Solution Manual for Economics Private and Public Choice, 15th Edition

Solution Manual for Economics Private and Public Choice,

15th Edition
Download full chapter at: https://testbankbell.com/product/solution-manual-for-
economics-private-and-public-choice-15th-edition/

Visit TestBankBell.com to get complete for all chapters

Description
ECONOMICS: PRIVATE AND PUBLIC CHOICE, Fifteenth Edition, reflects current
economic conditions, enabling you to apply economic concepts to the real world.
The up-to-date text includes analysis and explanation of measures of economic
activity in today's market. It also includes highlights of the recession of 2008-
2009, and an in-depth look at the lives and contributions of notable economists.
ECONOMICS: PRIVATE AND PUBLIC CHOICE dispels common economic myths. The
text uses the "invisible hand" metaphor to explain economic theory,
demonstrating how it works to stimulate the economy. The fifteenth edition
includes online learning solutions to improve your learning outcomes. Graphing
tutorials and videos embedded within the interactive reader support your
classroom work and improve your performance.

About the Author

James D. Gwartney holds the Gus A. Stavros Eminent Scholar Chair at Florida
State University. His writings have been widely published in both professional
journals and popular media. He is a co-author of COMMON SENSE ECONOMICS:
WHAT EVERYONE SHOULD KNOW ABOUT WEALTH AND PROSPERITY, a primer on
economics and personal finance. Dr. Gwartney is current research focuses on the
measurement and determination of factors that influence cross-country
differences in income levels and growth rates. Using this research, he is the co-
author (with Robert Lawson, Joshua Hall, and Ryan Murphy) of the annual report,
Economic Freedom of the World, which provides information on the institutions
and policies of 162 countries. This data set, published by a worldwide network of
institutes in 90 countries, is widely used by scholars investigating topics ranging
from economic growth to peaceful relations among nations. Dr. Gwartney served
as chief economist of the Joint Economic Committee of the U.S. Congress during
1999-2000. In 2004, he received the Adam Smith Award of the Association of
Private Enterprise Education for his contributions to the advancement of free
market ideals. He is a past president of both the Southern Economic Association
and the Association for Private Enterprise Education. He earned his Ph.D. in
economics from the University of Washington.
Richard L. Stroup is professor emeritus of economics at Montana State University
and professor emeritus of economics at North Carolina State University. He
earned his Ph.D. from the University of Washington. From 1982 to 1984, Dr.
Stroup served as director of the Office of Policy Analysis at the U.S. Department of
the Interior. He has published and lectured on topics such as global warming, land
use regulation, archaeology and environmental policy improvements. His research
has helped to develop the approach known as free market environmentalism. Dr.
Stroup co-authored COMMON SENSE ECONOMICS: WHAT EVERYONE SHOULD
KNOW ABOUT WEALTH AND PROSPERITY with Dr. Gwartney. In addition, he has
published ECONOMICS: WHAT EVERYONE SHOULD KNOW ABOUT ECONOMICS
AND THE ENVIRONMENT, which was sponsored by the Property and Environment
Research Center, which he co-founded.

Russell S. Sobel is professor of economics and entrepreneurship in the Baker

School of Business at The Citadel in Dr. Sobel's hometown of Charleston, South
Carolina. Dr. Sobel received his Ph.D. in economics from Florida State University in
1994. He serves as co-editor of the Southern Economic Journal and is a member
of the editorial boards for the peer-reviewed journal Public Choice and the
Journal of Entrepreneurship & Public Policy. Dr. Sobel has received numerous
awards for both his teaching and research, including the Kenneth G. Elzinga
Distinguished Teaching Award from the Southern Economic Association, the
Georgescu-Roegen Prize for Best Article of the Year in the Southern Economic
Journal and the Association of Private Enterprise Education Distinguished Scholar
Award. In addition, he received the Sir Antony Fisher International Memorial
Award for his book UNLEASHING CAPITALISM. He is the author or co-author of
more than 250 academic journal articles and books. His publications have
appeared in a wide variety of academic journals including the Journal of Political
Economy, Journal of Law and Economics, Public Choice, Journal of Business
Venturing, Small Business Economics and Economic Inquiry. His current recent
research focuses on the intersection of entrepreneurship and economic policy.

