Az ember idegrendszere

0. Emlékeztető: Az idegszövet felépítése

- idegszövet: támasztósejtek + idegsejtek = neuronok
- támasztósejtek = gliasejtek: velőshüvely borítást képeznek az axonon, részt vesznek az
idegsejt táplálásában, elöregedett idegsejtek lebontásában
1. Idegsejt (neuron) felépítése
- sejttest (soma): sok riboszóma és RER → intenzív fehérjeszintézis
- rövid nyúlvány – dendrit: általában több, az ingerületet felveszi és a sejttest felé továbbítja
- hosszú nyúlvány – axon: általában egy, az ingerületet a sejttest felől a másik sejt felé vezeti,
vége elágazó végfácskát képez, a másik idegsejttel kapcsolatot létesítő része a végbunkó
- támasztósejtek az axonra tekeredve velőshüvelyt képeznek, két támasztósejt között az axon
csupasz – befűződés
- szinapszis: két idegsejt közötti kapcsolódás, melyen keresztül az ingerület a másik sejtre
átterjed, a két sejt membránja közel kerül egymáshoz, de nem ér össze – szinaptikus rés
az ingerület a preszinaptikus sejt (küldő idegsejt: az a sejt, melyen kialakul és végigfut az
akciós potenciál) sejthártyájáról tevődik át a posztszinaptikus sejt (fogadó idegsejt: az a sejt,
amely a szinapszisba ürülő anyag hatására ingerületbe jön) sejthártyájára
- idegrost: a velőshüvellyel borított axon
2. Az idegsejtek típusai
- csoportosításuk működés alapján:
• érző idegsejtek (sensoros neuronok): ingerület felvétele és továbbítása a
receptorsejtektől
• átkapcsoló idegsejtek (interneuronok / asszociációs neuronok): neuronok közötti
kapcsolat fenntartása, ingerület továbbadása
• mozgató idegsejtek (motoros neuronok): a válaszreakciót kiváltó ingerület
továbbítása az izmok felé
- csoportosításuk felépítés alapján:
• egynyúlványú (unipoláris) idegsejtek: csak gerinctelenekben, sejttestje és egyetlen
axonja van
• kétnyúlványú (bipoláris) idegsejtek: sejttestje és két axonja van, egyik axon általában
receptorhoz, másik axon átkapcsoló idegsejthez kapcsolódik, feladata az ingerek
továbbítása a központba
• soknyúlványú (multipoláris) idegsejtek: sejttestje, egy axonja és sok dendritje van, a
központi idegrendszerben terjedő információk átadása, feldolgozása
3. Az idegsejtek speciális tulajdonságai
- sérülékenyek és nem regenerálódnak
- számuk állandó: embrionális korban kialakulnak és életünk végéig nem osztódnak, csak
pusztulnak
- speciális tápanyagigény: csak glükózt képesek bontani → vércukorszint változása
elsősorban az agyra hat → alacsony vércukorszint → ájulás, eszméletvesztés
- legintenzívebb anyagcsere a szervezetben → nagyon magas oxigénigény → a teljes
nyugalmi oxigén felhasználás 20 %-a az agyba
- nem képesek sem az O2, sem a glükóz tárolására → 1-2 percig tartó oxigénhiány az
idegsejtek pusztulását okozza
4. Az idegrendszer felépítése
- az összekapcsolódó idegsejtek idegrendszert alkotnak
- reflex: az idegrendszer működési egysége, külső vagy belső környezeti változásra
bekövetkező válaszreakció → a szervezet alkalmazkodik a megváltozott körülményekhez

1
 • reflexív: egy receptorból, egy érző idegsejtből, egy központi átkapcsoló idegsejtből,
egy mozgató idegsejtből és egy végrehajtó szervből (izom, mirigy) épül fel
fajtái:
 monoszinaptikus reflexek: egy szinapszissal közvetlenül a végrehajtó szervhez
(érző + mozgató neuron)
 poliszinaptikus reflexek: az érző és a mozgató neuron között egy vagy több
interneuron
• reflexkör: a válaszreakció küldése mellett, a végrehajtó szervekből hozott
visszajelentő működések alapján beállítja a receptor érzékenységét
felépítése:

- legtöbbször reflexek egyidejű, bonyolult működési egységei

• érzékelő rendszerek: információt fogadó, sok neuronból áll
• központi szabályozó rendszerek: az információ feldolgozása
• végrehajtó rendszerek: az információ hatására végrehajtják a válaszreakciót

I. Az elemi idegi jelenségek

1. alapfogalmak
a) Elemi működések:
- az ingerület keletkezése = az akciós potenciál kialakulása
- az ingerület vezetése = az akciós potenciál terjedése
- az ingerület továbbadása a másik idegsejtnek = szinapszisba ingerületátvivő anyag
ürül az axon végbunkójából
- az elemi működéseket a sejtmembrán működése hozza létre, és ezen keresztül terjed az
elektromos jel
- a sejtmembrán alapműködése a nyugalmi membránpotenciál fenntartása
b) nyugalmi membránpotenciál
- minden sejtre jellemző, sejttípusonként állandó érték pl. idegsejt -70 mV
- definíció: a sejtmembrán két oldala között fennálló feszültség(potenciál)különbség
- oka: a sejt belseje és külseje között fennálló egyenlőtlen ioneloszlás, ami töltés- és
koncentráció különbséget okoz, és a sejthártya szelektív áteresztőképessége (nagy
molekulákat egyáltalán nem tud átereszteni, kis ionokat pedig csak kis mértékben)
• töltéskülönbség: sejten belül sok a fehérje → sok negatív töltés, nem tud kijutni a
sejthártya szelektív áteresztőképessége miatt, sejten kívül sok a + ion → sejt belseje
negatívabb a sejten kívüli térnél
• koncentrációkülönbség: sejten belül sok K+, sejten kívüli térben sok Na+ → Na+
bemenne, K+ kimenne, de a sejthártya csak kis mértékben engedi át az ionokat, Na-K-
pumpa fenntartja az egyenlőtlen ioneloszlást, azáltal, hogy 3 Na+-ot juttat ki és 2 K+-ot
juttat be a sejtbe, energia (ATP) felhasználással
2. Akciós potenciál - az ingerület kialakulása
a) fogalma, kialakulása
- csak az idegsejtek (és a receptorok) képesek a nyugalmi membránpotenciál értékét
megváltoztatni inger hatására → ingerület létrehozása

