Miután Jhonny Rogers, Wilfred és Thimor megpróbálnak üzletet kötni a maffiavezérrel, betörve a

vezér ellenségének valamelyik raktárába megölik őket, mert nem bírnak a túlerővel. Egy héttel a
haláluk után a fejüket kitűzték a városfalra elrettentésképp. A törpének írtam egy levelet, amit a
karaván után küldtem egy futárral, válasz nem érkezett rá. A húgomat kirúgták a Fénytelen Üllőből,
miután azt félig szétverték a maffiafőnököt megölni akaró bérgyilkosok. Ezután a szegénynegyedben
lévő árvaházba mentünk dolgozni. A szállásért cserébe ott segédkeztünk, én vadászattal láttam el
magunkat ha enni kellett. A bőrt felhasználtam vagy eladtam.

Az árvaháznak egy kétszintes épület ad otthont, ahol a családjukat elvesztett gyermekek és fiatalok
élnek. Havonta egyszer nemesek egy csoportja vacsorát ad, és kiválasztanak pár fiatalt, akik
elmehetnek dolgozni ezekhez a pénzes alakokhoz. Esetleg takarítóként, konyhásként, az állatok körül
stb. Ezen a helyen segítünk hát Mave-vel, akinek eléggé tetszik ez a fajta munka. Én unom magam itt
Nuln városában, amit a Reyk folyó szel ketté. Akkora, hogy a nagyobb kereskedőhajók kényelmesen
átcsorognak rajta.

Egy évvel társaim halála után az egyik prefektus megkérdezi, hogy nekem és a húgomnak mik a
terveink. Szeretnénk e csatlakozni a vacsorához. Megkérdezve Mave-et úgy veszem észre ő szívesen
maradna és segítene az árvaházban, én pedig inkább továbbállnék és folytatnám a vándorlást.

Másnap reggelre Mave eltűnik, mintha összecsomagolt és elment volna. Mikor körbe kérdezek
mindenkitől csak azt a választ kapom, hogy „nem láttam”. Később a prefektussal találkozva derül ki,
hogy állítólag még hajnalban összepakolt és elment, hogy egy Arnful nevű nemesnél dolgozhasson.
Hagyott egy levelet is, amiben semmitmondóan ecseteli, hogy miért is ment el, de azonnal látom,
hogy ez nem az ő írása. Ekkor neki rontok a prefektusnak, de ő nagyobb nálam és a dühöm se segít,
elkábít valamivel és elvesztem az eszméletem.

Egy bálteremben térek magamhoz, a kezem hátra van kötve, a félelemtől nem látom a húgom, egy
vörös szakállú törpöt látok csak, aki szintén a padlón hever megkötözve. A fegyvereim eltűntek.

Magunkhoz tértünk után a nemesek beszélgetését hallva felsejlik előttem, hogy valamiféle
vadászaton fogunk részt venni, és mi leszünk a vadak. Miután észreveszik, hogy ébren vagyunk
elvezetnek minket egy terembe ahol fegyvert választunk magunknak, mikor a bálteremben talpra
rángatnak minket már észreveszem a húgomat is, aki szintén meg van kötözve. A törpe egy fejszét,
én egy nem túl jó kardot, a húgom Mave pedig egy tőrt választ. Ezután tovább megyünk, a húgomat
az útról elcibálják, majd engem is megpróbálnak. Ellenállnék, de meg vagyok kötözve és a „vezetőm”
jóval erősebb nálam. Egy szobába visz ahol szintén megpróbálok rátámadni, de nem jön össze,
ehelyett lelök egy lyukba és jószívűségből utánam dobja a kardot is.

Elindulok a Nuln alatti régi városrészben. Több éve állhat itt használatlanul, mindent por lep, az
épületek maradványai félig összedőlve. Már első alkalommal majdnem megölnek, nem tudom hol
vagyok, a húgom eltűnt és valamiféle koponyákkal figyelik a lent történő dolgokat, ezt korábban a
teremben feküdve hallottam meg a nemesek beszélgetéséből. Előre haladva végül összetalálkozok a
húgommal, egy régebbi típusú warforged-al és annak „társával” Ivánnal. Utóbb kiderül, hogy nekik
köszönhetem, hogy a húgom életben maradt itt eddig. Hamarosan a törpe is felbukkan, és nehezen
bár, de legyőzzük a „vadászainkat”. A végén a húgom rákiált az utolsó életben maradtra, aki engem
akarna megtámadni, hogy „hagyd békén a nővéremet”. Erre az alak vérző orral térdre rogy. Szerzek
egy számszeríjat és 20 nyilat. A Warforged pedig egy gyűrűt talál az egyik vadásznál. A Kijáratot
keresve derül ki, hogy a törpöt Kelemennek, míg a Warforged-ot Gledzbynek hívják, aki rájön, hogy
majd 1000 éve itt van a katakombákban és korábban ráadásul ember volt. Tovább haladunk,
hamarosán összefutunk pár „zombival”, akik egy idegen ember férfit vennének üldözőbe.
Könnyűszerrel legyőzzük őket. A fickó Gary Goodguy-ként mutatkozik be, ellátja a sebeinket, kiderül
róla, hogy szörnyvadászként ténykedik és a patkányokat pusztította épp, mikor a katakombákba
került. 3 napja hogy idelent van. Együtt megyünk tovább, eldöntjük, hogy vadból vadásszá
avanzsálunk és megpróbálunk minél előbb kijutni innen. Kissé lemaradva még beszélek a tesómmal,
hogy megkérdezzem mi is történt vele korábban. De ő se tudja biztosra. Mindenesetre amikor Gary
imádkozik a császárhoz a fejében ő maga is hangokat hall, amik azt mondják neki ne féljen attól, ami
történik vele. Megpróbálom megnyugtatni, bár nem hiszem, hogy sok sikerrel.