David A. Macpherson is the E.M. Stevens Distinguished Professor of Economics

and economics department chair at Trinity University. Previously, he served as
director of the Pepper Institute on Aging and Public Policy and was the Rod and
Hope Brim Eminent Scholar of Economics at Florida State University, where he
 Another random document
un-related content on Scribd:
 Hozzá is láttak az öregék a jómódhoz. Olyan egy palota épült a viskó
helyett, hogy a dájmióé se volt különb, de még a mikádóé sem. Szolgálója
volt a lánynak, ahányat csak akart; ruhája, amilyet csak kívánt. Ragyogott is
benne a szépsége, akár csak a mennybélieké.
Nagy lett a híre a bambuszlánynak, még a városokban is tudtak róla.
Megmozdul a sok levente, a sok vitéz szamuráj és mind odaözönlik a kis
helység felé, hogy lássák a nagy csudát és hogy szerencsét próbáljanak vele.
Csak úgy félvállról, ha beszélt velük a lányka. Pedig mind el szerette volna
venni, de egyik se igen kellett neki. Aztán meg olyan különöseket kívánt
tőlük.
Beszélünk majd róla, – mondja az egyiknek, – ha elfogod a mennydörgő
Istent és idehozod hozzám.
– Beszélünk majd róla, – mondja egy másodiknak, – ha elhozod a
virágot a paradicsom kertjéből.
– Beszélünk majd róla, – mondja egy harmadiknak, – ha elhozod azt a
dobot, amelyik magától tud dobolni.
Ámúlt-bámult a sok levente, hogy milyen csudadolgokat is kíván az a
lányka. Pedig akadtak ám olyanok is, hogy nekimentek a nagyvilágnak s
így megteljesedhetik a kívánsága. Hegyek, rengetegek közé tévedtek, sík
tengerekre merészkedtek és vagy tértek onnan vissza, vagy nem.
Egész a mikádóig jutott el a bambuszlányka híre.
– Azt beszélik, – mondja egy nap a főembereinek, – hogy ritka lány az a
bambusz szülöttje, hogy párja nincs a szépségének meg az okosságának.
Megnézem én rövidesen és ha arra való, bíz én feleségül veszem.
Útra kél másnap a mikádó és csatlósok előtte, csatlósok utána, úgy
érkezik meg a kis helységbe, a bambuszlánykáék nagy palotájába. Bíz az
még az övénél is különb volt. Előhozzák a lánykát és amint megpillantja a
mikádó, szinte elbűvölődik a nagy szépségétől.
Boldogan néz rá a lánykára és azt gondolja magában, hogy azért nem
akarhatott eddig senkit, mert mikádó felesége szeretne lenni. Odalép
nagybüszkén a lánykához és azt mondja neki:
 – Eljössz velem a palotámba, feleségül veszlek.
Lesüti a lányka a szemeit és azt feleli a mikádónak:
– Boldog lennék, ha a mikádó felesége lehetnék, ha ugyan lehetnék.
– Miért ne lehetnél, ha én is úgy akarom, – kérdi csudálkozva a mikádó.
– Azért nem lehetek a feleséged, – feleli a lányka, – mert nem a föld
szülöttje vagyok, másutt az én hazám.
– Hát mifajta vagy? – kérdi a mikádó. – Ördögök fajzatja avagy Istenek
leszármazottja?
– Se ördög fajzatja nem vagyok, – feleli a lányka, – se Isten
leszármazottja, hanem ott a hazám az égen, onnan jönnek le mingyárt
értem. Te térj vissza a palotádba, én meg az égre kerülök ismét.
Elcsudálkozik a mikádó, sehogy se ad hitelt a lány szavának. De csak
addig, míg világosság nem támad az ég felől. Égi teremtések szállnak le a
magasságból, emberformájúak, de mégse emberek és ott gyülekeznek össze
a lányka körül. Csak úgy fénylik egy gyaloghintó a kezükben, abba ültetik
bele a lánykát és úgy szállnak vele vissza az égbe.
Ránéz a lányka az öregékre, rájuk mosolyog és összeteszi a két kezét,
úgy imádkozik a boldogságukért.
Boldogok is voltak az öregek meg hosszúéletűek és ahányszor csak
megpihentek a kertjükben és felfelé néztek az ég felé, mintha egy fényesség
mosolygott volna le rájuk, a bambuszlányka fényessége.
 A selyemhernyó.