2
- akciós potenciál: inger hatására a membrán két oldala között hirtelen bekövetkező
lökésszerű feszültségváltozás (elektromos impulzus)
- Folyamata:
• ingerlés helyén a membrán depolarizálódik = polaritása +-vá válik (belső felszín
pozitívabb lesz a külsőnél)
• majd repolarizáció: visszaáll a membránpotenciál a negatív értékre
(- fogalmak:
• hiperpolarizáció: ha a nyugalmi potenciálértéknél negatívabbá válik a potenciál
• hipopolarizáció: ha a nyugalmi potenciálértéknél pozitívabbá válik a potenciál, ha a
hipopolarizáció értéke eléri a 0 mV-ot, akkor depolarizációról beszélünk
• túllövés vagy csúcspotenciál: a membránpotenciál pozitívvá válik)
b) kialakulásának sejttani oka:
- inger hatására a sejtmembrán Na+ áteresztővé válik, mivel megnyílnak a nyugalmi
állapotban zárt Na-csatornák →
- a Na+ a sejtbe áramlik, a koncentráció különbség miatt
- ezáltal sejten belül megnövekszik a + töltés mennyisége → sejt belseje pozitívabbá válik a
sejt külsejénél = depolarizáció (+50 mV)
- a depolarizáció hatására (zárulnak a Na-csatornák) a membrán K+ áteresztővé válik, mivel
kinyílnak a sejthártya K-csatornái, így a K+ kijut a sejtből → visszaáll a negatív
membránpotenciál: repolarizáció, sőt hiperpolarizáció: a nyugalmi membránpotenciálnál
negatívabb érték, mivel a Na+ ionok képviselik a sejtben a negatív töltést (-90 mV)
- ezután működésbe lép a Na-K-pumpa és kicseréli a Na+ és K+ ionokat → ezzel visszaáll a
nyugalmi membránpotenciál értéke (-70 mV)
c) jellemzői
- minden vagy semmi jellegű azaz vagy kialakul vagy nem
- csak akkor alakul ki, ha az inger nagysága elérte a küszöbértéket →
- mindegy, hogy az inger mennyivel nagyobb a küszöbértéknél, mindig AP-t vált ki
- állandó érték (az AP,) és lefolyása mindig ugyanolyan
- az AP alatt a sejtmembrán ingerelhetetlen → tartós depolarizáció nem váltható ki
- az inger nagysága az AP-k időegység alatti számában – frekvenciájában – van kódolva =
frekvenciakód (nagyobb inger több AP-t vált ki időegység alatt)
3. Az ingerület vezetése
- Az AP a keletkezési hellyel szomszédos membránterületekre is átterjed, mivel az ionáramlás
ingerként hat a mellette lévő membránterületre
- hullámszerűen fut végig a sejtmembránon
- az axonon velőshüvely borítás → szigetel, nem tud kialakulni az AP, de
- befűződéseknél csupasz az axon → AP kialakul
- →ugrásszerű (szaltatórikus) terjedés az axonon → gyors vezetés
- Az ingerületvezetés sebessége az axon átmérőjétől is függ, minél nagyobb, annál gyorsabb,
de egy méret fölé nem előnyös növelni
- az akciós potenciál általában az axoneredési domb membránján keletkezik
- a sejthez kapcsolódó szinapszisok helyi potenciálokat hoznak létre, ezek koncentrikusan és
egyre gyengülő intenzitással terjednek tovább
- az axoneredési domb közelében összegződnek a helyi potenciálok, és eredőjük vagy eléri a
küszöbértéket, kiváltva az AP-t, vagy nem, ekkor nem alakul ki AP
4. Az ingerület átadása
- a szinaptikus rés nagysága alapján kétféle szinapszis:
a) elektromos szinapszis: a szinaptikus rés kicsi (2-3 nm), ezért az akciós potenciál képes
„átugrani” a posztszinaptikus idegsejt sejthártyájára, ezáltal mindkét irányba (preszinaptikus
→ posztszinaptikus, posztszinaptikus → preszinaptikus) képes továbbítani az ingerületet

3
b) kémiai szinapszis: a szinaptikus rés túl nagy az elektromos jel áttevődéséhez →
ingerületátvivő anyag szükséges, a két sejt csak működésben kapcsolódik össze, az ingerület
terjedése csak egyirányú lehet, a preszinaptikus sejt felől a posztszinaptikus sejtre, mert az
ingerületátvivő anyag csak a preszinaptikus sejtből ürülhet
- az ingerületátvivő anyag az axonvégben szinaptikus hólyagocskákban tárolódik, (egy
hólyagban egységnyi mennyiségű anyag van)
- a szinapszishoz érő AP ingerületátvivő anyag ürülését váltja ki az axonvégből a
szinaptikus résbe
- mindig az AP frekvenciájának megfelelő mennyiségű hólyagból ürül ingerületátvivő anyag a
szinapszisba
- az ingerületátvivő anyag beköt a posztszinaptikus sejt sejthártyáján lévő receptorra
- ennek hatására megváltozik a receptor térszerkezete → ioncsatorna nyitódás →
potenciálváltozás (hiper/hipopolarizáció)
- az AP szinaptikus késésének oka: (szinaptikus késés: az AP kialakulása a posztszinaptikus
membránon nem azonnal jön létre a preszinaptikus sejt utolsó AP-ja után, hanem 0,5-2 ms
múlva) az ingerületátvivő anyagok ürüléséhez, receptorhoz jutásához, és a hatás kifejtéséhez
idő szükséges
- egy szinapszisban mindig ugyanaz az ingerületátvivő anyag biztosítja a kapcsolatot, a
posztszinaptikus membrán receptorai ingerületátvivő anyagra specifikusak (csak a neki
megfelelő térszerkezetű anyag tud bekötni, és hatást kiváltani) → a posztszinaptikus membrán
csak az adott vegyülettel ingerelhető
- Az ingerületátvivő anyag hatása a másik (posztszinaptikus) sejtre:
• serkentő szinapszis: ingerületátvivő anyaga Na- és K-csatornát nyit meg →
hipopolarizálja a kapcsolódó neuron sejtmembránját → ingerküszöb lecsökken →
serkenti az AP kialakulását
ingerületátvivő anyag: glutaminsav, acetil-kolin
• gátló szinapszis: ingerületátvivő anyaga Cl-csatornát nyit meg → sejten belül több –
töltés → hiperpolarizáció → ingerküszöb megemelkedik → meggátolja az AP
kialakulását ingerületátvivő anyag: γ-amino-vajsav (GABA), glicin
c) szinapszisok jellemzői
- egy idegsejt több ezer idegsejttel van szinaptikus kapcsolatban →
- a serkentő és gátló szinapszisok hatása erősíti, gyengíti, kioltja egymás hatását →
- az eredő hatás nagysága szabja meg az AP kialakulását
- a szinapszis működése plasztikus: ugyanakkora AP-k változó nagyságú ingerületet
okozhatnak
- szinapszisok megszűnhetnek, és újak képződhetnek → tanulás, emlékezés alapja

II. Az idegrendszer felépítése

1. Általános jellemzés
- központi idegrendszer: (csontos tokkal körülvett szabályozó központba csoportosult
idegsejtek összessége) részei: agy és gerincvelő
mindkettő szürke és fehérállományból áll
• fehérállomány: a központi idegrendszer területén az idegrostok összessége
• szürkeállomány: a központi idegrendszer területén az idegsejtek sejttestjeinek
összessége
• pálya: a központi idegrendszer különböző területeit összekötő idegrostok kötegei
 felszállók – gerincvelőből az agyba
 leszállók: agyból a gerincvelőbe
• mag: a központi idegrendszer területén az idegsejtek sejttestjeinek csoportja (ha nem
alkot egységes szürkeállományt)

