BH1998. 263.

1. A városi bíróság mint fiatalkorúak bírósága az I-III. r. vádlottakat a közveszéllyel fenyegetés

bűntette [Btk. 270/A. § (1) és (3) bek.] miatt ellenük emelt vád alól felmentette.
2. A megállapított tényállás lényege a következő.
3. Az 1996. év elején az I. r. és a II. r. vádlott az úton szánkóztak olyan módon, hogy a szánkót
gépkocsival húzták. Ekkor találkoztak az újságíróval is, aki autóval közlekedett az utcán. A helyi újságban
hamarosan megjelent egy újságcikk az újságíró tollából, melyben - neveket nem említve - a szánkózó
fiatalokról írt.
4. Az I. r. vádlott és társai a cikk szereplőiben felismerni vélték magukat, és úgy gondolták, hogy a
kisvárosban más számára is egyértelmű, hogy róluk van szó. Mivel a cikk a vádlottak szerint valótlan
állításokat tartalmazott, torzító volt, így személyükre nézve sérelmesnek találták az írást, az felháborította
őket. A cikk megjelenése után az I-III. r. vádlottak találkoztak, s ekkor szóba került a sérelmes újságcikk,
és a vádlottak megbeszélték, hogy a cikk írójától elégtételt vesznek úgy, hogy olyan „látszatbotrányt”
keltenek, aminek az újságba is be kell kerülnie. A vádlottak kíváncsiak voltak arra, hogy a sajtó mennyire
túlozza el, illetve másítja meg a valóságot a szenzációhajhászás érdekében. A tervezgetés közben több
tréfának vélt ötlet is elhangzott, melyek közül a vádlottak a IV. r. vádlott által felvetett „bombát” találták a
legjobbnak. Elképzelésük szerint készítenek egy bombának látszó, de valójában ártalmatlan tárgyat, melyet
valahova kihelyeznek. A vádlottak az „álbomba” konkrét megvalósításáról nem egyeztek meg.
5. Pár nap múlva a III. r. vádlott meglátott egy 20x6 cm-es, gyári csomagolású agyagszínű gyurmát,
eszébe jutott a bomba ötlete, és azt elvitte az I. r. vádlottnak. Ezt követően az I. r. vádlott - akinek
elektroműszerész szakképesítése van - hozzálátott a „bomba” készítéséhez. Alkatrészként zömében otthon
talált tárgyakat használt fel. A szigetelőszalagot a II. r. vádlott vitte, aki segített az azzal való
körültekerésben is. Az I. r. vádlott a „bomba” készítéséhez semmilyen külön szakismerettel nem
rendelkezett, csak az akciófilmekben látottak alapján szerelte össze a „bombát”. Miután a „bomba”
elkészült, azt a II. r. vádlott vitte magával, betette az autója kesztyűtartójába azzal a szándékkal, hogy azt
majd valamely - előre meg nem beszélt - helyen kiteszi.
6. A „bomba” legalább egy hétig az autóban volt. 1996. március 3-án a hajnali órákban a II. r. vádlott
éppen haza tartott a szórakozásból, mikor a nagytemplom előtt elhaladva gépkocsijával, esszébe jutott,
hogy a bombát ott teszi ki. Ezt követően a felépítésében és külső megjelenésében a szakembereket is
megtévesztően az éles robbanószerkezethez hasonló tárgyat a téren levő főszékesegyház főbejárata előtt, a
jobb oldali oszlopdíszek takarásában a földre helyezte el. A bombának látszó tárgyat a székesegyház
sekrestyése találta meg 6 óra 50 perckor, majd riasztották a rendőrséget.
7. A bomba észlelését követően elrendelt riasztás során a székesegyházból 45 hívőt kellett azonnal
eltávolítani, a délelőtt folyamán megtartandó három misét - melyen több száz ember vett volna részt - a
jezsuita templomban kellett megtartani. A város központi részén levő forgalmas teret 10 óra 20 percig
lezárva kellett tartani.
8. Az elsőfokú bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a vádlottak tényállás szerinti cselekménye
nem valósított meg bűncselekményt, ezért a vádlottakat az ellenük emelt vád alól felmentette.
9. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész jelentett be fellebbezést az I. r., a II. r. és a III. r. vádlott
terhére, a büntetőjogi felelősségük megállapítása és büntetés kiszabása érdekében.
10. Az ügyészség álláspontja az volt, hogy bár a törvényi tényállás a fenyegetés konkrét
megnyilvánulásaként a tény állítását jelöli meg - amelynek a vádlottak cselekménye nem teljesen felelt
meg, mert az a tényállítást nélkülözi -, a vádlottaknak azonban olyan többlettevékenysége van, nevezetesen
a robbanószerkezet meggyőző látszatát keltő eszköz adott helyen és időben való elhelyezése, ami miatt a
