoz viszonyított aránya
a természeti viszonyoktól, a termelés céljától és az eljárások gazdaságosságától /Üf/Y.

A talajvédelelll gazdaságossága

.A gazdaságosság számítására nem térünk ki, csupán felhívjuk a figyelmet arra,

hogy a talajvédelem gazdaságosságának számítása során nemcsak a talajveszteség
csökkentését és így a termékenység csökkenésének megfékezését kell számításba
venni, hanem a talajba jutó víztöbbletet, valamint a területen visszamaradó táp-
anyagmennyiséget és a többi elhárított kárt is. Tájékoztatás céljából megemlítjük,
hogy a talajok termékenysége általában az erodáltság mértékév:el egyenes arány-
ban csökken. Általános tapasztalatként leszögezhetjük, hogy a nem erodált talajokon
elért terméseket 100%-nak véve, a gyengén erodált területen csak 80%, a köze-
pesen 60%, az erősen erodálton csak 40% termés érhető el. Ezek az arányok
azonban növényenként változnak.
Tetemes költségtöbbletet jelent az is, •·ha a talajvédelem híján a területről le-
sodort talaj tápanyagtartalmát műtrágyázással kell pótolni, mert az így egy év
alatt veszendőbe ment tápanyagok mennyisége átlagosan 5 évi trágyázásnak felel
meg.
Végezetül kár.elhárításnak kell tekinteni azt a kedvező hatást is, amikor a talaj-
lesodrás megszűntével nem kell az utakat, vasúti pályákat, kerteket megtisztítani
az időszakonkénti iszapborítástóL Ha mindezeket tekintetbe vesszük, akkor a
domb~ és hegyvidéki gazdaságok területén bevezethető a gazdaságos talajvédelem
és ezen keresztül a talajok termékenységének megőrzése, valamint a nagyobb
termések eléréséhez szükséges feltételek megteremtése.

Defláció

Talajpusztulást nemcsak a víz válthat ki, hanem előidézheti a szél is, és ezt a
jelenséget deflációnak nevezzük. Általában úgy vélik,_hogy a defláció csak homokon
vagy lápon léphet fel. Ez a kép azonban nem teljes, mert elméletileg minden
fizikai féleségű talajon felragadhatja és elszállíthatja a szél a talajszemcséket vagy
a szerkezeti elemeket, csak elegendő legyen az energia a talajrészek méretéhez és

19"' 291
 tömegéhez viszony ítva. Ezt különösen az 1973-1 974. év szeles időszakai igazoltá.
k,
amikor az agyagos vályog kötöttségű csernozjom talajoko n is küújta a
szél a
tavaszi vetések alól a talajt.

Kivá1tó és befolyásoló tényezők

A defláció esetében ugyanú gy megkül önbözte thetünk kiváltó tényezőket, melyek

a talajpus ztulás energiaszükségletét fedezik és befolyásoló tényezőket, melyek
az
energiá k talajra. gyakoro lt hatását módosít ják, mint azt a víz által előidézett
erózió
tárgyalá sánál tettük.
Kiváltó tényezők sebesség
a szél {örvénylés
Befolyásoló tényezők a deflációs terület hossza.
a. talaj szemcseősszetétele
a talaj szerkezetessége
a talaj szervesanyag-ta.rtalma
a talajfelszín érdessége és nedvessége
a felszín növényb orította ága
Ezeket röviden a következőkben jellemezzük.

Szélvisz onyok
Szélsebesség. A szélviszonyok hatása elsősorban a szélsebességgel jellemezh
eUS,
mert a talajrészecskék mozgás át a. talaj felszínére ható szélerők okozzák. Meg
kell
azonban jegyezni, hogy ebben az esetben a talaj felszínére nem az a szélsebe
sség
·hat, melyet a meteorológiai állomások mérései alapján ismerünk. Míg e meteoro
ló-
giai észlelések általába n 8 m, egyes esetekben pedig 2m magasságra vonatko
znak,
a talaj felszínén jelentkező szélhatá s enriek sokszor csak töredéke. A szabad
lég-
mozgá st- amelyne k határa általába n10m-n ek vehető- a talajfelszínhez közeled-
ve fokozatosan fékezik a talajfelszín dombor zati formái, a növényzet, valamin
t a
felszín érdessége. A felszín felett elsuhanó szél sebessége különböző magaság
okban
mérve jelentősen eltérő. Legkisebb a szél sebeS8ége a felszín közelében, és a
felszín
feletti magassággal Jogaritmikusan n,ő. Ez a sebe88éggrádiena szabja. meg
a szél
hatását .
A talaj felszínének közvetlen közelében - általába.n 2 mm-nél ldsebb távolság
ban - a szél sebessége O-nak tekinthető. Az említett szint felett, igen -
vékony
rétegben a légáramlás egy irányú, egyenletes, vagyis lamináris, felette örvényl
ő
vagy turbulena. Ez a turbulen s légáramlás hozza létre azokat az er6ket, amelyek
a talajrészecskék mozgá.sát okozzák. Általános törvényszerűségként megálla
pít-
ható, hogy a leginkább mozgékony talaj részecskék, a mintegy O, l IDill átmérőj
űek,
akkor mozdul nak el helyükről, ha a szél sebessége - a talaj felszíne felett kb.
30 cm
magassá gban mérve - vízszintes irányba n 28-30 km/h sebességet ér el, és
ugyan-
akkor a függőleges irányba n érvényesülő örvénylő mozgás sebessége 3-4 km/
h.
A levegő örvénylő és lökésszerű mozgása jelent6s, sokszor nagyságrendi különb-
ségeket idézhet elő. Ezek legnagyobb vagy legkisebb értéke sok esetben a
felszín
bizonyos formáihoz kötött, így egy talajrög szél fel6li élén többszörösen nagyobb
mint a szélárny ékban fekvéS részein. ,
Küszöbsebesség. Azt a. sebességet, amely mellett az adott talajra ható szél
a.
talaj szemcséit elmozdítja., küszöbsebességnek nevezzük. A kritikus sebesség
vagy
küszöbsebesség néhány tájékoz tató adatát a 62. tábláza tban foglaltuk össze.

292
 62. táblázat. A kritikus szélsebesség értékei
0,1-ó mm-es talajrészecskékre számitva
A szél sebessége, m {s
A tal~részecskék
átm rője, mm a talaj felszín én l a felszín felett
8 m-rel

0,1 -0,25 0,28 4,17

0,25-0,50 0,32 4,75
0,50-1,00 0,39 5,80
l-2 0,51 7,59
2-3 0,63 9,38
3-4 0,74 11,01
4-5 0,82 12,20

Ugyanebben a táblázatban találunk adatokat a szél sebessége és a talajfelszíntől

való távolság közötti összefüggésre. Megállapítható, hogy a talaj felszíne felett
mért szélsebesség 8 m magasságban 15-szörösére nő meg .

.A deflációs terület hossza

A deflációs terület hossza - vagyis az a terület, amelyre a szél akadálytalanul
hat - szintén fokozza a defláció veszélyét, mert az elmozdított talajrészek egy-
máshoz ütődve elmozdulnak, és ezek a hatások lavinaszerűen összegeződnek.

Sze~ncseösszetétel

A defláció folyamatát befolyásoló tényezők között elsőként a talaj szemcse-

összetételét kell kiemelnünk. ·
Minél kisebb szemcsékből áll a talaj és minéllazábban kapcsolódnak a szemesék
egymáshoz, valamint a talajfelszínhez, annál nagyobb a lehetősége, hogy a szél
felragadja azokat. A 63. táblázatban néhány tájékoztató adatot mutatunk be a
szél által szállítható szemesék méretére és a szállítás távolságára vonatkozóan.
A szemcsenagyság azonban nem mutat egyenes ésJolytonos összefüggést a defláció
veszélyével. A finomabb talajrészek - elsősorban az agyagos részek - általában
összetapadnak és· másodiagos vagy harmadlagos halmazokat, morzsákat hoznak
létre.

68. táblázat. A szél által szállitható szemesék mérete

és a szállitás távolsága

A részecskék átmérője A szállltás távolsága

8- l néhány ro
1- 0,125 l-1,5krn
0,125- 0,0625 néhány km
0,0625-0,0312 300 km<
0,0312-0,0156 1500krn<
<0,0156 végtelen

293
 Szerkezetesség
Ahogyan növekszik a talajszemesé k átmérője, úgy csökken a szemcséket össze-·
tapasztó erő és ezáltal a 8Zerkezet kialakulásán ak lehet6sége. Azokban a talaj okban,
melyekben a finom homok az uralkodó és csak kevés a kolloid - tehát a humusz
és az agyag -, a tapadás szárazon már elhanyagolh ató, és ilyenkor a legnagyobb a
szél pusztító hatásának a veszélye. A kolloidtartal om szerint általában három
csoportra oszthatjuk a homokokat: azok a talajok, amelyek 5%-nál kevesebb
ezervetlen kolloidot és l %-nál kevesebb szerves kolloidot tartalmazna k, a futó-
homokok. Az 5-10% ezervetlen kolloidot és 1-1,5% szerves kolloidot tartalmazó
homoktalajo k már valamivel kedvezőbb ellenállást mutatnak a széllel szemben -
a gyengén kötött homoktalajo k - , kötöttnek akkor tekinthetünk egy homokot, ha
legalább 10-20% ezervetlen kolloidot és 1,5%-nál több szerves kolloidot tartalmaz.
Meg kell azonban jegyeznünk, hogy teljesen száraz állapotban, nagyobb szélesetén
még az utóbbi talaj is károsodhat.
A talaj szemcséinek növekedésév el tehát bizonyos mértékig fokozódik a defláció
veszélye. Meghatároz ott határon túl azonban a talajrészecsk ék átmérőjének
növekedése már csökkenti a defláció veszélyét, mert a tömör, apró kavics már
oly nagy tömegű és sűrűségű, hogy a szél mozgatóerej ének ellenáll. Ez a határ
általában a 2-3 mm-es szemcseátmérő.
Jelentős szerepet' játszik a szél által előidézett talajpusztulá s szempontjáb ól a
talaj8zemC8ék BűrűBége, illetve a talajmorz8ák térfogattömege is. Az egyes szemesék
sűrűségét az ásvány, illetve az ásványok minősége szabja meg, a szemcsékből össze-
álló halmazok, morzsák térfogattöm egét az alkotó- szemesék sűrűségén kívül a
szemesék egymáshoz való illeszkedésén ek módja is befolyásolja.

Szervesanyag-tartalom
A talaj szerves anyagának - a humusznak - a sűrűsége kicsi. A sok szerves
anyagot tartalmazó morzsák tehát részben ezért könnyűek, részben pedig azért,
mert a szerves anyag az ásványi szemcséket szivacsszerűen tapasztja össze. Ezáltal
a 'Sok szerves anyagot tartalmazó talajmarzsák térfogattöme ge száraz állapotban
kis értékeket mutat. Ezért következik be a szél pusztító hatása a sok szerves
anyagot tartalmazó talajfélesége ken: a láptalajokon es egyes rendzinákon .
Az előzőekből következik, hogy a talajok 8Zerve8anyag-tartalma jelentősen fokoz-
hatja a szél által előidézett talajpusztul ás veszélyét, ha olyan mennyiségbe n talál-
ható a talajban, hogy a talajmorzsák fizikai tulajdonságá t a talaj szerves anyaga
szabja meg. Nem mindegy, hogy az ásványi rész homokos vagyagyago s részekből
áll, ezért nehéz általánosan érvényes határértékek et megállapítan i a ezervesanyag -
tartalomra vonatkozóan . A tapasztalato k szerint, ha a homoktalajo kban a ezerves
anyag mennyisége 5%-nál több, a homok már könnyebben mozdul el. Agyag-
talajokon ez a határérték csak 10-20% szervesanya g-tartalomná l jelentkezik
aszerint, hogy a humuszanya gok milyen minőségűek. A jobban humifikált talajok
szerves anyaga mind a láptalaj ok, mind a rimdzinák esetében erősebben köti össze
a talaj ásványi részeit, és ezért még viszonylag nagyobb ezervesanya g-tartalom
esetében sem segíti elő a szél talajpusztító hatását. ·

A talajfelszin érdessége és nedvessége

Érdesség. A talajfelszín érdességén azokat a kis magasságkül önbségeket értjük,
amelyek néhány cm nagyságren,dűek, de ugyanakkor előidézői annak, hogy a

294
magasabban fekvő talajrészek a széláramlás örvénylő rétegébe bejutnak, és a
mélyebb részek felé estükben a felfelé irányuló légmozgás szárnyára kerülhetnek.
A felszín érdessége növeli annak a rétegnek a vastagságát, amelyben a levegő moz-
gása elhanyagolható. Meg kell jegyeznünk, hogy a felszín érdességét befolyásolja
a növénytakaró is, ennek hatására azonban a növényborítottság tárgyalásakor
térünk ki.
Nedvesség. A talajfelszín érdességével együtt jelentkezik a felszín nedvességi
állapotának hatása is. Ennek oka abban keresendő, hogy a nedves talajszemesék
térfogattömege jelentősen nagyobb a száraz szemcsékénél, és a nedves szemesék
között a tapadóerő sokkal nagyobb, mint a száraz talajrészecskék között. Különö-
sen nagy erővel jelentkezik a talajnedvesség hatása a sok szerves anyagot tartal-
mazó talajok esetében. A lápos talajok szemcséinek térfogattömege száraz állapot-
ban néhány tized gramm köbcentiméterenként, nedvesen ugyanez a szemcse jóval
nagyobb tömegű. A talajok vízgazdálkodásának másik hatása abban mutatkozik
meg, hogy a nedves talajszemesék jobban tapadnak egymáshoz, mint a szárazak, és
így a szél küszöbsebessége sokkal nagyobb, mint száraz állapotban. Ez a hatás
elsősorban a homoktalajokon nagy jelentőségű, mivel sűrűségük és térfogat-
tömegük mind nedves, mind száraz állapotban közel egyforma. Igen nagy különb-
ség észlelhető viszont a száraz és a nedves homok tapadása között.
A talajok vízgazdálkodása tehát jelentős mértékl:!en hat a szél talajpusztító
hatásának érvényesülésére. A vízgazdálkodás szabja meg, hogy milyen hosszú
ideig őrzi meg a felszín azt a nedvességtartalmat, amely a talajpusztulás folyamatát
még fékezni képes, és mikor szárad ki oly mértékben, hogy a deflációnak már csak
kevéssé tud ellenállni.

Növényborítottság
A felszín növényborítása, a nÖvényfedettség a defláció ellen is jelentős védelmet
nyújt. Zárt, jól fejlett növénytakaró jelentős mértékben csökkentheti a szél által
előidézett talajpusztulás mértékét, Ez a módosító hatás egyrészt arra vezethető
vissza, hogy a zárt növényállomány - de a magasabb növekedésű, ritkás növény-
takaró, valamint a felszínt borító holt növényi részek is - a szél erejét lényegesen
csökkentik. Ezáltal elérhető, hogy a szél sebessége a talajviszonyok által megsza-
bott küszöbsebességet nem éri el, tehát a defláció nem lép fel. Másik hatása a
növénytakarónak a már mozgásban levő talajszemesék megkötése, megfékezése. Mind
homokos, mind lápterületeinken - tehát a defláció szempontjából szélsőségesen
veszélyeztetett talajokon - megfigyelhető, hogy az állandó zárt növénysávok
vagy foltok a talajrészek felhalmozódásának helyei. Így képződnek a fasorok
mentén sokszor méteres magasságot elérő terephullámok, melyek a homokmozgást
és a homokverést csökkentik.
Harmadik hatása a növénytakarónak a talajfelszín· beárnyékolása és ezáltal a
kiszáradás csökkentése. Ezt a szalgálatot mind az élő, mind a holt növényi részek
képesek ellátni. Az a felszín ugyanis, amelyet a napsugárzás közvetlenül érint,
könnyebben szárad ki, mint a beárnyékolt. Még fokozza ezt a hatást a növényzet
szélsebességét csökkentő befolyása is, mert így a száraz szelek nedvességcsökkentő
hatása kisebb.
Művelés alatt álló területeken a természetes növénytakaró és talajállapot eseté-
ben fellépő talajpusztulás veszélye még fokozódhat. A helytelen időben való talaj-
művelés, az eredeti növénytakaró megbontása és olyan növények termesztése,
amelyek a veszélyes tavaszi, szeles és száraz időszakokban nem nyújtanak ele-
gendő védelmet, elősegítik a deflációt.

295
 A defláció formái
A szél talajpusz tító hatása által károsíto tt területek en a talajok termékenységé-
nek csökkenését az idézi elő, hogy a felszín könnyen elmozdít ható részeeskéit a
szél felragadv a vagy elmozdít va elszállítja. A szél talajmoz gató hatására új fel-
színi formák képződnek, így szélfodrok, szélbaráz dák, garmadá k, valamint buckák.
Szélfodrok. Nagyság uk csak néhány centimét er és elhelyezkedésük a vízfelszúi
hullámaihoz hasonló. A fodrok iránya a felszínt alakító szél irányára merőleges.
Általába n növényze ttel nem borított szabad felszúieken jönnek létre, száraz, majd-
nem egyenletes szemcséjű homokból.
Szélbarázdák. Már jelentősen nagyobb méretűek, és nagyságu k néhány m-ig
terjed. Megnyúj tott mélyedések, hossztengelyük a szél irányáva l párhuzamos.
Könnyen felismerhet6k arról, hogy abarázd ák fenekén nagyobb szemű talaj alkotó-
részek, apró kavicsok vagy mészkiválások maradna k vissza.
A szélbaráz dák úgy képződnek, hogy a homokfelszúi felett a szél valamely oknál
fogva koncentr álódik, és a nagyobb sebességű szél, mintegy csatorná t képezve,
irányána k megfelelően a hosszant i vonal mentén felragadj a és elszállítja az apróbb
talaj részeket.
Homokb uckák. A széllerak ódásának nagyobb formái a garmadák, a kölönböző
típusú buckák és a dűnék, melyeket népiesen összefoglalóan homokbu ckáknak
nevezünk . Nagyság uk eléri a néhány métert, sőt hazai viszonyok között, kivételes
esetekbe n 10-20 m szintkülönbség is kialakul ~eletkezési területük ön. A homok-
dűnék hazánkb an általában torzult parabola alakúak, hosszteng
elyükkel az ural-
kodó szélirány t követik, rendszeri nt aszimme trikusak, és a homok mozgásának
irányába n a lejtők kölönböző meredekségűek. A szél felőli oldalon a lejtők lanká- 1
sabbak, ahol viszont a szél a homokszemcséket leejti, meredekebbek.
Lepelhomok. Ugyancs ak a szél által szállított homok lerakódá sának formáihoz l
tartozik a lepelhomok. Ennek ismertetője, hogy az 1-2 m mélységben megtalál-
hatók - a valamiko r felszínt alkotó - talajazin tek vagy löszszintek. A lepelhomok
felszúie általában sík, és jelenlétéről csak a talaj mélyebb rétegeinek feltárása út-
ján tájékozó dhatunk. !
1
l

A talajszemesék mozgása l
l

A szél talajpusz tító hatásába n részt vevő folyamat ok - amelyek a leírt formákat
létrehozz ák - a mozgás formáját , jellegét illetően eltérnek egymástól. Meg-
különböz tetünk gördülő, pattogó és lebegő mozgást.
Gördülő mozgás. A felszíni kúszás és a gördülés abban az esetben
következik be,
' ha a szél sebességéhez és energiájához viszonyí tva a talaj részecskéi túl súlyosak
ahhoz, hogy a szél fölemelje őket. A mozgás alapjául szolgáló energia egyrészt a szél
sebességétől származi k, másrészt a szél által felragado tt és szállított
apróbb talaj-
részecskék ütközéséblSl. Ezek a föld felszúiére esve mozgási energiáju k egy részét
annak a testnek - jelen esetben a talajszem esének - adják át, amelyhez hozzá-
ütŐdnek. Az ütközés ereje rendszer int a talajszem cse elfordulá sát, gördülésé
t idézi
elő, mivel nem a középpo ntjában éri azt. A gördülő mozgás általában
a 0,5-0,2
mm nagyságú tömör homokszemek vagy ennél nagyobb méretű, porózus talaj-
. morzsák sajátossá ga. Természetesen függ e mozgásforma által jellemze tt szemesék
mérete az adott szélsebességtől is.
Pattogó mozgás. A másik jellegzetes mozgásforma a talajszemesék pattogó vagy
- nem egészen helyesen mondva - ugráló mozgá&a. Ennek a mozgásformának
lényege, hogy a talajszem csék, elhagyva a talajfelsz ínt, hosszabb-rövidebb utat
tesznek meg a levegőben. A felszínre visszaesve, ott a rugalmas testek ütközésének

296
törvényszerűsége alapján· újból a magasba pattannak, meglökve a felszínen levő
talajszemeket, vagy mozgási energiájukat jórészt elveszítve gördülő mozgást
végeznek tovább. A pattogás által a levegőben megtett út hossza lehet néhány
centimétertőll-2m-ig terjedő távolság. Ez a mozgásforma általában a 0,05-0,5
mm méretű tömör homokszemesék vagy az ennél valamivel nagyobb méretű apró
talajmarzsák sajátja.
Lebegés. A szél által előidézett talajpusztulás harmadik mozgásformája a
lebegés. Ennek során a talajról felragadott vagy a pattogó mozgás által levegőbe
jutott szemesék - többnyire finom porrészecskék - hosszabb ideig maradnak a
levegőben. Előfeltétele, hogy a talajfelszín közelében levő, kisebb sebességű és
egyenletes szélmozgásból a magasabb légrétegekre jellemző, örvénylő, fölfelé áramló
légrétegbe jussanak bele. Az ilyen örvénylő légáramlatok sebessége függőleges
irányban legalább 3-5 km/h. Ez a szélsebesség szükséges ahhoz, hogy a por-
részecskéket vagy az apró szemcsékké összeállt anyagot, a szerves anyagg::1.l össze-
tapasztott kolloidokat felemelje és nagyobb távolságra szállítsa.
A lebegésre képes szemesék kialakulását kiemértékben a gördülő és nagyobb
mértékben a pattogó talajmozgás is elősegíti. A gördülés által súrlódó, valamint
a pattogás által ütődő szemesék vagy morzsák felületéről kisebb részecskék válnak
le, melyek megfelelő körülmények között lebegésre képesek.
Lavinahatás. A defláció folyamatának egyik lényeges tényezője a lavinahatás.
Mennél hosszabb úton hat a szél a talajpusztulásnak kitett talajfelszínre, annál
inkább hatványozódik a talajpusztulás. Mennél hosszabb a szél hatásának vonala,
annál többször ütődnek az egyes részecskék a felülethez, így több szemcse kerül
mozgásba és nagyobb a valószínűsége a szemesék aprózódásának. A szemesék
kinetikus energiája - a gördülés es a pattogás folyamán - mind több és több
talajrészt mozgat meg. A hatásoknak ez a halmozása nevezhető összefoglaló néven
lavinahatásnak. A defláció általsújtott terület szél felőli részén ezért a talajmozgás
jelentéktelen, a szél irányában viszont a távolsággal arányosan nő, míg eléri azt a
maximumot, amely a szél által szolgáltatott energiának megfelel. Ez a maximum
a talaj tulajdonságaitól és állapotától függően különböző lehet. Minél jobban haj-
lamos valamely talaj a deflációra, és minél több feltétel segíti elő a defláció érvénye-
sülését, annál nagyobb a talajpusztulás lavinaszerű növekedésének üteme, és így
annál rövidebb az a távolság, amelynél a maximális talajmozgást a folyamat eléri.
A defláció folyamán a levegőbe került talajrészecskék és a levegő között fellépő
súrlódás, a részecskék egymással való ütközése következtében elektromos erők
keletkeznek. Ennek hatására egyrészt a repülő részecskék, másrészt a felszín nyer
.elektromos töltést, ami a lebegést, valamint a lerakódást segíti vagy gátolja,
aszerint, hogy azonos, vagy különböző a részecskék és a felszín töltése .

.A defláció fokozatai
A víz által előidézett talajpusztulás formáinak esetében viszonylag jól meghatá-
rozható értékek alapján határoljuk el a fokozatokat egymástól, a szél által
okozott kártétel erősségét már nehezebb meghatározni. A szél okozta talajpusz-
tulás, a defláció formáinak képződése sokszor nem jelenkori folyamat, erősségé­
ben a geológiai közelmúlt hatása is érvényesüL A geológiai értelemben vett erózió,
azaz a felszínpusztulás és -letarolódás a külső jelek alapján viszonylag jól elhatárol-
ható az ún. gyorsított eróziótól, a defláció formáinál ezek a hatások összegeződnek,
és határuk elmosódik. Ezért a deflációsfokozatok megállapításakor csak a legfiatalabb
talajpusztulás nyomait értékelhetjük, 'így a vetések elborítását, a gyepes területek -
út menti sávok, fasorok köze, bokros területek - felmagasodását .. A gyengén,

297
 közepesen és erősen fejlett fokoza tok elhatár olásako r a frissen
szállíto tt homok
menny iségét, valami nt az általa elborít ott terület nagysá gát vehetjü
k alapul.
Az erózió és a defláció együttes hatása. Sok esetben az erózió és a defláció
egY. terület en, E!gymás mellett jelenik meg. Különö sen a Dunánt jelensége
úli-középhegység
északi előterében levő löszdombságon gyakor i jelenség, hogy
a dombtetőről a
völgy felé két kifehér edett és humuszrétegétől megfos ztott sáv
követi egymás t.
A dombh át gerineé n húzódó a szél hatásár a pusztu lt le, a lejtő dereká
n találha tó
sáv pedig a víz hatásá ra erodáló dott. Ugyan így társul a két jelensé
g vízválasztókon,
pl. a Pilis, a Bakon y vagy a Mecsek terület én, ahol a löszön képződ
ött talajok at
vagy a rendzin ákat vékony ítják el egyesü lt erővel.
A defláció elterjed ésének terület i adatait a 105. ábrán és a 64.
tábláza tban
mutatj uk be.
A defláció jelentős károka t okoz egyrész t a lepuszt ult talaj termék
enység ének
csökkenésével, másrés zt a mozgó homok ütőhatása követk eztében
károso dott
növény ek által (homokverés), valami nt a kifúvás hatásak ént. Az utóbbi
a növény ek
szára és gyöker e alól kifújt homok követk ezmény e, mert a növény
ek elvesztve
támasz ukat eldőlnek, gyöker eik pedig - a szél és a nap együtte
s hatásár a - ki-
szárad nak.

64. tábláza t. A defiáció által erlisen veszélyeztetett. talajok területi

elterjedése
megyénként 1000 ha-ban

Kovárvá -
Futóho- nyos bar- Humu- LáJlos Telkesf-
Megye sz os r ti Rétláp,
mok na erdő- homok tett összesen
talaj talaj rét-láp

Barany a - - - ll - -
Fejér l - 10 22 7 -
Győr-Sopron - - - 37 - 37
Somogy 14 143 - 18 5 17
Tolna 3 - 8 38 - -
Veszpré m - - - 37 19 -
Zala - - - 10 17 -

Dunánt úl 18 143 18 173 48 54 454

Bács-K iskun 178 - !39 54 4 -
Békés - - - - - 10
Csongrá d 9 - - 4 - -
Hajdu- Bihar 66 16 6 21 - 6
Pest 23 - 47 42 - 6
Szabolc s-Szatm ár 64 180 - 51 24 5
Alföld 340 196 192 172 28 27 960
Borsod- Abaúj-
Zemplé n 4 2 7 - l 2
Heves - 14 - - -
Nógrád
-
- 6 - - - -
Északi h v. 4 22 7 - I 2 36
Összese n
1450
298
 ..
~

ll
/
r-·r- (
''-., . . . . .>
/
• ..J ·~
<"' _.)!]
t''
·z .-:o(> ctf/
~C'
(.\.
•( \:·)
~ (-·-· '
........,
.

i
'')
\
\

\ \

105. ábra. A deflációnak erősen kitett homokterületek

~
co
co
 .
A defláció sújtotta területek terméken ységének csökkenése - ugyanúg y, mint
az erózió esetében - a talaj víz- és tápanyag -gazdálk odásának romlásáFa vezethető
vissza. A ezerves kolloidok ban és tápanyag okban viszonylag gazdagab b felszíni
talajazin tek elhordás a után a kis víztartó képességű. és kevés tápanyag ot tartalmaz ó
rétegek maradna k vissza, ezek azután a növények igényeit kevésbé tudják ki-
elégíteni. Ezért a defláció elleni védekezés legalább olyan fontos, mint az erózió
elleni talajvéde lem.

A defláció elleni védekezés

A talajvéde lemnek azokat az eljárásait , amelyek a szél pusztító hatása ellen
nyújtana k védelmet , nagyrész t az agrotechnikai módszerek között kell keresnünk.
Ezeknek csak talajtani vonatkoz ásait ismertetj ük, végrehaj tásuk pedig a növény-
termeszt és és az erdészet keretébe tartozik.
A deflációt kiváltó tényezők közül a szél sebességét, örvénylé sét és a deflációs
terület hosszát egyaránt módunkb an áll befolyásolni a mezóvédő erdósávok, fasorok,
ligetek segitségével, valamint a kulisszás vetés útján. Mindezek azon alapulnak ,
hogy a termeszt ett növényn él magasab b vagy sűrűbb növények et telepítün k olyan
, hálózatb an, mely képes a szél hatását jelentősen mérsékelni.
A deflációt befolyásoló tényezők közül a talajfelszín érdességét a talajműveló
eszközök megválogatásával és helyes alkalmaz ásával érhetjük el.
A talajfelsz ín nedvessé gét kis adagú esőszerű öntözés segítségével biztosíth atjuk,
és a tapaszta latok azt mutatják , hogy· a néhány mm-es öntözés teljesen meg-
kötheti a homok szemcséit, ezáltal megfékezi a deflációt a talajfelsz ín nedvességé-
nek idejére.
Itt kell megemli teni azokat a kísérletek et, melyeket különböző talajszerkezet-
javitó műa.nyagokkal (talajkon dicionáló szerekkel) végeztek. De voltak kísérletek
különböző bitumen tartalmú emulziók kal is, amelyek képesek
afra, hogy a laza
talajfelsz ínt - elsősorban a futóhom okot - megkössék, használa tuk azonban
egyelőre nem gazdaság os, ezért csak kivételes esetekbe n indokolt.
A felszín növényboritottsága a defláció ellen is jó védelmet nyújt, különösen ha a
növényz et a száraz, szeles időszakokban is már elegendő talajbon tást nyújt. Sajnos
legtöbb esetben a termeszt ett növények kel ezt nem lehet elérni, ezért a talaj-
takarás (mulcsozás), valamint a szalmázá s módszeré t kell alkalmaz ni.
Ezeknek az eljárások nak a lényege, hÓgy a talaj fedettség ét nem élő, hanem
holt növényi részek - szárrészek, szalma, magas tarlómar adványo k - alkalmazá-
sával érjük el. A veszélye ztetett időszakok után a takaróan yagot rendszer int be-
forgatjuk a talajba, és így annak műtrágyával való kiegészítése útján a talajt
gazdagítjuk.
Közvetv e talajvéde lmet azoigál minden olyan eljárás, amely a helyes növény-
váltás összeállításával, jó trágyázá ssal és esetleg öntözéssel, valamint talajjavít ással
a talajon díszlő növényta karót erőteljesebbé és tartósabb á teszi.
Az elmondo ttakból következ ik, hogy a talajvéde lmet önmagáb an és önmagáé rt
nem lehet és nel\1 szabad megvalós ítani.
A talajvéde lem a domb- és hegyvidé ki, illetve a homoki és lápos tájak hasznosi-
tásának, valamint a környeze t védelmén ek általános irányelve, és ebből a célból
kell összehangolni mind a művelési ágak megválas ztását, mind pedig a szántóko n
termeszt ett növénye k választék át, ezért kell táblásíta ni és ennek szempon tjai
ezerint kell a talajt művelni, trágyázn i, javítani vagy öntözni. ·

300
 A talaj termékenysége,
valamint a földértékelés

A talajképződés folyamán a talajtermékenység állandóan változik és a terméket,.

len kőzetből a talajképződési folyamatok hatására alakulnak ki azok a talaj-
tulajdonságok, amelyek a termékenységet biztosítják; közülük is elsősorban· a
talaj víz- és tápanyag-gazdálkodását kell kiemelni.
Talajképződési folyamat a talajpusztulás is, azonbp.n ez általában a talaj-
termékenység ellen hat. Ha mármost a talajképződés és a talajpusztulás folyama-
tait egyidejűleg szemiéijük - amit az is indokol, hogy ugyanarra a helyre hatnak -,
akkor megérthetjük, hogy a talajtermékenység e két hatásnak az eredője.
Az a törekvés, mely a talajokat a termékenységük szarint kívánta besorolni,
vezetett a földértékeléshez, vagy másképp a bonitációhoz.
·A talajtani tudomány fejlődése és a földértékelés mindenkor azoros kapcsolatban
állott mind nemzetközi, mind hazai vonatkozásokban. ~ dokucsajevi talajtan ki-
alakulását is a cári Oroszországnak az adózási rendszer javítását célzó törekvése
segítette elő.
Hazai vonatkozásban a földértékelés és a talajtan tudományának fejlődésa csak
a XIX. század második felében volt. összhangban. A földértékelés módszere és
célkitűzése azóta sem változott, a talajtan azonban hatalmas és nemzetközileg is
elismert· fejlődést mutatott fel.

A.z aranykorona-érték
Az 1875. VII. törvénycikk alapján bevezetett "első magyar hozadéki kataszter"
lett az alapja a földek közötti különbségtételnek és a föld minőségi mutatói meg-
állapításának. Ez a máig is élő rendszer aranykorona-értékben fejezi ki a földek
közötti minőségi különbséget. Megállapításához az országot 12 katasztari területre
osztották fel, ezeket pedig egyenként 20-40 becslő járásra. Egy becalójárás területe·
átlagosan 80-100ezer ha volt. Ha ezen belül nagyok voltak a gazdaságföldrajzi kü-
lönbségek, akkor a becslőjárást még további, 2-3 osztályozási vidékre osztották.
Az egységeken belüli összehasonlítást művelési áganként külön végezték, a
területeket legfeljebb 8 minőségi osztályba sorolva. Ezek reprezentálására becslő­
járásonként "járási mintatereket" tűztek ki.
Az aranykorona-érték megállapításának alapja, hogy e hozadéki földadókatasz-
teri rendszerben a különböző művelési ághoz tartozó és különböző minőségű földek
hozadékát, ill. tiszta jövedelmét igyekeztek meghatározni. Alapul a hagyományos

301
 gazdálkodás keretei között tartósan nyerhető átlagtermése k értékét vették, mely-
ből levonták a gazdálkodás költségeit, valamint az átlagtermése k alapján képzett
összvagyon értékének 5%-os kamatát, amelyet minimális adómentes jövedelemne k
tekintet tek.
Az aranykorona -érték tehát három fő tényezőnek:
- a földnek,
- a ráfordításna k és a
- terményárak nak
az összefügg~sbe hozása alapján nyugodott, és így ideális helyzetben a valóságot
megközelítő, de tulajdonkép pen feltételezett és becsült tisztajövedelem-különbségeket
fejezett ki.
Ma az aranykorona -érték alapján való különbségté telnek az alábbi hibái emel-
hetők ki:

- nem alkalmazhat ók a talajtani tudomány eredményei,

- nem választhatók szét a közgazdaság i és a természeti elemek,
- nem adnak lehetőséget országos összehasonlí tásra, mert a viszonyítás csak
becslőjáráson belül érvériy.es,
- nem lehet ráalapozni az üzemi, a járási, ·a megyei és az országos gazdasági
döntéseket.
Mindezeket a hiányosságo kat látva sokan és több .ízben igyekeztek olyan új
földértékelési rendszereke t összeállítani, amelyek a mai feladatokna k megfelelnek
és a lehetőséghez képest hibáktól mentesek.
Az a rendszer, melyet FóRIZSNÉ, MÁTÉ és STEF.ANOVITS állítottak össze, a föld-
értékelésnek a természeti viszonyok által megszabott részét veszi alapul a talajok
közt fennálló minőségi különbségek küejezésére. ·
A természeti viszonyokat kifejező talajértékszá m, valamint termőhelyi értékszám
a földértékelés nek csak egyik oldala, a másik pedig a közgazdasági tényezőket
küejező értékszám. Csak e kettő együttesen képes a föld valós értékét teljes egészé-
ben kifejezni.
A talajviszopy oknak a földértékelés ben játszott szerepét a talajértékszám érzékel-
teti. Ez nem más, mint a talaj termékenysé gének kifejezője, mely a viszonylagos
termékenysé gen alapuló l-től 100-ig terjedő pontértékke l közeliti meg a földérték
talajból eredő részének küejezését.
Ahhoz azonban, hogy a természeti viszonyok összességének hatása kifejezésre
jusson, a talajértéken kívül az éghajlati, a domborzati és a vízviszonyok mérlegelése
is szükséges, melyek együttesen - a talajértékszá mra épülve - a termőhelyi érték-
számot hozzák létre.
A talajértéksz ám meghatározá sának célja a talajterméke nységben fennálló
viszonylagos különbségek kifejezése, éspedig azon a termékenyeégi szinten, melyet
a fogatos szántáson és az istállótrágyá záson alapuló növényterme sztés képviselt.
Ez az állapot a talajok alapterméke nységének felel meg. A talajterméke nység
kifejezésére ugyanis több lehetőség kínálkozik, amint azt a 106. ábrán vázoltuk.
!