4
- környéki idegrendszer: (az érzékelő rendszerek a központ és a végrehajtó szervek között
kapcsolatot teremtő idegsejtek hálózata) részei: idegek, dúcok
• ideg: a központot a végrehajtó szervekkel vagy az érzékelő rendszerekkel összekötő,
kötőszövettel elkülönített idegrostok kötege
 érző: a receptoroktól a központba szállít ingerületet
 mozgató: a központból a végrehajtó szervekhez szállít ingerületet
 kevert: érző és mozgató idegrostokat is tartalmaz
• dúc: a környéki idegrendszer területén csoportokba tömörülő neuronok
sejttestjei
2. A központi idegrendszer
2.1. A központi idegrendszer általános felépítése
a) emlékeztető: az idegrendszer fejlődése
- csőidegrendszer, a sejtek hengerfelszínen helyezkednek el = velőcső
- a velőcső ürege a gerincvelő területén a központi csatorna, az agy területén az agykamrák,
melyek az agyhólyag üregei
- a velőcső feji végén 3 agyhólyag: előagy, középagy, utóagy: idegsejtek számának jelentős
növekedése, utóagyból nyúltvelő, híd, kisagy fejlődik, középagyból a középagy, előagyból a
nagyagy és a köztiagy jön létre
- elhelyezkedése: csontos tokban, a fej területén az agykoponyában, a törzs területén a
csigolyák alkotta gerinccsatornában
b) védelme:
- mechanikai védelem: 3 agyhártya
• külső (dura mater): rögzíti az agyat és a gerincvelőt a csontokhoz
• középső - pókhálóhártya (arachnoidea) és a belső - lágy agyhártya (pia mater) között
agyfolyadék (– liquor): véd a mechanikai behatásoktól, anyagcseretermékek szállítása,
a liquor az agykamrákban lévő erekből szűrődik ki
• lágy agyhártya (pia mater): rátapad a gerincvelőre és az agyra, érhálózata a sejtek
táplálását biztosítja
- sejttani védelem:
• az érfal és a gliasejtek együttese vér-agy gátat alkot, a vér-liquor gát az eltérő
vérplazma- és liquor-összetétel miatt alakul ki
• a gátak oka: az idegszövetbe nem hatolnak be fehérvérsejtek, ezért a bejutó kórokozók
ellen nincs védelem
c) felépítése:
- hierarchikus (emeletszerű) felépítés és működés
- legősibb része a gerincvelő, egyszerűbb, ősi reflexek
- szinte minden működést az agy irányít → gerincvelő automatikus működéseinek
mennyisége lecsökkent + fel- és leszálló pályák jelentősége
- legbonyolultabb felépítésű és működésű a nagyagy, a legkomplexebb működések irányítása
2.2. A gerincvelő (medulla spinalis)
a) általános jellemzés
- feladata: kétoldali kapcsolat az agy és a periféria között
- elhelyezkedése, részei
• a csigolyák alkotta gerinccsatornában, az első nyakcsigolyától a farokcsigolyákig
• szelvényes felépítés, szelvényenként 1 pár gerincvelői ideg
• 3 agyhártya
• részei: nyaki, mellkasi, ágyéki, keresztcsonti szakasz
 az ágyéki csigolyák szintjében már csak idegfonat

5
  a gerincvelő idegrostjai a gerincvelőbe lépés előtt érző és mozgató szárra válnak
szét, az érző rostok a hátsó gyökéren, a mozgató rostok pedig a mellső gyökéren
lépnek a gerincvelőbe
• belseje két részből: külső fehérállomány és belső szürkeállomány
• középen központi csatorna: a velőcső leszűkült ürege
b) A szürkeállomány felépítése
- lepke alakú
- elülső szarv: hasi oldal felé, mozgató neuronok, elülső gyökéren lép ki a gerincvelőből
- hátulsó szarv: háti oldal felé, interneuronok, a hátulsó gyökéren keresztül érző neuronok
axonjai kapcsolódnak hozzá
- oldalsó szarv: interneuronok és a háti és ágyéki szakaszon központi vegetatív sejtek
sejttestjei, axonjaik a vegetatív dúcokig érnek
c) A fehérállomány felépítése
- szürkeállomány körül
- gerincvelői idegek 3 részre osztják
• elülső köteg: hasi oldal felé, leszálló pályák
• oldalsó köteg: le- és felszálló pályák
• hátulsó köteg: háti oldal felé, felszálló pályák
- !az érző idegsejtek sejttestjei a csigolyaközti dúcban, érző idegsejtek bipolárisak, egyik
nyúlványuk a receptorhoz, másik a központba fut
- hátsó gyökér: az érző idegrostok belépési helye
- mellső gyökér: a mozgató és vegetatív rostok kilépési helye
d) gerincvelői reflexek:
- vegetatív reflexek: receptor a belső szervek falában → gerincvelői idegként érző idegsejten a
hátsó szarvba → átkapcsolódás interneuronra → interneuronon oldalsó szarvba →
átkapcsolódás központi vegetatív sejtre → központi vegetatív sejt idegrostja mellső gyökéren
ki → gerincvelői idegként vegetatív mozgató dúcig → átkapcsolódás mozgató idegsejtre →
célszerv
- szomatikus reflexek
• izomeredetű reflex pl. patella-reflex: izomorsó, ínorsó → gerincvelői idegként érző
idegsejten hátsó szarvba→ átkapcsolódás interneuronra → interneuronon mellső
szarvba → átkapcsolódás mozgató neuronra→ gerincvelői idegként feszítő
vázizomhoz
feladata: a normális testhelyzet megtartása, minden olyan izomban, melyek a testet
támasztják a gravitáció ellen
• bőreredetű reflex pl. talpreflex: bőr nyomásérző, fájdalomérző receptorai →
gerincvelői idegként érző idegsejteken hátsó szarvba → átkapcsolódás interneuronra
→ átkapcsolódás azonos és ellentétes oldali mellső szarv mozgató neuronjára is →
gerincvelői idegként az azonos oldali hajlító vázizmokhoz + ellentétes oldali feszítő
vázizmokhoz
feladata: a végtag eltávolítása az ingerforrástól
2.3. Az agy felépítése
a) elhelyezkedése, részei
- agykoponyában, 3 agyhártya, közöttük agyfolyadék (- liquor)
- a gerincvelő központi csatornája kiszélesedik = agykamrák I-IV, agyfolyadékot termel
- részei:
• agytörzs (truncus cerebri) = nyúltvelő + híd + középagy
• kisagy (cerebellum)
• köztiagy (diencephalon) = thalamus + hypothalamus
• nagyagy (telencephalon)

