Vidi Rita

ÍRNI BÁRKI TUD

 Vidi Rita
ÍRNI BÁRKI TUD
Jobb agyféltekés kreatív írás módszertan

www.kreativiras.com
 Írta: Vidi Rita

Kiadja: HısNık Kiadó Bt.

Szerzıi jog ©Vidi Rita, 2014

Kiadói jog ©HısNık Kiadó 2014

Olvasóinknak nem szokása a könyveinket arra jogosulatl

jogosulatla-
nul sokszorosítani, és semmilyen formában nem szokásuk
kalózverzióban közölni sem kézzelfogható, sem digitális
formában – ide értve az Internetet is - és ez által az írót és a
kiadót megkárosítani. Köszönjük, hogy az eddigi Olvasó-
inkhoz méltóan cselekszel te is!

www.kreativiras.com
www.kreativkonyvek.net

Nyomdai munka:

ISBN
Elsı kiadás
Tartalomjegyzék
Írni bárki tud! 7. Ki a vevı? 10. 7 milliárd 13.

Egyszer volt, hol nem volt 17. Rita tud írni – de nem azért,
mert így született 20. Nevetésnek nem sírás a vége 25.

Kreativitás, mint képesség? 35. A kreativitás készség 40.

A kreatív írás 43. A bal agyféltekés írás jellemzıi 48. A jobb

agyféltekés írás jellegzetességei 49.

Amikor a jobb pontosan tudja, mit csinál a bal 53. Anyám

agyában 53. A beszédközpont 58. Bal-jobb, jobb-bal 60.
Corpus callosum 63. Az agyféltekék integrálása 65. A test-
középvonal 68. Mikor csináljunk agyintegrálást? 70. Mit
éreznek a résztvevık az integráláskor? 71. Két integráló
gyakorlat 74. Hányszor kell integrálni? 77.

Kell-e tehetség az íráshoz? 81. A tehetség fogalma 89. Mi a

tehetség?90. Tehet(etlen)ség? 92. Mi a magyar probléma?
94. Az almafa 96.

Mit és hogyan írjunk jobb agyféltekésen? 101. A zene

hatalma 102. Mit írjunk? 104. A perspektíva 108. Jelen vagy
múlt? 109. A nı, a férfi, a gyerek, a valaki 111. A stílus teszi
az írót? 111. De mirııııııl??? Könyörgöm, mirıl írjak?
114. Mikor írjak? 115. Mikor foghatok regénybe? 116. Té-
maötletek 118. Ajánlott irodalom 119.
A jobb agyféltekés írásterápia 121. A törlıkendı effektus
123. A megoldás 125.

És akkor megszólalt a bal agyfélteke 129.

Miért kihagyhatatlan élmény a tréning? 137. A közösség

ereje 138. Nincs kritika 142. Amikor összekapcsolódnak az
agyak 145. Aki biztosan rád figyel 148.

Így lesz belıled valóban író 155. Hogyan legyen az írás az

életed része? 158. A tét 159. Hogyan fogják megtalálni az
Olvasók az írásaidat? 161. Mikor lesz ebbıl könyv? 163.
Írósarok 166. Nem szokta a kutya a szántást? 166. Ennyi?
169.

Hogyan adjunk ki könyvet? 171. A klasszikus kiadó mo-

dell 171. A kvázi-kiadó modell 173. A magánkiadás, vagy
szerzıi kiadás 175. Hogyan adjuk EL? 179. Ellenırzı-lista,
hogy el is tudd adni a könyvedet 182. Könyvkiadás fapa-
dosan 188. Milyen árakra lehet számítani a piacon? 192.

A jövı írói 195. Hogyan lehet megváltoztatni a jövıt? 201.

Hogyan lehet megváltoztatni az agyat? 202.

Köszönöm! 207.

Hivatkozások, javasolt irodalom, felhasznált irodalom

209.

Jegyzetek 213.
Írni bárki tud!

Írni bárki tud, pláne a jobb agyféltekés kreatív írás mód-

szerrel – mondtam 2013 februárjában, és azóta is kapom az
áldást. Önmagukat az irodalom önjelölt megmentıinek tartó,
internetes álnevek mögé bújt emberek ostoroznak folyamato-
san, mert szerintük az Író születik képzéssel lealjasítom az
irodalmat. Sosem olvasták még egyetlen nálunk tanult író
írását sem, de ık elıre tudják, hogy nálunk bizony lealjasulás
zajlik. Beépülı kémek térnek be a tréningjeinkre, és ámulnak
el azon, hogy milyen erıteljes kognitív disszonanciát tud
okozni számukra az, hogy az elıre eldöntött negatív vélemé-
nyüket végül semmilyen tapasztalásuk nem támasztja alá a
képzés két napja alatt. Ilyenkor belekötnek a helyszínbe – túl
sötét, túl világos, túl hideg, túl meleg, túl sokan vagyunk, túl
kevesen vagyunk – vagy a trénerbe – túlságosan felkészület-
len a tréner, a tréner túlságosan magas szinten beszél az írás-
ról, stb. –, vagy a jobb agyféltekés módszerbe – szerintük ez
kamu, ez átverés, nem éreznek semmit. Az önjelölt irodalmá-
rok és a beépülı kémek mellett persze rendre megjelennek a
magyar nyelv hıs védelmezıi is, és ahelyett, hogy továbbra is
a Nyelv és Tudomány oldalon köszörülnék a nyelvüket, heve-
sen vitatkozva a valódi nyelvészekkel és nyelvırökkel, a mi
weboldalunkra járnak kikapcsolódásképp belekötni abba a
szóösszetételbe, hogy „Író születik”. Merthogy ez – szerintük–
magyartalan. Szerintünk meg szövegértelmezési problémáik
vannak.

7
De melléjük még rendre becsatlakoznak a tehetség-hívık is,
akik kikérik maguknak, hogy bárki azt merészeli mondani,
hogy halandó ember is lehet író, hiszen mindannyian tudjuk –
mert megtanultuk az iskolában –, hogy az íráshoz tehetség
kell, és a tehetség sem terem ám minden bokorban, mert ah-
hoz, hogy az isteni adottság kibontakozzon az íróban, rút és
sötét gyermekkorra, de legalábbis súlyos megpróbáltatások
hosszú sorára van szükség. És ugye ezért sincsenek már nagy
írók, mert a modern világban igazából megpróbáltatások sin-
csenek. Úgy-e?

Aztán persze nekem sem kell rafinériáért a szomszédba men-

nem, mert az „Írni bárki tud” kijelentés mellé még gyorsan
melegében kitőztem célul azt, hogy „Legyünk a 10 millió író
országa!” Ettıl még azoknak is elszakadt az agyukban az ékszíj
– mármint a bal agyféltekéjükben –, akik eladdig békésen elsé-
táltak a provokatív kijelentéseim mellett, és úgy gondolták:
nopersze, lehet, hogy írni bárki tud, de azért az nem kötelezı.

De hogy 10 millió író országa legyünk? Normális ez a nı? Ki fog

akkor olvasni, ha mindenki ír? – tették és teszik fel sorra a kér-
dést.

Betty Edwards 1979-ben jelentette meg – azóta már sokszoro-

san világhírnévre szert tett – Jobb agyféltekés rajzolás1 címő
könyvét, amelynek hatására a világon emberek milliói hitték
el magukról és tapasztalták meg, hogy tudnak rajzolni.

Betty Edwards egy merıben új szemléletet vitt a rajzolás-

oktatásba, amely szemléletet az általa kitalált elnevezéssel
élve, J-mód-nak keresztelte, és ezzel támogatta meg hétköz-

8
napinak egyáltalán nem nevezhetı, de könnyőnek, úttörınek,
döbbenetesnek annál inkább tekinthetı módszerét.

Világszerte emberek milliói csodálkoztak rá pár napos jobb

agyféltekés rajzolás tréningeken arra, hogy annak ellenére,
amit megtudtak magukról és a rajzkészségükrıl az iskolában,
igen is, tudnak rajzolni, nem is akárhogyan!

Betty Edwards ugyanakkor sosem mondta azt, hogy két nap

alatt grafikus leszel, vagy, hogy két nap alatt mővész leszel.
Csakhogy, én nem vagyok Betty Edwards.

Vállalkozó vagyok, cégvezetı, üzletasszony, vagy ahogy tet-

szik. Már eleve vállalkozó családban nıttem fel, és bár hosszú
évekig dolgoztam multinacionális vállalatnál – évekig össze-
szerelı soron, betanított munkásként, aztán 13 évig minıség-
biztosítási tanácsadóként –, mindig a vállalkozóvéna lüktetett
bennem erıteljesebben, és nem az alkalmazotti.

Amit vállalkozóként megtanultam az az, hogy soha nem le-

hetsz olyan, mint mások, mert ha beolvadsz a tömegbe, akkor
a saját vevıid sem fognak észrevenni. Vagy ha mégis, akkor
nem tudnak majd választani közted, és a hozzád hasonló
szolgáltatók között. Mindig a különlegességre kell törekedni,
de csak annyira, amit a piacod még könnyen megért.

Már minıségbiztosítós koromban, álmomból felébresztve is

azt fújtam, hogy a vevı a legfontosabb a vállalkozás életé-
ben. Ha ma éjjel felébresztenél, akkor ma is ezt mondanám: ki
a legfontosabb a vállalkozásodban?

A vevı.

9
Miért? Mert a vevı elégedettsége és a mi vállalkozói elége-
dettségünk között egyenlıségjel van. Ha a vevınek jó, akkor
nekünk is jó. Tipikus „mindenki nyer” helyzet. Ha a vevınek
rossz, nekünk sem fog jól menni a sorunk.

Ez az a vállalkozószemlélet, ami többé teszi a RitArt Academy

jobb agyféltekés kreatív írás tréningeket bármilyen más író-
képzésnél.
És ez a szemlélet diktálja azt is, hogy nem fél évig, nem egy
évig, és pláne nem két évig oktatunk, hanem kettı napig.
Utána utadra bocsájtunk, de veled maradunk továbbra is, és
segítünk abban, hogy sikeres íróvá neveld magad.

Nálunk megszületnek az írók, de, hogy mivé válnak, az bi-

zony rajtuk is múlik. Mi a bábák vagyunk, nem a szülık.

Ki a vevő?
Egy író számára a legfontosabb vevı az Olvasó. Nemcsak
azért, mert ı fogja megvásárolni a könyvet, tehát pénzügyi
tranzakciós értelemben is ı számít vevınek, hanem azért is,
mert az író számára az Olvasó az, aki veszi az adást is.

A legfıbb vevı mindig az Olvasó. Nem a szakma, nem a kri-

tikusok, nem az irodalmárok, nem a nyelvészek, nem a kiadók
elıolvasói, nem az olvasószerkesztık, nem a kiadóvállalatok,
hanem a nagybetős Olvasók. Azok, akik rendszeresen vagy
rendszertelenül, de eljárnak a blogunkra, és alig várják a kö-
vetkezı írásunkat. Azok, akik bemennek a könyvesboltokba,
és leveszik a polcról a könyvünket. Azok, akik böngésznek az
online könyvesboltokban, és kosárba rakják a mőveinket. İk

10
az Olvasók. Akik olvasnak bennünket, és olvasnak bennünk
is.

Sokszor vádolnak azzal azok, akik csak a címsorainkat olvas-

sák – Írni bárki tud, Legyünk a 10 millió író országa –, hogy
tévútra viszem a lelkes amatıröket, és elhitetem velük, hogy
lehet belılük író, pedig hát ugyebár nem lehet, mert hogyan is
lehetne?

Mert az írás mővészet, és a mővésznek nem szabad azzal foglalkoz-

nia, hogy ki fogja majd olvasni, és hogyan lesz majd eladva a könyve
– mondják vádlóim.

Mindig elszomorít, hogy amikor a puszta tényeket közlöm,

akkor a rossz hírt velem azonosítják, de muszáj elmondanom,
hogy az, aki öt percet eltöltött már a könyvkiadás és könyvér-
tékesítés szakmában, az pontosan tudja, hogy most itt, a 21.
század tizennegyedik évében az a mővész lesz sikeres és
jómódú, aki képes továbblátni a havi fizetés szemellenzı-
jén. Ó, milyen csodálatos lenne, ha a világ még ma is úgy mő-
ködne, mint száz évvel ezelıtt, amikor még alig voltak írók, és
a kiéhezett tömegeket alig lehetett jóllakatni finom írás-
étkekkel. De botorságokat beszélek: nem lenne csodás, ha a
világ ma is úgy mőködne! A ma emberének a ma világában
kell élnie, és a mai civilizációs szintnek kell megfelelnie. Per-
sze ezt úgy kell érteni, hogy akkor kell így élnie, ha éppen
csak tengıdni akar.

Ugyanis, ha sikerekre vágyik, akkor nem a mában kell élnie,

hanem egyenesen a jövıben. De legalábbis korának írótársai
elıtt járva.

11
Nos, ezért fújnak rám azok, akik képtelenek továbblátni a
„megírom – a kiadó meg kiadja – besöpröm a pénzt” modellnél. Ez
a modell igazából nem is mőködik, mert kizárólag celebek
nevéhez kötıdı könyvek, biztos író-húzónevek írásai, és kül-
földi sikerkönyvek kerülnek ma kiadásra. Nagyon nagy jóin-
dulattal évente egy-két feltörekvı ifjú is kaphat egy-egy
könyvet, de csak akkor, ha már látványos sikerük van az In-
terneten. (Lásd Nyári Krisztián történetét.)

Tudod, mely könyveket adták el a legnagyobb példány-

számban Magyarországon?

Ez egyik Kertész Imre Sorstalansága. A Nobel-díj után, nem

elıtte. A másik Schobert Norbert Update könyvei, amiket ma-
gánkiadásban jelentetett meg, a saját vállalkozásában. És eh-
hez Nobel-díj sem kellett. Ezek a könyvek értek el 300 000-es
példányszámot.

A számok azt mondják, hogy vagy Nobel-díjazottnak, vagy

vállalkozónak - de legalábbis vállalkozó szellemőnek - kel-
lene lenned.

Ennek a könyvnek az egyik legfontosabb mellékes üzenetéül

azt szánom, hogy ma már nem elég írónak lenni. A vállalkozó
szellemet is ki kell bontakoztatnod magadban, amiben termé-
szetesen szintén sokat fog segíteni a jobb agyféltekés módszer.
Vállalkozó-íróként bizton állíthatom, hogy írni sokkal köny-
nyebb, mint vállalkozni. De mindkettı tanulható, és minden
egyes tapasztalati nappal magasabb szinten mővelhetı.

12
7 milliárd
A jobb agyféltekés írás tanfolyamaink mottója, sıt, jelmondata
az lett Magyarországon, hogy „Legyünk a 10 millió író országa!”
Nem tudom, ki hogyan van vele, én képtelen vagyok kicsiben
gondolkodni. A nagy célok nagy és jelentıségteljes tapaszta-
latokat hoznak magukkal. Illetve a nagy célok automatikusan
kódolják azt, hogy nagy dolgokat is fogunk elérni.

Ez a jelmondat egyféle reflexió arra, ami a közéletben zajlik, és

egyben elhívás azok számára, akik találkoznak vele.

Bárkibıl lehet író, írni bárki tud.

Ugyanis az írás szakma, tehát tanulható.

Az írás ugyanolyan szakma, mint amit a pék mővel, vagy az

ács, vagy a varrónı, vagy a gyári munkás, vagy a mérnök.
Némelyik szakmát rövidebb, némelyik szakmát hosszabb ide-
ig kell tanulni, de mindegyik szakmánál van egy olyan na-
gyon korai pont, amikor az azt tanuló azt érzi, hogy sínen van
és kezdi érezni, hogy ez az ı útja. A mi Író születik tréningje-
ink eddig a korai pontig viszik el az írójelölteket, és a techno-
lógia vívmányait segítségül hívva tovább is kísérjük ıket az
úton, segítünk beindítani és mozgásban tartani a vasúti kocsit
azon a bizonyos sínen.

Politikusaink itt, ebben a kis, 10 milliós országban, a munka-

alapú társadalom dicsıítéseként szalagon dolgozó szorgos
hangyákként képzelik el társadalmunk tagjait, én viszont – aki
dolgoztam szalagon eleget – úgy gondolom, hogy ne az ilyen
típusú munka legyen a legfıbb életcél sem a mostani, se a jövı
generációi számára! Azt vallom, hogy a munka nemesít, és

13
nagyon komoly munkamorált lehet tanulni a gyártó cégeknél
– fıleg a külföldiek hazai leányvállalatainál –, de van a sori
munkánál elırevivıbb, szellemileg-lelkileg gazdagítóbb tevé-
kenység is, ez pedig nem más, mint az írás.

Mindenkinek vannak megosztásra érdemes gondolatai, és ha

azt gondoljuk ezekrıl a gondolatainkról, hogy mégsem tart-
hatnak számot nagy érdeklıdésre, akkor biztos, hogy tévúton
járunk. Nagymamám csodálatosan finomakat fızött, egész
életében konyhán dolgozott, és sokszor sokszáz fıs lakodal-
mak gazdasszonya volt. A receptjeit kis papírfecnikre írta,
amik idıközben elkoptak, eltőntek, kölcsönbe adódtak má-
soknak. Annyira bánom, hogy nem lettek összegyőjtve a re-
ceptjei kis füzetecskékbe, annyira bánt, hogy most nincs egy
kis könyvecske, amiket fellapozhatnék a tuti receptekért. Így
már biztosan nem fogok olyan kókusztekercset enni, mint
amilyet ı csinált, és biztosan nem fogok olyan palacsintát süt-
ni, mint amilyen az ı gondoskodó kezei közül került ki. Ami-
kor valaki azt mondja nekem, hogy „de hát az én tudásomra
senki sem kíváncsi”, akkor mindig mamám képe jut eszembe,
ahogy a forró tőzhelytıl kipirult arccal süt-fız, és összefacsa-
rodik a szívem. Ha másnak nem is, de az unokáidnak majd
biztosan szükségük lesz a te tudásodra, és ha azt a rengeteg
tapasztalatot és tudást, ami a birtokodban van, egy történetté
is át tudod formálni, akkor nemcsak az unokáid lesznek érte
hálásak.

Nem mi magunk döntjük el a gondolatainkról, hogy közlésre

érdemesek-e, hanem mások, pontosabban az Olvasók. Az írá-
sainkról nem nekünk kell megállapítanunk, hogy érdeme-

14
sek-e olvasásra, hanem meg kell hagynunk a döntés jogát az
Olvasóknak.

Réz András, esztéta mondta azt amikor az instant írásképzés-

rıl beszélgettünk, hogy: - Azt, hogy mi a mővészet, azt a közönség
dönti el, és nem törvényszerően kell mővésziesnek lennie egy írás-
nak. Hiszen a mai hihetetlenül gyors publikálási lehetıségek mellett,
míg mi, alkotók azon kotlunk, hogy vajon elég jó-e, elég irodalmi-e az
írásunk, addig valaki más megír egy a miénknél sokkal rosszabb va-
lamit, kipublikálja az Internetre, és degeszre keresi vele magát és
elismertségre tesz szert, mert azon a bizonyos egy kattintásra lévı
Interneten azonnal lesz közönsége.

Az írásban közvetített gondolatainknak sok apró célja tud ma

azonnal teljesülni – az önkifejezési szándékunkon túl - mert
az Olvasót:

- elgondolkodtatják,
- szórakoztatják,
- felvilágosítják,
- megvilágosítják,
- egyszerőbbé teszik az életét,
- továbblendítik egy holtpontról,
- megríkatják,
- hálássá teszik,
- tanítják, okítják,
- élményekkel gazdagítják.

Úgy gondolom, hogy itt, ahol létrejött ez a kezdeményezés,

nemcsak a 10 millió író országának kell lennünk, hanem egy-
úttal a 10 millió könyv országának is. Mindenkiben ott rejtızik

15
legalább egy, de inkább több könyv. És nem azért, mert
megette…

Mindenkiben van annyi mondanivaló, hasznos információ,

értékes gondolat, tapasztalati tudás, életbölcsesség, amit vétek
nem hátrahagyni, vétek nem közkinccsé tenni.

Gondoljunk csak bele, milyen lenne, ha minden ember leg-

alább csak azt megírná, hogy mi élete legnagyobb tapasztala-
ta, vagy, hogy melyik a legbeváltabb receptje a konyhában,
vagy mi volt az a legkomolyabb kihívás, amit teljesített. Az
írás gazdagítja a világot, és szerintem Magyarország alkalmas
hely arra a magyar elmék által, hogy ennek a kezdeményezés-
nek a fészke legyen.

Ugyanis a jelmondatunk igazából így hangzik: A 7 milliárd

író bolygója.

16
1. fejezet

Egyszer volt, hol nem volt

Hogyan vette magának a bátorságot egy vállalkozónı, egy
háromgyerekes üzletasszony, vidékrıl, az Isten háta mögött
20 kilométerrel, hogy elıálljon valami olyan dologgal, ami
nem is létezett addig, de miután létrehozta, máris másolók
tömkelegét töltötte el nagy reményekkel? Hogyan bukkant elı
a semmibıl ez a nı, aki az irodalomárok és a nyelv hıs meg-
mentıinek tyúkszemére lépett azzal, hogy kijelentette, írni
bárki tud, és nem kell hozzá tehetség sem, csak elég gyakorlás
és szorgalom?

Marketingesek már régóta tudják, hogy a sztori óriási kincs,

hiszen ha egy marketinges sztorizik, akkor többet tud eladni,
mint az, aki csak a termék puszta jellemzıit közli a vevıjelölt-
tel.

Gondold csak végig, mikor hajlanál jobban a vásárlásra?

Ha ezt olvasnád?

Összetevık: kakaóvaj, zsírszegény kakaópor, cukor, tej,

szójalecitin. – Tehát bármilyen csokoládé összetevıi a címkén.

Vagy ha ezt?

Mindennapi csokoládénkat add meg nekünk ma! - Ambrosía

Chocolate

17
A jobb agyféltekés írás módszertana sem úgy kezdıdött, hogy
felsoroltam az összetevıket – értsd: agyintegráló gyakorlatok
és írói feladatok egymásutániságát, amikrıl még sok szó lesz -
, hanem valahogy úgy, hogy...

…a sokadik „Rita, te hogy tudsz ilyen jól írni? Megtanítanál en-

gem is?” – kérdés után rá kellett jönnöm, hogy egyrészt szerin-
tem nem is tudok jól írni, bár szeretek, másrészt pedig fogal-
mam sincs, hogyan csinálom, vagy ha lehetek ilyen szerényte-
len: mi a titkom.

Én egyszerően csak leülök és írok, de ha esetleg nem sikerül

lendületbıl nekikezdeni az üres lap megtöltésének, akkor fel-
állok, megyek egy kört a házban vagy az udvaron, a helyére
teszek néhány dolgot, vagy épp megbontom a rendet, meg-
mosom az arcom, elmosok egy bögrét, vagy készítek magam-
nak egy teát. Míg ezt a pár mozdulatsort elvégzem – nem
mindet összesen, hanem egyet-egyet –, aközben azt forgatom
a fejemben, azt ízlelgetem, hogy milyen gondolati ívre érde-
mes felfőzni a mondanivalómat, hogyan lesz az a legközérthe-
tıbb, és mire visszaérek a számítógépemhez, már megvan az
elsı mondat. Szóval nálam ez viszonylag könnyen megy. Így,
ezeket végiggondolva, szomorúan kellett tudomásul vennem,
hogy bár tudok tanítani számítástechnikát, célok megvalósítá-
sát, pénzügyi gondolkodásmód fejlesztést, és idıgazdálkodást
is, meg elég jól értek a vállalkozásindításhoz és mőködtetés-
hez, de írni – mély fájdalom – senkit sem tudok megtanítani.

Félı – gondoltam –, hogy én sem értek hozzá, csak elég bátor

vagyok ahhoz, hogy csináljam.

18
Már-már végleg letettem arról, hogy bárkinek tartalmasabb
tanácsot tudok adni az írásról annál, hogy „teremts magadnak
nyugodt körülményeket, és írj rendszeresen és jó sokat, ha pedig épp
nem megy, akkor pancsolj valamivel, mert a vízcsobogás jót tesz”,
amikor 2010. 11. 12-én, egy sokak által mágikusnak tartott, de
egyébként egy hétköznapian esıs, késı ıszi délutánon megta-
nultam a Transzcendentális Meditációt. Ezek után vettem ész-
re magamon, hogy még könnyebben megy az írás, mint elıtte.
Elıször is, nem fáradtam el írás közben, és olyan ötleteim let-
tek, amiken még én is meglepıdtem. Örökre eltőnt az úgyne-
vezett fehér lap szindrómám, ami ha ritkán is, de még rám is
jellemzı volt néha, és bármirıl is kellett írnom, ha leültem,
akkor azonnal jött az ihlet, már vizet sem kellett hozzá locsog-
tatni. Ekkor hallottam elıször az agyféltekék integráltságáról,
és annak elınyeirıl.

De még akkor sem voltam tudatában annak, hogy a meditáció

mennyit segít az írásban, illetve, hogy ebben is megnyilvánul
a jó hatása. Az azóta zajló megtapasztalás viszont ráébresztett
arra, hogy többet és jobban tudok írni a meditáció megtanulá-
sa óta, mint elıtte.

Betty Edwards nem használt a rajztanfolyamain különleges

tornagyakorlatokat és agyintegráló módszereket, és sosem
beszélt Transzcendentális Meditációról, de gyakorlatilag ı is
úgy dolgozott, hogy feltételes reflexet épített ki a tanítványa-
iban arra vonatkozóan, hogy amikor leültek rajzolni, automa-
tikusan összekapcsolódtak az agyféltekéik, és domináns hely-
zetbe hozták a jobb agyféltekéjüket.

Mi is ezt „csináljuk” a tanulóinkkal, csak jóval céltudatosab-

ban, hiszen nekünk nemcsak az a célunk, hogy megmutassuk,

19
hogy írni bárki tud, hanem az is a célunk, hogy a tanulóink
pénzt is keressenek az írással.

Rita tud írni – de nem azért, mert úgy született

Az én írói történetem ott kezdıdött, hogy gyerekkoromban
rengeteget olvastam, és nagyon sok sikerélmény ért a fogal-
mazás órákon. Ebben szerintem semmi rendkívüli nincs, so-
kan jártak ebben a cipıben. Az elsı írói sikerélmény hatalmas
önbizalmat adott, a második sikerélmény még a hatalmasnál
is nagyobbat, és hamarosan ott tartottunk, hogy állva olvas-
tam fel az írásaimat, mint egy igazi író, az író-olvasó találko-
zókon. A tanárnı, Rózsika néni már látatlanban felszólított
ezeken az órákon, hogy „Rita, halljuk a tiédet, biztosan nagyon
jót írtál megint.”, és a végén mindig dicséret illetett. Élveztem,
de piszkosul. Ezek után még többet olvastam, hogy még bı-
vebb legyen a szókincsem, sokszor lapoztam az idegen sza-
vak szótárát, de a Kislexikon is a kedvenc olvasmányaim
között volt.

Olyan sokat olvastam, hogy a szüleim és nagyszüleim már

komolyan aggódtak értem, ugyanis ez mellett nagyon keveset
ettem, és végletesen sovány voltam, hosszú karokkal, lábak-
kal. Pedig hát rántott csirkecombból kétvagonnyit is le tudtam
volna tolni a torkomon, de hát a felmenık nem vették a lapot,
és nem tálaltak nap, mint nap rántott combot, így tényleg a
kevés evés lett az osztályrészem. Mai testalkatomat elnézve
már tudom, hogy igazán felesleges volt ennyit aggódni a so-
ványságom miatt…

Természetesen a család azért közben örült is, hogy ennyit ol-

vasok, mert gyanították, hogy ha nem halok közben éhen,

20
akkor azért remélhetıleg okosabb leszek tıle. Amikor az elsı
fogalmazás-sikerek értek, akkor végre bizonyosságot is sze-
rezhettek afelıl, hogy nem volt hiábavaló annyi idıt eltölteni a
könyvekkel.

Emlékszem, minden évben valami más akartam lenni: hol

újságíró, hol ügyvéd, hol régész, hol csecsemıápoló, aztán
végül közgazdasági szakközépiskolába küldtek, amit utáltam.
Ma már tudom, hogy a jobb agyféltekém intenzív mőködésé-
vel sehogy sem fértek össze a „Tartozik-Követel” kifejezések,
meg az, hogy egyik évben még szocializmus volt, másik évben
meg már demokrácia, úgyhogy menekülésképp minden él-
ményemet igyekeztem papírra vetni, és azokat kiszínezni úgy,
hogy olvasásra is érdemesek legyenek. A világot kezdtem
íróként szemlélni. Mindenben a sztorit és a karaktereket lát-
tam. Ha megtetszett egy fiú, máris készen volt a szerelmes
regényem fıhıse, csak azt kellett eldöntenem, hogy boldogan
élnek-e a lánnyal, vagy meghalnak… Ezekben az években
állandóan írtam.

A közgazdasági szakközépiskola egyik óriási elınye az volt

számomra, hogy megtanultam tíz ujjal, vakon gépelni. Ez a
készségem késıbbi életem során is kiemelkedı elınyt nyúj-
tott.

Aztán jó idıre abbamaradt a regénytörténetek szövése, mert

19 éves koromban kislányom született. Nem kellett már kita-
lálnom a csodatörténeteket, mert ott volt elıttem a csoda, a
maga 3 kiló 10 dekás valójában, és sokáig kitöltötte azt az őrt,
aminek vákuumát addig valószínőleg az írással igyekeztem
enyhíteni.

21
Sok év telt el családi élet megalapozásával, gyerekneveléssel,
munkába járással, majd válással, új társ keresésével, kudar-
cokkal, majd teljes sikerrel, és ezek közben szinte kizárólag
csak terápiás céllal írtam. Füzeteket róttam tele késıbb vissza-
olvashatatlan ákombákomokkal akkor, ha valami bajom volt,
ha nem tudtam megoldani a problémáimat, és ha sikerült is
késıbb kibetőzni ezeket, akkor a borzalom érzése lett úrrá
rajtam. Kiírni jó volt, de késıbb elolvasni nagyon nem volt
kellemes. Ha nem volt tiszta felület az íráshoz, akkor nyomta-
tott – már foglalt – lapok margóira írtam, vagy a munkahe-
lyemen használt azonosító kártyák hátoldalára.

Az írásban óriási áttörést jelentett az az idıszak, amikor a

cégnél belsı pályázatokon szerettem volna elırébb kerülni, és
olyan kézzel írt bemutatkozást akartam írni, amitıl hasra es-
nek, és rögtön engem választanak. Körülbelül tizenhatodjára
sikerült is, és csak nemrég tudtam meg, hogy mire megírtam a
nyertes pályázatot, addigra a pszicholingvisztika szakértıje
lettem (ez az a pszichológiai tudományág, amely a nyelvhasz-
nálatot vizsgálja).

Sok-sok évvel és önterápiás írással késıbb újra gyermekem

született, és mivel elég nehéz eset volt – úgy hívják ezt a jelen-
séget, hogy „kétemberes gyerek”, ami azt takarja, hogy egy-
szerően egy ember nem elég a baba igényeinek kiszolgálásá-
hoz, merthogy ı sosem alszik, mindig sír, és folyamatosan
dajkálni kell – egyfolytában fórumokon kerestem a megoldást
arra, hogy hogyan lehetne boldogabb babává tenni. Minden
szabad percemet fórumozással, más anyukákkal való írásos
eszmecserével töltöttem, és végre kiélhettem írói hajlamaimat,
a saját stílusomban. Mindig igyekeztem olyasmiket írni, amik-

22
rıl azt gondoltam, hogy az olvasóiknak örömet, vidámságot
szereznek. Ebben az idıszakban romlott kissé az íráskészsé-
gem, mert én is elkezdtem használni az Interneten olyannyira
elterjedt, idıt spóroló rövidítéseket, egyre kevesebb nagybetőt
alkalmaztam, és a központozásnak is búcsút mondtam, helyet-
te minden egyes gondolat végén két pontot tettem ki. Senki-
nek sem javaslom azt, hogy a saját anyanyelvi készségeivel ezt
mővelje, mert elég nehéz innen visszajönni! Szerencsére csak
pár hétig degradáltam a nyelvi érzékemet, utána új útra lép-
tem.

Amikor a fiam 8 hónapos lett, és eléggé boldognak is tőnt, a

férjemmel vállalkozást terveztünk. Eleinte csak arról volt szó,
hogy én majd a honlapunkat szerkesztem – azt elfelejtettem
mondani, hogy tíz éves koromtól a számítástechnika is rabul
ejtett, és programozásban sem vagyok épp kezdı – ı pedig
majd számítógépeket javít.

Hát, ember tervez, Isten végez – szokták mondani, és ennek a

nagy fellángolásnak az lett a vége, hogy az eredetileg napi egy
órás, babagondozás mellett végzett kisegítı tevékenységem fél
napot is igénybe vett, órákat ültem a gépnél, és folyamatosan
írtam. Nem azért tartott ilyen sokáig naponta, mert rosszul
csináltam, hanem azért, mert kiderült, hogy életem egyik fı
célja képes megvalósulni a gyerekágy mellıl: írhatok, és ezzel
közben taníthatok, segíthetek másoknak.

Számítógépes oktatóanyagokat kezdtem készíteni, de nagy-

üzemben ám! Elıször ingyenes anyagokat, amikben elmagya-
ráztam, hogyan lehet profi módon használni a számítógépet,
majd fizetıs anyagokat, amelyekben az alapokat, és a csúcs-
készségeket tanítottam. A férjem adta a nagyon élı szakmai

23
hátteret, én pedig a kommunikációt az Olvasókkal és Ügyfe-
lekkel.

2006-ban kezdıdött a vállalkozásunk története, és a mai napig

is tart.

2009-ben, már minden számítógépes anyagot tökéletesre csi-

szolva, nıi témák kezdtek érdekelni: idıgazdálkodás, célkitő-
zés, önismeret, önbizalom növelés, és a hısnık.hu oldalamon
most már más témákban, de megint csak írtam-írtam-írtam.
Elızıleg kitanultam és kitapasztaltam a marketing célú szö-
vegek írását, és lényegében ezzel kerestem a pénzt.

Információk közlése a nagyközönséggel ingyen -> fizetıs in-

formációk közlése szőkebb vásárlóközönséggel.

Minden nap írtam, hol hírlevelet, hol értékesítési oldalt, hol

fórumokon vitatkoztam, hol könyvet terveztem.

Elsı könyvem, a „Hagyd a dagadt ruhát másra!” 2009-ben jelent

meg, a második könyvem 2010-ben, „Hogyan váltsuk valóra
vágyainkat?” címmel. 2011-ben szintén könyvet akartam írni a
Gazdagodás Receptje munkacímmel, de ebbıl végül online
tanfolyam lett, bár körülbelül egy hét alatt könyv formába
lehetne szerkeszteni.

Harmadik könyvem 2013-ban jelent meg, „Így szeresd a tehetsé-

get!” címmel, azoknak a szülıknek célozva, akik úgy gondol-
ják, hogy tehetséges a gyermekük, de önmaguknak szeretnék
megtartani a tehetséggondozás feladatát.

Én az a fajta vállalkozó és író vagyok, aki a saját problémáiban

is meglátja a globális kihívásokat, és rövid piackutatás után

24
gyorsan összedob egy könyvet, hogy ha már magának tudott
segíteni, akkor mások se maradjanak árván.

Ahhoz képest, hogy milyen gyorsan megírok egy könyvet, ez,

amit most a kezedben tartasz, nagyon régóta lapul egy jelleg-
telennek tőnı fájlként a számítógépemen. Ugyanis a jobb agy-
féltekés írás projekteknél szembesültem elıször azzal, hogy
pár hónappal a nyilvánvaló sikerek után elkezdtek másolni,
de afféle pofátlan módon. Még a szlogent is ellopták. Addig,
míg én ki nem találtam, és le nem teszteltem, addig nem léte-
zett jobb agyféltekés kreatív írás Európában, de most érdekes
módon, Magyarországon már több ilyen kezdeményezés is
próbálkozik megvetni a talpát a piacon, míg Európa többi ré-
szén még mindig nagy csend van…

Ez számomra is új, meg kellett fontolnom, hogy mit teszek

közzé ebben a könyvben, és mit nem, sıt, ügyvéddel is kellett
errıl konzultálnom, hogy megvédjem a RitArt Academy
eredményeit és az összes tréner és üzleti partner jogait.

Ugyanakkor örülök is annak, hogy nemcsak én állok egyedül

a viharban, és kiáltom a szélbe a jobb agyféltekés írásoktatás
létjogosultságát. Az elején komolyan tartottam tıle, hogy túl
sokáig kell majd magyaráznom a tréning létezésének lényegét,
aminek hatására az életkedvem is el fog menni. Nem így lett.
Van néha úgy, hogy a látszólag energiaigényes problémák
még több energiát biztosítanak számunkra.

Nevetésnek nem sírás a vége

2013. elején részt vettem egy jobb agyféltekés rajzolás tanfo-
lyamon, ami nálam egy évek óta húzódó folyamat végére tette

25
ki a pontot. Ugyanis már legalább százszor lett volna lehetı-
ségem ilyen képzésen részt venni, hiszen ismerıseim közül
már nagyon sokan gazdagodtak ezzel az élménnyel, de vala-
hogy nem gyıztek meg a beszámolók. Illetve pontosítok: a
beszámolók hiánya arról gyızött meg, hogy ez a jobb agyfél-
tekés rajzolós dolog mégsem lehet olyan remekbe szabott, ha
elıtte még mindenki nagyon lelkes, utána meg csak a csend
marad. Persze – gondoltam –, lehet, hogy az újsütető mővé-
szek éppen elmélyülten dolgoznak.

A jobb agyféltekés rajztanfolyam nem a rajzolás miatt kezdett

el érdekelni, hanem valahogy úgy éreztem, hogy nem árt, ha
új élményekre teszek szert. Évek óta csak olvastam-írtam-
olvastam-írtam, elıadtam, szerveztem, terveztem. Nagyon
kreatívan töltöttem az idımet, de már fájóan hiányzott vala-
milyen új élmény. Mint kiderült, nem tettem rossz lóra a rajz-
tréningen való részvétellel. A két agyfélteke összehangolását,
a jobb agyfélteke dominanciájának erısítését elızıleg már
megismertem a rajztanfolyamot szervezı Tokaji Melinda jó-
voltából, aki kineziológusként is tevékenykedik. İ tanította
meg az agyintegrálást a fiamnak és nekem, mikor a fiatalúr-
nak problémái adódtak az általános iskola elsı osztályában. A
TM kapcsán az én agyféltekéim integráltságával sosincs prob-
léma, de azt tapasztaltam, hogy még nekem is használtak a
mozgássorok, amikor napokon át írtam megállás nélkül. De
álmomban sem gondoltam volna, hogy ezt a módszert közvet-
lenül oktatásra is lehet használni, és ilyen egyszerően! Ma már
tudom, hogy igazából csak jobb agyféltekés módszerrel lenne
szabad tanítani, bármi is legyen a megtanulandó…

26
A rajztanfolyam elıtti napokban már nagyon izgatott voltam,
és a képzés reggelén úgy ültem be az asztal mögé, mint aki
visszareppent húsz évet az idıben, és újra gyerekként éli meg
az iskolai élményeit. Akkor már éreztem, hogy valami nagyon
rendkívüli fog történni. Benne volt a levegıben. Vagy ben-
nem. Vagy valahol az Univerzumban – már ha hiszünk ilyes-
miben.

Az elsı rajzolós feladatok alatt végig nevettem. Szó szerint:

rajzoltam, és kuncogtam, hol hangosan, hol elfojtva, és hihe-
tetlenül jól éreztem magam, mintha valaki folyamatosan fan-
tasztikus vicceket sutyorgott volna a fülembe. Legalábbis a
külsı szemlélı számára biztosan úgy tőnt, hogy valaki vala-
mit biztosan sutyorog, mert úgy egyébként semmi kuncogni-
való nem volt a teremben. Mindenki csendben dolgozott, köz-
ben halk zene szólt.

Alig telt el egy-két óra a délelıttbıl, alig készült el három-

négy rajz, alig tudtam valamit errıl a jobb agyféltekés mód-
szerrıl, és máris tele voltam sikerélményekkel, amik még to-
vább növelték az amúgy sem alacsony önbecsülésemet, és
ahogy ott ültem, és a kezemrıl készítettem egy rajzot, hirtelen
belém vágott a felismerés villáma:

- Hát így! Így lehet megtanítani az embereket írni!

Onnantól kezdve két szálon futottak tovább az események a

rajztanfolyam két napja során. Az egyik szál a rajzolás volt, a
maga teljességélményével, a másik szál pedig a fejemben
igyekezett elıre, mint egy pörgıs és akciódús mozifilm. Lát-
tam magam elıtt, ahogy emberek ülnek körben, és én írni ta-
nítom ıket. Na, nem a szépírásra, vagy a helyesírásra, hanem

27
a történetmesélésre. De nemcsak tanítom ıket, hanem való-
ban meg is tanulnak írni! Élvezik, örömmel élik meg az írás-
tanfolyamot, és végül könyveik jelennek meg, ık pedig a kép-
zés után fennhangon hirdetik magukról azt, hogy írók!

Az írás a foglalkozásuk.

A két napos rajzolás után hazatérve, a végkimerülés határán

ültem le még este egy ilyen számomra ismeretlen, de egyre
inkább testet ölteni akaró jobb agyféltekés írás tanfolyam
vázlatát összeállítani, és úgy tértem aludni, mint aki éppen
készül a világot megváltani.

Aztán néhány napig rá sem néztem a tervre, és minden, a

gondolataimba való beférkızést igyekeztem megakadályozni
jobb agyféltekés írótanfolyamom számára. Dörzsölt vállalkozó
vagyok már ahhoz – tudod, mert sokat jártam a fal mellett,
mint a rendırök a viccben –, hogy tudjam, a kezdeti lelkesedés
néha veszélyes is lehet, mert eltereli a figyelmet a kudarc intı
jeleirıl. Aludtam rá egy párat, és amikor négy-öt nap múlva
úgy keltem ki reggel az ágyból, hogy „na, csináljuk!”, és semmi
nem tudott letéríteni az útról, akkor kezdtem el beszélni róla
másoknak is.

Bevallom ıszintén, eleinte kicsit félelmetes volt számomra az,

hogy akárkinek meséltem róla, mindenkinek valami hasonló
volt a reakciója:

- Aztaaaa! Azonnal szólj, ha elindítod, mert ott

akarok lenni az elsı tanfolyamon!

Hogy miért volt ez a hozzáállás félelmet keltı?

28
Azért, mert magyar vállalkozóként elıtte éveken keresztül
ahhoz szoktatódtam hozzá, hogy bármilyen remek ötletem is
támadt, akkor minimum furán néztek rám, de a leggyakrab-
ban megkaptam a következı, tökéletesen jóindulatú kérdést
is:

- És szerinted ebbıl meg is lehet élni?

„Remekül”inspirál az, amikor mások felteszik azt a kérdést

helyetted, amitıl a legjobban félsz, és ezzel alávágnak a világ
legjobb kezdeményezéseinek. Igaz, hogy már ezer történetet
hallottunk arról, hogy a világ nagy elméi mindig is lesajnálták
mások szánakozó, megvetı, vagy épp kekeckedı megjegyzé-
seit, de az a tapasztalatom, hogy más errıl száz év távlatából
egy remek anekdotát elolvasni, és más szembesülni ezekkel a
szituációkkal a jelenünkben. Persze, ha nem léteznének ezek
az anekdoták, akkor a legtöbb vállalkozás el sem indult volna
az utóbbi tíz évtizedben, mert ha nem tudnánk, hogy ezekkel
már mások is megküzdöttek elıttünk, akkor biztosan gyorsan
feladnánk.

