A F Ö L D ÉS NÉPEI.

A FÖLD ÉS NÉPEI.
NÉPSZERŰ FÖLDRAJZI ÉS NÉPISMEI

KÉZIKÖNYV

IRTA

GYÖRGY ALADÁR.

MÁSODIK, ÚJBÓL IRT KIADÁS.

NEGYEDIK KÖTET

EURÓPA.

BUDAPEST.
FRANKLIN-TÁRSULAT
MAGYAR IBOD. INTÉZET ÉS KÖNYVNYOMDA.
 EURÓPA
FÖLDRAJZI ÉS NÉPISMEI LEÍRÁSA.

IRTA

GYÖRGY ALADÁR.

8 SZÍNES MELLÉKLETTEL, 12 EGÉSZ LAPNYI RAJZMELLÉKLETTEL

ÉS 404 A SZÖVEG KÖZÉ NYOMOTT BAJZZAL.

MÁSODIK KIADÁS.

BUDAPEST
FKANKLIN-TÁKSULAT
HAGYAR IHOD. INTÉZET ÉS KÖNYVNYOMDA
 Gibraltár.

ELSŐ FEJEZET.

EURÓPA ÁLTALÁBAN.

Hunfalvy János : Egyetemes Földrajz. I-III. Budapest, 1884-87. (Csak az európai-

rész készült el.) — Brachelli: Stat. Skizze der europäischen Staaten. 1892. —
Kirchhof: Unser Wissen von der Erde.IIiV. köt. Leipzig, 1887-1892. — Bongier .-
Geogr. physique, politique et écononii.que de l'Europe. Paris, 1885. — Strelbitsly :
Superficie de l'Europe. St.-Petersburg, " 1892. — Reclus Elisée : Nouvelle
géographique universelle. I-V. Paris, 1876-1880.

E URÓPA a legnevezetesebb „világrész." Itt laknak a legmüveltebb

népek, a világtörténelem eseményeinek nagy része e helyen történt
s innen terjedt szét s terjed nagyrészt, mai nap is a civilisatio a föld-
teke minden részére, melyben csak a régi keletázsiai művelődés s az.
egészen új északamerikai versenyezhet némileg vele. De ha a múlt s
jelen nagy eseményei nem tennék is e földrészt oly fontossá, nevezetes
lenne azért, mert mi is itt lakunk s mert e terület lakói általában
legközelebbi ismerőseinkhez tartoznak.
Őszintén meg kell vallanunk, hogy tisztán ez az érdeklődés
okozza azt, hogy Európát a világrészek közé számítjuk. Földrajzi
tekintetben szigorúan véve, nincs jogunk hozzá. Európa tulajdonkép
Ázsiának nyugatra terjedő nagy félszigete s Afrikától is a keskeny
gibraltári szoros, a régi Hercules-oszlopok választják el. Általában az.
ó világ három nagy területe földrajzi szempontból egy egészet képez.,
még a látszólag önálló Afrikát is összeköti Ázsiával a szuezi földszoros.
Európa s Ázsia között még szorosabb a kapocs. A földrajzírók meg—
György Aladár: A fold és népei. IV. 1
állapították ugyan a hatált az éjszakról délre nyúló Ural hegység
ormóján, részben pedig a mellette levő nagy mélyedésben, de e határ
egészen mesterséges s sem a természet, sem az e vidéken lakó
emberek életmódjában s jellegében nem lehet észrevehető különbséget
találni az Uralhegy nyugati, európai s keleti, ázsiai oldala között s az
orosz birodalom tartományai is egyaránt kiterjednek mind a két világ­
részre.
Európa e mellett kétségtelenül a legkisebb világrészek közé tar­
tozik, nem egészen 10 millió km . Bármily távol keletre tesszük is
2

határát, egyedül Ausztrália szárazföldje az, mely kisebb s melyet

mégis általánosan „Kontinens"-nek nevezünk.
Vannak azonban a mi világrészüliknek földrajzi tekintetben is
nagy előnyei. Ezek közé tartozik első sorban a kedvező fekvés. Mivel
csaknem az egész terület a mérsékelt égövhöz tartozik s mivel e mellett
talaja is igen változatos: termékeiben szokatlan nagy a változatosság.
Másik nagy előnye kerületének nagy változatossága, a többi világ­
részeknél nem tapasztalt tagoltság, melynek következtében számos
művelődési központ önálló tért nyer. A félszigetek képződése sehol
sem történt ily nagy arányokban. Csupán keleten az oroszok nagy
birodalmában van hogy igy mondjuk; összehalmozva a talaj, a többi
népeknek s nemzeteknek aránylag csekély terület jut; de mind e kis
földdarab önmagában egész és nagybecsű. Ha Európának mértani
köralakja volna, kerülete csak 1 0 ezer km. lenne; igy ötször nagyobb.
Az egyes részek között ismét a déli félszigetek a legjelentéke­
nyebbek. A három nagy déli félszigeten, a pirenein, olaszon s balkánin
ennélfogva sokkal hamarább létrejött a műveltség, mint éjszakon a
dán és skandináv félszigeteken. Még a szintén délre fekvő Krim félszi­
get a Fekete tengerben is történeti nevezetességű, mivel egykor önálló
birodalom volt, mig az orosz északon fekvő Kola s Kanin nagy fél­
szigetek neveit csak a földrajzból ismerjük. Az északi félszigeteken
nem is vesszük észre ama nagy egyedi sajátságokat, mint a három
nagy déli félszigeten, melyek sajátságos jellegüknél fogva Afrika
szemközt levő éjszaki partjaival oly kellemes ellentétben vannak. E
két világrész között nyúlik el a Földközi tenger, az emberi mivelő-
désnek ez a nagy jelentőségű fejlesztője és előmozdítója, mely mellett
az emberiség történetében egyetlen tenger sem játszott oly fényes
szerepet, mint ez. Valóságos összekötő híd volt az egyes nemzetek
között éjszakról délre s keletről nyugatra. Hullámai közül egész sereg
különböző nagyságú sziget emelkedik ki, részint magánosan, részint
— s ez a gyakoribb eset — csoportokban. Nyugatról keletre menve . T

itt találjuk többek köztaBalearokat, a Bonifaccio-tít által egymástól el­

választott Korzikát s Szárdiniát; Olaszország nyugati partján a toskanai
s nápolyi szigeteket, délre a lipari szigeteket s majd Olaszország
egykori magtárát Siciliát s legalul a máltai csoportot. Az apennini
(olasz) félsziget másik oldalán a Földközi tenger messze éjszakfelé
nyúló öble, melyet adriai tengernek nevezünk, hasonlókép telve van
szigetekkel. Itt vannak a joniai s dalmát szigetek, mely utóbbiak
egy eltemetett földrész maradványai. Ugyanezt mondhatjuk az Európa
s Kisázsia közt elszórva levő szigetek nagy részéről, melyek közt a

A Hosporus és n Fekete-tenger.

kiváló nagyságú Kréta sziget emelkedik ki. Egészen keleten elkülö­

nítve áll Cyprus szigete a siriai parttal szemben. Az aegaei tenger
a Dardanellák szorosa köti össze a Márványtengerrel s ezt ismét a
Boszporus a Fekete tengerrel, melyen szigetek egyáltalán nincsenek.
Európa s Ázsia itt oly közel vannak egymáshoz, hogy a Konstantiná-
polylyal szemben eső Szkutari (törökül: Uszkü dar) annak csaknem
külvárosa. A Földközi tengernek különben még folytatása van a Fekete­
tengeren tul is az Azovi tengerben, mely e tengercsoporttal összeköt­
tetésben áll.
A nagy atlanti oczeán sokkal szegényebb szigetekben. A pirenei
félsziget nyugati s éjszaki partjain, mely utóbbi Francziaország nyugati
partjával a biscajai öbölt fogja be, sőt ezentúl is fel a nagyhírű calaisi
l*
^•csatornáig, alig van egy pár apró kis sziget. Igaz ugyan, hogy itt egy
-egész nagy csoportot találunk, a britt szigeteket, de ezek tulaj donkép
az európai szárazföldhöz tartoznak. Geológiai kutatások kiderítették,
hogy még aránylag nem régi időben mind e szigetek összeköttetésben
állottak a szárazfölddel. Délre tőlük sekély tenger s kelet felé nagy tenger
alatti síkság terül el, közben egy mély szakadékkal, mely a skandináviai
félsziget önállóságát jelzi. E síkságon emelkednek a britt szigetek
minden irányban mutatkozó kis szigetcsoportjaikkal; itt vannak kelet
felé a dán s jüttlandi félszigetek, melyek egykor Nagybrittaniával egy
•egészet képeztek. S ha az atlanti óceánnak e részét, melyet jelenleg
éjszaki tengernek neveznek, valami módon képesek volnánk kiszárítani,
talaja gyöngéden hullámzó homok-dombokat s síkságot képezne.
Csak a jégkorszak végén következett be a tenger beömlése s a csator­
nák alakulása, melyek Angliát az európai szárazföldtől örökre elválasz­
tották. De az éjszaki tenger még a történeti korszakban is igyekezett
átalakító hatást gyakorolni. Frieslandban a Dollárt betörése 1277-ben
január 12-én történt s a 13-ik században alakult a hollandi Zuyder tó,
melynek egy részét a tevékeny hollandiaiak most kiszárítani s száraz­
földdé akarnak változtatni. S az éjszaki tenger tovább nyúlva, épen
úgy, mint az atlanti óceán délen, egy nagy, habár nem oly jelentékeny
belföldi tengerrel áll összeköttetésben. Apró szigetek és lagúnák
között összeköttetést talál a sekély, sószegény s ezért télen könnyen
befagyó keleti vagy balti tengerrel. Több jelentékeny sziget, köztük a
német parton Rügen, a dán Bornholm, a svéd Oeland és Gotland, az
orosz Oesel és Dago, továbbá Oland szigetcsoport meglehetős népessé
teszi e tengert, melynek ezenkívül keleten két nagyobb öble is van, a
rigai s a finn öböl. Ez utóbbi végén a hatalmas Szentpétervár épült.
Éjszakon a bottniai öböl van. E tenger partjain mutatkoznak nagyobb
mértékben ama sajátságos beszögellések, melyeket a földrajzírók fjordok-
-nak neveznek. A keleti partokon kevésbé észlelhetők e sajátságok, habár
itt is kétségtelenül megvannak; ellenben Skandinávia nyugati partjain
a Lindes-naes hegyfarktól az Éjszaki fokig mindenütt találhatók ily
fjordok vagyis ágasbogas öblök s nem csupán a kontinens partvidéke,
hanem mindazok a szigetek is, melyek a norvég fensíkokkal némi
•egyközü lánczolatot képeznek, félszigetkékkel vannak kiczafrangozva
•és kis fjordokkal szeldelve, melyek roppant folyosók módjára húzódnak
•el. Ezen bevágások között, melyek a partvonalt tízszerte hosszabbá
"teszik s a partszélt számtalan, többé-kevésbbé párhuzamos félszigettel
^szegélyezik, némelyek igen hasonlatosak egymáshoz s a kontinens tes-
tébe vájt roppant árkokhoz hasonlítanak, míg mások több oldalfjorddá
oszlanak szét, melyek a belső vizek összeségét csatornák, szorosok és
öblök csaknem kibonthatatlan útvesztőjévé teszik. A partok összes
kifejlődése ezen beszögelések által annyira megnövekedett, hogy a
félsziget nyugati partszéle, melynek hossza egyenes vonalban alig
van 1900 kilométer, az összes kanyargások mentében közel 13,000
kilométert tesz: ez több, mint a Paristól Japánig terjedő távolság.
A tenger hullámai még tovább kisérik Európa partját. Messze
távolban Far-Oer s a Hekláról nevezetes Izland szigete terülnek el;
az utóbbi egészen a sarkkörig nyúlva. Innen terjed el az éjszaki
iegestenger, mely Európa területén hatalmas öböllel, az úgynevezett

A Moldefjorcl.

fehér tengerrel?nyúlik a szárazföld közé. A Jegestengerben is számos

jelentős sziget van, köztük a Spitzberga-csoport, talán az egykori Arklis-
nak, egy sarkköri szárazföldnek, rommaradéka. Földrajzi s fizikai vi­
szonyai egészen mások, mint Európáé s csak a szomszédság miatt
számítják ide. Még odébb északra van a nagy Ferencz József-föld.
A minő nagy előnyei vannak Európának a tengerek számtalan
öblei s szigetei miatt, époly változatossá teszi e világrészt a szárazföld
emelkedésének megoszlása. A magas és alacsony, hegy és sik számtalan
"Változataival gyorsan követi egymást; habár az egész terület két har­
mada a síksághoz tartozik. Különösen keleten terjed el a nagy sikság,
mely Szibiria nyugati részén s a Középázsiában levő nagy sivatagokkal
némileg összeköttetésben áll s az Ural hegység ez összeköttetést alig
szakítja meg. Németország éjszaki része s a Kárpátok keleti alja e
nagy síksághoz tartozik, mig más oldalt a Kárpátoktól nyugatra az
áldott nagy magyar alföld terjed el. Európa nyugati részén s a szige­
teken a hegyes vidék az uralkodó, melynek zömét a szárazföldnek
csaknem közepén a hatalmas ulpesi hegylánc/, összeköttetésben az apen-
ninekkel foglalja el. De a hegyláncz is tulajdonkép csak nálunk tekint­
hető hatalmasnak. Európa a természet nagyszerűségeit mintegy kicsi­
nyített alakban mutatja fel. Minden „mérsékelt" e világrészen, épen
úgy, mint éghajlata. Amerika óriás folyói, Ázsia hófedte hegyláncza,
Afrika óriási állatai, mesés tüneményeknek tarthatók a mi világrészül!-

Délorcszországi síkság.

kön található természeti nevezetességekhez képest s maga a Mont-

blanc, melyet mi a hegyek jégkirályának nevezünk, alig magasabb,
mint a tibeti fensík, a „világ fedele" vagy a délamerikai punák, hol
még városok vannak csaknem oly magasban, a hol nálunk csak ke­
mény zöldes örök jég van, élő lény nélkül. Másrészt azonban nem
fordul elő Európában sehol a természetben az az elkorcsosulás, melyet-
részben Ausztrália földién s lakóiban észlelhetünk. — Az Alpok
hegylánczolata ily módon, bármily csekélynek látszik is az más világ­
részek nagy hegységeivel összehasonlítva, még mindig hatalmas föld-
gerincz s erőteljessé lesz az által, hogy a messzebb eső franczia s
német hegységekkel valamint a Kárpátokkal némileg összefügg.
Önálló elkülönített helyet foglalnak el Európa hegységei között
a Pyrenaeusok, a Balkán, a Kaukázus s végül Nagybrittania, Skandi­
návia hegyei s az Ural, mindannyi egy-egy tényező a talaj változato­
sabbá tételére.
Az európai hegységekből több folyó ömlik le bőven s termé­
kenyítőleg hatva a területre. Nagyobbak ugyan Amerika, Afrika s
Ázsia hatalmas folyói; de a természet itt a mi áldott világrészünkön
jelentékeny kárpótlással gondoskodott, midőn a folyóknak kanyargós
utat szabott ki, mely által minél nagyobb területet képesek áldásaikban
részesíteni. Oly nyílegyenesen futó folyó, mint p. a Hudson, nálunk

Európai mívelt tájkép (Hollandi partvidék).

alig van. A folyók nagysága nyugatról kelet felé a talajviszonyok

következtében folytonosan növekedik. Európa legnagyobb folyója, a
Volga, s Ázsiához legközelebb van s Európának keleten első folyója.
A szigetek és félszigetek folyói nagyobbrészt rövidek és hajó­
zásra nem alkalmasak, de a két főlejtőn, melyek közül egyik
északnyugati, a másik délkeleti, nagy folyók erednek, s ezeket, mivel
forrásaik egymáshoz közel esnek, most már többnyire csatornák kötik
össze. Ez egyik fő eszköze a művelődés terjedésének, mely különösen
a Duna és liajna mentén határozottan a folyók irányában fejlődik;
de egyúttal egész sereg kereskedelmi emporiumnak hagy helyet.
A művelődésnek eme hatalmas tényezői az idők folyamában, külö-
nősen a nyugati részekben, egészen átalakították az ősi természetet.
Őserdők Európában csak elvétve találhatók. Kipusztultak teljesen a.
hatalmas emlősök: a mammut, viziló, oroszlán; sőt egyes részeken a
medve, farkas és bölény is. Ezzel ellentétben a hasznos állatok és
növények egész légióját ültette át ide a tevékeny ember, különösen
Ázsiából, melylyel legrégebben áll szoros összeköttetésben s műkö­
dése kiterjedt arra is, hogy mintegy saját Ízlésének megfelelőleg ala­
kítsa át lakóhelyét. Az európai tájkép ennélfogva a legtöbb helyen
egyöntetű, a leigázott természet kecsesen, de jóformán erőtlenül
mutatkozik s minden egyes esetben az emberi munka nyomainak ad
helyet, melyek olykor, különösen a nagy városok környékén, egészen
háttérbe szorítják a természetet. Csalódás volna azonban azt hinnünk,
hogy ez a szépség rovására történik. A skandináv vízeséseket, a
svájczi havasokat, az olasz tavakat s a magyar pusztát talán még
érdekesebbé teszik az emberi munka maradandó emlékei s itt van
az a város, melyről régóta ezren hangoztatták: „Veder Napoli e poi
morire!"
Általában elmondhatjuk, hogy a természet és az emberek egyaránt
műveletlenebbek, a mint kelet felé megyünk. Ha az „európai" név alatt
— mint megszoktuk — a civilizált viszonyokat értjük, el kell ismer­
nünk, hogy Európában a valódi európaiak épen nyugaton laknak.
Irodalom, másnemű szellemi tevékenység, régi múltjuk az angolokat,
francziákat, németeket s a velük rokon törzseket helyezték első
sorba, bár egészen vad nép Európában nincs, még a Balkán félsziget
nehezen hozzáférhető albánjai, az északi sarkvidéken és Oroszország
nagy sivatagjain kóborló nomádok életmódjában is van bizonyos
európai vonás.
Nagyban és egészben véve a ma már közel 400 millió lakost
számláló Európa népességének zömét három nagy árja vagy indo­
germán törzs alkotja: a latinok, germánok és szlávok, melyek mind­
egyike 100 —100 milliót jóval felül haladó mennyiségben fordul elő.
Legrégibb műveltsége van a latin törzsnek, melyhez tartoznak a régi
görögök és rómaiak, kiknek szereplésével kezdődik meg Európa
története s a kik a legelső nagy gyarmatosítók voltak; de ez a törzs
ma már sokat veszített régi dicsőségéből, sőt itt-ott számuk is apa­
dóban van. A germán törzs, melynek legelőkelőbb képviselői az
angolok és németek, ma virágzásának tetőpontján áll; a szlávok közül
csak az orosz emelkedett magasra, de egyúttal ez ma Európa leg­
népesebb s legnagyobb terület felett rendelkező népe. A többi kisebb
törzsek között a legtekintélyesebb helye van a magyarokénak, kiknek
rokonai között még a finnek és törökök jelentékenyek, a többiek
azonban : a lappok, szamojédek s az Oroszország* zord vidékén lakó
apró finn-ugor törzsek már csekély számuk miatt sem képesek histó­
riai jelentőséghez jutni. Mindezek, a tatárokat is ideszámítva, leg-
felebb 25 milliónyi számmal vannak. Második nagyobb csoport az
apróbb törzsek között a sémieké, kiknek összes száma csak 8 millió,
de társadalmi hatásuk jelentékeny, nagy.
Vallás tekintetében még nagyobb az egyöntetűség. Mindenek
előtt elenyésző csekély azok száma, kik nem keresztyének, a zsidókat
és mohamedánokat is ideszámítva csupán 4"/ -ra tehető a nem ke­
0

resztyén népesség Európában. A keresztyénségnek viszont közel fele

római katholikus, a protestáns és görög-keleti egyházakra egyenkint
majdnem 100 millió jut. Nevezetes, hogy e három fő felekezet hivei
túlnyomólag a három uralkodó néptörzs szerint csoportosulnak. A
latin törzsnél uralkodó római katholikus egyháznak nagy előnye a
szervezett egység; niig a többi felekezetek nagyon megoszolnak.
Csekélyebb a megoszlás politikai tekintetben, különösen 1870
óta, mely évben Németország és Olaszország apró államai egyesültek.
Mindamellett most is 76 önálló ország van Európának aránylag kis
területén s ezek között nem egy (San-Marino, Andora stb.) való­
sággal parányi kiterjedésű; de van közöttük hat olyan is, melyet
területe s népessége után általában nagyhatalmaknak szoktak mon­
dani. Ezek a következők:
Terület km 2
Népesség Egy km -re jut
2

(1890 körül)
Francziaország 536.408 38,343.192 71.
Németország 540.483 49,428.470 91.
Nagybrittania 314.628 37,880.764 120.
Olaszország 286.589 30,535.848 107.
Oroszország 5,427.600 100,219.474 19.
Osztrák-magyar monarchia 676.666 42,720.729 63.

Jelentékeny országok ezeken kivül Svéd- és Norvégország,

Spanyolország, Svájcz, Hollandia, Belgium és Törökország. Európa
nagyhatalmát tanúsítja, hogy a földgömbnek több mint fele része
európai gyarmat, világforgalma — az amerikai Egyesült-Államoktól
eltekintve — minden mást messze túlszárnyal s hogy tisztán a fenn
felsorolt hat nagyhatalom háború esetén közel 20 millió katonát képes
kiállitani. Mindamellett Európában már hosszabb idő óta béke ural-
( yörgy Alnilúr: A föld és népei. IV.
J
2
kodik, ámde csak „fegyveres béke", mely a népek kultúrájának fejlő­
dését nagyban akadályozza. Oroszország, Törökország, Francziaország
meg Svájcz kivételével minden jelentékenyebb állam alkotmányos
monarchia. Sajnálatos azonban, hogy a népesség rendkivüli nagy
sűrűsége (Belgiumban 210 lélek egy km -re), a lázas ipari tevékeny­
2

ség s a vagyonosodás egészségtelen megoszlása Európa csaknem

minden részében állandó veszélyes jellegű társadalmi forrongásokat
idézett elő.
De mindezekről lesz alkalmunk az egyes országok ismertetésekor
külön is szólani s azért megkezdjük kőrútunkat Európa délnyugati
félszigetével, melyet egykor, midőn a hasonlatokat szerető földrajz­
írók e földrésznek alakját egy kisasszonynyal hasonlították össze,
annak fejéül jelöltek ki, melyről még a párta és nyakékesség sem
hiányzott, mivel a pirenéi félszigeten tudvalevőleg a zömöt elfoglaló
Spanyolország előtt nyugat felé keskeny szalaggal egy másik ország,
Portugália, terül el s Spanyolország a franczia határ szélén a regé­
nyesen szép részletekben gazdag pirenéi hegycsoport terül szét.

Portus szoros.
 Ferdinánd és Izabella síremléke a granadai székesegyházban.

MÁSODIK FEJEZET.

A P I R E N É I F É L S Z I G E T

Willkomm M.: Das Pyrenaeische Halbinselland. Leipzig, 1862. — Edmondo de

Amicis: L'Espagne, traduit par J. Colomb. Paris, 1878. — Simons: Spanien.
Mit Illustrationen von Wagner. Berlin, 1880. — Germand de Lavigne : L'Espagne
et le Portugal. Paris, 1867. — Zádori János: Spanyol út. Pest, 1869.

17'UEÓPÁNAK délnyugati sarkát a pirenéi, vagy ibéri félsziget

ÍJ foglalja el, egy csaknem négyszögű, osztatlan földtest, melyet a
világrész törzsétől a Pirenéi hegység zár el. Két egyenlőtlen nagyságú
állam, Spanyolország és Portugália van e földrészen, mely, mint fél­
sziget, Európában, nagyságra nézve, közvetlen Skandinávia után követ­
kezik. Legnyugatibb pontja, Cap Roca, a Tajo torkolatánál van a
tengerparton, Déli csúcsa, Punta Marroqui, Tarifa mellett az éjsz.
szél. 36 -a alatt fekszik s innen éjszak felé 820 kmre nyúlik hosz-
n

szúsága s csaknem ugyanoly nagy szélessége Cap Rocatól keletre

Cap de la Náoig.
Óriási, a tenger hullámaiból kiemelkedő földtömeg ez a félsziget,
telve egyes hegyiánczokkal. Az egész jó formán fennföld, a síkság a
területnek egy tizennyolczadrészét teszi ki és pedig : a keskeny tenger­
part, kis völgyek a folyók torkolatánál s az Ebro és Quadalquivir
völgyei. Ha a tenger 130—160 méter magasságra emelkednék a jelen­
legi niveau fölé, e völgyekből mind öblök lennének s a félsziget
valódi szigetté változnék át, melynek éjszaki részén a pirenéi hegyek
meredek sziklapartot képeznének. Mert e nagy hegységet, mely Fran-
cziaország s Spanyolország közt határvonalat képez, s melyet a
„hármas kis tükör" egykor Európa kisasszony nyakékszerének neve­
zett el, a franczia hegyektől tág síkság választja el s ennélfogva
földrajzilag egészen Spanyolországhoz számítandó, melynek hegyeivel
összeköttetésben áll. A partvidékek általában keskenyek, környékük
többnyire kopár és ezért még az alkalmas kikötőkkel megáldott par­
tokon sem fejlődhetett ki oly élénk forgalom, mint várni lehetne.
A pirenéi félsziget felföldjén négy parallel elhelyezkedett hegylánczola-
tot különböztetünk meg, melyek mindannyian éjszakon kezdenek emel­
kedni s délen meredek esésök van. Köztük fekszik az ó- és új-castiliai
fensík és a mélyebben fekvő andalúziai síkság. A hegységeket egyes
dombsorozatok s emelkedések keresztbe metszik, igy a castiliai s
andalúziai hegyláncz, továbbá éjszakon a cantabri hegység, a Pire­
neusok nyugati folytatása, továbbá az a magas parti hegyláncz, mely
az andalúziai síkságot délen a Földközi tengertől elválasztja. Keleten
a spanyol fensík hegységben végződik, mely ismét egyes csoportok­
ból van alkotva s a Spanyolország déli partját képező magas hegy­
ségekkel összeköttetésben áll. Mindegyik folyóvidéknek sajátságos
jelleme van, a belföldi földségek egymástól nagyon különböznek s ezért
a félsziget uralma komor és rideg; bár a szokatlan változatosság mel­
lett nagyszerű részletek fordulnak elő. A keleti hegytömegben van
a vízválaszték s innen erednek leginkább a félsziget folyói, melyek
nyugati s keleti irányban futnak. Mivel e vízválaszték keletre igen
közel van a Földközi tenger partjaihoz, keleten nagy fensíkok és
tekintélyes folyók nem képződhetnek. Éjszakon ellenben, e forrásvidék
s a Pireneusok közt a nagy aragoniai fensík terjed el s rajta a hatal­
mas Ebro, mely kivételesen a cantabri hegyekből ered. Aragóniától
délre még két kisebb fennsík van, a cuencai s murciai; az elsőn a
Quadalaviar és Jucar, a másodikon a Segura folynak át. A vízvá­
lasztó vonal, mely nem annyira hegység, mint inkább különböző ma­
gasságra emelkedő dombvidék, az Ebro forrásánál kezdődik s fél­
körben keletre, majd délre megy Marroqui fokig s a Sierra Nevada,
a délandaluziai parthegység egy része, még hozzá tartozik. A nyugat
felé vonuló nagy fensíkon vannak a legnagyobb folyók, melyek mind­
annyian az atlanti tengerbe ömlenek. A Minho (olv. Minjo), a legéj-
szakibb, köztük a legkisebb s abban különbözik a többiektől, hogy az
asturiai hegyekből a spanyol jő Galicziába; ám a többiek, a Duero. portu­
gál! nyelven Douro, a Tajo, (olv. Takho) s portugall nyelven Tejo (olv.
Teso), a Guadiána és a Quadalquivir (olv. Quadalkivir, az arab Vadi
el Kebir- nagy folyó szótól) az ibéri hegységből erednek. Mindezek a
folyók párhuzamosan futnak a hegységekkel délnyugati irányban, mig a
vízválasztó jobb oldalán az Ebro és más folyók irány a délkeleti.
A legtöbb folyó csak alsó részén hajókázható kissé. Az emiitett folyó­
kon kivül Portugálban s a cantabri hegyláncz éjszaki részén számos
parti patak van, melyek közt legjelentékenyebb Bidassoa, a határ-
folyócska Francziaország felé. Jelentékenyebb tavak néhány sós parti
tón kivül nincsenek.
Az egész pirenéi félszigetet ily módon egy éjszakról délre kép­
zelt vonallal két egyenlőtlen részre lehet osztani, egy nagyobb nyu­
gati s egy kis keleti részre. Az utóbbi kizárólag a Pireneusok hegységé­
hez tartozik, mely 386 kilométer hosszúságban nemcsak Spanyolország
legjelentékenyebb hegysége, de Európában is kiváló helyet foglal el.
Csak a Kaukázus s Alpesek nagyobbak. A Pirenéi hegység legma­
gasabb csúcsai jelentékenyen kisebbek ugyan, mint az Alpesekéi; de
ormója nagyobb s csak két végén, nyugaton Irunnál s keleten Ge-
ronától éjszakra van járható szorosa.
A nagy hegységnek nincs oly sok kellemes részlete s oly élénk
vegetációja, mint az Alpoknak. A Pireneusok szerkezete sokkal rend­
szeresebb. Néha egészen egyhangú. A nyugati s keleti hegylánczon
kivül délre és éjszakra mellékhegységek vonulnak el oly rendszeresen
alkotva, mintha óriási haraszt megkövesült levelei volnának s ez által
sok rövid parallel menő völgyek s keresztvölgyek támadnak. E rend­
szeresség természetesen a vidék festői jellegének rovására történik.
Ehhez járul még, hogy az egyes csúcsok nem igen emelkednek
magasabbra, mint az egész hegység. Czikk-czakkos, de egymást
ismétlő hegyláncz vonul el mindenfelé s csak ritkán láthatunk néhány
minden oldalról meredek s ezért feltűnő csúcsot, minők a Canigou
(2786 méter), a két Pic du Midi (2191 és 2885 méter) s a Maledetta
vagy Mont Perdu (3352 m.). Szélesebb völgyek hiányában nagyobb
tavai sincsenek. Csak itt-ott a jégár s hómezők a hegység járhatlan
részein keletkezik egy kis tócsa, mely az év nagy részében jéggel
van boritva. Még a jégmezők s vegetatio gyors változása, az alpok
e tündéri sajátsága is, csekély mértékben van a Pireneusokban s a
jégárak nem hatolnak le oly mélyre az emberek által müveit völgyek
közelébe. Maga a Pirenéi hegység vízszegénynek mondható, egyetlen
nagyobb folyója van, a Francziaországba futó Garonne, a többi mind
patak, melyek gyors eséssel futnak a szűk völgyekben. Nincsenek
tágas völgyei, nincsenek nagy átjárói s a legtöbb helyen a „pasos*
vagy „puertos" (átjáró) csak gyalogosok s öszvéren járók számára
megközelíthetők. Az Alpok számos természetes átjáróikkal közvetitő
hegységet alkotnak, a Pirenéus hegység egész a mai napig gátul s
választóul szolgált.

Pancorboi sziklavölgy.

Ideje azonban, hogy e nagy hegylánczolatnak előnyeit is felsorol­

juk. Mert valóban ilyenek is vannak. Alig 100 órai távolságban a hegység
végei, két tenger partját érintik. Aránylag rövid idő alatt, jóllehet az
utazó csak nyugatról keletre vándorol s ugyanazon szélességi fok alatt,
marad, Mt világrész ellentétét képes szemlélni. A nyugati oldalon, a
baszkok hazájában, a hegység homokköve hullámos dombokkal kez-
 lil|»
R

Barrano de Boqueire sziklavölg-ye Andalúziában.

dődik, melynek erdős tetői Közép-Európa hegyeire emlékeztetnek. A
másik oldalon azonban, a Földközi tenger felé, már afrikai tenyészet
nyomait látjuk. Kopasz fehér kréta-sziklák emelkednek az olajfa s
parafaerdők felett; a völgyekben déli tüzes szőlő, hatalmas bizarr
aloek s szép lombos tamariszkok láthatók; egyes helyeken pálmafák
is gyakoriak. Egy szóval alig egy pár órányira az előbbi képtől már
Algir képe tűnik fel előttünk.
A pirenéi hegy közép részében, melyet Ritter az egész hegy­
ség „magasztos szép koroná"-jának nevezett, más helyen alig talál­
ható szép alakulás is látható: a szikla-amphitheatrum, a Cirques vagy
oueles (-olla), melyeknek kazánalakú völgyei szeszélyes hegyzárót
alkotnak. Legnagyobb mértékben látható e képződés Franczia- s
Spanyolország határán a Marboré mész- s márvány-hegylánczán Ga-
varnie, egy szegény hegyi falu mellett (1444 méter a tenger felett),
az úgynevezett Roland rése, mely azonban épen e sziklaszinház által
ép oly európai hirü lett, mint a Montblanc alján fekvő Chamouny.
Hasztalan keresnénk más havasokban ehez hasonló látványt: a nagy
Alpes hegységben is csak egyetlen hely van, mely némileg össze­
hasonlítható vele: a két kopasz szikla által képezett leuki völgy a
gemmi szoros mellett.
A „Cirques" sajátságos alakjának eredetéről többféle hypothe-
sist állítanak fel. Csaknem bizonyos, hogy a kisebb képletek üregek
összeomlása által képződtek. Azonban igen bajos ezt a Gavarnie,
Troumouse, Bielsa, s más helyeken levő nagy sziklaamphitheatru-
mokról állítani. A Marboré hegység csúcsának megmászása, honnan
a spanyol hegylánczot a zaragozai síkig meg lehet látni, époly hálás,
mint néhol a milyeni veszélyes. Meg lehet innen látni a magas hóval
borított Mont Perdu-t is. A pirenéi hegységben még csak egy hely
vetekedik a Marboré hegy természeti csodájával s szép kilátásával, a
Maladetta, a pirenéi Montblanc, számos örök hóval borított csúcsaival,
melyek közt a legnagyobb a Néthou, 3404 méterre emelkedik a ten­
ger színe felé.
A pirenéi hegységtől délre terjed az aragoniai síkság telve
különböző folyókkal, melyek nagyrészt az Ebroba ömlenek. E folyó
völgyében fekszik Aragónia régi hires fővárosa Zaragoza (olv. Sara-
gossza). Az aragoniai síkságot a földközi tengertől kelet felé egy
dombhálózat választja el, mely később a pirenéi hegység keleti ágá­
val egyesülve valódi hegyi tartományt képez. E hegyvidék Catalonia,
melyen az Ebro is keresztül megy, Meguinenza és Tortosa közt útat
törve magának, hogy a tengerbe ömölhessen. Az Ebro partján van
Legronno város, régi görbe zig-zugos utczákkal s környékén (rioja)
kitűnő gyümölcstermeléssel. A parthegységek között leghíresebb a
Monsarrat ( = fürészelt hegy), mely 35 km. hosszúságú hegytömeg,
hasonló egy óriási várhoz, rovátkos sziklafalakkal, számtalan bástyá­
val és tornyokkal. Kivált a hegy északi oldala roppant meredeken
nyúlik fel, mint hasadozott és repedezett sziklatömb. Egyik szakadé­
kában van Spanyolország leghíresebb búcsújáró helye.
A termékenyítő Ebrotól éjszakra feküsznek a baszk tartományok
hegyei, a Pireneusok nyugati folytatása. Itt küzdöttek évek hosszú
során át a carlisták, itt van Pamplona, Navarra fővárosa s a hegyek
alján Guipuzcoa, Bilbao és Vitoria. Ezentúl kezdődik még az asturiai
cantabri hegység, melynek gerincze részben határvonalat képez Asturia
és Leon között s egész Galicziáig vonul, hol a Minho s annak mel­
lékfolyója a Sil között délnyugatra kanyarodik s egész a Dueroig
terjed s Portugália két kis tartományát Entre Douro e Minho-t,
továbbá Traz oz Montes-t elborítja. Galiczia hegyes tartomány, sok
erdő s rét van benne, szelid éghajlata alatt itt-ott déli gyümölcsök
is tenyésznek s némely völgyei festői szépségüek. Különösen kelle­
mesek diófa- s gesztenyeerdői, melyeknek termékeit messze elszál­
lítják. Asturia ellenben nehezen hozzáférhető havasi vidék, meredek,
többszörösen megszaggatott hegylánczczal, melyeken buja legelők s
köztük termékeny völgyek vannak.
A leoni s ócastiliai fensík főfolyója a Duero, mely a borterme­
léséről hires Portó vagy Oporto portugál városnál jut a tengerbe.
A Duero és Ebro közt emelkedik az ibéri vízválasztó nyugati része a
Sierra de la Demando nagy hegységig,melynek nyugoti alján van Bur-
gos városa, egyike nyáron át is, Spanyolország leghüvösebb helyeinek.
A ki innen éjszakra akar menni annak az Ebro völgyébe, a Gargantas
de Pancorbo nevű sziklavölgyön keresztül kell hatolnia, Pancorbo
község e vad s igen festői vidékén. Több mint félórai uton hatalmas
sziklatömegek emelkednek fel egészen függélyesen, vagy oly közel
jutnak egymáshoz, hogy csaknem érintkeznek. Éjszakon is vannak
sziklalabyrinthok s általában az egész vidék vadregényes színezetű.
Egészen más képet nyerünk O-Castiliában. Jelentékeny helyek voltak
már itt a rómaiak idejében, Palencia, Leo és Astorga s ma is itt
vannak még Valladolid, Zamora s Salamanca, az egyik spanyol egye­
tem székhelye: de maga a vidék kopár, elpusztult; az utazó néha
azt hiszi, hogy a Sahara-pusztán jár. Oszvérkaravánok vonulnak
keresztül a pusztán, melyeket a felvert porról már távolról meg lehet
látni. Tenyészetnek alig van nyoma. Az embernek önkénytelenül
eszébe jut a spanyol közmondás, hogy ha egy pacsirta akar átrepülni
Castilián, eledelét is kénytelen magával vinni.
A Duero fensík déli részén van a 2600 méter magas castiliai
vízválasztó, mely szépségben és vadregényes helyekben olykor a svájczi
Alpokkal versenyez. E vízválasztó négy tisztán megkülönböztethető

Burgoa.

hegylánczra oszlik. Nyugatra és keletre fekszik a rengeteg lapos Sierra

da Estralla (csillaghegység), mely gránit alapú hegygerincz előhegyei-
vel és mellékágaival együtt egészen Portugália földjén fekszik s azt
dél és éjszak felé egészen beágazván, főtömegével az atlanti oczeán-
hoz nyomul, melynek meredek sziklamartjait alkotja. Azután jő a
Sierra de Gala, a Sierra de Gredos sziklafala, mely felül lapos, délfelé
György Aladár : A föld és népei. IV. 3
meredeken leeső s tetején alpesi tők s egy kis jégár van. Végül jő
a két parallelhegylánczból álló Sierra de Quadarrama, melyből ered
a Manzares patak, a Tajo egyik mellékfolyója, hosszúra nyúló helyi
neve csaknem oly széles, mint medre, de mely elég nevezetes arról,
hogy partján a kopár új-castiliai fensíkon fekszik Madrid városa, a
spanyol királyok városa.
Valóban rettenetes hely ez. Európának alig van fővárosa, mely
ily pusztaságban feküdnék. Még Berlin környéke is paradicsom hozzá
képest. S a távoli kopasz ékcsúcsok télen zord szeleket és néha
szokatlan hózivatarokat vernek a fővárosra; nyáron pedig kopár falaik-

Escuriál.

kai felfogják az afrikai sirokkót, sőt visszaverik azt Madrid kavicsos

és homokos vidékeire. Csak a távolban eső Parbo gesztenyefa- s
örökzöld tölgyerdeiben találhatunk enyhülést a pusztaság között s e
környéken találjuk fel az Escunal palotát, a világhirü — fájdalom !
— ma már részben elpusztult királyi várat.
Az újcastiliai fensík nagyban s egészben csaknem oly elszomorító
látványt nyújt, mint az ócastiliai. Télen-nyáron minden kopár, rideg,
elégett. Lombtalan bokrokkal van telve a Tajo partja s medrében a
piszkossárga viz lassan s lomhán foly nyugat felé. Toledo hegyei
választják el a fennsíkot két részre, a toledoi s la mancha-i síkságot.
Az egyiken a Tajo, a másikon a Quadiana fut keresztül. Estrema-
duraból a Tajo átmegy Portugáliába, hol Beira és Alemtejo tartó-
Alicante.
mányok között határt képez s Lissabonnál (Lisboa) ömlik a tengerbe
valóban gyönyörű vidéken. Ha a Mancha síkról keletre megyünk, az
ibéri hegyvidékre bukkanunk, melynek keleti részén Valencia és
Murcia tartományok terjednek el a Földközi tengerig. Meglehetős
széles partvidék van itt, egészen afrikai jelleggel. Sivár, sós puszta
szélén, melyet parti pusztának neveztek el, Alicante kikötője van.
A szép sziklahegyek, gyönyörű színjátékaikkal a szemnek kelle-

Kapu Valencziában.

mes látványt nyújtanak, de még sem örvendeztetők. Néhány fige s

datolyafa az egyedüli látható zöld e vidéken s valóban csodálnunk
lehet, hogyan élhet meg itt oly sok ember, mert a két tartomány
aránylag elég népes. A szántóföldek leginkább a mélységekben
vannak s nem látszanak s mivel őszszel gyökerestől fölforgatják a
parasztok, az év nagy részében alig lehet létezésüket gyanítani.
Néha azonban a kopár, szürke sós növényekkel elborított pusztaságok
M O N T - B L A N C - R É S Z L E T
Murcia.
egész az országútig terjednek. Minél távolabb megyünk Alicantetól,.
annál inkább afrikai lesz a tájék. Az út szélén először pálmacsopor­
tok, majd a hófehér s lapostetejü mezei lakok közt egész pálma­
ligetek látszanak s hogy még nagyobb legyen a csalódás, a házak
(caserio) tetején, mint Marokkóban, félgömb alakú kemenczéket
vehetünk észre. A pálmaligetek közt gabona s luczernamezők, olajfa
s szentjánosfa ültetvények mutatkoznak s Elche körül gyönyörű
pálmaerdő van hosszú, szél által lengetett levelekkel s magas koro­
nákkal, melyek a szemet gyönyörködtetik.
Valencia és Murcia egyes részein a gondos öntözés következ­
tében gyönyörű oázok, a hires huerták, keletkeztek, hol a föld évente
4-5 termést ad; a kaszálókat 9-10-szer vágják le s a tengeri szára 5-8
méter magasra nő. De ez a paradicsom is ideiglenes életű, a lakosok
tunyasága miatt sok helyen pusztulásnak indult.
A Mancha síkság s Andalúzia közt vonulnak el az andalúziai víz­
választó legnagyobb hegylánczának a Sierra Moréna kopasz s nem épen
magas párkányai, melyek elágazva Granada, Andalúzia és Murcia spanyol
tartományokat s az Algarbe portugál tartományt behálózzák. A hires
Despeííaparos sziklavölgyön ma az a vasút megy keresztül, mely a
Guadiana völgyből a Quadakpiivirhez vezet. Ez ugyanis Andalúzia
főfolyója; partján feküsznek Sevilla s Cordova a hírneves városok;
torkolatánál a történeti nevezetességű Xeres de la Frontéra és Cadix
tengeri erőd. Andalúzia Spanyolország legszebb tartománya s reávo-
natkoznak nagyrészt az utasok lelkes rajzai, melyek egész Spanyol­
országra, s így a kopár éjszaki felsíkra is szoktak érteni. Leggyö­
nyörűbb azonban Granada völgye, a Sierra Nevada magas partlán-
czolatánál, hol a természet már februárban csaknem teljesen kifejlődik:
hol nyáron át is kellemes szellők lengenek s a tropikus s mérsékelt
égalj előnyei egyesülnek.
Az andalúziai vasútvonal egyike a legszebb tájékú pályáknak.
Narancs- és fügeerdőket szel át és a vidék emelésére omlatag romok
közelében hajló ágaikkal pálmafák is szomorkodnak. A levegő át­
látszó, a felhők alabástromfehérek s mintha itt készülnének a min­
denség villámai, oly delejgazdagok. Itt is vannak kopártetejű bérezek,
honnan a hegyoldaluk, a kövér rétek bújazöldben díszlenek . . .
Erdőket látunk magunk előtt, melyek, mintha pagonyt vágtak volna
ki belőle, szép menedékes fasoraikkal lepnek meg. A magasban hatal­
masjegenyék, szilfák, platánok, gesztenyék ingatják sudaraikat s habár
széles az út, koronáikkal mégis úgy összehajtanak, hogy lombdús.
ívezet emelkedik az út felett. Mig ezek oda fenn érthetetlen susogást
visznek véghez, az út oldalán, kövecsekkel kirakott medrekben üde
forrásvíz locsog, a múlt dicsőségét mesélgetve . . .
A Sierra Nevada hegytetőin, különösen a 3563 méter magas Pic
Mulhacen szakgatott és ékmetszetes csúcsán, mely az egész félszige­
ten legmagasabb, nagy kiterjedésű hómezők vannak, melyek a forró
nyári napokon sem olvadnak el. A talaj örökzölddel s ibolyákkal van
telve; myrthusok s sötétszínü-rózsák emelkednek mindenütt s itt-ott
egy-egy mandulafa pirosvirága látszik: cziprus s czedrus lombok
között, narancs, kaktus, aloe, borostyán s pálma aljában szamóczák

Gebel'al Tarik (a gibraltári szoros).

is találhatók. S e gyönyörű vidéken még láthatók az arabok által

nagy gonddal épitett csatornák. A magas hegység csúcsai különben
egészen eltérők Európa más hegységeitől, a mennyiben többnyire
domború teknőalakjuk van. Aljaikat gondosan művelik, 400 m. magas­
ságig tölgyes, cserjés, cziprus és fenyő mutatkozik, de csak ritkán,
a déli hőségeknek ki nem tett helyeken, úgy hogy tulajdonképeni
havasi rengetegekről szó sem lehet. Aztán pedig mindjárt s több
100 méternyi magasságban kopasz barna sziklák következnek, melyeken
csak imitt-amott mutatkozik egy árva repkény vagy mohalepel; itt
tehát a kopárság uralkodik és a magasságban oly élvezetes havasi
legelöknek nyoma sincs.
 Még inkább fogy a növényzet s mértföldekre terjed a kopár
sziklák sora a hegylánczban ott, hol egész hegyek fénypalából vagy
szürke mészkőből állanak. Ilyen az egész hegysor a tenger szélén, a
Sierra Nevada második hegyláncza az Alpujarras. E hegyláncz kevésbé
hozzáférhető s ezért alig látogatott, bár völgyei a legszebb tájak közé
tartoznak. Az örök hó szomszédságában nő az illatos kamilla s a
legritkább zuzmók, a hegy oldalán éjszak fái s bokrai, a gesztenyefa,
tölgyfa s fenyőfa, kissé lejebb szőlőtőke s olaj s még beljebb czitrom
és narancs, sőt banánfa, gyapot, czukornád s más tropikus növény.
A spanyol délvidék meredek partsziklái közt különben a Sierra
Nevada csak a legmagasabb s legfontosabb ; de vannak még más hegy­
sorok is, köztük a Sierra de Maiága és a Sierra de Ronda, mely
utóbbi a hires angol erődig Gibraltár-ig nyúlik, mely erőd barlan­
gokkal telt sziklabérczen egykor Hercules oszlopának neveztetett,
mig Tarik arab vezérről, ki ide a 8-ik században várat épített, Tarik
sziklája (Gibel'al Tarik, összevonva Gibraltár) nevet vett fel. E vár,
továbbá a bortermelésről ismert Malaga s Almaria a legnevezetesebb
pontok Spanyolország déli részén.
Földrajzilag Spanyolországhoz tartoznak még s keleti partjához
közel feküsznek a valenciai öbölben pithyusok s a baleúri szigetcso­
port. Legnevezetesebbek ezek közt Mallorka és Menorka. Az előbbin
van a főváros Pálma, mely Európa egyik legrendesebb és legked­
vesebb városa s kikötője igen látogatott; az utóbbin Mahon kikötő.
A többi szigetek igen kicsinyek. A pithyusok csoportjához tartozik
Ibiza s Formentera kis szikla sziget. Az összes szigetek spanyol
fenhatóság alatt egy királyságot képeznek, melynek területe 4820 •
kilométer s lakosainak száma mintegy 300,000. Legmagasabb hegy­
csúcsok a Silla de Torella, mely 1480 méternyire emelkedik. Völgyé­
ben különben virágzó gyümölcstenyésztéssel foglalkoznak. A szántóföl­
deknek is a gyümölcsfák nyújtanak árnyékot. A lakosok, kevés mórt
kivéve, mind spanyolok. Az érdekes szigetcsoportot ujabban Salvator
János főherczeg tanulmányozta s egész sorozatát a szépen kiállított
monográfiáknak adta ki róluk.

A pirenéi félsziget természeti viszonyai a széttagoltságot moz­

dítják elő. Népének története ennek a tagoltságnak nyilvánulásra
jutása. Csaknem minden egyes vidék külön önálló ország volt vala­
mikor s még a jelen korszakban is egészen elkülönítve áll fenn Por­
tugália a félsziget nyugati homlokzatán. Csak egyszer, az újkor első
napjaiban, melyet több mint hétszázados elkeseredett harcz előzött
meg a benlakott mórok ellen, egyesült néhány évtizedre a félsziget
összes lakossága s ez a korszak történetének fénypontja volt, midőn
egy uj világrészszel, nagy költőkkel s művészekkel ajándékozta meg
a spanyol nép az emberiséget s midőn egyik fejedelmének kijelentése
szerint az első ország lehetett, melynek területén a nap sohasem hunyt
le. Volt idő, midőn e nép uralkodott Amerika nagyobb része felett s
övé volt az akkor ismert Afrika nagyobb fele. A XVI-ik és XVII-ik
században gyarma­
taikból 54 milliárd
korona értéket nyer­
tek. Ma már tönkre­
ment a nép s csak­
nem teljesen elvesz­
tek a gyarmatok. A
kis Portugál, mely­
nek 91,760 km te­ 2

rületén nem egészen

5 millió ember él,
még nagy, Afriká­
ban két millió klm.-
területü gyarmato­
kat vall a magáé­
nak, de uralma na­
gyon ingatag alapú
s tényleg csak egyes
parti városokra ter­
jed ; indiai s khinai
birtokai pedig pará­
nyiak. A sokkal na­
gyobb Spanyolor­
Utcza Lissabonban.
szág, melynek közel

félmillió km területén 18 millió lakos él s igy sokkal néptelenebb,

2

mint hazánk, még többet vesztett, mivel 10 millió lakos felett ural­
kodott még nem régen is Ázsia és Amerika szigetvilágában; s ma az
észak-amerikai Unióval vivott véres küzdelem után, ennek az egy
millió km -t felülhaladó s részben igen becses területnek csak roncsai
2

maradtak meg.
A két ország, melynek lakói közel rokonok s egymást mégis.
György Aladur: A föld és népei. IV. 4
szerfelett gyűlölik, egyszerre nagyot emelkedett s jóformán egy­
szerre sülyedt alá.
A kisebb Portugál királyság Európa „homlokán" az atlanti oczean
mellett a Minho és Guadiana torkolatai között terjed el. Alkotmánya
korlátozott egyeduralom a Cortcs két kamarájával, u. m. a Camara dos
pares, melynek tagjait a király élethossziglanra nevezi ki és a Camara
dos deputados, melynek tagjait a nép választja. Az ország történel­
mileg két királyságra (Portugál és Algarve) oszlik, kormányzati
tekintetben pedig öt tartományra (Minho, Traz os Montes, Beira
Estramadura és Alemtejo) s egy kerületre (Faro vagy Algarve = az
arabok egykori királysága), melyekben 17 közigazgatási kerület van.
Estramagurához tartoznak az Azori és Madeira szigetek.
A kis ország még napjainkban is kevéssé ismert. Utazók is
ritkán mennek oda s ha mennek is, megelógesznek azzal, hogy a tarto­
mány fővárosát és környékét megtekintsék; a hazai nyelven írt mü­
veit pedig az idegen alig érti. Pedig Lisszabon, (Lisboa) e két
halmon épült város, melynek lakossága több mint negyed millió,
vegyes nemzetiségű népén kivül természeti fekvése miatt is megér­
demli a bámulatot. Konstantinápoly, Nápoly, Budapest s más gyö­
nyörű fekvésű nagy városok megtekintése után is gyönyört talál
benne az utazó. Már maga a hatalmas Tejó folyó széles, csaknem
tószerü torkolatával meglepő látványt nyújt a magaslatokról; magának
a tengernek tartanok, ha a partok körvonalai mindenütt nem mutat­
koznának és ha a távolban a tenger hullámai meglehetősen élesen el nem
különülnének. Partján a dombokat és völgyeket vakitó fehérségű
háztömegek, kastélyok, kolostorok s székesegyházak veszik körül,
mindenütt pompa és fény látszik s az esetleges romok s az elhagya­
tottság nyomai nem rontják meg a képet, csak keletiesebb jelleget
adnak neki, mely jelleget a gyönyörű természet sem hazudtol meg.
Valóban gazdag, buja növényzet egészíti ki a képet, mintegy pár­
huzamosan a folyó torkolatát ellepő tömérdek kisebb-nagyobb vizi
jármüvekkel. A kis csavargőzösök a Punta Cacilhas és a kir. sirboltot
őrző nagy kolostoráról és szép őrtornyáról hires Belem felé haladnak
s a Praca do Commercio kikötője előtt, honnan a hatalmas paloták
•oszlopsorai a napfényen messze visszatükröződnek. Mindennek háta
megett délfelé feltűnnek a Serra d'Arrabida magas csúcsának kör­
vonalai s Palmella város. Ha hajóra szállunk, baloldalt látjuk az apró
völgyek által szétdarabolt almadai meredek krétasziklákat, jobboldalra
a jeromiták volt gyönyörű zárdáját, Belemben, mely nem rég —
fájdalom! — nagyrészt elpusztult. A Tejo hullámzó, szélmalmokkal
gazdagon megrakott északi partja felett a cintrai csipkézett hegy­
csúcsok emelkednek fel egyes várakkal és palotákkal koszorúzva s
még ezek tejébe jő a Cruzalta gulahegy s a mór stylü Pena nevű
hatalmas várkastély, mely a Serra egyik legmagasabb csúcsát éke-
siti. Lassankint azonban ritkább lesz a hajók sorozata, melyek a
kikötőből kiindulásunk alkalmával elkísértek. Visszatekintve még
sűrű árboczerdőt látunk s tul rajta egy nagyszerű háztömeget, mely-

Cintra vára.

nek több mint 300 temploma s palotája közül ide már csak a San?
Jago kastély, a Coracao de Jézushoz czimzett székesegyház kupolája,,
a csillagvizsgáló torony s az Ajuda nevű királyi palota látható.
E szép várost közelebbről megtekintve, hol a Tajo partján mint­
egy 10 kilométernyi hosszúságban amphitheatralis lépcsőzetben nenv
kevesebb, mint negyvenháromezer ház emelkedik, igen sok megtekin­
tésre érdemes dolgot találunk. Nem utolsó ezek között a hires alcantarai
•vízvezeték, mely valóban óriások munkájának látszik. E vízvezeték
4*
hossza mintegy 2400 láb, az alcantarai völgyön 35 nagy ívben megy
át s ezek között a középső oly magas, hogy hadihajók is elmehetnek
alatta. Oszlopa 107 láb s magassága 230. Az oszlopokon és íveken
fedett csatorna visz el, melynek két oldalán van a valódi vízvezeték s
közepett gyalog ut, melynek segítségével Lissabonból a szomszéd
Bemfica faluba járnak át. A vizvezeték által bevitt víz negyven láb­
nyi mély bassinba ömlik s innen szétoszolva, többek közt mintegy

Belem kolostor.

.20 szökőkutat táplál. E szökőkutak körül tanyáznak az ismert GuJ-

legok, kik tűzoltók s egyúttal vízhordók is. Mintegy 30,000-en lak­
nak a lusitan fővárosban, nagyobb része galicziai spanyolok, külön
területet képeznek s külön törvények alatt állanak. A város másnemű
sajátsága a tömérdek gazdátlan kutya, melyek az itteni szokás szerint
utczára dobott hulladékokból élősködnek s szomjukat a házak előtt
rendőri szabályok szerint kiállított vizes edényekből oltják. Neveze-
tes helyek még az Esztrella-tér, a Passeio publico és több templom.
A fővároson kivül, mint már emiitettük is, igen kevés helyt láto­
gatnak meg az utazók. Valóban sok „látnivaló" hely Portugáliában
nem igen van. Egyes kolostorok Alcobacaban vagy Mafra, a portugál
Escurial, Basaco, Batalha, Leira s különösen az egyetemi város
(Joimbra s a hires kereskedelmi hely Oporto, leginkább méltók a
megtekintésre. Coimbra, a régi Conimbrica, meredek domblejtőjén

A belemi kolostor kapuja.

amphitheatralis alakban épült, mint Portugália több nevezetes városa.

Palotaszerü házai, hídjának s vasutainak hatalmas boltivei, a kör­
nyékén elterülő olaj- s narancsligetek s gyönyörű kertek az egészről
költői képet nyújtanak. Benn azonban a szűk, tekervényes utczák, a
fekete tógában bolyongó tanulók középkori jellegűvé változtatják. E
jelleg eltűnik Oportoban, a százezret jóval felülhaladó lakosságú neve­
zetes kereskedelmi városban, mely a Douro mindkét partjának men-
tében két magas halmon fekszik, elannyira, hogy már régi zárda­
épületeit sem lehet felismerni s a templomok háttérbe szorulnak a
gyárak s raktárak mellett. Kikötőjében évenkint több ezer hajó fordul
meg, szép köztéréi, tágas utczái, világhírű hídja s sok mulatóhelye van.
Az ország alantabb fekvő vidékei meglehetősen jól vannak mű­
velve, de egészben véve egyhangúak, bokrok s apróbb erdőség ritkán
fordulnak elő, kivéve a folyókat, melyek buja növényzetű partjain
a fák is gyakoriak. Vadállatok azonban ritkák s még az inkább
elhagyatott hegyi vidékeken is igen kevés nagyobb vad létezik. Leg-

A belemi kolostor kertje.

érdekesebb tájai ott vannak, hol a folyók a tengerbe ömlenek. Külö­

nösen megragadó szép az atlanti tengernél a naplemente. A nép
között él egy rege, mely szerint Noé az özönvíz után Portugáliába
jött, hogy ezen páratlan szép természeti tüneményben gyönyörködjék
s meglátva azt, egészen megvigasztalódva tért vissza kis családjához^
Észak felé, a Spanyol-Galiczia tartomány mellett a Minho a
határ folyó. Tuy spanyol város csak egy kődobásnyira fekszik
Valenga nevű portugál helytől. De a két város lakossága öltözet t

szokások s jellem dolgában legalább is annyira eltérő egymástól.

 PORTUGÁL NÉP 31

mint Calais és Dover lakossága. Az erős vám s a nemzetiségi gyűlölet

e két rokon faj között nagyobb válaszfalt okozott, mint valamely
magas havas. Osszeházasodások rendkívül ritkán fordulnak elő. A
spanyol lenézi a portugált, mint valami alacsonyabb fajtájú embert, a
portugál pedig megmagyarázhatatlan gyűlölettel viseltetik szomszédja
iránt. A lenézés azonban nem jogosult. A portugálok közt gyakori a
széptermetü, erőteljes ifjú s a mandolaszemü éles szemöldökű s
ragyogó arczu keleties szépségű nő. Ha mind a mellett a portugál
köznépnek nincs oly jó hire, mint megérdemelné, ez onn.in ma­
gyarázható meg, hogy az utazók a lisszaboni köznépből következtet­
nek, mely egyáltalán nem tartozik a szebb fajok közé s hanyag­
magatartása s Ízléstelen öltözetével némileg visszataszítóvá válik.
Általában az ország lakosai a különböző letelepedések s bevándor­
lások következtében igen vegyes typust mutatnak s mig az északi
vidékek lakói túlnyomólag sötét színezetűek, a hegyi vidékeken nem
ritkák az oly szőkék is, kiknek hazáját Németországban vagy Angliá­
ban gyanitanók.
Tagadhatatlan, hogy a portugál nép több tekintetben müvelet-
-lenebb, mint a spanyol s egy kis nyers modort nem is lehet tölök
eltagadni: de azért kedélye s jelleme kifogástalan és erkölcsi jelleme
szebb, különösen becsületessége, jószívűsége és közlékenysége. A
dalt kiválóan szeretik s a mezei munkában a távol eső napszámosok
s földművesek coupletekben mulattatják egymást. Földművelési esz­
közeik a lehető legegyszerűbbek. Okörszekerök a római korszak óta
alig változott s ekéjök egyszerű meggörbitett faág, mely a talajt
csak megkarczolja s rendesen vállon is könnyen vihető. Másrészt
azonban a móroktól bizonyos műízlést örököltek. Agyagedényeiken
szép czifrázatok vannak, az ökrök jármait kétségkívül móreredetü
rajzok ékitik. Az arany-diszitmények, melyek a nőknél ünnepi alkal­
makkor elengedhetleneknek látszanak és a - papucsok kétségkívül
keleti eredetűek.
A középosztály szokásai és jelleme nem ily kedvező. A nagyobb
benföldi városokban egész utczák vannak telve uri lakásokkal, melyek­
ben éveken át lézengenek egyes családok, kiknek elegendő tőkéjök
van, hogy munka nélkül is megélhessenek. Az ily élet itt kevésbe
kerül. Egy nagy ház, konyha kerttel, fehérre meszelt falak, szőnyeg
nélküli padló, néhány faszék, egy vagy két deszka-asztal: ez a por­
tugál uraság egész birtoka. Sem a lakó, sem a hálószobában nincs
kandalló, az ablakokon nincs függöny, az asztalra nem borítanak
kendőket, a falakon nincs kép, sem tükör, hasztalan keresnők a köny­
veket, újságokat, folyóiratokat s kézimunkákat, nincsenek virágcse­
repek, csinos porczellánok, óra vagy kis szobor — nincs semmi, de
semmi abból a sok szép apróságból, melyek nálunk a lakások saját­
ságos jellegét képezik s melyek nélkül mi a házi gazdát többé-kevésbé
műveletlennek tartanok. Ezen jellemző viszonyoknak megfelelően a
portugál nők összes foglalatossága varrás, fecsegés, misehallgatás s
órákon át tartó bámulás - az ablakon keresztül. A kis templomi uton
kivül a portugál nő igen ritkán látható az utczán. A férfiak a piaczon
kóborolnak, rendkívül sok czigarettet elszívnak s a meleg déli órák­
ban pihenőt tartanak. Ha a napfény süt, csoportosan állanak az utcza-
sarkokon, kezökben napernyőkkel, télen pedig vállaikra elég ügyesen,
háromszög alakban dobott sált hordanak, épen úgy, mint az asszonyok,
így kívánja ott a divat, s ezért mindenki követi, bár a spanyolok
eléggé gúnyolják ezért őket.
Az ily kis városokban soha sem fordul elő valami újdonság s-
ezért ha az utczasarkokon azt látjuk, hogy két férfiú látszólag nagy
fontosságú tárgyak felett igen élénken vitatkozik, csaknem bizonyosra,
vehetjük, hogy az a dolog, mely az egyiket kétségbeesésig vitte, vagy
megfordítva fellelkesitette, nem lehet más, mint hogy a dohány ára
néhány fillérrel emelkedett vagy sülyedt. A divat sem változik, hogy
e változás által beszélgetési tárgyat nyújtana: ifjú s öreg egyenlően
öltözködik s csak a serdülő ifjú szokott rettenetes szük csizmákat
hordani, hogy lábainak kicsinységét kimutassa, bár a járkálás e miatt
rendkívül nehezére is esik. E fiatal emberek főfoglalkozása az udvarlás
az elképzelhető legártatlanabb módon, a melyet a legszigorúbb gouver-
nante sem tilthatna meg. E fiatal urak ugyanis rendes körülmények
között akként mutatják meg szivök vonzalmát, hogy az imádott
ablaka alatt foglalnak helyet s órákon át lesik az ablakot. Ezzel vége
is van az egésznek. Hasonló hidegvérüség található a kereskedőknél
is. Ugy tetszik, egészen közönyös előtte, vájjon vásárolnak-e nála
vagy nem, de egyúttal bóknak tekinti, ha valaki „Muy fino"-nak
nevezi öt, mely szó a szédelgésre való hajlamot jelenti. Nemcsak a
hivatásszerű kereskedők, de az ország többi lakosai is általában ravasz
üzletemberek; bár udvariasság, kedélyesség, bizonyos lovagiasság
mázában szintén feltalálható. A portugál vallásos egész a vakbuzgó­
ságig s babonáig s összes szabadelvüsége abban áll, hogy szűkebb
körében a papokat szidja. A nép tudatlanságáról fogalmat nyújthat az,
hogy a katonaságból legutóbb 82'4°/ nem tudott irni s olvasni. Utóbbi
0
években azonban e tekintetben sok üdvös reform történt. Modorában
azonban nemcsak idegenekkel szemben, de legszűkebb környezetében
is megtartja az udvariassági szabályokat, melyek néha komikus túl­
zásokba mennek. A koldusoktól, melyek, mintha a koldulás nemzeti
nyavalya volna, egész özönével kódorognak, bocsánatot kér, ha nincs
nála pénz s az utczán verekedő gyermekek „nagyságodnak" s „kegyel­
medének czimezik egymást, még akkor is, mikor a legnagyobb
gorombaságot mondják egymásnak.
Bizonyos tekintetben mindez csak nyelvi sajátság, melyet az.
illetők már öntudatlanul használnak. E nyelv, melyet sokan hibásan
csak a spanyol külön dialectusának tartanak, a leginkább hajlítható
nyelvek közé tartozik Európában. Nem Lisszabonban, hanem északon
beszélik legtisztábban, de, mint tudva van, más világrészekben sokkal
inkább elterjedt, mint Európában. A kis ország hajdani nagyságának
jele ez. E nagyságból ma birtokain kivül csupán nagyszerű épületei
maradtak még fenn; egyúttal a nép tudatlansága és szegénysége is.
Most már kezdenek a viszonyok kedvezőbben alakulni. Vasutakat és-
hatalmas gyártelepeket épitettek az ország minden részében és külö­
nösen a városok közigazgatási viszonyai jelentékenyen javultak. Elszi­
geteltségében talán sikerül is ez országnak régi sebeit kiheverni s
ha nem lesz is többé oly hatalmas, mint hajdan, a felfedezések kor­
szakában: népe bizonynyal boldogabb lehet, mint ama korszak sok­
szor irigyelt szülöttei.
A pirenéi félsziget nagyobb részét Spanyolország képezi, mely
mintegy 5V -szer oly nagy s 4-szerte népesebb, mint a szomszéd
2

Portugál. Itt is csaknem kizárólag a római kath. hitvallás az ural­

kodó s az alkotmányforma hasonlóan mérsékelt egyeduralom, melynek
részletei azonban a legutóbbi félszázad alatt, midőn Spanyolország­
ban tudvalevőleg csaknem folytonos forradalom volt, nagyon változtak.
Köztársasági párt régóta van és néha nagyon erős. A rendes haderő
236,300 főre megy; de a gyarmatokban is jelentékeny mennyiségű
katona van.
A spanyol népről, melynek zaklatott közelmúltja egész Európá­
ban általános figyelmet keltett, minden müveit magyar külön fogal­
mat alkotott; de kevesen tudják, hogy e név jóformán csak gyűjtőnév,
mely alatt a legeltérőbb néptörzsek foglalnak helyet, kiket nagyrészt
még a népvándorlás hatalmas hullámai vezettek ide, de a kik még
szokásaikban, alakjukban s általában minden tekintetben önálló csopor­
tokat alkotnak, oly önállókat, hogy egyes kis népek p. a kataloniaiak,.
György Aladár: A föld és népei. IV. O
 kastiliaiak s baszkok nem képesek egymást megérteni. A hosszú arab
uralom ezenkivül nemcsak a romokban maradt fenn, de több ezer
-arab gyökszóban s a számos torokhangban, mely a különben zeng­
zetes spanyol nyelvnek jellemző sajátsága.
A különböző néptörzsek között legkellemesebb s bizonyos tekin­
tetben legsajátságosabb az andalúziai. A spanyol népről szárnyra
eresztett hirek, hogy mily ravasz, fanatikus, bosszúálló, e törzsnél
nem igazolhatók. Az andalúziai néptörzs sokkal vidámabb kedélyű
mintsem ravasz, sokkal jobb indulatú, mintsem bosszúálló lehetne s
nem is fanatikus, mert hazájában boldognak s elégedettnek érzi magát.
S a lakóhelyének gyönyörű vidéke, a déli virágokban s gyümölcsök­
ben gazdag termékeny talaj a Sierra Moréna lábainál, a meleg játszi
-szellők, melyek különösen a Quadalquivir környékén gyakoriak, elő­
segítik ezt az érzelmet. Ha a boldogság csakugyan a megelégedésben
van : boldogabb népet az andaluziainál keresni sem kell. Olyan e nép,
mintha minden egyes tagja gyermeki kedélylyel volna felruházva s
még bűneinek nagy része is ártatlan gyermekies vétek. Maga felől
mindegyiknek előkelő fogalma van. Szereti csinos alakját diszes öltö­
zetben mutogatni, kaczérkodik a nőkkel, de hiúsága oly naiv, hogy
érette haragudnunk nem lehet. Sohasem válik önhitté, ki másokat lenéz,
vagy épen durvasággal illet. Ellenkezőleg igyekszik magát már azért
is a legkellemesebb oldaláról mutatni be, mivel meg van győződve,
hogy ö a legkedvesebb ember az ég alatt. Ezért mindig nyájas,
udvarias, apró szolgálatokra kész, kellemmel s szeretetreméltósággal
beszél s a nők iránt még nagyobb gyöngédséget tanusit, mint maguk
a francziák. Vérmes reményei vannak, könnyelmű, de könnyelműsége
is vonzó, szeretetreméltó s mindenkor vidám.
E kellemes sajátságok már a külső életben is előtűnnek. Ha a
tartomány fővárosába, Szevillába jutunk, mindenütt meglepetéssel
fogjuk ezt tapasztalni. Szevilla igen egyszerű város, (150,000 lakos),
még azokat a pompás palotákat sem találjuk fel benne, melyeket az
ismert operák után feltételezünk. De e szerény helyen rögtön észre-
veszszük, hogy mindenki meg van elégedve magával, vidám vasárnapi
hangulat uralkodik a kedélyeken s e hangulat ráragad az idegenre is.
Már a házak is sajátságosak s sokkal kellemesebbek, mintha valóban
helyükön diszes paloták állanának. Kevés változtatással a régi ró­
maiak lakóházát találjuk itt. Négyszögletű kis előcsarnokaik folyton
nyitva tartott kapuikkal összeköttetésben állanak az utczákkal;
azon tul igen csinos vasrácsok zárják el a szintén négyszögletű
udvart, mely oszlopcsarnokokkal van körülvéve, ezenkivül narancsfák
vagy legalább cserepekben s virágedényekben levő diszes növények
s szökőkutak ékitik: a napsugarak ellen vászon fedő védi teljesen.
E szép helyen, melybe az utczáról teljesen be lehet látni, van a
valóságos szalon, itt társalkodnak a családtagok; itt fogadják a&
idegeneket s a csinos, rendesen fekete selyembe öltözött, tüzes.

Havangozás a szevillai székesegyházban.

szemű nők előtt kecses helyzetben álló férfiak pengetik a gitárt. De

még ezzel sem elégesznek meg a nyilvánosságot szerető spanyolok
s minden ablaknál egy-egy balkont állítanak, hol különösen esténkint
gyűlnek össze s az utczán járókkal kedélyesen társalkodnak. Minden
valódi szevillainak házát ennélfogva az utczán járó teljesen átláthatja.
Nem feszélyez e körülmény itt senkit, az örökvidám lakók nem
törődnek azzal, hogy elpusztithatlan vidám hangulatú mindennapi élet-
módjukban mások is részt vegyenek. Ha több család lakik egy ház­
ban, a mely körülmény azonban csak a szegényeknél fordul elő,
mindannyinak teljes joga van részt venni a közös udvar (patois) kel-
lemeiben s együtt üldögélnek a nap nagyobb részében a szökőkutak
mellett. A köznép hasonlókép igyekszik folyton vidám lenni, mint azt
harangozási képünk is mutatja.
Érdekes művelődéstörténeti adat, hogy már a római korban
Baetica, azaz a mai Anduluzia, lakóit tartották a legjobb tánczosoknak.
Ez időben különösen Cadix városának lakói voltak híresek erről,
most Szevilla s Malaga vidám ifjúsága nagy sikerrel versenyez velők.
Malaga, melyet a nép maga az „örök tavasz városá"-nak nevez, kicsi­
sége daczára általában igen veszélyes konkurrense Szevillának, a mi
a lakók kellemét illeti. Az idegen rögtön otthon találja magát e helyen.
Egy pár szó, vagy valami futólagos ismerkedés a vasúti kocsikban
•elegendő, hogy az újonnan jöttét, kinek viszonyait még nem is ismerik,
barátjuknak tekintsék s az egész város intelligentiája körében sorba
vezessék s mindezt a legszeretetreméltóbb nyájassággal, a nélkül, hogy
legkevésbé tolakodók lennének. Aránylag legridegebb még e tarto­
mány városai közt Granada, (75.000 1.) hol a Sierra Nevada felöl
hűs szél-fú s mely városnak klassikus romjait s palotaszerü épületeit
tömérdek idegen szokta látogatni. Néznivaló csakugyan Granadában
van legtöbb, de Szevilla s Malaga kétségkívül kellemesebbek.
Az andalúziai gyönyörű éghajlat s vidék, az életvidorság, mely
lakosainak ereiben mintegy otthonossá lesz, egyiránt előidézik azt,
hogy az andalúziai nem harczias hangulatú s a katonai szolgálatot
sem szereti. Sokkal szebb élete van, minthogy oly értéktelennek tar­
taná, hogy bármely a kormány által helyesnek talált eszméért kocz-
káztassa; az élete sokkal kellemesebb, sem hogy jó szóért meg
tudna tőle válni. Elegáns, kecses alakja, melylyel a természet az
andaluziait több más előnyök mellett kitüntette, különben még kelle­
mesebbé lesz, ha a világhírű tüzes, selyemszőrü andalúziai paripán ül,
mely paripát a háborúban is igen jól lehet használni. A harczias
jellem hiányával s a vidám életmóddal némileg összeköttetésben áll,
hogy az andalúziai, ép úgy, mint a nápolyi, elegáns testalkata mellett,
gyenge testi erővel bir s talán érzi is, hogy a katonák fáradságos
gyakorlatait nem képes kellő pontossággal végezni s ez egyik oka,
hogy e pályától idegenkedik. A fiatalság különben itt is' bátor, sőt
bizonyos tekintetben veszekedő is, de bár a kést szereti forgatni, igen
hamar kibékül s bosszúálló soha sem lesz.
 A magasabb osztályokban az udvariasságot bizonyos mértékig
túlzásba viszik, másrészt azonban sajátságosan kerülik a tisztán
hízelgő kifejezéseket s nagy udvariatlanságnak tartják, ha valaki kizá­
rólag rideg bókot mond s nem burkolja be azt költői kifejezésekbe.
A szegényebbek s alsóbbrendüekkel szemben is megtartják az udva­
rias jelleget. A gazdag bankárok mellett a munkás egészen fesztele-

Az Alkazar Szevillában.

nül foglal helyet s a nép ezt egészen természetesnek tartja, mivel az

egyenlőség érzete mintegy a vérébe ment át. Ennek tulaj donitható,
hogy az inas s hordár ura előtt szivarozni szokott, sőt tőle kér tüzet.
A szivarozás általában nagyon elterjedt szokás; másodrendű szín­
házakban s bikaviadaloknál általánosan szivaroznak, sőt még a temp­
lomok előcsarnokaiban s a hivatalos tárgyalásoknál sem okoz feltűnést,
ha valaki cigarettára gyűjt.
 Spanyolország más néptörzseit legjobban megismerhetjük, ha
egyes jellemvonásaikat az andaluziaiakkal ellentétbe állítjuk. A leg­
ismertebb törzs a kastiliai, melynek föjellemvonását a büszkeség
képezi s e tekintetben csaknem ellentéte az andaluzi lakosoknak. A
merev, ettiquetteszerü „hidalgo"-k, a szertartásokkal teljes s mégis
rest „caballero", az őseire büszke s azért a legnagyobb nyomorban
is munkátlan életet folytató „Ranudo de Colibrados", mind jól ismert
alakok és a kastiliai népéletben igen gyakran feltalálhatók. Az önérzet
mutatkozik többé náluk oly szeretetre méltóan, mint az andaluziaiak-
nál, mert mindegyre imponálni akarnak. Nem a legkedvezőbb, hanem
a legnagyobb hatást akarják elérni. Kastiliában találták ki ennélfogva
a „grandezzá"-t is, hogy az egyén esetleges fogyatkozásai minél szö­
vevényesebb szertartások által pótoltassék ki. Es minden működé­
sűknek czélja a nyugalom, az absolut nyugalom tétlenséggel párosulva.
Andalúzia lakosai is szeretik a tétlenséget, de csak azért, hogy az
élet kellemeit élvezhessék: a kastiliai ellenben nem epicurista, hanem
stoista; zavartalan nyugalmat óhajt s kényelmét csak akkor találja
fel, ha senkivel sem kell bajlódni. Ep ezért is szeret hirtelen meg­
gazdagodni, hogy azután a kamatokból élve, édes semmit nem tevésbe
sülyedhessen. De e czélt ritkán éri el, mert munkájában nem kitartó s
mert, ha nyomorúságosan képes valamikép megélni, egyetlen ujját sem
mozdítja meg, hogy még többet szerezhessen. A férfiak izmosak, d&
szikárak, a nők jobbára karcsuk, túlnyomóan barnaszinüek és szeműek.
Jellemző méltóságos magatartásuk és erős önérzetük. Őszinte, becsüle­
tes, önzetlen nép ; de közönyös minden tekintetben s ép ezért újítások
iránt alig fogékony. Századokon át változatlanul marad köztök minden,
de másrészt a hatóság által behozott reformokhoz, ha azok nagyobb
tevékenységet nem igényelnek, könnyen hozzászoknak. Némely helyütt
p. Estramadurában a benszülöttek órákig képesek egymás mellett,
elülni, a nélkül, hogy egy szót szólanának, avagy ajkuk mosolyra
nyilnék. Az idegenek iránt azonban mindig udvariasak, habár Ujkasti-
liában ez irányban is több panasz van, mint Spanyolország más részei­
ben. A tisztaság sem tartozik erényeik közé. Mig Andalúzia egyes
helyei igen tiszták s különösen Cadiz nagy része csaknem hollandi
tisztasága által tűnik ki.
Nagyobb tevékenységet fejtenek ki az északi part mögött lakó
spanyol törzsek: a gálicziaiak, aszturok s baszkok. Mind a három törzs
emberei igen használhatók, jóllehet különböző módon. A gálicziaiak
mindennemű szolgálattételre készek, a napszámos, munkás, öszvér-
hajcsár, szolga s iparos galicziai Spanyolország minden részeiben,
sőt Portugáliában s Francziaország déli részén is feltalálható; az

Bikaviadal.

aszturok leginkább szolgáknak állanak be, mig a baszkok, kik épen

ugy, mint kastiliaiak, büszkék arra, hogy másoknak állandó szolgái
legyenek, mint bérlők s földmüvelök igyekeznek megélni. A baszkok
igen megbízhatóak, de makacsok s ezért nehéz velők bánni; az asz­
turok ellenben a legkönnyebben alkalmazkodnak másokhoz minden
spanyol között, s oly családoknál, hol már otthoniasan érzik magukat,
egészen megbízhatók.
Legszorgalmasabb faj e három közül a galicziai (gallegos); ren­
desen még azután is dolgozik, midőn már megszerezte azt az össze­
get, melyet óhajtott s csak a honvágy vonja ismét el keresetforrásától.
Mivel hazája meglehetős terméketlen helyen van, rendesen idegen
vidékre vándorol, hogy a megélhetési feltételekről biztosítva legyen,
de mindannyiszor visszatér ide, ha már az idegen földön nézete sze­
rint eleget szerzett.
A régi aragoniai királyság lakói általában a legvállalkozóbbak ; de
egyúttal legönállóbb spanyolok is. A tulajdonképi aragoniaiak, a cata-
lonialc és valenciele egyenlő mértékben őrizték meg függetlenségüket,
habár nem ugyanabban az irányban. A valenciek Spanyolországban
iwen rossz hirnevüek, mivel sok erőszakoskodás s boszuállás is fordul
elő közöttök, bár tagadhatatlan, hogy heves vérmérsékletük mellett
elmések, mulatságkedvelők és szorgalmasak. A regényes „Huerta de
Valencia" nevű sziklás síkság csatornáival, kertjeivel s gyönyörű
gyümölcsöseivel Európa legszebb vidékei közé tartozik. Mindez a
gazdagság még az arabok idejéből maradt fenn, kik a földművelésre
sok gondot fordítottak. Mostani utódaik még öltözeteikben is sokat
öröklöttek tőlök. Egyetlen vászondarab képviseli az inget s nadrágot
s ezt veres tunika erősiti meg, a négyszegletű köpenyt, melyet a
római tógákhoz hasonlón viselnek, rendesen vállaikon összetakarva
hordják s csak rossz időben terjesztik szét. Bizonyos tekintetben
vadjellegüek s az uralkodó hatalommal szemben féltékenykedők.
A kataloniaknál is meg van eme féltékenység és csak nagy
nehezén hódoltak meg az aragoniai' s később a spanyol királyoknak.
Minden forradalom alkalmával merev ellentétben állanak szemben a
madridi kormánynyal s rendesen ők folytatják legtovább az ellen­
ségeskedést, habár különben nyugodt a vérmérsékletük, mit tanusit
az a körülmény, hogy köztük fordul elő Spanyolországban a kevesebb
bűntett. Mint katonák, ők a legjobbak e félszigeten, jóllehet tartós
fegyelmet felettök sem lehet gyakorolni s ezért inkább guerilla had­
járatokra alkalmasak. Általában a spanyolok nem jó katonák s legin­
kább csak erődök megvédésénél tüntetik ki magukat.
Külön néptörzseknek kell továbbá számítanunk a vegyes eredetű
lakókat, kik most a balemi és pilyuzi szigeteken tartózkodnak. Nyel-
vök a valenciekéhez hasonlít leginkább s különös sajátságaik mellett
igen csinos önálló költői irodalmuk van, melyet gondosan ápolnak s
tovább fejlesztenek. E külön tájszólást tanítják az. iskolákban, ezen
szónokolnak a papok s igy társalognak az előkelő körökben is, noha
a hivatalos nyelv a kastiliai, mely minden spanyol tájszólás közt a
legváltozatosabb. Még a sziget fővárosa Mahon is sajátságos jellegű;
a zöld redőkkel ellátott ablakok, a balkon hiánya s más sajátságok

A baszkok.

a déli növényzet ellenére inkább az angolokra emlékeztetnek, mint a

spanyol városokra. A lakóknál az önállóság érzete nagy, folytonosan
külön királyság alapításáról álmodoznak. Minorca szigetét tartják a
világ legszebb s legtökéletesebb pontjának; de ez önhittségen kivü
igen barátságosak, nyájasak és annyira becsületesek, hogy a házak
ajtait soha sem zárják be s a lopások a legnagyobb ritkaságok közé
tartoznak.
Az előszámlált különböző spanyol népcsoportok egynek kivéte-
Cryörgy Aladár : A föld és népei. IV. G
lével mind az árja vagy indogermán népcsaládhoz tartoznak. E kivételt
a nevezetes baszk népcsoport képezi, mely a Pireneusok két oldalán,
részben Spanyol-, részben Francziaországban él s ethnologiailag Európa
legnevezetesebb népei közé tartozik, mivel a jelenlegi tudományos
kutatások szerint, e nép bizonyosan a régi ibérek utóda, azaz ama
nagy ősi törzsé, mely a történelmi korszakot megelőzőleg Nyugot-
európában lakott s melyet az árja bevándorlás előcsapatát képező
keltek innen kiszorítottak. Nagyon valószínű, hogy e nép, melynek a
baszkok utódai, egy időben sokkal messzebb is elterjedt, mint Spa-
nyol-Francziaország, hogy Sziczilia őslakói s még a phoeniciai s római
hódítás előtt Északafrikában lakott ősnépek is ugyan e fajhoz tartoz­
tak s az sem lehetetlen, hogy egész Olaszországban hajdan az ibérek
tartózkodtak s a latinok, a rómaiak ősei, a spanyol iberekkel rokon
népet űztek el arról a nevezetes hét halomról, hol később a világ­
város alakult. Hírneves angol kutatók: Huxley, Davkins s mások azt
állítják, hogy a brit szigeteken is baszkok laktak előbb s az őslako­
sok vére annyira átment a keltákéba, hogy a szigetcsoport némely
helyein még ma is világosan meg lehet különböztetni, hol voltak a
baszkok túlsúlyban, hol a kelták s a teutonok. Mindebből látszik,
hogy e kis nép mily fontos ma az összehasonlító népisme tanulmá­
nyozásánál.
Jelenleg négy spanyol s három franczia tartomány van, hol a
baszkok tömegesebben laknak, bár itt sem beszélnek mindannyian ősi
nyelvükön. E területen kivül még két franczia határ-faluban, továbbá
Mexico, Montevideo s La Plata egyes helyein értik a baszk szót, hova
egykor baszkok telepedtek le. Egészben véve számuk Spanyolország­
ban 660,000-re, Francziaországban 140,000-re megy. Nagyobb részök
anyanyelvén kivül még az ország nyelvét is érti. Az ős nyelv négy
tájszólásra oszlik Guipuscoa, Biscaya, Laburdin és Sule vidékein.
Navarra különböző vidékein némileg eltérő tájszólások is uralkodnak,
azonban e tájszólást irodalmilag soha sem művelték. A tájszólások
nemcsak a nyelvtani szerkezetben s kimondásban különböznek egy­
mástól, hanem egyes szavakban is, ugy hogy egymást nagy nehezen
tudják megérteni. Nyelvük egyáltalán nem hasonlít semmi más ismert
nyelvhez s ezért nem is képesek a nyelvészek azt valamely csoportba
beosztani, hanem külön önállóan tárgyalják s csak más nyelvektől
eltérő sajátságait emelik ki. A spanyol baszkok nyelvöket Euskaranak
nevezik s magukat Euskaldunak, azaz oly embereknek, kik az Euskara
nyelvet beszélik. Saját tartományok neve Euskalcaria. A francziaorszá-
giak baszkoknak nevezik magokat, nyelvöket basgunsenak s országukat
Heskualherriaknak, azaz baszk birodalomnak. Minden más népet, kik
nem baszk nyelven beszélnek, erddldundk névvel illetnek, mely név
újonnan érkezetteket jelent, tehát oly embereket, kik csak akkor
jöttek Franczia- s Spanyolországba, midőn az Euskualdunak már ott
lakoztak. E szóban tehát meg van örökitve az indogermán néptörzsek
bevándorlása Európába, oly esemény, mely már oly régi mesés időben
történt, hogy maguk az indogermán népek is elfeledték s csak is a
tudományos kutatások s az összehasonlitó nyelvtudomány fedezte fel
ezt ujabban a traditio segítsége nélkül.
A baszkok már régen keresztyének lettek s ez által igen sok
fontos hagyomány és érdekes vallásos szertartás veszett el, mely külön­
ben a tudományos világnak több homályos pontra nézve fölvilágosítást
s támaszt nyújthatott volna. Csak egy pár dologra nézve maradt fenn
némi bizonytalan traditio. Igy például tudjuk, hogy egykor a harczok
urát, Jainkoa-t, tisztelték, mint főszellemet. A sir szerintök „a nagy
nyugalom ágya", a halál ideiglenes alvás, melyből új életre kelünk,
melyben a jótetteket megjutalmazzák, a gonosztetteket pedig meg­
büntetik. Van szó a hagyományokban még Bassajaon nevü gonosz
istenről, vagyis a vadurról, kit a népköltészet még ma is felhasznál
s olyformán rajzol, mint valami erdőben élő elvadult embert.
A baszk nép, úgy látszik, Spanyolországban sokkal tisztábban
megőrizte ősei szokásait, öltözetét s nyelvét, mint Francziaországban.
A spanyol baszk általában nevezetes conservativ jellegéről. Nem hajol
meg semmi előtt, maga felett semmit sem ismer el az ő régi, őseitől
öröklött intézményein (fueros) kivül. Ezeknek fentartásáért képes
életét áldozni, bennök központosul liberálismusa, ezen szükkörből
ritkán lép ki s ki szabadalmaihoz nyúl, azt halálos ellenségének tekinti,
mások bajával nem sokat törődik s a forradalmak iránt is cse­
kély rokonszenvet tanusit. Valódi angol modorban küzd otthoninak
conservativ jellegeért. A spanyol kormány határozatait rendesen saját
gyűléseiken vitatják meg, külön törvényeik s igazságszolgáltatásuk
van s a katonasághoz csak toborzás utján járulnak. Nevezetes még
az is, hogy egyes helyeken a kormányzat módja más. Vizcaya
demokratikus, Guipuzcoa mintegy aristokratikus köztársaság, Alava
pedig választási monarchia demokratikus intézményekkel. Igen ter­
mészetes, hogy a faj, mely önállóságát ily szorosan tudja megőrizni
s egészben véve conservativ jellegű, egyúttal igen büszke. Bármily
szegény is a baszk, habár csak egyszerű napszámos, ki magát s övéit
6*
két keze munkájával keservesen táplálja, oly büszke, mint valami
született fejedelem; büszke hazájára, mely örökké zöld: büszke nem­
zetére, mely ember emlékezete óta szabad volt; büszke eredetére,
mert egy talán már olvashatlan okmány kunyhója egyik zugában azt
mondja el neki, hogy ősrégi családból származott, mely független­
ségeért, hiteért s otthonáért számtalanszor ontotta vérét. Minden
törvényes ágyból született baszk hitök szerint nemes, bármily szegény
is. Mindenik tudja, hogy az arabok paripáinak patkói nem taposták
lakó-földöket, hogy nincs hitetlenek vére ereiben s hogy ősei az elsők
voltak, kik Spanyolországban a keresztyénséget elfogadták s ezért
„cristiano viejo" (régi keresztyén) névvel disziti fel magát. A büsz­
keség mellett azonban a baszk barátságos s vendégszerető is. Sap­
káját leemelve üdvözli az idegent s nem szivesen bocsátja el, mielőtt
egy pohár almabort (zagardua) vagy könnyű bort (chacoli) nem isznak
meg. Sőt a tartósabb mulatozástól s élénkebb társas mulatságoktól
sem idegenkedik, habár soha sem lesz részeges, sem könnyelmű.
Mint mindenben, ugy vallásos hitében is conservativ, könnyelmű gú­
nyolódásokat a papok ellen, mint Spanyolországban, különben min­
denütt szokás, itt nem lehet hallani. Ép oly szigorúak erkölcseikben
is s nőik háziassága s munkakedve messze földön ismeretes.
A világtól elzárt vidéken lakó ősrégi népnél természetesen sok
sajátságos vonás található. Az ekét, melyet már a görögök és rómaiak
is használtak, a baszkok egy része most sem ismeri; Guipozcoában a
mezei munkát általában kapával s egy sajátságos szerszámmal végzik,
mely a mi vasvilláinkhoz hasonlít. E primitív eszközök segítségével is
kitűnően kezelik a földművelést, mely körülmény annál méltóbb a
dicséretre, mivel a talajt nemcsak nehéz művelni, de eredetileg is ter­
méketlen s csak mészoldat által lehet némileg javítani. Ezért minden
kunyhó mellett mészgödör is van a szükséges trágya készitésére.
Házaik kivül-belől egyaránt rendkívül tiszták s rendesek. Valóságos
faluk nincsenek; csak egyes lakóhelyek, melyek néha kissé közelebb
állanak egymáshoz s oly helyeken, hol templom is van mellettök.
köztársaságoknak neveztetnek. Az ország egyes részein ősrégi, félig
összeomlott várakat lehet találni, melyek emberemlékezet óta mindig
egy és ugyanazon család tulajdonai s melyeknek birtokosai, a spa­
nyolosan úgynevezett Parientes majores, a nép előtt tiszteletben
állanak. Műveltség tekintetében messze felülhaladják a többi spa­
nyolokat. Népiskolák, melyeknek felállitásáról sok spanyol vidéken
csak most gondolkoznak, náluk ősrégi időktől fogva fönnállanak s kü-
Spanyol czigányok táncza.
 lönösen a fiatalabb nemzedék közt alig van egy is, ki irni s olvasni
ne tudna. A földművelésen kivül halászat s vadászat, (különösen vad­
galambokra) képezik a nép főkereset forrásait. De a kereskedelem
és ipar is eléggé virágzik. Biscayaban nagyobb vasgyárak vannak. A
kiviteli czikkek: vas, ácsoknak való fa, gyümölcs, csokoládé és bor.
Szárított sonkákat is árulnak. Mint vállalkozó hajósok régi idő óta isme­
retesek. Ok voltak az elsők, kik a czethalat a jegestengerig üldözték,
kik Ujfundlandot felfedezték s onnan különböző állatokat hoztak
Európába. Testalkotásuk rendesen sugár és sovány; de e mellett izmos
és erőteljes, szürke szemeik s kissé sötét arczbörük van. Erősségük
mellett ügyességük is feltűnő, gyorsan járnak, nézésök biztos; a
nélkül, hogy elszédülnének, egyik szikláról a másikra ugranak s a
legmagasabb csúcsokra is felhágnak. Különösen jó lövők, ügyes
lovasok, fáradhatlan tánczosok s kitűnő úszók. A nők általában véve
csinosak, igen szép alakú kezeik s lábaik vannak, maguktartása
kecses, szemeik tüzesek s arczélök a görögökére emlékeztet. E mel­
lett élénkek, vidámak s rendkívül erősek, úgy hogy nemcsak a férfia­
kat segítik minden munkáikban, de sokszor még kitartóbbak is, mint
férjeik.
A spanyol néptypusok rajza nem volna teljes, ha legalább néhány
sorban nem emlékeznénk meg a czigányokrol (gitanos), kik már ősrégi
idők óta letelepedtek a déli spanyol városokban, s különösen Szevil-
lában, a régi Hispalisban. E város környékén s különösen a Quadal-
cpjivir partján fekvő Triana külvárosban s a mintegy egy órányira
fekvő Alcalaban lehet őket legjobban tanulmányozni. Ez utóbbi helyen
még most is barlangi életet folytatnak, egy, a város közelében levő
óriási szemétdombba vájva fészkeiket. Szevillánál igy laktak, mig az.
1866-iki cholera után, mely mint legyeket pusztította őket, e laká­
sokból a hatóság ki nem űzte. Mai, tisztességesebb lakásukban, nem
találják jól magukat s nap legnagyobb részét azért az utczán töltik
Itt foltozza egy részük az üstöket, mig a mások a barmokra alkusznak
s a nők kiterítik a régi ruhákat s más szöveteket, melyekkel másnap
házalni járnak, vagy a legközelebbi vásárt keresik fel. Egyik oldalon
egy czigányleányka mélabús dalt énekel gitár mellett, a másikon egy
csoport gyönyörködik valamely uj tarkaruhában vagy csillogó hamis,
gyöngyben s a harmadik csoport azalatt dal és tapsok között phan-
tastikus tánczra perdül. Ugy látszik, mintha megannyian egy
családhoz tartoznának. Mindannyinak kivétel nélkül sötét arczbőre,
fekete haja és szeme van, mely merészen, áthatottan tekint a szem-
lélö szemébe; termetök szép karczu. Mondják, hogy úgy szeretik egy­
mást s ugy gondoskodnak egymás jóvoltáról, mintha csakugyan egy
család tagjai volnának. Soha sem árulják el egymást s közösen
gyakran vesznek részt egyes vállalatokban. Éles elméjök s emberis-
meretök gyakran veszedelmes eszköz is. Altalános vélemény, hogy
ravaszok s hazugok s különösen a kártyavető s jövendölő nőket a köznép

Hidfő és mecset Cordovában.

babonás félelemmel szokta tekinteni. Mivel kényszeritvék arra, hogy

más emberekkel együtt lakjanak, a városok legtávolabb eső s legin­
kább elkülönült részeit keresik fel. Bizonyos nemesi osztályt képez­
nek köztük az úgynevezett „Viandantes" (kóborlók), kik, mint őseik,
még mindig az erdőkben s csalitokban élnek s kik még most is meg­
vetéssel tekintenek le városi rokonaikra s ezek viszont bizonyos babo­
nás tisztelettel viseltetnek irántuk. A czigányoknak már megadták a
spanyol állampolgárok jogait s katonai szolgálatokra is kötelezik őket.
Már III. Károly egyenlő jogokat adott nekik, mint ujkastiliaiaknak,
a többi spanyolokkal is igyekezett őket a nemzetbe beolvasztani,
azonban fáradozásai eredménytelenek maradtak. A szent inquisitio is
mindent elkövetett, hogy keresztyén életmódhoz szoktassa őket, sát­
raikat elégette, kinzás alá vette s III. Fülöp a mórokkal együtt nagy
részöket ki is űzte az országból. Ez időben sokan áttértek legalább
külsőleg, a keresztyénséghez, — azonban még most is sok pogány
szertartás maradt fenn náluk, mi azt bizonyítja, hogy a keresztyénség
e népfajnál nem állhat erős lábon.
Valóságos külön néptörzset képviselnek Spanyolországban a
koldusok is. Valódi életpálya ez, melyet nemzedékröl-nemzedékre örö­
kölnek. Az éles világosság következtében igen sok a vak s ezek a
koldusoknak legtisztességesebb faját képviselik. Oly átszellemült kedves
arczokat lehet látni köztük, mint másutt ritkán. Az utczaszegleteken
ülnek imádkozva vagy korhadt gitárt, hárfát pengetve. Falukon, vasúti
állomásokon énekelnek is hozzá, állapotjuk, a szánalmas dallam mellett,
még szomorúbb. Talán minden vak ért a gitárhoz. Némelyek házalók
is, gyufát, lapokat s más apróságokat árulnak. Sokkal kevésbbé tisztes­
séges nép a többi koldus faj, nielylyel ez ország a szó szoros értelmé­
ben tömve van. Különösen a templomajtóknál gyűlnek össze és rimán-
kodásaikkal nagy lármát ütnek. A hol három együtt van, ott, mintha
versenyben csinálnák, oly dühvel ragadják meg a közeledőt. Ezernyi
hangváltozással rendelkezik a hivatásbeli koldus s rendszerint elta­
lálja, hogy melyiket kell használnia, a szerint a mint papot, szerze­
test, grandot, asszonyt, özvegyet, árvát lát. Arczát, a mint tetszik,
majd elragadtatásban levő jámborságra, majd kinzó szenvedésre ido­
mítja, tökéletes színész, ki mindenkit tud utánozni. Számos gyermekét
szintén koldulásra tanítja s mivel ezek is annyit szereznek, mint ő
maga, sok vagyonos van köztök. Rendes kurjontások: una limosina
por el amor de Diós ! A katonaság alig tehet valamit ellcnök, de
egyes kegyes társulatok már is üdvösen működnek, hogy számuk
kissé apadjon.
Még a koldusok állapotánál is hasonlithatlanul szomorúbb a
Sierra Estrella egyik vidékén Salamancatól nem messze fekvő Hur-
desvölgy lakossága, mely Európában a legnyomorultabb s valódi vad
állapotban tengődő néptörzs. A lakosok elzárva a világtól földalatti
putrikban laknak, melynek nagysága alig egy pár négyszögöl s a
család tagjain kivül még a házi állatoknak is lakóhelyül szolgál. A
műveltség legprimitívebb kellékeivel sem bimak. Istenről, hazáról,
időjárásról, hatóságokról fogalmuk sincs, bútoraik nincsenek, öltö­
zetük vagy épen nincs, vagy csak egy pár, a szemérmet eltakaró
rongydarabból áll s még beszélni sem tudnak, csak egy pár szót.
Földművelésről s iparról fogalmuk sincs, egyetlen háziállataik a
kecske s egy pár madár. Látszólag a holdat imádják, legalább hold­
világnál s a holdváltozások szerint végzik nevezetesebb teendőiket,
kötik a házasságot pap nélkül, kiknek a 140 • kilométerre terjedő
s mintegy 4000 lelket számláló területen nyomuk sincs. Jótetteket,

Az aranjuezi kastély.

bűnöket tetszés szerint követnek el, mert fogalmuk sincs a különb­

ségről. A zárt vidékről csak néha-néha nagy inség folytán mennek
ki az emberek lakóhelye felé, hogy kolduljanak, vagy raboljanak.
Senki sem gondol velők s a kormány érdekökben nem tesz semmit;
így mint vadak tengődnek folytonosan. Valószínű, hogy a góthok
utódai; de alaposan nem tanulmányozta senki viszonyaikat, bár vidé-
kök mellett művelt nép lakik s a hely, hol tartózkodnak, a természet
által kincsekkel bőven van megáldva.
Azok után, a miket az egyes néptörzsek eltérő sajátságairól
elmondottunk, csaknem felesleges külön is kiemelnünk, hogy az ország­
nak minden jelentékeny városának szintén önálló, jellemző sajátságos
Gyürgy Aliuiár: A iuld és népei. IV. i
 viszonya van. Maga a történeti fejlődés is bizonyság erre. A régi
16 királyság és fejedelemség, melyből a mórok meghódítása után a
mai Spanyolország alakult, bizonyos tekintetben még most is meg­
tartotta sajátságos jellegét s különösen a régi fővárosokban, melyek
most a 49 tartomány egyik vagy másikának székhelyei. A conservativ
jelleget nagyban emelte az a körülmény, hogy nagyobb városok egész
napjainkig kőfalakkal körülvett erődök s mindegyik bizonyos tekin­
tetben specialitás. Valóságos falu, a mint azt nálunk Magyarországon
értik, Spanyolországban, mint általában Nyugoteurópa nagy részé­
ben nincs. Vannak ugyan majorok s tanyák itt is szétszórva; de a
hol több ember, községet alkotott, együtt lakik, a helységek min­
denütt szük utczákból állanak s a házak kertek nélkül szorosan egy­
más mellé vannak épitve. A falukat a városoktól rendesen csak azok
nagysága, vagy templomainak száma különbözteti meg, valóságos
városnak a spanyol különben csak oly községeket nevez, melyek
kőfalakkal vannak körülvéve. A rangfokozat körülbelől a következő:
aldea = kis falu, templom nélkül; pueblo = nagyobb község tem­
plommal, de körfalak nélkül; villa = község, melyben egy templom
(plébánia) van s körfalak veszik körül; ciudad = nagyobb bekeritett
város több plébániával; capital = egy tartomány székhelye vagy
más tekintetben nevezetes központ. Madridnak, mint fővárosnak, külön
neve is van, mely más városra nem illik, ez: la Corte.
E főváros, melylyel Spanyolország sok városai közül a legne­
vezetesebbek sorozatát megkezdjük, Madrid az utóbbi években nem­
csak jelentékenyen gyarapodott népesség dolgában (jelenleg már fél­
milliónál több lakosa van), de egyúttal nagyon is megváltozott, még
pedig előnyére. Legnevezetesebb piacza a „Puerta del Sol", hol egy
pár évtized előtt még meglehetős ronda s különböző stylben s nagy­
ságban épült házak voltak, most nagy, szabályos négyszegű térré
változott, melynek minden oldalán gyönyörű paloták s előkelő ven­
dégfogadók vannak s közepén hatalmas s Ízlésesen épített kut, hon­
nan nyolcz sugáralakban kinyúló szép utczán lehet végiglátni. A
főutczákon uj, pompás paloták épültek s fényesen berendezett kávé­
házak és kereskedések vannak, melyeket este tömérdek gázláng vilá­
git be. Legszebb sétahelye a 2 km. hosszú Prado, melyet fasorok,
szökőkutak, szobrok és paloták díszítenek. Legdiszesebb városrész a
Salamanca, hol többek közt 10,000 nézőre számított czirkus van bika­
viadalok számára, rengeteg ezenkívül a nyaralók és mulatóházak
száma. Még szebben alakult át a főváros környéke. A kapuk nagy része
ugyan még fennáll, de a kőfalak eltűntek s míg a 40-es években
külváros alig volt, most már 8 van, köztük a Barios de Salamanca,
de los Pozos és de Arguelles nevüekben igen szép széles s fasorokkal
díszített körutak, három-négy emeletes elegáns erkélyekkel ellátott
házak, virágcsokrokkal s kutakkal díszített terek s sajátságos lapos
tetejű csinos villák láthatók. Ujabban számos kert, mulatóhely s köz­
intézet is épült a főváros környékén; de a mi különösen nevezetes:

A Puerta Sol Toledóban.

uj templomok alig épültek. E rendkívüli átalakulás több más ok

miatt részben a három vasúti pályaudvarnak köszönhető, mely a
fővárost valóban az ország szívévé tette; részben az Izabella-csator­
nának, mely igen jó s kitűnő vízzel látja el e helyet, mely azelőtt
kopár vidékéről s rossz ivóvizéről egyaránt hírhedtté lett. Az elűzött
királynő nevét viselő csatorna a legszebb ujabb vízvezetéki munkák
közé tartozik; 1859-ben fejezték be s 48 millió forintnál többe került.
7*
Most azonban Granadát kivéve, Spanyolország összes nagy városai
közt Madridban van a legjobb ivóvíz s e mellett a csatorna, mely a
Guadarrama hegység aljánál kezdődik s körübelül 93 6 kilométer
-

hosszú, az egész vidék öntözésére is szolgál s szépségével az egy­

kori kopár földön gyönyörű parkokat és sétahelyeket s magában a
városban jó kutakat lehetett késziiteni. A nagy víztömeg, melyet e
csatorna részben a föld alatt, részben öntött vasból készült hengerek
segitségével folyókon s völgyeken át, nagyszerű hidakon keresztül
Madridba vezet, az éghajlati viszonyokat is jelentékenyen megváltoz­
tatta; a levegő nem oly száraz többé, mint az előtt volt, a sok uj
telepitvény ózonnal is ellátta a léget s az egészségi állapot jelenté­
kenyen javult. A város nagyságának megfelelően most már lóvonatu
vasutak s más közlekedési eszközök is fejlődtek; egy szóval Madrid
egészen európai várossá lett. Hires épületei közt a spanyol műreme­
kekben gazdag képtár (museo real), a szent Jeromosról nevezett góth
izlésü templom, a régi Atocha templom, a füvészkert, a négyszögű
nagy várpalota s mások érdemesek az említésre.
Madridtól délre regényes sziklatetőn fekszik Toledo városa, a
spanyol egyház központja, az érsekprimás székhelye. A terjedelmes
tetőn 7 különböző nagyságú domb van s a legmagasabban vannak a
mór királyi lak (Alcazar) ma már kopár s ujabban egészen átalakított
falai. A szük utczák hegyen-völgyön keresztül vezetnek, a kereszte­
zéseknél valóságos labyrinth támad s néha a házak mintha egymás
felett állanának. Mindamellett e kedvezőtlen helyen az idők folyamá­
ban számos csinos palota s nagy kolostor épült, melyeken a festői
mór izlés nyomai még most is láthatók. Egy mélyedésben fut a
Tajó, néha lomhán, néha magas habokat vetve s itt-ott arab hidivek
romjai alatt. A castiliai síkság felé Wamba góth király által emelt
falak s monumentális kapuk állanak. A Toledo hegység és Sierra de
Quadelupe pompásan köritik be e festői képet. Magában Toledo váro­
sában minden lépten-nyomon uj szépségeket találunk s a művészet is
színtelen alakban mutatkozik. Mindenütt feltalálhatók a patios (osz­
lopcsarnokokkal zárt udvarok), arab csarnokok, czimerekkel díszített
kapuk, kitűnő munkájú vasrostélyok, régies ajtókopogtatók, csinos
állatfejek, góth s arab erkélyek, frescok, szobrok stb. A szédítő sötét
örvény felett, melyben a Tajó folyik ősi oszlopokkal, két nagyszerű
hid emelkedik s egyik a puente de Alcantara, mely egymaga kis
erőd; a másik puente de san Martin, melynek főivét messze földön
nevezetesnek tartják. Székesegyházában millió értékű kincsek vannak,
Granada az Alhambrával; háttérben a Sierra-Nevada.
szembe vele egy kis tére tekinthetünk, mely az inqusitio korszakában
az eretnekek elégetéséről oly nagy nevezetességű volt. Toledo még ma
is papi hely. Ersekének 180 ezer reál jövedelme van, a városban 40
templom s számos zárdát találunk, jóllehet a népesség aránylag csekély.
A déli városok közt legnevezetesebb Granada, (400.000 1.) a
mór királyság egykori fényes székhelye. Részben még ma is fennáll,

Az Oroszlán-udvar az Alhambrában.

s mint irják, omlófélben levő talajon, egykori palotájuk, a világhírű

Alhambra, egyike azon helyeknek, melynek kedveért Spanyolországot
legtöbben felkeresik. Ezért mondja a spanyol: El que non ha visto
Granada, no ha visto nada. (Aki nem látta Granadát, nem látott semmit).
Itt a természet bája a művészettel egyesül. Ha valahol megfelel a
kikelet ama rajznak, melyet róla az ábrándok költője dalol, Gra-
nadában kétségkívül így van. Madárdal és virágillat teljes mértékben
egyesül itt a tiszta kék éggel s az álomba ringató nyájas szellőkkel.
April közepétől május végéig az egész város vidéke valódi paradi­
csom, az Alhambra piros tornyai s tetői mintha rózsaágyban feküdnének;
csalogányok dala hangzik folytonosan parkjában és Darrovölgy bokrai
közt, a gránátalmák vérpiros szine, az üdezöld növényzet s a festői

A Generalife Granadában.

vidék, odabilincselik az utazót. Hires sétatér az Alamadán, hol sűrű fák

árnyékában 50 kocsi mehet el egymás mellett. Benn a vár fenmaradt
s ma nemzeti múzeumként őrzött termeiben márványok, arabeszkek,
szökőkutak, phantastikus alakokkal s csodaszép díszítésekkel fogadják
az idegent, ki, habár leírásokból s rajzokból eléggé ismerte is már
a mult e nagyszerű emlékét, kénytelen őszinte bámulatának kifejezést
Az „infánsnők tornyának" kapója az Alhambraban.
adni. Oroszlánudvara, a nővérek terme, a fürdők udvara s más rész­
letei a modern művészek előtt is nagyon becsesek. Különösen bámu­
latosak a cserép és márvány díszítések, melyek majdnem csipkéknek
•és himzéseknek látszanak. Nevezetes még Genaralife, a mór királyok

Cordobai mecset.

nyaralója, myrtus- és cziprusfákban gazdag park közepette s a nagy

székesegyház fejedelmi sírboltokkal. Maga a város zig-zug utczákkal
van tele, de épületeiben sok mór-emlék maradt meg s a falakat mo­
dern ízlés még nem vonta be unalmas egyhangú fehér mészszel, ha-
nem meglátszanak a színes téglák, hatalmas oszlopok és díszes pár-
kányzatok. A nép is megtartotta nagyrészt ősrégi szokásait. A férj
nejével, az ur szolgájával egy lovon mennek a búcsúkra, hol részben
ősrégi eredetű mulatságok fordulnak elő. Január 2-án, Granada bevé­
telének napján, az Alhambra harangjait egész napon át fiatal leányok
kongatják abban a hitben, hogy igy ez évben férjhez mehetnek s este
a színházban bizonyos alkalmi darabot adnak elő, telve villámmal,
menydörgéssel, csodatörténetekkel s mór varázslatokkal. E nap emlé­
kére az Alhambraban az összes szökőkutakat megindítják.
Közel hozzá a Quadalquivir jobb partján fekszik Cordoba, a
középkor egyik leghíresebb városa, melyben akkor 30,000 mecset, és
egy millió lakos s a leghíresebb könyvtár és egyetem volt. Ma alig
50,000 lélek van a tornyos kőfalak között, a régi paloták helyét
többnyire kertek s apró házak foglalják el s a szűk utczák bensejé-
ben alig találunk egypár nevezetességet. De megmaradt székesegy­
házzá alakítva az arabok legszebb mecsetje. A hatalmas épület porfir,
jáspis és színes márványból készült 860 oszlopon nyugszik, építője 16
hajóra osztotta s minden oszlopsor végén külön kápolna van. Gyárai,
köztök a hires bőrgyárak, ma már nincsenek. Környezete azonban
igen kellemes, narancs és olajfaligetekben gazdag.
A tengerparton két nevezetes város van : Gibraltár és Cadix.
Gibraltár, mely tudvalevőleg az angolok birtoka, mintha a szikla
oldalán fészek lenne, rendkívüli erődítésekkel, melyek mind sziklákba
vannak vésve. A barlangokban gazdag sziklatömbön, mely egykor
önálló kis tengerparti sziget volt, még most is lakik néhány majom,
melyek ősei a közhit szerint tenger alatti alagúton jöttek ide Afriká­
ból. Sokkal' kellemesebb fekvése van Cadixnak, mely különben
Spanyolország legkellemesebb helyei közé tartozik, csinos utczákkal,
fasorokkal behintett terekkel s a tengerparton elragadó szép sétatér­
rel (alameda). A házak zöld ablaktábláikkal, gazdag márványékité-
seikkel s szép erkélyeikkel keleti pompát mutatnak s a lakosok virág­
kedvelését tanúsítja a mindenütt illatos virágcsokrok s cserepekbe
ültetett virágok nagy száma, melyekkel találkozunk. Legnevezetesebb
kikötő város Barcelona (300,000 1.), mely évről évre szépül s emelkedik.
Madridot és Barcelonát kivéve egyetlen város sem változott meg
ujabb időben annyira, mint Szevilla. Igaz ugyan, hogy a székesegyház
hatalmas tornyával, a 20.000 kötetnyi becses Columbus-könyvtár, az
alcazar s a nagyértékü képtárak, továbbá az egyetem s közintézetek,
Szevilla régi nevezetességei, mind változatlan állapotban maradtak; de
Karthagepa.
a város szélein a vasutak mellett nagy gyárak s egészen uj utczák
alakultak, melyek a várost emelik, de a régi kellemes életet, melyről
fentebb is szólottunk, mindinkább szűkebb körre szorítják. Ide hozták
ujabban Amerika felfedezőjének, Kolumbusnak hamvait is, midőn az
amerikaiak megfosztották őket legbecsesebb amerikai birtokuktól,
Kubától.
Szólhatnánk még Valenciáról, Cid s a datolya-pálma tropikus
éghajlatú hazájáról, Zaragosáról (100,000 1.) hajlott tornyával, és a
mely a földgömb egyik legnagyobb gránit építménye, a sokat látogatott
Escurial palotáról, melyet a spanyol királyok Ízléstelenül, mesés költség­
gel építettek, szentLőrincz rostélyát véve mintául, ahol a legtöbb király
sírboltja van, Andalúzia olajfaerdőiről stb.; de tartózkodnunk kell, mivel
a spanyol föld s népének ismertetése kimerithetlen tárgyat képez, ha
részletekbe akarunk ereszkedni. így általánosságban a kép sokkal
tisztább marad.
Még csak egy pár szót Spanyolország terményeiről.
Spanyolország természeti gazdagságát rendesen túlbecsülik. Nem
szabad ugyanis felednünk, hogy az ország jelentékeny része kopár
fensík, melyen alig terem valami. Ezen kivül az éghajlat igen külön­
böző s a partvidéket a száraz kontinentális éghajlattól az ország
bensejében igen kis földterület választja el. Azonban több helyen,
hol a meleg- és nedvességi viszonyok kedvezőek, nagyon termékeny
vidék van s déli növények: gyapot, czukornád stb. elég nagy területen
fordulnak elő, sőt Valenciában a datolya-pálma nagy mennyiségben,
Elche körül erdőt képezve, tenyészik. Barcelona és Tarragona között
feltűnő a mogyoró kiváló tenyésztése, mely az olajfa-erdők s narancs­
kertek közt idegen előtt igen különösnek látszik, de a melyek gyü­
mölcse e vidéken hatalmas kiviteli czikket képez. A középtenger
partjai mellett nem egy vidék mintha valóságos kert lenne. Körte-, szilva-
s cseresznyefák virítanak, a füge- s gránát-almafák rügyeznek, a czitrom-
fák telve vannak aranyos gyümölcscsel s a sötét cziprusfák mögött
dúsgazdag gabonatermő szántóföldek terülnek el. Itt a déli hegyek
oldalán terem a jó szőlő, s borai közt a xeresi s malagai messze
földön ismeretesek. Benn a szárazföldön sok négyszögkilométernyire
terjedő területen nincs forrás, nincs erdő s a tenyészet is kopár.
Nagy erdők vannak északon és délnyugaton. Délen terem a parafa,
a Pireneusokban fenyő-, jegenye- és puszpángfa. E hegységben van­
nak egyúttal a legnevezetesebb bányák is. Ólom, ezüst s higany igen
.sok fordul elő, e mellett vas, kőszén és réz. A tenger vizéből több
 SPANYOLORSZÁG TERMÉNYEI.

helyen sót főznek. A lakosság egyik megélhetésének föforrását képezi

a baromtenyésztés. Öszvérei Európában a legjobbak s általában nagyobb
számmal vannak, mint lovai, habár azelőtt az andalúziai lovak igen
ismeretesek voltak. Ma már csak a juhtenyésztés virágzik, melyből
mintegy 15 millió él ez országban. Leonban s Castiliában, de az ország­
más helyein is különös gonddal ápolják a merino-juhokat, melyek
finom selymes gyapjúikért nagyon kerestetnek. Egy-egy pásztorra
legalább kétszáz juhot biznak, csak ápriltól júniusig hagyják őket a
völgyekben, később a havasokra viszik, hogy mindig fris füvet legel­
hessenek. Vándorlásaik külön intézkedésekkel biztosíttattak, részben
a földművelők rovására. Éjjel s télire mindig fedett helyen vannak.
A baromtenyésztésen kivül a halászatot s selyembogár tenyésztést is
nagyban űzik. Vadászni inkább csak a pirenéi hegyekben szoktak.
Itt sok farkas, róka, hiúz, saskeselyű, vaddisznó s zerge van, Asturiá-
ban még a vadkecske is előfordul.

Abencerrageok terme.

S*
 Bellevue kastély Szedán mellett.

HARMADIK FEJEZET.

FRANCZIAORSZÁG.

Lemsseur: La France avec ses colonies. 1878. — Dubois: Geogr. jde la France
et ses colonies. 1892. — Hellwald : Frankreich, das Land und seine Leute. Leipzig.
— Maxime du Camp : Paris, ses organes, ses functiones, sa vie. G köt. 1888. —
Piguniol de la Force: Description de la ville de Paris. 10 kötet. 1765. — Gre-
yorovius : Corsica. 2 köt. Stuttgart, 1878.

K özel három századon át volt Európa, sőt az egész művelt világ

központja Francziaország. XIV. Lajos és I. Napoleon korában
politikailag is, de még tovább, mint a művészet és izlés forrása.
Voltaire korszakában az emberi nem nevelője, századunkban annak
szórakoztatója. Megszokták, hogy „nagy nemzet"-nek hívják. Ma
már jelentékenyen apadt a nemzetet kisérő nimbusz, de a franczia
nevet ismerik mindenütt s fővárosa, Párizs, vetekedik hírnévben a
nagymultu Rómával és az óriás Londonnal is. De a mennyire ismeri
a közönség magát Párizst, oly kevéssé ismert maga az ország, bár
egész sereg helynév hangzik ismerősnek az újságolvasók előtt.
A pirenéi sziklákon és a tengeren kivül nincsenek Franczia-
országnak természetes határai. Sőt maga a tenger sem volt mindig
az. Geologiailag szólva, aránylag kevés idővel ezelőtt a brit szigetek
még szoros összeköttetésben állottak a franczia földdel. Nyugat felé
határvonala egészen mesterséges s az idők folyamában változó, leg­
utóbb a nagy franczia-német háború következtében Szedán után
szakították el belőle Elszászt és Lotharingiát, a két rajnamenti tar-
tományt, melyek különben régebben is a németeké voltak. Egykor
Nagy Napóleon virágkorában még messzebb nyúlt a határ kelet felé.
A mai Francziaország a távoleső Korzika szigetét is beszámítva
félmilliónál nagyobb területű (536.408 km 38 V2 millió lakossal). Az
2

anyaország meglehetős négyzetalaku, északnyugaton félszigetszerü

nyulványnyal. A nyugati part két egészen különböző részből áll.
Délen a Pirenéktól a Garonne folyó torkolatáig a part csaknem tel­
jesen egyenes és monoton s ezen a területen Bordeauxig terjednek
el, az oczeán partján a hírneves landeok s a nagy homok-buczkák,
Francziaország egyik legnagyobb természeti nevezetessége.
E partvidékre pontos mérések szerint a tenger hullámai éven-
kint mintegy hat millió köbméter homokot hoznak. Igen sok oly
buczka van, mely meghaladja a 75 méter magasságot, sőt van köztük
egy, a lascoursi, melynek a tengerrel párhuzamosan futó hosszú tar­
kója több helyütt 80 méterre emelkedik, és legmagasabb kupoláját
89 méterre nyújtja fel. Az Alpesek és Pireneusok csúcsaival össze­
hasonlítva e homok-buczkák természetesen nagyon silány duzzadékok;
de azért mégis valódi hegyek ábrázatát öltik e homokmagaslatok s
lánczolataik, melyek a parttal párhuzamosan rendezkednek s mint
valami óriási hegysorok, teljes orographiai rendszert látszanak képezni.
Merész lejtőségök, éles, mintegy ollóvágta gerinczök, csúcsaik ryth-
mikus alakja, körvonalaik általános öszhangzása, melyet a szél úgy
módosít, a hogy kedve tartja: mindez a nagyság meglepő látszatába
öltözteti őket. A tengerpart teljesen egyenes talpvonala ellentétessé­
gével szintén a képzeletet segíti és hozzájárul a fehérlő halmok fen­
séges ábrázatához. Folytonosan hatalmasodván tovább a benső lapá­
lyok felé a buczka, minden kemény testet, követ, sziklát, fatörzseket,
még emberi lakásokat is elnyel, a nélkül, hogy rombolna; sőt
néha egész mocsárokat is elborít s kis időre még el is tünteti azokat
lejtősségének hajlott talpa alatt. Mikor a széltől hozott homok vala­
mely nyúlós tajtékkal borított holt víz tükrére szabályosan lehull,
gyakran vékony leplet alkot, mely teljesen eltakarja a szem elől az
alatta levő vizet. Ez a kéreg oly szilárddá változik, hogy egyensúly­
ban marad akkor is, ha alatta a víz apad s nemsokára napsugaraktól
kiszárított homokszemek el nem árulják többé a rejtett kelepczét. A
pásztorok, a csordák, ha rálépnek az ilyen veremre, azonnal beleesnek
és a víz körülfogja őket. Leggyakrabban nem éri őket nagyobb baj,
mint a megrémülés. Lassankint megülepszik a leomló homok; addig
várnak, mig a fenék megszilárdul, azután szép csendesen felemelvén
az egyik lábukat, várakoznak mig valami lépcsőféle támad, s igy
azután fokról-fokra, mint valami hágcsón, úgy másznak ki.
Mig a homok-buczkák a kis mocsárokat néha látszólag elnyelik,
addig a nagyobb víztömegeket, melyek tövükben fekszenek, mind
beljebb és beljebb szorítják a szárazföld felé. Az utjokban szakasztott
és mocsárokká lett folyók egyaránt kénytelenek visszafolyni ésvizö-
ket a tavakkal egyesíteni. A homok-buczkákkal párhuzamos láváiénak
és mocsáróknak ily képződése a franczia lande-ok partjainak egyik fel­
tűnőbb vonása. Vagy 200 kilométer területen sorakoznak az alakra
és nagyságra nézve különböző tavak, melyek azonban mind majdnem
egyenlő távolra esnek a tengertől. Csak egyetlen egy téres öböl t. i.
az arcachoni medencze, bírt jókora összeköttetésben maradni a ten­
gerrel, talán azért, mert a szárazföld felöl jókora folyót vesz magába;
de a többi víztükör csak kanyargós és sebes erek által közlekedik a
tengerrel s jelenleg jóval magasabban fekszik, mint a tenger fölszíne.
A cazaui láp, mely valamennyiük között a legmagasabb s melyet
fokonkint a legnagyobb buczkák szorítottak vissza a száraz föld bel­
sejébe, az évszak szerint 19 és 20 méter között ingadozó magasság­
ban terül el. Közepes kiterjedése sincs kevesebb, mint 6000 négy­
zethektár. Ha az ember valami halom tetejéből nézi, azt hinné, hogy
téres tengeröböl, mert az ellenfekvö partok nagy része elmosódik a
szeme előtt s az egyes, vagy csoportokban szétszórt fák, melyek a
távoli partot jelölik, hajórajhoz hasonlítanak, mely valamely révben
horgonyt vetett; fokozza e csalódást az a háromszögletű fehér homok­
görgeteg, melyet a zöldelö homok-buczkák tövében veszünk észre, s
a part mellé faroló hajók megannyi vitorlájának tetszik. Különben
sok jel tanúsítja, hogy e tó hajdanában csakugyan tengeröböl volt
s kezdetben a parttól csak keskeny homokszegély választotta el, a
milyen az alacsony partokon gyakran támad; később azonban a bucz­
kák párhuzamos barázdái lassankint vissza-vissza nyomták a szárazföld
belsejébe. A parányi homokszemek, melyeket a szél maga előtt tolo­
gat, az évszázadok hosszú sora alatt falvakat s várakat temettek el,
a sósvizü tengeröblöket édesvizű tavakká változtatták s a kontinens
belsejébe az atlanti tenger fölé tetemes magasságra szorították. Az el-
temetésnek egyes esetei még napjainkban is történtek.
A homokbuczkák mögött terülnek el a tulajdonképeni lande-olc,
a franczia nagy síksági sivatag. Területük nemcsak a róluk elnevezett
departement legnagyobb részét foglalja magában, hanem Gironde
megye egyik felét, valamint Lot-et-Garonne szélső csúcsát is s igy
kiterjedése közel egy millió hectar. Ez az 50—60 méternyi közép­
magassággal biró fensik szelid lejtéssel ereszkedik éjszakkeleten a
Gironde és Garonne, nyugaton a tengerparti tavak és délen az Adour
folyó felé. E lande-ok nagy fensíkja annyira egyenes, hogy rajta 45
kilométernyi távolságra, vagyis Lamothe és Labonheyre között, a bor-
•deaux-bayonne-i vasút, tökéletesen egyenes vonalban fut. A egész
vidék lakatlan s mint a nagy magyar alföld, nagyon egyhangú, mind­
azáltal van bizonyos nagyszerűségük és különös bájuk azokra nézve,
kik a szabad természetet kedvelik. A látás határának egyhangú
körzete által szegélyezett körben a hangák és másféle fenyérek ren-

Pásztorok a lande-ok vidékén.

geteg erdőségét látja az ember maga körött, mely növények egy-két

méternyi magasak. A virágzás időszakában e növények valami gyönge
rózsaszint vegyítenek zöldes szinök közé; de mindig tömérdek lomb-
javesztett ágak-bogak merednek ki belőlük, melyek oly feketék,
mintha tűz által szenesedtek volna meg. Egyebütt a magasabb haraszt
lepi el a földet s tölti meg a léget átható illatával. Odább magyal-
és rekettyeligetek következnek, melyek tavaszszal egyszerre virágzanak
s roppant aranyos szőnyeggel borítják be a rónaságot. Az utszéleken
mohok, gyepfélék és szedercserjék tenyésznek, a tavak iszapos föl-
színén sásliliomok s egyéb vízinövények hintáznak, a mocsárok közötti
szivacsos földet pedig kákabokrok és sások lepik el. Alig lehet meg­
különböztetni a látási határ szegélyén azt a kékes-zöld vonalat, mely
egy fenyőerdő szélét jelzi. Itt és ott, mindenkor nagy távolságban,,
durva épületek láthatók, hogy védelmet nyújtsanak a legelő állatok­
nak. Mellettök falábakon járó pásztorok állanak őrt. Kivülök alig
van élő lény e sajátságos pusztán. Csak néha jő egy ökrökkel vontatott
s vászonboritéku szekér lassan, melynek báránybőrbe öltözött czigányos
kinézésű kocsisa egykedvűen czammog mellette. Mintha az éjszakameri­
kai prairieken bolyongó szegény kivándorlókat látnók. Mily nagy meg­
lepetés vár azonban az utasra, ha kissé beljebb hatolva, az apró csil­
lámló tavakat s sürün elszórt falukat meglátja. Óriási rétek legelésző
barmokkal, mocsárok, melyeknek nádasában bivalyok tartózkodnak s.
száraz rétek, melyeken egész sereg „vad" ló száguld, veszik körül
halászbárkáival a mosolygó tavat. Ezután a homokbuczkák következnek
örökké változó alakjaikkal.
Már az eddigiekből látható, hogy a Garonne völgye tulajdonkép.
egy, a legújabb geológiai korszakban felemelkedett, tengeröböl, mely
a Pireneusok s Francziaország felföldje közt terül el; az ős­
korban mindkettő sziget volt. A Garonne Toulousetól észak­
nyugati irányban halad Gascogne és Guienne tartományok között s
különösen jobb oldalról több tekintélyes folyó ömlik bele. Legjelen­
tékenyebb ezek közt a franczia felföldről jövő Dordogne, melylyel
egyesülve Bordeauxnál, maga a Garonne is megváltoztatja nevét s még
57 kilométerre terjedő útját Gironde név alatt futja meg s egy tágas
mély medenczébe ömlik, melyben a tenger apálya s dagálya tisztán
kivehető.
A Gironde torkolatától északra az Atlanti tenger partja egészen
más alakot ölt s iránya is megváltozik. Merev északi irány helyett a
part most már északnyugatra fordul s több előfok s mindinkább
nagyobbodó öböl teszi élénkké. Francziaországban nincs is oly élénken
tagozott tengerpfirt, mint a Bretagne. Különösen változatossá teszi e
partot a sok közel fekvő sziget: Ile d'Oléron, Ile de Eé, Belle Isle
és mások, melyek nagyobbrészt meredek partu, de nem nagyon magas
szigetek s mindannyinak ugyanaz a geológiai jellege van, mint az elöt-
tök fekvő partoknak. Közvetlenül a Gironde mellett mész, azután fehér,
majd barna jura s végre jegeczes ősközetek fordulnak elő, melyek
Francziaország egész északnyugati részét elborítják. A Jura- s Kréta­
kőzethez tartozik a Charante, mely a Girondétől északra Oléron sziget­
tel szemben ömlik a tengerbe; a gneisz, gránit- és syenit-kőzetben
fekszik a Vendée, mely Francziaország legnagyobb folyójának, a
Loire-nak, völgyét a Bretagnetól elválasztja. Az egész part hosszában
a Girondétől Finisterre departementig, egészben véve 24,000 hectar
területet elborítva, sós mocsárok (marais salant) terjednek, melyek
egykor igen jelentékeny gazdasági forrást adtak a köznépnek.
A Loire (600 kilóm, hosszú,) a Cevennák hegységben a Mórit
Mezencen (1754 méter) ered s azután észak felé tartva Neversen át
Orleánsig megy, itt nyugatra fordul, Tours, Nantes városokat elhagyva
Paimboeufnél ömlik az Atlanti óceánba. Francziaország magas részé­
ből először miocén képletekbe megy. Neversnél áttöri a Jurát, azu­
tán ismét miocén, majd primár talajon folyik át. Mellékfolyói, ellen­
tétben a Garonneal, inkább a baloldalon vannak; a jobb parton csak
a Mayenne s Sarthe érdemesek említésre. Francziaország folyói közt
a Loire tűnik ki leginkább folyásának állhatatlansága és hajózható
csatornáinak szakadatlan helyváltoztatása által. Igen nagy a különb­
ség a 10,000 köbméternyi viztömeg, melyet a folyó árvízkor höm-
pölyget és azon csekély vízerek között, melyek szárazság idején a
homokban lassan szivárognak tova. Szabályozására sok költséget for­
dítottak, ám eddig nem megfelelő sikerrel.
Partjaihoz közel a Monts du Velay dombsorozat van s azután
a Monts du Fofez s Lyonnais s keletre tőle Nivernaisban a du Mor­
ván prophyr fensík, mely egész Brestig terjed s több oldalláncz van
a folyó fölött, telve erdőségekkel. Clamecy környékén a főhegyláncz
több alacsony magaslatba oszlik s csak egy a Loire jobb partján
elhúzódó jelentéktelen dombsorozat köti össze a Morvant Orleáns
170 — 180 méter magas fensíkjával. Az Orleáns-csatornán túl kezdődik
az orleánsi erdő, melyet a fontaineblaui erdőtől durva, műveletlen
talaj választ el. Az orleánsi fensík éjszaknyugatra Etampesig és Char-
tresig terjed, meredek szélekkel sülyed a Loireig, azután észrevétle­
nül a Szajnáig s majd az arniori hegylánczczal csatlakozik, mely
nyugati irányban s mintegy 160 méter középmagasságban futja át
Normandiát s Bretagnet a Mathien fokig, mely Francziaország legin­
kább nyugatra fekvő csúcsa.
A bretagnei izolált hegyvidék nagyobbrészt gránitból s gneiszből
áll s legmagasabb csúcsai a durva, alig 400 méter magas Monts d'
Arrée, de Menez s a velők párhuzamosan futó Montagne Nőire (326
méter), mely a Menébre hegynél (339 méter) elágazik s Crozon hegy­
foknál végződik. A főhegyláncz mindig közelebb jut az éjszaki part­
hoz, melytől átlag csak 20 kilométer távolságra van. Éjszaki hajlásai
ezért rövidek s meredekek, míg a déli elágazások hullámos dombso­
rozatban végződnek.
 Bretagneon túl, hol a part merev hajlása kelet felé bevégződik,
következik Normandia, melyen hasonlókép éjszak felé irányult fél­
sziget van, habár kevésbé kiképződve. A Bretagne éjszaki s Nor­
mandia nyugati partjai által képzett öbölben a csatorna bejáratánál
feküsznek a hires normann szigetek: Jersey, a festői szépségű Sercq,
Quernesey, a nevezetes Alderney vagy Aurigny, melyek azonban a
franczia part szomszédságában brit birtokok. A normann félszigeten
fekszik a hatalmas Cherbourg hadi kikötő s keletre tőle a Carvados
zátony a Szajna torkolatához közel. A tengerpartokon vannak Trou-
ville sur mer, Deauville, Etretat s más hires fürdők.
Kétségtelen, hogy a parti szigetek ugy itt, mint Bretagneban
egykor összeköttetésben állottak a szárazfölddel; de a tenger s folyó­
vizek örök romboló munkáján kivül, maga a föld sülyedése is előse­
gítette elválásukat. A X-ik század óta is számos jeleit észlelték e
sülyedésnek, mely folytonosan tart. Sok elnyelt erdő és a dagály vize
által elöntött több épület bizonyítja, hogy a földszin alábbszállott a
jelen korszak alatt. A Cornwallisi fok mellett egy római út megy a
tenger felé, sőt bent a vizben megvannak egy római erődnek a romjai
is, mig az öböl fenekén, a hagyomány szerint, Is vagy Isis nevü
város szendereg. Hajdan Quokelonde nagy erdőségei foglalták
el azt a tért, a melyen ma a Saint-Michel elöntött partjai terülnek
el s az erdőkön át egy ut haladt egyenesen Avranchesból Kidalet,
ma Saint-Servans felé. Az V. és VIII. századok között áthágván a
tenger a maga korábbi határait, Saint-Michel és Tombelaine kőszikláit
apró szigetekké alakította át. A tenger továbbnyomulása még ma is
folytatódik, névszerint a Hougue öbölben és Carteret révében. Odább
nyugatra Saint-Brieuc öbölben sok római horgonyzó helyet, melynek
.a nyomai még kivehetők, ma a La-Manche csatorna vizei borítanak.
Normandia partfalait, melyek sokkal kevésbé szilárd anyagokból álla­
nak, mint a Bretagne hegyfokai, sokkal könnyebben támadja meg a
viz, de a sülyedés mindkét részen világosan észrevehető.
A történelem s költészet oly sokat regélt Normandiáról, hogy
.az utazó a kétségkívül regényes tengerpartokat kivéve, némileg megcsa-
latva érzi magát ha e vidéket megtekinti. A csalódás azonban csak
a természeti szépségekre vonatkozik. Normandiában mindenkinek
gyönyörködnie kell, kinek érzéke van a nép jóléte iránt. Nincs többé
annyi borostyánnal benőtt rom, mint az előtt; de annál több a gyá­
rak száma, Rouenben az orleánsi szűz klassikus helyén s Elboeufban
A hajdani normann hősök hazáiában, kifejlett ipart találunk. A Szajna
által öntözött vidéken nincsenek magasabb hegyek, nincsenek nagy
erdőségek; de annál több a gyönyörű kert, a gazdag legelő s a viruló
jólétet mutató, csinos falusi ház.
A Szajna folyó Francziaország éjszaki s harmadik főfolyam-
ágyát képezi, mely a Loire és Maas közt terjed el. Egészben véve
délkelet felől éjszaknyugatra terjed s a langresi fensíkból ered, melyet
barna Jura képez, a fejér Jurán s krétán keresztül jő az eocén az
oligocen párizsi medenczébe. Utja rendkívül kanyargó s medrét igen
gyakran változtatja. Jelenleg egész hossza Párizstól Havreig 365-
kilométer, a kőkorszak alatt azonban csak 227 kilométer volt.

A szent Trophimno templom és az obeliszk Arles piaczán.

A langresi fensík, honnan a Szajna ered, délnyugatról éjszak­

keletre nyúlik, nyugaton a Szajna, keleten a Maas forrásai határolják
s átlag 500 méter magas. Egészben véve kis dombok vannak rajta,
melyek éjszakon nagyobbrészt kopárak s terméketlenek, délen azon­
ban folyókban gazdagok. E fensíkhoz csatlakozik keleten a Maas
forrásánál a Monts de la Faucille, lapos hullámzó dombvidék, mely
délen a Saóne mederhez csatlakozik, míg éjszakon a Maas két partján
fut végig. Hátgerincze köves ugyan, de nem egészen terméketlen,
Mirecourt és Epinal felé erdős. A Monts de la Faucille a később
Rhonenal egyesülő Saóne forrását megkerülve a Mosel forrásainál
mintegy 1250 méter magasban bevégződnek s némileg összeköttetést
9*
képeznek az Elszászba nyúló Vogezekkel. A Faucille hegy délkeleti
alján fekszik a Plombiéres hires fürdő. A langresi fennsík egyik
legéjszakibb csúcsán, a Marne és Maas forrásai közt egy uj jelenté­
keny hegyláncz válik el, mely a Maas balpartján leginkább éjszaki
irányban halad; eleinte csak 500 méter magas s nincs különös neve,
később a Maas és Aisne (Oise mellékfolyója) közt Argonná erdőnek
nevezik s a Champagnet választja el Lothringiától. Legzordonabb a

A pápai palota Avignonban.

hegység Clermont-en-Argonne vidéken; keleti dűlői meredekebbek,

mint a nyugatiak, melyek szelíd dombvidékbe végződnek. A langresi
fennsík délen a Cevennákkal is összeköttetésben áll a Cóte Dore
hegységgel. Legnagyobb hegyek itt Mont Moresol, Sombernon
(560 m.) és Mont Tasselot (980 m.), ez utóbbi a Szajna forrásánál.
E hegy a lapos síkságokról gyorsan emelkedik s kelet felé erdőkkel
boritva meredeken esik le az Ouche felé, mely a Saóne mellékfolyója.
A Cóte Dore hegyein sok bort termesztenek s ez általában igen ter­

Hajókikötő részlet Toulonban.

mékeny. A Szajna forrásoktól Charolaisig terjedő vidéket, mely a

hegyeken kivül egészen quaternár képződésü, Burgundiának (Bour-
gogne) nevezik.
 A Saóne folyó, mint már említettük is, a Bhonenal egyesül s
így most áttérhetünk ama nagy meder ismertetésére, mely egyrészt
a franczia felföld, másrészt a Jura s Alpes hegylánczok között fekszik
s Francziaország legnevezetesebb részei közé tartozik. A Rhone tudva­
levőleg a svájczi alpokból ered, keresztülfolyik a genfi tavon s azután
többnemü kanyargást téve a Jura hegységben, Lyon mellett egyesül
a Saónenal s ez egyesülése után oly gyorsan fordul délre, hogy a
térképen a Saóone folytatásának, vagyis mellékfolyójának lehet tekin­
teni. A keleti balparton Valencéig láthatók is a Saóne vidék quar-
ternar nyomai s később Avignontól délre, közel a torkolathoz ismét
visszatérnek. Nagy városok egész sorozata fekszik partjai mellett s
több jelentékeny folyó ömlik bele, jobbról az Ain, Ardéche, Gardon,
balról az Isére, Drome és Durance s végül meglehetős nagy delta­
torkolatot alkotva, ömlik be a Földközi tengerbe.
Az Isére és Durance közt fekszik a Dauphin, alpesi föld lépcső­
zetes szakaszokban fejlődő völgyekkel s környékén magas hegyekkel,,
melyek közt a Mont Iseran 1045 méterre emelkedik. Kristályos és
mészképződmények felváltva, kiválóan szép festői képeket nyújtanak a
vidéknek, de a föld nagyrésze terméketlen, a hegyek kopárak s a
lakosság alig képes önmagát fenntartani. Annál termékenyebb a délfelé
fekvő Provcnce, melynek „daltelt mezői"-ről Petrarca s Kisfaludy oly
szépen daloltak. Itt feküsznek közel a tengerparthoz a szelid
éghajlatáról ismert Iles d'Hyéres s mellette Toulon, a legnagyobb
hadi kikötő, Marseille, a világhirü kereskedelmi város s Aix a főolaj-
termő hely. Marseillétől nyugat felé mutatkoznak leginkább a tengerbe
ömlő kis folyók partjai között a nevezetes parti tavak (etrangs), külö­
nösen a 730 • kilométer terjedelmű Camargue szigeten, melyet a
Rhone két ága képez a tengerrel. A szomszéd s Cevennáktól elborított
termékeny Languedoc mellett e teljesen lapos, egyedül baromtenyész­
tésre alkalmas s Hollandia síkságához hasonló vidékek sajátságos
idegenszerű hatást okoznak s mint képzelhető, a nagy folyó torkola­
tánál folytonos újjáképződésnek vannak kitéve. A Rhone számítások
szerint, évenkint mintegy 17 millió köbméter iszapot hoz magával s
ezenkívül az ujképződésü iszapparton tömérdek ázalék s csiga él,
melyeknek maradványai ez iszapot jelentékenyen szaporítják. Kevés
folyó van, mely oly sok s termékeny iszapot hordana magával. Öntö­
zési és egészségügyi munkálatokkal a most mocsáros és lakatlan
Camargueból egy második alsó Egyptomot lehetne teremteni, mert a,
Rhone deltája nem kevésbbé hasznos, mint a Nílusé.
 A franczia felföld keleti határát a Cevennák hegye képezi, mely
délfelé lassankint emelkedik s Haute Loire és Puy de Döme depar-
tementokban éri el legnagyobb magasságát, mint hatalmas háromszögű
gránit fensík, minden oldalról jura vagy kevésbé régi kőzetekkel körül­
véve. Világos, hogy régen e hatalmas gránitsziget a tengerből is
kiemelkedett. Jelenleg a Pireneusok felé van némi összeköttetése a
Montagnes noires által, de e hegységet tertiár és quaternár síkok
választják el a spanyol hegyláncztól. A Cevennák végcsúcsa ez irány­
ban a Mont Mézanc (1754 méter) s ezentúl apró hegylánczok vonul-

Mont-Dore völgy.

nak el a Rhone felé. A Cervennák déli lejtője arról nevezetes, hogy

ott igen erős szelek fújnak s az eső évi mennyisége nagyobb, mint Fran­
cziaország más hegyeinek aljában. Arles fölött az összes csapadék
450 milliméter: mig vagy száz kilométerrel odább, Joyeuse városában,
mely az Ardéche völgyben fekszik, 1811-ben egész 1725 milliméternyi
volt a csapadék; sőt 1827. okt. 9-én huszonegy óra alatt 792 milliméternyi
roppant viztömeg hullott alá: több, mint a mennyi Francziaország
földjére közepesen egész esztendő alatt esik. Sőt van a Cevennák e
részében olyan vidék, hol az évi eső rendesen meghaladja az 1800
millimétert, míg a szomszéd Rhone völgyben, hol pedig a Földközi
tenger szelei szabadon járhatnak, az esőzés sokkal kisebb és sehol
sem éri el évenkint az egy métert
A Cevennákon kivül a franczia felföld nagy hegységei még az
Auvergne, Cantal, Haute Loire, Forez és Limousin s még ezeken
kivül éjszakon Burgundia s délen a Pireneusok felé több hegyláncz
nyúlik el, mig keleten a Rhone s délnyugaton a Gironde völgy felé
meglehetős meredeken végződik. A felföld bensejét két mély völgy
osztja szét. Egyik a felső Loire-é, mely a Mont Mézenc déli lejtőjéről
eredve, először nyugatra, majd megerősödve éjszakra fordul s a
másik az Allier szélesebb völgye, mely a Margeride hegyláncz déli
részéről, de la Lozére departement La Bastide helyétől eredve, észak­
nyugati irányban halad s a Limagne széles öblébe ömlik. Maga a
Limagne, mely Neversnél a Loire-al egyesül, a franczia felföld leg­
nagyobb folyója, s nagyobb, mint a Loire, midőn beomlik, ugy hogy
elnevezése helytelen. E két folyamvölgy következtében a felföld,
mely leginkább gránit, gneisz s csillám-pala kőzetekből áll, három
egymástól elkülönített hegytömegre oszlik. A Rhone és Loire közt
fekvő hegységben éjszakon van a St. Etienne széntelep, délfelé Privas
környékén vulkanikus telep van s Le Puytól délre 1774 méter ma­
gasra emelkedő trachytkőzetek. A Loire és Alliar közt, melyek
felső folyásukban mintegy 20 kilométernyire közelednek egymáshoz,
de éjszak felé ismét eltávoznak s végül mégis összejőnek, van a
kialudt vulkánok egész sorozata Pradellestől Paulhaguet-ig s még
inkább éjszakfelé Roanne és Thiers kö/t a Puy de Montoncel
(1292 méter) porphyr-tömeg emelkedik. Végre nyugatra az Alliertől
délfelől a nyugat felé folyó Lot határán van a Margaride hosszan
nyúló gránit gerincze s nyugatra tőle a Plomb du Cantal (1858 méter)
óriási bazalt s trachyt kőzetekből összetett tömege s még inkább
éjszakfelé keskeny kopasz gránitrész által elválasztva a Mont Dore
(1886 m.). Az egyébként gránittalajon emelkedő vulkánikus hegyen,
mely a szomszéd hegyekkel együtt a vulkánikus kőzetek összehasonlí­
tására igen sok anyagot ad, kitűnő bor terem. Néha az egyik olda­
lon messzire nyúló kövecses lejtök terjednek, a mezők terméketlenek
s a látás határa egyhangú és változatosság nélküli; a mint azonban
a párkányszélre ér az ember, egyszerre csak mélységek fokozatos
sora nyilik meg a lábai előtt; a meredekségek s a bomló sziklák
falai között katlanok tűnnek elé, melyekbe a vizek össze gyűlnek;
alább pedig, a mind ködösebb mélységben, terasszok és fenyvessel koszo-
Nizza" sétány.
ruzott párkányok mutatkoznak; a hegyfarkok aljában a szurdokok
csörgedező patakai csillognak fel s alant a mélység fenekén, mint
valami uj világ, a csöndes völgy terül az ő kígyózó folyójával, mezői­
vel, szőlőivel, ligetei- és vidám városaival.
Még jobban meglátszik a vulkáni eredet a Puy de Döme (1465
méter) csúcson, mely a nehézkes folyású, mondhatni tésztanemű
trachytból alakulva, mint valami híg viasztömeg, harangalakuvá vált.
Hatvan kialudt tűzokádó veszi körül e hegyet s ezek tölcsérei még
ma is láthatók. Egy közülök a Denise Puy-on, Veley mellett, teljes
működésben volt még abban a korban is, melyben a szomszédos
vidékeken már az ember letelepedett, mert kitörése túráiban Gallia

Mentone.

hajdani lakóinak csontvázaira is akadtak. A legtöbb kráterben azon­

ban ma csupán tavak vagy üstök vannak s csak a 800 méter magas
vulkáni kőzet s a lávás rapilli hamu bazalt rétegek mutatják,
hogy egykor mily hatalmasan működtek. Végül az egész telep leg­
mélyebben fekvő szélén különböző ujabbkori kúpok látszanak, melyek
azonban az őskori vulkántelephez képest, igen csekélyek.