Csendesen éldegélt az egyszeri házaspár, megvolt a mindennapi

kenyerük meg a teájuk. Abból éltek, hogy az asszony selyemhernyókat
tenyésztett és elég pénzt szerzett a selymen.
Egyszer, hogy, hogy nem, pusztulni kezdett a sok selyembogár és vége
lett az asszony keresetének. Az ura azt hitte, hogy az asszony a hibás és úgy
megharagudott szegényre, hogy bolondfejjel otthagyta és másüvé
költözködött. Az asszony sora meg egyre rosszabbodott, a cselédei is
otthagyták és azt se tudta szegény feje, hogy mihez kezdjen nagy
nyomorúságában.
Sétálgat egy nap az eperfái alatt és amint nagy szomorúan nézegeti őket,
egy selyemhernyót pillant meg az egyik fán. Ott rágcsálta a falevelet és
emelgette felfelé a fejét. Még ennek az egy hernyónak is be megörült a
szegény asszony. Úgy vigyázott rá, mint a szemefényére, hogy a szél meg
ne ártson neki, hogy az eső meg ne csapkodja.
Ezen az egy állatkáján kívül még egy kutyája is volt az asszonynak.
Fehér a szőre, akárcsak a frissen esett hóé és úgy csillogott a napban,
mintha selyem lett volna a szőreszála. Odalép egy reggel az asszony a
hernyójához és leveszi a fáról, mert borulni kezdett az ég alja. Odaviszi
nagy óvatosan a hernyós ládikóhoz és amint el akarja benne helyezni,
egyszerre csak előugrik az a fehér kutya és hamm… bekapja a
selyemhernyót.
Vége a szegény asszony örömének meg a reménységének. Sír-rí nagy
szomorúságában és oly keservesen néz rá a kutyájára, hogy miért is okozta
neki azt a nagy bánatot.
– Nem tehet a szegény állat róla, – gondolja magában, – dehogy
bántotta volna a kutyáját.
 Amint ott ül az eperfa alatt és gondolkozik a sorsán, egyszerre csak
eltüsszenti magát az a fehér kutya. Odanéz az asszony, hát két selyemszál
lóg ki a kutya orrából. Egy-egy szál az orra likából. Fehér volt az a két szál,
akárcsak az ezüst és úgy csillogott, akárcsak a kristály. Nézi az asszony a
két selyemszálat és megfogja, hogy kihúzza a kutyája orrából. Húzza a két
szálat, húzza, nem akar ám vége szakadni. Megint csak húzza, még mindig
jön az a két szál. Gombolyítani kezdi és gombolyítja, gombolyítja, egy nagy
gombolyag lett már belőle. Be csillogott az a finom selyme, be ragyogott a
fehérsége.
Belekezd egy másik gombolyagba, aztán egy harmadikba, egy
negyedikbe, alig győzi a két szorgos kezével. Százával hevert már előtte a
sok gombolyag és még mindig engedett az a két selyemszál.
Bambusznádakat vesz elő az asszony, hogy azokra aggassa a selymet.
Mikor meg a bambuszokból is kifogyott, előszedi a dézsáját, aztán meg a
hordóját és arra göngyölíti rá a sok selymet. Vagyont ért már a sok fonal, a
sok gombolyag, helye se volt többé a házában. Amint egyre csak dolgozik
és húzza a kutya orrából a selymet és közben meg szétnéz, hogy hol is
találhatna még helyet, egyszerre csak vége szakad a szálnak és abban a
pillanatban összeesik a kutya, élettelenül terül el a földön. Meghökken az
asszony, nem tudja mire vélni a dolgot.
– Az én védőistenem volt abban a kutyában, – fohászkodik fel az
asszony, – ő mentett meg az elpusztulástól, ő volt az én segítségemre.
Veszi aztán a fehér kutyát és oda temeti el az eperfa alá, ahol az az egy
selyemhernyója tartózkodott volt. Letérdelt a sír elé és imádkozott a
védőistenéhez, hogy segítségére volt a nagy bajában és hogy megkönyörült
rajta. Aztán megint nekilátott a munkának.
Egy-két nap mult el azóta. Arrafelé járt egy reggel az ura és benézett
kintről, hogy vajjon mit csinálhat az a szegény asszony. Csendes volt a ház
nagyon és úgy megsajnálta a feleségét, hogy szinte bánni kezdte a tettét.
– Megnézem bíz én, – gondolta magában, – hátha segíthetek a sorsán.
Tán még szükséget is lát szegény feje.
Benyit a kapun, belép a házba, hát ott az asszony a közt a rengeteg sok
selyemgombolyag közt, alighogy kilátszik belőle. Meghökkent az ember a
sok fehérségtől meg a sok csillogástól; ilyen selymet még ő se látott
világéletében. Ő is tenyésztett odahaza selymet, neki is voltak
gombolyagjai, de azoknak sötét volt a szála meg olyan gubancos, hogy alig
lehetett hasznát venni. Jó, hogy még olcsó pénzen adhatott túl rajta.
– Miféle selyem ez itt? Hogyan jutottál hozzá? – kérdi az ember az
elhagyott feleségétől.
Mindent elmondott neki az asszony, az egyetlen selyemhernyóját meg a
fehér kutyája dolgát, úgy ahogy megtörtént vele.
– Isten küldte neked ezt a segítséget, – mondja meghatódottan az ember.
– Én meg ostoba voltam meg rosszlelkű, hogy szegénységedben
elhagytalak.
– Az is Isten műve volt, – felelte az asszony, – így juttatott ehhez a nagy
gazdagsághoz.
Sírva fakadt az ember, az asszony pedig megbocsátott neki és megint
együtt voltak, mint annakelőtte, a régi jóidőkben. Megint eltelt egy-két nap.
Odalépnek egy reggel az eperfa alá, ahol a fehér kutyának volt a sírja és
amint felnéznek a fára, hát csak úgy csüngött le róla az ezernyi-ezer
selyemgubó. Mind fehér volt, mind csillogott, akárcsak az eleven ezüst.
Összeszedik a sok selyemgubót, felgombolyítják és épp olyan lett a selyme,
mint a fehér kutyából jött szálaké.
Nagy lett a híre a házaspár selymének. Csudájára jártak az emberek, úgy
bámúlták a fehérségét meg a ragyogását.
Egész a mikádóig jutott el a híre és amennyi selyme csak volt az
asszonynak, mind a mikádó vette meg. Ebből készültek a ruhái, a
feleségének, a gyermekeinek meg az udvarbelieknek is. Emlékezetére pedig
a kutyának »Kutyafej-selyem« lett az asszony fehér selymének a neve.
Boldogságban éltek meg nagy gazdagságban és még a késő ivadékaik is
ezt a selymet tenyésztették, a Kutyafej-selymet.
 A nyulacska és a krokodil.