F8 F0 FP Fm
~--~.------------~--L-~---~
l
l l
t-----·M -----' l
l
l l
L - - - - - - - R _______ J

106 .. ábra. A talajterméken ység különböző fogalmai

302
 A talajtermékenysé g
A különböz6 termékenységi szintek értelmezésekor abból indultunk ki, hogy
ezek az emberi tevékenység különböző mértékű és irányú hatásának eredményeként
alakulnak ki, és ennek alapján különböztethetők meg.
A természetes termékenység ( Fn) jelenti egyrészt a természetes növénytakaró
által produkált szervesanyagtömege t, a biomasszát, mely kifejezhető g/m2-ben egy
évre vonatkoztatva, másrészt mezőgazdasági számításokban az ősi növénytakaró
felváltása után az első szántóföldi növény által elért termést, vagy terméseket.
Ennek a fogalomnak hazánkban csak elméleti jelentősége van, mert egyrészt nincs
ősi növénytakaró, másrészt nincs olyan terület, amelyet most vonnánk szántóföldi
művelésbe.
Az alaptermékenység (Ff) vetésforgós gazdálkodás keretében, istállótrágyázással
mint tápanyag-utánpótlás sal és sekély vagy középmély fogatos szántással nyert
terméssel jellemezhető. Ez az állapot jellemezte a talajok termékenységét mintegy
két évszázadon át, egészen az 1930-as évekig. Az alaptermékenység 'kifejezhető
gabonaegységben is, az adott helyen általánosan termesztett növények több éves
termésátlagait alapul véve.
Aktuális, vagy tényleges termékenység (Fa) a jelenleg általánosan használt mű­
trágyaféleségeknek mindenkori adagjai, a talajviszonyok által megkívánt talaj-
művelés és esetleges talajjavítás alkalmazásával elért tényleges termések több
éves átlaga, mind a szárazgazdálkodás esetén, mind pedig öntözött viszonyok
között.
Optimális termékenység (Fo) jelenti azt az átlagtermést, mely az összes gazda-
ságosan alkalmazható, és a területen indokolt melioráció alkalmazásával érhető el.
Potenciális termékenység ( Fp) az a több éves termésátlag, mely jelenlegi is-
mereteink szerint, az adott viszonyok között eredményesen alkalmazható melio-
ratív eljárások összességének bevezetésével érhető el.
Maximális termékenység (Fm) az az elméletileg elérhető legnagyobb termés-
átlag, amelyet csak a termesztett növényfajták tulajdonságai és az időjárás hatá-
rolnak be. ,
Melioráci6s szám (M) a tényleges, valamint az alaptermékenység különbsége,
M = Fa- Ff. Az alkalmazott agrotechnika és melioráció hatására előálló termés-
többletet adja meg.
ReagáláBi azám (R) a potenciális, valamint az alaptermékenység különbsége,
R = Fp- Ff. Megadja gabonaegységekben azt az előállítható terméstöbbletet,
melyet az agrotechnika és a melioráció összes, jelenlegi ismereteink szerint. hatásos
eljárásának alkalmazásával elérhetünk az adott talajon.
M elioráci68 hatásfok ( M%) a meliorációs számnak a reagálási szám százalékában
kifejezett értéke, M% = M ~OO. Megadja, hogy a meliorációs lehetőségeket milyen
mértékben használtuk ki. Ez az érték jellemzi legjobban a gazdálkodás színvonalát
és eredményességét. Egyben alapul azoigál az agrotechnikai és a meliorációs be-
ruházások leghatékonyabb felhasználásának eldöntéséhez.

A talajértékszám
Előzetes vizsgálataink alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy a talaj-
érték meghatározásához a talajosztályozás típusaiból kell kiindulni. Ennek oka,
hogy az altípus az az osztályozási egység, melynek szintjén az osztályozási elvek

303
még olyan részletezést engednek meg, mely az áttekinthetőséget és igy az alkalmaz-
hatóságot nem zavarja.
Az altípus meghatározásakor a tipusra jellemző fejlődési állapot, a talajdinami-
kai folyamatok társulása adja az alapot, melyhez járul az egyes folyamatok ki-
fejlésének erőssége mint az altípus meghatározója.
A változat és a helyi változat olyan osztályozási egységek, amelyek az altípus
további felosztását teszik lehetővé, rendszerint egy adott talajtulajdonság, cél-
szerűen a talajtermékenységre legnagyobb hatással levő talajjellemző felhaszná-
lásával.
A fenti indokok alapján a talajértékszám meghatározásának alapja a talajok
altípusa, a végleges talajértékszám kialakulásakor pedig az egyes változatok, az -
egyszerűen mérhető talajtulajdonságok képezik a korrekciók alapját.
Az altípus szerint szabjuk meg a talaj pontértékének felső és alsó határát, a
változati tulajdonságok viszont pontok alapján módosítják a pontértéket. A 107.
ábrán, az alföldi mészlepedékes csernozjom példáján mutatjuk be a talajértékszám
kiszamításának menetét.
Az altípus pontértékének felső határát (maximális pontérték) a legtermékenyebb
változat adja, vagyis minden ettől eltérő változat ennél kevésbé termékeny, és így
kisebb a pontszáma.
pontérték
max. 90
~

80
~ o

~ "'E
""&l
O)
..".

l
70
""t:
""
E
""
N

""
"iij' .t:
.,
J:!
...
<ü
""
60 ·:;;.

~
a;
.r:
'O
E
50 ~ ~

min. 40•
.. ...
..
(')

..,c o
~

o ..,
] c N
oO) g .. o..
..,. ..,. ..,
o.. ~

.. 8'
30•
.""t:.,
Q) >
~o
..!!!
E
Ln
'"
.:G
c
g
c
o
. ..,.... .. ·CD

g"' ..,.
c Ln

""...c .
C>
.. ]
c
o ..!!!
i:!
>
g
..!!!
..!!!
c
o
>
20· 8.
·;;;
.."
..
..
·O
..,c
>
..""
." "'
1Ji
"" *-
." (')
...
iö
.E
&l
."
<ü
E
E ~'
>
u
..!!!
>
c
o
..!!!
:; g f t:
E ...
a; 8 ] 1i
"O ~ o o"' ~

~
.s ..!!!
:e "' o
.. 1\
.. ..,.
l3c.
10• .
:;;; li
!Q
"iij'
~
g> <ü
t:
.
i:J ""
·o
.:;;
~

"" -e...
li!'
.r:
Ol

.....
:l ] c
.g- "ii'j
&l
:l :l o
c
-e 1 '0
o
~
o
>
""'f1 E
Q)
E :(ö

..
(ij
N
N
'O
-"
""
~
:l
.r:
E
::J
.r:
."
~
~~ ~
""
a számftás menete
107. ábra. A talajértékszám és a termőhelyi értékszám kiszámításának menete egy al·
földi mészlepedékes csernozjom példáján bemutatva

304
 A számítás módjára a maximális pontszámból való levonások rendszerét válasz-
tottuk, mert így a számítás könnyebb és egyben jól érzékelteti az egyes talaj-
jellemzők termékenységre gyakorolt hatását. A levonásnak két módja van. Egyes
talajtulajdonságok alapján a levonás abszolút pontértékekben történik, más tulaj-
donságok - így a termőréteg vastagsága - alapján pedig százalékosan.
A pontérték kiszámításakor először az abszolút pontszámokat vonjuk le,. majd
a maradékból számított százalékos pontievonást hajtjuk végre. Ha a levanások
mértéke oly nagy, hogy együttesen a minimális határ alá csökkentené a talaj
pontértékét, akkor a további levonásoktól eltekinthetünk.
A levonásra kerülő pontérték megállapításakor a talajvizsgálatok adataiból
indulunk ki. Ezért a levonásoknak csak olyan talajtulajdonság lehet az alapjuk,
amelyet az általános talajvizsgálatok során minden esetben meghatározunk. Így a
vizsgálaton alapuló, számszerű értékben kifejezést nyert talajjellemző reális alapul
szolgál a talajértékszám meghatározásához és annak megbízhatóságát megalapozza.
A levonásokat megszabó talajjellemzők között nem találhatók a talaj tápanyag-
készletét vagy vízgazdálkodását közvetlenül jelző vizsgálati adatok. Ennek oka
kettős. Egyrészt nem minden esetben áll rendelkezésünkre ilyen vizsgálati adat,
másrészt az egyszeri tápanyagvizsgálat nem jelzi egyértelműen a talajok termé-
kenységének a tápanyag-gazdálkodástól függő részét, így a tápanyagok közvetlen
meghatározása nem azoigálhát alapul a termékenység, iletve a pontérték meg-
állapításához.
Közvetve azonban a talaj tápanyag-gazdálkodása mégis kifejezésre jut a talaj-
értékszámban. A termékenységet ugyanis a tápanyagdinamika szabja meg, nem
pedig a tápanyag-tartalom. A tápanyagdinamikát olyan mutatók jelzik;' mint a
talaj humusztartalma, a humuszréteg vastagsága. Ezek a nitrogéndinamikát is
meghatározzák, ha a talaj rendszertani hovatartozóságát is figyelembe vesszük~
Az altípus mintegy meghatározza a képződő humusz tulajdonságát, ásványosodásá-
nak mértékét és így a nitrogénkörforgás rendszerét. A tényleges h,umuszértékek
'pedig azt adják meg, hogy e minőségi rendszerben milyen mennyiségek változása
követi egymást.
A másik fő tápanyag, a foszfor esetében egyrészt a humusztartalom, másrészt
az ásványi kolloidok mennyisége és jellege adja meg a dinamikára és a készletre
vonatkozó közvetett tájékoztatást. A talaj foszfortartalmának egy része ugyanis
szerves kötésben van vagyezerves kolloidok által adszorbeált formában, az ásványi
rész pedig apatit, vagy más foszfát ásványok alakjában található. De ami ennél
fontosabb, a foszfát egy része az ásványi kolloidok felületéhez kötött. Ha tehát
ismerjük a talaj humuszkészletét és ennek alapján a megfelelő változatba besorol-
juk, valamint ismerjük a fizikai talajféleséget, akkor e két mutatóval a foszfát-
dinamikát közvetve értékeljük. A foszfátkészletben mutatkozó különbségek pedig
a kőzet megjelölésében jutnak kifejezésre, amennyiben a kőzet fizikai talajféleségén
túlmenően a kőzet egyben az ásványi összetételre, az apatit-előfordulás lehetősé­
gére is utal. Ez utóbbira jó példa, hogy a vulkáni üledékek - elsősorban az andezit
anyagot is tartalmazó hegylábi löszök - feltűnően kevés foszfort tartalmaznak,
a löszben pedig viszonylag kedvező az apatit mennyiségé.
A harmadik fontos tápelem a kálium; a kálitartalmú szilikátokból szabadul fel.
Dinamikája során a kolloidokon való megkötődés és felszabadulás váltakozik.
A talaj káliumgazdálkodása tehát a fizikai talajféleségben, valamint a kőzet­
féleségben jut közvetve kifejezésre és így a talajértékszámban megfélelő értékelés-
hez jut.
A tápanyag-gazdálkodás közvetett kifejezéséhez hasonlóan érvényesül a talaj
vízgazdálkodásának értékelése. Mivel a talaj víztartó képessége elsősorban az ásványi
kolloidok mennyiségétől függ, a fizikai talajféleség alapján ez is kifejezésre jut.
A vízgazdálkodás roasik fontos eleine, a talaj víznyelő képessége elsősorban a

20 Talajtan 305
 talaj ezerkezetétől függ,ez pedig a talajtípus által jellemzett tulajdonság, melynek
mennyis~gi kifejezése a humusazál és. a szénsavasmé sz-tartalomm al függ össze.
A termékenysé g e két alapvető tényezőjén - mint a vízgazdálkodáson és a
tápanyag-ga zdálkodáson - túlmenően más, termékenysé get befolyásoló talaj·
tulajdonságo k is kifejezést nyertek a talajértékszá m meghatározá sa folyamán. Hogy
csak néhány példát említsünk: az időszakosan redukciós viszonyok a talaj típusá-
ban jelennek meg, úgymint a pszeudoglejes barna erdőtalajok, valamint a réti és a
szikes típusokban; a káros sóhatás a szoloncsákos talajok altípusaiban jut kifeje-
zésre ..Amint a fentiekből következik: a fizikai talaj féleség, a kőzet, a humusz-
tartalom, a humuszréteg -vastagság, a talajvízszint , a kövesség, de elsősorban az·
altípus komplex kategóriák, amelyekben a ténylegesen mért és számszerűen ki-
fejezett talajtulajdon ságokon kívül még sok más hatás is kifejezésre jut akkor,
amikor a pontszámlev onás mértékét meghatározz uk.

A termőhelyi értékszám
-
·A talajértékszá m alapja a talaj termékenysé ge; a termőhelyi értékszámban viszont
azok a módosító hatások is kifejezésre jutnak, amelyek az éghajlat, a domborzat és a
felszíni víz hatásaként jelentkeznek . Itt is ~t az elvet érvényesítet tük, hogy a
talajértéksz ám az ideális éghajlatú, sík és káros felszíni vízhatástól mentes terület
termékenysé gét jelzi. Ha akár az éghajlat, akár a domborzat, akár a vízhatás a
ideálistól eltér, akkor ezt pontszámlev onásban juttatjuk kifejezésre. !gy a termö-
helyi érték a területnek a természeti viszonyok által meghatározott termékenységél fejezi ki.
Ha a talajértékszá mnak, valamint a termőhelyi értékszámna k az alkalmazá:si
területeit vizsgáljuk, akkor megállapíth atjuk, hogy a azocialista mezőgazdaság
irányításába n a földértékelés szerepe különböző lehet, aszerint, hogy centralizált
tervgazdálko dás vagy decentralizá lt gazdasági irányítás keretében történik-e a
népgazdaság tervszerű fejlesztése.
A centralizált, utasításokon alapuló irányítás hosszabb-rövidebb ideig nélkülöz-
heti a földértékelés bekapcsolás át a gazdasági irányítási rendszerbe, a gazdasági
döntések decentralizá lásáll alapuló rendszer azonban nem.
A mez6gazdas ág azocialista átszervezésé nek idején a fejlődésük kezdetén álló
azocialista nagyüzemek országos irányítása és helyi vezetése olyan feladatok meg-
oldására volt utalva, amelyek nélkülözhett ék a földérték alapján történő döntése-
ket. Az üzemek megszilárdu lásának idején, különösen pedig a piaci értékítéletet is
figyelembe vev6 gazdasági irányítási rendszerben a földérték figyelmen kívül
hagyása már hibákhoz, téves döntésekhez vezethet.

A földértékelés alkalmazásána,k lehetőségei

A földértékelés alkalmazásá nak lehetőségeit elsősorban az országos, valamint a

helyi gazdasági irányítás szempontjáb ól csoportosíth atjuk.
Az országos vonatkozású alkalmazási területek között els6ként a földvagyonnak
mint a népgazdaság egyik alapvető termel6eszközének pontos számbavétel ét kell
említenünk.
Ennek jelentősége nemcsak az országos közgazdasági helyzet felvázolásában
domborodik ki, hanem jelentős tudatformál ó erő is rejlik benne. Amíg a társadalom
számára nem válik a földben megtestesült érték megfoghatóv á, nem várható el,
hogy védelmére, gondozására , helyes használatára kellő gondot fordítsanak. Nem
várható továbbá az sem, hogy a föld helytelen használata vagy károsítása társa-
dalmi tiltakozást váltana ki.

306
 Következik az előbbiekből, hogy a föld védelmét iselősegíti a helyes földértékelés,
és a jelenlegi földvédelmi törvény végrehajtását, esetleg egy szigorúbb törvény
megalkotását vonja maga után. Ezt pedig a folyamatosan és gyors ütembeh csök-
kenő mezőgazdasági földterület különösképpen indokolja.
Országos vonatkozásó szerepe a földértékelésnek a földek termelésből való ki-
vonásakor megállapítandó pótlási érték, valamint a mezőgazdaságon belül végre-
hajtott földcserék reális megalapozása terén. Mind ez ideig nincs egyértelműen és
megnyugtatóan rendezve e változásokkal együtt járó gazdasági tevékenység
szabályozása, emiatt egyes esetekben a mezőgazdaság kerül indokolatlanul hátrá-
nyos helyzetbe, másokban viszont a földterületet igénybe vevő más szektorok
károsodnak.
Lényeges a földértékelés szerepe az árképzésben is. A mezőgazdasági termékek
árának kialakításakor a népgazdaság egészének érdeke megkívánja, hogy az árban
a földnek mint termelőeszkö!?'nek az értéke is szerephez jusson, amelyen az adott
terméket vagy annak alapanyagát megtermelték.
A föld mint korlátozott mennyiségben rendelkezésre álló termelőeszköz, amely
nem pótolható, döntően befolyásolja a rajta termesztendő növények megválasztá-
sát, nemcsak agronómiai szempontok tekintetében, hanem a földlekötés számításba
vételével, a termék közgazdasági értékelése útján is (CsÁKI N., 1969.). Nem mind-
egy tehát, hogy valamely egységnyi termék milyen nagyságú és milyen minőségű
(értékű) földterületen termelhető meg.
A földértéknek kell alapul azoigálnia a természeti viszonyokban fennálló különb-
ségek kiegyenlitésekor is. Mind a jobb földeken gazdálkodók esetében a jövedelem-
elvonás, mind az átlagosnál kedvezőtlenebb területen az állami támogatás rend-
szere csak akkor vezethet hosszabb időn át kiegyensúlyozott gazdálkodáshoz, ha
az a földértékben kifejezésre jutó termőhelyi különbségeken alapul. A földértéknek
kell megalapoznia azokat a gazdasági szabályozókat, amelyeknek célja a mező­
gazdasági termelés fokozására való ösztönzés. A föld termékenysége által nyújtott
lehetőségek jó kihasználásának kedvező, ki nem használásának pedig hátrányos
helyzetbe kell hoznia a termelőt ahhoz, hogy a termelés fokozására ösztönözni
lehessen. Ehhez viszont olyan reális helyzetfelmérés szükséges, amely kifejezi a
termékenység által nyújtott lehetőségek jobb kihasználásához szükség~s ráfordítá-
sok megtérülésének különbségeit.
A földértékelés másik nagy jelentőségű alkalmazási területe az üzemi gazdasági
döntések megalapozása. A azocialista mezőgazdasági nagyüzemek megerősödése után
mind nagyobb szerephez jutnak azok a kérdések, melyek már nem a termelés
elsődleges feltételeinek megteremtésével kapcsolatosak, hanem a termelés diffe-
renciáltságából és a gazdaságos termelésre való törekvésből erednek. Amint a
jövedelmezőség javul, úgy lép fel a termelőeszközök fejlesztése. iránti igény. Annál
nagyobb jelentősége van annak a kérdésnek, amely az üzem rendelkezésére álló
fejlesztési alapok hovafordítása képében jelentkezik.
Amíg a melioráció, a gépesítés szinte kizárólag állami támogatás terhére történt,
az üzemnek nem volt fontos, hogy a megkapott beruházást az üzem mely területén
eszközli. Nem volt különösebben érdekelve abban sem, hogy a beruházás ott való-
suljon meg, ahol a legrövidebb időn belül térül meg. Ma már más a helyzet, és az
üzemeknek maguknak kell eldönteniük anyagi eszközeik koncentrálását és ésszerű,
gazdaságos felhasználásának módját. Ezért különösen fontos, hogy a talajok
termékenységét mint a legfontosabb mezőgazdasági termelőeszköz minőségi
rontatóját ismerjük. Ez tájékoztat a meliorációs beruházás lehetséges helyei felől.
A kis termékenységű erodált talajok védelme és differenciált trágyázása, a sava-
nyú talajok és a szikesek javítása, az aszályra érzékeny területek öntözése, mint
a beruházások lehetőségeként jelentkezik. Hogy a lehetőségeket milyen sorrendben
és milyen mértékben valósítják meg az üzemben az anyagi keretek figyelembe-
' '

20* 307
vételével, azt a melioratív eljárások hatékonys ágánakkis zámításán é13 a termőhelyi
értékszám várható változásán alapuló döntéseknek kell megszabniuk.
Látnatjuk a felsoroltakból, hogy a földértékelés mielőbbi helyes megvalósítása
egyrészt országos, másrészt üzemi érdek, amely a decentralizált gazdaságirányítási
rendszer fejlődésével arányosan mind sürgetőbben jelentkezik.

308
 Magyarország talajföldrajza

Megismerve az általános talajtan alapvető megállapításait, törvényszerűségeit

és ismeretanyagát, feltárva a részletes talajtan keretében az egyes talajokban
fellépő folyamatok társulását, valamint ezek alapján osztályozva a t!}lajokat,
vázoltuk a talajosztályozási és a földértékelési rendszer főbb vonásait. Hátra van
azonban még a talajok területi elterjedésének vizsgálata, ami már a talajföldrajz
keretébe tartozik.

Alapfogalmak
Talajföldrajz. Feladata az egyes talajtípusok és az alacsonyabb osztályozási egységek
elterjedésének megállapítása, valamint az elterjedésben kimutatható törvényszerűségek
magyarázata. Ebben a keretben különösen jelent6s a talajképző tényezők külön-
külön mutatkozó és együttes hatásának elemzése, keresve a kapcsolatot ezek
területi eltérései, valamint a talajok elterjedése között.
A talajtérkép a talajföldrajz elsőrendű segédeszköze, amely a talajok között meg-
állapított különbségek területi elhatároláBát teszi lehetővé. Ha Magyarország
talajtakaróját a rendelkezésünkre álló talajtérképek alapján vizsgáljuk, elsőként
az a nagy tarkaság ötlik szemünkbe, ami a különböző talajok egymás melletti elő­
fordulását jellemzi. Ezt az allapotot mutatjuk be vázlatszerűen a 108. ábrán.
Már első rátekintésre elkülöníthetők olyan területek, amelyeken belül a külön-
böző talajok előfordulása hasonló képet mutat, tehát ainelyek önálló területi egy-
ségként foghatók fel.
Táj. A természeti földrajz - amelynek része a talajföldrajz is - a tájat tekinti
vizsgálódásai alapjának. Táj az a terület, ahol a különböző természeti jelenségek -
az éghajlat, a domborzat, a földtani viszonyok, a.z élővilág és a talaj - összhangja
hasonló, de eltérő a szomszédos területek - tájak - természeti tényezőinek ará-
nyátóL A táj tehát önálló, sajátos természeti egység, amelyen belül a talajviszo-
nyok is egységesek.
Természetesen a talajviszonyok egységessége nem jelenti azt, hogy csak egy
talajtípus vagy altípus fordul elő a területen, hanem azt, hogy ha több talaj
társul a talajtakaróban, akkor e társulások törvényszerűségei azonosak a tájon
belül. ·
A tájak elhatárolása. Különböző módszereken alapulhat aszerint, hogy mely
természeti viszonyokról van több megbízható és lehetőleg területi adatunk. Mivel
a természeti viszonyok területi adatai egyes vonatkozásokban - például az ég-

309
....
~

o so km

-3
~
ITlliii 2

~4

-6
t';:'wf 5

LJ
L "] a
7

108. ábra. A főbb talajtípusok elterjedése hazánkban

1 - barn~ erd<!tala,jok, 11 - csernozJom.ok, 8 - szll<esek, 4 - réti talaj ok, 6 - láptalaJ ok,_ B - rendzlnák, 'l - homokos váztalaj ok, 8 - OntéstalaJok ~~---·-
hajlat tekintetében - nehezen mérhetők és csak hosszú évsorozatok adataiból
lehet egy-egy értéket megállapítani, más vonatkozásokb an -például a talaj eseté-
ben - viszonylag könnyebben határozhatók meg, a tájakat a talajok elterjedését
feltüntető adatok segítségével határolhatjuk el a legkönnyebben . Ez azonban egy-
általán nem jelenti azt, hogy a táj jellegének kialakításában a talajviszonyok nak
nagyobb szerepük lenne, mint bármely más természeti tényezőnek.

Magyarország. nagytájai

A fenti megfontolások alapján az ország területét tájakra osztottuk fel, majd ezeket
tovább bontottuk résztájakra, végül körzetekre. A .tájak összevonhaták nagyobb egy-
ségekbe is, és nagytájakat alkothatnak. A nagytájak és a tájak területét a 109. ábrán
vázoltuk, az egyes tájakat pedig a 65. táblázatban tüntettük fel.

65. tiblázat. Magyarország nagytájai és tijai

I. Alföld IV. Dunántúli-dombs ág

l. Mez6föld (aFejérmegyeiS árréttel) l. Zalai-dombság
2. Duna-völgy 2. Belsö-Somogy
3. Drá va melléki sík az Ormánysággal 3. Külsö-Somogy
4. Duna-Tiszaközi hátság 4. Tolnai- Baranyai-dombs ág
5. Bácskai löszhát 5. Baranyai-szigeth egység
6. Alsó-Tisza-ment e
7. Dél-tiszántúlilös zhát V. Dunántúli középhegység
8. Körös-vidék l. Bakony
9. Szatmár-Beregis ík (az Ecsedi-láppal) 2. Vértes (Vértesalja, Velencei-hegység ,
10. Nyírség Zámolyi-medenc e, Bársonyos)
ll. Bodrogköz (aRétközzel) 3. Gerecse (Zsámbéki-mede ncével)
12. Hajduság 4. Budai-hegység és Pilis
13, Közép Tisza-mente (Hortobágy, 5. Visegrádi-hegysé g
Szolnoki löszhát, Borsod-Hevesi
nyílt ártér) VI. Északi-középhegy ség
14. Jászság l. Börzsöny
2. Cserhát és Gödöllői-dombság
II. Kisalföld
3. Mátra
l. Györi-tatai teraszvidék 4. Bükk
2. Györi-medence és a Hanság 5. Nógrádi-medenc e
3. Marcal-medence 6. Karancs-Medves
7. Borsodi-medenc e
III. Alpokalja 8. Aggteleki-karszt
l. Rá bántúli kavicstakaró 9. Cserehát
2. Kemeneshát 10. Zempléni-hegysé g
3. Vasi-hegyhát (Alsó-őrséggel)
4. Kerka-vidék
5. Göcsej
6. Soproni-hegység , Köszegi-hegység

311
<:;o

"'"'
!):)

..,
"\
·\ ....
' i..--~.
9 l
'a
~·
.J
.... J

_.,;
l

s r
l
l
,. ("

)
·""
\
""
,.j
r·'"·-·,;
·'-·""

109. ábra. A nagytájak és tájak területi elhelyezkedése

(az ábra magyarázatát lásd a 65. táblázatban)
 A továbbiakban a talajviszonyokat a nagytájak keretében vázoljuk, jellemezve
a különböző talajok előfordulásában mutatkozó törvényszerűségeket és tagialva
· a talajokat pusztító erózió és defláció hatását.

Az Alföld
Az Alföld természeti viszonyait a viszonylagos kontinentalitás, az erdős puszta
jellegű ősnövényzet, valamint a felszíni és a talajvizek vízgyűjtője jellemzi.
A viz hatása .alatt nem álló területek. A tájaknak azokon a területein, ahol a
víz hatása nem érvényesül, a csernozjom talajok jelennek meg mint zonális talaj ok.
Csak a homoktájak, így a Nyírség, valamint a kilúgzott homokszigetek területén,
mint a Hevesi-homokhát, a Dunaföldvári-hát, valamint a Gödöllői-hát folytatása-
ként DK irányban elhelyezkedő homokfoltokon találunk barna erdőtalajokat, még-
pedig rozsdabarna és kovárványos barna erdőtalajokat. Azokon a homokvidékeken
pedig, pl. a Duna-Tisza közi hátság nagy részén, ahol a talajképző kőzet karboná-
tos, a futóhomok és a humuszos homoktalajok az uralkodók. Ezeken a csernozjom-
képződés irányában alakul a talajfejlődés, de csak olyan mértékben, a,milyen mér-
tékben ezt a defláció lehetővé teszi. A homokhátak veszély;es talajpusztuJási
folyamata ugyanis nemcsak a futóhomok-területeken jelentkezik1 hanem a homokos
erdőtalajokon és a humuszos homoktalajokon is. . ·
Az Alföld csernozjom. talajainak elhelyezkedésében általános talajföldrajzi
törvényszerűségek nem észlelhetők. Megállapítható azonban, hogy a kilúgzott cser-
nozjomok csak a nagytáj peremein találhatók; továbbá, hogy a mészlepedékes
csernozjom két altípusa, a típusos, valamint az alföldi mészlepedékes csernozjom
olyan mértékben mutat területi törvényszerűségeket, mint amilyen mértékben
területhez kötött a két megfelelő talajképző kőzet; .a durva porból álló dunántúli
lösz és a több agyagos részt tartalmazó alföldi lösz.
A hullámos térszinteken az erózió pusztítja a felszínt, és gyakran a földes kopár
talajokig vezet az átalakulás, amely a különböző eróziós fokozatokon át megnyil-
vánul. A Mezőföld, a Duna-Tisza közi hátság és a Dráva-mellék sík talajtakaróját
ezért a különböző mértékben erodált csernozjomváltozatok alkotják, s ezek közé a
legerősebben erodált helyek földes kopár területei ékelődnek.
A víz hatása alatt álló területek. Ott, ahol a talajképződésben a talajvíznek vagy
a felszíni belvizeknek a hatása is érvényesül, találjuk a szikes és a réti talajok
komplex társulásait. Elhelyezkedésüket a talajvíz mélysége és minősége, valamint
a kilúgzás lehetősége szabja meg.
Még erősebb vízhatás esetén, vagyis amikor a talajképződés már tulajdonképpen
vízborítás alatt játszódott le, láptalajok képződnek. Ilyen területek az Ecsedi-láp,
a Nagy- és a Kissárrét, a Vörös-mocsár és a Fejér megyei Sárrét, melyeken tőzeges
láptalajok is találhatók nagyobb kiterjedésben. Igaz, hogy ezek területe mind
jobban zsugorodik a lápok felégetése, művelésbe vonása és a felhalmozódott szerves
anyag deflációja, valamint ásványosodása következtében. .
Összefoglalva az Alföld talajviszonyait, megállapíthatjuk, hogy a csernozjom
jelleg mellett a hidromort hatásokra fellépő szikes, réti és láptalajok társulása szabja
meg a talajtakaró képét. Ezt a mozaikszerű képet azután az erózió és a defláció még
tovább t_arkitja.

A Kisalföld
A Kisalföld természeti viszonyai hasonlóak az Alföldéhez, csak a kontinentális
hatások gyengébbek. A csernozjom talajok között itt az öntéscsernozjom is nagyobb
területet foglal el, éspedig a Mosoni-sík körzetében.

313
 A vízhatás erősebb, ezért a csernozjomok nagy része réti jellegű, valamint a
láposodás is nagyobb területen jelentkezik (Hanság). Az erózió a Bakony nyúlvá-
nyai felé, a hullámosodó térszínen fejlődött ki, a defláció pedig elsősorban a lápoka t,
valamint a Duna menti homokterületeket érinti.
A kevésbé kontinentális éghajlat és a horizontál1san mozgó talajvíz hatására itt
viszonylag kevesebb aszikes terület.
Az Alföldtől való eltérés a hidromori jellege erősödésében és a szikesedés vissza-
szorulásában foglalható össze.

Az Alpokalja
Az Alpokalja az ország legcsapadékosabb és egyben legkisebb párolgást mutató
területeit foglalja össze. Az éghajlat atlanti elemeinek túlsúlya, az erdős növ8ny-
takaró, valamint a már eleve karbonátmentes kőzet a kilúgzás erőteljes kialakulásá-
nak kedveztek. Ezért erdőtalajok - többek között szélsőségesen savanyú és kilúgzott,
nem podzolos barna erdőtálajak - ' valamint pangóvizes barna erdőtalajok is viszony-
lag nagy területen taláJhatók.
A lösszel kitöltött medencékben, amelyek éghajlati viszonyai is szárazabbak, a
barna földek, sőt a csernozjom barna erdőtalajok az uralkodók. Így jött létre a Sopron-
horpácsi-, a Sajtoskáli- és a Szombathelyi-medence gyengén csernozjomos szigete.
Külön ki kell emelni az Ősrába, valamint az ezzel rokon, Alpokbóllefutó ős folyók
kavicsteraszainak talajait, így á Cser és a Kemeneshát vidékét. Az ezeken képződött
erdőtalajok vöröses felhalmozódási szititjeit már TREITZ is reliktumképződ­
ményeknek tartotta, ami magyarázata e talajok erős kilúgzottságának és.savanyú-
ságának.
Az erózió mértéke elmarad a nagy csapadékmennyiségből várható kifejlődéstől,
mert a csapadék eloszlása kedvezőbb. Az erózió hatását fékezi a gyors gyepesedés
is, mely a szabadon maradt talajfelszínt. rövid idő alatt védőtakaróval vonja be.
Meg kell viszont állapítani, hogy az erózió hatása itt nem minden esetben káros.
A pangóvizes barna erdőtalajok vízgazdálkodását ugyanis kedvezően befolyásolja,
ha a kilúgzási szint anyaga lepusztul, mert nem lévén nagy különbség a vízát-
eresztést illetően a felszíni és az alatta fekvő réteg között, nem lép fel a szelvényben
pangóvíz. Ez pedig a növénytermesztés vonatkozásában is kedvező, mert ellen-
súlyozza a lehordott talajjal veszendőbe ment tápanyagokat. '
Az Alpokalja területét tehát az erőteljes kilúgzás uralja, de szigetenként ennek
enyhébb formái is kialakulhatnak. Ennek megfelelően helyezkednek el a fejlődés
különböző fokán álló barna erdőtalajok.