De nem a jobb agyféltekés kreatív írás tanfolyamot! Mert azt

mindenki szerette már a születése elıtt, a várandósság idı-
szakában is. A szívem alatt való hordozás körülbelül egy bı
hónapig tartott, ami alatt végignyomoztam az összes könyvet
és internetes oldalt a módszer mögött rejlı tudományos ma-
gyarázatokért, sıt, ezek cáfolataiért is. Az egy dolog – gondol-
tam –, hogy megtapasztaltam a csodát, de még az is lehet,
hogy csak bemeséltem magamnak, hogy valóban van hatása a
két agyféltekét integráló gyakorlatoknak. Így aztán a saját ma-
gam megnyugtatása érdekében is nagyon fontos volt, hogy
bizonyítékok legyenek a kezemben kutatásokról, tényekrıl és

29
vitatott eredményekrıl is akár. (A bizonyítékok hivatkozásait
megtalálod a hivatkozásokat, javasolt és felhasznált irodalmat
felsoroló fejezetben, a könyv végén.)

Aztán jött az utolsó megtorpanás, mint ahogy minden drámai

végkifejlet elıtt illik egy végsı „kiállásnak” lennie.

Egy késı téli péntek délutánon Andi barátnımmel beszélget-

tünk az autóban ülve, éppen Szombathelyre tartva. Andi be-
számolt nekem arról, hogy már teljes egészében kidolgozta az
új tanácsadói szolgáltatását, de valahogy fél ezt megosztani a
nagyvilággal. Mindenféle kifogásokat keresett, hogy miért ne
reklámozza ezt a lehetıséget az ügyfeleinek, és én minden
kifogására csípıbıl nyomtam az ellenérvet, és gyızködtem ıt,
hogy de, igen is, indítsa be a tervet! Mire Szombathelyre ér-
tünk, addigra Andi szent ígéretet tett, hogy amint hazame-
gyünk, azonnal közhírré teszi, hogy létezik ez az új szolgálta-
tása.

A hazafelé vezetı úton váratlan fordulat történt. Akkor én

meséltem neki arról, hogy már teljes egészében kidolgoztam a
jobb agyféltekés kreatív írás tanfolyamot, de félek ezt megosz-
tani a világgal. Andi kérdéseire válaszul felsoroltam ugyan-
azokat az érveket a tanfolyam elindítása ellen, amiket odafelé
szinte szó szerint ı mondott nekem, és ı ugyanúgy szinte szó
szerint megtámadta minden, a tanfolyam elindítása elleni ér-
vemet, és mire hazaértem, én is megígértem, hogy leszámolok
minden félelmemmel, és meghirdetem az elsı jobb agyféltekés
kreatív írás hétvégét.

30
Így esett, hogy másnap gazdagabb lett a világ egy igen szín-
vonalas feng shui tanácsadói szolgáltatással, és egy jobb
agyféltekés kreatív írás tréninggel.

Aztán begyorsultak az események, bár addig sem a vánszor-

gásáról volt híres az idı.

2013. április elején tartottam az elsı két napos tréninget. Mai

napig látom magam elıtt a hétvége minden pillanatát, hallom,
ahogy felolvasnak a résztvevık, érzem, ahogy a füstölı illata
felém úszik a levegıben, és szinte újra átélem azt a hihetetlen
fáradtságot, amit a két nap végén éreztem. Alig bírtam haza-
vezetni, épphogy beléptem a házba, szinte azonnal dıltem az
ágyba, a takarót már nem bírtam magamra húzni.

Egyszerre éreztem megkönnyebbülést akkor, hogy „huhh, túl-

éltük”, másfelıl viszont újra tele voltam tettre kész energiák-
kal, mert ez az elsı két fantasztikus nap annyira jövıbe muta-
tó volt, mint egy hatalmas, láthatatlan, de egyértelmően léte-
zı, minden érintett számára érezhetı mutatóujj, amely jobbra,
elıre mutat.

Alig pihentem ki ezt a két napot, 25 éves osztálytalálkozónk

volt az általános iskolai osztályunkkal. Totya, kedves osztály-
társam, aki mindig is szorgalmazta, hogy írjak jó kis történe-
teket, mert az a minimum, hogy én legyek az új Agatha Chris-
tie, így fogadott a bulin: „Te Vidi Rita, ha azt merészeled monda-
ni, hogy nincs még kész a regényed, akkor nagyon mérges leszek!”

Ki tud ellenállni egy ilyen elhívásnak?

Még aznap éjjel, ott a buliban kiötlöttem az alapsztorit – meg-

történt esemény, aminek sugallata magától Totyától jött –, már

31
másnap elkezdtem vázolni a karaktereket, és a cselekményt. A
regény írása által megtanultam, mi az, hogy alázat, ami lehet,
hogy még nehezebb is, mint megtanulni írni, és minden író-
nak illik vele rendelkezni...

Teltek a hónapok, és minden hónapban egy hétvégi tanfolya-

mot tartottam, anélkül, hogy túl akartam volna dimenzionálni
a dolgokat, vagy túlságosan erıltetni akartam volna a tréning
létjogosultságát. Élveztem, hogy könnyedén elértem a jelent-
kezıket, nem kellett görcsölni, hogy megteljenek a termek,
fantasztikus élményekkel lettem gazdagabb, csodálatos embe-
reket és élettörténeteket ismertem meg ez alatt az idıszak
alatt, majd egy szép nyári reggelen arra keltem, hogy jó, akkor
el kellene kezdeni a trénerek képzését is.

Azt mondják, senki sem pótolható, de egyre inkább azt érez-

tem, hogy az a kegyelmi állapot, mely szerint én is, és egész
családom is egészséges az év minden napján, valószínőleg
nem tartható fenn sokáig, és nem egyszer rémülettel töltött el
az a gondolat, hogy egyszer csak, egy ilyen hétvégét nem tu-
dok – vagy nem tudok a maximumon – végigcsinálni egy sú-
lyosabb nátha, vagy egy derékfájás miatt. (Késıbb beigazoló-
dott, hogy igazam volt a félelmemmel kapcsolatban: 2014 au-
gusztusában, az egyik, általam vezetni kívánt tréning elıtti
napon lábamat törtem, két hónapra teljesen kiestem a RitArt-
vérkeringésbıl.)

Szeptember elején, tehát a tréning indulása után öt hónappal

elkezdtem a trénerek, a munkatársaim képzését. Most, ahogy
ezeket a sorokat írom, már huszonnégy RitArt-tréner áll ké-
szen arra, hogy ık tartsák a két napos jobb agyféltekés kreatív

32
írás tréningeket, és minden olyan eseményt ık vezessenek,
amiket azóta megalkottam, létrehoztam.

Az, amikor kitalálsz egy új, nagy ívő dolgot, és azt nem hur-
rogják le sem a jóakarók, sem az ellenlábasok, az valami fan-
tasztikus élmény, de az, amikor tízen, majd a következı hul-
lámban még tizennégyen önként besorakoznak mögéd, és
minden pillanatban készen állnak arra, hogy folytassák, amit
te elkezdtél, az egyenesen katartikus.

Van egy olyan vezetıi mottóm, hogy „Ha vezetı vagy, de senki
sem követ, akkor csak sétálni mentél.”, és az a helyzet, hogy ha
akarom, ha nem – akarom természetesen –, akkor is a vezetı-
jévé váltam valaminek, ami fontos, és elıremutató nemcsak
azok számára, akik majd írni fognak, de azoknak is, akik ma-
radnak majd „csak” az olvasás asztalánál.

A trénerképzéssel egyidejőleg történt az, ami tényleg csak a

legrózsaszínőbb titkos álmaimban létezett: megjelentek az elsı
KÖNYVEK, amiket a jobb agyféltekés kreatív írás – munkane-
vén „Író születik” – résztvevıi írtak.

Addig a pillanatig, míg „csak” blogbejegyzések és novellák

születtek az írópalántáink tollaiból, addig ez az egész ötlet és
kezdeményezés csak ígéret volt, még számomra is, pedig ak-
koriban én is két hét alatt megírtam a harmadik könyvemet.
Megjelent az elsı e-könyv és aztán az elsı nyomtatott könyv,
lezajlottak az elsı író-olvasó találkozók, az Olvasók megvették
az elsı példányokat, és akkor szólaltak meg a fanfárok, és dü-
börögtek együtt a szívdobbanásainkkal az üstdobok. Mára
már megjelentek az elsı regények is. Nem tudom, hogy Betty
Edwards munkásságának elsı hat hónapjában hányan jelen-

33
tették ki magukról az ı képzésén való részvétel után, hogy
„igen, mővész vagyok, igen, grafikus vagyok, igen, festı vagyok”, de
az biztos, hogy ma már egyre többen jelentik ki magukról az
Író születik után, hogy IGEN, ÍRÓ VAGYOK!

Tudod, ez olyan, mint mikor valóra válik az álmod.

Ott állsz, és elıször úgy érzed, hogy „hmm, mintha láttam volna
már ezt”, és aztán végighordozod a tekintetedet a jeleneten, és
még mindig nem oszlik az érzés, és megpróbálsz az apró rész-
letekre koncentrálni, hátha felfedezel valami hibát, valami
olyasmit, ami azt mondatja veled, hogy „ez mégsem az”, majd
eltőnik az egész. Ez a tipikus dejavu érzés, és én most vagyok
olyan jobb agyféltekés, hogy fogalmam sincs, hogyan kell ezt
helyesen írni.

Nos, ez a dejavu nálam hónapok óta tart, és nem múlik.

Valóra vált az álmom.

És ezzel a könyvvel segítek neked abban, hogy te is közelebb

kerülhess az írói álmod valóra váltásához.

34
2. fejezet

A kreativitás, mint
képesség?
Amikor valami remek – fıleg üzleti, vagy írói – ötletem tá-
mad, és valami újba kezdek, még számomra is hihetetlen ön-
uralommal tartom magam távol a szakirodalomtól és a más
hasonló kezdeményezésektıl. Azért, mert így nincsenek rám
hatással a pályatársak, vagy ellenlábasok, vagy a kétkedık,
vagy a kósza híresztelések, illetve mások sikerei és kudarcai
sem.

Amikor az idıgazdálkodásról írtam könyvet a nıknek, néhá-

nyan megkérdezték az ismerısök közül, hogy „és ismered XY
idıgazdálkodás tréningjét?” Nem, volt a válaszom, igazából nem
is hallottam róla.

„És ismered ZX idıgazdálkodásról szóló CD-it?” Nem, sem ZX-et,

sem CD-t nem ismerek.

Jöhetett bármilyen hasonló jellegő kérdés, mindig kategorikus

nem volt a válasz, mert nem is akartam ismerni semmit, ami
esetleg hasonlíthat az én „találmányomra”. Nem azért, mert
irigy vagyok, hanem azért, mert ha ismerem ezeket, akkor
valószínőleg kínosan el akarom kerülni a hasonlóságot, ami
erıltetetté és görcsössé tenné az én munkámat, ugyanakkor
mindenképp hatnának rám és a mondanivalómra ezek a ha-
sonló kezdeményezések, megoldások, szolgáltatások.

35
Ez a távolságtartó hozzáállás egy tudatalatti jobb agyféltekés
megközelítés. Ugyanis az összehasonlítás-, az összevetés-, és
a befolyásolás lehetıségének kizárása azt jelenti, hogy meg
sem adjuk a lehetıséget a bal agyféltekénk számára arra, hogy
ott károgjon a fülünkben folyamatosan, hogy:

- bebebeee, ezt más már megcsinálta sokkal jobban,

- bebebeee, ehhez te kevés vagy,
- bebebeee, ezzel semmit nem fogsz keresni, csak az
idıdet pazarlod,
- bebebeee, mindenki hülyének fog nézni.

Vannak, akik annyira bal agyféltekések, hogy kifejezetten sze-

retik, ha a kritikus bal agyuk folyamatosan ott duruzsolja a
pozitívnak éppen nem mondható kis üzeneteit a fülükbe, mert
ez az érzés hozzátartozik a komfortzónájukhoz. İk azok, akik
addig-addig kutatják, mások hogyan csinálják, míg nekik ma-
guknak el nem megy az életkedvük is, de legalábbis elvetik az
ötletet örökre.

Mint a fenti történetbıl is látszik, én a másik táborba, a legin-

kább jobb agyasok táborába tartozom, de ez nem afféle vele-
született dolog, mert mindenki kétagyasnak és jobb agyfélte-
késnek alakul élete elsı éveiben. De lesz még errıl szó, csak a
fejezet fı mondanivalójához, a kreativitás témájához ez az
alap beállítottság nagyon szorosan hozzátartozik.

Pontosan az történt a kreativitás és a kreatív írás témaköre

kapcsán is, mint minden más ötletemnél: nem érdekelt a kül-
világ véleménye, nem érdekelt mások mondanivalója, nem
érdekelt, milyen könyvek születtek a témában, és ki milyen
cikket írt róla. Nagyon örültem a tervemet fogadó lelkesedés-

36
nek, de igyekeztem objektív maradni, hogy ne ragadjon ma-
gával a megelılegezett siker érzése.

2010-ben, a Minerva Capitoliuma címő havi magazinunkban

két cikket is írtam a kreativitás és a vezetıi szemlélet, illetve a
vállalkozás témakörök metszéspontjáról – meggyızıdésem,
hogy a vállalkozók a legkreatívabb emberek, illetve, hogy a
kreatív emberekbıl elıbb-utóbb vállalkozók lesznek –, és ak-
kor még sejtelmem sem volt arról, hogy három évvel késıbb
más sajtóorgánumok is pont az én kreativitással kapcsolatos
nézeteimre lesznek kíváncsiak, és, ahogy egy barátom fogal-
mazott, afféle kreatív-celeb leszek.

Amikor a jobb agyféltekés kreatív írás tanfolyamokat tervez-

tem, akkor nem volt szükségem arra, hogy hosszasan gondol-
kozzam azon, hogy mi a kreativitás, mert kész válaszom volt,
még a korábbi munkáim és a vállalkozószemlélet révén:

A kreativitást sokan alkotótevékenységgel azonosítják, de

az jóval több ennél. Nem elég alkotni, a kreativitásnak van
még két fontos ismérve ezen kívül:

1.) Szenvedés nélküli, örömteli, könnyed alkotás,

2.) és a végére érés a folyamatnak, tehát ELKÉSZÜLÉS a
mővel, vagy a folyamattal.

A kreativitás az igazából a teremtés maga, amiben nagyon

fontos szerepet játszik az újítás és a megújulás ténye.

Teljesen szubjektív, hogy mit nevezünk szenvedés nélkülinek,

örömtelinek, könnyednek, és mit nevezünk elkészültnek. Ez a
mővészi, alkotói szabadság jellegzetessége, hogy nem kell
mindent pontosan definiálnunk.

37
Az ötlettel teliség, a mindenbe belekapkodás, a soha be nem
fejezés nem kreativitást jelentenek, hanem csapongást. Persze
már ez is jobb, mint egész életünkben semmit nem csinálni, de
még nem az igazi.

A kreativitás egy életstílus, egy folyamat, egy gondolko-

dásmód, egy szemléletmód, ami közben jellemzı, hogy flow
állapotban vagyunk, és néha magunk sem értjük, hogyan
vagyunk képesek megérteni az összefüggéseket.

A kreativitás fejleszthetı, és a jobb agyfélteke dominálásával,

és a két agyfélteke integrálásával ugrásszerő fejlıdést lehet
elkönyvelni a kreativitásfejlesztés terén.

Ez volt az én jól bejáratott véleményem, amit nemcsak gyak-

ran hangoztattam baráti társaságban, hanem kimondottan
tanítottam is a tréningeken és a RitArt Academy trénerek is
ezt tanítják.

Aztán eltelt hat hónap az Író születik életében, és megvettem

Csíkszentmihályi Mihály Kreativitás címő könyvét2.
Csíkszentmihályi professzornak nagy tisztelıje vagyok, és
amikor elkezdtem olvasni ezt a könyvét, akkor elıször hinni
sem akartam a szememnek. Ugyanis a professzor úr azt
mondja, hogy az, amit én annyira felmagasztalok kreativitás-
ként, az csak a kis betős kreativitás, mert az igazi, nagy betős
Kreativitás leginkább az, amit minimum egy-egy szakmai
díjjal, de leginkább világszintő elismeréssel értékelnek. Mint
amilyen például a Nobel-díj. Ez afféle alap-elismerés a Krea-
tívok között. „Kreativitás” címő könyvében a nagy betős Krea-
tív embereket szólaltatja meg interjúk által, és persze elismeri

38
a kisbetős kreativitás létjogosultságát is, de azért érzékelteti,
hogy azt érdemes a helyén kezelni, mert az afféle aprópénz.

Nekem az a meglátásom, hogy nem érdemes különválasztani

a hétköznapi eredményeket elérı, és a hétköznapi embereket
boldogító kreativitást a Csíkszentmihályi professzor úr által
nagybetősként meghatározott, világszintő eredményeket fel-
mutató kreativitástól, mert a folyamata mindkettınek ugyan-
az. Szikra, belemélyedés, átlényegülés, fel-fel bukkanás,
visszabújás, megint egy szikra, elkezd összeállni a rendszer,
majd ott a végén egy kézzel fogható eredmény. Kit érdekel,
hogy ezt az eredményt egy szakmai zsőri értékeli nagyra –
vagy épp alul -, vagy a szomszéd négy éves kislánya? Az érté-
kébıl mit sem von le a szakértı zsőri összetétele. Lelkes fo-
gadtatásra talált? Tökéletes! Megszületett valami új, vagy új-
szerővé vált valami régi? Fantasztikus!

Ha egy elképzelhetetlenül nagy mérleg egyik serpenyıjébe

összegyőjtenénk a hétköznapi emberek által megélt kreatív
folyamatokat, míg a másik serpenyıbe beletennénk a rangos
nemzetközi és szakmai sikereket elérı kreatív folyamatokat,
akkor a sok kicsi kreativitás oldala lenne túlsúlyban, a maga
majdnem 7 milliárdnyi kreatív emberével. A hétköznapokban
megszámlálhatatlan kreatív tevékenységet végzünk, amiknek
nem látványosak a kimeneteleik, mégis nagy jelentıséggel
bírhatnak az egyén életében, még ha csak rövid idıre is. Soha,
senki nem tudhatja elıre, hogy milyen iciri-piciri apróságnak
lesz majd a jövıbıl a múltba visszanézve nagy súlya, és senki
nem írhatja elı azt, hogy egy kreatív tevékenységnek milyen
minıségő eredménnyel kell végzıdnie, hiszen maga a folya-
mat, az út legalább olyan fontos, mint elérni valahova. Éppen

39
ezért kreativitást és kreativitást nem lehet és nem szabad mi-
nısíteni. Ráadásul minden apró kreatív elırelépésünket to-
vább tudjuk örökíteni az utódaink felé, már ha lehet hinni a
modern genetikának, és a kromoszómák mutációjával kapcso-
latos kutatásoknak. Ki tudhatja elıre, hogy milyen hétköznapi
apróság lesz majd hatással egy húsz-harminc évvel késıbbi, a
következı generáció által kiötlött hatalmas felfedezésre?

A kreativitás készség
Tudatossággal, gyakorlással, a megfelelı eszközök és módsze-
rek használatával csúcsra tudjuk járatni a saját kreativitásun-
kat. A leginkább mőködı kreativitásfejlesztı módszerek, ami-
ket ingyenes online tanfolyamunkon is tanítok:

1.) Vissza a gyerekkorba! Menj vissza gyermekkorod leg-

boldogítóbb helyszíneire, teljesen egyedül, és nosztal-
giázz!
2.) Rendszeres viccolvasás, vicces mősorok nézése – stand
up comedy, bohózatok, humoros sorozatok formájá-
ban. A rendszerességen van a hangsúly.
3.) Fogj egy hétköznapi tárgyat – például ami leghama-
rabb a kezedbe akad – és írj össze 20 olyan dolgot,
amire még használható az eredeti funkcióján kívül.
4.) Legyél hálás! – írj rövid hálálkodó üzenetet emailben
vagy a Facebookon annak, akinek gondolod. A hálád
ne legyen ironikus vagy cinikus. Valódi legyen és iga-
zi!
5.) Mindig is gondoltad, hogy a szimfonikus zene oko-
sabbá tesz? Nos, igazad volt! Hallgass szimfonikus ze-
nét, mert ez segíti az agyadat, hogy könnyebben rá-

40
 érezzen az összefüggésekre. Javasolt szerzık: Beetho-
ven, Mozart, Csajkovszkij. A youtube a barátod!
6.) Olvass egy héten keresztül olyan sajtóorgánumokat –
napi hírekrıl, közéletrıl, gazdaságról, külpolitikáról –
amiket eddig eszed ágában sem volt olvasni. A más
nézıpont megismerése kitágítja az elméd korlátait.
Nem kell meggyızıdést váltanod, de érdemes meglát-
nod mást is azon túl, ami az orrod elıtt van.
7.) Mesélj történeteket! Állandóan és folyamatosan.

További hét kreativitásfejlesztı gyakorlat érhetı el a

http://www.kreativiras.com/tudastar/ oldalunkon!

Azt mondtam, hogy a kreativitás egy készség. Ez oké, ezt ért-

jük. De mi is pontosan a készség?

A készség szinonimái: gyakorlat, rutin, ügyesség, gyakorlott-

ság, rátermettség, képesség.

Képesség: képesek vagyunk rá.

Készség: készek vagyunk rá.

A kérdés csak az, hogy mi a szándékunk azzal, amit éppen

csinálunk, amivel éppen foglalkozunk, és szeretnénk benne
esetleg kreatívak is lenni:

• van-e kedvünk hozzá,

• tudjuk-e élvezni,
• hajlandóak vagyunk-e fejlıdni benne,
• tudunk-e új, saját megoldásokat kitalálni a témában,
• a végére érünk-e valaha.

41
Ha ezek nagyjából teljesülnek, akkor nem kell hozzá profesz-
szor, hogy kimondhassuk magunkról: kreatívak vagyunk.

A kreativitás kizárólag a jobb agyféltekénkbıl ered. A hétköz-

napokban viszont a kreativitás igencsak esetleges, ahhoz,
hogy a jobb agyféltekénket a lehetı legmagasabb szinten ki-
használhassuk, kell egy módszer, amivel akkor kapcsolhatjuk
be ezt a féltekét, amikor csak akarjuk. Ez a jobb agyféltekés
módszer, ez a két agyfél integrálásának módszere.

De mielıtt ebbe belemélyednénk, beszéljünk a másik nagyon

fontos témánkról, a kreatív írásról.

42
3. fejezet

A kreatív írás
Manapság szinte divat lett többre értékelni az érzelmi intelli-
genciát a hagyományosnál, és ez odáig jutott, hogy HR-esek
nem a logikai és matematikai képességet tesztelik már a mér-
nöki állásra jelentkezıknél sem, hanem azt, hogyan képesek
beleélni magukat egy helyzetbe, hogyan küzdenek meg lelki-
leg a kihívásokkal, milyen a humorérzékük, és hogyan érzik
magukat bizonyos helyzetekben. Nem kell ahhoz tudományos
alapképzettség, hogy tudjuk, az boldogul jobban és könnyeb-
ben az életben, aki mindkét agyféltekéjét használja, nemcsak a
balt. (Persze az nem gond, ha egy mérnök a matematikában is
élen jár.)

Az írásról mindig is azt tartották3, hogy az egyszerően csak a

gondolatok megörökítésének eszköze, de ha megelégednénk
ennyivel, akkor nem lenne szükség arra, hogy ezt a könyvet
megírjam, vagy bárki bármikor könyvet írjon.

A gondolatok megörökítéséhez igazság szerint nincs szükség

írásra, hiszen arra ott van a rajzolás, és ma már a fényképezés,
filmezés. Az írásra azért van szükség, és azért fejlıdött évez-
redeken keresztül ez a kifejezési mód ilyen magas és hatékony
szintre, mert nemcsak megörökíteni akarjuk a gondolatokat,
hanem közvetíteni is, ráadásul úgy akarjuk közvetíteni, hogy
a befogadó fél egészen pontosan azt olvassa ki, amit mi közöl-
ni akartunk.

43
Ha annál a definíciónál maradunk, hogy az írás egyszerően
csak a gondolatok megörökítésének eszköze, akkor az írás
nem más, mint kalapács. Nekünk nincs szükségünk a kala-
pácsra nekünk igazából egy bevert szögre van szükségünk,
amire képet, vagy bármilyen tárgyat akaszthatunk. Ha ezt az
igényünket kielégítettük, akkor a kalapács mehet valami el-
dugott polcra, vissza a helyére – a szöggel együtt –, hogy leg-
közelebb hónapokkal késıbb legyen rá újra szükségünk.

Hát így viseltetünk az írás és az írott szöveg iránt, mint a ka-

lapács és a szög iránt?

NEM!
Minden napunkat átszövi az írás és az olvasás iránti igé-
nyünk, de nem azért, mert olvasni egyszerően csak jó, vagy
írni egyszerően csak jó, hiszen ha ez pusztán így igaz lenne,
akkor elég lenne értelmetlen szövegeket, és véletlenszerő ka-
raktercsoportokat papírra, monitorra vetni.

Ehelyett sokan írnak olyan vehemenciával és elhívással, mint-

ha az életük függne tıle, és átvitt értelemben függ is, hiszen
ebbıl élnek. Ugyanakkor rengetegen olvasnak úgy, hogy nem
is tudják pontosan, hogy tényleg az életük, az életminıségük
függ az olvasottaktól.

Az írás nem úgy eszköz, mint egy bármilyen használati tárgy,

az írás így nem is csupán csak a gondolatok megörökítésének
eszköze. Sokkal inkább a gondolatok közvetítésének eszköze.
De nem elégedhetünk meg azzal, hogy megörökítjük a saját
gondolatunkat, vagy valamilyen eseménysort írásban, és ezzel
íróként kipipáljuk az írói feladatunkat.

44
A kreatív írás az ÉRZELMEK és ÉLMÉNYEK közvetítésének
eszköze.

A kreatív írás az írásnak az a típusa, aminek az a célja, hogy

az Olvasó érezzen valamit olvasás közben, tehát érzelmileg
bevonódjon, sıt, azt is mondhatjuk, hogy az a kreatív írás cél-
ja, hogy beszippantsa az Olvasót.

Természetesen ezen hatás megcélzása közben az írás eredeti

gondolatközlı hatásának, tehát a tanításnak, a dokumentálás-
nak, a gondolatmegırzésnek, sıt gondolatébresztésnek sem
kell háttérbe szorulnia. Az a legjobb, ha olvasás közben az
Olvasó egyszerre érez és tapasztal, és közben új információk
jutnak a fejébe, sıt, új gondolatok jutnak az eszébe, tehát
közben kreatívvá is válik.

A kreatív írás nemcsak történetek mesélésében merül ki,

ahogy azok megtörténtek (volna), hanem az Olvasó érzelmei-
nek befolyásolását is szem elıtt tartja. Az írás szakma, a krea-
tív írás pedig egy specializálódott ágazat az író-szakmán
belül. A kreatív írás különös figyelmet fordít a karakterek
kidolgozottságára – hogy az Olvasó magára, vagy valódi is-
merıseire ismerjen, illetve azonosulni tudjon egy számára
eleinte idegen, de komoly érzelmeket ébresztı karakterrel–, a
történetvezetésre, a feszültségkeltésre, a fordulatokra, arra,
hogy a sztori vigye magával az Olvasót. Továbbá kiemelten
kezeli a kreatív írás ágazat a szakmai fogások tudatos alkal-
mazását, mint például a szimbólumok, kifejezésmódok, egye-
di megoldások jellegzetes, céltudatos használatát.

Egy kreatív írónak úgy kell játszania az Olvasói érzelmeivel,

mintha egy hangszerbıl akarna hangokat, méghozzá nem

45
disszonáns, hanem egymással harmóniában lévı hangokat
kicsalogatni.

Kimutatták4, hogy a tanulási folyamat sokkal hatékonyabb

akkor, ha érzünk közben. Éppen ezért, nagyon fontos, hogy
nemcsak regényt, kisepikát, de szakkönyvet, úgynevezett
tényirodalmat is történetekkel tőzdeljünk meg, hiszen érzel-
meket leginkább a sztorik tudnak bennünk írókban, és persze
fıként az Olvasókban is gerjeszteni.

Emlékszem, egyszer voltam egy olyan marketing konferenci-

án, ahol számos elıadó prezentációját meghallgathattam, több
füzetet telejegyzeteltem, mégis csak két elıadásra emlékszem:
Tonk Emilére, aki végig vicceket mesélt, afféle példabeszéd-
célzattal, és Sas Istvánéra, aki elmesélte, hogyan változott a
reklámozás az Internetezı ember kreativitása és a mémek ál-
tal. A puszta sztorizgatásukból az lett, hogy kizárólag ezek
maradtak meg a fejemben. (Természetesen a „puszta sztoriz-
gatásuk” igen pontosan meg volt komponálva, a két szakem-
ber semmit nem bíz a véletlenre, ha tanítani akarnak.)

A történetek ugyanúgy csodát idéznek elı az emberben, mint

a mesék. Tanulsággal bírnak, szórakoztatnak, ellazítanak, old-
ják a félelmeket és a stresszt, megoldási mintákat adnak, el-
gondolkodtatnak, AHA élményt idéznek elı, és beviszik a
fontos és lényeges információkat a hosszú távú memóriába.

Ha valaki tanítani akar, csak történetekre van szüksége. Jó,

szemléletes, képszerő, szerethetı, érthetı történetekre.

Most azt gondolhatod, hogy ó, hát ez könnyő. De te is tudod,

hogy nem az, elég csak az iskolai történelemoktatásra gondol-
ni. A történelem – fıleg az általános iskolában – nem más,

46
mint mesék, históriák, legendák egymásba kapcsolódása. Eh-
hez képest mégis vannak olyanok, akik utálják a történelmet,
mint az ördög a tömjénfüst szagát, sıt, léteznek olyan meg-
átalkodottak is, akik képesek voltak megbukni is eme csodála-
tos tárgyból. De ne ítéljünk el senkit, ugyanis a történelemtaní-
tás, ahol a leginkább helyénvalóak lennének az érdekesen,
meseszerően megírt történetek, leginkább a logikára akar épí-
teni. A logika viszont a bal agyféltekében van.

A bal agyféltekés írás eredménye: ez történt, ekkor, és ebbıl

ez következett. (Mint egy objektív újságcikkben.) Az író kiadja
magából az információt és az adatokat, és elvárja, hogy azok
zökkenımentesen és hiánytalanul beépüljenek az Olvasó –
történelemoktatás esetében a gyerekek – fejébe.

De elnézést! Kit érdekelnek az adatok? Még a statisztikusok

sem pusztán számokkal, képletekkel és adatsorokkal dolgoz-
nak, hanem rendszerekkel és összefüggésekkel, és TÖRTÉ-
NETEKKEL, hiszen minden statisztikában jártas szakember
tudja, hogy teljesen fals eredmények jöhetnek ki és rossz kö-
vetkeztetésekhez juthatunk el akkor, ha nem tudjuk, mirıl
szólnak a számok, mi a számok története!

A jobb agyféltekés írás eredménye: érzelmek gerjesztése és

információk áradása, az Olvasó teljes agyas bevonódása. Az
Olvasó örömmel, magát beleélve befogadja az információt, és
– pszichológiai kísérletekkel is bizonyítva – elmenti az adato-
kat a hosszú távú memóriájába, az adat számára legmegfele-
lıbb helyre5.

A történetekre, és fıként a jó történetekre még évek múltán is

emlékszünk, sıt évtizedekkel késıbb is fel tudjuk idézni azt,

47
hogy mit mesélt anyukánk, mikor mi betegen feküdtünk, ı
pedig oda ült az ágyunk szélére, vagy mi volt az a rémületes
sztori, amit a táborban, a takarodó után, a paplan alatt, elem-
lámpa fényénél meséltek a szobatársak.

A történetek teszik élıvé az adatokat. Természetesen nem

mindegy, milyen a történet, és hogyan kapcsolódik az infor-
máció „szárazanyag” tartalmához. Ha elmesélek egy rendır
viccet, és utána pedig adatokkal próbálom alátámasztani,
hogy mennyire fontos otthon a vízzel takarékoskodni, attól
még nem leszel okosabb, de ha elıbb egy SKÓT viccet mesé-
lek, akkor az a pár egyszerő sor képes örökre bevésni, és elı-
hívhatóvá tenni a takarékoskodás fontosságát, sıt, még konk-
rét megoldásokat is a spórolásra.

A bal agyféltekés írás jellemzői

A bal agyféltekés írás a logika által vezérelt írás. Van létjogo-
sultsága, például a jogi szövegeknél, szerzıdéseknél, törvé-
nyeknél, rendeleteknél, és bizonyos események dokumentáci-
ójánál, jegyzıkönyvek átiratánál. Ekkor senki nem akarja meg-
jegyezni az adatokat, viszont nagy valószínőséggel keresni
majd akarunk bennük és köztük a papíron, vagy digitális for-
mátumban.

A bal agyféltekés írás egy hihetetlenül fókuszált, már-már

rideg érzelmi töltetet magában hordozó közvetítési mód.
Megfelelı eszköze a tények érzelemmentes puszta közlésé-
nek. Jól alkalmazható ott, ahol szenvtelenül, érzelmeket kiik-
tatva kell fogalmazni, és jól alkalmazható a kreatív írásban is,
amikor egy karakterünk esetében a párbeszédeknél érzékel-
tetni akarjuk, hogy mennyire bal-agyas az illetı.

48
Természetesen bal agyféltekével, fókuszáltan, logikusan,
szenvtelenül is meg lehet próbálni írni, történeteket kreálni,
verselni. Lesznek olyan hihetetlenül magas érzelmi intelli-
genciával bíró Olvasók, akik még ezt a stílust is képesek
befogadni. De ıket nem könnyő megtalálni, meghódítani meg
pláne nem. Mert ezek a magas minıségő Olvasók is érezni
fogják, hogy valami nagyon nem stimmel az írással, és nem
tartják majd életük legfıbb céljának az ilyen írások rendszeres
olvasását.

A bal agyfélteke lineárisan próbálja rendszerezni az adatokat,

így az új információk befogadására alig képes. Képzeld el azt
a szituációt, amikor felfőztél egy végtelen hosszúságú
gyöngysort, majd egyszer csak jön egy új adat, ami a gyöngy-
sor elejétıl számított ötödik gyöngy kellene, hogy legyen. Ah-
hoz, hogy ez az adat bekerüljön a megfelelı helyére, ahhoz
meg kell bontani a teljes sort és újra kell főzni az összes gyön-
gyöt.

A jobb agyféltekés írás jellegzetességei

Ezzel szemben a jobb agyféltekénk azt csinálja, hogy az ösz-
szes, végtelen számú gyöngyöt egy nagy láda bizonyos, jobb
agyféltekés rendezıelv szerint rendszerezett rekeszeibe győjti,
és amikor jön egy új infó, akkor az új információ-gyöngy be-
kerül a neki megfelelı rekeszbe, anélkül, hogy meg kellene
bolygatni a végtelen számú többi gyöngyöt. Így ugyan nin-
csenek megcímkézve olyan pontosan az adatok, mint a bal
agyfélteke esetében, tehát mikor a rekeszbe bekerül egy új
gyöngy, akkor nem lesz katalogizálva, mert ilyet a jobb agyfél-
teke nem csinál, de legalább a címkézéssel sem megy el sem

49
idı, sem más erıforrás. A jobb agyfélteke begyőjt mindent a
„majd jó lesz ez még valamire” hozzáállással, és mi a jobb agyfél-
tekés írás tréningeken kincseket, valódi igazgyöngyöket vete-
tünk elı vele a titkos rekeszekbıl. De nem találomra, hanem a
bal agyfélteke szoros, sıt szorgos közremőködésével.

A jobb agyféltekés írás fı jellegzetességei a következık az író

számára:

- megszőnik a tér és idı,

- tartósan flow állapotba kerül,
- nem érzékeli a hımérsékletváltozásokat,
- viszont még melegben is képes fázni, illetve hideg-
ben izzadni,
- nem zavarják a zajok, zörejek,
- ha közben zenét hallgat, fogalma sincs, mi az, még
akkor sem, ha éppen a kedvence,
- úgy érzi, mintha valaki diktálná a történetet,
- úgy érzi, mintha jelen idıben részese lenne az álta-
la leírt történetnek, mintha álmot látna,
- az elıre vázlatosan eltervezett történet hirtelen
fordulatot vesz, számára is meglepı módon,
- az egy szálra tervezett események minduntalan
több szálra akarnak szétágazni,
- látja maga elıtt a szereplıket, érzékeli a hangula-
tukat, sıt, átéli,
- úgy érzi, hogy ott van, azon a helyen, amirıl éppen
ír, csak ki kellene nyújtania a kezét, hogy meg-
érinthesse,
- a karakterei folyton gondolkodnak és éreznek,
mint a hús-vér emberek a való életben,

50
 - a karakterekkel élı kapcsolatba kerülnek, azok
cseppet sem tőnnek kitaláltnak,
- a történetszövés sokkal könnyebbé, gördüléke-
nyebbé válik, mintha már az ezredik könyvét írná,
- megszőnik a kényszeres helyesírásra való törekvés,
de csak addig, amíg nem válik kárára a mőnek és
az alkotás folyamatának,
- látja maga elıtt az Olvasót, ahogyan az élvezettel
falja a betőket, és benne él a sztoriban.

Ezek csupán azoknak a jellegzetességeknek a kivonatai, amik-

rıl a RitArt Academy tréningek résztvevıi számolnak be.

A jobb agyféltekés írásból hiányzik a stressz, a görcsösség, a

megfelelési kényszer, az elvárásokhoz való állandó ön-
méricskélés, és helyettük marad az öröm, a boldogság, a köny-
nyedség, a határtalanság és az idıtlenség érzése.

Ha az író képes úgy megírni a történetet, hogy közben maga is

átlényegül, akkor egészen biztos, hogy az Olvasók is át tud-
nak majd lényegülni olvasás közben.

Bal agyfélteke domináltan nem lehet átlényegülni, mert ilyen

állapotban az agyunk túlságosan is a logikát keresi. A logika
érzelemmentességet feltételez, a racionalitásnak emelve szob-
rot. Hogyan is gondolhatja bárki, hogy az Olvasót sírásra,
nevetésre, megdöbbenésre tudja bírni úgy, hogy rideg, ki-
számított sorrendben rakja majd egymás után a betőket?
Képtelenség.

De most akkor pontosan hogyan is mőködik a jobb meg a bal

agyféltekénk, és mi az, hogy domináns agyfélteke? Lássuk!

51
52
5. fejezet

Amikor a jobb agy

pontosan tudja, mit csinál a
bal
Az emberi agy számos, egymástól jól elkülöníthetı részbıl áll,
és bennünket, agy-munkásokat kiemelten érdekelnek is ezek a
területek. De amikor elıadást tartok az ország valamelyik
szegletében a jobb agyféltekés kreatív írásról, akkor bizony
ennél a résznél ásítozik legtöbbet a hallgatóság, így bármeny-
nyire is szeretném hosszasan mesélni, hogy melyik agyré-
szünk mit tud, és mi történik akkor, ha például valamelyik
rész megsérül, ehelyett rövidre, és lényegre törıre igazítom a
prezentáció ezen részét, és én magam is használom a sztorik
erejét.

Ilyenkor, amikor az agyféltekék kerülnek szóba, mindig elme-

sélem anyám történetét.

Anyám agyában
1999. húsvét hétfıjén anyám arra ébredt, hogy fáj a feje. Ez
azért volt nagyon furcsa esemény az ı életében, mert bár azon
a napon elmúlt már 46 éves, de emlékei szerint, soha, egyetlen
pillanatra sem kísértette meg a fejfájás réme. Egyszerően
olyan alkat volt, akinek nem hatottak az agy-ereire az idıjárási
frontok, vagy a stressz, vagy a fáradság.

53
Felkelt az ágyból, és elment oda, ahova általában ébredés után
mindenki betér egy kitérıre: mosdóba.

Azt érezte, hogy valami nagyon nem stimmel vele, a fájdalom

is rendkívüli volt, meg olyan furán érezte magát, furcsa volt a
ház, mintha minden megváltozott volna, így aztán gyorsan
felébresztette apámat, aki váltott vele pár szót, és – kettıjük
beszámolóját teszem most össze – aki arra lett figyelmes, hogy
anyám úgy beszél, mintha nem otthon lenne, hanem a mun-
kahelyén.

Bementek az orvosi ügyeletre, ahol az ügyeletes kedvesen

hellyel kínálta anyut, és mutatta neki, hogy a kabátját meg a
táskáját nyugodtan akassza fel a fogasra. Anyu odament a
falhoz, és hosszú percekig próbálkozott felakasztani a kabát-
ját… a semmire. Mert nem volt ott más, csak a fal, a szokásos
fehér csempével, de anyám úgy érzékelte, hogy van ott fogas
is.

Néhány tesztkérdés után az orvos meg volt gyızıdve arról,

hogy anyám vagy túl sok alkoholt ivott, vagy pedig bevett
valamilyen erıs nyugtatót, és arra ivott rá. Azt is feltételezte,
hogy öngyilkossági szándékkal tette mindezeket, így beutalta
ıt a körzetileg illetékes kórházba, a pszichiátriára, mondván,
majd ott kiderítik, hogy mi a baja.

Hét napos folyamatos és iszonyatos szedálás következett, napi

12 szem Andaxinnal, mentális zavarral küzdı, ön- és közve-
szélyesek közé zárva. Neurológus messzirıl sem látta anyá-
mat, a viziteken pedig rendszeresen az hangzott el, hogy
„szimulál” a fejfájására vonatkozóan. CT, illetve efféle úri
huncutságok szóba sem jöttek, még egy koponyaröntgen sem

54
készült. A szedálás ellenére anyám másnap már jobban lett,
próbált ı maga is magyarázatot találni az állapotára, és – en-
nek már akkor fel kellett volna tőnnie számunkra, de hát, mint
bárki más itt a Földön, mi sem voltunk a téma szakértıi –
rendkívüli módon agyalt. Mint akinek egyfolytában, megállás
nélkül jár az agya, és talán még akkor sem áll le, amikor al-
szik. Aztán úgy zajlott a hét, hogy egyik nap rosszul volt, má-
sik nap kutya baja sem mutatkozott. Aztán megint félrebe-
szélt, aztán megint „nyomon volt”. Azt gondoltuk, hogy ha ez
lehetséges, akkor talán majd magától meggyógyul – kezelést
nem kapott – de mivel a leggyakrabban tényleg nem volt ön-
maga, így igyekeztünk nem aggódni az embertelennek tőnı
bánásmód, és a rengeteg gyógyszer miatt, és bizakodtunk,
hogy hamarosan annyira jól lesz, hogy akár lesz válasz az ál-
lapotára, akár nem, nemsokára hazamehet, és az élete is zajlik
majd tovább a maga megszokott módján.

Mekkora tévedésben éltünk, te jó ég!