Volt valahol Nipponországban egy sziget, azon meg egy fehérszőrű kis
nyulacska. Egy másik kis sziget is volt a távolban, oda szeretett volna a
nyulacska eljutni. Csakhogy bajos volt az átkelés, sehogy se találta meg a
módját. Mindennap kisétált a partra és egyre csak azon tünődött, hogy
juthatna át arra a szigetre.
Amint megint ott üldögélt egy nap, egy krokodilt pillant meg a
távolban, mintha feléje volna közeledőben.
– Ha idejön az a krokodil, – gondolja a nyulacska magában, – most ez
egyszer hazudni fogok neki, hátha megkörnyékezem vele és eljuthatok a
túlsó szigetre.
Jön nagy uszkálva a krokodil és épp a nyulacska előtt tért pihenőre.
Köszönti a nyulacska a nagy állatot és így szól hozzá:
– Hányan vagytok ti a fajtátokból, krokodilkoma?
– Sokan, nagyon sokan, – feleli a nagy állat.
– Mi pedig annál is többen, – lódít egyet a nyulacska.
– No-no, – mondja a krokodil, – nem lehet a, pajtás. Nagyon nagy a
tenger, sokan férünk el benne; neked meg ez a kis sziget a tanyád, aligha
lehettek oly sokan.
– Ha csakugyan oly sokan volnátok, – feleli a nyúl, – a szomszéd
szigetig is el tudnátok sorakozni, akárcsak egy nagy híd.
– Még pedig könnyű szerrel, – hagyja rá a krokodil.
– Ha olyan nagyon könnyű, – mondja a nyúl, – ám próbáljátok meg
egyszer. Én majd itt vigyázok és összeszámlállak benneteket.
 – Na, hát várj egy kissé, – mondja a krokodil – hadd hívom őket össze.
Nem is sejtette az egyűgyű eszével, hogy mi a nyúlnak a szándéka,
hanem hozzálát és ahány krokodil a tengeren, mind odaszólítja őket.
Egyre gyülekezik a sok nagy állat, a nyúl meg lesi őket és várja nagy
türelemmel, hogy együtt legyen mindahány.
– Nézz hát ide, nyúlkoma, – dölyfösködik a krokodil – és láss hozzá a
munkához. De aztán jól számláld őket össze, hogy el ne vétsd valahogy.
Már sorakozik is a sok nagytorkú és akárcsak egy eleven híd, egész a
túlsó szigetig ér el a rendjük.
– Pompás, – kiált fel a nyúl, – most majd összeszámlállak benneteket.
Azzal kapja magát a nyúl, rálép az első krokodilra és: ez az első, – ez a
második, – ez a harmadik – és addig-addig ugrál, az egyiknek a hátáról a
másikra, a másiknak a hátáról a harmadikra, a harmadiknak a hátáról a
negyedikre, míg el nem ér a túlsó sziget partjáig. Egyet ugrik a nyúl,
odapattan az új partra és odaszól a bámészkodó krokodilokhoz:
– Ó, ti egyűgyűek, ugyancsak rászedtelek ám benneteket. Túljártam az
eszeteken. Én csak idáig akartam eljutni, azért kellett a fajtátok. Köszönöm,
hogy annyit fáradoztatok és hidat álltatok nekem.
Jaj, de berzenkedett a sok krokodil, jaj, hogy csattogtatták nagy
fogaikat. És már inalna a nyúl elfelé, mikor az egyik krokodil, hogy, hogy
nem, nagy mérgében nekikap és megragadja a nyúl farkát.
Ó, de megszeppent a szegény kis nyulacska. Kérőre fogja a dolgot és
váltig szabadkozik, hogy csak tréfaszó volt, amit mondott.
Nem hisznek már neki a krokodilok. Megragadják a szegény kis
nyulacskát és mind kicibálják a szőrét.