A Dunántúli-dombság
A Dunántúli-dombság nagytája az Alpokalja és az Alföld területe közé ékelődik
be, és helyzeténél fogva folytonos átmenetet alkot a két szélsőséges nagytáj között.
Területén három éghajlati hatás, az atlanti, a kontinentális és a mediterrán külön-
böző arányban elegyedik. Ebből adódik a talajok elhelyezkedésének első talajföld-
rajzi törvényszerűsége, éspedig nyugat felől kelet felé haladva a pangóvizes barna
erdótalajok, az agyagbemosódásos barna erdótalajok, a barnaföldek, a csernozjom barna
erdőtalajok és végül a csernozjomok sora.
Ehhez járul a mediterrán hatások - a forró, száraz nyár és az enyhe, nedves tél
- talajalakító befolyása, ami gyenge kilúgzásban és vörös árnyalatú felhalmozódási
szintek a.lakjában jelenik meg.
Végül, harmadikként a Balaton-part déli sávjában a Bakony fölött átbukó és
leszálló légtömegek szárító hatása érvényesül, aminek következményeként a csernoz-

314
jom jelleg erősödik. Ezért a tó déli partját a csernozjom jellegtől a barnaföldekig
terjedő sáv kiséri. ·
Ez a jelenség azonban ismétlődik a Külső-Somogy területén a kibillent táblák
peremein, jóllehet enyhébb formában, mégis a talajok előfordulásában É-D •
irányban ismétlődő agyagbemosódásos barna erdőtalaj, barnaföld és csernozjom
jellegű sávok megjelenését idézi elő.
A mély fekvésű völgyek, a lefűződött Balaton-öblök és a medencék sok helyen
elláposodtak. A Kapos-völgy, a Zala-völgy, a Kisbalaton és a Nagyberek mindmáig
megőrizték tőzegkincsüket, amelynek egy részét mezőgazdaságilag hasznosítják.
A felszínformáló erők hatására kialakult formakincs azonban jelentős mértékben
befolyásolja az eróziót is. A dombvidéket részben É-D, részben Ny-K irányú
völgyek szabdalják, amelyeknek oldalai az erózió fészkeit képezik. A sűrű völgy-
hálózat következtében tehát a talajpusztulás jelentős, és nemcsak a barna erdő­
talajok különböző eróziós változatainak megjelenését víiltják ki,· hanem sok helyen
a földes kopárok is elterjedtek mint az erózió utolsó fázisai.
A lejtők hosszában tehát eróziós talajláncok alakulnak ki, amelyeken belül a
lejtő meredekségének és hosszának függvényében törvényszerűen követik egymást
a különböző eróziós változatok.
Így a nagytáj területén nemcsak a talajtípusok•elh elyezkedésében találunk talaj-
földrajzi törvényszerűségeket, hanem az eróziós változatok tekintetében is.
A defláció elsősorban a Somogyi-homo kháton lép fel, de nyoma van a löszös
dombvidékeken is. Az utóbbi tájakon elsősorban a vízválasztók gerincein mutat-
ható ki, az erózió folyamataival szövődik össze.
Végül a Baranyai-sziget hegység - vagyis a Mecsek és a Villányi-hegység ~
területén, ahol a mediterrán hatásokat a mészkő megjelenése is fokozza, megtalál-
hatók a terra-rossa képzódmények is, rendzinák kíséretében.
A nagytáj talajtakarója tehát igen tarka, és ennek oka egyrészt a három fő éghajlati
elem erős keveredése, a kőzetviszonyok változatossága és a domborzat tagoltságának
hatására fellép/J erózió.

A Dunántúli-középhegység
A Dunántúli-közé phegység nagytájának talajtakaróját elsősorban az erdő hatása,
val~mint a kőzetviszonyok szabják meg. A Bakony területén a bazalt és az ebből
képződött nyirok hatása érvényesül a kőzethatású talajok kialakulásában , a
rendzinákat pedig a dolomithátakon és -platókon találjuk meg. Ezekhez csatla-
kozik a permi vörös homokkő a Bilaton-felvidé ken, amely az agyagbemosódá sos
és a podzolos barna erdőtalajok kialakulásának kedvez, a különböző vastagságú
löszleplek és medencekitöltések viszont a barnaföldek képződését v~ltják ki.
A Pilis és a Gerecse dolomit- és mészkőterületei a rendzinák és a barna erdő­
talajok tár~ulásainak adnak helyet, a Visegrádi-hegység andezitje, valamint az ezt
fedő lösz az agyagbemosódá sos és a barnaföld jellegű barna erdőtalajok kialakulá-
sának kedveznek.
A hegpidék tagoltsága, a meredek lejtők és a sekély termőrétegű - ezért kevés
vizet visszatartó - talajok következménye ként az erózió hatása jelentős. Ez nem-
csak a felületi rétegerózió erőteljesebb fokozatainak túlsúlyában mutatkozik meg,
hanem a vízmosásos erózió térhódításában is.
A hegységeket elválasztó völgyek, valamint a gyenge }efolyású medencék egy
része elláposodott, és ezekben tőzegképződés lépett fel. Igy a Tapolcai-berek ben
nagy lápterület és több méter vastag tőzegréteg alakult ki a Balaton lefűződött
öblében, de hasonló jelenségeket találunk a, Veszprémi-medencesor területén is.
315
 Összefog lalva megállap íthatjuk, hogy a terület talajtakaróját a kőzethatású talajok
és a barna erdőtalajok társulásai alkotják. A társuláson belül az uralkodó talajtípust
elsősorban a közelviszonyok szabják meg.

Az Északi-középhegység
Az Északi-k özéphegy ség területén tovább folytatód ik az a kapcsola t, mely a
talajok elterjedé se és a kőzetviszonyok közt kialakult . Abban azonban eltér
a
két nagytáj; hogy az utóbbiba n több a medence , és ezek területe viszonyla gosan
nagyobb , mint a Dunántúl i-középh egységbe n. Az Északi-k özéphegy ségben ezen-
kívül több olyan kőzet van, amely itt nagyobb kiterjedé sben található , így
a
Bükk hegység agyagpalái, vaJamint az előhegység riolitjai. A medencé kben pedig
sok a harmadk ori tengeri üledék. Mindezek hatására a talajviszo nyok nem azonosít-
hatók a két hegyvidé k között, az általános nagy vonásokb an való megegyez
és
ellenére sem.
Az Északi-k özéphegy ségben is az erdőtalajok az uralkodók, amelyekh ez a kőzet­
hatású talajok csatlakoz nak. Ki kell azonban emelni néhány medence és szélesebb
völgy területén ·a csernozjomhatást, így a Nógrádi- medencé ben· vagy a Zagyva,
a
Bódva és a Hernád völgyébe n.
Jellegzet essége a nagytá;jn ak az agyagos nyírokkázet megjelen ése, melyen több
esetben fekete nyirokta laj található .
A hegysége khez csatlakoz ó löszös dombvid ékeken és hegylábi területek en,
különöse n a nagytáj déli határán, a csernozjomhatás mind jobban előtérbe kerül,
és a csernozjo m barna erdőtalajok mellett a kilúgzott csernozjo mok is megjelen nek.
Ugyanez eken a területek en .észlelhe tjük a krioturbációs jelenségek nyomait,
amelyek Aszódtól Miskolcig megtalál hatók a hegység déli előterében.
Az erózió részben a lejtőviszonyoktól függ, részben a kőzet tulajdons ágaitól, és
mind felületi rétegeróz ió, mind vízmosás ok alakjába n nagy kárt okoz.
A különböző talajtípu sok elhelyezk edésében a vertikális zonalitás kimutath ató,
ennek hatása azonban sok esetben háttérbe szorul a kőzetviszonyok befolyása
miatt.
A talajok elterjedé sében érvényre jut a kitettség is. Ennek oka kettős: Egyrészt
az északi lejtők kevesebb napfényt - napenerg iát - kapnak, mint a déliek, ezért
az előbbiekben kisebb a párolgás és erősebb a kilúgzás, ,másrészt az ÉNy felől
érkező esők a fölemelkedő légtömeg ek hatására a hegység északi
lejtőit áztatják
jobban, a délieken pedig a főn-hatás érvényes ül, és így szárazab bak. Mindezek
nemcsak a talajok kilúgzásá t és így a különböző barna erdőtalajok típusaina k ki-
alakulás át befolyáso lják, hanem az erózió mértékér e is hatással vannak.
A nagytáj- területén tehát a talajok elhelyezk edését a kőzetviszonyok, valamint a
domborzati viszonyok befolyáso lják elsősorban. ·
A talajok társulásá nak skálája a terület uralkodó részén a barna erdőtalajok és a
kózethatású talajok keretébe n marad, és csak a peremterületeken, valamint a meden-
cékben bővül a csernozjom jelleg erősödésével.
Osszefoglalóan megállapíthatjuk, hogy hazánk talajtakarójában az alföldeke.n a
csernozjom jelleg és a vízhatás, a domb- és hegyvidékeken pedig a kőzet és a domborzati
viszonyok szabják meg a társulásokban részt vevő típusok számát és minóségét, valamint
ezek területi arányát. Az uralkodó típusok tulajdonságait, különösen pedig változatait
az erózió és a defláció jelentősen módositja és esetenként új társulási alkotóelem - a
váztalajok - fellépését idézi elő.

316
 A Föld talajföldrajzi viszonyai

A Föld talajtakarója követi a dokucsajevi öt talajképző tényező változásainak

törvényszerűségeit, és ezért egyrészt a szélességi övek mentén kialakult, ún.
horizontális zonalitás figyelhető meg a különböző talajok elterjedésében, másrészt a
síkságokból a dombvidékek, majd pedig a hegységek felé hasonló sorrendet
mutatnak a talajok, a vertikális zonalitás törvényszerűségeit követve. Ez utóbbit
szokták regionalitásnak is nevezni.

Talajképző t~nyezők

A talajképző tényezők, _:_ mint arra már az előzőekben utaltunk - a geológiai

téeyezők, a domborzati tényező, az éghajlati viszonyok, a biológiai tényező, vala-
mint a talajképződés kezdete óta eltelt idő. .
Geológiai tényező. Ide tartoznak a kőzetviszonyok, vagyis a talajképződés anyagául
szolgáló ásványi készlet,""lalamint ennek tömőrsége és minden egyéb tulajdonsága,
amely a mállást és a mállástermékek tulajdonságait megszabja. Ezenkívül a geoló-
giai tényezőhöz soroljuk a kéregmozgások hatását, tehát a süllyedő és az emelkedő
területek elkülönülését, valamint a hidrológiai viszonyokat is. Ez utóbbiak között
a felszíni vízháiózaton kívül a talajviszonyok is fontos szerepet töltenek be.
Domborzati tényező. Elsősorban a terület tengerszint feletti magassága, de a
reliefenergia-viszonyok alakulása, a lejtők meredeksége és kitettsége is ide sorolható.
Éghajlati viszonyo,k. Elbírálása során figyelemmel kelllenni a csapadék mennyi-
ségére és eloszlására, a levegő nedvességtartalmára, a szélviszonyokra, a hőmérséklet
alakulásának törvényszerűségeire. Mivel az éghajlati viszonyok igen erősen függe-
nek a beérkező napenergia mennyiségétól, az azonos éghajlati területek a földrajzi
szélességi öveket és az általános légkörzés menetét követik. Ez az Övezetes (zonális)
éghajlati eirendeződés oka elsődlegesen a talajok zonalitásának.
Biológiai tényező. Ide soroljuk mind a talajok felszínén, mind a talajban élő
növény- és állatvilág hatását. Hangsúlyozni kell azonban, hogyitt nem egy vagy
több növény- és állatfaj talajképződésre gyakorolt hatásáról van szó, ugyanis min-
denkor ezek társulása befolyásolja a talajképzódést. E r~hatás következtében a
ta:Iaj mint termőhely maga is megváltozik, és ezzel visszahat a társulás fejlődésére.
Végeredményben olyan kölcsönhatás van közöttük, mely mind a társulások fejlö-
dését, mind a talaj kialakulását és állandó változását megszabja.

317
 · Idő'. Az idő mint talajképző tél).yező azért nagy jelent~ségű, mert a talajképződési
folyamatok és az ezek hatására végbemenő változások időigényesek. A fizikai, a
kémiai és a biológiai reakcióknak, · amelyekből a talajképződés összetevődik, egy-
aránt van reakciósebességük, vagyis a szükséges minimális idő nélkül a folyamat
nem tudja kifejteni hatását. Hiába vannak meg a feltételek, amelyek egyik vagy
· másik talaj kialakulásának kedveznek, ha még nem telt el annyi idő a talajképződés
kezdete óta, amennyire a folyamatok kifejUSdéséhez szükség van, a talajképző
tényezőknek megfelelő talaj nem alakulhat ki.
Az időbeni különbségek különösen nagy szerepet játszanak a negyedkori jég-
takaró által borított területeken, ahol a talajok korát a jég alól való végleges ki-
szabadulás szabja meg.
M indezeket a tényezőkét módosithatja, hatásukat elősegitheti vagy fékezheti az embe,r
termelő munkája. Ez a befolyás annál nagyobb, minél hosszabb ideig tart és minél
mélyrehatóbb a beavatkozás.

Földrajzi övezetek
Övezetek (zónák). A földrajzi övezetek sorrendjének megfelelően megkülönböz-
tetünk sarkvidéki, boreális, szubboreális, szu:btrópusi és trópusi övezetet.
Provincia, facies, körzet. Az övezetekep. belül az egyes talajképző ·tényezők
közötti arányokban is vannak azonban olyan különbségek, amelyek a zónában
uralkodó talajképződést nem térítik ugyan el alapvetően, de bizonyos törvény-
szerű különbségeket váltanak ki a talajok tulajdonságaiban. Ezért az egyes zónákat
provinciákra osztjuk, majd ezeket jáciesekre és tovább körzetekre (rajonokra).
Ennek alapján beszélünk a zónán belül előforduló talajok között fennálló provin-
ciális, faciális és rajonális különbségekről. Ilyen faciális különbségek kimutathatók
a podzolos övezetben, de a csernozjom övezetben is. Ezért van különbség az
ukrajnai, a déli, az azovi és a szibériai csernozjomok között.
Intrazonális talajok. A horizontális, valamint a vertikális zónáknak megfelelően
elhelyezkedő, vagyis zonális talajok mellett vannak olyan képződmények, amelyek
nemcsak egy zónán belül fordulnak elő, és eltérnek a zónára jellemző talajoktóL
Ide sorolhatók az intrazonális talajok, melyek a zonálisaktól azért térnek el, mert
képződésüket a szélsőséges kőzetviszonyok vagy. az erős vízhatás befolyásolta.
Ennek megfelelően ezeket litomorf, illetve hidromorf és szemihidromorf talajoknak
nevezzük.
Azonálls talajok. Meg kell még említeni az azonális talajo!rat is, melyek ki-
alakulását a zonális viszonyok kevésbé befolyásolták, pl. az öntéstalajok, valamint
a váztalajok esetében.
Rátérve az egyes övezetek talajviszonyainak jellemzésére, elsőként a sarkvidéki
övezet talajait kell bemutatni.

Sarkvidéki övezet

Éghajlatát az jellemzi,· hogy az év két meleg hónapjának maximális napi hő­

mérséklete 6 oc alatt marad. A növénytakaró gyengén fejlett és főként mohákból,
zuzmókból áll. A szerves anyag bomlásának sebessége lassú, ezért humuszfelhal-
mozódás lehetséges. A fagyjelenségek, elsősorban a fagyváltozékonyság miatt
(krioturbáció és permafrost) poligonális tundratalajok alakulnak ki, melyekben a
felszínen képződött sokszögekből álló repedéshálózat mentén a talaj anyaga -
elsősorban a köves területeken - állandó körmozgásban van. A talaj anyaga
kevéssé.mállott, és a szelvény sekély a felszín közeli örök fagy miatt. Még viszonylag

318
kevés csapadék esetén is sok a víz a talajban az alacsony hőmérséklet és a kis
párolgás miatt. Ennek következményeként sok a glejes és ro~sdás talaj. A kilúgzás
igen csekély.
A tundratalajok ugyanebben az övezetben találhatók, de területük éghajlata
valamivel kedvezőbb. Az év két legmelegebb hónapjának maximális napi hőmér­
séklete 10 °0 alatt marad. A növényfejlődés gyér, és a zuzmók, mohák mellett
csenevész cserjékből áll. A kevésszerves anyag ellenére a talajok felszine eltőzegesed­
het, mert a szerves anyag bomlása is lassú. A glejesedés és a törpe podzolok (nano-
podzolok) megjelenése az uralkodó. Ezekben is jelentős a krioturbáció és sok a
poligonális talaj. A sekély podzolosodás folyamán a humusz kilúgzódhat, de a
vasvegyületek a helyükön maradnak, sőt felhalmozódhatnak. Ezért e talajok fel-
színi rétegei barnák, ami a glejesedéssei együtt jellemző a tundratalajokra.

Boreális övezet
Nagy vonalakban a podzolos övezettel esik egybe. Ezek között is a kontinentális
podzolok az uralkodók, amelyek növényzete a fenyveserdő. A csapadék csak mérsé-
kelt kilúgzást vált ki. A fagymentes időszak rövidebb négy és fél hónapnál. A pod-
zolok lehetnek vasas, humuszos és vas-humuszos podzolok, aszerint, hogy a kilúgzási
szintből melyik anyag mozdul el és halmozódik fel a mélyebben fekvő rétegben.
·A vasas podzolok homokos talajképző kőzeten ·alakulnak ki jó drénviszonyok
hatására és nem túl hideg éghajlat alatt, a humuszos podzolok viszont, amelyek
ugyancsak többnyire homokos talajképző kőzeten keletkeztek, a rossz drén-
viszonyokra és a hideg éghajlatra jellemzőek. Ott, ahol több víz jut a talajra,
tőzeges és glejes szelvények alakulnak ki, amelyek a podzolokkal különböző át-
menetet képeznek.
A podzolos övezet melegebb területein, a déli tajga alövezetében - amelyben
már nemcsak fenyők, hanem nyár és tölgy is található az erdőkben - vannak a
gyepes podzolos talajok. Itt már helyenként szántóföldi művelés is folyik.
Még délebbre, a Kárpátok övezetének előterében és az előhegységekben talál-
hatók a fakósárga (palevüe) podzolos talajok, amelyekből a vas nem lúgozódik ki.
A podzolok másik nagy területe az atlanti podzolok által fedett. Ezek annyiban
különböznek az előzőktől, hogy azok már képződésük kezdetén podzolosak voltak,
ez utóbbiakban a podzolosodás a képződés későbbi szakaszában lépett előtérbe.
Növényz(:)tük fenyveserdő vagy fenyér (callunás apró cserjés növény~t, amely
igen savanyú szerves anyagot juttat a talajba). Sok a csapadék és így jobb a ki-
lúgzás. Örök fagy ezeken a területeken már nincs. A felhalmozódás jellege szerint
itt is megkülönböztetünk vasas és humuszos podzolokat.
Külön kell említeni az észak-amerikai kontinens gray wooded talajait, melyek
bázisgazdag, agyagos kőzeten képződnek erdők alatt.
A kilúgzás e talajokban gyenge és megközelítően semleges körülmények között
folyik le. A tél igen kemény, és így lehetőség nyílik a szerves anyag felszínen való
felszaporodására, nyers humusz képződésére.
Meg kell jegyezni, hogy a boreális övezet talajaiban a mállás jellege siallitos.

Szubboreális övezet
A szubboreális övezet talajai széles skálát ölelnek fel. Ide tartoznak egyrészt a
mérsékelt égöv barna erdőtalajai, a grey brown podzolic talajok, a szürke erdótalajok,
a csernozjomok, a préritalajok, majd száraz vidékeken a gesztenyebarna talajok, a
barna félsivatagi talajok, valamint a sivatagok talajaL

319
 A barna erdőtalajok és a grey-brown podzolic talajok lombos erdők alatt, mérsé-
kelten hűvös és mérsékelten nedves éghajlat alatt képződnek, és így a podzolosodá s
ritkán hatalmasodi k el bennük, csak az agyagbemos ódás, a lessivage runtatható ki.
Gyakran társulnak barnaföldekk el, melyek a bázisgazdag , vagy azéusavas meazet
nagyobb mennyiségb en tartalmazó közeteken alakulnak ki, savanyú, nem podzolos
barna erdőtalajokkal, a sol brun acid talajokkal, amelyek épp ellenkezőleg, bázis-
szegény közeteken képződnek, és végül a rossz drénviszony ok hatására különböző
mértékben glejes talajokkaL
A boreális él'! a szubboreális övezet egyaránt a mérsékelt égövhöz tartozik, de a
magas hegységekbe n részben az éghajlat, részben a növényzet megváltozás ának
hatására a talajok eltérnek a síkságok és a dombvidéke k talajaitóL
A magas hegységek talajai. A magas hegységek humid területeit, az q,lpi jellegű
területeket fenyvesek, cserjésekésa lpesi rétek borítják. Itt a hőmérséklet alacsony,
és sok a csapadék. A sekély talajokból kifolyó víz sókban gazdag, ezért ellensúlyoz-
zák a podzolosodá st azokban a talajokban, amelyeket átitatnak. Egyúttal a
humuszfelha lmozódás jelentős. Ezek a sötét színű, sekély termőrétegű talajok az
alpesi rétek talajai, melyek mind Dél-Amerika , mind Ausztrália és Új-Zéland
hegyein megt_alálhatók, de ugyanígy Európa és Ázsia magas hegységeiben is elő-
fordulnak. ·
Ugyancsak a magas hegységek talajai a ranker talajok. Ezek többnyire sekély
termőrétegű szelvények, melyekben a humuszosod áson kívül más jelleg nem
alakult ki. Végeredmén yben a rendzina talajokhoz hasonlók, csak a talajképző
kőzet nem szénsavas meazet tartalmazó tömör kőzet (mészkő és dolomit), hanem
szilikátos tömör kőzet, pl. vulkáni lávák, homokkövek , gránit stb.
A rankerek mellett az alpesi övezetben megtaláljuk a rendz·inákat is, természete-
sen a karbonátos kőzeteken.
Ugyanezeke~ a területeken előfordulnak az ando talajok, amelyek vulkánitufá k
sok szilikátüveg et tartalmazó, gazdag talajképző kőzetén alakultak ki. Színük a
vöröstől és a hamuszürkétől a feketéig változik. Jellegzetessé gük a nagy allofán-
tartalom, a nagy kationkicserélő képesség és a viszonylagos tápanyaggaz dagság.
A sikságok talajai. Amint az éghajlat szárazabbá és kontinentáli sabbá válik, a
lomboserdőket a· puszták (sztyeppek) vált,ják fel. Elnevezésük világrészenk ént
változik, hol sztyepimek, hol prérinek, szavannának vagy pampának hívják ezeket
a füves térségeket. A csapadék általában kevés, de a tavasz nem száraz (a csapadék
több, mint a lehetséges párolgás 50%-a ). Kanadában, az USA középső medencéiben ,
Argentínába n, majd Eurázsiában a Kárpát-medencétől Mongóliáig egyaránt a hu-
muszos, jó szerkezetű, tápanyagok ban gazdag csernozjorn és kölönböző préritalajok
fordulnak elő.
A podzolos övezet felé való átmenetük a szürke erdőtalaj, mely a csernozjom
övezettől a boreális övezet felé eső sávban helyezkedik el, de csak kontinentáli s
viszonyok között. Atlanti jellegű erdők, vagyis a barna erdőtalajok területei felé a
csernozjom barna erdőtalajokon át csatlakoznak .
Száraz (sztyepp-) területek. Itt a gesztenyeszínű talajok találhatók, amelyek
általában kevesebb humuazt tartalmazna k, és a kilúgzás bennük kisebb, vagyis
kisebb-nagy obb sófelhalmoz ódás jelentkezik bennük. Ugyanezen a területen válnak
mind gyakoribbá a szolonyecek és általában a sós és szikes talajok.
Mediterrán talajok vidéke. Itt a nyár száraz és meleg, a tél viszout enyhe és
csapadékos. A téli mállást a nyári vizveszteség váltja fel, ezért a talajok nagy
része vörös színű, a kicsapódott vas-oxihidrá t kevés vizet tartalmazó formáinak
hatására. Ezt a folyamatot KU:BIEN.A. után rubefikációnak. nevezzük. Meg kell
azonban jegyeznünk, hogy ez a jelenség és ennek megfelelően a mediterránn ak
nevezett talajok nemcsak a Földközi-ten ger medencéjébe n találhatók, hanem más
világrészeke n is, mindenütt, ahol az éghajlati feltételek az előbbiekhez hasonlóak.

320
 A mediterrán talajképződés egyik jellegzetes terméke a terra rossa, amely sem le-
ges kémhatású, de kilúgzott, jó szerkezetű, és sohasem tartalmaz vízben oldható
vagy kicserélhető nátriumot. A humuszosodás legtöbb esetben csak jelentéktelen,
ezért színe élénk- vagy sötétvörös.
A száraz vidékek talajai között kell megemliteni a fahéjszinű talajokat. Ezek
előfordulási területén a téli időszakban is kevés a csapadék, ennek következménye-
ként kevés vas válik szabaddá és így a talajok már nem vörösek. Jellegzetes
növényzetük a makkia, vagyis a szúrós, szárazságtűrő cserjékből álló bozót.
A szárazság fokozódásával a félsivatagok talajai, majd a sivatagok váltják fel az
előzőket. A félsivatagi talajok között vannak mind barna, mind pedig vörösbarna
talajok, vagyis a rubefikáció általános. A szárazság hatására a felszín felé mozgó
talajoldatok betöményedése következményeként sós kérgek képződnek, amelyek ha
szénsavas mészből állnak, tirsa nevük; a takírtalajok nátriumsókat is tartalmaznak
kérgükben.
Sivatagok talajai. Ide soroljuk a hamadaterületeket, melyek köves, sziklás sivatagot
jelölnek, az ergeket, a homokos buckás sivatagokat, valamint a vörös sivatagi talajo-
kat, amelyek többnyire sekélyek és a táblás, magasabb fekvé.sű helyeken talál-
hatók. A mélyebb fekvésű részeken a sók mosódnak össze, ezért itt a szoloncsákok,
szolonyecek, tehát a sós és szikes talajok találhatók, valamint a planot$olok, vagyis
olyan talajok, amelyekben az agyag bemosódását és így a felszíni réteg kifehéredé-
sét kevés J?-átriumot tartalmazó víz idézi elő.

Szubtrópusi övezet
A szubtrópusok, valamint a száraz trópusok területe. a meleg és rövidebb-
hosszabb nedves időszakokkal jellemezhető. Ezért a talajok a vörösföldektól a
sárgaföldeken át a sivatagi talajokig változnak. A kis ingadozást mutató nagy meleg
miatt - ha a nedvesség is elegendő, - a mállás intenzív. A szárazabb vidékek
talajai alig különböznek a fahéjszínű és a vörösbarna talajoktóL Ezek a területek
az Andok, Bolívia és Mexikó magas felföldjein találhatók, hasonlóan Tibet egyes
részein is, ez utóbbi éghajlata azonban kontineJ?.tálisabb.

Trópusi övezet

A nedves trópusok vidéke az egyenlítő tájékán található, az állandóan nedves és

meleg területeket öleli fel. Itt a mállás erőteljes, és a mállási kéreg kora is a harmad-
korig nyúlik vissza. Ezért a mállás jelleg~ allitos vagy ferrallitw. Jellemző talajai a
iatosolok, amelyek nevüket a laterittől nyerték. Ezek uralkodó agyagásványa a
kaolinit, emellett sok bennük a vas- és alumínium-oxihidrát.
Ha a kőzet sok mállékony ásványt tartalmaz, vagy a málláskor montmorillonit
jellegű agyag képződik, feketé agyagos talajok keletkeznek. Ezek neve Ausztráliá-
ban margallit, Indiában regur, Amerikában black cotton soil.
A trópusi tengerpartok sós macsaraiban és mangrove-erdőiben sós talajok képződnek,
amelyekben a tengervíz sója halmozódik fel.
Gyakoriak ebben az övezetben az ando talajok is, melyekről már volt szó, termé-
szetesen itt is fiatal vulkáni ham un alakultak ki.·
A nedves trópusok felföldjein, Indonéziában és Ecuadorban az éghajlat és a
növényzet a szerves anyag felhalmozódásának kedvez. Itt vastag humuszrétegű
talajok alakulnak ki, amelyek egyúttal a vörösföld jellegét is mutatják; Ugyanitt
találhatók óriás podzolok is, kilúgzási szintjük elérheti az l m-es vastagságot.
A Föld talajainak ~ vázlatos ismertetéséből láthatjuk, hogy a szárazföldek talaj-
takarója igen változatos. A különböző talajövezetek elhelyezkedése egyrészt. a

21 Talajtan 321
 poláris övezet ( ~ r > . 10" kwes~bb 600" -nál)
glejes tundra talajok sarki jég
boreális .övezet ( ~r> 1 o·: 600' -2000')

podzolos és gyepes podzolos talajok fagyott talajok

szubboreális övezet (::;,t' >10': 2000' - 4000')

félsivatagi
barna talaj

szubtrópusi övezet ( :::;; t'> 1O': 4000' -800 0')

fahéjszínű talajok sivatagi talajok

trópusi övezet ( ::;: t' > 1o· több mint 8000')

latarites vörös és sárga talajok trópusi fekete talajok,

földek.
vörösbarna talajok
sivatagi talajok

nedves ~ ~száraz

c:::J 1 00 mill. ha 1/111 megmŰvelt terület

110. ábra. A különböző övezete k talajai és azok mezőgazdasági
müvelé sbe vont hányad a
(KAuru csEv és GRECSINA után)

sarkvid ékt(íl az egyenlít() felé a szélességi köröke t követi, másrés

zt az óceánok
közelsége vagy a tengerá ramlat ok befolyá sának követk ezmény eként
ettől az irány-
tól eltér. Jól láthat6 ez a~ eltérés Észak- Amerik ában, ahol a talajöv
ezetek sávjai
megközelítőenÉ-D irányú ak, és hasonló lefutás t mutatn
ak a dél-amerikai konti-
nensen is.
Ezt az eloszlá st azonba n jelentős mérték ben módosí tja a vertiká
lis zonalitás
vagy a regiona litás, aminek követk eztében a magas hegyeégek
területé n a talaj-
övezete k a magassági zónáka t, de ezenkív ül a hegyeégek szárazföld
felé néző vagy
ellenkezőleg az atlanti hatás alatt álló lejtőit követik
.
Végezetül röviden áttekin tjük a különböző övezete k talajain ak elterjed
ését, vala-
mint a mezőgazdaságilag művelt terület eket (110. és lll. ábra).
Ezekből az adatok ból láthatj uk, hogy a mezőga
zdaság tovább i területi terjesz-
kedéséhez még elegendő talaj áll az emberiség rendelkezésére. Sajnos
azonba n a
Föld sűrűn lakott területe in már nagyon kevés a művelésre alkalm
as és n{!m haszno-
sított terület . Az eddig ki nem haszná lt lehetőségek elsősorban
a ritkán la.kott
vidéke ken vannak . Az eddigi tapaszt alat pedig azt mutatt a, hogy
ezek benépesítése
vagy haszno sítása különböző okok miatt nem megy egyik napról a
másikra. Ugyan-
akkor az emberiség egyhar mada már ma is éhezik, aszóna k abban
az
hogy nem tudja megszerezni az átlagos an szükséges kalória menny értelmében,
iséget és még
kevésb é a fehérje dús táplálé kot. Ha a talajter méken ység javítás
ának üteme nem
gyorsu l, az elkövetkező 20 év alatt ez a helyzet még tovább romlik,
és ha így
mérjük fel a helyzet et, akkor válik nyilván valóvá , hogy nemcsa k
új területe k meg-
hódítás a, szűzföldpk feltörése az emberiség feladat a, hanem ·a művelt
ter~leteken a
termés ek fokozása. E téren pedig hazai szakem bereink is sokat tehetne
k,
talajain k termék enység ének fokozá~:~ával, másrés zt pedig a külföld egyrészt
i területe k
haszná latba vételén ek irányít ásával, a hazai tapaszt alatok átadásá
val.
322
~
*

[--~] 1
~7

-4
~3
-9
F====---12 ~8

~10

C2]5 • • 11

r:-:-:-:-:l
~6 [A •]12

lll. ábra. A Föld talajföldrajzi övezetei (KELLOGG szerint)

Cl:l 1 - préritalajok és szürke erdőtalajok, 2 - ésernozJomok és rubrozjomok, 3 - szürke és fekete trópusi, valamint szubtrópusi talajok, talajok
~ 4 - gesztenyeszinü, fahéjszinü és vörös fahéjszinü talaJ ok, 5 - félsivatagi és sivatagi talajok szlkesekkl)l és sós talajo kkal, 6 - podzolok és podzolos
Cl:l hidromort talajokkal, 7- barna erdőtalajok, 8- laterites talaj ok, 9 - medlterrán és fahéjszlnü talajok rendzinákkal, i O -magas hegységek talaja!,
i i - tundrák talaj ai, 12 - öntéstalajok területe
 A talajművelés talajtani vonatkozásai.

A talajmlíveléssel elslSdleges célunk, hogy a termes ztett növén

yek részére ked-
vezéS terméShelyet alakíts unk ki. ,,
Ebb6l követk ezik, hogy a növén yek igényeinek szem el5tt
tartás a a növén y-
termes ztés és a földművelés, a talajműve16 eszközök kiala.k
ítása pedig a géptan
kereté be tartoz ik, a talaj változ ásaina k nyomo n követése,
ezt megelc'Szc'Sen pedig a
talajművelés módjá nak megválasztá~m, eszközei
hatásá nak értékelése a talajta nnal
kapcsolatos. ,
A talajművelés alapjában véve fizikai beavatkozás a talaj termész
Eni:J.ek a beava tkozás nak azonb an nemcs ak fizikai, hanem kémia etes állapotába.
i és biológiai követ-
kezmé nyei is vanna k. Ezért a talajművelés értékelése és a talajra
gyako rolt hatásá -
nak vizsgá lata sorá.n a talaj egész keresz tmetsz etét figyele
mmel kell kísérni.
A talajra gyako rolt-ha tás nem egyol<i{Llú, hanem amint a talajm
űvelés folyam án
beállt változ ások a talaj dinam ikáján ak egészére hatnak ,
ugyan úgy a talajba n
lejátsz ódó folyam atok, az ezek során kialak ult tulajdo nságok
, valam int a talajra
ható kémia i, biológiai beavat kozáso k, mind befoly ásolják
a talajművelést, meg-
szabva apnak eredménY,ességét és gazdaságosságát.
E kölcsö nhatás elemzése során elc'Sször a talajművelésnek
a talajra gyakorolt
hatását vizsgáljuk.

A talajművelés hatás a a talajr a

A talajmúveló eszközök hatása a talajtulajdonságok vonatkozásáb
an lehet pozitív és
negatív.

Pozitiv hatások:
A talajművelés pozitív hatása a talaj víz-, levegc'S- és Mgazd
álkodá sának meg-
javítás a, valam int a porozi tás növelése, ami a növén yek gyöker
ei számá ra teremt
szabad abb fejlc'Sdést. Ezeke n az elsődleges hatáso kon kívül
azonb an fellépnek
másodiagos hatáso k is, így a redoxviszonyok eltolódása az
oxidációs folyam atok
javára , a tápany ag-fel táródá s intenz itásán ak növekedése,
a talajla kó mikro-
organi zmuso k tevéke nységé nek fokozódása és ezzel kapcso
latosan a humus zanya-
gok elbom lása és képzc'Sdése. Megszüntethetók a talajművelés
sei egyes talajhibák is,
vagy legalá bb terméscsökkentéS hatásu k mérsékelhetc'S.