6
b) Az agytörzs felépítése
- A gerincvelő koponyán belüli folytatása
- a szürke- és fehérállomány felbomlik, helyette magok és pályák
- felszálló pályák az agytörzs háti oldalán, míg a leszálló pályák a hasi oldalon
- agytörzsi hálózatos állomány:
Az egész agytörzs belsejében végighúzódó neuronhálózat
• felépítése: elszórtan neuroncsoportok és azokat összekötő laza idegrost hálózat
• az idegrostok csak a központi idegrendszer pályáival és magjaival vannak
kapcsolatban
• a receptorokkal, végrehajtó szervekkel nincs kapcsolat
• feladata a leszálló és felszálló pályák működésének összehangolása, az agykérgi
ébrenlét fenntartása
• az agykéreg ébrenléti állapota az agytörzsi hálózatos állomány középagyi részének
hatására alakul ki (roncsolása esetén kóma), a középagyi neuronok képesek serkentő
vagy gátló hatást küldeni az agykéregbe alvás-ébrenlét
• izomtónus gátlását, serkentését kiváltó neuronokat is tartalmaz → alváskor az
izomtónus megszűnik
• bonyolultabb testtartási reflexek kialakítása, testhelyzet megtartása
- agytörzs részei:
• nyúltvelő (medulla oblongata): az agytörzs közvetlenül gerincvelőhöz kapcsolódó
része
 elülső részén 2 kiemelkedés – leszálló piramispályák
 hátulsó részén érző pályák
 életfontosságú vegetatív központok: légzés, vérkeringés szabályozása, nyelés,
nyálkahártya reflexek
• híd (pons): az agytörzs kiszélesedő középső része
 Idegpályák áthaladási helye a nyúltvelő – nagyagy, kisagy – nagyagy között
 A nyúltvelőt felülszabályozó központok, létfontosságú centrumok
• középagy (mesencephalon):
 az agytörzs legfelső része, bonyolult felépítésű,
 leszálló pályák fő átkapcsoló helye, itt összpontosulnak az információk a szemből,
helyzetérzékelő szervből és az izmok állapotáról →
 mozgások automatikus szabályozása, pupillareflex, szemmozgató izmok
beidegzése
c) A kisagy felépítése
- koponyaüreg alján, agytörzs mögött
- két félteke
- kívül szürke-, belül fehérállomány, rendkívül barázdált felszín
- felszálló érző, leszálló mozgató pályák is belépnek
- feladata a mozgáskoordináció, egyensúly megtartása, mozgások összerendezése
d) A köztiagy felépítése
- agytörzs felett, a nagyagy alapjánál
- részei:
• thalamusz:
 felszálló pályák átkapcsoló állomása
 nagyagyba futó információk rendezése, szűrése
• hipothalamusz:
 agy alapi részén, az agyalapi mirigy felett
 legfelső hormonális és vegetatív központ

7
  magatartás szabályozásában is részt vesz, dühközpontot tartalmazza, szoros
kapcsolatban a limbikus rendszerrel
e) A nagyagy felépítése
- az agy legnagyobb része, agyasodás = encephalizáció: az embernél érte el a legnagyobb
méretet a nagyagy a többi agyrészlethez viszonyítva
- jobb és bal félteke, közte hasadék, kérgestest köti össze
- hatalmas felület (2200 cm2), csak felgyűrődve férhet el az agykoponyában → felszínén
tekervények és barázdák
- részei: homloklebeny, fali lebeny, halántéklebeny, nyakszirti lebeny
- kívül szürkeállomány – agykéreg, belül fehérállomány és kéregből mélybe süllyedt magok
• Az agykéreg felépítése
 6 rétegből álló függőleges sejtoszlopok – felépítési és működési egységek, a
beérkező ingerület hatására egyszerre jönnek ingerületbe
 egymástól független működés, de kapcsolat a szomszédos sejtoszlopokkal, vagy
serkentés vagy gátlás → jellegzetes felszíni mintázat jön létre
 minden rétegben a működésnek megfelelő idegsejtek
~ szemcsesejtek: 2. és 4. rétegben, érző működésűek
~ piramissejtek: 3. és 5. rétegben, dendritjük a kéreg felszínére merőleges,
axonjuk ezzel ellentétesen a fehérállományba lép, asszociációs és mozgató
működésűek
 kapcsolat az agy más területein lévő, de hasonló működésű sejtoszlopaival
 az agykéregben a sejtrétegek vastagsága az egyes területeken eltérő a különböző
működések miatt
- fehérállomány
• 3-féle pálya:
 felszálló és leszálló: a test felől befutó érző információk és a vázizmokhoz futó
mozgató információk
 féltekén belüli magok közötti összeköttetés pl. látó- és halló központ összekötése →
arcfelismerés
 két félteke azonos magcsoportjait köti össze: kérgestest
• törzsmagvak és a limbikus rendszer
 az agykéreg felületének gyűrődése miatt egyes neuroncsoportok a mélybe
süllyedtek
 fontos átkapcsolóhelyek
 limbikus rendszer: az agykéreg egyes részei és a kéreg alatti területek
neuronhálózata alkotja
~ felépítése: külső és belső (kérgestest körüli) köre van
~ külső kör: szoros kapcsolatban a hipothalamusszal, magatartás érzelmi
reakcióinak szabályozása: alapérzelmek, belső késztetés, konkrét
területekhez kötődnek
~ belső kör: a tanulás folyamatában fontos szerepű, utasítást ad a többi
agykéreg résznek az emléknyom rögzítésére
3. A környéki idegrendszer
- a test és a központi idegrendszer közötti összeköttetés
- az egész testet behálózza
részei: idegek (idegrost kötegek), dúcok (neuron csoportok), vegetatív idegrendszer
a) Idegek
- gerincvelői idegek
• 31 pár
• hátsó érző gyökér, mellső mozgató gyökér, a kettő egyesül a csigolyaközti dúc után