– Most már rendben vagy, – mondják neki és ott hagyják a nyulat,
bánatostul, fájdalmastul.
Sír a nyúl nagy keservében, csak úgy potyogtak a könnyei. Restelte is
az állapotját, de meg a nagy fájdalma is kínozta a testjét.
 Néhány bálvány-isten iparkodott épp arrafelé és megállanak a nagy
siránkozásra.
– Mért sírsz-rísz kis nyulacska? – kérdezik tőle.
– Krokodilusokkal különböztem össze, – sóhajtja a kis tapsi, – szép
fehér szőrömet jaj de kicibálták.
Jókedvében volt éppen az egyik és nagyhamisan azt mondja a nyúlnak:
– Sose búsulj, tapsifüles, segítek én a bajodon.
Felvillan a kis nyúl szeme, csak úgy lesi a szókat.
– Fürödj meg a tengerben, – mondja a bálvány-isten, aztán meg feküdj
neki a szélnek. Leszárad rólad a sok nedvesség és megint elkezdheted az
ugrabugrálásodat.
Valónak vette a nyúl a tanácsot és legott bebukdácsolt a vízbe.
Még csak most kezdődött az igazi hadd-el-hadd. Úgy megmarta a sós
víz a bőrét, hogy nagy kínjában felhördült és amint kiugrott a levegőre, a
szél kezdte el a munkáját. Csakúgy marcangolódott a szegény kis nyúlnak a
testje.
– Megérdemelted a sorsodat, – mondják a bálvány-istenek és víhogva
távoznak útjukra.
Nagysietvést jön megint egy bálvány-isten; a legfiatalabbja volt, azért
maradt el a többitől. Meghallja a nyúl fájdalmas nyöszörgését és odasiet
hozzá.
– Miért sírsz, kis nyulacskám? – kérdezi tőle.
Mindent elmond neki a nyúl; azt is, amit a krokodilokkal mívelt és amit
ők míveltek vele.
– Rosszul cselekedtél, – feddi a fiatal bálvány-isten, – bűnhödnöd
kellett miatta.
Rég megbánta már a nyulacska a tettét, sajnálta a hazug szavát, tűrte is a
sorsát megadóan.
 – Beismerted a bűnödet, – mondja a bálvány-isten, – megint a régi
lettél, az ártatlan kis nyulacska.
– Tudnál-e rajtam segíteni? – kérdi nagyfélénken a nyúl.
– Menj csak ahhoz a tóhoz, – feleli a bálvány – és mosakodj meg benne.
A tó mellett egy füves, belemész, meghengergőzöl benne és legott
megszűnik a fájdalmad.
Siet a nyulacska a tóhoz és megfürdik benne, siet a füvesbe és
meghengergőzik benne, hát íme, azt se tudja, hogy mi fán nő a fájdalom.
Még a szőre is sarjadozik; épp olyan fehér, mint annakelőtte volt.
Vígan ugrándozik a nyulacska és leborul a bálvány-istenke elé:
– Köszönöm a jóságodat, ó, én áldott kis istenkém. Mondd meg a
nevedet, hadd imádkozhassak hozzád.
Megmondja neki a bálvány, hogy az előbbi bálvány-istennek ő a
legifjabbik fia.
– Hová igyekszel innen? – kérdi tőle a nyúl.
– Jakahime vár bennünket, egy bálvány-istennek a lánya, hogy feleségül
jöjjön hozzánk.
– Hogyan? – kíváncsiskodik a nyúl, – hát többen akarjátok elvenni?
– Dehogy, – feleli a bálvány, – azt választja majd, akit a legjobban
kedvel meg.
– Akkor, – feleli a nyúl, – terád esik a választása, téged fog majd
megkedvelni.
– Majd megválik, – mondja a bálvány-isten – és siet a többi után, hogy
le ne késsék a lánykérésről.
A nyúl jóslása beteljesedett, Jakahime lett a fiatal bálvány-isten fiatal
felesége.
 A bonc és a vadász.