Pénteken ismét mentünk látogatni – hétfın került kórházba –,

és megint zavart volt egy kicsit, de nem feltőnıen. Az viszont
megdöbbentett bennünket, hogy éjjel leesett az ágyról, és ami-
kor együtt kimentünk az udvarra a látogatási idıben, akkor
szó szerint a falhoz simulva ment és folyamatosan kapaszko-
dót keresett. Szombatra megint kutya baja volt azon túl, hogy
kába volt a rengeteg nyugtatótól.

Vasárnap – sosem felejtem el azt a pillanatot – beléptünk a

kórterembe, anyu sírt, és a fél arca le volt bénulva. A bal olda-
lon. A bal keze lógott, erıtlenül lifegett mellette, mintha
rongyból lenne. Sosem láttam még agyvérzéses embert, de
rögtön tudtuk apuval, hogy ez nem öngyilkosság, ez nem

55
gyógyszer, ez nem is alkohol és gyógyszer keverése, hanem,
ahogy mostanában a köznyelv hívja:

AGYI ÉRKATASZTRÓFA.

Apám kirohant a folyosóra, és a legelsı fehérköpenyest, akit

meglátott, megszólított: - Elnézést kérek doktor úr, a feleségem
rosszul van.

Az orvos ránézett anyura három méterrıl, és diagnosztizált:

agyvérzés!

Azonnal CT, majd érfestéses CT, majd minden, ami csak léte-
zett akkor Magyarországon, és kiderült, hogy agyi aneurizma
okozza a panaszait, ami nem folyamatosan, hanem szakaszo-
san vérezgetett. Amikor rosszul volt, félrebeszélt, nem tudta,
hogy hol van, akkor vérzett, amikor feltisztult, akkor „behe-
gedt” a vérzés forrása. Ez a két „jelenség” váltogatta egymást.
Mőteni kell, mert mőtét nélkül bármelyik pillanatban meghalhat –
mondták az akkor már nagyon lelkiismeretes orvosok (akik
MÁS orvosok voltak, nem pszichiáterek). A mőtéttel 50% az
esélye annak, hogy életben marad, és annak az 50%-nak is még az
50%-át kell venni, ha az életminıség alapvetı színvonalát akarjuk
megtudni – tájékoztattak. Tehát 25% esélye volt arra, hogy él-
hetı élet vár még rá, és nem hal meg, vagy nem lesz egy halá-
la pillanatáig vegetáló, egykorvolt ember.

A kórház természetesen óriási hibát követett el azzal, hogy hat

napig meg sem próbálták felderíteni a valódi okot, és kizárni
az agyi érkatasztrófa lehetıségét, de ez egy másik történet.

Az aneurizma anyu jobb agyféltekéjében volt. Megmőtötték,

túlélte, és a kezdeti sokk után egyre jobban lett, de ezt most ne

56
úgy gondold, hogy egyik napról a másikra, hanem úgy értsd,
hogy egyik ÉVRİL a másikra. A kezdeti sokk az több mint
egy évig tartott. Örökre elveszítette az ízlelı és szagló képes-
ségét, mint kiderült ez is a jobb agyféltekében van. Nagyon
durva sérülést szenvedett a lelki egyensúlya. És ezt nem úgy
kell érteni, hogy megviselte ıt a betegség, a mőtét, hanem úgy
kell érteni, hogy valahogy nem volt többé kerek egész ember,
és közben MÁS ember is lett. Megváltozott a személyisége, a
karakán, talpraesett nı évekre odalett, és helyette egy ázott
kisverébre emlékeztetett, akinek mindenrıl pozitív visszaiga-
zolást kellett kapnia, máskülönben minden életenergiája és
életkedve egy csapásra odalett. A sors iróniája, hogy végül
még pszichiátriai kezelésre is szorult, mert annyira súlyos
depresszióba esett, hogy azt is évekig kezelték még utána.
Nem tudom, hogy a depresszió „kapcsolója” a jobb agyfélte-
kében van-e…

Azt szokták mondani, hogy ha megsérül egy agyrész, akkor a

mellette lévı területek átvehetik a funkcióját. Ebben biztosan
van igazság, mert anyu a négy alap ízt körülbelül 4-5 év eltelte
után újra elkezdte érezni, tehát egy ételrıl meg tudja monda-
ni, hogy sós vagy édes-e, illetve keserő, vagy savanyú-e, de
azt, hogy egy sütemény fahéjas, mogyorós, kakaós, vagy
gyömbéres-e, azt már nem. Édes. Ennyi. Szagokat nem érez
egyáltalán. A bal keze ujjait nem tudja használni, és az évek
során a bal lába is eléggé elsatnyult, mintha az agya elfelejtette
volna, hogy azzal is feladata van. Amíg intenzív rehabilitáció
zajlott, addig nagyon rosszul volt lelkileg, akár egy pillanaton
belül is képes volt sírni ÉS nevetni, és amikor leállt a rehabili-
tációval, akkor kezdett el lelkileg feljavulni. Az agya gyógyí-
totta önmagát, de nehezen viselte a külsı beavatkozást.

57
Amikor kiderült, hogy aneurizmája van, akkor az orvosok
annak örvendeztek, hogy „hurrá, de jó, hogy a jobb agyféltekében
van a sérülés, így majd tud beszélni, és kisebb eséllyel hal meg!”
Ennek hallatán még én is úgy gondoltam, hogy hurrá, de per-
sze azóta tudom, hogy nem hurrá, mert aneurizma sehol sem
hurrá. Ahogy nincs csúnya menyasszony, nincs ronda cse-
csemı, úgy hurrá aneurizma sincs.

A beszédközpont
De azt azóta már tudom, hogy való igaz, a bal agyféltekében
van a beszédközpontunk, ráadásul két beszédközpont is van a
bal agyfélben6. Az egyik a motoros beszédközpont, ami azt
tudja, hogy amikor mondani akarunk valamit, akkor a szán-
kat, a gégénket, és az arcizmainkat irányítja, mozgatja. Ez a
bal agyféltekénk homloki lebenyének alsó részén található, és
úgy hívják, hogy Broca-központ. A halántéki lebenyben az
úgynevezett érzı beszédközpont van, ami a fogalomalkotásért
felel, és Wernicke-régió (vagy mezı) a neve. Ez az agyrészünk
ÉRTI a beszédet. A jobb agyféltekében is van beszédértı rész,
bár errıl még mindig nagyon keveset tudunk. Ezért is hívják a
jobb agyféltekét néma agyféltekének. Ért bizonyos dolgokat,
de kommunikálni közvetlenül nem tud, illetve csakis úgy tud,
hogy impulzusokat és információkat küld a bal agyféltekének.

Mióta a két agyféltekével foglalkozom, számtalanszor futok

bele olyan, magukat tudományosnak tartó, és cikkeikben ál-
tudományokat cáfolni igyekezı újságírókba, akik képesek
leírni például azt, hogy „olyan, hogy domináns félteke, olyan nem
létezik, és az sem garantált, hogy a beszédközpont a bal agyféltekében
van.”

58
Ráérı napjaimban cáfolatokat szoktam írni ezekre a nagyon
okos cikkekre, rámutatva valódi tankönyvek és kutatások tar-
talmára, és most ezeket kivonatolom a következı szavaimmal:

Ha fogadni kellene arra, hogy a beszédközpontod – az a kettı!

– a bal agyféltekédben van, akkor nagy összegeket mernék rá
tenni. Ha a pókerasztalnál 95% esélyem lenne arra, hogy nye-
rek, azonnal ALL IN-t mondanék. Az agykutatás elmúlt 50-60
évében arra jutottak ugyanis, hogy az emberek 95%-ának biz-
tosan a bal agyféltekéjében van a beszédközpontja. Ezen belül
természetesen mindenki agya olyan egyedi mintázatot mutat,
mint ahogyan az ujjlenyomatok. Nincs két egyforma agy,
nincs két egyforma ujjlenyomat (érdekesség: a fülünk is telje-
sen egyedi, már ezt is használják azonosításra). Tehát, hogy
milliméterre pontosan hol vannak az agyrégiók, az mindenki-
nél teljesen egyedi.

A maradék 5%, akiknél lehetséges, hogy a jobb agyféltekében

van a beszédközpontjuk, valószínőleg más szerveik is fordítva
helyezkednek el a testükben, bár ennek elıfordulási esélye
inkább tízezrelékes eséllyel mérhetı, mint százalékossal. Az
igazság az, hogy ahhoz, hogy biztosra menjünk, mindig meg
kell hagyni a tévedés esélyét, hiszen ahhoz, hogy valamirıl
kijelenthessük azt, hogy 100%-os, ahhoz MINDEN, a felmé-
résben részt vevı elemet meg kell vizsgálni! Ahhoz, hogy
100%-os biztonsággal meg tudjuk állapítani, hogy egy doboz
gyufának minden szála tökéletesen gyullad, azt csak úgy tud-
juk kijelenteni, ha mindegyiket meggyújtjuk. Tehát 100%-os
biztonság sosincs, mert ahhoz 100%-os mintavétel lenne szük-
séges.

59
Az agyféltekék laterizációját – az egyes agyközpontok egyedi
elhelyezkedését – csak nyitott agymőtéttel lehet felderíteni.
Gondolom, nem mondok újat, hogy ez elég komoly beavatko-
zás lenne, cserébe azért a bizonyosságért, hogy nem az 5%
eséllyel valószínősíthetı, jobb agyféltekei beszédközponttal
rendelkezık közé tartozunk.

Bal-jobb, jobb-bal
Az viszont általánosságban is 100%-osra tehetı, hogy a bal
agyféltekénk a jobb kezünket irányítja, a jobb agyféltekénk
pedig a bal kezünket7. Ez feltehetıen igaz a lábainkra is, és
egészen biztosan igaz a szemünkre. Úgy szoktuk mondani,
hogy a testünk fordítva van behuzalozva az agyunkba.

A magukat maximálisan tudományosnak tartó bulvárlapok

szoktak olyat írni, hogy nincs olyan, hogy domináns agyfélte-
ke. Nos, számukra rossz hírem az, hogy de, igen, a szakma azt
az agyféltekét, amivel a domináns kezünket irányítjuk, és
amelyben a beszédközpontunk helyezkedik el, domináns
agyféltekének hívja. Nemcsak, hogy van olyan, hogy domi-
náns agyfélteke, hanem még szakmai körökben is ez a kifeje-
zés használatos.

Ez, mint ahogyan az elızıekben számolgattuk, az emberek

95%-ánál a bal agyféltekét jelenti. Természetesen sokan akar-
ják magukat úgy különlegesnek tartani, hogy azt feltételezik
magukról, hogy náluk a jobb agyfélteke a domináns, de ez
csak speciális helyzetekben fordulhat elı – mint például a ko-
rai gyerekkorban, vagy a mi tréningünkön, és errıl lesz még
szó –, és a világunkban való könnyebb boldogulás érdekében
jobb lesz elfogadnunk azt, hogy a bal agyféltekei dominancia
az elınyösebb.

60
A világ balos, de nem gyengén – ha pestiesen akarunk fogal-
mazni.

Egyszerően minden a bal agyfélteke dominanciája alá van

rendelve: az oktatás, az egészségügy, a jogrend, a munka, a
szabályok, a társadalom teljes felépítése. Ez teljesen jó így, ha
tudatában vagyunk annak, hogy bizonyos helyzetekben vi-
szont jobban járunk a jobb agyféltekénkkel.

Nemrég a University of Utah végzett egy elég nagy mintával

kivitelezett kísérletet8, ami azt a feltevést hivatott igazolni,
mely szerint nincs olyan, hogy jobb, vagy bal agyféltekei do-
minancia. A kísérlet eredményeként kiderült, hogy reggel,
pihenés után mindkét agyfélteke egyformán aktív, illetve leg-
inkább passzív.

Ennél a résznél mindig ez jut eszembe: hát jó reggelt kívánok!

A Transzcendentális Meditáció közben mindkét agyfélteke

összehangolt mőködése figyelhetı meg, de ez hosszában is
igaz, mert az elülsı lebenyek is összehangoltabban kommuni-
kálnak a hátsó lebenyekkel, mint meditáción kívül.

Amikor reggel felébredünk, akkor mindkét agyunk egyfor-

mán pihent, és amíg meg nem szólalunk, és nem kezdjük el a
reggeli szokásos tevékenységünket – elıtérbe helyezve ezzel a
domináns kezünket, lábunkat, tehát a domináns agyféltekén-
ket – addig egyforma kihasználtsággal mőködnek, tehát át-
menetileg úgy viselkednek, mint a Transzcendentális Meditá-
ció közben. Egyik agyfélteke sem domináns a másik javára. A
két agyfélteke harmóniában van, és az elülsı és hátsó lebe-

61
nyekrıl is elmondható ez. Nyugodtak, ellazultak, kiegyensú-
lyozottak vagyunk, még ha csak egy pár pillanatra is.

Ugye te is találkoztál már azzal a jelenséggel, hogy a legjobb

ötleteid reggel támadnak? Mikor már arra ébredsz, hogy ötle-
ted van! Végre megoldást találtál egy problémára, vagy vá-
laszt egy kérdésre, ami már régóta foglalkoztatott. Na, ez az a
helyzet, amikor a két agyfélteke összhangban van egymás-
sal, a bal agyfélteke nem nyomja el a jobb agyféltekét.

A bal agyféltekét a számítógép processzorához szoktam ha-

sonlítani: ez az egység a számítástechnikában a matematikai
mőveletek gyors elvégzéséért – a számítástechnikában min-
den matematika igazából –, a logikai feladatok megoldásáért
felel. Pontosabban: hatékony megoldásáért. Ha valaki nagyon
erıs gépet akar, annak nagyon erıs processzorra van szüksé-
ge.

Jó pár évvel ez elıtti idıkig, ha valaki egy számítógép minı-

ségét akarta ecsetelni, akkor a CPU – processzor – kapacitásai-
ról zengett ódákat.

Igen ám, de változik a világ, változnak az igények. Ma már,

amikor négy darab CPU van egy számítógépben, akkor sem
esünk hasra ettıl a ténytıl, mert leginkább a videókártya – a
grafikus mővelet végrehajtó – kapacitásaira vagyunk kíván-
csiak. Anno a videókártya egy, az alaplapra ráforrasztott kis
bigyó volt a számítógépben, ma pedig már komplett erımő-
vek rejtıznek meg a PC-k házaiban, videókártya gyanánt. Ha
valaki el akar kápráztatni azzal, hogy milyen erıs a számító-
gépe, akkor a CPU taglalásánál legyintek, és rögtön rákérde-
zek a VGA (videókártya) kvalitásaira. A VGA-nak ma már

62
illik saját hatalmas mérető memóriaegységgel, és saját CPU-
val is rendelkeznie, amit úgy nevezünk, hogy GPU.

Mindezekbıl kifolyólag: a bal agyfélteke a CPU, a jobb agyfél-

teke a VGA, ha nagyon gyakorlatias, számítástechnikai analó-
giával akarjuk szemléltetni. A VGA ma már számítógép a
számítógépen belül, és meg lehet próbálni nélküle élni, csak
felesleges. Továbbá az sem mellékes, hogy az egyes alkotóré-
szek karakterisztikájukban mennyire kompatibilisek egymás-
sal. Mit sem érsz az erıs videókártyával, ha nincs mellette erıs
processzorod, mint ahogy sokkal nehezebben boldogulsz az
erıs jobb agyféltekéddel, ha közben el akarod nyomni a balt!

Corpus callosum
Ha léteznek félelmetes szavak a jobb agyfélteke történetében,
hát a corpus callosum9 biztosan viszi a pálmát. Az agynak ez
a része, a kérgestest köti össze a két agyféltekét. Más területe-
ken is kapcsolódik egymással a két agyfélteke, tehát, ha ez a
kérgestest nem létezne, akkor azért nem esne szét az agyunk
két különbözı részre, de a közvetítı munka oroszlánrészét ez
a nagyon fontos agyrész végzi.

Ez egy idegköteg a két agyfélteke között, de fogalmazhatnék

úgy is, hogy ez AZ idegköteg a két agyfélteke között. Vas-
tagsága, idegrostjainak száma egyénenként eltérı, de általá-
ban 200 milliósra tehetı a közvetítı idegrostok száma ebben
az agyrészben. Bizonyos vélekedések szerint a nıknél picit
több, a férfiaknál picit kevesebb idegrost van, ennek tulajdo-
nítják azt, hogy a nıi agy egyidejőleg több feladattal is meg
tud küzdeni, míg a férfiak agya egyszerre leginkább csak egy
valamivel tud foglalkozni, igaz azzal nagyon10.

63
A kérgestestre óriási szükségünk van, nemcsak azért, hogy jól
és kreatívan tudjunk írni, hanem a mindennapi mőködésünk-
höz is. Bizonyos epilepsziás betegeket kezeltek azzal, hogy
átvágták a corpus callosum-ukat11, így akadályozva meg a
kártékony agyi kapcsolatokat a két agyfélteke között. Ezek a
betegek végül teljes életet tudtak élni, de igen komoly kihívá-
sokkal szembesültek. Például, amikor most itt ülök, és behu-
nyom a szemem, és elkezdek tapogatózni a jobb kezemmel,
akkor rövid idı elteltével ki tudom mondani, hogy mi akadt a
kezem ügyébe. Toll, kávésbögre, könyv, papírlapok, ceruza-
tartó, de akár még egy 6 hónapos yorki kölyök, Godzilla is
megfogható viszonylag egyszerően a jobb kezemmel, és a bal
agyféltekém beszédközpontjai ezt ki is tudják fejezni, szóban.

Viszont, ha át lenne vágva a corpus callosum-om, akkor hiába

rágcsálná Godzi a jobb kezemet már fél órája, akkor sem tud-
nám kimondani, hogy ı az, pedig TUDNÁM. Csak beszélni
róla nem, mert nem lenne összeköttetés a tudó jobb agyfélte-
kém, és a beszélı bal agyféltekém között. A tudás, a felisme-
rés, a beazonosítás, a megtapasztalás, és az arról való beszéd,
illetve írás már nagyon kétagyas tevékenység. A corpus
callosum átvágásával kezelt betegek esete világított rá elı-
ször12 arra, hogy az addig dominánsnak hitt és tartott bal agy-
félteke hihetetlenül nehezen tud dolgozni a jobb agyfélteke
nélkül.

És ez fordítva is igaz.

A néma – jobb – agyfélteke holisztikusan dolgozik, a bal agy-

félteke részletekbe menıen. A jobb agyfélteke felismeri és él-
vezni a dallamot, a bal agyfélteke képes hangokra bontani azt,
és lekottázni, de a komponáláshoz már megint a jobb agyfél-

64
teke ért jobban. A bal agyfélteke ismeri a sakklépéseket, de a
jobb az, aki ráérez arra, mikor kell támadni, és mikor kell
megtéveszteni az ellenfelet. A bal agyfélteke a taktikához, a
részfeladatok elvégzéséhez ért, a jobb agyfélteke a stratégiá-
hoz, az egész rendszer átlátásához, a megérzésekhez és a fel-
ismerésekhez.

Ezért nagyon fontos egyaránt mind a bal, mind a jobb agyfél-

tekénket kihasználni, amennyire csak lehet, mert erıteljes tak-
tikázással csak a mókuskerékben tapossuk végig az életünket,
míg kizárólagos stratégiázással csak tervezünk, de soha nem
valósítunk meg semmit. Mindkét agyunkra szükségünk van
a céljaink könnyed, gyors és pontos eléréséhez.

Már csak azt kell kitalálnunk, hogy mi legyen a cél. Ha elfo-

gadsz egy tippet: az ÍRÁS mindenképp legyen a céljaid között!

Az agyféltekék integrálása
Már annyit beszéltünk arról, hogy milyen remek dolog az,
amikor a két agyféltekénk harmonikusan mőködik, amikor a
bal agyfélteke a taktikai lépésekhez igénybe veszi a jobb agy-
félteke stratégiai tudását, hogy már csak azt kellene kitalál-
nunk, hogy hogyan lehet közös munkára bírni a két agyat.

A bal agyfélteke kihasználtsága – természetesen egyénfüggı

módon, és ha továbbra is elfogadjuk a számítástechnikából
hozott analógiát –, körülbelül 70-75%-ra tehetı.

Állandóan agyalunk. Állandóan monologizálunk belül, a fe-

jünkben. Naphosszat jártatjuk a szánkat, ha kell, ha nem. A
társas kapcsolatok alapja a folyamatos párbeszéd, ez bizony
eléggé terheli a bal agyféltekét, vagyis a processzort. Folyama-

65
tosan szabályok közé szorítva élünk. Illemszabályok, erkölcsi
szabályok, törvények, KRESZ, és így tovább. Mindig igazo-
dunk valamihez, és közben mindig viszonyítunk is. Közben
tanulságokat igyekszünk levonni, és este, elalvás elıtt alig
bírjuk abbahagyni az agyalást, sıt, képesek vagyunk az éjsza-
ka közepén véletlenül felébredve tovább vinni ugyanazt a
gondolati ívet, mindig ugyanoda vissza-visszatérve, igazából
sehova sem jutva.

Ha eleget alszunk, és reggel, ébredés után hagyunk még ma-

gunknak pár percet az ágyban nyugodtan heverészni, akkor
nagyobb eséllyel jön üzenet a jobb agyféltekénkbıl valamiféle
megoldással, mintha nem hagynánk ıt is „szóhoz jutni”. A jobb
agyfélteke, ha nem hagyják érvényesülni, nem tudja meg-
üzenni, milyen tárgyat „fog a kezében”. Ahhoz, hogy a jobb
agyféltekébıl átjöjjenek a közvetlen üzenetek, ahhoz az kell,
hogy a bal agyféltekével egyenértékő kihasználtsággal mő-
ködjön. Tehát vagy fel kell hozni a jobb agyféltekét a bal agy-
félteke szokásos 70-75%-os kapacitására, vagy a bal agyfélte-
két kell lenyugtatnunk kicsit.

Az agyféltekék közötti erıteljes és folyamatos kapcsolat létre-

hozásával vagy az történik, hogy mindkét agyfélteke „lángol-
ni” kezd, és az alany fantasztikus teljesítményre lesz képes
néhány óra leforgása alatt, vagy pedig az történik, hogy a bal
agyfélteke elcsitul kicsit, a jobb agyfélteke aktiválódik körül-
belül ugyanennyit, és így egyforma szinten pörögnek a kis
képzeletbeli fogaskerekek mindkét oldalon. Ez egy nyugalma-
sabb, kevésbé fárasztó állapot.

Az, hogy kinél melyik módozat indul be, az attól is függ, hogy
alapvetıen ki milyen személyiséggel bír, illetve, ki milyen

66
pörgıs alkat, és, hogy kinek mit bír a fizikuma. Hiába pörög
fel mindkét féltekénk, ha a testünkben nincs elegendı üzem-
anyag az agy megnövekedett igényeit kielégíteni. Hiába akar-
juk járatni a motort nagy fordulatszámon, ha nincs benzin a
tankban. Így a legelsı feladatunk az agyintegrálás elıtt, hogy
legyen elég MINİSÉGI kalória a „rendszerben”.

A jobb agyféltekével, flow állapotban írók gyakran számolnak

be arról, hogy munka – értsd: írás – közben olyan erıvel tör
rájuk az éhség, hogy még ık maguk is megdöbbennek. A
könyveim írása közben több kiló IGAZI csokoládét is képes
vagyok elfogyasztani, és közben visszaröppenek a gyerekko-
romba is, mert a rántott csirkecomb képe úszik be mindunta-
lan az elmémbe. (Arról, hogy hogyan lehet felismerni az igazi
csokoládét, külön könyvet tudnék írni.)

Einstein-nek tulajdonítják azt a mondást, hogy „A gondolkodás

a legkeményebb munka, nem véletlenül őzik olyan kevesen.” Abszo-
lút igazat kell adnom ennek a mondásnak, és azt is hozzáte-
szem, hogy az ilyen típusú agymunkához olyannyira nincs
hozzászokva az emberiség, hogy csak néhány embertársunk –
az éppen vizsgára készülık – tudja azt, hogy a kognitív képes-
ségeink maximális kihasználtságra való törekvésben nem árt a
szénhidrátokat rendszeresen utántölteni, és a hétköznapok-
hoz képest jóval több fehérjét is be kell vinnünk. Azt mond-
ják a modern táplálkozástudósok, hogy egy egészséges em-
bernek elég, ha minden másnap kerül csak hús az asztalára,
de én amondó vagyok, hogy ha az agyunkat tényleg magas
színvonalon akarjuk használni, akkor a hús az jöhet minden
nap! Természetesen hús helyett más, magas fehérjeforrásként
mőködı élelmiszerek is szóba jöhetnek.

67
Tehát, mielıtt még bármit is integrálnánk, legyen kéznél
müzliszelet, házi csokisfánk, rántott csirkecomb, sült oldalas,
vagy hasonló kaliberő – természetesen egészséges, IGAZI
hozzávalókból készült – élelmiszer!

Nos, gondoltad volna, hogy felhatalmazást kapsz majd a

rendszeres csokievésre?

A testközépvonal
Minden ember úgy születik, hogy egy nagyon éles határvonal
van a teste két oldala között, amit úgy hívunk, hogy testkö-
zépvonal. A kisgyermekek, egy bizony életkorig – 1-1.5 éves
korukig – tulajdonképpen nem képesek bal kézzel átnyúlni a
jobb oldalukra, sem a jobb lábukat keresztezni a bal elıtt. Ki-
csi, de már ügyesen játszó egy év körüli csemetéknél megfi-
gyelhetı az a jelenség, hogy ha a gyermek a jobb kezével in-
dítva, a teste bal oldalára esı asztalfélre át akar tenni vagy
tolni egy játékot, akkor a testközépvonalánál átteszi a tárgyat
a bal kezébe, és így az azonos oldali kéz helyezi a játékot a
kívánt helyre.

Ez a testközépvonal egy védıvonal, egy védett határvidék, és

az a szerepe, hogy megvédje az embert attól, hogy valame-
lyik agyféltekéje túl korán dominánssá váljon, a másik kárá-
ra. Mert ugye az nem gond, ha fejlıdik valamelyik agyfélteke,
és vele fejlıdik szépen a másik is, csak mi emberek úgy va-
gyunk összerakva, hogy ha az egyik oldalunk túlságosan erı-
södik, akkor a másik satnyulni kénytelen. Ettıl a jellegzetes-
ségünktıl véd meg még kicsi korunkban a testközépvonal
jelensége.

68
Ez a védıkorlát – szintén egyénfüggı módon – elkezd elıször
kevésbé zord ırként viselkedni, majd – Paul Dennison, az
edu-kinesztetika atyja szerint13,15 – 10 éves korunkra teljesen
eltőnik. Ha minden jól megy.

Csakhogy, 6-7 évesen a gyerekek beülnek az iskolapadba. A

kevésbé szerencsések már 5 évesen megtapasztalják az óvo-
dában, hogy mi az, hogy feladatok elvégzése, idıre evés-ivás-
tisztálkodás, rohanás reggel, rohanás este, és mire elsısök
lesznek, már rendes kis katonaként masíroznak az iskolaud-
varon. A bal agyfélteke ekkor elkezd valami hihetetlen mó-
don terhelıdni, cserében a jobb agyfélteke megkezdi el-
nyomotti életét.

Így a testközépvonalunk megmarad egy csökevényes, de igen

könnyen felismerhetı formában. Mielıtt még a közélet a
könyvbe történı becsempészésével vádolnál, ki kell jelente-
nem, hogy ez nem a mostani oktatási rendszer problémája,
mert te is, meg én is így tanultunk: az úgynevezett poroszos
oktatási módszerrel, és a ma gyermekei szintén ezzel a sorssal
szembesülnek. Ami csak azért ciki, mert a „poroszok”14 is
réges-rég kreatív oktatást szerveznek a gyerekeiknek.

Ahhoz, hogy a két agyféltekénk a lehetı leghatékonyabban

együtt tudjon dolgozni, ennek a testközépvonalnak a totális
elmosására van szükségünk. Hiába használjuk láthatóan teljes
értékően mindkét kezünket – persze többnyire az egyiket do-
minánsan – a testközépvonali keresztezést, a jobbról baloldal-
ra való átnyúlást, vagy átlépést be kell gyakorolni. Mivel a
mozgási minták hatással vannak az agyra – erre alapul na-
gyon sok mozgásterápiás módszer, amiket fıleg gyerekeknél
használnak, mint például a Dévény-módszer, Ayres-terápia,

69
vagy bármilyen rehabilitációs tevékenység az agysérülteknél –
ezért a jól kitalált és megkonstruált mozgási gyakorlatokkal
szoros egységbe tudjuk összekötni a két agyat.

Mikor csináljunk agyintegrálást?

Ez az összeköttetés, és a jobb agyfélteke úgynevezett helyzet-
be hozása, szándékolt dominálása nem tartanak örökké. Ha
megcsinálunk egy agyintegráló gyakorlatot, akkor nem mara-
dunk úgy örökre. Illetve, ha nem fordítjuk munkára az agyin-
tegrálás áldásos hatásait, akkor sem felesleges ugyan az agyin-
tegrálás, de nem tapasztalunk átütı hatást. Egyszerően jobban
érezzük magunkat, jobb kedvünk lesz esetleg, de a kiteljese-
dés élménye el fog maradni.

Ezért a kezdı jobb agyféltekézıknek azt javasoljuk, hogy

minden konkrét és céltudatos tevékenységük elıtt végezzenek
agyintegrálást, és a jobb agyféltekés kreatív írás tréningeken is
ezt gyakoroljuk be.

Minden agyintegrálást írói feladat követ, és ez fordítva is igaz:

minden írói feladatot agyintegrálás elız meg.

A két napos intenzív tréning alatt igyekszünk egy feltételes

reflexet kialakítani: az agy mindkét féltekéje olyannyira hoz-
zászokik ahhoz, hogy az alany, integrálás után azonnal írni
kezd, hogy elég gyakorlás után az történik, hogy amikor a
lelkes írópalánta leül az irománya elé, akkor elızetes agyin-
tegráló gyakorlatok nélkül is szinkronba kerül a két agyfélte-
kéje.

70
Mit éreznek a résztvevők az agyintegráláskor?
Eleinte semmit. Amikor megtörténik az elsı integráló gyakor-
lat, addigra már mindenki idegszála pattanásig van feszülve a
kíváncsiságtól, és hát ennek az elvárás szintnek elég nehéz is
lenne megfelelni. Így a gyakorlatban azt tapasztaljuk, hogy
igazából senki nem érez semmit, amikor integrálódik a két
agyféltekéje. Nem is érezhet, hiszen az agyintegrálás spontán
is bekövetkezik naponta akár többször is, csak általában ella-
zult állapotunkban, és általában csak pár percre, látványos és
átütı eredményt nem okozva.

Viszont, amikor a RitArt Academy jobb agyféltekés kreatív

írás, vagy kreatív marketing- és webszövegírás tréningjein az
integrálás után azonnal leülnek a résztvevık és írnak, nos,
akkor már éreznek valamit!

Azt, hogy:

- azonnal ömlenek belılük a szavak,

- olyan szavak is, amiket nem is szoktak használni,
- azonnal látják maguk elıtt a szituációt, amit aztán
csak papírra kell vetniük, mintha csak elmesélnék,
- írás közben ık maguk is meglepıdnek azon, hova
fut ki a történet vége, nagyon gyakran teljesen más
lesz belıle, mint amit terveztek,
- a tapasztaltabb, gyakorlott írók néha pont az ellen-
kezıjével szembesülnek, és van, hogy öt percig is
csak bámulnak ki a fejükbıl, mert semmi nem jut
eszükbe (ez a legelsı integrálás után történik, a to-
vábbiakban ez már nem fordul elı),

71
 - nem hiszik el, amikor szólunk, hogy letelt 20 perc,
képtelenségnek tartják, szerintük 1-2 perc telhetett
el maximum,
- van, aki érzi, hogy bizsereg az agya írás közben,
- van, aki elérzékenyül, és csendesen szipog egy pi-
cit, míg dolgozik (majd a felolvasásnál fog nagyon
sírni),
- van, aki végig röhög, mint a fakutya, megállás nél-
kül, csillapíthatatlanul (ez ragadós), természetesen
az írása is ezt fogja tükrözni, az humoros és vidám
lesz.

Az integráltságot nem az agyadban érzed, hanem a cseleke-

deteidben tapasztalod.

Ez annyira fontos mondat, hogy szerintem érdemes lenne

felírnod magadnak valamilyen jól látható helyre, nagy be-
tőkkel:

AZ INTEGRÁLTSÁGOT NEM AZ AGYADBAN ÉRZED,

HANEM A CSELEKEDETEIDBEN TAPASZTALOD.

Az integráló gyakorlatokat mindig az írói feladatok elıtt vé-

gezzük, de változó, hogy elıbb elmondjuk-e a feladatot és
aztán integrálunk, vagy elıbb integrálunk, és utána adjuk ki a
feladatot.

Bonyolultabb, hosszabb magyarázatokat, pontos definíciókat

igénylı feladatok esetén inkább elıre elmondjuk, hogy mirıl
fognak majd írni, milyen szempontok alapján, és utána kez-
dünk neki az integrálásnak. Az integráló feladatok többsége
állva történik, és ilyenkor, az összetettebb feladatok elıre is-
mertetésénél egy nagyon érdekes dolog figyelhetı meg.

72
Képzeld magad elé, ahogy, még az asztalnál ülve, hosszú per-
cekig magyarázom a soron következı írói feladatot, és ahogy
haladok elıre a mondókámmal, az asztalnál körben ülık arcá-
ra egyre felismerhetıbben ül ki a kétségbeesés. Ilyeneket kér-
deznek ekkor:

- Ezt most komolyan gondoltad, hogy most írjuk

meg?
- De hát ezt lehetetlen megírni!
- Ne mááár, ez biztos, hogy nem fog menni!

Én persze ilyenkor tudom elıre, hogy másfél perc múlva már

átszellemülten fognak alkotni, de nem szólok semmit. Megké-
rem ıket, hogy álljanak fel, és megcsinálunk egy-két integráló
gyakorlatot. A csoda ekkor következik be. Ugyanis a pár má-
sodperccel azelıtt kétkedıen sutyorgó társaság teljesen el-
csendesedik, és az arcukon már nem a kétségbeesés látszik,
hanem az, hogy moziznak! Már fut a szemük elıtt a történet,
és már csak gépiesen csinálják a mozdulatokat, oda sem fi-
gyelve, mert már viszi ıket magukkal a saját történetük.

Nos, ezt tudja az agyintegrálás. Az a három közbevetés, amit

fentebb a résztvevıktıl idéztem, az a bal agyfélteke reakciója
egy-egy nehezebb feladatra. Az az átszellemültség pedig, amit
az agyintegrálás megkezdése után azonnal látni az arcokon,
az a jobb agyfélteke reakciója az összetett alkotói feladatra.

„Csak” ennyi a különbség. Gondoljunk csak bele, mennyivel

könnyebb lenne úgy élni, hogy minden kihívásunkra ezt az
átszellemültséget tudjuk elıhúzni a tarsolyunkból.

73
Ez ajándék. Olyan ajándék, ami mindenki agyában ott van,
csak tudnunk kell vele élni.

Két agyintegráló gyakorlat

A jobb agyféltekés kreatív írás tréningjeinken kilenc állandó
agyintegráló gyakorlatot használunk és tanítunk meg a részt-
vevıinknek, és további hat agyintegráló gyakorlat vár még
tesztelésre, kipróbálásra. Azért használunk ennyit, mert nem
minden agyintegráló gyakorlat mőködik egyforma hatékony-
sággal mindenkinél. A munkafüzetben, amit a résztvevık
kapnak a tréninghez, minden megismert agyintegráló gyakor-
latot felsorolunk röviden, hosszas leírásra már nincs szükség,
hiszen mindegyiket kipróbálták élıben, többször is. A részt-
vevık arról számolnak be a tréning után néhány nappal, hogy
maximum 2-3 agyintegráló gyakorlatra emlékeznek, fejbıl
ennyit tudnak felidézni, és ezeket szokták a leginkább gyako-
rolni otthon. Erre az a magyarázat, hogy valószínőleg pont az
a 2-3 feladat a leghatékonyabb számukra. Mindenki valame-
lyik másik 2-3 gyakorlatra emlékszik, és azokat is használja,
így bizonyosságot szereztünk az elmúlt másfél évben arról,
hogy nem minden gyakorlat mőködik mindenkinél ugyan-
úgy, de amelyik az egyén számára nagyon hatékony, arra
többnyire fejbıl emlékszik.

Most a két legközkedveltebb és leghatékonyabb agyintegráló

gyakorlatot mutatom meg neked (aztán lesz majd még szó egy
harmadikról is).

1.) Fekvı nyolcasok rajzolása a levegıbe, közben a sze-

münkkel követve a mozdulatot. Nyújtsd ki magad elé
elıször a jobb kezedet úgy, hogy a tenyered ökölbe
van szorítva, de közben a hüvelykujjad felfelé áll, tehát

74
ki van nyújtva (mintha „lájkolnál” valamit, vagy stop-
polnál az út szélén). Tartsd úgy kinyújtva a karodat és
a hüvelykujjadat, hogy az ujjad az arcod magasságá-
ban legyen, de a kinyújtott karod által a lehetı leg-
messzebb az arcodtól. Az így tartott kezeddel fekvı
nyolcasokat – más néven a végtelen jelét – fogsz raj-
zolni a levegıbe úgy, hogy a fekvı nyolcas középpont-
ja mindig az arcod elıtt legyen. A fekvı nyolcas rajzo-
lása közben a tekinteteddel folyamatosan a mozgásban
lévı hüvelykujjadat figyeled anélkül, hogy a fejed
megmozdulna. Így a karod és a szemmozgásod is ke-
resztezni fogja a testközépvonaladat. Csak a kar és a
tekintet dolgozik, fej nem mozdul! 8-10 fekvı nyol-
cast rajzolj mindkét kézzel – elıször az egyikkel 8-10-
et, aztán a másikkal – de ne számolj közben, hanem in-
kább csak a karod fáradtságát figyeld, ha kezd már ké-
nyelmetlenné válni a mozdulat az elsı karoddal, akkor
cserélj, és a másikkal is addig csináld, amíg kényel-
mesnek érzed.
Mekkora legyen a levegıbe rajzolt fekvı nyolcas?
Nos, erre a kérdésre csak a 2.5 éves Lucám kedvenc
szavával tudok válaszolni: HATALMAS!
Akkorát rajzolj, amekkorát csak bírsz, menj el minden
irányban a határokig, ameddig csak el tudsz nyúlni, és
amit még tudsz követni a tekinteteddel. Majd tapasz-
talni fogod, hogy a nem domináns kezeddel elıbb elfá-
radsz, és nem is tudsz olyan nagy fekvı nyolcast raj-
zolni. De mint mindenben, ebben is a gyakorlat teszi a
mestert.

75
 2.) Keresztbelendítés. Ez egy jó kis tornagyakorlat, ami
úgy néz ki, hogy a jobb könyöködet a bal térdedhez
kell közelítened – ha sikerül, akkor hozzá is érintheted
természetesen –, majd rögtön utána csere, bal könyö-
köt kell közelíteni érinteni a jobb térdhez. Eközben a
szabadon maradó kezünket a hátunk mögött céltuda-
tosan átvisszük a testközépvonalunkon, pontosabban
átlendítjük. Lényegében elıl-hátul keresztezed a test-
középvonaladat a végtagjaiddal, szisztematikus mó-
don. A tempó legyen ritmusos, inkább pattogós, mint
tunya, lustulós. Körülbelül 8-10 lendítés legyen meg
mindkét mind a két módon, de felváltva, egyik kö-
nyök-másik térd, másik könyök egyik térd, és így
váltogatva. Ezt se számold, inkább csináld addig, amíg
el nem kezded gyorsabban szedni a levegıt.

Az agyintegráló gyakorlatokat eleinte a kineziológiából győj-

töttem össze – mint a fenti két legkedveltebb gyakorlatot is –,
de többségükben már olyan agyintegráló gyakorlatokat hasz-
nálunk a tréningeken, amikhez semmi köze a kineziológiának.
Sıt, a hosszú hónapok alatt összegyőjtött agyintegráló gyakor-
latokat már az eredeti győjtéstıl eltérı, saját tapasztalatunk
által továbbfejlesztett módon gyakoroltatjuk. Ezen a kinezio-
lógiában jártas résztvevıink rendre megrökönyödnek, mond-
ván, ezt ık nem így tanulták. Hát, mi sem. De a gyakorlatok
folyamatosan fejlıdnek a résztvevıink észrevételei által, és
a mi tapasztalati megfigyeléseink által. Például az agygom-
bok masszírozásánál eredetileg nincs benne a feladatban,
hogy körözz a szemeddel, de mi már gyakran úgy csináljuk,
hogy a szemünkkel fekvı nyolcasokat „rajzolunk” a levegıbe.
Mert ez hatékonyabbnak bizonyult, és ennek ötlete úgy jött,

76
hogy egy résztvevınk hívta fel rá a figyelmünket, hogy mikor
megtanulta a gyakorlatot a tréningen, akkor félreértette az
instrukciót, és nem körözni kezdett a szemével – ami már ele-
ve a mi találmányunk volt –, hanem fekvı nyolcasokat „raj-
zolni”. Nosza, kipróbáltuk gyorsan és sokkal hatásosabb úgy a
gyakorlat, így ezt a változatot tartottuk meg és tanítjuk to-
vább.

A „becsomagol-kicsomagol” gyakorlatot Grácia, egyik tréne-

rünk hozta be az anyagba, azóta is imádja mindenki. A labi-
rintusos gyakorlatról teljesen véletlenül olvastam egy könyv-
ben, és kitaláltam, hogyan lehetne a tréningeken megvalósíta-
ni. Ez pont az az agyintegráló feladat, amelyiket végezve
minden csapatban van valaki, aki megjegyzi: „jé, bizsereg az
agyam!”

Az egy nagyon bal agyféltekés hozzáállás a dolgokhoz, hogy

„így tanultam, és ez csak így lehet jó”. Mert ez pont annak isko-
lapéldája, hogyan lehet meggátolni a fejlıdést, és kiiktatni a
kreativitást: ragaszkodj a végletekig ahhoz, amit tanultál, és
még véletlenül se fejleszd kedvedre a világot!

Hányszor kell integrálni?

Sokszor. Míg ki nem épül a feltételes reflex – egyénenként
változó, de rendszeres gyakorlással kb. 1 hónap – addig min-
den írásos feladatunk vagy munkánk elıtt érdemes agyinteg-
ráló gyakorlatokat is végeznünk, és ha közben elfáradunk,
vagy kiesünk a flow-ból, akkor természetesen közben is.

Az integráló gyakorlatokról rengeteget beszélünk a tréning

során – fıleg az elején, amikor még kevés a tapasztalat –, néha

77
úgy érzem, hogy túl is beszéljük, és persze folyamatosan csi-
náljuk az integrálást, illetve külön kiemeljük a résztvevık
számára, hogy mennyire fontos az, hogy ezt a tevékenységet
otthon is folytassák, nap, mint nap. Néhány percet vesz csak
igénybe egy-egy integrálógyakorlat, de ha átütı és nagyon
tartós eredményre vágynak, akkor minden írói feladatuk vagy
munkájuk elıtt nyomjanak le egy-két agyintegrálást.

Ennek ellenére – mert hát a kommunikáció egy igen érdekes

dolog – néha megesik az, hogy valaki elereszti a füle mellett
azt az információt, hogy ez nagyon fontos!

