Az árvaság léthelyzete az epikában

Kármán József: Fanni hagyományai

Kármán József a szentimentalizmus korának elismert írója. Regényében a női lélek
feltárására vállalkozott. Az első én- regény a magyar irodalomban, és az első lélekábrázolási
próbálkozás is. A regényben mindent a Fanni szemszögéből látunk, a rajta kívüli világ
eseményei háttérbe szorulnak. Csak az a fontos belőlük, amit Fanni is fontosnak tart, ami
hatással van rá.
Egyszerű cselekménybonyolítású regény, amely kevés úgynevezett epikai elemet
tartalmaz. A hangsúly a belső tartalmakon, a lelki történéseken van. Az események
kronológikus rendben haladnak, laza ok- okozati kapcsolat van köztük és egy évet ölelnek
fel. A mű központi elemeit az érzelmek, az elvágyódás, a szerelem alkotják. Végig az emberi
érzések, a lélek rezdülései a fő motívumok. Ettől szentimentális a regény, magán viselve a
kor igényeinek megfelelően a szentimentalizmus stílusjegyeit.
A kisregény témája egy befele forduló, érzékeny lelkű fiatal nemeslány boldogtalan
szerelme és hervadása vagyis a szerelem beteljesületlensége miatt bekövetkező halálának
története.
Kármán a hősnő és környezete ellentétbe helyezésével egyfajta társadalomkritikát
fogalmaz meg: a korabeli feudális magyar társadalmi rend elmaradott vonásait ábrázolja.
Az, hogy a regény főhőse nő, még jobban hangsúlyozza az elnyomás, a
kiszolgáltatottság ábrázolását, hiszen a nők a kor társadalmának legkiszolgáltatottab
rétegéhez tartoztak. Még a nemesi származású nők sem dönthettek sorsukról, saját életükről.
A Fannihoz hasonló sorsú nemes kisasszonyok Magyarországon szürke hétköznapjaikat
élték, reménytelenségben, boldogtalanságban, szót fogadva szüleiknek , akik pedig
merészebbek voltak és vállalták, hogy szembeszállnak a szülői akarattal, mert érzelmeik,
szerelmük volt a fontos, azoknak nyomorultan, szegényen és rejtőzködve kellett élniük.
Kármán egy akkori tipikus engedékeny női sorsot ábrázolt, így a regénynek volt aktualitása.
A regényben sok a lírai elem, például az író gyakran él párhuzammal hősnője
lelkiállapotának ábrázolása során, aki azért szenved, mert elszakították szerelmesétől. A
természeti képek segítik Fanni érzelmeinek visszaadását. A kor átlagirodalmából messze
kiemelkedik természetes , választékos, könnyed stílusával. Ez a stílus kellemesen hangzó
rövid mondatokra épül, van benne valami könnyed báj és finomság. Nagy erénye a műnek a
tömörség is, az író néhány vonással, jelzővel képes megteremteni egy- egy epizód
atmoszféráját s így élővé varázsolja Fanni környezetét.
A regény szerkezete arányos, átgondolt, tudatosan komponált. Négy szöveg alkotja:
három fiktív bevezetés és a főrész. Az első személyű megszólalást három kitalált elbeszélői
szólam vezeti be. A három elbeszélői szólam egyike a szerkesztői előszó, amely arról tudósít,
hogy került a Fanni hagyatéka a Uránia szerkesztőihez, a másik a Fanni sorsát külső
nézőpontból összegző bevezetés, amely Fanni szerelmének a szólama, az olvasó megismeri
belőle a hősnő élettörténetét, egy a hagyatékra rávilágító személyes hangú szöveg, szintén a
szerelme, T- ai Józsi szólama. A főrész pedig Fanni naplójegyzeteit és leveleit tartalmazza, a
neki írt leveleket, válaszokat nem. A három elbeszélői szólam közül a Fannié a meghatározó.
 Fanni félárva, mert elvesztette édesanyját és bátyját. Esténként rájuk szokott gondolni
és hozzájuk vágyik a holtak birodalmába. Hiányérzete nagy, legjobban a szeretetlenségtől
szenved, mert édesapja szigorú és keményen bánik vele, mostohaanyja és mostohatestvérei
pedig folyton kínozzák, szolgálónak használják.