Járta a bonc erdőt-hegyet, oktatgatta a híveket. Irgalomra, emberségre,

tiszta szívre, szeretetre.
Hegyek között az erdőben, élt egy vadász vadra lesben. Kedve-teltig
vadászgatott, vadra nyíllal nyilazgatott.
Ballag a bonc erdők útján, hegyek között vándorolván s jön a vadász az
íjjával, nyíllal átlőtt zsákmányával. Megáll a bonc vadász előtt, akár egy
nagy bűnös előtt, szemet mereszt a vadászra s szigorúan így szól rája:
– Elkárhozik a te lelked, hagyd abba a kedvtelésed.
– Miért? – kérdi csudálkozva, a bonc előtt meghajolva.
– Azért, mert ölsz állatokat, rókát, nyulat, madarakat. Ember is fél
elmúlástól, az állat is a haláltól – szól a szent bonc feddő hangon s így
folytatja papos hangon:
– Ha rátörnek életedre, harag száll rá a lelkedre. Úgy-e vadász, úgy-e
íjász? Épp úgy a vad, ha támadják, vagy életét ha megrontják. Vadnak is
van érző lelke, multból rászállt énes-élte. Sok állatot nyilazgattál, sok
madarat pusztítgattál s az lesz érte büntetésed, holtod után új életed vagy
állatban folytatódik, vagy madárba bujtatódik. Intőszómra ha nem hallgatsz,
íjazást ha abba nem hagysz, elkárhozik a te lelked. Hagyd abba a
kedvtelésed. Úgy-e vadász, úgy-e íjász?
Vadászember eltűnődik, mélyen-hosszan tanakodik s mosoly suhan át az
arcán, száját ilyen szókra nyitván:
– Megértettem bölcs szavadat, megszívlelem tanácsodat. Holtom után új
életem, állatban ha meglelhetem, úgy-e te bonc, úgy-e te bölcs?
– Nemkülönben, – felel a szent, ismételvén szavát újfent.
 – Akkor inkább abbahagyom, kedvtelésem nem folytatom, – szól a
vadász megadóan, meghajolva bűnbánóan.
– Öröm nekem megtérésed, – ujjong a bonc a beszédnek s tipeg-topog
körülötte, íjat-nyilat nézegetve.
Ám a vadász nagyhirtelen, ajzott nyíllal a kezében, boncnak szegzi a
fegyverét, még átjárja vele szívét. Holttá sápad boncnak arca, gyökeret ver
a két lába s keze remeg, ajka hebeg:
– Miért kívánod életemet?
Nyugodtan szól vadász szava, íját, nyilát célba tartva:
– Azért török a vesztedre, azért rontok életedre, hogy majdan a holtom
után, lelkem másba vándorolván, új életet ha majd kezdek, te helyedre bonc
lehessek. Boncnak inkább lesz rá módom, hogy vétkem leimádkozom s
rókát, nyulat mert lelőttem, könnyebb lesz a vezeklésem. Úgy-e te bonc,
úgy-e te bölcs?
Néz a vadász bonc arcába, íját, nyilát lebocsátva és amint
elmosolyodott, bonc szó nélkül elódalgott.
 TARTALOM-MUTATÓ.