8
 •kevert: érző és mozgató információ is
•az egész testet behálózzák, az adott testszelvény beidegzése
•mindig tartalmaznak szomatikus rostokat, a nyaki szakaszt kivéve vegetatív rostokat is
tartalmaznak
• jelölésük arab számokkal
- agyidegek
• 12 pár
• III-XII. az agytörzsből/be, II. a köztiagyba, I. a nagyagyba lép
• csak érzők: szagló, látó, halló- és egyensúlyérző (I, II, VIII)
• csak mozgatók: szemet idegzik be (III, IV,IV)
• többi kevert
• főként a fejet idegzik be, de a bolygóideg (X) a zsigereket is
• vannak csak szomatikus, és vannak vegetatív rostokat is tartalmazó agyidegek (III,
VII, IX, X)

szám neve típusa be/kilépési beidegzett terület

helye
I szaglóideg (nervus érző nagyagy szaglóhám (orr)
olfactorius)
II látó- (n. opticus) érző köztiagy szem ideghártya
III közös szemmozgató- mozgató + középagy a külső egyenes és a felső
(n. oculomotorius) vegetatív ferde szemmozgató izom
kivételével minden
szemizom + szem belső
izmai – vegetatív ág
IV sodor- (n. mozgató középagy felső ferde szemmozgató
trochlearis) izom
V háromosztatú- (n. kevert híd orr, szem, szájüreg képletei,
trigeminus) arc bőr, rágóizmok
VI szemtávolító- (n. mozgató híd külső egyenes szemmozgató
abducens) izom
VII arc- (n. facialis) kevert + vegetatív híd arc mimikai izmai, nyelv
ízérzékelése,
könnymirigyek, orrüreg,
szájpad nyálkamirigyei,
nyálmirigyek - vegetatív
VIII halló- és érző nyúltvelő belső fül
egyensúlyozó- (n.
statoaccusticus)
IX nyelv-garat- (n. kevert + vegetatív nyúltvelő garat izomzata, szájüreg
glossopharyngeus) hátsó részének érzékelése,
garat nyálkahártyája
Fültőmirigy - vegetatív
X bolygó- (n. vagus) kevert + vegetatív nyúltvelő nyelőcső két oldalán fut,
mellüreg, gége, garat
beidegzése
XI járulékos- (n. mozgató nyúltvelő fejbiccentő, csuklyásizom
accessorius)
XII nyelvalatti- (n. mozgató nyúltvelő nyelv izmai, nyelvcsont
hypoglossus) alatti nyakizmok

9
b) dúcok
• egész szervezetben elszórtan
• csigolyaközti dúc = szomatikus és vegetatív érző idegsejttestek
• szimpatikus dúcok a gerincvelő két oldalán és a hasüregben, vegetatív mozgató
idegsejttestek
• paraszimpatikus dúcok a célszervhez egészen közel, vagy a célszerv falában, szintén
vegetatív mozgató idegsejttestek

III. Az idegrendszer működése

1. Általános jellemzés
az idegrendszer felosztása tudatosulás szerint:
- szomatikus idegrendszer: a külső környezet ingereire adandó válaszreakciók tudatosuló
szabályozása
• külvilágból szállított érző információk
• legfelsőbb központ: nagyagyban tudatosulás, legmagasabb rendű idegtevékenység
• végrehajtó: az akaratlagosan működtethető vázizomzat
- vegetatív idegrendszer: a belső környezet ingerei által kiváltott válaszreakciók nem
tudatosuló szabályozása
• belső szervekből érkező érző információk
• legfelsőbb központ: köztiagy, nem tudatosul
• végrehajtó: az akaratlagosan nem befolyásolható simaizomzat
• részei:
 szimpatikus rendszer: feladata a szervezet vészhelyzetre felkészítése
 paraszimpatikus rendszer: feladata a szervezet vészhelyzet utáni regenerálása
2. A vegetatív idegrendszer működése
- definíció: az idegrendszer azon része, mely akaratunktól nagymértékben függetlenül
irányítja a belső szervek működését
- feladata: életképességünk fenntartása a zsigeri szervek irányításával, a szervezet energiáit
mozgósító, vagy tartalékoló rendszer
- általános felépítése:
- a vegetatív központok hierarchikus – emeletszerű, egymás fölé rendelt működése,
működésükkel az alatta lévő felülszabályozása
- tagjai: gerincvelő keresztcsonti, ágyéki, mellkasi szakasza → agytörzs →
hipotalamusz
- a legfelső irányítóközpont a hipotalamo-limbikus rendszer, de működését egyes
agykérgi területek befolyásolják
- a belső szervekből érkező érzőrostok vegetatív reflexeket váltanak ki a vegetatív
központokban
- a vegetatív központok válaszreakciói szimpatikus és paraszimpatikus gerincvelői
idegeken (kivéve a nyaki gvi idegek C1-8) és agyidegeken (III, VII, IX, X) jutnak a
szabályozott szervekhez
- minden belső szerv kettős vegetatív mozgató beidegzésű: szimpatikus és
paraszimpatikus rostokat is kap
- több egymással összefüggő végrehajtórendszer (szimpatikus, paraszimpatikus)
együtteseként biztosítja a szervezet működését
2.1. A szimpatikus és a paraszimpatikus rendszer
a) szimpatikus rendszer
- feladata: a szervezet erőinek mozgósítása → fokozott megterhelésre felkészülés,
vészhelyzetben a szervezetet képessé teszi a veszély elhárítására (támadj / menekülj)
- felépítése:

10
 • szimpatikus idegrostok kilépési helye: gerincvelő mellkasi és ágyéki szakasza
• átkapcsolódás: gerincvelő két oldalán elhelyezkedő dúcokban (= szimpatikus határlánc
/ dúclánc), 3 hasüregi dúcban
• szimpatikus neuronok sejttestjei (központi vegetatív sejtek): gerincvelő oldalsó
szarvában
• ingerület átvivő anyag: adrenalin, noradrenalin
- működése:
• ! A szimpatikus idegrostok egy része a mellékvesevelőbe lép → adrenalin termelés:
szimpatiko-adrenális rendszer →
• Anyagcsere folyamatokat lebontás irányába tolja → energiatermelés → vészhelyzetre
felkészülés
- szervezetre gyakorolt hatásai:
• glikogén bontás → máj raktárai ürülnek, vércukorszint emelkedik, fokozott O2
szükséglet →
• szív koszorúerei tágulnak → szívműködés fokozódik: vérnyomás, szívfrekvencia
emelkedik
• légzés fokozódik: légzési frekvencia nő, hörgők tágulnak
• vázizmok erei tágulnak, vér a vázizmokba áramlik→
• tápcsatorna erei szűkülnek → emésztés szünetel: emésztőnedv termelés csökken,
bélperisztaltika csökken
• bőr hajszálerei szűkülnek: sápadtság, verejtékezés, szőrmerevítő izmok összehúzódása
→ libabőr
• pupilla tágul: több fény jut a szembe
• a szimpatikus hatásra kialakult tünetegyüttest Cannon-féle vészreakciónak nevezzük
b) paraszimpatikus rendszer
- feladata: a szervezet energiakészletének helyreállítása a veszély elmúlása után→ a szervezet
regenerálása, gyakran csak egyetlen szervrendszerre, vagy néhány szervre hat
- felépítése:
• paraszimpatikus idegrostok kilépési helye: agytörzs (III, VII, IX, X), gerincvelő
keresztcsonti szakasza
• átkapcsolódás: célszervhez közeli dúcokban, vagy a célszerv falának dúcaiban
• ingerület átvivő anyag: acetil-kolin
- működése
• anyagcsere folyamatokat a felépítés irányába tolja
- szervezetre gyakorolt hatásai:
• glikogén raktározás → máj raktárai feltöltődnek, vércukorszint csökken → O2 igény
csökken
• szívműködés normális értékre áll vissza
• légzés a normális szintre áll vissza: hörgők szűkülnek, légzési frekvencia csökken
• vér a vázizmokból a zsigerekbe áramlik→
• emésztés fokozódik: emésztőnedv termelés, keringése megnő, bélperisztaltika
fokozódik
• bőr: verejtékezés, hajszálerek tágulnak
• pupilla szűkül
• húgyhólyag ürítése, ivarszervekben erek tágulása
• veszély esetén azonnal megszűnik
2.2. Vegetatív működések szabályozása
- a vegetatív működések szabályozása: a vegetatív reflexek összerendezése
• a vegetatív reflexek a vegetatív központokon át mennek végbe
- vegetatív központok:

11
 • agytörzs: létfontosságú vegetatív központok: légzés, vérkeringés szabályozásának
központja
 elsődleges központok a nyúltvelőben
 hídban, középagyban ezeket felülszabályozó másodlagos központok
• hipothalamusz: éhség, jóllakottság, szomjúság, hűtő, fűtő, düh központok
• A hipotalamo-limbikus rendszer a legfelső irányító: összerendezi a vegetatív szervek
működését, a szimpatikus és paraszimpatikus hatás arányát, hormonális központ révén
a hormonális hatásokat is szabályozza (serkentő, gátló faktorok termelésével,
hormonok ADH, oxitocin termelésével)
3. A szomatikus idegrendszer működése
3.1. Érző működések
a) Általános jellemzés
- feladata: az inger hatására kialakult ingerület központi idegrendszerbe juttatása és
feldolgozása
- legfelsőbb központja az agykéreg érzőközpontja, ahol kialakul az érzet
- jellemzői:
- az ingerületek nagy része tudatosul és emlékkép formájában rögzül
- a nagyagy limbikus-rendszerén keresztül érzelmi válaszokat is kiválthat
- egysége az analizátor, ezen keresztül valósul meg az érzőműködés
- felépítése
• a testben elszórtan található receptorokból a gerincvelő adott szelvényébe
• fej érzékszerveiből az agyidegeken az agytörzsbe, köztiagyba
• a szomatikus érző információk végső feldolgozási helye a nagyagy, de gerincvelői
reflexet is kiválthat pl. patellareflex
• homonculus: az agykéreg elsődleges érzőközpontjára felrajzolt torz arányú emberke,
akinek minden testrésze a benne elhelyezkedő receptorok számával arányos nagyságú
b) Főbb érző pályák
- minden érzőpálya lefutása és működése az érzékszervek III. pontjában található
3.2. Mozgató működések
Emlékeztető:
- izomrángás: egyetlen ingerre egyetlen összehúzódás
- tartós izomösszehúzódás: folyamatos ingerlésre, nincs idő az elernyedésre folyamatos
összehúzott állapot
- izomtónus: a vázizomzat állandó kis mértékű összehúzott állapota
- izommunka: dimamikus ↔ statikus
- ideg-izom szinapszis: az axon az izomhoz érve számos végbunkóra ágazik, benne az
ingerületátvivő anyag acetil-kolin, a végbunkók körül az izomrost membránja megvastagszik
(= véglemezt képez), kialakítva a szinapszist
a) Általános jellemzés
- minden mozgás alapja az izomtónus
- az izomtónus kialakítása gerincvelői(, fej területén agytörzsi) reflex (izom túlnyújtottságára
az izom kis mértékű összehúzódása)
- a szomatikus reflexek összerendezését felsőbb központok végzik
- a helyzet- és helyváltoztató mozgások, bonyolultabb mozgásformák agykérgi szabályozás
alatt állnak, de végső kimenetük a gerincvelői ill. agyidegek
• (A külső ingerekre) az asszociációs idegsejten kialakult válasz (=a parancs) a
mozgatóközpontba jut
• Elsődleges mozgatóközpont: homloklebeny leghátsó része
• másodlagos mozgatóközpont: mozgásokkal kapcsolatos emlékképek pl.
beszédmozgató, írás központ

12
 • A másodlagos mozgatóközpont működését az elsődleges mozgatóközpont irányítja
b) Főbb mozgató pályák
- feladata a vázizmok mozgatása, ezáltal mozgások létrehozása
- az agykérgi elsődleges mozgatóközpontból indulnak
- annál ősibb a mozgás, minél több izomcsoportot irányít egy agykérgi terület, a precíziós
mozgások esetén szinte minden izmot külön agyterület irányít
- két fő leszálló pályarendszer indul az elsődleges mozgatóközpontból:
• piramisrendszer
 eredési helye: elsődleges mozgató központ piramissejtjei, agykéreg
homloklebenyének más területei
 lefutása: átkapcsolódás nélkül a nyúltvelőbe az agytörzsön keresztül
 a fej területét beidegző rostok a középagyban kereszteződnek és az agytörzs
agyidegein lépnek ki
 a gerincvelőbe futó rostok a nyúltvelő piramisában kereszteződnek át, (kis részük
közvetlenül a gerincvelőben kereszteződik át)
 végződése: gerincvelő mellső szarvi mozgató neuronokon
 feladata: akaratlagos, finom mozgások irányítása, mozgások beindítása, új
mozgások megtanulása
• extrapiramidális (törzsdúci) rendszer
 eredési helye: agykéreg elsődleges mozgatóközpont, nagyagyi törzsmagvak,
köztiagy, kisagy, agytörzsi hálózatos állomány
 lefutása: az eredési helyeken számos átkapcsolódás → kéreg által vezérelt
mozgás befolyásolása a talamusz és a kisagy által
 a rostok nagy része a nyúltvelő piramisát kikerülve kereszteződik át a
nyúltvelőben, a többi rost vagy a középagyban, vagy a gerincvelőben
kereszteződik át
 végződése: gerincvelői mozgató neuronokon
 feladata: megtanult automatikus, durvább mozgások végrehajtása, egyénre
jellemző vonások a mozgásokban (pl. járásról személy felismerése), érzelmeket
tükröző mozgások (mimika, gesztusok), izomtónus gátlása
- a megtanult mozgások beindítása a piramisrendszer által, végrehajtás extrapiramidális
rendszer által → szoros együttműködés
- mozgásszabályozás másik központja a kisagy
• ellenőrzi az agytörzsi izomtónus- és testtartás-szabályozást, egyensúly
szabályozásának fő központja
• bemenetet kap a test helyzetéről, és a látópályáról → kivezető pályákon időben és
térben összerendezi a mozgásokat
• összehangolja a piramis és extrapiramidális rendszer működését
3.3. legmagasabb rendű idegtevékenységek
- gondolkodás, beszéd, nyelv az emberi magatartás idegrendszeri alapjai (V) fejezetben

IV. Az önfenntartás szabályozása

- feladata: a szervezet életműködéseinek összehangolása, közvetve a homeosztázis fenntartása
- a hormonrendszer és az idegrendszer együttes szabályozó működése által valósul meg
1. hőszabályozás
a) általános jellemzők
- definíció: a test hőtermelésének és a hőmennyiség leadásának megfelelő arányú beállítása
- állandó testhőmérséklet: csak a test belsejében (maghőmérséklet), a bőr hőmérséklete
(köpenyhőmérséklet) a külső hőmérséklet hatására változhat