324

(
 A viznyelés növelése. A talajművelés hatására elsősorban a gravitáciÓ& pórusok
száma és aránya n6 meg, ami maga után vonja azt, hogy a felszínre jutó víz gyor-
sabban szivárog be a talajba.
A nagyobb víznyelés növeli a talajba jutó víz mennyiségét, következé sképpen
csökkenti a felületi lefolyást. Így a talaj több vizet tárol, mert mélyebben ázik át.
A több, nagyobb pórus következm ényeként - ugyanazon nedvesség tartalom
mellett - több a talajban a leveg6.
E változás mártékéne k érzékeltetésére nézzük meg a következő példát.
Ha az eredeti talaj adatai:
Ts= 1,6, Fa= 2,7, P= 40,6,P8 =5 tf%, Pk =35 tf%, akkor a talajművelés
után:
Ts = 1,2, Fa = 2,7, P = 55,6,P8 = 30 tf%, Pk = 26 tf%, vagyis a Ts 25%-os
csökkenése a porozitás 37%-os növekedését váltja ki, a gravitációs pórusok aránya
pedig 5 tf%-ról30 tf%-ra, vagyis .a hatszorosá ra nő.
A csapadék elnyelése egyben a felületi lefolyás csökkenését idézi elő, ami viszont
a talajpusztu lás hatását mérsékli. Tehát a talajművelés a talajvédelemnek is haté-
kony eazköze.
A párolgás csökkentése. A fellazított felszín felső vékony rétege több vizet
veszít ugyan, de ugyanallo r megvédi az alatta levő rétegek nedvesség tartalmát.
A szántott réteg porhanyítá sával megszakad a kapilláris hálózat, amely a mélyeb-
ben fekv6 rétegek nevességét a felszín felé szállította , és így azok vízvesztesége
csökken.
Szerkezetképzés. Itt most csak a kedvező hatásokról · szólhatun k és azt kell
kiemelnünk, hogy a művel6eszközök mechanika i hatása összetapas ztja a talaj-
szemcséket, valamint a mikroaggr egátumoka t és így a szerkezetet. Ezen keresztül
pedig kedvez() porozitásviszonyokat hoz létre. Ez a hatás els6sorban azokban· a
talajokban·· számottevő, amelyekben az agyagtarta lom, valamint a vastartalm ú
kolloidok jelenléte lehet6vé teszi a műveléskor egymáshoz szorított részecskék
öBBzetapadását.
A hőgazdálkodás javitása. A víz- és levegőgazdálkodáson keresztül módosul a
talaj hőgazdálkodása is, mert a felszíni, fellazított réteg levegős és ezért könnyen
száradó, fajh6je kisebb lesz. Így gyorsabba n ~elegszik fel, ami különösen a tavaszi
talajhőmérséklet alakulását és a magvak csírázását tereli kedvez() irányba.
A talajművelés hatására kialakult nagyobb pórustér nagyobb helyet biztoaít a
növények gyökereinek - megkönnyíti lehatolásu kat, - illetve a gyökgumósok
szabad fejlődésének.
Másodlagos hatások. Az oxidációs folyamato k előtérbe kerülése a talaj jobb
leveg6zöttségének egyenes következménye. Számos kedvez6 hatást von maga
után, mint a káros vas-, kén- ésszerves vegyületek oxid!i-cióját, a szerves anyag
jobb ásványoso dását és így a benne kötött tápanyago k oldhatóság ának és fel-
vehetőségének javulását.
Ugyancsak a talaj levegőzöttségének következm énye a kedvező humuszany agok
arányának növekedése, ami viszont ismét a talajszerke zet javulását vonja maga
után.
A több levegő kedvez az aerob mikroorganizmusoknak, amelyek a tápanyagok
feltárásával, részben pedig a légköri nitrogén megkötésével és ionos formában való
felszabadításával fejtenek ki hasznos tevékenys éget.
A másodiagos hatások között kell emliteni a talajművelés keverő hatását. Ennek
köszönhet6, hogy a csapadék által a felszíni rétegekből 10-20 cm mélységbe
bemosott tápanyago k visszakerülhetnek a felszínbe, és egyenletesen eloszolva a
szántott rétegben ismét képesek a növények szükségleteinek kielégítésére, már azok

325
 fejlődésének kezdeti szakasz ában is, amikor gyökérz etük
még gyenge és sekélyen
fejlett.
Az eddig elmond ottak a szántot t réteg növelésére vonatko znak, a mélym1J,
velés
és a mélyítő m1J,velés, valamin t a mélyforgatás még további hatások at vált
ki. A még
természetes állapotb an levő, mélyebl:>en fekvő talajazin tek anyagán ak a szántot
t
réteg anyagáv al való keveredése újabb kedvező hatások at idézhet elő.
A tápanyag-gazdálkodás vonatko zásában a legtöbb erdőtalajunk agyagos
szintje
több foszfátot és káliumo t tartalma z, mint a szántot t réteg. Ha tehát ezt
a két
réteget összekeverjük, a talaj felső rétegeiben nagyobb lesz a tápanya
gtőke.
Vonatko zik ez a gazdagodás nemcsa k a főbb tápanya gokra, hanem a mikroele
mek
nagy részére is, amelyek, mint már említett ük, az agyagos szintekb en nagyobb
mennyiségben találhat ók. Nemcsak a tápanyag-gazdagodás, hanem a tápanya
g-
harmón ia teljeseb bé válása is lehet a talajművelés következménye, mert a
szántott
réteg humusz tartalm a és így nitrogénkészlete általába n nagyobb az alatta
f~kvő
rétegekénél, az utóbbia k viszont foszfort ~ káliumo t hoznak magukk al a
keverés
folyamán. Ennek következménye, hogy azokban a talajokb an, amelyekben
a fel-
talajban - vagyis a szántot t rétegben - a tápanya gok aránya a P és K kis mennyi-
sége miatt kedvezőtlen, a mélyforgatás hatásár a javul a tápanya gok aránya
és így
a növénye k tápanya gokkal való ellátotts ága.
Különösen kívánat os és nagy jelentőségű a talajművelésnek ez a kedvező hatása
a nagy adagokk al műtrágyázott, valamin t az öntözött talajokon. Az előbbiek
nél
azért, mert a nagyob b mennyiségben talaj ba juttatot t és többnyi re könnyen
old-
ható formába n talajba kerülő tápanya gok nagyobb mértékb en mosódn
ak le a
szántot t réteg alatti szintbe. E rétegek felszínre hozatala és elkeveredése
tehát
tulajdon képpen a műtrágyák utóhatá sát fokozza.
Öntözéskor - amikor általába n a nagyobb adagú műtrágyázás az öntözés
eredményességének, gazdaságosságának és. tartós hatásán ak előfeltétele
- az
öntözővíz fokozza a kimosód ást, majd ezt követően
a tápanya gok mélyebb szin-
tekbe való megkötését. Ezért az öntözéses gazdálk odásban külö:p.ösen fontos
idő­
közönk ént a talajok mélyebb rétegeinek a forgatása.
Külön fel kell hívni a figyelmet a talajművelésnek a trágyák érvényesülésére
ki-
fejtett hatására. Mivel a trágyák talajba juttatás a mind térben, mind
időben a
talajműveléssei kapcsolódik, ennek követelm ényeire
is tekintet tel kell lenni.
Ez szabja még a trágyák réteges elhelyezésének vagy egyszerű mélybe vitelének
lehetó-
ségét, ez ad módot a sorbaadagolásra, vagyis arra, hogy a trágyák jellegétó
l és a
növénye k igényeitől függően változta thassuk a trágyák talajba vitelét.
Ebből
követke zik, hogy a két eljárás céljainak egyeztetésével mindkettő eredmén
yessége
fokozható.
A talajművelési eljáráso k helyes megválo gatásáv al csökkenteni lehet az
egyes
talajMbák terméscsökkentő ha;tását is. lgy a sekély termőrétegű talajok
közill
azokat, amelyek ben a sekély term6rétegűség oka kőpad, tömött agyag- vagy
szikes
réteg jelenléte, meg lehet javítani . A pad feltörésével a. Eiekély termőrétegűség
megszüntethető, vagy legalábbis hatása mérsékelhető. llyen
esetekben természete-
sen nem szabad kedvezőtlen tulajdon ságú vagy káros anyagok at tartalma zó
rétegek
anyagá t a talaj felső szintjeibe keverni, hanem csak feltörni. Meg kell jegyezni
,
hogy a kőpadon itt csak a talajban képződött, felhalmozódási szintekből kialakul
t,
szénsavas mésszel, vassal, vagy kovasav val cementá lt réteget értjük, amelyek
nek a
vastags ága nem haladja meg a 10-20 cm-t.
Javítha tók talajművelő eszközökkel azok a talajok is, amelyek szelvényében
a
láposodás hatásár a vékony tőzeges vagy ko~úréteg ~épződött a felszínen. Anyagu
-
kat az alattuk fekvó ásványi szinttel elkeverve kedvezőbb tulajdon ságú
talaj-
réteget alakítha tunk ki.

3~6
 Talajjavító hatása lehet a talajforgatásnak akkori is, ha a felsőszintekből hiányzó
vagy azok megjavítását kiváltó anyagokat a talaj mélyebb rétegeiből be tudjuk
keverni a forgatott rétegbe. Ilyen eset van, ha savanyú réti vagy erdőtalajok
mélyebb szintjeiből szénsavas meazet nyerhetünk, vagy ha a felső szikes rétegek
megjavítására a mélyebb szintek gipszes anyagát használjuk fel, talajkeveréssei
összehozva a kü1önböző tulajdonságú talajanyagokat .
Láthatjuk tehát, hogy a talajművelés pozitív hatásai egyrészt .közvetlenül
segítik elő a termékenység növelését a talajtulajdonsá gok megjavítáBán keresztül,
másrészt azonban közvetve hatnak. Ilyen hatások a talajok tápanyagforgal mán,
vagyis a trágyázás hatékonyságán ak növelésén, a talajjavítás eredményességének
fokozásán keresztül hatnak, vagy éppen a talajjavító anyagok mélyebb szintekb<Sl
való felhozatalából származik kedvező hatásuk. Nem elhanyagolható a talaj-
művelés pozitív hatásának az a része sem, mely a talajhibák megszüntetésén
alapul.

Negativ hatások

A talajművelés jelentősebb negatív hatásai: a szerkezetrombolás, a talaj-

tömörödés, az erózióveszély fokozása, a terméketlen rétegek bekeverése, a víz-
gazdálkodás túlhajtása, valamint a kedvező rétegezettség megszüntetése.
Szerkezetromboló hatás. A talaj szerkezete érzékeny állapot, állandó megújítást
és gondozást igényel. Ha ezt elmulasztjuk, már önmagában is romolhat a szerkezet.
A fagy, a kiszáradás, az esőcseppek ütőhatására a szerkezetesség csökken, vagy
a szerkezeti elemek vízállósága romlik. Még jelentősebb romlás következik be, ha
a talajművelő eszközök, valamint az erőgépek mechanikai hatása is rombolja a
talajszerkezetet. A túl száraz állapotban végzett talajművelés, valamint a túlzott,
túl gyakori és a szükségesnél intenzívebb talajművelés porosít, vagyis azéttördeli az
aggregátumokat. Különösen csernozjom talajainkon okoz nagy károkat a talaj
elporosodása. Itt a szántott réteg szerkezete lényegesen rosszabb, mint a lejjebb
fekvő, polygatatlan szinteké. Az aggregátumok mennyisége kevesebb, a por több.
Mivel ezekben a talajokban csak a biológiai ezerkezetképzés képes a ezerkezet
regenerálására - ami ennél fogva lassú folyamat -, a ezerkezet Jeromlása huza-
mosabb ideig kedvezőtlen viszonyokat teremt még akkor is, ha a ezerkezetromlást
meg is fékeztük. Ennek következtében nő a cserepesedéere való hajlam, fokozódik
az erózió és a defláció veszélye. Különösen a csernozjom jellegű szántott rétegeknél
kell kerülni a fölösleges vagy túl száraz állapotban végzett talajmunkát.
Szélsőséges eset a perctalajok művelése is, mert száraz állapotban művelve
nagyon rögösek maradnak. Ilyenkor a rögök azétaprítására végzett többszöri
tárcsázás ugyancsak jelentősen porosít, és így az amúgyis kedvezőtlen ezerkezet
még tovább romlik.
Talajtömörödés. A talajművelő eszközök egy része a művelési mélység alatt
nyomást gyakorol a talajra, minek következtében annak porozitása csökken, az
aggregátumok összenyomódnak és így a szerkezetesség romlik. Ez az "eketalp-
réteg" több tizeddel nagyobb térfogattömeg- értéket mutat, mint az alatta vagy
felette fekvő talajréteg. A pórusok eltömődése még fokozódik, ha a szántott réteg
kolloidjai a csapadék vagy az öntözővíz hatására lefelé mosódnak - ami az
elporosodott ezerkezet esetében fordul elő, - és a már amúgy is tömődött rétegen
szűr6dnek ki.
A tömődött réteg fizikai tulajdonságai megváltoznak, szerkezete gyakran leme-
zessé vagy levelessé válik és agyagtartalma is nagyobb néhány százalékkal a szán-
tott rétegénéL A kisebb porozitás miatt a vízáteresztés is romlik, és mivel a fel-
színhez közel van, a terület víznyelését jelent6sen csökkenti.

327
 A tömődöttség megszün tetése változó mélységli talajmliveléssel vagy talaj-
lazítással érhető el.
A tömörödés bekövetk ezhet a felszínen is, illetve a felszíntől kiindulva a felszíni
rétegekre is kiterjedh et. A talajmlivelő gépek, a szállítóeszközök járószerkezete
különböző nyomást gyakorol a. felsmnre. Ez a nyomás 11' talaj
o

rugalmasságától
függően különböző mélységig terjed és a talajon átmeneti ,
vagy maradan dó el-
változáso kat hoz létre. Különöse n túl nedves állapotba n végzett talajmlivelés vagy
a szállítóeszközök kerekein ek nyomása tömöriti és gyúrja a talajt, vagyis rombolja
a szerkeze tét. Ez a hatás oly mértékli lehet, hogy a szántott réteg 1,0-1,2 térfogat-
tömeg~értéke 1,7-re nő. A porozitás nak ekkora csökkenése, vagyis
a talaj tömörö-
dése jelentős mértékbe n csökkent i a magvak csírázását, a gyökérze t fejlődését és
végső soron a termés mennyisé gét.
A talajtömö rödés ellen a talajnyom ás csökkentésével, a talajmlivelés, a mli-
trágyázá s, a növényv édelem, a betakarít ás és a szállítás időpontjának a talaj
nedvessé gállapotá hoz való igazításá val védekezh etünk.
Erózióveszély fokozása. A talajművelés kedvezőtlen hatást válthat ki a talaj-
pusztulá s fokozásával a lejtős, valamint a homokos területek en is. Míg a lejtökön
nyári záporok idején az erősen fellazítot t, szántott réteg lehet ~ erózió fokozódásá-
nak oka; a homokos vidéken a kora tavaszi száraz, szeles időszakokban nyújt a
frissen mlivelt homokfelszín minimális védelmet a defláció ellen. Hozzájárul a
homok deflációjához a talajfelsz in alakja is. Míg az érdes felszín védelmet nyújt,
a sima felszín elősegíti a szél pusztító hatását. Ezért kell a homokta lajok szántása "
J
után a talajt gyűrűshengerrel zárni.
o

·o

Terméke tlen rétegek bekeverése. Külön kell szólni a mélyszán tás vagy a rigol-
szántásalkalmávalfennállóveszélyről, melya talajszelv ény mélyebb
en fekvő, káros
rétegeine k felszínre hozásából származik.
Szikes talajok mélyszántása a múltban jelentős károkat okozott; a felszíni, humu-
szos, gyengén szikes rétegek alól az erősen szikes, sótartalm ú rétegek anyagát
keverte a feltalajja l, amelynelF ll\inősége így hosszú időre elromlott .
Ugyaníg y kárt okoz, ha sekély termórétegű, kavicsos vagy köves talajokat szántunk
meg mélyen, mert a talaj terméken ysége csökken, és maga a talajmlivelés is
jelentősen nehezebb lesz a sok kő miatt.
Ha a mélyszán tást vagy a rigolszán tást addig a mélységig végezzük, amelyben
mésszel vagy vassal cementált rétegek vagy glejréteg van, akkor a talaj termékenysége
csökken, sőt mérgezéses tünetek lépnek fel a növényeken. ·
Ugyancs ak káros, ha az erodált területek et olyan mélyen szántjuk , hogy a
nyers, laza, kőzet anyaga bekevere dhet a szántott réteg be. Ebben az esetben a
talajpusz tulás veszélye még fokozódik, és az amúgy is kis termékenységli talaj
tovább romlik.
Mindezekben az esetekben a forgatásos mélyművelés helyett csak altalajlazitól szabad
használn i.
Más a helyzet a nyugat-m agyarors zági erősen csapadékos vidékek pangóvizes
barna erd6talajain, ahol az altalajlaz ítás sem hat kedvezően, mert az amúgy is túl
nedves talajba még több víz jut. Így a terméken ység nem nő, hanem csökken a
mélyítő mlivelés hatására.
Ez utóbbi területek en a talaj mélyművelése csak talajcsövezéssei együtt lehet
eredményes, mert így a szelvényben levő fölös nedvesség eltávozh at.
Végezetül kárt okozhat a kovárványos barna erdőtalajok forgatása, mert a kovár-
ványréte gek feltörése és anyaguk elkeverése megszün teti azt a kedvező hatást,
melyet a rétegezet tség mind a vízgazdálkodás, mind pedig a tápanyag -gazdálk odás
tekinteté ben kifejt;

328
 A talajviszonyok hatása a talajművelésre

A kérdést a másik oldalról megközelítve a talajviszonyoknak a talajművelésre

kifejtett hatását kell vizsgálnunk.
A talajviszonyokat tekintve, mind a talajtulajdonságok, mind pedig a talajban be-
következő változások jelentős hatást gyakorolnak a művelés módjára, idejére és ered-
ményességére.
A talajnak a talajművelésre való hatásai között vizsgálni kell a domborzat,
vagyis a lejtőviszonyok hatását, a vonóerő-szükséglet alakulását, az optimális
művelhetőség és a nedvességállapot, vagyis a konzisztenciahatárok kapcsolatát.
Ezeken belüllehetnek mind kedvező, mind kedvezőtlen hatások és kapcsolatok,
amelyek feltárása elősegítheti a jobb és gazdaságosabb talajművelést.
A domborzati viszonyok hatása a talajművelésre egyértelműen a lejtős területek
kedvezőtlen befolyásában nyilvánul meg.
A fizikai talajtulajdonságok hatásának értékelésekor a legtöbb esetben csak a
fizikai talajféleséget (a "kötöttséget") veszik tekintetbe, pedig az agyagtartalmon
kívül jelentős befolyása van az anyag minőségének, a humuszanyagoknak és a
talajszerkezetnek is;
Általában minél nagyobb egy talaj agyagtartalma, annál nehezebb a művelése,
annál nagyobb energiát igényel a talajművelő eszközök működtetése. Ismerve
azonban a talajkolloidok közti nagy különbséget, nyilvánvaló, hogy nem mindegy
ezekp.ek a talajban található aránya sem. A montmorillonitos talajokat a nagy
tapadás jellemzi, a kaolinites vagy a több vas-oxihidrátot tartalmazó talajok alig
tapadnaka munkaeszközökhöz, azonos agyagtartalom és nedvességállapot mellett.
Hasonló hatással van a szerves anyag, a humusz minóségének különbözősége is.
Míg a csernozjom talajok hum~szanyagai a talaj művelését nem nehezítik, a réti
és szikes talajok humuszos szintjeiben növekszik a tapadás és így a vonóerő­
szükséglet.
Mindezek együttesen, tehát az agyagásványok és humuszanyagok megszabják a
talajszerkezet minőségét, ami azután a talajművelésre gyakorolt hatásukat még
fokozza. Ismeretes~ hogy azonos agyagtartalom és hu..muszkészlet ellenére is lehet
a talajok között jelentős különbség a művelhetőségbén, éspedig a szerkezetesség
miatt. Minél ezerkezetesebb a talaj, annál könnyebben művelhető.
Jól érezhető a szerkezet hatása meszezéses talajjavítás esetén. A meszezett talajo-
kon ugyanifi mintegy 10%-kal kisebb vonóhorog-teljesítményre van szükség, mint
az ugyanolyan talajú, de nem javított tábla műveléséhez.
Szikjavítás esetén is elsősorban a szerkezetváltozás javára kell írni azt a kedvező
hatást, amely a talaj művelhetőségében megnyilvánul, ugyanúgy, mint a savanyú
réti talajok meszezése esetében is.
Az ismertetettekből látható, hogy milyen nagy mértékű kölcsönhatás van
egyrészről a talajművelés, másrészrőra talajjavítás között, mely kölcsönhatás
ismerete teszi lehetővé a megfelelő eljárások kiválasztását és hatásuk értékelését.
A talajművelés minősége és a munkacsúcsok elosztása jelentős mértékben függ
a talaj konzisztenciahatáraitól, melyek megszabják azt, hogy a talajt milyen ned-
vességhatárok között lehet jól művelni, és ennek következményeként egy-egy idő­
szakban mennyi idő áll rendelkezésre a munkák megfelelő minőségben való el~
végzéséhez.
Különösen a réti és aszikes talajok között a nagyobb agyagtartalmúakon csak
igen szűk nedvességhatárok közt van lehetőség jó talajmunkára, és ennek követ-
keztében a talaj művelését rövid időre korlátozzák. Ezért ezeket.a talajokat "perc
talajoknak" is nevezzük.
Hatása van a talaj művelésére a talajban lejátszódó mikrobiológiai folyamatok
irányának és intenzitásának is. Ezt a jelenséget, illetve az ennek hatására kialakult

329
 ll 2. ábra. Az ország talajmüvelhetőségi viszony ai
~
(STEFAN OVITS, MÁTÉ és GYŐRI térképe alapján)
~
o

[ll] (i<Xi<]
~
talajhibás terület

E2:2J középköt ött, jól müvelhető talajok

r.OJ
~
köves, kavicsos feltalaj
IZ] vízjárta, talajvízhatás alióltt álló és belvizes területe~
~
~ kötött, nehezen művelhető talajok L:...:J
köves, kavicsos, sekély termőrétegű talajok 1-':1 sík,egysé gesen művelhető
~ terület
~
·-···-~~- L...:..:! homok feltalaj ~
~
hullámos, dombos, lejtős erodált terület
állapotot a gyakorlati gazdák a talaj beéredettségének nevezik, jelezve azt, hogy
ebben az állapotban a talajművelés a legkedvezőbb feltételek közt hajtható végre.
Ez az állapot azonban csak megfelelő tápanyag- és nedvességvis;wnyok, kellő levegő­
zöttség és kémhatás mellett következik be, valamint elegendő ezerves anyag
jelenlétét igényli. Ahhoz tehát, hogy a talajművelés megfelelő lehessen, mindezeket
a feltételeket meg kell teremteni.
Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a talajművelés és a talajtulajdonságok
kölcsönhatásának ismeretében gondoskodni kell ezek megfelelő összehangolásáról
- a talajművelés módjának és mélységének meghatározásában,
- a talajművelő eszközök és munkagépek kiválasztásában,
- a talajművelés időpontjának meghatározásában,
- a talajművelési eljárásoknak a trágyázásal, a talajjavítással és a talajvédelem-
mel való összehangolásában.
M,indezek területi különbségeinek felvázolására a 112. ábrán az ország talaj-
művelhetőségi viszonyait mutatjuk be.

331
 A trágyázás talajtani vonatkozásai

A trágyá k és a talaj között i kölc,sönhatás összet ett és

bonyo lult, legtöbbször
egymá st láncszerűen követő folyam atok soroza tából áll.
Ezeke t egymástól el-
válasz tani igen nehéz. A tárgya lás megkö nnyíté sére és a folyam
atok rendszerezésére
mégis két részre bontju k a rendel kezésü nkre álló ismere tanyag
ot, külön tárgya lva a
trágyá k talajra gyako rolt hatásá t és külön ismert etve a
talaj hatásá t a trágyá k
hatóan yagán ak érvényesülésére. Isméte lten hangsú lyozzu
k azonb an, hogy ezek a
hatások mindenkor kölcsönhatások, tehát a talajb an sem időben
, sem térben egymás-
tól élesen el nem válasz thatók .

A trágy ák hatás a a talajr a

A trágyá zás - értve ezen az istálló trágya , a zöldtr ágyák
, a különféle kompo sztok
és a műtrágyák alkalm azását egyará nt, illetve jelen esetbe
n szűkebb értelem ben a
talajb a juttatá sát .- közve tlenül is kivált hat a talajb an fizikai
és kémiai változá-
sokat, de legtöb b esethe ti ezek a változ ások biológill-i folyam
atok hatásá ra alakul -
nak ki.
Fizika i hatáso k. Elsőként az istálló trágya lazító hatását emelh
etjük ki. Az istálló-
trágya és más szalmá s trágya anyag ok talajb a keverése növeli
a talaj porozi tását,
és ezáltallevegőzöttségét és vfznyelését. Ez a hatás elsősorban
az agyagos talajok on
előnyös, a homok os talajok on viszon t az
érett, tehát kevésbé szalmás istálló-
trágya változ tatja meg kedvezően a fizikai tulajdo nságok
at - elsősorban a víz-
tartó képess éget -, nagyo bb kolloi dtartal ma miatt. A közvet
len fizikai hatáso k
mellet t jelentő~ a közvetett fizikai változások szerepe, mely
átalak ulások folya-
mata jóval bonyo lultabb képet mutat .
A talajo kba jutó kálium - és. ammóniumionok beépülhetnek
a szmektit és a táguló
rácsú illit típusú agyagásványok rácsába. Ennek követk ezmén
ye a rácsok Z8UfJoro-
dása, vagyis a rácscsíkok távols ágának csökkenése, és ennek
követk ezmén yeképp en
mind az adszor pció - á víz- és az ionadszorpció egyará
nt - mind a duzzad ás
mérték e csökke n. Nő ugyan akkor az agyag ásvány ok koagu
lációja és a mikro-
aggreg átumo k képződésére való hajlam . Ezekn ek a rácsszerkeze
ti módosulásoknak
a hatásá ra fellépő változ ásokna k az eredm énye azután a
jobb mikroszerkezet, a
kisebb vízkap acitás és az agyagb emosó dás csökkenése. Ez
utóbbi pedig a szánto tt
réteg agyag tartalm ának bemos ódását gátolj a meg, ami a legtöb
b esetbe n kedvező
hatású a talaj fizikai tulajd onság ait tekintv e.

332
 A műtrágyák nagy része kalciumvegyületeket is tartalmaz, amelyek oldódva,
kalciumionokat juttatnak a talajoldatba. Ezek után a talajszerkezet képz6désében
váltanak ki kedvező irányú folyamatokát és így a trágyázás, különösen a nagy
adagú műtrágyázás fizikai talajjavító hatást is idézhet elő.
Más oldalról vizsgálva a műtrágyák - különösen az ammónium-szulfát és
ammónium-nitrát -hatását megállapíthatjuk, hogy nagyobb adagjaik a kilúgozást
fokozzák, és így jelentős kalciumveszteséget és -hiányt váltanak ki.
Ugyancsak a szerkezet kialakuláBán át hat a talajra a ezerves trágyák nagy
része is azáltal, hogy a mikrobiológiai folyamatok számára energia- és tápanyag-
forrásként szolgálnak.. Ezzellehetövé teszik, hogy az aggregátumok felületét össze-
tartó baktériumkártyák és gombafonadékok kialakuljanak, amelyek viszont a szerke-
zeti elemek víiállóságát fokozzák.
Tágabb értelemben ide kell sorolnunk a szalmát és a kukoricaszárat, valamint
egyéb növényi maradványokat is, ha azokat leszántjuk, mert ezek hatása hasonló.
Kémiai hatások. A trágyának a talajba juttatását 'követően először a kém-
hatásváltozásokat kell figyelemmel kísérni. E változások alapján a műtrágyákat
feloszthatjuk fiziológiailag savanyú, semleges és lúgos hatású trágyaféleségekre. Ezek
hatása arra vezethető vissza, hogy a tápanyagokat tartalmazó vegyületekben vagy
kation, vagy anion formájában található a hatóanyag. Amint pedig a növény a
tápanyagokat felhasználja, a talajban visszamarad a kíséróion, amely ha anion,
akkor protonnal egészül ki 'és a talajt elsavanyítja, ha viszont a tápelem anion,
akkor a visszamaradó kation egészül ki hidroxillal és lúgosítja a talajt. E hatások-
nál természetesen számba kell venni a talaj jelentős tompít6képességét, amely a
szélsőséges eltolódásokat legtöbb esetbenmeg tudja akadályozni. Az azonban tény,
hogy különösen a term.észettől fogva savanyú és homokos - tehát kevés kolloidot
tartalmazó, kis tompítóképességű - talajokon az ammónium~szulfát- vagy az
ammónium-klorid- és a...kálium-szulfát- vagy káliu~-klorid-műtrágyák éveken át
nagyobb adagban való rendszeres alkalmazásuk esetén tovább savanyítják a
talajt. A kalcium-nitrát vagy a nátrium-nitrát viszont a talajok kémhatását a
lúgos irányba tolja el.
Néhány nitrogénműtrágya különböz() adagjainak hatását a talaj kémhatására
a 113. ábrán mutatjuk be Bm DINH DINH vizsgálatai alapján.
Ha a műtrágyák anionja és kationja is felvehető, mert mindkettő tápelemeket
tartalmaz, akkor ez a hatás kiegyenlítődik, és legfeljebb az ionok felvételében mu-
tatkozó időbeli különbség vált ki rövid ideig tartó elváltozást a talaj kémhatásá-
ban. ·
A műtrágyák azonban nemcsak tápelemeket tartalmaznak, hanem hordozó- vagy
kiegészít6 anyagokat is. Amikor tehát a műtrágyák talajra gyakorolt hatását vizs-
gáljuk, ezekre is tekintettel kell lennünk. Így a pétisóban levő kalciumsók tompít-
ják az esetleges savanyítóhatást, a szuperfoszfátban pedig a gipsz módosítja a
talaj kémhatásának változását.
·A műtrágyák kisérőanyagainak ez a talaj kémhatását módosító hp.tása, ha
helyesen választjuk meg a műtrágyaféleséget, akkor a talaj kémiai viselkMését oly
mértékben változtatja meg, hogy a nagy adagú műtrágyázásnak talajjavító h,atása is
lehet.
A kémhatáson kívül megváltozhat a trágyázás hatására a talajban a redukciós
és az oxidációs folyamatok aránya is. Mindazok a trágyaalkotórészek, melyek vegy-
értékváltásra, oxidációra vagy redukcióra képesek, részt vesznek ezekben a folya-
matokban. Így az ammóniumion oxidációja könnyen bekövetkezik, tehát a reduk-
ciós folyamatok irányába tolja az egyensúlyt. A képződött nitrátion ezenkívül a
talaj kémhatására is visszahat, elsavanyitva azt.
A trágya nitrátionja - mint viszonylag könnyen redukálható anyag - az
oxidációs folyamatokat segíti. Ugyanúgy a szulfátionok is redukálódhatnak, ami

333
 Ca mg/100g · M!!l mg/100g ll
120 10

80 o

40
pH
7,5
o
v,
lll . 7

6 7,0

b Y,
5 a 2

4 6,5

3
..........
--~---------------
....... ----------------
..::.---..::.-:;-c.-=-"::""'-

a
1

o 0~--~------~----------~
0,2 0,5 1.0 gN/kg 0,2 0,5 1,OgN/kg
- - - (NH 4 ),SO.;---- NH~ N0 3------ CO(NH 2 h

ll3. ábra. A különböző nitrogénmütrágyák hatása a talaj kémiai tulajdonságaira (BUI

DINH DINH szerint)
I - vizben oldott kalcium, II - vizben oldott magnézium mennyisége, III - hidrolitos savanyúság,
. IV - kémhatás
a - vizes oldat, b - talajszüredék, c - vizes szuszpenzió

azonban a mérgező kén-hidrogén- és szulfitvegyületek megjelenéséhez vezethet.

Szarencsére az eltérő redukálhatóság hatására először a nitrátok redukálódnak, és
csak akkor kerül sor a mangán- és a háromérték(i vasvegyületek, majd a szulfátok
redukciójára, ha ezek teljesen elfogytak. Aszulfátok redukciója csak szélsőségesen
kedvezőtlen, túlzottan anaerob viszonyok között következik be, például tavaszi-
nyári belvizek hatására. Ahol a talajban a redukciós viszonyok időleges fellépésével
kell számolni, csökkenthetjük a káros hatást nitrátot tartalmazó műtrágyák
használatávaL Ott pedig, ahol a redukciós viszonyok elkerülhetetlenek 1- pl.
árasztásos öntözés esetében-, ne használjunk szulfáttartalmú műtrágyát, hogy a
mérgező vegyületek képződésének elejét vegyük.
A trágyák kémiai hatásai között nem elhanyagolható sóhatásuk sem. Mint vízben
többé-kevésbé jól oldódó anyagok a talajoldat sótartalmát jelentős mértékben
megnövelhetik és ezen keresztül egyrészt a talajoldat ozmózisos nyomása nő meg,
másrészt a talajoldat ionösszetételének és töménységének megváltozása hat az ad-
szorbeált kationok megoszlására is. Az ozmózisos viszonyok megváltozása nagy-
részt növényfiziológiai hatásokat vált ki - amelyekre itt nem térünk ki -, a
talajoldat sókoncentrációjának növekedése pedig talajkolloidikai változásokat von
maga után. Mivel az adszorbeált kationok arányának és a talajoldat összetételének
kapcsolatát a talajkolloidikai részben már részletesen ismertettük, itt csak annyit
tartunk szükségesnek megismételni, hogy a trágyákban levő kalciumionok ked-

334
vezően hatnak a talajtulajdonságokra, a nagy ionkoncentráció pedig az egyértékű
kationok adszorpciójának kedvez.
Összefoglalva a trágyák talajra gyakorolt hatásának ismertetését, megállapít-
hatjuk, hogy e hatások egy része fizikai változásokat idéz elő, más része a kémiai
viszonyokat módosítja. Ez utóbbiak között elsősorban a kémhatást, a redox-
viszonyokat,· valamint a sóhatást kell kiemelni.

A talaj hatása a trágyákra

A talajnak a trágyákra gyakorolt hatását vizsgálva szintén megkülönböztet-
hetünk fizikai és kémiai hatásokat.
Fizikai hatások. E téren kisebb jelentőségűek és a ~laj nedvességállapotának a
trágyák hatóanyagainak oldódására kifejtett hatására korlátozódnak. Minél
nedvesebb a talaj, annál gyorsabban és jobbanoldódnak a műtrágyák vízbenoldható
alkotórészei, és így annál hamarabb fejthetik ki lJ.atásukat.
Kémiai hatások. Ezek már sokkal jelentősebbek. Elsőként a talajkolloidok táp-
anyag-adszorbeáló hatását kell kiemelni, ez a hatás mind a kation, mind az anion .
formában jelen levő tápanyagok tekintetében jelentős; A tápanyagok megkötődésé­
nek különböző formáira a talajok tápanyagainak ismertetése során már kitértünk,
itt' csak e hatások jelentőségét ismételjük.
Szintén utalunk a talaj kémhatásána'k szerepére, amely a trágyák tápanyagainak
oldhatóságára fejt ki hatást. Mind a makro-, mind a mikrotápanyagok felvehetősége
jelentősen változik a közeg kémhatásától függően, csak az egyiknél a savanyúság
elősegíti az oldhatóság növekedését, a másiknál éppen csökkenti. Ebből követ-
kezik, hogy a semleges körüli talajkémhatás az, amely a legtöbb tápanyag egy-
idejű felvételét lehetővé teszi. Ugyanez kedvez a mikrobiológiai folyamatoknak is,
amelyek a tápanyagok gazdagítását, illetve körforgalmát irányítják.
Szólni kell még a lúgos kémhatású talajokon bekövetkező ammóniaveszteségról is,
mert ez a folyamat a trágyázás hatékonyságát jelentősen csökkenti. Azok a talaj ok,
amelyek kémhatása lúgos - ide értve a karbonátos feltalaj ú talajokat is -, a
felületükre szórt ammóniumsókat tartalmazó műtrágyát elbontják, és az ammónia
gáz alakjában a levegőbe távozik. Szerencsére ezt a jelenséget könnyen el lehet
kerülni, ha a műtrágyát a talajba bedolgozzuk, mert már néhány milliméteres
nyirkos talajréteg elegendő az esetleg felszabaduló ammónia tnegkötésére és így a
veszteség megakadályozására. ·
A talaj savanyúsága és lúgosságamellett jelentős szerepük van a redoxfolyamatok-
nak is, mert ezek a trágyák tápelemeinek vegyületeit jelentős mértékben módosítják,
megváltoztatv~~r ezzel hasznosulásuk feltételeit. A nitrát redukciójának feltételeiről
az előzőekben már volt szó, és említettük az egyes mikroelemek vegyértékváltását
is. Meg kell azonban említeni a talajban lejátszódó redukciós folyamatok mellék-
hatását is, amely a tápanyagforgalom tekintetében igen fontos. Amint ugyanis a
redukció a háromértékű vasvegyületeket redukálja és így a vas oldhatóságát és
mozgékonyságát fokozza, növekedik a foszfátionok megkötésének veszélye is.