Francziaországot, mivel három oldalról tengervíz keriti, bizo­

nyos tekintetben még mindig félszigetnek lehet nevezni. Éghaj­
latára nézve azonban előnyösebb a helyzete, mint általán a félszigeteké.
György Aladár : A föld és népei. IV. 10
Egész nyugati és éjszaknyugati felén az a nedves szelid oczeáni éghajlat
uralkodik, mely a golfáramnak köszönhető ; éjszakkeleten a hegyekben
hideg, csaknem éjszaki légkör van s a keleti alpesi részek égalja ishasonlit
a szomszéd száraz földéhez; délre a Loiretól a Földközi tengerig s
a pyrenei hegységig kissé déli meleg észlelhető, de nem oly forróság,
mint Olasz- s Spanyolország nagy részében : olaszos, rövid enyhe tél
s hosszú nyárral, melyet azonban a hegyek közelléte s a tenger szele
mérsékel. Középen az éghajlatnak nincsenek nagy végletei, minthogy
az Alpesek s az atlanti tenger enyhítik; s gyakori dús esőzések
látogatják e vidéket, úgy hogy az időjárás folytonosan egyenletes s
az ég 8 óránál tovább ritkán borús. Parisban 134 esős nap van 23"
esővel, míg Bécsben 104 esős nap 20" esővel. Mindenünnen jőnek
szelek, melyek légcsapadékkal telvék s e miatt néha árvizet okoznak.
Többször történik, hogy két szél is fú s ezek végre forgó viharrá
egyesülnek, különösen délen a Mistral és a Galerne, melyek vízi
forgatagokat is képeznek s igy nagy károkat okoznak. Ezt leszá­
mítva, Francziaország éghajlata kellemesebb, mint bárhol a földön
hasonló szélesség alatt s ebben az ország fekvésén kivül a mexicói
golfáramlatnak sem kis része van. Déli partvidéke különösen Mentone
környéke, eszményi éghajlat.
Az egészben véve termékeny, szép ország, két tengerrel, a
nyugtalan, viharos csatornával s kitűnő kikötővel, mindenesetre meg­
érdemli a Ja belle Francé" nevet, melyet neki büszke lakosai adtak.
De a természet terményekkel is gazdagon megáldotta, különösen
növényekben. Egyes vidékeknek jellemző flórája van. Így nyugaton
a Loire folyó medenczéjében leginkább a gabona különféle nemei
(600 millió hectoliter', tengeri, buza, rozs, len, kender, festönövé-
nyek, fűszer s konyhanövények termeltetnek; mig keleten leginkább
az erdészetet űzik, továbbá bort, komlót tenyésztenek ; éjszakon bor,
•dohány, sáfrány, gyümölcs, kereskedelmi s dísznövények teremnek.
Leggazdagabb vidék a déli rész, melyben igen sok bor terem. Bor
tekintetében általában, különösen a phylloxera-járvány előtt, Franczia­
ország első volt a földön s borának jóságát csak a magyarországi multa
felül. Délen még mindennemű déli gyümölcs, narancs, czitrom, füge,
dió, mandula, gesztenye s kitűnő olaj, szarvasgomba, sőt gyapot is
termesztetik. Állatvilága Európa közép s déli tartományaival meg­
egyezik s csak abban különbözik, hogy az éjszaki részen több szarvas­
marha és juh van, mint a déli részen; farkasok s vaddisznók még
vannak s a déli vidéken a méh- s selyembogártenyésztésére nagy
gondot fordítanak. Ásványai között kitűnő a vas és szén; aranya és
ezüstje azonban kevés. A hegyvidékeken s tengerparton számos ásvány­
vize van, közel ezer fürdőt használnak, melyek között több világhírű is van.
Népe, mely aránylag csekély számú és az utóbbi évtizedekben
feltűnően kevéssé szaporodik, kisebb mértékben, mint Európa bár-

A naint-clenisi diadalkapu.

mely nagy nemzete, anyagi s szellemi tekintetben rendkívüli tevékeny­

séget fejt ki s működése sokkal jelentékenyebb, más nagyobb
nemzetekénél is.
A franczia nép főjellemvonása az élénk munkaösztön. Azok, kik
Párizst látva, vagy az ellenséges német irók rajza után ítélik meg a
népet, hamis benyomások alapján Ítélnek. A könnyelműséget s szeles
10*
modort, melyek pedig csak elenyésző s nem is általános jellem­
vonások, helyezik nála előtérbe, feledvén, hogy a nagy tetteket, melyek
örök időre e nép nevéhez fiiz a történelem, ily faji tulajdonságok
mellett lélektanilag lehetetlen megmagyarázni. Nem vonható kétségbe
hogy a franczia jellemben van valami gyermeki, a könnyű lelkesedés,
vidorság s gyors változást szerető kedély, mely néha gyermekiessé
lesz. A franczia szereti a mulatságot, a pirenéi hegyektől a Rajnáig
s Oczeánig dal zeng mindenütt, a tánczban ők a legjelesebbek, s a
divat hosszú idő óta itt találja otthonát. A franczia gyermek abban
is, hogy mindent képes utánozni s igen könnyen simul mindenhez,
gyakran tréfásan s komoly dolgokkal látszólag felületesen foglalkozik :
de a franczia a megismert újításokat gyorsan s merészen lépteti életbe.
Harag s bosszúállás csak pillanatnyilag mutatkozik nála s másrészt
könnyen hivő s naiv, mint a gyermek s ehhez hasonlóan vallásos hitéhez
egész babonaságig ragaszkodik, a nélkül, hogy az a mély vallásos
érzés megvolna közöttük, mely az angol fajt annyira jellemzi. Mint
a gyermek szereti a ragyogót is. A hóditó Napóleon, kinek háborúi
milliókat tettek árvákká, még ma is félisten előttük, irodalmukban a
„szellemes" van folytonosan előtérben. Ez az előszeretet tette a becsület
és szabadság mellett a dicsőséget (gloire) a harmadik bálványoszloppá;
ez okozta, hogy e nép ugy épületeiben s öltözékében, mint szellemi
alkotásaiban, mindenkor a kiválót, feltűnőt keresi s semmit sem utál
úgy, mint az unalmas, a mindennapi dolgot. — Tagadhatlan, mondjuk,
hogy e gyermekes kedélyvonások mind megvannak a franczia népnél,
de oly mély erkölcsi érzékkel párosulva, mint talán egyetlen más
népnél sem. A gyakorlati angol s az ábrándozó német hasonlíthat-
lanabbul önzőbbek, mint a könnyelműnek látszó franczia, mely valódi
meleg részvéttel viseltetik az emberiség összes szellemi s anyagi
érdekei iránt s melynek nagybecsű tudományos s szépirodalmi művei
oly komoly erkölcsi irányzatúak, hogy azokat nem is volna hajlandó
az francziának tartani, ki csak a párizsi nagy tömeg számára készített,
de külföldön általában jobban ismert napi becsű munkákból itéli meg
e nemzetet. Különösen jellemző az a körülmény, hogy a francziáknál
az egyenlőség érzete sokkal jobban van kifejlődve, mint bár oly országok­
ban hol a valódi demokratia sokkal nagyobb s állandóbb gyökeret
vert. A franczia könnyen alkot bálványokat, engedi magát egyes
kiváló férfiak által vezettetni s e férfiak, még ha nem is koronázott
fők, dictátori tekintélyt nyernek a közszabadság rovására, de e
tekintélyek uralma a nép önkényétől függ s hatalmuktól maga a nép
könnyen megfosztja őket, ép oly könnyen, mint elkergeti uralkodóit
s mindenekfelett e látszólagos függésben is, minden franczia meg­
tartja önállóságát s megőrzi emberi méltóságát. Századunkban a for­
radalmi mozgalmak nagyobb része Francziaországból indult ki; de a
forradalmak sehol sem okoztak csekélyebb társadalmi átalakulást,
mint Francziaországban. A forradalmak a szomszéd Spanyolországban
feldúlták a családi életet, Olaszországban erkölcstelenséget terjesztet­
tek, Németország kü­
lönböző részeiben az
iskolai ködös világot
átalakították: de Fran­
cziaországban a nép
jelleme s erkölcsi élete
változatlan maradt,csak
egyes szokások s viszo­
nyok változtak meg. A
dicsvágy és egyenlőség
együtt alkotják a fran-
cziáknál a nyilvános
élet előszeretetét, mely
szeretet nagyobb, mint
az ókori népek élete
óta bármikor s bárhol.
A nyilvános helyek, hol
a társadalom minden
rétege egyaránt részt­
vesz, a politika, mely
iránt mindenki érdek­
lődik, a tömérdek sza­
lonok társasköreikkel,
a családi életben ta­ Villamos bórkocsi.
pasztalható szokatlan
udvarias modor, melyet a franczia eme nyilvánosságból szerzett,
sőt még a fényes kirakatok, utczai mulatságok s másféle is fénye­
sen tanúsítják, hogy a franczia a nyilvánosság előtt él. Még a tudós
társaságok is rendeznek látványos üléseket s a legalaposabb írók sem
mellőzik el néha-néha a tisztességes hatás-vadászatot. Mindamellett a
komoly munkát a nyilvánosság nemcsak nem gátolja, hanem valódi
komoly versenyt keltve fel, elősegíti. A nagy vállalatokat a nemzet
részvétele teszi lehetővé s az uj eszmék sokkal gyorsabban lesznek a.
társadalom közöstulajdonává, mint más országokban. így az automobil
kocsik és bérkocsik is Párizsban terjedtek el legjobban. Ez egyik oka
ama feltűnő nagy anyagi s szellemi haladásnak, mely Francziaország­
ban minden téren mutatkozik s néha pár év alatt csodás változáso­
kat hoz létre.
Nem egységes eredetű a franczia nép sem, noha manapság a
közös nyelv és a nagy nemzeti érzék a különbségeket jobban elsimította,
mint más országokban. Tudjuk, hogy Caesar korában gall, azaz kelta
népek laktak ez országban. Egyes részeken, különösen az északnyu­
gati tartományokban, ez őslakosok utódaik még megmaradtak, más
helyeken azonban román vagy germán fajok telepedtek le helyökre.
Mintegy 20, egymástól nagyon különböző fajt lehet még most is
egymástól megkülönböztetni a mai parasztság között is, minők a
flamandok, németek, allobrogok, liguriaiak, baszkok, normannok stb.
Az egyes fajok sajátságait, jóllehet nem a nyelvben s nemzetiségi érzés­
ben, mert e tekintetben a franczia nemzet egy, még most is meg lehet
különböztetni s némely vidékek lakóit ezek szerint is szokták jelle­
mezni. A flamandok például lassúak s phlegmatikusak, de szorgal­
masak és gazdagok. A picardi becsületes s őszinte (franc Picard),
de kissé nyersmodoru. A normannok szorgalmasok, de perlekedők - T

ha nem szükséges, alig mondanak más feleletet, mint „igen" vagy

„nem". A bretagnei becsületes, hű, de makacs. A lothringiai ellenben
ravasz, bár tanulékony. Az auvergnati igen takarékos s összetartó:
„nem volt ott egy ember sem, csak auvergnatok" mondják róluk
jellemzően egy hires bohózatban. A poitevinekről azt mondják, hogy
akadékosak. A provencaliak élénkek, könnyen megsérthetők, de
könnyen meg is békíthetők. A gascogneiak szellemesek, de kissé hazu­
gok. Általában két nagy csoportot lehet a franczia népesség közt
megkülönböztetni. Egyik a Loiretól délre, a másik a Szajnától északra
lakik, a köztök lakó népcsoportok már vegyes jellegűek. A déli faj
aránylag kistermetű, sötétes haja s kerek koponyája van; mintegy a
terület három ötödrészére terjednek el s számok közel 19 millió. A z
északi faj magas, világos szinü szemekkel, szőke hajú s hosszudad
koponyájú; mintegy 9 milliónyi nép s az ország egy negyedrészét
foglalják el. Ez utóbbiak az őskelta lakók utódai, mig a déliek liguriai
lakók ivadékai összevegyülve a később bevándorlott árja népekkel.
Látható tehát általában, hogy mind őslakosok utódai s igy Európában
Francziaország lakossága a legrégibb népek közé tartozik.
 Nevezetesebb e nép jellemzésére, hogy az jelenleg Európában
a leggazdagabb nemzet, mivel az egyetlen államban, mely vele dia­
dalmasan versenyezhetnék, Angliában a vagyon nincs a különböző
társadalmi rétegekben oly egyenlő mértékben megoszolva. De külön­
ben is Angliában sem növekedett a jólét oly rohamosan az utóbbi
évtizedek alatt, mint Francziaországban. Nemcsak hires hadiköltségeit
fizette ki az igy összegyűjtött pénzből, de tömérdek hasznos befektetést
is tett vasutakban, kikötőkben, a nagy városok újjáépítésében, a
szántóföld s egészségi állapotok javításában.
Hogy a legutóbb említett
érdekes tárgyról egy pár szót
szóljunk, legelőször is meg kell
említenünk, hogy Francziaország
népessége feltűnően lassan halad
előre; sőt egyes helyeken apadás
is mutatkozik; de az egyesek átla­
gos élettartama folytonosan gyara­
podik, e század alatt közel három
évvel növekedett. A gyermekek
nagy halandósága mellett tehát
az erőteljes férfiak száma is foly­
tonosan gyarapodik s talán egyet­
len czivilizált állam sincs, hol oly
sok egészséges s életvidor férfiú
volna, mint Francziaországban.
Ujabban a viszonyok még kedve­
zőbbé vallottak s pedig öntudatos
munka segítségével. Sehol sincse­
nek oly kitűnő kutak, vízvezeté­ Arlesi nők.
kek s oly tökéletes csatornarend­
szer, mint Francziaország nagyobb városaiban. A homokot erdőkkel
megkötik, a mocsárokat kiszárították, Párizs ürülékeit nagyszerű
készülékekkel trágyának használják fel, kitűnő csatornahálózatot
biztosítottak s a meterologiai s egészségügyi tanulmányokra nagy,
•de már is dúsan kamatozó összegeket fektetnek be.
Az ily erőteljes faj működése természetesen nagyszerű lehet. S
az anyagi téren valóban már csodákkal találkozunk. Az utóbbi nép­
számlálások szerint a lakosságnak több mint 6'/,, két milliónál
több, kizárólag kész iövedelméből él, a mi a közvagyonosodásnak már
is biztató jele. Még tanuságosabb, hogy takarékosság folytán Fran-
cziaországban évenkint a különböző részvény-vállalatokban, hitel- s
pénzintézetekben egyesek legalább 500 millió frankot tesznek félre s
ezek közt mintegy 10 millió munkás, kisbirtokos vagy más hasonló
állású egyén van, ugy hogy tényleg, legalább minden harmadik fran­
czia, természetesen némi fokozatokban, tökepénzesnek mondható. Igy
történt, hogy midőn 1871-ben a franczia kormány az 5 /, milliárd
1

frankot tevő hadi sarcz hátramaradt 3 milliárd részét ki akarta fizetni

Savojárcl fiu.

s erre az ország lakosait aláírásokra felhívta, a 3 milliárd helyett

42 milliárdot ajánlottak fel, oly összeget, mely mintegy tizszer múlja
felül az egész világon akkor található vert pénz értékét s melynek
nagyságáról csak hosszabb gondolkozás után szerezhetünk magunknak
tiszta fogalmat. Később azonban még nagyobb ajánlatok is történtek.
1875-ben Párizs városa 220 millió frank kölcsönt akart felvenni, ez
összeget nem kevesebb, mint 40-szer jegyezték tul. Marseille város
1877-ben 89 millióra bocsátott ki aláírást s ezt 65-ször jegyezték tuL
Mily mesés összegű tőkének kell ott készletben lenni, hol idegen
segítség nélkül ily pénzmüveletek történhetnek. Leroy Beaulieu
számítása szerint a franczia nemzet évi jövedelme 25 milliárd s-
ebből évenkint 1.200,000 millió frankot takarítanak meg. Annyi tény,,
hogy az óriási hadi sarcz Francziaország lakóinak kárt nem tett, sem
pedig a rossz aratások, melyek a mult évtizedek alatt egymásután
következtek, s melyek gabonanemüekben, borban, czukorrépában és-
selyemben nagyobb veszteséget okoztak az országnak, mint a mennyit
hadikárpótlásokra fizetett. Sőt az adók azóta óriásit növekedtek, a-
nélkül, hogy azok terhelőbbek lettek volna. Az összes állami bevétel
1898-ban 3362 millió frankot tett ki s ebből esik az egyenes adókra 522,

Párizs : Képviselőház.

millió, jövedelmi adóra 67 millió. Most tehát legalább is egy milliárddal'

több adó van, mint három évtized előtt, midőn Francziaország még
Elszászt s Lothringiát el nem vesztette s más csapások sem érték.
Pedig talán egy európai országban sem fizetik az adót oly könnyen
és oly pontosan, mint itt s egész Európában ez országból vándorol
ki legkevesebb ember. Az idegen is aránylag olcsóbban élhet itt,
mint más országokban, mivel a kifejlődött munkafelosztás következ­
tében, mindent olcsó áron lehet szerezni s a franczia gyárosok évről-
évre nagyobbodó kivitele lehetővé teszi, hogy nemcsak otthon, de
több más országban is tőkéiket a nagyipar szolgálatába adják s
domináljanak.
 Különösen a nagy német-franczia háború óta mutatkozik ez
az óriási haladás. Ugy látszik, mintha azóta a francziák nagyon
megkomolyodtak volna. A fényűzés túlzásai megszűntek mindenütt,
komolyság és határozottság található, a nép nagy többsége gondolkodva
dolgozik. Egészségtelen ember alig van más, mint a koldus s ezek
sem oly rongyos, a nyomortól elcsigázott emberek, mint más orszá­
gokban. A pénzintézetek s kereskedők bukásai már is ritkák, a
tolvajlások száma apadt s a fogházak, dolgozóházak népessége mind­
inkább kevesebb. A francziáknál megvan a csendes családi élet is,
melyre pedig a felületes szemlélők képtelennek tartják s ennek egyik
eklatáns bizonyítéka, hogy oly nagy városokban is, mint Lyon, Bor­
deaux és Marseille, a nyilvános mulatóhelyek száma hasonlithatlanul
kevesebb s nem is oly jól látogatott, mint a német vagy magyar
városokban.
Francziaország ipara már régi idők óta nevezetes. Európában
csak Angolország múlja felül, bár nem minőség, hanem csak mennyi­
ség tekintetében. Némely iparágakat kitűnően müveinek és pedig, a
mi jellemző, mind belérték, mind külcsín tekintetében. Az ország
terményei az országban dolgoztatnak fel, sőt nagy mennyiségű nyers
terményt visznek be. Párizs és egypár nagy város, csaknem minden­
ben előljár, ezenkívül leginkább az északi megyék tűnnek ki. Fő­
tárgyak : a gyapot-ipar, főkép Normandiában s Picardiában s a
Vogesek közt; a lenipar Flandriában, Normandiában s Bretagneban;
a gyapjuipar szintén északon; a selyemipar, a legtökéletesebb a
világon, főként Lyon környékén; a csipkeipar Valencienne, Alencon,
Caen vidékén; továbbá a bőr- s kesztyüipar. Ez utóbbiból évenkint
közel 3 millió tuczatot készítenek, melynek nagy része külföldre megy.
Nevezetes még a papír- s üveggyártás, melynek, valamint a ruhá­
zatnak ezernyi változatos alakjaival az egész föld kerekségét ellepik.
A textiliparhoz tartozó gyárak száma az 5000-et meghaladja. Híresek
még szeszes italai, luxus tárgyai, tudományos műszerei stb., melyek
főkép Párizs lakosságát foglalkoztatják.
Igen magas fokon áll ez országban a kereskedelem is. 1896-ban
a behozatal 4929, a kivitel 4594 millió frank volt. Legnevezetesebb
kereskedelmi kiviteli czikkek: selyem, gyapot, bor, gyapjú, kőszén,
divatczikkek, pamut, nyersbőrök, állatok, fa stb.
A közlekedési viszonyok Francziaországban igen tökéletesek s
különösen csatornarendszere, a legjobb egész Európában. Jelenleg
több mint 100 kisebb-nagyobb csatorna van ez országban, melyek
Párizs: Tőzsdetér.
 hossza közel 5000 km. Némely csatornák egyes folyók könnyebb
hajókázhatására szolgálnak, mások azonban különböző folyamrend­
szereket kötnek össze. Legnevezetesebb a Canal du Midi, vagy az
úgynevezett királycsatorna, mely az atlanti tengert a földközivel köti
össze s már kétszáz évvel ezelőtt építették (1681-ben ment át rajta
az első hajó egyik tengerből a másikba). Jelenleg újjáépítését
tervezik. Hossza mintegy 260 kilóm. Hasonlóul nagyszabású a vasúti
hálózat, mely különösen az utóbbi évtized alatt, jelentékenyen
emelkedett s már 1896-ban 41,173 km. hosszúságú volt s azóta igen
jelentékenyen gyarapodott. A legtöbb vasút centralikus irányú, főleg
Párizs felé. A posta szintén igen jelentékeny forgalommal bír s a
távíró huzal 1896-ban 318 ezer kilométer hosszúságra terjedt.
A francziák szellemi élete szélsőségekben csapong. Valóban
feltűnő ama sok ellenmondás és ingadozás, melyet a francziáknál talá­
lunk, valóságos néplélektani rejtély. Néha rendkívül örvendeznek, más
alkalommal csakhamar ezután kétségbeesnek. Egyik pillanatban
szenvedélyesen vesznek részt a közügyekben, más alkalommal közö­
nyösek. Nagyszerű önfeláldozás és önző visszavonulás, egymást váltják
fel történetökben is, hol a forradalmak, hol pedig az absolutismus,
igen rövid időközökben váltakoznak. Hasonló tünemény mutatkozik
a szellemi élet más terén is. Babona és hitetlenség, erkölcstelenség
és családi boldogság egymást váltják fel; az a franczia, ki a közügyek­
ben a legkönnyelmübb túlzó párt vezér-férfía, magánviszonyai között
gyakran nagy óvatosságot és takarékosságot tanúsít. E sajátságos
tünemény egyik kulcsa a rationalismus, mely a franczia szellemben mély
gyökeret vert s részint rombolólag, részint fejlesztő hatást gyakorolva
folyvást uj kísérleteket tesz ugy magán, mint állami helyzetének javí­
tására. A reform-nemzet törekvése a társadalmi életben ily módon
különféle alakban nyilatkozhatik, habár alapját mindig komoly erkölcsi
erő képezi. Értelmi alapon nyugszik a franczia családi viszony is, a
házasságokat mindenkor vagyoni szerződések kisérik s világi ható­
ságok erősitik meg. Külföldön e viszonyt gyakran durván szokták
felfogni, holott tényleg a franczia házasságok szerencsések, szeren­
csésebbek gyakran, mint az úgynevezett romantikus házasságok; hűt­
lenség^ és házasságtörés a középosztályoknál rendkívül ritkán fordul
elő. Általában a francziák erkölcsiségéről hibás fogalmakat szoktak
alkotni. A rendszeretet kiváló jellemvonása a francziának; háza és
-öltözete mindenkor rendben van. Még a nagyvárosokban is, hol az
•érzéki szerelem oly feltűnő módon uralkodik, a franczia tud mértéket
A „Köztársaság- tere" Parisban.
tartani s óvakodik a botránytól. A vallásosságban is feltalálható a
franczia jelleg. Vallásossága is értelmi dolog, külsőleg megteszi a

A Louvre.

szükséges szertartásokat, ha jónak látja, épen ugy mint az erkölcsi

világban helyes életmódra törekszik. A természet és műveltség a
francziából a legtökéletesebb társaslényt alkották e világon. A ter­
mészét vidámságot és élczet, könnyűséget és finomságot s azt az
óhajt adta neki, hogy másoknak tessék s e mellett bizonyos fokú
egoismust, mely nélkül a társadalmi élet szükségkép durva, alkal­
matlan vagy mogorva. Rendkivüli éles észszel rendezte be ezenkivül
a franczia a társadalmi viszonyokat oly módon, hogy mind e sajátsá­
goknak szabad terök legyen, a nélkül, hogy egymásba ütköznének.
Különösen kiemelendő a társas tulajdonságok között a kölcsönös
szolgálatkészség, mely az életet a francziák között oly kellemessé teszi.
Az értelmi fejlődés egyik legjelentékenyebb mozzanata most
napjainkban történt meg Francziaországban, midőn a közoktatásügyet
végleg kivették a szerzetesrendek kezéből, kik azt csaknem monopoli­
zálták és pedig oly módon, hogy 1872-ben a nemzetnek egyharmad
része, különösen a nyugati vidékeken, a szó szoros értelmében műve­
letlenül nőtt fel. Azóta a művelődés-történelemben csaknem páratlan
buzgalommal láttak a közoktatásügy reformjához. 1896-ban már a lakos­
ságnak csak 5'3%,-a nem tudott olvasni és irni. Egész sereg törvény
s rendelet jött létre, melyek nemcsak a kor szinvonalán állanak, de
melyekben a francziák a többi nemzeteket j elentékenyen fölülhaladják.
S hogy e törvények csakugyan testet fognak ölteni, arról kezeskedik
ama nagy társadalmi mozgalom is, mely különösen a népnevelés
ügyének felkarolását tűzte ki feladatául. Iskolák s humanisztikus inté­
zetek évenkint százával alakulnak, az iskolai könyvtárak s takarék­
pénztárak száma rohamosan emelkedik s mindez részben magánosak
adományaiból, noha maga az állam 70.145 iskolát tart fenn. Külö­
nösen sokat tesznek a népnevelési egyesületek, melyek közelebb
hatalmas szövetséget is alkottak. A közép- és felső-oktatás különben
régebben sem állott rossz helyzetben Francziaországban. Már régóta
egész sereg felső-szakiskola s Párizsban jelentékeny egyetem állott
fenn. Még jelentékenyebbek voltak ennél a nagyszerű gyűjtemények,
kösztük a világhirü Louvre. Egynémelyikkel kapcsolatban a felnőttek
által látogatott népszerű tudományos előadási cyclusokat rendeztek s
a könyvtárak, melyeket bárki könnyen s kényelmének megfelelően
használhatott. A népies irodaloms általában a nép művelődésére
szükséges eszközök nem oly tökéletesek ugyan, mint Angilában;
mindenesetre nagyszabásúak s hatásuk a városi nép értelmi fejlő­
désére igen nagy.
Que dit Paris, dit toute la Francé, szokták mondani nemcsak a
hangadó franczia irók, de a legtöbb külföldi is, habár nem helyesen,
mert a franczia vidéki városok élete egészen különböző a párizsiétól
s ismét az egyes vidékeké is eltérő egymástól, ugy hogy mindenik
külön tanulmányozást igényelhetne. Az egyes vidékeknek főbb szék­
helyei : Lyon, Marseille, Bordeaux, Nantes, helyzetök, nagyságuk
kereskedelmi jelentőségük s műveltségi fokuk következtében mintegy
versenytársai is lettek a Szajna partján fekvő fővárosnak s kétség­
kívül megérdemlik a felemlítést. De másrészt tény, hogy Párizst
minden más előnye mel­
lett, bizonyos varázs veszi
körül, mely őt a világon
csaknem egyedüli város­
nak, oly urbs-nak mutatja,
minő egykor a rómaiak
birodalmában az örök­
város volt s az is tény,
hogy maguk a franczia
városok is érzik e varázs
hatását, s lakosaik minden
Ipcalpatriotismus mellett
rajonganak a tündérszép
főváros iránt. Nem egy­
szer történt meg, hogy
vagyontalan ifjak önma­
gukat valamely Párizsban
elkövetett bűnnel vádol­
ták, csak azért, hogy az
utat a fővárosba meg­
tehessék. Jellemző az a
körülmény is, hogy még
a nagyobb vidéki váro­
sokban is alig lehet találni
más lapokat, mint pári­
zsiakat; a külföldről e Ujságárulók a boulevarűon.
város lakosai csak Párizs
utján nyernek tudomást s a fővárosban történt nagyobb eseményeket
itt is igen részletesen beszélik meg, sokkal részletesebben, mint helyi
ügyeiket. A hivatalnoki kar erős centralisatiója, melynek következté­
ben, hogy csak egy példát említsünk fel, még a helyi vidéki kiállí­
tások programmját is Párizsban állapítják meg, igen nagy hatást
gyakorolt a főváros ez uralmára, még lényegesebb volt azonban a
történeti fejlődés, mert Francziaország tényleg Párizs környékén kez­
dődött s lassankint terjedt szét innen minden irányban. Ma a vas­
utak s más közlekedési eszközök központja itt van, az óriási város
népességénél fogva is felülmúlja a többi helyeket s igy nem csoda,
hogy a történelmileg kifejlődött függés ma sokkal erősebb, mint
régente volt. Évtizedek telnek el, mig a művészet vagy tudomány
terén a vidéken „egy csillag" tűnik fel s ha igen, az rögtön siet
Párizsba s élete fogytáig itt marad. A ki Párizsban diadalt aratott^
nem csak Francziaor­
szágban, de az egész
világon ismert nevü
ember lesz: a vidékiek
működéséről alig tud
valaki valamit.
Valóban Párizs nem
csak Francziaország fő­
városa, de valódi világ­
város, a szó szoros
értelmében. Két mil­
liót meghaladó lakos­
ságában (jelenleg az
utóbbi népszámlálás
szerint 2.537 ezer) nem
csak a föld összes nem­
zetei vannak kép viselve,,
de nagyon sokan van­
nak köztük olyanok is,
kik a történelem alko­
tásában szerepet játsza­
nak. A párizsi nép, mint
Párizs : A rokkantak-temploma.
tömeg, valódi történeti
alak, s a komoly tör­
ténetírók a világtörténelem legújabb korszakát e nép müve után, a
nagy franczia forradalomtól kezdik számítani.
E hatalmas s gyönyörű város széles völgyben fekszik, melyen
a Szajna foly keresztül. A völgy környezetét alacsony dombok kör­
nyezik, de elég magasak arra, hogy a nagy háztengerre szép kilátást
nyújtsanak. A nagy tömegből a sok kupola s templomtorony között
különösen kettő tűnik fel: a hatalmas „rokkantak palotája", (Hotel
des Invalides), melynek kupolája a világon a legmagasabbra nyúló
épületek közé tartozik s melynek kápolnájában I. Napóleon hamvai
nyugosznak; továbbá a szép „Notre Dame" templom a 12-ik század-

Notre-Dame.

ból eredő festői góth tornyaival s 320 mázsás haranggal. Nagyságra

vetekedik velők még Sz. Genovéva temploma, s a Pantheon, hol
franczia tudósok, költők s hadvezérek emlékszobrai s nagyszerű
(iyorgy Aladár : A föld é9 népei. IV. 12
könyvtár vannak. Mindezeket túlszárnyalja a világhírű Eiffel torony,
a legmagasabb épület a földgömbön.
Nyugat felől közeledve a városhoz, közvetlen az előtt találjuk
a kellemes boulognei erdőt, a párizsiak városligetét, telve mesterséges
tavakkal, állatkertekkel s mulatóhelyekkel, melyeken a szép nyári
napokon tömérdek nép tolong. Tovább haladva egyenes, széles s
gyönyörű útra érünk, melynek végehossza sem látszik. Nyaralók
hosszú sora között menvén, észre sem vesszük, midőn egy hatal­
mas diadaliven (Arc de l'Etoile) már a város közepébe jutottunk. Ennek

A Concordia-híd Párizsban.

középen park van, az úgynevezett elysei mezők, a gyermekek ked-

vencz mulatóhelye; de egyúttal ez a hely, melynek kaleidoskopszerü
alakjaiban a népéletet jobban lehet tanulmányozni, mint akár a világ­
hírű novgorodi vásárokon. A mulatságokban s csoportosításokban a
legleleményesebb elme sem volna képes ügyesebb dolgokat össze­
állítani, mint a mik itt maguktól jönek elő, vagy nyereményvágyból
alakittatnak. A bámuló idegen itt tölti délutáni óráit, a munkás idejö
napi fáradalmai után s az előkelők is előszeretettel keresik fel e kedves
helyet. Az elysei mezők lenyúlnak egész a Tuileriákig, hol egykor
királyok lakoztak s a melylyel összeköttetésben álló Louvre-han a
világ egyik legbecsesebb mügyüjteménye van. A hajdani királyi
paloták (Luxenburg, Bourbon, Palais d'Elyseé stb.), ma többnyire
középületek s ezek közt legnevezetesebb a Palais Royal, melyben a
legkedveltebb kávéházak s éttermek vannak. Innen tul már valódi
palotasorok közt s gyönyörű körutakon haladunk. Négy-öt emeletes
házak emelkednek s csak kivételes a háromemeletes épület, alattuk a
kövezetet fasorok s csinos árubódék ékesitik s a tündéries fényű
kirakatok az utczai változatos élettel csinos vonzóképet alkotnak. A
Szajna másik oldalán, hova gyönyörű s kényelmesen épített hidak

Conciergerie.

vezetnek, ismét szép paloták vannak, köztök a klassikus stylben épített

képviselőház (Palais du Corps legislativ), melynek rajzát bemutatjuk,
s a pénzverőintézet Ezen tul kissé keletre nyúlik el a hires „Quartier
latin," a tanuló ifjúság mozgalmas székhelye.
Párizs valamennyi nevezetes épületeit előszámlálni nincs elegendő
helyünk. Felemiitjük még templomai közül a görög stylben, 13 millió
frank költséggel épült Madelainet, a régi St. Germain de Prést, a
montmartei székesegyházat; középületei közül a városházát, a főtör-
vényszék palotáját, a Conciergerie fogházat, a kiállításokban szereplő
Trocadero palotát, a világhírű „Hotel Dieu" kórházat, s a ,Morgue"-t,
12*
hol a szerencsétlenül jártak holttesteit állítják ki közszemlére, a nagy-
nemzeti könyvtárt, melyben két millió kötet könyvnél több van; a
hires csillagvizsgáló tornyot, a nagy „Jardin des plantes" nevü tudo­
mányos s mulató rendeltetésű kertet stb. Az utczákon igen sok szobor
s szép oszlop van s tömérdek hires mulatóhelyeken kivül mintegy 50
színházban naponta játszanak, melyek közt az 1874-ben bevégzett

Pantheon Párizsban.

„Grand opera" a világ legjelesebb hasonnemü épületei közé tartozik és

a hol, valamint a „Théátre Fran<;aise"-ban korunk legjelesebb művészei
tartják állandóan előadásaikat. Nevezetesek még a vasból készült
piaczok s árucsarnokok, valamint a rengeteg nagyságú börtönök is.
A városban több mint 150,000 különböző jármű közvetíti a forgal­
mat, köztök tömérdek automobil, nem számítva a bicziklik ezreit,
távíró- s telephonhálózat vonul el a föld felett s a föld alatt, csator-
nák (8175 kilométer hosszúságban) s folyosók serege van s ezenfelől
még a hires, de ma már nagyrészt járhatlan katakombák, egykori
temetkező helyek. A mai temetők közt legnevezetesebb a Pere la
Chaise, melynek csak 44 hectár területű térségére naponként 40—50
uj állandó lakót visznek ki, ugy hogy a legtöbb sirt 10 év múlva
ismét kénytelenek felásni. E sírkertben nyugosznak Abelard s Heloise-
tól máig Francziaország hires férfiainak nagy része, köztök Moliére,
La Place, Bellini s mások. A sírkert valóságos kertalaku. Az a kis

A párizsi operaház.

sírhely mely a hires emberek porait takarja, sokkal drágább itt, mint
a legdrágább városi lakás, két négyszögméter helyért 500 frankot
is elkérnek; de a büszkeség, hogy e nevezetes helyen nyugodjék,
sok hiu embert csábit nagy áldozatra s van eset, hogy egyszerű
iparosok leendő nyugvó helyeikért ezreket fizetnek. A halottak
városa méltó is a megtekintésre. Görög s keleti síremlékek s a
nyugati építészet számos faja változatos tarka képet nyújt s bizonyos
tekintetben a középkor derekától kezdve máig, minden időszakot
visszatükröztet.
 A legnevezetesebb azonban e világvárosban kétségkívül a lakók:
folytonos mozgékonysága. Mióta III. Napóleon óriási költséggel lebon­
tatta a régi zugutczákat s palotasorokat emeltetett, ez örökös sürgés­
forgás főkép a szép nagy boulevardsorozatra szorítkozik, mely a Ma-
delainetól félkörben terjed a hajdani Bastilleról nevezett térig, de
azért minden városrésznek megvan saját góczpontja, hol kora reggel­
től késő estig mindig népes az utcza, de különösen az esti órákban,
midőn a mulatságok kezdődnek. A párisi emberek, még a napszámosok
is, este nem szívesen dolgoznak, ám éjfélig nem is ülnek otthon
(mert előbb csak a falusiak s betegek feküsznek le) és a nyilvános
helyeket keresik fel. E szükségletnek felel meg a tömérdek színházon
s cafe chantanton kivül a sok mulató- s kirándulási hely, mely
mindannyi gyors s olcsó közlekedéssel van a fővárossal kapcso­
latban.
E kirándulási helyek közt nevezetesek St. Denis, a régi franczia
királyok sírját magában foglaló apátsággal, St. Cloud, melynek leégett
palotája helyén most kristály palota épült, Fontainebleau, hajdan szin­
tén királyi vár, kellemes szép erdővel, melyet a franczia festők sere­
gestül keresnek fel s Versailles, egykor a franczia királyok állandó
tartózkodó s a franczia törvényhozó testület tanácskozó helye, telve
Vernét hatalmas csataképeivel. A város körül egész egy óra távolsá­
gig mintegy 20 kis erőd van, köztük a legmagasabban fekvő s legje­
lentékenyebb a Mont Valerien (190 méter magas). A város s e véd-
müvek között ligetek s terjedelmes rétek által környezve, számos apró
község fekszik, melyek nyaralókkal telvék s itt-ott egy-egy középület
is emelkedik ki belőlük. Minden 20—30 kilométer távolságra a fővá­
ros szolgálatában áll s annak kiegészítő részét képezi.
A távolabb fekvő vidéket, minél tovább haladunk, bármely
irányban, bizonyos egyhanguság jellemzi, mely azonban nem élette-
lenség, hanem a mindennapi munkával való elfoglaltatás ellentétben a
fővárosnak tulnyomólag városi színezetével. Csak a nagy városokban
van még némi élénkség. A legjelentékenyebb köztük Lyon, félmil­
lió lakossal a Saóne és Rhone összefolyásánál. Szép utczái vannak,
telve szobrokkal s nevezetes épületekkel, melyek közt sok a huma-
nistikus czélu intézet. A nép főkép selyemtermeléssel foglalkozik.
A szövőszékek számát 65,000-re lehet tenni 150,000 munkással, kiket
500 gyáros foglalkoztat. Különösen hires egészséges fekvéséről s
kitűnő ivóvizéről. Jelentékeny hely továbbá Bordeaux, nem messze
a Garonne torkolatától, festői szép fekvéssel, több mint 250.000"
lakossal. E helyen van a bortermelésnek székhelye, melyből innen a
phylloxera pusztítása előtt évenkint 60 millió litert vittek külföldre.
Székesegyháza, hatalmas kupoláju börzéje, az érseki palota s számos
tudományos gyűjteménye, megtekintésre méltók. Hajózási és élelme­
zési gyárai nagyhirüek, kikötőiben évente 10 ezernél több hajó for­
dul meg. A harmadik kiválóan érdekes jellegű nagy város Marseille,
& Rhone torkolatánál (442,000 1.), melynek szép uj tengeri kikötőjébe
•évenkint sok ezer hajó
jut a Fekete tengernek
minden részéből, sőt
Kelet-ázsiából is. Ma a
Földközi tenger keres­
kedő városai között ez
az első, de ipara is
jelentékeny. Már mint
görög gyarmat (Mas-
sália) hires volt. Az
egész város körül van
kerítve nyaralókkal
{bastide), nagy része
meredek, kopár sziklá­
kon építve, hogy kelle­
mes kilátást nyújtson.
Számukat mintegy 16
ezerre teszik s valóban
teljesen ellepik e kör­
nyéket. De nemcsak
Marseille környékén
van ez így, hanem egész
déli Francziaországban Marseillei gőzsikló.
s különösen a tenger­
parton, hol többek közt a hires Nizza tengerifürdő is van rendkívül
szelíd éghajlatával. Dél-Francziaországban a nap fénye egész más, mint
nálunk. Magasan tüz le a tündöklő nap a sötétkék égboltozatról, felhő
s köd nem gátolja meg, hogy forró sugarait le ne küldje. Ápril vége
felé már oly nagy forróság van, mint nálunk nyár derekán s május­
ban a jártabb utczákon a nagy városokban vászonlepedő árnyékot
csinálnak. A ki csak teheti, kerüli a nappali munkát s szívesebben
marad ébren éjszaka, midőn a tiszta, csaknem feketekék égről a hold
és csillagok pompásan csillognak s a tündérszép éjszaka enyhülést
nyújt.
A gyönyörű vidéken, hol a tél alig egy pár hétig tart, már a
rómaiak hatalmas telepeket létesítettek, Arlesben s Nimesben hatalmas
színházak s vízvezetékek romjai jelzik a római kultúrát s e vízvezetékek
egy része, a Pont du Gard három emeletes bolthajtás sorozatával s
az óriási vizvezető-csővel, melyben felnőtt ember is végigmehet, ha
fejét kissé meghajtja, a legbecsesebb ókori emlékek közé tartozik. A
középkorból itt maradt nevezetes emlékek közt első Avignon, a pápák
egykori lakhelye, óriási vastag kőfalaival s az inquisitio nyomaival,
melyhez közel Petrarca Laurájá­
nak sírja fekszik. Különösen kel­
lemes a Sorgne forrása Vaucluse-
sziklavölgyében s Hyéres és Can­
nes illatos déli fákkal telt kert
alakú vidéke, melynek éghajlata
Nizzáéval versenyez.
A pirenéi gyönyörű hegy-
lánczolat alján festői vidéken van
a lourdesi búcsújáró hely, a Cave
de Pau pompás vízesései s egyes
virágzó kis városok. Benn az o r ­
szág közepén s az északi része­
ken az egyes városok már modern
jellegűek s csak történeti neve­
zetességű romjaik keltik fel a tu­
risták figyelmét. Gazdag ezekben
Római színház Arlesben. Tours, a magyarországi eredetű
sz. Márton püspök ismert székhe­
lyének környéke, hol többek közt a „hét alvó" barlangja látható,
az északi s nyugati partvidék, hatalmas erősített városaival s a Loire
partján Orleans környéke, mely maga is régi nevezetességekben gaz­
dag hely. Egyike a legrégibb helyeknek Bourges, gyönyörű góth szé­
kesegyházával.
Az egész Francziaország jelenleg 87 megyére (departement) van
felosztva, melyek elnevezése kizárólag geographiai, leginkább a folyók
s hegyek szerint; mig régebben 38 tartományt különböztettek meg a
régi, ma is még jobban ismert apró fejedelemségek elnevezése után.
Minden departement élén egy préfect áll s a fővárosok (chef-lieux) a.
 KOKSZIKA 97

közigazgatási hivatalokat összesen egyesitik. Általában a centralisatio

Francziaországban igen nagy s a köztársasági jelleg inkább csak a
legfőbb hivataloknál mutatkozik. A törvényhozó testület, mely két
kamarából áll oly módon, hogy a felső ház (a senatus) tagjait is
választják és nem nevezik ki, — képviseli a parlamenti rendszert. Hét évre
választott elnök s általa kinevezett felelős minisztérium végzi a kor­
mányzást. A katonaság, mivel ujabban az általános védkötelezettséget
is behozták, igen nagy erővel rendelkezik. Minden franczia hadköte­
lezettsége 20 évig tart és pedig 3 évig a sorszolgálatban. Ily módon

Napóleon szülőháza Ajaccioban.

a hadi erő béke idején is 521.000 főből áll, mig háború idején két millió­
nál több. A hadi szolgálatra álló várak száma a 80-at meghaladja s
van köztök több kitűnő erejű is. Legnagyobbszerüek Párizs, Belfort,
Lille s a hadi kikötök közül Cherbourg (melynek építése 400 millió
franknál többe került), Brest s Toulon, A hajóhad több mint 500
darabból áll 4105 ágyúval, köztük van 54 pánczélos hajó; a tengeri
haderő 44,000 fő.
A departementek közé számítják, jóllehet geographiailag az ország
határán kivül esik, Korszika szigetét is, mely 1768. óta van a francziák
birtokában. A sziklás, erdőkben és érczekben gazdag szigeten igen
kevés jelentékeny hely van. Összes népessége 289 ezer. Legneveze­
tesebb helye Ajaccio (14,558), Napóleon születési helye szép kikötő­
vel s arzenállal, továbbá Bastia és Cotie (6108), ez utóbbi a sziget
közepén sziklás talajon épült hely. A nép nyelve olasz, de a franczia
uralom alatt annyira átalakult, hogy a szemközt eső partokon, már
alig értik meg őket; maguk a lakosok valóban szeretettel ragaszkod­
nak Francziaországhoz. A sziget bensejében, melynek egyes völgyei
határozottan hozzáférhetlenek, a korzók akként élnek, hogy min-

Corte.

den család magának készíti lakását, házi eszközeit és ruházatát.

Iparuk tisztán háziipar. A szegény nép rajongó szeretettel csügg
hazaiján s nemcsak előszeretettel keresi fel azt újból, ha viszo­
nyai más vidékre viszik, de áldozatkészséget s hősiességet is gyak­
ran tanusit annak érdekében. Másik szép erényük a családi von­
zalom, mely valódi rajongásig megy s egyik elfajulása a hírhedt
vérboseu (vendetta), mely arra kötelezi erkölcsileg a család tag­
jait, hogy megölt rokonaikért a gyilkoson, vagy annak rokonságán,
véres boszut álljanak. E kötelesség erkölcsi kényszer, maguk a nők s
a közvélemény sürgeti ezt s ép azért elkerülhetlen; sőt sokszor való­
ságos kis családi háborúkra adnak okot, melyek évtizedeken át tartanak.
Nem használ ez ellen semmi óvakodás.Volt eset reá, hogy a gyilkos tiz,
sőt tizenöt éven át bezárkózott lakásába, a vérboszútól félve, s midőn
ily hosszú idő után már biztosnak érezte magát, kiment és azonnal
meggyilkoltatott. Növeli a bajt, hogy a korzók mind fegyveresen

Monaco.

járnak, így az összezörrenés könnyen halálos lehet s hogy továbbá a

menekülő gyilkos a hegyek között egyenesen rabló életre van kár­
hoztatva. Tízezer lakosra évenkint 20, olykor egész 80 gyilkosság
esik igy s köztük a nagyobbrész a vérboszu eredménye. A nők a
legvérszomjasabbak s az általok költött, boszura gyújtó dalok e
korzikai népköltészet javát teszik. Ujabban sok idegen, különösen tüdő­
beteg keresi fel Korzikát, mint kiváló klimatikus gyógyhelyet.
13*
 Két kis önálló állam van Francziaország felsösége alatt. Egyik
a 6 kataloniai községből álló Andora köztársaság, melyben az ur-
goli spanyol püspök osztja meg Francziaországgal a felügyeletet. A
másik Monaco herczegség, Monte-Carloi hires kártyabarlangjával, mely­
nek dúsjövedelméböl a fejedelem pazar fénynyel látja el székvárosát.
A fejedelemség egykor nagyobb terjedelmű volt, azonban egyes közsé­
geket a fejedelem a franczia kormánynak készpénzen eladott. Jelen­
leg alig egy félnégyszögmértföldre terjed, egyetlen városa van s
népessége mintegy 50,000; és e szám is nagyon változik, mivel a
lakosság legnagyobb része idegen.
Francziaország külföldi birtokai nagyok és tekintélyesek s
mind a négy világrészen elterjednek. Legnagyobb birtokaik vannak
Afrika északi részén, Algírtól a Kongóig. Amerikában s Ausztráliá­
ban számos sziget, Ázsiában a szigeteken kivül Hátsóindia nagy része
áll Francziaország hatósága alatt. E gyarmatok s védállamok területe
hatszor nagyobb az anyaország kiterjedésénél s lakosainak száma
meghaladja a 35 milliót.

Franczia bucsújárók.
 A Tower.

NEGYEDIK FEJEZET.

NAGYBRITANNIA.

Latimer E. W. : England in the nineteenth Century. Boston, 1894. — Cunning-

hum: The growth of english industry and commerce. 2 köt. London, 1890-92
— Booth C. : Life and labour of the people in London. 9 köt. — Ravenstein :
Das britische Reich. 1862.

A F Ö L D G Ö M B legnagyobb állama jelenleg Anglia, melyet más

néven Nagybritanniának s hivatalosan Egyesült királyságnak
hívnak. Hajói az összes világtengereken uralkodnak. Népe mind az
öt földrészen igen jelentékeny területeket mond magáénak, s alatt­
valója az emberi nem egy ötödrésze s a többi jó nagy mértékben
hódol meg páratlanul kifejlődött irodalma, ipara és mindenekfelett
kereskedelme előtt.
Európa legnagyobb szigetcsoportja ennek a hatalmas népnek
anyahazája. Körülbelül oly nagy terület ez, mint a szent István koro­
nája alá tartozó országoké, maga a kettős nagysziget több 300 ezer
km'-nél s ehhez még ezernél több más apró sziget járul, bár nagyobb­
részt parányiságok, félredobott roncsok abból az időből, midőn a tenger
vize az egész szigetcsoportot mesterségesen választotta el Európa szá­
razföldjétől. Ott, a hol a calaisi csatorna képződött, többnyire mészkő
hegyek vannak, mint Francziaországban, de nyugatra s Irlandban is
őshegységek, részben vulkáni képződések mutatkoznak. A keleti, ujabb-
kori része Nagybritannia alacsonyabb s csak dombsorai vannak, mig
nyugaton már nagyobb hegyek is láthatók, melyek Skótországban leg­
magasabbra emelkednek. Az alföld (160 méterig a tenger szine fölött)
Angliában a talaj kétharmadát, Skóthonban felét, Irlandban ellenben
hét nyolczad részét teszi. Nincsenek e szigeteken rendkívüli szép pon­
tok, de kevés oly része van Európának, hol a talaj ily nagy s kellemes
festői változatosságot mutatna. Tiszta zöld síkságok terjednek szét itt-
ott a szemlélő előtt, patakok, csatornák metszik át s számtalan barom
legelészik rajta; az enyhén emelkedő dombok s kígyósán kanyargó
völgyek vidékén szintén nagy a termékenység s a változatosság, a golf­
áram által hozott meleg s a tenger nedvessége a fákat s füveket oly
búja gazdaságúvá teszi, mely összhangzatban van a brit szigetek hatal­
mas urainak kényelmes életével. Némely tájékok még regényesebbek s
erősebbek: magas hegyek, vad sziklák, mély völgyek, szorosok s zúgó
patakok, minden meg van kicsinyben, mint az Alpeseken, sőt megvan
még az ellentét is: a fekete kellemetlen mocsárok s a messzeterjedő
élettelen puszták. De az angol tájak kiváló szépsége: a terebélyes,
búján tenyésző fák s erdők nagy tömege, a skót felföldön már elvész.
Nagyrészt kopár puszták nyúlnak el e vidéken, melyeken sem fa,
sem bokrok nincsenek, hanem jobbára s a hegyeken szétvált kősziklák
terülnek el rajtuk. Bármily kopár legyen is különben e vidék, a
légkör mindig illatos, kékes, félig ködös s termékenyítő.
A délkeleti rész hullámzó síkság, dombsorozattal a Themze
partján, mely egész Londonig vonul. A nyugati és éjszaki részeken
azonban túlnyomólag hegységek vannak s ezek közt a legközelebbi
az ásványokban gazdag, de faszegény Cornwalli hegység vagy corni
hegyvidék. Ez a zord, növényzetben szegény gránithegyláncz, mely­
nek legmagasabb pontja a 427 méter magas Brown Willy, a Bristol­
csatornától a Landsend fokig s Lizardig terjed, melyek Angliának
nyugat s délfelé leginkább kinyúló csúcsai. A hegység Cornwall,
Devonshire s részben Somerset megyék területén vonul el, ón, ólom
s réz nagy mennyiségben fordulnak elő e hegyekben s a Landsend fok
mellett levő apró Scilly szigeteken (140 darab) már a phoeniciaiak
ólmot kerestek. A corni hegyvidék keleti folytatását három domb-
lánczolat képezi, melyek a Bristol-csatorna déli részén kezdődnek s
Anglia keleti síkságán mennek át. A legéjszakibb Lincoln Hights-al
a Humber folyó által képezett torkolatánál végződik. A középső
hegyláncz a homokzátonyai miatt veszélyes Wash öböl déli végéhez,
keletéjszakkelet felé húzódik. Ezen megy keresztül a Themse, Anglia
legnagyobb folyója, mely a Bristol-csatorna mellett elhúzódó Cots-
wold Hillsnél ered. A középső dombsorozaton túl a Wash öböl körül
fekszik Anglia keleti részének mocsáros vidéke, a Then, melyet azonban
a csatornák hálózata már részben kiszárított. Ma buja legelők terjed­
nek itt s rajtuk szerteszéjjel szélmalmok tarkítják zöld egyhangú­
ságukat. A leginkább délre fekvő lánczot North Downs s South
Downsnak nevezik. Az előbbi Kent félsziget keleti végéig hatol s
itt képezi Dover jól ismert kréta hegyét. Az utóbbi a tengerpart
mellett nyúlik el a southamptoni öbölig, melylyel szemben fekszik a
szép kis Wight sziget. A tájék nem nagyszerű, de határozottan festői;
alacsony dombok telve villákkal, gyönyörű parkokkal, a leggondo-

Landsend.

sabban müveit szántóföldek s gyönyörű erdők váltják fel egymást.

A síkok iszaptorlódásokból állanak, melyekből a sziklás talaj gyakran
rögtön lép elő s körülöleli a tenger s folyók partjait s igy a vidék
nagyon változatosnak tűnik fel. Még inkább emeli e festői jelleget
az a körülmény, hogy az egyes birtokrészeket sövényekkel kerítik
körül s a táj mindenütt kertnek látszik.
Nagybritannia folyóinak legnagyobb része, a tengerbe ömölve,
mély öblöt képez. Különösen a keleti részen látható ez a Forth tor­
kolatánál Skótországban s kevéssé kifejlődve a Humbernél. A Theinse
torkolata, mely mindig nyilt, mindeniket felülmúlja. E folyó ugyanis
igen kevés iszapot hord magával s igy a torkolatot be nem töltheti.
Iszapszegénységét eléggé megmagyarázza, hogy vizterülete mészhe­
gyekben van, melyek alkatrészeit a viz vegytanilag felbontja. Sokkal
hatalmasabb torkolata van nyugaton a Severn-nek, mely a walesi
hegyekből ered s nagyobbrészt nyugati irányban folyván, magába veszi
balról az Avon, jobbról a Wye nevü folyókat s a bristoli csatornába
ömlik. E csatornától, melyet tengeröbölnek is lehetne nevezni, éjszak­
felé emelkedik a walesi fennsík, mely három oldalról a tenger s
keletfelől a Severn völgy által van körülvéve. Kőszén, anthracit, vas,
arany s pala nagy mértékben fordulnak itt elő.
Kopár hegytetők, zordon szaggatott dombsorozatok s' keletfelé
síkság, vagy vonzó dombvidék, a walesi tartomány jellemző sajátsága
A walesi s cambrian hegyek csaknem az egész tartományt elborítják.
Az utóbbi három párhuzamos hegylánczból áll több oldalágazással.
Éjszakon van a legnagyobb hegység, s ebben Snowdon (1094 méter),
Wales legmagasabb csúcsa. Novembertől áprilig hó borítja el e
hegység magasabb csúcsait, melyek közé számítható még az 1044
méter magas Cairn Dávid. A hegység keleti határa a Dee folyam,
a mely szintén hatalmas öblöt alkot az ir tenger partján és
keresztülmegy a Llangollen völgyön, Wales egyik legszebb vidékén.
Ugyanezen hegység másik ága Montgomeryn megy át s a Biga hegy­
séggel egyesül, mely a Severn közép folyása mellett vonul el. Az
említett hegyek legéjszakibb lánczolata Carnarvon délnyugoti csú­
csánál jő össze az ir tengerrel. E tartománynyal szemben van a lapos,
homokos Anglesea sziget fontos réz- és köszénbányákkal. E szigetet
a szárazfölddel a 180 méter széles Menay csatornán keresztül óriási
lánczhid s egy vascsőhid köti össze, melyen a vasútvonal közlekedik.
A középső főhegyláncz a Severn és Wye forrásainál ered s több
ágra szakadva a déli és délyugati tengerpart felé siet, hol több foka
van. Legnagyobb csúcsa a Plynlimmon (756 m.), hol a Severn
ered. — A harmadik hegyláncz, melyet Black Mountains névvel is
jelölnek, nyugaton a Flothok Hills dombokkal kezdődik s a Severn
alsó folyón s különböző elágazásokkal a bristoli csatorna felé fut.
Angliának éjszaki részéből a középpont felé húzódik a Peálc
hegység, melynek legmagasabb csúcsai a Wharnside (726 m.) és az
Ingleborough (723 m.). A hegység Nottingham és Derby környékén
kezdődik kopasz, meredeken emelkedő sziklatömeggel, mely Westmin­
steren át Cumberlandba húzódik, itt kettészakadva e vidék délnyugati
s éjszakkeleti részét zord kopasz hegyekkel borítja el. Wharnsidetől
a sziget keleti részén alacsony dombok kötik össze az úgynevezett
York Wolds-sal. A nyugati oldalon a Peak-hegység zord, többnyire
kopár és szoros völgyek, zakoták által meg-megszaggatott porphyr
s gránittömegü; déli részén a körvonalak enyhébbek s a hegyolda­
lak részben erdősek is. Cumberlandban e hegység délnyugati ága
csaknem izolált. Csúcsokban gazdag csoport a Cambrian Mountains,
mely arról nevezetes, hogy számos tava van s azért a tavak hazájá­
nak („Country of the lakes") is nevezik. A tulaj donkép eni Ang­
liában kevés tó van; de Cumberlandban és Westmoreban igen

Wight sziget.

nagy számmal fordulnak elő. Legnagyobb közöttük a 1 0 / • kilo­

l
3

méternyi Winandertó, melynek bájoló szépségű partjain és szigetein

számos szép nyári lak emelkedik. A cumbriai hegységekben igen
gazdag kőszén, vas, ólom stb. telepek vannak. Leds és Notting-
ham környéke délre, Derham s Northumberland keletre s éjszakra,
Lancashire nyugatra, szintén gazdag vas- és kőszéntelepekkel bírnak,
ugy hogy elmondhatni, hogy főkép ez a vidék Anglia gazdagságának
forrása. A cumbriai hegyekben talált kőszén 400 évig és tovább is
pótolná Anglia rendkivül nagy szükségletét. Vastermelése harmadrészét
teszi az összes vasmennyiségnek, melyet az egész világon bányásznak.
 Kőszéntelepet az alsó slcót hegyvidéken is találunk. Ennek délen
két jelentékeny hegysége emelkedik: a Chevoit és a Pentland. A Che-
voit hegység ormán és az éjszaki tengerbe ömlő Tweed folyónál
van Anglia s Skótország határa. Skótország a nagy brit szigetnek
kisebb, de igen élénken tagozott része. A föld kevés pontján van
part vidéken nagyobb változatosság, mint a skót nyugati parton,
ugy hogy ennek leírása csaknem lehetetlenség, de mindenesetre
felesleges is, mert csak szorgalmas tanulmányozás után lehetne
a részleteket emlékezetben tartani. Mintha az őskorban egész szikla­
sorok omlottak volna be a tengerbe, vagy bazalt-oszlopok emelkedtek
volna fel a mélységből: ugy váltakoznak itt a szigetek s félszigetek,
s közben a tenger vize polypszerüen nyúlik be a szárazföldbe, regé­
nyes alakú fjordokat alkotva. Tul a mélységből fénylő fekete partok
emelkednek fel, mintha valamely óriási sziklahíd lett volna valaha,
mely Skócziát Irlanddal egykor összekapcsolta. Nem csoda, ha
e természeti viszonyok, a csodás szigetek és í-ejtélyes barlangok
az őslakók figyelmét is felkeltették s a regék sorozatán kivül Ossian
tündéri dalai is megszülettek.
Skóczia déli részén terjed el az alsó skót hegység s külö­
nösen a Chevoit nyúlványai, melyek Broad Lawban jelentős magasságra
(835 méter) emelkednek. A dombokon túl éjszak felé kezdődik az
áldott skót alföld (Lowlands), mely a Clyde és Forth két torkolata
között terül el. E hullámos síkságon feküsznek az ország legjelen­
tékenyebb városai, Edinburgh és Glasgow. Túl rajtok emelkedik
meredeken s gyorsan a zig-zugos, aszókban s tavakban gazdag skót
felföld, mely ismét két főrészre oszlik; délen van a magasabb Gram-
pian hegység a Loch-Tay mellett a Ben Lavers (1214 méter) s éjszak
felé a Cairn Celar (1021 méter), Ben Nevis (1343 m.) és Ben Macdui
(1309 m.) s másrészt éjszakfelé van a durva éjszakkaledoniai felföld,
melynek számos magas csúcsa van. Délnyugatról éjszakkeletre vonul
el Fort Williamtől Inverneszig a kilométer hosszú nagy kale-
doniai csatorna, mely a két hegytömeget elválasztja, de a tenger­
partokat s egyúttal a közbeeső tavakat összeköti.*)

*) A Ben" név mindig önálló nagy hegyet jelent, „lien" a vízesést. A

T

gaelnyelvben a völgyet két módon jelölik. Glen a neve a kopár szoros völgyek­
nek, Strath azoknak, hol a müvelésnek van valami nyoma. A tavak neve „Loch",
ugyan igy nevezik a fjordokét is. ,Dun* alatt valamely kisebb hegyet értenek,
hol egykor vár volt. Bal = körülárkolt hely ; rosz = a tengerbe nyúló föld­
nyelv ; tober = forrás. Aber és Inver, melyek főkép városnevekben fordulnak
elő és torkolatot jelentenek.
 A skót felföld hegyei rendesen ridegek s szaggatottak, az erdő
csak a hegyek lábáig terül el s azonfelül legfelebb apró bokrok vannak.
A hegyi tavak nyújtanak azonban a vidéknek különös érdeket. Legna­
gyobb s egyik legszebb köztök a Loch Lomond, melyet a skótok éjszaki
Lago Maggiorenak neveztek el. 116 /. • kilométerre terjed s 30 kis
l
2

zöld sziget van benne, nagy részén gyönyörű villákkal. Nevezetesek

még éjszak felé a Loch Lochy és Loch Mess, Loch Tay stb. A felföld
kezdetén, a Garry völgyében, mely a Perthnél saját öblébe ömlő Tay
mellékfolyója, fekszik az ismert Killiecrankia szoros. A déli grampiákon
áthágva, J)ce völgybe érkezünk, hol Balmoral hires királyi palota fek-

Loch Lomond tó.

szik. E helyen a kopasz hegyhátak helyett, melyeken kevés fü terem,

szép fenyöerdőségeket s nyirfaligeteket találunk s a magas kék hegyek
alján Braemer csinos házai látszanak. Ez azonban csak kivétel, Skót­
hon éjszaki és éjszakkeleti részén a kopasz hegyek s lakatlan völ­
gyek uralkodók és jellemzők. A legtöbb utazó, ki csak Glasgow és
Edinburgh vidékét ismeri, csak az áldott alföldről s legfeljebb a gyö­
nyörű hegyi tavakról vesz tudomást s ezért hajlandó Skóthont a leg­
szebb és legjobban megművelt országok közé számítani, fogalma
azonban egészen megváltozik, ha az éjszaki kopár völgyeket keresi föl,
hol néha valóban kétségbe esik: váljon laknak-e e környéken embe­
rek s a terméketlen vidéken hogyan tudják kenyerüket megkeresni ?
14*
 Az egész skót föld különben emelkedő; meredek partjain a hul­
lámok által vájt egyközü szinvonalak, melyeken a szomszédos ten­
gerek kagylói nagy számmal fordulnak elő, a földképződés nyilt lap­
jait tárják elénk. Valószínű, hogy a föld emelkedése egészen szabály­
szerű, legalább a régi partfokokban a vízszintnek legcsekélyebb haj-
ladozását sem lehet észrevenni. Az emelkedési mozgás folyton tart ;
kimutatták, hogy a Forth, a Tay és Clyde ármedenczéi fölött fekvő
régi tengerpartok nemcsak ujabbkoru szerves maradványokat, hanem
római eredetű fazekas müveket is rejtenek. Alaterva (Cramond)
hajdani római kikötő, melynek rakodó partjai még ma is láthatók,
jelenleg már jókora távolságban van a tengertől s az alját képező
talaj legalább nyolczadfél méternyire emelkedett. Másutt a partra
kivetődött töredékek mutatják, hogy a partmellék körülbelül nyolcz
méternyire magasodott. Nevezetes összetalálkozás, hogy Antonius
régi kőfala, mely a rómaiak korában védőfalul szolgált a piktek
ellen, szintén épen nyolcz méternyire van a dagály felszíne fölött.
A vidék általános emelkedését ennélfogva évenkint 5 milliméterre
tehetjük; azonban 1810 óta ez a mozgás, mint Leith kikötő dagály­
mérője mutatja, gyorsabbá lett; jelenleg ugyanis évenkint körülbelül
14 milliméternyi.
Nyugat s éjszak felől Skótország szigetékkel van körülvéve.
Ezek közt legnagyobb számmal fordulnak elő a nyugati oldalon a
hebrid szigetek meredek partokkal s néhol jelentékeny emelkedéssel.
Különösen érdekesek köztük Staffa karcsú bazalt-oszlopokból álló
szigete, mely világhírűvé lett az Ossian által megénekelt Fingalbar-
langról, melynek bazalt-oszlopait s gyönyörű bensejét a tenger árja
folytonosan mossa. A többi szigetek is nagyobbrészt bazalt-kövekből,
quarczból, gneisz s kréta vegyületből állanak. Fa itt alig van, mert
az erős s csaknem folytonos szél és az atlanti tengernek viharai
a tenyészetre nem kedvezőek. A szigetek száma mintegy 300 s
közel kétszázon emberek is laknak, kik halászattal, madarászattal,
baromtenyésztéssel, só készítéssel, néhol bányászattal és földműve­
léssel foglalkoznak. Némely sziget egészen a part mellett fekszik
s mindeniken világosan észrevehető, hogy egykor azzal összekötte­
tésben volt. Kissé távolabb a szárazföldtől, szelid ívalakban csopor­
tosulva, éjszak felé hosszú sor sziget vonul, melyeket közösen
„Long Island"-nak neveznek. E szigetcsoportban a legéjszakibb
Lewis, a legnagyobbak, s a legdélibb Bernera, mely a legkisebbek
közé tartozik. A Loug Island szigetcsoporttól nyugatra mintegy 20
mértföldnyi távolban, magánosan fekszik Szt. Kilda, melynek kis terü­
letén körülbelöl 100 ember él romlatlan, egyszerű életet. Főfoglal­
kozásuk, hogy az itt nagy számmal tenyésző tengeri madaraknak
tojását és tollát gyűjtik egybe. Mily parányi e nyugati szigetek nagy
részének területe, mutatja, hogy összes területük csak 8100 Q kilo­
méter s abból is háromnak együttvéve 5070 • km. a területe. A többi
szigetek így a nagy tengerben valóban csak kiemelkedő fölöttébb apró
földterületek. Skótországtól éjszak felé még két szigetcsoport van.
Egyik a keskeny Pentland szorostól elválasztott Orkney s Orkandszigetek.
77 ily sziget van, köztük 29-en mintegy 32000 ember lakik s összes
területük csak 1150 Q kmr. A szárazföldről tekintve e szigetek kék
hegyeimint a Caithnesztalajából kiemelkedő dombok látszanak. Néme­
lyiknek azonban eléggé látogatott kikötője van. Még távolabb s inkább
elkülönítve van a Shetland csoport, mely 117 szigetből áll, összesen
150 • km. területtel. E szigetek közül csak 30 népes, de nagy részük
jól müveit s különösen alacsony pony lovaik s juhtenyésztésök híres.
A nagybritanniai szigetcsoport második főszigete Irland, melyet
a benszülöttek „Erin"-nek neveznek s a mely hajdan szép rétjei s
még télen is lombos erdői miatt „Zöld sziget" vagy „Smaragd-szi­
get" nevet viselt. A főkép lakóinak nyomorult viszonyairól s az
e miatt támadt forrongásokról ismert tartomány természeti viszonyait
néhány szóval igen könnyen vázolhatjuk. Nagybritanniától nyugatra
fekszik, és a kettő között az ir tenger van, melynek a legkisebb
szélessége 2 / , a legnagyobb 1 l /
4
fi
l
2mértföld. A sziget partvo­
nalai nem oly mélyen tagozottak, de ép oly változatosak, mint Skót­
honban s különösen gyakoriak a merev, félig összerombolt sziklafalak.
Benseje ellenben tulnyomólag alacsony, hullámzó s mocsáros sikság,
telve rétekkel s tavakkal. Hegyek csak itt-ott, a partok felé vannak,
azok is elkülönülve és nem nyúlnak fel nagy magasságra; a legmaga­
sabb csúcs a Macgillycuddys Reek sem éri el az egyezer métert.
Több apró folyó mellett legnagyobb a Shanon, mely három tavon
megy keresztül, az atlanti tengerbe ömlik s torkolatánál szép öböllé
szélesedett. Említésre méltók még a Barrow, mely Dublin közelében
ered s délfelé folyik, a Blackwater, Boyne s Liffey, melyek nagyobb
része torkolatuknál szintén öblöt alkotnak, ezekben a tenger apálya s
dagálya is érezhető. Üde zöld szinén kivül az ország földjének igen
kevés szép s megkapó vidéke van, legszebb a délnyugati részen fekvő
három, szigetekben gazdag, Killarney tó, hol a buja növényzetet
kecses idomú hegyek hullámosan veszik körül. A legnagyobb tó
Irlandban az északkeleten fekvő s csaknem négyszögű Longh Neagh
(409 Q km.), mely egészen vulkanikus terület központján fekszik.
A sziget északi részén bazalt fensíkok vannak az Autrim tartománytól
északfelé a hebridák s Faröer szigeteken át vulkanikus kőzetek
lánczolata nyúlik el.

A brit szigetek általában, mint emiitettük is, rendkívül szelid ég-

hajlatuak s a hőmérsékletben való szélsőségek csak kivételesen fordulnak
elő. Télen a hideg 2—3 (ritkán 10—12) foknyi; nyáron pedig a
meleg oly mérsékelt, hogy ritka évben emelkedik 18^-nál fölebb.
Legfelebb Skóczia északi részén, hol a meredek, kopár hegyek csú­
csain az örök hó is előfordul, mutatkozik nagyobb-hideg; de a sziget
túlnyomólag nagy részén melegebb a tél, mint Francziaország
nagyobb részében s nem hidegebb, mint Lombardiában. A nyár pedig
hűvösebb, mint Svédországban. A golfáram s a tenger közelléte e
mellett bizonyos egyenlőséget ad az egész sziget éghajlatának. Edin­
burghban alig van nagyobb hideg mint Londonban. Legkellemesebb
— Nizzáéhoz hasonló — éghajlat van Wight szigetén, hol szabadon
növő figefákat, babért, örökzöld tölgyet (Quercus ilex) s olajfákat is
láthatunk, melyek más helyütt nem fordulnak elő. Mondják ugyan
sokan, hogy a nagy gyáripar folytán létrejött alakulások s talaj­
változások következtében Anglia éghajlata kezd megváltozni s gyakran
hidegnek tapasztalják, midőn meleget várhatnának s megfordítva. Külö­
nösen a gyümölcstermelők kárára ujabb időben gyakoriabbak lettek a
késő tavaszi fagyok, azonban ennek a változásnak állandó jellege
még nincs kellően bebizonyítva.
A föld terményeiről már részben szólottunk s különösen kiemel­
tük ásványokban való gazdagságát. Az állatországból különösen meg-
emlitendők a háziállatok, melyek nemesítés folytán a lehető legjeleseb­
bekké váltak, például a ló (az arabs után legszebb a világon), szarvas­
marha, juh, sertés (főkép Irlandban), baromfi (kiválólag a lud), galamb
stb. A lakosok nagyban űzik a halászatot, főkép pedig a hering-,
szardella-, osztriga-, czet- és tőkehalfogást. A vadakat nagyobbrészt
kiirtották, csak nyul, róka s néhány kisebb vad maradt meg a vadászok
zsákmányául. A növényvilágból kiváltkép a gabnanemüek, gyümölcs,
hüvelyes vetemények és zöldség, burgonya (Irlandban), len és kender
(Skóthonban), repcze és komló emelendők ki. Az angol gazdálkodás
általában a legmagasabb fokon áll, azonban mivel a gyáripar s
kereskedelem aránylag nagyon sok munkást von el a földmiveléstől s
a népesség sürü, igen nagy a termények és élelmiczikkek külföldről való
behozatala. Az angol éghajlaton a déli gyümölcsök, sőt a dinnye és

Tennyson aldworthi kastélya, a hol meghalt.

szőlő sem teremnek meg, noha régebben még szőlőt is tenyésztettek.

Az ország legnagyobb gazdagsága, mint emiitettük is, a föld gyomrá­
ban van. A vas s kőszén mellett, melyek óriási mértékben ásatnak
van kevés arany és ezüst, sok réz, ón és ólom, félnemes kövek, irla,
só stb. Az ásványgazdagság egyik főtényezője, hogy Angliában az
ipar oly óriási fokra emelkedett.
Kevés ország van, hol az emberi munka és ízlés annyira
átalakítaná a környező természetet, mint Angliában. Az angol sehol
sem elégszik meg magával a természet alkotásával s másrészt min­
denütt azt lehetőleg utánozni igyekszik. Nagy városaiban mindenütt
virágzó parkokat állít fel, utczákon s kopár vidékeken lombos tájékot
teremt. A sok gyár némely helyen egészen kipusztította az erdőket,
de ujakat teremtenek és a homokos talajon nagyköltséggel parkokat állí­
tanak föl, melyekben őzek s más vadak legelnek. A házikertek egy-
részét vadon erdővé, más részét erdei rétté alakítják át. Különösen
nem tudnak víz nélkül el lenni. Nem alkotnak mesterséges vízesé­
seket és szökőkutakat, de annál több kanyargó patakot s tavat, habár
csatornákból. Anglia síkjain s dombos vidékein igy sürün akadunk
kertekre és minden fordulatnál csinos kilátás, vonzó tájkép lep
meg s a szép részleteknél gyakran feledjük, hogy egykoron az egész
mily üres volt.

Ezen a földön lakik az angol-szász nép, mely néhány század

alatt olyan nagy néppé növekedett, minőhöz hasonlót a világtörténe­
lem nem mutat fel.
Mióta a természeti viszonyok hatását az emberi művelődésre
különös tanulmány tárgyává tették, a legkedveltebb thémák közé tar­
tozott a történelemben nagy szerepet játszó nemzetek nagyságát min­
dig a lakóföldek kedvező viszonyaiból magyarázni. Görögországon kivül
különösen Angliát illetőleg sikerült az legjobban, mivel ez elszigetelt
s több tekintetben kedvező fekvésű országban kétség kivül a geo-
graphiai viszonyok is jelentékeny tényezők voltak, noha nem kell
felednünk soha, hogy a fejlődés első feltétele mindenütt a nép jelleme
s a társadalmi szervezet. A talaj-viszonyok hatását kissé túlozva, Rit-
ter így elmélkedik: „Angliatengeri helyzete, szelid éghajlata, nedves
légköre, forrásokban való gazdagsága, talajának termékenysége, folyam­
vidékeinek iránya s kikötőkben gazdag partjának szerencsés alakulása
az első physikai tényezők népének önálló s általános fejlődésére,
politikai, sőt kosmopolitikus helyzetének megalkotására. Hajóhadának
kifejlődésével, mely csak ily feltételek között történhetett, az összes
világtengereken s minden éghajlat alatt, gyarmatosított az egész
földgömbön ; ezzel a kis Anglia kezdetben igen szűk határát
 AZ ANGOL NÉP 113

rendkívül kitágította. Minden gyarmatnak és államrésznek központja

maga az anyaállam, Anglia; ide gyűl össze a gyarmatok összes
terménye, nem azért, hogy itt összehalmoztassék, hanem hogy ipara
által feldolgoztatván, tízszeres értékben minden irányban ismét szétbo-
csáttassék. A gyarmatositásból eredő minden hatalom és gazdagság,
mint közös forrásba, ismét ide ömlik vissza." Ismételjük, hogy e
kép, melyet a hajdankor Rómájáról is hasonlóan írtak meg, túlzott
és Angolország jelen kimondhatatlan nagy hatalmát s uralkodását
a történelmi tényezők
bizonynyal jobban s
alaposabban megma­
gyarázzák, ám legjob­
ban maga a nép, mely­
nek jelleme és társa­
dalmi viszonyai oly szi­
lárd egyéni vonásokkal
birnak, mint a világon
kevés más népé.
Az angol népet
rendesen angol-szász
fajnak nevezik s a ger­
mán népcsaládhoz szá­
mítják. Nyelve határo­
zottan e csoportra utal.
De a legújabb anthro-
pologiai és kapcsolat­
ban ethnographiai ta­
nulmányok a nép törté­
netéből eléggé ismert
adatokkal, azt látszanak
Hitvalló Eduárd sírja a Westminsterben.
bizonyítani, hogy a
germán elem ezen a szigetcsoporton még mindig csak a kisebb­
ség, míg a többség, noha nyelvében nem is, a keltacsoporthoz
tartozik, mely csoportból Európa más részében igen kis töredék
maradt meg, míg itt, egyes helyeken, eredeti alakjaikban is feltalál­
hatók. Ilyenek Wales herczegségben a wallisok, Skóthonban s Irland-
ban a gálek s Cornwallisban (már nagyrészt kipusztulva) és Armo-
ricaban a britonok vagy kymriek. Igen valószínű, hogy e népfajok,
mint a brit szigetek ősi lakossága, a jelenlegi lakosoknak is ősei,
mivel a bevándorlott szászok s normannok száma aránylag csekély
volt s nők tudvalevőleg alig jöttek be velők. Igaz ugyan, hogy külö­
nösen ujabban a még fenmaradt kelta törzsekből azok, kik némi
műveltségre vagy vagyonra tettek szert, könnyen megtagadják roko­
naikat s utódaik már az uralkodó faj közé számítják magukat; de
hogy magában a szorosabb értelemben vett Angliában is sok kelta
eredetű ember van, mutatja az a körülmény, hogy a sötét haj és fekete
szemek a köznépnél, különösen a nőknél, nagyobb számmal fordulnak
elő, mint a germán eredetet tanusitó szőke, vagy vörös haj. A sziget­
csoport más részeiben pedig e viszony általában elismert és köztudo­
mású.
Miként a brit szigetcsoportnak önálló világa van egymagában is,
ép oly határozott egyéni jellege van a népének, ugy hogy az angolt
(az uralkodó fajt értjük) a világ minden részeiben s bármely nemze­
tiség között is könnyű felismerni. Nincs állam Európában, hol a
polgár annyira érezné politikai jelentőségét s hatalmát, mint Angliá­
ban. Minden angol lakos háza, mint mondani szokták, egy-egy vár­
kastély, hova a tulajdonos engedelme nélkül a törvényes hatalom is
csak rendkívül ritka esetekben hatolhat b e ; minden állampolgár éle­
teért s becsületeért az egész állam felelős s Anglia csakugyan képes
költséges háborút indítani, ha alattvalóit bárhol megsértik. Az ön­
állóság egyik kiváló jele továbbá az is, hogy az angol nyelvben a
tulajdonneveken kivül csak egyetlen szót írnak nagybetűvel s ez az
„I" = én.
De sehol sincs annyira kifejlődve a közérzék, az államintéz­
ményekhez való ragaszkodás s a tisztelet a törvény iránt, mint Ang­
liában. E közérzület, párosulva az angolok kiváló tehetségeivel és szor­
galmával, tette nagygyá az országot és önérzetessé népét.
Az angol népjellemet Európa két más kiváló nemzetével, a fran-
cziával és némettel, összehasonlítva, mindeddig legszellemesebb uti-
rajzírónk, Szemere Bertalan igy rajzolja: „Az angolt rendesen hideg
gépnek tartják, mely mozog élet, cselekszik érzés nélkül. Van egy
példabeszéd, mely szerint az angol hidegvér, a franczia lobbanás.
Nem csoda. Az angolt főkép a külföldön utazókból ismerik, hol min­
den angol igyekszik, hogy nemzetét előnyös fényben tüntesse fel s
másokat bizonyos tekintetben hajlandó lenézni.De ez a indiferentismus
csak felszín, mely vulcant födöz s miben könnyen hévhez juthatni,
Okosság s bizonyos bizalmatlanság az idegenek iránt, mely a keres­
kedő népnek második természete lett, hozza e viszonyt létre s némi-
leg a kevélység is; de ha egyszer bizalmára méltatta az embert, ha
nem üzleti világban, hanem családja körében találkozik az idegennel,
a jégkéreg elolvad s az angol szeretetreméltó bizalmas barát lesz .. .
Anglia szelleme bámulatos; minden, mit alkot, két bélyeget hord,
nagyságot és erőt, innen még kis műve is bizonyos nagyság jegyét
viseli s még a finom is tömegerőt mutat. Jelleme cselekvés, hason­
lóan a rómaiéhoz, komoly, nyers, szilárd, roppant; mig Francziaor­
szág szelleme Athenéjéhez hasonló, finom, hajlékony s ragyogó.

Dublini királyi palota.

Lehet, hogy sorsuk is egyenlő lesz. Anglia, mint Róma, szörnyű

nagysága s terhe alatt fog összeomlani; Francziaország, mint Athene
erkölcsromlásnak s fattyuműveltségének lesz áldozata. Az angol mér­
tékes, imperátor arczczal bir s rajta, mint márványfőn nyugalom
uralkodik. A franczia nő szeretőnek, az angol feleségnek s házi asz-
szonynak való. A franczia egy epigramm, minden tüzet, fényt, ragyo­
gót felhasznál, hogy hasson ugy a magánéletben, mint a nyilvános­
ságban, de inkább óhajtja, hogy fénye vakító, mint tenyésztő legyen.
Liberté, egalité, gloire örök jelzői e népnek és talán dicsőség nélkül
15*
a szabadságot, hír nélkül a becsületet, diadal nélkül a győzelmet
sem kívánná. Az angol ellenben egy elégia, mely a külvilágtól hide­
gen megválva, magába vonul s a belső körben hév életet alkot. Ne
legyen bár szép öltözéke, de j ó és kényelmes: a szabadságot azért
szereti, mert boldogul akar élni. Comfort, Wealth, Freedom (kénye­
lem, gazdagság, szabadság) e nemzet kedves szava s ennek felel meg
társadalmi élete is. Politikában nem a hiúság vezeti, mint a francziát,
hanem az értelem, bár áldozni csak ugy tud, mint amaz. A franczia
világosan ír, mihez sokszor felületesség járul, a német mélyen, mit
gyakran homály kisér, az angol józanon, mivel ritkán jár ihlet. A
franczia zene könnyű, kellemes; a németé ábrándozó, az angolé
komoly, leginkább templomi ének. Az angol lakása kényelmes s czél-
szerű, a francziáé magas s utczai része, kirakatai fényesek. A fran­
czia az elmélet, a német a metaphisika, az angol a praxis népe. A
francziában legtöbb szellem van, a németben legtöbb érzelem, az
angolban legtöbb ész s szellemi erő. A franczia hiu s fellobbanó, a
német magábavonult s töprenkedő, az angol hideg és kevély; a fran­
czia mind politikai vezérférfíu, a német mind uj tudományrendszer
alkotója, az angol mind egyesület-alapító s feltaláló akar lenni. A
német az iskolákkal, az angol az iparral s általában közélettel, a
franczia magával bajlódik. Az angol tapad a múlthoz, a franczia a
elennel foglalkozik, a német a jövendőn függ. Az angol tűzhelye
mellett, a német rokonai közt, a franczia társaságban leli a boldog­
ságot. Az angol jelszava szabadság, a francziáé dicsőség, a németé
boldogság."
Maga Szemere megjegyzi e sorok után, hogy „midőn a népeket
axiómákba rámázzuk, vizet markolunk; több kifoly, mint bennmarad."
Valóban ez általános vonásokhoz sokat kellene még hozzáadnunk az
angolok társaséi étéből, családi otthonából, vallásos és politikai vilá­
gából, hogy a kép tiszta legyen. Azonban megelégszünk azzal, hogy
két sajátságos jellemvonását még különösen kiemeljünk. Egyik, hogy az
angol túlnyomólag conservativ faj. Ebben az országban, hol a társadalmi
s gazdasági szabad versenynek a legtágabb tere van, melynek politikai
szabad intézményeit más nemzetek mintaképül használták fel, csodá­
latos nagy hatalma van az ősi szokásoknak és a régi szertartásoknak. A
bírák még mindig parókákban járnak, a parlament megnyitása, a lord-
mayor beigtatása furcsa elavult szertartások szerint történik, főiskoláik
szerkezete egészen középkori jellegű, ősrégi babonás szokásaikat foly­
vást megtartották stb. Legsajátságosabb jele a conservativ jellemnek
 AZ ANGOL JELLEM 117

azonban az, hogy Angliában a törvény ritkán alkot uj intézményeket

előbb, a meddig az a közvéleményben erős gyökeret nem vert, de
az is hagyományaihoz való szivós ragaszkodását bizonyítja, hogy a
régi feudális rendszer, a szabad politikai intézményekkel együtt, életben
maradt s bizonyos tekintetben egymást gyámolítja. A másik kevésbbé
ismert jellem a nyerseség. Az angol rendes körülmények között, ha
érdekei másként nem kívánják, kegyetlenül bánik alattvalóival. Chinával

Legrégibb tőzsde Londonban.

háborút kezdett, hogy ópiumának piaczot szerezzen, Irland lakóit koldussá

teszi, mert nem képes beolvasztani magába. India s más országok tu­
datlan népét saját érdekében halomszámra löveti össze. A köznépnek
kedvencz mulatsága a boxirozás, kakas-viadal, patkányüzés; az előke­
lőbbeknek a lóverseny, galamblövészet s más szelídebb barbárságok.
Saját népének nyomorát enyhíteni sok áldozatra kész, de csak ugy,
ha azok hite s gondolkozásmódja az övével megegyezik s ha érdekei
nincsenek ellene. Különben engedi a nyomort szomszédságában is hal­
latlan fokra emelkedni. Nagy birodalmat alkotott, iparának adófizető­
jévé tette az egész világot s hóditásaival, mint a római is, tömérdek
hasznot hajtott a civilisatiónak, de mindezt értelmi eszközökkel érte
el. Irodalma is magas fokra emelkedett, de ez irodalom nem
annyira a kedély, mint az ész országa, még regényeiben is a jellem­
festések s költői müveiben a leirások s dramatikai mozzanatok a
legerősebbek. A kedély hiányát e nagy népnél kitűnően jellemezte
a „Times", midőn egyik nagy férfiú halálakor kiemelte, mily kegye­
letteljes s áldozatkész az angol nép, ime a temetés alatt a Cityben
egy óráig minden bolt zárva volt s ez a forgalomban ennyi s ennyi
százezer forintot képvisel.
Hibái s hiányai daczára elvitathatlanul nagy nemzet az angol,
talán legnagyobb mindazok között, melyek jelenleg a földön élnek s
az emberiségnek a francziákkal együtt kimondhatatlan szolgálatokat
tett. Ázsia bensejébe, a csendestenger partjaira s különösen Afrikába
ez a nép vitte el a civilisatiót; a nagy franczia forradalom alatt, óriási
anyagi áldozatokkal egy maga gátolta meg Európa leigáztatását s a
tudomány és ipar terén a legjelentékenyebb reformok innen szár­
maznak. A nép közt ijesztő mértékben elterjedt a pauperismus, a bir­
tokviszonyok középkori rendszere s más bajok okozzák azt, hogy
különösen Ledru Rollin 1850-ben megjelent „La décadence l'Angle-
terre" czimü röpirata óta sokan hangsúlyozzák már hanyatlását; de
ennek még kevés nyoma van, s ha be kell is következni, hogy a
tengeren tuli tartományai az amerikai Egyesült-Államokhoz hasonlóan
idővel önállókká legyenek, ma Anglia még folyton emelkedik.
Mindenekelőtt a népesség száma épen az utolsó évtizedekben sza­
porodott jelentékenyen, ugy hogy jelenleg csaknem háromszor annyi,
mint a század elején volt, habár Irlandból több mint 4 millió ember
vándorolt ki. Jelenleg az 1891. végén eszközölt népszámlálás sze­
rint Nagybritánnia s Irland összes lakossága 39.824,563 (1871-ben
32.737,405). Ebből Angliára esik 29, Skótiára 4, Irlandra 4*7 millió
s a többi a szigetekre s a katonaságra. A kivándorlók száma igen nagy,
bár ujabban apadt. E nagy népességgel karöltve még feltűnőbb s az
angol nemzet szívósságát kiválóan jellemzi, hogy a halandóság foly­
tonosan apad. Az egészségügyi hivatal (Board of Health), mely intéz­
mény a praktikus angol nemzet egyik dicsősége, azt az eredményt
derítette ki, hogy a halandóság a városokban kevésbé függ össze a
földrajzi helyzettel vagy az éghajlattal, mint azokkal az egészségügyi
viszonyokkal, melyeket az egyes községek életbeléptetnek. Jellemző,
hogy London, a világváros, Európa összes nagy városai között a leg­
kisebb halálozási százalékot mutatja fel. Átalában legnagyobb halá­
lozási arány van a nagy gyárvárosokban, minők Sheffield, Manchester,
Leeds és Liverpool s a két hires egyetemi városban, Oxfordban s
Cambridgeben. A vidéki lakosság közt az élettartam igen nagy. Nél­
külözések s különösen hiányos táplálék miatt azonban itt is, külö­
nösen Londonban, sokkal több ember hal meg, mint más országokban;
gyakori az öngyilkosság is. Feltűnő végre egyes városok gyors
emelkedése, többnek lakossága (pl. Barrow) az amerikai városok
mesés gyors haladásával hasonlítható össze.

A londoni uj tőzsde.

A szellemi haladás is igen gyors, különösen az utolsó években.

Anglia iskolái még mindig nem oly tökéletesek ugyan, mint a néme­
tekéi s pár évtizeddel ezelőtt 1'/^ millió gyermek még nem járt iskolába,
de a közoktatásügyi törvény megalkotása óta a helyzet jelentékenyen
javult. Különösen mintaszerűek a szakiskolák, melyek minden kigon­
dolható alakban teremnek s a felsőbb oktatás is mindinkább megsza­
badul a középkori czafrangoktól. Nevezetesek Angliában a vasárnapi
iskolák, melyekben a társadalom különböző elemeiből díjazás nélkül
százezrek működnek. Az iskolákban a jellemképzésre nagy gondot
fordítanak s e tekintetben elsők a világon. A tanítás hiányát a szi­
gorú vizsgálatok s a közélet mintaszerű jellege pótolják. A tökélete-
sebb népneveléssel karöltve emelkedik a közerkölcsiség is. Különös
hatást tett erre nézve a börtönrendszer reformja s a sok javitó inté­
zet. Csak a részegség miatt megbüntetett egyének száma szaporodott
ujabb időkben, különösen a nők között. Jellemző, hogy a bűnösök
nagy része Londonból, hol az óriási városban a bűn elkövetői a fel­
fedeztetéstől leginkább tarthatnak, a nyomorral küzdő Irlandba szöknek,
hol a nyomor magában is sokat kényszerít a bűn útjára.
A szellemi tényezők között Angliában sokkal nagyobb szerepet
játszik az egyház, mint más országban. Két elismert állam-egyház
(established churches) van; Angliában s Walesben az angol egyház,
(22 millió), Skócziában a presbyteri. Irlandban az ős kelta lakosság
nagyrészt szívósan a római katholika egyházhoz ragaszkodik. Különben
az államegyházak mellett teljes vallásszabadság uralkodik, jóllehet a ka-
tholikus papok még ma sem ülhetnek a parlamentben s több nemű
megszorításaik vannak. Az angol egyház középszerű állást foglal el a
protestántismus és katholicismus közt, püspöki egyháznak is nevezik.
Szervezete hierarchikus. Elén a canterbury-i érsek áll, ki megkoro­
názza a királyt s ezenkivül egy sereg érsek s püspök. Az uralkodó
egyházat High Churchnak is nevezik, mivel egy része a dogmák meg­
tartása, de a hierarchikus szervezet mellőzése folytán külön testületet
alkot, melyet „lowchurch"-nak (alsó egyház) hívnak. Az az élénk
buzgalom, melylyel az angol a vallásos ügyek iránt viseltetik s mely­
nek egyik jelensége, hogy minden társaskörben theologiai dolgok­
ról szoktak vitatkozni, okozza azt, hogy a két nagy felekezeten kivül
még egész sereg protestáns felekezet alakult, melyek közt legneve­
zetesebbek : a wesleyanusok vagy methodisták, a baptisták, unitáriu­
sok, irvingiánusok s a quackerek, kik egyszerű öltözetük s puritán
magukviseletéröl messze földön ismeretesek. Minden egyház füg­
getlen az államtól, saját hiveinek áldozatkészségéből él s roppant
összegeket fordít térítésekre. Az állam-egyház által alakított bib­
liaterjesztő társaság s missiotársaságok évenként milliókat adnak ki,
s működésük az egész világra kiterjed. Némely felekezetek vakbuz­
góságban rajongásig viszik. A „Salvations Army" a mértékletesség
terjesztése végett a korcsmákat s kávéházakat imádkozva tömegesen
ostromolja, mások szellemeket idéznek, vagy reszkető összejövetele­
ket tartanak. A mormonoknak is meg van itt a maguk hazája. Buzgó
hittérítők utczákon, parkokban s gyárakban tartanak prédikácziókat
s osztanak szét vallásos iratokat, más társulatok templomokban tar­
tanak gyűléseket, melynek végén az összegyülekezetteket theával s
süteményekkel megvendégelik. A vasárnapot, különösen Skótiában,
a lehető legszigorúbban tartják meg, minden üzlet, még a posta is,
zárva van, a muzeumok nyitva tartását is csak nagy küzdelmek után
lehetett kivinni. Az újságolvasást is bűnnek tartják és a templomok
egész nap tömve vannak.
Sajátságos helyzete van Angliában a római katholikus egyház­
nak, melyet a tömeg valóban kigúnyol és babonák vallásának tart,
de mely hívőkben mégis folytonosan gyarapodik s ujabban az

A yorki székesegyház.

előkelő körökben is. Sőt vannak esetek rá, hogy tekintélyes anglikán
papok tértek át e felekezet körébe s egész tudományos viták folynak,
melyek élénken jelzik az államegyháznak e felekezethez közeledését.
Jelenleg a róm. kath. érsekek ós püspökök száma 126. A papok és
templomok száma csaknem évről-évre jelentékenyen szaporodik.
A szellemi élet terén kimutatott haladáshoz még hozzátehetnők
az irodalom, tudomány és művészet haladását. Elég azonban csak azt
jeleznünk, hogy Európa legelső tudósai (Darwin, Herbert Spencer,
Stuart Mill, Huxley, Tyndall stb.) csaknem kizárólag angolok, regényiro-
György Aladár: A fold ós népei. IV. 16
dalma a legjelesebb a "világon s a költészet s művészet terén is szá­
mos elsőrangú tekintélyt mutathat fel. Shakespearet, kinek emlékére
szülőhelyén külön színházat emeltek, a világ legnagyobb írói között
említi mindenki. Az angol szemlék s lapok (köztük a világhírű Times)
dicsőségét ismeri mindenki s azt is tudjuk, hogy a tudományok
népszerűsítésére s terjesztésére egyetlen nemzet sem tett annyit, mint
az angol.
Még jelentékenyebb egyébként a haladás az anyagi téren. Ang­
liát e tekintetben kétségkívül az első hely illeti meg Európában s az
egész világon, csak az amerikai Egyesült-Államok versenyezhetnek
vele. Ipara s kereskedelme oly jelentékeny, melyhez hasonlót a mult
századokban megközelítőleg sem találunk. Néhány általános vonásban
óhajtván e nagyságot jellemezni, a következőket emiitjük fel: A lakos­
ság összes vagyonát a nemzetgazdák 100.370 millió forintra becsülik,
az állam évi bevétele 1025 millió forint. Ekkora gazdagsággal
Európa egy állama sem dicsekedhetik. Évenkint mintegy 1000 millió
forinttal nő az angol nemzet vagyona s lehet mondani, hogy az 40
év alatt megkétszereződött. A földmüvelés annyira ki van fejlődve,
hogy égy hold búzával bevetett földre átlag 80 frt értékű termés
esik. 1896-ban a behozatal értéke 4512.390 millió volt, a kivitel 2941.840
millió forint. E nagy különbség a behozatal és kivitel közt főrészben
annak tulajdonitható, hogy a britt gyarmatokból az ott letelepült
angolok nagymennyiségű árut küldenek és visznek haza az anya­
országba. Azonban mindenesetre baj, hogy Anglia lakosai számára
nem tud elegendő élelmi szert termelni s különösen szarvasmarhát,
búzát, az itt nem termő czikkekről nem is szólva, évenkint óriási
pénzen kell külföldről hozatnia. A másik lényeges baj az, hogy szabad
kézben Angliában földterület alig van. A szoros értelemben vett Anglia
felerésze mintegy 150 földesúré, Skótia felét 10—12 ember birja s
egész Nagybritannia földesurainak száma csak 26,000, ugy hogy a
nép nagy része az idegen földön, mint bérlő, gazdálkodik. Ez az arány
átmegy más társadalmi ágakra is. A kisiparosokat s kereskedőket a gyár­
ipar nyomja el, a munkások és munkaadók valósággal rabszolgákká
lesznek s még szellemi téren is mutatkozik e visszás helyzet, midőn
p. a papi állomásokat nagyrészben segédeknek (vicar) adják bérbe.
London nagyrésze a westminsteri herczegé s Irlandban a benszülöttek-
nek alig van valamijök. A nagybirtokok üdvös felosztását többek
közt a nagyban virágzó majoratusi rendszer gátolja. E körülményeknél
fogva sehol sincs a milliomosok mellett oly sok nyomorral küzdő
ember s sehol sem oly annyira ingadozó a középosztály helyzete,
mint Angliában.
Áttérve már most az általános jellemzésről a részletekre, min­

A londoni Szent-Pál-templom távlatban.

denekelőtt természetesen a fővárosról Londonról kell szólanunk, mely

tudvalevőleg a világ legnagyobb városa. Jelenleg 1896-ban e 290 [J
km. területű óriási városban 4,433.000, sőt az egész rendőrkerületben
1G*
(Greater London) 6,178.000 lélek lakik, a mi egy harmada Magyar­
ország népességének. (1801-ben 958,863, 1861-ben 2.803,989 volt).
A házak száma több mint 600,000; de a város szélén egyre egész
utczasorok épülnek s e terjeszkedés következtében évenkint egy-két
falu olvad be az óriási világvárosba. Közel 14,000 utczája egymás
mellé épitve Ázsiáig nyúlnék el s az óriási háztömeg egymás fölé hal­
mozva magasságban a legnagyobb hegyeket is felülmúlná. Nem város
ez többé, hanem valóságos ország, melynek áttekintésére nem lehet
elég magas pont s melyet alaposan megismerni egész külön ember­
élet feladata.
A tenger felől jőve, Londonból legelőször az óriási áruraktára­
kat (docks) látjuk az itt még tenger szélességű Themse két oldalán.
Piszkos utczák vannak a parton, telve korcsmákkal s benne mindenféle
nemzetiségű napszámosokkal, kik a különböző raktárakba s külön vas­
utakkal ellátott pinczékbe való töménytelen árucsomag elhelyezésével
foglalkoznak. Zajos munka folyik itt éjjel-nappal. Alkuszok s vámhivatal­
nokok alkotják az intelligentiát. A folyón a tengeri s kisebb hajók egész
erdőt képező árboczai s kürtői láthatók. Túl azokon, a tulajdonképi
város szélén, emelkedik négy fehér tornyával a Tower, egykor királyi
lak, majd sötét emlékű államfogház, jelenleg kaszárnya és kincstár.
E mellett a vasút a nagy folyó alatt fut át művészien készített alag­
úton. A Towert elhagyva a belvárosba (City) jutunk, egy nagy vá­
rosrészbe, mely voltaképpen csupa boltok halmaza, — csaknem lakók
nélkül. Még a felső emeleteken is üzletek vannak és pedig nagy­
kereskedőké, kik a nappali órákat itt töltik s éjjelre az egész Londont
behálózó, mintegy 300 állomással biró földalatti vasúton mennek
vissza rendesen mértföldekre fekvő villáikba. A legnagyobb üzletek,
melyeknek világhirök van s milliókat forgatnak, néha egy pár sötét
udvari szobában találhatók fel. A City közepén van a világhirü angol
bank, földalatti gondosan őrzött ércz-raktárával s mellette az érték­
tőzsde. A forgalom e helyen leírhatatlanul nagy. Az üzleti órák alatt
a kocsik özöne miatt járni sem lehet s a távirósodronyok szinte
sötétséget okoznak. E mellett a nevezetesebb tömegáruk számára
külön tőzsdék vannak, melyekben a forgalom szintén oly nagy, hogy
minden emberi fogalmat meghalad. Az 1897-i év forgalma csak itt
a Cityben mintegy 60.000 millió forintra rúgott, oly óriási összeg ez,
melyhez képest Magyarország s Ausztria összes évi kivitele csak
kicsiny rész. A City nyugati részén van a könyvkereskedők hírneves
utczája (Páter noster row) s közel hozzá a fejedelmi posta-palota
 számtalan különböző osztályával, hova a város különböző postahiva­
talokból a csomagok légnyomás utján jutnak el. Itt van még London
egyik legnagyobb nevezetessége, a Ser. Pál temploma Wren Kristóftól,
gy önyörürenaissanc
épület a 17-ik szá­
zad végéről, telve
hires nagy férfiak
siremlékével.
A Temze e he­
lyen már megkes­
kenyedik s a City-
ből a város végéig,
17 többé-kevésbbé
művésziesen készült
hid bonyolitja le

A londoni Szent-Pál-templom li a rangjai.

a forgalmat. Part­
jain gyönyörű séta-
hely van, mely egész
a parlament-házig,
London város másik
nevezetes központ­
jáig, terjed. A rend­
kívül czifra s tor­
nyokkal gazdagon
ellátott óriási ezer
szobával bíró épület
azonban a mübarátot
kevésbbé érdekli,
mint a mellette
fekvő góth templom,
a Westminster, mely­
nek egyes szép rész­
letein kivül (p.VII.
Henrik gyönyörű
kápolnája) legna­
gyobb nevezetes­
sége az irók, művé­
szek s államférfiak síremlékeinek tömege. Valódi nemzeti Pantheon ez,
Miltontól Dickensig, Newtontól Macaulayig, Stuart Máriától Pittig
száz meg száz nagynevű egyén aluszsza itt örökálmait. Mellette van
a Westminster Hall, a törvénykezés főcsarnoka. Nem messze ettől a
királyi palota. Kissé visszatérve az elegáns városnegyed felé a szob­
rokkal s oszlopokkal behintett csinos Trafalgersquaren találjuk a
képtárt, melynek gyűjteménye számban csekély, de igen értékes; ettől
kissé oldalt a Templét, hol az ügyvédek székhelye van. Feljebb az örök
mozgó, élettel telt Oxfordstreet közelében van a British múzeum, a
világ legnevezetesebb tudományos gyűjteménye, melynek leírhatatlan
kincsei közt különösen óriási könyvtára, továbbá assyr s görög régi­
ségei, a legnevezetesebbek. Az épület közepét nagyszerű, felülről
világitott olvasóterem képezi, melynek kupolája a legnagyobbak közé
tartozik a világon. Sehol külföldön nincs oly sok magyar könyv, mint
ez épületben. Még nagyobb kiterjedésű s a maga nemében szintén első
rangú nevezetességű, a Kensington múzeum, mely tulajdonkép az ipar
s művészet különböző ágaiból képezett muzeumok gyűjteménye és maga
is egy kis városrész. Igen érdekes benne a patensgyüjtemény, hol a
legelső vasutat, szövőgépet s általában az összes angol találmányok
mintáit őrizik; a hajók gyűjteménye, az eledelek múzeuma, vegytani
elemzések s statistikai táblázatokban gazdag, stb. E múzeumban rendesen
egész sereg gyűjtemény van kiállítva magánosok s családok kincsei­
ből s vele összeköttetésben áll egy nagy rajziskola, az angol kitűnő
rajzoktatás központja. Számos más gyűjtemény közt még csak kettőt
emiitünk meg, melyek a városon kivül vannak ugyan, de tényleg
hozzá tartoznak. Egyik a Kewi botanikus kertben levő gyönyörű gyűj­
temény, a legszebb a maga nemében. A másik még érdekesebb
Sydenhamban, a világhírű Kristálypalota egy szép dombtetőn. A
vasból s üvegből készült palota egyes termeiben különböző népek
és korszakok vannak szemléltetően bemutatva, p. egy görög ház ugy,
a mint régen volt, s benne a legnevezetesebb görög szobrok s a görög
életre vonatkozó minták. Mig máshelyen indiánok festett fösz-alakjai
láthatók, a mint hazájukban termő növények között odavaló vadálla­
tokra vadásznak. A szép parkban több más gyűjtemény közt egy helyen
a geológiai rétegek vannak jellemző állat- s növényvilágukkal feltün­
tetve. Sehol sincs a világon olyan hely, a hol mulatva s könnyedén
annyit lehetne tanulni, mint itt. E melett ez a hely a londoniak leg­
kedvesebb mulatóhelye. Nyolcz pár sinen mesés olcsó áron bérkocsik­
hoz hasonló nagy számmal, közlekednek itt a vonatok, a palota nagy
termében néha 4—6 ezer tagból álló zenekar játszik a világ egyik
legnagyobb orgonája mellett; két színház van a palotában s a
nagyszerű parkban bengaliai fénynyel kivilágitott vizijátékokat s más
mulatságokat rendeznek.
London város utczái általában nem oly fényesek, mint más
európai nagy városoké, de annál érdekesebbek s változatosabbak.
Nemcsak minden városrésznek, de gyakran minden utczacsoportnak
egészen külön jellege van s elegáns paloták mögött sötét zug-siká­
torok s nyomorult"lakások terjednek el. Van oly vidéke is, a hires
Petticoatlane és Seven-
dials, hol a százakra
menő sikátorokban
csaknem kizárólag a
társadalom kitaszított
tagjai: tolvajok, kol­
dusok és becstelenek
élnek, bár a jótékony­
ság e helyeket foly­
vást gyériti s kivált a
hires amerikai Peabody
óta, egészséges mun­
káslakásokat s szegény­
házat építenek. A város
közepén sem ritkák a
villák, vagy a tornyos
várkastélyalaku épüle­
tek. A legközönsége­
sebb házminta azonban
kétemeletes, keskeny s
alacsony épület, mely­
nek pinczéjében van a
konyha s másodemele­
tén a hálószobák van­ Nyakon csípve.
nak. Néha egész sorok
csupa ilyen tégla-épületekből állanak, annyira, hogy csak a szá­
mozás által lehet őket egymástól megkülönböztetni, különösen a
fástéreken (square), hol rendesen sem boltok, sem más üzletek
nincsenek. Ily helyeken minden házban csak egy család lakik,
általában e nagy városban igen kevés a bérházak száma. A házak
előtt vagy magános, vagy átér közepét elfoglaló s vasrácscsal kerí­
tett közös kertek vannak, melyeket a téren lakók ápolnak s hasz-
nálnak. A templomok körül levő nagyobb részt kis temetőhelyeket
s más kis tereket nem számítva, Londonban igen sok, rendkivül
nagy terjedelmű park van, melyek közt legtekintélyesebb az elegáns
világ által kocsizásra s korcsolyázásra használt Hyde-park, továbbá
a Regentspark, Chelsea-, Battersea-, Victoria-, St.-James s más parkok,
melyek mindegyike nem egy helyen több négyszögkilométert foglal
el s gyönyörű nagy fáik alatt a buja zöld fűben nemcsak szabadon fut­
koshatnak a gyermekek, de olykor juhok is legelnek. Mindenütt
lehet látni egyes csoportokat az angolok kedvencz lapda (criquet) játé­
kával elfoglalva. Vasárnap délutánonkint itt rendezik a népmulatsá­
gokat, a hires „meetingek" nagy részét. A templomok közt, melyek
száma mintegy 1200, a legtöbb nem tornyos épület s belül puritán
egyszerű, csaknem üres terem; némelyikben azonban érdekes mű­
emlékek vannak. A nagyobbak sajátságos változatos épités-modora az
utczák képének nagy tarkaságot • nyújt.
A különböző városrészekben természetesen az utceai élet is el­
térő. A squarek rendesen egészen csendesek, némi élénkséget csak az
oldalt eldugott istállő-utczákban (mews) találunk, melyekben mindenkor
szárítgatás végett kiteritett ruhákat s tisztogatás alatt levő kocsikat
és lovakat látni. Ama városrészekben, hol a szegényebb néposztály
lakik, a kövezetet a kirakatok s ezek közt különösen az élelmiszerek,
nagyon igénybe veszik s mivel az utczák rendesen igen szűkek,
minden itt átmenő kocsi tolongást okoz. Különösen érdekesek ez utczák
szombaton este, mely egész Angliában a mi vasárnap délutánjainkat
pótolja. Az üzletekben a gázlángok, a kofáknál a lámpák egész éjfélig
égnek, tömérdek nép jár-kel mindenütt, athleták, tánczoló arabgyer­
mekek, irhoninak vagy négernek öltözött jelmezesek bohóskodnak min­
denfelé s csaknem minden utczán van egy-egy sátor, a látogatottabb
helyeken számtalan, hol különféle „világcsudák"-at mutogatnak és a
szerényebb helyeken legalább egy-egy egér- vagy madár-tánczoltató,
egy physikai kisérletet mutató utczai árus található. A korcsmákban,
kivált a dockok felé, temérdek ember nézi e productiókat, az apró szín­
házakban (nagy aránylag kevés van), valamint a franczia caféchantantok-
ban, változatos programmmal előadások tartatnak és éjjel megkezdődnek
a részegeskedők csoportos kihágásai. Nyilt helyeken a boxirozás rendes
dolog, nincs szombatéjszaka, még télen sem, midőn az utczákon holt­
részegen fekvő alak, többnyire nő, ne lenne. Azonban legérdekesebbek
az üzleti utczák nappal. Ily helyeken a több mint 40,000 oranibus s
bérkocsi, továbbá mindenféle üzletember külön szállító kocsija valóságos
chaoszszá vegyül, melynek láttára a szárazföldi ember szinte megrémül.
Az eltiportatások azonban ritkák. A jártabb helyeken az utcza közepén
áll a kékruhás s sisakos rendőr s kis pálczikája felemelésével, mely
jelvény felmutatását az angolok még verekedés közben is bámulatra
méltóan tudják tisztelni, csodálatos rendet csinál. A kocsikon kivül
különösen érdekesek az ujságárulók s élő hirdetők. A hirdetési mánia
valóban meglepő. Házfalak, uj építkezések kerítései, kocsik oldalai,
oszlopok^ egy szóval minden gondolható üres hely, telve van néha
rendkívül nagy betűkkel nyomott s rajzokkal ellátott hirdetésekkel.
Hordárok, gyakran chinaiaknak, vagy araboknak öltöztetve, elől-hátul
hirdetési táblákkal borítva mozognak felfelé, az utczasarkokon árjegyzé­
ket, néha egész könyveket osztogatnak ingyen s a csizmatisztitó egyen­
ruhába bujtatott fiuk s minden más utczán álló embert felhasználnak
ujságlapok terjesztésére s hirdetések osztására. Mozgalmasabb idők­
ben a napilapokból naponkint 3—5 kiadást is rendeznek s azok tar­
talmát falragaszokon vagy mozgó póznákon hirdetik. A koldus e he­
lyeken igen ritka s azok sem tolakodók. Gyakoriabbak az apróáruk
elárusítói, melyek minden helyen özönnel találhatók, habár ételt,
ruhát, gyümölcsöt s minden kigondolható dolgot az angol saját
házába vitet.
A szegényék száma Londonban tudvalevőleg igen nagy. Körül­
belül százezerre, tehát egy nagy város lakosságáéra tehető azok
száma, kiknek állandó lakóhelyük nincs s kik nyáron éjjelre a par­
kokban, hidak alatt, uj épitkezések közt vonják meg magukat. Mások
tömegesen egészségtelen s undorító lebujokban alusznak. A jótékony
egyletek s a város tömérdek szegényt segélyez, különösen a csa­
vargó gyermekekről gondoskodnak jól s a jótékony egyesületek szer­
vezett működése mintaszerű.
A munkás nép a szórakoztató helyeken kivül is elég sok tanúságot
szerezhet. A Kensington múzeum tárai esténként 10 óráig gáz­
világítás mellett ingyen láthatók, több más hely részint ingyen,
részint (Thoussand hires viasz-bábjainak gyűjteménye, az uj talál­
mányokat bemutató Polytechnic institut stb.) olcsó áron megtekint­
hető. Mindenütt vannak esténkint nyilvános népszerű előadások s
más hasznos szórakoztató helyek. A korcsmák látogatását az is gá­
tolja, hogy a záró órán tul nem szabad nyitva lenniök s a legtöbb
helyen nincs ülőhely sem.
A világváros környékén a már emiitetteken kivül nevezetes
Woólwich, a legelső hajógyár s nevezetes katonai fegyvertár, Greenwich
világhirü csillagvizsgálótoronynyal, az eppingi erdő kedves mulató­
helyekkel, Hampton Court régi királyi kastély, hol a legnagyobb szőlő­
tőt s labyrinthot sokan bámulják, Windsor, a királynő lakhelye, hires
templommal, melyben a királyi sirbolt, gyönyörű parkkal s vele szem­
ben van E'on, az aristokratia nagynevű gymnasiuma középkorias
szervezettel. Kissé távolabb van Wight szigete, mely tengeri fürdőiről
(köztök Osborne), gyönyörű regényes erdőiről s királyi kastélyáról
messze földön ismeretes; nyugat felől Cornwall s Wales szép vidékei
s tömérdek várroma, északra a hires egyetemi város Oxford s délre
Cambridge, a londoniak nevezetesebb kirándulási helyei. Június
elsején pedig mindenki, sokszor százezren is, gyalog s különböző
szállító eszközökön Epsomba sietnek a hires Derby lóversenyre, mely
ekkor bármely világhírű vásárnál érdekesebb képet nyújt s az angolok
jellemző sajátságait legtisztábban mutatja.
Anglia többi városai közt egész sereg van, melyet kontinentális
fogalmak szerint nagyvárosnak kell tartanunk. Mindenikben van egy-
egy nevezetesség, rendesen a gyönyörű székesegyházak (York, Can-
terbury, Newark upon Trent, Norwich, Salisbury stb,) vagy muzeumok,
legnagyobb részüket azonban a kereskedelem s ipar jellemzi. A keres­
kedővárosok közt első helyen áll az óriási Liverpool (633,000 1.)
az amerikai forgalom egyik központja, nagyszerű vasúthálózattal,
Bristol (231,000 1.) kitűnő kikötővel, mely 6 millió forintba került,
Southampton szép termékeny vidéken, Plymouth s mások. A gyár­
városok között legjelentékenyebb Birmingham (501,000 1.), a vas- és
rézáruk főgyártelepe. A lakosok háromnegyed része munkásból áll,
maga a szeggyártás több ezer embert foglalkoztat. E város aczél-
tollakból évenkint mintegy 60 milliót állit elő. Szintén első rangú
gyárhely Manchester (530,000 1.), hol különösen a pamutipar virág­
zik ; Leedsben (402.000 1.) a posztógyártás s lenipar, Nottinghamban
csipke s harisnya, Newcastle-on Tyneben kőszén s hajóépítés, Coven-
tryben selyemipar, Gravesendben hajóépítés, Worcesterben a gépgyártás
a legelső iparágak. Az ily városok meglehetős ridegek s egyformák,
a tömérdek magas kéményből kiömlő füst az egész láthatárt elbo­
rítja s az utczákon csak üzleti élettel foglalkozó nép jár-kel. Hogy
a közlekedési eszközök s első sorban a vasutak, távírók s gőzhajók
száma rendkívül nagy, magától érthető, jóllehet Angliában kell élnie
az embernek, hogy fogalma legyen arról az óriási forgalomról, mely
itt uralkodik, midőn a vasúti síneken csaknem minden öt perczben
egy vonat robog el s a nagyobb gyárakban 5—10 ezer ember is
tolong. A gyárvárosok
nagy részében (különö­
sen Manchesterben) tö­
mérdek humanistikus in­
tézet s művészeti gyűj­
temény a városok szélein
szép villák s parkok van­
nak. Általában el kell is­
merni, hogy az angol
pénzíejedelmek jó ízléssel
birnak s a kényelem mel­
lett a tudomány s művé­
szetnek buzgó pártfogói.
A gyári élet ekkora
mértékben Skóthonnák in­
kább csak alsó részében

Combermere kastély.
folytatódik; hovatovább
azonban inkább a kisipar­
nak s azontúl a kopár
felföldön baromtenyésztő
népnek ad helyet. Maga
az ország fővárosa Edin­
burgh (277,000 1.) már
nem tulajdonképi gyár­
város, sőt valódi büszke­
ségét abba helyezi, hogy
mint „Észak Athénje" ő a
tudományok s művészetek
székhelye. Kevés hely van
a brit szigeten, melynek
természeti szépségét oly
általánosan dicsérnék,
mint Edinburghét. Dom­
bokon épült s központja
a meredek várhegy (Castle
Hill) melynek alján, a
hajdani mocsárok helyén,
virágzó kutakkal s emlék­
szobrokkal telt kert van.
Itt áll Walter Scott óriási emléke is, ülőalak góth baldachin alatt. A szép
háztömegből mintegy másfélszáz templom s számos emlékoszlop emel­
kedik. A város egyik szélén a Calton dombon van a befejezetlen
Waterloo emlékoszlop és a domb körül természetszerűleg házcso­
portok vonulnak el; alattuk klassikus stylben épített nagy iskola­
épület. A környéken legmagasabb (250 m.) az Arthurs Seat nevü
domb. — A régi város két főutczája a föutcza (Highstreet) s a tehén
kapu (cowgate) a Castle hill mellett. E két utczában régi, különösen
Skótia reformátiójára vonatkozó s ezért a skótok által nagy kegye­
lettel őrzött emlékeken kivül legnevezetesebb a Holyrood palota, mely
a 16-ik században épült. Kezdetben a skót királyok lakó helye, ma
az angol királyok megszállója. Az Arthurseat alján igen szép ut,
a Queens Drive visz el, melyet a szép Stuart Mária emlékére igy
neveztek el. Az óváros szegényebb lakói jobbadán a Cowgate mellék-
utczáiban laknak. E lakók legnagyobb részt irlandiak. Házok sötét,
utczáik rendetlenek s piszkosak, de azért sajátságos érdeküek. Dohány
és whisky e helyeken nagy szerepet játszanak, habár a mérték­
letességet egész sportszerű szenvedélylyel üző skótok sokat küzdenek
ellene s ujabban szép csinos munkásétkezőket építettek. Határozottan
szebb azonban az uj város, hol a vidéki nemességnek tömérdek palo­
tája s villája van. A Mound nevü széles gáton van a város két gyö­
nyörű épülete: a képtár és a múzeum (Royal institution). A Moun-
don jutunk a Princes Streetre, mely a Castle Hill alatt visz el s hatá­
rozottan a legszebb városrész, telve nagy kereskedésekkel s elsőrangú
fogadókkal. Igen érdekes látni e helyen a festői nemzeti öltözetben
járó skótok tömegét, az utczákon szónokló papokat, az egyenkint
avagy csoportosan működő zenészeket. Nagy érdeket keltenek az
idegen előtt ebben a városban a különböző skót felekezetek puritán
egyszerű, de bensőségteljes isteni tiszteletei, melyek talán egész
Európában a leglátogatottabbak, valamint talán itt lehet találni azokat
a hivőket, kik egyházuk javára legtöbbet áldoznak.
Edinburgh, mint emiitettük már, a tudomány és művészet városa.
Tudományos intézeteinek száma egész légió, kiemelkednek a Signet
könyvtár, az 1582-ben alapitott s nagyon látogatott egyetem, ügyvé­
dek könyvtára, Fettes collegium, képtár stb. Folyóiratai s lapjai a
londoniak után a legkitűnőbbek, irodalmi s művészeti társaskörei
igen élénkek. E szellemi áramlat nagy hatással van a skótok művelt­
ségére. E város Hume, Erskin, Macaulay, Napier s más ismert nevü
tudósok szülővárosa.
Vivian-gyártelep Swanseaben.
 Vannak azonban Skótiában, különösen a déli részeken, való­
ságos gyárvárosok is. Első ezek közt az ország legnagyobb, városa
Glasgow (705,000 lakos), hol a mintegy 4000 gyárban, több mint más­
félszáz ezer munkás nyer foglalkozást, ugy a vas, mint a szövőipar
terén. Hatalmas székesegyháza, a gyönyörű Aryllstreet, kitűnő egye­
teme s nagy kikötői szintén érdemesek az említésre. A város felett
messze kiemelkedik a Tennant vegygyár óriási kéménye, melynek
magassága (468 láb) a leghíresebb tornyokéval vetekedik. Glasgow-
ban építették 1812-ben az első gőzhajót. A századunkban mesés
gyorsan emelkedett város különben az utóbbi években kissé hanyat­
lani látszik s különösen halandósága nagy. Jelentékeny helyek még
Aberdeen kiváló szövött iparával, Greenoclc hajógyárával, Dundee a
juteipar székhelye s még egy pár más szintén népes és élénk ipart
üző város.
Az északi vidék Skótiában már nagyon elárvultnak látszik.
A szegény gaelekkel kevés ember törődik, habár az angolok és skótok
szomszédságában laknak. Skótia két harmadrésze máig is miveletlen
s
g D kilométerre e helyen alig 38 ember esik. E lakosok nagy­
e v

része halász és pásztor. A pásztorok nem fizetést, hanem bérbe egy

kis földet kapnak. Az e földön épített kunyhóik szétszórva feküsznek
(valóságos falu kevés van), nagyobbrészük durva kődarabokból össze­
tákolt és vakolat nélkül való; a nyilasokat mohokkal vagy legfelebb
agyaggal tömik be, a tetőre, mint a vadak kunyhóikra, fatuskókat raknak,
melyeken nyáron egész kis mohaerdő nő. Olykor nagy köveket tesznek
a tetőre, hogy a vihar el ne hordja őket. Az ajtókat gyakran fűzfából
fonják s a tűzhelyet, melyről a füst szabadon terjedhet mindenfelé, egypár
kődarab képviseli. Ha a kunyhó omladozik, szomszédságában másikat
építenek s az előbbit teljesen pusztulásnak engedik, ugy hogy szerte­
széjjel kunyhóromok láthatók. A partvidékeken kissé kedvezőbb a
helyzet, jó heringjáráskor hegyen-völgyön lakadalom van. Míveltsé-
gük is kezdetleges a gaeleknek. Itt-ott találunk ugyan egy pár könyvet,
legalább bibliát, de azért nagy a tudatlanság. 30 év előtt e vidéken
templomot s iskolát alig lehetett látni s ez még ma se tartozik a rendes
dolgok közé. A nép ennélfogva rendkívül babonás. Általánosan
hisznek a tündérekben, a meghaltak lelkének megjelenésében s a
páralakban (darasuil), valamint más varázslatokban.
Mig azonban e nép bizonyos tekintetben szabad s egy kis
részegeskedéstöl eltekintve, határozottan erkölcsös s értelmes faj, az
irhoniak világszerte ismert nyomorát az angolok elnyomása s az e miatt
kifejlődött sötét gyűlölet az idegenek iránt s más hibáik még súlyo­
sabbá teszik. Kevés nép van e világon, melynek szenvedése a művelt
közönség részvétét annyira felkeltette volna, mint az irhoni. Bajaikat
ismeri mindenki, szenvedéseiket példaszerüleg idézik s gyakran túloz­
zák is. Hogy a baj kétségtelenül nagy, az bizonyos. E században a
szép sziget lakossága közel 3 millióval fogyott, nem kevesebb mint 4
millió lakos vándorolt ki hazájából szerencsésebb otthont keresni, a
falukon házi marhájával együtt istállóhoz hasonló putriban él a föld-
mives, a városokban szemétdombokon hulladékokat keresgető koldu­
sokat, éhségtől elaszott arczu tömeget látni, kik némán nyújtják kérő
kezeiket az idegen elé s ha rossz a termés, vagy a főélelmi forrást képező
burgonyát valami betegség lepi meg, egyszerre százanként hullanak
el éhhalálban. Ritka eset, hogy vasárnap csak kenyeret is ehetnek,
ruházatuk nagy része rongy s gyermekeiket meztelenül jártatják. A
nyomor idézi elő a részegeskedést, meg a sok perlekedést s olykor véres
verekedéseket s ebből kövtkezik, hogy a börtönök Irhonban mindenütt
telve vannak s a közbiztonságot olykor csak a katonák egész serege
képes helyreállítani. De túlzásnak kell tartanunk e rajzot, ha azt
általánosságban veszszük. A koldus-csoport csak rossz termés esetén
sokasodik meg, rendes körülmények között az irhoni bár szegény, de
nem nyomorult s egyes kerületekben a szorgalmas munkásoknál
bizonyos jólét is fellelhető.
Ismeretes dolog, hogy e nyomort az angol- és irfaj ma már csak­
nem kiolthatatlan ellenszenvén s egyes közigazgatási hibákon kivül az
agrárius viszonyokból lehet megmagyarázni. Irlandban ugyanis szabad
paraszt nép alig van, a földbirtok nagyobb része angol aristokraták
kezében van, kik az összeesküvésekre s esetleg orgyilkosságra (féniek)
gyakran hajlandó írek között élni nem akarván, azt vállalkozó bérlők­
nek adják ki, ezek pedig bizonyára nem nagy gondot fordítanak a gaz­
dasági befektetésekre, sem arra, hogy a földművelő s földbirtokos
osztály közt rendesen fennálló ellenszenv enyhüljön. Maguk a bérlők
is rendesen csak kis birtokok felett rendelkeznek s abból kell meg­
gazdagodniuk. Skótiában a farmok átlagos nagysága 74 hold, Ang­
liában 111 hold, Irlandban csak 34. Angliában sok bérlet van 1000
holdas, de nagyobb is. Irhonban nem ritka a 10 —15 holdas, sőt egyes
bérlőknek csak 1 — 3 hold jut s a szegény bérlők e miatt örökös
harczban élnek földesuraikkal s ez a harcz, különösen a végrehajtá­
soknál, gyakran nyilt lázongássá alakul át. De a bérlök mellett még
a napszámos osztálynak is meg kell élnie. Mindebből természetesen
Végrehajtás Maridban.
lassankint nyomor keletkezik. Az örökös zavarok s a közbiztonság
hiánya lehetőleg meggátolja a gyárak alakulását s a tőkepénzesek
letelepedését. Mivel pedig ADglia közvetlen szomszédságában a kis­
iparnak virágoznia lehetetlen, a nép egyedül a földmüvelésre van
szorítva. Még csak a baromtenyésztés virágozhatnék; de az irhoni
ezt elhanyagolja, bár földje inkább erre volna alkalmas, mint a föld­
müvelésre. A főtermény, mint mondtuk, a burgonya. Mivel a nagy
városok s élénk piaczok ritkák s a szántóföldek el vannak darabolva,
e terményt sem értékesíthetik s egyszer nagy bőségben, másszor
meg szükségben élnek. Hozzájárul még, hogy igen korán nősülnek,
17—18 éves ifjak is s rendesen sok gyermekeik vannak s igy a
bérleti birtok még jobban megoszlik. — Az angol kormány e tűrhe­
tetlen agrárius viszonyokon ujabban, különösen az 1841-ki éhinség
óta, sokat segitett, de a bajhoz képest mégis keveset. Az apró
birtokrészeket részben egyesitették, a gabona s len termelését elő­
mozdították s különösen a baromtenyésztést gyámolitják. De a
gazdasági bajok még nagyok s jelenleg, midőn az irhoniak között
az autonóm politikusok (homerulerek) érdekében is oly élénk harczok
folynak, ezek még nagyobbaknak látszanak, mint a milyenek.
Irhon egyes városairól s vidékeiről igen keveset mondhatunk.
Az egyetlen hely jó formán, melyet Európában általában ismernek,
a főváros Dublin (irnyelven Balanacleigh vagy Balacly 362,000 1.)
Van egyeteme, több tudományos intézete; de ipara s kereskedelme
nem oly nagy, mint a hasonrangu angol városokban s a sok ka­
szárnya s idegen lakos majdnem egészen kivetkőztette ir jellegéből.
A kereskedő helyek közt még Dundalk, Londonderry, Cork, Limerick
s különösen Belfast, (256,000 1.) az ország második városa neveze­
tesek. Nyugati partján egy pár szigetnek van élénk forgalma, ezek az
amerikai hajók átmeneti állomásai.

A nagy brit birodalomnak a három ország tudvalevőleg igen

kis részét teszi. Nagyságra nézve az oroszok, népességre talán a
khinaiak birodalma múlja felül ezt a nagy birodalmat; de szellemi erő s
hatalom tekintetében páratlanul áll az egész világon. 1897-ben, noha
Délafrikában levő országai nincsenek is ideszámítva, a birodalom
területe az anyaországon kivül 27.903"909 • kilométer s lakosainak
száma 319.360,000'volt. Európában az anyaországon kivül ide tartoznak
a Francziaország mellett lévő normann szigetek és az északi tengerben
lévő számos szigetcsoport, továbbá a földközi tenger kis, de jelentős
 ANGOL ALKOTMÁNY 137

helyei: Gibraltár, Málta és Cyprus. Az atlanti tenger másik oldalán e

birodalomhoz tartozik a nagy Kanada s Középamerika jelentékeny része,
ezeken kivül egész Déláfrika az angoloké, nemkülönben e világrész
nyugati partvidékének nagy része. Vegyük még ehhez, hogy Ausztrália
egészen angol birtok s a szigetek közül is sok, köztük a nagy és népes
Newzeeland az angoloké. Ám a legnagyobb birtokai Ázsiában vannak,
hol a nagy déli szigeteken kivül magában Indiában mintegy 5 millió
Cj kilométer területű s közel 300 millió lakosságú birodalma van,
ugy hogy az angol uralkodók legújabban „India császára" nevet is fel­
vették. S még többet jelentenek ezek az adatok, ha tudjuk, hogy angol
telepek ezenkívül a föld minden részeiben fordulnak elő és nincs
ország, mely e hatalmas iparüző államnak ne lenne tényleg adófizetője;
ekként az angol bank pénze s angol tőkepénzesek részvényei minden
valamire való vállalatban szerepelnek. Hatalma s különösen gyarma­
tosító ereje magyarázza, hogy az angol nyelv, melyet ma közel 180
millió ember vagy anyanyelvének vagy rendes társalgási nyelvének
vall,- a legelterjedtebb világnyelvvé lett.
Az államalkotmány nagyjából s főbb vonásaiban ismeretes. Mon­
tesquieu óta ez az alkotmány a diplomaták s történetírók ideálja s
sok tekintetben a legtöbb uj államszervezet tényleges mintaképe.
Az alkotmányos király jogait ez az alkotmány tényleg kiváltságokká
s formalitásokká korlátolta. Londonban van a kormány és parlament
székhelye. Ez utóbbi két házból áll. A felsőház tagjai a királyi
herczegek, az uralkodó egyház érsekei és püspökei s a főurak (lordok),
kikhez tartoznak a bárók, viscount-, earl-, marquisok és herczegek,
(duce). Az alsóházban vannak a grófságok (shirek), kiváltságolt városok
s egyetemek választott képviselői, jelenleg 670-en, melyből 495 esik
Angliára és Walesre, 62 Skótiára és 103 Irhonra. Az egyes tagok napi-
dijt nem kapnak; de mindenik egyenlőjogu és sérthetetlen. A minisz­
terek felelősek s ennélfogva a törvény végrehajtására a parlamentnek
is van hatása.
Különösen hatalmas jog a költségvetési előirányzat, mely­
nek segítségével az alsóház lehetetlenné teheti a tovább kormány­
zást minden oly kormányra nézve, a mely iránt a ház többsége biza­
lommal nem viseltetik. Ha általában fontos kérdésekben a ház
leszavazza a minisztériumot, a korona erkölcsileg kötelezve van arra,
hogy minisztereit elbocsássa s helyükbe oly minisztereket nevezzen ki,
kik az alsóház többségének bizalmát birják. A minisztereket törvény­
szegésért, vagy a közügy megkárositásáért, az alsóház jogositva van
vád alá helyezni; a lordok háza pedig a vád alá helyezett miniszterek
fölött mint egyedüli s legfőbb bíróság itél.
Az önkormányzat — selfgovernment — a parlamenti kormány
jogkörének határain tul nemcsak arra terjed ki, hogy a helyhatóságok
saját ügyeiket a törvény keretén belül saját közegeik által, saját
budgetjoguk alapján intézzék, hanem egyszersmind arra is, hogy
éltök hosszára kinevezett békebirák, mint ingyenes közegek által az
állami közigazgatást is részint közvetlenül eszközöljék, részint köz­
vetítsék.
Az állampolgárok alapjogai — egyéni szabadság, személyszabad­
ság, gyülekezési, egyesülési, társulási jog, kérvényezési jog, vallássza­
badság, sajtószabadság, a lakóház sérthetetlenségének joga s a levél­
titok biztosítása — egy európai monarchiában sem birtak még eddig
oly fényes sikerrel érvényre emelkedni, mint Angliában; de másrészt
az is kétségtelen, hogy a politikai érzék, a törvények s a törvényes
intézmények tisztelete sehol sem szilárdultak meg annyira, mint e
szigetország lakóiban.
A néposztályok egyes rétegei a szabad Angliában feltűnő éle­
sen vannak egymástól elkülönítve s különösen az aristokratia saját
hazájában dölyfös, noha tudvalevőleg az aristokratia egy része, mivel
az elsőszülöttségi j o g uralkodó, e néppel össze is vegyül. A legna­
gyobb szabadság mellett is hiányzik a testvériség. Nagy válaszfal van
továbbá azok közt, kik a szellemi munkával (gentleman) vagy kész
tőkéből élnek s az üzletemberek között, habár ezek vagyonosak is.
A tiszta kék vér ez utóbbiakat mindég lenézi. Az alsóbb rendű ne­
messég (gentry) s a nép (commonalty) alkotja a főranguakkal szem­
ben a második osztályt.
Skótiának s egyes szigeteknek, valamint a gyarmatok nagy
részének külön kormányzati rendszere van. Az ország ősrégi időktől
óta a mi megyénkhez hasonló grófságokra (shires) van osztva, mely­
ből jelenleg Angliában 50, Walesben 12, Skótiában 33, Irhonban 32
van. London város, melynek határa több megyére terjed, külön ható­
ság, az évenkint választott lordmayor kormányzata alatt áll.
Anglia hadereje a szükséghez képest változó s a katonákat tobor­
zás utján szerzik, de kényszert csak ritkán használnak. A tiszti állo­
mások rendesen vétel utján töltetnek be. Rendes viszonyok között
az anyaországban az egész hadsereg csak 163,560 emberből áll s
mintegy 150,000 főre a honvédség, vagy polgári katonaság s katonai
rendőrség. A fegyelem s a gyakorlatok e hadseregben kitűnőek: de
a mai viszonyok között már nem felelnek meg a hadászat követelmé­
nyeinek, különösen a fegyvererőre oly nagy súlyt fektető európai
nagyhatalmakkal szemben. A krimiai hadjárat s ujabban az afghan s
délafrikai vereségek több izben napi kérdéssé tették a hadsereg
reformatióját, ám egyelőre eredménytelenül. Sokkal tökéletesebb
szervezetű a tengeri haderő, mely összesen 890 hadihajóból, 100 ezer
emberből, 3000 ágyúból s 7000 főnyi parti őrségből áll, mely szükség
esetén nagyobbítható. A hadsereg ez aránylag csekély száma részben
onnan ered, hogy az angolok bizalmatlansággal viseltetnek a militia
iránt, ennek következtében az anyaországban 10 ezer idegen kato­
nánál több soha sem tartható s a Citybe katonaságnak a lordmayor
különös engedelme nélkül bevonulnia nem szabad.

Királyi eirbolt a canterbury-i székesegyházban.

 Place Royale Brüsszelben.

ÖTÖDIK FEJEZET.

B E L G I U M ÉS NÉMETALFÖLD.

Belgique illustrée..Bruxelles, 1878-82. — Rodenberg: Belgium und die Belgier.

Berlin, 1881. — Leroy: Geogr. generale de la Belgique. Namur, 1889. — Penck: Die
Niederlanden. Bécs, 1889. — Havard: In the heart of Holland. London, 1880. —
Wood: Through Holland. London, 1877.

E URÓPA kontinensének észak-nyugoti sarka, melyen most Belgium,

Németalföld és a kis Luxenburg foglalnak helyet, a történelem
különböző korszakaiban nagy politikai átalakulások színhelye volt.
Németek, francziák, időnkint spanyolok és osztrákok uralkodtak e
földön, de azért egész a jelen század második negyedéig, csaknem
állandóan közös uralom alatt voltak, bár a vallás, nyelv és a foglalko­
zás tekintetében nagy különbség volt az északi és déli tartományok
között. 1830-ban történt meg az elválás s ma a két nagyobb ország
csaknem minden tekintetben ellentéte a másiknak. Belgium iparos,
Hollandia tengerész és kereskedő állam, az előbbi róm. katholikus,
az utóbbi túlnyomólag protestáns; az előbbi főkép dombvidék, az utóbbi
egészen síkság.
Belgium dombvidéke a tengerparttól befelé folyton magasabbra
emelkedik, a legnagyobb magasságot a franczia és német határ között
éri el, de legmagasabb csúcsa itt sem haladja meg a 700 m.-t. Az ország
csekély kiterjedésénél fogva sem a földrajzi szélesség, sem az éghaj­
lati viszonyok nem okoznak érezhető különbségeket; legjellemzőbb
része a Felső-Belgiumban elterjedő nagy Ardenne fensík, egy régi
hegységnek lekoptatott maradványa, melynek nagy részén silány
erdők, sovány legelők, száraz fenyérek és mocsaras lápok váltakoz­
nak. Partvidékein homokbuczkák terülnek el, de az ország nagyobb
része igen termékeny s jól müveit, oly annyira, hogy sok része
olyan, mint a kert, a telkek nagyobbára szabályos alakúak, élő
sövénynyel és magas fasorokkal szegélyezvék, minden birtokon van
egy-egy szerény, de csinos és tiszta lakóház, gazdasági épületekkel.
A szorgalmas nép igen sok helyen még a lápokat és mocsarakat
is dúsan termő szántóföldekké változtatta át.
Sem a hegyek, sem a folyók nem feltűnők. Legnagyobb vizei, a
Schelde és Maas, Francziaországból jőnek ide át s kevéssé hajózhatók,
de a mesterséges csatornákkal együtt elágazásaik felette bonyolódott
hálózatot alkotnak. A tengerpart is meglehetős sivár; egyetlen jó
torkolata a Schelde deltájánál már holland területen van.
Ennek az országnak legnagyobb büszkesége rendkívüli ásvány­
gazdagsága, mely a népnek hires iparüző hajlamát már a közép­
korban rendkivül nagyra fejlesztette. 1896-ban 223 kőszénbányában
119,246 munkás 21,252 tonna kőszenet termelt 202 millió korona
értékben s hasonlóképen nagy volt a vastermelés is. A szövőipar régóta
virágzik, a XVI-ik században ők voltak még az angolok mesterei is
s amellett máig hires csipkekészitése, ujabban a fegyver- és üveg­
gyártása is.
Az ásványgazdagságnak és ipari hajlamának köszönheti Bel­
gium ritka, gyors felvirágzását. A kis országnak 29.460 km terü­2

letén még 4 millió lakosa sem volt hatvan évvel ezelőtt, midőn önálló­
ságát s alkotmányát Európa nagyhatalmai biztosították s ma is fenn­
állásának jelentékeny garantiáját abban látja, hogy a nagyhatalmak
között foglalván helyet, azok féltékenysége miatt veszélytől nem tart­
hat. Lakosainak száma 6 és fél milliónál több, a müveit föld 750.000
holddal gyarapodott s értéke 63 százalékkal nőtt. A szén- s vasbá­
nyák évi termelése 4 millió tonnáról 22 millióra emelkedett; a gőz­
hajók száma 2250-ről 13.235-re s vasutainak száma 20 kilométerről
több mint 5000 kmre, ugy hogy itt van a legsűrűbb vasúti hálózat
a földgömbön. S e számoknál még világosabb képet nyújthatnak a
vagyonosságról s közművelődésről szóló adatok, melyek e kis országnak
helyzetét külsőleg valóban irigylendő fényben tüntetik fel. Népessége
is a legnagyobb (több mint 200 lakos egy • kilométeren) egész
Európában s ez a szám folytonosan gyarapodik.
Belgium monarchiái alapon valóságos köztársaság. Az alkotmá­
nyos királynak nagy a tekintélje, azonban jogai nem sokkal többek,
mint az Egyesült-Államok elnökének s az állampolgárok jogai a köz­
életben teljes mértékben érvényre j,utottak. Az országgyűlés itt is
két kamarából áll. Mindkettő tagjait általános szavazat utján választ­
ják, ugy hogy a választók száma már meghaladja a 2 milliót, mert
az intelligens és vagyonos egyénnek több szavazata is van. Átlag
40.000 lakosra egy-egy képviselő jut, mindenik 4000 frank tiszteletdijat
és ingyen vasúti jegyet kap. A tartományok és ezek keretén belül
a városok és községek helyhatósági önkormányzatot gyakorolnak.
A képviselőház által vád alá helyezett felelős miniszterek felett a
semmitőszék itél. A Hadsereg mintegy százezer főből áll, azonban
nagyobb része családja körében él. Külső birtokai nincsenek, de a
Kongó állam, melyet a belga király kezdeményezésére alakult „nemzet­
közi Afrika-társaság" gyarmatosított, Belgiummal összeköttetésben áll.
Van ezenkívül az ország szélén egy sajátságos kis terület, melyről
Európa felosztásakor egészen elfeledkeztek s mely most részben Belgium
hatósága alatt áll. E Moresnet nevü, 2800 lakost számláló és horgany­
bányái folytán jelentékeny hely az első franczia köztársasághoz s később
a császársághoz tartozott, s Ourthe departement egyik része volt
(Aubel canton). Midőn a bécsi congressuson Aubel canton fölosztásáról
szó volt, Moresnet területéről megfeledkeztek, s csak midőn a bizottság
a határokat meg akarta állapítani, jöttek rá, hogy e darab földet sem
Poroszországnak, sem a mai Belgiumnak nem Ítélték oda. Moresnetet
mindkét állam a magáénak tekintette, s birtokáról már csak horgany­
bányái miatt sem akart lemondani. 1815. június 25-én végre a két
állam megegyezett Moresnetre nézve, de oly értelemben, hogy azt
egyik sem occupálhatja s ez a megállapodás még most is érvényben
van. Moresnet e szerint neutrális terület. Lakosai közt 400 a régi
telepítvényesektől származik s azok hadmentesek. 1854-ig Moresnet
többi férfiait hasonlóképpen nem kötelezték katonai szolgálatra, s
erre csak a mondott évben szorította őket Belgium, majd 1874-ben
Poroszország is. A jó moresnetiek mindezek daczára irigylésre méltó
körülmények közt élnek. Adót pl. olyant fizetnek, minőt fizettek
1814-ben, t. i. évenkint az egész területért 1392 francot. Ez összeg­
ből felerész Belgiumot, fele Poroszországot illeti. A belga és a porosz
czikkek Moresnetben vámmentesek. Az igazságszolgáltatást a liégi
törvényszék gyakorolja. A belga és a porosz biztosok 2 évi időtartamra
közösen Moresnet számára polgármestert neveznek ki. A kis területen
öt iskola van s az erkölcsi viszonyok kitűnőek. Meddig fog azonban
ez a paradicsomi állapot tartani ? A jó moresnetiek bizonyára azt
kívánják, hogy minél tovább — s ugy is marad, a meddig csak a
diplomaták bele nem avatkoznak a dologba s mig Belgium s Porosz­
ország „végleg" meg nem állapodnak a neutrális terület hovatarto­
zására nézve.

Az antwerpeni tőzsde.

Belgium lakosságát több más apróbb vegyes népcsoporton kivül

két nagy néptömeg alkotja: a vallon és flamand, vagy más néven
a franczia s a hollandi. Nevezetes, hogy a közel 3 millióra tehető
vallonok, kik a batávok s frízek utódai, többségük ellenére Belgium
fennállása óta háttérbe szorultak, habár irodalmuk nagyobb s jelenté­
kenyebb is. Ugyanis az uralkodó nyelv ez országban a franczia s a
törvényhozó testületben is ezt a nyelvet használják, nem a románokéhoz
hasonló vallon tájszólást, hanem az irodalmi franczia nyelvet, mely
tulajdonkép csak a müveit osztály anyanyelve. Ez az anomália 50 évvel
ezelőtt, midőn a flamandok műveltsége még meglehetős háttérben
volt, nem tűnt fel a lakosoknak és a flamandok az utóbbi időkig
hü belga alattvalók voltak. Azonban ujabban mindinkább élesebbé
vált az ellentét a különböző nyelv s eltérő szokásokkal biró nemze­
tiségek közt s csak az általános polgári szabadság az oka, hogy ez az
ellentét még kitörésre nem jutott s nem is jut egyhamar, annyival
kevésbbé, mert a^flamandokkal rokon hollandi nép ezt a mozgalmat
éppenséggel nem gyámolítja. A két nemzetiség földrajzi határa körül­
belül a fővárosban Brüsselben esik össze s itt a felső város határozot­
tan franczia, mig az alsó flamand (vlam). A valódi flamand tartomá­
nyokban, Flandriában és Brabantban, szintén sok a franczia nyelven
beszélő ember, különösen a müveitek közt; de e szám folytonosan
apad, mióta a flamandok fajérzete oly jelentékenyen emelkedett s
ujolag fejlődő irodalmuk annyira közeledik a hollandihoz.
Az alkotmányon s polgári viszonyokon kivül közös kapocs
még ez országban a vallás. Kevés állam van, hol a vallásfele­
kezet annyira egységes volna. Itt mindenki római katholikus s a
flamandok elszakadása a protestáns hollandiaktól részben a vallásos
nézetnek tulajdonitható. A kis országban egy érsek, öt püspök s 3645
kolostor van közel 30,000 lakóval. A klérus hatalma oly nagy, hogy
még nem is régen, kizárólag egyházi emberekből álló minisztérium volt.
A közös kapocs azonban, melyet e vallásfelekezet alkotott, az ujabb
időben veszedelmesen megtágult nem dogmaticai, hanem egyházpo­
litikai kérdések miatt. Belgiumban már több éve élénk kulturharcz
van, sokkal szenvedélyesebb s általánosabb, mint Európa bármely
más országában. A harcz kezdete a közös iskolák felállítása volt s
folytatása az állam és egyház valódi szétválása. Rómából excommu-
nicatiót küldtek a lázongó „liberalis"-ok ellen, a papok megzavarva
a családok békéjét, benső forrongásokat s valódi harczokat idéztek elő ;
ám de a liberalismus is évről-évre gyarapodott s sokáig mint hatal­
mas tábor állott az ultramontánokkal szemben. Minden községben
külön állami s külön katholikus iskola, külön fogadók, boltok van­
nak s különösen legelkeseredettebb a harcz az irodalom és a magasabb
oktatás terén. Ez a szenvedélyes harcz különösen nagy hasznára volt
a népoktatásnak, melyet mindkét fél igyekezett magának lefoglalni
s vetélkedésök eredménye az lett, hogy jelenleg alig van felnőtt
ember Belgiumban, ki irni s olvasni nem tud.
Azonban ez a szenvedélyes harcz, melyet különben ujabban a
nagy tömegben levő gyárimunkások szocialistikus mozgalma háttérbe
szorít, magát a nép vallását nem támadta meg. A vallásos érzelem
a belga népnek, bármely nemzetiséghez tartozzék is, állandó jellem-

A tanácsház Brüsszelben.

vonása. Itt még a csodákban és gondviselésben egész naiv ártatlan-

sággal hisznek, a népéletben a költészet, kedély s kegyelet mindén
György Aladár: A fold és népei. IV 19
irányban nyilvánul. Ez alapigazság nyilatkozik ama nagy áldozatok­
ban is, melyeket a művészet s történeti emlékek fentartására tettek.
Az ősrégi templomok, városházak s általában a művészeti becsű
épületek, mind jó karban vannak fenntartva. A kegyeletnek másik
nyilvánulása a sok nyilvános szobor, melyekkel a nagyobb városok­
ban, sőt kisebb helyeken is az ősök emlékeit s érdemeit meg
örökítették. E mellett azonban a belga kiválóan társaságkedvelő.
Szeret a házon kivül s nagyobb társaságban mulatni, de lakása sem
oly elzárt és rideg, mint a hollandiaié, hanem rendesen vendégekkel
van tele. A kertekben és a nyilvános helyeken igen élénken s vidáman
társalkodnak s különösen a flamand nőket bőbeszédüségükröl messze
földön ismerik.
Belgium első sorban iparos ország. Gyárai a legjelesebbek
közé tartoznak Európában s a kézmügyártásban a belgák a legelsők.
Vászonkészítés, vasnemüek tekintetében talán legelső az egész vilá­
gon. De e mellett földmüvelése is rendkívül virágzó, ugy hogy Bel­
giumot a veteményes kertek országának nevezik s a föld nagyobb
részét ásóval és kapával müvelik. Kereskedelme még rohamosabban
emelkedik, mint Nagybrittániáé, 40 év alatt 12-szer nagyobbá lett.
Külkereskedelmi forgalma évenkint 5 milliárd korona.
Alig érünk az ország határára, már észreveszszük a nagy különb­
séget, mely ez ország s a szomszéd német s hollandi vidékek között
van. A talaj alakzata gazdagabb, a tájkép változatosabb, a vasút alag­
utak sorozatán megy keresztül. Itt és ott két gőzgép viszi fel a
vonatot a magas dombokra; máshelyütt mintegy magától czuszik le.
Széles völgyek nyílnak hatalmas víztükrökkel, melyeken ezer s ezer
hajóárbocz mozog, mig a partokat tündöklő háztömegek borítják,
köztük egy-egy magasra emelkedő torony és a gyárak. Némely helye­
ken gyárak és malmok zakatolása tölti be az egész vidéket s a lég­
kör füsttel telitett, ugy hogy az utazó Birmingham s Manchester
környékére emlékezik. Azonban közvetlen mellettük egyetlen kis
dombtól elválasztva, gyönyörű zöld rét terül el kedves csalitokkal,
melyekből az őz megjelenését várjuk; bokrokkal koszorúzott tavak,
melyek tükrében csinos jegenyefa sorok s tündöklő nyári lakok tük­
röződnek, mindezek a rend s kényelem mintaképei. Vervierstől Lüttichig
mértföldenkint ugy utazunk, mintha folyvást egy városban lennénk, mely
váltakozva, majd gyárváros, majd nyári lakok telepe. Némely város
oly csendes, mintha lakosai kihaltak volna, másoknak külső alakja a
középkorra emlékeztet, a hol minden egyes tér történeti jelentőségű.
 BRÜSSZEL 147

Jelentékeny városokban kevés ország oly gazdag, mint Belgium.

Kis területén, melyet közigazgatásilag 9 tartományra osztanak fel, 2607
község van és ezek között annyi a népes vagy egy-más tekintetben
jelentékeny hely, mint a nála tetemesen nagyobb Olaszországban. De
az apróbb községek is, melyeket csaknem kivétel nélkül vasúti vonalak
kötnek egymással össze, folytonosan emelkedtek s nem egy, az utóbbi
pár évtizedek alatt nagyvárossá lett.

Brüsszel város főtere.

A főváros tudvalevőleg Brüsszel (Bruxelles), mely a vele összenőtt

8 községgel már 560,000 lakost számlál. A város két egymástól
világosan megkülönböztethető részből áll, melyek közül a déli rész
jelentékenyen magasabban fekszik. A két várost lépcsők s vasút kötik
össze. Egy helyen a domb meredek s a kő támpontról, mely egy kis
tér szélén vonul el, az alsó régibb flamand városrészre s annak neve­
zetesebb épületeire igen szép kilátás nyilik. A felső téren óriási, a
19*
Vendome oszlophoz hasonló oszlop áll s maga a felső város nagyon
hasonlít Párizshoz s ezért „kis Párizsnak" is szokták nevezni. Szokásai is
megegyeznek a franczia fővároséval. A boltok nagyrészén földig nyúló
tükör-ablakok vannak, melyekben tömérdek gázláng ég. Vannak
üveggel fedett utczái is. Az élénkebb utczákon előkelő nép s blousokba
öltözött munkások, a nap minden órájában tömegesen láthatók. Több
színházban minden este 11 óráig játszanak. A kávéházak gyakran
több emeletesek, erkélyekkel az utczára. Mulató helyek nagy bőség­
ben fordulnak elő s a boulevardokon az utczai élet csaknem oly
élénk s változatos, mint a franczia fővárosban. Nevezetes épületei a
pompás góth modorú városház, nagy tornyával, a hatalmas régi Gudula
templom, a börze s számos palota. Különösen gazdag e tekintetben
a felső város, hol a királyi s herczegi paloták egész sora s mellettök
csinos park van. A tereknek mind aristokratikus nevök van: Place
royale, Place des palais, Place du Tröne. A Place royalenak csinos
festői háttere van s közepén emelkedik Bouillon Gottfried szobra,
állítólag azon helyen, a honnan a hős a keresztes hadjáratra indult s
hol „Dieu le veult!" hires jelszavát mondotta. Brüsszel közelében,
igen csinos park közepén fekszik Laelcen királyi kéjpalota. A város­
nak magának is igen szép ligete van délfelé, a Bois de Soigne, mely
mértföldekre terjed s egyes részein egészen őserdőszerü jelleget ölt fel.
Az ország második nagy városa Antwerpen (275,000 lakos) több
tekintetben eltérő sajátságu. Nem oly tiszta s élénk, mint a hollandi
nagykereskedő városok s a közelfekvö Rotterdamhoz képest is szegé­
nyesnek látszik, mind a mellett Brüsszelből jőve majdnem hollandi
városnak tekinthetjük. Antwerpenben jóformán csak egy pár élelmi-
szerkereskedönek van párisias kirakata, a üvegutczák ritkák s néptele­
nek, a házak ablakait függönyökkel s táblákkal zárják el. Kávéházak
s mulatóhelyek itt is nagy számmal vannak; de nem oly fényesek s
látogatottak, mint a brüsszeliek. Az emberek sokkal komolyabbak s
munkásabbak. Legélénkebb városrész a kikötő, hol minden ház egy-
egy matrózkorcsma s az utczákon kurtaszáru agyagpipákból pöfékelő
munkástömeg őgyeleg, a magas s tarkacsucsu házak előtt koldusok
százai ülnek. A város egyik érdekes pontja a börze, hol az évenkint
mintegy két millió tonnatartalommal ide jövő hajók gazdái is meg­
fordulnak. Legszebb épülete kétségkívül a hires székesegyház óriási,
magasba nyúló tornyával; de más paloták is nagy számmal találhatók.
Mindkét nagyváros különben fényűzéséről hires. Közönséges
polgárok lakásai is drága szőnyegekkel és olajfestményekkel vannak
Az antwerpeni főegyház,
tele; itt-ott külön könyvtárak is vannak. A bútorok nagyrésze drága
s tartós fából készült s nemcsak alakjuk antik, de rendesen igen
régiek is, minőket más országokban csak a muzeumokban találha­
tunk. Kisebb helyeken a régies bútorzat s berendezés még gyako­
ribb. Hasonlóan sok a régi ház. Egyes utczák széles faragvá-
nyokkal diszitett homlokzatokkal, tornyokkal s czikk-czakkos tetőkkel
nagyrészt a 16-ik s 17-ik századból maradtak fenn s részben törté­
neti nevezetességüek. Némelyikhez, mint a brüsszeli építészeti tekin­
tetben is hires városházához, a nemzet történetének jelentékeny részét
kapcsolják.
A legrégibb városok közé tartozik Gent (Gand, 161,000 lakos).
Pompás góth temploma, régi városháza, a patrícius családok palotái,
300 hidja a tömérdek csatorna felett s mellettök a virágoskertek
serege, a házakon erkélyek s kiülő homlokzatok, meg a régi mohos
kapuk együttvéve meglepő képet nyújtanak. Hajdan e város rendkívül
nevezetes volt. V. Károly egykor I. Ferenczczel szemben igy nyilat­
kozott: „Je mettrai votre Paris dans mon Gand" (gant = kesztyű),
ujabban azonban nagyon hanyatlott, bár bőr- és pamutárukra nézve
most is az ország első piacza. Közoktatásügyi intézetei példaszerüek.
Hasonlóan hírneves város volt a középkorban Brügge, mely még a
13-ik században is a tenger partján feküdt s a 17 flandriai városból
alakult „londoni hanza" főhelye volt, most azonban lakosainak száma
már csak 51,000, erődítéseinek árkát gyom nőtte be s gyönyörű
utczái, a fényes középületekkel ellentétben, csaknem néptelenek.
Németország felől jőve az első jelentékenyebb iparüzö hely Ver-
viers (53,000 lakos). Elegáns széles utczái vannak, csaknem mind világos­
szürke kövekből szépen épitve. Az idegenre kellemes benyomást tesz
a villák szép sora. Innen Lüttich felé menve a kis csinos Vesdre patak
mellett találjuk Spaat, a vasas forrásairól s festői helyzetéről hires
fürdő helyet. Innen északra Jecker és Jaar völgyeiben hires szal­
mafonó ipartelep van s mellette gazdag baromtenyésztő vidék. Közel
hozzá a szép Lessé partján nyúlik el a belga Ardennek hegycsoportja.
Érdekes, hogy e népes s iparűző helyen a hegység még részben
valóságos őserdőket mutat fel, hol jelenleg is, mint hajdan, far­
kasok s vaddisznók tanyáznak. Az egész vidék központja Lüttich
(Liége 167,000 lakosssal), a belga szén- s vasipar központja. A bányász
itt több mint 600 méter mélységbe hatol a föld alá s a lakosság
nagyobb része, férfiak és nők, a napszinére hozott tömérdek vas
feldolgozásával foglalkozik. Közel mellette Seraing faluban Európa
egyik legelső gépgyára van. A vád sok tekintetben jogosult, ha
Lüttichet az asszonyok poklának nevezik. A gyárváros füstös épü­
leteivel csakugyan a legzordonabb helynek tünteti fel. De maga
a belváros mégis szép, sőt festői. Nagy fellegvára, egyeteme, szép
góth székesegyháza s villái kibékítik az utazót a komor képpel. Lüt-
tichhez közel van Waremme, ma jelentéktelen hely, de egykor a

A vásártér Brüggeben.

gazdag s hatalmas s ma is igen termékeny Hesbain tartomány fővá­

rosa, hol igen szép vallon nép lakik, fekete fürtű, égő sötét szemű,
szép, magas termetű férfiak. Typusa a vallonnak. A közép- és alsó­
osztályok rendes öltözete itt is, mint Belgiumban nagy részben, a
kék blouse. Nevezetes hely még most is Löwen (42,000 lakos), mely­
nek gyönyörű hat toronynyal s tömérdek czifrázattal ékített góth
stylu városháza a középkori szép épületekben gazdag Belgiumban
is a legszebbek közé tartozik. E város egykor Brabant fővárosa s
igen nevezetes hely volt, ma meglehetősen lehanyatlott vidéki város,
hol még a csipkegyárak s gabnapiacz fontosak s ujabban szigorú ultra-
montan jellegű egyeteme által lett ismét nevezetessé. Ide nem messze
van, de már flamand vidéken, virágkertek s villák sorozata között
a belga érsek s prímás székhelye Mecheln (Malines 55,000 lakos).
Mind a mellett a város meglehetős rideg kinézésű s bár tömérdek
vasút gyupontját képezi, ipara s kereskedelme sem kiváló jelentőségű.
Közel van hozzá trappista zárdával Westmalle falu.
A belga városok között ujabban nagy hirre tett szert Osiende
(32,000 1.), nemcsak rendkívül látogatott tengeri fürdőiért, hanem
folyton növekvő kereskedelmi összeköttetéseért is. E városban van
most Anglia kontinentális kereskedésének egyik jelentékeny központja
s ezenkívül számos csatornáját fölhasználva, nagy helyi üzletet is folytat.
A tengerparton ujabban igen szép sétahely van, tengeri fürdőjét éven­
ként mintegy 20 ezer vendég látogatja. Hires hajóépítése, osztriga
halászata. Mint tengeri fürdő vetekedik vele Blankenberghe, hol ren­
desen nagy halászat is van. Mindkettő kopasz homokpart mellett fek­
szik, melyeket hatalmas mesterséges gátak oltalmaznak a tenger vize
ellen. Blankenberghe több tekintetben még előnyösebb fekvésű hely,
mint Ostende, habár elegáns fürdő, sokkal olcsóbb. A lakosok na­
gyobbrészt halászatból élnek. E vidéken a fentebb említetteken kívül
még más virágzó apró kis flamand községek is vannak, melyek min­
denikében élénk ipar honol s nem egy helyen becses régiség található.
Általában e nép gazdagnak mondható. A nők, kik kámzsa fej­
boritóval hosszú sötét köpenyben járnak, mintha mindannyian apáczák
lennének, még ha egyszerű parasztnők is, rendesen aranyfülbevalókat
s melltüket hordanak s a gyémánt-ékszerek sem tartoznak náluk a
ritkaságok közé. Minden városkában van egy-egy park, vagy botanikus
kert, egy festészeti akadémia, zeneintézet s gyűjtemények, annak tanu-
ságául, hogy az a művészeti szellem, melynek Belgium számos mű-
épületeiben oly szép nyomai vannak, a mai nemzedéknél sem veszett
el egészen s a belga művészet jelen virágzása a nép müérzékében
találja fel tápláló alapját. Tudományos testületeinek száma legio s
azok, élükön a tudományos akadémiával, főkép természettudományok­
kal és hazai régiségekkel foglalkoznak. A művészetben a festőkön
(Gallait, Verboekhoven, Lauters stb.) kivül, különösen a rézmetszők
nevezetesek. A szobrászat, épitészet s zene nem állanak oly magas
fokon, mint régebben, de a brüsszeli conservatorium messze földön
hires. Az állani a tudományok s művészetek gyarapítására nagy össze-
geket fordít.

