1.) A népmesékben jellemző a sors (etrej) váratlan jóra fordulása.
2.) A népmesékben szerepelnek természetfölötti, csodás lények, ilyen például a
balavuro (sárkány), az ördög (beng), a táltosló (zezdravúno graszt vagy izdravúno graszt) és a cino manus (a törpe).
3.) A népesékben gyakori szereplő a varázslónő (vrezsitórica), a lucárka (a
tündérlány), a boszorkányos asszony (csoxaji), de királykisasszony és királyfi nem szerepelhet bennük.
4.) A meseszámok közé tartozik például a három, a hét és a tizenhárom.
5.) A népmesékben általában a legidősebb fiú próbál szerencsét.
6.) Népmesékben gyakori szófordulatok például a „te ná múle, zs' agyesz trájin” (máig is élnek, ha meg nem haltak); „egyszer volt, hol nem volt”, „szerencséd, hogy öreganyámnak szólítottál”
7.) A népmesékben ritkán változnak át a szereplők.
8.) Mesei helyszínek közé tartozik például az erdő, az Üveghegy, a torony.
9.) Varázserejű tárgyak (például hétmérföldes csizma; terülj, terülj asztalkám)
gyakran szerepelnek a népmesékben.
10.) A népmese szájhagyomány útján terjed és szerzője ismeretlen.