Előhang 3
Tokió és Kiotó 5
Barack-fia, Momotaro 7
Fehérke és Sárgácska 11
A levágott nyelvű veréb 16
Bonc-növendék mérget evett 19
Legyecske és Legyezőcske 22
A majom és a rák 26
Odango – az igaz neve 30
Égi tündér ruhácskája 33
A virágfakasztó öreg 36
A tigriskölyök 40
Golyvát kapott a két öreg (1. rajz) 44
Hökköm törpe 48
Rizsbor-vásár 53
A szamuráj szerencséje 56
Az irgalmas szívű szegény 63
Tenger alatt járó asszony (2. rajz) 68
A medúza és a majom 74
Az újhold és a fellegek 80
Patkány-lakzi 84
Vak hátán a világtalan 87
Az ezerlábú szörnyeteg 91
Világító János-bogár 95
Testemésztő kígyó füve 100
A boszorkánypók 103
Tengert apaszt, tengert dagaszt (3. rajz) 106
Csalafinta róka kölyke 114
Tíz szen-pénz a halszag ára 119
A csodaforrás 121
Téli hónap szamócája 125
Papírsárkány eregető (4. rajz) 129
Urasima, a halászlegény 134
Kőfejtő és hegyiszellem 140
A hold és a denevérek 145
Jamagata ajándéka 150
Félfülecske, Féllábacska 152
Víz tündére Sellő-lányka 158
Holló úszik, liba kúszik 164
Kacskaringós Folyondárka 169
Ibolyácska és a Puszpáng 173
Csodatevő ócska ecset 177
Felejtető gyömbért evett 182
Bambuku-Csagama (5. rajz) 185
Hacsibime, a fatálas 189
Szellemirtó Sippejtaro 193
A felemás szarvas 198
Férjemuram a vásáron 205
A varázstükör (6. rajz) 208
Csitteg-csattog, libeg-lobog 214
Üstöt lopott púpos varga 220
Az üstökös és a pacsirták 223
A bambuszlányka 228
A selyemhernyó 232
A nyúlacska és a krokodíl 236
A bonc és a vadász 241
 Javítások.
Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.
A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:

88 odaaát odaát
129 zsnegjén zsinegjén
*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK NIPPON-ORSZÁG
NAPOSKERTJE ***

Updated editions will replace the previous one—the old editions will be
renamed.

Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright law
means that no one owns a United States copyright in these works, so the
Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United States
without permission and without paying copyright royalties. Special rules,
set forth in the General Terms of Use part of this license, apply to copying
and distributing Project Gutenberg™ electronic works to protect the
PROJECT GUTENBERG™ concept and trademark. Project Gutenberg is a
registered trademark, and may not be used if you charge for an eBook,
except by following the terms of the trademark license, including paying
royalties for use of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge
anything for copies of this eBook, complying with the trademark license is
very easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation
of derivative works, reports, performances and research. Project Gutenberg
eBooks may be modified and printed and given away—you may do
practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected by
U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark license,
especially commercial redistribution.

START: FULL LICENSE

THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE
 PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK

To protect the Project Gutenberg™ mission of promoting the free

distribution of electronic works, by using or distributing this work (or any
other work associated in any way with the phrase “Project Gutenberg”), you
agree to comply with all the terms of the Full Project Gutenberg™ License
available with this file or online at www.gutenberg.org/license.

Section 1. General Terms of Use and Redistributing

Project Gutenberg™ electronic works

1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg™ electronic

work, you indicate that you have read, understand, agree to and accept all
the terms of this license and intellectual property (trademark/copyright)
agreement. If you do not agree to abide by all the terms of this agreement,
you must cease using and return or destroy all copies of Project
Gutenberg™ electronic works in your possession. If you paid a fee for
obtaining a copy of or access to a Project Gutenberg™ electronic work and
you do not agree to be bound by the terms of this agreement, you may
obtain a refund from the person or entity to whom you paid the fee as set
forth in paragraph 1.E.8.

1.B. “Project Gutenberg” is a registered trademark. It may only be used on

or associated in any way with an electronic work by people who agree to be
bound by the terms of this agreement. There are a few things that you can
do with most Project Gutenberg™ electronic works even without
complying with the full terms of this agreement. See paragraph 1.C below.
There are a lot of things you can do with Project Gutenberg™ electronic
works if you follow the terms of this agreement and help preserve free
future access to Project Gutenberg™ electronic works. See paragraph 1.E
below.