A tanácsház Lőwenben.

Igen érdekes ellentéte ennek a sűrű népességű s iparüzö ország­

nak Németalföld, mely a Rajna torkolatánál a nagy szász síkság nyu-
Uyörgy Alad&r : A fold és népei. I V . 20
 gati részén fekszik s melyről már a népiskolai tankönyvekben is meg­
írják, hogy a földgömb egyik legalacsonyabban fekvő része, sok helyt
alacsonyabb, mint a tenger szine, úgy hogy mesterséges gátakkal
kell védelmezni a tenger hullámai ellen s hogy itt van Európában
a legtöbb csatorna.
Valóban érdekes ez a sok gát és a csatornahálózat. A legtöbb
városban csatornák helyettesítik az utczákat, sőt bizonyos tekintetben az
egyes házak kerítéseit, csatornák veszik körül az egyes szántófölde­
ket és legelőket, csatornán viszi haza a földműves terményeit. Az
északi tartományok jelentékeny részében nincsenek országutak s még
a nagyobb városokban is az egész terület csatornák által apró
szigetekre osztott helynek látszik. A csatornákat általában fasorokkal
szegélyezik s ott, hol a tengerbe, vagy folyókba szakadnak, roppant
elzáró zsilipeket találunk, melyek mig egyrészről az ár beömlését gátol­
ják, másrészről apály idején a fölösleges viz kibocsátására szol­
gálnak.
A partok egyáltalán alacsonyabban' feküsznek a tenger színénél.
Vannak vidékek, hol körülbelől hét méternyi a különbség és a hol
még a folyók medrei is mélyebben feküsznek, mint a tenger vize.
E körülménynél fogva az egész országot óriási erővel épített s nagy
költséggel fenntartott gátak és természetes zátonytorlaszok védik a
tengerár és a folyamok kiöntései ellen. Óriási erőfeszítéssel küzd itt
az emberi szellem a romboló elemek ellen s a küzdelem folytonos.
Tizenhat évszázad óta, azaz mióta ezen vidékekre nézve az irott törté­
nelem kezdetét vette, a partlakók egész élete sem volt egyéb, mint
örökös viaskodás a vizek szorongatása ellen. E nagy időszak folytában
százakra rúgtak a tenger nagy betörései s a krónikák szerint volt köztük
olyan is, mely egész népségeket nyelt el; ötvenezer, sőt százezer embert
egyszerre. A hagyomány azt mondja, hogy a 3-ik században Walcheren
sziget külön vált a kontinenstől; 860-ban a Rajna odahagyta régi
helyét és elárasztotta a mezőségeket; az a torony, melynek neve
helytelenül „Caligula kastélya", a hullámok közepén maradt. 1170-
ben a tenger újra berontott, be egészen Utrecht falai alá és csak a
13-dik században történt, hogy a Flevo-tó öböllé változott s a Zuyder
tengert, a friezek „déli tenger"-ét alkotta; az ekkor elmenekült lakosok
egyrésze Magyarországba költözött. Ugyan e század kezdetén a Jahde-
öböl is a szárazföld rovására támadt s két évszázad alatt folyton
nagyobbodott. 1230-ban és 1242-ben rettenetes árvizek voltak
Frizlandban, melyek százezer ember életébe kerültek. Az 1231-ki esz-
téridőben a harlemi tavak kezdtek szétterülni a földön, azután mind­
inkább nagyobbodván, egyesültek egymással, ugy hogy a 17-ik század
közepe felé már egész földközi tengert alkottak. 1277-ben a nem
kevesebb, mint 35 kilométer hosszú s 12 kilométer széles Dollartöböl
kezdett vájódni, még pedig igen termékeny és igen népes földek
rovására és Frizlandot félszigetté alakította: csak 1537-ben lehetett
gátat vetni a tenger berontásának, mely Torum városát és ötven
falut nyelt el. Tiz évvel a vizek a Dollartöbölbe való első berontása
után a Zuyder-tenger egy ujabb kiáradása 80,000 embert fulasztott
a vizbe s egészen átalakította a hollandi partvidék ábrázatát. 1421-
ben hetvenkét helység merült el egyszerre és a visszatérő tenger a
szántók és helységek helyén nem hagyott egyebet, mint mocsáros
szigetek csoportjait, sással és iszaptelepekkel borított szigetkéket: ez
az a vidék, melyet Biesbosh (nádas berek) név alatt ismerünk.
Ily óriási pusztítások ellenében az ember hasonló nagyszabású
védekezésre kényszerült. Egész Hollandia telve van szélmalmokkal,
melyek főkép a kis tavak s mocsárok kiszárítására szolgálnak (Zaan-
damban a leányok hozományát is a szélmalmok száma után becsülik),
csatornák serege vezeti le a felesleges vizet s a nedves talaj gyönyörű
virágoskertté alakult át. Legnagyobb mű volt a harlemi tenger lecsapo-
lása. A tó hossza 21, szélessége 10 kilométernyi, átlagos mélysége
pedig 4 méternyi volt s igy 734 millió köbméternyire becsült vizet
foglalt magában, melyhez még az eső s a beszivárgó nedvesség járult.
Évekig tartó nagy munka után a tó helyén ma 24 millió frank költ­
séggel a rétek, „polderek" jöttek létre s a tengertől visszanyert föld
ma legalább 300 millió frank értéket képvisel. Ily „polder" több he­
lyen is van s jelenleg még egy uj, nagyszabású terven, dolgoznak,
mely a Zuyder-tenger nagyrészét, mintegy 196,670 hektárnyi területet
változtatna át szárazzá s igy békés uton nyernének uj tartományt.
Az uj fővárosnak már kijelölték helyét Enckhuizentől mintegy husz
kilométernyire, arra a helyre, hol a tenger most 5—6 méter mélységű.
Az egész ekként „teremtett" tartomány külső felszerelésével s záró­
gátjával 400 millió frankba kerülne s az a víztömeg, melyet e gát
fölött kellene a tengerbe átszöktetni, tízszer annyi volna, mint a
mennyit a harlemi tengerből kimeregettek.
Geographiai tekintetben Hollandia alatt azt a síkságot értjük,
mely az Ardennek domblánczolatától a Zuydertóig terjed. Az egész
terület a Rajna, Maas és Schelde deltáinak összege, valóságos iszapvidék,
melyet a folyók alkottak s az édes és sós viz között való ellentét
tart fenn. Főfolyója a Rajna, mely az ország határánál rögtön meg­
oszlik s azután tovább folyván ismét több ágat képez, melyek nagy
része uj nevek alatt ömlik a tengerbe. A bal ágat Waalnak nevezik,
ez egészen nyugatra folyván Gorkumnál a Maas-szal egyesül. A jobb
ág két részre oszlik; a jobbfelől eső északra folyik s az Isselt magába
vévén, Ujyssel nevet kap s a Zuydertóba ömlik. A nyugatra folyó
bal ág Rajna nevet visel Wijk-ig, hol ismét elágazik és a bal — Leck
nevü — ága Rotterdamon felül a Maasba szakad; a jobb ág kanyargó
Rajna (Kromme Rhijn) név alatt fut Utrechtig, hol utolszor ágazik
el. Innen a jobb ág (Vecht) a Zuydertóba folyik a bal vagy öreg Rajna
(onde Rhija) Katwijk mellett külön csatornán megy az északi tengerbe.
A Rajna megoszlása következtében az egész tartomány két, egy­
mástól tisztán megkülönböztethető részre, északira s délire oszlik s e
megoszlást emeli még az a homokpuszta réteg, mely a Rajna déli
részén az alsó Maas folyóval párhuzamosan megy, s mely folytatása
a keleti tengertől s Berlin vidékéről Westfálián át jövő homoksík­
ságnak. A sík hollandi részen is több mocsár s iszapterület van s
mivel különben sem nagyon termékeny: aránylag kevésbé népes, mint
a többi holland vidékek s egyetlen nagy városa van, Rotterdam,
melyet szintén már az északi részhez lehet számítani. E rétegen kivül
azonban észak és délfelé igen termékeny síkságok vannak, telve
nagy városokkal és pedig délre a belga, északra a holland városok.
A közép részt Eszakbrabantnak nevezik.
Itt és a Schelde hatalmas torkolata körül a fiam néptörzs tele­
pedett le. Igy e vidék ethnographiailag is különbözik az északi
résztől, hol a tulajdonképi hollandok, a régi batavok utódai, laknak.
E két törzsön kivül van még egy harmadik, szintén tekintélyes faj, a
friezek, kik a Zuydertótól kelet felé az északi tenger mellékén lak­
nak. A népesség aránya a következő: 7 1 % i k e s
hollandira, 13"/o
a

a flamandra, 1 4 % a friezekre, a többi két % idegen, német, zsidó,

angol stb. A flamandok, kik inkább az ország benső részeiben
laknak s igy nincsenek annyira a hajózásra és a halászatra utalva,
mint a hollandok, többé-kevésbbé a szomszéd belgák szokásait
s modorát fogadták el, mig a friezek a hollandiakhoz szorosan
csatlakoznak. Ez a különbség adja meg jóformán nyitját a nagy
ellentétnek a részben flamand lakossággal biró Belgium s Hollandia
között is.
Ethnologiai tekintetben a hollandok s flamandok egy ugyanazon
nép; a németektől sokkal inkább eltérő sajátságaik vannak, mint
azt közönségesen vélik. A természet nem vont köztük szigorú vá­
laszfalat, de bárhol lépjen át az utazó német földről hollandi helyre,

Heringhaláazat.

rögtön ugy érzi magát, mintha már több száz mértföldre távozott
volna, hol minden idegenszerű, sajátságos. Valóban az északi hol-
landi, kiket némi túlzással „Európa khinai"-jainak is szoktak nevezni,
még nyelv tekintetében sem oly közel rokon a némettel, mint a sza­
vak nagy részének megegyezéséből gondolni lehetne. A germán nyelvek
közül az angol-szászból az angol, az ó-alföldiböl a középnémet alföldi
s a középnémetből az ugyanazon „plattdeutsch" nyelv fejlődött ki.
A középnémet alföldi nyelv mai maradéka, a hollandi s a vele tel­
jesen megegyező flamand, igy ezek a mai német nyelvtől ép oly
távol állanak, mint az angol, mert mindenik más törzsből fejlődött
ki. Legfelebb (ha szabad a családi rokonság fogalmait itt is alkal­
mazni) unokatestvéreknek lehetne őket nevezni. Arról, mint a magyar
irodalomban is többen állították, hogy a holland nyelv a németnek
egyszerű táj szólása, egyáltalán szó sem lehet.
Még nagyobb a különbség a nép jelleme tekintetében. A ki csak
kissé behatóbban ismerkedett meg e néppel, nem kételkedhetik, hogy
ha egyáltalán önálló nemzetiségi jelleg illet meg valamely népet, az
a hollandokról is állhat. A sok germán faj közt tulaj donkép csak az
angolnak s hollandinak van külön határozottan kidomborodott egyéni
jellege. Nyelvök, testi és lelki tulajdonságaik, szokásaik s erkölcseik,
múltjuk s történelmi jellegű intézményeik mind oly egybevágók,
mintha egyöntetűek volnának. Inkább is hasonlít az angolhoz, mint a
némethez s azzal sokkal inkább rokonszenvez. A hollandit különben
külföldön sokkal kellemetlenebb embereknek hiszik, mint a minő; a
kedélyes német s a csevegő franczia szomszédok természetesen külö­
nösnek tartják e hallgatag komoly fajt, holott a holland phlegmatikus
s türelmes természetében igen sok jó tulajdonság van ; kitartó szor­
galom, rend, tisztaság, takarékosság s egyszerű életmód. Hazája sze­
retetét történelmének fényes lapjai eléggé tanúsítják ; haladási vágyát
virágzó irodalma s kiváló Ízlését művészetén kivül példabeszédszerűvé
vált tisztasági érzéke s a virágok megható kedvelése tanúsítja.
Érdekes és tanúságos egy-egy hollandi város külsőjének meg­
szemlélése is, különösen ha azok még a kosmopolitikus jelleget nem
öltötték fel. A házak rendesen téglából fehér czementtel készülnek,
mely, mivel vakolatot rendesen nem alkalmaznak, elég tarka képet
nyújt. A házak alakja az angol cottageokhoz hasonló keskeny, nem
nagyon magas. Földszinten boltok vagy magánlakások vannak, hol a nők
emelt helyen ülvén, két egymással szegletesen szemben álló tükörből
az egész utczát kényelmesen láthatják, a nélkül, hogy kívülről őket
észrevehetnék. A tetőnek rendesen magas padlása van, ugy hogy a
hosszú utczákon a házak, mint sorban álló katonák látszanak. Még
sajátságosabb a házak felékitése. Az alapszin rendesen sötétpiros, mely
az által, hogy olajjal kenik be, még rikítóbb lesz. A homlokzaton külön­
böző kígyózó s csíkos vonalak futnak végig, melyek a részletekben
mindig csinosak, de egészben véve barokk kinézésüek. E felett van
a házak legsajátosabb része, a kémény, mely ritkán egyenes, rendesen
azonban fecskefark alakulag szétálló két darabból áll s néha egész
csoportból, mely legyező alakban terül szét. Hogy az épület még
tarkább legyen, az ablaktáblák és függönyök élénk zöld szinüek, más
fatoldalék halványsárga, vagy fehér. E tarkabarka házak homlokzata
csaknem kivétel nélkül csatornákra nyilik, melyeknek partján zöld
fák s virágos kertek vannak. Sok városban minden egyes házat csa­
tornák vesznek kürül, mint valami kőfalak. Legérdekesebbek különben
a templomok, melyeket apró oszlopokkal s áttört kupolákkal gazda­
gon raknak meg s a tornyokban egész sereg csengettyű van elhe­
lyezve, melyek az óraütés után valóságos kis hangversenyt adnak,
nem csekély mulattatására az utazóknak.
Miként az angol, a hollandi is kizárólag maga s családja számára
tart fenn egy-egy házat. Valósággal szerencsétlenségnek tekintik, ha
valakinek bérházban kell laknia. Még a szegények számára is oly
épületek emeltetnek, melyekben csak egy család lakik. A házak
benseje nem fényes ugyan, de rendkívül kényelmes s tiszta. Kis váro­
sokban s egészen egyszerű földművesek lakásában is mindenütt fel
lehet találni a szőnyegeket, tükröket, függönyöket s más apróbb
kényelmi czikkeket, melyek más országokban csak a vagyonosabb
osztályok lakásaiban vannak. Aztán talán egyetlen ország sincs,
hol az utczákon s a házaknál oly sok mosást, tisztogatást s fénye-
sitést lehetne látni. Még oly helyeken is, mint Amsterdam szegény
lakóinál, hol a nép pinczelakásokba szorul, e lakások oly tiszták,
mint valami palota s a rácsozott ablak előtt egy pár virágcserép
mindig található. Sok helyen az istállók is telve vannak szőnyegekkel
s az utczákat nemcsak seprik, de a szó szoros értelmében mossák.
Magától érthető, hogy ily tisztaságszeretö népnél az öltözetre
is nagy gondot fordítanak. Különösen a nők olyanok mindig, mintha
skatulyából vonták volna ki őket. Szépségüket nem nagyon dicsérik,
görög alakok ritkák köztük, mindannyi inkább pirospozsgás arczu, külö­
nösen idősebb korukban nagyon megkövérednek s arczuk rendesen
meglapul, de öltözetök csinossága ellen kifogás nem tehető. Legfelebb
az vall Ízléstelenségre, hogy rendkívül szeretik az ékszereket. A hollandi
nő ritkán jelenik meg nyilvánosság előtt a nélkül, hogy ujjai, karja s
nyaka ne volna aranynyal megrakva. Mindeniknél, szegénynél s gaz­
dagnál egyaránt, meg lehet találni az arany főkötőt, egy pártaszerü,
de sokkal czifrább díszítést, mely a fejtetőre alkalmazva úgy áll, hogy
a homlok szabadon marad, de a fülek mellett annál több ékszer van
rózsa vagy más alakban. A közönséges nők az ékszer fölé átlátszó fehér
kendőt tesznek, az uri nők franczia kalapot, úgy hogy az rendesen csak
részben látható. E fejkoronákat nagyon becsülik s sok helyen, mint
családi ékszer, nemzedékről-nemzedékre száll. A férfiak öltözéke egy­
szerűbb, nálunk „papos"-nak mondanák. Rendesen széles arczuk van,
kissé keskenyebb homlokkal, kiálló pofacsontok, melyeken a szakállt
egész a száj széléig gondosan ápolják, előrenyúló ajak, kissé ferdén
hajlott szem, mely őket a khinaiakra emlékezteti, kikhez általában
szokásaikban is nagyon hasonlítanak s kikkel, még az európai szom­
szédokat is figyelembe véve, legjobb barátságban voltak.
Különben egészen természetes az eddig elmondottak után, hogy
a hollandi polgár, ki e mellett rendes kereskedő is, maga a megteste­
sült rend és pontosság. Családi körét ritkán hanyagolja el. Még a
nagyobb városokban is feltűnő kevés kávéház s fogadó van, s ez
utóbbiakban oly hidegen s előzékenység nélkül fogadják az utazót r

mintha annak kiszolgálása nem életfeladatuk, hanem áldozat lenne.

De a „mynher" másrészt szükségét érzi annak, hogy lehetőleg este
ne legyen rendes lakásában s más helyen igya meg theáját s szívja
ki szokott pipadohányát. S ezért a vagyonosabbak a város szélén
külön nyári lakásokat (buitens) rendeznek be maguk számára, hol a
csatornák mentén gyönyörű virágos kert közepén egyszerű philisteri
modorban, de kedélyesen töltenek el egy-egy órát. E házaknak ren­
desen költői neveket is adnak s azt a csatorna felé eső homlokzatra
aranybetükkel irják. Ilyenek: Lust en rust (vidámság és pihenés);
wel tevreden (megelégedett); Groot genoeg (elég nagy); Vrede best
(a béke a legjobb); welgelegen (jó hely ez) stb. — Öregebb, a napi
munkától visszavonult emberek állandó lakásukat is ide teszik s e
nyugalmas helyekről néha éveken át nem mozdulnak ki.
Pedig a hollandi határozottan tevékeny, munkás és világot bejárt
nép. Nagyszerű vizi építményei már magukban elég tanúságot nyújt­
hatnak arról, hogy e faj edzett testalkatú s munkás. Még inkább bizo­
nyítja ezt idegen világrészekkel való rendkívül élénk forgalma. Paraszt­
házakban sem ritkaság ázsiai vagy amerikai bútort látni, a kirakatokban
s czégfeliratokban mindenütt látjuk nyomait, hogy még kiskereskedők
is, egyenes összeköttetésben állanak az oczeánon túl lakó népekkel-
 Flamand halászok.

szerűen hangzó neveit itt mindenki ismeri s nem ritka eset, hogy
egyes szalonokban jávai nyelven beszélnek. Alig van Hollandiában
György Aladár: A föld ós népei. IV. 21
 olyan család, melynek egyik vagy másik tagja ne járt volna Keletindiá­
ban, vagy Braziliában. Ide küldik a fiatal embereket az üzlet tanul­
mányozására s az anyák oly természetesnek találják ezt, hogy sem a
hosszú tengeri út, sem a tartós megválás, nem rémíti el őket. A huszon­
négy éves ifjú, mint katona vagy kereskedő, már mint világlátott
ember tér vissza hazájába s útjával még nem is dicsekedhetik, mert
mindenki ismeri azt.
E munkás faj tevékenységéről és kitartásáról legfényesebb tanú­
bizonyságot tesznek a gátak s polderek, melyekről már előbb
szólottunk. Nevezetesek még ezen kivül a csatornák, melyekkel
a szó szoros értelmében az egész országot behálózták s melyek e
helyen oly kedveltek, hogy az országutakat is nagyrészt pótolják, bál­
ázok téglákkal lévén kirakva, kitünöeknek mondhatók. A hollandi
kiválóan hajón szeret járni s minden faluból a másikba rendes,
nagyobbrészt óránkint induló, omnibus-hajók közlekednek. A kisebb
csatornákon a csinos szobaalaku fülkékkel ellátott bárkákat (trekschuy-
ten) lovak vonják, a nagyobbakon gőzhajók járnak vagy olyanok,
a melyeknek a kerekeit a hajó gyomrában lovak hajtják, mint nálunk a
szárazmalmokat. Összesen 20,000-nél többre teszik az ily személyszállító
hajók számát. A csatornák között óriási a nagy északi csatorna, mely
Amsterdamtól Helderig 70 kilométer hosszúságban terjed s oly
széles és mély, hogy a legnagyobb tengeri hajók is járhatják.
A kisebb csatornák vizeit néha szélmalmok hajtják, melyek ez ország­
ban rendkívül nagy számmal fordulnak elő s a legkülönbözőbb
czélokra használtatnak.
Nagyon hiányos lenne a hollandi népről közlött ismertetésünk,
ha ki nem emelnök virágkedvelő sajátságukat, mely egész szenvedé-
lyességig fajul. Nemcsak az ablakok és a házak mellett levő kertek
vannak virágokkal telve, köztük több pompás tropikus faj, hanem
még a mezők is. Különösen Haarlem környékén, melynek virágke­
reskedése világhírű, a szabad mezőn egész tábla-földek vannak be­
vetve egyfaju s rendesen egyszínű virágokkal. Feltűnő azonban, hogy
a virágok illata iránt nincs érzékük. Ibolya, rezeda nálok csaknem
ismeretlen, mig a tarkabarka növények, a tulipán, georginák stb.
nemcsak millió s millió példányban tenyésztetnek, de még a virág­
árulással nem foglalkozó parasztok is igyekeznek külön válfajokat
előállítani. A vásárokban a virág játsza a főszerepet, a virágcsere­
peket még a hajókra is nagy számmal viszik és az országutak mentén
szintén gondosan ápolt virágtáblák vannak.
 A csodálatos kis nép országa különben alig egy pár ezer négy­
szög mértföldre terjed, mivel területének nagy része meglehetős nép­
telen s a nagy népes városok a szorosabb értelemben Hollandnak
nevezett két kis tartományában vannak. Az egész ország területe
33,000 • kilométer, melyen mintegy 5 millió ember lakik. Hol­
landiában, az alkotmányos királyságban, a törvényhozói hatalmat a
király az országgyűléssel együtt gyakorolja. Az országgyűlés első
kamarájának tagjait (50), az illető tartományok legnagyobb adófizetői
közül a tartományi gyűlések választják. Elnökét a király nevezi ki. A
második kamara tagjait azok az állampolgárok választják, kik bizo­
nyos meglehetősen nagy, egyenes államadót fizetnek s elnökét a király
a kamara 3 jelöltje közül nevezi ki. Államtanácsa is van, mely a tör­
vényjavaslatokat és fontosabb kérdéseket előre megvitatja. A lakosság
nagyobb része a protestáns, kisebb része a római katholikus feleke­
zethez tartozik. A protestánsok buzgó és tevékeny népe adja meg
ugyan a közéletnek a jellemző vonást, de az országban teljes vallás­
szabadság van; feltűnően sok, mintegy (100,000) a zsidó, kiknek
ősei nagyrészt a spanyol üldözés után menekültek ide. Amsterdam­
ban magában több mint 40,000 izraelita lakik.
A kis ország, mely gyarmataira ez idő szerint igen sokat áldoz,
közel százezer főnyi állandó hadsereget tart fenn a honvédségen (sut-
tarij) kivül, mely azonban jelenleg inkább csak ünnepi alkalmakra tel­
jesít szolgálatot. Földművelési viszonyai, mint a fentebbiekből is gon­
dolhatjuk, csaknem mintaszerűek. Azonban a ködös és sok tekintetben
változékony időjárás miatt a buza nem mindenütt terem meg. A köz­
nép inkább burgonyával, mint kenyérrel él, melyet minden ebédnél
egész tállal tesznek fel. Baromtenyésztése és a kerti vetemények ter­
mesztése, igen hires. Különösen kitűnőek tehenei, azután juhai; nagy-
hirü a hollandi vaj és sajt (leydai, edami), mely utóbbiból évenkint
114,000 mázsát visznek ki. Némely városok piaczain a sajt ágyú­
golyókhoz hasonló pyramisalakban van összerakva, megmázsálás után
vályún át töltik le a csatornán álló hajókba. Egyik föéletmód itt a
halászat, különösen heringjei s osztrigái nemcsak a lakosság nevezetes
élelmiczikkét képezik ; de külföldre is igen sokat visznek ki. 1896-ban
18,387 ember foglalkozott tisztán halászattal és mintegy 12 millió
koronát vettek be heringből s 40 millió osztrigát szállítottak kül­
földre. Ipara általában nem jelentékeny. De nagymennyiségben
gyártják a papirt, a különös alakú cseréppipát, bőrczipőt, hordókat
s mindenek felett nagyszerűek hajógyárai, melyeknek száma a 600-at
21*
jóval felülhaladja s több közülük valóban világhírű. Érdekes iparág
a gyémántcsiszolás, melylyel magában Amsterdamban most is 600
üzlet foglalkozik. Hollandia általában a leggazdagabb országok közé
tartozik. Nagymennyiségű megtakarított tőkéje után egész Európa
adózik neki, a magyar államadóssági kötvények nagy része is a hol­
landusok kezében van. Vagyona pótolja iparának némi hiányát s
ebből emelik az iskolák palotáit, melyek, nagyrészt magánosok adomá­
nyaiból, a legutolsó faluban is feltalálhatók. Utczai koldusok itt egy-
átalán nincsenek, a szegényeket azonban gondosan ápolják. S a
mi fő, a nagy vagyon s a töke összehalmozódottsága nem ok arra,
hogy a hollandi összedugja kezét. Oly sok dologtalan tőkepénzes,
mint Angliában, itt nincs s a hollandi, mig életének teljes erejében
van, gondosan igyekszik családja vagyonát növelni.
Az ország jelenleg 11 tartományból áll, melyekhez most akarják
szerezni a 12-iket, a Zuydertó tervbe vett kiszárítása által, mely, ha
végrehajtatik, az emberi szorgalom és erő legszebb emlékei közé fog
tartozni. E tartományok közt északi s déli Holland a legnevezeteseb­
bek, egyúttal a legnépesebbek is.
E tartományban van, alig egy órányira az északi tengertől, az
ország fővárosa Haaga (Gravenhaage 200,000 lakossal). Fekvése maga­
sabb és így jóval egészségesebb, mint a többi hollandi városé. Álta­
lában csendes és kellemes város. Szépen épült s telve van gyűjtemé­
nyekkel, melyek közt a képtár s a japáni tárgyak gyűjteménye, a
legnevezetesebb. Közelében van Scheveningen tekintélyes tengeri
fürdő. A fővárosnál azonban csaknem minden tekintetben jelentéke­
nyebb Amsterdam (510,000 lakos), a legelső kereskedelmi városok
egyike. Kávépiacza a legelső a világon, más gyarmatárui is rendkí­
vül nevezetesek s mint váltó- és értékpapír piacz csak London és
Párizs áll felette. Az Amstel és Y mellett fekszik czölöpökön 90
szigetre építve, melyek közt számos csatorna vezet 300-nál több
hiddal. Erasmus ismert mondása szerint ez emberek itt, mint a ma­
darak, fákon lakoznak s valóban van néhány régi ház, mely már
féloldalra is eldőlt. Velenczétől azonban nagyban különbözik, nem­
csak azért, mivel oly szép palotái nincsenek és a szárazfölddel
összeköttetésben áll, hanem főkép fáinak és gyárainak nagy száma
miatt. A csatornák mellett két oldalt szép házsorok vannak, a virág­
kertek sem ritkák és mindenütt elég tágas terek s piaczok láthatók.
Legnevezetesebb helye kétségkívül a kikötő, melyben mintegy ezer
hajó elfér s mely a város egész északi részét elfoglalja. Nagyszerű,
Az Amstel-csatorna Amsterdamban.
A királyi palota Amsterdamban.
 mesterségesen épített hely ez és annál nevezetesebb, mert egy meg­
lehetős rakonczátlan benföldi tenger, jóformán sekélyes öböl végén
épült, melyen a közlekedés sokszor lehetetlen, ugy hogy pótlásra
most a nagy csatornát használják. Középületei között igen sok neveze­
tes van: a régi városház magas tornyával, az ótemplom s egyik szép
zsidótemplom, a nagy börzeépület, a hollandi festők műveiben gazdag
képgyűjteménye stb. Piaczán a kiskereskedők bazárjai, a zsibárusszerü
üzletek a város hollandi tiszta részeivel szemben kellemetlen ellenté­
tet képeznek. Különben a város egészségtelen s fölötte, mondhatni,
örökös köd és füst ül. Gátak s szélmalmok környékezik mindenütt.
Kikötőjével csaknem szemben látható a szélmalmok között Zaandam
város, hol az utczák helyén nagyrészt csatornák vannak. E város egyik
föbüszkesége, hogy 1697-b'en Nagy Péter czár itt tanulta a hajóépí­
tést ; az elpusztulás meggátlásáért egészen befedett kunyhóját ma
is igen sokan látogatják s a feliratok között Sándor czár emléktáb­
lája „Petro magnó Alexandrus", érdemel különös figyelmet. Amster­
dam közelében van még Broelc nevű falu a rendkivül alant fekvő
Waaterlandban, melyet az utazók „hírhedt" tisztaságáért szoktak
megtekinteni. A faluban a csónakokon kivül csak gyalogosan lehet
járni. A lakásokban minden kényelem a túlzott s itt csakugyan
vásári tisztaságnak van alávetve, a kertek és udvarok törpe, kisjáték-
szerű vizesésekkel, erdőkkel diszittetnek, melyek emlékeztetnek a j a -
pániak különös kertészetére.
Amsterdam mellett az ország legjelentékenyebb helye Rotterdam
(200,000 lakos), több nagy kikötővel, melyek oly czélszerüen vannak
építve, hogy a legnagyobb hajók is beevezhetnek a város közepére.
Kereskedelmi összeköttetése különösen Angliával, folytonosan emel­
kedik s szerencsésebb fekvése levén, idővel Amsterdamnak verseny­
társa lesz. Csinos város szép gyűjteményekkel, melyekben különösen
a régi hires flamand festészetet lehet jól tanulmányozni; állatkertje
európai hirü. A két hires egyetemi város Utrecht (100,000 1.)
és Leyden (54,000 1.) közül az előbbiben csinos régi épületek s kör­
nyékén gyönyörű villák, a másikban nagyszerű gyűjtemények vannak.
Leyden általában századok óta a tudományok és művészetek székhelye.
Boerhave, Rembrandt, Leydeni Lucas s mások itt születtek, az egye­
temi tanárok közt egész sereg világhírű ember volt. Gyűjteményei
közül különösen nagybecsű a Siebold-féle régi japáni múzeum, melyet
maguk a japánok is, nagyszerűnek tartanak, a Temminck által rende­
zett madárgyüjtemény, az egyptomi múzeum, boncztani terem és a
világhírű füvészkert. Általában a leydeni egyetem egyike a leggazda-
gabbaknak. Itt volt a hires Elzevir nyomdász család székhelye is.
Igen kellemes város Haarlem, a virágtermelés székhelye. Nevezetes­
ségei közé tartozik a képtár, a főtemplom nagy orgonája, melyben
mintegy 8000 síp van s egy Koster Jánosnak emelt szobor. Kosternek
tulajdonítják a hollandok a könyvnyomtatás feltalálását. Mellette van
a kiszárított tenger, tovább a tengerparton a „Kék lépcső"-nek
nevezett szép kilátó hely. Haarlemtől északra fekszik Eszak-Holland
félsziget, melyen nagyszerű sajtkereskedő városok (Alkmaar, Edam)
s néhány jeles kikötőhely (Hoorn, Helder) vannak. Még feljebb van
Texel sziget, melynek északi része Eierland nevet visel azon nagy
mennyiségű tojásról, melyeket a sirályok itt a part homokjába
tojnak.
Az ország déli részében szintén van egy pár igen jelentékeny
hely. Arnheim szép környékéről, Dortrecht nevezetes zsinatáról és régi
épületeiről, Mastrich váráról nevezetes, mely alatt Sz. Péterhegy nevü
krétadomb mélyében óriási üreg van, mely több mint 200 Q kilo­
méterre terjed s folyóinak száma 16,000-re megy. Az északi részek
néptelen vidékén, a friezek által lakott tartományokban, nevezetes
helyek Gröningen egyetemi város erődítésekkel. Staveren, mely kis
fészek (550 1.) hajdan a friez királyok székhelye volt, most azonban
kikötőjének beiszaposodása következtében egészen elszegényedett, s
mások.
Hollandia tudvalevőleg a XVI-ik és XVII-ik században a föld­
gömb leghatalmasabb országai közé tartozott és mint ilyen óriási
kiterjedésű gyarmatbirodalom felett rendelkezett. Ezeket a gyarma­
tokat később részben elvesztette, különösen Keletázsiában, hol a fűsze­
rekben gazdag Szunda-szigetek nagy része az övék, volt; de még ma
is közeikét millió km területű gyarmatai vannak; ezek között a sűrű
2

népességű s igen gazdag Jáva szigete. A kis ország gyarmatain ma

is mintegy 35 millió ember él, közel 7-szer annyi, mint az anya­
országban.

Hollandiával egész a legújabb időkig összeköttetésben állott,

bár önállóan, a kis Luxemburg nagyherczegség, mely 2587 km terü­
2

letével s 213,000 lakosságával Európa legkisebb önálló országai közé

tartozik. Területének nagyobb része az Ardennek keleti lejtőjén van,
egy része az Eifel és Vaan fensíkjain és mély völgyeiben. Sem az
ország, sem népe nem nevezetes. Lakosainak nagyobb része német
ajkú és földművelő. A helységek kicsinyek, noha néhánynak városi
jellege van. Fővárosa Luxenburg 20,000 lakossal kies völgyben, hegyek
tövében fekszik, egykor hires Vauban-féle erődjét lerombolták.

Az uj piacz Amsterdamban.
 A parlament palotája Berlinben.

HATODIK FEJEZET.

NÉMETORSZÁG.

A. Penck: Das deutsche Reich. Leipzig, 1887. — Kirchhoff: Forschungen zur

deutschen Land- und Völkerkunde. 1885. óta. — H. A. Daniel: Deutschland
nach seiner physischen und politischen Verhältnissen geschildet. 6. Aufl. 2 Bde.
Leipzig, 1895. Statistik des deutschen Reiches. Berlin, 1873 óta.

K ÖZÉPEURÓPA legnagyobb országa, az 1871. óta politikai egységet

alkotó Németország, földrajzi szempontból nagyon változatos.
Egész északi része síkság folytatása a nagy keleteurópai síkságnak ;
déli része, valamint nyugoti részének nagyobb fele ellenben minde­
nütt hegyes, a nélkül, hogy a Jura, Kárpátok avagy Alpesek maga­
sabb regióihoz volna képes emelkedni. Ennek az általános lejtődés-
nek megfelelően nagyobb folyói, minők a Rajna, Elba, Odera, az
éjszaki tengerekbe ömlenek s egyedül a Duna fut keleti irányba.
Éghajlata is nagyon különböző délen és északon, az Alpok magas
hegységi övének hatása messze elterjed s nyugaton az esőmennyiség
jelentékenyen nagyobb. Mindamellett az ellentétek nem kirívók, min­
denütt a mieinkhez hasonló kontinentális mérsékelt égöv alatt va­
gyunk s a tenyészet és életmód feltűnő különbségei csak oly vidé-
G-yörgy Aladár : A föld és népei. IV. 22
kéken mutatkoznak, hol a futóhomok, tömeges mocsarak, vagy a talaj
más sajátságai lettek uralkodókká.
Legsajátságosabb e tekintetben az északi tenger partvidéke,
mely mintegy folytatása a hollandi öblökben és alacsony homokbuczkás
partvidékekben gazdag tengernek, mely — hasonlóan a hollandi
viszonyokhoz — itt is rombolólag pusztít a szárazföldön. Már maga
a határul szolgáló Dollárt-öböl a tenger vizének beszakadása által
keletkezett; közelében számos sziget van, melyek most csak homok­
zátonyoknak látszanak, holott egykori nagyságukról biztos történeti ada­
tok vannak. Sok sziget egészen el is tünt, mig helyette, a szomszéd par­
ton, uj szigetek keletkeznek. Abból a harminczkét nagyobb szigetből,
melyek tizennyolcz évszázadja, hogy az Ems és Weser torkolata előtt
szegélyt képeztek, jelenleg nincs több, mint 16 töredékrész s ezek
közt is van olyan, mely nem egyéb, mint egyszerű homoktöltés. Bor-
hum sziget, mint az egy évszázadnál kevesebb idő előtt készült tér­
képek mutatják, feltűnően lesilányult; Wangerooge szigete, Wanger-
land régi földjének maradványa, mely a kontinensig ért s messzire
be a tengerbe nyújtózkodott, még 1840-ben virágzó, népes sziget
volt, melyet nyárnak idején seregesen látogattak a fürdő-vendégek,
mostanság majdnem egészben népehagyott sár-terület. Nortstrand szi­
gete, mely Sleswighez tartozik, a XVII. század kezdete óta egy tizen­
ketted részére törpült le s a huszonegy szigetkéböl, melyek vagy
háromszáz év előtt vették körül, most nincs meg több, mint tizenegy;
ha a mélységmérőt ott bocsátják le, a hol akkor a sziget középpontja
volt, az most 14 méter mélységet mutat. A Sylt sziget és Sleszvig
partjainak egyéb földjei szintén igen sokat szenvednek; mindenki
tudja, hogy 1825-ben a tenger nyitott magának utat Jütland egész
félszigetén keresztül: igy támadt a Lymfjord tengerszoros. A csak­
nem egészen elmosott kis szigeteket Haliig névvel jelölik s legnagyobb
mennyiségben Slezwig nyugati partján jönek elé. Néha csak alig
fél méterrel feküsznek magasabban, mint a tenger szine s a lakosok,
kik e nyomorult helyhez is ragaszkodnak, mesterségesen idehordott
földdel emelnek egy kis helyet, hová házikójukat épitik. Veteményes
kertről, a legtöbb esetben, szó sem lehet. Bokrok, fák nem tenyész­
nek a lapos szigeten, melyeket csak legelőül használhatnak, források
nincsenek rajta s az esővizet gödrökben gyűjtik össze. Dagály alkal­
mával a tenger vize gyakran elmossa az egész szigetet s nem ritka
eset, hogy a hajók egészen a házikók ablakáig jöhetnek, melyek alja
szintén a tenger hullámaiba temettetett s igy valóban olyannak lát-
szik, mintha a tenger mélyében épült volna. Az összegyűjtött szénát
a viz gyakran hordja el, mielőtt betakarítanák, vihar alkalmával az
állatok, sőt maguk az emberek is életveszélyben vannak s nem ritka
eset, hogy azok, kik este még egész nyugodtan feküdtek le, reggel
hiában keresik otthonuk nyomait is.
Kétségtelen geológiai nyomok bizonyítják e mellett, hogy ez
az egész partvidék folytonosan sillyed. Hajdan az egész északi tenger
helyén szárazföld volt s egykor a mai Európa összeköttetésben állott
Amerikával, ma a tenger területe folytonosan nagyobbodik. Dort-
recht mezői erdővé váltak; Dünkirchenben az utczák magassága még

A Rajna völgye Bingennél.

csak 60 centiméternyi, a művelt mezők pedig egy méternyire vannak

a tenger szine alatt; Furnesben és Ostendében még alacsonyabb
f'ekvésüek az utczák s a hollandi polderek szintája folytonosan sülyed ;
a Schelde mellett 3 és fél méternyivel esik alantabb a dagálynál; a
nyugati erős viharok alkalmával Hollandia partszélén 5 és fél méter­
nyivel jár magasabban a tenger hullámzása, mint Amsterdam utczái-
nak a kövezete. Sleszvignek nyugati partszélén átlag négy méternyi
volt a jelen időszak alatt a sülyedés: ott a husumi kikötő fenekén
alámerült nyírerdő közepén valami kőkorszakbeli sirt födöztek föl,
mely szükségképen oly korszakból való, mely a talajnak tenger alá
merülését megelőzte. Sleszvig és Holstein keleti partjain több hasonló
22*
jelenséget észleltek, melyeket csak a partok fokozatos sülyedéséből
lehet kimagyarázni: igy a Schlei torkolatánál feküdt kastélynak ma­
radványai viz alatt vannak; odább a parttól egy fél kilométernyire
a tengerben egy olyan erdőnek a törzsökéi vehetők ki, melyben a
középkorban szarvasok tanyásztak; a fehmarni tengerszorosban egy
régi fal maradványai láthatók, végre Travemünde mellett két olyan
kősziklát fog körül a tenger, melyek a mult század végén még a
partszélen emelkedének. Oly tények ezek, melyek nem engedik, hogy
a félszigeteknek szigetekké s némely parti tónak tengeröböllé való
átalakulását egyedül a hullámok működésének tulajdonítsuk. John
Paton szerint Dánia és Sleszvig-Holstein 1240. óta körülbelül 3175
kilométernyit, azaz egész területök egy tizennyolczadrészét vesztet­
ték el.
A tenger mosása és a sülyedés következtében az egyes még
fennálló nagyobb szigetek partjai is rongáltak. A Wattnak nevezett
lapos homokzátonyok veszik körül apály idején őket s csillogó ezüst
fényök a kék szalagként körülvevő tengerhabok között, sajátságos
látványt nyújt. Egyes helyeken nagyobb hajók nem is járhatnak, mert
mindenütt apró zátonyok és szigetek vannak, melyek lakói különösen
a viharos téli hónapokban parányi s ingatag földjükön valóságos
remete életet élnek. S e föld lassankint tűnik lábaik alól. A partokat
emésztő hullámok nyaldossák, egyes darabjaikat a szárazföldtől
különválasztva, azok mint valami oszlopok sziklatorony alakban veszik
azt körül, mig lábaik alatt lassú bomlásnak indult homokkő-torlódások
gyűlnek össze. Különösen nevezetes e szigetek közt más tekintetben is
az Elba s Weser torkolatánál Helgoland. Régi Halligland (elárasztott
zátonyu föld) nevét csak az idegenek cserélték fel a jobb hangzású,
de nem oly igaz Helgoland (szentföld, állítólag Freyának, a szerelem
istennőjének szentelt föld) névvel. A sziget, mely egészben tarka
homokkőből van s melyet hajdan krétarétegek vettek körül, most a
tenger felé egész kerületén 60 méter magas partfallal szakad meg,
melynek tövét kirágták a tenger hullámai. Biztos pusztulásnak nézve
elébe a sziget lassan-lassan csak olvad a vízben, épen ugy, a mint
megolvadna valami óriási só-kristály. Ötszázad lefolyása alatt állítólag
háromnegyedrésze tünt el. Kétszázaddal ezelőtt még egy földszoros
kötötte össze Helgolandot egy másik szigetkével, melynek partfalai
ép ugy, mint a főszigetéi 60 méternyi magasságra emelkedtek s két
kitűnő kikötő tette nevezetessé; mai nap e keleti sziget eltűnt és
partfalait egynehány homokbuczka és homokzátony foglalta el, melyek
apálykor ki takaró dznak; a kikötők ugyan megvannak még, de a leg­
mélyebb járatú hadihajók is bátran járhatnak ott, hol ennekelötte
alig egyszázaddal az összekötő földszoros húzódott. De különben is,
ki ismerné fel mostanáig Helgolandban, ebben az alig 2 kilométer
hosszú és 600 méter széles sziklában azt a földet, melyről a brémai
Ádám 1072-ben beszél s mely akkoron „igen termékeny és vetemé-
nyekben, állatokban és szárnyasokban igen bővelkedő" vala, s mely
a mint kiszámították, ez időben 900 L) kilométeren terült szét? Mos-

Helgoland partja.

tan egy néhány kapás burgonya, egy néhány sovány legelő az egész
művelhető föld s kétezer főre menő lakosságát kívülről táplálják. Fő
megélhetési forrásuk a nagy idegenforgalom. A színgazdagságáról
s változatosságáról hires partokat s a még híresebb tengeri fürdőt
ugyanis évenkint ezren és ezren látogatják.
A szigetekéhez hasonló pusztulás fenyegeti a partvidékeket is.
Közönségesen e vidékről csak a nagy kereskedő városokról, Hamburg­
ról Lübeckről és Brémáról tud az idegen; nem is sejdíti, mily nyomor s
milyen nagy ezen partok lakosainak élethalálharcza, az Elba s Weser
hatalmas tengeröböl alakú torkolatai környékén elnyúló területen,
mely, mint a hollandi partok általában, szintén alantabb fekszik, mint a
tenger szine, ugy, hogy a tenger vizének áradásától csak állandó s nagy
messze kiterjedő homokzátonyok és mesterséges gátak védhetik meg.
A természet által alkotott öv, mely a tenger partján, néhol több kilo­
méternyi hosszúságban elvonul, sokkal nevezetesebb tünemény, mint
sokan vélik. A folyók-hordta iszapréteggel borított s Marsch-nak
nevezett termékeny és teljesen lapos sík mellett, sokszor csak­
nem egymást érintő mocsárok felett, a szél magasra emelkedő
homokbuczkákat (Geest) alkot, melyek ugyan terméketlenek és nagy­
részt még fa sem nő rajtok, de elősegítik a termékeny völgyet védő
gátak alakítását. Mind a gátak, mind ezen homokbuczkák a tenger
felé eső oldalon lassan emelkednek, hogy a hullámok ereje meg­
törjék rajtok és épen ezért ezen oldalról alig vehetők észre, mig
a szárazföld felől meredeknek látszanak s a rajtok haladó kocsik
és emberek a világos háttér miatt kísértetiesen óriásoknak tűnnek
fel. A Geest kopár, terméketlen vidékein nagyon kevés lakó van s
a faluk ritkaságok közé tartoznak, a futóhomok gyakran változtatja
helyét s a földművelőnek különféle veszélyeket okoz: ellenben a
Marsch vidékek lakói gátjaik védelme alatt, melyek különösen az Elba
partjain igen magasak, a termékeny talajon kedvező viszonyok között
élnek, de a különböző s egymás közt is nagyon eltérő helyzet követ­
keztében minden egyes vidék lakossága önállóan fejlődött ki s ősi
sajátságait megőrizhette. A Marsch lakosa büszke is önállóságára
s szülőföldje iránt előszeretettel viseltetik, különösen lenézi a szegény
Geest lakosait, kik sem földművelést, sem baromtenyésztést nem
űzhetvén, nyomorultan tengetik életüket.
Több tekintetben hasonló földrajzi viszonyok vannak a nagy
síkság keleti réssében is, mely az Elbától a Visztuláig terjed, azonban
átlag a viszonyok itt mégis kedvezőbbek. A balti tenger partja sokkal
magasabb, mint az északi tengeré s itt-ott 160 méter magasra is
emelkedik, ugy hogy e helyen gátak is kevésbé szükségesek. Aztán
a keleti tengerben nincs oly nagymértékben az apály és dagály
és ezért a partokat inkább növeszti, mint rongálja. E belföldi tenger
sótartalma is csekélyebb, ezért télen át rendesen befagy. Homok­
szigetek sincsenek a partok mellett. A dán szigetek és Eügen
nagyrészt krétasziklákból állanak, a távolabb fekvő svéd Gothland
mészkövekből, a dán Bornholm gránitból van. De annál több a parti
 BALTI TENGER PARTJA 175

tavak száma, melyeket itt Haffnak neveznek. Rendesen édesvizű

tavak sorozata, mint valami óriási rosta nyilasai, borítják el a partok
széleit s csak egy-egy keskeny földnyelv, a Nehrung, avagy szigetek

Lübeck városának főtere.

zárják el a nagy tengertől. Néha a Haffok nagy terjedelműek s na­

gyobb hajókat is elbirnak, minők a Frische HaíF a Visztula s Kuri-
sche Haff a Memel torkolatánál. A legtöbb Nehrung egyes folyóknak,
melyeknek itt nagy áradásaik vannak, lerakodásaiból képződött. De ez
az áradás nem örvendetes, mert nem iszapot hord, hanem homokot
s az áradások helyén valóságos puszta támad. 1855-ben Montan és
Klossowo virágzó községekre tört a vizár. Az emberek nagy része
elpusztult, a házi állatok közül alig menekedett meg egy pár, a fal­
vaknak nyoma sem maradt, s a viruló vetések helyén több láb magas
futóhomok támadt. Néha több százezer forint értékű vagyon lesz igy
semmivé s a mi a legrettenetesebb : a veszteséget kipótolni nem lehet.
A hol orkán dult, pár év múlva a pusztításnak még nyomait sem
látjuk, a tűzvész után az előbbinél sokkal szebb épületek emelked­
nek, a lávafolyamon sokkal jobban tenyészik a szőlőtőke, mint azon
a talajon, melyet a vulkán kitörése elpusztított: de a futóhomok,
melybe vetni nem lehet, mely a művelődésnek állandó ellensége,
ragadozó állatként ragadja meg zsákmányát és többé nem bocsátja
szabadon. S az emberi nem fejlődésének e veszedelmes ellenségét
maga a rövidlátó ember is gyakran terjeszti, különösen azzal, hogy
kiirtja a szép erdőket. Csaknem bizonyos, hogy hajdan az északi s balti
tenger partjain nagy erdőségek voltak, most ezeknek jóformán semmi
nyoma. Hóditó barbárok, tudatlan parasztok s pénzsovár urak,
versenyeztek egymással a pusztító munkában. I. Fridrik Vilmos porosz
király, mikor egyszer pénz dolgában nagyon megszorult, kivágatta azt
a fenyőerdőt, mely Danczigtól Pillauig a Frische Nehrung buczkáin
egyhuzamban elterült: 200,000 tallért hajtott neki ez az üzlet, ámde
a futóhomok betemette az egész nagy belső öblöt, megsemmisítette
a halászatot, elrekesztette a hajóutat, elborította a védő erősségeket
s koldussá tett egész nemzedékeket. A partlakók nem okolhatnak
senkit; a buczkák tisztán az ő munkájok. Egyetlen egy esztelen tett
bizony sok nyomorúságnak lehet a forrása: igy Staring szerint
Frizland egyik legnagyobb buczkája egyetlen egy tölgyfa kivágása
következtében keletkezett.
Valóban szomorú képet nyújt az ilyen vidék. Jütland partvidékein
mindössze csak kétszáz harmincznégy fajta növény terem és ezeknek
is a javarésze nagyon silány s ezért a homokbuczkák nem eléggé
összetartok, hogy az őket meg-megrohanó dühös nyugati szeleknek
helytállani tudnának. Ha a nyilt tenger szele elég nagy erővel fúv, e
homokbuczkák, hogy ugy mondjuk, a néző szeme láttára emelődnek
és vándorolnak tovább. Ha megindult, gyorsan előretör a continens
felé. Akkora a homok mozgása, hogy még ha a hullámok kirágták
is a buczka tövét s ha a tengerbe beleomlik is, a teteje mégis előre
nyomul a continens felé. Ha széthull az egyik oldala, feltápászkodik
a másikon s a buczka tetejéről látni, miként siet a számtalan
porszem felkapaszkodni a rézsün; csillogva-villogva a napon, és
tánczolva, mint szép nyári estén a szúnyogok, felérnek a tetőre,
azután a taréj túlsó oldalán párkány alakjában halmozódnak össze s
időről-időre kis omlásokat csinálnak, melyek a lejtőségen ugy ömle­
nek el, mint a viz valami szikla oldalán s körvonalaik az egymást
fedő könnyű ruhafodrokat juttatják eszünkbe. Igaz, hogy a szél
egyúttal növénymagvakat is hoz s nincsen oly homokbuczka, melyen
kúszó növények ne tenyésznének; de e vidéken a föld sülyedése, a
messze vidéken homokföldön átjövő folyók kiáradásai, mind elősegítik
a homok terjedését. Csak itt-ott maradtak még egyes helyek, hol a
természet egész pompájában mutatkozik s ezek közé tartozik Eiigcn
szigete, melynek kék tengeröblei, gyönyörű bükkerdői s a rajta
található régi pogányisteneknek szentelt berkek és tavak a szomszéd­
ban fekvő kopár vidékkel szemben, valóságos oázisnak tűnnek fel.
Az érdekes tengerpart azonban csak pár száz kilométerre ter­
jed, azontúl már termékeny és részben igen gazdag vidék következik,
melyen régi eredetét bizonyitva, itt-ott előtűnnek az északról idekerült
vándorkövek. Kissé távolabb már erdőket, majd dombvidékeket is
találunk, melyek azonban jóval lejebb vannak, mint a hogy a nagy
folyók mentéből gondolhatnánk. Nagyobb részük, különösen az ország
közepén, kellemesen hullámzó dombsorozat, itt-ott azonban valóságos
hegylánczokat találunk, különösen a Duna és Rajna vidékén.
A Duna mellett elvonuló svábbajor fensík lejtői a Dunáig ter­
jednek. Ez a fensík kissé magasabban (490—650 m.) fekszik a ten­
ger színe felett, mint a svájczi, de ahhoz hasonlóan az Alpesekből
lefutó s csaknem párhuzamos irányban haladó patakok szelik át,
melyek mindnyájan a Duna folyam rendszeréhez tartoznak. Köztük
a legtekintélyesebb Isar és Inn a bajor fensíkon havasi tavakon megy
át, felső folyásuk rendesen zuhatagos s ezért alig hajózható. Egész
vidékük terméketlen, közben-közben nagyobb mocsárok terülnek el
és az itt-ott kisebb tavak, melyek közt csak a legnagyobb Chiemtó
nevezetes s egyáltalán nem oly szépek, mint a közöttük fekvő s dél­
ről nyugatra nyúló hosszúkás havasi tavak, minő például a regényes
Tagertó. A Duna másik oldalán a Jura hegységekből aránylag kevés
folyó ömlik. E hegységek legszebb vidékei Würtenbergben vannak,
hol Münsingen mellett a kopasz, éles szelektől gyakran látogatott
sváb Jurát, zord éghajlata miatt, würtembergi Szibiriának is nevezik.
Más helyeken is gyakran találunk szeles, sziklás, barlangokkal meg­
rakott, de vizszegény mészköfensíkot zöld erdőségekkel, rétekkel és
itt-ott tompa csúcsokkal. Bajorország déli részén az éghajlat kevésbé
zord, de azért épen nem kellemes. Az óriási síkokon nincsenek
kiemelkedő hegyek, csak névtelen dombok borítják ezt a nagy tért,
mely az Alpesek s a német hegyek között van. Még a patakok is,
lehetőleg távol a domboktól, egyhangúlag délnyugatról északkeletre
futnak s igy egymással összvegyíthetők. Mindenütt igen sokat
látunk az égboltozatból s igen sokat a földből. A patakok széles
medrei, szokatlan nagy árterületei mellett a kis faluk csaknem elenyész­
nének, ha a lakások talán a talaj szokatlan szélessége és laposságá­
tól vonzatva, szintén el nem terülnének s a lakosok földjeiket a
lehető legnagyobb térpazarlással nem rendeznék be.
Közép-Európa déli részének egyik határt képező folyója, a
Rajna, még jellegzetesebb határ volt régebben a nyugati oldalon,
hol igen csekély eltéréssel mindenütt északi irányban halad és egy­
mástól hegylánczokat választ el.
A Rajna Baseltől Rastattig oly mederben fut, mely a geológiai
korszakokban szelte ketté a Fekete erdőt és a Vogézokat, melyek
egykor összetartoztak. E meder még a triász s jurakorszakban is kes­
keny tengeröböl vala, mely délfelé a svájczi-francziai, keletfelé pedig
a sváb juratengerrel állott összeköttetésben. A tenger-talaj lassan
emelkedett s a kréta korszakban s már a tertiár korszak kezdetén
szárazfölddé lett, ekként a két hegységet elválasztotta.
A Rajna balpartján fekszik a Vogéz hegység, mely délfelöl észak­
északkeleti irányban csaknem párhuzamosan halad a folyóval, alatta,
körülötte terjed az elszászi sík, melynek talaja a Rajna felett alig néhány
méter magasra emelkedik. E talaj homokból, agyagból és apró
kavicsokból áll, melyeket a Rajna s mellékfolyói hordanak ide. A dilu-
vialis eredetű talajt a vogézi hegytömegtől gyenge földhullámzás
különíti el. Maguk a Vogézek Belforttól Mainzig, mintegy 250 kilo­
méter hosszúságra terjednek el. Alakjuk a szomszéd hegyektől élesen
megkülönböztethető, jóllehet nagyságuk s földtani viszonyaik annyira
különbözők, hogy magában Elzászban két különböző csoportot szok­
tak megkülönböztetni. A tulnyomólag jegeczes jellemű felső csoport­
ban jelentékeny magasságú csonka kúpok vannak ; mig az alacsonyabb
hegyláncz északfelé kizárólag hosszas homokkő síkokból áll. A felső
hegységekben mély s végén megszűkült s fokozatonkint emelkedő
völgyek nyúlnak fel, az alsó alacsonyabb hegyláncz csúcsai pedig észak-
Rüdesheim a Rajna mellett.
felé folytonosan lapulnak s egyhangú síkjaikon a folyók lassan, zaj
nélkül s rendetlenül futnak végig. A hegy meredekebb oldalai a Rajna
felé a Mosel s mellékfolyói, különösen a Meurthe völgyébe ereszked­
nek. Az éghajlat itt, különösen a magasabb fekvésű hegyekben, mai­
sokkal változóbb, mint a szomszéd Francziaországban, de azért 400—
600 méter magasban még a szőlő is megterem, a buza 600, a bur­
gonya 1200 méter magasságig tenyészthető. A Vogézek legmagasabb
csúcsa Gabweilernél 1426 méter magasságig emelkedik.
A Rajna tovább haladva, Mainznál ismét nyugatra fordul, azon­
ban csak rövid időre s már Bingennél megkezdődik északnyugati
folyása azon a vidéken keresztül, melyet különösen régebben Európa
legszebb részei közé számítottak, melyet az utazási eszközök könnyű­
sége s a partokhoz kötött regék következtében, ma is évenként sok
ezer idegen látogat meg. A Heine költeménye által ismertté lett Lurlei
szikla, Hatto egérvára, a szép Stolzenfels s annyi más látnivaló vál­
takozik egymásután a két oldalról hegyektől szűkített Rajna partján,
hogy a turista még a lassú gőzhajóról is alig képes mindent jól
megtekinteni. Koblenzen felül már szélesebbé válik a völgy és keve­
sebb a regényes elem. De csakhamar vulkánikus hegységekre akadunk.
A Mosel és Maas között emelkedik fel a bazalt szirtekből álló Eifel
hegység, melynek legészakibb része, egy 700 lábig emelkedő nagy kopár
fensík, mely Hohe Veen név alatt a belga földre is átlép. A hegység
szabályos kihűlt vulkánokból s krateralaku mélyedésekből áll, melyekben
most már tavak is előfordulnak, köztük a szép laachi tó. Lomb-
koszoruzta partjához nem messze, gyilkos szénsavas barlang van.
Az egész hegység a nemrég még tengert képezett nagy szarmát
síkság partján áll; geológiai adatok bizonyítják, hogy a tenger s a
vulkánok működése csaknem egyszerre szűnt meg. Az Eifel hegy­
ségtől nyugatra vannak az Ardennek, mely inkább erdős hegyvidék,
mint rendes hegység.
A Rajna baloldalán és a Vogézekkel szemben csupán a Rajna­
völgye által elválasztva, emelkedik a tekintélyes Fekete erdő. A két
hegység szerkezetének hasonlatossága csaknem bizonyossá teszi,
hogy ezek régebben együvé tartoztak s egymástól külön egy vagy
több párhuzamosan haladó hasadék választotta el őket. A Fekete
erdő tömör hegység, területe hosszában 110 s szélességében 40—70
kilométert foglal el s a sváb trias fensíkba akként olvad, hogy a
határt legfelebb a sötét fenyőfa megszűnte jelölheti. A Dreisam,
Kinzig, Murg kis patakok a hegységet mintegy három részre osztják.
A déli részen vannak a legmagasabb hegyek, köztük az 1495 méter
magas Feldberg, melyen már számos alpesi növényt találunk és melyen
még a homokkő lerakodásnak semmi nyoma. A középső rész általá­
ban sokkal alacsonyabb, kevés magas csúcsa közt a Kandél 1242
méter magas, de az apróbb csúcsok között több gula- s harangalaku
látható, melyek a tájnak érdekes jelleget kölcsönöznek. Az északi
részen a homokkőrétegek már laposakká teszik a gránit eredeti
pompás alakját, csak itt-ott fordul elő egy-egy porphyrcsúcs,
mint Baden-Baden vidékén az 590 méter magas Iwerst. Ezután a
Murz folyóig alacsony sötét piros szinü dombvidék következik, köz-

Heidelberg.

ben-közben magasabb gránitsziklákkal, melyek alján világhirü fürdő­

helyek vannak, köztük Baden-Baden, melynek gyógyforrásait a világ
minden részéből évenkint 30—40 ezer ember keresi fel. Komor, vad
vidékek, zugó vízesések (Allerheiligen, Triberg stb.) enyhe völgyek
s várromok egymást váltják fel e helyen, az erdők között nem
ritkán emelkedik egy-egy hegycsúcs, melyről messze vidékre gyö­
nyörű kilátás nyilik.
A Feketeerdőtől északra, a Rajna egyik legjelentékenyebb j o b b ­
oldali mellékfolyójáig, a Feketeerdőben eredő Neckarig, alacsony,
lágyan hullámzó s gondosan müveit dombvidék terül el, mely mint­
egy 400 méter magasságra emelkedik a tenger szine fölé. Tulrajta a
Neckar s Main között a Rajna síksága felé gyorsan leeső Odenwald
emelkedik, melynek legmagasabb csúcsa a 708 méter magas Katzen-
buckel. A hegyláncz déli részén, a Neckar partján van még híresebb
várával a hires Heidelberg egyetemi város. Ez a vár Németország
legnevezetesebb műemlékei közé tartozik s a 16-ik század közepéről
eredő renaissance alkotásait ma is mintakép gyanánt tekintik s külö­
nösen az Ottó Henrik épületét, melyet be is mutatunk.
A Majna déli partján, abban a négyszegletű zugban, melyet a
folyó Lohr s Aschaffenburg között alkot, lapos, sok csúcsú, sötét hegy­
tömeg emelkedik fel ismét: a Spessart, melynek legmagasabb csúcsa
Geiersberg (617 méter). Sürü erdők borítják el e területet, ugy hogy
oly helyeken is, melyek magasan és kedvezöleg feküsznek és honnan
a hegység csúcsain át s mély völgyeibe messze lehet látni, a látás
egész határa a szó szoros értelmében csak az égboltozatra s erdőkre
szorítkozik. Az erdőkben kitűnő tölgyfák százezrei nőnek; 20—30
méter magas nyársegyenes oszlopok sorozatát gondolja az ember
maga előtt; a szem nem fárad el bámulásukban, habár néha több
óra hosszat kell gyalogolni, mig az utazó egy községet vagy leg­
alább egyetlen házat talál. Csak a völgyekben vannak itt-ott müveit és
lakott vidékek.
A Spessarttal Középnémetország többi hegyei is összeköttetés­
ben állanak. Csak északon a Majnába ömlő Kinzig választja el a
hesseni Vogelgebirgtöl, baloldalt a Taunus hegycsoport s jobbról a
Khön emelkedik a Sz. Kereszthegygyei s mindkettőt a thüringi erdő­
ségtől ismét csak a Werravölgy választja el. A Rajna mellett ezek
közül legelőször a Taunus agyagdombjai emelkednek, telve dúslombu
erdőkkel s déli lejtőjén hires fürdőkkel (Homburg, Wiesbaden, Sel-
ters). Keleti részén nyúlik el a Rheingau, melynek áldott földjén
kitűnő bor terem és virágzó városok emelkednek. Legmagasabb csúcsa
a 845 m. magas Nagy-Feldberg. A Lahnnal párhuzamosan fut a Raj­
nába a Sieg, melynek északi részén emelkedik a Westerwald Nassau.
E hegység északnyugati részét Bonn-nal szemben a Rajna jobb
partján a Siebengebirgc alkotja, mely nevét 7 magas vulkanikus jellegű
kúpjától nyerte. A legnagyobb köztük az Oelberg (465 m.) gyönyörű
kilátással; legszebb a meredeken s festőileg emelkedő Drachenfels
(270 m.) Itt Bonnál, hol még csak 45 méter magasságban van a tenger
szine felett, végződik be a Rajna középfolyása; geológiai nyomok
már mutatják a nagy síkság kezdetét. Kelet felé és északi irányban
azonban, de meglehetős távolban, emelkednek a régi kőzetek, itt-ott,
habár csekélyebb mennyiségben, a tertiár alakok, melyek közt leg­
nevezetesebbek a Ruhrvölgy gazdag kőszéntelepei. A hegycsoportok
azonban már ugy tűnnek fel, mintha a nagy szarmátsíkság egyes
hegyszigetei volnának s mindeniknek külön neve van. Legnevezete­

Heidelbergai palota udvaia.

sebb köztük a hires Oszning vagy teutoburgi erdő, egy keskeny egye­
nes homokkő dombsor a Weser és Ems között. A Wesertől délfelé
nyúlik a hesszeni hegység, melynek legmagasabb csúcsa a vulkánikus
eredetű Vogelsberg (731 m.), mely mint óriási bazalt-hegység ritkítja
párját s a magas Meiszner (760 m.). Jávor-, bükk- s fenyőerdőségek,
közben kopár rétekkel s mocsáros legelőkkel borítják a hegységet,
melyet zord éghajlata s hosszú tele miatt „hesszeni Szibiriá"-nak
neveznek. Tőle keletre fekszik a zord, kopár s nagyrészt felhőbe
burkolt Rhön hegység, mely mintegy 600 méter magasra emelkedő
meredek gerinczii mocsáros fensík s kapocsul szolgál a Vogelsberg
s a thüringi erdő között, mely a Werrától keletre kezdődik és mint­
egy 40 óra hosszig tartó délkeletről északnyugatra fekvő vízválasztó
az Elba, Weser és Majna között. A szép erdős hegységben sok ked­
ves, habár nem nagyszerű vidék van, melyekhez történeti emlékek is
fűződnek. Csak a Wartburgi romokról és a reformátióról egyaránt
hires Eisenach vidékén van néhány igen mély és szoros hegy-
hasadék, mely olykor festői képet nyújt a tájéknak. A thüringi erdő
északkeleti részét Frankenwáldnak is nevezik. A hegység északi részei­
nél párhuzamosan futó dombok kötik össze e hegységet a különben
szabadon álló Harshegységgel, mely a Weser és Elba közt csaknem
eliptikus alakban terjed el számtalan labyrinthszerü, egymásba vágó
hegyekből s völgyekből áll több száz négyszög kilométernyi területen.
Legmagasabb s az egész hegységet két csoportra osztó csúcsa a
Broclccn vagy Blocksberg (1140 méter), Észak-Németország legma­
gasabb csúcsa, melyet a németek épugy, mint nálunk a Gellérthegyet,
a boszorkányok tanyájának s összejöveteli helyének tartottak. E ba­
bonát előmozdította a hegyen, különösen napfelkelte és lenyugvása
alkalmával látható ködfátyolkép. Az egész Harzhegység különben
telve van regényes fekvésű helyekkel s különösen a felső hegységben
sok meredek és sötét völgy található, melyeket, mint barlangokat s
szép kilátásokat a nyári hónapok alatt sokan keresnek fel.

A többi hegységek Németországon kivül fekvő nagyobb hegy­

csoportoknak idenyuló részei. Legnevezetesebb ezek között az Elba
folyó felső részén fekvő homokkődombozat, melyet különösen viz
által kimosott festői alakzatú hegyeiről „Szász-Svájcz" név alatt
ismernek. Drezdától pár óra alatt elérjük azt a vidéket, hol oszlopok,
kopasz rétegzetes sziklák és más vad alakzatú s különböző színű kopár
hegytömegek sűrűen váltják fel egymást. Szeszélyes alakzataikról
különféle neveket adtak nekik a turisták. Leghíresebbek a Bastei,
Kuhstall s mindenekfelett szeszélyes alakú oszlopaival a Prebischthor-
nak nevezett 373 magas sziklaiv.

Nem kell hinnünk, hogy az ezen egymással oly eltérő jellegű

talajon élő nép valóságban egységes lenne. Igaz, hogy a német biro-
dalom 52 millió lakosa közül alig 4 millió az idegen nyelvű, de hogy
maga a német nép jellemben, szokásban és részben nyelvileg is eltérő
törzsökre oszlik, az általában s rég ismert dolog, noha kevesen van­
nak, kik az eltéréseket oly jelentékenyeknek tartják, mint a minő a
valóságban. Tény ugyanis, hogy több különböző tájszólást beszélő
német paraszt egymást megérteni sem képes. Az eléggé virágzó
„plattdeutsch" irodalom egy részét németre kellett lefordítani s az
is tény, hogy egyes fajokat másoktól még ma is külön ethnographiai
viszonyaik s anthropologiai jellegük szerint, világosan meg lehet külön­
böztetni. A nagy német-franczia háború óta e fajok között az ellen-

Részlet a Thüringiai-ei'dőből.

tétek s a részben egész gyűlöletig menő eltérő tendentiák már

enyhültek ugyan; de a porosz és délnémet, valamint a hannoveri
közt még ma is nagyobb különbség van, mint p. a franczia s olasz
vagy az egyes szláv fajok között. Valóságos nemzeti egységet Német­
országban még ma is tulajdonkép csak a müveit osztály képvisel, mely
környezetétől sehol sem különítette el magát annyira, mint ez ország­
ban, melynek népe elméleti irányáról lett nevezetessé. A mélyen gon­
dolkozó Buckle erre vonatkozólag a következő érdekes megjegyzé­
seket irja: „Egy európai nemzetnél sincs a legnagyobb és legalsóbb
rendű szellemek közt ily mély űr. A német bölcsészek tudományos­
ságuk nagyságával és gondolataik merész röptével a müveit világ élén
állnak. A német nép azonban sokkal babonásabb és előitéletesebb és
— daczára a nagy gondnak, melyet a kormányok nevelésére fordíta­
nak — valóban sokkal tudatlanabb és önuralomra sokkal kevésbé
képes, mint Franczia- vagy Angolország népei. A két osztály ezen
elkülönült és ellentétes volta természetes kifolyása annak a mester­
séges ingernek, melyet ezen osztályok egyike száz év előtt főkép a
franczia műveltségtől nyert és a mely a társadalom rendes viszonyát
egészen megzavarta. Ezért előzik meg annyira Németországban a
legfőbb értelmiségek a nemzet általános haladását, hogy a két rész

Prebischthor.

közt nincs rokonszenv és semmi eszköz, melylyel őket ismét egyesíteni

lehetne. Nagy iróik egymás számára irnak, de nem a népnek. Válo­
gatott és tudós hallgatóságuk van, nyelvük ezért tudományos. Anya­
nyelvüknek oly kifejezés-módokat kölcsönöznek, mely élénk és erő­
teljes, de oly nehéz, oly finom és bonyolult fordulatokkal annyira
elárasztott, hogy saját népük alsóbb osztályai teljesen képtelenek
azt megérteni. Innen ered a német irodalom néhány feltűnően jellemző
sajátsága. Mivel nincs közönséges olvasója, a közönséges előítélet
befolyásától is ment és ennek folytán kutatásaiban oly merész, az
igazság keresésében és a hagyományos vélemények megvetésében
oly elfogulatlan, hogy az legnagyobb dicséretére válhatik. Másrészt
ugyanezen körülmény idézte elő (régebben) a gyakorlati ismeretek

Hullaégető Hamburgban.

ama hiányát, az anyagi és természettudományi érdekek iránt azt a

közönyösséget, melyet a német irodalomnak gyakran jogosan vetettek
szemére. Mindez természetesen még inkább nagyította azt az ürt,
24*
mely a német nagygondolkozókat ama nehézkes, kemény munkával
foglalkozó alsóbb osztálytól elválasztja, mely ugyan közvetlen alattuk
áll, de ismereteik befolyását nem érzi és lángszellemük hevén nem
lelkesül."
Már a régi germánok két nagy csoportra oszlottak, melyek mind­
egyike alsóbb osztályokra bomlott fel. Egyik volt a svévek, a másik a
szászok csoportja. A római irók is észrevették e két nagy csoport
különböző sajátságait, viszonyait, mely életmódjuk minden részében
különbözött. A svévek eredetileg keleten laktak, a góthok s szlávok
szomszédai voltak, a szászok hazája azonban már akkor is az Elba
partja volt, csakhogy attól kissé északfelé, hol jelenleg tartózkodnak.
A svévek egy része délnyugat felé költözött s itt az Alpok alján az
eredeti kelta lakossággal összevegyülve, önálló typust alkotott. A
németek között is megkülönböztethetünk ennélfogva barna és szőke
typust, habár a közönséges fogalom szerint német alatt csak a szőke-
haju s kékszemű fajt értjük. E fajhoz jelenleg inkább csak azok a
törzsek tartoznak, melyek nagyrészt most is eredeti lakóhelyükön
vannak. Egész Németországban csak 32'20% van már e fajból, Porosz­
országban 35"477c, Bajorországban 20"36%. Elzászban természetesen
még kevesebb. A legszőkébb fajok általában az Elba északi részének
partjain és Pommerániában vannak, a Rajna felé Siléziában már élénk
vegyület mutatkozik ; általában a Rajna, Duna és Odera partjain a
németség nagyon elegyes.
Ismeretes dolog s Quatrefrages óta igen sokan hangsúlyozzák,
hogy a ma leghatalmasabb törzs, a poroszok, sem valódi németek, sőt
allophyl (valószínűleg finn) faj és szlávok vegyüléke, kik csak
későbben s inkább nyelvileg lettek germánokká. A testalkat is ezt
mutatja.
A délnémetek nagy része brachykephalos, mig a poroszoknál
már a középkorban a dolichokephalok voltak túlsúlyban. Azonban
a középkortól fogva az északi népek kevésbé voltak kitéve a külön­
böző vándorlásoknak s az idegen elemek beolvadásának, mint a déliek,
s itt eredeti külön alak fejlődött ki, melynek két legnevezetesebb
képviselője a sváb és a bajor. Testi különbségeiktől eltekintve, szel­
lemileg is élénk ellentétet képez a porosztól e két faj s a vele
többé-kevésbé rokon többi délnémet fajok. A délnémeteknél a kedé­
lyesség az uralkodó vonás s a családi élet vonzó jellegén kivül az
apró munkákkal való szorgalmas pepecselés, meg a szerény körben
maradás található fenn. A porosz ellenben zárkózott, kiszámított
udvariasságu, türelmetlen az idegen szokások iránt: de e mellett
nagyon tervező és merészebb hódító. Németország költőinek s ábrán­
dozó nagy férfiainak legtöbbje Délnémetországban született, itt van
a rajongó vallásfelekezetek és a pietistikus irány hazája: Eszak-Német-
országból kerültek ki a természettudósok, feltalálók, diplomaták s
hadvezérek s itt vert az orthodox theologiai irány oly nagy mérték­
ben gyökeret, mint talán sehol Európában, mert a vallásosabb angol
fajnál ez pietismussal, a latinoknál s szlávoknál pedig az egyházi
szertartásokkal áll összeköttetésben.
A valódi német kedélyességnek kiváló példányképe a sváb. E
szorgalmas és mélyértelmü népfaj megjelenése nem vonzó; bárgyú
tekintete, lomha mozdulatai s lapos beszéde néha, különösen a leg-

Parasztleány Felső-Bajorországból. Sváb paraszt.

alsóbb osztályoknál, visszataszítók is; de ki e népet közelebbről meg­

ismeri, sok szeretetre^ méltó vonást talál fel. Bizonyos „philiszteri"-
nek nevezhető szokásai mellett valódi költői élet és józan gon­
dolkozásmód egyesül náluk. Családi életük tiszta, munkásságuk kö­
rében pontosak s lelkiismeretesek és talán sehol sem képes a nép
a természet mindennapi tüneményeiben, a családi események apró­
ságaiban oly sok gyönyört találni, mint ez a faj, hol az idylli s patri­
archális viszonyok ma is nagyrészt feltalálhatók s azokat a közélet
minden ágába át ültették. A kedélyes sváb nem képes ugyan
nagy eszmék végrehajtására, gondolkozásmódja szükkörü, hite naiv,
gyermekes, de, a mit megszokott, ahhoz kegyelettel ragaszkodik s
terveit őszinte meggyőződés vezeti.
A bajor nép már kevésbé vonzó. A svábnál műveltség tekin­
tetében is alább áll. Babonaságig menő, bár még mindig pietistikus
jellegű, vakbuzgósága, olykor kissé bárdolatlan modora s iszákossága
(Bajorországban átlag 15 millió hectoliter sör fogy el évenkint, fejen-
kint mintegy 300 liter), a mi veszekedő természetét túlságosan latra
vetve, e fajt sokkal rosszabbnak tünteti fel, mint a milyen. Kedé­
lyesség és a boldog családi élet itt is feltalálható és szorgalmáról, mely
különösen a házi ipar terén mutatkozik, a legdicséretesebbet mond­
hatjuk.
A németek közt a legtehetségesebb faj a szász. Az idegenre
kellemesen hat e népfaj előzékenysége, nyájassága és a megjelenés­
ben jelentkező intelligencziája. Jóllehet ennek a fajnak értelmi tehet­
sége (a köznépet értjük) nem áll azon a fokon, hol az angol vagy
magyar népé, de mindenesetre felette áll és tágabb körű gondolkozás
módja van, mint a déli németeknek. E mellett a szorgalom és a kedé­
lyesség náluk is feltalálható, noha már nem oly tisztán, mint a svá­
boknál, kiknek kedélyessége megaranyozza azt a szük kört, melyben
élnek.
Sokban különböznek a poroszokon kivül a borivó frankok s rajna-
melléki lakosok a phlegmatikus-melancholikus sváboktól, kiknek jel­
lemvonásában már francziás élénkség és a változatosságnak szeretete
is fölcsillámlik olykor s kiknél a kitartás, kedélyesség s családi élet
szeretete kevésbbé van meg, a mit a vitézség és eszes bátorság
annál inkább pótol.
Német müvekben a legközönségesebb dolgok közé tartozik,
hogy a nép jellemének túlságos előszeretettel rajzolt vonásaiul az
önhittség jelentkezik. A német minden erényt magának tulajdonít;
„deutscher Fleisz, deutsche Ehrlichkeif stb., kérkedve hangzik el a
német nép ajkán. Ebben a porosz túltesz valamennyin. Általában
véve ugyan a német nemzetnek igen sok szép jellemvonása van, de
vannak nagyon elterjedt hibái is. Ezek közé tartozik az utánzási haj­
lam, a pedanteria és módszeresség, mely a czimek és rangok suptilis
részleteit is figyelemmel kiséri s egész a nevetségességig, a közön­
séges érintkezésben is zsinórmértékül tartja. Hiányzik a németből a
szabadságérzet és ennek szeretete. Megjegyzendő egyébként, hogy e
jellemvonások ép napjainkban feltűnő átalakulásokon mennek keresztül.
 NÉMETORSZÁG NÉPEI 191

A nagy franczia-német háború óta a német nép sokkal gyakorlatiabb

lett, mint azelőtt, a régi bölcsészeti álmodozások, melyek közt külö­
nösen Hegel tanai évtizedeken keresztül mintegy szellemi rabigában
tartották a müveit osztályt, ma eltűntek, a müveit osztály és köznép
között fennállott ür betöltéséről némileg gondoskodnak s általában
az egész nép a kisszerű felfogásból, melyet a parányi, gúnyosan úgy­
nevezett duodez, államok szellemi élete oly nagyra nevelt, némileg
kezd kibontakozni és politikai álláspontot is képes némely dolgokban
elfoglalni.
Még mindig a professorok és ábrándozok hazája ugyan ez
az ország, sokkal inkább, mint bármely más Európában, de össze-

Elszászi nők.

hasonlítva szellemi életét azzal, melyet e század első felében, sőt

másfél évtizeddel ezelőtt is tapasztaltunk, sok örvendetes gyakorlati
irányú haladást lehet náluk észrevenni.
Ez időszerint Németországban még igen nagy az idegenajJcu
nemzetiségek száma is, melyek az erős germanisatió ellenére a német
népbe be nem olvadtak. Átlag legalább 4 millióra lehet a nemzeti­
ségek számát becsülnünk, noha számuk évről-évre fogy, a rendkívül
erőszakos germanisatió következtében, különösen Elszászban és
Pozenben.
Elszászban már csak 200,000 francziát ismer el a hivatalos sta-
tistika, de a szláv elem számát a keleti vidékeken 3 millióra teszik. El-
pusztultak ezek közül az egykor oly népes vendek és kasszabok, de
még mindig sokan vannak a lengyelek, főkép Pozen tartományban, ezen­
kívül Sziléziában az Odera mindkét partján. Rokonok velük a maeurok,
a Lengyelországba telepedett mazovaiak utódai, kiknek herczege
Konrád hivta be 1228-ban a német lovagrendet, hogy a pogá­
nyok ellen őket megoltalmazza. Mindkét néptörzs a jelen század­
ban határozottan németesedik. A városok lakosságában a művelt
osztályt vagy kizárólag németek, vagy azok a szlávok képviselik, kik
nemzetiségüket már megtagadták. A lengyeleknél a katholikusok
ujabb üldözése némi ellenhatásnak volt okozója a germanisatióval
szemben, de ez valószínűleg nem lesz tartós. A mazuroknál,
kik leginkább Keletporoszország délkeleti részében laknak, az átala­
kulás sokkal gyorsabban megy végbe, mert valódi nemzetiségi érzék
náluk nincs. Müveit mazurok jelenleg már nincsenek is. Még szilár­
dan állanak s bizonyos tekintetben önálló fajt képeznek az ország
északkeleti részében a lithvánok (150.000). A lithvánok nagyrészt erő­
teljes testalkatúak, a kik feltűnően munkabírók, még a legnehezebb
munkában is fáradhatatlanok.
Az éghajlat különböző kellemetlenségeihez már kora ifjúságukban
hozzászoktak s testierejük rendesen sokáig tart, az erőteljes öreg embe­
rek nem tartoznak köztük a ritkaságok közé. Értelmes faj, de con­
servativ hajlamokkal; a szomszéd vidék lakóival kevéssé érintkeznek.
Általában protestánsok és igen vallásosak. Rossz idő és hosszú út nem
ok arra, hogy ünnepnapokon a templomokban meg ne jelenjenek.
A papokat nagy tiszteletben tartják és minden alkalommal különböző
ajándékokkal kedveskednek nekik; ekként az ajándékokból több hasz­
not látnak, mint rendes fizetéseikből; de viszont valódi lelki atyjai a
népnek, akinek tanácsához a paraszt mindennemű bajában bizalom­
mal fordulhat. Egyébként a lithván nép igen önző és megbízhatatlan
s a részegeskedés nagyon elterjedt közöttük. Ujabban a vasút e vidé­
kekre is elvitte a germanisatiót. Vasúti állomások környékén már
csak az öregek értik anyanyelvüket, a gyermekek és fiatalok általában
németül beszélnek, sőt sokan közülök szégyenleni is kezdik, ha őket
nem tartják németeknek.
Németország lakossága az 1895-iki népszámlálás szerint 52,279.900
lélek volt (1875-ben 42.727.372), mely lakosság 540,610 • . k i l o m é ­
ternyi területen igen különböző sűrűségben lakik. Népesedési viszo­
nyai oly kedvezőek, hogy általában el lehet mondani, hogy a német
nép Európának legszaporább faja. Területének népességéből ugyan
 biztosan nem lehetne erre követ­
keztetni, csupán akkor jutunk ennek
biztos tudatára, ha összehasonlítjuk
azt a nagy kivándorlásokkal. A ki­
vándorlások száma évről-évre jelen­
tékenyen változik, a termések és
a politikai viszonyok kedvező avagy
kedvezőtlen körülményei szerint,
átlag véve azonban a Németország­
ból való kivándorlást évenkint mint­
egy 50,000 főre tehetjük. 1871-ben
73,816, 1872-ben 119,105, 1874-
ben 42,006, 1876-ban 22,081, 1880-
ban már 125,650, 1893-ban 87,677,

A strassburgi münster.
1897-ben 24,631 volt a kivándoroltak száma. A kivándorlók külön
hajón kelnek Brémában és Hamburgban útra. A reménylett boldo­
gulás vágya csábítja őket az Egyesült-Államokba, hol alakosságnak már
igen jelentékeny részét teszik. Német eredetű emberekkel különben
a világ minden részében lehet találkozni, noha e faj csekély poli­
tikai érzéke következtében régebben könnyen beolvadt más nemze­
tiségekbe. Nagy számuk és az ujabban erősen felébredt nemzetiségi ér­
zékük okozza, hogy csaknem mindenütt külön kolóniákat alkotnak.
Kelet-Európában s Amerikában (az Egyesült-Államokon kivül, külö­
nösen Braziliában s az argentini köztársaságban). A németek itt-ott
egész kis országokat alkotnak s ezenkívül is alig van földrész, hol
népes s több környékből álló német gyarmatokat ne lehetne találni.
Mint egységes állam, Németország Európában a legfiatalabbak
közé tartozik. Csekély félbeszakitásokkal német (helyesebben római)
császárság és névleg német birodalom is, folytonosan volt ugyan Nagy
Károly utódai óta, de 1871-ig, mielőtt a hatalmassá lett porosz
királyság erősebb kapcsot alkotott, Németország tömérdek apró állam­
ból állott, melyek területe néha alig terjedt egy pár községre, ám
azért mindannyinak külön udvartartása volt. E kis államok némelyike
különösen az -irodalom, művészet és a közoktatás ügyében nagy érde­
meket szerzett magának s nem egynek megvolt az az előnye is, hogy
a közigazgatás s anyagi érdekek terén a lakosságnak önálló fejlődést
engedett. Ma e kis országok jelentékeny része Poroszországba olvadt
be s mindannyi szövetkezve egy birodalmat alkot, melynek azonban
jelenleg is 28 alkotó része van. Ezek közt van 4 királyság (Porosz-
Bajor-, Szászország s Würtemberg), 6 nagyherczegség, 5 herczegség,
7 fejedelemség, 3 köztársasági' szervezetű szabad város (Hamburg,
Lübeck és Bréma) s egy birodalmi tartomány (Elszász-Lothringia).
Az ország feje a német császár, a ki egyúttal Poroszország királya.
Az államhatalmat a német birodalmi kanczellár elnöklete
alatt, az államok megbízásaiból álló szövetségi tanács s a német
birodalmi gyűlés gyakorolja. Ez utóbbinak tagjait általános szavazat­
j o g alapján az összes birodalmi államok polgárai választják; a
tagok napidijat nem kapnak. A birodalmi törvényhozás jogkörébe
tartoznak: a hadügy (szárazföldi és tengerészeti), a birodalmi pénz­
ügy, a német kereskedelmi forgalom, a honvédelem szempontjából
a távírda- és vasutügy és a birodalmi alkotmány fejlesztésének joga.
A birodalom végrehajtó hatalmának körébe utaltatott egyfelől a
birodalom külügye, másfelől pedig a legfőbb felügyelet, esetleg ren-
delkezés mindazon esetekben, midőn a birodalom közös érdekei vár­
nak elintézést. Az egyes államok a maguk belügyeire teljesen auto-
nomikus jogokkal birnak, Elszász és Lothringiát kivéve, mely a csá­
szár és birodalmi tanács közvetlen felügyelete alatt van. Az egyes
államok, kivéve a három szabad várost, örökös alkotmányos mon­
archiák, a kisebb államokban egy, a nagyobbakban két kamara rend­
szerű képviselőház van. A szabad városokban a választott senatut
gyakorolja a végrehajtó hatalmat s a törvényhozó hatalmat megosztja
a „polgárság"-gal. Tagjait vagy egészben (Lübeck) vagy részben álta­
lános szavazatjog alapján választják; Brémában egyes, az egyetemet

A berlini királyi vár legrégibb része.

végzett állampolgárok, iparosok, kereskedők, Hamburgban pedig az

ingatlanok tulajdonosai, a törvényszékek birái és a közigazgatási köze­
gek soraiból.
Németországban túlsúlya következtében Poroszország gyakorolja a
hegemóniát, melynek lakosai száma 32 millió, így ötszörösen felülmúlja
az utána következő legnagyobb államot, Bajorországot is (nem egé­
szen 6 millió lakos). E határozott túlsúly, párosulva a porosz faj
élénkségével s tevékenységével, a még ma formailag szövetséges álla­
mokból álló birodalmat mindinkább közelebb viszi a teljes centrali-
záczióhoz. Nagyban emeli ezt a porosz királyság fővárosának, egy-
25*
úttal a német birodalom székhelyének, Berlinnek folyton növekvő
jelentősége is.
Berlin város mocsáros és homokos vidéken fekszik, igy fek­
vésének a természet nem igen kedvezett. A kis patakszerü folyó
(Spree) partján épült város mindamellett ma már nemcsak Német­
ország legjelentékenyebb helye, hanem valódi világváros, mely 22 Q
kilométer területen nyul végig s lakosainak számát tekintve (1.700,000)
Európának harmadik városa. Az utóbbi időkben rohamos gyorsaság­
gal emelkedett. A középkor végén alig 10 ezer lakosa volt s csak a
17-ik század végén, a Hohenzollernek idejében kezdett jelentékenyebb
lenni, midőn Friedrichswerder s Dorotheenstadt városokkal egyesítet­
ték. A 18-dik század elején már 50,000 lakosa volt s a tizenkilen-
czedik század elején már másfélszázezer. De még ekkor is mennyi­
vel jelentéktelenebb hely volt az ősrégi és népesebb Bécs mellett! Az
utóbbi pár évtized alatt azonban nemcsak utóiérte Bécset népességé­
vel, de tul is haladta. 1830-ban még csak 300.000 lakosa volt, 1875.
végén 964,755 lett. Igen természetes, hogy e gyors népesedést csak
tömeges bevándorlás tette lehetségessé. 1858-ban 26,110, 1871-ben
132.871 lakos telepedett itt meg. A gyors szaporodás sok társadalmi
bajt is idézett elő. Kaszárnyaszerű, egészségtelen lakások alakultak
tömegesen, a kétségbeesett existentiák száma nagyobb lett, mint
bármely nagy városban s az erkölcstelenség tekintetében Berlin ma
a leghirhedtebb az egész civilisált világban. Aztán vegyük hozzá,
hogy a társadalom páriái itt nincsenek egyes külvárosokba elkülö-
mint Parisban vagy Londonban, hanem a város minden részében ácso­
rognak, sőt mintha a város közepén találhatnók őket legnagyobb
számban. A túlnépesedéssel együtt az egészségügyi viszonyok is
rosszabbodtak, mivel Berlinben nem ügyeltek arra, hogy a város köze­
pén is legyenek parkok s fákkal beültetett utczák, sőt a 4—5 emele­
tes házak az uj utczák nagy részében a lakók elől még a napfényt is
elzárták s a pinczelakásokat a ragályok fészkévé teszik.

Egészben véve azonban Berlin, mint uj város, szépen és szabá­

lyosan épült s Pétervárt kivéve, alig lehetne aránylag oly sok uj
palotaszerü' épületet találni valahol, mint itt. Nemcsak a magá­
nosok épületei, hanem a közintézetek is jelentékenyen szaporodtak,
úgy hogy míg 2—3 évtizeddel előbb egész sereg német város (Frank­
furt, Hamburg, Drezda stb.) sokkal több nevezetességet mutathatott
fel, mint Berlin, ma a főváros e tekintetben is az első Német­
országban. A legtöbb nevezetesség és látni való a Spree szigeten van,
melynek közepe valóban ma már az első rangú terek közé tartozik.
Egyik oldalán a királyi várpalota van, melynek egy része százados
építmény, de szebb részeit, különösen a művészeti kincsekben gaz­
dag fehér termet és kápolnát már a 19-ik században építették vagy
alakították át. A palota mellett fekvő dóm jelentéktelen épület és
inkább a királyok sírhelyéről ismeretes, ám annál előkelőbb helyet
foglalnak el a múzeum épületei. A régi múzeumban, melynek Schin-
kel által épített és az úgynevezett Lustgartenre nyílt homlokzatát
képünk ábrázolja, különösen nevezetes a képtár, melyet egészen a
művészettörténelem és az ezt tanulmányozók igényeinek megfelelően

A berlini múzeum.

rendeztek be. Az uj múzeumban vannak Kaulbach világhírű történeti

frescói s a páratlan gazdag föszöntvény gyűjtemény. E két múzeumon
kivül Berlinben még legalább 50 különféle tudományos s művészeti
gyűjtemény van. Ezek közt nevezetesek a királyi képtár, az ipar­
múzeum, a Schliemann-féle trójai ásatások, a Raczynski s Ravené-
féle képtár, a világhírű néprajzi gyűjtemény, a postamúzeum, a gaz­
dag állatkert stb.
A Spree-szigettől a szobrokkal díszített szép „várhidon" keresz-
tülmenvén, egymás után következnek az operaszínház, műegyetem,
fegyvertár, tudományos egyetem, a királyi lakás, közbe-közbe min­
denütt nyilvános szobrok, melyek közt legnevezetesebb Nagy Frigyes
lovagszobra. Innen kezdődik a szép , Unter den Linden" nevü kettős
hársfasorral beültetett utcza, melynek két oldalán egész sereg palota
van, végén pedig a párisi tér s az athéni propylaeák mintájára a
brandenburgi kapu, tetején Victoria négyes fogatú kocsijával. Tul a
kapun kezdődik a „Thiergarten" nevü liget számos mulatóhelylyel s
egy pár szép szoborral. A mulató helyeken kivül a ligetben egész
sereg modern palotákkal telt utcza van, melyek többnyire nyárilak
jellegűek s parányi, de diszes kertekkel vannak ellátva. A legelő­
kelőbbrész különben a Frigyes külváros, melyet „Geheimraths Viertel"-
nek is neveznek. A nagy gyárak a város keleti és nyugati szélén
vannak s ezek között egy pár, mint Borsig vasgyára, a Siemens és
Halske-féle távirati készülékek gyártása világhírűek.
Más nevezetességei közül felemlítjük még a művészeti és tudo­
mányos akadémiákat, a Gendarmenmarktot, hol két régi templom
közt egy színház is van, továbbá arányai miatt szembeötlő a börze­
épület, a Bethania nevü diakonissa intézet és mintakórház, a moabiti
fegyház, a Handwerkerverein tágas terme, hol naponkint népszerű
tudományos előadások vannak, a botanikus kert, a rokkantak háza
mellett levő emlékszobor stb. A város szépségét nagyon emelik a
nagy számú szobrai. Templomai (mintegy 50) között kevés van jelenté­
keny, annál érdekesebb azonban tanintézeteinek nagy száma, melyek
nagyrészt palotaszerü épületekben vannak elhelyezve s nem egy
(vakok intézete, javítóház, statistikai szeminárium stb.) mintaszerű
berendezéssel bír. Egyetemén rendesen 6-7000 hallgató van.
Berlinben az utczái élet más nagyvároséival összehasonlítva,
nem oly élénk. A mintegy 8 kilométer hosszú Fridrichstrasse s Unter
den Linden, továbbá a Leipzigerstrasse még leginkább népes. Az
utczái élet sem oly tarka, mint Londonban vagy Parisban, de feltűnő
sajátsága, hogy katonák és érdemrendekkel ellátott tisztviselők igen
nagy számmal láthatók az utczákon. A magánfogatok gyér számúak,
de annál több az omnibus, mely a város minden részében közlekedik.
Vasúthálózata kiterjedett és indóházai összeköttetésben állanak egy­
mással.
A város közvetlen közelében van a hallei kapu előtt a Kreutz-
berg nevü kis magaslat, mely azonban mégis a legnagyobb a főváros
határában; kissé távolabb Charlottenburg van, III. Frigyes Vilmos és
neje szép sírboltjával, ennek közelében Tegel, hol a Humbolt test­
vérek nyugosznak, Spandau nevezetes fellegváráról s különösen Pots-
dam-otés Sanssouci-otlátogatják meg gyakorta, melyek diszes királyi
palotái, várkastélyai s szép parkja leginkább emlékeztetnek Nagy
Frigyes korára.
Berlinen kivül számos jelentékeny város van még a német biro­
dalomban, mint azt az apróbb államok történeti múltja után könnyű
föltételeznünk. Sőt e városokban, melyek csaknem kivétel nélkül
régiebbek a fővárosnál, sok oly nevezetességet fog az utazó találni,
melyeket a Spree mellett levő fővárosban hasztalan keresnénk.
Az önálló államot képző városok közül kétségkivül legjelenté­
kenyebb Hamburg, mely az országban Berlin után nemcsak a legnépe­
sebb (625,552 1.) város, de egyúttal a német birodalom legtekintélye­
sebb kereskedő városa. Az Elba széles torkolatában a tengeri hajók
egész a városig nyomulhatnak be és az Alster folyó benn a város
területén nagy vizmedenczét képez. A város nagyrészén magas épüle-

Parkrészlet Sanssouci-nál.

tek, közben rendkívül szük utczák vannak, de ujabb részein pompás

palotaszerű lakok épültek s kőfalai helyén szép sétahelyek vannak.
Nevezetességei: hatalmas tornyaikkal a Nicolai és Michael templo­
mok, könyvtára, természettudományi múzeuma, élénk kikötője, börzéje
s számos tudományos s jótékony intézete. Közelében Horn falu mel­
lett egész kis telepet képez a hires „Rauhes Haus" árvaház, inkább
javító intézet. Hamburg szomszédságában, vele összenőve Altona
(150.000 1.), szintén igen jelentékeny kereskedővárost találjuk. Lübeck
és Bréma már nem oly érdekes helyek; mindkét városban, különö­
sen pedig Brémában nem egy érdekes régi épületen merenghetünk.
Bréma ezen felül még fejlett kultur intézményeiért is méltán érde­
mel említést. A három szabadvároshoz még egy pár község is tar­
tozik s mindeniknek külön kikötő városa is van.
 A birodalom egykori székhelye Frankfurt am Main, igen érde­
kes régi város, mely ujabban ismét rohamosan emelkedik. Az ősrégi
városháza (Römer), dómja, nevezetes Stadelféle képtára, szobrai, meg
egyéb látnivalói meglepik az idegent. Szintén jelentékenyen emelkedik
Lipcse (400.000 1.), mely egykor vásárairól, ma pedig könyvpiaczárói

Az Elbe hídja Hamburgban.

nevezetes. Több mint 400 könyvkiadó van a városban, kik több ezer
munkást foglalkoztatnak és külön börzét tartanak fenn, évenkint közel
200.000 mázsa könyvet küldve szét a világ minden részébe. A keleti
tengerparton legjelentékenyebb kereskedő város Steitiv, mely város
különben nevezetességekben szegény s az utazók inkább a közelfekvő
regényes Rügen szigetet keresik fel. E tengerparton nevezetes hely
még Königsberg, Kant szülőhelye, Poroszország egykori fővárosa,
továbbá Dámig, melynek régi, a hanzakorszakból fennmaradt épü­
letei, szép kikötője és nem egy kiváló épülete még ma is igen figye­
lemre méltó.
A legjelentékenyebb helyek közé tartoznak a déli királyságok
fővárosai is. München, Bajorország főszékhelye (400,000 1.) magas-
fensíkon, zordon vidéken fekszik, azonban, különösen ujabban, müvé-

Brémai színház.

szet és tudománykedvelö fejedelmei igen kellemes várossá alakították

át. Egész házsorai épültek antik modorban, széles utczákkal, fasorokkal
szegélyezve. Művészeti akadémiája, hol magyar tanítók is működtek,
egyike a leghíresebbeknek, nevezetesek gyönyörű képtárai, műegyeteme,
rézöntő intézetei, óriási könyvtára s ennek közelében az óriási Bavaria
érczszobor. A sok sört fogyasztó philister bajor nép között a
művészek külön kis világban élnek. Bajorország többi városai közt
kiválik még llegensburg, a Duna mellett s közel hozzá a „Wal-
halla" pompás hegytetőn épített márvány templom, hol a hires
(lyürgy Aliulúr : A föld és népei. IV. 26
 németek szobra van elhelyezve. Beyreut nevezetes dalszínházával, Bam-
berg szép régi templommal, Augsburg s Würzburg és mások érdekes
•gyűjteményekkel. A legérdekesebb hely azonban Nürnberg (170.000
1.), melynek egyes részei még ma is középkori jellegűek. A művé­
szettörténelemben hajdan nagy jelentőségű városban máig is számos
nevezetes műemlék és gyűjtemény látható s ma lakói a müiparban
foglalnak el kiváló helyet. Ha még egyszer érdekességéről fölemlít­
j ü k a Wagner-zene kultuszának hódoló Beyreut-ot, melyet évenként
messze országokból látogatnak nyáron át, mikor előadások tartatnak
s ha még I. Lajos bajor király tündérpalotáit említjük, nagyjából el­
soroltuk Bajorországban azokat, a mik az általános érdeklődésre szá­
mot tarthetnak.
Gazdag középkori, különösen építészeti emlékekben a szomszéd
Würtemberg királyság is, melynek fővárosa Stuttgart (160.000 lakos)
Németország legszebben fekvő városa közel a Neckar partjához,
-erdők és szőlőkkel bekerített völgyben. Gyűjteményei, műegyeteme,
vasúti pályaudvara igen nevezetesek. Két királyi laka van, melyek
közt a régi gránitból épült várszerű erődítvényei sejtetik régebbi építését
s udvara, melyet képünkön bemutatunk, egészen megőrizte a középkori
sajátságokat.
Würtemberg számos nevezetes helye között kiválik Tübinga
hires egyetemével, ÜJm, hol gyönyörű góth templom látható, Lud-
wigsburg, szép kastélylyal stb. Az ország sváb lakossága a házi ipar
iránt nagy fogékonysággal bir, a Feketeerdő lakosai különösen isme­
retesek kézügyességükről s egyik városa Reutlingen a leghíresebb
műiparüző helyek közé tartozik.
A badeni nagyherczegség fővárosa Karlsruhe, különösen feltűnő
legyező alakú építkezéséről nevezetes. Sokkal ismertebb hely ennél
Heidelberg festői szép romjairól, Baden-Baden nagyhirü fürdő­
jéről. Figyelmet érdemel Freiburg szép székesegyháza stb. Az ország
egyik jelentékeny kereskedelmi helye a Rajna partján Mannheim,
egészen koczkaalakulag elágazó utczáival és szintén figyelemre méltó.
A felsorolt városokban a művészet s műiparnak nem csekély jeleivel
találkozunk.
Dél-Németországhoz tartozik még Hessen, melynek fővárosa
Darmstadt, sokkal kevésbbé fontos, mint a Rajna partján fekvő Mainz
.(80,000 1.), hol hires székesegyház s rendkívül sok kaszárnya van.
Különös fölemlitést érdemelnek mügyüjteményei is. Az ország északi
részében fekszik Gieszen egyetemi város.
 A RAJNA VIDÉKE 20*

Ezen államoktól Németország nemrég visszafoglalt uj tartomá­

nya Elszász-Lothringia terjed el nyugat felé mely másfél milliót jóval
meghaladó népességével s gaz­
dag iparával igen jelentékeny
helyet foglal el. Legnevezete­
sebb városa Strassburg (140,000
1.), melyet különösen világhírű
szép góth temploma, az építé­
szet egyik legnagyobb remeke,
tesz emlékezetessé. E népes s
gazdag tartományban vannak
még, hogy csak egy
párt emeljünk ki közü­
lök, Mülhausen nagy
iparos város, Metz, első
rangú erősség stb.
A Rajnán északfelé
haladva, Mainzon felül,
számos várromot s vi­
rágzó apróbb várost
találunk. A nagyobb
helyek: Wiesbaden, hol

A régi vár belseje Stuttgartban.

egy pár érdekes régi épület, fényes fürdő s szép gyűjtemények van­
nak. Worms, hires dómjáról. Kassel, egyike a legszebb fekvésű német
városoknak, közelében Wilhelmshöhe magaslattal. Coblenz, igen szép
vidéken, első rangú erősség. Aachen, hires régi székesegyházzal, hol
Nagy Károly van eltemetve s a német császárokat koronázni szokták.
Düsseldorf, nevezetes művészeti akadémiájáról, Bonn, nevezetes egye­
temi város. Köln (320,000 1.), melynek világhirü dómját, Németor­
szág egyik méltó büszkeségét, nem rég fejezték be. E város, mint
kereskedelmi és iparüzö hely is nevezetes s általában Németország
legjelentékenyebb községei közé tartozik.
Régi hírneves helyek az ország különböző részeiben : Frank­
furt az Odera mellett, Boroszló, Szilézia főszékhelye. Magdeburg
s Hallstadt előkelő.székesegyházzal, Wittenberg, hol Luther a refor-
matiót megkezdette, Halle hires árvaházával, Erfurt, mely magkeres-
kedéséröl nevezetes, Hannover érdekes gyűjteményekkel. A thürin-
giai erdőség környékén történeti s- más tekintetben nevezetes helyek
•Coburg, Gotha. Weimar (Göthe működési helye), és Jena az egyetemi
város stb.
Külön is megemlékezünk a német városok szemléjében a szász
királyság nevezetes helyeiről, melyek Németországban jelentékeny he­
lyet foglalnak el. A legkiválóbb közöttük Drezda (350.000 1.) az Elba
két partján. A legszebb német város, hol szép fasorok között órák
hosszáig lehet az utczákon vándorolni. Nagyhírű tudományos és művé­
szeti gyűjteményei vannak. Köztük Európa egyik legjelesebb képtára,
a „Grünes Gewölbe" nevü drágasággyüjtemény és természeti gyűjte­
mények. Drezdát nem ok nélkül északi Athénnek is nevezték. Lipcsén
kivül, melyről már megemlékeztünk, nevezetesebb helyek még e király­
ságban Meiszen hires porczellángyárával, Chemnitz, Németországnak
egyik legjelentékenyebb gyárvárosa, Herrnhut, honnan a pietisták egyik
felekezete ered stb.
A városok nagy' száma mellett minden jelentékeny helyet előso­
rolnunk nem lehet, de különben sem szándékozunk. Általában még
csak azt jegyezzük meg, hogy Németország nagy részében a lakások
falun is egész városi jelleget öltenek, a szűk utczák, emeletes s oly­
kor több emeletes házak itt sem ritkák s nagyon kevés ház mellett
van nagyobb kert vagy épen gyümölcsös. Ma a lakosságnak közel
fele városokban van, 14°/o 100.000 lakosságúnál nagyobb városokban.
A tanyai élet csaknem általában ismeretlen, de a városok szélein
mindenütt találhatók nyári lakok, melyek néha a nagyobb városok-
 Neuschwanstein Bajorországban.

ban igen nagy távolságra terjednek s részben szőlőkert- s gyümöl­

csösökben folytatódnak.
 A német nép eredeti foglalkozása a földművelés, jóllehet a folyók
völgyeit kivéve a földművesnek gazdag termést igérő földjei nincsenek
és e miatt a bevitel átlag igen nagy. Legfejlettebb a mezőgazdaság
Würtembergben és Szászországban. Az előbbi helyen a gyümölcs­
tenyésztés is igen tetemes és nemcsak a falusi lakások mellett, de
az országutak mentén is igen szép gyümölcsfa sorokat lehet látni.
A gabona s buronya mellett, különösen a déli vidékeken, fő termék
a komló, mely a sörital készítéséhez szükséges. Szőlőtermelést az
ország déli részében mindenütt űznek, noha kevés jó bor terem s a
köznép nem igen él vele. Inkább az almabort és északon a pálinkát
iszszák. A föital tudvalevőleg a sör, a minek készítésével 10,000 gyár-

Drezda.

ban közel százezer ember foglalkozik. Gazdag ez az ország erdőben

is. Hegyei rendesen fákkal boritvák s általában az egész ország
területének egy negyedrésze erdőség. De a vad száma igen csekély,
így leginkább csak nyulakra s apró madarakra vadásznak. A szarvas­
marhatenyésztés igen nagy, az északnyugati részen (Mecklenburg) a
lótenyésztés, Szász- s Poroszországban pedig a juhtenyésztés virágzik;
Sziléziában s Frankföldön a méhtenyésztési is nagyban űzik.
A bányászat feltűnő módon emelkedik Németországban és az
értékes ásványok egész sorát fedezik fel ujabban is. Különösen gaz­
dagok széntelepei. Poroszországban magában évenkint mintegy 500>
millió mázsát ásnak ki. Híresek még ásványvizei is, melyeknek for-
rásait igen nagy gonddal ápolják s a fürdő közönség kényelméről
minden tekintetben gondoskodnak.
Nagyon virágzó az iparuk, ma már a gyárakban elfoglalt férfi
munkások száma a 10 milliót megközelíti. A legfontosabb iparágak:
a gyapjuipar, len- s vasipar. Ez utóbbi főhelye Westphália. Itt,
Essenben, van Krupp hírhedt ágyugyára is, mely sok ezer munkásá-

Észak-kelettengeri csatorna.

val s gépével egész kis városrész. A déli németek nem egy vidéken
bámulatos ügyességre mutató készítményeit hozza kereskedelmi for­
galomba a faipari termékeknek. Azonban a német ipar sem a müizlés,
sem a czélszerűség tekintetében nem versenyezhet a nyugat-európai
népek termékeivel.
Sokkal fejlettebb a kereskedelem, noha a bevitel a védvám-
politika életbeléptetése előtt évenkint mintegy 500 millió forinttal
haladta meg a kivitelt. A beviteli czikkek közt is nagy helyet foglal
el a gabona, melyet Németország nem termeszthet elegendő mennyi­
ségben, sőt vizenyős gabonanemüit úgy teszi exportképessé, hogy
magyar gabonával elegyíti. Igen tekintélyes Németország kereskedelmi
hajóraja. A kereskedelmi hajók száma 6000-nél több. E tengeri raj­
nak köszönheti Németország, hogy külkereskedelme az angol és a
franczia kereskedelemmel a világ minden részében versenyképessé
vált. Nevezetes alkotásuk ujabban az északkelettengeri csatorna, mely
Keleteurópának szabad utat nyitott a nagy oczeánba.
Ujabb időben nagy gondot fordít hajóhadára is, mely évről-évre
jelentékenyen gyarapodik s már ma is a legtekintélyesebb a conti-
nensen. De sokkal nagyobb ennél szárazföldi hadserege. Több mint
másfél millió katonát képes Németország háború esetén kiállítani,,
békében is több félmilliónál a hadserege s katonáik általában véve
fegyelmezettebbek és jobb előkészítésben részesülnek, mint más álla­
mok katonái. Különösen nevezetes e tekintetben Poroszország,
mely jelenleg a világ legelső katonaállama. Erősségekkel s várakkal
mindenütt telve van, ezek közül 17 elsőrangú erőd. Katonáit napon­
kint több óra hosszáig gyakoroltatja, egy részét jóformán gyermek­
korától kezdve katonának neveli, az államintézményekben s a bud-
getben mindenkor első helyet biztosít a militarizmusnak, mintegy
7-800 millió márkát évenkint. Hatalmas seregei csodákat müveitek
az utóbbi hadjárataiban s ereje folyvást növekszik, Európának nem
kis rémületére.
A közhit szerint azonban Németország diadalait, mint az ismert
röpkeszó is mondja, nem annyira katonái, mint az iskolamesterek
nyerték. Valóban nem lehet tagadni, hogy a művelődés még
Poroszországban, a túlnyomólag katonai államban is, magas fokon
áll. Ismeretes dolog, hogy a közoktatás ügye a nagy államok között
is első és leginkább fejlődött. Iskoláinak száma töméntelen s nép­
iskoláiban 150,000-re tehető tanító és tanítónő működik. Ezernél
több középiskolája s 21 egyeteme van, melyek közül néhány a leg­
jobbak közé tartozik. A nép műveltségéről, a mennyire azt az elemi
iskola nyújthatja, általában mindenütt gondoskodva van s kevés köz­
ség szűkölködik iskola nélkül. Másrészről azonban tagadhatlan, hogy
az utóbbi évtized alatt Németország közoktatásügye nem fejlődött
oly annyira, m!nt Franczia- vagy Angolországé, de kedvezőtlenebbé
válik rá nézve az összehasonlítás, ha e téren való fejlődését a szom­
széd kis államokkal: Svájcz, Hollandia, Svédországgal mérjük össze.
mely államok a német közoktatásügyet egyes ágakban túl is szár­
nyalták. Fölöttébb sok maradt meg a német közoktatásügyben a
század elején uralkodott elméleti rendszerből és iskoláikban a gyer­
mekek szellemi erejét túltömik, őket nem a társadalmi életre,

A kölni székesegyház.

hanem főkép a tudományos pályára nevelik, holott e tekintetben

szinte túltengés is mutatkozik. A szakiskolák Németországban még
mindig fejletlenek; a társadalmi életnek nincs olyan nevelő hatása,
mint pl. Angliában, hol az, legalább részben, az iskolák hiánj'át is-
pótolja. A tudománynak müvelését azonban nem kell befoglalnunk,
mert e tekintetben Németország az összes államok között az első
helyet foglalja el. Kisebb városokban is gyakran találhatók becses s
az ujabb irodalom termékeivel ellátott könyvtárak, évenkint 15-20.000
mű jelenik meg s minden népnek még jelentékenyebb tudományos fel­
fedezéseit azonnal megismertetik. Az angol és franczia tudósok álta­
lában több új eszmével gazdagították az emberi szellem ismeretkörét,
mint a németek; de a részletek feldolgozása főkép a németek érdeme.
A szépirodalom terén aránylag hátrább állanak, mint más nagy
nemzetek, de a művészet minden ágában az utóbbi évtizedek alatt
igen sokat haladtak.
Németországban a vallásos élet sajátságos helyet foglal el. A
tudományos theologiát az angolokon kivül egy nép sem művelte annyira,
mint a német s ennek jótékony s kártékony hatása egyaránt meglátszik
náluk. Különösen erős a betürágó orthodoxia Poroszországban, hol
sokszor egészen visszariasztó merevségében mutatkozott. Ellenben a déli
törzseknél, hol a nép jellemének uralkodó vonása a kedélyesség, apie-
tismus fejlődött ki. Vannak egyes felekezetek, melyeknél a communis-
mus ideális patriarchiai alakjában tényleg meg van valósítva, a meny­
nyiben a hivők a község többi lakóitól elkülönítve együtt élnek, közös
háztartást vezetnek s mindenben a papok gondviselése alatt állanak.
E pietistikus felekezetek humanistikai czélokra nagy áldozatokat is
hoznak, noha buzgalmuk és térítési törekvésük nem oly nagy, mint
az angolokéi, hol általában a vallásos érzelem sokkal tetterősebb.
A német vallásos élete inkább szemlélődő. Az északi tartományok­
ban a protestáns felekezet túlnyomó, noha több apró felekezetre osz­
lik. Észak-Németországban 71°/ , Dél-Németországban 3 7 % protes­
0

táns van. Jellemző, hogy a theologiai tudományos kutatások még a

német katholikusok között is felekezetet alkottak, az úgynevezett
ó-katholicismust, mely azonban a népnél gyökeret verni nem tudott.
Tisztán a tudományos theologiai vitatkozások eredménye az úgynevezett
„szabad vallásos társaságok" alakulása, melyek részben deistikus állás­
pontot foglalnak el, mivel isten létét és a halhatatlanságot kivéve, más
dogmákat ők sem fogadnak el; részben azonban határozott atheisták
s materialisták és pedig vallásos köntös alatt. Összes számuk alig megy
40-50 ezerre s tagjai inkább az intelligentia köréből valók. Egyházi
szertartások vannak ezeknél is, de az ima helyét egy-egy hazafias
költemény elszavalása, a predikatio helyét pedig erkölcsi vagy bölcsé­
szeti beszéd képezi. A nagy egyházi ünnepek helyett nemzeti ünnepeket
akarnak meghonosítani. A zsidók száma Németországban az utóbbi
évtizedek alatt igen elszaporodott, de tömegesebben inkább csak az
ország keleti részében lakó szlávtörzsek között laknak. A német zsidók
az irodalomban és tudományban kiváló szerepet játszanak, szabad
vallásgyakorlatuk van, az utóbbi években erős társadalmi ellentét támadt
köztük s a németek között, mely ellentétet különösen az orthodox
papság szítja makacs erővel.
Másik érdekes társadalmi mozgalom Németországban a zsidók

Az erfurti székesegyház.

üldöztetésén kivül a socialistikus irány folytonos növekvése és harcza

a társadalom másnemű elemei ellen, jóllehet a gazdagok és a szegé­
nyek között ebben az országban nincs meg az a nagy különbség és
válaszfal, mint Angliában, e mellett gyáripara sem fejlődött ki oly
nagy mértékben: így a társadalmi harczot első sorban tudományos
elméleti vitatkozások eredményének kell tartanunk, mely idővel egész
a szenvedélyességig fajult. Nagyon elősegítette ezt a müveit osztály
27*
proletárjainak nagy száma, mely a tisztán elméleti irányú felsőbb
oktatás következtében sehol sem oly nagy, mint itt. A socialisták
Németországon, bár üldözik őket, igen hatalmas testületet képeznek
s e testület zömei nem a legszegényebb vidékeken vannak, hanem
a nagyobb városokban. Számuk folytonosan szaporodik és nemcsak a
politikai életben, de a társadalomban is jelentékeny helyet foglalnak
el s különösen népies munkáik és hírlapjaik sikeres propagandái esz­
méiknek, és minden nemzet socialistái közt ők a legtevékenyebbek a

A wittenbergai vártemplom.

külföldön is. Az internationale főkép német eredetű. A socialistikus

uj világrend tudományos kifejtésére (Katheder socialismus) sehol sem
irtak össze annyit, mint Németországban.
A katona uralom folytán többé-kevésbé létrejövő modern bar­
bárság, a pauperismus, Németországban és különösen a poroszok közt
már előreveti árnyékát s ennek ikergyermeke: a bűnesetek szaporo­
dása is. 1892-ben 422,327, 1896-ban 456,999, köztük 47,275 gyermek
volt az elitéltek száma s hogy nem csak műveletlen s tudatlan egyé­
nek, mutatja az a körülmény, hogy az elitéltek 85°/ -a iskolai neve­
0

lésben részesült s ismeretei is szépek voltak.

 Mindezeket egybefoglalva: Németországnak a társadalmi forron­
gások, a nagymérvű kivándorlás és a már-már elviselhetlenné vált
katonai uralom komoly bajai. Mindazonáltal Németország jelenleg
Európában a leghatalmasabb államok egyike és politikai egyesülése
óta nem egyszer (Bismarck) vezérszerepet vitt. Hogy a német nép
virágzási korának tetőpontjára eljutott-e már, avagy a szorosabb
egyesülés s a porosz faj jellemében fekvő hódítási vágy nem ingerli-e
fel őket, hogy valódi világuralmat akarjanak létesíteni ? ez a jövő
titka. Annyi bizonyos, hogy Orosz- s Németország katonai uralma
rettegésben tartja ez idő szerint Európának kisebb államait s egész
világrészen olyan óriási hadi erő szervezésére és fenntartására kész­
tette az államokat, hogy csak a rómaiak világuralma mutat föl hason­
lót. Az emberiség nagy gondolkozói mondják, hogy ez állapot nagy
veszélyt rejt a nemzetek önálló, békés fejlődésére és nagyrészt ez
okozza, hogy az amerikai Egyesült-Államok már is túlszárnyalták
Európát és kétségessé van téve jövőben Európának évezredek óta
fennálló vezérszerepe.

Sigvnaringen várkastély.
 Szálloda a Pilátuson.

HETEDIK FEJEZET.

SVAJCZ.

Max Wirth: Alig. Beschreibung und Statistik der Schweiz. 3 köt. Zürich, 1871-
75. — Baker Grenfell: A modern republic. London, 1895. — W. M. Comvay :
The alps from and to end. London, 1895. — W. S. Datvson: Social Switzerland.
London, 1897. Jahrbuch des schweizerischen Alpenclubs. 1865. óta. — J. Lubbock:
The scenery of Switzerland. London, 1896. — Murray's handbook for Switzer­
land. 18. th. ed. London, 1898.

A z Alpok hóborította hegyvidékének országába lépünk. Alig egy

százada, hogy megismerték szépségeit Saussaure és mások lelkes
kutatásai után, több mint félszázad óta ez a kis ország a turisták
Mekkája. Azt a kis területet, mely 4-5 magyar megyénél nem nagyobb,
Európa minden müveit lakója legalább is ismeri annyira, mint lakó­
helyének közvetlen környezetét. Csak a legújabb időkben, a közle­
kedés mesés fejlődése után, kezdenek vele versenyezni egyes messze-
fekvő szép országok. Eddig Svájczot tekintette a közvélemény — te­
gyük hozzá: hibásan — a földgömb legszebb országának.
Am tagadhatlan, hogy Európa legnagyobb hegylánczának igen
sok szépsége, — nem is említve, a mit az emberkéz szorgalma mí-
velt, — található a kis Svájczban. Jóformán lehetetlen egységes képet
alkotni ezekről a szépségekről. Az Alpok rendszere oly bonyolult, hogy
maguk a tudósok a kis Svájczban 30-40 különböző hegycsoportot
különböztetnek meg s az utazó ezek neveit alig ismervén, csak a
vasutak, a nagyobb tavak és egyes kiváló csúcsok után tájékozza
magát.
Középponti csoportnak látszik a Szent Golthard, mely Svájcz
és Olaszország között a Rajna, Tessin, Rhone, Aar és Reuss folyók
vízválasztó pontján fekszik; ez az a csomópont, melybe a környező
hegycsoportok gerinczei sugárszerűleg olvadnak be. Még a mult
század közepén is a Szent Gotthard-hegyet tartották az Alpok
legmagasabb csúcsának. Ugy vélekedtek, hogy annak a hegynek, a
melyen annyi nagy folyó ered, egyszersmind a legmagasabbnak is
kell lennie. Innnen éjszakkeletre van a Tödi csoportja; keletre van
a Reinwald-csoport; nyugatra és délre a Finsteraarhorn- és a Monte-
Rosának még hatalmasabb csoportjai magaslanak. Ez az utóbbi
csoport maga ismét a még inkább nyugatra fekvő Mont-Blanchoz
csatlakozik; itt azonban irányt változtat az Alpesek rendszere és
egészen délfelé kanyarodik és több csoportot képezve, melyek közt a
Mont-Cenis magaslik ki, délfelé a Monte-Visoban végződik, mely a
dauphinéi s a tengeri Alpesek között a határt jelzi; ez egyszersmind
a lánczolatban az utolsó olyan csúcs, mely 3500 métert meghalad.
Azontúl a Franczia- és Olaszország között határt vonó végső ágak,
melyek mint a legyező ágai terjednek szanaszét, a tenger felé mind
inkább-inkább törpülnek: de itt végződik a nyugati Alpok nagy íve
s kezdődik az a közbeneső hegyláncz, mely amott az Apenninek
főgerinczével összeköt.
A Szent Gotthard-tól keletre eső Keleti Alpesek szintén csopor-
tozatos elrendezést mutatnak. A Töditöl éjszakkeletre emelkedik a
Saentis; a Rheinwaldtól keletre vannak a Bernina, Silvrette és
Orteles csoportjai; azután következnek nyugatról keletre az Oetzthal
és Stubaier tömegei, a Gross-Glockner és radstadti hegyek, melyeken
túl a havasok jóformán megszűnnek s az ujabb neptuni formatiók
kezdődnek, a kőszéntől a tertiárig.
A trias formatio az Alpokban nagy mennyiségben és nagy vál­
tozatosságban fordul elő. Jura-rétegek környékén vannak a liguri
öböltől kezdve s megkerülve a magas hegyeket egész az osztrák tar­
tományokig. A svájczi nyugati Alpok is nagy részben ebből állanak.
Legnagyobb contingenst képez azonban a tertiár alakulás, mely a hegy­
ségre nézve jellemző. Az eocean rétegeken leülepedett molasse tölti
ki a tért a Jura és Alpesek közt s továbbá a tiroli, salzburgi s krajnai
völgyeket. A diluvium korból igen sok erratikus szikla maradt fenn
s a jégárak Németország közepéig vitték terheiket.
Az aránylag ifjú eredetű havasok keletkezésére nézve irányadó­
nak lehet tekinteni, hogy a valódi havasok mindannyian vízszintesen
működő redőzésből képződtek. A gránit a svájczi középhegységben
sokkal régibb, mint az elökőzeti molasse s igy dynamice arra nem
hathatott. A bazalt a vicentini hegyekben ép ugy felemeltetett, mint
a jegeczes sziklák. A sülyedés a diluvialkorszak óta folyvást tart. A
hajlás azonban akadályokra talált, melyek hatásait világosan észre
lehet venni. Az ujabb képződések mindenütt engednek a régieknek.
A Jura hegy például a keleti Francziaországban levő régibb gneisz
felé irányul egész a Fekete-erdő déli részéig s az Alpok a Jura irá­
nyát követik. Vorarlbergben s Bajorországban, hol nagyobb akadály
nincs, a külső hajlások szabályszerűbbek lettek. Minél közelebb jutunk
a cseh erdőséghez, annál szabálytalanabb elágazásai vannak az Alpok­
nak s több tört vonalat mutatnak fel.
Különös sajátsága továbbá az Alpoknak a völgyképződés. Nincs
egész földünkön oly hegycsoportozat, melyben a völgyek rendszere
oly kifejlődött volna, mint az Alpokban; a nagy hegység völgyei
hosszúságuk szerint felosztatnak fővölgyekre és kereszt vagy haránt
völgyekre. De ezekkel még nincs az Alpesek leírásában a völgykép­
ződmény kimerítve; a medenczék- és nyeregteknyők (hátgerincz hor-
padásai) is ide számíttatnak. A mendenczéket a csúcsokról leomló gör­
getegek vájták maguknak évezredek alatt, a nyeregteknőket az elvá­
lasztó hegylánczok közt fekvő jég- és hótömegek idézték elő. Minden
hegységnél a völgyek nem mások, mint egymáshoz csatlakozott meden­
czék, melyek fokozatosan sülyednek. Az Alpoknál a fővölgyek ala­
csonyabban fekszenek, mint a harántvölgyek, azért ezek havasi vizeiket
a fővölgyekbe vezetik.
A völgyképződés menetével összefüggésben vannak az Alpok
átjárói, melyek vagy hosszúsági vagy keresztutak és nagyrészt igen
nagy költséggel állították elő őket oly helyeken, hol valami meg­
hágható gerinczet találtak. Az ókor világcsodáinál sok tekintetben
nevezetesebb alkotások azok és a létesítésökre fordított munka s költ­
ség nem tartóztatja vissza az embereket, hogy ujabban hatalmas
alagutakkal még nagyobbszerü kísérleteket tegyenek. Hannibál és a
rómaiak kora óta s egészen a század első évéig a Maurienneböl csak
a két Mont-Cenis gyalogösvényein lehetett Olaszországba átmenni,
vagy pedig olyan veszélyes hegyi utakon, melyeket mélységek
szeldeltek át s csaknem egészen eltorlaszoltak a jégárak. 1810. óta,
már országút tette lehetővé a két nép utazóinak, hogy bármily idő­
ben közlekedhessenek. S ujabban oly élénk lett a forgalom, hogy a
monl-cenisi alagút elkészülése előtt a havason keresztül óriási költ­
séggel külön hegyi
kapaszkodóvasutat épí­
tettek. Még hatalma­
sabb átjárók vannak a
penni havasokon, me­
lyek a Montblanccal
kezdődvén, a Simplon
hegyhágóval végződ­
nek. A két óriást, a
Montblancot ésaMonte
Rosát roppant hátge-
rincz köti össze, mely
sehol sem száll 8000
lábnál alább. Ez az
Alpoknak legtömege-
sebb, legmeglepőbb s
legmegrenditöbb vi­
déke. Nemcsak a csú­
csokon, de magán a
hegygerinczen is hó-
mezők látszanak; jég­
árak pedig mértföldnyi
terjedelemben fedik a
hegynyergeket. A Mont
blanctól keletre a hegy­
nyereg kissé behorpad:
ez a világhírű Nagy se. Az ördög hídja a Sz. Gotthárd-úton.
Bemard hegyi átjáró,
hol a világuralomért küzdő Hannibál, Nagy Károly s Napóleon had­
seregeket vittek át és a hol a tetőn a világhírű életmentő szerzetesek
és kutyáik lakoznak. — A Monté Rosától éjszakkeletre az ősalpok
gerincze már valamit hanyatlik; itt Brieg svájczi város irányában vezet
a Simplon hegyhágó, mely Svájczból a legkényelmesebb s legjártabh
kocsi közlekedési út volt Olaszországba. Régen a rómaiak is hasz-
nálták, azonban I. Napóleon egészen újonnan készíttette el, mértföld-
hosszant roppant sziklatömböket robbantatott szét. Több tekintetben
nevezetesebb még ennél is a sz. Gotthard utja vadregényes környé­
kével. Maga a szoros Graubündenből az úgynevezett adalári hava­
sokból ered s Reichenaun túl két mértföld hosszú repedésen át jut
a ,, Via mala" nevü hegyszorosba, melynek tömérdek kanyarulataiban
néha 30 lábnál nem szélesebb. Itt vezet az út a meredek agyagpala
sziklafalak oldalán, melynek mélységében a Rajna zúg. Később ismét
fordulnak elő szorosok. A kanyarulatok és hegymeredélyek miatt a
patakok számtalan helyen át vannak hidalva s némely pontokról,
például a regényesen fekvő ördög-hidról az utas 3 — 500 lábnyi mély­
ségben szemléli az alant habzó Reusz folyót s ha a vezető a mély­
ségbe követ dob le, ágyulövéshez hasonló zajt okoz s utánna ház­
magasságú vizgözök emelkednek fel. Az átjáró magassága 6508 lábnyi.
A hegyek s átjárók mellett legnagyobb vonzó erőt gyakorolnak
az utazókra a tavak, az Alpesi hegylánczok főékességei. Svájcz tavai­
nak szépsége világszerte ismeretes. Számuk, nagyságuk s szépségük
tekintetében e tavak mellett csak a Felső-Olaszországban és a Magas-
Tátrában levő tengerszemek tudnak maradandó hatást gyakorolni.
A viz átlátszósága, melynek következtében a halakat még torony
mélységben is tisztán ki lehet venni, gyönyörű színe, a legsötétebb
kékeszöldtől a legszebb világos kékig, nagyon emeli e tavak hirne-
vét. A hegyi tavak egyúttal az alpesi vizek tisztító medrei is, mivel
a folyók egyrésze rajtok megy keresztül s medrökbe sülyesztik a sok
követ s hordalékot, melyet vad futásukban a hegyek szorosaiból
egész idáig magukkal ragadtak.
Az Alpok tavainak szerkezetét tulajdonkép a szomszéd s geolo-
giailag sokkal érdekesebb Jura hegység áttekintéséből magyarázhatjuk
meg magunknak. A Jura hegység szerkezete rendszerességénél fogva
a svájczi geológia ABC-je. Csaknem mindenütt egyközü s majdnem
egyforma hegyvonulatokból áll, melyek nyugatról keletre menve mind
magasabbra emelkednek, mint egymásra következő emeletek s olya­
nok, mind megannyi kőfalkerítések, melyek az egyik oldalon hosszú
lejtőkkel ereszkednek, a másikon pedig hirtelen meredekséggel hanyat­
lanak alá. Ezeket az egyközü sziklafalakat közbeneső völgyek választják
el egymástól s sánczainak tömegében amphitheatrum alakú kerek
völgyek (combes) nyílnak, itt-ott pedig szorosok vagyis szűk haránt­
völgyek (cluses), melyeket zuhogok élénkitenek, a hegyvonulatokat
egészen átszelik és külön-külön darabokra osztják. Ezeket a meg-
megszakadó s egymással ugyanazonos irányban húzódó hegyhátakat
gyakran hasonlították a földön hosszú sorban tova vonuló hernyókhoz.
De figyelmen kivül hagyva a szorosokat (cluses), melyek a Jura egy-
közü falait külön darabokra szeldelik, költőibb kifejezéssel oly apró
hullámokhoz is hasonlítgatták,
melyeket bedobott kő idéz elő a
víz felszínén. A kerek völgyek
(combes) és harántvölgyek (cluses)
nagyobbrészt a légkör benyomása
alatt erednek s ezek völgyeiben
az esőviz s a hegyekről leomló
hó elolvadva meggyülvén, alkotják
a tavakat. Ilyenek a Svájcz északi
részén levő tavak is, habár ere­
deti alakjukat most világosan fel­
ismerni csaknem lehetetlen. Egye­
dül a felső olaszországi tavak tar­
toznak más csoportba, a mennyi­
ben azok a régi tengeröbölből
maradtak fenn.
A nagyszámú s részben ki­
váló szépségű tavak közül elég
legyen emlékeztetőül csak a leg­
nagyobbakat felsorolnunk. A genfi
tó ívalakulag hajlik Svájcz és
Haute-Savoie franczia megye közt;
a bodeni vagy constanzi ló Svájcz
és Németország közt vonul el. E
két tavat futja át a sz. Gotthard
oldalából eredő két legnagyobb
folyó, a Rhone és Rajna, melyek
egymással tökéletesen ellentett
irányban haladnak s ezután hirte­
len kanyarulattal északnak szökve, Via mala.
átmennek tavakon, sellőkben és
zuhatagokban átszakítják a Jura párhuzamos lánczait s végre kiérve
a hegyvidékekből, egyenesen a tengernek folynak, még pedig egyik
a Középtengernek, másik az Északinak. Regényes fekvése miatt hires
a vierwaldstötti tó, mely hat medenczében Karszt alakulag kanyarog,
28*
továbbá a mély vizű zürichi tó. Mind e tavakon valamint több máso­
kon gőzhajók is járnak.
Európa e legnagyobb hegysége más világrészek legmagasabb
emelkedéseivel összehasonlítva jelentéktelen ugyan, de általános alak­
zata oly szép, hogy Bonstetten jogosan mondhatta, hogy minden
a phantasia által alkotott nagyság az Alpokkal összehasonlítva kis­
szerűnek látszik. Északról közeledve felé már elöl 1300 — 1625 méter
magas hegyeket látunk, melyek, mint külső külfalkerítés, emelkednek
fel Európa óriási bástyája előtt s túl rajtok észre lehet venni a
messze fénylő havas csúcsokat, a fellegvár óriásoknak látszó kúpjait.
Maguk a magas hegyek nem isolalt csúcsok, hanem a legváltozato­
sabb alakú csoportozatok, majd mint sziklatük, majd mint óriási
fogak vagy kürtők vagy tört tornyok, néha, mint a havasok királya,
a 4800 méter szédítő magasságig emelkedő Montblanc domalakúak.
A sötét falak között 3250 méter magasság jégtengerek s hótömegek
nyúlnak el s felettük a jégár kezdődik az óriási torkolatokon ke­
resztül húzódva. A sziklák tördelékei — a moraenák — néha egészen
elborítják a jégár egy részét, néha messze kúszva, apró kis szigeteket
alkottak körülöttük. Különösen az Alpok déli részén, az úgynevezett
dolomit hegységekben mutatkozik ama rendkívül változatos kép, mely
zord szegélyeivel, gúlák, oszlopok s szakadékok halmazával oly lát­
ványt nyújt, melyhez hasonlót a művész legmerészebb képzelme sem
alkothat. Hol a zöld alpesvidék megszűnik, kezdődik az örök jég és
hó hazája s e határ gyakran oly élesen van megvonva,- hogy sok
helyen a hegymászó egyik lába zöld gyepen, másik pedig jégen
állhat, egyik kezével a havat érintheti, másikkal virágot szakíthat.
A kerekded, vagy kevéssé meredek csúcsokat rendszerint hó lepi, ha
pedig a csúcs nagyon meredeken nyúlik még fölebb: kiér az örök
jégből. Valóban oly látványok ezek, hogy — egy német iró kifeje­
zése szerint — „sajnálja az ember, hogy csak két szeme van."
Az Alpok gyönyörűségei jelenleg az egész müveit világot izga­
tottságban tartják. Mindenki sajnálja, ki nem láthatta még „Helvetia
hófedte tetői"-t s a nagy veszedelmek, melyekkel a hegycsúcsok
megmászása össze van kötve, a sok emberélet elvesztése, nem riaszt
vissza senkit, sőt napról-napra szaporodnak az Alpesi egyesületek s
hasonlóan a kártya szenvedélyéhez, a hegymászók serege is él-hal
veszélyes foglalkozásaért. Valóban a veszély tudata még inkább erő­
síti az öntudatot s gyönyört ad a visszaemlékezés. Mily kellemes
megemlékezni a hegyoldalról letört s tompa morajjal a hegyi pata-
kokba zuhant kődarabokra, a gyökérre, a melybe az utazó kapasz­
kodott, hogy valamely sziklafalon fölmászhassék, a vizerecskére, a
melyből szomját oltá, a legelső jégári rianásra, mely alatta tátongott,
s melyet átmert ugrani, a hosszan nyúló hómezőre, a melyen oly
nehezen kúszott föl, olykor féllábszárig is belesüppedve a hóba s
végre a legfelső tetőre, melyről néha a fellegek felett —• a hegyek,
völgyek és lapályok végtelen panorámáját egészen a ködbe vesző
látási határig áttekinthette! Különös szépségüek az Alpokban a fel-

Átkelés a Mont-Blanc jégmezején.

hők. Mindazon képek között, melyeket az ember képzelete álmodni

tud, legyenek azok akár rettentők, akár kedvesek, egyetlen egy sincs,
mely a légkör páráiban meg nem volna; változékony körvonalaik
miatt a felhők majd madárrajokhoz hasonlítanak, majd kiterjesztett
szárnyú sasokhoz, marhacsordához, fekvő óriásokhoz, mesebeli ször­
nyetegekhez. Más felhők meg havas ormóju hegységek; még mások
aranyos kupoláju nagy városokat ábrázolnak. A költők e csoportok­
ban távoli szigetrajokat látnak, melyekben meglelhető az annyira
keresett, de a földön meg nem talált boldogság; a babonás népek,
gyakran saját vétségeiktől üldözve, azokban fegyvereket, harczi mé­
neket, csatarendeket, véres mészárlásokat látnak. S midőn a nap
hanyatlik, megjelenik a tündéri „alpesi fény", a magasztos látvány,
midőn a hegyek csúcsait izzó pir veszi körül s a völgyben halvány­
kék derengés mutatkozik, mig a felhőkön minden elképzelhető szin-
iáték előtűnik, a hó fehérén kezdve egész a tüzvörösségig.
Az általános havasi
szépségeken kivül csak­
nem minden svájczi
hegységnek és völgy­
nek különös természeti
szépsége van, melyeket
látni lehet, de leirni
képtelenség. A leg­
szebb részeket elő­
számlálni azonban né­
mileg kötelességünk.
Ezek közé tartozik első
sorban a Montblanc
környéke Savoyában,
köztük a világhírű Cha-
mouny völgy, melyről
azt mondják, hogy egy
sarkvidéki sziget, itt
Európa közepén s me­
lyet különösen jégtűi
(aiguilles) tesznek ne­
vezetessé. Nem messze
tőle terül el a genfitá,
környékén számos fes­
tői szépségű községgel
s várakkal. Keletre fek­
Mattei-hom.
szik a MonteRosa (4638-
m.), egymásra tornyosuló ékcsúcsa távolról úgy néz ki, mintha az
egész hegység rózsaszirmokból állana. Nem messze tőle van a Mai-
terhorn vagy Mont Cervin (4516 méter), melynek óriási obeliszk alakú
csúcsa mellett a körülötte levő magas hegyek valódi domboknak lát­
szanak, s melyet csak ujabb időben emberáldozatok árán sikerült
megmászni. Északra a Főalpoktól egy nem nagy terjedelmű, de annál
•emelkedettebb felföld van feltolulva, melynek széleit érdekes magas
hegyek atkotják: ezek a berni havasok. Érdekes csúcsok, gyönyörű
vizesésekkel s jégtörmelékekkel telt völgyek képezik a havasok főne-
vezetességeit. Számos szép helyét, melyek közt a Rosenlaui völgyből
egy képet mutatunk be, a nyári hónapokban a turisták ezrei lepik
•el. Még feljebb észak felé vannak a vicnváldstatti havasok, köztük a
kopasz tetejű Pilátus és
csaknem szemben vele a tó
iulsó oldalán a turisták által
oly gyakran látogatott Rigi
hegy, melyekre a hires ki­
látás kedvéért vasutakat is
építettek. Svájcz keleti ré­
szében a graubündeni vagy
rhaetiumi havasok közt ki­
válóan hires természeti szép
ségeiről az Engadin völgy,
melynek szikla medrében az
Inn folyó habzik.
Az Alpok óriási terü­
letéről és csúcsainak nagy­
ságáról fogalmat szerezhe­
tünk magunknak abból az
adatból, hogy ha e tömeget
egyenletesen terítenénk el
Európa kontinensén, ezáltal
a talaj magassága 6V2 mé­
ternyivel emelkednék. S ez
óriási hegytömeg csakugyan
folyton vándorol, különösen
a jégárak folytonosan vál­
toztatják a hegyek alakjait.
Kétségtelen nyomok tanú­
A Eigi-vasut.
sítják, hogy hajdan nagy
jégtengerek terültek el oly helyeken, honnan évezredek előtt eltűntek.
A jégár, e lassan, de biztosan tovacsuszó jég meggömbölyíti s lecsi­
szolja a legkeményebb sziklákat, óriási gránittömböket hoz le a völ­
gyekbe s egész vidékek alakját változtatja meg. A havasok között oly
sok pusztulásokat okozó hegyszakadékok s hólavinák távolról sem
idéznek elő oly nagy átalakulásokat, mint e rendszeresen működő
természeti erő, melyet az Alpesek között különösen a Monté Rosa
környékén egész nagyszerűségében lehet tanulmányozni.
Köztudomású tény, hogy a hegyeken, minél magasabbra hágunk,
rendesen fogy a hőmérséklet s ezzel együtt a természet termelő
ereje. Svájcz havasainak oldalain az eddig tett észleletek szerint nyá­
ron 160 méternyi, télen 240 méternyi közökben csökken alulról fel­
felé 1 Celsius fokkal a hőmérséklet a hegycsoportokban, mig magá­
nyosan álló csúcsoknál még gyorsabban. E fokozatos hidegülés hatása
nagyon, meglátszik különösen a növényzet regióin, s habár a hegyek
alakja, fekvése, a kőzetek természete, a talaj nedvessége, a hő bősége
s a környező légkör meteorológiai viszonyai mind módosulásokat
idéznek elő, bizonyos általános tapasztalatokat már szerezhetünk.
Elmondhatjuk, hogy a síkság növényzete nem igen halad fölebb ezer
méternél s itt, ha csak emberi kéz nem lépett közbe, megkezdődnek
a rengeteg erdők. Fölfelé a nagy fák fokozatosan törpülnek a szerint,
a mint az ember ritkább és hidegebb levegőjű övbe emelkedik; fás
részeik keményebbekké, görcsösöbbekké válnak s azok a merész fajok,
melyek egészen a hó vidékének közeléig kapaszkodnak fel, elvégre
is földönkuszókká válnak, mintegy oltalmat keresve a kövek között.
Svájcz északi részén a bükk nem megy fölebb 1300 méter magas­
ságnál s a szurkos fenyő 1800 méternél állapodik meg. A Monté
Rosa csoportjában ugyanaz az erdei fanem, mely az örök hó övéhez
legközelebb nyomul, az északi lejtőn 2000 méternyire hatol fel, mig
az átellenes oldalon a még merészebb vörös fenyő 2270 méternél éri
el a maga felső határát. Fentebb már csak néhány gyalogfenyő,
rhododendron, törpe füz és boróka összevissza csavarodó törzse lát­
ható, azontúl minden növény eltörpül s oda simul a földhöz, hogy
elkerülje a szél fagyos fuvallatát s télen védő hóréteggel boríttassa
be magát. Virágos növények egészen a jégárak széléig s a fehérlő
fim mezőkig tenyésznek; még 3500 méternyi magasban is látni
androsaceakat, gentianákat, saxifragákat és zöld mohszőnyegén ke­
csesen guggoló rózsaszín virágú kedves kankalint; nyár derekán
olykor friss hó borítja el félig e törpe növénykéket, melyek a havon
mintegy vérfoltnak látszanak. Végre a legmagasabb kőszálakat zuzmó­
kéreg lepi be itt-ott s gyakran magát a havat is vörös, zöld és szeny-
nyessárga színárnyalatokkal festi be valami kezdetleges cryptogam
növényzet. Hasonló észleleteket lehet tenni, habár kisebb arányban az
állatvilágban. A völgyekben s alacsony hegyeken medve, róka, hal
nagy bőségben fordul elő, fentebb már csak alpesi nyúllal s morgá-
val találkozunk a nagyobb állatok közül s a merészröptü keselyű
fordul elő, de az állatok kisebb fajai félénken visszavonulnak.
Az Alpok nagy jelentőségét különben nem terményei, hanem
az általa előidézett légviszonyok képezik. Nélkülök Európa középrésze
teljesen ki volna téve az afrikai szárító s romboló szeleknek s meg­
fordítva épen magas csúcsaik lánczolata okozta, hogy Olaszország s
első sorban a Pó vidéke a hideg téltől mentes. E hegyláncz nélkül
Európa éghajlati viszonyai, a felhő képződések s esőtömegek egészen
mások lennének. Nagy fontosságát mutatják továbbá a tekintélyes

A Jungfrau, Interlaken felől.

folyamok is, melyek által világrészünk legtávolabb vidékei és belten­

gerei az Alpokhoz, mint Európa bogjához fűződnek. A Rajna által
az Északi tenger, a Duna által a Fekete tenger, a Pó s Rhone által
a Földközi tenger hozatnak vele kapcsolatba. Egész földünkön nincs
több ily hegység, mely ily különböző tengervidékeket kötne össze s
mely ily szétágazó folyamhálózatot fejtene ki.
Végre az Alpok, mint a legtöbb magas hegyláncz, néprajzi
határvonalul szolgálnak; egyik oldalukon vannak a francziák és a
németek, a másikon pedig az olaszok. Sőt egyik alpesi vidék, melyhez
csak a legnagyobb bajjal lehet hozzáférni t. i. Graubündten, melyet
százötven völgyének tömkelege Európa középponti fellegvárává ala-
kított, menedékhelyül szolgált a rhaetiai népeknek, kik még ma is,
noha igen megváltozott alakban, a régi Kóma polgáraival egykorú
őseiknek a nyelvét beszélik. S mintha igaza volna a néphitnek, hogy
a szabadság a hegyek közt lakozik s a havasi levegő kiolthatatlan
hazaszeretetet önt minden polgár szivébe, az Alpesek középpontján,
a szabad Helvetiában, van a vén Európa legrégibb s legtisztább köz­
társasága s itt él a nép, mely köves s terméketlen sziklái daczára
milliók s milliók irigységét költötte fel boldogsága s jóléte által.