Elıfordult már az, hogy panaszos hangú levelet kaptam az

egyik résztvevınktıl, Zsuzsától, aki megírta, hogy bár a tré-
ningen nagyon jól érezte magát, ı maga is érezte, mennyire
felszabadultan írt, és a családja is kitörı örömmel fogadta az
írásait, sıt, mi több, elismeréssel, de azóta sem tud írni.
Akármit csinál, leül, és snitt. Nincs ötlet, nincs ihlet, egy betőt
sem tud a papírra vetni

Nos, mikor ilyet meglátok, megáll bennem az ütı, és érzem,

ahogy leblokkol mindkét agyféltekém.

Amikor megláttam Zsuzsa levelét, a másodperc tört része alatt

lepergett elıttem az életem, és már épp kezdtem volna temet-
ni a módszert, amikor felsejlett bennem a gyanú, hogy itt va-
lami hibádzik. Zsuzsa egy szót sem írt az agyintegráló felada-
tokról. Ezért rákérdeztem emailben gyorsan, és tőkön ülve
vártam a választ. Ezt kérdeztem tıle:

- Zsuzsa, melyik integráló gyakorlatot csinálod, mie-

lıtt leülsz írni?

78
A válasz igazolta a gyanúmat, mert így szólt:

- Ja, semelyiket. Nem gondoltam, hogy az fontos.

Ahh, szívroham elnapolva, végre a megoldás mezejére léphe-

tünk. Zsuzsa annyira jól érezte magát a tréning közben, és
olyan jó kis négyfıs társaság alakult ki az asztal végén, hogy
egyszerően nem tudatosította magában azt, amit legalább tíz-
szer elmondunk, hogy „az integráló gyakorlatokat otthon is csi-
náljátok minden írás elıtt!”

Ez a konkrét félreértés természetesen a mi hibánk volt, ugyan-

is nálunk van egy szlogen: Az a szabály, hogy nincs szabály.
Mivel a bal agyfélteke a „szabályorientált” agyfélteke, a jobb
agyfélteke számára pedig a határ legfeljebb az Univerzum
széle lehet, ezért mindig azt mondjuk és mutatjuk is, hogy
nálunk nincsenek kötelezettségek, nincs olyan, hogy KELL,
nincs olyan, hogy nem szabad, nincs olyan, hogy rossz.

A bal agyféltekésen szocializálódott egyén számára néha

nehezebben értelmezhetıek a szabad szemlélet üzenetei. Ha
azt mondanánk a tréningen, hogy KÖTELEZİ otthon is
agyintegrálni, akkor nem fordulhatott volna elı Zsuzsa esete.
De mi nem mondunk ilyet, mert szerintünk semmi nem lehet
kötelezı, ami jobb agyféltekés. A kötelezıség a bal agyfél-
teke reszortja. Szerencsére Zsuzsa kérdezett, így pillanatok
alatt kiderült számára, hogy egy lényeges „apróság” kimaradt
a begyőjtött, a fontosnak címkézett információk közül. Ilyen
ez a jobb agyfélteke, nem katalogizál, csak begyőjt.

Írni bárki tud. De jól csak az, aki integrálja az agyféltekéit.

79
Integráció fogalma16: egységesülés, egybeolvadás, összecsato-
lás, beilleszkedés, összekapcsolódás.

Rendben: agyféltekék integráltak, tudjuk már azt is, hogy mi

az, hogy kreatív írás, de tudom, hogy valami még birizgálja a
bal agyféltekédet, és ez villog a gondolataidban: de az íráshoz
tehetség kell, nem?

80
6. fejezet

Kell-e tehetség az íráshoz?

Elizabeth Gilbert, az Ízek, imák, szerelmek bestseller írója17
mesélt egy TED konferencián18 arról, hogy milyen érzés az,
amikor ihletet kap az író. Ezt nem lehet irányítani, ez vagy jön
magától, vagy nem, de amikor jön, az olyan, mintha egy nyi-
tott ablakon át valami hihetetlen energia bezúdulna az ember-
be, hogy aztán gyorsan át is menjen rajta. Ilyenkor az író nem
más, mint csatorna.

Az ihletett írók egészen biztosan két agyféltekésen, tehát a

jobb agyféltekéjüket legalább a bal agyféltekéjükkel egy szint-
re felpörgetve írnak. Ismétlem: amikor ihletettek. Amikor nem
ihletettek eléggé, de írniuk kell, akkor tapasztalják meg a kín-
szenvedésnek és a „bármi mást csinálnék szívesen, csak írnom ne
kelljen” érzésnek a legmélyebb bugyrait.

Az ihletet gyakran ajándékként tartják számon, de olyan aján-

dékként, mint amilyen a tehetség. Csak keveseknek adatik ez
meg – vallja a közvélekedés, és a kevésbé szerencsések úgy
élik le az életüket, hogy ezeket a megajándékozott embereket
irigylik, csodálják, és csak legmerészebb álmaikban képzelik
magukat a helyükbe. Frusztráltabb emberek persze a sikeres
írók-mővészek utálatára is képesek.

Nos, valóban elképzelhetınek tartom azt, hogy valaki elsı

ránézésre tehetséges valamiben, mint amilyennek például
Mozartot tartjuk. Igaz viszont – ezt az utókor szíveskedik
mindig figyelmen kívül hagyni –, hogy ha Mozart apja pék

81
lett volna, akkor ez az ajándék, amivel a kis Wolfgang szüle-
tett, rejtve maradt volna, sıt, felteszem: mit sem ért volna.

A mi tréningjeinkre is jönnek elsı ránézésre is isten áldotta

tehetségek, akiknek fogalmuk sem volt arról, hogy tudnak
írni, de nálunk meg kiderül, hogy úgy tudnak írni, ahogy ke-
vesen. Képszerően, finoman, stílusosan, fiatalként is bölcsen,
idısként is fiatalosan. Dr. Polgár László, a polgár lányok édes-
apja azt vallja Nevelhetsz zsenit…19 címő könyvében, hogy
mindenki zseni. Mindenki zseninek születik, aki legalább át-
lagos értelmi képességekkel rendelkezik, és az, hogy valakibıl
lesz-e zseni, az egy nagyon fontos döntés, és a megfelelı kö-
rülmények megteremtésének kérdése. A szülı döntése, és a
szülı felelıssége.

Fritz Gesing, a Kreatív írás címő20 könyv szerzıje – amely

könyv szerintem a legjobb ebben a témában – azt mondja,
hogy szerinte az írás egy mesterség, amelyet bárki megtanul-
hat.

Nekem errıl mindig az a sztori jut eszembe, amikor életem-

ben elıször dolgozni kezdtem egy autóipari beszállító cégnél,
és odatettek tanulni a sorra, egy munkahelyre. Én voltam a 7-
es munkahely az IP2-es soron. Hideg október volt, de rólam
napi 8 órán keresztül szakadt a víz. Éjjelente azt álmodtam,
hogy dolgozom, gyakran felriadtam arra, hogy mozdulnak a
kezeim, lábaim. Az önbizalmam romokban hevert, szenved-
tem, mindig le voltam maradva, és folyamatosan az engem
körbevevı kollégák segítségére szorultam. Rájöttem, hogy ez
nem nekem való, én ebben tehetségtelen vagyok, és többet
sírtam, mint nevettem…

82
Két hét telt el ezzel a fájdalmas kínlódással, amikor a harma-
dik hét elsı napján, reggel 6 órakor elindult a mőszak, és én
vígan beszélgettem a kollégáimmal, és azt vettem észre, hogy
nem maradok le. Sıt, már felmentem a 6-os munkahelyen lévı
Kati területére is, és elıre is tudtam dolgozni. Óriási áttörést
értem el, csak épp fogalmam sem volt arról, hogy hogyan és
miért. Látszólag mindent ugyanúgy csináltam, de valahogy
jobban, rutinosabban gazdálkodtam a mozdulataimmal és
észrevétlenül, de egyértelmően felfejlıdtem arra a szintre, ami
ennek a munkának az alapja volt.

Elkezdtem besegíteni Katinak, hogy a jelenlétem ne legyen

zavaró számára a munkában, így együtt haladtunk felfelé,
elıre. Jött az 5-ös munkahelyen Erika. A végén az 1-es mun-
kahelynek is tudtam már segíteni, elıkészíteni. (Nem mellé-
kes, hogy igyekeztem minden munkahelyet megtanulni, hogy
univerzális munkatárs legyek.)

Kiderült, hogy kiemelkedıen tehetséges vagyok az efféle

munkához, csak míg az agyamban nem épültek ki a megfelelı
kapcsolatok, addig bénáztam, görcsöltem, sírtam, hisztiztem,
és sehova sem haladtam, és még másokat is feltartottam. Mi-
kor elég gyakorlati tapasztalatot szereztem, akkor elkezdtem
ügyeskedni, így-úgy-amúgy átcsoportosítani a mozdulatai-
mat, megpróbáltam egyre gyorsabb lenni, de hetek kellettek
ahhoz, hogy ezt tudatosan próbáljam fejleszteni magamban,
mert ha nagyon rágörcsöltem a kapkodásra, akkor megint
elkezdtem lecsúszni. Eleinte a bal agyféltekémmel dolgoztam,
majd két hét után elkezdett besegíteni a folyamatba a jobb is.
Késıbb, mikor minıségbiztosítási tanácsadó lettem ugyanen-
nél a cégnél, és teljesen új embereket kaptam a soromra, olya-

83
nokat, akik éppen akkor sétáltak ki az elméleti képzésrıl, ak-
kor mindig tudtam, hogy ha adok nekik két hetet arra, hogy
belakják a terepet, hogy kipróbáljanak mindent, amit csak
tudnak, és ha megmutatok nekik néhány trükköt, hogyan
tudnak jobb agyféltekésen, átfogó módon, kreatívan viszo-
nyulni a munkájukhoz – bár akkor még fogalmam sem volt a
jobb agyféltekés dologról –, akkor több évre elıre biztosítom a
munkahelyüket. Mert sikerélmények fogják ıket érni egy
olyan világban, amivel manapság is fenyegetni szokták a szü-
lık a gyerekeiket: „tanulj fiam, mert ha nem teszed, akkor mehetsz
a szalagra dolgozni valamelyik gyárba”.

Az írás olyannyira mesterség – ahogy Fritz Gesing mondta -,

hogy az elıadásaimon rendszeresen a kımőves szakmához
hasonlítom. Nyilván vannak olyan gyerekek, akik kımőves-
kanállal a kezükben születnek, a homokozóban katedrálisokat
építenek öt perc alatt, az oviban pedig betonkeverı lesz a je-
lük, de ık azért nagyon kevesen vannak. Sıt, ha észrevetted a
humort az elıbbi mondatban, akkor te is tudod, hogy ilyen
nincs is. Nincs olyan, hogy kımőves-tehetség, mert a tehetsé-
get mindig valami mővészi kiteljesedéssel, vagy emberfeletti
teljesítménnyel azonosítjuk.

A kımővesek viszont tudják, hogy vannak, akiknek könnyeb-

ben megy a szakma elsajátítása, vannak, akik többet hibáznak,
de kisebbeket, és vannak olyanok, akik csak egyszer, de akkor
evakuálni kell az építkezést, szóval minden kımőves-
szakember szakmai útja egyéni, mégis nagyon hasonló, de
abban minden kımőves meg tud egyezni, hogy érteni kell a
szakmához.

84
Ép ésszel senki nem gondolja azt, hogy egy kımővesnek a
semmibıl kellene valami hihetetlenül innovatív, lenyőgözı
dolgot teremtenie, hanem ehelyett mindenki azt gondolja,
hogy a kımővesnek elıször meg kellene ismerkednie a szak-
mája alapjaival, az anyagokkal, amikkel dolgozik, el kell ta-
nulnia nála tapasztaltabbaktól a bevált mozdulatokat, értenie
kell az építészeti alapvetésekhez, és a majdani lakók fejével
sem árt megtanulni gondolkodnia. Senki nem várja el egy
kımőves szakmára irányuló fiataltól, hogy a házépítési
készségnek vele kellett volna születnie.

Ezzel szemben az íróktól a közvélekedés azt várja, hogy szü-

lessenek az írás zsenialitásával.

Hát, rossz hírem van: mindenki az írás zsenialitásával szüle-

tik.

Csak elveszíti az iskolában.

Magyarországon az általános iskola harmadik osztályában

kezdenek a gyerekek elıször fogalmazást írni, tehát 8-9 éve-
sen. Szerintem ez óriási hiba. Mert a tartalmi és formai köve-
telményeknek szigorúan megfelelı írások körmölése, majd a
mővek durva kritikája helyett ELİSZÖR inkább az olvasást
kellene megszerettetni velük, és arra kellene ıket bíztatni,
hogy bátran találjanak ki történeteket – a fejükben! Ráadásul
eleinte vonalak közé, majd vonalra íratjuk a gyerekeket, ahe-
lyett, hogy sima fehér lappal kínálnánk meg ıket, ahol csak
négy határ van, és semmi nem korlátozza a kis lelküket.

Grafológiában jártasak tudják, de nem kell ahhoz igazságügyi

írásszakértınek lennünk, hogy mi, laikusok is belássuk, hogy

85
az írásképünk a személyiségünk, a gondolataink, a terveink,
vágyaink, gondjaink, sérelmeink megmutatója.

Amikor bárkit arra kényszerítünk – sıt osztályozzuk is ezzel

kapcsolatos megfelelıségét –, hogy gyöngybetőkkel, vonalak
közé szorítva, a betők bizonyos metszéspontjait a vonalakra
pontosan illesztve írjanak, azzal visszahatunk a lelkükre:
sablonizáljuk, sıt megnyomorítjuk ıket. Biztosan te is láttál
már olyan fotót, amin azok a japán nık láthatóak, akiknek
gyerekkoruktól elkötik, megnyomorítják a lábfejüket, hogy
nıvé érve kívánatosabbak legyenek. Szörnyő gondolat, igaz?
Nos, mi ugyanezt tesszük a gyerekeink lelkével az iskolában,
fıleg az alsó tagozatban. Az nem szörnyő sokak szerint, mert-
hogy mi is kibírtuk. Hú, de adnék két számmal kisebb cipıt
azokra, akik így gondolkodnak még ma is! Próbáld ki most,
felnıtt fejjel, milyen érzés a vonalak közé írni, az elsı osztá-
lyos füzetben. Nem is fog sikerülni! Ugyanis a személyiséged
már annyira érett, hogy kitörsz a vonalak közül.

Az írás zsenialitása ott van minden álmodozó kisgyermekben,

mégis az a tendencia, hogy osztályonként maximum 2-3 gye-
reknek lesz sikerélménye fogalmazásból, nekik is inkább vé-
letlenül, mint a nagybetős tehetség által. A többi 22-23 gye-
rekbıl – ha átlagosan 25 fıs osztálylétszámot veszünk alapul –
meg majd lesz kımőves, gyári munkás, vagy adminisztrátor,
persze több diplomával, mert az fontos.

Ja, bocsánat, a írói sikerélményekben gazdag gyermekekbıl

sem lesz író…

Magyarországon egy nagyon szomorú jelenség terjed, Ebola-

jellegő fertızést produkálva: a „semmi sem jó” betegségé.

86
„De hát nem vagyok tehetséges az íráshoz.” – gondolja magáról
mindenki, aztán hopp, kiderül, hogy mégis az, merthogy
mindenki az, na, akkor menjünk tovább a következı tévedés-
re.

„De hát senki nem fogja kiadni a könyvemet.” – gondolja magában

a szépreményő író, aztán hopp, kiderül, hogy van erre is
megoldás, oké, lapozzunk, van még kifogás bıven.

„De hát hiába írok könyvet, hiába jelentetem meg, senki nem fogja
megvenni.” – jön a minden érvet elsöprı gondolat, de hoppla,
erre is vannak kész módszerek, amikkel könnyen és gyorsan
lehet könyvet értékesíteni.

De még ez sem elég.

Most akkor feltenném a nem véletlenül provokatív kérdése-

met: mégis mi a jó bánatot tanítanak meg az iskolában??? Mert
oké, magától ne tanuljon meg az ember mindenféle dolgokat,
de sajátítson el új készségeket, ne legyen motivációja a sok
munka mellett még az önképzésre is.

De mit tanítanak az iskolában, ha alapvetı dolgokat sem

tudunk, és gondolkodni sem tanítottak?

Nem tanítanak meg az olvasást szeretni.

Nem tanítanak meg arra, hogy hogyan lehet írni, mikre kell
odafigyelni írás közben.

Nem tanítanak meg arra, hogy mire van igénye az Olvasónak.

Nem tanítanak meg vállalkozni, kiemelkedni a tömegbıl. (Ja,

ezt inkább büntetik is.)

87
Nem tanítanak meg eladni önmagadat, vagy bármit értékesí-
teni.

Semmit nem tanítanak a való életrıl, csak azt, hogy a

Pitagorasz tétel mennyire fontos, meg, hogy mire gondolt a
költı… Persze ez utóbbit maximum akkor lehet pontosan
tudni, ha a költı megírta a naplójában, hogy konkrétan mire
gondolt.

A mai és jövendıbeli szülık helyében én nagyon komolyan

venném azt a tényt, hogy ma az iskola semmi másra nem jó,
csak gyerekmegırzınek. Arra viszont alkalmatlan, mert a
gyermekekben lévı kreativitás kibontakoztatását egy az egy-
ben megakadályozzák, sıt, továbbmegyek, és Sir Ken Robin-
son szavait21 használom: az iskola megöli a kreativitást.

Tehát, amikor a tehetségrıl elmélkedünk, beszélgetünk, vagy

épp vitatkozunk, akkor az történik, hogy közben gyerekek
millióiból pusztítják ki éppen a kreativitásnak és a tehetségnek
még a csíráját is. Mondjuk mit várunk a NEMkreatív felnıt-
tektıl, akik ugyanezen folyamaton mentek keresztül? Telje-
sen felesleges arról értekezni, hogy ki tehetséges az íráshoz
és ki nem, mert óriási az esélye, hogy mire kikerülnek az
általános iskola padjaiból, addigra senki sem lesz az. Újra ki
kell növesztenünk a gyerekekben – és a felnıttekben is– a kre-
ativitást, a kezdeményezıkészséget, az önmotiváció képessé-
gét, az elvonulás örömét, az alkotás katarzisát, és annak a le-
hetıségnek a felismerését, hogy minden felmerülı problémá-
ra van valamilyen megoldás.

A RitArt Academy jobb agyféltekés írás tréningeken mindig

vannak, akikben gyorsabban idézıdik vissza a gyermeki krea-

88
tivitás, és vannak, akikben lassabban. Ez függ attól is, hogy
kinek milyen stresszes akkoriban az élete, amikor éppen a
tréningen ül, kinek milyen légkörben zajlott a gyerekkora,
kinek mennyi a problémája, és úgy általában, hogy ki kicsoda.
Az sem mindegy, ki mennyit aludt a tréninget megelızı éj-
szakán.

A tehetség fogalma
Folyamatosan vitatkozom a kritikusainkkal – gondolhatod,
mennyire szeretem ıket, amikor eleve a kritikát is „imádom”–
arról, hogy az íráshoz nem kell tehetség. İk mindig azt szaj-
kózzák, hogy de, az íráshoz tehetség kell, máskülönben csak
ócska ponyvairodalom jön létre, arra meg semmi szükség.

Azon túl, hogy ezeknek a kritizálóknak halványlila fogalmuk

sincs arról, hogy milyen is az Olvasó, meg mi az, hogy az ol-
vasói igény, meg úgy általában, hogy mi a piac és milyen piaci
igények vannak, azt kell, hogy mondjam, hogy „az íráshoz te-
hetség kell és punktum” zászlót hordozóknak kifejezetten a TE-
HETSÉG fogalmáról sincs fikarcnyi információjuk sem.

İk a tehetséget a zsenialitással azonosítják, és aki nem zseni –

tehát akirıl nem derül ki legkésıbb 4 éves korára, hogy ı lesz
majd az új Einstein, vagy az új Jókai Mór –, az mehet a leves-
be, semmi keresnivalója nincs a komoly írók táborában.

Nos, a zseni nem a szinonimája a tehetségnek, hanem ezek

egymás folyományai. Egészen véletlenül tavaly – 2013-ban –
írtam egy könyvet a tehetséggondozás új megközelítésérıl.
Így a nagy átlagnál talán(!!!) átfogóbb rálátásom van a témára,

89
így, ha megengeded, abból a könyvbıl idéznék (Így szeresd a
tehetséget! a címe).

„Mi a tehetség?
A tehetségnek sokféle, de egymásba érı definíciója létezik, és
azt figyeltem meg, hogy ezek a definíciók kellıképp terjengı-
sek ahhoz, hogy tulajdonképpen bárki beleférjen a „tehetsé-
ges” kategóriába. Illetve plusz adalékként még elmondom,
hogy Magyarországon kiemelten hátrányos helyzetben van-
nak a tehetségesek az ún. magyar mentalitás miatt, de erre
majd mindjárt visszatérünk. A különbözı definíciók ott érnek
egymásba, hogy a tehetség egyenlı a lehetıséggel. A tehetség
még nem képesség, mert a tehetség még csak lehetıség. Ké-
pesség majd akkor lesz belıle, ha élünk a lehetıséggel. A leg-
elterjedtebb tehetségdefiníció, a Renzulli-féle modell a követ-
kezı:

A tehetségnek négy fı összetevıje van, ami három halmazból

és a közös metszetükbıl áll:

• átlagon felüli általános képességek halmaza,

• átlagon felüli speciális képességek halmaza,
• kreativitás halmaza,
• és a fenti három halmaz közös metszetében a motivá-
ció.

Ezt az alapvetı modellt szokták tovább bonyolítani, egyéb

tényezıket, inputokat behozni a képbe – mint például a
Czeizel-modell -, de az a meglátásom, hogy ha valamit túlbo-
nyolítunk a józan paraszti ész határain túlra, akkor a józan

90
paraszti eszek úgy mennek el a téma mellett, mint a hangyák a
nylonba csomagolt szendvics mellett. Tudják, hogy ott van,
látják, hogy mi az, de nem érzik, hogy ez nekik szólna. Joseph
Renzulli, a három győrős – halmazos - modelljével, és a há-
rom győrő metszetében lévı motiváció fontosságára való fi-
gyelemfelhívással elévülhetetlen érdemeket szerzett a tehet-
séggondozás fontosságának széles körrel való megismerteté-
sében. Pszichológus, oktatási szakértı, és a témában több
könyv írója. Az ı munkássága az alapja a tehetséggondozás-
nak. Egyszerő definíciót mégsem ı adott. A tehetség szá-
momra legszimpatikusabb megközelítése Mérı Lászlótól
származik, aki szintén olvasta valahol az alábbi frappáns
megfogalmazást: „tehetséges az, aki többet tud, mint ameny-
nyit tanult”. Nos, ebben tényleg minden benne van, ami úgy
teszi érthetıvé a tehetség fogalmát, hogy közben egyben ért-
hetetlen – és ettıl misztikus – is marad. Ha összevetjük a Mérı
László által mondottakat és a Renzulli-féle alapmodellt, akkor
az derül ki, hogy bármennyire is igyekszünk megismerni a
tehetséget, mindig meg kell hagynunk annak a lehetıségét,
hogy sosem fogjuk felérni ésszel. Ahova viszont az ész nem ér
fel, meg kell engednünk, hogy a szív vezessen el. És ezért
kell a szülınek foglalkozni a tehetséggel, mert a szív útja a
gyerek tehetségéhez, a szülı irányából kimondottan sugárút.
Míg, ha más szívére bízzuk az értelemmel fel nem fogható
tehetség-gondozást, akkor úgy járhatunk, hogy azt vesszük
észre, hogy sugárút helyett szántóföldön zötyögés jut ki ne-
künk.

91
Tehet(etlen)ség?
Ha feltételezzük azt, hogy mindenki tehetséges, és nemcsak
egy valamiben az, hanem általánosságban, akkor, ha meg
akarjuk fogalmazni a tehetség ellentétét, akkor milyen szót
használhatunk annak szemléltetésére, hogy valaki nem tehet-
séges?

Ha mindenki tehetséges, tehát mindenkiben benne rejtızik a

lehetıség, akkor mi a tehetséges ellentéte? Nem a butaság.
Nem az alacsony IQ, nem a szerencsétlen körülmények. Ha-
nem a tehetetlenség.

A tehetetlenség szót általában akkor használjuk, amikor azt

akarjuk érzékeltetni, hogy képtelenek vagyunk valami EL-
LEN, vagy valami ÉRDEKÉBEN tenni. Hogy miért vagyunk
képtelenek, az lényegében mellékes, mert igazából az a fontos,
hogy gyakorlatilag TÉTLENek vagyunk.

A tehetetlenség tétlenségre való kárhoztatás.

Csakhogy!
Itt van ez a 21. század, és itt vagyunk mi, Európa szívében,
ahol már annak is okos telefonja van, aki olvasni sem tud – de
az persze nem is elıfeltétel – és ezek az okos telefonok dugig
vannak olyan remek alkalmazásokkal, amik még akár életet is
menthetnek, de az biztos, hogy rengeteg agymunkától mentik
meg a tulajdonosukat. Naptár, jegyzettömb, e-mail, könyvek
százai, hasznos programok, térkép, GPS, csoportos üzenet-
küldés, játékok, és maga az Internet egy tenyérben. Tudom,
hogy nagyon nagy tud lenni a társadalmi szakadék akár csak
Magyarország egyes régióit tekintve is, de kérem szépen, aki-
nek okos telefonja van, arról azt feltételezem, hogy ı maga is

92
okos. Egy okos ember minden lehet, csak tétlen nem. Ha
valaki nem tétlen, akkor nem tehetetlen. De ne legyen okos
telefonja! Elég, ha van okos számítógépe, vagy okos ismerısei,
vagy bérlete a könyvtárba.

Minden csak akarat kérdése, ezzel szembesült már mindenki,

aki egy lépést elıre akart tenni, körülbelül egy éves korában.
Akarni-akarni-akarni.

Amit nem akarok, azt nem érem el. Amit nem akarok, azzal
szemben/kapcsolatban tehetetlen vagyok. Természetesen nem
mindenki akarja, hogy tehetséges legyen a gyereke. Nem
mindenki akar kitőnni a szürke masszából. Nem mindenki
vágyik többre, mint amennyit kidob a gép. Nem mindenki tud
elıre nézni. İk nem tartják most a kezükben ezt a könyvet.
Azért tértem ki erre a kis magyarázatra, hogy azok a szülık,
akik érzékenyek a témára, tehát akiknek már van arról sejté-
sük, hogy tehetséges a gyermekük, sıt, már azt is érzik, hogy
nekik, mint szülıknek nem tétlen – tehetetlen - szemlélıként
kellene részt venniük a gyerekük jövıjének formálásában,
azok mindenképp idekapják a fejüket címre, mert a könyv
minden szava nekik segít. Azok, akik eleve a tehetetlenséget
tőzték ki életcéljuknak, most biztosan valami mást nem-
csinálnak. De te, akinek a tehetség szó szinte az ajándék szó
szinonimája, neked is tisztában kell lenned azzal, hogy a tét-
lenség kifejezetten a tehetség ellensége. Mindig van feladat,
mindig van dolog, mindig van újabb cél, mindig van új út.

„Nincs lehetetlen, csak tehetetlen.” - graffiti

93
Mi a magyar probléma?
Szeretem a megfoghatatlant a megfoghatóval elegyíteni, és
ebbıl valamilyen egyedi dolgot kikeverni, aminek a végén
valamilyen felismerésben lehet része az Olvasónak – és persze
nekem, az írónak is. A magyar problémára is egy ilyen össze-
keverés-kutyulás során ismertem rá. A Renzulli-féle modell-
ben a Motiváció címszó alatt olyasféle fogalmakat találunk,
mint a kitartás, állhatatosság, én-erı, belsı motiváció, önkriti-
ka, önállóság, magas célok kitőzése.

A Hogyan váltsuk valóra vágyainkat? címő könyvemben

hosszasan taglalom és példákon keresztül be is mutatom,
hogy a célkitőzés, a céltudatosság, a belsı motiváció, az önkri-
tika, az önállóság, a magas célok kitőzése, az állhatatosság,
nálunk csak lózungok. Szinte senki sem érti ezeket. Aki érti,
az fél a gyermekére is vonatkoztatni. Aki nagyon érti ezeket, a
szavakat, az MLM-esektıl tanulta, és fogalma sincs arról,
hogy milyen pszichológiai mechanizmusok bújnak meg egy
siker mögött. A magyar emberek többsége sikertelenség-
orientált a gondolkodásában, hiszen „sírva vigad a magyar”!
Van ugyanis a sikernek egy átkozottul negatív tulajdonsága:
iszonyat sok befektetett munkát igényel. Rengeteget.

Éveken keresztüli gondterhelt, lótós-futós, álmatlanul hányko-

lódós, soha meg nem pihenıs, egyfolytában agyalós, folyton
új dolgokat tanulós, vérverejtékes munkát. Mármint ahhoz
képest, amin az emberek munkát értenek. A magyar emberek
állást keresnek munka helyett, és a munkaidı eltöltésén szó
szerint azt értik, hogy „teljen már el az idı valahogy”. Ebben
csak az a szomorú, hogy ugyanezt a rossz modellt tanítják
meg a gyerekeiknek, miközben azt gondolják, hogy a gyere-

94
kek többre hivatottak. Jól gondolják, csak rosszul csinálják!
Ráadásul, ami nem lesz igazi sikertörténet, az Magyarorszá-
gon kudarctörténet. Nem tanulási folyamat, nem tapasztalat-
szerzés, nem próbálkozás, hanem maga a bukás.

A magyar fejekben nincs lehetıség újratervezésre, korrekcióra,

kiigazításra, tanulságok levonására, befektetésre, mert itt vagy
siker van – ami nincs ugyebár -, vagy kudarc van – ami van
ugyebár szép számmal, elég, ha az ember csak megmozdul.
Mégsem érzem reménytelennek a helyzetet. Ugyanis a ma-
gyar gyerekek is megtanulnak járni, maguktól. Saját hibái-
kon keresztül fejlıdnek, és tökéletesítik járásképességüket,
mígnem azt vesszük észre, hogy már futnak. Tehát valahol,
valami, menet közben romlik el. Szerintem ezen lehet segíteni.
Tudatossággal – hú, de elcsépelt már ez a szó, de ha megen-
geded, használom, mert szemléletes –, céltudatossággal, ku-
lisszatitkok felderítésével, elıremutató hozzáállással, különle-
gességre vágyással.” (Idézet vége.)

A fentiek tükrében úgy tudnám összefoglalni a tehetség fo-

galmát, hogy az nem más, mint CÉL.

A célkitőzésrıl szóló könyvemben viszont azt állapítom meg,

hogy minden cél csak eszköz.

Tehát ha összetesszük a kettıt, akkor az jön ki, hogy az, hogy

tehetségesek vagyunk-e valamiben, az egy döntés kérdése:
váljunk tehetségessé, mert képesek vagyunk rá szorgalom-
mal, munkával, rengeteg befektetett energiával, majd a te-
hetségünket használjuk eszközként magasabb rendő célja-
ink eléréséhez.

95
Az a meglátásom, hogy az érett és egészséges személyiségek
hihetetlenül gyorsan ráéreznek a jobb agyféltekés írás ízére, és
minden feladatban lubickolnak, saját bevallásuk szerint is fan-
tasztikusan érzik magukat. Az érett személyiségek továbbá
képesek felfogni azt, hogy az, hogy valaki mindenki számára
nyilvánvalóan tehetséges, még semmit nem jelent, automati-
kus sikert fıleg nem.

A sikert a kıkemény munka fogja elhozni, és akár tetszik, akár

nem, a kudarcok – kicsik és nagyok – sorozata.

Bárki kifejlesztheti magában bárminek a tehetségét, hiszen

lehet valaki zseni, és 200 az IQ-ja, ha nincs motivációja és nem
cselekszik. Lehet valaki ugyanakkor nagyon szorgalmas, ha az
nem társul egy kis kreativitással, eredetiséggel, bátorsággal,
általánosan fejlett intellektussal.

Az almafa
Még minıségbiztosítós koromban találkoztam az almafa-
modellel, amikor azt próbálta a fınököm elmagyarázni, hogy
mennyire könnyő az elsı sikereket elérni, és mennyire nehéz
az utolsó, csúcsra vezetı lépéseket megtenni. Az a sztori, hogy
képzelj el egy almafát, aminek a lombkoronája az aljától a tete-
jéig dugig van almával, és az a feladatod, hogy le kell szüre-
telned az összest.

Hogyan kezdesz neki, ha az az alapszabály, hogy rázni nem

szabad a fát? Nyilván szükséged lesz valamire, amibe bele-
szeded az almát, de mondjuk, hogy ez adott. Mit csinálsz? Mi
az elsı teendıd?

96
Elıször odaállsz a fa alá, és elkezded szedni azokat az almá-
kat, amik a legkönnyebben elérhetıek számodra. Így alulról
körben leszüreteled mindet. Aztán jönnek azok az almák,
amikért már nyújtózkodni kell, sıt, talán egy sámlira is szük-
séged lehet. Most tartasz körülbelül az almafa alsó egyharma-
dánál. A következı harmadhoz már más eszközökre lesz
szükséged, és elıkerül a létra. Arról mindent leszedsz, amit
csak tudsz. Aztán, mivel a létráról csak a külsı ágakat éred el,
felmászol a fára, ameddig csak tudsz, és szüreteled rendület-
lenül azokat, amik a belsı ágakon vannak, míg végül alig ma-
rad pár szem odafönn, a fal lombjának legteteje felé.

Már jócskán túlvagy a kétharmadon is, szinte 100%-os a sike-

red, de egy fél vödörnyi alma kifogott rajtad, ezeket sem a
létráról, sem a fára felmászva nem éred el. Ehhez más speciális
eszköz kell, esetleg egy almaszedı gépezet, amit éppen ott
feltalálsz és megalkotsz (nagyapámnak volt ilyenje, egy hosz-
szú rúd végén egy vágóeszköz volt, alatta pedig egy kis mő-
anyag tartály, a vágószerkezettel elvágta az alma vagy körte
azon részét, amivel a fához kapcsolódott, ha jól emlékszem,
csutkának hívtuk ezt a részt –, és az belepottyant abba a kis
mőanyag tartóba –, és óvatosan, egyesével leemelgeted a sze-
meket, vagy daruskocsit hívatsz, vagy beállványozod a fát –
apósom kedvenc megoldása ez), illetve ott is hagyhatod a
gyümölcsöt a madaraknak.

Ennek az elképzelt történetnek az az üzenete, hogy az alsó

ágakról könnyő szüretelni, de a felsı ágakról való gyümölcs-
szedéshez már egészen más gondolkodásmód szükséges, és
egészen más kompetenciák IS.

97
Ennek vagyunk tanúi az Író születik tréningeken, amikor ve-
gyes összetételő társaság jön össze: nagyon gyakorlott írók, a
nyelvet magas szinten mővelık, és a teljesen kezdı, írással az
elıtt sosem foglalkozó, „hétköznapi” emberek.

Az azelıtt sosem írók még alulról szüretelnek, így nagyon

könnyő a dolguk. Kinyúlnak és aratnak.

A tapasztaltabbak azzal szembesülnek, hogy ugyanúgy akar-

nak szüretelni, mint ahogy a szokott módon az alsó szemeket
szedték le, de ez nem sikerülhet, mert nekik már fel kellene
állniuk a hokedlire. A jobb agyféltekés módszer ez esetben az
a bizonyos hokedli (fehérre mázolva, viaszosvászon terítıvel a
tetején – biztos te is láttál már ilyet). És persze ott ülnek azok,
akik már több könyvet is írtak, de a tréningen megtudják, ho-
gyan lehet a legfelsı szemeket leszüretelni, vagyis hogyan
lehet a legnehezebb feladatokat kivitelezni.

Az Író születik tréningen mi az egész almafát tanítjuk. A

nagyon kezdıknek rengeteg új információjuk lesz, amit a jobb
agyfélteke segítségével könnyedén rendszerbe foglalnak majd
maguknak, és a többségüket meg is jegyzik, hiszen az infor-
mációkat élesben is kipróbálják, megtapasztalják.

A tapasztaltabbak a fölsı egy harmadról kapnak új ötleteket,

élményeket, homlokracsapós megvilágosodásokat, a vérprofik
pedig felugorhatnak a csúcsra, az utolsó fél vödörnyi gyümöl-
csért.

A tapasztalatunk azt mutatja, hogy még a többkötetes írók is

hagytak írói munkásságuk során maguk után egy csomó al-
mát az alsóbb szinteken, és végletesen megrekedtek a csúcsok-

98
csúcsa elıtt. Olyan, akinek ez a tréning nem ad valami döbbe-
netes pluszt, olyan nincs, mert még nekem, aki kitalálta ezt az
egészet, és hosszú hónapok alatt kitesztelte, hogy mely felada-
toknak hogyan és milyen sorrendben kell egymásra épülnie,
még nekem is tanít újat minden egyes tréning. Az írásról, az
írói munkáról, az emberekrıl és magamról is.

A tehetség kibontakozása is ugyanígy mőködik, mint az alma-

fa-modell.

A jó írás nem függ össze a tehetséggel – azzal biztosan nem,

amit a köznyelv hív tehetségnek –, kizárólag a megfelelı gya-
korlattal, a szorgalommal, az elhivatottsággal, a belsı moti-
váltsággal. A jobb agyféltekés kreatív írás elsajátítása az elsı
lépcsıfok a csúcsra vezetı úton. A megszületés pillanata.

Hogy utána mi lesz belıled, író-e, vagy valami más, az kizáró-

lag rajtad múlik. Te döntesz, mi csak segítünk a döntésed kivi-
telezésében.

De tudod mit? Most már írjunk!

99
100
7. fejezet

Mit és hogyan írjunk jobb

agyféltekésen?
Az 5. fejezetben végigvettük, hogy mirıl is szól ez az agyin-
tegrálás dolog, hogy mőködik ebbıl a szempontból a testünk
és az agyunk – sıt, azt is, hogy ezek ketten hogyan dolgoznak
össze – mutattam két agyintegráló feladatot is (fekvı nyolcas
rajzolás a levegıbe és a keresztbelendítés), amiket csinálhatsz
egymás után is, már csak írnunk kellene, igaz?

Hát akkor ezt hogyan kell elképzelni a gyakorlatban?

Anélkül, hogy percre pontosan felvázolnám neked, hogy egy-

egy jobb agyféltekés kreatív írás – Író születik – tréningen mi
történik, elmondom az alapelvet, bár, ha a korábbiakban sike-
rült a sztorik által már jól pozícionálnom az agyadba a tudni-
valót, akkor már sejtheted is, hogy mi a feladat.

Bármit akarnál is írni, elıször végezd el az agyintegrálást,

majd AZONNAL ülj le írni!

Ne menj el wc-re, ne intézz el egy rövid telefont, ne nézd meg

az emailjeidet, ne pelenkázd át a gyereket, és a kutyát se vidd
ki pisilni, hanem írj azonnal!

Ha bármi a két tevékenység közé furakodna – azért egy pe-

lenkacsere esetenként lehet igencsak sürgetı –, akkor mielıtt
írni kezdenél végre, inkább integrálj újra!

101
A következı 1-2 hónapban soha ne akarj úgy írni háromnál
mondatnál hosszabb szöveget, hogy elıtte nem csináltál agy-
integrálást! Az idı múlásával majd azt fogod észrevenni, hogy
néha elfelejtesz integrálni, mégis megy az írás, máskor meg
szinte ordít majd az agyadban a vészcsengı, hogy hahóóóó,
integrálni kellene. Aztán kellı gyakorlás után, mindenféle élet-
helyzetben való ihletettség elérése után már csak ritkán lesz
szükséged integráló gyakorlatokra, de ha úgy éreznéd, hogy
neked örökké maradnod kell a rendszeres gyakorlásnál, akkor
maradj! Nem elıírás, hogy egy idı után le kell szokni a célzott
integrálásról, és különben is, inkább több integrálás legyen,
mint kevesebb!

A hogyan-t ki is beszéltük ezennel.

Integrálás -> írás.

Kész, ez ennyire egyszerő.

A zene hatalma
Amivel még nagyon megturbózhatod a hatást, az az írás köz-
beni zenehallgatás. A zenehallgatás szintén kétagyas „tevé-
kenység”, de mivel mai napig kutatják, hogy mégis mi a pék-
tıl van ránk ekkora hatással a zene hallgatása, nem gondol-
nám, hogy ebbe most nagyon mélyen bele kellene kotorász-
nunk, de azért az alapinformációk fontosak. Azt találták, hogy
zenét hallgató embert MRI vizsgálatakor olyan agyrészek is
„tüzelnek”, amiknek nem is kellene. Például az emlékekért
felelıs részek, a beszédközpont(!), az elsıdleges asszociációs
központ, és így tovább. A fülünk is elég specifikusan van be-
csatornázva az agyunkba – kicsit keresztben is, meg kicsit li-

102
neárisan is –, és bizonyos zajok hallgatása – meghallása – ese-
tén teljesen egyértelmő is a kép: itt bement a zaj, ott megjelent
az agyban ennek „lenyomata”. De a zene teljesen más, az hat a
teljes idegrendszerre.

Így aztán alkotó tevékenység közben igen csak üdvös zenét

hallgatni, még akkor is, ha a csendet szoktuk meg.

Milyen zenét?

Bármilyet, de a legjobb, ha szereted is. Az utálatos zene disz-

szonáns érzéseket kelthet az agyunkban, és az nincs jó hatás-
sal az alkotófolyamatokra és a kreativitásunkra. Itt felhívnám
a figyelmedet, hogy megint csak érzelmekrıl beszélünk. Lehe-
tünk a világ legokosabb emberei, a zene akkor is hat ránk, és
képes rosszul is hatni a rosszul megválasztott zene.

Érdemes trükközni a különbözı stílusokkal. Amikor tényiro-

dalmat írok – például ezt a könyvet –, akkor számomra sze-
rencsésebb, ha a legkedvencebb kedvenceim szólnak halkan a
háttérben, mint például Depeche Mode, vagy Dave Gahan
albumok.

De ha valami érzelemdúsra van szükségem, akkor ennél ke-

vésbé melankolikusabb stílust kell választanom, például roc-
kot, vagy szimfóniát. (Kedvencem Dvorzak Új világ szimfóni-
ája).

Kezdd az írás közbeni zenehallgatást a kedvenceiddel, akár

úgy is, hogy egyetlen kedvenc dalodat játszod le egymás után
akár ezerszer is.

103
A zene segít nyomon maradni. Segít, hogy ha például valaki
szól hozzád, miközben írsz, akkor vissza tudj igazodni a jobb
agyféltekés állapotba, de az is igaz persze, hogy a zene meg-
akadályozza, hogy kizökkenj belıle.

Amikor elkap az írás heve, már nem fogsz a zenére figyelni,

egyszer csak azt veszed észre, hogy lejárt a 48 perces album.
Aztán megint. És megint. És eltelt egy nap, és te végig írtál.

Mindig hallgass zenét írás közben, természetesen csak akkor,

ha nem zavar. Ha úgy érzed, hogy végképp semmi szükséged
zenére, akkor természetesen nem kell hallgatnod! Tudod,
nincs olyan, hogy kötelezı!

Mit írjunk?
Amellett, hogy nálunk semmi sem kötelezı, azért vannak in-
telmeink. Az elsı és legfontosabb tanácsunk az írásról:
Írj TÖRTÉNETEKET!