13
- semleges hőmérsékleti zóna: a környezet hőmérsékletének az a tartománya, amely esetén a
test hőtermelése és hőleadása együttesen a lehető legkisebb. Értéke nyugalomban, ruhátlan
test esetén 27-30°C
b) a hőtermelés és hőleadás tényezői
- hőtermelés tényezői:
• a biokémiai folyamatok reakcióhője: anyagcsere folyamatok kísérő jelensége
• izom-összehúzódásból származó hő
• minél nagyobb a test tömege, annál nagyobb a hőtermelés és a hőmegtartás
- hőleadás tényezői:
• közvetlen hőleadás: a bőr hőmérsékletének csökkentésével → a bőr hőmérséklete a
rajta átáramló vérmennyiségtől függ
 hővezetéssel – a környező levegőnek adja át a hőt,
 hőáramlással – a felmelegedett levegő felszáll, helyére hidegebb kerül, pl. erős
szélben jelentős
 infravörös sugárzással
• közvetett hőleadás:
 verejtékezés révén vízpárologtatás
 légzés, vizelet, székletürítéssel is kisebb mértékű hővesztés
 minél nagyobb a test felülete, annál nagyobb a hőleadás
c) hőszabályozás
- vegetatív és szomatikus idegrendszer által, hormonálisan és magatartási folyamatokkal is
- hidegben maximális hőtermelés és a hőleadás minimálisra csökkentése
- melegben maximális hőleadás és a hőtermelés minimálisra csökkentése
- ingere: a bőr hőmérsékletének csökkenése / növekedése, érzékelése a bőr hőreceptoraival, és
a hipotalamuszon átáramló vér hőmérséklete, érzékelése a hipotalamusz hőérzékeny sejtjeivel
- köztiagyi szinten vegetatívan:
• hipotalamusz hűtőközpont: hőleadás serkentése verejtékezéssel és a bőr
hajszálereinek tágításával, légzési frekvencia növelésével
verejtékezés hatására a kiválasztó szervrendszer működése is megváltozik
• hipotalamusz fűtőközpont: hőtermelés növelése bizonyos hormonok termelődésének
serkentésével, a hőleadás csökkentése a bőr hajszálereinek összehúzásával,
szőrmerevítő izmok összehúzásával - libabőr
- nagyagyi szinten:
• hidegben: hőtermelést serkentve didergéssel, nagy tömegű vázizmok akaratlagos
mozgatásával, magas kalóriatartalmú ételek fogyasztásával – zsírréteg kialakítása,
hőleadás csökkentése öltözködéssel, bőr dörzsölésével, összekuporodással
• melegben: hőtermelés csökkentése mozgásszegénységgel, étvágytalansággal
- hormonálisan:
• közvetlenül: tiroxin termelődése fokozza a biológiai oxidációt, ezáltal fokozza a
hőtermelést
• közvetve: adrenalin: szintén serkenti a lebontó folyamatokat, emellett szimpatikus
hatást fenntartva a verejtékezést kis mértékben fokozza
d) egyéb hőszabályozási jelenségek
- láz: a hipotalamusz hőszabályozó központjainak tompított érzékenysége következtében
kialakuló magasabb testhőmérséklet
• oka: a fehérvérsejtekből felszabaduló (pirogén) anyagok hatására a „kell” érték megnő
• hatása: gátolja a mikroorganizmusok növekedését, fokozza az immunglobulinok
termelődését
- hibernáció (téli álom): a köpenyhőmérséklet jelentős lecsökkentése, de a maghőmérséklet
nem változik, az anyagcsere lelassulása

14
- hipotermia: az emberi test maghőjének 35°C alá süllyedése, mely az anyagcsere folyamatok
lelassulásával jár. 28°C alatt megszűnik a spontán felmelegedés lehetősége, de a szervezet
elviseli a 21-24°C-ra lehűlést is
2. az önfenntartó szervrendszerek szabályozása
a) általános jellemzés
- hormonálisan – lassabb, azonnali válaszreakciót nem igénylő működéseknél pl. kiválasztás
- idegrendszer által: gyors, azonnali válasz pl. vázizmok
- gyakran a két szabályozó rendszer együtt irányít pl. táplálkozás
b) a szervrendszerek működésének szabályozása
- kültakaró a hőszabályozásban vesz részt, leírása a IV/1. pontban
- mozgás szervrendszere:
• a csontok szervetlen anyag tartalmát hormonrendszer szabályozza, leírása „A
hormonrendszer” fejezet II/2. kalcitonin és II/3. parathormon részben
• az összes izomműködés idegrendszeri irányítás alatt:
 a vázizomzat által létrehozott akaratlagos mozgásokat a szomatikus idegrendszer
mozgató működései irányítják, leírásuk a III/3.2. pontban
 a zsigerek simaizomzatát a vegetatív idegrendszer irányítja, a szívizomzat
automáciás, de működését a vegetatív idegrendszer befolyásolja
- a táplálkozás szabályozása „Az ember táplálkozása” fejezet III. pontban
- a légzés szabályozása „Az ember légzése” fejezet 6. pontban
- az anyagszállítás szabályozása „Az ember anyagszállítása” fejezet IV/5. pontban
- a kiválasztás szabályozása „Az ember kiválasztása” fejezet IV. pontban
- a nemi működések szabályozása „Az ember szaporodása és egyedfejlődése” fejezet I/4.
pontban

V. Az emberi magatartás idegrendszeri alapjai

1. Az emberi magatartás általános jellemzése
- célja: a környezethez való alkalmazkodás
- elemei: kis mértékben öröklöttek, nagyrészt az egyedi élet során megszerzett tanult elemek
- tényezői:
• külső megnyilvánulások: maga a viselkedés = az ingerekre adott válaszreakció
• viselkedés hátterét biztosító tényezők: motivációk, érzelmek, aktivitási szint
szabályozása
• belső tényezők: tanulás, gondolkodás
• a tényezőkhöz kapcsolódó információ-átadás
- kiváltója: a viselkedést kiváltó ingerek (kulcsinger) és a belső tényezők
- befolyásoló: az érzelmek, az érzelmek összetevői: észlelés (az érzékelés okának
tudatosulása), affektus (az érzelem tudatosult szubjektív megítélése), késztetés (a válaszadás
igénye), vegetatív változások – limbikus rendszer irányítja
2. Limbikus rendszer működése (~a viselkedés hátterét biztosító tényezők szabályozója)
- szabályozó rendszer, a szomatikus és vegetatív szabályozás összehangolója
- feladata: a külvilágból érkező hatások értékelése, és előzetes tapasztalatok alapján
érzelmekkel társítása
- szabályozott területek:
• félelemérzet és a düh csökkentése a hipotalamusz gátlásával
• az érzelmi-motivációs állapotok környezettel való harmonikus kapcsolatának
kialakítása (hiányában szorongás, frusztráció)
• környezet ingerei közötti válogatás → koncentráló képesség, hatékony tanulás
3. Tanulás, tudat, memória
a) a tanulás és emlékezés folyamata

