I.

Ügyészi vád

A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Főügyészség B.1345/2009. számú vádiratában Koncsek Zsolt vádlottat vádolt 1
rendbeli a Btk. 282/A. § (1) bekezdésében meghatározott, de a (3) bekezdés szerint minősülő és büntetendő
forgalomba hozatallal jelentős mennyiségre elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntettének a kísérletével.

A vád szerint a vádlott 2009. január 22-én 13 óra körüli időpontban V-ban a P. Áruház parkolójában egy ismeretlen
személlyel találkozott, aki azzal bízta meg, hogy kábítószert csempésszen át Ukrajnába, melyet B-on az első
benzinkútnál vesznek át tőle. E feladat sikeres végrehajtásáért az ismeretlen személy 100 USA dollárt ajánlott fel a
vádlottnak, mely ajánlatot a vádlott elfogadta. Ezt követően az ismeretlen személytől összesen 406,8 g olyan
kábítószert vett át, amely kokain-hidrokloridot tartalmazott.

Az átvett kábítószert vádlott az ugyancsak az ismeretlen személytől kapott, kávéörleményt is tartalmazó zacskóba
tette, majd egy szigetelőszalaggal átkötötte, és az általa vezetett ukrán forgalmi rendszámú gépkocsi motorterének
ablaktörlő alatti üregébe rejtette el. A vádlott által vezetett gépkocsit, melyben a felesége S. M. ukrán állampolgár is
tartózkodott, még aznap 17 óra 55 perckor a beregsurányi határátkelőhely kilépő oldalán a Vám- és Pénzügyőrség ott
szolgálatot teljesítő pénzügyőrei ellenőrzés alá vonták, és az általa átcsempészni kívánt kábítószert megtalálták és
lefoglalták.

II.

A vádlott személyi körülményei

Koncsek Zsolt vádlott ukrán állampolgár, bemondása szerint az általános iskola 8 osztályát végezte el, burkoló
foglalkozású, nős, egy kiskorú gyermeke van, havi jövedelme 100.000.- Ft-nak megfelelő összeg, vagyona egy
lízingelt személygépkocsi egymillió forint értékben, büntetve nem volt.

III.
A védelem álláspontja és bizonyítékai

Koncsek Zsolt vádlott az eljárás során nem ismerte el a büntetőjogi felelősségét.

Nyomozati vallomása szerint 2009. január 22-én a feleségével Magyarországra bevásárolni indult.
V-ban a P. Áruháznál megállt, majd egy tréningruhában lévő, dzsekit nem viselő ismeretlen személy odament hozzá
és kérdezte, hogy nem vinné-e el őt Ny-ra.
Ez a személy beült a kocsiba és elindultak, majd útközben szólt, hogy álljanak meg. Kiszállt, egy kis erdőrész felé
indult, telefonált. Visszajövet megkérdezte tőle, hogy nem akar-e pénzt keresni. Azt közölte vele ez az ismeretlen
személy, hogy olyan gyógyszert kellene átvinni a határon amit tilos, ezért úgy rakja be a gépkocsiba, ahogy ő neki
elmondja, akkor nem lesz gond.
Ekkor elővett a vállán lévő táskából egy papírszalvétába tekert, celluxal becsomagolt fehér színű anyagot, amiről ő
úgy vélte, hogy egy doboz, amiben gyógyszerek vannak.
Mindezért 100 USA dollárt kínált neki, ha átviszi Ukrajnába.
Azt mondta, hogy a gyógyszereket B-ba kell vinni az első benzinkútra.
A vádlott tárgyaláson tett vallomása szerint olyan könnyedén adta elő neki mindezt az ismeretlen személy, hogy ő
úgy vélte, hogy nem lehet baj és a megbízást elvállalta.
Ezt követően ezt a gyógyszernek vélt anyagot átvette tőle, és továbbhajtott, de az ismeretlen személy már nem
utazott velük, hanem a parkolóban maradt. Állítása szerint a következő parkolóban ő megállt és e személy
utasításának megfelelően az általa adott kávés tasakba belehelyezte a szert és jól körberagasztotta szigetelőszalaggal.
A becsomagolt szert ezután el is rejtette a gépkocsiban a motortér bal oldalán az ablaktörlő alatt kialakított gyári
üregbe.
Ezt követően továbbhajtott Ny-ra, és bevásárolt.
Állítása szerint a felesége végig aludt a hátsó ülésen, nem hallhatta miről beszél ő az ismeretlen személlyel,
egyébként sem ért magyarul a házastársa.