Mi az, hogy történet? – kérdezhetnéd kissé gyanakvóan, hi-

szen egy normális író ilyenekben gondolkodik, hogy esszé,
novella, mese, kis-nagyregény, elbeszélı költemény, és hason-
lók.

Az, hogy történet, az mit jelent? Az nem túl tág fogalom?

Hiába ütıdik meg valaki azon a tanácson, hogy érdemes elsı-

sorban történeteket írni, gondolj csak bele.

Érdekelnek a tájleírások?

Érdekelnek a sefüle-sefarka belsı monológok?

104
Érdekelnek az értelmezhetetlen, bugyuta versek?

És úgy egyébként szerinted elsı írásként rögtön egy folytatá-

sos regénybe kellene belekezdened a semmibıl?

A válasz minden kérdésre ez: NEM.

Senkit nem érdekelnek már a tájleírások, ha nagyon tudni aka-

rom, hogy mi hogyan néz ki, rákeresek a Google Maps-en.

Senkit nem érdekel igazából mások belsı nagymonológja,

vagy ahogy ezt írói berkekben mondják: köldöknézése.

A versek csak akkor érdekesek a mai Olvasó számára, ha tör-

ténik bennük valami, vagy olyan szimbólumok vannak ben-
nük, amiktıl úgy érzıdik, hogy történik bennük valami.

Nagyregénybe meg úgysem tudnál belekezdeni, mert ahhoz

nem is írás kell elsısorban, hanem egy teljesen más készség, a
tervezés és folyamattervezés – ezt mi tanítjuk a jobb agyfélte-
kés kreatív írás tréningeken, van is ilyenkor megrökönyödés
bıven, aztán meg sok-sok homlok racsapás, hogy „hú, de jó,
hogy ez szóba került, mert ez életbevágóan fontos, és nem is tudtunk
róla!” – szóval mi mást is akarnál írni, ha nem történeteket?

Mi az, hogy történet?

Valami történik valakivel vagy valamivel.

Hohóóó!
És hogy kezdıdik?

105
Erre a helyes jobb agyféltekés válasz az, hogy mindegy, kez-
dıdjön el valahol, még a fı esemény – drámai csúcspont -
elıtt.

És le kell írni az elején, hogy mirıl fog szólni a fogalmazás?

Isten ırizz! Nem az iskolában vagyunk, hanem kreatív írás
tréningen!

Jó, de mégis mi történjen?

Agyintegrálás után majd fogod „tudni”.

És kivel? Ki az a valaki, akivel történik az a valami?

Azt is fogod tudni agyintegrálás után.

Hopp, megvan a sztorim, de ez megtörtént eset, az baj?

Dehogy baj!

Formálódik valami a fejemben, de teljesen légbıl kapott. Az

baj?

Ismételnem kell magamat: Dehogy baj!

Kibıvíthetjük az alapvetı instrukciót: valakivel történik va-

lami, valamikor és valahol.

Ezt a „szabályt” azért fontos mindig szem elıtt tartani, hogy el

tudjuk kezdeni az írást. Az, hogy mi fog kisülni az írás folya-
matából, arról igazából fogalmunk sem lehet még elıtte. Jobb
agyféltekés írás közben számtalanszor elıfordul, hogy olyan
fordulatot vesz a történet, amire mi, az AZT írók sem számí-
tottunk volna, de az is rendszeres, hogy olyan dolgokat írunk
le, amikrıl azt hittük, hogy nem is tudunk róluk.

106
Amikor történetet írsz, az tulajdonképpen novella, speciális
esetben mese. Ha csak a fejedben kergetızı gondolatokat
veted papírra, vagy a véleményedet közlöd burkolatlanul,
akkor azt esszének nevezzük. Ha az életed történetét akarod
megörökíteni, azt önéletrajznak hívják.

De ha nekiállok neked az írás elıtt azt magyarázni, hogy a

novella egy kisepikai mőfaj, és „úgy néz ki”22, hogy rövid, egy
szálon fut, egy központi figura köré rendezıdik, nem túl sok
minden történik benne, de az általában jelentıségteljes, és a
végére jellemzı a csattanó, akkor ilyen kérdések fognak bevil-
lanni az agyadba, és zavarnak meg az írásban, merthogy ezek
a kérdések bal agyféltekések (amikor a részletekre kérdezünk
rá):

- Mi az, hogy kisepika?

- Mennyire rövid?
- Egy szálon? Miért, hány szálon tud futni egy törté-
net?
- Mi az, hogy nem túl sok minden történik benne, de
ami igen, az jelentıségteljes?
- Csattanó? Ezt mégis hogy kell elképzelni?

Hidd el nekem, te nem akarod ezt végigkínlódni az elsı írása-

idnál. Ezért mi nem azt mondjuk, hogy írj novellát, hanem
azt mondjuk, hogy írj történetet!

Ha úgy kényelmesebb, akkor írj nyugodtan mesét, vagyis

MESÉLJ! Helyezd át a legutóbbi fura jelenséget az életedbıl
egy mese környezetébe, és ne emberek legyenek a szereplık,
hanem manók. Vagy tündérek, vagy bogarak, vagy bármik.

107
Ha támpontra van szükséged, mindig olyan támpontot keress,
ami elıremutató, és nem akadályozó. Olyat, ami NEKED se-
gít, és ne abból indulj ki, hogy bezzeg Hemingway-nek biztos
nem voltak ilyen trükkjei. De voltak. Minden írónak vannak
olyan mentális trükkjei, amik segítenek neki elkezdeni az
írást, és késıbb segítenek nyomon maradni.

Mi a jobb agyféltekés módszert, a két agyfélteke integrálását

használjuk erre, és azt, hogy leszámolunk azzal a dogmával –
legalábbis addig, míg önbizalmat nem szerzel íróként –, hogy
mindent szabályok közé kell ékelni. Nem kellenek durva sza-
bályok, bıven elég a puha, paplan-szabály: ami véd is egyben,
és segít az irányt tartani.

A perspektíva
Hányas szám hányadik személyben írjunk?

Bugyuta kérdésnek tőnhet, pedig ez az egyik legfontosabb!

Ugyanis ezzel lehet a legkönnyebben félrecsúszni. Tapasztalt
írók is képesek kínlódni azzal, hogy elsı szám elsı személy-
ben kezdik írni a sztorit – én-sztori –, majd az írás hevében
átkanyarodnak az egyes szám harmadik személyre – ı-sztori–,
aztán észbe kapnak, és belezavarodnak, és mire kikeverednek
belıle, addigra eltőnik az ihlet. Kezdı írók ilyenkor teszik le a
tollat akár hónapokra is. Vagy végleg.

Elég gyakorlással kiépülnek az agyban azok a csatornák, amik

a kívánt perspektívában tudják tartani a történet menetét, de
mi a tréningeken azt javasoljuk, hogy eleinte az egyes szám
harmadik személy nézıpontot érdemes jól begyakorolni.

108
Azért, mert a legtöbb könyv így íródott, és az agyunk erre van
betréningezve, mint ahogy többnyire mindenki agya, tehát az
Olvasóé is. A kellı önbizalom megszerzéséig nyugodtan lehet
a könnyebbik utat választani, és nem kell bonyolítani a dolgo-
kat. Írj eleinte egyes szám harmadik személyben, és eleinte
egyetlen szereplırıl, tehát csak egy szálon futtatva az esemé-
nyeket. Mindig villoghat ez a fejedben: İ.

Késıbb, ha már folyamatosan magabiztosságtól duzzadó ke-

bellel zuttyansz le írni, és szinte megállíthatatlannak és erıs-
nek érzed magad, akkor – csakis jobb agyféltekésen – nyugod-
tan kipróbálhatod magad más perspektívákkal. Én, te, mi, ti,
ık.

Azért is az egyes szám harmadik személyt javasoljuk a trénin-

geken, mert nemcsak mi, írók szoktuk meg, hanem az Olvasók
is. Nagyon fontos tudni, hogy amikor valaki olvasni kezd egy
történetet, az agya automatikusan azonosulni akar az egyik
szereplıvel, hiszen csak így tud bevonódni a sztoriba. Ha
egyes szám elsı személyben írsz, akkor elıre bekódolod, hogy
csakis veled, a fıszereplıvel szabad azonosulni, és jobb, ha
megbarátkozol a gondolattal, hogy nemcsak az íróknak van
szabadságuk, hanem az Olvasóknak is, és ezt a szabadságukat
meg is kell hagynunk számukra azzal, hogy nem erıltetjük,
hogy kivel akarjanak egy cipıben járni.

Jelen vagy múlt?

Újabb klasszikus, amatırnek tőnı, de igazából már a szakmát
érezni kezdık kérdése: jelen idıben írjam, vagy múlt idıben?

109
Tipikus hiba szokott lenni, hogy az írásainkban váltogatjuk az
idısíkokat, természetesen nem akarattal, hanem tévedésbıl.

Megint csak az az alap tanácsunk a kezdı íróknak – de még a

profiknak is –, hogy gyakorold be a múlt idıs síkot elıször!

Ez történt… ezt érezte közben… erre gondolt… így akarta…

Az „ez történik” érdekesebbnek hathat esetleg, de vért izzadás

lehet a vége, hogy sztori ne akarjon minduntalan múlt idıbe
csapni.

Egyszerre csak egy idısíkkal dolgozz, aztán erre is ugyanazt

vonatkoztathatod, mint a perspektívánál: ha már nagy maga-
biztossággal és tévedés nélkül írsz múlt idıben, akkor elkezd-
heted próbálni a jelent!

Mindig nagyon fontos, hogy soha ne rombold az önbizalma-

dat azzal, hogy olyan írói szinteket erıltetsz, amihez még „ki-
csi” vagy. A kicsi szinten nem azt kell érteni, hogy béna, ama-
tır, vagy lúzer, hanem azt, hogy még nem te akarod meg-
nyerni az „Év stílusa” díjat. Elıször lentrıl kell szüretelned
az almát!

Ha mindenáron keverni akarod az idısíkokat és a perspektí-

vákat, akkor írás közben használj eltérı betőtípusokat mankó-
ként a különbözı verzióknak. A végsı tördelésnél ezeket ki
lehet majd iktatni, de természetesen csak akkor, ha a sztori
teljes egészében egységben lesz önmagával.

110
A nő, a férfi, a gyerek, a valaki
A jobb agyféltekés kreatív írás tréningek elsı írásainak körül-
belül 80%-ánál megfigyelhetı az a tendencia, hogy a szerep-
lıknek nincs nevük. A lány, a nı, a férfi, a gyerek, az öregasz-
szony, és efféle megnevezések utalnak a szereplı nemére és
korára, esetleges társadalmi helyzetére.

Azt szoktuk javasolni, hogy lépd át a komfortzónádat azon-

nal, és adj nevet a szereplınek, és ne azzal utalj arra, hogy
feleség, hogy „Az Asszony”-ként nevezed, hanem mutasd
meg egy szituációban, amikor látjuk, hogy igen, ı egy asz-
szony, akit nem mellesleg mondjuk Évának hívnak.

Természetesen lehet az a te egyedi stílusjegyed, hogy úgy em-

legeted a szereplıt, hogy igazából meg sem jelenik a monda-
tokban alanyként, és nem derül ki róla az sem, hogy nı, férfi,
gyerek, idıs, szegény, gazdag, mert nem a személye fontos,
hanem a szituáció, és ami abból kerekedik. Ez novellákban
lehet a jellegzetességed, de regényben biztosan nem.

Próbáld ki, hogy melyik megy neked könnyebben: ha a szitu-

ációt teszed lényegessé azzal, hogy a személyt még csak ı-
ként sem említed - „Ment az úton és közben motyogott magában.”
-, és semmivel sem utalsz a személy kilétére, vagy pedig úgy
könnyebb és élvezetesebb számodra, ha rögtön az elején meg-
nevezed az illetıt, és esetleg még egyebeket is elárulsz róla:
„Tom Deeplary nyomozó vállát fékezhetetlen zokogás rázta.”

A stílus teszi az írót?

Sok – egyelıre még – laikus fejében az a dogma vert gyökeret,
hogy egyedi stílus nélkül hozzá sem érdemes fogni az íráshoz,

111
mert annyi csodálatos író van már a világon, hogy igazán fe-
lesleges átlagos képességekkel megpróbálni elszívni magunk-
nak egy kis levegıt tılük. A legjobb, ami történhet velünk
különleges stílusjegyek nélkül az, hogy észre sem vesznek
bennünket, a legrosszabb meg ugye az, hogy jól kiröhögnek,
és a kutya sem lesz kíváncsi az írásainkra (az én kutyám spe-
ciel igen, mert minden papírfélét imád megrágni).

Akkor most mondom a hírt, aztán eldöntheted, hogy szerinted

jó-e, vagy sem.

Iszonyúan fárasztó ám a különleges stílusban megírt köny-

veket olvasni. Az igazán sikeres könyvek nem egyediek, nem
pályáznak a „világ legstílusosabb könyve” címre, és írójuk sem
vágyik efféle babérokra. Az egyedi stílust erıltetı önjelölt iro-
dalmárok számára van egy nagyon rossz hírem: fogalmuk
sincs az Olvasókról. Márpedig ki a legfontosabb az író számá-
ra? Na? Igen, az Olvasó.

Ma már számítógépes algoritmusok segítségével kutatják a

bestsellerek titkát23, és igazából csak az írók számára nem
meglepetés, hogy a valóban sikeres közönségkönyvekben
nincs semmi különleges. Fıleg a nyelvezetük teljesen hétköz-
napi.

Az Olvasók nem irodalmárok, az Olvasók nem kritikusok,

akik szomjaznak valami újra, hogy ne legyen már végre dög-
unalom a munkájuk, hanem az Olvasók valódi hús-vér embe-
rek, akiknek csak olyan elvárásaik vannak, hogy szeretnének
kiszabadulni a napi taposómalomból pár órára, szeretnének
egy új szempontból megvizsgálni egy dolgot, amit esetleg már
ismernek, szeretnének elvarázsolódni, nevetni, sıt, sírni.

112
Hogy ezt elérjük, nem kell furmányosabbnál furmányosabb
stilisztikai megoldásokkal operálnunk, nem kell feltalálnunk
a spanyolviaszt, hanem egyszerően csak fel kell tálalnunk
azt, amit kívánnak.

Ha bemegyek egy étterembe farkaséhesen, és rántott húst ké-

rek sült krumplival, akkor hiába tesznek az orrom elé díjnyer-
tes étket, ami gyönyörő is, meg finom is, meg Michelin-
csillagos is, mert én egyszerően, és konkrétan nem azt kértem.
Hol a rántott húsom? Nem adjátok? Akkor megyek máshová, a díj-
nyertes kajátokat meg kenjétek a hajatokra!

Van igény a különlegességre, de nehogy bárki azt higgye,

hogy arra tömegek éheznek! Körülbelül a potenciális Olvasók
10%-a lesz annyira sznob, hogy azért veszi meg a könyvünket,
mert olyan a nyelvezete, ami különleges agymunkát igényel,
és ı úgy tervezi, hogy ezzel akar kitőnni a tömegbıl. A külön-
leges stílusban íródott könyvekkel az a baj, hogy a bal agyfél-
tekét dominálják, és ezáltal olvasás közben elnyomotti stá-
tuszba kerül a jobb.

A nagy olvasóréteg a hétköznapi, érthetı, világos gondolato-

kat kedveli, a szerethetı karaktereket keresi, és rajong az akár
kiszámítható fordulatokért is! Hiszen ettıl érzi magát benn-
fentesnek.

Az írónak ennél a pontnál kell a vállalkozó szemléletet is kissé

kicsíráztatnia magában: lehetek én mővészfilmes és filmfesz-
tiválok különdíjasa, de megette a fene, ha csak 800-an nézik
meg a moziban tíz év alatt!

Mi az Olvasóknak írunk, mi az Olvasókért vagyunk. Nem a

szakmáért. Ha irodalmi díjra vágysz, akkor bizony most nem

113
éppen egy célravezetı könyvet olvasol. Ugyan nem zárja ki a
mi módszerünk a díjesıt, de azt nagyjából elıre kódolja a
RitArt-mentalitás, hogy mi nem másoktól várjuk a sikert, ha-
nem megteremtjük magunknak. Szorgos munkával, céltuda-
tossággal, önfejlesztéssel és kitartással. Mi az egész fát le akar-
juk szüretelni, szisztematikusan alulról felfelé haladva.

Ha a sok Olvasó és a megfelelı mennyiségő pénz is a célod,

akkor el kell fogadnod azt, hogy nem a felsı 10%-ra kell cé-
loznod. Hogy kik az Olvasóid? Szállj fel egy buszra, vagy
menj ki egy forgalmasabb útkeresztezıdésbe, és figyeld meg
az embereket: ık. İk az Olvasóid. Hétköznapi emberek. Mint
amilyen te is, meg én is vagyunk.

De mirőőőőőől??? Könyörgöm, miről írjak???

A jobb agyféltekés Író születik tréning után rendre arról szá-
molnak be az újszülött írócskáink, hogy teljesen megváltozott
az életük. Ha úgy jöttek a tréningre, hogy volt valamilyen elı-
zetes ötletük arról, hogy mit szeretnének írni, akkor a tréning
utáni napokban mintha minden, ami történik, azt a sztorit
akarná támogatni. Jelek, utalások, véletlenek kerülnek eléjük,
amik erısítik az eredeti írói szándékukat.

Azok pedig, akiknek semmiféle elızetes ötletük nem volt, azt

veszik észre, hogy a tréning utáni elsı napon egy hatalmas
történet-adatbázissá válik a világ. Mindenhol sztori, a postán,
buszmegállóban, az oviban, a nappaliban, a hálószobában, a
munkahelyen, és kitalált események sorai is elkezdenek szá-
guldozni a fejükben. Brigi, egy régebbi résztvevınk arról szá-
molt be, hogy a tréning utáni elsı munkanapján, a buszmegál-
lóban állva véletlenül hallotta, mirıl beszélget két idıs néni, és

114
nem tudta megállni, hangosan nevetni kezdett, mert az jutott
eszébe, hogy ezt a hétköznapi párbeszédet milyen szürreális
jelenetbe tudná beilleszteni.

Ha annál maradunk, hogy érdemes mindig arra gondolni,

hogy TÖRTÉNET, tehát valami történik valakivel, és ezt nem
akarjuk bıvebb lére ereszteni 3-4 A/4-es oldalnál, akkor egy
egyszerő délutáni séta alatt harmincnyolc történetet láthatunk
magunk elıtt: egy romos házban, egy megroggyant kerítés-
ben, egy autó zúzott elejében, egy árokszélen heverı labdá-
ban, egy ugató kutyában – nyávogó macska ki ne maradjon
persze, és romantikus alkatok rögtön idegondolhatják a kuko-
rékoló kakast is –, egy törött szárú virágban, egy idıs néni
elgyötört tekintetében, egy totyogós baba még érthetetlen,
mégis gyönyörő gagyogásában, és reggelig sorolhatnám to-
vább a példákat.

Egyszerően nyisd ki a füled, a szemed, tapints meg olyan dol-

gokat, amiket addig soha, érezd át a létezésüket, kapd el a
pillanatokat, és ha kell, jegyzetelj!

Aztán írd meg, hogy mi történt velük.

Mikor írjak?
Ha nem a stílus teszi az írót, ha nem a díjak teszik az írót,
akkor mi?

Hát mi más? Az ÍRÁS.

Ha író akarsz lenni, akkor írj minden nap! Húsz perc alatt is
össze tudsz olyat rittyenteni, amit olvasva mindenki megnyal-

115
ja a tíz ujját, és hangosan követeli a folytatást, és méltatlanko-
dik, hogy miért hagyod ıket éhezni.

Ha nincs kedved írni, vagy nincs rá idıd, akkor mindenképp

olvass! Ne a napi híreket, és lehetıleg ne a közéleti blogok
köldöknézését. Olvass könyveket, olvasd újra a régi kedvence-
idet, és jó pár oldal megírása után – tehát saját írói tapasztalat
után – vedd elı azokat a könyveket, amiket annak idején kép-
telen voltál végigszenvedni. Garantálom, hogy kellı megta-
pasztalás után másképp fogod látni mások írásait is. Mert fej-
lıdsz. De ha nem írsz rendszeresen, akkor a fejlıdés elmarad.

Mikor foghatok regénybe?

A jobb agyféltekés kreatív írás tréningjeink legalább felét a
regényírással kapcsolatos AHA-élmények teszik ki. Tudod, ez
az a jelenség, mikor leesik a tantusz, mikor a fejedhez kapsz,
hogy „te jó ég, már értem!”, vagy épp lesokkol az információk
újszerő összeállása, és tátott szájjal bámulsz magad elé.

Ennek a könyvnek nem az a célja, hogy megtanítson téged

regényt írni – arra ott van Fritz Gesing Kreatív írás címő
könyve –, hanem az a célja, hogy egy löketet adjon a rendsze-
res és örömteli írás megkezdésére a jobb agyféltekés mód-
szer segítségével. Egyszerően nem fér bele az a rengeteg tud-
nivaló ebbe a könyvbe, amikrıl szó van a tréningjeinken, azt a
szemléletmódot pedig, amitıl a mi képzésünk lemásolhatatla-
nul egyedi, azt nem is oszthatom meg, mivel üzleti titok.

De azt elmondhatom, és fontosnak is tartom, hogy tudd, hogy

a regény az egy különleges dolog. Nem hosszú novella. Nem
izgalmas események gyors egymásutánisága.

116
A kezdık tipikus hibája az, hogy lendületbıl nekifognak re-
gényt írni, mert van egy jó sztorijuk, és ık vannak a legjobban
elcsodálkozva, hogy legkésıbb a 45. oldal tájékán kifullad az
egész és sosem lesz befejezve.

A mai Olvasó agyát figyelembe véve, azt kell, hogy mond-

jam, hogy a cselekménybıl kiindulni alapvetıen hibás hoz-
záállás. Ha úgy gondolod, hogy van egy jó sztorid, akkor írd
meg novellában elıször, és ha nem tudod a novella keretei
között tartani, mert minduntalan túl akar rajta nıni, túlságo-
san bonyolulttá válik, túl sok összetett jellemő szereplı jelenik
meg, és túl sok az érzelem, túl sok a gondolat egy ilyen rövid,
kisepikához, akkor kezdhetsz el azon gondolkodni, hogy ér-
demes-e kisregénnyé formálni. Azért mondom azt, hogy kis-
regény, mert ha regényben gondolkodsz az elsı pillanattól,
ami több száz oldalt jelent, akkor rögtön bevonod a munkába
a bal agyféltekédet, ami ott fog neked kattogni, hogy „hát ez
meg túl rövid lesz, tegyél még bele ezt-azt-amazt”. Aztán már ké-
szen is van az a dolog, amit a szakirodalom katyvasznak ne-
vez.

Maradj az elsı idıkben a novellák világában, és inkább legyen

száz jó novellád, mint egy rossz regényed!

Akkor miért tanítjátok a regényírást, ha az olyan bonyolult?

Azért, mert az a szakma csúcsa – az az almafa csúcsa –, és no-

vellát írni a tréningjeinken mindenki tud már legalább a har-
madik feladatnál. De most nem vagyunk veled, nem halljuk a
felolvasásaidat, nem tudjuk, mit írtál és milyen terveid van-
nak. Nem nevettünk és nem sírtunk együtt, nem rezegtek
azonos szinten az energiáink. Nem játszottad végig azok a

117
játékokat, amik során te magad is érzed azt, hogy fejlıdsz,
hogy változol, hogy szinte percrıl-percre érsz. Ezért nem tu-
dom kiszámítani azt a pillanatot, amikor eléd tehetem a re-
gényírás témáját. Így nem hazardírozunk ebben a könyvben
ezzel – talán majd egy következıben –, mert bár szakmai fó-
rumok véleménye szokott érdekelni a legkevésbé, de hatalmas
tréneri hibát vétenék, ha megalapozottság nélkül hajtanálak
bele olyasmibe, amire nem biztos, hogy fel vagy készülve.
Elıször szüretelj alulról, a földön állva, majd hokedlirıl nyúj-
tózkodva, majd vedd elı a létrát! A csúcshoz különleges lépé-
seken kell végigmenni, amit ebben könyvben nem lehet köz-
vetíteni.

Témaötletek
Íme néhány ötlet, hogy mirıl írj rövidebb-hosszabb novellá-
kat, történeteket, meséket.

Mindegyik elıtt csináld meg mindkét agyintegráló felada-

tot!

- Elkóborolt kiscica története, a cica szemszögébıl.

- Lehulló falevél története, a fa(!) szemszögébıl.
- Két idıs bácsi beszélget – a kívülálló szemszögé-
bıl.
- Két kamasz párbeszéde a buszon.
- Egy hatalmas robbanás rázta meg a teret… (Foly-
tasd!)
- …és az ajtó halk kattanással végleg bezárult mö-
götte. (Írd meg az elızményét!)

118
Ha látsz egy elgondolkodtató képet az Interneten, találj ki
hozzá történetet!

Ha hallasz egy olyan sztorit, aminek nincs tanulsága, akkor írj

belıle mesét, aminél ugyebár kötelezı a végsı feloldozás, te-
hát a konzekvencia levonása.

Ha nincs idıd írni, győjts ötleteket egy füzetbe, hogy mirıl

írhatnál. Ha nyitott szemmel járva sok jó történetre csodálko-
zol rá, de önmagukban kevésnek érzed ıket, akkor vegyítsd
ezeket bátran!

Minden írásra szánj legalább fél órát! Meg fogod tapasztalni,

hogy mekkora terjedelmet tudsz létrehozni ekkora idı alatt, és
lassan rá fogsz érezni arra is, hogy egy-egy ütıs sztori JÓL
megírása mennyi idıt és egyéb energiát igényel tıled.

Ajánlott irodalom:
Fritz Gessing – Kreatív írás (szerintem a legjobb könyv ebben
a témában, ha használhatom ezt a szót, egyenesen KÖTELE-
Zİ elolvasni)

Alexander Steel - Kezdı írók kézikönyve

John Braine - Hogyan írjunk regényt

Egri Lajos - Drámaírás mővészete

De mielıtt írni kezdenél, olvasd el a következı két fejeztet!

119
120
8. fejezet

A jobb agyféltekés
írásterápia
Az írást régóta használják a pszichológiában és a pszichiátriá-
ban terápiás, tehát gyógyító, öngyógyító célokra. Az írás me-
chanizmusának egyszerre több hatása is érvényesül az agyban
és az idegrendszer egészében, és akkor még csak a hagyomá-
nyos, nem jobb agyfélteke-dominált írásról beszélünk!

Az egyszerő írás, a gondolatok papírra vetése, az érzelmek

írott szavakba formálása, a fejünkben zsongó kavalkád
tintakékben és fehérben látása higgadtabbá tehet bennünket
az adott szituációval kapcsolatban, ami már óriási kincs, és
valóban hasznos. A nyomasztó érzéseink megfogalmazása
segít kiiktatni a stresszt, és a sérelmeink egyszerő kilistázása is
olyan hatású, mint mikor egy kés elveszíti az élét. Megmarad
késnek, de többé nem vág.

De ha az írást jobb agyfélteke-domináltan csináljuk, és céltu-

datosan arra törekszünk, hogy traumáinkat dolgozzuk fel a
segítségével, akkor az olyan, mintha toll helyett varázspálcánk
lenne.

Az Író születik tréningek mindegyikén sírunk. Néha nagyon,

néha kicsit, néha mindenki, néha csak egyvalaki, de az biztos,
hogy az érzelmek túlcsordulása és a már-már elfeledett, nem
éppen kellemes élményeink felszínre bukkanása rendszeres. A
furcsa ebben az, hogy nem írás közben történik meg a csoda,

121
hanem a felolvasáskor. Az írói feladatok közben nagyon gyak-
ran fotózunk, hogy maradjanak mások számára is mutogatha-
tó emlékképek, és még sosem sikerült senkit lefotóznom úgy,
hogy miközben ír, aközben sír is. Persze az író ilyenkor már
érzi, hogy olyan érzelem került a felszínre, ami valószínőleg
nem hagyja majd a szemeket szárazon, de pusztán a megírás-
sal tizedannyi eredményt sem lehet elérni, mint azzal, amit mi
csinálunk minden feladat után: felolvassuk, amit írtunk.

Ugyanis ilyenkor az történik, hogy ha olyat írunk, ami teszem

azt megrendítı, akkor elıször íróként veszünk részt a saját
kínunkban, aztán mikor felolvassuk, akkor olvasóként is. És
olvasóként sokkal intenzívebben átjön minden érzés. Szó
szerint átÜT. A fájdalom, a félelem, a bánat, a szorongás, a
ledermedés, a borzadás, mindazok, amiket igyekszünk nap,
mint nap eltávolítani magunktól. De ezek az érzések nem tá-
volodnak el igazából, bármennyire is igyekszünk azt elérni,
hanem, ha sokáig rejtegetjük ıket, akkor beégnek a lelkünk
egy mély, nehezen hozzáférhetı részébe, és onnan kedvükre
mérgezik az életünket.

A jobb agyféltekés írás módszer nemcsak felderíti ezeket a

mélyre befészkelıdött sötét lyukakat, ezt a hagyományos írás
csinálja. Megírod, aztán majd a pszichológus segít, hogy ki is
ürítsd magadból.

A jobb agyféltekés írás módszere felderíti ÉS kipucolja ezeket

a csúnyaságokat a lelkünkbıl. Úgy, hogy azonnal átlendülünk
azon a tényen, hogy „hm, most 15 ember elıtt bıgök”, és öt perc
múlva, amikor valaki más olvas fel, valami teljesen mást, ak-
kor önfeledten tudunk azon az íráson kacagni, nyoma sincs a

122
bánatunknak, fájdalmunknak, mert végleg kitettük magunk-
ból, az többé már nem mérgez.

A jobb agyféltekés írás módszerrel nem maradnak velünk, itt

a tudati szinten a lelki nyavalyáink, hanem azok elsuhannak a
fénybe. Lehet, hogy marad egy pici heg utánuk, de mély seb-
helyek biztosan nem.

A módszer hatásosságában nemcsak én vagyok bizonyos, ha-

nem Miskei Anikó pszichológus is, aki a jobb agyféltekés krea-
tív írás tréningünkön való részvétele után megalkotta a saját,
az általam kitalált jobb agyféltekés kreatív írás módszertanra
épülı trauma-feldolgozó módszerét és az ehhez kapcsolódó
tréninget, amelynek elnevezése: Kibírod, ha kiírod.

Mint minden jó dolog, kismértékben és okosan használva

gyógyszer, de nagymértékben lehet méreg is. Anikó pszicho-
lógusként pontosan tudja, hogy egyszerre rárobbanni minden
problémánkra, és azokról jobb agyféltekés kreatív-írni, a leg-
jobb esetben hiábavaló, a legrosszabb esetben meg még visszá-
jára is fordulhat. Óva intelek attól, hogy támogató közösség –
mint amilyen a mi tréningjeinken van –, vagy esetleg szakem-
ber segítsége nélkül – mint amilyen Anikó – nekifogj nagy-
üzemben a traumáid feldolgozásának azzal, hogy jobb agyfél-
tekés kreatív írás módszertannal írod sorra a fájdalmasabbnál
fájdalmasabb életeseményeidet, egymás után.

Kivéve, ha…

123
A törlőkendő effektus
A jobb agyféltekés írás olyan, mint egy erıs törlıkendı: tisztá-
ra törli a felületeket, de bizonyos felületeknél, amik nem elég-
gé szilárdak, erısek, vagy masszívak, magát a felületet is ké-
pes felsérteni, és így megnyitja az utat a mélyebb rétegek felé.

Eltagadhatatlan tény, hogy a jobb agyféltekés írás tréning

résztvevıinek kb 5%-ánál megfigyelhetı az a jelenség – az
érintettek beszámolói alapján –, hogy a tréning két napján
minden flottul és zökkenımentesen zajlik, mőködik a mód-
szer, olyan írások születnek, amik ámulatra méltóak, ám a
tréning után a résztvevı azt tapasztalja, hogy mintha nem
lenne könnyebb számára az írás, sıt, miután tudja, hogy a
birtokában van a könnyed írás módszere, az elvárás és az
írásképtelenség kettıse miatt még inkább leblokkol.

İk a tréning utána nagyon nehezen kezdenek neki az írásnak,

és azt az áramlatot sem érzik alkotás közben, amit a tréningen
megéltek.

Ennek okait egy éves mőködésünk után foglaltam össze elı-

ször, amikor már elég adat volt a tarsolyomban. Ilyen esetek-
nél nem az a kérdés, hogy „hogyan írjak, milyen integráló gyakor-
latokat csináljak, milyen zenét hallgassak közben?”, hanem az a
lényeges kérdés, hogy MIT ÍRJAK, mirıl írjak?

A résztvevık kb. 5%-ánál, akik késıbb is nehezen írnak, dacá-

ra a jobb agyféltekés módszer mőködıképességének, valószí-
nőleg olyan, még egyáltalán nem elfeledett élı és intenzív
problémák vannak közvetlenül a felszín alatt, amelyek a tör-
lıkendı effektus miatt folyton napvilágra kerülnek, de nem az

124
írás közbeni tudattalan megnyílásakor, hanem a tudatos álla-
potban.

Azok számára, akik azt tapasztalják, hogy a jobb agyféltekés

módszer számukra inkább nehezebbé tette az írást, nem az a
dolguk, hogy minden agyintegráló feladatot ezer féle módon
variáljanak, hátha majd meglesz a jó kombináció, vagy, hogy
hatalmas zenegyőjteményt halmozzanak fel, hogy minden
lelkiállapotban legyen alkalmas hallgatnivaló, hanem az a
dolguk, hogy arról írjanak, ami aktuálisan nyomasztja, foglal-
koztatja ıket.

A törlıkendı effektus mindenkinél mőködik természetesen,

de hát nem vagyunk egyformák. Vannak, akiknek kisebbek a
problémáik, de olyanok is vannak, akik vastag páncélt növesz-
tettek a problémáik fölé, vagy megtanulták, hogy nem kell
foglalkozniuk velük. Ennek tárgyalása legyen a pszichológu-
sok dolga.

A megoldás
A törlıkendı effektus kissé negatív – de meggyızıdésem,
hogy az élet egésze szempontjából nagyon is elıremutató –
hatását úgy lehet gyorsan a magunk javára fordítani, hogy a
tudati szinten lévı problémáinkat kiírjuk magunkból a jobb
agyféltekés módszerrel.

Nem a 40 éves gyerekkori traumáinkat, nem a 20 évvel ezelıt-

ti nyári délután kellemetlen eseményeit, hanem aktualitáso-
kat. Ez a módszer nemrég nálam is szükségessé vált, és egy
gonosz nıszemélyt olyan kéjjel „löktem a busz alá” egy novel-
lában, hogy öröm volt megírni. A tehetetlen dühömet megfo-

125
galmaztam egy vicces írásban, és azóta is képes vagyok ne-
vetve az illetıre gondolni, ahelyett, hogy puffognék amiatt a
sérelem miatt, amit okozott nekem.

Azoknak, akik a tréning után elkezdenek kínlódni az írással,

azt javaslom, hogy agyintegrálás és a megfelelı zene megtalá-
lása után mindenképp saját életükbıl vett sztorikat írjanak
meg, a legaktuálisabbtól kezdve, visszafelé haladva az idıben.

Persze ezeket az írásokat soha, senkinek nem kell megmutat-

nunk – fıleg, ha kinyírjuk benne a fél világot, bár ettıl lehe-
tünk még az új Agatha Christie-k –, de amikor már rendezıd-
nek a dolgok, gondolatok, érzelmek, akkor azt fogod tapasz-
talni, hogy megjelenik az a gondolat: nahát, akár publikálhat-
nám is. Fıleg, ha nem egyes szám elsı személyben, hanem
egyes szám harmadik személyben írtad meg.

Ha nem sikerül sztoriba ágyazni a problémádat, akkor kezdd

így az írást:

- Az a bajom, hogy…
- Azon problémázom, hogy…
- Az nyomaszt, hogy…

Az így kezdett írásokat nem kell visszaolvasni késıbb.

Én írtam már úgy ilyen terápiás célú jajkiáltást, hogy néhány

hónap után megtaláltam a gépemen, elkezdtem beleolvasni,
majd borzadva töröltem gyorsan.

Akkor és ott, a megszületése közben vissza-vissza lehet olvas-

gatni, de ha nagyon intenzív az élmény, vagy nagyon fájdal-
mas, vagy nagyon kiakasztó, akkor hónapokkal késıbb már

126
vigyázni kell vele, hiszen akkor már nem íróként szembesü-
lünk vele, hanem olvasóként. Olvasóként pedig automatiku-
san beleéljük magunkat, amire nem biztos, hogy vágyunk
majd.

Tehát a teendı, ha a jobb agyféltekés módszer ellenére sem

tudsz rendszeresen írni: kiírni mindent, ami MOST nyomaszt.
Legyenek az egyes problémák külön kis fejezetek, beszámo-
lók, történetek, ne legyen az egész egy végeérhetetlen írásfo-
lyam. Legyen strukturálva, legyenek elkülönítve egymástól a
nehézségeid!

Aztán csak azt fogod észrevenni, hogy félig készen van a re-
gényed vagy a novellásköteted, és fogalmad sem lesz, hogy
mikor volt az a pont, amikor átváltottál, amikor minden meg-
változott.

Használd a jobb agyféltekédet, mindenképp, de igazítsd az

írói feladataidat a saját életedhez, a saját kihívásaidhoz, mert
problémarengeteggel a hátunk mögött nagyon nehéz az örö-
möt megélni.

Használd okosan és felelısséggel a jobb agyféltekés kreatív

írást! Ezt a módszert nem azért találtam ki, hogy magunknak
írogassunk, hanem azért, hogy az írásainkkal mások haszná-
ra is legyünk. Ha szeretnéd kiírni magadból a bánatodat, azt
tedd úgy, hogy egy történetbe formázod bele, és a végén ta-
nulságot is próbálj meg levonni, hogy annak, aki majd olvassa,
ne kelljen megjárnia ugyanazt a fájdalmas utat, hogy kínok
nélkül is azzal a tapasztalattal gazdagodhasson, ami már a
tiéd. Minél több embernek tudsz segíteni, annál többet segí-
tesz magadon is. A fájdalmas életeseményeinket akár a jó

127
szolgálatába is állíthatjuk, pusztán csak azzal, hogy tisztába
tesszük magunkban: nem igazán magunkért írunk, hanem
fıként másokért.

A jobb agyféltekés kreatív írásnak ez az egyik legfontosabb

célja.

128
9. fejezet

És akkor megszólalt a bal

agyfélteke
Mindig, minden tréningen van valaki, aki a két nap során
rendszeresen felteszi azt a kérdést, hogy: „Oké, érzem, hogy
mőködik, és tapasztalom magamon is a fantasztikus fejlıdést, de még
mindig nem ÉRTEM! Biztosan mőködik ez?”

Ez az a jelenség, amikor megszólal a bal agyfélteke. Aki bizo-

nyítékot kér, és nem elég neki az, amit a saját szemével lát, a
saját szívével érez, neki adatok is kellenek. A könyv végén
elég sok hivatkozást találsz, amiket végigjárva kivesézheted,
hogy mik a jobb és bal agyfélteke mőködésének és összehan-
golásának pszichológiai, neurológiai, fiziológiai alapjai, és
amikor kipróbálod az agyintegrálást és utána az írást, akkor
tapasztalni fogod te is azt a semmi máshoz nem hasonlítható,
már-már már nevettetıen könnyed érzést, amit az írás közben
átélsz. És bizony tapasztalni fogod az utána jellegzetes bal
agyfélteke visszacsapást, amikor szembesülsz azzal, hogy
ıkelme bizony duzzog.

A két agyféltekénk egyformán erıs, ezért amikor „akció” van,

tehát éppen jobb agyféltekésen írunk, akkor a bal agyfélteke
nem tudja háttérbe szorítani a jobb agyféltekét, mert nem bír
vele. De amikor lezárul ez a nagyon kiegyensúlyozott, a bal
agyfélteke dominanciáját kiiktató állapot, és visszatérünk a
való világba, akkor a bal agyfélteke benyújtja a számlát azért,
mert háttérbe kellett vonulnia.

129
A tréning utáni napokban fokozódhat az a jelenség, amikor a
bal agyféltekénk úgy viselkedik, mintha soha az életben nem
akarná, hogy valaha is vele egy szinten legyen a jobb agyfélte-
kénk. Ez a következı tünetekben nyilvánul meg.

1.) Visszaolvasva a két nap alatt készült írásainkat, néha

még az is megfordul a fejünkben, hogy nem mi írtuk,
hiszen mi erre nem lennénk képesek, ezek túl jó írások.
2.) Bár a tréningen alig vártuk, hogy felolvashassuk az
írásainkat, a tréning után csak nagyon ódzkodva mu-
tatjuk meg szeretteinknek, és rettegünk a negatív visz-
szajelzéstıl.
3.) A tréning után nemcsak kósza gondolatként juthat
eszünkbe az, hogy teljesen alkalmatlanok vagyunk az
írásra, hanem hatalmas transzparensként egész nap
látjuk magunk elıtt: te ehhez nem vagy elég tehetsé-
ges.
4.) Irigykedünk minden más íróra.
5.) Egyáltalán nem írunk, meg sem próbáljuk.

Ez a jelenség még a tréning közben is megnyilvánulhat azok-

nál, akiknek az egójuk számára problémát okoz annak felis-
merése, hogy írni bárki tud, igen, még a mellettünk ülı is, és
ha fejre állunk, akkor is mőködik a módszer.

A módszer hatásossága pont ez miatt a visszacsapás-hatás

miatt biztos. Ugyanis, ha semmi rendkívüli nem történne a
jobb agyféltekés kreatív írás módszer alkalmazása közben,
akkor annak ellenhatása sem nyilvánulna meg semmilyen
módon. Mert ugye minden erıre hat egy vele ellentétes,
ugyanakkor erı. (Ez fizika, 5. osztály.)

130
Ha nem fejtek erıt, akkor nem hat vissza semmi.

Ha nem érzek semmilyen erıkifejtést, de valami irtózatos

visszacsapást érzek, akkor az, hogy nem éreztél erıkifejtést, az
csak egy érzet. Valami nagyon nagy horderejő történt, csak a
módszer pozitív hatásai miatt nem voltál tudatában az erı
nagyságának.

A tréning két napja alatt a legtipikusabb bal agyféltekés meg-

nyilvánulások a következık:

1.) Hát ez nekem nem fog menni. – írás elıtt.

2.) Kész, elvesztettem a fonalat, valami megzavart. – írás
közben.
3.) Ez baromság. – írás közben.
4.) Basszus, tele van helyesírási hibával. – írás közben.
5.) Úristen, mennyi hiba, már ragozni sem tudok! – írás
után, átfutva a szövegen.
6.) Hát, ez nagyon rossz lett, de majd meglátjuk… - felol-
vasás elıtt.
7.) De biztos jó? De tényleg? – felolvasás után.

Ezekkel az érzésekkel mindenki találkozik, de nem mindenki

reagál rájuk ugyanúgy. Vannak, akiknek magasabb az önbe-
csülésük, és minden kis bal agyfélteke-beszólást lazán leráz-
nak magukról. De vannak, akiknek még az önbizalmuk növe-
lésén is kell dolgozniuk majd a jövıben, ık minden ilyen kó-
sza gondolatot rémülettel tapasztalnak, és hangoztatják is
ezeket.

Ilyenkor merül fel az a kérdés, hogy mennyire kell ebben hin-

ni?