Ismeretes, hogy ez állam már több század óta valóságos köz­

társaság vagy jobban mondva frigyállam, melynek egyes államai
(Kantonok) szintúgy, mint maga az egész frigyállam, köztársaságok.
A törvényhozó (és alkotmányozó) hatalmat a szövetséggyülés a szava­
zatjoggal felruházott összes állampolgárokkal együttessen gyakorolja
a szövetséget érdeklő fontosabb ügyekben, a mennyiben a szövetség­
gyülés által elfogadott ily törvényjavaslatok törvényerőre csak akkor
emelkednek, ha az általános szavazatjog alapján leszavazó állampol­
gárok azokat egyhangúlag vagy szavazattöbbséggel elfogadják. Ily
általános népszavazás (referendum) alá bocsátandók minden szövetségi
törvények és határozatok, ha ezt legalább 30.000 választó vagy 8
kanton kívánja. A szövetségi gyűlés két kamarából áll. Az első kamara
— Standerath — tagjait a kantonok választják, minden kanton két
tagot. A második kamara — Nationalrath — tagjait általános szava­
zatjog alapján a választó kerületek választják. A végrehajtó hatalmat
a szövetségi tanács (Bundesrath) gyakorolja. E szövetségi tanács —
azaz kormány — tagjait a szövetségi gyűlés 3 évre választja, ö jelöli
ki az elnököt is a tagok közül, de csak egy évre s ez okozza, hogy
a köztársaság e valódi elnökének aránylag csekély hatása van s nevét
külföldön rendesen nem ismerik. A szövetségi bíróság (Bundesgericht)
biráit a szövetséggyülés választja.
Hasonló republikánus szervezete van az egyes kantonoknak is,
melyek saját belügyeikre nézve felségi jogokat gyakorolhatnak. A
helyi viszonyokhoz képest az egyes kantonok szervezete különköző,
némelyikben bizonyos aristokratiai vonások is találhatók, de az alap
mindenütt az általános szavazatjog és esetleg népszavazás (referendum)
s nemcsak a jogegyenlőség, de az állampolgárok alapjogai sokkal
inkább meg vannak valósulva a gyakorlatban, mint más országokban,
hol az alaptörvények azokat szintén kimondják, mig a valódi életben
a társadalmi elemek különböző viszonya mellett egész más állapotok
létesülnek. A legtisz­
tább republikánus for­
mák azonban inkább
csak a kisebb kanto­
nokban, találhatók fel.
A köztársasági élet
kifejlődése annál jelen­
tékenyebb e kis ország­
ban, mert területén
igen vegyes népesség
lakik, melyek nemcsak
vallásra s műveltségi

Bellinzona, Tessin svájczi kanton székhelye.

viszonyokra, de nyelvre
nézve is nagyon külön­
böznek egymástól s az
egyes kantonok terü­
lete s népességi viszo­
nyai oly különbözők,
n
° g y g y Pár nagy
e

kanton (Bern, Zürich,

Waadt) az egésznek
több, mint felét teszi ki.
Jelenleg a 25 kan­
tonból álló köztársaság
egész területe 42.400
Q km. és lakosainak
száma valamivel több
3 milliónál. Ebből ma­
gára Bern kantonra
félmilliónál több jut.
A lakosságnak /io ré­
7

sze német, a többi

franczia, román, olasz;
vallás szerint mintegy
3
/Ö protestáns, a többi
túlnyomólag róm. kath.
A szabad ország külö­
nösen most, a forradal­
mak korszakában, min-
den nemzet politikai üldözöttéinek menedékhelyet ad s ezért a nem­
zetiségek s felekezetek nagy változatosságot mutatnak fel s alig van
Európában állam, melynek volt állampolgárai közül tömegesebben
ne laknának jelenleg a szabad köztársaságban. Államnyelv s vallás
nincs ugyan, azonban mivel a szövetség közigazgatási székhelye
Bern város s a lakosok nagyobb része is német. Svájczot túlnyomólag
német államnak lehet mondani, a minthogy a német nyelvet idegen
nyelvű kantonok iskoláiban is tanítani szokták.
Maguk a németek azonban Svájczban külön törzset alkotnak s
őseiknek az alemannoknak nyelve, a „Schwyzerdytsch" van elterjedve
köztök, melyet más németek nem könnyen értenek meg. A németek
nyelve főkép a Rajna vidékén uralkodik, de a közép fensíkon s Rhone
felső részén is túlnyomólag németek laknak. A Rhone más részében
s a Jura hegység nyugati felén meglehetős nagy kiterjedésben a
francziák foglaltak helyet s délkeleten, különösen Tessin és Graubün-
den kantonokban az olaszok tömegesen laknak E három faj mind­
egyike (legkevésbé még az olasz) élénk összeköttetésben áll fajroko­
naival s különösen műveltebb osztálya annak nyelvét s sajátságait
hiven megőrizte, ugy hogy p. Genfben egészen Francziaországban
érezzük magunkat, legalább a régi időkben, midőn az orosz s német
politikai menekültek nem lepték el még annyira.
Az ország félreeső részeiben azonban az ősrégi népjellegek
meglehetős épen fenmaradtak s nem egy vidék van, melynek lakos­
sága, habár részben egyik vagy másik hatalmas szomszédjának nyelvét
már elsajátította, ősei életmódját megőrizve, minden más európai
nemzettől igen lényegesen különbözik. A legjelentékenyebbek ezek
között a rhaeío románok, kik Graubünden kantonban a Rajna s Inn
között s részben Tyrol egyes völgyeiben is tömegesen laknak s
kiknél még nagyrészt megőrzött régi nyelvök német s olasz közt
mintegy átmenetet látszik képezni. E nyelvről, melyet „Churvvalsch"-
nek (il Romaunsch) is neveznek, ma már komoly tudományos kuta­
tások alapján világossá lett, hogy teljesen román nyelv s egyenjogo-
sított a portugál, spanyol, franczia, olasz s oláh nyelvekkel s ép oly
régi, mint azok, habár a kedvezőtlen viszonyok nem engedték meg,
hogy annyira kifejlődjék, mint a franczia vagy olasz. Mindannyi a
régi latinnyelvnek szétbomlása. Ethnologiai szempontból a rhaeto-
románok törzse valószínűleg a régi rhaetaiakkal áll összeköttetésben
s azok és a Krisztus születése körül itt letelepedett rómaiak vegyü-
lékét képezik. Az átalakulás igen gyorsan történhetett, mert midőn
a hires Veronei Detre vezetése alatt az ötödik században a keleti
góthok e völgyeket elözönlötték, már kifejlődött nemzetiséget találtak."
Nem lehetetlen azonban, hogy a rhaetorománok egy része a gótbokkal
összeolvadt. Világos nyomok mutatják, hogy e faj egykor a felső-
olaszországi tavaktól a Bodentóig terjedt, hol ősi helynevek még
most is mutatják nyomaikat s ezenkívül legalább a tyroli hegyek
közt laktak, a minthogy Tyrol délkeleti völgyeiben a „ladiner"-ek

Pihenő kunyhó a Montblancon.

sok tekintetben velük rokonok. — Hasonlóan régi szokásaikat meg­

őrizve maradtak fenn még a bajuvarok s longobárdok utódai is, bár
régi anyanyelvüket már teljesen elvesztették s csak a tudósok tudják
fajeredetöket, maguk a „létért küzdelem"-ben a hatalmasabb törzsek­
kel olvadtak össze.
Az ősrégi törzsek között, melyek Svájcz hegyei között fenma-
radtak, a legérdekesebbek közé tartoznak az anniviersi lakók, kikről
Horváth Mihály s mások azt gyanitják, hogy a régi hunnok utódai,
bár ujabban ezt lléthy László megczáfolta. E kis törzs Wallis kan-
toriban lakik, mintegy 4-5000 lélekből áll, maguk is a hunnok utó­
dainak tartják magukat s sajátságos nyelven beszélnek, de máskü­
lönben a szomszéd vidékek népeitől alig különbözteti meg őket
valami. Majdnem mindnyájan világoskék vagy szürke, zöldesbe játszó
szemekkel, szőke vagy barna haijal, széles csontos homlokkal, kissé
kinyomuló járomcsonttal birnak. Orraik közönségesek, álluk széles s
nyakuk erős s vállaik kiemelkedőek, de átlag alacsonytermetüek.
Nyelvük, mely most a franczia nyelv s műveltség gyors terjedése
következtében kiveszésnek indult, egyetlen európai nyelvhez sem
hasonlít, de alaposan eddig nem ismertették, valamint szokásaikat
sem. Különösen érdekes adat, hogy temetkezésnél a halott mellett
több órahosszat sirnak és üvöltöznek s a temetés után hosszú s élénk
tor következik s hogy végre a lakosoknak nagy hajlamuk van a
kóborlásra.
A hegyi népek életmódja s sajátságai Svájczban folytonos átala­
kulásoknak vannak kitéve. Néhány évtized óta e köztársaság már
nemzetközi állam lett s a turisták nyáron ezrével jönek e helyre a
természet szépségének tanulmányozása végett, végre az iskolai művelt­
ség is, mely már a legelrejtettebb helyekre is eljut, sokat változtat
a viszonyokon. Nagyon kevés falu van már Svájczban, hol egy-két
angolul beszélő embert ne lehetne találni s az élénkebb forgalmú
pontokon kereskedők, pinczérek folytonosan beszélnek e nyelven,
hogy a követelő angol utazók igényeinek eleget tegyenek. Legélén­
kebb tanúsága a turisták nagy hatalmának a Rigi vasút, melyet 1871-
ben tisztán az ő kedvökért építettek szédítő viaductokkal s rendkí­
vüli emelkedésekkel. A vasút kizárólag egy pár nyári hónap alatt
közlekedik, mivel a hegy legnagyobb része lakatlan, de azért ele­
gendő forgalma van folytonosan. Ily vasutakat azóta több hegyen
építettek, legmerészebb eddig a Jungfrau csúcsára vivő vasút, mely
jó részben a hegy belsejébe van építve.
Az alpesi vidékek előtt közvetlenül még igen sűrűn fordulnak
elő a villák, melyek ismert építkezési modorát ma már egész Euró­
pában utánozzák, azután azonban az alpesi kunyhókon kivül alig for­
dulnak elő emberi nyomok. Ez alpesi kunyhókat általában sokkal
költőiesebbnek szokták képzelni, mint a milyenek valóban. Vadregé­
nyes környékük, a természeti viszonyok közt általuk néha váratlanul
előidézett változatosság mindenkor kellemesen lepi meg az utazót,
de maga a napsugár élvezhetősége végett rendesen havasok lejtőire
egészen kinyúló külseje kövekkel megrakott füstös deszkával legke-
 vésbé sem vonzó kép, még kevésbé a benső rész, hol a nyilt tüzelő­
helyen kivül csak kecskelábon álló asztal s egy pár durva szék mutat
emberi életre. A zord hegyi élet a népnek egészségére s vállalkozó
képességére igen j ó hatással van. Mellöket, melynek tüdője az alföldi
lakosoknál több s nagyobb sejtekből áll, tisztább levegő duzzasztja,
szemeik, melyek ahhoz vannak szokva, hogy a hegyfokok magaslatáról
mély völgybe tekintsenek alá s távolról meglássák a sziklahasadékok­
ban lappangó állatot, büszkék és átható fénynyel ragyognak s arcz-
vonásaik merészek és fejők nemes tartású; egyenletes és nyugodt
járással s biztos lépésekkel mászszák meg a meredek sziklákat s a
jégárakra szökdelve üldözik a zergéket, vadkecskéket vagy más vadat.
Madárfészkek után mesés bátorsággal s ügyességgel járnak, mint
hegymászókat gyakran viszik el messze országokba és a sarkvi­
dékre. Legfeljebb feltűnő, hogy kretinek igen nagy számmal vannak
köztük. Igen természetes azonban, hogy a hegyi vidék sok kelle­
metlenséget is okoz. Foglalkozásuk igen terhes, és az élet fentartá-
sára szükséges eledelt csak bátorság és kipróbált kitartás mellett
tudják megszerezni. A talaj sok helyt annyira meredek, hogy igavonó
állatokat nem használhatnak; saját kezeikkel hasogatják a barázdát s
nagy nehezen szerzik össze a trágyát; gyakran vállaikon kénytelenek
felhordani magát a termőföldet is, melyet a hegyi patakok vagy a
lavinák lesodortak a mélységbe. Télen a rajok özönlő hó házaikba
zárja őket s gyakran csak életük veszélyeztetésével járhatnak át faluból­
faluba. Igy nem is csoda, hogy a tél közeledtével arra szánják el ma­
gukat, hogy tömegesen menjenek más vidékekre szolgálni, kereskedni
vagy zsoldosoknak (ma már különben ritka eset); de azért, mint a
gólyák s fecskék, nyáron ismét visszatérnek. A havas hónapok alatt
csaknem elhagyatottan álló falvak tavaszszal megint benépesülnek s
a síkságot járó kiskereskedő biztosan visszatér a sziklákat borító
sovány talaj müvelésének nehéz munkájához. Azok a magas csúcsok
sokkal vidámabbak, hogysem önkénytelenül is ne szeresse s a távol­
ból is minduntalan ne vágyjék viszont látni őket. A lapos síkságokon,
melyeket földjük vizszintes volta miatt úgy megcsodált, megindultan
visszaemlékezik szülőföldjének görbe s kövecses mezőire, a szakadé­
kok párkányain csüngő keskeny rétekre, a sziklarétegeken felhalmo­
zódó fehér hóra s a fényövezte csúcsokra, melyek reggel neki küldték
alá a hajnal első pirkadását s este ő érte ragyogtak fel a nap utolsó
sugarától. Ha máskor nem, öregkorára ismét visszatér, hogy itt hal­
jon meg.
 Valóban megindító a svájczi nép példabeszédszerü honszere-
tete, ha különösen oly helyeken járunk, hol a földomlások által elte­
metett községek helyén uj lakok alakulnak. Igen kevés természet­
tünemény van, mely borzasztóbb volna a földomlásoknál s kevés
hely van a földön, hol azok nagyobb számmal fordulnának elö, mint
Svájczban. Az időjárás által megroncsolt kőhegyek s sziklaromok
száma legio s apróbb hegyomlásokról csaknem minden alpesi lakó
tud tapasztalataiból egyet-mást elmondani. Meredek vagy kihajló
kősziklák, melyek ott függöttek valamely nyugalmas mező fölött,
egyszerre csak leszakadnak s alázuhannak a lejtőkre ; zuhanás köz­
ben olyan porfelhőt vernek fel, mint a vulkánokból kiokádott hamu­
felhő ; az előbb oly mosolygó völgy rémületes setétségbe borul s a
népet csak a föld megrendülése, meg az összeütödő és szétpattogó
kősziklák iszonyú ropogása értesíti a balesetről. Már a történeti
korban számos eseményt jegyeztek fel, midőn ily hegyomlások
egész városokat pusztítottak el, uj tavakat alkottak s a vidék arczu-
latját egészen megváltoztatták. Csak nem régen Glarus kantonban
Elm községet pusztította el a hegyomlás. Századunkban a legneve­
zetesebb eset volt Goldau elpusztulása 1806-ban a Rigitől északra
fekvő Rossberg egy részének leomlása által. A nagy esőzések által
megingott hegy egyszerre csúszásnak indult a lejtőkön s feltúrta
maga előtt a földet, mint a hajó orra a tenger vizét. Maga az omlás
egy pillanat alatt következett be. A roppant tömeg erdőivel, rétjeivel,
tanyáival s ezek lakosaival együtt egy szempillantás alatt alázuhant
a völgybe; az összeütközött sziklák horzsolásából támadt tüzek láng­
kévékben villantak elé a megnyílt hegyből; az alsóbb rétegek vize
hirtelen gőzzé változván, robbanást okozott s ugy szórta a kőzáport
és az iszapot, mint valami vulkán tölcsére. Goldau hires mezői s még
négy falu, a melyekben közel ezer lélek lakott, eltűntek az omlad-
ványok halmaza alatt, a lowerzi tó részben betemetődött és az a
szörnyű hullám, melyet ez omlás 20 méternyi magasságig csapott föl
a partokra, valamennyi ottani házat magával sodort. S ez a katas-
tropha oly rohamos sebességgel folyt le, hogy a madarak is meg-
fuladtak a levegőben. A leomlott hegyrészlet nem kevesebb, mint 4
kilométernyi hosszúságú, 320 méter szélességű és 32 méter vastagságú,
vagyis 40 millió köbméternél nagyobb tömegű volt.
Azonban egyáltalán nem kell oly fogalmat alkotnunk magunk­
nak, mintha Svájcz vidékei általában zord s kellemetlenek volnának.
A lakott részek nagyobb tömegére nézve csaknem az ellenkező áll.
A havasok aljában igen kellemes légkör s az év jelentékeny nagy­
részében jelentékeny meleg van, melegebb, mint a középeurópai
hegyek között is. Különösen kellemessé teszi az itt tartózkodást a

Luzern,

hűvös, de rendesen nem kellemetlen levegő, a tömérdek patak s

rendkívül jó viz. A nagyobb helyek azonban átlag a kiválóan kedves
svájczi tavak partján terülnek el, melyeknek környéke csaknem kivétel
nélkül regényes és festői részletekben gazdag. Nem ritkán jelenté-
György Aladár : A föld és népei. IV. bO
keny folyók is mennek át e tavakon. A bodeni tó fölveszi a Rajnát,
a genfi tavon átfut a Rhone, az Aar átfoly a brienzi és a thuni
tavakon; a Reuss bemegy a luzerni tóba, a Linth a zürichibe.
Az egyes tavak között legkiválóbb figyelemben részesül az uta­
zók részéről a vierwaldstülü, mely úgyszólván ide-oda csavarog és
hajlong, kék öbleit számos völgy bejáratába benyújtja s sok hegy­
fokot vesz körül. E tóra, főkép a Rigiről, hatalmas kilátás nyilik s
rajta egész sereg gőzhajó jár az érdekesebb helyek könnyebb meg-
tekinthetése végett. Partján csak egyetlen jelentékenyebb hely van
Luczern, hol egy pár múzeum s néhány emlék látható. A tó kör­
nyéke a svájczi lakosok előtt különösen nevezetes a regeszerü sza­
badsághősről, Teli Vilmosról, kinek emlékét itt számos helyen ke­
gyelettel megőrizték. A legnevezetesebb volt ezek közt a regényes
fekvésű Küsnacht mellett az úgynevezett mély út, hol Teli illetőleg
a zsarnok Gesslert meggyilkolta. Egész mostanáig fennállott az út
végén egy kis kápolna, az eseményekre vonatkozó régi naiv festmé­
nyekkel, melyeket a kápolna szükségessé lett lerombolása után is
kegyelettel fognak megőrzeni.
A második kiválóan kedvelt vidék a genfi tó (Léman), mely­
nek sajátságos délfelé sarló alakulag hajló partján igen sok csinos
város s virágzó falu van, melyekből a gyönyörű kékes szinü s tel­
jesen átlátszó tóra, melynek hullámai a tenger apály és dagály tüne­
teire emlékeztetnek, s továbbá a szemben fekvő nagy havasokra igen
gyönyörű kilátás nyilik. A legnevezetesebb hely a tó partján kétség­
kívül maga Genf (87,000 1.), a Rhone torkolatánál, mely a várost két
részre, az ó és új városra osztja s többek közt a csinos Rousseau szigetet
is alkotja. Genf a legszebb s egyúttal leggazdagabb város Helvetiában,
palotasorai, gyönyörű parkjai bármely nagyvárosnak diszére válhatná­
nak, gyűjteményei, középületei, köztük a gyönyörű orosz templom s
Brunszwick-muzeum, nagy számmal vannak. A várost, az itt működött
Kálvin emlékére, még ma is protestáns Rómának nevezik, habár jelen­
leg kosmopolitikus jellegű. Itt gyilkolták meg tudvalevőleg Erzsébet
magyar királynét pár évvel ezelőtt. Közelében, bár már franczia hatá­
ron van Ferney, hol Voltaire tartózkodott. A másik nevezetes hely a
tó partja mellett Lausanne, Waadtland kanton székhelye, Különösen
hires szép koragóth temploma, a legszebb egyházi épület Svájczban,
továbbá a város különböző részeit összekötő nagy viaduct. A legszebb
helyek közé tartozik e tó partján Vevey, hol a nagy számmal össze­
gyűlő idegenek egész sereg palotát emeltek fel s melynek kellemes
s minden tekintetben kiváló vidékét Rousseau s ujabb irók s költök
többször megénekelték. Költői hírneve által még kiválóbb Chillon
vára, egykori államfogház, melyet Byron hatalmas eposa „The pri-
soner of Chillon" (Bonnivard reformátor) által világhírűvé lett. Közel
hozzá fekszik szőlőhegyektől körülvéve egy falukból álló cyclus, melyet
Monireux név alatt ismernek s mely ugy szép fekvése, mint rendkívül
enyhe s kellemes éghajlata következtében igen keresett. A savoyai
alpokra e vidékekkel bővített s költök által sokszor megénekelt hely­
ről gyönyörű kilátás nyílik.

Montreux.

Genf után legismertebb város Svájczban a hasonnevű tó partján

fekvő Zürich (152.000 1.). A tudomány s művészet itt van legjobban
képviselve. Hires egyetemén s műegyetemén kivül jelentékeny könyv­
tára, múzeumai s más tudományos intézetei vannak. Egyetemén a
nagyhírű orvosi tanárok előadásait különösen igen sok nő hallgatja.
Zürichben s környékén a közoktatás ügye is igen virágzó s népe
általában a legműveltebbek közé tartozik az egész világon. A tó part­
ján van Rapperschtvyl, hol Platen gróf a Lengyelország visszaállításán
működő emigránsoknak uj hazát alkotott s mellette a tavon 4800 láb
hosszú, 180 tölgyfa-oszlopon álló óriási hid visz keresztül. Általában
30*
a tónak mindkét partja telve van falukkal s villákkal, melyek szaka­
datlan sorozatban következnek egymás után. Nem messze fekszik a
tótól Einsiedeln község, egyike a legnevezetesebb búcsújáró helyek­
nek Európában. Évenkint átlag 150.000 kegyes lélek fordul meg e
helyen s a város lakosai csaknem kizárólag búcsúk forgalmából élnek.
Wintherthur városán keresztül, mely folytonosan emelkedőben
van, jut az utas Zürichből a bodeni tóhoz, melynek partján s kör­
nyékén ismét több nevezetes hely van s medre a czölöpépítmények
által oly híressé vált. Leghíresebb a tó partján a schaffhauseni víz­
esés, hol a Rajna 300 láb széles s 85 láb magas sziklán ömlik le négy
sziklarom között. A vízesés zaját csendes éjjel több óra távolságra
meglehet hallani s hideg téli napokon a felszálló vizpor jó távolra
észrevehető. Bengáliai fénynél vagy más világitásnál a látvány nagy­
szerű. Nevezetes a tó partján Constanz, mely ugyan még a badeni
nagyherczegséghez tartozik, de minden tekintetben összeköttetésben
van Svájczczal, melynek határa jóformán a város kapui alá nyúlik.
Constanz régiesen épült város, sok nevezetességgel, melyek közt első
rangú, hogy 1415-ben Huss Jánost itt égették meg. Romanshorn,
Rorschach s más kikötő városokon kivül kiváló nevezetességű hely
a tó felett magasan, de igen kellemes környezetben fekvő St. Gallen,
melynek nevezetes, a magyarok történetében is kiváló szerepet játszó
zárdája ma különösen a régi kéziratok nagy száma (1506 codex) által
becsült. A városról nevezett kantonban Ragatz s a magas sziklák
közé szorított Pfáffers fürdőikről, Altstátten iparáról nevezetes. A
kanton egy részét, mely a Rajna balpartjától a Boden tóig terjed,
Rajnavölgynek nevezik és Svájcz legáldottabb vidékének tartják.
Az északi határ nyugati részén Basel városa fekszik (90,000 1.)
a Rajna két partján. Igen tekintélyes hely, történeti jelentőségű épü­
letei, egyeteme s jelentékeny múzeuma igen érdemesek a megtekin­
tésre. Művészeti szempontból talán legjelentékenyebb hely egész
Svájczban, habár más tekintetben nem oly kiváló.
A tulaj donképeni főváros Bern (50,000 1.) sem tartozik az érde­
kes helyek közé, bár középkorias színezetű kőházai, melyek előtt
összefüggő árkádok (Lauben) futnak el, érdemesek a megtekintésre.
Gyűjteményei között legnevezetesebb a természetrajzi múzeum. Külö­
nös nevezetessége, hogy a városban alapítvány folytán nyilt gödrökben
mindig tartanak egy pár medve-családot, mivel a város cziniere is
medvét ábrázol. Nem messze innen van Burgdorf, melynek várában
egykor Pestalozzi s Fröbel működtek.
 Svájcz többi nagyobb városai közül még felemiitjük a követke­
zőket: Chur, Graubünden kanton székhelye, melynek ősrégi dómja
római váskastély helyén épült, Thun és Interlaken, a touristák kivá­
lóan kedves helye s kirándulási központok, Martigny, melyet a Cha-
mouny völgybe utazók tettek nevezetessé, Soloíhurn, régi város, igen
érdekes fegyvergyüjteménynyel, Neuchatel, hasonnevű tó partján, a

A Schaff'hauseni-zuhatag.

hires óra-készitő telep köz­

pontja és az Olaszországhoz
közel fekvő Tessin főhelye, a
szép Bellinzona a Ticino völ­
gyében stb.
Nem kevésbé nevezetesek azonban azok a helyek is Svájczban,
melyeket a zordon hegyekben s havasi átjárókban az utazók kényel­
mére, sőt egyenesen az életveszélytől megmentésére készítettek. Ma
már minden vidéken s minden nevezetesebb havason van egy pár
turista, különben üres, menedékhely, hol az idő viszontagságai miatt
menekülésre kényszerített utas nemcsak fedelet, de egy kis élelmet s
szárazfát is talál készletben, ha esetleg a lavinák miatt hosszabb ideig
kellene itt tartózkodnia; de különösen két ily hely van, mely egészen
világhírűvé lett: a Sz. Gotthardi s a Sz. Bernhardi. A Sz. Gotthardi
nagy menedékhelyben, melyet pár kanton évi rendes járulékán kivül
kizárólag kegyes adományok tartanak fenn, régebben a vasút meg­
nyitása előtt évenkint 11-12,000 ember fordult meg s voltak esetek,
midőn a nyújtott segély valóban nagyszerű volt. 1863. január elején
mintegy 100 ember nyolcz napig lakott e helyen, mig a szokatlanul
erős hófuvatagok megszűntek. Magát a menedékhelyet is elpusztította
már a hófuvatag egyszer s nem ritka eset, különösen télen, hogy itt
ez a vihar 9 hónapig tart, és e hely napokon át teljesen el van zárva,
a világtól. Sok tekintetben még nevezetesebb a Sz.-Bernhard átjárónál
épített menedékhely, mely valódi zárda-épület s igy több száz ember is
elfér belé. Évenkint mintegy 10 ezer ember jár itt át. Ismeretes, hogy
a kolostor lakói s a külön e czélra betanított kutyák a hegyek közé
is eljárnak életmentés végett. E magasan fekvő hely általában a leg­
zordabb emberi lakóhelyek közé tartozik. Az egész év alatt alig van
tiz nap, midőn az égboltozat felleges nem volna s még augusztusban
is sokszor száll a hévmérő a fagypont alá. A kolostor mellett csinos
s műremekekben gazdag kis kápolna van s közel hozzá egy kis tó,
melynek partján a nyár közepén feltűnő kettős ibolyák nyílnak, úgy,
hogy a másik virág az előbbi magjából s elődének kelyhéböl kel ki.
A Szent Bernhard átjáró kezdetén, jóformán még a völgyben, a leg­
érdekesebb rész az úgynevezett Via mala Graubündenben. Az utat
nagyrészt robbantásokkal készítették a sziklába. A feketeszürke pala­
falak nagyrészt függőlegesen emelkedve mintegy 300 méter magas­
ságban új s új phantastikus alakokat mutatnak. Köztük a még igen
kicsiny Rajna a mélységben gyakran alig látható s a meredekeket
összekötő érdekes hidakról ledobott kődarabok után csak másodper-
ezek múlva hallhatják a viz locscsanását. Ugy itt, mint Svájcz több
más zordon vidékén számos szerencsétlenség esik. Különösen a hó­
fúvások alkalmával történt szerencsétlenségek helyét rendesen egyszerű
fakereszttel szokták megjelölni, melyek a rengetegekben valóban
mélabús hangulatot keltenek.
Némely látogatottabb helyeken, mint a Rigin is, az utazók
igényei fogadókat s itt-ott apróbb telepeket hoztak létre, melyek,
bár csak a nyár idejében állanak fenn, rendesen csinnal s Ízléssel
rendeztetnek be. A havasi vidékek között különösen hármat láto­
gatnak leginkább: a Chamounyvölgyet, a vadakban s erdőkben gaz-
A Victor Emanuel-hid a Szent-Bernát-hegyen.
dag Engadint s a berni havasokat. Ez utóbbi a legkönnyebben hozzá­
férhető s különösen a thuni s brienzi tavak közt fekvő Interlakenből
a nyári hónapok alatt valódi népvándorlás történik a szomszéd he­
gyekbe s a környék lakosságának nagy része, mint vezető vagy
fogadós az idegenektől él. Kiválóan kedvelt helyek a Staubbach festői
szép vizesése Lauterbrunnen mellett s közel ehhez a csaknem kétezer
méter nagyságban fekvő Mürren, honnan a csaknem tőszomszédság­
ban levő óriási Jungfrau hegycsoportra hasonlithatlan kilátás nyilik.
A magasan fekvő község alig 30-40 szétszórt kunyhóból áll, a lakosok
a harmadfél órai távolságra eső Lauterbrunnba járnak a templomba,
sőt a gyermekek is hetenként kétszer mennek le, hogy hitoktatásban
részesüljenek. A hó néha 10-17 láb magas s a talaj burgonyán kívül
alig terem valami enni valót.
Általában Svájcz némely félreeső helyein hónapokon át alig lát­
nak kenyeret, a hust nagy luxusnak tekintik s főkép sajt s tej
képezik a táplálékot. A termények azonban a különböző vidékeken
igen változnak. A magasabb helyeken oly növényzet van, mint Spitz-
bergában, de sokszor az óriási hegyek alján, p. Tessin néhány északi
széltől védett völgyében czitrom, füge, gránát s más gyümölcsök a
szabadban tenyésznek. A szőlőtöke jó nagy területen tenyészik s a
gesztenye s eper sem tartoznak a ritkaságok közé. A fa egyenlőtlenül
van megoszolva, ugy hogy néhány vidék szükséget is szenved fában
s némely erdő hozzáférhetlensége miatt igen csekély hasznára van a
lakosoknak. Feltűnő különösen e hegyes vidéken a hasznos ásványok
csekély száma. Az épületköveken kivül alig fordul elő valami kiváló
mennyiségben s a bányászat tárgyai közül csak a vas mondható némi­
leg jelentékenynek. Sokkal fontosabb a halászat s vadászat, bár az
utóbbi nagyon hanyatlik, mert a vadállatokat nagyobb részt kipusz­
tították. Vadkecske már nem található, a szakállas keselyű s zerge,
a svájczi állatvilág főbb nevezetességei, ritkán fordulnak elő s a
medve főkép Engadin zord vidékeire vonult.
Kiváló gazdagságát képezi a svájczi havasvidékeknek a sok
alpesi növény s fü, melyek mint gyógyító- s festöfüvek jelentékeny
kereskedelmi tárgyat is képeznek, de különösen mint kitűnő legelők
ismeretesek. A hegyek nagy része telve van ily legelővel s gyakran
egész az örök hó határáig közvetlen nagy s buja termésű rétek van­
nak. Ily körülmények közt a lakosság főkép a baromtenyésztésre van
utalva s maga a szarvasmarha állománya meghaladja az egy milliót, a
juhok a félmilliót. A szarvasmarhatenyésztés körülbelöl 150 millió
frank nemzeti tökét képvisel. Minden részen lehet látni legelésző
barmokat és pásztorokat, kik az időjárással s vadállatokkal küzdve s
olykor heteken át emberekkel nem közlekedve, külön sajátságos jel­
leget öltöttek fel. Apró kunyhóik gyakran nem elegendők, hogy őket
az időjárás kellemetlenségei s a hófuvatagok ellen megvédelmezzék
s ezért a legtöbb nyájnak van néhány sziklafala vagy épen barlangja,
hova a rossz időben visszavonulnak. A természeti változásokat s a
vadállatok közeledését maguk a barmok megérzik s sok tekintetben
képesek magukat megvédelmezni. A baromtenyésztéssel összefüggés­
ben igen nagy a tej s a sajtkészítés. Az Alpesekben annyi sajt készül,
hogy évenkint mintegy 250,000 mázsát 40 millió frank értékben visznek
ki külföldre (leginkább ismeretesek az ementhali s gruyérei), vajat
azonban külföldről is hoznak be.
Az ország tulnépessége miatt, habár a kivándorlások a lakosság
számát évről-évre nagyon növekedni nem engedik, a baromtenyésztés
sem fedezheti a lakosok szükségleteit. Svájcz népe a turisták nélkül,
kiknek száma még ma is évenkint átlag egymillió s az általuk elköl­
tött pénz mintegy 60 millió forint, alig lenne képes megélni. Jelen­
tékeny jövedelmi forrását képezi azonban a kis ipar, melyek közt az
amerikai verseny előtt első helyen állott az óra-készités. Különösen
a nyugati franczia kantonokban egész községek, összesen mintegy
50,000 ember tisztán ezzel foglalkoznak. Az órakészítésnél a munka­
felosztás elve a legnagyobb részletekig ki volt fejlődve; egyes csalá­
dok több nemzedékeken át csak egy-egy részt készítettek s abban
nagy tökéletességre vitték. Hasonlóan háziipar jellege van Appen-
zellben s St. Gallenben a szövés s hímzésnek, különösen a nők között.
A munka azokban itt már némileg gyárilag is megy olyformán, hogy
a vagyonos svájcziak Baden s Würtemberg szegény falusi lakosai
közül több ezernek adnak munkát s maguk, mint munkaadók, palota-
szerű kőházaikban nagy kényelemben élnek. Más vidékeken, különö­
sen Zürichben s Basel környékén, a szorgalmas nép a téli hónapokat
használja fel ily házi iparra, jelentékeny különösen a selyemszövészet,
melylyel 60 ezer munkás foglalkozik. Maga a selyem ritkán tenyészik
itt, azonban már Tessinből igen sokat kapnak. Mind a házi iparágak,
melyekhez még a szalmafonás, csipkeverés s paszománt-áruk is járul­
nak, természetesen lassankint, valódi gyáriparrá lesznek. A pamutipar
e tekintetben a legvirágzóbb, hanem a gépek hajtására nem a gőzt,
hanem a könnyen található vizet használják fel. Említésre méltóak még
a bőr- s papírgyártás. Valódi gyári élet azonban e hegyek között

György Aladár: A told és népei. IV. dl

nincsen « az ipar ennélfogva nem fejlődött ki annyira, hogy a kül­
földiekkel versenyezhessen.
Két lényeges feltétel pedig már teljes mértékben megvan: a
kereskedői érzék és a közlekedési eszközök. A kereskedelmi viszonyok
általában igen kedvezők. A kis állam Európa első kereskedelmi álla­
mai közé tartozik. Észak-Amerikával, Braziliával s Kis-Ázsiával igen
nagy forgalma van s a világ minden részében vannak svájczi konzu­
lok. A nép vállalkozási s üzérkedési szelleme az idegenekkel sürü
érintkezés folytán nagyon kifejlett, hazánkban is sok vállalat van,
mely svájcziaknak köszönheti eredetét s e mellett a nép igen taka­
rékos s alig van felnőtt ember, kinek kisebb-nagyobb betéte ne volna
a bankokban. A kereskedelmet nagyon előmozdítják a kitűnő közle­
kedési eszközök. Vasútja (4000 km.-nél több) s gőzhajója a vasútépítés
nagy nehézségei daczára aránylag rendkívül sok van, kőutai, még a
zord hegyek között is, igen jók, s posta s távírói összeköttetése
példányszerű.
Nagyrészt a gyáripar fejletlenségének s a föld-talaj kevés ter­
melő képességének kell ennélfogva tulajdítanunk, hogy Svájcz anyagi
helyzete több tekintetben mégis szomorú képet nyújt s igy p. az ösz-
szes bevitel 980 millió, a kivitel ellenben csak 700 millió frankra
megy. Az a nagy s változatos tőke, melyet a svájczi külföldről magával
hoz hazájába, nem volna elegendő, ha a turisták oly nagy összegeket
nem hagynának itt évenkint. De viszont a turisták nagy száma a
munkaerők (pinczérek, vezetők) nagy részét improductiv tevékeny­
ségre ösztönzi s a nép erkölcseit nagy mértékben megrontja. Svájcz
nemzetgazdasági viszonyainak gyökeresen meg kell változnia, hogy
anyagi fennmaradása szilárdabb alapokon nyugodjék.
Kedvezőbb Ítéletet lehet mondani a művelődési viszonyokra vo­
natkozólag. Művészeti kincsekben s régi nagybecsű műemlékekben
Svájcz szegényebb, mint a szomszéd népek, de a tudományok terén
egyáltalán nem áll hátrább. Legkiválóbban müvelik a természeti s
műszaki tudományokat, de egyéb tudományokban is a kor színvonalán
állanak. A német részben Zürich, a francziában pedig Genf nagy jelen­
tőségű központját képezik a művelődésnek. Genf, Zürich, Bern, Lau-
sanne s Basel egyetemekkel, Zürich e mellett hires műegyetemmel
is dicsekedhetnek, csaknem minden kantonban vannak középiskolák,
tanítóképző- s ipariskolák, néha magánosok által fentartva. Jótékony­
intézeteinek, tudományos s humanistikus egyleteinek száma legio s a
közművelődés előmozdításában maga a köznép is tevékeny részt vesz,
melynek kebelében, még az elrejtett hegyi vidékekben is, igen kevés
van, ki irni s olvasni ne tudna. Pestalozzi ez országban működött,
fiai közül Németországnak (Euler, Blunschli) s Francziaországnak
(Rousseau, Decandolle stb.) számos kitűnősége lett s benn a kis
országban is sok notabilitás volt mindig. Minden kantonban vannak
irodalmi egyletek, a lapok s folyóiratok száma meghaladja a 900-at
s a társadalom a kulturális törekvések minden ágáról gyökeresen gon-

Részlet a Rigi-vasutból.

doskodik. Angliát kivéve nincs is Európában oly élénk s sokoldalú

társadalmi élet, mint itt.
Nagy előnyére szolgál e tekintetekben a szövetséges államnak,
hogy a militarismus nem nyűgözi le annyira, mint Európa más népeit.
Mig a nagy államokban a közművelődési czélokra alig egy-két szá­
zalékot fordíthatnak az állambudgetből, Zürichben s más svájczi kan­
tonokban az összes kiadásoknak több mint egynegyed részét képezi.
Háború esetén ugyan Svájcz is képes volna 200,000 főre terjedő
katonaságot kiállítani, mivel azonban politikai helyzete, mint a nagy
31*
államok közt fekvő országé, és a nagyhatalmak féltékenysége miatt
háborútól tartania alig lehet, valódi állandó hadserege nincs s a
hadkötelezettek (20-ik évtől 44-ig) tényleg csak a gyakorlatokra hivat­
nak be, de rendes körülmények között egészen polgári hivatásuknak
élnek. Várőrségei és rendes katonáinak száma igen kevés; általá­
ban a közigazgatást is lehetőleg tiszteletbeli hivatalnokok vezetik.
Az egyes államok közt vámsorompók nincsenek s a közlekedés egé­
szen szabad.

Rosenlaui völgy a berni Alpok között.

 Az Apenninek (Perugia vidékén).

NYOLCZADIK FEJEZET.

OLASZORSZÁG.

Serzeviczy Albert : Itália. Budapest, 1898. — Dessewffy Arisztid : Velencze. Buda­

pest, 1897. —Symonds : A renaissance Olaszországban. Budapest, 1897. - Castelar:
A művészet, vallás és természet Olaszországban. Budapest, 1875. — Bazin R. :
The italians to day. London, 1896. — Viliari J. : Here and there in Italy and over
the border. London, 1893. — Murray's handbook for travellers. — Gregorovius
Geschichte der Stadt Rom im Mittelalter 4. Aufl. 8 köt. — Burkhardt: Der
Cicerone. Leipzig, 1893. — King E. A. : Italian highways. London, 1896.

E UBÓPA három déli félszigete közt a középső, mely a Földközi ten­

gert csaknem középen választja el két felé, ma már egyetlen
állammá, Olaszországgá alakult. Földjét a klasszikus mult emlékei,
jelenét a művészet s természet nagy kincsei teszik oly nevezetessé.
Európa egy országa sem vetekedhetik e félszigettel szépségé­
vel. Jól tudják ezt Európa minden táján, mert a kiknek módjuk van
seregestül, évek hosszú sora óta vándorolnak ide, hogy Itáliában,
Európa paradicsomában, gyönyörködjenek. Európa leghatalmasabb
sziklafalai és a tenger szigorúan elkülönítik a többi országoktól, ám
a hegység és a tenger is tömérdek szépséget nyújt. Partjai szigetek­
kel telvék, széles s biztos kikötői mellett virágzó városok épültek.
Az országúton keresztül északról délfelé hosszú hegyláncz fut végig.
E hegylánczban drágakövek és érezek vannak. Csúcsainak örök hava
meghüsíti a forró nyarat s a csúcsokon levő kihalt s élő vulkánok
a földet szinte kimeríthetlenül termékenynyé teszik. Már az első
tekintet, az alpesek megmászása után, e tündér országban szokatlan
gyönyört nyújt. A levegő, még a ködös téli estéken is, kellemesebben
tűnik fel a vándornak, mint a mit északon megszokott. Es ott, a hol
a benső meleg örök lángoló kemenczéi még működnek, még nagyobb
gyönyörűség várakozik arra, ki a szabad természet fönségében g y ö ­
nyörűségét leli. E benső tűz alkotta a kén és láva síkokat, ez vál­
toztatta át a meszet Felső- s Középolaszország határán Carrara ke­
mény, hófehér márványává. A vulkanikus erő szinte csodás vegetatio
okozója, a Vezúv lávakövei között terem a hires „Lacrimae Christi"
bor, míg az Aetna torkolata mellett óriási szelíd gesztenyeerdők
nőnek, fahéj és a bors is megterem, melyek rendesen egyébként csak
tropikus éghajlat alatt szoktak diszleni. Sicilia virágos rétéin a szor­
galmas méhek lepik el az illatos virágokat. Már az ó-korban híre­
sek voltak Enna virágos mezői s a hyblai méz. A szederfaerdőkben
selyemfa-bogarak szövik finom selymüket. Nagy erős lovak legel­
nek a déli síkokon. Az alpokon vadkecskék legelnek, zergék, mor-
moták és más állatok élnek.
A milyen derűs Itália kék ege, olyan ősi népe, az olasz. Bár­
mit mondjanak az olasz nép jelleméről, el kell ismernünk azt, hogy
a szebb emberfajok közé tartozik. Szemeiben beszélő láng, magatar­
tásában élénkség és szellemi rugékonyság látszik; finom ízlése mintegy
vele született és nagy szellemi adományokkal is meg van áldva.
. Az Apenninek hegyláncza a félsziget déli végétől a Majella
hegységig csak egyes, szorosan össze nem függő részekből áll, e
részeket együttvéve déli Olaszországnak nevezzük. Alakja is feltűnő.
A tarentoi öböl ugyanis Olaszország déli részéből uj kis félszigetet
alkot, melyre, ha szemünket rávetjük, eszmetársulás utján, az alakja
miatt, a csizma jut eszünkbe. Feljebb a hegyláncz gerincze már össze­
függ és magasabb (a félsziget e részét nevezzük Középolaszország­
nak), míg végül északi részükön az Apenninek szép nagy kiterjedésű
síkságba ereszkednek, a melynek északról való határa összeesik a
félsziget határával.
Felsőolaszországban három nevezetes tartomány (Piemont, Lom­
bardia s Velencze) volt egykor, mindannyi hírneves városokban gaz­
dag tartomány. Itt folyik el Olaszország leghatalmasabb folyója a Pó
és hosszú folyásában számtalan mellékfolyót vesz fel. Kelet felé e
folyók lerakodásából képződtek a homokszigetek és sekélyvizű ten-
gerecskék (lagúnák) s köztük az Adria büszke királynője, la bella
Venezia (Velencze). Eszakfelé pedig az Alpesek aljában egész sereg
tó terül el, melyek tündérszépségükröl messzeföldön híresek.
És mindez: a szép síkság, a hatalmas folyók, a tündéri tavak
tulajdonkép ujabb eredetűek és nem tartoznak szorosan az apennini
hegyekkel képződött Olaszországhoz. A felső-olaszországi Pó-síkság
ugyanis geologiailag aránylag rövid idővel ezelőtt még tengertalaj
volt, az adriai tenger öble az Alpok és Apenninek között. A Pó és a
tiroli hegyekből leömlő Ecs (olaszosan Adige) a hegyekről lehordott

A Como-tó partján.

iszappal s fövénynyel szárazfölddé változtatták át a tengert. Az átala­

kulás még most is folyamatban van, noha egyébként bebizonyítható,
hogy Velencze lagunái és az őket környező vidék állandóan sülyed.
A szigetek, melyeken Velencze felépült, a 16-ik század óta egy métert
sülyedtek és ez a magyarázata, hogy a római korra emlékeztető épü­
letdarabokat ma már a tenger alól halásznak ki. Másrészt azonban
Ravenna, mely a góthok idejében hires kikötőhely volt, most száraz­
földi várossá lett, hét kilométernyire van a tengerparttól, továbbá Adria
városa, melytől a rómaiak a tengert elnevezték, még távolabb fekszik.
Az Ecs 589-ben még Porto-Brondolonál ömlött a tengerbe. Kétezer
év óta a Pó deltája 12 kilométerrel haladt előre, ma már e harmad­
rangú folyó évenkint 42 millió 760,000 köbméter iszapot hoz, s
folyvást nagyobbítván a síkságot, a lombard-velenczei tenger egykori
fjordjai átalakultak a mai tündérszép felső-olaszországi tavakká. S
hogy ez így van, azt nemcsak éles partvonalaik, de szokatlan mély­
ségeik is mutatják. A Lago di Como 396, a Lago Maggiore 551
méterrel mélyebb, mint az adriai tenger s a Garda tóban még most
is tengeri halakat fognak. E tavak bizonyítják egyúttal, hogy az
alpesek, legalább nyugoti oldaluk, aránylag rövid idő óta és valószí­
nűleg gyorsan emelkedett fel és a Pó vizét az Apenninek felé haj­
totta.
A mai lombard-velenczei vagy felső-olaszországi sihság területe
38,500 Q kilométernyi, lassankint emelkedik az Alpesek aljáig,
melyek északon, de még inkább nyugaton meredeken nőnek fel, ellen­
ben a délre fekvő hegységek lejtője nagyobb. A Monti Berici (419
méter) porphyr-dombozata Vicenzánál s a Monti Euganci (409 méter)
Paduánál a síkságot keletire (velenczei) s nyugotira (lombardi)
választja. A lombardi kiterjedtebb róna és Turinnál dombos vidéke
egy kis kanyarulatot okoz, úgy hogy a síkság többi része, mint
valamely 500 méterre emelkedő szárazföldi öböl nyúlik délfelé. A
Garda tavat a síkságtól dombsorozat választja el s vele hasonlóan a
Lago Maggiore és a Como tó is a domb-csoport mögött van. A két
utóbb említett tó közt van a kanyargó Lugano tó, innen délre Pusiano
és Alferio, már tovább tőlük a nagyobb Lago di Varese, Commabio,
Monate, keletre az Orta tó. A velenczei síkságon Belluno mellett,
csak a kis Santa Croce tó látható.
Az egész felső-olaszországi síkságot folyók és csatornák szelik
át. A csatornák közül is több hajókázható és a mocsarak levezetésére
szolgál. A folyamrendszer központja azonban maga a Pó, mely a
tengerbe kifejlődött delta-ágazattal ömlik. Legfőbb ágai éjszakon a
Po della Maestra és délen a Po di Primaro. Nagyszámú folyói csak­
hamar földuzzasztják. Környéke magas hegyein sok hó és eső esik;
ezek olyan folyókat táplálnak, a melyek, noha rövidek, mégis sok
vizet visznek a tengerbe. Alig hagyja el a Pó eredése helyét, a szép
Monté-Viso-t, mely. főleg alakulásával lepi meg a szemlélőt, a jobb
partján elterülő dombos vidék szeszélyes kanyargó útra kényszeríti
s a patakokat magába véve aránylag rövid út után már Turinnál
tekintélyes folyóvá növekedik. Mellékfolyói közt az első jelentéke­
nyebb a szintén Monte-Visóról iövö Dora Riparia. Alig hogy a sík-
 San-ReniQ,

keletre felveszi a Lago Maggioreban megtisztult Ticinot, legnagyobb

mellékfolyóját; azután az Adda-t, a mely a hegyekről lehordott
György Aladár : A föld és népei. IV. 32
iszapot a Comotóba rakja l e ; végre a Gardatón átfolyó Minciot és
ekként igen tekintélyes folyóvá duzzad. Mind a Pó, mind mellék­
folyói öszszel rendesen megáradnak, némelyikük oly fenyegetően,
hogy p. a Pó medrében a viz néha 9 méterrel emelkedik rendes
állása fölé. Cremona városán alul ezért a Pót hatalmas védőgátak
közzé fogták; a veszélyesebb helyeken, hol a viz már egyszer vagy
ismételten áttört, keresztöltésekkel vagy párhuzamos gátakkal igye­
keznek a lakosok magukat az árviz ellen megvédeni. Ekként az
áradások jóformán megszűntek s a lombardiai síkság lakói ma vizgazdag
vidéküknek áldásait élvezik. A tele vénytalaj, a déli meleg termőereje
és az Alpesek által védett éghajlat következtében Európa leggazdagabb
termőföldjeit Olaszországban találjuk, a hol az emberi szorgalom
valósággal kertet alakított belőlük. E mellett industriája is magas
fokon áll, hiszen aránylag kis területen, a Pó völgyében nagyszámú
•öntöző csatornák vannak. Magából a Ticino, Adda és Pó folyókból
négy nagyobb csatorna segítségével másodperczenkint 170 köbméter
vizet vezetnek le a termőföld öntözésére. Szőlő, buza, rizs, gyümölcs
termelése nagy méretű; állattenyésztése is magasfoku, különösen
szarvasmarha tenyésztése. Gazdasági iparából a selyem és a parmezán
sajt világhírűek.
A felső-olaszországi Pó síkság déli részét az Apennin hegység,
•Olaszország ezen különös és érdekes hegyláncza zárja be. Voltaképpen
az apennini félsziget talajrajzának vázolását itt kezdjük.
Az Apennin hegység Olaszország legvégső nyugati határán kez­
dődik és mindig a tengerpart mentén halad, ott a hol az Alpok Olasz-
és Francziaország határa közt kelet felé kanyarulatot tesznek. Liguriá-
nak hívják a hegyes partvonalat, mely festői részleteivel Nizza és
Spezia közt elnyúlván, Riviéra di Ponenta és Riviéra di Levanta nevet
visel, hegyeit liguri Alpoknak és Apennineknek, tengeröblét, mely
egyébként genuai öböl név alatt inkább ismeretes, liguri tengernek
is nevezik.
A liguri partok légmérséklete és terményei egészen a déli vidé­
kekre emlékeztetnek. Turin például, az Alpok alján, Olaszország leg­
hidegebb városai közé tartozik, mig a pár mértföldnyi távolságra eső
<5enua, bár a tengerparton fekszik, egyike a legforróbb éghajlatú európai
városoknak. Az egész liguri tengerpart vetekedik a nápolyi öböl
helyeivel és egyes szép fekvésű városait, Nizzát, Mentonet, Vertimig-
liát, San Remót, Portó Mauriziót a Riviéra di Ponentéz és Nervit,
•Chiavarit, Speziát a Riviéra di Levantón téli tartózkodási helyekül
keresik föl. Igy az egész liguri tengerpart évről-évre mindjobban
frekventáltatik. Nizza, Mentone, valamint a közbeeső gyönyörű szép
Monaco, mely egy miniatűr fejedelemség és hirhedt játékbarlangja,
most már Francziaországhoz tartoznak. Nizza különösen hires és mell­
betegeknek gyógyító helyül is szolgál. Miként a légmórséklet, ép úgy
a déli jellegű itt a növényzet is. Alig néhány mértföldnyi távolság­
ban a fenyvesekkel borított Alpesektől oly földet találunk, melyen
myrtus, babér és olajfa nő és a kamélia, narancs, czitrom a szabadban
tölti a telet. Itt-ott egy pár kaktuszfaj és törpepálma (Chamaerops-

Olajfa.

humilis) is látható. „Dél-Európában és Afrika éjszaki részein — mondja

Peschel — az év száraz felében nedves, a hat téli hónap esős, a
másik hat nyári hónap ellenben száraz. A havi esőzések átlaga is
elegendő volna a dús tenyészésre, ha a száraz idő nem tartana oly
soká. Nálunk a mérsékelt égöv alatt is előfordul, hogy három hétig
egyetlen csepp eső sem esik, de már e rövid idő elegendő, hogy a.
forró nap sugarainak hatása alatt a lombok megsárguljanak és hat hét
teljesen elegendő volna a mi növényzetünk elpusztulására. Ezért,
tűnnek el Déleurópában a mi lombos fáink s helyükbe lépnek az
32*
örökzöld bokrok bőrfényü, sötétzöld levelei, melyek nagyobb vilá­
gosságot kivannak." Különösen becses ezek közt az olajfa, a me­
leg égöv fűzfája. A Földközi tenger partjának minden részében elter­
jedt ez az áldott fa, sok helyen egész kis erdőséget képez. SZÍVÓS
és mindenütt gyökeret ver, kedvező körülmények között pedig 2000
évig is elél. Mi lenne e vidék lakosságából az olajfa nélkül! Hiszen
egész vidékek lakóinak önfenntartásukat az olajfa gyümölcsének ela­
dása biztosítja.
A liguri Apenninek, melyek a genuai öböl felett éjszakkeleti
irányt vesznek, ez öblöt félkör alakban kerülik meg, majd délkeletre
kanyarodnak és a toskaniai határon végződnek. Az Alpokat és a közép
Apennineket hasonlítva össze a Liguri Apenninekkel, mindenekelőtt
szembeszökő, hogy ezek jóval alacsonyabbak, jóllehet gerinczük min­
denütt 1100 m., csúcsaik ritkán haladják meg a 1700 métert. Csak
két csúcsuk van a Corsaglia, mely 2000, és a Monte-Cattaro, mely
1900 m. magas. A tenger felé e hegyláncz mindenütt sziklás és me­
redek, ellenben a belföld felé domború és lassan ellapuló. A tenger
mellett a Genua öböl nyugati oldalán vonulnak e hegyek, sőt Savona
város közelében a Monte-Calvo orom egészen a tengerbe nyomul.
Minthogy pedig innen a partoknál egészen Elba szigetig a tenger
mélysége csekély, némelyek ebből azt következtetik, hogy a viz alatt
földhát van, mely a felső Apennineket és a tengeri Alpokat a kor-
sikai és szardíniái szigeti hegységekkel köti össze. A hegyláncz keleti
részének déli lejtőjén nyúlik el a tenger felé a Lunigiana síkság,
melyen a Magra patak folyik keresztül; még távolabb az apennini
hegyek vad mészcsúcsai emelkednek egész a toskaniai síkságig. Egy
kis paradicsomi völgyben fekszik az olaszok által nagyrabecsült luccai
fürdő. Az apucni hegyekben Carrara város mellett a világhírű carrarai
márvány található, mely a szobrászoknak évezred óta legkeresettebb
műanyaga. Velenczében s Florenczben egész márvány-utczák vannak,
•Genuában alabastromszerü fehér palotasorok és fehér márványközterek.
Az Apenninek etruski része a 2168 méter magas, Monté Cimo-
nevallal kezdődik s délkelet felé az adriai tenger irányában futván,
Monté Comeronnál egész a Tiberis forrásáig nyúlik. Itt található a
hegység egyik legérdekesebb része és itt fut rajta keresztül a hires
bolognai vasút, melynek legmagasabb pontja Praechiánál van. Innen
délfelé a toskaniai síkságon halad tovább, ennek keleti végén van a
tündérszép Firenze (Florencz). A toskanai síkság tulajdonkép az
Arno völgye, azé a folyóé, mely a Po és Tiberis után Olaszországban
a legnevezetesebb. A folyó iránya majd mindig nyugatra tart, csak
forrásánál a Monté Falterona (1684 méter) mellett tesz délfelé hatal­

09
O

>

ÍH
C3
U

mas kanyarulatot, mielőtt Pontasievenél állandóan nyugati irányt venne

fel. Pisa mellett elhaladván, az úgynevezett maremmek (posványos
területek) között hatol a liguri tengerbe.
 Az Arnovölgy többek között állatkövületeiről nevezetes, mely a
tertiar-korból való. A florenczi múzeumban gyönyörű példányokat látunk
belőlük. Ott van az Elephas Meridionalis, mely sokkal nagyobb,
mint régen hitték, a Cervus dicranius óriási ágasbogas agancsaival,
a Bos etruscus és Hippopatamus major, a vízilovak őse. Utódaik e
vidékről mind kivesztek. Az Elephas primigenius fogaiból is sokat
találtak itt.
Az Apenninek délre nyúló része a Tiberis forrásán túl római
Apenninhegységnek neveztetik, ennek legmagasabb és legregényesebb
része a Sibillini hegy. Innen az adriai tenger felé a magas Apenni-
neket vagy az abruzzokat alkotja, mely rablásra hajlandó népéről lett
nevezetessé. Itt már havas jellegű magas hegyek emelkednek, külö­
nösen Tucino tava körül. Ilyenek a Monte-Celano és Velino (2400
m.). Azonban a legnagyobb csúcs eléggé sajátságosan nem a fö-
lánczban, hanem inkább az Adria tenger felé előnyomuló mellék­
ágban vannak, legnagyobbak a Gransaso (2910 m.), a Monte-Amara
(2743 m.), ezeken vannak a legmagasabb szorosútak és pedig a
Bosco Lungo és Castellucio. — Délfelé a hegyláncz már még inkább
szakadozik, a főgerincz a nyugati (tyrrheni) parthoz annyira kiugrik,
hogy az apuliai félsziget a calabriaival összehasonlítva szinte síkság­
nak látszik. A hegység itt egyes csoportokra oszlik és csak a taranti
öböl szorítja ismét össze a szárazföldet.
Az Apenninek hegyláncza nagy terjedelménél fogva is változó
jellegű. A liguri rész legnagyobbrészt erdős, mig a többi, különösen
a római kopár csúcsok néha egészen érdektelen, alacsony porhanyó
hegyhátakból állanak. A humus egészen eltűnt és kopasz mésztömeg
látszik. A rómaiak kora óta örökké irtják itt az erdőket és ezzel együtt
tünt el a hajdani növényzet. Legállandóbb jellege van különben a
középlánczolatnak, mely kizárólag juramészből áll, mig a felső és alsó
Apenninek lánczolatát régi kövületek és különösen változatosan az
úgynevezett amphiboli sziklafajok alkotják. Gyakran fordul elő e
hegységekben a likacsos mészkő (p. Tivoliban Róma mellett), melyet
az olasz szobrászok traventinonak neveznek és épületekre alkalmaznak.
Közép-Olaszország legjelentékenyebb folyója a Tiberis, mely a
Monté Comero alján kissé keletre az Arnotól ered, de attól eltérőleg
iránya délfelé tart egész az Arazzo völgyéig, hol az Arnoval a
Chiana csatorna áll összeköttetésben. Innen délnyugatnak, majd egé­
szen nyugatnak fordul majd Rómától négy mértföldnyire a tyrrheni ten­
gerbe ömlik. Mellékfolyói jelentéktelenek. Nevezetes azonban a köze-
lében levő Monté Amiata tra-
chyt-hegy (1733 m,), szomszéd­
ságában régi vulkánikus talajon
fekvő nagyobb tavak, a Lago
Trasimeno (100 Q kilométernél
nagyobb), Chiusi s Monté plu-
ciano kisebb tavakkal, tovább
a Bolsena, délre a Bracciano
tó és a Lago di Vico. E hegy­
ségek és tavak alatt nyúlik el
a széles római Campagna, me­
lyen a Tiberis fut keresztül.
Kevés helye van a föld­
nek, melyet oly sokszor dicsői­
tettek és melynek egyes rész­
leteit irók és művészek minden
oldaláról annyiszor leirtak és

A római campagna.
megörökítettek. Kétségkívül az
„örök város" szomszédsága
szerezte meg e nagy hírét és
dicsőségét, mert a művészek
nehezen fedezték volna fel Cam­
pagna természeti szépségeit,
ha Rómában oly sok művészi
kincs tanulmányozása után lel­
kük nem sóvárgott volna egy
kis változatosság után : ám az
is bizonyos, hogy a Campagna
mindenkinek megtetszik, ki
közelebbről megismeri. Hul­
lámzó dombos vidéke, lakatlan
pusztaságai, a történeti neve­
zetességű romok gazdag földje
és az itt-ott feltűnő gyönyörű
vízvezetéki oszlopok sorozata
minden pontját változatossá és
regényessé alakítják át. A hegy­
csoportok mintegy amphitheat-
rum veszik körül a síkságot.
 A Colosseum és környéke Rómában.

Délre egész a tengerig a Volszk hegység nyúlik, ettől nyugatra pár

mértföldre a mythologiai nevezetességű Monté Circeo csúcs ragadja
meg figyelmünket. Keleten vannak a sabini hegyek, éjszakon a szé-
pen hullámzó és messze terjedő Soracte, végül Civita vecchia (Róma­
kikötője) felé Tolfa vulkanikus hegyei. Az egész körülzárt síkság
vulkánikus természetű. Rómától alig egy pár órányira látható a magas
Monté Caso, most már kihalt vulkán, nem messze tőle az albán
hegyek terülnek, melyeknek egykori kraterjét gyönyörű tavak foglal­
ták el. A síkság azonban meglehetős elhagyatott. Csak itt-ott tűnik
fel egy özökzöld tölgy (Quercus ilex), a gyönyörű pinia fenyő (Pinus
pinea) tiz ölnyi magas ernyőt képező lombkoronájával, a kék gum-
mifa (Eucalyptus globulus), melyet a talajból kiszivárgó egészségtelen
levegő (malária) ellensúlyozásául Ausztráliából hoztak ide és most mind-

Subiaco.

inkább a napraforgóval együtt nagyobb mértékben tenyésztenek.

Emberi lakás és a szántóföld már a nagyobb ritkaságok közé tar­
toznak és az élő természetet leginkább a legelésző barmok ezrei kép­
viselik. Ha az abruzzói hegyekből vagy szomszéd községekből egy-egy
arató jő ide és kénytelen az egészségtelen földön szabad ég alatt
meghálni, kecskebőr és juhbundájába burkolja magát, hatalmas tüzekkel
igyekszik a talaj ártalmas kigőzölgését eltávolítani. Néha megjelen­
nek a vándorló művészek és pár órára kifeszítik ernyőjüket, majd
angol vadászok kergetik a nyulakat és madarakat, de csakhamar eltűn­
nek ezek is, mint a vándormadarak; a vasút puszta elhagyatott vidé-
Q-yörgy Aladár: A föld és népei. IV. 33
ken robog keresztül, hol csak romok maradtak meg, melyek tanú­
ságai annak, hogy itt hajdan más élet volt. A „világtörténelmi
temető"-nek azonban (mint a római Campagnát szokták nevezni)
.gyönyörű természeti szépségei vannak. Olaszország derült ege alatt
kevés helyen mutatkozik a színpompa ily mértékben. A távoli hegyek
sötét viola színét naplementekor az ég kénsárga színe váltja fel, a
nyugati láthatár a tenger felett smaragdzöldnek látszik, felette bíbor­
piros felhőtömegek úsznak; keleten a hegység hótömegei éles kék
árnyékot vetnek; a vulkánikusán hullámzó talaj itt szürke, amott

Sorrento.

•ezüst csillogásu, majd lángoló piros, a messze háttérben pedig sötét

barnabársony színű. Az antik téglaépületek, a Via Appián elszórt
római síremlékek és vízvezetéki oszlopokat a napsugár aranyozza be.
Távol, mint márványtemplomok, csillognak a falvak házai és végül
a nap lenyugvásakor mind e szín új változatot nyer, a szelíd kékes
alkonyaton egybeolvad, s csak a Michelangelo lángeszű alkotása, a
Péter templom hatalmas kupolája emelkedik ki még, hogy az est-
szürkület arra is ráborítsa aztán fekete palástját. Kit ne ihletne meg
SÍ természet fönsége, ha mindezt látja és benne gyönyörködik?
A római Campagna folytatása nyugat felé a hasonlóképpen
egészségtelen Maritima, melynek déli részén Terracinaig terül el a
Volszk hegység, alján az egykor oly hírhedt pontusi mocsár, melyet
azonban ma már nagyrészt kiszárítottak.
Délkelet felé nyúlik el a Sabin hegység, melyet az Apenninek
törzsétől a Velino és Turano völgy választ el. Innen ered az Anio,.
melynek völgyében találjuk Tivolit világhirü vízesésével és római
emlékeivel. E hegység középpontján fekszik Subiaco, Nero palotájá­
nak romjaival, a benczések hires zárdájával, hol a klassikus írók
egykor új hazát találtak. Az Albán hegyek (Monti laziali) vulkáni erö-

Araccia.

folytán emelkedtek ki a környékből és ezért teljesen el vannak külö­

nítve, ormaikon most is meglátszik a kráter tölcsére, különösén o
Campo d'Annibalen és a hires Albani és Nemi tavakon, melyeket már
Ovid (Metamorph. XV.) megénekelt. E helyekhez tartozik a szép
Ariccia is, az egykor Diánának szentelt berkek, hol most árnyékos
erdőkkel a rómaiak kedvencz nyári lakása van. A Volszk hegység délre
emelkedik. Ma is kevéssé látogatják, mivel lakóinak rabló természete
hires. E hegység délfelé a Garigliano folyótól átszelt Terra di La-
voro-ig nyúlik, hol Nápoly áldott vidéke kezdődik,
 Azt a völgyet, hol Olaszország legnépesebb és legszebben fekvő
városa terül el, rendkívüli termékenységéről „boldog Campagna"-nak
vagy Olaszhon édenének szokták nevezni. És méltán, mert szebb
vidéket képzelni is alig lehet. A természet olyan e helyen, hogy
szinte költői merengésre birja a legsivárabb lelkeket is. Szelídség és
magasztos nagyság, hozzá szemkápráztató színvegyület egyesülnek
itt egymással. A félkör alakú tengeröbölben a gyönyörű villák egész
sora tekint felénk oly messzeségben, hogy szinte alig tudjuk egészen
áttekinteni. Kertek között, melyekben örökzöld lombok virulnak, a
faluk tömegét látjuk. Távolabb Castellamare felett erdőkkel, éles
mészkő sziklákkal és hófehércsúcsokkal, nagyszerű hegyláncz vonul
el. Az öböl egyik részében a közel kétezer éves muzeumot találjuk,
melyet kiástak. Pompeji világhírű romjai és a vele szemközt lévő
két festői sziget a kék, nyilt tengerből emelkedik ki és pedig: Capri
szeszélyes alkotású szikláival, Ischia vörhenyes kék színével. Az
•egyik csúcspont Sorrento, Európa legszebb kertje, mellette az ara­
nyos sziklákon Amalfí. Az egész félszigeten a Monté S. Angelo
(1520 m.) elágazásai vonulnak keresztül. Czitrom- és narancsfaerdők
között Vico Equense és Meta községe van e félszigeten. Mind­
ezekből hatalmasan kiemelkedik füstölgő kúpjával a tűzokádó Vezúv,
melynek magas csúcsa uralkodik az egész öböl felett. A föld alatti
titkos erőnek hatalmát mutatja környékén minden. Kezdve Nápoly
városától, mely maga is egy, részben már elmosódott kráternek
egyik felében épült, egészen Nisida szigetig, az egész vidék nem
egyéb, mint szabályos alakú régi vulkán. A kráternek nevezetes pél­
dáját tárják elénk a phlegraei mezők, a gigászok harczának egykori
helye. Némelyek egészen ép kúpok, mások csorbák és gyürüjöket a
tenger vize lepte el; legnagyobbrészt egyenetlen tömegekben lévén
csoportosulva, egymásba is átnyúlnak és falaikat egymás fölébe tor-
nyosítják, az egész tájnak valami chaosszerü külsőt kölcsönöznek. Ez
a vidék emlékezteti az embert a holdnak kráterekkel egészen tele
szórt vulkáni tájaira. Az egész terület kéngözzel van tele; meg nem
szokott és kellemetlen érzés szállja meg az utast. Lábai alatt meg­
dobban a föld, a lávadarabok melegek, mintha csak most akarná­
nak kihűlni; kénes források bugyognak fel mindenütt. Puzzuoli
környékén, hol e tünet leginkább előfordul, hajdan a köznép a
pokol kapuját kereste. S a vulkánikus erő még tovább is hatol.
A Lago di Agnano mellett ismeretes a kutyabarlang fojtó szénsav
kigőzölgésével. A solfatarak (meleg gőzforrások) heve néha 40-58"
R-re emelkedik és a mofetták (szénsav kigőzölgések) csaknem minden
barlangot és mélyedést megtöltenék.

A tengerpart Sorrento és Castellamare között.

A messinai keskeny tengerszoroson túl, melyet egykor a rette­

gett Scilla és Charybdis tett hírhedtté, emelkedik meredek partjaival
Sicilia, a Földközi tenger legnagyobb (29,240 • km.) szigete, melyet
a régiek sajátságos háromszögű alakja miatt Trinacriának. neveztek.
Délről lépcsőzetesen magasodik akként, hogy Afrika felöl tíz mért­
földre is beláthatni belsejébe, ellenben éjszaki széleit meredekebb és
magasabb hegygerinczek zárják el. A hegyek csomója Gangi és
Nicoria közt van és innen sugár alakban futnak a hegylánczok a há­
romszög szögletei felé. Az éjszaki láncz legmagasabb, a nyugati ala­
csonyabb, mig a délen fekvő hegyek legkisebbek. Az örök hóval
borított Aehia, mely a legmagasabb hegy, (3304 méter) nem tartozik

Az Aetna lávája Cataneánál.

egyik csoporthoz se. Az Aetna az olasz földnek legnagyobb hegye,

hatalmas orma a szemlélőnek még szédítőbb, mert magában áll és
összehasonlításra nincs mértékünk. Valóban festői látvány a tenger­
parton emelkedő Aetna, mely a tengeren is mértföldekröl látható,
szuverén felsőséggel uralván a vidéket. Cataniától éjszakra a sziget
keleti partján emelkedik fel szelíden és csaknem hullámzatosan, csak
a legmagasabb részeken tör föl meredeken, Völgyében déli gyümöl­
csök, kitűnő bor és tropikus növények tenyésznek; innen fel az örök
havasokig csodás és sokféle változást észlelhetünk. Néhány óra ele­
gendő, hogy a természetbúvár.oly utat tegyen, mely mintegy Afrikától
az éjszaki sarkig terjedne. Az Aetna több mint 1500 Q kilométer
területet foglal el, hatalmas tömegét kiöntött lávái folyton nagyob­
bítják. Alatta folyik el, a hegyóriást megkerülve, a Simeto, Sicilia
legnagyobb folyója, mely Cataniától délre ömlik a tengerbe. Kivüle
még a Salso és a Platani folyók érdemesek az említésre, melyek a
déli parton futnak le.
Sicziliától nyugatra, mintegy 50-60 kilométerre fekszik két kis
szigetcsoport: az aegadi és a lipári szigetek. Az aegadi szigetek három
nagyobb és több apró szigetből állanak, melyek mind sziklásak, de
azért jó fügét és bort teremnek. A lipári szigeteket az ókorban „Acoli
szigetek"-nek hivták, számuk 13. Mindannyinak vulkáni képződése van;

A Vezúv Strabo idejében.

kettő közülök Vidcano és Stromboli (942 méter) állandóan működik.Külö­

nösen az accoli szigetek egyikén van egy kis vulkán, mely szakadatlanul
„pipál" és tölcsérén napjában többször lángoszlopokat lök ki, ugy hogy a
hajósok mintha természetes világító torony lenne, igazodnak el, ha látják.
E vulkánok és a nápolyi öböl tűzokádó hegyei között geologok nézete
szerint földalatti összeköttetés van, ez a természeti erő emelte, majd
•elsülyesztette a többször fel-feltünedezö Ferdinandea szigetet. E vo­
nalba esnek a kis pontini szigetek és éjszakra távolabb az etruszk
vagy jelenleg toskaniai szigetek, köztük Giglio, Montechristo, Capraia
{Garibaldi lakhelye) valamint a mindegyiknél nagyobb Elba sziget,
melynek vasban gazdag hegyei közt a Monté Capanne 1009 méter
magasságra emelkedik. Szicziliától délre a Málta szigetcsoport fekszik.
Jelenleg az angolok birtokában van, de geographiailag Olaszország­
hoz tartozik. Máltán kivül Gozzo és Comino szigetek tartoznak e cso­
porthoz. Valamennyi meztelen mészszikla, vizben szegény s Szicziliából
mesterségesen hordott talajjal rakták meg. Mint halászati pontok ki­
válóan fontosak.
Olaszországhoz tartozik a Földközi tengernek még két nagy
szigete: Corsica és Sardinia, noha az előbbi most a francziák birto­
kában van. Mindkét sziget hegyekkel van telve, Corsicában éjszakról
délre nyúlik egy megszakítás nélküli hegyláncz, ellenben Sardiniában
a hegyek csoportokra oszlanak; legmagasabb (1917 m.) a Monté
Gennargentu, melynek meredek keleti partjai kikötő nélküliek. Koral-
lokban gazdag Sardinia tengere, hegyeiben sok bányát művelnek, külö­
nösen Inglesias város ónbányái nagyhirüek.
Olaszország délkelet felé nyúló tagozása következtében délfelé
úgy a hőség, valamint a szárazság növekedik. Az afrikai Sahara
pusztáról a forró Scirocconak déli szele jut el és ez rendkivül lan-
kasztó. Az éjszaki szelek ritkábbak, de Rómában és Nápolyban gyak­
ran érzik a kellemetlen hideg Tramontana szelet. Az ország éghajlata
szerint terményei is különbözők. Általában azonban Olaszország földje
igen termékeny, csak egyes részek, mint a római campagna és a hegy­
tetők kopárok. Gesztenye, tölgy, piniafenyő és olaj már éjszakon is
jól megterem. Középolaszországban a czitrom, narancs sem ritka
és a déli részeken pálmák, papyrus és más tropikus növény láthatók.
Ásványországa is gazdag, fenn északon a carrarai márvány, Elba
szigetén a vas, Siciliában és Nápoly környékén a kén különösen nagy
mennyiségben bányásztatik. Csaknem mindenütt lelhetők meleg for­
rások. A tengerpartok halakban, a hegyek madarakban gazdagok.
Ragadozó állatainak száma csekély, különösen délen kisebb ártalmas
állatok (skorpió, tarantalla stb.) gyakoriak és nagy bajok okozói. Az
Európában honos házi állatok mind meg vannak; különös hasznot
hajt az embernek a selyembogár, mely egész vidékek lakóit foglal­
koztatja. A szarvasmarhatenyésztés legvirágzóbb északon, délen sok
bivaly van. Juhtenyésztéssel Piemontban, az Abruzzokban és Róma
környékén foglalkoznak.
Itália azúrkék egét dicséri mindenki, a ki Olaszországban járt.
Az Alpesektől északra a legtisztább nyári hónapokban sem láthatni
az eget ily szép derültnek, a mely különösen éjjel tündéri látványt
nyújt. Az északi részt kivéve egész Olaszországban nem ismerik a
hideget. Rómában is ritka a hó, lejebb pedig alig fordul elő. Ezen
a vidéken a kandallók és kályhák ismeretlenek. Nápolyban, hol az
évi átlagos hőmérséklet 13'' ít. s Sicziliában, hol 15° R., télen-nyáron

Velencze kikötője.

egyaránt ezrek és ezrek tartózkodnak a szabad ég alatt. Különösen

egészségeseknek tartják Genua, Pisa, Lucca, Flórencz s Nápoly vidé­
két — a hol télen át sok beteg is tartózkodik. De még az északi
György Aladár: A föld és népei. IV. 34
részeken is sokkal enyhébb a levegő, mint Középeurópában. Mintha
a hatalmas Alpeshegyláncz, Európának gerincze, állandó és áthághatlan
határvonalat vont volna, az éghajlat különbsége minden egyes csú­
csának két oldalán rögtön észrevehető.

Olaszország területe 296,305 Q km., lakosainak száma a 32

milliót meghaladja, ugy hogy állami szervezetének megszilárdulása
óta, noha anyagi helyzete ujabban nagy rázkódásokon ment át,
határozottan a nagyhatalmak közé kell számítanunk.
Kormányzata alkotmányos monarchia. A király oldalán minisz­
ter és a parlament van, ez két kamarából áll, u. m. a senatusból,
melynek tagjait a király nevezi ki és a képviselőházból, melynek tag­
jait a nép öt évre választja. Van államtanácsa is. A haderő békében
250,000 főből áll, de mozgósítás esetén egy millión felül állanak sorba.
Több jó karban levő erőssége is van. A tengeri hadserege is számba
vehető. Jelentékeny ereje az országnak, hogy, noha a lakosság a leg­
különbözőbb népek vegyülékéből származott, ma már határozottan
egységes fajt képvisel, melyet a közös nemzeti tudaton kivül a közös
vallás és nyelv is összeköt. Olaszországban ugyan ujabban a leg­
nagyobb vallásszabadság uralkodik, azonban a nem katholikusok száma
a népességnek alig 3 '/ -át teszi, ide számítva még a zsidókat és pro­
0

testánsokat is.
Nyelvét tekintve, jóllehet több külön tájszólást beszélnek, melyek
egymástól nagyon eltérőek, mégis az olasz irodalmi nyelv a közös
kapocs. Ha az idegen eredetű tájszólásokat, nemkülönben a velenczei,
friauli és korsikai szólásmódokat nem is tekintjük, történeti és philo-
logiai szempontból e különböző tájszólások között hat főcsoportot
lehet megkülönböztetnünk: 1. Az olasz-kelta csoportot, melyet Turin-
ban (Aosta kerület és a gráji Alpok egy pár völgyének kivételével)
Cuneoban, Alessandriában (kivévén a novii kerületet), Novarában,
Milanóban, Paviában, Bergamoban, Bresciában, Cremonaban, Piacen-
zában, Pármában, Modenában, Reggioban, Bolognában, Ferrarában,
Ravennában, Forliban Fogliáig és Pesaro felé beszélnek, sőt Tessin
államban is, noha ott a milánói tájszólás van divatban, erre akadunk
a trienti keleti völgyekben, a hol bresciai tájszólás uralkodik, továbbá
a mantovai kerületben. Az olasz kelta csoport tájszólásán több mint
8 millió lakos beszél. A második főcsoportba sorozhatjuk a liguri táj­
szólást és ennek fajtáit, mely a különböző kifejezésekkel és kiejtéssel
vegyítve az egész genuai öböl partján használatos Mentonetól Sarza-
máig, azaz Genua és Portó Maurizio tartományokban és Novi kerü­
letben, összesen mintegy 800,000 lakosnál. A toskaniai-római táj­
szólás, mely a harmadik tájszólás főcsoportja, három részre oszlik,
u. m. toskanai, umbriai és marchipiani tájszólásokra; beszélik Fló-
rencz, Piza, Arezzo, Siena, Grosseto tartományokban, Umbriában s
a régi Ancona tartomány nagy részében. Összesen mintegy 4 millió
lakos beszél ezzel a tájszólással. A nápolyi tájszólás csoportjában, a

Milanói dom.

negyedik főcsoportban, különösen kiemelendők az abruzzok, a pugliak

és végül a tulajdonképi nápolyi vagy campagnai tájszólás. E nyelven
mintegy 6 millió ember beszél az Abruzzokban, Terra di lavoroban,
a három „Principati"-ban, továbbá Nápoly, Benevonto, Molise, Capi-
tanate, Terra di Bari, Terra d'Otranto és Basilicata kerületekben. A
Sicziliai tájszólással, mely Siczilia szigetén kivül Calabriára is kiterjed,
mely az ötödik főcsoport, 3,millió ember beszél, ennek is rendkívül
sok válfaja van. Végül a hatodik főcsoport a sardiniai tájszólás két
34*
változatával a campideri s lugudunival, erre mintegy félmillió lakos
beszél. Számra nézve tehát a kelta-csoport legnagyobb és ennek
van az idegen nyelvekkel legtöbb rokonsága. Ám sokkal hatalmasabb
a toskanai-római csoport, nemcsak azért, mivel a művelt osztály
nyelve ebből fejlődött, hanem azért is, mert a többi olasz tájszó­
lások, mint a velenczei, nápolyi, siciliai, sokkal jobban hasonlítanak
a toskanai-római csoporthoz, mint az idegenszerű kelta tájszóláshoz.
Politikai tekintetben Olaszország 69 tartományra oszlik, melye­
ket jobbadán a székhelyeik szerint neveznek. Minden tartomány
átlag 4400 Q kilométer területű és körülbelől 400,000 lakosa van, a
kiket prefect kormányoz. Legnépesebbek természetesen azok a tar­
tományok, hol nagy és különösen kereskedő városok vannak. Nápoly­
ban egy • kilométerre 817 lélek esik, mig a hegyi vidékeken s
kevésbé művelt helyeken e szám jóval kevesebb. A történelmi
alkatrészek szerint még 16 vidéket (compartimenti territorali) szoktak
megkülönböztetni. Ez a beosztás a nevek szempontjából a közigaz­
gatás terén már nem jelentős, azonban a nép tudatában természete­
sen még sokáig megmarad.
A népesedési viszonyok 1870. óta, mikor Olaszországból egy­
ségesország lett jelentékenyen javult és különösen az előbb nagyszámú
gyilkosságok száma kevesbedett. Ujabban a kivándorlók száma aggasz­
tóan nagy, évente átlag mintegy 300.000 ember. A lakosság egy-
része nyáron át az Alpeseken túl vándorol, mint házaló vagy nap­
számos, hogy munkát keressen és télen megtakarított filléreivel vissza­
tér újra lakóhelyére. Még az is, a ki Amerikába vándorol az ujabbi
tapasztalások szerint nem igen marad ott. Érdekes adat van egyéb­
ként arról, hogy a kivándorlások 7 5 % a vagyonos felső-olaszországi
vidékekről való, különösen Argentínába vándorolnak, a hol az olasz
kivándorlókat megbecsülik.
A művelődés terén vizsgálva az olasz népet, arra a tapasztalatra
bukkanunk, hogy az olasz nép műveltségi viszonyai még mindig nagy­
részben az ókori és középkori viszonyokra emlékeztetnek. Az ókor
nagyszerű műemlékei úgy a középkorban és különösen az úgynevezett
renaissance korszakban minden irányban felvirágzott művészet még
most is rendkivüli hatást gyakorol a nép művelődésére, irányára és
fejlődésére. Ennek tulajdonitható, hogy e műérzék az olasz népnél
általánosan feltalálható, 21 régi egyeteme, melyek közül azonban
soknak alig van .hallgatója és mintegy 70 lyceuma a felsőbb oktatás­
ról kellően gondoskodik, mig az alsóbb rétegek nevelése, mivel a kö-
zépkorban ez ismeretlen volt, most is nagyrészt elhanyagolt s külö­
nösen a déli vidékeken a népességnek több mint fele része sem irni,
sem olvasni nem tud és ezért nagy városaiban ínég mindig talál­
hatók utczai írnokok, kiknek tudományát rendesen a szerelmes por­
nók és cselédek veszik igénybe. A milyen az olasz nép tudatlansága,
olyan erkölcse is. Jóllehet a törvénytelen születések és vadházasságok

Nyilvános irnok Nápolyban.

száma Olaszországban sokkal csekélyebb, mint Németországban, de

a büntettek még mindig nagy számban fordulnak elő és érdekes
kultur-történeti adat, hogy azon a vidéken legkivált, a hol a nép-
művelődés alacsony és a nép tudatlan. Az olaszok ismert heves vér­
mérsékletéből magyarázzák sokan a büntettek nagy számát és habár
kétségtelen is, hogy a testi sértések és gyilkosságok szerzője legtöbb-
nyire a fékezhetetlen indulat, nem tagadható, hogy a bűnözés a nép
nagy zömének erkölcsi romlottságából ered. Leginkább tanúsítja ezt az a
körülmény, hogy a zsiványok és a közbiztonság más ellenségei Európa
egyetlen országában sincsenek olyan számmal és sehol sem lépnek fel
oly tömegesen, mint Olaszországban, hol máig is valóságos rablóbandák
vannak, melyek tagjainak számát megközelitőleg most is 200,000-re
teszik. Siciliában Mafia, a nápolyi részekben Camorra, Ravennában és
Bolognában Squadraccia, Turinban Cocca, Parmában Pugnalatori,
Rómában Sicarii a nevök és mindannyi csoportnak külön sajátságai
vannak. Nem társulatok ezek zárt, állandó szabályokkal és speciális
szervezettel, elismert vezetőik sincsenek és összejöveteleket sem tar­
tanak. Mind a mellett működésük oly furfangos tervszerű és a köz­
rend őreinek éberségét kijátszó, hogy sok esetben a törvény üldöző
keze sem éri el őket. A társadalomnak mindazon elemeit egybegyűj­
tik, melyek a jólétre nem becsületes munkával, hapem csalás, megfé­
lemlítés és az erőszakkal igyekeznek szert tenni. Esküdt ellenségei az
államnak, jóllehet gyakran attól fizetést húznak. Csak az alsóbbran-
guak állanak nyíltan össze egy-egy rablóvezér alatt és viselnek nyilt
háborút a társadalmi rend ellen, de ezek kevésbbé veszedelmesek,
mert, a rendőrség ismervén őket, könnyebben is küzdhet ellenük.
Ügyet vetvén az olasz nép anyagi viszonyaira, azt látjuk, hogy
iparuk nem áll most oly magas fokon, mint egykoron és hogy különö­
sen a déli tartományokban az ipar általában hanyatlásnak indult.
Nem lehet azonban azt sem eltagadni, hogy az ország nagy részében
némely fontos iparág gyorsan emelkedik. Ilyen többek közt, az
északi tartományokban, a selyemtermelés, az olajkészítés (különösen
Lucca vidékén), továbbá a szőlő és len termelés, a vaj és sajtkészí­
tés. A gyáripar még meglehetős gyenge lábon áll és csak egyes
nagy gyárak vannak a felső vidékeken; Piemontban és Lombardiában
posztógyárak, vasgyárak Genuában és Nápolyban, majolika-gyárak
Milanóban. Az olaszoknak valódi specialitása a szalmafonás, mozaik,
koralimunkák stb , melyeket gyárilag is készítenek. Jó hirüek hang­
szereik, fegyvereik, keztyü és játékszereik. Itt-ott hajóépítéssel is fog­
lalkoznak. Iparukkal összeköttetésben áll a kereskedelem, mely ujabb
időben sülyedt, ennek egyik főoka uj tengeri kereskedelmi utak fel­
fedezése, melyek a kereskedelmet más irányba terelték, és ekként a
középkorban oly hatalmas olasz kereskedelmi városokat mások szorí­
tották csakhamar háttérbe; mióta azonban a suezi csatorna a Föld­
közi tenger régi jelentőségét némileg visszaadta, Olaszország keres-
kedelmi kivitele emelkedik, de még most is nagyobb bevitele, pedig
ujabban forgalma emelkedőben van. A kiviteli kereskedés főtárgyai:
selyem, bor, szesz, olaj, narancs, czitrom, márványáruk, kén, szalma­
kalapok, makaróni stb. Beviteli tárgyak: gabonanemüek és liszt,
pamutáruk, selyemáruk, gyapjú, érez, dohány, faáruk stb. Ipar, keres­
kedelem, tekintetében legl'ejlődöttebb Felső-Olaszország, melynek köz­
lekedési eszközei is
a legjobbak. Két
nagy alagúton és
több hegy gerinczen
át világhírű vasúti
vonalakközlekednek
Európával. Olasz­
országban egyes he­
lyeken jelentékeny
a földmívelés is. A
lombardiai csatorna­
rendszert és föld-ön­
tözést mintaszerű­
nek tartják. Capua
környékén ésToska-
nában, de más vidé­
ken is valóságos
kertészetté változ­
tatják a földmive-
lést, a lakosok rop­
pant szorgalmat fej­
tenek ki e téren. A
hírhedt „dolce far
niente" általában.
Olaszországnak nem A velenczei Szent-Márk-tér galambjai.
minden részére illik
és csak annyi vonatkoztatható belőle, hogy a nehéz munka után
általában szeretnek rövid ideig a szó szoros értelmében pihenni. Álta­
lában, de különösen az északi vidék lakói mértékletes, szorgalmas
munkások, kik hazánkban a vasút és csatorna építéseknél hasznos
munkásoknak bizonyultak.
Az olasz nép mindenekfelett szereti a nyilvánosságot. Otthon,
xárt helyen még a műveltek is mereven és szótalanul szoktak ülni,
a kávéházak nagyrésze kedvező időjárás mellett üres, mig előtte az
oszlopcsarnokban bBmzseg a nép. Az utczákon, színházak előtt min­
denkor sokan szoktak lenni és készek mindenféle szolgálatra, a nélkül,
hogy viszontszolgálatot várnának. Egyetlen ország sincs, hol több
utazó járna és melyről többet irtak volna, mint Olaszországról és mind
a mellett a népről még most is tömérdek balvélemény uralkodik. Már nem
tartják ugyan kizárólag orgyilkosoknak, mint pár évtizeddel ezelőtt, de
azért rendesen sok rosszat tesznek fel róluk, szeretetreméltó tulaj­
donságait meg épen félre ismerik. Mint a francziánál a sangvinikus
vérmérsékletnek hátrányos ol­
dalait előszeretettel emelik ki,
ugy az olaszoknak túlnyomólag
cholerikus jellemét is gyakran
karrikirozták. Az olasz gyorsan
s könnyedén végez mindent.
Szeretetreméltó közvetlenség
és naivitás mutatkozik tettei­
ben, szereti a gyermekes fecse-
gést, az idegenhez is barátsá­
gosan közelit, az öszvérhajcsár
állatával, a szolgáló konyha­
eszközökkel órákig eldiskurál-
gat, e szenvedélyes felgerjedé-
sei hamar támadnak és hamar
is múlnak: egészben véve az
olasz nép józan és számító ter­
mészetű. Jellemének árnyoldalai
Vándorló muzsikusok. a dicsekedés, gyávaság és a tisz­
taságnak hiánya. Ez utóbbi az,
ami a legkellemetlenebb ez országban az utazóknak, és a koldusok
nagy száma. Látjuk mindenütt illusztrált néprajzi és földrajzi müvekben
az olasz városok nagyszerű épületeit s gyönyörű tájait és valóban
azt hiszszük, hogy ez országnak földi paradicsomnak kell lenni,
tényleg azonban a leglátogatottabb városok utczái is tele vannak
piszokkal és porral, melyek nagyban gátolják a műélvezetet. Az
ókor vagy renaissance korszak legremekebb maradványai nem ritkán
szemétdombok között hevernek, melyeken ronda koldus nép heverés
gyakran végez nyilvánosan oly dolgokat is, melyek az északi lakók
illemérzetét mélyen sértik. Az olasz koldus, minden idegen lát-?
Cavour szobra Turinban.
tára, rögtön elkezdi egyhangú rimánkodását, ha pedig többen vannak,
még a templomok bensejében sem szabadul tőlük az idegen. Gyak­
ran megtörténik az is, hogy a magános utazókat utczagyerekek s
dologtalan felnőttek órahosszáig elkísérik „Cicerone" szolgálataikat
ajánlgatva vagy koldulva és ilyenkor az utazó tiltakozása semmit sem
használ, sőt néha a botütést is szó nélkül tűrik. Különösen Velencze
és Nápoly hírhedt e dologtalan csőcselékröl, mely nagyrészt ártatlan
ugyan, mert a szabad ég alatt tartózkodván és öltözetre nem költvén,
megelégszik naponta egy pár össze koldult fillérrel is, de rendkívül
kellemetlen és visszariasztó.
Az olasz népnek a zene iránt nagy fogékonysága van. Talán
egyetlen népfaj sincs Európában, a magyarországi czigányokat kivéve,
kiknél a hallás, a termé­
szet és az örökös gya­
korlat által annyira kifej­
lődött volna, mint az
olaszoké. Nem éppen vé­
letlenség, hogy századok
óta az opera legjobban e
népnél virágzik, a legne­
vezetesebb énekesek és
operaköltök közülök va­
lók. Nemcsak világhírű
opera-színházaik, de ván­
A Superga-székescgyház Turinban. dor operatársulataik is
nagyon elősegítik a mű­
ízlést s csaknem minden faluban egy daltársulat van, melynek tagjai a
műéneket is müvelik. A köznép hamar elsajátítja a bemutatott operák
dallamait és pár hét alatt egy-egy énekes vagy énekesnő neve az egész
országban ismertté lesz és kedvelt dalait minden olasz tudja és azokat
nyilvános helyen is dúdolja. A köznép között dudával, síppal és
hegedűvel vándortársulatokká alakul, mely időről-időre hazájuk hatá­
rain tul is megy, vagy közülök egy-egy (pifferari) és nagy összeg
pénzt hoz vissza, a nélkül, hogy akár öltözetükben, akár nyelvükben
az olasz nemzeti jelleget elvesztették volna. Minden összejövetel
alkalmával vándormuzsikusok, olykor csak egy-egy ember is játszik s
nélkülük a közfelfogás szerint bármely mulatság hiányos lenne.
Nevezetes és főleg történeti okokból magyarázható meg Olasz­
országnak az a jellemző sajátsága, hogy lakosságának jelentékeny
része városokban él. Sehol sincs aránylag oly sok nagy és jelentékeny
város, mint Olaszországban. Harminczra tehető a határozottan nagy­
városok száma, ezekből tizenkettőnek a százezret meghaladó lakosa
van. A nagy városokban pedig 3 milliónál több ember lakik, tehát
mintegy 1 0 % " az ország összes lakosságának. Leginkább csak
a a

nagy városok, melyeket az idegen sorra néz, alkották az országról

való külföldi véleményt. Es kétségtelen is, hogy miután e városok
egykor egy-egy kis ország központjai voltak, a vidéki életet is meg­
magyarázza és a városok ismerete elég világos képet nyújt arról a
nagy változatosságról, mely Olaszország egyes vidékei között van.
Az Alpok alján egész a Póig túlnyomólag északi jellegű váro­
sok vannak. A régi Piemontnah (Pedemontium, Pie de Monti-hegyek

öenua.

lába) leginkább elzárt vidéke volt itt, melynek vadregényes alpes-

völgyi lakói ápolták azt a tradíciót, mely az egységes Olaszországot
megalkotta. Jelentősége okozta, hogy az egész tartományon egymást
szeli át a vasúti hálózat és lakosai, kik a francziákkal élénk össze­
köttetésben élnek, részben azok nyelvét el is sajátították. Csaknem
az egész tartományt hegyek borítják és veszik körül, délről a Mon-
ferrato hegyek Genuától a Pó hajlásáig terjednek. A Pó jobb olda­
lától a tengerig fekvő vidéket a régi Monferrato falai, a baloldalon
a Lombardia határát képező Ticino folyóig, Lomellina vidéke borítja.
A hegyek lakói közt a cretinismus van nagyon elterjedve.
Piemont fővárosa a Pó felső folyásánál 231 méter magasságban,
Turin hajdan Szardínia királyságnak és egy kis ideig (1861-1865.) az
uj olasz királyságnak fővárosa volt. Egyike Olaszország legszebb
35*
városainak 352,000 lakossal, szép széles és tisztán tartott utczákkal,
melyek nagyrésze derékszöglet alatt metszi egymást. Sok háznál
oszlopcsarnok van és egyes részeiben virágos kert is. A Via Roma,
Piazza Castello és Via di Pó gazdag palotákban. Egyeteme hires,
nemkülönben selyemgyárai is. Több múzeuma van, melyek közt a
boncztani s az egyptomi a leggazdagabb. A szomszéd Monté de Capu-
•cini nevü dombról szép kilátás nyilik a városra és a közelben fekvő
Alpesrészre. Még szebb a kilátás a kelet felé a Supergáról, mely
hajdan királyok temetkezési helye volt. Közelében sok szép mulató
kastély van, köztük Stupinigi. A közel vidék egyik legnagyobb
nevezetessége a római emlékeiről is ismert Susa (Segusio) mellett,
a Col de Fréjus alatt, a mont-cenisi óriási alagút. Az alagút
elkészültéig fogaskerekű vasút vezetett át a savoyai országút mellett
Francziaországba. Gyakran a fellegek között haladt ez a hatalmas alko­
tása az emberi szellemnek az óriási magaslatokra és a hózivatarok
ellen fedett folyosókat építettek. Ma azonban, hogy az alagút elké­
szült, ugyanezt az utat félóra alatt tehetjük meg. Néhány óra alatt
a vasút a narancs és czitrom hazájából különböző fokozatokon át az
örök hó vidékére viszi az utazót.
A legrégibb helyek közé tartozik e vidéken Aostu városa, mely­
nek hősi lakóit egykoron a rómaiak embertelenül kiöldösték és
helyükbe katonákat telepítettek (Augusta Pretoria), hogy a sz. Ber-
nadon átvezető utat megvédelmezzék. Különben a népvándorlás alatt
és után is többször pusztításoknak kitett vidéken az aluternai, perosai
és san-martoni völgyekben a waldensesek laknak, kik csak a mult
század eleje óta élveznek szabad vallásgyakorlatet. Jelentékeny Asti,
boráról, Movara, a hires ütközet helye, szép székesegyházcal, Ales-
sandria, fellegvárral és számos tudományos intézettel, Casale Mont-
frrrato, hol a régi vár mellett sok szép palota és gyönyörű modern
épületek mutatják az uj kor haladását.
Az Apenninektöl délre a tenger és hegy között keskeny hegyes
partvidéken fekszik Liguria. Földje meglehetősen terméketlen, de szor­
galmas lakosai azért gonddal ápolják. Éghajlata általában kiválóan
enyhe és némely vidékén az idegenek a téli hónapokban üdülést
keresnek. Legnevezetesebb helye Genua (Genova 229,000 lakos), mely
a tengeröbölröl nézve nagyszerű városnak látszik. Zöld és virágzó
kertek között amphitheatrális alakban egymás fölé a parttól a hegy­
oldalra hatalmas paloták egész sorozata emelkedik, egy-egy sort néha
széles zöld terrasseok választanak el egymástól, mintha smaragdövek-
ke!l akarnák körülvenni. A Doriák, Fiescik, Durazzik, Pallavicinik
stb. régi dúsgazdag kereskedők fényes márvány-palotákat emeltek
•ebben a városban, a palotasorokat szép parkokkal kötvén össze. A
hófehéren tündöklő háztömeg felett gyönyörű háttérül szolgál a lom­

Mantua.

bokkal fedett hegyek, melyeknek kanyargós sorait a tenger mossa. A

„márvány város" azonban, ha benne sétálunk, már nem szolgál oly
kellemes látványul. A gyakran 7-9 emeletes házak többnyire szűk
utczákon vannak, ugy hogy a napsugár ritkán jut el a földig. Leg-
szebb félkör alakú kikötője (3000 méter átmérőjű), melynek két nagy
védgátja és több raktára van. Nagy sétánya is érdekes, nemkülönben
a Ponté Carignano, mely két hegyet köt össze. A „Superba" mellék­
nevet viselő városban több mint száz templom, sok és diszes palota,
nagyszerű vízvezeték és egész sereg középület van. Kikötőjében, mely
egész Olaszországban a legélénkebb, évenkint hétezernél több hajó
fordul meg. A várostól jobbra és balra a tengerparton a villák hosszú
sora épült és távolabb a vidék legnevezetesebb látnivalói mind a tenger­
partokon feküsznek. A Riviéra di Ponenten VII. Pius pápa egykori
fogsági helye Savona, a kőbányáról ismert Portó Maurieio és a vidé­
kéről hires San Itemo van, utóbbi helyen valóságos pálma-ligetek és
gyönyörű melegégövi növényzet lepi meg az idegent. A Riviéra di
Levante nevü parton szép, nagy és biztos kikötő mellett, van nagy
fegyvertárával Spezia. Kikötőjét két erődökkel ellátott sziklacsúcs őrzi.
Az Alpesek keleti alján a Pó felett a hires Lombardia és Ve­
lencze tartományok terülnek. A vidék talaja észak felé igen hegyes,
a hegycsúcsok délre meredeken esnek le és alattok nagy, rendkívül
termékeny síkság terül, melyet folyóvizek, csatornák szelnek keresztül­
kasul. A népnek főfoglalkozása és keresetforrása a földmüvelés és
baromtenyésztés. Lorli közelében hatalmas szép legelők vannak.
Itt készül a hires parmezán sajt. Ipartermékei közül különösen a
selyem nevezetes. Katonai tekintetben is méltán figyelmet érdemel,
mert az Ecs és Mincio mellett egy világhírű várnégyszög terül e l :

Verona, a római színházáról itt ismert város, érdekes helyek, Legano

és Mantua. Legnago, Peschiera s a Mincio mocsáros szigetén elterülő
Mantua, műemlékekben is gazdag. Legnevezetesebb helyei azonban
e tartománynak Milano és Velencze, mindkettő az olasz nemzetnek
külön-külön büszkesége.
Milano, a nagy, (Milano la grandé) az Olona folyó partján, gyö­
nyörű tágas rónán terül el. Lakosainak száma 470,558. Igen szép és
sok tekintetben Olaszországban a legelső város, telve közintézetekkel
és műemlékekkel. Az olaszok „kis Parisnak" is szeretik nevezni.
Valóban egészen modern jellegű hely, hol a régi paloták és templo­
mok mellett a várost körülvevő két nagy boulevard és számos uj
fényes épület teszi vonzóvá, köztük a világhírű opera-szinház és a
pompás keresztalaku és üveggel fedett Galleria Vittorio Emmanuele
(195 méter hosszú) a város közepén, hol a legszebb boltok és leg­
élénkebben látogatott kávéházak vannak. Templomai a renaissance
kor legszebb műemlékeivel telvék, itt látható nagyon is megvon-
gálva, a mi valóban nagy kár, Leonardo da Vinci hires utolsó vacso­
rája. Luini és mások szép képei, képtára (Brera) és nyilvános könyv­
tára (Ambroziana) melyek világhírűek. Művészi tekintetben talán
kisebb becsű, de kétségkívül impozáns hatású a hires dom (109 méter
m.), az olasz góth építészet remeke. A legszebb fehér márványból
épített óriási épület, 98 apró tornyával, magas kupolájával és a tetőn
4500-nál több gondosan kidolgozott márványszoborral festői látványt
nyújt. Este a holdvilágnál szinte kísérteties benyomást tesz. Benseje
kissé egyhangú, de oldalkápolnáiban érdekes műemlékek vannak s a

Velencze: Kilátás a Riva Degli Schiavonti-ól.

különböző szinü üvegfestményekkel borított ablakokon át ábrándozásra

késztö fény ömlik be.
Mig Milanóban valódi modern élet és élénk iparos és kereskedői
világ uralkodik, ugy hogy az utazó valóban csak a műemlékekről s
a nép nyelvéről tudja meg, hogy Olaszországban jár, addig Velencze,
még mindig „szép"-nek (Venezia la bella) nevezett világhírű laguna
város, tényleg már a régi dicsőséges mult sírhelye. Az utazók nagy
része csak a ió karban tartott Márk térről és egyes paloták szép kül­
sejéről itél és nem tudja, hogy e paloták nagyrésze elhagyatva, félig
összeomló félben van és hogy a nagy csatorna két oldalán elnyúló
piszkos és bűzhödt sikátorokban nyomorult nép lakik. Velencze a
száraz földtől mintegy négy kilométernyi távolságra fekszik, 118 apró
szigeten háromszög alakban terjed el, mintegy 15,000 ház épült
rajta, a melyekben 155,890-en laknak. A várost nagy vasúti töltés

A Márk-tér Velenczében.

(3506 méter hosszú) köti össze a szárazfölddel, de a házak mellett kertek

nincsenek, háziállat alig található. A ló Velenczében szinte raritás.
A 167 csatornán, köztük a 3'/ kilométer hosszú „Canal grandé"-on
2

közlekedő csónakok bonyolítják le a személyforgalmat. Legnépesebb

a Márktéren kivül a márványból készült Rialto hid környéke. E.
két hely környékén van a legtöbb nevezetessége is. A kikövezett
Márktér (175 méter hosszú, 60-80 méter széles) széles és diszes oszlop­
csarnokával, tömérdek galambjával és pompás épületeivel a földgömb
egyik legszebb helye. Legnevezetesebb épülete a 10-ik századból
való byzanti stylü sz. Márk templom, melynek több kupolája, öt
részre osztott homlokzata, aranynyal, drágakövekkel fedett benseje
mindazok előtt, kik láthatták, emlékezetes marad. Hasonlóan meg­
lepő müépitmény a dogek palotája, melyet nagyhírű művészek ékít­
ményei díszítenek. Képtárában, templomaiban és az egyes palotákban

A Szent-Márk-templom Velenezében.

tömérdek műkincs elszórva hever, köztük azonban több olyan, melyet

az idegen alig ismer. Alig egy-két méter széles, zsibárus holmikkal
teli sikátorok és csatornák felett emelkedő számtalan bolthajtásos
hidakon át lehet eljutni azon helyekre, melyek műkincsekben gaz­
dagok és miután a hozzáférhető kincseknek nagy gazdagsága is elég
látnivalót nyújt, kevés utas vesz magának fáradságot megtekinteni a
már az eldugott helyeken lévőket is, a hova vezető piszkos utak szinte
elrettentik. A palotáknak homlokzatai becsesek, míg a bensejük, melyek
és különösen a nagy csatornától távolabb esők nagyrészt üresek is.
A laguna-vidéket homokgátak (lidi) s ezeket egybekapcsolva 1T>
kilométer hosszú mesterséges kőgátak (murazzi) védik a tenger ellen;
a folyók homokos leülepedéseit csatornákon szállítják ki.
Velencze környékén, különösen a Pó torkolata felé, számos
virágzó hely van, ezek sorában az egykori tengeri kikötő helyén,
de ma messze a szárazföldön Adria, és a Velenczéhez hasonlóan
lagunákon oszlopokra épített Chioggia, mely halkereskedéséről neve­
zetes. Nyugatra müvészettörténelmi szempontból két nevezetes hely

A Certosa-kolostor Páviában.

van: Padua (Padova, hajdan Patavium), hol a hires egyetem, érdekes

emlékszobrok és a hires velenczei festők müvei láthatók, továbbá
Vicenza, szintén szép könyvtárral és különösen Palladio klassikus
épületeivel. Távolabb a Ticino mellett van Pavia egyetemi város,
közelében a hires „Certosa", továbbá az Adda torkolatánál Cremona,
hatalmas székesegyházával. E város egykor hegedűiről volt hires.
Az Alpok alján a regényes fekvésű felső-olaszországi tavak környéke
is igen népes, egyes helyeken, mint Locarnoban, a Lago Maggiore
mellett Comoban, a hasonnevű tó déli vége mellett műemlékek is
szép számmal találhatók. Különösen népes a Como tó vidéke (a
rómaiak idején Lacus Larius). A kis falukban olykor magánosan már­
ványpaloták és hatalmas gyárak emelkednek. Alig van egyetlen
pontja, mely egészen műveletlen lenne, jóllehet néhol csak a faga-
lyakból alkotott halászkunyhókban laknak. Némely helyen függőleges"
fehér márványsziklák, narancserdők és vízesések közt a tóba be­
nyúló várakkal borított hegyek alkotják a partokat.

A San-Vitaié Ravennában.

A természeti szépségekben gazdag és Olaszország legműveltebb

tartományától délre a Pó és az apennini hegyek között fekszik Emilia,
az a tartomány, mely az Ariminum (Rimini) tengerparti várostól
Bononia (Bologna), Mutina (Modena), Parma és Placentia (Piacenza)
városokon át a Póig vezető római Via Aemilia úttól vette nevét, s
melyhez most Parma és Modena régi herczegségeken kivül Romagnat
(Bologna, Ferrara, Forli és Ravenna) számítják. A talaj a déli részen
hegység, észak és északkelet felé már inkább síkság. A síkságon gaz-
36*
dag termőföld, különösen Piacenza vidékén kitűnő legelők vannak, a
liegyek között sok föld-olaj található, melyek nagyobbrészt kutakban
gyűjtetnek össze. A sok apró egykori fejedelmi székhely között, mely e
területen van Ravenna volta legkiválóbb (80,000 lakos), a középkor első
századaiban Olaszország fővárosa és nevezetes tengeri kikötő. Ma
azonban a hires hely nagyrészt már rom, a góth és byzanti kor Pom-
péji-ja. A kikötőt homok, mocsár borítja. A város már egy órányira
van a tengertől, de a mi megmaradt belőle,- az is félreeső helyen,
nyomaival a hajdani dicsőségnek, tömérdek régi palotát, ős építészeti
stylű templomot és egykori zárdát találunk. Sokkal jobban megőrizte
egykori fényét Európa legrégibb egyetemi városa Bologna (154,000

A ravennai bazilika.

lakos), mely pedig valószínűleg sokkal régibb város Rómánál és még

az etruszkok építették. Igen termékeny vidéken terül el a város, mely­
nek utczáin az egymásba nyiló oszlopcsarnokok alatt órahosszáig
lehet vándorolni. Görbe tornyai, egyetemi épületei, képtára, közép­
köri eredetű templomai és palotái, ős emlékkövekben gazdag sírkertje
messze földön híresek. Az idegenek mindig nagy számban keresik fel.
Olaszországban Bologna város társadalmi élete a legkellemesebbek
közé tartozik.
E vidék többi nagyobb helyeit főkép művészeti hírnevük teszi
még ma is látogatottakká. Ferraraban a művészet- s tudománykedvelő
Esték emlékei, Barmában Corregio szép müvei és a régiségek, Mo-
denában a gazdag képtár, megannyi mű régi olasz művész ecsetjéből,
vonzzák az idegeneket, Reggiö, Piacenza s más városokban is a régi
épületek és a műemlékek hirdetik az egykori dicsőséget. Mindezek
azonban ma már meglehetősen csendes kihalt városok, néhány uj épü­
lete és villái a haladásnak kevés nyomát tanúsítja.

A ferde tornyok Bolognában.

Az Apenninektől délfelé sokkal kellemesebb vidékre jutunk. A

hegyi részeken túl termékeny, festői részletekben gazdag tartomány
tárul elénk, melyet Olaszország kertjének is neveztek, még ma is
Toscana néven ismeretes, csak tengerparti része kopár és egészség­
telen mocsárokkal van tele, melyek egész Róma vidékéig lenyúlnak.
A többi résznek talaja igen termékeny, gabonafajok, gyümölcsök nagy
számmal fordulnak elő. Itt-ott még melegforrások is. Az ipar és nép­
műveltség Olaszország egy részében sem oly virágzó, mint e helyen.
 E vidéken a legnevezetesebb város Toscana. Egy ideig (1865-
1871) egész Olaszország fővárosa a szép"-nek nevezett Flércncz volt,
B

(Firenze, la bella több mint 200,000 lakossal). Valóban megérdemli

a jelzőt. Flórencz az Arno folyó mindkét oldalát elfoglalja, környéke
kellemes gyöngéden hullámzó dombvidék és hegyek környékezik;
olajfa, cziprus, füge a jegenyefákkal, tölgyfákkal váltakozik, közben

A Medioi-palota Flórenczben.

jól müveit szántóföldek és terjedelmes szőlőkertek húzódnak el. A

mindenütt felcsillámló villák mellett egyes magas koronájú pinia
emelkedik. Palotái és tornyai már messziről kellemesen lepik meg á
szemet. Közelebbről ez a hatás még emelkedik. A székesegyház ha­
talmas kupolájával és az előtte fekvő Campenile és bronzkapuival a
Battisterio Ghiberti, melyek Michelangelo ítélete szerint méltók len-
 nének arra, hogy a paradicsom kapui legyenek, az építészet és szob­
rászat legszebb emlékei közé tartoznak; ezeken kivül is számos
palota szépségében gyönyörködhetünk, melyeknek renaissancekori
stylje és mozaik épitményei bámulat tárgyai. Flórenczet általában
modern Athénnek nevezik és különösen művészeti kincseiért, méltán
megérdemli ezt a nevet. Képgyűjteményei legelsők az egész világon.
Az Uffiziban, Pittiban, San Marco kolostorában, az akadémia palotá­
jában és számos más helyen az olasz művészet legjelesebb kincsei
láthatók. Különösen az elsőnek egyik terme (tribuna) világhírű mü-

A pisai székesegyház és ferde torony.

remekekkel van telve. A szobrászatban Róma és Nápoly versenyez­

het csak gyűjteményeivel, de az antik müveket illetőleg, a renaissan-
cekor nagy alkotásai, köztük a flórenczi születésű Michelangelo
remekei, legjobban itt vannak képviselve. Az építészetben, mint egy­
kor Athénben, saját nagy művészeinek alkotásaival találkozunk. A
Loggiában művészeik legnevezetesebb szobrai, a S. Croceban Flórencz
nagy fiainak (Michelangelo, Dante, Macchiavelli, Galilei stb.) sírem­
lékei láthatók. A művészeknek még ma is kedvelt helye ez a város,
hol a műipar is kitűnően virágzik. Az Arno jobb oldalán nagyszerű
sétahely, a Via de Colli, vonul el műemlékek és szép villák között,
gyönyörű kilátással a városra és a felette lévő, magas dombtetőn
fekvő Fiesolera, hol a pietismus leggenialisabb festője született.
Az Arno torkolatához közel, ma már mocsárok közepette fek­
szik az egykor hires Pisa (50,000 1.). Még ma is jelentős egyeteme
van, de hajdani nagy kereskedelme és ezzel együtt gazdagsága vég­
kép eltűnt és a város napról-napra jobban pusztul. Régi nagyságának
legdíszesebb emlékei is már a városon kivül fekvő zöldgyeppel benőtt
dombtéren vannak, hol nem ritkán legelésző libákat és barmokat is
lehet látni. Pedig a libalegelő négy világhírű építészeti maradványról
a leghíresebb műemlékek egyike. Itt van a 11-ik és 12-ik században
épült hatalmas dom, a műemlékek valóságos kincstára a világhírű
görbetorony (Campanile), melynek 54 méter magas csúcsa több mint
3 méterrel hajlik előre a talaj felett és 8 hengeralaku emeletet képez,
továbbá a Battisterio (keresztelő kápolna), három emeletes márvány
ékítményével, mely valódi festői képet nyújt, benne Niccolo Pisano
hires szószéke, az első régi olasz művészet egyik remeke; végül a
müvészettörténelmi szempontból jelentékeny temetőt (Campo Santo)
találjuk itt, ennek oldalfalain a 14-ik század fresco-müvészetének leg­
remekebb alkotásai (Orgagna, Gozzoli, Volterra stb.) szemlélhetők,
alattuk néhány szintén hires síremlék és közepén a szentföldről hozott
talajban ujabb sírok vannak. A temető kerülete csak 337,355 méter,
de a tulajdonképeni temetőmag nem több, mint 253,308 méter. E
nevezetes épület-csoport mellett Pisa többi régi emlékei eltörpülnek,
noha a templomokban és a palotákban sok régi műremek van. Kép­
tárán kivül még Pisa botanikus kertje is nevezetes. Mintha Pisa
hajdani nagyságát a tőle 9 kilométernyire fekvő Livorno (lakosai
száma már 100,000-en felül) örökölné. Elénk természetű, vegyes ere­
detű lakossága a többi olasz városokétól egészen eltérő jellegű. Maga
a város is modern jellegű (1790-ben még csak 30,000 lakosa volt),
műemlékei alig vannak, utczái szélesek és állandóan élénkek, a lakosok
sorában feltűnően sok a zsidó. Különösen érdekes a 600 méter hosszú,
400 méter széles nagy kikötő, hova évről-évre több hajó jár.
Toscanában a már emiitetteken kivül művészeti szempontból nem
egy város nevezetes. Igy a többek közt Siena, mely a középkorban
hires köztársaság volt, ma főkép művészi múltjának köszönheti nevét.
A dombos vidéken épült város lakóházainak nagy része, régi góth
vagy renaissancekori az egyes terek, különösen a nagy „Piazza Vit-
torio Emanuele" előbb il Campo, az utazót egészen a középkorba
varázsolják. Hírneves márvány-domján és képtárán, a templomok és
paloták egész serege műremekekkel van telve, saját híres müiskolája

A sienai székesegyház.

(Duccio, Memmi, Razzi, Beccafumi, Peruzzi) volt, könyvtára és levél­

tárai a műtörténelemre nézve megbecsülhetetlenek. Flórencz közelében
György Aladár: A föld és népei. IV. 37
van Pi.ttoja és Lucca, melyek épületekben és mügyüjteményekben sok
kincset érők, Arezzoban, Petrarca, Spinello, Vasari és mások hazájában,
góth székesegyház és becses képtár van. Chiusi-ban pedig igen szép
etruszk és római gyűjtemények láthatók.
Toscanától délnyugatra fekszik Umbria, e városon a Tiberis
folyik keresztül és a Flórencztöl Rómába vezető vasút egészen át­
metszi. Nagyobbrészt termékeny rónaság. Egyébként a városok nagy
része hegyeken épült, úgy hogy a völgyben elhaladó vasúttól még
meglehetős meredek uton juthatni fel hozzájok. A völgyekben ural­
kodó malária miatt építkeztek fel a magaslatokra az emberek. Ezen
utunkban is nem egy művészeti szempontból nevezetes helyre aka­
dunk. Ilyen Perugia, hol egykor Buonfigli, Perugino, Pinturicchiot
lo Spagna és maga Rafael is működtek; müveik jelentékeny része ma
is láthatók. Epületei között sok etruszk emlék maradt fenn. Főleg
érdekes közelében az 1840-ben talált etruszk sirkert (grossa de V o -
lumni). Hasonlóan régi város Spoleto, egy kialudt vulkán kráterében
és igen érdekes római műemlékekkel. A 206 méter hosszú és 81 méter
magas nagy vízvezeték már a longobárdok korából való. Oroielo-bun
gyönyörű, művészi homlokzatú góth székesegyház van, benne nagy
értékű falfestmények. Orvieto gyönyörű nőiről nevezetes. Az olasz
női arczél eredeti szépségében itt tűnik föl az idegennek s ha költői
ábrándokra hajlandó, ürítsen tüzes borából, mert az orvietói bor az
olaszok leghíresebb bora. Assisi szép nagy templomában a ferencz-
rendi szerzet alapitója van eltemetve. Giotto frescoi itt láthatók.
Térni, az egykor szintén hatalmas város, világhírű szép vízesésén
kivül ma már igen kevés nevezetességgel dicsekedhetik. A nyájas
fekvésű .iVarm-ban is kevés műemlék van, Civüa Castellana etruszk
régiségeiről nevezetes. Közelében láthatók Falerii, a régi etruszk
város romjai.
Innen keletre terjednek el az adriai tenger hosszában az úgyne­
vezett Markok. Négy tartomány: Ancona, Macerata, Ascoli és Pezaro
e Urbino van benne ; községei többnyire jelentéktelenek. Kiemelkedik
Ancuim, a mely a kikötőt szegélyező horogalaku elöhegytől (ancona-
könyök) vette nevét. Lakosai (60,000) élénk kereskedelmet folytatnak.
Nagyszabású, tojásdad alakú kikötője mindinkább élénkül. A város
amphitheatralis alakban emelkedik a tengerparton, felette fellegvár
van. Utczái azonban szűkek, rendetlenül épültek egymás mellett.
Néha csak lépcsők kötik össze, ujabb része se valami lebilincselő.
Alig találunk egy-egy szép házat. Nevezetessége Traján diadaloszlopa,
melyet K. u. 115-ben a kikötő helyreállításáért fehérmárványból
vésettek. A vidék többi kikötő helyei Sinigaglia, Pesaro már kevésbé

Assisi.

nevezetesek. Rimini nevét, székesegyháza teszi nevezetessé, hajdan

kikötő város volt, most nem az. Világhírű a kis Loreto, hová állitólag
37*
szűz Máriának angyalok hozták el Názárethben levő házát 1294-ben.
Századok óta nemcsak Olaszországnak, hanem egész Európának
a legnevezetesebb búcsújáró helye. A ház felébe épült templomban
jelenleg számos műremek látható. Nevezetes hely még Urbino, hol
Rafael született s hol egy csinos kora-renaissance stylben épült
herczegi palota is található.
A Markok között elzárva van Európa legkisebb állama, San Marino
köztársaság, Ravenna és Ancona között az adriai tengertől húsz km.-
nyire. Egész területe csupán 59 Q kilométer, úgy hogy az ola­
szok azzal gúnyolják, hogy az országuk közepén álló kakas kukori-
kolását a köztársaság minden részében meg lehet hallani. Lakosainak
száma 9000, a kik nagyobb részt földművelők. A kormányza élén 60

Urbino, Rafael szülővárosa.

tagu törvényhozó tanács áll, melynek tagjai a nemességből, a városi

lakosságból és a többi lakosokból egyenlő arányban választatnak. A
végrehajtó hatalmat két kapitány (egy nemes, egy polgári) gyako­
rolja, kiket 6 hónapra választanak. Az igazságszolgáltatást két idegen
ügyvéd végzi, kik 3 évre választatnak meg. A köztársaság védnöke
ez idő szerint az olasz király. Az állambevétel 361 ezer frank. A
katonaság 988 főből áll. Pénzt természetesen nem veretnek, hanem
az olaszokéit használják. Az egész köztársaságban a fővároson kivül
3 falu és 3 tanya van. Fővárosa San Marino, a Titano nevü hegyen
fekszik, hova csak egy meredek ut vezet fel. Van három várkastélya,
hét temploma, ezek egyikében a legnagyobban sz. Marinus csontjait
őrzik, van színháza 600 nézőre, 2 zárdája és egy mély kútja a Piazza
Pianellen. A város fölöttébb nyomorult hely. A köztársaság előkelő
 Loretto.

polgárai a hegy alján levő Borgo di San Marino faluban laknak. A

köztársaságot állítólag sz. Marinus, előbb dalmát kőmives, kegyes-
életű remete alapitotta, ki e hegyet és környékét a kegyes Felicitas
asszonytól kapta ajándékba Kr. u. 469-ben. A békés indulatú és szor­
galmas lakosok önrendelkezési jogát azóta minden olasz kormány
elismerte s igy a kis köztársaság ma is fennáll. Az iskolák jó álla­
potban vannak, gyümölcs, kivált gesztenye és szőlő, elég terem, ebből
aztán a lakosok még kiviteli kereskedést is űznek.
A régi egyházi állam, melynek határán belől volt San-Marino
is, az olasz félsziget közepe táján hegyes-völgyes vidéken fekszik.
Egyes részei, különösen a tengerpart mocsarai miatt, rendkívül egészség­
telen. A ponüni ingoványos mocsárok szinte félelmetesek, a hol a ma­
lárialáz miatt még most is kevés ember tartózkodik, noha csatornázás
és faültetés (Eucalyptus globulus = kék gummi fa Ausztráliából)
sokat segitenek az egészségügyi viszonyokon. Szellő is alig leng a vidé­
ken. A nehéz levegő eltompítja az érzékeket. Álom nehezedik a
szemre. Pedig aki itt elalszik, azt veszély környékezi. Mint a holt tenger
felett, madár itt is alig repked. Bivalyok hevernek a nádak között és
néha ijesztően ütögetik fel otromba fejeiket. Az ut mellett, mely
legtöbbnyire a Via Appián vezet, olykor-olykor puszta házak állanak.
Más embert ritkán lehet látni, mint a posta-állomásokon egy-egy
viaszsárga, hideglelős, alamizsnát kérő asszonyt. Száradt karján elcse-
nevészedett, összeránczosodott, nyomorult gyermeket tart, kinek sötét
szemeiben sohasem gyuladt ki az öröm vagy a megelégedés fénye,
és ártatlan szájacskája még soha sem nyilt örömre. Az anya bágyadtan,
búsan, unalommal tekint gyermekére, mintha ö is valódi mementó
mórinak tartaná. Az utas iparkodik az álmot elűzni; de az eleintén
élénken ömlő szavak a beszélő ajkain akarata ellenére is megritkulnak,
öt is valami csodás lankadtság és mélabú keríti hatalmába. A hall­
gatók arczán is elhal a mosolygás. Aztán néma csend lesz.
A vidék nevezetesebb helyei rendesen a mocsáros részektől
távolabbra vannak, e miatt a latiumi tengerpart nagyrészt néptelen.
Legjelentékenyebb kikötője Civita Vecchia, melyet Traján mestersé­
gesen készített, de a mely csak most, a Rómába vezető vasút meg­
nyitása óta, élénkebb kezd lenni. Nevezetes helyek még a Latiumnak
nevezett tartományban Viterbo, vulkánikus vidék közepén, etruszk sir-
jairól és szép kutjairól hires; Velletri ősrégi város a volszk hegyek
alján közel a pontini mocsárokhoz, Terracina kikötő város a mocsárok
felett pompás növényzetű pálmákkal és kaktusokkal, Palaestrina s
Frascati számos római régiséggel, Bolsena, a hasonnevű tó mellett,
etruszk emlékekkel.
 ti Laten'in Rómában.

Ennek a tartománynak és egyúttal Olaszországnak fővárosa

Róma, az örök-város (urbs aeterna, la citta eterna), melyet már a
régi római egyszerű büszkeséggel „urbs"-nak nevezett, mely neveze­
tesebb minden a tartomány eddig említett helyénél és egyikkel sem
hasonlítható össze. A Tiberis két partján több dombon terül el,
melyek közül hetet (Palatin, Capitolium, Aventinum, Coelius, Equi-
linus, Viminal s Quirinalis) történeti nevezetességünek tartanak, mig
a Monté Pincio, Monté Gianicolo (Janiculus) és Vaticano ujabb időben
népesedtek be. A házakat nagyrészt nem a dombokra, hanem az azok
közt elterjedő Marstérre építették, legnagyobb utczája a Piazza del
Popolótól a Piazza Veneziáig a hires corso, Palatin, Aventin és
Coelius nevű dombjai ma is meglehetősen lakatlanok és rajtuk csak
a régi rómaiak nagy épületeinek romjai vannak. A romok leglátvá-

Cülosseum.

nyosabb része a Kapitolium mellett kezdődik, hol egykor a fórum

állott, de melyet később a római világ iránt kevés fogékonysággal
biró középkor tehén vásártérnek nevezett el és nevének megfelelő
czélra használt. Évtizedek óta nagy gonddal és nagy költséggel folynak
itt az ásatások. Ma már egy kis romváros terül el Septimius Severus
diadalívétől az óriás Colosseum romjáig és a Palatinon levő császári
lakásokig. A város más részeiben is vannak ugyan kiváló romok, igy
a hires fürdők, a Pantheon stb., de sehol sem fordulnak elő oly
tömegesen és oly szemlélhető alakban, mint itt. Az egész város
tudvalevőleg kőfallal van körülvéve, mely 23 kilométer hosszú s
14.160,898 • méter területet zár be. E nagy térségből azonban a
házakra csak 4 millió, az utczákra és terekre 2 millió • méter esik.
A terület többi részét kertek, szőlők és pusztaság borítják. Az ókori
és középkori Róma után azonban az örök város uj virágzásnak indult.
Az esquiliai dombon és a Diocletian forrásokon túl a legújabban új
városrészek alakultak. A modern új nagy város kaszárnyajellegü
épületeivel hova-tovább terjeszkedik, Harmincz éve, hogy az egyházi
uralom megtört és századunk mesés gyors haladásának megfelelően
már is a zárdák és kolostorok légiói megszűntek. Egyre tünedeznek

Kapitolium palota Rómában.

a bűzhödt kacskaringós utczák, helyükbe gyárak, paloták emelkednek.

A város lakosságának száma is folytonosan szaporodik. Legutóbb már
487,066 lélekre tehető, tehát Nápoly után a legnagyobb Olaszországban.
A modern Róma azonban ma nem áll még ott, hogy megtekintésére
modernsége csábítsa az idegent.
Az a kincs, melyet harmadfélezer év alatt a mult itt össze­
halmozott, noha csak töredékeiben maradt az utókorra, sokkal érté­
kesebb, hogy sem ennek minden művelt emberre ne lenne varázsa.
György Aladár: A föld ós népei. IV. 38
Évről-évre pusztul a régi Róma, a modern fejlődésnek állván
útjában, az egyházi kormány sem vetett ügyet Rómának ezzel
a varázsával, engedte azt pusztulni, de Róma történelmi nagysága
állandó marad és az utazók még az elrejtett zugokban is elő­
szeretettel fogják felkeresni a mult szép emlékeit. A tulajdon-
képeni Róma környékén mutatkoznak ezek egész pompájukban. A Via
Appián és mellette a régi síremlékek egész sora, a mezőn a nagy­
szerű vízvezeték romjai, a föld alatt különböző korból eredő sir-
kertek (catacombák) láthatók. A régi templomok közt Vesta, Venus és
Minerva templomának romjai vannak még meg. És legalább részben
Marcellus színháza, Traján szép oszlopa és számos más nevezetesség
áll fenn. Két nagy síremlékből a gyönyörű Pantheon alakult, a hol
Rafael van eltemetve. Nagyhírű az Angyalvár, a pápai kormány volt
államfegyháza. — A középkori Rómának legnevezetesebb emléke a
Vatican, a pápák lakóhelye és a vele kapcsolatban álló szent Péter
templom. Az előbbi a világ legnagyobb palotája, 4422 szobája van,
melyekben gyönyörű képtár, roppant könyvtár és világhirü szobor-
gyűjtemény van az antik művészet legjelesebb darabjaival. Különö­
sen fontosak a Sixtus-féle kápolna, Michelangelo geniális freskóival
és a stanzák Rafael képeivel. A palota mögött szép kert nyúlik el.
Egyik oldalán félköralaku gyönyörű oszlopcsarnok mögött ritka szép
téren emelkedik a szent Péter templom, Michelangelo remek kupolá­
jával. A világhírű templom jelenleg a keresztyén világ főegyházi
épülete, hatalmas bensejében 54,000 ember fér el; számos nevezetes­
ség van benne. A volt pápai város többi 360 temploma közül neve­
zetesek a Lateran, mely mellett érdekes gyűjtemény is van, a Santa
Maria Novella, sz. Pál temploma, a jezsuiták temploma stb. Csak­
nem minden templomban van valami művészeti szempontból érdekes
látni való, bár e tekintetben a palotáknak egész sorozata diadalmasan
versenyezik velők. A Barbarini, Farnesi, Colonna, Borghese, Corsini
s más palotákban nagyérdekü képtárak és régiségek vannak, a
Minerva templom mellett gazdag könyvtár, a Capitoliumon, melynek
lépcsőzete és udvara a renaissancekor szebb építményei közé tartozik.
Római szoborgyüjteménye is gazdag. A középkori Rómának sajátsá­
gos emlékei közül a kolostorok mindinkább tünedeznek s épp igy a
phetto is megszűnik azzá lenni, a mi hajdan : a Tiberis mentén a
megtűrt zsidók piszkos telepe, hol eredeti nyelvöket feledvén, immár
olasz neveket cserélnek és modernül, de az ottani szokások szerint
öltözködnek, jóllehet rituális szertartásaikhoz most is szigorúan ragasz-
kodnak, épp úgy, mint hajdan, a mikor századokon át elzártan éltek.
Különben sok minden megmaradt még Rómában a régi sajátságos
szokásokból. Az utczákon, de különösen a Pantheon előtt levő téren
mindig találunk hosszú selyem mellénybe öltözött népszónokot, ki
áruit éktelen hosszú szónoklattal dicséri; itt-ott sátraikat felütve,
nyilvános levélírók vannak, kik az Írástudatlan népnek a szabad ég
alatt árulják tudományukat. A Spagna lépcsőn naponként elüldögélnek
a festői öltözeteikben feltűnő modellek, a kik az Albán hegyekből
jönnek és a kik Rómában, hol évenkint a világ minden részéből
több száz művész jó napszámot fizet egy-egy „akt "-ja kiválasztott
modelljének; öszvéren üldögélő barátok járják be a várost, alamizsnát
koldulván. Az egyházi pompa azonban hanyatlott. A sok fényes ünnep,
mely különösen Húsvét körül az idegenekre oly nagy vonzerőt gya­
korolt, nemkülönben a tömérdek búcsújárás tarka lobogókkal, némi
érdekes sajátságok p. zarándokok festői öltözetben, a házi állatok
megszentelése, utczai praedikátiók, ereklyék elárusítása stb. csaknem
teljesen megszűntek. A város lakosságának életmódja hova-tovább
mindennapi, polgárias lesz, hasonló más nagyvárosokéihoz. A Vatican
előtt, honnan a pápa ki nem mozdul, pápai és olasz katona áll egy­
mással szemközt. A szép szökőkutak előtt nincs többé oly sok ácsorgó
nép. Ritkán látjuk a kispapok hosszú tömegét az utczákon átvonulni,
helyettük a kocsik és magán fogatok száma élénkíti a forgalmat. A
festők rendeznek olykor-olykor zajos, szellemes mulatságot, és ők
egyúttal az örökváros határában kifeszített ernyőikkel és háromlábú
székeikkel a legszembetűnőbb alakok.
Róma határa a hires Campana romjain kivül érdekes és szép.
Tivoli mellett szép zuhatag van, az albanói tűzokádó hegyek marad­
ványa, számos festői villa és magánosház, melyek massiv kőépületei
és lapos tetői feltűnő alakúak. Néha a romok között műemlékekre
bukkanunk, avagy más érdekességre, általában pedig elmondhatjuk,
hogy a mértföldekre terjedő vidéken alig van oly hely, melyről a
történelem vagy a hitrege egy-egy episodot ne tartott volna fenn. A
sok viszontagság és változás ellenére a sors elég kegyes volt emlékei
iránt, talaján történetének minden phasisát nyomról-nyomra követheti
a szorgalmas búvár.
Latiumtól délkeletfelé a sziklás Abrussók és Molissa tartomány,
Olaszország e legzordonabb része terjed, itt már a megélhetésre
szükséges élelmi szert sem nyújtja a talaj; ezért azok, kik nem rab­
lással keresik kenyerüket, évenkint az aratási időszak alatt nap-
38*
számosokul más szerencsésebb vidékekre vándorolnak; legnevezete­
sebb helyei: Chieti, Lanciano s Aquila, mindmegannyi remek, festői
vidéken.
A hegység legnagyobb pontja a Gransasso (nagykő) örökhó b o n ­
totta ormával messzire ellátszik. A völgyekben tömérdek tó és szám­
talan várrom látható, melyek egykor Olaszország válságos napjaiban
nagy szerepet játszottak. Néhány iparüző városa az adriai tengeren
jelentékeny kereskedést folytat. A hegyektől messzebb helyeken nagy
a forróság, gyakran a Sirocco szél dühöng, mely a nap hevét csak­
nem elviselhetlenné teszi. A tavasz és ősz kellemes évszakok. A
tavasz már januárban kezdődik.
Azonban termékeny szép vidék csak Terra di Lavarobun, az
úgynevezett boldog rónaságon (Campagna felice) kezdődik, hol a
buza embermagasságra nő, a fákra fölfuttatják a szőlőt, melynek tőkéjén
százig való gerezdet is megolvashatunk. A magasabb hegyeken füge-,
olaj- és szederfa ligetek, czitrom- s narancsültetvények, sőt helylyel-
közzel datolyák is diszlenek. E hegyi vidéknek a vulkanikus talajon fekvő
és természeti szépségeiért annyira magasztalt Nápoly városa (olaszul
Napoli, hajdan Parthenope) a központja. A tyrrheni tenger egy róla
nevezett kraterforma öble mellett hét kilométer hosszúságban terjed
el a nevezetes immár 536,073 lelket számláló nagy város, öble a
mizeni elöfoktól a Cap della Campanelláig elbájoló szép, festöileg
teljesen bezárt tavat alkot. Egészben megkapó Nápoly fekvése, rész­
letei gyönyörűek, hátterében van az örökké füstölgő Vezúv. Észak és
kelet felé a távolban az Apenninek csúcsai tűnnek fel, mig nyugatról,
közvetlen a város mellett, van a Posilipo domb Virgil sírjával és ettől
északra a Camaldoli magaslat, a világ egyik legszebb pontja. A tenger
felől vagy a Vezúv csúcsáról nézve Nápolyt a félköralaku öböl partja
az antik Bajáétól kezdve Sorrentumig, Tasso bölcsőjéig, mintha szám­
talan csillámló fehér házaival egy város lenne, melynek koronája
közepén a voltaképeni Nápoly háztengere és tetője lángfolyamaival a
Vezúv. Mindenfelé a legbujább déli növényzetet látunk. Kaktus és
agavé, pinia, narancs, czitrom és pálma. Körülötte a tenger mélyéből
mosolygó kékeszöld szigetek emelkednek ki regényes alakú sziklákkal.
S hogy még érdekesebb legyen a kép, itt van a legnevezetesebb
ókorból való emlékek kincstelepe : Pompeji is, melynek közel kétezer
éven át föld alá temetett kincseinek nagyrészét kiásták. Az uj életre
keltett romok között az egykori népeinek benső életét, gondol­
kozásmódját, sajátságait sokkal jobban megismerhetjük séta közben,
 A sírok utczája Pompejiben,

pár napi figyelmes szemlélődés után, mintha évekig folytatott tanul­

mányozások gyümölcsét, a róluk irott könyveket olvasgatnók. —
Olaszországnak legnagyobb helye Nápoly és jóllehet művészet,
ipar tekintetében Rómával és Flórenczczel nem versenyezhet, az
általában szépen épitett város muzeumokban, templomokban és más
középületekben sok látni valót nyújt. Legnevezetesebbek a pompeji
régiségek és különösen falfestményeket nagyrészben tartalmazó
múzeum, a szép palotákban gazdag Via Roma, a hires színházak,
füvészkert és nagyszerű kikötője. A város kiváló nevezetességei voltak
egykor a lazzaronik, kiknek száma azonban ujabban igen megfogyott.

Übservatorium a Vezuvon.

A szabad ég alatt élő dologtalan és tudatlan néptömeg volt ez, mely

leginkább a kikötő gátjai mellett őgyelgett különféle társasjátékokkal!
zenével és tánczczal űzve el egyhangú életének unalmait, mig egy
részük mint utczaseprő, hordár, avagy kalauz és koldus kereste kenye­
rét. Még csak egy pár évtizeddel ezelőtt ezrek és ezrek éltek eféle
czéltalan életet, de lassacskán beszoktak a gyárakba és e dologtalanok
csapata végképp tünedezőben van.
L A Z Z A R O N I NÁPOLYBAN.
 A városból a lávakövekkel kirakott posilipo alagút vezet ki
Pozzuoli felé, gyönyörű vidéken, hol a hires Seraphis templom romjai,
a római színház és vulkánikus kénbarlang (solfatara) található. E
helyen van az agnano tó, mely néha felbuzog ós forr, mintha főne,
a nélkül, hogy vize meleg volna, nemkülönben a Kutyabarlang, mely­
nek fenekén a kénsavas gáztól minden lény megfúl. Itt találjuk a
gennaroi izzasztó fürdőket (sudatori) és távolabb Bajae szép romjait.
A Vezúv aljában fekszik Pompeji és Herculanum hires romjain kivűl

Ischia vára.

Portici, királyi palotával. Kissé távolabb a regényes fekvésű Sor-

rento. A szigetek között nevezetesebbek kiégett vulkánjáról Ischia,
melyet nem rég még rettenetes földrengés dult fel. Nisida szigete
kerthez hasonló, a gyönyörű Capri szigete pedig a festők s touristák
kedvelt tartózkodó helye. Capri szigetén mintegy 4000 lakos él patri­
archális módon, mely életmód régi naiv jellegét megtartják, jóllehet
sok az idegen is a sziget törzsökös lakói között. Az egyébként nyo­
morult, szegény nép baromfitenyésztéssel és madárvadászattal foglal­
kozik. Érdekes, hogy itt a nehezebb munkát nők végzik. Osszetar-
tozási érzetük oly nagy, mintha az egész lakosság egy család volna.
A sziget egyik nevezetessége a kék-barlang, melybe csolnakokkal
lehet a tengerről bejutni.
Kissé távolabb fekszik a Monie Casino, festői szép hegycsúcson,
a legrégibb benczés kolostor, hirneves képtárral. Érdekes hely a
távolabb eső Gaeta, tengerbe nyúló sziklás előfokon épült várával.
Fölöttébb szép fekvése van Caserta városának, hol egy pompás,
tisztán márványból épült királyi várkastélyt láthatunk fényes oszlo­
paival, szobrokkal. Capua és Nola gazdag vidékéről hires. A
salernoi öböl mellett van Amalfí; egykor jelentékeny kereskedő város ;
nem messze tőle a hajdan rózsáiról hires Paesium (Poseidonia),
melynek mai puszta, mocsáros vidékén igen érdekes doriai templom­
romok láthatók. Nevezetes hely még Benevento is, hatalmas székes­
egyházáról, nemkülönben Traján úgynevezett aranykapujáról. Utóbbi
ma is élénk kereskedelmi hely.
Dél-Olaszország jelentékeny tartománya még Apulia (La Puglja),
melynek nagy része igen termékeny és jól müveit föld, noha a szá­
razság és vizhiány miatt sokat szenved, miért a nép csatornákban fogja
föl és gyűjti egybe az esővizet. Sok nevezetes és népes városa van,
nagyrészt a tengerparton avagy benn sziklákra épitve. A községek
és egyes házak építési módja eltér az olaszokétól. Legtöbbnyire ala­
csony, tündöklő fehérre meszelt ós aránylag kevés ablakú házakat
láthatunk itt, mint Görögországban, melynek egykori fiai népesítették
be a vidéket s „Nagy Görögországénak nevezték el, a melynek jelenlegi
lakói az itteniekkel élénk összeköttetésben állanak. A vasúti összeköt­
tetés óta Apulia városai nagyon emelkednek. Nagykiterjedésű róna
közepén emelkedik a csinos Foggia város, melyben a modern paloták
a régi történeti emlékeket már csaknem egészen háttérbe szorították.
A várost, sovány birkalegelök veszik körül, melynek zsombékjain
százezer számra legelnek a hires és drága juhok. A tengerparton van
a népes, szépen épült és régi templomairól nevezetes Bari, továbbá
érdekes antik régiségekkel teli Barlettá, egy már romba dőlni kezdő
régi, részben byzanti stylben épült bazilikájáról nevezetes Molfetta,
de a felsoroltak mindegyikénél biztatóbb fejlődésü Brindizit találjuk,
melynek kikötőjében a szuezi csatorna megnyitása óta évről-évre több
hajó vet horgonyt. A közel jövőben Európának Keletázsiával való keres
kedelmi összeköttetésének egyik főpontja lesz (Alezandriába a hajó átlag
60 óra alatt jut el). Az ókorban oly nagyhírű Taranto (Tarentum) kikö­
tőjét ma már nagyrészt elborította a homok és régi nagyságának ma
már kevés emléke maradt fenn. A nép nyelvében és társasjátékaiban
föllelhető ugyan még számos ógörög jellemvonás. A város neve állí­
tólag a tarantelpóktól ered, melynek csípését a mesében halálosnak
mondják, noha csípése alig ártalmasabb, mint a méhe. Ugyanettől
származik a hires szenvedélyes táncz, a tarantella is. Nevezetes kikötő­
hely még Otranto (Hydruntum) szép régi székesegyházzal és a gyönyörű
fekvésű Lecce, melynek sok hegyes tornya és nagyrészt sárgahomok­
kövekből épített, lastricoval bevont házai keleti jellegűek. Egyes csi­
nos széles utczái, nagy palotái modern kinézésüek.

Gaeta.

A tarenti öböl hátsó részén van, kevésbé szép helyen, Basilicata

(a rómaiaknál Lucania), melynek fővárosa, az Apennin hegységnek
egy szép vadregényes táján, a tartománynak közepén Poienza. Déli
fekvése ellenére gyakorta hideg és viharos szelek fújnak itt. 1857-ben
nagy földrengés a város nagy részét elpusztította. A többi városok,
noha nem kevesebb, mint 8 püspöki és érseki székhely van a kis
tartományban, mind jelentéktelenek. Történeti nevezetességű Venosa
(hajdan Venusium), hol Horatius született és a Basiento folyó tengerbe
ömlésénél Bornalda, hol az ókorban hires Metapontum nevü romjait
nem rég találták meg. A tartomány egyes részeiben még barlangok­
ban tartózkodnak az emberek.
 Nagyobb terjedelmű és több tekintetben érdekesebb az olasz
szárazföld déli csúcsa, Calabria. A tyrrheni és joniai tenger övezi
partjait, hol hét hegyfok nyúlik merészen a tengerbe. Az egész vidék
vad, zordon. Ezer szűk, sötét völgy, mélyedés vonul rajta keresztül.
Fensíkjai déli növényzettel gazdagon meg vannak áldva. Calábria
belső földrészén a legnevezetesebb hely Cosenza, melynek lakossága
regényes hegyen lakik, dúsan megáldott mintegy 40 község veszi
körül. A földrengés, mely egész Calabriában igen gyakran pusztított,
az antik és középkori műemlékek nagy részét itt is megsemmisítette ;
de az uj város tekintélyes palotáival elég csinos képet nyújt. Szintén
szép emelkedő város élénk iparral és sok — rablóval, a tengerparton
gyönyörű vidéken Catansaro. Itt a nők öltözete már egészen görög.
Felső ruháik és mellényeik tarka színűek, piros az asszonyoké, a
leányoké rendesen zöld, hosszú főkötő alakú fehér fejkendőt horda­
nak. Jelentékeny hely még, gyönyörű illatos kert közepette, lleggio
(Rhegium), pompás homokkőből épült modern házakkal.
Csaknem vele szemben, az alig 5 /* kilométernyi széles tenger­
1

öböl által (Faro di Messina) elválasztva, a hires Sicilia szigete fekszik,

mely egykor termékenységéről volt hires ; ma azonban nagyobbrészt
elpusztult, noha még mindig és minden kelléke meg van, hogy uj
virágzásnak induljon. A nagy kiterjedésű sziget szabálytalan három­
szög alakú, határát több előhegy csipkézi ki. Földje általában hegyes;
de nagyobb síkságokat is találunk köztük, a cataniai rónát. Széles,
porondos tereit csak sovány gyep fedi, a szántóföldeket roppant kaktusz
és aloegyepek szegélyezik. Azonban a földnek nagyobb része most
is bőven termő, noha igen el van hanyagolva, mivel csak a városok
közelében müvelik. Faluk és tanyák a régebben uralkodott politikai
belvillongások és elszaporodott rablóbandák miatt alig vannak. Itt-ott
a bányászatra is akadunk s különösen kénbányái gazdagok, de ezeket
még mindig igen primitiv módon müvelik s nagyobb részt szegény
gyermekeket küldenek le homlokukra kötött lámpákkal a 2-300 méter
mélységbe a kén kiaknázására.
A siciliai népjelleg fölöttébb sajátságos és határozottan kifejlő­
dött. Sicanok, görögök, punok és karthágóiak, rómaiak, byzantok,
arabok, normannok, francziák, németek, spanyolok, nápolyiak ural­
kodtak és laktak egymás után e szigeten. Egész tisztaságban azonban
egy faj utódai sem maradtak meg, mind összeolvadtak. Nemessége se
exclusiv s körükben is alig lehet a régi fajokat megkülönböztetni.
Azonban nyugaton általában az arab vagy berber elem, keleten pedig
a byzanti-görög elem uralkodik. Néha a nyugati partokon jóformán
azt hisszük, mintha Afrika északi szélein lennénk. A nők félig elzár­
kózva élnek és a férfiak egészen nomád viszonyoknak megfelelő élet­
módot folytatnak. Syracusában ellenben görög szokásokkal és modorral
találkozunk, vidámság és életkedv tűnik mindenütt elénk. Ugy véljük,
hogy Görögországban és nem a mai görög félszigeten vagyunk, hol
annyi sok idegen elem vegyült már a régi lakókkal össze. Egészben
véve a siciliai izgatott, szenvedélyes, de egyúttal nagylelkű. A szép-
és nemes iránt könnyen lelkesedik és általában jobban hallgat a

A székesegyház Palermóban.

szivre, mint az értelemre. Sok önérzete van, büszkén lép fel és soha­
sem oly alázatos, mint az olaszoknak nagy része.
A sziget egykori fővárosa volt és ma is a legtekintélyesebb hely,
Palermo, Monté Pellegrino lábánál az északi parton fekszik. Lakóinak
száma 286,000 lélek. Csinosan épült város. Legnagyobb nevezetessége
a hatalmas dom. Ez mór reminisscenciákkal legszebb normann építé­
szeti emlék, a Hohenstaufok porphyr-sirköveit találjuk benne. Neve­
zetes hely a királyi palota. Szaracén eredetű épület, csillagvizsgáló
toronynyal. A „Capella reale" kicsiny, de sajátságos épitésével bűbájos
hatást tesz minden szemlélőre. Talapja veres és zöld, leginkább egyip­
tomi porphyrból és szines márványból van ; falai szines mozaikok, arany
39*
talajon az ótestamentumból, teljes naivitással, 34 eseményt ábrázolva.
A tetőről szépen formázott, aranyozott fodrok csüngenek, melyek a
félhomályban sajátságosan törik meg a beszűrődő fényt. Érdekes a
kapucinusok sírboltja, hol a halottak egymás mellé állítva és nyakuk­
nál fogva a falhoz szegezve hosszú sort alkotnak és mivel természe­
tesen koporsókban nincsenek, sok nézőre rémes hatásuk van. A
tengerparton négy kis erőd, szép kikötő, a város falain kivül két
mór várkastély van. Vidékén kopár hegyek között illatos narancs­
ligetekre akadunk és mindenfelé déli növényzetben gyönyörködünk.
Palermon kivül még két nagy város van a szigeten. Egyik
Messina (153,000 1.) nagy kikötővel és előkelő palotákkal. Székesegy­
házában örök ereklyéi közt van egy levél, melyet állítólag maga
szűz Mária irt a messiniaiakhoz. A másik város Catania (130,000 1.)
az Aetna alján, melynek rombolásaitól sokat is szenvedett. Igen szép
derékszögben metsződő széles utczái és nagy terei lávakövekkel burkol­
tak, múzeumában sok siciliai régiség látható. A város ujabban nagyon
emelkedett, meglepő tisztasága és modern építkezése. Innét indulnak
az idegenek a gyönyörű Aetna hegységre, mely egész Európában
talán a legérdekesebb természeti látványt nyújtja. A partokból Ítélve,
melyek átlag a tenger szine felett 200 méter magasak, a tűzhányó
legalább is 20,000 év óta működik, noha kitöréseit (56) leginkább
csak a jelen évszázadban jegyezték fel. Krátereinek száma 972. A
sziklák változatossága, a tenyészet különfélesége a hegy minden részé­
nek külön-külön érdekes jelleget ad.
A kisebb községek között a keleti part mellett a kis Ortygia
szigeten történeti emlékeiről nevezetes Syracusa. A hajdani milliomos
görög világváros helye ma szántóföld, részben ezüstszürke olajfaerdő,
hol csak a csacsogó vízvezeték, olykor szántás közben talált emlékek
s közbe-közbe idomtalan romok emlékeztetnek arra, hogy e hely egy
hajdani nagy nemzet temetője. A mai város nevezetességekben szegény.
Két kikötőjét szép kertek és ligetek környezik. Kénbányáiról neve­
zetes Girgenti. Közelében a hajdan hires Agrigent romjait találjuk,
köztük egy szépen megőrzött doriai templomot is. Kissé távolabb
a hires Machluba voltaképpen iszapokádó hegy van. A kincsvidék
központján vannak Favara s Terranova városok. Kénbányáinak
száma 150, melyek közel 4400 munkást foglalkoztatnak és éven­
kint egy millió mázsa kénnél többet hoznak forgalomba. A nyugati
parton szép kikötővel Marsala-t találjuk, honnan Afrika partjai is
láthatók. Trápaniban több sóakna, nagy tinnhal- és korall-halászat
van. Ez a fő foglalkozása Castelvelrano lakóinak is. A város közelé­
ben a karthágóiak által feldúlt Selinus még ma is elég épen maradt
romjait láthatjuk. Általában Sicilia vidéke és lakossága nagy átala­
kuláson megy át. Földművelésük és iparuk virágozni kezd. Á szerze­
tesek, kik nagy számban laktak e szigeten, jó részben eltűntek;
mintha uj, élénk társadalmi élet verne gyökeret.
Az olasz partok mentén levő szigetek közül nevezetes Elba.
hol, Porta Ferrajo város mellett, Napóleon egykori lakóhelyét még
most is mutogatják. Jelentékenyen nagyobb Szardínia, melyen több

Az Aetna kitörése.

mint félmillió ember lakozik, kik külön nyelvjárást beszélnek, föld­

művelésben s iparban egyaránt hátramaradottak s életüket főkép
halászattal tengetik. Szardinia fővárosa Cagliari, hol egyetem, hajó­
gyár és jó kikötő van, ha még a népes Sassaril, hol egy kis egyetem
van, továbbá igen szép „Neptun" nevű cseppkő-barlangjáról nevezetes
Algherót emiitjük, Szardinia nevezetesebb helyeivel végeztünk. A
szigetet hajdan talp alakja miatt Ichnunak, vagy Sandaliotisnak
nevezték. A punok sokáig lakhattak itt, legalább a városok nevei
erre mutatnak. Kormányzatuk és uralkodói gyakorta változtak. Hosszabb
ideig Piemonttal egyesítve volt s noha a nevezetes királyságot innen
nevezték el, mindig elhagyatott vidék volt, mely ma is lassan
emelkedik. Ismertté lett ujabban Caprera, különben kopár sziget,
mivel Garibaldi utolsó éveit itt töltötte el. Nevét a vadkecskéktől
s a tengeri nyulaktól nyerte, melyek különösen régebben nagy
számmal fordultak elő és már Plinius a nyulak sziget csoportjához
(Insulae cuniculariae) számította.
Távolabb fekszik az angol uralom alatt levő Málta sziget, mely
két kis szomszéd szigettel együtt 176,231 lakost tart el. Kitűnő és
megerősített kikötővárosa La Valetta (70,000 1.) igen jelentékeny
hely s kereskedelmi forgalma is nagy, évente 400—500 millió korona.
1896-ban 3786 hajó fordult itt meg. Iskolái is igen jók.

Pillantás Rómára.
 Az új parlament épület Bécsben.

KILENCZEDIK FEJEZET.

AUSZTRIA.

Az osztrák-magyar monarchia Írásban és képben. Budapest. — Fr. Umlauft :

Die Oesterreich-ungarische Monarchie. 3. Aufl. Wien. — Die Völker Oesterreich-
Ungarns. 12 Bände. Teschen, Prochaska. — Asbóth János : Bosznia és Herczego-
•vina. 2 köt. Budapest, 1887. — Princess of Thurn and Taxis : Travels in unknow
Austria. London, 1896. — Jackson T. G. : Dalmatien, the Quarnero and Istria.
3 vols. London, 1893. — Oesterreichisch-ungarische Revue. Wien. — Petermans
E. Richard : Führer durch Dalmatien. Wien, 1899. — Renner Henrik : Durch
Bosnien-Herzegovina kreuz und quer. Berlin, 1896.

A uszTRrÁitÓL egységes képet alkotni bajos, szinte lehetetlen. Idom-

talan alakja is, mely Dalmátország déli pontjától Bukovina leg­
keletibb pontjáig több ezer kilométer hosszúságban tágas iv alakjában
nyúlik el az északi szélesség 42 és 51-ik, meg a keleti hosszúság
27 és 44-ik fokai között. Jóformán természetes határa csak ott van,
a hol a Kárpát bérezek félkör alakban szegélyezik Magyarországot.
Galicziát és Bukovinát az állam főtestjével csak keskeny földszalag
köti össze, Dalmáczia pedig egészen elkülönülten áll. Ép ily izoláltak
orografiai és vízrajzi viszonyai, valamint népeinek jelleme. Mindez
aztán eléggé megmagyarázza azt a köztudomású tényt, hogy Ausztria
nem nemzeti állam, hanem egy uralkodóház fokozatosan szerzett
birtokaiból alakult politikai ország, nielyet századokon át a törökök,
majd az oroszok hódításaitól származott félelem szilárdított meg és
alakított át egy országgá, de a mely, mint napjainkban számos jel
mutatja, újra, mint minden olyan állami szervezet, melyet geographiai
határ és történeti traditiók nem kötnek össze, újra erős vágyat érez
és mutat arra, hogy alkatrészeire fölbomoljon.
Némileg négy nagyobb természet által kijelölt vidéket lehet
Ausztriában megkülönböztetnünk. A legjelentékenyebb az Alpok keleti
nyúlványaival a Duna vizkörnyékébe esik, a délkeleti rész főkép a
Balkánhoz tartozik (Dalmáczia és Boszniának, sőt a Karszt hegység
nagyrésze is), északon Csehország és környéke a németországi vidék
kiegészítője, mig a Kárpátok északi lejtőjén elterülő Galiczia és
Bukovina Oroszország síkságai felé lejtősödik. Már a hatalmas Duna
folyót sem lehet összetartó kapocsnak tekinteni, ellenkezőleg inkább
határfal az Ausztria déli és északi része között, melyek, az érintke­
zési pontoktól eltekintve, rendkívül különböznek egymástól s egészen
eltérő jellegű népek lakóhelyei.
Az Alpok osztrák földön még 60,000 km--nél nagyobb területet
foglalnak el, nagyobbat, mint az egész Svájcz, megragadó szépségük
és egetostromló csúcsaik azonban itt már törpe másolatokban mutat­
koznak, bár még mindig oly szépségben, mely egyaránt megragadja
a művészek és turisták érdeklődését.
A Középalpok Graubündenből jőnek át Vorarlbergbe és Tirolba
s több ágra oszolnak, melynek mindegyikében néhány hó- és jégmezők­
kel fedett hegycsoport van. A legmagasabb vetzvölgyi vagy tiroli Alpok
közepes magassága 3240 méter, de Ausztria legmagasabb csúcsa, az
Ortler (3905 méter), melynek tetejéről százezer km területet lehet át
2

tekinteni, más csoportba esik, mely Lombardia határán van s a kristá­

lyos palákon kivül mészkő és dolomitot is tartalmaz. A legvadabb
és legveszélyesebb alakulatokat a dolomit és mészkő vidékén találjuk ;
szakadékos jégpártával koszorúzott és meredek omladékhalmazokkal
szegélyezett sziklafalak, vékonyélü ormok, mély résekkel rovátkolt
gerinczek, hol arányos, hol szeszélyes sziklacsúcsok váltakoznak egy­
mással, köztük mély és meredek oldalú hegynyilások és szakadékok
tátonganak. Ellenben a mállékonyabb, porhanyósabb palák vidékein
domború ormok, széles fensíkforma hátak, vaskos és tömeges hegy­
kúpok vagy meredékes oldalú gúlák és szelid hajlású oldalágak vannak,
melyek többnyire csak a végokon mutatnak meredek bástyafokokat.
A völgynyilások nem mélyek s többnyire fokozatosan ereszkednek
alá. Észak felé az algaui és bajor Alpok terülnek sugárszerü völ-
A tyroli Ampezzo-vólgy: Misurina-tó és a Lavaredo-csúcs (Drei-Zinnen).
 Alpesi tó, fenyvesoldal és sziklacsúcs (Karer-See a Rosengarten-csoportban).

gyeikkel. Kelet felé a „Magas Tauern" csoport emelkedik fel hatal­

masan több száz jégárral és vízeséssel. A legjelentékenyebb része e
hatalmas hegylánczolatnak a Glockner csoport, melynek legfőbb csúcsa
György Aladár: A föld ós népei. IV. 40
a Gross-Glockner (3797 m.), gúlaként emelkedik ki társai közül, tekin­
télyes külsejével csábítgatva a turistákat föl a tetejére. Igen érdekes
hegyvidék még a salzburgi és berchtesgadeni Alpok kopár, idomtalan
hegytömegekből álló csoportja, lenn a völgykatlanban a gyönyörű
„Königsee" tóval. Ily hegyi tavak Ausztriában meglehetős számmal
vannak, különösen a „Salzkammergut" nevü vidéken, köztük szépek
a Traunsee, Hallstadti s Atter tavak. Ezen a vidéken van a Schaf-
berg is (1780 m.), melyet Ausztria Rigijének szoktak nevezni.
Sok tekintetben érdekesebb azonban az osztrák Alpoknál a tőlük
keletre nyúló s az Alpokat a Balkán félsziget hegységeivel össze-

Alpesi tengerszem (Künigs-See Bajorországban).

kötő Karszthegység (Juli alpok stb.). Az Alpok compact gránittömege

helyett itt többé-kevésbé puhább kőzetet találunk, melynek össze­
morzsolt s aláásott ölében barlangok, repedések s üregek tűnnek
fel. Szikláik világos színéről s még inkább alakjukról, mely fogas,
csipkés, gúlás, szarvas s más csodálatos jellegű, már messziről
felismerhetők, felül hidalakuak, vagy lyukasak s a kék ég keresztül
látszik nyilasaikon, közelről tekintve mindenütt szaggatottság, völgyek
és szakadékok zűrzavara. Nem a tengerhullám sima kerekded alakja
tűnik itt fel, hanem az ormok, éles hegyű szirtek valóságos chaosa,
melyben a hómezők adják meg a barátságosabb színezetet, enyhítik
a ridegséget. Ezekhez hozzájárul még az, hogy e sziklatemetőben
a közlekedés igen nehéz és a szép kilátás fölötte ritka. Nem látunk
A „ R O T H W A N D" A „R O S E N G A RT E N" C S O P O R T B A N .
A Ysvjolett-.orony megmászása a Rosengarten-csoportban.
egyebet, mint sziklák sokaságát. Csak itt-ott nyilik egy kis kilátás
távolabb fekvő hegysorokra. Ha leereszkedik a köd vagy esőcseppek
hullanak alá, e kőtengerben veszélyes is a barangolás s azért a jár­
tabb helyeken az utat kőhalmazokkal, úgynevezett „galambok"-kai
szokták megjelölni. Olykor oly helyekre is akadunk, hogy napjáróra
sincs a vegetácziónak nyoma. Es itt az állatvilág is gyéren van kép­
viselve. A néma csendet, mely a madárdaltól soha sem visszhangzó
vidéket oly kihalttá teszi, olykor a zerge füttye s egy-egy ragadozó
madár sivítása zavarja meg.
A Karszt hegyei nem emelkednek magasra. A több mint 500 •
mértföldet elfoglaló területen csak a Dráva és Száva forrásánál vannak
egyes csúcsok, me­
lyek 1800 méter­
nyire nyúlnak. Az
egész hegység renr
detlenül hullámzó
felülettel,inkább fen-
síknak látszik. A
hegytömeg lábát fő^
leg déli oldalon a
tenger mossa. Való­
ságos folyó alig kép­
ződhetik a Karszt
mészhegyeiben, a
mely a vizet nem
nyeli el,hanem gyor­
A Dráva eredete. san levezeti; bense-
jében is csak ren­
detlen lefolyású patakok vannak, melyeknek vizét részben tavak vagy
földalatti vizmedenczék fogják fel. A legkellemesebb vidék e sivár
hegytömeg zömében kétségkivül a Száva wocheini ága, hol többek
között a sajátságosan alkotott „Alte Weiberzahn", a hármas csúcsú
Triglav hófedte tetője és a szép Veldes-tó látható.
Szó szerinti völgyek e hegységben ritkák, inkább csak mélyet
dések és üregek, melyek közt a patakok kigyószerüen haladnak
előre, A mélyedésekbe és üregekbe, melyeket dolinának neveznek,
vonultak vissza az emberek. Egy-egy tölcséralaku völgy, különben
oly csekély terjedelmű, hogy igen kevesen lakhatnak benne s a tölcsér
külső szélei ezért rétekkel, szántóföldekkel és cziszternákkal telvék.
De nem a tenyészet javára. Ha egyszer-egyszer megjelenik észak­
keletről a pusztító bóra, a tölcsér szélén levő fák halomra dőlnek,
a bokrokat gyökerestől tépi szét a félelmes orkán s a virágmagokat
s a kerti növények hímporát magával ragadja a karsztlakók e rette­
gett ellensége a kopasz sziklaormokra, hol szinte lehetetlen a meg­
termékenyítés. Még a hegyek benseje is megérzi a bóra közeledtét.
Üregeiben vérfagyasztó üvöltés hallatszik, mintegy megzendülnek
a dolinák falai. Egyetlen szabadabb tér, a Pusztervölgynek nevezett
nagy haránt-meder, mely keletről nyugatra húzódva, előbb mint
a Dráva völgye, majd mint széles meder az Etsch partjaihoz vezet

Kalváriahegy az adelsbergi barlangban.

