Móricz Zsigmond 1879-től 1942-ig élt.

Magyar író, újságíró, szerkesztő, a prózairodalom egyik

leghíresebb alakja. A Légy jó mindhalálig című regényét 1920-ban adta ki. A műfaja társadalmi
regény. A főszereplő Nyilas Mihály, aki a debreceni kollégium diákja. 1936-ban és 1960-ban is
megfilmesítették a regényt.

A regény elején megismerkedünk Nyilas Misivel: egy kitűnő, szorgalmas kisfiú. Egy szegény családból
származik és ezt nagyon szégyenli. Félénk és gyönge gyerek: sokat sír és majd elájult attól, ha csak a
nevét mondják ki. Egyszer egy osztálytársa egy munkát ajánlott neki: egy vak öregúrnak kellett egy
órát felolvasni az újságból, s ezért havonta három forintra tehet szert. A kisfiú elvállalta a munkát, s
nem sokkal később Gyéres tanárúr, a latintanár, megbízta, hogy tanítsa latinra és számtanra Doroghy
Sándort havi két forintért. Misi végül ezt a munkát is elvállalta.

Mihály iskolai nyugalmába az tett felbolydulást, hogy mikor egy nap végzett a felolvasással, az öregúr
adott neki egy forintot, hogy tegye fel a lutrira, másnéven lottóra. Ezt meg is tette ám a szelvényt,
melyre a számok voltak írva, elvesztette. Barátai kinyomozták, hogy a szelvényt nem elvesztette,
hanem valaki ellopta. A városban híre ment, hogy valaki elvitte a nyerő szelvénnyel, vagyis az öregúr
szelvényével a nyereményt. Mikor ezt megtudták barátja apja feljelentette a rendőrségen. Misit
minden nap behívták az igazgatóhoz kivallatni. Az igazgatóúrnak annyira elege lett a kisfiúból
harmadnapra, hogy bezáratta az egyik szobába. Ott a fiú rájött, hogy őt itt mindenki utálja és lenézi.
Másnap bátyja megjött és beszélt az igazgatóval. Mikor kijöttek az irodából az igazgató dicsérte a
kisfiút, hogy milyen szorgalmas, de erre ő azt felelte, hogy soha többet nem teszi a lábát Debrecenbe.
Bátyja azonnal elvitte, de Debrecenben kellett maradniuk, mert megbetegedett. Betegsége után
közölte, hogy az emberiség tanítója szeretne lenni, vagyis költő. S egy dolog van amit minden
embernek tudnia kell: légy jó mindhalálig!