Szívesen segít másokon, mert érzékeny mások szenvedésére is. Egy faluvégére
költözött bánatos, kétgyermekes özvegyasszonyt első látásra megszeret, átérzi szenvedését,
meg azt, hogy jó nevelést kapott egykor s gazdag lehetett, mint az ki is derül. Anyja főnemesi
származású volt, ő maga is báróhoz ment férjhez, de eladósodtak, a férj váratlanul elhunyt, s
a hölgy mindenét el kellett adjon, hogy törlesszen. Fanni családjának nem tetszik a
barátságuk, szemrehányást tesznek, hogy koldusokkal barátkozik. Fanni viszont már nem
annyira boldogtalan, hisz van egy meghitt bizalmasa, barátnője, aki sok jótanáccsal látja el
ami a szerelmet s a kapcsolatokat illeti. Józanságra, megfontoltságra inti, ne szeressen bele
egy olyan férfibe, aki nem méltó a szerelméhez. Arra biztatja, hogy bálon vegyen részt.
Felszabadultan táncol, s bele is szeret egy férfibe, aki másnap meg is látogatja a családot.
Jómodorú fiatalember, megnyeri a családtagokat, még a szigorú apát is, aki elismeri, hogy
tanult ifjú. Fanni szerelmét a fiú viszonozza, ezért nagyon boldog. Teljesen más színben látja
a világot, úgy érzi, mindenkit szeret, mindenkit meg tudna ölelni. Arra kéri Istent, hogy óvja
meg a botlástól, mert az ő szíve tiszta,és szerelme mentes a testiség salakjától. Azonban nem
lehet sokáig boldog, mert mindenki ellene fordul: a társaságbeli hölgyek bírálják, pletykálják,
ócsárolják, csúf hazugságokat terjesztenek róla. Fanni tudja, hogy gonoszságuk mélyén
irigység rejtőzik, ugyanis minden lány magának szerette vona T- ai Józsit. Közben új vendég
érkezik, gróf É- né, aki ismeri a bárónét, így segít rajta,de ez a helyzet nem épp kedvező
Fanninak, aki örül a barátnője sikerének, viszont megint magára marad. Ráadásul a boldog
szerelemnek is vége, mert apja leszidja amiért szerelmi ügybe keveredett, a fiút pedig
ócsárolja, hogy „ingyenélő, kóborló, se kenyere, se háza”, közben szoknyák után futkos.
Fanni boldogságának, reményeinek, álmainak örökre befellegzett. Helyzetük kilátástalan,
reménytelen.
Fanni életerejét veszíti, nagyon boldogtalan, mert rosszul bánnak vele, testvérei
kicsúfolják fájdalmát, mostohaanyja élvezi megaláztatását. Mindenki a „szerelem betegének”
csúfolja. Magányba rejtőzik, mert a csend legalább a lekezelő társasággal ellentétben
gyógyítja szívfájdalmát. De ettől is megfosztják, mert arra kényszerítik, hogy bájcsevegjen,
közben gorombák vele. Maradék életkedvét, életerejét is elveszíti, úgy gondol a halálra, mint
megváltásra. Nagyon legyengül, felépülése visszafordíthatatlan, apja megbánja
gorombaságát, zsarnokságát, szigorúságát,de már késő: Fanni a szerelme karjaiban hal meg.
Fanni a tiszta, erkölcsös, odaadó, hűséges nő típusát testesíti meg. Érzelmes, naív,
szentimentális lélek, aki szeretetre vágyik, s a szeretetlenségbe hal bele. Lassú lelki
haldoklása durva, érzéketlen környezete számlájára írható. Az emberi világot gonosznak,
kegyetlennek érzi. Az őt körülvevő világ keménysége , hidegsége elkeseredést vált ki
belőle.Végig a halálba készül, mert nem lehetnek együtt szerelmével. Fokozatosan
idegenedik el környezetétől, menekül a komor hétköznapok elől, menekül az emberi
társadalomból, amelyet bántónak, taszítónak érez. Saját halálát nem veszteségként éli meg,
hanem a kiteljesedés lehetőségét látja a halálban, a tökéletes boldogság ugyanis csak a halál
utáni örökéletben érhető el.
 Fanni árnyalt és egyénített lélekrajza és a lelki fájdalom érzékletes megjelenítése
külön művészi értéket képvisel a regényben.