és melyen át őseink hajdan Olaszországba rontottak. A folyóvizek

között legérdekesebb a Laibach, mely a Karszt hegység lejtőin fakadva,
néhány mértföldnyi futás után, mint Poik (Pinka) az adelsbergi
barlangba folyik és ott a föld alatt több vizeret felvévén, Unz névvel
ismét fölszinre jut, átmegy a Planina síkon, ismét eltűnik és végre
Ober-Laibachnál, mint hajózható folyó hagyja el bujkáló útját, hogy
Salognál Laibach alatt beszakadjon a Szávába.
A folyóvizek ez ideiglenes dajkáit, a barlangokat, rendesen mész-
tuff boritja, melynek változatos alakzataiban a képzelödés oltárok,
várak, templomok hasonmását véli. A legnevezetesebb barlang az
adelsbergi, nem mintha legszebb volna, hanem mivel legkönnyebben
hozzáférhető. Főürege 900 ölnyi hosszú, de sok mellékága van. Az
egyes cseppkő-csoportok mindnyájának külön nevük van: múmia,
oroszlán, rák, fátyol stb. Igen szép az átlátszó függöny, mely 25 m.
széles s 45 m. hosszú és a barlang végén levő Kalváriahegy, mely
130 mnyire emelkedik s egész oszlop-erdőt alkot, de távolsága miatt
ezt kevesen nézik meg. Magát a barlangot különben sokan látogatják
és a hatóság mintaszerűen gondozza; talaja egyenes és lehetőleg tiszta.
Pünkösdkor itt a föld alatt külön ünnepet is rendeznek s a „táncz-
terem"-ben víg tánczmulatság van. Vizeiben egy máig még kevéssé
ismert, csodálatos állat, a vak barlangi gőte (proteus angvinus) él.
Nevezetes barlang még Krajnában a luegi, nemcsak azért, mivel
itt egyetlen sziklafalban egymás mellett és egymás felett öt külön­
böző barlangnyilás van, hanem azért is, mert egy regékben gazdag
régi vár is van itt, részben a barlangba építve. A mai háromemeletes
várpalota már nagyrészt elfedi a régi rablóvárat, mely a hegyoldalon
levő barlangba lévén épitve csak létrával állott összeköttetésben a
völgygyei. A barlangok különben összeköttetésben állottak egymással,
magába a rablóvárba külön folyosó vezetett. Ma csupán a nagybar-
langban öt emelet van s a többi négy barlanggal együtt a hegy e
helyén különböző magasságban kilencz helyen van átlyukasztva.
Kiváló érdekességü a Karszthegységben, szintén Adelsberg
közelében a Zirknitzi tó. E tó valósággal geológiai ritkaság, mely e
mellett a Karszt szerkezetét legjobban magyarázza meg. Meglehetős
kopár és unalmas vidéken terül el a tó, / mértföld hosszú és
3
i

Vi mértföld széles. Több apró sziget van benne, partja részben

mocsáros. A tó feneke barlangokkal van tele, melyek a vizet
idöszakonkint beszívják és ismét kibocsátják. Száraz időben a tó
talaja igen csekély kivétellel egészen szabad, a viz az üregekbe
tódulva, nagy hullámzásokat és örvényeket alkot. A galyak és kövek
lesodrását rendesen gátak építésével akadályozzák. Egyes üregekbe
csónakkal is be lehet hatolni. A tó talaja rendesen egész nyáron
száraz; de vannak évek, midőn háromszor-négyszer megürül és megint
megtelik, más alkalommal éveken át megmarad vize. Az üregekbe
ömlött víz egy része az Unzot, a Laibach közép folyását táplálja.
Délfelé a Karszthegység még szaggatottabb és sziklásabb. Tüalaku
ormai a bóra erősebb fuvásakor öszetörve esnek a völgybe. Itt már
valóságos déli forróság érezhető s a bokrok között vipera is akad.
A nagy forróság és a kopár vidék miatt falut mértföldekre se látni,
sőt házat sem s valódi oázis egy vasúti őr kunyhójának veres cserép­
teteje. Csak a tengerparton sűrűbb a népesség, Trieszt, Pola hatal-
mas kikötőikkel, Miramare festői szép várkastélyával, Capo d'Istra
sziklás szigete, az egykor hires Aquileja és számos kellemes hely
vonul el szemünk előtt. De e helyek virágzását és szépségét nem
talajuk, hanem a tenger okozza s még oly nagy helyek is, minő
Trieszt, nem szerethetik a kopár Karszthegyet, hiszen e hegység oka,
hogy drága vízmüvet kellett létesítenie.
A Száván túl levő tulajdonképi Karszthegységet Vellebit és
Kapella névvel jelölik. Felső része teljesen hasonló az előbb leirt
kopár és vizszegény mészkővidékhez, alsó része azonban attól eltérő.

Miramare.

A trieszti Karszt csekély hajlású, széles derekát kevés csúcs és

magaslat tetőzi, párkánya rögtön és közvetlenül, egyszerű lejtőséggel
sülyed a tenger felé. Az isztriai Karszt oldala északról délre három
széles fokozattal lassan és enyhén ereszkedik a tengerbe; a dalmát
Karszt pedig Novi és Zeng között nagy és szélesen domborodott
lejtőségekkel dől a partra.
Itt alig is vannak valóságos cluse-ok, a folyók föld alatt és
hosszú völgyekben futják pályájukat, alluvialis lerakodásokra nem
akadunk. Ritkán fordul elő forrás i s ; egész vidékek nagy vízhiányban
szenvednek. Hozzá még éghajlatuk sem kedvező. A bóra és sirocco
ellentétes hatású szelei egyaránt pusztitólag hatnak. A nyugati hegyes
vidékeken átlag több eső van, mint keleten. A Kulpa vidékén az
éghajlat száraz, a nap forrósága és esők gyorsan váltakoznak. A tél
a Karszt hegyekben csaknem félévig tart; a nyár igen rövid, de a
kopasz mészbérczek nagy visszasugárzása miatt csaknem elviselhet-
lenűl forró; a nedves, hideg tavasz és ősz inkább a télhez, mint
a nyárhoz számitható. Némely tájon e bérezek közt bátran alkalmazható
agasteini közmondás, hogy ott „kilencz hónapig van tél és aztán három
hónapig — hideg." Néhol a hó és jég egész éven át megmarad és
apró lavinák is képződnek. Más helyeken azonban télen a meleg
sirocco, nyáron a hűvös maestral, vagy a kellemes libeccio enyhítik
az éghajlat szélsőségeit. Ehhez járul még a kellemes tengeri levegő.
Innen van az, hogy Abbáziában úgyszólván örök tavasz uralkodik
és déli növényzet van, mig a szomszéd vidékeken az aratás csak
augusztus második felében, vagy olykor csak szeptember elején
kezdődhetik. Ismét más helyeken, p. a különben rendkívül termékeny
Plasky helység vidékén nyáron gyakran oly szárazság uralkodik,
hogy minden vetés és gyep elsül és a lakosok gyakorta Ínségre
jutnak.
A Karszt hegység jó mélyen benyúlik a Balkán félszigetbe és
különösen Dalmxtia felső része határozottan e tömeghez tartozik.
Azonban a mészkő itt már nem annyira likacsos, mint inkább palás­
szerkezetű s egyes rétegei oly vékonyak, hogy háztetők fedésére
használják. Az üst és teknőalaku mélyedések helyett is fokonkint
rendszeresebb alakú völgykatlanokat látunk, majd párhuzamos hegy­
sorok és közel 2000 méter magasságig emelkedő csúcsokat találhatunk.
Azonban a talaj eme változott jelleg mellett is, egészen sivár. Ter­
mékeny, zöldülő vidék a tömérdek kő és kőtörmelék között csak
foltonkint található.
Viz nagy területeken alig fordul elő és a lakosok az eső­
vizet nagy fáradsággal gyűjtik össze. A hajdan gazdag erdők
helyén most a cserjések is ritkák. Még a legelő is sivár s a tenger­
partok mellett is megtörténik, hogy e szomorú vidék vándora azt
képzeli, hogy végtelen romok közt jár. Mindent a legvadabb rendet­
lenségben kő és kőtörmelék borít. A hollandi a tengertől, a dalmata
pedig a szikláktól hódít el művelhető területet s a földművelésre elő­
készített talajt terméskövekből, egyszerű módon alkotott kerítésekkel
védi nemcsak az állatok, de a vihar ellen is. A területnek igy is alig egy
tizedrészét tudták meghódítani. A nyomasztó sivárságból egyes oázisok
emelkednek ki, p. Gravoza vidéke, hol a barna, töredezett és meztelen
sziklafalak alatt délszaki fák, sugár pálmák és illatos déli növények
nagy mennyiségben tenyésznek. Különösen regényesek a meredek
sziklapartok, melyek előtt egyenlő délkeleti irányban hosszan nyúló,
különbözőkép alakult és festői tengerszorosok vagy csatornák
által elválasztott szigetek emelkednek néha egész 6—700 méter
magasságra.
A tenger mélyen, kacskaringósan befurakodik a szárazföld közé,
nagy öblöket alkotva. A parti hegységen túl emelkedik a Velebich

A dalmát partok, a Cattaroi-öböl nyilasával.

vagy morlakis hegyágak, melyekről a Zermanga, Kerka, Cettina,

Narenta és más folyók kataraktákban ömlenek le. Barlangok is fordul­
nak elő, melyekbe a patakok rohannak ; a kis tavak nagy része nyáron
kiszárad és vizzel csak késő ősz idején telik meg ismét.
Montenegró s Bosznia karszt-vidékei szintén kopárak ugyan, de
már nem tiszta mészkőtalajok. A 2400 métert meghaladó Dormitor
ott a legnagyobb csúcs, melynek fekete, ma már részben pusztuló
erdői adták e vidék nevét. A délen és keleten leginkább erdős vidékek
terjednek el. A mészkőhegység szaggatott hegyoldalai sziklákkal
és széthulló kődarabokkal telvék; ezek a talajt rendkívül kopárrá
teszik itt is.
György Al.-u.air A föld ég népei. IV. 4L
 Általában az adriai tenger felső csúcsának partvidéke
mindenfelé a terméketlen Karsztvidék jellegét tárja élőnkbe, a te­
nyészet beljebb kezdődik. Az utóbbi időben mindazonáltal nagyot
változott ez a vidék is, mert az osztrák kormányzat milliókat fordít
a Karsztvidék tenyészetére.
A Dunától északra ismét más hegységet találunk. Ennek
fötömege az úgynevezett cseh hegység, mely egyrészt a Kárpátokkal,
másrészt a szászthüringiai felfölddel függ össze. Csehországon kivül
több osztrák tartományt és a szász. királyságnak, Bajorországnak s
porosz Siléziának egy részét foglalja magába, s a nagy szármát sík­
ságtól egész a Duna völgyéig terjed.
A hegycsoport nyugati része a cseherdő. Hajdan rengeteg,
lakatlan öserdőség, ma a vasutak korában mindinkább pusztul és
mezőknek, réteknek, virágzó városoknak ad helyet. Alsó lejtője
jobbára 700 méter magasságig terjedő vidék, melynek nagyrésze
már legelőknek használtatik, mig a középrészen még mindig nagy
kiterjedésű fenyő és bükkerdők vannak. 45-55 méter magas,
1 — l /ginéter átmérőjű hatalmasan lombos oszlopalaku törzsek gyakoriak
1

és vannak helyek, a hol a fák átlag 2 — 300 évesek. A fenyőfa

sűrűje között szerte széjjel a bükkfa lombjai teszik változatossá a
végtelen erdőség egyhangú képét.
Akad még olyan őserdő is, melyet évtizedek óta emberi
kéz nem bántott és melyben a vihardöntött vén fák fiatal sarjak­
kal együtt tenyésznek oly földben, melynek a humusrétege már
oly hatalmas, hogy a mag nem juthat el a földbe és a növényzet
egy része a ledőlt fák lassan korhadó törzsein ver gyökeret.
Közben-közben gyönyörű rétek és nagy mocsárok terülnek .el. Ez
utóbbiakban is van vegetáczió : harasztbokrocskák terülnek el rajtok
és a ki reájok lép, nem ritkán több ölnyi mélységű mocsárba
sülyed.
Ez ingoványok néha több száz hectár területre terjednek s a hegyi
patakok nagy része innen ered. A felső rétegben, mely 1100 métert
rendesen meghalad, már csak itt-ott találunk egy kis oázist, hol
a szegényes földmivelés burgonya- vagy zabtermelését kényszeríti
ki a természettől jobb időkben, de mindez kevés az ott lakók élel­
mére. A zab megéréséhez egész év kell. A burgonya csak szeptember
végén virágzik. A bükkfa itt teljesen eltűnik és a fenyőfák a hegyek
magassága szerint eltörpülnek. Széles oldalaikon szürke és barna
harasztok függnek.
 ÉRUZII EGYSÉG 323

Némely helyen olyan szoros csoportokban fordulnak elő,

mintha a zord időjárás ellen akarnák magokat megvédeni. A leg­
nagyobb csúcs a cseh és bajor határon az Osser (1239 m.). Felső-
Ausztriában a fekete hegycsatorna túloldalán az erdő ismét síkká
változik, de aztán újból 1124 méternyire emelkedik. A hegység
különböző részeiben apróbb kis tavak láthatók, melyekbe a hó olva­
dásakor futott össze a víz.
E hegycsoportnak folytatása a Fenyves hegység (Fichtelgebirge),
mely a Duna, Elbe s Rajna vízválasztója. Különösen vasban és anti-
monban igen gazdag. Az érdekes hegycsoport, melyet német geologok
a többi német hegységek góczpontjául tekintenek, patkóalaku kiter­
jedésű. Egészben véve müveit vidék s egyes részein jelentékeny
gyáripar fejlődött.
A Fenyves hegységből eredő két folyó, a Saale és Eger völgye
közt kezdődik meg a hatalmas Frczhegység, mely Csehország felé
meredek hegyfokot, északi oldalán azonban szelid lejtöket alkot, míg
lassankint a síkságba olvad. Hosszúsága 150 kilométernyi, szélessége
60-75 kilométer közt váltakozik. Törzse sehol sem alacsonyabb 650
méternél és központi vidéke átlag 1116 méter magasságot ér el, ugy
hogy az egész hegység átlagos magassága 810 méterre tehető. Már
neve mutatja, hogy sok érez van benne. Horganyt, rézkovát, vörös-,
barnadelejesköt, továbbá különösen Freiberg környékén ezüst- és
ólomérczeket bőven bányásznak. A hegységnek sok festői részlete
van, különösen a Szászország felé vezető völgyek felső részeiben és
az Eger folyó felé eső szük keresztvölgyekben, melyekben meredek
hegyszakadékok nyúlnak, olykor bazalt kúpokkal. A felső vidék
éghajlata ennélfogva zord, csak zab és burgonya terem meg benne,
de erdőségei nagyok.
Kevés vidék van Európában a hol a németajkú lakosság annyira
közelednék a félvad állapothoz, mint itt. A műveltebb részeken
érdekes a háziipar nagy elterjedése. Csipkeveréssel, hímzéssel és
horgolással foglalkoznak minden házban; csak a csipkeverő iskolák
száma meghaladja a 20-at. Ezenkívül hangszerek, szalmafonások,
kesztyűk, játékszerek és fafaragványok készítésével is foglalkozik
itt a német bányász szorgalmas családja.
Az érezhegységet a Szudetek más ágaival hatalmas homokkő-
dombozat köti össze, mely a nagy síkság felé az Elbe partjain tovább
is nyúlik és sajátságos alakulásával Középeurópa egyik legérdekesebb
vidékét az úgynevezett „Szászsvájcz"-ot alkotja.
 Csehország északnyugati részén vonul el a Szudetek leghatalma­
sabb hegyláncza, az úgynevezett Oriás-hegység. Kis terjedelmű gránit­
sziklákból álló hegyláncz. Ez is teljesen megfelel nevének, mert külö­
nösen a sziléziai oldalról, hol nincsenek előhegyei, az 1300-1625 méter
magas tetők és kék sziklafalak óriásokként merednek az utas elé, nem rit­
kán méltó csodálkozással töltve el őt. Mintha az Alpok között lennénk,
csupasz csúcsok, meredek hegyoldalok és hegyormok mellett sötét völ­
gyek, itt-ott még kis hófuvatagok is előfordulnak. Csakhogy mindez
kicsinyített alakban, és azért az óriás-hegységben hasztalan keresnők

Részlet az Óriás-hegységből.

a jégárakat, a bámulatot keltő sziklakúpokat, a messze terjedő örök

hómezőket, melyekre az Alpok közt szinte lépésről-lépésre találko­
zunk. Igaz, hogy a tél e hegyek közt 8-9 hónapig tart, az örök hó
azonban ismeretlen. A nyári hónapok alatt hideg és nedves időjárás
van. A nedvesség éltetőleg hat a hegyoldalak tenyészetére. Itt
a gyönyörű havasi virágok egész sorozata található. De a tél is igen
gyorsan következik be. Alig van szeptember hóban egy pár ködös
nap, mint a tél előhírnöke, már is bekövetkezik a hideg és a viha­
ros idő. A hegytetőket örökösen felhők borítják, ha a szél egy-egy
rést szakít közöttük, már mindenütt meglátni a havat, mely május
végéig ott is marad. Mikor aztán nyugati szelek korbácsolják
a fellegeket, akkor azok halvány fehér színe fokonként sötétebbé
válik s leszállanak a völgybe és a környékre termékenyítő esőt
árasztanak.
E nedves hegyek oldalairól egész sereg patak ömlik le,
köztük az Elbe sok forrása. A hegyoldalakon a fenyők és törpe
bokrok már 1140 méter magasságban megszűnnek. De a nedves,
esős időjárástól a kaszálók bőségesen adják a téli takarmányt,
a hegyoldal dús füve kövér legelőt szolgáltat a jószágnak.

Karlsbad vidékéről.

Délfelé a hegyek mindinkább dombokká szelídülnek, ha pedig

a Dunához közeledünk a Hanna és még beljebb a Morva síkságra
érünk, melyek termékenységükről ismeretesek. A cseh-morvahegyek
e hegytömeg délkeleti csoportja Alsó-Ausztriában egészen lenyúlik
a Dunáig.
E nagy hegycsoport termékeny medenczében az ipar és keres­
kedelem nagyon kifejlődött, minek következtében egyes vidékek
túlnépesek is, néhol 8-11 ezer lakos esik egy négyszög mértföldre.
Községei közt több világhírű fürdő van: Karlsbad, Marienbad,
Franzensbad, Gráfenberg, de még több a nevezetes gyárváros, ezeknek
lakói nagyrészben hozzájárulnak ahhoz, hogy a természeti viszonyok
s különösen a regényes őserdők arczulata gyökeresen megváltozzék.
Ausztria többi hegységei a mi Eárpátainknak nyúlványai.
A Beszkidekből jelentékeny ágak húzódnak át Morvába, hol
azonban csakhamar dombsorozattá alakulnak. Azonban Sziléziában
nemcsak sok ideig megtartják jellegüket, de sokkal tömegesebben és
nagyobb magasságban lépnek fel, mint a magyarországi részen.
A Visztula mentén egyes csúcsok 1000-1200 méter magasra is
emelkednek, tehát magasabbra, mint akárhány német hegység.
A völgyek és lapályok okozzák azt is, hogy a hegyeket innen
egész nagyságukban látjuk, mig a magyar részről maga a Baba-
gura' is csekély előhegység gyanánt tűnik fel. Egész sereg apró
csoportot szoktak itt megkülönböztetni. Nevezetes közöttük a Lissa-
hora (1340 m.), melynek legmagasabb csúcsai éles körvonalaikkal
emlékeztetnek a Tátra szaggatott sziklatetöire. Szilézia és Galiczia
határán a Rovnicza és Szkelke csoport tetemes magasságú erdős
hegyhátakkal emelkedik, melyek közt széles fensík alakú völgy és több
nevezetes barlang van.
Túl rajtok Galicziában e hegyek meredek lejtőségű, mély
völgyü, erdős csoportokat alkotnak. Egyik kiváló csúcsuk a Baba-
gurához hasonlító Lubien hegy (1320 m.), melyhez közel a Myleni-
czétől Vadoviczéig terjedő hullámos fensík északi szélén Wielicska
és Bochnia gazdag sótelepei vannak. Az előbbi világhírű akna, noha
a víz egy részét elöntötte, még ma is 250,000 Q öl területű és átlag
713 láb mélységig terjed. Ez óriási földalatti terület egész kis világ,
öt főrészből áll. Van benne kápolna, tánczterem, 70 kisebb-nagyobb
terem, több emlék, két obeliszk, két tó és egész sereg kunyhó.
Sokan a bányászok közül heteken át itt a föld alatt laknak, s régeb­
ben voltak lovak benne, melyek napvilágot soha nem láttak. Az
aknát 1250-ben fedezték fel s még ma is évenkint közel egy millió
mázsa sót szolgáltat. A közelben levő Bochnia város területén négy
kősóbánya van, melyekbe a vásártérről juthatunk. A bánya négy
emeletes, 324 méter mély. Az évenkinti termelés felülhaladja az egy
negyed millió mázsát.
A Magas-Tátrát Galicziától a Dunajecz partján, részben a neu-
markti sík választja el, mely néha mértföldnyi szélességű, a
jobbparton a Tátra felé folyton emelkedő hullámokkal duzzad fel. A
fekete és fehér Dunajecz közt magas, majdnem egészen felszántott
földhátak domborodnak, melyeket sok gránittöredék fed s a két völgy
felé meredeken ereszkednek le, ugy hogy Zakopaná és Koszczieliszko
felől megtekintvén, valóságos hegyeknek látszanak. A nagyobb és
hosszú hegysorok azonban inkább kelet felé emelkednek a Wiszloka,
és Wiszlok között; némelyik majdnem ezer méter magasra emelkedik.
Legjelentékenyebb a Ravkia csoport, melyben a Szán és a Dneszter
ered, s ugyanitt a Szán és Sztry között elvonuló lengyel földhát már
annak a csoportnak nyitja meg sorozatát, mely Lengyelországon és
Volhynián keresztül vonulván, az Oroszországban levő Valdaj nevű
fönlapályhoz csatlakozik és ekkép Európának fővizválasztójául szolgál.
E csoportban van, Ung megye határszélén, az 1030 méter magas
Halics hegy, melytől Galiczia magyar neve ered. A hegyláncz Buko­
vina felé folyvást nagyobbodik és pedig nemcsak magaslatai, hanem
a vele párhuzamosan fekvő előhegyek is. Északi lejtőjük nyugat felé
rendesen meredek, míg keletre, a Dneszter felé, a hegység lassan
dombokká alakul. E hegység homokkövekből és részben gránitból áll,
melyen kréta ülepedett le. Keleti részén azonban maga a kréta is
alkotórésze a talajnak, miért is a föld sülyedése itt fölöttébb gya­
kori. A sülyedések leginkább tölcséralakuak, azonban tó sohasem
alakul e helyeken, sőt még felhőszakadás után sem marad meg bennük
a viz. A homokkörétegekben gazdag só-, kőszén s petroleumfor-
rások vannak. A hegyeket óriási erdőségek borítják. Csak néha, de
annál regényesebben tűnnek fel gyönyörű vízeséseikkel, a kopasz,
meredek sziklák. A Sztry mellett itt igen sok, egész 30 méterig
emelkedő és kőoszlopnak tetsző kopasz sziklák vannak, bokrokkal
és mohokkal. A nagyobbakba a lakosok barlangokat vájtak, hova a
tatárok betörésekor menekültek. Némelyik szikla mintha a levegőben
lebegne! Talpa sokkal vékonyabb, mint a dereka.
A máramarosi határhegységhez csatlakozó, fokonkint ereszkedő
galicziai dombsorok aránylag rövidek. A bükkfákkal borított Bukovina
ellenben már valódi hegysziget. Egyes csúcsai, köztük a Preluki-
Kereli s a Zapul csaknem 2000 méter magasságig emelkednek. Erdő­
ségek borítanak el itt minden helyet. Gyakran megtörténik, hogy
az üzemben levő erdők végén egyes községek határán túl, az utak is
megszűnnek. A vándor a komor árnyas erdőben arra van utalva, hogy
a folyók medrét kövesse, a hol aztán a gyakori felhőszakadás vihar­
sodorta ledőlt fák torlaszként fekszenek, a mely akadály a kósza
vándorok számát is megapasztja. Sok erdőben csak vadállatok élnek.
Csak itt-ott lehet a tisztáson egy festői keleties jellegű kolostort látni,
melyekbe furcsa felekezetek (lipovánok) vonultak el a világ zajától.
Még leginkább a Szeret és Pruth völgyei a legnépesebbek, az előbbi
egyik mellékfolyója, a Suczava, ennek partján laknak a magyar tele­
pülök. Bukovina földje szegény, a délnyugati részen fekvő bányákat
rosszul müvelik és csak a barom-tenyésztés virágzik. A meredek
és csaknem havasi magasságra emelkedő Pietrile-Domnci csoport
mintha őrt állana gúlaalaku csúcsaival Bukovina és Moldva között.
Maga az átjáró nyereg közel másfélezer méter magas.

Ennek a változatosan tarka hegyvidéknek megfelelő Ausztria

politikai helyzete is. A közös alkotmány, mely Magyarország újjá­
éledésének következményekép, 1867-ben keletkezett, az erős centra-
lizáczió ellenére nem forrasztotta össze az egyes tartományokat.
Ellenkezőleg! Hiszen a csehek önállósági törekvése azóta lett
nagyobbá s az olaszok és lengyelek is mind erőteljesebben követelik
autonómiájukat. Hosszú évek óta a közös parlament (Reichsrath) j ó ­
formán tehetetlen a szétválni készülő elemekkel szemben, a kormányok
nagyon gyorsan változnak s az alkotmány gunyjaként gyakran kell,
jóllehet parlamentáris képviseleti rendszere van, törvényt helyettesítő
rendeletekkel kormányozni. Többféle módot kíséreltek meg a választók
reformja, a gyülekezési j o g korlátozása s erőszak alkalmazása utján,
hogy szanálják a nemzetiségi versengésből származó bajokat, de
parlamenti élet Ausztriában ma még kevésbé van, mint régebben s
e mellett az egyes tartományok politikai tanácskozásainak színvonala
sem emelkedett.
Ez idő szerint — miután jogilag Magyarországhoz tartozó Dal-
máczia is osztrák kormányzás alatt áll — Ausztriának 14 tartománya
van, melyeknek azonban nagysága és fontossága igen eltérő. A leg­
utolsó népszámlálás (1890) szerint az egyes tartományokra vonatkozó
főbb adatok a következők:

Terület km 2
Népesség Egy km''-re
jut lélek.
Alsó-Ausztria.... _ . ... 19,824 2.661,799 134
Felső-Ausztria ... ... ... . ... 11,984 785,831 66
Salzburg ... ... 7,153 173,510 24
Stiria ... ... .... ... ... .. 22,426 1.282,708 57
Karintia ... ... ... .. 10,327 361,008 35
Krajna... ... .... .. . ... 9,955 498,958 50
Tengermellék.. ... .... .. . ... 7,968 695,384 87
Tirol és Vorarlberg ... .. . ... 29,285 928,769 32
 Terület km 2
Népesség Egy km'-re
jut lélek.
Csehország 51,948 5.843,094 113
Morvaország _. 22,222 2.276,870 102
Silézia ... 5,147 605,649 118
Galiczia _. 78,496 6.607,816 84
Bukovina ... 10,441 646,591 62
Dalmáczia 12,835 527,426 41
Összesen 300,011 23.895,413 80.

A belföldi nép közül német 36*1, cseh-morva 23"3, lengyel 15'8,

ruthén 13'5 százalék, magyarul beszélőt csak 8139-et mutatnak ki
Bukovinában, holott magában Bécsben több mint százezer magyar­
országi születésű ember él. A magyarokkal különben az osztrákok
csaknem fegyveres békét tartanak fenn, közös ügyeiket 1J867 óta 3
közös miniszter (külügy, hadügy, pénzügy) s az ezek ügykörét és
administratióját irányozni hivatott vegyes országos bizottság (dele-
gatió) intézi. Külön bizottság állapítja meg a szövetségben álló két
állam hozzájárulását a közös költségekhez, mely „quota" jelenleg
Magyarországra nézve valamivel több az egésznek egy harmadánál.
Az osztrák örökös tartományokban, melyeket a két állam som­
más említésével Cislajthania névvel is neveznek, a lakosságnak túl­
nyomó része a szlávfajhoz tartozik, mindamellett kétségtelen, hogy
az uralkodó elemet egész a legutóbbi időkig jogilag és külsőségekben
is a németek képviselik. A monarchia fővárosa, Bécs, határozottan német
város, melynek általános jellegében más nemzetek sajátságai elvesz­
nek. A birodalmi tanács, kormány és főbb intézmények közös hiva­
talos nyelve a német, és ezt a nyelvet igen csekély kivétellel a császár­
ság minden részében az összes iskolákban tanítják, a művelt osztály­
nak és a kereskedelemnek minden tájon ez a rendes társalgási nyelve.
A legtekintélyesebb lapok német nyelven jelennek meg, de ezek
számra nézve is túlnyomók, 1899-ben 2673 hírlapból 1708 német
volt. A németnek a szláv elemnél hasonlíthatlanul magasabb fokon
álló műveltsége van s nagy ereje e fajnak az, hogy különösen az
utóbbi pár évtized alatt eltérő sajátságaik lassankint eltűntek és ma
az aleman eredetű osztrák és longobard vérrel vegyült tiroli között
sincs többé nagy különbség. A pórnép nyelve ugyan sajátságos,
elannyira, hogy azt a művelt német sok helyen meg sem érti, de ez
a nyelv már nagyrészt kiveszett, vagy egyszerű német tájszólássá
alakult át. Salzburg környékén és a Dunamentében lakó németek
leginkább hasonlítanak a bajorhoz, a bécsi német több tekintetben
önálló jelleget képvisel, mely élénk, kiváncsi, bár nem annyira, mint
a párisi, több tekintetben kedélyesebb és szeretetreméltóbb, mint a
berlini. Legérdekesebb faj az osztrák németek között a tiroli. Magas,
széles vállú, erőteljes emberek. Férfiaik nagy csúcsos kalapot, piros
hajtókáju szürke ruhát, veres mellényt hordanak, a mi fölött széles
zöld nadrágtartójuk tűnik szembe. Ünnepi öltözeteik, melyeknek szine
az egyes vidékek szerint változik, valóban festői; térdig érő csizmájok,
bokrétázott kalapjaik és az elengedhetlen puska, melyhez már a gyer­
mekek is hozzászoknak, első pillanatra mutatja, hogy Tirol lakossága
hajdan vadász nép volt. Arczuk és hajuk felváltva szőke, vagy barna;
a karcsú szép nők között a szőke jelleg gyakoribb. Egészben véve
csendes, komoly nép, mely azonban a dalt és cziterázást kiválóan
szereti. Népünnepeiket szigorú pontossággal s lelkiismeretességgel
tartják meg s különösen a házasságot, szüretet s farsangi mulatságot
fényesen megünnepelik. Erkölcseiket, szorgalmukat, különösen ama
vidéken, melyeket az idegenek kevésbbé látogatnak, nagyon dicsérik.
Vakbuzgó vallásosságuk ismeretes.
A szlávok nagy csoportja, mint emiitettük, különböző törzsekre
oszlik, melyek között ismét a Duna von határt. A délen lakó törzsek
(vendek, szlovének, horvátok stb.) kevésbé jelentékenyek mint az
északon és északkeleten levő szlávtörzsek: morvák, csehek, lengyelek,
ruthenek stb.
A cseheket politikai s irodalmi tekintetben Ausztria népei között
rögtön a németek után sorozzuk. A cseh nyelv, melyet Morvában
és régebben a magyarországi tótok között is beszéltek, a többi
szláv nyelveket felülmúlja szógazdagsága, hajlékonysága, a gondolat­
kifejezés szabatosságával; szóalkotása és szófüzése fejlett és rend­
szeres irodalmi müvelés eredménye. Csehország népesség tekinteté­
ben is kiváló helyet foglal el, városainak száma 386, tehát a nem­
zetiségek között az osztrák császárságban nekik vannak legtöbb
városuk. A német lakosság átlagvéve szorgalmasabb, mint a cseh;
de az utóbbi elevenebb, tanulékonyabb, jóllehet a cseh a társadalmi
érintkezésben nem mindig kellemes; udvarias, alázatos, ha kell
meghunyászkodó, de az egyenes szókimondás nem szokása. Különö­
sen emeli ezt a népfajt rendkivül kifejlett ipara.
Nála bizonyos tekintetben alantabb áll a lengyel törzs, mely
egyúttal műveletlenebb is, azonban nagy száma és történeti múltja
ezt a törzset is nevezetessé teszi. A szegény lengyel tisztátlan,
nyomorult lakóházaiban, alig emlékeztet ma már régi őseire;
óriási ür tátong a müveit osztály és pórnép közt. Különben Galiczia
lakosságának egy jelentékeny részét a ruthenek — kis oroszok —
teszik, kik a lengyellel, noha különben fajrokonok, állandó viszál-
kodásban élnek.
A román törzsek közt az oláhok és olaszok vannak nagyobb
számmal s ezek jellege a velők rokon nemzetekével csaknem egyenlő.
A többi fajok között kiváló helyet foglalnak el a zsidók, kiknek
száma a császárságban az egy milliót meghaladja, (1890. végén
1.141,615). Legnagyobb tömegben Galicziát lakják, hol több városban

Királyi vár Krakkóban.

nagy többségben vannak. E galicziai zsidók (770,468) külső alakra

és jellemre nézve is különböznek más vidékeken lakó hitsorsosaiktól.
Hosszú keleties felső ruhában (kaftán), prémes sapkákban járnak,
hajukból elöl két tekercset eresztenek le. Vakbuzgók, a nélkülözé­
seket, lealáztatásokat nyugodtan tűrik; de más fajok gyengéit ügyesen
tudják saját hasznukra fordítani s a szegény népnek valódi megrontói.
Piszkos lakásaikban a nők csaknem dologtalanul élnek, csakhamar
elhíznak. A férfiak aránylag soványak, alacsonyak, testük, mely kézi
munkához nem szokott, nagyon rosszul fejlődik ki, de azért hosszu-
életűek s a gyermekhalandóság sem nagy náluk. Csaknem kizárólag
kereskedéssel foglalkoznak, Galicziában iparüző is kevés van, föld-
42*
műves meg épen nincs. Maguk közt romlott német nyelven (jargon)
beszélnek, külön Írásmódot használnak és az üzleti téren kivül
a keresztényekkel nem érintkeznek. Különösen sok köztük a korcs­
máros és az uzsorás.
Ausztria mezőgazdasági viszonyai elég kedvezöeknek mondhatók,
bár csak jobb termés esetén termel annyit, hogy belső fogyasztására
elegendő ; a legtöbbször bevitelre szorul. Némely helyeken a mezőgaz­
daság és a vele kapcsolatban álló ipar szépen felvirágzott. A nemesi
birtokok száma itt is igen nagy és ez sok tekintetben kártékonyán
hat. Délre a tenger felé eső terméketlen vidék, Csehországban a túl­
népesedés gátolja a földmüvelés felvirágzását. A bányászat gyorsan
emelkedik. A nemes fémeket ugyan kis mértékben, de kőszenet, sót,
vasat s más érczeket bőven nyernek. Csehország, Tirol, Salzburg némely
vidékei igen áldottak. Az összes bánya- és kohómunkások száma
mintegy 154,000, az évi bányatermékek értéke 200 millió korona.
Különösen jelentékeny a sóbányászat. A vielicskai sóbánya területe
kimeríthetetlen és e bányában egymagában az évi sótermelés 17 millió
korona értékben másfél millió vámmázsa.
Az egyes iparágakban elfoglaltak száma (a nem önálló család­
tagok és a bányamunkások nélkül) mintegy három millió. Legfejlet­
tebb tartományok e tekintetben Csehország, Morva, Alsó-Ausztria,
Szilézia és Vorarlberg. Kiválóbb iparágak: a'vászonszövés, gyapjuipar,
fémáruk gyártása, papírgyártás és az üvegipar. Ez utóbbi téren Cseh­
ország termelése világhirü. A gépgyártás és vasáruk készítése utóbbi
időkben szépen emelkedett. A mezőgazdasági iparágak közül a szesz­
gyártás s répaczukorgyártás a legjelentékenyebbek. A német és cseh
lakosság a házi iparral is foglalkozik, de nem oly nagy mértékben,
mint a nyugoteurópai népek.
A kereskedelmi viszonyokat Ausztriában pontosan jellemezni alig
lehet, mivel Magyarországgal közös vámterülete van. A kereskedelem­
nek egyik legjelentékenyebb közvetítője a triesti Lloyd, e világhirü
intézet, mely 1833-ban alakult. Eleintén csupán hajóbiztositásokkal
foglalkozott s csak 1836-ban lett tengerhajózási részvénytársasággá.
Évtizedeken át a „Lloyd" közvetítette az osztrák és a magyar
tengeri kereskedelmet, de a mióta az ^4cína -társaság a magyar
n
u

tengeri kereskedelem fötényezője, a Lloyd kizárólag osztrák társaság,

mely csak mellékesen közvetíti a magyar kereskedelmet is. Hajói
a kelet minden jelentősebb kikötőit érintik s nyugatfelé is fontos
vonalakat tart fönn. Az osztrák kereskedés központja Bécs, mely
egyúttal az iparnak is nagyfontosságú góczpontja s hova a Dunán
kivül tömérdek vasút is vezet. A kereskedés főiránya ez idő szerint
kelet felé tart, a hol az osztrák iparnak igen nagy piacza van.
Nagy ezenkívül a belföldi kereskedés is, (mivel egyes tartományok
ipara igen jelentéktelen), továbbá az átviteli kereskedés Orosz- és
Törökországba. Jellemző különben az osztrák kereskedelmi viszo­
nyokra, hogy itt a vásároknak sokkal nagyobb jelentőségük van,
mint nyugaton. A pénzintézetek száma folytonosan szaporodik, 1880-ban
241 takarékpénztár volt 1214 millió korona tőkével, 1897-ben már
515 több mint 5 milliárd betéttel. Börzéi közül a bécsi és trieszti igen

Az uj börze Bécsben.

jelentékenyek, bár egyik sem világpiaczi fontosságú. Jellemző, hogy

az északkeleti részekben még a cserekereskedés is virágzik.
Az egész osztrák császárságban a római katholikus vallás az
uralkodó és jóformán az egyedüli hivőkben nagyobb vallásfelekezet
is. Az osztrák szlávokat az oroszországiaktól részben a felekezeti
jelleg különbözteti meg. A protestáns hivek száma kevesebb, mint
a zsidóké, a görög katholikusoké ezeknél valamivel több. A mind­
két szertartású kath. egyháznak közel 20 ezer egyházi személye (pap,
szerzetes) van. Legtöbb a zárda Galicziában s Tirolban. Az egyház
vagyona közel 300 millió, (Magyarországot kivéve), sokkal nagyobb,
mint a szomszéd országokban. Az egyháznak ezenkivül sok előjogai
is vannak, általában talán egész Európában az egyházak itt a leg-
hatalmasabbak. Különösen híres e tekintetben Tirol, hol az egyházi
vezetők feltétlenül rendelkeznek a néppel. Egyébként Tirolban
a népnevelés sem oly fejlett. Ausztriában is vannak apró rajongó
felekezetek, noha csekélyebb számmal, mint Angliában, vagy Német­
országban. Nevezetesek köztük a csaknem puritán jellegű lippovánok
s mennoniták Galicziában és Bukovinában. Ujabb időkben a naza­
rénusok száma is szaporodott.
Műveltség tekintetében legönállóbbak a csehek, kiknek régi
irodalmuk és jelentékenyen kifejlődött zenei életük van. A német és
lengyel törzsek irodalma a szomszéd-rokon nemzetekével összeolvadt és
bár irodalmuk nagy, önálló jelentőségük nincs. Bécs tudományos és
művészeti téren különben igen jelentékeny város. A tanintézetek az
osztrák tartományokban — Galiczia s Bukovina kivételével — igen
virágzók, jóllehet az elméleti képzés túlnyomó és a gymnasiumok túl­
ságosan nagy száma miatt már maguk panaszkodnak.
Roppant erőfeszítéseket tettek ujabban a hadügy terén, verse­
nyezve a poroszokkal és oroszokkal. Az általános hadkötelezettség
behozatala óta a hadsereg a honvédekkel együtt közel két millióra
emelkedhetik. Vadászai és huszárai híres katonák. Jelentékeny tengeri
hadereje is van, 143 hadi hajó 9500 matrózzal. A katonaság egészen
német szellemben van vezetve s az uralkodó család részéről különös
kedvezményekben részesül. Hadi gyakorlatokra igen sok pénzt költe­
nek és a kaszárnyák száma is rohamosan emelkedik. A katonatisztek
képzettsége azonban más nemzetekéhez képest hiányos. Nagy hátránya
e seregnek az alkotó elemek nagy különfélesége, a hazafias érzület
hiánya és a közkatonák nagy részének csekély műveltsége.
Ausztria kormányának székhelye és minden tekintetben leg­
nevezetesebb városa Bécs, közel a Dunának Magyarország felé eső
részéhez. Az ősrégi és történetileg nevezetes város hegyek aljában
síkságon terül el, hol a rómaiak és a népvándorlás kora óta egész
I. Napóleon idejéig számos, történelmileg nagy nevezetességű harczot
folytattak. A régi város folyton emelkedőben van és noha lakosainak
száma nem gyarapodik is oly rohamosan, mint Berliné vagy Londoné,
világvárosias jelentőségét folyvást megőrzi. A legutóbbi népszámlálás
szerint lakosainak száma 1.364,548 (1870-ben 607,514). Egész területe
18 ezer hektár. 1890-ben 51 falut csatoltak a város területéhez.
Maga a tulajdonképeni város 19 kerületre oszlik, melyeknek a
belvárost kivéve, valamennyinek külön nevük van (Wieden, Mariahilf,
Alsergrund stb.) s ezeket az építkezési modor és a lakosok társa-
Burgring Bécsben.
dalmi állása is egymástól élesen meg­
különbözteti. Az első kerület, a volta­
képpeni belváros, minden tekintetben
a legjelentékenyebb. A császári nagy
terjedelmű várpalotán kivül itt van a
születési és pénzaristokratia, a hivata­
lok, az üzletek és az idegenek forgal­
mának főhelye, lerombolt régi körfalai
és várárkai helyén hatalmas körút (Ring)
vonul el, mely palotáinak szépsége és
nagy számával, Európa bármely nagy
városának legdíszesebb helyeivel vete-

A bécsi Szent-István templom.

 A bécsi fogadalmi templom.

kedik. A körút szélessége 57 méter és 5 km. hosszú. Középen kocsiút

van, majd a lóvasut két utvonalával, mindkét oldalon fasorok, köz-
ben lovagló utak, ezek mellett ismét két kisebb ut a kocsiközleke-
György Aladár : A föld és népei. IV. 43
désre, majd a járdákra. A belső utczák óriási magas házaikkal nem
tetszetősek, egy-egy utczájok meg éppen zeg-zugos, a hol a gyalogo­
sok is boltozatok alatt járnak. A tereknek nevezett apró kis zugok
is nagyobb részt jelentéktelenek, noha ujabban sokat áldoztak szépí­
tésükre.
Ugy a belvárosnak, mint egész Bécsnek kétségkívül a legjelen­
tősebb épülete a szent István temploma, az osztrák főváros méltó büsz­
kesége. A 4-5 emeletes paloták sorából a 138 méter magas torony
messza kiemelkedik és távolról is jól látható. A hatalmas templom
alapját 1144-ben vetették meg, azóta folyvást javítgatnak rajta. Magas
tornyában 326 méter­
mázsa sulyu harang
van, melyet a mult
század elején török
ágyukból öntöttek. Kü­
lönböző stylben készült
részletei, a benne idők
folyamán összehalmo­
zott számos műemlék
és az alatta levő ter­
jedelmes katakombák
külön tanulmányt igé­
nyelnek.
A főváros többi
temploma közül kivá­
lóan nevezetes még a
korunkban épített foga­
Az uj operaház.
dalmi templom (1855-
1880), melynek remek
styljében Ferstel, ki e templomot építette, a legjobb góth mintákat
vette alapul; belső feldíszítésében is mintaszerű, az egész mintegy
tiz millióba került. A Sz. Ágostonról czimzett udvari plébánia templom
Canova szép szobráról, a Icapuczinnsok temploma a Habsburgok sír­
boltjáról, a wiedeni plébánia templom szép tojásdad kupolájáról, a
lerchenfeldi ujabb művészeti kincseiről, a lipótvárosi zsinagóga szép
mórstyljéről és mozaik építményeiről nevezetesek.
A világi jellegű épületek közt nevezetes az Operaköruton az
udvari operaszínház, mely kívülről egyszerű masszív kőépületnek látszik,
de tágas belseje (3000 személyre) oly Ízlésesen és czélszerüen van
berendezve, hogy sok ideig mintaszerű épületnek tartották. Van der
Null és Siccardsburg építették, 1869-ben fejezték be és összes költ­
ségei mintegy 6 millió forintra tehetők. A többi színházak is bizonyos
tekintetben jelentékenyek, különösen az udvari szinház, mely a maga
nemében a legelsők közé tartozik.
A császári várpalota (Hofburg) nagyterjedelmü épület-halmaz,
mely azonban épen nem mondható szépnek, mert nem nyújt egységes
képet és nagyobb része határozottan Ízléstelen tömeg. A vártér és
népkert felöl lévő oszlopcsarnok, mely előtt két hatalmas lovagszobor
tűnik szembe, a legjelentékenyebb. A Sz. István templom felől való

Az uj udvari szinház.

főbejárása a környező házak tömegében ellenben csaknem egészen

elvész. Ujabban a várpalotát sok millióra menő költséggel átalakítják
és környékén már is számos igen nevezetes műépület van, melyeknek
nagyrésze az udvar bőkezűségének köszönhető. Első rangú ezek között
a természettudományi és művészeti múzeum két óriási palotája, melyek
21 millió koronába kerültek, közöttük van Zumbusch világhirü Mária
Terézia szobra, mely a modern képzőművészet egyik remeke. Nevezetes
továbbá a Schotten körúton az uj tőzsde épület tágas előcsarnokkal
és bazilikaalaku nagy tőzsde-termével. A hatalmas uj egyetemi épület,
a császári istállók szemben a Hofburggal nagy lovagló iskolával,
43*
vadász- és nyeregkamrával, a képviselők háza, az alsergrundi nagy
kórházépület, stb. említhető még. Igen sok jelentékeny császári épület
van a külvárosokban is, legfontosabb közöttök a Belvedere kastély
a III. kerületben rococo stylben, gyönyörű kerttel, melynek alsó végén
hasonló épület áll igen gazdag régészeti gyüjteményuyel.
Magánpaloták és másnemű.középületek is'nagy számmal vannak
Bécsben. Különösen az utóbbi években a körúton a paloták egész sora
emelkedett. A főherczegek és mágnások mind külön palotákat emel­
tek. A régibb paloták mellett parkok is vannak, mint Lichtensteiné,
a magyar testőrségé, Metternich herczegé stb. A bérházak általában
több emeletesek. A legterjedelmesebbek az egyházi alapítványok és

A régi császári palota homlokzata.

zárdák nagy házcsoportjai (Schottenhof, Mölkerhof, Zvvettelhof, Heili-

gen-Kreutzhof). A legújabb épületek közül különösen az uj városháza
nevezetes, melyet 1872-ben kezdtek alapozni. Ez 156 méter hosszú
124 méter széles hatalmas öt emeletes épület. Maga a nagy ülésterem
345 • méter térfogatú. Ugyancsak a városháztér jobb oldalán van az
uj egyetemi épület, mely Ferstel terve szerint renaissance stylben készült.
Összes területe 23,634 Qj méter. Van benne 3 nagy díszterem, nagy
könyvtárhelyiség és ivsorokkal körülvett udvar. Vele szemben van az
uj udvari szinház, szintén renaissance stylben.
Nyilvános emlékek tekintetében Bécs eléggé gazdag, noha
nagyobb részük az ujabb korból eredt. A régiek között nevezetes
a Józseftéren II. Józsefnek császár lovagszobra, a külső Burg-téren
a Fernkorn tervezte Károly föherczeg és Savoyai Eugen egymással
szemben álló óriási lovagszobrai.
Jelentékeny (több mint száz) a hidak száma, melyek a belváros
körül nagyobb részt vasból épültek. A legszebbek közé tartozik az
Erzsébet hid három nyilassal és 8 szoborral ékítve, az Aspern hid,
mely a Praterutra vezet és fontos közlekedési vonal. A vasúti hidakat
mérnöki remekmunkáknak tartják és nagyobb részük több millió költ­
séggel jött létre. Hatalmas technikai alkotás az 1874-ben készült

A bécsi uj városháza.

vízvezeték-berendezés, melynek költségei 48 millió koronára rúgtak.

A mü a Schneeberg forrásvizeit a Payerbachi medenczéből, 80 Km.
távolságból, részben aquaeduktokon vezeti a városba. Bécsnek
épületekben való kiterjedését világosan tanúsítja az a körülmény,
hogy a mióta a közel eső temetőket megszüntették, 1870-ben
a városon kivül, körülbelül 10 Km. távol, egy nagy központi temetőt
kellett felállítani.
A város szép épületei közvetlen szomszédságában vonul el
a meglehetősen ronda Wien patak, melyet a beleömlő csatornák
még napjainkban is bűzhödtté tesznek. Ezidőszerint beboltozzák.
A nagy Duna messzebb van a várostól, melyhez még most alig
számitható, jóllehet Bécs városát egész odáig akarják kiépíteni.
A belső forgalmat különösen a lóvonatu kocsik közvetítik, melyek
pályája rendkívül hosszú és forgalma igen élénk. Az omnibusz:
közlekedés főtanyája a Sz. István templom mellett van.
A bécsi nép ez olcsó közlekedési eszközöket nagy számmal
használja, mert általában véve igen élénk és mulatni szerető faj.
Kedvelik a zenét és tánczot, a nyilvános helyiségek mindenütt telve
vannak, különösen vasárnap délutánokon valósággal ostrom alá veszik
őket. Maga a város telve van ily gyakran kétes hirü mulató helyek-

Az uj egyetemi épület Bécsben.

kel, melyek között első helyen áll a nagy liget (Práter) telve foga­
dókkal, látványosságokkal, mulatóhelyekkel. A várpalotában, valamint
a nagyobb tereken gyakran nyilvános katonai hangversenyek vannak.
Utczai élete Bécs speciális alakjaival, a kíváncsi inasokkal, mindenütt
élénk. A lakosság egészben véve kozmopolita jellegű, ámbár túl­
nyomó a német elem, mely rendkívül büszke városára („'s gibt nur
a Kaiserstadt, 's gibt nur a Wien"), e mellett azonban sok tekintet­
ben hasonlít a hír- s élvhajhászó párisi köznéphez is, tőle lényege­
sen, abban különbözik, hogy nincs oly közszelleme, aztán a társadalmi
rétegek között élénk válaszfal van, hozzá a bécsi a látványosságok
mellett a természet szépségeiért is tud lelkesedni, a mi a könnyű-
vérü párisi előtt lehetetlen hangulat.
De gondoskodott is a természet pazar módon, hogy könnyű
szerrel föltalálja e szépségeket a város közvetlen környékében,
a mely igazán festői. Legelői áll a két császári nyaraló: Schönbrunn
a császári kastélylyal és gazdag állatkerttel, továbbá Laxenburg, hol
a császári palotán kivül óriási park és nagy tó van. Ezeken kivül
vagy félszáz kiránduló-hely hegyek közt, erdőkben, mint például
a Kahlenberg, melyre fogaskerekű vasút visz. Általában környezeté­
nek különösen délre fekvő része nyáron át folytonosan telve van

Az Erzsébet-híd.

kiránduló bécsiekkel, kik szabad idejüket leginkább azzal töltik,

hogy a természet e szép pontjaihoz rándulnak ki. Payerbachnál
kezdődik a hires szemmeringi vasút.
A németrészi Ausztriában, részint a Duna partján, részint
attól délfelé feküsznek a felemlitést érdemlő helyek. A Duna mellett
van Krcms élénk kereskedő város, Dürrenstein, hol a rege szerint
oroszlánszívű Richárd angol király fogva volt, közelében régi rabló
várak romjai máig is fönmaradtak. Passau bajor várostól, hol a Duna
nagyobb hajók közlekedésére is eléggé alkalmas már, egész Bécsig
a legnevezetesebb város Linz, Felső-Ausztria székhelye (47,560 1.)
csinos utczákkal és igen kellemes környékkel. Elénk ipara daczára
meglehetősen csendes hely, hol azonban közintézetek és humanistikus
czélu épületek igen nagy számmal vannak.
A legregényesebb hely a természeti szépségéről hires Salz-
kammergut, melyet valamire való turista programmjából máig sem
enged el. Magas hegyei, és ezek között különösen a Dachstein-
csoport általánosan ismert tavai, vizzuhatagai és fürdői kedves látni
valók, jóllehet a svájcziakkal nem versenyezhetnek, az osztrá­
koknak mégis kiváló büszkeségei. Itt van Ischl csinos fekvésű
városa, melynek fürdőjét fejedelmek is látogatják. Hallstadt, kis
város hasonnevű tó mellett sóbányáiról nevezetes. Halleinban a sót
a szomszéd hegy üregeiből csöveken vezetik a szűrő- és főzőinté-

Schönbrunn.

zetbe. Sok só terem még Gmunden környékén, mely csinos és népes

város, a Traun-tó északi csúcsánál fekszik. A fürdőhelyei között
legnevezetesebb Gastein, mely közel ezer méter magasságban, vadre­
gényes vidéken fekszik, a festők többszörösen megörökítették vízzu-
hatagait. Ez a fürdő is ujabban európai hírnévre tett szert, s mióta
fejedelmek is fölkeresik, vendégeinek száma a 3000-et meghaladja.
Meleg forrásaiból naponkint 43,000 hectoliter viz jő ki, melynek me­
legsége 28-38' R. közt váltakozik. E viz rendkivül tiszta, s gyógy-
hatását bámulatosnak mondják hatásában elaggottakra.
Közel e szép vidékhez s hasonlóan regényes környezetben van
Salzburg városa (27,741 1.). A római „Juvavum" a kereszténység
fölülkerekedésével önálló papi fejedelemség székhelye lett és maradt
1802-ig. Palotái, várromjai a hegységből kilépő Salzach mindkét
partján festői csoportokat alkotnak. Különösen nevezetesek a római
Sz. Péter templom mintájára épült székesegyház, a Residenzplatz
nagyszerű fehér márványból épült szökőkúttal. Itt született Mozart,
kinek emlékére a Mozarteumot alapították. A városnak számos tornya,
házai olaszos lapos tetőikkel, és a szép hidak, bájos, megragadó képet

Salzburg.

nyújtanak. A Salzach balpartján emelkedik a Mönchsberg, melyen át

hosszú alagút vezet. Keleti magaslatán van a Hohensalzburg nevü vár, a
salzburgi érsekek ősi fészke, gyönyörű termekkel, ezekben félezredévre
visszanyúló történelmi emlékekkel. A Salzach jobbpartján kolostor­
ral, kastélylyal és parkkal, emelkedik a Kapuzinerberg. E várost sok
templomáról „német Rómá"-nak is nevezik s az itt lakó érseket még
ma is „Németország primásá"-nak hívják. A szép város környéke
csaknem egészen hegyes, festői. Lakói szarvasmarha tenyésztésből s
sótermelésből élnek.
Salzburgban s környékén ma csaknem kizárólag németajkú lakos­
ság él, noha egyes régi helynevek azt mutatják, hogy egykor itt is
szlávok laktak. Minél tovább megyünk azonban délfelé, annál inkább
erősödik a szláv és más elem. Már a jelentékeny terjedelmű Stiriában
a lakosságnak közel fele szlovén és vend, bár e lakosság inkább
falvakban fordul elő. Szép vidékét művelt és szorgalmas nép lakja.
Városai sok tekintetben igen nevezetesek. Hiresek különösen fürdő­
helyei, első sorban Gleichenberg, melyet már a rómaiak is ismertek
és melynek rendkívül kellemes éghajlatú vidékén különösen tüdő­
betegek keresnek gyógyulást, köztük a magyarok csaknem feles
számban. Rohits, Tobelbad, Klausenbrunnen szintén nagyon látoga­
tott helyek. E tartományban fekszik Mariazell, hires búcsújáró
hely, hova évenkint 100,000-nél többen vándorolnak, kiknek számára
közel félszáz szálloda épült. Nagyszerű góthizlésü templomában a
tölgyfából faragott csodakép ezüstrácsozattal elkülönített kápolnában
ezüst oltáron a bucsújárók patronája. Innen tovább Cilii, a magyar
történelemben oly szomorú nevezetességű Czilleiek származási helye,
Judenburg, a Mura folyó mellett régi várral, kőszénbányákkal és lőpor­
malmokkal. Marburg élénk iparos hely, Drachenburg szép várromok­
kal. Admontban még most is fennáll a benczések régi apátsága 300 szo­
bával, számos nevezetességgel. Eisenerz gazdag vasbányáiról és élénk
iparáról nevezetes stb. A legjelentékenyebb hely Grácz, a tartomány
székvárosa (113,530 1.) a Mura mindkét oldalán. Gyorsan emelkedő
hely, melyet a sok itt élő nyugdíjasról tréfásan Pensiopolisnak is
szoktak nevezni, különösen külvárosai csinosaknak mondhatók. Számos
temploma, vára, tudományos intézetei és gyárai eléggé jelentékenyek.
A város közvetlen szomszédságában emelkedik az úgynevezett Schloss-
berg, hol a régi vár helyén csinos szép kilátású sétahelyek vannak.
A város nevezetességei között van a diszes síremlékekben gazdag
temető, a magános sziklán épült kálvária és a szép vasúti pályaudvar.

Karinthia hegyeinek nagy része terméketlen mészkőből áll. E

mészkövek szeszélyes alkatú csúcsaikkal délfelé még inkább szapo­
rodnak, a touristák örömére, azonban a lakosok kevesebb mivelhető
talajt találva, szegényebbek s műveletlenebbek. A szétszórt falukban
itt-ott egészen vadjellegü társadalmi viszonyokat találunk. Csak egy
pár nagyobb város van még, hol élénk ipar s kereskedelem talál­
ható. Ilyen Klagenfurt szabályosan épült utczákkal, szép közterekkel
és nyilvános épületekkel, melyek közt sok humanistikus intézet talál­
ható. Olomfehér-gyára és gyűjteményekben gazdag püspöki palotája
hires. Bleiberg mellett vannak a birodalom leggazdagabb ólombá­
nyái. Laibach (30,691 1.) szintén nevezetes gyáripar központja és
élénk kereskedő hely. Wippach déli gyümölcsöket termel. Idria kör­
nyékén a bányákban különösen sok higanyt termelnek. A hegyi tavak
és barlangok egyes helyeknek (Zirknitz, Adelsberg) nagy jelentő­
séget kölcsönöznek, mások, mint búcsújáró helyek, jelentékenyek. Ez
utóbbiak közé tartozik a Grossglockner alján fekvő Heiligenblut falu,
mely nevét onnan vette, hogy templomában egy üvegedényben állí­
tólag az Üdvözítő véréből őriznek néhány cseppet; vidékének regé-

Trieszt.

nyességét több közelben levő vízesés s a Pasterze jégmezői eme­

lik. Messze földön ismert hely még Goüschee, melynek lakosai
(kucséber) apró árukkal és déli gyümölcsökkel kereskedve hazánkat
is összekóborolják.
A tengerpartnak, mely különben eléggé kopár, egy pár neveze­
tes városa van s ezek között legnagyobb Trieszt (158,344 1.), mely
különösen a suezi csatorna megnyitása óta Európának egyik fonto-
sabb tengerparti városa lett. Az osztrák Lloyd hatalmas intézete és
számos pénzintézet fölöttébb emelik e helyet, hol ez ideig is egész
sereg közintézet van. A város a tengerpart kanyarulatában a száraz­
föld felé lépcsőzetesen emelkedőleg félkör alakban fekszik. A régi
44*
magasabban fekvő rész szűk és szabálytalan utczák halmaza, a mélyeb­
ben fekvő újváros azonban igen szépen épült. A tengertől 1200
lábnyi messzeségre nagy csatorna nyúlik be a kereskedők raktáráig,
kikötője gondosan fel van szerelve. Ivóvizét messziről a Karszthegység
barlangjaiból nyeri. Környékén számos gyönyörű villa van, melyek
közt a legnevezetesebb Miramare, Miksa volt mexicói császár egykori
gyönyörű fekvésű várlaka. A rómaiak korában Triest helyén „Ter-
geste" város állott és e korból gyakran találnak e helyen régiségeket.
Jelentékeny helyek még, a sziklás szigeten épült Capo á" Istria,
hova hidakon át juthatni. Pola, (39,273 1.) az adriai tenger mellett
emelkedő hegyen fekvő régi város, mely egykor hires kereskedő hely
volt, ma jelentékeny hajógyár s a haditengerészet megerősített székhelye.
Székesegyházában érdekes régi szobrok, számos római emléke közt
egy még majdnem ép amphitheatrum és az úgynevezett „aranykapu"
látható. A római korban híres Aquiléja városból már csak székes­
egyháza maradt fenn és az egykor 200,000 lakossággal bíró helyen
ma alig 2000 ember él. Mocsáros vidéke nem biztat ujabb emelke­
déssel. Kissé távolabb van a tengerparttól Görz, hol a régi várkas­
tély és székesegyház érdemelnek figyelmet, a Flava folyó mellett
meredek sziklavárával Mitterburg érdemel említést.
A tengerpart nagy részén olaszok laknak, de a lakosság zöme
szláv. Az itteni szláv törzs zömét a szlovének képezik, egy kis, alig
másfél millióra terjedő néptörzs ez, mely a germán, olasz, sőt magyar
elemmel is érintkezvén, a többi szlávoktól sok tekintetben különbözik.
A férfiak rendesen magas sugár termetűek, a nők sem alacsonyak
és általában szépeknek mondhatók. Termetüket Ízléses népviseletük
is emeli, mely különben az egyes vidékeken igen változó és néha
nagyon is tarka. E faj szorgalmas, iparüző, büszke s értelmes; önálló
irodalmuk és művészetök is van. Krajnában a bortermelő szlovén
vidám, néha könnyelmű és a dalt mindenekfelett kiválóan szereti.
A vakbuzgó vallásosság mellett a szenvedélyesség és bosszúállás is
gyakran felbuzog bennük. A szláv népesség egyik része már a szerb­
horvát törzshöz tartozik. Ilyenek a dalmát morlakok és az Isztria
északi részén, a „csicsek-földjén" és a Quarnero mentén élő szegény
csicsek. Meg kell itt emlékeznünk a Quarnero osztrák partjának ma
kétségkívül legjelentősebb pontjáról, Abbázia fürdőről, mely ma az
Adria első tengeri fürdője és európai hirű klimatikus gyógyhely.
A hegyes-völgyes és regényes szépségű Tirolban az olasz és
német népesség csaknem egészen háttérbe szorította a szláv fajokat.
Az Aranykapu Pólában.
E tartomány északi részét németnek, a délit csaknem kizárólag olasz­
nak lehet tartanunk. Részben ez utóbbi fajhoz számitható a mintegy
20,000 főre menő és a svájczi rhaetorománokkal rokon ladini törzs,
mely Tirol délkeleti részében több községben él. A két nagy nem­
zetiség határvonala különben folytonosan változik. Az olaszok, a kik
a szomszédjukban lakó véreikkel élénk összeköttetésben állanak (Tren-
tino s Itália irredenta) lépésről-lépésre előhaladnak, miben élénk
munkás természetük s a tiroli német lakókét nagyon felülhaladó
szellemi műveltségük s értelmi tehetségük nagy segitségükre van.
Vallásos vakbuzgóságban azonban egyformák. Tirol még jelenleg is

Tengermelléki szlávok.

az ultrámontán irány egyik főfészke, a hol az idegeneket is tisztán

felekezeti különbség miatt képesek gyűlölni és hol a papi uralom
teljes hatalmában fentartotta magát, sokkal inkább, mint a félvad
keleti népeknél. Mintegy 3000 világi pap, 1200 szerzetes és ugyan­
annyi apácza lakik itt 94 zárdában, átlag tehát Tirolban 170 lakosra
egy egyházi egyén esik.
A németajkú országrész főhelye Innsbruck, az Inn folyó mellett.
Egyetemén s Ferdinandeum nevű nagy múzeumán kivül több jeles
közintézete van. Epületei közt nevezetes várkastélya, hol hajdan ural-
kodók laktak, ebben méltán hires a diadalív jeles márványszobraival,
Hofer András szobra s I. Miksa császár nagyszabású mauzóleuma,
melyen viselt dolgai szobrászatilag vannak föltüntetve. A város köze­
lében áll az Ambras nevü hegyi vár, melynek nagybecsű ó- és közép­
kori gyűjteményét e század elején Bécsbe vitték. A bajor határszélen
van Kufstein megerősített város, melynek Geroldseck nevű állambör­
tönül használt erős hegyi vára a legújabb magyar történetben szo­
morú nevezetességre jutott. A svájczi terület felé eső egykor önálló
vidéken, melyet még ma Vorarlbergnek is neveznek, van a bodeni tó

Innsbruck.

mellett Bregcnz, élénk kereskedelemmel, Feldkirch az Ill-völgyben,

régi templom-mal, fellegvárral és számos nevezetes épülettel stb.
A németajkú lakosság által elfoglalt terület általában zord, és
ott, a hol élénkebb ipar és kereskedelem nem fejlődhetett ki, a nép
nagy szegénységgel küzd, egyedül a marhatenyésztés főbb megél­
hetési forrásuk. A déli részben azonban itt-ott már olaszországi
éghajlat is tapasztalható, a szőlő bőven terem, déli gyümölcsök is
tenyésztetnek, sőt némely helyeken a szelid éghajlatot, mint gyógy-
eszközt is felhasználják. Legnevezetesebb e helyek közt Meran, ez a
túlnyomólag német város, az Etsch mellett, magas tornyú szép tem­
plomokkal, melyet idegenek, különösen öszszel, szőlő-curára egészen
elözönlenek. Közelében van Tyrol vára, a hajdani fejedelmek székhelye,
jelentékeny emlékekkel. Merannál kellemesebb, habár kevésbé hires
vidéke van a Garda tó mellett fekvő szép Biva kikötővárosnak, hol
különösen a czitromok igen szépen tenyésznek. Gyönyörű vidéke,
örökké daloló népe és buja növényzete változatos képeket nyújtanak.
Szépség tekintetében versenyzik vele az Ampezzo-völgy. Egy pár kis
tó partján fekvő apró faluk és várromok kivételével e szép vidék
meglehetősen lakatlan. A forgalom a Brenner vasút megnyitása'"óta

Ambras vára Tirolban.

é vidékre került. A német és olasz lakosság közt itt Botzen a határ­

hely, melyet meredek, de teljesen müvelés alatt álló hegyek vesznek
körül s rajtuk várromok és más épületeket találunk. A szük utczáju,
de szép épületekben gazdag város a vidék legjelentékenyebb keres­
kedő helye. Festői környékén különösen Sigmundskron sziklavárának
romjai nevezetesek. E környéken azonban a leghíresebb hely Trient,
hol a 16-ik században hires zsinatot tartottak, melynek emléke számos
templomában még most is feltalálható. Bovereto várost különösen a
gyümölcs és selyemtenyésztés teszi nevezetessé, Klausen mellett
élénk bányaipar van. Mind az olasz, mind a német vidékek Tirolban
telve vannak várromokkal, kiváló csúcsokra -épült kápolnákkal és
zárdákkal és különösen a német részen, alpesi kunyhókkal, melyek
a tájképet még vonzóbbá teszik.

Visszatérve a Duna baloldalára, azt tapasztaljuk, hogy a népesség

szláv eleme itt is abban a mértékben növekedik, a hogy a Dunától
távolodunk. Morva- és
Csehországban, továbbá
Sziléziában még meglehe­
tős nagy a német lakos­
ság száma, de azon túl
kelet felé már ritkul a
német szó és Bukovina
felé valódi német gyar­
matok alig vannak. He­
lyükbe a szláv elem mellé
a románok lépnek. A szlá­
vok azonban a nyugati és
déli részeken is folyvást
szaporodnak és különösen
a csehek fölébredt nemze­
tiségi érzülete hatalmas
hódító fegyver, mely Cseh
és Morvaországban egyes
német telepeket lassan-
lassan elpusztítással fe­
nyeget. Pár évtized előtt
e vidéken „a német szó­
val" mindenütt meg lehe­
tett élni, ma már Német­
ország határszélein is föl­
lép a cseh nyelv és az Tyrol vár Merán mellett.
ifjabb nemzedék egyálta­
lán hazafiasnak tartja, hogy németül ne tanuljon. Ez a felfogás az ujabb
időkben az e tartományokban mesterségesen tenyésztett germanisatiónak
gyökerét támadta meg. Morvaországban a nemzetiségi mozgalom még
kevésbé élénk, mint a cseheknél, azonban a szlávelem itt is igen
hatalmas. A legnagyobb része a lakosságnak cseh, azonkívül apróbb
szláv törzsek vannak: hanákok, korákok, podhorákok, lechek, horvátok
stb. A cseh-szlávokat és rokontörzseket jelenleg az oroszok után a
legműveltebb szlávoknak tekintik. Szorgalmas és takarékos nép; e
mellett igen gyorsan szaporodik, egyes csoportokat messze vidéken
is lehet közülök találni, mint államhivatalnokokat, gyárak tisztviselőit
művezetőket, kedvelt, ügyes iparosokat, vagy zenészeket. Az osztrák

Prágából.

császárságban jelenleg e tartomány a legvagyonosabb és legvirág­

zóbb és szellemi műveltsége is igen előhaladott fokon áll. A prágai
egyetem (1348-ból) a legrégibb iskolák közé tartozik, mellette ujab­
ban egészen önálló, a német egyetemtől elkülönített cseh egyetem
keletkezett. A többi tanintézetek között különösen a gazdasági isko­
lák és humanistikus intézetek vannak nagy számmal.
 Az ország fővárosa Prága már csak lakosainak számánál fogva
is (184,109 1.) Bécs után a legjelentékenyebb hely. Nagyon emeli,
hogy a tartománynak csaknem középpontján, a legfontosabb folyó
mellett és a közlekedési eszközök gyúpontján fekszik. A Moldvavölgy csak
e helyen oly széles, hogy helyet adhatott egy jelentékeny városnak. A
völgy felett, melyben a város nagy része elterül, két magaslat emel­
kedik. Egyiken a királyi vár fekszik, mely már a középkorban igen

A Hradschin.

jelentékeny volt. A Moldva folyó a várost derékon hasítja és a

többek közt egy ősrégi, még ma is kapukkal és szobrokkal ellátott
kőhíd visz rajta keresztül, mely történeti emlékeiért s mivel a rege
szerint innen vetették vizbe a csehek védszentjét, Nepomuk Jánost,
nagy tiszteletben részesül. E hídról 195 lépcsőn út vezet fel a vár­
palotába, az úgynevezett Hradschinba. Több tekintetben nevezetes
középkori épület ez. A hozzácsatolt dómban a Wenczel-kápolna arany-
45*
nyal és hazai drágakövekkel van megrakva. A Hradschintól a városra
igen szép kilátás esik, fekvése kicsinyben Budavárára emlékeztet. Ősrégi
jellegű még a városban a zsidó-városrész, mely a piszkos olasz ghettókra
emlékeztet s a gót stílű, ma részben betemetett régi zsinagógája s
közel hozzá keleti jellegű temetője a legérdekesebb. A városnak
számos szép palotákkal és templomokkal megrakott utczája van. A

A Kolozsváry-testvérek Szent-üyölgy-szobra Prágában.

régi emlékek mellett a modern virágzó ipar gazdag telepei, szobrai,

parkjai és műemlékei a megtekintést egyaránt megérdemlik. A magyar
szobrászat legrégibb fönmaradt jelentősebb alkotása, a Kolozsváry-
testvérek Szent-György-szobra is Prágában áll.
A főváros mellett legnevezetesebbek Csehországban a világ­
hírű fürdőhelyek: Karlsbad, Marienbad, Franzensbad és Teplitz.
 Különösen Karlsbad, hova évenkint mintegy 35,000 vendég látogat
el, tekintélyes várossá nőtte ki magát, telve villákkal és igen szép
parkkal. — Gyáripar tekintetében jelentékeny hely Beichenberg, hol
egykor Wallenstein vára volt s most posztókereskedéséről híres.
Königgratz, régi váráról s az Ausztria történetében forduló pontot
jelentő 1866-iki csatáról nevezetes. Egernek régi vára és élénk keres­
kedelme van. Általában e tartományban igen sok a város s különösen
a bányavidékeken számos jelentékeny hely van.
A szomszéd Morvaország főhelye Brünn (95,342 I.), Ausztria

A karlsbadi ivőcsarnok (Collonade).

legnagyobb gyárvárosa. Maga a város a jómódú nagyiparos székhely

benyomását teszi, melyet köröskörül a gyári külvárosok egész sora
környez, tisztán munkás lakossággal. Posztógyártása, mely évenkint
mintegy 16 millió értéket képvisel, világhirü. A tartomány másik
kiváló helye Olmütz, mely mint első rangú erősség, nagyfontosságú
hely. Kiválóan szép és érdekes helyek még Iglau, s a régi templo­
mairól nevezetes Znaym. Morvaország mint szomszédunk reánk nézve
történelmi tekintetben is érdekes. Városai közt van Nikolsburg, hol
a nevezetes békekötés volt, MagyarBrod, melyet I. Endrétől foglal­
tak el stb.
 A kis Sziléziában, a Mária Terézia által elvesztett nagy osztrák
tartomány eme megmaradt kis töredékében, ugyancsak az ipar a leg­
fontosabb termelő ág, különösen a szövő ipar (kék posztó és vászon).
Fővárosa Troppau, mely mint gyárváros nagyjelentőségű és közép­
kori zárdái nevezetessé teszik. Teschenben régi vár s több nagy gyár­
telep van. Bielilz sókereskedéséröl és kékposztógyártásáról nevezetes,
szintúgy Jágerndorf is. E kis tartományban van Gráfenberg és Lin-
dewiese hires hidegvízgyógy­
helyek és egynehány bánya­
telep.
Minél távolabb haladunk
azonban Kelet felé, annál in­
kább előtérbe lép a falusi
elem. A csehszlávok, lengye­
lek és a ruthenek között az
utazó óriási különbséget talál,
mintha nem egy törzshöz tar­
toznának. Az iparűzés meg­
szűnik, a mezőgazdasági ipart
és a primitív kézműipart ki­
véve, minden jóformán az
idegenek kezében van, a ke­
reskedelem csaknem kizárólag
a zsidókéban, kik nagyobb
üzletekre nem vállalkoznak
itt és inkább csak uzsorás
gazdaságot folytatnak. E faj
sok helyen sűrűn fordul elő,
de nem földművelők, ipar-
A Flórián-kapu Krakóban. űzők. Mindenik boltot, korcs­
mát, esetleg mészárszéket tart.
Nagyon szeretik az állatbőr, gabona, faggyú, toll s más tárgyakkal
való kalmáróskodást. Igen élelmes, mozgékony és összetartó faj,
mely a szlávokkal folytonos hadilábon áll; de uzsorája és ügyessé­
gével uralkodik. A nehezebb munkákat szláv szolgáikkal végeztetik,
maguk sokat nélkülöznek, de családjukat, különösen nejeiket nagy
kényelemben tartják s ezek rendszerint elhíznak s csillogó ékszereket
raknak föl túlontúl magukra.
A határszélen fekszik egy 1846-ig önálló köztársaságnak szék-
helye Krakó (76,025 1.), mely a nyugati vidékről keletre átmenetet
képez. Külső alakja 40 templomával, nagy terjedelmű erős várával a
középkori német városokra emlékeztet. Sok nevezetes épülete van,
köztük a királyi palota és mellette a Stanislaus székesegyház a lengyel
történelem nagyjainak sírboltjaival, Koscziusko hatalmas gránitszobra,
nevezetes egyeteme, művészeti akadémiája stb.; de a Krakő és kör­
nyéke már egészen idegen elemet képvisel. Még inkább feltűnő e

Krakó főtere.

jelleg Galiczia valódi fővárosában Lembergben, mely noha népesebb

(128,419 1.), sok tekintetben jelentéktelenebb, mint Krakó. Hét kül­
városa messze elterül, lakosainak nagyrésze keleti öltözetű zsidó,
gyárai és kereskedelme a patriarchális viszonyokhoz sokkal közelebb
állanak. Templomai és más középületei közt azonban több neveze­
tes van.
E két nagy városon kivül alig van még olyan város Galicziában,
mely az idegent bármiképp érdekelhetné, jóllehet sok olyan van köztük,
hol a tömegesen lakó zsidók kereskedelmétől megélénkült. A legjel­
lemzőbb e tekintetben Bródy, az orosz határszélen s Tarnopol meg
Kolomea (30.160 1.), a zsidóság főszékhelyei. Ugy e nagy városok,
mint a többi jelentékeny helyek, valósággal csak nagy faluk, hol a
lakosság keresztyén része földmüveléssel s állattenyésztéssel foglalkozik.
A nagykiterjedésű és népes helyekben nem épen szegény Galicziában
az említetteken kivül még csak kettőnek van ismeretes neve a messze
földön, Bochniánalc és Wiéliczlcának, mindkettő, de különösen az utóbbi
óriási kiterjedésű sóbányáiról híres. A wieliczkai bánya, bár a viz
egy részét elöntötte, évenkint közel egy millió mázsa sót szolgáltat.
A föld alatt kápolna, 70 kisebb-nagyobb terem, több emlék, két

Kmkói egyetem.

obelisk, két tó s más nevezetességek vannak. Bár megrongálva, még

most is páratlan a világon.
A ridhének a galicziai népességnek kiváló jelentőségű csoportja,
mely törzs az oroszoknak közel rokona. Számuk mintegy har­
madfél millióra tehető és a tartomány keleti részében e nemzetiség
a túlnyomó. A Kárpátok alján öltözetben és szokásokban még leg­
inkább megőrizték a régi hagyományokat, míg a távolabb Podoliában
az orosz műveltség hatását látni. Míg a lengyelek túlnyomólag római
katholikusok, a ruthenek közt a görög katholikus felekezet az ural­
kodó. A lengyel faj élénkebb felfogású, izgatottabb kedélyállapotu,
mint a ruthen, mindkettőnél azonban nagy a műveletlenség, a papok
és a zsidók hatalma csaknem korlátlan. A ruthenek közt uri osz­
tály tényleg nincs, a földbirtokosok idegen eredetűek, de a nép nyel­
vének és jellemének átalakítására befolyásuk semmi sincs és a ruthen
alázatos magaviselete ellenére önállóságát bizonyos fokig fentartotta.
Galicziától délkeletre fekszik Bukovina tartomány. E kis 10,451
• km.-re terjedő és teljesen hegyes tartomány az osztrák császár-

Bukovinai magyarok.

ságban is ethnographiailag a legtarkább terület. Ruthenek és románok

alkotják a lakosság % részét, van itt azonkívül sok német, lengyel,
magyar, zsidó, örmény és cseh, nem is számítva az egyes más ere­
detű telepeket. Igy a zsidókon kivül 8 ker. felekezet van. Uralkodó
vallás a görög nemegyesült. A gernianizátió erősen hódít. A főváros­
ban Czernovitzban (57.463 1.) német nyelvű egyetem áll fenn és a
György Aladár: A föld és népei. IV. 46
törvénykezés és közlekedés hivatalos nyelve német. Városai közül
nevezetes még Szuczava, a régi főváros, hol, mint a tartomány több
más helyein is, számos régi kolostor van. A magyar telepek között
Hadikfalva és Istensegits a legnevezetesebbek. E telepek lakói a
mult század végén vándoroltak ki a székelyföldről, számuk jelenleg

Lacroma.

10-12,000 s bár az anyaország nagyon kevés gondot fordít reájok,

nemzetiségüket híven megőrzik.

Ausztria többi részétől földrajzilag teljesen el van különítve

Dalmáczia, a magyar korona eme kapcsolt része és az 1878-ban
Cattaro vidéke.
occupált, s bár jogilag nem is, de tényleg Ausztria-Magyarországhoz
tartozó két török provinczia: Bosznia és Herczegovina.
A „három egységes királyság"-nak még mindig elszakadt része,
Dálmáczia, Horvátországtól sok tekintetben különbözik, bár Magyar­
országra vonatkozó emlékeket lépten-nyomon lehet itt találni. Az
ország hosszant elnyúló partvidék, melyhez sok sziget tartozik, s

Dalmát polgári leány.

melyet Horvátországtól a Velebit hegység, Bosznia-Herczegovinától

a dinári alpesek lánczolata választ el. Legszélesebb felső része is alig
10 mértföldnyi s aztán egyre keskenyebb lesz, ugy, hogy végül a
határt is alig lehet már megjelölni. A rómaiak idejében igen tekin­
télyes tartomány volt, ma nagyon alárendelt helyzetű, több és részben
kitűnő kikötője csak a helyi forgalom közvetítésére szolgál és való-
46*
színűleg messze még az idő, midőn ez az ország a háta mögött levő
tartományokkal szorosabb összeköttetésbe lépve, ismét fellendülhet.
Nagy hátrányára van a gyorsan változó éghajlat és a kopár termé­
ketlen vidék nagy kiterjedése, de a szebbnél szebb tájképek azzal
biztatnak, hogy Dalmáczia a jövőben az utazók által előszeretettel
látogatott ország lesz. Lacroma szigetét és a Kerka vízesését már
ma is messze földön ismerik.
Az egyedüli művelt
elem a nagyobb kikötő
városokban és a szigeteken
lakó olasz nép (16,000),
mely az egész lakosságnak
alig egy tizedrésze, de ha­
talmuk régebben annyira
nyomatékos volt, hogy a tar­
tományi gyűléseken s a ke­
reskedelmi közlekedésekben
máig ezt a nyelvet használ­
ták. Azok, kik Dalmácziának
csak parti városait ismerik,
alig tudják az olasz törzs
műveltségi viszonyaiból a
tömérdek forrongást, rablást
és viszás társadalmi helyze­
teket megmagyarázni, me­
lyekről oly gyakran hallunk.
Mindazonáltal az olasz vá­
rosok nagy része is eléggé
emlékeztet középkori és
olaszországi viszonyokra s
Spalatói dalmát nő. csak az utczákon ácsorgó
vagy járó-kelő rongyos szláv
nép emlékeztet, hogy nem vagyunk Olaszországban.
Az olaszokat és mintegy négyezer külföldit, másfélezer albánt és
zsidót kivéve, Dalmáczia lakosságának többi része szláv, a kik dalmát,
morlák, raguzai s bokhez név alatt ismeretesek. Mind a négy név törzs­
különbségeket jelent, a melyek nem csekélyek. A dalmata általában
jól megtermett, izmos és edzett, azzal a különbséggel, hogy az
éjszakiak (morlák) középtermetüek, szőkék, nem ritkán szalmaszínü
 hajjal és kerekded arczczal; a közép vidékiek már szálasabbak, bar­
nák, hosszas arczuak és daczos tartásuak, végre a déliek (bokhézek)
legbarnábbak és a legnyersebbek. Valamenynyit a piszok és a vad
modor rútítja el. Legtöbben keleti öltözetben járnak, a veres fez s
a piros burnusz mindenütt feltalálhatók, úgyszintén az övben az éles
handzsár s az elmaradhatlan pisztolyok az övükben a rendes nép­
viselet kiegészítője. A női öltözet barna és bő durva vászon ing,
rajta kihimzett mell és váll,
ezenfelül egy tág mellény
vagy hátrakötött tarkakendö,
a derekon bőrtüsző, mely
alól köröskörül tarka csíkos
durva gyapjú kötő fut le
majdnem a bocskorral .födött
lábakig. Fején a nő is veres
fezt hord, melyről a vállakra,
valamint a nyakból a mellre
üveggyöngyből, korall- és
pénzdarabokból álló füzér
csüng alá. Szappant, mint
„szépítő szert", mosdásnál
csak a hajadonoknak illik
használni.Több helyen pedig
a férfiak az egy ágba font
hosszú hajat tartják a fér­
fiasságjelének. A társadalmi
és családi élet alantas fokon
áll. A dalmata, kit az osztrák
kormányzat is elhanyagolt,
máig sem érti mi az a köz­ Spalatói dalmát férfi.
ügy, avagy közérdek. A csa-
ádi élet a barbárságig patriarchális. A férfi nemcsak feje, hanem
ura is a maga háznépének. Épen ezért alig dolgozik valamit, bár
szükségei sem nagyok. A gyermeket 10-12 éves koráig meztelenül
járatják és fegyveren kivül másra nincs szüksége. A női nem a lené­
zésig csekély figyelemben részesül. Minden terhesebb dolog reáháram-
lik és e mellett asszonynyá is úgy lesz, hogy előbb választottjával
próbaképpen együtt él, s csak azután kelnek egybe. A személy- és
vagyonbiztonság rendkívül rossz lábon áll. A nagy számmal baran-
goló rablók oly vakmerőek, hogy gyakran sarczot vetnek ki, hol
egyesekre, hol egész községekre, sőt a csendőrökkel és vámosokkal való­
sággal háborút folytatnak, mely háborúban a nép is segítségükre jön.
Különösen vadak a bokhézek, kik mint tengeri kalózok és kegyetlen
rablók is ismeretesek és kiknek nagy része kóborló életet folytat a
hegyek között, fegyverével szerezve eleségét.
A műveletlen morlák rendkívül babonás nép, a hol a papok
és boszorkányoknak tartott vén asszonyoknak igen jó hirnevök van.
Jellemző, hogy még a papok is
terjesztik a bűbájos dolgokat. Mint
a vad népeknél, náluk is ki van
fejlődve a gyakran megszentelt
barátság és a vérboszú. Az előbbi
abban áll, hogy két vagy több
ember egymással örök barátságra
lép és annak jeléül gyűrűt cserél,
melyet erre a czélra készítenek.
A szövetséget pap áldja meg. Az
ily barátságot oly közeli viszony­
nak tekintik, hogy az illetők egy­
más családjából épen úgy nem
nősülhetnek, mint a legközelebbi
vérrokonok. A vérboszú (vendetta)
pedig abban áll, hogy az orozva,
vagy másként meggyilkolt ember­
nek a családja és rokonai szintén
pap előtt megesküsznek, hogy
sem testük, sem leiküknek nyu­
Dalmaták a „Bocche'-ból. galmat nem engednek addig, míg
a gyilkoson és családján teljes
boszut nem állanak. Az eskü után elkezdik a gyujtogatást, rablást és
gyilkolást egymás ellen, folytatják néha a kölcsönös kiirtásig vagy
legalább addig, míg a megtorlást a boszulók meg nem elégelik.
Ekkor, ha még van köztük, a kikkel le nem „számoltak", azok között
a pusztítás fölöslegét (leginkább birkákkal) megtérítik és az ellen­
felek ünnepélyesen kibékülnek. A kisebb sérelmeket rendesen azzal
torolják meg, hogy egymás ültetvényeit, vetéseit elpusztítják. Nem­
zetiségi érzelem náluk igen kevés van, régebben a városi dalmátok
még neveiket is románizálták, csakhogy kikerüljék azt a gyanút, hogy
A szárazföldi kapu Zárában.
a parasztokkal rokonságban állanak. Ujabb időben azonban a dél­
szlávok közt feltámadt nemzetiségi versengés reájok is kihatott, noha
a felkelők nagy része nem az eszmeért, hanem a pénzért s a rablási
vágyból küzd s legfelebb a zsandárok iránt táplált ellenszenve lel­
kesíti.
Ily szomorú viszonyok között főként a falvakban a reformok
nehezen haladnak előre, mivel azok egymástól messze elszórva vannak
s az egész ország keskeny lévén, egymással jóformán kevesebbet
érintkeznek, mint idegen nemzetüekkel. Vannak községek, melyek
gyűjtő név alá foglalása egyes szétszórt kunyhók egyesítésére jóformán
jogi fogalom. Valóságos kunyhók ezek. Még a legjobb épületeken
sem látható faluhelyen vakolat, a meszelés meg épenséggel isme­
retlen. Az ablak s a kémény is igen ritka. A ki látni akar, ki megy
a ház elé, a füst pedig keressen magának utat, a merre tud. A
házakban egy vagy két üreg van, némely helyen emberek és állatok
közösen laknak. Bútor féle nem igen látható. Asztaluk egy nagy,
olykor faragatlan deszkával borított kőtuskó, egy másik kő, vagy
esetleg egy darab gerenda az ülőhely; a nyoszolya még ismeretle­
nebb portéka, fekhelyül e helyett egy-egy durva pokróczdarab vagy
szalmaalom szolgál. A mi netalán kímélendő vagy eltenni való,
arra a mestergerenda, meg a falból kiálló néhány szög visel gon­
dot. A konyha egész bútora egy pár fazék, vagy kupa féle edény.
Egyébre nincs szükség. Padlás ritkán van és udvar sincs mindig,
de ha van, akkor is csak dudva s trágyadomb ékeskedik rajta. Né­
mely vidéken már emeletre is építenek, de nem maguknak, hanem
barmaiknak, melyeket az emeletről, jóllehet a földtől igy sem igen
messze vannak, nem lehet oly könnyen lelopni, mint a földszintről.
Hogy könyveik nincsenek, az természetes. Még pár évvel előbb is
a dalmát falusiak közt az írástudó a legritkább tünemények közé
tartozott.
Közigazgatási tekintetben Dalmáczia 13 kerületi kapitányságra
van osztva, melyhez mintegy száz kisebb-nagyobb sziget tartozik,
melyek a partok mellett lánczolatosan sorakoznak s ezekkel hasonló
képződésüek, mert régebben valószínűleg össze is függöttek. Ezek
néha igen kicsinyek, lakatlan legelők, sőt olykor inkább kiálló,
tenyészet nélkül való zátonyok, melyek a dagály alkalmával esetleg
el is tűnnek. A szigetek és a száraz között legtöbbnyire igen cse­
kély a távolság, úgy, hogy néhol két hajó is csak vigyázva haladhat
egymás mellett. De e természeti csatorna mintegy 100 mértföldnyi
Zára főtere.
 hosszúságig ter­
jed Fiúmétól el­
kezdve és mivel
mindenütt elég
mély s a viharok
ellen is védve
van, a hajózásra
igen alkalmas.
A tartomány
székhelye az ad­
riai tengernek egy
hasonnevű öble
mellett Zára
(28,000 1.), mely
bár nem tartozik a
legelőkelőbb vá­
rosok közé, azon­
ban elég csinos,
Spalató.

olaszos kinézésű.
Egyik ikapuján
doriai oszlopok
állanak, a másikat
pedig egy diadal­
ívnek beléfalazott
maradványai te­
szik nevezetessé.
Szép vízvezetéke,
byzanczi stylü
székesegyháza,
számos középü­
lete van és eléggé
jelentékeny. A
záraiak kedvelt
mulató helye a
keleti bástyán
alakított csinos
népkert. Leggya­
koribb kiránduló
hely a városon
R A G U Z A .
kivül Erizzo kis albán falu, meg a katonai lövötér. A kikötő városok
között jelentékeny a tartományban Spálato (22,750 1.), a legelső keres­
kedő város. Diocletian egykori roppant palotájának helyén épült,
ennek óriási külső falából még ma is meg van egy 2400' hosszú
darab, tornyaival és gránát oszlopzatu porticusával együtt. Ebből a
korból van még egy pár templom, melyeket keresztyén templomokká
alakítottak át. Általában a város nevezetességei, még a kikötő is pom­
pás modern világító tornyával, templomokra emlékeztetnek. Tájképileg
Spalato egyike Dalmáczia legszebb pontjainak és vasútja élénk for­
galmi központtá tette. A harmadik főhely Hagusa (11,177 1.), régi
nevezetes város kis félszigeten a Sergio hegy aljában bástyákkal s

Diocletian palotája.

tornyokkal körülvéve. A tenger felé a falak toronymagasságú szik­

lákon állnak, melyek csaknem egészen függélyesen ereszkednek a
tengerbe és mellette is több erőd van, melyek egyrészét bevehetetlen­
nek tartják. Régi épületei közül sok nevezetes van. A középkorban
Raguza önálló köztársaság volt és fontos szerepet játszott. Gazdag
volt kereskedelme által s versengett Venecziával. Afrika körülhajóz­
hatóságának fölfedezése azonban tönkretette kereskedelmét s a föld­
rengések is gyakran megrongálták falait, melyekben ma csendes és
lomha keleti nép lakik, turbános férfiak és csecsebecsékben gyönyör­
ködő nők. Legújabban mint téli klimatikus gyógyhely jött divatba,
s ez úgy látszik, új jólétre fogja emelni az aláhanyatlott várost.
47*
Nevezetes város még Cattaro, a montenegrói határ mellett, hova
innen kígyózó hegyi ut vezet fel. Nagyszerű, festőién szép elágazó öblét
minden oldalról óriási sziklafalak védik és a város háta megett jelenté­
keny erőd emelkedik. Raguza Herczegovinával, Cattaro Montenegróval
áll szoros összeköttetésben, általában e hosszan elnyúló keskeny tar­
tomány minden része a keleti vidékekre támaszkodik. Talán ez az
összeköttetés is hatással volt arra, hogy az olasz műveltség e tarto­
mányban nagyobb hódítást nem tehetett, úgy hogy a már elősorolt
helyeken kivül nagyon kevés dalmát város érdemli meg a felemlítést.

Dalmáczián túl keletfelé két, ujabb időkben gyakran emlegetett

tartomány van, melyek egykor szintén a magyar korona országai közé
tartoztak, mig jelenleg, bár tényleges fejük az osztrák-magyar
monarchia, Magyarországtól teljesen függetlenek és idekapcsoltatásuk
egyhamar aligha történik meg. Bosznia és Herczegovina e tartomá­
nyok neve. Az occupatió egyidejűsége, szomszéd fekvésük és bizo­
nyos tekintetben együttes történelmük a köztudatban e két tartományt
egygyéolvasztotta, a minthogy közigazgatásilag a közelmúltban és jelen­
ben is összetartoztak. Ismeretes, hogy e két tartomány 1878-ban a
török birodalomból kiszakítva, az osztrák-magyar monarchia hatósága
alá jutott és noha bekebelezésük kimondva még nincs, ez csak idő
kérdése.
Területük Dalmácziáéhoz hasonló hegyes vidék. Még legnagyobb
folyóik (Boszna, Narenta) mentén is alig van tágasabb völgy és a
községek nagyrésze, különben védelmi szempontból is, hegyoldalokon
fekszik. Az itt-ott előforduló fensíkok kis terjedelműek.
Bosznia s Herczegovina területe 51.028 km , melyből Hercze-
a

govinára 9,119 esik. Bosznia lakosainak számát közel másfél millióra,

Herczegovináét pedig mintegy 200,000-re tehetjük. 1895-ben 1.568,092
lelket irtak össze. A letelepedett idegenek száma ma már közel száz­
ezer és különösen a vasúti vonalak mentén levő városokban ezek a
mozgató erők.
Az uralkodó elem a legutóbbi időkig a mohamedán volt. A
török eredetű mohamedánok száma igen csekély s azok nagyrésze
csak ideiglenesen tartózkodott e tartományban, mint az előző kor­
mány tisztjei, ellenben az állandóan itt tartózkodó mohamedánok a
szláv népesség utódai, kiknek nagyrésze még ősi családi nevét is
megtartotta. Vallásukhoz azonban nemcsak buzgóan ragaszkodnak, de
valóban fanatikusak is és mivel a török kormány folyton kedvezésben
részesítette őket s igy vagyonra és tekintélyre tettek szert, keresztyén
vérrokonaikat lenézték. A mohamedánok nagy része, mielőtt azzá
lett, Bosznia régi keresztyén nemessége, a „Bogumilek" volt, a kik
mint eretnekek a pápa- és a magyar királyoktól üldözve, a törököt
hívták segítségül s inkább mohamedánok lettek, semhogy a katholikus
vallásra visszatértek volna. A többi lakóktól még ma napság is
előnyösen különböznek. Arczuk férfias önérzetet és méltóságot árul
el, műveltség tekintetében felül állanak többi társaikon, a meny­
nyire ezt hitük és elszigetelt életmódjuk megengedte. A mohamedán

Mohamedán szláv.

a mosakodást, imádkozást, böjtölést igen szigorúan megtartja, csak oly

fanatikus és oly szigorúan hisz a predestinatióban, mint más hit­
rokonai ; a háreméletmód náluk is megvan, de erkölcseik általában
tiszták és e mellett az egyszerűséget igen szeretik. Tömegesen csak
a várak és nagyobb városok területén laknak. A vagyonos földbir­
tokosokon kivül a kereskedői osztály és papság száma jelentékeny,
de az utóbbi időkben ezek is elszegényedtek. Az egyháznak, mint
ilyennek, rendkívül nagy vagyona van, ez a vakuf, mely adakozások
és végrendeletek által folyton szaporodott. A vagyont az egyes köz-
ségek kezelik és mivel a korán az uzsorát szigorúan tiltja, a vagyon
egy részét a vakuf kezelőnek névleg tulajdonul adják. A közvagyon
jövedelmeiből fedezik kulturális és humanisztikus közszükségleteiket.
E vallás hiveinek kezében volt ezelőtt a közigazgatás minden ága s
azt nagyban felhasználták vagyonszerzésre. A hivatalnokok megvesz­
tegetése ismert dolog volt, bár ebben inkább a Konstantinápolyból
ide küldött effendik jártak elől. A családi élet patriarchális szerve­
zetű, az apákat és öregeket nagy tiszteletben tartják. A bosnyák
mohamedánok a ruházatban nagy fényűzést folytattak s különösen

Bosnyák család.

fegyvereik szépsége közismert. A közönséges nép nyáron, tekintet

nélkül a nemre, fehér vászon ruhát hord övvel e fölött, rendesen
bőrből s barna posztó felöltöket. A földműves legtöbb esetben óriási
nagyságú tarka turbánt tesz fejére s bokáig érő ránczos bugyogót s
lábán topánkát vagy szattyán börczipőt hord. Útra kávébarna vagy
világos kék bő köpenyt, harisnyát húz és hosszucsövü puskát visz. A
nők öltözete a szegényeknél rendkivül egyszerű, mintha csak zsákba
volnának bujtatva. Az előkelőbbek ékszerekkel és hímezett ruhákkal
díszítik magukat s e mellett általában testüknek minden részét és
pedig a lehető leghitványabb szerekkel festik be.
A keresztyén népességnek nagyobb része görögkeleti (673,000),
de nagy számuk daczára, ez egyúttal a népesség legalsóbb és leg-

liosnyák kecsketolvaj.

inkább elhagyatott osztálya. Teljesen tudatlan és haszonleső papok

e szegény népnek vezetői, kik nagyobbrészt vásárlás utján jutván
hivatalukba, nem ritkán mint előbb a papok szolgái, állásukat csak
pénzszerzésre használják fel. A mohamedán hatóság is sok tekintetben
elnyomta őket. Fegyvert hordaniok nem volt szabad és öltözetükben,
mely különben lényegileg a mohamedánok divatjának utánzata, sok­
féle megszorításnak voltak alávetve. Lakásuk rendesen nyomorult
viskó, hol télen ember s állat együtt vonja meg magát. A férfiak
rendesen tunyák és közönyösek minden iránt, lehetőleg a nő vállára
raknak minden munkát, ki az összes házi dolgokat végzi, mig a férfi
kalandokat keres, vagy rabol. Részegeseknek nem mondhatók, de
ünnepnapokon a szeszes italokat nagy mértékben fogyasztják és ily
esetben a verekedések is napirenden vannak. Mint minden müvelet-

Herczegovinai leányok.

len nép, ők is rendkívül vallásosak s babonások, különösen a boszor­

kányok igen nagy szerepet játszanak életök kedvező avagy kellemetlen
körülményei között. A rengeteg erdők között levő kolostorok mellett
nagy búcsúkat rendeztek, melyek idővel népünneppé változtak. A
mohamedánok üldözése alázatossá, de egyúttal ravaszszá tette a népet,
mely ezért némely helyeken még a papokat is gyűlöli. A görög-keleti
bosnyák szereti a tánczot, a mulatságot s azért családi s társadalmi
ünnepeinek száma igen nagy. Az év legnagyobb része nagy ünnepi
lakomákkal vagy böjtölésekkel telik el és még vannak pogány eredetű
ünnepeik is, valamint népdalaik és mondáikban a pogány eredet vilá­
gosan visszatükröződik.
Kisebb számmal vannak a római kaíholikusok (alig 200,000).
A minorita-rend s a régi magyar királyok buzgalma folytán szá­
muk a középkorban jelentékenyen szaporodott és ujabban a fran-
cziskánusok igen áldásosán működnek. Iskoláik aránylag a leg­
jobbak s a hitfelekezet tagjai szorosan összetartanak. Különösen
dicsérik a nők házias és szorgalmas jellemét, melynek köszönhető
az, hogy a római katholikus felekezethez tartozó bosnyákok háza

Mohamedán ház Herczepjovinában.

és udvara legalább belől eléggé tiszta. E felekezet hivei csaknem

tisztán földmüveléssel foglalkoznak, mig a görög-keletiek között a
kereskedés is virágzik. Iparos-munkákban azonban nem ügyetlenek.
Templomaik és házaik feldíszítése is arra mutat, hogy művészet iránt
is van érzékök. Már a női ruha szabása s ékítése bizonyos, a byzanczi
stylhoz hasonló Ízlésre mutat s gyakorta lehet látni egyszerű, tudatlan
bosnyák fiuktól igen ügyesen készített faragványokat.
A bosnyák zsidók ősei még a középkor végén jöttek ide Spanyol­
országból. Öltözeteik és szokásaik a mohamedán lakosokéhoz hasonló.
A turbánt is nagyon szeretik és igen kevesen használják az európai
öltözetet. Általános műveltségről szó sincs náluk, bár az iskolákban
irni és imádkozni megtanulnak. Spanyol és bosnyák nyelven beszél­
nek; de több közülök gazdag nyelvismerettel bir. Mint más vidéken
lakó hitsorsosaik, ők is kizárólag kereskedők, összetartóak, piszkosak,
vallásos szertartásaikban szigorúak, de e mellett gyávák, alattomosak
s nejeik a cziczomát nagyon szeretik. A meggazdagodott zsidók nagy
kényelemben élnek, fürdőkre vagy Palestinába járnak.
A kisebb nemzetiségek közül nevezetesek az arnauták (skipe-
tárok), kik a velük rokon albánokkal jellem tekintetében teljesen
megegyeznek, továbbá a zinzárok, Bosznia legszorgalmasabb lakói,
mint aranyművesek és kereskedők, igen nagy tekintélynek örvende­
nek s noha kevés számmal vannak, szorgalmuk, vagyonukkal a tár­
sadalmi életben jelentékeny helyet foglalnak el. A czigányok e tarto­
mányban, kevés kivétellel, teljesen nomád-életet folytatnak, a több­
ségben levő mohamedán vallásúak leginkább tolvajok és csalók, ebből
élnek, ellenben a keresztyén czigányok részben muzsikálással, részben
koldulással tengetik napjaikat, a nők kuruzslók vagy kártyavetők.
E különböző vallás-felekezetek és törzsek viszonyát, számarányát
már külsőleg is eléggé világosan lehet felismerni. A mohamedánok
rendesen díszesebb és nem ritkán emeletes házakban laknak, melyek­
nek utczára nyiló ablakai rostélylyal kerítettek. Öltözeteik, a hasonlóság
ellenére, különböznek némelyekben és ebben nemcsak a termet, de
a kor is határozó. Temetőik is nagyon eltérők. A mohamedánok
temetőjében tarka szinű és arab mondásokkal ellátott kőből faragott
turbános sírkövek láthatók; a keresztyének temetőjének ezelőtt kerí­
tése sem volt, a halottak sírjait alacsony és lehetőleg egyszerű fake-
resztecskékkel látták el. A zsidók temetőjében a sirkövek három
darab kőből állottak minden írás vagy jel nélkül, sőt tiltva volt
azokat egymáshoz erősíteni is. A mohamedánok halottaik iránt nagy
kegyelettel viseltettek; de a keresztyén s zsidó-temetőkben barmaikat
legeltették, úgy, hogy még a rokonok sem ismerték meg a helyet,
hol övéik nyugosznak.
Mint már említettük is, a közoktatásügy az egész tartományban
igen gyarló lábon állott. A mohamedánoknak sok helyen voltak ugyan
iskoláik, sőt a kaimakámságok (járások) székhelyein medresze (főbb­
iskola) is állott fenn, de ezekben csak a leendő tanítókat, papokat
és bírákat nevelték. A kisebb iskolákban főtárgy az imádságok taní­
tása volt. A görög-keleti szertartású papok működése jóformán semmi.
Bosnyák mezőváros utczája (Bród).
Az occupatió előtt az egész országban mindössze 28 elemi iskola volt
s ezek közt csak a mosztári volt némileg figyelemre érdemes. Ujabban
az osztrák-magyar közös pénzügyminisztérium állított fel több tan­
intézetet, melyek között a német tannyelvű szerajevói reálgymnasium
kitűnő tanerőkkel rendelkezik.
Az új kormányzatnak, rövid ideig tartó fennállása daczára, kiváló
érdeme van a közlekedési viszonyok megváltoztatásában, vagyis inkább
megteremtésében. Ez országban ugyanis, hol egykor rómaiak laktak
és a hol folytonosan oly sok háborút folytattak, valódi utak mind­
addig alig voltak. A legtöbb helyen csak gyalogosok és lóháton járók
számára volt valami nyom, kocsik pedig csak a folyók mentén jártak.
Az élénkebb közlekedési helyeken, a rakonczátlan nép rablótámadásai
miatt, a török kormány egymástól egy pár kilométernyi távolságra
útvédö házakat állított föl, valósággal csendőrségi lakótanyákat. E
csendőrök voltak egyúttal a vámolok s a rablók üldözői. Innen eredt,
hogy az őket gyűlölő nép forradalmait rendesen ez útvédö házak
megtámadásával és a csendőrök legyilkolásával kezdte. Már 1878-ban,
az occupatió idejében, a Szávától lefelé Szerajevóig vasutat építettek,
ma már 775 km. vasútja van s pár év óta pedig köút hálózat épült
posta és táviró szolgálattal, melyek azelőtt szintén hiányzottak.
Épp olyan nagy változás történt a közigazgatás tekintetében.
Jóllehet a török közigazgatás, legalább elméletben, nem volt oly
nyomorult, mint azt Európaszerte hirdették és különösen 1856. óta,
midőn az úgynevezett hatti humajum egész sereg reform-eszmét
létesített, ezt az állapotot a keleti viszonyok között tűrhetőnek is
lehetett mondani; de kétségtelen, hogy sokkal alantabb fokon állott,
mint Európa szomszéd tartományaiban és némely tekintetben valóban
nagy hibái voltak. Egyik ezek közt a keresztyének vagy az úgyne­
vezett ráják elnyomása volt. A keresztyéneket általában úgy tekin­
tették, mintha az általuk müveit földnek csak haszonélvezői volnának
s így e felfogás mellett, még ha vagyonra vagy tekintélyre tettek
is szert, általában a mohamedánoknak alatta állottak. A rája kénytelen
volt — hogy csak egypár példát említsünk fel — útközben a legron-
gyosabb mohamedán előtt is kitérni és midőn az előtte elvonult,
lováról leszállani, mohamedán uraknak (aga, beg) kezet csókolt; tiszt­
viselői állást ritkán szerezhetett és tanúság tételét szemben a moha­
medánokkal fontosnak nem tekintették. De még súlyosabb volt az
adózás, mivel ezt a török kormány bérbeadta vállalkozóknak, kik
abból minél nagyobb hasznot akartak húzni és számos esetben vesz-
Vásár Banjahikában.
tegettették meg magukat. A közigazgatás különben a községekben
bizonyos mértékig ösgyűlések által kezeltetett, az igazságszolgáltatás
gyors és szóbeli volt. Ma a helyzet minden tekintetben javult, de abban
változott lényegesen, hogy a közigazgatás kezelését nem bennszülöt­
tekre, hanem a helyi viszonyokkal ismeretlen egyénekre bizták. A
polgári ügyeket az osztrák kormány is igyekezett a mohamedán
szokások szerint vezetni, de a büntető-eljárásban csaknem mereven
ragaszkodnak az osztrák szokáshoz s e mellett a katonai bíráskodás­
nak is tágabb tere van, mint másutt. Sokat tett e tartományok fel­
virágoztatására, hogy sok belföldit küldöttek osztrák iskolákba s a
katonaság egyrésze állandóan a monarchiában tartózkodik, Budapesten
is külön kaszárnyájuk van.
A két tartomány vagyoni helyzete még most sem mondható ked­
vezőnek. Hires szilváján kivül az ország terményei nagyobbrészt a
belforgalomra szorítkoznak, ipara jelentéktelen. A legnevezetesebb
forgalmi czikkeik háziállatok, kőszén, fegyverek, csibukok s némi
posztóipartárgyak és mindenek felett a szilva s az ebből készült
pálinka voltak. Ez utóbbi a tartomány határán belül is nagy kelet­
nek örvendett, ugy, hogy minden lélekre, a nőket, kis gyermekeket
is ide számítva, évenként 135 liter jutott. Ujabban keletkezett egy
pár nagyobb gyár, melyekben papirt, dohányt, sört és szőnyeget
készítenek.
Bosznia székhelye és jelenleg is központi városa Szerajevo vagy
Bosna-Seralj, a Mitiaska patak mellett fekszik. Lakosainak száma
38,000 ; azonban mint város még sem jelentékeny. Néhány kormányzói
lakon, városházán, múzeumon és iskolán kivül házainak nagyrésze igen
egyszerű és tekintélyes külsőt inkább a sok (közel 300) mecset és
a csinos fekvés adnak. Számos iskolája, jelentékeny gyárai vannak és
pár év óta már kávéházai és fogadói is említésre méltók. Közelében
elég jelentékeny vasbányák vannak és a gyorsan felvirágzott Ilicze
fürdő. A régi Bosznia egy másik fővárosa Sutiska, hol a ferencziek
zárdájában több bosnyák-király van eltemetve, ma már jelentéktelen
hely, Fontosabbak még, mint erősségek: Jajcza a Pliva vízeséséről,
régi romokról és katakombákról híres hely, Travnik, Visegrád, Novi,
Magláj, Zvornik és Bihácz, továbbá Banjaluka (15,000 1.) hol sok
római régiség is található.
A kis Herczegovina egykori fővárosa Mostar a Narenta folyó
mellett (14,000 1.) leginkább erős bolthajtásu, szép köhidjáról neve­
zetes, mely állítólag még a rómaiak idejéből való. A város e kőhíd
körül fekszik; utczái a folyóval párhuzamosan futnak. A baloldalon
van a régi citadella s a kormányzó palotája. A házak kőből épültek

Narenta híd Mostarban.

s tetejükön lapos kőfedö van. A tarka épületek között itt-ott gyü­

mölcsösök, szőlőkertek vannak, ugy, hogy a város meglehetős nagy
területet foglal el. E városon kívül nevezetes hely még a kitűnő szőlő
és dohánytermelő Trebinje, melynek szük s czikk-czakkos utczái a
dalmátvárosokra emlékeztetnek, noha forgalma nem oly nagy, mint
azoké. Stolacz község inkább erős váráról ismeretes.
Herczegovina, Szerbia és Montenegró közt terül el Novibazar
szandsak, melyet a Lim folyó két részre oszt. Az innensőben bizton­
sági okokból osztrák-magyar helyőrség fekszik, de a közigazgatás
török. Főhelye Plevlje.

Bosnyák bég.
 A Duna bolgár partjáról.

TIZEDIK FEJEZET.

A BALKÁN ÁLLAMOK.

Lareley Emile dr. : The Balkan peninsula. London, 1887. — Miller AV.: The
Balkans. London, 1896. — Könitz F. : Durch Bulgarien und der Balkan £-111.
Leipzig, 1875-79. — Benger: Rumänien, ein Land der Zukunft. Stuttgart, 1896.
— Bergner R. : Rumänien. Breslau, 1887. — Krausz H. : Bucarest und Rumänien.
Leipzig, 1896. — Richard A. : Le Rumanie à vol d'oiseau. Bucarest, 1895. —
Coquelle P. : La royaume de Serbie. Paris, 1894. — Gubernatis A. : Le Serbie et
les Serbes. Paris, 1898. — Vivian H. : Servia, the poor man's paradise. London,
1897. — Hassert C. : Reise durch Montenegro. Wien, 1893. — Schwarz B. :
Montenegro. Leipzig, 1883. — Dicey E. : The présent state : an account of
Bulgarie. London, 1894. — Strauss Adolf : A Balkán félsziget néprajzi gaz-
dasági leírása. Budapest, 1888.

D ÉL-EUEÓPA félszigeteinek annál nagyobb a tagozata, minél inkább

keletre esőek. A pirenei félsziget meglehetős tagozatlan földtömeg,
Olaszország már szebbnek látszik, leginkább tagozott azonban a
keleti félsziget, melyet illyr, török-görög s Bálkán félszigetnek is
szoktak nevezni. A nagy szárazfölddel sokkal szélesebb őv köti össze,
mint a nyugati félszigeteket; határát északról tulajdonkép a Duna
alsó mente s egyik mellékfolyója, a Száva alkotja. E két folyó iránya
általában nyugatéjszakfelé tartva, meglehetős egyenes, körülbelől az
Adria éjszaki csúcsától vont vonal a Fekete tengerig, melybe a Duna,
Európa legfontosabb folyója, messze szétágazó deltával ömlik. A
Duna baloldalán, az éjszaki parton a Kárpátok alján termékeny síkság
terül el, melyen Románia nagyobb része van.
György Aladár: A i'öld és népei. IV. 4f'
A Kazán szoros.

A Duna (a keltáknál Iszter, a rómaiaknál Danubius) tudva­

levőleg a Feketeerdőben, mely az Alpok másodrendű hegyszárnyának
tekinthető, ered. Hosszú folyása alatt Európának egy folyama sem
érint annyi különböző országot, nemzetet és népfajt, de egy irányban
sem volt oly élénk a közlekedés, kereskedés és a hajójáratok, mint a
Dunán, mely az emberiségnek évszázadok óta legnagyobb közlekedési
utja. Természetes az elmondottak után, hogy világtörténelmi ese­
mények egy folyamhoz sincsenek oly nagy számmal kötve, mint a
Dunához.
A Duna hazánk határszéléhez közeledvén, vadregényes szikla-
partok közt folytatja útját. Majd a mederbe nyomuló sziklaormok,
majd sebes áramlású folyamszorulatok, majd a sziklazátonyokon és
szirtgerinczeken áthabzó sellők és keringő örvények lepik meg a
szemlélőt. Ismeretes itt a galambóczi szorulat és a Drenkovánál kez­
dődő s Orsovánál végződő KUsszura-szoros, mely 70 km. hosszú,
szélességében pedig 2041 és 151 m. közt változik. Legszebb része

Részlet a dunai Vaskapuból.

Kazán-szoros, az a nagyszerű ős vulkáni hegyrepedés, melyen a

geologok nézete szerint a történelem előtti korban a magyar alföld
tengere lefolyt. Itt szorul össze a helyenkint 2000 méternél szélesebb
Duna 151 méternyire, medre azonban oly mély, mint a tengerekéi;
legalább nincs oly hely, hol 30 m. mély ne volna. Orsován alul, a
magyar határon kivül a Dunának utolsó szirtes esését és a hajózásnak
egyik legnagyobb akadályát: a Vaskapui találjuk, hasonló ez a Tach-
taliákhoz, csakhogy itt a mederben keresztülvonuló két csúcsos hegy-
gerincz igen közel esik egymáshoz s a szerb oldalról óriási szikla­
tömbök merednek ki a vizből, mintha a szikláról görgették volna
őket oda.
Orsovától Viddinig a Duna két jókora nagy kanyarulattal
déli irányt vesz. Ez útjában nyugati oldalát még hegyek kisérik, a
Berza Palanka szerb hegység. Felső medréből még számos szikla-
49*
sziget emelkedik, de a balpartja kelet felé mindinkább lejtősödik.
Két nagy szigetet alkot ez útjában, a Felsö-Osztrovot és az Alsó-
Osztrovot. Viddintöl a folyam hosszú, mintegy 80 mértföldnyi pályán
keletnek tart s a havasalföldi síkságon hömpölyög át. Azon sajátságokat
veszi fel ismét, mint a nagy magyar síkságon: medre elterül, néhol
negyedmértföldre is, folyása lassú, partjai iszaposak, omlékony ára­
dások. Vidéke kietlen, bozótos és nádas; partjától éjszakra csak
nagyobb távolságra épültek városok. Valószínű, hogy a régi sarmat
tenger egyik nagy öble volt e helyen. A jobboldalon azonban a
bolgár parton, többé-kevésbé meredek fensík emelkedik, közbe-közbe
egy folyam medrét képező mély völgygyei, melyek mellett jelenté­
keny helyek feküsznek.
A Fekete tengertől mintegy 7 mértföld távolban az ott emelkedő
Dobrutsa halomláncza miatt a Duna egyszerre éjszaknak fordul és
hasonló lanyha, mocsáros és iszapszigeteket alkotó folyással megtartja
ez irányt egész Galatzig. Innét ismét keletnek fordul és Tulcsánál
áttörvén a Dobrutsa halomlánczát, mintegy kimerülve megoszlik és
buja vad növényzetű nagy deltát alkot, melyen át számos kisebb
és három nagyobb áramlású folyamággal özönlik be a Fekete ten­
gerbe ; hol ámbár beömlése lassú, mégis több mértföldnyire sárgás­
szőkévé teszi a tenger sötétzöld szinét. A delta, — e 2850 kilóm,
hosszú óriási folyónak 2600 Q kilóm, nagyságú mocsáros sziget­
háromszöge. — aránylag új geológiai képzet és lassan fejlődik tovább.
Tulcsa és Ismail között a folyam két ágra szakad, melyek közt az
éjszaki vagy kiliai ág vizben dúsabb s most van szabályozás alatt.
A délibb. Szulina-ágat már régebben szabályozták (1858) s ez idő
szerint rajta hajók közlekednek. Belőle szakad ki a legdélibb, a
Szt.-György ág, mely azonban sekélyei és homokzátonyai miatt nem
igen hajózható. Az egész deltának mocsáros és álló vizeiben külön­
féle sajátságokra akadunk. Vannak oly medrek, melyek mélyen be­
nyomulnak a szárazföldbe; apró patakokat bocsátanak a folyóba; a
torkolathoz közelebb tavak vannak, melyeket felhalmozódva homok­
gátak zárnak el a tengertől, vagy mocsárok, melyeken a folyó egyik
vagy másik ága keresztül fut. E mocsárok időről-időre ugy elhatal­
masodnak, hogy nagy költséggel külön csatornákat kell készíttetni,
melyeken a hajók a tengerbe juthatnak.
Ha a Dunától délre fekvő illyr félszigetet általános körvonalaiban
tekintjük, rögtön szemünkbe tűnik az a hasonlat, mely e félsziget és
Északamerika közt van. Ez a földrész is két tenger közt fekszik.
nyugaton van a kék Adria, keleten a csöndes, és regényes partvona­
lakban szegény Fekete tenger, és mint az Egyesült-Államok terüle­
tének déli része, ugy a Balkán-félsziget is keletfelé keskenyebb lesz,
hogy helyet adjon egy nagy tengeröbölnek; amott a mexikói, itt az
aegei tengernek. Az Antillák helyét itt a cycladok s sporadok sziget­
csoportjafoglalja el, melyek szintén a földtömegtől erőszakosan s már az
ujabb időben elválasztott részek. Mint az Antillák Észak- s Délamerika

A Duna deltája.

között, ép ugy a görög tengeren levő szigetek is Európa és Ázsia

között feküsznek épen azon a helyen, hol legközelebb jutnak egymás­
hoz. De feltalálhatjuk a hasonlóságot az illyr nyugati partok és Észak­
amerika partvidéke között is, természetesen azzal a különbséggel,
hogy a Balkán-félsziget nyugati partján számos sziget van : a dalmát
és jon szigetek, míg Amerikában sokkal kevesebb. Keleten és délen
a hasonlatosság már kevés, jóllehet az Egyesült-Államok területén lévő
Florida-félszigethez hasonló földrészt találhatunk itt is abban a saját­
ságos, ki nem fejlődött földszorosban, mely mintha Ázsiát Európával
kötné össze s melyet a keskeny Bosporus, a kissé szélesebb Darda­
nellák és a köztük tóalakulag fekvő Márvány tenger mintha ketté­
szakítanának.
Lényegileg megegyezik az illyr félsziget tagolása Ázsia szemközt
fekvő részének, az úgynevezett Kisázsiának földrajzi helyzetével. Két
hegycsoport, mely egykor egyesülve volt, vagy talán egyesülve lehetett,
sülyedt itt a tenger alá. Két nagy félsziget nyomul itt ismét előre
délkelet felé, egyik a gallipoli, mely a hasonnevű öböl mellett nyúlik
ki és rajta hatalmas megerősített város fekszik; második az érdekes
hármas chalcidi félsziget a rendinai és saloniki öblök között. Három
keskeny földnyelv nyomul ki itt a tengerbe, mint valamely óriási kéznek
kinyújtott ujjai, köztük két kis tengeröböl. A három félsziget neve:
Kassandra, Longos s Hagion Oros (szent hegy). Ez utóbbinak csúcsán
van az Orphano-öböl előtt, mint hatalmas előfok, a hires Athos hegye.
E hegyről, kivált tiszta időben, igen jól lehet látni Kisázsia partjait
és már a trójai háborúban tűzjeleket gyújtottak föl, melynek föllob­
banó fénye idő szerint más-más üzenetet jelentett és azokat, mint a
táviró jeleit a hozzáértők, a hadviselő katonák, szabatosan tudták
megérteni. Ma telve van e hegy híresebbnél híresebb régi görög
zárdákkal, melyeknek gazdag könyvtárait a tudósok nagy szorgalom­
mal tanulmányozzák.
Ennek a hatalmas, közel félmillió km területű félszigetnek felső
2

szélesebb része egészen hegyvidék, sőt hegylánczainak elágazása oly

bonyolult, hogy leírása Európa földrajzának egyik legnehezebb fejezete.
Általában azonban két nagy hegylánczot lehet itt megkülönböztetni,
melyeken kivül a többi már csekélyebb jelentőségű. Az egyik, a nyugati
az Alpoknak folytatása, az Apenninek irányát követi éjszaknyugatról
délkelet felé, egyrészt az adriai, joniai és aegaei tengerek közt alkot
vizválasztékot, másrészt a félsziget körvonalát adja meg. A másik
nagy hegyláncz a Balicán, mely török névvel ma a régiek Haemusának
egész lánczolatát értik és mely a szerb hegyekhez csatlakozva, lehető­
leg folyvást a Dunával párhuzamosan halad nyugat felé a Fekete
tengerig, útjában több izben kiágazva.
A nyugati hegyláncz tulajdonképen a Juli alpok és a Krajnai
Karszt hegységgel kezdődik. Folytatása a horvátországi Kapella és
Vellebit s ezeken túl a rokon Dinari hegyek (melyeket némelyek
AthoB-hegyi zárda.
 hibásan dinári alpoknak is neveznek). Ezek a félsziget éjszaknyugati
részén terülnek el, betöltik — leginkább kelet-nyugati irányban — az
Adriai tengerbe futó folyók völgyeit és Boszniát s Herczegovinát
a szomszéd vidékekkel, majd az albániai s maczedoniai hegyekkel
találkoznak.
E hegységeknek legmagasabb csúcsa a horvát-dalmát határ­
sarokban elterülő, 1811 méter magas Dinara, mely egészen kopasz,
vakító fehér mészkőből áll; a hegy felé nyúló előhegyek eocean-
képződésüek. A Dinaratói délre s az itt kezdődő délkeletre nyúló
Marino hegység nyugati részén ered a Cetina, melynek tengermélységű
medre van. Eredete felett hires cseppkő-barlang és közel hozzá a
vízesésekben gazdag Kerka folyó van. Bosznia és Herczegovina terü­
letét a Dinara hegytömeg elágazásai hálózzák be vadregényes, néhol
zord és éktelenül széthasogatott szikla-csúcsokkal. Előbb keleti, majd
délkeleti főirányban, kelet felé csekély kanyarulattal, haladnak a Kom
hegy felé, mely Montenegróból indul ki és összekapcsolja a Dinara
hegylánczot a Sar-Daggal, mely utóbbi vízválasztó a Duna és aegaei
szigettenger közt s a Balkán-félsziget legmagasabb emelkedése (Luba-
trin, 3050 m.) Az egyes hegyeknek nincs közös nevük, belsejük­
ben terül el a tengerparthoz közel a Skutari tó, mely a félszigetnek
legnagyobb álló vize, ebbe ömlik be a Morakka is, Montenegrónak
legnagyobb folyója. A Dinara déli lejtőin számos fennsík van, melyek
legnagyobb része azonban karsztképződményü jellegénél fogva kevéssé
termékeny, jóllehet itt-ott igen népesek. Legjelentékenyebb a Grahovo
polje a Dinara keleti lejtőjén és a Jadovnik és Szatorhegy nyugati
lejtője, a JBilaj és Petrovaczpolje a Germecz és Szrnaticza hegyek közt,
a Glamocskopolje és végül a Serajevszkopolje, a hol Bosznia
fővárosa fekszik. Novibazar és Szjenicza között is vannak kisebb
terjedelmű fennsíkok, melyek szintén karsztképződésüek. A Radusa
hegytől a Kom hegyig az uralkodó mész- és krétaképződményből
hatalmas dolomitok emelkednek, melyek a magas alpes-regióba csap­
nak át.
Szerbiában szintén jelentékeny síkok vannak, ezek közt legna­
gyobb a kruseváczi alföld, vagyis a Morava folyó termékeny völgye;
a Morava délről éjszakra tart és Szendrőnél a Dunába ömlik. Szerb­
ország kisebb folyói részben belé ömlenek. Másik jelentékeny síksága
a Kolubara folyó völgye a Koparnick (1840 méter) és Plosa Planina
hegylánczok mellett. Nevezetes hegység még a Rudnik Planina, mely
Boszniából jő. Csúcsai, melyek 1200 mt ritkán haladják meg, több-
nyire domborúak, sürün állanak egymás mellett, erdőkkel födvék;
e hegyláncz alkotja párkányzatát a Szerbia közepén elterülő fönlapály-
nak s összefüggésben áll a Julihavasokkal s a Jastrebisa Planinával
(596 m.) a Balkánnal. Érdekes hegysége Szerbiának az ország keleti
részében a Berza Planina. E hegyláncz mind földtanilag, mind föld-
iratilag kétségtelenül az erdélyi Kárpátoknak része, melyek Orsova
környékén áthatolnak a Dunán; aztán átlépve a bolgár határt,
lánczolatokba szorulva Sophia városánál a Balkán mellékágával, az
Egrisu-Daggal egyesülnek.

Az Iszker hegyszoros.

A másik hegységnek, a Balkán vagy Haemusnak, fekvését leg­

helyesebben úgy jelezzük, ha azt mondjuk, hogy főgerincze Viddin
közelében indul ki, s előbb délkeleti, aztán keleti irányban, a Dunával
párhuzamosan haladva, az Eminé sziklás hegyfokkal (780 m.) szökik
ki a Fekete tengerbe. A Balkán három részre osztható: 1. Nyugati
Balkán, Viddintöl az Iszker völgyig (182 km. hosszúságban. Leg­
magasabb csúcs a Midsur, 2166 m.). 2. Magas Balkán, az Iszker
völgytől Demir-(vas)Kapu szorosig (260 km. hosszúságban. Leg­
magasabb csúcs a Gyumrukcsál, 2374 m.). 3. Kis Balkán, Demir-
Kaputól a Fekete tengerig (155 km. hosszúságban, 1000 m. magas­
ságig emelkedik). A Duna jobb partjától lassudan kopasz, monoton
lösz-fensík emelkedik a Balkán arjáig s itt számos folyó fut végig.
Legnevezetesebbek ezek közt: a Timok, mely Szerbia és Bolgárország
közt határt von, a Lom, Iszkar, Vid, Osma, Jandra.
A Balkán is nagyobbrészt kréta hegység, de gránit, gnájsz és
kristályos palakő is gyakran fordul elő benne.
A Nyugati Balkán sok helyen kopár karszt. Éjszaki részén
a barátságos Areer völgy emelkedik, mellette a magas, alul igen
erdős, fenn szélesen elnyúlt, kopasz, terrasse alakú Stolovi hegység
van, melynek átjárójáról ezt a gyönyörű tájat egészen áttekinthetjük.
Az átjáró közelében van a Belogradcik erőd is, melynek alakzata és
sajátságos csoportosulása megkapó, külseje oxidalt, a részletek pedig
fantasztikus jellegűek s mindez harmonikus egészbe olvad össze, alig
tud a sziklák tömege ennél maradandóbb hatást tenni, ámbár hozzá
kell tenni, hogy a világítás derűje is érdekesen emeli a képet. Hason­
lóan nevezetes alakulása van az Iszker hegyszorosnak is, mely az
egyetlen hely, hol a hat szélességi fokra nyűló Balkán hegylánczon
folyó tör keresztül. E festői sziklakapu hatalmas s nagy kiterjedésű
eruptivközetek közt fekszik. A veres conglomeratot pala, diorit, por-
phyr s világos sárga gránit váltja föl, valamennyi meglepő magasság­
ban. A Cerepis zárdától kezdve több órán keresztül haladunk e vad­
regényes szoroson át, melynek egyes, valóban festői részletei vannak,
mint pl. Slidolnál, hol szép vízesés hull a gránitsziklára. Néha ugyan
mész is mutatkozik, de tömegesebben csak a szoros legdélibb részén
fordul elő.
Az Iszker hegyszorostól keleti irányban, a sürü erdőkkel borított
Magas Balkán húzódik, az egész hegység legmagasabb csúcsaival és
hágóival (Baba Konak 988 m. Hankiöi (949 m.). Ide tartozik a Kocsa
vagy Oeliki Balkán, mely Slivno vagy Islimie vidékéig terjed és
Karlovától éjszakra Traján Balkánnak, Kazanliktól éjszakra pedig
Sipkabalkánnak is neveztetik. Ez utóbbi Gabrovától délkeletre vala­
mennyi erdőháton túlemelkedő fehér, teljesen kopár kőtömeg. Az itt
keresztül vezető szorosút (1308 m.) legközelebb az 1876-77-ki orosz­
török hadjáratok alkalmával nagy szerepet játszott. Ez alkalommal
rendkívül nagy kárt szenvedett a hires kazanliki medencze (Kazanlik
tekneszi), mely rózsa-olaj iparáról világszerte ismeretes. Ezt az óriási
medenczét a Sipka hegység déli részén gyöngébben hullámzó dombok
védik a délnyugatról jövő viharok ellen, minden talpalatnyi földje fel
van használva, telve dúsgazdag gabonával és gyönyörű rózsakertekkel,
közbe pedig csillogó patakok, hatalmas diófaligetek között számos

Hainkői szoros a Balkánban.

török falu látszik piros téglatetővel és fehér minaretekkel. Mintegy

150 rumeliai helység lakossága foglalkozik rózsaolaj gyártással, mivel
Európa rózsaolaj-szükségletét nagyrészben innét szerzi. A Balkán déli
60*
lejtőjén lakó nép nagy részének majdnem ez az egyedüli keresetíbrrása.
Az összes rózsaolaj termelést évenként 2400-2500 kilogrammra becsül­
jük ; egy kilogramm olajra 3-4000 kilogramm rózsa szükséges.
Néhány órányi távolságban Kazanliktól, mely szintúgy 340 méter
magasban fekszik, ered a Tundzsa, a Maricza legnagyobb mellékfolyója,
melylyel Adrinapol mellett egyesül. Kazanliktól a keletre fekvő Trav-
naszoroson lehet átjutni a hasonnevű iparüző városig, továbbá éjszak
felé Bolgárország régi fővárosába Tirnovába, mely a Jandra mellett
terül. Valóban elragadó e városnak fekvése s különösen meglepő a
sziklák alakja. A Balkán hegyláncz további folytatásában az Eminé
fok felé még van egy pár szoros, köztük a Magas-Balkán választó-

Tirnova.

hágója, a Demirkapu (1098 m.), mely Szlivenből Tirnovába vezet,

továbbá a Szliwno-szoros s a Dobrolut (650 méter). Magas átjáró a
Rosalita szoros a Mara-Gedüknél (2330 m.), mely általában a leg­
magasabb pontok közé tartozik az Adria és Pontus közt. A Demir-
kapu-szorostól éjszakra nyúlik el a Kücsükbalkan (kis hegy) a Kam-
csyk folyó partjain, mely a Feketetengerbe ömlik. E hegy csak 715
méter magasra emelkedik.
A Balkántól éjszakra a tengerig nyúló bolgár vidék nagyon
különbözik a nyugati résztől. Föfolyója Ruscsúknál a Dunába ömlő
Lom. Ruscsúknál már megkezdődik a vízszegény és kietlen Dobrudzsa,
melynek dombos talaján a tenyészet igen szegényes, a fáknak teljes
hijjával van. De azért elég népes és fekvésénél fogva politikailag és
helyrajzilag igen nevezetes.
 A Balkán félsziget ezen részének éghajlata teljesen megfelel a
középeurópainak. Még Szófiában is csak — 2"7° C. a téli középhőmér­
séklet s egyes részeiben, különösen a dombos vidékeken jelentékeny
a nagy nyári meleg. Mivel pedig az esőzések május és június hóna­
pokban a legnagyobbak, a Karsztvidékek kivételével a talaj csak­
nem mindenütt termékeny. Románia síksága hires gabonatermő hely.
A műveltség hiánya miatt azonban még nem aknázzák ki a természet
kedvező viszonyait és igen sok helyen valóságos vadonok vannak,
melyekben nagyobb vadállatok, mint medve és farkas is sokkal nagyobb
számmal tenyésznek, mint Európa más részeiben. A nép még csak
most kezd kiemelkedni abból a századokig terjedő álomból, mely a
XlX-ik századig tartott ozmán uralom alatt a társadalmi és közgaz­
dasági életet lenyűgözte. Jellemző erre az uralomra, hogy inkább
bénitólag, mint rombolólag hatott. A Balkán népei, hasonlóan
a Vezúv hamuja alá takart Pompeji romjaihoz, századok alatt is hiven
megőrizték egyéniségüket, mely most a rabszolgaság megszűnte után
sajátságosan, de mindenütt erőteljesen kezd érvényesülni.
Négy önálló állam keletkezett a múlt században e területen,
egyik közülök a török birodalomtól még jogi függésben is áll.
A következő táblázat mutatja kiterjedésüket és lakosságukat.
Terület km 2
Lakosság a legújabb
becslés szerint
Románia 131.020 5,800.000
Szerbia 48.110 2,400.000
Bulgária és Keletrumélia ... 96.660 3,500.000
Montenegró 9.085 240.000.

ROMÁNIA (OLÁHORSZÁG).

A régi török birodalom önállóvá lett tartományai közül egyik

sem mutat oly nagy átalakulást, mint Oláhország. És ez egészen
természetes, hiszen előbb is a birodalom többi részével jóformán'csak
politikailag tartozott össze. Földrajzi fekvése és természetes viszo­
nyai nem a Balkán félsziget, hanem a Kárpáthegység sajátságaira
emlékeztetnek, mintha annak kiegészítő része lenne. Egyfelől a
Kárpátok s a Duna vonnak természetes határt és felületének nagy
része oly síkság, minőhöz hasonló a Balkán félszigeten nincs. Ma,
mikor a török uralom végleges megszűnése összeköttetését a kelettel
lazábbá tette, napról-napra élénkebben mutatkozik az ellentét közte s
a Balkán félsziget tartományai között; önállósága is folyton nagyob-

Az oláh határon.

bodik. Kiválóan elősegíti

még ezt az a körülmény
is, hogy a délszlávok és
oroszok közelében e népet
latin eredetű nyelve s j ó -
hiszemüleg táplált azon
nemzeti hite, hogy ők a
hódító rómaiaknak utódai,
idegenné, elhagyottá te­
szik szomszédai között,
de egyúttal eredetére
büszkévé is és azt a
reményt élteti benne, hogy
a mintegy 4 millió főre
menő idegen országok­
ban lakó oláhokkal egy­
kor egyesülve, hatal­
mas és nagy nemzeti államot létesítnek. Ennek a reménynek ma
semmi pozitív alapja sincs, ha csak a közös vallás és nyelv
kötelékeit nem becsüljük az aspiráczió számbavehető tényezőjének.
Egyébként e kis ország népének nemzeti büszkesége is csorbát szen­
vedett, a mennyiben előkelő tudósok, köztük Rössler s a mi Hunfalvy
Pálunk, világosan bebizonyították, hogy ők sem nem a rómaiak utódai,
sem az ősidőkön itt lakó ellatinosodott dákoké, hanem a középkorban
a Balkán-félsziget délibb Görögországgal határos részeiről költöztek be.

Vagyonosabb oláh férfi.

Lakosságának mintegy háromnegyedrésze oláh. Van aztán még

több százezer zsidó, czigány, bolgár és magyar, ez utóbbiak leg­
inkább a fővárosban és a Székelyföld mellett levő területeken. Ezen-
kivül számos orosz, örmény s egy pár ezer német és franczia
lakja az országot. Az oláhok száma különben évről-évre jelentékenyen
gyarapodik s az idegen nemzetségek absorbealására nagy képességet
mutat.
 Oláhország lakóinak szokásai, viszonyai, legalább a köznépéi,
nagyon kevéssé különböznek a magyarországi oláhokétól s egy részük
még műveltség tekintetében sem áll feljebb, noha a nagy oláh síkság,
mely természeti viszonyaira nézve a mi alföldünkhöz hasonlít, rend­
kívül termékeny s így a megélhetési teltételek s ezzel együtt a czi-
vilizáczió alapja inkább feltalálható náluk, mint a mi nyomorúságosan
élő oláhainknál. Külsőleg az
oláh a szebb emberfajok közé
tartozik s megjelenésük, ha a
piszok s az egyes öltözetdara­
bok Ízléstelensége nem rontaná
a hatást, meglepő volna. Szálas
és összhangzatos termetűek.
Sötét arczuk hosszas tojásdad,
nemes vonású. Szemeik kifeje-
zőek, majd vad szenvedélyben
égők, majd néma, megadó
bánattal telvék. Ajkaik csinosak,
fehérek, fölötte formás bajusz-
szal, de szakálluk rendesen
csak a pópáknak van. A haju­
kat a vállig leeresztik s erre
nagyon büszkék. A nők fiatal
korukban általában szépek, de
mivel a 14-15 éves leány már
teljesen kifejlett és csakhamar
férjhez is megy, korán elher­
vad. Öltözetük a mindennapi
Oláh nő. életben igen egyszerű, de ünne­
peken tarka és cziczomás. A
férfiak öltözetét elmaradhatatlanul kiegészíti a széles tüsző, mely
egyúttal tarisznya gyanánt szolgál s minden kigondolható tárgyat ebbe
raknak; a mi nem fér ide, az a kalap széles karimájára jut. A sze­
gényebb nép lakása igen egyszerű és sajátságos. Síkságon, hol nincs
elegendő fa, a kunyhókat félig a földbe vájják, ellenben a folyók
partjain az árvizek miatt való félelmökben czölöpökre rakják fel. A
kéményt valósággal luxusnak tartják s ezért a kitoluló füst a szalma­
fedelet, sőt a ház benső részét is egészen feketére festi. Szobáik bútor­
zata nem áll egyébből, mint a kemencze, asztal s néhány padból, ezen
kivül valami primitív szövőszék van az asszonyok számára. Lakásuk kör­
nyéke az udvaron szabadon kószáló háziállatok miatt rendkívül ronda.
A tisztaság általában nem tartozik erényeik közé. Életszükségletük kevés.
Föeledelük a tengeri, melyből a kedvelt mamaligát készítik, ezenkívül
a sajtot s hagymát fogyasztják nagy mértékben. Iparszükségleteik

Oláh paraszt és pópája.

nagy részét házalók s vándorczigányok közvetítik. Szellemi szükség­

letüknek elég egy szent kép s némi babonás eszközök. Általában a
babona kevés európai népnél terjedt el annyira, mint az oláhoknál, életük
minden mozzanata összeköttetésben áll azzal, olykor egészen durva
alakban mutatkozik; de igen gyakran az egyházi szertartásokkal van
György Aladár : A föld ós népei. IV. 51
összekapcsolva, melyeknek sem nagyobb, sem kisebb jelentőséget nem
tulajdonítanak a durva babonánál. Ez az általános jellemvonás még a mű­
veltebb osztályoknál, sőt a papoknál is feltalálható, kik szívesen és
legtöbb esetben naiv hittel igyekeznek a babonát az egyházi szer­
tartásokba belevinni. A varázslók, boszorkányok, jövendőmondók és
garaboncziások náluk még mindig nagy hitelre találnak. Különben
kedélyvilágukat a zene és táncz is foglalkoztatja s ezekben bizonyos
nemzeti sajátságos jelleg mutatkozik.
Névszerint való aristokráczia az oláhok közt nincs, azonban a
régi főhivatalnokok utódai s a vagyonosabb családok külön, bojárok
neve alatt ismeretes kasztot alkotnak. Tudatlanság s babonaság tekin­
tetében olykor ezek sem különbek, mint szegényebb honfitársaik:
de a társadalmi életben nagy kényelemmel és pompával élnek s a
mennyiben anyagilag tönkre nem jutottak, egyes családok pazar­
lásaikról még külföldön is híresek. Magyarországon több nagy fürdő
(Borszék, Élőpatak, Mehádia) az oláh bojárok tanyája, Párizsban, de
a saját hazájuk nagyobb városaikban is mindig akad egy pár család,
mely eszeveszett pazarlásával és nagy háztartásával feltűnést kelt. Az
ifjúság közt a nemzetiségi érzet most már erősen terjed, de azért a
régi idők óta uralkodó franczia máz a családok benső életében nem
szűnt meg s általában a franczia divat majmolása egy országban se
tűnik föl annyira, mint itt.
Az ország idegen nemzetiségei közt (az utóbbi években hevesen
kitört üldözés ellenére) még mindig legnagyobb számmal, mintegy
300.000-en, vannak a zsidók. A kereskedés, meg a korcsma kezükben
van, itt-ott a földbirtok, is. Az uzsoráskodást kiválóan szeretik s ezért a
nép nemzedékeken keresztül ki nem oltható gyűlölettel viseltetik
irántuk. Nagyon sok köztük a spanyol eredetű, kik még most is
spanyolul beszélnek, a többi pedig részint Németországból, részint
Galicziából származott oda.
A zsidók után legtöbb a csigány vagy, mint magát nevezi, rom.
Megvetett faj ez, mely még egy pár évtizeddel ezelőtt is a bojárok
rabszolgája volt; most szabad, de állandóan szolga vagy kóborló nép.
Egyes czigánytelepek is vannak az országban, rendesen azonban,
mint nálunk, falu végén tartózkodnak, zenével, üstfoltozással, szemé­
lyes szolgálattal stb. keresik kenyerüket. Ügyes és ravasz, de rest
faj s kivált könnyelmű. Vagyonos czigány a ritkaságok közé tartozik.
Jobb módjuk van Oláhországban a csángóknak, kik részint még
az itt uralkodott magyarok, részint a szomszéd vidékről bevándorlott
székelyek utódai. Kálvinista vagy római katholikus hitvallásuak, a
kik szigorúan ragaszkodnak vallásukhoz és ez tartotta fenn főkép a
sok oldalról megtámadott nemzeti jellegüket. Öltözetük s szokásaik a
székelyekéhez hasonlít. Bakó vidékén egész magyar falvak vannak

Oláh czigány muzsikusok.

(Sóspatak, Boldogfalva stb.), melyek lakói ügyes földmívelők. A
nagyobb városokban a magyarok mint iparosok és házi szolgák élnek.
Papjaik nagyrésze olasz, de egyes magyar egyházak is vannak, melyek
évről-évre gyarapodnak.
 A kisebb nemzetiségek közt a bolgárok mint kertészek, az oro­
szok kereskedők és fuvarosok, az örmények, kiknek divatos hosszú
prémes kaftánja feltűnő külsőt ad, mint nagykereskedők, vagy házalók
keresik kenyeröket. Van még, különösen a Dobrudzsában egy rakás
török, cserkesz és tatár is, s ezek oly elegyesen laknak, hogy neni-
zetiségök felől eligazodni valósággal egy kis ethnographiai rébusz;
csendesek s visszavonultak és igy az ország népességének általános
jellemvonására változtató hatást nem gyakorolnak. Sokkal nagyobb
számmal vannak a nagyobb városokban s a kikötő helyeken tartóz­
kodó nyugateurópaiak, kik e félmüveit államban rendesen hamar
meggazdagodnak és azután mint nagyiparosok, nagykereskedők s tan­
intézet-tulajdonosok a társadalomban is nagy szerepet játszanak.
Mert érdekes tünet, hogy jóllehet nemzetiségére féltékeny az oláh,
mégis nagy figyelemmel van a külföldiek iránt s azokat jobban becsüli,
mint saját honfitársait.
Oláhország alkotmányos monarchia. A régi Románia és Moldva
külön jogi állásának némi jogai az alkotmányban még megmaradtak,
de egyébként egészen modern szellemű s talán idealisabb is, mint a
hogyan e nagyrészt műveletlen népet a kifejlett népképviseleti rendszer
megilletné. Lelkiismereti és sajtószabadság, a személy, lakás s levél­
titok sértetlensége s más nagy elvi kérdések elméletben s a törvény
által szentesítve fennállanak, de a gyakorlatban éppen a nép éretlen-
sége miatt alig érvényesülnek.
A hadsereget a poroszok rendszere szerint osztották be s vezetik,
a békeállomány 60 ezer főre tehető. A legutóbbi háborúban némi
eredményt mutattak fel, de mivel a hadseregnek ezen reformja még
jóformán napjainkból való, igen hézagos és sok fejlesztést kivan.
Uralkodó egyház a görög-keleti, melynek közel 5 millió hive
van. Az oláhokon kivül, legalább külsőleg, a czigányok is ide tar­
toznak. Nagy előnyük, hogy külön nemzeti, mástól független egy­
házat tudtak létesíteni. Külön főnökeik a bukaresti és jászvárosi
metropoliták. Mint a keleti egyház nagyrészében, itt is a szerzetesek
töltik be a nagyobb hivatalokat s a világi papság jóformán tőlük
függ és mindenesetre sokkal szomorúbb anyagi viszonyok között
él, mint a kalugyerek. Az oláh különben papjait s a szerzeteseket
kiváló tiszteletben részesíti.
Az alkotmány értelmében a közoktatásügy kötelezett és az
államiskolákban ingyenes, de mivel e törvényt nem hajtják végre s
az iskolák száma aránylag csekély, a lakosság nagy része, különösen
 ROMÁNIA TÁRSADALMA 405

a nők, elemi ismeretek megszerzése nélkül nőnek fel. A városokban

igen sok magániskola van, melyekben, különösen az idegen nyelvek
tanítására súlyt fektetnek, a minthogy a nyelvtudásban a városi
rumunok (a mint az oláh magát nevezni szereti) a keleti népek között
kiválóan ki is tűnnek. Vagyonos szülők gyermekeiket külföldön tanít­
tatják, vagy legalább franczia nevelőket tartanak számukra. Mivel az
egész oktatás jóformán külsőségekre szorítkozik, a tudományok gyö­
keret nem verhettek. Ujabban azonban már elég jelentékeny irodalom
keletkezett. A hirlapok száma, a sajtószabadság s az esküdtszéki intéz­
mény behozatala óta, megszaporodott s ezenkívül a franczia folyóira­

Oláh katonaság.

tokat sok példányban olvassák. A bukaresti egyetem 1868. óta áll

fenn, vannak ezenkívül is tudományos intézeteik.
Oláhország túlnyomólag földművelő ország. A Kárpát hegyek
bensejében sok sót, petróleumot, szent, sőt aranyat, higanyt, rezet és
vasat is bányásznak s az ország egy hatodrészét nagy tölgy- és fenyő­
erdőségek borítják, de a nép e természetes kincseket még nem tudja
értékesíteni s csaknem kizárólag a földmüvelésre s baromtenyésztésre
szorítkozik. Leginkább tengerit termelnek, átlag 10 millió hecto-
literrel évenkint, azután következik a buza és rozs. Gabonane-
müekből évenkint 2-300 millió frank értékűt visznek ki. Dohányt és
szőlőt is nagy mennyiségben termesztenek. Mindamellett a földmi-
velés' igen alantas fokon áll, sok a latifundium is, melyeken szintén
extensive gazdálkodnak. A talaj rendkívüli termékenysége megen-
gedi, hogy 3-4 évben egyszer pihentetve, trágyázás nélkül is hasz-
veljék s az oláhok e rablógazdálkodást a legnagyobb mértékben
űzik is. Mióta (1856.) a jobbágyság eltöröltetett s ennek következ­
tében a kis gazdák száma jelentékenyen megszaporodott, a termelés
mennyisége is emelkedik, de még távolról sem oly nagy mérték­
ben, mint a hogyan okszerű gazdálkodással e rendkívül termékeny
talajon lehetne. Tizenkét millió hectárból négy millió alkalmas föld
még műveletlen. Állattenyésztésük is igen nagy. Szarvasmarha 3,
juh 5, sertés 1 millió s ló 7* millió van az országban s ezek egy-
részét kivitelre tenyésztik. Az erdészetet igen elhanyagolják, bár az
állami erdőség maga egy millió hectár területű. A bányászat azonban
emelkedőben van.
Még kezdetlegesebb az ipar. A honi ipar jóformán csak a
mindennapi fogyasztás tárgyairól gondoskodik és ezt sem az oláhok,
hanem a bevándorlott székelyek és németek állítják elő, mig a
magasabb élvezeti s fogyasztási czikkeket Oláhország a külföldről
szerzi. 1897-ben 336 millió frank értékű volt a behozatal és 224 millió
a kivitel. A kereskedési is nagyobbrészt idegenek közvetítik, sőt a
házalás sincs az oláhok kezében. Hazánkra nézve Románia e tekin­
tetben rendkívüli fontosságú, különösen mióta a vasúti összeköttetés
kiépült, kivitelünk mindinkább jelentékenyebbé válik s czélszerű
intézkedésekkel még a külföldi versenyt is ellensúlyozni lehetne. Már
is a ruházat, bútorzat s más ipartárgyak magyar kézből kerülnek ki.
Románia két legnagyobb vasútja Orsovári s Brassón át egyenesen
Magyarországgal áll összeköttetésben s e két vonalt a kevéssé hajóz­
ható Pruth s a többi vasutak nem birják ellensúlyozni, még kevésbbé
a belföldi közlekedés, mely ökörszekereken és nagyobbrészt az év több
szakában járhatatlan mezei utakon valóban mizerabilis.
Jelenleg így áll e kis ország. Népének nagyrésze műveletlen, a
vezérférfiakat ábrándos politika foglalja el, az ország anyagi viszonyai
pedig még mindig szomorúak s idegenek zsákmányául szolgálnak. De
mindamellett a vezetők nagyrésze makacsul ragaszkodik a nagy állami
eszmékhez s az 1867. óta fennálló bukaresti akadémia a nyelv s iro­
dalom fejlesztésének ürügye alatt idegen országokban igyekszik e
merész eszmének propagandát csinálni.
Az ország fővárosa Bukarest (Bukuresci), lakosságának számát
tekintve, jelenleg már Európa nagy városai közé tartozik. Ugyanis a leg­
utóbbi népszámlálás szerint 232,000 lakosa van. De e nagy szám s a
városnak aránytalanul is nagyobb területe nem mondható még sem ked-
vezőnek, jóllehet távolról mintegy száz, nagyrészt fénylő bádoggal fedett,
temploma s a háztömegek közt feltűnő facsoportok igen kedvező
képet nyújtanak a városról; benn annál több visszariasztót találunk.