15
- tanulás: a viselkedés tapasztaláson alapuló megváltoztatásának képessége, melynek
alkalmazkodási éréke van
- kulcsfontosságú a megfelelő válaszreakció kialakításában
- emlékezet: a tanulás során kialakuló, a múltbeli tapasztalatok rögzítését végző folyamat
az idegrendszerben. Szakaszai: az emléknyom kódolása, tárolása, előhívása
- folyamata:
• a legmagasabb rendű agyműködés, az agykéreg asszociációs neuronjai végzik
• a gyakran ingerelt sejtoszlopok idegsejtjei (több millió kérgi sejt) között maradandó
szinaptikus változások jönnek létre (új szinapszisok jönnek létre), bennük az
ingerületátvivő anyag mennyisége megnő
• a limbikus rendszer belső köre irányítja az emléknyom rögzülésének helyét, módját
- tanulás révén rögzített emlékezeti anyag a külső környezet agykérgi megjelenítése =
modellje
- a modell jellemzői:
• a környezet leglényegesebb (a viselkedés szempontjából lényeges) vonásait tükrözi
• a viselkedésre vonatkozó utasításokat is tartalmazza
• az agyban korábban tárolt emléknyomok befolyásolják → azonos inger eltérő modellt
alakíthat ki különböző emberekben
- az ember evolúciójában az agykérgi modellalkotás fokozatosan egyre bonyolultabbá vált →
- a modell részévé vált maga a modellező is = éntudat kialakulása
b) a memória jellemzői
- az emberi tudat működésének alapfeltétele a memória = emlékezet
- memória fajtái:
• rövid távú memória: néhány perces rögzülés, az idegsejtek ingerületi állapotának rövid
idejű megváltozása okozza
• hosszú távú memória (6 naptól): új szinapszisok létrejötte, bennük megnő az
ingerületátvivő anyag mennyisége
- felejtés: a felesleges, nem használt információk törlődése (elsősorban a rövid távú
emléknyomok)
- az emberi memória sajátosságai:
• A rögzítés könnyebb, ha az információ jelentéssel bír (idegen szavak tanulási
nehézségei)
• A megtanult ismeret könnyebben visszaidézhető, ha jól szervezett (képi, hangzásbeli
hasonlóságok)
• Könnyebb tárolás és visszaidézés, ha az emléknyom összefügg más tényezőkkel
(kulcsinger)
• Érzelmi hatások könnyítik a rögzítést
• Egymásra hatás (interferencia) kiolthatja a rögzítést és tárolást (új információ
gátolhatja a régi előhívását)
4. gondolkodás, beszéd, nyelv
- gondolkodás: az agy az észlelés, tanulás és emlékezés segítségével leképzett
emléknyomokon = fogalmakon végzett képzeletbeli műveletei
Fajtái: képi / képzeletbeli, nyelvi, mozgásos
- képzelet: a gondolkodás azon formája, melynek során képi vagy más érzékleti formában
idézünk fel jelen nem lévő tárgyakat, személyeket, eseményeket
- az agy a gondolati képeket a nyelv gondolati jeleivé alakítja a nagyagy bal agyfélteke
homloklebenyének beszédmozgató központjában, majd a leszálló pályák a hangképzést
irányítva beszédet hoznak létre
- az emberek közötti társas kapcsolatok fenntartója a kommunikáció →

16
- beszéd: az emberi kommunikáció egyik eszköze, mely hangképzési és hallás-élettani
folyamatokkal valósul meg
- a beszéd képi megjelenése az írás és a metakommunikációs eszközök
- ezen eszközöknek csak akkor van információs értékük, ha a másik fél számára is jelentéssel
bírnak → a közösség számára egységes jelrendszer →
- nyelv: a társas tevékenység során kialakult jelrendszer, mely az emberi kommunikáció
alapja. Jelei a szavak és a mondatok.
- a beszéd megértését a bal agyfélteke halántéklebenyében lévő beszédértő központban → a
jel gondolati képpé alakítása → elvonatkoztatás, asszociáció, kialakulhatnak fogalmak →
velük logikai műveletek végezhetők = gondolkodás
5. Az agyféltekék aszimmetriája
- Bal agyfélteke:
• Tartalmazza a beszédértő és -mozgató központot → domináns félteke
• Az emberre jellemző tudati tulajdonságokat hordozza → beszéd és tudat szoros
kapcsolata
• Következtető-elemző tevékenységek, analitikus működés
• Kreatív, logikus beállítottság
• Idő és sorrend érzékelése
- Jobb agyfélteke
• Térbeli-időbeli összefüggésekért felelős, térbeli látás
• Szintetikus működésű, ingerek egyszerre történő feldolgozása = holisztikus látásmód
• Érzelmi beállítottság
• Alkotóképesség, megérzésen alapuló gondolkodás
6. Az emberi kultúra és a szocializáció
- a beszéd, nyelv biztosítja:
a múltbéli ismeretek, események és a jövő elképzelései is átadhatók a társaknak →
a valóság közvetlen tapasztalatszerzés nélkül is megismerhető →
könnyebb és gyorsabb ismeretszerzés →
- emberi kultúra kialakulása
- az ember idegrendszerének fejlődése lehetővé tette az eszközhasználatot → olyan eszközök
készítése, melyekkel további eszközöket készít = szerszámkészítés →
- környezethez jobb alkalmazkodóképesség →
- társadalmi lénnyé fejlődés →
- szocializáció: az egyéni jellemzők és a viselkedés alakulása a szűkebb és tágabb társas
környezet hatására
7. Az alvás
- az idegrendszer két egymást váltó működési állapota az alvás és az ébrenlét
- az alvás alapvető létszükséglet, aktív, öröklött idegrendszeri funkció
- az agytörzsből érkező gátló hatásokra következik be
- külső ingerekre másképp reagál a szervezet, izomtónus lecsökken, az agy „öntudatlan”
állapota
- célja:
• az agykéregben a sejtek, szinapszisok anyagainak képzése, cseréje, új szinapszisok
létrehozása
• a szervezet energiaraktárainak feltöltése, felesleges anyagcseretermékek eltávolítása
- fázisai:
• nem REM alvás = mély alvás: szívfrekvencia, vérnyomás csökken, idegsejtek
egyszerre működnek (szinkronizáció)
• REM-alvás: álomképek jelentkezése, gyors szemmozgások, célja az ébrenléti
állapotban összegyűjtött élményanyag rendezése, a hosszú távú memória rögzítése

17
- a két fázis kb. 90 percenként váltja egymást

VI. Az idegrendszer működési zavarai

18