A vádlott már az első meghallgatása során úgy védekezett, hogy ő nem gondolta, hogy az ismeretlen személytől
kapott csomagban kábítószer van, azt gondolta, hogy gyógyszert kell átvinnie a határon.

Miután elfogták őt, azt követően megmutatta a vámosoknak, hogy hol van elrejtve a csomag, de nekik is azt állította,
hogy tudomása szerint gyógyszert kellett átvinnie a határon.

T. L., Sz. Zs. pénzügyőr tanúk szerint is a vádlott meglepődött arcot mutatott, amikor kiderült, hogy gyógyszer
helyett kábítószer van a kávés zacskóban.

IV.

A vád bizonyítékai

Az elkövetés körülményeiből, különösen abból, hogy a vádlott az ismeretlen személytől kapott csomagot még egy
kávéörleményt is tartalmazó kávés zacskóba is beletette, majd ezt követően azt szigetelő szalaggal átkötötte és a
gépkocsijában elrejtette, valamint a fuvardíj nagyságából teljes bizonyossággal lehet arra következtetni, hogy a
vádlott tudott arról, hogy kábítószert kellett volna átcsempésznie.

A tárgyaláson azt állította, hogy nem gondolta át miért kellett a gyógyszeres dobozt még kávés zacskóba is berakni.

R. A. igazságügyi vegyészszakértő a tárgyaláson kijelentette, hogy egy átlagos hétköznapi ember számára is gyanút
keltő kellett, hogy legyen a csomagolás ezen módja.

Ugyancsak hasonlóan nyilatkozott T. L. tanú pénzügyőr, aki szerint egy hétköznapi ember számára is gyanús lehetett
volna a csomagolás módja.

A vádlott végig az eljárás során arra hivatkozott, hogy tudomása szerint gyógyszert kellett volna átcsempésznie a
határon és ezt Sz. Zs. pénzügyőr tanúnak is mondta a gépkocsi átvizsgálásakor, azonban S. M. tanú, a vádlott
felesége a tárgyaláson azt állította, hogy a férje azt közölte vele, hogy valami fogorvosi, vagy orvosi készítményt
adott neki ez az ismeretlen személy, hogy szállítsa át a határon.

R. A. igazságügyi vegyészszakértő még azt is elmondta a tárgyaláson, hogy a kábítószer kereső kutyák munkáját
megnehezíti az az elrejtési mód, amit a vádlott is alkalmazott, vagyis, hogy kávéörleményt tartalmazó kávés
zacskóba rakta bele a kábítószert.

A fuvardíj nagyságából is gondolhatta volna a vádlott, hogy nem gyógyszer átcsempészésére kérte őt meg az
ismeretlen személy.
A tárgyaláson maga is bevallotta, hogy számára is gyanús volt a 80 km-es útért 100 USA dollárt kapni.

Nem tudott elfogadható magyarázatot adni arra vonatkozóan sem, hogy miért kellett az alig több mint 40 dkg súlyú
állítólagos gyógyszert gépkocsival átszállítani a határon, miért nem tudta azt az ismeretlen személy maga megoldani.
Állítása szerint: „azért vettem el tőle a csomagot, mert úgy éreztem, hogy nincs lehetősége, hogy átvigye a határon,
hideg volt, ő szabadidő ruhában volt, gondoltam biztos nincs kocsija sem, vagy összetört". (7. sorszámú jegyzőkönyv
4. old.)
Ezzel ellentétben a felesége úgy nyilatkozott, hogy e személy utcai ruházatban volt és sötét színű kabát volt rajta.
Az ismeretlen személy azon viselkedése is gyanút keltő kellett volna hogy legyen, hogy bár azért kérezkedett be a
vádlott gépkocsijába, hogy Ny-ra vigye, mégis útközben egy parkolóban váratlanul kiszállt megkérte, hogy vigyen át
a határon egy csomagot. Az ismeretlen személy egyébként V-ból a határral ellenkező irányba indult el a vádlottal és
állítólag hírtelen meggondolta magát, kiszállt, és a parkolóban ott maradt egyedül.