131
Szerintem semennyire.

A gravitációban sem kell hinni, mégis hat ránk. Anyám egy-

szer azt mondta, hogy ı úgy döntött, hogy nem hisz a
dínókban, hiszen nem látott még egyet sem, viszont Istenben
hisz, pedig ıt sem látta. A két éves Lucám is kinyilatkoztatta
nemrég, hogy szerinte nincsenek is bálnák, mert amikor az
állatkertben jártunk, egyet sem látott. Attól, hogy hiszünk va-
lamit, még lehet a valóság az ellenkezıje is.

Tisztában vagyok azzal, hogy mennyire fontos a hit az éle-

tünkben, és már tudományos kísérletek sora bizonyítja, hogy
20-30%-kal megnövelhetjük a saját gyógyulásunk esélyét, ha
hiszünk benne.

Úgy vagyok vele, hogy ha hiszünk – de inkább az „elfogad-

juk” szó lenne a helyes –, akkor nagy valószínőséggel ez a
jobb agyféltekés kreatív írás módszer is jobban mőködik, mint
ahogy minden jobban mőködik a hit által. De ha nem hiszünk
benne, akkor is mőködik, csak akkor lehet, hogy gyakrabban
jut szóhoz a bal agyféltekénk, és nehezíti meg a kreativitásunk
kibontakozását.

Ide kívánkozik, hogy néha elvetıdnek a tréningjeinkre olya-

nok is, akik NEM AKARJÁK, hogy mőködjön náluk a mód-
szer. İk általában kémkedni jönnek, hogy „Rita már megint mit
talált ki, hát nem igaz, hogy állandóan pörög ez a nı”. Volt köztük
olyan, aki nem is rejtette véka alá, hogy kimondottan irigy
arra, amit elértem, persze az álmatlan éjszakáimat, meg a napi
16 órás munkát nem irigyli magának, de hát ez egy másik as-
pektusa a történetnek. (Majd megírom egyszer a véreres, kial-
vatlan szemek perspektívájából, természetesen egyes szám

132
harmadik személyben.) Irigy, mert se pszichológus nem va-
gyok, se tanár, se doktor – diplomám sincs –, se coach, hanem
jövök a semmibıl, kitalálok valamit, és ami az igazán rémüle-
tes az irigyek számára: pillanatok alatt megvalósítom. (Annak
az egy hónapnak a története is megérne persze egy misét…
vagy inkább novellát.)

Náluk tapasztaltam azt, hogy már a tréning alatt kiakadnak

dolgokon. Például, hogy az agyintegráló feladatokat nem pon-
tosan a kineziológia nagy és szent könyvének útmutatása sze-
rint csináljuk, mert hát ıkelme pont kineziológiai szakértı, és
másképp van leírva, és ez felháborító.

Aztán, kiakadnak azon, hogy miért vesz igénybe naponta 10

órát a tréning, miért nem lehet befejezni már délután 4-kor, az
este 7 helyett.

Azon is ki szoktak feküdni, hogy nincs kérdés, amire ne tud-

nék válaszolni, és az kizárt, hogy én ennyi mindenhez értek.
(Ha nem tudnék válaszolni, természetesen azon háborodná-
nak fel.)

Azon nem akadnak ki és nem háborodnak fel, hogy ıket is

megtapsolja a társaság, és ık is sütkéreznek a hihetetlen fejlı-
dés napfényében. Az természetes. Mert ık azok, akik már per-
sze ÍGY SZÜLETTEK.

Náluk nem a bal agyfélteke a ludas a dologban, hanem az

ego. Úgy olvastam, hogy valahogy úgy kell elképzelni a di-
menziókat, mint mikor a hagyma rétegeit fejtegetjük le: hogy a
beszéd ugye a harmadik dimenzióban létezik (hiszen rezeg a
térben), aztán jön a negyedik dimenzió a gondolatok formájá-
ban, aztán ott az ötödik dimenzió az értelem formájában, az-

133
tán a hatodik az érzelem, és a hetedik az ego. A végsı kapuır,
akit nem lehet legyızni, mert ı csak megadni tudja magát, ha
képes rá persze.

Azok, akik bárhova, de elmennek kémkedni, megnézni, hogy

hatalmas kvalitásaik ellenére hogy a fenébe lehet az, hogy
valaki más megcsinált valami jó dolgot, ahelyett, hogy ık tet-
ték volna, azokból rendre kiordít az egójuk. Ugyanis ık har-
colni jönnek, csakhogy nálunk béke van.

Volt olyan, aki úgy lett gyanús, hogy minden írói feladat köz-
ben felpattant, és idegesen járkált fel-alá, merthogy megzavar-
ta ıt a mellette ülı szuszogása, vagy a madarak csiripelése,
vagy az, hogy valaki köhögött egyet. Nos, abban a békességes,
áldott állapotban, ami a jobb agyféltekés kreatív írásra jellem-
zı, elképzelhetetlen, hogy BÁRMI is megzavarjon. Sıt, inkább
arra kell picit odafigyelni – ha lehetséges egyáltalán –, hogy ne
szőnjön meg körülöttünk a külvilág teljes egészében! Az ille-
tıt nem zavarta meg semmi, csak hisztizett, mert azt akarta,
hogy minden zavarja ıt.

Volt olyan, aki azzal vált gyanússá, hogy minden szünetben

odajött és az üzletrıl kérdezgetett, hogy hogyan éri meg, hogy
trénereket is foglalkoztatok, stb. Csak a második szünetben
szólalt meg a vészcsengı az agyféltekéimben, aztán mivel már
nem voltam hajlandó ezekrıl beszélni, az illetı olyan véle-
ményt írt, hogy nem tenném a kirakatba.

Az is elıfordult, hogy az egyik magasan kvalifikált irodalmá-

runk egyszer csak kifakadt a mellette ülı írótársára, és orde-
náré stílusban kritizálta az éppen felolvasott írását, és mellé
még az értelmi képességeit is.

134
Az a helyzet, hogy náluk is mőködik a jobb agyféltekés mód-
szer, csakhogy, ha valaki lelkileg harci díszben érkezik, annak
tudnia kell, hogy nála akkora kilengések lesznek hatás és el-
lenhatás ügyben, hogy nem tudja majd magát kontrollálni, és
ki fog robbanni belıle az, amire mi, nem vagyunk kíváncsiak.

İk azok, akik abban HISZNEK, hogy nem mőködik, és így is

cselekszenek. Ellenállnak, küzdenek, csak éppen nincs mi
ellen, így az marad, hogy önmaguk ellen kénytelenek fordí-
tani a fronton dúló harcot.

Ha nem hiszel benne, hogy mőködik, akkor nem lesz semmi

különleges élményed, ez a tény nem fog megakadályozni ab-
ban, hogy nálad is mőködjön.

De ha abban hiszel, hogy nálad juszt se fog mőködni, akkor

készülj fel arra, hogy belsı harcot kell majd vívnod önmagad-
dal.

Na, és akkor most ezek után csináld meg az írói feladatokat,

amik a 7. fejezetben vannak!

135
136
10. fejezet

Miért kihagyhatatlan
élmény a tréning?
Avagy: miért nem írtam meg a tréning teljes tematikáját a
könyvben, és miért nem árulom el a kulisszatitkokat egészen
pontosan?

Már biztosan észrevetted, hogy folyamatosan a tréningrıl

beszélek.

Tételezzük fel, hogy egy könyvben megírva átadnám neked a

tréning teljes menetét, az összes írói feladatot, az összes elmé-
leti anyagot, sıt, mindent, amit a trénerek is tudnak a jobb
agyféltekés kreatív írás tréningrıl, és te nekiállnál két egymást
követı napon végigvenni a teljes képzést, rááldozva azt a napi
10 órát, amit a személyes tréning is megkíván a résztvevıktıl.

És akkor a 20 óra leteltével ott ülnél, és néznél, hogy „már elné-

zést, de mi ebben a durranás azon kívül, hogy agyhalottnak érzem
magam? És mi ebben a buli?”

Azért, mert egy könyv sosem adhatja át azt az élményt, amit

megélsz nemcsak az elméddel, de a lelkeddel és a testeddel is.
Biztosan te is nagyon szereted a barátaiddal tölteni az idıdet.
Iszogatni, beszélgetni, bulizni, kirándulni, új dolgokat tapasz-
talni, enni-inni, és közben azokkal lenni, akiket kedvelsz. De
biztosan ittál már egyedül is… Biztosan kirándultál már

137
egyedül is… Biztosan érezted már tömegben is magányosnak
magad.

Az Író születik tréningeken halmozódnak a csodák, és errıl

nekem is csak akkor lett tudomásom, amikor kipróbáltam
élıben. Tartottam már nagyon sok tréninget más témákban,
hát valahogy sose sírtunk. Összesen 4000 embert tanítottam az
online tanfolyamaimon és bár néha ott is volt sírás, de két perc
múlva már el is felejtettük, mirıl volt szó, mert elterelte a fi-
gyelmünket az egy kattintásra lévı külvilág. Fantasztikus le-
hetıségnek tartom az online képzések mindkét fél számára
adott könnyebbségét, de a digitális világban elvész az, amire
mi minden személyes tréningen újra és újra rácsodálkozunk,
és a nyomtatott könyvben sem jön át az a hatás, mint mikor
személyesen találkozunk.

A közösség ereje
Anélkül, hogy túl akarnám dimenzionálni annak jelentıségét,
hogy milyen fontos a magunkhoz hasonló nyitott szívő embe-
reket megismerni, azért valljuk meg ıszintén, találkozunk elég
hülyével életünk során. Köszi, elég belılük a hétköznapokban.
A hétvégéken és a különleges alkalmakkor igazán jól esne már
olyan emberek társaságában tölteni az idıt, akik nem rabolják
az energiát, akik kedvesek, akik nem csak magukkal foglal-
koznak, és képesek a könyöklésen kívül akár segíteni is a má-
siknak.

Igen ám, de bal agyféltekés világunkban a taposás és a kö-

nyöklés a bevált módszerek, így azt nem várhatjuk el, hogy
majd a szentlélek megszállja hirtelen minden embertársunkat
– köztük minket is –, és jobbá válik az életünk. Ez nem tud

138
bekövetkezni, mert a bal agyfélteke ezt nem tudja kivitelezni.
Ahhoz, hogy az ember valóban a szeretetteljes emberi arcát
tudja megmutatni, olyan helyre kell mennie, ahol mások az
alapvetések.

Ahol nem korlátok vannak, hanem támaszok.

Ahol nem szabályok vannak, hanem lehetıségek.

Ahol az, hogy más nyilvánul meg éppen, az nem jelenti auto-
matikusan a mi elnyomottságunkat.

Az, hogy valaki a háttérbıl irányít és terelget, az nem jelenti

azt, hogy dróton vagyunk rángatva.

Az Író születik tréningeken nagyon érdekesek az elsı regge-

lek. Egymás számára vadidegen emberek ülnek be egy olyan
képzésre, amirıl fogalmuk sincs, hogy milyen lesz majd.
Csendesen méregetik egymást, látszólag nem fontos dolgokról
beszélgetnek – például, hogy hol van a mosdó –, és felfokozott
izgalommal várják, hogy végre elkezdıdjön az, amiért nem
kevés pénzt fizettek ki.

És elkezdıdik. Ott a tréner ráadásul bónusznak, aki ma már

többnyire nem én vagyok, hanem valamelyik sokat tapasztalt
RitArt-tréner, és aki felé nincs az a bizalom, mint ami teszem
azt felém, így még vele is meg kell barátkozni. Ez általában
gyorsan megy, de hát hogy leszünk ettıl írók, hogy minden
olyan furcsán ismeretlen?

Aztán jönnek az elméleti részek, egy kis sztorizgatás, minden-

ki bemutatkozik, és hopp, alig telt el fél óra, máris írni kell.
Csak így? Nahát!

139
Aztán jön a fekete leves: fel is kell olvasni.

De még ennél is van lejjebb – vagy feljebb: ezek tapsolnak! Hát

ez kész, hova csöppentem, cirkuszba?

Aztán elcsitul a bal agyfélteke, és elkezd nagyon intenzíven

dolgozni a jobb. És elıkerülnek élettörténetek, vígságok és
nevetések, fájdalmak és tragédiák. Visszatérünk alapvetések-
hez, amiket elméletileg mindenki a kisujjából kellene, hogy
kirázzon, mégis szinte mindenkin kifognak ezek a gyerekes-
nek tőnı, az íróság szempontjából életbevágóan fontos gya-
korlati feladatok.

Aztán jön egy olyan feladat, hogy nem is értik, mi köze van
ennek az íráshoz? Hiszen írni úgy kell, hogy lendületbıl, aztán
hadd szóljon, nem? Hát nem.

És akkor ott, az elsı délutánon, a sokadik szünetre elkezdenek

lehullani a hályogok a szemekrıl, vagy ha úgy tetszik, kinyíl-
nak a harmadik szemek. Az utolsó feladat megint egy olyan,
hogy a bal agyfélteke kézzel-lábbal tiltakozik ellene, de hát
mivel szabálykövetı is ıkelme, ezért tisztességgel próbál helyt
állni, miközben az agy jobbik fele már vígan brillírozik.

És akkor eljön az elsı este. Az elsı olyan éjszaka, amikor láz-

álomnak tőnik a reggelig tartó idıszak, és írópalántáink alig
várják, hogy újra odaüljenek egymás mellé, és megbeszélhes-
sék a tapasztalatokat.

Amikor annak idején a gyárban dolgoztam, és volt egy olyan

idıszak a Ford Focus születésének idején, hogy több mint hat
hónapon keresztül minden nap 12 órát dolgoztam, akkor érez-
tem azt reggel, mikor beléptem a csarnokba, hogy mintha ha-

140
za sem mentem volna. Mintha a gyári dolgozók lennének a
családom, mintha a tizenkétezer négyzetméteres csarnok len-
ne az otthonom. Az állandó és intenzív együttlét úgy össze-
kovácsolja még azokat is, akik soha egy szót sem szólnak
egymáshoz, mintha évek óta együtt élnének, de nem az unal-
mas szinten, hanem azon a furcsán komfortos, ismerıs szin-
ten. Nem kellenek nagy érzelmi kitörések ahhoz, hogy elkezd-
jünk egymáshoz idomulni, és ezt csinálhatjuk úgy is, hogy
nem veszünk el a másiktól, hanem építjük egymást. Meg ön-
magunkat is.

Na, ez történik nálunk. A második nap reggelén összeszokott

csapat győlik egybe újra, és már nem úgy ülnek, mint elızı
nap, várva a feladatokat, hanem jókat beszélgetnek, kisebb
csoportokba rendezıdnek, nagyokat nevetnek, telefonszámot
cserélnek, és úgy kell néha rájuk szólni, hogy ideje kezdeni a
munkát.

Ezt látni, sıt, velük együtt trénerként megélni, fantasztikus és

intenzív élmény. A két nap végére nem azért fáradunk ki úgy,
hogy másnap alig tudunk magunkhoz térni, mert olyan sokat
írunk, vagy olyan sok mindent tanulunk – mert ezek is igazak,
csak azt a különleges fáradtságot nem igazolják teljes egészé-
ben –, hanem azért, mert két nap alatt annyi érzelmi impul-
zusban van részünk, amik ott és akkor feltöltenek, de – ahogy
már az elızıekben beszéltem róla – valaminek a hatása bizto-
san ellenhatást fog kiváltani. Van olyan, hogy vasárnap este
úgy kell kitolni az ajtón a még maradni akaró, frissen született
írópalántákat, és megígérni nekik, hogy másnap folytatjuk a
beszélgetést az internetes csoportunkban, de tudjuk mindany-
nyian, hogy ha kilépünk az ajtón, akkor szétmállik az a lát-

141
hatatlan összetartó erı, ami olyan magasan a felhık fölött
tartotta tenyerén az egész csoportot.

Ezt az érzést, a burokban létezés élményét semmilyen jó

könyv nem adhatja vissza, legalábbis nem ismeretterjesztı
könyv. Ezért felelıs vezetıként ennek a különleges élménynek
a közvetítését ebben a könyvben meg sem próbálhattam.

Nincs kritika
Az Író születik tréningeken egyetlen olyan szabály van, ami
tényleg szabály, és ami eleinte furcsának tőnhet, de rögtön az
elsı írói feladatnál kiderül, hogy ezt miért fontos kikötni és
tartani hozzá magunkat: nálunk nincs kritika.

Nagyon-nagyon sajnálom, hogy embertársaink óriási hányada

hiszi azt, hogy a kritika, a bírálat az egy elıre vivı és hasznos
dolog. Borzalmasan sokan élnek abban a tévhitben, hogy ha
valaki nem hívja fel a figyelmünket a hibáinkra, akkor egyre
rosszabbá válunk, és csak úgy tudunk fejlıdni, ha finoman
ugyan, de folyamatosan az orrunk alá van dörgölve, hogy
„tessék, ezt csináltad rosszul”.

Amikor a kritikáról vitatkozom beszélgetıpartnereimmel –

nem a tréningen, ott vita sincs, de ezt persze nem foglaltuk
szabályba, egyszerően csak így alakul –, akkor azt szokták
felhozni ellenérvként a kritika-hívık, hogy „de hát szabad véle-
ménynyilvánítás van, nemdebár?”

Nem. Miért érdekelne bárki véleménye?

Ha mások véleményével lennék elfoglalva, még mindig a so-

ron dolgoznék, azon a bizonyos 7-es munkahelyen, nem vál-

142
tam volna el, nem mentem volna újra férjhez, nem szültem
volna még két gyereket, a harmadikat majdnem 40 évesen,
nem írtam volna négy könyvet, és lehet, hogy reggelente az
ágyból sem kelnék ki.

Bizonyos emberek véleménye érdekel, de az övék sem akkor,

amikor ık akarják az arcomba tolni, hanem akkor, amikor
kérem tılük.

Cserében tılem is akkor kapnak véleményt, ha kérik.

Kivételek persze ilyen helyzetekben is vannak, hiszen ha lá-

tom, hogy egy ismerısöm a síneken sétál és jön a vonat, akkor
természetesen szólok neki akkor is, ha nem kérte a vélemé-
nyemet. De ilyen az ember életében háromszor, ha elıfordul,
hogy mást így óv meg egy nagy bajtól.

Fontos tisztázni tehát, hogy a kritika az egyben bírálat is, és

a kritikát ilyen értelemben nem tőrjük az Író születik tré-
ningeken, továbbá a véleményt kizárólag pozitív elıjellel
kérjük kinyilvánítani.

Hiszen mit lehet kritizálni egy 20-30 perc alatt elkészült, át

sem nézett, friss, nyersanyag-novellán?

Igen, mindenki elköveti a leggyakoribb hibákat, akár minden

írásában:

1.) Szóismétlés.
2.) Nem tökéletes szórend.
3.) Alany-állítmány-tárgy fájó hiánya.
4.) Jelen idı, múlt idı keverése.
5.) A szereplı a novella elején Józsi, de a végén már Pisti.

143
 6.) Nem teljes mondatok leírása, gondolat félbemaradása.
7.) Helyesírási hibák.

Ennyi.
Mit lehet ezen kritizálni? Hiszen ÉRZI mindenki a saját írásán,
hogy „ez nyersanyag, ez jött ki belılem pont két perce, ha rászánok
még tíz percet a javítgatásokra, akkor tökéletes lesz!”

Az 1-es, 2-es, 3-as és 4-es pont a leggyakoribb, késıbbi átolva-

sáskor ezek a legszembetőnıbbek, de ezeken is könnyő javí-
tani. Amikor valaki már gyakorlott író, mert teszem azt, min-
den nap ír egy-két órát, akkor a szóismétlés hibájába alig-alig
fog már beleesni. A jelen idı – múlt idı véletlen váltásának
kiiktatására pedig már tettem javaslatot: szokj rá csak az
egyikre, és ha nem túl megterhelı, ez inkább a múlt idı le-
gyen. A nem tökéletes szórendet egy egyszerő hangos felolva-
sással ki lehet szőrni, az alany-állítmány-tárgy hiányára pedig
ugyanez a módszer – hangos felolvasás magunknak – segíthet.

Azért néha ki szokott csúszni a szánkon afféle kritikai felszó-

lalás a felolvasásokkor, ami már-már a csalódottságot hordoz-
za magában, és ez általában így hangzik:

- Áááá, de kár, hogy vége lett, úgy hallgattam volna

még!

Ez nem az a képzés – mert ilyen is van ám, de persze nem

nálunk –, ahol az a cél, hogy a földbe tapossuk a kicsírázó író-
kat, nehogy valaha is magas jegenye legyen belılük. Mi tény-
leg vigyázunk az írócsemetékre, és mindenki vigyáz a másikra
is. A vigyázásba a mi szótárunk és alapelveink szerint nem fér
bele a kritikai hang. Az egyébként is olyan bal agyféltekés
lenne…

144
Amikor összekapcsolódnak az agyak
Gyakran hihetetlen dolgok is történnek ám, amiket ha nem
tapasztaltunk volna már meg legalább harmincszor, akkor én
sem hinném el.

Idézzük fel ismét az elsı nap reggelét, amikor egymás számá-

ra idegen emberek, kíváncsisággal vegyített izgalommal vár-
ják a csodát. İk akkor még azt gondolják, hogy amikor majd
jól összekapcsolódnak az agyféltekéik, akkor olyasmit éreznek
majd, mint mikor villám csap beléjük, de villámcsapás áldoza-
tai szerint azt az érzést inkább ne várja senki, mert az annyira
nem jó dolog…

Lassan oldódik a hangulat, nevetgélünk, jókat beszélgetünk,

zajlik a képzés, egyik feladat jön a másik után, majd az egyik
felolvasó körben azt tapasztaljuk, hogy felbukkant egy olyan
szó az írásokban, amire az íróik egyöntetően azt mondják,
hogy fogalmuk sincs, miért írták le, nem szokták azt a szót
használni.

Általában ezek olyan szavak, amik idegen eredetőek és ritkán

használjuk ıket, mert van magyar megfelelıjük is, de azért
benne vannak a köztudatban, mint például: attitőd, projekció,
presszionálás.

Volt olyan, aki azt is elmondta, hogy az attitőd szót kifejezet-

ten utálja, életében nem mondta még ki, és tessék, leírta. A
szomszédja szintén. Kettıvel mellettük másvalaki úgyszintén.

Amikor ez a jelenség elıfordul aktuálisan az adott csoportnál,

csak akkor szoktuk elmondani, hogy ezt mi trénerként nagyon

145
is ismerjük, de elıre nem szoktunk errıl beszélni, mert akkor
meg mindenki ezt a csodát is várja majd.

Az írói feladatok között elég ritka az, hogy megadjuk a témát

elıre, ha mégis akkor persze csak támpontként, mankóként,
de a szabad témaválasztásos feladatoknál is rendszeres az,
hogy az asztalnál egymástól a két legtávolabb ülı is – tehát
egymástól „inspirálódás” kizárt –, szinte ugyanazt a sztorit
írja meg, csak más szemszögbıl, vagy más végkifejlettel.

Hihetetlen véletlenekkel találkozunk, amire persze mondhat-

juk azt, hogy nem véletlen, mert hiszen eleve ott vagyunk egy
kupacban, és akkor már statisztikailag sem elenyészı annak
esélye, hogy bizonyos dolgok kísértetiesen egyezzenek az írá-
sokban, és mi, akik vezetjük a tréninget, tudjuk, hogy ez be
fog következni, tehát akár azt is mondhatnám, hogy EZ való-
ban NEM véletlen.

De megélni mégiscsak valamiféle Mindenható-közeli élmény.

Szerintem törvényszerő, hogy egy rezgésszinten lévı emberek
agya képes összekapcsolódni, és a végén pont ezt az össze-
kapcsolódást nem akarjuk elveszíteni – de hát muszáj –, és
mégis csodaként éljük meg. Afféle rendszeres, hétköznapi
csodaként.

Mint mikor nézed a gyerekedet, aki már 45-ös cipıt hord, és

tudod, hogy ott fejlıdött ki a méhedben, mégis tudod, hogy
attól, hogy törvényszerő, hogyan fejlıdik ki egy gyermek és
hogyan válik felnıtté, attól még csoda.

Az is érdekes ám, ahogyan a társaság összetétele alakul al-

kalmanként. Mindig nagyon színes a társaság, de érdekes

146
módon mindig összeszervezıdnek egy alkalomra azok, akik
döbbenetes módon egy érdeklıdési körőek, csak az adott ér-
deklıdési körrel kapcsolatos információk és tapasztalatok
más-más szintjét birtokolják.

Például, ha van a csapatban olyan, aki azt tervezi, hogy a

gyermekét Waldorf-iskolába íratja, akkor biztosan van olyan
is, akinek a gyereke most jár Waldorfba, olyan is, aki tanult
Waldorf-pedagógiát, és persze olyan is, aki konkrétan kimen-
tette a gyerekét egy ilyen iskolából.

Egy-egy témának minden megélhetı és megtapasztalható as-

pektusa felbukkan a résztvevık tapasztalataiban, és olyan
információs csomópont van ilyenkor a tréningeken, amik
gyakran sorsfordítóak is lehetnek az alanyok számára. Olyan
információk bukkannak fel ekkor, ránézésre a semmibıl
ugyebár – hiszen a tréning nem arról szól, hogy összehozzuk a
hasonló gondolkodásúakat tapasztalat- és eszmecserére –,
amikhez máshol nem lehetne hozzáférni, hiszen ezek nincse-
nek leírva. (Mondjuk, ilyenkor mindig magamat látom igazol-
va, merthogy folyamatosan azt szajkózom, hogy „minden élet-
tapasztalatotokat írjátok le, mert másoknak életbevágó szükségletük,
hogy ezeket megismerjék!”)

Mindig van ilyen közös téma, közös érdeklıdési-kör koncent-

rálódás, és az biztos, hogy én minden tréningen elmondom
kissé vicces felhanggal, de maximálisan komolyan gondolva –
ha én vagyok a tréner –, hogy „Már ezért megérte eljönnöm, kö-
szönöm nektek!”

Ez is afféle jobb agyféltekés dolog. Ha inaktív maradna a jobb

agyféltekénk, akkor hiába lenne ott az orrunk elıtt a szá-

147
munkra szükséges információ, hiába ülne mellettünk az az
ember, aki a hetek óta kínzó problémánkat már átélte, és tud
róla mesélni, hogyan kell megoldani. Bal agyféltekével nem
tudnánk kerek egésszé összetenni az apró építıköveket, csak
nagy sokára. Az, hogy egy ilyen Író születik tréning sorsfordí-
tó lehet, az annak köszönhetı, hogy nem könyvbıl tanulunk,
hogy nem csupán egy-két órát töltünk együtt, hogy hagyjuk
egymást beszélni, hogy odafigyelünk a másik szavára, meg-
halljuk azt.

Van egy olyan alapelvem, ami már számtalanszor bebizonyo-

sodott az évek során, mióta emberekkel állok szóba – tehát
születésemtıl fogva –, hogy a kommunikációs készség ott
kezdıdik, hogy képesek vagyunk-e hallgatni.

Egyszer talán majd megcsinálom a jobb agyféltekés kreatív

HALLGATÁS tréninget is…

Aki biztosan rád figyel

Meg kell, hogy mondjam, a trénereink élete nem könnyő ám
egy ilyen Író születik tréningen. Minden hétvége elıtt úgy
izgulnak, mintha újra vizsgáznának, és már jó elıre azon gon-
dolkodnak, hogy vajon milyen lesz a csapat, nevetıs, vagy
melankolikus, hallgatag, vagy cserfes, nyílt, vagy zárkózott?
Ha én tartom a tréninget, akkor már csütörtökön érzem, hogy
elkezdtem ráhangolódni, és mire szombat reggel megérkezik
az elsı résztvevı, már jó mélyen belehelyezkedtem ennek a
csodás élménynek a puha ölébe, és úgy érzem, mintha két
napi ringatózásban lenne részem.

148
Mivel ragaszkodunk ahhoz, hogy hagyjuk az írópalántákat
érvényesülni, és mivel a tréner fı feladata az éppen kicsírázó
magok támogatása és védelme, ezért nálunk nem olyan a kép-
zés, mint máshol.

Az Író születik-en nincs klasszikus oktatás. Nálunk igazi ta-

nulás van. Pszichológusok már több mint 100 éve kutatják,
hogy hogyan is zajlik a tanulási folyamat az embernél – persze
elıször az állatok tanulási folyamatait figyelték, és azt próbál-
ták átültetni az emberre, de hát sok minden történt így a pszi-
chológiában, meg úgy egyébként az orvostudományban –, és
errıl rengeteget lehet olvasni, csomó szempontot figyelembe
lehet venni, és érdekesebbnél-érdekesebb irányzatokat lehet
megfigyelni az oktatás-pszichológia területén. Évekre el len-
nénk látva információcunamival, ha ezzel akarnánk foglal-
kozni, fantasztikusan izgalmas a téma.

De nekem az a meglátásom – mert, hogy ez a tapasztalatom–,

hogy az ember végtelen tanulási motivációval születik, és
egy jó tanítónak semmi más dolga nincs, mint ezt a motivá-
ciót támogatni. Néha úgy, hogy sehogy, mert eleve olyan ma-
gas a motivációs szint, hogy nem kell beavatkozni, néha meg
úgy, hogy löketet ad ennek a mozdulási késztetésnek.

Mert a motiváció nem más: mozdulási késztetés.

Ha alacsony a motivációnk, akkor nem akarunk mozdulni. Ha

magas, akkor folyamatosan mozgásban vagyunk.

A mozgást ne fiziológiai értelemben értsd, hanem

CSELEKVÉSként. A cselekvés lehet olyan is, aminek a külsı
szemlélı számára semmi jele sincs, mert lehet, hogy becsukott
szemmel, hátradılve gondolkodunk valamin. Akkor is cselek-

149
szünk. Meg akkor is, amikor vesszük a kabátunkat és elindu-
lunk tárgyalni, vagy bevásárolni.

Meg akkor is, amikor azt az ötletgondolatot ízlelgetjük, amit

majd legközelebb papírra akarunk vetni.

Elég megnézni egy picike gyereket, micsoda motivációja van

arra, hogy új dolgokat tanuljon meg: elıször csak nézelıdik,
aztán megpróbál a tárgyak után nyúlni, aztán hasra fordul,
aztán kúszik-mászik, felül, feláll, járni kezd, majd szalad, és
már jönnek vele szembe az újabb megtanulandó dolgok, és
többé sosem áll meg.

Csak akkor, ha valaki elveszi a motivációját.

Az ember természetes motivációs szintje nem állandó, kisebb-

nagyobb kilengések tapasztalhatóak benne, amely kilengés
akár nap közben megtörténhet.

Egyik nap cselekvıképesebbek vagyunk, mint máskor, és ez

teljesen rendjén is van, hiszen nem pöröghetünk állandóan
ezerrel. Egy intenzív, cselekvéssel teli idıszak után teljesen
természetes, hogy ha napokig csak a tévé elıtt akarunk lustul-
ni, mert aztán úgyis átfordul megint minden „tehetnékbe”. De
az biztos, hogy a motiváció mindig magától visszatér egy lel-
kileg egészséges egyénben.

Viszont ezt a dolgot simán el lehet rontani.

Azzal, hogy az embert a számára természetellenes dolgokra

kényszerítjük. Például iskolapadba ültetjük 12 évre, és erı-
szakkal akarjuk a fejébe tölteni a tudást.

150
Ha nincs motiváció a tanulásra, a valaminek a megismerésére,
akkor minden külsı kényszerítı erı csak felesleges harcot
eredményez, és azt, hogy a befogadásra kényszerített tanuló
lezárja az elméjét az egyébként biztosan nagyon hasznos és
fontos információk elıl.

Ha figyelmesen olvastál, akkor ez összecseng a tehetség kér-

désével is. Hiába nyilvánul meg kiemelkedı szinten a tehetsé-
günk valamiben, hiába vagyunk általánosságban véve jól in-
formáltak és érdeklıdıek, hiába kenyerünk a kreativitás, ha
ezen halmazok metszete üres, és nincs motivációnk!

Amikor trénereket kerestem, akkor az volt az egyik nagyon

fontos kikötésem a jelentkezıknél, hogy már tapasztalt tréne-
rek ne jöjjenek! Mert mi igazából nem trénerkedünk, inkább
mentorálunk. Nem trénereket kerestem, hanem EMBEREKET.
Érzı, szeretni képes, vidám, nyitott személyiségeket. A tréne-
rek között van anyuka, van vállalkozó, van coach, van játszó-
ház üzemeltetı, van nyugdíjas, van orvos, van író, van köny-
velı, van mérnök, van tanár, van értelmileg akadályozottakat
ápoló, van biztosítós, van ingatlanos, és van háziasszony is.

Amikor egy új tréner elıször tart tréninget, akkor mindig ez

az utolsó instrukcióm számára, mielıtt megkezdıdik az elsı
általa vezetett hétvége:

- Semmi más dolgod nincs, mint szeretni ıket.

Ez a vezérlı gondolat.

Persze rengeteg információt osztunk meg veletek, akik részt

vesznek a tréningen – az elméleti információkat teljes egészé-
ben átadom ebben a könyvben –, de hát nekünk könnyő dol-

151
gunk van, hiszen ti ilyenkor csodálatosan magas motivációs
szinttel rendelkeztek, és remélhetıleg senki nem borul hanyatt
a székkel, ha elárulom, hogy ennek a szeretet a kulcsa. Az,
hogy a trénerek szeretik ezt csinálni, hogy veletek vannak két
napig, az az egész képzés alapja.

Mi a bábák vagyunk, akik minden idegszálukkal és mindkét

agyféltekéjükkel a babára koncentrálnak. Nem tanulóként
tekintünk rád, hanem mint emberre, és mint születı íróra.

A mi, hagyományos oktatási módszerekhez képest szabadel-

vő tréningjeinken nem arra koncentrálunk, hogy hogyan mész
végig a tanulási folyamaton – és az alternatív oktatási mód-
szerekhez képest is ezért vagyunk rendkívüliek –, hanem mi a
célra koncentrálunk.

Nem a szöget tanítjuk neked – hagyományos oktatási módsze-

rek –, de nem is a kalapácsot – alternatív oktatási módszerek–,
hanem azt, hogy milyen célokra lehet ezeket használni, és ho-
gyan lehetsz a lehetı leghatékonyabb ezekkel az eszközökkel.

A célunk az, hogy ne tanulásként éld meg ezt a két napot,

hanem újjászületésként.

Ezért lett a tréning neve: Író születik.

És azért NEM lett ez a könyv címe, mert azt az élményt, ér-

zést, katarzist, felismerés- és születésélményt nem tudom ne-
ked átadni 20 órányi olvasás keretében.

Tehát akkor kizárt, hogy író leszek, mert nem voltam még Író
születik tréningen? – kérdezhetnéd.

152
A válaszom: dehogy kizárt! És mindjárt el is mondom, hogy
miért!

153
154
11. fejezet

Így lesz belőled valóban író

Én írónak vallom magam. Azért, mert mindig is szerettem
írni, írok a jelenben, akarok írni a jövıben is, ezerféle írói ötle-
tem van, és ezt az utat választottam magamnak. Nem jártam
íróiskolába, nem vagyok tagja az Írószövetségnek, nincs errıl
bizonyítványom és/vagy diplomám és mégis író vagyok.
Nem kevés pénzt kerestem már ezzel, és továbbra is szándé-
kozom ezen az úton maradni.

„Persze Rita, te író vagy, mert már írtál könyvet!” – mondják

ilyenkor sokan, pedig jobb, ha tılem tudod, hogy az elvakult
fanatikusok szerint még az sem számít írónak, aki 7-8 könyvet
is letett már az asztalra, sıt, el is adott belıle.

Mi, itt, ebben a kissé kifacsart, felülrıl irányítást váró társada-

lomban annak hiszünk, amin pecsét van:

- író-bizonyítvány,
- író-oklevél,
- szakmai díjak és elismerések tömkelege,
- pályázatokon való részvétel és jó helyezés elérése,
- elismert nagy-öregektıl jövı buksi-simogatás, kellı
számú sajtófotóval illusztrálva.

Hát, akkor van egy igen kellemetlen hírem azok számára, akik
azt hiszik, hogy az íróság onnantól számít, amikortól valaki el
van ismerve mások által.

155
Az íróság a fejedben dıl el, és nem más dönti el rólad, hogy
író vagy-e, vagy sem, hanem TE MAGAD.

Ha ez megvan, akkor jönnek az Olvasók, és az ı számukra

olyan egyértelmő lesz az, hogy te író vagy, mint az egyszer-
egy.

Ha neked kételyeid vannak, akkor lehet bármilyen papírod,

bizonyítványod, okleveled, diplomád, soha, senki nem fogja
rólad elhinni, hogy író vagy. És tudod mi a legszomorúbb?
Ettıl a világ csak egy boldogtalanabb hely lesz, és ráadásul ez
a pénztárcádon is meg fog mutatkozni.

Rendben, értem én, hogy elég nehéz kijelenteni magunkról

valamit, amirıl még nem vagyunk meggyızıdve, csak egy
terv, egy álom, egy cél az életünkben, de akkor tedd meg lépé-
senként! Ne egy harapással akard benyelni az elefántot, ha-
nem legfeljebb két nagy falatként. Ne azt mondd magadról
eleinte, hogy ÍRÓ VAGYOK, hanem azt, hogy „ez és ez vagyok,
aki írni is szokott”.

És most menj oda a legközelebbi tükörhöz, és próbáld is ki!

„(Név) vagyok, (ezzel) foglalkozom, és írni is szoktam”

Aztán élesben legközelebb, mikor be kell mutatkoznod, csi-

náld így, ahogy a tükör elıtt gyakoroltad, és figyeld meg,
hogy bárki is lesz a társaságban, csak rád fognak odafigyelni,
hogy „Jééé, és miket szoktál írni? És hol olvashatjuk? És mióta
írsz?”

156
Ha ez nehezen megy, akkor csináld végig a következı felada-
tot. Olvasd fel hangosan a következı kérdéseket, és válaszold
rájuk azt – szintén hangosan –, hogy ÉN MAGAM.

Provokatív kérdések, amikrıl azt gondolod, hogy mások fe-

jében ez fordul meg, pedig csak a tehetetlen irigyekre jellem-
zıek (ık meg kevesen vannak, és az irigység is legyen az ı
bajuk):

- Ki hatalmazott fel arra, hogy írj? (én magam)

- Ki adott engedélyt arra, hogy írj? (én magam)
- Ki adott arra engedélyt, hogy írónak nevezd magad?
(én magam)

Mert ugye ki más állna ki érted, ha nem te magad?

Onnantól kezdve számítasz programozónak, könyvelınek,

utcaseprınek, anyának, politikusnak, vállalkozónak, sikeres-
nek és boldogtalannak is, amikor önmagadnak kijelented ma-
gadról, hogy AZ vagy. A te fejedben kell eldılnie a dolgok-
nak, nem másokéban.

Ugyanez mőködik az íróságnál. Soha ne várd, hogy a szakma,

vagy valamiféle szakmai szövetség adjon engedélyt arra,
hogy írónak nevezd magad, mert a piac nem így mőködik –
apropó: üdv a kapitalizmusban! Mire bárki engedélyt adna,
addigra más, aki nem vár a pecsétes papírra, megír öt köny-
vet, és világhírnévre tesz szert. Csak azért, mert azzal foglal-
kozott, amivel tényleg kellett: AZ OLVASÓKKAL.

157
Hogyan legyen az írás az életed része?
Ahhoz, hogy úgy tudj bemutatkozni egy egyelıre még idegen
embernek, hogy „YX vagyok és írással is foglalkozom”, semmi
más nem kell, minthogy tényleg foglalkozz az írással.

Személy szerint a rendszeresség híve vagyok elsısorban, hi-

szen az elmúlt harmincegynehány évben azt tapasztaltam,
hogy ha rendszeresen írtam, akkor az agyam mindig újabbnál-
újabb ötletekkel állt elı arról, hogy mit lehetne megírni legkö-
zelebb, de ha nagyobb kihagyásaim voltak, akkor rendszerint
csak egy ötlet körül forogtak a gondolataim. Amíg azt ki nem
írtam magamból, addig sokszor nem volt más ötlet számára
élettér – egyik agyféltekémben sem.

Úgy gondolom, hogy ha eleinte naponta csak 30 percet

szánsz arra, hogy írj valamit, valamirıl, pontosabban bármi-
rıl, akkor ezerszer többet cselekedtél meg, mintha bármilyen
nagy volumenő ötletet is dédelgetnél GONDOLATBAN, a
fejedben.

A gondolkodás is cselekvés – méghozzá nehéz, Albert Ein-

stein szerint azért is őzik olyan kevesen –, de teljesen más di-
menziójú cselekvés, mint az írás. Épp nemrégiben találtam
egy cikket a nyest.hu oldalon – Nyelv és Tudomány –, amiben
arról írtak, hogy az emberiség történetében az írás annyira új
dolog, hogy ha úgy vesszük, hogy az emberiség 24 órája léte-
zik, akkor az írás valamikor a 23 óra 7 perc tájékán jött lét-
re24,25.

Gondolkodni már 150ezer éve gondolkodunk, de a gondola-

tok írásban való kifejezése csak pár ezer éves, ráadásul az írás

158
mindennapossága, hétköznapisága az ember számára csak
egy-két évszázada adott.

Teljesen természetes, ha valaki élete során naponta még csak

két percet sem szán írásra, mert hiszen nincs mit írnia. De az
Internet életünkbe való berobbanásával ma, Magyarországon,
körülbelül 3-4 millió ember ül le nap, mint nap a klaviatúra
elé, és próbál írásban megnyilvánulni a világhálón.

Tehát a napi harminc perces, írással való elfoglaltság nemcsak,

hogy reális, hanem bárki írástudó számára egy kisujjból ki-
rázható teljesítmény kellene, hogy legyen.

A tét
Néhány évvel ezelıtt, az egyik könyvem írásakor kezdtem el
pókerezni, mondhatnám úgy is, hogy véletlenül. Addig a pó-
kert én is szerencsejátéknak tartottam, mint a laikusok többsé-
ge, de fél napos szerencsétlenkedés után rá kellett jönnöm,
hogy ha ez szerencsejáték lenne, akkor mindig új arcoknak
kellene ülniük a világ pókerjátékosainak élvonalában, ezzel
szemben azt tapasztalhatjuk, hogy éveken keresztül ugyan-
azok a játékosok vannak a végsı asztaloknál, és rendre
ugyanazok az arcok nyerik a nagy pénzeket is.

A témába belemélyedve, egy kis önbizalmat győjtve, én is

elkezdtem játszani az Interneten, természetesen ingyenesen,
kizárólag pontokért. Remek idıtöltés, fıleg, ha az ember még
tanulni is akar közben a játékról, játékstílusokról, stratégiák-
ról, buktatókról. A póker tanulása közben sokszor olvastam
arról, hogy mennyire fontos a játékos-szintünknek – vagyis
színvonalunknak – megfelelı tét nagyságának megválasztása,

159
de ennek valódi értelmét csak akkor tapasztaltam meg, ami-
kor már elég jól játszottam. Akkor derült ki ugyanis, hogy túl
kis téten képes a játék teljesen értelmét veszíteni.

Ha nincs nyerési lehetıség, illetve, ha a nyeremény a játékunk

elsı napján is egy pont, meg egy évnyi tapasztalattal a hátunk
mögött, egy év múlva is egy pont, akkor semmi értelme a fej-
lıdésnek, semmi értelme a tanulásnak, semmi értelme magá-
nak a játéknak sem.