1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation (“the Foundation”

or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection of Project
Gutenberg™ electronic works. Nearly all the individual works in the
collection are in the public domain in the United States. If an individual
work is unprotected by copyright law in the United States and you are
located in the United States, we do not claim a right to prevent you from
copying, distributing, performing, displaying or creating derivative works
based on the work as long as all references to Project Gutenberg are
removed. Of course, we hope that you will support the Project Gutenberg™
mission of promoting free access to electronic works by freely sharing
Project Gutenberg™ works in compliance with the terms of this agreement
for keeping the Project Gutenberg™ name associated with the work. You
can easily comply with the terms of this agreement by keeping this work in
the same format with its attached full Project Gutenberg™ License when
you share it without charge with others.

1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern
what you can do with this work. Copyright laws in most countries are in a
constant state of change. If you are outside the United States, check the
laws of your country in addition to the terms of this agreement before
downloading, copying, displaying, performing, distributing or creating
derivative works based on this work or any other Project Gutenberg™
work. The Foundation makes no representations concerning the copyright
status of any work in any country other than the United States.

1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg:

1.E.1. The following sentence, with active links to, or other immediate
access to, the full Project Gutenberg™ License must appear prominently
whenever any copy of a Project Gutenberg™ work (any work on which the
phrase “Project Gutenberg” appears, or with which the phrase “Project
Gutenberg” is associated) is accessed, displayed, performed, viewed, copied
or distributed:

This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and
most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions
whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms
of the Project Gutenberg License included with this eBook or online at
www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you
will have to check the laws of the country where you are located
before using this eBook.
1.E.2. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is derived from
texts not protected by U.S. copyright law (does not contain a notice
indicating that it is posted with permission of the copyright holder), the
work can be copied and distributed to anyone in the United States without
paying any fees or charges. If you are redistributing or providing access to a
work with the phrase “Project Gutenberg” associated with or appearing on
the work, you must comply either with the requirements of paragraphs
1.E.1 through 1.E.7 or obtain permission for the use of the work and the
Project Gutenberg™ trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9.

1.E.3. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is posted with

the permission of the copyright holder, your use and distribution must
comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any additional terms
imposed by the copyright holder. Additional terms will be linked to the
Project Gutenberg™ License for all works posted with the permission of
the copyright holder found at the beginning of this work.

1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg™

License terms from this work, or any files containing a part of this work or
any other work associated with Project Gutenberg™.

1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this

electronic work, or any part of this electronic work, without prominently
displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with active links or
immediate access to the full terms of the Project Gutenberg™ License.

1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary,
compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including any
word processing or hypertext form. However, if you provide access to or
distribute copies of a Project Gutenberg™ work in a format other than
“Plain Vanilla ASCII” or other format used in the official version posted on
the official Project Gutenberg™ website (www.gutenberg.org), you must, at
no additional cost, fee or expense to the user, provide a copy, a means of
exporting a copy, or a means of obtaining a copy upon request, of the work
in its original “Plain Vanilla ASCII” or other form. Any alternate format
must include the full Project Gutenberg™ License as specified in paragraph
1.E.1.
1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, performing,
copying or distributing any Project Gutenberg™ works unless you comply
with paragraph 1.E.8 or 1.E.9.

1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing access to
or distributing Project Gutenberg™ electronic works provided that:

• You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from the
use of Project Gutenberg™ works calculated using the method you
already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed to the
owner of the Project Gutenberg™ trademark, but he has agreed to
donate royalties under this paragraph to the Project Gutenberg Literary
Archive Foundation. Royalty payments must be paid within 60 days
following each date on which you prepare (or are legally required to
prepare) your periodic tax returns. Royalty payments should be clearly
marked as such and sent to the Project Gutenberg Literary Archive
Foundation at the address specified in Section 4, “Information about
donations to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation.”

• You provide a full refund of any money paid by a user who notifies
you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he does
not agree to the terms of the full Project Gutenberg™ License. You
must require such a user to return or destroy all copies of the works
possessed in a physical medium and discontinue all use of and all
access to other copies of Project Gutenberg™ works.

• You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of any

money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the
electronic work is discovered and reported to you within 90 days of
receipt of the work.

• You comply with all other terms of this agreement for free distribution
of Project Gutenberg™ works.

1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project Gutenberg™

electronic work or group of works on different terms than are set forth in
this agreement, you must obtain permission in writing from the Project
Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of the Project