Üsszetett kölcsönhatások
Az előzőekben említett folyamat, a vasvegyületek mozgékonyságának fokozó-
dása és a foszfátionok megkötődése közötti kapcsolat már azoknak a láncszerű
hatásoknak a körébe tartozik, amelyek a trágyázás folyamán fellépnek vagy fel-
léphetnek.

335
 Folytatva az előbb abbahagyott gondolatsort, amint a redukciós folyamatok
uralomra kerülnek, a talaj vasvegyületei redukálódnak, a vas mozgékonnyá és
aktívvá válik és így sok foszfátot köt meg, vagyis a talaj foszfátszolgáltató képes-
ségát erősen lerontja. Szó volt azonban arról is, hogy a nitrát tal~jba juttatása a
redukciós folyamatokat maga felé irányítja, és amíg van elegendő nitrát-a talajban,
nem következik be a vas redukciója. 'Ez viszont azt jelenti, hogy nitrátot tartalmazó
műtrág.yákkal - tehát nitrogéntrágyázással - a talajok foszfátmegkötő képe8ségét
csökkenthetjük, vagyis a talaj foszforgazdálkodását javíthatjuk. Nem ez a.z egyetlen
eset, amikor valamely hatóanyag talajba juttatásától nagyobb lesz a termés, de ez
a hatás nem azon tápanyag kö7.0vetlen hatásának az eredménye, amelyet a trágya
tartalmaz.
Megállapítható az is, hogy ha azt a tápanyagot juttatjuk a talajba, amely.a
tápanyag-harmónia tekintetében a legkedvezőbb, akkor nemcsak ennek felvételét
segitjük elő, hanem a fokozódó mikrobiológiai tevékenység hatására a feltáródás
meggyorsul, és igy több tápanyag áll a növények rendelktkésére. Így nitrogén- ·
trágyázás hatására bekövetkezhet, hogy a növény több foszfort vesz föl, de ugyan-
úgy előfordulhat az is, hogy a foszfáttal trágyázott növényben több nitrogént
találunk, mint a trágyázatlanban.
Azt a tényt, hogy trágyázáskor nemcsak az a hatóanyag táplálja a növényt, amelyet
a talajba juttatunk, igazolják az izotópos kísérletek is. Ha valamely műtrágyában a
tápanyagot izotóppal jelezzük, meg tudjuk állapítani, hogy ebből mennyit vett fel a
növény. A.kísérletek szerint ez a trágya tápanyagtartalmának csak negyede-ötöde,
a többi pedig a talajban marad vissza. Mégis megállapítható, hogy például nitro-
géntrágyázáskor a növény nemcsak annyival több nitrogént vesz föl a talajból,
amennyi a ~rágyából származik, hanem a talajban eredetileg jelen levő nitrogénből
is többet hasznosít, mint trágyázás nélkül.
A trágyázás mintegy gerjesztőleg hat a talaj tápanyag forgalmára, és ezáltal nemcsak
a trágya hatóanyag-tartalma érvényesül, hanem a talaj tápanyagtőkéje is jobban
hasznosul.
Ennek a jelenségnek többféle oka lehet. A nitrogén hatására például a szerves
anyag átalakulása meggyorsul. Így egyrészt több szén-dioxidképződik, mely a
feltáródást fokozza, másrészt kedvező humuszanyagok keletkeznek, amelyek
viszont az adszorpciót növelik meg jelentősen; tehát a tápanyagok könnyen fel-
vehető formáinak arányát fokozzák.·
De lehet a .talaj tápanyagkészletének mobilizálódása egyszerű aniO'I'WSerének is a
következménye. Ha például a talajba ammon-s~ulfátot juttatunk, akkor a szulfát-
anion kicseréli a talajkolloidok felületén adszorbeált foszfátionoka t, és így a nitro-
géntrágyázás hatására a növény több felvehető foszfátot talál a talajban.
A talajba juttatott tápanyagnak azonban nemcsak a talaj tápanyagkészletének hasz-
nosulására lehet hatása, hanem befolyásolhatja a talaj vízkészletének kihasználását is.
Ismeretes, hogy kedvező tápanyagellátás esetén a növények kevesebb vizet vesznek
fel egységnyi szerve~ anyag képzéséhez. Ha tehát a trágyázással a talajban helyre-
állítjuk a tápanyag-harll}óniát, egyben a talaj vízkészletének hasznosulását is
elősegit jük.
Ezen az egyszerű összefüggésen kívül azonban más hatása is van a trágyázásnak
a vízgazdálkodás vonatkozásában. A mélyebb talajszintbe juttatott trágya után a
növény gyökérrendszere lefelé hatol, és mély talajréteget hálóz be. A mélyen fejlett
gyökérzet vastagabb talajréteggel érintkezik, tehát vastagabb réteg által tárolt
nedvességet képes közvetlenül felhasználni. Ha tekintetbe vesszük, hogy a talaj
minden 10 cm-es rétege átlagosan 10-20 mm csapadék tárolására képes, akkor
felmérhetjük annak jelentőségét, ha a gyökérzet a szokásosnál 20- 30 cm-rel
mélyebbre hatol. Ezt pedig mély talajműveléssei és a trágyák mélyebb elhelyezésé-
vel el lehet érni.

336
 A trágyázás és a talajok vízgazdálkodásaközött még további kapcsolat is lenn-
áll, éspedig annak következtében, hogy a tápanyagok fölvételéhez a növénynek
vízre van szüksége. Hiába van egy rétegben elegendő tápanyag, ha az nem elég
nedves ahhoz, hogy a gyökér a tápanyagot fölvehesse, vagyis hogy a tápanyagok
anyagáramlás vagy diffúzió útján a gyökérfelülethez jussanak.
Következik továbbá, hogy amint a trágyázott szántott réteg kiszárad, a növény-·
nek tápanyagszükségletét a nem trágyázott rétegekből, a talaj tápanyagkészleté-
nek kihasználásával kell fedeznie. Hazai tapasztalatok ezerint az aszályos nyarak .
következményeként a szántott réteg alattiszint tápanyagokban szegényebb, mint az
alatta fekvő talajréteg. Ez a növények egyenletes .fejlődése tekintetében kedvezőt­
len helyzet különösen akkor érezteti hatását, ha a szárazság következtében a
szántott réteg kiszárad és igy a műtrágyák tápanyagai fel nem vehetők. Ezen úgy
lehet segíteni, hogy nemcsak a szántott réteget, hanem az alatta fekvő szintet is
trágyázzuk, vagyis a műtrágyákat egyes években a 30-50 cm-es rétegbe is le-
juttatjuk. Ez a mélytrágyázás biztosíték a szárazabb években a növények folya-
matos tápanyagellátására. Nedvesebb években sein marad a mélybe vitt trágya
kihasználatlan, mert ugyanúgy hasznosul, mint a szántott rétegbe kevert.
Az elmondottakból következik, hogy a trágyázás előtt a trágyák megválasztása,
a talajba juttatás módjának, mélységének, valamint a trágyázás időpontjának és
adagjának meghatározása során a talajviszonyokat is számításba kell venni.
Ezzel elérhetjük a trágyák hatóanyagainak jobb érvényesülését, a talaj tápanyag-
tartalmának hasznosulását és a talaj nedvességtartalmának jobb kihasználását.
Különösen nagy jelentősége van e döntéseknek napjainkban, amikor a felhasznált
műtrágyák mennyisége folytonosan n6, s már mai adagjaik is többszörösét képezik
a néhány évtizeddel el6bbiekének.

22 TalaJtan 337
 Talajjavítás

A talajj avítás fogalo mköré be tartoz ik minde n olyan

eljárá s, amely valam ely
talajh iba megsz ünteté se útján a talaj termékenységének
tartós növelését szolgálja.
Talajh ibána k nevez zük azoka t a fizikai vagy kémia
i jelenségeket, melyek a
talajo k termékenységét jelentÓ8 mértékben caölckentik. llyene
k a szikesség, a savanyúság,
a gyöké rzóna .mély ségéb en ellSforduló.mészkópad, a kavica
réteg, vagy a vaskófok, de
a sekély tertriőrétegfi ·tala.jok közill azok is, melye k szelvé
nyébe n a glejréteg vagy a
tömör talajképző kőzet a felszínhez közel - 70 cm-né
l közelebb - találh ató.
A talajj avítás a módja ezerin t lehet:
- fizikai vagy mecha nikai,
-kém iai és
- biológiai.
A talajj avítás hatás a a beavatkozás~módjától függe tlenül
talajj avítás nak lehet kémia i, a kémia i eljárá snak pedig alaku l, ezért a fizikai
fizikai talajja vító hatása ,
és mindkettlS hat a talajb an lejátsz ódó biológiai tevéke
nység re. A biológiai talaj-
javítá snak rends zerint mindk ét vonat kozás ban érvén
yesül a befolyása. .
A talajia vitási eljárások nem határoZhatók el élesen a
termékenység növelése céljából
alkalm azott más eljárásoktól, így a talajműveléstől
és a trágyá zástóL A szántást
példá ul általá ban nem sorolh atjuk a talajja vítás módja
i közé, abban az esetbe n
azonb an, ha a szánt ást a szokásosnál jóval mélye bben
végezzük talajh iba megszün-
tetése véget t, akkor igen. Így ismer etes a. hollan d talajta
ni szake mbere k által széles
körbe n alkalm azott 50-6 0, sőt 100 cm mély szántá
s, melyn ek célja a talajb an
levő vask6 fokszi nt feltöré se, valam int a
különböző értékű és egym ást kiegészítő
talajr étege k kever ése, amely et jogga l nevez nek talajja
vításn ak. A hazán kban
általá nosan bevez etett rigolszántás, mely a szől6telepít
és elenge dhetet len feltétele,
általá ban nem számí t talajja vításn ak, pedig vélem
ényün k szerin t annak kell
tekint enünk .
Igen hason ló a helyz et az altalajlazitással is. Ha az ekére
szerel t talajla zítóva l a
baráz dafen ék tömődöttségét kíván juk megsz üntetn i, nem
nevez zük talajja vításn ak,
hanem az általá nosan elfoga dott és alkalm azott talajm
űvelési módsz erek egyik ének
tartju k. Ha azonb an a talaj mélye bb rétegé nek fellaz
ítása a cél, mint példá ul
pangó vizes barna erdőtalajon, akkor a mély talajla
zítást már talajja vításn ak
mond juk. Ugya ncsak talajja vításn ak minősítjük azt
az eljárá st, amiko r a homok-
talajo k tömődöttségét kíván juk megsz üntetn i a mélyf
orgatá ssal, akár kapcs oljuk
ezt a rétege s homo ktrágy ázássa l, akár nem.

338
 A homokjavítás egyben a másik átmenet elhatárolására is jó példát nyújt. Ha
például az istállótrágyát aszokásos mélységbe szántjuk alá, vagyis a talaj szántott
rétegébe 20-30 cm-nél nem mélyebben keverjük be, akkor az eljárást még trágyá-
zásnak mondjuk. Ha ugyanezt azt istállótrágya-menny iséget a homoktalaj mélyebb
rétegébe, 50-60 cm mélyre visszük be, akkor már talajjavításról, réteges homok-
javításról beszélünk.
Még szemléletesebb példa a meszezés. A talajok meszezését, vagyis 5- lOt/ha azén-
savas mész talaj ba vitelét. talajjavításnak mondjuk ugyanúgy, mint a kisebb adagú
:~-5 t/ha meszezést is, de l t/ha-nál kisebb adagok esetén már mésztrágyázásról
beszélünk.
Ez utóbbi esetben úgy véljük, hogy a nagyobb szénsavasmész-menn yiség a talaj
kémhatásának, majd szerkezetének és vízgazdálkodásának , valamint művelhető­
ségének megválto~tatását célozza, a kis adagú hatóanyaggal pedig a növények
kalciumigényét kívánjuk fedezni.
Ezek a példák is igazolják, hogy éles határt vonni a talajjavitásés a trágyázás,
valamint a talajművelés közé nehéz és erőltetett volna, ezért általános megálla-
podásként azokat az eljárásokat soroljuk a talajjavításhoz, amelyek elsőrendű célja a
talajhibák tartós megszüntetése, anélkül azonban, hogy ezek trágyahatását vagy a
ta.lajművelési állapot megváltoztatását vitatnánk. Sőt ezekkel is számolnunk kell,
ha a talajjavítás hatását és a talaj termékenységének növelését vizsgáljuk.
Ezek előrebocsátása után, visszatérve a talajj~vítási eljárások ismertetéséhez,
először a fizikai vagy mechanikai talajjavítás módszereit tesszük vizsgálat tárgyává.

Mechanikai talajjavítás
Mechanikai talajjavítás a talajhibák mechanikai hatásokkal való megs~üntetése.
Ide sorolhatók
- a mélyforgatás,
- az altalajlazítás,
- a drénezés (talajcsövezés) és
- a lecsapolás,
valamint tágább értelemben, amikor az adott talajszelvényben nem található
anyagokkal kívánunk javítóhatást elérni,
- a réteges homokjavitás,
- a homokozás,
- a márgázás,
- a rónázás,
- az öntözés.

Mélyforgatás. Célja a talajszelvényben található kedvezőtlen fizikai tulajdonságú

talajrétegek megszüntetése. Ez úgy érhető el, hogy rigolekével vagy más 50-60
cm mélyen szántó ekével a talajt megforgatjuk, vagyis az eredeti rétegződést meg-
szüntetjük a rétegek anyagának összekeveréséveL Hatásaként a forgatott réteg
térfogattömege csökken és anyaga - esetleg csak többszöri forgatás után - egy-
neművé válik.
Nem alkalmazható abban az esetben, ha a forgatás által olyan réteg anyaga
kerül a felszínre, amely a talaj termékenységét rontja. Ilyen eset szikes talajokon,
mészkópados homoktalajon fordul elő, vagy ha a talaj forgatott rétegében glej vagy
igen kötött agyag található, melynek felszínre hozása nem kívánatos. Nem javasol-
h~tó mélyforgatás akkor sem, ha az erodált talaj szelvénye vékony, és így forgatással

22* 339
 a talajképző kőzet kerülne a felszínre, vagy általába n olyan talajoko n,
amelyek
szelvény ében a kavics vagy kó 60 cm-nél közelebb van a felszínhez.
- A.ltalajlazitás. Célja a talaj mélyebb szintjeib en találhat ó vizet záró vagy
erősen
tömődött rétegek fellazítá sa anélkül, hogy azokat helyükrő
l kimozd itanánk . Végre-
hajtásáh oz különböző alakú talajlaz ító késeket használ unk, amelyek
működési
mélysége és egymás tól való távolság a különböző lehet .
.Alkalmazható tömött felhalmozódási szintű szikes és erdótalajokban, valamin
t
·agyago s réti talajokban egyarán t. Különös en alkalma s eljárás abban
az esetben,
amikor a mészkő- vagy vasfokp adok feltörésa a cél.
Óvatosa n kell bánni az altalajla zítással olyan agyagta lajokon , amelyek
nek
mélyebb rétegei is vízáthat lanok, és olyan helyen vannak, ahol a csapadé
k jóval
több, mint az országos átlag. Ilyen esetben a talaj ba juttatot t víztöbb let elvizeny
ő­
södést, a növénye k gyökérf ulladásá t válthatj a ki.
Talajcsövezés (drénezés). Ide tartozna k azok az eljáráso k, amelyek segítség
ével
a talajban felgyüle mlett vízfölösleget elvezeth etjük a területről a talaj
~élyebb
rétegeib en létesíte tt elszívórendszer segitségével. A drénezés megvaló sítható
árokba
helyezett és betemetett rózsefonatokkal, cserép és műanyag ta:lajcsövekkel,
amelyek a
talajban szivárgó Vizet nyitott árokren dszerbe vagy zárt gyűjt6kbe vezetik.
Kedvező talajvis zonyok esetében megvaló sítható a fölös
víz elvezetése vakond-
drén segítségével is. A talaj ba vágódó kés körte vagy henger alakú testet
húz maga
után, amely a talajt tömörit i maga körül, és csövet alakít ki. 'Hátrán ya
ennek a
módsze rnek, hogy a talajvisz onyoktó l függ6en az eljárás hatásán ak tartama
2 és
10 év között változik . Előnye, hogy cserép talajcsö vek lerakásá nál jóval
olcsóbb.
A talajcsö vezés alkalmazható réti, valamin t pangóvizes barna erdótala
jokon.
Hazánk ban különös en az erősen csapadé kos nyugati országrészeken terjedt
el.
Lecsapolás. A felszínen vagy a felszínhez közel elhelyezkedő víz levezeté
sét
célozza. Megval ósítása során árokrendszert alakítun k ki, amely az összefut
ó bel-
vizeket vagy a magasa n ál.ló talajviz et elszállit ja . .Alkalmazható minden
olyan
területe n, ahol a felszín domborzati viszonya i a víz elvezetését lehetóvé teszik,
vagy
adott .a lehetőség a szivatty úzásra. Lecsapo lhatók nemcsak völgyek és
medenc ék ,
vizenyős rétjei vagy a folyók árterüle tei, hanem a lápterül
etek is. Ez utóbbi esetben
azonban nem elegendő a talajvíz szintjén ek csökken tése, valamin t az
esetleges
felületi víz elvezetése, arról is gondolk odni kell, hogy a talajvíz mélység
e meg-
feleljen a tőzegtalajok legkedv ez6bb feltétele inek. Ezért az árokren dszert-ú
gy kell
kialakít ani, hogy a talajvíz szint mintegy 80-120 cm mélységben "'állandó
sítható
legyen.. Csak ezzel lehet elkerüln i a tőzegtalajok túlzott kiszárad ását,
ami ter-
mékeny ségükre ugyanú gy kedvezőtlenül hat, m:int a sok nedvesség.
A talajsze lvény keverése~ A tőzegtalajok javításá nak, vagyis telkesíté sének
egy
különleg es módja. Ebben az esetben a tőzegréteg sok ezerves anyago t tartalma
zó
anyagá t az alatta fekv6 homoko s vagy iszapos réteggel keverjü k el. Ezáltal
a két
szélsőséges talajréte g tulajdon ságát kiegyen súlyoztu k
és kedvezőbbé válik a víz-
gazdálk odás és tápanya gellátás . A keverés t mélyfor gatással végezzük,
a terület
vízviszo nyainak rendezé se után.
Réteges homokj avitás. A homokt alajok terméke nysége kolloidszegénységük,
a
bennük találhat ó ke~s tápanya g, a gyors vízátere sztés és a kis víztartó
képesség
miatt kicsi. Ezért a 60 cm mélybe lehelyez ett istállótr ágya (70 t/ha) igen
kedvező
hatású. Az Egerszegi-féle eljárás esetében a lehelyez ett tápanya got leheMle
g össze-
függő rétegbe n terítsük a barázda fenekére , és így sz6nyegs
zerű, kolloido kban és
tápanya gokban gazdag réteget alakítun k ki. Ez - a lehelyezéssel együtt
járó
forgatás sal együtt - kedvezően hat a talajok vízgazd álkodás ára, mert csökken
ti a
vízátere sztést, és növeli a víztartó képessé get. Kedvező a hatása a tápanya
g-
gazdálk odásra is, mert az istállótr ágya tápanya gai fokozat osan táródna
k fel és
válnak a növénye k számára felvehetővé. A talajja vftó hatást erősíti a
növénye k
340
megváltozott növekedésé is. A mélyben fellelhető tápanyag és nedvesség hatására
a növény a réteg közelében nagy tömegű gyökérzetet fejleszt, és így a mély gyökér-
zet akkor is talál nedvességet, amikor a sekélyen gyökerező növények már nem.
Így a réteges homokjavításban részesült területek növényei túlélik az aszályos
időszakot és termést hoznak.
'
A réteges homokjavítás anyaga azonban nemcsak istállótrágya lehet, amelyből
különösen homokvidékeken általában kevés van, hanem más, kolloidokban gazdag
anyag is. Így felhasználható tőzeges istállótrágya, ásványi kolloiddal (bentonittal)
gazdagított istállótrágya vagy mindhárom keveréke, N-, P- és K-műt.rágya ki-
egészítésével (1- 2 t/ha mennyiségben).
Az eredeti javaslat szerint a rétegek lehelyezése 3-4 évenként követi egy-
mást úgy, hogy az elsőt kb. 60, a másodikat 45, a harmadikat pedig 30 em mélyre
visszük be a talajba. Ez az eljárás azonban bármilyen hatékony is, a nagy istálló-
trágya-igény és -költség miatt nem terjedt el. Ma azokat a változatokat használják,
amelyben legfeljebb két réteget helyeznek le, vagy a javítóanyagokat a felszínen
elterítve a mélybe forgatják. Ilyenkor a javítóanyag karéjokban helyezkedik el a
forgatott rétegben.
A réteg elhelyezésének mélysége változhat aszerint, hogy milyen növényt kívá-
nunk termeszteni. Zöldségtermesztéskor a réteg 35-45 cm között a legkedvezőbb
hatású, erdő, gyümölcsös vagy szőlő telepítésekor a 60-70 cm mélyen fekvő
réteg a kívánatos. ·
Homokozás. Az a talajjavítási eljárás, amikor az agyagos talajok felületére
homokot terítünk és azt a szántott rétegbe tárcsázással, majd szántással bekever-
jük. Különösen régebben használták ezt az eljárást olyan helyeken, ahol az agyagos,
szikes területek közelében homokdombok voltak.
A talaj vízgazdáikadását és levegőzöttségét javítja. Ma már nem alkalmazzák.
Márgázás. Az az eljárás, amelynek során a homoktalajok felületére a közelben
kitermelt kisebb-nagyobb agyagtartalmú anyagot terítünk el, majd bemunkáljuk.
Ezáltal a homok szántott rétege kolloitlokban és különösen káliumban gazdagodik.
Ma azonban ezt az eljárást Stlm alkalmazzák általánosan.
Rónázás. A hullámos felszínű - buckás és mélyedéses - homokterületek ki-
magasló hátainak anyagát a mélyedésekbe hordjuk be. Ezáltalsík felszínt nyerünk,
s így a szőlő- vagy gyümölcsfa-telepítés feltételei kedvezőbbek. A mély fekvésű
és rendszerint vízhatás alatt álló talajokra homokot hordanak, ami által a felszín
a talajvíztől távolabb kerül, illetve az időszakos vízborítás veszélye megszűnik.
A rónázást földgyalukkal és földnyeső gépekkel hajtják végre. Általános hiba;
amit a végrehajtáskor elkövetnek, hogy a felszín kiegyenlítésekor nem számolnak
azzal, hogy a frissen lerakott talaJ térfogattömege kicsi és ez idővel megfog ülepedni.
Ennek következményeként a régi mélyed'ések területe ismét összegyűjti a vizet,
ha kisebb mértékben is, mint azelőtt. Ezért a homokbuckák lenyesésekor és a
mélyedések feltöltésekor az utóbbiakba hordott anyagot annyival nagyobb vastag-
ságban kell elteríteni, amennyivel annak térfogattömege kisebb, mint az ülepedés
után várható térfogattömeg.
Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a lenyesett felszínek anyaga - a
talajképző kőzet, a homok - tápanyagban igen szegény, a feltöltött területek
talaja vastagabb rétegű és rendszerint tápanyagban is gazdagabb. Ezt a különb-
séget a trágyázáskor figyelembe kell venni.
Öntözés. Szintén a mechanikai talajjavítási eljárások közé sorolható, mert a
vízzel olyan anyago.t viszünk a területre, amelynek megelőzően híjával volt.
Az öntözés hatásával azonban részben külön fejezetben foglalkozunk, részben más
szakterületekhez tartozik, ezért részleteire itt nem térünk ki.

341
 Kémiai talajjavít ás
Kémiai talajjavítá snak nevezzük azokat az eljárásoka t, melyek a talajhibák at
kémiai eszközökkel kívánják megszünte tni, illetve káros hatásukat csökkenteni.
A mechanika i talajjavítá si eljárások elvi alapja sokrétű, a kémiai talajjavító
módszerek bármely talajtípus megjavítá sát célozzák is, ugyanazt az eredményt és
végállapo tot kívánják elérni. Ezt a mind fizikailag, mind kémiailag kedvező álla-
potot akkor sikerül megtéremt eni, ha a talajkolloi dokon adszorbeá lt kationok
között a kalcium az uralkodó és a talaj majdnem telített. Ezt a kivánatos állapotot,
vagyis a kalciumtalajt közelitjük meg a szikesek, a savanyú réti vagy erdőtalajok
javitásakor egyaránt.
Következé sképpen a kémiai talajjavítá snak az eszköze is a kalciumion t tartal-
mazó és szolgáltató anyagok sorából kerül ki. Legtöbb esetben a talajtani szem-
pontból legegyszerűbb és leggyakra bban előforduló anyagot, a szénsavas meszet
használju k talajjavító anyagként .
A kémiai talajjavítá s eljárásai:
savanyú talajokon
- a meszezés és
- az altalajterít és,
szikes talajokon
- a meszezés,
- az altalajterít és,
- a gipszezés,
- a kombinált eljárások és
- a lignitporte rítés.

Savanyú talajok meszezése. Két talajtípuso n alkalmazh ató, éspedig savanyú

réti talajokon, valamint erdőtalajokon.
Maga az eljárás több mint kétezer éves, római leírások szerint a kelták a mai
Angliában márgázáss al fokozták a talajok termékeny ségét. Ez az eljárás Angliában
ősi formájátó l ma is alig tér el, aminek részben az az oka, hogy bőven
található a
felszínhez közel olyan porló krétamészkő, amely sok szénsavas meszet tartalmaz,
ezért talajjavítá sra alkalmas.
Hazánkba n SzABó JózsEF 1861-ben megjelent munkájáb an tett javaslatot a
"szurokfö ldek", vagyis a mai nevezékta n szerint az agyagos réti (esetenkén t .a
lápos réti) talajoknak porló mészkővel való megjavítás ára.
TREITZ PÉTER a századford ulón volt szószólója a savanyú talajok meszezésének,
de a gyakorlatb an nagyobb mértékben csak a húszas évek után terjedt el, éspedig
elsősorban a cukorgyár ak közelében fekvő gazdaságo kban, amelyek
a cukor-
gyártásko r keletkező szénsa.vas meszet használták fel.
Mind a réti, mind az erdőtalajokon a savanyúsá g megszünte tése a cél, vagyis a
telitetleq talajokból kalciumm al telített talajokat kell előállítani.
A javitbanyagok különböző szénsavasmész-tartalmú termékek, így cukorgyári
mész, őrölt mészkőpor, valamint lápi mész. Hatóanyag uk függ a kisérő szennyező
anyagoktó l, valamint a szállított javítóanya g víztartalm átóL A hatás gyorsasága
függ a meszező anyag szemcsenagyságától; minél finomabb, annál hamarabb hat.
A számított mennyiségű javítóanya got, amelyet a talaj savanyúsá ga és agyag-
tartalma alapján határozun k meg, elterítik a felszínen és lehetőleg istállótrág yával
együtt jól elkeverik a szántott réteg anyagával .
A javítóanya g mennyisége hatóanyagban (CaC0 3) számítva 5-10 t/ha között
változott az idők folyamán. 1961-196 5-ben átlagosan 8,8 t/ha hatóanyag ot hasz-
náltak fel, az úja bb irányzat ennekame nnyiségne k csak mintegy a felét javasolja.

342
A kísérletek adatai szerint ugyanis a kisebb adagnak a hatása csak jelentéktelen
mértékben tér el a nagyobb adagétól, költsége viszont jelentősen kisebb.
A meBzezéB hatása igen összetett. Megváltozik a növények kalciumellátottBága, a
kalciummal antagonista elemek - elsősorban a kálium - felvétele, CBökken a talaj
BavanyÚ8ága, és ennek következményeként nő a termeszthető növények választéka.
A kalciumion koaguláló hatására javul a talaj 8Zerkezete, ennek következményeként
vízgazdálkodása, levegőzöttsége és művelhetősége. Megváltozik a talaj mikro-
elemkészletének felvehetóBége, valamint foszforgazdálkodása és a biológiai nitrogén-
kötés mértéke.
A meszezés azonban nem állandó hatású, különösen nem a csapadékos ország-
részeken. Ezért a talajjavítást időközönként meg kell ismételni, éspedig vagy
hosszabb időközökben, nagyobb adagú talajjavító anyaggal, vagy kisebb adagok-
ban néhány éves időközökben. Ez utóbbit nevezik fenntartó me8zezémek.
Az ismételt meszezésre azért van szükség, mert a csapadék kilúgzó hatása a
javítás hatását fokozatosan csökkenti, és a kedvező állapot csak 8-10 évenkénti
meszezéssel tartható fenn.
Altalajterités. A savanyú talajok altalajterítéssei való megjavítása az utóbbi
években merült fel. Alapelve, hogy az erdőtalaj ú területeken ott, ahol a talajképző
kőzet szénsavas meazet tartalmazó lösz vagy márga, ezt kihányásszák és a talaj
felszínén elteregetve beszántják a szántott réteg anyagával jól elkeverve. Hatása
a meszezéshez hasonló, azonban ezt némileg módosíthatja a talajképző kőzet egyéb
alkotórészeinek kedvező hatása is.
A szikes talajok meszezése. Elvileg teljesen hasonló alapokra épül, mint a
savanyú talajoké, azzal a különbséggel, hogy itt nemcsak a telítetlenség megszün-
tetése, hanem az adszorbeált nátrium kicserélése is kivánatos cél.
A kiCBerélhető nátrium kiBzorítáBa a kolloidok adszorpciós felületéről csak akkor
lehetséges, ha a talajoldatban elegendő kalciumion van. Előfeltétele, hogy a javító-
anyag kalciumionokat szolgáltató alkotórésze könnyen oldódjék. Ezek a feltételek
csak olyan szikes talajokban vannak meg, amelyek szelvényében a felső szintek
nem tartalmaznak sriiénsavas meszet, vagyis a réti szolonyecekben, valamint a
szolonyeces réti talajok nagy részében.
Ezekben a talajokban a talajjavító anyag hatására - amely azonos a sava-
nyú talajok javítására használt anyagokkal -, a talajoldatban megnő a kalcium-
ion töménysége, csökken a talaj telitetlensége, ·az adszorbeált nátrium pedig
kicserélődik és a felső szintekből kimosódik. Ennek következményeként a talaj
fizikai tulajdonBágai ;_ amelyek az adszorbeált nátrium következményeként
rosszak - jelentős mértékben javulnak. Kedvező irányban változik meg a talaj
művelhetősége is, vagyis a szikes talajok a sztyeppesedéshez hasonló változáson
mennek át. -
Elő lehet segíteni a szénsavas mész oldódását és így gyorsabb hatását a talaj-
javítással egyidejűleg alkalmazott istállótrágyázássaL A szerves anyag elborulása
során keletkező azén-dioxid ugyanis fokozza a szénsa'vas mész oldódását, és ezzel
hatékonyságát növeli. Ez azonban nem jelenti azt, hogy istállótrágya hiányában a
talajjavítás nem oldható meg, mert megfelelő műtrágyázással a nagyobb termésű
növények több tarló- és gyökérmaradványt hagynak vissza, amelyek elbomlása
ugyanazt a hatást váltja ki, mint az istállótrágya.
A me8zezé8e8 Bzikjavítámak előfeltétele, hogy a talaj felBő Bzintjeiben ne legyenek
Bem vízben oldható nátriumBók, Bem BzénBavas méBz, és a talajvíz megemelkedésével
ne is kerülhessenek oda. Ezért a talajjavítást csak akkor szabad megkezdeni, ha a
talajvízviszonyokat előzőleg rendeztük, és a talajvíz szintjét a szükséges mélységre
szállítottuk le.
Mindezek a hazai talajtani irodalomban már több évtizede foglalkoztatták leg-
kiválóbb szakembereinket. Meg kell emlékeznünk TREITZ PÉTER munkásságáról,

343
 aki a més;~.:kőporos szikjavít ás kísérlete it végezte, és ennek a talajjavít ási módriak
nagy fejlesztője volt. 'SIGMOND ELEK neve is a szikjavít ás elméleti kérdéseivel
. kapcsola tosan vált nemzetközileg ismertté. A szikesek javítható ságának meg-
állapítás ára az ~Itala kidolg~zott osztályozás hosszú évtizedekig általános an hasz-
nált volt. Nevéhez fűződik a szikes talajok vízbenol dhatósó- tartalmán ak széles
körű vizsgálat a, és javítható sági osztályai is ezekre az adatokra
épülnek fel.
ARANY S~oR munkáss ágának középpo ntjában is a szikjavftási kérdések álltak.
A Tiszántú l szikeseinek javítása, az öntözés és a szikjavít ás kölcsönh atása volt az
a kérdés, mely az 1930 és 1950 közötti időszakban foglalkoz tatta, és irányítot ta
is a szikjavít ási munkála tokat.
Á szikes talajok magjavit ása altalajteritéssel. (Más néven sárgaföld terítés vagy
digózás.) E talajjaví tási eljárás múltja hazánkba n, de általában egész Európáb an
is a legrégebbre nyúlik vissza. TESSEDIK SÁMUEL szarvasi lelkész a kertjében tett
megfigyelések alapján javasolta a környék lakóinak, hogy a szénsavas meszet
tartalma zó altalajt, a löszt terítsék el a felszínen és munkáljá k be a szikes szántott
rétegbe, aminek hatására az megjavul. Mivel TESSEDIK gazdasági tanintéze tet is
vezetett, javaslata i széles körben elterjedte k, és így 1780 óta tart hazánkban a
szikesek altalajteritéssel való javítása.
Ma a javítást szakvéleményezés előzi meg, amikor meghatár ozzák a javítóany ag
mennyiségét, és kijelölik akiterme lésre legalkalm asabb bányahel yet. A bányahel y
megfelelő, ha az altalaj lehetőleg kevés vízben oldható sót, sok
szénsavas meszet
(10-20% ) és sok gipszet (2-3%) tartalma z. A bányahelyről kitermel t javító-
anyagat a felszínen 5-8 cm-es rétegben elterítik és bemunká lják. A javítóany ag-
mennyiség a szikes talaj minőségétől és a kitermel t javítóany ag szénsavasmész-,
valamint gipsztart almától függ, és általában 300 és 600 m3 /ha között változik.
Az altalajter ítéskor ugyanúg y, mint a mészkőporos szikjavít áskor ajánlatos az
istállótrá gyázás, de ez nem lehet a talajjaví tás korlátozó tényezője.
A kitermelé s során az altalaj fölött elterülő rétegeket, vagyis a talajréteg eket
sok esetben felhaszná lják, éspedig a rosszabb szikes foltokra először ezt teritik rá,
és csak ebbe keverik be a jávítóany agot. Ez az eljárás, melyet PRETTENHOFFER ·
IMRE után a feketeföld-aláterítésnek neveznek, alkalmas a szikfoltos táblák ki-
egyenlítésére és így az egyenletesebb termelés elérésére.
Az altalajter ítést már nemcsak a szénsavas meszet mélyebb rétegben nem tartal-
mazó szolonyeceken használh atj uk, hanem ott is, ahol a feltalaj telítetlensége jelen-
téktelen, sőt a szénsavas mész a felszínhez közelebb található . Ez részben azzal ma-
gyarázha tó, hogy az altalaj anya gá val nemcsak szénsa vas meszet viszünk be a talaj-
ba, hanem kisebb mennyiségű gipszet is, valamint az;Zal, hogy a talaj felszíne is felma-
gasodik és felhígul az elterített , viszonylag nagy mennyiségű javítóany ag hatására.
· Gipszezés. Azoknak aszikes talajokna k a megjavít ására alkalmas , amelyek már
feltalaju kban tartalma znak szénsavas meszet és vízben oldható sókat.
A gipsznek talajjaví tás céljára való felhaszná lását lm:NYI JÁNos - a gyufa fel-
találója -már 1839-ben javasolta , de szava akkor nem talált meghallgatásra, és így
a gipszezés HILGABD nevéhez fűződik.
Hazai VIszonyaink között a szaloncsák és szoloncsák-szolonyec szikesek meg-
javitásáv al legtöbbe t HERKE SÁNDOR foglalkozott. Tapaszta latai szarint a talajo-
kon 14 t/ha gipsz az az átlagos javítóanyag-mennyiség, ami - abban az esetben,
ha előzetesen gondosk odtunk a talajvízs zintjének lesüllyesztéséről, illetve hatásá-
nak kikapcsolásáról - eredményesnek bizonyul.
Kombiná lt eljárások . Azokat a módszere ket soroljuk ide, amelyekb en a meszezést
vagy az altalajter ítést egészítjük ki kisebb-nagyobb gipszadagokkaL Ezekre az el-
járásokra a szaloncsákos szolonyec, valamint a karbanát os réti szolonyec talajok
esetében van szükség, ahol a meszezés vagy az altalajter ítés önmagáb an már nem
vezet teljes javulásho z.