cselekményük a közveszéllyel fenyegetés bűncselekménye törvényi tényállásába illeszthető, vagyis azt
kimeríti.
11. A megyei bíróság az ügyészség álláspontjával nem értett egyet, az elsőfokú bíróság érvelését tartotta
helyesnek arra is tekintettel, hogy a „bombamakett” elkészítése és kihelyezése nem többlettevékenység a
törvény szövege szerinti tényállításhoz képest, hanem más cselekmény, mint amit a törvény
bűncselekménynek minősít.
12. A Btk. 10. §-ának (1) bekezdése határozza meg a bűncselekmény fogalmát, mely szerint a
bűncselekmény az a szándékosan vagy - ha törvény a gondatlan elkövetést is bünteti - gondatlanságból
elkövetett cselekmény, amely veszélyes a társadalomra és amelyre a törvény büntetés kiszabását rendeli. A
törvényhozó valamely cselekményt akként nyilvánít bűncselekménynek, hogy azt a Btk. Különös Részébe
iktatja, annak a törvényi tényállását, valamint a törvényi tényállást megvalósító cselekmény elkövetőjének
a büntetését (a büntetési nemet és a büntetési tételt) meghatározza. A törvényi tényállás a büntetőjogban
garanciális jelentőségű, mivel csak az vonható büntetőjogi felelősségre, akinek a cselekménye
megvalósítja valamely bűncselekmény törvényi tényállását. Ezek a törvényi tényállások világosan
megfogalmazottan, határozottan és körülhatároltan írják le a tilalmazott magatartást, melyből mindenki
számára megállapítható, hogy valaki mikor követ el büntetőjogilag szankcionált jogsértést.
13. A Btk. Különös Részében a törvényi tényállás felsorolása kimerítő, teljes, az ott felsoroltakon kívül
más bűncselekmény analógia útján sem állapítható meg. A Btk. az analógiát nem ismeri, annak
alkalmazására nem ad lehetőséget, a törvényesség maradéktalan érvényesítésének a biztosítása érdekében.
Az alkotmány deklarálja a nullum crimen sine lege elvét mint a jogállamiság egyik alapkövetelményét. A
törvényhozónak módja van arra, hogy a társadalomban kialakuló jelenségeket figyelemmel kísérve
megfelelő gyorsasággal bűncselekménnyé nyilvánítson és büntetéssel fenyegessen olyan társadalomra
veszélyes cselekményeket, amelyek büntetést érdemelnek.
14. A vádiratban a vádlottak terhére rótt és a Btk. 270/A. §-ának (2) bekezdésében meghatározott,
közveszéllyel fenyegetés bűncselekményét az követi el, aki más előtt olyan, a köznyugalom megzavarására
alkalmas valótlan tényt állít, hogy közveszéllyel járó esemény bekövetkezése fenyeget. A bűncselekményt
megvalósító magatartás annak a valótlan ténynek az állítása, hogy közveszéllyel járó esemény
bekövetkezése fenyeget. A törvényi tényállás szerint a közveszélyt fenyegetés formájában kell közléssel
kifejezésre juttatni; a fenyegető tartalmú kijelentés akár egy személy előtt is kifejthető ahhoz, hogy a
bűncselekmény megállapítható legyen.
15. Az adott esetben a vádlottak tényállásban leírt magatartása alkalmas volt ugyan a köznyugalom
megzavarására, cselekményük azonban nem valamely valótlan tény állítása volt, hanem olyan más
tevékenység, amely a törvényi tényállásba nem illeszthető be; a törvényi tényállásban meghatározottól
eltérő elkövetési magatartás viszont a bűncselekményt nem meríti ki, és - az analógia tilalma folytán - a
meghatározottól eltérő bűncselekményi tényállást a jogalkalmazó nem alkothat.
16. Mindezekre figyelemmel a megyei bíróság törvényesnek találta az elsőfokú bíróságnak a vádlottakat
felmentő rendelkezését, mely szerint bűncselekményt nem követtek el, és helytállóan állapította meg azt is
a városi bíróság, hogy a tényállásban írt magatartás a garázdaság bűncselekményének törvényi tényállási
elemeit sem meríti ki. (Bács-Kiskun Megyei Bíróság I. Fkf. 27/1997. sz.)

Közveszéllyel fenyegetés
270/A. § (1) Aki más előtt olyan, a köznyugalom megzavarására alkalmas valótlan tényt állít, hogy
közveszéllyel járó esemény bekövetkezése fenyeget, vétséget követ el, és két évig terjedő
szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.
(2) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha az (1) bekezdésben írt
bűncselekményt radioaktív anyaggal fenyegetve követik el.
(3) A büntetés az (1) bekezdés esetén három évig, a (2) bekezdés esetén öt évig terjedő szabadságvesztés,
ha a közveszéllyel fenyegetés a köznyugalmat súlyosan megzavarta.