Bukaresti vízmű a cismegui kertekben.

Utczái keskenyek, görbék, piszkosak, sok helyen feneketlen sár van,

gyakoriak a zsákutczák, némely részekben a főváros közepe táján is
elhagyatott helyek s gazdasági telepek fordulnak elő s még a kikö-
vezett utczákon sem ritkaság elhullott állatokat látni. Vannak ugyan
nagy bojárpaloták, de rendkivül ritka közöttük a szép, az Ízléssel épült.
Középületei évről-évre szaporodnak s már is több jelentékeny van
közöttük. Sétahelyei is csinosak. Igen sok a kávéház s mulatóhely.
A belső utczákon tömérdek urasági kocsi s elegáns lovas fordul meg
naponkint, az urinők itt mutogatják be uj ruháikat s járdái a délutáni
órákon zsúfolva vannak. Igen jelentékenyek marhavásárai. A városon
keresztül futó Dimbovicza folyó jelentéktelen, de az oláhok fölötte
büszkék reá s van egy gyakorta emlegetett népdaluk, mely szerint a
ki e folyó vizéből iszik, nem távozhat el örökre. A nagy kiterjedésű
városnak, mely a Dunától 60 kilométer távolságra hullámzós sík­
ságon fekszik, környéke jelentéktelen, legérdekesebb a szép Cot-
roceni kolostor, a fejedelem nyári lakóhelye. A Dunával külön vasút
köti össze s ezért az itt fekvő Giurgevo várost Bukarest kikötő
helyének tekintik. E történelmileg igen nevezetes város ma mint
kereskedelmi pont igen kiváló, különféle nemzetiségek képviselői
laknak itt, s az idegeneken kivül mintegy 22,000 lakosa van. A
város közepén levő nagy térről az utczák sugáralakulag és szélesen
terjednek szét. A Dunapartról a szemközt fekvő Ruscsuk felé gyönyörű
kilátás nyílik.
Az ország másik fővárosa Jászvásár, vagy ismertebb nevén
Jassy (66,000 1.) a Pruthtól nem messze az ország északi része vasut-
csomózatának központján fekszik. Sok tekintetben hasonlít Bukarest­
hez, bár rendezettebb, mindenütt aszfaltjárdája van, de egyúttal unal­
masabb annál. A gazdag bojárok e városban igen nagy fényt fejtenek
ki, gyakran 16 lovas kocsival s még ezenkívül lóhátas csillogó díszbe
öltöztetett szolgakisérettel jelennek meg, de kevés idegen van, a
gyári élet csaknem semmi és mivel a vagyonosok gyalog járni szégyen­
lenek, az utczai élet sem változatos. Papokat mindenütt nagy szám­
mal lehet látni. Mulatóhelyeik szintén számosak, de szolidabbak, mint
a szerencsésebb versenytársuké, Bukaresté. Az előkelő társaság nyári
estéken a városon kivül fekvő parkba kocsizik. Népes egyeteme van.
A két fővároson kivül az ország többi jelentékeny helyei a Duna
partjain vannak. Oláh nemzeti jelleget az élénk Dunai gőzhajózás
hatása következtében nem lehet találni, többé-kevésbbé mind nem­
zetközi jelentőségű, de mint ilyenek, eléggé fontosak. Sorozatukat
közvetlenül a Vaskapu után következő Szörényiorony (Turn-Severin),
egy ma még csak 10,000 lakosú, de gyorsan emelkedő hely nyitja
meg. E városka lakosainak csinos nemzeti öltözetét feltüntető képet
is mutatunk be. Régi római emlékein kivül kellemes fekvése is figye­
lemre méltó. Az utána következő, régebben eléggé nevezetes kikötő
helyek Kalafat, Turnu Magurelli (az Olt torkolatánál), Zimnicza
kevésbbé jelentékenyek. Giurgevon tul azonban a mocsáros part
mellett elhaladva, a Pruth torkolata mellett, a Duna gőzhajózás egyik
legtekintélyesebb helyére, Brailára akadunk (57,000 1.) Hajdan tekin­
télyes erősség volt, most szabad kikötő, mely rendkivül gyorsan
emelkedik és csinos keleti város. Még nála is jelentékenyebb hely

Oláh leányok Turn-Severinből.

Galacz, melynek lakossága az ötvenes évek óta megkétszerező­

dött, ma 58 ezer. E város a Szereth torkolatánál kis magaslaton
fekszik. Piszkosabb s rendetlenebb is, mint Braila, de fogadói és
mulató helyei egészen európai berendezésüek. Szép kikötőjében szám­
talan hajó fordul meg, melyek árboczai egész erdőt képeznek. Külö­
nösen Konstantinápolylyal, Bécscsel és Odeszszával van nagy össze­
köttetése.
A Duna Galaczon túl, Tulcsa környékén megoszlik, s mint
már föntebb emiitettük volt, három ágban ömlik bele a Fekete-
György Aladár: A föld és népei. IV. 52
tengerbe. Torkolatától délre fekszik Románia tengeri kikötője Con-
stanza, melyért az ország nagy áldozatokat hoz. Legújabban közte
és a főváros közt vasúti összeköttetést létesítettek. E czélra a Dunát
Csernavodánál áthidalták. Ez a vashíd kiváló építészeti alkotás, mert
a Duna főágán átvezető részének magának öt 190 méteres nyilasa
van, s magassága a víz színe fölött 37 méter, úgy hogy a leg­
nagyobb vitorlások is átsiklanak alatta. A híd 35 millió frankba
került, s az épités egyik fő vezérembere magyar mérnök (Enyedi
Béni) volt.
A hatalmas híd kiépítése óta gyorsan emelkedik Constanza,
melyből angol vállalkozók egyúttal fényes tengerifürdőt alkottak, a

A csernavodai dunahíd.

hol főleg angolok és Konstantinápoly, valamint Bukarest előkelő­

ségei találkoznak.
Oláhország néhány többé-kevésbbé érdekes belföldi városát
nem említve, minő többek közt az eléggé ismert Pitest és Ploest s
a Brassóhoz közel gyönyörű völgyben fekvő Sinaia, melyet Erzsébet
királyné (Carmen Sylva) európai hirüvé tett, különösen érdemes
egy pár szót szólanunk az 1878-ki berlini szerződéssel ide csatolt
Dobrudzsáról, mely 13,270 • kilométerre terjedő terület a Dunának
Szilisztria környékén alakult ive s a Fekete tenger közt fekszik.
Vízben nagy hiányt szenvedő, a Duna mentén pedig mocsáros
vidék. Belsejében elvétve egy-két tó is akad. Hepe-hupás, buczkás
dombosvidék, bozótos tenyészettel, s a mocsarak táján fűzfákkal.
Nyáron a Duna mentén a kigőzölgés egészségtelen, beljebb pedig
csaknem kiállhatatlan a forróság. Mindamellett e vidék meglehetősen
népes. Az orosz hódítások folytán hazájuktól megfosztott tatárok és
cserkeszek igen nagy számmal telepedtek itt le s utódaik a föld­
müvelésben és baromtenyésztésben nem kis ügyességet fejtenek ki.
Kivülök azonban még sok különféle nemzetiség van itt: törökök,
oláhok, bolgárok, kozákok, oroszok s igen sok európai kalandor.
A deltavidéken, ott a hol mocsárok nincsenek, igen termékeny a föld,
s nagyon valószínű, hogy a mocsárok kiszárításával s a nádasok elége­
tésével igen sokat lendülne. Jelenleg azonban ilyen messzemenő gaz­
dasági szándékokról szó sincs. Közigazgatási tekintetben e vidék igen
elhanyagolt, leginkább menekülőkből és üldözött vallásfelekezetek
híveiből álló lakosait kormányozni is alig lehet. Jelentékenyebb helyek
csak a Dunától Constanzába s a tengerpartra vezető vasút mentén
alakultak. A terület különben hadászati szempontból igen nevezetes
és megnyerésével Oláhország jelentékenyen gyarapodott.

A SZERB KIRÁLYSÁG.

Szerbország a 14-ik század közepe táján hatalmas birodalom

volt, határai a Dunától az aegei tengerig s az Adriától a Fekete
tengerig terjedtek s rövid ideig ugy látszott, mintha ez ország népe
hivatva lett volna magába olvasztani a görög császárságot. Kicsinyes
viszálykodások s a törökök túlnyomó hatalma megsemmisítették e
reményeket. A rigómezei ütközet óta (1389) egész napjainkig a szer­
bek a törökök alattvalói voltak. Egy részük elmenekült, más részük
áttért az izlamra, de akadt egy kis töredék, mely a szabadság iránt
soha sem vesztette el érzékét s a törökök hanyatlása óta, de különösen
a XlX-ik században, több és több önállóságot vívott ki magának.
Előbb a montenegróiak, azután a szerbek lettek önállóakká. Ez
utóbbiak országa tulajdonkép csak napjainkban, az 1878-iki berlini
békével nyerte meg teljes önállóságát s 1882-ben lett királysággá.
Jelenleg a többi európai államokkal lényegileg egyenlő alkotmánya
van: népképviseleti alapon nyugvó örökös monarchia. A törvényhozó
hatalmat a király az országgyűléssel (skupstina) együtt gyakorolja s
az országgyűlés tagjait részben általános szavazatjog alapján választ­
ják, részben a király nevezi ki. A senatus jelenleg mint államtanács
52*
működik és a törvényjavaslatok előkészítésével foglalkozik. A végre­
hajtó hatalmat ez országban a fejedelem felelős miniszterek által
gyakorolja.
Lakosai között több mint két millió főre tehető a szerb, de
oláh, bolgár, czigány s albán is van jelentékeny számmal. A lakosság
az utóbbi években igen gyarapodott; a városi elem az összes
népességnek egy tizedrésze. Egy négyszög kilométerre mintegy 50
lakos esik s ez a szám a termékenyebb völgyekben még jelentéke­
nyen szaporodik is. A népesség valódi zöme szerb, a délszláv tör-

Szerb parasztok Belgrád környékéről.

zsek egyik legkiválóbb nemzete. Nagyrészt magas s karcsú termetűek,

erőteljes testalkattal s élesen jellegző arczvonalakkal. A fej arányos,
felső része azonban kissé hegyes s a pofacsontok előreállók. Hajuk
többnyire gesztenyeszínű, ritkán fekete. A férfiak rendesen rövid hajat
viselnek, régebben le is borotválták, egyedül a papoknak van hosszú
hajuk s dús szakálluk. A nők a fekete hajat kiváló ékességnek tartják
s ezért ha nem fekete a hajuk, ilyenre festik. A szerb nő nem rend­
kívüli szép, de kellemes. Öltözetük jóformán minden vidéken változó,
ám a czifraságnak, tarkaságnak szeretete általános. A férfiak általában
egyszerűen öltözködnek. Fez, bokáig érő gatya és pitykés mellény
nyári öltözetük: csaknem elmaradhatlan e mellett az öv, melyből piszto­
lyok és török fogantyúja látszik. Ha hosszabb útra kelnek, a férfiak
köpenyt és puskát visznek magukkal. Lábukra bakkancsot és tarka
harisnyát húznak. Legsajátságosabban öltöznek a városi lakók, fel­
tűnően sujtásos a ruhájok, arany paszomántos piros mellényük s csi­
nosan hímzett az ingük. De e szép nemzeti öltözetet az európai divat
már meglehetősen ki­
szorította.
A szerbek lakó­
helye kis községekben
(1290 van ilyen a kis
országban) rendkívül
egyszerű. Kőalapon fa­
gerendákbólrakják ösz-
sze s föléje fa- vagy
szalma-tetőt tesznek.
Benseje két, legfeljebb
3 szobára oszlik. Köze­
pén van a konyha, mely
födetlen. A lakószobák­
ban ágyak helyett sző­
nyegek s párnák van­
nak, az üvegablakok és
a szekrények ritkák, a
ruhákat Magyarország­
ból hozott tulipános
ládákban őrzik. Azon­
ban legalább egy szent
kép elengedhetlen bú­
Előkelő szerb nő.
tor, mely előtt állan­
dóan lámpa ég. Más
képek s üvegek már csak kivételesen fordulnak elő parasztházakban.
Legérdekesebb, hogy a családfő (starjesina) lakása körül a család
többi nős tagjainak lakásai vannak. Ezek nagyrészt egyszerű háló­
szobák, mivel az étkezést közösen végzik s udvarukat is közös kerí­
tés veszi körül.
A családi közösség általában az ország nagy részében még
patriarchális egyszerűségében meg van. Minden anyagi és szellemi
kérdésben a családfő csaknem korlátlanul intézkedik és halála után nem
örökösödés, hanem választás utján a legalkalmasabbat teszi a család
fejévé, ki a kormányzás és rendelkezés jogát ekként a családban
megnyerte. A nőknek helyzete aránylag kedvező, jóllehet a férfinál
alábbrendelt lényeknek tekintik. Költői felfogásra és a vérségi kapcsok
tiszteletére mutat, hogy
a fivér mindenkor nő­
vérének természetes
gyámja és oltalmazója.
E költői viszonyhoz
hasonló a szövetkezett
testvérek vagy nővé­
rek (pobratimstvo, pro-
sestrimstvo) barátsága,
melyet a vérrokonság­
nál is fontosabbnak
tartanak. Minden ifjú
lehetőleg húsvétkor,
vagy családi ünnepek
alkalmával keresi ki e
barátot és templomban
esküsznek egymásnak
örök szövetséget, me­
lyet rendesen szigorúan
megtartanak. A szerbek
költői érzékét külön­
ben nemcsak e társa­
dalmi viszonyok tanú­
sítják. A zenét és dalt
kiválóan szeretik és
népköltészetük már év­
Szerb kanász Nis vidékéről. tizedekkel ezelőtt is
egész Európában isme­
retes volt és a tudósok nagy gonddal gyűjtötték össze termékeiket.
A sok egyházi ünnep, a pedáns lelkiismeretességgel megtartott csa­
ládi és községi évfordulók a mulatásvágynak gyakorta ismétlődő alkal­
mai. A mulatásvágygyal együtt jár a komoly munka kerülése is. A
földművelést a szerb csak szükségből s egészen régi egyszerű módon
folytatja, az iparos foglalkozását kerüli, szolgálatba nem lép s leg-
nagyobb előszeretettel viseltetik a pásztorkodás, katonáskodás és
kereskedés iránt, melyek nem oly terhesek. A tisztán szerbek által
lakott vidékeken ennélfogva a baromtenyésztés s különösen a disznó­
kereskedés virágzik. Egy millió disznó és 3 millió juh van Szerbiában.
Az állatbőrökkel és más nyersterményekkel kereskedő szerbek messze-
földre elvándorolnak. Minden felnőtt szerb e mellett katona is s nagy­
részt saját fegyverével megy a hadgyakorlatra. A harczi kedv azonban
társas együttlétükben nem nyilatkozik. A szerb paraszt türelmes és
békés, a vérboszu náluk ismeretlen. Makacssága ellenben elég nagy
és szeret perlekedni.
Sokkal szorgalma­
sabbak a többi Szerbia"
ban lakó népfajok, külö­
nösen a bolgárok. Igen
ielentékeny helyet foglal­
nak el Szerbiában is, de
azonkívül a nyári hóna­
pokban ezrenként vándo­
rolnak ide, hogy a szer­
bek mezei munkájában
segítségül legyenek. Kü­
lönösen a hagymát és a
paprikát nagyban s igen
gondosan tenyésztik és
szépen is gyarapodnak.
Kevésbbé ügyesek, noha
a szerbeknél szorgalma­
sabbak, az oláhok. Hires e
faj szívósságának példája. Szerbiában az iskolákban kivétel nélkül
szerb a tannyelv s a szerbiai oláhok gyermekei szorgalmasan járnak
iskolába, mindamellett nemzetiségét elvesztett oláhot találni nem
lehet, ellenkezőleg viseletük, szokásaik első pillanatra megkülön­
böztetik őket a többi lakóktól s oly helyeken, hol összevegyülnek,
rendesen a szerb oláhosodik el. Rokonságban vannak velük a czin-
czárok, kik azonban nem laknak tömegesen együtt, hanem inkább az
iparos s kereskedő elemet képviselik. A czigányok már mind letele­
pedtek s vannak egyes tisztán czigány, habár nyomorult faluk is.
Főfoglalkozásuk a téglavetés. A zsidók száma igen csekély, nagyobb­
részt spanyol eredetűek (maguk közt spanyolul még beszélnek is),
azonban minden téren nagy befolyásra tesznek szert, jóllehet a nép
gyűlöli őket.
Az európai kis államok között kevés van, mely államiságát és
közös nemzeti érdekeit nagyobb gonddal ápolná, mint ez a kis ország.
Ugy szellemi, mint anyagi tekintetben minden téren jelentős haladást
találunk náluk, noha önállóságuk jóformán mai keletű s a haladásra
legalkalmasabb időket ez ország fegyver zaja közben élte. A haladás
külsőleg is észrevehető. A tanyaszerü apró falvak most is többségben
vannak ugyan, de nagyobb községek s egyes már-már európai szí­
nezetű városok alakultak, melyeket a keleten csaknem isme-

Egyetem Belgrádban.

rétien jó utak s távírók kötnek össze. A községekben mindenütt

fordulnak elő középületek s nevezetes, hogy ez épületek között az
iskolának kiváló helye van.
Iskolaügye általában gyenge ugyan, de a keleti fogalmakhoz
képest igen jó. A néptanítók nagyrésze hazai képzőintézetekben nyerte
ismereteit s a felsőbb iskolák közül egy pár a fővárosban európai
színvonalon áll. A nagyobb iskolák mellett könyvtárak és nyilvános
gyűjtemények, a fővárosban egyetem, múzeum s irodalmi társaság
is van. Fejlettebb e kis országban a közoktatásügy, mint az egyházi
élet. Papi seminarium régóta van ugyan, de a papok nagy részének
képzettsége igen csekély, jóformán csak az egyházi szertartásokra
szorítkozik s vannak sokan, kiket a köznéptől csak öltözetük s sza­
kálluk különböztet meg. A szerzetesek sem műveltebbek, de tekin­
télyük nagyobb, a metropolita és a püspökök az ő körükből kerülnek
ki. Szerbiában névleges vallás-szabadság van, de az állam-egyházból
kitérni nem szabad.
Mint már említettük is, a földmüvelés és iparűzés nagyon kezdet­
leges fokon áll. Jóformán az állattenyésztés a nép fő élelmi forrása.
Mágnások és nagybirtokosok nincsenek. A kisbirtokosok nem igyekez­
nek az okszerű földművelést meghonosítani. A művelhető föld nagy-

Székesegyház Belgrádban.

része parlagon hever, de azért a gabonaneműek s gyümölcsök oly

nagy bőségben teremnek, hogy még kivitelre is marad. Általában
gazdag, áldott földje van az országnak. A hegyeket sűrű erdők
borítják, melyek az esztelen pusztítás ellenére is nagy kincset kép­
viselnek ; a hegységekben érez és barnaszén található s egyes völgyei
rendkívül termékenyek. Az ipar fejletlensége folytán a legtöbb ipar-
czikket külföldről hozzák s az egész országban alig egy tuczat jelentéke­
nyebb gyár van. A kereskedelem azonban igen élénk. Magyarországból
gazdasági eszközöket, kocsikat, porczellán- s faárukat igen nagy
mennyiségben szállítanak s az átmeneti forgalom Törökországba nagy.
1897-ben 56 millió frank értékű árut vittek ki Szerbiából s az átmeneti
forgalom értéke 14 millió volt, az egész fele részben Magyarország felé.
Mihály fejedelem érczszobra és a színház.

Az országnak nemcsak fővárosa, de kétségtelenül legjelentéke­

nyebb helye Belgrád (Nándorfehérvár, vagy szerb nyelven Beográd =
Fehérvár). Kevés város van, melynek földrajzi fekvése oly kedvező
lenne, mint a szerb
fővárosé, s hogy itt
eleddig, a Duna, Tisza
és Száva összefolyá­
sánál csak mintegy
60,000 főnyi lakosság
telepedett le, kétség­
kívül a kedvezőtlen
politikai viszonyok­
ban leli magyarázatát.
De [az uj viszonyok
között az emelkedése
elég gyors és teljesen
átalakító. Azok az
utazók, kik e várost

A kragujeváczi fegyvergyár.
néhány év alatt több­
ször látogatták meg,
valamennyien meg­
egyeznek abban, hogy
a régi városra alig
lehet ismerni. Külö­
nösen a török ura­
lomnak még egy év­
tized előtt csaknem
sértetlenül állott em­
lékei egészen eltűn­
tek. A leginkább ál­
lami intézetek befo­
gadására szolgáló vár
és a város között igen
szép park alakult s a
Doocsal régi török
város helyén széles,
egyenes utczákban,
előkelő paloták épül­
tek. A régi török
mecsetek közül rövid
idő múlva egyet is
alig hogy lehet látni.
 Közintézetei közt kivált egyeteme nevezetes, melyhez a nem­
zeti könyvtár és a rendkivül gazdag éremgyüjtemény is tartozik.
Bankjai s kereskedőházai nagy számmal vannak. Vasár- és ünnep­
napokon a lakosság a várostól 6 kilométernyire fekvő kellemes Top-

Nis török negyedéből.

csider nevű kies helyre rándul, melynek szép parkjában Obrenovics

Mihályt megölték. A környéken nevezetes kirándulási hely még a
középkori várrommal diszített Avala hegycsúcs. Belgrádot ma már ke­
leti városnak szoros értelemben alig lehet nevezni, bár tagadhatlan,
Nisi várkapu.
hogy idegenszerű jellegűvé teszik a vár körül amphitheatralis alakban
való szétterülése és piszkos utczái is.
Az országnak legnevezetesebb helye a fővároson kivül a csaknem
középpontját képező Kragujevácz (14,000 1.), mely város főkép mint
az uj ország székhelye nagy tekintélyben áll a népnél s e mellett
egy ideig hatalmas katonai erősség is volt. Nagy kiterjedésű hely,
de régi nevezetes épületei a mai korban már igen egyszerű s jelen­
téktelen emlékek s különben a város kevéssé haladt.
Nagyobb haladást lehet észrevenni a Duna partján fekvő váro­
sokban, melyek a szomszéd magyar vidékekkel elég élénk kereske­
delmetfolytatnak. Ezek közé tartozik a magyar történelemben nevezetes
Szendrő (Semendria, vagy szerbül Smederevo) s a jelentékenyebb
Milanovácz. Jelentékenyebb városok még az ország más részei­
ben Krusevácz, Alcxlnacz és különösen keleti vasúti összeköttetésénél
fogva fontos Nis (22,000 1.), az ókori Naissus. Nagy Konstantin
szülőhelye és dédelgetett városa, melyet később Attila feldúlt. Mindig
fontos csomópont volt Konstantinápoly és Szaloniki felé. Ma nagy­
ságra Szerbia második városa, melyben a modern fejlődés mellett
még mindig ott találjuk mecseteivel a „török negyed"-et. A többi
szerb városokban is gyarapodik az európai elem; de nagyrésze azért
még igen fejletlen viszonyok közt van s a szerteszéjjel sürün emel­
kedő várak és erőditések a legközelebbi mult középkorias viszonyaira
emlékeztetnek. Legbüszkébb a szerb a kis vidéki városok közül
Sabáczra, melyet „szerb Páris"-nak neveznek s hol csinos széles
utczák és nagykereskedések vannak, de e hely is Nyugateurópa
lakosaira jelentéktelen benyomást tesz.
A városoknál sok tekintetben méltóságosabbak a zárda-telepek,
melyek közt itt ez alkalommal a gomjakit emiitjük fel. Igen szép
regényes sziklavölgyben van a szent Száva nagy barlangja, melynek
bejárata csúcsíves kőfala templommal áll összeköttetésben. A rege
szerint a szent e helyen a fecsegő Mlava pataknak csendességet
parancsolt, hogy a szentiratok olvasásában ne zavarja a zárda atyáit
s a patak vize máig sima és csendes. A patak mellett van a zárda,
melyet Lázár czár alapított.
 MONTENEGRÓ (Csernagora).

A Fekete hegyek országa a berlini béke előtt csak 4300 • kilo­

méter területű volt 186,000 lakossal, ma már területe 9400 • kilo­
méterre nőtt s lakossága is megnagyobbodott s a mi ennél is jelen­
tékenyebb, az újonnan szerzett terület sokkal termékenyebb, mint az
elöbbeni és a kis or­
szágnak most már ten­
gerpartja is van. Har­
czias népe, mely föld­
jéből megélni nem
tudván, nemzedékeken
keresztül rablással fog­
lalkozott, a változással
máig nincsen megelé­
gedve s ujabban is kí­
sérleteket tesz terüle­
tének nagyobbítására
s sokan vannak, kik
ez igyekezeteért e kis
országot a Balkán-fél­
sziget Piemontjának
tartják.
Az ország nagy
része kopár mészszik­
lából álló karsztvidék.
Az erdő kevés, s a
sovány csenevész kecs­
kelegelők is a minden­
felé ezrével heverő
erratikus sziklatömbök
Előkelő montenegrói nő.
közé szorulnak. Egy
montenegrói rege szerint isten angyala a teremtés után a földön levő
köveket osztotta szét. Ott jártában zsákja kiszakadt s a maradék kő
a zsákból mind Montenegrón hullott ki. Patakok is csekély számmal
vannak, de mint minden karsztvidéken, itt is a mészhegységben
meggyült viz a hegyek alján gyakran alkot medenczéket s egyes
patakok föld alatt folytatják útjukat. Síkságai aránylag kicsinyek.
A folyó völgyben itt-ott buja növényzet van s ily helyeken a gabona,
szőlő és dohány is megterem ; de tényleg az egész területnek csak
egy tizedrésze termékeny s némely vidékeken fát sem lehet találni.
A lakosság régebben kizárólag a dél-szláv törzshöz tartozott, az
új területtel sok albanit nyertek, kikkel azonban meggyült a bajuk,
mivel a montenegróiak fenhatóságát elismerni vonakodnak s mint
idegen s szintén harczias törzs, lázongásra igen hajlandók. Maguk a
montenegróiak a szerbekkel rokonoknak tartják magukat és kétség­
telen, hogy a törököktől kiűzött szerbek egy része ez ország hegyei
között keresett menedéket; de azóta sok idegen vér vegyült hozzájuk,
mert ez a föld az üldözötteknek állandó menedékhelye volt. Valóságos
typusról tehát szólni sem lehet. Nagyjában erőteljes, magas és széles
vállú alakok, de alacsony és gyenge termetűek is számosan vannak.
A barna s fekete szem és haj túlnyomó. A férfiak rendesen csak
bajuszt vagy pofaszakállt viselnek s egyedül a papok hagyják meg
teljesen szakállukat. Nőik közt igen kevés a szép, de a matrona-alak
sem tartozik a ritkaságok közé. Az öltözet mindkét nemnél festői.
Csillaggal diszített fezalaku kalapjuk, aranyozott piros mellényök s a
fölött hosszú redőzött fehér ruha, fegyverekkel megrakott öv, redős,
kék, térdig érő gatya és bocskor a férfiak viselete, e mellett még
shawl, melyet köpenyül s este térítőül használnak. A nők az ing
fölött nyitott s gazdagon hímzett mellényt, övet, selyemkötényt és
fekete kendőt hordanak, néha sapkát, diszitve csillaggal s a szabad­
ságot jelképező szivárványnyal.
Minden montenegrói született katona, ki béke idején csak vadá­
szik s hever, a munkát a nőkre s idegenekre bizza. Hivatása küzdés,
hadviselés. Az iparos foglalkozások nagy részét még most is meg­
alázónak tartják, legalább otthon, mert külföldön s még Konstanti­
nápolyban is sok montenegrói nehéz munkával keresi kenyerét. De
ha otthon háború van, mindannyi hazasiet és csak rendkívüli nyomor
kényszerítheti őket arra, hogy állandóan idegen földön telepedjenek
meg. Otthon igen becsületes nép, vendégszerető, tiszta családi életet
folytat és mértékletes, de a mellett hirtelen haragú, boszuálló és
esetleg kegyetlen is. Tudása igen csekély, az öregek előtt az irás
és olvasás mestersége még most is ismeretlen, noha az iskolák száma
szépen szaporodik s ezekben ingyenes, kötelező oktatás van. A tudás­
vágy és a haladási ösztön nincs bennök egészen kihalva, de meg-
nyügözi a haladást a nép conservativismusa és tradíciói, a mit féltéke­
nyen őriznek. Népköltészetükben sok becses gyöngy van, szónoki
tehetségük dicséretet érdemel. Mindannyian vallásos s vakbuzgó görög
nem-egyesültek, és a papoknak nagy tekintélyük van. A nőket lenézik,
valóságos teherhordónak tekintik és a férj nejével együtt nyilvánosan
soha sem jelenik meg. De a leigázott nő azért nem buta, sőt bizo­
nyos tekintetben gyöngédség jellemzi őket.
Ez érzelmet a patriarchális életmód teremtette meg. A vérro­
konok a családfő vezetése alatt mind együtt laknak és tulajdonkép
minden község csak egy család ; egyes nagyobb helyek kivételével a
mi faluinkhoz hasonló köz­
ségek a montenegróiak közt
nem is találhatók. Az egyes
házakat rendesen sziklata­
lajra vagy hegyoldalra épitik,
hol mintegy természetes
oltalmat nyernek. A szegé­
nyebbek házai faragatlan
kőhalmazok, vakolat nélkül,
rendesen szalmafedéllel és
egyetlen lakosztálylyal, mely
konyha, kamara, lakóház és
istálló egyúttal. A konyhát
a tetőről lánczon lógó üst
és alatta kövekből kirakott
kis emelvény helyettesíti.
Tengeri, burgonya s káposzta
a leggyakoribb eledeleik.
Hus, különösen kecske és
bárány, valamint bor csak
ünnepies alkalmakkor tutnak
asztalukra. A gazdagabbak Montenegrói őrszem.
háza emeletes, alul az istálló
van és az egész ház körül van keritve. A szegényebbeknél ágyak,
ablaküvegek, asztalok és más luxus-tárgyak hiányoznak, de meg
van a szent kép s természetesen a fegyvergyűjtemény, mely a gaz­
dagoknál rendkívül érdekes és nagyértékü. A fegyvereket rendesen a
falra akasztják s útra egész gyűjteményt visznek magukkal; még a
nők kezében is gyakran van fegyver s a csatározásoknál fegyver­
töltésre használják őket.
A katonaságnál csak ujabban hoztak be bizonyos rendszert és fegyel­
met. Azelőtt minden törzs saját főnöke alatt önállólag működött, 40
ily törzs van külön kapitány (knez) vezetése alatt, ki békében fejük
is. Háborúban ezek a főnökök tartottak a fejedelem elnöklete alatt
közös tanácskozást. Toborzás nincs, a háború hirére felszólítás nélkül
sereglenek össze a férfiak s csak a beteg marad el. Most azonban
már rendes hadtest is van, mely 16,700 főre rúg. De még a leg­
utóbbi lázongásoknál is megtörtént, hogy nem a rendes katonák,
hanem maga a köznép kezdi a háborút s jóformán saját szakállára
folytatja azt. Kalandnak tekintik az egészet s néhány barom elrablása
a főczél előttük.
Uralkodó egyház a görög-nem-egyesült. Régebben a püspök
(vladika) maga a fejedelem volt, most külön egyházi hatóságuk van,
mely azonban a kis ország félve tisztelt patronusát, az orosz czárt,
ismeri el fejének. Rangban legközelebb állanak a zárdák főnökei. A
barátok tanítással foglalkoznak s az oláh kalugyerekhez hasonló öltö­
zetet viselnek, veres sipkát s itt-ott övükben handzsárt. A világi papok
öltözete olyan, mint a köznépé, csak a telt szakáll különbözteti meg
őket, fegyvert hordanak s a háborúba is elmennek, bár nem harczol-
nak. Egyházi szabályaik szerint felszentelés előtt valamennyien meg­
nősülnek, atyjuk rendesen már gyermekkorukban keres ki számukra
menyasszonyt, ki leendő ipa házánál lakik. Az albánok római
katholikusok s mintegy 13 ezer mohamedán is van köztük. Teljes
vallásszabadságban élnek s a mohamedánok honfitársaikkal együtt
gyűlölik a törököt.
A kis ország földje, mint már említettük, egészben véve termé­
ketlen s ezért a lakosság nagy része csak állattenyésztéssel foglal­
kozik. Erez van ugyan a hegyekben, de kiaknázására még most alig
gondolnak. Némi házi ipar volt eddig az egyedüli nagyobb foglal­
kozás s csak a kovács- és lakatosüzletet folytató czigányok és
néhány letelepedett dalmát és albáni gondoskodtak más szükségle­
tekről. Ma az újonnan nyert területen már iparosok is meglehetős
számmal vannak, de azért a kis országnak különben sem nagy igényeit
ipar tekintetében a szomszéd tartományok s különösen Cattaro és
más dalmát városok elégítik ki. Ennek fejében ők állati terményeket,
besózott halakat, sárga festöfát és más effélét szállítanak.
Az ország főszékhelye, sőt régebben egyedül jelentékeny helye
Cetinje. Cattaroból egy magas mészsziklahegyen, még ma is leg­
nagyobb részt csak lóháton, nem kis fáradsággal lehet ez 1140 méter
magasságban fekvő helyre feljutni. Némely helyeken a lovakat is
vezetni kell. Maga a város egy körülbelül 3000 lépés hosszú és ezer
lépés széles völgykatlanban fekszik, a kilátást mindenfelé magas hegyek
zárják el. Még most kicsiny, 300 ház sincs benne, a házak a többi
montenegrói községekétől eltérőleg, cseréppel fedettek. 800 m. hosszú
s 25 m. széles utcza s egy másik hasonló szolgálnak a közlekedésre.

Antivari erődje.

A házak közt alig van tíz, mely nyugat-európai fogalmak szerint e

nevet megérdemelné, azaz kéménye volna s benső része több osz­
tályra oszlana. A legjelentékenyebb épületek a kolostor, a szenátus,
azután jő a fejedelem háza, a kórház és porta. A két előbbi régebben
védelmi eszközül is szolgált. A fejedelem laka egyszerű emeletes
54*
épület, kőfallal körülvéve, mögötte „park" vonul el, mely azonban
csak rét. Közepén van egy pár fa és ez alatt néhány fapad, a feje­
delmi család mulató helye. Ha a fejedelem európai kényelmet akar
élvezni, Cattaro közelében osztrák területen levő villájába vonul.

Montenegrói martalócz.

E primitív fejedelmi székhely, mely különben évről-évre gyara­

podik, hasonlíthatlanul városiasabb kinézésű, mint a többi monte­
negrói községek. Az ország hivatalnokainak diszegyenruhái, egy
nagyobb vendégfogadó kávéházzal s a gyakran látható idegenek a
rendestől nagyon eltérő képet nyújtanak. Más községek, minő Nyegus,
Rjeka, Obod valódi paraszt telepek egy pár tuczat házzal. Az uj terü­
leten azonban, különösen a Skutari tó körül, több jelentékeny hely
van. Legnagyobb ezek közt Podgoritza, mintegy 7000 lakossal és egy
jelentékeny erőddel. Ilyen erődök az országban meglehetős számmal
fordulnak elő, Sablyak a Skutari partján, Spus az Ostrog-szorosnál
eléggé nevezetesek. E szoroshoz közel, Danilograd városka mellett,
hol gazdasági tanintézet is van, fekszik Ostrog hires zárda. A szikla
alján torony van, néhány remetelakkal s fent egy barlang, részei a szent
helynek. E barlangban van Vazul vladika sirja, ki mint barát és had­
vezér, Montenegró függetlenségének kivivására igen sokat tett s mint
szent, a délszlávok között nagy tiszteletben áll s ezért szentháromság
napján igen sokan zarándokolnak sírjához. E barlangnál 1853-ban
Mirko és Kreo Petrovics husz hü montengróival kilencz napon át
védték magukat több ezer török ellen. A hajókázható Rjeka torko­
latánál, a Skutari tó partján, meleg források vannak, melyekben a
Scoranza nevü jóizü s nagy keresletnek örvendő sardella-halakat fog­
ják. Az Adria partján Antivari és a kis Dulágno, kikötővárosai Mon­
tenegrónak. Jelentőségük ma csekély, de a jövőben e most már hala­
dásnak indult kis országnak bizonyára nagy szolgálatokat fognak tenni.
Montenegrónak jelenleg még vasútja nincs, kőutait nagy költség­
gel most építették s hajókázása a Skutari tavon fölöttébb kezdetleges.
De a kis ország anyagi helyzete folyton jelentékenyen javul s a nép
patriarchális összetartása folytán valódi nyomor nincs köztük. A régi
szokások és erkölcsök a terület megnagyobbodása következtében
természetesen gyorsan változnak s rövid idő múlva ez ország állapota
egészen más lesz, mint régente volt, mikor az úton állást és kecske­
lopást természetes és megengedett kenyérkeresetnek tekintették.

BOLGÁRORSZÁG.

Európa legifjabb állama, mely a berlini szerződés óta áll fenn,

noha alakilag még függésben a török birodalomtól. Egykor igen
hatalmas birodalom központja volt s a világtörténelemben nem kis
szerepet játszott, de később a török hódítás óta annyira elfeledték,
hogy egészen ismeretlen lett s egy bécsi tudós, Kanitz, hosszabb
részletes tanulmányozás után kiadott munkája „Donau-Bulgarien und
der Balkán" jóformán csak napjainkban fedezte fel újólag. Az ország
politikai megalakulása óta azonban sokan meglátogatták s ma már
a mi irodalmunkban is eleget olvashatni felöle.
A berlini kongresszus a bolgárok földjéből két külön tartományt
szervezett. A tulajdonképeni Bolgárország határait nagyjában a Duna,
Szerbia, a Balkánhegység és a Fekete-tenger alkotja. A Balkánon csak
egy helyen, nyugat felé halad túl jelentékenyen, a hol a fontos Sophia
város fekszik. A másik túlnyomólag bolgárok által lakott, valamivel
kisebb terület Kelet-Rumélia név alatt a Balkántól délre szerveztetett
oly módon, hogy katonai és politikai tekintetben a törökök hatósága
alatt marad, de külön keresztyén kormányzója és bizonyos autonómiája
van. Később kimondatott, hogy Kelet-Rumélia kormányzója mindig
a bolgár fejedelem. Ez által két tartomány egyesitése tényleg meg­
történt; közjogi uniója valószinüleg csak idő kérdése.
Bolgárország nemcsak földrajzi fekvésénél s uj alakításánál fogva
érdekel minket, hanem azért is, mert törzslakossága, mely az ország­
nak nevet adott, velünk magyarokkal rokon ural-altáji nép volt. Még a
középkor kezdetén jöttek ide, a 6-ik században már hatalmas országot
alapítottak, mely több viszontagság mellett Konstantinápoly elfogla­
lásáig fenállott, de maga a nép a görög-keleti hitvallás elfogadása
után nyelvét és nemzeti jellegét egészen elvesztette s a délszlávokéval
rokon nyelvet fogadott el, melyben a régi nyelv emlékei igen csekély
számmal maradtak meg. A mult század végén és ennek elején még
egy új átalakulás látszott náluk kezdődni, a mennyiben az intelligentia
körében a görög nyelv lett uralkodóvá, de a 40-es években a „nem­
zeti reactio" újból felélesztette a szláv irányt s a mi különösen érde­
kes, e mozgalomnak vezetői magyarországi szlávok voltak, kik közt a
beregmegyei Venelin Ivanics György nevét ma is nagy tisztelettel
emlegetik.
Különben az új államban a bolgárok ma még nincsenek nagy
többségben. Vannak itt törökök s tatárok, cserkeszek, szerbek, oláhok,
spanyol-zsidók, örmények, albánok és czigányok s ezek közt különösen
az oláhok igen jelentékenyek, mert az itt letelepedett oláhok általában
értelmesebbek s munkásabbak, mint a saját hazájukban lakó népek s
bár életmódjuk és házi berendezésük a többi lakosokéval megegyezik,
öltözetben s nyelvben megtartották nemzetiségüket és azokkal együtt
politikai rokonszenvet tanúsítanak saját hazájuk iránt. Legártatla-
nabbak politikai tekintetben a czinczárok, görögök s örmények, kik
mint kereskedők, csaknem minden városban feltalálhatók, de töme­
gesebben sehol sem laknak. Czigányok már több helyen találhatók
együtt, de leginkább a spanyol-zsidók (27,531). Érdekes, hogy
ez országban a zsidók aránylag már kevéssé foglalkoznak keres­
kedéssel, a sokkal ravaszabb bolgárok s még inkább a görögök egé­
szen háttérbe szorítják őket. A törökök szétszórva, félmilliónyi szám­
ban laknak különösen a keleti részeken, igen hű s becsületes nép,
mely az uj kormánynyal is teljesen meg van elégedve.
Nálunk, hol bol­
gárok nagyobb szám­
mal laknak s különö­
sen a főváros környé­
kére a nyári hónapok­
ban tömegesebben jön­
nek földmüvelés és
kertészkedés végett,
mint szorgalmas, ügyes
s különösen a zöldsé­
gek termesztésében
nagy gyakorlattal biró
emberekről, általában
jó vélemény uralkodik
s kétségtelen, hogy a
bolgárok zöme e dicsé­
retet meg is érdemli.
Ami e félig-meddig
nomád vad országban,
hol annyi vérengzés
történik, meglepi az
utazót, a földöntözés s
oly mezei industriával
kapcsolatos gazdálko­ Czigány nő Sophia környékéről.

dás, minőt csak Nyugat

Európa haladottabb népei között láthat. Általában a nép vagyonos, de
a vagyonszerzés fukarsággal és önzéssel párosul nála. A bolgár ren­
desen bizalmatlan, a zajos mulatságokat nem szereti, a felesleges
pénzt nem iparvállalatokba és üzletekbe fekteti, hanem földbe ássa
s maga úgy él, mintha koldus lenne, a mellett semmi humanismusa
nincs, hogy az elesetteket támogassa. Mint a fösvények általában, a bolgár
is igen gyáva és gyanakodó. Gyávaságból s nem erkölcsi meggyőző­
désből tartja meg a szabályokat annyira, hogy nagyobb csalásokat
nem követ el s ennek következménye másrészt, hogy az elöljárókat
s papokat lehetőleg megvesztegetni törekszik. A városi és falusi
lakosok közt még mindig nincs nagy különbség, bár a városiak jobban
élnek, s a civilisatiónak némi nyoma feltalálható náluk. Az ifjabb nem­
zedékben nem ritka a tudományszomjas egyén, különösen a kit jó
sorsa külföldre is elvezetett. Haladási vágyuk igen élénk.
A bolgár többnyire alacsonyabb termetű, mint az oláh, vagy
görög. Testalkata erőteljes, több köztük a sovány, mint a kövér. Arczuk
szép tojásdad, homlokuk kissé előre hajlik, orruk inkább egyenes s
szemöldeik közelebb érnek, mint a többi délszlávoknál, úgy, hogy

Bolgár férfi. Bolgár nő. Bolgár leány.

szemeik apróknak látszanak. Hajuk szőke, vagy legfelebb gesztenye

barna. A nők közt ifjú korukban sok szép van, de festik magukat s
e miatt elfonnyadnak, ezenkívül is hamar öregednek. Lakóházaik
a hegyek között s a síkságon igen különböznek, bár mindenütt elég
tágasak s — a piszoktól eltekintve — kényelmesek is. Szobáikban
szent képeken kivül korsók, tányérok, szőnyegek gyakran találhatók
s az utóbbiak nagyrészt a nők munkája, kik általában ép oly szor­
galmasak, mint a férfiak. A délszláv népek közt talán e fajnál van
a nőknek legtöbb szabadságuk s bizonyos tekintetben egyenjogúak
férjeikkel, bár a nőket csaknem formaliter megvásárolják s az eljegy­
zéseknél azok testi erejére, munka kedvére s szűzies életére egyenlő
RÓZSASZÜRET BULGÁRIÁBAN
Parasztasszonyok Sophia környékéről.
figyelmet fordítanak. A bolgár nők általában igen hű hitvesek s az
özvegy asszony rendkívül ritkán megy újból férjhez. Ily viszonyok
Bolgár parasztház belseje.

között nem csoda, ha gyarapodnak s hogy előre láthatólag a béke áldá­

sainak tartósabb megmaradása esetén e nép idővel ipar tekintetében
is nagy szerepet fog játszani. Természeti tehetségük nem hiányzik
hozzá. Különösen feltűnő ügyességgel tudnak hidakat, épületeket s
más munkákat készíteni s e készítményeiket nem ritkán tanult mér­
nökök is megcsodálják.
Az új kormány dicséretre méltó szorgalommal igyekszik a mű­

Búzanyomtatás a bolgároknál.

veltséget terjeszteni. Népiskoláik a Balkánfélszigeten talán a legjobbak,

az állam nagy összegeket fordít gyarapításukra. A közép oktatás is
jelentékenyen fejlődik, bár a tanárok közt még sok a cseh és német.
A tanítás ingyenes s az állam csak saját iskoláival törődik. A fele-
55*
kezeteknek terjes jogukban áll iskolák alapítása, fentartása, csak állam­
ellenes tanokat ne hirdessenek. Ilyeténkép a törökök és spanyol­
zsidók tanügye tisztán felekezeti belügygyé vált, de a törökök gyer­
mekei tömegesen a bolgár iskolákba járnak. Sofiában egyetem is van,
mindazonáltal igen sok ifjú tanul Francziaországban, Németországban
vagy Olaszországban. Sajtója gyarapodó, nagy számmal vannak lapjai
s ezek szenvedélyesen, sokszor éretlenül politizálnak, ám az irodalom
más ágai gyengén szaporodnak. A fővárosban nemzeti könyvtár,
múzeum, katonai akadémia és más kulturális intézmények vannak.
A nép egykori vezetőinek, a papoknak a civilisatióra vajmi cse­
kély hatásuk van, noha azóta, hogy a törökök uralma alatt külön
nemzeti bolgár egyház alakittatott, mely a konstantinápolyi patriar-
chától teljesen független, a papság szelleme is jelentékenyen emel­
kedett. A papság tekintélyének igen árt az emlékezés a régi bér­
rendszerre, a midőn a papi állást a szó szoros értelmében vásárolták
s mindenki arra törekedett, hogy a vásárlási összeget a falusi néptől
minél busásabban zsarolja ki. A falusi papok nagy része még olvasni
is alig tud s jellemző, hogy az esketéseket és kereszteléseket több
helyen nem anyakönyvbe, hanem rovásokra jegyzik. A főpapság nagy­
része nemzetietlen görög érzelmű, zsarnok és kegyetlen. Még most
is igen nagy tekintélyük van és polgári dolgokba is beavatkoznak. Az
első bolgár nemzeti főpapot (exarcha) 1872-ben választották meg s
azóta a viszonyok kissé javulni kezdenek. Van egynehány katholikus
bolgár is, de ezek a többiektől nagyon elkülönítik magukat s jófor­
mán nem is tekintik őket egy nemzetiségnek.
Az alkotmány európai jellegű általános szavúzatjoggal és sajtó­
szabadsággal. Az ipar és kereskedés főkép a helyi szükségletre s for­
galomra szorul. A Duna partján levő városokban sem oly élénk a
forgalom, mint a szemközt fekvő oláh parton s jellemző, hogy a part
mentében az oláh nyelv bizonyos diplomátiai szerepet játszik, kézmű­
vesek, kisebb kereskedők, sőt még az ügyvédek is e nyelven szoktak
beszélni. A parttól lefelé folyvást emelkedő síkságon állatot tenyész­
tenek, e mellett jóformán csak búzát termelnek ; nagy bajuk az, hogy
kevés kivétellel az egész országban oly szűken van vizök, mely a
fogyasztásra is alig elég. A szarvasmarhákból, juhokból s apró lovak­
ból sokat visznek ki. A Balkán tövénél olajnemüek és más iparnövé­
nyeket is tenyésztenek. Bányászatuk alig van, jóformán a tengeri só
főzése és salétrom képezi az egyedüli ásványtermelést, szenet több
helyen kutattak, de hiába. A kereskedés csaknem a szatócsboltokra
Sophia.
zsugorodik, valódi gyárak egyátalán nincsenek; a lakosok azonban
durva, kendernemü szöveteket, szőnyegeket (különösen hires a pirot-
sarkojing) és bőrárúkat készítenek; a nők ruháikat is maguk állítják
elő. Magyar kereskedő s iparos ez országban csak igen kevés van,,
sőt a magyarok kereskedelmi tekintetben sem igyekeznek a nekik
kínálkozó háládatos tért elfoglalni; ipartárgyaikat nagyrészt idegenek
közvetítik s közeleg az idő, midőn Magyarország ezen nagyjelentőségű
kereskedelmi piaczát, közönye miatt teljesen elvesztheti.

Sophiai székesegyház.

Nem az ország közepén, nem a főútvonalat képező Duna mellett,

nem is a történelmileg nevezetes Tirnovában, hanem az ország egyik
félreeső zugában van a főváros, Sophia (47,000 1.). E hely különben, a
régi Sardica romjain a Vitos hegy tövében s vonzó környék közép­
pontján, eléggé jelentékeny s nincs talán keleti város, mely oly gyor-
an emelkednék, mint ez. Ez idő szerint minden részében épül s görbe­
görbe utczái mellett egy pár szebb ut alakul. Számos minarettje közül
most már csak egy szolgál egyházi czélokra. Annak a 3-400 töröknek,
kik itt maradtak, ez az egy is elég. A változott viszonyokat jelzi, hogy
olvasókör, mulattató énekesek és czukrászbolt is van benne. A dorbézoló
helyeket különben nem annyira a bennszülöttek, mint inkább az ily
emelkedő helyeket ellepő kalandorok, Sophiában leginkább csehek és
horvátok, keresik föl, nem csekély megbotránkozására a nép erkölcsi
érzetének. Különösen a letelepedett oroszok gőgösek és követelők.
Sophia különben már hajdan igen hires volt, részint mint hadi erős­
ség, részint mint nagy kereskedelmi piacz. Az utóbbi évtizedekben
nagyon hanyatlott, míg most, különösen a Magyarországból Konstanti-
nápolyba vivő vasút megnyitása után, újból emelkedik.

Fejedelmi kastély Sophiában.

Számos nevezetes városa van még ez uj országnak, melyekről

meg kell emlékeznünk, részint a Duna mentében, részint a Balkán­
hegység alján. Csaknem közvetlenül az ország szélén fekszik Widdin,
régi magyar nevén Bodony. Régi jelentékeny török város és erőd,
mely most igen hanyatlik. A város közepén fekvő régi vár nagyon
megrongált, a házak düledeznek s az utczáin éhes kutyák tömegesen
kóborolnak. Egy kis ipara van még s halászata elég élénk, de az
egész város 20 ezer lakosával kihaltnak látszik. A Dunáról nézve
számos karcsú minarettjével kedves benyomást tesz az idegenre. Sokkal
jelentékenyebb állomás már most is Lompalánka a Dunaparton,
melynek buza- s börkereskedése évről-évre növekedik s ezzel együtt
a város európai alakja is. Nagy hatással volt erre a jó uti hálózat,
mely még a törökök idejében épült innen Sófiába s más bolgár váro­
sokba. A következő jelentékenyebb dunaparti állomás Nikápoly
(15,000 1.), mely a legutóbbi háborúban sokat szenvedett, de azóta
jelentékenyen emelkedett. Az Olt torkolatának átellenében hadászati
tekintetben is igen fontos. De ez irányban kétségkívül még neveze­
tesebb a különben is jelentékeny Ruscsuh (37,000 1.), a Lom torko­
latánál kitűnő szép helyen. Keleti jellegét egyes nagyvárosi saját­
ságok mellett nehezen vétkezi le, legszebb az a széles utczája, mely
a vasúthoz vezet. Szép kórháza s több jelentékeny középülete van s
erődéiben több mint 6000 katona foglalhat helyet. Egykor a dunai
török tartomány főkormányzójának s a görög érseknek székhelye
volt, ma mint kereskedelmi hely nevezetes. Hadászati tekintetben
fontos még Siüstria (23,000 1.), a hol a halászat is sok embernek
ad foglalkozást.
A legutóbbi háborúban az emiitett helyek igen nagy szerepet
játszottak. Ezek sorában említsük meg a magyar történetben szomorú
emlékű Várnát (28,0001.), mely a Fekete-tenger partján Bolgárország
legismertebb kikötője, azonban inkább csak átmeneti forgalma van
a Fekete-tenger és a Duna között. Sumla (50,000 1.) a Balkán alján
megerősített dombok között lévő völgyben, kitűnő utakkal az egész
ország nevezetes helyeivel össze van kötve. Legalább 60,000 katonát
lehet itt csoportosítani s ezért régebben elsőrangú hadászati helynek,
Bolgárország kulcsának tekintették. Még most is fontos, mert a Balkán
két nevezetes átmenő utja itt egyesül. A hajdani főváros Tirnova
(25,000 1.) ma már kevéssé jelentékeny s a többi községek közt Sistova,
Gabrovo, Plevna stb. inkább történeti szempontból s szép fekvéseikről
nevezetesek, mely utóbbi körülmény általában Bolgáriában nem tar­
tozik a ritkaságok közé. E városok között egypár ujabb időben még
a benső részekben is emelkedett s különösen Eski-Dzsuma mint
kereskedelmi hely kezd e téren fontosságra szert tenni. Mind e helyek
azonban általában keleti jellegűek. Szétszórt házak vannak, hol ember
s állat együtt él, az utcza ismeretlen, egy kis tömkeleg az egész,
melyet az út választ ketté, vagy némely helyen, hol már tömötteb­
ben vannak, szűk és piszkos sikátorok közé jutunk. Az egyes kisebb
községek közt a közlekedés lóháton vagy ökörszekéren történik és
sok helyen e közlekedést rablók gátolják, bár ezek száma ma már
Ruscsuk.
folyton apad, mig a török korszakban részint nemzeti gyűlöletből,
részint a katonaság elöl szökve, számuk igen nagy volt s mintegy
családokról családokra szállt és egyes vezéreiket a nép mint hősöket
ünnepelte.

A Bolgárországgal tényleges unióban lévő Kelet-Rumélia köz­

jogilag török tartomány, de kormányzata át van adva a török hűbér-
államnak, Bulgáriának.
Kelet-Rumélia, melynek lakossága kerek egy millióra tehető, a
régi drinápolyi, filippopoli s iszlimiei kerületek egyes részeiből alkot­
tatott össze s a Balkántól délre, a Maricza folyón is túl a Rhodope-,
illetve Despoto-hegységig, másfelől a Rilo-Daghtól a nyugati Balkán
félsziget egyik legnagyobb emelkedésétől (2930 m.) a Fekete-tengerig
terjed. Közte s a görög tenger közt az ozmán birodalomnak széles török
területe maradt. Földje termékeny, kereskedése élénk s népe is bizonyos
tekintetben ügyesebb, mint Bulgáriáé, de maga a tartomány sokkal
kisebb. A legutolsó nagy háború emberben s vagyonban rendkivüli
károkat okozott s azóta is sok török vándorolt ki, de a nép vagyonoso-
dását elég jelentékenynek lehet mondani, mert általában szorgalmasak
s ügyes kereskedők. E kereskedelmet jelentékenyen előmozdítja a tar­
tomány nagy részén keresztülvezető vasút, a kellő karban tartott utak s
továbbá Konstantinápoly közelsége s a Balkánon át való élénk forgalom,
melynek legjobb átmenő helye a hadászati tekintetben is oly fontos
Sipka-szoros. A tartományban sok mocsáros s erdős vidék van, s a
hol a mívelhetö föld nincs szűken, s a vidék népesebb, gondosan műve­
lik ; diófa s gesztenye-erdők nem tartoznak a ritkaságok közé s álta­
lában kellemes látványt nyújtanak a falvak, kertek s jól müveit szántó­
földek közepén. Az olaj- s rózsatermelés messze földön ismeretes, de
selyem- s bőrgyártással is eléggé foglalkoznak. Gépiparról természe­
tesen alig lehet szó s általában e vidék mezőgazdasági s ipari viszo­
nyait Nyugat-Európa népeiével nem hasonlíthatjuk össze, de a Balkán
félszigeten, Bulgária egyes részeinek kivételével, mégis legvirágzóbbak.
Szellemi téren sem áll Kelet-Rumélia aránylag nagyon hátul.
A görögöknek már régebben több jó iskolájuk volt; ujabban a többiek
is állítanak fel népiskolákat. Magasabb intézeteik nincsenek s szak­
iskoláról alig van fogalmuk. A közigazgatást a törökök patriarchális
módja szerint kezelik, azok becsületessége nélkül. Még mindig sok
náluk a rabló, kik nemcsak a hegyek közt, de néha a községekben
is szervezett bandát alapítanak, forrongó nemzetiségi s vallási jel-
Várna.
szavak oltalma s varázsereje alatt. A bolgár itt előbb csak ugy boldo­
gulhatott, ha görögnek adta ki magát, most ellenben számos görög
visszabolgárosodik s a bolgár rendkivül büszke lett nemzetiségére.
A hivatalos nyelv még a honvédségnél is bolgár, bár a műveltebb
osztályok törökül szeretnek otthon társalogni. A kelet-ruméliai bolgár
nagyban és egészben csak két kiváló sajátságával különbözik roko­
naitól : egyik az, hogy papjai iránt nagy tisztelettel viseltetik s a

A Maricza-híd Filippopolban.

másik, hogy a kereskedelmi szelleme éber. Piszkos és félig-meddig

tanyára emlékeztető lakása s ennek bútorzata a vasút és az idegenek
megszokása ellenére alig változott s a különbség inkább abban áll,
hogy e tartománny lakosai a török szokásokat hívebben tükrözik
vissza.
A tartomány székhelye Philippopol (Plowdi) egykor igen népes
volt, most is mintegy 50 ezer lélek lakik benne. Három nagy syenit
hegy (a római telepet e helyen Trimontiumnak is hívták) veszi körül
a Maricza két partján fekvő várost. Nagyrésze mocsáros s áradásoknak
Tirnova.
kitett helyen terül el, de a hegyoldalakba felnyúló utczák s a vasúthoz
vezető ut igen szép. Távolról a város karcsú minarettjeivel s európai
alakú palotáival szépnek látszik, belül sok helyütt piszkos és rend­
kívül lármás, jóllehet még mindig szebb s nagyvárosiasabb, mint a
legtöbb keleti város. Utczái kövezettek s a paloták és nyári lakokban
sok a feltűnő. Környéke is igen kellemes, számos falu van mindenfelé,
melyek mind élénk ipart s kereskedelmet űznek.
E tartományban a székhelyen kivül legismertebb város Kazanlik
a Tundzsa mellett, mintegy 20 ezer lakossal, kik igen szétszórva
laknak. Számos templom s kolostor épült e helyen s nagy bazárjában
igen élénk s zajos forgalom van. Különösen nevezetes e hely, mint
a világ egyik kétségkívül legjelentékenyebb rózsatermelö piacza.

Bolgár pásztor.
 Sophia templom.

TIZENEGYEDIK FEJEZET.

E U R Ó P A I T Ö R Ö K O R S Z Á G .

Boué: Die europaeische Türkei. Bécs, 1889. — Helle: Die Völker des osmani-
schen Reichs. Bécs, 1870. — Schweiger-Lerchenfcid : Unter der Halbmond. —
Vámbéry Ármin : A törökfaj. Budapest, 1885. — Davey R. : The sultan and his
subjects. 2 vols. London, 1897. — Spry W. J. : Life on the Bosporus. London,
1896. — Amicis E. : Constantinople. Milano, 1895. — Clement C. E. : Constan-
tinople : the City of the Sultans. London, 1895. — Fazy E. : Les turcs d'aujour­
d'hui». Paris, 1898. — Vámbéry Á. : Keleti életképek. Budapest, 1876.

A mai Törökország csak romja a régi birodalomnak, mely egykor a

XV-ik és XVI-ik században rettegésben tartotta az egész Európát
s mely abban a korszakban a történelem legtöbbször emlegetett
országa volt. „Beteg ember"-t emleget a mai közvélemény, ha a
török népről megemlékezik. Talán nincs egészen igaza. A nagy kiter­
jedésű s ma még a világforgalomtól meglehetősen elzárt Kisázsia
népeinek életereje, bár a hódítást, ősei hírnevének okozóját, már
elfeledni látszik, teljes épségben van ; a török nép becsületességét és
vitézségét általában elismerik s a romlottság csak a vezetőkben s a
modern viszonyoknak meg nem felelő államszervezetben található :
tény azonban, hogy maga a főváros Konstantinápoly, melyet a müveit
közvélemény jóformán egyedül ismer a jelenlegi török birodalomból,
épen nem európai város s még inkább igaz az, hogy a török állam
kormánya romlott, eszményi czélokat nem szolgáló, az ország eladó­
sodott s mindezek következtében politikai szereplésre képtelen.
A hajdani nagy török birodalom ma alig fele része annak, a
mely valaha idetartozott. Ázsiában az oroszok egész tartományokat
hódítottak el tőlök. Afrikában tényleg már alig van egy talpalatnyi
tulajdonuk, bár a hatalmas kiterjedésű Egyptom és Tripolis névleg
még mindig ide tartoznak. De legnagyobb a veszteségük Európában.
Egykor a Balkán összes területein kivül a magyar korona tartomá­
nyainak és a mai Oroszország déli részének jelentékenyebb része az
övék volt. Bécs sikertelen ostroma és Budavár visszafoglalása óta
nem szereztek többé, de vesztettek állandóan és folytonosan. Névleg
még most is jelentékeny nagy e birodalom nagyobb, mint Magyar­
ország területe, tényleg azonban alig valamivel több annak felénél,
186,438 km mintegy 5 millió lakossal, mivel egész tartományokat,
2

minő Bosznia és Herczegovina, Bulgária és Keletrumélia, s több

nagy szigetet, minők Kréta, Cziprus és Szamos, már alig lehet török
tartományoknak nevezni. A legutolsó orosz háborúban már-már közel
állott a birodalom összebomlásához. Konstantinápoly elfoglalása is
csak idökérdésnek látszott s azóta a politikusok egyhangú nézete
szerint a „beteg ember"-t az elpusztulástól nem saját maga, hanem
a nagyhatalmak féltékenysége védi meg.
Köteteket irtak össze már a török birodalomról, de mindezekben
igen ritkán van szó az ország természeti és közgazdasági viszonyairól,
még az európai Törökország topográfiája is csak nagyjában isme­
retes. Mindenki csak a nagyhírű Konstantinápolyról beszél s annak
mohamedán lakóit ismerteti, azután a főváros lakosainak sajátságát
kivétel nélkül alkalmazza a vidék népére is s mindenekfelett a külö­
nösségeket, a feltűnő dolgokat tartja a legfontosabbaknak. Hárem,
turbán, tánczoló dervisek, csibukozó, tétlen s fanatizált nagyszakállú
emberek s más efféle képzetek szerint alakul egy ország socziális képe,
míg a minden országban s így itt is túlnyomó munkásosztályról alig
van fogalmuk és e nemzet sajátképpeni lelke, vágya, helyzete, a külső
impressiók vonzó és felszínes hatása közben ismeretlen marad.
Voltaképen török Európában már alig van. Évszázadokon keresztül
a török politika rendesen csak a muzulmánokat engedte be a rendes kato­
naságba s azoknak eredetileg sem nagy száma igy rohamosan fogyott,
azután a régóta divatozó rabszolganőkereskedés s a meghódított tar­
tományok előkelőinek áttérítése épen a kiválóbb osztályokban, nagy
vei-keresztezést okoztak. Ma már valósággal a mohamedánok jelen­
tékeny része is megkülönbözteti magát a törököktől és a délszlávok
s albánok közt igen sok mohamedán van, ki a Balkán-félszigeten
ujabban élénkké lett nemzetiségi mozgalom következtében a törököt
egyenesen ellenségének tartja. Nagyjában azonban még mindig helyes
a régi fogalom, mely ez ország mahomedán lakosait és a törökö­
ket azonosítja s kétségtelen az is, hogy, mint a délszlávok több
törzsénél láttuk, a mohamedá­
nok nemzetiségét is nagyrészt
a vallásos sajátságok jellemzik.
Minden töröknek büszkesége
a vallás, a koránt tekintik az
egyedül igaz és egyedül boldo­
gító könyvnek s még a modern
civilizatió által átalakított „uj-
török" is ösztönszerűleg érzi,
hogy vallása tartotta fönn nem­
zetiségét. Noha az idegen val­
lásúak iránt a régi gyűlölet és
megvetés ma már kissé szelí­
dült, ám végképpen épenséggel
nem szűnt meg, sőt a köznép­
nél s az orthodoxoknál egész
a fanatizmusig növekedik.
Nagyon kevés érintkezési
pont van a mohamedán s ke­
resztyén hit és világnézet kö­
zött, jóllehet mindkettő a közös
sémita törzsből származott és
ámbár az európai török biro­ Egy lap a Koránból.
dalomban soha sem volt her-
nietice egymástól elzárva. Mint nálunk a vegyes lakosságú községek­
ben a zsidók és czigányok rendesen külön válnak a többi lakosok­
tól, szintűgy, de még nagyobb és élesebb ellentét van keleten
a mohamedánok és a keresztyének között. A vallásos törvények
ételben, italban s mindennapi teendőkben külön szabályokat alkotnak
az igazhivők számára, a nők elkülönítése a családi életmódot önállóan
fejti ki s ennek ezenfelül is még sok külső jellege is van pl. az utczái
ablakok sűrű rostélyai; mindenekfelett pedig éles ellentétet alkot
köztök és a keresztyén nemzetiségek között a rendes körülmények
között az a nyugodt, szenvtelen modor, mely a mohamedán fatalis-
mus hitének erős hatása alatt mintegy második természetökké lett.
Szokássá lett ujabban azt a hitet terjeszteni, hogy a mohamedánismus
általában ellensége a civilizatiónak és főként e vallás az oka annak, hogy
a törökök ma politikailag annyira jelentéktelenek. Ez azonban túlzás.
Nem is említve azt a szép emléket, melyet a középkorban az arabok
maguk után hagytak, elegendő arra a körülményre mutatni, hogy a
töröknél szigorúbb mozlim perzsák pl. az utóbbi években is nemcsak
sok reformot létesítettek, de általában Japánt kivéve, Ázsia népei közt
leginkább közeledtek az európai civilizatióhoz. Kétségtelen, hogy a
vallás egynémely dologban akadály, de a civilizatióval nincs ellen­
tétben. A képzőművészetek, sőt még a fényképezés is a korán paran­
csai szerint keleten nehezen vernek gyökeret, az iskoláztatás nagy
részét a hitoktatás foglalja el és a vallásos könyvek megalázó nézetei
a nőkről a családi élet egészséges fejlődését megnehezítik. De, hiszen
ez és másnemű akadályok a keresztyénség első korában is meg voltak
és azokat a fejlődő civilizatió, tisztulván a keresztyén religiónak
homályos értelmezése, — le tudta győzni. Az ujtörökök is meg­
kezdték a harczot és elég sikerrel, mert, hogy a vallás akadályai
általában nem legyőzhetlenek, eléggé tanúsítja az az egy adat is,
hogy a soknejűség a mai Törökországban már csak kivétel és a
pórnépnél a nő, bár az idegen világtól meglehetősen elzáratott, a
családban majd csak olyan helyet foglal el, mint a ^keresztyén ,'pa-
rasztnök.
Lehetetlen a török nép kiváló szellemi s erkölcsi tulajdonságai
előtt szemet hunynunk. Könnyű s élénk felfogását, gyakorlati érzékét
ellenségei is elismerik, becsületessége és jószívűsége főleg a körülötte
lakó népek között nagyon szembeötlő. A kit a török megszeretett s
kinek a jellemét becsülni tanulta, azért nagy áldozatokra is kész,
saját hitsorsosai közt nem enged egyet sem elszegényedni s nyomo­
rékul elveszni: az őrültek, betegek iránt meglepő gyöngédséget
tanúsít, sőt még az állatokat is lehetőleg kiméli. Főhibája, az apa-
thikus közöny, a keleti nembánomság, mely egyúttal egyik legjellem­
zőbb sajátsága is. A lelki nyugalom kedvéért sokáig béketűrő oly
visszaeélésekkel s apró bajokkal szemben is, melyek később nyakára
nőnek. Ez a lelki nyugalom nem engedi, hogy a jövőről kellőkép
gondoskodjék, vagy hogy oly tevékenységet fejtsen ki működésében,
melylyel a körülötte lakó népekkel is versenyezni tudna. De a török
szerencsétlensége nem annyira saját hibája, nem vallásából, s jelle­
méből folyó sajátság, hanem inkább annak eredménye, hogy régi
harczias életmódját sokkal tovább folytatta, mint Európa más népei és
hogy vezetői nem gondoskodtak arról, hogy a ma már múlhatatlanná
vált változásokra előkészületek történjenek.
Általában nagyon meg kell különböztetnünk a konstantinápolyi
népet s az ezzel összefüggésben álló hivatalnok sereget a török köz­
néptől. Az udvar s magasabb
körök csak nem általában cor-
rumpáltak. A fejedelmek botrá­
nyos háztartása elősegítette ezt.
Oly uralkodóház kebelében, hol
a rokonok legyilkolása csaknem
napjainkig szabályszerű dolog
volt, hol a feleségek s odalisz-
kek mellett néha több ezerre
menő ingyenélő s éppen ennek
következtében főkép ármány­
kodásokkal foglalkozó cseléd­
séget tartottak, hol az ország
legfontosabb ügyei felett ez ár­
mányok döntöttek s mindenek­
felett a helyes közigazgatás
hiányában önkény s megveszte­
getés jutott előtérbe, nemcsak
nem fogamzhattak meg a
modern eszmék, de a corruptio
lépésről-lépésre terjedt. Egyes
jelentékeny államférfiak küz­
Török asszony és leánya.
delme megtört e bajokon,
melyek mintha napjainkban fokozódva mutatkoznának. Az udvarral
összeköttetésben álló, csaknem állandóan ugyanazon családok tagjaiból
alakult hivatalnok sereg a nagyvárosi felületes műveltségű „dandy"-li­
kéi egy kategorriába tartozik s egész lelkiismeretlenül igyekszik
a reábizott hatalmat kizsákmányolni. Mindannyian „ajándékokéból
s lopásból élnek s oly bőséggel, hogy fitogtatásból még a szeré­
nyebb is egész sereg cselédet tart. Talán sehol sincs oly sok cseléd,
mint a török fővárosban s bizonynyal kevés állam van, melyben e
léhűtő nép s gazdáik a becsületes és munkáját híven teljesítő köz-

57*
néptől annyira különböznék. Dologtalanul a köznép sorában a barátok
élik napjaikat. Rendkívül nagy számmal vannak s az országot be­
kóborolva, mint tánczoló dervisek s más szerzetek tagjai, mutat­
ványok által keresik kenyeröket. Némelyik Mekkába vagy Medinába
vándorol és igy henyeségét még vallásos czéllal is palástolja.
A török, a fő-
ranguakat kivéve,
igen egyszerűen,
sőt csaknem szegé­
nyesen él. Házai
nagyobbrészt fából
készültek, melyek
valódi házaknak alij;
nevezhetők s belül
a szobák csaknem
egészen üresek, az
összes bútor benne
csak a három oldalt
végig futó diván, a
kályhát, ugy a hogy,
kőszénnel telt üst
helyettesíti. A nők
számára külön szoba
vagy legalább sző­
nyeggel elkülönített
szobarész tartatik
fenn, mely szintén
egyszerű berende­
zésű, kivévén termé­
szetesen a főrangún­
kat, hol a háremnek
külön lakosztálya és
Hi'iremhölgy.
külön cselédsége is
van. Az étkezés is igen egyszerű, a leggyakoribb eledel a rizsből,
sárgarépából, szárított szilvából és húsból álló piláf s az édességek.
A szegények juhhúst is ritkán esznek. A köznép itala a víz, a része-
geskedés épp oly ritka náluk, mint a mily gyakori a gazdagoknál.
A dohányt és kávét azonban mindenütt szerfelett szeretik s jóformán
folyvást élvezik. A vagyonosabbak 2-3 dohánykezelőt (csibukcsi) tar-
 Előkelő hárem belseje.

tanak s ezek befolyása sokszor rendkívül nagy. Hivatalokban, sőt az

ufcon is csibukoznak és a nők legnagyobb élvezete abban áll, ha a
fürdőkben órákig elülve és dohányozva pletykálhatnak. A fürdők és
kávéházak látogatói általában még kevésbbé ismerik az idő becsét,
mint a többi kényelemszeretö törökök is készek hallgatva ülni és a
dohányfüstön órahosszákig elmerengeni. Sietséget a kényelmes török
jóformán csak a guggolva végzett evés alatt árul el, megszokásból
s részben azért, mert evésközben beszélni illetlennek tartja. A nők
különben rendesen külön étkeznek.
Minden kissé jelentékenyebb török községben van egy bazár,
mely a színház és a kávéház helyét pótolja. Férfi és nő egyaránt itt
tölti üres idejének nagy részét, nemcsak vásárlás, de társalgás ked­
véért is. Kora hajnaltól egész estéig mindig tolongás van itt, csak a
nagy melegben van csend. A lármát inkább csak az idegenek okozzák;.
maga a török kereskedő ebben is szenvtelen; tolakodást sohasem
mutat s alkudozni sem igen szeret. A különben kevés beszédű török
itt mégis valamivel élénkebb és béke időben a nők pletykái, forrongó
korszakokban komolyabb dolgok legelőször a bazár fórumát meg­
járva kerülnek a közvélemény elé. A nők azonban itt is el vannak
különítve a férfiaktól.
A török öltözet ma már mindinkább veszt az európai divat terje­
dése következtében, de azért még most is gyakori és meglehetős
állandó, sőt némely keresztyén is ruházkodik igy. A férfiak bugyo-
gója, turbánja, feze s az egykor nálunk is meghonosodott hasított
ujjú dolmány eléggé ismeretes. Mind a nők, mind a férfiak papucsot
és otthon fezt hordanak. A nők, ha kimennek, arczuk nagy részét
fehér kendövei s testük többi részét zsákalaku köpenynyel borítják.
Nagyobb városokban a nők még ez ízléstelen öltözetnek is tudnak
kaczér jelleget adni.
Hires ékszereik és drágaköveik most már nagyrészt a mult
emlékei közé tartoznak. Az urinők rendesen restek, léhák és
kalandkedvelők, a szegényebb osztályoknál ellenben ők a háztartás
yezetöi s a háremekben kézimunkákkal foglalkoznak. A hirhedt
regék az eunochok által őrzött nőkről természetesen csak egy pár
vagyonos családra vonatkoznak; a nők nagy többsége meglehetős
szabadságnak örvend s a papucskormány náluk sem szokatlan.
Nagyszámú feleséget a legtöbb török már csak a költség miatt sem
tarthat s az odaliszkek és rabszolganők rendesen a cselédséghez
tartoznak.
Vallásuknak tényleges feje a szultán, a mi az egyház és állam
bizonyos egységét tanúsítja. Állani és vallás sokszor találkoznak még
 TÖRÖKÖK 455

a jogi életben is. A koránt még polgári ügyekben is törvénykönyv­

nek tekintik és az egyházi hatóság (Ulema) egyúttal bírósági testület
is. Ezek feje a mufti, továbbá a Seik ül Izlam, a főpapok. Különben

Tőrük kávéház.

-számos különféle papi kaszt van. A világi papságot főkép az imámok,

a barátok rendét a szerzetesek képviselik. A Mekkába zarándokolt
hadzsik és a próféta rokonai (emir) félig-meddig szintén a papok
közé tartoznak, valamint a birák is (mollah, kadi és naib). Valódi
papi kaszt azonban nincs, a minthogy általában a kasztszellem a
törökök előtt ismeretlen és a képzett és ügyes emberek bármely
állásból gyorsan emelkedhetnek. Arisztokratikus érzelem is ritka
közöttök, a szolgákat rendesen családtagoknak tekintik és az idege­
neket rangkülönbség nélkül egyenlő vendégszeretettel fogadják. Az
egyházi személyeket általában igen tisztelik s gyámolítják, bár azok
főjövédelme jelenleg is a gazdag alapítványokból (vakuf) ered.
Csekély kivétellel egyháziak kezelése és felügyelete alatt állanak
az iskolák. Számuk nem csekély s elég gonddal is vezetik őket, de
a rendkívül nehéz irás- és olvasás-tanítása, valamint a bonyolult szer­
kezetű korán megismertetése jóformán minden időt igénybe vesz és a
növendékek az elemi iskolákban mást nem is tanulnak. A felsőbb
iskolákban (medresze) szintén a theologia a fő, szónoklat, mértan
talán még az egyedüli állandó tantárgyak. Az idegen nyelvek közül
ez iskolákban csak a perzsát és arabot tanulják. Az igy nevelt ifjú
természetesen nem sokat tud, de állami berendezkedéseiket és a tár­
sadalmi követelést tekintve, ez is untig elég. A tanulókat (szofta) a
felsőbb iskolákban ingyen ellátásban részesítik. Európai szervezetű
szakiskolák csak a fővárosban vannak. Sok ifjút külföldön is tanít­
tatnak és különösen a franczia nyelv ismerete a vagyonosok körében
meglehetősen elterjedt.
Hajdanában a török irodalom eléggé virágzó volt, különösen a
költészet és történelem. Ujabban ismét némi lendületnek indul és
főkép hírlapirodalmuk eléggé tekintélyes, de azért sem az arab és
sem a franczia hatás alul nem tudták magukat felszabadítani. A
törökök aránylag keveset olvasnak és nyomtatott könyveik száma
igen csekély. A műveltséget náluk nem is tudományban, hanem
bizonyos divatos magaviseletben keresik. E tekintetben a török, külö­
nösen a fővárosban és még inkább Ázsiában, roppant szertartásos.
Beszédmodorukban és levelezéseikben a szertartásos édeskedés gyakran
az undorodásig bőbeszédű és rendes egyszerű társalgásuknak épen
ellentéte.
Törökország társadalmi és politikai viszonyainak fejtegetésében
eddig kizárólag azokra a jellemvonásokra voltunk tekintettel, melyeket
az uralkodó török nemzetiség jelleme és szokásai képviselnek. Mielőbb
azonban tovább mennénk, meg kell emlékeznünk még két nemzeti­
ségről, melyek a letelepedett európaiakon, továbbá a zsidókon, örmé­
nyeken és görögökön kivül ez országban némi szerepet játszanak:
ezek az albánok és a maczedonoláhok.
 Az albánokat a törökök arnautáknak nevezik, míg ők magukat
Skypetakoroknak hívják. Kétségtelen, hogy nem szlávok, de eredetök
nem egészen tisztázott, legvalószínűbb, hogy a régi illyrek utódai.
Számuk kevéssel haladja
meg az egy milliót és
nagyobb részök mohame­
dán ; a keresztyének ismét
katholikusokra és görög­
keletiekre oszlanak. Leg­
nagyobb tömegben Mon­
tenegró közelében, délfelé
laknak, de a bolgár és
görög területig és részben
azon belül is feltalálhatók.
A toszk és gége törzsek
nyelvi különbsége oly
nagy, hogy egymást alig
értik meg. Az utóbbiak,
kiket közönségesen északi
albánoknak neveznek és
kik Szerbiához közel a
hegyek közt laknak, bizo­
nyos tekintetben önállóak
és a skutari pasa kevesebb
tekintélylyel bir előttök,
mint saját főnökeik, kik
általában örökösödés utján
nyerik hatalmukat. A ve­
zérek és előkelők szava
azonban nem egyéni ön­
kény, mivel a nagyobb
fontosságú ügyeket nép­
gyűléseken intézik el, me­
lyek, mivel a vita szabad Albán.
ég alatt folyik, a fegy­
verekkel megjelent nép közt gyakran véres verekedéssé is fajulnak.
Ez érdekes s sokszor leirt ősgyülések intézik el legtöbbnyire a
fegyelmi ügyeket, ha ugyan az Ítéletet nem az albánoknál általában
divatban levő vérbosszú hajtja végre. A szabad albánok egy része,
köztük az ismert miriditák, külön monarchikus államszövetségben
egyesültek, több törzsnek közös fejedelme (prink) van, ki Skanderbeg
utódja. Azok az albánok, kik a török uralomnak közvetlenül alávet-
vék, nem mondhatók ethnographiailag érdekes csoportnak, de azért
az idegenek közt általában kitűnnek. Európában az albánok a leg­
szebb emberfajok közé tartoznak. Magas erőteljes férfiak, kissé
szinészies magatartással, szemök kicsiny, nyakuk rendesen hosszú.
Csak a bajuszt hagyják meg, sőt fejők egy részét is leborotválják s
a többit csokrokba fonva helyezik a turbán alá. Nemzeti öltözetük
a fustanella nevü rövid ránczos szoknya, melyet a görögök is elfo­
gadtak tőlük, továbbá a flokate nevü fehér bunda. Életmódjuk igen
egyszerű, kőházaik emeletesek, ezek földszintjén a háziállatokat tart­
ják. A nők teljes rabszolgaságban élnek, és ámbár vásárolják őket s
a munka nagyrészét reájuk bizzák, igen sok hősies s harczvágyó nő
van közöttük, kik néha vezérszerepet is játszanak. A már emiitett
vérbosszún kivül, mely különösen régebben nemcsak rendkivül sok
emberáldozatot követelt meg, de egyúttal az egyes törzseket s csalá­
dokat örökös versengésben tartotta, a szerbekéhez hasonló vérszövet­
ség is fennáll. Általában tehát a háború s az ezzel összefüggésben
álló férfias mulatságok s a pásztorság képezik az albánok munka­
körét : de e mellett, kiváló szellemi tehetségük bizonyítékául virágzó
népköltészetük is van, mely egészen józan, reális irányú. Népmeséik­
ben e nép egyik legalaposabb ismerője, Hahn, a régi görögök mytho-
logiájának számos nyomára talált. Általában a nép régiségére nézve
sok érdekes jellemző vonás maradt fenn. Elbassan városkában többek
közt még divatos egy régi alphabetum, mely az ősgörög s phoéniciai
Írásmód egyeztetésének látszik. Valóban csodálatos a számos régi
emlék fennmaradása s az a primitív desorganizált társadalmi élet,
mely e nép között fennáll. Európában az éjszaki albánoknál divatos
hasonló viszonyokra már sehol sem találunk és igen hosszú s nehéz
küzdelem eredménye lesz az, ha a természet ez egyszerű s harczias
fiait a modern államszervezetbe beilleszteni lehet.

Kevésbbé sajátságos, de még mindig érdekes néptörzs a niaczedon

oláhoké, vagy czinczároké, kik a Dunapartján s Kárpátokban lakó
oláhokkal kétségkívül közel rokonságban vannak, bár nyelvük a szláv
és görög nyelvekkel vegyült. Nomád életre hajlandó faj, mint pász­
torok s kereskedők keresik kenyeröket. E kereskedők nagyobbrészt
görög nyelven társalognak és leveleznek s ezért sokszor görögöknek
is tartják őket (Sina, Dumba stb.). Mint iparosok különösen a fegy-
Albán hadi táncz.
verkovácsolásban, ötvösmüiparban s építészetben igen ügyesek. A
kiválóan szorgalmas és takarékos nép általában jelentékeny vagyont
is szerzett. Számukat a Balkán-félsziget különböző részeiben közel
félmillióra lehet tenni. Egyrészük a görög nemzetbe hajlandó be­
olvadni, másrészük azonban, mint oláh rokonaik, az apróbb szláv nem­
zetiségek rovására terjed. A köznép öltözete az albánokhoz hasonlít,
a kereskedők félig törökösen, félig európailag öltözködnek. A czin-
czárok a görög-keleti hitvallás hivei, közvetetlenül a konstantinápolyi
patriarcha alatt állanak és a liturgiát oláh nyelven olvassák.
Mind e különböző nemzetiségeken kivül a fővárosban Európa
minden nemzete, sőt Ázsia nagy része is képviselve van, úgy, hogy
nagyobb ethnographiai változatosságot képzelni is alig lehet. A nem­
zetiségek között azonban nincs oly nagy separatistikus hajlam, mint
a politikai események hosszú sora gyaníttatná, a legtöbben megnyu-
gosznak a törökök különben sem nyomasztó és az egyéniségek érvé­
nyesülését nem gátló suprematiájában, csak az örmény és a nagy
számban levő s itt-ott igen vagyonos görög igyekszik nyíltan és
titokban elősegíteni az ozmánok európai uralkodásának bukását.
Ismeretes, hogy 1876. végén a törökök számára is alkotmányt
szerveztek, melynek gyakorlati életbeléptetése azonban komolyan még
csak meg sem kisértetett. Az alkotmány elméletileg igen szabadelvű,
a kettős kamararendszerrel biró parlament hatásköre nagy s az állam­
polgárok jogai vallás- és nemzetiségi különbség nélkül biztosittatnak
papíron, de tényleg a szultán, kinek magánjövedelme 30-40 millió
korona, még most is csaknem teljhatalmú úr, ki a minisztereket is
tetszése szerint száműzheti és a mozlim uralkodó vallás levén, a
korán világi tekintélye is sokkal nagyobb, mint az az államalkot­
mány alapelveivel összefüggésben megengedhető volna. A politikai
szervezetlenséghez hasonló zűrzavar mutatkozik a katonaság kérdé­
sében. A legutolsó orosz-török háború előtt a török hadsereg igen
jelentékeny volt, 752,000 főből állott, de ezután csaknem teljesen
szétzüllött, úgy hogy közvetlen a háború után alig volt 120,000 fő.
1880-ban újból szervezték a hadsereget. A rendes (nizam) katonákon
kivül honvédfélék (redif), sőt felkelők (mustahafiz) is soroztattak és
az általános hadkötelezettség 20 évre terjesztetett ki, de a szervezés
munkájának még csak a kezdeténél vannak s az egész hadsereg alig
100,000 főből áll. Hajóhadjuk még gyarlóbb s e tekintetben a törökök
még most is élhetetlenek, tengereiken idegen nemzetek hajóhada és
kereskedelmi hajói az uralkodók.
A török képviselőház első ülése.
 A törökök pénzügyi helyzete s az ország anyagi viszonyai köz­
tudomás szerint igen szomorúak. Ma ez az adósság mintegy 165
millió török lira ( = á 4 kor. 18 fill.), mivel azonban az évi bevétel

Nizam-csapat.
jelenleg csak 18-20 millió, ez is rendkívül súlyos teher. Különösen
súlyos ez, ha a rossz kezelést (az adók nagyrésze bérbe adott) s az
ország termékenységével arányban nem álló nemzetgazdasági viszo­
nyokat tekintjük. A törökök s albánok általában rossz földművelők, a
holtkézben levő birtokok száma igen nagy, bányászat jóformán semmi,
Konstantinápoly, a perai temetöböl tekintve.
a marhatenyésztésből pedig igen csekély jövedelmük van. Drinápoly
környéke földmüvelés, Konstantinápoly ipar s kereskedés tekintetében

Konstantinápoly vidéke.

jóformán az egyedüli jelentékeny helyek. De még ezek sem eléggé

fejlettek. A kereskedelmi hajók s bárkák száma alig 40,000, köztük
csak 78 gőzös és ezek nagyrésze is idegeneké, a vasutak összes
hosszúsága 1047 kilométernyi. Bőr, néhány aczélmü, festék, dohány,
szőllő, rózsaolaj, déligyümölcsök és buza a főkiviteli tárgyak. 1896-
ban a bevitel 1763 millió koronát tett ki és a kivitel 1845 milliót
az egész birodalomban. A viszás politikai helyzet természetesen nagy
akadálya, hogy gyors javulás következzék.
Ma ezek szerint az európai török birodalom annyira jelenték­
telen, hogy a méltán nagyhírű fővároson kivül a többi nagyobb helyek
inkább csak helyi érdeküek és igen csekély szerepet játszanak Európa
sorsában. Annál ismertebb a főváros Konstantinápoly (Stambul, Czaro-
grod vagy Cospoli). A földgömbön alig van 4-5 város, melynek neve
ismertebb volna, holott .népessége az ujabb valószinü számítások
szerint csak 873.565. Történeti és politikai fontosságán kivül e hely­
nek nagy jelentőséget ad gyönyörű természeti fekvése és 'ethnografiai
kiválósága. A Bosporus partján részben még Ázsiába is átnyúlva
szelíden emelkedő 7 halmon hosszas háromszög alakjában épült e
város. Közepén 7 kilométer hosszú s 3-600 méter széles tengerág,
az úgynevezett aranyszarv vágja ketté és osztja fel városrészekre,
melyek közt a belváros (Stambul) kivételével Galata, Pera, Ejub a
legnevezetesebbek. A tenger túlsó részén Skutari és más ázsiai köz­
ségek és egész sereg nyárilak emelkedik s a mi mindennél szebb, a
mecsetek és minaretek százai a hajóárboczokkal ellentétben, festői
képet nyújtanak. Mindenesetre ritka, sok utazó szerint egyenesen
páratlan látvány. Kevésbé érdekes azonban a száraz föld felé, hol
hármas kőfala 26 kapuval van ellátva. A város sokszor a legélénkebb
helyen sem szép, az utczák rendesen igen piszkosak, szűkek, köveze­
tük nyomorult és a házak nagyrésze ronda faépület. De érdekes az
utczai élet, különösen ott, a hol az idegenek járnak. Teherhordó
állatok és óriási erejű hordárok (hamal) tarkaöltözetü benszülöttekkel,
lármázó házalókkal és minden nemzetiségű idegenekkel valóban meg­
lepő nyüzsgő, változó kép. Különösen igen érdekes a törökök öltö­
zete. A legegyszerűbb ruházatú is hord magán valami rikitó színű
ruhadarabot, sokan pipáznak, a nők beburkolva vagy zárt hordszé-
keken tűnnek föl. Még tarkábbá teszik a látványt a kutyák ezrei,
melyek itt elhagyatva szabadon élnek, de mindenik rendesen csak
egy pár utczára szorítkozik és ott minden lehető hulladékot felfal s
ekként ők a közbiztonság őrei. A legutóbbi nagy tüzek óta ugy a
belvárosban, mint az idegenek (frenki) által lakott Perában egy pár
szép széles utcza alakult palotákkal, az arany szarvon át vashid is
Szerail-diszterem.
vezet; Galatából Perába pedig fogaskerekű vasút visz át, ám ez
megannyi kivétel és hamisítatlan keleti benyomásunk Konstantiná-
polyról ma is épen marad.
Legérdekesebb része kétségkívül a belváros. Legszélén van a
régi szultánpalota, mely számos tornyával, kioszkjával és kertjével
egész kis város. Egyik szárnyát a pénzügyminisztérium számára ren­
dezték be. Közel fekszik hozzá a hires Zsófia mecset (Aja Sofia),

Utczai alakok Konstantinápolyban.

a világ egyik legremekebb, de ma már, fájdalom, romladozó épülete.

Alacsony (55 méter magas) főkupolája művészi alkotás. Belsejében a
170 oszlop közül 8 porphyrból és 8 zöld jáspisból készült és még régi
szent templomokból való. Hires a közelében levő 6 minarettel ellátott
Achmet mecset is, a janicsárok egykori gyülőhelye. Kissé távolabb
van a „magas porta", a kormányzóság székhelye, melynek külseje
és belseje szinte puritán egyszerű. Szalmaszönyegek futnak végig a
folyosókon, az irodáknak nincsenek ajtói s azokat csupán szőnyegek
helyettesítik. Különös kis város maga a köböl készült nagybazár, mely
kereskedőkkel, kíváncsiakkal és naplopókkal folyvást telve van. A
város egyik szélén van a hajdan szomorú nevezetességű „héttorony",
ma elhagyatott állapotban. A zsidók külön városrészt népesítenek be
s ez a piszkos helyek közt is a legpiszkosabb. Az egyes épületek
közt különösen a külvárosban sok igen szép van; érdekesek a nyil­
vános kutak, vízvezetékek, a szálló helyek (karavan seraj) és a kikötő
partok. Van e városban jelenleg 13 császári, 200 közép és 300 kis
mecset, a legfényesebb a II. Solimané összekötve 15 kupolával, isko­
lákkal, kórházakkal és más közintézetekkel.
A főváros közvetlen környéke száraz és fanélküli, csupán az
úgynevezett „édes vizek" s a Bosporus partjai mosolygók. Ez utóbbi
mellett számos várpalota (Dolma Bagcse, Bebek, Anadoli Hizsar stb.)
és nyárilakok vannak. A diplomaták nyári palotájával megrakott
Bujakdere völgy történeti nevezetességüvé lett. A számos falu (köi)
és telep között az ázsiai parton fekvő, de még külvárosnak tekintett
Skutari város ma is a legkedveltebb hely. A Feketetengertöl a Helles-
pontusig különben mind a két part várakkal és erődítésekkel van
megrakva, melyek ma már kevéssé nevezetesek. A főváros közvetlen
környékében Gallipoli és a magyar történetben Rákóczyról nevezetes
Rodostó, a legfontosabb helyek, ujabban San-Stefano jutott még
nevezetességre. 1

Az ország többi helyei közül első sorban kell említenünk

Drinápolyt (Adrianopel mintegy 70,000 lakossal), mely egykor
a szultánnak székhelye volt, ma szűk piszkos utczákból álló és
óriási kiterjedésű város, melynek kereskedelme és ipara azonban
igen fontos. Legérdekesebb épülete II. Szelim mecsetje, melynek
kupolája még szélesebb, mint a Zsófia mecseté s magas minaretjeit,
(erkélyeinek legmagasabbikára 377 lépcső vezet fel), többóra távol­
ságra lehet látni. A kincsekkel és müipari termékekkel gazdagon
ellátott templom felette nevezetes az izlam körében. A városban
levő fürdők, szállodák (han) igen nevezetesek, — jó karban van a
Tundsán átvivő és a görög császárok korából származó Mihály-hid
is. Közelében sok római emléket találnak és környékén kitűnő
bor terem.
Nevezetességben e két helylyel méltán vetekedik a szentnek
tartott Athoshegy, melyet egykor Dinokrates Nagy Sándor óriási kép­
szobrává akart faragni. Egy egész kis tengerbe nyúló baráttelep ez,
mely annyira független a szultán kormányától, hogy az adószedő pasát
Dolma-Bagdse.
Csilandari, Athosi zárda'udvara.
kivéA'e, mohamedánnak csak engedély mellett lehet bejutni. A szent
helyen 935 kolostor, templom és remetelak van, köztük 21 nagyobb
zárda. Az összes lakosok száma mintegy 5000, mind szerzetes, kik
egyházi foglalkozásaik mellett bor- és olajtermelést, főleg méhtenyész-
tést űznek, szentképeket, fakanalakat stb. készítenek. Csaknem min­
denik kolostort még a görög császárok alapították és nagy jószá­
gokkal látták el. E félszigeten nőnek lakni egyátalán nem szabad,
még a nőstény állatokat sem tűrik. A kolostori könyvtárakban igen
sok becses kézirat van, de maguk a barátok nagyon tudatlanok
és műveletlenek. A hely nagy hire miatt ezek a kolostorok mintegy
középpontjai az Arábiában, Syriában s az európai Törökországban
levő görög kolostoroknak, azonban hatalmuk, legalább egyházi
ügyekben, nincs fölöttök és mind a konstantinápolyi patriarcha alatt
állanak.
A régi Kalkhis félsziget másik végén szintén jelentékeny hely
van: Szalonilci (150,000 1.). Buja termésű vidéken, hatalmas kikötő­
vel, e város az első kereskedő helyekhez tartozik. Meredek dombos
amphitheatralis alakban emelkedik fel és számos köfaltornya, akro-
polisa, diadalives és régi templomai a tengerfelől gyönyörű látványt
nyújtanak, de kissé szorosan van építve és utczái is piszkosak. A
városi nép erkölcstelensége régóta hírhedt. A spanyol eredetű
zsidóknak hajdan itt egyetemük volt, most is igen nagy számmal
laknak a városban.
Albánia főszékhelye Skutari (Skodra, 30,000 1.) a hasonnevű
tó délkeleti csúcsánál, csinos, kőfallal kerített kertek közepén
terül el, oly hosszura nyúlik, hogy nagy városnak képzelnők,
holott tulaj donkép rendetlenül épült keleti város, két váracscsal,
néhány gyárral és nagy bazárépülettel. Kereskedelme nagy, noha
közlekedési eszközeiben fogyatékos. Lakosai csaknem tisztán albánok,
de ezek közt sok mohamedán van. A jezsuiták és az olasz eredetű
francziskánusok nevelése irányította kitűnő műveltségüket, most
már egy kis irodalmi élet is van náluk. Igen nevezetes hely még
Janina (26,000 1.) az egykori Epirus és ma Dél-Albánia székhelye.
Szűk utczáju, de csinos hely, igen élénk kereskedelemmel és
virágzó házi iparral. A mellette elterülő tóba benyúló földnyelven
épült vár Tepeleni Ali pasa idején nagy szerepet játszott.
Nem említve a török birodalom apróbb városait, melyek — túl­
nyomóan bármily nemzetiség legyen is bennök — mindig hasonlí­
tanak egymáshoz, még a szigetekről egy pár szót szólunk. Ezek
legnagyobb része a görög földhöz van közelebb és lakossága is túl­
nyomóan görög. Legtekintélyesebb közöttük Kandia, hajdan Kréta,

-3
|3
'So

Te

tó

melynek nagy területén alig / millió ember lakik. Legérdekesebbek

1
i

a sphakioták, a hegyes vidékek közt lakó ősrégi görögök utódai.

A földművelést elhanyagolják, de azért a termékeny földön sok bor,
olaj, selyem és déligyümölcs nő s ugy a főhelyen, Megalokasztro-
Skutari.
ban (Kandia), mint az éjszaki parton levő Kanea városban élénk
kereskedés folyik. A görög és török lakók közt rég fennálló ellen-

Kandia kikötője.

.ségeskedés most, midőn a sziget tényleg, bár nem jogilag, Görög­

országhoz tartozik, a török lakosság nagy részének kivándorlására
vezetett. A szigeten, valamint a török föld sok más részein, számos
régiség található, itt még a velenczei uralom nyomai is. Jelen­
tékeny nagy (469 km ), továbbá Számos sziget, melynek külön
2

fejedelme s félmiliónál több túlnyomólag görög lakosa van. Termé­

keny sziget, mazsolát, olajat, bőröket és bort nagy mennyiségben
szállít külföldre.
A többi török szigeteken, melyek nagy részéről már Kisázsia
leírásánál megemlékeztünk, szintén túlnyomó a görög lakosság, mely
határozottan görög érzelmű és Görögországhoz csatoltatását csaknem
mindenik melegen óhajtja.

Török asszony Káneából.

 A mai Athén és az Akropolis.

TIZENKETTEDIK FEJEZET.

GÖRÖGORSZÁG.

Avelot H. Croquis de Grèce et de Turquie. Paris, 1897. —Borrows S. I. The isles

and shines of Greece. London, 1898. — Mélingo P. Griechenland in unseren Tagen.
Wien, 1892. — Philippson A.Thessalien und Epirus. Berlin, 1897. — Tozar H. F. The
islands of the Aegean. Oxford, 1890. — De Gerando Ágostné gr. Teleki Emma : Uti
levelek Görögországból. Budapest, 1873. — Telfy : Meine Erlebnisse in Athen. Bpest,
1890. — Gerter Béla: A korinthusi földszoros. Budapest, 1897.

M A B a régi görögök sokat foglalkoztak hazájuk csodálatos alakulásá-

val, mely szigetek, félszigetek, öblök és zárt völgyek tömkelege,
és egyes részleteiben oly annyira eltérő sajátságu, mintha minden
egyes sziget és a szárazföldnek minden egyes része önálló egész
lenne. Még az északi részek lakóinak sincs távolabb a tengerpart egy­
két napi járásnál ; a többiek pedig jóformán állandóan önmaguk előtt
láthatják. Mindamellett a szárazföld benseje olykor egészen zord
hegyvidék, s egyes völgyeinek éghajlata és termékenysége teljesen
más, mint a másiké. Hat szélességi fok alatt oly nagy éghajlati
különbségeket találunk, minő például a Kárpátok vidéke és Sziczilia
között van, a partvidéken csaknem örök tavaszhoz hasonló enyhe
idő van, a katlan módjára körülzárolt völgyekben pedig 45— 50'' C-ra
emelkedik fel a hőség s a hideg télen — 12° C-ra sülyed. Ennek
György Aladár : A föld és népei. IV. 60
megfelelően nagyon eltérő a növényzet is, fenyő és gyapot, tölgy és
rizs egyaránt jól tenyészik, de vannak a kis országban ezenkívül még
jelentékeny kiterjedésű helyek, melyeken jóformán semmi sem terem
s a lakosság egyenesen iparra és kereskedésre van utalva.
Azonban leginkább a tenger tagolja tömérdek öblével szét
e kis országot. A mérsékelt égöv alatt alig van ország, hol annyi
öböl és sziget volna. A szigetek száma meghaladja a 600-at s az

A Parnassus völgykatlana Delphivel.

öblök nagy száma és mélye a tengerpart hosszát 2000 km-nél

nagyobbra nyújtja. A hajdani Peloponesus (ma Morea) félsziget eper­
levél alakja felett az Adriai tenger partjától csaknem egész a másik
tengerig húzódó korinthiai öböllel s körülötte a szigetekkel már az
iskolában bevésődik a gyermekek emlékezetébe. Nem csoda, hogy
a földrajzírók s méginkább a történetírók egyrésze, Görögországnak
e sajátságos területi viszonyaiból igyekeznek megmagyarázni, termé­
szetesen nagy túlzásokkal, az ókor e leggenialisabb népének jellemét.
 GÖRÖG ALKOTMÁNY 475

Királyi palota Athénben.

Tény annyi, hogy ennek a sajátságos tagozatú országnak lakói

még most is sok tekintetben hazájuknak természeti és éghajlati
viszonyaitól függnek. Es pedig a földmüvelés nem lehet fö kereset-
60*
forrásuk a szabálytalan éghajlat és az itt-ott nagyon terméketlen
talaj miatt. A görög nép lakosságában, más nemzetekétől nagyon
eltérőleg, az iparral és kereskedelemmel foglalkozók száma nagyon
megközelíti a földművelők számát. De a mai görög nem a régi
genialis nép többé, kiemelkedő tulajdonságai még az amúgy is
elmaradott szomszédok között sem tűnnek fel.
Közel két nemzedék nőtt fel már, hogy az ország önállóságra
tett szert s lakosai alkotmányt élveznek, mindazonáltal Görögorszá­
got semmi tekintetben sem lehet kiemelni a Balkán-félsziget más

A Partnerion.

tartományaival 'szemben s egyáltalában nem mondható, hogy az

itt uralkodó félbarbár viszonyok Görögországban ismeretlenek lenné­
nek. Maguk a görögök is jóformán mint idegenekről beszélnek az
európaiak felől s néhány a régi emlékért rajongó utazó kivételével,
csaknem mindenki felismerte itt az ázsiai állapotokat, melyek meg­
változtatása nagy nehézségekkel járna s modern európai színvonalra
való emelésük még hosszú idők feladata lesz.
Alkotmánya első tekintetre igen czélszerünek látszik. Kiváltsá­
gos osztály, nemesi czimek nincsenek, a törvényhozó testület (nem­
zetgyűlés) egy kamarából áll s tagjait általános szavazatjog alapján
választják, de a törvényhozási munkálatok szakszerű elkészithetése
czéljából államtanács áll fenn. Vannak felelős miniszterek, esküdtszé­

Görög kávéház Piraeusban.

kek, korlátlan sajtó-, szólás s vallásszabadság, politikai jogegyenlőség

s általában minden, mit az elmélet helyesnek itél. A gyakorlatban
azonban sokkal szomorúbbak a viszonyok. A demokratia helyett
csaknem minden téren demagógia uralkodik s az erkölcstelenség
a vezérlő testületeknél igen nagy fokra jutott. A társadalmi s politi­
kai helyzet ziláltságát az a körülmény tanusitja, hogy a görög minisz­
teri válságok, a parlamenti durvaságok s a püspökségeknek simonia
utján való adogatása szinte napirenden van. Hogy e visszás állapo­
tok közt a komoly és müveit elem s folytonosan erősebbé lesz, azt
el kell ismerni, de még mindeddig a vezető szerep nem az övék és
ez okozta, hogy Görögország független állami létének több mint
félszázados fennállása óta aránylag igen keveset haladt előre.
Az ország területe 65,229 Q kilométer s az összes lakosok
száma harmad fél milliónál valamivel több. Mai nagysága, egy pár
szigetet ide nem értve és a gyarmatokat nem számítva, nagyjában
az, a mi a hajdani Görögországé volt. Szigorúan véve gyarmatosítás
tekintetében sem áll a jelenlegi Görögország hátrább, mint az egy­
kori anyaország. Olaszországban s a Földközi-tenger egyes távolabb
eső partjain ugyan ma már ismeretlen a görög szó, de a szigetek,
s kizsázsiai partok tele vannak görögökkel s magán a nagy félszi­
geten a Balkán hegységig szétszórva sokkal több görög lakik, mint
hajdanta s élénk kereskedelmük, nemzeti érzelmük miatt igen sok
helyen ők viszik a vezérszerepet. A görögök összes száma jóval fölül­
haladja a 8 milliót.
Nagy előnye a görög területnek az is, hogy lakosai között
a nem görög elem egészen jelentéktelen. A legújabb, habár nem
teljesen megbízható adatok szerint, a lakosságból csak 31,969 az
idegen s, a mi keleten jóformán még fontosabb, az államvallást ké­
pező görög keleti egyház kebelén kivül állók száma még kevesebb.
14,677 a más vallású keresztyének, 5792 az izraeliták s néhány ezer
a mohamedánok száma. Az idegen nemzetiségű keresztyének közt az
északi területen legtöbb az albán, de számuk csekély; vannak továbbá
macedon-oláhok, bulgárok s olaszok is, de mindezek igen csekély
számmal, úgy, hogy beolvadásuk a különben is hódítani tudó görög
nemzetiségbe csak idő kérdése lehet.
Magáról a görög nemzetiségről hosszas ideig élénk vita folyt a
tudósok között. Fallmerayer annak idején egész vihart költött fel azzal
az állítással, hogy a régi görögök maradékai már kivesztek s a jelen­
legi görögök a 6-ik század óta ide özönlött szlávok utódai. Kétség­
telen, hogy a mai Görögországban, különösen a Peloponezusban a
szlávok sokáig tartózkodtak s uralmuknak kétségtelen nyomait hagyták
hátra, ám nemcsak a nyelv, de a szokások s népmondák is bizonyít-
Görögök nemzeti viseletben.
ják, hogy a hatás nem volt igen nagy. A görög jelleg, bár a vér­
keresztezés folytán némileg módosult is, nem semmisült meg, sőt
a nőknél s némely elkülönített szigeteken lakó görögöknél elég
tisztán maradt fenn, sokkal tisztábban, mint azt oly hosszú idő múlva
feltenni lehetne. De éppen e nagy ellenállási képesség tanúskodik
arról is, hogy a görögök más nemzeteket assimilálni képesek voltak.
Még a régi görög szellemnek is sok nyoma van. Müvészetök s
szépérzékök, a müvelődéstörténelem egykori büszkeségei elvesztek,
mielőtt a szlávok megjelentek volna s mégis ők a Balkán félszige­
ten a legügyesebb építészek, festők s kőfaragók. A hol csak e vidé­
ken valami nyoma van a magasabb müiparnak, görögök kezének
nyomát fedezhetjük fel. Albániában mint papok, orvosok, kereske­
dők, bankárok, Törökországban mint üzletemberek s tolmácsok a
közélet minden ágában kiváló szerepet játszanak s nemzeti jellegü­
ket sehol sem vesztették el.
Mig azonban a görög nemzetiség tehetsége s SZÍVÓS nemzeti
öntudatáról oly sok jót mondhatunk, jellemüket nem dicsérhetjük.
Sok utazó a görögöt egyenesen csalónak s rablónak tünteti fel
s önző könnyelműsége általában hirdetett dolog. Mások gyávaság­
gal vádolják őket. Mind e vádakban lehet s bizonyosan van is túl­
zás : de kétségkívül alapja is van. Egy ismert keleti közmondás
így szól: Egy európai megcsal két törököt, egy zsidó három
európait, egy örmény két zsidót s egy görög három örményt. E
közmondás legalább is a görögök élelmességéről tesz tanúbizony­
ságot s hogy ez élelmesség csakugyan nem mindig jár együtt
a becsülettel, könnyen elhihetjük, ha tudjuk, hogy a görög keres­
kedő a Balkán félszigeten csaknem ugyanazt a szerepet játszsza,
mint a mi felvidékünkön az úgynevezett lengyel zsidó. Már a régi
görögök hiresek voltak arról, hogy mézédes beszéddel igyekeztek
megcsalni mindenkit, utódaik szintén ily hízelkedők s nyelvükben
a becsületnek s értéknek ugyanazon egy szava van. Már a rablókra
vonatkozó vádnak sokkal kevesebb alapja van. — Igaz ugyan, hogy
a részben kopár vidéken lakó s közigazgatás tekintetében elhanyagolt
nép között sok rabló van, de általán a polgárisult vidéken a lopás
ritka s a valódi görög még koldulásra is ritkán adja a fejét. Jellemük
árnyoldalával ellentétben különösen ki kell emelnünk a görögök tudás­
vágyát. Sehol a világon nincs az egyetemeken oly sok laikus hallgató,
mint Athénben, mely különben is igen népes (1895-ben 2987 tanuló
volt), utazni és olvasgatni minden görög szeret, s a parasztok is
kíváncsisággal állják körül az idegeneket. Az újításokat gyorsan sajá­
títják s vitatkozni rendkívül szeretnek. Egy közmondás azt tartja
róluk: öt görög: hat vélemény. Az élénk forgalmi központoktól
távol eső görögök családi élete patriarchális élet; a régi patriarchális
erények teljesen épen maradtak.
A régi görög szépség nyomai ma inkább csak a szigeteken
találhatók fel, de a száraz födlön is találhatunk szép szál legényeket
klaszikus metszésű arczvonalakkal
s csinos nőket szoborszerű termet­
tel. A férfiakon jellemző nemzeti
öltöny az úgynevezett fustanella,
térdig érő sok ránczu szoknya.
Ezenkívül szélén hímzett színes
mellényt, a fegyverek számára
széles övet, hegyes orrú papucsot,
fezt vagy kecskebőr sipkát s
köpenyt szoktak rendesen viselni.
A nők öltözete az egyes vidékek
szerint különböző. Gyakran kék
selyem, aranynyal hímzett ujjasuk
van, bő fekete szoknyájuk elől
több egymásra hulló szegélylyel
s alatta hosszú fehér szoknya.
A lábon török papucsot, derékon
széles barna övet viselnek s finom
szövetű ingujjok csipkével van be­
szegve. Fejükön gyakori az arany­
bojtos fátyolkendő s a homlokon
ezüst és aranypénzből fűzött hajék, Görög nő szfakióta öltözetben.
de a fezt is hordják. Lakóhelyük
általában piszkos s kényelmetlen, de a bútorokban szeretik a fény­
űzést s a parasztoknál sem ritkaság, hogy a ház elé verandát,
lugast vagy kis virágos kertet készítenek, noha üvegablak, szék
s más nyugateurópai bútor igen gyakran hiáuyzik. A természetet
inkább szeretik,mint őseik, kiknek szokásait s részben kézi eszközeit
(faekék, korsók, kerek kézitükrök, kézi malmok stb.) még most is
hűségesen megőrizték. Nyelvük természetesen sokat változott, de az
uj görög még is közelebb áll az ó görög nyelvhez, mint az olasz
a latinhoz s az Írásmód egészen a régi, sőt még most is láthatni
falun, a mint egyes görögök őseik szokása szerint, térden hosszú
papírszeletekre irnak, melyeket azután összegöngyölnek. A nők tisz­
telete náluk nagyobb, mint szomszédaiknál, bár a férfiakkal társadal­
milag itt sem egyenrangúak. A lármás mulatságokat szeretik, pásztorok
s ifjak a zenét i s ; de költészetük már nem oly élénk, mint régente.
Egyes törzsek kiváló sajátságainak jellemzését még nem kísér­
lettek meg, holott e feladat a görög nép változatos, elütő és érde­
kesen jellemző részletei miatt nagyon hálás lenne. Törökök, olaszok,
albánok által történt keresz­
tezések s mindenek felett a
különböző vidékek által fel­
tételezett életmód sok egyéni
különbséget hoztak létre. Álta­
lában bajos a kereskedő g ö ­
rögről következtetést vonni
a földmüveléssel vagy halá­
szattal foglalkozókra. Néha a
régi görögök jellemvonásaival
is találkozunk, mint pl. a Spárta
környékén lakó mainotteknél,
kik edzettségben s jellemszi­
lárdságban többi társaikat
felülmúlják s kopár zord szik­
láik között némileg remete
életet is folytatnak.
Államvallásuk, mint emlí­
tettük is, a görögkeleti. Egykor
Görög leány Korfuból. a konstantinápolyi patriarcha
alatt állottak, de függetlenségük
óta egyházukat is önállóvá tették. A klérus száma igen nagy, magában
a régi ország területén 21 érsekség, 29 püspökség, 161 zárda s 5000-nél
több pap van, köztük mintegy fele Vazul szerzetes. A papokat általában
rosszul fizetik s azért az előkelőbbeknél nincs is tekintélyük, mihez
hozzájárul még az igen elterjedt simonia. A papság maga a népokta­
tással keveset törődik, de az állam dicséretre méltó buzgalmat fejt ki s
Athénben részben külföldi szakemberek meghívása folytán, egész
sereg különböző s részben igen jól szervezett intézeteket tart fenn.
Régebben a leányok oktatását igen elhanyagolták, most azokra is kellő
gondot fordítanak. A nagyobb helyeken nyilvános könyvtárak s gyüj-
temények is vannak, ez utóbbiakban a klasszikus leletek is helyet
foglalnak. Ezek kivitele az országból szigorúan tiltott dolog, bár a
tilalmat maguk a pénzvágyó felügyelők s szolgák segítenek megszegni.
Anyagi tekintetben sem áll a görögök helyzete oly szomorúan,
mint azt híresztelni szokták. Az idegenek rendesen csak Athént
látogatják meg s ennek kopár környéke után Ítélik meg az egész
ország termelési képességét. Pedig e szép ország nagyobb része
még most is termékeny s egyes helyein ugy a gabona s szőlő, mint

Az athéni akadémia.

a déli gyümölcsök gazdag aratást nyújtanak. Sajnos, a görögök

e gazdagságot kiaknázni nem tudják. Gazdasági tudományuk igen
csekély, a termőföld hasonlithatlanul nagyobb része az állam s egy­
ház kezében van; itt-ott az éghajlat nagy változatossága s a csekély
nedvesség megneheziti a földművelő munkáját s mindenek felett igen
rossz a közlekedés, noha ujabban sok vasút épült. Ezidőszerint mintegy
5 millió hektár műveltetik. A termelés különösen búzában ennél­
fogva nem is elegendő. Azonban olajfát, déli gyümölcsöket, különösen
pedig bort s apró szőlőt nagymennyiségben visznek ki. A marha-
61*
állomány aránylag elég nagy, különösen juhtenyésztése virágzó és
a hegyi ösvényeken jó járású lovai messze földön ismeretesek.
Méhészete a Hymmettusban még ma is híres s halászata s szivacs
kereskedése is elég nagy. A bányászat jelentéktelen, legfontosabb
czikkek a fehérinárvány és tajtkő. A gyári ipar az országban még csak
most kezdődik, de a kis ipar elég jól van kifejlődve s különösen
az arany- ezüst- s selyemhimzés, a czukrászat, ékszerek készítése,
szalmafonás, maroquin-bör s gyapjutakarók készítése stb. Mindamellett
a kereskedelmi mérleg szinte megdöbbentőleg kedvezőtlen. 1896-ban
72 millió drachma bevitel mellett 116 millió drachma kivitel volt.
Az állami helyzet sem kedvező. Ma már a kis országnak több mint
600 millió drachma államadóssága van. Az érczpénzt Parisban öntetik
ma is s az udvar háztartását is idegen hatalmak pótolják.
Pedig Görögország területéhez s fekvése sajátságaihoz képest
sem költ sokat a katonaságra. Hivatalosan a hadsereg létszámának
82,067-nek kellene ugyan lenni, de tényleg az 25,000-et is alig éri
el. Hajóhada összesen 1480 matrózzal 15 hajóból áll. Általában az
uj görögök a hajózásban őseik mögött messze elmaradnak s orszá-
guk természetes fekvése daczára sem törődnek fejlesztésével. Vannak
ugyan hajózási iskoláik, hajó iparuk virágzónak is mondható, de
azért nagyrészük csak parti hajózással foglalkozik s tengeri hajóikkal
nagyobb kiterjedésű kereskedést kevéssé folytatnak. Kereskedelmi hajó­
juk különben sok van Piraeusban.
Történeti emlékek s némileg a kedvező fekvés is az ország fővá­
rosává Athént tette meg, azt a helyet, melyhez nemcsak kiváló emlékek
fűződnek, de a hol az Akropolison s környékén egész napjainkig
fenállott műemlékek hirdették a régi kor dicsőségét. Félszázad alatt
az uj főváros rendkívül gyorsan emelkedett, ma már 111,486 lakosa
van s nemcsak teljesen elhomályosította maga mellett a többi
városokat, de az egész ország társadalmi életének s művelődésének
központja is lett. Kikötője, Piraeus, szintén népes hely (42,196 1.)
s a folyton terjeszkedő főváros rövid idő alatt néhány közel eső falut
is beolvaszt magába. A város különben eléggé piszkos, különösen
piaczai kellemetlen hatásúak s csak a legkülső, bulevardokkal s köz­
épületekkel megrakott, városrész mutat európai kényelemre. Számos
közintézetei s gyárai, mindenek felett a csinos épületekben elhelyezett
iskolák nagy figyelmet érdemelnek és keleten valódi ritkaságok.
A régiségek közt a nagy fontosságú s részben még megőrzött
Akropolison kivül nevezetesek a szelek tornya, Theseus temploma s
Piraeus.
Hadrian templomának oszlopai. A tenger felől, a honnan az idegen
először pillantja meg rendesen e nagy nevezetességű várost, a romok
s uj város háttérben a hófedte Parnassussal s oldalt a dombok s
kisebb hegyek összhangzatos csoportja, valóban festői hatásúak.
A kikötőhöz közel kissé változik a kép. A Pentelikon és Parnassus
nagyszerű ormai az elől levő dombok mögé vonulnak, csak a Hymettos
látszik még. A királyi palota a város szélén, de a legszebb részek
mellett park szomszédságában van. Néhány középületet külföldön

Theseus temploma.

élő dúsgazdag görögök, köztük a magyarországi báró Sina Simon,

pompás antik stylben építtettek.
Azonban hasztalan keresnők a többi, egykor oly nagy neveze­
tességű görög városokban az Athénében levő és csak némileg is hasonló
nagy közintézeteket vagy európai jellegű utczákat. Az ország ujabb hala­
dását csaknem kizárólag a fővároson lehet tapasztalni. Közelében már
meglehetős kopár vidék s puszta falvak vannak. A száraz földön csak
három régi nagynevű város, vagy annak helyén épült uj város
bir némi lokális jelentőséggel. Spártánák, mely egészen uj hely,
Korintnak, Thebénék csak egy pár ezer lakosa van s ezek közül csak
Korinth emelkedik, mióta a földszorost átmetsző csatorna, melyet a
A korinthusi csatorna.
magyar Türr István kezdett építeni, 1893-ban megnyílt, bár ennek
a csatornának is inkább a kikötő városok veszik a hasznát. Mara­
thon mocsáros vidéken egy kis falu, Plataeaból csak romok látszanak
s a dúsgazdag Delphi helyén most egy kis piszkos falu van, melyet
Kastrinak kereszteltek el, valószínűleg azért, mivel a hely jelen­
tőségét elfeledve egyszerű várromnak tartották. A thermopylaei
szoros helyén felhasználatlanul gazdag kénforrások hevernek. A
Peloponnesosban ujabban emelkedett fel Spezzia élénk kikötőhely
s Pairas, a legnagyobb vidéki város (37,958 1.) a lepantoi öböl tor­
kolatánál : de a régi nevezetes helyek vagy eltűntek, vagy mint
Messene, falukká töpörültek, Mykaenet, Olympiát s más helyeket az
ujabb ásatások költötték ismét életre.
Az északi területen, mely nagyjában a régi Epirusnak s Thes-
saliának felel meg, a legjelentékenyebb hely Larissa, (15,373 1.) a
régi pelasg főváros a mély Peneios partján óriási természetes amphi-
theatrum közepén, mely mellett van a hírneves Tempe völgy s a
hires hegyek: Olymp, Ossa és Pelion. A föld egyik legszebb s
legtermékenyebb vidéke ez, csaknem teljesen elhagyatva. A többi
községek közt még Phersala (Pharsalos) s Volo (Demetrias) a legne­
vezetesebbek, az előbbi mellett egy régi akropolis romjai láthatók.
A terület nagyobb részén már ez sincs meg, sőt, az egy Olympot
kivéve, a régi helynevek is eltűntek vagy szláv alakban maradtak
meg. A görög lakosok között itt sok az albán s az oláh. E vidék
egyik kiváló nevezetessége Stagus város mellett az oszlopszerü
kopár sziklákon álló zárdák, hova csak kötéllétrán lehet feljutni,
ugy hogy, méltán csodálkozhatunk azon, miként építkezhettek e
helyen. A legmagasabb szikla 160 méter s a legszélesebb tető is
csak 130 méter kerületű. Az épületek igen régiek, némelyikben igen
becses könyvek találhatók s valószinü, hogy régebben menedékhelye-
kül szolgáltak. Az idő a sziklákat megrongálta s velük együtt több
kolostor dőlt össze. Régebben mintegy 40 volt, ma alig 10 van
lakható állapotban, melyekben negyven barát éldegél.
Görögország számos szigete közül, melyek csekély kivétellel
a partokhoz mind közel esnek, kétségtelenül legjelentékenyebbek a
régebben angol fennhatóság alatt állott joniai szigetek. Mindannyi
sziklás, de talajuk nagyon termékeny s egy kis bányászaton kivül
olaj-, bor-, méh- és selyemtenyésztés mindenütt feltalálható. Némelyik
igen nevezetes kereskedő hely. A legfontosabb kétségkívül Korfu
a homéroszi Scheria, ez a nagy és bájos narancs- és olajfaliget,
Patras.
melynek birtokáért ősidők óta versenyeztek görögök, rómaiak, bizan-
cziak, olaszok, mig végre a törökök kezére került, kiktől az angolok
Larissa.

váltották meg. Ezek aztán nagylelkűen engedték át a többi ión

szigetekkel együtt az újraszületett Görögországnak. A sziget fővárosa
Korfu, a hajdani Kerkyra, mintegy 20,000 lakossal, nemcsak igen
Korfu.
élénk kereskedéssel, de számos szép épülettel is. Mint gyarmatot
734-ben K. e. a Korihthusziak alapították, s ma Görögország leg-

virágzóbb városainak egyike. Itt van tudvalevőleg az Erzsébet királyné

által építtetett csodaszép Achilleon nevü nyaraló. Athénen kivül itt
van az országban az egyetlen egyetem szép könyvtárral s növény-
kerttel, hajógyára s más középületei is híresek. Nevezetes keres­
kedő helyek még Argostoli Kephalonia szigetén, melyen a Görög­
országért rajongó Byron lakott, és Zante, (14,650 1.) a hasonnevű
sziget fővárosa. E szigetcsoport 2750 Q kilométert tevő területén
több mint negyedmillió ember lakik, kik nemcsak kereskedelmi viszo­
nyaiknál, de az angol kormányzat hatása folytán is általában sokkal
műveltebbek, mint a görög királyság sok más részén lakók. Több
nemű természeti nevezetességeik közt kiváló érdeküek az Argostoli
mellett levő tengeri malmok. A tenger ugyanis e városhoz közel két
helyen a földbe omlik és pedig oly erővel, hogy számitások szerint
naponként b /., millió köbláb viz tűnik el s e viz elég erős, hogy
1

malmot is tud hajtani.

A fővároshoz közel fekvő s történelmi nevezetességű Salamis
s Aegina szigeteken nincs már látni való s egyedüli nevezetességük,
hogy Aeginában kitűnő mandula terem. A nagy Euboea (ma Negro-
ponte vagy Egribos) szigeten több nevezetesebb hely van, köztük
Chalkis (Egribos), melyet Livadiával mozgó hid köt össze. Az aegeumi
tengeren levő többi (mintegy 25) sziget közül egy pár márványáról
s boráról hires. A nagyhírű Delos (ma Dili) sziget lakatlan. A leg­
termékenyebb Naxos, melynek fővárosa elég élénk kereskedést üz.
A kisebb terjedelmű Syra kereskedése még nagyobb s fővárosa
Hermupolis, a szigeteken a legnagyobb hely (21,000 1.) folyton emel­
kedik s már is nagyjelentőségű. Említésre méltó még e szigetek
között a vulkanikus kitöréseiről világhirü Santorin, hol mint a vulka­
nikus helyeken általában, kitűnő j ó bor terem. Mindezen szigeteken
rendesen a zárdák a legjelentékenyebb épületek. Többnyire sziklate­
tőkre épitik, aztán várják, hogy a vallásos hitbuzgóság szerelje föl.
A szerzetesek nem is csalódnak, mert a sziget zárdái és kolostorai
mind felette gazdagon vannak felszerelve. Ott, hol élénkebb keres­
kedés nincs, a nép földmüveléssel s részben pásztorkodással foglal­
kozik. Primitív patriarchális viszonyai közt a régi görög mythologia
foszlányait híven megőrzi.
 Délorosz síkság.

TIZENHARMADIK FEJEZET.

EURÓPAI OROSZORSZÁG.

Leroy-Beaulieu : L'empire des tsars et les Russes. 2 köt. Paris, 1882. —

Rokoschny : Russland. Land und Leute. Leipzig, 1886. — Stoddard : Across Russia.
London, 1892. — Meyer v. Waldeck : Russland, Einrichtungen, Sitten und
Gebräuche. Leipzig, 1884-86. — Stepniak: Der russische Bauer. Stuttgart, 1892.
— Szemenov : Az orosz birodalom földrajzi és statisztikai szótára (oroszul) 5 köt.
Szentpétervár, 1863—84. The industries, manufactures and trade of Russia. ö
köt. Sz.-Pétervár, 1893. — Mackenzie Wallace : Russia, az orosz birodalom ismer­
tetése. Ford. Szentkirályi Mór. 2 köt. Budapest, Franklin. 1878.

A N A G Y orosz birodalomnak európai része a szó szoros értelmében

róna, a Szármát-síkság, mely a germán síksággal szomszédos s

földrajzilag attól alig választható el. A Visztula partjaitól s a Kárpá­
tok túlsó lejtőitől keletfelé egész az Uralhegységig s a Káspiten-
gerig terjed, északon a Jegestenger és mellékága, az úgynevezett
Fehértenger, alkotja a határt, délen a Feketetenger s a Kaukázus­
hegység. Az Uralhegység s a Káspitenger közt levő téren e síkság,
mely kétségkívül egykor óriási tenger talaja volt, Szibiria és Közép­
ázsia sivatagaival függ össze.
Ha e nagy területet egy pillantással, mintegy madártávlatból,
áttekinthetnök, úgy találnók, hogy két részből áll, melyek közül
az egyik a másiktól jellegére nézve lényegesen különbözik. Északi
része erdős és mocsáros vidék, bőven ellátva álló és folyó vizekkel,
valamint ingoványokkal, melyek szórványosan müvelés alatt álló
területeket öveznek. Déli része ezzel ellentétben termő és meg-
mérhetetlen kiterjedésű szántóföld, itt-ott néhány homokterülettel
vegyítve. Azok a domborodások, melyek délen és a középen elterül­
nek, alig észrevehető emelkedések. Mindkét vidék azonban meg­
lehetősen egyhangú s a gyepes síkságnak nincs oly gyönyörű magas
hegysorokból álló kerete, mint a magyar alföldnek. A Csornoszjom
{fekete földek) roppant területe, mely talajának a színétől vette nevét,
még nagyrészben pázsittenger, melyet csak itt-ott szakasztanak meg
egyes falvak, müveit földek és magas partjaik között lassan haladó
folyók. A Csornoszjom, mely egy végtében a Dnieper, Don és a
Volga medenczéire terjed ki, több 80 millió hectárnál, vagyis jó
másfélszer akkora, mint Francziaország s e roppant területen a
termőföldréteg mindenütt, igen jelentékeny mélységű, mert 1-5, sőt
10-20 méter között váltakozik. Sehol a fölszínen tengeri föveny,
sem porladozó gránit, a mit a vihar sodrott volna oda. Ellenben a
korhadó tenyészet folytonosan kövéríti, habár erdő csak elvétve
tenyészik rajta. Leginkább búzatermelésre alkalmas. Innen délre több
helyen hasonló természetű „szigetek" találhatók, melyek szintén dús
növényzetökkel tűnnek föl, de a legtöbb délvidéki füves ujabb kor­
szakban kiszáradt tengerfenék, s csak tavaszszal zöldéi. A nyári hőség
szaporán leégeti rajtok a gyepet s a nyájak, melyek ezeken a téres
lapályokon legelnek, kénytelenek a folyók partjaira menekülni, hogy
táplálékot találjanak. Csak azok a területek tekinthetők oázoknak,
melyeknek talaját a forrásvizek öntözik.
Összehasonlítva az ázsiai síksággal, hol a talaj nagyrészt homok­
ból s kőtörmelékekből áll, e hatalmas síkság általában igen ter­
mékeny. Közel 5'/a millió • kilométer területén csak néhol talál­
ható egészen kopár vidék s jóllehet terjedelmes mocsárok vannak,
mégis azok csak kis részét teszik e nagy síkságnak, mely különben
nem áll egy részből, mert a Kárpátoktól a Dnyeperig a délorosz,
földhát húzódik, melytől északra a BoMtno mocsarak terülnek, elvá­
lasztva tőle a nyugoii orosz földhátat s ennek északi nyúlványát, a
Valdai hegységet, mely 325 méter magasra emelkedik s aztán tavak­
ban gazdag lejtőségben hanyatlik le Németország felé. Délkeleti irány­
ban ez a földhát a Dnyeper és Don közé küldi széles púpját, míg
a Don és Volga közt a Volgaparti dombhát terül el. A Volga és
Ural folyók közt az Obscsij syrt (általános emelkedés) húzódik. Ez
a föld legnevezetesebb helyei közé tartozik, mert itt van a nagy ural-
kaspi mélyedés, a földkéreg legnagyobb szárazföldi horpadása.
Ezen mélyedésnek síkságai sokkal kopárabb puszták, mint a kö-
zéporoszországiak; határtalan térségek, melyeket futóhomok, kemény
agyagpadok, vagy pedig oly sziklatelepek foglalnak el, melyek helylyel-
közzel szakadékokkal vannak átszeldelve, hol egy kevés termőföld
rakódott le. A káspi tó nyugati medenczéjének legnagyobb részét
homok- vagy agyag-puszták foglalják körül. A sziklás puszták keleti
irányban terülnek a Tatárföld felé. Nagy területet foglalnak el a
Volga és Jajk folyók között, a sós lapályok, melyek kivirágzásaikkal
a tenger hajdani kiterjedéséről tanúskodnak. Ennek egyik része a
Narin Sivatag is, melynek agyagos és kopár fölszinén egyes, fűvel
benőtt, homokos fensíkok és északtól délfelé húzódó buczkák vannak.
Ez utóbbiaknak oltalma alatt mély fekvésű legelők rejtőznek, a
melyeket a nomádok látogatnak. Különben a Káspi tó környékén
majdnem az egész mélyedés kopár; nem látni ott oly tenyészetet,
mint a Dnyeper, Don és Irtis pusztáin és a legelők csak igen kes­
keny övet foglalnak el, meglehetős távolban a tó északi partjától. Ha
sáskahad csap le reá, a mi gyakran megesik, egy fűszál sem marad
rajta, sőt a mocsárok nádja is, egészen a víz színéig, martalékul esik
a pusztító hadnak.
A mennyire kietlen az orosz puszta télen, midőn mindent hó
borit s a fagyos szél hullámokat és örvényeket hány a fehér hótenger
vidékén; éppen oly visszariasztó még a legnyájasabb évszakban is a
fehér homok és vöröslő agyag borította roppant térség, melyen itt-
ott csak üröm és komor szinü fűtej tenyészik. Gyorsan gördülő sze­
kereken haladván, olyannak tetszik ez a síkság, mint valami hosszú
szürke csíkokkal sávolt, tűzszinű lepedő. Helylyel-közzel nagy nehezen,
szakadásokon kapaszkodik át az ember, melyeket viharok, felhősza­
kadás vájtak a talajba, másutt valamely mocsárt kell kerülnie, mely­
nek fehéres és pelyhes tükre a nádason átcsillámlik. A távolban a
vöröses sósnövények szegélye sóstavat sejtet, a látóhatár szélén a
hosszú rétegekben ülő felhők a tengerpartot jelzik. A "talajból tűr­
hetetlen forróság sugároz ki, aztán a hűvös szél, mint valami tűz­
hely szívója a pusztaság izzó felszínén, porforgatagokat kerget maga
előtt. A kocsi mellett ezernyi, milliónyi elszáradt növények törme­
lékei pattannak fel, ezeket a szél gombolyogokká sodorja és a
pusztának ezen kengyelfutói gyorsaságban versenyezve nyargalnak
tova s több méternyi szökésekkel dühösen kergetik egymást, mintha
ördögi versenyt futna el szemünk előtt. Minden állomáson egy-egy
nyomorúságos, félig a homokba temetett viskó előtt tart az utazó
rövid pihenőt. Olykor elibénk áll egy-egy vadtekintetü, kuszált hajú
 emberi alak, de komoran továbbhaladunk újra, hogy újra belemélyed­
jünk a sivatagba. Nagy ritkán látunk a távolban egy-egy kalmük,
vagy kirgiz nemez kibitkát, vagy pedig oly sírhalmot, melyet vala­
mikor harczosok tetemei fölé emeltek : gyakran napi járóföldet
halad az ember a nélkül, hogy egyéb nyomot látna, mint az itt-ott,
a kemény anyagon megmaradt kerékvágásokat. A fák a pusztaságo­
kon majdnem teljesen ismeretlenek s ha itt-ott mégis találkozik
egy-egy fa, azt bizonyos tisztelettel tekintik, mint az istenség
csodás ajándékát. A kirgizek gyakran több mértföldnyi kerülővel
látogatják meg az ilyen csodát, hogy tiszteletük jeléül mindannyi­
szor felakaszthassanak annak ágára egy-egy ruharongyot.

Délorosz jiusztaság.

Allatokban a vidék meglepően gazdag. A sivatag füve (köztük

a mértföldeket boritó Stipa pannata) között csinos őrlők egész
serege tenyész, valamint az ugró egér is. Kigyók és gyíkokon kivül
a sósmocsárokban ragadozó s vizi madarak ezrei mutatkoznak, és a
homokdombok között, melyeket tetszése szerint dobál a szél, csúszó­
mászó bogarak százezreit látjuk.
E nagy mélyedés legmélyebb pontja a Káspi tenyér, amely
a legnagyobb (440,000 • kilm.) bennföldi tenger. Középtengernek
maradványa ez, mely egykor a Fekete tengertől az északi jegesten­
gerig terjedt. A szibíriai s tatár talaj lassú emelkedése választotta
el lassankint a Káspi tengert az Ob öböltől s ^raltótól s később a
Bosporus áttörése következtében a Feketetenger színvonala is odább
sülyedvén, a ponto-káspi földszoros, melyen jelenleg a Manics vize
fut keresztül, szárazzá lett. De lett légyen bármilyen az alakulás
folyamata, annyi bizonyos, hogy a Káspi tó, a szárazföld közepén
elszigetelve maradt, elpárolgás által nagyobb vízmennyiséget veszitett.
mint a mennyivel a folyók növelték és így terjedelmében igen meg­
fogyott, fölszine pedig közel 25 méterrel sülyedt a Feketetenger
alá. Ha a földközi Káspitenger uiból megtöltené régi medenczéjét.
ugy. hogy magassága megfelelne a nyilt tengerekének, akkor
Szaratovtól lefelé a Volga egész lapályát elöntené s az ottani pusztát
több százezer • kilométernyi területen borítaná el. Jelenleg a tó
három különböző részre oszlik. Éjszaki része, melynek feneke a
pusztának alig észrevehető lejtősödését folytatja, nem egyéb, mint
egy nagy mocsár, mely sehol se mélyebb 15—16 méternél és ez
is folytonosan kisebbé lesz a folyók iszaplerakása miatt. Legmélyebb
(700-9u0 méter) a déli része, hol a partokat néhol magas hegyek
környezik, melyek meredeken esnek alá a tó fenekéig. A tengerviz
sója folytonosan csökken a folyóvizek beömlése miatt, a partokon aztán
lagúnák alakjában sós mocsarak vannak. Ezek legnagyobbja a keleti
partmentén a Kara Bugás. A tenger vizének tartós apadása termé­
szetesen azt eredményezné, hogy e belföldi tenger nagy része idők
multán mocsárrá változnék át, mint ez északi partjain már most is
mutatkozik. Ennek meggátlása végett az orosz kormány, elhatározta,
hogy a Don vizének egy részét a Volgába vezeti s ezáltal a Kaspi
tenger vízmennyiségét gyarapítja. Ez egy alig 60 km. hosszú csa­
torna által volna elérhető Caricin városánál, mely azonfelül hajóutat
teremtene a Kaspi- és Fekete tenger közt.
Keleteurópa folyóvizekben rendkívül gazdag. Nem kevesebb, mint
tíz tekintélyes folyórendszert lehet e nagy síkságon megszámlálnunk.
Legnagyobb folyó vize a Volga (3190 kilométer hosszú), Európa
legtekintélyesebb folyója, melynek vidéke Keleteurópa egész felületé­
nek több, mint egy negyedrésze. A tatárok .gazdagságinak (idei)
nevezik. A Valdai-fensíkból ered különböző források, mocsarak s tavak
összefolyása folytán; majd kopár, mocsáros, erdős vidéken futván
keresztül, apró folyók felvételével csakhamar tekintélyes víztömeggé
lesz. Nisni-Nowgorodnál szélessége már egy verstnyi s ezután gyak­
ran tó alakban terpeszkedik szét. Kazán alatt ömlik belé legtekinté­
lyesebb mellékfolyója (636 km.) az Uralhegységből eredő Kiírna
s innen kezdve délíelé fordul s Caricinnál belépve a Káspi mélye­
désbe délkeleti irányt vesz fel. Itt egyúttal több ágra oszlik s szét­
terjedő, folytonosan előbbre nyomuló deltát alkot, melynek mintegy

Keres.

központja, Astrachan városa. A hatalmas folyó alsó részében rendesen

7-8 verst széles, az áradások alkalmával olykor 15-20 verst is. A
viz folytonosan uj ágakat alkot magának, homok szigetei gyakori
63*
változásoknak vannak alávetve s a tengernyi széles óriási folyó egyik­
másik ága köztük néha ugy megszűkül, mintha csak patak volna.
Nádas erdők, a felső részeken dombos vidék s a torkolathoz közel
sósmocsárok ezrei borítják el a partot. Ez utóbbiak között legna­
gyobb a 47 verstnyi kerületű Eltontó, melynek eddig még ki­
meríthetetlen sótömegéböl évenként mintegy 10 millió pud sót
nyernek.
A Volgán kivül a Káspitenger folyamrendszeréhez tartozik még
a szintén jelentékeny Ural, melynek 2896 kilométer hosszú folyása
nagy darabon egyik határvonala Európa s Ázsiának. Nevezetesebbek
azonban ennél, a Feketetengerbe ömlő hatalmas folyók : a Don, Dnyeper,
Bug, Dnyester, melyek mindannyian a dél-oroszországi dombvidéken
hatolnak át, hogy a tengerhez jussanak. A Don egy alkalommal csak
(iO kilométernyi távolságban van már a Volgától, s miután jobb
oldalt a Donec. baloldalt pedig a Manycs folyókat vette fel, a sekély­
vizű Azovi tengerbe ömlik, melyet a Krím és Taman félszigetek
választanak el a Feketetengertöl. E parton részint a Krimfélszige-
ten, részint a Fekete- s Azovi tenger közt fekvő hasonnevű tenger­
szoros mellett Taganrog, Berdjanszk és Keres a legnevezetesebb
városok.
A Don alsó folyása és Volga közt, valamint a Kaukázustól délfelé
dombos vidékek terülnek. A Krímtől nyugatra ömlenek be a Fekete­
tengerbe a már említett folyók s ezek torkolatához közel a Bug és
Dnyester között fekszik a folytonosan fejlő, nagy forgalmi város Odessza.
mely Szentpétervár után a legszebb s legkellemesebb hely a nagy
birodalomban. Ugy látszik a tenger felől, mintha az egész város
palotákból, nagy fogadókból s diszépületekből állana, melyeknek magas
homlokzatai beláthatatlan hosszú vonalban sorakoznak. A város 50-(i(>
méter magasságra fekvő óriási terasseon emelkedik, mely párhuza­
mosan fut a tengerparttal. Lábánál egy utczára és a vasúti közlekedés
lebonyolításra elég hely van, az utcza mindkét végén kikötök
vannak (telve a világ minden részéről összegyűlt hajókkal), melyekből
pompás lépcsőzeten jutunk fel a városba. A gabona kereskedelem
adja meg forgalmi jelentőségét e városnak, s Oroszország hires
gabonatermő rónája folyton emeli, ugy hogy rövid idő alatt valóban
világvárossá lesz.
A Feketetenger északi partján alacsony, de messze terjedő fensík
terül el, mely keletre a Don torkolata felé lassankint alacsonyabb,
észak felé a Pypet mocsárokra meglehetős meredeken esik le s e
 L1MAN0K 501

helynek különös sajátsága, hogy minden, még a legkisebb völgy is

torkolatához közel, hosszan elnyúló tengeröbölben végződik, melyeket
az egykor e vidéken uralkodott görög nyelv hagyománya szerint

Odessza kikötője.

limunnak neveznek s melyeknek részben oly erős sótartalma van, hogy

a környéken a sós földben diszlö növények dúsan teremnek. Sőt, kivált
a bessarabiai úgynevezett Duslelimanokhó\, a sót szedik. Ugyanis a
nyár közepén a víz kiszáradván, a talajon sókristályok ülepednek le.
Július vége felé a „sóaratás" megnépesiti e tavak partjait. A korona
hivatalnokai, vagy más felügyelők fabódéban telepednek le s a kör­
nyék lakosai végtelen kocsisorral jönnek a nehéz munkára. A sóje-
geczek a parton alig egy hüvelyk magasak s csak beljebb, a süp­
pedékes talaj közepe felé találhatók nagyobb sójegeczek egész egy
lábnyi vastagságig. Hogy ezt mind összeszedhessék, mivel a talaj­
mocsár teljesen soha sem szárad ki, a munkások deszkát kötnek
lábaikra, melyekkel haladniok nehéz. Igy is sokszor besüppednek a
mocsárba, melyből alig vonhatók ki. Sok ember vész el e munkában.
A sóréteg e mellett a ruhákon és bőrön hamar megül s noha a
munkások kesztyűs kézzel dolgoznak és mindennap jól megfürödnek,
a bőrük gyakorta megrepedezik. A nehéz munka igy egész októberig
szokott tartani. Egy év alatt a három besszarabiai limanból 2-3
millió pud sót szednek össze, melyet azután a parton nagy dombokba
raknak s eső s szél ellen ugy oltalmaznak meg, hogy rözsekötegeket
vagy szalmát borítanak föléjök. Heteken át igy hagyva, a só szilárd
kérgű lesz, melyet csak kalapácscsal lehet ketté törni.
Hajdan, de még a mostani geológiai korszak folyamán e limánok
a Feketetenger öblei voltak. A krimi tatárok hagyománya szerint a
Fekete tenger még most is lassan-lassan kisebbedik. Es annyi tény
is, hogy a Bosporus megnyílása előtt a Feketetengernek, minthogy
a beléömlő folyókból több viz ömlött beléje, mint a mennyit a nap
és a szelek elpárologtathattak, szükségképen sokkal magasabban
kellett állnia, mint mostanában s akkor a Földközi tengerrel kétség­
kívül az iszniki és iszmidi régi szorossal függött össze, mely még
ma is tele van lépcsőzetesen fekvő tavakkal, melyek hajdan a tenger
részei voltak. Ez a szoros ugy száradt ki, hogy a viz alól a talaj fel­
merült s hogy a Feketetenger vize, medenczéjében lassankint meg­
torlódván erőszakkal tört magának utat azokon a szirtfalakon át,
melyekből a Bosporus állott elő. Déli Oroszországnak és a tatárországi
síkságoknak geológiai jellege egyaránt azt bizonyítja, hogy e vidék
emelkedik. Ez az emelkedés választotta külön (mint emiitök), talán
kevéssel a történeti korszak előtt, a Feketetengert a Káspi tengertől.
Az Arai tó víztükre most is .több mint 50 méternyivel maga­
sabb az oczeánénál; a Balkás tó pedig körülbelül 300 méternyit
emelkedett. A mint az orosz Szeverczov, a ki e jelenséget tudomá­
nyos kutatás tárgyává tette, hja, a pusztaságok tómedenczéi elsőben a
Jeges-oczeántól váltak el; aztán a Balkás vált beltengerré; majd a
Káspitenger különült el a Feketetengertől, ez pedig a Bosporuson
és a Helles-pontuson keresztül a Földközitengerrel egyesült.
A Fcketetenyer, melyet a sarkvidékekről jövő valamennyi szél
szabadjára korbácsol, hajdan éppen úgy jéggel volt borítva, akár a
Baltitenger. A történeti korban a konstantinápolyi szorost és a szom­
széd Feketetengert még gyakran jég takarta, a mi azt bizonyítja,
hogy a megfagyás ideje alatt itt délkeleten olyan volt a hőmérséklet,
mint Kopenhágában. 401-ben a Feketetenger majdnem egészen befa­
gyott s mikor zajlani kezdett a Márványtengerben roppant jéghe­
gyeket láttak úszni. 762-ben a Feketengert borító jégtakaró az egyik

Boulevard Odesszában.

parttól a másikig terült el, a Kaukázus végső szélétől a Dnyester,

Dnyeper és Duna torkolatáig. Azonkívül, úgy mondják az akkorból
való írások, a jégre hullott hó magassága 9-13 méterre emelkedett és
teljesen eltakarta a partok körvonalait. Azt se tudták, hogy hol kez­
dődik a szárazföld és hol végződik a tenger. Február hónapjában a
jégréteg darabjai, miket az áramlás egész az Aegei tenger bejárásáig
vitt, Sestos és Abydos között a Hellespontuson keresztül óriási
átjáróvá egyesültek.
Magától érthető, hogy a Fekete tengerbe ömlő déli folyók
minden évben befagynak. Nem is említenők fel ezt a körülményt,
ha egy sajátságos természeti jelenséggel nem állana összeköt­
tetésben. Tél végével ugyanis, mikor a partokon olvadó hó vize
a folyók medre felé ereszkedik, de a jégburok még nincs megtörve,
mindig azt tapasztalják, hogy a fölszini víz a jéghátnak a partokhoz
legközelebb eső részein hosszan elnyúló tócsákban fut össze, míg
a középső résznek bolthajtásos ive képződik és mindig száraz marad.
A nagyobb folyókon a jéghát szélei és közepe között a színvonal
magassági különbsége néha egy méternél több.
A Feketetenger északi partján levő síkságot tehát e vázolt
általános kép és a növényzeti sajátságok alapján két egymástól külön­
böző vidékre lehet osztani. Az északi erdőkben gazdag, a déli mocsaras.
Ezeknek a mocsároknak területe a partoktól mintegy két szélességi fokra
terjed. Növényzetük rendkívül gazdag, minőhöz hasonló Európa más
részein sehol sem fordul elő. Stipa s más fünemeken kivül különösen
nagy számmal fordulnak elő a fütej, bojtorján s lósóska különböző
fajai, a partok mellett a tömérdek nádas és tölgyfaerdők. A hosszú
tél után a hóolvadás iszonyú sártengert alkot, úgy hogy a közleke­
dés csaknem lehetetlen s a valódi tavaszi idő csak áprilisban kez­
dődik, mikor (különösen májusban) pazar a vegetáció. Júniusban
már a forróság kezdődik s július végén csaknem minden növény
elsül. Augusztusban a második virágzás áll be. Szeptemberben van
a nádaratás. A folyók s mocsárok partjai ugyanis valódi náderdökkel
(plavna) telvék, néha több mint egy mértföldnyi szélességben. A nagy
síkságnak ez a valódi erdeje. Itt rakják fészkeiket az énekes és vizi
madarak, ide vonulnak a nyulak, a ragadozó madarak s farkasok s
általában minden állat, melyet a hideg tél a kopár pusztákról elűzött.
A nád a lakosságnak tüzelő fája, házépítő eszköze s ebből készítik
bútoraikat, ezért a nád aratása nagy gonddal történik. Egész faluk lakói
vonulnak ki nádat vágni s ha a viz miatt közel nem juthatnak hozzá,
nádból készült gátakon haladnak tovább, néha térdig is vizben állva.
Maga a kormány is nagy gondot fordit erre a munkára s gyak­
ran megtörténik, hogy saját területén egész ezred katonát küld a
nád közzé. Hogy a kevésbé alkalmas vén nádat elpusztítsák s a far­
kasokat elüldözzék, a parasztok, a hatóság rendelete ellenére, tavasz-
szal rendesen meggyújtják a nádasokat, melyek lángja ilyenkor
temérdek vizi madarat és emlős állatot pusztit el. A több oldalról
meggyújtott nádas napokig ég, lángja több méter magasságra emel­
kedik, a széles folyókon át egyik oldalról a másikra csap, sőt, mintha
az égés folytán kifejlődött gázok külön égnének, órákon át lángcsillá-
 KRIM 505

mok játszák a viz tükre felett lidércz tánczukat. Több mértföldről

meg lehet látni e hatalmas tüzet, melynek viszfénye az égboltozaton
vulkanikus kitörések fényéhez hasonlít.

Yalta (Krím félszigeten).