Ez így van az írással is.

Eleinte teljesen természetes, hogy olyan dolgokat írsz, amiket

csak te olvasol majd el. Kezdıként elfogadható, ha úgy véled,
még fejlıdnöd kell, mielıtt bárki más pillantását vethetné a
mővedre.

De ha rászoksz arra, hogy minden nap írj egy történtet, akkor

legkésıbb két hét múlva el kell kezdened publikálni, mert ha
nem teszed, akkor nem lesz tétje az írásnak, illetve túlságosan
alacsony téten marad a „játék”, holott te már biztosan maga-
sabb szinten leszel annál, hogy kizárólag csak te olvasd.

Tehát, az íróvá válás következı, viszonylag gyorsan bekö-

szöntı szintje az, hogy elkezded mások számára is elérhetıvé
tenni az írásaidat.

Két hétig, naponta fél órát rászánva, írj magadnak kis történe-
teket, de ha meglódulna a jobb agyféltekéd, és ez a fél óra in-
kább két óra akarna lenni, akkor természetesen nem kell ma-
gad visszafognod!

160
A két hét letelte után regisztrálj magadnak egy blogot, például
a blog.hu, vagy blogspot.hu oldalon – íróink ezeken az olda-
lakon publikálnak a legtöbb esetben –, de ha nagyon egyedi
akarsz lenni, akkor regisztrálj magadnak egy saját domaint,
saját tárhellyel, és kezdd el feltölteni az írásaidat, szépen sor-
ban!

A feltöltés elıtt még ráereszthetsz az írásokra egy utolsó he-

lyesírás ellenırzést, ha bizonytalan vagy, vagy félsz, hogy mit
fognak szólni mások – maximum a helyesírásba köthetnek
bele, persze csak akkor, ha nem az Író születik-en szocializá-
lódtak – de aztán tovább már ne húzd az idıt, nyomd meg a
publikálás gombot, élesítsd az írásodat, hogy bárki számára
hozzáférhetıvé váljon!

Hogyan fogják megtalálni az Olvasók az írásai-

dat?
Nagyon egyszerően: az írásod a blogon való publikálás után
egy egyedi azonosítóval fog rendelkezni az Interneten, ezt az
egyedi azonosítót pedig a böngészıd címsorában láthatod
majd, úgy fog kezdıdni, hogy http://...

Ezt hívják url-nek, és ha jól megfigyeled, minden írásodnak

egyedi url-je lesz majd a blogodon.

Ezt az egyedi url-t megoszthatod majd a Facebook-on az is-

merıseiddel, felteheted linkmegosztó oldalakra, elküldheted
emailben a barátaidnak, és így tovább. Ha ezt a tevékenységet
szisztematikusan minden egyes írásodnál megcsinálod, akkor
az Olvasók már maguktól is oda fognak szokni a blogodra, és
várják az új írásokat.

161
Továbbá, mivel rendszeresen publikálsz majd – mivelhogy
rendszeresen írsz is –, lesznek bizonyos kifejezések, amikre a
keresımotorok – Google, Bing – is odatalálnak majd az olda-
ladra, így lassan de biztosan egyre növekedni fog azok száma,
akik úgy olvasnak téged, hogy nem tıled hallottak az írásaid-
ról, hanem csak úgy megtaláltak, mert valamit kerestek, és a te
blogod is feljött a találati listában.

DE NE EZZEL FOGLALKOZZ ELSİDLEGESEN!

Nagyon tipikus hibájuk a kezdı íróknak az, hogy amikor vég-

re kimerészkedtek a nagyközönség elé, akkor azt várják, hogy
ezrek zarándokoljanak el naponta a legújabb írásukat elolvas-
ni. Ahhoz, hogy ezt a célt elérjék, egyre többet koncentrálnak a
látogatószám növelésre, ahelyett, hogy azzal foglalkoznának,
amivel kezdték és a mi a legfontosabb: az írással.

Nagyon lassú folyamat az, hogy népes olvasótáborod alakul

ki a saját oldaladon, és ha nem írsz, akkor ezt az alapvetıen
lassú folyamatot tovább lassítod.

Az elsı fél évben csak azzal foglalkozz, hogy írsz-publikálsz-

írsz-publikálsz. A többi dolog jönni fog magától.

Lehet, hogy áldozatos munkával összesen három kipublikált

novelládra is össze tudsz győjteni 5-6ezer egyszeri Olvasót, de
az igen kérészélető eredmény lesz, hiszen látni fogják ezek az
egyszeri Olvasók, hogy új tartalom nem kerül fel, ezért feles-
leges visszatérni.

Tehát elsıdleges teendıd az elsı hat hónapban: írni-

publikálni-írni-publikálni. Ha marad még idıd és energiád, az

162
írásaid url-jét – vagyis linkjét – is népszerősítheted azon
nyomban, de ez sose menjen az írótevékenység kárára!

Mikor lesz ebből könyv?

Sokkal könnyebb elhinni magunkról is, hogy írók lettünk,
amikor végre könyvírással kezdünk el foglalkozni. Az a véle-
ményem, hogy bimbózó írói tevékenységed elsı napján bát-
ran kitőzheted magad elé a könyvírás nemes célját, még akkor
is, ha fogalmad sincs arról, mi lesz majd a könyvben.

Akkor még nem is az lesz a fontos, hanem csak magának a

gondolatnak az ízlelgetése, annak a képnek a megszokása,
mely szerint neked legalább egyszer az életben olyan könyv
lesz a kezedben, amin az író neve a te neved lesz (nem a név-
rokonodé).

De mégis, hogyan kell elképzelni a könyv létrejöttének fo-

lyamatát?

Hát nem úgy, hogy vársz a hófehér kiadó-hercegre, amelyik

fehér lovon érkezik majd hozzád. Hanem így:

1.) Álmodozz! Képzeld magad elé, ahogy egy rajongóidtól

zsúfolt könyvtárban ülsz a pulpituson, szinte ragyogsz az
örömtıl, az arcod sugárzik, a közönség lélegzetvisszafojtva
hallgatja a szavaidat, és te felolvasol a könyvedbıl.

2.) Tervezz! Kiknek szól, mirıl szól, hány fejezet lesz, az

egyes fejezetek mirıl fognak szólni, kik fognak bennük szere-
pelni, mi lesz a feladatuk a történetben.

163
3.) Tervezd meg a történetet, hogy hol kezdıdik, hogy hol
lesznek benne ütközéspontok, hogy hol lesznek benne kiállá-
sok, hol fog befejezıdni, lesz-e lehetıség folytatásra.

4.) Tervezd meg és dolgozd ki részletesen a karaktereidet!

Nagyon részletesen: lásd ıket magad elıtt, és szinte beszélj
velük magadban. Élettel-teli, szerethetı, néha saját gyengesé-
geikkel küzdı, elıremutató és fejlıdıképes karakterekre van
szükséged, akik egyébként érdekesek is valami miatt.

5.) Dolgozd ki a helyszíneket is, nagyjából. Ha teljesen új

Univerzumot teremtesz a könyvben, akkor ne csak nagyjá-
ból…

6.) Kezdj el írni mihamarabb! A terveket és a karakterek ki-

dolgozottságát nem márványba véssük, hanem általában pa-
pírra rajzoljuk, tehát ha az írás lendülete közben eltérnél az
elızetesen tervezettıl, az nem gond, csak jelöld a terven, kor-
rigáld a vázlatot!

7.) Most írj lendületbıl! Ne állj neki oldalanként javítgatni, írj

egy szuszra annyit, amennyit csak tudsz, majd ha elfáradtál,
elfogyott az ihlet, akkor hagyd ott, pihenj kicsit.

8.) A pihenı után se kezdd el javítgatni, módosítani! Ne

hagyd még szóhoz jutni a bal agyféltekédet! Amint újra kész-
tetést érzel, folytasd az írást, hadd formálódjon már kézzel
foghatóan is a történet, hadd fejlıdjenek a karakterek.

9.) Ha napokra elmegy a kedved az írástól, akkor közben

jegyzeteld fel azokat a gondolatokat, amiket majd módosítás-
ként szeretnél bevinni a sztoriba, de ne piszkálgasd a kézira-
tot!

164
10.) Elıbb-utóbb eljön az a pillanat, amikor kihuny a láng
benned – még a könyv vége elıtt –, és elkezded kritikus
szemmel nézni az írásodat. Ne légy túl szigorú, de azért legyél
szakmai! Elkezdheted az eddig elkészült részeket átolvasni,
javítani, átírni, új ötleteket feljegyezni, a tervet átírni, stb. Itt
van helye és ideje a bal agyfélteke koncentrált használatának
(ezen mővelet közben NE hallgass zenét!)

Így kell elkezdeni a könyvírást.

Még véletlenül sem úgy, hogy a semmibıl hirtelen nekiülsz és

elkezded az üres lapon azt leírni, hogy:

1. fejezet…

Ilyen hozzáállással soha nem fogsz eljutni a végére, vagy ha

mégis, akkor abban nem lesz köszönet, mert koncepció nélkü-
li, zavaros és lapos lesz. Az egy elég nagy probléma, ha egy
író konkrét vízió nélkül ül neki egy könyvnek, még akkor is,
ha jobb agyféltekésen ír. A jobb agyféltekés írás nem végtelen
korláttalanságot – vagy korlátlan végtelenséget – jelent, ha-
nem azt jelenti, hogy örömmel akarunk írni, hogy már maga
az írás folyamata is boldogító legyen, de sosem tévesztve azt
szem elıl, hogy a végeredménynek is érnie kell valamit az
Olvasók szemében/agyában/szívében.

A tervezetlen, tudatosságot nélkülözı regények – és egyéb

könyvek is – legkésıbb a 40. oldalon ellaposodnak, érdekte-
lenné válnak, és nemcsak az Olvasót nem fogják érdekelni, de
már az írót sem.

165
Írósarok
Ha már legalább három napja írónak vallod magad – tehát
írsz–, akkor biztosan felmerül benned annak az igénye, hogy
legyen az otthonodban egy nyugodt sarok, ahova elvonul-
hatsz írni. Mivel a háztartások óriási hányadában van már
számítógép, eleinte úgy szokott alakulni, hogy a szépreményő
íróink a családdal közösen használt számítógépen írják a mő-
veiket. De ahogy rákapsz ennek az ízére, úgy fogsz egyre több
idıt – ráadásul elmélyült alkotó-állapotban – a gép elıtt tölte-
ni, ami a gyakorlati tapasztalatok alapján, rögtön súrlódásra is
lehetıséget ad a család többi tagjával.

Elıbb-utóbb szükséged lesz egy saját számítógépre, egy saját

sarokra, de ne ezzel kezdd persze! Nem az írósarok teszi az
írót, hanem az írás. Ha meg tudod oldani a mostani körülmé-
nyek között is a rendszeres írást, akkor nem érdemes a lakás
felforgatásával és új számítógép vásárlásával kezdeni írói éle-
tedet.

Tervezni egyébként máshol is lehet. Évek óta rengeteg idıt

töltök a laptopom elıtt ülve, és kimondottan felüdülés a ter-
vezési folyamatokat valahogy máshogy és máshol megoldani.
Az író mindenhol író, de nem kell mindenhol írnia. Álmo-
dozni, tervezni, kéziratot átnézni, új dolgokat kitalálni bárhol
lehet.

Nem szokta a kutya a szántást?

Ha eddig nem voltál grafomániás, akkor valószínőleg megle-
petésként fog érni az a tény, hogy mennyire fárasztó órákon
keresztül egy helyben ülni. Persze, gyakran felállunk írás köz-

166
ben, járkálunk, éljük az életünket, de jobb agyféltekés írás
közben fokozottan érvényesül a világ kizárásának képessége,
így az idıérzék elvesztése is. Lehet, hogy olykor csak arra
eszmélsz fel az írásból, hogy elfáradnak a karjaid, sajog a vál-
lad, a hátad pedig recseg és ropog, a nyakad meg nem akar
mozdulni.

Nos, ezek bekövetkeztét nem kellene megvárni!

Van néhány tornagyakorlat, ami napi két-három percet vesz

csak igénybe, viszont a hatása fantasztikus. Minden egyéb
rendszeres testmozgás csak a javadra válhat!

Háton gurulás: feküdj le a szınyegre hanyatt, húzd fel a lába-

idat úgy – térdek behajlítva –, hogy a karjaiddal átöleled a
térdeid alatt. Picit lökd meg magad, és gurulj végig a gerince-
den addig, hogy szinte csak a tarkóddal, a vállaiddal és a fe-
jeddel érsz a földhöz, majd gurulj vissza, mintha fel akarnál
ülni. Ekkor csak fenék és derék tájékon érintkezel a földdel.
Hintázz oda-vissza a két végsı pozíció között legalább 5-6
alkalommal. Ha valahol fájdalmat érzel, azonnal, hagyd abba,
és óvatosan nyújtóztasd ki a tagjaidat és az egész testedet.
(Lehet, hogy nem ártana egy csontkovács, ha fájdalmat érzel.)

Vállak bemelegítése: állj kis terpeszben, karjaidat lazán ma-

gad mellett lógatva. Emeld fel a vállaidat egyszerre, mintha
azt meta-kommunikálnád valaki felé, hogy „nekem aztán édes
mindegy”, majd tartsd fenn egy másodpercig, és aztán ejtsd le
mindkettıt. Csinálj ebbıl húszat, majd következhet ugyanez a
gyakorlat, csak felváltva vonogatva a vállaidat. Ezekbıl is 20-
20 gyakorlatot csinálj.

167
Aztán nyújtott karral – lassan – imitáld a gyorsúszást a leve-
gıben. Elıször elıre, harminc másodpercig, majd hátrafelé is,
szintén harminc másodpercig. Nem az a lényeg, hogy kiful-
ladj, hanem az, hogy át legyenek mozgatva a vállízületek.

Ez után engedd le a karjaidat a tested mellé, és aztán nyújtott

karral, de ökölbeszorított kézzel emeld fel a füled mellé mind-
kettıt egyszerre. Ha van a közelben két kis kézi súlyzó, az sem
árthat. Nem kell kapkodni, nehogy megránduljon valamid,
csak emeld fel, majd engedd le úgy, hogy közben ökölbe van
szorítva a kezed. Ebbıl is csinálj húszat.

Nyak edzése: feküdj le a földre ismét hanyatt, húzd fel a lába-

idat kényelmesen, talpak a földön. Kezeidet tedd a tarkódra,
és csinálj annyi hasprést – hasizom gyakorlatot – amennyit
csak tudsz. Ne ülj fel, csak emeld el a vállad a földrıl 3-4 cen-
tire, miközben domborítod a hátad. Eleinte 20-30 is elég lesz,
de minden nap emelheted az adagot, míg el nem jutsz akár a
150-ig is.

Aztán hasra fordulás következik, kezek a tarkóra, és próbáld

így elemelni a felsıtested – vállaidat, mellkasod felsı részét –
a földtıl, 3-4 centire. Nem lesz könnyő, ezt megígérhetem.

Ha a derekad is fáj, akkor nagyon valószínő, hogy edzetlenek

a derékizmaid, ÉS nem jó az a szék, amin ülsz. A jó szék kicsit
lejt a comb irányából a térdek felé, de csak leheletnyit. Lehet
venni úgynevezett ékpárnát, ami segít a derék helyes pozíció-
jának megtartásában.

A rendszeres, intenzív tempójú séta nagyon sokat segít a de-

rék edzettségén.

168
Ezeket a saját káromon tanultam meg, és 16 évnyi hát- és de-
rékfájás után kezdtem el súlyzós hátizom edzéseket csinálni,
40 évesen. Azóta mondtam búcsút a hátfájásnak. Sose becsüld
alá az izmaid állapotát az írás kapcsán. Az agyaddal dolgozol
majd, de ahhoz, hogy az agyad a maximumot tudja nyújtani,
ahhoz a testednek is közelítenie kell a 100%-os szintet, és eh-
hez nem biztos, hogy elég, hogy néha futsz a busz után.

Az írás ergonómiailag egy végtelenül megterhelı munka,

mert monoton. A legkönnyebb mozdulat is iszonyúan meg-
terhelıvé válik, ha órákon át, és ezredszer végzed. Az izmok
úgy is dolgoznak a testedben, ha látszólag semmit nem csi-
nálsz, csak ülsz. Ezek a láthatatlan hatások késıbb ellenhatást
váltanak ki, és ezt érdemes jó elıre megelızni.

Ennyi?
Úgy leszel író, hogy eldöntöd magadról, hogy író vagy és
kész, rendszeresen írsz, mihamarabb publikálsz is az Internet
segítségével, miközben örökké ott forgatod a fejedben és a
szívedben a könyvírás igényét is.

Ugye, hogy semmi rendkívüli nincs ebben?

Nem jön a Szentlélek, és nem áld meg, hogy író lehess.

Éjszaka sem jönnek a kismanók, hogy varázslattal tegyenek

íróvá.

De az Irodalmi Kör sem küld ajánlott levelet, hogy mihama-

rabb lépj be tagjaik közé, és onnantól majd számíthatod ma-
gad írónak.

169
Ha engem kérdezel, már most író vagy, mert aki megtanult
írni, az bármelyik percben hivatalosan is íróvá válhat, csak
egy döntés kérdése. És ki más dönthetné el ezt rólad, ha nem
te?

170
12. fejezet

Hogyan adjunk ki könyvet?

És aztán hogyan adjuk EL?

Három féle kiadói modell van leginkább elterjedve Magyaror-

szágon, ezek pedig a következık.

A klasszikus kiadó modell

Egy kiadó – olvasva a kéziratodat – megkeres, hogy az X
könyvedet szeretné kiadni saját költségén. Te ezért feltehetıen
pénzt kapsz – elıleget –, és/vagy minden eladott példány
után jogdíjat, ami általában a könyv végfelhasználói – tehát
fogyasztói – árának 8-12%-a szokott lenni. Minden esetben
egyedileg szerzıdnek le az írókkal, és a szerzıdés titoktartás
tárgyát képezi, így ezek a százalékos értékek igencsak hozzá-
vetılegesek, a dolgot már megtapasztalt íróktól származik az
információ. A kiadott könyvbıl kapsz néhány tiszteletpél-
dányt, hogy legyen nálad is, és tudj adni a legszőkebb csalá-
dodnak, a továbbiakban pedig esetleg nagykereskedelmi áron
juthatsz a saját írásaidhoz.

Elınye:
Ennek a modellnek óriási elınye íróként az a számodra, hogy
sem a kiadás folyamatával, sem a marketinggel, sem az érté-
kesítéssel nem kell foglalkoznod. Neked csak küldik a pénzt,

171
néha – esetleg gyakran – író-olvasó találkozót szerveznek ne-
ked, amin meg kell jelenned, interjút szerveznek, tévészerep-
lést, stb. Az elıleg általában 0-2 millió forintig terjed, nyilván a
2 millió forint körüli összeget nem az elsıkötetes, semmibıl
elıtőnt íróknak ajánlják fel, és a gyakorlat inkább az, hogy
regényekért általában egy-két százezer forintot adnak.

Hátránya:
Nagy valószínőséggel le kell mondanod a jogaidról. Szerzı-
ként ugyan nálad maradnak a jogok, de te egy darab könyvet
sem adhatsz el senkinek, és ha úgy gondolod, hogy más kiadó
jobban tudná érvényesíteni az érdekeidet, akkor nem mehetsz
át máshova, mert 5-8 évre átadod a kiadói jogokat. További
hátrány, hogy a kiadás elıtti és a megjelenés körüli idıszak-
ban dróton rángatnak, és ha egyéb munkád is van, amit sze-
retnél elvégezni, gyorsan ki tudod számolni, hogy az a 8-12%
az semmi ahhoz képest, amennyi befektetett idıt és energiát
kíván tıled ez az elkötelezıdés (pláne akkor nem éri meg az
egész, ha elılegként kaptál 150ezer forintot, az eladott példá-
nyok után pedig már nem jár semmi). Tételezzük fel, hogy
bruttó 2000 forintért adják a könyvedet. Neked minden el-
adott példány után, a 8-12%-ot alapul véve, jár 160-240 forint.
Hány példányt kell eladniuk ahhoz, hogy te ebbıl a jogdíjból
megélj? A szakmában régóta dolgozók szerint további prob-
léma, hogy utoljára a szerzıket szokás kifizetni, hiszen ık
azok, akik a legkevésbé tudják érvényesíteni az érdekeiket. De
ezek lehetnek rosszindulatú pletykák is természetesen.

A hagyományos, nagy kiadók általában ofszet nyomdákkal

dolgoznak, sıt, ma már gyakori, hogy a nyomtatást kifejezet-
ten Kínába vagy Indiába szervezik ki, így egy több száz olda-

172
las, színes képekkel teletőzdelt könyv fizikai elıállítási költsé-
ge maximum néhány száz forintra rúg csak. Így nagy pél-
dányszámban gondolkodnak, és abban, hogy ezt a példány-
számot el is kellene adni. Ehhez nagyon intenzív bevezetési és
felfuttatási szakasz szükséges, akár mindennapos szerepléssel
a részedrıl, ugyanakkor az ofszet nyomtatás átfutási ideje
több hónap is lehet, így könnyen elıfordulhat, hogy kapsz
néhányszázezer forintot, és akkor érkeznek el az idıben a kö-
telezettségeid, amikor már régen elköltötted.

Ha ez a modell zökkenımentesen és tökéletesen mőködne,

akkor azt mondanám, hogy hurrá, de ez a modell összeomlani
látszik Magyarországon, fıleg ilyen, az írók számára ajánlott
összegekkel. (Érdemes az Interneten rákeresni a magyar
könyvkiadói piac utóbbi évekbeli átrendezıdésére, monopoli-
zálódására, és a kiadói hozzáállásra.) Nincsenek jó híreim, így
ha arra várnál, hogy egy kiadó felkarol, akkor készülj fel, hogy
életed végéig várhatsz!

A kvázi-kiadó modell
Ezt úgy kell elképzelni, hogy majdnem ugyanúgy mőködik,
mint a klasszikus modell: mindent a kiadó szervez, mindent a
kiadó intéz, korrektúra, szerkesztés, tördelés, nyomdai elıké-
születek, marketing elıkészületek, terjesztés, csak éppen teljes
egészében a te költségeden. Van olyan kvázi-kiadó, amelyik a
pénzedért azt csinálja, hogy legyártat ezer darabot a könyved-
bıl, majd raklapra teszik az összest, lefóliázzák, hogy ne poro-
sodjon, majd betolják egy rakták eldugott zugába, és többé
felé se néznek. Más kvázi-kiadók tisztességesebbek, és meg-
próbálnak marketingezni és értékesíteni is – természetesen ezt

173
is a te pénzedbıl –, van webshopjuk is, ahol az általuk „ki-
adott” könyveket értékesíteni is tudják, de a marketingjük
csak a laikusok számára látványos, és kimerül egy alig-alig
frissülı weblapban, és egy Facebook rajongói oldalban, ami
értékesítésre alkalmatlan.

Elınye: valószínőleg nagyvonalúak ezek a kvázi-kiadók a

szerzıi jogokkal kapcsolatban, de lehet, hogy még a kiadói
jogokkal kapcsolatban is.

Hátránya: lényegében csak az van. Mivel nem adnak el egy

darabot sem – vagy csak néhányat – a jogdíjadra sem számít-
hatsz, elıleget természetesen nem adnak, hiszen kifejezetten te
fizetsz, és nem is keveset. Mindig szólaljon meg a fejedben a
vészcsengı, ha olyan ellenállhatatlan kiadói ajánlattal keres-
nek meg, hogy „csupán” 500ezer-800ezer forintos költség mel-
lett 1000 könyved lesz, és neked semmi teendıd nincs, İK
kiadják a könyvedet…

Szoktak még ezzel trükközni úgy is, hogy ingyen kiadják a

könyvedet, de neked vállalnod kell, hogy az el nem adott pél-
dányokat megveszed te magad. Ezerbıl eladnak tíz példányt,
a többit pedig köteles vagy megvenni nagykereskedelmi áron,
tehát megint ugyanott tartunk, mintha elıre fizetnél, csak
most utólag teszed. Az anyagi befektetésed nagyságrendje
megint csak közelíti a hét számjegyet.

További variáció még az is, hogy igény szerinti példányszá-

mot nyomtatnak – tehát annyit, amennyi vélhetıen ténylege-
sen el is fogy –, de az összes nyomdai elıkészítési munkával
ıket kell megbíznod, és bizony vastagon szokott ám fogni a
ceruza, amikor a korrektúráról és a tördelésrıl jön a számla, a

174
nyomtatás költségeirıl meg nem is szólva. A költségeket nem
a piac árazza be ez esetben, hanem ez a kiadó, amelyikkel le-
szerzıdsz, és neked nincs választási lehetıséged, az ı gépük
azt az árat dobja, és azt kell elfogadnod. Ezek is többszázezres
pénzbeli kiadást jelentenek számodra alkalmanként – viszont
ezt jobban át tudod tekinteni, a kis darabszám miatt. Körülbe-
lül null-szaldósra ki is lehet hozni egy ilyen könyvkiadást, de
csak úgy, ha a könyvértékesítést te magad is támogatod, oly-
kor gerillamódon, magánszorgalomból, idıt-energiát nem
kímélve.

Változó, hogy ezek a kvázi-kiadók ofszet, vagy digitális

nyomdai folyamat során hozzák-e létre a könyvedet. A digitá-
lis nyomtatás ára drágább lehet egy darab könyvre vetítve, de
az az elınye, hogy néhány darabot is ki lehet nyomtatni, iga-
zából pillanatok alatt, míg ofszet nyomtatásnál lemezeket kell
létrehozni – amin a könyv oldalainak „képe” van –, amiknek
az elıállítási költsége hatalmas, így, hogy megtérüljön ez a
nagy befektetés, hatalmas könyv-darabszámban kell gondol-
kodni, ráadásul a folyamat hosszadalmas is, több hónapig
eltarthat.

A magánkiadás, vagy szerzői kiadás

Egy vállalkozói szemlélettel rendelkezı író számára jóformán
csak ez az út járható. (Magyarországon, napjainkban, és vélhe-
tıen a következı 10-20 évben.)

A dolog úgy néz ki, hogy itt is te finanszírozod a kiadást, rá-

adásul – lustáknak ez rossz hír persze – te menedzseled az
egész kiadási folyamatot, de messze nem százezres költségek-
kel, és a felmerülı költségeket is több, kisebb részre darabol-

175
va. A magánkiadást kezdı íróként mindenképp digitális
nyomdával érdemes elkezdeni.

Japánban már évtizedek óta feltalálták a Just in Time mód-

szert/rendszert aminek az a lényege, hogy kizárólag annyi
darab félkész- vagy késztermék álljon készenlétben a követke-
zı folyamat elıtt, amennyire valóban szükség és igény van,
egy darabbal sem több. Ezért zseniális találmány a digitális
nyomtatás, mert ezzel ezt a JIT-módszert egy egyszerő kockás
papír, vagy egy Excel-tábla segítségével is menedzselheted,
nincs szükség raktározásra – a raktározás költségei mindig
veszteségként jelentkeznek –, nincs szükség nagy logisztikai
rendszerre, csak egy picit elıre kell gondolkodni, és a karcsú-
sított termelési folyamat mellett kell letenni a voksodat. Ha
képes vagy magadévá tenni a JIT-elméletet, akkor tudj róla,
hogy a magyar vállalkozói szféra elitjébe röppentél azonnal,
mert errıl a dologról a vállalkozások 99%-a még csak nem is
hallott. Én is minıségbiztosító koromban tanultam és tapasz-
taltam meg a zsenialitását. Felelıs vállalatok milliárdokat fek-
tetnek abba, hogy bevezessék a JIT-módszert, neked elég csak
így kezdened!

De térjünk vissza a könyvhöz!

Amikor készen van egy kézirat, akkor utána általában a lekto-

rálás következik munkafázisként, amit szorosan követ a kor-
rektúrázás, tehát a nyelvhelyességi ellenırzés (néha ez a kettı
egybe esik). Ha minden rendben, jöhet a tördelés, tehát annak
folyamata, amikor a könyv tartalmát digitálisan olyan formá-
ba öntik, ahogy majd a nyomtatott könyv lapjain fog kinézni a
szöveg. Ennek a formába öntésnek a végeredményét konkré-
tan egy .pdf fájlként kell elképzelni a digitális nyomtatás ese-

176
tében. Ezek közben elkészülhet – grafikus munkája által – a
könyvborító, és amikor minden készen van, mehet a digitális
nyomdagépbe az egész – mármint a fájlok –, és a végén kijön-
nek a kész könyvek.

Amit itt gyorsan felvázoltam, ez egy ötlépéses folyamat. Ma-

gánkiadás esetén az összes költségedet öt, különbözı nagysá-
gú részletben fogod majd kifizetni, abban az ütemben, ahogy
te szeretnéd. Ha egyik héten van pénzed, kifizetheted a lekto-
rálást. Következı hónapban győjthetsz a borítóra, és a szüle-
tésnapodra kapott pénzt is beforgathatod a kiadás elısegíté-
sébe. Az a tapasztalatom, hogy ha megvan egy világos cél, és
van hozzá egy akár fejben is követhetı ütemterv, akkor a dol-
gok mindig úgy alakulnak, hogy ezt a célt magabiztosan elér-
jük a kisebb részcélok teljesülésének egymásutániságával.

Elınye: bár te fekteted be a pénzt a könyv elıállításába, de te

választod meg a nagyságrendet is – indulhatsz akár 5 darab
könyvvel is, nem kötelezı rögtön 500-at nyomtatni – és te
ütemezed a folyamatot. Az eladásokból minden pénz hozzád
folyik be, és nem 8-12%, hanem 70-80% marad nálad, ha le-
vonjuk a költségeket, és ha jól áraztad be a könyvet. Minden
példány fölött te rendelkezel, és ha ajándékba akarod oszto-
gatni, azt is megteheted. Ha elfogy az összes könyv, akkor egy
egyszerő utánnyomással újabb példányokat rendelhetsz,
aminél már nem lesz sem korrektúra, sem lektorálás, sem bo-
rítótervezés, kizárólag csak a nyomtatás költsége marad.

Hátránya: ettıl reszket mindenki, és aláírom, hogy elsıre bor-

zalmasan nagy kihívásnak tőnik, de akkor is ez a legjövedel-
mezıbb és leghatékonyabb, ha most a hátad közepére sem

177
kívánod a következıket: neked kell mindent irányítanod, ide
értve a marketinget és az eladásokat is.

A kiadó nevénél a te neved fog szerepelni, de azt azért ne

hidd, hogy miután kezedben tartod a könyvedet, minden
egyes darabot úgy fogsz majd eladni, hogy az utcán üldözöd a
vevıket, harci csatakiáltással rohanva utánuk, miközben a
dedikált példányokat a fejed fölött lóbálod. Te is ugyanúgy
bekerülhetsz a terjesztıi hálózatba, mint bármely kiadó bár-
melyik könyve. Ott lehetsz a Libriben, ott lehetsz az Alexand-
ránál, a független boltoknál, egyéb – alapvetıen nem könyvér-
tékesítésbıl élı, de a célcsoportodat megszólító – üzletekben,
és árusíthatod egyénileg az Interneten is. Ehhez egy kis kuta-
kodás, és emailes levelezés szükséges, hogy megtaláld a nagy
cégek terjesztıi szerzıdéseit, és megtaláld azokat az üzleteket,
ahova ki lehet tenni a te könyvedet.

Mi is forgalmazzuk az íróink könyveit a tréningeken, ugyan-

így megteheti bárki más is a saját boltjában.

Elismerem, hogy magánkiadásba beleugrani nem tőnik olyan

vonzónak, mint a klasszikus kiadói modellbe íróként bekerül-
ni, de ezen ráérsz agyalni akkor, amikor már majdnem készen
van a kéziratod.

A fontos – szerintem – az, hogy a kvázi-kiadói modellbe ne

hagyd magad becsábítani, mert a pénzvonzata nagyságren-
dekkel magasabb lehet, mint a magánkiadásé, aztán pedig
pisloghatsz, hogy hol vannak a könyveid…

Ha megkeres egy hagyományos kiadó, írj nekem egy emailt és

pezsgıt bontok az egészségedre, de ha magánkiadásban jele-
nik meg a könyved, akkor is írj, mert akkor valami finom bort

178
nyitok ki. Ez azért nagy szó, mert sosem iszom, de a könyved
megjelenéséért még ilyen áldozatokra is képes vagyok!

Hogyan adjuk EL?

Azon ugye már átlendültünk, hogy írni bárki tud, és ha való-
ban kipróbálod a jobb agyféltekés írást, te is látni fogod, hogy
igen, még te is képes vagy rá, de ami a nagy szó, a gyerekeid
és a szüleid is.

A kiadásról is beszéltünk már, és bár sehogy nem egyszerő a

helyzet, lehet válogatni: hagyod magad sodorni a nem létezı
árral (klasszikus kiadói modell), vagy a saját kezedbe veszed a
sorsodat (magánkiadás).

Rendben, eltökéltek vagyunk, és már-már látjuk magunk elıtt

a saját könyvünket, olyan élesen, hogy a legszívesebben már
kinyújtanánk érte a kezünket, de hirtelen visszatérít bennün-
ket a jeges valóságba a következı kérdés:

- De hogyan fogom a könyveket eladni???

Ilyenkor derül ki, hogy a vállalkozói és könyvkiadás-

menedzselési kompetenciák porszemnyi kis semmik ahhoz a
hatalmas kihíváshoz képest, amit úgy hívnak, hogy MARKE-
TING.

„Na, jó, még ez is?” – höröghetnéd elfúló hangon, de remé-

lem, nem teszed.

Minden tanulható. Az írás is, a könyvkiadás, és a marketing

is. És te abban a szerencsés helyzetben vagy most, hogy itt

179
van az új dolgok megtanulását leginkább támogató eszköz a
kezedben: a jobb agyféltekés módszer.

Tedd a kezedre a szíved, hogy a könyv olvasása során leg-

alább negyvenkétszer jutott eszedbe az, hogy „hátöööizé, nem
igazán hiszek én ebben a jobb agyfélteke dologban”. Vagy ez, hogy:
„Szuper lenne, ha mőködne, de most ez komoly? Van ennek tudo-
mányos alapja? Tényleg kell ez a jobb agyfélteke dominálás?”

Az a hihetetlenül fantasztikus hírem van, hogy van ám ne-

künk egy magyar, ma is élı, és remélhetıleg még nagyon
sokáig jó egészségnek örvendı agykutatónk, Dr. Hámori
József27, aki a két agyfélteke különbözıségérıl több könyvet
is írt, és számtalan elıadást tartott. Tudományos háttérért
nem kell más országba mennünk, van itt nekünk jó magyar
bizonyítékunk is. Dr. Hámori József mondja azt, hogy az új
dolgok megtanulásához elengedhetetlen a jobb agyfélteke,
ugyanis csakis ez az agyfelünk képes a holisztikus szemlélet-
re, és csakis ez az agyfélteke nyitott az új dolgokra. A bal agy-
félteke a már tudott információk között érzi jól magát, csak
azokkal tud hatékonyan dolgozni. Ahhoz, hogy bármilyen új
tudás hatékonyan beépüljön az agyunk megfelelı részeibe,
kellenek az apró építıkockák is – ezeket a bal agyfélteke tudja
jól kezelni –, de elengedhetetlen hozzá a jobb agyfélteke is, az
átfogó látásmódjával, annak a képességével, hogy tudja, az
apró építıkockáknak, hol van a legjobb helyük.

Azok, akik kizárólag a bal agyféltekéjüket tekintik hatékony

agyféltekének, és a bal agyfélteke szükségleteinek megfelelı
módon – lineárisan – kívánnak tanulni, a jobb agyfélteke do-
minálásának szükségességét pedig semmibe veszik, a saját

180
fejlıdésüket – és ez által az életüket – nehezítik meg. Ezt már
én mondom.

Hogy mi köze ennek könyvértékesítéshez és a marketinghez?

Meg a könyvkiadáshoz? Meg úgy egyébként a könyvíráshoz?

Gyanútlanul belecseppentél ebbe a „ó, hát írni bárki tud” világ-

ba, már kezdted elhinni, hogy amit ez a Vidi Rita beszél, az
még akár igaz is lehet, csak kell ez a két agyfélteke-integráló
gyakorlat, meg hozzá a kedvenc zenék betárazása a youtube
lejátszási listájába, és máris indulhat a menet az „íróleszek-
körhintán”. Erre most elıjöttek ilyen fogalmak, hogy könyvki-
adás, ofszet és digitális nyomba, meg el is kellene adni, és ak-
kor itt van mindennek a tetejébe még a borzalmak borzalma, a
marketing is. Hol van a vészkijárat?!

Mielıtt még elszaladnál, szeretnélek megnyugtatni. Mindeze-

ket nem KELL megtanulnod. Mindezeket nem KELL alkal-
maznod. Semmi sem kötelezı, itt minden szabadon választott.
De szeretném azt is elmondani, hogy a jobb agyféltekés mód-
szerrel úgy fog ragadni rád a tudás nemcsak az írás, hanem az
élet egyéb területein is, sıt, továbbmegyek, olyan tudáséhsé-
ged lesz, amit még sosem tapasztaltál elıtte, hogy azt kell,
hogy mondjam, most még félsz ezektıl a dolgoktól, pár hónap
múlva meg majd nevetsz, hogy nem is volt mitıl rettegni.

A dolgok mindig bonyolultnak tőnnek ELİTTE. De utána

már rutin az egész.

A könyvkiadás, a marketing megtervezése, az értékesítés fo-

lyamata is alkotó-teremtı tevékenységek, de ezekhez nem kell
ihlet, nem kell átlényegülni annyira, mint magához az íráshoz.

181
Ezek olyanok, mint a favágás. Éles fejsze kell hozzá, és izom-
munka. A marketinghez és az eladáshoz kell egy csomó infó –
apró építıelemek –, és kell a holisztikus látásmód – jobb agy-
félteke. Csak egyszer kell beindítani, mint egy örökmozgót,
aztán kis odafigyeléssel mőködik magától.

Természetesen ezeket a tevékenységeket teljes egészében ki-

szervezheted például alvállalkozóknak, de a folyamat összes-
ségérıl akkor is tudnod kell, mert ebben az egészben te vagy
az ész. Az észnek pedig mindig magánál kell lennie. (Na, ezt
hívják, azt hiszem képzavarnak.)

Ellenőrző-lista, hogy el is tudd adni a könyve-

det!

Ezek az értékesítési és marketing ismeretek és megoldások

szükségesek ahhoz, hogy nagy arányban eljuss a potenciális
Olvasóidhoz, kizárólag önmagadra támaszkodva, külsı
partnerek bevonása nélkül!

1.) Kézirat valamilyen nem elhanyagolhatónak tekinthe-

tı készültségi állapotban. A vázlat még nem elég, de
3-4 fejezet, plusz egy jó vázlat már jó kiindulási alap.

2.) Tudnod kell azt, hogy egyáltalán kik a potenciális

Olvasóid! Kiknek írod a könyvet? Kiknek szól? Kik
fogják a leginkább hasznosnak, szórakoztatónak, üdí-
tınek, homlokra csapósnak és letehetetlennek találni?
Kik nem fogják szeretni? (İk nem a célcsoportod.)

182
3.) Hol lehet az INTERNETEN elérni a célcsoporto-
dat? Meg kell találnod azokat a helyeket, ahol a cél-
csoportod az idejét tölti. Tipp: Facebook, fórumok,
tematikus oldalak, stb.

4.) Győjts minél több Facebook ismerıst, és Twitter kö-

vetıt! Hogy ettıl ver a víz? Sajnálom, ezek nélkül
nem fog menni. A Facebookon legfeljebb 5000 isme-
rısöd lehet, a Google+-on számtalan. Melyik a leg-
jobb? Mindegyik!

5.) Nagyon gyorsan kezdd el kigondolni az írói

imázsodat, és ezt alapozd is meg azzal, hogy a
Facebookon, Twitteren, Google+-on megjelensz fo-
tókkal, írásokkal úgy, mint író. De nem akármilyen,
tizenkettı egy tucat író, hanem egyedi és megismé-
telhetetlen író! Tipp: hihetetlenül egyedi leszel, ha
közvetlenül megszólíthatóvá válsz, és te magad
kommunikálsz a rajongóiddal, és néha a magánéle-
tedrıl is megosztasz információkat. Nem árt ha van
kéznél egy gyerek, és egy-két háziállat, akikrıl lehet
írni, fotókat megosztani.

6.) Legyen saját weboldalad, vagy blogod, amin rend-

szeresen megoszthatod a készülı könyv fázisait! Ha
már készen van a kézirat, akkor is tehetsz úgy, mint-
ha most készülne, és részleteket közölhetsz belıle
idırıl-idıre! Weboldal éves díja kb. 15ezer forint,
blogok éves díja kb. ingyenes, de nem te üzemelteted,
és láttunk már olyat, hogy egyszer csak eltőntek
blogok a nagy semmiben, mert az ingyenes szolgálta-
tó úgy látta jónak. Kezdésnek kiváló a blog, de az ott

183
 megjelent írásaid mindig legyenek elmentve a gépe-
den is. Hosszú távon a saját weboldal a jó megoldás.

7.) Rendszeresen faggasd az Olvasóidat a véleményük-

rıl! De vigyázat, a lényeg nem az, hogy az Olvasók
felvetéseire reagálva átírd a könyved, hanem az a lé-
nyeg, hogy BEVONÓDJANAK, veled együtt gondol-
kodjanak, várják a folytatást!

8.) Fizess elı egy hírlevélküldı szoftverre, esetleg már

akkor, amikor elindítod a saját weboldaladat, és
kezdd el győjteni a látogató-olvasók email címét és
keresztnevét. Így, amikor új részletet teszel fel az ol-
dalra a könyvbıl, akkor kiküldesz egy emailt az ese-
ményrıl, benne a linkkel, és özönlenek a látogatók.
Így általad irányítottá teheted a kommunikációt, ahe-
lyett, hogy az Olvasók kénye-kedve szerint alakuljon
a látogatottság. Ez ma óriási kincs. A feliratkozásért
cserében ígérd meg nekik, hogy ık lesznek elsıként
értesítve az új részekrıl, és amikor készen lesz az
egész, akkor még sorsolhatsz is köztük – könyvnye-
reményt természetesen.

9.) Ha készen van a kézirat – mint mondtam, már eleve

kész kéziratnál is érdemes bevetni a hétrıl-hétre új
részletek megosztását, mert ez a figyelemfokozás
egyik legjobb trükkje –, akkor add el elektronikus
formában! A magánkiadás esetén zseniális megoldás
a könyv fizikai nyomtatását az elektronikus kiadásból
finanszírozni. Pdf. epub, mobi fájlformátumok jöhet-
nek számításba e-könyvként. Ami kizárt az a .doc,
vagy bármilyen szerkeszthetı verzió. Az elektronikus
kiadású könyved ára maradjon 2000,- forint alatt, de

184
 ne sokkal! Tanácsadó és ismeretterjesztı könyvek ára
elektronikus formában is lehet magasabb ennél az
összegnél. Hogyan kell ezt technikailag kivitelezni?
Az Internet tele van leírásokkal, amik ebben segíte-
nek.