Hamarosan ismét megjelennek a mocskos szájú fickók, akik már harmadjára mocskos ribancoznak le.
Nem ártana nekik megtanítani a jó modort. A húgom eszét vesztve próbál rejteket találni, én
felfedezek a két megjelenő vadászon kívül még két alakot, a távolabbihoz megyek és megtámadom.
Ismételten harc alakul ki, bár nehezen, de azért legyőzzük őket és találunk náluk további gyűrűket és
kulcsokat. Geldzby felveszi az egyik gyűrűt, amitől hirtelen furán kezd viselkedni, mintha keresne
valakit maga mögött. Gery megpróbálja leszedni róla a gyűrűt, de végül is nem sikerül és Warforged
magától lehúzza az ujjáról a karikát. A két vezető fickóban két fura mechanikus beültetést találtunk,
amihez hasonló technikát egyikünk se látott még ezelőtt. Miközben kutakodunk, a falakban lévő
csövek bajjóslatúan remegni kezdnek…

–∞–
Ahogy a remegő csövekből furcsa vízgőz hömpölyög elő, én és a patkányvadász társam észrevesszük,
hogy a fejünk felett valamiféle furcsa lény suhan el. Amennyit látok belőle, valamint az érzékeimet
kitárva rájövök, hogy rengeteg dologra immunis. A teste egy kisebb méretű emberével egyezik meg,
a bőre hüllőszerű, a felépítése is inkább állati, mint emberi. A lény jobbra indul, tanakodunk pár
pillanatig, a véleményem szerint követnünk kéne, mert talán ő is épp úgy menekül innen, mint
ahogyan mi is. Ahogy haladunk előre egy vasajtóba futunk. Gledzby belenéz, azonban semmit nem
lát. Én is belenézek, több szem többet lát alapon: a teremben egy alakot látok, talán ember, de nem
tudom megmondani biztosra, inkább csak emberszerű. A lény lehuppan a földre, egy másik ajtót is
meglátok, amelyet beborít a vér. Miután suttogva megtárgyaljuk a látottakat abba az irányba
rohanunk amerről jöttünk, a csövek egyre vészjóslóbban remegnek. Hamarosan kibukkanunk egy
hatalmas teremben, ahol egy léghajóval találjuk szembe magunkat.

–∞–
2021.01.17.