Az egész vidék jellege visszatükröződik még a Krimi fél­

szigeten is, noha ennek déli partjain tudvalevőleg a regényes tauri
vagy jaila nevü hegység emelkedik, melynek legmagasabb csúcsa a
György Aladár: A föld ós népei. IV. t)4
Csatvr Dagh 1025 méternyi magas. E félsziget legszebb helvei
a délkeleti partokon a híressé vált S.?eba.itopoltól Yaltáig terjednek.
Nyírfa s fenyőfa közt dombos vidéken fel s alá kanyarog az ut a
buidari völgybe, melynek gabonatermő mezői, tölgyfa s diófa ligetei
Sebastopol kopár vidékeivel szemben valóban kellemes, szemet gyönyör­
ködtető ellentétet képeznek. Meglepő, hogy e kellemes völgyből hirte­
len kanyarulattal egy gránitsziklából álló kapun át hatalmas szikla­
szirtekre jutunk, melyek a kék tengerhullámok felett 600 méter
magasságban emelkednek. A szép vonalú partok kellemes ellentéte
vonzó jellegűvé teszi e vidéket. Itt egymásra tornyosuló sziklák,
meredekek s hegyszakadékok, amott zöld, hullámzó dombok, mo­
solygó völgyek és buja tenyészet.
S érdekesen, váratlanul váltakozik
a kép, de mindég a báj, vagy a
komor fönség ellentétes benyomásai
hatják meg lelkünket. A Baidar
kaputól az ut meredő czikk-czakk-
ban le egy terjedelmes sziklafen-
sikra lejt, majd zordan elszórva
heverő sziklatömegek között tovább
vonul. Itt valódi vadregényes vidé­
ket látunk, mely különösen a hold
világánál meglepő. Alupkától Yal­
táig folytonos parkok között hala­
dunk. Gyönyörű erdők és rétek,
Kozák fő. ritka növények s virágok tropikus
bujaságban váltakoznak, a bal olda­
lon a hegyeken szőlők tenyésznek, jobboldalt a kék tenger nyúlik el.
Itt van az orosz aristokratia mulató helye. Alupkában van Woronzow
berezeg gyönyörű félig góth palotája, Oriandaban ponguji stylben
Konstantin nagyherczeg palotája görög oszlopokkal s freskókkal borí­
tott udvarokkal. Livádiában van a czár palotája egész csomó kastély-
lyal körülvéve. Maga Yalta is igen regényes hely, a hegyek a par­
toktól kissé visszavonulnak, ugy hogy a várost amphitheatrumszerü-
leg dombok veszik körül. S még regényesebb a tatárok által
lakott vidék, hol a meredek falként felemelkedő sziklacsoportok
karcsu minareteikkel szerfölött meglepőek. E vidék egyik főhelye, a
krimi khánok egykori székvárosa, Bakcsi Seráj (a kertek városa),
Európában a legérdekesebb keleti város s itt van Osiufu Kálé. az
 NOGAI PUSZTA 507

egyetlen hely e földön, hol a sziklatetön kizárólag zsidók tartóz­

kodnak.
Krímtől északfelé a Dnyeperig a nogai puszta terjed, az előbb

Alupka (Krím félsziget).

leirt síkság egyik része s ettől északra a kalmükök földjének közelében

Ukraine. E vidék valóságos füves pusztaság. Színvonalát bármi kis
halom vagy csekély hullámzás sem töri meg s nincs rajta egy tenyér-
64*
nyi szántóföld; nincs fa, bokor, vagy kö, mely a terület változatlan
egyformaságát megszakítaná. Mindamellett nem oly nyomasztóan
unalmas itt az utazás, mint gondolnók. Reggel a széles tavakat
arany szinben tündöklő fokaival, sürü erdőségekkel megrakott part­
jaival szemlélhetjük és mindezt a csalóka délibáb varázsolja elő.
Napközben azután mindig akad egy-egy aprólékos tünemény, mely
bágyadt kedélyünket kissé föleleveníti. Majd egy-egy lovast látunk
a távolban, majd málnákkal megrakott tevék hosszú sorával találko­
zunk, melyek komoly kimért léptekkel haladnak előre: másutt ismét
egy lónak hulláját látjuk, mely az útfélen elesett és melyért az
ebek és pusztai keselyük vivnak egymás ellen harczot s oly bőszül­
ten, hogy a vadász csaknem pár lépésnyire közeledhetik hozzájuk.
Aztán a boglya alakú sátorcsoportra akadunk, mely előtt lapított
arczu, apró, ferdén beágyalt szemű tatárok s kalmükök állanak s
emberséges vendégszeretettel kínálják kumiszukat.
Nyugatfelé a síkság Bug és Dnyister közt elterülő része Podolia.
a Dnyester és Pruth közt fekvő kitűnő gabonatermő vidék pedig
Bessarábia. Podolia és Bessarábia Galiczia s Moldva szélén fekszik s
azok geológiai viszonyai rajtok is nagyrészt meglátszanak ; sürü kövüle­
tekben gazdag mészkő s agyagpala által képviselt silur a jellemző.
Közvetlen az agyagpalán krétaképződés van, melyben sajátságos
phosphorit golyókat szemlélhetünk. Podoliában egy magasabb domb-
lánczolat már több változatosságot nyújt, a pusztákon uralkodó tanyák'
helyett nagy falukat találunk, melyeknek hatalmas templomaik
vannak. Ez a vidék lombos fákban, kertekben gazdag. A szép kasté­
lyok és parkok sem tartoznak a ritkaságok közé.
Erdőségekben gazdagabb azonban Wolhynia, a szomszéd hason-
nemü vidék, melynek határai Galicziával érintkeznek s hol a puszta
jellemző vonásai már inkább eltűnnek. A vidék elég népes ugyan,
de homok- s agyagtalajának nincs elég termékenysége. A terület
egy része terjedelmes mocsárból áll, melyek Rolátno névvel a
Dnyepertől nyugat felé Lengyelország keleti részéig és északon az
urai-balti dombsorozatokig nyúlnak. A Prypet folyót, a Dnyeper mel­
lékfolyóját, itt csatornák kötik össze a Niemennel s Visztulával s igy
a Fekete tengerrel és a keleti tengerrel egyenes összeköttetésben áll.
noha ez összeköttetés nem felel meg a hajózás követelményének,
azért most egy nagy csatornát tervelnek, mely a Balti tengerből hadi
hajókat is szállíthasson a Feketetengerbe.
A keleti tengerbe ömlenek mindazok a folyók, melyek az ural-
balti, vagy észak orosz dombsorozattól nyugatra és északnyugatra
erednek. Egyedüli kivételt tesz a Visztula (1040 kilométer hosszú),
mely, a mint tudjuk, a Beszkidekből ered, s közép folyásában Orosz-
Lengyelországon keresztül folyik. E folyót tekinthetjük Kelet-Európa
nyugati határának. Az 1040 kilométer hosszú Duna a Wolchonski
erdőből ered, s Rigánál ömlik a tengerbe. A Riga és főkép a porosz
földön elnyúló Niemen Lithvaniának föfolyói. A Dunától északfelé az
úgynevezett keleti tengeri tartományokban (Kur-, Liv- és Esztland)
még jobban meglátszik a talaj mocsáros jellege s közel a tengerparthoz
a mocsár csaknem oly sajátságokat ölt fel, mint a hogyan azt a Német

A czárné nyaralója Livádiában.

tenger partjain láttuk. Néha a mocsárok nagy terjedelműek. Ilyen a

hatalmas Peipus-tó, mely délfelé a Pskow tóban végződik s ezen­
kívül a Narówa-val és a finn öböllel áll összeköttetésben. A Peipustól
keletre fekszik az Ilmen tó, melynek egyik kifolyása- a Wolchow,
a nagy Ladoga tóba ömlik.
A Varsótól Sz. Pétervár felé vezető vasút szeli keresztül a
vidéket. Átmegyünk Fehér-Oroszország (Wolhynia) erdőin s azután
a wilnaui erdőkbe jutunk, hol már vonzóbb tájak költik fel kíváncsi­
ságunkat. Itt, nemkülönben Wilebsk kerületben, hol a nyárfa-erdők
szántóföldekkel felváltva fordulnak elő, van a szemnek némi foglal-
kozása. A Pszkow kerület már a régi Oroszországban van, erdőit nyil-
egyenesen szeli át a vasút; bennük medve, farkas, s dámvadak szaba­
don tenyésznek s csak itt-ott találkozik egy deszkakunyhós orosz
falu. Az erdők csaknem egészen Szent-Pétervárig nyúlnak, hol a
rövid folyású, de partjai mentén bájos Néva folyó a főváros környé­
kén néhány csinos részletet tár fel.
Ettől északkeletre feküsznek Európa legnagyobb tavai s köztük
u 18,270 LJ kilométer területű Ladogu. A nagyterjedelmü tavak a
Fehér tenger mentében északfelé egészen a Kola félszigetig nyúlnak
s Orosz-Lapphonban a nagy Enarsz tóval végződnek, mely a Pasvig
Elf-en által vizét a Warangerfjordba ereszti. Mintegy 61 fokig meg­
terem a legtöbb gabonafaj, de feljebb csak ritkán ; a 63-ik fokon tuí
pedig végtelen mocsárok vannak. A talaj még nyáron át is fagyos.
Azonban még mindig vannak erdők s a fenyőfa mellett a gyöngéd­
nek látszó s mégis oly SZÍVÓS természetű nyirfa mutatkozik. A hol a
fák is eltűnnek, a hóval borított talajjal az úgynevezett tundrák
vidéke kezdődik. Ezekből a csaknem szilárd és ércztartalma követ­
keztében rozsdás szinü mocsárokból néhol apró forráspatakok is ered­
nek, melyek mellett egy kis élethalál harczot vívó tenyészet támad:
különféle bogyós növények, apró bokrok s mindenek felett a moh
és zuzmó, mely a tundrák felületét elborítja. Az egész sík területet
itt-ott hatalmas, az égboltozatot elsötétítő hóhullások (pad) lepik el.
De a leesett hótömegeket a ponossucha nevü heves szél gyorsan
felkavarja, hegyeket s barlangokat alkot belőlük s oly gyorsan átala­
kít mindent, hogy az előbbi vidéket alig lehet felismerni. Ha a szél
megszűnik, rettenetes fagyok állanak be. Minden ropog s recseg, az
északi látóhatáron nagyszerű északi fény (spolochi) mutatkozik, mely
gyakran egy hétig, néha tovább is eltart. Az északi fény a hold
világánál, a csillagokkal borított égboltozaton látható és e különben
holt vidéken új élet hirdetője. Megkezdődik a prémes állatoknak
Szibíriából való időszaki vándorlása a tundrák vidékére. Hosszú,
sürü csoportokban, egy vezér vezetése alatt, szökdécselnek a hermeli-
nek, e selymes farkú menyétek, a tundrák közt élelmet keresve. Min­
den kis darab halat vagy húst falánkan kapnak be, még azt a csa­
logató húsdarabot is, a mit a ravasz orosz letelepülő vagy a szamo­
jéd törül tett ki. Menyétek, rókák, nyulak, iramszarvasok stb. népe­
sítik a vidéket. Különösen feltűnő számban élnek itt a farkasok,
ezek az örökké éhes ragadozó állatok, melyek mindenfelé csa­
varognak a tundrák között és százával pusztítják a kis prémes
-állatokat. Különben ezek a síkságok is csak oly kietlenek és ép
oly visszariasztok, mint a Káspi tó mellett elterülő „koplaló sivata­
gok." Sőt még sivárabbak. A föld színe, a meddig a szem elláthat,
.az év nagy része alatt egy óriási, a viharoktól meggyűrt hólepedö-
nek látszik. S ha ez a hóréteg nyáron elolvad, a legmélyebb fekvésű
lapálvokon, a tundrákon, itt-ott egyes mocsári mohoktól (sphagnum)
boritott rétek mutatkoznak, melyek a semlyékek lappangó vizétől
•szivacs gyanánt duzzadnak föl; máskülönben a fagyott talajt csak­
nem véges-végig csupa szarvasmoha s egyéb fehéres zuzmó borítja s
ezért azt vélné az ember, hogy mindig a tél változatlan hóleplét
lássa maga előtt. Valódi isten csapása a tömérdek szúnyog, mely
az itt tartózkodást kínossá teszi.
Különösen zord a vidék Kola félszigetén, melynek lapos,
egyöntetű partjait még kikötők sem élénkítik. A jeges tenger felé
eső partját Murmavski, vagy lappiandi partnak nevezik. Délen a
Fehér tenger három nagy öble közül az egyik, a Kandalacskaja öböl,
messze behatol a szárazföldbe. A sziklákkal és szigetekkel sűrűn
megrakott Onega öböl, melybe az Onega folyó ömlik, a Fehér tenger
<léli része, a Drina öböl pedig a keletié. Utóbbiba ömlik az 1190 km.
hosszú Dvina, mely a Suchona és Vycsegda forrásainak összeömlé-
.seiböl az urai-balti dombsorozatnál ered s torkolatához közel sivár
vidéken a legjelentékenyebb északsarki kereskedő város Archar>(/elszk
fekszik. Halak, prémes állatok, fókák tömérdek mennyiségben halászva
<ís vadászva, tág tért nyújtanak a kereskedelemnek. Innen indulnak
ki jobbára az éjszaksarki kutatók is.
A Fehér tenger keleti vidékén egy másik nagy félsziget emel­
kedik, a Kanin, mely szintén valódi puszta hótenger s vidéke is kevéssé
lakott. Ugy itt, mint általában az északi sarkokon, finn-ugor törzsek
telepedtek le, minők a zűrjének, karelek, lappok, csudok és különösen
a legnépesebb törzs, a szamojédok. Nyomorult félig-meddig vad életet
folytatnak és egyedüli, hü kiséröjük a rénszarvas, mely megbecsül-
hetlen állat és a szó szoros értelmében mindenük, úgy hogy nélküle
megélni is alig tudnának. Kanin félszigettől kelet felé a Cseskaja
öböl fekszik s előtte a jeges tengerben Kalgujew sziget. Egészen
az északi végpont mellett Vaigacs szigetet találjuk, mely már
a sarkvidékhez számított Nowaja Semlja terjedelmes sziget szom­
szédja. Európának a legészakibb pontja itt van, csaknem a 70-ik
szélességi fok alatt a jugor tengerszoros mellett, mely a Kari ten­
gerbe visz át. A tél itt teljes nyolcz hónapig taii, úgy hogy a
tenger szeptember végétől június közepéig jéggel borított. A hideg
íiéha 32' R. s a legmelegebb napok átlaga júliusban csak -f- 2° R.
A nyári évszakban a nap soha sem nyugszik le, de a növényzet
azért mindenütt csekély. Legjelentékenyebb folyója a Pecsoru,
mely 965 kilométer hosszúságú és az Ural északi részéből eresz­
kedve le, a jeges tengernél jelentős deltát alkot. Ágaiban tömérdek
hal tenyészik.
A Kari tenger nagy öblétől kezdődik a hatalmas Ural hegység
s 3700 km. hosszúságban nyúlik le 18 szélességi fokon keresztül,
párhuzamosan futó lánczolatokban egész Orenburgig. Az Ural hegy­
séget három csoportra osztják: 1. az északi osztyák vagy szamo­
jéd Uraira; 2. a közép vagy vogul és 3. a déli vagy baszkir Uraira.
Az északi lánczolat hosszában választja el Wolodga és Archangeleszk
tartományokat Szibiriától s a jugori tengerszorosnál dombvidéken
kezdődve több mint ezer kilométernyi hosszúságban nyúlik a Pecsora
forrásokig, hol már 1300-1700 méter magasságra emelkedik. Ezen a
részen igen kevéssé erdős, néha egészen kopár, sziklás a hegy, s
mély völgyek vannak. Szibiriai oldalán az Ob több mellékfolyója
ered, az európai oldalon a Kara és Pecsora. Az északi folyóknak
közös általános jellegük, hogy mocsárokban erednek, kezdetben sekély,
keskeny mederben futnak s azután hegyi patakokat véve fel, medrü­
ket megmélyítik, gyorsabbak és torkolataiknál homokot rakván
le, ismét mocsárokká alakulnak. Valódi jégárak még itt a magas
északon fekvő részben sincsenek, sőt még a tartós hó határát sem
érik el. 1200 és 1500 méter közt változó legmagasabb emelkedései­
ken nyár közepén soha sem látni állandó hómezőt, legfölebb itt-ott
eltévedt hófoltokat, azokat is inkább csak a sziklák mélyedéseiben.
Hogy a közeleső skandináv havasok sajátságaitól annyira különbözik,
csak abból magyarázhatjuk meg, hogy itt a lecsapódó nedvesség
kevesebb, hogy a hegyláncz szélessége csekély és hogy a tundrák
közepette elszigetelten fekszik; rajta télen a hideg szelek nem nyar­
galhatnak végig, mig nyáron a perzselő napsugarak visszaverődnek.
A Szibiriát délről határoló hegységek jóval nagyobbak s itt mái-
állandó hómezők és jégárak vannak, sőt az Ázsia északi részén
elterülő sivár vidékeken a laposban is találunk firn-félét, de mind­
ezek viszonyai egészen mások, mint az Ural hegységé.
A középső hegycsoport már sokkal nagyobb, és a Deneshin
Kamen egész 1633 méter magasságig emelkedik. E hegycsoportnak
ázsiai része a világ leggazdagabb érczhegyei közül való. Gyémánt,
korund, zaphir, gránát, topáz, baryll, turmalin s ezenkívül az arany,
platina, réz és vas megannyi található s e gazdag termények még e
kopár s zord vidéken is jelentős bányatelepeket hoztak létre. A hegység
nyugati oldalán vannak a „fekete gyémántok", a kőszén-telepek, oly
nagy mennyiségben, hogy még az orosz középvidék gazdag kőszén­
telepei is szegényesek mellette. E kőszén jobb minőségű is s ezért
nemcsak tüzelésre, de kohászati czélokra is jól használható. Ez uráli,
északról délfelé húzódó szénvidéken nagyrészt patakok vonulnak át,

Medvevásár Beresowban.

melyek partján jelentékeny ércztelepek vannak. Az Ural középrészé­

ben merev hegyormok s elkülönült hegycsúcsok nem fordulnak elő.
Az egyes emelkedési hullámok, melyek egymás felé nyomultak, széles,
hosszura nyúlt, gyakran dus erdőségekkel boritott hátgerinczek, fensík
alakúak s közép magasságuk 670 méter fölé nem emelkedik. Feltűnő
a folyók iránya, melyek e hegycsoportból erednek. Nyugati (európai)
részen az általános irány délről észak felé-tart, mig a keleti oldalon
épen megfordítva északról délfelé fut. Az előbbiek a Volga, az utóbbiak
az Ob folyam vidékéhez tartoznak. E folyók iránya a tála.]' geológiai
György Aladár: A fold és népei. IV. 65
összetételének és szerkezetének felel meg. A hegység nyugati lejtőjén
mutatkozó sediméntar képzeteknek keskeny szélességgel északról
délfelé nyúló iránya van. A keleti lejtő azonban sokkal meredekebb
s látható, hogy a hegyrétegek fekvési viszonya időközben megválto­
zott, a régi tömeges emelkedés összefüggését egy északról délfelé
menő rázkódás megzavarta.
Az Ural legrégibb úgynevezett baskiri része nem oly magas
mint az előbbi, de annál terjedelmesebb. Három legyező alakban
szétterülő láneza vonul délnyugat felé. E lánczok középmagassága
450-600 méter s gyakran megszakítják az Ufa és Bilaja mellékfolyói.
Legmagasabb csúcsai, az Iremel, mely a nyugati hegylánczban a
Bielaja forrásokhoz közel van, 1599 méter magasságra emelkedik,
legközelebb áll hozzá a Jamantan (1645 méter) Slatusztnál. Ugy itt,
mint a középső csoportban, jelentékeny kereskedelmi vonalak vannak
s vasutak is készülnek. Erczgazdagsága már nem oly nagy, de
helyenként nagyon jelentős telepek fordulnak elő és sót is bányásznak.
De nemcsak kizárólag az Ural oly gazdag érez és ásványban,
mert kevés kivétellel egész Kelet-Európa meg van ezzel áldva.
Aranyat az Urálon kivül Lappföldön s Finnországban találnak. Az
egész birodalomban évenkint körülbelül 40,000 kg aranyat termel­
nek. Wolhyniában nagy számmal fordul elő a labrador, melyet a föld
más részén nem lehet találni, só (az egész birodalomban mintegy
másfél millió tonna) több helyen fordul elő, de legnevezetesebb termék
a szén, mely Középoroszországban 18,000 i_j kilométer területen
és ezenkivül a Donez vidékén s Kaukázus mentén található. Több
helyen található ezenkivül a petróleum, nafta. Legnevezetesebb ezek
közt a Kaspi tenger-melléki nafta-forrásolc Baku mellett s az Apseron
félszigeten, melyekről már megemlékeztünk.
Az állat- s növényvilág termékei Keleteurópa különböző éghajlati
viszonyai szerint különbözőkép vannak megoszolva. Hibás, bár általá­
ban elterjedt felfogás, hogy Oroszországnak általában zord. hideg
éghajlata van. Ily nagy területen, mely csaknem 40 szélességi fokra
terjed, az egyöntetűség lehetetlen s tényleg Déltirol s a lombardi
síkság kellemes éghajlatától egész az északi sark rettentő teléig, ahol
a higanyt heteken át kalapácsolni lehetne, minden fajta éghajlatot
tapasztalhatunk. Általában azonban a nagy Szarmát síkság Nyugat­
európa óceáni éghajlatának átmenete Középázsia kontinentális éghaj­
latához s ezért a megfelelő más európai vidékek éghajlatához képest
hidegebb. Különösen gyorsan emelkedik a hideg délnyugatról észak-
kelet felé. Sz. Pétervár szigorú telével ugyanazon szélességi fok
alatt fekszik, mint a Shetland szigetek, melyek éghajlata nedves és
szelid. És Moszkva, mely egyenlő fokon van az egészen szelid éghaj­
latú Edinburggal, még Szentpétervárhoz képestis mennyivel zordabb
klimáju. A kontinentális éghajlatnak megfelelően nemcsak délen, de
az északi rész nagy területén is rekkenő melegek vannak és az
esőzés is ritkább. Az 55 ik fokon alul már termékeny talaj kezdő­
dik s általában véve nincs is nagyon hideg. Az éghajlat szeszélyes-
ségét különben jellemzi, hogy a Visztula Varsónál csak 60 napig van

Bölények.

befagyva, ellenben a sokkal délibb fekvő Volga torkolata 101 napig.

Legtöbb eső a nyugati részeken és a Balti tó vidékén van.
Keleteurópa terményeit az éghajlati viszonyoknak megfelelően
négy külön vidékre lehet osztanunk. Az első, sarki vidéken, a sark­
körtől éjszakra, erdő egyáltalán nincs s a fák rendesen törpék. Az
egész talaj-productio mohokra, zuzmókra s bogyókra terjed; föld-
mivelésről szó sincs. Az állatvilág sem nagyon gazdag. A halakon
kivül kutyák, iramszarvasok, jegesmedvék, sarki rókák s különféle
prémes állatok, azután a dunnalud, vizi madarak, fókák, rozmárok s
czetek találhatók. A második északi vagy hideg vidék délfelé az 57-ik
65*
szélességi íokig terjed. E vidéken a tűlevelű fák s nyírfák elég-
gazdagon tenyésznek s ezekből építik a kunyhókat, hajókat, ezeket
használják fel bányászati czélokra is. A gabonamüvelést már űzik,
noha a termés igen silány s e foglalkozás nem jövedelmező. Ragadozó
állatok: medvék, farkasok, rókák, hiúzok, s ezenkivül különböző
vadak: szarvas, őz, vaddisznó stb. igen nagy számmal fordulnak elő.
Szaporodik a házi állatok száma is. A középső vagy mérsékelt égövi
vidék (57-50°) lombos s tűlevelű fákban váltakozóan gazdag, a hársfa
gyakran mint jellemző növény lép fel s a földmivelés a gabona- s
lentermésre is kiterjed. E vidéknek sajátságos állata a farkas, továbbá
a szarvasok különböző faja s a bölény, mely egész Európában már
csak itt (a bialoviczai erdőségben) fordul elő s gondos ápolásban
részesül. Szarvasmarha és különösen ló nagy mennyiségben van, a
méhtenyésztésre is gondot fordítanak. A déli vagy meleg vidék, ettől
lefelé, hasonlóan a sarkvidékhez, nem erdős, de ott, hol egyátalán
művelhető, nagyon termékeny és nemcsak gabonatermelése kitűnő,
de a Déleurópa földjén előforduló gyümölcsök is igen jól megterem­
nek; sok helyt nomád lakók tartózkodnak e vidéken, kik előszere­
tettel foglalkoznak baromtenyésztéssel s házi állataik közt, Európában
ritkaságot képezve, a teve is előfordul.
Egyébként, a középső részt kivéve, az ország jobbára nép­
telen és az éjszaki sarkhoz közel mértföldeken át emberi lakást is
ritkán lehet látni. Még a termékeny vidékeken is nomád népek
laknak, egész Európában jóformán ők képviselik a civilizálatlansá­
got, mivel más vidékek pásztorlakói legalább állandó lakással birnak,
vagy részben gyümölcstenyésztéssel és földmiveléssel is foglalkoznak.
Sok helyen találunk tavakat és mocsarakat. Egész területük 1600 Pi
mértföld s magában Olonez tartományban 1500 tó van, Finnlandban
még több. A Fekete tenger és Kaspi tenger vidékén, mint említettük,
a folyó-vidékek egész sora ismeretlen s általában Oroszország sok
vidéke még felfedezésekre és kutatásokra ad alkalmat, mely fel­
adatot a buzgó orosz geográfusok nagy sikerrel igyekeznek meg­
oldani.

Már I. Napóleon megjövendölte, hogy egész Európa előbb-

utóbb vagy köztársaság, vagy orosz alattvaló lesz s az időtől fogva
ismételve felmerült az a rémhit, hogy a „kancsuka uralom" ideje
közeledik. Ázsia sivatagjain feszülten várják az államférfiak a nagy
harczot az angolok s oroszok között, mely a világuralom felett dönteni
fog. A XIX-ik század második fele politikai történelmének jófor­
mán legfontosabb része azok a küzdelmek, melyeket az orosz a
Balkánfélsziget uralma érdekében az egész nyugattal folytatott s
másrészt ép oly fontosnak tartotta mindenki azokat a nevezetes moz­
galmakat, melyeket a pánszláv eszmék s ujabban a nihilismus jelszava
alatt a nagy birodalmat forrongásba hozták.
Eltekintve politikai jelentőségétől, mint óriási nagy birodalom
is kiváló figyelmet érdemel ez a hatalmas ország. Csaknem évről-évre
terjed hatalma és befolyása s különösen az utóbbi két évtized alatt
Ázsiában egész országokat hódított meg. Csak az európai Oroszor­
szág összes területe a tavakkal, szigetekkel s azovi tengerrel együtt
5.389,985 négyzet kilométer, több mint egy harmada Európának.
Ázsiai birtokai még nagyobbak: együtt oly óriási, mely az egész
földgömbnek hatodrésze és a hold felénk fordított felületével egyenlő.
Igaz, hogy Nagybritannia összes gyarmataival s szigeteivel még
nagyobb területű, de tudvalevő dolog, hogy a brit birodalom egyes
részei csak névleg tartoznak az anyaországhoz és több tekintetben
önállóak, másrészt ezek a tartományok nagyon szétszórva feküsznek
a világ minden részében, mig az orosz birodalom egységes terület s
némi önállósága csak egy kis résznek, Finnországnak, van.
Az orosz birodalom nem alkotmányos, nem képviseleti monarchia
hanem kényuralom — autokratia — melyben az összes államhatalom
(törvényhozó, végrehajtó, birói hatalom) egyedüli jogforrása a trónját
örökösödés utján nyert fejedelemé, kit régi időktől fogva a minden oro­
szok czárjának neveznek. Vannak mindazáltal az orosz birodalomnak
oly államintézményei, melyek, ha nem is állanak népképviseleti ellen­
őrzés alatt, mert ilyen nincs, de azért a maradandóság jellegét viselik
magukon s ugyanazért a czári birodalom szervezetének egyelőre
mintegy állandó kereteiül, illetőleg legfőbb közegeiül tekinthetők.
Ezek: 1. A birodalmi tanács. Tagjait a czár nevezi ki. Jog­
körébe tartozik az összes törvényhozási munkálatok előkészítése,
kidolgozása és szentesítés elé terjesztése. 2. A szenátus, egy neme
az állanitörvényszéknek, mely egyúttal a politikai bűntettekben s a
legfontosabb peresügyekben a legfőbb itélő bíróság s egyúttal sem-
mitöszék is. 3. A szent synodus, mely egyházi ügyekben a legfőbb
hatóság. 4. A minisztertanács 12 taggal. A tartományokban, valamint
a községekben egy neme a helyhatósági összkormányzatnak van, (a
nagy városokban porosz minta szerint), de hatáskörük csak gazdasági
ügyekre szorítkozik. A tartományi képviseletek, valamint az egész,
tágabb értelemben vett állampolgárság politikai és társadalmi tago­
zata, noha a jobbágyság felszabadítása már végrehajtatott, még min­
dig merev rendi alapokon nyugszik. Uralkodó vallás a görög-keleti,
egyéb vallásfelekezetek csak megtüretnek. Az állampolgárok alap­
jogainak életbeléptetését törvény utján meg sem kísérlettek, mert
az esküdtszék behozatalát ily kisérletnek tekinteni alig lehet.
Hogy a czár általában minden korlátozások s forradalmi moz­
galmak ellenére az összes hatalmat saját akaratában egyesíti, azt
számtalan történeti tényen s Európában adomáknak tartott meglepő
önkényes intézkedéseken kivül a nép közvéleménye is bizonyítja. A
„tatyuska", mint a czárt az orosz nép loyalis része rendesen nevezni
szokta, nézetük szerint nemcsak politikai s egyházi közügyekben ren­
delkezik teljhatalommal, de joga van egyes alattvalói magánéletét
is szabályozni, a mit különösen a főranguak gyermekének nevel­
tetése s kiházasítása körül, gyakorta, a szülök akaratát megtörve,
alkalmaz. Ismeretes többek közt az a tény, hogy a Sz.-Pétervárról
Moszkvába vivő vasút irányát egyik czár önhatalmúlag állapította
meg és pedig akként, hogy a közbeeső állomások csaknem kivétel
nélkül csupán őrházak, ezek is az egyes községektől több mértföld
távolságra vannak. Régebben a czár még egyesek öltözését és
hitvallását is mindenható parancsszavával rendezte és Miklós czár az
egyetemek hallgatóinak számát is rendeletileg állapította meg.
A mindenható középpont mellett a hivatalnokok egész serege
csak tanácsadó. Ámbár az államtanácsot a törvény sok fontos ügygyei
bizza meg, minők az évi államköltség előirányzatának átvizsgálása és
megbirálása, békekötés stb. — az mindezekben tényleg csak tanácsot
adhat, de határozatai semmiben kötelezők. A mi fő, hiányzik a köz­
vélemény ellenőrzése. A lapok és könyvek a legszigorúbb censura
alatt állanak, sőt még a posta s táviró is. Es részben ez az oka, hogy
a közvéleménynek nem felelős hivatalnoksereg közt, a sikkasztás és
megvesztegetés sokkal inkább el van terjedve, mint más országokban.
Az államfőnek legnagyobb ereje azonban a katonaságban van.
Poroszországot kivéve Európában a militarizmus sehol sem oly
költséges, mint Oroszországban. 1874. óta az általános hadkötelezett­
séget hozták be s bár a tényleges szolgálat csak 6 évig tart s a rezerva
9 évig, az európai állandó katonaság száma békeidőben is megköze­
líti az egy milliót, háborúban pedig 2 '/ millió katonát tud mozgó­
a

sítani. Az aristokratia tagjai általában katonatisztek s a czár főkép

katonai kitüntetéseket osztogat. A tengeri haderő is jelentékeny.
Hivatalos kimutatás szerint van 63 pánczélhajója, 196 más hadihajója,
rajta 2021 ágyúval s mintegy 40 ezer matrózzal és katonával.
Politikai tekintetben európai Oroszország 46 tartományra vagyis
kormányzóságra (gubernii) és minden kormányzóság kerületekre (nyezdi)
oszlik fel. Egy tartomány kiterjedése egyre-másra Portugáléhoz
hasonló, némelyik annyi, mint Belgium, mig van olyan is, mely leg­
alább huszonötször akkora. A népesség száma sem arányos. A leg­
nagyobbikban Archangelben 400,000 lakosnál kevesebb van, míg
egy pár kisebb tartományban e lakosok száma a két milliót meg­
haladja. A legnagyobb részének az a neve, a mely nevü székhelye.
De divatos a történelmileg okadatolt felosztás is, melyek a követke­
zők : Finnland, az önálló tartomány,
Lengyelország, mely 1863. óta teljesen
beolvasztatott az orosz birodalomba s
10 kormányzóságból áll; a balti tarto­
mányok (Kurland, Estland s Livland),
Nagyoroszország, a birodalom legjelen­
tékenyebb része az ország közepét és
éjszaki részét foglalja magában, 19 tar­
tományra terjed s csaknem a délorosz­
országi sivatagokig nyúlik; Kis-Orosz-
ország vagy Ukraina 4 tartományból
áll a Dnyeper és Donez közt. Nyu-
goti Oroszország 8 tartományból, melyek
közt hármat Fehér-Oroszországnak is Orosz paraszt.
neveznek.
Nagyoroszországtól délkeletre terül a régi czárság és pedig Kazán,
Astrachan öt-öt tartománynyal. Ez utóbbihoz csatlakozik a Fekete­
tenger partjai felett elvonuló Uj- vagy Déli-Oroszország, melynek
szintén öt tartománya van. Végül az oroszok Európához számítják
még a Kaukázust is, melyet 6 tartományra, 3 területre s 3 kerületre
osztanak fel.
Az orosz birodalom európai részének lakossága az önálló Finn­
ország leszámításával 97 millió s ebből legalább 60 millió orosz
nemzetiségű, tehát övék a jelentékeny nagy többség. Igaz, hogy az
oroszok nagy-, kis- s fehér-oroszok, de a különbség nemzetiségi
tekintetben nem jelentékeny s mindenesetre kisebb, mint az oro­
szok, a lengyelek, bolgárok s más ez országban lakó szláv nemzeti­
ségek között. A kis oroszok, vagy ruthenek irodalmi téren is azzal
hozakodnak elő, hogy a nagyoroszok tulajdonkép finn vagy mongol
eredetűek s csak lassanként alakultak át szlávokká, de állításuknak
semmi elfogadható bizonyítéka nincs. Valószínű annyi, hogy a nagy­
oroszok, kiket muszkáknak szoktak nevezni, sok finn és mongol
törzset olvasztottak be magukba, de ez vérkeverődés a nemzetiségi
viszonyokat nem zavarta meg. A különböző orosz törzsek nyelvében
nincs oly különbség, mint a mennyit a németek elütő tájszólásaiban
feltalálhatunk.
A nagyorosz vagy muszka, mely számra nézve is (43 millió)
az első helyet foglalja el a különböző törzsek között, a legegyszerűbb
emberfajok közé tartozik. Barátságos, jóhiszemű, conservativ, rend­
kívül alázatos és szorgalmas; másrészt a szó szoros értelmében
tudatlan és babonás. Századokon át az egyház volt mindene s ehez
szigorúan ragaszkodik. Magasztos és fellengö érzelmei nincsenek, de
azért eléggé kedélyes, a zenét és mulatságokat szereti. Nem buta,
mert hajlítható s tanulékony, de nagy mértékben meg van benne a

Kancsuka (nogajka).

makacsság s nehéz konservativ érzelmeihez férkőzni. Hibájuk a mér-

tékletlenkedés. A mily szigorúan megtartja az orosz a böjtöt, oly
tobzódást követ el azután s pálinkát töménytelent megiszik. A nagy­
oroszok egyrésze, mivel talajuk földmüvelésre kevésbbé alkalmas,
kereskedésre adja magát s kis portékájukkal mint házalók egész éven
át a birodalom minden részében kóborolnak. A földműves osztály
ellenben községét, a katonáskodást kivéve, alig hagyja el s a hosszú
téli napokon át megszakítás nélkül szobájában ül. Kedélynyugalmát
a legnagyobb események sem zavarják meg, még a kancsukaütést is
nyugodtan türi s ugy hal meg gyakran, hogy egész életében magasra
törő vágyai sem voltak. Ezért a vezető kezeknek szükségét érzi;
ezért ragaszkodik a vallásos szertartásokhoz, melyeknek babonás
hatalmat tulajdonit. De másrészről ez az oka, hogy az orosz paraszt
a bűnök elkövetésében is bizonyos mérsékletet tanusit. Nagyobb
elhatározást ne várjunk tőle, hacsak jámbor babonája nem ösztönzi
erre, mint p. a boszorkányok megégetésére vagy a vampyroknak
tartott halottak testének feldarabolására. Ravaszság, álnokság tettei-
 Szentpétervári képek.
Csirkeiirus ; Tejes asszony; Mosónő; Paraszt; Kereskedő; Kereskedő n e j e ; UtczRseprők.
ben nincs s önző indokból eredő csalásai is igen primitívek. A művel­
tebb osztály jelleme már nagyon eltérő. Nemzedékeken át csak
Vallásos körmenet Szentpétervárott.

zsarnokoskodtak és parancsoltak, de azért szeszélyesek s hirtelen fel­

lobbannak ; egy pillanatban rendkívül pazarlók, máskor fösvények s
 Szentpétervári képek.
Koldusok; Kereskedő szánkája; Köszörűs; Barát és apácza; Rongyszedő; Magánszánka;
Sipládás ; Urasági inas ; Targonczás ; Vasnti szállító.
bizalmatlanok. Általában hazugok, ravaszkodva simulnak az idegenek­
hez s nyelvüket könnyen megtanulják. Kalandos tervekre a nagy­
orosz mindig hajlandó, de a komoly munkára még eddig csak
kivételképen. Kétségkívül eszes faj.
Alacsonyabb fokon állanak a fehéroroszok, vagy rusznyákok.
A műveltségnek hajnala náluk még csak dereng. Alapjában rendkívül
ártatlan és jószívű, de egyúttal gyámoltalan nép is, mely egészen a
zsidók kezében van. A nagy­
oroszoknak sajátságos községi
intézményei és társadalmi vi­
szonyai itt nincsenek meg s
a rusznyák e mellett még tes­
tileg is sokkal gyengébb s
munkára képtelenebb. Társa­
dalmi tekintetben hasonló álla­
potban vannak a kis oroszok,
a kik egyébként költői kedély-
lyel vannak megáldva. A zenét,
éneket s virágokat igen szere­
tik, a természet szépségei iránt
nagy fogékonyságot tanúsíta­
nak s népköltészetük s regéjük,
melyből az európai müköltők
is sok tárgyat merítettek, na­
gyon fejlődött. Hasonló, bár
nem ily szépen kifejlődött ke­
délyvilágot találunk a szomszéd
kozákoknál s déli Oroszország
orosz lakóinál. Ez utóbbi külön­
ben a legkevésbbé tiszta orosz
Kozák táncz.
vér, mivel a Feketetenger mel­
lett levő mocsárvidék egykor menekülők letelepedő helye volt és
később is a föld rendkívüli termékenysége miatt, sok idegen elem
gyűlt itt össze. Ezek egymással többé kevésbbé összekeveredtek, s
így jóformán új nemzetek forrásának lehet ezt a vidéket tekinteni.
Itt idegen törzsű szláv fajok is laknak. Legnevezetesebbek a
bolgárok, kik főkép a krimi háború után a nogai tatárok által üresen
hagyott téren telepedtek le. Apró kis házakban laknak, (melyek azon­
ban tiszták) s főkép földmüveléssel foglalkoznak. Sokkal elmaradot-
tabbak a görögök, kik az Azovi-tenger partján laknak, ma már nagy­
részt tatár nyelven beszélnek s e nyelvvel együtt a tatárok lomhaságát
is elsajátították. Az értelmes, munkás s harczias szerbek száma igen
csekély.
A legjelentékenyebb idegen szláv törzs az orosz birodalomban
a lengyel. • Számuk hat millió. 4 milliónyi a régi Lengyelországban
lakik. A lengyelekről szerencsétlen múltjuk miatt általában kedve­
zőbb fogalom uralkodik Európában, mint a hogy megérdemlik. A
müveit, de tétlenségre s dorbézolásra hajlandó nemesség mellett tudat­
lan, ideális eszméket meg nem értő és alázatos köznép él, mely­
nek jellemében ezeken felül még jó adag ravaszság is van. Leg­
kiválóbb faj köztük az erőteljes testalkatú mazur nép, mely e mellett
a legőszintébb is, noha valami nagy
szorgalommal ők sem dicsekedhetnek.
A lengyel egyáltalán szereti a mulat­
ságokat s élvezetet. Vasárnap rendesen
mindenütt dinom-dánom van. Nagyokat
isznak, tánczolnak, igen sok ünnepet
tartanak. Képzelödésiik leginkább a
babonák s mesék körében mutatkozik.
A lithvánok, kik között már a
turáni csoporthoz tartozó esztek is la­
koznak, valamint a leltek, szintén szláv
törzsek. Jó indulatú, de kissé gyenge
képzettségű emberfaj. Mindkettő nyelve
egymással rokon, a letteké kissé mo­ Déloroszoi'szági parasztnő.
dernebb jellegű, mig tekintélyes nyelv­
tudósok (Müller Miksa, Schleicher stb.) azt állítják, hogy a litván nyelv
valamennyi szláv, sőt az összes indogermán nyelvek között is a leg­
régibb. A pogánykorból igen sok emlékük van, különösen a családi
ünnepek alkalmával mutatkozó szertartásoké. Szegény nép. Lakhelye
rendesen egyszobás faházakból áll. A nők szeretik a czifraságot.
Őseik székhelye iránt kegyelettel viseltetnek és alig költöznek
messzebb, mint a szomszéd városokba, melyeknek vásárait sűrűen
látogatják.
A szláv fajokon kivül Oroszország lakosságának nagyobb részét
a turániak alkotják. Összes számuk mintegy 10 millió, ebből finn
van 4, tatár 2, baskír s más rokon faj l / millió, a többi kirgiz,
l
2

kalmük neve alatt ismeretes. Ezek némelyike a magyar néppel

közel rokonságban áll. Életmódjuk s jellemük nagyon eltérő az oro­
szokétól. Még ejtünk róluk néhány szót, itt csak annyit, hogy a tatárok
mint házalók s vállalkozók s a finnek, mint ügyes iparosok az orosz
társadalomban igen nagy szerepet játszanak s különösen a keleti
nagyobb városok társadalmi életét nélkülök alig lehetne elkép­
zelni, míg a többi fajok inkább nomád életet folytatnak s műveltség
tekintetében is alantasabb fokon vannak.
A finnek s tatárok helyét nyugaton s délen a németek s zsidók
foglalják el. A németek száma nem oly nagy, mint gondolják. A balti
tartományokban, hol vagyonuk s társadalmi műveltségük uralkodó,
alig van kétszáz ezer német s bár a lett s eszt lakosság jó nagy
része beszéli nyelvüket s főiskoláik (Dorpát) jelentékenyek, számuk
csaknem ugyanannyi, mint 700 esztendővel ezelőtt volt. Paraszt
kevés van köztük, nagyobb részt városi lakó, de a parasztság is
előnyösen különbözik szomszédjaitól: tiszta és rendes. Nagyobb
számmal laknak németek Dél-Oroszországban, hol számukat közel
félmillióra teszik. Feltűnő sok közöttük a rajongó vallásfelekezetek
hive. Menonita telepek mindenütt találhatók és hiveik nagy része
német; Saratow tartományban herenhuttiak is vannak. A menonita
telepek e sivatagokon valódi paradicsomoknak tűnnek fél. Csinos
házak, kellemes melléképületekkel és kerttel s mindenekfölött és a
mi e vidéken ritka, fákkal környezve tűnnek szemünkbe. Az itt lakók
azonban nagyon idegenkednek másokkal szemben; nehézkes elméjűek
s közönyösök minden dolog iránt, mely szűk világuk határain túlesik.
Telepeiknek eredeti hazájuk városainak neveit (Worms, Speier, Hei-
delberg stb.) adták. Józan, becsületes jellemüket ide is elhozták, de
mintha remeteségre kárhoztatták volna magukat, tovább nem terjesz­
kednek. Lakásuk paradicsom, de csak — maguk számára. A biro­
dalom más részeiben szétszórva lakó németek jelleme egészen eltérő
s különösen a két fővárosban sok ravasz kereskedő és befolyásos
hivatalnok van közülök.
Jelentékenyebb szerepet játszanak a zsidók. Számuk is nagyobb,
a két milliót megközelíti, ha felül nem haladja. Különösen a nyugati
tartományokban laknak oly tömegekben, mint sehol. Kizárólag üzér­
kedéssel foglalkoznak s kisebb helyeken az üzérkedést képesek voltak
valódi monopóliumokká tenni a lengyel s orosz nép nagy hátrányára.
Különösen hírhedtek e tekintetben a lengyel zsidók, a kik mintegy
külön fájt képeznek. Paraszt és a mágnás egyaránt adósaik, a
le nem aratott gabona s a meg nem ellett borjú is sokszor az ő
tulajdonuk. Mindenki gyűlöli s a hatóságok egyenesen üldözik őket.
Elesén jellegzett vonásaik, sas orruk, nagy fényes szemeik s halvány-
sárgás arczuk sötét vagy pirosas hajuk oly általános typus, mely
vérkeresztezés esetén is nagy ritkán vész el. A férfiak piszkosak, az
asszonyok restek s czifrálkodók, mindannyi babonás, de összetartó. A
férfiak e mellett a nélkülözéseket rendkivüli módon tűrik, néha napokig
csak hagymát esznek, korán nősülnek s a nehéz munkát kerülik.
Déloroszországban mezei gazdálkodásra akarták őket fogni s erőszakos
telepítéseket kíséreltek meg, de a kísérlet nem sikerült, a földművelő

Lengyelek.

zsidó a legnyomorultabb teremtés a világon s a mennyire lehet, parla­

gon hagyja szántóföldjeit, vagy másokkal művelteti s maga titokban
üzérkedést folytat. Uzsoráskodó hajlamuk s számtalan visszaéléseik nem
ritkán oly gyűlöletet keltettek, hogy a pórnép az egyes korcsmáro-
sokat legyilkolja, sőt itt-ott lázadásba tör ki ellenük, de hatalmukat
mindez csak pillanatra rendíti meg, mert mindannyian mintegy ösz­
tönszerű tehetséggel vannak megáldva, hogy más emberek gyöngéit
felismerjék s a legnagyobb megszégyenítést is képesek eltűrni, hogy
e gyöngeségeket a maguk javára minél teljesebb mértékben kizsák­
mányolják.
 A kisebb nemzetiségek közt még a czigámjokat emiitjük fel. Na­
gyobb részük már letelepedett, de vándor hajlamaiknak megfelelően
legtöbben házalással foglalkoznak, mint üstfoltozók, gyógykovácsok s
medvetánczoltatók. Ez utóbbiak föszékhelye Somorgony városka, melyet
tréfásan „medveakadémiá"-nak is neveznek. A czigányok megke­
resztelkednek, jó családatyák, de máskülönben sem az egyház, sem a

Blagovjecsenszkij templom Moszkvában.

polgári élet szabályaihoz nem alkalmazkodnak, sőt a tolvajságban

nagy ügyességre tettek szert.
Mindezen törzsek, melyekhez még görögöket, örményeket, cser­
keszeket stb. lehetne számitanunk, bizonyos tekintetben egész eltérő
sajátságos viszonyok között élnek, mely viszonyokat azonban Nyugat-
Európa lakóinak életmódjától általánosságban nagyon meg lehet kü­
lönböztetni. Külsőleg az építkezési modor s öltözet, bensőleg pedig
a nyugaton uralkodó individuális irányzattal szemben a családias
vonások s rendkivüli társadalmi hajlam jellemzik az orosz népet. Az
átmenet különösen Németország s Svédország felől jőve, igen gyors
s rendkívül meglepő.
Az építkezési modorról szót ejtve, feltűnő a háztetők s templo­
mok bizarr alakitása és szinezése. A templomok néha egész csoport

Orosz parasztház.

kis hagyma alakú kupolával megrakva, valóságos erődöknek látsza­

nak. Tetőik világos kék, zöld, vagy arany, néha kék színűek aranyos
csillagokkal. Alapméretök csaknem kivétel nélkül a keresztet utánozza
s bensejük a byzanczi modor szerint telve van képekkel, mozaikok­
kal és mindenféle mázolásokkal. A vidéki nagyobb magánépületek
rendesen svájczi modorra emlékeztetnek, fedelük zöld, kék, néha piros,
de ekkor sem cserepes, hanem pirosra festett bádogfedél. Az emele-
György Aladár: A föld ós llópei. IV. 67
tet nem szeretik, az uri lakok hosszú földszintes épületek, egyenest
az úthoz sarokba állitva. A ház homlokzata előtt egy nagy, rosszul
gondozott udvar, háta megett szintén nagy árnyékos kert van, mely­
ben az emberi munka csak gyenge erővel küzd a természet túlka­
pásai ellen. Az udvar másik oldalán, szemben az ajtókkal, vannak az
istállók, a szénafészer és a magtár; a lakóháznak az úttól eső túlsó
végéhez közel két kisebb épület van. Ezeknek egyike a konyha, a
másik a cselédház. Ezentúl egy sor hársfa mögött ismét egy csoport
fából készült ódon barna, sokkal avultabb épületet vehetünk észre,
melyek a gazdasági udvart alkotják. A főépületben a nők s férfiak
szobái el vannak különítve, közbül az ebédlő esik. — A fogadók,
kivévén a postaházakat, már a közönséges parasztlakások szerint
vannak berendezve. Ezek nagyobbrészt kis szalmafödeles fakunyhók,
melyeken a kémény, mint fényűzési tárgy, csak ujabb időben kezd
terjedni. Ereszes födél és esetleg egy kis előcsarnok-féle azonban
nem tartozik a ritkaságok közé, bár ez is, mint a ház többi része,
faragatlan s vakolatlan gerendákból áll s legkevésbé sincs diszitve.
A rendesen kerítés nélkül levő udvaron csak istálló s egy nyitott
szin van, melyben gazdasági eszközöket tartanak. A lakószobába egy­
két parányi négyszögű ablak enged némi gyér világot. Óriási boglya-
kemencze foglalja el a szoba nagyrészét s rendes bútor csak fenyőfa­
asztal, néhány faszék és lócza. A falon a szentkép s előtte égő
lámpa ritkán hiányzik. Sok helyen a házhoz építve, külön kemenczék
vannak, melyekben kenyeret sütnek s gőzfürdőt vesznek, más helye­
ken a falunak van közös gőzfürdője. E fürdőt rendkívül szeretik s
különösen szombat este, sohasem hanyagolják el. Bámulatos, hogy
tüdejök mily óriási gőzt kibír s még feltűnőbb edzettségre vall, hogy
e gőzös helyiségből még télen is kirohannak, hogy a hóban hente­
regjenek.
Maga ez az egy tény mutatja, hogy az orosz paraszt mennyire
megedződött az éghajlat viszontagságaival szemben. Oltözetmódjuk
is ugyanezt tanúsítja. Télen-nyáron báránybőr bundát és kucsmát
hordanak s nagyon kemény hidegnek kell lennie, mikor még egy
második bundát is felöltenek. Ily öltözetben jár a házaló orosz vagy
tatár a birodalom legkülönbözőbb éghajlatú részében s a meleg déli­
vidéken sem veti le azt, mig, viszont Sz.-Pétervárt nem ritka eset
látni, hogy — 20'' C vagy még nagyobb hidegben a kocsis a bakon
szundikálva várja a boltban vagy színházban levő urát. Álta­
lában a valódi orosz jobban szereti a telet, mint a nyarat, mely
körülmény részben annak is tulajdonitható, hogy a közlekedés a
megfagyott jegén aránylag könnyebb. Régen még vízkereszt napján
is léket vágtak a jégen, hogy fürödhessenek; de e szokást a hatóság
eltiltotta.
Az orosz köznép társadalmi életét leginkább jellemzi a falusi
közösség, a híres mir, melyről egykor Cavour azt mondotta, hogy
valamikor körutat fog tenni az egész világon. Már maga a családi
élet bizonyos nyomát mutatja e kommunistikus áramlatnak. A ház
és minden, a mi hozzá tartozik, a barom, a földművelési eszközök,
a gabona és egyéb termékek, a termények árából szerzett jöve-

Orosz paraaztszoba.

delem s minden más rendesen a családnak közös tulajdona. Ennél

fogva semmit sem szereznek, se nem adnak el, még maga a khozaim
(családfő) sem, ha csak rendkívüli tekintélylyel nem bírt, a nagykorú
férfiú családtagoknak nyilván kijelentett beleegyezése, vagy hallgató­
lagos ráhagyása nélkül; minden pénzt, mely a keresetből befolyt,
a közös pénztárba teszik. Ha a férfiak közül valamelyik a háztól
eltávozott, hogy idegen helyen dolgozzék, megvárják tőle, hogy
minden keresményét hazahozza, vagy elküldje és csak annyit tartson
meg, a mennyi étkezésére, lakására s más szükségre, de számon
kérhető költségeire, nélkülözhetlen. A család tehát bizonyos tekin­
tetben társulat, melynek tagjai mindenben közösséget tartanak egy-
67*
mással, közös felügyelet s felelősség alatt. Ugyanez nagyban a mir.
A benső telkek kivételével egyetlen falusi lakosnak (muzsik) sincs
állandó s örökölhető birtoka, mivel az a községé, melyet az egyes
családok között ősgyülés által meghatározott módon évenként elosz­
tanak. A szénát néha közösen kaszálják le s azután osztják fel a
családok közt, a szántóföldeknél azonban a szétosztás megelőzőleg
történik, de ezek kezelése csak egységes szabályok szerint történhetik.
Egyes családok földrészleteikbe vethetnek, a mit akarnak, de minden
család kénytelen alkalmazkodni a gyakorlatban levő váltó rendszerhez,
igy az egyes család nem kezdhet az őszi szántáshoz a kitűzött idő
előtt, mert a többiek nem legeltethetnének. A házat és kertet sem
örökli más község lakosa, hanem maga a község, mely e kérdések­
ben rendkívül szigorú ellenőrzést gyakorol s tekintélye oly általáno­
san elismert, hogy a községi tanácskozásokban hozott határozatok
ellen tiltakozás soha sincs. De nem is egyes hivatalnokok intézik el
a dolgot, hanem a lakosok egyeteme, melyhez minden felnőtt férfi,
sőt az önálló özvegy asszonyok is tartoznak. A községi hivatalno­
koknak oly csekély hatalmuk van, hogy a hivatalokra valósággal
kötéllel kell fogni az embereket. E rendszernek kétségkívüli előnye,
hogy a községi proletariátus keletkezését meggátolja, de tényleg
csak oly helyeken létesíthető, hol iparos s kereskedő elem nincs s
hol a forgalmi eszközök fejletlensége a mezőgazdaságban nagyobb
befektetések megtételét nem igényli.
A mir a kulturális átalakulások miatt sok helyen már bomlófélben
van s teljes épségében csak a jobbágyok felszabadítása (1861) előtt
volt, midőn a „lelkek", melyek száma szerint mérlegelték az urak
vagyonát, földhöz kötöttek voltak s vándorolniuk sem lehetett. Ma
már a parasztok jelentékeny része, körülbelöl másfél millió, állandóan
vagy az év nagy részében városokban tartózkodik s az ilyenek nagy
része a mezei munkától elszokott. Pedig őket sem engedték ki a
kötelékből, megmaradtak a község tagjaiul, birtokosa a föld egy darab­
jának és tartoznak a községi terheknek aránylagos részét viselni.
A városban tartózkodásának ideje alatt az illető neje és családja otthon
maradtak és ő is előbb vagy utóbb visszatért s nem szaporította a
városok proletár elemeinek számát. Hogy azonban a viszás helyzet
sokáig nem tarthat s hogy előbb-utóbb megszűnik a félparaszt és
féliparos osztály, könnyen belátható.
Egyelőre a mir hatása meglátszik abban, hogy a városi mun­
kások s iparosok is állandó szövetségben élnek. E szövetség (artel)
a ritkább esetben ideiglenes, azaz olyan, midőn a nyári időben együtt
dolgozó vándormunkások együtt étkeznek, együtt dolgoznak és a
felvállalt munka után a nyereményt egymás között megosztják. Ren­
desen az artel állandó társulat, melynek tetemes tökéje van, s egyes
tagjaiért felelőséget vállal. Ilyen p. a hordárok társulata. Az artel felelős
levén azon egyénekért, a kik tagjai, nagyon óvatos uj tagok befoga­
dásakor és ha valaki befogadtatott a társulatba, reá szigorúan fel­
ügyelnek, nemcsak a rendes hivatalnokok, de minden társai, kiknek
alkalma van őket megfigyelni. Ha észreveszik, hogy bővebben kezd
költeni vagy kötelességét elhanyagolja, ámbár a gazda, kinek szol­
gálatában áll, a dologról nem tud: a
gyanú társai körében azonnal feltámad
ellene, vizsgálatot inditanak s ennek
következése, ha a vizsgálatból kiderülne,
hogy a gyanú alapos volt, rögtöni ki­
küszöbölés. Szóval kölcsönös felelősség
és a közös érdekek alapján álló leg-
erélyesebb kölcsönös ellenőrködési rend­
szer tartja össze ezt az érdekszövet­
séget.
Az orosz muzsik önállósága csak
is ilyen anyagi kérdésekben áll fenn,
minden más tekintetben gyámság alá
van vetve s e gyámkodási rendszer a
jobbágyság eltörlése óta sem szűnt meg.
Igaz ugyan, hogy a jelenlegi nemesség­
nek nincs már oly korlátlan hatalma, Orosz pópa.
mint régen, midőn a házaspárokat is ö
válogatta ki s az egyes jobbágyoknak életpályáját megszabta, de a
rendesen közönyös és hidegvérű paraszt jó szivvel hódol meg foly­
tonosan tekintélye előtt s könnyen engedelmeskedik minden szavának,
ha az a régen megszokott viszonyokat nem bolygatja. S a földes ur
mellett ott van még egy más hatalom, melynek tekintélye nem szűnt
meg, a papságé.
Azonban nem kell azt hinnünk, mintha az orosz nép papjait,
mint embereket, nagyon bálványozná. Rendkivül vallásos népeknél
gyakran megtörténik, hogy a papot az egyháztól elkülönítik s igy
van ez az orosznál is. Csaknem minden népies regében, példabeszé­
dekben a pap guny tárgya. Nem szeretik őket, mert elkülöni-
tett osztályt képeznek, műveletlenek, tömérdek visszaélést követnek
el s mindenek felett, mert szemükláttára részegeskednek s a szegény
népet zsarolják. De szükségből hozzájuk fordulnak s még inkább
azért, mert az egyházi szertartásoknak ők a végrehajtói. Az orosz
pedig rendkivül ragaszkodik e szertartásokhoz, még a rabló sem
eszik hust pénteken, a kereszt előtt mindenki le veszi kalapját s a
legnagyobb áhitattal imádkozik minden uj cselekedete előtt. A szer­
tartásokkal és dogmákkal szeret is foglalkozni s habár nem oly behatóan,
mint az angol, egyházának minden szokásait
jól ismeri és azokat hiven megőrzi. Ez is
egyik oka annak, hogy a különböző vallás­
felekezetek száma köztük oly nagy s a vér­
tanuk még most sem tartoznak a ritkaságok
közé. Van olyan felekezetük, mely az orthodox
hittől egyedül a keresztvetés módjában s az
imádkozás külsőségeivel tér el. Sok feleke­
zetet — mint nálunk a nazarénusokéit —
maga a nép szervezte, ezek gyorsan elter­
jednek, mielőtt létezésükről a papok tudo­
mást is szereztek volna.
Az uralkodó egyház tudvalevőleg a
görögkeleti, melynek élén a czár s a szent
zsinat áll. A papság két részből áll; a fehér
vagy nős világi papság s a fekete papság,
vagyis a barátok. A fehér papság szorosabb
viszonyban áll a néppel, de a feketék ural­
kodnak és számra nézve is jelentékenyebbek.
A fehér papság rendesen családról családra
terjed, a fiatalokat zárdákban nevelik s midőn
Asztali áldás. onnan kilépnek, a püspök valamely elhunyt
pap özvegyét vagy leányát adja nekik nőül
igy nyerik az eklézsiát is. — Legnagyobb részt azonban az egész
életükre temettetnek el, mivel a főbb papi állomásokat a szerzete­
sek kaparitják meg magoknak. Mindkét osztályban különben nagy a
proletárok száma s ezek egyrésze a nagy urak udvarán élősködik. Az
egyházi javak saecularizatiója előtt a kolostoroknak nagy vagyonaik
voltak, most azonban az ingatlan vagyon a minimumra van redukálva
s ennek következtében a különben tétlen és iszákos barátok üzérke­
dést folytatnak. A megyés papság és barátok gyűlölik egymást. A
megyés (fehér) papság váltig azon kesereg, hogy a papi hiva­
tásnak minden fáradságos terhét ő viseli, ellenben minden tisztes­
séget méltánytalanul más. És hozzá a szerzetesek ugy tekintik a
plébániai papságot, mint valamely olyan papi osztályt, mely elöljárói­
nak zsémbelés nélkül tartozik engedelmeskedni. Mindkettő különben
teljesen közönyös a szabadelvű eszmék térfoglalásával szemben, sőt
bizonyos tolerancziával nézik a más nemzetüek más vallását és csak
az orosztól kívánják meg, hogy görög-keleti legyen, a kinek eret­
nekségét minden lehető módon üldözik.
Mindamellett az eretnekeit száma rendkívül nagy: már jelenleg

A molokáni felekezet istenitisztelete.

is több mint száz különböző felekezet áll fenn. Legtekintélyesebb

ezek közt a Starowierzek vagy óhitűek felekezete, mely északon s a
doni kozákok között nagyon el van terjedve s melyet némely cseké­
lyebb jeletöségü egyházreformok idéztek elő, továbbá a molokániak,
kiknek tanai sok tekintetben a protestánsokhoz hasonlítanak. Némely
kisebb felekezeteknek külön papjaik is vannak, azonban a legnagyobb-
részük a papokat feleslegesnek tartja. Ez utóbbiak közt sok szekta
valóban őrületes szélsőségig megy. Ismeretes a skopcsiak felekezete,
melynek tagjainál a vakbuzgóság a test csonkítására vezetett. A
khlys tagjai hosszú böjtök s vad sanyargató vallásos gyakorlatokkal
kimerülve, egymást prófétáknak, Krisztusoknak, sőt isteneknek neve­
zik s hiú, pöffeszkedő módon vitatkoznak egymással. A vetélkedés
közben néha egyik a másiknak amúgy jól a fejére üt és az, ki ez
ütlegeket legbékésebben eltűri, másik arczát fordítván a megtámadó
félé, azt hiszi, hogy hite igazabb, mint a másiké. Néha a rajongás
állatias dorbézolásra vezet. Az ugrálok szertartásában, mely erdőben
vagy félreeső bódéban tartatik meg, imádkozás után énekelnek, majd
vadul ugrálnak. Némely felekezetnél a vallásos ellentétek politikai
nézetkülönbségeket is hoztak létre, azonban az ismert nihilisták nem
tartoznak ide, mert ezek rendesen atheisták is és a vallásos szer-

A szentpétervári akadémia.

tartásokkal igen keveset törődnek. A rajongó felekezetek főszék-

helye déli Oroszország, hol az orthodox egyház híveinek száma
kevesebb.
A közoktatásügy a nagy birodalomban igen sajátságos helyzetben
van. A kormány s testületek a fensőbb iskolákra nagy gondot fordít­
nak s ezek átlag virágzó állapotban vannak, mig a nagy néptömeg
szellemi kiképeztetését egészen elhanyagolták. A nagy birodalomban
közel 50,000 népiskola van s ezek számára sincs elegendő jól képzett
tanitó s kellő helyiség. Legfejlettebb viszonyok vannak még a váro­
sokon kivül a balti tengeri tartományokban és éppen a tatároknál,
mely faj a művelődés iránt nagy fogékonyságot tanusit. A tanitók
képzését ujabb időkben a nyugati rendszerek alapján rendezték, de
a papok képzése még a régi maradt. A gymnasiumok és másnemű
közép-iskolák száma igen nagy s ezekben nők teles számmal talál­
hatók. Az európai Oroszországban 9 egyetem van, köztük különö­
sen á szentpétervári, ka­
záni s dorpáti nagyhirüek.
A szakintézetek közt is
több jól berendezett van,
különösen a katonai inté­
zetekre fordítanak nagy
gondot. A szentpétervári
tudományos akadémiagaz­
dagon el van látva s tör­
téneti és ethnographiai
kutatásaival a tudományos
világban nagy érdemeket
szerzett. Van még szám­
talan nyilvános könyvtár
és múzeum, valamennyi
czélszerüen berendezve.
Oroszországban a köz­
oktatásügynek egyik fel­
tűnő sajátsága a nők
szereplése. Nagy Péter
koráig a nőket Orosz­
országban csaknem keleti
módon különítették el a
világtól és a társadalom­
tól, még az előkelőknél
is igen nehéz volt az ide­
geneknek a női lakosz­
tályokba hatolni, hol el­
különített helyiségben
éltek és egész sereg női
Orosz női viselet.
szolga-személyzet állott
rendelkezésükre. Azóta a nők társadalmi emanczipácziója roha­
mosan haladt előre és különösen Erzsébet és Katalin czárnök
uralkodása óta mindinkább szerepelnek. Most már a műveltebb körök­
ben a férfiakkal egyenrangúak, noha a műveletlenek, sőt a vagyo-
nosabb kereskedők csak áruknak tekintik a nőket, kiket eladnak s
megvesznek, hogy aztán felcziczomázva velük büszkélkedhessenek.
A hol a nő szabad, szabadságát lehetőleg érvényesíteni igyekszik s
az első alkalom volt
erre a tanulói pálya.
Ezrenként találhatni
nőket a városokban
s különösen az egye­
temeken. Rövid haj,
kék szemüveg, lovag
ostor, czigaretta és
kurta zubbony még
most is sok iskolá­
ban meglepi az ide­
gent. E nők feltűnő
divatos viselete, ex­
centrikus külsőjük
s forradalmi csel­
szövéseik általában
ismeretesek. Minden
esetre sajátságos,
hogy a szeretetre
teremtett nők, mint
a rombolás démonai,
nihilista elveket val­
lanak. A többi úri
nők rendesen tétle­
nek és sajnálkozva
beszélnek a nyugoti
nőkről, hogy férjeik
nem úgy tartják
őket, mint feleségei­
ket, hanem mint
szolgálóikat. Való­
Orosz bojár nő. ban alig van nép
Európában, hol a
nő kevesebbet dolgoznék, mint ők. Még a parasztoknál sem ritkaság,
hogy a fát, vizet, a férfi hordja, tüzet rak, megannyi olyan dolgokat
végez, mely más köznépnél rendesen a nő hivatása. A vagyonosab-
 AZ ANYAGI JÓLÉT 539

baknál természetes, hogy a nő még kevesebbet dolgozik s az elő­

kelők nejei szégyennek tartanák, ha a háztartás gondjaival kellene
bajlódniok. Egész életük a toilette s társaság közt oszlik meg és
habár nincs oly finom érzékük, mint a francziáknak. de e tekintetben
más nemzet nőivel bátran versenyezhetnek.
E sajátságos viszonyokat nagyban elősegíti az a körülmény,
hogy a hatalmas orosz birodalom csaknem önálló contingenst képez
s egyátalán nincs más országokra szorulva. Óriási és mindennemű

Orosz troika.

segédeszközei, melyeket maga az ország nyújt, mindenben függetlenné

teszik. Hogy csak egy pár példát említsünk: éjszakon egy oly nagy
terület, mint Spanyolország, egészen erdővel van borítva, azután egy
másik hasonló nagyságú terület következik, melynek minden lakosa
iparüző. Kétszer akkora terület mint Francziaország, bő termő vidék,
melynek nedves s fekete agyagtalaja több mint egy század óta a
leggazdagabb gabonatermő föld, a nélkül, hogy valaha megtrágyáz­
ták volna. S a mi a leglényegesebb: az ország lakosainak túlnyomó
többsége egy nyelvű, egy vallású, sőt egy tömegben lakó faj, mely-
G8*
nek nagy része ma még műveletlen, de a müveit elem számra nézve
is elég nagy s nemzeti érzületében eléggé szilárd arra, hogy már is
erős, önálló nemzeti irodalmát, művészetét s müiparát még jobban
emelje s megszilárdítsa.
Egy század óta anyagi s szellemi téren egyaránt óriási haladás
mutatkozik Oroszországban és elfogultság volna egész általánosság­
ban a barbár muszkákról szólani. Tarka-barka öltözeteik, hagyma
alakú templom-kupoláik, sajátságos öltözeteik s lakóházaik egyéni
erőre mutatnak, épen ugy, mint sajátságos érdekes, és minden nem­
zettől elütő irodalomuk. De különösen nagy az önállóság és az erő
az anyagi téren. A vasutak hossza 40,000 km. a kiépített csatornáké
13,817 kilométer; magán a Volga-Visni csatornán 13,000 hajó közle­
kedik fával és érczekkel megrakva, melyek átlagos értékét 200 millió
forintra becsülik.
Ily közlekedési eszközök­
kel a mezőgazdaság, ipar és
kereskedés igen gyors emelke­
désnek indult. A művelés alatt
levő föld ugyan az egész európai
Oroszországnak alig egy negye­
dénél több, de az is 310 millió
hold, s a kultúra alá nem vont
területből is 500 millió hold
Halászok a Kaspi-tengeren. erdő. A szántóföldön 700 millió
hectoliter <rabonanemü terem, a
legelő pedig 120 millió darab juhot és szarvasmarhát telel. Egy-egy
földbirtokosra, kiknek száma mintegy 11 millió, átlag 110 hold esik.
A gabonakivitel is nagy mértékben emelkedik; 1838-ban 573,000
tonna gabonát vittek ki 84 millió forint értékben, 1896-ban 6
milliónál többet 320 millió forint értékben. Nevezetes gazdasági
termény Oroszországban a kender, len és pamut. Az ipar különösen
1840. óta kezd fejlődni s jelenleg a több mint húszezer gyárban
egy millió munkás dolgozik. A külkereskedelem régebben csak pré-
mekre s mezőgazdasági termékekre szorítkozott, ma jóformán min­
denre kiterjed: különösen gabona s barom-kivitele óriási. A bevitel
értéke 1896-ban 589 millió rubel vol, a kivitelé 690 milliót tett.
Nem kell figyelmen kivül hagyni azt a körülményt, hogy Orosz­
ország ez időszerint a befektetések korát éli s ez okból a nagy tőke
mellett az adósságok összege is igen nagy. Magáé az államé 6 milliárd
POSTAÁLLOMÁS AZ OROSZ PUSZTASÁGON
rubelnél több s igy az ország a vagyonosok közé nem számitható,
sőt a lakosság nagy számát tekintve, egyike a legszegényebbeknek.

A tőzsde-tér Szentpét ervárott.

Mindazonáltal népességének szaporodása és az ország erőforrásai

mellett ez az ország a leggazdagabbak közé tartozhatnék. Óriási
kincsei vannak a föld mélyében s azokhoz napról-napra ujakat fedez­
nek fel, különösen az Urai-hegységek érczgazdagsága s a több
helyen előforduló köszénbányák szinte kimeríthetetlenek. Maga az
aránylag véve csekély fontosságú halászat is oly vagyont teremt,
mely az ország szükségleteinek nagy részét fedezi s a mezőgazda-
sági termények már most is mintegy négyszeresen múlják felül a
belföldi szükségletet. A kincses-bánya természetesen lassan nyilik
meg, de most, midőn a vasutak hossza az Egyesült-Államokét kivéve
bármely más országéval diszes versenyre kelhet, veszélyes concur-
rentia rejlik itt egész Európára nézve és veszélyes különösen nekünk
magyaroknak, kiknek országa volt sok ideig Európa gabonakamarája.
Az óriási és hatalmas birodalomnak tudvalevőleg két fővárosa
van. Szentpétervár nemcsak jogilag s közigazgatási szempontból
emelkedett fel a régi főváros mellett, de népességre és tekintélyre
nézve is túlhaladta. Mászrészt Moszkva, a másik főváros bármennyire
átalakult is az utóbbi években, régi fővárosi jellegét most is meg­
tartotta s a sajátképeni orosz elem középpontja lévén, a traditió még
most is fővárosnak tartja. Az átalakulásban levő nagy államban Sz.
Pétervár a modern viszonyokat, Moszkva pedig a régi állapotokat
jelképezi s Oroszországra gondolva, mindkettő jóformán egyszerre
jut eszünkbe; mig Oroszország többi nagy városai, még a hatalmas
Odessza is, nagyon másodrangú helyet foglalnak el mellettük.
Ismeretes dolog, hogy a tulajdonképi fővárosnak Szentpétervár­
nak létrejötte jóformán egyetlen ember, (Nagy Péter,) hatalomsza­
vának köszönhető, ki az ország szélén unalmas és a természet által
is kevéssé kegyelt mocsáros vidéken czári hatalomszavával és száz­
ezrek életének feláldozásával (1703 óta) diszes palota-sort emelt fel,
ezzel, mintegy kiszakítva magát az ószláv konzervatív elem bilincsei­
ből, az addig helyi jelentőségű birodalmat lassanként európai fon­
tosságúvá emelte. Ma már e város lakosainak száma (1,267.000 lélek)
is jóval felülhaladja Moskváét s más városokét. Műveltségben és
városi intézményeinek fejlettségében kétségkívül az első. Pedig bár­
mely oldalról közelit felé az utazó, kivévén a tengert, több száz
mértföld mocsáros és erdős vidéken kell áthatolnia, a melyen emberi
lakás s földművelés nyomai gyéren mutatkoznak. Rengeteg vadon
közepén jutunk a mesterséges oázisba.
A város a Néva torkolata mellett fekszik, annak két oldalán és
a szigeteken. A folyó főága mellett terek vannak, melyeken a'nép
hullámzik, kikötőknek is ezeket használják. Miként a széles nagy
 A téli palota Szentpétervárott.

folyó, ugy az épületek s terek is mind nagyméretűek. Paloták,

templomok s a középületek nem annyira a gyakorlati szükség szerint
 vannak épitve, hanem mintegy látványosságnak. Még a magánházakat
is roppant sziklákból állították össze s némelyikben több tuczat szoba
Az Izsák-temploui Szentpétervárott.

van. A nagy orosz birodalom fővárosában nem látják be a terület-

kimélés szükségét és e mellett lehetőleg egyöntetű styl uralkodik.
Granit-sziklái s kopár homokfalai mintegy védelemre mutatnak, mig
a számos park, a gyönyörű sétahelyek és csatornák, továbbá az ara­
nyozott tornyok s a folyó partjainál elvonuló vaskerítések igen kel­
lemes látványt nyújtanak.
A város építészeti nevezetességei leginkább méreteikkel tűnnek
ki. Különösen nevezetes köztük a téli palota, egy roppant kaszárnya­
szerű épület, melynek egész labyrinthot képező sok szobájában mint-

Nagy Péter szobra Szentpétervárott.

egy háromezer ember lakik. 1837-ben leégett s azóta egészen újonnan

építették. Rideg nagysága mellett nincs rajta semmi nevezetesség s
az orosz stylre legkevésbbé sem emlékeztet. Ep ilyen a szent Izsák
temploma is, mely roppant építmény renaissance stylben, aranyozott
kupolával és óriási monolith veres gránit-Oszlopokkal. A külalak
hatása, különösen ha csillámló zuzmara-réteg borítja, nagyon szép, de
belsejét gazdag és ízléstelen diszítményekkel torzították el. Egy más
György Aladár : A föld és népei. IV. b'Ü
nagy templom, a kazáni dom, építészeti tekintetben még Ízléstele­
nebb. A félkörös óriási oszlopzat, melynek mintáját a római Szent
Péter temploma után másolták, annyira aránytalan az épület többi
részéhez, hogy a templom tornyát egészen elfödi, a kupola pedig
úgy ül ez óriási falépítmény fölött, mint valami elzárt fogoly.
Sokkal szembetűnőbbek, legalább az idegen előtt, a nagy kereske­
delmi csarnokok, melyek általában az orosz városok nevezetességei. E
csarnokok (gostinni-dwor) nagy egyemeletes épületek, melyek rendesen
egy szabadon álló négyszöget borítnak be. A földszinten minden olda­
lonoszlop-csarnok van a vevők számára s innen lehet a boltokba be­
jutni, melyeknek rendesen hármas ajtaja van, bár a két szélsőt kira­
katokra használják fel. A raktárak egészen hátul vannak. A Newski
prospecten levő kereskedelmi csarnokban 340 bolthelyiség van. Ez az
utcza az orosz főváros lakosságának egyik főbüszkesége. A Neva déli
részétől, az admiral-palotától vezet a város nagy részén át. A széles
és szép utczának mindkét oldalán hatalmas paloták vannak, melyek­
nek földszinti helyiségei boltokból és kereskedésekből állanak.
Több mint tízezer kocsi fordul meg naponként ez utczán s a járdákon
a koldusok s házalók egész serege vonul el. De a legtöbb nép mégis
az előbb említett árucsarnok körül hullámzik, hol a lehető legtar-
kább kép és élet tárul elénk.
Szobrok s egyéb emlékoszlopok meglehetős számmal vannak.
Különösen szép az admirál-téren Nagy Péter czár lovas-szobra, me­
lyet a mult században Falconet franczia művész készített. A czár
sziklára vágtat fel s lovával egy sárkányt tipor agyon. A „nyári
kertben" igen sok mellszobor van. Festmények is bőven találtatnak
s különösen a téli palotával összeköttetésben álló „remetelak" Kelet-
Európában a legjelentékenyebb gyűjtemény. Értékes, szép képek
vannak a Newsky kolostorban is, mely egyúttal a város legelőkelőbb
temetője úgy, hogy egykor az előkelők halottas ágyaikon barátok­
nak s apáczáknak öltöztek, hogy ebbe a temetőbe földeljék őket.
Az orosz fővárost a téli hónapokban kell meglátogatni, midőn
a néha szokatlan erős hideg ellenére, szerfelett nagy az élénkség. A
Néva vizének vízkereszt napján való megáldása, mely szertartásbau
a czári család tagjai is résztvesznek, a szabad jégen való farsangok, hol
tisztán jégből ideiglenes mulató-csarnokokat állítanak, s a hol fáklyák
fénye mellett késő éjfélig a város apraja nagyja élénken mozog s
úgy a különböző társasmulatságok mind télen történnek. Nyáron a
város meglehetősen kihalt s nemcsak a vagyonosabb polgárok men-
nek ki nyári lakásaikra, de egész sereg vidéki földbirtokos vagy
munkakereső is foglalkozása után néz.

II. Katalin czárnő szobra Szentpétervárott.

Szentpétervár közvetlen vidéke is érdekes. A nyári kertből a

kis helyi gőzösökön elindulva, mindenfelé mosolygó villákat vagy nagy
69*
parkokat látunk, különösen a leginkább északra fekvő folyam-ág
jobb partján egész nagy, több száz nyári lakból álló telep van. A ki
csak teheti, a nyarat it tölti el s az üzletember, ha a nap legna­
gyobb részében a városban van elfoglalva, este idejő nejéhez s gyer­
mekeihez s azok, kiknek erre luxusra nincs erszényük berendezve,
legalább esténként néhány órát a szigeteken töltenek. Nyáron na­
gyobb kirándulásokat is lehet tenni Peterhofba, hol kastélyok s
pompás szökőkutak vannak, Zarskoe-Seloba, a czárok egykori ked-
vencz tartózkodási helyére, Pauhwskba, az előkelő világ mulatóhe­
lyére. Kissé távolabb fekszik a czári palotájáról s regényes fekvéséről
szintén nevezetes Gacsina. A legjelentékenyebb hely azonban a fővá­
ros közelében Kronstadt, félig-meddig a tengerből kiemelkedő kikötő
város, mely számos apró szigeteken épült, melyek az ellenséges
hajóknak lehetetlenné teszik, hogy a Névába behatoljanak.
Tizenöt óra alatt a nyílegyenes vasúton Sz. Pétervárról a 600
kilométernél messzebb Moszkvába az oroszok szent városába utazha­
tunk, hol a modern viszonyok mellett a régi társadalmi életemlékei
még most is fenállanak. A paloták mellett szegényes faházak vannak,
szénával terhelt paraszttalyiga zárja el az utat a fényes fogatok előtt,
a fővárosi dandy alig kerülheti el, hogy a bocskoros paraszttal és foltos
kaftánba öltözött kereskedővel ne érintkezzék. A fényes kirakatok
mellett kenyér, sajt s hagymaárus boltok láthatók s az elite-bálokból
hazatérő sokszor hallja, mint tülköli össze a pásztor a mezőre kihaj­
tandó teheneket. Moszkvában a Kreml, a világ egyik legnevezetesebb
épülettömege. Itt őriztetnek -a czárok fejedelmi jelvényei, itt van a
fegyvertár az ország kincseivel s közel 500 temploma közül a leg­
nagyobbak s legnevezetesebbek. Legérdekesebb köztük Nagy Iván ;
(Ivan Weliki) magas tornya, melynek messzire tündöklő kupolája '
előtt minden orosz áhítattal veszi le kalapját s melynek alján van a
24,000 kilogramm sulyu czári harang, a legnagyobb a földtekén.
A Kreml dombon épült, régi stylben készült kőfal veszi körül s róla
a több mértföldre terjedő városra s különösen annak számos csillogó
templomára tekinteni nem minden napi látvány. A belváros 4 részre
oszlik. Azonkívül 32 külvárosa s egész sereg nyaraló telepe van.
Maga a bazár (Gostinnoi-dwor) külön kis város, 15 temploma, kolos­
tora, számos fogadója s kertje akkora területet foglal el, mint egy
középnagyságú európai város s 3 fő- s 16 mellék-utczája van. A
lárma s zaj sohasem szűnik itt meg. E két nevezetes házcsoporton, a
Kremlen és bazáron kivül, különösen a zárdák s templomok tűnnek
A Kreml Moszkvában.
Peterhof.
 A moszkvai nagy harang.

fel. Mindegyiknek átlag legalább négy tornya van különféle szinü

érczfedéllel s végül hatalmas aranyozott kereszttel, melyek vaskos
Díszterem a Kremlben.
lánczokkal vannak összekötve. Az utczák általában szélesek, a házak
alacsonyak, de terjedelmesek s itt-ott kertekkel vegyítve. Kár, hogy
ez a város piszokjáról annyira hirdedt. Mig Sz. Pétervárt kora reggel
már minden utczát, udvarta leggondosabban kisepernek s tisztán tart­
ják, Moszkvában a gyalogos bokáig jár a porban vagy sárban s eső
után az utczákon nagy tócsák akadályozzák a közlekedést. Bármily
vagyonos s népes legyen is azért Moszkva (a legutóbbi népszámlálás
szerint lakosainak száma egy millió), Szentpétervárt városiasságban,

Troitzkij klastrom Moszkva mellett.

modernségben soha el nem éri; pedig ennek gyáripara s kereske­

delme sok tekintetben alsóbb fokon áll.
A harmadik főváros Varsó (600.000) nagy részben modern jel­
legű. A régi épitkezési modort jóformán csak a belváros piacza,
nemkülönben a zsidók telepei, kik e városban rendkivül nagy szám­
mal telepedtek le, — őrizte meg. Az uj városban fényes paloták
és emlékszobrok vannak, köztök Kopernikusé. Mulató helyeinek szá­
ma igen nagy, határán belül feküsznek Belvedere és Lazienki kéj­
kastélyok s általában e város Európa legszebb helyei közé tartozik.
Az uri osztály s az itt rendkivül nagy számmal képviselt katholikus
papság a kávéházakban tölti idejének nagy részét s a nyilvános ösz-
szejöveteleket általában nagyon szereti. Varsó különben mint keres­
kedelmi hely is jelentékeny. Gyapjuvásárai híresek. Közelében van
Lodz (315 ezer 1.), a lengyel gyártelep központja.
Sokkal ismertebb az orosz birodalom más két nagy városa:
Nisni-Novgorod és Odessza. Az előbbeni a Volga s Oka összefolyá 1

A varsói kir. palota.

sánál épült s jóformán az európai Oroszországnak Ázsiával kereske­

delmi központja. A kereskedelem központját a városon kivül fekvő
több mint 3000 sátorból s fabódéból álló telep alkotja. Már a közel­
lakó tatárok és kalmükök is feltűnő jellegűvé teszik a vásáros csopor­
tot; de még érdekesebbek a távolabbról jövő perzsák, khinaiak, sőt
indiaiak is. A vásárosok számára a vasutakon kivül 70,000 tutajost
alkalmaznak, a raktárak száma 5000-nél több. A nagy vásáron, mely
július 15-től augusztus 25-ig tart, az eladott áruk értéke a 200 mil­
liót is meghaladja. A látogatók száma 300 ezer. Ethnographiai
tekintetben e vásár még most is igen érdekes, bár tagadhatlan, hogy

A nisni-novgorodi vásár.

a vasúti közlekedés óta jelentősége igen hanyatlott s a nagy keleti

kereskedelmi piaczokéval összehasonlitani sem lehet. A modern ke­
reskedelmi piacz Odessza mindinkább rohamos gyorsasággal emelke-
György Aladár: A fold és népei. IV. 70
dik. E század elején alig volt 8000 lakosa, ma pedig több mint 400
ezer lélek lakja. Területe 9'/ verst s ezen a nagy téren igen sok
2

szép, részben olasz modorban épült palota van s noha a házak

ablakai zárvák s a kapukon nagy lakatok vannak, Odessza épen nem
orosz, hanem európai nagy város. A tengerről 204 kőlépcső vezet
fel a boulevardokra, melyeken nagy fáradsággal tenyésztik a lombos,
árnyas fákat, a kikötőben nagyszerű vesztegzár-intézet van, a város
benső részében hatalmas tanintézetek s tudós társaságok palotái
emelkednek. A város lakossága valóban kosmopolitikus elemekből
áll. Utczáin mindenféle nyelven beszélőket hallani, kalandorok gyül-

Réazlet Kiewből.

nek ide össze a világ minden részéből s némelyik különösen virágzó

buzakereskedést űzve, hirtelen meggazdagodik. Ez a plutokráczia a
várost környező köves pusztaságban óriási költséggel építtet kéjla­
kokat, melyek azonban különösen a fásítás sikertelensége miatt kelle­
mes otthont alig nyújtanak.
Oroszország nevezetesebb helyei még: Kiew (250.000 1.) a
Dniper jobb oldalán festői szép vidéken. Bégiségeért s szentség
hírében álló zárdáiért, melyek közt az ősrégi Lawra Pecsersk kata­
kombáival legnevezetesebb, minden orosz kegyeletének tárgya volt.
Az egykor hires Novgorodnak ma csak 17,000 lakosa van, holott
A kiewi lánczhid.
egykor, midőn hatalmas köztársaság székhelye volt, 400,000-re tették
számát. Nagyságának emlékei közül hatalmas kőfala s az ősrégi Zsófia
templom a legnevezetesebbek. Az Ázsia felé terjedő vidéken Aslra-
chan, a világ legelső halpiaeza. Egyeteméről és kereskedelméről egy­
aránt nevezetes Kazán, végre a tatárok legfőbb gyülekező helye
Orenbury is felemlítendő. Kiváló helyek még Riga, Taganrog,
Archangel, Szaratov s mások. Mindezek lényegileg orosz s keleti
jellegűek, átalakulásuk az élénkebb közlekedés ellenére is lassú.
A nagy orosz birodalom városai jellegét bajos általános jellemző
sajátságok szerint osztályozni. Minden városnak, mint azt a túlnyomólag

A kiewi Lavra-zárda főhomlokzata.

európai jellegű Sz. Pétervárnál s Odesszánál is láttuk, meg van sa­

ját egyéni jellege s az északsarki lakó életmódja természetesen egész
más, mint azon törzseké, melyek a meleg fekete tengerparti sikságo-
kon laknak. Még egyes törzsek kebelében is igen nagy az eltérés,
mit leginkább tanusit a krimi szelid jellemű zsidók (karaiták) herrn-
hutti áhitatossága, összehasonlítva a lengyel zsidók életmódjával.
Ezért e fejezetben túlnyomólag a valódi oroszokról emlékeztünk meg
és a következőben külön szólunk a finnekről, valamint a rokon
törzsekről, kiknek életmódja nagyon eltérő és e mellett minket
közelebbről is érdekelnek.
->&<—
 Helsingfors.

TIZENNEGYEDIK FEJEZET.

A FINNEK ÉS R O K O N A I K .

llunfalry Pál: Utazás a Balti-tenger vidékén. Pest, 1874. — Szinnyei József:

Az ezer tó országa. Budapest, 1882. — Cox György : A mythologia kézikönyve.
Átdolgozta Simonyi Zsigmond, Budapest, 1886. — Topelius Longe: Aus Finn­
land. 1888. — Ignatius: Suonien Mantiede Kansalaisille Helsingsfors, 1890. —
Suomi X I X . vuosisadalla. Toinen tarkastettu painos. Helsinki, 1898—99.

A NÉP, mely ma Finnország gránit-talaján lakik, Európa északi és

észak-keleti részeinek legősibb lakói közül való. Ott élt már a
történet, ott a monda előtt, abban a ködös múltban, a hová nem ér
el az emlékezet. Már a mi éránk kezdetén /eww-eknek vagy /írm-eknek
.hittak őket a szomszéd népek; de ők maguk a vitás származású
suomalainen nevet vallották magukénak.
A hol a történelem tanácstalanul áll, ott a nyelvtudomány
segítségére siet. A nyelvtudósok azt mondják, hogy a finnek egy
nagy néptörzshöz tartoznak, a finn-ugorhoz, melynek maradványai
ma roppant területen vannak elszórva, az Obtól és Uraitól a Dunáig,
a hol magányos előőrsei a magyarok. Ezeknek legközelebbi rokonai T

legalább nyelvileg, az Ob és Irtysh partján tanyázó osztjákok és az-

Ural környékén fogyó-veszö vogulok. Európai Oroszország keleti
részén lakik a zűrjén és votják atyafiság és a Volga habjai mellett
a finnek legközelebbi rokonsága, a mordvin és cseremisz nép. A
finnek legközelebbi rokonai mégis a Balti-tenger környékén lakó­
szomszédaik : a karéliaiak, vépszek, vótok, észtek és lívek, a kiknek.
nyelve alig üt el jobban a finntől, mint a franczia az olasztól. A
lappok embertanilag nem látszanak finn-ugoroknak, csak a nyelvet
sajátították el. E népek, a magyarokat és finneket kivéve, csenevész
hajtásai hajdan erőtől duzzadó törzseknek, melyek a mi éránk első­
századaiban még javarészben urai voltak a mai Oroszországnak.
Csak a XlV-edik századig hatalmas Dvina-parti permiaiakban T

finnekben és magyarokban volt államalkotó erő a finn-ugor törzsek

között. De a finnek is a XII. század második felétől, a mikor a
szentnek nevezett IX. Erik, svéd király, megtörte pogány őseik erejét r

hetedfél századig svéd uralom alatt voltak; míg végre 1809-ben>

I. Sándor, a minden oroszok czárja, visszaadta rég sóvárgott szabad­
ságukat és az alkotmányos Finnország (finn néven: Suomi) nagy­
fejedelmének kiáltatta ki magát. Ám a sok viszontagságon keresztül
vergődött szegény finn nemzetnek öt czár esküjével megerősített ősi
alkotmányán az ó-orosz párt, élén II. Miklós czárral, 1898 óta több
halálosnak tetsző sebet ütött, úgy, hogy most az ország független­
sége végveszedelemben forog.
Finnország tájképe egyre váltakozó panorámája a hegyeknek,,
tavaknak, sellőknek, erdőknek, sziklahátaknak, mocsaraknak és pusz­
táknak, melyekhez a tengerparton rónák és folyamágyak sorakoznak.
A mérföldekre nyúló, hangával és gyér fenyvessel benőtt föveny-
puszta Finnországnak sajátossága, mert sehol a világon nincsen párja
zordon nagyszerűségében. A tavak pedig a finn földrajz-tudós büsz­
kesége, de egyszersmind gyötrelme tárgyai, mert roppant számuk
miatt őket elszámlálni, mappába foglalni képtelen. Mikor a költő­
lantja „ezer tavú hazáról" zeng, a valóságnak ötödrészét is alig
közelíti meg. Finnországot vízbőség tekintetében csak az archipelagu-
sokkal s deltákkal lehet összemérni. Finnország tavai és folyói más
fajtájúak, mint egyéb országéi. Másutt folyó-rendszer van, itt a lassúy
de folyton növekvő esés roppant erejének hatása alatt tó-rendszer.
Itt a forrásból nem folyó lesz, hanem t ó ; a folyó itt csak a tó utolsó
szökkenése. Finnország rengeteg erdei majdnem kizárólag fényűből
•és nyírből állanak. Nyaranta a tűlevelű fenyves komorítja, tél idején
meg vidámítja a finn táj képét. Es a tó az ö verőfénye, ablaka, lüktető
•ere. Tó nélkül ez a föld csak egy hófuvatagok közepett meredező
kőrakás volna.
Földünknek a 60. és 70. szélességi fok közt elterülő tájaira bizony
jó rézsút esnek a nap sugarai. Finnország hát hideg, zordon északi
tájék. Es mégis ugyanazon szélességi fok alatt, Svédország és Norvégia
kivételével, egy föld­
nek sincs olyan ked­
vező éghajlata. Nem
magas a fölszine,
délnek hajlik, nagy
és mély vizek kör­
nyezik s födik és
ráadásul közvetve
bár, de érezhetően
hat rá a Golf-áram­
lat. Az év közép-
melege -4- 2'5°, míg
Észak- Oroszország­
ban csak -4-1°. Ez
okból a derék finnek
hazája aránylag elég
termékeny. Es né­
pessége is sűrűbb,
mint a legtöbb ha­
sonló szélességű vi­
déké, bár az egész
373.604 • km-nyire
terjedő ország lakó- Finn népviselet.
sainakszáma harmad
fél millió (1897-ben 2.527,801 lelket számlált), tehát egy • km.-re
7 lakos esik. Férfi a finnek közt is kevesebb van, mint nő, a minek
főokai: a nehéz munkával és sokszor életveszélylyel járó kenyér­
kereset és az iszákosság. Az utolsó száz év alatt a lakosság száma
Ü szerencsés viszonyok áldó befolyása alatt jóval megkétszereződött
s a déli részeken virágzó városok alakultak. Azonkívül Oroszország­
ban, Svédországban és Norvégiában is sok finn ember él; sőt az
Egyesült-Államokban (Michigan) is jelentékeny finn-telepek vannak
(úgy 150.000 lélek), melyeket az utolsó években a haza sorsa miatt
ijesztő arányokat öltött kivándorlás erősen növel.
Finnországot majdnem egynyelvű országnak lehet mondani, a
mennyiben ma körülbelül a lakosság 90°/ -ának finn az anyanyelve.
0

A finn nyelv a század elején uralkodó svéd nyelv ellen folytatott

százados küzdelem árán vergődött ilyen túlsúlyra.
A természet, életmód és a múlt emlékei a finn nemzet jelle­
mére egy közös típus bélyegét nyomták, melynek fövonásai: kemény,
edzett, magába hajló erő; a kitartás és fonákja, az önfejüség; lassú,
töprengő, elmélyedő gondolkodás; nehezen kitörő, de annál fék­
telenebb harag; nyugalom a veszélyben és óvatosság a veszély elvo­
nulása után; kevésszavúság, meg-megszakítva a bőbeszédüségnek
egy-egy rohamától; hajlam a várakozásra, halogatásra, napról-napra
élésre, de viszont sokszor a szükségtelen sietségre; ragaszkodás a
rég megszokotthoz és idegenkedés az újtól; rendületlen kötelesség­
tudás és törvénytisztelet, szabadságszeretet, vendégszeretet, becsüle­
tesség ; vágy az elmélkedésre, mely őszinte, de betűhöz ragasz­
kodó istenfélelemben nyilvánul. A világnak egyik legjobb katonája,
de legrosszabb számítója; szegény marad, míg mások körülötte meg­
gazdagszanak. Külső formájára nézve középtermetű és zömök test­
alkatú, kenderszőke vagy barna hajú és kék vagy szürke szemű.
Szellemi adományait ébreszteni, ösztökélni kell, de aztán a kis, eset­
len parasztfiúra alig ismersz rá egy évi iskola után. Közös tulajdon­
ságuk még a finneknek, hogy nagy örömük telik a mesékben, éne­
kekben, közmondásokban, rejtvényekben, szeretik a zenét és erősen
hajlanak a gúnyra. Az iszákosság azelőtt erősen elharapódzott a finn
parasztok közt; de a pálinkafőzést korlátozó üdvös törvények újabban
gátot vetettek e vészes szenvedélynek.
A finn paraszt-ház köalapra fektetett bárdolt gerendákból készül,
s belseje példásan tiszta; közös nagy szobája (pirtti) mellett egy-két
mellékhelyiség is akad, némely vidéken tornácz is. Sőt a gazdag
pohjanmaa-i (svédül: ostrobottniai) paraszt emeletet is épít magának,
de azt csak a vendégségekre tartogatja és háza kicsi hijján úgy van
berendezve, akár csak az uraké; aztán olajfestékkel pingálja be háza
külsejét. A finnek általában vörösre festik házukat, az ablakrámákat
pedig fehérre. A finn kunyhó nagy közös szobájában gyűl össze a
ház népe étkezésre és ott tölti el a nap sötét óráit: a férfiak fara­
gással, a fehérnép fonással, gyapjú-kártolással, gazdasszonykodással.
A falak hasadékaiba szúrt gyantás faszilánkok nyújtják a világot; az
otthon mártogatott faggyú-gyertyával csak a rangos vendéget tisz­
telik meg. Fönt a gerendák közt, hosszú rudakra, közepükön lyukas
rozskenyerek vannak szép sorjában fűzve. A bútorzat áll egy nagy
festett asztalból, rendszerint emeletes, asszonynép-szőtte czifra taka­
rókkal borított ágyakból, melyeket csak a ház urai és az öregek
használnak, míg a többiek az ódivatú széles lóczákon nyújtóznak
végig, a jövevények pedig a boglyas kemencze padkáján. Valamelyik

Finn halász.

szögletben egy kis almáriomban van a biblia, zsoltáros-könyv és a

család pénze. Ne feledjük ki a lábas-órát, melynek tokja rendesen
czifrára van föstve. Elmaradhatatlan különlegessége még minden finn
háznak egy kis faházikó: a sauna, vagyis gőzfürdő. E házikónak
egyik sarkában nagy téglakemenczén hatalmas kövek vannak fölhal­
mozva, melyeket erősen átmelegítenek s vízzel öntenek le, hogy párássá
legyen a szoba. A nép széles polczokra kuporodva vízbe mártott
nyírfa-söprüvel addig veregeti forró testét, míg a veríték csak úgy
csurog róla, s aztán télen is azon vizesen kimegy a szabadba s ott
szárítgatja magát. Ez a fürdés a népnek főélvezete, pedig ez a forró
gőz a föoka, hogy a vakság Finnországban sokkal gyakoribb, mint
másutt. — A ruhaneműt rendesen az asszonynép fonja-szövi. A dél-
karéliai nép még 50 évvel ezelőtt hires volt czifra nemzeti viseleté­
ről ; de manapság a nemzeti viselet pusztulóban van.
A finneken kívül legnagyobb számmal svédek laknak ebben az
országban, különösen Ahvenanmaa (Aland)-ban ésUusimaa (Nyland)
s Pohjanmaa (Ostrobottnia) déli részein. Finnország viszonya Orosz­
országhoz elég nagyszámú oroszt is telepített a városokba és Viipuri
(Viborg) környékére, leginkább kereskedőket, kézműveseket s kato­
nákat. A nagyobb városokban kevés német is él, s azonfölül vagy
ezer kóbor czigány is csatangol az ország belsejében. Végül a leg­
1

északibb vidékeken mintegy 600 lapp tengődik.

A finn népnek főkenyere a földművelés; a lakosságnak 77 / ,-a
a
(

szántóvető; a gabonanemüek közül leginkább a rozsot termelik. Pedig

a statisztika tanúsága szerint Finnországban minden öt évben csak
egyszer van jó termés: a gyilkos fagy folyton ott ólálkodik virágzó
vetései körűi és nyomában az ínség réme jár, mely fenyü-kérget
kever a szegény nép kenyerébe, hogy ez a silány táplálék öldöklő
nyavalyák szülőanyja legyen. Az 1867-iki nagy ínség rámutatott a
veszélyre, mely abból származik, hogy csak a gabonát müvelik; a
nép látta, hogy a tehene biztos jövedelmi forrás akkor is, ha a
gabonája cserbenhagyja, és ma már virágzó tehenészet van Finn­
országban. Az ország dúslakodik vadban gazdag rengetegekben és
így a vadászat is jó kereseti forrás; évenkint roppant mennyiségű
állatbőrt visznek ki az országból. A halászatot is nagyban űzik, de
rendszertelenül; legtöbb hasznot hajt a lazacz. A bányászat gyönge
lábon áll; legtöbb a vasbánya. Az ipar az utolsó évtizedekben erő­
sen fellendült, a gyárak száma is folyton szaporodik; legtöbb a fűrész-
és vasgyár. A kereskedelmet az 1879-iki törvény lendítette föl, mely
szerint ki-ki szabadon kereskedhetik. A kereskedelmi czikkek be- és
kivitele 1899-ben 331V2 millió márkára rúgott. A kivitelt jelentéke­
nyen megkönnyíti a tengerpartokon kívül a csatornák által össze­
kötött sok tó, az igen jó karban levő országutak és az 1867. óta
épült és 1898-ban már 2510 km. hosszú vasúti hálózat.
A népesség túlnyomó része lutheránus; csak vagy 50 ezer lélek
van más hiten, közte mintegy 46 ezer gör. keleti. A lutheránus
 egyház az államegyház, melyet egy érsek, három püspök és közel ezer
lelkész vezet. A czárok a gör. keleti egyházat is számos kiváltsággal
ruházták föl. A többi keresztény felekezetek is vallás-szabadságot
élveznek.
Finnország pénzügye igen jó karban van, hála a józan állam­
háztartásnak és annak, hogy az általános katonai kötelezettség törvé­
nye csak 1881 óta van életben. így az 1898—900-adik évek költség­
vetése 77 millió márka ( = korona) bevétel és 63 millió márka ki­
adás. Kulturális czélokra pedig aránylag nagy összegeket költenek.
Finnország műveltségét a svédeknek és a reformácziónak köszöni.
Közművelődése igen magas fokon van; a finn paraszt a svéddel
egyetemben a legműveltebb paraszt Európában. Három század óta tud
ez a nép olvasni és ma sok finn parasztnak szegény faházában könyv­
tárra bukkanunk és több paraszt-költőnek verseit a finn Akadémia
kiadásra méltatta. Az állam kezében központosított népoktatás, mely
a haza földjének ismertetésére kiváló gondot fordít, mintaszerű és
sajátos bélyeget nyom rá a kézimunka és háziipar (slöjd) tanításának
nagy szerepe; oly helyeken, a hol a lakosság nagyon elszórtan él
vándortanítók oktatják a népet. Sőt a század közepe óta számos nép­
könyvtárt és az utolsó években dán mintára 21 népakadémiát (folk-
högskolor) is állítottak föl. A finn középiskoláknak, melyeket 1841-
ben a modern igényeknek megfelelően újjászerveztek, egyharmadában
még svéd a tanítási nyelv; sokban közülök fiú és leány együtt tanúi.
Az 1896—97-edik iskolai évben 115 finn középiskolába 4916 fiú és
3918 leány járt. E kis országnak két főiskolája van; az 1879-ben
egyetemi rangot és szervezetet nyert Polytechnikum és az upsalai
G

egyetem mintájára 1640-ben Turku (Abo)-ban alapított és 1828-ban

Helsingforsba áthelyezett, európai hirű egyetem, mely csillagvizsgáló­
tornyával, szép könyvtárával és pompás pálmaházával a finneknek
méltó büszkeségük. Az iskolákon kivül a művelődés terjesztésére sok
tudományos egyesület szolgál, melyek évenkint gazdagítják kiadvá­
nyaikkal hazájuk irodalmát; legnevezetesebb köztük a Finn Irodalmi
Társaság (Suomalainen Kirjallisuuden Seura), a finnek Akadémiája.
A svéd műveltség a finn nemzetnek nagyon sokba került;
nemzeti nyelve is abban a veszélyben forgott, hogy belevész. A müveit
osztályt megszédítette, eltántorította a hódítók nyelve és hétszáz év
müirodalmában hiába lüktet nemzeti szellem, mint külső megnyilat­
kozás, a nyelv idegen és így ez a kincs a finnekre nézve jóformán
elveszett. Pedig ebben a szerencsétlen svéd-finn irodalomban olyan
71*
drágakövek is ragyognak felénk, mint Franzén, Cygnaeus, Topelius
és mindenek fölött a világhírű Runeberg, észak legnagyobb költői
szelleme. — A százados küzdelemnek, melyet végre a fölocsúdott
finn nyelv a nemzet politikai újjászületése óta a svéd nyelv ellen
folytatott, első nagy eredménye volt 1835-ben a Kalevala czimü
világhirü eposz megjelenése, melyet Finnország legnagyobb fia, a
lángeszű Lónnrot gyűjtött össze a nép ajkáról. De a finn nyelv döntő
nagy diadalait csak 1863 óta aratta a svéd nyelven, mikor II. Sán­
dor czár, a finnek jóakarója idejében egy szebb jövő hajnala pir-
kadott a nemzet számára. Es azóta az újjá ébredt finn nemzeti
szellem a népek történetében példátlan gyorsasággal négy évtized
alatt kipótolta a múlt idők nagy mulasztását; kincseinek tárházaiul,
úgyszólván semmiből, mintegy varázsütésre, harmincznál több nép­
rajzi múzeumot, számottevő nemzeti nyelvű irodalmat és virágzó
művészetet teremtett elő. Az irodalomban Lönnroton kívül legjele­
sebbek: a két világhirü nyelvtudós, Castrén Mátyás és Ahlquist
Ágost, a drámaíró Kivi Elek, a sokoldalú Krohn Gyula, a lírikus és
drámaíró Erkko János és a regényíró Aho János, a finn müpróza
megalapítója és nagymestere. A képzőművészetek közül, melyeknek
megbecsülhetetlen érdemük, hogy szintén minden ízükben nemzetiek,
a festésben zászlóvivők; az európai hirű Edelfelt Albert és a korán
kiégett Holmberg Werner; a szobrászatban pedig Takanen János és
Runeberg Valter. A finn müzene megalapítója Pacius Frigyes és a
nyomába lépő zeneszerzők közül kiválnak: Collan Károly, Kajanus
Róbert és Sibelius János. A színművészet az utolsó évtizedekben
lendült föl erősebben, és éppen most, 1900-ban került födél alá az
újonnan épülő finn nemzeti szinház, mely Észak legszebb színháza lesz.
Finnországban nagyobb város kevés akad, de annál több az
apró község. A városok népessége alig több az összes lakosság
107o ánál. Európában csak Magyarországban van még nagyobb arány­
-

ban a falusi nép. Legnevezetesebb város az 1550-ben keletkezett

Helsinki (svédül: Helsingfors), melyet I. Sándor czár 1812-ben tett
az ország fővárosává. Az akkor 8000 lelket számláló város lakosainak
száma 1898-ban már több volt, mint 80.000. Ne hasonlítsuk Helsing-
forsot a hasonló nagyságú déli városokhoz; Helsingfors ma világ­
város dióhéjban; a belváros csupa stílszerű monumentális épület;
a párizsi Pantheon mintájára épült, messze kimagasló Miklós-templom ;
a szenátus palotája a pazar fénynyel diszített trónteremmel; a lovag-
országház; a svéd és orosz szinház; aztán szép tanintézetei,
köztük a hatalmas egyetemi épület és a szép oszlopsorú egyetemi
könyvtár. Az épületek méltó kerete a sok szép park és sétatér, köztük
a Keski-esplanaati, melyet 1885 óta Runebergnek, a világhírű költő­
nek ércz-szobra is ékesít. A finn nép hálás kegyelete 1894-ben a
város főterén II. Sándor czárnak is szép ércz-emléket emelt. És hogy
a kép teljes legyen, képzeljük mindehhez a város gyönyörű fekvését
pompás kikötőjével, a honnan festői kilátás nyílik a Finn Tenger­
öbölre. — Helsingforstól 4 km.-nyíre délkeletre emelkedik ki Viapori
(Sveaborg) várának 7 egymással összekapcsolt szigetre épített gránit-

Turku.

bástyái, melyeket a környező szigeteken még egy csomó külső erö-

dítvény és a sziklák közül kimeredező ágyú torka véd. Ettől néhány
km.-nyire északra van az Imáira, Finnország hires zuhatagja.
A főváros után legjelentékenyebb hely a Bottniai-öböl mellett
a 35.000 lelket számláló Turku (Abo), a hajdani főváros, félezer éves
ódon székesegyházával; ma fontos kereskedelmi középpont. Várát
helyreállították s ma néprajzi múzeum. — Nevezetesebb városok
még: Kuopio (10.000 lak.) Kelet-Finnország szellemi középpontja; a
szép fekvésű Viipuri (Viborg) 24.000 lakossal, melynek ódon vára
három századon át kulcsa volt Finnországnak; Tampere (Tammerfors)
28.000 lakossal, mely számos gyára útján Finnország Manchesterévé
küzdötte föl magát; Oulu (Uleáborg) 14,000 lakossal, Észak-Finn­
ország főkikötőkelye; Pori (Björneborg) 12.000 lakossal, mely keres­
kedelméről hires; Porvoo (Borgá) 4.500 lakossal, melynek székes­
egyházában esküdtek a finn rendek 1809-ben hűséget I. Sándor czár-
nak és a gyönyörű szép tájékon párkoktól környezett Hümeenlinna
(Tavastehus) 5400 la­
kossal.
Finnország többi
városa kevésbbé fon­
tos. Lakosainak száma
eddig alig rug 1—2
ezerre ; egyik-másik
tengerparti fekvése s
egyes szép természeti
ritkaságai miatt otthon
eléggé emlegetett. Em­
lítsük föl közülük a
magasan fönt északon
fekvő Tornio (Torneá)
városkáját, a melynek
pirosra festett faházikói
szigeten nyugszanak, a
svéd Haparanda város­
kával szemközt; arról
nevezetes, hogy itt
szállnak meg a turis­
ták, a kik Iván-napján
Lappiandi. az Aavasaksa csúcsáról
az éjféli nap látványos­
ságában gyönyörködni akarnak. Itt már a klima zordonsága más
foglalkozásra szorítja a lakókat. Földmüvelésre már nincs kedvező
talaj, kereskedelmi forgalom nem képződhetik, s a helyi csere­
kereskedés tárgyát állatbőrökön és apróbb házi iparczikkeken kívül
tulajdonkép a rénszarvas adja, az északi sarkvidéknek ez a becses
és nélkülözhetetlen állata.
Lapp kunyhó.
 A rénszarvasnak tenyészési határához jutva, akadunk az európai
Oroszország éjszaki részében a finn-ugor törzs legmüveletlenebb és
nemzetségeire: a lappokra, szamojédekre, zürjénekre stb.
A skandináv félszigeten lakó lapplandiak jelleme általános voná­
sokban és igen csekély változtatásokkal egészen reá illik a többi
európai éjszaksarki lakókra is. Szerencsésebb déli vidékeken lakó

Szamojédek.

rokonaiktól eltéröleg, csaknem folytonos élet-halál harczot kell foly­

tatniuk a természettel s viszontagságokkal s eredeti nomád életüket
e kedvezőtlen helyzetben még nem cserélhették fel más teljesen ren­
dezettebb társadalmi állapottal. Az orosz lappok azonban valamivel
mégis magasabb műveltségi fokon állanak, mint a skandinaviak. Ren­
desen fakunyhókban, apró kis községekben laknak. Csendes, békés
emberek, a kik régi pogány hitüket nagyrészt már elfeledték s ezzel
együtt nyelvük is lassan feledésbe merül. A lopárok és karelek, kik
Olonetzk s Archangelsk kormányzóságokban a lappok mellett föld­
kunyhókban laknak, ma nagyobbrészt csak oroszul beszélnek.
Sokkal inkább megőrizte nemzeti jellegét s hozzáférhetetlenebb
vidéken, különösen a Pecsora tundráin lakó szamojéd törzs. Az oro­
szok s zűrjének rabságában élnek ugyan s kénytelenek azok nyelvét
is megtanulni, de a magukét azért nem feledték. Magas karókra kife­
szített kúpalakú sátorban laknak, melyet nyáron nyirfahéjjal, télen
iramszarvas bőrrel fednek be. A sátor közepén van a tűzhely, üres
idejűkben a pipázó férfiak s a csupasz piszkos gyermekek e körül
kuporognak, a nők kissé távolabb ülnek. Mindkét nem öltözete iram­
szarvasbőrből áll, egyúttal az iramszarvas husa a legfőbb eledelük, szen-

Szamojéd kunyhó és szánka rénszarvas fogattal.

vedélyes dohányosok, s élnek-halnak a pálinkáért. Ezt a szenvedélyüket

ugyancsak felhasználják a ravasz zűrjének, a kik igen könnyen kizsák­
mányolják őket, annál inkább, mert e szegény népnek a kereskedelmi
viszonyokról alig van valamelyes fogalma. Nagyobb részük már meg
van keresztelve, de azért régi pogány hitüket nem feledték s a sámá­
nok (tadib) a pogány szertartásoknak fennmaradásáról gondoskodnak.
Ezek a vándor bűbájosok rendesen tarka-barka öltözetben jelennek
meg, dobokkal, kiabálásokkal s tettetett őrjöngéssel idézik elő a
szellemeket, kiknek tanácsát a szamojéd fontos ügyekben megkér­
dezi. Betegség esetén e varázslók rendesen szárított nyirfahéj hamuját
teszik a beteg testrészére. Régi szertartásaikból említésre méltó,
hogy a halottak sírjára mindenféle adományokat tesznek s néha
György Aladár: A föld és népei. IV. 72
hosszú időn át fabáb ut tartanak helyette s azt az elhalt ágyába
fektetik, aztán úgy öltöztetik, mint azt, a kit gyászolnak. A bálvá-
nyokon kivül a medvék iránt is kiváló tisztelettel viseltetnek. A
szamojédok különben alacsony termeti! emberek, széles arczuk, apró
szemeik, lapos orruk s alacsony homlokuk igen jellemző, hajuk bor­
zas fekete, szakálluk igen ritka. Csendes és békés emberek, de elnyo­
matásuk s a sok csalás, melyet az oroszok s zűrjének velük elkövettek,

Osztyák vadászok.

bizalmatlanná tette őket. Főfoglalkozásuk a vadászat és halászat. Ha

értékes prémes állatot lőnek, nagy vagyonra tesznek szert. Menyé­
teket, fehér rókákat s más féltett állatokat vagy veremben vagy
tompa fegyverekkel fognak, hogy a bőrüket épségben nyúzhassák le.
Legnagyobb gazdagságuk azonban az iramszarvas, mely igen szapora
állat s nem ritkaság, hogy ezer darabból álló falkája van belőle egynek-
egynek. Oszszel, midőn az állat bőre is használható, tömegesen ölik
le őket. Egészben véve ez állatok gondozása könnyű, élelmüket
 maguk keresik meg, szelídek, gyerekek is megtudják őrizni s egy
fiú néhány kutyával egész nyájat együtt tart. Legfelebb a farkasokkal
gyűlik meg olykor a bajuk.
A zűrjének, mint említettük is, a szegény szamojédeknek most
már nyakukra ültek. Ezek a ravasz s igen ügyes kereskedők már álta­
lában műveltebbek s bizonyos tekintetben vagyonosabbak is. Népes­
ségük is elég jelentékeny,
mintegy 80 ezer.Vállalko­
zásuk néha messze elvezeti
hazájuktól és otthon is
merész vadászati kalan­
dokba avatkoznak. A zűr­
jén bátor, egy medvével
sokszor egymaga is meg­
birkózik és a nyáját meg­
támadó farkasokat sokáig
üldözi. Olykor a férfiak
hónapokra eltávoznak la­
kásukból, tanyájukon fa­
darabokból ideiglenesen
kunyhókat állítanak és
lakóházaikat a nők fel­
ügyeletére bízzák. Éjsza­
kon különben az ajtónak
nincsen zárja és zavarja.
Az egymástól nagyon tá­
vol eső községek között
fából épített menedék­
helyek állanak s abba az
utasok táplálására lelőtt
vadállatokat tesznek és Tatár férfi.
nincs eset arra, hogy azt
valaki elvinné, vagy hogy az elfogyasztott eledelért a fizetést a tulaj­
donos számára ott ne hagyná.
Éjszakról lefelé egész a Kaukázusig, különösen az Ural s Volga
partjain egész sereg nem orosz nemzetiség él, melyek vagy a finn­
ugor vagy a mongol-tatár törzshöz tartoznak. Ethnographiai szem­
pontból egészen pontos kutatásokat e törzsek egymáshoz való viszo­
nyára nézve nem tettek, de valószínű, hogy pontosan s teljesen meg-
72*
bizhatóan osztályozni nemzeti karakterüket, származásukat megkü­
lönböztetni alig lehet. A mongol-tatár törzshöz tartozók mohamedán
hitükkel együtt régi szokásaikat s jellemző vonásaikat nagyrészt
megtartották, de a finn-ugor törzsek, mivel vallásosságuk a dogmák
iránt egészen közömbös, részint a tatárokkal s oroszokkal, részint
egymás között összekeveredtek, igy vannak egyes törzsek, p. a
csuvaszok, melyeket a
tudósok a finn és tatái-
népek közé egyaránt
számitanak, mig pl. a
baskírok jelentékeny
népe ma tatár nyelven
beszél s tatár szokások­
kal bír, de finn eredete
kétségtelen. Sajnos, a
magyar tudós-világ, a
mely Reguly óta álta­
lában elismeri, hogy a
magyar nemzet legkö­
zelebbi élő rokonai itt
vannak s talán a ma­
gyarok őshazája is itt
volt, komolyabb kuta­
tásokat e népek között
keveset tett, holott, a
főkép orosz tudósok
kutatásai alapján az
eddig ismeretes adatok
is megbecsülhetlenek,
s ki tudja, ha a későbbi
kutatás sikerre vezet-e,
Öreg tatár nő. hiszen a közlekedési
viszonyok élénkülése s
más tényezők e félvad népek eredeti állapotának megismerését évről-
évre nehezebbé teszi.
A legtekintélyesebb törzs kétségkívül a tatároké, kik a Volga
közép s alsó részén igen nagy területet foglalnak el s ezenkivül a krimi
félszigeten s más helyeken is jelentős számmal vannak. Legnagyobb
részük mohamedán, de nemcsak a nők társadalmi helyzetét, hanem
egyházi szertartásaikat s szokásaikat tekintve is, különböznek más mo­
hamedán népektől. A vallásos parancsokat s különösen a böjtölést
szigorúan megtartják, hajukat lenyirják. A nők rendkívül restek, míg
a férfiak, mint kiválóan kereskedő nép, nagy tevékenységet fejtenek
ki. Mindkét nem igen piszkos s ízléstelenül öltözködik, a nők e mellett
kivétel nélkül festik magukat s nemcsak arczukat, de minden ruhával
nem fedett testrészüket; e mellett igen sok ékszert s csillogó tárgyat
raknak fel. Szenvedélyesen dohányoznak, még a kis lányok is pipáz­
nak vagy bagóznak. Otthon és a társadalmi életben a nők nincsenek
annyira elkülönítve a fér­
fiaktól, mint más északi tör­
zseknél, de külön női szobák
sok helyen találhatók. Ily
helyeken szintén külön evö-
s ivószerek vannak s ide­
genek látogatásakor a nők
rendesen függöny mellé vo­
nulnak. A déli részeken lakó
s inkább földművelő tatárok
a törökökkel még több rokon
tulajdonsággal birnak. Őszin­
teségüket, vendégszeretetü­
ket s mértékletességüket di­
csérik. Különösen a Krímben
lakó tatárok műveltségi vi­
szonyait dicsérhetjük és ez
részben annak tulajdonitható,
hogy a bakcsiseráji khánok
uralkodása sokkal tovább
tartott s zavartalanabb volt, Tatár g3 ermekek lóháton.
-

mint a kazáni birodalomé.

A tatárok különben a többi lakosoktól mindenütt elkülönülnek, mint
a nálunk lakozó orthodox zsidók, századokon át egy és ugyanazon
városban is külön csoportban élnek s legkevésbé sem simulnak a
keresztyénekhez, holott élénk kereskedelmi összeköttetésben állanak
velük: ugy élnek ezen a földön a tatár népek. Nem annyira a régi
uralom emléke s nemzetiségi gyűlölet okozza ezt az elkülönülést,
mint inkább a vallás, melyet itt a nemzetiséggel teljesen azonos
fogalomnak tartanak, úgy, hogy a hatalmas orosz sem igyekszik a
mohamedán tatárt megtéríteni s általában jogositottabb hitnek tartja
ezt, mint saját vérrokonainak eltérő felekezeti hitvallását. Az orosz­
török háborúk alatt azonban a mohamedán tatárok körében a vallá­
sos összetartozás érzete némi mozgalmat keltett s az utóbbi pár
évtized alatt sok tatár vándorolt ki Oroszországból.
Számuk mindamellett nem apad, mivel sikerül más törzseket
assimilálni. Ezek közé tartoznak első sorban a baszkirok, a hajdan
igen tekintélyes s ma
is mintegy félmilliót
tevő törzs, mely az
Ural hegység déli ré­
szén (a némelyek által
sejdített Nagy-Magyar­
ország helyén) terül el.
Alakjuk hasonló a tatá­
rokéhoz : arczuk lapos,
füleik nagyok, szakáluk
ritka, termetük erős és
zömök. Vendégszerető
s jámbor nép, de mű­
veletlen és tolvaj. A
no mád életről már nagy •
jában leszoktak, s leg­
inkább szarvasmarha­
tenyésztéssel foglalkoz­
nak. A legszegényebb­
nek egy kis ménese, a
vagyonosabbnak több
ezer lova van. Lovai­
kat őrizve sátraikkal
Tatár postás.
néha rendes lakóhe-
lyökről messze elke­
rülnek. Kedvencz italuk a lótej (kumisz), melyet orvosságnak is hasz­
nálnak. A férfiak kék vagy vörös bő kaftánt, bugyogót, övöt s magas
szőrkucsmát hordanak, téli bundájokon, melyeket rendesen lóbőrből
készítenek, a sörényt rajta hagyják s ez a hátukon lóg le. A lányok
fedetlen fővel járnak. Az asszonyok kaftánban, nyakukat csillogó
tárgyakkalékítik. Általában igen elszegényedtek s régi harczias jelle­
gük egészen elveszett: legtöbbje a tatárok és oroszok jobbágyai.
 Sokkal hívebben őrizték meg eredeti sajátságaikat a kalmükök,
mely törzs az európai Oroszország legérdekesebb népe, mint hatá­
rozottan nomád nép s e mellett Európában az egyetlen, mely budd­
hista. Számuk százezer főre tehető, e szerint ez a törzs igen kis
töredéke a régi hatalmas nemzetnek, de megfogyatkozva bár, szabad­
ságát folytonosan megőrizte.Kizárólag szarvasmarhatenyésztéssel foglal­
koznak s a legelő minősége szerint vándorolnak egyik helyről a má­
sikra, mi közben sátraikat s más ingóságaikat nagy gyakorlottsággal
hevenyészik lovaikra. A gyermekek teljesen meztelenek s a felnőttek
öltözete is igen egyszerű. Szenvedélyes dohányzók. Az egyházi elem

Kalmükök,

rendkívül nagy helyet foglal el közöttük, mert a lámán (pap) kivül

az egyházi szertartás végzésére, különösen az érdekes, lármás egy­
házi zenére, sok ember szükséges. A imádkozó gépek itt is elter­
jedtek, mint Tibetben s nem ritkán lehet ily gépet a bejárat mellett
széllapátaival látni, hogy a hivő még a forgatás fáradságától is meg
kimélődjék. Kitűnő lovasok, a mire büszkék.
Sok tekintetben hasonló viszonyok között élnek, de a kalmükök
törzsével ellenséges viszonyban állanak az Ural sivatagjain a kirgizek.
Szabad önnálló khanok alatt álló s az orosznak adót nem fizető ván­
dornép ez, mely főkép a karavánok kirablásából él, sátorokban lakik,
ám nagyobb kényelemmel mint a kalmükök. Mohamedánok, de inkább
csak a külső szertartásuk szerint. A mohamedán elvek társadalmi
életükben nem ismeretesek, különösen a nők társadalmi állása szabad
s a kirgiznő, mint kitűnő lovas, a férfiakkal együtt megy rabolni.
Az említett törzseken kivül még csak egy van, mely számra
nézve tekintélyes. Ezek a csuvaszok, mely különösen Kazán környé­
kén tartózkodik. Számuk fél millióra tehető. Alakjuk kicsiny, vézna,
arczbőrük sápadt, általában renyhék s piszkosak, de békések s hűsé­
gesek, kis kunyhókban laknak, vadászattal és mezőgazdasággal fog­
lalkoznak és ámbár a keresztyénséget elfogadták, még számos pogány
szokást fenntartottak. A magányosságot szeretik s ezért falvaik nagy
részt rengetegekben vannak. A hivatalos egyénektől igen félnek.
Rokonok velük a cseremiszek, e vidék ősi lakói, kik jelenleg mintegy
200,000-en a Wjatka folyótól Orenburgig terjedő folyamvölgyeket
foglalják el s mint őseik, szétszórtan levő falvakban s rossz faházakban
laknak. Földművelésük még meglehetős primitív s a vadászatot kiválóan
szeretik, de azért a nomád életnek alig van valami nyoma. Pogány-
ságuk emlékei inkább fennmaradtak. A hegyi lakók erőteljesebbek
s világosabb színűek, mint a réteken lakók. Mindannyinak azonban
alacsony, oroszos viselete van. A nőké csaknem olyan, mint a férfiaké,
Szokásaikból sokat átvettek, félénkek, a gonosz szellemeket tisztelik,
az elhunytaknak e gonosz szellemek elűzésére vesszőt, az uj világba
átkelésre ezüst pénzdarabot ajándékoznak, a pénteket szigorúbban
ünneplik meg, mint a vasárnapot s általában igen sok, más törzsek­
nél ismeretlen szokásokat őriztek meg.
A két utóbb említett törzs már határozott rokonságban áll a
finn-ugor családdal. Közelebbi rokonok a votjákők s a mordvaiak. A
votjákok, kis termetűek, piszkosak s szegényesen élő nép. Vallásos
hitük mohamedán, mely pogány eszmékkel vegyített. A nők igen
kevés becsben részesülnek, nagyobbrészt pénzért vásárolják őket a
szerint, hogy milyen a munkaképességük. Sokkal fejlettebb s élet­
képesebb fáj a mordvaiaké. Termetük szép. Történelmük érdekes.
Népköltészetük gazdag. Számuk folytonosan apad s lassanként össze­
olvadnak az oroszokkal. A férfiak öltözete csaknem egészen orosz.
A nők hajukat több csomóba fonják, szalagokkal s aranypénzekkel
díszítik. Szeretik a fehér ruhát, piros s gyakran gazdag és ízléses
hímzéssel díszítve. Főfoglalkozásuk a földmüvelés, de a baromtenyész­
tést is űzik. A természet szépségei iránt költeményeikben s mytholo-
giájokban nagy érzékük van s még költői eszmekör is található nálok.
 MORDVAIAK 577

Talán ez az utolsó ma már haldokló törzs áll legközelebb hoz­

zánk, magyarokhoz. De bármiként legyen is, tény, hogy az Uí'a,
Perm, Orenburg s Kazán vidékén lakó számos törzsnek csaknem min­
denike rokon a magyar néppel s rokonok a szintén kihaláshoz közelgő
eszt és lett törzsek is, melyek a balti tenger partján, Finnország átel­
lenes szomszédai. Ez utóbbiakat a szomszédban lakó német tudósok
alaposan megismertették a müveit világgal s irodalmi s mythologiai
emlékeik közkincsekké lettek. De a többi törzsek ismertetése nagy­
részt még kezdetleges s általában ezeket az Európában lakó népeket
alig ismerjük jobban, mint a tropikus Afrikában lakó négereket. —
Különösen nekünk magyaroknak áll érdekünkben, hogy e törzsek
életét, múltját megismerjük, hiszen a finn-ugor nyelvcsalád legmű­
veltebb s leghatalmasabb tagjai mi vagyunk, de egyúttal önérdekünk
is követeli, hogy európai vándorlásainknak úgy is homályos fázisait
alaposabban megismerjük. Es ezt remélni lehetne beható kutatások
után, melyeket nyelvrokonainknál arra hivatottak végeznének.
 Zsilip Skandináviában.

TIZENÖTÖDIK FEJEZET.

ÉSZAK-EURÓPA.

Baggesen : Der dänische Staat, geogr. dargestellt. 1847. — Ottó : Denemark and
Iceland. London, 1881. — Zöller: Schweden, Land und Volk. Lindau, 1881. — Du
Chaillu: Im Lande der Mitternachts Sonne. 1881. — Lovett: Norvégián pictures
drawnwith pen and pencil. London, 188-">. — Hermann Ottó : Az északi madárvilág
országából. Budapest, 1892. — l'ekúr Gyula : Délen és éjszakon. 2 köt. Budapest,
1898. — Weiszmeyer H. : Dänemark. Geschichte und Beschreibung. Kopenhagen,
1889. — Sundbärg G. : Svède, son peuple et son industrie. Stockholm, 1900. —
Norway : Officiai publication for the Paris exhibition. Kristiania. 1900. —
Jeaffreson: The Faröe islands. London, 1897. — Chapman A.: Wild Norway.
London, 1897. — Hyne C. : Through Arctic Lapland. London, 1898.

E URÓPA északi vidékeinek j ó nagy részén keresztül

dőn az orosz birodalomról, továbbá
megemlékeztünk. A hátralevő rész túlnyomólag a
mentünk,
a finnekről és rokonaikról
skandináv népek
mi-

hazája. Szorosabb értelemben véve e népek csak két országban laknak

a nagy Skandináv félszigeten, de sok tekintetben ideszámíthatok még
Dánia s a tőle függő Izland sziget is.
 Természettudományi szempontból legkevésbé érdekes ezek között
a különben is csekély kiterjedésű Dánia. Sík földje és apró szigetei
lényegileg ugyanoly eredetűek, mint az északi tenger partjain levő más
szigetek és partvidékek talaja, lépten-nyomon emlékeztet arra, hogy a
skandinávai félszigettel összeköttetésben van. Csatornáinak s belten­
gereinek légiója között az apró szigetek zűrzavaros tömkeleget alkot­
nak; ezeken a tengeri párák folytán búja vegetáció gyönyörködtet.
Sem nagyobb tavai, sem jelentékenyebb folyói nincsenek s a fővá­
rost kivéve, minden helye jelentéktelen.
Maga a Skandináv félsziget, Európa legnagyobb félszigete,
ugyanazon hosszúsági fokokon fekszik, mint Olaszország s északfelé
15 szélességi fokon át terjed egész az északi sark vonalaktól. Nyu­
gaton az Atlanti tenger öntözi partjait. Keletre pedig a balti
(Keleti) tenger, melynek felső része a bottniai öböl. Ehhez csatla­
koznak az Oroszországhoz tartozó Áland szigetek, egy sűrűségével
feltűnő szigetcsoport. Délfelé a voltaképpeni balti tengerben van a
hosszan elnyúló Gotland sziget (3140 í j kilométer) 65 méter magas
mészfensíkkal s Oland (1375 [ J km.), melyet a szárazföldtől csak a
keskeny Kalmarszoros választ el. Délen egész sereg öböl s csatorna
köti össze a két tengert, melyeknek külön neve van. Norvégia alatt
északkeletnek tart a Skagerrak. Ettől délre kanyarodik a sekély helyei
miatt különösen az őszi viharokban félelmes Kattegat és a hozzá szá­
mított szigetcsoport, melyből a Sund, Nagy- és Kisbelt válnak ki. A
Sund Svédország és Seeland sziget között a legmélyebb s ezért hajózásra
is használják. Nevezetes és igen érdekes tengerszorosok ezek, melyeken
a dagály s apály tünetei a helyi viszonyokhoz képest módosulnak s
e mellett külön sajátságos áramlásokat is lehet rajtok észlelni. A
balti tenger, mivel a folyók több vizet hordanak belé, mint a mennyi
a párolgással elfogy, fölös vizét a Sund és a két Beltszoroson át az
északi tengerbe kénytelen önteni. Mivel azonban e kitorkolás
eléggé széles és elég mély, hogy kevés idő alatt is kiöntse a fölös
vizet, a kijáró áramlat nem állandó; a nyugati széltől hajtott hullá­
mok gyakran ellenébe jönnek, az északi tengerből a Balti tengerbe,
s a viznek ily ütközéséből előre nem látott áramlatok keletkeznek,
melyek a hajókra nézve fölötte félelmesek. Négy napi időközben a
fölszini viz közepesen 48 óra hosszat a Kattegat felé foly, egy napig
meg a Balti tengerbe ömlik vissza. A negyediken semmi feltűnő erre
vagy amarra való mozgást nem lehet észrevenni. Télen úgy a csatornák,
mint maguk a tengerek rendesen befagynak s pedig aránylag gyorsan.
73*
Ezért gyakran megtörténik az, hogy a halászok és hajósok hirte­
len csak jégdarabok közé jutnak, melyek a tenger fenekéről buk­
dácsolnak fel. Oly hirtelen történik ez, hogy a hajók a körülöttük
felmeredező jégtömegek között gyakran az összezuzatás veszélyének
vannak kitéve. Az egész tengert nem borítja ugyan a jég s általában
úgy látszik, hogy a 14-ik század óta az északi vidék hőmérséklete
enyhült, de a botniai öböl s finni öböl partjainak környéke télen
rendesen fehér és mozdulatlan fölszinné változik. A szigetek és sziget­
kék többé-kevésbbé széles jégövet kerítenek maguk köré és a seké­
lyebb szorosok lassankint egészen elzáródnak. Minden télen jéghid
épül Finn- és Svédország között, melyek itt-ott az Áland szigetcsoport
számtalan sziklái sza­
kítanak meg. Az út
több hónapig használ­
ható. Mint a sarkbeli
jégmezőkön, ugy itt is
felmeredő jéghalmazok
vannak, olyanok, mint
ha a tenger fölé épült
bástyák, gúlák, obe-
liskek volnának; mint
a jégmezők, ugy ezek
is a partoktól eloldód­
nak s az áramlattal dél
felé mennek, azután
Norvég fjordok. nagy recsegéssel tör­
nek össze s jégrögökké
szóródnak szét; néhány nappal pedig azután, hogy az olvadás meg­
kezdődött, nem marad egyéb, mint itt-ott a hullámokon szállongó
egy-egy csekély darab.
Az egész félsziget partja, de különösen a nyugati rész, telve
van ágasbogos öblökkel, melyeket fjordoknak neveznek. Délen leg­
nevezetesebbek a Hardanger, Sognefjord és Moldefjord, melyekmeredek
magas falai gyakran mélyen a tenger alá nyúlnak. Északfelé a fjordok
szélessége növekedik s sarköv környékén a szigetek és zátonyok
(Skár) 50 kilométerre is elnyúlnak a parttól s igen sok örvényt alkot­
nak. Az ott levő fjordok között a Lyngen, Kvenang, Porsanger, Laxe
és Tana nevezetesek. A partok (többnyire fönsíkok nyúlványai) itt
is mind nagyon meredekek; vannak köztük olyanok, melyek függő-
leges, sőt kikönyöklő falakként nyúlnak föl, a magas hegyeknek
mintegy zsámolyául szolgálván. Igy például a Thorsnuten, Bergentől
délre a Hardanger fjord szélein, a parttól alig 4 kilométernyi távolban
1600 méternél nagyobb magasságra emelkedik. Nyugati Norvégiának
több öblében a partfalak tetejéről leszökelő vízeséseket látni, melyek
egy-egy ugrással a tengerbe buknak ugy, hogy a hajók csak a szik­
lafalak és a dörgő zuhatagok ive között birnak átsiklani. A Ponsanger-
fjord torkolatánál levő Magerő szigeten Nordcap (308 méter magas),
mely Európa legészakibb pontja, meredeken megy a tenger mélyébe.
Némely sziklameredekség 5—600 méter mélységben is megtartja a
viz alatt irányát. Néha a sziklák oly közel esnek egymáshoz, hogy

A Moldefjord.

a napsugár sem juthat közéjük. A Lysefjord, e roppant, majdnem

teljesen szabályos árok, 43 kilométernyire nyúlik be a kontinens
belsejébe; szélessége itt-ott alig 600 méter, mig oldalai 1000 méternél
magasabbra emelkednek s már kezdetben a mérő csak 400 méternél
nagyobb mélységben éri el a feneket. Bizonyára az első hajósnak,
ki ezen feneketlenségbe nyugalmas és sötét vizei felett himbálózott,
bizonyos rettegéssel kellett itt elmennie s a sikátor minden uj for­
dulásánál valószínűleg azt várta, hogy valamely rémületes isten merül
föl előtte. Hiszen még most is némi borzongással megy be az ember
e baljóslatú sikátorba, melyet a régiek a pokol kapujának tartottak.
Vannak azonban más helyek, hol a fjordok egész tóalaku meden-
ezekké alakultak, mert a mit a tenger összehord, azt némileg be is-
temeti. Különösen észlelhető ez a körülmény a svéd partokon, hol a
talaj emelkedése a tengerpartot egyenletesebbé tette s az öblök lágy­
része szárazfölddé változott.
Ezt a sajátságos talajemelkedést már közel másfélszáz évvel
ezelőtt Celsius svéd csillagász a balti tenger partjain fedezte fel.
Merész állításáért istentelenséggel vádolták őt a svéd theologusok T

sőt az országgyűlés szavazással akarta a kérdést eldönteni. Szeren­

csére a parasztság és nemesség két rendjének volt annyi józan esze,
hogy illetéktelennek nyilatkoztassa magát, mig a papság képviselői,
kikhez a polgári rend csatlakozott, az uj tant, mint rút eretnekséget
kárhoztatta. Azóta tudományos bizonyosság lett az ő megfigyelése s
pontos mérések által az egyes adatokat is megállapították. Mig a botniai
öböl északi végén, a Tornea folyó torkolata táján, 1'60 m.-nyit emel­
kedik a szárazföld egy század alatt, az Aland szigetekkel átellenben
csak 1 méternyivel magasodott; e szigetcsoportnak déli oldalán még
lassabban növekedik, míg alább épen nem változik a part vonala a
tenger szintjéhez képest; végre Schonen végső csúcsa, mint az elme­
rült hajdani erdők bizonyítják, lassankint a balti tenger alá merül,
Trellerborg, Ystad és Malmö városoknak több utczája már eltűnt;,
ez utóbbi város a Linné által eszközölt észlelések óta 1'50 méternyit-
sülyedt s az itteni part átlag 30 méternyi széles szegélyt vesztett. A
nyugoti parton az emelkedés szintén szembetűnő, noha csekélyebb,
mint Svédországban. Egész vidékek vannak, melyek egykor, mint
nevök is mutatja, tengerfenekek voltak s a déli svédországi nagy
tavakról, mint azt az osztrigamaradványok is mutatják, bebizonyo­
sodott, hogy az a keleti tengert az északival összekötött széles csa­
torna maradványa. Általában, akár vegyi viszonyok, akár tengeri
állatok okozták, a földalatti erők e helyen szüntelen való működését,
új s új szigetek s szirtek emelkednek, s ha ez a természeti jelenség
meg nem szűnik, három-négyezer év múlva az Umea és Vasa között
levő Quark szigetcsoport földszoros lesz és a tomeai öböl oly bel­
földi tóvá alakul át, minő most a Ladoga. Később az állandó szigetek
is a kontinenssel kapcsolódnak össze s hidul fognak szolgálni a svéd
és orosz partok között. Végre 34 ezer esztendő múlva a Spitzberg
szigetcsoport, melyet most tengeralatti isztmusz köt össze Skandiná­
viával, kiegészítő része lesz Európának s a botniai öböl újra eltűnik
a föld szinéről.
A Skandináv félsziget óriási sziklatömb, mely nyugati részén
^Norvégiában magas s a tengerpart felé meredeken eső hegységgé
•emelkedik. Hegylánczok — abban az értelemben, mint e szót ren­
desen használni szoktuk — itt nincsenek, hiszen a régente hibá­
san Kjölenneh nevezett vidék, mely Norvégiát s Svédországot el­
választja, nem összefüggő. A hegytömegeket a keresztvölgyek gyak­
ran szétválasztják s egész fennsíkokat alkotnak. A nyugati partoknál
a hegység magassága átlag 1300 méter, mely azután fennsíkká, majd
enyhe hajlású dombvidékké szelídül. A széles hegyi lapályok (fjeid)
•északon 490—650, délfelé 800—1130 méter magasságban fordulnak
«lö s felettök itt-ott szigetszerüleg kiemelkedő csúcsok s czukorsü-
vegalaku kúpok vannak. A legnevezetesebbek közöttök a Sulitelma
•(1625 m.), a Snehátten (2340 m.), a Dovrefjelden és a Store Galdkö-
pig az Ymesfjelden (2663 m.), a norvég hegység s egész Észak-
Európa legmagasabb sziklatömege, melynek regényes fennsíkját lntim-
fjéld vagy óriáshegység név alatt is ismerik.
Vadregényes táj, a természetnek meglepő szépsége váltakozik
a hegycsoportokban akár az Alpeseknél, szétszaggatott, számos mere­
dek s mély völgye, tömérdek hegyi tava, gyorsan futó patakjai s
mindenek felett óriási vizesései, nevezetessé teszik egyes részét.
Legnevezetesebb azonban a Skandináv hegység óriási nagysága. Az
Alpesek, ha a Riviéra de Podentetöl egész Bécsig számítjuk is,
•összesen csak 1190 kilométer hosszúságra terjednek, a Skandináv
hegység nyugati szélvonala Lindesnástöl az északi csúcsig 1830 kilo­
méternél hosszabb s területe 523,100 Q kilométer vidéket borit be,
55,000 |H kilométerrel többet, mint az Alpok, Apenninek s Pyre-
naeusok együttvéve. S ez óriási területen sehol sincsenek hegylán­
czok avagy hatalmas csúcsok. A sziklák hosszan elnyúlva, mérsé­
kelt emelkedéssel s hajlással terjeszkednek, felül rendesen széles
fennsíkok terülnek el s a mélységben meredek falakkal hullanak le,
a falak sürü bokrai között a sárga, veres s fehér mohtömegekkel
rakott sziklák alján számos forrás ered. Központja, mintegy csomója,
valószínűleg a Jötunfjeldek környéke. Ennek végtelen jégpusztái
különböző nevek alatt ötven mértföldnyire terülnek szét. A fénylő
jégtenger akár a halotti lepel terül el és a zordon fönséges látományt
legfölebb a meredek csúcsok törik meg, melynek falain a hó sem
ülepedhetik le s meztelen sziklái élénk kontrasztot képeznek ebben
a fehér fagyos világban. Ezen a vad vidéken nincs semmi élet, még
a vadász is csak ritkán jut ide s a benlakókat rémületes regék riaszt­
ják vissza a halotti csendben meredő vidék látogatásától. Az egész
látóképet a havasi régiókba nyúló Galdhöpig óriási csúcsa (2663 m.)
zárja be, több száz négyszög kilométernyi havasi teriiletet hagyva
maga előtt. Az alacsonyabb hegytömbök különösen a fjordok partjain
tűnnek fel. Néha a hullámokból alig emelkednek ki s velük mozogni
látszanak, másutt széditő magasságban emelkednek. Eszakfelé külö­
nösen gyakoriak a sajátságos alakok. Az Alsten szigeten hét csupasz
kúp, több mint ezer méterre emelkedik simán s függőlegesen, ezt a nép
a hét testvérnek nevezte el. Alstahang mellett Torghaüen ( = átlyu­
kadt kalap) nevü hegy van, melynek tetején olyan lyuk van, mely a
sziklán végig vonul. Közel van ide az a sajátságos hegycsoport, mely
lovast ábrázol. A sziklákból való ló félig a tengerben van, csak feje,
melle s hátgerincze látszik ki belőle. A lovag köpenyébe burkolózott,
karját a magasba emeli, a felhők közé emelkedik s annyira hason­
lít emberi idomokhoz, hogy távcsővel szemeit, orrát, fülét s sza-
kálát is felismerni véljük.
Az óriási hegytömegnek megannyi alakjait leirni szinte lehe­
tetlen. Hiszen még nincs is minden része kellően kikutatva. Sok
vidék egészen lakatlan és Norvégia bensejében a hegyek és fen-
síkok között csak nagy ritkán lehet egy-egy, az idő által sötétre
festett fakunyhót látni, mely körül az ember a sziklák között nagy
fáradsággal szedett és hordott össze magának egy kis termőföldet.
Némely fensík a sok sziklatörmelék miatt is megközelithetlen s e
sziklatörmelékek itt-ott, p. a Hardanger fjordokban oly nagy tömeg­
ben fordulnak elő, hogy azt kell hinnünk, hogy a jégárak által szét­
rombolt hegyek itt egykor a jelenlegieknél sokkal magasabbak voltak.
Jégárak még most is vannak s a tengerparti fjordok felé nyugatra
dülő keskeny völgyhasadékok 500, sőt mint a Budhusbraen, egész
295 méternyi magasságig leszállanak. A százakra menő jégfolyók
között leghatalmasabb a Justedal roppant firnmezőiről leereszkedő
Lodál. Hossza majd 8 kilométer, szélessége 800 méter. A jégárak
végén rendesen tavak vagy síkságok vannak, melyek a jégár által
összehordott törmeléktömegekkel telvék.
Képzeteink itt egészen mások, mint az Alpesekben. A különb­
séget főkép az okozza, hogy a völgyek a hegyekhez képest itt szűkek
s kicsinyek s míg az Alpokban úgy látjuk, mintha a völgyekből emel­
kednének ki a hegyek, itt, ha a fjordokból a hegytetőre megyünk,
óriási terjedelmű fennsíkokat (heidi) látunk erdőtlen lapályokkal, míg
a tulajdonképi völgyek mind erdősek. Ezért a norvégiai e fennsíko­
kat, ha kisebb terjedelműek, hegyeknek is nevezi; s csak a nagyok-
 VÍZESÉSEK 58")

nak van külön neve, a „viddene" (tág vidék). Néha napokig ily tágas
tereken utazhatunk, azonban a barangolást a sziklás talaj igen meg­
nehezíti. Kelet s délfelé a vidék dombos s e helyen nemcsak kitűnő
gyümölcsösök és legelök, de hatalmas erdőség is terül el. Különösen
gazdag erdőkben a Jemtland tartomány, hol még valódi őserdők is
vannak, közben-közben egy fahéjjal s fatörzsekkel fedett vakolatlan
kunyhóra akadunk, a hol favágók élnek. A rendetlenül heverő fák a
csekély növényzettel kellemetlen hatást okoznak s az őserdő egyes

Trollhatta vízesése.

részei egyformák. Legérdekesebbek a leégett fák sokszor ölmagas tör­

zsei. Az erdőben a vadállatokon kivül alig van más élőlény.
A Skandináv tájképnek lényeges alkatrésze a vízesés, mely a
föld felületén kevés helyen fordul elő nagyobb számmal, mint
itt. Különösen nyugaton a víztömegek gyakran több száz méter
magasságban hullanak le a mélységbe. A Hardanger fjordnál a Rin-
gedal vagy Vöringesés (292 m.) s a telemarki Rjukenesés (162 m.),
melyet óriási messze feltűnő gőztömegéről „füstölgő esés"-nek is
neveznek, a legnevezetesebbek közé tartozik. Az utóbb említett
körül több vízesés van, melyek majd félkörben, majd sziklákról szik­
lára ugorva, majd a meredek falhoz tapadva hullanak le, vagy a folyó
habjai, vagy az alattok levő üregekbe, a sziklából csengő hangot csal­
nak ki és a részeire oldódó vizcsepp egész kis fellegeket alkot, melyek
némelyikében a napfény megtörve, állandóan szivárványfényben mu­
tatkozik. Nevezetes a Labro-esés Kongsberg mellett, mely nagy
tömegével először medert készít magának s azután még két vízesést
alkot. Stockholm közelében
gyakran látogatják meg a Troli-
hdtta vízesést, melynek hullámai
erdős dombvidék közt haladva,
esésök közben regényes szige­
teket alkotnak és partjaikon
habzó hullámai folyvást vál­
tozó, vonzó képet tárnak a
szemlélő elé.
A vízesések gyakran van­
nak összeköttetésben a tavak­
kal, különösen Svédország lapá-
lyain, hol a tavaknak egész
tömkelegét találjuk. Közöttük
némelyek alig néhány méter
;
« kitérj edésüek, mig mások a
látó határtávol messzeségébe
vesznének el, ha szigetcsopor­
tokkal, sziklákkal és szigetek­
kel nem volnának behintve,
mint a Malartó, melyben nem
kevesebb, mint ezerkétszáz­
Norvég f'öldmives. hatvan sziget van. Általában
úgy látszik, hogy e félszigeten,
mely a tengerből ujabban merült föl lassú s még most is tartó emel­
kedéssel, a folyóknak nem volt idejök sem betölteni ama tavakat,
melyeket utjokban találnak, sem a sziklákon keresztül vágni maguk­
nak széles völgyeket s ezért a legtöbb folyó forrásától kezdve tor­
kolatáig nem egyéb, mint sellőkkel és vizesésekkel egymáshoz fűzött
tavak lánczolata, mely a turistát gyönyörködtetik ugyan, de a halá­
szoknak és hajósoknak annál kellemetlenebbek.
Északi fekvése ellenére a félsziget éghajlata sokkal szelídebb,
sem mint gondolhatnók. Norvégia partjait általában kellemeseknek
mondhatjuk. Számítások szerint e vidéken 70—80 több olyan nap van
egy évben, mikor az égboltozat egészen derült, mint a jelentékenyen
lejebb fekvő Németországban. Egyes helyeken p. a Graver tó völgyében
valódi olasz éghajlat van s a pirosra festett házak körül dús legelők
s illatos virágbokrok találhatók. Hasonló szelid éghajlat van a főváros
Christiania s más délen fekvő városok környékén is. Ismeretes dolog,
hogy e sajátságos tüneményt nagy­
részt a golf áramlatnak lehet tulaj­
donítani, annak az érdekes meleg
tengeri folyónak, melynek ha összes
melege egy pontba volna egyesítve,
elég volna, hogy egész vashegyeket
elolvaszszon s hogy azokból oly ha­
talmas érczfolyót alkosson, mint a
Mississipi. Még itt is, hol pedig folyá­
sának vége szakad, a tenger soha­
sem fagy be, a hőm érsek csak olyan
magas, mint az Egyesült-Államok­
ban s hatalmas hullámai a maha­
góni fákat s az egyenlítő szomszéd­
ságában diszlő virágokat idáig hoz­
zák. Svédországnak, hová ez áram
el nem hatolhat, kissé zordabb ég­
hajlata van, a keleti tenger, sőt a
Skagerrak is befagynak, mig a jeges­
tenger az északi sarkoknál sem. A
rövid ideig tartó nyár alatt nagy
meleg van, mely nagyon gyorsítja a
növények fejlődését s a gabona­ Norvég asszony.
magvakat is oly gyorsan érleli, hogy
vetés után körülbelől 10 hétre már aratnak. De a termés csak a ked­
vezőbb fekvésű déli részekben gazdag, a gabonatermelés a 66-ik
fokig terjed, a gyümölcs azonban már a 62-ik fokon tul nem érik
meg, sőt a nyírfát kivéve, e vidéken már a fák is eltűnnek.
A sarkvidéken általában eltérő, sajátságos viszonyok uralkodnak.
Az égalj zord és hideg. A lakások ritkábbak. A nap és az éj aránya
megváltozik. Magán a sarkkör vidéken a nap rendesen egy pár héten
át csak 10 perczczel éjfél előtt sülyed a látóhatár alá, tompa vilá-
74*
gosságot hagyva maga után, mintha felhő takarta volna el. Tiz percz-
czel éjfél után csaknem ugyanazon ponton ismét fölkel. Rövid eltűnése
alatt éles éjjeli fagy érezhető, mely a nap megjelenése után rögtön
megszűnik. Észak felé egy napi járó földre már más tünemény mutat­
kozik, ha tudniillik szép és fellegmentes az égboltozat. A nap ko­
rongja, noha halványabban, mint nálunk, lassankint a látóhatár felé
ereszkedik; mig körülbelül három átmérönyi távolságra van. Ekkor
látszólag néhány perczig megáll, azután ismét felemelkedik s kelet
felé halad. A napfény s forróság az ily éjeken oly erős, hogy még
éjfél felé is napernyőket szoktak használni. A levegő rendesen moz­
dulatlan s ilyenkor közönséges nagyitó-üvegekkel könnyen tüzet
lehet gyújtani. A napnak ez az intensiv fénye a szemnek kellemetlen.
Minél tovább haladunk észak felé, annál magasabban fekszik a nap
hanyatlásának a pontja. Tromsöben oly ponton áll meg a látóhatár
felett, mely átmérőjének 5 —6-szorosát képezi. A nyugvás korszaka
is folytonosan változik. Hammerfestnél egy teljes hónapon át nem
látható a nap, az északi foknál május 14-töl július 30-áig, tehát 67
napig. A sugarak fénye este felé természetesen csekélyebb, de fél
tizenegy óráig, sőt tovább is lehet még olvasni mellette. Az éjjeli
fény szelídebb, mint a nappali s sajátságos] szint hint a sziklákra
s tavakra, melyet szinte lehetetlen leirni. Igen érdekes éjfél után a
világosság változásait szemlélni; / í-re halványszürke szintivé válik,
í
i

mint nálunk napfelkelte előtt. A madarak nyugtalanul repkednek, a halak

mintha tánczolnának. Általában az éjszakát itt nem ismerik. Tromsö­
ben az emberek éjjel házaik előtt fecsegnek ; két óra tájban feküsz-
nek le, de csakhamar ismét felkelnek, mert az álom szükségét itt
nem érzik. Nyár közepén egész július végéig sem az északi sarkon,
sem attól kissé délre nincs az égboltozaton csillag s csak néha jelenik
meg igen halványan a hold. Homályos égboltozat azonban gyakran
fordul elő s az utazók nem egyszer hosszabb idő után is kénytelenek
visszatérni a nélkül, hogy az éjféli napot láthatták volna. A hosszú
napok után majd a hosszú éjek következnek, melyek rendesen 8 hétig
tartanak s deczember közepétől január közepéig teljes sötétség ural­
kodik, csak dél tájban és csak tiszta időben van egy kis szürkület, úgy
hogy az ablaknál körülbelül egy óráig lehet olvasni. De ha ködös vagy
felleges az égboltozat, folytonos sötét éj borul a lakókra. Január
közepén egy kis fény pirkad, mely azután folytonosan nagyobbodik.
A téli időt, mely alatt az egész természet aludni látszik, a
sarkfény teszi nevezetessé, mely sokszor negyvennyolcz óra hosszat
is eltart s rendes időben rendesen északnyugat felől éjjel mutatkozik.
Világa oly erős, hogy a tárgyakat nagy távolságban is meg lehet
egymástól különböztetni. A mágneses sark felé sötét felhők fekete
sávolya vonul el az égen keresztül, de a vastag gőzréteg felett csak­
hamar fényes iv mutatkozik, mely a föld egyik szélétől a másikáig
elnyúló óriási boltivhez hasonlít. A sárgás-fehér szinü világosság
növekedik fényhatásában, de a rajta átcsillanó csillagok tüzét elho­
mályosítani nem tudja. Villog, hullámzik s ide-oda lengedez, mint a

Éjszaki sarkfény.

széllobogtatta láng. Néha symmetrikus tömegekre oszlik. Azt hinné

az ember, hogy valamely épületnek nyilasain csapkod ki a láng. Az első
fényes iv fölött gyakran egy második, ezután egy harmadik, de még
több is keletkezik s ezek a tüzlepedök az égboltozat tetőpontjáig
világítanak. Egyideig a fényivek világítják be a világteret, de egy­
szerre csak szines sugarakat lát a szemlélő egybecsapódó kévékben
felszökni a zenith felé, mely alul zöld, középen aranysárga, felső
részén biborvörös. Alakja változik. Majd a boltív két vége szűnik
meg a látóhatáron nyugodni s a fénylő lepel hullámzik és lobog ide-
oda, mint valami rojtos kárpit; majd meg a hirtelen megnyugodó
sugarak kévéi egy arany kupolába látszanak egyesülni; gyakran
úgy tűnik fel ez a gyönyörű látomány, mintha füstoszlopok válasz­
tanák el őket egymástól, majd a sarkfény világa elalszik s újra kigyu-
lad. Végre nem marad egyéb, mint imitt-amott egy-egy „sarkhajnali
folt," mely gyér világosságot hint, olyat, mint az égiháborunak távoli
villanásai; azután mintha a fehér bárányfelhőkön még valami elmo­
sódó villongást látnánk, mely, mikor napkeleten már a nap derengése
kezdődik, mint mágneses fény végkép kialszik.
Itt az örökhó, a gyorslábú iramszarvas és a kereskedelmileg
oly annyira keresett dunnalud hazájában, már kevés az európai
ember. Lakói a szegény, tudatlan s nomád életet folytató lappolc.
Magas hegyek nincsenek. A terjedelmes fennsíkon, magasan fekvő
völgyek s tavak, s itt-ott apró dombok vannak, melyeken törpe fák
is tenyésznek, de 640 méter magasságnál nagyobbra nem emelkednek.
Valódi terméke a bogyós növény, az ehető moh s a hires zuzmó
(lichen rangiferinus). Csak déli részében az egykori tengerfenék
helyén vannak erdőségek s művelhető szántóföldek. Viharok s gya­
kori fagyok még inkább megnehezítik az itt lakók életét s csak a
föld és tenger kincsei és a természet érdekes tüneményei vonzzák
ide az idegeneket, kik azonban csaknem példabeszédszerü hűséggel
és szeretettel ragaszkodnak új hazájukhoz. A nyári hónapokban a
partokon épült városokban élénk kereskedés van, melynek a hering,
dunnalud, rozmár s fóka kiapadhatlan forrásokat nyújt s még ezeknél
is nagyobb kincset ad a föld mélye; különösen Fahlun és Dannemora
környékén a világ leggazdagabb vasbányái vannak.
A sarkkör közelében és északi csúcsaival, érintve is azt, terül
a nagy Izland sziget (102,400 Q km.), alig 200 kilométer távolságra
a teljesen sarkvidéki Grönlandtól. Nagy része kopár s túlnyomólag
vulkánikus közetü talaj. Egész vidékek összehalmozódott, megmere-
dett lávatömegekböl állanak, melyek néha dombalakulag emelkednek
fel, majd ismét ellapulnak. Kisebb terjedelmű, magas, fekete szinü,
de a csillámló sziklák falakat, oszlopokat s kis barlangokat alkotnak
néha fával s mohhal benőve, távolról törpe fáknak látszanak. A dom­
bok s síkságok üdezöld színűek. A kopár dombokon át mértföldekre
el lehet látni, egyetlen fa vagy bokor sem zavarja a látó-kört. Láva­
törmelékek, mocsárok s turfák terülnek el mindenfelé. Az állati élet
is ritka, a madarak a tengerpartokon kivül feltűnően csekély szám-
 IZLAND 591

ban mutatkoznak. A sziget nagyrésze lakatlan, különösen benső

zordonabb vidéke, bol az ezer métert meghaladó hegyeket már hava­
soknak (Jökull) nevezik s hol egy pár jeges medve s fehér róka
is tenyészik, egészen elhagyatott. A partok közelében itt-ott csinos
rétek s legelők vannak, melyek a rövid nyár alatt teljes díszben
állanak, de egyúttal annyira becsesek, hogy a szénakaszálást a benn­
szülöttek a mi szüretelésünkhöz hasonló kedélyes ünnepek közt
végzik. A lakosok főeleimét az izlandi zuzmó nyújtja, melyet sok­
félekép használ fel az izlandi szakács. A fahiányt (általában az egész

Lappiandi vidék.

szigeten csak néhány faj tűlevelű fa tenyészik) tőzeg s némi barna­

kőszén pótolja; van ezenkívül horzsakő és kén. Ló-, marha- és juh­
tenyésztés, főkép pedig halászat képezi az izlandi ember főfoglalatos-
ságát és gazdaságát. A cserekeskedés is járja.
Az éghajlati viszonyok a gölfáram következtében eléggé ked-
vezőkek. Az évi középfok délen 4", északon 0" R. A hideg ritkán éri
el a — 20 fokot s a tenger a partokon alig egy pár méter szélességre
fagy be. Annál gyakoribbak azanban a viharok, melyek miatt gyakran
a szobából sem lehet kilépni. A hőváltozás is igen gyors. Néha,
különösen juniiis közepén a meleg 20 fokra emelkedik s a benn-
szülöttek ezt oly tűrhetetlen forróságnak tartják, hogy a szabadba
sem mennek miatta s a szénagyüjtést ilyenkor éjjel végzik. De ha a
meleg után közvetlenül esö esik, a hőmérő 5 fokra s reggelre — l"-ra
is lesülyed. Égiháboruk azonban inkább télen mutatkoznak. Június
második felében a nap soha sem megy le az égboltozatról s legfelebb
egy kis időre vonul valami hegycsúcs mögé, midőn az esti s hajnali
pir egyszerre mutatkozik. Egyik oldalon a napnak utolsó sugara
halványodik el, a másik oldalon a nap tűnik elő új fénynyel. Egész
nyáron át különben éjjel is lehet olvasni.
A havasokról gyors iramlásu patakok özönlenek le, melyek a
völgyekben kis, de mély tavakká lesznek vagy olykor mocsárokban
vesznek el. A szép vízesések itt sem ritkák s a partokon meredek
fjordképzödések találhatók. Az északnyugati részen háromszögű fél­
sziget is van, melyet a sziget többi részeivel keskeny földszoros köt
össze.
A vulkánikus talaj részben még mindig emelkedik. Nem keve­
sebb, mint 24 még most is működő tűzokádó hegy van a szigeten,
melyek közt a Hekla (1560 méter), továbbá a Krabla s a Vatna Jökul
a legismeretesebbek, az utóbbi 1875 márczius havában óriási mennyi­
ségű hamut öntött ki, melyet a szél egész Skandináviáig elvitt. Vala­
mennyi vulkán nagy hatással van a sóképződésre. A tengervíz a lávák
nagy műhelyében szétbomlik s a konyhasó nagy arányban rakódik le
a kráterek körül. Olykor a láva salakot és a hamut nagy területeken
fehérlő kivirágzás borítja. Azt vélné az ember, hogy a tenger apálykor
kavicsot rakott itt le, holott az a fehér réteg nem más, mint só.
Mondják, hogy a bennszülöttek a Heklának minden kitörése után
annak oldalain sót szoktak gyűjteni. A mint a forróság szűnik, ez is
fokonként kevesebb s utoljára csak éghető gázok emelkednek. 1875
február hó második felében a Vatna Jökulttól északra új vulkán
keletkezett, az Askja a Dygyur hegységben. Két vállalkozó izlandi.
Thorkellston Jow és Kraksson Sigintur nagy veszedelmek között
leszállottak a kráter mélyébe. A felső kráter szélétől mintegy 1000
méter mélységben érték el a talajt s itt egy forró tó partjára értek.
A tó déli csúcsán a talajt repedések s lyukak szaggatták szét, úgy,
hogy továbbhatolni lehetetlenség volt. Mindenütt erőteljes földalatti
mennydörgés hangzott. Északra a nagy krátertől 200 méter széles
nyilast találtak, mely szintén igen mélynek látszott s melyből csak­
nem kábitó moraj között sűrű kéngözök emelkedtek ki. Csak midőn
a szél kissé elhárította a gőzöket, lehetett a mélységbe bepillantani.
 Tájkép Izland szigetéről (Dyra fjord).

