Középkori városok, helyi és távolsági kereskedelem

Középkori város:

A belső piac bővülésének hatására a 11. század közepétől erőteljes lendületet vett a városiasodás. A
várostelepítésnél a városokat folyók mellett, kereskedelmi útvonalak kereszteződéseiben, illetve
templomok körül építették meg. Városok születtek a püspöki székhelyeken, a főúri várak mellett, de
voltak olyan területek, ahol szinte a semmiből nőttek ki. A városok egy-egy terület ipari, kereskedelmi
és kulturális központjaivá váltak. A közepes városok létszáma 4000-5000 fő, míg a nagyvárosok
létszáma 10000-15000 fő körülire tehető.

A városokat fallal vették körül, ahol szűk utcák, sikátorok, és zsúfoltság volt. Ekkor még nem volt
csatornázottság, ezért szennyesek az utcák; járványok, betegségek terjedtek el, s magas volt az
meghaltak száma. A városok főtéren a városháza és a templom volt, körülötte viszont a patríciusok
házai. A városközponton kívül a mesteremberek házai, műhelyei; a városok körül viszont a
gazdagabbak földjei helyezkedtek el, amiket a plebejusok tagjai műveltek.

A város élén a bíró, vagy a polgármester állt, akit a városi tanács választott. Az ő munkáját segítette a
szenátus, amely a leggazdagabb kereskedőkből állt. Az egyszerű polgárok a Nagy Tanács munkájában
vehettek részt, szinte folytonos tevékenységük volt a biztonságot jelentő városfalak erősítése. A
városi tanácsban, kezdetben csak a leggazdagabb réteg, a patríciusok, vagyis a kereskedők
képviseltethették magukat. A polgárság, mint az egyik rend zömét alkotó, házzal és műhellyel
rendelkező iparosmesterek a XIII. századra vívták ki, hogy ők is beleszólhassanak a város irányításába.
A későbbiekben létrehozták az önkormányzatot, a szabad bíróválasztást, bíráskodást. Bevezették a
saját adószedést (egy összegben történő adózást), a saját igazgatást, valamint a szabad plébános
választást.

A társadalom kialakulását tekintve 3 réteg jött létre. Ebbe a 3 rétegbe tartoztak a patríciusok, a
kézművesek, valamint a plebejusok. A kézművesek szakmájuk szerint céhekbe rendeződtek ami
azonos mesterséget űző iparosok érdekvédelmi és közösségi szervezete volt. Írásos céhszabályzata
volt, ami biztosította a kiállított termékek minőségét és megszabta ki lehet céh: aki meg tudott élni
belőle és mindenki a saját műhelyében, saját szerszámaival kellett dolgoznia. Szintén szigorú
szabályok alapján határozta meg a mesterség alapos megtanulását. Először inas, aztán legény és
legvégül mester lett az illető, aki ezek után inasokat fogadhatott fel, hogy kitanítsa őket. A
szervezetek gondoskodtak tagjaikról és hozzátartozóikról. Ha valaki lebetegedett segélyekkel
támogatták, ha ne adj Isten meghalt, az özvegyet és gyerekeit karolta fel. A céhek részt vettek a város
védelmében és szorgalmasan segítettek a templom körül, gondozták, néha színdarabokat adtak elő.

Középkori kereskedelem:

Miután egyre több új eszköz és módszer jelent meg Európában, a mezőgazdaság is fellendült és az
emberek elkezdtek felesleget termelni. Ezzel elindult a helyi kereskedelem, de nem csere, hanem
pénz alapon. Mindenki azt vette, amire szüksége volt, és annyiból, amennyije volt. Ez a fejlődés
erőteljesen kihatott a nemzetközi kereskedelemre is. Európának volt pénze vásárolni és volt
árukínálata is, így ismét felértékelődött a Kelettel való kereskedelem. Így szépen lassan kialakult a
távolsági kereskedelem, ahol a fényűzési cikkek álltak az első helyen, amelyek a legelőkelőbbek
igényeit elégítették ki. Keletről fűszereket, illatszereket, elefántcsontot, festéket, déligyümölcsöt,
nyersselymet, finom textilárut, papírt, üveget hoztak be, Európából pedig fát, vasat, fegyvereket,
posztót és rabszolgákat szállítottak Keletre.
Két nagy kereskedelmi útvonal alakult ki. A Földközi-tengeren folytatott levantei kereskedelem
keletről luxuscikkeket szállított. Legfontosabb városai Velence és Genova voltak. A Hanza
kereskedelem az Északi-tengeren és a Balti-tengeren zajlott. Lübeck, Hamburg, Rostock voltak a
legjelentősebb kikötővárosok. A két nagy kereskedelmi útvonal a szárazföldön, Franciaországon és az
Alpok hágóin át kapcsolódott össze. Félúton, Champagne grófság területén jött létre Európa
legfontosabb, egész évben tartó vására. Itt alakult ki az aranypénzeket helyettesítő váltó és a
folyószámlára való átutalás, illetve a bankrendszer őse. Az idők során a Hanza kereskedelem adott a
továbblépésre lehetőséget, mert a levantei kereskedelmet az oszmán törökök akadályozták.