10.) Kezdd el szervezni a papír alapú kiadást, szerezz

tördelıt (akár egy ismerıs formájában), vagy ha van
hozzá affinitásod, tördeld nyomdakészre te magad
(ha nem tudod, mi a teendıd a nyomdai elıkészüle-
teknél, iratkozz fel a konyvmuhely.hu hírlevelére,
mindenrıl kitanítanak az online tréningjükön, ami
teljesen ingyenes). Tervezd meg, hány darabot fogsz
elsı körben készíttetni. Amikor ez az elsı adag el-
kezd nagyon fogyni, akkor utánnyomással készítik el
a következı adagot. Így nem áll a pénzed ezer darab
könyvben, ami egy önfinanszírozó írónál nagyon fon-
tos! A nyomtatott könyv ára legyen kb. 3500 forint – a
tartalmának egyenesen arányosnak kell lennie ezzel
az árral – mert így biztosan nem lesz veszteséges!

11.) Amikor már látható, hogy mikorra fogod kezedben

tartani a könyvet, kezdd el kampányolni a megjele-
nés idıpontját, és a megvásárolhatóság lehetıségét!
Hogy hogyan? Facebookon, Twitteren, Google+-on,
saját honlapodon, hírlevélben, ismerısök oldalán,
blogján (velük egyetértésben természetesen).

12.) Mire megvásárolható állapotba kerül a könyv, addig-

ra készen kell állnia a megrendelı oldalnak. Ehhez is
szükséges lesz a hírlevélküldı rendszer azon tudása,
amely a megrendelés után automatikusan tudja kül-
deni az információt a megrendelınek a fizetési lehe-

185
 tıségekrıl. Ne álmodj arról, hogy majd telefonon
rendelnek, meg, hogy majd te egyenként levelezgetsz,
meg, hogy majd emailben jelzik a rendelési szándé-
kukat! Megrendelı őrlapra van szükséged, elıtte pe-
dig egy jó kis értékesítési oldalra, ami eladja a köny-
vedet!

13.) Elıre kérd el a pénzt, és csak utána postázd a köny-

vet! Ez teljesen legális Magyarországon, csak elıre tá-
jékoztatni kell a vevıt arról, hogy ezek a játéksza-
bályok nálad. Felejtsd el az utánvétet, hosszú távon
veszteséges leszel, mert az utánvétnek borzalmas
adminisztrációs terhei vannak.

14.) Adj bónuszt a könyv mellé, ami letölthetı. A fizetés

után azonnal megkaphatják a bónusz ajándékot, így
még izgatottabban fogják várni a postást a könyved-
del, ami 1-2 nappal késıbb fog megérkezni! A bónusz
legyen értékes (pl. egy munkafüzet, egy nem rövid
hanganyag, egy hasznos videó, egy kupon valami
más termékhez /vagy valaki más termékéhez/, stb.)

15.) A szállítási vagy postaköltséget ne vállald be, leg-

alább egy részét fizettesd ki a vevıvel. Ezt tavaly még
nem így tanácsoltam volna, de idén, hála a postai
áraknak már nem tudom nyugodt szívvel azt mon-
dani, hogy légy nagyvonalú. Légy ebben kissé anya-
gias, ne vigye el az összes vagyonodat a szállítási
költség! Természetesen több könyvet rendelıknek
adhatsz kedvezményt is a szállítási költségbıl, bizo-
nyos összeg fölött pedig (pl. 10000,- forint) ingyenes-
sé is teheted a szállítást.

186
 16.) Innentıl kezdve kampányolj folyamatosan, minden
fórumon, amin csak tudsz. Minden nap dolgozz azon,
hogy egyre több feliratkozód legyen, mert nekik lesz
a legkönnyebb írni és eladni!

17.) Szerezz viszonteladókat, de vigyázz a bizományosi

értékesítéssel (Magyarországon erre épül a könyvpi-
ac, nem véletlenül akar összedılni minden évben)!

18.) Kezdj el dolgozni a következı könyveden, és ami-

kor megvan 3-4 fejezet, akkor kezdd elölrıl a folya-
matot!

Nyugalom, ez a lista csak kezdıként tőnik túl hosszúnak, bo-

nyolultnak, és drágának.

Mire a végére érsz a legelsı könyveddel, már profi kiadónak

és értékesítınek is vallhatod majd magadat, akit soha többé
nem aggaszt ez a kérdés: De hát hogyan adjam el a könyvemet?
Tudom, hogy a lépések többsége számodra most úgy tőnik,
mintha kínaiul írtam volna, de tegyél egy könyvjelzıt a lista
elejéhez, és vedd elı rendszeresen ezt a részt. Azt fogod ész-
revenni, hogy ahogy telik az idı, ahogy egyre többet foglalko-
zol az írással, és ahogy egyre többször kerül a figyelmed kö-
zéppontjába az Interneten is – véletlenül többnyire – a könyv-
kiadás és értékesítés témája, úgy lesznek egyre érthetıbbek a
lépések.

A pontokat úgy szedtem össze, ahogy idırendben is követik

egymást, tehát, ha kikeresed, hogy most hol tartasz, és ha csak
a három soron következı pontra koncentrálsz, akkor is szélse-

187
besen haladsz majd elıre, olyan gyorsan, amirıl most még
elképzelésed sincs.

Könyvkiadás fapadosan
A könyv kiadásánál egészen biztosan pénzt kell áldozni azért,
hogy a digitális fájlokból a végén kézzel fogható, lapozható,
könyvszagú könyv legyen, de van három lépés, amit meg
lehet oldani házon belül is, sıt akár ingyen is.

Lektorálás

Amikor úgy érzed, hogy teljesen készen vagy a kézirattal,

nyomtasd ki három egyforma példányban, és kérd meg három
barátodat vagy barátnıdet, hogy olvassák át a szöveget tar-
talmilag! Legyen ott minden alany, minden állítmány, és tárgy
is, stimmeljenek az igeidık, és a névmások is. Kérd meg ıket,
hogy nyugodtan javítsanak bele pirossal, főzzenek a margóra
megjegyzéseket, kérdéseket. Amikor készen vannak, akkor
átnézve a javaslatokat, eldöntheted, hogy mit írsz át, és mit
nem. Javítsd ki a logikai hibákat, szóismétléseket, és minden
olyan hibát, ami a szöveg gördülékenységét akadályozza, de
ne javíts át olyasmit, ami a te egyedi stílusjegyed. Ha végeztél
az átdolgozással, akkor nagyon ügyelj arra, hogy a továbbiak-
ban már csak az átdolgozott verzióval haladj a folyamaton
végig. Nagyon fontos, hogy a lektorálás leginkább a tartalom
minıségének javítását tartja szem elıtt, és nem a helyesírást. A
lektoraidnak az a feladatuk, hogy olyan javaslatokat tegyenek,
amitıl még élvezhetıbb, még gördülékenyebb, még élvezete-
sebb lesz a szöveg és a történet, illetve még az is a feladatuk,
hogy ne legyenek a könyvben tárgyi tévedések. Ha valami
hiányérzetük támad, akkor azt a szöveg bıvítésével tudod

188
orvosolni, és ez mellett ne menj el vállvonogatva, mert ha ezt
nem javítod, akkor az Olvasónak is hiányérzete lesz ott, azon
a ponton. Természetesen, ha valami túl sok, túl unalmas, túl
hosszadalmas, akkor is korrigálás vár még rád. Vagyis a szö-
vegre. Ez eddig nulla forintba kerül.

Korrektúra

A nyelvhelyességi és helyesírási ellenırzés ezek után követ-

kezhet. Kiváló trükk az, hogy kijelölöd az egész szöveget, és
átállítod a betőtípust, valami általad ritkán látottra. Mivel a
jobb agyféltekénk, annak ellenére, hogy néma, jócskán részt
vesz az olvasásban, a szöveg képben elmentett verziójának
elıhívása által, ezért a más betőtípus más megvilágításba he-
lyezi a szöveget. Ha jobb agyféltekésen írtál meg egy könyvet,
akkor a visszaolvasáskor is jobb agyféltekésen dolgozod fel,
ezért a helyesírási hibák és elütések egyáltalán nem szúrnak
szemet. Át kell állítanod ahhoz a betőtípust, hogy kissé ké-
nyelmetlenebb legyen olvasni, így a bal agyféltekéd is aktív
marad. Továbbá újra ki kell nyomtatnod az egészet ezzel a
teljesen más betőtípussal, és az elejétıl a végéig át kell rágnod
magad a szövegen, ügyelve arra, hogy ne ragadjon magával a
mondanivaló. Ez utóbbi, elıre mondom, nehéz lesz.

Javítsd pirossal papíron, majd dolgozd át ezek alapján a szö-

veget, különös figyelmet fordítva a címsorokra, tartalomjegy-
zékre, megjegyzésekre is. Sokszor itt maradnak rejtve a durva
hibák. Ezek után következhet az, hogy szırös szívően rákül-
död a teljes dokumentumra a szövegszerkesztı helyesírás
ellenırzıjét, és minden hibajelzést átgondolsz újra. Ez az utol-
só helyesírással kapcsolatos procedúra. Ez eddig még mindig
nulla forintba kerül, kivéve a nyomtatott papír költségét.

189
Tördelés

Ez az, ami elsı nekifutásra úgy tőnik, hogy szakértelmet igé-

nyel, de az a helyzet, hogy nem a tördelés igényel szakértel-
met, hanem a tördelıszoftverek.

Most nagy leleplezés következik: ezt a könyvet, amit most a

kezedben tartasz, én tördeltem, méghozzá nem mással, mint
a Microsoft Word-del.

Beállítottam, hogy a lap elrendezése legyen A/5-ös mérető, a

margónál beállítottam, hogy tükörmargók legyenek, az oldal-
számozást alulra és középre kértem, és bekapcsoltam a szavak
automatikus elválasztását is. A 6. oldalon oldaltörést – ponto-
sabban szakasztörést – tettem be, ennek segítségével a 6. oldal
elıtt így be tudtam állítani, hogy ne legyen oldalszámozás,
utána viszont igen, a 7. oldaltól.

A betőtípust beállítottam a szövegtörzset tekintve Book

Antiqua-ra (ez a kedvencem), a címsoroknál pedig a Cambriát
használom. A szövegtörzs betőmérete 11-es, az alcímeké 14-es
mérettel készültek, míg a fejezetek címei a 24-est húzták ki
maguknak a betőméretek nagy kalapjából.

Életbevágóan fontos tudni, hogy nyomtatott szövegben – így

könyvben is – a szem és ez által az agy is a talpas betőket tud-
ja a legkönnyebben értelmezni.

A leggyakrabban használt talpas betők:

Book Antiqua (amit az egész könyvben látsz)

Times New Roman

190
Baskerville Old Face

Bookman Old Style

A „talpas” elnevezést onnan kapták, hogy a betők alján kis

talpacskák vannak.

Az úgynevezett talpatlan betőket nagyon nagy hiba nyomta-

tott könyvbe tenni, mert a talpatlanok az Internetre, és digitá-
lis tartalmakba valók, ilyen felületen – monitoron,
okostelefonon, tableten – olvashatók – és értelmezhetık leg-
könnyebben az agy számára.

A leggyakrabban használt talpatlan betők – de nem nyomta-

tásban!

Arial, Verdana, Calibri, Tahoma.

Ha csak ezeket az információkat a magadévá teszed, már nem

éltem hiába.

Van még egy trükk, amire figyelni kell a könyv tördelésénél,

ez pedig az, hogy a fejezeteknek mindig páratlan oldalon kell
kezdıdniük, és mindig új oldalon. Tehát, ha az elızı fejezet
úgy ér véget, hogy a soron következı páratlan oldalból egyet-
len sort foglal el, akkor sem kezdıdhet közvetlenül alatta a
következı fejezet, hanem akkor így majdnem két oldal kima-
rad, és az újabb páratlan oldalon indulhat az utána lévı sza-
kasz.

Lehet, hogy egy többszázezer forintos tördelıprogramhoz

szokott profi visítva menekül a könyvem kivitelezése láttán,
de ez ingyen van, ráadásul a tördelés után nem kell átolvas-
nom az egészet, hogy nem került-e bele plusz hiba (mert

191
ilyenre is volt már példa a történelem során). A tördelést az
elsı perctıl kezdve el lehet kezdeni, és hagyni, hogy a szöveg-
szerkesztı folyamatosan tegye a dolgát, így erre külön idıt
sem kell szánni. A korrektúrázás közben le lehet ellenırizni
azt, hogy minden bető olyan-e és akkora-e, amekkorát akar-
tunk, ezzel rengeteg idıt és pénzt spórolhatunk. Messze nem
lesz tökéletes, de vállalkozószemlélettel nézünk most, és nem
tördelıi szemlélettel.

Mit gondolsz, el tudnád viselni, ha körülbelül így nézne ki a

könyved, mint ez, amit a kezedben fogsz?

Amin nem lehet spórolni, az a borító. Ahhoz profi grafikus

kell, és vigyázat, nem minden grafikus ért a könyvborítóhoz!
A borítótervezés maximum 20-25ezer forintba kerül, és ez
olyan, mint mikor a boltod kirakatát tervezteted meg. Az Ol-
vasó ezzel fog találkozni elıször, és azonnal levonja a követ-
keztetést a könyv tartalmáról is.

Milyen árakra lehet számítani a piacon?

Bármilyenre. Nemrég egy kedves ügyfelem átküldte az áraján-
latot, amit a könyve elıállítására kapott egy – általam nem
ismert – digitális nyomdától, és még az a szerencse, hogy pont
nem kávéztam, mert az árak láttán biztosan magamra borítot-
tam volna. Horror árakat ajánlott az a nyomda, ráadásul hiva-
talos formátum nélkül, csak úgy odadobálva a százezreket egy
emailbe.

A magánkiadásban az a szép, hogy az eladott példányok után

nagyon sok pénz marad nálad, de ha nem jól választod meg a
szolgáltatókat, akkor az összes pénzt elviszi a projekt, te pedig

192
majd pislogsz, hogy mégis mit olvastál félre ebben a könyv-
ben.

Semmit nem olvastál félre, csak akkora a szórás a könyvelıál-

lító piacon, hogy jobb agyféltekés író legyen a pennája mellett,
aki átlátja ezt az egészet. Most reklám következik, de akik ol-
vasták a könyveimet eddig is, azok tudják, hogy ez a reklám
nem megalapozatlan.

Öt éve egyetlen digitális nyomdai szolgáltatóval dolgozom

együtt, ez pedig a Könyvmőhely - konyvmuhely.hu.

Verhetetlenek a szolgáltatás minıségében és a gyorsaságban, a

grafikusuk egyenesen aranykező, az ügyfélkiszolgálás pedig
fantasztikus. Az összes könyvemet velük csináltattam, a tré-
ningek összes munkafüzetét velük gyártatjuk, és ez a jövıben
is így marad.

Ha bárki hozzám fordul, én a konyvmuhely.hu-hoz irányítok

mindenkit.

Itt tudsz egyedi árajánlatot kérni:

http://konyvmuhely.hu/arajanlatkeres

Érdemes tehát átgondolnod: idıd van több, vagy pénzed? Ha

idıd, akkor rengeteg mindent csinálhatsz egyedül vagy ma-
gadnak is a könyvkiadás folyamatából – az sem egy utolsó
szempont, hogy így legalább meg is tanulod, és nagyon komp-
lex rálátásod lesz a folyamatra –, ha pedig pénzed van, az egé-
szet kiszervezheted.

Semmi sem állíthat meg abban, hogy író legyél és könyved

legyen, csak te magadat.

193
194
13. fejezet

A jövő írói
Kiskoromban sok minden akartam lenni – a hatodikos osztály-
fınöki füzetembe azt írtam annak idején, hogy híres akarok
lenni, nem mondom, hogy nem vicces ezt most visszaolvasni –
többek között ügyvéd vagy bíró, régész, újságíró, pszicholó-
gus, meg úgy egyébként bármi, ami a gyerekekkel kapcsolatos
(csecsemısnıvér, óvónı, tanár, és hasonlók). De mindig úgy
gondoltam, hogy bármi és bárki lesz belılem, az írás mindig
az életem része lesz. Körülbelül 13 éves koromtól kezdve
minden nap írtam.

A szépséges terveim ellenére közgazdasági szakközépiskolába

irányítottak – bár az osztályfınököm, Marika néni nagyon
ellenezte, mondván, nekem valami sokkal kreatívabb irányba
kellene indulnom, és igaza volt -, ami ellen úgy védekezett az
elmém, hogy rögtön regényírásba fordultam. Óriási, 25 kilós
Olivetti írógépen kalapáltam naponta több órán át, és a mai
napig nem tudom, hogyan bírta ezt elviselni a családom, hi-
szen hihetetlenül hangos volt. De a mi életünkhöz valahogy
hozzátartozott az, hogy „Rita ír.” Ma már tudom, hogy na-
gyobb támogatást nem is kaphattam volna tılük, mint azt,
hogy elviselték a pokoli zajt. (Most kapcsolok… lehet, hogy
anyám azért hallgatta olyan hangosan Zámbó Jimmy-t? Mai
napig fülemben cseng: A szemeddel lááááátsz, a szíveddel
érzeeeeeel. Akkor még persze fogalmam sem volt róla, hogy
Jimmy zenéje integrálja az agyféltekéimet.)

195
A családomnak sosem mutattam meg az írásaimat, vagy leg-
feljebb csak azokat, amik szerintem is kiemelkedıen viccesek
lettek, de az osztálytársaim rendszeresen „meózták” a mun-
kámat. Ma már ezt is a szerencséhez sorolom, hiszen ebben
akkoriban még egyáltalán nem voltam tudatos, de tény, hogy
erıs kritika sosem ért. Valahogy éreztem azt, hogy a
KÖZÖNSÉGEMnek kell vevınek lennie az írásaimra, és nem
az irodalomtanáraimnak.

És ha már itt tartunk: irodalomból rögtön 2-es érdemjeggyel

indítottam a szakközépben, mert nem a feladatot oldottam
meg. Ha jól emlékszem, Homérosz Odüsszeia-ját kellett ele-
mezni egy órai fogalmazásban, és én addig boncolgattam
Odüsszeusz jellemét és döntéseinek következményei felett
érzett felháborodásomat – nevezetesen, hogy képes volt ösz-
szeborulni egy nimfával -, hogy magával a mő szerkezetével
idım sem lett volna foglalkozni, még akkor sem, ha egyébként
szándékomban állt volna arról is írni.

A tanárnı értette, hogy mit akarok kifejezésre juttatni, és

bármennyire is tetszett neki az írásom, a feladat nem az volt.
Innentıl kezdve afféle renitens jó íróként irodalomból ott bil-
legtem a 2-es 3-as határán. Néhány dolgozatnál, amikor nem
lehetett a saját gondolataimra kanyarodni, akkor persze jó
jegyeket kaptam, de néha kimondottan örültem annak, hogy
egy hatalmas 2-es ült meg a füzetlap alján, mert akkor tudtam,
hogy sikerült önmagamnak maradnom. És az egy bíztató jel
volt számomra, hogy a szabályokkal való szembemenetel még
mindig nem az elégtelent jelenti, mert megbukni csúf kudarc
lett volna. (Viszont gazdasági- és jogi ismeretekbıl megbukni

196
már nem okozott akkora traumát, így ügyesen kiviteleztem
eme célt.)

Képzelj el egy fantáziadús, szárnyaló elméjő embert statisztika

és könyvvitel órákon! Jobb híján sminktudományom elmélyí-
tésével próbáltam túlvészelni a sokszor dupla órákat a hátsó
padban megbújva, ezzel is igazolva Marika néni intelmét: ne-
kem valamilyen kreatív munka lenne való. A közgazdasági
szakközépiskola ennek ellenére számtalan elınyt jelentett az
életemben:

- tíz ujjas vakon gépelést,

- a magyar tanárok megengedı hozzáállását,
- nagyszámú közönséget az írásaimnak,
- pozitív visszajelzéseket,
- és késıbb még a statisztikát is megszerettem.

Továbbá arra is jó volt ez az iskola, hogy pontosan megtudjam

magamról: nekem nem ez a jövım. És ezzel már a szüleim
sem tudtak vitatkozni.

Akkor még fogalmam sem volt arról, hogyan lehet valakibıl

író. Úgy gondoltam, hogy – és huszonöt évvel ez elıttrıl be-
szélünk, jócskán az Internet elıtti idıkbıl – a tehetségeket
felkarolják, és támogatják, és aztán hagyják ıket érvényesülni,
esetleg munkával látják el ıket, meg fix fizetéssel. Ma sem
tudom, hogy akkoriban pontosan hogyan lett valakibıl hiva-
talosan író – mert nem hivatalosan ugyanúgy mint ma: írással.

Persze, 20-25 év írói tapasztalattal a hátam mögött, a témára

folyamatosan nyitott elmével járva a világban, számomra tel-
jesen természetes az, hogy írónak vallom magam, és másokat

197
is erre ösztönzök, de ıket már vargabetők és évtizedes tévu-
takon való járás kínjai nélkül.

Ami viszont számomra is csodálatos és katartikus élmény az

az, amikor az Író születik tréningjeinken megjelennek a 12-13-
14 éves emberpalánták, és hihetetlen magabiztossággal kije-
lentik magukról azt, hogy írók akarnak lenni, és pont. Nem
közgazdászok, nem csecsemıápolók, nem programozók, ha-
nem írók. Nem olyan emberek, akik bármivel is foglalkozza-
nak majd, mellesleg írni IS fognak. Nem! Írók akarnak lenni,
az írásból akarnak megélni.

Az elsı, tizenéves résztvevınk Tünde volt a tréningen, és

amikor a fentieket így, ezzel a tündérien egyszerő és magától
értetıdı módon kijelentette magáról, akkor történt az, hogy
már a bemutatkozó körben bıgtem egy kicsit.

EZÉRT CSINÁLOM! (Nem a bıgésért.)

Nézd, nem tudom, hány éves vagy, mi van a hátad mögött, és

milyen motivációkkal rendelkezel, és tudom, mennyire nehéz
még önmagaddal is elhitetned azt, hogy egy-két konkrét cél
kitőzése után valóban írónak vallhatod magad. Tudom, hogy
nem könnyő, mert én is ebben a világban élek, és én is csak a
második könyvem után mutatkoztam be elıször úgy, hogy
„Vidi Rita, író”, de ma már tudom, hogy ezzel kellett volna
kezdenem!

Tényleg csak egy kisbaba születése meghatóbb annál a pilla-

natnál, mikor a tréning résztvevıi szerényen, maximális alá-
zattal, kissé félénken kijelentik: igen, már érzem, hogy én is lehe-
tek író, nekem is lehet könyvem, sıt, regényt írni is tudnék, csak
akarnom kell.

198
Ez is egy csoda, kicsiben, de azért valljuk meg ıszintén, neked
azért nem árt erısnek és eltökéltnek lenned, hiszen – nagy
eséllyel te már – felnıtt vagy. Csomó élettapasztalatod, és már
számodra is megszokott felelısségi köröd van. Ha úgy dön-
tesz, hogy író leszel, semmi nem állhat az utadba.

Fantasztikus sikersztorik zajlanak le a szemem elıtt, de a kö-

vetkezı ötven évben nem a felnıtteket akarom gyızködni
arról, hogy „hidd már el, hogy belıled is lehet író!”, hanem azt
akarom elérni, hogy ez mindenki számára teljesen magától
értetıdı lehetıség legyen, és fıként, hogy a fiatalság minden
csodálkozó kérdés és minden homlokráncolás-reakció nélkül
nyilváníthassa ki azt, hogy „író leszek!”

A minap az egyik rádióban olyan ismert és kevésbé ismert

embereket hívtak fel, akik nagyon éles kanyarral módosítottak
pályát. Közgazdászból lett bonbonkészítıvel, ügyvédbıl lett
fodrásszal, tévésbıl lett vállalkozóval beszélgettek. Kissé cini-
kusan mondom, hogy az roppant érdekes, hogy a pályamódo-
sítás ilyen formája teljességgel hírértékő, de az, hogy ha valaki
író akar lenni, akkor minimum megjelennek a károgók, akik
rögtön a tehetséget és a magas színvonalú irodalmat, illetve a
nyelvırzés feladatával való azonosulást kérik számon az ép-
pen szárnyait bontogató fiókától, aki még azt sem tudja magá-
ról, hogy rigónak született-e, vagy sasnak…

Senki nem kérdezi meg a közgazdászt, amikor bonbonkészítı

akar lenni, hogy „te figyelj csak, van ehhez tehetséged?”, ahogy az
ügyvédbıl lett fodrászt sem rohanja le senki azzal a kérdéssel,
hogy „és a fodrászszövetség jóváhagyta ezt?”, de a celebek vállal-
kozótevékenysége is teljességgel hétköznapi dolog, holott vál-
lalkozni egy külön életstílust és gondolkodási sémát igényel,

199
ami az addig alkalmazottként mőködı ember számára óriási
hullámvasutat fog jelenteni.

Ha egy gyerek ma fodrász akar lenni, vagy bonbonkészítı,

vagy kımőves, vagy bolti eladó, akkor eleve sokan felszisz-
szennek, hiszen ezekhez nem kell diploma, és Magyarorszá-
gon diploma nélkül mit sem ér az ember – ami nem igaz, de a
köztudatban ez él. Viszont senki nem ingatja a fejét, hogy „de
hát hogyan akarsz ebbıl megélni édes fiam?”, hiszen mindenki
számára nyilvánvaló, hogy a fodrászok, bonbonkészítık, kı-
mővesek és a bolti eladók is megélnek valahogy. Néha köny-
nyebben, néha nehezebben, de megélnek. Tudjuk, hiszen már
láttuk ezeket a modelleket.

Az írói létet viszont sőrő homály fedi. Amiben bőnösök az

írók is.

Nem adnak modellt arról, hogy milyen egy író élete, honnan
jön a pénz, ki fizet kinek, alkalmazottnak kell-e lenni, vagy
vállalkozónak, mik az ilyen életstílus al-folyamatai, mik a buk-
tatói. Mindezeket az információkat köd borítja, és csak remél-
ni tudom, hogy nem azért, mert senki nem kíváncsi rájuk.

Vállalkozóképzésekkel és OKJ-s tanfolyamokkal dugig van az

ország, az íróvá válásról meg évente maximum egy-két
sikersztorit olvashatunk a bulvármagazinokban, és ha nagyon
kíváncsiak vagyunk a háttérre, akkor legfeljebb külföldi írók
önéletrajzi ihletéső munkáiban tudunk kutakodni információk
után, amik itthon nem ültethetık át a gyakorlatba, mert min-
den másképp mőködik ott, mint nálunk. Ha pedig konkrétan
kortárs írókat keresünk az Interneten, akkor halálosan unal-
mas sztorikat találunk.

200
Hogyan lehet megváltoztatni a jövőt?
Úgy, hogy megváltoztatjuk a mát.

Ha azt akarjuk – márpedig én azt akarom –, hogy a jövıben

egyre fiatalabbak tömegei tudják majd kijelenteni magukról
azt, hogy ık írók akarnak lenni, és ez a döntésük ugyanolyan
vegyértékkel rendelkezı elem legyen a választható szakmák
periódusos rendszerében, mint azok, amiket már ismerünk,
akkor már ma ezen kell dolgoznunk.

És én dolgozom is.

Az elızı könyvem, az Így szeresd a tehetséget!28 olyan szü-

lıknek szól, akik úgy gondolják, hogy valamiben tehetséges a
gyermekük. A könyvben természetesen leírom azt, hogy iga-
zából mindenki tehetséges, ha hagyjuk, hogy elég idıt foglal-
kozhasson azzal a tevékenységével, amit éppen kinézett ma-
gának. Azzal a könyvvel már megkezdtem az aknamunkát a
szülıknél, hogy kicsit átformáljam a fejükben azt a mentális
modellt, mely szerint csak diplomával és fix alkalmazotti fize-
téssel lehet boldogulni az életben.

Ha egy szülı elég idıt hagy arra, hogy a gyermeke kedvére

gyakorolhassa az írás, de leginkább a kreatív írás tevékenysé-
gét, és egyéb, pénzbe nem kerülı módokon támogatja is ebben
(például egy nyugodt írósarokkal), ráadásul gátat szab a szá-
ján kiszaladni készülı „édesjóistenem, de ugye nem fog éhenhalni
íróként?” kérdéseknek, akkor mindent megtett azért, hogy a
gyermeke sikeres író legyen.

A jobb agyféltekés írás „azt is tudja”, hogy a folyamatos írás-

gyakorlás révén automatikusan fejlıdik is az íráskészség, a

201
stílus, a kifejezésmód. A jobb agyfélteke – ha fel van hozva a
bal agyfélteke szintjére az integráló gyakorlatok segítségével –
támogatja a bal agyféltekét a szavak egyedi, stílusos, gördülé-
keny használatában, így a legrosszabb írásunk is remekmőnek
tőnhet másokéhoz képest. Ez, hogy vállalkozói kifejezéssel
éljek, egyenesen versenyelıny az életben.

Ha egy gyermek mihamarabb megtanulja a jobb agyféltekés

írást, és ezt rendszeresen alkalmazza is, akkor az ı számára
már ez lesz a természetes, és nemcsak az írásban, de az élet
minden területén könnyebb lesz a dolga. Jobb lesz a térérzéke-
lése, jobbak lesznek a megérzései, az érzelmi élete mélyebb
lesz, fejlett lesz a humorérzéke, és egységesebben, ugyanakkor
átfogóbban látja majd a világot.

Ezért az a célom, hogy a gyerekek hamarosan jobb agyfélte-

kés módszertannal tanító iskolákban tanulhassanak.

Olyan iskolákban, ahol a kerettanterv a jobb agyféltekés mód-

szertanra – ismerıseim szerint jobb elnevezés a Vidi-módszer,
de kiegyeznek a RitArt-módszer névvel is – épül.

Hogyan lehet megváltoztatni az agyat?

Nemrég egy tanulmányból kiderült26, hogy az olvasás meg-
változtatja az agyunkat. Az olvasott történetek hatására az
agyban olyan változások zajlanak le, amelyek azok agyára
jellemzı, akik át is élték a történteket. A kutatók megállapítot-
ták, hogy a jó történetek úgy stimulálják az agyat, hogy abban
olyan változások tapasztalhatók, mintha az alanyok valóban
megélték volna az – egyébként „csak” – olvasott eseményeket.

202
A történetek olvasása bizonyítottan és mérhetıen hat az ideg-
rendszerre, és bár a kutatásban a pozitív érzetek és emlékké-
pek voltak a fókuszban, azt borítékolni merem egy következı
kutatásig, hogy ha a jó történetek és jó könyvek hatnak az
agyra, akkor nyilvánvalóan a rosszak is.

Az emberiség számára életbevágó, hogy olvasson. Mindegy

milyen verzióban, nyomtatott könyvben, vagy digitális formá-
tumban, maga az olvasás tevékenysége a lényeg. És életbevá-
gó az is, hogy NE ROSSZAT olvasson.

Félve teszem fel a kérdést: láttál te már általános iskolai olva-

sókönyvet mostanában?

Tudsz arról, hogy mit kell olvasniuk a gyerekeknek az isko-

lákban? És arról tudsz, hogy parázs vita folyik arról, hogy
végre reformáció alá vessék a kötelezı olvasmányok intézmé-
nyét?

A fiam nem szereti, ha olvasnia kell. Nehézkes számára az

olvasás, mert az ı bal agyféltekéje nem olyan domináns, mint
az átlagé, kisebb kapacitáson dolgozik. Ezzel szemben a jobb
agyféltekéje meg dominánsabb, mint az átlagé. Ezért ı nézni
szereti a történeteket egyelıre, és nem olvasni (8 éves). Azt
nagyon szereti, ha felolvasunk neki, de nagyon nem mindegy,
hogy mit. Például utálja a Hetvenhét magyar népmesét, amin
még én is megdöbbentem.

Ugyanakkor imádja Teller Ágnes Julcsi és a Színsárkányok

címő könyvét, hangosan kacag rajta, és rendre kéri, hogy ol-
vassam tovább, és újra és újra megrendeli a felolvasást.

203
Teller Ágnes 2013-ban vett részt az Író születik tréningen, és
bár úgy ment haza vasárnap este, hogy nagyon jól érezte ma-
gát, de köszönte szépen, könyvet biztosan nem fog írni, ezzel
szemben karácsony elıtt már ki is jött nyomtatásban a mese-
regénye. A „Julcsi” egy jobb agyféltekés könyv. Ez elıtt a
könyv elıtt egyetlen egy sem tudta áttörni a jobb agyféltekés
fiam igen magas elvárásait, de nem vagyok meglepıdve, hogy
a színsárkányok és Teller Ági megugrották a szintet. Marci
úgy érzi, hogy benne él a történetben, és ott csatangol Julcsival
meg a büdös lovaggal a kalandok során.

A jobb agyféltekés módszertanra épülı kerettanterv minden-

ben más lenne, mint a legelterjedtebb – államilag kitalált –
kerettantervek, de ott kezdıdne, hogy a tantermek tele lenné-
nek jobb agyféltekés módszerrel megírt könyvekkel, és a gye-
rekek ezekbıl olvasnának, a kisebbeknek pedig ezekbıl ol-
vasnának fel a tanítók – vagy a nagyobb gyerekek.

Az a tervem, hogy a gyerekek eleve jobb agyféltekésen tanul-

janak meg írni, olvasni, sıt számolni is, jobb agyféltekésen
fedezzék majd fel maguknak a nyelvtanulást, a földrajzot,
kémiát, és életük minden napján domboríthasson a jobb agy-
féltekéjük: a zenében, a képzımővészetekben, az írásban, és
bármilyen elıadó mővészetben elmélyülés által is. A jobb agy-
féltekés tantervbıl nem fog kimaradni a vállalkozószemlélet
erıteljes támogatása sem, de nem ám a mostani évi 2-3 órás
keretben, hanem minden napon.

A jobb agyféltekés módszertanra épülı iskolákban nem léte-

zik majd fekete pont, szomorú jel, vagy bármilyen hasonló,
leminısítı és fegyelmezı, dorgáló eszköz, kizárólag a dicséret,
a csodálat, és a felmagasztalás fokozatait használjuk majd. Sok

204
szülınek az az alapelve, hogy a végletekig el akarják kerülni
azt, hogy a gyerekük azt higgye magáról, hogy ı a világ köze-
pe, de mi pont arra koncentrálunk majd ebben a kerettanterv-
ben, hogy erısítsük a gyerekekben azt, hogy ık a világ köze-
pei. Mindannyian. Mert sok kis világközepe-gyerek fog majd
világközepe-közösséget alkotni. A megtört, elgyötört, ember-
számba nem vett gyerekek közösségére a harc a jellemzı, a mi
gyerekközösségeinkre pedig az ön- és mások elfogadása lesz,
és az alapelvünk a demokrácia lesz. Sokan már erre is felszisz-
szennek, hiszen egy demokráciában minden résztvevınek
azonos érvényő szava van, és a felnıttek azt hiszik, hogy a
gyerekeket nem szabad bevonni olyan döntésekbe, amikhez
még kicsik, így szavazati jogot sem szabad nekik adni, és nyil-
ván ezt a kérdést nem is lehet elintézni egy könyv egyetlen
bekezdésével, de a jobb agyféltekés módszertannal dolgozó
iskolákban biztosan nem a tekintélyelvőség és a felnıttek do-
minanciája fog érvényesülni, mert az kimondottan bal agyfél-
tekés megközelítés lenne.

A jobb agyfélteke érzékeny, érezni és átérezni képes, kreatív

és intuitív. Kizártnak tartom, hogy egy ezt támogató, ezt alap-
vetésül elfogadó, senki és semmi által felülrıl nem uralt kö-
zösségben megoldhatatlan problémák legyenek, és hogy ott a
gyerekek boldogtalanul, túlhajszoltan, kedvetlenül lézengje-
nek, kizárólag a szünetekre várva…

Ma az oktatás a matematika és a nyelvtan tengelyére van fel-

főzve, igencsak szélsıséges módon, kizárólag a bal, logikus
agyfélteke érdekeit szolgálva. Csakhogy a bal agyfélteke nem
tud tanulni a jobb agyfélteke nélkül, hiszen ahogy Dr. Há-
mori József is mondta, a jobb agyfélteke lát rá az összefüggé-

205
sekre, az talál ki új dolgokat, ugyanis a jobb agyfélteke a krea-
tív, ı teszi a tanulást örömtelivé, és önmőködıvé!

A kerettanterv-cél megvalósulásának elıkészületei már elkez-

dıdtek. Reményeim szerint egy-két év múlva már bármelyik
iskola számára hozzáférhetı lesz a jobb agyféltekés módszer-
tanra épülı kerettanterv, és lehet, hogy addigra még nem le-
szünk a 10 millió író országa, de az biztos, hogy egyre több
jobb agyféltekés állampolgár lesz körülöttünk, a fiatalok szá-
mára pedig nem ködös álom, hanem egyszerően választható
szakma lesz az írás.

Mert, ahogy bárkibıl lehet cukrász, pék, tanár, vagy miniszter,

úgy igaz a következı mondat is:

Írni bárki tud.

Író bárki lehet.

Jó munkát kívánok mindkét agyféltekédnek!

Vidi Rita

2014

206
Köszönöm!
Nem tudom, te hogy vagy vele kedves Olvasóm, de mindig is
nehezményeztem a könyvek elején található ömlengést, ami-
ben hosszan sorolják az írók, hogy ki mindenkinek mondanak
köszönetet. Mire azon átrágja magát az ember, már el is ment
a kedve a könyv szellemi birtokbavételétıl.

De azért én is köszönettel tartozom!

Méghozzá NEKED köszönöm drága Olvasóm!

A könyv megírásában sok mindenki segített, és sok minden
akadályozott, de közben én mindig rád gondoltam. Arra,
hogy itt ülsz, és olvasod, és közben gondolatok ezrei cikáznak
át a fejeden, hogy aztán kérdések százai fogalmazódjanak meg
benned. Láttam magam elıtt, ahogy néha idegesen pödörge-
ted a lapok szélét, mert már lapozhatnékod támadt, és azt is
láttam, ahogy megálltál egy-egy oldalnál, és homlokráncolva
próbáltad értelmezni az ott leírtakat.

Egy író számára nincs nagyobb megtiszteltetés, mint mikor az

Olvasója elgondolkodik azon, amit ı leírt. Az írónak nem arra
van szüksége, hogy mindenki imádja, mint ahogy arra sem
persze, hogy bárki is támadja, kritizálja. Az írónak egyetlen
dologra van szüksége, mert ez élteti, mint a növényeket a nap-
fény: Olvasókra. Nekem rád van szükségem, és, hogy itt vagy,
nincs más dolgom, mint ezt megköszönni. Köszönöm!

Rita

207
208
Hivatkozások, javasolt irodalom,
felhasznált irodalom

1. Betty Edwards – Jobb agyféltekés rajzolás

(Bioenergetic Kft. 2008). Ebbıl a könyvbıl megtanul-
hatod a jobb agyféltekés rajzolást egyedül is, bár akik
megpróbálták, tudják, hogy sokkal jobb, ha részt
vesznek egy tréningen.
2. Csíkszentmihályi Mihály: Kreativitás (Akadémiai Ki-
adó Zrt. 2009).
3. http://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%8Dr%C3%A1s
4. Daniel H. Pink A megújult elme (HVG Kiadó Zrt.
2009) címő könyve teljes egészében arról szól, hogyan
érdemes viszonyulnunk a jobb agyféltekéhez, hogyan
érdemes kihasználni a jobb agyféltekében rejlı kapaci-
tásokat, és milyen területeken szükséges kiemelt fi-
gyelmet szentelni a jobb agyféltekés lehetıségeknek.
5. Uo. a 46.-47. oldalon, Garry Kaszparov története.
6. Bernáth László-Révész György: A pszichológia alap-
jai, 87. oldal.
7. Uo. 85. oldal.
8. http://www.livescience.com/39373-left-brain-right-
brain-myth.html Kísérlet arról, hogy pihenés közben
egyformán dolgozik – pihen - a két agyfélteke.
9. http://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%A9rgestest
Corpus callosum.
10. http://www.valloagnes.hu/content/view/page:agy-
neme/p:53-54-55 Eltérések a férfi és nıi agy között.

209
11. Bernáth László-Révész György: A pszichológia alap-
jai, 85-86. oldal.
12. http://en.wikipedia.org/wiki/Roger_Wolcott_Sperry
Roger W. Sperry professzor 1981-ben kapott Nobel-
díjat a két agyféltekét érintı kutatásaiért.
13. http://en.wikipedia.org/wiki/Brain_Gym Paul
Dennison, az edu-kinesztetika atyjának munkássága.
14. http://hu.wikipedia.org/wiki/Porosz_Kir%C3%A1ly
s%C3%A1g Porosz királyság.
15. http://zoldujsag.hu/az-ongyogyitas-abeceje-26-resz/
Edukinesztetikáról, lateralitásról, összehangolásról,
ennek kitalálójáról, Paul Dennisonról.
16. http://hu.wikipedia.org/wiki/Integr%C3%A1ci%C3
%B3 Integráció fogalma és jelentısége.
17. http://hu.wikipedia.org/wiki/Elizabeth_M._Gilbert
18. http://www.ted.com/talks/elizabeth_gilbert_on_gen
ius
19. Polgár László – Nevelhetsz zsenit… (Kossuth Kiadó
2008)
20. Fritz Gesing – Kreatív írás (Z-Press Kiadó 2007)
21. http://www.ted.com/talks/ken_robinson_says_scho
ols_kill_creativity Sir Ken Robinson - Az iskola megöli
a kreativitást?
22. http://hu.wikipedia.org/wiki/Novella - A novella
fogalma.
23. http://konyves.blog.hu/2014/01/10/informatikusok
_fejtettek_meg_a_bestsellerek_titkat
Pszicholingvisztika bizonyítása számítógépes algo-
ritmussal.
24. http://www.nyest.hu/hirek/megoli-e-az-sms-a-
nyelvet

210
 25. http://www.nyest.hu/ Nyelv és Tudomány fıoldal.
26. A jó könyvektıl megváltozik az agyunk:
http://www.telegraph.co.uk/science/science-
news/10553579/Great-novels-can-change-your-
life...and-your-brain.html)
27. Dr. Hámori József neurobiológus videó elıadása
http://mindentudas.videotorium.hu/hu/recordings/
details/8179,Mit_tud_az_emberi_agy_
http://hu.wikipedia.org/wiki/H%C3%A1mori_J%C3
%B3zsef
28. Így szeresd a tehetséget! (2013)
http://www.vidirita.com/igyszeresd/

A könyv megírása idején, de egyébként is, írói életem során

hihetetlenül nagy segítséget nyújtott a Google és a Wikipédia.
Míg régen egy írónak a könyvtárban kellett kutatnia, addig a
világhálón ma már csak két kattintásnyira vannak az informá-
ciók. Megesik, hogy egy-egy cikk vagy hivatkozás nem teljes,
vagy gyanítható, hogy féligazságokat tartalmaznak, ez esetben
tovább kell nyomozni, és több forrásra kell támaszkodni.

Továbbá a könyv írása közben minden, agyról szóló újságcik-

ket lázas érdeklıdéssel vettem szemügyre, és ha érdekes in-
formációmorzsákat találtam benne, akkor szintén a Google és
a Wikipédia segítségével kutattam tovább és ellenıriztem a
forrásokat. Ez a módszer annyira hatékonnyá teszi a munkát,
mintha az írás közben folyamatosan itt ülne mellettem valaki
és súgná a fontos adatokat.

Sose becsüld alá a világháló hatékonyságát, a ma írójának ez

az egyik legfontosabb eszköze a szövegszerkesztı mellett!

211
212
Jegyzetek

213
214