Mintegy 30 méternyire fekvő új üreg több nyilasából emelkedett ki

a gőz s megsűrűsödött cseppjei három kis patakká sűrűsödve itt a
föld alatt 250 méter magas függőleges sziklák között egy kis tavat
alkottak, melynek zöld vize 2 2 ' C. meleg volt. Á legnagyobb keletre
fekvő kráter körül több lábnyi vastag tajtkő képződött s aratta 6-10
méter vastag hótömeg. A délre fekvő kráterek süppedékes szürke
agyagtömeget hánytak ki s e miatt hozzáférhetlenekké is váltak. A
kivetett tömegek közt óriási nagyságú fekete homokkövek is voltak,
melyek a vulkán minden
oldalán szétszórva hevertek.
Nevezetes tünemény volt
1783-ban a Skaptar Jökul
vulkán kitörése. Ez alkalom­
mal két olyan tüzfolyó özön­
lött ki a vulkán repedésen,
melyek mindegyike egy-egy
egész völgyet töltött be ; az
egyik 80 kilométernyi hosz-
szuságot és 24 méternyi szé­
lességet ért el; a másik cse­
kélyebb méretű volt, de
tömegének mélysége néhol
50 méternyire rúgott. Az a
földalatti hasadék, mely Iz­
landnak a földjét 160 kilo­
méternyi hosszúságban ketté
repeszté, kétségkívül egész
hosszában lávával telt meg,
mert ennek az egyenes vo­
nalnak különböző helyein
kicsinyded kitörési kúpok
származtak. Kiszámították,
A nagy geyser Izland szigetén. hogy az a lávamennyiség,
melyet a Skaptar nagy kitö­
rése alkalmával kiömlött, nem kevesebb, mint 500 milliárd köbméter­
nyi, vagyis épen annyi, mint a Montblanc egész térfogata; tehát oly
tömeg, mely elég lett volna arra, hogy a földet majdnem egy milli­
méternyi lávakéreggel vonja be.
A vulkánikus működés kiváló jelenségei a sziget minden részé­
ben elterjedt forró szökőforrások, az úgynevezett hires (/eyserek, me­
lyeket leginkább dombok alakjában síkföldön találunk. A legneveze-
tesebb telep a sziget nyugati nyugati partjától egy pár napi távol­
ságban Thingvalla falu mellett van. Körülbelől ötven hold területén
több mint száz nagyobb és kisebb forrás mutatkozik. A legnagyobb,
melyet különösen geysernek szoktak nevezni és a melynek vízsugara
30 méter magasságra is emelkedik, egy kis magaslaton fekszik,
melyet maga alkotott magának a kihányt s megkeményedett iszapból.
Ha feléje közeledünk a lebegő gőztömegről rögtön felismerjük helyét.
A forrás alakja olyan, mint valami csészealj, egészen kereknek lát­
szik, holott valóban kissé eliptikus. Hosszabb átmérője megközelitöleg
ötvenhat, kisebb negyvenhat lábnyi lehet. Vize kristálytiszta, 98° C.
meleg. Medre mintegy 4 láb mélységű, közepén kerek nyilasa van
(a síp), mely kútalakúlag mélyed a föld bensejébe s torkolatánál 16
lábnyi átmérőjű, míg lejebb 10 lábnyira szűkül. Mélysége 65 láb. A
meder talaja s oldalai csaknem hófehérszinüek. Nyugodt állapotban
egészen ártatlan víztükörnek látszik s egyedüli sajátsága, hogy las­
sankint telik meg a sípból, melynek felületén folytonos hullámvetések
vannak, mig a víztükör többi része egészen sima.

Áttérve már most az északi országok viszonyainak leírására,

legelőször Dániáról mondunk egyetmást.
Ebben a szigetországban, mióta 1866-ban Schleswig-Holsteint
elveszte, ma már az egyedüli szárazföld Jütland (Jylland) félsziget,
melyet az északi (itt Vesterhav nevü) tenger, a Skagerrack, Kattegat,
Kis-Belt és Schleswig környeznek s egész területe csak 25,220 \ i
km. A szigetek közt a Faroecsoportot s a még távolabb eső Izlandot
nem számitva, legnevezetesebbek a Bornholm és különösen a nagy­
kiterjedésű (7048 í j km.) Sjalland vagy Seeland, mely a legjobban
müveit. A melléktartományok nélkül Dánia egész területe 38,200
• j kméter, lakóinak száma 2.200,000, ezek nagyobbrészt lutheránusok.
Államformájuk szigorúan alkotmányos. A felsőház (Landsthing) tag­
jainak egy részét a király nevezi ki éltök fogytára, a többit közvetve
választás utján azok az állampolgárok választják, kik a nép-kamara
(Folkething) tagjainak választására is jogositvák. A népkamara vagy
a király helyezi esetleg vád alá a minisztereket s ezek felett az
államtörvényszék — rigsret — ítél. Az anyaországban 18 kerület
van. Izland, melynek külön alkotmánya s külön törvényhozó testülete
(Althing) van, 4 kerületre oszlik, a faröei szigetek egy kerületet
tesznek. Dániának ezen kívül a kis Antillákban három kis szigete
75*
van : Sz. Tamás, St. Croix és St. Jean s Grönland nyugati partján
ielentékeny, bár nem népes vidék áll védnöksége alatt.
A kis királyságnak állandó katonasága alig van, béke idején a
szárazföldön tízezer katona sincs, a tengeri hadereje pedig 63 hadi
hajó, mintegy 2000 katonával. A művelődési viszonyok általában igen
kedvezőek. Ritkán található Dániában olyan, ki irni és olvasni ne
tudna, mert mindenki 7—14 éves koráig tartozik iskolába járni s a
tankötelezettség végrehajtására nagy gondot fordítanak. Tudományos
intézeteik s múzeumaik száma igen nagy s irodalmuk virágzónak
mondható. Különösen nagy érdemeket szereztek ujabban a régészet

Christiansborg palota Kopenhágában.

megalkotása s fejlesztése körül. Szépirodalmi müködésök (Andersen)

sem jelentéktelen. A nép jelleme is kedves, vonzó. Nemzeti önérzete
nagy, és hatalmas német szomszédját gyűlöli. Feltűnő, hogy kevés
országban fordul elő annyi öngyilkossági eset, mint itt s ezt részben
a ködös éghajlatnak tulajdonítják. Hajdani dicsőségök s mai hanyat­
lásuk, nemcsak politikai, de társadalmi tekintetben is, hozzájárulhat
e baj terjedéséhez.
Az ország termékeny. Jütland északi fokától több emelkedés
húzódik le délfelé s itt, valamint egyes szigeteken is vannak kopár
s erdőtelén részek. Az ország nagy részében gondosan ápolt mező-
ket, szép legelőket láthatunk. A tájkép egyhangú. Olyan mint a zöld
posztóval bevont tekeasztal. Az égalj általában egészséges s északi
fekvése daczára is mérsékelt. A tél deczember második felétől már-
czius végéig tart. Kopenhága közép légmérséke 6 /a° R- Nyugati
1

szelek gyakran uralkodnak. Jelentékeny folyók s tavak nincsenek, de

nevezetesebb városa sincs a fővárost kivéve.
E főváros Kopenhága vagy a dánok nyelvén Kjöbnhaven
(313,000 1.) Seeland szigetén van a Sund mellett, s egyik része
-Christianshavn a közeli Amager kis szigeten. Környéke egészen lapos,
legérdekesebb látnivaló a kikötője, mely tulajdonkép tenger-csatorna;

Christiansborg palota udvara.

Seeland s a kis fátlan Amager sziget között terül el és a főváros

•konyhakertjének helyét foglalja el; nagyobbrészt állami épületek,
-államhivatalok s munkások lakásai borítják. Az egész várost erődítések
veszik körül, melynek árkait a tenger vizéből töltik meg. Ezek az
erődök sokszor mentették már meg a várost nagy veszedelemtől s
falaikon kényelmes s kellemes sétaterek vannak. Ma azonban már
nem felelnének meg hivatásuknak s ezért nem is törődnek fentartá-
sukkal s közel az idő, midőn itt szép házak fognak épülni. A „zöld"
Seeland bükkfaerdeivel, Svédország halvány partjai s előtte a sötét
kék tenger, rajta a tömérdek hajó igen érdekes látni valót nyújt.
Feltűnő, hogy folyót, sőt még patakot sem látunk. A város lakos-
sága is, mivel a kutak mocsárosak s sóstartalmuak, apró tavak
vizét issza.
Az idegen délfelöl a város legelőkelőbb, de egyúttal legunal­
masabb részébe jut. A bosszú utczákon félig rombadőlt s elhagyatott
paloták vannak. A nemesség fentartja ugyan ezeket a palotákat, de
nem lakik benne s a királyi palotákban állami hivatalok vannak elhe­
lyezve. A „király uj piaczá"-tól távolabb 13 utcza kezdődik, köztük
az Oester- és Gothersgade; ez utczák vezetnek a valódi Citybe, az
élénk, de zigzug utczákkal telt kereskedő negyedbe. A város tem­
plomai közt sok nagy épület van, de figyelemre méltó alig van. A
legjelentékenyebb középületek a 17-ik századból valók, mint a börze,
városház, bank. A várpaloták közt, bár a királyi család rendesen az
Amália kastélyban tartózkodik, fejedelmi laknak tulajdonkép Chris­
tiansborg tekinthető, mely a 15-ik században épült, de az 1794-ki
tűzvész után csaknem egészen újból építették. A homlokzat főkapuján
hat korinthi oszlop van alkalmazva s ugyanitt helyezték el Thor-
valdsen hat szobrát is. Rosenborg várát a 17-ik században építették
németalföldi renaissance stylben s jelenleg az ország legszebb épü­
letei közé tartozik. Körülötte csinos kert van pompás vén fákkal s
árnyékos sétahelyekkel, virágháza világhírű. Legszebb tér a Kongens
Nytorv, hol a Charlottenborg palotában művészi akadémia és mel­
lette a királyi színház van.
Kopenhága méltán hires nyilvános gyűjteményeiről, tudomá­
nyos és művészeti intézeteiről. A kir. könyvtárban félmilliónál több
könyv van. A herczegek palotájában hires ó-északi régiséggyüjteménv,
az ethnographiai s anthropologiai múzeum, egyetemes művészeti
akadémia, a vakok- s siketnémák intézete híresek. Magas, néha hat
emeletes házak, komor czimerekkel ékített ősrégi paloták között a
lóvonatu vasutak s omnibuszok hordják szét folyton a kíváncsi töme­
get a nevezetességek megtekintésére. Különösen nevezetes a Thor-
waldsen múzeum, a nemzet büszkesége,' oly mauzóleum, melyhez ha­
sonlót más ország fel nem mutathat. A világhírű művész műveinek
nagy részét hazájának adományozván, már életében megkezdték épí­
teni a nagy palotát. Antik stylben készült s négy szárnya van. Az
udvar közepén Thorwaldsen sírboltja. Az épület első emeletében ki­
zárólag Thorwaldsen művei vannak, 80 szobor, 130 mellszobor, 3
hosszú képsorozat, 200 relief s kisebb tervezetek. Az eredetiek na­
gyobb része márványból van, azonban igyekeztek a másolatokat is
mind megszerezni.
 KOPENHÁGA 599

Az utczák általában igen népesek és látogatottak, különösen a

tengerparti gát, mely a Sund mellett észak felé vezet, az úgyneve­
zett „hosszú vonal." Mulató helyek is nagy számmal vannak, külö­
nösen a nyugati kapu környékén. Igen nevezetes ezek közt a Tivoli.
melyben szinház, hangverseny, tüzijátékj kocsiverseny, lövőtér, csóna­
kázó hely és általában minden kigondolható dolog egyesítve van. E
nagy parkot a tenger vizéből megtöltött árkok teszik változatossá.
Ujabban ennek versenytársa lett az Alhambra, a fredericksborgi vár­
kastély parkjában, hol tarka léghajók s számos lámpa mellett estén­
kint egészen keleti jellegű mulatságokat rendeznek. Általában a ko-

A Thorwaldsen-muzerjm.

penhágaiak nagyon szeretik a mulatságokat. Ismert dolog, hogy a dán

főrangú nők keveset törődnek a háztartással; már korán reggel láto­
gatóba mennek s ezenkivül a nap nagyobb részét sétával s öltöze­
teik s magok mutogatásával töltik. A kopenhágai leányokat az isko­
lákban nyelvekre s zenére gondosan oktatják, sokat olvasnak s ezért
a társalgásban kellemesek s a külszint mindenkor meg tudják őrizni.
Még Paris sem annyira központja Francziaországnak, mint
Kopenhága Dániának. Már maga a népességi arány is ezt mutatja.
Az egybenőtt külvárosokkal együtt közel 400.000 lakosa van, az
egész ország népességének egy ötöde. Az ország összes városainak
népessége alig annyi, mint a fővárosé. A kisebb városokból mindenki
igyekszik menekülni, mihelyt egy kis vagyonra tett szert. Maguk a
műveltebb dánok állítják, hogy a fővároson kivül az élet mindenütt
nagyon unalmas. Valóban alig van egy pár jelentékenyebb hely kívüle-
s egy sincs, melynek európai neve volna. Roeskilde, mely a dán>
történelemben és mythologiában nevezetes s hol hajdan a királyok
lakoztak, ma már csak nagy templomáról nevezetes. Helsingör, hot
a négyszegű Kronborg várkastélyt építették a Sund védelmére, elég
élénk kereskedelmi város. Seeland szigetén nagyobb helyek még
Frederikswark fegyvergyárral s lőpormalmokkal, Kallundborg, szép

Frederiksborgi várpalota.

kikötővel, Ringstad ősrégi templommal, melyben több ó-dán királyi

család sírboltja van. Laaland szigetén van a gabnakereskedéséröl i s ­
mert Mariböe, Fünen szigetén Odense, egykori főváros, királyi vár-
kastélylyal s több gyárral. A jütlandi szárazföldön a legtekintélyesebb
helyek: Aalborg, 1825-ben alakult szigeten régi királyi várkastély-
lyal, Skagen elzátonyosodott kikötővel, mely mellett gyakran hajó­
törések történnek. Viborg, ősrégi város püspöki székhelylyel, Aarhuuf
élénk iparral s Kolding, hol még most is vannak leányvásárok, melye­
ket mindkétnemü ifjúság nagy számmal látogat.
Dánia nemzetgazdasági viszonyai ujabban jelentékenyen javul-
tak. Különösen vajat, szarvasmarhát s juhokat nagy mennyiségben
visznek ki idegen országokba. Általában a mezőgazdaság az ország
főjövedelmi forrása. Uradalmak s nagy birtokok aránylag igen nagy
számmal vannak ugyan, de azért a parasztság helyzete j ó , talán a leg­
jobb egész Európában. A paraszt birtokokon (137,000 átlag 4 hold­
dal) van rendesen 10 ló, 20 tehén s ugyanannyi j u h ; egy ily gazda­
ság 1700 font vajat szolgáltat, azonkívül gabnaneműeket s más efé-
lét, ugy hogy a birtokosnak évenkint átlag 1800 korona tiszta jöve­
delme van. A földnek értéke nagy; egy hold 460—700 korona, a fize-

Kronborg várkastély Helsingörben.

tett bér 18—26 korona holdankint. E magas bérösszeg okozza, hogy

Dániából évenkint több ezer fiatal ember kivándorol az Egyesült-
Államokba s ott ezer forintért átlag szép gazdaságot szerez. Ásvá­
nyokban az ország szegény: forrás-só, barnaszén, mocsári vaskő,
porczellánföld és tőzeg képezik ásványterményeit. Iparban az ország
hátramaradt, mivel kevés vasa és kőszene van. A nagy ipar köréből
a posztó-, vitorlavászon- és keztyügyárak érdemelnek említést; a kez-
tyü kiviteli czikk is. A hajókat, melyekre szükségük van, maguk
készítik. Kereskedelemre az ország fekvése igen kedvező, azonban a
György Aladár : A föld és népei. IV. 7G
dánnak nincs nagy kedve hozzá, még azt is megvárja, hogy gazdasági
terményeiért az angolok maguk jőjenek. A kopenhágai kikötőben
évenkint közel 2000 külföldi gőzös fordul meg.
Dániának Európában levő tartományai közül, melyekről még
röviden megemlékezünk, egyik az atlanti tengerben a Farói szigetcso­
port Skótia és Irland között. 17 lakott s 8 lakatlan szigetből áll, ösz-
szesen 1320 Q kilométer területtel s mintegy 10.000 lakossal. Egyet­
len nevezetes helye Thorshaven a Stromöen, ezen az aránylag nagy
szigeten, hol sáncz által védett kikötő is van. A szigetek általában
sziklásak, partjai meredekek, itt-ott kis tavak és mély völgyek terül­
nek. A talaj termékeny, de a lakosok nagy része inkább halászattal
és baromtenyésztéssel foglalkozik. Sok czethal (Delphinus globiceps)
s fóka mutatkozik időről-időre partjaikon s a szigeteken ló s külö­
nösen juh igen jól tenyészik. Jelentékeny helyet foglal el e sziget
foglalkozásában a dunnalud, sirályok s más madarak fogása. Strag-
moyj és Vagovyj szigetek között Malin előfok mellett egy sajátsá­
gos hegy is van : az úgynevezett madárhegy, telve sziklás barlan­
gokkal s különböző mélyedésekkel, melyeket örökösen egész sereg
tengeri madár tart megszállva. Az első zajra oly tömegben repülnek
fel, hogy az ég egy részét a szó szoros értelmében nem lehet látni.
Minden mozog és él. A madarak szárnycsattogtatása kábító, a külön­
féle felkiáltásoktól, melyek között a búvár haragos orrr! orrr! hangja
túlnyomó, az ember saját szavát sem érti meg. Egyes vízi madarak
a csónakokhoz oly közel jönnek, hogy az evezővel el lehet őket érni;
ijedten néznek a halászra, azután megrémülve a vízbe buknak
s pár ölnyi távolságban ismét feltűnnek; mások meg ez alatt is
halásznak, de midőn a halat a vízből kihúzzák, a sirályok és más
ragadozó vízi madarak villámgyorsasággal törnek reájok s addig ül­
dözik őket, mig zsákmányukat le nem ejtik, a mikor a madárvilág
e kalózai nagy gyorsasággal s ügyességgel a levegőben elkapják.
A sziklákon minden madárfajnak külön helye van s e helyen ismét
minden párnak külön kis köve, a hol fészkét megrakja. Ha a szom­
széd véletlenül idegen helyre talál menni, rögtön sziszegve emelke­
dik fel a gunár s bár ügyetlenül sokszor hátrabukik, vitézül megvédi
otthonát. Valódi fészek különben kevés van, a tengeri madarak nagy
része kopasz sziklára vagy a guanó rétegbe rakják le tengerzöld to­
jásaikat.
Nemcsak természeti, de ethnographiai tekintetben is érdekesebb
"Dánia másik európai tartománya: az Izland, melynek • nagy terüle-
téből csak felét lakják. A lakosok, jobban a délnyugati partokon,
mind lutheránusok, számuk mintegy 70,000. Nagyjelentőségű e faj,
mivel egész Európában talán ez a legkevésbé kevert, germán eredetű
s nyelvük is az az ó-német, melyet már az első letelepülők 874-ben
Kr. u. igy beszéltek. Az izlandiak általában magastermetü, erőteljes,
komoly, óvatos s egyszerű szokású emberek. Mindenkit tegeznek,

Izlandi népviselet.

vendégszeretőek, de a mellett makacsok s nézeteikhez szorosan ragasz­

kodnak, sőt készek azért sikra is szállani. Leginkább a házak körül
levő kertekben földmivelősködnek, melyekben burgonyát, répát, ká­
posztát, stb. termesztenek. Gabonavetésről szó sem lehet, a gabona
megérése oly sok véletlentől függ, hogy több költségbe kerül búzát
vetni, mint készpénzen venni. De fűtenyésztésre a sziget talaja s ég­
hajlata igen alkalmas. Minden udvarnál van egy kövekkel kerített
76*
földdarab, (Tun) melyen igen szép fű tenyészik. Július közepétől
szeptemberig tart a kaszálás s akkor seregestől mennek a különben
nagyrészt lakatlan belföldi fensíkokra. A fahiányt tőzeg s némi bar­
nakőszén pótolja. Nyugaton s délen igen sok a hal, más helyeken a
madarászat (köztük a dunnalud) s a vadászat képezik a mellékfog­
lalkozást. A juhtenyésztés a fő kiviteli forrás és mint érdekes saját-

Izlandi népviselet.

ságot emiitjük ki, hogy a legfehérebb európai juh az izlandi lege­

lőkön rövid idő alatt feketévé válik. Az ipar kevéssé fejlődött, még
a közönséges ruházat s bútorzat nagy részét is Dániából hozzák.
Házi iparral alig foglalkoznak.
A lakások inkább szétszórva hevernek. Néha egymástól távol.
A helyiségek száma igen kevés. Az épületeket kövekből, lávákból s
turfából építik, a tető rendesen turfával van fedve s a fát csak az
 Vacsora egy izlandi templomban.

ajtók s homlokzat készítésére használják. Egy házban rendesen csak

egy szoba van s azért minden tanya (baer) a melléképületeken kivül több
házból áll. A család rendes kedvelt tartózkodási helye a padlás
(badstofa), melyhez kis csapó-ajtó vezet. A tűzhelynek nincs kéménye
s ezért minden ház telve van füsttel s szaggal, mivel a turfán kivül
a szárított juhtrágyát s halcsontot is tüzelőnek használják. Az abla­
kok rendesen a padlásról nyílnak. Csak a síkságokon s ott, hol a par­
tokon a tengervíz által oda hajtott fát lehet találni, kényelmesebbek
a lakhelyiségek.
Mint minden primitív jellegű társadalomban, úgy Izlandban is,
alig van az egyes osztályok között nagy társadalmi különbség. A
közös szegénység csaknem egyformává tette őket. Mindamellett a tár­
sadalmi osztályok nyomaira itt is ráakadunk. Papok s hivatalnokok

Halottszállitás.

az első osztály, kik közt nem ritkán nagy műveltségű embereket is

találunk; a második a kereskedőké; a harmadik a „Thomthussmenn"
azaz oly emberek, kiknek még szarvasmarhájuk sincs. A negyedik
osztály a községek által fentartott szegényeké. A legtöbb kereskedő
dán. Számuk folytonosan apad, mivel fogyasztási szövetkezetek ala­
kulnak, melyek czélja abban áll, hogy a honi földmivelést s ipart a
dántól lehetőleg függetlenné tegyék. A köznépnél a rangfokozatot
a tehén birása módosítja. A kinek tehene van s azt saját lege­
lőjén tápláltatja, még ha csak bérbe vette is a legelőt, a bondi-hoz
tartozik, s megkülönböztetendő a Thomthussmennektöl, kik főkép
házalók. Különben ez az egyetlen állam egész Európában, hol az
 Utcza Rejkjavikban.

elaggott szegények kivétel nélkül rendes nyugdijat kapnak. Külsőleg

igen nagy tekintélye van a hivatalnokoknak, ezek közt minden
kerületben van egy „syslumann," ki egymagában az összes köz­
igazgatás s bíráskodás ügyeit végzi. A kormányzás különben jó,
mert a nép becsületes, s a hivatalnokok szigorú ellenőrzés alatt vannak.
Még tekintélyesebbek a papok, kik rendesen tanítók is egyúttal
s a nép tanácsadói s néha birái is. Fizetésök nagyrészt terményekben
van s ezért, mint nálunk több helyen a lelkészek, mind megannyian
gazdálkodnak. Hogy a papok az északi szigeten mily jól teljesitik
feladatukat, mutatja az a körülmény, hogy bár az állam a népokta­
tással igen keveset törődik, csaknem minden izlandi lakos tud irni,
olvasni s számolni. Másrészt természetesen a népet a lehető legvas­
tagabb orthodoxiában tartják, s a papok hatalma még a családi élet
körébe is kiterjed. A templomok a lakatlan helyeknek is egy-egy
kis központjai. Vasárnaponkint messze földről ide gyül a nép. A
kisdedeket s halottakat lóhátra kötve viszik ide. Hétköznap a falusi
templom gyakran fogadó is, az idegeneket ide szállásolják be s a
sírkert közepén levő templomokban nem ritkán vendégségeket is
tartanak, tisztán azért, mert más terjedelmesebb helyiség nincs.
A sziget egyetlen jelentékeny helye Rejkjavik a délnyugati ten­
gerparton. E fővárosban lakik az ispán, a püspök, itt van a fötörvény-
szék. Egyleteket, magasabb iskolákat, egy kis színházat s pár gyárat
is találunk még. Lakosainak száma közel 3000, kiknek nagyrésze
azonban idegen eredetű. A város puszta, fátlan vidéken van, leve­
gője nagyobbrészt ködös. Az egész hely mintegy száz faházból van
s csak a főhivatalok és a dóm téglaépületek ; még a kétemeletes
házaknak is csak az alapja van kőből. 1863 óta virágzó kis múzeuma
s több, tudományokkal s vallási ügyekkel foglalkozó társulata van.
A sziget a fő kereskedő hely, de tulajdonképi kikötője nincs, s a hajók
a parttól 800 lépésre horgonyt vetnek. Közelében nevezetesek Bessa-
stadir csillagvizsgáló toronynyal s Tlúnfjsvallir, hol hajdan a Thing-
vallató partján szabad ég alatt tartották a népgyüléseket. Említésre
méltók még >kalhoU, hol a legnagyobb templom van, s hol már
1530-ban könyvnyomdát állítottak fel. Akureyri, melynek jó kikötője
van. A sarkkör alatt Grimsey szigetet találjuk, melyet csak halászok
látogatnak. Az ország három kerületre van felosztva; élén a kor­
mányzó áll s ezenkívül külön püspöke is van, kinek kormányzata alá
19 apát, 177 plébános s 229 egyházközség tartozik. Katona s erő­
dített hely Izland szigetén nincs. Törvényhozó testülete (Altbing) sok
tekintetben önálló alkotmányt hozott létre. 1843-ban modern szer­
vezetet nyert.
 E szigetet hajdan minden alapos ok nélkül a régi Thulenak
tartották. Őslakói valószínűleg nem voltak, legalább nem emlékszik
meg róla a történelem, mely pedig eredetét egész világosan megjelölte.
Legelőször a 9-ik század második felében települtek ide s azok utódai
laknak itt ma is. Nyelvök, a régi norvég nyelv, itt a világtól elzárva
külön irodalmat fejlesztett, mely több tekintetben jelentékeny s az
évezred elején valóban virágzó volt; virágzóbb, mint jelenleg is,
midőn felélesztésére kísérleteket tesznek.

Bizonyos, hogy azon országok között, melyeket e fejezetben

ismertettünk, legjelentősebb, de legnagyobb is Svéd- és Norvég­
ország.
Svéd- és Norvégországot tudvalevőleg personal-unio köti össze,
azaz mindkét országnak közös királya van s érdekeiket külföldön
közös diplomatia képviseli. Különben a két ország egymástól teljesen
független, alkotmányuk eltérő, külön kormányuk, törvényhozó testü­
letük, hadseregeik stb. van. Ez az unió azonban ujabb időben vesze­
delembe jutott. A két ország lakói nagy ellenszenvvel vannak eltelve
egymás iránt, mely mindinkább elmérgesedik, sokan ezekből a jelen­
ségekből az unió végnapjait jósolgatják. A svédek országgyűlésére
az első kamara tagjait a tartományi gyűlések és az autonóm
nagy városok képviselőtestületei a nagybirtokosok és nagy adófizetők
közül választják. A második kamara tagjait mérsékelt census alapján
választják. Külön alkotmánybizottság őrködik a miniszterek eljárása
felett s gondoskodik esetleges perbefogatásukról, mely tiszt az ország­
gyűlési ügyész kezében van, ki egyúttal a legfőbb törvényszék műkö­
dését is ellenőrzi. A miniszterek nem alkotnak solidaris kabinetet.
Norvégiában is felelős államminiszter s felelős államtanácsosok van­
nak. A királynak itt nincs absolut vétójoga, mind Svédországban. Az
országgyűlés mindkét kamrájának tagjait a választó polgárok együt­
tessen választják, s maga az országgyűlés megalakulása után választja
meg tagjai negyedrészét a felsőház (Lagthing) tagjaivá, mig a töb­
biek képviselik az alsóházat (Odelsthing). Az alsóház 230 tagja kö­
zül 80-at a városokban választanak. A felsőház s a legfőbb törvény­
szék alkotja az államtörvényszéket. Valódi czimekkel biró főnemes­
ség Norvégiában nincsen, jóllehet a nagybirtokosok tényleg aristok-
raták. Svédország területe 444,800 í~ km. s lakosainak száma öt
milliónál több, 25 kerületre (Ián) oszlik; a közéletben azonban a
régi felosztás divatozik, mely szerint az ország déli része Góth-, a
György Aladár: A fold és népei. IV. 77
középső Svea-, az északi Norlandnak neveztetik. Norvégia, a Skan­
dináv félszigetnek kisebb nyugati fele 316,700 km. területű, azaz Ma­
gyarországgal csaknem egyenlő nagyságú és két millióval több,
(1898-ban 2,168.000) lakosa van. Christiania és Bergen önálló váro­
sokon kivül 18 kerületre vagy más, inkább használt felosztás szerint
6 püspökségre oszlik. Az állandó hadsereg békében körülbelül 40
ezer emberből áll. Norvégiáé még kisebb s hadseregük nagy része
béke idején földmüveléssel foglalkozik, vagy napszámos munkát
végez.
E két, a világforgalomtól meglehetősen elzárt országban a
szokások s intézmények bizonyos tekintetben még a régi patriar­
chális életmódra emlékeztetnek. Erőteljes, vitéz, vállalkozó, hazasze­
rető s fáradsáíot s nélkülözéseket kitűnően elviselni képes faj, mely
e sajátságokat nagyrészt a természetnek köszönheti s a viszonyok­
nak, melyek között él. A tenger, melyet a „szép észak" mellett
örömest nevez második hazájának, nevelte öt ilyenné. Büszkeséggel
gondol a Vikingekre, ama merész hajósokra, kik egykor kis, de
czélszerüen s jól épített bárkáikkal messze földön tettek hódítá­
sokat. Tiszteli a régi tengeri királyok emlékét, melyeknek ősrégi
rúnákkal fedett, sírkövekkel ellátott nagy sirdombjai itt-ott láthatók.
A földtalaj egyszerű táplálékot nyújt s ép oly fáradsággal szer­
zik meg, az ujabb technikai találmányok nagy részét nem ismerve,
a föld mélyének kincseit. Életmódja, legalább a falvakban, igen
egyszerű. Egyes • helyeken a szegények kenyere a rossz években
fa héjával vegyitett, a szeszes italokat nagyrészt nem ismerik és
az alkoholismus kiirtására nagy és sikeres intézkedéseket tesznek.
Nevezetes továbbá, hogy a skandináviaiak nagy része magánosan,
leginkább tanyákon (gaard) él. S igy a falusi nép csak vasárnap a
templomban találkozik egymással. A falukhoz némileg hasonló telepek
(bygde) több mértföld távolságra feküsznek egymástól. Minden lakás
csinos, virágos, a svéd még a temetőket is valódi kertekké változ­
tatja át. Lopások s más bűnök nagy ritkaságok közé tartoznak s az
ország békéjét belforrongások nem igen zavarják.
A skandináviai nagyon vallásos. Protestantismusa oly szigorú,
hogy az még a harminczéves háború korára emlékeztet. De ép ezen
sajátságánál fogva türelmetlen is, különösen a norvégek, kik a zsidót
és a katholikust rossz szemmel nézik. Mindkét országban egy vallás
van, a többi felekezetek hiveinek száma csekély s habár a szabad
vallás-gyakorlatot törvényeik biztositják, az államvallásnak a társa-
dalmi életben sok előjoga van. A királyi család is csak lutheránus
lehet. Középületeik közt rendesen az iskola és templom a legszebbek.
Ez utóbbiak egyrésze pompás épület, mások téglából vagy fából

Kiásott Vikinghajó.
1. A királyi hajónak valószínű alakja. — 2. A „királyhalom" melyben a hajót találták. —
3. A kiásott hajórom. — 4-5. A halotti kamra maradványai. — 6-12. Viking hajószerek.

alkotvák. Sajátságos épitészeti styl fejlődött ki náluk, mely, mint

képeink mutatják, nagyban emlékeztet a keleti Kárpátok közt lakó
ruthenek templomainak sajátságos alakjára.
Vallásukhoz hasonló ragaszkodással s büszkeséggel tekintenek
77*
hazájukra s történeti nevezetességű férfiaikat, sőt hírneves Íróikat csak­
nem félisteneknek tartják. Mintha azt az alárendelt szerepet, melyet
jelenleg a világ-politikában, részben saját szerencséjökre játszanak,
ezzel akarnák pótolni; a régi vikingek hősiességét népdalok zengik
s az ujabb idők hősei közül különösen Gusztáv Adolfról van sok
legendás dicsőítés. Ezeket a dalokat magánházakban és nyilvá­
nos helyeken is éneklik. Az ujabbkori irodalom is csakhamar nép­
szerűvé lett náluk. Különben az általános műveltség magas foka is
magyarázza a szellemi téren való áldozások népszerűségét. Kevés or­
szág van, hol a népmüvelődés annyira virágoznék, mint itt. A tanyai
élet sok tekintetben hátráltatja a gyermekek iskolába járását, de a
szülök maguk tanítják meg gyermekeiket irni és olvasni, azonkívül sok
száz vándortanító jár szerteszét a műveltség magasabb fokának nyúj­
tására. A svéd katonakötelesek közül csak O'l százalék analfabéta. Nem
ritka az oly parasztkunyhó, hol egy-egy becses kis nemzeti könyv­
tár van. Középiskolái, nőnevelő intézetei s egyetemei a kor szín­
vonalán állanak; szép egyetemek, szép muzeumok sok helyen vannak
s különösen Svédország irodalma nagyon virágzónak mondható,
virágzóbbnak, mint, talán Hollandiát kivéve, bármely kis nemzeté.
Svédország több más tekintetben is felette áll Norvégiának.
Talaja, különösen a déli részekben, sokkal termékenyebb, mint a
szomszédé, nem oly hegyes s égalja nem oly esős. A svéd nyelv
sokkal kellemesebb is s költői (Tegnér) hatásosan tudnak írni. Mig a
norvég túlnyomólag exclusiv jellegű s visszavonuló: a svéd az északi
népek között a francziához hasonlít. Főleg finom modora s életvi-
dorsága francziás. A norvég ellenben merészebb s vállalkozóbb.
Svédországban az ipar jelentékeny haladást tett, Norvégiában a halá­
szat és bányászat a lakosok főfoglalkozása. Különösen kiemelendő az
iparágak közül a már régóta gyáripart képező ács- s esztergályos
munka. A faipar Svédország déli- s középrészeiben igen elterjedt.
Központja Göteborg. E faiparhoz tartozik a gyufagyártás is, bár
élihez a gyujtóanyagot Angliából hozzák. Általánosan tudjuk, hogy
a svéd gyufa az egész kontinensen el van terjedve. Fából készítik
nagyrészt a házakat s bútorokat is. Hajógyáraik kitűnőek. Tömérdek
fürészmalmuk van. A fából sok kőszent is készítenek. Nevezetes a
vastermelés. A svéd vas és aczél bármely ország termékeivel verse­
nyezhetik. A bányák nagyrésze a magas északon, részben erdőtelén
vidéken van. A kiásott vasat az ország más részeiben ők magok
is képesek feldolgozni s különösen a gép- és fegyvergyártás
ujabb időkben a legvirágzóbbak közé tartozik. Javulnak az utóbbi
időkben a közlekedési viszonyok. Ma már az ország nagy részén le
van fektetve az a két sinpár, mely a kereskedelmi forgalom mellett
a kulturfejlödés minden terén tényező. Es ámbár a vasutak épitése
nagy nehézségekbe ütközött, tetemes költséggel nagyszerű hidakat.

Skandináv fatemplom.

alagutakat s viaductokat kellett építeni, mégis az emberi szorgalom

és kitartás győzedelmeskedett. A gőzhajózás sokkal régibb s igen
tökéletes, e mellett ősrégi időktől fogva igen szépen kifejlődött á
hajóépítés s azok kezelésének tudománya. Telefon mindenütt van,
még a tanyákon is
 Svédország fővárosa Stockholm (300.000 1.). Az északi városok
közt a legszebbek egyike. Hét szigeten épült, ott, a hol a Málar-tó
a keleti tengerrel egyesül. A svédek büszkén észak Velenczéjének ne­
vezik sajátságáért, ámbár sok tekintetben, sőt csaknem mindenben,
különbözik tőle. Palotáinak száma és fénye sokkal kisebb. Másrészt
mindaz, a mit a természet Velenczétől megtagadott, itt meg van.
Hegyek, sziklák, erdő s a csatornák, melyeket az olasz városban mes-

A vásártér Stockholmban.

térséges uton alkotnak, itt a természettől vannak. A Mosebakke ter-

rasseról van a legszebb kilátás. Ez Stockholm déli külvárosában Sö-
dermalm-ban van, szemben a város többi részével, meredek sziklán;
a Málar-tótól csak egy utcza s lépcsők vezetnek fel ide. A tetőről
nézve egy tengeren úszó várost s árbocz-erdőt látunk magunk előtt.
Keleten van az úgynevezett állatkert (djurgarden), mely hajdan csak­
ugyan állatkert volt, most mulatóhely számos kávéházzal, korcsma-
val s látványossággal. Minden tavaszszal fabódékból egész hevenyészett
városrészt építenek itt, mely a falevelek lehullásával ismét eltűnik.
Mintha vándorló vásár lenne. Távolabb a part felé különböző styl­
ben épült pavillonok s terrasseok vannak, a honnan a tengerre te-

A stockholmi emelőgép személyszállításra.

kinthetünk. Némely vendéglő télen is nyitva van s ha ilyenkor a

Málar és Keletitenger vizét vastag jégkérek s az utczákat hó borítja,
Stockholm ugy tűnik fel mintha hermelin-bundába bujt volna. Az
utczán csengő szánkák kergetik egymást s a Djurgardenben a jégcsa­
pos fák és bokrok alatt vidáman mulatoznak. A stockholmi nők szé-
pek, vidámak s a Djurgardent ők is fölkeresik. A város legneveze­
tesebb épületei a 600 év előtt benépesített lovagszigeten (Riddar-
bolm) vannak. A Riddarholm sötétveres tömegét s a fegyház fehér
tornyait a régi, cseréppel fedett házak tömegéből messze lehet látni,
azonban a legkiválóbb pont a Slot vagyis a királyi palota. Óriási
gránitemelvényen nagy négyszögű épület emelkedik ki egyszerű, de
nagyszabású arányokban. Mellette van a konhizári templom. A szi­
geteket egymás közt gránithidak kötik össze, a palotával szemben
van a Norrbo, vagyis az északi hid. Közelében nagyszerű középületek
vannak. Köztök a nemzeti múzeum és a parkba fekvő nagyszerű

Az upszalai vár.

múzeumi könyvtár. Az északi városban vannak a legszebb magán­

épületek. Az utczák itt a domb természetének megfelelően hullámzó
alakúak s fenn a tetőkön egy pár szélmalomnak jár a vitorlája.
A főváros közelében fekvő Maíartó számtalan szigetén több
szép nyárilak s palota van. Nevezetes ezek közt Gripsholm, lovag­
vár, mely két egymással összeköttetésben álló szigeten van, érdekes
fegyvertárral s szép szinházépülettel. Droitningholm, a királyi család
kedves mulatóhelye. Ulriksdal, egykor szintén mulató kastély, most
rokkantak háza, Rosendal igen szép parkkal s állatkerttel.
Stockholmtól északra fekszik a hires egyetemi város Upsala
(20,000 1.) termékeny síkságon a Tyris folyó mentében s közel van ide
Hammerby, Linné egykori mezei lakása, nemkülönben az a tér, hol
a svédek hajdan királyaikat választották s a választás emlékére most
is látható köveket (mora) emeltek. Upsala utczái szűkek, nyílegye­
nesek, de az egyetemi épületeken s a 13-ik században épült dómon
kivül, melyek egy kis magaslaton állanak, nincs sok nevezetessége.
A város régi volta mellett is uj, mert a leginkább fából épített svéd
városokat a tűz nem ritkán szokta elpusztítani. Minden leégés után
szebb lesz a váig)s. Igy történt ez Gefle jelentékeny kereskedő hely-
lyel is, mely 1869-ben egészen leégvén, azóta az ország egyik leg­
szebb városa lett. Ettől
nyugotra, az öblökben
gazdag Runa tó mellett
van Falun, a hajdani
Dalerne tartomány fő­
városa (6200 1.), egy­
kor világhirü rézbá­
nyákkal, melyek azon­
ban most már hanyat­
lanak. Legmélyebb az
Adolf - Frigyes bánya,
(320 m.) hova 180 lép­
csőn lehet lemenni.
Falun környékének la­
kossága külön tájszó­
lást beszél s különösen
házi iparáról nevezetes.
Nyáron át bányákban Az upszalai dóm.
vagy gyárakban dol
goznak, télen otthon órákat, hajfonatokat stb. állitanak elő. Csinos
nemzeti viseletük is van, de már nem igen viselik.
Az ország jelentékenyebb helyei a fővároson kivül a déli része­
ken vannak. Első ezek között Gottenbourg (125,000 1,) a Götaelf bal­
partján majd torkolata mellett. Hajógyárán, kitűnő kikötőjén kivül
nagy halászata és fejlődött ipara is nevezetes. Kereskedelmének
főczikkei még a vas és diófa. A fővárossal a Gótacsatorna köti össze,
melyen gránitfalakból 58 zsilip van, egyik tótól a másikig való
átvezetés czéljából. A zsilipek Skandináviában általában gyakoriak s
nagy gondot fordítanak fentartásukra s rendesen oly czélszerüek, hogy
egy-két ember is kinyithatja s bezárhatja. Jelentékeny hely Malmö
(58,000 1.) a dán partokkal szemben s sok német lakossal, kik honfi­
társaikkal élénk kereskedelmi összeköttetésben állanak. Jönköping
(18,000 1.) a Vester tó mellett, különösen hires óriási gyufagyáráról.
Magában a gyárban s még inkább a város környékén egyszerű
veresre festett faházakat lehet látni hófehér ablakrámákkal, melyek
előtt a gyufacsomagokat szárítják. Jönköping különben is szép vá­
ros. Széles nagy utczáin több fényes palota van, köztük egy nagy
fogadó s egy gyönyörű gymnasium, mely előtt szöllőkut s igen szép
sétahely terül el. Közelében hires a Taberg nevü hegy delejvaskövé­
ről, a Husquarna fegyvergyár és nyolcz szebbnél-szebb vízesés, me­
lyek majd meredeken futnak le, majd elszélesedve lomhán s tompa
szög alatt futnak végig a sziklákon.
A Vester-tón, mely igen szeszélyes s viharos, több sziget van,
köztük Wissingsö tölgyerdőkkel s kertekkel. Wadsténaban van a
Vásák régi vára kerek tornyokkal, kőfalakkal s árkokkal, melyek
még most is j ó állapotban vannak. Közel hozzá egy 1400 körül góth
stylben épült érdekes kolostortemplom látható. Trólhülta mellett a
Göta folyó 102' magas vizzuhatagot képez. A Mutala mellett van Norr-
köping (40,000 1.) jelentékeny kereskedő város, érdekes zuhatagokkal.
Jelentékenyek végre a tengerparton elszórva levő apró kis szigetek
(scheeren), melyek valóságos labyrinthusok, úgy, hogy a hajók nagy
része kikerüli. Nagy részén csak halászok laknak, de némely helyen
erdők és sziklák mellett nagyobb telepek is láthatók. A tenger vize
itt-ott oly keskeny a szigetek között, hogy két hajó is alig mehet el
egymás mellett. A sziklaszigeteken fekszik többek között Karlskrona
(17,000 1.) erőditett hadi révvel s nagyszerű hajógyárral s egyik ten­
gerszoros mellett a történetileg nevezetes Kalmár, melynek szintén
élénk kereskedelme van. Svédország déli s részben keleti partjai
általában roncsoltaknak látszanak, tömérdek sziget s tó van itt, melyek
nagy részének csak a helyi lakók adtak külön neveket, mig a föld­
rajzban csak gyűjtőneveikről ismerik. A világítótornyok, őrházak,
itt-ott egyes szigeteket összekapcsoló nagy hid a partoknak különös
képet nyújtanak.
A természeti viszonyok tekintetében azonban Norvégia határo­
zottan nevezetesebb, mint Svédország. A dombvidékek helyén itt
valóságos havasok, a kellemes tavak s vizesések helyett zord zuha-
tagok s magas sziklafalak közé befúródó fjordok jönnek. A közleke­
dést a csatornák özöne nem könnyíti meg, sőt vasutakat s köutakat
 építeni is nehezebb egyes helyeken. Vannak vidékek, melyek csak­
nem megközelithetetlenek. Részben ennek kell tulaj donitanunk, hogy
ez ország még néptelenebb s hogy lakosainak műveltségi foka s kü­
lönösen ipara hátrább áll, mint a szomszéd Svédországé.
Az ország népessége különben folytonosan s szerfelett gyorsan
növekedik, mióta különösen a déli részeken a közlekedési viszonyok
javulni kezdenek. Az egészségi viszonyok igen kedvezőek; oly be­
tegségek, melyek az emberek életét lassanként tönkre tennék, itt
általában ritkák s lassabban fejlödnek, ugy hogy az átlagos élettar­
tam hosszabb, mint Európa legtöbb országaiban. A férfiak átlag 5 8 -

évvel többet élnek itt, mint Svédországban, 3 8-al tovább, mint Dá­
-

niában s 10-el tovább, mint Belgiumban. A nők helyzete e tekintet­

ben még kedvezőbb. A ragályos betegségek közt a sarkkör közelé­
ben gyakori egy kiütéses baj (Elephantiasis graecorum), továbbá a
rák, mely a halálozások 4 /i,-ának oka. A tüdőbetegségben meghal­
n

tak százaléka 14. Kretineket s golyvásokat az országban alig lehet

találni, de örült több van, mint a szomszéd országokban. Ezer lakos
közül átlag 3.
A norvégek az iskolai kényszert hozták be. Az oktatás ingye­
nes. A nyolczadik élet-évtől a confirmatióig, melyet rendesen a 15-ik
évben szoktak véghezvinni, kötelező. A magasabb fokú oktatásban is
nagy része van a köznépnek.
A lakások nagy része még most is fából készül. Kő- vagy tégla­
házak inkább csak a nagyobb helyeken fordulnak elő, hol szigorú
törvény szerint nem szabad faházakat épiteni, kivévén, ha azok igen
kicsinyek s jó darab üres tér választja el a többi házaktól. A rendes
tüzelő anyag a fa, némely helyeken a turfa s a városokban itt-ott
a kőszén. Nevezetes, hogy már ez erdőkben gazdag országban is
panaszkodnak a fahiányról s az erdők pusztításáról. A lakosok tiszta­
sági érzéke általában dicséretes, noha a szegényebb vidékeken s ott,
hol a halászatot nagyban űzik, sok panasz van ellenük. Vannak nők,
a kik hét számra nem mosdanak, ám ezt a falu férfiai, sőt a vá­
rosi munkások is meglehetős luxusnak tartják s ezért a mosdást ren­
desen csak szombat este vagy rendkivüli alkalmakkor végzik. Oly
élénk társadalmi életet, mint Svédországban, nálunk hasztalan kere­
sünk. A norvég sokkal zordonabb s mulatni is inkább magában sze­
ret. A városi lakók körében a kereskedői szellem az uralkodó, bár
mindig párosulva a becsületességgel s honszerelemmel.
Fővárosuk Krisztiánia (225,000 1.) csinos fekvésű és szép hely,
78*
de egyáltalán nem versenyezhet Stockholmmal. Jelentősége is sok­
kal ujabb keletű. 1814-ben még csak 10,000 lakosa volt. Alig van
nevezetessége. Legjelentékenyebb épületei a királyi vár, fegyház,
szinház, börze s egyetem. Nagy kikötőjét Agerhuus nevü sziklavár
védi. A képviselőház (storthing) szép uj épület, melyben az állami
levéltárat is őrzik. Mellette egy nagy kopár sziklatömeg emelkedik.
A város talaját képező sziklát több helyen láthatjuk az utczákon
is, melyek meglehetősen rontják a norvégek fővárosáról alkotott
képünket. Az egész várost négy negyedre s 12 külvárosra osztják,
melyek szétszórva, hegyek s völgyektől vannak egymástól a szó
szoros értelmében elválasztva. Az igy szétszórt várost ha egészében
valamennyire át akarjuk tekinteni, az Agerhuus sziklatetöre kell fel­
menni, honnan igen szép kilátás nyilik. Tudományos és jótékonysági
intézetei most gyarapodnak. Igen élénk kereskedése, főleg fatermé-
nyekben, melyeket a város számtalan hajója egész Eszakamerikáig a
világ minden részébe elszállít.
Sok tekintetben nevezetesebb s mindenesetre érdekesebb város
a hires halászó hely: Bergen (54,000 1.). Az északi tenger egy nagy
öble mellett két kopasz nagy szikla fedi el, ugy hogy a hajósok j ó ­
formán csak akkor veszik észre, midőn az öbölbe jutottak. Közvetlen
mellette csinos völgy van rétekkel s villákkal tele. A fjord széles
öble, az árboczokkal telt kikötő, a tornyokkal ellátott erődök,
köztük Bergenhaus és Frederiksborg, melyek fehér kőfalaikkal a
fehér, élénk mozgalomban levő városra s nagy ablakú s veres tetö-
zetü házakra néznek le, vonzó hatást gyakorolnának, ha ezeken a
helyeken talán még inkább, mint más norvég városokban, iszonyú
sok esőzés nem lenne. A teljesen derült nap itt a ritkaságok közé
tartozik. Az élénk kereskedő város sajátságos vonzó erejét a kikötő
tarka-barka népe teszi, melyek közt sok az olasz és spanyol, mivel
Bergen a hering fő üzleti helye. Nemcsak a város, de az egész vidék
heringfogással s halkereskedéssel foglalkozik. Nagy bárkáikkal, mely­
nek közepén egy árboczra négyszögű vitorlát állítanak, messze ki­
mennek e halászok, egy-egy bárkán néha csak ketten-hárman a ten­
gerre s a heringfogás fő idején több ezer ily bárka van Bergen ki­
kötőjében, telve heringgel vagy más halakkal, melyek kigözölgését
napokig megérezni és a melyeket az áruházakban hegyek magassá­
gáig hordanak össze. Mindenki erről beszél s valóságos vadászado­
mák keletkeztek a kis állatok életéről, melyek közül egy pár pl. a
heringek mesés hosszú vándorlásáról, a tinhal rendőri szolgálatairól
 — egész Európában elterjedt. A norvég hering különben nem oly
j ó , mint a hollandi. Ez a hal ugyanis hamar felbomlásnak indul. A
hollandiak ezért rögtön a kifogás után felbontják s besózzák, mig a
norvégek órákig, sőt napokig sem gondolnak tisztogatásukra. Ebből
az egyetlen városból évenkint több mint 200,000 tonna besózott hal
s 600,000 tökehal s lazacz megy szét a világ minden részébe. Ipara
is főkép ennek szolgálatában áll. Hajókat, hordókat, köteleket készí­
tenek. A lakosok különben mint zenészek is ismeretesek, és innen
származott Ole Bull is. A város négy vagy öt meredek szikla által
elválasztott részből áll, nagyobb részt faházakkal, melyek sajátságos
norvég stylben vannak építve. Szük görbe utczáikon hat tér is van.
Igen szép épülete a börze. Ez valódi palota, mig a szinház már
csak olyan mint egy kocsiszín.
Bergentöl északra aránylag kevesebb eső van s különösen július
havában szép az idő. Ily tájon Tronthjem-ból (30,000 1.), a régi ko­
ronázási helyről, hol még most is sok nézni való van, többek közt
a régi szép székesegyház, a lappok tanitó-képző-intézete, a rézkohók
stb., élénk közlekedés van az északi sark felé gőzhajókkal, melyek
feltűnő kényelmet nyújtanak. A Senjen nevü szigetcsoportnak élénk
halkereskedése van. A sarkvidéken a legnevezetesebb hely Tromsö.
Ez északi városban (4000 1.), a sok hajójárat következtében
még nyugati civilisatiót találunk, az üzletek kirakatai tükörüvegek­
kel borítvák. A város felett nyirfa s fenyőfával borított erdők van­
nak, néhány csinos villával, melyekről szép kilátás nyilik a szemközt
fekvő szigetek dombjaira, de azért, júniuson kívül, mindig hó van itt.
A város büszkesége a fából készült keresztalaku templom, mely be>-
lől nagyon tiszta és ízléses. Leginkább északon fekvő városka Vard-
iihnus, hol talán a legészakibb erőd van a világon. A tenger ezen a
vidéken soha sincs befagyva. A leghosszabb éj itt körülbelül két hó­
napig, a leghosszabb nap pedig harmadfél hónapig tart. Kereskedés
nincs. A legészakibb kereskedő hely Hammerfest a Kvale szigeten,
melyet 1789-ben alapítottak s ma mintegy harmadfélezer kizárólag
üzleti dolgokkal foglalkozó lakosa van. Ez a földgömb legészakibb
fekvésű nagyobb községe, melyet a turisták gyakran keresnek fel, sőt
ujabban Spitzberga felé nyáron át élénk forgalma van.
Norvégia nyugati partját a szigetek s alacsony sziklazátonyok
annyira őrzik, hogy Christiansundtól (a Torrisdalself torkolatánál
fekvő jelentékeny kereskedő várostól) Hammerfestig az utasok még a
tengeri betegséget is alig érzik meg. A hajó sokszor órák hosszáig
sziklaszorosok közt halad. Egy ily szorosban, Norvégia úgyne­
vezett kertjében, fekszik a már emiitett Drontheim s tulrajta Namsö,
a széles Namsen folyó mellett, melynek partján gabonatermő s erdős
vidék terül el. Kissé feljebb vannak a lofodi szigetek, a part hosszá­
ban északkeleti irányban elterjedve, melyek közt nem egy igen termé­
keny talajú s völgyeiben a lakosok búzát és árpát tenyésztenek. A
töméntelen kis szigeteket folyvást a háborgó tenger habjai mossák, de
néhány helyen veszélyes örvényt is alkotnak, például Varoe és Mosköe
közt van a hírhedt Maistrom, azután kelet felé Saltrom. E szigeteken
gyűlnek össze a halászok; januártól május végéig 20—30 ezer ember
halászik, mindazonáltal a halmennyiség egy ezredév óta semmit sem
csökkent. A lakosok közül sokan még a madarászattal is foglalkoz­
nak, mely szintén igen jövedelmes, tömérdek tojást és tollat szol­
gáltatván. Déli részén van Bodö, jelentékeny kereskedő hely, honnan
a lofodi szigetek sziklái ugy néznek ki, mintha egy óriási czápa
fogai lennének. A szigetek némely csúcsa 1520 méter magasra emel­
kedik s hóval borítva gyönyörű. Bodöeben különben, bár hires ke­
reskedő város s szép dombos termékeny vidéke van, alig ezer ember
lakik s környékén már egészen a sarki természet nyomai láthatók,
kivévén, hogy a havasi jellegű növények (saxifragák, bogyók, áfonyik
stb.) nagyon buján tenyésznek. Általában véve az északi vidéknek
főhelyét s a civilisatió központját nem ezeken a kis helyeken, ha­
nem Tronthjemben kell keresni.
A sarkvidéknek tulajdonképeni lakói, kik Tromsö környékén
már nagy számmal fordulnak elő, de a kereskedelemben nem játsza­
nak nagy szerepet, a mi rokonaink: a lappok. A Skandináv félszi­
get mindkét országának északi partjait lakják s hazájuk az orosz bi­
rodalom szomszéd vidékeire is kiterjed. Két nagy csoportot szoktak
köztük megkülönböztetni. Egyik a hegyi lappok (fjeid lappok), kik
nyáron át a fensikokon tanyáznak, télen pedig a partok felé vonul­
nak, a másik az erdei lappok, kik leginkább vadászattal és halászat­
tal foglalkoznak. Az utóbbiak, kik már kevésbé nomád természetűek,
még külön nevet is viselnek a szerint, hogy folyókban (elvelappok)
vagy a tengeren (sáflappok) halásznak-e ? A görögkatholikus feleke-
zetüeket, kik leginkább orosz földön laknak, skoltelappoknak is neve­
zik. Összes számuk alig több 35 ezernél, noha nem kell feledni,
hogy sok lapp eredetű ember tagadja meg később eredetét s a nor­
vég nyelvvel s ruhájázattal hazáját is elcseréli. Számuk átlag véve
mindenütt emelkedőben van s a legtöbb helyen egészségesek s hosszú
Hegyi lappok.
életűek. Nagyobb községeik Jockmock, Argeplog, Juckasjárvi, hol
templomok és iskolák is vannak. Általában véve azonban községeket
nem igen szerveznek.
A községi élet alkotásához szükséges főfeltétel: a földmüvelés
az ő hazájukban az éghajlati viszonyok folytán alig lehetséges. Már
a szomszédságukban élő svédek s norvégek gabonája sem érik meg
rendesen s ezért gyakran tűznél szárítják meg a gabonát és a vető­
magot külön szerzik be a városokban. A földművelésből lehetetlen
volna rnegélniök. Kisegitőül használják az állattenyésztést, vadászatot
és halászatot. Az állattenyésztésnek is nagy ellensége a sok medve s
még inkább a farkas, mely nagy kárt okoz, mig az erösebb, de
lomhább medvével könnyen elbánhatnak. A kisebb vadakra s külö­
nösen madarakra horgokkal s tőrökkel vadásznak. A nyil sem régen
ment ki a divatból. A halászatot is primitív módon űzik és nem kitar­
tóan. Hogy azonban van ügyességük, tanusitja az a körülmény, hogy
házi eszközük legnagyobb részét maguk készítik. Fő háziállatuk
tudvalevőleg a rénszarvas, melyet nagy csoportokban tartanak,
mivel ez az állat tapasztalás szerint hamarabb elpusztul, ha kisebb
tömegekben van. Ezért egy-egy gazdának 2—300 főből álló nyája
van, melyek a nap nagyobb részét szabadon legelészve töltik, éjjelre
azonban karámokban őrzik s a család tagjai közül egy-egy felváltva
vigyáz reájok. A rénszarvas-csorda őrzésére szolgáló kutyákat oly jól
betanítják, hogy a pásztor egyetlen intésére a kivánt rénszarvast
rögtön előhajtják. A rénszarvasok közeledtét elárulja sajátságos
horkolásszerü hangjuk s mozdulataik közben térdcsontaiknak patto­
gása. A karám közepén a fejős állatokat oszlophoz kötik s ugy fejik
meg. A fejés rendesen nagy nehézségekkel jár s némelyiket le kell
fogni. Tudvalevő dolog, hogy a tejen kivül a hus, bőr s szarv egy­
aránt hasznos szolgálatot tesz a lappnak, sőt igavonó marhának is
használják, bár nem általában.
A lappok lakása, ha már nomádok lenni megszűntek, állandó,
de azért föld vagy galyból készült kunyhóik egyátalán nem kelle­
mesebb, mint vándortársaik sátrai. Ha halászatra mennek, a szél
ellenében tetöszerü gályákat készítenek, hogy a halat jobban meg­
száríthassák. Halászni is rendesen egyenkint mennek, mivel a társas
együttlétet nem keresik. Halak húsából s fenyőfák héjából készítik
kenyeröket, melyet civilizált ember alig ehet meg. Élelmiszerekért
pénzt nem fogadnak el, sőt azt sem tartják bűnnek, ha társaik
üres kunyhókban talált élelmiszerekből lakmároznak, de a pálinkát
 Lapp szánkó rénszarvassal.

mindenkitől szívesen elveszik s kérik is. Kunyhóik mindenfelé füs­

tölögnek. A kunyhók alakja szabálytalan, rendesen azonban tompa
czukorsüveghez hasonló. 16—20 czölöpöt vernek le köralakban s
ennek tetőit összekötik, vagy olykor vászonnal avagy gombával bo­
rítják be. Egy pár czölöpöt szabadon hagynak s ily módon egész
egyszerűen meg van a kémény. A bejárást rendesen háromszögű
posztó-darab födi el. A vihar néha az egész kunyhót fölborítja s
különösen tél kezdetén, midőn a hóba dugott czölöpök még nem
fagytak eléggé oda. Nagy készletük élelmiszerekből nincs, mivel a
rénszarvasok mindig kéznél vannak. A tulaj donképi éléskamrát saját­
ságosan a fákra helyezik, mint valami fészket. Csak az állatok ellen
kell azt megvédeniök, mert a tolvajlás a lappok között egészen isme­
retlen dolog. A kunyhó közepén a tűzhely durva kövekből áll s a czölö-
pökről lánczokon a tűz felett üst lóg le. Az élelmiszereket náluk
nem a nő, hanem csaknem kivétel nélkül a férfi készíti. 0 főzi a
rénszarvastejet s az eledelt rénszarvas vérrel fűszerezi. Liszt és só
sem ismeretlenek a háztartásban, sőt burgonyát is láthatni. A főeledel
azonban a hus, a leves és a tej. Asztaluk természetesen nincs, de
azért nem esznek a földről soha s még útközben is, midőn szőnyeget
vagy fahéjat nem tehetnek le, rendkivül nagy kesztyűiket rakják a
földre. — A kunyhó szélén a tűzhely körül vannak az alvó helyek:
fagallyak állatbőrökkel fedve, a házi úrnak még ezenkivül külön egy
tarka kendővel borított juhbőr vánkosa is van. Rossz időben nappal
is itt hevernek. Az ebédnél az ajtóval szemben ül a családatya, mel­
lette felesége s gyermekei s szemben a cselédek vagy szegény roko­
nok, kik a cselédek helyét pótolják. Ebéd előtt s után rendesen
imádkoznak. Csak a legközelebbi rokonok csókolják meg egymást.
Az orrok egymáshoz dörzsölése, ez a régi köszönésmód, már meg­
lehetősen kiment a divatból. Ebéd alatt sok szertartásra figyelnek.
A nőknek nem szabad mindenből enni. Az ajtó mellett vizzel, vagy
télen olvasztott hóval telt korsó áll, melyet gyakran használnak. Ebéd
után kezet fognak egymással, először a férfi a növel s igy sorban.
Ezután a nők megmossák az edényeket, a fatányért s az üstöt. A
kanalak, ezek néha nagyon csinosak, erős fából vagy rénszarvas
csontból valók s rendesen minden lapp magával hordja. Ebéd után
mindent helyreraknak s hogy a kis sátorban megférjenek, sok dolgot
rudakra akasztanak vagy rénszarvas böndőből készült zsákokba teszik,
melyekben a tejet is tartják.
Az öltözet férfiaknál s nőknél egyenlő. Rendesen barna posztó
veres vagy kék szalagokkal. Az asszonyok azonban különösen a fej-
diszitésben minduntalan ujabb divatokat honosítanak meg. Négy-
 szögű bádog- vagy ezüstdarabokkal ékített széles bőrövükben tart­
ják a poharakat, kanalakat, erről csüng le a kés, a gyűrűk s az
elmaradhatlan dohányzacskó, a lappok e nélkülözhetlen zsuzsujai.
Mindenki dohányozik: férfiak, nők és a gyermekek is. Az övekben
néha varázseszközök is vannak. Csizmáikat a nadrághoz erősitik s
térdeik körül még külön bőrboritó is van erősen lecsatolva. Haris­
nyát nem igen viselnek, a helyett azonban csizmáikat s néha nad­
rágjaikat száraz, puhára vert fűvel tömik meg, miért bőrük egészen
megbarnul. A felső ruhát mindig rénszarvasbőrböl készítik.
A lappok általában alacsony termetű emberek. Öt és fél lábnál
magasabb egyén ritkán fordul elő közöttük. Arczuk nem szép, külö­
nösen kis gyuladt alakú szemeik, hegyes szakáltalan álluk s beesett
pofacsontjaik kissé kellemetlenek. Igen sok szembeteg van köztük.
Vénségükre megvakulnak, télen, az örök hó fehérsége miatt, hu­
nyorgatni szokták szempilláikat. A tisztaság nem tartozik erényeik
közé s kunyhóik környéke mindenféle hulladékkal, benseje apró álla­
tokkal van tele. A legyek csípése ellenszeréül valami folyadékot
használnak, melylyel nyáron mindig bekenik arczukat, midőn a sza­
badba mennek.
A nomád életet folytató hegyi lappok állapota több tekintetben
még rosszabb, mint a többieké. Sátrakban laknak, melyeket oszlo­
pokra állitanak. A sátrakban (goatte) azonban rendesen csak gyer­
mekek, asszonyok s betegek tartózkodnak, az erőteljes férfiak a
rénszarvasnyájat őrizve vagy a szabadon, vagy még a sátraknál is
nyomorultabb ideiglenes lakásokban tartózkodnak. A vándorlás mind­
annyiszor megtörténik, valahányszor a rénszarvas már nem talál
eledelt. Hogy az állatokra jobban felügyelhessenek, hó-csizmákat is
használnak, melyekkel a megfagyott havon igen gyorsan tudnak futni.
A farkasokkal, különösen télen, igen sok bajuk van; a lapp ember­
nek ekkor nem is szükség rénszarvast ölnie, elég az a hus, melyet a
farkas meghagy, bár elvész a vér, melyet igen szeretnek. A sót nem
ismerik. Levest sokat esznek, sőt kenyerök s vajuk is több van, mint
a letelepedett lappoknak. A főkülönbség köztük az, hogy a nomád
lappok télen is ki vannak téve az idő viharjainak. Nyáron is foly­
tonosan kóborolva, a műveltség áldásaiban kevés részük van.
Általában azonban mindkét törzs jelleme egyforma. Fösajátságuk
a békés és barátságos hangulat, ámbár irigység és az idegen tulaj­
don elidegenítésének vágya nem tartozik a ritka dolgok közé. Egé­
szen műveletlen népnek még sem lehet mondani, s kivált a nor-
79*
végiaiknak van irodalmuk is, apró dalok s hősköltemények töredékei.
Vallásos nézetük is még meglehetősen tisztán fenmaradt, bár egyes
régi hittételük babonává változott át. Varázslók gyakran akadnak,
vegyesen férfiak és nők. Ezek ősrégi szokás szerint varázsdobot s
más eszközöket is hordanak magukkal, és a rénszarvas beléből s a
lángokból jósolnak. Hisznek a védőszellemekben is, melyek állítólag
láthatlanul követik az élőket. A meghaltak lelkét ez őrző szellemek
viszik egy-egy rénszarvas kíséretében oda, hol az elhalt vagy rossz
vagy jó tettet követett el, hogy ennek következtében büntetését vagy
jutalmát elvegye. A babonás nézetek és általában a műveltségi viszo­
nyok különben az egyes törzseknél nagyon változnak. Leginkább
hátramaradott az oroszországi lapp, azután a finn- s svédországi.
A norvégi lappok kunyhóiban már könyveket is találhatunk, melyek
a lappok sajátságos irás-jegyeivel vannak nyomatva. A norvég könyve­
ket ujabban a vándortanítók terjesztik.
A társas-üzletek sem ismeretlenek már a lappok közt. Tőkéiket
összeadják, különösen halászatra közösen indulnak, de szerződést
csak szóval kötnek. Még gyakoribb az, hogy a rénszarvasokat (nor­
vég nyelven renoxe, lappnyelven sarvis) együtt legeltetik s megosz­
toznak a tejen s más eredményen. A rénszarvassal mindkét nem
foglalkozik. A főzés, mint említettük is, a férfi munkája, a varrás a
nőé. Az időt s munkaerőt a lappok természetesen nem tudják kellően
megbecsülni. Hogy azonban tanulékonyak s fejlődésre képesek, tanú­
sítja az a körülmény, hogy a divat ujabban a norvég lappok öltözé­
kében s szokásaiban valóságos forradalmat idézett elő. Sok helyütt
már kávét is isznak és pedig rendkivül nagy mértékben. Öltözetüket
a norvég községek lakóihoz alkalmazzák, s a finn hókorcsolyák divatba
jöttek a náluk addig használtak helyett. A köszönési módot a nor­
végektől tanulták el. Sajnos, hogy e tanulékonyság nagyrészt a
történeti érzék hiányával függ össze. A lappok nagy része nagy­
atyján túl alig tud valamiről, történeti hagyományaik igen jelenték­
telenek s részben olyanok, melyek a nomád életből s a rénszarvas
sajátságaiból maguktól is kifejlődhettek s egy kis phantasia segít­
ségével ma is megalkothatok. Rövid idő múlva megtörténhetik, hogy
a régi viszonyokról semmi emlékezet sem marad fenn e népnél s a
nélkül, hogy észrevennék, a szomszéd nemzetekbe olvadnak,
 Sarkvidéki jégfjord.

TIZENHATODIK FEJEZET.

A SARKVIDÉK.

Simonyi Jenő: Sarkvidéki utazások és felfedezések. Bpest, 1890. — Petermann:

Spitzbergen und die arktische Centralregion. 1865. — Nordenshjöld: Ázsia és
Európa körülhajózása a Végán. Bpest, 1883.— Payer: Die österreichisch-ung.
Nordpolar-Expedition Wien, 1876. — Nansen Fridtjof: Éjen és jégen át. Bpest, 1898.

A z Európa felett elterülő sarkvidék nagyobb része ma már jól

ismert terület. A mult század utolsó éveiben Nansen és az abruzzói
herczeg a 86-ik fokon tul haladva alig egy pár száz kilométer
távolságnyira jutottak el a sarkponthoz; s közben is nagy érdeklő­
déssel indultak tudományos expediciók a sarkvidék más-más tájaira,
a melyek különben lényegileg ugyanazok, mint azt könyvünk első
kötetében az amerikai sarkvidékről, Grönlandról és az eszkimókról
szólva már elmondottuk. Igy itt aránylag röviden emlékezhetünk meg
a többi vidékekről.
Az északi sarkvidéknek Európához legközelebb eső s ujabb
időkben igen gyakran látogatott, s ezek szerint eléggé ismert tar-
tománya, helyesebben szigetcsoportja: Spitzberga. A 76'-tói felfelé
terjed s egyes részei a 80"-ot is jelentékenyen túlhaladják. Kiterje­
dése más irányban a keleti hosszúság 28 és 45" közé esik. Régibb
időkben ez volt a legészakibb vidék, melyet egyáltalán ismertek.
Nevét czikk-czakkos hegyeitől nyerte, mely körülmény azonban
kevésbé jellemző sajátsága, mint inkább a sok fjord s öböl, mely
partjait rendkivül változatossá teszi. A tulajdonképeni határokat meg­
vonni nehéz, mivel az a négy nagyobb sziget, melynek közös nevéül
szolgál, közelben s távolabb egész sereg apró szigettel van körül­
véve. Csak ha a közelében lévő szigeteket számítjuk és területét körül­
belül 30,000 angol négyszög mértföldre kell tennünk. Legjelen­
tékenyebb szigete, mely mintegy szárazföld jellegével bir, a nyugati
Spitzberga, melynek különösen nyugati partját a sok fjord és öböl
csaknem teljesen szétszaggatta. A közepe táján északkelet felé nyo­
muló Eisfjord s az északról délre hatoló Wijde-öböl a sziget dere­
kán egymással csaknem érintkeznek s annak egyharmadát a többi
részszel alig egypár kilométernyi területtel összefüggő félszigetté.
alkotják. E félsziget előtt nyúlik el hosszan a Prince Charles Foreland.
A Nyugati-Spitzberga északkeleti részén fekszik és jobbára a keskeny
Hinloopen-csatorna választja el az Északkeleti földet, melynek külö­
nösen északi partja igen tagozott s környékén számos sziget van. Egy
csoportot „Hétsziget"-nek is neveznek. Jóval lejebb délfelé még két
nagyobb s egymástól keskeny csatornával elválasztott sziget van, az
északi fekvésű Barentsland, mely az Unicorn-öböl mellett csaknem
összeér Nyugati-Spitzbergának előfokával, mely leginkább kelet felé
nyomul s egészen hegyes. Alatta van a nagyobb terjedelmű Slans-
Foreland (Edgesland), melynek környékén ismét számos sziget van,
köztük délfelé a nagyrészt apró zátonyokból álló s ezért megköze­
líthetetlen „Ezer sziget."
Az egyes alkatrészek szomszédságán kivül az egész terület
alakja is arra mutat, hogy e földrész hajdan összefüggő szárazföld
volt, melyet jégárak szaggattak szét. Széles s délfelé csucsosan vég­
ződő szabálytalan háromszögüek, melyek az alig 6—7 foknyi távol­
ságban fekvő norvég partokkal és a közbeeső Medveszigettel is össze
van kapcsolva. Hogy valamennyi összefüggő egész lehetett, nemcsak
a földtani sajátságok és kövületek igazolják ezt, hanem az is, hogy
a tengerben Skandináviával még most is egy hosszú szakadatlan
gerincz köti össze, mely némely helyeken jelentékenyen megközelíti
a tenger szinét.
 Ezt a földrészt a hires hollandi utazó Barent fedezte fel, ki
1596. június 19-én látta meg először az északkeleti átjáró fel­
fedezése érdekében tett harmadik utja alkalmával. 0 még Grönland
egy részének tartotta s Nieuwland (Ujföld) nevet adott neki. A mult
század végéig inkább csak holland s orosz halászok látogatták. Ekkor
a norvégek érdeklődése fordult feléje s különösen a nyugati parto­
kon, hol a halászatra igen kedvező talaj volt, évről-évre több norvég
halász fordult meg. Egyideig egy Smeerenberg nevü állomást is
tartottak fenn, mely azonban sokáig nem maradhatott. A szigetcso­
port tudományos megismerését is az északi származású utazóknak
népeknek köszönhetjük s különösen Keilhau, Torell s Nordenskjöld
nagy érdemeket szereztek maguknak. Elmondhatjuk, hogy az északi
sarkon, még a dán telepekkel elhalmozott Grönlandot sem véve ki,
egyetlen darab föld sincs, melyet oly alaposan ismernénk, mint
Spitzbergát.
Pedig ez a szigetcsoport a mint azt már abból is következtethet­
jük, hogy állandó gyarmatok itt nem alakultak, — nem tartozik a
kellemes éghajlatuak közé. A rövid nyár alatt egész -f 20" C-ig fel­
emelkedik ugyan a meleg, de csak kivételesen s csaknem kizárólag
azért, mivel a nap folytonosan süt, mely ok mellett szól az a körülmény
is, hogy nyár folyamán sem ritka a hóesés s árnyékos helyeken a hó s
jég soha sem olvad el. E hideg ellenére azok,— kik e vidéken utaznak
dicsérik, mint rendkivül egészséges helyet. Annyi kétségtelen, hogy a
baktériáktól mentes és talajból származó betegségeknek itt nincs hazája
s az, a ki erőteljes testalkattal jön ide az északi sarkra, nagy fáradal­
makat kibir betegség nélkül. Nem egyszer merült fel már az az
eszme is, hogy itt a rövid nyári idő alatt betegek számára üdülő
helyetis lehetne szervezni. Nordenskjöld, ki éveket töltött e partokon,
némely öböl s part levegőjét ez okból tanulmányozta is. A nyugati
part általában nem oly zord, mint a keleti. Június elején a hőmérő
már gyakran felül van a fagyponton, a délről jövő szelek kellemesek
s a part szikláin a megolvadt hó patakokban ömölve le helyébe zöld
növényréteg serked.
Növényzetét is csaknem teljesen ismerjük már. Minden tudomá­
nyos expediczió hozott egy pár uj fajt. Az ismert élő növények száma
ma már mintegy 200-ra megy. Különösen gazdag a növényzet a
partok mellett és mocsarakban. A Leminariakhoz tartozó 3—4 láb
magas fü valósággal kis erdőket képez s más helyeken, hol a nagyobb
füvek hiányzanak, egyes moh fajok (különösen az Aulacomniuni
turgidum és Hypnum uncinatum) mértföldekre kiterjedő vidéken szép
zöld puha pázsitot terít. A sziklás talaj aránylag véve kopár, de
azért itt is sok virág van gyakran tarka díszben. Különösen a saxi-
fragafajok s törpe fűzfák gyakoriak. A sárga Ranunculus, a piros
Pedicularis hirsuta s a szép fényes veres virágú Silene acaulis itt-ott
tarka képet nyújt a vidéknek, hogy egyes völgyek egészen sárgák­
nak látszanak. A tenyészet némely helyeken olyan erős, hogy alluvialis
rétegeket is képes alkotni s különösen turfa telepeket igen sok
helyen találunk.
Az állatvilágból a szigetcsomóban legtöbb a madár. Nagyjában
ugyanazok, mint Grönlandban. Van egypár sajátságos faj is. Ezek

Isbjöven öböl Spitzbergán.

közé tartozik a Mormon arcticus sajátságos álarczos fejével, a kis

termetű mergulus alle, mely a sziklák közt levő hasadékokban nagy­
számban tartózkodik s néha a föld alatt keresi meg fészkét. A vöcsö­
kök s sirályok különböző csapatai kora tavaszszal vonulnak fel, ludak,
szalonkák, vadkacsák gyakran találhatók s különösen gyakori a dunna­
lud, e nehézkesen döczögő, de kitűnően uszó madár, melynek puha
pelyhe oly messze földön hires. A sarki vészmadár (Procellaria
glaciális) e vidéknek legjellemzőbb állata. Rendkívül falánk állat s
mivel a kopár sziklaormokon százezrével lakik, minden lehetőt felfal,
más madarak tojásait s a madár fíókákat is. A hajókat tömegesen
kisérik s minden kidobott konyhahulladékra nagy sikoltással rohan-
Eszkimó csolnak.
nak le. Nesztelenül repülnek a levegőn át s csak néha-néha szállanak
le a tenger vizére pihenni. Ezek s a velők rokon sirályok, de álta­
lában az északsark legtöbb madara, mind nagy tömegben vannak
együtt, némely parti sziklát a szó szoros értelmében elfednek s
ha valami zajra felrepülnek, tömegükkel elfedik az égboltozatot s
a vadász egyetlen puskalövéssel 15—20 darabot képes belőlük
lelőni. Most már a leglátogatottabb helyeken félnek a vadászoktól,
rendesen azonban nemcsak közelükbe repülnek s az elejtett fókák
felett versenyezni látszanak velük, de sok madár még a vadászok
lövése után is visszatér eredeti helyére s tojásán ülve nyugodtan
várja a közeledő embert. Ezek a madarak igen formásak. A matrózok
tekintélyes külsejénél fogva egyiket „polgármester"-nek, másikat
„tanácsos"-nak nevezték el.
Az állatvilág más csoportja csaknem általában ugyanaz, mint az
északi sark többi részein. A czethal e vidéken már a ritkább állatok
közé tartozik, régebben azonban egy-egy halász nyári zsákmánya
100 — 150 darabra rúgott s mivel még a kis fehér czethal (Beluga
catodon) zsirja is legalább egy tonna s ennek ára Norvégiában 25—30
norvég tallér, halászatuk igen jövedelmező volt. Ép ily erősen pusz­
títják a rénszarvasokat, melyeknek itt egy sajátságos válfaja van,
mely, mivel fülei oly módon csonkítottak, mintha emberi kéz eszkö­
zölte volna, sok babonára adott alkalmat. Ezek az állatok általában
kisebbek, mint a lappok s szamojédek házi állatai, de egészségeseb­
bek. A rozmárok, jegesmedvék, fókák, czethalak, (az utóbbiak csak
ritkán) ugyanazok, mint más vidékeken s halászatuk s vadászatuk egy­
aránt ügyességet s nagy gyakorlatot igényel. Prémes állatok elenyésző
csekély számmal vannak s a rovarok száma is aránylag kevés.
Egészben véve tehát Spitzberga világa eléggé változatos és sok
érdekes tanulmányra nyújt alkalmat. De maga a föld is igen jellemző
sajátságu. A hegyek nagyrésze egészen benyomul a tengerbe s mint­
egy annak talajából emelkedik ki. A partokon hatalmas jéghegyek
állanak őrt s róluk gyakorta vizzuhatagok ömlenek szét. Benn a
szárazföldön czikk-czakkos tüalaku hegycsúcsok, várromokra emlé­
keztető halomcsoportok s vulkáni jellegű kúpok váltják fel egymást,
közben-közben egész mély s széles szakadékok látszanak, mint valami
magas partu hóval borított folyó s mellettük, néha a partok felé
elvonulva, mocsáros a talaj. A szaggatott s fjordokkal tele partokat
a jégárak még inkább összetépik s a partok a tenger szélén felme­
rülő sziklazátonyokban még folyvást rombolnak.
 Csodálatos szép látványt nyújt e part annak, kinek a természet
valóban nagy alkotásai iránt érzéke van, különösen mikor a nap
teljes pompájában ragyog. A jéghegyek árnyékában a tengervize
élénk zöldszinü s semmi sem lehet oly kellemes, mint a színeknek
az a különböző árnyalata, melyet a sekély viz felülete a belé
nyúló sziklákkal alkot. A hol a jég a viz felett függ, a színezés élén­
kebb, egy-egy barlang átlátszó zöldszinü, mig a szikladarabok sötétkék
színben tündökölnek. Az úszó jégtömegekről egyes darabok nagy

Éjféli nap Spitzbergán.

zajjal omlanak a vízbe s közel-távol a jégtöredékek repedezésének

sistergése hangzik, mely összevegyül a magasban repüli sirály vékony
metsző vészkiáltásával. Uj látványa a szemnek a napfényen játszó
czethal, midőn geyser gyanánt magasra szökellő vizbugyborékot köp ki.
A parton a néma természet ölében lomha fókák és rozmárok süt­
kéreznek s távolabb egy kis mocsáros vidék dús növényzetével az
édes otthon kellemét juttatja az európai utazó eszébe. Leghatalma­
sabb azonban a természet ereje itt is a jégárakban. Óriási magasztos
képek ezek, melyek mellett az ember kicsinységét kénytelen érezni.
80*
 Sokkal zordabb, de azért teljesen méltóságos ez a kép a hosszú
téli éjjelen át. A természet óriási méretekben mutatkozik. A meg­
dermedt üvegalaku tengerből sötéten emelik fel homlokaikat a sziklák,
a melyekre felpillantani az örök hó s jég hazájában szinte némi
meg pihenése a szemnek. A tiszta hideg légkörben tündöklő jégárak
mozdulatlan fátyolként bocsájtják le zuhatagaikat a tenger vizébe.
Végtelen átlátszó minden. A hold hideg fénynyel világit le. Kelet s
nyugat között nem tehetünk különbséget, szárazföld s tenger egyenlő
fehér lepelbe van borítva s minden különbség megszűnik. Az örök
éj árnyában a természetnek nincs szüksége diszitésre. De azért e
tenger, a magasra emelkedő hegy s a méltóságos jégár nem vegyül­
nek egymással össze, mindegyik teljes önállóságában van elkülönítve.
Legnagyobb hatása azonban a teljes némaságnak van. Az élő
állatok közül csak a medve s a róka jelenik meg néha. A többi örökre
eltűnik. A természet is élettelen. Nincs egyetlen hang, mely a sark­
vidék éjjelének néma csendjét zavarná, mely megsiratná e nagy
halált, vagy mely némileg felbátorítaná az ide tévedt vándort. Az ég
felettünk s a föld lábaink alatt egyaránt pihen s pihenésök végte­
lennek látszik. Még a csillagok is lomhák s fénytelenek, a száraz
gallyaknak, a mi telünk jellemző sajátságai, nyoma sincs többé. A
néma csendet kísérteties nagyságában nem érti senki, ki az északi
sark elhagyatott vidékén a hosszú hónapokig tartó éjjeleken nem
állott.
Valódi ünnep ily hosszú éjjelek után a nap feltűnése, mely azután
hónapokon át állandóan megmarad, jóllehet néha csak a láthatár
szélén, midőn óriási árnyakat vet s nem ritkán számos szép mellék­
nap kíséretében tűnik fel, melyek, valamint a napudvarok itt, a jég­
kristályokon megtört napsugarak hatása folytán gyakoriabbak, mint
más vidékeken.
A napot télen némileg a sarkfények pótolják. Nem oly gyakori
azonban ez a jelenség itt, mint Oroszország északi részein vagy a
Hudson-öböl környékén. Spitzbergán leggyakrabban már csak mint
valami fehéres vagy elmosódva derengő felleg mutatkozik vagy mint
a talajból felszökellő világosság, mely elég erős, hogy a tárgyakat
mellette nagyobb távolságra is meglehessen különböztetni. De valódi
nagyszerű sarkfény tünetek is gyakran fordulnak elő és mindannyi­
szor változatos tündéries alakban, mely a legműveletlenebb embert is
bámulatra ragadja. Néha 1—2 napig vagy tovább is eltart. Rendesen
azonban esti 10 óra előtt jelenik meg s reggel 4 óra felé eltűnik.
ÉJFÉLI NAP A LOFODI SZIGETEKEN
Márczius, szeptember, október hónapokban, tehát a napéj egyenlőség
korában a leggyakoriabbak. Nyáron csaknem egészen eltűnnek.
Spitzberga környékén évenkint mintegy 50-et láthatni.
E szigetcsoportnak kiváló nevezetessége a talaj folytonos emel­
kedése. Északi földgömbünkön több helyen észlelt jelenség ez, magán
a sarkvidéken Norvégia partjain kivül Grönland egyes pontjain. Szi-
biria leginkább északra nyúló vidékén észlelték ezt a nevezetes
tüneményt, de, Norvégiát kivéve, sehol sem oly határozottan, mint e
szigetcsoporton. Tudományosan kiszámították, hogy Spitzberga lassan,
•de folytonosan közeledik a Skandináv félszigethez s 34 ezer esztendő
múlva Európa kiegészitö részét fogja képezni. A mostani tengerpart
s a hegyek közt itt általában szelid emelkedésű s 1—4 kilométernyi
szélességű régi partlejtőket lehet találni, melyeken egészen 45 mtr-
nyi magasságig czetcsontból és jelenkori kagylókból való halmazok
vannak és pedig valamennyi havas hegyoldalain. Az emelkedési vonal
jóval tovább is tart. Nagyon valószínű, hogy Anglia délnyugati csú­
csától Spitzbergáig, valamint Szibiria keleti partjáig a szárazföld a
jégkorszak egyrésze s a jelen korszak alatt folytonosan emelkedett s
ha ez áll, a föld kerekségének mintegy 160 hosszúsági fokát magá­
ban foglaló részére kiterjedő tüneményt nem lehet többé helyi okok­
nak tulaj donitanunk, hanem el kell ismernünk, hogy itt titkos föld­
alatti erők hatnak, talán épen azok, melyek egykor a hegyeket s
völgyeket létrehozták.
Kétségtelen, hogy a kőszénkorszaktól a miocén korszakig, Spitz-
bergán s talán általában az egész északi sarkon sokkal melegebb
éghajlat volt, mint jelenleg. A fák északi határa ugyanis ma a július-
augusztusi 10° C-u isotherm vonalakkal esik össze, azaz oly helyek­
kel, hol e két nyári hónap alatt legalább átlag 10'' C. van; a sark­
övnél már csak itt-ott találunk egy kis jegenyét s nyírfát s azokat
is korcsosult alakban. A régibb időkben itt élt fák s azok elterje­
dése a mi vidékünkével egyenlő, holott több mint 30 fok választja
el attól. Azon időben tehát itt is mérsékelt éghajlatnak kellett lenni
s a melegség a földön nem ugy oszlott meg, mint jelenleg. A mio­
cén korszakban is nagyobb volt a meleg itt, mint most, de a növény­
zeten bizonyos hanyatlás észrevehető. Hidegebb lett az éghajlat s az
átmenet nem volt lassú.
Feltűnő, hogy a kövületek nagyrésze az északi sark egymástól
annyira távol eső vidékein is hasonlítanak egymáshoz s épen a leg­
jellemzőbb fajok mindenütt egyaránt előfordulnak. Bizonyos rokon-
ságot tanúsítanak még a természeti tüneményeken kívül a jelenleg
élő állatok s növények elterjedései is. Talajviszonyaik mások, ván­
dormadaraik nem egyik sarkvidéki földről a másikra, hanem rende­
sen a déli vidékekre szállingóznak: e tünemények tehát főkép az ég­
hajlati viszonyok magyarázói. Ám ezeket még most kellően nem
ismerjük.

Legjelentékenyebb önálló sziget Spitzberga közelében Norvégia

északi partjaitól számítva mintegy az út felén a kis Medvesziget. A
golfáramtól keletre fekszik és igy klima-enyhitő hatása rá nincs. Ezért
éghajlata sokkal zordonabb, mint geographiai fekvése után gondolhat-
nók. Jobbára sürü köd borítja az egész földet, eső, viharok dúlnak k ö ­
rülötte s ezért mindenkor nehéz hozzá közeledni. Az uszó jégtöme­
gek gyakran lehetetlenné teszik azt. Valódi kikötője nincs s magas
sziklás partjai zátonyokat rejtenek. Némely helyeken a hullámok a
partokba óriási barlangokat s mélyedéseket vájtak. Mintha egy rom-
badölt várost látnánk magunk előtt. Sok utazó csak távolról nézhette
meg. Egész alaposan Nordenskjöld kutathatta ki. Régebben halászok
telepe is volt itt, de pár év alatt a skorbut kipusztította valamennyit.
A sziget nagyrésze magas fensíkból áll, déli s északkeleti csúcsain
egy pár lépcsőzetesen emelkedő hegy van. A nagyobbik mintegy 300
méter, már régóta jellemzőleg Mount Misery nevet visel; a kisebbik,
a madár hegy, jelentékenyen kisebb. A hegy alján nagy, a hó olva­
dása után kopár s számtalan sekélyes mocsárral borított síkság vonul
végig. Növényzet alig látható rajta. Még fű is csak nagy ritkán te­
rem meg a kövek közt s csak némely jól védett s madártrágyá­
val ellepett partrészeken van egy kis növényzet. Az állatvilágot majd­
nem csak a madár képviseli. Százezrével lepik el ezek a sziklákat.
Fókák s rozmárok sem ritkák, de más állatok csak elvétve fordulnak
elő. A medve is, melytől e sziget nevét vette, mivel felfedezői itt
medvét lőttek, ma már nagy ritkaság s valószínűleg csak a spitzber-
gai úszó jegekkel kerül ide.
Geológiai tekintetben a Medvesziget nagyon hasonlít Spitzberga
némely vidékéhez. A sziget tulajdonképi zöme mészkő, pala s kavics­
rétegekből áll oly zürzavarossan összehányva, hogy az egyes rétegek
egymás után következését megállapítani sem lehet. Ugyanazok a
jelenségek mutatkoznak itt is, mint a Hecla-Mountnál s egyes kőze­
tek annyira hasonlítanak, hogy egymástól lehetetlen őket megkü­
lönböztetni. Geológiai tekintetben is legnagyobb nevezetessége e szi-
getnek hatalmas kőszéntelepe, mely az északi part több részein pa­
rallel egymás mellett futó rétegekben található és valószínűleg messze
a tenger alá nyúlik, sőt Spitzbergával is összeköttetésben áll. Való­
színű, hogy ez a kincs még hosszú ideig holt tőke marad. Bányásza­
tát a hidegen kivül a kikötő hiánya gátolja. Jégárak nagyobb ará­
nyokban nem fordulnak elő; de a helyett a forráslyukak gyakoriak
s a kis terjedelmű szigeten egypár patakot is jegyeztek fel, melyek­
nek iránya és medre mindig tisztán kivehető, bár jég és hó fedje
is. Kövületek különösen a kőszénrétegben nagy számmal fordul­
nak elő.
A többi szigetek közül a 1964 méter magas Jan-Mayent kell
emlitenünk, mely különösen arról nevezetes, hogy rajta van a leg­
inkább északra fekvő tűzhányó a földön. Izlandtól északkeletre nem
messze Grönland keleti partjától fekszik, eléggé ismeretes s egészen
kopár sziget. Az osztrák-magyar kormány itt észlelő állomást rende­
zett be.
Mielőtt tovább mennénk, meg kell még emlékeznünk a golf­
áram hatásáról. Emiitettük, hogy ez áram meleg vizének követ­
kezése, hogy Spitzberga s környékének egy része sokkal mele­
gebb, mint északi fekvésénél fogva különben lenne. Nagyobb
jelentősége ennek az áramnak az a körülmény, hogy annak vizével
néha messze vidékről uszó fák és egyes növények nagy számmal
fordulnak elő, Torell Spitzbergában is megtalálta a nyugati Indiák­
ban termő Entada gigalobium pillangós növény paszuly alakú mag­
vait, norvégiai fák, halász készülékek, izlandi lávák nem is tartoznak
hullámai között ritkaságok közzé. Általában e tengeráram ugy a ha­
lászoknak, mint a sarkkutatóknak rendkívül hasznára válik. E hatal­
mas 60 angol mértföld széles s 3000 láb mély tengeri folyam, me­
lyet az olasz tenger s a genfi tó kékségéhez hasonló színéről min­
denütt egész világosan meglehet ismerni, meleg vizével táplálja s
életben tartja a tengeri állatokat s emeli az általa érintett partok­
nak tenyészetét. Nélküle nem volna Irhon oly zöld s nem legelné­
nek Angliában szabadon a barmok, mert hiszen Amerikában hasonló
fok alatt már megfagyott a föld. E jótékony áram okozza azt, hogy
Norvégiában a 70-ik fok alatt még megérik az árpa s Spitzbergától
nyugatra a tenger egy része egész nyáron nem fagy be. Mozgó
tükrének roppant szélessége miatt igen nehéz pontosan megjelölni
az áramlatnak a nyugat-európai tengerekben való járását. Azt lehet
mondani, hogy az Azóroktól Spitzbergáig voltaképen az egész óczeán
fölött szét terjeszkedik; de mivel lüktető erőben annyit vészit, a
mennyit terjedelemben nyer, oldalas áramlásokban hajlik meg, mig~
végre Európa partvidékeinek előhegységei őt útjából egészen félre­
terelik s csak az a rész tartja meg eredeti irányát, mely Irlandtól
északra Izland felé vonul s Spitzberga északi részén még észlelhető.
Mint emiitettük, a Medvesziget mellett ez áram az északnyugatról
jövő szürkésbarna szinü sarki árammal összefoly s ez érintkezésből
keletkeznek azok a nagy ködök, melyek e vidéket elborítják. A z
árammal kapcsolatban áll, a mennyire az eddigi észleletekből Ítélni
lehet, a viharok járása s a vándormadarak repülése is. Medre alatt
sokszor néhány ezer méterig terjedő mélységben sokkal gazdagabb-
állatvilágot találunk, mint a jegestenger, más vidékein s a közelében
levő örök hó felett tenyészik a Haematococcus nivalis nevü alga,
mely a hónak gyakran meglepő szép rózsa vagy skarlátpiros színe­
zetet ad. Egyszóval a golfáram ennek a vidéknek legjelentékenyebb­
éltető eleme s nehéz lenne elgondolni, mi lenne itt a föld ezen mesés-
nagy s kétségkívül legméltóságteljesebb folyama nélkül és egyálta­
lán megismertük volna-e a magas északon fekvő vidékeket?
Spitzbergától északra az a nevezetes sziget-csoport helyezkedik
el a tengerben, melyet 1873-ban az egyetlen nagyobb szabású osz­
trák-magyar sarki expediczió fedezett fel s melyhez magyar nevek
emléke is kapcsolódik.
A Ferencz József föld, a mint ezt a területet hívják, közös neve-
a sziget-complexusnak. Két legnagyobb szigete az Ausztria-öböl által
elválasztott Wilczekföld (keletre) s Zichyföld (nyugatra). Majdnem a
közepe táján északfelé Rudolf trónörökös-föld van s ettől északra
ismeretlen vidékekig terjedve keletfelé Petermannföld, nyugatfelé
pedig Oszkár királyföld. Délen Hall s Salmszigetek nevezetesebbek
a nyugaton pedig a Barentsföld, de szigetek környékén nagy szám­
mal vannak, valamint az Ausztria öbölben is. Az uj ország földje
nagyobbrészt sikság, de a partokon magasra emelkedő fokok és he­
gyek is vannak, legmagasabb az 1524 méter magas Richthofen csúcs
Zichyföld déli partján; fjordok is rendkivül nagy számmal fordul­
nak elő.
Az osztrák-magyar expediczió 1872. június 13-án indult el Bre-
merhavenből s 1874. szept. 3-án érkezett vissza Vardoebe. Vezetésé­
vel Weyprecht-t s Payert bizták meg. Kivülök még 22 ember volt
a hajón, köztük Képes Gyula szabolcsi születésű orvos, egy ács, 2
tiroli vadász s 1 külön szakács. Az expediczióra külön hajó, a „Teget-
hoff" készült, 850 kgr. kenyeret és kenyérsütésre való Liebig port,
7000 kgr. pemmicant, 1000 kgr. borsó kolbászt, 3500 kgr. makaró­
nit, 2500 kgr. csokoládét, hus- s főzelék conserveket, sok vajat, ká­
vét, theát,' sok bort, 37,000 drb szivart s végül vizben áztatható
7000 kgr lóhúst vitt a hajó, melyet a fedélzeten levő 7 szánvonó
eb eledelének szántak. A hideg ellen a hajószobák falazata kettős
oldalainak belsejét tehénszőrü nemezzel, elejét és hátsó részét egy
méter vastagságig fürészporral, padozatát degetnemezzel, tetejét
pedig kóczczal bélelték ki. Az expediczió költsége közel 600,000
korona volt, melynek több mint egy ötödét gróf Wilczek János
viselte. Az élelmiszerekre
— az adományokat nem
számítva — 64, ruházatra
46, tudományos eszkö­
zökre 6 7 ezer koronát
2

költöttek.
Bremerhavenből a hajó
az első állomást Tromsö-
ben- tette, honnan július,
14-én indultak meg s pár
nap múlva már Novaja-
Zemlya mellett voltak,
melynek partján észak
felé hajóztak. Aug. 12-én
találkoztak az előre in­
dult Wilczek gróffal, ki
előre nem látható balese­
tek kikerülésére Nassau- Nansen sarki öltözetben.
fok mellett eleség s kőszén
raktárt rendezett be s azt a jegesmedvék pusztítása ellen biztositotta.
Tiz nap múlva elváltak egymástól s a Tegethoff északkelet felé for­
dult, hogy feladatát, az oly sokak által hiába keresett keleti átjárót
(Európából a Behring csatorna felé) megtalálhassa. De már elválásuk
napján (aug. 21-én) füstbe ment a reménységük. Estére a hajót kö­
rülzárta a jég. Körülzárta örökre. Nem tudtak meg se mozdulni.
Szerencsétlenségükre szélcsend állott be, melyet havat hozó nyugati
szél váltott fel, mely a gyorsan eső hömérsékkel egyesülve a zajló
jeget szilárd tömeggé ragasztotta össze. Szept. 9-én gyors északkeleti
szél állott be, mely a jeget nagyobb darabokra törte, de a hajót
körülfogó jég épen maradt. Gőzzel és kézimunkával igyekeztek ma­
gukat kiszabadítani, de hiába. A kelet-északkeleti szél csakhamar
nyugat-északnyugat felé kergette a jégtáblát s a benne szorult hajót:
október 5-én már Novaja-Zemlja partjai is eltűntek szemük elöl. De
csakhamar még más baj is kezdődött. A jég óriási erővel csapódott
hajóikhoz, majdnem naponkint egy-egy ütés, riasztotta meg őket,
sokszor oly erős, kogy a hajó szilárdságát ugyancsak kipróbálta.
Ilyenkor a fedélzetre rohantak, készen állva a hajó elhagyására, ha
az sülyedni kezdene. De a hajó nem sülyedett, ellenkezőleg a ter­
mészetes vizvonalból mind feljebb és feljebb emelkedett. Megtették a
telelésre az előkészületeiket. A jég folytonos mozgásban volt, mind­
egyre uj repedések és hasadások támadtak azon, melyek mikor össze­
fagytak, a hajót szorították össze. Két előrekészitett lakóházat a jég
szétrombolt. Okt. 29-én eltűnt a nap is 109 napra. Az év végéig
csaknem folytonosan északkelet felé haladtak, a jégárral és pedig
önkéntelenül és akaratlanul, már a szélesség 78" s a hosszúság
73°-áig értek s valószínűnek tartották, hogy a hajót a szél Szibiria
északi partjai felé fogja vinni, de változott az időjárás, a haladás
iránya ezentúl túlnyomólag északnyugati volt.
Febr. 25-én a jégnek veszedelmes nyomása szerencsére majd­
nem teljesen megszűnt, mert a szél a hátsó részén fölemelt és bal­
oldalára dőlt hajó körül szirtes-csúcsos jéghegyekből valóságos kör­
falat tolt fel. Nagy hidegek is voltak, február végén már — 37° K.
A sarkfény a nappal közeledésére ritkulni s apadni kezdett. A nyár
kezdetével az expediczió tagjai azt remélték, hogy a jégrög csak­
hamar szét fog törni s ők teljesen megszabadulnak. De a megkisér-
lett fűrészelés hasztalannak bizonyult, sőt a hajó most már a sza­
bályszerű vizvonalnál hét lábbal állott magasabban és a félredülés
veszélyének csak ugy lehetett elejét venni, hogy hatalmas gerendák­
kal megtámogatták. Július hónapban az északi szelek valamennyire
délfelé terelték a jégrögöt az északi szélesség 79 fokán alul, de mái-
augusztus déli szeleket hozott s ezek a hajót ismét északfelé vitték.
Csakhamar oly területre jutottak, hol még ember az előtt nem járt
s aug. 31-én távol északon mintegy 14 mértföldnyire a ködből hir­
telen magas földtömegeket láttak kibontakozni.
Az uj földet felfedezték, oda nem juthattak. Egy óriási jég­
hegy zárta el utjokat, pedig a jéghegyen túl a tenger szabad volt,
melyre már csak azért sem szállhattak, mert a hajó még mindig
nyugtaianni bolyongott a szél előtt s igy eltávozás esetén hozzá
 FERENCZ JÓZSEF-FÖLD 643

visszatérni lehetetlen lett volna. Két hónap múlva vagyis október

végén a szárazföld előtt fekvő egyik szigethez, körülbelül három
tengeri mértföldre, közeledhettek. Az északi szélesség 79'45 alatt
szárazra léptek s azt az expediczió patrónusának Wilczek grófnak
nevére keresztelték, a nélkül, hogy terjedelméről és sajátságairól tu­
domással birtak volna.
A nap már október hó
22-én eltűnt és meg
kellett kezdeniük a
második keserves és
hosszú sarki éjszakát,
a nélkül, hogy a köz­
vetlen szomszédságuk­
ban levő s már két hó
óta észrevett uj földet
megvizsgálták volna.
Szerencsére a má­
sodik sarki éj, mely
ezúttal 125 napig tar­
tott, már nem volt oly
gyötrelmes. A jégtor­
laszok nem fenyeget­
ték a hajót megsem­
misüléssel s a kikötő
nélküli hajó jégbörtö­
néhez lánczolva moz­
dulatlanul be volt oda
ékelve. Minden előké­
születet megtettek kü­
lönben arra, hogy eset­
leges veszély alkalmá­
val a telet a jég hátán A jégbe szorult „Tegetthoff'.'
tölthessék, többek közt
három hókunyhót is épitettek, melyek közt egyben a karácsony
ünnepet ülték meg. Látogatóik is akadtak, néhány medve, az egyedüli
élő lény a sarki tél alatt. Medvét 67-et öltek le s friss húsuk a menüt
változatosabbá tette. De az északi klima betegsége, különösen a süly
(Skorbut) kitört, a gépész meg is halt s márczius 20-án heves hó­
zivatarban szánon vitték öt a magas északon bazalt oszlopok közé rej-
81*
tett magános sírjába, mely fölött egyszerű kereszt emelkedik. —
Mikor aztán újra előtört a nap sugara, az expediczió tisztjei egyhan­
gúlag kimondották, hogy a hajó egy harmadik telet egyáltalán kép­
telen lesz kiállani s ezért tavaszszal el kell azt hagyni s csónakkal
kell menekülni dél felé, mig a legénység erejének teljes birtokában
van. Szükségesnek tartották azonban az előttük fekvő szárazföld meg­
vizsgálását is s ezért márcz. 10-étől kezdve május 3-áig Payer főhad­
nagy 6 matrózzal három izben is kirándulást tett, annak a veszély­
nek téve ki magát, hogy a hajótól elszakadva ezen az ismeretlen
földön mindnyájan nyomorultan fognak elpusztulni.
Első kirándulásuk alkalmával a nyugati főterület partját észak­
nyugati irányban utazták be, megmásztak Tegethoff s Mac Clintock
(750 méter) magas sziklafokokat, a szép Nordenskjöld fjordot, mely­
nek hátterét az állítólag Humboldt jégárhoz hasonló nagyságú Sonklar
jégár zárta be. A hegyek túlnyomólag dolerit képződésből alakult
meredek kúpokban és fensíkokban emelkednek délfelé és az arányos
hegylépcsőzetek oszlopsorai meredeztek ég felé és mintha czukorral
lennének behintve, A kőzet sehol sem mutatkozott természetes sziné-
ben, mint más északsarki vidékeken, mit a sok lecsapódás és a levegő­
nek állandóan jelentékeny nedvessége okozhatott. E mellett azonban
rendkívül hideg is volt. Egy ízben 40' E.-t konstatáltak.
Márczius 24-én indultak el észak felé egy nagy, 16 mázsa teher­
rel megrakott szánnal, melyet 3 erős kutyával együtt húztak. Az
Ausztria átjáró befagyott talaján haladtak felfelé olykor kitéréseket
téve egy-egy magasabb hegyre, hogy a vidék felől tájékozást sze­
rezhessenek. A hideg kisebb volt, mint az előtt, 26" R.-nél alább
nem esett, ellenben a hózivatarok, a nedvesség, a jéghasadások és
az útnak a tenger vize által történt elárasztása mindnyájoknak sok
bajt okozott.
Uralkodó kőzet mindenütt a dolerit volt e tájon is. Vizszintes
lépcsőzetei s meredek, eltompult kuphegyei, melyek élénken emlé­
keztetnek Abysszinia Amb-jaira, az egész földnek sajátságos jelleget
kölcsönöznek. Földtani hasonlatossága az északkeleti Grönlandhoz félre-
ismerhetlen. A csúcsok középmagassága 6—800 méter lehet s talán
csak délnyugaton emelkedik a hegység 1200 méternyin felül. A hegy-
lánczok közt lévő roppant terjedelmű bemélyedéseket többször oly
hatalmas terjedelmű jégárak borítják, a milyenek csakis a sarkok vi­
lágában fordulhatnak elő. A partok szélét rendesen 30—60 méter
magas meredekek képezik. A D o v e jégár a Wilczekföldön állítólag oly
 Wilczek gróf.

nagy, mint a Humboldt jégár a Kennedi csatorna mellett. A növény

világa alantabb fokon áll, mint észak bármely földjéé s egyes parto-
kat kivéve talán az egész földkerekségen a legszegényebb. Lehet,
egyébként, hogy ujabb expedicziók ezt a nézetet jelentékenyen meg­
változtatják. Payer a jegesmedve kivételével állatot sem talált e déli
vidéken, feljebb rókákat, nyulakat és fókákat.
Felhatolva a Rudolf trónörökös földig, innen keletre a Rawlin-
son átjáróba mentek be, ezen akarván északfelé hatolni. De a szét­
töredezett jégdarabok szeszélyes halmaza miatt a lehető legnagyobb
erőfeszítéssel sem tudtak messze menni s ezért a legénységnek egy-
részét az északi szél. 81° 38'-nál a Hohenlohe sziget egyik szikla­
fala mellett hagyták s Payer két erős matróz kíséretében a Rudolf­
földön tovább északi irányban hatolt előre. Megmásztak a hatalmas
Middendorf jégárt, hol többször veszélyben is forogtak s azután nagy
kerülőt téve a Rudolf trónörökös föld nyugoti partján hatoltak előre.
Északon sötétkék víztükör emelkedett. A nap alatt mocskossárga
ködök gomolyogtak, a hőmérsék emelkedni kezdett, az ut meglágyult
s a hófuvatagok zizegtek a lábak alatt. Kellemes látvány volt a ma­
darak megérkezése. Sirályok, csüllők s más sarki madarak tömege­
sen repültek észak felől s megültek a sziklák falain. Az Oszlopfőkön
tul, melyet két magányos sziklatorony alkot, a szabad vízterület kez­
dődött, a sötét tengervízből jéghegy-gyöngyök ragyogtak. Felettük
terhes felhők függtek, melyeken keresztül hatoltak a nap izzó suga­
rai a csillogó vizekre s azután közvetlenül a nap fölött még egy
másik, csakhogy halványabb fényű nap tündöklött, mely a távolabb
eső jéghegyeket a hullámzó ködtengerben rózsaszínű fénnyel vette
körül.
April 12-ke volt az előnyomulás utolsó napja. A hőmérsék dél­
ben már -4- 11° R. volt s a jég olvadni kezdett. Az ut sok helyen
járatlan volt, egymást kötéllel összekötve haladhattak előre s sok
helyütt a hegyek magaslatain kerestek uj utat. A legutolsó pont, hová
elértek, a Fligely-fok volt, az ész. sz. 82° 5' alatt. E magaslatról jó
messze elláthattak. Széles vizmedencze vonul a part hosszában, me­
lyet sokszorosan fed a legújabb képződésű jég, mig a mérsékelt sű­
rűségű zajló jég a láthatáron nyugatról északkelet felé úszott. Egy
távolról látott vidéket Petermannföldnek neveztek el s annak elö-
foka Bécs nevet kapta. A mi Budapestünkre is egy fok emlékeztet
e hideg földön. Ez a Wilczek föld északi részén van.
Miután e helyen ottlétök bizonyságául egy sziklacsúcson ok­
mányt helyeztek el s Ausztria-Magyarország lobogóját feltűzték, visz-
szaindultak a hajó felé, mely délen 160 mértföldnyi távolságban volt.
 FERIíN'CZ JÓZSEF-FÖLD 647

Az élelmiszerek s sátrak kivételével minden podgyászt eldobtak s

visszahagyott már aggódó társaikkal gyorsan hatoltak előre. De a
megragadóan szép Ladenberg sziget jégárain keresztül menve aggódva
vették észre, hogy a tengervíz az alsóbb hórétegeken mindenütt
keresztül tört s a nagy Marcham átjáró bejáratánál már sötét víztü­
kör állott előttük, hol­
ott csónakjuk nem volt.
Az Ausztria átjáró déli
részéből nyilt tenger
alakult s a dagály hul­
lámai 30 lábnyira is
be-becsaptak ajégfedte
partokra. Két napig
tartó ide és tova bo­
lyongás után, óriási
hó-zivatar közepette,
végre sikerült a visz-
szatérés útjában támadt
örvényt a szárazon és
hosszú jégfalak men­
tében kikerülni ; s a
Frankfurt foknál még
feltöretlen jégutat ta­
láltak s igy érkeztek
meg szerencsésen a
hajóra. Ezzel utjok vé­
get ért. Naponta 8—-10
órán keresztül húzták
a szánt, alig öt órát
aludtak s mindnyájuk
ereje kimerült.
Pár nap múlva egy Payer.

harmadik kirándulást
tettek még nyugat felé egy magasabb hegyre, honnan a Kichthofen-
csucs vidékét s általában az egész környéket kikémlelték. Vigasztalót
ez sem nyújtott, a tengert a láthatár széléig sürü tömör jég fedte.
Ezalatt a hajón maradottak megtették az előkészületeket az
elutazásra. Három 15—17 láb hosszú csónakot e czélra készített
szánakra helyeztek, a fedélpárkányokat vitorlavászonnal egy lábnyival
feljebb emelték s a csónakok egész hosszára sátorfedélzetet tettek.
A három csónakot akként készítették, hogy esetleg egymástól el­
szakadva külön is használhassák. Mindeniken volt egy-egy szán
élelmiszerekkel megrakva. Az élelmiszer pemmikánból, konservált
húsból, borsó hurkából, lisztből, kenyérből, csokoládéból s a főzéshez
használandó spirituszból állott. A csokoládénak nagy hasznát vették,
de sajnosán nélkülözték a dohányt. A naplókon és állattani gyűjte­
ményeken kivül mindent a hajón kellett hagyni.
Május 20-án este hagyták el a hajót. De az út mindjárt kez­
detben oly terhes volt, hogy az egész legénység fele része alig volt
elégséges arra, hogy egy csónakot vagy szánkát előbbre vihessen.
Ily módon minden darab utat ötször kellett megtenni, háromszor
szánt vagy csónakot húzva, kétszer üresen. A hó, mely a feltornyo­
sult jégtömbök közt igen mély volt, minden lépésre mélyen besüp­
pedt, úgy, hogy egyes matrózokat sokszor csaknem egészen elnyelt
s hogy fentarthassák magukat, négykézlábra guggoltak. Ennek követ­
keztében az előhaladás szerfelett lassú volt s a kemény munka mellett
naponta átlagosan véve alig tettek meg egy-egy félmérföldnyi utat. Közel
kétheti küzködés után egy kis sziget mellett parti jégpárkányra akad­
tak, de e helyen kisebb-nagyobb jégdarabokból keményen összenyo­
mott jégtajték képződött, melyen szánakkal s csónakokkal egyaránt
lehetetlen volt áthatolni. Várni kellett. A kelletlen szünetet arra
használták fel, hogy a legénység egy részével negyedik csónakot is
hozattak a hajóról, de ezzel sem tudtak semmire se menni. Június
17-én a jég annyira szétoszlott, hogy vizre szállhattak, de a jégzajlás
miatt nem haladhattak előre. Felváltva, hol a csónakot tették a szánra,
ha egy-egy jégmezőn kellett áthatolni, hol meg a szánakat rakták a
csónakokra, ha vizén mentek át. Ez vette igénybe munkájuk leg­
nagyobb részét, de e mellett néha napokig tétlen kellett vesztegelni.
S mintha minden összeesküdött volna ellenük! Folyvást déli szelek
fújtak, melyek mindig visszaűzték őket észak felé, valahányszor nagy
fáradsággal kissé délnek hatoltak. Július 15-én ismét ama kis sziget
mellett voltak, hol először csónakra szálltak s igy két hónapi óriási
erőfeszítés után is alig két geographiai mértföldre távoztak a „Te-
gethoff"-tól.
Menthetlenül elpusztulnak, ha végre északi szél nem támad,
mely a jeget annyira szét nem nyitja, hogy pár nap alatt az apró
jégmezők köréből kijuthattak. Itt is voltak ugyan még jégmezők,
melyeken szánnal kellett átutazni, de mégis kedvezőbb lett helyzetük.
 Augusztus 7-én már elérték a 78 -ot. Itt először észleltek ingadozó
9

mozgást a jégen, a mi biztos jele volt a nyilt tenger közellétének.

A tömör uszó jegek közül a könnyen zajló jég közé aránylag gyorsan
jutottak be, de ez utóbbi még nyolcz napig tartóztatta fel őket. Végre
augusztus 15-én az éjsz. sz. 77° 40' és a kel. h. 60°-ánál elérték a
nyilt tengert s a szánkákat szétbontották. Már a következő nap meg­
látták Novaja-Zemlya magas csúcsait s attól fogva a part mellett
délfelé hajóztak, azon reményben, hogy hajósokkal találkoznak. De
egész a Matoskin tengerszorosig hiába mentek. Időközben vihar

A Ferencz József földről.

tört ki, mely a csónakokat egymástól elválasztotta. A legnagyobb

zavarban a parton tüzet rakva, várták be egymást s szárították ruhái­
kat is. Szerencsére egy ember sem veszett el s már a vihart követő
nap aug. 24-én a Puhova folyó torkolatánál az ész. sz. 72° 40' alatt
csónakot pillantottak meg. Képzelhető, mily lázas örömmel rohantak
e csónakra. A két hajós utasítása folytán csakhamar két orosz na­
szádra akadtak, mely őket Európába szállította. Szept. 3-án értek
Vardöbe. Útjuk ezentúl a tudomány martyraihoz méltó diadalut volt.
Weyprecht s Payer utján kivül a legjelentékenyebb ut az volt
a Ferencz József földre, melyet 1880-ban Leigh Smith vezetett. Au­
gusztus második felében ért a szigetcsoporthoz. Egyes öbleiben,
G.vürjry Aladár : A föld és népei. IV. 82
melyek közt a legkedvezőbbet hajójáról Eira öbölnek nevezett el
igen gazdag növényzetet talált. Weyprecht útjából egyetlen kőem-
léket látott, de a Tegethoffhak nyomát sem látta. Leigh Smith kutatá­
sai nyomán a Ferencz József föld jóval tovább (mintegy 14 foknyi­
val) terjed nyugat felé, mint Payer hitte s valószínű, hogy a Giles
föld is ide tartozik. Azon többen jártak itt és ujabban az a hit,
hogy a Ferencz József föld szigetei sokkal kisebbek, mint kezdet­
ben hitték.

Az északi sarknak nincsen olyan zord vidéke, melyen tudósok,

halászok oly gyakran fordulnának meg, mint a nagy kardalaku ket­
tős szigeten, mely európai Oroszország felett terül el és melyet No-
vaja-Zemlya (uj föld) név alatt ismerünk. E nagy kettős sziget,
mely 92.800 Qj kilométer területű, a 71°-tól 770'-ig terjed s igy j ó ­
val alantabb fekszik, mint a Spitzberga s Ferencz József szigetcso­
portok. Mindamellett azoknál zordonabb. Ujabb észlelések szerint az
átlagos évi hőmérséklet e sziget déli részén is — 9.45° C, mig
Spitzberga nyugati s déli partjain, melyek sokkal fentebb feküsznek,
a hőmérséklet — 7° C. s Grönland nyugati részén még kisebb. Ja-
kuczkban is, hol pedig a hőmérő átlag — 8.7° C-t mutat, valami­
vel enyhébb az éghajlat s csak két pontja van a földnek, hol kis-
sebb átlagos hőmérsékletet találtak, egyik Nisnej Kolümsk Szibiria
éjszakkeleti részén fekvő város, hol az átlagos hőmérséklet 10° C, a
másik Ustianszk és környéke a Jéna mellett, hol a hőmérsék — 15° C.
Igaz, hogy Szibéria legéjszakibb részeiben s az amerikai sarkvidékek
nagy részén hidegebb a tél, mint Novaja-Zemlyánál, de azonban e
helyeken meleg, sőt csaknem forró nyár van, melynek következtében
legalább virágzó tenyészet is van s egyes helyein emberek is lak­
hatnak, ellenben mindez a Novaja-Zemlyán nincs.
Hogy e kettős sziget oly szerfelett zord éghajlatú, annak oka
főkép a keleti partját képező karai tenger sekélysége különösen déli
részeiben. Novaja-Zemlya s az Ural hegység nyúlványát képező Yal-
mal (Szamojéd) félsziget e tengert mintegy zsákutczává változtatja,
hol a felülről jövő jég megtolul s kelet felől az Ob s Jeniszei is
szaporitja a jeget, mi^el e nagy s egész júniusig jéggel borított
folyók torkolatai ide nyúlnak. A karai tenger ennélfogva az év na­
gyobb részében járhatatlan s bár eléggé ismert vidékek, köztük a
jelentékeny orosz Archangelszk város közelében van, egészen a leg­
utóbbi időkig nagyon kevéssé ismerték.
 A másik jelentékeny és sok mindent megmagyarázó tényező a
tenger áramainak folyása. Bármily kevéssé ismeretes is ez áramok
útja, már az is, amit erről tudunk, teljesen elegendő annak konsta-
tálására, hogy mig Novaja-Zemlya nyugati partjait a Golfáram is
érinti, legalább némileg, a keleti parthoz absolute nem fér s ennek
egyik következése az, hogy bár e nagy szigetet már rég idő óta is­
merték, egész 1833-ig csak a nyugati partvonalokat rajzolták be pon­
tosan a térképekbe, a keletieknél ellenben egészen elhanyagolták azt
s csak találomra terjesztették ki a határokat, mert alig egy-két tájé­
kozó pontra juthattak el. Valóban nyugaton a part nyáron csaknem
mindig jégmentes, kellemes nyugati s délnyugati szelek vannak; a
keleti oldalon ellenben rövid ideig nyitott a part és nincsenek rajta
jégtáblák és torlaszok.
Beszélik ugyan, hogy Loskin czethalász, már a XVIII-ik században
bejárta az egész keleti partot. Ha csakugyan megtette, igen kevés
mit erről az útról tudott, még a hires Matocskin vagy Máté
tengerszorost is, mely a kettős szigetet valamivel a 73 szék fokon
felül ketté metszi, jóval utána fedezte fel Roszmyszlov; ki midőn
nyugat felől az orosz kutató a csatornán keresztül jutott, a jég miatt
az ismeretlen keleti partnak igen kis részét vizsgálhatta meg. 1819-
től 1824-ig az orosz kormány öt különböző expedicziót küldött ki a
karai tenger megvizsgálására. Lütke gróf, a hires utazó, négy izben
tett kísérletet, hogy Novaja-Zemlya keleti partjait megvizsgálja; de
utjai eredménytelenek voltak. A vihar s jégzajlások meggátoltak
minden kutatást. Százanként vesztek el az orosz hajósok is, kik csak
a déli részekre akartak eljutni.. A tengernek ez a veszett hire még
máig is fennmaradt. Apránként azonban a keleti partról is elég tiszta
ismeretet szereztünk. 1832-ben archangelszki kereskedők, 1837-ben
Baer a hires pétervári tudós, 1871 Ilosenthal s Heuglin s a legújabb
időkben Szideroff s Nordenskjöld sikeres utakat tettek e sziget keleti
részein. Mindazonáltal még nem akadt olyan, aki az aránylag kis terje­
delmű szigetet körülhajózta volna. Ezt a sikertelen, megannyi dugába
dőlt kísérletek után reményleni is alig lehet.
Novaja-Zemlyát hegyek borítják. Ezek a hegyek geologiailag
folytatását képezik az Ural hegységnek, melynek szárazföldi nyúlvá­
nyaitól a nagy sarki sziget különben sem esik messze s még a kis
Vajgacs sziget által is össze van kapcsolva. A hegyek a sziget kö­
zepe táján tömegesek s mind nagyobbak, már a Matocskin szorosnál
ugy összetolulnak, hogy síkságot nem is látunk, csak völgyeket s he-
82*
 gyeket s egy keskeny partvidéket. A hegyek közül a legmagasab­
bak 1000 — 1300 méternyire emelkednek. Ezek a nagyobbrészt mere­
dek sziklák még inkább emelik a vakító fehér hótömegek hatását,
melyek részint az egész hegyek felületét fedik, részint pedig széles
csíkokban vonulnak le a csúcstól a hegy aljáig oly módon, hogy a
sötét kőzet (agyagpala) mellettük egészen feketének látszik. Távolabb
éjszak felé, hol a hegyek fokozatosan alacsonyabbak, s a völgyek a
partok felé nyílnak, a hegyeket jégárak borítják. A keleti s déli
partok általában laposak s ugy tűnnek fel, mintha a nyugati hegy­
láncz lejtői lennének. A hegyeken nincs erdőség s általában tenyé­
szet sem. Zömét augit porphyr képezi, melyen az agyagpala tömke­
legben jelenik meg.
A nyugati part általában tagozottabb s több sziget is van mel­
lette. Legalul nevezetes a Mesdusarszki sziget, melyet a keskeny
Kosztinsar választ el a nagy szigettől. Tovább a Moller öbölre aka­
dunk, fennebb az admiralsági félszigetet s majd Nassau fokot, ezek
a nevek az ujabb éjszaksarki utazások történetében gyakran fordulnak
elő. A szigetek közt a Pankratjeff s Barents szigetek említendők.
Az éjszaki részen vannak a Golfáram szigetek, melyeket ujabban
fedeztek fel s a legnagyobbat Hellvald szigetnek keresztelték. A
keleti parton van a Pachtuszoff s a Zöldsziget. Más nevezetességeit
egyes fokok képezik, mindannyi angol s orosz nevezetességek után
elkeresztelve.
E zord vidéknek egyáltalán nincsenek lakói, de az utóbbi évti­
zedek alatt menedékhelyeket állítottak fel s ujabban észlelő állomá­
sokat is. A Matocskinszoros mentén csaknem évről-évre egy-két hajó
népe telel. Régebben ilyesmit isten kísérletnek tartottak volna.
Willoughby angol s 70 társának megfagyása, Barentsnek nyomorultul
való elveszése, sok embert riasztott vissza. De mióta Pachtussoff,
bár sok veszély közepette, több szerencsés utat tett ezen a vidéken
s sok fókát, s rozmárt hozott haza, a vállalkozási szellem élénk lett
s a balesetek a halászokat nem riasztják vissza.
Csakugyan gazdag aratás is vár itt reájok. A karai tengerben,
igen sok értékes állat van. A delphinek különböző fajai, melyeknek
igen becses halhéja vagy halzsira miatt, aztán ezer s ezer fajta apró
hal van itt, a partokon fóka, rozmár, jegesmedve, kék róka s több
prémes állat. Rendkívül nagy számmal mutatkoznak a sarki madarak
s egyes helyeken, hol halászok ritkábban fordulnak meg, vadászatuk
is rendkívül egyszerű. Még a közelben lakó szamojédek is gyakran
 Fókára leső eszkimók.

apró csónakjaikkal felkeresik ezeket a helyeket, s bár vadászeszkö­

zeik igen primitívek, olykor dús zsákmánynyal térnek vissza.
A karai tenger déli része sekély vize s a beömlő sok folyó s
parti jég miatt alig sósizü. Hőmérséke 1-től -4- 2" C-ig terjed; fen­
tebb a Matocskin csatorna mellett már 7—15 fonal mélységben körül­
belül -4- °° C. van. A viz felülete s alja között levő ellentét egyik
nevezetessége abban áll, hogy a tenger mélyében lakó állatok a felső
édesvízi rétegeket, mint valami mérget kerülik s csakugyan a legtöbb
tenger mélyéről felhozott állat, ha ily édesvizű felső tengervizbe
tesszük, pár perez múlva elpusztul. De a mélyebb rétegek állatokban
igen gazdagok. Az Idotheák hazája voltaképpen a karai tenger. A
medúzák, puhányok s mindenekfelett gyönyörű echinodermák nemcsak
nagy számmal fordulnak itt elő, de vannak oly fajaik is, melyéket
más helyen egyáltalán nem találni. Tengeri csigákból s kagylókból
egy-egy háló sokszor tibb százat hoz felszínre, Nordenskiöld kora
óta csak a rákfajokat 20 / -kal szaporították az itt talált állatok. Itt
,,
0

1875-ben egy nevezetes holothurioid fajt találtak, mely, mintha „élő

kövület" lenne a mult geológiai korszakból, különböző állatosztályok
jellemző sajátságait egyesíti magában. Itt találjuk az Umbellula faj­
nak legsajátságosabb alakjait is. Valóban a természettudósok leggaz­
dagabb forrása e tenger, melyet régebben egészen kopárnak s állat­
nélkülinek véltek. Pár éve csak, hogy a kincset felfedezték, s már is
több ezerre menő állatot ismerünk s közéi 200 természettudós tette
azokat tanulmánya tárgyává s mindenféle tudományos nyelven egész
sereg értekezés jelent meg a tengeri állatokról.
A nagyobb s inkább halászati tárgyat képező állatok közt
különösen ki kell még emelnünk a lazaezokat, melyek Novaja Zemlya
folyóinak torkolatánál rendkívül nagy számmal fordulnak elő az úgy­
nevezett tengeri tehenek (manatis vagy rhytina), melyeket azonban,
mivel magukat védelmezni nem tudják, a déli látogatott vidékekről
már csaknem egészen kipusztítottak. Ez óriási (3—4 fonal hosszú s
legalább 50 mázsa sulyu) állatok nagybecsüek, minden testrészük
felhasználható s bőrük oly vastag, hogy bárddal is alig lehet ketté­
metszeni. Ezek s a fennebb említett állatok a halászokra nagy vonzó
erővel birnak, bár a partokon nem ritkán lehet elhagyatott kunyhókat
látni s egyes kereszttel ellátott sirhalmokat.
Némely helyen olyan jelekre is akadunk, melyek határozottan
pogány isteni tiszteletre s áldozatokra emlékeztetnek. A keresztyén-
séget külsőleg elfogadott, de tényleg pogány állapotban maradt sza­
mojédok telepe az, ám nem a régi korból. Archaeologiai nyomokat
egyátalán e kettős szigeten nem találtak, s nem is valószínű, hogy
itt régebben emberek lakoztak volna. Még a geológiai kutatások is
gyengébbek, mint más Európához közel eső éjszaksarki vidékén. De
azért a talajemelkedés kétségkívüli itt is. A „ Roszmyszloff téli állo­
mása" nevét viselő partvidéken Nordenskiöld egymás felé halmozva,
hét világosan megkülönböztethető partréteget talált, a mi világos
bizonyítéka annak, hogy e hely a legújabb geológiai korszakban
legalább 150 mnyi temelkedett. Kőzettani nevezetességei is vannak a
kettős szigetnek. Az agyagpalán néha csillogó jegeczü quarczrétegek
vonulnak át, melyek alapján régebben hibásan azt a hirt is terjesz­
tették, hogy itt szép s értékes drágakövek vannak. A kövületek száma
igen csekély.

Néhány nagyobb szigetről, melyek Novaja Zemlya körül feküsz­

nek s környékének mintegy kiegészítő részei, különösen is meg kell
emlékeznünk.
Délnyugatra, az éjszaksarki kereskedelemben oly nagy szerepet
játszó Fehér tenger bejáratát alkoió Kanin félszigethez közel van
Kalgirjev sziget. Az európai parthoz közel esik ugyan s az Archangelszk-
ből a karai tenger felé menő czethalászoknak útjában van, de kellő­
kép még sem ismerik. Kerülete 350—400 kilométer lehet. Egészen
puszta s lakatlan. Partjai laposak, de beljebb a terület mindinkább
dombossá lesz s két hegy is látható rajta, melyeket izlandi moha
fedi s melyekből több halakban gazdag patak forrása ered. Az a
70-80 ember, ki évenként e szigeten megfordul, nagyobbrészt halász.
De a nagyobb tengeri állatokra a gyakori s erős sarki szelek miatt
itt alig lehet vadászni. — A másik nevezetesebb sziget a már emii­
tett Vajgacs, mintegy összekötő hid Novaja Zemlyának és az európai
szárazföldnek. Területe 3700 [ j kilométer, szintén néptelen és puszta.
Déli s keléi i részén meredek agyagpalasziklák vannak, melyek, mint
emiitők is, az Ural hegység nyúlványaival állanak összeköttetésben.
A svéd expeditio 1875-ben e sziget délnyugati partján nagybecsű
felső siluri kövületeket talált, melyek a gotlandi kövületekkel közel
rokonságban vannak. A Szamojéd félsziget éjszaki csúcsán van végre
Fehérsziget (Bieloi Ostrov). mely az obi öbölnek mintegy őrhelye és
egyúttal kapuja a nagy szibériai jegestengernek, melyet csak Nor­
denskiöld nagy útjai tártak fel az utóbbi években a tudományos
világ előtt.
Különben mindezek a jelek arra mutatnak, hogy a földnek ez
a „jégpinczéje", mint Baer elnevezte, állandó rendes kirándulási hely
sohasem lesz. Alig egy pár héten át mentes a jégtől s még ebben
az időben is tartani lehet az elzáratástól. Nordenskiöld után két a
Jenisszei torkolatához törekvő kereskedő hajó kénytelen volt ily
véletlen eset miatt útjából visszatérni.
 TARTALOM.

Oldal Oldal
Első fejezet: Európa általában ... 1 Tizedik fejezet: A Balkán államok 385
Második fejezet: A Pirénei félsziget 11 Tizenegyedik fejezet: Európai Tö­
Harmadik fejezet : Francziaország 00 rökország ... ... _. 447
Negyedik fejezet: Nagy-Britannia 101 ; Tizenkettedik fejezet: Görögország 473
Ötödik fejezet: Belgium és Német­ Tizenharmadik fejezet: Európai
alföld 141 | Oroszország _. ._. 497
Hatodik fejezet: Németország 169 . Tizennegyedik fejezet: A finnek és
Hetedik fejezet: Svájcz 214 rokonaik ... ... .. ... 557
Nyolczadik fejezet: Olaszország . 245 ; Tizenötödik fejezet : Észak-Európa 578
Kilenczedik fejezet: Ausztria 311 j Tizenhatodik fejezet: A sarkvidék G29

I. Színes mellékletek.
1. Panderon a Sierra-Nevada hegy­ [ 5.. Raguza.. ._ 370
ségben (Czimkép . | 6,. Rózsaszüret Bulgáriában 432
2. Mont-Blanc-részlet ... 20' | _7. Postaállomás az orosz puszta-
3. Lazzaroni Nápolyban 302 [ ságon.. ... ... ... ... 540
4. A „Rothwand" a „Rosengarten" j 8. Éjféli nap a Lofodi szigeteken 630
csoportban ... __ 314"

II. Egész mellékletek.

•1. Barrano de Boquiére szikla­ •9. Az Amstel-csatorna Amster­
völgye Andalúziában 14 damban ....... 164
• 2. Granada az Alhambrával ... 52 •10. A tyroli Ampezzo völgy, Misu-
' 3. Az „infánsnők tornyának" ka­ rina tó és a Lavarero-csúcs ... 312
puja az Alhambrában .. ... . 54 •11. Cattaró vidéke ..... 363
\4. Nizzii sétány ... 72 *12. Konstantinápoly, a perai teme­
. 5. A .Köztársaság tere" Parisban 84 tőből tekintve .. .. ... 462
• 6. Vivian-gyártelep Swanseaben 132 . 13. Szera.il díszterem .. . 464
• 7. Dublin 136 "14. Dolma-Bagdse .. 460
8. Gent 150 •1.5. A Kreml Moszkvában ... ... 548
-16. Díszterem a Kremlben 550
 ü l . Képek a szöveg között.
Oldal Oldal
Gibraltár ... 1 Arlesi nők ... 79
A Bosporus és a Fekete-tenger ... 3 Savojárd fiu 80
A Moldefjord ... 5 Párisi képviselőház ._ _. 81
Déloroszországi síkság ... ... 6 Párisi tőzsdetér 83
Hollandi müveit partvidék 7 A Louvre ... ... 85
Portus szoros ... ... ... ... ... 10 Ujságárulók a boulevardon ... ... 87
Ferdinánd és Izabella síremléke a A rokkantak temploma Parisban 88
granadai székesegyházban 11 Notre-Dame . ... 89
Pancorbói sziklavölgy — 14 Concordia-hid Parisban 90
Burgos 17 Conciergierie .. 91
Escuriál ... ... ... 18 Pantheon .. ... ... 92
Alicanta 19 A párisi operaház .. 93
Kapu Valencziában . ... 20 Marseillesi gőzsikló . 95
Murcia ... 21 Római szinház Arlesban . 9 6
Gabel'al Tarik (a gibraltári szoros) 23 Napóleon szülőháza Ajaccióban 97
Utcza Lissabonban ... ... ... ... — 25 Corte ... ... ... 98
Cintra vára ... 27 Monaco ... 99
Belem kolostor ... ._ 28 Franczia bucsújárók ... 100
A belemi kolostor kapuja 29 A Tower ... ... 101
A belemi kolostor kertje ... ... .. 30 Landsend fok Cromwallban 103
Harangozás a szevillai székesegy­ Wight sziget ... ... ... ... _. ... 105
házban ... 35 Loch Lomond tó partja ... 107
Az Alkazar Szevillában ... 37 Tennyson aldworthi kastélya, ahol
Bikaviadal 39 meghalt... 111
A baszkok 41 Hitvalló Eduárd sirja a Westmin­
Spanyol czigányok táncza ... 4;> sterben .. ... ... ... ... 113
Hidfő és mecset Cordovában 47 Dublini királyi palota ... ... 115
Az aranjuezi kastély 49 Legrégibb tőzsde Londonban .. 117
A Puerta Sol Toledoban 51 A londoni uj tőzsde 119
Az Oroszlán-udvar az Alhambraban 53 Yorki székesegyház 121
A Generalife Granadában .. ... ... 54 A londoni szent Pál templom táv­
Cordobai mecset benseje 55 latban ... ._ 123
Karthagena ... 57 I Ugyanannak harangjai ... ... 125
Abencerrageok terme 59 Nyakon csípve ... . 127
Bellevue kastély Szedán mellett... 60 i Combermere kastély 131
Pásztorok a landeok vidékén... ... 63 i Végrehajtás Irhonban 135
A szent Trophimno templom és az Királyi sirbolt a canterbury-i szé­
obeliszk Arles piaczán ... ... ... (>7 kesegyházban 139
A pápai palota Avignonban ... .... 68 Place Royale Brüsselben ... 140
Hajó-kikötő részlet Toulonban 69 Az antwerpeni tőzsde ... ... 143
Mont-Dore völgy ... ... ... 71 A tanácsház Brüsselben 145
Mentone ... ... ... 73 Brüssel város főtere ... 147
A saint-denisi diadalkapu _ 75 Antwerpeni főegyház .. 149
Villamos bérkocsi 77 Vásártér Brüggeben ... 151
 TA UTALOM 6Ő!t

Oldal Oldal
Tanácsház. Löwenben ... 153 Victor Emanuel-hid a Szt-Bernát-
I leringhalászat ... ._ 157 hegyen ... 239
Flamand halászok 161 Részlet a Rigi-vasutból ... ... ... 243
Királyi palota Amsterdamban ... 165 Rosenlaui völgy aberni Alpesek közt 244
Uj piacz Amsterdamban ... ... .. 168 j Az Apenninek Perugia vidékén ... 245
A parlament palotája Berlinben 169 | A Como-tó partján . ... 247
A Rajna völgye Bingennél 171 j San-Remo. ... ... ... ... ... 249
Helgoland partja ... ... ... 173 Olajfa ... ... 251
Lübeck városának főtere ._ 175 Carrara város _ 253
Rüdesheim a Rajna mellett ... .. 179 A római Campagna ... ... ... ... 255
Heidelberg ... _ 181 A Colosseum és környéke Rómában 256
Heidelbergi palota udvara ... ... 183 Subiaco ... ... 257
Részlet a thüringiai erdőből ... ... 185 Sorrento 258
Prebischthor... ... ... ... 186 Arraccia ... .. ... 259
Hullaégető Hamburgban 187 A tengerpart Sorrento és Castella-
Parasztleány Felső-Bajorországból 189 mare között .. .. ... ... ... ... 261
Sváb paraszt.. 189 i Az Aetna lávája Cataneánál... ... 262
ElszáBzi nők ... . . . ... 191 j A Vezúv Strabo korában] 263
A strassburgi münster 193 Velencze kikötője 265
A berlini királyi vár legrégibb Milanói dóm... 267
része ... ... 195 Nyilvános irnok Nápolyban ... ... 269
A berlini múzeum 197 A velenczei Szt-Márktér galambjai 271
Parkrészlet Sanssoucinál 199 Vándorló olasz muzsikusok 272
Az Elbe hidja Hamburgban ... ... 200 Cavour szobra Turinban ... ... .. 273
Brémai színház ... ... .. 201 A Superga székesegyház Turinban 274
Régi vár benseje Stuttgartban 203 Genua 275
Neuschwanstein Bajorországban . 205 Mantua ... _ _. 277
Drezda ... ... 206 Velenczei kilátás a Riva Degli
Északkeleti tengeri csatorna 207 Schiavoniról ... ... 279
A kölni székesegyház ... ... 209 j A Szent-Márk-tér Velenczében ... 280
Az erfurti székesegyház ... 211 A Szt-Márk templom Velenczében 281
A wittenbergai vártemplom 212 A Certosa kolostor Páviában ... 282
Sigmaringen kastély 213 A San-Vitale Ravennábarf ... ... 283
Szálloda a Pilátuson ... .... ... 214 A ravennai bazilika 284
Az ördög hidja a Szent-Gotthard- Ferde tornyok Bolognában 285
uton 217 A Medici-palota Flórenczben... ... 286
Via mala ... ... ... 219 I A pisai székesegyház ... ... 287
Átkelés a Mont-Blanc jégmezején 221 ! A sienai székesegyház... ... ... ... 289
Materhorn 222 Assisi 291
A Rigi vasút 223 Urbino, Rafael szülővárosa ... ... 292
Interlaken és a Jungfrau 225 Loretto 293
Bellinzona Tessin kantonban 227 i A Laterán Rómában ... 295
Pihenő kunyhó a Mont-Blancon... 229 Colosseum ... 296
Luzern 233 Capitolium Rómában .. ... 297
Montreux ... 235 Sirok utczája Pompejiben... ... ... 301
Schatthauseni vízesés 237 Obaervatorium a Vezuvon ... ... 302
 Oldal Oldal
Isthia vára .. ... 303 Bukovinai magyarok ... ... ... 361
Uaeta 305 Lacroma ... 362
A székesegyház Palermóban .. .. 3U7 Dalmát leány . . . 363
Az Aetna kitörése ... ... ... ... 309 Spalatói dalmát nő . . 364
Pillantás Rómára 310 Spalatói dalmát férfi ... 365
Az uj parlamenti palota Bécsben 311 Dalmaták a Bocche-ból 366
Alpesi tó fenyvesekkel és sziklacsúcs 313 A szárazföldi kapu Zárában .. ... 367
Alpesi tengerszem (Königs-See Ba­ Zára főtere ... _i _. ... ... ... 36'J
jorországban) 314 Spalato ... 370
A Vajolett-Droy megmászása a Diocletian palotája.. ... ... 371
Rosengarten-csoportban .. 315 Mohamedán szláv ._ ... 373
A Dráva eredete ._ 316 Bosnyák család 374
Kalvária-hegy az adelsbergi bar­ Bosnyák kecsketolvaj 375
langban ... ... 317 Herczegovinai leányok 376
Miramare 319 Mohamedán ház Herczegovinában 377
Dalmát partok a Cattarói öböl nyi­ Bosnyák mezőváros utczája Bródon 379
lasánál 321 Vásár Banjalukában ... ... 381
Részlet az Óriás-hegységből 324 Narenta-hid Mostarban .. ... 383
Karlsbad vidékéről 325 Bosnyák b é g 384
Királyi vár Krakkóban ... 331 A Duna bolgár partjáról ... 385
Uj börze Bécsben ... ... ... .333 A Kazán-szoros ... 386
Burgring .. 335 Részlet a dunai Vaskapuból 387
Szent-István templom .. 336 A Duna deltája ... 389
A bécsi fogadalmi templom .... 337 Athos-hegyi zárda ... 391
Az uj operaház ... 338 Az Iszker hegyszoros .. 393
Az uj udvari szinház .. ... 339 Hainköi szoros a Balkánban 395
Régi császári palota homlokzata .. 340 Tirnova ... •- 396
A bécsi uj városház .*_. _ 341 Az oláh határon 398
Az uj egyetemi épület Bécsben . 342 Vagyonosabb oláh férfi ... ... ... 399
Az Erzsébet-híd... ... .. ... 343 Oláh nő 400
Schönbrunn ... ... ... ... ... 344 Oláh paraszt és pópája .. ... ... 401
Salzburg ... ... 345 Oláh czigány muzsikusok 403
Triest ... ... 347 Oláh katonaság ... ... ... ~ 405
Az aranykapu Polában .. 349 Bukaresti vízmű a cismegui ker­
Tengermelléki szlávok 350 tekben ... 407
Innsbruck .. ... 351 Oláh leányok Tum-Severinből .. 409
Ambras vára Tirolban .. 352 A csernavodai Dunahid ... .. .. 410
Tyrol vár Meran mellett .. ... 353 Szerb parasztok Belgrád környé­
Prágából ... 354 kéről ... - - 412
A Hradschin ... 355 Előkelő szerb nő 413
A Kolozsváry-testvérek Sz.-György Szerb kanász Nis vidékéről 414
szobra Prágában ... 356 Szerb főpap ... .. ... 415
Karlsbadi ivócsarnok (Collonade) 357 Egyetem Belgrádban ... 416
A Flórián-kapu Krakóban . ... ... 358 Székesegyház Belgrádban... 417
Krakó főtere... .359 Mihály fejedelem ércz-Bzobra és a
Krakói egyetem 360 szinház .. 418
 Olilal Oldal
A kragujeváczi fegyvergyár ... 419 Görög nő szkafióta öltözetben . . 481
Nis török negyedéből 420 Görög leány Korfuból . .. .. 482
Niai várkapu... ... ... 421 I Az athéni akadémia ... ... 483
Klőkelő montenegrói nő ... 423 Piraeus ... ... ... ... 485
Montenegrói őrszem 425 Theseus temploma ... ... ... 486
Antivari erődje 427 A korint husi csatorna 487
Montenegrói martalócz 428 Patras .. 489
Czigány nő Sophia környékéről ... 431 Larissa ... 490
Bolgár férfi ... 432 j Korfu .. ... .. 491
Bolgár nő ... 432 Vásárosok Korfuban „492
Bolgár leány ... 432 | Délorosz síkság 494
Paraszt asszonyok Sophia környé­ Délorosz pusztaság... ... ... 497
kéről - ... 433 Keres ... • ... 499
Bolgár parasztház belseje 434 I Odessza kikötője . . . . 501
Buzanyomtatás a bolgároknál 435 j Boulevard Odesszában.. ... 503
Sophia .. ... ... . 437 \ Yalta Krim félszigetén ... 505
Sophiai székesegyház 438 Kozák fő ... ... 500
Fejedelmi kastély Sophiában... . 439 Alupka Krímben ... 507
Ruscsuk ... . 441 Czári nyaraló Livádiában .... ... ... 509
Várna 443 Medvevásár Beresowban 513
Maricza-híd Filippopolban 444 Bölények .. ._ ... 515
Tirnova ... ... 445 Orosz paraszt 519
Bolgár pásztor ... 446 Kancsuka (nogajka). 520
Sophia templom 447 Szentpétervári képek 521
Egy lap a Koránból ... 449 Vallásos körmenet Szentpétervárit 522
Török asszony és leánya .. 451 Szentpétervári képek 523
Háremhölgy .. 452 Kozák táncz 524
Előkelő hárem belseje 453 Déloroszországi parasztnő .. ... ... 525
Török kávéház 455 Lengyelek . 527
Albán 457 Blagovjecsenszkij templom Moszk­
Albán hadi táncz 459 vában ... 528
A török képviselőház első ülése ... 461 Orosz parasztház ... 529
Nizam-csapat 462 Orosz parasztszoba .. 531
Konstantinápoly vidéke 463 Orosz pópa ... ... ... 533
Utczai alakok Konstantinápolyban 465 Asztali áldás... ... 534
Csilandari Athosi zárda udvara ... 467 A molokáni felekezet istentisztelete 535
Részlet Szalonikiból ... .. ... 469 A szentpétervári akadémia ... ... 536
Skutari ... ... ... ... 470 Orosz női viselet ... ... ... 537
Kandia kikötője 471 Orosz bojár nő ... 538
Török asszony Káneából 472 Orosz troika ... ... ... ... 539
A mai Athén és az Akropolis ... 473 Halászok a Kaspi-tengeren ... 540
AParnassus völgykatlana Delphivel 474 A tőzsde-tér Szentpétervárott ... 541
Királyi palota Athénben ... ... .. 475 A téli palota Szentpétervárott ... 543
A Parthenon ... 476 Az Izsák-templom Szentpétervárott 544
Görög kávéház Piraeusban ... ... 477 Nagy Péter szobra Szentpétervárott 545
Görögök nemzeti viseletben ... ... 479 II. Katalin czárnő szobra . 547
 Oldal Oldal
l'eterhof 549 I A Dyrafjord Izland szigetén 593
A moszkvai nagy harang ._ 550 j A nagy geyser Izland szigetén ... 594
Troitzkij klastrom Moszkva mellett 551 Christiansborg palota Kopenhágáb. 596
A varsói királyi palota 552 Christiansborg palota udvara . ... 597
r

A nisni-novgorodi vásár ... 553 A Thorwaldsen-muzeum ... 599

Részlet Kiewből .. 554 Frederíksborgi várpalota __ 600
A kiewi lánczhid ... ... 555 Kronborg várkastély Helsingörben 601
A kiewi Lavra-zárda főhomlokzata 556 Izlandi népviselet ... .... ._ 603
Helsingsfors ... 557 Izlandi népviselet ... ._ 604
Finn népviselet 559 j Vacsora egy izlandi templomban 605
Finn halász ... ... _. ... ... 561 Halottszállitás ... ... ... ... 606
Turku _ ... ... ... 565 Utcza Rejkjavikban .-. 607
Lappiandi 566 j Kiásott Vikinghajó ._ ... 611
Szamojédek ... ... ... ... 567 Skandináv fatemplom 613
Szamojéd kunyhó és szánka rén­ Vásártér Stockholmban ... ... ... 614
szarvas fogattal 568 A stockholmi emelőgép 615
Osztyák vadászok ... ... 569 Az upszalai vár 616
Tatár férfi 570 Az upszalai dóm ... .... ._ 617
Öreg tatár nő 571 Hegyi lappok ... ... 623
Tatár gyermekek lóháton... .. ... 572 Lapp szánkó rénszarvassal 625
Tatár postás... .... ._ 573 Sarkvidéki jégfjord ... 629
Kalmükök ... ... ... 574 Ibsjóven öböl Spitzbergán... ... ... 632
Lapp kunyhó _. ... 575 Eszkimó csolnak ... ... 633
Zsilip Skandináviában 578 Éjféli nap Spitzbergán 635
Norvég fjordok ... ... 580 Nansen sarki öltözetben 641
A Moldefjord 581 A jégbe szorult „Tegetthoff" 643
Trollhátta vízesése 585 Wilczek gróf ... 645
Norvég földmives ._ 586 Payer 647
Norvég asszony 587 A Ferencz József-földről 649
Éjszaki sarkfény -_. 589 Fókára leső eszkimók 653
Lappiandi vidék... : 591 Sarkvidéki táj 656