344
 Lig~tporos talajjavitás. A szikesek javítására azóta használják, amióta meg-
állapították, hogy a hazai lignitek pora - amely a bányászás során keletkezik és
ipari hulladékanyag - jelentős mennyiségií ként tartalmaz, elsősorban pirit formá-
jában. Levegőn való tároláskor a pirit oxidálódik, és a képződő kénsav a jelen levő
kalciumvegyületekkel gipszet képez. Így a lignitpor hamuja 30% gipszet is tartal-
mazhat, ezért gipsz pótlására felhasználható a szoloncsákos szikesek javítása során.
A lignitpornak ezenkívül még egy kedvező hatása is van, éspedig a huminsav
serkentö hatása. Ezért a növénykísérletekben a lignitpor hatása valamivel nagyobb,
mint amennyi a gipsztartalma alapján várható. Adagja 70 és 350 t/ha között
változik hatóanyag-tartalma szerint.
A lignitport elsősorban a Duna-völgy szikesein használták, sokkal kisebb mér-
tékben azonban, mint a meszezést vagy az altalajterítést a Tiszántúl szikesein.
Tájékoztató adatok a kémiai talajjavitásról. A talajjavítás országos jelentőségét
bizonyítja, hogy a mezőgazdasági művelés alatt álló területeknek mintegy 45%-a
szorul javításra (114. ábra). Ezek megoszlása a következő:

réti talaj 1,2 millió ha,

erdőtalaj 1,5 millió ha,
szikes 0,6 millió ha,
összesen 3,3 millió ha.

A talajjavítás költségeiről FARAGÓ T. és KURucz GY. 1973. évi számításai al~pján

tájékozódhatunk. -
A talajjavítás köUsége 1973-ban ( Ft/ha)
Savanyú talaj meszezése l 700- 7 OOO
Szikes mes;Zezése, ·gipszezése l 800- 3 OOO
Szikes altalajteritése 4 OOO- 8 OOO
Homoktalaj javítása 10 000-14 OOO
Az összeg megtérülése átlagosan
Savanyú talaj meszezése 1-2 év
Szikes talaj javítása 2-5 év
Homoktalaj javítása 5-6 év

Biológiai talajjavítás
Biológiai talajjavításnak nevezzük .azokat az eljárásokat, amelyekben a talaj
kedvezőtlen tulajdonságait a termesztett növény segitségével' szüntetjük meg
vagy mérsékeljük.
Általában két eljárást sorolunk ide,
- a Westsik-féle zöldtrágyázásos homokjavítást és .
- az erőteljes gyökérzetet fejlesztő növények talajjavító hatását.
A Westsik-féle zöldtrágyázásos homokjavít~ során a vetésforgóban termesztett
csillagfürt leszántása idéz elő olyan kedvező változásokat, amelyeknek nagy része
trágyahatásként fogható fel, rendszeres alkalmazása viszont a talaj termékenység~
nek mélyreható javulását idézi elő. Ez a Nyírségben, tehát homokQS erdőtalajokon
és szénsavas meazet nem tartalmazó humuszos homokon bevált eljárás, szerves anyag-
ban és nitrogénben is gazdagítja a talajt, ezáltal kedvező minőségű szerves kolloidok
kialakulásához vezet.

345
1:1:1
~
O)

114. ábra. A talajj avftá si

réteges homokjavítással
javítha tó terület
meszezéssel javítha tó
savanyú talajok
lehetőségek
-
~
lelkesíthető lápterü letek

talajcsövezéssei javítha tó terület ek

~ mély talajlazítással javítható

~
orszá gos áttek intés e
terület ek
 A növények gyökérzete olyan esetben javítja a talajt, amikor a talaj mélyebb
rétegeiben, de még a gyökérzónában valamely kedvezőtlen talajréteg található.
Ilyen lehet az erősen meszes, szénsavas mésszel cementált réteg vagy szikes réteg.
Ha az ilyen talajon somkórót, napraforgót vagy lucernát termesztünk, akkor
ezek gyökerei áttörik a gyengébb gyökérzetű növények számára át nem hatolható
réteget, és így az utánuk termesztett növény számára már kedvező körülményeket
teremtenek.
A gyökereknek ez a perforáló hatása a talaj vízáteresztését és ezen keresztül
egész vízgazdálkodását is javítja.

A talajjavítási eljárások összehangolása

Az eddigiekben az egyes talajjavítási eljárásokat külön-külön mutattuk be, a
gyakorlatban azonban egymástól el nem választhatók. Példaként említjük a
pangóvizes barna erdőtalajok javítását, amely csak akkor eredményes, ha a
drénezést kapcsoljuk a talajlazítással és a meszezéssel. Bármely eljárást kíséreljük is
meg külön alkalmazni, hatása csak részleges és nem maradandó.
Ugyanígy a szikesek javítása során célszerű a meszezést az altalajlazítással
kapcsolni, és ezt a biológiai módszerekkel kiegészíteni.
Azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a talajjavítás önmagában nem ele-
gendő a talajok termékenységének fokozásához és állandósításához. A javítást csak
akkor tekinthetjük eredményesnek, ha ehhez csatlakozik a szükséges trágyázás, valamint
a helyes talajművelés. Csak a javítási eljárások egymás közti kombinációjával, a
szükség szerint megismételt fenntartó javítással, valamint az ezekhez kapcsolódó
trágyázással, talajműveléssei és talajvédelemmel érhetjük el és állandósíthatjuk
adott talajon a lehető legnagyobb terméseket. Mindezekhez pedig a talajviszonyok
mélyreható ismeretére van szükség, ami nélkül nem leszünk képesek megfelelő
eljárások kiválasztására és gazdaságos megvalósítására.

347
 Az öntözés talajtani vonatkozásai

Az öntözés célja nagy általános ságban a növények vízhiány ának pótlása. Mivel
a növénye k az esetek nagy részében a talajból veszik fel a vizet, az öntözés hatása
is a talajon keresztül érvényes ül. A talaj közvetítő szerepe nem redukálható a víz
. változatlan és maradéktalan továhbítására, mert az öntözővíz érvényesülése nagymérték-
ben függ a talaj minőségétől, voiamint azoktól a folyamatoktól, amelyek a víz hatására
•
a talajban bekövetkeznek.
Még összetett ebb a víz és a talaj közötti kapcsola t, ha az öntözés célját tágabb
értelemb en fogalmaz zuk meg. Tágabb értelemb en az öntözés célja lehet: vízpótlás,
víztárolás, a növények frissítése, trágyázás, talajjavítás, talajvédelem és fagyvédelem.
Csak pár szóban térünk ki rájuk, mert részletes tárgyalás uk a mezőgazdasági
vízgazdá lkodás, a földműveléstan és a növényte rmesztés tan tárgykör ébe tartozik.
A vízpótló öntözés célja, hogy a növényt az egész tenyészidő folyamán elegendő
vízzel lássa el; ezért a tenyészidő folyamán öntözünk .
A tároló öntözés feladata a talaj víztároló képesség ének feltöltése a tenyészidőn
kívül, hogy a termeszt ett növénye k számára a vizet a tenyészidő beálltáig tartalé-
kolja.
A növények frissítése akkor válik szükségessé, amikor a talajban még van elég
nedvessé g, de vagy a gyökérre ndszerük fejletlensége, vagy a levegő kis páratar-
talma miatt azt a növények netn tudják kellőképpen hasznosít ani.
A trágyázó öntözés folyamán nemcsak a vizet pótoljuk, hanem ezzel egy időben
tápanyag okat is juttatun k a talajba a növény számára az öntözővízben oldva.
A talajjavít ó öntözés hatása elsősorban a sós talajokon érvényes ül; a sók ki-
mosásá~l a növényte rmesztés feltételei t javítják. Hazai sós
talajaink azonban
szikesség ük és agyagtar talmuk miatt nem teszik lehetővé a talaj átmosásá t.
A talajvédelmi öntözés azon alapul, hogy a szárazon nagy deflációv eszélyt mutató
homok- és láptalajo k nedvesen jobban ellenálln ak a szél hatásána k. A szeles és
száraz időszakokban alkalmaz ott kis adagú öntözés megvédi a területek et a pusztu-
lástól.
A fagyvédelmi öntözés a gyümölcs ösök kora tav.aszi védelmét szolgálja, úgy, hogy
jéggel burkolva a rügyeket , a fagy hatását csökkent i.
A felsorolta kból látható, hogy a különböző céllal végzett öntözése k a frissítő,
valamint a. fagyvédő öntözés kivételév el mind a talaj közvetíté sével fejtik ki
hatásuka t. Ahhoz, hogy eredményesek és gazdaságosak lehessenek, nemcsak az öntöző-
víz minőségét és az őntózési normáka t kellfigyelembe venni, hanem a talajra gyakorolt
'
hatásuka t is. Ez szabja meg érvényesülésüket.
J
Az öntözés kiterjesz tésének lehetőségeit a 115. ábrán mutatjuk be.
J
348
i
l
 il5. ábra. Az öntözés kiterjesztésének lehet6ségei

\.
l
j
L,.,
r-·
~'- ""'·
~
(,~ 6
.rr.) ·~
J
\

'
r'
\..
~
WJli»,,
.. ,s·

~'~
r
,....

"""
CQ
m az öntözés területi lehetőségei
 Hatása a talajra
Az öntözés talajra gyakorolt hatása két csoportra osztható; kedvező és káros
hatásokra.

Kedvező hatások
A kedvező hatások elsősorban a talaj vízgazdáika dását érintik.
Vizpótlás a tenyészidő alatt. Hazánk és elsősorban az Alföld éghajlata az évek
egy részében kontinentáli s jellegű, aminek következmé nyeként a nyarak forróak és
a csapadék eloszlása szeszélyes. Gyakran adódnak rövidebb-ho sszabb időszakok,
amikor a talaj felső rétegeinek vfzkészlete elhasználódi k és a holtvíztartal omig
csökken. Ezekben az aszályos időszakokban a növények vízeliátása kedvezőtlen,
ami a termések nagyságában is kifejezésre jut. Ha tehát az aszályos id6szakokba n
a talaj felső rétegeit, vagyis az aktív gyökérzónát vízzel tudjuk ellátni, akkor a
terméscsökk enés oka megszűnik.
A vízzel való ellátáshoz ismernünk kell a talaj vízgazdálkod ási jellemzőit, nún-
denkori víztartalmá t és annak szelvényben i eloszlását.
A talaj vizkapacitás ának feltöltése. A másik kedvező lehet6ség a tenyészidőn
kivüli öntözéssel a talaj vízkapacitás ának feltöltése, vagyis a víznek a talajban való
tárolása. A tárolható vízmennyisé get megszabja a talaj hasznosíthat ó víztartalma,
vagyis a szántóföldi vízkapacitás és a holtvíztartal om közötti különbség. Hang-
súlyozni kívánjuk, hogy nemcsak a Vk-, hanem a Hv-érték esetében is célszerű a
szántóföldön mért értékkel számolni, mert tapasztalatu nk szerint a H v = 4hy kép-
let alapján számolt értékek a mért adatoknál kisebbek, és így a tárolható víz mennyi-
ségét túl kedvező színben tüntetik fel.
Az a tapasztalatu nk, hogy a löszön kialakult csernozjom és barna erdőtalajok
nagy részében az 1,5 m mélységig hasznosan tárolható víz mennyisége 100 és 200
mm között változik. Ugyanakkor a hy-értékből való számítás alapján sok esetben
ennek kétszerese is adódik.
Tápanyag-ga zdálkodás javitása. Ugyancsak az öntözés kedvező hatásai közé kell
sorolnunk a talaj tápanyag-ga zdálkodásáb an bekövetkező változást is, aminek
folyamán a tápanyagok nagy része feltáródik és az aktív biológiai folyamatok
következmé nyeként gyarapodik. Mindez pedig azzal magyarázha tó, hogy a kedvező
nedvességál lapot elősegíti a biológiai tevékenység et és fokozza a tápanyagok ás-
ványi formáinak felszabadulá sát a nehezebben oldódó vegyületekbőL
Ezzel szarosan kapcsolatos a tápanyagok, a könnyen oldható tápanyagok gyor-
sabb és fokozottabb felvétele a növények által, a szükséges víz jelenlétében ugyanis
fokozódik a növények tápanyagfelvétele.
Talajvédő hatás. Az öntözés kedvezq hatásai között kell megemlíteni a talajvédő
hatást, amit a kis adagban, esőszerű öntözéssel talajra juttatott víz vált ki a
homokterületeken. A száraz és szeles időszakokban a homoktalajo kon a talaj-
pusztulás jelentős károkat okoz, de kis vízadagokka l (kb. 5 mm) ezek a jelenségek
teljesen megszüntéthetők.
Különösen a esőkutas öntözésre berendezett homokvidék eken használható jól ez
a módszer.

Kedvezőtlen hatások
Az öntözés talajra gyakorolt káros hatásai sajnos szintén jelentősek, és mértf.kük
sok esetben a kedvező hatásokat csökkenti vagy teljesen lerontani is képes. A
káros hatások jelentőségét csak fokozza, hogy a kedvező hatások nagyrészt csak az
öntözés évében (termesztési évet véve alapul) érvényesitik hatásttkat, a káros hatások
nagy része ,"iszont több éven át megmarad. Az ilyen maradandó káros hatások ki-

350
 küszöbölése pedig jelentős költséggel jár, és nem minden esetben oldható meg
teljes eredménnyel. .
A talajtan oldaláról tehát elsősorban ezeknek a káros környezeti hatásoknak
kiküszöbölésével, fellépésük valószínŰBégének előrejelzésével segíthetjük elő az öntözés
eredményességét, mert a feltételek ismeretében mód nyílik a káros jelenségek el-
kerülésére.
A káros hatások közill a következőket tartjuk szükségesnek kiemelni mint ·
olyanokat, amelyek gyakran és nagyobb területen jelentkeznek : szerkezetrombolás·,
a tápanyag-ga zdálkodás megváltozása, elszikesedés, elsósodás, elvizenyősödés.
Szerkezetrombolás. Beleértve az öntözés hatására fellépő eróziós károkat is, az
öntözővíz fizikai hatására alakul ki. Az árasztó öntözés, a csörgedeztető, az áztató,
valamint az esőszerű öntözési módok mindegyike elmozdítja helyéről a talaj
szerkezeti elemeit. A rendszerint száraz és fölmelegedett talajaggregá tumok ~ Víz
hatására azétrobbann ak és apró részekre esnek, amelyeket a víz azután könnyebben
szállít magával. Ehhez járul még esőszerű öntözéskor a cseppek ütőhatása is, aminek
köv(:ltkezményeként az átázott talajfelszín szerkezeti elemei elfolyósodnak, majd
a mélyedésekben felhalmozódva, a száradás után cserepesednek.
A védekezés egyetlen módja a lassú vízmozgás biztosítása, esőszerű öntözés
esetében a cseppnagyság és az intenzitás csökkentése. Mindezek természetese n nem
vágnak egybe az öntözés más célkitűzéseivel, amelyek szerint minél rövidebb idc5
alatt, minél nagyobb vízmennyiséget k~ll a felületre juttatni. Ezért meg kell találni
azt a középutat, amely a gazdaságosság feltételeinek figyelembevételével mindkét
igényt a legjobban kielégíti.
A tápanyag-gazdálkodás megváltozása. Az öntözés kedvező hatásainak fel-
sorolásakor szólottunk a tápanyagok jobb feltáródásáró l és felvételéről. Az el-
mondottakb ól következik,' hogy az öntözött növény betakarításá val a talaj szegé-
nyebb lesz tápanyagokb an, mintha nem öntöztük volna; az öntözött növény több
tápanyagat von ki a talajból. Igaz, hogy nagyobb termést is ad, ami ezt a hatást
bőségesen kiegyenlíti.
' N em térül azonban meg az a tápanyagveszteség, amely a kilúgzás hatására a talaj-
vízbe távozik. A kedvezőbb nedvességviszonyok hatására feltáródott és oldatban
mozgó tápanyagok - ha az öntözővíz olyan mennyiségű, hogy a talajvíz kapilláris
zónájával abenedvese dett réteg összeér - egy része elvész a növények számára.
Hasonló eset következik be akkor is, ha a benedvesedés nem ér el ugyan a
talajvízig vagy az által befolyásolt rétegekig, de a tápanyagok at olyan talaj-
rétegekbe mossa, amelyeket a növények gyökerei már nem hálóznak át.
Mindkét esetben a kimosott tápanyagok elvesztek a termesztett vagy a későbbiek­
ben termesztendő növények számára.
A talaj összes tápanyagtar talmához viszonyítva ez a tápanyagme nnyiség nem
olyan jelentős ugyan, mint azt a múltban hitték, mégis, mivel a könnyen oldható
készletet érinti, nem elhanyagolh ató.
Ezért az öntözővízadagokat úgy kell megválaszta ni, hogy a kimosódás lehetőleg
ne következzék be. Ez egyébként az öntözővíz minél jobb hasznosulás ának kívánal-
mai val is összhang ban áll.
A másik - az előbb említett tényből fakadó - követelmény , hogy az öntözött
területeken több trágyát kell felhasználni, hogy a növények által fokozott mértékben
felvett és a kimosás által csökkentett tápanyagkés zlet feltöltödjön és gyarapodjón .
Elszikesedés és elsósod,s. Az öntözés hatására akkor lép fel, ha a talajra nagy
sótartalmú és nátriumos víz hat. Ez előfordulhat akkor, ha az öntözővíz minősége
nem megfelelő, de akkor is, ha az öntözővíz a talajvíz szintjét megemeli és a
szikesedést vagy a sók felhalmozódását váltja ki a talajban.
Az öntözés hatására bekövetkező szikesedés nemcsak az öntözővíz minőségétől, hanem
a talaj tulajdonságaitól is függ.

351
 Az öntözővíz minősége

Az öntözés sikerének előfeltétele, hogy az öntözővíz minősége, kémiai összetétele

az öntözött talaj tulajdonsága ival összhangban legyen. A kevés kicserélheM nátriu-
mot tartalmazó, gyenge· vízáteresztésű talajokon már viszonyla.g kis nátrium-
tartalmú öntözővíz is szikesíthet, a több kicserélhető nátriumot tartalmazó ta-
lajon viszont ugyanaz az öntözővíz nem ront lényegesen a talaj minőségén. Ezért
különösen fontos, hogy mind az öntözővizet, mind pedig a talajt m'egfelell> mód-
szerekkel vizsgáljuk és határértékek kel jellemezzük, nem feledkezve meg a köz-
tük levő kölcsönhatá sról sem. ·

Az öntözőviz minősftése

Az összes sótartalmat, a kationok és az anionok alapján megadott víztípust, a

nátriumiono k viszonylagos mennyiségét, a szódában kifejezett fenolftalein-
lúgosságot, valamint a szódaegyené rtéket használjuk fel a 66. táblázat szerint.
Na%. A táblázatban feltüntetett Na% - vagy másként szikesedési hányados-
a vízben oldott sók kationjai között a nátrium résza.rányát jelzi. Kiszámításához
a vízben meghatároz ott kationok egyenértéks úlyban kifejezett mennyiségét kell
ismerni. Ezek alapján a szikesedési hányadost a következő képlettel számítjuk ki:

(Na+) ·
Nao/c0 -
- (Ca2 +)+(Mg2 +)+(Na+)+ (K+) ·100.

Mg%. Kétségtelen ül az öntözővíz nátriumtárta lma az els() ismérv, amit figye-

lembe kell venni a víz min5sítése, az öntözésre való alkalmasság elbírálása során,
de nem hanyagolhat ó el a magnéziums ók mennyisége sem. Ezt a víz magnézium-

66. táblázat. Az öntöz6viz jellemzése az oldott sók min6slíge szerint mefl-ben

Antonok

HC03+COl- so:- CI- A viz tipusa

anlonok
l anion ok
l anion ok

0,5 - l o -0,25 o -0,25 hidrogén-kar bonátos

0,5 - l 0,25-0,5 o ·-0,25 hidrogén-lmr bonát-szulfát os
0,25-0,5 0,5 -0,75 o -0,25 szulfát-hidro gén-karbonát os
0,25-0,5 o -0,25 0,25-0,5 hidrogén-kar bonát-klorid-szulfá.tos
Kationok

Na+ Mgl+ A viz tipusa

kationok
l Ca"++Mg"+

o -0,35 o -0,25 kalciumos

o -0,35 0,25-0,5 kalcium-ma.g néziumos ·
o -0,35 0,5 - l magnézium-k alciumos
0,35-0,5 o -0,5 kalcium-nátr iumos
0,5 -0,65 o -0,5 nátrium-ka.lc iumos
>0,65 0,5 - l nátrium-ma.g néziumos
>0,65 o -0,5 nátriumos

352
százalék-értékével adjuk meg, a víz kalcium- és magnéziumsóinak egyenértékei
alapján számítjuk ki a következő képlet segítségével:
2
Mgo/o = (Mg +) ·100.
(Ca2 +)+(Mg2 +)

A magnéziumszázalék értékére akkor vagyunk tekintettel, ha az meghaladja az

50%-ot, mert ebben az esetben a talaj kicserélhető magnéziumtartalmát az öntözés
már olyan mértékben megnöveli, hogy az a talaj fizikai tulajdonságait is kedvezőt­
len irányban befolyásolja.
Az anionok alapján feltüntetett víztípU8 megkülönböztetésére és' az öntözővíz
minősítésekor való felhasználásra azért van szükség, mert a semleges nátriumsók
kevésbé károsak a talajra nézve, mint az azonos töménységíi, lúgosan hidrolizáló
sók, elsősorban a szóda. Ezenkívül azt is tekintetbe kell venni, hogy a különböző
anionokhoz kapcsolódó nátriumionok fiziológiai hatása is lényegesen eltérő.
A vízminősítő táblázat használatakor (67. táblázat) tekintetbe kell venni a
talajok minőségét is. Ennek alapján a vizek 7 kategóriába oszthatók.

67. táblázat. A vizek minlisitése az öntözésre való felhasználhatóság szempontjából

(DARAB K. és FERENC K. szerint)

Fenolftalein-
összes só Na+ lúgosság Szóda-
Alkalmazhatóság Víztípus mg/1 o/c,
szódában· egyenérték
kifejezve
mg/1

A) Minden a) hidrogén-karbonát <500 <35 <10

esetben b) hidrogén-karbonát-
szulfát <500 <40 <10
c) hidrogén-karbonát-
klorid-szulfát <500 <45 <10

B) Egyes ta- . a) hidrogén-karbonát 500- 650 <35 <10

lajféleségek- b) hidrogén-karbonát:
re szulfát 500- 650 <40 <10
c) hidrogén-karbonát-
klorid-szulfát 500- 650 <45 <10

a) hidrogén-karbonát 650- 800 <35 <.10

b) hidrogén-karbonát-
szulfát 650- 800 <40' <10
c) hidrogén-karbonát-
klorid-szulfát 650- 800 <45 <10

a) hidrogén-karbonát 800-1000 <35 <10

b) hidrogén-karbonát-
szulfát 800-1000 <40 <10
c) hidrogén-karbonát-
klorid-szulfát 800-1000 <45 <10

23 Talajtan 353
 67. táblázaUolytatisa

Fenolftalein-
Alkalmazh atóság VIztipus összes só Na+ h1!cosság Szóda-
mg/1 % sz dában egyen ér-
klreJezve ték
mg/1

O) Szikes talaj- a) hidrogén- karbonát < 800 35-65 10-30

féleségeknél b) hidrogén- karbonát-
kivételese n, szulfá.t < 800 35-75 10-50
ha talajja- c) hidrogén- karbonát-
vitással klorid-szu lfát < 800 40-75 10-50
nincs egy- -
bekapcso lva
a) hidrogén- karbonát >1000 <35 >50
b) hidrogén- karbonát-
szulfá.t >1000 <40 >50
c) hidrogén- karbonát-
klorid-szulfá.t >1000 <45 >50

D) Kémiai a) hidrogén- karbonát < 300 <40 50-100 2-3

javítás bJ hidrogén- karbonát-
minden szulfá.t -< 300 -<45 50-100 2-3
esetben c) hidrogén- karbonát
klorid-szulfá.t < 300 <50 50-100 2-3

EJ Kémiai a) hidrogén- karbonát 300- 500 <40 100-200 3-6

javítás b) hidrogén- karbonát-
után egyes szulfá.t 300- 500 <45 100-200 3-6
talajfélesé · c) hidrogén- karbonát-
g ekre klorid-szulfá.t 300- 500 <50 100-200 3-6
F J Higítá.sos a) hidrogén- karbonát 500-1000 <60. 10-30
vízjavítás bJ hidrogén- karbonát-
után min- szulfá.t 500-100 0 <60 10-30
denesetb en c) hidrogén- karbonát-
klorid-szulfá.t 500-100 0 <60 10-30

G) Higításos a) hidrogén- karbonát 1000-200 0 <70 10-50

vízjavítás b) hidrogén- karbonát-
után egyes szulfá.t 1000-200 0 <70 10-50
talajfélesé - c) hidrogén- karbonát-
g ekre klorid-szulfá.t 1000-200 0 <70 10-50

Az A-kategó riába sorolt vizek minden megkötö ttség nélkül használh atók öntö-
zésre.
A B-kategó riába tartozó vizek minc5ségi mutatói nem szikes talajokra vonatkoz-
nak. Ezen belül a növekvc5 ~ótartalom a talajok könnyeb b mechanikai összetételével
van összhangban. Így az 500-650 mg/l sót tartalmaz ó víz jó vízgazdálkodású,
vályog fizikai talajféleségű, nem szikes talaj öntözésére használh ató fel. A 650-800
mg/lsóta rtalmú víz a vizet jól vezet6 hop10kos vályog mechanik~i összetételd, nem
szikes talajokon , a 800-100 0 mg/1 sótartalm ú víz pedig csak a nagy vízvezetc5
képességd, homokos, nem szikes talajok öntözésére alkalmas.

354
 A O-kategóriába azok a vizek sorolhatók, amelyek a legelőként hasznosított
szikes talajok öntözésére hasznosíthat ók abban az' esetben, ha nem javítjuk a
talajt. A kategórián belül itt is különbséget teszünk a.z agyagosabb, a gyenge
vízvezető talajok, és a jó vízvezető homok öntözésére használható vizek között.
A D~, E-, F-, és G-kategóriába sorolt vizek a javíthatóság tekintetében különböz~
nek egymástól.

Az öntözőviz minőségének javítása

Egyrészt hígítáBsa.l, vagyis jó minőségű vízzel való keveréssel, másrészt kémiai
javítáBBal oldhat6 meg. Lényege, hogy a víz kedvezlStlen nátriumarán yán gipsz,
vagyis k~lciumionok hozzáadásával változtatunk , ha ezt a víz oldható sótartalma
megengedi. Nagy sótartalmú vizek esetében ugy•nis ez az eljárás sem vezet célra.
Különbséget kell azonban tennünk a szódát vagy más lúgosan hidrolizáló
nátriumsót tartal~azó vizek és azok között, amelyek ezeket nem tartalmazzá k,
Aszódatarta lmú vizek javításához használandó gipsz mennyiségét a szódaegyen-
érték a.lapján számítjuk ki, aszódát nem tartalmazó vizek javításához a tényleges
kalciumhián ynak megfelel6 gipszmennyiséget használjuk. Ez utóbbit a következ5
képlet alapján számítjuk.
A tényleges Ca-hiány: Cath = Na-(Ca+M g) HCOa+Cü i-
4
A víz javításához szükséges anyag mennyiségét úgy kapjuk meg, hogy a fenti
értéket megszorozzuk a felhasználandó só (gipsz, kalcium-klorid stb.) egyenérték-
számávaL
A vizek B'!-6daegyenértélcét úgy határozzuk meg, hogy az összkeménységb61 le-
vonjuk a változó keménység értékét és az eredményt osztjuk 2,8-del.

Az .öntözőviz mennyisége
Az öntözlSvíz és a talaj kölcsönhatá sának elbírálása során nem elégedhetün k
meg a víz minlSségének figyelembevételével, hanem amennyiségr e iB telcintettel kell
lenni. Ez ugyanúgy, mint az adagolás sebessége, jelent6s mértékben függ a talajtól.

Talajvízviszonyok
Has~nlóképpen figyelmet kell fordítani a talajvízviszonyokra is, mert ~zek az
öntözés eredményességét nagYJllértékben befolyásolhatják és káros hatások fel-
lépésére vezethetnek.
Az öntözendCS vagy öntözött területele talajvize els<'Ssorban a talajvízmélység, másod-
sorban a talajvízminőség alapján birálható el. Különösen ha a talajvíz a felszínhez
közel helyezkedik el, kell nagy körültekintéssel eljárni az öntözés módjának, az
öntözéSvízadagok nagyságának és gyakoriságá nak megválasztásakor. Mindezeket a
szempontokat e. 68. táblázatban foglaltuk össze. ·

A talajvízszint ingadozása
Az öntözött területeken a talajvízszint je rendszerint kisebb-nagyobb mértékben
megemelkedik. Ennek oka lehet:
- a csatornákbó l elszivárgó víz m.ind !~felé, mind oldalirányba n haladva eléri
a talajviz szintjét,

23* 355
co 88. táblázat. A talaj vfzgazdálkodása, valamint az önWzési m6d, a viznorma, az adagolás sebessége és gyakorisága közötti kapcsolat
at
O)

TalaJkategória
VIzvezetO
képesség
mm/h
Hasznos
viz
V~~:%-ban
öntözés! mód Az adagolás sebessége . VIznorma Az adagolás gya-
korlsága

N agy víznyelő képességü, gyengén 100< 60< a) permetező nem kell meg- kicsi v. közepes gyakran
víztartó talajok szabni

N agy víznyelő képességü, közepesen 100< 50-60 a) permetező nem kell meg- nagy. közepes
víztartó talajok szabni

J 6 víznyelő képességü, jó víztartó 60-100 50-60 a) permetező nagy nagy ritká.bban

talajok b) felületi (sávos
·ceörg.) nagy közepes közepes
c) barázdás nagy nagy ritká.bban

Közepes víznyelő képességü, jó 20-60 40-50 a) permetező max. 20mmfh közepes gyakran
víztartó talajok b) sávos
csörg. közepes közepes közepes
c) barázdás közepes közepes közepes
csak kiegészítés-
Közepes víznyelő képességü, erősen 20-60 20-40 a) permetező max. 10 rirrnfh
ként
víztartó talajok b) sávos >

csörg. kicsi kicsi gyakran

c) barázdás közepes közepes közepes

20-40 a) permetező csak kiegészítés-

Rossz víznyelő képességü, er6een 10-20 max. 10 mmfh
b) sávos ként
víztartó talajok
csörg. kicsi kicsi gyakran
c) barázdás kicsi kicsi gyakran

Igen rossz víznyelő képességü, igen 10> 20> b) sávos kicsi kicsi gyakran
erősen víztartó talajok csörg.
'
 - a nagy öntözc5víznormák, a gyakori öntözés, de az öntözés után bekövetkező
nagyobb csapadék miatt is a talajba beszivárgó víz eléri a talajvizet és felduz-
zaaztja,
- az öntöz6víz a felszíni talajrétegek pórusait kitöltve csökkenti a párolgás
lehetc5ségét és így a talajvíz felszínen keresztüli elpárolgását.

Kritikus talajvizszint
A talajvízszint emelkedése folyamatos öntözés esetén évente 20-30 cm-t is el-
érhet, ami végül is a talajvíznek a kritikus mélységbe való érkezését jelenti. A kriti-
kus mélységben lev{) talajvíz esetén a kapilláris zóna a felszíni párolgást táplál-
hatja, és igy a talaj rétegeit a talajvízben oldott sók betöményedésé vel elszikesít-
heti és sófelhalmozódást idézhet el{).
A kritikus mélység nem független a talajviz sótartalmától, mert minél több sót
· tartalmaz, annál nagyobb mélységMl felemelkedve tudja kifejteni káros hatását.
De nem független a talaj tulajdonságaitól sem, mert ezek szabják meg emelkedésé-
nek feltételeit, valamint a párolgás mértékét.
KovnA tájékoztató adatokat ismertet munkáiban a kritikus mélység és a talaj-
víz sótartalma közötti összefüggésekr61 (69. táblázat).
EbMl következik, hogy a 4 malatt fekvő talajvízszintnek már nincs hatása a
talajra. Figyelembe véve az elmondottakat, atalaivizviszon yok megítélésekor elsó-
sorban arra kell tekintettel lenni, hogy a talajvíz legmagasabb szintjének felszíntól
való távolsága eléri-e a 4 m-t. Ha ennél közelebb kerül, akkor élesen el kell válasz-
tani az l m fölött található talajvizet, mert ilyenkor nem szabad a területet öntö-
zésre javasolni vagy az öntözést folytatni.
Ha a talajvíz legmagasabb szintje l és 2 m között található és a talajvíz sok
sót tartalmaz (1000 mg/1-nél többet), a területet szintén nem lehet öntözni.
Ha a talajvizben kevesebb a só és ezen belül a nátriumionok mennyisége nem
uralkodó (lásd az öntözővíznormákat), akkor esetenként való elbírálással kell
dönteni az öntözésről; ha viszont sok a nátrium, akkor ez ismét kizárja a talajokat
az öntözésMI.
Hasonlóképpen ítélhető meg a talajvíz szintje, ha 2 és 4 m között található,
csak ebben az esetben a talajvízminőségével szemben támasztott követelmények
enyhébbek lehetnek.
A talajvíz megemelkedésének tulajdonítható káros hatások kiküszöbölésére, il-
letve megel6zésére nagy figyelmet kell fordítani. Ellenőriz_ni kell a talajvíz
szintjének változásait, és ha az következetesen évről évre emelkedik, csökkenteni
kell az öntözőviznormákat, vagy szélsőséges esetben be kellszüntetni az öntözést.