A dóm-szerű helyet ahova jutottunk, szinte teljesen betölti a léghajó, amin elementálokat veszünk
észre. A lények azzal foglalatoskodnak, hogy feltöltsék azt. A testvérem, Mave, egyre rosszabb
állapotban van, a fejét fogja, s mintha keresne valakit.
– Mi történik? – kérdezem, hogy a többiek ne hallják, bár az nyilvánvaló számukra is, hogy
nagyon nincs rendben vele valami.
– Valaki beszél hozzám – rebegi halkan, kétségbeesve. – A fejemben. Egyre erősebb.
– Próbáld meg kizárni – tanácsolom, majd hirtelen, óriási reflektorok világítják be a teret, és
a hajón kitinpáncélos lényeket látunk meg. Nagyon olyannak tűnnek, mintha nem e-világból valók
lennének. A fények kigyulladását követően egy kopasz alak lép elő. Nem lepődöm meg, amikor
felismerem benne az árvaház prefektusát. Azon viszont, annál inkább, hogy most nem éppen
emberiek a vonásai: az arca egészen eldeformálódott, karmai hosszúak, mint valami állaté, a bőrét
pedig valamiféle nyálkás-fényes hártya borítja.
– Üdvözöllek titeket – szólal meg előlépve, hangja tenyérbe mászóan nyájas. – Örülök, hogy a
vadászatom ilyen jól alakult.
Mögötte felbukkan két, már egyáltalán nem emberi alak.
– Remélem, a gyermekeim nem zavarnak titeket – mutat hátra mosolyogva. – Nagyon régóta
vártunk már arra, hogy találjunk egy olyan embert, aki aktiválja végre a léghajónkat. Gyermekem, –
szólít meg valakit közölünk. – Szeretnélek megkérni, hogy gyere fel a hajóra!
Nincs időnk elgondolkodni azon, ami elhangzott, hogy kire is utalt az imént, ugyanis
időközben felbukkan a hüllőlény is, aki elől menekülni kényszerültünk. A volt prefektus ezzel mit sem
törődve folytatja a mondandóját.
– Szeretném kifejezni hálámat, amiért aktiváltátok a hajó töltési rendszerét. Valamint –
mosolyodik el –, a gyermekeim számára remek táplálékként fogtok szolgálni. A kaptár nevében pedig
szeretném külön megköszönni, hogy elősegítettetek ahhoz, hogy elfoglalhassuk ezt a világot.
Miközben a vezér beszélt, Ivan, Geldzby kis társa, félve belekapaszkodik gazdája köpenyébe.
A léghajó mögül furcsa neszek és mozgolódás hallatszik. Hamarosan pedig kiderül, hogy Ivan a kulcs
a hajó elindításához, a vezérünk, pedig rettentően szeretné megkaparintani.
Hamarosan a hajó feletti plafon elkezd megnyílni, és víz nagy tömege ömlik be a dómba, ami
várhatóan elborít majd mindent. Gary Goodguy tanácsára elkezdünk felkapaszkodni a hajóra, hogy
megtámadhassuk a fentieket. Gary kilőve az egyik reflektort megzavarja a volt prefektust is (a
Tyranid szekta vezért). A mögöttünk álló hüllő pedig négykézlábra ereszkedve, kezd emberi alakot
ölteni. Nem sokkal később egy fekete bőrruhába bujtatott női alak bukkan fel a helyén, borotvált
fején megcsillan a fény, két kezében egy-egy rövidkard. A harmincas éveiben járó nő nem töltve az
időt, megindul a hajóra és megpróbálja megtámadni a vezért, aki mögött újabb lények bukkantak fel.
Úgy tűnik nem ő az egyetlen, aki felmentő seregként megérkezik. Hamarosan a szőke herceg,
a Scott néven bemutatkozott inkvizítor tűnik fel társaival.
A harci körülményeink rendeződni látszanak, talán mégsem halunk meg itt, ebben a
pöcegödörben!
A talapzatot közben kezdi elönteni a bezúduló víztömeg. Ivánt megtámadja a vezér, Geldzby
a fekete ruhás nőt követve pedig felkapaszkodik a léghajóra, és mi is hamarosan követjük a példáját.
A kibontakozó harcban, a kisebb lényeket, és a vezért támadva próbáljuk túlélni ezt. Bár az ellenség
kipihentebb és többen is vannak, mégis van reményünk a túlélésre, aztán hamarosan feltűnik egy
még hatalmasabb lény, testét fekete pikkelyek borítják, a vezér mellé lépve, az egy furcsa nem
evilági nyelven kezd beszélni hozzá. Immáron megismerkedtünk a királynővel is.
Mave lent marad, aki egyre rosszabbul van, ráadásul hátulról megtámadja az egyik lény, ami
meg is sebzi őt, de Scott a segítségére siet. A harc közepette a víz egyre inkább gyűlik, már látom,
hogy az sem volt jó ötlet, hogy Mave lent maradt, de újdonsült barátja, Geldzby felhívja őt is a
hajóra, és Ivánt is a segítségére küldi. Közben Scott megpróbál a húgom nyakára tenni valamiféle
szíjat, vagy nyakéket. Nagyon úgy tűnik, a húgom elméjébe a királynő hatolt be, és az beszél hozzá.
Ahogy Scott megpróbálja Mave-re erőszakolni a nyakéket a húgom mindent beleadva próbál
védekezni, üvöltve kifehéredő hajjal ellenkezik a már nyakig érő vízben. Az inkvizítornak valahogy
sikerül felráncigálni a húgomat a hajóra és a nyakéket is ráerőlteti valahogy.
Fent a hajó tatján a vezértől kezdve, a kisebb lényeken át mindenki, mindenkivel harcba száll,
ám a királynőnek olyan hatalma van, ami minket is meglep. A tudatalattijával képes rettegést szítani
bennünk, bár elsőre sikerül ellenállnom neki, én is több sebből vérzek, gyenge vagyok és a harc során
egyre jobban gyengülök, nem csak a fizikai erőm, de a mentális védelmem is leomlani látszik. A
szörny második elmetámadása sikerrel jár én pedig rettegéssel telve a vízbe vetem magam
többedmagammal.
Viszont a vezért és a kisebb lényeket is sikerül elpusztítanunk, a hajó azonban indulásra kész,
Ivánt sikerült elkapnia az ellenségnek és vele elindítani a hajót. A lökéstől lezuhanok a vízbe,
eszméletemet vesztem, de Mave, kötelet kötve a hajóra a vízbe veti magát utánam és a derekamra
köti annak másik végét, hogy majd azzal segítsen fel. Amikor felér a hajóra, ahogy egyre emelkedik és
imbolyog Mave a vízbe zuhan, Scott pedig utána veti magát, de a víz erős sodrása mindkettejüket
elviszi. Ahogy a társaim felráncigáltak a hajóra, az egyre távolodik a felszíntől elhagyva a felbolydult
Nuln városát.

–∞–