69. táblázat. A kritikus mélység

ésa talajviz s6tarialma
(KOVDA Szerint)

A talajviz sótartalma
g/l
l A talajviz krltikus
mélysége, m

1,0 1,0
1,5 1,5
2- 3 2,5
3-10 3,0
20-30 3,5

357
 A helytelen öntözés következményei és a káros hatá
sok elleni
védekezés szempontjai
Másodlagos szikesedés. Mind a rossz minóségű öntöz6
víz, mind pedig a nagy só-
tartal mú talajv íz a talajban sófelhalmozódást és szikes
edé8t vált ki. Különösen káros
és gyors an bekövetkező ez a jelenség, ha a vizek sótar
talmá n belül a nátiru mkat ion
és a karbo nát-h idrog én-ka rboná t-ani on az uralk
odó.
Így az eredetileg réti vagy ésemozjom típushoz tartoz
kémiai tulajd onság ai leromlanak, és morfológiáj ó talaj kedvező fizikai és
a, valam int kémiai és fizikai
jellemzői aszik es talajo kéhoz válna k
hasonlóvá. Ezt a jelenséget másodlagos szike-
sedésnek nevezzük.
Sómérleg. Teljes bizonyosságot a talajvízből való
s6felhalmozódás jellegéről,
anna k tende nciájá r6l, mennyiségi és minőségi vonat
kozásairól a sómérlegek adnak .
Ezek a talaj különböző szintjeiben felhalmozódott
vízoldható86-tartalom változá-
sait tünte tik fel, időszakos talajv izsgá latok eredm
ényeinek összesítése alapjá n.
Amen nyibe n a sómérleg pozitív, a talajb an sók halmo
tív, a sók kimosódnak. zódnak fel, ha viszont nega·
Elvizeny6södés. Az öntözés hatás ára a talajb an
közö tt meg kell említeni az elvizeny/Jsödés, a rétiese bekövetkező káros hatás ok
dés, az elmOCBarasodás, illetve a
láposadás jelenségét.
Mindezek tulajd onké ppen ugya nann ak a folya
matn ak különböző fokozatai,
mely ek a túl hosszú ideig tartó vízbo rítás vagy túl
nedves állap ot hatás ára alakul-
nak ki.
A nem kielégitő terepegyengeMs hatás aként az öntöz
meggyillik a víz, és majd az egész év folyamán ött terüle t mélyedéseiben
bebor ítja a talajt . Ilyen kor a
levegőtlenség hatás ára a redukciós folya
mato k jutna k' túlsú lyba, és ennek követ -
kezm ények ént a talaj dinam ikája alapvetően megv
áltozik; kezdve a ezerves anyag
elbomlásától és az új szerves anyag képzódésétlSl
a vas; a mang án mozgásáig,
valam int a nitrogén- és foszforvegyületek·megkötő
déséig. Mivel pedig a reduk ált
vas- és kénve gyüle tek a növén yek mérgezését okozz
ák, a tápan yago k felvehetősége
pedig lényegesen csökken, a talaj termékenysége
erósen romlik.
Ugyenez lehet a hatás a a talajv !zszin t megemelkedésén
ek is, ha a talaj sótar talma
nem nagy. A felszínhez közeli sok oldot t sót·ta rtalm
azó ialajv íz elsósodásához és
elszikesedéshez vezet, a ki8 sótartalmú, gyengén
miner alizál t felszín közeli vizek
pedig a talaj elvizeny/Jsödését, rétiesedését, majd elmoc
sarasodását váltjá k ki. Ha a víz-
borítá s az egész évre terjed , vagy a talajv íz a felszí
nre emelkedik, láposodás követ -
kezik be. Ilyen kor a talajr a jutó szerves anyag nem
ásványosodik, hanem a talaj
felszínén felhalmozódva tőzeges, kotus réteg et hoz
létre.
Ehhe z természetesen hozzájárul, hogy az állandó
vízbo rítás v&gy akár csak a
túlzo tt vízbőség hatás ára a növén ytaka ró is megv
áltozik. Elsósorban.olyan gyom-
növén yek lesznek uralkodók, amelyek az állandó vízbo
Így szaporodik el a sás, a nád, a gyéké ny és más vízinö rítás ellenére is megélnek.
anyag a is jelentősen különbözik a száraz .viszonyok vények, amelyeknek ezerves
at
anyag átóL Ezek az állandó vízbo ntást tűrő növén kedvel6 · növénytársulások
yek megjelenésükkel egyben
jelzik az elvizenyősödés, a rétiesedés, az elmocsaraso
dás,
és így Iehetővé teszik az ellenük való védekezés időbe és a láposodás jelenségét,
n való megvalósítását.
A védekezés terepegyengetéssel•, az öntöz6víznormtik
csökkentésével, az öntözés fel-
függesztésével, a talajv ízszin t süllyesztésével val6síth4t6
meg, amihez hozzájárul a talaj
szelliJztetése, ki8zárítása.
·
Összefoglalva az öntözés hatás ára fellépő káros válto
hogy· ezek csak akko r lépne k fel, ha az öntözéskor zások at hangs úlyozni kell,
hibák at köve tünk el. Ezek a
hibák szárm azhat nak mind az öntözővíz minőségébő
l, mind pedig az öntözőnormák
helyt elen megválasztásából.

358
 Mivel ezek mind megváltoztathatók, a káros hatásokat is el lehet keriilni, illetve
meg lehet szüntetni.
Ha a víz- és a talajviszonyok már eleve kizárják az öntözést, legcélszerűbb meg-
szüntetni, a területet bellSle kikapcsolni, mert üzemeltetése nem lehet gazdaságos,
és előbb-utóbb a talaj teljes terméketlenségéhez vezet.
Az elmondottak alapján a következő ,talajtani szempontokat kell érvényesíteni az
öntözéBben.
- Az öntözőtelep területének kiválasztása során ki kell zámi azokat a helyeket,
amelyeknek talajviszonyai nincsenek összhangban a rendelkezésre álló öntöző­
vízzel, vagy a talajvíz mélysége és összetétele nem megfelelő.
- Az öntözési mód megválasz"tásakor figyelembe kell venni a terep domborzatát
és az egyengetéskor bekövetkező változásokat, mert a lenyesett talajrétegek alól
kedvezőtlen tulajdonságú szintek kerülhetnek a felszínre. Tekintettel kelllenni á
talaj vízgazdálkodására, vagyis a víznyelésre és a víztartó képességre.
- Az öntözővíznormák megállapításakor a vfZnyelésen és a vízkapacitáson kívül
a talajvízszintre is tekintettel kell lenni, elkerülve annak a kritikus mélységig való
emelkedését.
- Az öntözővíz minőségét a talajjal összhangban kell elbfrálni. Szükség ezerinti
javításához a víz eredeti összetételén kívül az öntözendő talaj kémiai tulajdonságait
is figyelembe kell venni.
- Ki kell zárni a másodiagos ~ikesedés lehetőségét mind az öntözővíz minőségé­
nek, mind a talajvízviszonyoknak rendezésével, és helyesen megválasztott öntözési
normák szigorú betartásával.
- Küzdeni kell az elvizenyősödés, a rétiesedés, az elmocsarasodás és a láposodás
ellen az állandó vízbontás, a talajvíz felszínre emelkedésének kizárásával.

359
 A talajtérképezés

Története
A talajtérképek célja a talaj tani adato k terül eti
ábrázolása és a talaj ra vonatkozó
ismeretek áttekinthető közvetítése.
A térképek felvételének éa azerkeaztésének móda
zere
talaj tani tudo mány fejlődése során, de a térké pek jelent6s változáson ment át a
készítőinek törek vése mind enko r
az volt, hogy a feldolgozott terül et talajt akar6
jár6l mind tudományos, mind
gyak orlat i szempontb6l megfelelő hű képe t fesse
nek.
Hazá nkba n a talajt érkép ezésn ek több mint egy
évszázados múlt ja van, és ná-
lunk volt először az egész ország terül ete talajt
anila g részletesen feltérképezve.
Amíg azon ban ezt elértü k, a térképezés és a talaj
tan fejlődése jelentős szakaszokon
ment át.
Első talaj térké pünk 1858-b61 szárm
azik; SZABÓ JózsEF készí tette el Békés és
Csanád megye földt ani térké pét. Hatfé le talaj
t
számos vizsgálati adato t közölt rájuk vonatkoz6 ábrázolt, és a szöveges részben
an. Mun kája céljá t saját szavaival
vázo ljuk " ..• a talaj , s által ában a földnemek
term észet tudom ányi ismertetése,
egy okszerű s kellőleg míve lt gazd ának elsőrendű
szükségeihez tarto zik. Egy ilyen
megismertetés által jő tisztá ba az iránt , hogy
milyen természetű földet mível, mik
hiány ai. bizonyos tekin tetbe n, mivel javít hatná
,s
Egy ilyen megismertetés által lehet megt udni honn an vehe tné a javít 6 szert.
a termőképesség maxi mum át, a
talaj gazdagságát· bizonyos finom alkat része k ben,
földek ilyen vagy amol yan haszn álata által kime s azon időszakot, melyben ezek a
rülnének. Mind megannyi irányad6
útmu tatás ok, melyekre az, ki a tapog at6dz ási
rendszertől lassa nkén t megválni és
végre búcs út venni akar, okve tlen rászo rul".
A talaj tani tudo mány hazai fejlődésének követ
kező szaka szába n a talajo k tér-
képezésének m6dszerét a geol6giai szemlélet hato
tta át, és ezért nevezik a térké -
peke t agrogeológiai térképeknek.
lNKEY BÉLA, TREITZ PÉTER, HoRUSITKY HENR
nyom án részben állami birto kok talajt érkép ei IK és Tnm.ó bmE felvételei
készü ltek el, részben egyes teljes
térké plapo k jelen tek meg nyom tatás ban.
A felvételeket, amel yek 1892-től folyt ak, a poros
Az Alföld és a Kisalföld terül etén készí tett térké
z m6dszer ezerint készítették.
pek a talajo k fizikai tulajdonságai-
nak megh atáro zásár a és enne k alapj án val6 elhat
árolá sára épült ek. Minél inkáb b
gyűltek az adato k és minél közelebb
kerü ltek a hegyvidékhez, a sík terül etekr e
kidolgozott porosz iskola m6dszere anná l kevé
sbé felelt meg. Nem bizon yult célra-
vezeMnek az sem, hogy e térké pek első és legfo
ntosabb felad ata a vidék geol6giai
ezerkezetének kidom borít ása volt, a talaj tani
jelzések pedig csak másodrendű
360
szerephez jutottak. A hegyvidékeken pedig, ahol a kőzetviszonyok még változa-
tosabbak, a talajviszonyok ábrázolására már alig nyilott mód.
Lényeges változás csak az 1909-es agrogeológiai konferencia után következett.be.
Itt határozatban kimondták, hogy először az áttekintő talajismereti térképet kell
elkészíteni egy-egy ország területéről, és csak- azután kivánatos hozzákezdeni a
részletes talajtérképezéshez. Másik lényeges határozat az volt, hogy a felvételek
alapjául a dokucsajevi - vagyis a zonális alapokon nyugvó - talajtani szem-
léletnek kell szolgálnia. Ennek a munkának résztvetói TREITZ PÉTER, TIMKó bmE
é8 BALLENEGGER RóBERT voltak, és ennek lett az eredménye az ország klimazonális
talajtérképe TREITZ PÉTER szerkesztésében, ami 1924-ben jelent meg nyomtatásban.
Ugyanennek a felvételnek alapján készült TIMKóiMRE talajtérképe is 1918-ban.
Kimagasló eredmény ennek a munkának az a része is, melyet BALLENEGGER
RóBERT végzett. 6 a begyűjtött talajszelvények kémiai vizsgálata alapján jelle-
mezte az ország talajait. Ez tette teljessé a térképek anyagát, és adta meg azt a
jelleget, amely a magyar talajtama a múltban és a továbbiakban is általánosan
jellemző: a kémiai elemzésekkel - általában pedig az anyagvizsgálatokka l -
adott megalapozottságot.
A klimazonális talajtérképezés hire az országhatárokon túl is elterjedt, és el-
ismeréseként Európa talajtérkép-szerkesztő bizottsága TREITZ PÉTERt bizta meg az
Ibériai-félsziget, vagyis Spanyolország és Portugália talajtérképének elkészítésével.
Az ország áttekintő talajtérképének elkészülte után azonban a részletes fel-
vételekre nem került hosszabb ideig sor.
Az Alföld nagyarányú öntözési tervének kellett előtérbe lépnie ahhoz, hogy a
felvételek anyagi előfeltételeit meg lehessen teremteni, Az előkészítő vízmérnöki
munkák megindulása ugyanis döntő fordulatot jelentett a részletes talajtérképek
felvétele ügyében, mert igényelte a vizsgálati adatokon nyugvó és nagyobb rész-
letességű talajtani feldolgozó munkát.
Az 1932-ben, a Földtani Intézetben megindult térképfelvételek kiterjedtek a
talajviszonyok, a talajvíz mélysége, valamint a felszinhez közel eső geológiai
képződmények térképezésére. A felvételek irányitója és a módszer kidolgozója
KREYBIG LAJOS volt, aki azt a véleményt képviselte, hogy a térképen elsősorban
a növénytermesztést befolyásoló talajtulajdonságoka t, így a talaj vízgazdálködását
és mésztartalmát, illetve savanyúságát kell feltW!tetni. Csak 'SIG:MOND és az
Állandó Központi Talajjavító Bizottság javaslatára fogadta el, hogy az említettek
mellett a dinamikus talajosztályozási rendszerbe való besorolásra is utalni kell a
térképeken: •
Ez a hatalmas munka (1932-1951) azt eredményezte, hogy l: 25 OOO-es rész-
letességgel elkészült az egész ország talaj térképe, vagyis 385 térképlap. A térképek-.
hez tartozó magyarázófüzetek pedig tartalmazták a felvételi és a laboratóriumi
jegyzőkönyvek adatait, valamint a természeti viszonyok általános leírását. Ki-
terjedt a magyarázó a növénytermesztési megfigyelések és javaslatok rögzítésére
is, hogy így az olvasó és a térképet használni kivánó szakember minél alaposabban
tájékozódhasson a talajviszonyokra vonatkozóan,

Átnézetes talajtérképek
Átnézeti talajismereti térképek. A talajok mészállapotát, savanyúságát, szikes-
ségét, a víz járta területeket és az erdőket színnel jelölték, a vízgazdálkodási tulajdon-
ságokat pedig vonalazással. Külön tüntették fel a jellemző szelvényekre vonatkozó
humusz-, foszfor- és káliértékeket, valamint a humuszréteg vastagságát és a talaj-
. víz mélységét. Római számokkal jelölték a talajnak a 'SIGMOND-féle talajosztályo-
zási rendszerben való helyét. A sekély termőrétegűséget, a nagyobb kicserélhető

361
 magné ziumta rtalmat , valami nt a lápos talajok at megkü lönböz tet6
vonalazással
tüntett ék fel.
Tájtermesztési térképek. Az elkészült térképl apok összevonásával és
kicsinyítésé-
vel KREYBIG tovább i térképe ket is szerkes ztett, így az l: 75 000-ea,
l: 200 OOO-es méreta rányú talajtér képeke t (az utóbbi akköz üla
majd az
Tiszán túl jelent
meg nyomta tásban ). Ezekhez írt magya rázatai ban a növénytermes
ztés fejlesztésé-
nek irányel veit fejti ki, rámuta tva az egyes terület ek különbözőségér
e és a termése k
növelésének útjaira .
Igen értékes ez a munká ja abból a szempontb61 is, hogy az azonos
jelölt, de a termelésben különbözőként viselkedő talajú terület ek színnel
elválasztására
el8óként alkalm azta a talajtan i alapokon való táfelh.atárolá&t, és ezzel
a talaiföldrajz új
szakaszát vezette be.
·
Mez6'gazdasági talajtér kép. Ugyan csak az átnézet es talajiamereti térképe
gának feldolgozásával és átszerkeaztésével készült GÖRÖG J., MATTYA k anya-
BOVSZKY J.
és STEFANOVITS P. munká ja nyomá n az l: 200 OOO-es méreta rányú
mezógazdasági
talaftérkép, és 1949-ben jelent meg nyomta tásban . Ez abban
különbözik az át-
nézetes talajtér képek anyagá tól, hogy az átszerkesztés folyamán kiemel
határo kat és megfor dítottá k a jelkulcsot. Így a térképe n a fizikai ték a táj-
talajféleséget,
vagyis a vízgazd álkodá st tüntett ék fel színjelzéssel, a kémiai tulajdo
nságok at (a
aavany úságot, ill. a mészta rtalmat ) pedig vonalazással.
'
Ebben az időszakban, amikor a hazai talajta ni szakemberek nagy
t9bbségének
erejét lekötöt te az átnézet es talajism ereti tértképek-fel vétele, más térképe
zési jellegű
munka csak szerény keretek ·között folyhat ott. Ezek közill ki kell
emelni Csm:Y J.
munká ját, aki az angol mintát követv e kísérelte meg a talajviszonyok
terület i áb-
rázolását, és ezt néhány kisebb gazdaság, valami nt a tatai járás terület
én mutatt a be.
Az átnézet es talajism ereti térképe k szerves folytat ásakén t készült
ek
GÁBOR talajiamereti és tala{hasznosítáK~ térképei, amelyek célja a talajtér GÉCZY
rejl6 adatok nak a gyakor lati növénytermesztők számár a való jobb képekb en
kamato ztatása
volt. E térképe k készítői az átnézet es térképe k adatait ellen<Srizték,
majd pedig
sűrítették. A szerkea ztett térképe k részben talajge
netikai kategó riákat tartalm az-
tak, részben egyes fizikai és kémiai tulajdo nságok at tüntett ek fel.
Genetikai talajtérképezés. A hazai talajtér képezé s új irányza ta.
Az 1951-ben
megke zdett új felvételek célja a talajok eredeté ben fennálló különb
ségek kifejtése,
valami nt a különböz<S talajok ban lejátszódó folyam atok megismerése
volt. KBEYBIG
térképe i bizonyos mértékű elkanys.rodást jelente ttek att61 az irányza
ttól, amelyet
TBEITZ PÉTER vagy 'SIGMOND ELEK képviselt, a genetikai szemlé]
et újraéledésa
pedig visszat érést jelente tt haladó hagyom ányain khoz. Ez azonba n
nem jelente tte
azt, hogy az átnézet es talajism ereti térképe kben rejl<S hatalm as
értékek et nem
becsülték meg az új térképe k készítői. Felhasz nálva és kiegész
ítve, els<'Ssorban
részletes fizikai, kémiai és ásvány taní adatok kal gazdag ítva formál
ódtak azok a
térképe k, melyek et a szerz<Sik által követe tt szemlélet alapján genetik
ai térképeknek
nevezü nk.
A talajtér képek l!;:özül az ország áttekintő térképe STEFANOVITS P.
és SzfJcs L.
szerkesztésében jelent meg 1961-ben, a részletes, ún. üzemi talajtér
képek pediglaz
OMMI -ban készültek. Jelenle g a részletes és a.z üzemi talajtér
képek készítése a
Növényvédelmi és Agrokémiai Közpo nt (MÉM-NAK) laborat óriuma
inak feladata.

Vzemi térképek
A gyakor latban a mezőgazdasági üzemek vezetői els<Ssorban az
üzemi talaf-
térképekkel találko znak, melyek l :10 OOO-es méreta rányba n ábrázo
lják. az egyes
üzemek terület ét.

362
 Az üzemi térképek három részből állnak, alaptérképből, a kartogramokból és a
szöveges magyarázatból. Az alaptérkép a változatokig, esetenként pedig a helyi
változatokig lemenő részletességel tartalmazza a terület egyes talajféleségeinek
elterjedését, kartogramok egy-egy talajtulajdonságot ragadnak ki· és tüntetik fel a
nagyságrendjét, vagy ennek alapján jelölik a termékenység fokozására bevezeten-
dő eljárásokat. A kartogramok száma és tartalma nem mereven kötött, hanem
mindenkor az üzem talajviszonyai szabják meg, hogy hány karlogram készüljön,
és hogy ezek mit tartalmazzanak.
A kartogram. Jellegük szerint lehetnek adatközlő, értékelő és tanácsadó kartog-
ramok. Ezek megvilágítására a tápanyagvizsgálatokból származtatott kartog-
ramokat soroljuk fel. Ha a talajok tápanyagtartalmára vonatkozó számadatokat
tüntetjük fel térképszerűeil, akkor adatközlő kartogramról beszélünk. Ha az
adatokat a talaj talajdonaágai és a növények igényei alapján választott határ-
értékek ezerint gyengén, közepesen és jól ellátott talajok csoportjába osztjuk és
ezek területi elrendezését ábrázoljuk, akkor értékelő kartogramnak nevezzük, ha
pedig mindezek alapján azt tüntetjük fel, hogy az egyes területekre milyen és
mennyi trágyát kell kiszómi, akkor tanácsadó vagy javaslatkartogramról van szó.
Szöveges magyarázó. Feltárja az üzem és környezetének természeti viszonyait,
utal a gazdasági feltételekre, és javaslatot tesz azokban az eljárásokra, amelyektől
a talajok termékenységének növekedése remélhető.
Az üzemi talajtérkép három szerves részből áll, közülük egyik sem használható
önállóan; csakis együttes tanulmányozásuk nyújt lehetőséget a talajviszonyokból
következő javaslatok megértésére és helyes végrehajtására.
Termöllelyismereti térképek. Hasonló célkitűzéssel, vagyis az elérhető termések
mennyiségének növelése és állandósítása céljával készültek az erdők területére a
termőhelyisni.ereti térképek. Talajtani vonatkozásaikat JÁRÓ ZoLTÁN dolgozta
ki. Alapjaiban ezeket a térképeket is a talajtani szemlélet jellemzi, de a talaj-
viszonyokon kívül nagyobb figyelmet ezentelnek az éghajlati, valamint a dombor-
zati viszonyok hatásának.
Talajjavitást megel6z6 szakvélemények. A talajtérképek közé kell sorolnunk
azokat a szakvéleményeket is, amelyek a talajjavítási eljárások végrehajtása előtt
készülnek. Mind a savanyú talajok meszezésekor, mind aszikes talajok javításakor
olyan l : 5000-es, vagy l : 2880-as, illetve l : 2000-es méretarányú területi vázlatok
készülnek, amelyekben megjelölik a szükséges talajjavító anyag mennyiségét és
területi elosztásának módját. Szikes talajok javításakor - amennyiben ez altalaj-
terítéasel történik - megjelölik a sárgaföld kitermelésére alkalmas bányahelyet is.

TalajpusztuJási és talajvédelmi térképek

Általában külön sorolják fel a talajpusztulási - vagy nem egészen helyesen
mondva a talajeróziós - térképeket. Ezek feladata a talajtakaró-pusztulás mérté-
kének és· formáinak rögzítése abból a célból, hogy az ellenük való védelem, a
talajvédelem tervezhető és megvalósítható legyen.
A talajpusztulás kártételének felmérése és térképezése hazánkban rövidebb·
multú, mint a talaj térképezés. Az l95l-tőll959-ig tartó felvételi munka eredménye-
ként készültek el az l : 75 OOO-es, majd az l : 200 OOO-es és l : 500 OOO-es méret-
arányú térképlapok, amelyeken a víz által okozott talajpusztulásnak két formáját
ábrázolták, a vízmosásos, valamint a felületi rétegeróziót. Az utóbbinál három
fokozatot különböztetünk meg a lehordás, illetve a visszamaradt talajréteg vastag-
sága szerint: a gyengén, a közepesen és áz erősen erodált talaj ú területeket.
Feltüntettük a térképeken a szél által okozott talajpusztulás fellépésének, a
defláció kártételének a helyét is~ anélkül azonban, hogy fokozatokra osztottuk volna.

363
 Meg kell említeni azt is, hogy a talajtani és a talajpusztuJási térképeken egy-
aránt megtaláljuk a talajképző kőzet jelzését is, aminek ismerete különösen az
erózió esetében fontos, hogy a talajvédelem megfelelő eljárásait ezekhez szabjuk.
Az arszágos áttekintó talajpusztuláBi térképek közül nyomtatásban a félmilliós
méretarányú jelent meg 1962-ben STEFANOVITS P. és DuoK T. szerkesztésében.
Részletesebb, l: 25 OOO-es térképeket tartalmaznak a talajvédelmi iránytervek,
amelyeknek feladata az egyes vízgyűjtőkön belül a talajvédelmi teendők felmérése,
megszervezése és várható hatásainak körvonalazása. Az irányelvek abban a sor-
rendben készültek, amelyeket az országos térkép alapján ~ lepusztult területek
nagyságának és a lepusztulás mértékének számításbavételével állapítottak meg.
További lépés volt a talajvédelmi kiviteli tervek készítése, amelyek most már a
talajvédelmi irányelvek alapján készültek az egyes üzemek vagy községek .~ern­
letére vonatkozóan, és méretarányuk legalább l: 10 OOO.
Hangsúlyozni kell azonban, hogy ezek a talajpusztulást feltüntető térképek
önállóa_n nem használhatók, csak a talajtérképpel együtt. Teljes képet egy adott
területről a talajtérkép alapján sem alkothatunk, ha a talajpusztulás kártételét és
talajromboló hatását nem vesszük figyelembe. A két térkép különválasztása in-
kább technikai Ókokból történt - túl sok tényezőt nem lehet egy térképen ábrázolni
az áttekinthetőség veszélyeztetése nélkül -, mintsem elméleti megfontolás ból.
Részletes felvételek esetén olyan térképek szerkesztése a helyénvaló, amelyek a
talajosztályozást az eróziós változatokig megvalósítják és így egyesítik magukban
a talajtérképeket és az eróziós térképeket.

Kataszteri térképek
A földek katasztari tiszta jövedelmének aranykoronában kifejezett értékét fel·
tfintetö" térképek a katasztari térképek. Ezek voltak a. múltban a gyakorlatot a
legközvetlenebbül érintő talajtérképek. Jóllehet a kataszteri térképeket általában
nem sorolják a talajtérképek közé, célkitűzésük és tartalmuk alapján mégis ide tar-
toznak.
A kataszteri nyilvántartás rendeltetése volt a földadó kivetése céljából a földek
természetes termékenységének figyelembevételével kiszámított hozadékot, a
kataszteri tiszta jövedelmet kimutatni.
Kétségtelen, hogy a kataszten ·térképezés nem tartott lépést sem a gyakorlat,
sem a tudomány fejlődésével, különösen nem a talajtan fejlődésével, mert fel-
mérésekor a talajtani tudomány még nem is létezett, így sem alapjait, sem az
azóta elért fejlődést nem követhette nyomon. Az azonban mind jobban látszik,
hogy a azocialista társadalmi rendszerben is szükség van a talajoknak termékeny-
ségük alapján való megkülönböztetésére . Az ebből a célból kidolgozott talajé~ék­
szám és termőhelyi értékszám meghatározását célzó rendszert már ismertettük.
Ezek térképszerű feldolgozása az elkövetkezlS idők feladata.
Láthatjuk a felsoroltakból, hogy a talajtérképezésnek hazánkban jelentős
múltja van, és fejlődése során nagy eredményeket ért el. Segítségével történhet a
mezőgazdaság tervszerű irányitása, a talajjavítási, a trágyázási, az öntözési és a
talajvédelmi feladatok kijelölése. Korántsem mondhatjuk azonban, hogy a talaj-
térképezési munkák befejeződtek, mert minden magasabb szintű fejlesztés rész-
letes, tudományosan megalapozott ismereteket igényel, és ezek közé tartozik a
részletes talajtérképek és céltérképek, vagyis kartogramok elkészítése.

364
 Ajánlott irodalom

BALLENEGGER R.-DI GLÉRIA J. (1962): Talaj- és trágyavizsgálati módSzerek. Budapest,

Mezőgazdasági Könyvkiadó ·
DARAB K.-FERENCZ K. (1969): Öntözött területek talajtérképezése. Budapest, OMMI
DI GLÉRIA J.-Kr.nt:Es-SZMIK A.-DvoRAOSEK M. (1957): Talajfizika és talajkolloidika.
Budapest, Akadémiai Kiadó
ERőm B.-HORVÁTH V.-KA:MARÁS M. (1965): Talajvédő gazdálkodás a hegy- és domb-
vidékeken. Budapest, Mezőgazdasági Könyvkiadó
FEHÉR D. ( 1954): Talajmikrobiológia. Budapest, Akadémiai Kiadó
FEKETE Z.-HARGITAI L.-ZSOLDOS L. (1967): Talajtan és agrokémia. Budapest, Mező­
gazdasági Könyvkiadó
KISs A.-PRIMÁS A.-REGŐS F. (1973): Irányelvek a lejtős területek üzemi meliorációs
tervezéséhez. Budapest, OMMl ·
SARKADI J. (1975): A mütrágyaigény becslésének módszerei. Budapest, Mezőgazdasági
Könyvkiadó
STEFANOVITS P. (1963): MagyarorSzág talajai. Budapest, Akadémiai Kiadó
STEFANOVITS P. et al. (1977): Talajvédelem, környezetvédelem. Budapest, Mezőgazdasági
Könyvkiadó
SZABó J. et al. (1977): Amelioráció kézikönyve. Budapest, Mezőgazdasági Könyvkiadó
SZABOLCS I. (1966): A genetikus üzemi talajtérképezés módszerkönyve. Budapest, OMMI
TISDALE, S. L.-NELSON, W. L. (1966): A talaj termékenysége és a trágyázás. Budapest,
Mezőgazdasági ~önyvkiadó

Folyóiratok:
Agrokémia és Talajtan, Budapest

365
 Tárgymutató

acid mull 225 általános transzportegyenlet 146

adhézió 86 altípus 190
adszorbeált ionok kicserélése 92 amfibol 52
- kálium 180 amfibolcsoport 38
- kationokjelentősége .97 aminizáció l 74
adszorpció 84 amminifikáció l 74
adszorpciós energia 85 ammóniveszteség 335 ·
- izoterma 88, 95 ammónium a talajban 174
aggregátszarkezet 120 amorf agyagásványok 4 7
aggregátumok 114, 118 Andezit 31
aggregátumporozitás 129 ando talajok 320, 321
aggregátumvízállóság 123 anionadszorpció 94, 100
agrogeológia 8, 18 anortit 51
agrogeológiai térképek 360 anyagáramlás l 73
agronómiai szarkezet 121 anyagvándorlás 214
- talajvédelem 285 apatit 35, 176
agyagásványok 41, 46 apoláros felületek 83
- vizsgálata 41 aprózódás 53
agyagbemosódásos barna erdőtalajok 213, aragonit 35
215, 216, 217 Arany-féle kötötteégi szám 65
agyagosodás 204, 228 aranykorona-érték 301
agyagpala 33 ásványi rész 34
agyagazétesés 205 ásványok kémiái összetétele 52
agyagvándorlás 205 - mállása 58
aktív csoportok 76 átalakulási közetek 33
- helyek 84, 90 atlanti podzolok 319
alaptermékenység 303 átnézetes talajismereti térképezés ll, 361
albit 51 átnézetes talajtérkép 8, 9
alföldi lösz 22 augitcsoport 38
Alföld talajviszonyai 313 azonális talajok 195, 318
allitos mállás 321
allofánok 4 7
alpesi rétek talajai 320 barázdás erózió 273
Alapokalja talajviszonyai 314 - - fokozatai 276
altalajlazítás 340 barna erdőtalajok 203, 319
altalajterítés 343, 344 - félsivatagi talajok 319
általános talajveszteség-becslési egyenlet - -földek 210, 211, 212
287 .- huminsav 68, 69, 74

366
bazalt 31 duzzadó klorit 46, 49
bázikus kőzet 31 dűnék
bayerit 35 dy 75
befolyásoló tényezők 265
biológiai körforgás 16, 169
- mállás 59 Egerszegi-féle eljárás 340
- talajjavítás 345 éghajlati tényezők 16
- tényezők 16, 317 - viszonyok 317
biotit 40, 52 egyedi szarkezet 120
Boedeker-képlet 88 egyensúlyi foszforpotenciál179
Boedeker-Ostwald-egyenlet 87 ekvivalens átmérő 62
bonitáció 301 - pórusátmérő 128
bór 186 elektromos kettős réteg 84
boreális övezet 319 elektro-ultrafiltráció (EUF) 179
böhmit 35 élelmi láncok l 70
breccsa 32 elmocsarasodás 358
brucit 39 előrajzolt kovárvány 223
elsósodás 351
elszikesedés 351
Casagrade-féle sűrűségmérő 63 eltemetett talajszint 262
centrifugás módszer 133 elvizenyősödés 358
cink 186 emberi tevékenység hatása 18
erdőmaradványos csernozjom 209

csepperózió 272 erodálhatóság 270·

cserepesedés 327 erózió 14, 21, 266
csernozjom 320 - elleni védekezés 283 ·
- barna erdőtalajok 207, 208, 209 - -fokozatok aránya 275
- formái 271
- jellegű barna erdőtalaj 209
- réti talajok 254 - várható alakulása 278
- talajok 227, 319 - -veszély 328
csillám 39, 49, 57 eróziót befolyásoló tényezők 266
erősen kötött viz 142
csillámcsoport 43
esőztetőkészülék 290
csillámos talaj 50
csillámpala 33 Északi-középhegység 316

Darcy törvénye 147 fagyhatás 54, 167

defláció 14, 291 ·
- elleni védekezés 300
- elterjedése 298
- fokozatai 297
- formái 296
deflációt befolyásoló tényezők 292
- kiváltó tényezők 292
deflációs terület hossza 293
differenciális termiktis görbe 48, 72
differenciált porozitás 127
diffúzió 173
digózás 344
dinamikus osztályozási rendszer 10
dioktaéderes ásványok 41
dolomit 33, 35
domborzati tényezők 16, 317
Donnan-féle egyensúly 96
DTA-görbe 72
Dunántúli-dombság 314
Dunántúli-középhegység 315
duzzadás 90
fagyváltozékonyság 22
fahéjszinű talajok 321
fajhő 166
fajlagos adhézió 86
- felület 82
fakósárga podzolos talajok 319
felfagyás 168
felhalmozódási szint 214
félig szárazföldi humuszképződmények 74
félsivatagi talajok 321
felületi lefolyás 266
- potenciál 84
- rétegerózió 271
- rétegerózió fokozatai 274
- töltés 91
feketeföld-aláterítés 344
fekete nyiroktalajok 203
felvehető tápanyagtartalom 170
fenntartó meszezés 343
ferralitos mállás 321
fillit 33

367
finomszerkezet jellemzése 116 gyorsított talajpusztulás 265
fizikai mállás 53 gyökerek nyomóhatása 54
- talajféleség 60, 63, 66 gyökérgumó-baktériumok l 75
folyamatszint 191
folyamattársulás 189
folyási határ 160, 161
folyóvizek hordalékainak talajai 260 halloysit 49
foszfátásványok.oldhatósága 176 háromfázisú talaj 151
foszfátgazdálkodás 179 hasznos víz 142
foszfátionok megkötése 335 határátmérő 123
foszfátleadóképesség 179 határfelületi jelenségek 83
foszfátszolgáltató képesség 178 hematit 36
foszfor 176 hervadáspont 134, 142
-dinamika 178 hézagtérfogat 126
- -frakciók 177 hídkötések 76
- -potenciál 179 hidrargillit 35
- -t6ke megítélése 177 hidratáció 94
fosszilis talaj 24 hidraulikus potenciáll41
Föld talajföldrajzi viszonyai 317 - vezetőképesség 147, 148
földadókataszter 7 hidrofil kolloidok 113
fölpértékelés 301, 302, 306, 307 hidrofób kolloidok 113
földes kopárok 198 hidrogéntalaj 97
- rész 60 hidrolitos savanyúság 106
fölclpátok 51 hidrológiai viszonyok 25
földrajzi övezetek 318 hidrométer 63
földtani tényezők 15 hidromorf talajok 195
- viszonyok 18 higroszkóposság 89
földtörténeti korok 25, 26 higroszkópossági értékszám 66
főtípus 190 himatomelánsav 68, 69, 74
frakcionált peptizációs eljárás 70 holtvízérték 142
fulvosavak 68, 74 homok 52
futóhomok 21, 32, 199, 294 homokbuckák 296
homokozás 341
homokverés 298
Gapon-egyenlet 92 hordalékborítás 260
garmadák 296 horizontális zonalitás 317
gázcsere talajban 164 hőkapacitás 166
genetikai talajosztályozás 189 hőmérséklet-vezeM képesség 167
- talajtan 6 hővezető képesség 166
- talajtérkép 13, 362 hullópor 25
geológiai körforgás 169 humin 68, 70, 74
- talajpusztulás 265 huminsavak 68, 69
- tényezők 317 humusz 67
gesztenyebarna talajok 319 humuszanyagok 68
gibbeit 35 - ásványosodása 77
gipsz 34 - felosztása 74
gipszezés 344 - képződése 75
glaciális 21 - serkentő hatása 81
glejesedés 205 humuszféleség 74
goethit 35 humusz felosztása 68
gördülő mozgás 296-
humuszformák 74
gravitációs potenciáll40 humuszkarbonát talajok 201
- víz 143 humuszos homoktalajok 199
günz 21 - öntéstalajok 262
gyítja 75 humuszosodás 196, 237, 247, 255, 259, 260
humuszszén 68, 70
gyengén kötött homok 294 hy-érték 134
gyepes podzolos talajok 319 Hy-érték 134

368
időmint talajképző tényező
illit 57
illites talaj 50
ilmenit 36
infravörös spektrum 48, 72
infúziós lösz 25
interglaciális 21
interstadiális 21
intrazonális talajok 318
ionadszorpció 84
irreverzibilis kolloidok 112
IRS-görbe 71
izoelektromos pont 100
javítóanyag-mennyiség 342
- meghatározása 106
jelenkori talajképződési folyamatok 18, 194
Kacsinszkij-módszer 152
kalcit 35
kalcium 183
kalciumtalaj 97
kálium 180
káliumformák mennyisége 180
káliumkészlet gyarapodása 181
káliummegkötés 182
káliumszolgáltató képesség 183
káliumtartalom csökkenése 181
káliumtőke 181
kanditcsoport 43
kaolin 43
kaolinit 49
kaolinites talaj 50
kapillár-gravitációs erőkkel köti)tt víz 143
kapillárkondenzáció 88
kapilláris potenciál140
- víz 143
- vízemelés 66
- vízkapacitás 141
- vízmozgás 152
-· vízvezető képesség 154
karbonátmaradványos barna erdőtalajok
205
kartagram 363
katasztari térképek 3M
kationadszorpció 93
kationcsere 93
kationkicserélő képesség 94
kavicsos váztalajok 198
kémhatás 102
- -változás 333
kémiai mállás 55
- talajjavítás 342
kemoszorpció 90, 100, 101
kén 184
képlékenység félső határa. 161
24 Talajtaa
318 képlékenységi szám 160, 161
kéregmozgások 19
kétfázisú talaj 14 7
kétrétegű homok 200
kicserélhető kationok meghatározása 97
- - megoszlása 97
- - összege 93
kicserélhető nátrium mennyisége 239, 247
kicserélődési savanyúság 106
kifagyás 168
kifúvás 298
kilúgzás 184, 204, 237, 247, 259
kilúgzási szint 214
kilúgzott csernozjom talajok 230
Kisalföld talajviszonyai 313
kisérő folyamok 190
kitettség 268
kiváltó tényezők 265
klimazonális talajtérkép 9
Klimes-Szmik módszer 152
klorit 45, 49, 57
kloritos talajok 50
kloritpala 33
KMÁ-érték 123
koaguláció 112
koagulumok 114
kohézió 96
kolloidok oldódása 113
kolloid ragasztóanyag 116
- rendszerek 82
kombinált eljárások 344
konglomei-át 32
kontinentális podzolok 319
konzisztencia 160
- -állapotok 162
korhany 74
kotú 75
kotús láptalajok 257
kotúsodás 255
kovárványcsik 223
kovárványképződés 205
- típusai 224
kovárványos barna erdőtalajok 220, 222
-homok 144
könnyen kicserélhető kálium 181
- oldható foszfor 177
kősó 34
kötött homok 294
- víz 142
kötöttség 65
köves, sziklás váztalajok 198
közberétegzett ásványok 46
közepesen mért átmérő 123
kőzet 18
- aprózódása 53
közetek ásványi összetétele 52
- kialakulása 19
kőzetha.tású talajok 200
369
krioturbá.ció 168 mediterrán talajok 320
kriti.kus szélsebeSBég 293 Meblich-féle módszer 95, 97
- talajvízszint 155, 357 meliorációs hatásfok 303
krol).o-izopléták 158 -szám 303
kuliaszás vetés 300 mélyben kovárványos szelvények 223
Kuron-féle by-érték 89 mélyforgatá.s 339
küszöbsebeBBég 292 mélytrágyázás 337 ,
kvarc 36 mesterséges aggregátumok 124
- esőztetőberendezés 153
láncszerkezetd agyagásványok 4 7 meszezés hatása 343
láncszili.kátok 38 mészk6 33
Langmir-féle egyenlet 88 mászlepedék 118, 231
lápok kiszáradása 255 mászlepedékes csernozjom 228
láposodás 358 - csernozjom talajok 231, 233
lápos réti talajok 253 mezőga.zda.sági talajtérkép 362
láptalajok 254, 255 mez6véd6 erdősávok 300
latosolok 321 Meyer-Rennenkampff készülék 12~
lavinahatás 297 micella 83
lecsapolás 340 mikroaggregátumok 114, 115
lecsapolt és telkesitett rétláptalajok 258 mikrolin 51
leiszapolha.tó rész 63, 64 mikroszoliflukció 271
lejtőhordalék-talajok 263 mikrotápanyagok 171, 185
lejtőkategóriák 267 minder21
lejtők alakja 268 minimális vízkapacitás 142
- hoBSzúsága 268 Mitscherlich-féle Hy-érték 89
- talajvize 160 mocsári és ártéri erdők talajai 258
lepelerózió 272 mocsári lösz 25
lepelhomok 199, 296 moder 74, 116, 203
lepidokrokit 36 módosító folyamatok l 00
leBBiva.ge 205 mohaláptalajok 256
Liesegang-jelenség 205 molekulák adszorpciója. 85
lignitporos talajjavítás 345 molekuláris viszonyszám 214
lineáris zsugorodás 90 molibdén 186
liotrop sor 85 montmorillonit 45, 57
lösz 21, 32, 52 montmorillonitos talaj 50
lösz-vályog 22 mor 74,203
morfológiai szarkezet 119
magas hagyaégek talajai 320 mozgékony tápanyagok 170
maghernit 36 mull 74, 116, 203
magmás közetek 31, 52 muszkovit 40, 52
magnetit 36 Müntz- Lainé készülék 290
magnézium í 84 - -módszer 152
magnéziumszázalék-érték 353 rodszaki talajvédelem 283
magnéziumtalaj 97 mdtrágyák kisérőanyagai 3~
makrotápanyagok 171, 173 mdtrágyá.záa 333
mállás 52, 59
- jellege 58 nagytáj 311
mangán 185 nátriumtalaj 97
márga. 33 nedvesedési b6 88
ma.rga.llit 321 nedvességpotenciáll40
márgázá.s 341 nehezen kicserélhető kálium 180
·má.sodlagos elszikesedett tala.jok 245 Nemst-képlet 108
má.sod.lagos kovárvány 223 nitrifikáció 174
- szikesedés 358 nitrogén l 73
matrixpotenciá.ll40 - -mdtrágyák hatása. 334
:maximális termékenység 303 - -szolgáltató képesség 175
- vizkapacitás 141 - -ta.rta.Iom csökkenése 175
mecha.nika.i talajjavítás 339 - -tőke gyarapodása. 174

370
nyel'B hwnusz 74 polikovasav 3G
- öntéstalajok 261 porfir 31
poro~itás 126 .
porozitásviszonyok 131
oldhatófoszfát-ta.rta.lom 178 pórusarány 127
oldott anyagok adszorpciója. 90 pórusátmérő 127
olivin 38, 52 pórustérfogat 126
opál 36 pórusviszonyok meghatározása 132
optimális tennékanység 303 potenciális tennékanység 303
organo-nrlnerá.lis komplexum 77 préritalajok 319, 320
óriás podzolok 321 protolitikus folyamatok 101, 104
ortoklász 51, 52 pszá.mmitok 32
oszloposszint 239 pszefitek 32
osztályozási rendszer 192 pszeudoglejes barna erdőtalajok 219
oxidációs folyamatok 108
oxigéndiffúzió intenzitása lll
rá.cskáliwn 180
rácsnitrogén l 75
öntés csernozjomok 229 Ramann-féle barna erdőtalajok 210
öntés réti talajok 253 ranker talajok 203, 320
ön:tözés 341 redoxfolyamatok 335 .
- célja. 249 redox-nonnálpotenciá.l 1.08
- hatása. a talajra.. 350 redoxpotenciál 108
- talajtani vonatkozásai 348 - mérése lll
öntözővíz javítása. 355 redoxrendszer 108
- jellemzése 352 redoxviszonyok 109, llO, 186
· - minősége 352 redukció 259, 261
össznitrogén-tarta.lom 173 redukciós folyamatok 108
övárok 285 regionalitás 322
.flgur 321
rejtett erózió 271
pa.dkásodás 274 rendzina talajok 202, 320
- fokozatai 278 réteges homokjavító 14, 340
paleomágnesesség 36. rétegsziliká.tok 38
pa.ligorszkit 4 7, 49 rétiesedés 853
pangó talajvíz 159 réti csernozjom talajok 234, 236
pangóvizes barna erdőtalajok 219, 221 - szolonyec talajok 2.2, 243
páraátcsapódás 155 - talajok 246, 248, 250 ·
pá.ramozgás 155 rétlá.ptalajok 256
párolgás 156 reverzibilis kolloidok ll2
párologtatás 157 réz186
pattogó mozgás 296 rH-érték 108
pelitek 32 Richards-féle módszer 133
perctalajok 329 riolit 31
pF-érté~ 128, 133 riss 21
pF-görbe 134, 135 rónázá.s 341
pH-érték 103 rozsdabarna erdőtalaj 212
pirit 34 röntgendiffrakció 49
piroxén 38 R-törvény 168
plagioklászok 51, 52 rubefikáció 320
planosolok 321 rutil 36
plasztikusaági index 160
pleisztocén égha.jlat 21
podzolos barna erdőtalajok 218 sa.létrom 35
podzolosodás 205 ·sáncolás 284
poláros felületek 83 sárgaföldek 321
polidiszperz rendszer 82 eárgaföldterités 3~ .
poligonális tundratalajok 318 B&rkvidéki övezet talajai 318

371
savanyodás 2o5, 259 szigetszilikátok 38
savanyú kőzet 31 szikesedési hányados 352
- nem podzolos barna erdőtalajok 225 szikes talajok meszezése 343
- talajok meszezése 342 szilikátok 37 l
8-érték 93 - hidrolízise 156
- százaléka 97 - rácstípusa 3 7
Sekera"féle vákuum-kapillariméter 132 szintvonalas számítás 286
'Sigmond-iskqla 10, 12 szmektit 45, 49
síkságok talajai 320 szmektites talaj 50
sivatagok talajai 321 szóda 35
slir jelenség 214 - egyenérték 355
sóadszorpció 100 szoliflukció 22
sódinamika 238 szologyosodás 242
sodrási határ 160, 161 azoioncsák 240
sófelhalmozódás 229, 237, 247 szoloncsákos réti talajok 248
- jellege 238 azoioncsák- szolonyec talajok 241
- maximuma 238 szolohcsák talajok 239
sók mennyisége 238 szolonyeces réti talajok 241, 249
sómérleg 238, 358 sztyeppesedés 239
sós kérgek 321 sztyeppesedő réti szolonyec 244
- és szikes talajok 320 szubboreális övezet 319
- talajok 321 szubtrópusi övezet 321
stabilitási koefficiens 70 szuszpenziósűrűség 63
stadiális 21 szürke erdőtalaj 319, 320
Stokes-képlet 62 - huminsav 68, 69, 74
strengit 35
struktúraraktor 115 táj 309, 311
tájak területi elhelyezkedése 312
szalagszilikátok 38 tájtermesztési térképek 362
szántóföldi vízkapacitás 142 . takir talajok 321
szapropél iszap 75 talaj 5
szárazföldi humuszképződmények 74 - abszolút kora l 7
szedimentáció 274 - elporosodása 327
szél által szállítás távolsága 293 - hatása a trágyákra 335
szélbarázdák 296 - hézagtere 127
szelektív adszorpció 97 - hiSgazdálkodása 165
szelaktivitási együttható 92 ~ hőmérséklet-változása 165
szélfodrok 296 - kémhatása 104
szemcsefrakciók 60, 61 - kiszáradása 156
szemcsefrakció-beosztás 61 - levegőgazdálkodása 163
szemcseösszetétel 60, 64, 65 - levegőzöttsége 164
- meghatározása 61 - mikroszerkezete 116
szemeloszlási görbe 63, 64, 65 - ned~ességállapota 140
szénizotóp-arány 22 - nedvességtartalma 136
azén-nitrogén-arány 174 - pórusterének felosztása 130
szénsavas mész fluktuálása 229 - savanyósága 104, 106
szénülés 79 - sdrűsége 126
-szepiolit 4 7, 49 - szarves anyagai 67
szerkezetesség 120 - tompítóképessége 333
szerkezeti elemek 121, 122 - vízáteresztő képessége 152
- - vízállósága 123 - vízgazdálkodása 136
szarkezetromboló hatás 327, 351 talajcsövezés 340
szarkezetváltozás 329 talajdinamikai folyamat 191
szarves anyag kora 80 talajerodálhatósági tényező 287, 288
- - körforgása 80 talajeróziós térképek 363
:- ásványi komplexum 77 talajértékszám 307
- foszforvegyületek 177 talajfejlődés 191 ,
- nitrogén l 7 4 talajfelszín érdessége 294

372
talajföldrajz 12, 309 - kritikus mélysége 357
talajhasznála t 283 - sótartalma 357
talajhasznosít ási térkép 13 - -viszonyok
talajjavítás 338 talk 39
- költsége 345 tangels alfa-érték 69
talajjavítási lehetőségek 346 tapadási határ 161, 162
talajjavító hatás 327 tápanyag 169
talajképződés 17, 59 - -felvétel 171
talajképző tényező 15, 317 - -gazdálkodás 169
talajkilúgzás 10 - -harmónia 336
talajkolloidok tápanyag-ads zorbeáló hatása - -megkötő képesség 170
336 - -mozgás 171
talajkondicion áló szerak ll 7, 300 - -tőke 170
talajkonziszte ncia 161, 329 táphumusz 74
talajlevegő összetétele 163 tartós humusz 74
talajmüvelés hatása 324 tavi mész 258
- negatív hatásai 327 televény 74
- pozitív hatása 324 tenziógradien s 151
talajmíivelhetőségi viszonyok 330 tenzióméter 132, 137
talajnedvessé g meghatározá sa 137 tényleges Ca-hiány 355
- potenciálja 140 tényleges termékenység 303
talajok 188 teraszkavics 25
- foszfátkötése 177 teraszolás 284
- keletkezése 16 térfogattöme g 126
-kora 17 terméketlen rétegek bekeverésa 328
- puffergörbéi 107 természetes termékenység 303
- relatív kora l 7 - vízáteresztő képesség 153
- telítetlensége 93 - vízkapacitás 134
- telítettsége 93 természeti tájak 12
- víznyelésa 289 termikus elemzés 73
talajoldat, kálium 180 termőhelyi értékszám 302, 306
talajosztályoz ási rendszer 188 termőhely-ismereti térképek 363
talajpusztulás 265, 277 terra rossa 321
- dinamikája 282 T-érték 93
- üteme 280 textúra 60
- várható alakulása 281 texturdifferen ciálódás 205
talajszelvény keverésa 340 típusos kovárvány 223
talajszelvénye k rétegzettsége 145 típusos lösz 32
talajszemesék mozgása 296 típusos réti talaj 251
talajszerkezet 114, 119 tirs 321
- megítélése 119 tömődöttség megszüntetés e 328
talajazövet 60 törési szarkezet 120
talajtan 5 törpe podzolok 319
- fejlődésa 6 tőzeg 74
talajtérképek célja 360 tőzeges láptalajok 257
talajtérképezé s 360 tőzegláptalaj 257
talajterméken ység 301 trachit 31
talajtípus 190 trágyák hatása a talajra 332
talajtípusok elterjedése 310 - sóhatása 334
talajtömörödé s 327 - tápanyagaina k oldhatósága 335
talajvédelem 14, 285 trágyázás és a talajok vízgazdálkod ása 337
- gazdaságossá ga 291 trioktaéderes ásványok 41
talajvédelmi iránytervek 364 trópusi övezet talajai 321
- kiviteli tervek 364 tundra talajok 319
- térképek 363
talajvédő hatás 35
talajviszonyo k hatása a talajmüvelésr e 329 U-érték 93
talajvíz fH, 143, 158, 237 ugráló mozgás 296

373
 1.11'8lkodó folyamatok 190
üledékes k6zetek 32, 52
üzemi talajtérkép 13, 362
vá.kuum-kap illariméter 132
vankond-dré n 340
variscit 35
vas 185
- -mozgás 229, 24 7
vázrácsos szilikátok 51
váztalajok 197 .
védőkolloid-hatás 113
vermikulit 45, 49, 57
vermikulitos. talaj 50
vertikális zonalitás 317, 322,
világ~ajtérkép 14
Viljamsz- Fagyejev-eljá rás 123, 12'*
vivisnit 35
víz alatti humuszképződis 75
vízállóság jellemzése 125
vízáteresztés i intenzitás 153
vízáteresztés meghatározáB a 152
vizek minősítése 353
vízformák 141, 142
vízgazdálkod ás 15 7
-típusa 138
vízgazdálkod ási állandók 141
...:. csoportok 145
374
vízgazdálkod ási kategóriák 146
vízhálózat kialakulása 29
vízkapacitás 141
vízmosáaos erózió 273
- - fokozatai 278
vízmozgás 146, 151, 153
víznyelés 152
víznyelési adatok 290
vízpótlás 350
víztípus 353
vízvezetés 152
vízvezető. képesség 149
· vonalas erózió 273
vörösföldek 321
vörös sivatagi talajok 321
V-százalék 93 ·
vulkánitufák 32
Waksman-fél e elemzés 70
Westsik-féle zöldtrágyázás 345
würm 21
zeta-potenciá l 84, 113
zonális talajok 195, 318
zsugorodás 90
zsugorodási határ 161
 Névmutató

Abramova 155, 156 . Dvoracsek 130, 365

Arany 12, 344
Arszianov 80
Atterberg 60, 87 Egerszegi 14
Auery 43, 47, 49, 50 Erődi 365
Me Auliffe 179

Faragó 345
Ballenegger 6, 9, 10, 361, 365 Fehér 127, 168, 365
Barber 171 Fekete L. 8
Benkő 7 Fekete Z. 14, 365
Blume 109 Ferenc 353, 365
Bogacsuk 143, 144 Flaig 71, 72
de Boost 123, 124 Fórizsné 302
Buckingham HO Frank 127
Bui Dinh Dinh 110, 333, 334
Bulla 32
Bullock 43, 47, 49, 50 Géczy 13, 362
Burges 71 Gedrojc 10
Geraszimov 79, 80
Gerei 239
Clark 108 di Gléria 12, 14, 112, 365
Cross 288 Görög 363
Grecsina 322

Csacsagova 79 Győri 330

Csáki 307
Cserháti 8
Csiky 362 Hargitai 70, 365
Harrasovitz 58
Herke 12, 344
Dajkuhara 106 Hilgard 344
Darab 353, 365 Hock 69
Dobrzanski 162 Homeman 109
Dokucsajev 15, 17 Horton 152, 153
Dolgov 163 Horusitky 360
Duck 14,364 Horváth 365
Duclaux 83 Hurst 71
•
375
Inkey 8, 360 Renger 172, 180
Irinyi 344 Rode 138, 143, 144
Russell 79
Jack~! 78
Járó 369 Sarkadi 178, 183 365
Johson 288
Schachtschabel 140, 176
Jurin 128
Scharpenseel 79, 80
Scheffer 140, 176
Schnitzar 71
Kacsinezkij ll5, 127 Schofield l 79
Kamarás 365 Schröder ll 7
Kappen 106 Sekera 127
Kauricaev 322
Sigmond 6, 10, ll, 92, 344, 361, 362
Kazó 13, 153, 290 Sík 89
Kellogg 323 Söchtig 73
Kiss 365 Sporzon 8
Klimes-Szmik 13, 149, 365 Springer 69
Kononova 70, 168 Staple-Lehane 153
Korizmics 7
Stefanovita 12, 13, 14, 302, 330, 362, 364,
Kovda 357 365
Kreybig 6, ll, 12, 107, 361, 362 Stephens 7
Kubiena ll6, 203, 320 . Strebel 172, 180
Kuron 134 Sümeghy ll
Kurucz 345

Szabó 6, 7, 342, 360, 365

Larsen 179 Szabolcs 14, 365
Lebegyev 156
Szűcs 12, 13, 362
de Leenheer 123, 124
Lorenz 7
Tanfiljav 8
Tessedik 6, 7, 344,
Mados 10, 12 Thompson 92
Máté 14, 302, 330 Timkó 6, 8, 9, 10, ll, 360, 361
Mattyasovszky 14, 362 Tisdale 365
Mitscherlich 134 Treizt 6, 8 9, 10, ll, 342, 360, 361
Morisson 71 Turaki 162
Mórocz 7 Tyurin 70, 78, 79
Murgoci 8
Vageler 115
Nabokih 8 · Várallyay 13, 136, 145, 146, 148, 149, 151,
Nagyváthy 6 154
Nárai-Szabó 40 Varjú 44, 182, 209, 216, 217, 228, 248
Nelson 365 Viszockij 138
Nemecz 39, 42
Németh 179
Zunker 144

Pécsi 22
Perelman 109 Zsoldos 365
Perrin 43
Pethe 6
Prettenhoffer 12, 344 Walkden 71
Primás 365 Way 92
Wind 152
Wischmeier 287, 288, 289
Regös 365 Wright 71

•
376
 Tartalomjegyzék

A· talajtan tárgya, feladata, felosz- A humusz felosztása alkotóelemei

tása és története ........ ~ . . . . . . . . 5 alapján..................... .. 68
A talajtan hazai fejl6dése • . • . • • . • • . 6 Nem humuszanyagok ........ . 68
Új képződmények ........... . 68
A talajképzi tényezökröl általában 15 Humuszanyagok ....... , .... . 68
Földtani viszonyok . . . . . . . . . . . . . 18 A humuszanyagok felosztása a
Hidrológiai viszonyok . . . . . . . . . . 25 humuszféleségek alapján ....... . 74
A humuszanyagok felosztása a
A kiJzetek néhány, talajtani szempont- 74
ból fontosabb tulajdonsága . . . • • • . . . . 31 humuszformák alapján ........ .
A humuszanyagok képz6dése ...•••• 75
A közet és a talaj ásványi részének
jellemzése ·...·... . . . . . . . . . . . . . . . . 34 A humusz és a talaj ezervetlen
része közötti kapcsolat ..•••.••. 77
Kloridok, sz'lilfidok, szulfátok, nitrá· A talaj ezervesanyag-tartalmának
tok, foszfátok, karbonátok és oxidok... 34 dinamikus egyensúlya .........• 7?
Szilikátok . . . . .. . . .. . . .. .. .. .. . . . 37
Szigetszilikátok . .. . . .. . . . .. . . . . 38 Kolloidok a talajban ............. . 82
Láncszilikátok . . . . . . . . . . . . . . . . 38 A kolloidok tulajdonságai •••••••••• 82
Szalagazilikátok .. . . .. .. .. . . .. . 38 A kolloid rendszerekben lejátszódó ha·
Rétegszilikátok.............. .. 38 tárfelületi jelenségek ...••.•..•••.. 83
Agyagásványok . . . . . . . . . . . . . . . 41 Adszorpció .................•.. 84
Vázrácsos szilikátok . . . • . . . . . . . . 51 Ionadszorpció .........•..... 84
A közet aprózödása és a mállás .... . 53 Molekulák adszorpciója ...... . 85
Fizikai mállás ................ . 53 Adhézió •..•.................. 86
Kémiai mállás ................ . 55 Kohézió .................... .. 86
A kémiai és a fizikai máJláa hatá- A talajkolloidokon lejátszódó folyama-
sára bekövetkező változások érté- tok és jelenMségük ............... . 87
kelése a talajképződés szempont- Gázok és gőzök adszorpciója ....• 87
jából ......................... . 58 Vízadszorpció ................ . 90
Biológiai máJláa •.............. 59 Oldott anyagok adszorpciója és
A fizikai talaJ1éleség ......••••••.•
A szemcseöBBzetétel meghatározá-
~t!' kemoszorpciója ............... .
Kationadszorpció •...••...•..
90
93
sának elve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . _6 !J fJJ Anionadszorpció, sóadszorpció,
A talaj szerves anyaga . • . . . • . . . . . . 6 7 kemoszorpció .............. . 100
Protolitikus folyamatok •....... 101
A talaj szerves anyagainak cBOportOBÍ·
tása •••.....••••.... ·.•..•....... 67 A talaj kémhatása ............... . 102

377
 A talaj savanyúság ának mértéke 106
A 7'6dukci6 68 az oxidáció szerepe a
kilajban ••..••..•• •• ·. • • . . . • • • • . • 108
A kolloid rendszerek megsz{J:rÍése . . . • . 112
. A talaj szerkezete .......... ......
A talajszerkezet kialakuJ,ása ••••..••
J(~unaok ........•. ........
Mikroaggr egátwnok ........ ..,. . .
Aggregátw nok .......... ......
A talajszerkezet megitélése • • . . . . . . . •
Morfológiai ezerkezet . . . . . . . . . . .
Agronómia i szarkezet • . . . . . . . . . .
A szerkezeti elemek vízá.Ilósága . .
A talaj pórustérfog ata .......... ... 126
A ~yok meghatározása ••.• 132
A talaj viz- és levegligazdálkodása • . 136
A talai nedvességtartalma . . . • . • • • . . ~~-~
A talaj nedvességállapota ••••.••••. f40)
Víz/ormák a talajban, vízgazdálko dási
álland6k ••••..••.. ..••.•••.• .••• 141
Vízkapacit ás . , ; .. .. .. . .. . . . .. . 141
Vízfonnák .......... ......... ·. 142
"Törvényszerűségek a természete s
talajoszlop okban ........•. .... 143
A talajok csoportosít ása vízgazdál-
kodáSi tulajdonság aik szarint . . . . 145
Vízmozgá8 a talajban .••...•.•• ... 146
Vízmozgás vízzel telített (kétfá.-
zisú) talajban .......... ....... 147
Vízmozgá.s vízzel nem telített (há·
romfázisú) talajb~ . . . . . . . . . . . . 151
A talaj víznyel6 és vízvezető képes-
ségének meghatáro zása ..... ; . . . 152
Páramozgá s a talajban . . . . . . . . . 155
A talaj kiszáradása •.•..•.••. ..•.• 156
Párolgás . , . • . . . . . . . . . . . . . . . . . . 156
Párologtat ás .. .. . . . . . .. . . . . .. . 157
A talajvf.zgazdálkodása ........•. .. 157
A talajvf.z •...•••... ....•.••.• ••• 158
A talaj konzisztenc iája , ••.... , .... 160
A talaj Zevegngazdálkodása . . . . . • . . . 163
A talaj hlizgazdMkodása .......... 165
A talaj tápanyag-g azdálkodás a •....
A tápanyagok . . • • • • • • • . • • • • • • • • .
Makrotápa nyagok . • . . . . . . . . . . .
Nitrogén . • . . . . . . . . . . . . . . . . .
Foszfor .......... ..... , . . . . .
Káliwn •......... .......... .
Egyéb makroelem ek . . . . . . . . .
Mikrotápa. nyagok . .. .. .. .. .. . . .
378
~--A talajok osztályozás a .......... .. · 188'\
Az osztályozás alapja·. . . . . . . . . . . 189
\ ·A talajok genetikai osztályozási rend-
szere .......... .......... ...... . 195 J\'
c:Q Váztalajok .......... ......... . 197
114 Köves, sziklás váztalajok .... . 198
KaviCBOB váztalajok ......... . 198
114' Földes kopárak .......... ... . 198
115 Futóhomok és jellegtelen homok-
118 talajok .......... .......... . 199
119 Hwnuszos homoktalaj ok . . . . . . 199
119 K6zetha.tás ú talajok . . . . . . . . . . . 200
121 Hwnuszka rbonát talajok ..... 201
123 Rendzina talajok . . . . . . . . . . . . 202
Fekete nyiroktalaj ok . . . . . . . . • 203
Ranker talajok . . . . . .. .. .. .. . 203
Barna erdőtalajok . . . . . . . . . . . . . 203
Karbonátm aradványos barna
erdőtalajok . .. . . .. • .. .. . .. .. 205
Csemozjom barna erdőtalajok 207
Barnafölde k (Ra.ma.nn-féle
barna erdőtalajok) . . . . . . . . . . . 210
Agya.gbemosódásos barna erd6-
talajok . . . . . • . . . . . . . . . . . . . . . 213
Podzolos barna erdőtalajok
(podzolos, agyagbemo sódásos
barna erd6tala.jok) . . . . . . . . . . . 218
Pangóvizes (pszeudoglejes)
barna erdőtalajok ........•. ... 219
.J(ovárvány os barna erdőtalajok 220
Savanyú, nem podzolos barna
erdőtalajok . . . . .. . . . . . .. . .. . 225
Csernozjom talajok . . . . . . . . . . . . . 227
Öntés cserno7;jomok . ~ . . . . . . . . 229
IDlúgzott csernozjom talajok 230
Mészlepedé kes csernozjom tala-
jok .......... ......•.•. ... 2;31
Réti csernozjom talajok . . . . . • . 234
Szikea talajok . . .. .. .. . .. . . . . .. 236
Szaloncsák talajok . . . . . . . • . . . 239
Szoloncsák -szolonyec talajok . • 241
Réti szolonyec talajok . . . . . • . . 242
Sztyeppese d6 réti -szolonyec tala-
jok .......... .......... .... 244
Másodlago san elszikesede tt
talajok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 245
Ü! 9
Réti tala.jok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 246
l 71 Szoloncsá.kos réti talajok . . . • . . 248
l 73 Szolonyece s réti talajok ....... 249
173 Réti talaj (típusos réti tala.jok) 250
l 76 Öntés réti talajok . .. .. . .. .. .. 253
180 Lápos réti talajok . . . . . . . . . . . . 253
183 Csernozjom -réti talajok . . . . . . . 254
185 Láptalajok •......... .......... 254
 Mohaláp talajok . . .. . . . . . . . .. 256
Rétláp talajok , . . . . . . . . . . . . . . 256
Lecsapolt és telkesitett rétláp
talajok .... , ...... , . . . . . • . . . 258
A mocsári és ártéri erdők talajai 258
Folyóviz(jk és tavak üledékeinek és
hordalékainak talajai . , , . . . . . . . . 260
Nyers öntéstalajok , , .... , , . , , 261
Humuszos öntéstalajok . . . . . • . 262
Lejtőhordalék talajok . . . . . . . . 263 ; .
Talajpusztulás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 265
Erózió .. , ......•..•..•••...••... 266
Kiváltó és befolyásoló tényezők . . 266
Csapadékviszonyok . . . . . . . . . . 266
Lejtőviszonyok .............. 267
A talaj nedvességi állapota . . . • 269
A talaj vízgazdálkodása . . . . . . 269
Talajszerkezet , , ............. 270
Növényborítottság . . . . . . . . . . . 270
Az erózió formái ...... , . . . . . . . . 271
Felületi rétegerózió . . . . . . . . . . 271
r+-J3arázdás erózió , , ...... , , , . , , . 273
lYfzmosásos erózió . . . . . . . . . . . . 273
Padkásodás ................. 274
Szedimentáció . , , , , . , , , .........274
Az erózió fokozatai ............. 274
A talajpusztuláBi folyamatok fejllS-
désa ......... , . , ...........•. 278
Csernozjomokon ..........•.. 278
Barna erdőtalajokon . . . . • • . . . 279
Szikeseken .. , .. , , , , , ........ 280
A talajképző k6zet hatása . , . . . 281
A talajpusztulás várható alaku-
lásának országos képe . . . . . . . . 281
Az emberi tevékenység hatása 283
Az erózió elleni védekezés , . . . . . . 283
Sáncolás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 284
Teraszolás . , , , • , . , . . . . . . . . . . 284
Agronómiai talajvédelem . . . . . 285
A talajvédelem gazdaságoSBága 291
Defláció ...........•.............• 291
Kiváltó és befolyásoló tényezők . . 292
Szélviszonyok , , . , , , . . . . • . . . . 292
A deflációs terüiet hossza . . • . . 293
Szemcseösszetétel , , , , . . . . . . . . 293
Szerkezetesség , , , , , , , . . . . . . . . 294
Szarvesanyag-tartalom . • . . • . . 294
A talajfelszín érdessége és ned-
vessége .... , ................ 294
Növényborítottság . . . . . . . . • . • 295
A defláció formái , , , , , ......... 296
A talajszemesék mozgása .... , . , 296
A defláció fokozatai , , , , , ... , . . . 297
A defláció elleni védekezés . . . . . . 300
A talaj termékenysége, valamint a 301
földértékelés . . . . .. .. .. .. .. . .. .. . 30 l
Az aranykorona-érték . • . . . . . . . . 303
A talajtermékenység . . . . . . . . . . . 303
A talajértékszám .. .. .. .. .. .. .. 306
A termőhelyi értékszám . . • • . . . . . 306
A földértékelés alkal:ma.zásának le-
het6ségei ......... , . , . . . . . . . . . 306
Magyarorszig talajföldrajza . . . . . . . 309
Alapfogalmak ................. 309
Magyarorazág nagytájai •••...••.•• 311
Az Alföld .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. . 313
A Kisalföld ................. '.. 313
Az Alpokalja .................. 314
A Dunántúli-dombság . • . . . . . . . . 314
A Dunántúli-középhegység . . . . . . 315
Az Észa.ki-középhegység ........ 316
A föld talajföldrajzi viszonyai . . . . . . 317
Talajképző tényezők , , ...... , , . 317
Földrajzi övezetek ............. 318
Sarkvidéki övezet . , ........ , , 318
Boreális övezet . . . . . . . . . . . . . . 319
Szubbore~s övezet .......... 319
Szubtrópusi öv~;~zet . . . . . . . . . . . 321
Trópusi övezet ...•.•........ 321
A talajmfivelés talajtani vonatkozisai 324
A talajmdvelés hatása a talajra. . . . 324
Pozitív hatások , , , , ... , ..... , 324
Negatív hatások ............. 327
A talajviszonyok hatása a talaj-
miivelésre .•........ , ......... 329
A trigyáz/is talajtani vonatkozásai . . 332
A trágyák hatása a talajra . . . . . . . 332
A talaj hatása a trágyákra .. , .... 335
Összetett kölcsönhatások· ....... 335
TalalJavitás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 338
Mechanikai talajjavítás . . • . . . . . . 339
Kémiai talajjavítás . . . . . . . • • . • . 342
Biológiai talajjavítás . • . . . . . . . • • 345
A talajjaVítási eljárások össze-
hangolása . . . . . . . . . . . . . . . . . . • . . 34 7
Az öntözés talajtani vonatkozisai . . . 348
Hatása a talajra • . . . . • . . . . • . . • • 350
Kedvező hatások . . • . • . . . . . . . 350
Kedvezőtlen hatások • . . . . . . . . 350
Az öntözővíz min6sége . • • . . . . . . . 352
Az öntözővíz min6sítése . . . . . . . 352
Az öntözővíz min6ségének javí-
tása •.••............••...•.. 355
Az öntözővíz mennyisége • . . • . . . • 355
Talajvízviszonyok . . • • . . . . . . . . . 355
379
 Debreceni Egyetem
Egyetemi es Nemzeti Konyvtar

111111111111111111111111
o 000008 244741